Nincs játékban - Gazdagnegyed
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínGazdagnegyedNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 58 (1141. - 1160. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

1160. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2013-02-09 14:58:27
 ÚJ
>Lirafuay Nollan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

*Bizonyos, hogy Lira inkább alkalmazná a fenyegetést, illetőleg már a válogatás során kiköti, hogy titoktartást kell fogadni. S eztán érkezik a fenyegetés, ha nem tartja száját. Hiszen, megvannak a módszerei a félvér nőnek, hogy ösztönözzön másokat a szófogadásra. Bár, egy felnőttnek valószínűleg nem nyakörvet adna, inkább valami fájdalmasabban utasítaná rendre.
Arany kalitkába zárta, ez talán a legtalálóbb. Mindent megkap, míg szót fogad, s ennek összes ára az engedelmesség és a szabadsága. Tisztességes üzlet, még ha más választása nincs is a lánynak. Persze, lázadását csak egy ideig tűrné meg a nő, de azt nem hagyhatná, hogy eztán visszatérjen a kicsi régi életéhez. Valószínűbb, hogy minden kapcsolatát bevetve, így is hasznot húzna belőle. Biztos más is szívesen fogadna egy ilyen kislányt, s talán még tetézve a tételt a rá szabott ruhákkal együtt adná... Sok pénze lehetne belőle, de ezzel elvesztené minden belefektetett energiáját, hogy maga képére formálja a lányt...
A lány testét ölelve, érzi hogy ismét hozzábújik, még jobban, aminek örül, a szabálytalan lélegzetvétel elkerülte még figyelmét, de az, hogy kezére fonódik a piciny kéz... Ezt nem lehet nem észrevenni.
Sötétebbik fele rögvest nyúlna, hogy szembefordítsa magával, s kérdőre vonja, miért nem alszik. Ám jobbik része hiszi, hogy ez is önkéntelen mozdulat. Viszont, erről nem akar megállapodás születni bensőjében, így ki kell deríteni, miféle mozdulat volt ez. Akarattal befolyásolt, vagy annak ellenére bekövetkező, nehogy büntesse az álom mozdulatai miatt, ám elnézni sem kívánja, hogy így viselkedik... Ezért a kezét emeli és megpróbálja kihúzni Nalla kezéből. Nem erőszakosan, csak úgy, hogy érezhesse a változásokat... Ahogy kikerül a kéz a másikkal való egybefonódásából, úgy derül ki, hogy Nalla alszik-e, vagy sem.*

1159. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2013-02-08 20:55:38
 ÚJ
>Eleonor Nesayang avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 103

Játékstílus: Szelíd

//Emma, Hodrel//

*Eleonor rázza a fejét, amikor Hodrel gondolatait hallgatja az apjával való megmérkőzésről.*
-Nem volt joga így bánni a kérőkkel. És ahhoz sem volt joga, hogy másokat idehozzon, ha tudta, hogy Ön erre készül. Ha ezt tudtam volna... *rázza a fejét*
"Mit tettél volna? Nem mentél volna el? Vagy nem jöttél volna vissza? Mindenesetre nem hozta volna haza Zetriatot."
*Felsóhajt, amikor a férfira gondol, de végül visszatereli a figyelmét Hodrelre, hiszen a férfi is legalább annyira vonzó, intelligens és kedves vele, mint Zet. És hogy ne legyen hiánya másban sem, Hodrel ugyanolyan tartózkodó is.*
-Milyen árat kellett fizetnie? *kérdi halkan, és fél, hogy olyan témába nyúlt bele, amihez semmi köze. Hallgatja mit mond Hodrel a házasságról.*
-Hodrel, Önből egy szerető és figyelmes férj válik majd, ebben biztos vagyok. *megfogja a férfi kezét és ő is a férfi szemét nézi.* - Apám azt szerette volna, hogy Ön legyen a férjem, így szeretném megtartani az ígéretét. Ön komoly kockázatot vállalt azzal, hogy apámat hazahozta, és eljött hozzám.
*Közelebb húzódik hozzá, és a fejét Hodrel vállára dönti.*
-Örülök, hogy eljött, és megismerhettem.
*A hosszú nap sok hírt és nagy változásokat hozott, így Eleonor nagyon elfáradt. Észre sem veszi, mikor csukódik le a szeme. Szépen lassan elalszik Hodrel vállán.*
*Amikor felkel, az ágyában fekszik, és össze kell szednie a gondolatait, mi is történt előző nap. Körülnéz, Hodrel sehol sincs. A nap már magasan jár, jóval elmúlt már reggel, inkább már ebédidő közeledik.*
*Kimászik az ágyból, megfésüli a haját, felvesz egy szép ruhát, és korgó gyomorral megy le az ebédlőbe. Hodrel már ott van, Eleonor elpirul, hiszen most jön rá arra, hogy elaludt a férfi mellett, és leül a férfival szemben.*
-Elnézést, hogy tegnap este el sem köszöntem Öntől. *mondja halkan.* - Nagyon fáradt voltam, azt hiszem.
*Mielőtt Hodrel válaszolna, Emma érkezik meg. Eleonor szeme boldogan csillan, amikor meglátja a kislányt.*
-Szia Emma! Hogy ízlett a tegnapi édesség? Ha jól láttam, te is kaptál belőle egy jó nagy adagot. *Maga mellé ülteti a kislányt és megsimítja.* - Tegnap nem mentem be hozzád este, ne haragudj. Elaludtam, és nemrég keltem fel.
*Bűnbánó tekintettel néz Emmára.*
-Ugye nem haragszol?
*Megvárja Emma válaszát, rámosolyog, majd Hodrelre néz, hogy ő akar-e valamit mondani.*

1158. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2013-02-08 18:28:40
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239

Játékstílus: Vakmerő

//A hajtóvadászat//

*Ahogy Ándeholm és Myrto végigtapogatják a köveket, érezhetik, hogy a felszínük közel sem olyan érdes, mint amilyennek látszik, mi több, ha azt a követ vizsgálják meg, amit az öreg a kivezető nyílás elé húzott, érezhetik, hogy fából van. Ennyiből már könnyedén rájöhetnek, hogy csak az öreg járatja velük a bolondját. Ha sikerül kijutniuk a barlanggá vált szobából, azt vehetik észre, hogy odakint minden normális, mi több, a vendégek jókedve töretlen, az öregnek pedig se híre, se hamva.*
- Bármibe lefogadom *hördül fel Abdin gróf* hogy valaki a vendégek közül valójában az a vén tolvaj lesz.

1157. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2013-02-08 15:21:53
 ÚJ
avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Eleonor, Hodrel//

* Miután a törölgetés megvolt és újból a szobájában ücsörög az ágyán csendesen eljátszadozik a babájával. Nem csap zajt, néma csend uralkodik, csak azt lehet meghallani, ha esetleg egy légy beszökik a kulcslyukon, száll pár kört a szobában, majd távozik ugyanazon a nyíláson át, amin be is jött. Egy idő múlva Emma beleun a játszásba, hiányzik neki a társaság, hiába van ott a Mimi-nek elkeresztelt baba. A felnőttek nem törődnek vele, a szolgálók sem jönnek be a szobájába, azok mind el vannak foglalva a szokásos ház körüli teendőkkel, amik még megcsinálásra várnak. A déli óra is közeleg, ezért a szakácsok sem pihenhetnek az ízletes ebéd elkészítésével. A kislány természetesen tisztában van azzal, itt most komoly, nagyokra tartozó dolgok folynak amikbe ő nem ütheti bele az aprócska orrát hiányzanak neki a közös játszások.*
~ Úgy unatkozom és már nincsen kedvem egyedül játszani. Hiányzik Zet, ő mindig képes volt úgy bánni velem, mint a saját gyermekével. ~
* Elmélkedik gondolatban. A férfi szinte kivétel nélkül napról napra kieszelt valami olyat, amivel képes volt eloszlatni a gyermek unalmát. Ezen azonban nincsen ideje tovább gondolkodnia, hiszen az ajtó nyikordulva kinyílik. Az egyik szolgáló áll az ajtóban.*
- Gyere le Emma, elkészült az ebéd, már szóltam a többieknek is.*árulja el és a gyerek arcára mosoly kerül tudván hogy finom falatok várják. Amikor leér a lépcsőn és egyre közelebb jut az étkezőbe megcsapja a főtt étel étvágygerjesztő illata. Eleonor és Hodrel addigra már az asztalnál ül, előttük megterítve várják a tányérok hogy valami étek kerüljön beléjük.*
- Ciactoc.*köszönti őket, majd leül a helyére és megvárja amíg valamelyik szolga kihozza az ebédjüket.*

1156. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2013-02-08 10:42:19
 ÚJ
>Lothaire Daelmorth avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

*Egész éjszaka nem aludt. Lothaire a sötétség gyermeke, ő alkotta és formálta tökéletesre. A napfény az, mi érintésével álmot hoz kaotikus elméjébe. Megszokott ciklusai az átlagos emberekhez képest fordítottnak mondhatók, s így képtelen éjjel aludni.
Ezúttal sem kínozta magát lehetetlen próbálkozással és az ágyban forgolódással. Helyette meglehetősen... hasznosan töltötte el idejét.
Ugyan kiszorult hamis őseinek olvasószobájából, ez azonban nem jelenti azt, hogy ne akadna gondolkodni való a ház többi részében. Amíg a nőstény aludt, ő maga órákat töltött kúriájának egy elzárt, titkos szegletében, ősi fóliánsokat és tekercseket tanulmányozva. Különös körültekintéssel válogatta ki a megfelelőeket. Nem akar túl sokat elárulni a Méregszeműnek, ám ha nem szolgál elég információval, akkor mindketten könnyedén az életüket veszthetik. Ez pedig pontosan az, amire jelenleg a legkevésbé vágyik, bármennyire is az ellenkezője figyelhető meg rajta időről-időre.
A konyhába lépő alak pontosan tegnapi másának tűnik. Radlina pusztán a szemek üres fényéből ráérezhet a fagyos ragadozó mögöttük lappangó fenyegetésére. Nem nehéz megállapítani ugyanis, hogy amaz nem engedte vissza előző, csábító lényét a felszínre. Hideg uralkodik most, számítás, végtelen, csillagtalan fekete űr. Egyetlen pillantást vet csupán a nőstényre, majd mindenféle üdvözlés nélkül az asztalhoz sétál és ledobja rá a vaskos könyveket és fóliánsokat. Hacsak Radlina nem kapja el időben lábait, úgy azok kellemetlen élményben részesülhetnek.*
- Légy több tisztelettel őseim házára, kérlek.
*Nincs benne fenyegető él, mégis ugrásra kész vadállat benyomását kelti. Emlékei közül halványan felvillan a kép, amikor Azazel ide hozta. A Szegénynegyed pókhálójának közepéről ragadta ki az elfajzott kis korcsot. Elhozta házába, majd leültette ehhez az asztalhoz és elbeszélgetett vele, mint férfi a férfival. Tízenhárom éves volt akkor, aki eddigre megjárta már a poklok-poklát. Nevelőapja hosszú és keserves éveket fordított arra, hogy megnevelje az elzüllött, jobbat soha nem ismert, avagy érdemelt kis vakarcsot.
Ajkain halovány mosoly sejlik fel az emlékek hatására, ám nem indokolja meg hirtelen támadt, borús, mégis imádnivalóan helyes gesztusát. Szent meggyőződése, hogy a hím sosem szerette. Nem értette azonban, miért vesződött vele közel tíz éven keresztül. Úgy nevelte akkori kölyök önmagát, mintha az élete múlt volna azon, hogy jó modorú szörnyeteget faragjon belőle. Érthetetlen... Lothaire tudta, hogy a mélyben gyűlölnie kellett, mint az összes többi férfinak a világon... vagy nem? Lothaire néha elgondolkodott, hogy Azazel valószínűleg nem vonzódott a női nemhez. Ez lehetett az egyetlen oka, hogy érdekesnek találta őt. Ha meg egyenesen férfiakra vágyott - aminek egyébként hímünk nem látta különösebb nyomát -, akkor minden bizonnyal egyszerűen csak csábította a hím, ahogy a nőket is teszi. Hmm... érdekes. Különösebben sosem támadt fel benne ez az érzés nevelőjével kapcsolatban, ám mivel mással magyarázhatná kitartását?*
- Látom kiszolgáltad magad. Nagyon jó.
*Ő maga nem nyúl étel után, pusztán leül az asztal második oldalán a nősténnyel szemben. Nem eszik, nem alszik és mintha nem is lélegezne... pusztán ragadozószerű borostyánszemeinek izzása jelzi, hogy él. Minden bizonnyal maga az ördög lehet mindezen tulajdonságokat figyelembe véve.
Fekete bőrbe bújtatott ujjait egymásnak támasztja az asztalon, vállizmain a mozdulattól megfeszül a fehér, bőujjú ing. Mivel amazt nem gombolta be, már az ajtóból látszott a mellkasát borító kötés, s mintha az ing ujja alól is hasonló kandikálna ki időről-időre bal karján. Alul fekete, szűk nadrág fedi, mint általában mindig, derekán vastag bőröv ezüst csattal, mi helyben tartja azt. Sötét csizmája puha talpú, könnyed és sokszor nesztelen járást engedélyez. Ami rögtön észrevehető, hogy hátán ezúttal nincsenek keresztbe vetve a vérre éhes pengék. Szinte már-már furcsának tűnik nélkülük, ám ha Radlina azt gondolná, ezek nélkül kevésbé veszélyes, nagyon téved.*
- Nos. Kipihented magad, Hölgyem?

1155. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2013-02-07 21:11:28
 ÚJ
>Hodrel Devir Saalh avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 18

Játékstílus: Szelíd

//Eleonor, Emma//

*Hodrel figyelmesen hallgatja a lány szavait. Mikor annak keze sajátjára téved, igencsak zavarba jön. Örül annak, hogy számára a hallgatásnak van ideje, nem a beszédnek. Mikor azonban a felesleges erőszakoskodásról van szó, nem bírja megállni, hogy ne fűzzön hozzá néhány szót, Iskandar védelmében is.*
- Sajnálom, hogy ezt kell mondjam, de téved... Az ön atyja nem pusztán erőszakoskodott. Ő azért bánt úgy a kérőkkel, ahogy, hogy felkészítse őket. Vagyis... Inkább tesztelte őket. Ha valaki le tudta őt győzni, az azt jelentette számára, hogy bizonyára meg tudja majd védeni önt az illetékes. Csakis ebben reménykedett. Ezért állította mindig kihívások elé az ifjúkat, többek közt engem is... És atyám is azért viselkedett úgy, hogy erre már az elején felkészítsen. Hiszen jól ismerte Iskandar jellemét.
*A hallottakon ezek után kissé meglepődik. Nem tudja, hogy mennyire volt jó kettejük kapcsolata. Lehet, hogy az elhunyt tényleg nagyon jól ismerte lányát. A kérdésen igencsak elgondolkodik. Amikor Eleonor körbetekint a szobán, ő is így tesz.*
- Tudja... Ezt az életet... Igazából szeretem. És nem kellene mást éreznem apám iránt, csak tiszteletet, hiszen erőssé nevelt. Úgy, ahogy gyerekkoromban azt megígérte. Igaz, ennek ára volt, mely miatt... Bevallom, hibáztatom.
*felel a kérdésre. Nem, sosem szegült volna ellent atyjának. Egy fiú nem tehet ilyet. Főleg akkor nem, ha az egyetlen örökösként van nyilvántartva. Az újabb kérdés után, mielőtt válaszolna, közelebb csúszik a lányhoz. Kezét megfogja és maga felé fordítja, hogy mélyen szemeibe tudjon nézni.*
- Sosem tudtam, hogy ön lesz a feleségem... Még most sem tudom, csupán reménykedem benne. Elvégre... Az ön apja is végig fenn tartotta a lehetőségét, hogy máshoz adja hozzá. Én csupán egyetlen lehetőség voltam a sok közül, ki végül kiállta a próbákat és szerzett némi elismerést. De a végszó, mindig is önön múlott, kisasszony. Amennyiben megtisztel azzal, hogy hozzám jön, úgy a válaszom igen... De efelől magának kell döntenie. El kell döntenie, hogy képes lenne-e élni egy magamfajtával
*felel őszintén. Most nem húzódik el. El sem ereszti Eleonor kezeit. Csak finoman fogja őket, tekintetét pedig le sem veszi a hölgyemény gyönyörű szemeiről.*

1154. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2013-02-07 20:42:25
 ÚJ
>Nalla Wilwarin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 189
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Megfontolt

*Egy házi tanár valóban sok mindenre megoldás lehet, bár, ha nem száz százalékig megbízható, tényleg le kell majd venni a nyakörvét, amíg a házban van, s Nallának is tartania kell majd a száját, de elég pár burkolt fenyegetés, vagy épp egy kérés, esetleg némi megvesztegetés, és harapófogóval sem fognak belőle kihúzni semmit.
Pedig nem lett volna rossz, ha kimozdulhat, de már felfogja, hogy itt marad, amíg a büntetése le nem jár. Hát igen, érdekes ez a viszony így kettejük között. Nem igazán gazda-szolga, s semmiképp sem nevezhető szülő-gyerek viszonynak sem. Valahol a kettő között. Nalla részéről azonban ezért is hálával tartozik Lirának, hiszen kihozta az utcáról, ruhát, ételt, lakhelyet ad neki, még ha ezért a szabadsága is az ár. Pont ezért nem ellenkezik, ennyivel tartozik, úgy érzi, hogy elfogadja, amit Lira parancsol neki.
Elmosolyodik, mikor a félvér is ágyba bújik, s válaszol a jókívánságra, majd kényelembe fészkelődi magát, s Lirának nem is kell várnia, mert háttal fordul gazdájának, s úgy szundít el. Ezúttal azonban nem olyan mély az álom, így, mikor Lira hozzásimul, és átöleli, a kislány magához tér, bár csak egy szabálytalan lélegzetvételben nyilvánul ez meg, s abban, hogy ezúttal tudatosan bújik közelebb, míg az első éjszakán ösztönösen simult az ölelésbe. Ám vét egy hibát, mi lehet, hogy súlyos következményekkel jár számára: mozdul a kis kéz, és ráfonódna Lira őt ölelő kezére...*

1153. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2013-02-07 20:15:12
 ÚJ
>Eleonor Nesayang avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 103

Játékstílus: Szelíd

//Emma, Hodrel//

*Jól esik neki Hodrel közelsége, főleg akkor, amikor leül mellé. Oldalra fordítja a fejét, hogy szemügyre tudja venni a férfit. Ahogy nézi, és érzi, ahogy próbál feloldódni Hodrel, egyre jobban kedveli. Ahhoz képest, hogy mennyire nem várta ezt a találkozást, pozitív csalódás lett belőle.*
*Aztán Hodrel elkezd mesélni, egy régi találkozásról. Ahogy mondja a történetet, úgy kezd rémleni Eleonornak is az, hogy mi történt. Óvón és aggódón a férfi kezére teszi a kezét.*
-Emlékszem. Annyira sajnáltam, hogy nem tudtam segíteni. Nem kellett volna ennyire szigorúnak lenniük. Nem értettem soha, mi ez a beteges ragaszkodás az erőszakhoz.
"Te jó ég! Ha erre emlékszem... Soha nem hoztam volna ide Zetet." *halkan felsóhajt és becsukja a szemét. Igazából tudja, hogy ezen már nem lehet változtatni. És ha Zetriatnak van egy kis esze már a világ másik végén van, és soha többet nem jön vissza Artheniorba. De kötelezi magát, hogy figyelmét visszafordítsa Hodrel felé.*
-Apám sosem beszélt Önről. Igaz az elmúlt években nem volt felhőtlen a kapcsolatunk, de... *Ekkor esik le neki, mi is történt az elmúlt években.* - Tudta, hogy mindenkit ki fogok kosarazni. *Hodrelre néz, és teljesen ledöbben a tényen, hogy az apja mennyire ismerte.* - Millió kérőm volt, és apám mindig rám bízta a döntést. Tudta, hogy egyikhez sem fogok hozzámenni. *Újra könnyek szöknek a szemébe. Felhúzza a lábát, átkarolja, így a szoknyája kicsit feljebb csúszik, kilátszik a formás lába. Térdére támasztja az állát és úgy néz csak előre. Hodrel a kezébe nyomja a másik édességet, Eleonor pedig elkezdi enni, de a felénél abbahagyja. Közben tovább hallgatja Hodrelt.*
-Sosem lázadt az apja ellen? Sosem érezte azt, hogy valami olyasmi erőltetnek Önre, amit nem szeretne? Én szeretem ezt az egészet *mutat körbe a szobáján, és a nemesi létre gondol* de néha annyira fullasztó tud lenni.
*Várakozóan néz Hodrelre*
-Egész végig tudta, hogy én leszek a felesége?
*Kérdi végül azt, ami a leginkább érdekli: Ő lesz-e Hodrel felesége? Már nagyon érdekelte, hogy az események ellenére Hodrel kitart-e mellette, vagy inkább visszakozik a házasságtól. Izgatottan figyeli a férfi reakcióját a kérdésére, és nem akarja azt hallani, hogy nem lehet a felesége. Ez most nagyon rosszul esne neki, szüksége van egy komoly, nyugodt férfira.*

1152. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2013-02-07 17:10:09
 ÚJ
>Lirafuay Nollan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

*Viszont egy házi tanár képes lehet bármire megtanítani a lányt, még ha az élet dolgairól csak képet is tudna kialakítani a lányban. Persze, azért egy vendég előtt, ha nem beavatott a nő ügyeibe, akkor bizonyosan levenné a láncot a kislányról, szigorú szavak kíséretében. Már ha úgy viselkedik, hogy szükség lesz a nyakörvre.*
- Igen.
*Tömör választ ad a kérdésre, végleg megölve a halovány reményt, hogy ők mennek bárhová. Azt meg már az elején biztosra vehette Nalla is, hogy egymaga aztán főleg nem fog menni sehová.
Tervei közt szerepel, első sorban személyes szolgának szánja a lányt, nem csak a szakmájába. Hiszen utóbbi esetben nem volna ennyire közvetlen, elég lenne egy hideg kapcsolat, mely abszolút szolga-gazda forma volna, nem pedig ez a kétes nevelői dolog...
Újabb mosoly kerül arcára, ahogy acélkék szempárja a homályos szobán keresztül még látja a lányt ásítani. Majd hallva hangját, miután visszafeküdt ő is az ágyba, válaszra lel jókívánsága.*
- Neked is.
*Bár, ő még nem kezd alvásnak, kivár, türelme közel végtelen, mint mindig. Bár, alapossága megköveteli a rámenősséget, gyakorta kerül olyan helyzetbe, hogy egyetlen módja a győzelemnek a kivárás. Így talán órák is eltelnek, mire biztosnak érzi a dolgot. Figyel a lány minden lélegzetére, minden izmának rezdülésére, főleg arcán. Majd ha látja már a teljes nyugalmat, utána is pár perc, talán fertály, esetleg fél óra is beletelik, mire közelebb húzódik.
Ha a lány háttal fekszik neki, úgy hátához húzódik, mint az első estén és egyik kezét átemeli rajta, hogy magához ölelje. Ha vele szemben van, akkor csak egyszerűen közelebb araszol, s vár. Tudja jól, hogy minden lény, ha már valóban alszik, forgolódik. Legalábbis a nagy többség szokása. Így pedig lesz alkalma, hogy az oldalán találja a lánykát, amint éppen a hátával van felé. De ezt várja ki minden esetben és úgy vonja magához, mint az első estén. Majd lassanként ő is álomba merül.*

1151. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2013-02-07 17:04:16
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 153

Játékstílus: Szelíd

//A csaló//

/Mindkét fél részére/

*A Consiglio és a Morfneh család katonái hatalmas hangzavar közepette egymásnak esnek. A városőrség nem ért ki, ami talán bevehető annak, hogy a városi tanács nem igazán óhajt beavatkozni a két család harcába. Jelenleg ez egy apró előnyt jelent a mindkét félnek, hiszen nem kell attól félniük, hogy a barakk tömlöcében kötnek ki. Legalábbis, a harc vége előtt biztosan nem.*

*A csattogó balták és kardok zöreje lassan kezd egy nagy, végeláthatatlan szimfóniává összefolyni. Még mindkét családban ég a győzelem iránti elhatározás, hiszen a harc alig kezdődött. Az éj sötétjét hirtelen egy tüzes nyíl szeli át, amit rengeteg követ. Fénylő kígyóként süvítenek a tömeg felé, ahol kegyetlenül csapódnak be. A Consiglio katonák csak ekkor veszik észre a cipőjük alatt tocsogó, szürke folyadékot. A sötétség leple és a csata zaja eddig eltakarta ezt a jelentéktelen apróságot, ám sajnos már túl késő. Ember-magas lángok csapnak fel a földből, tucatnyi katonát magukkal rántva. A legtöbb ember még időben elugrik a gyilkos tűz elől, ám sajnos a veszteség elkerülhetetlen. Rémült kiáltások csapnak a levegőbe, ahogy a harcosok lángok közt vetik magukat földre vagy a tömegbe. Diramel és társa, Adder alig pár méterre kerülték el a csapdát, ám így beszorultak a lángok és a Morfneh család vérengző katonái közé seregük töredékével. A pirtianesi katonák nem bírják tovább, őrült üvöltéssel a támadóknak vetik magukat. Diramel elég közel van, hogy kiszúrja a védelem vezetőjét, Engurt. Szörnyű látvány ráébredni arra, hogy az a hodaril függő, feltehetően tébolyult személy irányítson egy ilyen félelmetes sereget. Diramel és Engur tekintete összeakad egy pillanatra a hold fényben, ám az összecsapó katonák hamar eltakarják a látványt. A két harcosban egyszerre realizálódik a helyzet. Amelyik vezér talpon marad, olyan előnyt nyer, amivel megnyerheti az összecsapást. Az eddig hatalmas utcán vívott, taktikával és csapdákkal átszőtt párviadal hirtelen egy végzetes fogócskává változik.*

1150. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2013-02-07 16:14:52
 ÚJ
avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Eleonor, Hodrel//

* A kezébe nem régen adott, finomsággal megtöltött kelyhet hamar kiüríti meghagyva benne a desszert nyomait és arcát picit összemaszatolva. Lenyalja a szája széléről azt amit csak tud, de nem minden foltot képes eltüntetni. Az üres kehellyel kimegy a folyosóra, ott azonban már nem lát egy szolgálót sem járni-kelni, ezért úgy dönt, hogy leviszi azt a konyhába. Mikor elhalad a folyosón fülével elcsípi a Hodrel által Iskandir-tól idézett mondatot, mely szerint már gyermekkorában ki volt választva Eleonor-nak a leendőbeli férje.*
~ Az milyen furcsa, remélem nekem nem választják ki már előre a páromat. ~
* Fut át az elméjén a gondolat. Hallgatózna tovább is, de édesanyja intő mondata eszébe jut: "Lányom, ha a felnőttek beszélgetnek neked nem illik kihallgatnod őket.". Ezt még valamikor akkor említette meg neki, mikor átjött a szomszédasszony átjött hozzájuk cseverészni az anyjával, ő pedig próbálkozott kihallgatni őket pusztán egyszerű, gyermeki kíváncsiságból. Ezért továbbsétál és lemegy a konyhába, ahol épp lerakná a kelyhet, amikor megpillantja a szolgált.*
- Köcönyöm cépen, nadon finyom fojt.*köszöni meg kedvesen, mosollyal a pofikáján.*
- Egészségedre. Látom az arcodon mennyire nagyon ízlett neked.*céloz a ragadós foltokra. Emma megpróbálja letörölni magáról őket, de rossz helyen hiszi a foltokat.*
- Gyere ide, majd én segítek!*feleli a szolga és magához inti az apróságot, aki megy, majd egy kendővel letöröli a foltokat. A lány mosolyog és vissza felmegy a szobájába, ahol fojtatja a félbehagyott fakirakójáték kirakását.*

1149. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2013-02-07 14:14:49
 ÚJ
>Radlina Tenios avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Szelíd

*Ahogy Lothaire mögött becsukódik az ajtó, ismerős, kimondatlan gondolatokkal terhes feszültség telepszik a szobára. Hasonló ahhoz, mely azon a fogadóbéli estén lengte körül, ezúttal viszont, talán a tűz fényének, vagy sajgó halántékának köszönhetően, Radlina nem érzi magát annyira elveszettnek. Még egy pár szívdobbanásnyi ideig a pattogó lángok közé mered, majd ingerülten beletúr a vörös sörénybe. Mozdulata azonban inkább a kínzó fájdalomnak és a kételyeknek, semmint az imént távozó hímnek szól. Alvásra van szüksége.
Leveti a vastag köpenyt és a takaró alá bújva, szinte azonnal elnyomja az álom.
Csendes nyugalmát semmi sem zavarja meg egészen hajnalig. Akkor azonban egy apró, napsütötte foltocska indul táncra a vörös szőnyegen. Néha egy-egy porszemet is felkér partneréül, de megállíthatatlanul folytatja útját a már jól ismert utat bejárva. Radlina kicsit még álmosan követi tekintetével a parolázó szemcséken megcsillanó fénysugarat, majd nagyot nyújtózva végigsimít a takaró sötét szövetén... Emlékeibe idézi a tegnap estét és a zavarba ejtő ajánlatot, egyelőre azonban úgy dönt, félreteszi a kérdések özönét. Kíváncsian figyeli a gyönyörű, antik keretekbe illesztett képeket, a sötét fával burkolt falakat és a könyvek gerincét. Fényűző szépségük olyan gazdagságról árulkodik, mellyel Radlina azelőtt még sosem találkozott.
Ahogy óvatosan felül az ágyban és kicsit kinyújtóztatja puha bőrrel fedett tagjait, megkönnyebbülten nyugtázza a halántékán lüktető fájdalom enyhülését, mely valószínűleg a hosszú, pihentető alvás eredménye. Az ágy melletti asztalkáról elveszi a poharat és lassan, meg-megállva tünteti el a maradék vizet. Kicsit zavarja ugyan, hogy általában nappal szokott aludni, de talán jobb is így. Most nem bujkál senki elől, sőt egyáltalán nem bánná, ha jóképű lovagjába botlana felfedező útja során.
Először a szobát kutatja át, mindent alaposan megnéz és méreget. Mi lenne, ha pár holmit eladna a piacon és meglógna? Ujjai végigsiklanak egy ezüstösen csillogó gyertyatartó testén és szinte már fizikai fájdalmat érez, mikor sértetlenül hagyja a helyén. Élete során elkövetett már pár dolgot, amire nem volt büszke, de most talán lehetősége adódik, hogy valami nagyobb terv részese legyen. Kincsekkel, izgalommal és halállal fűszerezve. Mire vágyhatna még?
Elmélázva lapozgat egy megsárgult kódexet, melyben gyönyörűen megrajzolt képek is helyet kaptak. Csinos leányzók táncolnak a tűz körül, aztán a következő képen fekete mancsok törnek elő, hogy a föld alá rántsák őket. Talán, ha tudna olvasni, akkor értené is a jelenetet, így viszont hamar elveszíti érdeklődését. A súlyos kötetet visszateszi a helyére és elhagyja a szobát.
A folyosóra kilépve ugyanazzal az ódon, sötét hangulatú berendezéssel találkozik. Csendesen dobban a két csizma, miközben léptei nyomán sorra nyílnak az ajtók. Mindegyikbe bekukkant, de kíváncsisága egyre űzi, és sehol nem időzik sokáig. A földszint egyik szobájában azonban olyan dologra akad, amiért talán megéri kicsit tovább maradni. Szinte áhítattal közeledik a földbe süllyesztett belső medencéhez. A vízfelszín lágyan veszi hátára a fényt, hogy aztán a falakra és a plafonra irányítsa, s bár a kísértés nagy, hogy most azonnal levesse ruháit, inkább csak az arcát meríti bele a hűs vízbe. Szemöldökét felhúzva csóválja meg a fejét, miközben egyre inkább nem érti, hogy ennyi gazdagság mellett mi lehet ennyire fontos a hímnek. Miért kockáztatná az életét?
Úgy dönt, hogy a már korábban felderített konyhában várja meg a ház urát. Az egyik szekrényből elővesz két almát és lábát az asztalra téve, nekilát a reggelijének.*

1148. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2013-02-06 22:06:07
 ÚJ
>Lothaire Daelmorth avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

- Ami azt illeti, a legjobbtól tanultam.
*Jegyzi meg sötéten és lesújtó pillantást vet szíve aktuális hölgyére. Ő csak dobta a kulcsot, a nőstény vágta hozzá, egyszersmind el is utasítva nagylelkű felajánlását.
Azt várná, hogy ezúttal is elutasító választ kap majd, így egyik szemöldöke kétkedve szalad fel homlokára, amikor meghallja nősténye szavait. Mi a szösz...
Ám ennél is jobban meglepik a hízelgő szavak. Itt valami nagyon nincs rendben. Szinte már várja a következő hálátlan tőrt mellkasába. Lapos pillantása azonban nem hozza meg a "kívánt" hatást, hisz a nőstény nem tesz semmi olyat, amivel ezúttal Lothaire életét próbálná elválasztani izmos testétől. Hát legyen.*
- Valóban?
*Nehéz eldöntenie, hogy Radlina ezúttal valóban őszinte - fáradságából fakadóan -, avagy ismét tökéletes színjátékot lát, mellyel gyanúját kívánja elaltatni. Nem bízik már azonban a lányban. Rég megtanulta már, hogy a vágy szeszélyes és alattomos szerető. Hitegeti hosszan, majd megcsalja újra és újra, s teljesen mindegy, hogy azt pofonnal, vérére éhező pengével, avagy egy másik hímmel teszi. No nem mintha meg lehetne csalni valakit, aki soha nem volt senkié és aki sosem birtokolt szerelmet.
Nem firtatja tovább a kérdést kétségei ellenére sem. A jelenlegi helyzetet nincs joga, sem indíttatása kihasználni. Ha a nő az övé lesz egyszer, akkor saját akaratából lesz az és teljes tudatában annak, amit cselekszik. Ezt kívánja meg saját, makacs elhatározása. Ha a tolvajlány utáni sokadik hódítása után nem is emlékszik majd a méregzöld szempárra, azt akarja, hogy a lány emlékezzen rá. Legyen egyetlen lény a világban, aki mint elmúlt szerelem tekint vissza majd rá...
Nem! Önző, végtelenül önző most! Most rögtön a magáévá kellene tennie a nőstényt, hogy sose gyúlhassanak olyan érzelmek irányában, miket képtelen lesz bármikor is kiszolgálni. Sokkal nagyobb fájdalmat okoz, ha mindez később történik meg... ám azzal is tisztában van (hisz nem tudhatja ennek ellenkezőjét), hogy a lány gyűlöli őt. Lehet megcsillogtathat előtte néhány értékes kincset és aranyakat, de ez nem változtat majd a tényeken. Ezzel nyugtatja magát.
Ámbátor sokkal inkább nyugtalanító ezzel szemben az a tény, hogy ezt a fruskát akarja magával vinni Dreganza Barlangjaiba. Ott még Lothaire is könnyedén kilehelheti a lelkét, ha bosszúálló partnert vesz maga mellé.
Nem, ezzel majd később foglalkozik. Egy gond egy napra éppen kielégítő, a nőstényke meg csinált mára már eleget neki.*
- Addig maradsz, amíg jónak látod, Hölgyem. Ez a szoba a tiéd lehet.
*Igen könnyeden engedi át a szobát, hisz ez nem a sajátja. Gondolkodni járt csupán atyja egykori ősének lakrészébe, az övé teljesen ellentétes szárnyban van. Nem akarja ma éjjel a közelében tudni a nőstényt, hisz nincs beszámítható állapotban. Nem adja meg az esélyt annak, hogy úgy döntsön, kivégzi inkább e halálvágyó teremtést, csak hogy megszabaduljon a beteljesíthetetlen vágytól...
A hím visszasétál a fotelhez, felveszi a poharat és a súlyosnak tűnő, éjsötét üveget, majd elindul kifelé a szobából.*
- Jó éjt, Hercegnőm.
*Anélkül búcsúzik, hogy visszapillantana a nőre. Az ajtó halkan csukódik utána.*

1147. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2013-02-06 21:26:53
 ÚJ
>Radlina Tenios avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Szelíd

*Némiképp csalódottan hallgatja a másik válaszát.
~Legalább annyi tisztesség lett volna benne, hogy őszintén válaszol, ha már úgyis megöl.~
Igazságtalannak érzi, hogy ebben a helyzetben még tovább kell folytatnia az adok-kapok játékot. Fáradt. Igaz, ájult állapotában pihent valamennyit, de a katona ütése és a még mindig érződő alkohol kettőse ólomként nehezedik rá.*
- Veszély... életveszély.* Bágyadtan tűnődve ízlelgeti a szavakat. Minden nap pengeélen táncol, mikor erszényeket vág le az övekről. Könnyedén elvághatják az ő torkát is, akár itt és most. Szinte már érzi a másik kardjának hidegét, miközben a lassan koppanó lépteket hallgatja. A várt, surranó fém nyújtotta ígéret azonban elmarad. Bilincs zárja kattan és, mintha csak gúnyolódna vele, Lothaire ismét az ölébe dobja szabadságának elhozóját.*
- A mániád, hogy kulcsokat vágsz hozzám?* Már annyira várta a halál csendes magányát, hogy szinte haragszik, amiért nem kapta meg. Ki érti ezt?
Sértett hangja ellenére, gyorsan kattan a másik bilincs is és Radlina sóhajtva dörzsölgeti meg csuklóit.*
- Érdekel az ajánlatod, de még rengeteg dolgot tudnom kell, ha élve akarom megúszni. Most viszont nem vagyok abban az állapotban, hogy meghallgassalak. Fáradt vagyok.* Lábait letámasztja a földre és próbál úrrá lenni a hirtelen rátörő émelygésen. Vajon hogyan tudna méltóságteljesen és lehetőleg élve eljutni a fogadóig ilyen állapotban? Kínjában szinte már nevetni támad kedve, ahogy az egyetlen használható ötlet megfogalmazódik benne. Előtte azért még nem árthat egy kis hízelgés. Nem szeretné, ha újdonsült munkaadója látogatást tenne nála az éjszaka.*
- Igazán örömömre szolgál, hogy tőröm okozta sérülésedből felgyógyultál. Rosszul éreztem volna magam, ha a sebláz kísér a túlvilágra. Nem lett volna szép halál...* Tekintetéből ezúttal nem lehet kiolvasni a gyűlölet vagy a gúny szikráját. Még az is lehet, hogy őszintén így gondolja az elhangzottakat.*
- Mivel úgy döntöttem azonban, hogy egyelőre én sem szeretnék meghalni a fogadóig vezető úton, kérnék tőled egy apró szívességet. Egy nyugodtan átaludt éjszakát valamelyik szobádban.* Nem néz fel, tekintetét ezúttal lesüti és őszintén szólva elég megalázottnak érzi magát. Kezével kisimít egy kósza, vörös fürtöt, amíg Lothaire valószínűleg kiélvezi a lánytól szokatlan zavarodottságot.*

1146. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2013-02-06 20:59:09
 ÚJ
>Hodrel Devir Saalh avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 18

Játékstílus: Szelíd

//Eleonor, Emma//

*Szavakkal ki sem tudná fejezni, mennyire jól esett neki a lány közelsége. Az, ahogyan karjaik egymást ölelték szorosan. Bizonyára egymás vigaszaiként szolgálnak. Hiszen nem csak a lány gyászol egy apát, de Hodrel maga is. A megjegyzéseken a férfi mosolyogna, amennyiben tudna. De nem tud, így csak szemeiben gyúl örömnek parányi fénye. Meg is nyugszik, hogy nem zavarja a másikat felsőtestének csupasz valója. Némán bólint, ezek után pedig követi a hölgyeményt szobájába.
Az érvelés egészen jónak tűnik. Tényleg jobb nyugodtabb körülmények közt beszélgetni, bár kissé feszélyezve érzi magát, hogy az áhított nő szobájában van.*
- Teljesen érthető, hogy most némi nyugalomra vágyik. Épp ezért... Kérem, azonnal szóljon, ha gondot okozok, vagy pihenni szeretne és távozom... Nem mintha olyannyira távozni szeretnék... *csúszik ki száján, az igencsak őszinte mondat, mely után tekintetét elkapja a lányról és nézelődni kezd, mintha csupán egy helyet keresne.
Legszívesebben Eleonorral szemben foglalna helyet, de ott nemigen talál efféle alkalmatosságot, így helyet foglal mellette az ágyon. A desszerthez viszont nem nyúl egyelőre.*
- Ugyan... Én csak kértem, a szakácsuk kiemelkedő *hárítja el a bókot.
Nem szeretné ennél is nagyobb zavarban érezni magát. A kérdésen elgondolkozik. Maga elé néz és látszik rajta, hogy pillanatok alatt a múltban jár. Aztán hirtelen felkapja fejét, mint aki megvilágosodott. "Nem most találkoztunk először... Hát persze... De az már nagyon régen volt..." elmélkedik az eszébe jutott dologgal kapcsolatban.*
- Az apám... Már régóta ismerte édesapját. Ami azt illeti... Már mi is találkoztunk egyszer... Még nagyon kicsik voltunk... Eljöttünk látogatóba, mivel Iskandar nem volt hajlandó kimozdulni. Pedig az volt atyám célja, hogy valahogyan kirángassa és jobb kedvre derítse. Az udvaron játszottam... Már nem is emlékszem, hogy mit... Mikor valami olyat tettem, ami apámnak nem tetszett... Azonnal meg akart verni. És... Meg is vert, ami azt illeti... Emlékszem... Ön ott állt apja mellett és húzogatta köpenyét, miközben kérte, hogy állítsa le az apám... Ő viszont csak annyit mondott, hogy... 'Ne szólj bele, gyermekem. Had üsse, hogy erős legyen. Egyszer pedig majd rajtam fog felülkerekedni és meglátjuk, méltó lesz-e a kezedre.' *sóhajtja.*
- Azután sokáig nem láttam. Levélben továbbra is tartottuk a kapcsolatot, de nem találkoztunk. Az elmúlt néhány évben viszont többször is eljöttem. Önnel ugyan nem találkoztam, de itt voltam a városban. Iskandar úr kérte, hogy próbáljam elkerülni... Úgy volt vele, amíg nem állok készen, addig inkább nem szól önnek rólam. Azt sem tartotta kizártnak, hogy sosem leszek kész és másnak adja kezét... Most először volt, hogy el akart jönni meglátogatni minket. Rég nem mozdult ki, jó jelnek vettem, így beleegyeztem. Nem mellesleg, atyám nem volt hajlandó engem útnak ereszteni, miután megkapta Iskandar úr levelét. Szerette volna vendégül látni a nagy hőst, kivel régen vállvetve küzdött. *hajtja le fejét.
Szemeibe visszaköltözött a gyász. Arca viszont továbbra is érzelemmentességben mutatkozik, mint egy szépen faragott márványszobor. Felnéz, majd mikor meglátja a lány kezében megüresedett kelyhet, kiveszi azt kezéből és helyére illeszti az eddig szorongatottat.*
- Egye csak meg nyugodtan! *intézi hozzá szavait.*
- Nem tudom, hogy mi lehetne oly érdekes velem kapcsolatban, hogy érdemes megemlíteni. Egészen... szokványos, nemesi életet éltem. Atyám arra nevelt, hogy irányítani tudjam a házat... Talán ennek köszönhető, hogy... nem vagyok képes teljes mértékben kifejezni érzelmeim. Igyekezett kiölni belőlem... *nyílik meg a másik előtt, ezzel elárulva okát a nagy kérdésnek.
Miért nem képes rendesen kimutatni érzéseit?*
- Nos, azt hiszem mindent elmondtam... Ha pedig tudnia kell még valamit, az istenek majd úgy szövik a szálakat, hogy kitudódjanak. De ha kérdése van, nyugodtan tegye fel!

1145. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2013-02-06 20:26:37
 ÚJ
>Eleonor Nesayang avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 103

Játékstílus: Szelíd

//Emma, Hodrel//

*Amikor kilép Emma szobájából, akkor döbben rá, hogy Hodrel felsőteste meztelen. Ekkor veszi csak észre a bekötött vállat is, ami valószínűleg mostanában szerzett sérülés. Egy pillanatra nézi a férfi szépen kidolgozott, izmos felsőtestét, de utána jön az udvarias szabadkozás és beszélgetés. De Eleonornak több kell, hogy megnyugodjon, de úgy érzi, hogy Hodreltől ezt most nem tudja megkapni. A férfit valami visszatartja attól, hogy kimutassa érzelmeit, éppen ezért lepi meg a lányt, amikor Hodrel odahúzza magához és vigasztalón öleli. Ő is átkarolja a férfit, és a mellkasába temeti az arcát. Magába szívja a férfi kellemes illatát, és legszívesebben így maradna hosszasan, amíg a lelke meg nem nyugszik. De Hodrel hátrébb lép és újra szabadkozik. Eleonor megrázza a fejét.*
-Nem... vagyis... *elereszt egy halvány mosolyt, hiszen ezzel bevallja, hogy tetszik neki a látvány. Bele is pirul a ki nem mondott vallomásba.* - Kérem, öltözzön úgy, ahogy Ön jól érzi magát. *teszi hozzá halkan. Ekkor feltűnik egy szolgáló három kehely édességet hoz. Hodrel egyet beküld Emmához, a másik kettőt pedig maguknak veszi el. Mikor kéri, hogy költsék el együtt a desszertet, Eleonor bólint.*
-Azt hiszem, ez elfogadható ajánlat. Jöjjön utánam! *mondja Hodrelnek, és bevezeti a saját szobájába.* - Remélem nem gond, hogy ide hoztam. Nincs kedvem lemenni az étkezőbe, ahol mindenki ide-oda futkos most, hogy vendégeink vannak. *Kicsit belepirul a gondolatba, hogy Hodrel esetleg hosszú távon marad náluk.* - Szóval foglaljon helyet bárhol. *mondja, miközben ő leül az ágya szélére, és megkóstolja az édességet.*
-Ez nagyon finom, Ön nagyon figyelmes.
*Megeszik pár falatot, aztán úgy érzi, most már ideje néhány kérdésnek.*
-Honnan ismeri... *becsukja a szemét és felsóhajt* ... ismerte apámat? Tudja, hogy miért pont Önt választotta? *Még gyorsan hozzáteszi azt is, hogy* - Nem mintha bármi kifogásom lenne az Ön személyét illetően.
*Megereszt egy újabb halvány mosolyt.*
-Meséljen magáról, kérem! Valószínűleg Ön jobban ismer engem, mint én Önt.
*Türelmesen várja Hodrel válaszát, és közben pedig lassan megeszi a kehely tartalmát. Ízlik neki a desszert, és most jött rá, hogy igazából éhes volt egy kicsit, így kapóra jött az édesség.*


1144. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2013-02-06 19:19:57
 ÚJ
>Lothaire Daelmorth avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

*Némán hallgatja végig a nőstény mondandóját annak ellenére, hogy neki is lenne mit hozzátennie az elhangzottakhoz. Főként azért is marad néma, mert szöget ver fejében egy furcsa gondolat. Hogy érti a nőstény a hosszú órák tépelődését, miért érez leheletnyi csalódottságot a szavakban? Olyan titok ez, melyet egyelőre képtelen felfedni, ám megízleléséért a világot is eladná annak minden kincsével együtt.
Mégsem vonja kérdőre a lányt. Egyrészt amaz úgysem válaszolna neki, másrészt büszkesége nem engedi, hogy megalázkodjon nősténye előtt. Soha nem tenné meg. Senkiért.*
- Először is, pontosan. Megmentettelek, mert szükségem van rád. Minek űznélek különben árkon-bokron át?
*Nem tér ki azonban részletesebben a kérdésre. A hűvös él mögött két igazság is lappang. Igen, valóban szüksége van a lányra a csapdák miatt. Épp eleget edzett, hogy maga is kiszúrja őket, továbbá igen alaposan ismeri már a hely adottságait. Mindazonáltal soha nem érhet fel egy tolvaj fürgeségével, kiváló reflexeivel és a menekülési hajlam jól irányzott bevetésével. Ő vérbeli harcos. Gyilkos. sosem futamodna meg készakarva, s ez odalenn könnyen a vesztét jelentheti.
Lothaire... mindig is tökéletes taktikai érzékkel rendelkezett és jól meglátta az egészben bújó részleteket, a kirakósból összerakható képet... ám a darabokat önmagukban sosem tudta értékelni. Képtelen arra, hogy az apró jeleket vegye észre önmaga előtt, s pont ez az oka annak, hogy nem tűnik fel neki a tény sem, mi szerint a nőstény nem pusztán gyűlöletet érez iránta. Ilyesformán a leheletnyi csalódottságot és gúnyos modorát is hamis alapokra helyezi gondolatban.*
- Másodszor, a csapdákat úgy tervezik, hogy azokon annak ismerői keresztül jussanak, ha vissza akarnak térni kincseikhez. Minden csapda alapeleme, hogy távol tartsa a betolakodót, de átengedje az oda tartozókat. Nekem olyan valaki kell, aki abba a világba tartozik, aki beleillik e veszélyes környezetbe és képes meglátni azt, amit én nem.
*Vonásai nem tűnnek olyan fenyegetőnek, mint korábban, ám cseppet sem állíthatnánk, hogy meglágyultak volna a bor hatása nyomán. Ám tényleg azt iszik a hím? Nem tűnik-e valahogy túl sűrűnek a pohárban lustán csordogáló folyadék? Nem lehet-e, hogy...
Borostyán pillantása megtalálja a nő tekintetét és elgondolkodásra készteti az a furcsa mosoly, mi a végszavaknál égett elméjébe. A sóhaj hab a tortán. Valahol megérzi, hogy a nőstény legalább annyira fáradt, mint ő maga.*
- Nem áll szándékomban végezni veled, Méregszemű.
*Ezek a szavak már akkor hangzanak fel, mikor a hím ismét az ágy mellett áll. A jobb oldali csuklót fogva tartó bilincs halk kattanással enged, az apró kulcs pedig a nőstény ölében landol.*
- Ha nem érdekel az ajánlatom és nem vonz a rengeteg kincs, ami odalenn rád várna, természetesen szabadon távozhatsz most rögtön.

1143. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2013-02-06 18:54:27
 ÚJ
>Radlina Tenios avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Szelíd

*Az elmúlt napok során már sokadik alkalommal hagyják cserben megérzései. Mintha őt magát is átok sújtaná, miközben sorra rúgja fel életének eddig felállított szabályait. Talán felesleges a mágia erejét beleképzelni, de vajon lehetséges, hogy egyszerű véletlenek sorozata legyen mindez?
Radlina kezd beletörődni, hogy nem képes megérteni a sötét idegent. Nem érti a kiváltó okokat és így a cselekedeteit sem tudja kiszámítani előre. Egyedül ez az, ami bizonytalansággal és csalódottsággal tölti el, saját képességeit illetően. Szinte már megszokásból izzik fel a zöld szempár a fölényes választ hallva, de ajkaira hamar visszaköltözik a mosoly és csendesen felnevet. Miért mentette meg, ha meg akarná ölni? Vajon tényleg képes lenne hidegvérrel elvágni a torkát? S bár a csábítás nagy, hogy ezen kérdéseinek a végére járjon, inkább hallgat, miközben lélekben újra és újra meglepődik. Mikor úgy érzi, hogy Lothaire mindent elmondott, amit gondolt, kicsit kihúzza magát ültében, és megmentőjére néz. Ajkain továbbra is a szemtelen mosoly játszik, miközben szótlanul méregeti a démoni vonásokat. Cseppet sem zavarja a lustán elnyúló, feszültségtől terhes csend.*
- Kezdhetted volna ezzel is, jóképű Hercegem. Hosszú órák tépelődésétől kímélhettél volna meg, ha a lényegre térsz.* Talán némi csalódottság is érződik a gúnyos él mellett, de nem engedi elhatalmasodni magán az érzelmeket. Túlságosan is elfoglalja most, hogy - ha csak szóban is - menekülési útvonalat találjon vagy legalább némi értelmet az elhangzottak kuszaságában.*
- Javíts ki ha tévednék, de... Megmentesz, hogy aztán valami elátkozott csapdákkal gazdagított helyre küldj? Vagy te magad ölj meg, ha nemleges választ adok?* Szinte már ráolvadt lényére ez a szerep, melyből nem tud szabadulni. Meg akarja tudni, meg akarja érteni Lothaire belső gondolatait, még akkor, ha kíváncsisága az életébe kerül.
Fürkésző pillantása azonban nem tud a jeges tükrök mögé jutni. Talán nincs is ott más az örök hidegen kívül? Lehetetlen...*
- A csapdáknak épp a meglepetés erejében áll az erejük. ~ Mely neked is a sajátod. ~ Azért tervezték őket, hogy megvédjék a kincset, amire a tolvajok áhítoznak. Csak az eszed a gyorsaságod és figyelmed vértezhet fel ellenük. Tekintve pedig, hogy bilincsbe verve fekszem az ágyadon, ezekben nem lehetek túl jó.* Arcán fáradt mosoly jelenik meg, miközben tüdejét megtölti a tűz melengette levegő. Sóhajtása olyan mélyről jövő és nyugalmas, mintha csak egy lágy őszi szellő integetne a hulló faleveleknek.*
- Arra kérek, hogy gyorsan végezz. Eleget szenvedtem már.

1142. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2013-02-06 17:48:28
 ÚJ
>Lothaire Daelmorth avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

*Még hogy a lelkiismeretére... hogyan is akarna hatni valamire, aminek a létezése számára felfoghatatlan? Nincs lelkiismerete, soha nem is volt. Különös mágiája már születése pillanatában kiölte belőle, avagy egyszerűen helyettesítette azt. Egy átok pedig nem képes megbánást éreztetni vele, hacsak maga a boszorkány, ki megörvendeztette vele, nem kódolta bele annak szövevényes hálójába. Nem így történt, tegyük hozzá. Az ő keresztje, hogy ne legyen képes szeretni, s mégis legyen ez leghőbb vágya. Vágy, melyet sosem elégíthet ki, mely ágyról-ágyra űzi végtelen utakon át...
Üres tekintete ezúttal nem arról a Lothaire-ről árulkodik, akit a lány korábban megismerhetett. Hidegvérű gyilkos csupán, ezúttal nem játssza a vágytól megszállott szerető szédítő szerepét. Közönyös, számító, aljas. Ajkaira mégis gúnyos mosoly szökik a nőstény szavaira, szinte kísérteties tükreként a lány arcán uralkodónak.*
- Valamit félreértettél, Hölgyem. Ezúttal nincs tárgyalási alapod. Kettőnk közül csak az egyikünknek van joga arra jelenleg, hogy feltételeket szabjon és - lássuk be -, nem te vagy az.
*Ragadozószemei összeszűkülnek, miközben kényelmesen hátradől a fotelban. Szenvtelenül figyeli Radlinát, mint aki tökéletesen tisztában van előnyös helyzetével. Miért is ne lenne? Ha a lány sokáig figyeli, most először érezhet vele kapcsolatban igazi félelmet. A hímben sokkal több van ugyanis, mint egy egyszerű, nők szoknyái után futkorászó ficsúrban. Démoni szerepéből pedig e pillanatig sem sikerült még kilépnie. A bensőjében uralkodó fagy ködként lepi el repedezett, sötét lelkét.*
- Ha azt hiszed, jelen pillanatban bármit is számít nekem holmi éledező düh egy bilincsbe vert nőszemélytől, nagyon tévedsz. Értsd, hogy meghallgatsz, vagy keresztül döföm a szíved. Ez a két opció van.
*Hacsak a nő nem választ rosszul - és kétség se férjen hozzá, jelenlegi állapotában akár puszta kézzel is kitépné a nőstény iránta oly érzéketlen szívét -, akkor a hím kisvártatva a lényegre tér.
A fotel melletti kis asztalról (mit az ágyról nem látni), borospoharat vesz elő és lassan kortyolgatni kezdi a benne lakozó, vérszínű nedűt.*
- Munkát ajánlok neked.
*Mielőtt a nő a szavába vágna, felemeli szabad mancsát, hogy csendre intse ha szükséges.*
- Van egy tárgy, amit hosszú ideje meg akarok szerezni, ám eddig nem nyílt rá lehetőségem. A helyet, ahova rejtették, számtalan halálos csapdával őrzik. Sosem mélyedtem el különösebben az alvilági praktikák ezen szegletében, így legfeljebb testből hatástalaníthatnám bármelyiket is. Ez nyilvánvalóan nem célom.
*Elgondolkodva kortyol ismét a borból. Vagy abból a valamiből, ami arra emlékeztet.*
- Nem tudom, te magad mennyire értesz a csapdák felkutatásához és kioldásához. Ám azt tudom, hogy a jelenlegi életed több, mint önveszélyes. Ha túl sokáig folytatod így, előbb, vagy utóbb levágják a kis kacsóidat és akkor még szerencsés voltál. Legnagyobb sajnálatomra én sem lehetek ott mindig, hogy védelmezzelek...
*Nem átallja ismételten felhozni a lány előtt annak legutóbbi ballépését. Nincsenek tévképzetei afelől, mit művelt volna Bern az ifjú nősténnyel, ha lehetősége nyílik rá. Lothaire - maga is gonosz lévén - felismeri a hasonló lelkületűeket pusztán egyetlen pillantásból. Tisztában van azzal, hogy személyében nem egy jótétlélek városőrtől szabadította meg a világot. Könnyedén el tudja képzelni, hogy ha venné a fáradságot és felkutatná áldozata otthonát, nagy eséllyel bukkanna jó néhány kínzóeszközre a pincében.*

1141. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2013-02-06 17:23:36
 ÚJ
>Jezabiel Tinkerin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163

Játékstílus: Vakmerő

//Lin//

*Menjen, ne menjen? Elgondolkodik a kérdésen. Annyit mászkált ma már a nagy táskájával… Bár azt most akár itt is hagyhatná, és valamennyire érdekli is hogy mikre lehet szüksége a nőnek, és persze hogy azokat honnan szerzi be. Útbaigazítást bárkitől kérhet, de ezeket csak Lintől tudhatja meg.*
- Rendben, elkísérlek.
*Állapodik meg végül a döntésen. Szíve szerint berendezkedne újdonsült otthonában, és már nagyon nekiállna papírra vetni egy-két ötletét, hogy jobban a mélyükre tudjon gondolni, de ezt mind később is megteheti, ez a lehetőség viszont csak most áll rendelkezésére. Amíg a nagylény eltűnik a szobájába, ő is összekészülődik kicsit. Bár ő inkább lepakolja a felesleges holmit. A táskától már megszabadult, övéről kezdi lepattintgatni a kis tasakokat, és óvatosan lerakja őket a táskája mellé, míg már csak a fele marad a helyén.*
~Na, mindjárt jobb. Legalább nem kell ezekre figyelni.~
*Gondolkodik még egy picit, mire lehet szüksége, végül vállat von, csak elég lesz ennyi. Türelmesen várja a főnökasszonyt, és néma árnyékként szegődik nyomába ahogy útra indulnak. A pipának nem szentel sok figyelmet, úgyis más levegőt szív mint a „fentiek”. Ő maga ellene van az ilyesminek, kap elég füstöt a tüdeje az öntödékben, laborokban és műhelyekben, nem érti miért kell még akkor is azt szívni amikor végre friss levegőn lehet valaki. De ez sem az ő dolga… Inkább az útvonalra, a házakra és az emberekre figyel, a sötételfet már úgyis alaposan megnézte magának.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11721-11740 , 11741-11760 , 11761-11780 , 11781-11800 , 11801-11820 , 11821-11840 , 11841-11860 , 11861-11880 , 11881-11900 , 11901-11920 , 11921-11940 , 11941-11960 , 11961-11980 , 11981-12000 , 12001-12020 , 12021-12040 , 12041-12060 , 12061-12080 , 12081-12100 , 12101-12120 , 12121-12140 , 12141-12160 , 12161-12180 , 12181-12200 , 12201-12220 , 12221-12240 , 12241-12260 , 12261-12280 , 12281-12300 , 12301-12320 , 12321-12340 , 12324-12343