Arthenior - Sayqueves Rezidencia
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 95 (1881. - 1890. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1871-1890
1890. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-05-01 10:38:36
Üzenet elküldve: 2025-05-01 10:38:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 950
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 950
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Félhazugság//
*Elengedi a „kedvese” előrelépési szándékainak a hiányát, nem fogja megmondani neki, hogy mi volna a jó, majd egyszer talán ráébred maga is. Ő már minden bizonnyal elég ideig marad a közelében, hogy néha véletlenül felhívja a figyelmét egy szerinte jobb lehetőségre. Képes rá, hogy ezt csendesen, ne pedig túlzóan tegye. A férfi már kevésbé, hogy ne oktassa folyton, vagy ne láttassa, hogy neki bizony igaza van mindig mindenben, jobban annál, mint szükséges. Legyezgetnie kellene azt a hiúságot? Megtehetné, ha valódi viszony volna ez köztük, de az óvó karok ellenére is be tud kapcsolni, hogy ez nem az. Épp ezért csak mered a férfire egy röpke ideig, aztán nem szól semmit. Fontosabb most, hogy mindent elmondjon és esetlegesen felhívja a figyelmét egyre, s másra Grael, amit ő netán nem lát meg. Mikor beszél, sokkal előbb tisztázódik a kép, mint amikor csak gondolatban forgatja az eddigi ismereteket. Fájdalmas, ahogy ténylegesen tudatosul, hogy nem lesz ez annyira egyszerű, mint gondolta. A másik is ezt sugallja. De a jeges szemek úgy tekintenek fel rá, mintha hála csillogna benne.*
- Köszönöm, Grael.
*Mondja ismételten, majd mikor színt vall a cseppet sem nyelvbotlásról, akkor lép is egyet hátra. Kell a fenének az az ölelő kar, ha ilyen rohadt okos a tulajdonosa. Hát még, ha tudná, hogy kitől ered ez a megszólítás, ami csordultig tölti a szívét, miközben tudja, hogy egyáltalán nem helyes.*
- Miket nem mondasz? *Talán kissé még sértődötté is válnak a vonásai. Nem olyan ostoba ő, hogy ezt el kelljen neki magyarázni.* - Fogalmam sincs, honnan vette, nemrég még azt sem tudta, mi az az anya, vagy szülő. Beszélni fogok vele erről, elhiheted.
*Sepri hátra mérgében a fekete tincseit, majd mintha minden izom megfagyna az arcában, egyszeriben kővé dermed.*
- Ez csak egy út az erdőbe. *Mondja játszott naivsággal, mert azt már nem szeretné, hogy még a mágiájáról is tudjon a férfi.* - Fel fogok rá készülni, de jelenleg még azt sem tudom, hogy pontosan hová kell menni. Ezt írja és rajzolja le éppen. Ha kell, majd még kerítek valakit, aki elkísér minket. De előbb tisztázódjon, ami tisztázódhat.
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.05.01 10:40:48
//Félhazugság//
*Elengedi a „kedvese” előrelépési szándékainak a hiányát, nem fogja megmondani neki, hogy mi volna a jó, majd egyszer talán ráébred maga is. Ő már minden bizonnyal elég ideig marad a közelében, hogy néha véletlenül felhívja a figyelmét egy szerinte jobb lehetőségre. Képes rá, hogy ezt csendesen, ne pedig túlzóan tegye. A férfi már kevésbé, hogy ne oktassa folyton, vagy ne láttassa, hogy neki bizony igaza van mindig mindenben, jobban annál, mint szükséges. Legyezgetnie kellene azt a hiúságot? Megtehetné, ha valódi viszony volna ez köztük, de az óvó karok ellenére is be tud kapcsolni, hogy ez nem az. Épp ezért csak mered a férfire egy röpke ideig, aztán nem szól semmit. Fontosabb most, hogy mindent elmondjon és esetlegesen felhívja a figyelmét egyre, s másra Grael, amit ő netán nem lát meg. Mikor beszél, sokkal előbb tisztázódik a kép, mint amikor csak gondolatban forgatja az eddigi ismereteket. Fájdalmas, ahogy ténylegesen tudatosul, hogy nem lesz ez annyira egyszerű, mint gondolta. A másik is ezt sugallja. De a jeges szemek úgy tekintenek fel rá, mintha hála csillogna benne.*
- Köszönöm, Grael.
*Mondja ismételten, majd mikor színt vall a cseppet sem nyelvbotlásról, akkor lép is egyet hátra. Kell a fenének az az ölelő kar, ha ilyen rohadt okos a tulajdonosa. Hát még, ha tudná, hogy kitől ered ez a megszólítás, ami csordultig tölti a szívét, miközben tudja, hogy egyáltalán nem helyes.*
- Miket nem mondasz? *Talán kissé még sértődötté is válnak a vonásai. Nem olyan ostoba ő, hogy ezt el kelljen neki magyarázni.* - Fogalmam sincs, honnan vette, nemrég még azt sem tudta, mi az az anya, vagy szülő. Beszélni fogok vele erről, elhiheted.
*Sepri hátra mérgében a fekete tincseit, majd mintha minden izom megfagyna az arcában, egyszeriben kővé dermed.*
- Ez csak egy út az erdőbe. *Mondja játszott naivsággal, mert azt már nem szeretné, hogy még a mágiájáról is tudjon a férfi.* - Fel fogok rá készülni, de jelenleg még azt sem tudom, hogy pontosan hová kell menni. Ezt írja és rajzolja le éppen. Ha kell, majd még kerítek valakit, aki elkísér minket. De előbb tisztázódjon, ami tisztázódhat.
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.05.01 10:40:48
1889. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-05-01 08:42:37
Üzenet elküldve: 2025-05-01 08:42:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 181
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 181
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Félhazugság//
*Nem. Épp elég, hogy Mai a saját, igencsak nyakatekert életének a sajátos problémáit a nyakába varrta, nincs arra szükség, hogy az ő vállát nyomja a város gondjainak terhe is. Nincs semmiféle „pedig”, és szerencsére ezt Mai is egész hamar felfogja, nem kezdi el győzködni. Nem is lenne értelme.
Ő viszont nem fog engedni az utasításaiból. Ha kell, akkor ezúttal nem egy székhez, hanem az ágy támlájához kötözi hozzá a lány vékony kezeit. Ezt gondolja, de helyette inkább megbízik benne, és abban, hogy van annyi esze, hogy ő is belássa, a teljes erejére szüksége lesz ahhoz, hogy jól tudja venni az előtte álló akadályokat.*
- Mindig igazam van, Mai, csak te túl makacs vagy, hogy elfogadd. *Zárja le ennyivel a kérdést. Túltárgyalták. Szikra ügye azonban más, az épp elég aggodalomra ad okot ahhoz, hogy ne engedje a fél-elfnek, hogy egyedül vegye az egészet a nyakába. Na meg furdalja a kíváncsiság is, hogy vajon mi állhat az álmai mögött, és miféle arctalannal is lépett kapcsolatba a lány.*
- Nincs semmilyen… úgy. *Már teremtené le Mait, amiért ismét a teendői körül forog az agya, de elégedetten konstatálja, hogy ő maga is rájön, hogy nem egészen egy perccel ezelőtt mondta el neki, hogy ma még mindenképp pihennie kell.*
- Az ítélet ellen pedig tiltakozásnak helye nincs. *Épp csak a bíró kalapácsának csattanó hangját nem hallani, ahogy megpecsételődik az igazgatónő sorsa, legalábbis Grael fejében. Az utóbbi mondatra beleegyezően bólint, majd elgondolkodik kissé, miközben Mai beszél.*
- El fogom mondani, ha megtudok valamit, ne aggódj! *Arra meg, hogy anyának hívta a kislány, nem tetszően csóválja meg a fejét, még morran is egyet hozzá.*
- Nem fog tetszeni, amit mondok, de erről sürgősen beszéld le! Mi lesz, ha a többi gyerek meghallja, hogy neki szabad? Hirtelen harminc akárhány kölyök anyja leszel. Amúgy, hogy tervezed megvédeni magatokat, ha elmész vele megkeresni a szüleit? *Vált hirtelen témát, mert véleménye szerint Mai túlélőmódszerei inkább a csodára hagyatkoznak, mintsem megbízható szakértelemre az önvédelem terén. Közben elhúzódik a már így is túl hosszan tartó ölelésből is.*
//Félhazugság//
*Nem. Épp elég, hogy Mai a saját, igencsak nyakatekert életének a sajátos problémáit a nyakába varrta, nincs arra szükség, hogy az ő vállát nyomja a város gondjainak terhe is. Nincs semmiféle „pedig”, és szerencsére ezt Mai is egész hamar felfogja, nem kezdi el győzködni. Nem is lenne értelme.
Ő viszont nem fog engedni az utasításaiból. Ha kell, akkor ezúttal nem egy székhez, hanem az ágy támlájához kötözi hozzá a lány vékony kezeit. Ezt gondolja, de helyette inkább megbízik benne, és abban, hogy van annyi esze, hogy ő is belássa, a teljes erejére szüksége lesz ahhoz, hogy jól tudja venni az előtte álló akadályokat.*
- Mindig igazam van, Mai, csak te túl makacs vagy, hogy elfogadd. *Zárja le ennyivel a kérdést. Túltárgyalták. Szikra ügye azonban más, az épp elég aggodalomra ad okot ahhoz, hogy ne engedje a fél-elfnek, hogy egyedül vegye az egészet a nyakába. Na meg furdalja a kíváncsiság is, hogy vajon mi állhat az álmai mögött, és miféle arctalannal is lépett kapcsolatba a lány.*
- Nincs semmilyen… úgy. *Már teremtené le Mait, amiért ismét a teendői körül forog az agya, de elégedetten konstatálja, hogy ő maga is rájön, hogy nem egészen egy perccel ezelőtt mondta el neki, hogy ma még mindenképp pihennie kell.*
- Az ítélet ellen pedig tiltakozásnak helye nincs. *Épp csak a bíró kalapácsának csattanó hangját nem hallani, ahogy megpecsételődik az igazgatónő sorsa, legalábbis Grael fejében. Az utóbbi mondatra beleegyezően bólint, majd elgondolkodik kissé, miközben Mai beszél.*
- El fogom mondani, ha megtudok valamit, ne aggódj! *Arra meg, hogy anyának hívta a kislány, nem tetszően csóválja meg a fejét, még morran is egyet hozzá.*
- Nem fog tetszeni, amit mondok, de erről sürgősen beszéld le! Mi lesz, ha a többi gyerek meghallja, hogy neki szabad? Hirtelen harminc akárhány kölyök anyja leszel. Amúgy, hogy tervezed megvédeni magatokat, ha elmész vele megkeresni a szüleit? *Vált hirtelen témát, mert véleménye szerint Mai túlélőmódszerei inkább a csodára hagyatkoznak, mintsem megbízható szakértelemre az önvédelem terén. Közben elhúzódik a már így is túl hosszan tartó ölelésből is.*
1888. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-30 21:04:31
Üzenet elküldve: 2025-04-30 21:04:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 950
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 950
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Félhazugság//
*Bár nem gondolta komolyan, amit felajánlott Graelnek, kissé megkeményednek a vonásai a hallottakra. Nem okoz különösebb meglepetést amaz kijelentése, mégis keserűen forgatja kimondatlanul is a saját nyelvén a szavait. Persze, hogy nem akar felelősséget. Pedig milyen jól állna neki egy kevéske belőle. Bár itt neki sincs semmiféle rangja, bőrén át ivódott be a fontossága a látszatnak. Ha csak kicsit is tudatosodna, jeges vízbe dugná a fejét, hogy miért vár el tőle ambíciót.*
- Pedig… *Suttogja csak maga elé, majd megingatja a fejét, s elmosolyodik kissé sóvárgón, de nem a barnákba nézve, csak maga elé. Semmi jónak nincs most ideje, így hát mesébe kezd.
Hogy az elmúlt napok után azonnal ilyesfajta történésekbe szaladt bele, nem tesz túl jót, de arra mégiscsak alkalmas, hogy ne a húgán kelljen gondolkodni, vagy azon, amit Grael megtett érte. Nehéz még mindig a helyén kezelni a gondolatokat. Még nehezebb, ahogy újra a sajátosan óvó szavakra lesz figyelmes és a biztonságot nyújtó karok húzzák az erős testhez, amibe olyannyira lenne kedve beleernyedni… de nem teszi meg igazán, még a végén elfelejt tisztán gondolkodni.*
- Pihenni? Úgyis, csak ez forogna a fejemben. Ah, de igazad van. ~Meglepődnél, ha a falon át távoznék~
*Felsóhajt, majd a jégkékek hirtelen olvadnak fel, ahogy a tovább beszél a másik. *
- Megtennéd? Ígértem, hogy visszamegyek hozzá, de annyi dolgom van… *Majdnem belekezd ezeknek a felsorolásába, ehelyett hazudik egy ártalmatlant.* - …amit nem ma fogok megcsinálni, mert pihenésre ítéltek. Viszont szerintem örülne neked.
*Fejét végül a férfi mellkasába fúrja, nem akaródzik elengedni még őt.*
- Nagyon remélem, hogy valami furcsa véletlen, de az a baj, hogy ezt már én is kétlem. Szedj ki belőle, amit tudsz, és gyere vissza. *Ráharap az ajkára, mintha megint valami ostobaságot mondott volna, ezt azonnal korrigálnia kell.* - Majd valamikor elmondani.
*Eltávolodik, majd újra felnéz a barnákig.*
- Anyunak hívott. Nem szabadna. Főleg, ha pont az anyját fogjuk keresni, aki minden bizonnyal már rég halott… Teljesen meg fog zavarodni.
//Félhazugság//
*Bár nem gondolta komolyan, amit felajánlott Graelnek, kissé megkeményednek a vonásai a hallottakra. Nem okoz különösebb meglepetést amaz kijelentése, mégis keserűen forgatja kimondatlanul is a saját nyelvén a szavait. Persze, hogy nem akar felelősséget. Pedig milyen jól állna neki egy kevéske belőle. Bár itt neki sincs semmiféle rangja, bőrén át ivódott be a fontossága a látszatnak. Ha csak kicsit is tudatosodna, jeges vízbe dugná a fejét, hogy miért vár el tőle ambíciót.*
- Pedig… *Suttogja csak maga elé, majd megingatja a fejét, s elmosolyodik kissé sóvárgón, de nem a barnákba nézve, csak maga elé. Semmi jónak nincs most ideje, így hát mesébe kezd.
Hogy az elmúlt napok után azonnal ilyesfajta történésekbe szaladt bele, nem tesz túl jót, de arra mégiscsak alkalmas, hogy ne a húgán kelljen gondolkodni, vagy azon, amit Grael megtett érte. Nehéz még mindig a helyén kezelni a gondolatokat. Még nehezebb, ahogy újra a sajátosan óvó szavakra lesz figyelmes és a biztonságot nyújtó karok húzzák az erős testhez, amibe olyannyira lenne kedve beleernyedni… de nem teszi meg igazán, még a végén elfelejt tisztán gondolkodni.*
- Pihenni? Úgyis, csak ez forogna a fejemben. Ah, de igazad van. ~Meglepődnél, ha a falon át távoznék~
*Felsóhajt, majd a jégkékek hirtelen olvadnak fel, ahogy a tovább beszél a másik. *
- Megtennéd? Ígértem, hogy visszamegyek hozzá, de annyi dolgom van… *Majdnem belekezd ezeknek a felsorolásába, ehelyett hazudik egy ártalmatlant.* - …amit nem ma fogok megcsinálni, mert pihenésre ítéltek. Viszont szerintem örülne neked.
*Fejét végül a férfi mellkasába fúrja, nem akaródzik elengedni még őt.*
- Nagyon remélem, hogy valami furcsa véletlen, de az a baj, hogy ezt már én is kétlem. Szedj ki belőle, amit tudsz, és gyere vissza. *Ráharap az ajkára, mintha megint valami ostobaságot mondott volna, ezt azonnal korrigálnia kell.* - Majd valamikor elmondani.
*Eltávolodik, majd újra felnéz a barnákig.*
- Anyunak hívott. Nem szabadna. Főleg, ha pont az anyját fogjuk keresni, aki minden bizonnyal már rég halott… Teljesen meg fog zavarodni.
1887. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-30 20:26:16
Üzenet elküldve: 2025-04-30 20:26:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 181
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 181
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Félhazugság//
*Nem tud vitatkozni a nő következtetésével. A Forkler-féle, haszonleső nyavalyásoknak a pillanatnyi nyerészkedéstől sokkal többet ér a társadalmi vagy politikai hatalom, melyet egy elismerés vagy rang adhat. Nyilván, csak azért, mert azon később még többet tudnak nyerészkedni, de ez egy értelmű.
Arra, hogy akár átvehetné a helyét, viccesen nevet fel, miközben zsebre dugja a kezeit.*
- Kösz, nem. Kell a francnak a felelősség… *Utasítja el kicsit sem udvariasan a lehetőséget, majd vissza is kanyarodik a lényegre. Csak találgat, de az arctalan szó, jelentsen is bármit, a végén akkor is az egyetlen ismert Arctalanhoz vezet. Hamar kiderül, hogy nem is annyira ördögtől való a logikája. Szóba kerül Mai fekete, boszorkány húga is, akinek a vér és halál istenével való kapcsolatát egyáltalán nem szükséges megmagyarázni.*
- Attól, hogy ennyire erőlködsz, hogy tagadni próbáld, még nem fog megszűnni a probléma. *Ennyit mond csak a hallottakra, egyelőre nem fejti ki a véleményét, csupán, mikor Mai közelebb lép hozzá, akkor átkarolva őt magához vonja, hogy érezze a biztonságot és a támogatást. Fenn kell tartani a látszatot, igaz?*
- Foglalkoznod kell vele, igen, de nem most. Emlékezz rá, hogy tegnap este még egy ép gondolatod sem volt! Nem mész sehova, és az elmédet sem erőltetheted meg, hanem pihensz! Ha nem, akkor be foglak zárni ebbe a szobába, amíg úgy nem gondolom, hogy már rendbe jöttél. *Ezek a szigorú, határozott intelmei, de arcvonásai a szavakat követően megenyhülnek, sóhajt egyet és folytatja.*
- Ha szeretnéd, bemegyek most Szikrához, elviszem egyet sétálni, és kifaggatom az álmairól és mindenről. Te már sokszor hallottad a történetét. Ha nekem is elmondja, talán felfedezhetünk olyan részleteket, melyek fontosak lehetnek, de mindenekelőtt ki kell derítenünk, hogy ennek az egésznek valóban köze van-e Sa'Terethhez, vagy a húgod és a macska csak egy furcsa véletlen. *Nem kérdez vissza, hogy mit szól Mai az ötletéhez, de természetesen választ vár tőle, hogy elviheti-e Szikrát. Csendben, a karjai közt oltalmat kereső félvér lány, oly sokszor megigéző kékjeit figyeli, míg meg nem kapja.*
//Félhazugság//
*Nem tud vitatkozni a nő következtetésével. A Forkler-féle, haszonleső nyavalyásoknak a pillanatnyi nyerészkedéstől sokkal többet ér a társadalmi vagy politikai hatalom, melyet egy elismerés vagy rang adhat. Nyilván, csak azért, mert azon később még többet tudnak nyerészkedni, de ez egy értelmű.
Arra, hogy akár átvehetné a helyét, viccesen nevet fel, miközben zsebre dugja a kezeit.*
- Kösz, nem. Kell a francnak a felelősség… *Utasítja el kicsit sem udvariasan a lehetőséget, majd vissza is kanyarodik a lényegre. Csak találgat, de az arctalan szó, jelentsen is bármit, a végén akkor is az egyetlen ismert Arctalanhoz vezet. Hamar kiderül, hogy nem is annyira ördögtől való a logikája. Szóba kerül Mai fekete, boszorkány húga is, akinek a vér és halál istenével való kapcsolatát egyáltalán nem szükséges megmagyarázni.*
- Attól, hogy ennyire erőlködsz, hogy tagadni próbáld, még nem fog megszűnni a probléma. *Ennyit mond csak a hallottakra, egyelőre nem fejti ki a véleményét, csupán, mikor Mai közelebb lép hozzá, akkor átkarolva őt magához vonja, hogy érezze a biztonságot és a támogatást. Fenn kell tartani a látszatot, igaz?*
- Foglalkoznod kell vele, igen, de nem most. Emlékezz rá, hogy tegnap este még egy ép gondolatod sem volt! Nem mész sehova, és az elmédet sem erőltetheted meg, hanem pihensz! Ha nem, akkor be foglak zárni ebbe a szobába, amíg úgy nem gondolom, hogy már rendbe jöttél. *Ezek a szigorú, határozott intelmei, de arcvonásai a szavakat követően megenyhülnek, sóhajt egyet és folytatja.*
- Ha szeretnéd, bemegyek most Szikrához, elviszem egyet sétálni, és kifaggatom az álmairól és mindenről. Te már sokszor hallottad a történetét. Ha nekem is elmondja, talán felfedezhetünk olyan részleteket, melyek fontosak lehetnek, de mindenekelőtt ki kell derítenünk, hogy ennek az egésznek valóban köze van-e Sa'Terethhez, vagy a húgod és a macska csak egy furcsa véletlen. *Nem kérdez vissza, hogy mit szól Mai az ötletéhez, de természetesen választ vár tőle, hogy elviheti-e Szikrát. Csendben, a karjai közt oltalmat kereső félvér lány, oly sokszor megigéző kékjeit figyeli, míg meg nem kapja.*
1886. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-30 09:41:39
Üzenet elküldve: 2025-04-30 09:41:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 950
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 950
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Félhazugság//
*A negativitás távol áll Maitól. Aligha lehet ráerőltetni. Naivságnak is lehet nevezni, de mindenkiben keresi a jót és az értéket, egészen addig, amíg el nem veszik az utolsó kapaszkodót és fel nem adja. A húga éppen azon az utolsón csüng, s ropogva jelzi, hogy le fog törni. De amíg le nem esik, addig képes és ő is kitart. Hátha el tudja kapni…
A morranásra szélesedik a mosoly. Játékosan húzza végig a körmeit a másik oldalán.*
- Persze, hogy többet. A nyerészkedéstől, még ezeknek is többet ér, ha hosszútávon kereshetnek jobban némi előmenetellel. Azt pedig tudom segíteni egy jól irányzott levéllel a Tanácshoz. Na meg.. talán legközelebb ettől is készségesebb lesz. *Vagy nem, akkor pedig majd azzal kell megküzdeni. Felpislant a férfire.* - Átvehetnéd a helyét… akár. Téged is megemlíthetlek. *Mondja, bár ezt csak amolyan viccből, nem hiszi, hogy szüksége volna Graelnek ilyesfajta közbenjárásra. Nem is Mai szava számít a tanácsnak, de ha nem tudnak mit kezdeni a rangokkal és az idejükkel, hát besegít a döntéseikbe, vagy a rálátásukra.*
- Jaj, ne mondd ezt. *Fintorodik el az istenek dolgára. Nem akarja, hogy az ő kincsének bármi köze legyen annak kurva Sa'Tereth-nek a dolgaihoz.*
- Van, sajnos van. Nori is itt járt, pont akkor. Elmondása szerint egy fekete macska miatt követte Forklert és a fiút, egészen idáig. Annyira… annyira ostobán hangzik, hogy azt hiszem, ezzel már tényleg foglalkozni kell. Az arctalanról hadovált, meg hogy a macska figyelte Szikrát, tényleg le sem vette róla a szemét, de… ne már. *Sóhajt fel lemondóan, majd elkeseredve néz a barnákba, miközben muszáj még közelebb húzódnia a férfihez.* - A végére kell járjak. Most feladatot adtam Szikrának, hogy írjon le mindent, amit látott. Még addig forgatja a fejében, hogy megszépíti. Ott van a szobámban. Azt hiszem, ezek a képek, mind a szüleiről szólnak, és ez a gyűrű az anyjáé vagy valaki nagyon közelié. És ahol történt valami… baleset. Azt mondja tudja oda az utat, annyira élénkek a képek. El fogok vele menni ha Alenia nem tud segíteni mágiával kideríteni, hogy kié volt ez a gyűrű. *Mondja olyan természetességgel, mintha a másiknak tudnia kellene arról, hogy ki kicsoda és mire képes.*
//Félhazugság//
*A negativitás távol áll Maitól. Aligha lehet ráerőltetni. Naivságnak is lehet nevezni, de mindenkiben keresi a jót és az értéket, egészen addig, amíg el nem veszik az utolsó kapaszkodót és fel nem adja. A húga éppen azon az utolsón csüng, s ropogva jelzi, hogy le fog törni. De amíg le nem esik, addig képes és ő is kitart. Hátha el tudja kapni…
A morranásra szélesedik a mosoly. Játékosan húzza végig a körmeit a másik oldalán.*
- Persze, hogy többet. A nyerészkedéstől, még ezeknek is többet ér, ha hosszútávon kereshetnek jobban némi előmenetellel. Azt pedig tudom segíteni egy jól irányzott levéllel a Tanácshoz. Na meg.. talán legközelebb ettől is készségesebb lesz. *Vagy nem, akkor pedig majd azzal kell megküzdeni. Felpislant a férfire.* - Átvehetnéd a helyét… akár. Téged is megemlíthetlek. *Mondja, bár ezt csak amolyan viccből, nem hiszi, hogy szüksége volna Graelnek ilyesfajta közbenjárásra. Nem is Mai szava számít a tanácsnak, de ha nem tudnak mit kezdeni a rangokkal és az idejükkel, hát besegít a döntéseikbe, vagy a rálátásukra.*
- Jaj, ne mondd ezt. *Fintorodik el az istenek dolgára. Nem akarja, hogy az ő kincsének bármi köze legyen annak kurva Sa'Tereth-nek a dolgaihoz.*
- Van, sajnos van. Nori is itt járt, pont akkor. Elmondása szerint egy fekete macska miatt követte Forklert és a fiút, egészen idáig. Annyira… annyira ostobán hangzik, hogy azt hiszem, ezzel már tényleg foglalkozni kell. Az arctalanról hadovált, meg hogy a macska figyelte Szikrát, tényleg le sem vette róla a szemét, de… ne már. *Sóhajt fel lemondóan, majd elkeseredve néz a barnákba, miközben muszáj még közelebb húzódnia a férfihez.* - A végére kell járjak. Most feladatot adtam Szikrának, hogy írjon le mindent, amit látott. Még addig forgatja a fejében, hogy megszépíti. Ott van a szobámban. Azt hiszem, ezek a képek, mind a szüleiről szólnak, és ez a gyűrű az anyjáé vagy valaki nagyon közelié. És ahol történt valami… baleset. Azt mondja tudja oda az utat, annyira élénkek a képek. El fogok vele menni ha Alenia nem tud segíteni mágiával kideríteni, hogy kié volt ez a gyűrű. *Mondja olyan természetességgel, mintha a másiknak tudnia kellene arról, hogy ki kicsoda és mire képes.*
1885. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-30 09:09:02
Üzenet elküldve: 2025-04-30 09:09:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 950
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 950
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Árvát látván//
*Elgondolkodóan biggyeszti kissé az ajkát. Jó dolog? Szereti a látszatot, hogy felkészült mindenre. Egy ilyesmi szoba talán ezt tükrözi. Miért is keverné a munkát az életével? Itt munkálkodik, a szobájában pedig alszik. Aztán máris eszébe jut, hogy gyakorlatilag a kettő már egybefolyt. Nem lehet szétszálazni. Éppen az alkalmazottját hívja itókára. A befogadott gyerek pedig mintha a lánya lenne, akit a „kedvese” istápol éppen. Sehogy nem lehet már ezt szétszálazni. Nem mintha nem élvezné, de nem tartja túl okos dolognak, magát viszont igen. Figyeli a félvért, ahogy a könyveket nézi. *
- Elvihetsz belőlük, ha éjjel olvasni támad kedved.
*Mondja, s nem feltételezi, hogy nem tud olvasni. Nem gyerek és még mindig nem szokta meg, hogy azok, akik nem egy kúriából léptek elő, szenvednek ilyen hiányosságokban, még ha ez nekik nem is okoz gondot. Egy biztos, ha kiszagolja ezt, nem ússza meg Haldrian ajánlat nélkül. Csakhogy nem a testiségekre vonatkozóan.
Hamar érdekes témához érkeznek. Mi máshoz? Hiszen úgy ismerkedtek meg, ahogy. Nem lehet az ilyesmit csak úgy félretenni, na meg talán Mai nem is akarja, amíg nem biztos benne, hogy csendben marad az, aki szeret beszélni. Némileg megnyugtatja az ígéret.*
- Köszönöm, Hamren. *Mondja, az álnevet direkt hozzátéve, amolyan cserekereskedelem ez. Mind a ketten befogják a szájukat. *
- Könnyebb? Könnyebb becserkészni, vagy átverni? *Nemhiába a kérdés. Őt is sikerült. Haldrian nagy bánatára, mert ha akkor nem épp egy ilyen miatt szomorkodott volna, talán magabiztosabban ugrik az ágyába és nem azt a félénk lányt kapta volna.*
- Milyennek? Hm. Szépnek. *Mereng el, majd kissé beszívja szemeivel annak vonásait. Tényleg nagyon jóképű, de ez ide kevés.* - És kicsit szemtelennek, túl magabiztosnak, de jól áll.
*Egyik kezével az asztallapot támasztja, miközben csípőjével hozzádől a bútorhoz, s kortyolja a bort. A kérdésre meg sem rezdül, de hazudna, ha nem mondaná, hogy el sem gondolkodik rajta. Viszont az első képnél Grael veszi el a látóterét. Rendkívül utálja most a férfit, aki elvette az eszét annak ellenére, hogy nem erről volt szó.*
- Nem volna bölcs. Itt fogsz dolgozni és ha Grael kiszagolja, eltöri a nyakad. *Vonja meg a vállát. Persze könnyebb ezt mondani, mint a valóságot.*
- Kérsz még? *Nem vár választ, csak terel kissé, majd tölti is a következőt. Szeretné már azt a jótékony bódultságot.*
*Elgondolkodóan biggyeszti kissé az ajkát. Jó dolog? Szereti a látszatot, hogy felkészült mindenre. Egy ilyesmi szoba talán ezt tükrözi. Miért is keverné a munkát az életével? Itt munkálkodik, a szobájában pedig alszik. Aztán máris eszébe jut, hogy gyakorlatilag a kettő már egybefolyt. Nem lehet szétszálazni. Éppen az alkalmazottját hívja itókára. A befogadott gyerek pedig mintha a lánya lenne, akit a „kedvese” istápol éppen. Sehogy nem lehet már ezt szétszálazni. Nem mintha nem élvezné, de nem tartja túl okos dolognak, magát viszont igen. Figyeli a félvért, ahogy a könyveket nézi. *
- Elvihetsz belőlük, ha éjjel olvasni támad kedved.
*Mondja, s nem feltételezi, hogy nem tud olvasni. Nem gyerek és még mindig nem szokta meg, hogy azok, akik nem egy kúriából léptek elő, szenvednek ilyen hiányosságokban, még ha ez nekik nem is okoz gondot. Egy biztos, ha kiszagolja ezt, nem ússza meg Haldrian ajánlat nélkül. Csakhogy nem a testiségekre vonatkozóan.
Hamar érdekes témához érkeznek. Mi máshoz? Hiszen úgy ismerkedtek meg, ahogy. Nem lehet az ilyesmit csak úgy félretenni, na meg talán Mai nem is akarja, amíg nem biztos benne, hogy csendben marad az, aki szeret beszélni. Némileg megnyugtatja az ígéret.*
- Köszönöm, Hamren. *Mondja, az álnevet direkt hozzátéve, amolyan cserekereskedelem ez. Mind a ketten befogják a szájukat. *
- Könnyebb? Könnyebb becserkészni, vagy átverni? *Nemhiába a kérdés. Őt is sikerült. Haldrian nagy bánatára, mert ha akkor nem épp egy ilyen miatt szomorkodott volna, talán magabiztosabban ugrik az ágyába és nem azt a félénk lányt kapta volna.*
- Milyennek? Hm. Szépnek. *Mereng el, majd kissé beszívja szemeivel annak vonásait. Tényleg nagyon jóképű, de ez ide kevés.* - És kicsit szemtelennek, túl magabiztosnak, de jól áll.
*Egyik kezével az asztallapot támasztja, miközben csípőjével hozzádől a bútorhoz, s kortyolja a bort. A kérdésre meg sem rezdül, de hazudna, ha nem mondaná, hogy el sem gondolkodik rajta. Viszont az első képnél Grael veszi el a látóterét. Rendkívül utálja most a férfit, aki elvette az eszét annak ellenére, hogy nem erről volt szó.*
- Nem volna bölcs. Itt fogsz dolgozni és ha Grael kiszagolja, eltöri a nyakad. *Vonja meg a vállát. Persze könnyebb ezt mondani, mint a valóságot.*
- Kérsz még? *Nem vár választ, csak terel kissé, majd tölti is a következőt. Szeretné már azt a jótékony bódultságot.*
1884. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-30 00:20:19
Üzenet elküldve: 2025-04-30 00:20:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 379
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 379
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árvát látván//
-Mindenképp szólok, ha visszatérek a Kikötőbe. De egyelőre nincs tervben ilyesmi. *Valóban nem óhajt visszatérni, legalábbis egyelőre.*
~Értékes.~ *Ritkán hall ilyet az ember. Kicsit el is mereng rajta, s bár simogatja önbecsülését, nem tartja többnek udvariasságnál a gesztust. Elvégre túl sok értéket még nem mutatott magából, még akkor sem, igyekszik nélkülözhetetlennek beállítani magát.*
-Biztos jó dolog, ha az embernek van dolgozószobája. *Egy vaskos kötetekkel megrakott könyvespolchoz lép és bizonytalanul hordozza végig tekintetét a könyveken és pergameneken. Nem tud olvasni, de nem is hajtja a kíváncsiság a betűk után. A nevét megtanították neki leírni, ennyi pedig épp elég.
Nem kell különösebben noszogatni, rögtön bepillant a hálószobába. Természetesen abban a hitben volt, hogy oda is tartanak, de alighanem a dolgozószoba lesz a végső állomás. Különösen ezt sem bánja. Elfogadja a felé kínált bort, s eszébe ötlik egy kósza gondolat. Miért ne? A múltkor is működött az ajzószer... Nem tekinti kábítószernek, sem gonosz trükknek. Egyszerű kedvfokozó csupán. Valószínűleg minden további teketóriázás nélkül csempészné az aprócska tablettát Mai borospoharába, ha módja lenne rá. Így legfeljebb a sajátjába tudná tenni, de abban túl sok köszönet nem lenne.
Mai enélkül is csicsergős kedvében van hallhatóan; ebben is más, mint mikor először találkoztak.*
-Lakat lesz a számon. *Elmorzsol egy mosolyt. Neki kellemes emlék, még akkor is, ha Mai csak rövid ideig vett részt a játékban. Igaz, Nori kaotikus habitusa némileg rémisztő is.*
-Visszahúzódónak. Félénknek. Nem volt ellenemre. *Szórakozottan sétál körbe a helyiségben, megvizsgálva mindent, amit érdekesnek vél.*
-A félénk lányokkal könnyebb. *Pillant hátra válla felett, majd megfordul. Egy mozdulattal lehúzza a borospohár tartalmát, majd a legközelebbi asztalra helyezi a kiürült ivóalkalmatosságot.*
-És te milyennek láttál? *Vigyorodik el, miközben kifordítja a széket és lehuppan rá. Fordítva foglal helyet, hogy a háttámlán megtámaszkodva Mait fürkészhesse.*
-Talán meg kéne ismételni, csak ketten. Hogy tudjuk, mit hagytunk ki. *Hangja legalább annyira ártatlan, mint arckifejezése; nincs benne semmiféle gátlás. Tekintete Mai telt ajkain függeszkedik, a szavakra pedig férfiassága is hamar ráncba szedi magát. Ez amúgy sem esik különösebben nehezére, ráadásul immáron nagyon is rég volt bárki társaságában. Aligha tagadhatná vágyát. Természetesen arra is van terve, ha hoppon marad az estére, és ez is a valószínűbb. Csak az jóval kevésbé szórakoztató.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.04.30 00:23:04
-Mindenképp szólok, ha visszatérek a Kikötőbe. De egyelőre nincs tervben ilyesmi. *Valóban nem óhajt visszatérni, legalábbis egyelőre.*
~Értékes.~ *Ritkán hall ilyet az ember. Kicsit el is mereng rajta, s bár simogatja önbecsülését, nem tartja többnek udvariasságnál a gesztust. Elvégre túl sok értéket még nem mutatott magából, még akkor sem, igyekszik nélkülözhetetlennek beállítani magát.*
-Biztos jó dolog, ha az embernek van dolgozószobája. *Egy vaskos kötetekkel megrakott könyvespolchoz lép és bizonytalanul hordozza végig tekintetét a könyveken és pergameneken. Nem tud olvasni, de nem is hajtja a kíváncsiság a betűk után. A nevét megtanították neki leírni, ennyi pedig épp elég.
Nem kell különösebben noszogatni, rögtön bepillant a hálószobába. Természetesen abban a hitben volt, hogy oda is tartanak, de alighanem a dolgozószoba lesz a végső állomás. Különösen ezt sem bánja. Elfogadja a felé kínált bort, s eszébe ötlik egy kósza gondolat. Miért ne? A múltkor is működött az ajzószer... Nem tekinti kábítószernek, sem gonosz trükknek. Egyszerű kedvfokozó csupán. Valószínűleg minden további teketóriázás nélkül csempészné az aprócska tablettát Mai borospoharába, ha módja lenne rá. Így legfeljebb a sajátjába tudná tenni, de abban túl sok köszönet nem lenne.
Mai enélkül is csicsergős kedvében van hallhatóan; ebben is más, mint mikor először találkoztak.*
-Lakat lesz a számon. *Elmorzsol egy mosolyt. Neki kellemes emlék, még akkor is, ha Mai csak rövid ideig vett részt a játékban. Igaz, Nori kaotikus habitusa némileg rémisztő is.*
-Visszahúzódónak. Félénknek. Nem volt ellenemre. *Szórakozottan sétál körbe a helyiségben, megvizsgálva mindent, amit érdekesnek vél.*
-A félénk lányokkal könnyebb. *Pillant hátra válla felett, majd megfordul. Egy mozdulattal lehúzza a borospohár tartalmát, majd a legközelebbi asztalra helyezi a kiürült ivóalkalmatosságot.*
-És te milyennek láttál? *Vigyorodik el, miközben kifordítja a széket és lehuppan rá. Fordítva foglal helyet, hogy a háttámlán megtámaszkodva Mait fürkészhesse.*
-Talán meg kéne ismételni, csak ketten. Hogy tudjuk, mit hagytunk ki. *Hangja legalább annyira ártatlan, mint arckifejezése; nincs benne semmiféle gátlás. Tekintete Mai telt ajkain függeszkedik, a szavakra pedig férfiassága is hamar ráncba szedi magát. Ez amúgy sem esik különösebben nehezére, ráadásul immáron nagyon is rég volt bárki társaságában. Aligha tagadhatná vágyát. Természetesen arra is van terve, ha hoppon marad az estére, és ez is a valószínűbb. Csak az jóval kevésbé szórakoztató.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.04.30 00:23:04
1883. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-29 21:22:24
Üzenet elküldve: 2025-04-29 21:22:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 181
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 181
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Félhazugság//
*Ő meg az a fajta, aki két eshetőség közül mindig a rosszabbat tartja igaznak mindaddig, amíg be nem bizonyosul az ellenkezője. Az élet kevesebb meglepetést tartogat, ha az ember pesszimistán éli. Azonban Maira ezt a véleményét kivételesen nem erőlteti rá, mert nem kell, hogy más is ilyen negatívan lássa a világot.
A dicséretekhez pont úgy nem ért, ahogy a játszmákhoz, de legalább megpróbálkozik vele. Ettől függetlenül még Mainak sem kell lennie ahhoz senkinek, hogy megállapítsa, valóban értékelhetetlen volt.*
- Remélem is, hogy nem. *Most már túl sok lenne a Mai-féle szarból, ha még a városőrséggel is szembe kellene fordulnia ahhoz, hogy megvédje. Mindent még akkor sem lenne hajlandó megtenni érte, ha a hazug kapcsolatukat valódi csókokkal bizonygatják.*
- Ehh… *Felmorran a gyűrűre tett megjegyzésre. Hát persze, a kő lehetne nagyobb, az arany meg mondjuk kettővel több karát. Jó, jó, talán megfelelő, de tökéletes soha nem lesz semmi sem egy nőnek. Olyan jó, hogy az ő életéből ez egészen eddig kimaradt...*
- Szerintem így is jóval többet ér nyolcvan aranynál. *Teszi még hozzá, de őt most már a lényeg érdekli. Miért került az a gyűrű Maihoz, és mi történt úgy egyáltalán odakint, míg ő Haldriannal… pakolta a szekrényeket?
Mai beszélni kezd, de a történet ködös, és egyelőre eléggé értelmetlennek tűnik.*
- Ha babonás lennék, azt mondanám, az istenek keze van a dologban. Pont az a gyűrű hozza elő Szikra emlékeit… Nem lehet, hogy csak hasonlít valamire, amit régen ismert? Eléggé furcsa volna, ha pont a közelében kötne ki. Tudod, olyan, mint az a nő, Neza vagy Thea vagy hogy hívták. A húgomat kereste és egészen „véletlenül” rám talált. Légy óvatos, Mai! Nekem ez gyanús. *Nem paranoiás ő egyáltalán, talán csak egy kicsit. Mindenesetre ez az egész akkor is fura. Csoda, hogy az a gyűrű nem átkozott, és nem bolondította meg Mait, amikor az ujjára húzta. Bár, eljegyzésről hablatyol… lehet, hogy mégis.*
- Történt még valami? Ami esetleg magyarázattal szolgálhat? *Kérdez tovább, hátha nyomra bukkanhatnak.*
//Félhazugság//
*Ő meg az a fajta, aki két eshetőség közül mindig a rosszabbat tartja igaznak mindaddig, amíg be nem bizonyosul az ellenkezője. Az élet kevesebb meglepetést tartogat, ha az ember pesszimistán éli. Azonban Maira ezt a véleményét kivételesen nem erőlteti rá, mert nem kell, hogy más is ilyen negatívan lássa a világot.
A dicséretekhez pont úgy nem ért, ahogy a játszmákhoz, de legalább megpróbálkozik vele. Ettől függetlenül még Mainak sem kell lennie ahhoz senkinek, hogy megállapítsa, valóban értékelhetetlen volt.*
- Remélem is, hogy nem. *Most már túl sok lenne a Mai-féle szarból, ha még a városőrséggel is szembe kellene fordulnia ahhoz, hogy megvédje. Mindent még akkor sem lenne hajlandó megtenni érte, ha a hazug kapcsolatukat valódi csókokkal bizonygatják.*
- Ehh… *Felmorran a gyűrűre tett megjegyzésre. Hát persze, a kő lehetne nagyobb, az arany meg mondjuk kettővel több karát. Jó, jó, talán megfelelő, de tökéletes soha nem lesz semmi sem egy nőnek. Olyan jó, hogy az ő életéből ez egészen eddig kimaradt...*
- Szerintem így is jóval többet ér nyolcvan aranynál. *Teszi még hozzá, de őt most már a lényeg érdekli. Miért került az a gyűrű Maihoz, és mi történt úgy egyáltalán odakint, míg ő Haldriannal… pakolta a szekrényeket?
Mai beszélni kezd, de a történet ködös, és egyelőre eléggé értelmetlennek tűnik.*
- Ha babonás lennék, azt mondanám, az istenek keze van a dologban. Pont az a gyűrű hozza elő Szikra emlékeit… Nem lehet, hogy csak hasonlít valamire, amit régen ismert? Eléggé furcsa volna, ha pont a közelében kötne ki. Tudod, olyan, mint az a nő, Neza vagy Thea vagy hogy hívták. A húgomat kereste és egészen „véletlenül” rám talált. Légy óvatos, Mai! Nekem ez gyanús. *Nem paranoiás ő egyáltalán, talán csak egy kicsit. Mindenesetre ez az egész akkor is fura. Csoda, hogy az a gyűrű nem átkozott, és nem bolondította meg Mait, amikor az ujjára húzta. Bár, eljegyzésről hablatyol… lehet, hogy mégis.*
- Történt még valami? Ami esetleg magyarázattal szolgálhat? *Kérdez tovább, hátha nyomra bukkanhatnak.*
1882. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-29 19:21:56
Üzenet elküldve: 2025-04-29 19:21:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 950
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 950
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Árvát látván//
*Mindig érdekes nemesekről hallani, akik nem a megszokott kényelemben élnek. Bár ki tudja, talán a kikötőben is meg lehet teremteni azt a légkört, amit igényelnek. Végtére is, ő is egy árvaház falain belül találta meg a számításait, ha valaha egy nemesi kúria is volt. A kilétére nem kérdez rá, neki nem mondana semmit valószínűleg.
A neveket hallva kissé felszalad a szemöldöke. Bár lehet, hogy szórakoztatóbb a „Hupákossal” eltöltött délután, mint bárki mással, de olyan becenévnek tűnik ez, mint akivel nem merne ismerkedni, ha csak nem olyan kétes eredetű bódítót szeretne magának, amit a piacon sem kaphat pult alól.*
- Azért kérlek szólj, ha majd visszamennél. *Mondja csak egykedvűen, a munkások képesek és szavak nélkül tűnnek el mostanság..*
- Még a végén túl értékes leszel és el sem engedlek innen, jól vigyázz a szavaiddal.
*Mosolyog, majd megingatja a fejét, de semmi rosszallás nincs benne. Üdítő a másik önbizalma, de némi bizonyosság kell majd arról, hogy ezt el is higgye.
A helyiség berendezése nem mutat túlzó fényűzést, de persze igyekezett összeválogatni olyasféléket, amik tetszetősek a számára. Leginkább tekercsektől, jegyzetektől roskadoznak a polcok, képes és mindent leír, ami fontos lehet, az ódon könyvekért pedig odavan, akkor is, ha soha ki sem nyitotta egynémely példányt, ami a ház falain belül hevert már ki tudja mióta.*
- Kell egy hely, ahol fogadhatok vendégeket, de azért sok nincs belőlük. Vagy ahol leülhetek a kölykökkel, ha szükséges. *Vonja meg a vállát, magyarázat gyanánt, hogy miért is van ilyenje, még ha nem is kérdezték.*
- Sokkal több látnivaló nincs. Van egy pince, de Anviel zárva tartja, meg kisebb raktárak, ahol a várostól kapott ruhák maradékát őrizzük, vagy a kacatokat. A személyzeti szobák legtöbbjét lakják, van egy gyógyítónk, ő kettőt is elfoglal. A tieddel szembeniben találod a dézsát, ha fürdenél. *Magyarázza, ha már a lábuk csak idáig vitte őket. Haldrian kezébe adja a bort.*
- Ott. *Int gyanútlanul az ajtó irányába, fel sem merül benne, hogy a félvér gondolatai másféle mederben folynak, mint az övéi.* - Nézz be nyugodtan. *Majd a szavak után megtorpan.*
- Hidd el, amikor találkoztunk, én sem hittem volna el, hogy valaha így lesz. *Elréved kicsit a semmibe, ahogy az emlékképekben kutat.* - Ha megtennéd, hogy nem említed azt az estét másnak, megköszönném. *Újra a szürkéket keresi.* - Mármint, semmi szégyenletes nincs benne azon túl, hogy nem egy ilyen hely vezetőjéhez illik egy majdnem kaland négyesben. Hú, de meg voltam ijedve. *Nevet fel, majd az ajkához emeli a bort és kortyol egyet.* - És szomorú voltam. *Emlékszik vissza a pillangóra, akinek talán a vállán is sírt, meg nem tudná mondani, olyan részeg volt.* - De könnyebb volt akkor, mint most, még ha nem is cserélnék senkivel. *Most ő fecseg, nem oszt meg semmiféle titkot ezzel.* - Milyennek láttál? *Harapja meg alsó ajkát, de nem kacéran, mindössze kíváncsi.* - Bátran, szeretem hallani.
*Mindig érdekes nemesekről hallani, akik nem a megszokott kényelemben élnek. Bár ki tudja, talán a kikötőben is meg lehet teremteni azt a légkört, amit igényelnek. Végtére is, ő is egy árvaház falain belül találta meg a számításait, ha valaha egy nemesi kúria is volt. A kilétére nem kérdez rá, neki nem mondana semmit valószínűleg.
A neveket hallva kissé felszalad a szemöldöke. Bár lehet, hogy szórakoztatóbb a „Hupákossal” eltöltött délután, mint bárki mással, de olyan becenévnek tűnik ez, mint akivel nem merne ismerkedni, ha csak nem olyan kétes eredetű bódítót szeretne magának, amit a piacon sem kaphat pult alól.*
- Azért kérlek szólj, ha majd visszamennél. *Mondja csak egykedvűen, a munkások képesek és szavak nélkül tűnnek el mostanság..*
- Még a végén túl értékes leszel és el sem engedlek innen, jól vigyázz a szavaiddal.
*Mosolyog, majd megingatja a fejét, de semmi rosszallás nincs benne. Üdítő a másik önbizalma, de némi bizonyosság kell majd arról, hogy ezt el is higgye.
A helyiség berendezése nem mutat túlzó fényűzést, de persze igyekezett összeválogatni olyasféléket, amik tetszetősek a számára. Leginkább tekercsektől, jegyzetektől roskadoznak a polcok, képes és mindent leír, ami fontos lehet, az ódon könyvekért pedig odavan, akkor is, ha soha ki sem nyitotta egynémely példányt, ami a ház falain belül hevert már ki tudja mióta.*
- Kell egy hely, ahol fogadhatok vendégeket, de azért sok nincs belőlük. Vagy ahol leülhetek a kölykökkel, ha szükséges. *Vonja meg a vállát, magyarázat gyanánt, hogy miért is van ilyenje, még ha nem is kérdezték.*
- Sokkal több látnivaló nincs. Van egy pince, de Anviel zárva tartja, meg kisebb raktárak, ahol a várostól kapott ruhák maradékát őrizzük, vagy a kacatokat. A személyzeti szobák legtöbbjét lakják, van egy gyógyítónk, ő kettőt is elfoglal. A tieddel szembeniben találod a dézsát, ha fürdenél. *Magyarázza, ha már a lábuk csak idáig vitte őket. Haldrian kezébe adja a bort.*
- Ott. *Int gyanútlanul az ajtó irányába, fel sem merül benne, hogy a félvér gondolatai másféle mederben folynak, mint az övéi.* - Nézz be nyugodtan. *Majd a szavak után megtorpan.*
- Hidd el, amikor találkoztunk, én sem hittem volna el, hogy valaha így lesz. *Elréved kicsit a semmibe, ahogy az emlékképekben kutat.* - Ha megtennéd, hogy nem említed azt az estét másnak, megköszönném. *Újra a szürkéket keresi.* - Mármint, semmi szégyenletes nincs benne azon túl, hogy nem egy ilyen hely vezetőjéhez illik egy majdnem kaland négyesben. Hú, de meg voltam ijedve. *Nevet fel, majd az ajkához emeli a bort és kortyol egyet.* - És szomorú voltam. *Emlékszik vissza a pillangóra, akinek talán a vállán is sírt, meg nem tudná mondani, olyan részeg volt.* - De könnyebb volt akkor, mint most, még ha nem is cserélnék senkivel. *Most ő fecseg, nem oszt meg semmiféle titkot ezzel.* - Milyennek láttál? *Harapja meg alsó ajkát, de nem kacéran, mindössze kíváncsi.* - Bátran, szeretem hallani.
1881. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-29 18:11:08
Üzenet elküldve: 2025-04-29 18:11:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 379
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 379
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árvát látván//
*Mai faggatózik. A kérdései ártatlanok, ő pedig szívesen fecseg, ám a Relaellel kapcsolatos téma haloványan feszélyezi. A nemesasszony ugyanis kellemetlen dolgokat helyezett kilátásba, ha újra azon kapja, hogy eljárt a szája.*
-Aha. A Kikötőben. Azt nem tudom, miért ment a Kikötőbe, de úgy hiszem, jó dolga van. *Még csak nem is füllent. Annak külön örvend, hogy Mai nem kérdezett rá a kisasszony nevére. Legalábbis egyelőre. Jobbnak látja hát elterelni a témát.*
-Á, nem. *Legyint mosolyogva. Természetesen rögtön beugrik neki Alissäna, de nem ez lesz az első, hogy hosszú ideig nem látják egymást. Alighanem nem is az utolsó.*
-Persze akad bőven barát. Ott van a Rőzse, meg a Hupákos, de ők jól megvannak nélkülem. *Nem ecseteli sajátos, pitiáner cimboráit, helyette sebtiben hátrasimít néhány, homlokába lógó tincset.*
-Hozzád. *Igyekszik nem lecsapni a magas labdákat, de éppen csak, hogy nem kell hozzá csomót kötni a nyelvére.
Grael dolgára nem felel azonnal; Nem akarja túlontúl nyilvánvalóvá tenni, hogy jó néhány szót volt szerencséje váltani a férfival és nem csak a szekrény ügyében kérte amaz a segítségét.*
-Nos, már akad férfi a háznál. *Nem rest kenegetni egy csekélykét hiúságát.*
-Lefogadom, hogy mindenben különb leszek. *Fűzi tovább, elharapva egy vigyort.*
-Dolgozószoba. *Visszhangozza. Azt magában meghagyja, hogy jó dolga lehet a lánynak, ha még dolgozószobára is futja! El nem tudja képzelni, mire jó egy ilyen helyiség. Ő biztos nem tudná mire használni.
Követi tekintetével, ahogy Mai borért indul, s míg a sötéthajú félvér nem figyel, jobban is felméri a vékony lányt és annak hátsó fertályát. Lenyeli a gondolatot, ami megfogalmazódik benne, helyette megválaszolja a kérdést.*
-Tudom, hol a bejárat. Tudom, hol a konyha, a kamra... S merre alszanak a kölykök. Ennél több lehetőségem még nem volt. *Feleli meg.*
-Kíváncsi vagyok, hol alszik egy igazgatónő. *Azt meg kell hagynia, hogy ha Grael csupán kéjenc ötletekre utazna, amiket megvalósíthat Maival, azt is tökéletesen megtudná érteni.*
-Igazgatónő. *Forgatja a szót.*
-Furcsa dolog. Nem tűntél olyan típusnak. *Szürkéi kajánul csillannak, de tudja, hol húzza meg a határt.*
*Mai faggatózik. A kérdései ártatlanok, ő pedig szívesen fecseg, ám a Relaellel kapcsolatos téma haloványan feszélyezi. A nemesasszony ugyanis kellemetlen dolgokat helyezett kilátásba, ha újra azon kapja, hogy eljárt a szája.*
-Aha. A Kikötőben. Azt nem tudom, miért ment a Kikötőbe, de úgy hiszem, jó dolga van. *Még csak nem is füllent. Annak külön örvend, hogy Mai nem kérdezett rá a kisasszony nevére. Legalábbis egyelőre. Jobbnak látja hát elterelni a témát.*
-Á, nem. *Legyint mosolyogva. Természetesen rögtön beugrik neki Alissäna, de nem ez lesz az első, hogy hosszú ideig nem látják egymást. Alighanem nem is az utolsó.*
-Persze akad bőven barát. Ott van a Rőzse, meg a Hupákos, de ők jól megvannak nélkülem. *Nem ecseteli sajátos, pitiáner cimboráit, helyette sebtiben hátrasimít néhány, homlokába lógó tincset.*
-Hozzád. *Igyekszik nem lecsapni a magas labdákat, de éppen csak, hogy nem kell hozzá csomót kötni a nyelvére.
Grael dolgára nem felel azonnal; Nem akarja túlontúl nyilvánvalóvá tenni, hogy jó néhány szót volt szerencséje váltani a férfival és nem csak a szekrény ügyében kérte amaz a segítségét.*
-Nos, már akad férfi a háznál. *Nem rest kenegetni egy csekélykét hiúságát.*
-Lefogadom, hogy mindenben különb leszek. *Fűzi tovább, elharapva egy vigyort.*
-Dolgozószoba. *Visszhangozza. Azt magában meghagyja, hogy jó dolga lehet a lánynak, ha még dolgozószobára is futja! El nem tudja képzelni, mire jó egy ilyen helyiség. Ő biztos nem tudná mire használni.
Követi tekintetével, ahogy Mai borért indul, s míg a sötéthajú félvér nem figyel, jobban is felméri a vékony lányt és annak hátsó fertályát. Lenyeli a gondolatot, ami megfogalmazódik benne, helyette megválaszolja a kérdést.*
-Tudom, hol a bejárat. Tudom, hol a konyha, a kamra... S merre alszanak a kölykök. Ennél több lehetőségem még nem volt. *Feleli meg.*
-Kíváncsi vagyok, hol alszik egy igazgatónő. *Azt meg kell hagynia, hogy ha Grael csupán kéjenc ötletekre utazna, amiket megvalósíthat Maival, azt is tökéletesen megtudná érteni.*
-Igazgatónő. *Forgatja a szót.*
-Furcsa dolog. Nem tűntél olyan típusnak. *Szürkéi kajánul csillannak, de tudja, hol húzza meg a határt.*
1880. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-29 17:25:47
Üzenet elküldve: 2025-04-29 17:25:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 950
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 950
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Félhazugság//
*Nem válaszol a másik szavaira, mert maga is elgondolkodik. Nem tiszta még a kép, Mharassival le kell üljön mielőbb, de ahogy visszagondol arra a sebesképű férfire, még amaz sem volt biztos benne, hogy lopáson kapta a gyereket, mindössze jó ürügyet talált a saját maga szórakoztatására és a fontossága mutogatására.
A jégkékek hamar megtalálják a barna íriszeket. Kissé suta dicséret, de dicséret, ami elhangzik, s ilyesmit nem sűrűn osztogat a másik. Talán jobban is esik neki így. Végre nem csak azt a harmatgyenge letaposott virágot látja, ami nagyon szeretne újra tündökölni. *
- Köszönöm. *Viszont a reakciója hasonlóan értékelhetetlenre sikeredik, mint a férfi „bókja”, hiszen erre aztán fogalma sincsen, hogy miként kellene válaszolnia. Haladjanak inkább tovább, túl sok a mesélni való.*
- Nem, Grael. Nem kell kihúznod semmiből. *A halántékához nyúl, hogy kissé rászorítsa az ujjait, megint cikáznak a gondolatok és ideje lenne letisztázódniuk. Szó-szót követ, de az utolsó mondatnál nem tud nem felkacagni végül.*
- Miért, nem az? Majd azt mondom, megkértél. Bár… a kő lehetne nagyobb. *Forgatja meg az ékszert az ujján, majd kacéran tekint fel a magasabbra. Ideje viszont befejezni a mókázást.*
- Jó, kezdjük az elején. Az a Forkler idehurcolta az árvaház elé Mharassit. Még ő sem volt biztos abban, hogy lopott, csupán visszaélt a hatalmával. Gondolom jó móka egy mélységi gyereket tovább törni. Amúgy sem szeretik őket. *Rázza meg a fejét, nem ez a lényeg.* - Szikra kijött éppen, aztán meglátta a fiú kezében a gyűrűt, és, hát „az” történt. Feltörtek az emlékek, fájt a feje… Tudod, hogy képtelen az igazi nevén nevezni az állatokat, vagy olykor a növényeket. Most úgy mondta el, hogy mi van belevésve ebbe… *Mutatja újra a gyűrűt, majd az a keze, valamiért végig is simít a másik derekán.* - …mintha mindent pontosan tudna. Muszáj voltam megszerezni. Ez… fontos lehet. *Szünetet tart, hiszen számít kérdésekre, de ha nem, akkor újult erővel fogja folytatni.*
//Félhazugság//
*Nem válaszol a másik szavaira, mert maga is elgondolkodik. Nem tiszta még a kép, Mharassival le kell üljön mielőbb, de ahogy visszagondol arra a sebesképű férfire, még amaz sem volt biztos benne, hogy lopáson kapta a gyereket, mindössze jó ürügyet talált a saját maga szórakoztatására és a fontossága mutogatására.
A jégkékek hamar megtalálják a barna íriszeket. Kissé suta dicséret, de dicséret, ami elhangzik, s ilyesmit nem sűrűn osztogat a másik. Talán jobban is esik neki így. Végre nem csak azt a harmatgyenge letaposott virágot látja, ami nagyon szeretne újra tündökölni. *
- Köszönöm. *Viszont a reakciója hasonlóan értékelhetetlenre sikeredik, mint a férfi „bókja”, hiszen erre aztán fogalma sincsen, hogy miként kellene válaszolnia. Haladjanak inkább tovább, túl sok a mesélni való.*
- Nem, Grael. Nem kell kihúznod semmiből. *A halántékához nyúl, hogy kissé rászorítsa az ujjait, megint cikáznak a gondolatok és ideje lenne letisztázódniuk. Szó-szót követ, de az utolsó mondatnál nem tud nem felkacagni végül.*
- Miért, nem az? Majd azt mondom, megkértél. Bár… a kő lehetne nagyobb. *Forgatja meg az ékszert az ujján, majd kacéran tekint fel a magasabbra. Ideje viszont befejezni a mókázást.*
- Jó, kezdjük az elején. Az a Forkler idehurcolta az árvaház elé Mharassit. Még ő sem volt biztos abban, hogy lopott, csupán visszaélt a hatalmával. Gondolom jó móka egy mélységi gyereket tovább törni. Amúgy sem szeretik őket. *Rázza meg a fejét, nem ez a lényeg.* - Szikra kijött éppen, aztán meglátta a fiú kezében a gyűrűt, és, hát „az” történt. Feltörtek az emlékek, fájt a feje… Tudod, hogy képtelen az igazi nevén nevezni az állatokat, vagy olykor a növényeket. Most úgy mondta el, hogy mi van belevésve ebbe… *Mutatja újra a gyűrűt, majd az a keze, valamiért végig is simít a másik derekán.* - …mintha mindent pontosan tudna. Muszáj voltam megszerezni. Ez… fontos lehet. *Szünetet tart, hiszen számít kérdésekre, de ha nem, akkor újult erővel fogja folytatni.*
1879. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-29 16:42:43
Üzenet elküldve: 2025-04-29 16:42:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 950
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 950
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Árvát látván//
*Éppen elég szó esett már a városőrökről, na meg eleget is látott ma belőlük. Attól, mert az egyik kedves a szívének, még elég borsot törtek az orra alá. Sokkal jobban foglalkoztatja már Haldrian, akinek az idekerülése még mindig kissé kétes, viszont nem sejt mögötte semmi olyasmit, ami miatt kipenderíthetné. Persze ez változhat, de úgy fest, nem lesz itt gond.*
- Kikötőben nemeskisasszony? *Biggyeszti kissé elgondolkodva az ajkát. Igen keménynek kell lennie valakinek ahhoz, hogy levakarva a régi cicomát megtalálja a helyét egy olyan koszfészekben. Ez már ismeretlenül is elismerésreméltó. További kérdéseket vet fel benne. Jól érzékeli a másik; Mai rengeteget kérdez. Vannak, akik kedvelik emiatt, vannak, akik pedig elásnák a hátsókertben, de őt ez cseppet sem zavarja, vagy tartja vissza.*
- A lázadás zavarta odáig? Én az árvákkal megbirkózom, pedig ők is igen zsiványok, de a Kikötőből éppen elég volt annyi, amennyi. *Ő nem a város nemese ugyan, s messziről is menekült eme rang elől, de pontosan tudja, hogy ehhez aztán igen szívósnak kell lenni.*
- Nem vár vissza senki? *Kérdez egy újabbat, hiszen olyasmin kalandozik a gondolata, hogy ha maradna, ő lehet megfogná magának ide a falak közé. De megelégszik néhány hattal, vagy hónappal is. Nem hajcsár ő, de igen jó a tudat, hogy akad egy férfi a háznál, bár még nem tudja, mennyire használható.
Graelben megegyeztek, a bor kérdésére pedig pozitív választ kap, ami most neki nagy megkönnyebbülés. Végre lehet csak könnyed, nem kell sem feladatot kiszabni, sem felvérteznie magát szavak ellen, csak elfogyasztani egy, vagy néhány pohár bort és kész.*
- Menjünk hozzám, itt még egy bögre sincs, de kapsz majd mindent. *Legyint az üres asztal felé. A félvér igen hamar felpattan, s bár nem közösek a gondolatok, de legalább mindketten örülnek a másik társaságának.*
- Lehet parancsolni a szívnek? *Kérdi kissé gunyorosan, s igen hűvös arccal, majd megindul, hogy kövesse a másik, egyenesen az étkezővel szembeni ajtóig, amin először csak bekukkant, hogy tényleg elfoglalta-e Szikrát az, akiről éppen szó van. Se hírük, se hamvuk, így beereszti magukat az irodába, amiből nyílik az ő szobája is. Megáll egy szerkénynél, hogy egy palack bort vegyen ki belőle, majd két díszes poharat is, amit az asztalra tesz. * - Tudod, hülye népség, de ő ott volt, amikor a szükség hozta. Legalább nem csomagolja szép szavakba a semmit. Mogorvába a valamit, na azt igen. *Nevet fel halványan, majd tölt a sötétvörös italból, mind a kettejüknek.*
- Ez egy amolyan dolgozószoba. *A kékek az asztalon lévő papirosra vetülnek, amit a szőke leányzó hagyott rajta.* - Mögötte van az enyém. Mennyire jártad körbe a házat? Elmaradt a körbevezetés, sajnálom. A legtöbb esetben nincs itt ilyen nyugodalom, mint épp most.
*Éppen elég szó esett már a városőrökről, na meg eleget is látott ma belőlük. Attól, mert az egyik kedves a szívének, még elég borsot törtek az orra alá. Sokkal jobban foglalkoztatja már Haldrian, akinek az idekerülése még mindig kissé kétes, viszont nem sejt mögötte semmi olyasmit, ami miatt kipenderíthetné. Persze ez változhat, de úgy fest, nem lesz itt gond.*
- Kikötőben nemeskisasszony? *Biggyeszti kissé elgondolkodva az ajkát. Igen keménynek kell lennie valakinek ahhoz, hogy levakarva a régi cicomát megtalálja a helyét egy olyan koszfészekben. Ez már ismeretlenül is elismerésreméltó. További kérdéseket vet fel benne. Jól érzékeli a másik; Mai rengeteget kérdez. Vannak, akik kedvelik emiatt, vannak, akik pedig elásnák a hátsókertben, de őt ez cseppet sem zavarja, vagy tartja vissza.*
- A lázadás zavarta odáig? Én az árvákkal megbirkózom, pedig ők is igen zsiványok, de a Kikötőből éppen elég volt annyi, amennyi. *Ő nem a város nemese ugyan, s messziről is menekült eme rang elől, de pontosan tudja, hogy ehhez aztán igen szívósnak kell lenni.*
- Nem vár vissza senki? *Kérdez egy újabbat, hiszen olyasmin kalandozik a gondolata, hogy ha maradna, ő lehet megfogná magának ide a falak közé. De megelégszik néhány hattal, vagy hónappal is. Nem hajcsár ő, de igen jó a tudat, hogy akad egy férfi a háznál, bár még nem tudja, mennyire használható.
Graelben megegyeztek, a bor kérdésére pedig pozitív választ kap, ami most neki nagy megkönnyebbülés. Végre lehet csak könnyed, nem kell sem feladatot kiszabni, sem felvérteznie magát szavak ellen, csak elfogyasztani egy, vagy néhány pohár bort és kész.*
- Menjünk hozzám, itt még egy bögre sincs, de kapsz majd mindent. *Legyint az üres asztal felé. A félvér igen hamar felpattan, s bár nem közösek a gondolatok, de legalább mindketten örülnek a másik társaságának.*
- Lehet parancsolni a szívnek? *Kérdi kissé gunyorosan, s igen hűvös arccal, majd megindul, hogy kövesse a másik, egyenesen az étkezővel szembeni ajtóig, amin először csak bekukkant, hogy tényleg elfoglalta-e Szikrát az, akiről éppen szó van. Se hírük, se hamvuk, így beereszti magukat az irodába, amiből nyílik az ő szobája is. Megáll egy szerkénynél, hogy egy palack bort vegyen ki belőle, majd két díszes poharat is, amit az asztalra tesz. * - Tudod, hülye népség, de ő ott volt, amikor a szükség hozta. Legalább nem csomagolja szép szavakba a semmit. Mogorvába a valamit, na azt igen. *Nevet fel halványan, majd tölt a sötétvörös italból, mind a kettejüknek.*
- Ez egy amolyan dolgozószoba. *A kékek az asztalon lévő papirosra vetülnek, amit a szőke leányzó hagyott rajta.* - Mögötte van az enyém. Mennyire jártad körbe a házat? Elmaradt a körbevezetés, sajnálom. A legtöbb esetben nincs itt ilyen nyugodalom, mint épp most.
1878. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-29 16:27:41
Üzenet elküldve: 2025-04-29 16:27:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 181
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 181
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Félhazugság//
*Nem biztos benne, hogy jól látja, de ha Mai tényleg elpirult, akkor a szavai célt értek. Valóban nem ez az alkalom arra, hogy a játék kiteljesedjen. Bár szobára mennek, biztos benne, hogy ezúttal egy egészen más ok vezérli mindkettőjüket. Talán.*
- Szóval te sem tudod, hogy lopott-e, csak elfogult vagy. *Ránt vállat. Ezen a téren legalább egy objektív véleményt hallhat a férfitől, mert ő nem kötődik egyik árvához sem úgy, mint az a jéghideg és igazságos igazgatónő, aki Mai lenni próbál.
Azt a büszke mosolyt furcsállja a lány arcán, de annyit egyértelműen meg tud belőle állapítani, hogy valami vagy nagyon nem stimmel, vagy annyira jól alakult, hogy csak azért nem ér fülig az a száj, mert visszafogja magát.*
- Vagy úgy. Nos, azt hiszem, most már kénytelen vagyok beismerni, hogy néha egészen, hm, hatékonyan tudsz másokra nézni, vagy hogy mondjam. Jól csináltad, az a lényeg. *Sokkal nagyobb öröm a számára az is, ha az a bolond Forkler, az őrvezető úr megeszi a kalapját dühében, mintha arról szerzett volna tudomást, hogy Mait elfenekelték, mert rosszul viselkedett a kölke. Mondjuk a jelenetet elképzeli, és nem is tud nem elvigyorodni miatta.*
- Várjunk. Te most fizettél a lopott gyűrűért, amit utána büszkén hordasz? Mármint a „lehetséges, hogy lopott, de szerintem nem az” gyűrűért. Ha megint bajba sodrod magad, nem foglak ebből is kihúzni, ugye tudod? *A fejét csóválja, de most már nem tudhatja le annyival az egészet, hogy „ostoba picsa”, mert ha képes volt békésen leszerelni az őrvezetőt, akkor nem az, egyáltalán nem.*
- Pontosan tudod, hogyan szoktam eljárni a gyerekekkel. *Újabb mosoly. Nem rángatja őket sehová, csak arra kéri őket, hogy nekik is adjon a zsákmányból. Pont úgy, ahogy Haldriannal is tette.*
- Na, de most már mondd el, hogy miért is kellett neked az a gyűrű!? Remélem, nem csak azért, mert szerinted szép. *Forgatja a szemeit. Az a baj, hogy egészen könnyedén el tudja ezt is képzelni Mairól. Mondjuk jól áll az ujján, mi tagadás. Ha már lopott, hazudhatnák is azt, hogy az az ő kapcsolatuk záloga…*
//Félhazugság//
*Nem biztos benne, hogy jól látja, de ha Mai tényleg elpirult, akkor a szavai célt értek. Valóban nem ez az alkalom arra, hogy a játék kiteljesedjen. Bár szobára mennek, biztos benne, hogy ezúttal egy egészen más ok vezérli mindkettőjüket. Talán.*
- Szóval te sem tudod, hogy lopott-e, csak elfogult vagy. *Ránt vállat. Ezen a téren legalább egy objektív véleményt hallhat a férfitől, mert ő nem kötődik egyik árvához sem úgy, mint az a jéghideg és igazságos igazgatónő, aki Mai lenni próbál.
Azt a büszke mosolyt furcsállja a lány arcán, de annyit egyértelműen meg tud belőle állapítani, hogy valami vagy nagyon nem stimmel, vagy annyira jól alakult, hogy csak azért nem ér fülig az a száj, mert visszafogja magát.*
- Vagy úgy. Nos, azt hiszem, most már kénytelen vagyok beismerni, hogy néha egészen, hm, hatékonyan tudsz másokra nézni, vagy hogy mondjam. Jól csináltad, az a lényeg. *Sokkal nagyobb öröm a számára az is, ha az a bolond Forkler, az őrvezető úr megeszi a kalapját dühében, mintha arról szerzett volna tudomást, hogy Mait elfenekelték, mert rosszul viselkedett a kölke. Mondjuk a jelenetet elképzeli, és nem is tud nem elvigyorodni miatta.*
- Várjunk. Te most fizettél a lopott gyűrűért, amit utána büszkén hordasz? Mármint a „lehetséges, hogy lopott, de szerintem nem az” gyűrűért. Ha megint bajba sodrod magad, nem foglak ebből is kihúzni, ugye tudod? *A fejét csóválja, de most már nem tudhatja le annyival az egészet, hogy „ostoba picsa”, mert ha képes volt békésen leszerelni az őrvezetőt, akkor nem az, egyáltalán nem.*
- Pontosan tudod, hogyan szoktam eljárni a gyerekekkel. *Újabb mosoly. Nem rángatja őket sehová, csak arra kéri őket, hogy nekik is adjon a zsákmányból. Pont úgy, ahogy Haldriannal is tette.*
- Na, de most már mondd el, hogy miért is kellett neked az a gyűrű!? Remélem, nem csak azért, mert szerinted szép. *Forgatja a szemeit. Az a baj, hogy egészen könnyedén el tudja ezt is képzelni Mairól. Mondjuk jól áll az ujján, mi tagadás. Ha már lopott, hazudhatnák is azt, hogy az az ő kapcsolatuk záloga…*
1877. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-29 15:24:00
Üzenet elküldve: 2025-04-29 15:24:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 379
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 379
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árvát látván//
*Hallja a szavakat, de valódi rosszallást nem hall mögülük. Ez némileg megnyugtatja. Ez ugyanakkor még nem jelenti azt, hogy a lány ne tessékelni ki a következő néhány percben, mindenesetre kezdetnek megteszi.*
-Gondolom, hogy nem mind az. *Vállat von. Nem, mintha hibáztatná a város őreit azért, amilyenek. Egy zord világban zorddá kell válnia annak, ki a rendet óhajtja fenntartani. Tökéletes szerep ez tuskóknak és korrupt lelkeknek.*
-Hogy miért jöttem el a Kikötőből? *Hamar felderül, hallva, hogy nem fogják kiakolbólítani elsőre.*
-Egy egykori nemeskisasszony mellé szegődtem a Kikötőben és szüksége volt egy kísérőre Artheniorba. Ahogy ismerem, ő hónapokig ellesz itt, ha nem tovább, úgyhogy "kimenőt" kaptam. Amúgy ez sem rosszabb hely, mint a Kikötő. Ott sem sokkal biztonságosabb. *Hátradobja magát az ágyon. Jóleső érzés kinyújtani tagjait. Feljebb tolja magát, hátát a falnak veti, onnan szemléli tovább Mait, akibe szorult kérdés dögivel.*
-Ki tudja, talán Artheniorban is maradok. *Valóban fogalma sincs, mit hoz a jövő. Nem is igazán foglalkozik vele.*
-Aha. Jó. *Feleli Graelt illetően. Nem fogja ellocsogni a csevejüket a férfivel, viszont valóban igyekszik majd lehetőség szerint kerülni a városőrt.*
-Egy pohár bor? Csodásan hangzik. *Persze nem a bor miatt lelkes, sokkal inkább a társaság miatt. Előrébb rúgja magát az ágy szélére, jelezvén, hogy rajta nem múlik.*
-Itt? *Pillant körbe a szobában.*
-Vagy esetleg a Te szobádban? *Szürke tekintete gyanúsan csillan. Elvégre fantáziájának fogaskerekei igen könnyen felzakatolnak. Nem esik nehezére elképzelni, ahogy a fiatal igazgatónő széttárt combokkal várja. Igaz, jobb lenne, ha a városőr nem lenne a közelben, mert már a gondolatra is viszket a tarkója. Bárhogy is dönt a lány a helyiséget illetően, ő belemegy.*
-Minek állsz le városőrökkel? Hülye népség az. *Jelenti ki nemes egyszerűséggel. Közben érzi, libidója immáron szerencsésen csillapodott, így nem kell erőfeszítéseket tennie már ennek leplezésére.*
-Mármint értem, hisz így van egy kártya a kezedben, ha valami baj érne. *Óvatosan fogalmaz, szemei reakciót keresnek a hidegkékekben.*
*Hallja a szavakat, de valódi rosszallást nem hall mögülük. Ez némileg megnyugtatja. Ez ugyanakkor még nem jelenti azt, hogy a lány ne tessékelni ki a következő néhány percben, mindenesetre kezdetnek megteszi.*
-Gondolom, hogy nem mind az. *Vállat von. Nem, mintha hibáztatná a város őreit azért, amilyenek. Egy zord világban zorddá kell válnia annak, ki a rendet óhajtja fenntartani. Tökéletes szerep ez tuskóknak és korrupt lelkeknek.*
-Hogy miért jöttem el a Kikötőből? *Hamar felderül, hallva, hogy nem fogják kiakolbólítani elsőre.*
-Egy egykori nemeskisasszony mellé szegődtem a Kikötőben és szüksége volt egy kísérőre Artheniorba. Ahogy ismerem, ő hónapokig ellesz itt, ha nem tovább, úgyhogy "kimenőt" kaptam. Amúgy ez sem rosszabb hely, mint a Kikötő. Ott sem sokkal biztonságosabb. *Hátradobja magát az ágyon. Jóleső érzés kinyújtani tagjait. Feljebb tolja magát, hátát a falnak veti, onnan szemléli tovább Mait, akibe szorult kérdés dögivel.*
-Ki tudja, talán Artheniorban is maradok. *Valóban fogalma sincs, mit hoz a jövő. Nem is igazán foglalkozik vele.*
-Aha. Jó. *Feleli Graelt illetően. Nem fogja ellocsogni a csevejüket a férfivel, viszont valóban igyekszik majd lehetőség szerint kerülni a városőrt.*
-Egy pohár bor? Csodásan hangzik. *Persze nem a bor miatt lelkes, sokkal inkább a társaság miatt. Előrébb rúgja magát az ágy szélére, jelezvén, hogy rajta nem múlik.*
-Itt? *Pillant körbe a szobában.*
-Vagy esetleg a Te szobádban? *Szürke tekintete gyanúsan csillan. Elvégre fantáziájának fogaskerekei igen könnyen felzakatolnak. Nem esik nehezére elképzelni, ahogy a fiatal igazgatónő széttárt combokkal várja. Igaz, jobb lenne, ha a városőr nem lenne a közelben, mert már a gondolatra is viszket a tarkója. Bárhogy is dönt a lány a helyiséget illetően, ő belemegy.*
-Minek állsz le városőrökkel? Hülye népség az. *Jelenti ki nemes egyszerűséggel. Közben érzi, libidója immáron szerencsésen csillapodott, így nem kell erőfeszítéseket tennie már ennek leplezésére.*
-Mármint értem, hisz így van egy kártya a kezedben, ha valami baj érne. *Óvatosan fogalmaz, szemei reakciót keresnek a hidegkékekben.*
1876. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-29 15:14:01
Üzenet elküldve: 2025-04-29 15:14:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 950
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 950
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Félhazugság//
*Meglepődik, hogy a másik ilyesfajta szavakkal húzza, jobb is, hogy elindulnak, mert bizony enyhe pír festi meg az orcáját, ahogy további csókokra gondol, na meg arra, ahogy közben az erős kéz magához ragadja és… itt fejezi be a képzelgést, mert mindenre van ideje, csak arra nincs, hogy a saját vágyaira gondoljon hosszasan. El kell rendeznie Szikrát, na meg igen kevés időt töltött a ház kicsiny lakóival is, így csupán ennyi jutott a jóból. Puffogásba is kezd, még akkor is, ha szavait igyekszik érthetővé formálni, nem szeretné, hogy a harag vegye át az uralmat felette. Már „itthon” van, itt nem megengedhető, hogy ne hideg fejjel gondolkodjon. Talán a másik nem érzi még ki a szavaiból az iróniát, de feltett szándéka, hogy hamar megértessen a férfivel mindent, ami történt.*
- Jaj, nem lopott. *Legyint.* -Vagyis szerintem nem lopott, de még beszélnem kell vele is.
*A kilátásba helyezett botütés kérdésére viszont elmosolyodik. Nem mondhatni büszkének, de az a fajta sajátos ív ez a dús ajkain, ami azt hivatott közölni, hogy nem olyan elveszett ő, mint ahogy azt a másik sokszor látja. Még végighallgatja a haszonhúzásról szóló szavakat, amivel kénytelen-kelletlen, de egyetért. Figyeli közben Grael vonásait, hiszen igazán érdekli, hogy mit szól majd a történethez, nem ahhoz, hogy Mai mit vitt véghez, hanem ahhoz, hogy neki egyáltalán okoz-e némi ellenérzést ez az egész fellépés.*
- Nem került sor egyetlen botütésre sem. A kedves őrvezető úgy távozott, hogy még a gyűrűt is megkaptam. *Mutatja fel vékonyka ujjait, aminek gyűrűsére ráhúzta az ékszert, zseb nem illene egy ilyen ruhához, a szőke elfecskénél nem akarta hagyni, így jobb híján így tárolja. Láthatja a gravírozott mintákat, na meg Mai tekintetét, ahogy majdnem elneveti magát, ahogy túl abszurddá válik a helyzet, ahogy épp neki mutogatja a díszes kis darabot. Hamar leolvasztja viszont magáról.*
- Jó, nyolcvan aranyamba került, meg egy levélbe, amit őméltóságáról és a segítőszándékáról kell megfogalmazzak, de inkább ez, mint egy verés. Hú, láttad volna az arcát, mit meg nem adott volna érte, ha vállalom. *Fintorodik el.* - Te is így szoktál eljárni? *Nem tudja türtőztetni magát, ahogy lassan méri végig a másikat, de aztán ismételten elűzi a sóvárgást.*
//Félhazugság//
*Meglepődik, hogy a másik ilyesfajta szavakkal húzza, jobb is, hogy elindulnak, mert bizony enyhe pír festi meg az orcáját, ahogy további csókokra gondol, na meg arra, ahogy közben az erős kéz magához ragadja és… itt fejezi be a képzelgést, mert mindenre van ideje, csak arra nincs, hogy a saját vágyaira gondoljon hosszasan. El kell rendeznie Szikrát, na meg igen kevés időt töltött a ház kicsiny lakóival is, így csupán ennyi jutott a jóból. Puffogásba is kezd, még akkor is, ha szavait igyekszik érthetővé formálni, nem szeretné, hogy a harag vegye át az uralmat felette. Már „itthon” van, itt nem megengedhető, hogy ne hideg fejjel gondolkodjon. Talán a másik nem érzi még ki a szavaiból az iróniát, de feltett szándéka, hogy hamar megértessen a férfivel mindent, ami történt.*
- Jaj, nem lopott. *Legyint.* -Vagyis szerintem nem lopott, de még beszélnem kell vele is.
*A kilátásba helyezett botütés kérdésére viszont elmosolyodik. Nem mondhatni büszkének, de az a fajta sajátos ív ez a dús ajkain, ami azt hivatott közölni, hogy nem olyan elveszett ő, mint ahogy azt a másik sokszor látja. Még végighallgatja a haszonhúzásról szóló szavakat, amivel kénytelen-kelletlen, de egyetért. Figyeli közben Grael vonásait, hiszen igazán érdekli, hogy mit szól majd a történethez, nem ahhoz, hogy Mai mit vitt véghez, hanem ahhoz, hogy neki egyáltalán okoz-e némi ellenérzést ez az egész fellépés.*
- Nem került sor egyetlen botütésre sem. A kedves őrvezető úgy távozott, hogy még a gyűrűt is megkaptam. *Mutatja fel vékonyka ujjait, aminek gyűrűsére ráhúzta az ékszert, zseb nem illene egy ilyen ruhához, a szőke elfecskénél nem akarta hagyni, így jobb híján így tárolja. Láthatja a gravírozott mintákat, na meg Mai tekintetét, ahogy majdnem elneveti magát, ahogy túl abszurddá válik a helyzet, ahogy épp neki mutogatja a díszes kis darabot. Hamar leolvasztja viszont magáról.*
- Jó, nyolcvan aranyamba került, meg egy levélbe, amit őméltóságáról és a segítőszándékáról kell megfogalmazzak, de inkább ez, mint egy verés. Hú, láttad volna az arcát, mit meg nem adott volna érte, ha vállalom. *Fintorodik el.* - Te is így szoktál eljárni? *Nem tudja türtőztetni magát, ahogy lassan méri végig a másikat, de aztán ismételten elűzi a sóvárgást.*
1875. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-29 14:32:41
Üzenet elküldve: 2025-04-29 14:32:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 181
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 181
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Félhazugság//
*Esze ágában sincs megkérni Mait, hogy üljenek le egy asztal mellé, gyújtsanak meg egy gyertyát, töltsenek maguknak egy pohár vörösbort, és beszéljék meg mindazt, amit tudniuk kell egymásról. Az ő kapcsolatuk nem ilyen. Tele van hazugsággal és ármánnyal még akkor is, ha legbelül valójában mindketten őszinték akarnának lenni. Így van, ilyen a rideg valóság, melyet feledtethet egy csók, de nem szüntet meg teljesen.*
- Akkor adhatnál még egyet, csak, ha az elsőt nem hinnék el, tudod… *Húzza a lány agyát, pedig legszívesebben a hosszú, fekete fürtjeit tépné a pillanat hevében, de el kell most hessegetnie az ilyesfajta gondolatait, mert ez nem AZ a pillanat.*
- Nekem olyanjaim nincsenek is. *Nevet fel a nagyra becsült kollégákat illetően. Olyanok vannak, akik magukat becsülik túl nagyra, de a valóság az, hogy a legtöbbjük szerinte sem ér meg még egy zacskó aranyat sem. Egyszerű gazember mind, hatalommal a kezében. Beleértve saját magát is, ezt nem is óhajtja tagadni.
Felemeli a fejét, mikor Mai hátranéz rá, de utána már újra a sötétkék szoknyába bújtatott, ringó popót és az azt követő, finom illatfelhőt követi az üres szobába, melyben megállapodnak végül.*
- Értem. Mit lopott? *Kérdez vissza, mert nem érzi az iróniát a szóban. A kilátásba helyezett büntetést hallva viszont elcsodálkozik, de meg nem lepődik. Ez az artheniori valóság.*
- Remélem, hogy a helyes döntést hoztad meg. *Gyerek vagy sem, más miatt bűnhődni balgaság. Ezt már többször hangoztatta Mainak is. A név egyébként nem mond neki semmit. Forkler… Lehet, hogy hallotta már, talán látta is, de nem az a barátkozós típus ő, hogy emlékezzen is rá tovább, mint kellene.*
- A törvény egy látszat, nem egy szentírás. Azt is olyanok alkotják, akik a legnagyobb hasznot húzhatják belőle. Semmi másra nem jó. *Morogja. Kérdést végül nem sokat tesz fel, de a véleménye pont elég ahhoz, hogy a lány folytatni tudja a beszámolóját. Ha esetleg nem tenné, majd kérdez akkor.*
//Félhazugság//
*Esze ágában sincs megkérni Mait, hogy üljenek le egy asztal mellé, gyújtsanak meg egy gyertyát, töltsenek maguknak egy pohár vörösbort, és beszéljék meg mindazt, amit tudniuk kell egymásról. Az ő kapcsolatuk nem ilyen. Tele van hazugsággal és ármánnyal még akkor is, ha legbelül valójában mindketten őszinték akarnának lenni. Így van, ilyen a rideg valóság, melyet feledtethet egy csók, de nem szüntet meg teljesen.*
- Akkor adhatnál még egyet, csak, ha az elsőt nem hinnék el, tudod… *Húzza a lány agyát, pedig legszívesebben a hosszú, fekete fürtjeit tépné a pillanat hevében, de el kell most hessegetnie az ilyesfajta gondolatait, mert ez nem AZ a pillanat.*
- Nekem olyanjaim nincsenek is. *Nevet fel a nagyra becsült kollégákat illetően. Olyanok vannak, akik magukat becsülik túl nagyra, de a valóság az, hogy a legtöbbjük szerinte sem ér meg még egy zacskó aranyat sem. Egyszerű gazember mind, hatalommal a kezében. Beleértve saját magát is, ezt nem is óhajtja tagadni.
Felemeli a fejét, mikor Mai hátranéz rá, de utána már újra a sötétkék szoknyába bújtatott, ringó popót és az azt követő, finom illatfelhőt követi az üres szobába, melyben megállapodnak végül.*
- Értem. Mit lopott? *Kérdez vissza, mert nem érzi az iróniát a szóban. A kilátásba helyezett büntetést hallva viszont elcsodálkozik, de meg nem lepődik. Ez az artheniori valóság.*
- Remélem, hogy a helyes döntést hoztad meg. *Gyerek vagy sem, más miatt bűnhődni balgaság. Ezt már többször hangoztatta Mainak is. A név egyébként nem mond neki semmit. Forkler… Lehet, hogy hallotta már, talán látta is, de nem az a barátkozós típus ő, hogy emlékezzen is rá tovább, mint kellene.*
- A törvény egy látszat, nem egy szentírás. Azt is olyanok alkotják, akik a legnagyobb hasznot húzhatják belőle. Semmi másra nem jó. *Morogja. Kérdést végül nem sokat tesz fel, de a véleménye pont elég ahhoz, hogy a lány folytatni tudja a beszámolóját. Ha esetleg nem tenné, majd kérdez akkor.*
1874. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-29 12:18:48
Üzenet elküldve: 2025-04-29 12:18:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 656
OOC üzenetek: 453
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 656
OOC üzenetek: 453
Játékstílus: Megfontolt
// Pampogás - zárás//
//Második szál//
* Nagy szerencse bizony, mert akkor hamarabb elkezdett volna fröcsögni a jó doktorról a vöröske. Nincs neki semmi baja igazából az szőke elfel, csak azt a tényt leszámítva, hogy lélegzik. Még csak azt sem érdemelhetné meg, hogy ránézzen a mestere italaira, nem hogy még kézbe is vegye.*
- Igen, a Mester tud ilyet csinálni, és borzasztóan drága is.* Bólogat egyetértően. Az ispotályban mesélt róla a mestere, de pont ezek, azok a drága italok, amiket Nimeril nem tud elkészíteni. A végére mindent sikerült kibeszélniük, így mondhatni a látogatása sikeresen zárult. Lett szobája és még egy külön kezelője is, amiben a legjobb, hogy egymás mellett vannak. Majd titokban végez a fajon némi átalakítást, amiről nem feltétlen kell Mainak is tudnia. Nagy kár, hogy ezt a beszélgetést Intath neve elrontotta. Valahogy mindig ez van, hogy amikor már kezdenek jól alakulni a dolgok, akkor az mocsok feltűnik, de az általa nem elismert istenekre mondja, hogy egyszer, ha felbosszantja, akkor még az is lehet, hogy olyat tesz, amit később meg fog bánni.*
- Jó gondolat, szerintem ő fog tudni válaszolni minden kérdésedre a gyermekkel kapcsolatban.* Helyesli az ötletet, már többet úgy sem tudna mondani rá.*
- Én is örültem, hogy végre beszélhettünk. Köszönök mindent.* A papírt felmarkolja, azt nem szándékozott itt hagyni. Felajánlaná a segítségét a pakolásban, de nem fogja. Dolgozzon csak az igazgatónő magában, ha már úgyis olyan jó ismerőse Intath. Elhagyja a szobát, de még előtte illendően elköszön.*
- További szép napot!* A macska nehézkesen akar megindulni, de aztán csak fogja magát és távozik ő is. Miután becsukja maga mögött az ajtót fáradtan sóhajt egyet. Kicsit megkönnyebbült és persze konstatálja azt is, hogy megint sikerült elveszítenie a józan eszét, amikor az elf szoba került. Igaz most egy fokkal jobban mentek a dolgok, mint korábban, de azért nem mondhatja magát elégedettnek. A legkevésbé sem mondhatja magát elégedettnek. Pampogni jött, de becsicskult, még ha elérte is a célját.*
//Második szál//
* Nagy szerencse bizony, mert akkor hamarabb elkezdett volna fröcsögni a jó doktorról a vöröske. Nincs neki semmi baja igazából az szőke elfel, csak azt a tényt leszámítva, hogy lélegzik. Még csak azt sem érdemelhetné meg, hogy ránézzen a mestere italaira, nem hogy még kézbe is vegye.*
- Igen, a Mester tud ilyet csinálni, és borzasztóan drága is.* Bólogat egyetértően. Az ispotályban mesélt róla a mestere, de pont ezek, azok a drága italok, amiket Nimeril nem tud elkészíteni. A végére mindent sikerült kibeszélniük, így mondhatni a látogatása sikeresen zárult. Lett szobája és még egy külön kezelője is, amiben a legjobb, hogy egymás mellett vannak. Majd titokban végez a fajon némi átalakítást, amiről nem feltétlen kell Mainak is tudnia. Nagy kár, hogy ezt a beszélgetést Intath neve elrontotta. Valahogy mindig ez van, hogy amikor már kezdenek jól alakulni a dolgok, akkor az mocsok feltűnik, de az általa nem elismert istenekre mondja, hogy egyszer, ha felbosszantja, akkor még az is lehet, hogy olyat tesz, amit később meg fog bánni.*
- Jó gondolat, szerintem ő fog tudni válaszolni minden kérdésedre a gyermekkel kapcsolatban.* Helyesli az ötletet, már többet úgy sem tudna mondani rá.*
- Én is örültem, hogy végre beszélhettünk. Köszönök mindent.* A papírt felmarkolja, azt nem szándékozott itt hagyni. Felajánlaná a segítségét a pakolásban, de nem fogja. Dolgozzon csak az igazgatónő magában, ha már úgyis olyan jó ismerőse Intath. Elhagyja a szobát, de még előtte illendően elköszön.*
- További szép napot!* A macska nehézkesen akar megindulni, de aztán csak fogja magát és távozik ő is. Miután becsukja maga mögött az ajtót fáradtan sóhajt egyet. Kicsit megkönnyebbült és persze konstatálja azt is, hogy megint sikerült elveszítenie a józan eszét, amikor az elf szoba került. Igaz most egy fokkal jobban mentek a dolgok, mint korábban, de azért nem mondhatja magát elégedettnek. A legkevésbé sem mondhatja magát elégedettnek. Pampogni jött, de becsicskult, még ha elérte is a célját.*
1873. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-29 12:10:26
Üzenet elküldve: 2025-04-29 12:10:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 950
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 950
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Félhazugság//
*Ha vannak is titkai, letett arról, hogy túl mélyen elzárja a férfi elől. A világon semmi értelme nincsen, de kérdések nélkül aligha fogja kiteregetni. Van jobb mód is arra, hogy kiszedjen belőle ezt-azt, de hová lenne a világ, ha megváltozna kettejük dinamikája és csak úgy kiöntenék egymásnak a múltat a szívükkel együtt? Épp elég furcsa most számára az is, hogy egyszeriben megörült a férfi jelenlétének és ezt meg is mutatta egy röpke csókkal, ami csakhamar visszarántotta a rideg valóságba és a - talán - megszokottba. Ha nem is ez volt a cél, a kérdés is ebben segíti. Visszakapja a lába a szilárd talajt.*
- Mások előtt, Grael. *Még jó, hogy valamilyen oknál fogva éppen nem az előtérben leledzenek a gyerekek, és nem láttak belőle semmit, hiszen valójában azt sem szeretné, hogy az olykor hűvös igazgatónőt más mivoltában lássák. Nem gyermekszemnek való. Ezért is olyan ostoba minden szó, amit kiejt a száján, inkább be is fogja, majd a szobák felé vonja Graelt.*
- Az egyik nagyra becsült kollégád tett látogatást itt nálunk.
*Néz hátra, miközben a folyosóra jutnak, ahonnan átvezet az út az apró lakhelyekig. Benyit az egyik üresbe, amiből már lassan alig marad, de még csak van egy búvóhely kettejüknek, ha már az irodáját meghagyta a kis szőkének. Bezárja maguk mögött az ajtót, csak utána folytatja.*
- Elkapta „lopás” közben az egyik gyereket és iderángatta. Szó szerint. Ti aztán tudjátok, hogyan kell egy kölyökkel bánni. *Morog, hiszen nem feledte még el, hogy a másik hogyan bánt Szikrával annak idején.* - Nem volt rest kilátásba helyezni tizenöt botütést. Választhattam, hogy én, vagy Mharassi kapja. Igen gyöngéd férfi. Forkler. *Ha nem lenne a neveltetése az ami, most bizony köpni támadna kedve, ehelyett csak a gyomra fordul egyet.*
- Csak tudnám, hogy az artheniori törvények mi végre vannak, ha az sem ismeri, aki betartatni próbálja. *Szitkozódik egy kissé, majd kutatja a barna szemeket. Nem magyaráz tovább, hátha kérdéseket kap. Pedig szívesen ráöntené egy hosszú monológban a történteket.*
//Félhazugság//
*Ha vannak is titkai, letett arról, hogy túl mélyen elzárja a férfi elől. A világon semmi értelme nincsen, de kérdések nélkül aligha fogja kiteregetni. Van jobb mód is arra, hogy kiszedjen belőle ezt-azt, de hová lenne a világ, ha megváltozna kettejük dinamikája és csak úgy kiöntenék egymásnak a múltat a szívükkel együtt? Épp elég furcsa most számára az is, hogy egyszeriben megörült a férfi jelenlétének és ezt meg is mutatta egy röpke csókkal, ami csakhamar visszarántotta a rideg valóságba és a - talán - megszokottba. Ha nem is ez volt a cél, a kérdés is ebben segíti. Visszakapja a lába a szilárd talajt.*
- Mások előtt, Grael. *Még jó, hogy valamilyen oknál fogva éppen nem az előtérben leledzenek a gyerekek, és nem láttak belőle semmit, hiszen valójában azt sem szeretné, hogy az olykor hűvös igazgatónőt más mivoltában lássák. Nem gyermekszemnek való. Ezért is olyan ostoba minden szó, amit kiejt a száján, inkább be is fogja, majd a szobák felé vonja Graelt.*
- Az egyik nagyra becsült kollégád tett látogatást itt nálunk.
*Néz hátra, miközben a folyosóra jutnak, ahonnan átvezet az út az apró lakhelyekig. Benyit az egyik üresbe, amiből már lassan alig marad, de még csak van egy búvóhely kettejüknek, ha már az irodáját meghagyta a kis szőkének. Bezárja maguk mögött az ajtót, csak utána folytatja.*
- Elkapta „lopás” közben az egyik gyereket és iderángatta. Szó szerint. Ti aztán tudjátok, hogyan kell egy kölyökkel bánni. *Morog, hiszen nem feledte még el, hogy a másik hogyan bánt Szikrával annak idején.* - Nem volt rest kilátásba helyezni tizenöt botütést. Választhattam, hogy én, vagy Mharassi kapja. Igen gyöngéd férfi. Forkler. *Ha nem lenne a neveltetése az ami, most bizony köpni támadna kedve, ehelyett csak a gyomra fordul egyet.*
- Csak tudnám, hogy az artheniori törvények mi végre vannak, ha az sem ismeri, aki betartatni próbálja. *Szitkozódik egy kissé, majd kutatja a barna szemeket. Nem magyaráz tovább, hátha kérdéseket kap. Pedig szívesen ráöntené egy hosszú monológban a történteket.*
1872. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-29 11:03:49
Üzenet elküldve: 2025-04-29 11:03:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 181
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 181
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Félhazugság//
*Elégedett lehet. A Haldriannal kötött üzletének hála, már ha a férfi élni fog a lehetőséggel, neki egy ujját sem kell mozdítania ahhoz, hogy minél több mindent derítsen ki a hercegnőjéről. Hiába az asztalon felejtett napló, teljesen biztos benne, hogy vannak még titkai bőven, ő pedig tudni akarja mindet.
Most azonban ideje megnéznie, hogy mi folyik odakint, mi lehetett olyan sürgős, ami miatt Mainak úgy faképnél kellett hagynia őket, hogy még azt sem volt ideje elmagyarázni, hogy addig mit dolgozzanak a simlis félvérrel. Épp indulna azzal az elánnal, hogy majd ő rendet tesz, de rá kell jönnie, hogy elkésett. Mai a háta mögül szól rá, mire ő rögtön meg is torpan, és visszanéz rá.*
- Á, hogy te már itt vagy… *Nem kell egy lépést sem tennie közelebb, odajön hozzá a lány. Közel, és még annál is közelebb, túl közel. A vékony kezeket a derekán érzi, amit még el is tudna viselni, ám az azt követő, meglepetésszerű csókra egyáltalán nem számított. Kell is neki néhány pillanat, míg felfogja, hogy mi történik, de aztán megadja magát a játéknak, és ő is megízleli a másik dús ajkait.*
- Előttünk, vagy mások előtt? *Elvigyorodik. Még ha a választ tudja is, szívesen gondolkodtatja el a lányt azzal kapcsolatban, hogy mások előtt akarja-e azt láttatni, hogy ők egy pár, vagy maguk között azt, hogy nem?
Ezt követően nincs más választása, mint követni Mait, aki kézenfogva vezeti őt valahová, fene se tudja, hogy hová.*
- Elmondhatnád, miért rohantál úgy el! Furcsa volt. *Mondja türelmetlenül még azelőtt, hogy bármilyen szobában elrejtőzhetnének a nagyvilág elől.*
//Félhazugság//
*Elégedett lehet. A Haldriannal kötött üzletének hála, már ha a férfi élni fog a lehetőséggel, neki egy ujját sem kell mozdítania ahhoz, hogy minél több mindent derítsen ki a hercegnőjéről. Hiába az asztalon felejtett napló, teljesen biztos benne, hogy vannak még titkai bőven, ő pedig tudni akarja mindet.
Most azonban ideje megnéznie, hogy mi folyik odakint, mi lehetett olyan sürgős, ami miatt Mainak úgy faképnél kellett hagynia őket, hogy még azt sem volt ideje elmagyarázni, hogy addig mit dolgozzanak a simlis félvérrel. Épp indulna azzal az elánnal, hogy majd ő rendet tesz, de rá kell jönnie, hogy elkésett. Mai a háta mögül szól rá, mire ő rögtön meg is torpan, és visszanéz rá.*
- Á, hogy te már itt vagy… *Nem kell egy lépést sem tennie közelebb, odajön hozzá a lány. Közel, és még annál is közelebb, túl közel. A vékony kezeket a derekán érzi, amit még el is tudna viselni, ám az azt követő, meglepetésszerű csókra egyáltalán nem számított. Kell is neki néhány pillanat, míg felfogja, hogy mi történik, de aztán megadja magát a játéknak, és ő is megízleli a másik dús ajkait.*
- Előttünk, vagy mások előtt? *Elvigyorodik. Még ha a választ tudja is, szívesen gondolkodtatja el a lányt azzal kapcsolatban, hogy mások előtt akarja-e azt láttatni, hogy ők egy pár, vagy maguk között azt, hogy nem?
Ezt követően nincs más választása, mint követni Mait, aki kézenfogva vezeti őt valahová, fene se tudja, hogy hová.*
- Elmondhatnád, miért rohantál úgy el! Furcsa volt. *Mondja türelmetlenül még azelőtt, hogy bármilyen szobában elrejtőzhetnének a nagyvilág elől.*
1871. hozzászólás ezen a helyszínen: Sayqueves Rezidencia
Üzenet elküldve: 2025-04-29 09:20:24
Üzenet elküldve: 2025-04-29 09:20:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 950
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 950
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Félhazugság//
//Második szál//
*Gondterhelt az arc, amivel a folyosót szeli át. Most mindenen jár az az elme, ami nemrég még megszokottan működni sem volt képes. Minden kitisztult azért, hogy újra romhalmaz legyen benne, de legalább van hozzá ereje, hogy visszaépítse. Valahol ezt túlzottan is szereti, ha tekintete nem is ezt láttatja. Persze hamar leolvad róla a komor kifejezés, észrevétlen illan el, ahogy megpillantja a lépcső mellett Graelt. Már átöltözve, éjkék ruhájában indul meg az irányába, miközben le sem veszi a kékjeit az alakjáról. *
- De jó, hogy még itt vagy!
*Eltűnik belülről a katyvasz arra a néhány másodpercre, amíg odaér hozzá, majd minden észt mellőzve fűzi át annak derekán vékony karját, hogy lábujjhegyre állva illesse csókkal. Ekkor üt be egyszerre minden gondolat. Még a szájra tapadva érzi sajátját, mikor az érzésben elmerült lehunyt pillák hirtelen nyitódnak szét. Lassan ereszkedik vissza telitalpra és akasztja meg a mély lélegzetvételét is. Elmosódott a határ az üzlet és valóság között, majd arcon csapta, ahogy tudatosult. Megjátszva, hogy egy cseppet sincs ettől megzavarodva, fordítja oldalra a fejét, miközben elengedi a vágyott férfit.*
- A látszat fontos.
*Suttogja, mentve ezzel a menthetetlent, majd már úgyis mindegy alapon finom kezét a férfiéba csúsztatja és vonja magával a személyzeti szobák felé, ha amaz nem áll le és kezdi el köszörülni rajta a nyelvét azonnal. Volna mit megbeszélniük, habár, ha mélyebben belegondolna, a másiknak semmi szüksége nincs az itteni információkra, hacsak nem a városőr intézkedésére nem kíváncsi. Egy biztos, nem az előtérben kívánja elmesélni a történteket.*
//Második szál//
*Gondterhelt az arc, amivel a folyosót szeli át. Most mindenen jár az az elme, ami nemrég még megszokottan működni sem volt képes. Minden kitisztult azért, hogy újra romhalmaz legyen benne, de legalább van hozzá ereje, hogy visszaépítse. Valahol ezt túlzottan is szereti, ha tekintete nem is ezt láttatja. Persze hamar leolvad róla a komor kifejezés, észrevétlen illan el, ahogy megpillantja a lépcső mellett Graelt. Már átöltözve, éjkék ruhájában indul meg az irányába, miközben le sem veszi a kékjeit az alakjáról. *
- De jó, hogy még itt vagy!
*Eltűnik belülről a katyvasz arra a néhány másodpercre, amíg odaér hozzá, majd minden észt mellőzve fűzi át annak derekán vékony karját, hogy lábujjhegyre állva illesse csókkal. Ekkor üt be egyszerre minden gondolat. Még a szájra tapadva érzi sajátját, mikor az érzésben elmerült lehunyt pillák hirtelen nyitódnak szét. Lassan ereszkedik vissza telitalpra és akasztja meg a mély lélegzetvételét is. Elmosódott a határ az üzlet és valóság között, majd arcon csapta, ahogy tudatosult. Megjátszva, hogy egy cseppet sincs ettől megzavarodva, fordítja oldalra a fejét, miközben elengedi a vágyott férfit.*
- A látszat fontos.
*Suttogja, mentve ezzel a menthetetlent, majd már úgyis mindegy alapon finom kezét a férfiéba csúsztatja és vonja magával a személyzeti szobák felé, ha amaz nem áll le és kezdi el köszörülni rajta a nyelvét azonnal. Volna mit megbeszélniük, habár, ha mélyebben belegondolna, a másiknak semmi szüksége nincs az itteni információkra, hacsak nem a városőr intézkedésére nem kíváncsi. Egy biztos, nem az előtérben kívánja elmesélni a történteket.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1871-1890