Külső területek - Szarvasliget
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 70 (1381. - 1384. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1365-1384
1384. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2024-05-19 01:37:29
Üzenet elküldve: 2024-05-19 01:37:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1208
OOC üzenetek: 233
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1208
OOC üzenetek: 233
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Őszinte tisztelet vagy a minimális elvárások teljesítése ahhoz, hogy úgy tűnjön megteszi amit tud azért cserébe, hogy gondtalan élete továbbra is megmaradjon? A másik szavait fél füllel hallgatja miközben gyűjti a növényeket. Arra, hogy jobban is tisztelhetné magát csak horkant egyet. Nem érti a másikat miért játssza a lélekdoktort. Morogva ballag a ház felé amit mikor meglát akkor rá jellemző módon a hangját alaposan kieresztve, hirtelen hangulatváltással messziről köszönti a lányt. Annak válaszát hallva horkant egyet, de nem úgy mint korábban a tintanyaló szavaira. Nem haragszik a félvérre, sőt talán jól is esik neki annak aggódása. Mikor közelebb érnek hozzá akkor meg is lesznek dicsérve.*
-Persze.
*Teszi hozzá, hogy ők hősök lennének. A nyaknyújtogatáson és a másik örömén játékosan elvigyorodik.*
-Bizony. És tudod mi a másik neve?*Hirtelen hozzányomná a hideg kezét ahhoz a félvérnyakhoz.*Cicamica!
*Kacag vidáman, de nem szívesen maradna a kelleténél tovább a szabadban. Elege volt már belőle. Az elrendezés kérdésére nem is válaszol mert a folytatás jobban felkelti a figyelmét.*
-Egy tea most életet mentene. Tovább kint maradok úgy törik le a fülem mint egy jégcsap.
//Surran az őz, szökell halkan//
*Őszinte tisztelet vagy a minimális elvárások teljesítése ahhoz, hogy úgy tűnjön megteszi amit tud azért cserébe, hogy gondtalan élete továbbra is megmaradjon? A másik szavait fél füllel hallgatja miközben gyűjti a növényeket. Arra, hogy jobban is tisztelhetné magát csak horkant egyet. Nem érti a másikat miért játssza a lélekdoktort. Morogva ballag a ház felé amit mikor meglát akkor rá jellemző módon a hangját alaposan kieresztve, hirtelen hangulatváltással messziről köszönti a lányt. Annak válaszát hallva horkant egyet, de nem úgy mint korábban a tintanyaló szavaira. Nem haragszik a félvérre, sőt talán jól is esik neki annak aggódása. Mikor közelebb érnek hozzá akkor meg is lesznek dicsérve.*
-Persze.
*Teszi hozzá, hogy ők hősök lennének. A nyaknyújtogatáson és a másik örömén játékosan elvigyorodik.*
-Bizony. És tudod mi a másik neve?*Hirtelen hozzányomná a hideg kezét ahhoz a félvérnyakhoz.*Cicamica!
*Kacag vidáman, de nem szívesen maradna a kelleténél tovább a szabadban. Elege volt már belőle. Az elrendezés kérdésére nem is válaszol mert a folytatás jobban felkelti a figyelmét.*
-Egy tea most életet mentene. Tovább kint maradok úgy törik le a fülem mint egy jégcsap.
1383. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2024-05-18 23:01:30
Üzenet elküldve: 2024-05-18 23:01:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 523
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 523
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Hát nem lett kint melegebb, az egyszer biztos, ennek ellenére nem kell sokáig türelmesen várnia az ajtó előtt. Meg aztán jól fel is öltözött, így ennek, valamint a kint töltött viszonylag kevés időnek köszönhetően nem fázik át.
Szerencsére egész hamar megpillantja Int és Adoaver párosát, és jó jelnek veszi azt is, hogy mintha valami lenne náluk, ahogyan persze az sem utolsó, hogy így messziről nem tűnnek különösen idegesnek, szóval ezek szerint akkor legalább az odakint töltött idő alatt nem veszekedtek egymással, vagy legalábbis nem nagyon.
Int inkább felé kiabál, hangja be is tölti a teret, de nem számít, mivel rajtuk és az állatokon kívül nincs most éppen Szarvasligetben senki. A doki aggodalma mindenesetre jól esik neki, akkor is, ha tulajdonképpen felesleges.*
- Nyugi! Csak nemrég jöttem ki, és jól fel is öltöztem. *kiabál vissza, aztán persze türelmesen megvárja, amíg Int és Adoaver elérnek hozzá.*
- Ennek örülök! Ügyesek vagytok, és igazi hősök, hogy ilyen időben is kimentetek körülnézni. *mosolyog Adoaverre, és bár tisztában van vele, hogy a hős szó kicsit talán túlzás, tényleg nagyra értékeli, hogy pár dísznek szánt növény kedvéért képesek voltak egy kisebb kirándulást tenni az év egyik leghidegebb napján.
Kíváncsian nyújtogatja a nyakát, hogy lássa mit hoztak.*
- De jó, barka! Imádom. Anya is szereti, ő is biztosan örülni fog neki. *szélesedik a mosolya. Egy kicsit el is gondolkodik rajta, hogy vajon miért szereti annyira, amikor olyan egyszerű kis növény, de arra jut, hogy a szépsége éppen ebben a kedves kis egyszerűségben rejlik, valamint színében, ami kicsit a holdra emlékezteti.
Elsőnek csak ezt veszi észre, de mivel a pillanat nem a legalkalmasabb arra, hogy átnézze a kosarat, inkább visszalép az ajtóhoz és szélesre tárja a fiúk előtt.*
- Gyertek be melegedni, már egész jól átmelegedett a ház nagy része. Szeretnétek ti elrendezni, amit hoztatok, vagy rám és anyára bízzátok? Bárhogy is, ha gondoljátok főzök gyorsan egy teát, aztán akár le is pihenhetünk egy kicsit, hogy minél hamarabb eljöjjön az este.
*Nem tudja, hogy mennyire látszik rajta, de tény, hogy felvidította, hogy édesanyja minden borúlátása ellenére Int és Adoaver nem jöttek üres kézzel, úgy tűnik össze sem vesztek, az este pedig, ami az ünnep legszebb része mindig, egyre közelebb van.*
//Surran az őz, szökell halkan//
*Hát nem lett kint melegebb, az egyszer biztos, ennek ellenére nem kell sokáig türelmesen várnia az ajtó előtt. Meg aztán jól fel is öltözött, így ennek, valamint a kint töltött viszonylag kevés időnek köszönhetően nem fázik át.
Szerencsére egész hamar megpillantja Int és Adoaver párosát, és jó jelnek veszi azt is, hogy mintha valami lenne náluk, ahogyan persze az sem utolsó, hogy így messziről nem tűnnek különösen idegesnek, szóval ezek szerint akkor legalább az odakint töltött idő alatt nem veszekedtek egymással, vagy legalábbis nem nagyon.
Int inkább felé kiabál, hangja be is tölti a teret, de nem számít, mivel rajtuk és az állatokon kívül nincs most éppen Szarvasligetben senki. A doki aggodalma mindenesetre jól esik neki, akkor is, ha tulajdonképpen felesleges.*
- Nyugi! Csak nemrég jöttem ki, és jól fel is öltöztem. *kiabál vissza, aztán persze türelmesen megvárja, amíg Int és Adoaver elérnek hozzá.*
- Ennek örülök! Ügyesek vagytok, és igazi hősök, hogy ilyen időben is kimentetek körülnézni. *mosolyog Adoaverre, és bár tisztában van vele, hogy a hős szó kicsit talán túlzás, tényleg nagyra értékeli, hogy pár dísznek szánt növény kedvéért képesek voltak egy kisebb kirándulást tenni az év egyik leghidegebb napján.
Kíváncsian nyújtogatja a nyakát, hogy lássa mit hoztak.*
- De jó, barka! Imádom. Anya is szereti, ő is biztosan örülni fog neki. *szélesedik a mosolya. Egy kicsit el is gondolkodik rajta, hogy vajon miért szereti annyira, amikor olyan egyszerű kis növény, de arra jut, hogy a szépsége éppen ebben a kedves kis egyszerűségben rejlik, valamint színében, ami kicsit a holdra emlékezteti.
Elsőnek csak ezt veszi észre, de mivel a pillanat nem a legalkalmasabb arra, hogy átnézze a kosarat, inkább visszalép az ajtóhoz és szélesre tárja a fiúk előtt.*
- Gyertek be melegedni, már egész jól átmelegedett a ház nagy része. Szeretnétek ti elrendezni, amit hoztatok, vagy rám és anyára bízzátok? Bárhogy is, ha gondoljátok főzök gyorsan egy teát, aztán akár le is pihenhetünk egy kicsit, hogy minél hamarabb eljöjjön az este.
*Nem tudja, hogy mennyire látszik rajta, de tény, hogy felvidította, hogy édesanyja minden borúlátása ellenére Int és Adoaver nem jöttek üres kézzel, úgy tűnik össze sem vesztek, az este pedig, ami az ünnep legszebb része mindig, egyre közelebb van.*
1382. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2024-05-12 20:15:45
Üzenet elküldve: 2024-05-12 20:15:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
- Hm. *Sem az önkritikára, se Luninariék őszinte megtisztelésére nem számított Intathtól. No nem mintha ezeket már nem hallotta volna otthon, csak komolyan azt gondolta, pusztán megjátssza magát az elzárkózó doktor. Puszta bókok ás mérsékelt önsajnálat a liget hölgyeinek. Úgy néz ki, kicsinyessége megtévesztette.*
-...Minimum amit tenni tudunk. *Ha nem remegne már a hidegtől, mint a nyárfalevél, valószínűleg az elf férfi irányába fordulva is mondaná ki a szavakat, miközben felkarjait átölelve igyekszik megtartani saját megmaradt testhőjét, de így is eljuthatnak hozzá a szavak.* - Azért jobban is értékelheted magad, doktor úr. Amiatt is munkálkodnak ők tegnap és ma is. *Az ő lába pedig a talajra fagy rögvest, miközben amaz panaszkodik. Ennél több időt nyilvánvalóan egyikük sem akar kint tölteni, nem ilyen cudar állapotok között.
Időérzékét az erdőben hagyta, úgyhogy nem tudja, hány perc múlva érik el végül a kúria területét, szabadon a fáktól, csak nem a hidegtől. Nehéz vállmagasságba tekintenie már, úgyhogy Intath mondatában bízva kikövezteti, hogy Luninari kint állhat. Ez visszaad egy kis melegséget bőre alá, s a szőke elf mellett elsuhanva repeszt is a fél-elf, s még fontosabban a ház felé.*
- Még élünk! És nem üres kézzel jöttünk! *Újságolja el a remeknek érződő hírt a lánynak, de már lassacskán az épület felé kezd azzal a mondattal toporogni.*
//Surran az őz, szökell halkan//
- Hm. *Sem az önkritikára, se Luninariék őszinte megtisztelésére nem számított Intathtól. No nem mintha ezeket már nem hallotta volna otthon, csak komolyan azt gondolta, pusztán megjátssza magát az elzárkózó doktor. Puszta bókok ás mérsékelt önsajnálat a liget hölgyeinek. Úgy néz ki, kicsinyessége megtévesztette.*
-...Minimum amit tenni tudunk. *Ha nem remegne már a hidegtől, mint a nyárfalevél, valószínűleg az elf férfi irányába fordulva is mondaná ki a szavakat, miközben felkarjait átölelve igyekszik megtartani saját megmaradt testhőjét, de így is eljuthatnak hozzá a szavak.* - Azért jobban is értékelheted magad, doktor úr. Amiatt is munkálkodnak ők tegnap és ma is. *Az ő lába pedig a talajra fagy rögvest, miközben amaz panaszkodik. Ennél több időt nyilvánvalóan egyikük sem akar kint tölteni, nem ilyen cudar állapotok között.
Időérzékét az erdőben hagyta, úgyhogy nem tudja, hány perc múlva érik el végül a kúria területét, szabadon a fáktól, csak nem a hidegtől. Nehéz vállmagasságba tekintenie már, úgyhogy Intath mondatában bízva kikövezteti, hogy Luninari kint állhat. Ez visszaad egy kis melegséget bőre alá, s a szőke elf mellett elsuhanva repeszt is a fél-elf, s még fontosabban a ház felé.*
- Még élünk! És nem üres kézzel jöttünk! *Újságolja el a remeknek érződő hírt a lánynak, de már lassacskán az épület felé kezd azzal a mondattal toporogni.*
1381. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2024-05-10 18:12:31
Üzenet elküldve: 2024-05-10 18:12:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1208
OOC üzenetek: 233
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1208
OOC üzenetek: 233
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*A doki sértett büszkesége és szimpla ellenszenve elég ahhoz, hogy ha rajta múlna akkor szó nélkül gyalogoljanak vissza a házig. Ahol a lányok nagyon reméli, hogy szesszel és szeretettel várják őket. Tényleg jó lenne ha maradt volna még abból a pityókaszeszből. Francos betegek, hogy rájuk kellett fecsérelni! A másik szavaira épp csak kicsit mozdítja félre a fejét, hogy jelezze, hogy hallotta. A ki nem mondott kérdésre mogorván válaszol.*
-Ha tapsolni nem is, erre jó vagyok. A lányoknak fontosak ezek a hülyeségek. Főznek ránk, mosnak ránk. Ez a...
*Hirtelen torpan meg, majd kapja a fejét jobbra és figyel feszülten abba az irányba.*
-Barka.
*Jelenti kis és indul meg arra ahova nézett ahol az egyik bokor mögött tényleg ott van pár ezekből a nem túl színes, de téli virágokból. Igaz, hogy ő sose foglalkozott velük különösebben, de látta már őket télen a ház díszeként. Közülük párat levág és odateszi a téltemető mellé majd mehetnek tovább.*
-Lefagy a kurva kezem!
*Morog. Mikor már látótávolságba kerül a kúria akkor mégiscsak ismét kiveszi a zsebéből mert látja, hogy már várják őket. Az a fekete haj ismerős. Éleset füttyent, hogy a hang bejárja az egész ligetet és teli torokból oda oda kiált Luninari felé.*
-Meg fogsz fázni te lány!
//Surran az őz, szökell halkan//
*A doki sértett büszkesége és szimpla ellenszenve elég ahhoz, hogy ha rajta múlna akkor szó nélkül gyalogoljanak vissza a házig. Ahol a lányok nagyon reméli, hogy szesszel és szeretettel várják őket. Tényleg jó lenne ha maradt volna még abból a pityókaszeszből. Francos betegek, hogy rájuk kellett fecsérelni! A másik szavaira épp csak kicsit mozdítja félre a fejét, hogy jelezze, hogy hallotta. A ki nem mondott kérdésre mogorván válaszol.*
-Ha tapsolni nem is, erre jó vagyok. A lányoknak fontosak ezek a hülyeségek. Főznek ránk, mosnak ránk. Ez a...
*Hirtelen torpan meg, majd kapja a fejét jobbra és figyel feszülten abba az irányba.*
-Barka.
*Jelenti kis és indul meg arra ahova nézett ahol az egyik bokor mögött tényleg ott van pár ezekből a nem túl színes, de téli virágokból. Igaz, hogy ő sose foglalkozott velük különösebben, de látta már őket télen a ház díszeként. Közülük párat levág és odateszi a téltemető mellé majd mehetnek tovább.*
-Lefagy a kurva kezem!
*Morog. Mikor már látótávolságba kerül a kúria akkor mégiscsak ismét kiveszi a zsebéből mert látja, hogy már várják őket. Az a fekete haj ismerős. Éleset füttyent, hogy a hang bejárja az egész ligetet és teli torokból oda oda kiált Luninari felé.*
-Meg fogsz fázni te lány!
1380. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2024-05-10 17:24:15
Üzenet elküldve: 2024-05-10 17:24:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 523
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 523
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Lehetőségeik szerint felkészültek az estére, ami az egész ünnep lényege, innentől pedig az egyetlen dolguk a várakozás, mert lényegében már minden készen áll már, csak majd még egy kicsit főzni kell, de azt annak ellenére, hogy sokszor fárasztó is tud lenni, még mindig sokkal inkább gondolja szórakozásnak, mint munkának.
Még ha Intath és Adoaver egyetlen elszáradt virágszirmot sem talál odakint, vagy bármilyen növényt, amelyhez is köthető valamiféle babona, ami a mai ünnephez illeszkedik, részéről akkor sem fog történni semmi tragédia. Édesanyjával ellentétben ő biztosan nem értelmezne rossz előjelnek hasonlót, már csak azért sem, mert, ha nem is érez gyermeki izgatottságot, azért a főzés és a készülődés eltöltötte annyi jó kedvvel, hogy szinte elfeledkezzen róla, hogy talán ez az egész év egyik leghidegebb napja. De persze ehhez azért az is kellett, hogy mostanra rendesen felfűtsék a háznak legalább azt a részét, ahol most tartózkodnak, és ahol majd a későbbiekben fognak.
Úgy érzi, hogy már eddig is sokat tettek azért a maguk módján mind a négyen, hogy lehessen együtt egy olyan jó estéjük, ami róluk szól, de valahol mégis sokkal többről, mint bármelyikük. Még Int is rávette magát, hogy kimenjen a hidegbe, Adoaver lelkesedésének pedig továbbra is örül, a lényeg tehát, hogy minden adva van ahhoz, hogy a mai emlékezetes napként maradjon majd meg az emlékeik között.
Egy dolog zavarja csak kicsit, de az is igaz, hogy el tudja képzelni, hogy a munka és a komoly témákat érintő beszélgetés közepette kissé elveszítette az időérzékét.*
- Szerinted már visszaértek? *kérdi édesanyját kicsit nyugtalanul.* Csak hallottuk volna őket. Viszont elég régen elmentek már.
- Hát... virágokat szedni mentek. Az év egyik leghidegebb napján. Szóval... *fejezi be rövid nevetéssel a befejezetlen mondatot.*
- Azért mi is találtunk már pont ekkor mindenfélét. *veti ellen azonnal, hogy barátait védje attól a nagyon finoman megfogalmazott ítélettől, hogy lehet nem volt a legokosabb ötlet pont most kisebb sétát tenni a környéken, szép növényeket keresve.*
- De én papnő va... voltam. Te pedig a lányom. És az erdő mélyén éltünk, nem pedig a szélén, mint most. Ezen kívül Adoaver született városi ember, Int pedig az élete nagy részét a tengeren töltötte. Lehet, hogy egyszerűen nincs érzékük ahhoz, hogy hol és mit kell keresniük, ezért nincsenek még itt.
- Hát lehet. *von végül kicsit vonakodva vállat.* Azért én reménykedem, hátha mégis sikerült találniuk valamit. Szerintem kinézek eléjük.
*El is kezd felöltözni.*
- Rendben. *mondja neki Ea, ő pedig lassan a kinti időnek megfelelő ruhában, elindul és kimegy a bejárati ajtó elé. Ha meglátja Intet és Adoavert közeledni természetesen azonnal vidám mosollyal integetni kezd majd nekik.
Édesanyja eközben úgy dönt, hogy éppen eleget dolgozott idáig ma, pihen egy kicsit. Nem különösebben fáradt, de az étel, a bor és a munka hármasa azért kicsit elálmosította. Ilyen tekintetben azonban szerencsés alkat, hasonló helyzetekben, délutánonként sokszor elég neki rövid fél, vagy akár negyed órás alvás, de sokszor az is bőven megteszi, ha csak ül, vagy fekszik kicsit csukott szemmel, és nem gondolva közben semmire, nem alszik, csak majdnem.
Mialatt lánya odakint várja Intet és Adoavert ő addig is leül egy kényelmes fotelba, lábait kinyújtja, szemeit pedig becsukja, hátha tényleg sikerül aludnia egy kicsit.*
//Surran az őz, szökell halkan//
*Lehetőségeik szerint felkészültek az estére, ami az egész ünnep lényege, innentől pedig az egyetlen dolguk a várakozás, mert lényegében már minden készen áll már, csak majd még egy kicsit főzni kell, de azt annak ellenére, hogy sokszor fárasztó is tud lenni, még mindig sokkal inkább gondolja szórakozásnak, mint munkának.
Még ha Intath és Adoaver egyetlen elszáradt virágszirmot sem talál odakint, vagy bármilyen növényt, amelyhez is köthető valamiféle babona, ami a mai ünnephez illeszkedik, részéről akkor sem fog történni semmi tragédia. Édesanyjával ellentétben ő biztosan nem értelmezne rossz előjelnek hasonlót, már csak azért sem, mert, ha nem is érez gyermeki izgatottságot, azért a főzés és a készülődés eltöltötte annyi jó kedvvel, hogy szinte elfeledkezzen róla, hogy talán ez az egész év egyik leghidegebb napja. De persze ehhez azért az is kellett, hogy mostanra rendesen felfűtsék a háznak legalább azt a részét, ahol most tartózkodnak, és ahol majd a későbbiekben fognak.
Úgy érzi, hogy már eddig is sokat tettek azért a maguk módján mind a négyen, hogy lehessen együtt egy olyan jó estéjük, ami róluk szól, de valahol mégis sokkal többről, mint bármelyikük. Még Int is rávette magát, hogy kimenjen a hidegbe, Adoaver lelkesedésének pedig továbbra is örül, a lényeg tehát, hogy minden adva van ahhoz, hogy a mai emlékezetes napként maradjon majd meg az emlékeik között.
Egy dolog zavarja csak kicsit, de az is igaz, hogy el tudja képzelni, hogy a munka és a komoly témákat érintő beszélgetés közepette kissé elveszítette az időérzékét.*
- Szerinted már visszaértek? *kérdi édesanyját kicsit nyugtalanul.* Csak hallottuk volna őket. Viszont elég régen elmentek már.
- Hát... virágokat szedni mentek. Az év egyik leghidegebb napján. Szóval... *fejezi be rövid nevetéssel a befejezetlen mondatot.*
- Azért mi is találtunk már pont ekkor mindenfélét. *veti ellen azonnal, hogy barátait védje attól a nagyon finoman megfogalmazott ítélettől, hogy lehet nem volt a legokosabb ötlet pont most kisebb sétát tenni a környéken, szép növényeket keresve.*
- De én papnő va... voltam. Te pedig a lányom. És az erdő mélyén éltünk, nem pedig a szélén, mint most. Ezen kívül Adoaver született városi ember, Int pedig az élete nagy részét a tengeren töltötte. Lehet, hogy egyszerűen nincs érzékük ahhoz, hogy hol és mit kell keresniük, ezért nincsenek még itt.
- Hát lehet. *von végül kicsit vonakodva vállat.* Azért én reménykedem, hátha mégis sikerült találniuk valamit. Szerintem kinézek eléjük.
*El is kezd felöltözni.*
- Rendben. *mondja neki Ea, ő pedig lassan a kinti időnek megfelelő ruhában, elindul és kimegy a bejárati ajtó elé. Ha meglátja Intet és Adoavert közeledni természetesen azonnal vidám mosollyal integetni kezd majd nekik.
Édesanyja eközben úgy dönt, hogy éppen eleget dolgozott idáig ma, pihen egy kicsit. Nem különösebben fáradt, de az étel, a bor és a munka hármasa azért kicsit elálmosította. Ilyen tekintetben azonban szerencsés alkat, hasonló helyzetekben, délutánonként sokszor elég neki rövid fél, vagy akár negyed órás alvás, de sokszor az is bőven megteszi, ha csak ül, vagy fekszik kicsit csukott szemmel, és nem gondolva közben semmire, nem alszik, csak majdnem.
Mialatt lánya odakint várja Intet és Adoavert ő addig is leül egy kényelmes fotelba, lábait kinyújtja, szemeit pedig becsukja, hátha tényleg sikerül aludnia egy kicsit.*
1379. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2024-04-17 16:03:02
Üzenet elküldve: 2024-04-17 16:03:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Jobb a néma csend, mint egy hangos vita, szóval lassan beletörődik, hogy a továbbiakban nem lesz több szó köztük fél-elf barátjuk jelenléte nélkül. lesöpri magáról a havat és más felvett természeti csodákat, s kezét beteszi a doktorhoz hasonlóan zsebeibe, hogy ne kelljen tőlük megválnia, ha ennél is tovább kint tartaná őket. Ugyan majdnem elesik az első elé kerülő gallyban, de inkább vállalja az orrabukás kockázatát. Halkan szuszogva követi Intathot, remélve hogy még élve visszatalálnak, elvégre "még" ott virítaniuk kéne a cipő alakú mélyedéseknek a havon, ameddig szeme ellát. Többé-kevésbé elégedett, hiszen ahhoz képest hogy szép messzire kellett kullogniuk organikus díszítésért az ő ötlete végett, legalább egyikük sikerrel járt. És még is valami használhatóval térhet vissza. Vagy megehetik az egyik jó fogás mellé, vagy használhatják a fehér golyókat fagyöngynek, tekintve ha kicsit kisebbé tépik. Mindent összevetve büszke magára. Már látja fejében, hogy fog Luninari és Callipeya mosolyogni. De ha már ebben a helyzetben vannak, valami illendőt le kéne tudnia.*
- Köszi hogy velem jöttél. *Lihegi előre a nem teljesen pontos szituációt, elvégre a Adoaver követte az elfet. De az ő ötlete volt ez, szóval na.* - Könnyen leinthetted volna, de nem tetted. Csak azt nem értem, miért.
//Surran az őz, szökell halkan//
*Jobb a néma csend, mint egy hangos vita, szóval lassan beletörődik, hogy a továbbiakban nem lesz több szó köztük fél-elf barátjuk jelenléte nélkül. lesöpri magáról a havat és más felvett természeti csodákat, s kezét beteszi a doktorhoz hasonlóan zsebeibe, hogy ne kelljen tőlük megválnia, ha ennél is tovább kint tartaná őket. Ugyan majdnem elesik az első elé kerülő gallyban, de inkább vállalja az orrabukás kockázatát. Halkan szuszogva követi Intathot, remélve hogy még élve visszatalálnak, elvégre "még" ott virítaniuk kéne a cipő alakú mélyedéseknek a havon, ameddig szeme ellát. Többé-kevésbé elégedett, hiszen ahhoz képest hogy szép messzire kellett kullogniuk organikus díszítésért az ő ötlete végett, legalább egyikük sikerrel járt. És még is valami használhatóval térhet vissza. Vagy megehetik az egyik jó fogás mellé, vagy használhatják a fehér golyókat fagyöngynek, tekintve ha kicsit kisebbé tépik. Mindent összevetve büszke magára. Már látja fejében, hogy fog Luninari és Callipeya mosolyogni. De ha már ebben a helyzetben vannak, valami illendőt le kéne tudnia.*
- Köszi hogy velem jöttél. *Lihegi előre a nem teljesen pontos szituációt, elvégre a Adoaver követte az elfet. De az ő ötlete volt ez, szóval na.* - Könnyen leinthetted volna, de nem tetted. Csak azt nem értem, miért.
1378. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2024-04-13 00:22:12
Üzenet elküldve: 2024-04-13 00:22:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1208
OOC üzenetek: 233
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1208
OOC üzenetek: 233
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Míg a másik a földön kutakodik, ő is körbejárja a környezetüket kicsit szélesebb körben, de a szerencse nincs az oldalukon. Azt, a pár virágot leszámítva amit talált több nem kerül az útjába. Pedig biztos volt a növényekkel kapcsolatos tudásában. Mindegy. Ez csak, azt jelentheti, hogy nincs is a környéken semmi. Az ezt követő teljesen szakmai bokorrugdosását a tintanyaló zavarja meg akinek szavaira csak bólint, majd zsebre dugott kézzel megindul vissza a ház felé. Az eltévedéstől nem tart. Igaz, hogy nem egy tapasztalt erdőjáró, de csak nem fog elveszni.*
~Egy pálinka jól esne.~
//Surran az őz, szökell halkan//
*Míg a másik a földön kutakodik, ő is körbejárja a környezetüket kicsit szélesebb körben, de a szerencse nincs az oldalukon. Azt, a pár virágot leszámítva amit talált több nem kerül az útjába. Pedig biztos volt a növényekkel kapcsolatos tudásában. Mindegy. Ez csak, azt jelentheti, hogy nincs is a környéken semmi. Az ezt követő teljesen szakmai bokorrugdosását a tintanyaló zavarja meg akinek szavaira csak bólint, majd zsebre dugott kézzel megindul vissza a ház felé. Az eltévedéstől nem tart. Igaz, hogy nem egy tapasztalt erdőjáró, de csak nem fog elveszni.*
~Egy pálinka jól esne.~
1377. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2024-03-24 23:08:22
Üzenet elküldve: 2024-03-24 23:08:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 523
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 523
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Egy ideig tényleg csak dolgoznak tovább, mielőtt még Eának eszébe nem jutna újabb kérdéseket feltenni, bár valójában ezek a kérdések egészen idáig is a fejében voltak, csak a megfelelő alkalomra várt velük.
Mégis, éppen eléggé ismeri ahhoz a lányát, hogy tudja, hogy mikor kell neki egy kis békét hagyni, bármennyire is kíváncsi még másra is. Biztos benne, hogy kell kis idő ahhoz, hogy mindaz, amiről eddig beszéltek valamennyire leülepedjen Luniban, így egy darabig csak arról a munkáról beszélnek, amit végeznek éppen, bár Luninari kissé talán szórakozottan dolgozik, mivel az előző beszélgetés tényleg elgondolkodtatta.
Rendben van, hogy nem élhet egész életében az anyjával, egy macskával, meg két plüssnyúllal, de ettől még továbbra is úgy érzi, hogy nem kell feltétlenül siettetni életének a megbonyolítását.
Különben sem tudja, ahogyan eddig sem tudta sem azt, hogy milyen férfi illene hozzá, vagy hogy egyáltalán kire vágyik. Nem hátrány, ha jóképű és kedves, de hát egyik sem minden.*
- Na és mi a helyzet Adoaverrel? *zökkenti ki aztán kicsit hirtelen éppen azzal a kérdéssel őt Ea, amit már az előbb is várt tőle.*
- Ő tetszik. *ad is erre nem kitérő választ.* Úgy értem kedvelem, a stílusában éppen az szeretnem, ami elsőre furcsa, közös érdeklődési körünk is van és jól érzem magam a társaságában, akkor is, ha éppen meg sem szólal. De ez semmi olyasmi, mint amiről te beszéltél az előbb. Kellemesen érezni magamat valakivel, aki történetesen férfi, még nyilván nem szerelem. De még, ha az is lenne, nem hiszem, hogy különösebben érdekelném.
- Ezt nem tudhatod.
- Mindegy, hozzá szerintem akkor is jobban illene egy lihanechi nemes kisasszony, mint egy hozzám hasonló lány. Különben szerintem vele rokon lelkek vagyunk, azt hiszem, hogy jelenleg ő is annyira nem gondolkodik a szerelmen úgy általában, mint én, és főleg a mágia foglalkoztatja.
- Én is kedvelem mindenesetre, aranyos fiú, kár, hogy Intath ki nem állhatja. *válaszol erre, csak magában téve hozzá, hogy szerinte Lunihoz egy Thimhez, vagy egy Adoaverhez hasonló férfi illene leginkább, mert valahogy nem tudja elképzelni a lányát, ahogyan leendő párjával zsarnokoskodik, illetve parancsolgat neki, még azt sem nagyon, hogy féltékeny lenne, bármennyire is szerelmes. Végtére is nem erre nevelte. Mindig is azt vallotta, hogy szép dolog a hűség, de ettől még az értelmes lények nem tulajdonai egymásnak.
Mivel viszont Luni sem nem erőszakos, és akarnok, sem pedig nem féltékeny típus, ha minden jól megy, így csak olyasvalakivel van értelme bármiféle kapcsolatba kezdeni, aki hozzá hasonló, nem az ő ellentéte, különben biztosan nem lesz jó vége az egésznek.
Persze papnő volt, nagyon is jól tudja, hogy a szerelem egyáltalán nem ilyen megfontolt és racionális alapon működik, éppen ezért szerelem.*
- Na és mi volt Thimmel? *kérdi erre.*
- Őt sajnálom szegényt. *válaszol őszintén.* Olyan kedves volt velem. Elkísért a Mágustoronyba, ha kellett végig vágta előttem a bozótot a mocsárban, vigyázott rám, jókat beszélgettünk, bár inkább én beszéltem, ő pedig hallgatott, azt hiszem, és mégis, egyszerűen nem tetszett, vagy nem éreztem semmi olyasmit, mint amiről te beszéltél az imént. Amikor átölelt akkor inkább zavarban voltam, kicsit talán féltem is, hogy mitől azt nem tudom, nem attól, hogy bármi olyasmit tenne, amit én nem akarnék, inkább attól, hogy nagy csalódást okozok neki. Kellemetlen volt, tudtam, hogy mit szeretne tőlem, én pedig mégsem tudtam megtenni. Remélem, hogy miután elment innen elfelejtett. Mármint úgy, hogy már nem szeret engem szerelemmel, de azért remélem, hogy még találkozunk.
- Sajnálom, ez nem könnyű sosem. *bólogat ismét megértően édesanyja erre.* Sem az, ha te szeretsz valakit, aki nem szeret viszont, de az sem kellemes, hogyha téged szeret valaki, és te nem tudod viszonozni. Ettől függetlenül, szerintem nem kell aggódnod Thimért, ő erős volt lélekben, biztosan túltette magát azon, hogy végül nem lett köztetek semmi több, mint barátság. Mert gondolom barátokként váltatok el.
- Ó igen. *bólogat erre.* Semmi jelét nem adta annak, hogy haragudna rám.
- Akkor ez ennyi. Ha valaha találkoztok újra, nyilván örülni fogtok egymásnak.
- Őszintén remélem, hogy talált magának valakit. *kívánja tényleg teljesen őszintén, de aztán kissé hosszabban elgondolkodik.*
- Tudod... *kezd bele végül* azt hiszem, hogy amikor Nairada megsimogatta a hátam, vagy Nia ért hozzám, esetleg Lau ölelt át, valahogyan sokkal jobban esett, mint amikor mindezt féri tette. Kivétel persze Int és a tópart.
- Talán azért van ez, mert az apád nem velünk élt, így nem szoktál hozzá, nem ismered, milyen az apai érintés, egy férfi gyengéd érintése. Elég természetes ezek után, hogyha a gyengédség meg a szeretet a női érintéssel kapcsolódott össze benned, ezért jobban esett, ha ők értek hozzád, mint olyasvalaki, aki nem is tetszett. *gondolkodik hangosan erre Ea.* Nem hiszem, hogy ebből bármiféle következtetést le lehetne, vagy le kéne vonni.
- Lehet. *ismeri el, de igazság szerint teljesen azért nem lett meggyőzve.*
- Hagyhatjuk a témát. *lesz felajánlva neki nagylelkűen, miután igazából már édesanyja majdnem mindent megtudott amit akart.*
- De azért ettől függetlenül, ha lesz a városban bál, vagy valamilyen fesztivál elnézhetnénk oda, hátha éppen ott ismerkednél össze valakivel, aki tetszik. *folytatja azért még egy kicsit.* Arthenior nincs olyan nagyon messze innen, és tudom, hogy most már nem irtózol tőle annyira, mint közvetlenül a lázadás után. Nem muszáj siettetni a sorsot, de elbújni sem kell feltétlenül előle. Sőt, akár mi, itt is rendezhetnénk valamiféle ünnepséget. Mármint olyat, ahová meghívunk másokat is, nem csak azokat, akik eleve itt élnek.
- Előbbiben végül is megpróbálhatjuk valamikor, de az utóbbit inkább hagyjuk. *válaszol erre rövid gondolkodás után.* Jobb, ha ligetre csak azok találnak rá, akik kifejezetten keresik, vagy akiket véletlenül vet erre a sors. Minél többen ismerik meg ezt a helyet, annál nagyobb a valószínűsége, hogy lesznek köztük olyanok, akik nem feltétlenül jó szándékkal érkeznek, vagy segítségért.
- Hát jó. *von vállat Ea. Egyelőre örül, hogy Luni legalább abba belement, hogy néha kimozduljon innen, meg, hogy ne zárkózzon el az ismerkedéstől teljesen.
Azt, hogy ide csak úgy ne hívjanak idegeneket, kicsit ugyan túlzásnak érzi, az Artheniorban történtek után mégsem tudja teljesen üldözési mániának tekinteni.
Annyiból mondjuk nem bánja, hogy Szarvasliget megmarad csendes, nekik való helynek, ahol maguk között lehetnek, hogy egy a mainál komolyabb ünnepség megszervezése sokkal több munkát igényelne, márpedig szórakozni azért mindig jobban szeretett, mint dolgozni.
Ha sok mindenkit kellene itt vendégül látniuk akkor biztosan nem lenne elég ennyi dekoráció, főleg nem is lehetne ennyire mindenki egyéniségére szabott, mint most, így viszont legalább most elégedetten nézi, amit eddig sikerült összehozniuk.*
- Szép lett, nem? *kérdi a lányát.*
- Nekem tetszik. *mosolyodik el, nézve a csillagokat, napokat, köröket, félholdakat és hajókat. Mégsem tud eltelni a jól végzett munka felett érzett örömmel teljesen.*
- Lassan el is kezdhetünk készülődni az esti sütögetéshez. Persze attól függ, hogy Int és Adoaver mikor érnek vissza, meg, hogy akarnak-e kicsit majd pihenni. Meg, hogy milyen hangulatban lesznek.
*Kicsit igazából még mindig attól tart, hogy esetleg annyira összevesznek odakint, hogy minden szándékuk ellenére a jól befűtött ház ellenére is fagyos lesz az este.*
- Már mondtam, hogy ne aggódj ezen! Kicsit pedig mindenképpen pihenünk. Legfeljebb pár dolgot összekészítünk még a konyhában, hogy este előrébb legyünk. Amúgy pedig még korán sötétedik, szóval olyan sokat nem is kell várni az első csillagokra már.
- Hát, jó, nem aggódom. *hazudja magának is, de ezzel sem magát, sem édesanyját sem győzi meg. Végül elindulnak vissza a konyhába, hogy ott is elrendezzenek mindent, amit hirtelenjében el tudnak rendezni, és nem utolsó sorban azért is, mert nyilván Int és Adoaver is a konyha melegébe fognak visszatérni először, ők pedig mind a ketten kíváncsiak nem csak arra, hogy összevesztek-e az út alatt, hanem, hogy találtak-e valami szépet, ami még az általuk felaggatott dekoráció mellett az este dísze lehet.*
//Surran az őz, szökell halkan//
*Egy ideig tényleg csak dolgoznak tovább, mielőtt még Eának eszébe nem jutna újabb kérdéseket feltenni, bár valójában ezek a kérdések egészen idáig is a fejében voltak, csak a megfelelő alkalomra várt velük.
Mégis, éppen eléggé ismeri ahhoz a lányát, hogy tudja, hogy mikor kell neki egy kis békét hagyni, bármennyire is kíváncsi még másra is. Biztos benne, hogy kell kis idő ahhoz, hogy mindaz, amiről eddig beszéltek valamennyire leülepedjen Luniban, így egy darabig csak arról a munkáról beszélnek, amit végeznek éppen, bár Luninari kissé talán szórakozottan dolgozik, mivel az előző beszélgetés tényleg elgondolkodtatta.
Rendben van, hogy nem élhet egész életében az anyjával, egy macskával, meg két plüssnyúllal, de ettől még továbbra is úgy érzi, hogy nem kell feltétlenül siettetni életének a megbonyolítását.
Különben sem tudja, ahogyan eddig sem tudta sem azt, hogy milyen férfi illene hozzá, vagy hogy egyáltalán kire vágyik. Nem hátrány, ha jóképű és kedves, de hát egyik sem minden.*
- Na és mi a helyzet Adoaverrel? *zökkenti ki aztán kicsit hirtelen éppen azzal a kérdéssel őt Ea, amit már az előbb is várt tőle.*
- Ő tetszik. *ad is erre nem kitérő választ.* Úgy értem kedvelem, a stílusában éppen az szeretnem, ami elsőre furcsa, közös érdeklődési körünk is van és jól érzem magam a társaságában, akkor is, ha éppen meg sem szólal. De ez semmi olyasmi, mint amiről te beszéltél az előbb. Kellemesen érezni magamat valakivel, aki történetesen férfi, még nyilván nem szerelem. De még, ha az is lenne, nem hiszem, hogy különösebben érdekelném.
- Ezt nem tudhatod.
- Mindegy, hozzá szerintem akkor is jobban illene egy lihanechi nemes kisasszony, mint egy hozzám hasonló lány. Különben szerintem vele rokon lelkek vagyunk, azt hiszem, hogy jelenleg ő is annyira nem gondolkodik a szerelmen úgy általában, mint én, és főleg a mágia foglalkoztatja.
- Én is kedvelem mindenesetre, aranyos fiú, kár, hogy Intath ki nem állhatja. *válaszol erre, csak magában téve hozzá, hogy szerinte Lunihoz egy Thimhez, vagy egy Adoaverhez hasonló férfi illene leginkább, mert valahogy nem tudja elképzelni a lányát, ahogyan leendő párjával zsarnokoskodik, illetve parancsolgat neki, még azt sem nagyon, hogy féltékeny lenne, bármennyire is szerelmes. Végtére is nem erre nevelte. Mindig is azt vallotta, hogy szép dolog a hűség, de ettől még az értelmes lények nem tulajdonai egymásnak.
Mivel viszont Luni sem nem erőszakos, és akarnok, sem pedig nem féltékeny típus, ha minden jól megy, így csak olyasvalakivel van értelme bármiféle kapcsolatba kezdeni, aki hozzá hasonló, nem az ő ellentéte, különben biztosan nem lesz jó vége az egésznek.
Persze papnő volt, nagyon is jól tudja, hogy a szerelem egyáltalán nem ilyen megfontolt és racionális alapon működik, éppen ezért szerelem.*
- Na és mi volt Thimmel? *kérdi erre.*
- Őt sajnálom szegényt. *válaszol őszintén.* Olyan kedves volt velem. Elkísért a Mágustoronyba, ha kellett végig vágta előttem a bozótot a mocsárban, vigyázott rám, jókat beszélgettünk, bár inkább én beszéltem, ő pedig hallgatott, azt hiszem, és mégis, egyszerűen nem tetszett, vagy nem éreztem semmi olyasmit, mint amiről te beszéltél az imént. Amikor átölelt akkor inkább zavarban voltam, kicsit talán féltem is, hogy mitől azt nem tudom, nem attól, hogy bármi olyasmit tenne, amit én nem akarnék, inkább attól, hogy nagy csalódást okozok neki. Kellemetlen volt, tudtam, hogy mit szeretne tőlem, én pedig mégsem tudtam megtenni. Remélem, hogy miután elment innen elfelejtett. Mármint úgy, hogy már nem szeret engem szerelemmel, de azért remélem, hogy még találkozunk.
- Sajnálom, ez nem könnyű sosem. *bólogat ismét megértően édesanyja erre.* Sem az, ha te szeretsz valakit, aki nem szeret viszont, de az sem kellemes, hogyha téged szeret valaki, és te nem tudod viszonozni. Ettől függetlenül, szerintem nem kell aggódnod Thimért, ő erős volt lélekben, biztosan túltette magát azon, hogy végül nem lett köztetek semmi több, mint barátság. Mert gondolom barátokként váltatok el.
- Ó igen. *bólogat erre.* Semmi jelét nem adta annak, hogy haragudna rám.
- Akkor ez ennyi. Ha valaha találkoztok újra, nyilván örülni fogtok egymásnak.
- Őszintén remélem, hogy talált magának valakit. *kívánja tényleg teljesen őszintén, de aztán kissé hosszabban elgondolkodik.*
- Tudod... *kezd bele végül* azt hiszem, hogy amikor Nairada megsimogatta a hátam, vagy Nia ért hozzám, esetleg Lau ölelt át, valahogyan sokkal jobban esett, mint amikor mindezt féri tette. Kivétel persze Int és a tópart.
- Talán azért van ez, mert az apád nem velünk élt, így nem szoktál hozzá, nem ismered, milyen az apai érintés, egy férfi gyengéd érintése. Elég természetes ezek után, hogyha a gyengédség meg a szeretet a női érintéssel kapcsolódott össze benned, ezért jobban esett, ha ők értek hozzád, mint olyasvalaki, aki nem is tetszett. *gondolkodik hangosan erre Ea.* Nem hiszem, hogy ebből bármiféle következtetést le lehetne, vagy le kéne vonni.
- Lehet. *ismeri el, de igazság szerint teljesen azért nem lett meggyőzve.*
- Hagyhatjuk a témát. *lesz felajánlva neki nagylelkűen, miután igazából már édesanyja majdnem mindent megtudott amit akart.*
- De azért ettől függetlenül, ha lesz a városban bál, vagy valamilyen fesztivál elnézhetnénk oda, hátha éppen ott ismerkednél össze valakivel, aki tetszik. *folytatja azért még egy kicsit.* Arthenior nincs olyan nagyon messze innen, és tudom, hogy most már nem irtózol tőle annyira, mint közvetlenül a lázadás után. Nem muszáj siettetni a sorsot, de elbújni sem kell feltétlenül előle. Sőt, akár mi, itt is rendezhetnénk valamiféle ünnepséget. Mármint olyat, ahová meghívunk másokat is, nem csak azokat, akik eleve itt élnek.
- Előbbiben végül is megpróbálhatjuk valamikor, de az utóbbit inkább hagyjuk. *válaszol erre rövid gondolkodás után.* Jobb, ha ligetre csak azok találnak rá, akik kifejezetten keresik, vagy akiket véletlenül vet erre a sors. Minél többen ismerik meg ezt a helyet, annál nagyobb a valószínűsége, hogy lesznek köztük olyanok, akik nem feltétlenül jó szándékkal érkeznek, vagy segítségért.
- Hát jó. *von vállat Ea. Egyelőre örül, hogy Luni legalább abba belement, hogy néha kimozduljon innen, meg, hogy ne zárkózzon el az ismerkedéstől teljesen.
Azt, hogy ide csak úgy ne hívjanak idegeneket, kicsit ugyan túlzásnak érzi, az Artheniorban történtek után mégsem tudja teljesen üldözési mániának tekinteni.
Annyiból mondjuk nem bánja, hogy Szarvasliget megmarad csendes, nekik való helynek, ahol maguk között lehetnek, hogy egy a mainál komolyabb ünnepség megszervezése sokkal több munkát igényelne, márpedig szórakozni azért mindig jobban szeretett, mint dolgozni.
Ha sok mindenkit kellene itt vendégül látniuk akkor biztosan nem lenne elég ennyi dekoráció, főleg nem is lehetne ennyire mindenki egyéniségére szabott, mint most, így viszont legalább most elégedetten nézi, amit eddig sikerült összehozniuk.*
- Szép lett, nem? *kérdi a lányát.*
- Nekem tetszik. *mosolyodik el, nézve a csillagokat, napokat, köröket, félholdakat és hajókat. Mégsem tud eltelni a jól végzett munka felett érzett örömmel teljesen.*
- Lassan el is kezdhetünk készülődni az esti sütögetéshez. Persze attól függ, hogy Int és Adoaver mikor érnek vissza, meg, hogy akarnak-e kicsit majd pihenni. Meg, hogy milyen hangulatban lesznek.
*Kicsit igazából még mindig attól tart, hogy esetleg annyira összevesznek odakint, hogy minden szándékuk ellenére a jól befűtött ház ellenére is fagyos lesz az este.*
- Már mondtam, hogy ne aggódj ezen! Kicsit pedig mindenképpen pihenünk. Legfeljebb pár dolgot összekészítünk még a konyhában, hogy este előrébb legyünk. Amúgy pedig még korán sötétedik, szóval olyan sokat nem is kell várni az első csillagokra már.
- Hát, jó, nem aggódom. *hazudja magának is, de ezzel sem magát, sem édesanyját sem győzi meg. Végül elindulnak vissza a konyhába, hogy ott is elrendezzenek mindent, amit hirtelenjében el tudnak rendezni, és nem utolsó sorban azért is, mert nyilván Int és Adoaver is a konyha melegébe fognak visszatérni először, ők pedig mind a ketten kíváncsiak nem csak arra, hogy összevesztek-e az út alatt, hanem, hogy találtak-e valami szépet, ami még az általuk felaggatott dekoráció mellett az este dísze lehet.*
1376. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2024-03-16 16:55:17
Üzenet elküldve: 2024-03-16 16:55:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
// Keresés: sikertelen//
*Ha más jót nem is gondolhat társáról, mellette legalább nem kell úriemberként társalognia. No nem mintha bármelyik pillanatban a tengerészek trágár szókincstárát venné elő, annál azért kreatívabb módon is el lehet küldeni valakit melegebb éghajlatra; de ha már a hipotermia mellett szíve is megáll, az ellen hadd szólaljon fel.*
~ Könyörgök, legyen valami..! ~ *Se kedve, vagy ereje sincs ebben a hidegben hosszabb időt a zúzmarás bozótban próbálni a szerencséjét, s ahogy majdnem belepislog egy ágba, csalódottan tapasztalja, hogy nem talál se szépet, se élőt. Virág nélkül már épp frusztráltan visszafordulna a elf doktorsághoz, mikor észreveszi, hogy nem csak hó és állati maradék van a földön; nem egyszerű kivenni egyforma színük miatt, de valóban fehér bogyókra bukkan a mellette lévő cserje gallyai alatt. Kíváncsisága felülkerekedik tamáskodó énjén, miszerint nem kéne az elszíntelenedett állati ürülékhez hasonlító kagylókat puszta kézzel felkapnia, de miután mégis megteszi, közelebbi szemlélésből megállapítja, hogy ezek holdsajtok. Egy éjjeli vihar leszakíthatta őket szüleiktől, de érdekli is őt az ok, legalább nem üres kézzel fog visszatérni! Elkezdi feltörni a héjakat, hogy összegyűjtsön annyi magot, amennyi elfér erszényében, ami procedúra alatt hátra-hátra tekint, hogy nem hagyta e hátra az elf türelmetlenség végett. Bizsergő ujjakkal, de elégedetten egyenesedik fel.*
- Megvagyok. Remélem a hó nem lepte el a lábnyomainkat. *Szól Intathnak, a nézve azt az irányt ahonnan jöttek.*
//Surran az őz, szökell halkan//
// Keresés: sikertelen//
*Ha más jót nem is gondolhat társáról, mellette legalább nem kell úriemberként társalognia. No nem mintha bármelyik pillanatban a tengerészek trágár szókincstárát venné elő, annál azért kreatívabb módon is el lehet küldeni valakit melegebb éghajlatra; de ha már a hipotermia mellett szíve is megáll, az ellen hadd szólaljon fel.*
~ Könyörgök, legyen valami..! ~ *Se kedve, vagy ereje sincs ebben a hidegben hosszabb időt a zúzmarás bozótban próbálni a szerencséjét, s ahogy majdnem belepislog egy ágba, csalódottan tapasztalja, hogy nem talál se szépet, se élőt. Virág nélkül már épp frusztráltan visszafordulna a elf doktorsághoz, mikor észreveszi, hogy nem csak hó és állati maradék van a földön; nem egyszerű kivenni egyforma színük miatt, de valóban fehér bogyókra bukkan a mellette lévő cserje gallyai alatt. Kíváncsisága felülkerekedik tamáskodó énjén, miszerint nem kéne az elszíntelenedett állati ürülékhez hasonlító kagylókat puszta kézzel felkapnia, de miután mégis megteszi, közelebbi szemlélésből megállapítja, hogy ezek holdsajtok. Egy éjjeli vihar leszakíthatta őket szüleiktől, de érdekli is őt az ok, legalább nem üres kézzel fog visszatérni! Elkezdi feltörni a héjakat, hogy összegyűjtsön annyi magot, amennyi elfér erszényében, ami procedúra alatt hátra-hátra tekint, hogy nem hagyta e hátra az elf türelmetlenség végett. Bizsergő ujjakkal, de elégedetten egyenesedik fel.*
- Megvagyok. Remélem a hó nem lepte el a lábnyomainkat. *Szól Intathnak, a nézve azt az irányt ahonnan jöttek.*
1375. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2024-03-08 00:34:41
Üzenet elküldve: 2024-03-08 00:34:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1208
OOC üzenetek: 233
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1208
OOC üzenetek: 233
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
// Keresés: sikertelen//
*Harci kiáltása megtörte a csendet és messze űzte, azt, a szarvast. Int elégedett. Hogy közben a frászt is ráhozta a tintanyalóra az csak külön öröm. Azért a kapott megjegyzésre elhúzza a száját. Hűvösen válaszol.*
-Megcsókolhatod.
*Hogy direkt volt-e vagy sem az nem érdekli a dokit. Adoaver vagy nem jól válogatta meg a szavait vagy élesebb nyelve van mint kinézte belőle. Ő fordulna is a virágok felé. Összeszed párat és szétnéz a bokrok irányába, de mást nem talál. A semminél ez is több, lehet a házban már várják őket. Forralt borral méghozzá kezd erősen fázni is. Ő szívesen visszatérne a kúriába. Kezd sok lenni ebből a természetből.*
//Surran az őz, szökell halkan//
// Keresés: sikertelen//
*Harci kiáltása megtörte a csendet és messze űzte, azt, a szarvast. Int elégedett. Hogy közben a frászt is ráhozta a tintanyalóra az csak külön öröm. Azért a kapott megjegyzésre elhúzza a száját. Hűvösen válaszol.*
-Megcsókolhatod.
*Hogy direkt volt-e vagy sem az nem érdekli a dokit. Adoaver vagy nem jól válogatta meg a szavait vagy élesebb nyelve van mint kinézte belőle. Ő fordulna is a virágok felé. Összeszed párat és szétnéz a bokrok irányába, de mást nem talál. A semminél ez is több, lehet a házban már várják őket. Forralt borral méghozzá kezd erősen fázni is. Ő szívesen visszatérne a kúriába. Kezd sok lenni ebből a természetből.*
1374. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2024-03-07 19:15:00
Üzenet elküldve: 2024-03-07 19:15:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 523
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 523
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Kicsit átfázik odakint, de aztán miután mindent elrendezett és visszaér a házba, elég hamar meg is melegszik.*
- De szép lett eddig! *mondja aztán, amint már köpenyét levéve egy fotelben kicsikét pihenve végignéz az Ea eddig idáig által behordott virágokon.*
- Adoavdernek biztosan tetszeni fog majd, Intnek meg, ki tudja. Neki nem hiszem. *állapítja meg mielőtt felállna. Ennek nyomán kis csend telepszik közéjük, mert Ea most szándékosan nem beszél. Beszél hát helyette ő tovább.*
- Furcsa. *gondolkodik hangosan.* Valahogy még ezek a cserépbe zárt virágok is élettel töltik meg maguk körül a teret. Sokkal vidámabb lett így ez a szoba.
- Ők maga az élet. *papnősködik kicsit Ea, próbálva sokatmondóan nézni, de úgy látja, hogy bármennyire is ismerik egymást, Luni most nem akarja, vagy nem tudja értelmezni, hogy mit is akar tekintetével üzenni.
Igaz, azt magában is elismeri, hogy túl összetett ez az üzenete, egyelőre azonban hagyja az ünnephez illő, egyszerre vidám, mégis komoly témát és beszélgetést.*
- Szerinted, hogy csináljuk? Adoaver nagyon sokat dolgozott ezeken a csillagokon. Rakjuk ki, ahogyan illene a te holdjaid mellé, vagy fűzzük őket az Intet jelképező hajókkal párba, mintha ők jó és közeli barátok lennének? *kérdi inkább végül, halkan nevetve magában, miközben elkezdi az első díszeket óvatosan egy sárga zsinórra fűzni, amiben hamar segítséget is kap, hogy gyorsabban haladjanak.*
- Ezek férfiak. Na, nem úgy értettem, bocsánat, nem ezek, hanem ők. Gondolod, hogy feltűnnének nekik ilyen apróságok? Szerintem legfeljebb egy csillagot rakjunk egy hajó mellé, a többiek menjenek szépen az én holdjaimhoz, meg a te köreid mellé.
- Hát jó. *von vállat Ea, de aztán elhallgat kicsit, pontosabban inkább egy kis hatásszünetet tart.*
- Úgy látom nem vagy valami nagy véleménnyel a férfiakról. *jegyzi meg ezek után, majd olyan fürkészően kezdi el nézni a lányát, ami már majdnem tolakodó, ő pedig kissé kényelmetlenül érzi magát tőle.*
- Nincs velük semmi bajom. *von vállat erre.* De ez csak tény. Sose vennék észre.
- Hát jó, ez lehet... de ettől még lassan ideje elgondolkodnod.
*Erre csend.*
- Min?
- Ne legyél ilyen értetlen, pont te, aki amúgy olyan okos vagy! Hát a férfiakon pont. Azon, hogy ki legyen a párod.
- Tessék? *áll meg egy pillanat alatt a keze alatt a munka.*
- Lassan ideje férjet fognod. *ismétli meg édesanyja más szavakkal a korábbi gondolatát.* Otthon a nálad nem sokkal idősebb lányok lassan már feleségek. Úgy értem, ha a korukat átszámítom a tiédre. Érted. Nem savanyodhatsz meg itt a világtól elzártan, és nem élhetsz örökké az anyáddal, a macskáddal, meg a plüssnyulaiddal egy szobában.
- Már miért lenne itt az ideje? *lepődik meg erre újra.* Már maga a kifejezés sem tetszik, "férjet fogni", mintha vadász lennék, aki csapdát állít.
- Hát, pedig bizonyos értelemben véve, mi nők pontosan ezt csináljuk. *nevet Ea.*
- Akkor is nagyon fiatal vagyok még szerintem, azon kívül pedig úgy sem lehet gyerekem, neked pedig sosem lesz unokád, ha csak nem akarsz megajándékozni egy tiszta vérű kisöccsel, vagy húggal. Szóval nem maradok le semmiről.
*Most Ea lepődik meg, de csak egy pillanatra, aztán csak nevet hosszan és vidáman.*
- Semmi ilyesmit nem tervezek. *jelenti ki határozottan.* És ne is próbáld ezzel elterelni a témát!
- Nem próbálom! De különben meg, ha már itt tartunk, neked sincsen férjed. *teszi karba a kezét.*
- És ennek nagyon jó oka van. Papnőség, meg férjezettség nem igazán férnek össze a legtöbb esetben.
- Miért, egy törvénytelen félvér kislány meg a papnőség az összefér? *vág vissza.*
- Másnál nem, de nálam igen. *mosolyodik el Ea.*
- Szerencsémre, különben nem is élnék.
- De biztos élnél, csak más testben, más lányként, vagy fiúként, mindegy, az biztos, hogy nem az én gyerekem lennél. Én ebben hiszek. De az én szerencsémre. Nem kívánhattam volna jobb lányt magamnak. Tudom, hogy felesleges kimondani, mert tudod, de miért ne mondanám, ha így van, és ma amúgy is ünnep van, szóval szeretlek téged. És büszke is vagyok rád.
- Hát én is nagyon téged... az utóbbinak meg nagyon örülök. Boldoggá tesz, tényleg.
*Kölcsönös ölelés, és érzelmes pillanat, kissé mind a ketten zavarba is jönnek tőle, pedig pontosan tudják, hogy egymás előtt igazán nincsen mit takargatniuk.*
- Vedd el te Intet. *mondja aztán hirtelen, már csak azért is, hogy az előbbi egyszerre kedves, mégis talán kicsit furcsa és számára váratlan jelentről terelje a figyelmet, meg azért is, mert őszintén kíváncsi a édesanyja reakciójára.* Úgy értem csábítsd el, hogy feleségül kérjen téged. Ha már nevelőapát kellene választanom, ő tökéletesen megfelelne. Minden hülyesége ellenére is nagyon szeretem. És ő szerintem bárkinek nagyon jó apja lenne.
- Haha. *kommentálja ezt röviden Ea.* Tudom, hogy te szereted. De nem.
- Miért, nem tetszik?
- De, csak nem úgy.
- Hát hogyan?
- Nem úgy, ahogyan egy férjnek való férfinek tetszenie kellene.
- Miért annak milyennek kell lennie szerinted?
- Buta kis csitrinek tartod az anyádat, ha azt mondja, hogy még mindig az igazira vár? Tudod, egy olyan férfira, akit, ha meglátsz azonnal kiráz tőle a hideg, jó értelemben véve persze, és földbe gyökerezik a lábad, meg meglassul a lélegzeted. Vagy éppen ellenkezőleg, felgyorsul.
*Erre kissé gondterhelten ráncolja össze ránctalan, hófehér homlokát.*
- Nem tartalak. De szerintem ilyen férfi egyszerűen nincs. *válaszol.* Sőt, azt is nehezen képzelem el, hogy valakiből majd én egyszer fogok ilyen hatást kiváltani.
- De te majd biztosan, hiszen gyönyörű vagy.
- Csak azért mondod, mert az anyám vagy, és így elfogult. *vágja rá rögtön, de azért elpirul, és látszik rajta, hogy örül a dicséretnek.* Az arcom és a szemeim szépek, meg a hajam is, tudom, de azért tudom azt is, hogy hol vannak a határaim.
- Ezt már beszéltük ezerszer. *rázza meg a fejét Ea.* Csak, mert alacsony vagy, ugyan már! Nagyon sok férfi szereti ám az ilyen látszólag pici, és törékeny lányokat. És a bőröd olyan fehér, hogy az szinte már valószerűtlen. A fekete hajjal együtt tökéletes párosítás.
- Inkább dolgozzunk tovább. *sóhajt fel, remélve, hogy édesanyja egyelőre leszáll erről a témáról, de valamiért van egy olyan érzése, hogy addig ameddig Int és Adoaver nem térnek vissza, nem fog.
De hát végül is ma valahol az életet ünneplik, mikor máskor beszélnek erről? Az életnek pedig a szerelem is elválaszthatatlan része, akkor is, ha az övének eddig még nem volt az.*
//Surran az őz, szökell halkan//
*Kicsit átfázik odakint, de aztán miután mindent elrendezett és visszaér a házba, elég hamar meg is melegszik.*
- De szép lett eddig! *mondja aztán, amint már köpenyét levéve egy fotelben kicsikét pihenve végignéz az Ea eddig idáig által behordott virágokon.*
- Adoavdernek biztosan tetszeni fog majd, Intnek meg, ki tudja. Neki nem hiszem. *állapítja meg mielőtt felállna. Ennek nyomán kis csend telepszik közéjük, mert Ea most szándékosan nem beszél. Beszél hát helyette ő tovább.*
- Furcsa. *gondolkodik hangosan.* Valahogy még ezek a cserépbe zárt virágok is élettel töltik meg maguk körül a teret. Sokkal vidámabb lett így ez a szoba.
- Ők maga az élet. *papnősködik kicsit Ea, próbálva sokatmondóan nézni, de úgy látja, hogy bármennyire is ismerik egymást, Luni most nem akarja, vagy nem tudja értelmezni, hogy mit is akar tekintetével üzenni.
Igaz, azt magában is elismeri, hogy túl összetett ez az üzenete, egyelőre azonban hagyja az ünnephez illő, egyszerre vidám, mégis komoly témát és beszélgetést.*
- Szerinted, hogy csináljuk? Adoaver nagyon sokat dolgozott ezeken a csillagokon. Rakjuk ki, ahogyan illene a te holdjaid mellé, vagy fűzzük őket az Intet jelképező hajókkal párba, mintha ők jó és közeli barátok lennének? *kérdi inkább végül, halkan nevetve magában, miközben elkezdi az első díszeket óvatosan egy sárga zsinórra fűzni, amiben hamar segítséget is kap, hogy gyorsabban haladjanak.*
- Ezek férfiak. Na, nem úgy értettem, bocsánat, nem ezek, hanem ők. Gondolod, hogy feltűnnének nekik ilyen apróságok? Szerintem legfeljebb egy csillagot rakjunk egy hajó mellé, a többiek menjenek szépen az én holdjaimhoz, meg a te köreid mellé.
- Hát jó. *von vállat Ea, de aztán elhallgat kicsit, pontosabban inkább egy kis hatásszünetet tart.*
- Úgy látom nem vagy valami nagy véleménnyel a férfiakról. *jegyzi meg ezek után, majd olyan fürkészően kezdi el nézni a lányát, ami már majdnem tolakodó, ő pedig kissé kényelmetlenül érzi magát tőle.*
- Nincs velük semmi bajom. *von vállat erre.* De ez csak tény. Sose vennék észre.
- Hát jó, ez lehet... de ettől még lassan ideje elgondolkodnod.
*Erre csend.*
- Min?
- Ne legyél ilyen értetlen, pont te, aki amúgy olyan okos vagy! Hát a férfiakon pont. Azon, hogy ki legyen a párod.
- Tessék? *áll meg egy pillanat alatt a keze alatt a munka.*
- Lassan ideje férjet fognod. *ismétli meg édesanyja más szavakkal a korábbi gondolatát.* Otthon a nálad nem sokkal idősebb lányok lassan már feleségek. Úgy értem, ha a korukat átszámítom a tiédre. Érted. Nem savanyodhatsz meg itt a világtól elzártan, és nem élhetsz örökké az anyáddal, a macskáddal, meg a plüssnyulaiddal egy szobában.
- Már miért lenne itt az ideje? *lepődik meg erre újra.* Már maga a kifejezés sem tetszik, "férjet fogni", mintha vadász lennék, aki csapdát állít.
- Hát, pedig bizonyos értelemben véve, mi nők pontosan ezt csináljuk. *nevet Ea.*
- Akkor is nagyon fiatal vagyok még szerintem, azon kívül pedig úgy sem lehet gyerekem, neked pedig sosem lesz unokád, ha csak nem akarsz megajándékozni egy tiszta vérű kisöccsel, vagy húggal. Szóval nem maradok le semmiről.
*Most Ea lepődik meg, de csak egy pillanatra, aztán csak nevet hosszan és vidáman.*
- Semmi ilyesmit nem tervezek. *jelenti ki határozottan.* És ne is próbáld ezzel elterelni a témát!
- Nem próbálom! De különben meg, ha már itt tartunk, neked sincsen férjed. *teszi karba a kezét.*
- És ennek nagyon jó oka van. Papnőség, meg férjezettség nem igazán férnek össze a legtöbb esetben.
- Miért, egy törvénytelen félvér kislány meg a papnőség az összefér? *vág vissza.*
- Másnál nem, de nálam igen. *mosolyodik el Ea.*
- Szerencsémre, különben nem is élnék.
- De biztos élnél, csak más testben, más lányként, vagy fiúként, mindegy, az biztos, hogy nem az én gyerekem lennél. Én ebben hiszek. De az én szerencsémre. Nem kívánhattam volna jobb lányt magamnak. Tudom, hogy felesleges kimondani, mert tudod, de miért ne mondanám, ha így van, és ma amúgy is ünnep van, szóval szeretlek téged. És büszke is vagyok rád.
- Hát én is nagyon téged... az utóbbinak meg nagyon örülök. Boldoggá tesz, tényleg.
*Kölcsönös ölelés, és érzelmes pillanat, kissé mind a ketten zavarba is jönnek tőle, pedig pontosan tudják, hogy egymás előtt igazán nincsen mit takargatniuk.*
- Vedd el te Intet. *mondja aztán hirtelen, már csak azért is, hogy az előbbi egyszerre kedves, mégis talán kicsit furcsa és számára váratlan jelentről terelje a figyelmet, meg azért is, mert őszintén kíváncsi a édesanyja reakciójára.* Úgy értem csábítsd el, hogy feleségül kérjen téged. Ha már nevelőapát kellene választanom, ő tökéletesen megfelelne. Minden hülyesége ellenére is nagyon szeretem. És ő szerintem bárkinek nagyon jó apja lenne.
- Haha. *kommentálja ezt röviden Ea.* Tudom, hogy te szereted. De nem.
- Miért, nem tetszik?
- De, csak nem úgy.
- Hát hogyan?
- Nem úgy, ahogyan egy férjnek való férfinek tetszenie kellene.
- Miért annak milyennek kell lennie szerinted?
- Buta kis csitrinek tartod az anyádat, ha azt mondja, hogy még mindig az igazira vár? Tudod, egy olyan férfira, akit, ha meglátsz azonnal kiráz tőle a hideg, jó értelemben véve persze, és földbe gyökerezik a lábad, meg meglassul a lélegzeted. Vagy éppen ellenkezőleg, felgyorsul.
*Erre kissé gondterhelten ráncolja össze ránctalan, hófehér homlokát.*
- Nem tartalak. De szerintem ilyen férfi egyszerűen nincs. *válaszol.* Sőt, azt is nehezen képzelem el, hogy valakiből majd én egyszer fogok ilyen hatást kiváltani.
- De te majd biztosan, hiszen gyönyörű vagy.
- Csak azért mondod, mert az anyám vagy, és így elfogult. *vágja rá rögtön, de azért elpirul, és látszik rajta, hogy örül a dicséretnek.* Az arcom és a szemeim szépek, meg a hajam is, tudom, de azért tudom azt is, hogy hol vannak a határaim.
- Ezt már beszéltük ezerszer. *rázza meg a fejét Ea.* Csak, mert alacsony vagy, ugyan már! Nagyon sok férfi szereti ám az ilyen látszólag pici, és törékeny lányokat. És a bőröd olyan fehér, hogy az szinte már valószerűtlen. A fekete hajjal együtt tökéletes párosítás.
- Inkább dolgozzunk tovább. *sóhajt fel, remélve, hogy édesanyja egyelőre leszáll erről a témáról, de valamiért van egy olyan érzése, hogy addig ameddig Int és Adoaver nem térnek vissza, nem fog.
De hát végül is ma valahol az életet ünneplik, mikor máskor beszélnek erről? Az életnek pedig a szerelem is elválaszthatatlan része, akkor is, ha az övének eddig még nem volt az.*
1373. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2024-02-27 14:31:38
Üzenet elküldve: 2024-02-27 14:31:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
// Keresés: sikertelen//
*Ha nem foglalta volna le önnön nyaka húzogatása azzal, hogy az eget blokkoló ágakat kémleli, színes virágformákat keresve, talán figyelmeztette volna Intath-ot, hogy ne menjenek túl messze, még ha nem is biztos benne, hallgatna e rá. Esetenként néz csak le, hogy ne tévessze szeme elől az elfet, és hogy ne sétáljon fejjel neki egy törzsnek. Egyik ilyen letekintés után közvetlenül, mikor tekintete visszatér a felhők és a gallyak közé, üti meg füleit egy számára felhőket kettészakító erővel nekiütköző ordítás, ami kis híján szívét is kiugrasztja melléből. A nagy csöndben jóval erősebben hangzik az elf riasztása, mint máskülönben. Kicsit megugrik, hallószerveire teszi kezeit, és ijedten, dühösen néz a doktorra. Mielőtt szavakba tudná foglalni véleményét laktársa tettére, ő is észreveszi a rémültségét osztozó vadat. Noha ez számára keveset enyhít a helyzeten.*
- Elment volna ez halkabban is! *Mérgelődik, a távolról nézve az agancsos maga után hagyott nyomait a havon.* - Egy tapssal megoldhattad volna, nem éppen a legbátrabb lények ezek! *De ha már elértek olyan messzire, hogy ezen óvatos állatvilágba ütközzenek, akkor már valóban érdemes itt jobban körülnéznie. Miközben a ravaszdi doktor az állattól lopott zsákmányához fog valószínűleg menni, addig Adoaver kissé távolabb, a bokrosokat veszi célba. Egy rövid benső vita után lemondott arról, hogy fájó nyakkal, és siker esetén fájó, akár eltört végtagokkal menjen vissza, így cserjékben igyekszik megkeresni a fogását; Talán találhat egy holdsajtos csoportot, akár holsot is, elvégre ha egy szarvas már itt táplálkozott, akkor nem csak havat és tövist találhat a környékén, ugye? Lehajolva kezd el matatni és lassan, de biztosan belecsörtetni a sövényesbe.*
//Surran az őz, szökell halkan//
// Keresés: sikertelen//
*Ha nem foglalta volna le önnön nyaka húzogatása azzal, hogy az eget blokkoló ágakat kémleli, színes virágformákat keresve, talán figyelmeztette volna Intath-ot, hogy ne menjenek túl messze, még ha nem is biztos benne, hallgatna e rá. Esetenként néz csak le, hogy ne tévessze szeme elől az elfet, és hogy ne sétáljon fejjel neki egy törzsnek. Egyik ilyen letekintés után közvetlenül, mikor tekintete visszatér a felhők és a gallyak közé, üti meg füleit egy számára felhőket kettészakító erővel nekiütköző ordítás, ami kis híján szívét is kiugrasztja melléből. A nagy csöndben jóval erősebben hangzik az elf riasztása, mint máskülönben. Kicsit megugrik, hallószerveire teszi kezeit, és ijedten, dühösen néz a doktorra. Mielőtt szavakba tudná foglalni véleményét laktársa tettére, ő is észreveszi a rémültségét osztozó vadat. Noha ez számára keveset enyhít a helyzeten.*
- Elment volna ez halkabban is! *Mérgelődik, a távolról nézve az agancsos maga után hagyott nyomait a havon.* - Egy tapssal megoldhattad volna, nem éppen a legbátrabb lények ezek! *De ha már elértek olyan messzire, hogy ezen óvatos állatvilágba ütközzenek, akkor már valóban érdemes itt jobban körülnéznie. Miközben a ravaszdi doktor az állattól lopott zsákmányához fog valószínűleg menni, addig Adoaver kissé távolabb, a bokrosokat veszi célba. Egy rövid benső vita után lemondott arról, hogy fájó nyakkal, és siker esetén fájó, akár eltört végtagokkal menjen vissza, így cserjékben igyekszik megkeresni a fogását; Talán találhat egy holdsajtos csoportot, akár holsot is, elvégre ha egy szarvas már itt táplálkozott, akkor nem csak havat és tövist találhat a környékén, ugye? Lehajolva kezd el matatni és lassan, de biztosan belecsörtetni a sövényesbe.*
1372. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2024-02-22 11:09:47
Üzenet elküldve: 2024-02-22 11:09:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1208
OOC üzenetek: 233
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1208
OOC üzenetek: 233
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*A közéjük telepedett szótlan csendet csak a lábuk alatt ropogó hó zaja töri meg. Az elf végtagjait kabátja zsebeiben rejtegeti a maró fagytól így neki csak arca van kitéve annak. Bár látszólag úgy tűnhet, hogy határozottan ballag befele az erdőbe, de még ha nem is úgy mint egy vadász vagy egy erdőjáró számára a sajátja, de nem ismeretlen neki sem ez a terület. Bejárta már párszor mikor a helyi növényvilágot felmérte. Szinte a semmiből töri meg a közéjük telepedő csendet az a erőteljes üvöltés, ami elhagyja a doki száját, hogy utána mintha a legtermészetesebb lenne egy megriadt iszkoló vad után mutasson.*
-Szarvas.
*Jelenti ki a tényt. Miért kellett ráordítani szerencsétlen állatra? Biztos volt rá oka, de nem tervezi elárulni. Viszont Adoaver ha figyelmes mást is észrevehet. Nem is olyan messze onnan ahonnan az állat elszaladt nem olyan vastag a hótakaró és konkrétan az alól kinőve virágok sárgállanak. Bejött az elf elképzelése. Találtak pár száll téltemetőt.*
//Surran az őz, szökell halkan//
*A közéjük telepedett szótlan csendet csak a lábuk alatt ropogó hó zaja töri meg. Az elf végtagjait kabátja zsebeiben rejtegeti a maró fagytól így neki csak arca van kitéve annak. Bár látszólag úgy tűnhet, hogy határozottan ballag befele az erdőbe, de még ha nem is úgy mint egy vadász vagy egy erdőjáró számára a sajátja, de nem ismeretlen neki sem ez a terület. Bejárta már párszor mikor a helyi növényvilágot felmérte. Szinte a semmiből töri meg a közéjük telepedő csendet az a erőteljes üvöltés, ami elhagyja a doki száját, hogy utána mintha a legtermészetesebb lenne egy megriadt iszkoló vad után mutasson.*
-Szarvas.
*Jelenti ki a tényt. Miért kellett ráordítani szerencsétlen állatra? Biztos volt rá oka, de nem tervezi elárulni. Viszont Adoaver ha figyelmes mást is észrevehet. Nem is olyan messze onnan ahonnan az állat elszaladt nem olyan vastag a hótakaró és konkrétan az alól kinőve virágok sárgállanak. Bejött az elf elképzelése. Találtak pár száll téltemetőt.*
1371. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2024-02-21 21:51:29
Üzenet elküldve: 2024-02-21 21:51:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 523
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 523
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Hiába öltözött fel melegen, és hiába győzte meg majdnem magát arról, hogy, ami Intet és Adoavert illeti, nem lesz semmi baj, azért elég gyakran elkalandozik miközben sűrű simogatások közepette ételt ad az állatoknak, és gondoskodik róluk.
Halkan énekelget is mellé, nem azért, mert már most az estére gyakorol, csak ösztönösen jön belőle munka közben.
Mégis, inkább csak a teste van itt, és rutinból csinálja, amit éppen csinál, mert természetesen azon gondolkodik, hogy Int és Adoaver vajon merre járnak, miről beszélgetnek és mi mindent szednek össze odakint együtt?
Reméli sokáig nem maradnak el, mert bár jó ötletnek tarja a dekorációt, neki pár vadon termő virág igazán nem ér annyit, hogy a kinti hideghez méltóan végül majd egész este fagyos legyen a hangulat.
De hát nem tud velük mit csinálni, ha ezerszer is rájuk gondol, akkor sem lesz ráhatása arra, hogy ők ketten mit beszélnek majd egymással. Kétli, hogy éppen most barátkoznának össze, de hát az aggodalom mellett továbbra is mulattatja kicsit a helyzet. Meg van a maga bája annak, hogy a fiúk mentek el virágot szedni, mialatt ő az állatokról gondoskodik az istállóban.
Kicsit persze siet is és nem csak a hideg miatt. Sokkal nagyobb kedve lenne most ugyanis inkább édesanyjának segíteni a ház feldíszítésben, már csak azért is, hogy mire Int és Adoaver visszaérnek, már nagyjából készen legyenek azzal a munkával, amit ők vállaltak el.
Ea is hasonlóképpen gondolkodik. Mindaz, amit kivágtak papírból még ráér, azzal szeretné megvárni Lunit, mint régi otthonukban, ott is mindig együtt öltöztették fel az ünnepekre a házat.
Nem akar túl sok virágot becipelni és telezsúfolva vele a legnagyobb helyiséget, sokszor díszítésben is érvényes a szabály, hogy a kevesebb néha több. Inkább szín, mint nagyság, szépség, vagy bármilyen más szempont alapján válogat, csak azokat a cserepes virágokat keresi meg, amelyeknek a színei illenek az ünnephez, vagyis elsősorban meleg színeket keres, vöröset és sárgát, amelyek összefüggésbe hozhatóak a nappal, a tűzzel és a meleggel. Amúgy sem szívesen nyúl hozzá a többi lány holmijához, mégis biztos benne, hogy ők kölcsön adnák ezt a néhány virágot nekik az ünnep kedvéért, főleg úgy, hogy eleve ő és Luni gondoskodnak róluk, ameddig ők nincsenek itthon.
Bármennyire is lelkes a rájuk váró este miatt, azért be kell vallania magának, hogy ez a munka azért kicsit unalmas. Szívesebben lenne inkább kint a friss levegőn, vagy csak Intel, vagy csak Adoaverrel, de azt sem bánná utólag belegondolva, ha inkább velük ment volna, csak hát akkor túl sok minden maradt volna Lunira egyedül, így egyelőre nem tehet mást, elpiszmog a házban fellelhető virágokkal.
Ha tényleg vigyázni szeretne rájuk, márpedig természetesen igen, akkor egyenként kell behordania őket a szobába, ami a konyha helyett majd este lesz új otthonuknak és magának az ünnepnek a középpontja, így mialatt Int és Adoaver a környéket járja, Luni pedig az állatokról gondoskodik, addig ő virágokkal jön és megy oda-vissza, keresi nekik a megfelelő helyet, így történik, hogy egy vékony, sárga szirmú virág végül a konyhaasztalra is kerül, nem csak a legnagyobb szobába jut.
Miután ezzel nagyjából végzett, kicsit leül kifújni magát, mielőtt még Luni visszaér, hogy folytassák a ház feldíszítését, amit nemrég kezdtek el.*
//Surran az őz, szökell halkan//
*Hiába öltözött fel melegen, és hiába győzte meg majdnem magát arról, hogy, ami Intet és Adoavert illeti, nem lesz semmi baj, azért elég gyakran elkalandozik miközben sűrű simogatások közepette ételt ad az állatoknak, és gondoskodik róluk.
Halkan énekelget is mellé, nem azért, mert már most az estére gyakorol, csak ösztönösen jön belőle munka közben.
Mégis, inkább csak a teste van itt, és rutinból csinálja, amit éppen csinál, mert természetesen azon gondolkodik, hogy Int és Adoaver vajon merre járnak, miről beszélgetnek és mi mindent szednek össze odakint együtt?
Reméli sokáig nem maradnak el, mert bár jó ötletnek tarja a dekorációt, neki pár vadon termő virág igazán nem ér annyit, hogy a kinti hideghez méltóan végül majd egész este fagyos legyen a hangulat.
De hát nem tud velük mit csinálni, ha ezerszer is rájuk gondol, akkor sem lesz ráhatása arra, hogy ők ketten mit beszélnek majd egymással. Kétli, hogy éppen most barátkoznának össze, de hát az aggodalom mellett továbbra is mulattatja kicsit a helyzet. Meg van a maga bája annak, hogy a fiúk mentek el virágot szedni, mialatt ő az állatokról gondoskodik az istállóban.
Kicsit persze siet is és nem csak a hideg miatt. Sokkal nagyobb kedve lenne most ugyanis inkább édesanyjának segíteni a ház feldíszítésben, már csak azért is, hogy mire Int és Adoaver visszaérnek, már nagyjából készen legyenek azzal a munkával, amit ők vállaltak el.
Ea is hasonlóképpen gondolkodik. Mindaz, amit kivágtak papírból még ráér, azzal szeretné megvárni Lunit, mint régi otthonukban, ott is mindig együtt öltöztették fel az ünnepekre a házat.
Nem akar túl sok virágot becipelni és telezsúfolva vele a legnagyobb helyiséget, sokszor díszítésben is érvényes a szabály, hogy a kevesebb néha több. Inkább szín, mint nagyság, szépség, vagy bármilyen más szempont alapján válogat, csak azokat a cserepes virágokat keresi meg, amelyeknek a színei illenek az ünnephez, vagyis elsősorban meleg színeket keres, vöröset és sárgát, amelyek összefüggésbe hozhatóak a nappal, a tűzzel és a meleggel. Amúgy sem szívesen nyúl hozzá a többi lány holmijához, mégis biztos benne, hogy ők kölcsön adnák ezt a néhány virágot nekik az ünnep kedvéért, főleg úgy, hogy eleve ő és Luni gondoskodnak róluk, ameddig ők nincsenek itthon.
Bármennyire is lelkes a rájuk váró este miatt, azért be kell vallania magának, hogy ez a munka azért kicsit unalmas. Szívesebben lenne inkább kint a friss levegőn, vagy csak Intel, vagy csak Adoaverrel, de azt sem bánná utólag belegondolva, ha inkább velük ment volna, csak hát akkor túl sok minden maradt volna Lunira egyedül, így egyelőre nem tehet mást, elpiszmog a házban fellelhető virágokkal.
Ha tényleg vigyázni szeretne rájuk, márpedig természetesen igen, akkor egyenként kell behordania őket a szobába, ami a konyha helyett majd este lesz új otthonuknak és magának az ünnepnek a középpontja, így mialatt Int és Adoaver a környéket járja, Luni pedig az állatokról gondoskodik, addig ő virágokkal jön és megy oda-vissza, keresi nekik a megfelelő helyet, így történik, hogy egy vékony, sárga szirmú virág végül a konyhaasztalra is kerül, nem csak a legnagyobb szobába jut.
Miután ezzel nagyjából végzett, kicsit leül kifújni magát, mielőtt még Luni visszaér, hogy folytassák a ház feldíszítését, amit nemrég kezdtek el.*
1370. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2024-01-21 17:58:07
Üzenet elküldve: 2024-01-21 17:58:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Nagyjából másodpercek kellettek ahhoz, hogy rohamosan el kezdje veszíteni az érzést ujjaiban, ami viszont ironikusan eszébe juttatta, mit hagyott bent: kesztyűt. Ami enyhén szólva is létfontosságú volna a nyers-teles virágszedésben. Nadrágzsebeibe dugja meztelen kezeit és megbánását lenyelve még pár lépést megtesz Intath és az erdő felé. Kételkedően visszanéz a ház felé, mert nem biztos benne, becsukta e az ajtót, mikor látja is Luninarit a bejáratnál, barátságos módján feléjük integetve. Ez valamelyest javít omladozó hangulatán, és feláldozva jobbját a hidegnek (úgy is matatni fog velük kellenie, úgyhogy csak az elkerülhetetlen előtt ácsorgott), gyorsan feje fölé emeli azt köszönésképp. Remélhetőleg nem lesznek el olyan sokáig.
Szemei és figyelme előre fordulnak, jobban szólva az elfhez és környékéhez. Hó, régi és friss egyaránt vastagon lepi el a talajt és a rajtuk növő növényzet nagy részét; csak a bokrok és büszkére nőtt fenyők alatt, törzseik mellett mentsvárat talált zöldek jelképezik ezen erdő gazdag flóráját. Fejrázóan gyér populáció a nyárhoz képest...
Adoaver még úgyszintén csendben forgatja a fejét, miképp haladjanak. No nem a lábukkal, hanem a kereséssel. Ő kevésbé eltökélt végigmenetelni a fél erdőt a tökéletes kinézetű virágokért, ezért tekintete fölfelé fordul. Nem csak a hófedte földön lehet találni díszítőelemként használatos növényt a házaknak.*
~ Epifitonok... ~ *Fán telepedő, és rajtuk élő sokszínű növényféleségek, virágokkal az élükön. Az a sok unalmas biológiai lexikon felzabálása talán most talán haszonná is fog fejlődni.* ~ Remélhetőleg valamelyik túlélte a telet is, aminek színe is van. Csak le is kéne szedni. Vagy ha találunk egy fagyöngyöt, az is jó lesz, de azzal is ugyanaz a baj. ~ *Nyafoghat magában a gondolatra, hogy végig seprik mancsaikkal a fagypont alatti talajt akár egy szál virágért, de tény, hogy sokkal könnyebb, mint megmászni egy ugyanilyen hideg fát egy nagyobbért. Valamit ki fog kelleni találnia, amíg a most nem éppen szószátyár doktor nem fogja úgy vélni, elég messze nem értek a ligettől ahhoz, hogy sose találjanak vissza.*
//Surran az őz, szökell halkan//
*Nagyjából másodpercek kellettek ahhoz, hogy rohamosan el kezdje veszíteni az érzést ujjaiban, ami viszont ironikusan eszébe juttatta, mit hagyott bent: kesztyűt. Ami enyhén szólva is létfontosságú volna a nyers-teles virágszedésben. Nadrágzsebeibe dugja meztelen kezeit és megbánását lenyelve még pár lépést megtesz Intath és az erdő felé. Kételkedően visszanéz a ház felé, mert nem biztos benne, becsukta e az ajtót, mikor látja is Luninarit a bejáratnál, barátságos módján feléjük integetve. Ez valamelyest javít omladozó hangulatán, és feláldozva jobbját a hidegnek (úgy is matatni fog velük kellenie, úgyhogy csak az elkerülhetetlen előtt ácsorgott), gyorsan feje fölé emeli azt köszönésképp. Remélhetőleg nem lesznek el olyan sokáig.
Szemei és figyelme előre fordulnak, jobban szólva az elfhez és környékéhez. Hó, régi és friss egyaránt vastagon lepi el a talajt és a rajtuk növő növényzet nagy részét; csak a bokrok és büszkére nőtt fenyők alatt, törzseik mellett mentsvárat talált zöldek jelképezik ezen erdő gazdag flóráját. Fejrázóan gyér populáció a nyárhoz képest...
Adoaver még úgyszintén csendben forgatja a fejét, miképp haladjanak. No nem a lábukkal, hanem a kereséssel. Ő kevésbé eltökélt végigmenetelni a fél erdőt a tökéletes kinézetű virágokért, ezért tekintete fölfelé fordul. Nem csak a hófedte földön lehet találni díszítőelemként használatos növényt a házaknak.*
~ Epifitonok... ~ *Fán telepedő, és rajtuk élő sokszínű növényféleségek, virágokkal az élükön. Az a sok unalmas biológiai lexikon felzabálása talán most talán haszonná is fog fejlődni.* ~ Remélhetőleg valamelyik túlélte a telet is, aminek színe is van. Csak le is kéne szedni. Vagy ha találunk egy fagyöngyöt, az is jó lesz, de azzal is ugyanaz a baj. ~ *Nyafoghat magában a gondolatra, hogy végig seprik mancsaikkal a fagypont alatti talajt akár egy szál virágért, de tény, hogy sokkal könnyebb, mint megmászni egy ugyanilyen hideg fát egy nagyobbért. Valamit ki fog kelleni találnia, amíg a most nem éppen szószátyár doktor nem fogja úgy vélni, elég messze nem értek a ligettől ahhoz, hogy sose találjanak vissza.*
1369. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2024-01-15 21:51:16
Üzenet elküldve: 2024-01-15 21:51:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 523
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 523
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Morwon//
//Zárás//
*Főzés közben valahogy mindig elmegy az idő, addig legalábbis ameddig a hozzávalók összekészítésével foglalatoskodik mindenképpen.
Amikor aztán már eléggé éhes, és meg kell várni amíg kis lángon elkészül az étel, egészen a fűszerezésig és az utolsó simításokig valahogy mindig meglassul.
Kicsit még akkor is így van ez, ha vagy társasága van, vagy segítenek neki, vagy pedig egyszerre mind a kettő igaz, mint jelen esetben.
Csak könnyebb úgy, hogy munka és várakozás közben beszélgetnek is. Sok minden szóba kerül most, mágia, állatok, Intath, város, liget, varázsitalok, mire pedig jól laknak és elpakolnak maguk után, valamint mindent a kamrába, aminek ott van a helye, már este van, ő pedig fáradt.
Hosszú út áll mögötte, és még az is rá vár, hogy Holdpihének megmutassa a szobát, ahol vele és édesanyjával élni fog. Eddig nyugodt volt, így reméli, hogy nem pont éjszaka fog majd elkezdeni rohangálni, vagy riadtan nyávogni.
Talán csak bebeszéli magának, de van egy olyan érzése, hogy nem lesz gond. Sokadszorra is elismétli magában, hogy úgy tudja, hogy a macskák vonzódnak a mágiához, ő pedig, ha nem is mestermágus, azért nem cserélne már azzal az önmagával, aki először indult el izgatottan, reménykedve, és kicsit talán félve is a toronyhoz tanulni.*
- Örültem, hogy megismertelek! Nagyon fáradt vagyok, szóval azt hiszem, elmegyek aludni. Holnap biztos találkozunk, jó éjszakát! *köszön el az óriástól, aztán valóban elindul kipihenni magát.*
//Hatváltás//
//Két hattal később//
//Vissza a városba//
*Búcsúzni sohasem szeretett, még akkor sem, ha ez a búcsú jó eséllyel csak néhány napra szól.
Több minden is indokolja mindenesetre, hogy ismét elhagyja Szarvasligetet.
Az egyik oka az elhatározásának, hogy bár a készleteket jó alaposan feltöltötte legutóbbi útja után, azért lassan, de biztosan fogyogatnak kicsit a dolgok, ráadásul biztos abban is, hogy fog találni a piacon olyat, ami most éppen eszébe sem jut, mégis szükség lenne rá itthon.
A másik fő ok pedig, hogy kíváncsi, hogy Thrissaya hogyan érzi magát, már amennyiben még ott van a rezidencián Tanillával.
Nem mintha levélre számított volna tőle, vagy arra, hogy néhány nap elteltével visszatér ide, sőt, akár még azt is el tudja képzelni, hogy a szeszélyes és vidám tündérlány tovább állt, hogy még többet fedezzen fel a világból, végtére is az eredeti célja ez volt, nem az, hogy letelepedjen akár Artheniorban, akár egy tó mellett.
Így hát, ha nem is túl nagy kedvvel, de elhatározta, hogy kis időre ismét visszatér a városba, az indulásra pedig talán nincs is jobb alkalom, mint egy ilyen kissé csípős, de azért napfényes reggel, egy kiadós reggeli után, legalábbis az évnek ebben a szakaszában.
Ugyan aggódik liget miatt, de annyira nagyon azért nem. Tudja, hogy nem nélkülözhetetlen, és nélküle sem fog megállni itt az élet, főleg úgy, hogy éppen most amúgy sincsenek a birtokon sokan. Éppen csak kedvenc állatait nem hagyja itt szívesen, de hát édesanyja legalább olyan jól el tudja látni őket, mint ő, sőt, még jobban is.
Csak macskájának bélelte ki azt a kosarat, amiben elhozta őt idáig, és egyben magához vette kedvenc csemegéit is, hogy ne nyugtalankodjon majd az út alatt.
Tudja ugyan, hogy a macskák annyira nem rajonganak a környezetváltozásért, és Holdpihe éppen csak még megszokott itt, de hát akkor sincsen szíve itt hagyni őt csak úgy.
Szeretné hinni, hogy az apró állat legalább annyira ragaszkodik hozzá, mint a házhoz, vagy a szobájához, meg a környékhez, ha pedig így van, szegény biztosan pánikba esne akkor, ha ő egyszerűen csak úgy eltűnne abba az irányba, ahonnan idehozta őt.
Különben is, még kicsi. Két hat alatt nem nőtt meg, ő pedig bár biztos benne, hogy akkor is szeretni fogja, és akkor is aranyos lesz, amikor már felnőtt, nagy macskává válik, mégis minden egyes napot vele szeretne tölteni, ameddig kicsi és így még aranyosabb.
Még egyszer ellenőrzi a csomagját. Plüss nyulai természetesen nem maradhatnak el táskájából, ezúttal azonban két-két váltás alsóneműnél, és szebb ruhánál többet nem pakol el, ruhák helyett inkább élelmet és vizet csomagol az útra.
Az egyszerűség kedvéért, meg persze, hogy védve legyen a hidegtől, csizmában, nadrágban, vastag ingben és meleg utazó köpenyben készül elindulni.
Meg persze kedvenc kék kendőjében, amiben talán vidéki lánynak tűnik, de hát most már az is. Bár legutóbbi alkalommal semmiféle zavargás, vagy akár csak egy apró kellemetlenség sem zavarta meg, annyira másodszorra sem jött be neki a városi élet, hogy akár csak egy percre is fontolóra vegye az oda való visszaköltözést.*
- Ideje elindulni *mondja csak úgy magának elfojtva egy sóhajtást, mialatt Holdpihe kényelmesen elhelyezkedik a neki előkészített kosárban, aztán táskájával a hátán, macskás kosarával a kezében elindul az istálló felé.
Édesanyját már ott találja előtte, az ő felnyergelt szamarával együtt.*
- Köszönöm, hogy felnyergelted nekem. *mondja, és ösztönösen megsimogatja az állatot, aki most is úgy tűnik neki, hogy nem csak tűri, hanem szereti is, ha hozzáér.
Ezúttal közös lovukat és a kordét nem viszi magával, csak egy nagy zsákot erősít még a nyereghez, nem hiszi ugyanis, hogy annyi mindent fog majd vásárolni a piacon, hogy ahhoz újra egy egész kordéra szükség legyen.*
- A gyerekkori utazásaim kellemes emlékek. Mégis, amióta végleg el kellett jönnöm otthonról minden egyes elindulás előtt furcsán érzem magam. *vallja be.* Ideges vagyok, rossz kedvű, és a gyomrom is furcsán szúr. Még szerencse, hogy Arthenior nincsen túl messze, főleg nem szamárháton.
- Ez érthető. *kapja megértő hangsúllyal a választ édesanyjától.* Mind. Még sincs miért aggódnod. Artheniorban már nem vár semmi rossz, az állatokról pedig én is el tudok gondoskodni itthon. Még segítségem is lesz hozzá. Amúgy sem muszáj menned.
- Igen, tudom. *válaszolja erre, nem mondva ki, hogy most jobban örülne, ha ő is vele jönne, nem csak egy szamár, egy macska és két plüss nyúl lenne a társasága az úton. De mindent egybevetve, legalább az állatok és a főzés miatt nyugodtabb, ha édesanyja itthon marad.*
- De megyek, innen már nem fordulok vissza.
- Gondoltam! Akkor jó utat! *kap egy mosolyt és egy puszit a homlokára, végtére is most nem látja őket senki.*
- Köszönöm! Te pedig érezd itthon jól magad! Nem maradok el túl sokáig. *ígéri meg.* Pár nap és itt vagyok.
- Rendben, várlak. *kap búcsúzóul egy mosolyt mielőtt még elindulna.
Aztán elindul, pontosabban nem ő, hanem a szamár alatta, miután gyengéden irányítani kezdi.
Tudja, hogy nem örökre megy el, de még mindig furcsa érzések kavarognak benne.
Azzal nyugtatja magát, hogy nyilván nem ő az egyetlen a világon, aki nem szereti a megszokottat és biztost felcserélni valami másra, még akkor sem, ha az a valami más már nem teljesen ismeretlen és riasztó, mint akkor volt, amikor életében először indult el Athenior felé.*
//Zárás//
*Főzés közben valahogy mindig elmegy az idő, addig legalábbis ameddig a hozzávalók összekészítésével foglalatoskodik mindenképpen.
Amikor aztán már eléggé éhes, és meg kell várni amíg kis lángon elkészül az étel, egészen a fűszerezésig és az utolsó simításokig valahogy mindig meglassul.
Kicsit még akkor is így van ez, ha vagy társasága van, vagy segítenek neki, vagy pedig egyszerre mind a kettő igaz, mint jelen esetben.
Csak könnyebb úgy, hogy munka és várakozás közben beszélgetnek is. Sok minden szóba kerül most, mágia, állatok, Intath, város, liget, varázsitalok, mire pedig jól laknak és elpakolnak maguk után, valamint mindent a kamrába, aminek ott van a helye, már este van, ő pedig fáradt.
Hosszú út áll mögötte, és még az is rá vár, hogy Holdpihének megmutassa a szobát, ahol vele és édesanyjával élni fog. Eddig nyugodt volt, így reméli, hogy nem pont éjszaka fog majd elkezdeni rohangálni, vagy riadtan nyávogni.
Talán csak bebeszéli magának, de van egy olyan érzése, hogy nem lesz gond. Sokadszorra is elismétli magában, hogy úgy tudja, hogy a macskák vonzódnak a mágiához, ő pedig, ha nem is mestermágus, azért nem cserélne már azzal az önmagával, aki először indult el izgatottan, reménykedve, és kicsit talán félve is a toronyhoz tanulni.*
- Örültem, hogy megismertelek! Nagyon fáradt vagyok, szóval azt hiszem, elmegyek aludni. Holnap biztos találkozunk, jó éjszakát! *köszön el az óriástól, aztán valóban elindul kipihenni magát.*
//Hatváltás//
//Két hattal később//
//Vissza a városba//
*Búcsúzni sohasem szeretett, még akkor sem, ha ez a búcsú jó eséllyel csak néhány napra szól.
Több minden is indokolja mindenesetre, hogy ismét elhagyja Szarvasligetet.
Az egyik oka az elhatározásának, hogy bár a készleteket jó alaposan feltöltötte legutóbbi útja után, azért lassan, de biztosan fogyogatnak kicsit a dolgok, ráadásul biztos abban is, hogy fog találni a piacon olyat, ami most éppen eszébe sem jut, mégis szükség lenne rá itthon.
A másik fő ok pedig, hogy kíváncsi, hogy Thrissaya hogyan érzi magát, már amennyiben még ott van a rezidencián Tanillával.
Nem mintha levélre számított volna tőle, vagy arra, hogy néhány nap elteltével visszatér ide, sőt, akár még azt is el tudja képzelni, hogy a szeszélyes és vidám tündérlány tovább állt, hogy még többet fedezzen fel a világból, végtére is az eredeti célja ez volt, nem az, hogy letelepedjen akár Artheniorban, akár egy tó mellett.
Így hát, ha nem is túl nagy kedvvel, de elhatározta, hogy kis időre ismét visszatér a városba, az indulásra pedig talán nincs is jobb alkalom, mint egy ilyen kissé csípős, de azért napfényes reggel, egy kiadós reggeli után, legalábbis az évnek ebben a szakaszában.
Ugyan aggódik liget miatt, de annyira nagyon azért nem. Tudja, hogy nem nélkülözhetetlen, és nélküle sem fog megállni itt az élet, főleg úgy, hogy éppen most amúgy sincsenek a birtokon sokan. Éppen csak kedvenc állatait nem hagyja itt szívesen, de hát édesanyja legalább olyan jól el tudja látni őket, mint ő, sőt, még jobban is.
Csak macskájának bélelte ki azt a kosarat, amiben elhozta őt idáig, és egyben magához vette kedvenc csemegéit is, hogy ne nyugtalankodjon majd az út alatt.
Tudja ugyan, hogy a macskák annyira nem rajonganak a környezetváltozásért, és Holdpihe éppen csak még megszokott itt, de hát akkor sincsen szíve itt hagyni őt csak úgy.
Szeretné hinni, hogy az apró állat legalább annyira ragaszkodik hozzá, mint a házhoz, vagy a szobájához, meg a környékhez, ha pedig így van, szegény biztosan pánikba esne akkor, ha ő egyszerűen csak úgy eltűnne abba az irányba, ahonnan idehozta őt.
Különben is, még kicsi. Két hat alatt nem nőtt meg, ő pedig bár biztos benne, hogy akkor is szeretni fogja, és akkor is aranyos lesz, amikor már felnőtt, nagy macskává válik, mégis minden egyes napot vele szeretne tölteni, ameddig kicsi és így még aranyosabb.
Még egyszer ellenőrzi a csomagját. Plüss nyulai természetesen nem maradhatnak el táskájából, ezúttal azonban két-két váltás alsóneműnél, és szebb ruhánál többet nem pakol el, ruhák helyett inkább élelmet és vizet csomagol az útra.
Az egyszerűség kedvéért, meg persze, hogy védve legyen a hidegtől, csizmában, nadrágban, vastag ingben és meleg utazó köpenyben készül elindulni.
Meg persze kedvenc kék kendőjében, amiben talán vidéki lánynak tűnik, de hát most már az is. Bár legutóbbi alkalommal semmiféle zavargás, vagy akár csak egy apró kellemetlenség sem zavarta meg, annyira másodszorra sem jött be neki a városi élet, hogy akár csak egy percre is fontolóra vegye az oda való visszaköltözést.*
- Ideje elindulni *mondja csak úgy magának elfojtva egy sóhajtást, mialatt Holdpihe kényelmesen elhelyezkedik a neki előkészített kosárban, aztán táskájával a hátán, macskás kosarával a kezében elindul az istálló felé.
Édesanyját már ott találja előtte, az ő felnyergelt szamarával együtt.*
- Köszönöm, hogy felnyergelted nekem. *mondja, és ösztönösen megsimogatja az állatot, aki most is úgy tűnik neki, hogy nem csak tűri, hanem szereti is, ha hozzáér.
Ezúttal közös lovukat és a kordét nem viszi magával, csak egy nagy zsákot erősít még a nyereghez, nem hiszi ugyanis, hogy annyi mindent fog majd vásárolni a piacon, hogy ahhoz újra egy egész kordéra szükség legyen.*
- A gyerekkori utazásaim kellemes emlékek. Mégis, amióta végleg el kellett jönnöm otthonról minden egyes elindulás előtt furcsán érzem magam. *vallja be.* Ideges vagyok, rossz kedvű, és a gyomrom is furcsán szúr. Még szerencse, hogy Arthenior nincsen túl messze, főleg nem szamárháton.
- Ez érthető. *kapja megértő hangsúllyal a választ édesanyjától.* Mind. Még sincs miért aggódnod. Artheniorban már nem vár semmi rossz, az állatokról pedig én is el tudok gondoskodni itthon. Még segítségem is lesz hozzá. Amúgy sem muszáj menned.
- Igen, tudom. *válaszolja erre, nem mondva ki, hogy most jobban örülne, ha ő is vele jönne, nem csak egy szamár, egy macska és két plüss nyúl lenne a társasága az úton. De mindent egybevetve, legalább az állatok és a főzés miatt nyugodtabb, ha édesanyja itthon marad.*
- De megyek, innen már nem fordulok vissza.
- Gondoltam! Akkor jó utat! *kap egy mosolyt és egy puszit a homlokára, végtére is most nem látja őket senki.*
- Köszönöm! Te pedig érezd itthon jól magad! Nem maradok el túl sokáig. *ígéri meg.* Pár nap és itt vagyok.
- Rendben, várlak. *kap búcsúzóul egy mosolyt mielőtt még elindulna.
Aztán elindul, pontosabban nem ő, hanem a szamár alatta, miután gyengéden irányítani kezdi.
Tudja, hogy nem örökre megy el, de még mindig furcsa érzések kavarognak benne.
Azzal nyugtatja magát, hogy nyilván nem ő az egyetlen a világon, aki nem szereti a megszokottat és biztost felcserélni valami másra, még akkor sem, ha az a valami más már nem teljesen ismeretlen és riasztó, mint akkor volt, amikor életében először indult el Athenior felé.*
1368. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-12-29 18:01:18
Üzenet elküldve: 2023-12-29 18:01:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1208
OOC üzenetek: 233
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1208
OOC üzenetek: 233
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Hogy miért a doki irányít? Mert egyértelműen rá van a másiknak szüksége és nem fordítva. Mármint ő ezt gondolja. Amiből annyi az igaz, hogy a növények szakértője tényleg ő volna. Most is épp azon jár az agya, hogy mivel futhatnak össze ezért is nem veszi észre az ablakban integető félvért.*
~Barka jó lehet mert bár egy ronda gyom, de valamiért szeretni szokták. Kis szerencsével találhatunk árvácskát ha nem fagyott el, de hófény és téltemető lenne a legjobb. Téltemető leginkább mert sárgát kértek a lányok.~
*Pontosan ezért is céltudatosan halad a fák közt. Tudja, hogy amit ő szeretne, azt a ház közelében lévő fenyők közt nem találja meg. Tovább kell menni a tölgyek közé. Hogy közben a tintanyaló miképp cselekszik az nem érdekli. Ő most csak díszletként van jelen. Hogy a doki megharagudott-e a megjegyzéseiért vagy ez csak az általános rosszindulata azon gondolkodhat. Ahogy azon is hogy meg-e akarja-e törni a csendet mert az elf nem úgy néz ki, mint akit zavar a hallgatás.*
//Surran az őz, szökell halkan//
*Hogy miért a doki irányít? Mert egyértelműen rá van a másiknak szüksége és nem fordítva. Mármint ő ezt gondolja. Amiből annyi az igaz, hogy a növények szakértője tényleg ő volna. Most is épp azon jár az agya, hogy mivel futhatnak össze ezért is nem veszi észre az ablakban integető félvért.*
~Barka jó lehet mert bár egy ronda gyom, de valamiért szeretni szokták. Kis szerencsével találhatunk árvácskát ha nem fagyott el, de hófény és téltemető lenne a legjobb. Téltemető leginkább mert sárgát kértek a lányok.~
*Pontosan ezért is céltudatosan halad a fák közt. Tudja, hogy amit ő szeretne, azt a ház közelében lévő fenyők közt nem találja meg. Tovább kell menni a tölgyek közé. Hogy közben a tintanyaló miképp cselekszik az nem érdekli. Ő most csak díszletként van jelen. Hogy a doki megharagudott-e a megjegyzéseiért vagy ez csak az általános rosszindulata azon gondolkodhat. Ahogy azon is hogy meg-e akarja-e törni a csendet mert az elf nem úgy néz ki, mint akit zavar a hallgatás.*
1367. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-12-26 20:20:26
Üzenet elküldve: 2023-12-26 20:20:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 523
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 523
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Nagyon győzködni igazából már nem kell, sem Intath sem Adoaver által, bár a bátorítás azért tényleg nem árt neki. Viszont, ha már elhatározta, hogy énekel, akkor énekelni is fog, még úgy is, hogy a kedvenc dala egy altatódal, amit édesanyja sokszor énekelt neki, amikor még kislány volt, sőt sokszor még akkor is, amikor már majdnem annyi idős, mint amennyi most, igaz ekkor, már nem altatáshoz, hanem csak úgy, hogy hallják magát a dalt.
Kicsit talán melankolikus, ugyanakkor lágy és kedves dallam, ami őszinte, odaadó szeretet sugároz magából, valahogyan úgy, ahogyan a holdfény a mágiát, és a egyik legjobb az egészben, hogy az éppen aktuális gyermek nevével, vagy becézésével kezdődik, akinek szól, vagy éppen, aki magának énekli, hiszen az első sorának eleje összesen kétszer két szótagból áll, ami szinte bármilyen igazi, vagy becenévvel behelyettesíthető. Az ő esetében így lett a dal eredeti kezdő sorából "Luni, Luni".
Más dalon is gondolkodik persze, végtére is van még egy pár, azt sajnálja kicsit, hogy mindegyik otthoni. Bár már többször járt Artheniorban, első alkalommal, amikor úgy tűnt. hogy ott fog élni a Sayqueveseknél nem jutott eszébe dalokat tanulgatni, ahogyan a többi ott töltött idő alkalmával sem, amikor már biztos volt, hogy nem pont ott fog letelepedni.
Még Laut sem kérte meg soha, hogy tanítsa meg saját szülőfalujának valamelyik dalára, utólag pedig furcsának találja és kicsit bánja is ezt, de hát ilyenre még minden bizonnyal lesz lehetősége.
Sokat mindenesetre nem tűnődik ezen, végtére is van dolga elég, a többiek is elmentek a sajátjukra, édesanyja is, így hát nem marad más, megy ő is a korábban megbeszéltek szerint cselekedni.
Mielőtt azonban még elindulna kifelé az állatokhoz először is saját plüssnyulairól gondoskodik, visszaviszi őket a szobába, ahol ágyba teszi és gondosan betakargatja őket.*
- Pihenjetek kicsit drágáim, még hosszú lesz a nap. *mondja gyengéden majd egy-egy puszit és simogatást is kapnak tőle mielőtt még elindulna az istálló felé. Persze melegen fel is öltözik, hiszen hideg van odakint, főleg hogy a konyhában töltött idő alatt rendesen átmelegedett.
A házból kilépve még látja Intet és Adoavert elindulni a fák közé, és bár tudja, hogy felesleges, integet nekik, vagy utánuk, hátha észreveszik. Próbál vidáman mosolyogni, remélve, hogy saját jó hangulata átragad rájuk, bár ebben azért erősen kételkedik, akkor, ha kettesben vannak.
Ő persze kettőjük ellentétét még mindig nem látja kibékíthetetlennek, de hát azért arra bármikor lenne egy fogadása, hogy nem olyan felhőtlen hangulatban fog eltelni a virág és növényszedegetés, mintha mondjuk ő indulna el Lauval, Viellel, vagy bármelyik másik lánnyal innen, igaz akkor azért nyugtalanabb lenne kicsit, ha valamelyikük vitt volna ásót is magával. Persze ezt nyilván nem gondolja komolyan, ugyanakkor ettől még eszébe jut.
Végül vállat von magában, mert hát a legjobb szándékkal sem kényszerítheti őket arra hogy ne csak egy fedél alatt élnejek, hanem egyben jóban is legyenek egymással.
A lényeg, hogy este jól érezzék magukat, arról pedig majd gondoskodik, ha pedig más nem, majd a forralt és a sima bor is segíthet a helyzeten.
Most azonban még várják az állatok, elsősorban persze nyilván kedvenc kecskéje.
Velük sokkal egyszerűbb minden, az biztos.*
//Surran az őz, szökell halkan//
*Nagyon győzködni igazából már nem kell, sem Intath sem Adoaver által, bár a bátorítás azért tényleg nem árt neki. Viszont, ha már elhatározta, hogy énekel, akkor énekelni is fog, még úgy is, hogy a kedvenc dala egy altatódal, amit édesanyja sokszor énekelt neki, amikor még kislány volt, sőt sokszor még akkor is, amikor már majdnem annyi idős, mint amennyi most, igaz ekkor, már nem altatáshoz, hanem csak úgy, hogy hallják magát a dalt.
Kicsit talán melankolikus, ugyanakkor lágy és kedves dallam, ami őszinte, odaadó szeretet sugároz magából, valahogyan úgy, ahogyan a holdfény a mágiát, és a egyik legjobb az egészben, hogy az éppen aktuális gyermek nevével, vagy becézésével kezdődik, akinek szól, vagy éppen, aki magának énekli, hiszen az első sorának eleje összesen kétszer két szótagból áll, ami szinte bármilyen igazi, vagy becenévvel behelyettesíthető. Az ő esetében így lett a dal eredeti kezdő sorából "Luni, Luni".
Más dalon is gondolkodik persze, végtére is van még egy pár, azt sajnálja kicsit, hogy mindegyik otthoni. Bár már többször járt Artheniorban, első alkalommal, amikor úgy tűnt. hogy ott fog élni a Sayqueveseknél nem jutott eszébe dalokat tanulgatni, ahogyan a többi ott töltött idő alkalmával sem, amikor már biztos volt, hogy nem pont ott fog letelepedni.
Még Laut sem kérte meg soha, hogy tanítsa meg saját szülőfalujának valamelyik dalára, utólag pedig furcsának találja és kicsit bánja is ezt, de hát ilyenre még minden bizonnyal lesz lehetősége.
Sokat mindenesetre nem tűnődik ezen, végtére is van dolga elég, a többiek is elmentek a sajátjukra, édesanyja is, így hát nem marad más, megy ő is a korábban megbeszéltek szerint cselekedni.
Mielőtt azonban még elindulna kifelé az állatokhoz először is saját plüssnyulairól gondoskodik, visszaviszi őket a szobába, ahol ágyba teszi és gondosan betakargatja őket.*
- Pihenjetek kicsit drágáim, még hosszú lesz a nap. *mondja gyengéden majd egy-egy puszit és simogatást is kapnak tőle mielőtt még elindulna az istálló felé. Persze melegen fel is öltözik, hiszen hideg van odakint, főleg hogy a konyhában töltött idő alatt rendesen átmelegedett.
A házból kilépve még látja Intet és Adoavert elindulni a fák közé, és bár tudja, hogy felesleges, integet nekik, vagy utánuk, hátha észreveszik. Próbál vidáman mosolyogni, remélve, hogy saját jó hangulata átragad rájuk, bár ebben azért erősen kételkedik, akkor, ha kettesben vannak.
Ő persze kettőjük ellentétét még mindig nem látja kibékíthetetlennek, de hát azért arra bármikor lenne egy fogadása, hogy nem olyan felhőtlen hangulatban fog eltelni a virág és növényszedegetés, mintha mondjuk ő indulna el Lauval, Viellel, vagy bármelyik másik lánnyal innen, igaz akkor azért nyugtalanabb lenne kicsit, ha valamelyikük vitt volna ásót is magával. Persze ezt nyilván nem gondolja komolyan, ugyanakkor ettől még eszébe jut.
Végül vállat von magában, mert hát a legjobb szándékkal sem kényszerítheti őket arra hogy ne csak egy fedél alatt élnejek, hanem egyben jóban is legyenek egymással.
A lényeg, hogy este jól érezzék magukat, arról pedig majd gondoskodik, ha pedig más nem, majd a forralt és a sima bor is segíthet a helyzeten.
Most azonban még várják az állatok, elsősorban persze nyilván kedvenc kecskéje.
Velük sokkal egyszerűbb minden, az biztos.*
1366. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-12-05 10:08:02
Üzenet elküldve: 2023-12-05 10:08:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
- Sokkal jobban szeretném inkább a ti kedvenc dalaitokat hallani, amiket gondolom jobb kedvvel énekelnél. A sajátomat hallottam már elégszer otthon. *Kíváncsi is, milyen dallam lehet az elzárt erdei civilizációból származott barátaik legkedveltebbje. Nem hiszi, hogy hasonló lesz a tőle megszokotthoz.
Hazudna, ha azt mondaná, nem érezne legalább egy kis kétséget ajánlata miatt; Intathtal sosem töltöttek még említésre méltó időt csak négyszemközt, és nem véletlenül; olyan kicsi a közös bennük, hogy definícióként lehetne őket idézni, és valószínűleg csak a Luninariék iránti közös tiszteletüknek köszönhető, hogy komolyabb súrlódások nem keletkeztek. Hab a tortán, hogy amikor a fél-elf társaságában is látja, nem ad neki okot, hogy megkedvelje. De belül tényleg sajnálta a doktort, úgy látta, kellett neki egy kis tevékenység, hogy ne magát rágja ebben a fél-egy órában, minden bizonnyal többen. Ugyanis ez valószínűleg Adoaver hibája, ő hozatott fel dolgokat, amiket nem biztos, hogy kellett volna. Aztán majd kiderül, mennyire érte meg ez a merész áldozat felőle, illetve felvállalás.*
- Megérint a bizalmad, és bár nem tudom garantálni, hogy teli kosárral térünk vissza, egy-két hóvirágot biztos fel tudunk venni! *Ígéri, mikor meghozzák neki virághordozóját, amit hálásan elfogad.* - Kevesebben vándorolnak itt, mint az Arthenior melletti fák között, jobbak az esélyeink, azt hiszem. *Remélhetőleg észjárása nem vezeti tévhitre.*
- Akkor addig később! *Köszön el a lányoktól ez időre, és felmegy valami vastagabbat tekerni magára, mielőtt megpróbál birkózni a kegyetlen parki hideggel. Valahogy sikerül megtalálni karmazsin felsőkabátját, és átugrik eközben egy vastagabb, fekete nadrágba is. Valószínűleg sárban fogják ezek végezni, de inkább legyenek ők, mint otthoni ruhái.
Egy-két perccel Intath után lép ki a kijárati ajtón, és szinte azonnal megcsapja az ereket megfagyasztó szellő.* ~ Talán ez nem volt annyira jó ötlet... ~ *Már itt vannak viszont, nem fordulhat vissza.
a szőke elf a fák közé kezdi vezetni, és bár összevonja a szemöldökét, hogy miért ő irányít, amikor a mágus ötlete volt az egész, kelletlenül követi befelé. Nem siet beszélgetést kezdeményezni, főleg azért, mert torka minden bizonnyal azonnal befagyna. Hanem szemei már most a talajt pásztázzák, potenciális dísznövényt próbálva felfedezni a szobákhoz.*
//Surran az őz, szökell halkan//
- Sokkal jobban szeretném inkább a ti kedvenc dalaitokat hallani, amiket gondolom jobb kedvvel énekelnél. A sajátomat hallottam már elégszer otthon. *Kíváncsi is, milyen dallam lehet az elzárt erdei civilizációból származott barátaik legkedveltebbje. Nem hiszi, hogy hasonló lesz a tőle megszokotthoz.
Hazudna, ha azt mondaná, nem érezne legalább egy kis kétséget ajánlata miatt; Intathtal sosem töltöttek még említésre méltó időt csak négyszemközt, és nem véletlenül; olyan kicsi a közös bennük, hogy definícióként lehetne őket idézni, és valószínűleg csak a Luninariék iránti közös tiszteletüknek köszönhető, hogy komolyabb súrlódások nem keletkeztek. Hab a tortán, hogy amikor a fél-elf társaságában is látja, nem ad neki okot, hogy megkedvelje. De belül tényleg sajnálta a doktort, úgy látta, kellett neki egy kis tevékenység, hogy ne magát rágja ebben a fél-egy órában, minden bizonnyal többen. Ugyanis ez valószínűleg Adoaver hibája, ő hozatott fel dolgokat, amiket nem biztos, hogy kellett volna. Aztán majd kiderül, mennyire érte meg ez a merész áldozat felőle, illetve felvállalás.*
- Megérint a bizalmad, és bár nem tudom garantálni, hogy teli kosárral térünk vissza, egy-két hóvirágot biztos fel tudunk venni! *Ígéri, mikor meghozzák neki virághordozóját, amit hálásan elfogad.* - Kevesebben vándorolnak itt, mint az Arthenior melletti fák között, jobbak az esélyeink, azt hiszem. *Remélhetőleg észjárása nem vezeti tévhitre.*
- Akkor addig később! *Köszön el a lányoktól ez időre, és felmegy valami vastagabbat tekerni magára, mielőtt megpróbál birkózni a kegyetlen parki hideggel. Valahogy sikerül megtalálni karmazsin felsőkabátját, és átugrik eközben egy vastagabb, fekete nadrágba is. Valószínűleg sárban fogják ezek végezni, de inkább legyenek ők, mint otthoni ruhái.
Egy-két perccel Intath után lép ki a kijárati ajtón, és szinte azonnal megcsapja az ereket megfagyasztó szellő.* ~ Talán ez nem volt annyira jó ötlet... ~ *Már itt vannak viszont, nem fordulhat vissza.
a szőke elf a fák közé kezdi vezetni, és bár összevonja a szemöldökét, hogy miért ő irányít, amikor a mágus ötlete volt az egész, kelletlenül követi befelé. Nem siet beszélgetést kezdeményezni, főleg azért, mert torka minden bizonnyal azonnal befagyna. Hanem szemei már most a talajt pásztázzák, potenciális dísznövényt próbálva felfedezni a szobákhoz.*
1365. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-11-26 04:20:25
Üzenet elküldve: 2023-11-26 04:20:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1208
OOC üzenetek: 233
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1208
OOC üzenetek: 233
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Nem is herélt énekesfiúkat megszégyenítő előadásra vágyik wegtoreni táncosnőkkel kísérve. Szerény ünneplésükhöz, a félvér éneke tökéletes lesz. Már ha sikerül elérni, hogy tényleg örömmel énekeljen nekik.*
-Rendben gondolkozok.
*Sok dalt ismer. Bár direkt úgy javasolta, hogy a lány otthona környékéről hallana valamit szívesen. A tintanyaló okoskodására csak sóhajt.*
-Jobbik esetben. És ha már nem fáj rég nincs az orvosnál. Így marad nekem az anyám szidása.
*Általános igazságnak venni, hogy az emberek kedvesek és megértőek nem szabad. Aki, pedig a legrosszabb formájukban látja őket és folyamatosan kapja tőlük az áldást, az különösen tudja ezt. Nem alaptalan a doki pesszimizmusa a szakmájával kapcsolatban. A kezének említésére meg nem kell sok, hogy ne küldje el melegebb éghajlatra a másikat. Csak a nők jelenlétének köszönhető, hogy türtőzteti magát. Történetét úgy néz ki egyedül az ezüstkanállal a seggében született uracs érzi át mivel nem tud rá mit mondani. Hát igen. A valódi élet nem tündérmese. Távozáskor még megsimogatja kedvenc félvére buksiját majd ahogy mondta elmegy a kosaráért. Előtte még a szobájába is beugrik kedvenc prémes, vörös kabátjáért aminek hátára egy előre hajoló női sziluett van varrva. Nem akar megfagyni. Mikor pedig kosarát is összeszedte már megy is ki.*
~Most esne jól egy kis dohány. Csessze meg!~
*Miután megérkezett a tintanyaló int neki a fejével, hogy kövesse, majd szó nélkül megindul a fák közé.*
//Surran az őz, szökell halkan//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Nem is herélt énekesfiúkat megszégyenítő előadásra vágyik wegtoreni táncosnőkkel kísérve. Szerény ünneplésükhöz, a félvér éneke tökéletes lesz. Már ha sikerül elérni, hogy tényleg örömmel énekeljen nekik.*
-Rendben gondolkozok.
*Sok dalt ismer. Bár direkt úgy javasolta, hogy a lány otthona környékéről hallana valamit szívesen. A tintanyaló okoskodására csak sóhajt.*
-Jobbik esetben. És ha már nem fáj rég nincs az orvosnál. Így marad nekem az anyám szidása.
*Általános igazságnak venni, hogy az emberek kedvesek és megértőek nem szabad. Aki, pedig a legrosszabb formájukban látja őket és folyamatosan kapja tőlük az áldást, az különösen tudja ezt. Nem alaptalan a doki pesszimizmusa a szakmájával kapcsolatban. A kezének említésére meg nem kell sok, hogy ne küldje el melegebb éghajlatra a másikat. Csak a nők jelenlétének köszönhető, hogy türtőzteti magát. Történetét úgy néz ki egyedül az ezüstkanállal a seggében született uracs érzi át mivel nem tud rá mit mondani. Hát igen. A valódi élet nem tündérmese. Távozáskor még megsimogatja kedvenc félvére buksiját majd ahogy mondta elmegy a kosaráért. Előtte még a szobájába is beugrik kedvenc prémes, vörös kabátjáért aminek hátára egy előre hajoló női sziluett van varrva. Nem akar megfagyni. Mikor pedig kosarát is összeszedte már megy is ki.*
~Most esne jól egy kis dohány. Csessze meg!~
*Miután megérkezett a tintanyaló int neki a fejével, hogy kövesse, majd szó nélkül megindul a fák közé.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1365-1384