Külső területek - Szarvasliget
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Arthenior közelében (új)
SzarvasligetNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 62 (1221. - 1240. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

1240. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-05-17 22:22:26
 ÚJ
>Intath Aldeis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1137
OOC üzenetek: 230

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//

*Ha az elf rossz szándékkal élezné a nyelvét a lányon akkor kevésbé játékos hangnemben és nem olyasmivel kapcsolatban tenné amit a másik is elismer magáról. De ez esze ágában sincs. Luninari ártatlan kis aranyossága kellemesen szokta megfűszerezni az ehhez hasonló egysíkú napjait. A mostani nőkkel teli hajós hasonlaton is kellemesen felkacag.*
-Gondolod te kedveském.
*Mosolyog jót az elképzelésen. Egyrészt alapból nőnek nincs helye a tengeren, másrészt nőket összezárni a legveszélyesebb dolog lehet a világon. A következő kérdésen is mosolyog.*
-Látod, hogy nehéz megérteni. Pedig egyszerű. Nem tetszik az arca, idegesít a személyisége, úgy áll a szeme, nem tudom hova tenni magamban. A kis mágusbarátod is szívesen pofán verne engem még ha nem is tudod róla elképzelni. Ezért is kerüli a társaságom, hogy kerülje az ingert. Ennek ki kell jönni, de mivel nem vagyunk összezárva inkább kerüljük a dolgot. Úgyhogy nem kell félned. Meg amúgy is. Nem lenne ellenfél.
*Ha a lány ránéz láthatja az elf pimasz vigyorát. Hogy mennyire viccel jó kérdés. Valójában bízik magában. Test-test ellen nem volna esélye a tintanyalónak ellene, aki jól ismeri a kocsmai verekedések összes mocskos fogását. Csak ha az mágiával sunyiskodna. De akkor el is mérgesedne a játék. Valószínűleg nem ma jön el ennek az ideje. Arra, hogy a kedvesség jobban áll neki vállat ránt.*
-Tudom. A férfiak ezért szoktak másképp viselkedni a lányok közelében mert tudják ezt. Meg mert nekik ez jár.
*Miközben beszél továbbra is hallja ahogy serénykedik a lány meg látja is ahogy járkál ide-oda. Passzív jelenléte kicsit sem zavarja. Meg is lepi a kérdés, hogy segítsen-e. Zavarba ennek ellenére nem jön. Felkel a székről.*
-Sajnos nem vagyok túl jó az ilyesmiben. Ami, nincs kikötözve az általában ki szokott gurulni a késem alól, meg amúgy is egy csomó mindent nem nagyon tudok csinálni,*Sétál a másik háta mögé, hogy onnan nézzen a konyhapultra.*arról nem is beszélve, hogy a maradék kezem is ha munka volna folyton csak komolytalankodik.*Próbálja megcsikizni a félvért a legártatlanabb ábrázattal az arcán.*


1239. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-05-17 21:43:30
 ÚJ
>Luninari Heiphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//

*A viccre válaszképpen kapott viccet nem veszi rossz néven, mivel nagyjából tisztában van saját gyengeségével és korlátaival.*
- Aha, képzelem. *mosolyog aztán az orra alatt miközben Intath mesél, de aztán persze elég gyorsan lehervad az ajkáról ez a mosoly, ahogyan szinte látja maga előtt az elf által mondottakat. Tényleg nem érti, csak azt, hogy nem lehet egyszerű férfinak lenni, főleg akkor nem, ha a sorsa egy hajóra veti. Más kérdés, hogy ő ennyire durva dolgokat azért nem tapasztalt eddig férfiak között soha, és a doki által meséltekhez képest az Adoaver és közötte lévő apró kis piszkálódások teljesen jelentéktelenek és ártalmatlanok, ennek köszönhetően pedig már sokkal nyugodtabb is emiatt.
Azt persze azonnal elképzeli ennek köszönhetően, hogy milyen lenne egy hajón Lauval, Viellel, az édesanyjával, vagy más lányokkal együtt, akiket valaha megismert. Nem kétli, hogy hosszú idő után lennének konfliktusok is akár, mégis teljesen más lenne, mint amiről az Int beszélt, abban is biztos. Azt legalábbis semmiképpen nem tudja elképzelni, hogy odáig mérgesedjen el a helyzet, hogy akkor is ütni kezdjék egymást, ha véletlenül összetalálkoznak. Meg persze egyébként sem.
Talán még akkor sem lenne különösebb gond, ha teljesen ismeretlen lányokkal lenne összezárva odakint a tengeren.*
- Érdekesen hangzik. Szerintem, ha lenne egy hajó a tengeren, csupa lánnyal a fedélzeten, akkor mi egész nap fésülgetnénk egymás haját, meg sütirecepteket cserélgetnénk. *neveti el magát, mert nem gondolja teljesen komolyan.*
- De amúgy tényleg nem igazán értem. Azt elhiszem, hogy az összezártság feszültségeket teremt, de mi értelme van egyszer egymással verekedni, más helyzetben meg a másikért? Főleg mit old meg az, ha csak úgy ütitek egymást, mert szembejön veletek a másik? Meg aztán, ne vedd sértésnek, valahogy nem is tudlak elképzelni téged verekedni. Persze, kiabálni, furcsán viselkedni, vagy mérgesnek lenni már láttalak, a verekedés azért mégis más kicsit.
*Példának okáért ő maga egyszer verekedett, muszájból, és annak sem lett jó vége. Akkor. Utólag már úgy gondolja, hogy a lehető legjobb dolog történt vele. Szabad kezével, ösztönösen meg is simogatja plüssnyulai fejét. Bizonyos értelemben véve nekik köszönheti, hogy most itt van.*
- Jó, azért, ha nagyon megerőltetem a fantáziámat akkor talán. *rakja le Holdihét a földre, hogy előszedhesse közben a kamrából a második fogáshoz való hozzávalókat is.* De akkor is, jobban áll neked, ha kedves vagy. Ahogy szerintem mindenkinek.
*Ezen kicsit megint eltűnődik pakolászás közben. Emlékszik rá, hogy mi lesz a vége, ha sok dühös ember viszonylag kis helyen zsúfolódik össze.*
- Nem szeretnéd megtanulni, hogyan rántjuk ki a kecskesajtot? *kérdi aztán hirtelen váltással, amint visszatér, bár természetesen igenlő válaszra nem számít, inkább csak arra, hogy Int úgy sem hagyja szó nélkül a korábbiakat.
Úgy sejti, hogy édesanyja eközben jobban megérti magát Adoaverrel, lehet, hogy lassan ideje is lenne cserélni, mert ő is képes remek rántott kecskesajtot csinálni, és különben is, miért csak ő élvezze Int társaságát? Meg aztán vagdosni is jó lenne kicsit a díszeket.
Ea közben valóban még mindig jól érzi magát, bólogat is arra, amit Adoaver mond, miközben úgy érzi, hogy valamennyire elkezdte kiismerni őt.*
- Igen, ennyire ismerem a városok világát. Bár Arthenior most ilyen téren megváltozott egy kicsit, azt hiszem. *jegyzi meg. Hogy mennyire, azt még nem sikerült teljesen kitapasztalnia azóta, az eltökélt szándékot mindenesetre Gazdagnegyed romjai jelezték, amikor legutóbb arra járt.
Nagyon mindenesetre nem hagyja a gondolatait ebbe az irányba kalandozni, mert a fiú reakciója érdekesebb annál, hogy ő pont Arthenioron kezdjen el gondolkodni. Magában amúgy igazat is ad neki, sőt, amikor megszólal, akkor már hangosan is.*
- Persze, megértelek és igazad is van. De hát nem véletlenül jártunk mi is el onnan, amikor tehettük. Viszont annyira szerintem másoktól sem feltétlenül idegen a gondolat, hogy egy helyben kell maradni. Köztetek, emberek között például sok a kalandor, az utazó és a vándor, mégis közületek is vannak rengetegen, akik sohasem mozdulnak ki a saját szülővárosukból, vagy a falujukból, ha pedig mégis, akkor is csak a legritkább esetben, esetleg kényszerből. És az évtizedek meg évszázadok alatt berögződött szokásokon is nehéz változtatni máshol is, ráadásul nem csak egyénenként, hanem közösségként is. Főleg a kényelemről nehéz lemondani. Egy megszokott helyen maradni, ahol minden meg van, ami kell, pedig lássuk be, valahol elég kényelmes dolog. Erről amúgy szerintem Intath is tudna mesélni. Mintha Luni azt mondta volna, hogy egy szigetről jött. Nyilván sokkal többen nem jönnek onnan el soha, mint ahányan végül hajóra szállnak világot látni, mint ő tette egykor.
*A szája mellett a keze is jár persze, de azért nem is kapkod továbbra sem, már csak azért sem, mert Adoaver rákérdez arra, hogy miért is hagyták el az otthonukat, azon pedig ismét gondolkodnia kell egy kicsit, hogy mit feleljen erre, ez pedig csak lassítja a mozdulatait valamennyire.*
- Szívesen elmesélném, hogy miért jöttünk el, de jobb szerintem, ha inkább Luninarit kérdezed erről, nem pedig engem. *válaszol is a maga módján aztán rövidnél kicsit hosszabb gondolkodás után.* Nem szeretném, ha azt hinné, hogy pletykáltam róla a háta mögött, vagy ilyesmi. Nem titok persze, de, ha ő eddig nem mondta el, akkor még az is lehet, hogy nem akarta elmondani, bár mivel kedvel téged, valószínűbb, hogy nem erről van szó, hanem egyszerűen csak még nem került szóba, és nem kérdeztél rá.
*Reméli azért, hogy ennyit elmondhat. Nem hinné, hogy a lánya neheztelne azért, hogy legalább annyit elárul az ifjú mágusnak, hogy kedveli őt, meg ez Adoaver számára minden bizonnyal amúgy is egyértelmű volt már eddig is. Ha más nem, akkor a közös érdeklődés a mágia iránt mindenképpen összefűzi őket, éppen csak Luni a holdba, Adoaver pedig a tűzbe szerelmes.*
- Annyit azért elárulhatok szerintem, hogy miatta volt, de jobb így. Itt jobb élete van, mint otthon volt, és persze sokkal több lehetősége is. Bánom is, hogy nem költöztünk el akkor, amikor még kislány volt, de hát én sem vagyok tökéletes és hibáztam. Viszont minden jól alakult végül, leszámítva a honvágyat persze, ami néha rám tör, de ez nem nagy ár azért, hogy ő jobban érezze magát, meg ezzel gondolom nem vagyok egyedül sem. Biztos neked is sokszor hiányzik Lihanech. Nagyon más lehet itt, mint otthon volt gondolom. Néha talán túl csendes is, nem?



1238. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-05-17 18:36:59
 ÚJ
>Fänrírion Scir'x avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 12

Játékstílus: Vakmerő

//Elf fül//

*Bármennyire kínzó egy fülgyulladás, Rírion biztos lehet abban, hogy nem fogja az ajtóban feldobni a talpát. Az óriás ezen felvetése, a maga sajátos beszéd stílusában mosolyt csal egy szenvedő elf arcára.*
- Belehalni csak nem fogok, de eléggé fáj. *Feleli a hosszú fülű.
Távolról érkezik egy lány, aki már messziről köszön. Rírion is megfordul erre.*
- Üdvözletem!
*Ha tudná, hogy ez az ajtó már hordoz egy halált, csak úgy mint Luni szíve, eszébe nem jutott volna az óriás kérdésén mosolyogni. Útitársa, akivel 30 másodperce állnak együtt az ajtóban, kedvesen átengedi neki az elsőbbséget, amiért Rírion igen hálás.
Kiderül, valóban a megviselt elf az orvos. Bemutatkozása hosszúra nyúlik, sok mindenhez ért az elmondottak alapján. Rírion egyetlen szóval mondhatná el ő maga mihez ért, de nem bánja ezt a tényt. Jól meg van saját egyszerűségével.*
- Jó, hogy rátok találtam, Intath.
*Ismétli a nevet és megjegyzi.
Örömmel követi házigazdáit. Útközben többet is megtudhat a távolról köszönő lányról.
~ Ha itt ilyen jó lelkek laknak, akkor rossz hely nem lehet. ~ Szalad át gondolatain. Nem sokáig idézheti fel az imént látott lány képét, mert az orvos kérdez, hisz az ügy csak így haladhat gyógyulás felé.*
- Rírion. *Segíti ki az orvost.* - A bal fülem belseje fáj, borzasztóan. Forrónak érzem, érzékeny minden érintésre, és mintha belülről szétfeszülne. *Írja körül a gyulladást. Egyelőre csak a lényeget mondja, arra nem tér ki, hogy több, mint egy éve jött el Lihanechből.*


1237. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-05-16 21:24:23
 ÚJ
>Intath Aldeis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1137
OOC üzenetek: 230

Játékstílus: Megfontolt

//Elf fül//

*A doki mosolya, hogy mennyire őszinte az jó kérdés. De, hogy egyértelműen a megszeppent vöröskének szól és nem a még nála is magasabb fajtársnak az biztos. Utóbbi azzal nem rontja a helyzetet, hogy nem bámulja meg a doki hiányosságát, de az már nem tetszik az elfnek, hogy baja van. Nem mintha ne szeretné a munkáját, de miért kell neki dolgozni és olyanokkal akik tőle várnak megoldást a bajukra? Egyáltalán hogy tudják itt is megtalálni a semmi közepén? Morw fel is teszi a fontos kérdéseket amikre őszintébben derül a doki, hisz neki kéne ezeket kérdeznie, de nem szól semmit. Ha tényleg úgy néznének ki, mint akik itt dobják fel a bakancsot akkor jobban zavarná, hogy beleszólnak a munkájába, de most türelmes az óriással szemben. A legújabb érkező pedig teljesen feldobja a megviselt elfet. Széles vigyorral vadul visszainteget és hangosan visszakurjant.*
-Luninari drága!
*Hogy úgy emlékezett többen mentek el az most eszébe se jut mert tényleg vannak elegen, hogy ilyen apróságokkal törődjön. A szégyenlős vörös csak kimotyogja, hogy ő ráér a doki meg ahogy kell rendelkezik is. Előbb Morwon felé fordul.*
-Köszönöm. Lehet nem árt a segítség.
*Majd az érkezők felé és egy szusszal ledarálja a következő szöveget.*
-Akkor jó helyen járnak. Én volnék Intath Aldeis orvos, alkimista, fürdőmester, hóhér, füvesember, borbély, felcser, szeszfőző és szépítőszeres szolgálatukra. Ő pedig itt mellettem a nagyhírű~És nagydarab.~Morwon volna. Fáradjanak beljebb!*Ez után a vöröskéhez szól.*Bocsáss meg kedveském, hogy nem tudlak illően fogadni, de úgy néz ki betegem van. Ha tényleg engem kerestél és tényleg nem olyan súlyos nemsoká sort kerítünk a dologra. Addig is a most érkező félvér lány Luninari gondodat viseli.*Elhalkítja a hangját mintha titkot súgna, de minden közelében álló azért hallhatja.*Remekül főz. Szerencséd, hogy nem az én kosztommal kell beérned. Menj nyugodtan és beszélgessetek. Megtalállak ha végeztem.
*Ha nincs ellenvetés már vezetné is a többieket a labor felé. Közben nekik magyaráz.*
-Morwon, az a lány Luninari egy másik itt lakó. A ligetünk egyik nagy kincse. Hogy a finom vacsorái vagy a vidám természete a nagyobb ajándék jó kérdés. Biztos jól kijöttök majd. Neked meg Fanrírion, Fan, Fáni, hogy szólíthatlak? Mi is az a bajod amiért Lihanech-ből ideáig jöttél?


1236. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-05-16 13:51:57
 ÚJ
>Hildewonna Firassyen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Elf fül//

*Úgy néz ki, hogy a kivételes esetek egyikeként ma szerencséje van. Ha valóban minden igaz, akkor jó helyen jár. Ez pedig fokozódni látszik, mikor a kopogtatásra válaszul az ajtó is apránként kinyílik előttük. Még igen vidor is lenne a helyzet miatt, ha nem egy elég meggyötörtnek tűnő elffel és egy óriással nézne farkasszemet.
A száját szóra nyitja, de a szégyenlős megszeppentségtől benne ragad a szó. Újabb szerencse, hogy a másik kisegíti ebben, s helyette is viszi a szót. Így neki elég annyi, hogy helyeslően bólogat az elf férfi szavaira.
A hátulról jövő leány hangra is csak egy aprót rezzen, de ő felé még nem kapja a tekintetét. Az előbb még csak kettecskén ácsorogtak a kapuban, most pedig hirtelen igen nagy lett a létszám. Legalábbis, ami Hilde komfortzónájának még kellemes lenne. Ennek ellenére igyekszik nem úgy viselkedni, mint egy félős kis nyúl.*
- Én... én csak... Ráér később.
*Legyint aprót, mert idő közben eljut a tudatáig, hogy a fiú azt mondta neki segítség kell. Az ő érkeztének oka várhat, ha egy betegről van szó. Így kissé odébb is lép, ha esetleg a fiút készek beinvitálni.*


1235. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-05-16 13:22:16
 ÚJ
>Morwon Loree Dedion avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1415

Játékstílus: Vakmerő

//Elf fül//

* Az ajtó kinyílik, két idegent találnak odakint. Két hosszú fülű idegent, hogy teljes legyen a kép. Egyik sem tűnik ártalmasnak, az egyikük be is mutatkozik és elpanaszolja a gondjait, amitől Morwon óvatossága átcsap kíváncsiságba és segíteni akarásba. Persze az ördög sosem alszik, de ha kell, majd megvédi magát az óriás.
Miután elhangoznak a bonyolult nevű elf-féle szavai, egy lépéssel közelebb lép, hogy jobban lássa a jövevényeket. Természetesen azt gondolja, hogy együtt jöttek, hiszen együtt állnak az ajtó előtt, így annyira nem is feltűnő, hogy a csinos kis kócos nem szólal meg. Habár Morwon nem orvos (noha veterán hegkötő!), szívesen segít a rászorulóknak. *
– Melyiktek sérült meg? Oszt' súlyos-é? Ha mán idáig elgyüttetek, nehogy nekem az ajtóba' dobjátok föl a lábatokat! * Időközben egy harmadik vendég is érkezik – jóllehet, Morwon inkább számít vendégnek, mint Luminari, de ezt az óriás még nem tudja, csak azt hallja, hogy ismeri Intet. *
– Milyen forgalmas hely lett ez hirtelenjébe'. * Morogja hosszú szakálla alatt, mintha egy kicsit is bánná – ugyanakkor hiába volt kikapcsoló az elmúlt napokban a nyugodt, idilli időtöltés, Morwon jobban szereti, ha vannak mások is körülötte.
Kizártnak tartja, hogy Intath ne akarna segíteni az érkezőknek, de mégiscsak az ő otthona, így megvárja, hogy beinvitálja az érkezőket, ha akarja és mondjon nekik mindenféle okosságokat, amiket az orvosok mondani szoktak ilyenkor. *
– Ha tudok segíteni, itt vagyok. * Szól Intathnak és reméli, hogy valóban hasznos lehet és szert tesz majd néhány új barátra, akikkel majd filozofálhatnak az élet kis és nagy dolgairól, mint például a mókusokról és a medvékről. *


1234. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-05-15 20:10:00
 ÚJ
>Adoaver Droverson avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 267
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//

*Az általa elképzelt függőleges csillogást nehezebben tudja elkapni, mint gondolta volna, így elsőre inkább annál a nehéz résznél kezdi újra. Szinte belehajol a ceruzája végébe, úgy koncentrál, miközben fél füllel úgy ahogy hallgatja Callipeya megjegyzését.*
- Hát igen, fején találta a szöget. *Csettint nyelvével, ahogy elhúz egy szálat, majd felül és újrakezdi, alig figyelve oda, amit őmaga mond:* - Jobban értékelik nálunk a főhajtást és
az illemet, merem mondani mindennél. A viselkedésed, öltözéked jelenti ki másoknak, ki vagy, honnan jöttél, és a szavaid ítélik meg, hogy légy fogadva, és meddig. Az utóbbit nem úsztam volna meg fülcsillogás nélkül... Franc. *Egy vonalat megint elhúz, ezúttal menthetetlenné téve a az összképet számára. Galacsinná tekeri a haszontalanná vált papírt, és az asztal végére löki. De mielőtt egy újabb papírost megkaparintott volna, Luninari anyja megint elkapja figyelmét.*
~ Egy rokon, mi? Sokoldalú infót nem is kapnék. ~ *Azt tökéletesen meg tudja érteni, hogy a két asszony nem voltak éppen nagy utazók, elvégre ő maga sem imádja járkálni a földet mikor arra van szükség. Egy időben még azzal is megpróbálkozott a Mágustorony könyvtáraiban, hogy egy sétát gyorsító, vagy akár azt helyettesítő varázslatot keres ki a végtelen kötetek egyikéből. Természetesen nem járt sikerrel, de ez nem vette el a kedvétől arról az álmodozásról, hogy kifejlesszen egyet, mikor eléri azt a szintet. Csak nem lehet olyan nehéz...*
- Ami eléggé rágja a fejemet. - *kezdi, lassan mégiscsak elővevén egy újabb lapot* - Az a gondolkodásmód, és a vele való akarat, ami arra kell, hogy egy helyben éljetek ilyen sokáig. Egy egész felfedezetlen világ vár kint titeket jóval s rosszal, még ha valóban meg tudtok élni a fák között gond nélkül. Engem megőrjítene a gondolat, ha lenne egy megszabott hely, határ, amit nem léphetnék át, egész nap az agyamban pihenne a késztetés, hogy megtudjam, mi van a határon kívül. Gondolom, Luninarinak is lehettek hasonló ösztönei, ugye? Különben is, mi késztetett titeket az erdő elhagyására? Változtatás? Szükség?


1233. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-05-12 22:33:23
 ÚJ
>Intath Aldeis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1137
OOC üzenetek: 230

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//

*Szavai úgy néz ki gondolkodóba ejtették a lányt. Ami annyira nem lepi őt meg. Ezek bizony olyan dolgok amiket nehéz úgy átadni a másik nemnek, hogy megértsék a helyzet mibenlétét. Végül felnevet a másik és kíváncsiskodik. A hallott megjegyzésre vidáman felé néz a félkezű.*
-Valóban. Ha kintről a fák közül néznélek nem látszana.
*Válaszol viccel a viccre. Ha valamit könnyű felismerni a lányon az a naivitása. Ezért is tudta olyan könnyen ő is az ujja köré csavarni a félvért. Mosolyogva hallgatja annak a csevegését, majd a széken hátradőlve a plafont bámulva mesélni kezd.*
-Nálunk ez máshogy működik. Hogy is mondjam... Persze a matrózok közt kicsit más volt mert az sokkal zártabb és feszültebb, de voltak azért helyzetek. Nem tehettük meg, hogy mindenki hagyja az ilyen dolgokat és muszájból is feltörtek ezek a dolgok. Ami, után hozzám kerültek a nézeteltéréseiket megbeszélők. Akkor is ha én voltam az egyik. Höhöhö! Volt egy ork. Ki nem állhatott engem. Mikor már sokat voltunk a vízen volt, hogy csak összefutottunk a folyosón és ok nélkül egymásnak estünk. Nem volt jobb dolgunk. Persze a szárazföldön ha mondjuk megbicskáztak volna számíthattam volna rá és fordítva. Büdös barom. Mi nem úgy csináljuk mint a nők. Ha kijön valami akkor arra reagálunk és aszerint ahogy akkor érzünk. Nem gondoljuk meg a dolgot, nem nézzük az egész hátterét és eredtét, meg talán nem is létező eredetét... Ha pofán akarok köpni valakit vagy az arcába taposni akkor, azt teszem. Hogy abból majd békülés lesz-e vagy nem, majd kiderül. Míg meg ez meg nem történik addig marad az ilyen izé hangulat. Ebből megértetted mit jelent a férfi dolog? Nem hiszem.
*Vigyorog jót magában.*


1232. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-05-12 21:55:09
 ÚJ
>Luninari Heiphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//

*Alaposan mérlegeli magában a doki válaszát, amit a kérésére ad, és csak utána neveti el magát, mintha kissé lassan jutnának el a tudatáig a szavak, pedig ennek éppen az ellenkezője igaz. Szerencséjére nem felfogásának a sebességével van a baj, inkább csak szeret kicsit hosszabban mérlegelni, és több lehetőséget is fontolóra venni, mielőtt újra megszólalna, akkor legalábbis mindenképpen, amikor a mostanihoz hasonló fontosságú dologról beszélnek.
A válasz persze annyira nagyon jellemző Intre, nem is nagyon tudja eldönteni hirtelen, hogy megint csak viccel, vagy mindaz, amit mond nem több kényelmes kifogásnál, esetleg csak finom jelzésnél arra, hogy hanyagolják a témát. Lehet egyszerre akár mind a három is, vagy ezek különböző variációjú kombinációi. Egyikre sem merne nyugodt szívvel fogadni, valamiért azonban olyan érzése van, hogy Intath nem veszi igazán komolyan.*
- Férfi dolog, mi? Hát ez azért kicsit ködösen hangzik nekem. Mesélhetnél valamit erről. Tudom, hogy nem látszik rajtam, de nem sok tapasztalatom van a férfiakkal. *enged meg magának egy apróbb viccet ő is. Igazából azért van némi elképzelése arról, hogy milyenek lehetnek egymás között. Náluk is mindig ment a verseny odahaza, hogy ki ejti el a szebb, vagy nagyobb, vagy egyszerre szebb és nagyobb vadat, képzeli milyen lehet vadabb helyeken az élet, például egy hajón, ahol nincs Lau és ő, meg jó eséllyel más lány sem, aki sütne és főzne rájuk, így a szakácsművészetnek is a sózott sült hal a csúcsa.*
- Jó, azért van némi elképzelésem milyen lehet csupa férfi egymás között.
*Kis szünetet tart, miközben óvatosan felveszi Holdpihét, hogy vállára fektetve simogathassa őt.*
- De jó, én nem erőltetem a dolgot, ha nem szeretnéd. Csak lehet neked is kényelmesebb lenne, ha úgy élhetnél együtt vele, hogy tudod... mondjuk barátok vagytok. *teszi hozzá, azt pedig már csak magában, hogy; ~ Szegény Adoavernek pedig mindenképpen. ~
Na nem mintha annyira nagyon aggódna a fiúért. Tudja, hogy őt sem kell nagyon félteni, és minden bizonnyal nem fognak neki álmatlan éjszakákat okozni sem Intath nem mindig barátságos pillantásai, vagy pedig egy-egy barátságtalanabb megjegyzése sem.*
- A nagy összeboruláshoz pedig mi lenne szebb, mint egy ilyen szép ünnep? *mosolyog, vagy inkább vigyorog. Most ő az, aki ismét viccel, talán kicsit túlzásba is viszi, de az, hogy a mai napot nem kell az aktuális évszak miatti kesergéssel eltöltenie felvidította annyira, hogy képes legyen ilyesmire.
Bár erről nem tud, csak sejti, hogy így van, mindenesetre édesanyja nála is jobban érzi magát Adoaver társaságában, annak ellenére is, hogy a munkát láthatóan máshonnan fogják meg, nagyjából pont ellentétesen. Ő kezdetben inkább az egyszerű formákat igyekszik megrajzolni és kivágni, ráadásul kicsit siet is velük, csak utána fog a bonyolultabbak felé haladni, ha ezek jól sikerülnek. A dolgok túlbonyolítása és a pepecselés sokkal inkább Luninari szokása, nem az övé, aki határozottan szeret haladni, és nagy általánosságban tudja is, hogy mit akar.
Mégis van egy olyan pont a beszélgetésükben, ami őszintén meglepi. Most rajta van a zavarba jövetel sora, mivel viszont hasonló leplezésében már több évtizedes tapasztalattal rendelkezik, talán Adoaver észre sem veszi rajta ezt.
Épp azon van mindenesetre, hogy kicsit szabadkozni kezdjen. Páratlan történelmi és teológiai tudás, ami Arthenior templomával felér, miközben ő saját elképzelése szerint pusztán egy különleges, mégis egyszerű falu, hétköznapi papnője volt, szóval ez mindenképpen eléggé erős túlzás. Félő, hogy a mágustanonc valami olyasmit lát belé, ami egyszerűen nem ő.
Már-már ott tart, hogy magyarázkodni kezdjen, az ifjú ember következő szavain elneveti magát, szívből jövően és vidáman. Talán inkább kacag, nem is nevet, végül pedig egy nagyvonalú legyintéssel igyekszik is pontot tenni az egésznek a végére.*
- Ugyan, semmi gond, ilyesmi még csak fel sem merült bennem, hogy ez a koromra lett volna célzás. Különben is, tudom, hogy a koromhoz képest egész fiatalnak látszom. Meg aztán hát az öregedés is az élethez tartozik. Egy gyerek sem sértődhet meg azon, ha valaki azt mondja neki, hogy gyerek, nekem sem lenne okom, még akkor sem, ha valaki arra utalna, hogy nem vagyok már mai lány. De, ha jól sejtem, akkor felétek érzékenyebbek az ilyesmire. *mondja, mert ennyit a fiú reakciójából azért könnyedén kikövetkeztetett.
~ Csak tudnám, hogy miért. ~ teszi hozzá magában, és elkönyveli magában, hogy bármennyire is tapasztalt falubelijeihez képest akkor, hogyha emberekről van szó, sok mindent nem tudhat még róluk, és sokszor furcsák is a számára. Talán vannak olyan kulturális különbségek, amiket semmilyen tapasztalat és megismerés sem hidalhat át. Lehet még akkor is tudnának meglepetést okozni neki, ha annak idején együtt marad Luni apjával és terhesen követi őt Artheniorba, vagy valamelyik másik városba, vagy bárhová, ahová végül ment.
Bárhogy is, arca végül komoly lesz és tűnődő, miközben elgondolkodik azon, amit Adoaver még mond.*
- Nos, majdnem tökéletes feltételezés. *mondja végül.* Amikor Luni elindult Artheniorba, akkor egy barátomat meg kellett kérnem arra, hogy egy a távoli rokonoknak írt levéllel előzze meg őt. Ő volt, aki a legmesszebb ment, meg persze mi. Rajta kívül tényleg nem hagyta el senki a falut és környékét, legalábbis nem közelítette meg az erdő szélét sem, ha valami okból mégis, de szerintem nincs ebben semmi különös. Régen sem mi voltunk a legnagyobb világutazók. Végtére is, az erdőben minden megvan, ami az élethez kell, nincs túl sok ok elhagyni. A hagyományaink is oda kötnek bennünket, az erdő pedig jó sűrű tud lenni, egy nem túl nagy falu egészen könnyedén el tud rejtőzni benne. Ugyanakkor az elszigeteltség nem feltétlenül tesz bölccsé. Nekem inkább olyan érzésem van, hogy mi úgy maradtunk, ahogy voltunk, közben viszont az egész világ változott és fejlődött. De ez azt hiszem, valahol nézőpont kérdése.
*Jobban belegondolva tényleg érdekes kérdés ez. Az biztos, hogy megőriztek valami ősit és tisztát, de az is, hogy eközben elvesztettek valamit, ami az élethez legalább annyira fontos, a változást, ez által pedig talán a hozzá való alkalmazkodás képességét is. Bár, ami azt illeti, úgy érzi, hogy Luni is, és ő is egészen jól alkalmazkodtak eddig új életükhöz. Ettől még, néha, ahogyan most is, elég erősen kapja el a honvágy, még annak ellenére is, ha Szarvasligetet egyre inkább az otthonának érzi már ő is.*



1231. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-05-08 20:49:18
 ÚJ
>Adoaver Droverson avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 267
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//

*Egy-két dologban azért vitára lehet kelni Adoaverrel Intath-al kapcsolatban, de azért ő sem igyekezné elüldözni a doktort a ligetből. Ha más miatt nem is, hát a szakágából kevés megbízható ember és elf van, főleg a városon kívül, a fák közé zárva. Sokkal óvatosabban gyakorlatozna tűzigéivel nélküle. Luninari merész kijelentésére a piócák etetésével kapcsolatban, Adoaver minden tőle telhetőt megtesz hogy ne képzelje el magában a felhangzott képet, sikertelenül. Az ifjú mágusnak el kell fordulnia a párostól egy pár másodpercre, hogy helyrepofozza magát.* ~ Ezt még az elf sem mondaná ki hangosan... ~ *A leány naivitása egyszer még valóban bajba fogja hozni őket, arra már készül. És a lovakról? Őszintén? Megkóstolná a lóhúst.
Ugyan belül reménykedik benne, hogy Callipeya nem őt átkarolva vezeti végig a folyosón, mert továbbra sem fog tudni mit csinálni azon kívül, hogy bugyután mosolyog, annak azért örül, hogy ennyire meg lett kedvelve. Linanechben modernebbek a történelmi leckék az ízlésénél, még a hely zömét kitevő elfeknél is, úgyhogy az ősi helyek és legendák nagy felfrissülés lenne számára. Na meg a volt papnő társaságával így nem fog elkezdeni magában motyogni az unalomtól.
Így aztán a konyhából a nappaliba, a férfiú pedig izgágán mozgatja az asztalokat és megy egy kört is az ollókért. Mikor leül, és Luninari édesanyja mesélni kezd, leheletét visszafogva figyel. Keze magától kezdi el rajzolni az első csillagos ábrát, de nem azt a szokásos ötágú formát, amit minden kölök tud. Nem, ő annál sokkal nagyobbat ugrik: kísérleteket tesz arra, hogy a lehető legpontosabban lapra tudja vésni azokat a kékes villogásokat, amikben az éjjeli sötétség leple alatt szájtátva gyönyörködött régen: halomnyi ágak, hosszabbak és rövidebbek pozícióhoz mérve. Hosszú és precizitást igénylő munka, nem is fog elsőre sikerülni.*
- Szent föld... *Ismétli el halkan. Akárcsak a lapokon. Szent törvények. Határszentség. Kasztjogok. Nagyon réginek és nagyon messzinek érzi ezt a történetet, így Callipeyát egy elmúlt korszak ereklyénként is kezdi látni.*
- Van egy olyan sejtésem. - *Jegyzi meg halkan.* - Hogy az ön fejében lévő történelmi és teológiai tudás értéke felérhet Arthenior egész templomával. *Egy pár másodpercnek el kell telnie, míg agya eljut a jelenig, és felfogja, mit is mondott.* - De nem a korára utalok ezalatt! *Rázza a fejét szinte pánikszerűen, feltéve kezét.* - Csak ha igaz amit mondott, akkor annak a "Szent Földnek" egy üres helynek, egy felfedezetlen pontnak kéne lennie e világnak térképein, de még csak írásos formában sem lehetne vele találkozni. Egy ősi elf törzs, elzárkózva a történelem hullámaitól. Ön, Callipeya, egy élő, járkáló, felbecsülhetetlen kincstár. Hihetetlen. *Szünetet tart, hogy összeszedje gondolatait.* - Jól tippelem, ha azt feltételezem hogy önökön kívül más nem lépte túl ezt a vörös vonalat még ebben a korban? *Itt ismét elhalkul, mert figyelme félkész rajza felé irányul. Szemöldöke összefolyik, és a jól megkezdett csillagot félbehagyva átfordítja a papírt, és újra nekikezd.*


1230. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-05-05 15:44:37
 ÚJ
>Intath Aldeis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1137
OOC üzenetek: 230

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//

*Ha tudná, hogy miket gondolnak mi folyik közte és kedvenc nyuszilánya közt akkor jót kacagna a dolgon. A doki ugyanis abban biztos, hogy ha ő bármi olyat akart volna a lánytól már rég el tudta volna csábítani. És nem azért mert könnyű dolga lett volna vele hanem mert róla van szó. Egy szüzességi fogadalmat tett papnőt is ágyba tudna csalni ha akarná. De ebbe felesleges is belegondolni. Az ő bókjai Luninari felé ártatlanok és ahogy észrevette a lány is annak tartja. Csak barátok. Ennél több neki nem is kell. Arra, hogy nélküle unalmasabb lenne a liget csak mosolyog. Ő is tisztában van vele. Ha úgy alakul, hogy kidobják vagy menekülnie kell majd innen akkor emlegetni fogják a helyiek az biztos. Piócás és lovas megjegyzése elérte a célját. Sikerült megnevettetnie a lányt. A tintanyaló lelép a nyuszimamával akin a doki valahogy még nem igazán tudott kiigazodni. Nem tudja eldönteni, hogy most akarja, hogy utánuk menjen vagy ne. Nem gondolja túl a dolgot. Marad a helyén. A csendet a félvér töri meg. Vitathatnák, hogy jogos-e a kérés. Int szerint nem. Viszont nyugodtan, magyarázón válaszol.*
-Ez amolyan férfi ügy. Hidd el jobb nem bolygatni. Csak rosszabb lenne. Talán majd egy nap lerendezzük a dolgot, de nem hiszem, hogy ma.
~Ahhoz nem elég tökös amúgy se.~


1229. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-05-04 18:46:46
 ÚJ
>Luninari Heiphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

//Miután minden egy kicsit másképpen alakult, mint ahogyan eredetileg tervezve volt//
//Zárás//

*Szinte el sem hiszi, de végre itt van újra. Bár nem volt túl sokáig távol, Szarvasligetnek valahogyan az az egyik tulajdonsága a sok közül, hogy visszatérve mindig úgy érzi, hogy sokáig nem volt itt, sokkal több ideig, mint amennyi idő egy távollétre feltétlenül indokolt lett volna.
Még akkor is, ha pontosan tudja, hogy ez nem így van. Eddig minden egyes esetben a lehető legvállalhatóbb okokkal hagyta itt élete első, igazi otthonát, mostani útjára pedig mindez hatványozottan igaz. Biztos benne, hogy mindenki örülni fog mindannak, amit a városból maguknak magával hozott, kivéve kedvenc dokiját, aki nyilván nem lesz elragadtatva tőle, hogy a valóban szükséges mindenféleségek mellé saját magát is meglepte egy szamárral és egy kismacskával. Előbbi viszont kényelmesebbé tette számára a hazautat, mivel az út majd kétharmadát már az ő hátán tette meg, a cica pedig nem sok vizet zavart eddig, mert az útnak legkevesebb a felét teljesen nyugodtan átadta a neki előre elkészített kosárban. Ébredés után énekelte csak el neki, de azért főleg persze magának a dalt a katicáról és az álmosan mosakodó kismacskáról, ami eszébe jutott. Erre mondjuk kicsit mintha furcsán nézett volna rá, de különösebb ellenkezésnek, vagy ellenszenvnek még mindig nem adta a jelét, szóval, ha minden jól megy, liget életét sem fogja fenekestől felforgatni.
Ha pedig esetleg kicsit mégis, talán Int sem lesz miatta kifejezetten mérges, mert nyilván majd kárpótolja őt, amit neki hozott ajándékba. Kiderül majd hamarosan, de azért nem aggódik különösebben emiatt.*

//(Haza)érkezvén//
//Elf fül//

*Most, hogy tényleg végre itt van, olyan, szinte tényleg teljesen olyan, mintha el sem ment volna innen. Vagy sokkal inkább, mintha legutóbbi hazatérésének emlékei ismétlődnének, éppen csak most mások állnak az ajtó előtt, akkor amikor bizonytalan, vagy pusztán furcsa helyekről tér vissza az otthon tóval, tűzrakóval, biztonsággal kecsegtető melegségébe. És most, így elsőre, ránézésre, hála bármiféle elemnek, vagy lénynek, aminek, vagy akinek hálás lehet lenni, nincs itt senki sem, aki halott, vagy hamarosan az lesz. Mit kívánhatna ennél többet hirtelen?
Mondjuk a két jövevény, akit először messziről, majd egyre közelebbről lát a bejárati ajtó felé menni, majd ott megállni, persze más, mint ő. Gyalog vannak, meg egyedül. Hozzájuk képest ő viccesen nézhet ki, mintha a világ másik végéről jött volna, pedig csak Artheniorba ment és onnan jött, hogy feltöltse Szarvasliget kissé már kifogyóban lévő készleteit.
Aztán meg nem is saját két lábán jön, hanem egy szamár hátán ül, saját hátán többek között két plüssnyúlnak otthont adó zsákkal, kezében kosárral, amiből fehér kismacska bámul, vagy inkább nézelődik apró és okos szemeivel kifelé óvatosan, érdeklődően, álmosan, bár ez minden bizonnyal távolabbról nem látszik. Még az is könnyen lehet, hogy csak ő beszél bele a kinyújtott tenyérnyinél szinte alig nagyobb állat szemeibe mindenféle értelmes, civilizációt teremtő lényekre jellemző érzelmeket és reakciókat. Ki tudja mit nézhet maga előtt egy szokásos környezetétől nem túl rég elszakított macska? Nyilván csak ő maga.
Mellettük közben liget közös lova poroszkál egy jól megpakolt kordét húzva maga után engedelmes unottsággal, de szerinte valahogyan mégis vidámabban, mint eddig. Nyilván ő is örül, hogy végre hazatérhet, a szokásos istállóba, amit kecskékkel, tyúkokkal, nem pedig egy fura, púpos, tevének nevezett jószággal kell megosztania.
Amikor így együtt viszonylag elérhető távolságba ér, látja nyílni az ajtót, és megjelenni Intet azonnal és ösztönösen is fülig ér a szája, miközben integetni kezd.*
- Int! *kiáltja nyilván teljesen feleslegesen a "megjöttem" helyett, aztán óvatosan le is száll a szamárról, amin eddig ült. Eddig az volt a "nagy terv" hogy megkéri a dokit, vagy valakit az itthoniak közül, hogy segítsenek neki bepakolni a kamrába aztán meg az istállóba, vagy inkább fordított sorrendben, de ahogy nézi, lehet, hogy erre egyelőre nem fog sor kerülni. Többek között azért mert nem csak ők ketten vannak itt, ő pedig utoljára érkezett.
Ha pedig valaki még a dokin kívül felé néz, akkor feléje is igyekszik egyszerűen barátságos arcot vágni, nem nagyon sietni és nem is nagyon zavarni.
Bár miért is ne lenne, kíváncsi arra, hogy ki kicsoda, hogyan, miért is miért került ide, leginkább még mindig saját hazatérése öröme az, ami lefoglalja.
Int és a többiek addig biztosan elfoglalják majd magukat addig ameddig ő is végre a bejáratig ér.*



1228. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-05-03 17:38:25
 ÚJ
>Fänrírion Scir'x avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 12

Játékstílus: Vakmerő

//Elf fül//
//Érkezvén//

*Mintha csak a kopogásra érkezne válasz, valaki megszólítja. Azonban a hang kívülről jön, nem belülről. Oldalra fordul, egy elf hölgy áll mellette. Közeledtét nem vette észre. Akár meg is lephették volna egy támadással, annyira el volt foglalva fülének fájdalmával.*
- Eszem hol van...
*Dorgálja magát, fogai közt mormolva. Majd észbe kap, hogy ez mégiscsak udvariatlan.*
- Bocsáss meg, adjon Eeyr szép napot! A doktor itt van, legalábbis nekem ezt mondták.
*Alig fejezi be mondatát, az ajtó kinyílik. Megviseltnek látszó elf köszönti őket. Azonnal feltűnik, hogy fél kezét elvette a balsors, de Rírion kerüli a bámulást.*
- Jó napot! Egy orvos hírét vettük mindketten, aki itt lakik. Őt keressük.
*Felel a másik nevében is, bár alig tíz másodperce "ismeri". Még a nevét sem tudja, egyelőre. De vajon éppen az orvos nyitott ajtót, vagy más? Ő lenne az, vagy mögötte az óriás? Vagy egyikük sem?
~ Orvos fél karral? Miért ne? Nekem kettő van, mégsem gyógyíthatom meg velük a fülem. ~ szalad át gondolataiban.*
- Fänrírion Scir'x vagyok, Lihanechből. Segítségre van szükségem.
*Folytatja, majd elhallgat, hogy a hölgy is elmondhassa, mit szeretne.*


1227. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-05-02 22:03:54
 ÚJ
>Luninari Heiphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//

*Intath természetesen nem hagyja ki a már-már szokásos bókot, ami pedig neki szintén elég természetesen, de megint határozottan jól esik. Még akkor is, ha néha nehéz ilyen téren komolyan venni az elfet, de hát, ha csak fele igaz annak, amit mond, már az nagyon kedvező rá nézve. Biztos benne, hogy minden más lány is szereti azt hallani magáról, hogy bájos, még akkor is, ha Int ezúttal nyilván nem csak rá gondolt, hanem Laura, és talán az édesanyjára is, akik szintén szoktak főzni és sütni, ráadásul elég finom mindenféléket.
Ennek hatására viszont rögtön el is gondolkodik újra azon, hogy mit kéne felvennie estére, hogy még szebb legyen, de elég rövid gondolatban való szekrényben válogatás után sárga ruhája mellett dönt. Ha valami, hát éppen a ragyogó, sárga szín szimbolizálja, a visszatérni készülő, meleget adó napot, és a sárga egyébként is legalább annyira vidám szín, mint amennyire ő szeretne ma vidám lenni. Nairadának igaza volt, nem járkálhat csak feketében és komor, vagy éppen komolyságot sugárzó ruhákban egész életében.
Ami pedig Int többi szavát illeti, határozottan megkönnyebbül.*
- Na, ezt örömmel hallom. Elég üres lenne nélküled liget, és félek tőle, hogy sokkal unalmasabb is.
*Komolyan gondolja amit mond, remélve, hogy Adoaver nem veszi rossz néven, hogy kicsit Intathnak hízeleg. De hát, ha valamit a fiú is elismerhet, akár kedveli az elfet, akár nem, hogy nélküle tényleg unalmasabb hely lenne Szarvasliget.
Remek példa erre mostani megjegyzése is. A doki szerencséje, hogy pontosan tudja, hogy csak viccel, bár jobban belegondolva, abban azért biztos, hogy felőle tényleg levághatják Kormoskát. Viszont mivel Int legalább annyira ismeri őt, mint ő is őt, nyilván azt is tudja, hogy ilyesmiről szó sem lehet, amit következő szavaival persze meg is erősít.*
- Hát, nem vágyom ilyesmire, de inkább etetném magamat a piócáiddal, mint hogy szegény Kormoskát levágjuk. Olyan kis szelíd, félénk és aranyos. Az egyetlen ló, akitől még én sem félek. Ha feltétlenül lóhús kell, egyszerűbb hozni a piacról. Amúgy pedig nem árt vigyázni. Még, hogy egy fenékkel két lovat megülni! *neveti el magát.* Egyet is veszélyes.
*Ezzel a maga részéről ennyiben is hagyja a témát. Nyilván nem újdonság Intnek, hogy fél a lovaktól, és szerinte nincs is ebben a világon semmi különös. Mások a kígyóktól, a bogaraktól, vagy a békáktól félnek. Van, aki a kutyáktól, van, aki a vihartól, sőt, biztos, hogy minden létező dologtól van legalább egyvalaki, a világon, aki retteg. Neki a lovak jutottak.
Édesanyja is régóta tudja róla ezt, így nem lepi meg a megjegyzése, nem is foglalkozik vele. Szórakoztatja Intath és a lánya évődése, ahogyan az egész kis társaságban meglévő apró, alig érzékelhető kis vonzalmak és feszültségek szintén ezt teszik. Utóbbiból valamit nyilván még Luni is érez, nem, hogy ő, aki minden bizonnyal több évig volt papnő, mint ahány éves Adoaver most lehet.
Most egyszerűen csak örül annak, hogy Int találónak találja a hasonlatát, amúgy a maga részéről nem erőltet semmit. Ha már éppen az előbb mondta, hogy az élet inkább a szélhez hasonlít egy tó helyett, akkor most is egyszerűen csak hagyja, hogy sodorja. Éppen csak annyit csinál, hogy gyengéden maga után húzza az ifjú embert a másik szobába, ha hagyja, illetve mosolyogva hátrasandít a doktorra, hogy követi-e őket.
Aztán leül, először felrajzol néhányat a korábban már megbeszélt minták közül. Mivel mégiscsak anya, most már papnői hivatás nélkül "főállásban" is, ezért természetesen Luni holdacskáit rajzolja meg és kezdi el kivagdosni először.*
- Ahonnan mi jöttünk Lunival elég titokzatos hely. Úgy értem, szeret megbújni az erdő mélyén a fák között. *meséli közben kicsit szórakozottan a fiúnak.* Az ott élők sem az idegeneket nem szeretik különösebben, ha néha arra vetődnek, sem ők maguk nem szeretik elhagyni az erdőnek azt a területét, amit szent földnek tartanak. A határt a vörös festékkel megfestett tilalomfák törzsei jelzik. Azon túl még a vadakat sem követik. Ha el akarod hagyni a faluhoz tartozó erdőt, mindenféle szertartást kell elvégezni előtte. Nekem egykori papnőként egyszerű dolgom volt ezzel, így a földijeimhez képest Luni és én elég sokat utazgattunk, amikor ő még kislány volt. Igaz a városokat elkerültük. De hét végül Luni eljutott Artheniorba, többször is.
*Egyelőre csak ennyit mond. Nem akar túl sok mindent egyszerre Adoaverre zúdítani, inkább arra kíváncsi, hogy az ifjú mágus mire kíváncsi. Tudja, hogy Luninari nagyon kedveli őt, ezért szívesen megismerné jobban, márpedig sokat elárulnak bárkiről az általa feltett kérdések.
Lánya eközben egészen vidáman kavargatja tovább a kis lángon nyugalomban elfővögető levest, kérdően nézve Intre.*
- Akkor nem mész velük? Nem mintha zavarnál, sőt, örülök, ha itt vagy. Csak... legalább ma, lehetnél kicsit kedvesebb Adoaverrel szerintem. Hidd el, kedves fiú, és nagyon okos. Biztosan te is meg tudnád kedvelni.
*Reméli ezzel nem kér sokat. De hát miért is ne kérhetne ennyit pont ma? Viszont azt is belátja, hogy ami nem megy, azt nem feltétlenül kell erőltetni. Van valami édesanyja és Lau utáni kedvenc elfje, és elsőszámú kedvenc embere jellemében, amire nincsen jobb kifejezése, de valahogy és valamiért üti egymást, éppen csak nem tudja megfogalmazni magának, hogy mi az. Viszont éppen ezért lenne vicces szerinte, ha képesek lennének egymáshoz legalább néhány kedves szót szólni. Pontosabban ezért is.
Egyelőre nem adja fel a reményt, bár nem lát rá túl sok esélyt, hogy pont ma lesz a napja, ahogyan ők ketten összebarátkoznak és megkedvelik egymást, de hát az előttük álló nap még minden bizonnyal igen bizonnyal hosszú. Reméli, hogy az.*



1226. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-05-02 21:07:40
 ÚJ
>Intath Aldeis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1137
OOC üzenetek: 230

Játékstílus: Megfontolt

//Elf fül//

*Nagyon komoly témák kerülnek szóba. Mi lenne ha a másiknak lólába nőne. Ami, látszólag vagy nem érdekli az óriást, vagy csak neki is egyértelmű, hogy az elf hülyeségeket beszél. Harag nincs belőle, a dokinak meg annyi esze van, hogy hagyja elterelni a témát. Így jutnak el ahhoz a szinte filozófiai gondolatig, hogy vajon mi történne ha egy varázsital hatására akár ő maguk döbbennének rá, hogy nem többek mint Morw szamara. Persze jobban ezt nem fejtik ki. Azért is mert kopogás hallatszik fentről. Az elf füleket meg tényleg nem szabad lebecsülni. Ritkán csalják meg Intet. Most is bólint a másik kérdésére. Azt, az ötletet se veti el, hogy nézzék meg. A veszélyt ő is érzékeli. Ezért is szúrja a tőrét a háthoz az övébe. Természetesen előre megy és az ajtóig meg se áll. Látszólag teljesen nyugodtan nyitja, azt ki. Bár ki is idegeskedne egy óriással a háta mögött. Egyébként a megszokott ápoltságára a mostani megjelenése nem utal. Inge gyűrött, haja kócos, szemei alatt fáradt karikák és majd egy hete kerülte a fürdést. A két vendég láttán előbb felvonja a szemöldökét, majd barátságosan elmosolyodik.*
-Szép napot! Miben segíthetek?


1225. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-05-02 19:31:00
 ÚJ
>Morwon Loree Dedion avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1415

Játékstílus: Vakmerő

//Elf fül//

* Legyint az elf már-már gyanúsan részletes beszámolójára a varázsmérgeket illetően. Persze, mint minden valamire való óriásnak, neki is megvannak a félelmei vagy legalábbis fenntartásai a varázslókkal szemben – most azonban nem akar gyengének tűnni a másik előtt. Viszont azt megjegyzi, hogy innentől nemcsak a varangyokkal teli helyeket, hanem a lólábú embereket is kerülni fogja, ha teheti. Varanggyá változni még mindig rosszabb, de ahogy Intath is említette, az sem szerepel a tervei között, hogy saját magát patkoltassa.
Még egyszer ellenőrzi, hogy az összes varázsitalt eltette-e. Azt nem tudhatja, hogy a keverés során mennyi ital "veszett kárba", így ha az elf át is verte néhány üveggel, az neki már nem fog fájni, hiszen a számolás sem az erőssége.
A másik témában szintén ő az, aki csak a kérdéseket teszi fel, aztán hallgat, mintha értené, mit beszél a másik. Ami azt illeti, ezúttal érti is, de csak részben. A lényeg azonban tiszta: attól még, hogy valaki okos, nem biztos, hogy tud beszélni. Ez valószínűleg fordítva is igaz, de ilyen mélyen már nincs lehetőségük belemélyedni a filozolásba, mert valaki dörömböl az ajtón. *
– Hallod eztet? * Teszi fel az egyértelmű kérdést, hiszen a doki füleivel nem lenne csoda, ha már azt is meghallotta volna, amikor odakint még csak a kezét emelte az ajtózörgetéshez. Mutatóujjával felmutat, hiszen lent vannak a pincében. *
– Nézzük meg, ki az! * Ezt javasolja végül és el is indul felfelé, de aztán előreengedi az elfet, hiszen mégiscsak ő a házigazda, hadd nyisson ő ajtót. Morwon majd hátulról figyel, hogyha rablók dörömbölnének, akkor legyen ideje előkapni a hosszúkardját és lekaszabolni néhányat. Közben azon jár az agya, hogy vajon hogyan viselné Pajtás a tényt, hogy ő csak egy málhás öszvér, ha egyszer olyan okos lenne, hogy ezt megértené. Egyre kevésbé biztos benne, hogy jó ötlet lenne megitatni vele egyet a kék varázsitalok közül. *


1224. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-05-01 07:33:49
 ÚJ
>Hildewonna Firassyen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Érkezvén//
//Elf fül//

*Az út hosszú volt. De még milyen hosszú gyalogszerrel. De túl gyors és váratlan volt az indulása ahhoz, hogy rendesen fel tudjon készülni. Így se ló, se elég élelem nem segítette a haladásban. Persze megoldotta időnként azzal, hogy bekéredzkedett házakhoz, kapott helyet istállókban, ehetett és ihatott, időnként az út egy részén még fuvara is akadt, de ezek mind-mind aranyba kerültek, így az erszénye alig-alig zörög már. De megérte, mert úgy néz ki, hogy jó helyen jár. Persze, ha megfelelően követte az útbaigazításokat. Ami viszont elég kérdéses, mert abban sem biztos, hogy a doktor nevére jól emlékszik, akihez éppen érkezett. Bejelentés nélkül természetesen, így még az sem kizárt, hogy ha megérkezett, akkor már távozóra is foghatja.*
~ Ne legyél ilyen pesszimista. ~
*Szól a belső hang, de a vöröske csak egy hosszú sóhajjal igyekszik megszabadulni az aggodalmától. Ami ennek ellenére csak nőtön nő, amikor megpillantja az épületet. Hunyorog hogy jobban ráfókuszáljon a dolgokra, ennek hála még a szíve is hevesebben kezd kalapálni az izgalomtól, amikor megpillant egy alakot az ajtó előtt. Még lépteit is lefékezi, s egy jó nagy levegőt vesz, amit aztán lassan fúj ki. Az izgalom nem sokkal hagy alább, de legalább már nem hallja szíve dübörgését a füleiből.
Amikor kicsit összeszedi magát újra megindítja lépteit egyenesen az alakot véve célba.
Az utolsó pár méternél ám újból tovaszáll a bátorság, így az ajkát harapdálva teszi meg lassan az utolsó pár lépést.
Az ismeretlen férfi mögött megállva vár egy lélegzetvételnyi időt, majd a torkát megköszörülve szorít a vállán lógó tarisznya pántjára.*
- Eeee... elnézést, jó helyen járok?
*Motyogja halkan, kissé remegő hangon. Még szemeivel is mindenfelé nézelődik, csak éppen a férfit nem veszi már célba velük. Közben eszébe jut, hogy a másik nem igazán értheti, hogy mit gondol ő jó helynek, így muszáj tovább magyaráznia, hogy mit és kit keres ő pontosan. Ami elég kellemetlen abból a szempontból, hogy az idegességtől teljesen elfelejtette a doki nevét.*
- Aaaa... A doktort keresem.
*Adja fel végül sóhajtva, miközben szemeivel megragad a faajtót bámulva.*


1223. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-04-28 00:40:48
 ÚJ
>Fänrírion Scir'x avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 12

Játékstílus: Vakmerő

//Elf fül//

*Mire eléri Szarvasligetet, százszor inkább vívna meg újra a pókokkal, minthogy elviselje fülének fájdalmát. Azonban Rírion is sok mindent kiállt már. Erőt vesz magán és kulturáltan közelíti meg az U alakú épületet. Zörget a faajtón, majd vár türelmesen. Minden pillanat hosszú, de akkor sem fog folyamatos zörgetésbe vagy heves vircsaftba kezdeni.
~ Ez nem vészhelyzet. Ha véreznék, az volna vészhelyzet. Akkor ordítanék is ~ Így tudatosítja magában a szituációt. Amíg várakozik, próbálja elképzelni, mi várhat rá, ami enyhülést hozhat. Utoljára kisgyermekként szenvedett meg hasonló mértékű fülgyulladást, de annak kezeléséről már nem sok emléke van.
Mintha mozgolódást hallana odabentről, felcsillan a remény. Viszont rá kell jönnie, hogy képzelete állat hangokat ruházott fel léptek zajával.
~ Eeyr adj erőt!~ Kéri a jóságos istennőt. Ép fülével tovább fülel, hátha mégis léptek zaja hallatszik bentről.*


1222. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-04-26 22:07:49
 ÚJ
>Adoaver Droverson avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 267
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//

*Rövid szó esik Laurentitiáról, akivel, bár szerinte önmaga már egy megfontolandó ideje van a ligetben, még nem volt szerencséje találkozni. Talán nagy utazós. Roppant kíváncsi, hogy élőben milyen személyiség is ő, főleg mert fontos. És ha még kalácsot is süt, az egy tökéletes ráadás. Mindeközben tanúja Luninari és Intath többszörös csipkelődésének (esetleg flörtölési kísérletnek, nem tudja hogy a jó doktort egy tüzes kézzel vágná néha meg, vagy egy udvarlási útmutatóval), ami alkalmakkor néha úgy érzi, rossz helyen van rossz időben. Legalább Callipeyán tisztán eligazolódik, aki, mikor a bölcsesség szavai után, amiben most elveszve boncolgatni kezdi azt az ifjú az elméjében, átkarolja, Adoaver picit meglepődik, de hamar kapcsol.*
- Én jobban örülök, hogy nem veszed a kérdéseimet zavarásnak. *Bólint egy széles mosollyal. Keményen lett arra tanítva még városában, hogy ilyen szituációkban hagyja a kezdeményező felet megállapítani, mennyi az elég, hacsak nem igyekeznek mindeközben egy éles tárgyat küldeni hasa tájéka felé. De még akkor is csak udvariasan léphet félre.
De ha még ezen az ünnepi napon el akarnak készülni az előkészületekkel, mozogniuk kéne: ezzel a kialakítással kezdenek neki, vagy még kell egy kis csiszolgatás? Bárhogy is alakuljon, ő az üres papírokkal és a gyorsan előkeríthető ollókkal készen áll egy kis monoton figurakészítésre... csak Intath-tal nem. Teysusra, azt még mit nem. Csak nehogy Luninari valami jóakaratból megpróbálja közelebb hozni őket egymáshoz, mert nem lesz elég ereje nemet mondani.*


1221. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-04-20 15:42:53
 ÚJ
>Intath Aldeis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1137
OOC üzenetek: 230

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//

*Az elf lány játékos fenyegetésén jót mosolyog.*
-Ne aggódj Luninari kedves, nem is tudnék itt hagyni egy olyan helyet ahol ilyen bájos kukták finomabbnál, finomabb főztökkel várnak.
*Ő nem érzi érzelmi zsarolásnak ezt. Bár ha az volna, bizonyára azon se sértődne meg. A naiv félvér lehet elfelejtette már vagy a doki elfelejtette vele, hogy annak idején ő hagyott két védtelen lányt visszamenni a városba és eszébe se volt, felajánlani a kíséretét számukra. Nem egyszerű őt olyasmire rávenni amit nem akar vagy nem áll érdekében. A következő szavakra elhúzza a száját.*
-Felőlem akár le is vághatjátok. Amúgy ne gondold, hogy én ne tudnék egy fenékkel két lovat megülni.
*Egy fáradt szójáték. Mindig szerette ezeket. A fiúk említésén fennakad kicsit mert nem esik le, hogy neki milyen fiai lennének. Ha a lány nem segíti ki akkor csak lassan érti meg.*
-A piócák? Ja őket vinném magammal. Munkaeszközök. Amúgy téged ennének. Tudod vérivók.
*A főnökség kérdése is le lesz tudva. A doki számára a lényeges, hogy nem a tintanyaló az. Ezzel ő már elégedett. Laurentitia távollétével ő is egyet ért, hogy szomorú. Főleg mikor a süteményei és a kalácsai jönnek szóba. Nyuszimama is közbeszól. Az elf inkább úgy értelmezi az elhangzottakat, hogy fiatalon az ember csak hajt előre és nem veszi észre, azt se ha ugyan azokat a köröket futja le, de bölcsebben belátja, hogy alkalmazkodni kell a világhoz és így tudjuk igazán érvényesíteni rajta az akaratunkat.*
-Találó hasonlat.
*Ismeri el. Az ajánlata, hogy ő is vagdosni fog, ő úgy érzi nem nyerte el a tintanyaló tetszését. Ez nem lepi meg. A következő szavak viszont igen. Eddig egy halvány flörtöcskét pont, hogy Luninari irányába érzett a pofátlan fickótól. Most meg már anyuci? Hát semmi se elég? Azt, a nőt mindenesetre nem féltené a doki. Hogy belelásson-e valamit abba az összekarolásba ő se tudja eldönteni. Nyuszimamát annyira nem ismeri. Ő mindenesetre hátra marad. Bár a hangulata egy kicsit jobb, de még így is érzi a reggeli rosszkedvét. Így csak szótlanul néz a lányra vagy maga elé.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1353-1372