Külső területek - Szarvasliget
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 60 (1181. - 1200. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1360-1379
1200. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-01-25 19:53:42
Üzenet elküldve: 2023-01-25 19:53:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Igencsak jól esett neki, hogy időszakonként űzött hobbijáról beszélhetett, az meg pláne, hogy érdeklődő társaság is akadt hozzá. És bár hencegés nélkül elismeri gazdag származását, azért hogy az óriás horoszkópot az ő tulajdonának állapítják meg, az már egyenesen túlzás lenne.*
- Ó, nem nekem van, nem-nem. Ez az eszköz a városi hivatal tulajdona, semmi személy nem mondhatja magát egyedüli gazdájának. Még ritka használatához is engedély kell, értéke majdhogynem felbecsülhetetlen. Ami nem is furcsa, tekintve hogy felépítése évekbe, és egy megmérhetetlen aranytengerbe telt, minden nép elvégezte ott a dolgát. Ha minden igaz, most a Stúdium alsó raktárai egyikében szedi a port.
*Falvakat és erdőket hall megerősítésként az egykori papnőtől, valamint a merész kijelentést, hogy az ő történelmiük ül a sáv első végén. Tekintve az elf élettartalom felháborító hosszát, és hogy már azelőtt is Lanawinban rótták a szelídítetlen vadont, mielőtt ember a félszigetet meglelte volna meggyötört hajóival, nem mondhatja azonnal túlzásnak. Bár ha a többi régi népet, törpét vagy óriást kérdezne meg... ebbe jobb, ha nem gondol bele túl sokat.*
- Vadhús, az megmondom, nem hangzik rossz választásnak. *Mind kultúrális, mind gasztronómiai szempontból. Ahogy a húsleves sem. És a forralt borral már ő is ismerős, igaz, sokkal szerényebb mértékben és az udvari etikettek zavaros rendszerének köszönhetően inkább kényszeredettségből jutott az ajkai közé, mint saját döntésből. De megpróbálja túltenni magát rajta.
És hogy ők tervezzék el az ünnepet, alkossanak újat? Ez nagy felelősség, amit Adoavernek vékony kezeibe adtak, és az első pillanatokban nem is nagyon jut eszébe semmi említésre méltó ötlet. És ahogy hallja, Intathnak sem. Állát kezében tartva töri a fejét. Náluk az étkezésen, a pihenésen és az esti csillagnézésen kívül nem volt sokkalta másabb a nap unalmasabb testvéreinél. Akkkor ahelyett, hogy ahhoz hasonlóvá gyúrná ezt, talán azt kéne kitalálni, mi hiányzott onnan.*
- ...Díszek. *Megvan.* - Ki lehetne díszíteni a Szarvasliget fontosabb szobáit mindenféle csicsás dolgokkal, ami feldobja az unalom-űzött vendég és lakó hangulatát. Várjunk, nem: olyan dolgokat használhatnánk dísznek, ami minket jelképez! Vagy a mi múltainkhoz vezethető vissza! Fák, növények, hajók, vizek és... csillag! Ez az! *Gyermeki fény keletkezik szemeiben, és izgatottan a jelenlévőkhöz fordul.* - Nem vagyunk Linahechben, de azzal is megleszünk, amink van! A konyhának, nappalinak, előszobának és lépcsőnek a falait és környékeit papírból kivágott formákkal és kúszónövényekkel és virágokkal ki tudjuk díszíteni! Valamint mivel amúgy is a nap vagy fény ünnepe van, több fényt is helyezhetünk a nagyobb szobákba; el kell gondolkodnom hogy fáklyákon kívül mit tudunk tenni, de már megvannak az alapok! Mit szóltok hozzá?
//Surran az őz, szökell halkan//
*Igencsak jól esett neki, hogy időszakonként űzött hobbijáról beszélhetett, az meg pláne, hogy érdeklődő társaság is akadt hozzá. És bár hencegés nélkül elismeri gazdag származását, azért hogy az óriás horoszkópot az ő tulajdonának állapítják meg, az már egyenesen túlzás lenne.*
- Ó, nem nekem van, nem-nem. Ez az eszköz a városi hivatal tulajdona, semmi személy nem mondhatja magát egyedüli gazdájának. Még ritka használatához is engedély kell, értéke majdhogynem felbecsülhetetlen. Ami nem is furcsa, tekintve hogy felépítése évekbe, és egy megmérhetetlen aranytengerbe telt, minden nép elvégezte ott a dolgát. Ha minden igaz, most a Stúdium alsó raktárai egyikében szedi a port.
*Falvakat és erdőket hall megerősítésként az egykori papnőtől, valamint a merész kijelentést, hogy az ő történelmiük ül a sáv első végén. Tekintve az elf élettartalom felháborító hosszát, és hogy már azelőtt is Lanawinban rótták a szelídítetlen vadont, mielőtt ember a félszigetet meglelte volna meggyötört hajóival, nem mondhatja azonnal túlzásnak. Bár ha a többi régi népet, törpét vagy óriást kérdezne meg... ebbe jobb, ha nem gondol bele túl sokat.*
- Vadhús, az megmondom, nem hangzik rossz választásnak. *Mind kultúrális, mind gasztronómiai szempontból. Ahogy a húsleves sem. És a forralt borral már ő is ismerős, igaz, sokkal szerényebb mértékben és az udvari etikettek zavaros rendszerének köszönhetően inkább kényszeredettségből jutott az ajkai közé, mint saját döntésből. De megpróbálja túltenni magát rajta.
És hogy ők tervezzék el az ünnepet, alkossanak újat? Ez nagy felelősség, amit Adoavernek vékony kezeibe adtak, és az első pillanatokban nem is nagyon jut eszébe semmi említésre méltó ötlet. És ahogy hallja, Intathnak sem. Állát kezében tartva töri a fejét. Náluk az étkezésen, a pihenésen és az esti csillagnézésen kívül nem volt sokkalta másabb a nap unalmasabb testvéreinél. Akkkor ahelyett, hogy ahhoz hasonlóvá gyúrná ezt, talán azt kéne kitalálni, mi hiányzott onnan.*
- ...Díszek. *Megvan.* - Ki lehetne díszíteni a Szarvasliget fontosabb szobáit mindenféle csicsás dolgokkal, ami feldobja az unalom-űzött vendég és lakó hangulatát. Várjunk, nem: olyan dolgokat használhatnánk dísznek, ami minket jelképez! Vagy a mi múltainkhoz vezethető vissza! Fák, növények, hajók, vizek és... csillag! Ez az! *Gyermeki fény keletkezik szemeiben, és izgatottan a jelenlévőkhöz fordul.* - Nem vagyunk Linahechben, de azzal is megleszünk, amink van! A konyhának, nappalinak, előszobának és lépcsőnek a falait és környékeit papírból kivágott formákkal és kúszónövényekkel és virágokkal ki tudjuk díszíteni! Valamint mivel amúgy is a nap vagy fény ünnepe van, több fényt is helyezhetünk a nagyobb szobákba; el kell gondolkodnom hogy fáklyákon kívül mit tudunk tenni, de már megvannak az alapok! Mit szóltok hozzá?
1199. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-01-23 19:15:04
Üzenet elküldve: 2023-01-23 19:15:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1191
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1191
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Arra, hogy alapfelszerelés volna minden hajón a távcső a doki csak a szemét forgatja. Egy sima üvegpohár is érték. Azokat meg amiket az olyan távcsövekbe tesznek olyan megbecsült mesterek készítik el akiknek a tudása ritka. A gnómok közt is akik állítólag értenek az ilyen trükkökhöz se közismert dolog az ilyesmi. Szóval ha hozzá is lehet jutni nem olcsón vagy nem törvényes módon. Szóval a nyuszimama jól összegzi a dolgot. Az elf biccent is annak szavaira, hogy egyértelmű legyen. Ez után a tintanyalóra terelődik a szó. Annak a távcsőnek a leírása alapján belül szidja a doki a másikat. Ilyesmikre van pénzük. Merthogy koszos mancsú utcakölyköket nem engednek annak a közelébe az biztos. Minden bizonnyal nemesi hülyeség. Azon meg, hogy egy falu lehet-e régebbi mint a városok abba Int inkább bele se gondol. Nem hiszi, de annyira nem is érdekli őt a dolog, hogy komolyabban járassa rajta az agyát. Marad a teájának a kortyolgatásánál. Az elfmama jóval büszkébben áll ehhez a kérdéshez.*
~Az első település ezen a világon és pont az elfeké. Na, hagyjuk!~
*Végül a saját lánya is letöri a lelkesedést egy humorosan elmés megjegyzéssel. Ezen szerényen Int is elmosolyodik a bögréje fölött, hogy a következő pillanatban visszarendezze a vonásait. Az ünneplés tervezgetése kapcsán meg teljesen átveszi a vezetést a valószínűleg ha nem is látszik rajta, de jelenlegi rangidős. A forralt bort annyira issza az elf mint a simát. Egyedül az szokta zavarni, hogy azt nem lehet vedelni. Ezt viszont nem fejti ki. A húslevessel sincs semmi baja. Párszor már kifejtette, de ő szinte bármit meg tudna enni. És hiába él már itt egy ideje, nem nagyon alakult még ki benne az a fajta igényesség, hogy ne a kikötői vagy szegénynegyedi sokszor moslékszerű koszthoz hasonlítsa amit elé tesznek. Ő örül mindennek. Azon, hogy ők találják ki miképp akarnak ünnepelni Int elgondolkozva a teája maradékába bámul. Egyet ért a nővel. Egyáltalán nem mond butaságot a nyuszimama. És bár ő mindig is szeretett duhajkodni és minden kikötőben megünnepelték, hogy partot értek vagy van pénzük amit elverhetnek vagy hogy míg úton voltak a könnyűvérű kikötői nők nem tűntek el, de azok legtöbbször nem olyan családias ünneplések voltak. Szóval neki azon túl, hogy szívesen berúgna más ötlete nincs. Ellentétben Luninari-val, aki talán mert nő, de egyből ötletel az ünnepi menün és, hogy feldíszítené a házat. Amivel az elfnek semmi baja. Mondjuk, azt hogy segítsen a konyhában szívesen elkerülné még úgy, hogy jobb dolga nincs.*
-Nem tudom én tudok-e valamit segíteni.
*Jegyzi meg óvatoskodva. Nyíltan nemet nem fog mondani. Meg nem is szívesen hagyná együtt a lányt a tintanyalóval. Valahogy nem tetszik neki, ami van azok között. Vagy csak lehetne. A helyzet mindenesetre kedvez a fickónak. Ha a lány megindul kifelé ő kiissza az utolsó kortyot is a bögréjéből és néz maga elé.*
-Nekem semmi ötletem.
*Talán még nem kelt fel teljesen.*
//Surran az őz, szökell halkan//
*Arra, hogy alapfelszerelés volna minden hajón a távcső a doki csak a szemét forgatja. Egy sima üvegpohár is érték. Azokat meg amiket az olyan távcsövekbe tesznek olyan megbecsült mesterek készítik el akiknek a tudása ritka. A gnómok közt is akik állítólag értenek az ilyen trükkökhöz se közismert dolog az ilyesmi. Szóval ha hozzá is lehet jutni nem olcsón vagy nem törvényes módon. Szóval a nyuszimama jól összegzi a dolgot. Az elf biccent is annak szavaira, hogy egyértelmű legyen. Ez után a tintanyalóra terelődik a szó. Annak a távcsőnek a leírása alapján belül szidja a doki a másikat. Ilyesmikre van pénzük. Merthogy koszos mancsú utcakölyköket nem engednek annak a közelébe az biztos. Minden bizonnyal nemesi hülyeség. Azon meg, hogy egy falu lehet-e régebbi mint a városok abba Int inkább bele se gondol. Nem hiszi, de annyira nem is érdekli őt a dolog, hogy komolyabban járassa rajta az agyát. Marad a teájának a kortyolgatásánál. Az elfmama jóval büszkébben áll ehhez a kérdéshez.*
~Az első település ezen a világon és pont az elfeké. Na, hagyjuk!~
*Végül a saját lánya is letöri a lelkesedést egy humorosan elmés megjegyzéssel. Ezen szerényen Int is elmosolyodik a bögréje fölött, hogy a következő pillanatban visszarendezze a vonásait. Az ünneplés tervezgetése kapcsán meg teljesen átveszi a vezetést a valószínűleg ha nem is látszik rajta, de jelenlegi rangidős. A forralt bort annyira issza az elf mint a simát. Egyedül az szokta zavarni, hogy azt nem lehet vedelni. Ezt viszont nem fejti ki. A húslevessel sincs semmi baja. Párszor már kifejtette, de ő szinte bármit meg tudna enni. És hiába él már itt egy ideje, nem nagyon alakult még ki benne az a fajta igényesség, hogy ne a kikötői vagy szegénynegyedi sokszor moslékszerű koszthoz hasonlítsa amit elé tesznek. Ő örül mindennek. Azon, hogy ők találják ki miképp akarnak ünnepelni Int elgondolkozva a teája maradékába bámul. Egyet ért a nővel. Egyáltalán nem mond butaságot a nyuszimama. És bár ő mindig is szeretett duhajkodni és minden kikötőben megünnepelték, hogy partot értek vagy van pénzük amit elverhetnek vagy hogy míg úton voltak a könnyűvérű kikötői nők nem tűntek el, de azok legtöbbször nem olyan családias ünneplések voltak. Szóval neki azon túl, hogy szívesen berúgna más ötlete nincs. Ellentétben Luninari-val, aki talán mert nő, de egyből ötletel az ünnepi menün és, hogy feldíszítené a házat. Amivel az elfnek semmi baja. Mondjuk, azt hogy segítsen a konyhában szívesen elkerülné még úgy, hogy jobb dolga nincs.*
-Nem tudom én tudok-e valamit segíteni.
*Jegyzi meg óvatoskodva. Nyíltan nemet nem fog mondani. Meg nem is szívesen hagyná együtt a lányt a tintanyalóval. Valahogy nem tetszik neki, ami van azok között. Vagy csak lehetne. A helyzet mindenesetre kedvez a fickónak. Ha a lány megindul kifelé ő kiissza az utolsó kortyot is a bögréjéből és néz maga elé.*
-Nekem semmi ötletem.
*Talán még nem kelt fel teljesen.*
1198. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-01-22 20:09:34
Üzenet elküldve: 2023-01-22 20:09:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 512
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 512
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Néha, vagy talán nem is annyira néha szeret leragadni a lényegtelen részleteknél, a sok sokkal fontosabb egyéb részlet közül. Jelenleg talán éppen ilyen a távcső kérdése, ami Adoaver mellett őt is kissé meglepi.*
- Nahát, fura. *tűnődik hangosan, ahelyett, hogy azon törné a fejét, hogyan tudnák méltóképpen, de, ami ennél is fontosabb, úgy megünnepelni ezt a jeles napot, hogy utána mindannyian jobban érezzék magukat a legbarátságtalanabb hónapok kellős közepén.*
- Én is úgy képzeltem, hogy minden hajón van legalább egy távcső, ha más nem, akkor a kapitánynak mindenképpen kell. Vagy az őrszemnek, aki abban a kosárban áll a vitorla csúcsán, ahonnan a szárazföldet kémlelik.
*Látni persze nem hogy a tengert nem látta még, de tengerjáró hajót is jó esetben csak rajzon, ez azonban képzeletét nem nagyon akadályozza meg abban, hogy a maga módján és lehetőségeihez képest szárnyaljon.
Édesanyja viszont vele ellentétben teljesen könnyedén lép túl azon, hogy valamikor, valaha régen, vagy talán nem is olyan régen akadt-e távcső azon a hajón, ahol Int volt az orvos, avagy sem.*
- Nem kell ám mindent elhinni, ami a történetekben van, vagy amit egy könyvben olvasol *mosolyodik el szórakottan.* Ha nem volt, hát nem volt. Biztos tényleg drága egy ilyen távcső, bár, ha jól értettem neked van. *néz Adoaverre, remélve, hogy nem téved. Ha már ilyen lelkesen beszélt róla, szívesen belenézne életében először egybe.
Érdeklődését azonban mégis inkább az ifjú embernek az a megjegyzése kelti fel, miszerint az ő hagyományaik nyilván idősebbek a városoknál.
Hiába, erre azért egy büszke mosolyt nem képes nem megengedni magának, még akkor sem, ha ahhoz már elég idős ahhoz, hogy a népének jogos büszkesége ne szálljon a fejébe.*
- Városok még tényleg sehol sem voltak, amikor mi már régen az erdőben éltünk, ahol most. Azon sem lepődnék meg, ha éppen a mi egykori falunk lenne az első település ezen a világon.
- Én azért igen *nyom el Luni egy ásítást, miközben ismét lehajol megsimogatni Holdpihét, aki most, hogy végzett a reggelivel, egyelőre elégedetten heveredik le a tűz közelében.*
- Mert, ha ha igen, hát nem sokat fejlődött azóta. *neveti el magát.*
- És éppen ezért szép. *von vállat Ea, egyáltalán nem sértődve meg lánya megjegyzésén, főleg, hogy igazából teljesen mindegy. Most itt vannak, oda pedig már nem fognak visszamenni, bármilyen szép is volt az erdőben élni.*
- Ami az ünnepet és az ötleteket illeti *válaszol inkább Adoavernek a múlton való gondolkodás helyett* hát, vadhús, ha jól sejtem nincsen itthon, pedig nálunk az volt a hagyományos ünnepi étel, hogy ez is biztosítsa a gazdag vadászzsákmányt a következő évre, viszont mivel azt ünnepeljük, hogy hamarosan jön vissza a meleg és a fény, ilyenkor olyan ételeket és italokat szokás fogyasztani, amelyek erre emlékeztetnek. Például vörös forralt bort, ami a meleget is szimbolizálja és a felkelő nap fényére is emlékeztet. Vagy ebédre forró húslevest, ami, ha elég szép sárga, akkor meg pont olyan, mint a delelő nap, ráadásul ugyanúgy életet ad és nagyon egészséges. *mondja, sejtve, hogy sem a húsleves, sem a forralt bor ellen nem lesz senkinek semmi kifogása. Utóbbit még ő is szívesen inna. Bár általában nem pont az alkohol adta mámorban kereste a gyönyöröket az életben, azért volt rá példa, hogy igen, és különben is régen ivott utoljára.
Ráadásul már Luni is elég nagy lány ahhoz, hogy ne kelljen rászólnia, hogyha egy, vagy két bögrével többet iszik a nemes italból, mint ami még egészséges lenne. Azon gondolkodik, hogy vajon rossz anya-e ezért, de igazából kíváncsi egy kicsit a részeg, oldottabb Luninarira, bár attól azért fél, hogy az ital majd túlságosan is megoldja a nyelvét, mivel lánya teljsen józanon is tud és szeret is nagyon sokat beszélni.*
- De mint mondtam, nálunk minden család máshogy ünnepelt magában. Kicsit az itteni közösség is olyan, mint egy család, mivel pedig itt ez lesz az első ilyen ünnep, így a legjobb, ha a magatok képére formáljátok. *ad tanácsot, nem tudva kivetkőzni annak a papnőnek a szerepépből, aki valaha volt.*
- Úgy értem, gondolkodjatok el, hogy nektek mi jut eszetekbe a fény, vagy a napfordulóról, döntsétek el, hogy ti, hogyan szeretnétek ünnepelni, és tegyetek úgy! Végül is, mindennek, ami ma ősi hagyomány, valamikor egyszer el kellett kezdődnie egyszer a messzi múltban, és valakinek ki kellett találnia.
*Ezen lánya is elgondolkodik két forró korty tea között.*
- Hát, úgy is én leszek a szakácsnő, találjátok ki milyen ünnepi ételre vágytok húslevesen kívül. Ma nem spórolunk semmivel. Abból is csinálhatnánk hagyományt akár, hogy ma a fiúk is segítenek nekem főzni a konyhában. Mivel pedig a levegő és az egyensúly hónapjait várjuk vissza, ha találok kint virágot, feldíszíthetnénk vele a konyhát, vagy a nagy szobát. Vagy legalább itteni meg az ottani asztalt. Ha más nem, akkor egy kis fűvel. Nekem egyelőre más ötletem nincs. *mondja* Bárhogy is, kimegyek tojásért, mert az első új ünnepi hagyomány úgy tűnik az lesz, hogy mi krumplis tojást reggelizünk, Adoaver pedig kalácsot, vajjal. A többit találjátok ki ameddig kint vagyok! Addig én is gondolkodom. Egyet már ki is találtam, bár az csak Holdpihét érinti. Ma ő is kap tőlem valami különleges finomságot vacsorára.
*Ezen mosolyog, pontosabban már nem csak ezen. Édesanyja lelkesedése átragadt rá; szeretne jót enni, forralt bort inni, Adoaver és Intath évődését és a történeteiket hallgatni, miközben eltöltenek együtt egy vidám napot.
Még megvárja, hogy a többiek mit mondanak, hátha az előtt is eszükbe jut valami jó, mielőtt kimenne. Addig sem tétlenkedik mindenesetre, kezébe vesz egy kosarat, hogy abba pakolja majd a tojásokat odakint, közben pedig figyelmesen és kíváncsian hallgat.*
//Surran az őz, szökell halkan//
*Néha, vagy talán nem is annyira néha szeret leragadni a lényegtelen részleteknél, a sok sokkal fontosabb egyéb részlet közül. Jelenleg talán éppen ilyen a távcső kérdése, ami Adoaver mellett őt is kissé meglepi.*
- Nahát, fura. *tűnődik hangosan, ahelyett, hogy azon törné a fejét, hogyan tudnák méltóképpen, de, ami ennél is fontosabb, úgy megünnepelni ezt a jeles napot, hogy utána mindannyian jobban érezzék magukat a legbarátságtalanabb hónapok kellős közepén.*
- Én is úgy képzeltem, hogy minden hajón van legalább egy távcső, ha más nem, akkor a kapitánynak mindenképpen kell. Vagy az őrszemnek, aki abban a kosárban áll a vitorla csúcsán, ahonnan a szárazföldet kémlelik.
*Látni persze nem hogy a tengert nem látta még, de tengerjáró hajót is jó esetben csak rajzon, ez azonban képzeletét nem nagyon akadályozza meg abban, hogy a maga módján és lehetőségeihez képest szárnyaljon.
Édesanyja viszont vele ellentétben teljesen könnyedén lép túl azon, hogy valamikor, valaha régen, vagy talán nem is olyan régen akadt-e távcső azon a hajón, ahol Int volt az orvos, avagy sem.*
- Nem kell ám mindent elhinni, ami a történetekben van, vagy amit egy könyvben olvasol *mosolyodik el szórakottan.* Ha nem volt, hát nem volt. Biztos tényleg drága egy ilyen távcső, bár, ha jól értettem neked van. *néz Adoaverre, remélve, hogy nem téved. Ha már ilyen lelkesen beszélt róla, szívesen belenézne életében először egybe.
Érdeklődését azonban mégis inkább az ifjú embernek az a megjegyzése kelti fel, miszerint az ő hagyományaik nyilván idősebbek a városoknál.
Hiába, erre azért egy büszke mosolyt nem képes nem megengedni magának, még akkor sem, ha ahhoz már elég idős ahhoz, hogy a népének jogos büszkesége ne szálljon a fejébe.*
- Városok még tényleg sehol sem voltak, amikor mi már régen az erdőben éltünk, ahol most. Azon sem lepődnék meg, ha éppen a mi egykori falunk lenne az első település ezen a világon.
- Én azért igen *nyom el Luni egy ásítást, miközben ismét lehajol megsimogatni Holdpihét, aki most, hogy végzett a reggelivel, egyelőre elégedetten heveredik le a tűz közelében.*
- Mert, ha ha igen, hát nem sokat fejlődött azóta. *neveti el magát.*
- És éppen ezért szép. *von vállat Ea, egyáltalán nem sértődve meg lánya megjegyzésén, főleg, hogy igazából teljesen mindegy. Most itt vannak, oda pedig már nem fognak visszamenni, bármilyen szép is volt az erdőben élni.*
- Ami az ünnepet és az ötleteket illeti *válaszol inkább Adoavernek a múlton való gondolkodás helyett* hát, vadhús, ha jól sejtem nincsen itthon, pedig nálunk az volt a hagyományos ünnepi étel, hogy ez is biztosítsa a gazdag vadászzsákmányt a következő évre, viszont mivel azt ünnepeljük, hogy hamarosan jön vissza a meleg és a fény, ilyenkor olyan ételeket és italokat szokás fogyasztani, amelyek erre emlékeztetnek. Például vörös forralt bort, ami a meleget is szimbolizálja és a felkelő nap fényére is emlékeztet. Vagy ebédre forró húslevest, ami, ha elég szép sárga, akkor meg pont olyan, mint a delelő nap, ráadásul ugyanúgy életet ad és nagyon egészséges. *mondja, sejtve, hogy sem a húsleves, sem a forralt bor ellen nem lesz senkinek semmi kifogása. Utóbbit még ő is szívesen inna. Bár általában nem pont az alkohol adta mámorban kereste a gyönyöröket az életben, azért volt rá példa, hogy igen, és különben is régen ivott utoljára.
Ráadásul már Luni is elég nagy lány ahhoz, hogy ne kelljen rászólnia, hogyha egy, vagy két bögrével többet iszik a nemes italból, mint ami még egészséges lenne. Azon gondolkodik, hogy vajon rossz anya-e ezért, de igazából kíváncsi egy kicsit a részeg, oldottabb Luninarira, bár attól azért fél, hogy az ital majd túlságosan is megoldja a nyelvét, mivel lánya teljsen józanon is tud és szeret is nagyon sokat beszélni.*
- De mint mondtam, nálunk minden család máshogy ünnepelt magában. Kicsit az itteni közösség is olyan, mint egy család, mivel pedig itt ez lesz az első ilyen ünnep, így a legjobb, ha a magatok képére formáljátok. *ad tanácsot, nem tudva kivetkőzni annak a papnőnek a szerepépből, aki valaha volt.*
- Úgy értem, gondolkodjatok el, hogy nektek mi jut eszetekbe a fény, vagy a napfordulóról, döntsétek el, hogy ti, hogyan szeretnétek ünnepelni, és tegyetek úgy! Végül is, mindennek, ami ma ősi hagyomány, valamikor egyszer el kellett kezdődnie egyszer a messzi múltban, és valakinek ki kellett találnia.
*Ezen lánya is elgondolkodik két forró korty tea között.*
- Hát, úgy is én leszek a szakácsnő, találjátok ki milyen ünnepi ételre vágytok húslevesen kívül. Ma nem spórolunk semmivel. Abból is csinálhatnánk hagyományt akár, hogy ma a fiúk is segítenek nekem főzni a konyhában. Mivel pedig a levegő és az egyensúly hónapjait várjuk vissza, ha találok kint virágot, feldíszíthetnénk vele a konyhát, vagy a nagy szobát. Vagy legalább itteni meg az ottani asztalt. Ha más nem, akkor egy kis fűvel. Nekem egyelőre más ötletem nincs. *mondja* Bárhogy is, kimegyek tojásért, mert az első új ünnepi hagyomány úgy tűnik az lesz, hogy mi krumplis tojást reggelizünk, Adoaver pedig kalácsot, vajjal. A többit találjátok ki ameddig kint vagyok! Addig én is gondolkodom. Egyet már ki is találtam, bár az csak Holdpihét érinti. Ma ő is kap tőlem valami különleges finomságot vacsorára.
*Ezen mosolyog, pontosabban már nem csak ezen. Édesanyja lelkesedése átragadt rá; szeretne jót enni, forralt bort inni, Adoaver és Intath évődését és a történeteiket hallgatni, miközben eltöltenek együtt egy vidám napot.
Még megvárja, hogy a többiek mit mondanak, hátha az előtt is eszükbe jut valami jó, mielőtt kimenne. Addig sem tétlenkedik mindenesetre, kezébe vesz egy kosarat, hogy abba pakolja majd a tojásokat odakint, közben pedig figyelmesen és kíváncsian hallgat.*
1197. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-01-20 21:39:46
Üzenet elküldve: 2023-01-20 21:39:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*A régi szép napok visszatérő memóriájától megbékülten ül vissza helyére, hogy rohamosan kihűlő teáját minél gyorsabban eltűntesse, bőven hagyva időt a többieknek szavai feldolgozására. A két hölgy macskája közben találkozik az ő tekintetével, és Adoaver reménykedve tolja hátrább a székét az asztaltól, hátha a szőrgombócnak kedve támad az ölébe huppanni. Nemcsak kifejezetten szereti simogatni (amilyen ritkán megengedi), de a belőle áradó hő is most kifejezetten hasznos lenne számára. Eközben még jobban elmerül boldog memóriájában, otthon a legnagyobb kényelemben és békességben élvezve a ritkán kapott életet. Nem mondaná, hogy visszafelé vágyódik, de néha-néha nem lenne rossz gondtalanul róni megint a márványváros utcáit. Majd egyszer, miután mindennel végzett.*
- Ősi hagyomány, úgy hallatszik. Idősebbek városainknál. *Kommentálja Calliepeya tájékoztatását. Szabad zöld mezőt képzel el az éjszaka homályában, csak a hold világítva meg a megannyi árnyékos figurát a fűben ülve. Aztán lehet hogy teljesen máshogy nézhetett ki ez náluk, de nincs elég mersze hogy ezt megkérdezze. De Intath régi ünneplési szokásairól nem kell sokat törnie képzeletét. Még sejti is, hogy az etikettet eltekintve nem is nagyon különbözik kettejük eseményei.*
- Nem futotta? Azt hittem, hajónként legalább egy elérhető. Hacsak nem lettem félreinformálva, meglehetősen szükséges eszköz lenne egy teleszkóp a vizeken túli telep felderítésére. *Emeli fel furcsállva a szemöldökét a doktor felé nézve.* Ráadásul amiről én beszélek, az nem egy szokásos távcső. Nem, én egy nagyobb, komplexebb, és minden bizonnyal drágább eszközről beszélek, amibe úgy vélem, Calliepeya, bele tudna tölteni pár órát. Egy háromlábú behemót akkora lencsékkel, mint a fejem; nem egy embernek kell szállítania. Egynél többet nem láttam Lihanechben, talán csak az az egyetlen is van. És nem is miniatűr földszemcséket tudsz vele kémkedni, hanem a villogó égitesteket, amiket olyan közelinek tudsz ilyenkor látni, mintha csak karnyújtásnyira lennének tőled. A csillagképeket gyerekjátékként ki tudod keresni, de egy sok olyan kombinációt is, amit szabad szemmel nem tudnál látni. Ha valahogy szavakkal el tudnám mondani ezeknek a titáni létformáknak a puszta látványát is... megéri értük élni. Ja, és asszem a kaja és pihenés is jó, ahogy mondtam. Anélkül biztos megtörne a polgárok háta.* Az övé biztos megtörne, annyi biztos.*
- Én leszek az utolsó, aki ellenezne egy kis másságot. Az előkészületeket meg is kezdhetjük! Mi lenne az ötlet?
//Surran az őz, szökell halkan//
*A régi szép napok visszatérő memóriájától megbékülten ül vissza helyére, hogy rohamosan kihűlő teáját minél gyorsabban eltűntesse, bőven hagyva időt a többieknek szavai feldolgozására. A két hölgy macskája közben találkozik az ő tekintetével, és Adoaver reménykedve tolja hátrább a székét az asztaltól, hátha a szőrgombócnak kedve támad az ölébe huppanni. Nemcsak kifejezetten szereti simogatni (amilyen ritkán megengedi), de a belőle áradó hő is most kifejezetten hasznos lenne számára. Eközben még jobban elmerül boldog memóriájában, otthon a legnagyobb kényelemben és békességben élvezve a ritkán kapott életet. Nem mondaná, hogy visszafelé vágyódik, de néha-néha nem lenne rossz gondtalanul róni megint a márványváros utcáit. Majd egyszer, miután mindennel végzett.*
- Ősi hagyomány, úgy hallatszik. Idősebbek városainknál. *Kommentálja Calliepeya tájékoztatását. Szabad zöld mezőt képzel el az éjszaka homályában, csak a hold világítva meg a megannyi árnyékos figurát a fűben ülve. Aztán lehet hogy teljesen máshogy nézhetett ki ez náluk, de nincs elég mersze hogy ezt megkérdezze. De Intath régi ünneplési szokásairól nem kell sokat törnie képzeletét. Még sejti is, hogy az etikettet eltekintve nem is nagyon különbözik kettejük eseményei.*
- Nem futotta? Azt hittem, hajónként legalább egy elérhető. Hacsak nem lettem félreinformálva, meglehetősen szükséges eszköz lenne egy teleszkóp a vizeken túli telep felderítésére. *Emeli fel furcsállva a szemöldökét a doktor felé nézve.* Ráadásul amiről én beszélek, az nem egy szokásos távcső. Nem, én egy nagyobb, komplexebb, és minden bizonnyal drágább eszközről beszélek, amibe úgy vélem, Calliepeya, bele tudna tölteni pár órát. Egy háromlábú behemót akkora lencsékkel, mint a fejem; nem egy embernek kell szállítania. Egynél többet nem láttam Lihanechben, talán csak az az egyetlen is van. És nem is miniatűr földszemcséket tudsz vele kémkedni, hanem a villogó égitesteket, amiket olyan közelinek tudsz ilyenkor látni, mintha csak karnyújtásnyira lennének tőled. A csillagképeket gyerekjátékként ki tudod keresni, de egy sok olyan kombinációt is, amit szabad szemmel nem tudnál látni. Ha valahogy szavakkal el tudnám mondani ezeknek a titáni létformáknak a puszta látványát is... megéri értük élni. Ja, és asszem a kaja és pihenés is jó, ahogy mondtam. Anélkül biztos megtörne a polgárok háta.* Az övé biztos megtörne, annyi biztos.*
- Én leszek az utolsó, aki ellenezne egy kis másságot. Az előkészületeket meg is kezdhetjük! Mi lenne az ötlet?
1196. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-01-17 21:45:45
Üzenet elküldve: 2023-01-17 21:45:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1191
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1191
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
*Egyszerű egy óriást átverni, de számolni kell a következményekkel is. A doki pedig ezt megtette és így állapította meg, hogy nem tenne jót az egészségének ha hazudna annak a mesterkardos húshegynek. Akinek a barátsága lehet, hogy egyéb olyan előnyökkel is járhat számára amit most még el se tud képzelni. Hogy a folyamat fog veszteségekkel járni az látszólag még nem zavarja a másikat úgyhogy azon a kényes témán túl is léphetnek. Jöhet a következő, amivel sikerül még jobban leterhelnie a másikat. Az első pár másodpercben ez még nem probléma. Fél perc után már kezd érdeklődve feljebb csúszni a doki szemöldöke.*
~Most mi van? Ugye nem fog ledőlni a székről mert ezt egy ökör se viszi le a pincébe. Eltemetni meg nem fogom.~
*Szerencsére újraindul a rendszer aminek következményeként sikerül megszületnie a válasznak is. Hogy az ő kis szerény fürdőjük nem alkalmas egy óriás kiszolgálására neki tényleg eszébe se jutott. És nem is most fog ugyanis Morwon kibírja anélkül. Őt meg nem érdekli ha a vendég mocskosan akar bedőlni az ágyba. A lányok megértik, azt is hogy ilyenkor nem áll neki vitatkozni. Meg most, hogy magára lett hagyva így az elkövetkező napokban ő is kerülni tervezi a vizet. A kérdésre válaszol.*
-Még választhatsz is a szobák közül annyi üres van. Megnézed őket?
*Ha a másik lepihenne megérti. Fene tudja mióta van úton és most evett. Örülne is a dolognak ugyanis ő már mielőbb látna is neki a kotyvasztásnak. A kihívás izgalma feltüzelte. A következő kérdésre válaszolna is rögtön, de az azt követő ötlet megakasztja. Miután leesik, hogy a pia alatt nem varázspiára gondolt a másik akkor érti meg a felmerült nem is teljesen buta gondolatot.*
-Ott főzöm csak, azt azért nagyobban mert jobban is fogy. Amúgy nem buta ötlet, de ezek a varázslöttyök nem tartanak sokáig. A sima pia meg már így is okosít hisz akkor szoktak a legjobb ötletek támadni. Meg szarás közben. Sőt, bátrabb is vagy tőle. Mármint a piától nem a szarástól.~Bár beszarni már nem fogsz ha előre túl vagy rajta.~Olyat viszont tudok amibe mindenféle gyógynövényt belefőzök attól jóféle.
~Mármint elméletileg tudok.~
~Most mi van? Ugye nem fog ledőlni a székről mert ezt egy ökör se viszi le a pincébe. Eltemetni meg nem fogom.~
*Szerencsére újraindul a rendszer aminek következményeként sikerül megszületnie a válasznak is. Hogy az ő kis szerény fürdőjük nem alkalmas egy óriás kiszolgálására neki tényleg eszébe se jutott. És nem is most fog ugyanis Morwon kibírja anélkül. Őt meg nem érdekli ha a vendég mocskosan akar bedőlni az ágyba. A lányok megértik, azt is hogy ilyenkor nem áll neki vitatkozni. Meg most, hogy magára lett hagyva így az elkövetkező napokban ő is kerülni tervezi a vizet. A kérdésre válaszol.*
-Még választhatsz is a szobák közül annyi üres van. Megnézed őket?
*Ha a másik lepihenne megérti. Fene tudja mióta van úton és most evett. Örülne is a dolognak ugyanis ő már mielőbb látna is neki a kotyvasztásnak. A kihívás izgalma feltüzelte. A következő kérdésre válaszolna is rögtön, de az azt követő ötlet megakasztja. Miután leesik, hogy a pia alatt nem varázspiára gondolt a másik akkor érti meg a felmerült nem is teljesen buta gondolatot.*
-Ott főzöm csak, azt azért nagyobban mert jobban is fogy. Amúgy nem buta ötlet, de ezek a varázslöttyök nem tartanak sokáig. A sima pia meg már így is okosít hisz akkor szoktak a legjobb ötletek támadni. Meg szarás közben. Sőt, bátrabb is vagy tőle. Mármint a piától nem a szarástól.~Bár beszarni már nem fogsz ha előre túl vagy rajta.~Olyat viszont tudok amibe mindenféle gyógynövényt belefőzök attól jóféle.
~Mármint elméletileg tudok.~
1195. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-01-17 20:56:10
Üzenet elküldve: 2023-01-17 20:56:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
* Érthető, hogy az elf óvatos, hiszen nem minden óriás olyan jámbor, mint mostani vendége. Morwon nem ért a varázsitalokhoz és azt sem tudja, hogy került hozzá ennyi üvegcse az évek alatt. Ha Intath át akarta volna verni, valószínűleg az összeset ingyen megszerezhette volna tőle, ha azt mondja, hogy azok csak értéktelen csecsebecsék. Persze ahogy az idő kerekét nem lehet visszafordítani, úgy az óriás sem fogja egyik percről a másikra elfeledni, amit ma tanult vendéglátójától. Más kérdés, hogy mindannak, ami elhangzott, csak egy kis százaléka maradt meg a koponyájában – elsősorban az, hogy a zöld és a lila varázsitalok igazán hasznosak, de a többi is jól jöhet bizonyos helyzetekben. Lényeg a lényeg, az elf biztosra akar menni, hogy óriásunk nem fog kiborulni a nap végén egy félreértés következtében – Morwonnak pedig esze ágában sincs ilyet tenni. Persze sosem tudhatjuk biztosra, mit hoz a jövő. *
– Nem baj. * Meg is vonja a vállát, és amennyiben nincs több kérdés vagy kérés, úgy egy további szó nélkül befejezi az étkezést, aztán tér csak rá az elf ajánlatára. Habár Morwon néhányszor biztosan fürdött már az elmúlt hónapokban, az igazság az, hogy nem ez a kedvenc elfoglaltsága. Pláne nem egy akkora lavórban, amiben még az emberek is csak kényelmetlenül férnek el. Márpedig hacsak nem lakik itt egy óriás is, valószínűtlennek tartja, hogy találni fog egy megfelelő méretű kádat.
~ Merre járhat az öreg Azil? Évek óta nem láttam az ácsmestert! ~ Nem mintha Azil öt perc alatt tudna neki szerkeszteni egy óriás-méretű lavórt. Tulajdonképpen nincs is rá akkora szüksége, csakhogy az elf eszébe juttatta a fürdést és egyik gondolatból következik a másik, így jutott el a rég nem látott ismerősig. A gondolatmenet végére pedig még mindig nem jutott semmire, ellenben jó egy perce szótlanul ül az üres tányér felett, amit nem feltétlenül indokol a téma nehézsége. *
– Bah. Majdan fürdök máskó'. No, de hun fogok ledőlni pihenni? * Vált témát és bízik benne, hogy az elf elvezeti őt egy ágyhoz vagy hevederhez, csakhogy aztán újabb fontos kérdést tehessen fel. *
– Oszt' a piát hun főzöd? Ugyanott, ahun a varázslöttyöket kevered? Oszt' tudol-é olyan piát főzni, amibe belekeversz vajmi löttyöt, oszt' erősebb vagy okosabb leszek tőle? * Az óriás valószínűleg egy olyan ötlettel állt elő, amivel még soha senki nem próbálkozott Lanawin földjén – talán okkal –, de épp ezért érdekes kísérlet lenne. Amúgy is kell valami különlegességet kitalálniuk, amivel bevonzzák a népeket az ivóversenyre, amit majd egyszer szerveznek… *
– Nem baj. * Meg is vonja a vállát, és amennyiben nincs több kérdés vagy kérés, úgy egy további szó nélkül befejezi az étkezést, aztán tér csak rá az elf ajánlatára. Habár Morwon néhányszor biztosan fürdött már az elmúlt hónapokban, az igazság az, hogy nem ez a kedvenc elfoglaltsága. Pláne nem egy akkora lavórban, amiben még az emberek is csak kényelmetlenül férnek el. Márpedig hacsak nem lakik itt egy óriás is, valószínűtlennek tartja, hogy találni fog egy megfelelő méretű kádat.
~ Merre járhat az öreg Azil? Évek óta nem láttam az ácsmestert! ~ Nem mintha Azil öt perc alatt tudna neki szerkeszteni egy óriás-méretű lavórt. Tulajdonképpen nincs is rá akkora szüksége, csakhogy az elf eszébe juttatta a fürdést és egyik gondolatból következik a másik, így jutott el a rég nem látott ismerősig. A gondolatmenet végére pedig még mindig nem jutott semmire, ellenben jó egy perce szótlanul ül az üres tányér felett, amit nem feltétlenül indokol a téma nehézsége. *
– Bah. Majdan fürdök máskó'. No, de hun fogok ledőlni pihenni? * Vált témát és bízik benne, hogy az elf elvezeti őt egy ágyhoz vagy hevederhez, csakhogy aztán újabb fontos kérdést tehessen fel. *
– Oszt' a piát hun főzöd? Ugyanott, ahun a varázslöttyöket kevered? Oszt' tudol-é olyan piát főzni, amibe belekeversz vajmi löttyöt, oszt' erősebb vagy okosabb leszek tőle? * Az óriás valószínűleg egy olyan ötlettel állt elő, amivel még soha senki nem próbálkozott Lanawin földjén – talán okkal –, de épp ezért érdekes kísérlet lenne. Amúgy is kell valami különlegességet kitalálniuk, amivel bevonzzák a népeket az ivóversenyre, amit majd egyszer szerveznek… *
1194. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-01-17 11:12:16
Üzenet elküldve: 2023-01-17 11:12:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1191
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1191
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*A tintanyaló jól körülírja, hogy ha a doki a régi foglalkozását űzné akkor miért vetetné le az ékszerein túl még a ruháit is vele mielőtt hazazavarja. Van mit fejlődnie. Ők annak idején mennyi kereskedőt, sőt ritkábban nemeseket is indítottak el az önfejlesztés útján. Ez a gondolat tetszik neki. Mást nem szól hozzá. Hogy ő milyen körülményeket tapasztalt abba jobb bele se menni. Ez nem verseny. A kényelemről való filozofálgatásával viszont nem mond butaságokat a félvér. Először persze nem érti az elf, de a példa után bólint. Valóban ha választani kéne akkor ő mindkettőt kérné. Pihe-puha selyem, meg bársony nemesi ágyban akar vedelni és duhajkodni a cimboráival. Egyik vagy másik önmagában nem az igazi. Amúgy az a gondolat, hogy egy tündérre a tetőről ráessen a hó őt megmosolyogtatja. Viccesen hangzik. Az újabb érkezők közül a nyuszimamának még örül is. Bár az után a vidám mosoly után nehéz lenne nem jobb kedvre derülni. Szülőföldje szokásairól való tématerelése sikeresen bevált. Luninari kérdésére szélesebb lesz a vigyora.*
-Volt bizony. Asztalon táncolás, éneklés, dajdajozás. Az ünnepekkor ennek csak lett egy formája. Jó idők voltak.
*Merül is el kicsit az emlékekben amik kicsit jobb kedvre is derítik ezen a pusztulat napon. Az ő csendes nosztalgiázgatása mellett a tintanyaló látványosan lelkesebb lett ennek az ünnepnek az említésétől. Felpattan és magyaráz miközben hevesen mutogat. A dokit zavarja ez a dolog, de nem mond semmit. Pedig vicces lenne fejbe dobni azzal bögrével, de a teáért kár lenne. Meg a lányok meg is haragudnának rá. Valszeg a tintanyaló is, de az nem érdekli.*
-Nálunk a hajón sokszor rendes kosztra se futotta nemhogy gnóm üveglencsékre.
*Közli ő is a tapasztalatait a látcsövekkel kapcsolatban. Az ünnepek kapcsán változatos dolgot hall. Egyik helyen több napig tartó zabálás volt, másik helyen egy közös vallási majd egy, azt követő otthoni családi ünnep. Előbbi valami nemesi dolognak hangzik ami nem érdekli az elfet, de az utóbbiból kicsit többet megtud Luninari és az anyja otthoni életéről. Nem hangzik rosszul. Az is érdekes, hogy sokszor csak úgy maguknak is kiültek sütögetni és csillagokat nézegetni. Bár jobb dolguk tényleg nem lehetett az erdő közepén, azt is megérti a városi elf. Neki az itteni szürkeség és unalom is sok most. A nyuszimama ötlete pont ezért meglepi. Főleg mert a pokróccal tökéletesen eltalálta, hogy mi volt a doki terve a mai napra. Kicsit megfontolja, de aztán elmosolyodik.*
-Sosem mondtam nemet ünneplésre. Kár lenne most elkezdeni.
//Surran az őz, szökell halkan//
*A tintanyaló jól körülírja, hogy ha a doki a régi foglalkozását űzné akkor miért vetetné le az ékszerein túl még a ruháit is vele mielőtt hazazavarja. Van mit fejlődnie. Ők annak idején mennyi kereskedőt, sőt ritkábban nemeseket is indítottak el az önfejlesztés útján. Ez a gondolat tetszik neki. Mást nem szól hozzá. Hogy ő milyen körülményeket tapasztalt abba jobb bele se menni. Ez nem verseny. A kényelemről való filozofálgatásával viszont nem mond butaságokat a félvér. Először persze nem érti az elf, de a példa után bólint. Valóban ha választani kéne akkor ő mindkettőt kérné. Pihe-puha selyem, meg bársony nemesi ágyban akar vedelni és duhajkodni a cimboráival. Egyik vagy másik önmagában nem az igazi. Amúgy az a gondolat, hogy egy tündérre a tetőről ráessen a hó őt megmosolyogtatja. Viccesen hangzik. Az újabb érkezők közül a nyuszimamának még örül is. Bár az után a vidám mosoly után nehéz lenne nem jobb kedvre derülni. Szülőföldje szokásairól való tématerelése sikeresen bevált. Luninari kérdésére szélesebb lesz a vigyora.*
-Volt bizony. Asztalon táncolás, éneklés, dajdajozás. Az ünnepekkor ennek csak lett egy formája. Jó idők voltak.
*Merül is el kicsit az emlékekben amik kicsit jobb kedvre is derítik ezen a pusztulat napon. Az ő csendes nosztalgiázgatása mellett a tintanyaló látványosan lelkesebb lett ennek az ünnepnek az említésétől. Felpattan és magyaráz miközben hevesen mutogat. A dokit zavarja ez a dolog, de nem mond semmit. Pedig vicces lenne fejbe dobni azzal bögrével, de a teáért kár lenne. Meg a lányok meg is haragudnának rá. Valszeg a tintanyaló is, de az nem érdekli.*
-Nálunk a hajón sokszor rendes kosztra se futotta nemhogy gnóm üveglencsékre.
*Közli ő is a tapasztalatait a látcsövekkel kapcsolatban. Az ünnepek kapcsán változatos dolgot hall. Egyik helyen több napig tartó zabálás volt, másik helyen egy közös vallási majd egy, azt követő otthoni családi ünnep. Előbbi valami nemesi dolognak hangzik ami nem érdekli az elfet, de az utóbbiból kicsit többet megtud Luninari és az anyja otthoni életéről. Nem hangzik rosszul. Az is érdekes, hogy sokszor csak úgy maguknak is kiültek sütögetni és csillagokat nézegetni. Bár jobb dolguk tényleg nem lehetett az erdő közepén, azt is megérti a városi elf. Neki az itteni szürkeség és unalom is sok most. A nyuszimama ötlete pont ezért meglepi. Főleg mert a pokróccal tökéletesen eltalálta, hogy mi volt a doki terve a mai napra. Kicsit megfontolja, de aztán elmosolyodik.*
-Sosem mondtam nemet ünneplésre. Kár lenne most elkezdeni.
1193. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-01-17 09:47:25
Üzenet elküldve: 2023-01-17 09:47:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 512
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 512
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Élete első gyermek, vagy akár kishúg pótló cicájának úgy tűnik nincsen túl jó kedve valóban, de ennek ellenére boldoggá teszi őt, mert, amikor székében ülve lehajol megsimogatni, akkor nem azonnal húzódik el tőle, hogy rávesse magát az elé tálalt finomságokra. Először még hagyja kicsit simogatni magát, egy rövidet nyávog is neki, még ha talán kissé kedvetlenül és rekedten is, csak utána megy el enni és inni a meleget árasztó tűz mellé. Közben mintha sunyi, vagy óvatos pillantásokkal méregetné az asztalnak azt a részét, ahol Intath ül, ezt nem tudja megállapítani, sem azt, hogy a pillantás melyik a kettő közül, sem pedig azt, hogy tényleg pont a szőke elf felé néz-e, ennyire még sem saját macskáját nem ismeri, sem a macskákat úgy általában. Mindenesetre hagyja enni, és nem veszi zokon, ha kis kedvence egyelőre az ő társaságánál jobban vágyik ételre, vízre és tejre. Ő maga is úgy érzi, hogy kell neki legalább a teának a melege és fűszeres íze ahhoz, hogy bármi egyéb másra képes legyen ma.
Többek között arra, hogy több felé is képes legyen figyelni, és összeszedje magát annyira, hogy kimenjen azokért a tojásokért, amiket reggelire megígért.
Előbbi most hirtelen ellenben a tea ellenére sem egyszerű. Intath is beszélt, és Adoaver is, és mind a kettő nagyon felkeltette az érdeklődését. A maga módján mind a dokit, mind pedig az ifjú embert érdekes és kivételes személyiségnek tartja, hiába nem kedvelik ők egymást, őt viszont reményei szerint mind a ketten, bár úgy gondolja, hogy Intath talán jobban. Nagyon kíváncsi arra, hogy Int hol, merre és miféle ünnepekről hallott, meg arra is, hogy melyik a kedvence ezek közül és miért, és persze Adoaver városáról és az ottani szokásokról is szeretne minél többet megtudni egyszerre. Mindez természetesen nem fog egyszerre menni, főleg úgy, hogy persze Holdpihére is figyelnie kell közben, hogy mennyire elégedett a kiszolgálással, valamint az étel, tej és víz minőségével, amit ennek keretében kapott, meg persze arra is, hogy édesanyja mit mond el saját közös múltjukról. Végtére is nem egy egykori szokásuk tabu, és a kívülállók számára titok, amely akkor is köti őket, ha formálisan már egyikük sem tagja a közösségnek, amit elhagytak. Őt magát kitaszították, Ea pedig önként száműzte saját magát a szent földről, amelynek a papnője volt. Igaz, azt, hogy Ea mit mond majd puszta kíváncsiságból figyeli, nem azért, hogy megbotránkozzon rajta. Pont tőle vicces is lenne, aki a legtöbb tabut és vallási előírást papnő édesanyja ellenére is képtelen volt komolyan venni.
Kicsit zavarba is jön különben Adoaver szavaitól, amelyek a kényelemről és a tündérekről szólnak.*
- Köszönöm, kedves vagy *pirul el kicsit mindenesetre, ahogyan Adoaverre néz az otthonáról tartott beszámoló után* de azért annyira nem volt nehéz, vagy rossz, vagy elviselhetetlen, meg ilyesmi.
*Őszintén reméli, hogy ez hárításnak elég, mert a valóban nem azért emlegette fel sem a faházat, sem pedig azt, hogy mennyire vigyáznia kellett a tűzzel, hogy sajnálatot, vagy tiszteletet ébresszen fel saját maga iránt, bár utólag visszagondolva, talán volt ilyen hátsó szándéka is, ezért azonban már most, kis idő elteltével is nagyon szégyelli magát, ezért most talán meg pont őszintébb is a kelleténél. Mindenki mással is, de magának és magában közben azt is bevallja, hogy rossz, talán legrosszabb szokásai közé tartozik, hogy valamiért annak ellenére is szereti sajnáltatni magát, hogy sok ezer saját magánál sokkal rosszabb múltat is képes lenne elképzelni.*
- Meg aztán a kényelem sem minden. Persze, szeretem én is *gondolkodik hangosan* de azért például, amikor a városba kerültem, akkor minden kényelmes volt, ugyanakkor nagyon idegen és nyomasztó is. Akkor elcseréltem volna a kényelmet szívesen, valamire, ami legalább ismerős. Bár, azt tényleg nem bánnám, ha ezt a házat kicsit jobban fel lehetne fűteni, vagy akár azt, ha kicsit melegebb lenne ezekben a hónapokban. Viszont lehetne rosszabb is. Most először örülök neki például, hogy nem vagyok tündér. Eddig nem gondoltam volna, hogy ilyen problémáid is lehetnek, ha még nálam is alacsonyabb vagy.
*Miután a fecsegést befejezte, kicsit kortyol a teából, hogy még több erőt gyűjtsön a kimenetelhez, közben Int arcát fürkészi. Fantáziája szárnyra kap kicsit. Igazából, szinte bármit el tudna képzelni azzal kapcsolatban, hogy Intath hol és milyen ünnepeken vett részt, ahogyan arról is, hogy közben, vagy utána milyen állapotba került.*
- Szívesen meghallgatnám a történeteidet bármikor. Fogadjunk van valami vad tengerészünnep, amit imádtál. *mosolyodik el, nehezen fojtva magába egy rövidebb nevetést.
Callipeyát fantáziáját inkább az Adoaver által mondottak mozgatják meg.*
- Napforduló, csillagok estéje? *néz az ifjú mágusrra.* Szép és érdekes nevek. Mi fényfordulónak hívjuk. Illetve hívtuk a régi otthonunkban. *pontosítja gyorsan magát, Luni miatt is, ugyanakkor azért is, mert önmagát sem árt emlékeztetnie arra, hogy régi otthona, már nem az otthona. Olyan, hogy otthon, talán most nincs is neki, ha bár Szarvasligetet legalább félig annak tartja.*
- Nálunk ezzel a nappal kezdődött az új év, legalább is a szakrális év, ami a fény újjászületésétől a fény újjászületéséig tart. Ennek ellenére még sem volt túl nagy ünnep, mármint úgy értem, hogy nem a közösség szintjén. Volt közös nagy ima és tűz a központi tűzrakónál, aztán minden család a maga módján ünnepelte. Mi például általában vadpörkölttel, aztán éjjeli sütögetéssel, virrasztással, meg hold és csillagnézéssel, de ebben nem volt semmi különleges, mert ilyesmit sokszor csináltunk éjjelente csak úgy is. Érdekes, hogy ti távcsövekkel ünnepeltetek. Hallottam már arról, hogy létezik ilyesmi, de még sosem néztem egybe sem.
- Én sem. *csatlakozik hozzá a lánya is, fél szemmel Holdpihére sandítva, aki éppen talán a felénél tarthat a reggelijének. Úgy tűnik nem siet ezzel sem, ennek pedig örül, mert lesz ideje még kimenni és visszajönni, hogy aztán foglalkozzon vele egy kicsit.*
- Összehozhatnánk valami szép ünnepet mára. *javasolja Ea, nem foglalkozva lánya közbeszólásával.* A meleg nem jön vissza máról holnapra, de akkor is ma kezdődik el a folyamat, szóval van mit ünnepelni. Meg egyébként is, jobb, mint olvasni egy pokróc alatt, nem?
*Az eddig elhangzottakból kiindulva arra számít, hogy ezzel egyet fog érteni a társaság. Végtére is, mindenki szereti az ünnepeket, főleg, ha unalmas és lehangoló napokat szakítanak meg éppen.*
//Surran az őz, szökell halkan//
*Élete első gyermek, vagy akár kishúg pótló cicájának úgy tűnik nincsen túl jó kedve valóban, de ennek ellenére boldoggá teszi őt, mert, amikor székében ülve lehajol megsimogatni, akkor nem azonnal húzódik el tőle, hogy rávesse magát az elé tálalt finomságokra. Először még hagyja kicsit simogatni magát, egy rövidet nyávog is neki, még ha talán kissé kedvetlenül és rekedten is, csak utána megy el enni és inni a meleget árasztó tűz mellé. Közben mintha sunyi, vagy óvatos pillantásokkal méregetné az asztalnak azt a részét, ahol Intath ül, ezt nem tudja megállapítani, sem azt, hogy a pillantás melyik a kettő közül, sem pedig azt, hogy tényleg pont a szőke elf felé néz-e, ennyire még sem saját macskáját nem ismeri, sem a macskákat úgy általában. Mindenesetre hagyja enni, és nem veszi zokon, ha kis kedvence egyelőre az ő társaságánál jobban vágyik ételre, vízre és tejre. Ő maga is úgy érzi, hogy kell neki legalább a teának a melege és fűszeres íze ahhoz, hogy bármi egyéb másra képes legyen ma.
Többek között arra, hogy több felé is képes legyen figyelni, és összeszedje magát annyira, hogy kimenjen azokért a tojásokért, amiket reggelire megígért.
Előbbi most hirtelen ellenben a tea ellenére sem egyszerű. Intath is beszélt, és Adoaver is, és mind a kettő nagyon felkeltette az érdeklődését. A maga módján mind a dokit, mind pedig az ifjú embert érdekes és kivételes személyiségnek tartja, hiába nem kedvelik ők egymást, őt viszont reményei szerint mind a ketten, bár úgy gondolja, hogy Intath talán jobban. Nagyon kíváncsi arra, hogy Int hol, merre és miféle ünnepekről hallott, meg arra is, hogy melyik a kedvence ezek közül és miért, és persze Adoaver városáról és az ottani szokásokról is szeretne minél többet megtudni egyszerre. Mindez természetesen nem fog egyszerre menni, főleg úgy, hogy persze Holdpihére is figyelnie kell közben, hogy mennyire elégedett a kiszolgálással, valamint az étel, tej és víz minőségével, amit ennek keretében kapott, meg persze arra is, hogy édesanyja mit mond el saját közös múltjukról. Végtére is nem egy egykori szokásuk tabu, és a kívülállók számára titok, amely akkor is köti őket, ha formálisan már egyikük sem tagja a közösségnek, amit elhagytak. Őt magát kitaszították, Ea pedig önként száműzte saját magát a szent földről, amelynek a papnője volt. Igaz, azt, hogy Ea mit mond majd puszta kíváncsiságból figyeli, nem azért, hogy megbotránkozzon rajta. Pont tőle vicces is lenne, aki a legtöbb tabut és vallási előírást papnő édesanyja ellenére is képtelen volt komolyan venni.
Kicsit zavarba is jön különben Adoaver szavaitól, amelyek a kényelemről és a tündérekről szólnak.*
- Köszönöm, kedves vagy *pirul el kicsit mindenesetre, ahogyan Adoaverre néz az otthonáról tartott beszámoló után* de azért annyira nem volt nehéz, vagy rossz, vagy elviselhetetlen, meg ilyesmi.
*Őszintén reméli, hogy ez hárításnak elég, mert a valóban nem azért emlegette fel sem a faházat, sem pedig azt, hogy mennyire vigyáznia kellett a tűzzel, hogy sajnálatot, vagy tiszteletet ébresszen fel saját maga iránt, bár utólag visszagondolva, talán volt ilyen hátsó szándéka is, ezért azonban már most, kis idő elteltével is nagyon szégyelli magát, ezért most talán meg pont őszintébb is a kelleténél. Mindenki mással is, de magának és magában közben azt is bevallja, hogy rossz, talán legrosszabb szokásai közé tartozik, hogy valamiért annak ellenére is szereti sajnáltatni magát, hogy sok ezer saját magánál sokkal rosszabb múltat is képes lenne elképzelni.*
- Meg aztán a kényelem sem minden. Persze, szeretem én is *gondolkodik hangosan* de azért például, amikor a városba kerültem, akkor minden kényelmes volt, ugyanakkor nagyon idegen és nyomasztó is. Akkor elcseréltem volna a kényelmet szívesen, valamire, ami legalább ismerős. Bár, azt tényleg nem bánnám, ha ezt a házat kicsit jobban fel lehetne fűteni, vagy akár azt, ha kicsit melegebb lenne ezekben a hónapokban. Viszont lehetne rosszabb is. Most először örülök neki például, hogy nem vagyok tündér. Eddig nem gondoltam volna, hogy ilyen problémáid is lehetnek, ha még nálam is alacsonyabb vagy.
*Miután a fecsegést befejezte, kicsit kortyol a teából, hogy még több erőt gyűjtsön a kimenetelhez, közben Int arcát fürkészi. Fantáziája szárnyra kap kicsit. Igazából, szinte bármit el tudna képzelni azzal kapcsolatban, hogy Intath hol és milyen ünnepeken vett részt, ahogyan arról is, hogy közben, vagy utána milyen állapotba került.*
- Szívesen meghallgatnám a történeteidet bármikor. Fogadjunk van valami vad tengerészünnep, amit imádtál. *mosolyodik el, nehezen fojtva magába egy rövidebb nevetést.
Callipeyát fantáziáját inkább az Adoaver által mondottak mozgatják meg.*
- Napforduló, csillagok estéje? *néz az ifjú mágusrra.* Szép és érdekes nevek. Mi fényfordulónak hívjuk. Illetve hívtuk a régi otthonunkban. *pontosítja gyorsan magát, Luni miatt is, ugyanakkor azért is, mert önmagát sem árt emlékeztetnie arra, hogy régi otthona, már nem az otthona. Olyan, hogy otthon, talán most nincs is neki, ha bár Szarvasligetet legalább félig annak tartja.*
- Nálunk ezzel a nappal kezdődött az új év, legalább is a szakrális év, ami a fény újjászületésétől a fény újjászületéséig tart. Ennek ellenére még sem volt túl nagy ünnep, mármint úgy értem, hogy nem a közösség szintjén. Volt közös nagy ima és tűz a központi tűzrakónál, aztán minden család a maga módján ünnepelte. Mi például általában vadpörkölttel, aztán éjjeli sütögetéssel, virrasztással, meg hold és csillagnézéssel, de ebben nem volt semmi különleges, mert ilyesmit sokszor csináltunk éjjelente csak úgy is. Érdekes, hogy ti távcsövekkel ünnepeltetek. Hallottam már arról, hogy létezik ilyesmi, de még sosem néztem egybe sem.
- Én sem. *csatlakozik hozzá a lánya is, fél szemmel Holdpihére sandítva, aki éppen talán a felénél tarthat a reggelijének. Úgy tűnik nem siet ezzel sem, ennek pedig örül, mert lesz ideje még kimenni és visszajönni, hogy aztán foglalkozzon vele egy kicsit.*
- Összehozhatnánk valami szép ünnepet mára. *javasolja Ea, nem foglalkozva lánya közbeszólásával.* A meleg nem jön vissza máról holnapra, de akkor is ma kezdődik el a folyamat, szóval van mit ünnepelni. Meg egyébként is, jobb, mint olvasni egy pokróc alatt, nem?
*Az eddig elhangzottakból kiindulva arra számít, hogy ezzel egyet fog érteni a társaság. Végtére is, mindenki szereti az ünnepeket, főleg, ha unalmas és lehangoló napokat szakítanak meg éppen.*
1192. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-01-07 20:58:35
Üzenet elküldve: 2023-01-07 20:58:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Két végtagjával az asztalon könyökölve állát tenyereiben kell tartania, hogy ne az asztalra tapassza arcát, és szemét egy pillanatra lehunyva horkolni kezdjen, ugyanis a tűzhely működése egyszerre visszahozz számára kellő meleget, de álmosságot is. Észrevétlenül kipiszkál egy kis csipát szemei alól, majd Luninarihoz fordul, tekintve hogy a kettő közül ő legalább hajlandó volt válaszolni.*
- Nálunk valahogy megoldották, hogy egyes szobáink padlóját fűtve tartsák a hidegebb időkben, főleg a fürdőkben, ezáltal a levegőt már alig érezted meg. Tűzzel vagy mágiával felforrósított levegőt keringettek... "Hipokausztumi forrósítás", vagy ilyesmi. Tyű, de hiányzik. *Sóhajt fel kissé drámaibban a kelleténél.* - De téged látva és hallva minden nap, egyre jobban ráeszmélek hogy mégis mennyire kényelmes életem volt Lihanechben. Van mit fejlődnöm. *Csettint egyet a nyelvével.*
- Hmm. Ismertem egy-két tündért régebbről, de ők pont a legtöbbet szenvedtek a hó miatt: Nehéz úgy munkába menni azzal a magassággal, ha két lépés után vállig süllyednek. Nevelőapám szerint az egyik munkatársát két kezével kellett kiásnia, mert az egyik ház alatt sétálva rázuhant egy halom a tetőről! *Elmosolyodik a vicces történet visszaemlékezésére; Habár nem pont a hegyekben éltek, ritka napokon valóban ijesztő gyorsasággal tudott felgyűlni a hó, ha nem takarítják el sokáig, ugyanis a fagypont alatti hőmérséklet Lanawin északi nagyvárosában néha egész hosszasan szokott tartani. Kettőt pislogsz, és a nap felét azzal kell töltened, hogy ki tudjál jutni a saját házadból. Minő szerencse, hogy otthonról volt iskolázva...
Mindeközben Calliepeya is megjelenik, akit még mindig roppant nehezére esik tegeződni.* - Szebb napokat kívánok. *Bólint egyet tiszteletteljesen köszöntésként is. Csöndben fültanúja anyja és lánya közötti beszélgetésének, miközben el is kezdené kortyolgatni megkapott teáját, de inkább bő tüdővel fújdogálja azt, hogy az majdnem kilöttyen. Füle töve megmoccan, ahogy e nap rejtelmes jelenségéről esik szó. Működésbe kezdenek lépni a fogaskerekek az agyában, el is réved annyira, hogy italjáról megfeledkezzen. Miről feledkezett meg? Esküszött volna róla, hogy ezeknek a fontos eseményeknek a megjegyzéségben elég jó szokott lenni, akkor ma mit kéne tudnia? Ritmikusan az asztalt kezdi el koppintani az ujjával, miközben gondolkodik. Csak nem valami olyan szokás, amit náluk nem ünnepelnek? Valami egzotikus? Idegen?
Addig nem is tudott végezni találgatásaival, míg a válasz meg nem lett mondva. Szemei elkerekednek és egy ragyogó tekintet keletkezik felfrissült arcán.* - Óh, igen! a napforduló! *Tapsol egyet örömében, és egész székét a hármas felé fordítja.* A csillagok estéje! Egyik legkedveltebb ünnepem!* Feláll, és kezével az asztal felé gesztikulál.* - Nálunk egy három napig tartó pihenés, lakomák és jövetelek egyvelege. De nem is amiatt szeretem annyira; a legjobb része a naplemente után kezdődik, mikor a csillagok megjelennek. Fontos kérdés: melyikőtök hallott és használt távcsövet?
//Surran az őz, szökell halkan//
*Két végtagjával az asztalon könyökölve állát tenyereiben kell tartania, hogy ne az asztalra tapassza arcát, és szemét egy pillanatra lehunyva horkolni kezdjen, ugyanis a tűzhely működése egyszerre visszahozz számára kellő meleget, de álmosságot is. Észrevétlenül kipiszkál egy kis csipát szemei alól, majd Luninarihoz fordul, tekintve hogy a kettő közül ő legalább hajlandó volt válaszolni.*
- Nálunk valahogy megoldották, hogy egyes szobáink padlóját fűtve tartsák a hidegebb időkben, főleg a fürdőkben, ezáltal a levegőt már alig érezted meg. Tűzzel vagy mágiával felforrósított levegőt keringettek... "Hipokausztumi forrósítás", vagy ilyesmi. Tyű, de hiányzik. *Sóhajt fel kissé drámaibban a kelleténél.* - De téged látva és hallva minden nap, egyre jobban ráeszmélek hogy mégis mennyire kényelmes életem volt Lihanechben. Van mit fejlődnöm. *Csettint egyet a nyelvével.*
- Hmm. Ismertem egy-két tündért régebbről, de ők pont a legtöbbet szenvedtek a hó miatt: Nehéz úgy munkába menni azzal a magassággal, ha két lépés után vállig süllyednek. Nevelőapám szerint az egyik munkatársát két kezével kellett kiásnia, mert az egyik ház alatt sétálva rázuhant egy halom a tetőről! *Elmosolyodik a vicces történet visszaemlékezésére; Habár nem pont a hegyekben éltek, ritka napokon valóban ijesztő gyorsasággal tudott felgyűlni a hó, ha nem takarítják el sokáig, ugyanis a fagypont alatti hőmérséklet Lanawin északi nagyvárosában néha egész hosszasan szokott tartani. Kettőt pislogsz, és a nap felét azzal kell töltened, hogy ki tudjál jutni a saját házadból. Minő szerencse, hogy otthonról volt iskolázva...
Mindeközben Calliepeya is megjelenik, akit még mindig roppant nehezére esik tegeződni.* - Szebb napokat kívánok. *Bólint egyet tiszteletteljesen köszöntésként is. Csöndben fültanúja anyja és lánya közötti beszélgetésének, miközben el is kezdené kortyolgatni megkapott teáját, de inkább bő tüdővel fújdogálja azt, hogy az majdnem kilöttyen. Füle töve megmoccan, ahogy e nap rejtelmes jelenségéről esik szó. Működésbe kezdenek lépni a fogaskerekek az agyában, el is réved annyira, hogy italjáról megfeledkezzen. Miről feledkezett meg? Esküszött volna róla, hogy ezeknek a fontos eseményeknek a megjegyzéségben elég jó szokott lenni, akkor ma mit kéne tudnia? Ritmikusan az asztalt kezdi el koppintani az ujjával, miközben gondolkodik. Csak nem valami olyan szokás, amit náluk nem ünnepelnek? Valami egzotikus? Idegen?
Addig nem is tudott végezni találgatásaival, míg a válasz meg nem lett mondva. Szemei elkerekednek és egy ragyogó tekintet keletkezik felfrissült arcán.* - Óh, igen! a napforduló! *Tapsol egyet örömében, és egész székét a hármas felé fordítja.* A csillagok estéje! Egyik legkedveltebb ünnepem!* Feláll, és kezével az asztal felé gesztikulál.* - Nálunk egy három napig tartó pihenés, lakomák és jövetelek egyvelege. De nem is amiatt szeretem annyira; a legjobb része a naplemente után kezdődik, mikor a csillagok megjelennek. Fontos kérdés: melyikőtök hallott és használt távcsövet?
1191. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-01-05 21:48:06
Üzenet elküldve: 2023-01-05 21:48:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1191
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1191
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Alapból hajlamos a rosszkedvre még ha ez nem is szokott rajta látszani. Most a fáradtság miatt még csak nem is titkolja. A félvér ölelgetés általában szokott a kedvén egy kicsit javítani. Ez most is így van. Még ha az alaphangulatából nem is zökkenti ki. A macskás hasonlatra fáradtan megcirógatja a lány állát.*
-Luni cica.
*A hülyeség még most is tud jönni belőle. Ezek után a konyhába sétálnak. A hangulatuk továbbra sem túl jó. Bámulnak maguk elé. A tintanyaló meg felteszi a hihetetlenül értelmes kérdését. Minden rendben van-e? Vajon? Hideg van, szürke minden, részeg akar lenni, kezd hiányozni neki a különböző szerek általi kifakulás a világból, nőkre vágyik és nem olyanokra mint az ártatlan félvér vagy a többi lányka a házból, verekedni akar, üvölteni akar, meg akar őrülni. Legyen egyáltalán valami! Unatkozik és még sincs kedve semmihez. Méghozzá ilyen nagyszerű kérdésekkel idegesítik is korán reggel. Luninari rá jellemző ömlengős válasza után ezért ő csak fáradtan felsóhajt és ezzel el is mondott mindent a kedvéről vagy arról, hogy menjenek-e a piacra. A havazással kapcsolatos megjegyzésével is magára marad. A hólapátolás számára is egy ismeretlen dolog, de lehet, hogy ott a hegyek környékén megszokottabb tevékenység. A tündérek véleményére meg pont nem kíváncsi ebben a témában. Bizonyára nagyon tájékozottak lehetnek arról milyen szerencsés halálra fagyni a hólétől átnedvesedett ruhákban vagy ha kitörik egy szekér kereke a hótól eltakart nagyobb hepe-hupákban. Vagy ha egy ember töri ki a lábát. Hatalmas szerencse. Akkor erőltet egy halvány mosolyt a képére mikor megkapja a teáját. Azzal legalább egy kicsit tudja melengetni a kezét. Nem túl vidám társaságukba színesen és mosolygósan érkezik be a nyuszimama. Pont ez a vidámság, ami egy őszintének tűnő mosolyt csal a férfire is.*
-Jó reggelt Calliepeya.
~De hosszú neved van még mindig.~
*Az anya lánya társalgást azzal a műmosolyával hallgatja és a teáját fújkálva óvatosan bele-belekortyol. A szőrös dög említése se javít a hangulatán. Ha épp senki nem látja akkor szívesen megriasztja hisz szórakoztatja mikor eliszkol előle, de ennek ellenére nem kedvelte még meg a macskát. Számára túl hangos, szőrös és csak a baj van vele. Legalább az anya reálisabban áll ahhoz a jószághoz mint a lánya, aki néha úgy beszél róla mintha gyerek lenne. A nyuszimama megjegyzésére, hogy ma a legszebb nap lenne felvonja a szemöldökét. Mitől lenne ez szép? A lánya érteni véli, de nem nagyon bökik ki, hogy miről is van szó. Végül mint kiderül otthon náluk ünnep volt ilyenkor. Tényleg! Télen mikor nem kell a földeken dolgozni akkorra szokták az ilyesmiket kitalálni. A saját otthonának szokásairól rá jellemző eleganciával tereli el a témát.*
-Ahány helyen jártam annyiféle ünnepről hallottam már. A mai napnak mi az apropója?
~Leghosszabb éjjel és legrövidebb nappal? Ilyen tényleg van? Nem hangzik rosszul. Legalább hamarabb ledőlhetek és átaludhatom a napot.~
-Mivel ünnepelték?
//Surran az őz, szökell halkan//
*Alapból hajlamos a rosszkedvre még ha ez nem is szokott rajta látszani. Most a fáradtság miatt még csak nem is titkolja. A félvér ölelgetés általában szokott a kedvén egy kicsit javítani. Ez most is így van. Még ha az alaphangulatából nem is zökkenti ki. A macskás hasonlatra fáradtan megcirógatja a lány állát.*
-Luni cica.
*A hülyeség még most is tud jönni belőle. Ezek után a konyhába sétálnak. A hangulatuk továbbra sem túl jó. Bámulnak maguk elé. A tintanyaló meg felteszi a hihetetlenül értelmes kérdését. Minden rendben van-e? Vajon? Hideg van, szürke minden, részeg akar lenni, kezd hiányozni neki a különböző szerek általi kifakulás a világból, nőkre vágyik és nem olyanokra mint az ártatlan félvér vagy a többi lányka a házból, verekedni akar, üvölteni akar, meg akar őrülni. Legyen egyáltalán valami! Unatkozik és még sincs kedve semmihez. Méghozzá ilyen nagyszerű kérdésekkel idegesítik is korán reggel. Luninari rá jellemző ömlengős válasza után ezért ő csak fáradtan felsóhajt és ezzel el is mondott mindent a kedvéről vagy arról, hogy menjenek-e a piacra. A havazással kapcsolatos megjegyzésével is magára marad. A hólapátolás számára is egy ismeretlen dolog, de lehet, hogy ott a hegyek környékén megszokottabb tevékenység. A tündérek véleményére meg pont nem kíváncsi ebben a témában. Bizonyára nagyon tájékozottak lehetnek arról milyen szerencsés halálra fagyni a hólétől átnedvesedett ruhákban vagy ha kitörik egy szekér kereke a hótól eltakart nagyobb hepe-hupákban. Vagy ha egy ember töri ki a lábát. Hatalmas szerencse. Akkor erőltet egy halvány mosolyt a képére mikor megkapja a teáját. Azzal legalább egy kicsit tudja melengetni a kezét. Nem túl vidám társaságukba színesen és mosolygósan érkezik be a nyuszimama. Pont ez a vidámság, ami egy őszintének tűnő mosolyt csal a férfire is.*
-Jó reggelt Calliepeya.
~De hosszú neved van még mindig.~
*Az anya lánya társalgást azzal a műmosolyával hallgatja és a teáját fújkálva óvatosan bele-belekortyol. A szőrös dög említése se javít a hangulatán. Ha épp senki nem látja akkor szívesen megriasztja hisz szórakoztatja mikor eliszkol előle, de ennek ellenére nem kedvelte még meg a macskát. Számára túl hangos, szőrös és csak a baj van vele. Legalább az anya reálisabban áll ahhoz a jószághoz mint a lánya, aki néha úgy beszél róla mintha gyerek lenne. A nyuszimama megjegyzésére, hogy ma a legszebb nap lenne felvonja a szemöldökét. Mitől lenne ez szép? A lánya érteni véli, de nem nagyon bökik ki, hogy miről is van szó. Végül mint kiderül otthon náluk ünnep volt ilyenkor. Tényleg! Télen mikor nem kell a földeken dolgozni akkorra szokták az ilyesmiket kitalálni. A saját otthonának szokásairól rá jellemző eleganciával tereli el a témát.*
-Ahány helyen jártam annyiféle ünnepről hallottam már. A mai napnak mi az apropója?
~Leghosszabb éjjel és legrövidebb nappal? Ilyen tényleg van? Nem hangzik rosszul. Legalább hamarabb ledőlhetek és átaludhatom a napot.~
-Mivel ünnepelték?
1190. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-01-04 20:33:16
Üzenet elküldve: 2023-01-04 20:33:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 512
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 512
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Hideg, kedvetlenül elkezdett reggel ide, vagy oda, Intath valahogy mindig meg tudja nevettetni, ez pedig most sincsen másképpen.*
- Élénk és ragyogó, hát hogyne. *mondja aztán a nevetés után ajkaira ragadt mosollyal.* A saját macskámnak érzem magam, annyira nincs kedvem éppen semmit csinálni alváson, evésen, meg a tűz előtt való melegedésen kívül.
*Úgy érzi, hogy ez most olyan dolog, amiben még Int és Adoaver is egyet fog érteni. Kicsit elkedvetleníti, ugyanakkor meg is nyugtatja, és valahol viccesnek is tartja, hogy minden különbözőségük és ellentétük ellenére legalább ennyi összhang van közöttük. Igaz ez az összhang a lehető legértéktelenebb, mivel nem nagyon tudja elképzelni, hogy valakinek éppen a víz hónapjai legyenek a kedvencei, de hát kezdetnek az is megteszi, hogy a doki és az ifjú mágus legalább nincsenek valamiről éppen ellenkező véleményen, ezeket a szürke ködös, esős, sötét napokat pedig egyaránt utálják, éppen úgy, ahogyan ő is.
Talán majd a konyha egyszerű, de jelenleg családi tűzhellyé, vagy az ő védelmező szellemévé átlényegülő tüze hoz némi változást.*
- Köszönöm én jól vagyok, vagy is nem igazán. *vallja be* A víz hónapjai nem éppen a kedvenceim nekem sem. A szülőházam kicsi volt, de legalább könnyebb volt befűteni, pont ezért, mint ezt nagy kőrakást. Más kérdés, hogy mivel fából volt az egész, nem ártott vigyázni a tűzzel. *mondja Adoavernek válaszolva, de igazából persze a dokinak is, visszanyelve magába azt a mondatot, hogy hát pont Adoavernek nem kell elmagyaráznia, hogy a sokszor éltető tűz és meleg mennyire veszélyes is lehet akár. Az ifjú mágus még a végén úgy venné, hogy gúnyolódik rajta, pedig esze ágában sincs, ugyanakkor biztos abban, hogyha az amit Adover csak neki árult el a múltjából, Intath tudomására jutna, akkor ő nem kímélné.*
- A hó a tündérek szerint szerencsét hoz a vidékre, márpedig ők biztosan nem tévednek. Nálunk még sohasem esett annyi, hogy lapátolni is kellett volna, de még így is, én is azt mondom, hogy hetvennégyszer inkább a leghidegebb tavaszi nap, mint pont ez a mai reggel.
*Sóhajt, de azért végre felmelegszik a teának készített víz annyira, hogy mindenki elé, - beleértve persze saját magát is, - oda tudjon tenni egy-egy bögrét belőle, teafűvel, és minden más ízlés szerinti ízesítővel együtt.
Ezek után ő is leül gondoskodni saját italáról, amiről azt reméli, hogy némi életkedvet ad neki és belső melegséget, ha nem is lelki, de legalább fizikai értelemben véve.
Ekkor érkezik meg Calliepeya, az édesanyja, mint saját nézete szerint valamiféle furcsa anomália hármuk valóságának egyébként is törékeny szövetén, valószínűtlenül szőke hajával, fehér, de nem lányához hasonló sápadt, hanem valahogyan élettel teli fehér bőrével és a külön erre a napra tartogatott zöld, aranysárga szegélyű ruhájával együtt.
Minden bizonnyal inkább néz úgy ki, mint aki valamiféle bálba készül Arthenior egykori gazdagok lakta negyedében, mint úgy, aki csak egy újabb sötét, ködös és hideg napot szeretne átvészelni éppen. Még mosolyog is, mosolya pedig csak növekszik attól, ahogyan a meglehetősen savanyúnak látszó társaságon végignéz.
Másnak érzi őt most maguknál nagyon. Nem tudja, hogy a többiek, hogy állnak ehhez, de őt személy szerint bármennyire is szereti és tiszteli saját édesanyját a mai napon nagyon is ingerli ez a hideg és szomorú valóságot ignoráló tekintet, ruha és mosoly.*
- Jó reggelt anya! Hol van Holdpihe? *kérdez még is csak ennyit elég jól visszafogva magát, mire Ea kicsit értetlenül néz rá.*
- Hol lenne? Ahol általában. Olyan mélyen alszik az ágyában, hogy meg kellett néznem él-e még egyáltalán.
- Haha, nagyon vicces! *válaszol erre némi sértődéssel, majd eszébe jut valami nyugtalanító.* Elfelejtettem betakargatni, mielőtt...
- Tudod, hogy van bundája. *legyint rá az anyja.* Szerintem ő fázik közülünk a legkevésbé. Aztán, ha meg kijön majd úgy is idetelepszik a tűz mellé. De, ha már itt tartunk... *néz végig a társaságon, majd visszanyelni az első mondatot, ami eszébe jut róla. Többek között azért, mert eddig megfogadta, hogy amikor itt van "vendégségben" akkor igyekszik a lehető legkevesebb vizet zavarni.
Luninak fel kell építenie a saját életét, egy egész gyerekkort átfogó elszigeteltség után, amiről sajnos ő is tehet, nem is keveset. Aztán meg kell találnia az igazi barátait, Laun kívül is, még jobb, ha akár a szerelmét is, még akkor is, ha semmi ilyesmit nem néz ki belőle jelenleg.
Éppen ezért fogadta meg, hogy bármennyire is nehezére esik, - mert ő maga is vágyik lánya, illetve az ő plüssnyulai és macskája társaságán kívül is másra, - nem fog beleszólni semmibe, ami körülöttük történik itt Szarvasligetben. Most viszont mégis megteszi.
Mert, ahogyan ahogy végignéz a társaságon, ami egyelőre egy elfből, egy emberből, és saját lányából áll, aki elf is, ember is egyszerre, ugyanakkor mégis egyik sem a kettő közül, hanem valami teljesen más, több is, kevesebb is, mintha a kettőből csak valamelyik lenne, úgy érzi, hogy muszáj neki is mondania valamit. Már csak azért is, mert akaratlanul is megerősítik a hitét, ami sokáig nagyon fontos volt a számára.*
- Úgy néztek ki, mint, akik alig élnek, és pont ma. Ez az év egyik legszebb napja, ha nem a legszebb! Ne vegyétek sértésnek kérlek, de hát... Luni drágám te igazán emlékezhetnél rá! Ma van az a nap! *hangsúlyozza ki nagyon az "az" szót.
A megszólított ugyan hirtelen nem tud mindenkin végig tekinteni, de nem lepődne meg, ha most éppen ő lenne valamennyiük közül a legmeglepettebb.*
- Tényleg az pont ma van. Otthon sokan ünnepelték. *mondja félig magának, félig mindenki másnak.* Felétek volt valami szokás ilyenkor? *kérdi Intet és Adoavert.*
- Éppen a mai nap lesz az évben leghosszabb éjjel és így a legrövidebb nappal, ha jól értem anyát de...
- Jól értesz *bólint Ea szinte már természetellenesen boldog mosollyal.*
- Szóval, ez elvben az egyik legszebb nap az évben tényleg. *mondja fel a "leckét" kicsit kényszeredetten ugyanakkor azért is, mert a sok szobába való kedvetlen bekuckózás után tényleg szeretné hinni, hogy így van.*
- Igaz eddig nagyon nem így néz ki... *pillant a dokira és Adoaverre, de hát ismerve mit vár tőle édesanyja, meg azért is persze, mert neki is eléggé elege van már a kesergésből és a szürke hidegből, ami természetszerűen hozza elő mindezt belőle jó lenne, ha legalább az életkedv újjászületésének szikráját látná bárki másnál önmagán kívül, akinél ez még szintén nem igazán teljesen teljes.
Holdpihe is ekkor jelenik meg az ajtóban halk nyávogás kíséretében, első ránézésre sokkal álmosabban, mint amennyire éhesen, de hát a cicák már csak ilyenek. Az évszakokról lehet némi fogalmuk, az ünnepnapokról és azok lényegéről már minden bizonnyal annál kevésbé.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.04 21:01:39
//Surran az őz, szökell halkan//
*Hideg, kedvetlenül elkezdett reggel ide, vagy oda, Intath valahogy mindig meg tudja nevettetni, ez pedig most sincsen másképpen.*
- Élénk és ragyogó, hát hogyne. *mondja aztán a nevetés után ajkaira ragadt mosollyal.* A saját macskámnak érzem magam, annyira nincs kedvem éppen semmit csinálni alváson, evésen, meg a tűz előtt való melegedésen kívül.
*Úgy érzi, hogy ez most olyan dolog, amiben még Int és Adoaver is egyet fog érteni. Kicsit elkedvetleníti, ugyanakkor meg is nyugtatja, és valahol viccesnek is tartja, hogy minden különbözőségük és ellentétük ellenére legalább ennyi összhang van közöttük. Igaz ez az összhang a lehető legértéktelenebb, mivel nem nagyon tudja elképzelni, hogy valakinek éppen a víz hónapjai legyenek a kedvencei, de hát kezdetnek az is megteszi, hogy a doki és az ifjú mágus legalább nincsenek valamiről éppen ellenkező véleményen, ezeket a szürke ködös, esős, sötét napokat pedig egyaránt utálják, éppen úgy, ahogyan ő is.
Talán majd a konyha egyszerű, de jelenleg családi tűzhellyé, vagy az ő védelmező szellemévé átlényegülő tüze hoz némi változást.*
- Köszönöm én jól vagyok, vagy is nem igazán. *vallja be* A víz hónapjai nem éppen a kedvenceim nekem sem. A szülőházam kicsi volt, de legalább könnyebb volt befűteni, pont ezért, mint ezt nagy kőrakást. Más kérdés, hogy mivel fából volt az egész, nem ártott vigyázni a tűzzel. *mondja Adoavernek válaszolva, de igazából persze a dokinak is, visszanyelve magába azt a mondatot, hogy hát pont Adoavernek nem kell elmagyaráznia, hogy a sokszor éltető tűz és meleg mennyire veszélyes is lehet akár. Az ifjú mágus még a végén úgy venné, hogy gúnyolódik rajta, pedig esze ágában sincs, ugyanakkor biztos abban, hogyha az amit Adover csak neki árult el a múltjából, Intath tudomására jutna, akkor ő nem kímélné.*
- A hó a tündérek szerint szerencsét hoz a vidékre, márpedig ők biztosan nem tévednek. Nálunk még sohasem esett annyi, hogy lapátolni is kellett volna, de még így is, én is azt mondom, hogy hetvennégyszer inkább a leghidegebb tavaszi nap, mint pont ez a mai reggel.
*Sóhajt, de azért végre felmelegszik a teának készített víz annyira, hogy mindenki elé, - beleértve persze saját magát is, - oda tudjon tenni egy-egy bögrét belőle, teafűvel, és minden más ízlés szerinti ízesítővel együtt.
Ezek után ő is leül gondoskodni saját italáról, amiről azt reméli, hogy némi életkedvet ad neki és belső melegséget, ha nem is lelki, de legalább fizikai értelemben véve.
Ekkor érkezik meg Calliepeya, az édesanyja, mint saját nézete szerint valamiféle furcsa anomália hármuk valóságának egyébként is törékeny szövetén, valószínűtlenül szőke hajával, fehér, de nem lányához hasonló sápadt, hanem valahogyan élettel teli fehér bőrével és a külön erre a napra tartogatott zöld, aranysárga szegélyű ruhájával együtt.
Minden bizonnyal inkább néz úgy ki, mint aki valamiféle bálba készül Arthenior egykori gazdagok lakta negyedében, mint úgy, aki csak egy újabb sötét, ködös és hideg napot szeretne átvészelni éppen. Még mosolyog is, mosolya pedig csak növekszik attól, ahogyan a meglehetősen savanyúnak látszó társaságon végignéz.
Másnak érzi őt most maguknál nagyon. Nem tudja, hogy a többiek, hogy állnak ehhez, de őt személy szerint bármennyire is szereti és tiszteli saját édesanyját a mai napon nagyon is ingerli ez a hideg és szomorú valóságot ignoráló tekintet, ruha és mosoly.*
- Jó reggelt anya! Hol van Holdpihe? *kérdez még is csak ennyit elég jól visszafogva magát, mire Ea kicsit értetlenül néz rá.*
- Hol lenne? Ahol általában. Olyan mélyen alszik az ágyában, hogy meg kellett néznem él-e még egyáltalán.
- Haha, nagyon vicces! *válaszol erre némi sértődéssel, majd eszébe jut valami nyugtalanító.* Elfelejtettem betakargatni, mielőtt...
- Tudod, hogy van bundája. *legyint rá az anyja.* Szerintem ő fázik közülünk a legkevésbé. Aztán, ha meg kijön majd úgy is idetelepszik a tűz mellé. De, ha már itt tartunk... *néz végig a társaságon, majd visszanyelni az első mondatot, ami eszébe jut róla. Többek között azért, mert eddig megfogadta, hogy amikor itt van "vendégségben" akkor igyekszik a lehető legkevesebb vizet zavarni.
Luninak fel kell építenie a saját életét, egy egész gyerekkort átfogó elszigeteltség után, amiről sajnos ő is tehet, nem is keveset. Aztán meg kell találnia az igazi barátait, Laun kívül is, még jobb, ha akár a szerelmét is, még akkor is, ha semmi ilyesmit nem néz ki belőle jelenleg.
Éppen ezért fogadta meg, hogy bármennyire is nehezére esik, - mert ő maga is vágyik lánya, illetve az ő plüssnyulai és macskája társaságán kívül is másra, - nem fog beleszólni semmibe, ami körülöttük történik itt Szarvasligetben. Most viszont mégis megteszi.
Mert, ahogyan ahogy végignéz a társaságon, ami egyelőre egy elfből, egy emberből, és saját lányából áll, aki elf is, ember is egyszerre, ugyanakkor mégis egyik sem a kettő közül, hanem valami teljesen más, több is, kevesebb is, mintha a kettőből csak valamelyik lenne, úgy érzi, hogy muszáj neki is mondania valamit. Már csak azért is, mert akaratlanul is megerősítik a hitét, ami sokáig nagyon fontos volt a számára.*
- Úgy néztek ki, mint, akik alig élnek, és pont ma. Ez az év egyik legszebb napja, ha nem a legszebb! Ne vegyétek sértésnek kérlek, de hát... Luni drágám te igazán emlékezhetnél rá! Ma van az a nap! *hangsúlyozza ki nagyon az "az" szót.
A megszólított ugyan hirtelen nem tud mindenkin végig tekinteni, de nem lepődne meg, ha most éppen ő lenne valamennyiük közül a legmeglepettebb.*
- Tényleg az pont ma van. Otthon sokan ünnepelték. *mondja félig magának, félig mindenki másnak.* Felétek volt valami szokás ilyenkor? *kérdi Intet és Adoavert.*
- Éppen a mai nap lesz az évben leghosszabb éjjel és így a legrövidebb nappal, ha jól értem anyát de...
- Jól értesz *bólint Ea szinte már természetellenesen boldog mosollyal.*
- Szóval, ez elvben az egyik legszebb nap az évben tényleg. *mondja fel a "leckét" kicsit kényszeredetten ugyanakkor azért is, mert a sok szobába való kedvetlen bekuckózás után tényleg szeretné hinni, hogy így van.*
- Igaz eddig nagyon nem így néz ki... *pillant a dokira és Adoaverre, de hát ismerve mit vár tőle édesanyja, meg azért is persze, mert neki is eléggé elege van már a kesergésből és a szürke hidegből, ami természetszerűen hozza elő mindezt belőle jó lenne, ha legalább az életkedv újjászületésének szikráját látná bárki másnál önmagán kívül, akinél ez még szintén nem igazán teljesen teljes.
Holdpihe is ekkor jelenik meg az ajtóban halk nyávogás kíséretében, első ránézésre sokkal álmosabban, mint amennyire éhesen, de hát a cicák már csak ilyenek. Az évszakokról lehet némi fogalmuk, az ünnepnapokról és azok lényegéről már minden bizonnyal annál kevésbé.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.04 21:01:39
1189. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-01-04 17:23:36
Üzenet elküldve: 2023-01-04 17:23:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1191
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1191
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
*Úgy néz ki hiába mutogatta az üvegcsékkel a folyamatot, hogy egyértelműbb legyen nem nagyon ment át. Nem egyszerű egy óriással számokról beszélni. Van amelyiknek az is kihívást okoz ha ikrei születnek mert úgy nem jön ki a matek.*
-Kettőből lesz egy jobb. Eddig megvan?
*Próbálná még jobban leegyszerűsíteni a dolgot. Egyrészt mert nem akarja átverni a másikat, de főként mert nem akarja, hogy a mesterkardos böhöm fickó, azt higgye, hogy átverte amiért odaadott neki egy csomó fiolát és csak párat kap vissza. Viszont látszólag valami csak átment. Lehet, hogy csak annyi, hogy minél jobbat tud belőlük csinálni. A biztonság kedvéért azért rákérdez.*
-Rendben. És nem baj ha utána sokkal kevesebbet kapsz vissza, de azok erősebbek lesznek?
*Ha efelől megnyugtatják akkor ő le is ül és hagyja a másikat enni. Több bonyolult számmal nem tervezi riogatni.*
-Majd nekiállok kikeverni őket ha lepihentél. Ha fürödni akarsz akkor ha nem gond magadnak kéne vizet hoznod a tóból és melegítened.
*Ahogy az óriás találkozásuk első pillanatában felhívta rá a figyelmet az elf rendelkezik némi hiányossággal, ami miatt nem túl jó a cipekedésben. Bár lehet ép korában is rálőcsölte volna a vendégre ezt a munkát. Biztos, hogy ép korában is rálőcsölte volna a vendégre ezt a munkát.*
-Kettőből lesz egy jobb. Eddig megvan?
*Próbálná még jobban leegyszerűsíteni a dolgot. Egyrészt mert nem akarja átverni a másikat, de főként mert nem akarja, hogy a mesterkardos böhöm fickó, azt higgye, hogy átverte amiért odaadott neki egy csomó fiolát és csak párat kap vissza. Viszont látszólag valami csak átment. Lehet, hogy csak annyi, hogy minél jobbat tud belőlük csinálni. A biztonság kedvéért azért rákérdez.*
-Rendben. És nem baj ha utána sokkal kevesebbet kapsz vissza, de azok erősebbek lesznek?
*Ha efelől megnyugtatják akkor ő le is ül és hagyja a másikat enni. Több bonyolult számmal nem tervezi riogatni.*
-Majd nekiállok kikeverni őket ha lepihentél. Ha fürödni akarsz akkor ha nem gond magadnak kéne vizet hoznod a tóból és melegítened.
*Ahogy az óriás találkozásuk első pillanatában felhívta rá a figyelmet az elf rendelkezik némi hiányossággal, ami miatt nem túl jó a cipekedésben. Bár lehet ép korában is rálőcsölte volna a vendégre ezt a munkát. Biztos, hogy ép korában is rálőcsölte volna a vendégre ezt a munkát.*
1188. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-01-04 16:49:56
Üzenet elküldve: 2023-01-04 16:49:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
* Nos, igen – az elfnek sikerült leterhelnie az óriást, olyannyira, hogy az néhány másodpercig csak bambán néz maga elé. Nem akart ő ilyen részletes ismertetőt kapni a varázsitalokról, és most, hogy mégis kapott, nem is ért sokat. Az előbb már úgy érezte, kapisgál valamit, de hamar rájön, hogy tévedett. Persze a lényeget megérti: kettő ital összeöntéséből lesz egy. Egy, ami hatásosabb, mint a másik kettő. Ez logikusnak tűnik. Legalábbis Morwon nem gondol bele, hogy két pohár víz összeöntésekor általában a víz kifolyik, hacsak nem egy nagyobb pohárba öntötték őket össze. Mivel ebbe nem gondol bele, a többi dolgot meg nem érti, így hosszas néma csend után vállat vonva megszólal. *
– Nekem jó úgy, ahogy mondod. Csináljá' minél jobb fajtát belőlük! * Jól hangoznak az Intath által említett dolgok, mint például, hogy erősebb, okosabb, szebb és gyorsabb lesz, ha megissza őket (bár valljuk be, efelől még mindig vannak kétségei). A legmeggyőzőbb hatása azonban továbbra is a zöldeknek és a liláknak van, amiktől mintegy kapna egy második esélyt a csatatéren, ha megsérülne. Más kérdés, hogy harc közben igen ritkán van ideje bárkinek is leállni iszogatni, de ez már legalább olyan elvont kérdés, mint hogy mit keresne Morwon egy csatatéren? Ugyanakkor a háborúra sosem lehet elég hamar felkészülni, így nem árt, ha mindig tart magánál egy pár zöld varázsitalt az ember vagy az óriás. Úgyhogy így dönt végül. Mivel a leves után még mindig éhesnek érzi magát, elkezdi enni az elé rakott krumplit is. *
– Nekem jó úgy, ahogy mondod. Csináljá' minél jobb fajtát belőlük! * Jól hangoznak az Intath által említett dolgok, mint például, hogy erősebb, okosabb, szebb és gyorsabb lesz, ha megissza őket (bár valljuk be, efelől még mindig vannak kétségei). A legmeggyőzőbb hatása azonban továbbra is a zöldeknek és a liláknak van, amiktől mintegy kapna egy második esélyt a csatatéren, ha megsérülne. Más kérdés, hogy harc közben igen ritkán van ideje bárkinek is leállni iszogatni, de ez már legalább olyan elvont kérdés, mint hogy mit keresne Morwon egy csatatéren? Ugyanakkor a háborúra sosem lehet elég hamar felkészülni, így nem árt, ha mindig tart magánál egy pár zöld varázsitalt az ember vagy az óriás. Úgyhogy így dönt végül. Mivel a leves után még mindig éhesnek érzi magát, elkezdi enni az elé rakott krumplit is. *
1187. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-01-01 18:57:50
Üzenet elküldve: 2023-01-01 18:57:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Agyában lassan fogalmazódnak csak meg a szavakká tett fölfedezések és a fölfedezésekből learatott benső véleménnyilvánítások, ahogy bűbájai hiányát rossz ómenként érzékelve lépked a többiekkel együtt az étkezőhelyiségbe. Az alaphangulat közel sem olyan jó, mint érkezése utáni első hetekben volt, és a jegesedő időt nem győzi átkozni emiatt. Az azonos hajszínű elf leány mintha kegyetlenül kialvatlan lenne a megszokottan kedves szavain túl, még a reggeli energiahiány normalitását is beleszámítva, bájgúnár doktoruk pedig... igazából majdnem ugyanolyan kettőjükkel mint általában, csak még jobban. De ez nem jó hír a számára. Mit csináljon? Mit mondjon? Reménykedjen, hogy a nap folyamán érlelődni kezd a jó hangulat? Fél más szerepet jelenleg felvállalni, mint a szemtanú.
Szemei vörösek az agyondörzsöltségtől, de az ezen alapuló bosszantságon kívül nem tapasztal magán rosszabbat. Talán kialakul még valami.*
- Nem 'tom, felmelegszem miközben lapátolom azt, szóval a rossz hozza a jót is. *Ossza véleményét a hóról. Műsorkeltés nélkül foglal helyet Intath-tal ugyanazon az oldalon, egy székkel arrébb, kezeit dörzsölgetve hogy azok a hidegebb szobában felmelegedjenek.* - De Him'Gaz mondhatja, én is örülnék egy kis tavasznak. Ott csak egy-két fűcsomó mellett tüsszögök, nem az egész házban. Minden rendben veletek?* - Böki ki végül az agyában ragadt gondolatoktól kialakult kérdést, kissé maga miatt aggódva sandítva a szőke elf felé.* - Megmondom, én csak amiatt vagyok már ilyenkor fent mert most már tudok lélegezni, de titeket mintha az ágyból rúgtak volna ki. Kevés a takaró? Menjünk a piacra?
//Surran az őz, szökell halkan//
*Agyában lassan fogalmazódnak csak meg a szavakká tett fölfedezések és a fölfedezésekből learatott benső véleménnyilvánítások, ahogy bűbájai hiányát rossz ómenként érzékelve lépked a többiekkel együtt az étkezőhelyiségbe. Az alaphangulat közel sem olyan jó, mint érkezése utáni első hetekben volt, és a jegesedő időt nem győzi átkozni emiatt. Az azonos hajszínű elf leány mintha kegyetlenül kialvatlan lenne a megszokottan kedves szavain túl, még a reggeli energiahiány normalitását is beleszámítva, bájgúnár doktoruk pedig... igazából majdnem ugyanolyan kettőjükkel mint általában, csak még jobban. De ez nem jó hír a számára. Mit csináljon? Mit mondjon? Reménykedjen, hogy a nap folyamán érlelődni kezd a jó hangulat? Fél más szerepet jelenleg felvállalni, mint a szemtanú.
Szemei vörösek az agyondörzsöltségtől, de az ezen alapuló bosszantságon kívül nem tapasztal magán rosszabbat. Talán kialakul még valami.*
- Nem 'tom, felmelegszem miközben lapátolom azt, szóval a rossz hozza a jót is. *Ossza véleményét a hóról. Műsorkeltés nélkül foglal helyet Intath-tal ugyanazon az oldalon, egy székkel arrébb, kezeit dörzsölgetve hogy azok a hidegebb szobában felmelegedjenek.* - De Him'Gaz mondhatja, én is örülnék egy kis tavasznak. Ott csak egy-két fűcsomó mellett tüsszögök, nem az egész házban. Minden rendben veletek?* - Böki ki végül az agyában ragadt gondolatoktól kialakult kérdést, kissé maga miatt aggódva sandítva a szőke elf felé.* - Megmondom, én csak amiatt vagyok már ilyenkor fent mert most már tudok lélegezni, de titeket mintha az ágyból rúgtak volna ki. Kevés a takaró? Menjünk a piacra?
1186. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-12-24 00:32:09
Üzenet elküldve: 2022-12-24 00:32:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1191
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1191
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Egyértelművé teszi a helyzetet a figyelmetlen tintanyalónak majd megy egy kicsit megölelgetni kedvenc varázs nyuszilányát, ami még az ilyen elcseszett reggeleken is egy kicsit jobb kedvre tudja deríteni. Nem véletlenül írta fel saját magának receptre ezt a Luninari ölelgetést. Hogy ezzel véletlenül akadályozná a másikat a házimunkában az egyáltalán nem érdekli. A böködésre kérdőn lenéz a lányra.*
-Én soha.
*Érkezik a fáradt dörmögés, ami annyi komolyságot tartalmaz mintha az elf egy kevésbé fáradt pillanatában mondta volna. A következő mellkas magasságból érkező kicsit összevisszaságnak ható, de a lányra jól jellemző csivitelést annak a hollófekete buksinak a simogatásával reagálja le.*
-Jó-jó. A te kérésed parancs és nem tud mindenki olyan élénken ragyogó lenni még fáradtan is mint mi ketten.
*Ásít egyet, természetesen a kezét nem téve a szája elé hisz annak a félvérbuksin van a helye. Ha érzi a lány menekülési szándékát pár pillanatra még megszorongatná, jobbra-balra dülöngene vele és csak utána engedné el.*
-Legalább nincs hó.
*Azzal ballag a másik mellett ő is a konyha irányába. A következő beszélgetésre nem reagál. Rajta egyértelműen látszik mennyire felébredt. Olvasni meg nincs kedve. Egyedül a takaró hangzik jól a felsoroltak közül. Miért nem találtak ki egy olyan takarót, ami alól nem kell kibújni ha az elf kikel az ágyból? Vinné magával. Olyan lenne mint egy... köpeny. Sőt, az egy köpeny is lenne. Ez a felfedezés elveszi az ágyból kikelős takaró szépségét. A konyhába érve az első és hozzá legközelebbi üres székre löki le magát. Az asztalra könyökölve arcát a tenyerébe támasztja és elkezdi dörzsölni a szemeit. Olyan nehéz ilyenkor felkelni. Hé! Eddig is csipás volt a szeme?*
//Surran az őz, szökell halkan//
*Egyértelművé teszi a helyzetet a figyelmetlen tintanyalónak majd megy egy kicsit megölelgetni kedvenc varázs nyuszilányát, ami még az ilyen elcseszett reggeleken is egy kicsit jobb kedvre tudja deríteni. Nem véletlenül írta fel saját magának receptre ezt a Luninari ölelgetést. Hogy ezzel véletlenül akadályozná a másikat a házimunkában az egyáltalán nem érdekli. A böködésre kérdőn lenéz a lányra.*
-Én soha.
*Érkezik a fáradt dörmögés, ami annyi komolyságot tartalmaz mintha az elf egy kevésbé fáradt pillanatában mondta volna. A következő mellkas magasságból érkező kicsit összevisszaságnak ható, de a lányra jól jellemző csivitelést annak a hollófekete buksinak a simogatásával reagálja le.*
-Jó-jó. A te kérésed parancs és nem tud mindenki olyan élénken ragyogó lenni még fáradtan is mint mi ketten.
*Ásít egyet, természetesen a kezét nem téve a szája elé hisz annak a félvérbuksin van a helye. Ha érzi a lány menekülési szándékát pár pillanatra még megszorongatná, jobbra-balra dülöngene vele és csak utána engedné el.*
-Legalább nincs hó.
*Azzal ballag a másik mellett ő is a konyha irányába. A következő beszélgetésre nem reagál. Rajta egyértelműen látszik mennyire felébredt. Olvasni meg nincs kedve. Egyedül a takaró hangzik jól a felsoroltak közül. Miért nem találtak ki egy olyan takarót, ami alól nem kell kibújni ha az elf kikel az ágyból? Vinné magával. Olyan lenne mint egy... köpeny. Sőt, az egy köpeny is lenne. Ez a felfedezés elveszi az ágyból kikelős takaró szépségét. A konyhába érve az első és hozzá legközelebbi üres székre löki le magát. Az asztalra könyökölve arcát a tenyerébe támasztja és elkezdi dörzsölni a szemeit. Olyan nehéz ilyenkor felkelni. Hé! Eddig is csipás volt a szeme?*
1185. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-12-21 22:32:35
Üzenet elküldve: 2022-12-21 22:32:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 512
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 512
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Az, hogy Int szorosan öleli, amellett, hogy mindenképpen jó érzés, egy dologban biztosan akadályozza, az pedig az, hogy minél hamarabb visszaérjen a konyhába, a tűz mellé, amely talán már melegített annyit az éjjel minden bizonnyal kihűlt helyiségen, hogy valamennyire kellemes legyen mellette álldogálni majd.
Más részről viszont a vissza nem utasított ölelés tökéletesen alkalmas arra, hogy kissé méltatlankodva oldalba tudja bökni a dokit, persze tényleg csak amolyan luninaris gyengédséggel, nehogy még a végén megsértődjön rá.*
- Na, csak ne ilyen morcosan! *mondja, mert továbbra sem örül neki, hogy néha kissé jobban leplezetten, néha viszont talán kicsit túl látványosan, de mintha Intath még mindig nem igazán örülne Adoaver társaságának, akit ő már az első itt töltött napjai alatt is nagyon megkedvelt, minden számára különcségnek tartott szokása ellenére is, sőt, kicsit talán éppen ezekért is.*
- Nem szeretek parancsolni, csak kértem. De tény, hogy jobb úgy, ha mind egy helyen vagyunk. Ma nincs kedvem túl sok mindent csinálni. Biztos ez az idő, meg a hideg az oka. Ezt az időszakát utálom a legjobban az évnek, bár anya mindig elmagyarázza ilyenkor, hogy ez kell, mert a természetnek is szüksége van pihenésre és alvásra, hogy aztán újra teljes szépségében ragyoghasson. Ezt értem is persze, de jobban szeretném, ha kevésbé szürkén és hidegen pihenne.
*Miután mindezt elmondta, bár a korábbi apró oldalba bökés ellenére természetesen visszaölel, szépen-lassan azért igyekszik megszabadulni Intath karjai közül, hogy minél gyorsabban visszaérjen a konyhába, nem csak a meleg miatt, hanem mert a tea sem készíti el magától magát természetesen.
Különösebben mondjuk nem siet vissza, úgy érzi, hogy ma reggel arra amúgy is is képtelen lenne, megvárja a többieket, hiszen Int is fel is tápászkodott, át is ölelte, Adoaver pedig elindult. Már csak azért is így tesz, mert egyszerűbb így beszélgetni velük, mint úgy, hogy mondjuk a konyhából kiabál kifelé nekik. A házat pedig amúgy sem célja fellármázni.*
- Nekem még a testem sem igazán ébredt fel, nem hogy az agyam. *mondja aztán Adoaver felé fordulva, de sem ez, sem pedig a fáradtság és a rossz kedv sem igazán akadályozza meg abban, hogy beszéljen.*
- De talán majd a tea segít. Remélem a víz, ha még nem is forr, de legalább már meleg. Később majd szerintnem én is olvasok valamit. Talán akkor jobb kedvem lesz, ha bebújok a jó meleg takaró alá egy könyvvel.
*Arról, hogy a teának felrakott víz mennyire mennyire forró, igyekszik is minél hamarabb meggyőződni, amint a konyhába visszaér. Ránézés alapján, majdnem, de még nem eléggé, addig mindenesetre előkészíteni a teafüveket, bögréket, a cukrot és a mézet, hogy legalább ennyivel előrébb legyen, és ne kelljen kicsit később majd mindent egyszerre csinálnia.
Holdpihe fel nem bukkanása mindenesetre egyelőre megkönnyíti a dolgát, bár hiányolja kis kedvencét, mert jelenléte akkor is boldogsággal szokta eltölteni, ha egyébként valamiért gondot okoz. Igazán nem szeretne szigorú lenni még egy macskával sem, de bizonyos határokat muszáj meghúznia.
Előszedi a vajat és a kalácsot is, remélve, hogy Adoaver és Int már leültek, lehetőleg nem túl távol egymástól, és nem nagyon morcosan egymásra.
Közben mintha lépteket is hallana. Talán édesanyja is felébredt és felöltözött már. Örülne neki, hátha kiszolgálja őket teával ameddig ő kalácsokat keneget, vagy kissé kemény vajat melegít éppen azért, hogy könnyebb legyen vele kalácsokat kenegetni.*
- Még egy kicsit várni kell a teára, de mindjárt kész. *közli addig is a nyilvánvalót. Tényleg neki sincs valami jó kedve, de azért igyekszik mosolyogni, ha máson nem hát azon, hogy legalább a tűz vidáman pattog és éppen melegíti egy kicsit a hátát.*
//Surran az őz, szökell halkan//
*Az, hogy Int szorosan öleli, amellett, hogy mindenképpen jó érzés, egy dologban biztosan akadályozza, az pedig az, hogy minél hamarabb visszaérjen a konyhába, a tűz mellé, amely talán már melegített annyit az éjjel minden bizonnyal kihűlt helyiségen, hogy valamennyire kellemes legyen mellette álldogálni majd.
Más részről viszont a vissza nem utasított ölelés tökéletesen alkalmas arra, hogy kissé méltatlankodva oldalba tudja bökni a dokit, persze tényleg csak amolyan luninaris gyengédséggel, nehogy még a végén megsértődjön rá.*
- Na, csak ne ilyen morcosan! *mondja, mert továbbra sem örül neki, hogy néha kissé jobban leplezetten, néha viszont talán kicsit túl látványosan, de mintha Intath még mindig nem igazán örülne Adoaver társaságának, akit ő már az első itt töltött napjai alatt is nagyon megkedvelt, minden számára különcségnek tartott szokása ellenére is, sőt, kicsit talán éppen ezekért is.*
- Nem szeretek parancsolni, csak kértem. De tény, hogy jobb úgy, ha mind egy helyen vagyunk. Ma nincs kedvem túl sok mindent csinálni. Biztos ez az idő, meg a hideg az oka. Ezt az időszakát utálom a legjobban az évnek, bár anya mindig elmagyarázza ilyenkor, hogy ez kell, mert a természetnek is szüksége van pihenésre és alvásra, hogy aztán újra teljes szépségében ragyoghasson. Ezt értem is persze, de jobban szeretném, ha kevésbé szürkén és hidegen pihenne.
*Miután mindezt elmondta, bár a korábbi apró oldalba bökés ellenére természetesen visszaölel, szépen-lassan azért igyekszik megszabadulni Intath karjai közül, hogy minél gyorsabban visszaérjen a konyhába, nem csak a meleg miatt, hanem mert a tea sem készíti el magától magát természetesen.
Különösebben mondjuk nem siet vissza, úgy érzi, hogy ma reggel arra amúgy is is képtelen lenne, megvárja a többieket, hiszen Int is fel is tápászkodott, át is ölelte, Adoaver pedig elindult. Már csak azért is így tesz, mert egyszerűbb így beszélgetni velük, mint úgy, hogy mondjuk a konyhából kiabál kifelé nekik. A házat pedig amúgy sem célja fellármázni.*
- Nekem még a testem sem igazán ébredt fel, nem hogy az agyam. *mondja aztán Adoaver felé fordulva, de sem ez, sem pedig a fáradtság és a rossz kedv sem igazán akadályozza meg abban, hogy beszéljen.*
- De talán majd a tea segít. Remélem a víz, ha még nem is forr, de legalább már meleg. Később majd szerintnem én is olvasok valamit. Talán akkor jobb kedvem lesz, ha bebújok a jó meleg takaró alá egy könyvvel.
*Arról, hogy a teának felrakott víz mennyire mennyire forró, igyekszik is minél hamarabb meggyőződni, amint a konyhába visszaér. Ránézés alapján, majdnem, de még nem eléggé, addig mindenesetre előkészíteni a teafüveket, bögréket, a cukrot és a mézet, hogy legalább ennyivel előrébb legyen, és ne kelljen kicsit később majd mindent egyszerre csinálnia.
Holdpihe fel nem bukkanása mindenesetre egyelőre megkönnyíti a dolgát, bár hiányolja kis kedvencét, mert jelenléte akkor is boldogsággal szokta eltölteni, ha egyébként valamiért gondot okoz. Igazán nem szeretne szigorú lenni még egy macskával sem, de bizonyos határokat muszáj meghúznia.
Előszedi a vajat és a kalácsot is, remélve, hogy Adoaver és Int már leültek, lehetőleg nem túl távol egymástól, és nem nagyon morcosan egymásra.
Közben mintha lépteket is hallana. Talán édesanyja is felébredt és felöltözött már. Örülne neki, hátha kiszolgálja őket teával ameddig ő kalácsokat keneget, vagy kissé kemény vajat melegít éppen azért, hogy könnyebb legyen vele kalácsokat kenegetni.*
- Még egy kicsit várni kell a teára, de mindjárt kész. *közli addig is a nyilvánvalót. Tényleg neki sincs valami jó kedve, de azért igyekszik mosolyogni, ha máson nem hát azon, hogy legalább a tűz vidáman pattog és éppen melegíti egy kicsit a hátát.*
1184. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-12-20 10:18:20
Üzenet elküldve: 2022-12-20 10:18:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Bár Luninari továbbra is aranyszívű aurát sugároz magából, fáradtabbnak néz ki a szokásosnál, még a sokszor denevér-vak Adoaver számára is.* ~ Nem jó ez a víz hava. ~ *Gondolja, valószínűleg hozzá képest a másiknak másmilyen módon tesz rosszat a fagy és eseménytelenség. De ő nem egy lélekolvasó, megkérdezni pedig nincs mersze, ő hogy érzi magát a négy fal között.
Intath egésze pedig nem is nagyon lepi meg, még ha nem is teszi boldoggá; ha nem ő lenne olyan, akkor a fiatalember ülne ott és kedvetlenkedne. Vagy ült volna ott, látva hogy amaz feláll. Ekkor hallja Luninarit is, és meglepetten fordul az ajtó irányába.*
- Óh, hát persze! *Még ha nem is látszana rajta, szívesen töltene velük több időt, ha más miatt nem is, még unaloműzésként is. Igen, még a doktorral is.* - Még ébred föl az agyam, úgyhogy a könyvet most későbbre hagytam volna. *Az elftől jövő parancsra pedig a szemét forgatja, de csak a hátát mutatva neki, nem akar már ilyen korán problémát kavarni. Így ásítozva és nyújtózkodva követni kezdi a többieket, olvasmányát a nappaliban hagyva. Hirtelen gondolatból inspirálva ökölbe szorítja kezeit, e ház tüzet bűvölői tudhatják, mivel próbálkozik, ha látják. De mégsem sikerül, zavartan szemezgeti végtagjait, és fejét rázva követi a többieket a konyhába.*
//Surran az őz, szökell halkan//
*Bár Luninari továbbra is aranyszívű aurát sugároz magából, fáradtabbnak néz ki a szokásosnál, még a sokszor denevér-vak Adoaver számára is.* ~ Nem jó ez a víz hava. ~ *Gondolja, valószínűleg hozzá képest a másiknak másmilyen módon tesz rosszat a fagy és eseménytelenség. De ő nem egy lélekolvasó, megkérdezni pedig nincs mersze, ő hogy érzi magát a négy fal között.
Intath egésze pedig nem is nagyon lepi meg, még ha nem is teszi boldoggá; ha nem ő lenne olyan, akkor a fiatalember ülne ott és kedvetlenkedne. Vagy ült volna ott, látva hogy amaz feláll. Ekkor hallja Luninarit is, és meglepetten fordul az ajtó irányába.*
- Óh, hát persze! *Még ha nem is látszana rajta, szívesen töltene velük több időt, ha más miatt nem is, még unaloműzésként is. Igen, még a doktorral is.* - Még ébred föl az agyam, úgyhogy a könyvet most későbbre hagytam volna. *Az elftől jövő parancsra pedig a szemét forgatja, de csak a hátát mutatva neki, nem akar már ilyen korán problémát kavarni. Így ásítozva és nyújtózkodva követni kezdi a többieket, olvasmányát a nappaliban hagyva. Hirtelen gondolatból inspirálva ökölbe szorítja kezeit, e ház tüzet bűvölői tudhatják, mivel próbálkozik, ha látják. De mégsem sikerül, zavartan szemezgeti végtagjait, és fejét rázva követi a többieket a konyhába.*
1183. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-12-19 19:28:04
Üzenet elküldve: 2022-12-19 19:28:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1191
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1191
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*A doki hangulatára amúgy is jellemző a szélsőségesség. Más reggeleken lehet a lány nyakába ugrott volna már rég. Most alapból abból a székből felkelni se akar. Egy nagy puha kanapé, de jó lenne. A könyvmoly fickó is felbukkan nem túl nagy örömére egy általa nem túl humorosnak talált mondattal hozzá szólva amit némi kedvetlen morgással reagál le. Ő nagyjából ennyiben is hagyná a dolgot. Még kötekedni sincs hangulata. Azt, se vette észre, hogy úgy használná ki kedvenc varázs nyuszilánya jószívűségét ahogy csak neki szabad. A félvér ártatlan szél elfújja kérdésére eszmél csak és szólal fel jóval határozottabban.*
-Ez parancs volt!
*Kel fel ő is a helyéről, nyögdécsel kicsit és kezd el vánszorogni a lány felé. Tényleg túl fáradt mert az újabb szőrös dög említésére nem támad ingere valami megjegyzést tenni. Egy dologhoz viszont nem fáradt és ebben most kivételesen a lány előzi őt meg. Ő csak annyit tesz, hogy egy egész ölelést csinál abból a kedves kis belékarolásból. Nincs mit tenni. A másik túl aranyos és pont olyan kis ölelgetni való. Főleg reggel és fáradtan. Jó azért nőhetett volna legalább annyit, hogy az állát ilyenkor a másik feje búbján tudja pihentetni az elf, de pont jó így is.*
-Tökéletes lesz. Egy kincs vagy és a te rántottád sosem lehetne megunni Luninari kedvesem.
*Bókol a kicsit fáradt hangján. Pont azért mert ő se szívesen kelne fel és csinálna nemhogy magának másnak se reggelit. Ezt pedig meg kell becsülni. Vagy legalább úgy tenni. Arról nem is szólva, hogy a mellkasig érő félvérlányok ölelgetése jót tesz az ilyen hideg napokon. Ez az orvosi javaslata saját magának.*
//Surran az őz, szökell halkan//
*A doki hangulatára amúgy is jellemző a szélsőségesség. Más reggeleken lehet a lány nyakába ugrott volna már rég. Most alapból abból a székből felkelni se akar. Egy nagy puha kanapé, de jó lenne. A könyvmoly fickó is felbukkan nem túl nagy örömére egy általa nem túl humorosnak talált mondattal hozzá szólva amit némi kedvetlen morgással reagál le. Ő nagyjából ennyiben is hagyná a dolgot. Még kötekedni sincs hangulata. Azt, se vette észre, hogy úgy használná ki kedvenc varázs nyuszilánya jószívűségét ahogy csak neki szabad. A félvér ártatlan szél elfújja kérdésére eszmél csak és szólal fel jóval határozottabban.*
-Ez parancs volt!
*Kel fel ő is a helyéről, nyögdécsel kicsit és kezd el vánszorogni a lány felé. Tényleg túl fáradt mert az újabb szőrös dög említésére nem támad ingere valami megjegyzést tenni. Egy dologhoz viszont nem fáradt és ebben most kivételesen a lány előzi őt meg. Ő csak annyit tesz, hogy egy egész ölelést csinál abból a kedves kis belékarolásból. Nincs mit tenni. A másik túl aranyos és pont olyan kis ölelgetni való. Főleg reggel és fáradtan. Jó azért nőhetett volna legalább annyit, hogy az állát ilyenkor a másik feje búbján tudja pihentetni az elf, de pont jó így is.*
-Tökéletes lesz. Egy kincs vagy és a te rántottád sosem lehetne megunni Luninari kedvesem.
*Bókol a kicsit fáradt hangján. Pont azért mert ő se szívesen kelne fel és csinálna nemhogy magának másnak se reggelit. Ezt pedig meg kell becsülni. Vagy legalább úgy tenni. Arról nem is szólva, hogy a mellkasig érő félvérlányok ölelgetése jót tesz az ilyen hideg napokon. Ez az orvosi javaslata saját magának.*
1182. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-12-19 18:53:49
Üzenet elküldve: 2022-12-19 18:53:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1191
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1191
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
*A doki sose volt valami nagy harcos. A magassága megvan, talán a faji képességei se teszik teljesen reménytelenné, de ha épp forr a vére akkor túl eszetlen, mikor meg nem, akkor jobb szereti a hátulról történő sunyibb megoldásokat. A szemtől-szembe küzdelmek nem az ő stílusa. Az ő listáján az alkoholmérgezés vagy a női combok közt történő halál áll a csúcson, de ott van még egy. A nagy látványos sokakban nyomot hagyó emlékezetes halál. Robbanásokkal mondjuk vagy egy fél város elpusztulásával aminek ő volt az okozója. Igen az tetszene neki. Főleg ha aztán meg is írnák és vele riogatnák hosszú évszázadokig a gyerekeket. A szeszekkel kapcsolatban egyet értenek a másikkal. Milyen a rossz pia? Hát jó! A bor ami még forr, zavaros sör, pálinka amibe még a széklábat is belefőzték. Ha nem fordul fel tőle az ember akkor jó. Mondjuk lehet az se rossz amitől igen csak azt kevesebb ideig lehet élvezni. Egyébként érdekesek az ilyen tervezgetések. Lehet sose lesz belőlük semmi, de jól ki lehet őket találni és veregetni egymás hátát, hogy de jó ötlet volt. Mondjuk részegen még ennél több a lelkesedés, de így is kibukott a dokiból két név. Akik közül az egyiket se ismeri az óriás. Mondjuk, aki parancsnokokkal haverkodik annak egy őrmester tényleg nem túl emlékezetes. A lánnyal viszont bizonyára nem találkozott. Ő képes mély nyomot hagyni az emberben vagy óriásban. És nem késsel. Beszélgetésük közben azért a konyhai alkímiáról se feledkezik meg az elf. Időnként megkavargatja a tűzön a krumplit, hogy le ne égjen. A mutatott italok és főleg azoknak a száma és változatossága meglepi a dokit. Az biztos, hogy ami ott van az asztalon az egy kisebb vagyonnal ér fel. Ez azért megmozgatja a férfi fantáziáját. De a mesterfegyver látványa és a talán nagyjából megfelelő fizetség, az elf ugye nem kereskedő, hogy pontosan tisztában legyen az ilyenekkel, meggyőzik, hogy nem kéne visszaélnie a helyzetével. Ha a másik levese elfogyott akkor szövetbe bugyolált csonka kezével ügyeskedi az asztalra a krumplis tálat. Majd elkezdi vizsgálgatni a sokféle fiolát. Zöldön vagy kéken kívül más varázsitalokkal rég volt már dolga. Méghozzá ahogy nézi olyanokat is kapott amilyenekről még csak olvasott és csak sejtése van róla, hogy miképp is kéne velük bánnia. Ezt viszont nem mutatja és nem is mondaná. Micsoda lehetőség! Végre feszegetheti a saját határait! Méghozzá fizetnek érte! Mikor a nemes házában volt házi alkimista akkor se volt ilyen jó dolga. El is kezd magyarázni. Közben rakosgatja a fiolákat, hogy szemléltesse is amiről beszél.*
-Figyelj ezek közül olyanból tudok keverni amiből legalább kettő van. Mint ezekből a barnákból amikből elsőre nem látszik, de két fajta van. Ebből a kettőből tudok keverni olyat mint ez a kettő, amiből egy még erősebbet. Vagyis a négy fiolából lesz kettő, de erősebb varázsital. Ezektől lehetsz gyorsabb. Ezek közül a lilák közül, ebből a négyből tudok keverni két erősebb italt amik már a nem mágikus, de nem csak a természetben előforduló mérgek ellen jók. Ilyen az ha megmérgeznek vagy ha másnapos vagy. Azokból meg egyet ami a mágikus mérgek ellen is jó.~Már ha jól sejtem miként is kéne.~Ezekből a világosabb színű kékekből tudok csinálni hat darab olyan sötét kéket mint ezek. És úgy az összesből négy még erősebbet, ha azt szeretnéd amiből két még azoknál is erősebbet. Amiknél erősebbel nem próbálkoznék meg mert olyat még nem csináltam és az már bonyolult. Ezekből a halványhúgy színűekből két ilyen sötétebbhúgy színűt. Amikből összesen két még sötétebbet.~Elméletileg.~ Amiből megpróbálhatok mégsötétebbet, de hogy sikerül azt nem tudom garantálni. Na, de a zöldekből! Ezekből a világosakból amik arra jók, hogy azokat a sebeket begyógyítják amik nem maradandóak tudok öt ilyen sötétebbet amik már maradandó, de lehet magától is rendesen begyógyuló sebeket is meggyógyítanak. Amikből tudnék négy olyan zöldet keverni amik olyan sérülésekből is meggyógyítanak amikbe pár napon belül belehalsz. És azokból tudnék két olyat amikkel a pár óra alatt megölő sérülésekből is kigyógyulhatsz. Annál jobbat nem mernek ígérni, de az csak kettő fiola lenne ebből az összesből. Értetted a lényeget? Kettő darabból lesz egy darab erősebb. Hogyan szeretnéd, hogy kikeverjem neked őket?
*Talán azzal, hogy az fiolákkal mutatta közben, hogy lesz belőlük egyre kevesebb sikerült átadnia az üzenetet. Egyébként lehet ő se értené mit beszél ha nem értene hozzá. Bár lehet ezt elkezdhette volna magyarázni az előtt, hogy ételt tett az óriás elé. Az egyszerre két dologra való odafigyeléssel lehet leterhelte a másikat.*
-Figyelj ezek közül olyanból tudok keverni amiből legalább kettő van. Mint ezekből a barnákból amikből elsőre nem látszik, de két fajta van. Ebből a kettőből tudok keverni olyat mint ez a kettő, amiből egy még erősebbet. Vagyis a négy fiolából lesz kettő, de erősebb varázsital. Ezektől lehetsz gyorsabb. Ezek közül a lilák közül, ebből a négyből tudok keverni két erősebb italt amik már a nem mágikus, de nem csak a természetben előforduló mérgek ellen jók. Ilyen az ha megmérgeznek vagy ha másnapos vagy. Azokból meg egyet ami a mágikus mérgek ellen is jó.~Már ha jól sejtem miként is kéne.~Ezekből a világosabb színű kékekből tudok csinálni hat darab olyan sötét kéket mint ezek. És úgy az összesből négy még erősebbet, ha azt szeretnéd amiből két még azoknál is erősebbet. Amiknél erősebbel nem próbálkoznék meg mert olyat még nem csináltam és az már bonyolult. Ezekből a halványhúgy színűekből két ilyen sötétebbhúgy színűt. Amikből összesen két még sötétebbet.~Elméletileg.~ Amiből megpróbálhatok mégsötétebbet, de hogy sikerül azt nem tudom garantálni. Na, de a zöldekből! Ezekből a világosakból amik arra jók, hogy azokat a sebeket begyógyítják amik nem maradandóak tudok öt ilyen sötétebbet amik már maradandó, de lehet magától is rendesen begyógyuló sebeket is meggyógyítanak. Amikből tudnék négy olyan zöldet keverni amik olyan sérülésekből is meggyógyítanak amikbe pár napon belül belehalsz. És azokból tudnék két olyat amikkel a pár óra alatt megölő sérülésekből is kigyógyulhatsz. Annál jobbat nem mernek ígérni, de az csak kettő fiola lenne ebből az összesből. Értetted a lényeget? Kettő darabból lesz egy darab erősebb. Hogyan szeretnéd, hogy kikeverjem neked őket?
*Talán azzal, hogy az fiolákkal mutatta közben, hogy lesz belőlük egyre kevesebb sikerült átadnia az üzenetet. Egyébként lehet ő se értené mit beszél ha nem értene hozzá. Bár lehet ezt elkezdhette volna magyarázni az előtt, hogy ételt tett az óriás elé. Az egyszerre két dologra való odafigyeléssel lehet leterhelte a másikat.*
1181. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-12-19 17:51:29
Üzenet elküldve: 2022-12-19 17:51:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 512
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 512
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Örül neki, hogy Adoaver megvárta, hogy megforduljon és visszajöjjön a folyosóra, különben nyilván megijedt volna tőle, ha hirtelen a háta mögé lép és úgy szólal meg, még akkor is, ha tudja, hogy éppen itt nem leselkedik rá semmilyen veszély. Igaz ez nem teljesen pontos így, végtére is bármilyen veszélyt el tud képzelni az észszerűség keretein belül akár még Szarvasligetben is, mégis sokadszor gondol már arra, hogy azzal, hogy kiköltöztek a városból, legalább annak az esélyét lecsökkentették a lehető legkisebbre, hogy valakit elraboljanak közülük, vagy, hogy valakik rájuk akarják gyújtani a házat, miközben ők még bent vannak.
Igaz azóta, hogy ezek megtörténtek, már megtanulta, hogy Arthenior sem az a szörnyű hely, mint amilyennek az első benyomásai alapján tapasztalta, de, hogy egy ilyen szürke és kedvetlen reggelen pont ez jusson eszébe, ezen valahogy még sem csodálkozik.
Igyekszik mindenesetre összeszednie magát, és amikor Adoavert megpillantja nagyon nem is kell erőlködnie, mivel ösztönösen is elmosolyodik, csak hát ez a mosoly most kissé halványabbra és erőtlenebbre sikerül, mint máskor. Reméli, hogy a fiú nem veszi magára, illetve, ha tudni nem is, de legalább sejteni sejti majd, hogy a szokottnál kedvetlenebb mosolya az időnek szól és a szürkeségnek, nem pedig annak, hogy nem örül neki.
Közben lelki szemeivel látja Intet kifelé botorkálni, az ifjú mágust pedig letelepedni a kandallónál, ez pedig még jobban elkedvetleníti, mint amennyire már eleve el volt kedvetlenedve, bár igyekszik nem mutatni. Tudja, hogy két barátjának a viszonya nem teljesen felhőtlen, de, ha kevés időt töltenek együtt, akkor nem is lesz az, de még jobb sem soha. Márpedig úgy néz ki, hogy Int jön vele a konyhába, Adoaver ellenben bent szeretne reggelizni a kandalló mellett.
Máskor, illetve bármikor máskor zokszó nélkül kiszolgálná, de most be kell vallania magának, nem sok kedve van rohangálni az istálló, a konyha, meg a tanulószobának kinevezett nappali, vagy inkább a nappalinak kinevezett tanulószoba között.*
- Szívesen megkenek neked annyi szelet kalácsot vajjal, amennyit szeretnél, de nem lenne kedved inkább a konyhában enni velünk? *kérdi, reménykedve az igenlő válaszban, és talán nem kellene megmagyarázni, hogy miért tette fel ezt a kérdést, de talán nem is ő lenne, ha nem tenné meg.*
- Olvasni ott is tudsz, ott is jó meleg lesz hamarosan, a tea kéznél, meg aztán hamarosan jön szerintem anya és Holdpihe is, őket is ki kéne szolgálnom majd. Egyszerűbb, ha mindenki egy helyen van.
*Persze, pontosan tudja, hogy a Holdpihe kicsit furcsa, talán fellengzős és modoros név is egy macskának, de hát mit tehetett volna mást, mint hogy így nevezze el?
Fehér, mint a legragyogóbb telihold, de emellé természetesen szőrös, mint minden tisztességes macska, ha pedig már szőrös, akkor pihe-puha és valahogy olyan kis édesen pihés is, így lett Hold, vagy Holdacska helyett, aminek eredetileg nevezni szerette volna, végül is Holdpihe a neve. Meg mert a Holdvirág és a Hercegnőcske kicsit talán túlzás lett volna, bár utóbbinak szokta hívni, igaz nem túl gyakran, hogy ne zavarja össze azzal, hogy két néven nevezi.
Intathtól azért számít valami nem túl kedves megjegyzésre, pontosan tudva, hogy nem rajong a macskákért, és azt is, hogy nevetségesnek tartja azt a rajongást és szeretetet, amivel körülvesz egy amúgy meglehetősen önző és lusta teremtményt, aki talán még egerészni sem egerészik. Hogy ennek elejét vegye, és, ha hagyja, akkor igyekszik is belekarolni a szőke elfbe.*
- És te mit ennél? *kérdi tőle.* Úgy is ki kell mennem az istállóba tojásért anyának, jöhet neked is egy kis rántotta? Gondoltam reszelek bele kis krumplit, és maradék sajtot, hogy ne legyen annyira unalmas, hogy megint rántotta a reggeli.
*Persze, és ez talán látszik is rajta, az nem deríti túlságosan jó kedvre, mert pont akkor kell majd jó eséllyel kimennie a lobogó tűz mellől a hidegbe, mire maga a tűz és az első néhány korty tea átmelegítette már, de hát enniük muszáj, és egy kis paprikázott, borsozott, krumplis-sajtos rántott ő maga is szívesen megenne.*
//Surran az őz, szökell halkan//
*Örül neki, hogy Adoaver megvárta, hogy megforduljon és visszajöjjön a folyosóra, különben nyilván megijedt volna tőle, ha hirtelen a háta mögé lép és úgy szólal meg, még akkor is, ha tudja, hogy éppen itt nem leselkedik rá semmilyen veszély. Igaz ez nem teljesen pontos így, végtére is bármilyen veszélyt el tud képzelni az észszerűség keretein belül akár még Szarvasligetben is, mégis sokadszor gondol már arra, hogy azzal, hogy kiköltöztek a városból, legalább annak az esélyét lecsökkentették a lehető legkisebbre, hogy valakit elraboljanak közülük, vagy, hogy valakik rájuk akarják gyújtani a házat, miközben ők még bent vannak.
Igaz azóta, hogy ezek megtörténtek, már megtanulta, hogy Arthenior sem az a szörnyű hely, mint amilyennek az első benyomásai alapján tapasztalta, de, hogy egy ilyen szürke és kedvetlen reggelen pont ez jusson eszébe, ezen valahogy még sem csodálkozik.
Igyekszik mindenesetre összeszednie magát, és amikor Adoavert megpillantja nagyon nem is kell erőlködnie, mivel ösztönösen is elmosolyodik, csak hát ez a mosoly most kissé halványabbra és erőtlenebbre sikerül, mint máskor. Reméli, hogy a fiú nem veszi magára, illetve, ha tudni nem is, de legalább sejteni sejti majd, hogy a szokottnál kedvetlenebb mosolya az időnek szól és a szürkeségnek, nem pedig annak, hogy nem örül neki.
Közben lelki szemeivel látja Intet kifelé botorkálni, az ifjú mágust pedig letelepedni a kandallónál, ez pedig még jobban elkedvetleníti, mint amennyire már eleve el volt kedvetlenedve, bár igyekszik nem mutatni. Tudja, hogy két barátjának a viszonya nem teljesen felhőtlen, de, ha kevés időt töltenek együtt, akkor nem is lesz az, de még jobb sem soha. Márpedig úgy néz ki, hogy Int jön vele a konyhába, Adoaver ellenben bent szeretne reggelizni a kandalló mellett.
Máskor, illetve bármikor máskor zokszó nélkül kiszolgálná, de most be kell vallania magának, nem sok kedve van rohangálni az istálló, a konyha, meg a tanulószobának kinevezett nappali, vagy inkább a nappalinak kinevezett tanulószoba között.*
- Szívesen megkenek neked annyi szelet kalácsot vajjal, amennyit szeretnél, de nem lenne kedved inkább a konyhában enni velünk? *kérdi, reménykedve az igenlő válaszban, és talán nem kellene megmagyarázni, hogy miért tette fel ezt a kérdést, de talán nem is ő lenne, ha nem tenné meg.*
- Olvasni ott is tudsz, ott is jó meleg lesz hamarosan, a tea kéznél, meg aztán hamarosan jön szerintem anya és Holdpihe is, őket is ki kéne szolgálnom majd. Egyszerűbb, ha mindenki egy helyen van.
*Persze, pontosan tudja, hogy a Holdpihe kicsit furcsa, talán fellengzős és modoros név is egy macskának, de hát mit tehetett volna mást, mint hogy így nevezze el?
Fehér, mint a legragyogóbb telihold, de emellé természetesen szőrös, mint minden tisztességes macska, ha pedig már szőrös, akkor pihe-puha és valahogy olyan kis édesen pihés is, így lett Hold, vagy Holdacska helyett, aminek eredetileg nevezni szerette volna, végül is Holdpihe a neve. Meg mert a Holdvirág és a Hercegnőcske kicsit talán túlzás lett volna, bár utóbbinak szokta hívni, igaz nem túl gyakran, hogy ne zavarja össze azzal, hogy két néven nevezi.
Intathtól azért számít valami nem túl kedves megjegyzésre, pontosan tudva, hogy nem rajong a macskákért, és azt is, hogy nevetségesnek tartja azt a rajongást és szeretetet, amivel körülvesz egy amúgy meglehetősen önző és lusta teremtményt, aki talán még egerészni sem egerészik. Hogy ennek elejét vegye, és, ha hagyja, akkor igyekszik is belekarolni a szőke elfbe.*
- És te mit ennél? *kérdi tőle.* Úgy is ki kell mennem az istállóba tojásért anyának, jöhet neked is egy kis rántotta? Gondoltam reszelek bele kis krumplit, és maradék sajtot, hogy ne legyen annyira unalmas, hogy megint rántotta a reggeli.
*Persze, és ez talán látszik is rajta, az nem deríti túlságosan jó kedvre, mert pont akkor kell majd jó eséllyel kimennie a lobogó tűz mellől a hidegbe, mire maga a tűz és az első néhány korty tea átmelegítette már, de hát enniük muszáj, és egy kis paprikázott, borsozott, krumplis-sajtos rántott ő maga is szívesen megenne.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1360-1379