Külső területek - Szarvasliget
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 30 (581. - 600. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1360-1379
600. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-02-28 20:39:43
Üzenet elküldve: 2020-02-28 20:39:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Végső nyughely//
//Viel és Nell//
- Ó, remélem, nem viseltek meg túlságosan a történtek! *teszi finoman Nell vállára a kezét, ha a lány nem húzódik el a mozdulat elől* Pihenj csak nyugodtan! Ha pedig továbbra is rosszul éreznéd magad, keress meg bátran engem, vagy az orvost a rendelőben, igyekszünk segíteni, amiben csak tudunk! *ereszt meg egy bátorító mosolyt a lány felé, mielőtt Viellel nyughelykeresőbe indulna*
- Á, értem. *bólogat lelkesen a lány magyarázatát hallgatva, majd pillanatnyi szünet után hozzáteszi* Ne vedd rossz néven, tényleg nem kötekedni szeretnék, vagy ilyesmi, csak kíváncsi vagyok... honnan tudod, hogy Eeyr volt az, aki megérintett? Hogy ő küldte azt a fénysugarat? Vagy hogy egyáltalán küldte valaki, nemcsak épp véletlen akkor vonultak át a felhők az égen? *biccenti kissé félre a fejét, míg a tündérre pillant. Eddigi életében nem sok szerepet játszott a vallás és az istenek, mégis, most valahogy jóleső megnyugvással tölti el, ahogy erről hallja beszélni a lányt. ~Mintha lenne valami rend emögött a sok, látszólag céltalan pusztítás mögött... ~mereng magában, míg a kőkört szemléli. Jól esik neki a lány kedvessége, a gyengéd érintés a hátán pedig könnyeket csal a szemébe, ám egy szipogás közepette gyors mozdulattal letörli őket*
- Remélem, tényleg így van. *ereszt meg egy kissé kényszeredett mosolyt Viel felé* Ó, tényleg? Az csodálatos lenne, köszönöm szépen! *pillant hálásán a lányra a felajánlást hallva*
- És neked is köszönöm, Árnyék! *neveti el magát kissé, ahogy az újabb lelkes jelentkező csatlakozik hozzájuk, lehajolva kicsit, miután visszanyerte az egyensúlyát, hogy megsimogassa az állat fényes, fekete bundáját*
- Mi lenne, ha keresnénk pár ásót? Amíg mi Árnyékkal a síron dolgozunk, addig te esetleg elkezdhetnéd a közelben ültetni a virágokat... *veti fel a lánynak, majd ha Vielnek nincs más terve, akkor vissza is indul a ház felé a megfelelő szerszámokért*
- És milyen virágokat szeretnél ültetni? *érdeklődik menet közben a lánytól, miféle magokat sikerült korábban szereznie, remélve, hogy minél több, különbözőfajta virággal sikerül majd gyarapítaniuk a kis kertjüket.*
//Viel és Nell//
- Ó, remélem, nem viseltek meg túlságosan a történtek! *teszi finoman Nell vállára a kezét, ha a lány nem húzódik el a mozdulat elől* Pihenj csak nyugodtan! Ha pedig továbbra is rosszul éreznéd magad, keress meg bátran engem, vagy az orvost a rendelőben, igyekszünk segíteni, amiben csak tudunk! *ereszt meg egy bátorító mosolyt a lány felé, mielőtt Viellel nyughelykeresőbe indulna*
- Á, értem. *bólogat lelkesen a lány magyarázatát hallgatva, majd pillanatnyi szünet után hozzáteszi* Ne vedd rossz néven, tényleg nem kötekedni szeretnék, vagy ilyesmi, csak kíváncsi vagyok... honnan tudod, hogy Eeyr volt az, aki megérintett? Hogy ő küldte azt a fénysugarat? Vagy hogy egyáltalán küldte valaki, nemcsak épp véletlen akkor vonultak át a felhők az égen? *biccenti kissé félre a fejét, míg a tündérre pillant. Eddigi életében nem sok szerepet játszott a vallás és az istenek, mégis, most valahogy jóleső megnyugvással tölti el, ahogy erről hallja beszélni a lányt. ~Mintha lenne valami rend emögött a sok, látszólag céltalan pusztítás mögött... ~mereng magában, míg a kőkört szemléli. Jól esik neki a lány kedvessége, a gyengéd érintés a hátán pedig könnyeket csal a szemébe, ám egy szipogás közepette gyors mozdulattal letörli őket*
- Remélem, tényleg így van. *ereszt meg egy kissé kényszeredett mosolyt Viel felé* Ó, tényleg? Az csodálatos lenne, köszönöm szépen! *pillant hálásán a lányra a felajánlást hallva*
- És neked is köszönöm, Árnyék! *neveti el magát kissé, ahogy az újabb lelkes jelentkező csatlakozik hozzájuk, lehajolva kicsit, miután visszanyerte az egyensúlyát, hogy megsimogassa az állat fényes, fekete bundáját*
- Mi lenne, ha keresnénk pár ásót? Amíg mi Árnyékkal a síron dolgozunk, addig te esetleg elkezdhetnéd a közelben ültetni a virágokat... *veti fel a lánynak, majd ha Vielnek nincs más terve, akkor vissza is indul a ház felé a megfelelő szerszámokért*
- És milyen virágokat szeretnél ültetni? *érdeklődik menet közben a lánytól, miféle magokat sikerült korábban szereznie, remélve, hogy minél több, különbözőfajta virággal sikerül majd gyarapítaniuk a kis kertjüket.*
599. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-02-26 23:03:39
Üzenet elküldve: 2020-02-26 23:03:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Végső nyughely//
*Úgy tűnik, Launak megfelel a Viel által különlegesnek tartott hely, amelyet még ő alakított ki az Úrnő számára. A kérdésen viszont egy pillanatra meglepődik a kérdésen, sőt, egyáltalán azon, hogy Lau kérdést tesz fel neki ezzel kapcsolatban. Ritka eset, hogy valaki meg szeretné ismerni Viel gondolatait. Emlékeztetnie kell magát, hogy Lau nem egyike Eeyr-hívő tündér pajtásainak, ezért szándékosan okosan fogalmazza meg a választ, hogy megpróbálja megértetni a lánnyal, mit értett megérintés alatt, és talán egy kicsit közelebb hozza a saját kis világához.*
- Nem teljesen, illetve nem olyan értelemben, ahogy gondolnád. *Mondja, és halványan rámosolyog Laura.* Amikor itt töltöttem veletek az első napomat, meg szerettem volna köszönni az Úrnőnek, hogy segíthettem, és hogy otthonra leltem ezáltal. Ekkor a felhők között egy hasadékon át kibukkant a napfény, és éppen rám vetült, erre a helyre itt. *Mutat a kis, körülkerített földdarabra.* Számomra ez jelentette az üzenetét. És mondhatjuk, hogy megérintett, hiszen a fény rám vetült.
*Viel maga nem nagyon ismerte Selest, de tudja, mennyit segített Lau a szülőszobán, és húga elvesztése is láthatóan mély nyomot hagyott benne. Megsimogatja a lány hátát, hogy megvigasztalja egy kissé.*
- Eeyr mindannyiunkra vigyáz. Nagyon szívesen segítenék a kertben, sőt, nekem is vannak magjaim…
*Árnyék is felzárkózik melléjük kis körútjáról, és mielőtt Viel részletezné, mije van, vigasztalásul, mintegy tündér gazdája mozdulatát utánozva hozzádörgölőzik Lau lábához, és bár nem nagy hévvel teszi, azért óriási termete miatt az sem lenne furcsa, ha az elf kissé kibillenne az egyensúlyából. De itt még nincs vége, ezután izgatott farkcsóválásával csapkodja meg országos jó barátját. Szegény Lau össze is szöszölődhet egy kissé a hirtelen szeretettől. Viel nem tudja elnyomni kuncogását, hiszen ezek a szép pillanatok aranyozzák be a legszomorúbb napokat is.* ~ Ezért olyan jó élni. ~
- Azt hiszem, Árnyék nagyon lelkes jelentkező. Ő aztán tud ásni a nagy tappancsaival! *Mondja, bár titkon azért reméli, hogy a nagy fekete eb nem azt fogja kikaparni, amit ők már előzőleg beástak a földbe.*
*Úgy tűnik, Launak megfelel a Viel által különlegesnek tartott hely, amelyet még ő alakított ki az Úrnő számára. A kérdésen viszont egy pillanatra meglepődik a kérdésen, sőt, egyáltalán azon, hogy Lau kérdést tesz fel neki ezzel kapcsolatban. Ritka eset, hogy valaki meg szeretné ismerni Viel gondolatait. Emlékeztetnie kell magát, hogy Lau nem egyike Eeyr-hívő tündér pajtásainak, ezért szándékosan okosan fogalmazza meg a választ, hogy megpróbálja megértetni a lánnyal, mit értett megérintés alatt, és talán egy kicsit közelebb hozza a saját kis világához.*
- Nem teljesen, illetve nem olyan értelemben, ahogy gondolnád. *Mondja, és halványan rámosolyog Laura.* Amikor itt töltöttem veletek az első napomat, meg szerettem volna köszönni az Úrnőnek, hogy segíthettem, és hogy otthonra leltem ezáltal. Ekkor a felhők között egy hasadékon át kibukkant a napfény, és éppen rám vetült, erre a helyre itt. *Mutat a kis, körülkerített földdarabra.* Számomra ez jelentette az üzenetét. És mondhatjuk, hogy megérintett, hiszen a fény rám vetült.
*Viel maga nem nagyon ismerte Selest, de tudja, mennyit segített Lau a szülőszobán, és húga elvesztése is láthatóan mély nyomot hagyott benne. Megsimogatja a lány hátát, hogy megvigasztalja egy kissé.*
- Eeyr mindannyiunkra vigyáz. Nagyon szívesen segítenék a kertben, sőt, nekem is vannak magjaim…
*Árnyék is felzárkózik melléjük kis körútjáról, és mielőtt Viel részletezné, mije van, vigasztalásul, mintegy tündér gazdája mozdulatát utánozva hozzádörgölőzik Lau lábához, és bár nem nagy hévvel teszi, azért óriási termete miatt az sem lenne furcsa, ha az elf kissé kibillenne az egyensúlyából. De itt még nincs vége, ezután izgatott farkcsóválásával csapkodja meg országos jó barátját. Szegény Lau össze is szöszölődhet egy kissé a hirtelen szeretettől. Viel nem tudja elnyomni kuncogását, hiszen ezek a szép pillanatok aranyozzák be a legszomorúbb napokat is.* ~ Ezért olyan jó élni. ~
- Azt hiszem, Árnyék nagyon lelkes jelentkező. Ő aztán tud ásni a nagy tappancsaival! *Mondja, bár titkon azért reméli, hogy a nagy fekete eb nem azt fogja kikaparni, amit ők már előzőleg beástak a földbe.*
598. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-02-25 12:54:37
Üzenet elküldve: 2020-02-25 12:54:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Anyatej ügy//
//A rendelőben lévők//
*A rendelő! Végül is Thimnek sincs jobb ötlete, ezért oda járulnak mind. Az orvos kissé gorombának tűnt korábban, de nem jó modorért fordulnak hozzá ha baj van. Lauren láthatóan bízott ebben a szőke elfben, így Thimnek semmi kétsége arról, hogy tudja, amit tudnia kell. Jelen esetben elég ha ad egy textíliát. A baba hangosan jelzi itt létüket, ám ha ez nem volna elég, Thim bekopog. Közben elmosolyodik a kicsi sikongatásain. ~ Mintha anyám azt mondta volna régen, hogy a húgom azért kurjongat mert élvezi a saját hangját. Lehet, hogy ő is éppen ezt csinálja? ~ gondolkozik el, miközben talán ajtót nyitnak vagy behívják őket. Ha bármilyen reakció érkezik a kopogásra, Thim teszi, amit lehet.*
- Elnézést a zavarásért! Pelenkára, vagy feláldozható ruhadarabra volna szükségünk. Szabad idebent kicserélnünk? *kérdi azt, akinek éppen van ideje meghallgatni.*
- A nevét nem tudja valaki? Szeretnénk tudni, hogy szólítsuk. *Teszi még hozzá.*
//A rendelőben lévők//
*A rendelő! Végül is Thimnek sincs jobb ötlete, ezért oda járulnak mind. Az orvos kissé gorombának tűnt korábban, de nem jó modorért fordulnak hozzá ha baj van. Lauren láthatóan bízott ebben a szőke elfben, így Thimnek semmi kétsége arról, hogy tudja, amit tudnia kell. Jelen esetben elég ha ad egy textíliát. A baba hangosan jelzi itt létüket, ám ha ez nem volna elég, Thim bekopog. Közben elmosolyodik a kicsi sikongatásain. ~ Mintha anyám azt mondta volna régen, hogy a húgom azért kurjongat mert élvezi a saját hangját. Lehet, hogy ő is éppen ezt csinálja? ~ gondolkozik el, miközben talán ajtót nyitnak vagy behívják őket. Ha bármilyen reakció érkezik a kopogásra, Thim teszi, amit lehet.*
- Elnézést a zavarásért! Pelenkára, vagy feláldozható ruhadarabra volna szükségünk. Szabad idebent kicserélnünk? *kérdi azt, akinek éppen van ideje meghallgatni.*
- A nevét nem tudja valaki? Szeretnénk tudni, hogy szólítsuk. *Teszi még hozzá.*
597. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-02-23 21:54:05
Üzenet elküldve: 2020-02-23 21:54:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Anyatej ügy//
*A kisfiú egy kicsit megkönnyebbül, hogy Thim nem jelent veszedelmet boldogságára nézve, de persze a megkönnyebbülésnek ezúttal a szaga sem túl kellemes. Hogy, hogy nem, Rellan komfortérzete rohamosan csökken, de Vanna lelkes éneklése kitartást önt belé, lelkesen ujjong a lány kezében, és miközben Thim és Vanna beszélgetnek, a kisfiú túlharsogva őket szintén becsatlakozik.*
- Abbabbuuuuuuott. *Mondja, majd egy nagyot sikkant, és ujjával Vanna mögé mutat. Most nehéz lenne megmondani, hogy mi tetszik neki, talán a rendelő felé vezető lépcső, talán csak valami árnyjáték a falon, de a lényeg, hogy annyira tetszik neki, hogy a lánynak rendesen meg kell fognia, nehogy kipottyanjon a kezéből.* Nebb. *Teszi hozzá filozofikusan, és öklét a szájába tömi, nagy koncentráció mellett. Úgy tűnik, a növekvő fogacskák helye alaposan viszkethet éppen.* Ehh. *Közli nemtetszését a helyzet iránt. Valamiféle pelenka most is van rajta, ez látszik kicsit lecsusszanó nadrágja alól, és édesanyja megkötötte, illetve egy kis pattintós tűvel össze is kapcsolta a holmit. Egyébként a kisfiú fekete nadrágot, sötét bőr fűzős cipőcskét és vastag, egészen sötétbarna, már-már fekete felöltőt visel. Nem valami vidám színek.*
A hozzászólás írója (Andorellan Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.02.23 21:55:22
*A kisfiú egy kicsit megkönnyebbül, hogy Thim nem jelent veszedelmet boldogságára nézve, de persze a megkönnyebbülésnek ezúttal a szaga sem túl kellemes. Hogy, hogy nem, Rellan komfortérzete rohamosan csökken, de Vanna lelkes éneklése kitartást önt belé, lelkesen ujjong a lány kezében, és miközben Thim és Vanna beszélgetnek, a kisfiú túlharsogva őket szintén becsatlakozik.*
- Abbabbuuuuuuott. *Mondja, majd egy nagyot sikkant, és ujjával Vanna mögé mutat. Most nehéz lenne megmondani, hogy mi tetszik neki, talán a rendelő felé vezető lépcső, talán csak valami árnyjáték a falon, de a lényeg, hogy annyira tetszik neki, hogy a lánynak rendesen meg kell fognia, nehogy kipottyanjon a kezéből.* Nebb. *Teszi hozzá filozofikusan, és öklét a szájába tömi, nagy koncentráció mellett. Úgy tűnik, a növekvő fogacskák helye alaposan viszkethet éppen.* Ehh. *Közli nemtetszését a helyzet iránt. Valamiféle pelenka most is van rajta, ez látszik kicsit lecsusszanó nadrágja alól, és édesanyja megkötötte, illetve egy kis pattintós tűvel össze is kapcsolta a holmit. Egyébként a kisfiú fekete nadrágot, sötét bőr fűzős cipőcskét és vastag, egészen sötétbarna, már-már fekete felöltőt visel. Nem valami vidám színek.*
A hozzászólás írója (Andorellan Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.02.23 21:55:22
596. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-02-23 19:39:13
Üzenet elküldve: 2020-02-23 19:39:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Anyatej ügy//
*Egész jól elszórakoznak ők ketten Rellannal, amíg Thim be nem állít, és fel nem kavarja az idilli állóvizet. A baba megmarkolja Vanna ruhácskáját, amire egyébként a tündér harapna, de jelen esetben kivételt tesz, mivel ő maga is éppannyira megszeppent a hirtelen felbukkanó férfitől, mint a csöppség. További érv a megbocsátás mellett, hogy a kisfiú védelmező „öö” hangokat hallat. Ez egyébként Vannát egy kölyökkutyára emlékezteti. ~ Na, haladunk. A végén még megfejtelek téged is, te kis kúszómászó! ~ gondolja diadalittasan.
Feszültsége pedig tovább oldódik, mivel az elf tisztázza a helyzetet.*
- Akkor jó.
*Nyugtázza, majd egyre ragyogóbb mosolyban részesíti Thimet, akinek lelkesítő szavai célba találtak. A lányt most már körülöleli az optimizmus páncélja, és eszerint is viselkedik.*
- A nevét azt nem tudom, de valaki biztos tudja a bentiek közül. Kérdezzük meg őket!
*Jelenti ki, majd megérzi a levegőben a változás szelét, amely szintén arra ösztönzi őt, hogy bevigye a többiekhez a babát.*
- Rendben, vigyük. Mutasd az utat a rendelőbe! *Mondja határozottan, majd magyarázatképpen hozzáteszi.* - Ott biztos van valami rongy, vagy kötözőféle.
*Ezután vidáman elindul befelé, és az eddigi szomorkásabb dallam helyett rögtönözni kezd egy saját dalt, amely jóval derűsebb az eddiginél. Szinte észre sem veszi, de menet közben még cirógatja is Andorkát mindemellett. A rendelőhöz közeledve azonban dúdolása elhalkul: elvégre odabent valószínűleg nem olyan jó a hangulat most. Ha Vanna átmenetileg jobban is érzi magát, attól még a többiek valaki fontosat veszítettek el.*
*Egész jól elszórakoznak ők ketten Rellannal, amíg Thim be nem állít, és fel nem kavarja az idilli állóvizet. A baba megmarkolja Vanna ruhácskáját, amire egyébként a tündér harapna, de jelen esetben kivételt tesz, mivel ő maga is éppannyira megszeppent a hirtelen felbukkanó férfitől, mint a csöppség. További érv a megbocsátás mellett, hogy a kisfiú védelmező „öö” hangokat hallat. Ez egyébként Vannát egy kölyökkutyára emlékezteti. ~ Na, haladunk. A végén még megfejtelek téged is, te kis kúszómászó! ~ gondolja diadalittasan.
Feszültsége pedig tovább oldódik, mivel az elf tisztázza a helyzetet.*
- Akkor jó.
*Nyugtázza, majd egyre ragyogóbb mosolyban részesíti Thimet, akinek lelkesítő szavai célba találtak. A lányt most már körülöleli az optimizmus páncélja, és eszerint is viselkedik.*
- A nevét azt nem tudom, de valaki biztos tudja a bentiek közül. Kérdezzük meg őket!
*Jelenti ki, majd megérzi a levegőben a változás szelét, amely szintén arra ösztönzi őt, hogy bevigye a többiekhez a babát.*
- Rendben, vigyük. Mutasd az utat a rendelőbe! *Mondja határozottan, majd magyarázatképpen hozzáteszi.* - Ott biztos van valami rongy, vagy kötözőféle.
*Ezután vidáman elindul befelé, és az eddigi szomorkásabb dallam helyett rögtönözni kezd egy saját dalt, amely jóval derűsebb az eddiginél. Szinte észre sem veszi, de menet közben még cirógatja is Andorkát mindemellett. A rendelőhöz közeledve azonban dúdolása elhalkul: elvégre odabent valószínűleg nem olyan jó a hangulat most. Ha Vanna átmenetileg jobban is érzi magát, attól még a többiek valaki fontosat veszítettek el.*
595. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-02-23 16:07:52
Üzenet elküldve: 2020-02-23 16:07:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//A tragédia//
//A rendelőben//
-Egy leégett, kísértet járta helyről? Még csak az kéne, hogy onnan kapjunk valami hírt!
*Jegyzi meg epésen. Nem épp a legkedvesebb alak most. Mégis le lesz tegezve amire nem is reagál. A köszönetre is. A halottat megvizsgálja majd lerogy a székre. A kérdésre úgy válaszol, hogy még a test felé se néz.*
-Betegem. Mondtam, hogy szülés után ágynyugalom.
*Persze nem biztos, hogy az volt a baj, de van rá esély. És talán lehet, hogy nem Int hibája hisz ő szólt, de nem volt itt és csak az ő betege volt. Akárhogy is, de az ő felelőssége. A visszaérkező Luninari-nak biccent. Talán kicsit túlzásba is esett három kenyérrel, de mindegy. Az egyik szeletet megtöri és kérdőn néz a szőkére.*
-Mivel kéred?
*Bizony. Ő tervezi megetetni a másikat és ez nem kérdés.*
//A rendelőben//
-Egy leégett, kísértet járta helyről? Még csak az kéne, hogy onnan kapjunk valami hírt!
*Jegyzi meg epésen. Nem épp a legkedvesebb alak most. Mégis le lesz tegezve amire nem is reagál. A köszönetre is. A halottat megvizsgálja majd lerogy a székre. A kérdésre úgy válaszol, hogy még a test felé se néz.*
-Betegem. Mondtam, hogy szülés után ágynyugalom.
*Persze nem biztos, hogy az volt a baj, de van rá esély. És talán lehet, hogy nem Int hibája hisz ő szólt, de nem volt itt és csak az ő betege volt. Akárhogy is, de az ő felelőssége. A visszaérkező Luninari-nak biccent. Talán kicsit túlzásba is esett három kenyérrel, de mindegy. Az egyik szeletet megtöri és kérdőn néz a szőkére.*
-Mivel kéred?
*Bizony. Ő tervezi megetetni a másikat és ez nem kérdés.*
594. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-02-22 23:48:57
Üzenet elküldve: 2020-02-22 23:48:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Rellan Gida és a Százholdas Liget lakói//
//Anyatej ügy//
*Látván, hogy Vanna félreérti a felvetését, kissé zavarba jön. Talán egy pillanatra kipirul, de tartja magát és a határozott hangnemet.*
- Nem kívánnék tőled ilyet. Mellesleg nem tudok róla, hogy Szarvasligetben volna bárki, aki tudna nekünk adni. *Elnézi, ahogy a gyerek elvan Vanna karjában. Szegény baba, még nem is fogja fel, mi történt. Bár talán így a jobb. Játszik, örül, akkor is, ha idegenek gondoskodnak róla. Emellett azért vannak kétségei, főleg Thimmel kapcsolatban. Az elf elmosolyodik. Eszében sincs elvenni Andorkától a tündért.*
- Ne aggódj, meg fognak kedvelni a többiek. Az első éppen a kisfiú, ahogy látom. Végül is az anyja ide tartozott, tehát ő is. *Próbálja biztatni Vannát.*
- Nem tudom, említette e bárki az események hevében a gyermek nevét, te tudod esetleg? *Kérdi, ám ekkor megérzi az első próbatételük szagát. Valóban, ha ezzel nem tudnak elboldogulni, jobb ha el sem indulnak anyatejet keresni. Azonban Thimet ennél keményebb fából faragták.*
- Vigyük be! *Mondaná, hogy vigyék az ő szobájába, de ötlete sincs, melyikben fogják majd elszállásolni. Reméli, Vanna elkalauzolja egy pelenkázásra alkalmas helyre. Akkor pedig keresniük kell majd valami textíliát, amivel lecserélhetik a koszosat. Már el is felejtette hogyan kell ezt csinálni, pedig néhányszor a saját húgát is tisztába tette. De olyan régen volt az már! És akkor még éltek a szüleik, nem ő csinálta nagyrészt. Amennyiben nem jut eszébe a dolog helyes módja és Vanna sem ért hozzá, úgy rögtönözni fog valamilyen tekerést, hajtogatást, ami bent tartja a cuccot.*
//Anyatej ügy//
*Látván, hogy Vanna félreérti a felvetését, kissé zavarba jön. Talán egy pillanatra kipirul, de tartja magát és a határozott hangnemet.*
- Nem kívánnék tőled ilyet. Mellesleg nem tudok róla, hogy Szarvasligetben volna bárki, aki tudna nekünk adni. *Elnézi, ahogy a gyerek elvan Vanna karjában. Szegény baba, még nem is fogja fel, mi történt. Bár talán így a jobb. Játszik, örül, akkor is, ha idegenek gondoskodnak róla. Emellett azért vannak kétségei, főleg Thimmel kapcsolatban. Az elf elmosolyodik. Eszében sincs elvenni Andorkától a tündért.*
- Ne aggódj, meg fognak kedvelni a többiek. Az első éppen a kisfiú, ahogy látom. Végül is az anyja ide tartozott, tehát ő is. *Próbálja biztatni Vannát.*
- Nem tudom, említette e bárki az események hevében a gyermek nevét, te tudod esetleg? *Kérdi, ám ekkor megérzi az első próbatételük szagát. Valóban, ha ezzel nem tudnak elboldogulni, jobb ha el sem indulnak anyatejet keresni. Azonban Thimet ennél keményebb fából faragták.*
- Vigyük be! *Mondaná, hogy vigyék az ő szobájába, de ötlete sincs, melyikben fogják majd elszállásolni. Reméli, Vanna elkalauzolja egy pelenkázásra alkalmas helyre. Akkor pedig keresniük kell majd valami textíliát, amivel lecserélhetik a koszosat. Már el is felejtette hogyan kell ezt csinálni, pedig néhányszor a saját húgát is tisztába tette. De olyan régen volt az már! És akkor még éltek a szüleik, nem ő csinálta nagyrészt. Amennyiben nem jut eszébe a dolog helyes módja és Vanna sem ért hozzá, úgy rögtönözni fog valamilyen tekerést, hajtogatást, ami bent tartja a cuccot.*
593. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-02-22 16:18:42
Üzenet elküldve: 2020-02-22 16:18:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Viel, Lau//
*Kiül tehát egy kicsit az udvarra friss levegőt szívni. Émelyeg a gyomra és nem szeretne rókázni, tapasztalataiból tudja, hogy ilyenkor jól jön, ha kicsit kiüríti a fejét.
Kicsit megijed a másik tündér érkezésétől, elvégre nem számít rá, ám amikor meglátja, elmosolyodik.*
- Igen, tudom *bólint.* Nem, nem félek a kutyáktól.
*Mikor erről beszélnek, még a ház úrnője is megjelenik.*
- Ó, nem a te hibád *mondja kicsit megszeppenve.* Szívesen segítenék, de kicsit rosszul érzem magamat, levegőzök egy kicsit, utána csatlakozom.
*Hagyja, hogy a többiek elmenjenek kiválasztani a megfelelő helyet, a tündérlány pedig tovább ücsörög reménykedve, hogy elmúlik az erős csavarás a gyomrában.*
*Kiül tehát egy kicsit az udvarra friss levegőt szívni. Émelyeg a gyomra és nem szeretne rókázni, tapasztalataiból tudja, hogy ilyenkor jól jön, ha kicsit kiüríti a fejét.
Kicsit megijed a másik tündér érkezésétől, elvégre nem számít rá, ám amikor meglátja, elmosolyodik.*
- Igen, tudom *bólint.* Nem, nem félek a kutyáktól.
*Mikor erről beszélnek, még a ház úrnője is megjelenik.*
- Ó, nem a te hibád *mondja kicsit megszeppenve.* Szívesen segítenék, de kicsit rosszul érzem magamat, levegőzök egy kicsit, utána csatlakozom.
*Hagyja, hogy a többiek elmenjenek kiválasztani a megfelelő helyet, a tündérlány pedig tovább ücsörög reménykedve, hogy elmúlik az erős csavarás a gyomrában.*
592. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-02-22 13:15:32
Üzenet elküldve: 2020-02-22 13:15:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//A tragédia//
//A rendelőben//
- Igen, ott voltam. *bólint ő is, teljesen biztosra véve, hogy Natalayda hozzá kapcsolódó emlékei nem éppen a legkellemesebbek. Csak hát az állapotát elnézve nyilván történt vele azóta annyi szörnyűség, hogy ez most aligha fogja zavarni, főleg akkor nem, hogyha odaadó ápolónő lesz belőle. A szerep ugyan idegen tőle, betegről legalábbis eddig nem nagyon kellett még gondoskodnia. Általában ő volt az, akit édesanyjának ápolni kellett, de úgy gondolja ennyivel meg fog tudni birkózni, különösen akkor, ha Intath is itt van, és nem kell a a saját ötleteire hagyatkoznia.
Mondjuk, ami az ételt illeti, szíve szerint maradna a könnyű sajtnál, meg az egyszerű kenyérnél, ahogyan eltervezte, de természetesen esze ágában sincsen felülbírálni Intath szigorú parancsát. Ő az orvos, neki kell tudnia, hogy ilyenkor hogyan és mit kell enni, ő pedig csak találgat, hogy szerinte mi lenne jó.
Bármennyire is érdekelné az, hogy mi történt Karavánpihenőben, meg, hogy egészen pontosan mi mindenen ment keresztül Natalayda az utolsó találkozásuk óta eltelt időben, azért hamar belátja, hogy a beszélgetésnél sokkal hasznosabb dolgot is tehet most, az pedig, hogy a másik lány jobban legyen, nyilván sokkal fontosabb saját kíváncsiságának kielégítésénél.*
- Sietek vissza. *mondja, majd a rendelőt elhagyva futásnak ered. Ritkán szokott futni, utolsó három futásához pedig kivétel nélkül egy-egy nagyon kellemetlen, nem szívesen felidézett emlék tartozik, mindez azonban nem akadályozza meg abban, hogy most is szaladjon, igaz ezúttal csak a rendelő és a konyha között.
Bele sem mer gondolni, hogy Natalayda mióta nem ehetett már, így próbál minél jobban sietni.
Sajnos azonban a kenyér nem pirul meg azonnal, így hamar tudatosodik benne, hogy hiába futott idáig, túl sok időt nem nyert vele. Visszafelé pedig már nem szaladhat a tálcával, ráadásul előbb még szobát is kell találnia és előkészíteni azt.
Dolgát nem könnyíti meg, hogy rengeteg minden változott itt, ameddig távol volt innen. Ki tudja például, hogy hol van szabad szoba? Úgy okoskodik mindenesetre, hogy bármennyire is összetartó kis közösség ez, ami még jobban összekovácsolódott ameddig ő távol volt, akinek van saját szobája az csak bezárja. Ha pedig mégsem, akkor is nyilván látszik rajta, hogy valaki él ott, így tulajdonképpen nem kell mást tennie, mint keresni egy szobát, ami nyitva van, és ahol semmi sem utal arra, hogy bárki is használná.
Egyelőre azonban még nem tart itt. Miközben a kenyér a maga ráérős tempójában pirul, addig kicsit kutatnia kell a méz és a vaj után, szerencsére azonban elég hamar megtalálja őket.
~ Mondhatta volna Intath, hogy enyhén, vagy erősen pirítsam meg a kenyeret! ~ morfondírozik magában, bár hamar belátja, hogy nyilván az orvos értelmesebbnek tartja annál, hogy mindent ilyen szinten a szájába kelljen rágni. Esetleg kinéz belőle annyi önállóságot, hogy képes legyen dönteni, ahogyan meg is teszi. Közepesre pirítja meg a négy nagy szeletet, majd a nem túl sok mézzel és vajjal együtt egy tálcára rakja. Mielőtt azonban elmenne szobát keresni, úgy dönt, hogy okosabb, ha ezt csak az után teszi meg, hogy elviszi az általa összekészített ételt a rendelőbe. Biztos benne, hogy Natalayda éhségének csillapítása és a felerősítése sokkal fontosabb pillanatnyilag annál, mint hogy tiszta ágyneműje legyen.
Az étellel együtt tér vissza. Egyik kezében maga a tálca van, a másikban pedig egy szék, amit Natalayda ágya mellé rak, és most asztalként fog funkcionálni, mivel jobb ötlete nem lévén, arra rakja rá a megpakolt fatálcát.*
- Rögtön keresek egy szobát is. Szólok, amint készen van. *mondja végül, és el is indul ismét. Ezúttal már nem szalad, mivel úgy véli, hogy a legsürgetőbb dologról már gondoskodott.
Útközben aztán benéz saját szobájába is. Kis türelmet kér édesanyjától, miután nagyjából vázolja neki, hogy mi minden történt, miben és kiknek kell segítenie, majd elindul, hogy keressen aztán elő is készítsen egy szobát, amiben Natalayda majd nyugodtan gyógyulhat és pihenhet.*
//A rendelőben//
- Igen, ott voltam. *bólint ő is, teljesen biztosra véve, hogy Natalayda hozzá kapcsolódó emlékei nem éppen a legkellemesebbek. Csak hát az állapotát elnézve nyilván történt vele azóta annyi szörnyűség, hogy ez most aligha fogja zavarni, főleg akkor nem, hogyha odaadó ápolónő lesz belőle. A szerep ugyan idegen tőle, betegről legalábbis eddig nem nagyon kellett még gondoskodnia. Általában ő volt az, akit édesanyjának ápolni kellett, de úgy gondolja ennyivel meg fog tudni birkózni, különösen akkor, ha Intath is itt van, és nem kell a a saját ötleteire hagyatkoznia.
Mondjuk, ami az ételt illeti, szíve szerint maradna a könnyű sajtnál, meg az egyszerű kenyérnél, ahogyan eltervezte, de természetesen esze ágában sincsen felülbírálni Intath szigorú parancsát. Ő az orvos, neki kell tudnia, hogy ilyenkor hogyan és mit kell enni, ő pedig csak találgat, hogy szerinte mi lenne jó.
Bármennyire is érdekelné az, hogy mi történt Karavánpihenőben, meg, hogy egészen pontosan mi mindenen ment keresztül Natalayda az utolsó találkozásuk óta eltelt időben, azért hamar belátja, hogy a beszélgetésnél sokkal hasznosabb dolgot is tehet most, az pedig, hogy a másik lány jobban legyen, nyilván sokkal fontosabb saját kíváncsiságának kielégítésénél.*
- Sietek vissza. *mondja, majd a rendelőt elhagyva futásnak ered. Ritkán szokott futni, utolsó három futásához pedig kivétel nélkül egy-egy nagyon kellemetlen, nem szívesen felidézett emlék tartozik, mindez azonban nem akadályozza meg abban, hogy most is szaladjon, igaz ezúttal csak a rendelő és a konyha között.
Bele sem mer gondolni, hogy Natalayda mióta nem ehetett már, így próbál minél jobban sietni.
Sajnos azonban a kenyér nem pirul meg azonnal, így hamar tudatosodik benne, hogy hiába futott idáig, túl sok időt nem nyert vele. Visszafelé pedig már nem szaladhat a tálcával, ráadásul előbb még szobát is kell találnia és előkészíteni azt.
Dolgát nem könnyíti meg, hogy rengeteg minden változott itt, ameddig távol volt innen. Ki tudja például, hogy hol van szabad szoba? Úgy okoskodik mindenesetre, hogy bármennyire is összetartó kis közösség ez, ami még jobban összekovácsolódott ameddig ő távol volt, akinek van saját szobája az csak bezárja. Ha pedig mégsem, akkor is nyilván látszik rajta, hogy valaki él ott, így tulajdonképpen nem kell mást tennie, mint keresni egy szobát, ami nyitva van, és ahol semmi sem utal arra, hogy bárki is használná.
Egyelőre azonban még nem tart itt. Miközben a kenyér a maga ráérős tempójában pirul, addig kicsit kutatnia kell a méz és a vaj után, szerencsére azonban elég hamar megtalálja őket.
~ Mondhatta volna Intath, hogy enyhén, vagy erősen pirítsam meg a kenyeret! ~ morfondírozik magában, bár hamar belátja, hogy nyilván az orvos értelmesebbnek tartja annál, hogy mindent ilyen szinten a szájába kelljen rágni. Esetleg kinéz belőle annyi önállóságot, hogy képes legyen dönteni, ahogyan meg is teszi. Közepesre pirítja meg a négy nagy szeletet, majd a nem túl sok mézzel és vajjal együtt egy tálcára rakja. Mielőtt azonban elmenne szobát keresni, úgy dönt, hogy okosabb, ha ezt csak az után teszi meg, hogy elviszi az általa összekészített ételt a rendelőbe. Biztos benne, hogy Natalayda éhségének csillapítása és a felerősítése sokkal fontosabb pillanatnyilag annál, mint hogy tiszta ágyneműje legyen.
Az étellel együtt tér vissza. Egyik kezében maga a tálca van, a másikban pedig egy szék, amit Natalayda ágya mellé rak, és most asztalként fog funkcionálni, mivel jobb ötlete nem lévén, arra rakja rá a megpakolt fatálcát.*
- Rögtön keresek egy szobát is. Szólok, amint készen van. *mondja végül, és el is indul ismét. Ezúttal már nem szalad, mivel úgy véli, hogy a legsürgetőbb dologról már gondoskodott.
Útközben aztán benéz saját szobájába is. Kis türelmet kér édesanyjától, miután nagyjából vázolja neki, hogy mi minden történt, miben és kiknek kell segítenie, majd elindul, hogy keressen aztán elő is készítsen egy szobát, amiben Natalayda majd nyugodtan gyógyulhat és pihenhet.*
591. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-02-22 12:47:57
Üzenet elküldve: 2020-02-22 12:47:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Rellan Gida és a Százholdas Liget lakói//
*Rellannak nagyon tetszik a dal, ami a mamm-ról szól, bármit jelentsen is a mamm. Mint minden baba, ő is élvezi, hogy a mondandóját beleépítik a dalba, így egészen fontosnak érzi magát a számára ismeretlen néni kezében, és elfelejti minden kezdeti bizonytalanságát, sőt, még egy jót is nevet az egész furcsa, vidám jeleneten, ami kizökkenti az eddigi kellemetlenségekből. Azonban a lelke mélyén elkezd motoszkálni, hogy a mamm, vagy valami ahhoz hasonló valamiért nagyon fontos. Mikor meglátja a nagy, közeledő elfet, szembesül vele, hogy hiányzik a mama, akit vele látta utoljára. Azt ugyan nem tudja, hova vitte az elf bácsi a mamát, de a játék miatt hajlandó megkegyelmezni kettejüknek, és még nem kezd el sírni, csak egy kicsit komolyabb képet vág az előbbinél, mivel fogy a türelme. Thim jól gondolkodik, a kis majdnem-totyogós lassan éhes lesz. Nagy, figyelmes, sárgásbarna pillantásával kicsit megszeppenve veszi szemügyre a férfit, és erőből megmarkolja Vanna ruháját, vele együtt az eddigi biztonságába is kapaszkodva. Ezen az se segít, hogy a lány zavarba jön Thim kérdésére, újabb ok, hogy Rellan ragaszkodjon a tündérhez, inkább, mint hogy megbarátkozzon a bácsival.*
– Öö! *Mondja Thimnek szigorúan, szúrós pillantással nézve rá, csak hogy hangot adjon nem akarásának. Csak akkor nyugszik meg, mikor kiderül, hogy Vanna továbbra is az övé(!), nem veszik el tőle. Ő a saját színes, csillogós, kék, éneklős tündérpajtása, vita lezárva. A nem akarásnak viszont gyakran nyögés a vége, meg valami más is, Rellan pelenkája tájékán. A többieknek először talán azt kéne fontolóra venniük, az efféle problémákat hogyan oldják meg, mielőtt nekivágnak az útnak.*
*Rellannak nagyon tetszik a dal, ami a mamm-ról szól, bármit jelentsen is a mamm. Mint minden baba, ő is élvezi, hogy a mondandóját beleépítik a dalba, így egészen fontosnak érzi magát a számára ismeretlen néni kezében, és elfelejti minden kezdeti bizonytalanságát, sőt, még egy jót is nevet az egész furcsa, vidám jeleneten, ami kizökkenti az eddigi kellemetlenségekből. Azonban a lelke mélyén elkezd motoszkálni, hogy a mamm, vagy valami ahhoz hasonló valamiért nagyon fontos. Mikor meglátja a nagy, közeledő elfet, szembesül vele, hogy hiányzik a mama, akit vele látta utoljára. Azt ugyan nem tudja, hova vitte az elf bácsi a mamát, de a játék miatt hajlandó megkegyelmezni kettejüknek, és még nem kezd el sírni, csak egy kicsit komolyabb képet vág az előbbinél, mivel fogy a türelme. Thim jól gondolkodik, a kis majdnem-totyogós lassan éhes lesz. Nagy, figyelmes, sárgásbarna pillantásával kicsit megszeppenve veszi szemügyre a férfit, és erőből megmarkolja Vanna ruháját, vele együtt az eddigi biztonságába is kapaszkodva. Ezen az se segít, hogy a lány zavarba jön Thim kérdésére, újabb ok, hogy Rellan ragaszkodjon a tündérhez, inkább, mint hogy megbarátkozzon a bácsival.*
– Öö! *Mondja Thimnek szigorúan, szúrós pillantással nézve rá, csak hogy hangot adjon nem akarásának. Csak akkor nyugszik meg, mikor kiderül, hogy Vanna továbbra is az övé(!), nem veszik el tőle. Ő a saját színes, csillogós, kék, éneklős tündérpajtása, vita lezárva. A nem akarásnak viszont gyakran nyögés a vége, meg valami más is, Rellan pelenkája tájékán. A többieknek először talán azt kéne fontolóra venniük, az efféle problémákat hogyan oldják meg, mielőtt nekivágnak az útnak.*
590. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-02-20 14:55:19
Üzenet elküldve: 2020-02-20 14:55:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A tragédia//
//A rendelőben//
*Csendesen végighallgatja a fiatal leány válaszát, láthatóan simulnak vonásai, szemei pedig csillannak, mikor Nairadáról kezd beszélni a fiatal leány.*
- Ismerlek *bukik ki a száján, és lassan az is körvonalazódik Natalayda fejében, hogy honnan.*
- Ott voltál, a városban. *Halkan jegyzi meg, hisz nem szeretné félbe szakítani őt, nagyon is érdekli, hogy mi történt a városban.*
- Arról tudok, ott voltam. A templomban. *Bólintja a városi eseményekkel kapcsolatosan, hogy a lázadás már elült. A felhasított ruhája alatt persze ott sötétlik a fekete madár alak, mely egyértelműen bizonyítja, hogy ő maga is egy a templomi hősök közül. Ennek aztán lehetnek részei, melyet a vizsgálat során akár Intath, akár Laurentitia láthatott is. *
- Köszönöm szépen *hanyatlik vissza az ágyra, mikor Luninari megitatja. Sokkal jobb érzés már, de valóban kezd éhes lenni*
- Megköszönném, kedves... Luni *jut eszébe a lány neve az utolsó pillanatban, mikor az ételről is szó esik.
Natalayda kérdéseire nem feltétlen kap választ. A doki néha beleszól, egy tétova nap meghatározással, melyre a leány odakapja pillantását.*
- Int. Igaz. Bocsánat *túl sok nevet hallott, és a feje akkor még túl kótyagos volt, de már kezd tisztulni a kép. Mikor a karavánpihenőről esik szó, Natalayda annyit összerak, hogy ezek szerint még nem érkezhetett hír. Talán tényleg nem is telt el túl sok nap.*
- Igen, azt tudom. Hogy elpusztult. *Mondatai rövidre fogottak, de egyre tisztuló fejében már összeállt a kép.* Én azóta gondoltam. De akkor biztosan nem jött hír.
*Fejét oldalvást fordítja, majd végignéz, ahogy Int a holttest felé közelít.*
- Köszönöm. *Már a figyelmet is, és a segítséget, amit felé nyújtottak.*
- Ő ki volt? *Szólal meg, mikor a doki lerogyva magába roskad. Hangjában nincs viszolygás a halott felé, nincs félelem sem. Natalayda a város után már kevésbé érzékeny az ilyesmire.*
//A rendelőben//
*Csendesen végighallgatja a fiatal leány válaszát, láthatóan simulnak vonásai, szemei pedig csillannak, mikor Nairadáról kezd beszélni a fiatal leány.*
- Ismerlek *bukik ki a száján, és lassan az is körvonalazódik Natalayda fejében, hogy honnan.*
- Ott voltál, a városban. *Halkan jegyzi meg, hisz nem szeretné félbe szakítani őt, nagyon is érdekli, hogy mi történt a városban.*
- Arról tudok, ott voltam. A templomban. *Bólintja a városi eseményekkel kapcsolatosan, hogy a lázadás már elült. A felhasított ruhája alatt persze ott sötétlik a fekete madár alak, mely egyértelműen bizonyítja, hogy ő maga is egy a templomi hősök közül. Ennek aztán lehetnek részei, melyet a vizsgálat során akár Intath, akár Laurentitia láthatott is. *
- Köszönöm szépen *hanyatlik vissza az ágyra, mikor Luninari megitatja. Sokkal jobb érzés már, de valóban kezd éhes lenni*
- Megköszönném, kedves... Luni *jut eszébe a lány neve az utolsó pillanatban, mikor az ételről is szó esik.
Natalayda kérdéseire nem feltétlen kap választ. A doki néha beleszól, egy tétova nap meghatározással, melyre a leány odakapja pillantását.*
- Int. Igaz. Bocsánat *túl sok nevet hallott, és a feje akkor még túl kótyagos volt, de már kezd tisztulni a kép. Mikor a karavánpihenőről esik szó, Natalayda annyit összerak, hogy ezek szerint még nem érkezhetett hír. Talán tényleg nem is telt el túl sok nap.*
- Igen, azt tudom. Hogy elpusztult. *Mondatai rövidre fogottak, de egyre tisztuló fejében már összeállt a kép.* Én azóta gondoltam. De akkor biztosan nem jött hír.
*Fejét oldalvást fordítja, majd végignéz, ahogy Int a holttest felé közelít.*
- Köszönöm. *Már a figyelmet is, és a segítséget, amit felé nyújtottak.*
- Ő ki volt? *Szólal meg, mikor a doki lerogyva magába roskad. Hangjában nincs viszolygás a halott felé, nincs félelem sem. Natalayda a város után már kevésbé érzékeny az ilyesmire.*
589. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-02-20 10:55:44
Üzenet elküldve: 2020-02-20 10:55:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Rellan Gida és a Százholdas Liget lakói//
//Andorellan, Estrothim, Vanna//
*A baba kezdeti fickándozása küzdelmes, és enyhén bosszantó. Könnyű neki, ő csak fészkelődik, de közben Vanna az, aki úgy kell, hogy ügyeskedjen, hogy nehogy a gyerek betörje azt a tök fejét. Az orrba vágástól még tüsszent is egyet. A kis tündér azért türelmesen tűr, mint azok a nagydarab, öreg kutyák, amik ugyan harapósak, de a gyereknevelésre már annyi energiájuk sem marad, hogy finoman a fülüket cibáló kis kezekre csapjanak mancsukkal. Közben önmagát azzal vigasztalja, hogy ha megnő a kisfiú, mindezt visszaadja majd neki. Aztán majd, ha megkérdezi, miért vágták orrba, odavágja, hogy „Öbb!”. Ha el nem felejti addig.
Sokkal inkább szimpatikus a kicsi viselkedése az éneklést követően. A „mammogást” úgy értelmezi, hogy Rellan is beszáll az éneklésbe, ez pedig mosolyra fakasztja. Innentől kezdve a dalnak azon a pontján, ahol Andor beleszólt, mindig beleszövi a dalba, hogy „mamm”.
Úgy látszik, a repkedés-ringatás megteszi a magáét, a kisfiú mintha örülne. Erre a következtetésre a mosolyból jut. Ekkor kezd Vanna megbékélni kicsit a másikkal. Úgy érzi, nem akart ő rosszat a fickándozással, sem az ütéssel, csak pusztán szerencsétlen szegény.
Azért még mindig kicsit bántja, hogy Rellan nem egy állat. Mennyivel jobb is az! A kis őzike kipottyan, és már egyből sétál is. Ha nem kel fel, akkor annak annyi. ~ De szép is az! ~ sóhajt nagyot, és egy pillanatra felmerül benne, hogy leteszi a kisdedet a földre, hogy megnézze, mit csinál. Végül arra jut, jobb a békesség, inkább dajkálja tovább.
Ha már állatok: a nagy kavarodásban teljesen elmaradt az újonnan megismert emberek (és egyebek) kategorizálása. Utoljára Frädricust sikerült „azonosítania”, de azóta másra nem jutott ideje. A lány elkezdi hát analizálni a karjában tartott csöppséget, hátha az ad magáról valami olyan árulkodó jelet, amelyből kitalálhatná, hogy mely állatra hasonlít. Azon túl, hogy egyikre sem, mert jelenlegi állapotában inkább egy krumpli, mint egy önállóan gondolkodó lény. Tűnődés közben természetesen egy pillanatra sem hagyja abba a baba szórakoztatását.
Dűlőre azonban nem jut – egyelőre. A pufók arcocska nézegetése nem eredményez többet, mint hogy Vannában kialakul egy furcsa érzés. Mintha meg szeretné harapni a kicsit. Vagy szeretne ráfújni egy adag levegőt közvetlenül kis hasára, amitől a kisbaba bizonyára kacagásba fogna, elvégre borzasztóan csikis érzés. Vanna már csak tudja, hiszen O'baa sokat játszott vele ilyet kiskorában.
Ilyen gondolatok közepette talál rá Thim. A kis kékség annyira elmerül saját gondolataiban, hogy a hirtelen jött megszólítástól szökken egyet. Ezután egy rövid ideig aktívabban ringatja a babát, nehogy a szökkenéstől meg ő ijedjen meg, aztán még a végén sírni kezdjen.
A férfi első néhány mondatára még nyugodtan válaszolna, de az utolsó néhányat meghallva nyugtalanná válik. Kissé félreérti az elf szavait, valamiért úgy gondolja, hogy amaz esetleg tőle várná a tejet. Ez a téma nála egyébként is kissé kényes, így hamar zavarba jön. Nem csoda hát, hogy túlreagálja a helyzetet.*
- Hát nálam biztos nincs! *Mondja enyhén pánikolva. Ő aztán senkinek az anyukája nem akar lenni, de nem ám. Most még elvállalta, rendben, elszórakoztatja egy darabig, de aztán a baba megy innen, az biztos, ő nem fog ilyenekkel foglalkozni!* - És nem is lesz!
*Ezután Rellanra pillant. ~ Bocs, kisbaba. ~ gondolja, miközben dédelgeti tovább, enyhe bűntudattal. Annyit azért sejt, hogy talán a kicsi is megérzi rajta a hangulatváltozást, így igyekszik nyugodt hangnemben reagálni Thim mondandójának többi részére.*
- Én még új vagyok itt, de kedvesnek tűnnek az itteniek. Örülnék neki, ha engem is megkedvelnének.
*Pillant a ház irányába, enyhe vágyakozással a szemében. Persze Vanna valamilyen szinten magának való, nincs ellenére az egyedüllét, de O'baa halála óta nincs senkije. Magányosnak érzi magát, ha igazán őszinte önmagával.*
//Andorellan, Estrothim, Vanna//
*A baba kezdeti fickándozása küzdelmes, és enyhén bosszantó. Könnyű neki, ő csak fészkelődik, de közben Vanna az, aki úgy kell, hogy ügyeskedjen, hogy nehogy a gyerek betörje azt a tök fejét. Az orrba vágástól még tüsszent is egyet. A kis tündér azért türelmesen tűr, mint azok a nagydarab, öreg kutyák, amik ugyan harapósak, de a gyereknevelésre már annyi energiájuk sem marad, hogy finoman a fülüket cibáló kis kezekre csapjanak mancsukkal. Közben önmagát azzal vigasztalja, hogy ha megnő a kisfiú, mindezt visszaadja majd neki. Aztán majd, ha megkérdezi, miért vágták orrba, odavágja, hogy „Öbb!”. Ha el nem felejti addig.
Sokkal inkább szimpatikus a kicsi viselkedése az éneklést követően. A „mammogást” úgy értelmezi, hogy Rellan is beszáll az éneklésbe, ez pedig mosolyra fakasztja. Innentől kezdve a dalnak azon a pontján, ahol Andor beleszólt, mindig beleszövi a dalba, hogy „mamm”.
Úgy látszik, a repkedés-ringatás megteszi a magáét, a kisfiú mintha örülne. Erre a következtetésre a mosolyból jut. Ekkor kezd Vanna megbékélni kicsit a másikkal. Úgy érzi, nem akart ő rosszat a fickándozással, sem az ütéssel, csak pusztán szerencsétlen szegény.
Azért még mindig kicsit bántja, hogy Rellan nem egy állat. Mennyivel jobb is az! A kis őzike kipottyan, és már egyből sétál is. Ha nem kel fel, akkor annak annyi. ~ De szép is az! ~ sóhajt nagyot, és egy pillanatra felmerül benne, hogy leteszi a kisdedet a földre, hogy megnézze, mit csinál. Végül arra jut, jobb a békesség, inkább dajkálja tovább.
Ha már állatok: a nagy kavarodásban teljesen elmaradt az újonnan megismert emberek (és egyebek) kategorizálása. Utoljára Frädricust sikerült „azonosítania”, de azóta másra nem jutott ideje. A lány elkezdi hát analizálni a karjában tartott csöppséget, hátha az ad magáról valami olyan árulkodó jelet, amelyből kitalálhatná, hogy mely állatra hasonlít. Azon túl, hogy egyikre sem, mert jelenlegi állapotában inkább egy krumpli, mint egy önállóan gondolkodó lény. Tűnődés közben természetesen egy pillanatra sem hagyja abba a baba szórakoztatását.
Dűlőre azonban nem jut – egyelőre. A pufók arcocska nézegetése nem eredményez többet, mint hogy Vannában kialakul egy furcsa érzés. Mintha meg szeretné harapni a kicsit. Vagy szeretne ráfújni egy adag levegőt közvetlenül kis hasára, amitől a kisbaba bizonyára kacagásba fogna, elvégre borzasztóan csikis érzés. Vanna már csak tudja, hiszen O'baa sokat játszott vele ilyet kiskorában.
Ilyen gondolatok közepette talál rá Thim. A kis kékség annyira elmerül saját gondolataiban, hogy a hirtelen jött megszólítástól szökken egyet. Ezután egy rövid ideig aktívabban ringatja a babát, nehogy a szökkenéstől meg ő ijedjen meg, aztán még a végén sírni kezdjen.
A férfi első néhány mondatára még nyugodtan válaszolna, de az utolsó néhányat meghallva nyugtalanná válik. Kissé félreérti az elf szavait, valamiért úgy gondolja, hogy amaz esetleg tőle várná a tejet. Ez a téma nála egyébként is kissé kényes, így hamar zavarba jön. Nem csoda hát, hogy túlreagálja a helyzetet.*
- Hát nálam biztos nincs! *Mondja enyhén pánikolva. Ő aztán senkinek az anyukája nem akar lenni, de nem ám. Most még elvállalta, rendben, elszórakoztatja egy darabig, de aztán a baba megy innen, az biztos, ő nem fog ilyenekkel foglalkozni!* - És nem is lesz!
*Ezután Rellanra pillant. ~ Bocs, kisbaba. ~ gondolja, miközben dédelgeti tovább, enyhe bűntudattal. Annyit azért sejt, hogy talán a kicsi is megérzi rajta a hangulatváltozást, így igyekszik nyugodt hangnemben reagálni Thim mondandójának többi részére.*
- Én még új vagyok itt, de kedvesnek tűnnek az itteniek. Örülnék neki, ha engem is megkedvelnének.
*Pillant a ház irányába, enyhe vágyakozással a szemében. Persze Vanna valamilyen szinten magának való, nincs ellenére az egyedüllét, de O'baa halála óta nincs senkije. Magányosnak érzi magát, ha igazán őszinte önmagával.*
588. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-02-20 00:31:31
Üzenet elküldve: 2020-02-20 00:31:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//A tragédia//
//A rendelőben//
*Lányok jönnek, mennek beszélgetnek távoznak. A dokit pedig idegesíti a csacsogás. Csendhez szokott és nem ahhoz, hogy átjáróházat vagy piacot csinálnak a rendelőjéből. Luninari ismeri a szőkét. Hoz neki inni. Ő meg kikérdezi. A válaszokkal elégedett bár ez nem látszik rajta. Hogy a halas kérdésére nem kapott reakciót azon nem akad fenn. Látszólag úgy tűnik nem maradt nyoma a dolognak és legalább az ingét nem kell összekoszolnia meg hallgatnia egy cafka vernyákolását miközben fúrja a fejét. A visszakérdezésre ő is vállat von.*
-Talán Myr? Fogalmam sincs.
*Néz a segédjére hátha az tudja. Ha nem akkor is most elkerüli a haragvó tekintet. Ki tartja számon a napokat? Még a nevét is elismétli a doki pedig már mondta. Még a hangjával se érzékelteti, hogy figyelhetne jobban is a szőke. Sőt, az idegesítő érdeklődésre se tesz panaszt. Ő most egy valódi szent.*
-Intath. Egyelőre pihenj. Most mindenki rohangászik, de arra is sort kerítünk.
*Szólal meg a szigorú szent hangja. A kérdéseket elég furcsának találja. Olyan komoly éhezésnek nem látta nyomait, hogy ezekkel ne legyen tisztában. Talán mégis támadtak gondok a lány fejével. Luninari-tól gyanakodva veszi át a szót.*
-A Hold Karavánpihenő? Az már nagyon rég elpusztult. Mióta vagy úton?
*Kérdez rá és néz végig újra a lányon. Emlékek elvesztése. Persze fordulhat elő és megesik, hogy vissza is térnek, de akkor se megnyugtató. A segédje kérdésére bólint.*
-Készíts elő egy szobát, aztán piríts kenyeret, keríts mézet és ha van akkor vajat, de ne sokat! Ilyenkor keveset, de többször kell enni.
*Ha a másik távozott akkor a doki megpróbálja még a takarót amin behozták úgy igazítani, hogy minél jobban melegítse a szőkét úgy, hogy közben rajta fekszik.*
-Ha bármi panasz van vagy kell valami akkor szólj nekem! Én veled maradok.
~Ha már a többiek hirtelen itt hagytak minket.~
*Ha a szőke nem akar tőle semmit akkor kihasználja az időt és a holtesthez lép. Megnézi a pulzusát és egy fémkanalat tesz a szája és az orra elé. Az eredményre elhúzza a száját.*
~Fasza!~
*Sóhajt dühösen. Maga is megnézi a testet és azt állapíthatja meg, mint a fattyú. Nem nyugtatja meg a dolog. Ha még nem érkezett senki akkor egy kisszéket a műtőasztal mellé rúg és leül rá. Hirtelen elképesztő kimerültnek tűnik ahogy azon kuporog és bámul maga elé szinte az egész világba belefáradva. Rühelli mikor egy betege meghal.*
//A rendelőben//
*Lányok jönnek, mennek beszélgetnek távoznak. A dokit pedig idegesíti a csacsogás. Csendhez szokott és nem ahhoz, hogy átjáróházat vagy piacot csinálnak a rendelőjéből. Luninari ismeri a szőkét. Hoz neki inni. Ő meg kikérdezi. A válaszokkal elégedett bár ez nem látszik rajta. Hogy a halas kérdésére nem kapott reakciót azon nem akad fenn. Látszólag úgy tűnik nem maradt nyoma a dolognak és legalább az ingét nem kell összekoszolnia meg hallgatnia egy cafka vernyákolását miközben fúrja a fejét. A visszakérdezésre ő is vállat von.*
-Talán Myr? Fogalmam sincs.
*Néz a segédjére hátha az tudja. Ha nem akkor is most elkerüli a haragvó tekintet. Ki tartja számon a napokat? Még a nevét is elismétli a doki pedig már mondta. Még a hangjával se érzékelteti, hogy figyelhetne jobban is a szőke. Sőt, az idegesítő érdeklődésre se tesz panaszt. Ő most egy valódi szent.*
-Intath. Egyelőre pihenj. Most mindenki rohangászik, de arra is sort kerítünk.
*Szólal meg a szigorú szent hangja. A kérdéseket elég furcsának találja. Olyan komoly éhezésnek nem látta nyomait, hogy ezekkel ne legyen tisztában. Talán mégis támadtak gondok a lány fejével. Luninari-tól gyanakodva veszi át a szót.*
-A Hold Karavánpihenő? Az már nagyon rég elpusztult. Mióta vagy úton?
*Kérdez rá és néz végig újra a lányon. Emlékek elvesztése. Persze fordulhat elő és megesik, hogy vissza is térnek, de akkor se megnyugtató. A segédje kérdésére bólint.*
-Készíts elő egy szobát, aztán piríts kenyeret, keríts mézet és ha van akkor vajat, de ne sokat! Ilyenkor keveset, de többször kell enni.
*Ha a másik távozott akkor a doki megpróbálja még a takarót amin behozták úgy igazítani, hogy minél jobban melegítse a szőkét úgy, hogy közben rajta fekszik.*
-Ha bármi panasz van vagy kell valami akkor szólj nekem! Én veled maradok.
~Ha már a többiek hirtelen itt hagytak minket.~
*Ha a szőke nem akar tőle semmit akkor kihasználja az időt és a holtesthez lép. Megnézi a pulzusát és egy fémkanalat tesz a szája és az orra elé. Az eredményre elhúzza a száját.*
~Fasza!~
*Sóhajt dühösen. Maga is megnézi a testet és azt állapíthatja meg, mint a fattyú. Nem nyugtatja meg a dolog. Ha még nem érkezett senki akkor egy kisszéket a műtőasztal mellé rúg és leül rá. Hirtelen elképesztő kimerültnek tűnik ahogy azon kuporog és bámul maga elé szinte az egész világba belefáradva. Rühelli mikor egy betege meghal.*
587. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-02-19 23:16:39
Üzenet elküldve: 2020-02-19 23:16:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//A tragédia//
//A rendelőben//
*Intath már-már borzongatóan zord tekintetéből neki is kijut, de hasonló körülmények között természetesen nem veszi zokon, miért is venné?
A lány élettelen testétől, akit behoztak amúgy is teljesen másfajta borzongás és szomorúság járja át, hiába nem ismerte őt, és most már nincs is alkalma arra, hogy megismerje. Egy biztos, hogy rajta már nem segíthet, de Natalaydán még igen. Mégis, szinte erőszakkal kell a tekintetét elszakítania róla.
Nai egykori barátnőjének köszönhetően ugyanakkor elterelődik róla a figyelme szépen és fokozatosan. A lány láthatóan és szerencsére jobban van egy kicsit, hiszen, ha még erőtlen hangon is, de arra már képes, hogy válaszoljon Intathnak és feltegye saját kérdéseit.
A napra vonatkozóra mindenesetre inkább nem mond neki semmit, nem is tudna. Itt, majd később a toronyban való tanulás alatt értelmét vesztette számára az, hogy éppen melyik hat hányadik napja van, éppen csak azt tartotta számon, hogy hány napja van már otthonától távol. Egy ideig mindenképpen, ameddig aztán végül teljesen össze nem folytak azok a bizonyos napok.
Az egyéb kérdésekre mindenesetre hellyel-közzel tudja a választ.*
- A lázadásnak egy ideje már vége. A városban újra rend van, bár amennyire én tudom a Gazdagnegyedből szinte semmi sem maradt. *mondja, de aztán viszonylag hamar észbe kap, feltételezve, hogy a lányt leginkább az érdekli, hogy barátnőjével mi történt, illetve azokkal, akiket Artheniorban megismert, nem pedig nagy általánosságok.*
- Szerencsére Nairada még az előtt elutazott, hogy kitört volna a káosz, így ő kimaradt az egész zűrzavarból és neki biztosan nem esett semmi baja. Aleimord is túlélte, bár a húgának nyoma veszett aznap éjjel. Mi, akik a Sayqueves házban voltunk, ugyan megtámadták a házat, de el tudtunk menekülni és csodával határos módon mind megúsztuk komolyabb sérülések nélkül. *mondja, remélve, hogy sikerült megnyugtató válaszokat adnia.
Ha lenne lehetősége még huszonötezer holdtöltét látna ezen a világon, biztos benne, hogy akkor sem lenne képes elfelejteni soha a lázadás éjszakáját, és azt, hogy hogyan és milyen körülmények között kellett a városból elmenekülniük, így bármennyire is nem szeret erre emlékezni és beszélni róla, nem esik semennyire sem nehezére, hogy utóbbit mégis meg kell éppen tennie.*
- Karavánpihenőről viszont semmit sem hallottam. *mondja tovább kedves, de azért szomorú hangon. Ma már persze elképzelhetetlen, hogy hogyan élnének és mennyi minden alakul másképpen akkor, hogyha Artheniorban marad Aleimord házában, a Gazdagnegyed pedig nem pusztul el, és bár meggyőződése, hogy végül is sokkal jobb itt és most, mint Artheniorban valaha lehetett volna, azért csak ismét eljátszik a gondolattal, és hirtelen olyan érzése van, hogy örökre megfosztotta őt valamitől az élet, és most már azt sem tudhatja meg soha, hogy mi is volt, vagy lett volna az a bizonyos valami.
Azt azonban pontosan tudja, hogy ez a mostani pillanat sem a kicsi vagy nagy elkalandozások ideje, ezért inkább a külvilágot kizárva, csak Intathra és a másik lányra figyelve próbálja kitalálni azt, hogy miben segíthetne még.
Utóbbinak hoz még vizet, és hogyha szüksége van még rá, akkor segít is neki meginni, úgy, hogy megpróbálja megemelni egy kicsit.
Nem akarja ő is kérdések özönével elárasztani őt, főleg nem úgy, hogy Intath éppen ugyanezt teszi vizsgálat közben.*
- Biztosan éhes vagy. Hozok valamit a konyhából gyorsan, amitől talán egy kis erőre kapsz. *ajánlja fel inkább, próbálva visszaemlékezni arra, hogy kislányként mivel etette édesanyja, amikor nagyon le volt gyengülve. Arra tisztán emlékszik, hogy húsos, zöldséges leves volt az első, ami kiszáradt torkán lement, egy-egy betegség közben, vagy után, és bár biztos benne, hogy hasonló most is segítene, úgy tűnik nincs idő levest főzni, még csak melegíteni sem, ha éppen van a tűzhelyen, vagy a kamrában félrerakva egy kevés.
Túl nehéz étel sem jöhet szóba ugyanakkor, nehogy hirtelen terheljen meg egy biztosan üres gyomrot. Mégis táplálónak kellene lennie annak, amit hoz, hogy Natalayda nyerjen kis életerőt belőle. Hirtelen nincs jobb ötlete a kenyérnél, meg egy kis lágy, nem zsíros sajtnál és sovány húsnál. Persze kis zöldség sem ártana, ha találna a konyhában, vagy a kamrában ilyesmit.*
- Kellek még? *fordul Intathoz, az ő engedélyére várva, hogy elmehessen megpakolni egy tálcát étellel.*
- Ha igen, sietek vissza. De persze egyébként is, mert biztosan tényleg jót tenne most valami kis étel. *mondja végül, miközben pillantása ide-oda vándorol Natalayda és az elf között.*
//A rendelőben//
*Intath már-már borzongatóan zord tekintetéből neki is kijut, de hasonló körülmények között természetesen nem veszi zokon, miért is venné?
A lány élettelen testétől, akit behoztak amúgy is teljesen másfajta borzongás és szomorúság járja át, hiába nem ismerte őt, és most már nincs is alkalma arra, hogy megismerje. Egy biztos, hogy rajta már nem segíthet, de Natalaydán még igen. Mégis, szinte erőszakkal kell a tekintetét elszakítania róla.
Nai egykori barátnőjének köszönhetően ugyanakkor elterelődik róla a figyelme szépen és fokozatosan. A lány láthatóan és szerencsére jobban van egy kicsit, hiszen, ha még erőtlen hangon is, de arra már képes, hogy válaszoljon Intathnak és feltegye saját kérdéseit.
A napra vonatkozóra mindenesetre inkább nem mond neki semmit, nem is tudna. Itt, majd később a toronyban való tanulás alatt értelmét vesztette számára az, hogy éppen melyik hat hányadik napja van, éppen csak azt tartotta számon, hogy hány napja van már otthonától távol. Egy ideig mindenképpen, ameddig aztán végül teljesen össze nem folytak azok a bizonyos napok.
Az egyéb kérdésekre mindenesetre hellyel-közzel tudja a választ.*
- A lázadásnak egy ideje már vége. A városban újra rend van, bár amennyire én tudom a Gazdagnegyedből szinte semmi sem maradt. *mondja, de aztán viszonylag hamar észbe kap, feltételezve, hogy a lányt leginkább az érdekli, hogy barátnőjével mi történt, illetve azokkal, akiket Artheniorban megismert, nem pedig nagy általánosságok.*
- Szerencsére Nairada még az előtt elutazott, hogy kitört volna a káosz, így ő kimaradt az egész zűrzavarból és neki biztosan nem esett semmi baja. Aleimord is túlélte, bár a húgának nyoma veszett aznap éjjel. Mi, akik a Sayqueves házban voltunk, ugyan megtámadták a házat, de el tudtunk menekülni és csodával határos módon mind megúsztuk komolyabb sérülések nélkül. *mondja, remélve, hogy sikerült megnyugtató válaszokat adnia.
Ha lenne lehetősége még huszonötezer holdtöltét látna ezen a világon, biztos benne, hogy akkor sem lenne képes elfelejteni soha a lázadás éjszakáját, és azt, hogy hogyan és milyen körülmények között kellett a városból elmenekülniük, így bármennyire is nem szeret erre emlékezni és beszélni róla, nem esik semennyire sem nehezére, hogy utóbbit mégis meg kell éppen tennie.*
- Karavánpihenőről viszont semmit sem hallottam. *mondja tovább kedves, de azért szomorú hangon. Ma már persze elképzelhetetlen, hogy hogyan élnének és mennyi minden alakul másképpen akkor, hogyha Artheniorban marad Aleimord házában, a Gazdagnegyed pedig nem pusztul el, és bár meggyőződése, hogy végül is sokkal jobb itt és most, mint Artheniorban valaha lehetett volna, azért csak ismét eljátszik a gondolattal, és hirtelen olyan érzése van, hogy örökre megfosztotta őt valamitől az élet, és most már azt sem tudhatja meg soha, hogy mi is volt, vagy lett volna az a bizonyos valami.
Azt azonban pontosan tudja, hogy ez a mostani pillanat sem a kicsi vagy nagy elkalandozások ideje, ezért inkább a külvilágot kizárva, csak Intathra és a másik lányra figyelve próbálja kitalálni azt, hogy miben segíthetne még.
Utóbbinak hoz még vizet, és hogyha szüksége van még rá, akkor segít is neki meginni, úgy, hogy megpróbálja megemelni egy kicsit.
Nem akarja ő is kérdések özönével elárasztani őt, főleg nem úgy, hogy Intath éppen ugyanezt teszi vizsgálat közben.*
- Biztosan éhes vagy. Hozok valamit a konyhából gyorsan, amitől talán egy kis erőre kapsz. *ajánlja fel inkább, próbálva visszaemlékezni arra, hogy kislányként mivel etette édesanyja, amikor nagyon le volt gyengülve. Arra tisztán emlékszik, hogy húsos, zöldséges leves volt az első, ami kiszáradt torkán lement, egy-egy betegség közben, vagy után, és bár biztos benne, hogy hasonló most is segítene, úgy tűnik nincs idő levest főzni, még csak melegíteni sem, ha éppen van a tűzhelyen, vagy a kamrában félrerakva egy kevés.
Túl nehéz étel sem jöhet szóba ugyanakkor, nehogy hirtelen terheljen meg egy biztosan üres gyomrot. Mégis táplálónak kellene lennie annak, amit hoz, hogy Natalayda nyerjen kis életerőt belőle. Hirtelen nincs jobb ötlete a kenyérnél, meg egy kis lágy, nem zsíros sajtnál és sovány húsnál. Persze kis zöldség sem ártana, ha találna a konyhában, vagy a kamrában ilyesmit.*
- Kellek még? *fordul Intathoz, az ő engedélyére várva, hogy elmehessen megpakolni egy tálcát étellel.*
- Ha igen, sietek vissza. De persze egyébként is, mert biztosan tényleg jót tenne most valami kis étel. *mondja végül, miközben pillantása ide-oda vándorol Natalayda és az elf között.*
586. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-02-19 21:06:46
Üzenet elküldve: 2020-02-19 21:06:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Végső nyughely//
*Ahogy kifelé halad a házból, bár szívesen lenne már minél messzebb Seles holttestétől, egy pillanatra mégis megakad lépteiben, ahogy meghallja a Viel által dúdolt dalt. Nem tudja meghatározni pontosan, milyen érzéseket is kelt benne a tündérmuzsika, mégis, egyszerre érzi felkavarónak és végtelenül megnyugtatónak a halk dallamot. Bár még sokáig el tudná hallgatni Vielt, kezdi kényelmetlennek érezni, hogy csak némán álldogál, így végül mégiscsak ismerteti a lányokkal reményeit és terveit. Viel megjegyzésére csak bólint, valóban, sok minden van, ami felett nincs hatalmuk, a halál pedig pont ezen dolgok egyike. A Seles távozása felett érzett szomorúságát csak Árnyék enyhíti valamelyest, a továbbra is életteli és játékos állat látványa halvány mosolyt csal az arcára*
- Jól hangzik. *válaszol töprengve a tündér szavaira, apró bólogatással erősítve meg a kijelentését* Hogy érted, hogy megérintett az Úrnő Fénye? Találkoztál vele? *érdeklődik kíváncsian a lány élményei felől, miközben az említett hely felé haladnak*
- Ez valóban tökéletes nyughelynek tűnik. Olyan csendes és békés. Pont olyan, ahol álomra hajtaná a fejét az ember, akár örökre... *suttogja halkan, a kőkört és környékét szemlélve*
- Remélem, Eeyr vigyáz majd Selesre. *fűzi hozzá csendesen. Bár nem igazán tudja, miben hitt a lány, és már abban se teljesen biztos, ő maga mit hisz, mégis reméli, Seles megtalálja azt a békét, amiben életében nem lehetett része*
- Amikor legutóbb a városban jártam, vásároltam pár virágmagot, hogy elültessük őket a kertben, ne csak a mezei virágok nőjenek elszórtan. A húgom emlékére szerettem volna egy csendes kis zugot, ahol megemlékezhetek róla. Ő is nemrég hunyt el. *folytatja halkan, maga se tudja, Vielnek beszél-e, vagy csak önmagának*
- Mit gondolsz? Talán kialakíthatnánk nekik itt egy kis virágoskertet. *kéri ki a lány véleményét az ötletével kapcsolatban* Mármint, csak ha neked nincs ellenedre... *teszi még hozzá Vielre pillantva, hiszen az övé volt először ez a hely, és megértené, ha esetleg mégse akarnak osztozni rajta másokkal, akik szintén egy kis magányra vágyva járnának erre.*
*Ahogy kifelé halad a házból, bár szívesen lenne már minél messzebb Seles holttestétől, egy pillanatra mégis megakad lépteiben, ahogy meghallja a Viel által dúdolt dalt. Nem tudja meghatározni pontosan, milyen érzéseket is kelt benne a tündérmuzsika, mégis, egyszerre érzi felkavarónak és végtelenül megnyugtatónak a halk dallamot. Bár még sokáig el tudná hallgatni Vielt, kezdi kényelmetlennek érezni, hogy csak némán álldogál, így végül mégiscsak ismerteti a lányokkal reményeit és terveit. Viel megjegyzésére csak bólint, valóban, sok minden van, ami felett nincs hatalmuk, a halál pedig pont ezen dolgok egyike. A Seles távozása felett érzett szomorúságát csak Árnyék enyhíti valamelyest, a továbbra is életteli és játékos állat látványa halvány mosolyt csal az arcára*
- Jól hangzik. *válaszol töprengve a tündér szavaira, apró bólogatással erősítve meg a kijelentését* Hogy érted, hogy megérintett az Úrnő Fénye? Találkoztál vele? *érdeklődik kíváncsian a lány élményei felől, miközben az említett hely felé haladnak*
- Ez valóban tökéletes nyughelynek tűnik. Olyan csendes és békés. Pont olyan, ahol álomra hajtaná a fejét az ember, akár örökre... *suttogja halkan, a kőkört és környékét szemlélve*
- Remélem, Eeyr vigyáz majd Selesre. *fűzi hozzá csendesen. Bár nem igazán tudja, miben hitt a lány, és már abban se teljesen biztos, ő maga mit hisz, mégis reméli, Seles megtalálja azt a békét, amiben életében nem lehetett része*
- Amikor legutóbb a városban jártam, vásároltam pár virágmagot, hogy elültessük őket a kertben, ne csak a mezei virágok nőjenek elszórtan. A húgom emlékére szerettem volna egy csendes kis zugot, ahol megemlékezhetek róla. Ő is nemrég hunyt el. *folytatja halkan, maga se tudja, Vielnek beszél-e, vagy csak önmagának*
- Mit gondolsz? Talán kialakíthatnánk nekik itt egy kis virágoskertet. *kéri ki a lány véleményét az ötletével kapcsolatban* Mármint, csak ha neked nincs ellenedre... *teszi még hozzá Vielre pillantva, hiszen az övé volt először ez a hely, és megértené, ha esetleg mégse akarnak osztozni rajta másokkal, akik szintén egy kis magányra vágyva járnának erre.*
585. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-02-18 21:37:16
Üzenet elküldve: 2020-02-18 21:37:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Végső nyughely//
*Miután Nellara mellé telepedett, Viel kicsit magába fordul, monoton mozdulatokkal simogatja Árnyék bundáját, és azon kapja magát, hogy egy csitító dalt dúdol a csendben, amelyet még otthonában tanult el, mikor olyan sokat hallotta a nyitott ablak mellett. Régi, tiszta és szomorú, pont, mint a kis világuk, melynek közepén a tündér ott ücsörög. Néha túl nagynak, túl vehemensnek érzi, ami körülveszi, néha minden túl soknak tűnik, és a gyász éppen ilyen pillanat. De mégis, a gondolat, hogy a földön ül, hogy barátai körülveszik, nem engedi, hogy elhatalmasodjon rajta az ijedtség. Ebben azonban nem csak a világnak, hanem másoknak is kulcsszerepe van, ilyen például Lau, aki befogadta a lányt, és akinek segítségével új otthont teremtettek a semmiből. Mikor megjelenik, Viel kicsit úgy érzi, minden rendben lesz, együtt megoldják.*
- Sajnos van, ami ellen nem tehetünk mást, mint hogy elfogadjuk. *Mondja halkan. Árnyék fektében csapkodni kezd a farkával, ahogy meglátja elf barátnőjét, de annyira élvezi Viel simogatását, hogy a világért sem moccanna mellőle a földről. Ez a kis huncutság mosolyt csal a lány arcára, de a mókának vége, dolguk van. Feltápászkodik, és leporolja fenekét, a nagy kutya pedig döbbenten bámul rá, aztán egy kis fáziskéséssel ő is felkecmereg. A tündér elveszi a falnak támasztott botját, amellyel érkezett.*
- Van egy hely… *Kezdi magyarázni Launak, és a megfelelő irányba, az épület mögé mutat a bot végével, majd ha kell, arra is vezeti a lányt.* Ott, a fák között annak idején megérintett az Úrnő Fénye. A helyet körbe raktam kővel, és az előbb, az érkezésem előtt is ott mondtam áldást a házra. Szerintem jobb helyet keresve sem találhatnánk. Fölé hajlanak a fák ágai, és tavasszal belepik majd a környékét a mezei virágok. *Mosolyog halványan. Ha odaérnek, meg is mutatja a helyet, Lau láthatja, hogy kövekből egy kört képezett, épp akkorát, amiben kényelmesen meg tud ülni törökülésben.* Tudom, hogy nem mindenki vallásos, de Seles, amennyire ismertem, kedvelte a természetet, az erdőt. Pycta pedig ráébresztett, hogy a Fában Lakó tulajdonképpen Eeyr, az ő kegyelme óvja az erdő vándorait és vadjait. *Reméli, ennyi magyarázat elég, hogy meggyőzze Laut, és hogy a lány nem tartja majd gyerekesnek, amit mond. Vielt sok elutasítás érte már életében azért, mert abban hitt, amiben, de úgy érzi, az Úrnő szeretete mindenki életét szebbé teheti. Úgy érzi, ennyit adhat a halottnak, és szívesen meg is adja.*
*Miután Nellara mellé telepedett, Viel kicsit magába fordul, monoton mozdulatokkal simogatja Árnyék bundáját, és azon kapja magát, hogy egy csitító dalt dúdol a csendben, amelyet még otthonában tanult el, mikor olyan sokat hallotta a nyitott ablak mellett. Régi, tiszta és szomorú, pont, mint a kis világuk, melynek közepén a tündér ott ücsörög. Néha túl nagynak, túl vehemensnek érzi, ami körülveszi, néha minden túl soknak tűnik, és a gyász éppen ilyen pillanat. De mégis, a gondolat, hogy a földön ül, hogy barátai körülveszik, nem engedi, hogy elhatalmasodjon rajta az ijedtség. Ebben azonban nem csak a világnak, hanem másoknak is kulcsszerepe van, ilyen például Lau, aki befogadta a lányt, és akinek segítségével új otthont teremtettek a semmiből. Mikor megjelenik, Viel kicsit úgy érzi, minden rendben lesz, együtt megoldják.*
- Sajnos van, ami ellen nem tehetünk mást, mint hogy elfogadjuk. *Mondja halkan. Árnyék fektében csapkodni kezd a farkával, ahogy meglátja elf barátnőjét, de annyira élvezi Viel simogatását, hogy a világért sem moccanna mellőle a földről. Ez a kis huncutság mosolyt csal a lány arcára, de a mókának vége, dolguk van. Feltápászkodik, és leporolja fenekét, a nagy kutya pedig döbbenten bámul rá, aztán egy kis fáziskéséssel ő is felkecmereg. A tündér elveszi a falnak támasztott botját, amellyel érkezett.*
- Van egy hely… *Kezdi magyarázni Launak, és a megfelelő irányba, az épület mögé mutat a bot végével, majd ha kell, arra is vezeti a lányt.* Ott, a fák között annak idején megérintett az Úrnő Fénye. A helyet körbe raktam kővel, és az előbb, az érkezésem előtt is ott mondtam áldást a házra. Szerintem jobb helyet keresve sem találhatnánk. Fölé hajlanak a fák ágai, és tavasszal belepik majd a környékét a mezei virágok. *Mosolyog halványan. Ha odaérnek, meg is mutatja a helyet, Lau láthatja, hogy kövekből egy kört képezett, épp akkorát, amiben kényelmesen meg tud ülni törökülésben.* Tudom, hogy nem mindenki vallásos, de Seles, amennyire ismertem, kedvelte a természetet, az erdőt. Pycta pedig ráébresztett, hogy a Fában Lakó tulajdonképpen Eeyr, az ő kegyelme óvja az erdő vándorait és vadjait. *Reméli, ennyi magyarázat elég, hogy meggyőzze Laut, és hogy a lány nem tartja majd gyerekesnek, amit mond. Vielt sok elutasítás érte már életében azért, mert abban hitt, amiben, de úgy érzi, az Úrnő szeretete mindenki életét szebbé teheti. Úgy érzi, ennyit adhat a halottnak, és szívesen meg is adja.*
584. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-02-18 21:16:50
Üzenet elküldve: 2020-02-18 21:16:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
// Távozás a Ligetből //
// Egy hattal később //
* Seles cipelése meg a városban való járkálás együttesen soknak bizonyult a lábadozó Nimerilnek. Az eseményeket követő pár napban meg is érezte a hatását. Ezért is maradt inkább a szobájában és pihenéssel töltötte az idejét. Később az is kiderült, hogy a főzetett egyelőre nem kell megfőznie, mert még nem állnak készen teljesen a többi felszerelés beszerzésével. Így hát erre se volt gondja. A többi lakóval nem igazán érintkezett az utóbbi napokban. Egészségét visszaszerezve azzal töltötte az idejét, hogy olvasson meg összepakoljon. Csak a legfontosabb cuccait viszi majd magával. Az élő növényeit, amiket vett, megbeszélte Lauval, hogy itt hagyja, amíg nem rendeződnek a dolgai. Végül elérkezett a távozás napja is. Elköszönt azoktól akikkel találkozott és útnak eredet a városba, hogy új tanítót találjon magának.*
// Egy hattal később //
* Seles cipelése meg a városban való járkálás együttesen soknak bizonyult a lábadozó Nimerilnek. Az eseményeket követő pár napban meg is érezte a hatását. Ezért is maradt inkább a szobájában és pihenéssel töltötte az idejét. Később az is kiderült, hogy a főzetett egyelőre nem kell megfőznie, mert még nem állnak készen teljesen a többi felszerelés beszerzésével. Így hát erre se volt gondja. A többi lakóval nem igazán érintkezett az utóbbi napokban. Egészségét visszaszerezve azzal töltötte az idejét, hogy olvasson meg összepakoljon. Csak a legfontosabb cuccait viszi majd magával. Az élő növényeit, amiket vett, megbeszélte Lauval, hogy itt hagyja, amíg nem rendeződnek a dolgai. Végül elérkezett a távozás napja is. Elköszönt azoktól akikkel találkozott és útnak eredet a városba, hogy új tanítót találjon magának.*
583. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-02-17 22:52:13
Üzenet elküldve: 2020-02-17 22:52:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//A tragédia//
//Végső nyughely//
*Int utasításaira csak bólint, és rögtön hozzá is lát, hogy lepakoljon a mondott asztalról, hálásan pillantva Vielre, amikor a lány segít neki*
- Köszönjük! *jutalmazza hasonló mosollyal Nimeril és Thim segítségét is, bár meghökkenve tekint a lány után, amikor a fél-elf távozóra fogja. Nem sok ideje van azonban Nimeril tetteinek miértjén töprengeni, hiszen az orvos utasításai csak úgy bezengik a helyiséget. Önkéntelenül is megáll egy pillanatra, figyelve a szeme előtt kibontakozó jelenetet. Ahogy a lány éledezni kezd, és válaszol a hozzá intézett kérdésekre, nagy kő esik le a szívéről, hogy legalább őt sikerült megmenteniük. ~Emlékszik rá? ~ ismétli magában döbbenten Luni szavait, kissé közelebb lépve, hogy újra megszemlélje a lányt, ezúttal alaposabban, mint korábban. Bár továbbra is ismerősnek találja kissé, nem tudja hova tenni, hol is láthatta már korábban őt. Nem akarja megzavarni azonban az orvost és a segédjét, ha már egyszer átengedte ezt a megtisztelő feladatot Luninak, így úgy dönt, inkább majd egy másik pillanatban tudakolja meg a lánytól, ki is a vendégük. Inkább Seles holttestére fordítja a figyelmét, próbálva úgy elhelyezni a lányt az asztalon, mintha csak aludna és bármelyik pillanatban felébredhetne. Akkor fordul csak meglepve hátra, amikor a szőkeség a nevét említi. ~Natalayda? Csak nem?~ képed el magában, ahogy összeállnak a részletek a fejében, honnan is ismeri őt. ~Hát persze, a Sayqueves rezidencia... ~rémlik fel benne az ott töltött békés időszak, és az annak véget vető, nem annyira békés lázadás. Nagyjából azóta nem hallott a lány felől, így most örömmel tölti el a tudat, hogy itt van és jól van. ~Biztos Aleimord is örülni fog ennek a hírnek!~ gondolja magában, mielőtt rászánná magát, hogy megtegye, amit meg kell tennie*
- Ki... kimegyek, előkészülni a temetéshez. *köszörüli meg kissé a torkát, ahogy Luniék felé fordul, próbálva kicsit összeszedni magát*
- Örülünk, hogy jobban vagy! Reméljük, itt maradsz éjszakára is, hogy kipihend magad! *ereszt meg egy halvány mosolyt a lány felé, majd ha a szobában lévők nem tartóztatják, akkor megindul a bejárati ajtó felé, hogy megkeresse a többieket*
- Sajnálom, hogy ezt át kellett élnetek... Remélem, azért jól vagytok! *jegyzi meg szomorúan, ahogy a bejáratnál Vielbe és Nellbe botlik* Azon gondolkodtam, keresni kellene Selesnek egy megfelelő helyet a kertben. Talán a tó mellett, vagy egy fa árnyékában. Esetleg segítenétek? *pillant reménykedve a két lányra, hogy nem kell majd egyedül megbirkóznia ezzel a nehéz feladattal.*
//Végső nyughely//
*Int utasításaira csak bólint, és rögtön hozzá is lát, hogy lepakoljon a mondott asztalról, hálásan pillantva Vielre, amikor a lány segít neki*
- Köszönjük! *jutalmazza hasonló mosollyal Nimeril és Thim segítségét is, bár meghökkenve tekint a lány után, amikor a fél-elf távozóra fogja. Nem sok ideje van azonban Nimeril tetteinek miértjén töprengeni, hiszen az orvos utasításai csak úgy bezengik a helyiséget. Önkéntelenül is megáll egy pillanatra, figyelve a szeme előtt kibontakozó jelenetet. Ahogy a lány éledezni kezd, és válaszol a hozzá intézett kérdésekre, nagy kő esik le a szívéről, hogy legalább őt sikerült megmenteniük. ~Emlékszik rá? ~ ismétli magában döbbenten Luni szavait, kissé közelebb lépve, hogy újra megszemlélje a lányt, ezúttal alaposabban, mint korábban. Bár továbbra is ismerősnek találja kissé, nem tudja hova tenni, hol is láthatta már korábban őt. Nem akarja megzavarni azonban az orvost és a segédjét, ha már egyszer átengedte ezt a megtisztelő feladatot Luninak, így úgy dönt, inkább majd egy másik pillanatban tudakolja meg a lánytól, ki is a vendégük. Inkább Seles holttestére fordítja a figyelmét, próbálva úgy elhelyezni a lányt az asztalon, mintha csak aludna és bármelyik pillanatban felébredhetne. Akkor fordul csak meglepve hátra, amikor a szőkeség a nevét említi. ~Natalayda? Csak nem?~ képed el magában, ahogy összeállnak a részletek a fejében, honnan is ismeri őt. ~Hát persze, a Sayqueves rezidencia... ~rémlik fel benne az ott töltött békés időszak, és az annak véget vető, nem annyira békés lázadás. Nagyjából azóta nem hallott a lány felől, így most örömmel tölti el a tudat, hogy itt van és jól van. ~Biztos Aleimord is örülni fog ennek a hírnek!~ gondolja magában, mielőtt rászánná magát, hogy megtegye, amit meg kell tennie*
- Ki... kimegyek, előkészülni a temetéshez. *köszörüli meg kissé a torkát, ahogy Luniék felé fordul, próbálva kicsit összeszedni magát*
- Örülünk, hogy jobban vagy! Reméljük, itt maradsz éjszakára is, hogy kipihend magad! *ereszt meg egy halvány mosolyt a lány felé, majd ha a szobában lévők nem tartóztatják, akkor megindul a bejárati ajtó felé, hogy megkeresse a többieket*
- Sajnálom, hogy ezt át kellett élnetek... Remélem, azért jól vagytok! *jegyzi meg szomorúan, ahogy a bejáratnál Vielbe és Nellbe botlik* Azon gondolkodtam, keresni kellene Selesnek egy megfelelő helyet a kertben. Talán a tó mellett, vagy egy fa árnyékában. Esetleg segítenétek? *pillant reménykedve a két lányra, hogy nem kell majd egyedül megbirkóznia ezzel a nehéz feladattal.*
582. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-02-17 18:57:16
Üzenet elküldve: 2020-02-17 18:57:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Vanna és Rellan//
*Egy percig elfelejti önmagát, pedig a többiek nagyon is eszüknél maradnak. Nimeril és Viel is indul a dolgára, Luni hangját is hallja. Az élet megy tovább. Még azoknak is, akik ismerték Selest, hát miért éppen Thim álldogáljon szoborrá válva a rendelő ajtaja előtt? Mint egy emléktárgy, amit Seles tiszteletére állítottak. Mivel nem érzi magát igazi műalkotásnak, ő is elindul. Újra eszébe jut eredeti célja, a baba, aki itt maradt anya nélkül. Jelenleg szépen gondját viseli a tündér. Kettejük kedves látványa tárul Thim elé, mikor kiér és nem is várt mást. Megáll Vanna előtt, figyeli a karjában pihenő csöppséget.*
- A lehető legjobb helyre került. Ez egy békés, szerető közösség. Viszont így is szüksége lesz anyatejre. Talán akad valaki a városban, akinél van felesleg. Mit gondolsz?
*Egy percig elfelejti önmagát, pedig a többiek nagyon is eszüknél maradnak. Nimeril és Viel is indul a dolgára, Luni hangját is hallja. Az élet megy tovább. Még azoknak is, akik ismerték Selest, hát miért éppen Thim álldogáljon szoborrá válva a rendelő ajtaja előtt? Mint egy emléktárgy, amit Seles tiszteletére állítottak. Mivel nem érzi magát igazi műalkotásnak, ő is elindul. Újra eszébe jut eredeti célja, a baba, aki itt maradt anya nélkül. Jelenleg szépen gondját viseli a tündér. Kettejük kedves látványa tárul Thim elé, mikor kiér és nem is várt mást. Megáll Vanna előtt, figyeli a karjában pihenő csöppséget.*
- A lehető legjobb helyre került. Ez egy békés, szerető közösség. Viszont így is szüksége lesz anyatejre. Talán akad valaki a városban, akinél van felesleg. Mit gondolsz?
581. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-02-17 18:31:01
Üzenet elküldve: 2020-02-17 18:31:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//A tragédia//
//A végén Nellara//
*Ahogy a testtel vonulnak, Thim maradéktalanul eleget tesz Viel instrukcióinak, de a lépcsőn még így is akad egy kis gond. Ahogy az elf meginog, Viel akart-akaratlanul is becsukja a szemét egy pillanatra, hogy ne lássa, ami történni fog, és óriási megkönnyebbülés lesz rajta úrrá, amint megoldódik a helyzet. Persze semmi rosszat nem szól Thimre, nem is akarna, az előbb már becipelte a másik lányt, nincs egyszerű dolga. Ilyenkor sajnálja igazán a tündér, hogy aprónak született, de emlékezteti magát anyja szavaira, hogy nem csak a karja erejével tehet jót az ember, vagy jelen esetben tündér.
Amíg a halál keresztül nem húzza a számításait, persze. A lány komor, de el tudja fogadni a történteket, nem keres hibást, sem okokat, hogyan lehetett volna megelőzni a bajt. Szeretne erőt önteni a többiekbe azzal, hogy elfogadásra buzdítja őket is. Amikor megérkeznek, leginkább Laut sajnálja, akit egyértelműen megviselt az eset, és valahol Intath haragjából is hasonló fájdalmat érez, mint ami őt mardossa. Anyja gyógyítóként tevékenykedett, de így is volt, akit elveszítettek, és a kudarc még a legjobb szándék mellett is keserűséget szül. Legszívesebben megsimogatná a többieket, énekelne Seles emlékére egy dalt, de ennek most nincs itt az ideje, és Viel inkább igyekszik levenni az orvosuk válláról a terhet, azonnal pakolni kezd oda, ahova Laut utasította. Keze nem is remeg, ügyesen rakosgatja a holmikat, bátor lány ő, vagy inkább Eeyr iránti odaadása teszi lélekben erőssé. Ketten biztosan hamar végeznek, a test felkerülhet a megfelelő helyre, és már mehetnek is tovább. Hálás Luninak is, aki gondoskodik a betegükről, hiszen minden kéz segít. Szerencsére a lány beszél, mocorog, és egyértelműen jobban van az esés után.*
- A kisfiú jól van, Vanna vigyáz rá kint. *Biztosítja Laut, de többet nem is akar beszélni, zavarná vele a többieket. A temetést jó ötletnek tartja, viszont nem tudja, kire lehetne bízni, ő túl kicsi hozzá. Tekintetével a többieket pásztázza, ám úgy látja, hogy Nimeril már feladta mára.*
- Köszönjük, hogy segítettél! *Szól utána.* Megyek, megnézem a picit. *Teszi hozzá, és megsimogatva Thim karját, szintén hálája jeléül visszatér a lépcsőre. Egyelőre nem is Andorellant keresi, habár a hangokból, pontosabban azok hiányából ítélve a kicsi elcsendesedett, hanem már alig várja, hogy beletemesse az arcát Árnyék nagy bundájába. Azonban ahogy kilép az ajtón, először nem is nagy, fekete barátját pillantja meg, aki a közelben még mindig délcegen ücsörög, és tartja magát a „marad” parancshoz, hanem a sápadt Nellarát. Letelepedik mellé, és megsimogatja a vállát, ha a lány engedi.*
- Minden jobbra fordul majd. *Mondja neki vigasztalón. Nem tudja, Nellara ismerte-e Selest, de akárhogy is, biztos megviselték a történtek, kit nem?* Ugye nem félsz a kutyáktól? *Folytatja, és int Árnyéknak, aki nagy tappancsain odabattyog hozzájuk, és lefekszik Viel túloldalán, engedve, hogy a lány beletúrjon abba a meleg bundába.* Mert tőle nem kell tartanod. Ő Árnyék, mindenkit nagyon szeret itt.
//A végén Nellara//
*Ahogy a testtel vonulnak, Thim maradéktalanul eleget tesz Viel instrukcióinak, de a lépcsőn még így is akad egy kis gond. Ahogy az elf meginog, Viel akart-akaratlanul is becsukja a szemét egy pillanatra, hogy ne lássa, ami történni fog, és óriási megkönnyebbülés lesz rajta úrrá, amint megoldódik a helyzet. Persze semmi rosszat nem szól Thimre, nem is akarna, az előbb már becipelte a másik lányt, nincs egyszerű dolga. Ilyenkor sajnálja igazán a tündér, hogy aprónak született, de emlékezteti magát anyja szavaira, hogy nem csak a karja erejével tehet jót az ember, vagy jelen esetben tündér.
Amíg a halál keresztül nem húzza a számításait, persze. A lány komor, de el tudja fogadni a történteket, nem keres hibást, sem okokat, hogyan lehetett volna megelőzni a bajt. Szeretne erőt önteni a többiekbe azzal, hogy elfogadásra buzdítja őket is. Amikor megérkeznek, leginkább Laut sajnálja, akit egyértelműen megviselt az eset, és valahol Intath haragjából is hasonló fájdalmat érez, mint ami őt mardossa. Anyja gyógyítóként tevékenykedett, de így is volt, akit elveszítettek, és a kudarc még a legjobb szándék mellett is keserűséget szül. Legszívesebben megsimogatná a többieket, énekelne Seles emlékére egy dalt, de ennek most nincs itt az ideje, és Viel inkább igyekszik levenni az orvosuk válláról a terhet, azonnal pakolni kezd oda, ahova Laut utasította. Keze nem is remeg, ügyesen rakosgatja a holmikat, bátor lány ő, vagy inkább Eeyr iránti odaadása teszi lélekben erőssé. Ketten biztosan hamar végeznek, a test felkerülhet a megfelelő helyre, és már mehetnek is tovább. Hálás Luninak is, aki gondoskodik a betegükről, hiszen minden kéz segít. Szerencsére a lány beszél, mocorog, és egyértelműen jobban van az esés után.*
- A kisfiú jól van, Vanna vigyáz rá kint. *Biztosítja Laut, de többet nem is akar beszélni, zavarná vele a többieket. A temetést jó ötletnek tartja, viszont nem tudja, kire lehetne bízni, ő túl kicsi hozzá. Tekintetével a többieket pásztázza, ám úgy látja, hogy Nimeril már feladta mára.*
- Köszönjük, hogy segítettél! *Szól utána.* Megyek, megnézem a picit. *Teszi hozzá, és megsimogatva Thim karját, szintén hálája jeléül visszatér a lépcsőre. Egyelőre nem is Andorellant keresi, habár a hangokból, pontosabban azok hiányából ítélve a kicsi elcsendesedett, hanem már alig várja, hogy beletemesse az arcát Árnyék nagy bundájába. Azonban ahogy kilép az ajtón, először nem is nagy, fekete barátját pillantja meg, aki a közelben még mindig délcegen ücsörög, és tartja magát a „marad” parancshoz, hanem a sápadt Nellarát. Letelepedik mellé, és megsimogatja a vállát, ha a lány engedi.*
- Minden jobbra fordul majd. *Mondja neki vigasztalón. Nem tudja, Nellara ismerte-e Selest, de akárhogy is, biztos megviselték a történtek, kit nem?* Ugye nem félsz a kutyáktól? *Folytatja, és int Árnyéknak, aki nagy tappancsain odabattyog hozzájuk, és lefekszik Viel túloldalán, engedve, hogy a lány beletúrjon abba a meleg bundába.* Mert tőle nem kell tartanod. Ő Árnyék, mindenkit nagyon szeret itt.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1360-1379