Külső területek - Szarvasliget
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Arthenior közelében (új)
SzarvasligetNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 2 (21. - 40. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

40. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-03-29 01:39:41
 ÚJ
>Lyllinor Gramhin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99

Játékstílus: Vakmerő

//Otthon//
//A ládában//

*Arcába nyomódó takarón szuszog, nem túl mélyen, de álomtalan álomban. Teste ernyedten és rendezetlen pózban hever a ládában, mely zsibbadást és tartós nyak-, valamint derékfájdalmat jósol. Ám ennek csak akkor lesz tudatában, ha felébred röpke szundikálásából. Egyelőre azonban a sötét, a csend és a körülölelő, meleg puhaság bűvkörében hever. Hamarosan mégis különös álomban kezd járni. Agancsos alakok dörmögnek körülötte, de nem érti, hogy mit, bármennyire hegyezi a fülét. Hirtelen átvonulnak egy szobába, bár eddig arról se volt tudomása, hogy a tér bármiféle határokat érne el körülötte. Mikor utánuk megy, dühösen cincálni kezdenek egy ágyat, pontosabban az ágyneműt rajta, pedig tudja, hogy a legnagyobb gonddal ő vetette meg az imént. Még álmában is moccan szemöldöke a töprengéstől, vajon miért történik most ez, hiszen mindent ellenőrzött. Megpróbálja megértetni magát, hogy szeretné rendbe tenni az összezilált ágyat, ám egy ló arra nyargal és szájába kapja a párnát, majd elgaloppozik vele. Lyll kérlelőn szólva utánaszalad. Csak úgy lobog vörös sörénye. Mármint Lyllé.*


39. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-03-28 11:35:37
 ÚJ
>YIlanda Hyths avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139

Játékstílus: Megfontolt

//Otthon//
//Aleimord, Lyllinor, Angu//

*A elf ajánlatára csak megcsóválja a fejét, mint hogy most inkább nem élne vele, úgy érzi inkább éhes már, előtte pedig felesleges lenne az étvágycsináló, hisz nem kell azt úgy csalogatni az ólból, mint egy félős kutyát, már erősen jelezte a teste, hogy igényt támaszt valami szilárd falatra.
Majd úgy veszi észre, a férfi magát tartja egyetlen cipekedésre alkalmas egyénnek a társaságból, erre a néhány mondatra fel is horkan, de csak úgy visszafogottan. Nem igazán szeretné lelombozni, hogy vannak ők is olyan kigyúrtak és masszívak, mint ő, bár ha összefognak még talán felül is múlják nem is kicsit, de nem akarja letörni a másik magabiztosságát és kedvét, így bent tartja mindezt.*
-Az evés egy jó ötlet, támogatom.*Jegyzi meg és gyorsan fel is pattan, hogy minél előbb megjárja az utat.*
-Szólsz a kislánynak is, valahova elszelelt, biztos az egyik szobába vagy a hívatlan vendég pátyolgatására indult.*Ad ötletet, mert az nem mondott neki semmit az úti céljáról, így csak sejtései vannak, merre lehet. A nemessel kapcsolatban immár nem ébrednek olyan heves ellenérzései, de úgy gondolja ez csak addig áll fenn, míg az ki nem nyitja a száját.*
-Addig én hozom a cipómat.*Már indul is, kísérve a közös helyiségig a férfit, látja a kezében a szeneslapáttal és a parázzsal, hiszen valóban a közös helyiségig még nem jutott el, bár jóformán ki is ment a fejéből, annyi itt a helyiség, talán ez alkalommal el se talál majd a szobájáig elsőre.
Szerencséjére másodikra már a jó szobába toppan be és a zsákjából előkotorja a kenyérféleséget, ami egy anyagdarabba van csomagolva. Nem érintetlen már, de azért a nagy része még megvan belőle, hiszen mióta elindult nem igazán volt sok alkalma meg kedve se enni. Felmarkolja és azért beles Angu szobájába is, nehogy elmenjen a kis gnóm mellett és ne szóljon neki, hogy bizony bendőtöltő idő van már. Minthogy nem akad ott se össze vele, így megindul vissza a folyosón sétálva előbb a közös helyiség felé.*



38. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-03-27 14:43:15
 ÚJ
>Lsonjangu Rkusstianbrock avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 196

Játékstílus: Megfontolt

//Otthon//
//Ylla, Lylli, Ale//

* Elsőként Yllát találja meg, a fürdőben. Ahogy látja kényelembe helyezkedett, miután végzett a dolgával. Persze azonnal megszólja a pohár bor miatt és talán igaza is van, az éhgyomorra ivás nem jó ötlet így délután, de már eddig is kortyoltak párat, ő pedig már a leveskóstolás miatt nem is üres gyomorra iszik. *
- Szóval kérsz te is? * kérdez vissza válaszra sem számítva. Persze ha kap, akkor majd önt neki is, alkalomadtán, de amíg szóval tartja a nő, addig nyilván nem hagyja faképnél. *
- Majd jól fog esni, főleg, hogy kimaradt egy-két este és a favágás is izzasztó tud lenni, de lehet megvárom a többieket. Ha esetleg valami szekeret bérelnek, legyen aki lepakol. Még kitalálom addig. Meg együnk előbb, éhen halok. A leves, meg hozzá a pirított kockák megvannak, ezért is jöttem. Nem, nagy csoda az egész, de ebből ennyit lehetett kihozni. Ehető, a lehetőségekhez képest tán finom is. * - válaszol két kérdésre is. A felajánlásra csak bólint, majd egy kis darab parazsat a lapátra véve követi a nőt a közös helyiségbe. Tovább nem, hisz nem hívták, meg idejövet látta, hogy itt nem ég a tűz. Gyorsan megpakolja a kandallót, majd aláteszi a parazsat. Épp hogy csak végez vele, még a bort kortyolgatva szemléli, ahogy a lángok kezdenek belemarni a nagyobb hasábokba, mikor lépteket hall. Arra fordul és némi meglepetésére a vendégük az. Ezen gondolatban kicsit el is mosolyodik, hisz még nincs fél napja, hogy megvették a kúriát és már annyira meg is szokta a helyzetet, hogy magáénak is tekintse. Ellentétben ugye az elmúlt pár évtizeddel, amit egy helyen élt le.
Az elfre pillantva látszik, hogy nincs túl jó állapotban, se fizikailag, se amennyire meg tudja állapítani lelkileg. Nem irigyli, biztos kijutott neki mostanság, és ha a modora nem is a legszerethetőbb, attól még lehet jó arc. Ha igaz amit mondott, sokat tett Lauért, feltehetőleg önzetlenül, így nem esik nehezére egy őszinte félmosolyt elengedni, egészen addig, amíg a másik meg nem szólal. *
- Értem. * bólint immár inkább együttérzően, mint vidáman. * - Az nehéz helyzet. Ilyenre a társaság gyógyír, főleg ha barátokból áll. Ők remélhetőleg nemsoká megérkeznek, addig be kell érned velünk idegenekkel. Én ráadásul hajlamos vagyok egy belső kényszer miatt kijavítani másokat, * enged meg magának egy apró vállvonással kísért félmosolyt * - de legalább addig is miattam bosszankodsz. Ha elfogadsz egy pohár bort vagy egy tányér kőlevest, akkor szívesen megosztjuk veled, de amúgy üresen vettük a házat, ráadásul egy hirtelen felindulásból, így mással egyelőre nem igen tudunk szolgálni. * tárja szét jelzésértékkel a kezeit. Ha Aleimord kér bort, akkor tölt neki az asztalon lévő butéliából, ha enne is akkor a türelmét kéri, míg a többiek is előkerülnek. *
- Igen, részben Lau vette. * válaszolja a férfinak miután meghallgatta. * - Igazából, vagy tán inkább az istenek akaratából összeverődött a kis társaságunk a Pegazusban, és beszélgetésbe elegyedtünk egy nemessel, aki épp költözött északra. A kúriáját el akarta adni, mi pedig úgy döntöttünk, nincs veszíteni valónk. Megnéztük, tetszett, megvettük. Nincs fél napja. Hogy hasznosra sikerült-e az majd kiderül ugye, de a terv az jó és nemes. * az elf felé emeli a poharát, majd aprót kortyol a borból * - Afféle menedéket szeretnénk itt, ahol a betérő hosszabb-rövidebb ideig meg tudja húzni magát és elrendezni a dolgait magában, hogy utána a világban is el tudja. Akik idejöttünk, mind erre vágyunk, ahogy eddig lejött a többiek mondandójából. Jóban lenni magunkkal és azt csinálni végre ami szerintünk hasznos és amit szeretnénk. Vagy valami ilyesmi. Aztán persze sok minden történhet, de a drahunt is falatonként kell megenni.

A hozzászólás írója (Lsonjangu Rkusstianbrock) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.27 15:45:36


37. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-03-27 12:50:14
 ÚJ
>Aleimord Sayqueves avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29

Játékstílus: Vakmerő

*Egyedül hagyják. Megint. Aleimord úgy érzi, hogy szétszakad a feje a fájdalomtól, szédül, mintha forogna vele az egész világ. Eltántorog az ajtó mellől, állni is nehezen tud, így csak lerogy az ágyra, és próbálja elviselni a saját jelenlétét. Nem sikerül.
Úgy érzi, hogy képtelen egy szobában tartózkodni saját magával, a gondolataival, a tetteivel, a múltjával... Mintha nem is az húzná vissza, hogy saját keserűsége miatt nem tudott, hanem a bűntudat, és a tudat, hogy elrontotta az egész életét. Mások életét. Mindenkiét. Az egész városét. Ha gyorsabb lett volna... Mennyi élet pusztult el, csak azért, mert hagyta, hogy néhány bolond elf visszatartsa! Még akkor is, ha azokat a bolondokat szülőknek hívja. Senki sem választhatja meg, hogy ki hozzá a világra, és ez a legborzasztóbb. Mennyi kín és szenvedés, feleslegesen... Mindezt azért, mert későn lépett. Mert gyáva. Gyenge. Ilyen elfeknek nem jár élet. Akik ennyire nincsenek hasznára a világnak... De akkor miért nem hagyták meghalni? Miért ilyen bolond mindenki, hogy életben tartja azokat, akik csak bajt okoznak?
Még Rielle is idevezette. Nem haza, ide. Miért pont ezekhez? Miért nem hagyta, mikor a tőrét a húsába mártotta, és vörös vére beterítette a Rezidencia padlóját, akkor eltávozzon a szüleivel, húgával, és mindazokkal, akik a városban meghaltak miatta? Mit kell még tennie, hogy kiérdemelje a békés halált?
Húga mindig azt mondta, hogy mindenkinek feladata van, és csak akkor engedik nekik az istenek a halált, ha ezt elvégezték. Rielle is ezért nem engedte el? Annyi fájdalom, és annyi szenvedés... Alenia szerint mindig ezzel vezetgetnek és tanítanak mindenkit. Rielle ezekkel mégis mire akarta tanítani? Képtelen rájönni... Ezek... amik vele történtek, nem függnek össze.
Végül rájön, hogy képtelen akár órákig itt ülni, egyedül, a saját maga társaságában. Nem akar egyedül lenni, a saját lelke borzasztó társaság.
Feláll az ágyról, ám a hirtelen változás miatt ismét megszédül. Erőt vesz magán, az ajtóhoz ép, majd kinyitja azt. Néhány lépést tesz csak, amikor meglátja az állítólagos rokont, egy pohár vörösborral a kezében.*
~Mennyire szerettem ezt régen!~
- Én... Én nem akarok egyedül lenni. Rossz... rossz társaság vagyok, megőrülök saját magamtól *vallja be, hiszen úgy érzi, nincs túl sok veszítenivalója.*
- Lau... Lau vette ezt a házat? Ráhagytam egy csomó mindent. Házat, aranyat... Örülök, hogy hasznos dologra fordította. Ha már én... én képtelen voltam rá.


36. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-03-24 10:39:09
 ÚJ
>YIlanda Hyths avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139

Játékstílus: Megfontolt

//Otthon//
//Aleimord, Lyllinor, Angu//

*A fürdőben egy kicsit tovább tart mire beizzítja a nagyobb kályhát, amire felhelyezett vizet is, hogy minél hamarabb el tudják kezdeni a fürdést, hiszen most már bármelyik pillanatban betoppanhatnak Lauék is. Mikor betoppan a kis gnóm csak egy köszönöm hagyja el a száját, más nem igazán jön ki a nagy megdöbbenésben, minthogy egy halom ágynemű kupac, ami még jár is milyen jól beszéli az ő nyelvüket.*
-Azt hiszem kitettél magadért kislány.*Jegyzi meg, valahogy azaz érzése van, hogy a gnóm erején felül teljesítette a mai feladatokat és ő meg Angu sincs még annyira kifáradva, mint az lehet.*
-Szeretnél az este fürödni?*Kérdez rá, hogy tudja, mennyi vizet is kell melegítsen, hogy mindenkinek jusson belőle. Valamit még motyog az orra alá a kislány, de azt ő már nem éri, csak arra lesz figyelmes, hogy újból elviharzik. Bizonyára eszébe jutott valami fontos, gondolja magában így nem tulajdonít nagyobb jelentőséget az eseménynek.
Egy kicsit lepihen egy székre, élvezi a fürdő egyre melegebb és kellemesen párássá váló levegőjét, majd érkezik Angu egy pohár borral a kezében.*
-Tudom, hogy már nincs korán az ilyesmihez bátyus, de, hogy egyedül igyál.*Cicceg néhányat a fogaival, egyfajta rosszallást kifejezve vele, majd nála is rákérdez.*
-Fürdő?*Persze nem részletez, és állával a már feltett víz felé bök.*
-Hogy állsz a konyhában?*Kérdez rá, hiszen közben eszébe jut, hogy a másik említette, hogy összedobna valamit.*
-Tényleg, nekem is van a zsákomban némi kenyérféleség.*Tápászkodik fel a székről és indul meg az ajtó irányába.*




35. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-03-24 06:47:00
 ÚJ
>Lsonjangu Rkusstianbrock avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 196

Játékstílus: Megfontolt

//Otthon//
//Ylla, Lylli, Ale//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

- Rendben, megértettem. * válaszolja az elfnek egy féloldalas mosoly kíséretében. Több oka nincs itt maradni a szobában így indul dolgára. Becsukja maga után az ajtót, majd elindul a konyhába. A közös helyiségbe érve már csóválja a fejét és el is ereszt egy lemondó sóhajt. ~ Idióta kékvérű faszkalap. Ha esetleg figyelt volna másra is magán kívül felfogta volna, amit mondok, esetleg azt is miért. Bár valószínű nem tanítják nekik, az ilyen jelentéktelen dolgokat.~ *
- Rendben, megértettem. * dünnyögi még maga elé vigyorogva. *- Ha figyelt volna arra amit mondtunk, tudná egyszer sem javítottam ki és pont azt mondtam, hogy nem ismerem milyen helyzetben van. Na mindegy, Lauék baja az ipse. * Mivel fáradt, most nem hajlandó belegondolni semmibe, csak annyit dönt el, hogy nem fog még egy elfnek annyit megengedni, mint a volt mesterének. Megtanult jópofát vágni a másik őrjítő természetéhez, ezt másnak nem fogja hosszútávon engedni. A pálinkát ugyan bevitték Lylli szobájába és oda most semmi pénzért nem menne vissza, de az a bor még ott van az asztalon, amivel Arystor kínálta őket, így felmar egy poharat, meg az üveget és úgy érkezik meg a főzéshez.
Önt egy pohárral, kortyol belőle egy aprót, majd egy nagyobbat, végül lehúzza a maradékot. ~ Ez most jól esett. De csak óvatosan. ~ A konyhában átnézi a fiókokat, rekeszeket és ahogy sejtette, van itt maradék fűszer, amiért senki nem vette a fáradtságot és talál még némi hagymát is egy fonott tároló aljában. Utóbbit gyorsan megpucolja és felaprítja, majd zsiradék híján egy kis vízben kezdi lassan főzni. Szór rá sót, meg némi zöld fűszert, pici borsot, majd hagyja rotyogni. Önt még egy pohárral és azt kortyolgatva bámul ki az ablakon, mikor Lylli benéz hozzá.*
- Köszönöm. De most már ideje pihenned. * mosolyog vissza, majd észbekap és elindul a lányka után, hogy átvegye a kupacot, amit cipel. Sikeresen lemaradt, már csak hallja, amint a fürdőben Yllával beszélget. Ha már elindult a szobájából elhozza a sajt és a cipó maradékát, hisz picit tud vele dobni a levesen. Előbbit feldarabolja, utóbbit pedig szeletenként pirítja. Miután a hagyma szétfőtt, a sajtdarabokat beszórja a lébe és megvárja míg elolvadnak. Kóstol, fűszerez, majd rottyanás után félrehúzza. A pohár borral a kezében indul szólni a többieknek.*



34. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-03-23 18:42:03
 ÚJ
>Lyllinor Gramhin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99

Játékstílus: Vakmerő

//Otthon//
//Angu, YIlanda és a láda//

*Minthogy Angu még marad, mikor kijön a szobájából, először csak YIlandával fut össze, s megkönnyebbülten kuncog tréfás válaszán. Olyan nagyon sokkal kócosabb nem lett, mint amilyen már az ágyazás miatt is volt, de egyébként sem törődik most ilyesmivel, tulajdonképpen jólesik a nő érintése a buksiján.
Besiet hát Angu szobájába, hogy nála is megágyazzon. Nála alapvetően szürkéskék színű ágynemű kerül elő. Mikor a párnáját akarja elrendezni, melynek huzatján szinte elbújik egy szürkés cica sziluettje a csücsöknél, egy furcsa zsákocskát talál alatta. Először azt gondolja, a háziak felejthették itt, és ahogy nézi, valamilyen növény lapul benne. Minthogy szaglása most nincsen, nem ismerheti fel, hogy Angun és Tolvajon is hasonló illatot érezhet, ezért nem köti össze velük.*
- Senki neb akarna ekkora puklin aludni, az biztos.
*Dönti el a kérdést, és úgy gondolja, a közös szobák valamelyikében jobb helyen lesz a zsákocska, míg kiderítik, mi lehet benne. Odateszi hát a lehúzott lepedőkre.
Egyre lassabban és nehezebben mozog, egészen kimelegszik a teendőkben, ezért inkább leveti Angu mellényét, amit még a városban adott rá, hogy ne fázzon. Most már úgyis egyre kellemesebb meleg kezd lenni a házban, s épp csak itt kell hagynia neki a ládáján, szépen összehajtva. Gyakorta törölgeti a homlokát és mélyeket sóhajt, hogy elűzze bágyadtságát. Sokat kivett belőle a mai nap. Arca kipirul a sok tennivalóban, s kezd szomjas lenni. De nem foglalkozik vele, míg nem végez. Amint elrendezi ráncmentesre és gyönyörűen az ágyat, elégedetten és fáradtan sóhajt.*
- Neb, neb, jó lesz ez, hidd el!
*Mondja, ki tudja, kinek, hiszen elvileg egyedül van a szobában. Összefogja a porfogókat és a zsákocskát, és átvonul YIlanda szobájába, hogy a nála hagyott többi lepedőt is magához vegye.*
- Urgh!
*Emeli fel nyögve a szövethalmot, és kiegyensúlyoz vele a folyosóra. Húzza a karját erősen a súly, ezért egy kicsit ránt rajtuk, hogy jobban ossza el a terhet. A konyha mellett elhaladva valószínűleg már Angut odabent találja.*
- Kész a te szobád is, Angu!
*Mosolyog be az ajtón, s megvárja, ha valamit még mondana a férfi, aztán pedig megy tovább a fürdőszoba felé lassú tempóban egyensúlyozva. Talán YIlandát még itt találja, miközben begyújt.*
- A bi szobáink készen vannak.
*Jelent neki is, ha találkoznak, s a nagy lepedőkupacot a fürdőszoba mosoda részlegében leteszi a szennyes kosárba.*
- Huhh!
*Fújja ki magát, amint megszabadul a tehertől.*
- Kellene bég egy, hátha...
*Morfondírozik megint csendesen maga elé. Aztán távozik és keres egy üres szobát, hogy megvesse ott is az ágyat. Biztos benne, hogy szükség lesz rá. Ereje azonban fogyóban van, szédülni is kezd, ezért mikor az ágyneműért hajol be a ládába, elveszti az egyensúlyát és beleborul, s még a láda lecsukódó teteje is megüti kissé. Ez pedig pont arra elég, hogy egy pillanatra kizökkenjen az eszméletből és fáradt, mély álomba merüljön a sötétben a puha ágynemű között. Magától jó darabig nem fog felébredni, sem előjönni.*


33. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-03-23 10:38:15
 ÚJ
>Aleimord Sayqueves avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29

Játékstílus: Vakmerő

//Otthon//
//Angu//

- Elkeseredett vagyok, nem pedig bolond. Mint mondtam, megértem, hogy a belső kényszered miatt folyamatosan ki akarsz javítani, de nekem erre nincs erőm *ismétli el ugyan azt, amit az előbb mondott.* Ne! Ne gondolj semmit az én életemről, mert rosszul gondolod. A feltételezésektől csak rosszabb lesz. Mint mondtam, ha csak annyi bajom lenne, hogy a lázadásban meghaltak a szeretteim, majd a többivel pedig elkevertünk, már azon dolgoznék, hogy az új Artheniornak a lehető legjobb körülményeket biztosíthassam az újjáépülésre.
*Iszonyatosan idegesíti az állítólagos rokon. Már most látszik rajta, hogy azt hiszi, jobb mindenkinél, és mindig mindent jobban tud a másiknál.*


A hozzászólás írója (Aleimord Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.23 10:38:26


32. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-03-22 17:17:10
 ÚJ
>YIlanda Hyths avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139

Játékstílus: Megfontolt

//Otthon//
//Aleimord, Lyllinor, Angu//

*A folyosón folyamatosan pattog az agya, hogy mit is képzel magáról egy ilyen elf, a végén még ha betörné a képét ő lenne a gonosz. Nagyot sóhajt, úgy érzi, talán nagy levegővételekkel ki tudja űzni ezeket a kényszereket magából, mármint, hogy rövid úton megismertesse az öklét a nemes finom arcbőrével.*
~Ha valóban annyira jóban vannak, bizonyára a többiek nem repesnének a lila folt látványától, de addig se kéne hallgatnunk.~*Megint sóhajt, lassan odaér a nemrég megszakított munkája helyéhez. Besétál és örömmel látja, hogy időközben magára talált a tűz a kandallóban, így erről is le van a gond, még biztos, ami biztos átnéz a másik szobába is és ha kell ott is begyújt.*
~Virgi már az első mondat után eltörte volna az orrát.~*Mosolyog magában, hisz előjöttek a régi emlékek. A fiúk társaságában ő nem igazán verekedett, talán a higgadtabb és megfontoltabb részét képezte a társaságnak, de most neki is elpattant az agya. Kicsit elkomorul, mikor eszébe jut, hogy lehetséges már többet nem is fogja látni őket, nem hogy egyben, de talán külön külön sem. Majd a fürdőbe menet összefut a kis gnómmal, aki úgy tűnik, némi aggodalmat mutat irányába.*
-Megvan kezem- lábam, jól vagyok.*Mondja kicsit viccesre véve a figurát, még mutogatja is az említett részeket.*
-Inkább aggódj magadért.*Út közben még megborzolja a kislány haját, majd besétál a fürdőbe és begyújt, némi vizet is rak fel, hogy tudjanak fürdeni is.*




31. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-03-22 10:54:20
 ÚJ
>Lsonjangu Rkusstianbrock avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 196

Játékstílus: Megfontolt

//Otthon//
//Ylla, Lylli, Ale//

* Türelmesen és figyelmesen hallgatja Aleimord szavait. A belső kényszerre haloványan elmosolyodik. Ha a helyzet nem lenne ennyire feszült, biztos megjegyezné, hogy valószínű az apja vére teszi és hogy láthatóan az átok közös, de most nincs szükség ilyen ingatag poénokra. Mikor a férfi befejezi a monológját bólint és egy * - Rendben, megértettem. * mel válaszol, hisz az elfnek most erre van szüksége, de amit mondott, az azért elkezd benne dolgozni. Elképzeli, ahogy a visszatérők itt találják egy rég nem látott barátjukat, aki megemlíti nekik, hogy az önvád arra készteti, hogy ilyen-olyan módon véget vessen az életének. Ha magától nem, biztos kihúzzák belőle. Tuti kíváncsiak lesznek rá miért nem eszik, meg úgy általában is biztos kérdezgetni fogják arról mi van vele. Egy kitekert logika szerint nyilván elfogadható, hogy az elf egyszerre akar megbizonyosodni a szerettei biztonságáról és a saját ítélete alapján meghalni, ráadásul mindkettő szíve joga, de akkor legalább ezt tegye úgy, hogy azoknak, akik fontosak neki nem okoz több fájdalmat. Nem tudja, hogy a láthatóan zavart Aleimord gondol e erre, vagy az állapota nem teszi ezt lehetővé, esetleg a szándék megvan de egyszerűen a felszín alá söpörte a kimerültség.
Mivel Ylla már kiment, és Lillyke kedvesen épp szintén elköszön, talán ezt a gondolatmagot még elültethetné vagy ha már van, akkor megöntözhetné az elfben, hátha kihajt, mire a többiek hazaérnek. Miután a gnóm is kiment a szobából ő egy picit közelebb lép a férfihez, bár gondosan ügyel arra, hogy ne tolakodjon be a másik személyes terébe. *
- Én még egy kéréssel élnék, ha megengeded. * mondja halkan. * - Igazad van, nem értem a helyzeted és őszintén örülök, hogy nem vagyok benne. És valóban jogod van azt tenni, amit akarsz egészen addig, amíg az mások kárára nincs. Viszont azok, akiket te szeretsz és akiket én is kedvelek lassan hazaérnek. Kérlek ha megoldható, őket ne keserítsd el azzal, amit tenni készülsz. Biztos örülni fognak neked, hisz gondolom elvesztettétek egymást a felfordulásban. Adj nekik egy esélyt, hogy egy új életbe, amit itt ma akarnak kezdeni, ne újabb könnyekkel és keserűséggel induljanak. Köszönöm! * bólint a másiknak, majd kivár pár pillanatot, hogy a másik reagáljon a mondandójára ha akar, amit természetesen megvár, majd ha nem kíván választ a dolog elindul a konyha felé. *

A hozzászólás írója (Lsonjangu Rkusstianbrock) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.22 11:05:02


30. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-03-22 09:49:47
 ÚJ
>Lyllinor Gramhin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99

Játékstílus: Vakmerő

//Otthon//
//Angu, YIla, Aleimord//

*Angu türelmes szavait megnyugvással és csendben hallgatja. Bizony, kemény szavak mindkét oldalon elhangoztak, ezért egy bocsánatkérő pillantást küld YIla felé is, mert úgy tűnhetett, hogy az ő érzéseivel nem foglalkozott eddig. Bármennyire rosszul érintik is Aleimord önmarcangoló szavai, úgy érzi, hogy tiszteletben kell tartania elutasítását, legalábbis egyelőre. A további erősködés csak indulatokat szülne, a nyugalomra most nagyobb szüksége van, s talán a lehetőségre, hogy átgondolja a dolgokat, és egy kicsit megpihenjen. Amint a párbeszéd lecseng és YIla is távozik, határozottan bólint a nő szavaira.*
- Rendben!
*Aztán a két férfire néz.*
- Azt hiszeb, akkor ideje visszatérneb a teendőkhöz. Aleibord, kérlek, érezd bagad otthon, és ha társaságra vágysz, vagy valabire szükséged lenne, keress csak beg nyugodtan.
*Mosolyog szeretettel a férfira.*
- Ha jól esik, pihenj le nyugodtan és vizet is találsz az asztalkán.
*Pillant a korábban behozott kancsóra és kitöltött vízre az ágy mellett. Aztán, ha nincs más, akkor átvonul Angu szobájába, hogy rendbe tegye azt is. Ha YIlandával összefut, akkor lelkiismeret-furdalással megáll mellette és csendesen megkérdezi.*
- Jól vagy?
*Beszélgetésük után pedig tényleg nekilát a szobának az eddigi menetrend szerint, vagyis elsőként a lepedőket gyűjti össze.*


29. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-03-21 20:20:41
 ÚJ
>Aleimord Sayqueves avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29

Játékstílus: Vakmerő

//Otthon//
//YIla, Lylli, Angu//

*Próbál mosolyogni, közben pedig bólint az apróságnak, ám igazság szerint nem kell neki a szoba. Nem kell neki semmi, csak meg akarja várni Laut, látni akarja, megnézni, hogy jól van, aztán el akar menni. Ennyi. Nem kell se leves, se szoba, se semmi. De az a kislány annyira aranyos... Hogyan bánthatná meg?*
- Figyelj *pillant a férfira.* Nem akarok vitázni. Nincs szükségem rá. Nem... Nem kell. Felesleges. Nem tudunk egymásról semmit. Nekem a legkisebb bajom, hogy meghalt a családom, és... és elveszítettem a szeretteimet. Nem tudtok semmit rólam, ahogyan én sem tudok semmit rólatok. Megértem, hogy... hogy a belső kényszered miatt folyamatosan ki akarsz javítani, de nekem erre nincs erőm. Sem kedvem. Sem türelmem. Ahhoz pedig végképp nem, hogy a hitembe gázolj. Olyasmit tettem, amiért megérdemlem a halált. Nincs ki megbüntessen, hát megbüntetem magamat. Ennyire... Ennyire egyszerű.
*YIla közben úgy tűnik, hogy elmegy, Aleimord nem reagál rá semmit. Menjen csak, jobb, ha nincs itt.*

A hozzászólás írója (Aleimord Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.21 20:25:21


28. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-03-21 18:56:50
 ÚJ
>YIlanda Hyths avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139

Játékstílus: Megfontolt

//Otthon//
//Aleimord, Lyllinor, Angu//

*Úgy érzi a csapzott nemes, talán pont neveltetése és korábbi élete miatt túlreagálja a helyzetet, bele se gondolva, hogy esetleg nem csak neki lehetnek problémái, ez egy kicsit megint felhúzza. Látszik az arcán, hogy haj de nagyon szívesen megint leüvöltené a másik fejét, azonban ha megint elbőgi magát csak ő jönne ki vesztesen az egészből.*
~Nekem ehhez nincs türelmem.~*Hallja még, hogy a kis gnóm ígérget minden megnyugtató dolgot az idegennek és felajánlja a saját szobáját is, majd Angu is mond pár szót, amivel egyetért, de már arra sem venné a fáradtságot, hogy elmagyarázza frissen szerzett nemesüknek, hogy nem körülötte forog a világ, mármint nem mindenki világa.*
~Bla blabla, bla blabla bla bla…~* A helyzete felmérte, és úgy ítélte, hogy a hisztérika nem veszélyes csak hangos és idegesítő, így kifordul az ajtón, de még visszaszól.*
-Megyek, begyújtok még a maradék helyen, a konyhában kezdem, hogy azért tudjunk enni valamit, addig a szobák és a fürdő is várhatnak. Ha kellek, csak kiabálj ki a folyosóra.*Teszi még hozzá a végét, szavait a kis gnómhoz intézve, ez után pedig valóban zsebre dugott kézzel megindul a konyha irányába.*
-Ha mind pátyolgatjuk azt a szerencsétlent, soha nem leszünk készen…*Motyogja maga elő út közben.*



27. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-03-21 18:12:13
 ÚJ
>Lsonjangu Rkusstianbrock avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 196

Játékstílus: Megfontolt

//Otthon//
//Ylla, Lylli, Ale//

*Megnyugodva konstatálja, hogy mind Ylla, mind az elf picit visszavettek És meglepetésére ez talán a nőnek sikerült jobban. Ő csak az aggályait teszi szóvá, míg a férfi tovább feszegeti a témát. ~ Persze érthető, és nem róható fel neki, de azt ő is beláthatná, hogy ő is ludas, ha már a többiek elismerték részüket a helyzet feszítésében. Lehet úgy kérni, hogy a másik zsebében kinyíljon a bicska. Ugyanakkor nem kellene tovább hánytorgatni a dolgot, főleg hogy szerencsétlen egyfelől, persze ha igaz amit mond, akkor Lauékkal kifejezetten nagylelkű volt, másfelől nem biztos, hogy teljesen beszámítható. Nem valószínű, hogy az éhség szent tüzében elhamvadni józan dolog. Másfelől lehet ezt a szálat érdemes volna elvarrni, mielőtt még a hugi, újra fölveszi. ~ néz egy pillanatra Yllára, így elmulasztja a pillanatot, amikor Aleimord befejezi, így Lyllike azonnal mindenért aranyosan bocsánatot is kér. Mikor befejezi a lányka, gyorsan azért hozzászól, nehogy Ylla még azon is bepöccenjen, hogy bocsánatot kérnek a segítségért. *
- Ha már megértésről van szó. Egyfelől elfogadom az érveid, kivéve, hogy jó dolog az aszketizmust túlzásba vinni, de ezt nem hiszem, hogy most kell megbeszélnünk. Másfelől kérlek te is képzeld el, hogy a mai őrült időkben veszel egy kúriát, ami mindennel el van látva csak nem laknak benne rég óta. Néhányan elmennek a szükséges dolgokért, míg a többiek beköltözhetővé teszik a helyet. És még fél napja sem laknak ott, mikor egy alig élő elfet találnak az ajtajuk előtt, aki mikor segíteni akarnak neki kikéri magának. Ráadásul úgy kér számon rajtad egy mondatot és egy helyzetet, hogy közben sértő, ahogy ítéletet mond fölötted. Nem a szavai durvák, csak a hangnem és a stílus. Közben meg azokat keresi, akik pont elmentek. Nem azért mondtam, hogy ezt megbeszéljük, mert túl vagyunk rajta, csak kérlek te is gondolj bele a mi helyzetünkbe, ez is abszurd. * Egy pillanatra elgondolkodik kell-e most ez, aztán csak kibukik belőle. *
- Az éhezés közbeni újjászületés, meg nem pusztán a koplalásból áll, hanem a keresésből és a felismerésből. És általában nem a tényleges fizikai halál a cél, hanem hogy a lélekben megkeressük azt, amiért érdemes élnünk, mert az eddigi cél hibás volt. Megtudni azt, miként építhetjük föl azt, akivé válnunk kell. * fejezi be kissé megilletődve, mint aki valami rossz fát tett a tűzre. Gyorsan körbefuttatja a tekintetét, hogy van e még valakinek hozzáfűzni valója, esetleg összefoglalja e valaki azt, amire jutottak.*


26. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-03-21 16:38:28
 ÚJ
>Lyllinor Gramhin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99

Játékstílus: Vakmerő

//Otthon//
//Angu, YIla, Aleimord//

*Angu igazán nagyot nő a szemében, ha az lehetséges egyáltalán korábbi barátságuk fényében, amikor a helyzet magaslatára áll. Talán éppen az ő közbenjárása miatt nem viharzik ki Aleimord, és józan, békítő szavainak köszönhető, hogy az indulatok csitulni kezdenek. Hiába no, a gnóm segít, ahol tud, de megesik, hogy a jó szándék kevés az erélyesség nélkül, ha valaki ilyen felfokozott érzelmi állapotban van. Csak helyeselni tud az ő és YIlanda szavaira is, amit csendes bólogatással jelez nekik. Valójában a fürdő emlegetése számára is kellemes gondolatokat ébreszt, hiszen napok óta úton van Lihanechből, s bizony a betegség is fogott rajta. Ám van még tennivalója, hiszen Angu szobája hátra van. És reményei szerint lesz még egy vendégszobának is lakója az éjjel.
Aleimord elkeseredett szavaira együttérzőn figyel. Úgy véli, az ő nézőpontjából tényleg sok dolog úgy történt, ahogy mondja, ám azt is érzi, hogy bizonyos pontokon sötétebb képet fest a valóságosnál a komor lelkiállapot. Amint a mondandója végére ér, csendes, meleg hangon szól hozzá.*
- Begértelek, Aleibord. Sajnálob, hogy olyan rosszul indult az isberetség. De itt senki neb fog bántani, ígéreb. A többiek bindjárt itt lesznek, addig baradj köztünk! Velük bajd begbeszéled a többit, jó? Nekünk bég van egy kis dolgunk, addig pihenj nyugodtan nálab! Ha begfelel neked ez a szerény szoba…
*Pirul el mondandója végén és lesüti a szemeit, hiszen kiderült, hogy Aleimord tehetős elf, az ő szobája pedig még puritán módon van berendezve, hiányzik a meghitt személyesség és otthonosság. Csupán a tűz ropog kellemesen és az ágyat vetette meg.*


25. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-03-21 12:44:48
 ÚJ
>Aleimord Sayqueves avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29

Játékstílus: Vakmerő

//Otthon//
//YIla, Lylli, Angu//

*Úgy tűnik, hogy nem engedik sehova. A náthás kislány rácsimpaszkodik, az állítólagos rokon pedig elállja az útját. Valamennyit enyhít persze a körülményeken, hogy Lau és Luni állítólag keresik. Mivel ki nem jut, így csak nekidől a legközelebbi falnak. Végighallgat mindenkit, és közben kénytelen ráharapni a nyelvére, hogy ne vágjon közbe. Ráadásul ha hallaná, hogy nagyszájú kisasszonynak jelenleg a legnagyobb problémája, hogy pár napja nem tisztálkodott, biztos, hogy képen röhögné. Ha Aleimordnak ennyi lenne az összes problémája, ő lenne Lanawin legboldogabb elfe. Még jó, hogy nem képes a gondolatolvasásra. Mikor mindenki végzett megszólal, bár hangja fáradt és elgyötört.*
- Csak... Csak képzeljétek magatokat a helyembe. Felébredek valahol a földön, nem tudjátok, hogy... hogy kerületek oda, és azt sem, hogy mi történt. Még fel sem... Fel sem fogjátok, hogy mi történt, máris idegenek vesznek körül, és elkezdek sértegetni. Nem kérsz a segítségükból, mégis... Mégis felrángatnak és bevisznek a házukba. Mikor pedig megpróbálod arra kérni őket, hogy akkor legalább ne beszéljenek mocskosul, ők kérnek számon, hogy mit képzelsz magadról. Hiszen segítenek neked, beengedtek az otthonukba, viselkedj. Ér... Érzitek már, hogy mennyire szarkasztikus ez? Én nem kértem segítséget. Csak tudni akarom, hogy... Hogy a szeretteim jól vannak-e. Nem hagyhatom el úgy ezt a világot, hogy nem... Nem bizonyosodtam meg erről. Rielle, a tűzistennőt szerint mindenki tűzből születik. Ha tűzben halsz meg, újjászületsz. Én az éhség fájdalmas tüzében fogok meghalni. A... Azt akarom, hogy a maradék vagyonom Laué legyen. Csak a városi rezidenciát adtam neki, egy kis arannyal. Én feleslegesen használom fel.


24. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-03-21 09:38:40
 ÚJ
>YIlanda Hyths avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139

Játékstílus: Megfontolt

//Otthon//
//Aleimord, Lyllinor, Angu//

*Mikor a nemes kiborul és látja, hogy a könnyek egymás után buggyannak ki a szeméből, nem kis csodálkozás ül ki az arcára.*
~Egy biztos, ez tényleg valami puccos nemes.~*Nem igazán látott még férfit sírni, főleg nem ilyen dolog miatt. Náluk ez volt a módi, ha valami nézeteltérésük volt lerendezték, hol kiabálással, hol tovább lépve néhány öklössel vagy pofonnal. Nem is igazán érti a helyzetet, átérezni meg főként nem tudja a dolgot, de talán megnyugszik, mert most úgy tűnik, hogy az elf tényleg az, akinek mondja magát.
Továbbá egyet ért a két előtte szólóval, hogy feltéve, hogy a nemest tényleg ilyen baráti szálak fűzik a többiekhez, nem kéne csak úgy hagyniuk, elmenni. Mivel a kislány már rácsimpaszkodott és Angu is elállta az útját az alig botladozó testnek, ami most úgy fest, a lélek csak ritkán látogatja, nem érez késztetést, hogy még ő is rávesse magát.*
~Mit finomkodtok itt, csak kötözzük össze, tömjük be a száját és vágjuk be az ágyba.~*Nézi nagy szemekkel a történéseket, hiszen csak néhány lépés választotta el, hogy a fürdőben végre lecsutakolja magát a több napos járó út után és, hogy ez elmaradt, vagyis elhalasztódott bizonytalan ideig felettébb feszélyezi.*
-Szerintem maradjon csak itt szépen és pihengessen, én addig begyújtok a fürdőben, te meg elmész, összedobsz valamit, hogy hamarabb végezzünk.*Foglalja össze a teendőket, bár, hogy miképp tudják becserkészni az idegent vagy, hogy mennyire tud a fenekén meglenni annyi ideig, míg ezeket elintézik, az ugye nem tudhatja, csak javasol, miközben figyeli az eseményeket.*



23. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-03-21 09:12:25
 ÚJ
>Lsonjangu Rkusstianbrock avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 196

Játékstílus: Megfontolt

//Otthon//
//Ylla, Lylli, Ale//

*Az elf sajnálkozása igazán nem érinti meg, de legalább vette a fáradtságot és még őszintének is tűnt. Minthogy Ylla és a férfi szóváltásba keveredtek, nyilván nem indul neki főzni, hisz szükség lehet még rá itt is. Így hallja, hogy Ale ismeri Laut és még Luninak rokona is ráadásul. Ez nem igazán változtat a vitán, aminek végeredményeképpen a férfi nekiindulna a világnak. Természetesen nem igazán izgatja a másik sértődése, de azért a hazatérőknek nem szívesen számolna be arról, hogy egy régi ismerősük, nem épp jó állapotban továbbállt. Láthatóan így van ezzel Lylli is, és ez el is dönti a kérdést. Nem szívesen nézné végig, ahogy a lelkes kis gnóm lányka betegen csimpaszkodik a kifelé távozóba, aki végigvonszolja a fél kerten, esetleg ellöki magától. *
- MINDENKI NYUGODJON MEG! * emeli meg a hangjának erejét, amit viszont az eddigiekkel szemben indulat már nem feszít. Ha Aleimord nem állt meg a gnóm lányka kérésére, akkor az ajtóban igyekszik elállni az elf útját, és nem engedi ki a szobából. * - Kérlek ülj vissza az ágyra és beszéljük meg a dolgot. Mindenki tegye félre a sértettségét és nézzük logikusan a helyzetet. * Vár egy picit, hogy elrendeződjenek a többiek és rá figyeljenek. *
- Egyfelől Alimord, * vált tegezésre, az eddigi magázásból * - valójában ugye egy vendég vagy jelenleg, akinek segíteni akartunk. Lehet a stílussal volt problémád, de a szándékaink egyértelműek voltak. Másfelől beláthatod, hogy az alap nélküli bizalom manapság igen nagy luxus, és mi nem ismerünk. Hasonló helyzetben neked sem volna okod bízni bármelyikünk szavában és én ezt a tényt el is fogadnám. Tudnám, hogy nem nekem szól személyesen, hanem a helyzetnek. Kérlek, tedd te is ezt. Mivel vendég vagy nem akadályozhatunk meg abban, hogy elmenj, de mivel nemsokára visszatérnek a városból azok, akiket keresel, nem tartom bölcs dolognak az elviharzást, főleg a te állapotodban. Ugyanakkor persze te is pont annyira bízhatsz a mi szavunkban, mint mi a tiédben, bár sok értelme nem lenne itt tartanunk téged, hisz ha akartunk volna már hasznot húzhattunk volna a gyengeségedből.
- Ugyanakkor, * néz pillanatra Yllára * - az hogy valószínűleg Aleimord, mert ugye nemigen lenne olyan őrült, aki az ő nevében mutatkozna be manapság, ismeri Laut és Lunit, és ők valószínűleg nem örülnének, ha hagynánk elmenni mielőtt beszélnek vele, így mi megpróbálhatunk kedvesebbnek lenni vele. Persze azzal a kitétellel, amit Ylla mondott. * néz vissza az elfre * - Kérlek légy mindig mellettünk, hogy ne érezzük úgy, hogy nem vigyázunk megfelelően az új közös házunkra és egymásra. Ha ez mindenkinek megfelel, akkor fejezzük be, amit épp csináltunk, hogy ne hidegbe érkezzenek a többiek haza és végre ehessünk valamit. * néz a többiekre, majd Aleimordra * - Te pedig légy üdvözölve a Szarvas-majorban.


22. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-03-20 14:10:13
 ÚJ
>Lyllinor Gramhin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99

Játékstílus: Vakmerő

//Otthon//
//Angu, YIla, Aleimord//

*Ale feddésére lesüti a szemeit.*
- Igazából… te vagy az első…
*Egyetértőn bólogat, mikor hajlani kezd arra a férfi, hogy megvárja ismerőseit, s mint kiderül, egyik rokonát.*
- Tulajdonképpen épp téged kerestek a városban tegnap, abikor összefutottunk. Nagyon fognak örülni neked.
*Bólogat biztatón. Rémlik neki, hogy mikor az a szépséges elf lovas csatlakozott hozzájuk az úton egy rövid időre, beszélgettek egy Aleimord nevű ismerősükről, akiért aggódnak.
Angu megnyilatkozásán elhűl. Erről ő nem tudott, hiszen a levelet még nem ragasztotta össze, amit az apjától kapott. És talán még abból se derült volna ki a rokoni kapcsolat. Az elszabaduló indulatokban aztán az ő vékonyka, csendes hangja elveszni látszik, így csak gyötrődik, míg YIlanda és Aleimord fennhangon veszekedni kezdenek egymással. Nem tágít mellőlük, közöttük áll, aggódva néz hol egyikre, hol másikra. Megérti mindannyiukat, képtelen lenne bármelyiküket hibáztatni a szóváltásban, hiszen Angu és YIlanda védelmezik a házat és lakóit, Aleimord pedig védi önmagát.
Itt nem lehet igazságot tenni. Lázasan töri a fejét, mit tehetne azért, hogy elsimuljanak az indulatok, ám Aleimord közben kifelé indul. Lyll azonban nem tágít tőle, s megpróbálja megfogni a csuklóját mindkét kezével. Ha nem sikerül, vagy ellöki, akkor megpróbálja az útját állni. Ha az se megy, akkor csak mellette marad, még akkor is, ha esetleg kiér a házból. S közben persze megpróbálja kedves hangon lebeszélni.*
- Kérlek, várj! Neb behetsz el így. Lau és Luni beg fog őrülni az aggodalobtól, ha így elengedünk. És én is! Csak egy kicsit baradj bég… ha akarod, egyedül is begvárhatod a szobában őket. Ígéreb, hogy senki neb fog zavarni. Kérlek szépen, Aleibord! Neb akarlak így bagadra hagyni!
*Aggódó pillantása elszántságot is tükröz, képes lenne elkísérni a férfit akár egy darabon, míg jobb belátásra nem téríti.*


21. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-03-20 12:58:38
 ÚJ
>Aleimord Sayqueves avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29

Játékstílus: Vakmerő

//Otthon//
//YIla, Lylli, Angu//

- És minden összeeső szerencsétlent megvádoltok, hogy orgyilkos vagy rabló? *pillant a furcsa, dadogó lányra. Kiderül, hogy Lau és Luni itt van, ez az egyetlen jó hír, amit a lázadás óta kapott.*
- Ha nekem nem hisztek, akkor majd nekik. Ha tényleg itt laknak, akkor megvárnám őket, ha nem gond... Luni a... a másodunoktestvérem. Laura hagytam mindenem. A házam, a vagyonom, a rendem... Nem kell egyik sem, csak... Csak tudni akarom, hogy jól vannak-e. Hogy élnek-e...
*Nehezen tudja összekaparni a gondolatait, a táplálékhiány itt is kezd megmutatkozni.
Mikor a férfi a nevét mondja, először azt hiszi, hogy ez egy vicc. Kíváncsian hallgatja a történetet, és lassan rájön, hogy nem biztos, hogy poén volt.*
- Sajnálom. Én erről... nem tudtam.
*Mást nem tud hozzáfűzni. Ám az indulatok lassan kezdenek felszínre törni.*
- Nem vagyunk a Kikötőben. A lázadás nem a szokás miatt van, ne keverd a dolgokat. A tisztelettől senkit nem fognak felkötni az utcákon. A Tanács miatt volt... Mi... Egész életemben tisztességesen éltem és dolgoztam, mégis megölték a családomat és tönkretették a házamat. Ennyit erről... Nem minden fekete és fehér.
*Hozzá kellett volna szoknia ezekhez, de sosem tudott. Az ilyesmihez nem lehet. És nem hazudott azzal, amit mondott, őszintén beszél. Mindigis őszintén beszélt.
A másik lány kifakadását már nem képes ennyire hidegen lereagálni.*
- Rendben *válaszolja, és közben lassan könnyek szöknek a szemébe. Nem bírja ezt, nincs ra szüksége. A családjára, a barátaira van szüksége, megértése. A depresszió és az elmebaj megint elhatalmasodik rajta, és menekülésre késztetik. Bárhova és bárhogyan, csak el innen.*
- Megyek. Nem kell a segítségetek. Így nem.
*A régi emlékek feltörnek belőle, és hiába próbálja visszafojtani a sírás, nem tudja.
Persze hiába, a lány csak folytatja, mondja és mondja... Aleimord úgy érzi, hogy szétszakad a feje tőle.*
- ELÉG! FOGD BE! TE NEM TUDSZ SEMMIRŐL! NEM ÉRTESZ TE SEMMIT! *üvölti, majd megpróbál kibotorlálni a szobából, ki az ajtón és el valamerre... Azt sem zavarja, hogy alig bírja egyik lábát a másik után tenni, a nemes csak makacsul megy és megy, amíg a fizikai teste bírja, és még nem adja magát. Látni sem lát sokat a könnyektől, ám ez zavarja a legkevésbé. *

A hozzászólás írója (Aleimord Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.20 12:59:36


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1372-1391