//Otthon//
//Ylla, Lylli, Ale//
* Elsőként Yllát találja meg, a fürdőben. Ahogy látja kényelembe helyezkedett, miután végzett a dolgával. Persze azonnal megszólja a pohár bor miatt és talán igaza is van, az éhgyomorra ivás nem jó ötlet így délután, de már eddig is kortyoltak párat, ő pedig már a leveskóstolás miatt nem is üres gyomorra iszik. *
- Szóval kérsz te is? * kérdez vissza válaszra sem számítva. Persze ha kap, akkor majd önt neki is, alkalomadtán, de amíg szóval tartja a nő, addig nyilván nem hagyja faképnél. *
- Majd jól fog esni, főleg, hogy kimaradt egy-két este és a favágás is izzasztó tud lenni, de lehet megvárom a többieket. Ha esetleg valami szekeret bérelnek, legyen aki lepakol. Még kitalálom addig. Meg együnk előbb, éhen halok. A leves, meg hozzá a pirított kockák megvannak, ezért is jöttem. Nem, nagy csoda az egész, de ebből ennyit lehetett kihozni. Ehető, a lehetőségekhez képest tán finom is. * - válaszol két kérdésre is. A felajánlásra csak bólint, majd egy kis darab parazsat a lapátra véve követi a nőt a közös helyiségbe. Tovább nem, hisz nem hívták, meg idejövet látta, hogy itt nem ég a tűz. Gyorsan megpakolja a kandallót, majd aláteszi a parazsat. Épp hogy csak végez vele, még a bort kortyolgatva szemléli, ahogy a lángok kezdenek belemarni a nagyobb hasábokba, mikor lépteket hall. Arra fordul és némi meglepetésére a vendégük az. Ezen gondolatban kicsit el is mosolyodik, hisz még nincs fél napja, hogy megvették a kúriát és már annyira meg is szokta a helyzetet, hogy magáénak is tekintse. Ellentétben ugye az elmúlt pár évtizeddel, amit egy helyen élt le.
Az elfre pillantva látszik, hogy nincs túl jó állapotban, se fizikailag, se amennyire meg tudja állapítani lelkileg. Nem irigyli, biztos kijutott neki mostanság, és ha a modora nem is a legszerethetőbb, attól még lehet jó arc. Ha igaz amit mondott, sokat tett Lauért, feltehetőleg önzetlenül, így nem esik nehezére egy őszinte félmosolyt elengedni, egészen addig, amíg a másik meg nem szólal. *
- Értem. * bólint immár inkább együttérzően, mint vidáman. * - Az nehéz helyzet. Ilyenre a társaság gyógyír, főleg ha barátokból áll. Ők remélhetőleg nemsoká megérkeznek, addig be kell érned velünk idegenekkel. Én ráadásul hajlamos vagyok egy belső kényszer miatt kijavítani másokat, * enged meg magának egy apró vállvonással kísért félmosolyt * - de legalább addig is miattam bosszankodsz. Ha elfogadsz egy pohár bort vagy egy tányér kőlevest, akkor szívesen megosztjuk veled, de amúgy üresen vettük a házat, ráadásul egy hirtelen felindulásból, így mással egyelőre nem igen tudunk szolgálni. * tárja szét jelzésértékkel a kezeit. Ha Aleimord kér bort, akkor tölt neki az asztalon lévő butéliából, ha enne is akkor a türelmét kéri, míg a többiek is előkerülnek. *
- Igen, részben Lau vette. * válaszolja a férfinak miután meghallgatta. * - Igazából, vagy tán inkább az istenek akaratából összeverődött a kis társaságunk a Pegazusban, és beszélgetésbe elegyedtünk egy nemessel, aki épp költözött északra. A kúriáját el akarta adni, mi pedig úgy döntöttünk, nincs veszíteni valónk. Megnéztük, tetszett, megvettük. Nincs fél napja. Hogy hasznosra sikerült-e az majd kiderül ugye, de a terv az jó és nemes. * az elf felé emeli a poharát, majd aprót kortyol a borból * - Afféle menedéket szeretnénk itt, ahol a betérő hosszabb-rövidebb ideig meg tudja húzni magát és elrendezni a dolgait magában, hogy utána a világban is el tudja. Akik idejöttünk, mind erre vágyunk, ahogy eddig lejött a többiek mondandójából. Jóban lenni magunkkal és azt csinálni végre ami szerintünk hasznos és amit szeretnénk. Vagy valami ilyesmi. Aztán persze sok minden történhet, de a drahunt is falatonként kell megenni.
A hozzászólás írója (Lsonjangu Rkusstianbrock) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.27 15:45:36