Külső területek - Szarvasliget
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 36 (701. - 720. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1086-1105
720. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-05-12 21:55:09
Üzenet elküldve: 2023-05-12 21:55:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 664
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 664
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Alaposan mérlegeli magában a doki válaszát, amit a kérésére ad, és csak utána neveti el magát, mintha kissé lassan jutnának el a tudatáig a szavak, pedig ennek éppen az ellenkezője igaz. Szerencséjére nem felfogásának a sebességével van a baj, inkább csak szeret kicsit hosszabban mérlegelni, és több lehetőséget is fontolóra venni, mielőtt újra megszólalna, akkor legalábbis mindenképpen, amikor a mostanihoz hasonló fontosságú dologról beszélnek.
A válasz persze annyira nagyon jellemző Intre, nem is nagyon tudja eldönteni hirtelen, hogy megint csak viccel, vagy mindaz, amit mond nem több kényelmes kifogásnál, esetleg csak finom jelzésnél arra, hogy hanyagolják a témát. Lehet egyszerre akár mind a három is, vagy ezek különböző variációjú kombinációi. Egyikre sem merne nyugodt szívvel fogadni, valamiért azonban olyan érzése van, hogy Intath nem veszi igazán komolyan.*
- Férfi dolog, mi? Hát ez azért kicsit ködösen hangzik nekem. Mesélhetnél valamit erről. Tudom, hogy nem látszik rajtam, de nem sok tapasztalatom van a férfiakkal. *enged meg magának egy apróbb viccet ő is. Igazából azért van némi elképzelése arról, hogy milyenek lehetnek egymás között. Náluk is mindig ment a verseny odahaza, hogy ki ejti el a szebb, vagy nagyobb, vagy egyszerre szebb és nagyobb vadat, képzeli milyen lehet vadabb helyeken az élet, például egy hajón, ahol nincs Lau és ő, meg jó eséllyel más lány sem, aki sütne és főzne rájuk, így a szakácsművészetnek is a sózott sült hal a csúcsa.*
- Jó, azért van némi elképzelésem milyen lehet csupa férfi egymás között.
*Kis szünetet tart, miközben óvatosan felveszi Holdpihét, hogy vállára fektetve simogathassa őt.*
- De jó, én nem erőltetem a dolgot, ha nem szeretnéd. Csak lehet neked is kényelmesebb lenne, ha úgy élhetnél együtt vele, hogy tudod... mondjuk barátok vagytok. *teszi hozzá, azt pedig már csak magában, hogy; ~ Szegény Adoavernek pedig mindenképpen. ~
Na nem mintha annyira nagyon aggódna a fiúért. Tudja, hogy őt sem kell nagyon félteni, és minden bizonnyal nem fognak neki álmatlan éjszakákat okozni sem Intath nem mindig barátságos pillantásai, vagy pedig egy-egy barátságtalanabb megjegyzése sem.*
- A nagy összeboruláshoz pedig mi lenne szebb, mint egy ilyen szép ünnep? *mosolyog, vagy inkább vigyorog. Most ő az, aki ismét viccel, talán kicsit túlzásba is viszi, de az, hogy a mai napot nem kell az aktuális évszak miatti kesergéssel eltöltenie felvidította annyira, hogy képes legyen ilyesmire.
Bár erről nem tud, csak sejti, hogy így van, mindenesetre édesanyja nála is jobban érzi magát Adoaver társaságában, annak ellenére is, hogy a munkát láthatóan máshonnan fogják meg, nagyjából pont ellentétesen. Ő kezdetben inkább az egyszerű formákat igyekszik megrajzolni és kivágni, ráadásul kicsit siet is velük, csak utána fog a bonyolultabbak felé haladni, ha ezek jól sikerülnek. A dolgok túlbonyolítása és a pepecselés sokkal inkább Luninari szokása, nem az övé, aki határozottan szeret haladni, és nagy általánosságban tudja is, hogy mit akar.
Mégis van egy olyan pont a beszélgetésükben, ami őszintén meglepi. Most rajta van a zavarba jövetel sora, mivel viszont hasonló leplezésében már több évtizedes tapasztalattal rendelkezik, talán Adoaver észre sem veszi rajta ezt.
Épp azon van mindenesetre, hogy kicsit szabadkozni kezdjen. Páratlan történelmi és teológiai tudás, ami Arthenior templomával felér, miközben ő saját elképzelése szerint pusztán egy különleges, mégis egyszerű falu, hétköznapi papnője volt, szóval ez mindenképpen eléggé erős túlzás. Félő, hogy a mágustanonc valami olyasmit lát belé, ami egyszerűen nem ő.
Már-már ott tart, hogy magyarázkodni kezdjen, az ifjú ember következő szavain elneveti magát, szívből jövően és vidáman. Talán inkább kacag, nem is nevet, végül pedig egy nagyvonalú legyintéssel igyekszik is pontot tenni az egésznek a végére.*
- Ugyan, semmi gond, ilyesmi még csak fel sem merült bennem, hogy ez a koromra lett volna célzás. Különben is, tudom, hogy a koromhoz képest egész fiatalnak látszom. Meg aztán hát az öregedés is az élethez tartozik. Egy gyerek sem sértődhet meg azon, ha valaki azt mondja neki, hogy gyerek, nekem sem lenne okom, még akkor sem, ha valaki arra utalna, hogy nem vagyok már mai lány. De, ha jól sejtem, akkor felétek érzékenyebbek az ilyesmire. *mondja, mert ennyit a fiú reakciójából azért könnyedén kikövetkeztetett.
~ Csak tudnám, hogy miért. ~ teszi hozzá magában, és elkönyveli magában, hogy bármennyire is tapasztalt falubelijeihez képest akkor, hogyha emberekről van szó, sok mindent nem tudhat még róluk, és sokszor furcsák is a számára. Talán vannak olyan kulturális különbségek, amiket semmilyen tapasztalat és megismerés sem hidalhat át. Lehet még akkor is tudnának meglepetést okozni neki, ha annak idején együtt marad Luni apjával és terhesen követi őt Artheniorba, vagy valamelyik másik városba, vagy bárhová, ahová végül ment.
Bárhogy is, arca végül komoly lesz és tűnődő, miközben elgondolkodik azon, amit Adoaver még mond.*
- Nos, majdnem tökéletes feltételezés. *mondja végül.* Amikor Luni elindult Artheniorba, akkor egy barátomat meg kellett kérnem arra, hogy egy a távoli rokonoknak írt levéllel előzze meg őt. Ő volt, aki a legmesszebb ment, meg persze mi. Rajta kívül tényleg nem hagyta el senki a falut és környékét, legalábbis nem közelítette meg az erdő szélét sem, ha valami okból mégis, de szerintem nincs ebben semmi különös. Régen sem mi voltunk a legnagyobb világutazók. Végtére is, az erdőben minden megvan, ami az élethez kell, nincs túl sok ok elhagyni. A hagyományaink is oda kötnek bennünket, az erdő pedig jó sűrű tud lenni, egy nem túl nagy falu egészen könnyedén el tud rejtőzni benne. Ugyanakkor az elszigeteltség nem feltétlenül tesz bölccsé. Nekem inkább olyan érzésem van, hogy mi úgy maradtunk, ahogy voltunk, közben viszont az egész világ változott és fejlődött. De ez azt hiszem, valahol nézőpont kérdése.
*Jobban belegondolva tényleg érdekes kérdés ez. Az biztos, hogy megőriztek valami ősit és tisztát, de az is, hogy eközben elvesztettek valamit, ami az élethez legalább annyira fontos, a változást, ez által pedig talán a hozzá való alkalmazkodás képességét is. Bár, ami azt illeti, úgy érzi, hogy Luni is, és ő is egészen jól alkalmazkodtak eddig új életükhöz. Ettől még, néha, ahogyan most is, elég erősen kapja el a honvágy, még annak ellenére is, ha Szarvasligetet egyre inkább az otthonának érzi már ő is.*
//Surran az őz, szökell halkan//
*Alaposan mérlegeli magában a doki válaszát, amit a kérésére ad, és csak utána neveti el magát, mintha kissé lassan jutnának el a tudatáig a szavak, pedig ennek éppen az ellenkezője igaz. Szerencséjére nem felfogásának a sebességével van a baj, inkább csak szeret kicsit hosszabban mérlegelni, és több lehetőséget is fontolóra venni, mielőtt újra megszólalna, akkor legalábbis mindenképpen, amikor a mostanihoz hasonló fontosságú dologról beszélnek.
A válasz persze annyira nagyon jellemző Intre, nem is nagyon tudja eldönteni hirtelen, hogy megint csak viccel, vagy mindaz, amit mond nem több kényelmes kifogásnál, esetleg csak finom jelzésnél arra, hogy hanyagolják a témát. Lehet egyszerre akár mind a három is, vagy ezek különböző variációjú kombinációi. Egyikre sem merne nyugodt szívvel fogadni, valamiért azonban olyan érzése van, hogy Intath nem veszi igazán komolyan.*
- Férfi dolog, mi? Hát ez azért kicsit ködösen hangzik nekem. Mesélhetnél valamit erről. Tudom, hogy nem látszik rajtam, de nem sok tapasztalatom van a férfiakkal. *enged meg magának egy apróbb viccet ő is. Igazából azért van némi elképzelése arról, hogy milyenek lehetnek egymás között. Náluk is mindig ment a verseny odahaza, hogy ki ejti el a szebb, vagy nagyobb, vagy egyszerre szebb és nagyobb vadat, képzeli milyen lehet vadabb helyeken az élet, például egy hajón, ahol nincs Lau és ő, meg jó eséllyel más lány sem, aki sütne és főzne rájuk, így a szakácsművészetnek is a sózott sült hal a csúcsa.*
- Jó, azért van némi elképzelésem milyen lehet csupa férfi egymás között.
*Kis szünetet tart, miközben óvatosan felveszi Holdpihét, hogy vállára fektetve simogathassa őt.*
- De jó, én nem erőltetem a dolgot, ha nem szeretnéd. Csak lehet neked is kényelmesebb lenne, ha úgy élhetnél együtt vele, hogy tudod... mondjuk barátok vagytok. *teszi hozzá, azt pedig már csak magában, hogy; ~ Szegény Adoavernek pedig mindenképpen. ~
Na nem mintha annyira nagyon aggódna a fiúért. Tudja, hogy őt sem kell nagyon félteni, és minden bizonnyal nem fognak neki álmatlan éjszakákat okozni sem Intath nem mindig barátságos pillantásai, vagy pedig egy-egy barátságtalanabb megjegyzése sem.*
- A nagy összeboruláshoz pedig mi lenne szebb, mint egy ilyen szép ünnep? *mosolyog, vagy inkább vigyorog. Most ő az, aki ismét viccel, talán kicsit túlzásba is viszi, de az, hogy a mai napot nem kell az aktuális évszak miatti kesergéssel eltöltenie felvidította annyira, hogy képes legyen ilyesmire.
Bár erről nem tud, csak sejti, hogy így van, mindenesetre édesanyja nála is jobban érzi magát Adoaver társaságában, annak ellenére is, hogy a munkát láthatóan máshonnan fogják meg, nagyjából pont ellentétesen. Ő kezdetben inkább az egyszerű formákat igyekszik megrajzolni és kivágni, ráadásul kicsit siet is velük, csak utána fog a bonyolultabbak felé haladni, ha ezek jól sikerülnek. A dolgok túlbonyolítása és a pepecselés sokkal inkább Luninari szokása, nem az övé, aki határozottan szeret haladni, és nagy általánosságban tudja is, hogy mit akar.
Mégis van egy olyan pont a beszélgetésükben, ami őszintén meglepi. Most rajta van a zavarba jövetel sora, mivel viszont hasonló leplezésében már több évtizedes tapasztalattal rendelkezik, talán Adoaver észre sem veszi rajta ezt.
Épp azon van mindenesetre, hogy kicsit szabadkozni kezdjen. Páratlan történelmi és teológiai tudás, ami Arthenior templomával felér, miközben ő saját elképzelése szerint pusztán egy különleges, mégis egyszerű falu, hétköznapi papnője volt, szóval ez mindenképpen eléggé erős túlzás. Félő, hogy a mágustanonc valami olyasmit lát belé, ami egyszerűen nem ő.
Már-már ott tart, hogy magyarázkodni kezdjen, az ifjú ember következő szavain elneveti magát, szívből jövően és vidáman. Talán inkább kacag, nem is nevet, végül pedig egy nagyvonalú legyintéssel igyekszik is pontot tenni az egésznek a végére.*
- Ugyan, semmi gond, ilyesmi még csak fel sem merült bennem, hogy ez a koromra lett volna célzás. Különben is, tudom, hogy a koromhoz képest egész fiatalnak látszom. Meg aztán hát az öregedés is az élethez tartozik. Egy gyerek sem sértődhet meg azon, ha valaki azt mondja neki, hogy gyerek, nekem sem lenne okom, még akkor sem, ha valaki arra utalna, hogy nem vagyok már mai lány. De, ha jól sejtem, akkor felétek érzékenyebbek az ilyesmire. *mondja, mert ennyit a fiú reakciójából azért könnyedén kikövetkeztetett.
~ Csak tudnám, hogy miért. ~ teszi hozzá magában, és elkönyveli magában, hogy bármennyire is tapasztalt falubelijeihez képest akkor, hogyha emberekről van szó, sok mindent nem tudhat még róluk, és sokszor furcsák is a számára. Talán vannak olyan kulturális különbségek, amiket semmilyen tapasztalat és megismerés sem hidalhat át. Lehet még akkor is tudnának meglepetést okozni neki, ha annak idején együtt marad Luni apjával és terhesen követi őt Artheniorba, vagy valamelyik másik városba, vagy bárhová, ahová végül ment.
Bárhogy is, arca végül komoly lesz és tűnődő, miközben elgondolkodik azon, amit Adoaver még mond.*
- Nos, majdnem tökéletes feltételezés. *mondja végül.* Amikor Luni elindult Artheniorba, akkor egy barátomat meg kellett kérnem arra, hogy egy a távoli rokonoknak írt levéllel előzze meg őt. Ő volt, aki a legmesszebb ment, meg persze mi. Rajta kívül tényleg nem hagyta el senki a falut és környékét, legalábbis nem közelítette meg az erdő szélét sem, ha valami okból mégis, de szerintem nincs ebben semmi különös. Régen sem mi voltunk a legnagyobb világutazók. Végtére is, az erdőben minden megvan, ami az élethez kell, nincs túl sok ok elhagyni. A hagyományaink is oda kötnek bennünket, az erdő pedig jó sűrű tud lenni, egy nem túl nagy falu egészen könnyedén el tud rejtőzni benne. Ugyanakkor az elszigeteltség nem feltétlenül tesz bölccsé. Nekem inkább olyan érzésem van, hogy mi úgy maradtunk, ahogy voltunk, közben viszont az egész világ változott és fejlődött. De ez azt hiszem, valahol nézőpont kérdése.
*Jobban belegondolva tényleg érdekes kérdés ez. Az biztos, hogy megőriztek valami ősit és tisztát, de az is, hogy eközben elvesztettek valamit, ami az élethez legalább annyira fontos, a változást, ez által pedig talán a hozzá való alkalmazkodás képességét is. Bár, ami azt illeti, úgy érzi, hogy Luni is, és ő is egészen jól alkalmazkodtak eddig új életükhöz. Ettől még, néha, ahogyan most is, elég erősen kapja el a honvágy, még annak ellenére is, ha Szarvasligetet egyre inkább az otthonának érzi már ő is.*
719. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-05-08 20:49:18
Üzenet elküldve: 2023-05-08 20:49:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Egy-két dologban azért vitára lehet kelni Adoaverrel Intath-al kapcsolatban, de azért ő sem igyekezné elüldözni a doktort a ligetből. Ha más miatt nem is, hát a szakágából kevés megbízható ember és elf van, főleg a városon kívül, a fák közé zárva. Sokkal óvatosabban gyakorlatozna tűzigéivel nélküle. Luninari merész kijelentésére a piócák etetésével kapcsolatban, Adoaver minden tőle telhetőt megtesz hogy ne képzelje el magában a felhangzott képet, sikertelenül. Az ifjú mágusnak el kell fordulnia a párostól egy pár másodpercre, hogy helyrepofozza magát.* ~ Ezt még az elf sem mondaná ki hangosan... ~ *A leány naivitása egyszer még valóban bajba fogja hozni őket, arra már készül. És a lovakról? Őszintén? Megkóstolná a lóhúst.
Ugyan belül reménykedik benne, hogy Callipeya nem őt átkarolva vezeti végig a folyosón, mert továbbra sem fog tudni mit csinálni azon kívül, hogy bugyután mosolyog, annak azért örül, hogy ennyire meg lett kedvelve. Linanechben modernebbek a történelmi leckék az ízlésénél, még a hely zömét kitevő elfeknél is, úgyhogy az ősi helyek és legendák nagy felfrissülés lenne számára. Na meg a volt papnő társaságával így nem fog elkezdeni magában motyogni az unalomtól.
Így aztán a konyhából a nappaliba, a férfiú pedig izgágán mozgatja az asztalokat és megy egy kört is az ollókért. Mikor leül, és Luninari édesanyja mesélni kezd, leheletét visszafogva figyel. Keze magától kezdi el rajzolni az első csillagos ábrát, de nem azt a szokásos ötágú formát, amit minden kölök tud. Nem, ő annál sokkal nagyobbat ugrik: kísérleteket tesz arra, hogy a lehető legpontosabban lapra tudja vésni azokat a kékes villogásokat, amikben az éjjeli sötétség leple alatt szájtátva gyönyörködött régen: halomnyi ágak, hosszabbak és rövidebbek pozícióhoz mérve. Hosszú és precizitást igénylő munka, nem is fog elsőre sikerülni.*
- Szent föld... *Ismétli el halkan. Akárcsak a lapokon. Szent törvények. Határszentség. Kasztjogok. Nagyon réginek és nagyon messzinek érzi ezt a történetet, így Callipeyát egy elmúlt korszak ereklyénként is kezdi látni.*
- Van egy olyan sejtésem. - *Jegyzi meg halkan.* - Hogy az ön fejében lévő történelmi és teológiai tudás értéke felérhet Arthenior egész templomával. *Egy pár másodpercnek el kell telnie, míg agya eljut a jelenig, és felfogja, mit is mondott.* - De nem a korára utalok ezalatt! *Rázza a fejét szinte pánikszerűen, feltéve kezét.* - Csak ha igaz amit mondott, akkor annak a "Szent Földnek" egy üres helynek, egy felfedezetlen pontnak kéne lennie e világnak térképein, de még csak írásos formában sem lehetne vele találkozni. Egy ősi elf törzs, elzárkózva a történelem hullámaitól. Ön, Callipeya, egy élő, járkáló, felbecsülhetetlen kincstár. Hihetetlen. *Szünetet tart, hogy összeszedje gondolatait.* - Jól tippelem, ha azt feltételezem hogy önökön kívül más nem lépte túl ezt a vörös vonalat még ebben a korban? *Itt ismét elhalkul, mert figyelme félkész rajza felé irányul. Szemöldöke összefolyik, és a jól megkezdett csillagot félbehagyva átfordítja a papírt, és újra nekikezd.*
//Surran az őz, szökell halkan//
*Egy-két dologban azért vitára lehet kelni Adoaverrel Intath-al kapcsolatban, de azért ő sem igyekezné elüldözni a doktort a ligetből. Ha más miatt nem is, hát a szakágából kevés megbízható ember és elf van, főleg a városon kívül, a fák közé zárva. Sokkal óvatosabban gyakorlatozna tűzigéivel nélküle. Luninari merész kijelentésére a piócák etetésével kapcsolatban, Adoaver minden tőle telhetőt megtesz hogy ne képzelje el magában a felhangzott képet, sikertelenül. Az ifjú mágusnak el kell fordulnia a párostól egy pár másodpercre, hogy helyrepofozza magát.* ~ Ezt még az elf sem mondaná ki hangosan... ~ *A leány naivitása egyszer még valóban bajba fogja hozni őket, arra már készül. És a lovakról? Őszintén? Megkóstolná a lóhúst.
Ugyan belül reménykedik benne, hogy Callipeya nem őt átkarolva vezeti végig a folyosón, mert továbbra sem fog tudni mit csinálni azon kívül, hogy bugyután mosolyog, annak azért örül, hogy ennyire meg lett kedvelve. Linanechben modernebbek a történelmi leckék az ízlésénél, még a hely zömét kitevő elfeknél is, úgyhogy az ősi helyek és legendák nagy felfrissülés lenne számára. Na meg a volt papnő társaságával így nem fog elkezdeni magában motyogni az unalomtól.
Így aztán a konyhából a nappaliba, a férfiú pedig izgágán mozgatja az asztalokat és megy egy kört is az ollókért. Mikor leül, és Luninari édesanyja mesélni kezd, leheletét visszafogva figyel. Keze magától kezdi el rajzolni az első csillagos ábrát, de nem azt a szokásos ötágú formát, amit minden kölök tud. Nem, ő annál sokkal nagyobbat ugrik: kísérleteket tesz arra, hogy a lehető legpontosabban lapra tudja vésni azokat a kékes villogásokat, amikben az éjjeli sötétség leple alatt szájtátva gyönyörködött régen: halomnyi ágak, hosszabbak és rövidebbek pozícióhoz mérve. Hosszú és precizitást igénylő munka, nem is fog elsőre sikerülni.*
- Szent föld... *Ismétli el halkan. Akárcsak a lapokon. Szent törvények. Határszentség. Kasztjogok. Nagyon réginek és nagyon messzinek érzi ezt a történetet, így Callipeyát egy elmúlt korszak ereklyénként is kezdi látni.*
- Van egy olyan sejtésem. - *Jegyzi meg halkan.* - Hogy az ön fejében lévő történelmi és teológiai tudás értéke felérhet Arthenior egész templomával. *Egy pár másodpercnek el kell telnie, míg agya eljut a jelenig, és felfogja, mit is mondott.* - De nem a korára utalok ezalatt! *Rázza a fejét szinte pánikszerűen, feltéve kezét.* - Csak ha igaz amit mondott, akkor annak a "Szent Földnek" egy üres helynek, egy felfedezetlen pontnak kéne lennie e világnak térképein, de még csak írásos formában sem lehetne vele találkozni. Egy ősi elf törzs, elzárkózva a történelem hullámaitól. Ön, Callipeya, egy élő, járkáló, felbecsülhetetlen kincstár. Hihetetlen. *Szünetet tart, hogy összeszedje gondolatait.* - Jól tippelem, ha azt feltételezem hogy önökön kívül más nem lépte túl ezt a vörös vonalat még ebben a korban? *Itt ismét elhalkul, mert figyelme félkész rajza felé irányul. Szemöldöke összefolyik, és a jól megkezdett csillagot félbehagyva átfordítja a papírt, és újra nekikezd.*
718. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-05-05 15:44:37
Üzenet elküldve: 2023-05-05 15:44:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1558
OOC üzenetek: 256
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1558
OOC üzenetek: 256
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Ha tudná, hogy miket gondolnak mi folyik közte és kedvenc nyuszilánya közt akkor jót kacagna a dolgon. A doki ugyanis abban biztos, hogy ha ő bármi olyat akart volna a lánytól már rég el tudta volna csábítani. És nem azért mert könnyű dolga lett volna vele hanem mert róla van szó. Egy szüzességi fogadalmat tett papnőt is ágyba tudna csalni ha akarná. De ebbe felesleges is belegondolni. Az ő bókjai Luninari felé ártatlanok és ahogy észrevette a lány is annak tartja. Csak barátok. Ennél több neki nem is kell. Arra, hogy nélküle unalmasabb lenne a liget csak mosolyog. Ő is tisztában van vele. Ha úgy alakul, hogy kidobják vagy menekülnie kell majd innen akkor emlegetni fogják a helyiek az biztos. Piócás és lovas megjegyzése elérte a célját. Sikerült megnevettetnie a lányt. A tintanyaló lelép a nyuszimamával akin a doki valahogy még nem igazán tudott kiigazodni. Nem tudja eldönteni, hogy most akarja, hogy utánuk menjen vagy ne. Nem gondolja túl a dolgot. Marad a helyén. A csendet a félvér töri meg. Vitathatnák, hogy jogos-e a kérés. Int szerint nem. Viszont nyugodtan, magyarázón válaszol.*
-Ez amolyan férfi ügy. Hidd el jobb nem bolygatni. Csak rosszabb lenne. Talán majd egy nap lerendezzük a dolgot, de nem hiszem, hogy ma.
~Ahhoz nem elég tökös amúgy se.~
//Surran az őz, szökell halkan//
*Ha tudná, hogy miket gondolnak mi folyik közte és kedvenc nyuszilánya közt akkor jót kacagna a dolgon. A doki ugyanis abban biztos, hogy ha ő bármi olyat akart volna a lánytól már rég el tudta volna csábítani. És nem azért mert könnyű dolga lett volna vele hanem mert róla van szó. Egy szüzességi fogadalmat tett papnőt is ágyba tudna csalni ha akarná. De ebbe felesleges is belegondolni. Az ő bókjai Luninari felé ártatlanok és ahogy észrevette a lány is annak tartja. Csak barátok. Ennél több neki nem is kell. Arra, hogy nélküle unalmasabb lenne a liget csak mosolyog. Ő is tisztában van vele. Ha úgy alakul, hogy kidobják vagy menekülnie kell majd innen akkor emlegetni fogják a helyiek az biztos. Piócás és lovas megjegyzése elérte a célját. Sikerült megnevettetnie a lányt. A tintanyaló lelép a nyuszimamával akin a doki valahogy még nem igazán tudott kiigazodni. Nem tudja eldönteni, hogy most akarja, hogy utánuk menjen vagy ne. Nem gondolja túl a dolgot. Marad a helyén. A csendet a félvér töri meg. Vitathatnák, hogy jogos-e a kérés. Int szerint nem. Viszont nyugodtan, magyarázón válaszol.*
-Ez amolyan férfi ügy. Hidd el jobb nem bolygatni. Csak rosszabb lenne. Talán majd egy nap lerendezzük a dolgot, de nem hiszem, hogy ma.
~Ahhoz nem elég tökös amúgy se.~
717. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-05-04 18:46:46
Üzenet elküldve: 2023-05-04 18:46:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 664
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 664
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Miután minden egy kicsit másképpen alakult, mint ahogyan eredetileg tervezve volt//
//Zárás//
*Szinte el sem hiszi, de végre itt van újra. Bár nem volt túl sokáig távol, Szarvasligetnek valahogyan az az egyik tulajdonsága a sok közül, hogy visszatérve mindig úgy érzi, hogy sokáig nem volt itt, sokkal több ideig, mint amennyi idő egy távollétre feltétlenül indokolt lett volna.
Még akkor is, ha pontosan tudja, hogy ez nem így van. Eddig minden egyes esetben a lehető legvállalhatóbb okokkal hagyta itt élete első, igazi otthonát, mostani útjára pedig mindez hatványozottan igaz. Biztos benne, hogy mindenki örülni fog mindannak, amit a városból maguknak magával hozott, kivéve kedvenc dokiját, aki nyilván nem lesz elragadtatva tőle, hogy a valóban szükséges mindenféleségek mellé saját magát is meglepte egy szamárral és egy kismacskával. Előbbi viszont kényelmesebbé tette számára a hazautat, mivel az út majd kétharmadát már az ő hátán tette meg, a cica pedig nem sok vizet zavart eddig, mert az útnak legkevesebb a felét teljesen nyugodtan átadta a neki előre elkészített kosárban. Ébredés után énekelte csak el neki, de azért főleg persze magának a dalt a katicáról és az álmosan mosakodó kismacskáról, ami eszébe jutott. Erre mondjuk kicsit mintha furcsán nézett volna rá, de különösebb ellenkezésnek, vagy ellenszenvnek még mindig nem adta a jelét, szóval, ha minden jól megy, liget életét sem fogja fenekestől felforgatni.
Ha pedig esetleg kicsit mégis, talán Int sem lesz miatta kifejezetten mérges, mert nyilván majd kárpótolja őt, amit neki hozott ajándékba. Kiderül majd hamarosan, de azért nem aggódik különösebben emiatt.*
//(Haza)érkezvén//
//Elf fül//
*Most, hogy tényleg végre itt van, olyan, szinte tényleg teljesen olyan, mintha el sem ment volna innen. Vagy sokkal inkább, mintha legutóbbi hazatérésének emlékei ismétlődnének, éppen csak most mások állnak az ajtó előtt, akkor amikor bizonytalan, vagy pusztán furcsa helyekről tér vissza az otthon tóval, tűzrakóval, biztonsággal kecsegtető melegségébe. És most, így elsőre, ránézésre, hála bármiféle elemnek, vagy lénynek, aminek, vagy akinek hálás lehet lenni, nincs itt senki sem, aki halott, vagy hamarosan az lesz. Mit kívánhatna ennél többet hirtelen?
Mondjuk a két jövevény, akit először messziről, majd egyre közelebbről lát a bejárati ajtó felé menni, majd ott megállni, persze más, mint ő. Gyalog vannak, meg egyedül. Hozzájuk képest ő viccesen nézhet ki, mintha a világ másik végéről jött volna, pedig csak Artheniorba ment és onnan jött, hogy feltöltse Szarvasliget kissé már kifogyóban lévő készleteit.
Aztán meg nem is saját két lábán jön, hanem egy szamár hátán ül, saját hátán többek között két plüssnyúlnak otthont adó zsákkal, kezében kosárral, amiből fehér kismacska bámul, vagy inkább nézelődik apró és okos szemeivel kifelé óvatosan, érdeklődően, álmosan, bár ez minden bizonnyal távolabbról nem látszik. Még az is könnyen lehet, hogy csak ő beszél bele a kinyújtott tenyérnyinél szinte alig nagyobb állat szemeibe mindenféle értelmes, civilizációt teremtő lényekre jellemző érzelmeket és reakciókat. Ki tudja mit nézhet maga előtt egy szokásos környezetétől nem túl rég elszakított macska? Nyilván csak ő maga.
Mellettük közben liget közös lova poroszkál egy jól megpakolt kordét húzva maga után engedelmes unottsággal, de szerinte valahogyan mégis vidámabban, mint eddig. Nyilván ő is örül, hogy végre hazatérhet, a szokásos istállóba, amit kecskékkel, tyúkokkal, nem pedig egy fura, púpos, tevének nevezett jószággal kell megosztania.
Amikor így együtt viszonylag elérhető távolságba ér, látja nyílni az ajtót, és megjelenni Intet azonnal és ösztönösen is fülig ér a szája, miközben integetni kezd.*
- Int! *kiáltja nyilván teljesen feleslegesen a "megjöttem" helyett, aztán óvatosan le is száll a szamárról, amin eddig ült. Eddig az volt a "nagy terv" hogy megkéri a dokit, vagy valakit az itthoniak közül, hogy segítsenek neki bepakolni a kamrába aztán meg az istállóba, vagy inkább fordított sorrendben, de ahogy nézi, lehet, hogy erre egyelőre nem fog sor kerülni. Többek között azért mert nem csak ők ketten vannak itt, ő pedig utoljára érkezett.
Ha pedig valaki még a dokin kívül felé néz, akkor feléje is igyekszik egyszerűen barátságos arcot vágni, nem nagyon sietni és nem is nagyon zavarni.
Bár miért is ne lenne, kíváncsi arra, hogy ki kicsoda, hogyan, miért is miért került ide, leginkább még mindig saját hazatérése öröme az, ami lefoglalja.
Int és a többiek addig biztosan elfoglalják majd magukat addig ameddig ő is végre a bejáratig ér.*
//Zárás//
*Szinte el sem hiszi, de végre itt van újra. Bár nem volt túl sokáig távol, Szarvasligetnek valahogyan az az egyik tulajdonsága a sok közül, hogy visszatérve mindig úgy érzi, hogy sokáig nem volt itt, sokkal több ideig, mint amennyi idő egy távollétre feltétlenül indokolt lett volna.
Még akkor is, ha pontosan tudja, hogy ez nem így van. Eddig minden egyes esetben a lehető legvállalhatóbb okokkal hagyta itt élete első, igazi otthonát, mostani útjára pedig mindez hatványozottan igaz. Biztos benne, hogy mindenki örülni fog mindannak, amit a városból maguknak magával hozott, kivéve kedvenc dokiját, aki nyilván nem lesz elragadtatva tőle, hogy a valóban szükséges mindenféleségek mellé saját magát is meglepte egy szamárral és egy kismacskával. Előbbi viszont kényelmesebbé tette számára a hazautat, mivel az út majd kétharmadát már az ő hátán tette meg, a cica pedig nem sok vizet zavart eddig, mert az útnak legkevesebb a felét teljesen nyugodtan átadta a neki előre elkészített kosárban. Ébredés után énekelte csak el neki, de azért főleg persze magának a dalt a katicáról és az álmosan mosakodó kismacskáról, ami eszébe jutott. Erre mondjuk kicsit mintha furcsán nézett volna rá, de különösebb ellenkezésnek, vagy ellenszenvnek még mindig nem adta a jelét, szóval, ha minden jól megy, liget életét sem fogja fenekestől felforgatni.
Ha pedig esetleg kicsit mégis, talán Int sem lesz miatta kifejezetten mérges, mert nyilván majd kárpótolja őt, amit neki hozott ajándékba. Kiderül majd hamarosan, de azért nem aggódik különösebben emiatt.*
//(Haza)érkezvén//
//Elf fül//
*Most, hogy tényleg végre itt van, olyan, szinte tényleg teljesen olyan, mintha el sem ment volna innen. Vagy sokkal inkább, mintha legutóbbi hazatérésének emlékei ismétlődnének, éppen csak most mások állnak az ajtó előtt, akkor amikor bizonytalan, vagy pusztán furcsa helyekről tér vissza az otthon tóval, tűzrakóval, biztonsággal kecsegtető melegségébe. És most, így elsőre, ránézésre, hála bármiféle elemnek, vagy lénynek, aminek, vagy akinek hálás lehet lenni, nincs itt senki sem, aki halott, vagy hamarosan az lesz. Mit kívánhatna ennél többet hirtelen?
Mondjuk a két jövevény, akit először messziről, majd egyre közelebbről lát a bejárati ajtó felé menni, majd ott megállni, persze más, mint ő. Gyalog vannak, meg egyedül. Hozzájuk képest ő viccesen nézhet ki, mintha a világ másik végéről jött volna, pedig csak Artheniorba ment és onnan jött, hogy feltöltse Szarvasliget kissé már kifogyóban lévő készleteit.
Aztán meg nem is saját két lábán jön, hanem egy szamár hátán ül, saját hátán többek között két plüssnyúlnak otthont adó zsákkal, kezében kosárral, amiből fehér kismacska bámul, vagy inkább nézelődik apró és okos szemeivel kifelé óvatosan, érdeklődően, álmosan, bár ez minden bizonnyal távolabbról nem látszik. Még az is könnyen lehet, hogy csak ő beszél bele a kinyújtott tenyérnyinél szinte alig nagyobb állat szemeibe mindenféle értelmes, civilizációt teremtő lényekre jellemző érzelmeket és reakciókat. Ki tudja mit nézhet maga előtt egy szokásos környezetétől nem túl rég elszakított macska? Nyilván csak ő maga.
Mellettük közben liget közös lova poroszkál egy jól megpakolt kordét húzva maga után engedelmes unottsággal, de szerinte valahogyan mégis vidámabban, mint eddig. Nyilván ő is örül, hogy végre hazatérhet, a szokásos istállóba, amit kecskékkel, tyúkokkal, nem pedig egy fura, púpos, tevének nevezett jószággal kell megosztania.
Amikor így együtt viszonylag elérhető távolságba ér, látja nyílni az ajtót, és megjelenni Intet azonnal és ösztönösen is fülig ér a szája, miközben integetni kezd.*
- Int! *kiáltja nyilván teljesen feleslegesen a "megjöttem" helyett, aztán óvatosan le is száll a szamárról, amin eddig ült. Eddig az volt a "nagy terv" hogy megkéri a dokit, vagy valakit az itthoniak közül, hogy segítsenek neki bepakolni a kamrába aztán meg az istállóba, vagy inkább fordított sorrendben, de ahogy nézi, lehet, hogy erre egyelőre nem fog sor kerülni. Többek között azért mert nem csak ők ketten vannak itt, ő pedig utoljára érkezett.
Ha pedig valaki még a dokin kívül felé néz, akkor feléje is igyekszik egyszerűen barátságos arcot vágni, nem nagyon sietni és nem is nagyon zavarni.
Bár miért is ne lenne, kíváncsi arra, hogy ki kicsoda, hogyan, miért is miért került ide, leginkább még mindig saját hazatérése öröme az, ami lefoglalja.
Int és a többiek addig biztosan elfoglalják majd magukat addig ameddig ő is végre a bejáratig ér.*
716. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-05-03 17:38:25
Üzenet elküldve: 2023-05-03 17:38:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Elf fül//
//Érkezvén//
*Mintha csak a kopogásra érkezne válasz, valaki megszólítja. Azonban a hang kívülről jön, nem belülről. Oldalra fordul, egy elf hölgy áll mellette. Közeledtét nem vette észre. Akár meg is lephették volna egy támadással, annyira el volt foglalva fülének fájdalmával.*
- Eszem hol van...
*Dorgálja magát, fogai közt mormolva. Majd észbe kap, hogy ez mégiscsak udvariatlan.*
- Bocsáss meg, adjon Eeyr szép napot! A doktor itt van, legalábbis nekem ezt mondták.
*Alig fejezi be mondatát, az ajtó kinyílik. Megviseltnek látszó elf köszönti őket. Azonnal feltűnik, hogy fél kezét elvette a balsors, de Rírion kerüli a bámulást.*
- Jó napot! Egy orvos hírét vettük mindketten, aki itt lakik. Őt keressük.
*Felel a másik nevében is, bár alig tíz másodperce "ismeri". Még a nevét sem tudja, egyelőre. De vajon éppen az orvos nyitott ajtót, vagy más? Ő lenne az, vagy mögötte az óriás? Vagy egyikük sem?
~ Orvos fél karral? Miért ne? Nekem kettő van, mégsem gyógyíthatom meg velük a fülem. ~ szalad át gondolataiban.*
- Fänrírion Scir'x vagyok, Lihanechből. Segítségre van szükségem.
*Folytatja, majd elhallgat, hogy a hölgy is elmondhassa, mit szeretne.*
//Érkezvén//
*Mintha csak a kopogásra érkezne válasz, valaki megszólítja. Azonban a hang kívülről jön, nem belülről. Oldalra fordul, egy elf hölgy áll mellette. Közeledtét nem vette észre. Akár meg is lephették volna egy támadással, annyira el volt foglalva fülének fájdalmával.*
- Eszem hol van...
*Dorgálja magát, fogai közt mormolva. Majd észbe kap, hogy ez mégiscsak udvariatlan.*
- Bocsáss meg, adjon Eeyr szép napot! A doktor itt van, legalábbis nekem ezt mondták.
*Alig fejezi be mondatát, az ajtó kinyílik. Megviseltnek látszó elf köszönti őket. Azonnal feltűnik, hogy fél kezét elvette a balsors, de Rírion kerüli a bámulást.*
- Jó napot! Egy orvos hírét vettük mindketten, aki itt lakik. Őt keressük.
*Felel a másik nevében is, bár alig tíz másodperce "ismeri". Még a nevét sem tudja, egyelőre. De vajon éppen az orvos nyitott ajtót, vagy más? Ő lenne az, vagy mögötte az óriás? Vagy egyikük sem?
~ Orvos fél karral? Miért ne? Nekem kettő van, mégsem gyógyíthatom meg velük a fülem. ~ szalad át gondolataiban.*
- Fänrírion Scir'x vagyok, Lihanechből. Segítségre van szükségem.
*Folytatja, majd elhallgat, hogy a hölgy is elmondhassa, mit szeretne.*
715. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-05-02 22:03:54
Üzenet elküldve: 2023-05-02 22:03:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 664
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 664
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Intath természetesen nem hagyja ki a már-már szokásos bókot, ami pedig neki szintén elég természetesen, de megint határozottan jól esik. Még akkor is, ha néha nehéz ilyen téren komolyan venni az elfet, de hát, ha csak fele igaz annak, amit mond, már az nagyon kedvező rá nézve. Biztos benne, hogy minden más lány is szereti azt hallani magáról, hogy bájos, még akkor is, ha Int ezúttal nyilván nem csak rá gondolt, hanem Laura, és talán az édesanyjára is, akik szintén szoktak főzni és sütni, ráadásul elég finom mindenféléket.
Ennek hatására viszont rögtön el is gondolkodik újra azon, hogy mit kéne felvennie estére, hogy még szebb legyen, de elég rövid gondolatban való szekrényben válogatás után sárga ruhája mellett dönt. Ha valami, hát éppen a ragyogó, sárga szín szimbolizálja, a visszatérni készülő, meleget adó napot, és a sárga egyébként is legalább annyira vidám szín, mint amennyire ő szeretne ma vidám lenni. Nairadának igaza volt, nem járkálhat csak feketében és komor, vagy éppen komolyságot sugárzó ruhákban egész életében.
Ami pedig Int többi szavát illeti, határozottan megkönnyebbül.*
- Na, ezt örömmel hallom. Elég üres lenne nélküled liget, és félek tőle, hogy sokkal unalmasabb is.
*Komolyan gondolja amit mond, remélve, hogy Adoaver nem veszi rossz néven, hogy kicsit Intathnak hízeleg. De hát, ha valamit a fiú is elismerhet, akár kedveli az elfet, akár nem, hogy nélküle tényleg unalmasabb hely lenne Szarvasliget.
Remek példa erre mostani megjegyzése is. A doki szerencséje, hogy pontosan tudja, hogy csak viccel, bár jobban belegondolva, abban azért biztos, hogy felőle tényleg levághatják Kormoskát. Viszont mivel Int legalább annyira ismeri őt, mint ő is őt, nyilván azt is tudja, hogy ilyesmiről szó sem lehet, amit következő szavaival persze meg is erősít.*
- Hát, nem vágyom ilyesmire, de inkább etetném magamat a piócáiddal, mint hogy szegény Kormoskát levágjuk. Olyan kis szelíd, félénk és aranyos. Az egyetlen ló, akitől még én sem félek. Ha feltétlenül lóhús kell, egyszerűbb hozni a piacról. Amúgy pedig nem árt vigyázni. Még, hogy egy fenékkel két lovat megülni! *neveti el magát.* Egyet is veszélyes.
*Ezzel a maga részéről ennyiben is hagyja a témát. Nyilván nem újdonság Intnek, hogy fél a lovaktól, és szerinte nincs is ebben a világon semmi különös. Mások a kígyóktól, a bogaraktól, vagy a békáktól félnek. Van, aki a kutyáktól, van, aki a vihartól, sőt, biztos, hogy minden létező dologtól van legalább egyvalaki, a világon, aki retteg. Neki a lovak jutottak.
Édesanyja is régóta tudja róla ezt, így nem lepi meg a megjegyzése, nem is foglalkozik vele. Szórakoztatja Intath és a lánya évődése, ahogyan az egész kis társaságban meglévő apró, alig érzékelhető kis vonzalmak és feszültségek szintén ezt teszik. Utóbbiból valamit nyilván még Luni is érez, nem, hogy ő, aki minden bizonnyal több évig volt papnő, mint ahány éves Adoaver most lehet.
Most egyszerűen csak örül annak, hogy Int találónak találja a hasonlatát, amúgy a maga részéről nem erőltet semmit. Ha már éppen az előbb mondta, hogy az élet inkább a szélhez hasonlít egy tó helyett, akkor most is egyszerűen csak hagyja, hogy sodorja. Éppen csak annyit csinál, hogy gyengéden maga után húzza az ifjú embert a másik szobába, ha hagyja, illetve mosolyogva hátrasandít a doktorra, hogy követi-e őket.
Aztán leül, először felrajzol néhányat a korábban már megbeszélt minták közül. Mivel mégiscsak anya, most már papnői hivatás nélkül "főállásban" is, ezért természetesen Luni holdacskáit rajzolja meg és kezdi el kivagdosni először.*
- Ahonnan mi jöttünk Lunival elég titokzatos hely. Úgy értem, szeret megbújni az erdő mélyén a fák között. *meséli közben kicsit szórakozottan a fiúnak.* Az ott élők sem az idegeneket nem szeretik különösebben, ha néha arra vetődnek, sem ők maguk nem szeretik elhagyni az erdőnek azt a területét, amit szent földnek tartanak. A határt a vörös festékkel megfestett tilalomfák törzsei jelzik. Azon túl még a vadakat sem követik. Ha el akarod hagyni a faluhoz tartozó erdőt, mindenféle szertartást kell elvégezni előtte. Nekem egykori papnőként egyszerű dolgom volt ezzel, így a földijeimhez képest Luni és én elég sokat utazgattunk, amikor ő még kislány volt. Igaz a városokat elkerültük. De hét végül Luni eljutott Artheniorba, többször is.
*Egyelőre csak ennyit mond. Nem akar túl sok mindent egyszerre Adoaverre zúdítani, inkább arra kíváncsi, hogy az ifjú mágus mire kíváncsi. Tudja, hogy Luninari nagyon kedveli őt, ezért szívesen megismerné jobban, márpedig sokat elárulnak bárkiről az általa feltett kérdések.
Lánya eközben egészen vidáman kavargatja tovább a kis lángon nyugalomban elfővögető levest, kérdően nézve Intre.*
- Akkor nem mész velük? Nem mintha zavarnál, sőt, örülök, ha itt vagy. Csak... legalább ma, lehetnél kicsit kedvesebb Adoaverrel szerintem. Hidd el, kedves fiú, és nagyon okos. Biztosan te is meg tudnád kedvelni.
*Reméli ezzel nem kér sokat. De hát miért is ne kérhetne ennyit pont ma? Viszont azt is belátja, hogy ami nem megy, azt nem feltétlenül kell erőltetni. Van valami édesanyja és Lau utáni kedvenc elfje, és elsőszámú kedvenc embere jellemében, amire nincsen jobb kifejezése, de valahogy és valamiért üti egymást, éppen csak nem tudja megfogalmazni magának, hogy mi az. Viszont éppen ezért lenne vicces szerinte, ha képesek lennének egymáshoz legalább néhány kedves szót szólni. Pontosabban ezért is.
Egyelőre nem adja fel a reményt, bár nem lát rá túl sok esélyt, hogy pont ma lesz a napja, ahogyan ők ketten összebarátkoznak és megkedvelik egymást, de hát az előttük álló nap még minden bizonnyal igen bizonnyal hosszú. Reméli, hogy az.*
//Surran az őz, szökell halkan//
*Intath természetesen nem hagyja ki a már-már szokásos bókot, ami pedig neki szintén elég természetesen, de megint határozottan jól esik. Még akkor is, ha néha nehéz ilyen téren komolyan venni az elfet, de hát, ha csak fele igaz annak, amit mond, már az nagyon kedvező rá nézve. Biztos benne, hogy minden más lány is szereti azt hallani magáról, hogy bájos, még akkor is, ha Int ezúttal nyilván nem csak rá gondolt, hanem Laura, és talán az édesanyjára is, akik szintén szoktak főzni és sütni, ráadásul elég finom mindenféléket.
Ennek hatására viszont rögtön el is gondolkodik újra azon, hogy mit kéne felvennie estére, hogy még szebb legyen, de elég rövid gondolatban való szekrényben válogatás után sárga ruhája mellett dönt. Ha valami, hát éppen a ragyogó, sárga szín szimbolizálja, a visszatérni készülő, meleget adó napot, és a sárga egyébként is legalább annyira vidám szín, mint amennyire ő szeretne ma vidám lenni. Nairadának igaza volt, nem járkálhat csak feketében és komor, vagy éppen komolyságot sugárzó ruhákban egész életében.
Ami pedig Int többi szavát illeti, határozottan megkönnyebbül.*
- Na, ezt örömmel hallom. Elég üres lenne nélküled liget, és félek tőle, hogy sokkal unalmasabb is.
*Komolyan gondolja amit mond, remélve, hogy Adoaver nem veszi rossz néven, hogy kicsit Intathnak hízeleg. De hát, ha valamit a fiú is elismerhet, akár kedveli az elfet, akár nem, hogy nélküle tényleg unalmasabb hely lenne Szarvasliget.
Remek példa erre mostani megjegyzése is. A doki szerencséje, hogy pontosan tudja, hogy csak viccel, bár jobban belegondolva, abban azért biztos, hogy felőle tényleg levághatják Kormoskát. Viszont mivel Int legalább annyira ismeri őt, mint ő is őt, nyilván azt is tudja, hogy ilyesmiről szó sem lehet, amit következő szavaival persze meg is erősít.*
- Hát, nem vágyom ilyesmire, de inkább etetném magamat a piócáiddal, mint hogy szegény Kormoskát levágjuk. Olyan kis szelíd, félénk és aranyos. Az egyetlen ló, akitől még én sem félek. Ha feltétlenül lóhús kell, egyszerűbb hozni a piacról. Amúgy pedig nem árt vigyázni. Még, hogy egy fenékkel két lovat megülni! *neveti el magát.* Egyet is veszélyes.
*Ezzel a maga részéről ennyiben is hagyja a témát. Nyilván nem újdonság Intnek, hogy fél a lovaktól, és szerinte nincs is ebben a világon semmi különös. Mások a kígyóktól, a bogaraktól, vagy a békáktól félnek. Van, aki a kutyáktól, van, aki a vihartól, sőt, biztos, hogy minden létező dologtól van legalább egyvalaki, a világon, aki retteg. Neki a lovak jutottak.
Édesanyja is régóta tudja róla ezt, így nem lepi meg a megjegyzése, nem is foglalkozik vele. Szórakoztatja Intath és a lánya évődése, ahogyan az egész kis társaságban meglévő apró, alig érzékelhető kis vonzalmak és feszültségek szintén ezt teszik. Utóbbiból valamit nyilván még Luni is érez, nem, hogy ő, aki minden bizonnyal több évig volt papnő, mint ahány éves Adoaver most lehet.
Most egyszerűen csak örül annak, hogy Int találónak találja a hasonlatát, amúgy a maga részéről nem erőltet semmit. Ha már éppen az előbb mondta, hogy az élet inkább a szélhez hasonlít egy tó helyett, akkor most is egyszerűen csak hagyja, hogy sodorja. Éppen csak annyit csinál, hogy gyengéden maga után húzza az ifjú embert a másik szobába, ha hagyja, illetve mosolyogva hátrasandít a doktorra, hogy követi-e őket.
Aztán leül, először felrajzol néhányat a korábban már megbeszélt minták közül. Mivel mégiscsak anya, most már papnői hivatás nélkül "főállásban" is, ezért természetesen Luni holdacskáit rajzolja meg és kezdi el kivagdosni először.*
- Ahonnan mi jöttünk Lunival elég titokzatos hely. Úgy értem, szeret megbújni az erdő mélyén a fák között. *meséli közben kicsit szórakozottan a fiúnak.* Az ott élők sem az idegeneket nem szeretik különösebben, ha néha arra vetődnek, sem ők maguk nem szeretik elhagyni az erdőnek azt a területét, amit szent földnek tartanak. A határt a vörös festékkel megfestett tilalomfák törzsei jelzik. Azon túl még a vadakat sem követik. Ha el akarod hagyni a faluhoz tartozó erdőt, mindenféle szertartást kell elvégezni előtte. Nekem egykori papnőként egyszerű dolgom volt ezzel, így a földijeimhez képest Luni és én elég sokat utazgattunk, amikor ő még kislány volt. Igaz a városokat elkerültük. De hét végül Luni eljutott Artheniorba, többször is.
*Egyelőre csak ennyit mond. Nem akar túl sok mindent egyszerre Adoaverre zúdítani, inkább arra kíváncsi, hogy az ifjú mágus mire kíváncsi. Tudja, hogy Luninari nagyon kedveli őt, ezért szívesen megismerné jobban, márpedig sokat elárulnak bárkiről az általa feltett kérdések.
Lánya eközben egészen vidáman kavargatja tovább a kis lángon nyugalomban elfővögető levest, kérdően nézve Intre.*
- Akkor nem mész velük? Nem mintha zavarnál, sőt, örülök, ha itt vagy. Csak... legalább ma, lehetnél kicsit kedvesebb Adoaverrel szerintem. Hidd el, kedves fiú, és nagyon okos. Biztosan te is meg tudnád kedvelni.
*Reméli ezzel nem kér sokat. De hát miért is ne kérhetne ennyit pont ma? Viszont azt is belátja, hogy ami nem megy, azt nem feltétlenül kell erőltetni. Van valami édesanyja és Lau utáni kedvenc elfje, és elsőszámú kedvenc embere jellemében, amire nincsen jobb kifejezése, de valahogy és valamiért üti egymást, éppen csak nem tudja megfogalmazni magának, hogy mi az. Viszont éppen ezért lenne vicces szerinte, ha képesek lennének egymáshoz legalább néhány kedves szót szólni. Pontosabban ezért is.
Egyelőre nem adja fel a reményt, bár nem lát rá túl sok esélyt, hogy pont ma lesz a napja, ahogyan ők ketten összebarátkoznak és megkedvelik egymást, de hát az előttük álló nap még minden bizonnyal igen bizonnyal hosszú. Reméli, hogy az.*
714. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-05-02 21:07:40
Üzenet elküldve: 2023-05-02 21:07:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1558
OOC üzenetek: 256
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1558
OOC üzenetek: 256
Játékstílus: Megfontolt
//Elf fül//
*Nagyon komoly témák kerülnek szóba. Mi lenne ha a másiknak lólába nőne. Ami, látszólag vagy nem érdekli az óriást, vagy csak neki is egyértelmű, hogy az elf hülyeségeket beszél. Harag nincs belőle, a dokinak meg annyi esze van, hogy hagyja elterelni a témát. Így jutnak el ahhoz a szinte filozófiai gondolatig, hogy vajon mi történne ha egy varázsital hatására akár ő maguk döbbennének rá, hogy nem többek mint Morw szamara. Persze jobban ezt nem fejtik ki. Azért is mert kopogás hallatszik fentről. Az elf füleket meg tényleg nem szabad lebecsülni. Ritkán csalják meg Intet. Most is bólint a másik kérdésére. Azt, az ötletet se veti el, hogy nézzék meg. A veszélyt ő is érzékeli. Ezért is szúrja a tőrét a háthoz az övébe. Természetesen előre megy és az ajtóig meg se áll. Látszólag teljesen nyugodtan nyitja, azt ki. Bár ki is idegeskedne egy óriással a háta mögött. Egyébként a megszokott ápoltságára a mostani megjelenése nem utal. Inge gyűrött, haja kócos, szemei alatt fáradt karikák és majd egy hete kerülte a fürdést. A két vendég láttán előbb felvonja a szemöldökét, majd barátságosan elmosolyodik.*
-Szép napot! Miben segíthetek?
*Nagyon komoly témák kerülnek szóba. Mi lenne ha a másiknak lólába nőne. Ami, látszólag vagy nem érdekli az óriást, vagy csak neki is egyértelmű, hogy az elf hülyeségeket beszél. Harag nincs belőle, a dokinak meg annyi esze van, hogy hagyja elterelni a témát. Így jutnak el ahhoz a szinte filozófiai gondolatig, hogy vajon mi történne ha egy varázsital hatására akár ő maguk döbbennének rá, hogy nem többek mint Morw szamara. Persze jobban ezt nem fejtik ki. Azért is mert kopogás hallatszik fentről. Az elf füleket meg tényleg nem szabad lebecsülni. Ritkán csalják meg Intet. Most is bólint a másik kérdésére. Azt, az ötletet se veti el, hogy nézzék meg. A veszélyt ő is érzékeli. Ezért is szúrja a tőrét a háthoz az övébe. Természetesen előre megy és az ajtóig meg se áll. Látszólag teljesen nyugodtan nyitja, azt ki. Bár ki is idegeskedne egy óriással a háta mögött. Egyébként a megszokott ápoltságára a mostani megjelenése nem utal. Inge gyűrött, haja kócos, szemei alatt fáradt karikák és majd egy hete kerülte a fürdést. A két vendég láttán előbb felvonja a szemöldökét, majd barátságosan elmosolyodik.*
-Szép napot! Miben segíthetek?
713. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-05-02 19:31:00
Üzenet elküldve: 2023-05-02 19:31:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 893
OOC üzenetek: 1466
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 893
OOC üzenetek: 1466
Játékstílus: Vakmerő
//Elf fül//
* Legyint az elf már-már gyanúsan részletes beszámolójára a varázsmérgeket illetően. Persze, mint minden valamire való óriásnak, neki is megvannak a félelmei vagy legalábbis fenntartásai a varázslókkal szemben – most azonban nem akar gyengének tűnni a másik előtt. Viszont azt megjegyzi, hogy innentől nemcsak a varangyokkal teli helyeket, hanem a lólábú embereket is kerülni fogja, ha teheti. Varanggyá változni még mindig rosszabb, de ahogy Intath is említette, az sem szerepel a tervei között, hogy saját magát patkoltassa.
Még egyszer ellenőrzi, hogy az összes varázsitalt eltette-e. Azt nem tudhatja, hogy a keverés során mennyi ital "veszett kárba", így ha az elf át is verte néhány üveggel, az neki már nem fog fájni, hiszen a számolás sem az erőssége.
A másik témában szintén ő az, aki csak a kérdéseket teszi fel, aztán hallgat, mintha értené, mit beszél a másik. Ami azt illeti, ezúttal érti is, de csak részben. A lényeg azonban tiszta: attól még, hogy valaki okos, nem biztos, hogy tud beszélni. Ez valószínűleg fordítva is igaz, de ilyen mélyen már nincs lehetőségük belemélyedni a filozolásba, mert valaki dörömböl az ajtón. *
– Hallod eztet? * Teszi fel az egyértelmű kérdést, hiszen a doki füleivel nem lenne csoda, ha már azt is meghallotta volna, amikor odakint még csak a kezét emelte az ajtózörgetéshez. Mutatóujjával felmutat, hiszen lent vannak a pincében. *
– Nézzük meg, ki az! * Ezt javasolja végül és el is indul felfelé, de aztán előreengedi az elfet, hiszen mégiscsak ő a házigazda, hadd nyisson ő ajtót. Morwon majd hátulról figyel, hogyha rablók dörömbölnének, akkor legyen ideje előkapni a hosszúkardját és lekaszabolni néhányat. Közben azon jár az agya, hogy vajon hogyan viselné Pajtás a tényt, hogy ő csak egy málhás öszvér, ha egyszer olyan okos lenne, hogy ezt megértené. Egyre kevésbé biztos benne, hogy jó ötlet lenne megitatni vele egyet a kék varázsitalok közül. *
* Legyint az elf már-már gyanúsan részletes beszámolójára a varázsmérgeket illetően. Persze, mint minden valamire való óriásnak, neki is megvannak a félelmei vagy legalábbis fenntartásai a varázslókkal szemben – most azonban nem akar gyengének tűnni a másik előtt. Viszont azt megjegyzi, hogy innentől nemcsak a varangyokkal teli helyeket, hanem a lólábú embereket is kerülni fogja, ha teheti. Varanggyá változni még mindig rosszabb, de ahogy Intath is említette, az sem szerepel a tervei között, hogy saját magát patkoltassa.
Még egyszer ellenőrzi, hogy az összes varázsitalt eltette-e. Azt nem tudhatja, hogy a keverés során mennyi ital "veszett kárba", így ha az elf át is verte néhány üveggel, az neki már nem fog fájni, hiszen a számolás sem az erőssége.
A másik témában szintén ő az, aki csak a kérdéseket teszi fel, aztán hallgat, mintha értené, mit beszél a másik. Ami azt illeti, ezúttal érti is, de csak részben. A lényeg azonban tiszta: attól még, hogy valaki okos, nem biztos, hogy tud beszélni. Ez valószínűleg fordítva is igaz, de ilyen mélyen már nincs lehetőségük belemélyedni a filozolásba, mert valaki dörömböl az ajtón. *
– Hallod eztet? * Teszi fel az egyértelmű kérdést, hiszen a doki füleivel nem lenne csoda, ha már azt is meghallotta volna, amikor odakint még csak a kezét emelte az ajtózörgetéshez. Mutatóujjával felmutat, hiszen lent vannak a pincében. *
– Nézzük meg, ki az! * Ezt javasolja végül és el is indul felfelé, de aztán előreengedi az elfet, hiszen mégiscsak ő a házigazda, hadd nyisson ő ajtót. Morwon majd hátulról figyel, hogyha rablók dörömbölnének, akkor legyen ideje előkapni a hosszúkardját és lekaszabolni néhányat. Közben azon jár az agya, hogy vajon hogyan viselné Pajtás a tényt, hogy ő csak egy málhás öszvér, ha egyszer olyan okos lenne, hogy ezt megértené. Egyre kevésbé biztos benne, hogy jó ötlet lenne megitatni vele egyet a kék varázsitalok közül. *
712. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-05-01 07:33:49
Üzenet elküldve: 2023-05-01 07:33:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Érkezvén//
//Elf fül//
*Az út hosszú volt. De még milyen hosszú gyalogszerrel. De túl gyors és váratlan volt az indulása ahhoz, hogy rendesen fel tudjon készülni. Így se ló, se elég élelem nem segítette a haladásban. Persze megoldotta időnként azzal, hogy bekéredzkedett házakhoz, kapott helyet istállókban, ehetett és ihatott, időnként az út egy részén még fuvara is akadt, de ezek mind-mind aranyba kerültek, így az erszénye alig-alig zörög már. De megérte, mert úgy néz ki, hogy jó helyen jár. Persze, ha megfelelően követte az útbaigazításokat. Ami viszont elég kérdéses, mert abban sem biztos, hogy a doktor nevére jól emlékszik, akihez éppen érkezett. Bejelentés nélkül természetesen, így még az sem kizárt, hogy ha megérkezett, akkor már távozóra is foghatja.*
~ Ne legyél ilyen pesszimista. ~
*Szól a belső hang, de a vöröske csak egy hosszú sóhajjal igyekszik megszabadulni az aggodalmától. Ami ennek ellenére csak nőtön nő, amikor megpillantja az épületet. Hunyorog hogy jobban ráfókuszáljon a dolgokra, ennek hála még a szíve is hevesebben kezd kalapálni az izgalomtól, amikor megpillant egy alakot az ajtó előtt. Még lépteit is lefékezi, s egy jó nagy levegőt vesz, amit aztán lassan fúj ki. Az izgalom nem sokkal hagy alább, de legalább már nem hallja szíve dübörgését a füleiből.
Amikor kicsit összeszedi magát újra megindítja lépteit egyenesen az alakot véve célba.
Az utolsó pár méternél ám újból tovaszáll a bátorság, így az ajkát harapdálva teszi meg lassan az utolsó pár lépést.
Az ismeretlen férfi mögött megállva vár egy lélegzetvételnyi időt, majd a torkát megköszörülve szorít a vállán lógó tarisznya pántjára.*
- Eeee... elnézést, jó helyen járok?
*Motyogja halkan, kissé remegő hangon. Még szemeivel is mindenfelé nézelődik, csak éppen a férfit nem veszi már célba velük. Közben eszébe jut, hogy a másik nem igazán értheti, hogy mit gondol ő jó helynek, így muszáj tovább magyaráznia, hogy mit és kit keres ő pontosan. Ami elég kellemetlen abból a szempontból, hogy az idegességtől teljesen elfelejtette a doki nevét.*
- Aaaa... A doktort keresem.
*Adja fel végül sóhajtva, miközben szemeivel megragad a faajtót bámulva.*
//Elf fül//
*Az út hosszú volt. De még milyen hosszú gyalogszerrel. De túl gyors és váratlan volt az indulása ahhoz, hogy rendesen fel tudjon készülni. Így se ló, se elég élelem nem segítette a haladásban. Persze megoldotta időnként azzal, hogy bekéredzkedett házakhoz, kapott helyet istállókban, ehetett és ihatott, időnként az út egy részén még fuvara is akadt, de ezek mind-mind aranyba kerültek, így az erszénye alig-alig zörög már. De megérte, mert úgy néz ki, hogy jó helyen jár. Persze, ha megfelelően követte az útbaigazításokat. Ami viszont elég kérdéses, mert abban sem biztos, hogy a doktor nevére jól emlékszik, akihez éppen érkezett. Bejelentés nélkül természetesen, így még az sem kizárt, hogy ha megérkezett, akkor már távozóra is foghatja.*
~ Ne legyél ilyen pesszimista. ~
*Szól a belső hang, de a vöröske csak egy hosszú sóhajjal igyekszik megszabadulni az aggodalmától. Ami ennek ellenére csak nőtön nő, amikor megpillantja az épületet. Hunyorog hogy jobban ráfókuszáljon a dolgokra, ennek hála még a szíve is hevesebben kezd kalapálni az izgalomtól, amikor megpillant egy alakot az ajtó előtt. Még lépteit is lefékezi, s egy jó nagy levegőt vesz, amit aztán lassan fúj ki. Az izgalom nem sokkal hagy alább, de legalább már nem hallja szíve dübörgését a füleiből.
Amikor kicsit összeszedi magát újra megindítja lépteit egyenesen az alakot véve célba.
Az utolsó pár méternél ám újból tovaszáll a bátorság, így az ajkát harapdálva teszi meg lassan az utolsó pár lépést.
Az ismeretlen férfi mögött megállva vár egy lélegzetvételnyi időt, majd a torkát megköszörülve szorít a vállán lógó tarisznya pántjára.*
- Eeee... elnézést, jó helyen járok?
*Motyogja halkan, kissé remegő hangon. Még szemeivel is mindenfelé nézelődik, csak éppen a férfit nem veszi már célba velük. Közben eszébe jut, hogy a másik nem igazán értheti, hogy mit gondol ő jó helynek, így muszáj tovább magyaráznia, hogy mit és kit keres ő pontosan. Ami elég kellemetlen abból a szempontból, hogy az idegességtől teljesen elfelejtette a doki nevét.*
- Aaaa... A doktort keresem.
*Adja fel végül sóhajtva, miközben szemeivel megragad a faajtót bámulva.*
711. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-04-28 00:40:48
Üzenet elküldve: 2023-04-28 00:40:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Elf fül//
*Mire eléri Szarvasligetet, százszor inkább vívna meg újra a pókokkal, minthogy elviselje fülének fájdalmát. Azonban Rírion is sok mindent kiállt már. Erőt vesz magán és kulturáltan közelíti meg az U alakú épületet. Zörget a faajtón, majd vár türelmesen. Minden pillanat hosszú, de akkor sem fog folyamatos zörgetésbe vagy heves vircsaftba kezdeni.
~ Ez nem vészhelyzet. Ha véreznék, az volna vészhelyzet. Akkor ordítanék is ~ Így tudatosítja magában a szituációt. Amíg várakozik, próbálja elképzelni, mi várhat rá, ami enyhülést hozhat. Utoljára kisgyermekként szenvedett meg hasonló mértékű fülgyulladást, de annak kezeléséről már nem sok emléke van.
Mintha mozgolódást hallana odabentről, felcsillan a remény. Viszont rá kell jönnie, hogy képzelete állat hangokat ruházott fel léptek zajával.
~ Eeyr adj erőt!~ Kéri a jóságos istennőt. Ép fülével tovább fülel, hátha mégis léptek zaja hallatszik bentről.*
*Mire eléri Szarvasligetet, százszor inkább vívna meg újra a pókokkal, minthogy elviselje fülének fájdalmát. Azonban Rírion is sok mindent kiállt már. Erőt vesz magán és kulturáltan közelíti meg az U alakú épületet. Zörget a faajtón, majd vár türelmesen. Minden pillanat hosszú, de akkor sem fog folyamatos zörgetésbe vagy heves vircsaftba kezdeni.
~ Ez nem vészhelyzet. Ha véreznék, az volna vészhelyzet. Akkor ordítanék is ~ Így tudatosítja magában a szituációt. Amíg várakozik, próbálja elképzelni, mi várhat rá, ami enyhülést hozhat. Utoljára kisgyermekként szenvedett meg hasonló mértékű fülgyulladást, de annak kezeléséről már nem sok emléke van.
Mintha mozgolódást hallana odabentről, felcsillan a remény. Viszont rá kell jönnie, hogy képzelete állat hangokat ruházott fel léptek zajával.
~ Eeyr adj erőt!~ Kéri a jóságos istennőt. Ép fülével tovább fülel, hátha mégis léptek zaja hallatszik bentről.*
710. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-04-26 22:07:49
Üzenet elküldve: 2023-04-26 22:07:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Rövid szó esik Laurentitiáról, akivel, bár szerinte önmaga már egy megfontolandó ideje van a ligetben, még nem volt szerencséje találkozni. Talán nagy utazós. Roppant kíváncsi, hogy élőben milyen személyiség is ő, főleg mert fontos. És ha még kalácsot is süt, az egy tökéletes ráadás. Mindeközben tanúja Luninari és Intath többszörös csipkelődésének (esetleg flörtölési kísérletnek, nem tudja hogy a jó doktort egy tüzes kézzel vágná néha meg, vagy egy udvarlási útmutatóval), ami alkalmakkor néha úgy érzi, rossz helyen van rossz időben. Legalább Callipeyán tisztán eligazolódik, aki, mikor a bölcsesség szavai után, amiben most elveszve boncolgatni kezdi azt az ifjú az elméjében, átkarolja, Adoaver picit meglepődik, de hamar kapcsol.*
- Én jobban örülök, hogy nem veszed a kérdéseimet zavarásnak. *Bólint egy széles mosollyal. Keményen lett arra tanítva még városában, hogy ilyen szituációkban hagyja a kezdeményező felet megállapítani, mennyi az elég, hacsak nem igyekeznek mindeközben egy éles tárgyat küldeni hasa tájéka felé. De még akkor is csak udvariasan léphet félre.
De ha még ezen az ünnepi napon el akarnak készülni az előkészületekkel, mozogniuk kéne: ezzel a kialakítással kezdenek neki, vagy még kell egy kis csiszolgatás? Bárhogy is alakuljon, ő az üres papírokkal és a gyorsan előkeríthető ollókkal készen áll egy kis monoton figurakészítésre... csak Intath-tal nem. Teysusra, azt még mit nem. Csak nehogy Luninari valami jóakaratból megpróbálja közelebb hozni őket egymáshoz, mert nem lesz elég ereje nemet mondani.*
//Surran az őz, szökell halkan//
*Rövid szó esik Laurentitiáról, akivel, bár szerinte önmaga már egy megfontolandó ideje van a ligetben, még nem volt szerencséje találkozni. Talán nagy utazós. Roppant kíváncsi, hogy élőben milyen személyiség is ő, főleg mert fontos. És ha még kalácsot is süt, az egy tökéletes ráadás. Mindeközben tanúja Luninari és Intath többszörös csipkelődésének (esetleg flörtölési kísérletnek, nem tudja hogy a jó doktort egy tüzes kézzel vágná néha meg, vagy egy udvarlási útmutatóval), ami alkalmakkor néha úgy érzi, rossz helyen van rossz időben. Legalább Callipeyán tisztán eligazolódik, aki, mikor a bölcsesség szavai után, amiben most elveszve boncolgatni kezdi azt az ifjú az elméjében, átkarolja, Adoaver picit meglepődik, de hamar kapcsol.*
- Én jobban örülök, hogy nem veszed a kérdéseimet zavarásnak. *Bólint egy széles mosollyal. Keményen lett arra tanítva még városában, hogy ilyen szituációkban hagyja a kezdeményező felet megállapítani, mennyi az elég, hacsak nem igyekeznek mindeközben egy éles tárgyat küldeni hasa tájéka felé. De még akkor is csak udvariasan léphet félre.
De ha még ezen az ünnepi napon el akarnak készülni az előkészületekkel, mozogniuk kéne: ezzel a kialakítással kezdenek neki, vagy még kell egy kis csiszolgatás? Bárhogy is alakuljon, ő az üres papírokkal és a gyorsan előkeríthető ollókkal készen áll egy kis monoton figurakészítésre... csak Intath-tal nem. Teysusra, azt még mit nem. Csak nehogy Luninari valami jóakaratból megpróbálja közelebb hozni őket egymáshoz, mert nem lesz elég ereje nemet mondani.*
709. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-04-20 15:42:53
Üzenet elküldve: 2023-04-20 15:42:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1558
OOC üzenetek: 256
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1558
OOC üzenetek: 256
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Az elf lány játékos fenyegetésén jót mosolyog.*
-Ne aggódj Luninari kedves, nem is tudnék itt hagyni egy olyan helyet ahol ilyen bájos kukták finomabbnál, finomabb főztökkel várnak.
*Ő nem érzi érzelmi zsarolásnak ezt. Bár ha az volna, bizonyára azon se sértődne meg. A naiv félvér lehet elfelejtette már vagy a doki elfelejtette vele, hogy annak idején ő hagyott két védtelen lányt visszamenni a városba és eszébe se volt, felajánlani a kíséretét számukra. Nem egyszerű őt olyasmire rávenni amit nem akar vagy nem áll érdekében. A következő szavakra elhúzza a száját.*
-Felőlem akár le is vághatjátok. Amúgy ne gondold, hogy én ne tudnék egy fenékkel két lovat megülni.
*Egy fáradt szójáték. Mindig szerette ezeket. A fiúk említésén fennakad kicsit mert nem esik le, hogy neki milyen fiai lennének. Ha a lány nem segíti ki akkor csak lassan érti meg.*
-A piócák? Ja őket vinném magammal. Munkaeszközök. Amúgy téged ennének. Tudod vérivók.
*A főnökség kérdése is le lesz tudva. A doki számára a lényeges, hogy nem a tintanyaló az. Ezzel ő már elégedett. Laurentitia távollétével ő is egyet ért, hogy szomorú. Főleg mikor a süteményei és a kalácsai jönnek szóba. Nyuszimama is közbeszól. Az elf inkább úgy értelmezi az elhangzottakat, hogy fiatalon az ember csak hajt előre és nem veszi észre, azt se ha ugyan azokat a köröket futja le, de bölcsebben belátja, hogy alkalmazkodni kell a világhoz és így tudjuk igazán érvényesíteni rajta az akaratunkat.*
-Találó hasonlat.
*Ismeri el. Az ajánlata, hogy ő is vagdosni fog, ő úgy érzi nem nyerte el a tintanyaló tetszését. Ez nem lepi meg. A következő szavak viszont igen. Eddig egy halvány flörtöcskét pont, hogy Luninari irányába érzett a pofátlan fickótól. Most meg már anyuci? Hát semmi se elég? Azt, a nőt mindenesetre nem féltené a doki. Hogy belelásson-e valamit abba az összekarolásba ő se tudja eldönteni. Nyuszimamát annyira nem ismeri. Ő mindenesetre hátra marad. Bár a hangulata egy kicsit jobb, de még így is érzi a reggeli rosszkedvét. Így csak szótlanul néz a lányra vagy maga elé.*
//Surran az őz, szökell halkan//
*Az elf lány játékos fenyegetésén jót mosolyog.*
-Ne aggódj Luninari kedves, nem is tudnék itt hagyni egy olyan helyet ahol ilyen bájos kukták finomabbnál, finomabb főztökkel várnak.
*Ő nem érzi érzelmi zsarolásnak ezt. Bár ha az volna, bizonyára azon se sértődne meg. A naiv félvér lehet elfelejtette már vagy a doki elfelejtette vele, hogy annak idején ő hagyott két védtelen lányt visszamenni a városba és eszébe se volt, felajánlani a kíséretét számukra. Nem egyszerű őt olyasmire rávenni amit nem akar vagy nem áll érdekében. A következő szavakra elhúzza a száját.*
-Felőlem akár le is vághatjátok. Amúgy ne gondold, hogy én ne tudnék egy fenékkel két lovat megülni.
*Egy fáradt szójáték. Mindig szerette ezeket. A fiúk említésén fennakad kicsit mert nem esik le, hogy neki milyen fiai lennének. Ha a lány nem segíti ki akkor csak lassan érti meg.*
-A piócák? Ja őket vinném magammal. Munkaeszközök. Amúgy téged ennének. Tudod vérivók.
*A főnökség kérdése is le lesz tudva. A doki számára a lényeges, hogy nem a tintanyaló az. Ezzel ő már elégedett. Laurentitia távollétével ő is egyet ért, hogy szomorú. Főleg mikor a süteményei és a kalácsai jönnek szóba. Nyuszimama is közbeszól. Az elf inkább úgy értelmezi az elhangzottakat, hogy fiatalon az ember csak hajt előre és nem veszi észre, azt se ha ugyan azokat a köröket futja le, de bölcsebben belátja, hogy alkalmazkodni kell a világhoz és így tudjuk igazán érvényesíteni rajta az akaratunkat.*
-Találó hasonlat.
*Ismeri el. Az ajánlata, hogy ő is vagdosni fog, ő úgy érzi nem nyerte el a tintanyaló tetszését. Ez nem lepi meg. A következő szavak viszont igen. Eddig egy halvány flörtöcskét pont, hogy Luninari irányába érzett a pofátlan fickótól. Most meg már anyuci? Hát semmi se elég? Azt, a nőt mindenesetre nem féltené a doki. Hogy belelásson-e valamit abba az összekarolásba ő se tudja eldönteni. Nyuszimamát annyira nem ismeri. Ő mindenesetre hátra marad. Bár a hangulata egy kicsit jobb, de még így is érzi a reggeli rosszkedvét. Így csak szótlanul néz a lányra vagy maga elé.*
708. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-03-21 19:00:18
Üzenet elküldve: 2023-03-21 19:00:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 664
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 664
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*A tengerről ugyan édesanyja kérdezett, mégis ő az, aki Intath válaszára leginkább felkapja a fejét.*
- Azért nyugtass meg kérlek, hogy egy jó darabig nem tervezel elmenni innen! *fenyegeti meg a dokit játékosan egy fakanállal már nem először, bár most, hogy már kimondta őket, kissé érzelmi zsarolásnak érzi a szavait, hasonlónak pedig sohasem volt a híve.
Egyébként is, mindenki akkor jön ide és akkor megy el innen, amikor kedve tartja, ő maga is elhagyta már ligetet többször is, és nem minden alkalommal azért tette, hogy útjával az itteni közösség hasznára legyen. Például, amikor a toronyba ment tanulni. Igaz mondjuk, hogy mágiát sem csak a saját kedvéért tanul, hanem azért is, hogy önmagán kívül másokat is megvédhessen vele, ha úgy hozza a sors, mégis, ha őszinte akar lenni magához, akkor be kell vallania azt is, hogy akkor is megpróbálná elsajátítani a mágia művészetét, hogyha édesanyján kívül senkit sem ismerne innen.*
- Ha mégis, akkor kérlek Kormoskát hagyd itthon nekünk, kérlek! Neked szerintem amúgy is sok lenne két ló. *mosolyog nem létező bajsza alatt, nyilván a doki is tudja, hogy miért. Már csak azt reméli, hogy ezen sem sértődik meg. Végtére is, ami számára eddigi élete egyik legszórakoztatóbb emléke, az Intnek a mai napig biztosan minden éppen, csak viccesnek nem vicces.*
- A "fiúkat" majd etetem ameddig vissza nem térsz, csak mondd meg mit esznek. *céloz a piócákra, akiket az elf ló, szamár, kutya és macska helyett tart házi kedvencként.*
- Amúgy meg persze, Lau a főnök, egyértelmű. *mondja olyan hangsúllyal, hogy reméli abból Intath is megérti, hogy ez számára sohasem volt kérdés. Végül is "csak" az életét köszönheti az elf lánynak. Nem pusztán szó szerint, hanem olyan értelemben is, hogy nélküle ő a városba sem ment volna vissza. Ha pedig akkor nem mennek vissza Artheniorba, Szarvasliget sem jöhetett volna létre soha. Szerencsére ez azonban már olyan messze, mint amilyen messzinek ma reggel tűnt a napsütés, a jó idő, és a benti meleg, amihez nem kell fűtés.*
- Csak most pont nincs itt sajnos, pedig biztos ő is lelkesedne hasonló ünnepért, meg sütne valamilyen finom süteményt, ha más nem kalácsot. *teszi hozzá. Persze az elhangzottakat édesanyja sem hagyja szó nélkül, főleg, ha már ő volt annyira kíváncsi, hogy kérdéseket tegyen fel. Bár utál közhelyeket mondani, most viszont úgy érzi, hogy csak valami hasonlóra lehet képes. Mindenesetre mindenképpen megértően mosolyog, úgy gondolva, hogy Intath és ő tényleg egy cipőben járnak, ahogyan azt eredetileg gondolta.*
- A változás örök, mindannyian tudjuk, mégis nehéz elengedni azt, amit egyszer már megszerettünk, és valamilyen módon ragaszkodni kezdtünk hozzá. Pedig pont úgy van szerintem is, ahogy mondod. Visszatérve valahová már nem lesz ugyanaz semmi. Erre persze korábban is rájöhettem volna. Fiatalabban azt hittem, hogy az élet olyan, mint egy tó. Úszkálhatunk benne, akár egyik partjától a másikig is, ha bírjuk erővel és levegővel, mostanra azonban azt hiszem, hogy sokkal inkább olyan, mint a szél. Ha fújni kezd, nekünk szállnunk kell vele, mert, ha nem tesszük boldogtalanok leszünk, és annál inkább, minél jobban próbálunk ellenállni neki.
*Ezen persze Luni is elgondolkodik. Nem biztos benne, hogy Int és Adoaver pontosan érti, hogy édesanyja mire gondol, de úgy gondolja, hogy ő olyan egyszerűen meg tudja fejteni, mintha valamelyik elemi mágia alapszintű kis varázsigéje lenne.
Az édesanyja által említett tó az erdő mélyén töltött, korlátok közé szabott életre utalhat, aminek papnőként mindig is feszegette a határait, de sohasem törte őket át igazán.
A szél nyilván az ő száműzetése lehet, ami hirtelen támadt, és édesanyjának muszáj volt hagyni, hogy elsodorja őt, hogy újra rátaláljon.
Ezen kicsit meg is hatódik, de nem hagyja, hogy elragadja ez az érzés. És persze beszéltek is már erről, pontosan tudja, hogy melyikük mit áldozott fel a másikért. A mai nap viszont nem a múltról és a bánatról szól, hanem a jövőről és az örömről, ezért a maga részéről el is kezdi összekészíterni a finom ebédet, halk dudorászás közepette.
Édesanyja eközben, ha ő is hagyja, akkor belekarol Adoaverbe, hogy aztán tényleg együtt indulhassanak el vagdosni.*
- Köszönöm a bizalmat! *mosolyog rá.* Örömmel és nagyon szívesen mesélek *mondja, és már külön örül annak, hogy ameddig Adoaverrel kettesben lesz, vagy, ha kettesben nem is, legalább Luninari nem fog a közelükben lábatlankodni.
Nem mintha egyetlen gyermeke jelenléte zavarná, egyszerűen csak, hogyha Adoaver tényleg kíváncsi arra, hogy milyen az élet mélyen bent az erdőben, akkor sokkal könnyebb lesz róla úgy beszélnie, hogy tudja, szavaival semmilyen rossz emléket nem fog Luniban felidézni, így pedig őszintébb is lehet. Ha hagyja még még belé is karol, úgy viszi magával a kissé hidegebb szoba felé.
Azt sem bánja természetesen, ha Int velük megy. Sőt, szikével vagy nélküle, örülne neki. Azon sem lepődne meg különösebben, ha lányával maradna főzni, vagy legalábbis nézni, ahogyan Luni előkészíti a főzéshez és sütéshez való hozzávalókat.
Természetesen nem sürget semmit. Ha bárki bármit reagálna Luni szavaira, ő aztán hagyja, csak utána megy tovább az ifjú emberrel és a dokival, vagy akár csak Adoaverrel és Intath nélkül.
Ami lányát illeti őt eléggé lekötik gondolatai és a főzés, sokadszorra is.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.03.21 19:07:23
//Surran az őz, szökell halkan//
*A tengerről ugyan édesanyja kérdezett, mégis ő az, aki Intath válaszára leginkább felkapja a fejét.*
- Azért nyugtass meg kérlek, hogy egy jó darabig nem tervezel elmenni innen! *fenyegeti meg a dokit játékosan egy fakanállal már nem először, bár most, hogy már kimondta őket, kissé érzelmi zsarolásnak érzi a szavait, hasonlónak pedig sohasem volt a híve.
Egyébként is, mindenki akkor jön ide és akkor megy el innen, amikor kedve tartja, ő maga is elhagyta már ligetet többször is, és nem minden alkalommal azért tette, hogy útjával az itteni közösség hasznára legyen. Például, amikor a toronyba ment tanulni. Igaz mondjuk, hogy mágiát sem csak a saját kedvéért tanul, hanem azért is, hogy önmagán kívül másokat is megvédhessen vele, ha úgy hozza a sors, mégis, ha őszinte akar lenni magához, akkor be kell vallania azt is, hogy akkor is megpróbálná elsajátítani a mágia művészetét, hogyha édesanyján kívül senkit sem ismerne innen.*
- Ha mégis, akkor kérlek Kormoskát hagyd itthon nekünk, kérlek! Neked szerintem amúgy is sok lenne két ló. *mosolyog nem létező bajsza alatt, nyilván a doki is tudja, hogy miért. Már csak azt reméli, hogy ezen sem sértődik meg. Végtére is, ami számára eddigi élete egyik legszórakoztatóbb emléke, az Intnek a mai napig biztosan minden éppen, csak viccesnek nem vicces.*
- A "fiúkat" majd etetem ameddig vissza nem térsz, csak mondd meg mit esznek. *céloz a piócákra, akiket az elf ló, szamár, kutya és macska helyett tart házi kedvencként.*
- Amúgy meg persze, Lau a főnök, egyértelmű. *mondja olyan hangsúllyal, hogy reméli abból Intath is megérti, hogy ez számára sohasem volt kérdés. Végül is "csak" az életét köszönheti az elf lánynak. Nem pusztán szó szerint, hanem olyan értelemben is, hogy nélküle ő a városba sem ment volna vissza. Ha pedig akkor nem mennek vissza Artheniorba, Szarvasliget sem jöhetett volna létre soha. Szerencsére ez azonban már olyan messze, mint amilyen messzinek ma reggel tűnt a napsütés, a jó idő, és a benti meleg, amihez nem kell fűtés.*
- Csak most pont nincs itt sajnos, pedig biztos ő is lelkesedne hasonló ünnepért, meg sütne valamilyen finom süteményt, ha más nem kalácsot. *teszi hozzá. Persze az elhangzottakat édesanyja sem hagyja szó nélkül, főleg, ha már ő volt annyira kíváncsi, hogy kérdéseket tegyen fel. Bár utál közhelyeket mondani, most viszont úgy érzi, hogy csak valami hasonlóra lehet képes. Mindenesetre mindenképpen megértően mosolyog, úgy gondolva, hogy Intath és ő tényleg egy cipőben járnak, ahogyan azt eredetileg gondolta.*
- A változás örök, mindannyian tudjuk, mégis nehéz elengedni azt, amit egyszer már megszerettünk, és valamilyen módon ragaszkodni kezdtünk hozzá. Pedig pont úgy van szerintem is, ahogy mondod. Visszatérve valahová már nem lesz ugyanaz semmi. Erre persze korábban is rájöhettem volna. Fiatalabban azt hittem, hogy az élet olyan, mint egy tó. Úszkálhatunk benne, akár egyik partjától a másikig is, ha bírjuk erővel és levegővel, mostanra azonban azt hiszem, hogy sokkal inkább olyan, mint a szél. Ha fújni kezd, nekünk szállnunk kell vele, mert, ha nem tesszük boldogtalanok leszünk, és annál inkább, minél jobban próbálunk ellenállni neki.
*Ezen persze Luni is elgondolkodik. Nem biztos benne, hogy Int és Adoaver pontosan érti, hogy édesanyja mire gondol, de úgy gondolja, hogy ő olyan egyszerűen meg tudja fejteni, mintha valamelyik elemi mágia alapszintű kis varázsigéje lenne.
Az édesanyja által említett tó az erdő mélyén töltött, korlátok közé szabott életre utalhat, aminek papnőként mindig is feszegette a határait, de sohasem törte őket át igazán.
A szél nyilván az ő száműzetése lehet, ami hirtelen támadt, és édesanyjának muszáj volt hagyni, hogy elsodorja őt, hogy újra rátaláljon.
Ezen kicsit meg is hatódik, de nem hagyja, hogy elragadja ez az érzés. És persze beszéltek is már erről, pontosan tudja, hogy melyikük mit áldozott fel a másikért. A mai nap viszont nem a múltról és a bánatról szól, hanem a jövőről és az örömről, ezért a maga részéről el is kezdi összekészíterni a finom ebédet, halk dudorászás közepette.
Édesanyja eközben, ha ő is hagyja, akkor belekarol Adoaverbe, hogy aztán tényleg együtt indulhassanak el vagdosni.*
- Köszönöm a bizalmat! *mosolyog rá.* Örömmel és nagyon szívesen mesélek *mondja, és már külön örül annak, hogy ameddig Adoaverrel kettesben lesz, vagy, ha kettesben nem is, legalább Luninari nem fog a közelükben lábatlankodni.
Nem mintha egyetlen gyermeke jelenléte zavarná, egyszerűen csak, hogyha Adoaver tényleg kíváncsi arra, hogy milyen az élet mélyen bent az erdőben, akkor sokkal könnyebb lesz róla úgy beszélnie, hogy tudja, szavaival semmilyen rossz emléket nem fog Luniban felidézni, így pedig őszintébb is lehet. Ha hagyja még még belé is karol, úgy viszi magával a kissé hidegebb szoba felé.
Azt sem bánja természetesen, ha Int velük megy. Sőt, szikével vagy nélküle, örülne neki. Azon sem lepődne meg különösebben, ha lányával maradna főzni, vagy legalábbis nézni, ahogyan Luni előkészíti a főzéshez és sütéshez való hozzávalókat.
Természetesen nem sürget semmit. Ha bárki bármit reagálna Luni szavaira, ő aztán hagyja, csak utána megy tovább az ifjú emberrel és a dokival, vagy akár csak Adoaverrel és Intath nélkül.
Ami lányát illeti őt eléggé lekötik gondolatai és a főzés, sokadszorra is.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.03.21 19:07:23
707. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-03-21 11:09:00
Üzenet elküldve: 2023-03-21 11:09:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1558
OOC üzenetek: 256
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1558
OOC üzenetek: 256
Játékstílus: Megfontolt
*Az átadás megtörténik nem kevés magyarázat kíséretében. A hatások egyszerűbb megjegyzése érdekében a doki igyekszik valamennyire gyakorlatiasabban fogalmazni. A többi már csak azon múlik, hogy a másik a színeket meg tudja-e jegyezni, hogy mi mit csinál. Amit Int nem hinne, de ő mindent megpróbált az cél érdekében úgyhogy az ő lelkiismerete tiszta lehet. Mármint ebben a dologban. Egyébként kimondottan jókedvű és lelkes ami hallatszik a hangján is. A visszakérdezés egy pillanatra se akasztja meg. Úgy válaszol mintha a válasz magától értetődő lenne.*
-Teljesen egyértelmű. Ha mondjuk tudod, hogy nemrég felbosszantottál egy varázslót vagy valami boszorkányt és érzed, hogy valami nincs rendben akkor sejtheted, hogy azok mágikusan mérgeztek meg. Főleg ha látod is őket ahogy kántálva feléd mutogatnak. Vagy ha valami nagyon furán leszel rosszul. Mondjuk eszel vagy iszol valamit és nem szédülsz vagy elálmosodsz vagy rád jön a szapora hanem lólábad nő. Normális méreg olyat nem tud csinálni. Lólábra meg nem fér fel a csizma. Önmagát meg a fene se akarná patkoltatni, úgyhogy én olyankor biztos inkább ezt a lötyit választanám.
*Magyarázza el az egyértelműt. Egyébként fogalma sincs, hogy néz ki egy mágikus mérgezés, de ezek a lehetőségek úgy ítéli óriásfejjel elképzelhetőek lehetnek. Miután az üzlet lezárult és a másik pakolja el az elpakolandót új érdekes téma kerül terítékre. Az elf valami nagyon bugyuta választ vár a kérdésére, de ahhoz képest nem is butaságra gondolt ez a Morwon. Valóban kellemetlen lehet neki, hogy nem bírja el egy ló. Int meg is vakargatja nem létező szakállát. Mármint a sajátját. Morw-nak van szakálla, de azt nem akarná vakargatni.*
-A hatás csak ideiglenes, de igen arra a célra alkalmas lehet.
*A következő kérdés már inkább az amire számított volna a másiktól. Persze ez se teljesen ostobaság és nem lepné meg a dokit ha mondjuk Lihanech-ben a sok ráérős nagyfejű ilyenekkel is kísérletezne. Megfontolja a választ mielőtt belekezdene.*
-Elméletben ideiglenesen igen lehetne olyan okos mint te. Viszont beszélni nem biztos, hogy tudna. Neki máshogy van összerakva a szája meg a torka. De könnyebben megtaníthatnád, hogy valahogy máshogy jelezze ezeket. Dobbantson ha éhes vagy ilyesmi. De jó lenne-e ha tényleg olyan okos lenne? Képzeld el ha te is egy nap rájönnél, hogy állatszámba vesznek. Én biztos megsértődnék még akkor is ha kedves gazdám volna. De még nem próbáltam. Eddig eszembe se volt ilyesmi. Lehet rosszul gondolom.
~Lóversenyeken varázsitallal csalni. Hmmm.~
-Teljesen egyértelmű. Ha mondjuk tudod, hogy nemrég felbosszantottál egy varázslót vagy valami boszorkányt és érzed, hogy valami nincs rendben akkor sejtheted, hogy azok mágikusan mérgeztek meg. Főleg ha látod is őket ahogy kántálva feléd mutogatnak. Vagy ha valami nagyon furán leszel rosszul. Mondjuk eszel vagy iszol valamit és nem szédülsz vagy elálmosodsz vagy rád jön a szapora hanem lólábad nő. Normális méreg olyat nem tud csinálni. Lólábra meg nem fér fel a csizma. Önmagát meg a fene se akarná patkoltatni, úgyhogy én olyankor biztos inkább ezt a lötyit választanám.
*Magyarázza el az egyértelműt. Egyébként fogalma sincs, hogy néz ki egy mágikus mérgezés, de ezek a lehetőségek úgy ítéli óriásfejjel elképzelhetőek lehetnek. Miután az üzlet lezárult és a másik pakolja el az elpakolandót új érdekes téma kerül terítékre. Az elf valami nagyon bugyuta választ vár a kérdésére, de ahhoz képest nem is butaságra gondolt ez a Morwon. Valóban kellemetlen lehet neki, hogy nem bírja el egy ló. Int meg is vakargatja nem létező szakállát. Mármint a sajátját. Morw-nak van szakálla, de azt nem akarná vakargatni.*
-A hatás csak ideiglenes, de igen arra a célra alkalmas lehet.
*A következő kérdés már inkább az amire számított volna a másiktól. Persze ez se teljesen ostobaság és nem lepné meg a dokit ha mondjuk Lihanech-ben a sok ráérős nagyfejű ilyenekkel is kísérletezne. Megfontolja a választ mielőtt belekezdene.*
-Elméletben ideiglenesen igen lehetne olyan okos mint te. Viszont beszélni nem biztos, hogy tudna. Neki máshogy van összerakva a szája meg a torka. De könnyebben megtaníthatnád, hogy valahogy máshogy jelezze ezeket. Dobbantson ha éhes vagy ilyesmi. De jó lenne-e ha tényleg olyan okos lenne? Képzeld el ha te is egy nap rájönnél, hogy állatszámba vesznek. Én biztos megsértődnék még akkor is ha kedves gazdám volna. De még nem próbáltam. Eddig eszembe se volt ilyesmi. Lehet rosszul gondolom.
~Lóversenyeken varázsitallal csalni. Hmmm.~
706. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-03-19 20:28:29
Üzenet elküldve: 2023-03-19 20:28:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 893
OOC üzenetek: 1466
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 893
OOC üzenetek: 1466
Játékstílus: Vakmerő
* Követi az elfet a pincébe, különösképp figyelve arra, hogy ne üsse be fejét valamelyik ajtófélfába vagy gerendába. Tény, hogy nem járt még ilyen jól felszerelt alkimista-műhelyben, de laikusként nem tud jobban meglepődni az orvosi felszerléseken és piócákon, mint a többi, alkimisták körében szokványosnak mondható eszközön. Nem ért se az orvosláshoz, se a bájitalkészítéshez. Habár előbbit A VHHK tagjaként nem vallhatja be, még önmagának sem.
Hamarosan kezdődik a következő alkímia-óra, amire nem volt felkészülve, de hát ő kérdezett, így próbálja követni és megjegyezni mindazt, amit Intath magyaráz. Ismétlés a tudás anyja. Való igaz, már most sokkal többet tud, mint korábban – köszönhetően annak, hogy az elf néhány napja már elmagyarázta neki a legtöbb varázsital hatását. Némelyikre emlékszik még, de a többi sem lepi már meg annyira, mint első hallomásra. Legalábbis a legtöbb. *
– Mágikus mérgek?! * Hőköl hátra a ciklámenlila ital hatását hallva. Egyébként is érdekesen hangzik, de az előtte lévő hatásszünet még inkább azt az érzést kelti az óriásban, hogy valami rendkívüli itallal áll szemben. *
– Ez bizton' hasznos lehet… De honnét tudom, ha mágikusan lettem megmérgezve? ~ Bármit is jelentsen ez. ~ Már, ha ez nem annyit jelent, hogy gyíkká változtattak. Mer' akkó' hiába van nálam ez a lötty! * Felnevet a képtelen szituáción, habár őszintén szólva egyáltalán nem biztos abban, hogy ez nem történhet meg vele bármelyik alkalommal, amikor egy tapasztalt (és ideges) mágussal találkozik.
A többi ital hatása is érdekesen, izgalmasan hangzik – kimondottan a zöldeké. Furcsállja is, hogy nem tart minden szerzet magánál legalább egy-két üveg smaragdzöld varázsitalt. Azokkal ugyanis bárki csaknem halhatatlanná válna, legalábbis a fizikai sérülésekkel szemben. Ha pedig lila is van náluk, a mérgek sem hatnak rájuk.
Miután Intath végzett az italok átadásával, Morwon elégedetten bólint és elkezdi elpakolni őket. A kérdésére kapott válaszra elmosolyodik és egy pillanatra megáll a pakolásban. *
– Há', ha így van, tán megitatnék Pajtással egy olyan pirosat és engemet is elbírna, nem? Vagy tán két pirosat… Vagy egy sötétpirosat. * Habár pirosból nem kapott vissza többet és másfajtát, mint amit odaadott az elfnek – tehát egyetlen, piros italt –, feltételezi, hogy abból is lehetnek erősebb fajták. *
– No, de nem is az érdekel engemet. Hanem, ha egy olyan kéket itatnék meg vele, amirű azt mondtad, hogy olyan okos leszel tőle, mint az az Abróg mester, akkó' Pajtás is olyan okos lenne, mint én? Mer' biza egyszerűbb lenne szót érteni vele, ha tudna beszélni és megmondaná, ha éhes vagy szomjas. Erre gondoltam.
Hamarosan kezdődik a következő alkímia-óra, amire nem volt felkészülve, de hát ő kérdezett, így próbálja követni és megjegyezni mindazt, amit Intath magyaráz. Ismétlés a tudás anyja. Való igaz, már most sokkal többet tud, mint korábban – köszönhetően annak, hogy az elf néhány napja már elmagyarázta neki a legtöbb varázsital hatását. Némelyikre emlékszik még, de a többi sem lepi már meg annyira, mint első hallomásra. Legalábbis a legtöbb. *
– Mágikus mérgek?! * Hőköl hátra a ciklámenlila ital hatását hallva. Egyébként is érdekesen hangzik, de az előtte lévő hatásszünet még inkább azt az érzést kelti az óriásban, hogy valami rendkívüli itallal áll szemben. *
– Ez bizton' hasznos lehet… De honnét tudom, ha mágikusan lettem megmérgezve? ~ Bármit is jelentsen ez. ~ Már, ha ez nem annyit jelent, hogy gyíkká változtattak. Mer' akkó' hiába van nálam ez a lötty! * Felnevet a képtelen szituáción, habár őszintén szólva egyáltalán nem biztos abban, hogy ez nem történhet meg vele bármelyik alkalommal, amikor egy tapasztalt (és ideges) mágussal találkozik.
A többi ital hatása is érdekesen, izgalmasan hangzik – kimondottan a zöldeké. Furcsállja is, hogy nem tart minden szerzet magánál legalább egy-két üveg smaragdzöld varázsitalt. Azokkal ugyanis bárki csaknem halhatatlanná válna, legalábbis a fizikai sérülésekkel szemben. Ha pedig lila is van náluk, a mérgek sem hatnak rájuk.
Miután Intath végzett az italok átadásával, Morwon elégedetten bólint és elkezdi elpakolni őket. A kérdésére kapott válaszra elmosolyodik és egy pillanatra megáll a pakolásban. *
– Há', ha így van, tán megitatnék Pajtással egy olyan pirosat és engemet is elbírna, nem? Vagy tán két pirosat… Vagy egy sötétpirosat. * Habár pirosból nem kapott vissza többet és másfajtát, mint amit odaadott az elfnek – tehát egyetlen, piros italt –, feltételezi, hogy abból is lehetnek erősebb fajták. *
– No, de nem is az érdekel engemet. Hanem, ha egy olyan kéket itatnék meg vele, amirű azt mondtad, hogy olyan okos leszel tőle, mint az az Abróg mester, akkó' Pajtás is olyan okos lenne, mint én? Mer' biza egyszerűbb lenne szót érteni vele, ha tudna beszélni és megmondaná, ha éhes vagy szomjas. Erre gondoltam.
705. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-03-18 21:21:49
Üzenet elküldve: 2023-03-18 21:21:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Ha az a fajta emberke lenne, szívesen megrázogatná a saját kezét, hogy az "ünnepi" felkészülésnek a megkezdését jelezze, de most inkább arra utaló szavait használja úti táblaként. Luninari szavai, mikkel a mai tervezgetések vezetőjének a koszorúját adná neki, szinte zavarba hozzák a meglepetés és megtiszteltetés keverékeként.*
- Óh, hogy én? *Hangja egy nótával magasabban szól; De természetesen Intathnak is szükséges megszólalnia, amivel az egy féltucattal süllyedd vissza.*
- Legyen így. Egymáshoz igazítjuk a munkáinkat.* Mondja a doktornak, de nem is az ő, hanem Luninari irányába nézve. Persze még belül sem ellenkezik az elf bájgúnár "ajánlattal", hiszen nincs szükség nagy fegyelemre, a feladatok nem nehezek, valamint ha be akarja vallani magának, a vezetői szerep még ilyen baráti környezetben, egy napra is elsőre ijesztő neki.* ~ De miért kell ilyen hangulatrontónak lenned, hogy dobtak volna a tengerbe! ~ *Akkor marad az eredeti elgondolás, amit barátja ínycsiklandozó gasztronómiai ajándékaival tovább módosít:*
- Akkor ha nincs senki ellenére, a kivagdosós műszakot én kezdem el, a kandallós szobában hogy tovább melegedjünk, hogy ki társaságában, azt meghagyom nektek, de személyesen szívesen választanám Callipeyát; lennének hozzá kérdéseim az elf otthonotokról kapcsolatban, már amennyi megengedett, és mesélni is tudok a csillagtudományról is. Akkor lássunk is hozzá! - *Vaskos rétegű papírblokkját megkopogtatva és magánál tartva el is indul, mindössze az egy ajtóval távolabbi közhelyiségbe, reménykedve, hogy legalább egyvalaki követi őt, és az az asztaltársa lesz.
A kandalló melege továbbra is fagypont-hőmérséklet felett tartja a közösségi szobát, Adoaver hálás sóhajára; a legközelebbi asztalt kiválasztva a tűzhely közelébe tolja azt amennyire csak lehet (létfontosságú számára), székeket hozzá, s a papírokat letéve, munkáját megbámulva, eszébe jut hogy ollók is kellenek dolgához, amik ha jól emlékszik a tanulószobában használhattak, vagy a doktor úr szobájából kell csenniük egyet; az elftől személyesen nem kunyerál, annyi biztos. El is sétál megnézni, az előbbi feltételezése igaznak bizonyul e.*
//Surran az őz, szökell halkan//
*Ha az a fajta emberke lenne, szívesen megrázogatná a saját kezét, hogy az "ünnepi" felkészülésnek a megkezdését jelezze, de most inkább arra utaló szavait használja úti táblaként. Luninari szavai, mikkel a mai tervezgetések vezetőjének a koszorúját adná neki, szinte zavarba hozzák a meglepetés és megtiszteltetés keverékeként.*
- Óh, hogy én? *Hangja egy nótával magasabban szól; De természetesen Intathnak is szükséges megszólalnia, amivel az egy féltucattal süllyedd vissza.*
- Legyen így. Egymáshoz igazítjuk a munkáinkat.* Mondja a doktornak, de nem is az ő, hanem Luninari irányába nézve. Persze még belül sem ellenkezik az elf bájgúnár "ajánlattal", hiszen nincs szükség nagy fegyelemre, a feladatok nem nehezek, valamint ha be akarja vallani magának, a vezetői szerep még ilyen baráti környezetben, egy napra is elsőre ijesztő neki.* ~ De miért kell ilyen hangulatrontónak lenned, hogy dobtak volna a tengerbe! ~ *Akkor marad az eredeti elgondolás, amit barátja ínycsiklandozó gasztronómiai ajándékaival tovább módosít:*
- Akkor ha nincs senki ellenére, a kivagdosós műszakot én kezdem el, a kandallós szobában hogy tovább melegedjünk, hogy ki társaságában, azt meghagyom nektek, de személyesen szívesen választanám Callipeyát; lennének hozzá kérdéseim az elf otthonotokról kapcsolatban, már amennyi megengedett, és mesélni is tudok a csillagtudományról is. Akkor lássunk is hozzá! - *Vaskos rétegű papírblokkját megkopogtatva és magánál tartva el is indul, mindössze az egy ajtóval távolabbi közhelyiségbe, reménykedve, hogy legalább egyvalaki követi őt, és az az asztaltársa lesz.
A kandalló melege továbbra is fagypont-hőmérséklet felett tartja a közösségi szobát, Adoaver hálás sóhajára; a legközelebbi asztalt kiválasztva a tűzhely közelébe tolja azt amennyire csak lehet (létfontosságú számára), székeket hozzá, s a papírokat letéve, munkáját megbámulva, eszébe jut hogy ollók is kellenek dolgához, amik ha jól emlékszik a tanulószobában használhattak, vagy a doktor úr szobájából kell csenniük egyet; az elftől személyesen nem kunyerál, annyi biztos. El is sétál megnézni, az előbbi feltételezése igaznak bizonyul e.*
704. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-03-15 11:30:25
Üzenet elküldve: 2023-03-15 11:30:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1558
OOC üzenetek: 256
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1558
OOC üzenetek: 256
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Hogy a macska vagy a szőke az elkényeztetettebb figyelemigényes lustaság az jó kérdés. A doki nagyon ügyesen meg tudja úszni a fárasztóbb munkát. Ha tehetné még az asztal leszedését is kizárólag a nőkre bízná míg ő elégedetten élvezné a jóllakottság kellemes érzését. De, sajnos még ha nyomorékok is, egy idő után a haszontalan semmirekellők akikkel csak a baj van, még ha olyan elragadó személyek is mint Int, egy idő után zavaróakká vállnak a lányok számára. Ezért érdemes néha erőfeszítést tenni a jó megítélés érdekében. Elhitetni, hogy jobb az elf mint valójában. Elég néhány apróság is. Odanyújtott tányér, teafőzés, be nem váltott, de jól hangzó ígéret ami alól később észrevétlenül kilógunk... Pedig olyan nehéz reggel, jóllakottan megmozdítani a kezét és nehéz tányérokat emelgetni. Még a nyuszimama mosolyáért is. A kérdést viszont nem tartja a doki tolakodónak. Szívesen mesél arról a részéről amiről szabad neki. Mosolyogva biccent az erdő említésére is.*
-Hasonlóan vagyok én is a tengerrel. Ha az elf egy helyen igazán boldognak érzi magát utána csak azokért az emlékekért is, de visszavágyik. Még akkor is ha már nem biztos, hogy ugyan az fogadná őt ott. De talán a liget is ilyen hellyé fog válni amire hasonlóan szép emlékekkel gondolok vissza és ha elkerülök innen akkor hiányzik majd az itteni élet.
*Hát igen. Kinek ne hiányoznának ezek a jólelkű, csupa szív, ártatlan lánykák aki előszeretettel kényeztetik őt. A bordély amiben az első valódi szerelmével élt az volt még hasonló számára. Az ottaniak is élvezték, hogy van egy férfi a háznál aki emberként is gondol rájuk és akivel nem az ágyban lehetnek nők. Még úgy is, hogy akkor a doki még nem volt teljesen férfi hisz kellett érnie még hozzá. Azok is szép emlékek. Nosztalgiázásukat Luni és a tintanyaló szakítja félbe. Utóbbi vázolja fel, hogy miként kéne nekikezdeni a munkának. Az elf nagyrészt egyet is ért vele mert nem mond ésszerűtlen dolgokat. Most Luninari-nak mond ellent, természetesen csak finom udvarias stílusban.*
-Itt a ligetben nincs főnök. Csak Laurentitia.
~Majd biztos ugrálni kezdek egy málészájú kékvérűnek.~
*A vagdosás kérdésére vállat ránt.*
-Nekem az mindegy. Viszem a szikém és amit kértek, azt kivágom.
//Surran az őz, szökell halkan//
*Hogy a macska vagy a szőke az elkényeztetettebb figyelemigényes lustaság az jó kérdés. A doki nagyon ügyesen meg tudja úszni a fárasztóbb munkát. Ha tehetné még az asztal leszedését is kizárólag a nőkre bízná míg ő elégedetten élvezné a jóllakottság kellemes érzését. De, sajnos még ha nyomorékok is, egy idő után a haszontalan semmirekellők akikkel csak a baj van, még ha olyan elragadó személyek is mint Int, egy idő után zavaróakká vállnak a lányok számára. Ezért érdemes néha erőfeszítést tenni a jó megítélés érdekében. Elhitetni, hogy jobb az elf mint valójában. Elég néhány apróság is. Odanyújtott tányér, teafőzés, be nem váltott, de jól hangzó ígéret ami alól később észrevétlenül kilógunk... Pedig olyan nehéz reggel, jóllakottan megmozdítani a kezét és nehéz tányérokat emelgetni. Még a nyuszimama mosolyáért is. A kérdést viszont nem tartja a doki tolakodónak. Szívesen mesél arról a részéről amiről szabad neki. Mosolyogva biccent az erdő említésére is.*
-Hasonlóan vagyok én is a tengerrel. Ha az elf egy helyen igazán boldognak érzi magát utána csak azokért az emlékekért is, de visszavágyik. Még akkor is ha már nem biztos, hogy ugyan az fogadná őt ott. De talán a liget is ilyen hellyé fog válni amire hasonlóan szép emlékekkel gondolok vissza és ha elkerülök innen akkor hiányzik majd az itteni élet.
*Hát igen. Kinek ne hiányoznának ezek a jólelkű, csupa szív, ártatlan lánykák aki előszeretettel kényeztetik őt. A bordély amiben az első valódi szerelmével élt az volt még hasonló számára. Az ottaniak is élvezték, hogy van egy férfi a háznál aki emberként is gondol rájuk és akivel nem az ágyban lehetnek nők. Még úgy is, hogy akkor a doki még nem volt teljesen férfi hisz kellett érnie még hozzá. Azok is szép emlékek. Nosztalgiázásukat Luni és a tintanyaló szakítja félbe. Utóbbi vázolja fel, hogy miként kéne nekikezdeni a munkának. Az elf nagyrészt egyet is ért vele mert nem mond ésszerűtlen dolgokat. Most Luninari-nak mond ellent, természetesen csak finom udvarias stílusban.*
-Itt a ligetben nincs főnök. Csak Laurentitia.
~Majd biztos ugrálni kezdek egy málészájú kékvérűnek.~
*A vagdosás kérdésére vállat ránt.*
-Nekem az mindegy. Viszem a szikém és amit kértek, azt kivágom.
703. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-03-08 21:30:25
Üzenet elküldve: 2023-03-08 21:30:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 664
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 664
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Miután Holdpihe már nem akadályozza a mozgásban kimegy ős is, így édesanyja lényegében kettesben marad a dokival.
Amennyire Ea meg tudja ítélni egész jól elbeszélgettek reggeli és készülődés közben, mialatt Luni magához mérten keveset simogatta a macskáját, akiről ő még mindig nem tudja eldönteni, hogy szeresse-e, avagy inkább ne, bár sokkal inkább az előbbi felé hajlik.
Lánya talán kicsikét túlkényeztette őt az itteni körülményekhez képest, ugyanakkor valószínűleg mindennek ellenére nem lett annyira undok és önző macska belőle, mint amennyire más macskák talán azok lettek volna a helyében. Lehet tényleg nem csak a tőle kapott étel, meleg és biztonság miatt vonzódik Luninarihoz, hanem egyébként is, és hiába lány cicáról van szó, találkozásuk szerelem volt első látásra, és nem csak Luni oldaláról.
Int és Adoaver tekintetében már sokkal nehezebb véleményt alkotnia. Biztosra veszi, hogy még Luni is megértette mostanra, hogy nem igazán rajonganak egymásért, bár igazából, ha nem is túl sokat, de már beszéltek erről korábban.
Neki annyiból könnyebb a helyzete, hogy félig-meddig még mindig vendégnek érzi itt magát, hiába költözött be lényegében minden korábbi szándéka ellenére lánya, Holdpihe és a plüssnyulak közös szobájába. Viszont ennek ellenére is, senkire sem úgy kell gondolnia, mint a lakótársára, mivel ő az, aki kis túlzással továbbmehet, szintén kis túlzással bárhová.
Lányát látva ő viszont biztosan itt fog maradni.
Miközben Luni odakint van, és Adoaver is elmegy a papírokért, ő nem kapkodva szép kényelmesen szedegeti lefelé az asztalt és kezd el mosogatni, csak egy mosollyal köszönve meg az Intathtól kapott tányért.*
- Nem először emlegeted már a tengert, és a hajót. *jegyzi meg, de talán érezni a hangján, hogy nem azért, mert mindezt furcsának találja. Végtére is, ha mindez Intath életének meghatározó része volt, az lenne furcsa, ha legalább néha nem kerülne szóba.*
- Sok időt töltöttél a tengeren, és nem hiányzik néha? Úgy értem itt van ugyan ez a kis tó, de hát ez nyilván nem tenger, és mégis csak nagyon más az itteni környezet, meg gondolom az élet is. *mondja, remélve, hogy Intath nem veszi rossz néven tőle, hogy kicsit kíváncsiskodik.*
- Tudod, hogy mi az erdőben élütünk, és bármennyire szép itt is, nekem azért néha hiányzik, kicsit talán még Luninak is. Szóval nekem ez amolyan kettős érzés. Örülök, hogy nem egy faluban élem le az egész életemet, és kellet a környezetváltozás, de néha jó lenne visszamenni, mintha nem történt volna semmi. *teszi hozzá magyarázatként, azon gondolkodva, hogy lányával ellentétben ő akár még vissza is mehetne és építhetne magának egy kis kunyhót a falu szélén. Nyilván lenne, aki nem örülne neki, de el azért nem kergetné senki. Csak hát Luni nem mehetne vissza, ő pedig nélküle már nem menne.
Átgondolta már párszor ezt magában, és döntésre is jutott, éppen ezért saját hirtelen támadt nosztalgiájánál Intath válasza sokkal jobban érdekli.
Közben Luninari odakint amennyire csak tudja gyorsan ellátja az állatokat, nem csak azért, mert a benti meleg után idekint túlságosan is hideg van, hanem azért is, mert bármennyire is szereti őket és ragaszkodik hozzájuk, inkább lenne most is többiek társaságában, mint az övékében.
Kedvencei az ellátás mellé kis simogatást is kapnak, még is úgy érzi, hogy most kissé félmunkát végzett, amikor jó néhány tojással gazdagabban visszasiet. Talán majd később kárpótolja őket, kaphatnak valamiféle ünnepi ételt ők is, csak még ki kell találnia, hogy mit.
Most viszont rendesen megszaporázza a lépteit ameddig vissza nem ér, mert ugyan messze van még az ebéd, azért nem árt lassan nekilátni legalább a hozzávalók összekészítésének, ha ma még ő is vagdosni szeretne a többiekkel együtt, meg füvet szedni odakint.
Ha jól látja édesanyja és Int éppen beszélgetnek, és éppen Adoaver is visszaér, hogy aztán tovább folytatódjon a tervezés, amit lassan tettek is fognak követni.*
- Én azt sem bánom, ha te leszel a főnök a mai napon. *jegyzi meg Adoavernek mosolyogva.* Inkább, mint hogy én.
*Utóbbit nem az álszerénység mondatja vele. Amióta csak legjobb barátnőjét megismerte, mindig is Lau kicsi segítője akart lenni, valaki, aki hol a háttérből, hol kissé előrébb húzódva vesz részt a nagy munkában, ami a szarvasligeti közösség egyben tartása és magának ligetnek a felvirágoztatása. Ilyen téren nem szeret a középpontban lenni, és komoly döntéseket hozni, még akkor sem, ha szívesen vállal el bármilyen hosszú és nehéz munkát a cél érdekében.*
- Amúgy jó ötletek szerintem. Lassú tűzön odarakom a húslevest az hamar megvan, és onnantól kezdve el van a tűz felett, de ahhoz, hogy négyünknek kecskesajtot rántsak, meg még a krumplit is elkészítsem mellé, azért kell kis hely itt az asztalon, meg jobb is talán, ha a kivágott formákat véletlenül sem maszatoljuk össze. Tényleg, erről jut eszembe... a legegyszerűbb, ha mindenki a saját formáit vagdossa ki, de egyet-kettőt azért a többiekéből is csinál. Így is gyorsabban haladnánk.
*~ Meg persze, kicsit talán közelebb is kerülnénk egymáshoz, legalább szimbolikus szinten. ~ teszi hozzá inkább csak magában. Reménykedik benne, hogy a nap végére talán még Intath és Adoaver is kicsit jobban medkedveli majd egymást, mint eddig sikerült. Ha más nem, talán majd az alkolhol segít ebben. Egyelőre azonban még messze az este, sok addig a dolguk, ő is elkezdi hát tenni a magáét.*
//Surran az őz, szökell halkan//
*Miután Holdpihe már nem akadályozza a mozgásban kimegy ős is, így édesanyja lényegében kettesben marad a dokival.
Amennyire Ea meg tudja ítélni egész jól elbeszélgettek reggeli és készülődés közben, mialatt Luni magához mérten keveset simogatta a macskáját, akiről ő még mindig nem tudja eldönteni, hogy szeresse-e, avagy inkább ne, bár sokkal inkább az előbbi felé hajlik.
Lánya talán kicsikét túlkényeztette őt az itteni körülményekhez képest, ugyanakkor valószínűleg mindennek ellenére nem lett annyira undok és önző macska belőle, mint amennyire más macskák talán azok lettek volna a helyében. Lehet tényleg nem csak a tőle kapott étel, meleg és biztonság miatt vonzódik Luninarihoz, hanem egyébként is, és hiába lány cicáról van szó, találkozásuk szerelem volt első látásra, és nem csak Luni oldaláról.
Int és Adoaver tekintetében már sokkal nehezebb véleményt alkotnia. Biztosra veszi, hogy még Luni is megértette mostanra, hogy nem igazán rajonganak egymásért, bár igazából, ha nem is túl sokat, de már beszéltek erről korábban.
Neki annyiból könnyebb a helyzete, hogy félig-meddig még mindig vendégnek érzi itt magát, hiába költözött be lényegében minden korábbi szándéka ellenére lánya, Holdpihe és a plüssnyulak közös szobájába. Viszont ennek ellenére is, senkire sem úgy kell gondolnia, mint a lakótársára, mivel ő az, aki kis túlzással továbbmehet, szintén kis túlzással bárhová.
Lányát látva ő viszont biztosan itt fog maradni.
Miközben Luni odakint van, és Adoaver is elmegy a papírokért, ő nem kapkodva szép kényelmesen szedegeti lefelé az asztalt és kezd el mosogatni, csak egy mosollyal köszönve meg az Intathtól kapott tányért.*
- Nem először emlegeted már a tengert, és a hajót. *jegyzi meg, de talán érezni a hangján, hogy nem azért, mert mindezt furcsának találja. Végtére is, ha mindez Intath életének meghatározó része volt, az lenne furcsa, ha legalább néha nem kerülne szóba.*
- Sok időt töltöttél a tengeren, és nem hiányzik néha? Úgy értem itt van ugyan ez a kis tó, de hát ez nyilván nem tenger, és mégis csak nagyon más az itteni környezet, meg gondolom az élet is. *mondja, remélve, hogy Intath nem veszi rossz néven tőle, hogy kicsit kíváncsiskodik.*
- Tudod, hogy mi az erdőben élütünk, és bármennyire szép itt is, nekem azért néha hiányzik, kicsit talán még Luninak is. Szóval nekem ez amolyan kettős érzés. Örülök, hogy nem egy faluban élem le az egész életemet, és kellet a környezetváltozás, de néha jó lenne visszamenni, mintha nem történt volna semmi. *teszi hozzá magyarázatként, azon gondolkodva, hogy lányával ellentétben ő akár még vissza is mehetne és építhetne magának egy kis kunyhót a falu szélén. Nyilván lenne, aki nem örülne neki, de el azért nem kergetné senki. Csak hát Luni nem mehetne vissza, ő pedig nélküle már nem menne.
Átgondolta már párszor ezt magában, és döntésre is jutott, éppen ezért saját hirtelen támadt nosztalgiájánál Intath válasza sokkal jobban érdekli.
Közben Luninari odakint amennyire csak tudja gyorsan ellátja az állatokat, nem csak azért, mert a benti meleg után idekint túlságosan is hideg van, hanem azért is, mert bármennyire is szereti őket és ragaszkodik hozzájuk, inkább lenne most is többiek társaságában, mint az övékében.
Kedvencei az ellátás mellé kis simogatást is kapnak, még is úgy érzi, hogy most kissé félmunkát végzett, amikor jó néhány tojással gazdagabban visszasiet. Talán majd később kárpótolja őket, kaphatnak valamiféle ünnepi ételt ők is, csak még ki kell találnia, hogy mit.
Most viszont rendesen megszaporázza a lépteit ameddig vissza nem ér, mert ugyan messze van még az ebéd, azért nem árt lassan nekilátni legalább a hozzávalók összekészítésének, ha ma még ő is vagdosni szeretne a többiekkel együtt, meg füvet szedni odakint.
Ha jól látja édesanyja és Int éppen beszélgetnek, és éppen Adoaver is visszaér, hogy aztán tovább folytatódjon a tervezés, amit lassan tettek is fognak követni.*
- Én azt sem bánom, ha te leszel a főnök a mai napon. *jegyzi meg Adoavernek mosolyogva.* Inkább, mint hogy én.
*Utóbbit nem az álszerénység mondatja vele. Amióta csak legjobb barátnőjét megismerte, mindig is Lau kicsi segítője akart lenni, valaki, aki hol a háttérből, hol kissé előrébb húzódva vesz részt a nagy munkában, ami a szarvasligeti közösség egyben tartása és magának ligetnek a felvirágoztatása. Ilyen téren nem szeret a középpontban lenni, és komoly döntéseket hozni, még akkor sem, ha szívesen vállal el bármilyen hosszú és nehéz munkát a cél érdekében.*
- Amúgy jó ötletek szerintem. Lassú tűzön odarakom a húslevest az hamar megvan, és onnantól kezdve el van a tűz felett, de ahhoz, hogy négyünknek kecskesajtot rántsak, meg még a krumplit is elkészítsem mellé, azért kell kis hely itt az asztalon, meg jobb is talán, ha a kivágott formákat véletlenül sem maszatoljuk össze. Tényleg, erről jut eszembe... a legegyszerűbb, ha mindenki a saját formáit vagdossa ki, de egyet-kettőt azért a többiekéből is csinál. Így is gyorsabban haladnánk.
*~ Meg persze, kicsit talán közelebb is kerülnénk egymáshoz, legalább szimbolikus szinten. ~ teszi hozzá inkább csak magában. Reménykedik benne, hogy a nap végére talán még Intath és Adoaver is kicsit jobban medkedveli majd egymást, mint eddig sikerült. Ha más nem, talán majd az alkolhol segít ebben. Egyelőre azonban még messze az este, sok addig a dolguk, ő is elkezdi hát tenni a magáét.*
702. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-03-01 20:15:29
Üzenet elküldve: 2023-03-01 20:15:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Rövid útja a szobájába és vissza eseménytelen: céltudatos léptekkel sétál íróasztalának csúfolt könyvtárába, ahol a kötetek és a hozzájuk illesztett jegyzetek anyai nyelvén és valami ismeretlen betűkkel is egymás hegyén-hátán próbálják ellehetetleníteni a tájékozódást, az alsó fiókot kihúzva megragad egy tisztes halom üres és tiszta papirost, eleget ahhoz hogy legalább egy pár tömény óráig vagdossanak. Egy néma hálát elmondva, amiért nem kellett sokat keresgélnie, vissza is indul, le a lépcsőn, izgágán vissza a konyhába, két sápadt kezében a lapokkal. Ha esetleg még az asztal eltakarítása folyna továbbra is, türelmesen vár, majd szól:*
- Akkor hogy meg is őrizzük a lendületünket, én el is kezdeném. Hogy helyett hagyjunk a főzőknek, javaslom hogy a nappaliban végezzük el a formázást, miközben akik épp soron vannak, az ebédet és vacsorát kavarják. Szerény megítélésem szerint legjobb lesz félidőben, mondjuk egy vagy másfél óra után helyet váltani - *elmosolyodik* - de én nem vagyok parancsnok, úgyhogy nem kötöm meg ki mit csinál. Ha készen vagyunk a papírokkal és az étekkel, körülnézhetünk a hóvirágokért és ami egyebet találunk, addigra talán elviselhető is lesz a kinti hideg. Utána a lányok virágjait is elhelyezhetjük. Úgy érzem, gyorsabban le fog menni a nap, mint gondolom. Ha senkinek sincs ellenvetése... *Lelkesen és az idősebbeknek tanusított tisztelet-szeretetkeverékkel Luninari anyjára emeli a tekintetét:* - Callipeya, nekiállhatunk? Ragadunk egy ollót és az általunk eldöntött formákat kivagdossuk.
//Surran az őz, szökell halkan//
*Rövid útja a szobájába és vissza eseménytelen: céltudatos léptekkel sétál íróasztalának csúfolt könyvtárába, ahol a kötetek és a hozzájuk illesztett jegyzetek anyai nyelvén és valami ismeretlen betűkkel is egymás hegyén-hátán próbálják ellehetetleníteni a tájékozódást, az alsó fiókot kihúzva megragad egy tisztes halom üres és tiszta papirost, eleget ahhoz hogy legalább egy pár tömény óráig vagdossanak. Egy néma hálát elmondva, amiért nem kellett sokat keresgélnie, vissza is indul, le a lépcsőn, izgágán vissza a konyhába, két sápadt kezében a lapokkal. Ha esetleg még az asztal eltakarítása folyna továbbra is, türelmesen vár, majd szól:*
- Akkor hogy meg is őrizzük a lendületünket, én el is kezdeném. Hogy helyett hagyjunk a főzőknek, javaslom hogy a nappaliban végezzük el a formázást, miközben akik épp soron vannak, az ebédet és vacsorát kavarják. Szerény megítélésem szerint legjobb lesz félidőben, mondjuk egy vagy másfél óra után helyet váltani - *elmosolyodik* - de én nem vagyok parancsnok, úgyhogy nem kötöm meg ki mit csinál. Ha készen vagyunk a papírokkal és az étekkel, körülnézhetünk a hóvirágokért és ami egyebet találunk, addigra talán elviselhető is lesz a kinti hideg. Utána a lányok virágjait is elhelyezhetjük. Úgy érzem, gyorsabban le fog menni a nap, mint gondolom. Ha senkinek sincs ellenvetése... *Lelkesen és az idősebbeknek tanusított tisztelet-szeretetkeverékkel Luninari anyjára emeli a tekintetét:* - Callipeya, nekiállhatunk? Ragadunk egy ollót és az általunk eldöntött formákat kivagdossuk.
701. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-02-24 02:33:38
Üzenet elküldve: 2023-02-24 02:33:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1558
OOC üzenetek: 256
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1558
OOC üzenetek: 256
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Azt, mondani, hogy a néha rá jellemző kiemelkedően jó hangulatát elérte volna túlzás lenne állítani. A talán elindult azon az úton, hogy kilábaljon az unalomból és lehangoltságból egy pontosabb állítás. Ebben segít a nyuszimamával való letegeződés és a finom reggeli is közre játszik. A likőrt viszont sajnálja. Bármilyen szeszt amit nem iszik meg ő sajnál. Ennek ellenére egy őszinte és praktikusnak mondható válasszal reagál az elf nő kérdésére.*
-Azt, nem én hanem a betegeim isszák ha szükséges. Hajóorvosként be kellett látnom, hogy azzal nem az a legnagyobb veszély, hogy megárt ha sokat iszom hanem, hogy elfogy mikor kéne.
*Akkor jön a műszerek kifőzése meg az érzéstelenítés nélküli műtétek. Nem mókás, de cserébe kihívás volt. Int legtöbb szakmai története nem túl vidám. Beszélgetés közben lassan kiürül a tányérja is. Bókjai ellenére nem sokat evett. Bár nem is csinált semmit mostanában. Még a házból se mozdult ki úgyhogy ez nem olyan meglepő. Mivel sok mindenhez nem, de a növényekhez ért, azt pedig tudja, hogy minden lány szereti a virágokat így megmenti a helyzetet azzal, hogy felajánlja a segítségét abban a problémában. Hogy ennek nagyon örülnek az nem lepi meg. A tintanyaló viszont igen.*
~Mikor mondtam, hogy együtt menjünk? Mindegy. Vitetem vele a kosaram.~
*Neki biccent Luninari örömére pedig szerény mosollyal válaszol.*
-Persze ez igazán semmiség. Ebben legalább tényleg tudok segíteni.
~Másra se vagyok jó.~
*Azzal a ficsúr elmegy a papírokért a lányok meg elkezdik leszedni az asztalt. Amiben ő maximum annyit segít, hogy a saját tányérját odaadja nekik. Amúgy nem állna fel a helyéről.*
//Surran az őz, szökell halkan//
*Azt, mondani, hogy a néha rá jellemző kiemelkedően jó hangulatát elérte volna túlzás lenne állítani. A talán elindult azon az úton, hogy kilábaljon az unalomból és lehangoltságból egy pontosabb állítás. Ebben segít a nyuszimamával való letegeződés és a finom reggeli is közre játszik. A likőrt viszont sajnálja. Bármilyen szeszt amit nem iszik meg ő sajnál. Ennek ellenére egy őszinte és praktikusnak mondható válasszal reagál az elf nő kérdésére.*
-Azt, nem én hanem a betegeim isszák ha szükséges. Hajóorvosként be kellett látnom, hogy azzal nem az a legnagyobb veszély, hogy megárt ha sokat iszom hanem, hogy elfogy mikor kéne.
*Akkor jön a műszerek kifőzése meg az érzéstelenítés nélküli műtétek. Nem mókás, de cserébe kihívás volt. Int legtöbb szakmai története nem túl vidám. Beszélgetés közben lassan kiürül a tányérja is. Bókjai ellenére nem sokat evett. Bár nem is csinált semmit mostanában. Még a házból se mozdult ki úgyhogy ez nem olyan meglepő. Mivel sok mindenhez nem, de a növényekhez ért, azt pedig tudja, hogy minden lány szereti a virágokat így megmenti a helyzetet azzal, hogy felajánlja a segítségét abban a problémában. Hogy ennek nagyon örülnek az nem lepi meg. A tintanyaló viszont igen.*
~Mikor mondtam, hogy együtt menjünk? Mindegy. Vitetem vele a kosaram.~
*Neki biccent Luninari örömére pedig szerény mosollyal válaszol.*
-Persze ez igazán semmiség. Ebben legalább tényleg tudok segíteni.
~Másra se vagyok jó.~
*Azzal a ficsúr elmegy a papírokért a lányok meg elkezdik leszedni az asztalt. Amiben ő maximum annyit segít, hogy a saját tányérját odaadja nekik. Amúgy nem állna fel a helyéről.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1086-1105