Külső területek - Szarvasliget
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 23 (441. - 460. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1374-1393
460. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-11-18 14:28:38
Üzenet elküldve: 2019-11-18 14:28:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 407
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 407
Játékstílus: Megfontolt
// Nimri szobája //
* Hiába kínálja sütivel, az nem kell a dokinak. Akkor majd a lány megeszi később. Nézegetik itt is ott is, de nem látszik baja. Bár azért az megint csak rosszul esik neki, mikor azzal a hideg kezével megérintik a sebet.*
– Jó hideg a kezed.* Teszi szóvá neki, ezzel is utalva rá, hogy ne nagyon tapizza. Ha megvizsgálták vissza takarózik szépen. Ha más nem is Int arca kezd végre felengedni, amitől a lány is kicsit megnyugszik. ~ Szóval nem sejt még semmit.~ Viszont ekkor érkezik az a kérdés, amitől mindig is tartott.*
– Eltűnt a rendelőből? Hogyan? Én nem nyúltam hozzá. Végig itt feküdtem az ágyban. Egyszer támolyogtam ki az ebédlőbe, de utána is Launak kellett visszakísérnie. Nem tették el a többiek takarítás közben? Volt itt egy törpe, meg az új Frad vagy ki. Talán ők tették el valahova. Örülnék ha meg lenne, mert sok szenvedés árán jutottam hozzá.* Ártatlan képpel adja elő az egész történetet. Még saját maga is meglepődik, hogy milyen mesteri hazugságot épített fel. A legjobb, hogy senki nem látta reggel, hogy mit tett. A köszönetek se maradnak hatástalanok, mivel a férfi szinte teljesen megenyhül. A kis kérdésére pedig, pont olyan választ kap, amit a leginkább várt. Most nagyot nőt az elf a szemében.*
– Köszönöm doktor úr!* Mondja ki hálásan a szavakat.*
– Na de nem is tartalak fel nagyon, mert biztosan nagyon éhes vagy már. Menjél csak nyugodtan enni. Én meg pihenek tovább.* Engedi útjára a másikat, mert nem szeretné, ha miatta éhezne a szegényke.*
* Hiába kínálja sütivel, az nem kell a dokinak. Akkor majd a lány megeszi később. Nézegetik itt is ott is, de nem látszik baja. Bár azért az megint csak rosszul esik neki, mikor azzal a hideg kezével megérintik a sebet.*
– Jó hideg a kezed.* Teszi szóvá neki, ezzel is utalva rá, hogy ne nagyon tapizza. Ha megvizsgálták vissza takarózik szépen. Ha más nem is Int arca kezd végre felengedni, amitől a lány is kicsit megnyugszik. ~ Szóval nem sejt még semmit.~ Viszont ekkor érkezik az a kérdés, amitől mindig is tartott.*
– Eltűnt a rendelőből? Hogyan? Én nem nyúltam hozzá. Végig itt feküdtem az ágyban. Egyszer támolyogtam ki az ebédlőbe, de utána is Launak kellett visszakísérnie. Nem tették el a többiek takarítás közben? Volt itt egy törpe, meg az új Frad vagy ki. Talán ők tették el valahova. Örülnék ha meg lenne, mert sok szenvedés árán jutottam hozzá.* Ártatlan képpel adja elő az egész történetet. Még saját maga is meglepődik, hogy milyen mesteri hazugságot épített fel. A legjobb, hogy senki nem látta reggel, hogy mit tett. A köszönetek se maradnak hatástalanok, mivel a férfi szinte teljesen megenyhül. A kis kérdésére pedig, pont olyan választ kap, amit a leginkább várt. Most nagyot nőt az elf a szemében.*
– Köszönöm doktor úr!* Mondja ki hálásan a szavakat.*
– Na de nem is tartalak fel nagyon, mert biztosan nagyon éhes vagy már. Menjél csak nyugodtan enni. Én meg pihenek tovább.* Engedi útjára a másikat, mert nem szeretné, ha miatta éhezne a szegényke.*
459. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-11-18 14:02:59
Üzenet elküldve: 2019-11-18 14:02:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1227
OOC üzenetek: 235
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1227
OOC üzenetek: 235
Játékstílus: Megfontolt
// Nimri szobája //
*A doki a munkája végzése közben nem szokott mosolyogni. A lány pedig ahogy ott feküdt, elsőre ijesztően gyengének tűnt. Viszont az elf nem úgy látja, hogy baja lenne. A hideg kezéről megfeledkezett. Kint már hűvös az idő és talán nem is volt ideje felolvadni se. Viszont kéz híján nem tudja felmelegíteni se normálisan szóval mindegy. A sütire megrázza a fejét.*
-Már készül a rántotta.
*Közelebb hajolva a másik szemébe néz. Tisztának látszik az is. Nem tűnik a lány betegnek. Meg is mutatja a sebhelyet aminek a környékét a doki óvatosan megnyomkodja. Ettől már kezd megenyhülni az arca. A másik megjegyzésére elégedetten bólint.*
-Igen. A sárkányfog tej azért még kelleni fog. Csúnya utad volt. Nem tudod a növények hova lettek a rendelőből?
*Kérdi a lányt. Se a hangjában, se a tekintetében gyanakvásnak nyoma sincs. A lánynak tudnia kéne mert másnak semmi oka oda bemenni. A köszönetre teljesen megenyhül, a szégyenlős pirulásra pedig el is mosolyodik majd megfogja a lány kezét és kedvesen magyaráz.*
-Orvos vagyok. Előttem nem kell zavarban lenned. Persze nem mondom, hogy mint nő nem vettelek észre, de etikátlan lett volna visszaélnem a helyzetemmel. Az öleléskor amúgy is megtettem, hogy nem a betegként néztem rád hanem egy sérült lányra akivel rossz dolgok történtek, távol van az otthonától és szüksége van támogatásra. Nem kell szégyenkezned. Tegyél meg mindent, hogy hamar meggyógyulj és felejtsük el a kellemetlen dolgokat.*A másik kezét a szájához emeli és ad rá egy kedves puszit majd a lányra mosolyog.*Rendben kollegina?
*A doki a munkája végzése közben nem szokott mosolyogni. A lány pedig ahogy ott feküdt, elsőre ijesztően gyengének tűnt. Viszont az elf nem úgy látja, hogy baja lenne. A hideg kezéről megfeledkezett. Kint már hűvös az idő és talán nem is volt ideje felolvadni se. Viszont kéz híján nem tudja felmelegíteni se normálisan szóval mindegy. A sütire megrázza a fejét.*
-Már készül a rántotta.
*Közelebb hajolva a másik szemébe néz. Tisztának látszik az is. Nem tűnik a lány betegnek. Meg is mutatja a sebhelyet aminek a környékét a doki óvatosan megnyomkodja. Ettől már kezd megenyhülni az arca. A másik megjegyzésére elégedetten bólint.*
-Igen. A sárkányfog tej azért még kelleni fog. Csúnya utad volt. Nem tudod a növények hova lettek a rendelőből?
*Kérdi a lányt. Se a hangjában, se a tekintetében gyanakvásnak nyoma sincs. A lánynak tudnia kéne mert másnak semmi oka oda bemenni. A köszönetre teljesen megenyhül, a szégyenlős pirulásra pedig el is mosolyodik majd megfogja a lány kezét és kedvesen magyaráz.*
-Orvos vagyok. Előttem nem kell zavarban lenned. Persze nem mondom, hogy mint nő nem vettelek észre, de etikátlan lett volna visszaélnem a helyzetemmel. Az öleléskor amúgy is megtettem, hogy nem a betegként néztem rád hanem egy sérült lányra akivel rossz dolgok történtek, távol van az otthonától és szüksége van támogatásra. Nem kell szégyenkezned. Tegyél meg mindent, hogy hamar meggyógyulj és felejtsük el a kellemetlen dolgokat.*A másik kezét a szájához emeli és ad rá egy kedves puszit majd a lányra mosolyog.*Rendben kollegina?
458. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-11-18 13:25:04
Üzenet elküldve: 2019-11-18 13:25:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 407
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 407
Játékstílus: Megfontolt
// Nimri szobája //
* A doki besétál a szobájába és helyet foglal a székén. Az a szigorú tekintett nem tetszik a lánynak. A tudat, hogy lebukik és utána megkapja a magáét eléggé mardossa. Kap némi informálást a napszakról is, meg arról is, hogy merre járt eddig az elf. Persze nem csak beszél, hanem a vizsgálódik is. Kéz a homlokra meg a nyakára. A homloka a lánynak nem meleg. A pulzusa az egy kicsit gyenge, de ez érthető is lehet ébredés után, na meg a vér is még most kezd újra termelődni. Fel is szisszen, mikor a másik hideg keze a nyakához ér. Viszont ez a fajta törődés nagyon jól esik neki. Nem sűrűn volt ilyenben még része.*
– Ó, szóval még csak reggel van. Akkor nem aludtam sokat. Te még nem ettél? Én már ettem egy kis sütit tegnapról. Ott van még egy az asztalon, azt megeheted nyugodtan.* Mondja neki, mert azt már úgy se bírná most megenni. Na meg talán nem is volt túl jó ötlet ilyen nehéz ételeket ennie. Az állapotára való kérdésre is válaszol hamar. Kezd kicsit felélénkülni.*
– Köszönöm kérdésed, már egészen jól vagyok. Nézd csak!* Azzal félre húzza a takarót és megmutatja a beforrt sebet.*
– Attól az új férfitól kaptam tegnap egy olyan zöld löttyöt. A sebem szépen begyógyult. Már csak a varratok látszanak. Kicsit még gyenge vagyok, de szerintem hamar talpra állok. ~ Nincs is szükségem arra a tejre. ~* Most, hogy az állapotát kibeszélte áttereli a szót másra.*
– Ő illene megköszönöm, amit értem tettél. Nagyon rendes voltál velem. Viszont valami nem hagy nyugton. Mit láttál belőle? Tudod mire gondolok, csak szeretném tudni. Nagyon szégyellem magam emiatt.* Beszéd közben egy gyenge pír jelenik meg az arcán.*
* A doki besétál a szobájába és helyet foglal a székén. Az a szigorú tekintett nem tetszik a lánynak. A tudat, hogy lebukik és utána megkapja a magáét eléggé mardossa. Kap némi informálást a napszakról is, meg arról is, hogy merre járt eddig az elf. Persze nem csak beszél, hanem a vizsgálódik is. Kéz a homlokra meg a nyakára. A homloka a lánynak nem meleg. A pulzusa az egy kicsit gyenge, de ez érthető is lehet ébredés után, na meg a vér is még most kezd újra termelődni. Fel is szisszen, mikor a másik hideg keze a nyakához ér. Viszont ez a fajta törődés nagyon jól esik neki. Nem sűrűn volt ilyenben még része.*
– Ó, szóval még csak reggel van. Akkor nem aludtam sokat. Te még nem ettél? Én már ettem egy kis sütit tegnapról. Ott van még egy az asztalon, azt megeheted nyugodtan.* Mondja neki, mert azt már úgy se bírná most megenni. Na meg talán nem is volt túl jó ötlet ilyen nehéz ételeket ennie. Az állapotára való kérdésre is válaszol hamar. Kezd kicsit felélénkülni.*
– Köszönöm kérdésed, már egészen jól vagyok. Nézd csak!* Azzal félre húzza a takarót és megmutatja a beforrt sebet.*
– Attól az új férfitól kaptam tegnap egy olyan zöld löttyöt. A sebem szépen begyógyult. Már csak a varratok látszanak. Kicsit még gyenge vagyok, de szerintem hamar talpra állok. ~ Nincs is szükségem arra a tejre. ~* Most, hogy az állapotát kibeszélte áttereli a szót másra.*
– Ő illene megköszönöm, amit értem tettél. Nagyon rendes voltál velem. Viszont valami nem hagy nyugton. Mit láttál belőle? Tudod mire gondolok, csak szeretném tudni. Nagyon szégyellem magam emiatt.* Beszéd közben egy gyenge pír jelenik meg az arcán.*
457. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-11-17 23:26:16
Üzenet elküldve: 2019-11-17 23:26:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1227
OOC üzenetek: 235
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1227
OOC üzenetek: 235
Játékstílus: Megfontolt
// Nimri szobája //
*Bekopog és kiszól a lány hangja. Be is lép ahol láthatja a nyakig betakarózott félvért. Ez a látvány nem tetszik neki. Odasétál a másik ágyához és szigorú tekintettel leül a szélére.*
-Reggel. Sajnálom, hogy tegnap nem jöttem. Elmentem gyógynövényeket gyűjteni és a városba. Kint töltöttem az estét. Enni is csak ez után fogok.
*Persze nem csak ül a szigorú tekintetével a lány ágya szélén és a szája jár. Kezét a másik homlokára teszi, onnan a nyaki ütőérre vándorol és két ujját rajta tartja. Aztán némi aggódással a hangjában hajol közelebb a másikhoz, néz a szemébe és kérdez rá.*
-Jól érzed magad?
*Bekopog és kiszól a lány hangja. Be is lép ahol láthatja a nyakig betakarózott félvért. Ez a látvány nem tetszik neki. Odasétál a másik ágyához és szigorú tekintettel leül a szélére.*
-Reggel. Sajnálom, hogy tegnap nem jöttem. Elmentem gyógynövényeket gyűjteni és a városba. Kint töltöttem az estét. Enni is csak ez után fogok.
*Persze nem csak ül a szigorú tekintetével a lány ágya szélén és a szája jár. Kezét a másik homlokára teszi, onnan a nyaki ütőérre vándorol és két ujját rajta tartja. Aztán némi aggódással a hangjában hajol közelebb a másikhoz, néz a szemébe és kérdez rá.*
-Jól érzed magad?
456. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-11-17 21:01:50
Üzenet elküldve: 2019-11-17 21:01:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Konyhatündérek//
- Ez már csak igaz. *helyesel Intath szavaira az új lakót illetően* Ő is az, majd rájössz, ha megismered! *jegyzi meg Frädet illetően, hiszen amennyire eddig volt szerencséje megismerni a férfit, az alapján bátran ki meri jelenteni, hogy nem ártó szándékkal érkezett ide, neki pedig csak ez a fontos, mielőtt bárkit is beengedne a Szarvasligetbe*
- Itt tökéletes lesz, a legtöbbször a konyhában eszünk. *fordul közben vissza Lyna felé, egy mosollyal biztosítva róla, hogy nincs miért aggódnia a helyszínt illetően*
- Ó, értem. *szomorodik el kissé, hallva, hogy Intath inkább egyedül vizsgálná meg Nimerilt, de persze ennél jobban nem akar belefolyni a dologba, hiszen mégiscsak az orvos tudja, mi a legjobb a betegének*
- Intézem őket! *lép is inkább az egyik fiókhoz Lyna kérdése hallatán, ahol az evőeszközöket tartják, hogy kivegyen annyit, ahányan vannak, mikor felpillantva a lánnyal találja szemben magát*
- Ő az egyik szomszédunk. Nem találkozunk túl gyakran, mert kissé messzebb laknak azért, de egy igazán kedves és nagy tudású elf. Ő és a barátai a folyó mellett telepedtek le. Ha jól tudom, Pyctát is komolyan foglalkoztatja a mágia és a vallás. Egy oltárt is emeltek a lakhelyüknél. De Viel biztos többet tud neked mondani erről, ők jobban ismerik egymást Pyctával. *tekint mondandója végén a kis tündér felé, hátha sikerül elcsípnie a pillantását. Az az érzése, Lyna tart kissé másoktól, vagy talán csak a sok ismeretlen lakó miatt érzi kissé megszeppenve magát, így örülne, ha Vielt sikerülne rávennie, magától kezdjen mesélni a lánynak, hiszen úgy véli, sok közös van kettejükben és a természetük is igen hasonló, így igazán jól megértenék egymást. Mielőtt azonban terve megvalósulhatna, újabb hangok hallatszódnak a bejárat felől*
- Azt hiszem, ez Fräd lehet... *jegyzi meg bizonytalanul Intre pillantva, hiszen a két férfi még nem találkozott egymással, bár a távolság miatt még nem biztos benne, jól sikerült-e azonosítania a hang gazdáját. Szerencsére azonban hamarosan nyílik az ajtó és gyanúja is beigazolódik*
- Szia Fräd! *üdvözli lelkesen a férfit, mielőtt az ismeretlen lány felé fordulna* Üdv! Én Laurentitia vagyok! *mutatkozik be a kis tündérnek, egyszerre csodálkozva és örülve, hogy ennyien lettek hirtelen*
- Mindenképp, ha szeretnél. *fordul vissza Lyna felé, ha túl vannak a bemutatkozáson, bár kicsit félti a lányt, hogy túlságosan megterhelő lenne számára a munka. ~Talán jobb lenne, ha Intath mellett maradna inkább... ~ gondolja magában* De előbb ebédeljünk! *ezt már kicsit hangosabban jegyzi meg, ahogy mindenki felé fordul*
- Nem kell, köszönöm! Üljetek csak le az asztal köré. *válaszol mosolyogva Nellnek, valamint Frädnek és a vele lévő tündérnek, majd hozzá is lát, hogy mindenki tányérjára szedjen egy kicsit a rántottából, aki kér*
- Lehet, még kevés is lesz... *jegyzi meg tréfásan Lynának, de azért igyekszik úgy elosztani az ételt, hogy mindenkinek jusson egy kevés*
- Jó étvágyat! *jelenti be végül, mielőtt ő maga is leülne, hogy hozzálásson az ínycsiklandozó ebédhez.*
- Ez már csak igaz. *helyesel Intath szavaira az új lakót illetően* Ő is az, majd rájössz, ha megismered! *jegyzi meg Frädet illetően, hiszen amennyire eddig volt szerencséje megismerni a férfit, az alapján bátran ki meri jelenteni, hogy nem ártó szándékkal érkezett ide, neki pedig csak ez a fontos, mielőtt bárkit is beengedne a Szarvasligetbe*
- Itt tökéletes lesz, a legtöbbször a konyhában eszünk. *fordul közben vissza Lyna felé, egy mosollyal biztosítva róla, hogy nincs miért aggódnia a helyszínt illetően*
- Ó, értem. *szomorodik el kissé, hallva, hogy Intath inkább egyedül vizsgálná meg Nimerilt, de persze ennél jobban nem akar belefolyni a dologba, hiszen mégiscsak az orvos tudja, mi a legjobb a betegének*
- Intézem őket! *lép is inkább az egyik fiókhoz Lyna kérdése hallatán, ahol az evőeszközöket tartják, hogy kivegyen annyit, ahányan vannak, mikor felpillantva a lánnyal találja szemben magát*
- Ő az egyik szomszédunk. Nem találkozunk túl gyakran, mert kissé messzebb laknak azért, de egy igazán kedves és nagy tudású elf. Ő és a barátai a folyó mellett telepedtek le. Ha jól tudom, Pyctát is komolyan foglalkoztatja a mágia és a vallás. Egy oltárt is emeltek a lakhelyüknél. De Viel biztos többet tud neked mondani erről, ők jobban ismerik egymást Pyctával. *tekint mondandója végén a kis tündér felé, hátha sikerül elcsípnie a pillantását. Az az érzése, Lyna tart kissé másoktól, vagy talán csak a sok ismeretlen lakó miatt érzi kissé megszeppenve magát, így örülne, ha Vielt sikerülne rávennie, magától kezdjen mesélni a lánynak, hiszen úgy véli, sok közös van kettejükben és a természetük is igen hasonló, így igazán jól megértenék egymást. Mielőtt azonban terve megvalósulhatna, újabb hangok hallatszódnak a bejárat felől*
- Azt hiszem, ez Fräd lehet... *jegyzi meg bizonytalanul Intre pillantva, hiszen a két férfi még nem találkozott egymással, bár a távolság miatt még nem biztos benne, jól sikerült-e azonosítania a hang gazdáját. Szerencsére azonban hamarosan nyílik az ajtó és gyanúja is beigazolódik*
- Szia Fräd! *üdvözli lelkesen a férfit, mielőtt az ismeretlen lány felé fordulna* Üdv! Én Laurentitia vagyok! *mutatkozik be a kis tündérnek, egyszerre csodálkozva és örülve, hogy ennyien lettek hirtelen*
- Mindenképp, ha szeretnél. *fordul vissza Lyna felé, ha túl vannak a bemutatkozáson, bár kicsit félti a lányt, hogy túlságosan megterhelő lenne számára a munka. ~Talán jobb lenne, ha Intath mellett maradna inkább... ~ gondolja magában* De előbb ebédeljünk! *ezt már kicsit hangosabban jegyzi meg, ahogy mindenki felé fordul*
- Nem kell, köszönöm! Üljetek csak le az asztal köré. *válaszol mosolyogva Nellnek, valamint Frädnek és a vele lévő tündérnek, majd hozzá is lát, hogy mindenki tányérjára szedjen egy kicsit a rántottából, aki kér*
- Lehet, még kevés is lesz... *jegyzi meg tréfásan Lynának, de azért igyekszik úgy elosztani az ételt, hogy mindenkinek jusson egy kevés*
- Jó étvágyat! *jelenti be végül, mielőtt ő maga is leülne, hogy hozzálásson az ínycsiklandozó ebédhez.*
455. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-11-17 13:12:52
Üzenet elküldve: 2019-11-17 13:12:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Konyhatündérek//
- Köszönöm szépen.
*Mondja hálásan Laurentitiának, aki gondoskodik a teától. Közben ő maga úgy véli, hogy már ideális a rántotta, bár azért aggódik kicsit, hogy elég lesz e. ~ Majd csinálok még frissen, ha nem lenne. ~ Állapítja meg magában, és tányérokat kezd el előkeresni, hogy az asztalra sorakoztassa őket.*
- Itt jó lesz? Vagy máshol szoktatok enni?
*Kérdezi, miközben egy vágódeszkát helyet a még forró étellel teli serpenyő alá. Még neki is meghozza étvágyát a kellemes illat, és a sajt gusztusos, olvadt látványa.*
- Ó, szia!
*Köszön széles mosollyal arcán, ragyogó szemekkel az újabb tündér leánykára. Tőle sincs kevésbé elragadtatva, mint a szép szárnyú Nellarától, hiszen Vielke is tündér, és kedves, így Cerlyna mélységesen csodálja őt is. Főleg mert úgy tűnik, hogy hitük is egyezik, legalábbis Lyna így gondolja a köszöntésből.*
- Eeyr óvjon téged is!
*Üdvözli, és nem kerüli el figyelmét az sem, hogy a tündérkének van egy kutyája is. Cerlyna pedig imád minden élőlényt, de főleg a jól nevelt kutyusokat, akik annyi örömmel, és szeretettel tudják fogadni az embert.*
- Majd szabad megsimogatnom?
*Kérdezi lelkesen, és egyszerre szemérmesen is. Közben csalódottan tapasztalja, hogy Laurentitia ugyan felszólalt érte, de Intath orvos elutasítja a felajánlást. Persze nem haragszik, és komolyan nem is szontyolodik el, főleg azért nem, mert annyi új, kedves ember veszi körbe őt.*
- Ööö, igen. Nem tudom hol vannak az evőeszközök.
*Ismeri be elpirulva, majd kicsit közelebb hajol Laurentitiához, hogy fojtott hangon kérdezzen tőle.*
- Ki az a Pycta, akit mindenki emleget?
*Úgy tűnik a jelenlévők közül mindenki ismeri, és a szavak kiejtéséből arra is következtet, hogy kedvelik őt.*
- Varratszedés? Jaj, az nagyon jó lenne, köszönöm szépen.
*Mondja még a lassan távozó Intathnak, közben pedig azon töpreng, hogy mire lehet szükség. ~ Talán egy pár pohárra. ~ Kicsit visszakanyarodik egy korábbi témához, amit Laurentitia vetett fel.*
- Segíthetek majd az építkezésben? Sokat dolgoztam a házak körül, talán nem lennék haszontalan.
*Mondjuk a cipekedésben aligha lenne bármi haszna, legfeljebb húzni tudná a nehéz holmikat, de egyébként ügyes kezű, és energikus, arról nem is beszélve, hogy nagyon lelkes tud lenni, ha segítségről van szó.*
- Köszönöm szépen.
*Mondja hálásan Laurentitiának, aki gondoskodik a teától. Közben ő maga úgy véli, hogy már ideális a rántotta, bár azért aggódik kicsit, hogy elég lesz e. ~ Majd csinálok még frissen, ha nem lenne. ~ Állapítja meg magában, és tányérokat kezd el előkeresni, hogy az asztalra sorakoztassa őket.*
- Itt jó lesz? Vagy máshol szoktatok enni?
*Kérdezi, miközben egy vágódeszkát helyet a még forró étellel teli serpenyő alá. Még neki is meghozza étvágyát a kellemes illat, és a sajt gusztusos, olvadt látványa.*
- Ó, szia!
*Köszön széles mosollyal arcán, ragyogó szemekkel az újabb tündér leánykára. Tőle sincs kevésbé elragadtatva, mint a szép szárnyú Nellarától, hiszen Vielke is tündér, és kedves, így Cerlyna mélységesen csodálja őt is. Főleg mert úgy tűnik, hogy hitük is egyezik, legalábbis Lyna így gondolja a köszöntésből.*
- Eeyr óvjon téged is!
*Üdvözli, és nem kerüli el figyelmét az sem, hogy a tündérkének van egy kutyája is. Cerlyna pedig imád minden élőlényt, de főleg a jól nevelt kutyusokat, akik annyi örömmel, és szeretettel tudják fogadni az embert.*
- Majd szabad megsimogatnom?
*Kérdezi lelkesen, és egyszerre szemérmesen is. Közben csalódottan tapasztalja, hogy Laurentitia ugyan felszólalt érte, de Intath orvos elutasítja a felajánlást. Persze nem haragszik, és komolyan nem is szontyolodik el, főleg azért nem, mert annyi új, kedves ember veszi körbe őt.*
- Ööö, igen. Nem tudom hol vannak az evőeszközök.
*Ismeri be elpirulva, majd kicsit közelebb hajol Laurentitiához, hogy fojtott hangon kérdezzen tőle.*
- Ki az a Pycta, akit mindenki emleget?
*Úgy tűnik a jelenlévők közül mindenki ismeri, és a szavak kiejtéséből arra is következtet, hogy kedvelik őt.*
- Varratszedés? Jaj, az nagyon jó lenne, köszönöm szépen.
*Mondja még a lassan távozó Intathnak, közben pedig azon töpreng, hogy mire lehet szükség. ~ Talán egy pár pohárra. ~ Kicsit visszakanyarodik egy korábbi témához, amit Laurentitia vetett fel.*
- Segíthetek majd az építkezésben? Sokat dolgoztam a házak körül, talán nem lennék haszontalan.
*Mondjuk a cipekedésben aligha lenne bármi haszna, legfeljebb húzni tudná a nehéz holmikat, de egyébként ügyes kezű, és energikus, arról nem is beszélve, hogy nagyon lelkes tud lenni, ha segítségről van szó.*
454. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-11-16 14:14:39
Üzenet elküldve: 2019-11-16 14:14:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Kis lépések a nagy úton//
*Telnek-múlnak a napok, az idő egyre hűvösebb, a színpompás levelek megkopottan görögnek a szélben. A sünök, mókusok már felhalmozták téli készletüket, s a kicsi Lyllinort egyre nagyobb késztetés kerülgeti, hogy végre valami igazán hasznos célért tegyen. Hamarosan beköszöntenek a vizes hónapok, s ezt mintegy jelnek érzi, hogy apró kezecskéivel a maga szerény módján kezdje formálni a világot, mint ahogy a folyók építik, alakítják állhatatosan a tájat. Aleimorddal már beszélt róla, és Launak is említette, hogy milyen terveket dédelget a városi rezidencián. Mások is hallhattak róla, és biztos benne, hogy akadna segítsége a dologban. Nem tudja, hogy mi várja ott őket, hiszen a felkelés borzalmai óta, ha jól tudja, senki nem járt ott. Nagyon kíváncsi már rá, szeretné felmérni a terepet.*
*Telnek-múlnak a napok, az idő egyre hűvösebb, a színpompás levelek megkopottan görögnek a szélben. A sünök, mókusok már felhalmozták téli készletüket, s a kicsi Lyllinort egyre nagyobb késztetés kerülgeti, hogy végre valami igazán hasznos célért tegyen. Hamarosan beköszöntenek a vizes hónapok, s ezt mintegy jelnek érzi, hogy apró kezecskéivel a maga szerény módján kezdje formálni a világot, mint ahogy a folyók építik, alakítják állhatatosan a tájat. Aleimorddal már beszélt róla, és Launak is említette, hogy milyen terveket dédelget a városi rezidencián. Mások is hallhattak róla, és biztos benne, hogy akadna segítsége a dologban. Nem tudja, hogy mi várja ott őket, hiszen a felkelés borzalmai óta, ha jól tudja, senki nem járt ott. Nagyon kíváncsi már rá, szeretné felmérni a terepet.*
453. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-11-14 15:20:58
Üzenet elküldve: 2019-11-14 15:20:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Konyhatündérek//
- Ő... igen, tényleg *vallja be Inthatnak, hogy tényleg ott tanult, bár úgy érzi, kár volt megemlíteni. Ha már kiderül, hogy nem ott tanul... Nem akarja senkivel sem megosztani, hogy mi történt.*
- Hát, még azért van hova fejlődnöm *mondja, mert ez az igazság. Nem tud minden mágiát, és nem is fog többet tudni, ha nem talál munkát.
Közben felbukkan egy újabb tündér, kiderül, pont az, akiről Intath mesélt, a nagy kutyával.*
- Szia! Nellara vagyok *köszönti a lányt, és mutatkozik is be rögtön.
Közben egyre többen jönnek, van, aki elmegy, és ez a sok idegen feszélyezni kezdi Nellarát. Inthat elmegy, így hozzá nem fordulhat, Nellara pedig a másodjára megismert, és kedvesnek tűnő Laurenhez lép.*
- Segíthetek valamiben?
- Ő... igen, tényleg *vallja be Inthatnak, hogy tényleg ott tanult, bár úgy érzi, kár volt megemlíteni. Ha már kiderül, hogy nem ott tanul... Nem akarja senkivel sem megosztani, hogy mi történt.*
- Hát, még azért van hova fejlődnöm *mondja, mert ez az igazság. Nem tud minden mágiát, és nem is fog többet tudni, ha nem talál munkát.
Közben felbukkan egy újabb tündér, kiderül, pont az, akiről Intath mesélt, a nagy kutyával.*
- Szia! Nellara vagyok *köszönti a lányt, és mutatkozik is be rögtön.
Közben egyre többen jönnek, van, aki elmegy, és ez a sok idegen feszélyezni kezdi Nellarát. Inthat elmegy, így hozzá nem fordulhat, Nellara pedig a másodjára megismert, és kedvesnek tűnő Laurenhez lép.*
- Segíthetek valamiben?
452. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-11-12 17:19:15
Üzenet elküldve: 2019-11-12 17:19:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 407
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 407
Játékstílus: Megfontolt
// Nimri szobája //
* Békésen alszik, de a kopogtatás hangjára felébred. Zavartan pillant körbe, mert hirtelen azt se tudja merre van.*
– Igen? Nyitva van. Gyere csak nyugodtan.* Mondja nyúzott álmos hangon. Egy kő kezd növekedni a hasában, mert a Sárkányfogak ott pihennek jó mélyen alatta. Nagyon nem szeretne lebukni, mert féli a doktor haragját. Ha bejön a másik, akkor láthatja, hogy a beteg nyakig betakarva fekszik az ágyban. Csak a vörösesbarna hajcsomó meg a zöld szemecskék pislognak kifelé.*
– Jó reggelt! Vagy épp azt ami van.* Igazából nem tudná meghatározni, hogy reggel óta mennyit aludt.*
* Békésen alszik, de a kopogtatás hangjára felébred. Zavartan pillant körbe, mert hirtelen azt se tudja merre van.*
– Igen? Nyitva van. Gyere csak nyugodtan.* Mondja nyúzott álmos hangon. Egy kő kezd növekedni a hasában, mert a Sárkányfogak ott pihennek jó mélyen alatta. Nagyon nem szeretne lebukni, mert féli a doktor haragját. Ha bejön a másik, akkor láthatja, hogy a beteg nyakig betakarva fekszik az ágyban. Csak a vörösesbarna hajcsomó meg a zöld szemecskék pislognak kifelé.*
– Jó reggelt! Vagy épp azt ami van.* Igazából nem tudná meghatározni, hogy reggel óta mennyit aludt.*
451. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-11-11 22:17:56
Üzenet elküldve: 2019-11-11 22:17:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1227
OOC üzenetek: 235
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1227
OOC üzenetek: 235
Játékstílus: Megfontolt
//Konyhatündérek//
*Bár szeretnek betegeket meg úgy tűnik tanítványokat is a nyakába akasztani, de olyan kedvesen tudják a gondját viselni. A teára lecsap kedvenc háziasszonya ő meg csak hálásan mosolyog.*
-Köszönöm. Olyan kedvesek vagytok velem.
*Háláját nem is felejti el annyiszor kifejteni ahányszor csak tudja. Hogy emiatt láthatja a csinos Laurentitia kisasszonyt piruló orcával csak külön jólesik neki.*
~Annyira oda van értem. Vajon mit takarhat az a szoknya? Biztos máshol is hálás természet lenne.~
*Bizony a férfi továbbra is tele van vágyakkal és valószínűleg ha nem talál nőt a magány és a sötétség nagyon csúnyán fogja kínozni ma este. Nem is gondol erre. Meglepődik, hogy ilyen veszélyes személy lenne a kislány akit ő féltett egy kutyától vagy idegenektől Bár felmerül benne a gondolat, hogy ennek ellenére milyen könnyű lenne, azt a vékony nyakacskát eltörni ha valaki akarná. A naivitás súlyos gyengéje szegény lánynak, de hát tündér. Nem lehet mit tenni. Ajándékait átadja és bocsánatot kér haszontalanságáért. Az eredmény pedig pont az amit várt. Arra, hogy este már velük ült a lány megkönnyebbült sóhaj hagyja el a száját mintha tényleg aggódott volna. Az ismeretlen férfi említésére viszont felfigyel.*
-Nem még nem volt szerencsénk találkozni. Jó ha sok rendes alak gyűlik össze.
*Tesz egy megállapítást. Arra, hogy a nő építkezni szeretne és falakat felhúzni a doki csak hallgat. Nemcsak azért mert kerüli a kétkezi munkát hanem mert sok hasznát se tudnák venni. A saját munkáját se tudja normálisan ellátni félkézzel. Az új érkező láttán viszont ismét széles mosoly terül szét az arcán.*
-Viel kedves!*A lány engedte meg, hogy tegeződjenek.*Üdv itthon. Pycta? Ismertem egyet. Ez érdekes. Majd mesélj róla.
*Laurentitia kérdésére a szőkére néz. Bár nem látszik rajta, de nincs jó hangulata és a még ismeretlenül is kis békának tűnő lány társasága nem javítana ezen. Szerencsére jó és igaz indokai is vannak rá, hogy miért ne játsszon tanárbácsit.*
-Nem szakítanám el a kis kuktát a teendőitől. Amúgy is most ez olyan vizit lenne amin jobb lenne ha csak én beszélnék vele. Ez is olyan...orvosi dolog. Ha nagyon kíváncsi majd a varratszedést megnézheti.
*Ha nem tartóztatják menne is, de előbb egy hangos kiabálás sőt üvöltözés hasít a levegőbe.*
-Jaj, már két gyerek is van a háznál?
*Nem bírja magában tartani a dolgot. Mióta a kismama kitolta, azt a kis valamit azóta nem lehet rendesen aludni se itt. Erre egy üvöltő idióta felbukkan. Az ajtóban megjelenő tündérleányzó mégis egy kedves mosolyt kap.*
-Szervusz. Intath vagyok. Messziről jöttél? Csüccsenj le a szép lányok majd gondod viselik rendben?
*Majd menne tovább, de hirtelen hátrafordul és elmereng. Aztán végignéz, az új kislányon, Viel-en és Nellarán.*
-Egy, kettő, három. Konyhatündérek!
*Ezen jót kuncog és menne ki. Kezében a kosara úgyhogy a férfinek nem tud kezet nyújtani.*
-Üdv. Intath doki. Frädricus ugye? A kiabálással óvatosan. Gyerek is van a háznál.
*Majd egy mosollyal a száján ha más nincs most már menne a műtője felé lepakolni.*
~Hogy mennyire rühellem ezt a fickót.~
*Rossz tapasztalatok. A napbarnított ember férfiak sok csalódást okoztak már neki. Szerencséje a fickónak, hogy Laurentitia hangjában a doki nem hallott olyasmit mikor róla beszélt mint mikor ő róla a nagyszerű orvosról. Így egy fokkal kevésbé unszimpatikus számára, de még az. Nem is ismeri az is közre játszik persze, de attól még az a napbarnított bőr. Egy távoli kikötő távoli kocsmájában dolgozó pultos lány jut eszébe. Ahogy ajkaival a lány bőrét érintette, az a mosoly, majd a tekintete ahogy meglátott egy ilyen semmirekellőt mint ez a Frädricus. A műtőjébe érve, azt látja, hogy a gyógynövények eltűntek. A sárkányfog tej is. Pedig arra nagy szükség volna. Talán a lány már este elkészítette őket. Az jó lenne. El is indul a szobájába. Pár gyógyitalt vesz magához.*
//Nimri szobájánál//
*Odaérkezve háromszor határozottan kopog az ajtón majd udvariasan beszól rajta.*
-Int vagyok. Bemehetek?
*Bár szeretnek betegeket meg úgy tűnik tanítványokat is a nyakába akasztani, de olyan kedvesen tudják a gondját viselni. A teára lecsap kedvenc háziasszonya ő meg csak hálásan mosolyog.*
-Köszönöm. Olyan kedvesek vagytok velem.
*Háláját nem is felejti el annyiszor kifejteni ahányszor csak tudja. Hogy emiatt láthatja a csinos Laurentitia kisasszonyt piruló orcával csak külön jólesik neki.*
~Annyira oda van értem. Vajon mit takarhat az a szoknya? Biztos máshol is hálás természet lenne.~
*Bizony a férfi továbbra is tele van vágyakkal és valószínűleg ha nem talál nőt a magány és a sötétség nagyon csúnyán fogja kínozni ma este. Nem is gondol erre. Meglepődik, hogy ilyen veszélyes személy lenne a kislány akit ő féltett egy kutyától vagy idegenektől Bár felmerül benne a gondolat, hogy ennek ellenére milyen könnyű lenne, azt a vékony nyakacskát eltörni ha valaki akarná. A naivitás súlyos gyengéje szegény lánynak, de hát tündér. Nem lehet mit tenni. Ajándékait átadja és bocsánatot kér haszontalanságáért. Az eredmény pedig pont az amit várt. Arra, hogy este már velük ült a lány megkönnyebbült sóhaj hagyja el a száját mintha tényleg aggódott volna. Az ismeretlen férfi említésére viszont felfigyel.*
-Nem még nem volt szerencsénk találkozni. Jó ha sok rendes alak gyűlik össze.
*Tesz egy megállapítást. Arra, hogy a nő építkezni szeretne és falakat felhúzni a doki csak hallgat. Nemcsak azért mert kerüli a kétkezi munkát hanem mert sok hasznát se tudnák venni. A saját munkáját se tudja normálisan ellátni félkézzel. Az új érkező láttán viszont ismét széles mosoly terül szét az arcán.*
-Viel kedves!*A lány engedte meg, hogy tegeződjenek.*Üdv itthon. Pycta? Ismertem egyet. Ez érdekes. Majd mesélj róla.
*Laurentitia kérdésére a szőkére néz. Bár nem látszik rajta, de nincs jó hangulata és a még ismeretlenül is kis békának tűnő lány társasága nem javítana ezen. Szerencsére jó és igaz indokai is vannak rá, hogy miért ne játsszon tanárbácsit.*
-Nem szakítanám el a kis kuktát a teendőitől. Amúgy is most ez olyan vizit lenne amin jobb lenne ha csak én beszélnék vele. Ez is olyan...orvosi dolog. Ha nagyon kíváncsi majd a varratszedést megnézheti.
*Ha nem tartóztatják menne is, de előbb egy hangos kiabálás sőt üvöltözés hasít a levegőbe.*
-Jaj, már két gyerek is van a háznál?
*Nem bírja magában tartani a dolgot. Mióta a kismama kitolta, azt a kis valamit azóta nem lehet rendesen aludni se itt. Erre egy üvöltő idióta felbukkan. Az ajtóban megjelenő tündérleányzó mégis egy kedves mosolyt kap.*
-Szervusz. Intath vagyok. Messziről jöttél? Csüccsenj le a szép lányok majd gondod viselik rendben?
*Majd menne tovább, de hirtelen hátrafordul és elmereng. Aztán végignéz, az új kislányon, Viel-en és Nellarán.*
-Egy, kettő, három. Konyhatündérek!
*Ezen jót kuncog és menne ki. Kezében a kosara úgyhogy a férfinek nem tud kezet nyújtani.*
-Üdv. Intath doki. Frädricus ugye? A kiabálással óvatosan. Gyerek is van a háznál.
*Majd egy mosollyal a száján ha más nincs most már menne a műtője felé lepakolni.*
~Hogy mennyire rühellem ezt a fickót.~
*Rossz tapasztalatok. A napbarnított ember férfiak sok csalódást okoztak már neki. Szerencséje a fickónak, hogy Laurentitia hangjában a doki nem hallott olyasmit mikor róla beszélt mint mikor ő róla a nagyszerű orvosról. Így egy fokkal kevésbé unszimpatikus számára, de még az. Nem is ismeri az is közre játszik persze, de attól még az a napbarnított bőr. Egy távoli kikötő távoli kocsmájában dolgozó pultos lány jut eszébe. Ahogy ajkaival a lány bőrét érintette, az a mosoly, majd a tekintete ahogy meglátott egy ilyen semmirekellőt mint ez a Frädricus. A műtőjébe érve, azt látja, hogy a gyógynövények eltűntek. A sárkányfog tej is. Pedig arra nagy szükség volna. Talán a lány már este elkészítette őket. Az jó lenne. El is indul a szobájába. Pár gyógyitalt vesz magához.*
//Nimri szobájánál//
*Odaérkezve háromszor határozottan kopog az ajtón majd udvariasan beszól rajta.*
-Int vagyok. Bemehetek?
450. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-11-11 18:59:34
Üzenet elküldve: 2019-11-11 18:59:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Szárnyasok és négylábúak//
//Részben mindenki//
*Fräd jól láthatóan a kastély bejárata felé veszi az irányt, Vanna pedig útja során követi a tekintetével. Mikor már eléggé közel jár az épülethez, Vanna sóhajtva feláll a tó mellől. Még egy búcsúpillantást vet a szépséges víztükörre, amely ezidáig sikeresen megnyugtatta, aztán magához öleli a kis táskát a benne szuszogó lénnyel és a férfi után ered. Így a férfivel egyszerre ér oda az ajtóhoz.
Bár többnyire fogékony a körülötte lévők hangulatára, most szinte észre sem veszi, hogy kísérőjének valami nyomja a szívét. Túlságosan lefoglalja az izgalom, amely a tópartot elhagyva ismét visszatalált hozzá. Talán annyi változást azért okoznak viselkedésében a másik gondolatait burkoló felhők, hogy mintha ő maga is kissé komorabb lenne a szokásosnál.
A kiabálás váratlanul éri, aprót szökken is tőle. Mikor pedig Frädricus ránéz, sebesen pislogó, várakozással teli tekintettel figyel rá. Az evésre vonatkozó ajánlat sem enyhíti túlságosan a benne dúló szorongást. Annyi hatása azért van, hogy indulásra bírja a lányt, aki így el is indul a jelzett irányba. Közben egy szó sem hagyja el a száját, sőt, talán most képtelen is lenne megszólalni.
Mintha hangokat hallana a konyha felől, így még a lámpaláz is rájön. Lassan közelíti meg az említett helyiséget, majd az ajtónál meg is áll. Ha az ajtót csukva találja, akkor óvatosan kinyitja, ha nem, akkor csak megáll előtte. Az eredmény így is-úgyis egy félénken toporgó, szelíden befelé kukucskáló tündér a konyha küszöbén. Kezében továbbra is ott a hátizsák, amely mintha mocorogni látszana.*
//Részben mindenki//
*Fräd jól láthatóan a kastély bejárata felé veszi az irányt, Vanna pedig útja során követi a tekintetével. Mikor már eléggé közel jár az épülethez, Vanna sóhajtva feláll a tó mellől. Még egy búcsúpillantást vet a szépséges víztükörre, amely ezidáig sikeresen megnyugtatta, aztán magához öleli a kis táskát a benne szuszogó lénnyel és a férfi után ered. Így a férfivel egyszerre ér oda az ajtóhoz.
Bár többnyire fogékony a körülötte lévők hangulatára, most szinte észre sem veszi, hogy kísérőjének valami nyomja a szívét. Túlságosan lefoglalja az izgalom, amely a tópartot elhagyva ismét visszatalált hozzá. Talán annyi változást azért okoznak viselkedésében a másik gondolatait burkoló felhők, hogy mintha ő maga is kissé komorabb lenne a szokásosnál.
A kiabálás váratlanul éri, aprót szökken is tőle. Mikor pedig Frädricus ránéz, sebesen pislogó, várakozással teli tekintettel figyel rá. Az evésre vonatkozó ajánlat sem enyhíti túlságosan a benne dúló szorongást. Annyi hatása azért van, hogy indulásra bírja a lányt, aki így el is indul a jelzett irányba. Közben egy szó sem hagyja el a száját, sőt, talán most képtelen is lenne megszólalni.
Mintha hangokat hallana a konyha felől, így még a lámpaláz is rájön. Lassan közelíti meg az említett helyiséget, majd az ajtónál meg is áll. Ha az ajtót csukva találja, akkor óvatosan kinyitja, ha nem, akkor csak megáll előtte. Az eredmény így is-úgyis egy félénken toporgó, szelíden befelé kukucskáló tündér a konyha küszöbén. Kezében továbbra is ott a hátizsák, amely mintha mocorogni látszana.*
449. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-11-11 14:11:35
Üzenet elküldve: 2019-11-11 14:11:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
//Szárnyasok és négylábúak//
//Részben mindenki//
*Vanna furcsa teremtéssé kezd válni Fräd szemében. Eléggé felnőttes néhány ponton a stílusa, de ezektől eltekintve, az az abszolút, csapongó gyermek, akit a wegtoreni férfiúnk a legkevésbé sem kedvel. Persze ez egyáltalán nem a virágbanszületett, vagy a tudós hibája: egyszerűen, bizonyos okok miatt úgy alakult ki a felnőtt személyisége, hogy irtózzék a gyerekektől. Sokat gondolkodott már ő is azon, hogy ez miért van így, legtöbbször kedves ismerősök szóvá tételei miatt, se sajnos válaszra nem lelt. Ez pedig egyre inkább körvonalazódik a szárnyassal szemben is, mikor az a kívánt információkat, pontosabban az ember számára teljesen jelentéktelen fecsegésnek tűnő szavak egymás utánját mondogatja. ~ Teysusra, mit hoztam én ide? ~ Vakarja meg elképedten feje tetejét, mikor önmagában elkezdi felvázolni a ligetiek haragját, hogy már a második napján képes volt valami lelki torzszülöttet összeszedni. Ráadásul ez a valami gyerek is, szóval gondoskodni _is_ kell róla. És ha ez még nem lenne elég, a kerti munkák mellett ezt is joggal háríthatják rá, hiszen ő hozta ide, kérdés nélkül. Nagy sóhajtások közepette, ezek miatt szótlanul lép be Fräd a kastélyba, majd szólal fel olyan hangosan, ahogyan csak tud (szegény Selest babájára nem is gondolva).*
-HAHÓ! FELKELTETEK MÁR? MEGJÖTTEM... vagyis inkább tünk... *Néz maga mellett a tündérre, amennyiben az követte. Int a konyha felé, majd mondja Vannának.*
-Erre gyere, gondolom éhes vagy. *Ha van valaki a konyhában, túlgondolásai miatt nyúzott fejének biccentésével köszönti őt, vagy őket.*
//Részben mindenki//
*Vanna furcsa teremtéssé kezd válni Fräd szemében. Eléggé felnőttes néhány ponton a stílusa, de ezektől eltekintve, az az abszolút, csapongó gyermek, akit a wegtoreni férfiúnk a legkevésbé sem kedvel. Persze ez egyáltalán nem a virágbanszületett, vagy a tudós hibája: egyszerűen, bizonyos okok miatt úgy alakult ki a felnőtt személyisége, hogy irtózzék a gyerekektől. Sokat gondolkodott már ő is azon, hogy ez miért van így, legtöbbször kedves ismerősök szóvá tételei miatt, se sajnos válaszra nem lelt. Ez pedig egyre inkább körvonalazódik a szárnyassal szemben is, mikor az a kívánt információkat, pontosabban az ember számára teljesen jelentéktelen fecsegésnek tűnő szavak egymás utánját mondogatja. ~ Teysusra, mit hoztam én ide? ~ Vakarja meg elképedten feje tetejét, mikor önmagában elkezdi felvázolni a ligetiek haragját, hogy már a második napján képes volt valami lelki torzszülöttet összeszedni. Ráadásul ez a valami gyerek is, szóval gondoskodni _is_ kell róla. És ha ez még nem lenne elég, a kerti munkák mellett ezt is joggal háríthatják rá, hiszen ő hozta ide, kérdés nélkül. Nagy sóhajtások közepette, ezek miatt szótlanul lép be Fräd a kastélyba, majd szólal fel olyan hangosan, ahogyan csak tud (szegény Selest babájára nem is gondolva).*
-HAHÓ! FELKELTETEK MÁR? MEGJÖTTEM... vagyis inkább tünk... *Néz maga mellett a tündérre, amennyiben az követte. Int a konyha felé, majd mondja Vannának.*
-Erre gyere, gondolom éhes vagy. *Ha van valaki a konyhában, túlgondolásai miatt nyúzott fejének biccentésével köszönti őt, vagy őket.*
448. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-11-10 21:55:19
Üzenet elküldve: 2019-11-10 21:55:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Réges-régen, egy messzi-messzi... Szarvasligetben...//
//A konyhában lévők - zárás//
*Igazán udvariatlanság lenne részéről nem figyelni az udvarias bemutatkozásra, természetesen még az a rengeteg paca és sáros rög sem élvezhet előnyt a padlón ilyen kedves személyekkel szemben.*
- Örvendek!
*Felel ragyogó mosollyal Leonék felé, a ficergő baba pedig szintén kap egy szeretetteljes pillantást. Laura szükség van a sérült mellett, de Fräd vele tart, amiért nagyon hálás neki.*
- Ugyan-ugyan, én szeretem a kérdéseket, az a tanulás és a megismerés hatékony módja.
*Mosolyog szélesen a szabadkozó férfira.*
- Sajnos azonban csupán egyetlenre tudok válaszolni ezek közül.
*Teszi hozzá restelkedőn, majd tekintete megtelik kislányos rajongással.*
- Intath a világ legcsodálatosabb gyógyítója, és képzeld, itt lakik velünk!
*A seprűt és a lapátot így hát Frädre bízza, maga pedig a felmosóvödröt tölti meg vízzel. A ronggyal minden apró járókővet, padlódarabot átsuvickol. Kétszer.*
- Örülök, hogy te is velünk maradsz, Fräd, nagyon szívesen segítek szobát választani.
*Feleli a kérdésre örömmel, s amint minden ismét minden ragyog a tisztaságtól, és rendmániás lelke újra mosolyog, mindjárt részletes bemutatásra vezeti a férfit az üres szobákba, mi több, a berendezkedésben is segít.*
//A konyhában lévők - zárás//
*Igazán udvariatlanság lenne részéről nem figyelni az udvarias bemutatkozásra, természetesen még az a rengeteg paca és sáros rög sem élvezhet előnyt a padlón ilyen kedves személyekkel szemben.*
- Örvendek!
*Felel ragyogó mosollyal Leonék felé, a ficergő baba pedig szintén kap egy szeretetteljes pillantást. Laura szükség van a sérült mellett, de Fräd vele tart, amiért nagyon hálás neki.*
- Ugyan-ugyan, én szeretem a kérdéseket, az a tanulás és a megismerés hatékony módja.
*Mosolyog szélesen a szabadkozó férfira.*
- Sajnos azonban csupán egyetlenre tudok válaszolni ezek közül.
*Teszi hozzá restelkedőn, majd tekintete megtelik kislányos rajongással.*
- Intath a világ legcsodálatosabb gyógyítója, és képzeld, itt lakik velünk!
*A seprűt és a lapátot így hát Frädre bízza, maga pedig a felmosóvödröt tölti meg vízzel. A ronggyal minden apró járókővet, padlódarabot átsuvickol. Kétszer.*
- Örülök, hogy te is velünk maradsz, Fräd, nagyon szívesen segítek szobát választani.
*Feleli a kérdésre örömmel, s amint minden ismét minden ragyog a tisztaságtól, és rendmániás lelke újra mosolyog, mindjárt részletes bemutatásra vezeti a férfit az üres szobákba, mi több, a berendezkedésben is segít.*
447. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-11-10 21:17:47
Üzenet elküldve: 2019-11-10 21:17:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Szárnyasok és négylábúak//
*Furcsállja, hogy a másikat zavarja szótlansága. Bár gyerek lévén gyakran csacsog, mégis teljesen természetes számára a néma vándorlás, így nem érzi feltétlen szükségét a párbeszédben beállt szünet kitöltésének. De egye fene, ha erre van szükség, megtöri ő a csendet.*
- Nem vagyok vadidegen, de akkor tessék: szeretem mikor a fecskék szállnak az égen, kedvencem a dinnye és a sütőtök, nem szeretem a büdös dolgokat és szeretnék egy szarvast. *Meséli különösebb rendezési elv nélkül. Nem igazán van ahhoz szokva, hogy rendesen bemutassa magát.
Alighogy mondandója végére ér, meglátja az épületet, amiért ennyit meneteltek. Bár kicsit másra számított, elvégre egy rendes kastélynak Vanna szerint illene, hogy legyen legalább tíz tornya és egy várárka (a királylányról nem is beszélve), de a látványnak így is sikerül lenyűgöznie őt. Különösen, mikor megpillantja a tavat. Mert ugyebár a szitakötőknek nagy szüksége van a vízre.
Otthon? Hoppá, hoppá, álljunk csak meg egy pillanatra! Azért ez a szó egy kis pánikot kelt benne. Persze szó volt arról, hogy itt lakhat esetleg, de hogy most már akkor neki ez az otthona is lesz, az azért eléggé véglegesnek és mozdíthatatlannak hangzik. A végleges és mozdíthatatlan dolgok pedig rémisztőek és súlyosak. Szemei kissé elkerekednek. De, mint mindig, mikor úgy érzi, elhatalmasodnak rajta a rossz érzelmek, most is igyekszik magára nyugalmat erőltetni. Nem olyan vészes a dolog, pusztán arról van szó, hogy történetesen itt fog lakni huzamosabb ideig. Bizonyára nem lesz a dologból semmi baj, sőt, miért is ne lehetne egyenesen jó? Biztosan jó otthona lesz neki itt.
Az önnyugtató gondolatok közben lépteit a tó felé irányítja, és hacsak el nem terelik onnan, leül a partjára és szitakötőnek képzeli magát. Hátizsákját maga mellé helyezi, és ha nem tudná, hogy Frädricus valószínűleg látja, még repdesne is egy kicsit a víztükör felett.*
*Furcsállja, hogy a másikat zavarja szótlansága. Bár gyerek lévén gyakran csacsog, mégis teljesen természetes számára a néma vándorlás, így nem érzi feltétlen szükségét a párbeszédben beállt szünet kitöltésének. De egye fene, ha erre van szükség, megtöri ő a csendet.*
- Nem vagyok vadidegen, de akkor tessék: szeretem mikor a fecskék szállnak az égen, kedvencem a dinnye és a sütőtök, nem szeretem a büdös dolgokat és szeretnék egy szarvast. *Meséli különösebb rendezési elv nélkül. Nem igazán van ahhoz szokva, hogy rendesen bemutassa magát.
Alighogy mondandója végére ér, meglátja az épületet, amiért ennyit meneteltek. Bár kicsit másra számított, elvégre egy rendes kastélynak Vanna szerint illene, hogy legyen legalább tíz tornya és egy várárka (a királylányról nem is beszélve), de a látványnak így is sikerül lenyűgöznie őt. Különösen, mikor megpillantja a tavat. Mert ugyebár a szitakötőknek nagy szüksége van a vízre.
Otthon? Hoppá, hoppá, álljunk csak meg egy pillanatra! Azért ez a szó egy kis pánikot kelt benne. Persze szó volt arról, hogy itt lakhat esetleg, de hogy most már akkor neki ez az otthona is lesz, az azért eléggé véglegesnek és mozdíthatatlannak hangzik. A végleges és mozdíthatatlan dolgok pedig rémisztőek és súlyosak. Szemei kissé elkerekednek. De, mint mindig, mikor úgy érzi, elhatalmasodnak rajta a rossz érzelmek, most is igyekszik magára nyugalmat erőltetni. Nem olyan vészes a dolog, pusztán arról van szó, hogy történetesen itt fog lakni huzamosabb ideig. Bizonyára nem lesz a dologból semmi baj, sőt, miért is ne lehetne egyenesen jó? Biztosan jó otthona lesz neki itt.
Az önnyugtató gondolatok közben lépteit a tó felé irányítja, és hacsak el nem terelik onnan, leül a partjára és szitakötőnek képzeli magát. Hátizsákját maga mellé helyezi, és ha nem tudná, hogy Frädricus valószínűleg látja, még repdesne is egy kicsit a víztükör felett.*
446. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-11-09 20:06:14
Üzenet elküldve: 2019-11-09 20:06:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Konyhatündérek//
- Köszönöm! *feleli hálás mosollyal, ahogy tisztázzák a rántotta kérdését, majd csak töprengve hallgatja Lyna szavait, miszerint nem is volt olyan rossz élete, őszintén csodálva, hogy a lány ilyen derűs színben látja a világot a vele történtek ellenére is*
- Ez a legfontosabb. *biccent ő is, hisz tényleg úgy véli, az élet egyik nagy célja, hogy mindenki megtalálja azt, amit boldoggá teszi*
- Remélem is! Szükség lesz az energiádra egy új tanítvány oktatásához! *ereszt meg mosolyt az orvos felé is, mikor Nellel együtt csatlakoznak hozzájuk a konyhában. Úgy véli, nem lesz itt gond, Intath és Cerlyna jól kijönnek majd, még ha egyiküket kicsit noszogatni is kell majd. ~De talán a sütemények kárpótolják érte. Vagy a rántotta... ~kuncog magában, ahogy egyre finomabb illatok kezdenek terjengeni a helyiségben*
- Hagyd csak, azt intézem! *pattan fel rögtön, ahogy a tea kerül szóba, hisz igazán nem szeretné, ha Lyna azt hinné, csak kihasználják és dolgoztatják, amiért erre merészelt tévedni. Nem is várja el tőle, hogy egyedül csináljon meg mindent, így a lány mellé lépve már teszi is fel forrni a teának való vizet, míg teafű után kutat*
- Ó, ugyan már! *vörösödik el kissé a doktor bókjától, bár magában ezt csak a tűzhely melegének számlájára írja* Efelől semmi kétségem! *fordul azért hátra, Nellre pillantva, hogy őt is biztosítsa róla, nincs mitől tartania, itt mindenki kedvesen fogja fogadni őt. Úgy tűnik, ezt a tündér is érzi, hiszen kezd fokozatosan kinyílni előttük, bár ő maga nem túl tájékozott a témában, így az elhangzott nevek se ismerősek a számára*
- Akkor biztos igazán nagyszerű mágus lehetsz! *mosolyog a lányra, mert a hangsúlyból és Intath reakciójából azért azt szűri le, Nellara igen neves helyen tanulhatott*
- Köszönjük szépen! *lép közben meglepetten Intath felé, hiszen nem számított ilyen kedves gesztusra a férfitól* Igazán nem kellett volna... De biztos jó hasznát fogjuk majd venni! *hálálkodik a doktornak, míg a konyha egyik polcára helyezi az üvegcséket*
- Dehogyis, felesleges bocsánatot kérned. Az a fontos, hogy sikerült segíteni Nimerilen. Tegnap este már itt ült a konyhaasztalnál, feltételezem, evett is egy keveset, szóval már határozottan jobban van. Fräd azt hiszem, adott neki egy bájitalt is, az is segített neki egy kicsit. Találkoztatok már? Frädricus szintén nemrég érkezett ide, de igazán segítőkész fiatalembernek tűnik... *cseverészik a házban a közelmúltban történtektől, főleg Intathnak, de úgy általánosságban bármely jelenlévőnek címezve szavait*
- Ennyi lakóval már viszont kissé szűkösen leszünk. Arra gondoltam, átalakíthatnánk a közösségi szobát, csinálhatnánk belőle kisebb hálószobákat, hogy mindenki kényelmesen elférjen... *veti fel, vajon a többiek mit szólnának hozzá, hiszen az idő legnagyobb részét úgyis a konyhában töltik, amikor együtt vannak, így az a helyiség szinte folyamatosan üresen áll. ~Talán három kisebb szoba elférne ott, fából pedig könnyen fel tudnánk húzni pár válaszfalat... ~elmélkedik magában, meglepődve pillantva fel merengéséből, ahogy Vieljana benyit az ajtón*
- Szia! *mosolyog lelkesen a lányra, akit régen látott már* Örülök, hogy jól sikerült a kis kirándulásod. Hogy vannak Pyctáék? *érdeklődik kedvesen, míg a teafüvet a vízbe teszi*
- Épp ebédelni készültünk, csatlakozol hozzánk? *kérdezi lelkesen Vieljanát, mikor a kész teával az asztalhoz indul, remélve, hogy hamarosan Lyna is készen lesz a rántottával. A lányra pillantva azonban feltűnik neki, hogy bár most meglehetősen csendesnek tűnik, mintha csak az ebédre koncentrálna, azért szemmel láthatóan figyelemmel kíséri a beszélgetést*
- Azt hiszem, Nimerilre tényleg ráférne, hogy alaposabban megvizsgálja valaki még egyszer, nehogy valami maradandó baja legyen a sérülése miatt. Közben talán megmutathatnád Lynának, mit is jelent pontosan orvosnak lenni... *járatja pillantását Intath és Lyna közt, míg a konyhában is fel-alá járkál, előszedve a tányérokat és az evőeszközöket a készülő ebédhez, remélve, hogy a doktor hajlandó lesz egy kis gyakorlati bemutatót tartani a lelkes újoncnak.*
- Köszönöm! *feleli hálás mosollyal, ahogy tisztázzák a rántotta kérdését, majd csak töprengve hallgatja Lyna szavait, miszerint nem is volt olyan rossz élete, őszintén csodálva, hogy a lány ilyen derűs színben látja a világot a vele történtek ellenére is*
- Ez a legfontosabb. *biccent ő is, hisz tényleg úgy véli, az élet egyik nagy célja, hogy mindenki megtalálja azt, amit boldoggá teszi*
- Remélem is! Szükség lesz az energiádra egy új tanítvány oktatásához! *ereszt meg mosolyt az orvos felé is, mikor Nellel együtt csatlakoznak hozzájuk a konyhában. Úgy véli, nem lesz itt gond, Intath és Cerlyna jól kijönnek majd, még ha egyiküket kicsit noszogatni is kell majd. ~De talán a sütemények kárpótolják érte. Vagy a rántotta... ~kuncog magában, ahogy egyre finomabb illatok kezdenek terjengeni a helyiségben*
- Hagyd csak, azt intézem! *pattan fel rögtön, ahogy a tea kerül szóba, hisz igazán nem szeretné, ha Lyna azt hinné, csak kihasználják és dolgoztatják, amiért erre merészelt tévedni. Nem is várja el tőle, hogy egyedül csináljon meg mindent, így a lány mellé lépve már teszi is fel forrni a teának való vizet, míg teafű után kutat*
- Ó, ugyan már! *vörösödik el kissé a doktor bókjától, bár magában ezt csak a tűzhely melegének számlájára írja* Efelől semmi kétségem! *fordul azért hátra, Nellre pillantva, hogy őt is biztosítsa róla, nincs mitől tartania, itt mindenki kedvesen fogja fogadni őt. Úgy tűnik, ezt a tündér is érzi, hiszen kezd fokozatosan kinyílni előttük, bár ő maga nem túl tájékozott a témában, így az elhangzott nevek se ismerősek a számára*
- Akkor biztos igazán nagyszerű mágus lehetsz! *mosolyog a lányra, mert a hangsúlyból és Intath reakciójából azért azt szűri le, Nellara igen neves helyen tanulhatott*
- Köszönjük szépen! *lép közben meglepetten Intath felé, hiszen nem számított ilyen kedves gesztusra a férfitól* Igazán nem kellett volna... De biztos jó hasznát fogjuk majd venni! *hálálkodik a doktornak, míg a konyha egyik polcára helyezi az üvegcséket*
- Dehogyis, felesleges bocsánatot kérned. Az a fontos, hogy sikerült segíteni Nimerilen. Tegnap este már itt ült a konyhaasztalnál, feltételezem, evett is egy keveset, szóval már határozottan jobban van. Fräd azt hiszem, adott neki egy bájitalt is, az is segített neki egy kicsit. Találkoztatok már? Frädricus szintén nemrég érkezett ide, de igazán segítőkész fiatalembernek tűnik... *cseverészik a házban a közelmúltban történtektől, főleg Intathnak, de úgy általánosságban bármely jelenlévőnek címezve szavait*
- Ennyi lakóval már viszont kissé szűkösen leszünk. Arra gondoltam, átalakíthatnánk a közösségi szobát, csinálhatnánk belőle kisebb hálószobákat, hogy mindenki kényelmesen elférjen... *veti fel, vajon a többiek mit szólnának hozzá, hiszen az idő legnagyobb részét úgyis a konyhában töltik, amikor együtt vannak, így az a helyiség szinte folyamatosan üresen áll. ~Talán három kisebb szoba elférne ott, fából pedig könnyen fel tudnánk húzni pár válaszfalat... ~elmélkedik magában, meglepődve pillantva fel merengéséből, ahogy Vieljana benyit az ajtón*
- Szia! *mosolyog lelkesen a lányra, akit régen látott már* Örülök, hogy jól sikerült a kis kirándulásod. Hogy vannak Pyctáék? *érdeklődik kedvesen, míg a teafüvet a vízbe teszi*
- Épp ebédelni készültünk, csatlakozol hozzánk? *kérdezi lelkesen Vieljanát, mikor a kész teával az asztalhoz indul, remélve, hogy hamarosan Lyna is készen lesz a rántottával. A lányra pillantva azonban feltűnik neki, hogy bár most meglehetősen csendesnek tűnik, mintha csak az ebédre koncentrálna, azért szemmel láthatóan figyelemmel kíséri a beszélgetést*
- Azt hiszem, Nimerilre tényleg ráférne, hogy alaposabban megvizsgálja valaki még egyszer, nehogy valami maradandó baja legyen a sérülése miatt. Közben talán megmutathatnád Lynának, mit is jelent pontosan orvosnak lenni... *járatja pillantását Intath és Lyna közt, míg a konyhában is fel-alá járkál, előszedve a tányérokat és az evőeszközöket a készülő ebédhez, remélve, hogy a doktor hajlandó lesz egy kis gyakorlati bemutatót tartani a lelkes újoncnak.*
445. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-11-09 01:45:48
Üzenet elküldve: 2019-11-09 01:45:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Konyhatündérek//
*Szarvasliget vidám kunyhóként magasodik a lány előtt, és mintha még Árnyék is szaporábban kapkodná lábait az eddiginél, megint lobog a füle, ahogy az otthon felé lohol. Viel jó alaposan belekapaszkodik hátasa bundájába, nehogy lecsússzon, és csak behunyt szemmel kiélvezi a száguldás örömét. Persze Árnyék tudja a helyét, úgyhogy csak a lépcsőig kíséri apró termetű barátnőjét, ahol vizet és fülsimogatást kap.*
- Ma nagyon ügyes, jó kutya voltál! *Dicséri meg Viel, és jó alaposan összeborzolja, miközben az eb boldogan ugrándozik, és néha még saját farkát is játékosan megkergeti. Ahhoz képest, mekkora, úgy viselkedik, mint egy kiskutya, ami, mint mindig, most is megnevetteti a lányt. Szinte apró táncosnőként szökken be az ajtón, ahol nem talál senkit, majd tovább, követi a hangokat, és a konyhába ér. Ott láthatóan igen nagy tömeg verődött össze. Mindenki szemtanúja lehet, ahogy a pici, ezüsthajú leányka csak úgy beszáguld izgalomtól kipirosodott arccal.*
- Megjöttem! *Jelenti be a nyilvánvalót.* Sziasztok! Pyctáéknál jártam, annyira szép volt a városuk! *Újságolja, majd szeme az új jövevényen akad meg, aki szintén tündér. Ha a kis kalandja még nem volt elég, hogy Vielnek az egész hatát feldobja, ez már a vártnál is nagyobb öröm. Persze látja, hogy nem csak őt nem ismeri, egy félelf lányzó is köztük van. Meghajtja magát.*
- Eeyr fénye ragyogjon rátok, Vieljana vagyok. Van egy nagy kutyám kint, Árnyék a neve, de nem kell tőle megijedni, a légynek se ártana. *Foglalja össze a lényeget.* Tudok segíteni? *Érdeklődik óvatosan, de még azt is alig fogta fel, hogy mi zajlik a konyhában épp, csak a finom illatok súgnak. Inkább leül, és kifújja magát, amíg a válaszra vár.*
*Szarvasliget vidám kunyhóként magasodik a lány előtt, és mintha még Árnyék is szaporábban kapkodná lábait az eddiginél, megint lobog a füle, ahogy az otthon felé lohol. Viel jó alaposan belekapaszkodik hátasa bundájába, nehogy lecsússzon, és csak behunyt szemmel kiélvezi a száguldás örömét. Persze Árnyék tudja a helyét, úgyhogy csak a lépcsőig kíséri apró termetű barátnőjét, ahol vizet és fülsimogatást kap.*
- Ma nagyon ügyes, jó kutya voltál! *Dicséri meg Viel, és jó alaposan összeborzolja, miközben az eb boldogan ugrándozik, és néha még saját farkát is játékosan megkergeti. Ahhoz képest, mekkora, úgy viselkedik, mint egy kiskutya, ami, mint mindig, most is megnevetteti a lányt. Szinte apró táncosnőként szökken be az ajtón, ahol nem talál senkit, majd tovább, követi a hangokat, és a konyhába ér. Ott láthatóan igen nagy tömeg verődött össze. Mindenki szemtanúja lehet, ahogy a pici, ezüsthajú leányka csak úgy beszáguld izgalomtól kipirosodott arccal.*
- Megjöttem! *Jelenti be a nyilvánvalót.* Sziasztok! Pyctáéknál jártam, annyira szép volt a városuk! *Újságolja, majd szeme az új jövevényen akad meg, aki szintén tündér. Ha a kis kalandja még nem volt elég, hogy Vielnek az egész hatát feldobja, ez már a vártnál is nagyobb öröm. Persze látja, hogy nem csak őt nem ismeri, egy félelf lányzó is köztük van. Meghajtja magát.*
- Eeyr fénye ragyogjon rátok, Vieljana vagyok. Van egy nagy kutyám kint, Árnyék a neve, de nem kell tőle megijedni, a légynek se ártana. *Foglalja össze a lényeget.* Tudok segíteni? *Érdeklődik óvatosan, de még azt is alig fogta fel, hogy mi zajlik a konyhában épp, csak a finom illatok súgnak. Inkább leül, és kifújja magát, amíg a válaszra vár.*
444. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-11-07 23:59:16
Üzenet elküldve: 2019-11-07 23:59:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Konyhatündérek//
*Cerlyna persze nagyon örülne, ha Laurentitiával közösen tudnának kieszelni valamit, mert mókásnak hangzik, másfelől pedig nagyon szeretne egyszer színes hajat.*
- Három. Rendben van!
*Felel lelkesen serénykedés közben. Az a három viszont egyre több lesz, ahogy a konyhában lévő csapat létszáma is nő, ami cseppet sem szegi Lynácska kedvét, sőt, kifejezetten tovább hergeli lelkességét. Lelki szemei előtt mindenki boldog arca jelenik meg, ahogy a rántottáját eszik, és ez motiválja igyekezetét.*
- Ugyan.
*Legyint Lau szavaira, hiszen azon ténylegesen nem bántották őt. Kicsit sem szontyolodik el.*
- Boldog vagyok. Mindenem megvolt, szerintem jó életem van. Igazán nincs ok szomorúságra.
*Mosolyog vidáman a tisztavérű hosszúéletűre, mielőtt kiszalad a fürdőbe kezet mosni. Nem tart sokáig, hiszen szó szerint szalad, mert Lyna mindig tele van energiával, főleg akkor, ha valami dolga van. Tagadhatatlanul imád serénykedni, a sok energia következtébe viszont picit nehezebben megy neki a koncentráció, és a tanulás, pedig a könyvek is nagyon izgalmasak a számára.
Rövidesen a konyhát betölti a készülő étel illata, és az ezzel járó apró zajok, mint például a tojás héjának törése, vagy belsejének halk sistergése.*
- Esetleg csináljak egy teát is?
*Kérdezi Intathra pillantva, miközben a fakanalat tartja. Az elf tényleg kimerültnek tűnik, ő pedig szívesen segítene ezen, ha módja van rá.*
- Hűha, ennyire sok mindent tudsz?
*Kérdezi hatalmasra nyílt, csodáló, és csodálkozó tekintettel. Ha tehetné Nellara lábai elé kuporodna, hogy meséljen neki. Talán a pillantása is elég ahhoz, hogy erre ösztökélje a tündérkét, de Lyna nem bízza a véletlenre ezt, és bátorkodik kérdezni még.*
- Ezüstszilánk? Jaj de izgalmas!
*Megkavargatja a rántottát, ami már egészen szilárd formát vett fel. Már csak a sajt hiányzik belőle, amit rögtön pótol is. Még ő is éhes lesz a folyamat közben, pedig eredetileg nem volt az. Közben hosszú füleivel hallja, hogy valaki rosszul volt, és Intath szeretné megnézni őt. Lyna meg szeretné megkérni, hogy hadd kísérje el, de túl bátortalan ahhoz, hogy felszólaljon, ezért csak lopva pislog hátra, és reménykedik, hogy az orvos önként ajánlja fel ezt neki.*
*Cerlyna persze nagyon örülne, ha Laurentitiával közösen tudnának kieszelni valamit, mert mókásnak hangzik, másfelől pedig nagyon szeretne egyszer színes hajat.*
- Három. Rendben van!
*Felel lelkesen serénykedés közben. Az a három viszont egyre több lesz, ahogy a konyhában lévő csapat létszáma is nő, ami cseppet sem szegi Lynácska kedvét, sőt, kifejezetten tovább hergeli lelkességét. Lelki szemei előtt mindenki boldog arca jelenik meg, ahogy a rántottáját eszik, és ez motiválja igyekezetét.*
- Ugyan.
*Legyint Lau szavaira, hiszen azon ténylegesen nem bántották őt. Kicsit sem szontyolodik el.*
- Boldog vagyok. Mindenem megvolt, szerintem jó életem van. Igazán nincs ok szomorúságra.
*Mosolyog vidáman a tisztavérű hosszúéletűre, mielőtt kiszalad a fürdőbe kezet mosni. Nem tart sokáig, hiszen szó szerint szalad, mert Lyna mindig tele van energiával, főleg akkor, ha valami dolga van. Tagadhatatlanul imád serénykedni, a sok energia következtébe viszont picit nehezebben megy neki a koncentráció, és a tanulás, pedig a könyvek is nagyon izgalmasak a számára.
Rövidesen a konyhát betölti a készülő étel illata, és az ezzel járó apró zajok, mint például a tojás héjának törése, vagy belsejének halk sistergése.*
- Esetleg csináljak egy teát is?
*Kérdezi Intathra pillantva, miközben a fakanalat tartja. Az elf tényleg kimerültnek tűnik, ő pedig szívesen segítene ezen, ha módja van rá.*
- Hűha, ennyire sok mindent tudsz?
*Kérdezi hatalmasra nyílt, csodáló, és csodálkozó tekintettel. Ha tehetné Nellara lábai elé kuporodna, hogy meséljen neki. Talán a pillantása is elég ahhoz, hogy erre ösztökélje a tündérkét, de Lyna nem bízza a véletlenre ezt, és bátorkodik kérdezni még.*
- Ezüstszilánk? Jaj de izgalmas!
*Megkavargatja a rántottát, ami már egészen szilárd formát vett fel. Már csak a sajt hiányzik belőle, amit rögtön pótol is. Még ő is éhes lesz a folyamat közben, pedig eredetileg nem volt az. Közben hosszú füleivel hallja, hogy valaki rosszul volt, és Intath szeretné megnézni őt. Lyna meg szeretné megkérni, hogy hadd kísérje el, de túl bátortalan ahhoz, hogy felszólaljon, ezért csak lopva pislog hátra, és reménykedik, hogy az orvos önként ajánlja fel ezt neki.*
443. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-11-03 23:53:03
Üzenet elküldve: 2019-11-03 23:53:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1227
OOC üzenetek: 235
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1227
OOC üzenetek: 235
Játékstílus: Megfontolt
//Konyhatündérek//
*A ház úrnője jó módszert választ ahhoz, hogy megpuhítsa a dokit. A hízelgéstől egyből elkezd vigyorogni.*
-Jaj Laurentitia kedves! Még a fáradtságom is elmúlik ha ilyen szépen szépeket mondasz nekem.
*Hogy tanítványt szívesebben fogad-e főleg egy gyereket az kérdéses, de a kedve jobb lett az biztos. A felajánlás hallatán főleg fellelkesül.*
-Persze, hogy kérek. Méghozzá egy jó nagy adagot. Úgy érzem egy lovat is fel tudnék falni.
*Arra, hogy leüljön nem kell kényszeríteni. Szinte ledobja magát az egyik székre. Egyik lábát a térdére teszi és elkezdi a bokáját masszírozgatni. Tényleg megviselte ez a sok séta. A tündérke szerencsére el lesz fogadva és bár talán kicsit pofátlannak érzi magát az elf, hogy egy idegent csak úgy idehozott, de Laurentitia neki is felajánlja, hogy itt maradjon. Aminek az elf nagyon örül. A kislányra vigyorog.*
-Látod mondtam! Laurentitia szíve aranyból van és kedvessége páratlan. Mindenkinek tud örülni. Bízok benne, hogy nagyon jól kijöttök majd.
*Mosolyog a két nőre. Hogy időközben a kis békáról megfeledkezett, azt észre se veszi. Örül, hogy ilyen szerető társaságban van és végre ül és kicsit kevésbé sajog a lába. Arra, hogy a kis tündér Taitos mester tanítványának mondja magát felvonja a szemöldökét.*
-Tényleg? Hát ez érdekes. Erről igazán mesélhetnél majd, de előtte*A kosarából kiveszi a két üveg ecetet és a ház úrnőjére néz.*Ezeket a piacról hoztam. Főzni, takarítani, hajat mosni... Használjátok egészséggel. És bocsánatot kérek a tegnapi felfordulásért amit itt hagytam. Gyógynövényekért és varázsitalokért elszaladtam, de eltévedtem és a szabadban is éjszakáztam. Sajnálom, hogy csak a baj van velem.*Süti le a szemét szomorúan.*Nimri megsérült. Még megnézem. Véletlenül nem tudjátok jól van? Evett tegnap óta vagy magához tért egyáltalán?
*Áll fel egy kisebb nyögés kíséretében és kézbe veszi a kosarát ami ennyivel is könnyebb lett.*
A hozzászólás írója (Intath Aldeis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.11.03 23:55:15
*A ház úrnője jó módszert választ ahhoz, hogy megpuhítsa a dokit. A hízelgéstől egyből elkezd vigyorogni.*
-Jaj Laurentitia kedves! Még a fáradtságom is elmúlik ha ilyen szépen szépeket mondasz nekem.
*Hogy tanítványt szívesebben fogad-e főleg egy gyereket az kérdéses, de a kedve jobb lett az biztos. A felajánlás hallatán főleg fellelkesül.*
-Persze, hogy kérek. Méghozzá egy jó nagy adagot. Úgy érzem egy lovat is fel tudnék falni.
*Arra, hogy leüljön nem kell kényszeríteni. Szinte ledobja magát az egyik székre. Egyik lábát a térdére teszi és elkezdi a bokáját masszírozgatni. Tényleg megviselte ez a sok séta. A tündérke szerencsére el lesz fogadva és bár talán kicsit pofátlannak érzi magát az elf, hogy egy idegent csak úgy idehozott, de Laurentitia neki is felajánlja, hogy itt maradjon. Aminek az elf nagyon örül. A kislányra vigyorog.*
-Látod mondtam! Laurentitia szíve aranyból van és kedvessége páratlan. Mindenkinek tud örülni. Bízok benne, hogy nagyon jól kijöttök majd.
*Mosolyog a két nőre. Hogy időközben a kis békáról megfeledkezett, azt észre se veszi. Örül, hogy ilyen szerető társaságban van és végre ül és kicsit kevésbé sajog a lába. Arra, hogy a kis tündér Taitos mester tanítványának mondja magát felvonja a szemöldökét.*
-Tényleg? Hát ez érdekes. Erről igazán mesélhetnél majd, de előtte*A kosarából kiveszi a két üveg ecetet és a ház úrnőjére néz.*Ezeket a piacról hoztam. Főzni, takarítani, hajat mosni... Használjátok egészséggel. És bocsánatot kérek a tegnapi felfordulásért amit itt hagytam. Gyógynövényekért és varázsitalokért elszaladtam, de eltévedtem és a szabadban is éjszakáztam. Sajnálom, hogy csak a baj van velem.*Süti le a szemét szomorúan.*Nimri megsérült. Még megnézem. Véletlenül nem tudjátok jól van? Evett tegnap óta vagy magához tért egyáltalán?
*Áll fel egy kisebb nyögés kíséretében és kézbe veszi a kosarát ami ennyivel is könnyebb lett.*
A hozzászólás írója (Intath Aldeis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.11.03 23:55:15
442. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-11-03 23:26:26
Üzenet elküldve: 2019-11-03 23:26:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Konyhatündérek//
- Igen, tényleg a városba tartok, és tényleg munkát keresek *bólint.* Szívesen dolgozok szállásért és ellátásért is cserébe.
*Ezt csak azért említi meg, hátha akad egy szabad ágya a ház gazdájának.*
- Ó, igen... Kérnek, ha nem baj.
*Igazság szerint farkaséhes, és szinte bármit meg tudna enni, de nem akar pofátlan lenni.*
- Nem csak érdekel *mosolyog Cerlynára.* Szerintem inkább ők akarnak majd tőlem tanulni *kuncog halkan, miközben elfogadja a vizet. Szinte egy húzásra megissza az egészet. Száraz torka szinte sikoltott a folyadékért, úgy teszi vissza a poharat az asztalra, hogy szinte egy korty sem marad benne.*
- Köszönöm, ez nagyon jól esett. De egyébként tényleg szívesen tanítok mágiát. Ismerem a hold és a szél egy részét. A... Az Ezüstszilánk Szövetség egyik mágusa... voltam. Taitos, a... a mesterem elég híres.
- Igen, tényleg a városba tartok, és tényleg munkát keresek *bólint.* Szívesen dolgozok szállásért és ellátásért is cserébe.
*Ezt csak azért említi meg, hátha akad egy szabad ágya a ház gazdájának.*
- Ó, igen... Kérnek, ha nem baj.
*Igazság szerint farkaséhes, és szinte bármit meg tudna enni, de nem akar pofátlan lenni.*
- Nem csak érdekel *mosolyog Cerlynára.* Szerintem inkább ők akarnak majd tőlem tanulni *kuncog halkan, miközben elfogadja a vizet. Szinte egy húzásra megissza az egészet. Száraz torka szinte sikoltott a folyadékért, úgy teszi vissza a poharat az asztalra, hogy szinte egy korty sem marad benne.*
- Köszönöm, ez nagyon jól esett. De egyébként tényleg szívesen tanítok mágiát. Ismerem a hold és a szél egy részét. A... Az Ezüstszilánk Szövetség egyik mágusa... voltam. Taitos, a... a mesterem elég híres.
441. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-11-02 20:51:46
Üzenet elküldve: 2019-11-02 20:51:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Konyhatündérek//
- Akkor kénytelenek leszünk egyedül kitalálni, hogy kell csinálni. *jegyzi meg, hisz cseppet se szegi kedvét a válasz, hogy Lyna se ért a hajfestéshez. ~Talán Intnek van valami ötlete, hogyan kéne... ~töpreng magában a lehetőségeken, de hamar a rántotta felé tévednek a gondolatai*
- Két... nem, három tojásból, ha lehet. *válaszol mosolyogva a kérdésre, hiszen eléggé megéhezett a takarításban ahhoz, hogy meg tudjon enni ennyit* De talán csinálhatsz kicsit többet is, hátha a többiek is kérnek... *fűzi még hozzá, hiszen már előre látja, ha elkezdenek terjengeni a finom illatok a házban, akkor szinte mindenki a konyhába sereglik majd*
- Ó, sajnálom. *visszakozik rögtön, ahogy Lyna származása kerül szóba, hisz igazán nem akart fájó sebeket feltépni, és nem gondolta volna, hogy szegény lány árva. Így viszont csak még inkább szeretne vigyázni rá és megóvni őt minden bajtól, amitől csak lehet*
- Biztosan az lesz. *nézi mosolyogva a masnit is és a csengőt is, míg magában azon mereng, milyen tiszta és ártatlan lélekkel sodorta össze a sors, aki így képes örülni az ilyen apróságoknak is. ~Ez igazán nagy kincs~ sóhajt fel magában, ahogy újra kishúga jut eszébe egy pillanatra, de igyekszik elhessegetni a gondolatot és az új érkezőkre figyelni*
- Ami igaz, az igaz. *hízeleg mosolyogva kicsit a doktornak, hátha így sikerül jobban meghoznia a kedvét egy új tanítványhoz. ~És ezen talán az ebéd is segít!~gondolja magában, ám Lyna ebben szerencsére meg is előzi*
- Igazán finom rántottát tud készíteni, kóstoljátok meg ti is! *bátorít minden jelenlévőt az evésre, illetve a sütésre* És persze, üljetek csak le nyugodtan, pihenjetek egy kicsit! *tölt újabb poharakba egy kis vizet Intathnak és Nellarának is, az asztalhoz invitálva őket, ne ácsorogjanak ilyen fáradtan ott az ajtóban*
- Dehogy, egyáltalán nem zavarsz! *igyekszik közben mihamarabb biztosítani erről a lányt* Örülök, hogy betértél hozzánk. Itt többen is érdeklődnek a mágia iránt, bár most épp távol vannak. Ha itt maradsz, míg visszatérnek, biztos tőlük is tudnál tanulni egy-két dolgot... *ajánlja fel mosolyogva Nellnek, hisz úgy véli, akár Ale, akár Luni és Thim, ha visszatérnek a Mágustoronyból, szívesen segítenének a lánynak*
- De ha csak egy éjszakára maradnál, kissé erőt gyűjteni a további úthoz, akkor is szívesen látunk! *teszi még hozzá, hogy Nell ne érezze kényszernek a dolgot, teljesen rábízza a döntést, mennyi ideig szeretne itt maradni, már ha szeretne maradni egyáltalán*
- Illetve talán nincs is mindegyikük van távol... *pillant meglepetten Lynára, aki eddig még nem említette, hogy őt is érdekli a mágia* Meglehet, hamarabb is akadna itt valaki, akivel együtt tudnál tanulni! *jegyzi meg töprengve, ahogy a távozó lány után nézi, kíváncsian várva, Nellara mit szól a hallottakhoz.*
- Akkor kénytelenek leszünk egyedül kitalálni, hogy kell csinálni. *jegyzi meg, hisz cseppet se szegi kedvét a válasz, hogy Lyna se ért a hajfestéshez. ~Talán Intnek van valami ötlete, hogyan kéne... ~töpreng magában a lehetőségeken, de hamar a rántotta felé tévednek a gondolatai*
- Két... nem, három tojásból, ha lehet. *válaszol mosolyogva a kérdésre, hiszen eléggé megéhezett a takarításban ahhoz, hogy meg tudjon enni ennyit* De talán csinálhatsz kicsit többet is, hátha a többiek is kérnek... *fűzi még hozzá, hiszen már előre látja, ha elkezdenek terjengeni a finom illatok a házban, akkor szinte mindenki a konyhába sereglik majd*
- Ó, sajnálom. *visszakozik rögtön, ahogy Lyna származása kerül szóba, hisz igazán nem akart fájó sebeket feltépni, és nem gondolta volna, hogy szegény lány árva. Így viszont csak még inkább szeretne vigyázni rá és megóvni őt minden bajtól, amitől csak lehet*
- Biztosan az lesz. *nézi mosolyogva a masnit is és a csengőt is, míg magában azon mereng, milyen tiszta és ártatlan lélekkel sodorta össze a sors, aki így képes örülni az ilyen apróságoknak is. ~Ez igazán nagy kincs~ sóhajt fel magában, ahogy újra kishúga jut eszébe egy pillanatra, de igyekszik elhessegetni a gondolatot és az új érkezőkre figyelni*
- Ami igaz, az igaz. *hízeleg mosolyogva kicsit a doktornak, hátha így sikerül jobban meghoznia a kedvét egy új tanítványhoz. ~És ezen talán az ebéd is segít!~gondolja magában, ám Lyna ebben szerencsére meg is előzi*
- Igazán finom rántottát tud készíteni, kóstoljátok meg ti is! *bátorít minden jelenlévőt az evésre, illetve a sütésre* És persze, üljetek csak le nyugodtan, pihenjetek egy kicsit! *tölt újabb poharakba egy kis vizet Intathnak és Nellarának is, az asztalhoz invitálva őket, ne ácsorogjanak ilyen fáradtan ott az ajtóban*
- Dehogy, egyáltalán nem zavarsz! *igyekszik közben mihamarabb biztosítani erről a lányt* Örülök, hogy betértél hozzánk. Itt többen is érdeklődnek a mágia iránt, bár most épp távol vannak. Ha itt maradsz, míg visszatérnek, biztos tőlük is tudnál tanulni egy-két dolgot... *ajánlja fel mosolyogva Nellnek, hisz úgy véli, akár Ale, akár Luni és Thim, ha visszatérnek a Mágustoronyból, szívesen segítenének a lánynak*
- De ha csak egy éjszakára maradnál, kissé erőt gyűjteni a további úthoz, akkor is szívesen látunk! *teszi még hozzá, hogy Nell ne érezze kényszernek a dolgot, teljesen rábízza a döntést, mennyi ideig szeretne itt maradni, már ha szeretne maradni egyáltalán*
- Illetve talán nincs is mindegyikük van távol... *pillant meglepetten Lynára, aki eddig még nem említette, hogy őt is érdekli a mágia* Meglehet, hamarabb is akadna itt valaki, akivel együtt tudnál tanulni! *jegyzi meg töprengve, ahogy a távozó lány után nézi, kíváncsian várva, Nellara mit szól a hallottakhoz.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1374-1393