Külső területek - Szarvasliget
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 15 (281. - 300. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1134-1153
300. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-09-07 15:45:05
Üzenet elküldve: 2020-09-07 15:45:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Mestert keresve//
*Szóval ritkán is jár, meg drágán is adja. Már megint igaza volt. Ennél jobban nem is alakulhatna ez a beszélgetés!
Az ezer aranyas üzletre rácsodálkozva és elismerően bólint, annak többi részletén igyekezve inkább nem fennakadni. De, hogy a többi varázsitalra ne lenne szükség, azon alaposan meglepődik.*
- De hát hogyhogy? Hmmm, ki érti ezt. *Csóválja meg kócos üstökét, ezúttal csalódottságát kifejezve a vásárlóközönség szűklátókörűségén, ám jobban nem kívánja fejtegetni saját maga sem a témát. Ha minden jól alakul, erre sokkal több idejük és sokkal alkalmasabb helyük is lesz, mint itt, a folyosón guggolgatva és pofit simizve.
Ahogy felegyenesedik a másik, barna tekintete végig követi a mozgását, s szavain csüngve hallgatja további terveit. Az evés és ivás lehetőségére lelkesen bólogat, a szobát el sem akarja hinni. Ennél jobb már csak egy kellemes fürdő lehetne, ám megemlíteni most biztosan nem fogja ezt a vágyát. Számára már így is hihetetlenül jól és váratlanul egyszerűen alakulnak a dolgok, nem szeretne óvatlan igényeskedéssel belerondítani az események ilyen szépen ívelt folyásába.*
- Ez mind nagyon jó lenne! *Tapsolja össze két tenyerét örömében, mi egészen addig zavartalan, míg a bentlakók jellemzéséhez nem ér a jó doktor. ~Nem kell félni? Majd figyel?~, húzza fel bal szemöldökét gyanakvón az éppen nyugtatónak szánt szavakra. Eddigi tapasztalásai szerint ezeket éppen, hogy olyankor szokták mondani, mikor pont, hogy van ok az aggodalomra. Végül is úgy határoz, ha már Intath mester ilyen kedves, és még a lányok is azok, az elég biztosíték neki arra, hogy ne essen baja attól a két fura fickótól.*
- Miért furák? *Enged meg azért egy óvatos kérdést, miközben követi az elfet arra, amerre éppen vezeti.*
*Szóval ritkán is jár, meg drágán is adja. Már megint igaza volt. Ennél jobban nem is alakulhatna ez a beszélgetés!
Az ezer aranyas üzletre rácsodálkozva és elismerően bólint, annak többi részletén igyekezve inkább nem fennakadni. De, hogy a többi varázsitalra ne lenne szükség, azon alaposan meglepődik.*
- De hát hogyhogy? Hmmm, ki érti ezt. *Csóválja meg kócos üstökét, ezúttal csalódottságát kifejezve a vásárlóközönség szűklátókörűségén, ám jobban nem kívánja fejtegetni saját maga sem a témát. Ha minden jól alakul, erre sokkal több idejük és sokkal alkalmasabb helyük is lesz, mint itt, a folyosón guggolgatva és pofit simizve.
Ahogy felegyenesedik a másik, barna tekintete végig követi a mozgását, s szavain csüngve hallgatja további terveit. Az evés és ivás lehetőségére lelkesen bólogat, a szobát el sem akarja hinni. Ennél jobb már csak egy kellemes fürdő lehetne, ám megemlíteni most biztosan nem fogja ezt a vágyát. Számára már így is hihetetlenül jól és váratlanul egyszerűen alakulnak a dolgok, nem szeretne óvatlan igényeskedéssel belerondítani az események ilyen szépen ívelt folyásába.*
- Ez mind nagyon jó lenne! *Tapsolja össze két tenyerét örömében, mi egészen addig zavartalan, míg a bentlakók jellemzéséhez nem ér a jó doktor. ~Nem kell félni? Majd figyel?~, húzza fel bal szemöldökét gyanakvón az éppen nyugtatónak szánt szavakra. Eddigi tapasztalásai szerint ezeket éppen, hogy olyankor szokták mondani, mikor pont, hogy van ok az aggodalomra. Végül is úgy határoz, ha már Intath mester ilyen kedves, és még a lányok is azok, az elég biztosíték neki arra, hogy ne essen baja attól a két fura fickótól.*
- Miért furák? *Enged meg azért egy óvatos kérdést, miközben követi az elfet arra, amerre éppen vezeti.*
299. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-09-07 14:03:35
Üzenet elküldve: 2020-09-07 14:03:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Konyha//
//majd Emelet//
*Őszintén hálás minden segítő szándékért, s azért főként, hogy Nodric enged a gyengéd kérésnek, és maga emelkedik talpra.*
- Natalayda *fűzi halovány mosollyal a szürke szemek alól, két kezét mellkasára helyezve, így jelzi nevét, remélve, hogy a férfi érti az egyezményes jelzést. Lautrentitia emellett kisegíti, hogy elindulhasson a tömegből, s kicsit komfortosabb ruhába bújhasson. Akkor talán gyorsabban is javul majd állapota, mely már így is nagyon szép a korábbi naphoz képest. Egy pillanatnyit habozik az indulással, hisz érzékeli Luninari érintését karján, saját késztetése mellett. A habozás oka, hogy kíváncsi a válaszra, vajon hogyan hívják az idegent. Ezután nem sokkal indul, menetben találkozhatnak Viellel.*
- Régen nem volt gondom a társalgással. Sőt. *fáradt keserédes mosoly húzódik ajkára.* Azt hiszem, valahol mélyen még tudnám kezelni, de az elmúlt időszak azt hiszem más irányba terelt.
*Ahogy felfelé haladnak Lunival a lépcsőn, azért felmerül benne, valójában mi is történt velük ott a Rezidencián.*
- Mondd csak Luni, hogyan sikerült kimenekülnötök? Borzasztó lázadás volt. *csendesedik hangja, ahogy lassan veszi egyik lépcsőfokot a másik után.*
- Kié ez a hely valójában? Azt tudod? *A korábbiakból csupán sejti, hogy merre lehetnek, s talán nem is olyan nagyon messze attól a helytől, ahol felnőtt, miután elhagyták családostól Artheniort. Addig lépked, amíg Luninari meg nem áll, vagy ki nem jelöl egy szobát, mint Laurentitia szobája, ahonnan ruhát remél, a korábbiaknak szerint. Igazából így hogy egyre több férfinép fordul meg a házban, igencsak sürgetőnek érzi a sűrűbb szövésű anyagokat. Korábbann az orvos jelenlétében nem érezte, hogy takargatnia kellene magát,l talán ez valami egyedi kisugárzás lehet, melyet a gyógyító népek árasztanak magukból, de harcosok közelében ez már egyáltalán nincs így.*
- Borzasztó érzés *kezdi vallomását, * de fogalmam sincs, Nariada hollétéről. Legutóbb a Templomkertben találkoztam vele, és megígértem, hogy felkeresem, de az már nagyon régen volt. * A harcok hevében erről majdnem meg is feledkezett, ám most ez a béke mégis előhozza a régi emlékeket. * Te tudsz róla valamit?
//majd Emelet//
*Őszintén hálás minden segítő szándékért, s azért főként, hogy Nodric enged a gyengéd kérésnek, és maga emelkedik talpra.*
- Natalayda *fűzi halovány mosollyal a szürke szemek alól, két kezét mellkasára helyezve, így jelzi nevét, remélve, hogy a férfi érti az egyezményes jelzést. Lautrentitia emellett kisegíti, hogy elindulhasson a tömegből, s kicsit komfortosabb ruhába bújhasson. Akkor talán gyorsabban is javul majd állapota, mely már így is nagyon szép a korábbi naphoz képest. Egy pillanatnyit habozik az indulással, hisz érzékeli Luninari érintését karján, saját késztetése mellett. A habozás oka, hogy kíváncsi a válaszra, vajon hogyan hívják az idegent. Ezután nem sokkal indul, menetben találkozhatnak Viellel.*
- Régen nem volt gondom a társalgással. Sőt. *fáradt keserédes mosoly húzódik ajkára.* Azt hiszem, valahol mélyen még tudnám kezelni, de az elmúlt időszak azt hiszem más irányba terelt.
*Ahogy felfelé haladnak Lunival a lépcsőn, azért felmerül benne, valójában mi is történt velük ott a Rezidencián.*
- Mondd csak Luni, hogyan sikerült kimenekülnötök? Borzasztó lázadás volt. *csendesedik hangja, ahogy lassan veszi egyik lépcsőfokot a másik után.*
- Kié ez a hely valójában? Azt tudod? *A korábbiakból csupán sejti, hogy merre lehetnek, s talán nem is olyan nagyon messze attól a helytől, ahol felnőtt, miután elhagyták családostól Artheniort. Addig lépked, amíg Luninari meg nem áll, vagy ki nem jelöl egy szobát, mint Laurentitia szobája, ahonnan ruhát remél, a korábbiaknak szerint. Igazából így hogy egyre több férfinép fordul meg a házban, igencsak sürgetőnek érzi a sűrűbb szövésű anyagokat. Korábbann az orvos jelenlétében nem érezte, hogy takargatnia kellene magát,l talán ez valami egyedi kisugárzás lehet, melyet a gyógyító népek árasztanak magukból, de harcosok közelében ez már egyáltalán nincs így.*
- Borzasztó érzés *kezdi vallomását, * de fogalmam sincs, Nariada hollétéről. Legutóbb a Templomkertben találkoztam vele, és megígértem, hogy felkeresem, de az már nagyon régen volt. * A harcok hevében erről majdnem meg is feledkezett, ám most ez a béke mégis előhozza a régi emlékeket. * Te tudsz róla valamit?
298. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-09-07 04:39:49
Üzenet elküldve: 2020-09-07 04:39:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1580
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1580
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Mestert keresve//
*Nem sokat haladnak. Az elágazásig jutnak míg meg nem történik a csábítás. Szegény doki nem is bír magával és ott helyben megérinti a lányt. Persze csak az arcát, de az is elég látványos hatást eredményez. Az a szemérmetlen elf pedig nagyon élvezi, hogy ilyen reakciókat vállt ki a lányból. Elégedett mosollyal nézi.*
~Kedveském ha nem gnómnak születsz akár még...~
*Mindenesetre ennyivel kell beérnie. És a hirtelen hangulatváltást meglepően jól kezelte a lány. Az elf érdeklődve is néz a másikra. Érdekes kis valaminek tartja.*
-Örvendek a találkozásnak kedves Linki.
*A határozott kézfogást nagyon aranyosnak találja. Persze továbbra is a tündérfalvak a kedvencei vagy az általa elképzelt tündérfalvak, de a gnómokat is szívderítő kis lényeknek találja. A kis csacsogást is jó hallani.*
-Ritkán is járok meg drágán tudok alapanyagot beszerezni meg nincs rá akkora szükség. Egy jó vevő kéne hozzá. Egyszer sikerült egy nagyon jó ezer aranyas üzletet lebonyolítanom egy gyanús erdei elffel, aki zöld varázsitalokat vett nagy mennyiségben. A kékekre is lehetne szükség mágusoknak, de általában nem vesznek. A többi meg érthető is, hogy fene se tudja kell-e használni vagy, hogy időben tudják-e meginni. Egy jó alkimista is jól jön a varázsitalokhoz. De ez már olyan gyakorlat ami túlmutat az italok elkészítésén.
*És nem is állna ott a folyosó közepén guggolva nekiállni kifejteni a dolgot. Főleg mert a lány le se tagadhatná, hogy megviselte az út amit ma már a doki is megtett és egyéb mozgásokat is végzett már amik megviselték az izmait. Nem is sokáig maradna guggoló helyzetben. Fel is egyenesedik hallva a másik megerősítését.*
-Rendben. Akkor mit szólsz ehhez! Bemutatlak a többieknek, ők kezelésbe vesznek. Megetetnek, megitatnak, talán egy szobát is kaphatsz Laurentitiá-tól a ház nagyasszonyától akitől nem kell félni mert inkább egy kedves tyúkanyóhoz hasonlít.~Akit körbejárkálnak a tündércsibék és folyton nekem a kakasnak rázza a farktollait. Grrr! Laurentitia te tüzelő tojó!~A többiektől se kell majd megijedned. Egy fura elf fickó van még itt vagyis kettő. Főleg a vörösre figyelj oda, de a lányok kedvesek. És ha itt laksz majd én is figyelek majd. Kedves kis családias hangulatú hely ez.
*Nem sokat haladnak. Az elágazásig jutnak míg meg nem történik a csábítás. Szegény doki nem is bír magával és ott helyben megérinti a lányt. Persze csak az arcát, de az is elég látványos hatást eredményez. Az a szemérmetlen elf pedig nagyon élvezi, hogy ilyen reakciókat vállt ki a lányból. Elégedett mosollyal nézi.*
~Kedveském ha nem gnómnak születsz akár még...~
*Mindenesetre ennyivel kell beérnie. És a hirtelen hangulatváltást meglepően jól kezelte a lány. Az elf érdeklődve is néz a másikra. Érdekes kis valaminek tartja.*
-Örvendek a találkozásnak kedves Linki.
*A határozott kézfogást nagyon aranyosnak találja. Persze továbbra is a tündérfalvak a kedvencei vagy az általa elképzelt tündérfalvak, de a gnómokat is szívderítő kis lényeknek találja. A kis csacsogást is jó hallani.*
-Ritkán is járok meg drágán tudok alapanyagot beszerezni meg nincs rá akkora szükség. Egy jó vevő kéne hozzá. Egyszer sikerült egy nagyon jó ezer aranyas üzletet lebonyolítanom egy gyanús erdei elffel, aki zöld varázsitalokat vett nagy mennyiségben. A kékekre is lehetne szükség mágusoknak, de általában nem vesznek. A többi meg érthető is, hogy fene se tudja kell-e használni vagy, hogy időben tudják-e meginni. Egy jó alkimista is jól jön a varázsitalokhoz. De ez már olyan gyakorlat ami túlmutat az italok elkészítésén.
*És nem is állna ott a folyosó közepén guggolva nekiállni kifejteni a dolgot. Főleg mert a lány le se tagadhatná, hogy megviselte az út amit ma már a doki is megtett és egyéb mozgásokat is végzett már amik megviselték az izmait. Nem is sokáig maradna guggoló helyzetben. Fel is egyenesedik hallva a másik megerősítését.*
-Rendben. Akkor mit szólsz ehhez! Bemutatlak a többieknek, ők kezelésbe vesznek. Megetetnek, megitatnak, talán egy szobát is kaphatsz Laurentitiá-tól a ház nagyasszonyától akitől nem kell félni mert inkább egy kedves tyúkanyóhoz hasonlít.~Akit körbejárkálnak a tündércsibék és folyton nekem a kakasnak rázza a farktollait. Grrr! Laurentitia te tüzelő tojó!~A többiektől se kell majd megijedned. Egy fura elf fickó van még itt vagyis kettő. Főleg a vörösre figyelj oda, de a lányok kedvesek. És ha itt laksz majd én is figyelek majd. Kedves kis családias hangulatú hely ez.
297. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-09-06 22:39:17
Üzenet elküldve: 2020-09-06 22:39:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Mestert keresve//
*Lelkesen követi az elfet a folyosón, bármerre is vezesse az. Hiszen egészen pontosan ezért jött ide, hogy kövesse őt, akár a szó szoros értelmében, akár majd tanításait, ha arra kerül a sor. Kapkodnia kell bakancsait, hogy az iramot tarthassa az elnyúlt elf léptekkel, ezen kívül viszont egyre komfortosabban érzi magát ahogy mind beljebb haladnak az épület falai közt, s ahogy a félreértés is tisztázódni látszik.
Az elf leguggolására ő is megáll, hogy szembefordulva vele fogadja a váratlan cirógatást. Szemei újból elkerekednek, kicsit talán össze is rezzen, s bár nem ment még túl messzire orcáiból a vér, újra összegyűlik egy újabb csinos kis pír képében. Ha így folytatják, talán még ki is gyullad az a gnóm pofi.*
- Úú, akkor tényleg te vagy az! Tudtam! *Örül meg hirtelen saját eszességének, s cserfes csacsogást indít, korábbi zavara pedig szinte semmivé foszlik.*
- Linki vagyok, Linkivyre Rarlpor! *Nyújtja a másikénál jóval kisebb praclit, hogy meglepően határozottan igyekezzen megmarkolni a doktori kezet.* - Mondjuk az tényleg jobb lenne! De hogyhogy nem vesznek? Túl drágán adod? Vagy lehet, hogy csak nem mész ki elég sűrűn a piacra?
*Hogy elfáradt-e, arról külsejének megviseltsége megbízhatóan árulkodhat, s ő sem kíván rácáfolni erre.*
- Igen, nagyon örültem is, hogy már végre ideértem! *Mosolyodik végül valóban örömétől, kissé oldalra biccentve a kócos buksit.*
*Lelkesen követi az elfet a folyosón, bármerre is vezesse az. Hiszen egészen pontosan ezért jött ide, hogy kövesse őt, akár a szó szoros értelmében, akár majd tanításait, ha arra kerül a sor. Kapkodnia kell bakancsait, hogy az iramot tarthassa az elnyúlt elf léptekkel, ezen kívül viszont egyre komfortosabban érzi magát ahogy mind beljebb haladnak az épület falai közt, s ahogy a félreértés is tisztázódni látszik.
Az elf leguggolására ő is megáll, hogy szembefordulva vele fogadja a váratlan cirógatást. Szemei újból elkerekednek, kicsit talán össze is rezzen, s bár nem ment még túl messzire orcáiból a vér, újra összegyűlik egy újabb csinos kis pír képében. Ha így folytatják, talán még ki is gyullad az a gnóm pofi.*
- Úú, akkor tényleg te vagy az! Tudtam! *Örül meg hirtelen saját eszességének, s cserfes csacsogást indít, korábbi zavara pedig szinte semmivé foszlik.*
- Linki vagyok, Linkivyre Rarlpor! *Nyújtja a másikénál jóval kisebb praclit, hogy meglepően határozottan igyekezzen megmarkolni a doktori kezet.* - Mondjuk az tényleg jobb lenne! De hogyhogy nem vesznek? Túl drágán adod? Vagy lehet, hogy csak nem mész ki elég sűrűn a piacra?
*Hogy elfáradt-e, arról külsejének megviseltsége megbízhatóan árulkodhat, s ő sem kíván rácáfolni erre.*
- Igen, nagyon örültem is, hogy már végre ideértem! *Mosolyodik végül valóban örömétől, kissé oldalra biccentve a kócos buksit.*
296. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-09-06 22:03:05
Üzenet elküldve: 2020-09-06 22:03:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1580
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1580
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Mestert keresve//
*Hogy a férfit ne szórakoztatná a másik zavarba hozása, azt kár is lenne tagadni. Ha csak ő szórakozik nem zavarja. A piruló szeplős kislány nagyon vicces látvány főleg ahogy ügyetlenül megpróbálja tagadni. A doki jót vigyorog rajta.*
~Kicsit olyan mint a vörös volt. Az is mindig vörös volt.~
*El is indul a folyosón vezetve a másikat. Tekintete közben szórakozottan nézi a barna kobakot úgyhogy a szemkontaktust nem lehet olyan nehéz megtalálni vele a lánynak. A nyaka persze hosszútávon lehet, hogy elfáradna, de talán még nem tart ott a lány. A férfi kedvesen mosolyogva fogadja az újabb mentegetőzést aztán érkezik a magyarázat is, hogy miért keresték őt. Előbb értőn csillan a tekintete majd a bók hallatán meglepetten elkerekedik. Le is guggol és megsimogassa a gnóm pofit.*
-De kis drága vagy! Ezzel most megdobogtattad a szívem kedvesem. Mondjuk a legjobb az lenne ha nem csak mondanák ezt hanem vennének is tőlem. De mindegy. Hadd mutatkozzam be! Intath Aldeis orvos alkimista.
*Nyújt kezet a másiknak továbbra is guggolva.*
-Nagyon elfáradtál idefele?
*Hogy a férfit ne szórakoztatná a másik zavarba hozása, azt kár is lenne tagadni. Ha csak ő szórakozik nem zavarja. A piruló szeplős kislány nagyon vicces látvány főleg ahogy ügyetlenül megpróbálja tagadni. A doki jót vigyorog rajta.*
~Kicsit olyan mint a vörös volt. Az is mindig vörös volt.~
*El is indul a folyosón vezetve a másikat. Tekintete közben szórakozottan nézi a barna kobakot úgyhogy a szemkontaktust nem lehet olyan nehéz megtalálni vele a lánynak. A nyaka persze hosszútávon lehet, hogy elfáradna, de talán még nem tart ott a lány. A férfi kedvesen mosolyogva fogadja az újabb mentegetőzést aztán érkezik a magyarázat is, hogy miért keresték őt. Előbb értőn csillan a tekintete majd a bók hallatán meglepetten elkerekedik. Le is guggol és megsimogassa a gnóm pofit.*
-De kis drága vagy! Ezzel most megdobogtattad a szívem kedvesem. Mondjuk a legjobb az lenne ha nem csak mondanák ezt hanem vennének is tőlem. De mindegy. Hadd mutatkozzam be! Intath Aldeis orvos alkimista.
*Nyújt kezet a másiknak továbbra is guggolva.*
-Nagyon elfáradtál idefele?
295. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-09-06 21:22:31
Üzenet elküldve: 2020-09-06 21:22:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Mestert keresve//
*Az ő mosolyával éppen az ellenkezője történik, mint azzal, mi a férfi ajkán kunkorodik. Kezdeti lelkesedésétől saját szájának görbülete nem is lehetett volna természetesebb és őszintébb, ám az elf doktor feleletétől elbizonytalanodik, s bár a másik állítja, hogy zavarba hozta, inkább ő érzi így magát.
Bár nem gyermek már, kamaszodásának éveit is éppen maga mögött hagyta, az udvarlás, széptevés, netán szerelem dolgai mindig is távol álltak tőle, inkább megrémítve a kis gnómot, mint vonzva. Ezért is lepi el egybefüggő és egészen sötét árnyalatú pír a szeplőkkel gazdagon tarkított orcát.*
- Őőő, ééén. Én nem úgy! *Kezdi magyarázkodásnak szánt hebegését, melyet inkább le is nyel félúton. A hamvában kihunyt mentegetőzés helyett pedig inkább a felajánlott befáradást választja, azzal mindketten többre mennek.
Barna tekintete azonnal el is kalandozik a belső tér felfedezésére, fürkészve, merre tartanak a folyosók, mi fedi a padlót és a falakat, hol látni további szobákat sejtető ajtókat. Gyors körbefuttatásra futja most csupán, ugyanis csak jobbnak látja tisztázni ezt a helyzetet.*
- Szóval én nem úgy. *Rázza meg barna kóctól határolt üstökét, ahogy a másik magasan fölé tornyosuló tekintetét keresi, egész testével felé fordulva.*
- Szóval nekem azt mondták, hogy, ha Alkímiát akarok tanulni, akkor a szarvasligeti félkezű elf doktort keressem, nála jobbat úgyse találok. *Megszeppent beszéde közben mindkét kezével hátizsákjának vállpántjait morzsolgatja.* - És én szerintem egészen biztosan te vagy az! *Állítja ezt immár valamivel magabiztosabban.*
A hozzászólás írója (Linkivyre Rarlpor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.09.06 21:43:21
*Az ő mosolyával éppen az ellenkezője történik, mint azzal, mi a férfi ajkán kunkorodik. Kezdeti lelkesedésétől saját szájának görbülete nem is lehetett volna természetesebb és őszintébb, ám az elf doktor feleletétől elbizonytalanodik, s bár a másik állítja, hogy zavarba hozta, inkább ő érzi így magát.
Bár nem gyermek már, kamaszodásának éveit is éppen maga mögött hagyta, az udvarlás, széptevés, netán szerelem dolgai mindig is távol álltak tőle, inkább megrémítve a kis gnómot, mint vonzva. Ezért is lepi el egybefüggő és egészen sötét árnyalatú pír a szeplőkkel gazdagon tarkított orcát.*
- Őőő, ééén. Én nem úgy! *Kezdi magyarázkodásnak szánt hebegését, melyet inkább le is nyel félúton. A hamvában kihunyt mentegetőzés helyett pedig inkább a felajánlott befáradást választja, azzal mindketten többre mennek.
Barna tekintete azonnal el is kalandozik a belső tér felfedezésére, fürkészve, merre tartanak a folyosók, mi fedi a padlót és a falakat, hol látni további szobákat sejtető ajtókat. Gyors körbefuttatásra futja most csupán, ugyanis csak jobbnak látja tisztázni ezt a helyzetet.*
- Szóval én nem úgy. *Rázza meg barna kóctól határolt üstökét, ahogy a másik magasan fölé tornyosuló tekintetét keresi, egész testével felé fordulva.*
- Szóval nekem azt mondták, hogy, ha Alkímiát akarok tanulni, akkor a szarvasligeti félkezű elf doktort keressem, nála jobbat úgyse találok. *Megszeppent beszéde közben mindkét kezével hátizsákjának vállpántjait morzsolgatja.* - És én szerintem egészen biztosan te vagy az! *Állítja ezt immár valamivel magabiztosabban.*
A hozzászólás írója (Linkivyre Rarlpor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.09.06 21:43:21
294. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-09-06 20:55:31
Üzenet elküldve: 2020-09-06 20:55:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1580
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1580
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Mestert keresve//
*A doki hangulatváltozásaitól egy nő is elszégyellhetné magát. Az pedig, hogy így meg lesz bámulva igencsak jót tesz a férfi egójának amitől a mosolya is kicsit természetesebb lesz. Kíváncsian néznek a zöld szemek az apró látogatóra akitől olyan reakciót kap amivel sikerül meglepni a férfit. Mégszélesebbre is húzódik a szája és vidám csillogó szemekkel válaszol.*
-Oh, micsoda vallomás! Zavarba is hozol te lány. Legalább egy italra hívj meg először.
*Kuncog nagyon jót a helyzeten amit egyáltalán nem ért, de a puszta tény is egy nap alatt már a második kis növésű lány mozdult rá feldobja a kedvét. Félre is áll az ajtóból.*
-Fáradjon csak beljebb kedves kérőm.
*Széles vigyorán látszik, hogy ő nem gondolja komolyan a dolgot csak játszik a másikkal.*
*A doki hangulatváltozásaitól egy nő is elszégyellhetné magát. Az pedig, hogy így meg lesz bámulva igencsak jót tesz a férfi egójának amitől a mosolya is kicsit természetesebb lesz. Kíváncsian néznek a zöld szemek az apró látogatóra akitől olyan reakciót kap amivel sikerül meglepni a férfit. Mégszélesebbre is húzódik a szája és vidám csillogó szemekkel válaszol.*
-Oh, micsoda vallomás! Zavarba is hozol te lány. Legalább egy italra hívj meg először.
*Kuncog nagyon jót a helyzeten amit egyáltalán nem ért, de a puszta tény is egy nap alatt már a második kis növésű lány mozdult rá feldobja a kedvét. Félre is áll az ajtóból.*
-Fáradjon csak beljebb kedves kérőm.
*Széles vigyorán látszik, hogy ő nem gondolja komolyan a dolgot csak játszik a másikkal.*
293. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-09-06 20:42:28
Üzenet elküldve: 2020-09-06 20:42:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Mestert keresve//
*Nem nyílik ki az ajtó abban a minutumban, ahogy utolsó kopogtatását követően ökle elválik a tekintélyes faajtó lapjától. Ám ez nem is túlságosan meglepő egy ekkora épületet nézve. Hatalmas ablakok, hosszasan elnyúló kőfalak mindkét irányba, szinte a végüket sem látja már ebből a közelségből. Arra sem számított, hogy ajtónállót tartanak az itteniek, ki minden kintről érkező neszre fürkész fülekkel figyel. Lélekben inkább arra készült, hogy alsó hangon is legalább háromszor meg kell ismételnie iménti műveletét, mire bárki is a bentiek közül megsejti bekéredzkedési szándékát. De minimum is arra, hogy az első kopogtatások után még lesz egy kicsi ideje összeszedni magát, vagy akár bekémlelni a tőle jobbra lévő ablakon, merre már kezdené is nyújtogatni rövidke nyakát.
A helyzet azonban az, hogy, ha nem is azonnal, csupán néhány pillanat elteltével feltárul a kétszárnyú bejárat egyik ajtaja, mi úgy meglepi az egyébként is megszeppent Linkit, hogy éppen vett lélegzete tüdejében reked. Szemmagasságban egy begombolás szempontjából maga után némi kívánnivalót hagyó ing által fedett has fogadja, mibe néhány pillanatig belebambulva fogja fel, hogy már rögtön meg is szólították, sőt, kérdés hangzott el felé. Tekintetét igyekszik feljebb futtatni fogadóbizottságán, hogy szemügyre vehesse a nálánál jóval magasabban elhelyezkedő további testrészeket. Ezek közül egy, jobban belegondolva kettő az, mi igazán felkelti érdeklődését: a hegyes fülek, valamint a fél kéz hiánya.
Szemei kistányér méretűre kerekednek a felismeréstől, hogy talán már rögtön szerencsével járt, még száját is eltátja, bár egyelőre hang nélkül.*
- Én... én azt hiszem téged kereslek!
*Szólal is végül bizonytalan, a megörüléstől mégis lelkes hangon.*
A hozzászólás írója (Linkivyre Rarlpor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.09.06 21:45:32
*Nem nyílik ki az ajtó abban a minutumban, ahogy utolsó kopogtatását követően ökle elválik a tekintélyes faajtó lapjától. Ám ez nem is túlságosan meglepő egy ekkora épületet nézve. Hatalmas ablakok, hosszasan elnyúló kőfalak mindkét irányba, szinte a végüket sem látja már ebből a közelségből. Arra sem számított, hogy ajtónállót tartanak az itteniek, ki minden kintről érkező neszre fürkész fülekkel figyel. Lélekben inkább arra készült, hogy alsó hangon is legalább háromszor meg kell ismételnie iménti műveletét, mire bárki is a bentiek közül megsejti bekéredzkedési szándékát. De minimum is arra, hogy az első kopogtatások után még lesz egy kicsi ideje összeszedni magát, vagy akár bekémlelni a tőle jobbra lévő ablakon, merre már kezdené is nyújtogatni rövidke nyakát.
A helyzet azonban az, hogy, ha nem is azonnal, csupán néhány pillanat elteltével feltárul a kétszárnyú bejárat egyik ajtaja, mi úgy meglepi az egyébként is megszeppent Linkit, hogy éppen vett lélegzete tüdejében reked. Szemmagasságban egy begombolás szempontjából maga után némi kívánnivalót hagyó ing által fedett has fogadja, mibe néhány pillanatig belebambulva fogja fel, hogy már rögtön meg is szólították, sőt, kérdés hangzott el felé. Tekintetét igyekszik feljebb futtatni fogadóbizottságán, hogy szemügyre vehesse a nálánál jóval magasabban elhelyezkedő további testrészeket. Ezek közül egy, jobban belegondolva kettő az, mi igazán felkelti érdeklődését: a hegyes fülek, valamint a fél kéz hiánya.
Szemei kistányér méretűre kerekednek a felismeréstől, hogy talán már rögtön szerencsével járt, még száját is eltátja, bár egyelőre hang nélkül.*
- Én... én azt hiszem téged kereslek!
*Szólal is végül bizonytalan, a megörüléstől mégis lelkes hangon.*
A hozzászólás írója (Linkivyre Rarlpor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.09.06 21:45:32
292. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-09-06 19:55:55
Üzenet elküldve: 2020-09-06 19:55:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1580
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1580
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Doktorbácsim//
*Talán most nem úgy néz ki mint valami termékenységi félisten vagy isten, de nem is célja. Talán ha akarna még így is el tudna csábítani akárkit, de figyelme most a tündérlányon függ aki kioktatja őt miért is nem számítanak háziállatnak a piócák. A doki eddig úgy gondolta, hogy állat és házban van úgyhogy házi állat. A felhozott kritériumoknak viszont tényleg nem felelnek meg. A neveken azért jót mosolyog az elf. Neki tetszenek csak egy velük a baj amit a lány is kifejt. Hogy fogalma sincs melyik melyik. Még a nemüket se tudja.*
-Őszintén szólva, azt se tudom, hogy ők hogy csinálják. Mármint, hogy kell-e náluk, hogy legyen nő. Mert a halak kis tojásszerű dolgokat tojnak a vízbe és abból lesznek a kishalak. A békák is asszem. Őket nem tudom. Szerintem nem is bírják egymást. Mármint van, hogy megeszik egymást ezért nem rakhatom őket össze etetés után olyanokkal akik még nem ettek.
*Kicsit elgondolkozik ezen majd vállat von. Ő nem igazodik ki teljesen rajtuk. Tudja, hogy lehet őket életben tartani és hogy kell feltenni meg levenni ha vért kell leszívni valakiről és ennyi. Nem is annyira érdeklik őt. Abba se biztos, hogy értelmesek. Végül is csak egész nap ott úszkálnak. Ellentétben a majmokkal akik ugrálnak is meg, másznak dolgokra meg szarral dobálóznak. Azok már okosabbak. De valamiért mintha tündér barátnője nem értékelné a majmok humorérzékét. Nem is tudja a doki ezt elképzelni.*
-De ez bennük a vicces! Ha meg elvernéd őket elszaladnak vagy felmásznak valamire. Vicces állatok. Meg minek szégyenkeznél az csak egy állat nem te csináltad. Höhö! Megdobálta szarral.
*Nevet. Nem fogja megtagadni magát. Elég fura humora van és nem tagadja le. Mondjuk az a szamárló valamit ami a barbároknál leköpte, azt nem találta humorosnak. Vissza is köpött és ha lett volna nála valami lehet fejbe is vágja, azt a dögöt. Azért más ha vele viccelődnek, de mással szemben nagyon jó móka a szardobálás. A doki pedig szereti a mókát. Látszik azon is ahogy a nyakába kapta a kislányt. A fülére kicsit érzékeny úgyhogy ha jobban húznák akkor feljajdul, de elég bátor az ezüst hajú. A játékba is hamar belelendül a megváltozott magaslat ellenére is. A férfi nevetve megindul és csak úgy szeli a vizet miközben azért fogja a kis tündérlábat nehogy le essen az utasa.*
//Doktorbácsim//
*Talán most nem úgy néz ki mint valami termékenységi félisten vagy isten, de nem is célja. Talán ha akarna még így is el tudna csábítani akárkit, de figyelme most a tündérlányon függ aki kioktatja őt miért is nem számítanak háziállatnak a piócák. A doki eddig úgy gondolta, hogy állat és házban van úgyhogy házi állat. A felhozott kritériumoknak viszont tényleg nem felelnek meg. A neveken azért jót mosolyog az elf. Neki tetszenek csak egy velük a baj amit a lány is kifejt. Hogy fogalma sincs melyik melyik. Még a nemüket se tudja.*
-Őszintén szólva, azt se tudom, hogy ők hogy csinálják. Mármint, hogy kell-e náluk, hogy legyen nő. Mert a halak kis tojásszerű dolgokat tojnak a vízbe és abból lesznek a kishalak. A békák is asszem. Őket nem tudom. Szerintem nem is bírják egymást. Mármint van, hogy megeszik egymást ezért nem rakhatom őket össze etetés után olyanokkal akik még nem ettek.
*Kicsit elgondolkozik ezen majd vállat von. Ő nem igazodik ki teljesen rajtuk. Tudja, hogy lehet őket életben tartani és hogy kell feltenni meg levenni ha vért kell leszívni valakiről és ennyi. Nem is annyira érdeklik őt. Abba se biztos, hogy értelmesek. Végül is csak egész nap ott úszkálnak. Ellentétben a majmokkal akik ugrálnak is meg, másznak dolgokra meg szarral dobálóznak. Azok már okosabbak. De valamiért mintha tündér barátnője nem értékelné a majmok humorérzékét. Nem is tudja a doki ezt elképzelni.*
-De ez bennük a vicces! Ha meg elvernéd őket elszaladnak vagy felmásznak valamire. Vicces állatok. Meg minek szégyenkeznél az csak egy állat nem te csináltad. Höhö! Megdobálta szarral.
*Nevet. Nem fogja megtagadni magát. Elég fura humora van és nem tagadja le. Mondjuk az a szamárló valamit ami a barbároknál leköpte, azt nem találta humorosnak. Vissza is köpött és ha lett volna nála valami lehet fejbe is vágja, azt a dögöt. Azért más ha vele viccelődnek, de mással szemben nagyon jó móka a szardobálás. A doki pedig szereti a mókát. Látszik azon is ahogy a nyakába kapta a kislányt. A fülére kicsit érzékeny úgyhogy ha jobban húznák akkor feljajdul, de elég bátor az ezüst hajú. A játékba is hamar belelendül a megváltozott magaslat ellenére is. A férfi nevetve megindul és csak úgy szeli a vizet miközben azért fogja a kis tündérlábat nehogy le essen az utasa.*
291. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-09-06 19:03:02
Üzenet elküldve: 2020-09-06 19:03:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1580
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1580
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Arany és tenger//
//Zárás//
*Két nyitott és élettel teli kíváncsi fiatal ha egymásnak esnek abból csak jó dolgok sülhetnek ki. A férfi jó partnert talál a kék hajúban mindenre és mire a mindketten elégedetten lepihenhetnek kellően kiismerte már, azt a tetovált testet és minden gyönyört amit az nyújtani tud. Ezek után azért neki is le kell pihennie. Mikor pedig egyedül marad tör rá a bűntudat, a keserűség és az önutálat. A mosoly szétfolyik és az undor marad amit önmaga iránt érez. Az elmúlt napokban olyan jól érezte magát. Most meg megint ez. El is ragadja őt a sötétség és az általa annyira utált hangok.*
//Mestert keresve//
*Nem tudja mennyi idő telt el mire végre összeszedi magát. Elege van az ágyból meg a szobából is. Felveszi a nadrágját, úgy ahogy begombolja az ingét, felveszi a cipőjét és el is hagyja a szobáját. Levegőt akar. Vagy lefoglalni magát. Dolgozni. A munka jó lesz. Meg is indul a rendelője felé mikor is még ott a folyosón kopogás hangja üti meg a fülét.*
~Az a dög meg a tökét nyalja vagy mi?~
*Hogy a kedvenc ezüst hajú tündér barátnője távozott volna arról neki fogalma sincs. Mindenesetre odasétál az ajtóhoz és kinyitja. Felvonja a szemöldökét majd lejjebb tekintve meglátja a vendéget.*
~Nem semmi orvgyilkos lehetne belőle.~
*Ránézésre nem annak tűnik. Vagy csak jól titkolja. A doki mindenesetre elmosolyodik és úgy köszönti.*
-Miben segíthetek kedveském?
//Zárás//
*Két nyitott és élettel teli kíváncsi fiatal ha egymásnak esnek abból csak jó dolgok sülhetnek ki. A férfi jó partnert talál a kék hajúban mindenre és mire a mindketten elégedetten lepihenhetnek kellően kiismerte már, azt a tetovált testet és minden gyönyört amit az nyújtani tud. Ezek után azért neki is le kell pihennie. Mikor pedig egyedül marad tör rá a bűntudat, a keserűség és az önutálat. A mosoly szétfolyik és az undor marad amit önmaga iránt érez. Az elmúlt napokban olyan jól érezte magát. Most meg megint ez. El is ragadja őt a sötétség és az általa annyira utált hangok.*
//Mestert keresve//
*Nem tudja mennyi idő telt el mire végre összeszedi magát. Elege van az ágyból meg a szobából is. Felveszi a nadrágját, úgy ahogy begombolja az ingét, felveszi a cipőjét és el is hagyja a szobáját. Levegőt akar. Vagy lefoglalni magát. Dolgozni. A munka jó lesz. Meg is indul a rendelője felé mikor is még ott a folyosón kopogás hangja üti meg a fülét.*
~Az a dög meg a tökét nyalja vagy mi?~
*Hogy a kedvenc ezüst hajú tündér barátnője távozott volna arról neki fogalma sincs. Mindenesetre odasétál az ajtóhoz és kinyitja. Felvonja a szemöldökét majd lejjebb tekintve meglátja a vendéget.*
~Nem semmi orvgyilkos lehetne belőle.~
*Ránézésre nem annak tűnik. Vagy csak jól titkolja. A doki mindenesetre elmosolyodik és úgy köszönti.*
-Miben segíthetek kedveském?
290. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-09-06 18:34:14
Üzenet elküldve: 2020-09-06 18:34:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Arany és tenger//
//Zárás//
*Minden pillanatban egyre finomabbnak érzi a másik érintését a tündér, és a borostyán sárga szemek mostanra percek óta, csak csukva állnak a rengeteg impulzus végett. Kizárja a világot, mintha csak tényleg kettejük mozgása számítana ezúttal és végre átengedi magát minden stressz elől. Mindenre nyitottan áll és tisztában van azzal milyen szép este vár rá, így hát csak elengedi magát és a legközelebbi pillanat amikor magához tér az a szobájába lépés pillanata, ahogy lehajol Vaníliához és mosolyogva bedől az ágyába. *
//Zárás//
*Minden pillanatban egyre finomabbnak érzi a másik érintését a tündér, és a borostyán sárga szemek mostanra percek óta, csak csukva állnak a rengeteg impulzus végett. Kizárja a világot, mintha csak tényleg kettejük mozgása számítana ezúttal és végre átengedi magát minden stressz elől. Mindenre nyitottan áll és tisztában van azzal milyen szép este vár rá, így hát csak elengedi magát és a legközelebbi pillanat amikor magához tér az a szobájába lépés pillanata, ahogy lehajol Vaníliához és mosolyogva bedől az ágyába. *
289. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-09-05 01:07:37
Üzenet elküldve: 2020-09-05 01:07:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Doktorbácsim//
*Valószínűleg a furcsa kettős kacarászása már a kúria minden sarkát betölti, és nincs lakó, akinek ne csalna szintén mosolyt az arcára a kintiek bohóckodása. Elég csak ránézni a csurom víztől összetapadt hajú elfre és kis, aprócska barátosnéjára, hogy bárki jókedvre derüljön. Most éppen Intath piócáiról van szó, pontosabban arról, hogy miért nem lehetnek háziállatok.*
- Nos, éppen azért, mert nem szoktatok beszélgetni. Mi Árnyékkal mindent megvitatunk egymás között. Vagy legalább is én azt mondom neki: „igaz, Árnyék?” és ha menekülőre fogja, akkor abból arra következtetek, hogy azt nem szeretné. Például vizes lenni. *Az odébb a sekélyesben mackójárással tébláboló ebre pillant, aki láthatóan már sokkal jobban viseli a pancsolást, mint eddig. Lehet, hogy most, a példájukon okulva jött rá, mekkora móka.*
- Lehet, hogy a piócák csak azt várják, hogy elnevezd őket, mint én Árnyékot. Lehetne Böki, Dudi, Bibi, Buci, ilyesmi a nevük. És hogy biztosan ne tévesszük őket össze, kell rájuk köpeny. Mindre más színű. A lányokra pedig masni. *Elmélkedik huncutul, látszik, hogy ő maga sem gondolja komolyan a dolgot.* Meg tudod mondani, melyik a lány? Én nem tudnám, pedig igenis fontos lenne.
*Viel megpróbálja elképzelni a majmokat, de a példával kapcsolatban ő nem nevet.*
- Ezek a majmok roppant udvariatlannak tűnnek. Nem szeretnék miattuk szégyenkezni, mert másokat dobálnak. Dolgokkal. *Persze tüntetőleg nem ismétli el az sz betűs szót.
És hát persze a repülés. Viel felkapaszkodik Intath nyakába, és egy egészen új világ tárul a szeme elé. Mármint nem, teljesen ugyanaz, mint addig, csak határozottan magasabban van. Szédítően. Óvatosan bele kell kapaszkodnia Int fülébe, mielőtt újra a vízben végzi, és egy pár pillanatra levegőt is elfelejt venni.*
- Hűha! *Álmélkodik, és megcsodálja a vízre vetett árnyékukat. Fantasztikus látvány. De minden csodálkozás ellenére a móka a legfontosabb, ő pedig nem más, mint Intath kapitány papagája, ahogy azzal már korábban is fenyegetőzött.* Izé… Kalóztündérsárkány, kalóztündérsárkány! *Ismételi károgó hangon az elhangzott szavakat, ahogy egy jó papagájhoz illik, és közben megállás nélkül, csilingelő hangon nevet. Csapkodna a karjával is, de egyelőre eléggé fél, hogy letottyan, talán majd később.*
//Doktorbácsim//
*Valószínűleg a furcsa kettős kacarászása már a kúria minden sarkát betölti, és nincs lakó, akinek ne csalna szintén mosolyt az arcára a kintiek bohóckodása. Elég csak ránézni a csurom víztől összetapadt hajú elfre és kis, aprócska barátosnéjára, hogy bárki jókedvre derüljön. Most éppen Intath piócáiról van szó, pontosabban arról, hogy miért nem lehetnek háziállatok.*
- Nos, éppen azért, mert nem szoktatok beszélgetni. Mi Árnyékkal mindent megvitatunk egymás között. Vagy legalább is én azt mondom neki: „igaz, Árnyék?” és ha menekülőre fogja, akkor abból arra következtetek, hogy azt nem szeretné. Például vizes lenni. *Az odébb a sekélyesben mackójárással tébláboló ebre pillant, aki láthatóan már sokkal jobban viseli a pancsolást, mint eddig. Lehet, hogy most, a példájukon okulva jött rá, mekkora móka.*
- Lehet, hogy a piócák csak azt várják, hogy elnevezd őket, mint én Árnyékot. Lehetne Böki, Dudi, Bibi, Buci, ilyesmi a nevük. És hogy biztosan ne tévesszük őket össze, kell rájuk köpeny. Mindre más színű. A lányokra pedig masni. *Elmélkedik huncutul, látszik, hogy ő maga sem gondolja komolyan a dolgot.* Meg tudod mondani, melyik a lány? Én nem tudnám, pedig igenis fontos lenne.
*Viel megpróbálja elképzelni a majmokat, de a példával kapcsolatban ő nem nevet.*
- Ezek a majmok roppant udvariatlannak tűnnek. Nem szeretnék miattuk szégyenkezni, mert másokat dobálnak. Dolgokkal. *Persze tüntetőleg nem ismétli el az sz betűs szót.
És hát persze a repülés. Viel felkapaszkodik Intath nyakába, és egy egészen új világ tárul a szeme elé. Mármint nem, teljesen ugyanaz, mint addig, csak határozottan magasabban van. Szédítően. Óvatosan bele kell kapaszkodnia Int fülébe, mielőtt újra a vízben végzi, és egy pár pillanatra levegőt is elfelejt venni.*
- Hűha! *Álmélkodik, és megcsodálja a vízre vetett árnyékukat. Fantasztikus látvány. De minden csodálkozás ellenére a móka a legfontosabb, ő pedig nem más, mint Intath kapitány papagája, ahogy azzal már korábban is fenyegetőzött.* Izé… Kalóztündérsárkány, kalóztündérsárkány! *Ismételi károgó hangon az elhangzott szavakat, ahogy egy jó papagájhoz illik, és közben megállás nélkül, csilingelő hangon nevet. Csapkodna a karjával is, de egyelőre eléggé fél, hogy letottyan, talán majd később.*
288. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-09-03 20:27:05
Üzenet elküldve: 2020-09-03 20:27:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Mestert keresve//
*Nagyon reméli, hogy az eligazítás, mit a piactéren kapott, jó helyre vezeti. Azt pedig még jobban, hogy csekély mértékű tájékozódási képességei sem hagyják cserben.
Jó néhány napja koptatja már az utakat, hol ide, hol oda, ám eléggé elszánt egy teremtés ahhoz, hogy minden pletyka, vagy ajánlás után utána járjon. Főleg, ha okulásáról van szó, márpedig most egy olyasvalaki nyomában jár, ki az Alkímia számára olyan érdekesnek tetsző mesterségét közelebbről is be tudná mutatni. Több javaslat közül döntött amellett, hogy a szóbeszédek szerint egy bizonyos Szarvasligetben tevékenykedő elf doktort környékez meg azzal az eltökélt szándékkal, hogy tanítványává váljon.
Gyalog érkezik az Arthenior felől ide vezető úton, s nincs is nála boldogabb, ahogy a távolban megpillantja a meglepően pontosan leírt kőépületet, mellette a tóval. Csaknem így képzelte el a piacos néne elmesélése alapján. Lépteit megszaporázza, habár erejét már nagyjából egy órája elgyalogolta. Bakancsa fürdik a porban, zöld nadrágja és barna felsője szintén megfogott némi piszkot az úton, utóbbi valószínűleg meg is izzadt a hátát nyomó, ormótlan zsák alatt. Barna kóca egy utazáshoz kényelmes kontyba került, kikandikáló tincsei verejtéktől tapadnak a szeplős, megfáradt, mégis lelkes arcocskába. Örül neki, nagyon, hogy nem kell tovább menetelnie, a mai napon már. Legalábbis ezt reméli.
A délután későbbi óráinak egyikében érkezik az épület számára hatalmasnak tetsző, kétszárnyú faajtaja elé, s mielőtt bármit is tenne, pár kellőképpen mély lélegzettel nyugtatja le izgalmát, majd porol párat ruházatán, nehogy esetleg hontalan kéregetőnek nézzék. Végül elszántságából bátorságot merítve emeli meg nem épp tekintélyes méretű öklét, hogy néhány erélyesebb mozdulattal kopogtasson, reménykedve benne, hogy valaki meghallja tevékenységét.*
*Nagyon reméli, hogy az eligazítás, mit a piactéren kapott, jó helyre vezeti. Azt pedig még jobban, hogy csekély mértékű tájékozódási képességei sem hagyják cserben.
Jó néhány napja koptatja már az utakat, hol ide, hol oda, ám eléggé elszánt egy teremtés ahhoz, hogy minden pletyka, vagy ajánlás után utána járjon. Főleg, ha okulásáról van szó, márpedig most egy olyasvalaki nyomában jár, ki az Alkímia számára olyan érdekesnek tetsző mesterségét közelebbről is be tudná mutatni. Több javaslat közül döntött amellett, hogy a szóbeszédek szerint egy bizonyos Szarvasligetben tevékenykedő elf doktort környékez meg azzal az eltökélt szándékkal, hogy tanítványává váljon.
Gyalog érkezik az Arthenior felől ide vezető úton, s nincs is nála boldogabb, ahogy a távolban megpillantja a meglepően pontosan leírt kőépületet, mellette a tóval. Csaknem így képzelte el a piacos néne elmesélése alapján. Lépteit megszaporázza, habár erejét már nagyjából egy órája elgyalogolta. Bakancsa fürdik a porban, zöld nadrágja és barna felsője szintén megfogott némi piszkot az úton, utóbbi valószínűleg meg is izzadt a hátát nyomó, ormótlan zsák alatt. Barna kóca egy utazáshoz kényelmes kontyba került, kikandikáló tincsei verejtéktől tapadnak a szeplős, megfáradt, mégis lelkes arcocskába. Örül neki, nagyon, hogy nem kell tovább menetelnie, a mai napon már. Legalábbis ezt reméli.
A délután későbbi óráinak egyikében érkezik az épület számára hatalmasnak tetsző, kétszárnyú faajtaja elé, s mielőtt bármit is tenne, pár kellőképpen mély lélegzettel nyugtatja le izgalmát, majd porol párat ruházatán, nehogy esetleg hontalan kéregetőnek nézzék. Végül elszántságából bátorságot merítve emeli meg nem épp tekintélyes méretű öklét, hogy néhány erélyesebb mozdulattal kopogtasson, reménykedve benne, hogy valaki meghallja tevékenységét.*
287. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-08-25 21:20:28
Üzenet elküldve: 2020-08-25 21:20:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Konyha//
*Ahogy a kis közjátékot nézi Natalayda és Nodric között, egyre inkább az az érzése, hogy Luni nem lőtt teljesen mellé az előbb, a férfinak ugyanis minden bizonnyal tetszhet a lány, legalábbis a hosszas bámulásból ezt szűri le, és ezért nem is akarja megzavarni a meghitt pillanatot, inkább kivárja, amíg elérkezik az ő ideje. Örömmel látja közben, hogy Lunival már fél szavakból is megértik egymást, és miatta nem kell aggódnia, hogy esetleg baja esik, ha az idegen félreért valamit és vad tombolásba kezd, hisz a lány már készülődik is a távozásra, magában pedig azért fohászkodik, hogy Naty is vele tartson*
- Igen. *bólint aprót közben Nodric kérdésére, meghökkenve rajta, hogy ilyen szavakat ismer* Kicsit. *egészíti ki magát, hüvelyk- és mutatóujját közelítve egymáshoz, hogy mutassa, mennyire kicsit, hiszen nem szeretné, hogy a férfi túlságosan aggódjon Naty miatt, még ha a lány nincs is annyira jól, amennyire azt szeretné elhitetni vele. Igyekszik is terelni inkább a témát a bemutatkozás felé, ám későn esik csak le neki, hogy a kézfogás talán nem szokás arrafelé, ahonnan a férfi jön, hisz látszólag nem igazán tud mit kezdeni a felé nyújtott kézzel. A váratlan mozdulat végül meglepi, először kicsit össze is rezzen tőle, hisz csiklandozza a másik érintése, de végül úrrá lesz a késztetésen, hogy elhúzza a kezét, és hagyja, hogy Nodric addig vegye szemügyre azt, ameddig szeretné*
- Igen, béke. *bólogat lelkesen, amikor úgy tűnik, végre sikerül valamennyire megérteniük egymást. ~Talán nem is lesz ez olyan nehéz~ gondolja magában elégedetten, amíg pillantása nem találkozik Viellel, aki épp most jelenti be, hogy távozni készül. Egy pillanatra pánik fogja el, hogy a lány itt akarja hagyni őt, hiszen továbbra is úgy tűnik, a tündér érti meg a legjobban az idegent, de persze ha menni akar, akkor nem tartóztatja őt*
- Rendben. Vigyázz magadra! *bólint Viel szavaira, csak akkor ocsúdva fel, mikor a lány már teljes felszerelésében pompázva tér vissza* És köszönjük a levest! *teszi még hozzá, majd ha a tündér magukra hagyta őket, úgy hozzá is lát, hogy merjen belőle egy adaggal Nodricnak*
- Leves. *helyez biztatónak szánt mosollyal egy tányért az asztalra, kicsit kijjebb húzva az egyik széket, hogy jelezze, itt bizony az asztalnál ülve szokás enni. Reméli, a férfi érteni fogja a célzást, ő pedig addig tovább térül-fordul a konyhában, és egy adag kenyeret is a leves mellé tesz*
- Kenyér. *nevezi meg hangosan is az ennivalót, hogy Nodric hallja a szavakat, bár reméli, hogy egyik étel se teljesen ismeretlen a számára, és találkozott már odahaza hasonlóval*
- Honnan jöttél? *próbál a lehető legegyszerűbb szavakkal minél többet megtudni a férfiról, miközben ő maga is leül az egyik székre, hogy úgy folytassák tovább a társalgást.*
*Ahogy a kis közjátékot nézi Natalayda és Nodric között, egyre inkább az az érzése, hogy Luni nem lőtt teljesen mellé az előbb, a férfinak ugyanis minden bizonnyal tetszhet a lány, legalábbis a hosszas bámulásból ezt szűri le, és ezért nem is akarja megzavarni a meghitt pillanatot, inkább kivárja, amíg elérkezik az ő ideje. Örömmel látja közben, hogy Lunival már fél szavakból is megértik egymást, és miatta nem kell aggódnia, hogy esetleg baja esik, ha az idegen félreért valamit és vad tombolásba kezd, hisz a lány már készülődik is a távozásra, magában pedig azért fohászkodik, hogy Naty is vele tartson*
- Igen. *bólint aprót közben Nodric kérdésére, meghökkenve rajta, hogy ilyen szavakat ismer* Kicsit. *egészíti ki magát, hüvelyk- és mutatóujját közelítve egymáshoz, hogy mutassa, mennyire kicsit, hiszen nem szeretné, hogy a férfi túlságosan aggódjon Naty miatt, még ha a lány nincs is annyira jól, amennyire azt szeretné elhitetni vele. Igyekszik is terelni inkább a témát a bemutatkozás felé, ám későn esik csak le neki, hogy a kézfogás talán nem szokás arrafelé, ahonnan a férfi jön, hisz látszólag nem igazán tud mit kezdeni a felé nyújtott kézzel. A váratlan mozdulat végül meglepi, először kicsit össze is rezzen tőle, hisz csiklandozza a másik érintése, de végül úrrá lesz a késztetésen, hogy elhúzza a kezét, és hagyja, hogy Nodric addig vegye szemügyre azt, ameddig szeretné*
- Igen, béke. *bólogat lelkesen, amikor úgy tűnik, végre sikerül valamennyire megérteniük egymást. ~Talán nem is lesz ez olyan nehéz~ gondolja magában elégedetten, amíg pillantása nem találkozik Viellel, aki épp most jelenti be, hogy távozni készül. Egy pillanatra pánik fogja el, hogy a lány itt akarja hagyni őt, hiszen továbbra is úgy tűnik, a tündér érti meg a legjobban az idegent, de persze ha menni akar, akkor nem tartóztatja őt*
- Rendben. Vigyázz magadra! *bólint Viel szavaira, csak akkor ocsúdva fel, mikor a lány már teljes felszerelésében pompázva tér vissza* És köszönjük a levest! *teszi még hozzá, majd ha a tündér magukra hagyta őket, úgy hozzá is lát, hogy merjen belőle egy adaggal Nodricnak*
- Leves. *helyez biztatónak szánt mosollyal egy tányért az asztalra, kicsit kijjebb húzva az egyik széket, hogy jelezze, itt bizony az asztalnál ülve szokás enni. Reméli, a férfi érteni fogja a célzást, ő pedig addig tovább térül-fordul a konyhában, és egy adag kenyeret is a leves mellé tesz*
- Kenyér. *nevezi meg hangosan is az ennivalót, hogy Nodric hallja a szavakat, bár reméli, hogy egyik étel se teljesen ismeretlen a számára, és találkozott már odahaza hasonlóval*
- Honnan jöttél? *próbál a lehető legegyszerűbb szavakkal minél többet megtudni a férfiról, miközben ő maga is leül az egyik székre, hogy úgy folytassák tovább a társalgást.*
286. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-08-24 22:42:35
Üzenet elküldve: 2020-08-24 22:42:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1580
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1580
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Arany és tenger//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Az elf kevés hasznos tulajdonsága közül a legtöbb valamilyen ágyhoz kötődik. Műtő vagy sima. A tündér jól járt, hogy nem az előbbivel kapcsolatban kellett tapasztalnia mire képesek a férfi ügyes ujjai. Méghozzá nem is csak az ujjai az egyetlen előnyei ilyenkor. Figyelmes is. Látja a másik reakcióit és próbálja úgy kényeztetni a lányt ahogy az igényli a törődést. Az eredmény pedig nem is marad el. A szárnyak hangja büszke mosolyra húzzák a férfi szája szélét. Már észrevette, hogy ez mit jelent a kék hajúnál. Aki rá is tesz egy lapáttal erre mikor őszinte élvezettel a hangjában sóhajtja a doki nevét.*
~Imádom!~
*Az elf nagyon odavan most ezért a szituációért. Teljesen felpörgették a másik reakciói. Aztán érkezik a kérés. Ami azért feladja kicsit a leckét. Ilyet még nem csinált és nem is tudja, hogy kezdjen neki. De aztán támad egy ötlete amitől határozott mosolyra húzódik a szája.*
-Akkor kapaszkodj drága!
*És ép kezének áldásos tevékenységét abba nem hagyva próbál csonka kezével a lány mögé nyúlni, hogy felültesse. Ha az közben hallgatott rá és a nyakába kapaszkodott úgy kicsit megkönnyítette a másik dolgát. Amúgy is ment a dokinak csak kicsit érezte a karjában, hogy azért nem erre való az a csonka végtag hanem, hogy el legyen dugva. A siker és a látvány ahogy felülről lenéz a másik csinos, kéjes arcára és egzotikus testére. Ahogy a hálóruha csak annyit mutat amennyi tovább hergeli a férfi idegeit nincs hatás nélkül az elfre. Vadul megcsókolja a lányt miközben helyzetet vált. Egy pillanatra se hagyja abba a másik kényeztetését csak úgy próbál a tündér felett átnyúlni, hogy közben ő a másik mögé kerüljön. Ebből a nézetből is szemrevaló látványt nyújt a buja varrott bőrű meg kell hagyni.*
-Majd szólj, hogy hogyan csináljam!
*Csillognak másikra a játékos zöld szempár. Látszik az elen, hogy nagyon élvezi a dolgot. Bizonyos szempontból ez is egy játék számára. A másik a karjaiban van, ő hatással van rá és ez a szárnyas dolog még izgalmas is. Rájuk hajol és megpróbálja az ajkai közé venni az egyiket majd finoman kóstolgatni a hártyás fura anyagot.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Az elf kevés hasznos tulajdonsága közül a legtöbb valamilyen ágyhoz kötődik. Műtő vagy sima. A tündér jól járt, hogy nem az előbbivel kapcsolatban kellett tapasztalnia mire képesek a férfi ügyes ujjai. Méghozzá nem is csak az ujjai az egyetlen előnyei ilyenkor. Figyelmes is. Látja a másik reakcióit és próbálja úgy kényeztetni a lányt ahogy az igényli a törődést. Az eredmény pedig nem is marad el. A szárnyak hangja büszke mosolyra húzzák a férfi szája szélét. Már észrevette, hogy ez mit jelent a kék hajúnál. Aki rá is tesz egy lapáttal erre mikor őszinte élvezettel a hangjában sóhajtja a doki nevét.*
~Imádom!~
*Az elf nagyon odavan most ezért a szituációért. Teljesen felpörgették a másik reakciói. Aztán érkezik a kérés. Ami azért feladja kicsit a leckét. Ilyet még nem csinált és nem is tudja, hogy kezdjen neki. De aztán támad egy ötlete amitől határozott mosolyra húzódik a szája.*
-Akkor kapaszkodj drága!
*És ép kezének áldásos tevékenységét abba nem hagyva próbál csonka kezével a lány mögé nyúlni, hogy felültesse. Ha az közben hallgatott rá és a nyakába kapaszkodott úgy kicsit megkönnyítette a másik dolgát. Amúgy is ment a dokinak csak kicsit érezte a karjában, hogy azért nem erre való az a csonka végtag hanem, hogy el legyen dugva. A siker és a látvány ahogy felülről lenéz a másik csinos, kéjes arcára és egzotikus testére. Ahogy a hálóruha csak annyit mutat amennyi tovább hergeli a férfi idegeit nincs hatás nélkül az elfre. Vadul megcsókolja a lányt miközben helyzetet vált. Egy pillanatra se hagyja abba a másik kényeztetését csak úgy próbál a tündér felett átnyúlni, hogy közben ő a másik mögé kerüljön. Ebből a nézetből is szemrevaló látványt nyújt a buja varrott bőrű meg kell hagyni.*
-Majd szólj, hogy hogyan csináljam!
*Csillognak másikra a játékos zöld szempár. Látszik az elen, hogy nagyon élvezi a dolgot. Bizonyos szempontból ez is egy játék számára. A másik a karjaiban van, ő hatással van rá és ez a szárnyas dolog még izgalmas is. Rájuk hajol és megpróbálja az ajkai közé venni az egyiket majd finoman kóstolgatni a hártyás fura anyagot.*
285. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-08-24 21:45:25
Üzenet elküldve: 2020-08-24 21:45:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Arany és tenger//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A tündér kedvén, csak élesít a másik borzongató sóhaja, melytől a csóktól duzzadt ajkai ismét bizseregni kezdenek. Nem telik sok időbe, és ismét partnernek fogadják egymást az ajkaik, majd mintha csak a szőkével tangózna, egymással édesen verseng, hogy ki lép előbb ő felőle is sóhaj kel útra, ahogy a hosszú elf ujjak rátalálnak az ölére. Ezt a tulajdonságát kimondottan szereti az elfeknek, de nem, mintha az ő apró kezei ne tudnának csodát a másikon, ha úgy akarná. A virága lassan még harmatosabbá válik, és ha az elf elég figyelmes észre veheti, hogy a külső cirógatások, és játékok jobban kedvére valók, így az elején. A kék szárnyak lassan újból rezegni kezdenek, lágyan csilingelve, mintha külön ritmust játszanának a számukra és Anettze, úgy dönt itt az ideje kicsit beszélni is. *
-Int...*sóhatja kábultan és talán a másik egy pillanatig azt hiheti, hogy csak ennyi szökne ki az ajkain, de aztán mégis valami csoda folytán sikeresen ráparancsolhat a hangszálaira a tündér. *
-Szeretném, ha a szárnyaimmal is foglalkoznál...
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A tündér kedvén, csak élesít a másik borzongató sóhaja, melytől a csóktól duzzadt ajkai ismét bizseregni kezdenek. Nem telik sok időbe, és ismét partnernek fogadják egymást az ajkaik, majd mintha csak a szőkével tangózna, egymással édesen verseng, hogy ki lép előbb ő felőle is sóhaj kel útra, ahogy a hosszú elf ujjak rátalálnak az ölére. Ezt a tulajdonságát kimondottan szereti az elfeknek, de nem, mintha az ő apró kezei ne tudnának csodát a másikon, ha úgy akarná. A virága lassan még harmatosabbá válik, és ha az elf elég figyelmes észre veheti, hogy a külső cirógatások, és játékok jobban kedvére valók, így az elején. A kék szárnyak lassan újból rezegni kezdenek, lágyan csilingelve, mintha külön ritmust játszanának a számukra és Anettze, úgy dönt itt az ideje kicsit beszélni is. *
-Int...*sóhatja kábultan és talán a másik egy pillanatig azt hiheti, hogy csak ennyi szökne ki az ajkain, de aztán mégis valami csoda folytán sikeresen ráparancsolhat a hangszálaira a tündér. *
-Szeretném, ha a szárnyaimmal is foglalkoznál...
284. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-08-23 22:48:19
Üzenet elküldve: 2020-08-23 22:48:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1580
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1580
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Arany és tenger//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Mennyivel könnyebb ha két fél őszinte a vágyaival kapcsolatban. A doki volt már olyan partnerrel, aki úgy viszonyult ehhez mintha közben egy csapat másik őt nem szerető nőcsapat nézné és utána jól kibeszélnék, hogy hogyan nézett ki és miképp mozgott az elfen. Nagyon lehangoló volt az a félénkség meg folytonos idegesség amit fel se tudott oldani a férfi mert nem hagyta neki a lány. Ezzel ellentétben a tündérrel nagyon jól megértik egymást. Ahogy rámászva, lassan kényezteti és játszik mindkettejük idegeivel. A másik reakciói, az illata, és a teste különböző pontjainak felfedezése a kezével és az ajkaival izgatják az elfet. Ahogy a tündér karjai köré fonódnak és a lány magához húzza a doki visszatér az elnyújtott érzéki nyelvpárbajukhoz ami bár nem hiányzott hisz eddig is elvolt, de egy cseppet sincs ellenére. Az érintések jól esnek hisz bár nem önző és szeret adni, de kapni csak más... A másik szájába sóhajt egyet és mivel a kezdeményezésből úgy érzi a kék hajú haladna tovább így keze ismét elvándorol előre az izmos combokra ahonnan egy simítás kíséretében megy tovább a lány öléhez ahol gyakorlott mozdulatokkal áll neki őt kényeztetni. Közben figyeli a másik reakcióit és ha úgy látja vagy hallja is, hogy jól csinálja amit tesz akkor elmosolyodik.*
~Ha minden új lakót így köszöntenék lehet még népszerűbb lenne ez a hely meg én is. Élvezd csak ki a dolgot. Megérdemled szegény buja barátném aki nem talál igazi férfit.~
*Egy pillanatra elválik a dús ajkaktól, hogy őszinte vággyal a hangjában felsóhajtson.*
-Hmmm! Anettze! Te!
*Majd újult erővel visszatér azokhoz a vörös ajkakhoz.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Mennyivel könnyebb ha két fél őszinte a vágyaival kapcsolatban. A doki volt már olyan partnerrel, aki úgy viszonyult ehhez mintha közben egy csapat másik őt nem szerető nőcsapat nézné és utána jól kibeszélnék, hogy hogyan nézett ki és miképp mozgott az elfen. Nagyon lehangoló volt az a félénkség meg folytonos idegesség amit fel se tudott oldani a férfi mert nem hagyta neki a lány. Ezzel ellentétben a tündérrel nagyon jól megértik egymást. Ahogy rámászva, lassan kényezteti és játszik mindkettejük idegeivel. A másik reakciói, az illata, és a teste különböző pontjainak felfedezése a kezével és az ajkaival izgatják az elfet. Ahogy a tündér karjai köré fonódnak és a lány magához húzza a doki visszatér az elnyújtott érzéki nyelvpárbajukhoz ami bár nem hiányzott hisz eddig is elvolt, de egy cseppet sincs ellenére. Az érintések jól esnek hisz bár nem önző és szeret adni, de kapni csak más... A másik szájába sóhajt egyet és mivel a kezdeményezésből úgy érzi a kék hajú haladna tovább így keze ismét elvándorol előre az izmos combokra ahonnan egy simítás kíséretében megy tovább a lány öléhez ahol gyakorlott mozdulatokkal áll neki őt kényeztetni. Közben figyeli a másik reakcióit és ha úgy látja vagy hallja is, hogy jól csinálja amit tesz akkor elmosolyodik.*
~Ha minden új lakót így köszöntenék lehet még népszerűbb lenne ez a hely meg én is. Élvezd csak ki a dolgot. Megérdemled szegény buja barátném aki nem talál igazi férfit.~
*Egy pillanatra elválik a dús ajkaktól, hogy őszinte vággyal a hangjában felsóhajtson.*
-Hmmm! Anettze! Te!
*Majd újult erővel visszatér azokhoz a vörös ajkakhoz.*
283. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-08-23 21:41:30
Üzenet elküldve: 2020-08-23 21:41:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Arany és tenger//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A tündér lassan behunyja a szemeit és csöndet teremt a fejében, szinte teljesen kikapcsolódik az elméje tudatos pontja az őt felfedező huncut ajkakra és hosszú ujjakra képes összpontosítani, miközben gyengéden nyöszörög, ahogy az eddigi ruha fedte teste alá lassan beáramlik az eső utáni hűs levegő. Aztán ahogy a sárga íriszek újból látják a világot, a férfi feje után igyekszik nyúlni, hogy csókot csenhessen tőle, ami talán a kedvenc része az ilyen együtt létekben, olyankor valahogy tényleg úgy érzi törődnek vele, hogy elengedheti magát, hogy nem kell tovább menekülni, megvan a saját kis barlangja, és ahogy ezt most is igyekszik megélni átkarolja az elf hátát a kezeivel, a tarkóján játszadozva, hogy ő is adhasson kicsit, mert noha imádta ahogy a férfi elfeküdt rajta és mindenét felfedezte, ha nem csinál semmit lassan negatív lesz az egész a fejében. Ezt pedig nagyon nem akarja. *
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A tündér lassan behunyja a szemeit és csöndet teremt a fejében, szinte teljesen kikapcsolódik az elméje tudatos pontja az őt felfedező huncut ajkakra és hosszú ujjakra képes összpontosítani, miközben gyengéden nyöszörög, ahogy az eddigi ruha fedte teste alá lassan beáramlik az eső utáni hűs levegő. Aztán ahogy a sárga íriszek újból látják a világot, a férfi feje után igyekszik nyúlni, hogy csókot csenhessen tőle, ami talán a kedvenc része az ilyen együtt létekben, olyankor valahogy tényleg úgy érzi törődnek vele, hogy elengedheti magát, hogy nem kell tovább menekülni, megvan a saját kis barlangja, és ahogy ezt most is igyekszik megélni átkarolja az elf hátát a kezeivel, a tarkóján játszadozva, hogy ő is adhasson kicsit, mert noha imádta ahogy a férfi elfeküdt rajta és mindenét felfedezte, ha nem csinál semmit lassan negatív lesz az egész a fejében. Ezt pedig nagyon nem akarja. *
282. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-08-10 15:52:34
Üzenet elküldve: 2020-08-10 15:52:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Konyha//
*Térdelő és egyben tiszteletadó helyzetében először a szobában tartózkodó fél-elf lány szólal fel, hosszabb mondatokban. Ezek értelmét nem érti, de néhány szó ismerősen cseng neki, még gyermekkorából, amikor a közös nyelvre próbálták tanítani. „Szerelmet, papnő, istennő, szolgálat.” Ezek nagyon ismerősen csengenek neki, s talán a jelentésük sem teljesen érthetetlen számára. Amint egyre több közös nyelven elhangzott szót és mondatot hall, annál inkább jönnek fel benne az ismerősen csengő emlékek, melyeket a Havasföldre tévedő zarándok tanított neki, és még néhány akkori gyereknek. A helyiségben itt van az elf harcos is, aki véleménye szerint a ház egyik őrző harcosa lehet, vagy talán testőr. A jelenlévők között nem érez ellenséges szándékot, inkább talán csak a meglepettséget veszi rajtuk észre, bár tekintete még mindig a padlóra van szegeződve. A tündérke, Viel beszélni kezd, és a háború szót egyértelműen kiveszi az elhangzottakból. Sejtése szerint elmondja, amit megtudott odakint Nodric-ról. Nem szól bele, hiszen érthetően nem is tudná megtenni. Várakozik a számára úrnőnek tekintett Natalayda reakcióira. Amikor a köszönöm szót meghallja az határozottan ismerős. Talán ez volt az egyik első szó, amit a Zöldföldiek nyelvén próbáltak tanítani neki. Ezt egy jó előjelnek veszi az „úrnő” részéről. A vállához finoman érő kézre felemeli tekintetét Natalayda mandulavágású szemeiben elmerengve. ~Havasföldi szépségek is megirigyelhetnék. Vajon mit kereshet itt a Zöldföldieknél? Talán gyermekkorában rabolták el? Az egészen biztos, hogy nemes, szaki népek leszármazottja lehet. Arcának vonásai, tekintetének egyetlen pillantása árulkodik jelleméről.~ Bár csak pár pillanat, amit elmerengve tölt, mégis az első Zöldföldön talált leányzó, akit nem fog elfelejteni, akkor sem, ha Ehoba akaratából visszatér hazájába. De ez a pillanat most nem személyes érzéseinek helye. Nodric harcos, s a kötelessége, és a hagyományok, tisztelet és becsület előrébb való mindennél. Az úrnő lenyúl kezéért majd engedelmeskedve a kérésnek talpra áll. Látja, hogy Natalayda öltözéke lengébb a kelleténél, s tartásából még annyit is észrevesz, hogy most nem lehet ereje teljében. Nem is szándékozik tovább feltartani az úrnőt, ezért oldalra lép, s fejét enyhén meghajtva hagyja, hogy ha akar, akkor eltávozzon az északi külsejű leány.*
- Koszo-nom. *Kissé hibása, de kiejti a szavakat, melyekről úgy véli, hogy válaszolnia illik a befogadását helyben hagyó gesztusokra. A szobában van egy másik elf is, egy barna hajú nő, aki ruhájából ítélve rangos személy lehet. Talán a ház egyik kiemelt személye lehet, ezt nem tudhatja, csupán ruhákból és apróbb viselkedésekből igyekszik következtetni. Természetesen nem akadályoz senkit sem, aki a szobát elhagyni kívánja. Tekintetét most Laurentitia felé fordítja, s egyértelműen Natalayda-ra célozva kérdezi a következőket.*
- Beth-eg? *Nem is tudja honnan jutott eszébe ez a szó. Talán kezdenek ösztönösen feljönni benne az egykor megtanult szavak. Mindenki szavaira jól odafigyel. Figyeli az ajkakat, hogyan képezik a szavakat, s próbál tanulni, emlékezni, hogy beszélhessen jó lelkűnek tekintett vendéglátóival. Laurentitia magára mutat, majd vélhetően a nevét említi meg. Lau. Tisztelettel bólint a rangos hölgynek, de a kezével nem tud mit kezdeni. A tündérke is ezt nyújtotta felé, de ez a szokás északon teljesen ismeretlen, de hogy ne legyen tiszteletlen megfogja a kezet és finoman tenyérrel felfelé fordítja, és ha a másik engedi, akkor végig húzza mutatóúját a puha tenyér belső felületén, majd elengedi Laurentitia kezét. A keze neki is nagyon puha, ezért biztos benne, hogy az előkelő családokhoz tartozhat és nem a szolganéphez. A béke szóra halvány mosollyal bólint.*
- Itt b-héke. *Körbe mutat kezével, mint aki tényleg szeretné kifejezni, hogy jól érzi magát, ebben a békés közegben. Az „étel” szón gondolkodnia kell egy kicsit, de amikor Lau az asztalra mutat, akkor megérti a jelentését.*
- Éth-el. Nodric éth-el. Khér. *Ha jól értelmezi, akkor étellel kínálják, ami a kimerítő útja után nagyon jól fog esni. Hálásan bólint Lau-nak a felkínálásért. A tündérke távozóban van, s a szavaiból vissza tud ismételni egy számára érthető kifejezést.*
- Nodric éhhees. *Erős északi hangján felnevet és helyeslőn bólogat, miután kiejti az ismerősen csengő szavakat. Nem is gondolta volna, hogy ennyi örömöt okoz az, ha egy régen tanult nyelv használatában van némi, apró sikerélménye. Talán az úrnő és a félfér leány is távozik, de őket nem tarthatja itt, mint ahogy senkit sem szándékozik. Türelmesen kivárja a sorát, amíg megkapja az ételt, s addig is nézelődik a konyhában, mert itt olyan eszközöket és bútorokat lát, amikkel otthon nem találkozott.*
*Térdelő és egyben tiszteletadó helyzetében először a szobában tartózkodó fél-elf lány szólal fel, hosszabb mondatokban. Ezek értelmét nem érti, de néhány szó ismerősen cseng neki, még gyermekkorából, amikor a közös nyelvre próbálták tanítani. „Szerelmet, papnő, istennő, szolgálat.” Ezek nagyon ismerősen csengenek neki, s talán a jelentésük sem teljesen érthetetlen számára. Amint egyre több közös nyelven elhangzott szót és mondatot hall, annál inkább jönnek fel benne az ismerősen csengő emlékek, melyeket a Havasföldre tévedő zarándok tanított neki, és még néhány akkori gyereknek. A helyiségben itt van az elf harcos is, aki véleménye szerint a ház egyik őrző harcosa lehet, vagy talán testőr. A jelenlévők között nem érez ellenséges szándékot, inkább talán csak a meglepettséget veszi rajtuk észre, bár tekintete még mindig a padlóra van szegeződve. A tündérke, Viel beszélni kezd, és a háború szót egyértelműen kiveszi az elhangzottakból. Sejtése szerint elmondja, amit megtudott odakint Nodric-ról. Nem szól bele, hiszen érthetően nem is tudná megtenni. Várakozik a számára úrnőnek tekintett Natalayda reakcióira. Amikor a köszönöm szót meghallja az határozottan ismerős. Talán ez volt az egyik első szó, amit a Zöldföldiek nyelvén próbáltak tanítani neki. Ezt egy jó előjelnek veszi az „úrnő” részéről. A vállához finoman érő kézre felemeli tekintetét Natalayda mandulavágású szemeiben elmerengve. ~Havasföldi szépségek is megirigyelhetnék. Vajon mit kereshet itt a Zöldföldieknél? Talán gyermekkorában rabolták el? Az egészen biztos, hogy nemes, szaki népek leszármazottja lehet. Arcának vonásai, tekintetének egyetlen pillantása árulkodik jelleméről.~ Bár csak pár pillanat, amit elmerengve tölt, mégis az első Zöldföldön talált leányzó, akit nem fog elfelejteni, akkor sem, ha Ehoba akaratából visszatér hazájába. De ez a pillanat most nem személyes érzéseinek helye. Nodric harcos, s a kötelessége, és a hagyományok, tisztelet és becsület előrébb való mindennél. Az úrnő lenyúl kezéért majd engedelmeskedve a kérésnek talpra áll. Látja, hogy Natalayda öltözéke lengébb a kelleténél, s tartásából még annyit is észrevesz, hogy most nem lehet ereje teljében. Nem is szándékozik tovább feltartani az úrnőt, ezért oldalra lép, s fejét enyhén meghajtva hagyja, hogy ha akar, akkor eltávozzon az északi külsejű leány.*
- Koszo-nom. *Kissé hibása, de kiejti a szavakat, melyekről úgy véli, hogy válaszolnia illik a befogadását helyben hagyó gesztusokra. A szobában van egy másik elf is, egy barna hajú nő, aki ruhájából ítélve rangos személy lehet. Talán a ház egyik kiemelt személye lehet, ezt nem tudhatja, csupán ruhákból és apróbb viselkedésekből igyekszik következtetni. Természetesen nem akadályoz senkit sem, aki a szobát elhagyni kívánja. Tekintetét most Laurentitia felé fordítja, s egyértelműen Natalayda-ra célozva kérdezi a következőket.*
- Beth-eg? *Nem is tudja honnan jutott eszébe ez a szó. Talán kezdenek ösztönösen feljönni benne az egykor megtanult szavak. Mindenki szavaira jól odafigyel. Figyeli az ajkakat, hogyan képezik a szavakat, s próbál tanulni, emlékezni, hogy beszélhessen jó lelkűnek tekintett vendéglátóival. Laurentitia magára mutat, majd vélhetően a nevét említi meg. Lau. Tisztelettel bólint a rangos hölgynek, de a kezével nem tud mit kezdeni. A tündérke is ezt nyújtotta felé, de ez a szokás északon teljesen ismeretlen, de hogy ne legyen tiszteletlen megfogja a kezet és finoman tenyérrel felfelé fordítja, és ha a másik engedi, akkor végig húzza mutatóúját a puha tenyér belső felületén, majd elengedi Laurentitia kezét. A keze neki is nagyon puha, ezért biztos benne, hogy az előkelő családokhoz tartozhat és nem a szolganéphez. A béke szóra halvány mosollyal bólint.*
- Itt b-héke. *Körbe mutat kezével, mint aki tényleg szeretné kifejezni, hogy jól érzi magát, ebben a békés közegben. Az „étel” szón gondolkodnia kell egy kicsit, de amikor Lau az asztalra mutat, akkor megérti a jelentését.*
- Éth-el. Nodric éth-el. Khér. *Ha jól értelmezi, akkor étellel kínálják, ami a kimerítő útja után nagyon jól fog esni. Hálásan bólint Lau-nak a felkínálásért. A tündérke távozóban van, s a szavaiból vissza tud ismételni egy számára érthető kifejezést.*
- Nodric éhhees. *Erős északi hangján felnevet és helyeslőn bólogat, miután kiejti az ismerősen csengő szavakat. Nem is gondolta volna, hogy ennyi örömöt okoz az, ha egy régen tanult nyelv használatában van némi, apró sikerélménye. Talán az úrnő és a félfér leány is távozik, de őket nem tarthatja itt, mint ahogy senkit sem szándékozik. Türelmesen kivárja a sorát, amíg megkapja az ételt, s addig is nézelődik a konyhában, mert itt olyan eszközöket és bútorokat lát, amikkel otthon nem találkozott.*
281. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-08-07 15:08:22
Üzenet elküldve: 2020-08-07 15:08:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1580
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1580
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Arany és tenger//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Nagyon jól lehet a lányban olvasni, ami tetszik a dokinak. A kis sóhajok, a megemelkedő csípő, a kisebb reakciók pontosan elárulják neki, hogy mikor és mit csinál jól. Ahogy, azt is, hogy most olyan partnert fogott ki akit kicsit se zavar ha kivételesen ő az egyetlen akit kényeztetnek és képes élvezni a dolgot. A doki nem is siet. Alaposan elhúzza a dolgot. Csókok, simogatások, kisebb harapdálás. Hosszasan elidőzik ott azokon a lábakon és csak lassacskán halad feljebb. Akkor is úgy, hogy a kis vékony ruhát húzza feljebb, úgy halad ő is a lányon a feszes hason, az oldalát simogatva, fogát végighúzva a puha bőrön. Hosszasan kiélvezi a dolgot. Keze néha visszacsúszik a combra, hogy még egyszer végigsimítson azon a részen amit a lány élvezett. A férfi is érzi, hogy a kis játszadozása rá is hatással van és bár fáradt volt, de kezdi ismét összeszedni magát. Mikor a kerek mellekhez ér, míg száját azokra tapasztja, kezét finoman a másik mögé csúsztatja és a gerince vonalán kezd játszadozni. Lassan végighúzza a körmét, simogatja. Közben pedig szinte már rá is mászott a kis tündérlányra, de a legkevésbé se zavarja. Most a szeme előtt csak Anettze van és hogy minél inkább kedvére tegyen és kiélhesse magát azon a testen, ami megőrjíti őt.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Nagyon jól lehet a lányban olvasni, ami tetszik a dokinak. A kis sóhajok, a megemelkedő csípő, a kisebb reakciók pontosan elárulják neki, hogy mikor és mit csinál jól. Ahogy, azt is, hogy most olyan partnert fogott ki akit kicsit se zavar ha kivételesen ő az egyetlen akit kényeztetnek és képes élvezni a dolgot. A doki nem is siet. Alaposan elhúzza a dolgot. Csókok, simogatások, kisebb harapdálás. Hosszasan elidőzik ott azokon a lábakon és csak lassacskán halad feljebb. Akkor is úgy, hogy a kis vékony ruhát húzza feljebb, úgy halad ő is a lányon a feszes hason, az oldalát simogatva, fogát végighúzva a puha bőrön. Hosszasan kiélvezi a dolgot. Keze néha visszacsúszik a combra, hogy még egyszer végigsimítson azon a részen amit a lány élvezett. A férfi is érzi, hogy a kis játszadozása rá is hatással van és bár fáradt volt, de kezdi ismét összeszedni magát. Mikor a kerek mellekhez ér, míg száját azokra tapasztja, kezét finoman a másik mögé csúsztatja és a gerince vonalán kezd játszadozni. Lassan végighúzza a körmét, simogatja. Közben pedig szinte már rá is mászott a kis tündérlányra, de a legkevésbé se zavarja. Most a szeme előtt csak Anettze van és hogy minél inkább kedvére tegyen és kiélhesse magát azon a testen, ami megőrjíti őt.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1134-1153