// Intath //
* Bebizonyosodik, hogy Intath túl öreg már az ilyesfajta beszélgetésekhez. Kedvenc varázsitala is csak azért a zöld, mert abból keresi a legtöbb pénzt, nem pedig azért, mert azzal segíthet megmenteni mások életét. Dänkijinkilinkilinkilinkij erre szemét forgatja. De majd ő segít emlékezni Intathnak, hogy az élet tele van csomó érdekes dologgal, mint például a színekkel. A visszakérdezés már egy jó irány. *
– A rántotta tényleg jó dolog… * Gondolkodik el a kedvenc ételéről. Kell egy kis idő, míg eszébe jut egy étel, ami minden képzeletet felülmúl. Széles mosollyal az arcán válaszol. *
– Nekem a kedvenc ételem a… Mézes-mandulás lepény! * Ha eddig nem lett volna egyértelmű, Dänkijinkilinkilinkilinkij nagyon kedveli a mézet, illetve mindent, ami édes. Intath jobban teszi, ha majd egy jó magas polcra rejti a mézes csuprot, amíg kis vendége a házban tartózkodik, máskülönben lehet, hogy hamarabb elfogy, mint azt hinné.
Amikor a fürdővíz végre valahára elkészül, a tündér tapsol kettőt örömében. Aztán, amikor nem figyel, haja megint kócos lesz Intath miatt, de ezen a ponton nem is bánja nagyon. *
– Megy, persze. * Forgatja ismét szemeit a férfi szemtelenségén, aztán, ha egyedül hagyja őt a fürdőben, először ellenőrzi, hogy az ajtó jól csukva van-e, aztán elkezd vetkőzni. Meg sem fordul a fejében, hogy a doki esetleg leskelődne, de persze ő jobban ismeri a házat, ha erre van igénye, bizonyára megteheti, ha máshol nem, akár a kulcslyukon keresztül. Dänkijinkilinkilinkilinkij feláll egy sámlira, és onnan nézi a gőzölgő vizet. Előbb csak a lábujjait teszi bele, és megállapítja, hogy tényleg jó forróra sikeredett. De nem akar kint fagyoskodni, ezért előbb egyik lábával, aztán a másikkal lép bele a dézsába, végül nyakig elmerül benne. A víz szinte égeti a bőrét, de inkább ez, mint a hideg. Ehhez hamarabb hozzászokik.
Nem sieti el a dolgot, ha Intath nem zavarja meg, jó fél óráig áztatja kicsiny testét. Akkor is inkább csak amiatt dönt úgy, hogy kiszállna, mert a víz eddigre már inkább csak langyos. Remélhetőleg talál törölközőt, és igénybe is veszi az egyik tisztának látszót. Maga köré csavarja, és mezítláb, vizes hajjal indul vissza a tanulószobán át a konyha felé, vagy ahol megtalálja az elfet. Említett valami folyosót, ahol üres szobák vannak, és mivel úgy tudja, csak ketten vannak az egész házban, bátorkodik mindenhova benyitni, hátha megtalálja őt. Persze lehet, hogy ennél sokkal könnyebb dolga lesz, hogyha a doki nem bujkál előle. Ruháit hóna alatt tartva sétálgat fel-alá, amíg meg nem leli őt, aztán fáradtan pislogva néz rá. *
– Szóval melyik lesz az én szobám?