Külső területek - Szarvasliget
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 52 (1021. - 1040. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1218-1237
1040. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-08-28 00:46:03
Üzenet elküldve: 2025-08-28 00:46:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1622
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1622
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Metszéspont//
*A félvér lány a dokiban egy önzetlen barátot, egy baltás gyilkosban meg egy favágót látna. Ezért van, hogy az ő megfigyelései nem sokat számítanak a dokinak. Csak az amit a szőke eddig tett. A családja korábbi tetteit, azt el is nézte volna neki a férfi csakhogy neki is első dolga az volt, hogy az útjukra lépett és kisemmizte azokat akik a jótevői voltak, kihasználta a hiszékeny félvért és Mai-t se ok nélkül választotta az árvaház élére, arról nem is beszélve, hogy az egykori kalóznak, aki a saját megérzéseire az életét is feltenné, minden érzéke, azt súgja, hogy az egy önző, sunyi lelkiismeretlen zsarnok, aki csak a saját érdekeit nézi. A szarvasliget is csak azért fontos neki mert ő tett érte, hogy kárpótolni akarja a lányokat. A félvér szavaira megrázza a fejét.*
-Ameddig állja a szavát nem tervezek barátságtalannak lenni vele. Még ha nem is bízok benne. És annyira naiv vagy kedveském.*Mosolyog a másikra kedvesen miközben annak az arcához nyúlna, hogy megcirógassa.*Nem volt még lehetőséged megtapasztalni hasonlót, de nem csak jószándékból lehet valaki kedves veled. Sőt, az a ritka. Ezért is jobb ha kimaradsz a városvezetés dolgaiból mert ennek kapcsán se látsz jól. Nem ok nélkül engedték vissza a nemeseket és nem ok nélkül költöztek egy olyan városrészbe, ahol egy egész tó választja el őket a póroktól. Tanultak. Mégpedig, azt hogy egy dühös tömeget egy egyszerű kerítés nem állít meg. Felkészülnek rá, hogy ugyan, azt az utat újrakezdjék amit előtte jártak. Csak ha még egyszer valakinek lázadozni támad kedve akkor a meredélyt kell átússza. Vissza fog térni a régi rend és jobban teszed, ha te azokból a dolgokból nem veszed ki a részed. Úgyse tehetsz ellene semmit.
*Egyszer folyt a kék vér és az se jelentett semmit. Teljesen ki kellett volna írtani az összeset. Tenni viszont már nincs mit. Vagyis inkább, ők nem tehetnek semmit. Talán ez is a sors munkája. Kellenek neki a világba olyanok akik mindent megkapnak és mégis kihasználnak másokat. Ki tudja? A tervezgetés kapcsán a lány ötletére bólint az elf. Egy kinti lépcső valóban jól hangzik. A horgászfelszerelés ötletére hevesen bólint a doki is.*
-Igen! Amúgy is régóta megígértem neked a híres sült halamat.
*Rég nem pecázott már pedig az, azon kevés kinti foglalatosság közé tartozik amit szívesen végez. A gyógy- és fűszernövényes kert ötlete is tetszik a lánynak. Főként az utóbbi. Ez érthető is. Persze az elf tudja, hogy nagyon sok fűszernövény jó hatással van az egészségre. Maga is ezért fogyaszt előszeretettel fűszeres ételeket. A kapott kérdéseken pedig jót mosolyog. Valóban kicsit félreérthetően fogalmazott.*
-A tó közelébe gondoltam. Kellően távol van a háztól és a kerttől, de közel a vízhez. A csalánt meg előtte azért kifőzték vagy kiszárították. A hideg vízbe se azonnal ugrottak be, bár volt olyan elvetemült, hanem előtte langyosabb vízzel megmosakodtak, hogy kicsit lehűtsék magukat és csak utána merültek egyet. És igenis jót tett nekik. Megerősítette őket. Arra, hogy ez miért jó nehéz választ adni. Talán hasonló okból amiért szeretünk meleg vízben is ücsörögni. Csak itt az a víz, gőz formájában van. De, aki nem is élvezi, az is jót tesz a testének vele. Határozottan így vélem.
*A félvér lány a dokiban egy önzetlen barátot, egy baltás gyilkosban meg egy favágót látna. Ezért van, hogy az ő megfigyelései nem sokat számítanak a dokinak. Csak az amit a szőke eddig tett. A családja korábbi tetteit, azt el is nézte volna neki a férfi csakhogy neki is első dolga az volt, hogy az útjukra lépett és kisemmizte azokat akik a jótevői voltak, kihasználta a hiszékeny félvért és Mai-t se ok nélkül választotta az árvaház élére, arról nem is beszélve, hogy az egykori kalóznak, aki a saját megérzéseire az életét is feltenné, minden érzéke, azt súgja, hogy az egy önző, sunyi lelkiismeretlen zsarnok, aki csak a saját érdekeit nézi. A szarvasliget is csak azért fontos neki mert ő tett érte, hogy kárpótolni akarja a lányokat. A félvér szavaira megrázza a fejét.*
-Ameddig állja a szavát nem tervezek barátságtalannak lenni vele. Még ha nem is bízok benne. És annyira naiv vagy kedveském.*Mosolyog a másikra kedvesen miközben annak az arcához nyúlna, hogy megcirógassa.*Nem volt még lehetőséged megtapasztalni hasonlót, de nem csak jószándékból lehet valaki kedves veled. Sőt, az a ritka. Ezért is jobb ha kimaradsz a városvezetés dolgaiból mert ennek kapcsán se látsz jól. Nem ok nélkül engedték vissza a nemeseket és nem ok nélkül költöztek egy olyan városrészbe, ahol egy egész tó választja el őket a póroktól. Tanultak. Mégpedig, azt hogy egy dühös tömeget egy egyszerű kerítés nem állít meg. Felkészülnek rá, hogy ugyan, azt az utat újrakezdjék amit előtte jártak. Csak ha még egyszer valakinek lázadozni támad kedve akkor a meredélyt kell átússza. Vissza fog térni a régi rend és jobban teszed, ha te azokból a dolgokból nem veszed ki a részed. Úgyse tehetsz ellene semmit.
*Egyszer folyt a kék vér és az se jelentett semmit. Teljesen ki kellett volna írtani az összeset. Tenni viszont már nincs mit. Vagyis inkább, ők nem tehetnek semmit. Talán ez is a sors munkája. Kellenek neki a világba olyanok akik mindent megkapnak és mégis kihasználnak másokat. Ki tudja? A tervezgetés kapcsán a lány ötletére bólint az elf. Egy kinti lépcső valóban jól hangzik. A horgászfelszerelés ötletére hevesen bólint a doki is.*
-Igen! Amúgy is régóta megígértem neked a híres sült halamat.
*Rég nem pecázott már pedig az, azon kevés kinti foglalatosság közé tartozik amit szívesen végez. A gyógy- és fűszernövényes kert ötlete is tetszik a lánynak. Főként az utóbbi. Ez érthető is. Persze az elf tudja, hogy nagyon sok fűszernövény jó hatással van az egészségre. Maga is ezért fogyaszt előszeretettel fűszeres ételeket. A kapott kérdéseken pedig jót mosolyog. Valóban kicsit félreérthetően fogalmazott.*
-A tó közelébe gondoltam. Kellően távol van a háztól és a kerttől, de közel a vízhez. A csalánt meg előtte azért kifőzték vagy kiszárították. A hideg vízbe se azonnal ugrottak be, bár volt olyan elvetemült, hanem előtte langyosabb vízzel megmosakodtak, hogy kicsit lehűtsék magukat és csak utána merültek egyet. És igenis jót tett nekik. Megerősítette őket. Arra, hogy ez miért jó nehéz választ adni. Talán hasonló okból amiért szeretünk meleg vízben is ücsörögni. Csak itt az a víz, gőz formájában van. De, aki nem is élvezi, az is jót tesz a testének vele. Határozottan így vélem.
1039. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-08-27 23:18:24
Üzenet elküldve: 2025-08-27 23:18:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 682
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 682
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Metszéspont//
*Ahogyan Intathal próbál beszélgetni Aleniáról egyre inkább olyan érzése van, hogy csak azért sikerül egy lépést megtenniük előre, hogy aztán a következő percben kettőt lépjenek hátra, pedig nyilván az lenne a célja, hogy előre menjenek ezen a téren, ne pedig visszafelé oda, ahonnan nagy nehezen már sikerült elmozdulniuk.
Sovány vigasz számára, hogy legalább a főzéssel jól halad, mert mivel sokat beszéltek az árpa szorgos kavargatás mellett egész szépen megpirult, így már csak az van hátra, hogy ráöntse a felmelegített vizet, aztán pedig fedőt rakjon rá és hagyja főni magában.
Mivel innentől kezdve már csak néha kell benéznie a fedő alá, hogy nem kezd-e el túlságosan is forrni a víz, többször tud az elf szemébe nézni, mint eddig, és arra is van ideje, hogyha nem is Intath ölébe, de leüljön és egy kicsit és kissé fáradtan sóhajtson egyet. Igazából nem is a teste, ami fáradt, inkább a lelke és az idegei azok, amelyeknek kissé sok volt az elmúlt fél hat. Először amiatt kellett aggódnia és idegeskednie, amit Alenia a dokival való előző találkozásáról mesélt, utána a rituálé következett, majd pedig végül a nem is olyan régen lezajlott és befejeződött beszélgetés miatt aggódhatott, és nem is teljesen alaptalanul.
Bánhatná is akár, hogy megpróbálta elmagyarázni az elfnek, azt, ami valahol megmagyarázhatatlan, hiszen a vonzalomnak és a szeretetnek nem csak racionális indokai lehetnek, sőt. Mégis, az ő esetében az Alenia iránt általa érzett szeretet, hála és ragaszkodás úgy érzi, hogy csak az alapján is teljesen érthető lenne, mint amit a közös múltjukról mesélt, de a doki úgy tűnik, hogy továbbra sem akarja érteni. Inkább még mindig ragaszkodik saját előítéleteihez és a rögeszméihez, vagy egyszerűen csak olyan irányba forgatja az igazságot és a tényeket, hogy azok neki kedvezzenek, és ugyanezeket az előítéleteket és rögeszméket támasszák alá.*
- Nézd, nem szeretném újrakezdeni ezt a vitát. *mondja reményei szerint nyugodt és békülékeny hangon, bár Intath utolsó szavait sértésként is felfoghatná akár, mégis igyekszik túllépni ezen. Ha ő is elkezd itt megsértődgetni és minden keményebb kritikát, vagy nyersebb mondatot a lelkére és magára venni, akkor minden bizonnyal tényleg reménytelen lenne bízni abban, hogy a hozzá két annyira nagyon közel álló elf, mint Alenia és Intath között valaha is szívélyes és baráti lehet a viszony.*
- Mindig minden kedves szóért és gesztusért hálás voltam, azért pedig főleg, hogyha valaki barátként közeledett felém, sőt a barátom, vagy a barátnőm is lett, mint Lau, te, Thim, Adoaver, Viel, vagy akár pont Alenia. Nem érdekel, hogy miből adott nekem bármit is, de a lényeg az, hogy nem lett volna muszáj adnia nekem semmit, mégis megtette. A családja tetteiért pedig nem hiszem, hogy éppen ő lenne a felelős. Sosem volt gonosz, csak egy másik világban nőtt fel, és nem tudott szembesülni a városnak azzal az oldalával, amiről te meséltél. Viszont, hidd el, vannak terveim. Tudom, nagy szavaknak hangzanak tőlem, de személyesen szeretnék gondoskodni arról, hogy a régi Arthhenior, amiről annyi borzongató részletet osztottál meg az előbb is, és amiből valamennyit azért én is láttam, sohase térhessen vissza. Bár szerintem viszonylag jó irányba haladnak a dolgok, olyan értelemben mindenképpen, hogy az új vezetés levonta a tanulságokat a régi bukásából. Nyilván az árvaház ötletét is ezért támogatták. Tudják, hogyha a nép egy részét megint teljesen magára hagyják, és nem segítenek a nyomorgókon, akkor annak előbb-utóbb új lázadás lesz a vége, ami nyilván az ő bukásukhoz vezetne. A saját két szememmel láttam, hogy nincs annyi városőr, ami egy dühös tömeget képes lenne feltartóztatni, ha az megindul. Ők is tudják ezt, hiszen ott voltak, csak éppen nem a városőrök oldalán. Amúgy meg hidd el kérlek, hogy Alenia sohasem várta el tőlem, hogy az árvaházban akár csak egy kanalat is kivegyek a fiókból! Éppen az ellenkezőjére akart rábeszélni. Szerintem a társaságom és a barátságom többet ér a számára, mint bármilyen munka, amit ott el tudnék végezni. Mindenesetre, már azért nagyon hálás vagyok neked, hogy hagyod Niának, hogy bebizonyítsa azt, hogy betartja az ígéreteit, és hajlandó vagy vele érdemben beszélgetni Szarvasliget jövőjéről. Nem kérlek, hogy legyél vele kedves, csak annyit, hogy ott folytassátok a beszélgetést, ahol abbahagytátok, és olyan hangnemben is. Végül is ő most Szarvasliget vendége, vagyis a mi vendégünk, bárhonnan nézzük, ha ma ismerném meg, akkor is azt szeretném, ha mint vendég, jól érezné magát nálunk, és nem veszekedéssel telne el az a pár nap, amit itt tölt velünk. Főleg, hogy eddig egész jó dolgokat találtunk ki, és nekem a te ötleteid is nagyon tetszenek, nem csak a sajátjaim. Jobb az ilyesmiket nyugodtan megbeszélni, nem pedig két vita között. *mondja az utolsó mondatot főleg azért, hátha sikerül átevezniük békésebb témákra. Közös jövőjük itt amúgy is fontosabb, mint a múltról, vagy Alenia jelleméről való vita.*
- Ami engem illet, én kívülre gondoltam a lépcsőt, mert bent a folyosón túl sok helyet foglalna el. A te ötleteid közül pedig mindegyiket támogatom. Egy csónakot, evezőkkel már én is régóta szeretnék, sőt, kérhetnénk hozzá horgászfelszerelést is. Ha már egészség, a hal nagyon egészséges úgy tudom, mi pedig gyakorlatileg egyáltalán nem eszünk, pedig akár sülve, akár levesnek megfőzve finom lenne. És biztos, hogy rengeteg hal van ebben a tóban. A gyógynövényes és fűszernövényes kertet is csak támogatni tudnám, bár én nyilván főleg inkább az utóbbiakat tudnám jól használni. De ezt az izzasztó szobát nem igazán értem. Hova szeretnéd? Meg mi abban a jó, hogy nagyon melegben ülsz és izzadsz, meg még csalánnal is csapkodod magadat? Futottam kislányként be a csalánok közé véletlenül, nem hiszem, hogy hasonlót bárki elkerülhet, aki az erdőben nő fel. Nem volt kellemes. Meg aztán, ha valaki véletlenül hozzáér a kemencéhez, csúnyán meg is égetheti magát, bár igaz, hasonló baleset a konyhában is előfordulhat végül is. Persze, ha tényleg szeretnél itt ilyesmit, felőlem nyugodtan…
*Ezen a ponton mondjuk kicsit gyanakodva néz az elfre. Lehet, hogy csak viccel, és most ő nem érti a humorát, ahogyan általában az övét sem szokták érteni mások?*
- Különben meg te vagy az orvos, de ha nagy melegben bemész fürdeni a tóba mondjuk, akkor is, mielőtt a hideg vízbe merülnél, lemosod a testedet, nem? Nem csak úgy beleveted magad. Ha izzadt, felhevült testtel egyből a hideg vízbe merülsz, az nem veszélyes? Nem állhat meg mondjuk a szíved, vagy nem leszel nagyon rosszul attól, hogy egyik pillanatról a másikra lehűlsz? El tudja ezt viselni egy szervezet egyáltalán?
*Ha Int halálosan komolyan azt fogja mondani, hogy szerinte igen, el fogja hinni neki, mindenesetre abban biztos, hogy ő maga hasonlót nem viselne jól. És abban is, hogyha a doki terve megvalósul majd, nem ő lesz az első, aki ki fogja próbálni, hogy milyen érzés lehet nagyon izzadni és közben még csalánnal is csapkodni amúgy is érzékeny bőrét.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.08.28 00:57:45
*Ahogyan Intathal próbál beszélgetni Aleniáról egyre inkább olyan érzése van, hogy csak azért sikerül egy lépést megtenniük előre, hogy aztán a következő percben kettőt lépjenek hátra, pedig nyilván az lenne a célja, hogy előre menjenek ezen a téren, ne pedig visszafelé oda, ahonnan nagy nehezen már sikerült elmozdulniuk.
Sovány vigasz számára, hogy legalább a főzéssel jól halad, mert mivel sokat beszéltek az árpa szorgos kavargatás mellett egész szépen megpirult, így már csak az van hátra, hogy ráöntse a felmelegített vizet, aztán pedig fedőt rakjon rá és hagyja főni magában.
Mivel innentől kezdve már csak néha kell benéznie a fedő alá, hogy nem kezd-e el túlságosan is forrni a víz, többször tud az elf szemébe nézni, mint eddig, és arra is van ideje, hogyha nem is Intath ölébe, de leüljön és egy kicsit és kissé fáradtan sóhajtson egyet. Igazából nem is a teste, ami fáradt, inkább a lelke és az idegei azok, amelyeknek kissé sok volt az elmúlt fél hat. Először amiatt kellett aggódnia és idegeskednie, amit Alenia a dokival való előző találkozásáról mesélt, utána a rituálé következett, majd pedig végül a nem is olyan régen lezajlott és befejeződött beszélgetés miatt aggódhatott, és nem is teljesen alaptalanul.
Bánhatná is akár, hogy megpróbálta elmagyarázni az elfnek, azt, ami valahol megmagyarázhatatlan, hiszen a vonzalomnak és a szeretetnek nem csak racionális indokai lehetnek, sőt. Mégis, az ő esetében az Alenia iránt általa érzett szeretet, hála és ragaszkodás úgy érzi, hogy csak az alapján is teljesen érthető lenne, mint amit a közös múltjukról mesélt, de a doki úgy tűnik, hogy továbbra sem akarja érteni. Inkább még mindig ragaszkodik saját előítéleteihez és a rögeszméihez, vagy egyszerűen csak olyan irányba forgatja az igazságot és a tényeket, hogy azok neki kedvezzenek, és ugyanezeket az előítéleteket és rögeszméket támasszák alá.*
- Nézd, nem szeretném újrakezdeni ezt a vitát. *mondja reményei szerint nyugodt és békülékeny hangon, bár Intath utolsó szavait sértésként is felfoghatná akár, mégis igyekszik túllépni ezen. Ha ő is elkezd itt megsértődgetni és minden keményebb kritikát, vagy nyersebb mondatot a lelkére és magára venni, akkor minden bizonnyal tényleg reménytelen lenne bízni abban, hogy a hozzá két annyira nagyon közel álló elf, mint Alenia és Intath között valaha is szívélyes és baráti lehet a viszony.*
- Mindig minden kedves szóért és gesztusért hálás voltam, azért pedig főleg, hogyha valaki barátként közeledett felém, sőt a barátom, vagy a barátnőm is lett, mint Lau, te, Thim, Adoaver, Viel, vagy akár pont Alenia. Nem érdekel, hogy miből adott nekem bármit is, de a lényeg az, hogy nem lett volna muszáj adnia nekem semmit, mégis megtette. A családja tetteiért pedig nem hiszem, hogy éppen ő lenne a felelős. Sosem volt gonosz, csak egy másik világban nőtt fel, és nem tudott szembesülni a városnak azzal az oldalával, amiről te meséltél. Viszont, hidd el, vannak terveim. Tudom, nagy szavaknak hangzanak tőlem, de személyesen szeretnék gondoskodni arról, hogy a régi Arthhenior, amiről annyi borzongató részletet osztottál meg az előbb is, és amiből valamennyit azért én is láttam, sohase térhessen vissza. Bár szerintem viszonylag jó irányba haladnak a dolgok, olyan értelemben mindenképpen, hogy az új vezetés levonta a tanulságokat a régi bukásából. Nyilván az árvaház ötletét is ezért támogatták. Tudják, hogyha a nép egy részét megint teljesen magára hagyják, és nem segítenek a nyomorgókon, akkor annak előbb-utóbb új lázadás lesz a vége, ami nyilván az ő bukásukhoz vezetne. A saját két szememmel láttam, hogy nincs annyi városőr, ami egy dühös tömeget képes lenne feltartóztatni, ha az megindul. Ők is tudják ezt, hiszen ott voltak, csak éppen nem a városőrök oldalán. Amúgy meg hidd el kérlek, hogy Alenia sohasem várta el tőlem, hogy az árvaházban akár csak egy kanalat is kivegyek a fiókból! Éppen az ellenkezőjére akart rábeszélni. Szerintem a társaságom és a barátságom többet ér a számára, mint bármilyen munka, amit ott el tudnék végezni. Mindenesetre, már azért nagyon hálás vagyok neked, hogy hagyod Niának, hogy bebizonyítsa azt, hogy betartja az ígéreteit, és hajlandó vagy vele érdemben beszélgetni Szarvasliget jövőjéről. Nem kérlek, hogy legyél vele kedves, csak annyit, hogy ott folytassátok a beszélgetést, ahol abbahagytátok, és olyan hangnemben is. Végül is ő most Szarvasliget vendége, vagyis a mi vendégünk, bárhonnan nézzük, ha ma ismerném meg, akkor is azt szeretném, ha mint vendég, jól érezné magát nálunk, és nem veszekedéssel telne el az a pár nap, amit itt tölt velünk. Főleg, hogy eddig egész jó dolgokat találtunk ki, és nekem a te ötleteid is nagyon tetszenek, nem csak a sajátjaim. Jobb az ilyesmiket nyugodtan megbeszélni, nem pedig két vita között. *mondja az utolsó mondatot főleg azért, hátha sikerül átevezniük békésebb témákra. Közös jövőjük itt amúgy is fontosabb, mint a múltról, vagy Alenia jelleméről való vita.*
- Ami engem illet, én kívülre gondoltam a lépcsőt, mert bent a folyosón túl sok helyet foglalna el. A te ötleteid közül pedig mindegyiket támogatom. Egy csónakot, evezőkkel már én is régóta szeretnék, sőt, kérhetnénk hozzá horgászfelszerelést is. Ha már egészség, a hal nagyon egészséges úgy tudom, mi pedig gyakorlatileg egyáltalán nem eszünk, pedig akár sülve, akár levesnek megfőzve finom lenne. És biztos, hogy rengeteg hal van ebben a tóban. A gyógynövényes és fűszernövényes kertet is csak támogatni tudnám, bár én nyilván főleg inkább az utóbbiakat tudnám jól használni. De ezt az izzasztó szobát nem igazán értem. Hova szeretnéd? Meg mi abban a jó, hogy nagyon melegben ülsz és izzadsz, meg még csalánnal is csapkodod magadat? Futottam kislányként be a csalánok közé véletlenül, nem hiszem, hogy hasonlót bárki elkerülhet, aki az erdőben nő fel. Nem volt kellemes. Meg aztán, ha valaki véletlenül hozzáér a kemencéhez, csúnyán meg is égetheti magát, bár igaz, hasonló baleset a konyhában is előfordulhat végül is. Persze, ha tényleg szeretnél itt ilyesmit, felőlem nyugodtan…
*Ezen a ponton mondjuk kicsit gyanakodva néz az elfre. Lehet, hogy csak viccel, és most ő nem érti a humorát, ahogyan általában az övét sem szokták érteni mások?*
- Különben meg te vagy az orvos, de ha nagy melegben bemész fürdeni a tóba mondjuk, akkor is, mielőtt a hideg vízbe merülnél, lemosod a testedet, nem? Nem csak úgy beleveted magad. Ha izzadt, felhevült testtel egyből a hideg vízbe merülsz, az nem veszélyes? Nem állhat meg mondjuk a szíved, vagy nem leszel nagyon rosszul attól, hogy egyik pillanatról a másikra lehűlsz? El tudja ezt viselni egy szervezet egyáltalán?
*Ha Int halálosan komolyan azt fogja mondani, hogy szerinte igen, el fogja hinni neki, mindenesetre abban biztos, hogy ő maga hasonlót nem viselne jól. És abban is, hogyha a doki terve megvalósul majd, nem ő lesz az első, aki ki fogja próbálni, hogy milyen érzés lehet nagyon izzadni és közben még csalánnal is csapkodni amúgy is érzékeny bőrét.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.08.28 00:57:45
1038. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-08-23 01:56:29
Üzenet elküldve: 2025-08-23 01:56:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1622
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1622
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Metszéspont//
*Jót mosolyog a félvér lány csapongásán. Érti ő jól, hogy miért ez a talán még Luninari-hoz képest se kevés szóáradat.*
-Valóban kedveském.
*Ha amaz nem épp főzne akkor most kapna egy újabb adag ölelgetést, hogy kicsit bepótolják, azt ami kimaradt. Nem mintha haragudna vagy bármikor is zavarta volna a lány cserfessége csak tényleg nem tudja mire válaszoljon. És valóban van olyan is amire nem is akar.*
-Azon nincs sok mesélni való. Ylandát bekísértem a városba.~Majd onnan a kikötőbe.~Utána történtek inkább a kalandok.
*A kikötői kalamajkáit inkább megtartja magának. Jobb ha a lányok nem tudnak semmiről. Az ezüst hajú tündérbarátnője kapcsán játékos mosollyal válaszol.*
-A nyakamba is ültethetem, de egy idő után elfáradna a vállam.
*Volt már olyanra is példa mikor úszkáltak egyet a kilánnyal itt a tóban. Jót derül magában azon ahogy felidézi az emléket. A kastély kapcsán rá jellemző módon közbeokoskodik.*
-Nem biztos. Egy kastélyt azért jobban őriznek. A liget ebből a szempontból jobb célpont.
*Nos igen. végigfutott már párszor a fejében, hogy ha ő a régi szakmáját űzné akkor ez a hely milyen kínálkozó célpont lenne. Talán csak szerencséjük, hogy eddig még nem talált rájuk senki rossz szándékú alak. A félvér ötletén elgondolkozik. Először a rá jellemző praktikussággal gondolkodik a dolgon, ami arra az eredményre vezet, hogy minek? Aztán belegondol másképp is és valóban nem hangzik rosszul, hogy egy tiszta csillagos éjszakán ott fent igya magát le. De azért támad pár kérdése.*
-A lépcsőt hova gondoltad? Kívülre vagy belülre?
*Az ugyanis vonna még el helyet a házból. Saját ötletei kapcsán megint csak játékos mosoly húzódik a szájára ugyanis nem újkeletű ötletek azok amiket el szeretne mondani. Csak lehetőségei nem voltak még kivitelezni őket.*
-Nekem három ötletem volna. Az egyik egy kis csónak beszerzése amivel be lehet evezni a tóra. Mikor nem volna munka vagy mindenki tart egy pihenőnapot akkor ott is el tudnánk így tölteni az időnket.~Vagy lehetne onnan pecázgatni.~A másik ötletem egy egyszerűbb gyógynövénykert kialakítása. Zsálya, levendula, liliom hasonlók. Esetleg borostyánnal és néhány fűszernövénnyel. Meg...*Szélesedik ki még jobban a mosolya.*Ez már régi elképzelésem. Egyszer utazásaim során találkoztam ilyen dolgokkal és szerény tudományos ismereteim alapján komoly esélyt látok rá, hogy az egészségmegőrzésnek egy még széles körben fel nem fedezett eszközei ezek. Volt, aki a föld fölé, de olyan is aki az alá készíttetett egy szinte teljesen zárt üreget vagy kis termet, szobát. Egy bejárata volt és egy cső jött még ki belőle amin a keletkező füst távozhatott. Ugyanis volt benne egy kis kemenceszerűség amivel köveket forrósítottak fel, aztán azokat a köveket vízzel locsolva begőzölték, azt a kis termet. Aztán ott ültek, izzadtak, csalánnal csapkodták magukat, meg volt, aki beugrott utána hideg vízbe, hogy azonnal lehűljön. Nem kellemetlen maga a folyamat se és tényleg úgy gondolom, hogy orvosi szempontból se haszontalan. Biztos lenne rá érdeklődés.
*Fejti ki a véleményét. Valóban nem az első alkalom, hogy ezen gondolkodik. Egy valamilyen hordószerű épület felhúzásán már jó ideje elmélkedik ő is. Csak nem voltak meg se a kapcsolatai se a tőkéje ilyesmihez. Valószínűleg egyik nyáron saját maga állt volna egy hasonló gőzölő megberhelésének. A szőke kapcsán először a doki visszakérdez.*
-Egyszerű volna?
*Majd hallgatja a félvért, aki egy rá jellemző hosszú monológot mond amibe nem felejti el belevonni a mágia működését is ami valóban legalább annyira érdekli az elfet, mint a lányt érdekelné, hogy mire alapozza a doki a gőzkamra pozitív egészségügyi hatásait. A szőke kapcsán viszont nem változik az elf véleménye. Nem érdekli, hogy milyen igazságtalan volt a világ a szőkével, nem érdekli, hogy a nemeskisasszonynak lenni nem olyan egyszerű hisz mindenki a rangját látja és nem, azt az embert mint amilyenek azok is akiket a családja kizsákmányol azért, hogy ő kisasszonynak hívathassa magát Alenia helyett. A visszatérése kapcsán valóban elismeri, hogy jobban viselte a keze, rangja és vagyona elvesztését mint a bátyja. Még arra is volt ereje, hogy kisemmizze a lányokat a városi rezidenciából. Amit természetes, hogy csak az ő jó szíve tart fent és nem kap érte semmit. A gyerekek ruháztatását, tanítását, a személyzet bérét, a ház fenntartási költségét mind szempillarebegtetéssel, sőt kétkezi munkával szerzi meg. Mert ő egy ilyen nő. Nem egy enyveskezű, önző zsarnok, aki pont azoktól akik önzetlenül vigyáztak a családjára akkor is mikor nem ért semmit a nevük, azoktól lop és veszi természetesnek, hogy valaki fizetés nélkül egész nap érte dolgozik. Nem ő nem egy ilyen nő! És ezt nem látja a lány mert csak a szavakat hallja. Nem loptak tőle el egy házat mert még hálásnak kell lennie, hogy a szőke kisajátította. Visszamentek a városba Aleimord után és bármi történhetett volna velük, de ez sem számít semmit. Tényleg meg kell valakinek döglenie ahhoz, hogy felfogja mit jelent a veszély amit akkor vállaltak? Ha a szeme láttára gyalázzák meg és ölik meg Laurentitia-t akkor is ezt mondja? Nem történt semmi. A szőke ki is áshatná sőt ő maga ásná ki neki és szedné le az elrohadt testéről a ruhákat, mert ő a kisasszony szolgája volt azok is őt illeti és még hálás is lehet érte, hogy visszaadhatja.*
-Mit segített ő neked, azt mond el? Szállást adott? Ruhákat adott? Miből? Abból a vagyonból amit mások kizsigereléséből szedett össze a családja és amit jogos örökségének tart. Ahogy jogosan várja el, hogy ti a saját biztonságotokkal mit sem törődve a hülye bátyja után menjetek akkor is mikor a családja neve semmit nem ér. Jogosan várja el, hogy fizetetlenül dolgozz és több tucat gyerekre főzz egész álló nap. És jogosan várja el, hogy mindezért még dicsérjék is a nevét? Én már akkor ott dolgoztam a szegénynegyedben mikor ő még hallomásból se tudta mi az a szenvedés. Az utcán haltak éhen felnőttek és gyerekek. Életek mentek tönkre és mit tett a nemesség? Én szégyelltem mikor a városőrség orvosa által meggyalázott lányok rám néztek pedig én csak a kollégája voltam annak a vén rohadéknak és inkább köptem volna magam arcon minthogy ugyan azoktól kapjam a fizetésemet mint ők. Az árvák akkor mit kaptak a nemesektől? Azt, hogy az engedélyükkel verték őket agyon az utcán mikor azért loptak mert nem volt más lehetőségük. Azt, hogy harcolhattak a tetőkön a kémények melletti helyekért, hogy telente ne fagyjanak halálra. Erről miért nem beszél a kisasszony? Ja azért mert ez az ő világképébe nem illik bele. Még felmerülne valakiben, hogy nem ő az áldozat. Kit érdekelnek a meggyalázott nők, a halott utca kölykök, a kisemmizett átlagemberek, azok a naiv bolondok akik az életüket adták volna feleslegesen. Azok nem számítanak. Se te, se Laurentitia, de én sem. Ha ott lincselnek meg a rendelőmben mert befogadtam őket aznap este kit érdekel. Kaptam tőle vagy a bátyjától bármi hálát? Nem. Sőt, a pofámba lett mondva, hogy én nem tudom mit jelent az, hogy önzetlenség. Ez a te barátnőd. De milyen jószívű mert annak idején megosztotta veled a véres aranyának egy olyan kis részét ami neki nem is számított. És megkérded, hogy miért tartalak naivnak?
*Jót mosolyog a félvér lány csapongásán. Érti ő jól, hogy miért ez a talán még Luninari-hoz képest se kevés szóáradat.*
-Valóban kedveském.
*Ha amaz nem épp főzne akkor most kapna egy újabb adag ölelgetést, hogy kicsit bepótolják, azt ami kimaradt. Nem mintha haragudna vagy bármikor is zavarta volna a lány cserfessége csak tényleg nem tudja mire válaszoljon. És valóban van olyan is amire nem is akar.*
-Azon nincs sok mesélni való. Ylandát bekísértem a városba.~Majd onnan a kikötőbe.~Utána történtek inkább a kalandok.
*A kikötői kalamajkáit inkább megtartja magának. Jobb ha a lányok nem tudnak semmiről. Az ezüst hajú tündérbarátnője kapcsán játékos mosollyal válaszol.*
-A nyakamba is ültethetem, de egy idő után elfáradna a vállam.
*Volt már olyanra is példa mikor úszkáltak egyet a kilánnyal itt a tóban. Jót derül magában azon ahogy felidézi az emléket. A kastély kapcsán rá jellemző módon közbeokoskodik.*
-Nem biztos. Egy kastélyt azért jobban őriznek. A liget ebből a szempontból jobb célpont.
*Nos igen. végigfutott már párszor a fejében, hogy ha ő a régi szakmáját űzné akkor ez a hely milyen kínálkozó célpont lenne. Talán csak szerencséjük, hogy eddig még nem talált rájuk senki rossz szándékú alak. A félvér ötletén elgondolkozik. Először a rá jellemző praktikussággal gondolkodik a dolgon, ami arra az eredményre vezet, hogy minek? Aztán belegondol másképp is és valóban nem hangzik rosszul, hogy egy tiszta csillagos éjszakán ott fent igya magát le. De azért támad pár kérdése.*
-A lépcsőt hova gondoltad? Kívülre vagy belülre?
*Az ugyanis vonna még el helyet a házból. Saját ötletei kapcsán megint csak játékos mosoly húzódik a szájára ugyanis nem újkeletű ötletek azok amiket el szeretne mondani. Csak lehetőségei nem voltak még kivitelezni őket.*
-Nekem három ötletem volna. Az egyik egy kis csónak beszerzése amivel be lehet evezni a tóra. Mikor nem volna munka vagy mindenki tart egy pihenőnapot akkor ott is el tudnánk így tölteni az időnket.~Vagy lehetne onnan pecázgatni.~A másik ötletem egy egyszerűbb gyógynövénykert kialakítása. Zsálya, levendula, liliom hasonlók. Esetleg borostyánnal és néhány fűszernövénnyel. Meg...*Szélesedik ki még jobban a mosolya.*Ez már régi elképzelésem. Egyszer utazásaim során találkoztam ilyen dolgokkal és szerény tudományos ismereteim alapján komoly esélyt látok rá, hogy az egészségmegőrzésnek egy még széles körben fel nem fedezett eszközei ezek. Volt, aki a föld fölé, de olyan is aki az alá készíttetett egy szinte teljesen zárt üreget vagy kis termet, szobát. Egy bejárata volt és egy cső jött még ki belőle amin a keletkező füst távozhatott. Ugyanis volt benne egy kis kemenceszerűség amivel köveket forrósítottak fel, aztán azokat a köveket vízzel locsolva begőzölték, azt a kis termet. Aztán ott ültek, izzadtak, csalánnal csapkodták magukat, meg volt, aki beugrott utána hideg vízbe, hogy azonnal lehűljön. Nem kellemetlen maga a folyamat se és tényleg úgy gondolom, hogy orvosi szempontból se haszontalan. Biztos lenne rá érdeklődés.
*Fejti ki a véleményét. Valóban nem az első alkalom, hogy ezen gondolkodik. Egy valamilyen hordószerű épület felhúzásán már jó ideje elmélkedik ő is. Csak nem voltak meg se a kapcsolatai se a tőkéje ilyesmihez. Valószínűleg egyik nyáron saját maga állt volna egy hasonló gőzölő megberhelésének. A szőke kapcsán először a doki visszakérdez.*
-Egyszerű volna?
*Majd hallgatja a félvért, aki egy rá jellemző hosszú monológot mond amibe nem felejti el belevonni a mágia működését is ami valóban legalább annyira érdekli az elfet, mint a lányt érdekelné, hogy mire alapozza a doki a gőzkamra pozitív egészségügyi hatásait. A szőke kapcsán viszont nem változik az elf véleménye. Nem érdekli, hogy milyen igazságtalan volt a világ a szőkével, nem érdekli, hogy a nemeskisasszonynak lenni nem olyan egyszerű hisz mindenki a rangját látja és nem, azt az embert mint amilyenek azok is akiket a családja kizsákmányol azért, hogy ő kisasszonynak hívathassa magát Alenia helyett. A visszatérése kapcsán valóban elismeri, hogy jobban viselte a keze, rangja és vagyona elvesztését mint a bátyja. Még arra is volt ereje, hogy kisemmizze a lányokat a városi rezidenciából. Amit természetes, hogy csak az ő jó szíve tart fent és nem kap érte semmit. A gyerekek ruháztatását, tanítását, a személyzet bérét, a ház fenntartási költségét mind szempillarebegtetéssel, sőt kétkezi munkával szerzi meg. Mert ő egy ilyen nő. Nem egy enyveskezű, önző zsarnok, aki pont azoktól akik önzetlenül vigyáztak a családjára akkor is mikor nem ért semmit a nevük, azoktól lop és veszi természetesnek, hogy valaki fizetés nélkül egész nap érte dolgozik. Nem ő nem egy ilyen nő! És ezt nem látja a lány mert csak a szavakat hallja. Nem loptak tőle el egy házat mert még hálásnak kell lennie, hogy a szőke kisajátította. Visszamentek a városba Aleimord után és bármi történhetett volna velük, de ez sem számít semmit. Tényleg meg kell valakinek döglenie ahhoz, hogy felfogja mit jelent a veszély amit akkor vállaltak? Ha a szeme láttára gyalázzák meg és ölik meg Laurentitia-t akkor is ezt mondja? Nem történt semmi. A szőke ki is áshatná sőt ő maga ásná ki neki és szedné le az elrohadt testéről a ruhákat, mert ő a kisasszony szolgája volt azok is őt illeti és még hálás is lehet érte, hogy visszaadhatja.*
-Mit segített ő neked, azt mond el? Szállást adott? Ruhákat adott? Miből? Abból a vagyonból amit mások kizsigereléséből szedett össze a családja és amit jogos örökségének tart. Ahogy jogosan várja el, hogy ti a saját biztonságotokkal mit sem törődve a hülye bátyja után menjetek akkor is mikor a családja neve semmit nem ér. Jogosan várja el, hogy fizetetlenül dolgozz és több tucat gyerekre főzz egész álló nap. És jogosan várja el, hogy mindezért még dicsérjék is a nevét? Én már akkor ott dolgoztam a szegénynegyedben mikor ő még hallomásból se tudta mi az a szenvedés. Az utcán haltak éhen felnőttek és gyerekek. Életek mentek tönkre és mit tett a nemesség? Én szégyelltem mikor a városőrség orvosa által meggyalázott lányok rám néztek pedig én csak a kollégája voltam annak a vén rohadéknak és inkább köptem volna magam arcon minthogy ugyan azoktól kapjam a fizetésemet mint ők. Az árvák akkor mit kaptak a nemesektől? Azt, hogy az engedélyükkel verték őket agyon az utcán mikor azért loptak mert nem volt más lehetőségük. Azt, hogy harcolhattak a tetőkön a kémények melletti helyekért, hogy telente ne fagyjanak halálra. Erről miért nem beszél a kisasszony? Ja azért mert ez az ő világképébe nem illik bele. Még felmerülne valakiben, hogy nem ő az áldozat. Kit érdekelnek a meggyalázott nők, a halott utca kölykök, a kisemmizett átlagemberek, azok a naiv bolondok akik az életüket adták volna feleslegesen. Azok nem számítanak. Se te, se Laurentitia, de én sem. Ha ott lincselnek meg a rendelőmben mert befogadtam őket aznap este kit érdekel. Kaptam tőle vagy a bátyjától bármi hálát? Nem. Sőt, a pofámba lett mondva, hogy én nem tudom mit jelent az, hogy önzetlenség. Ez a te barátnőd. De milyen jószívű mert annak idején megosztotta veled a véres aranyának egy olyan kis részét ami neki nem is számított. És megkérded, hogy miért tartalak naivnak?
1037. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-08-21 17:15:19
Üzenet elküldve: 2025-08-21 17:15:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 682
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 682
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Metszéspont//
*A dokival nem mindig könnyű beszélni, olyan téren semmiképpen nem, hogy úgy tűnik a teljes egyetértés sohasem lehetséges vele. Igaz, mindez nyilván annak is köszönhető, hogy talán tényleg csapong egy kicsit, túl sok horgot dob befelé a vízbe, ahogyan Intath is mondja, viszont a korábbi vihar utáni csendben talán az lenne a csoda, ha másképpen lenne mindez.
Kicsit kavarognak a gondolatai és úgy érzi, hogy bőven van mit megbeszélniük ameddig Alenia pihen. Sőt, igazából, hogyha a két elf között meg sem történik a korábbi rosszul, illetve ez a már sokkal jobban sikerülő találkozás, akkor is régen látták már egymást ők ketten, és bőven lenne miről mesélniük a másiknak.
Ennek ellenére, érezni véli azt, hogy Int kifejezését használva mi az a horog, amire nem szívesen harap, így igyekszik is rövidre zárni ezt a témát, még akkor is, ha kicsit csodálkozik azon, hogy a dokit nem hozza lázba sem az, amit először Alenia, aztán pedig ő Nia karjáról említett. Mert azt érti, hogy nem szívesen megy istenségek közelébe, akikhez képest egy halandó tényleg szinte semmi, ráadásul némely isten szeszélyes is, ennek ellenére biztos benne, hogy Intath is szeretne ahhoz hasonló csodában részesülni, mint amilyenben Aleniának sikerült. Erre pedig ő semmilyen más módszert nem tud, mint Eeyr segítségét és a szakrális mágiát, és eddigi tapasztalatai alapján éppen Eeyr nem az az istennő, akitől félni kellene, vagy őrült szeszélyétől tartani.*
- Igazad van, igyekszem lassítani. Csak akkor is sok megbeszélnivalónk lenne, ha Alenia be sem jön a képbe, mivel régen nem találkoztunk. *foglalja össze iménti gondolatainak egy részét két rövid mondatban.*
- Majd, ha egyszer lesz kedved, meséld el, hogy merre jártál, és miért! *tesz csak ennyit hozzá. Ebben a kérésben semmi szemrehányás, vagy követelőzés nincsen a részéről és reméli, hogy mindezt Intath is érzékelni fogja. Pusztán kíváncsi arra, hogy merre és miért járt, pontosan úgy, ahogyan valaki egy jó barát történeteire kíváncsi.*
- Vielt pedig tényleg el ne ereszd, ha legközelebb erre jár! Bár erre talán van jobb módszer is annál, minthogy felrakod a polcra. *neveti el magát.
Ezek után, éppen csak annyi szünetet tart, hogy odatesz vizet melegedni az árpához, de természetesen, amint varázslata sikerül és a megfelelő nagyságú tűz ég a tűzhelyen ismét megszünteti az öklét nyaldosó lángokat.*
- De amúgy igen, persze, igazad van, bármikor megjelenhetnek útonállók itt, de mégis, azért, ha egy hivalkodó kastély állna itt, ennek jóval nagyobb esélye lenne. Viszont, ha már kérded, én a padláson gondolkodtam még, ettől még nem leszünk kastély, legfeljebb első ránézésre furcsa, de szerintem ez a legjobb ötletem talán egész ligettel kapcsolatban, bár a tehenek sem voltak rosszak. *mosolyodik el. Utóbbit viccnek szánja, de úgy véli, hogy sajátos humora éppen annyira nem fogja nevetésre fakasztani Intet, mint ahogyan egykor Adoavert sem sikerült.*
- Arra gondoltam, hogy a padlást úgy sem használjuk semmire amióta beköltöztünk, és valószínűleg soha nem is lesz annyi felesleges lim-lomunk, amit feltétlenül odafent kellene felhalmoznunk. Semmi értelme egy teljesem üres helyiségnek a fejünk felett. Viszont, azt a részét, ami a tóhoz a legközelebb van leválasztanánk a többitől, letaroltathatnánk ott a tetejét, és csináltatnánk lépcsőt is, hogy kényelmesen fel lehessen sétálni. Fel lehetne oda vinni hintaágyat, akár széket és asztalt is, odafent lehetne enni és inni, teázni, ha szép kint az idő és gyönyörködni a kilátásban. Sőt, ha Adoaver szerez egy távcsövet Lihanechből felállíthatnánk azt ott holdakat és csillagokat nézni. Kicsit, mintha egy nagy erkélyünk lenne. Persze, nem éppen valami magas kilátó, de én imádnám. Te mit szólsz hozzá? Illetve az is érdekelne persze, hogy te mit szeretnél ligetben, mert az én ötleteim kezdenek kimerülni.
*Ezek után megint csak kicsit hallgat, ameddig gondolkodik, hogy hogyan is futhatna még egyszer neki annak, amit már eddig is szeretett volna megértetni az elffel.*
- Ennyire egyszerű lett volna amúgy különben, amit Aleniáról mondtam? *teszi fel a félig-meddig költői kérdést, szintén félig-meddig magának is.*
- Ha csak annyi kellene ahhoz, hogy valakibe belebolonduljak, mert olyan mágiát képes használni, amit még én sem, akkor nagyon sok mindenkibe kellene belebolondulnom. De, ha már itt tartunk, - bár tudom, hogy ez nem érdekel téged mélyebben, - de Alenia szakrális, én pedig elemi mágiát használok. Nincs olyan, hogy az egyik jobb, vagy erősebb, mint a másik, mert éppen az a lényeg, hogy van, amiben az egyik jobb, és van, amiben a másik. Én például sohasem lennék képes visszanöveszteni egy végtagot, ellenben rengeteg nagyon erőteljes és hatásos elemi varázslat létezik, amit Alenia sohasem fog tudni megtanulni és pontosan azért, mert a szakrális mágia útjára lépett. Teljesen helyzetfüggő, hogy mikor és hol és melyik az erősebb. Szóval nem, nem erről van szó. Viszont… tudod jól, hogy a kezdetektől fogva szeretem őt. Nem a legjobb szó, mert ilyesmit nyilván nők szoktak mondani férfiakról és fordítva, de az első pillanattól kezdve vonzódom hozzá, hogy megláttam, váltottunk pár szót, és hálás is vagyok neki mindazért, amit értem tett. Tudod, hogy szegény milyen burokban nőtt fel, amiről semmiképpen sem tehet. Ahogyan senki arról, hogy hová születik meg. Szomorú, de még az is lehet, hogy én voltam az első olyan barátnője, aki az elfet kereste benne, nem pedig a családja rangja, vagy a kincsesládája érdekelte. Talán ő is érezte ezt, és ezért ragaszkodik szerencsére hozzám most is. És ezek után sokat szenvedett, és teljesen feleslegesen! Végül is, azért rabolták el és csonkították meg, hogy Aleimordot zsarolják meg vele, nem azért, mert vele magával volt viszálya bárkinek, vagy bármi sérelme tőle. Ezek után pedig a rangját, a vagyonát, az otthonát, az egész korábbi életét és mindenét elveszítette. Ehhez képest mégis, amikor visszatért és először találkoztam vele újra, nem egy teljesen összetört és kétségbeesett lány volt, mint én lettem volna a helyében jó eséllyel, hanem valaki, aki szeretné újra visszanyerni az uralmat a saját élete és a sorsa felett. Nem merült el az önsajnálatban, mint ahogyan régebben én tettem. Ha mást nem, legalább ennyit tisztelhetnél benne, a lelkierőt, ami szerintem elvitathatatlan tőle, ha szimpatikus neked, ha nem. Ha pedig csak a saját érdekeit nézi és önző, most nem lenne árvaház, csak egy kárpótlásul visszakapott gazdag kúria Selyemrévben, amit testőrök serege véd, meg az új Városőrség, tőled, tőlem és mindenki mástól is. Én bíznék benne a helyedben. ÉS tényleg jól esne, ha kinéznél belőlem annyit, hogy vagyok már annyira felnőtt, hogy tudjam, hogy kinek az ígéreteiben érdemes megbízni. Komolyan. Tudod, hogy…
*Éppen ezt a legnehezebb megfogalmazni, nem tudja kimondani, vagy alig, inkább megpróbálja körülírni a maga módján.*
- Jobban belegondolva, Laun kívül Nia és te voltatok, akik a legtöbbet segítettek nekem és éppen akkor, amikor nekem a legnagyobb szükségem volt segítségre. Számomra mindenképpen sokkal több a hasonlóság köztetek, mint amit akár te, akár ő magatok közé képzelnétek.
A varázsló ökölbe szorítja kezét, melynek hatására kézfején lángnyelvek kúsznak végig. Ez könnyebb égési sérüléseket okozhat az ököl sebzőképességén felül (1), valamint tűzgyújtó hatású. A hatás megszűnik, ha a varázsló már nem tartja ökölben a kezét.
*A dokival nem mindig könnyű beszélni, olyan téren semmiképpen nem, hogy úgy tűnik a teljes egyetértés sohasem lehetséges vele. Igaz, mindez nyilván annak is köszönhető, hogy talán tényleg csapong egy kicsit, túl sok horgot dob befelé a vízbe, ahogyan Intath is mondja, viszont a korábbi vihar utáni csendben talán az lenne a csoda, ha másképpen lenne mindez.
Kicsit kavarognak a gondolatai és úgy érzi, hogy bőven van mit megbeszélniük ameddig Alenia pihen. Sőt, igazából, hogyha a két elf között meg sem történik a korábbi rosszul, illetve ez a már sokkal jobban sikerülő találkozás, akkor is régen látták már egymást ők ketten, és bőven lenne miről mesélniük a másiknak.
Ennek ellenére, érezni véli azt, hogy Int kifejezését használva mi az a horog, amire nem szívesen harap, így igyekszik is rövidre zárni ezt a témát, még akkor is, ha kicsit csodálkozik azon, hogy a dokit nem hozza lázba sem az, amit először Alenia, aztán pedig ő Nia karjáról említett. Mert azt érti, hogy nem szívesen megy istenségek közelébe, akikhez képest egy halandó tényleg szinte semmi, ráadásul némely isten szeszélyes is, ennek ellenére biztos benne, hogy Intath is szeretne ahhoz hasonló csodában részesülni, mint amilyenben Aleniának sikerült. Erre pedig ő semmilyen más módszert nem tud, mint Eeyr segítségét és a szakrális mágiát, és eddigi tapasztalatai alapján éppen Eeyr nem az az istennő, akitől félni kellene, vagy őrült szeszélyétől tartani.*
- Igazad van, igyekszem lassítani. Csak akkor is sok megbeszélnivalónk lenne, ha Alenia be sem jön a képbe, mivel régen nem találkoztunk. *foglalja össze iménti gondolatainak egy részét két rövid mondatban.*
- Majd, ha egyszer lesz kedved, meséld el, hogy merre jártál, és miért! *tesz csak ennyit hozzá. Ebben a kérésben semmi szemrehányás, vagy követelőzés nincsen a részéről és reméli, hogy mindezt Intath is érzékelni fogja. Pusztán kíváncsi arra, hogy merre és miért járt, pontosan úgy, ahogyan valaki egy jó barát történeteire kíváncsi.*
- Vielt pedig tényleg el ne ereszd, ha legközelebb erre jár! Bár erre talán van jobb módszer is annál, minthogy felrakod a polcra. *neveti el magát.
Ezek után, éppen csak annyi szünetet tart, hogy odatesz vizet melegedni az árpához, de természetesen, amint varázslata sikerül és a megfelelő nagyságú tűz ég a tűzhelyen ismét megszünteti az öklét nyaldosó lángokat.*
- De amúgy igen, persze, igazad van, bármikor megjelenhetnek útonállók itt, de mégis, azért, ha egy hivalkodó kastély állna itt, ennek jóval nagyobb esélye lenne. Viszont, ha már kérded, én a padláson gondolkodtam még, ettől még nem leszünk kastély, legfeljebb első ránézésre furcsa, de szerintem ez a legjobb ötletem talán egész ligettel kapcsolatban, bár a tehenek sem voltak rosszak. *mosolyodik el. Utóbbit viccnek szánja, de úgy véli, hogy sajátos humora éppen annyira nem fogja nevetésre fakasztani Intet, mint ahogyan egykor Adoavert sem sikerült.*
- Arra gondoltam, hogy a padlást úgy sem használjuk semmire amióta beköltöztünk, és valószínűleg soha nem is lesz annyi felesleges lim-lomunk, amit feltétlenül odafent kellene felhalmoznunk. Semmi értelme egy teljesem üres helyiségnek a fejünk felett. Viszont, azt a részét, ami a tóhoz a legközelebb van leválasztanánk a többitől, letaroltathatnánk ott a tetejét, és csináltatnánk lépcsőt is, hogy kényelmesen fel lehessen sétálni. Fel lehetne oda vinni hintaágyat, akár széket és asztalt is, odafent lehetne enni és inni, teázni, ha szép kint az idő és gyönyörködni a kilátásban. Sőt, ha Adoaver szerez egy távcsövet Lihanechből felállíthatnánk azt ott holdakat és csillagokat nézni. Kicsit, mintha egy nagy erkélyünk lenne. Persze, nem éppen valami magas kilátó, de én imádnám. Te mit szólsz hozzá? Illetve az is érdekelne persze, hogy te mit szeretnél ligetben, mert az én ötleteim kezdenek kimerülni.
*Ezek után megint csak kicsit hallgat, ameddig gondolkodik, hogy hogyan is futhatna még egyszer neki annak, amit már eddig is szeretett volna megértetni az elffel.*
- Ennyire egyszerű lett volna amúgy különben, amit Aleniáról mondtam? *teszi fel a félig-meddig költői kérdést, szintén félig-meddig magának is.*
- Ha csak annyi kellene ahhoz, hogy valakibe belebolonduljak, mert olyan mágiát képes használni, amit még én sem, akkor nagyon sok mindenkibe kellene belebolondulnom. De, ha már itt tartunk, - bár tudom, hogy ez nem érdekel téged mélyebben, - de Alenia szakrális, én pedig elemi mágiát használok. Nincs olyan, hogy az egyik jobb, vagy erősebb, mint a másik, mert éppen az a lényeg, hogy van, amiben az egyik jobb, és van, amiben a másik. Én például sohasem lennék képes visszanöveszteni egy végtagot, ellenben rengeteg nagyon erőteljes és hatásos elemi varázslat létezik, amit Alenia sohasem fog tudni megtanulni és pontosan azért, mert a szakrális mágia útjára lépett. Teljesen helyzetfüggő, hogy mikor és hol és melyik az erősebb. Szóval nem, nem erről van szó. Viszont… tudod jól, hogy a kezdetektől fogva szeretem őt. Nem a legjobb szó, mert ilyesmit nyilván nők szoktak mondani férfiakról és fordítva, de az első pillanattól kezdve vonzódom hozzá, hogy megláttam, váltottunk pár szót, és hálás is vagyok neki mindazért, amit értem tett. Tudod, hogy szegény milyen burokban nőtt fel, amiről semmiképpen sem tehet. Ahogyan senki arról, hogy hová születik meg. Szomorú, de még az is lehet, hogy én voltam az első olyan barátnője, aki az elfet kereste benne, nem pedig a családja rangja, vagy a kincsesládája érdekelte. Talán ő is érezte ezt, és ezért ragaszkodik szerencsére hozzám most is. És ezek után sokat szenvedett, és teljesen feleslegesen! Végül is, azért rabolták el és csonkították meg, hogy Aleimordot zsarolják meg vele, nem azért, mert vele magával volt viszálya bárkinek, vagy bármi sérelme tőle. Ezek után pedig a rangját, a vagyonát, az otthonát, az egész korábbi életét és mindenét elveszítette. Ehhez képest mégis, amikor visszatért és először találkoztam vele újra, nem egy teljesen összetört és kétségbeesett lány volt, mint én lettem volna a helyében jó eséllyel, hanem valaki, aki szeretné újra visszanyerni az uralmat a saját élete és a sorsa felett. Nem merült el az önsajnálatban, mint ahogyan régebben én tettem. Ha mást nem, legalább ennyit tisztelhetnél benne, a lelkierőt, ami szerintem elvitathatatlan tőle, ha szimpatikus neked, ha nem. Ha pedig csak a saját érdekeit nézi és önző, most nem lenne árvaház, csak egy kárpótlásul visszakapott gazdag kúria Selyemrévben, amit testőrök serege véd, meg az új Városőrség, tőled, tőlem és mindenki mástól is. Én bíznék benne a helyedben. ÉS tényleg jól esne, ha kinéznél belőlem annyit, hogy vagyok már annyira felnőtt, hogy tudjam, hogy kinek az ígéreteiben érdemes megbízni. Komolyan. Tudod, hogy…
*Éppen ezt a legnehezebb megfogalmazni, nem tudja kimondani, vagy alig, inkább megpróbálja körülírni a maga módján.*
- Jobban belegondolva, Laun kívül Nia és te voltatok, akik a legtöbbet segítettek nekem és éppen akkor, amikor nekem a legnagyobb szükségem volt segítségre. Számomra mindenképpen sokkal több a hasonlóság köztetek, mint amit akár te, akár ő magatok közé képzelnétek.
A varázsló ökölbe szorítja kezét, melynek hatására kézfején lángnyelvek kúsznak végig. Ez könnyebb égési sérüléseket okozhat az ököl sebzőképességén felül (1), valamint tűzgyújtó hatású. A hatás megszűnik, ha a varázsló már nem tartja ökölben a kezét.
1036. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-08-18 09:20:38
Üzenet elküldve: 2025-08-18 09:20:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1622
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1622
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Metszéspont//
*A doki elf léte ellenére nem a természet gyermeke. Számára a kutya csak egy szőrös dög marad. A hasznukat nem tagadja a férfi csak annyira kívánja a saját közelében azokat a koszos állatokat, mint a lányok magukhoz az ő piócáit. A hallott történeten viszont jót vidul. Főleg mikor a félvér elmondja, hogy ő miképp javított a tintanyaló helyzetén.*
-Jól tetted kedveském. Ügyes vagy. Szerintem fognak még errefelé járni. Megmondtam, hogy legközelebb ha sokáig távol les akkor előtte ne riogasson minket ködös megfogalmazásokkal különben felteszem a felső polcra és nem megy sehová. Amúgy csak hazalátogatott
*A következő téma már kicsit elvontabb. Az elfnek nem kell komolyabban átgondolnia a dolgokat mert mind mindenről másról is, így a sorsról és a istenekről is határozott véleménye van.*
-Ennek nincs köze a vallásossághoz. Olyasmi inkább mint a hajszín. Van aki szerencsésebbnek születik és van akivel kegyetlen a sors. Az istenekben meg igenis hiszek. Hogyne hinnék? Tapasztaltam mire képesek csak igyekszem távol maradni tőlük. Senki nem ad semmit ingyen, mi halandók pedig nem vagyunk számukra többek mint a bogarak. Nem akarom, hogy lecsapjanak csak mert olyan kedvük van.
*A félvért viszont egyértelműen megfertőzte ez az ájtatoskodás. Nem egy normális dolog, de a doki erre nem mond semmit. A kérdésére, hogy mivel bolondította a szőke magába a lányt egy hosszú és terjengős választ kap. Arra, hogy őszintén lett volna már a kezdetektől kedves a másikkal a szőke arra csak elhúzza a száját kihasználva, hogy a félvér most nem látja a reakcióit, mert épp az étellel van elfoglalva. A monológ vége viszont kicsit katyvasszá válik.*
-Hej, hej, hej, kedveském! Ne dobálj be hirtelen ennyi horgot mert nem tudom mire harapjak. Azzal bolondított így magába, hogy olyan mágiát tud amit még te sem?
*Nem hinné, de ha igen akkor az leegyszerűsítheti a dolgát mert akkor nem is kell olyan komolyan venni a félvér fellángolását.*
-Amúgy meg elmondtam a véleményem az ígéreteiről, hogy mennyit érnek számomra.~A bátyja ígéretét is mennyire becsülte vagy, azt hogy ti ketten megdöglöttetek volna a családjáért akkor mikor már semmi közötök nem volt hozzájuk és békében kivárhattátok volna míg teljesen elül a vész. Szarik magasról mindenre csak magával törődik.~Annak meg most is megvan az esélye, hogy este ránk törnek. Tökéletes célpont vagyunk az útonállóknak. De én sem egy második kúriára gondoltam a ligetbe. Más elképzeléseim vannak. De előbb te mesélj! Mi jár a fejedben kedveském?
*A doki elf léte ellenére nem a természet gyermeke. Számára a kutya csak egy szőrös dög marad. A hasznukat nem tagadja a férfi csak annyira kívánja a saját közelében azokat a koszos állatokat, mint a lányok magukhoz az ő piócáit. A hallott történeten viszont jót vidul. Főleg mikor a félvér elmondja, hogy ő miképp javított a tintanyaló helyzetén.*
-Jól tetted kedveském. Ügyes vagy. Szerintem fognak még errefelé járni. Megmondtam, hogy legközelebb ha sokáig távol les akkor előtte ne riogasson minket ködös megfogalmazásokkal különben felteszem a felső polcra és nem megy sehová. Amúgy csak hazalátogatott
*A következő téma már kicsit elvontabb. Az elfnek nem kell komolyabban átgondolnia a dolgokat mert mind mindenről másról is, így a sorsról és a istenekről is határozott véleménye van.*
-Ennek nincs köze a vallásossághoz. Olyasmi inkább mint a hajszín. Van aki szerencsésebbnek születik és van akivel kegyetlen a sors. Az istenekben meg igenis hiszek. Hogyne hinnék? Tapasztaltam mire képesek csak igyekszem távol maradni tőlük. Senki nem ad semmit ingyen, mi halandók pedig nem vagyunk számukra többek mint a bogarak. Nem akarom, hogy lecsapjanak csak mert olyan kedvük van.
*A félvért viszont egyértelműen megfertőzte ez az ájtatoskodás. Nem egy normális dolog, de a doki erre nem mond semmit. A kérdésére, hogy mivel bolondította a szőke magába a lányt egy hosszú és terjengős választ kap. Arra, hogy őszintén lett volna már a kezdetektől kedves a másikkal a szőke arra csak elhúzza a száját kihasználva, hogy a félvér most nem látja a reakcióit, mert épp az étellel van elfoglalva. A monológ vége viszont kicsit katyvasszá válik.*
-Hej, hej, hej, kedveském! Ne dobálj be hirtelen ennyi horgot mert nem tudom mire harapjak. Azzal bolondított így magába, hogy olyan mágiát tud amit még te sem?
*Nem hinné, de ha igen akkor az leegyszerűsítheti a dolgát mert akkor nem is kell olyan komolyan venni a félvér fellángolását.*
-Amúgy meg elmondtam a véleményem az ígéreteiről, hogy mennyit érnek számomra.~A bátyja ígéretét is mennyire becsülte vagy, azt hogy ti ketten megdöglöttetek volna a családjáért akkor mikor már semmi közötök nem volt hozzájuk és békében kivárhattátok volna míg teljesen elül a vész. Szarik magasról mindenre csak magával törődik.~Annak meg most is megvan az esélye, hogy este ránk törnek. Tökéletes célpont vagyunk az útonállóknak. De én sem egy második kúriára gondoltam a ligetbe. Más elképzeléseim vannak. De előbb te mesélj! Mi jár a fejedben kedveském?
1035. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-08-17 22:53:48
Üzenet elküldve: 2025-08-17 22:53:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 682
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 682
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Metszéspont//
- Viel és a szőrös dög. *visszhangozza az utolsó szavakat elnéző, kissé szórakozott mosollyal, kicsit még nevet is. Nem éppen barátságos megjegyzés, de hasonlóak valahogyan annyira jellemzőek az elfre, mint amennyire Aleniára az egyszerre komoly és mégis kedves mosoly.
Örül neki mindenesetre, hogy Int szóba hozta a tündérlányt és a kutyáját, mert így lehetőségük van nem csak teljesen komoly dolgokról beszélgetniük egymással, hanem egy közös barátnőjükről is.*
- Meglepődnél, hogy az ilyen „szőrös dögök” mennyire hasznosak tudnak lenni néha a háznál. Azon biztosan te is jól szórakoztál volna, amikor megijesztette Adoavert. Még én is majdnem nevettem, pedig sajnáltam őt. Pontosabban inkább én ijesztettem meg őt. Valami olyasmit mondtam neki, amikor először jött ide, Árnyék pedig felé futott és megugatta, hogy nyugodjon meg, ritkán szokott embert enni, csak, ha nagyon éhes. Szégyellem is miatta magamat kicsit, de az akkor is vicces volt, nekem legalábbis, bár azt hiszem, ezt egyszer már meséltem valamikor. Mindenesetre sajnálom, hogy lemaradtam Vielről és Árnyékról. Remélem, hogy terveznek visszajönni mostanában, mert régen találkoztunk és kedvelem őket.
*Kicsit hallgat mielőtt folytatná, próbálva megfejteni a doki tekintetének a jelentését, egyelőre minden bizonnyal teljesen sikertelenül.*
- Amúgy furcsa. *jegyzi meg az árpa kavargatása közben ezek után, de, hogy pontosan hogyan érti ezt, azt még neki is át kell gondolnia egy kicsit.*
- A sors és a végzet olyan gondolatok, amik a vallásos gondolkodás határát súrolják szerintem. Amikor anyával egyszer erről beszéltetek, az alapján azt gondoltam volna, hogy semmi ilyesmiben nem hiszel, ahogyan én sem, legalábbis bármennyit gondolkodtam is hasonlókon, és még amikor vonzott is, akkor is igyekeztem magamat távol tartani ettől. És azt sem hinném, hogy a sors kegyeltje lennék, de, hogy egy istennő pártfogol engem, az már teljesen biztos, én pedig hálás vagyok érte. Eeyr visszavezetett Aleniához, őt pedig hozzám.
*Az utolsó mondatot olyan tényként jelenti ki, mintha újra azt mondaná, hogy vörösboros szarvaspörköltet fog vacsorára főzni.*
- Azt kérded, hogy mi történt, hogy Nia mivel bolondított magába? *használja ismét a doki szavait.*
- Az elmúlt napokban, vagy azóta, hogy utoljára találkoztunk? Mert a régi történetekkel nem untatnálak újra. Tudod, hogy Alenia volt körülbelül az első elf anyán kívül, aki az elejétől kezdve és mindig is kedves volt velem, és őszintén. Ha csak a rokoni kötelességét teljesítette volna akkor éppen csak összeszed engem a Pegazusban az után, hogy a városba érkeztem, aztán pedig szépen Aleimord gondjaira bíz, hogy egymaga készüljön a következő bálra, de nem ez történt, hanem összebarátkoztunk. Amúgy is, tulajdonképpen annyira távoli rokonok vagyunk, hogy gyakorlatilag rokonok sem vagyunk. Mindegy. Biztos vagyok benne, hogyha akkor nem rabolják el a tisztásról mellőlem és nem válnak szét az útjaink, ma még jobban közelebb állnánk egymáshoz. Ha csak úgy értetted a kérdést, hogy mi történt azóta, hogy nem találkoztunk, akkor talán a legfontosabb az, hogy a saját két szememmel láttam, ahogyan Alenia karja visszanőtt Eeyr templomában. Tanulmányozta a szakrális mágiát, és képes lett erre, persze az istennő segítségével, de megcsinálta, talán egy perc sem volt az egész. Az általam ismert mágia sajnos nem képes hasonló csodákra. Amúgy igazából én magam szerettem volna felvetni neki, hogy ajánljon fel valami hasonlót neked, csak nem tudom, hogy meddig lehet egy istenség jóindulatát kísérteni, de örülök, hogy mindez neki magától is eszébe jutott. Viszont éppen ezért, illetve ezért is mondtam neked, hogy az általa Eeyrre tett eskü nem csak üres szófordulat, nem csak azért, hogy őt védjem. Biztos lehetsz benne, hogy minden, amit ligettel kapcsolatban megígért, az meg fog valósulni. És még kérhetünk szinte bármit. Van még ötletem, de azért túlzásba sem szeretném vinni. Gondolom, hogy te sem egy kastélyt szeretnél Szarvasliget helyére. Azt hiszem, hogyha felhúzatnánk vele ide a tavunk mellé egy ahhoz hasonló kúriát, amilyenek régen a Gazdagnegyedben álltak, éppen liget lényege veszne el, egy éjszaka közepén pedig lehet, hogy arra ébrednénk, hogy egy ork, vagy egy útonálló banda áll a birtok határában, akik fosztogatni jöttek...
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.08.17 23:14:09
- Viel és a szőrös dög. *visszhangozza az utolsó szavakat elnéző, kissé szórakozott mosollyal, kicsit még nevet is. Nem éppen barátságos megjegyzés, de hasonlóak valahogyan annyira jellemzőek az elfre, mint amennyire Aleniára az egyszerre komoly és mégis kedves mosoly.
Örül neki mindenesetre, hogy Int szóba hozta a tündérlányt és a kutyáját, mert így lehetőségük van nem csak teljesen komoly dolgokról beszélgetniük egymással, hanem egy közös barátnőjükről is.*
- Meglepődnél, hogy az ilyen „szőrös dögök” mennyire hasznosak tudnak lenni néha a háznál. Azon biztosan te is jól szórakoztál volna, amikor megijesztette Adoavert. Még én is majdnem nevettem, pedig sajnáltam őt. Pontosabban inkább én ijesztettem meg őt. Valami olyasmit mondtam neki, amikor először jött ide, Árnyék pedig felé futott és megugatta, hogy nyugodjon meg, ritkán szokott embert enni, csak, ha nagyon éhes. Szégyellem is miatta magamat kicsit, de az akkor is vicces volt, nekem legalábbis, bár azt hiszem, ezt egyszer már meséltem valamikor. Mindenesetre sajnálom, hogy lemaradtam Vielről és Árnyékról. Remélem, hogy terveznek visszajönni mostanában, mert régen találkoztunk és kedvelem őket.
*Kicsit hallgat mielőtt folytatná, próbálva megfejteni a doki tekintetének a jelentését, egyelőre minden bizonnyal teljesen sikertelenül.*
- Amúgy furcsa. *jegyzi meg az árpa kavargatása közben ezek után, de, hogy pontosan hogyan érti ezt, azt még neki is át kell gondolnia egy kicsit.*
- A sors és a végzet olyan gondolatok, amik a vallásos gondolkodás határát súrolják szerintem. Amikor anyával egyszer erről beszéltetek, az alapján azt gondoltam volna, hogy semmi ilyesmiben nem hiszel, ahogyan én sem, legalábbis bármennyit gondolkodtam is hasonlókon, és még amikor vonzott is, akkor is igyekeztem magamat távol tartani ettől. És azt sem hinném, hogy a sors kegyeltje lennék, de, hogy egy istennő pártfogol engem, az már teljesen biztos, én pedig hálás vagyok érte. Eeyr visszavezetett Aleniához, őt pedig hozzám.
*Az utolsó mondatot olyan tényként jelenti ki, mintha újra azt mondaná, hogy vörösboros szarvaspörköltet fog vacsorára főzni.*
- Azt kérded, hogy mi történt, hogy Nia mivel bolondított magába? *használja ismét a doki szavait.*
- Az elmúlt napokban, vagy azóta, hogy utoljára találkoztunk? Mert a régi történetekkel nem untatnálak újra. Tudod, hogy Alenia volt körülbelül az első elf anyán kívül, aki az elejétől kezdve és mindig is kedves volt velem, és őszintén. Ha csak a rokoni kötelességét teljesítette volna akkor éppen csak összeszed engem a Pegazusban az után, hogy a városba érkeztem, aztán pedig szépen Aleimord gondjaira bíz, hogy egymaga készüljön a következő bálra, de nem ez történt, hanem összebarátkoztunk. Amúgy is, tulajdonképpen annyira távoli rokonok vagyunk, hogy gyakorlatilag rokonok sem vagyunk. Mindegy. Biztos vagyok benne, hogyha akkor nem rabolják el a tisztásról mellőlem és nem válnak szét az útjaink, ma még jobban közelebb állnánk egymáshoz. Ha csak úgy értetted a kérdést, hogy mi történt azóta, hogy nem találkoztunk, akkor talán a legfontosabb az, hogy a saját két szememmel láttam, ahogyan Alenia karja visszanőtt Eeyr templomában. Tanulmányozta a szakrális mágiát, és képes lett erre, persze az istennő segítségével, de megcsinálta, talán egy perc sem volt az egész. Az általam ismert mágia sajnos nem képes hasonló csodákra. Amúgy igazából én magam szerettem volna felvetni neki, hogy ajánljon fel valami hasonlót neked, csak nem tudom, hogy meddig lehet egy istenség jóindulatát kísérteni, de örülök, hogy mindez neki magától is eszébe jutott. Viszont éppen ezért, illetve ezért is mondtam neked, hogy az általa Eeyrre tett eskü nem csak üres szófordulat, nem csak azért, hogy őt védjem. Biztos lehetsz benne, hogy minden, amit ligettel kapcsolatban megígért, az meg fog valósulni. És még kérhetünk szinte bármit. Van még ötletem, de azért túlzásba sem szeretném vinni. Gondolom, hogy te sem egy kastélyt szeretnél Szarvasliget helyére. Azt hiszem, hogyha felhúzatnánk vele ide a tavunk mellé egy ahhoz hasonló kúriát, amilyenek régen a Gazdagnegyedben álltak, éppen liget lényege veszne el, egy éjszaka közepén pedig lehet, hogy arra ébrednénk, hogy egy ork, vagy egy útonálló banda áll a birtok határában, akik fosztogatni jöttek...
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.08.17 23:14:09
1034. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-08-13 05:28:58
Üzenet elküldve: 2025-08-13 05:28:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1622
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1622
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Metszéspont//
-Jó pihenést!
*Ennyi elhagyja a száját miközben a kisasszony távozik Luninari-val. Majd ő a konyhába megy mert szeretnének még tőle valamit. Hazudna ha, azt mondaná, hogy ő nem fáradt és ez látszik is rajta, de ha akarna se tudna kikapcsolni. A munka segít elterelni a figyelmét és ha minden jól megy, ez a kis sikerélmény is segít majd jobb kedvre derülni. Mikor a félvér visszatér akkor a lány első dolga, hogy megölelje őt. Na, ezt jól megcsinálta magának ugyanis a doki nemcsak visszaölel, de egyenesen az ölébe is rántaná a varázslót és el sem engedné onnan. Kedves mosollyal cirógatná barátnője arcát és játszana annak fekete fürtjeivel. Mások akik kevésbé jó ízléssel vannak megáldva macskákkal szoktak hasonló módon bánni. Ha látná, most a szőke talán rá se ismerne.*
-Nem vagyok én olyan vérmes alak. Csak vigyázok azokra akik fontosak nekem.
*Közben vérmesebb tud lenni, mint egy felbőszített vérmedve, de erre jobb nem is gondolni. Figyeli a lány arcát ahogy a következő kérdését felteszi neki.*
~Csodálatos? Tudnék vele mit tenni az biztos.~
-Eléggé magába bolondított a kisasszony úgy látom. Mesélj, mi történt?
*Néz azokba a kékekbe kíváncsian. Elsőre mintha már-már romantikus módon lágyulnának el a félvér vonásai amiből persze nem von még le komoly következtetéseket csak, azt hogy alaposan megzavarták a lány fejét. A következő szavak a szokásos Luninari-féle gondolatok. A doki csak mosolyog azon ahogy a másik mindig mindent túlgondol bár az utolsó mondatok nem tetszenek neki. Ennek ellenére vidám hangon válaszol.*
-Ebben most tévedtél kedveském. Eszembe se jutna olyasmit mondani, hogy ne elmélkedj a múlton ugyanis abból tanulhatsz. Amíg ilyesmiken jár az eszed és nem önhibáztatással vagy sajnálattal kínzod magad addig nincs semmi baj a múlton való rágódással. Véletlenek pedig nincsenek. Létezik sors kedveském és vannak akik kimondottan kedvesek számára. Lehet te is ilyen van.
*Majd ha eddig nem szökött ki a férfi öléből akkor most megteszi a lány, miközben nekiáll főzni. A doki pedig elégedett mosollyal nézi ezt a rég látott képet. Hiányzott neki az ő Luninari-ja.*
-Volt itt Viel. A szőrös dög is vele volt.
-Jó pihenést!
*Ennyi elhagyja a száját miközben a kisasszony távozik Luninari-val. Majd ő a konyhába megy mert szeretnének még tőle valamit. Hazudna ha, azt mondaná, hogy ő nem fáradt és ez látszik is rajta, de ha akarna se tudna kikapcsolni. A munka segít elterelni a figyelmét és ha minden jól megy, ez a kis sikerélmény is segít majd jobb kedvre derülni. Mikor a félvér visszatér akkor a lány első dolga, hogy megölelje őt. Na, ezt jól megcsinálta magának ugyanis a doki nemcsak visszaölel, de egyenesen az ölébe is rántaná a varázslót és el sem engedné onnan. Kedves mosollyal cirógatná barátnője arcát és játszana annak fekete fürtjeivel. Mások akik kevésbé jó ízléssel vannak megáldva macskákkal szoktak hasonló módon bánni. Ha látná, most a szőke talán rá se ismerne.*
-Nem vagyok én olyan vérmes alak. Csak vigyázok azokra akik fontosak nekem.
*Közben vérmesebb tud lenni, mint egy felbőszített vérmedve, de erre jobb nem is gondolni. Figyeli a lány arcát ahogy a következő kérdését felteszi neki.*
~Csodálatos? Tudnék vele mit tenni az biztos.~
-Eléggé magába bolondított a kisasszony úgy látom. Mesélj, mi történt?
*Néz azokba a kékekbe kíváncsian. Elsőre mintha már-már romantikus módon lágyulnának el a félvér vonásai amiből persze nem von még le komoly következtetéseket csak, azt hogy alaposan megzavarták a lány fejét. A következő szavak a szokásos Luninari-féle gondolatok. A doki csak mosolyog azon ahogy a másik mindig mindent túlgondol bár az utolsó mondatok nem tetszenek neki. Ennek ellenére vidám hangon válaszol.*
-Ebben most tévedtél kedveském. Eszembe se jutna olyasmit mondani, hogy ne elmélkedj a múlton ugyanis abból tanulhatsz. Amíg ilyesmiken jár az eszed és nem önhibáztatással vagy sajnálattal kínzod magad addig nincs semmi baj a múlton való rágódással. Véletlenek pedig nincsenek. Létezik sors kedveském és vannak akik kimondottan kedvesek számára. Lehet te is ilyen van.
*Majd ha eddig nem szökött ki a férfi öléből akkor most megteszi a lány, miközben nekiáll főzni. A doki pedig elégedett mosollyal nézi ezt a rég látott képet. Hiányzott neki az ő Luninari-ja.*
-Volt itt Viel. A szőrös dög is vele volt.
1033. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-08-12 16:15:30
Üzenet elküldve: 2025-08-12 16:15:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 682
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 682
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//A fény útján járva//
//Zárás//
*Alenia jól ismeri a gyengéjét, ahogyan Int is, ugyanakkor pontosan tudja, hogy egyikük sem azért érinti meg kedvesen, mert ezzel manipulálni szeretné, hanem mind a kettőjüktől csak úgy jön, ennek pedig természetesem örül, hiszen mindenképpen jó dolog szeretve lenni, márpedig ezt gyermekkorában csak édesanyjától és plüssnyulaitól tapasztalta meg.
Kicsit gondolkodik azon, hogy szóljon-e Aleniának, miszerint már csak távoli rokonságuknak köszönhetően is, de édesanyja biztosan örülne neki, ha zavarja és beszélgethet vele kicsit, de végül úgy dönt, hogy inkább hagyja pihenni. Semmi sem olyan fontos most, amit ne tudnának megbeszélni később, beleértve a padlás kérdését, amivel kapcsolatban szerinte egészen zseniális ötlete támadt, nem is beszélve az árvákról, amely gondolat már közös útjuk közben is érlelődött benne, de akkor még sokkal fontosabb volt, hogy lelkileg is felkészüljenek mindarra, amin szerencsére éppen most estek végleg túl.
Megérti mindenesetre Alenia fáradtságát, már csak azért is, mert kicsit ő is annak érzi magát, de úgy dönt, hogy ellenáll a kísértésnek, hogy szunyáljon egy-két órát.
Először is, szeretné az ünnepi „békevacsorát” előkészíteni, amit megígért, másrészt, ki is akarja élvezni, hogy végre itthon van. Tudja, hogy odakint az istállóban legalább egy kecske türelmetlenül várja, hogy megetesse, itassa, simogassa és játsszon is vele kicsit, ennyiért pedig mindenképpen megéri ébren maradnia.
Ami Niát illeti, eszébe nem jut megkérdőjelezni, hogy ő sokkal fáradtabb nála. Teljesen természetesnek gondolja, hogy az elmúlt napok jobban megviselték őt nála, kezdve az Intathal lefolytatott két vitától egészen a rituáléra való rákészülésig, annak végrehajtásáig és utóéletéig. Talán inkább lelkileg fáradt el, mint fizikailag, és mivel az első nyilván erőteljes hatással van a másodikra, nem lepődött meg egyáltalán rajta. Aztán pedig akár a bor is elbódíthatta, amihez egyáltalán nincsen hozzászokva.
Talán jobb is így, mert nem annyira tömény a beszélgetés, mintha mindent egyszerre tisztáznának Szarvasligettel kapcsolatban. Ameddig pedig Alenia, - szerinte mindenképpen, - jól megérdemelt pihenését tölti, ő próbálja tovább „puhítani” Intet, ez a „nagy terv” a részéről.
Meg az, hogy főz egy jó árpateát, ami majd segít neki ébren és éberen maradni.*
//Metszéspont//
*Amint megérkezik a konyhába, az önmagát sajátságos módon kényelembe helyezett Intathot, - ha hagyja neki, - akkor kicsit átöleli.
A biztonság kedvéért úgy van vele, hogy jobb, hogyha próbál csak a pozitívumokra koncentrálni és meg sem említi, hogy továbbra is neheztel rá kicsit azért, amiért annyira sikerült a frászt ráhoznia Aleniára, hogy az idefelé vezető úton igazából mind a ketten attól féltek, hogy a pár perce félbehagyott beszélgetés végül sokkal rosszabb eredménnyel fog majd véget érni.*
- Köszönöm! *mondja a dokinak tényleg hálás mosollyal, nem részletezve, hogy pontosan mit is köszön meg éppen.*
- Örülök, hogy szót tudtatok végre érteni egymással. *konkretizál mégis kicsit később, szándákosan nem használva a „kibékülés” szót, mert sejti, hogy a béke csak akkor lehet teljes, ha barátnője valóban meg is valósítja azt, amit megígért. És mégis, az első, és legnehezebb lépésen úgy véli, hogy már túl vannak, ettől függetlenül, Még most sem érti Intet, hogy miért támadta le Aleniát csak úgy és nélküle, mert, ha ő akkor ott van, talán már az a beszélgetés is teljesen másképpen alakul, és akkor a maira nincsen semmi szükség.*
- Na, mit szólsz? Csodálatos lány, ugye? *mosolyodik el ezek után, kicsit talán álmodozó arccal, de legkevesebb egy meglehetősen szórakozott mosollyal, miközben néhány pillanatig ő is leveti magát egy székre nyújtózni egy nagyot. Nem feltétlenül szeretné Intet ingerelni, sőt, de ezt a kérdést nem tudja megállni, hogy ne tegye fel, annak ellenére sem, hogy sejti azt, hogy sokkal valószínűbb, hogy nem fog rá lelkes helyeslést kapni válaszul.*
- Tudod, sose hittem a végzetben, abban, hogy véletlenek nincsenek, meg semmi ilyesmiben sem nagyon, mégis az új életem miután a városba kerültem, azzal kezdődött, hogy Alenia és Wilhorp eljöttek értem a Pegazusba. Minden másképp alakul, ha akkor valaki más jön értem, vagy nem jön el senki. Mi ketten szinte biztosan nem ismernénk egymást, Laut sem ismertem volna meg, nem élnék ligetben, és a többi. Most már mégis biztos vagyok benne, hogy ennek így kellett történnie. Sőt, nem történhetett volna másképp. És jó, hogy így történt.
*Persze, nem is olyan régen beszélték meg Aleniával azt, hogy felesleges a „mi lett volna ha?” szintű kérdéseken gondolkodni, csakhogy Intath nem Alenia, bár sejti, hogy hasonlókról neki is meglehetősen hasonló véleménye van, mint barátnőjének.*
- Lehet jobban hasonlítotok egymásra, mint gondolnád. Mert szerintem most valami olyasmit fogsz mondani, hogy hülyeség arról gondolkodni, hogy mi lett volna ha minden másképp történik. Jó eséllyel Alenia is pontosan ezt mondaná. És igazatok is lenne, de én gyakran gondolkodom hasonlókon.
*Ennyit a pihenésről. Kell egy tea most már neki is tényleg. Neki is lát az árpa pirításának, már amennyiben a varázslata sikerül. Persze a szokott óvatosságával gyújt tüzet, és amint elérte a kívánt hatást meg is szünteti az ökle körül lévő lángokat a már megszokott módon.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.08.12 16:23:59
A varázsló ökölbe szorítja kezét, melynek hatására kézfején lángnyelvek kúsznak végig. Ez könnyebb égési sérüléseket okozhat az ököl sebzőképességén felül (1), valamint tűzgyújtó hatású. A hatás megszűnik, ha a varázsló már nem tartja ökölben a kezét.
//Zárás//
*Alenia jól ismeri a gyengéjét, ahogyan Int is, ugyanakkor pontosan tudja, hogy egyikük sem azért érinti meg kedvesen, mert ezzel manipulálni szeretné, hanem mind a kettőjüktől csak úgy jön, ennek pedig természetesem örül, hiszen mindenképpen jó dolog szeretve lenni, márpedig ezt gyermekkorában csak édesanyjától és plüssnyulaitól tapasztalta meg.
Kicsit gondolkodik azon, hogy szóljon-e Aleniának, miszerint már csak távoli rokonságuknak köszönhetően is, de édesanyja biztosan örülne neki, ha zavarja és beszélgethet vele kicsit, de végül úgy dönt, hogy inkább hagyja pihenni. Semmi sem olyan fontos most, amit ne tudnának megbeszélni később, beleértve a padlás kérdését, amivel kapcsolatban szerinte egészen zseniális ötlete támadt, nem is beszélve az árvákról, amely gondolat már közös útjuk közben is érlelődött benne, de akkor még sokkal fontosabb volt, hogy lelkileg is felkészüljenek mindarra, amin szerencsére éppen most estek végleg túl.
Megérti mindenesetre Alenia fáradtságát, már csak azért is, mert kicsit ő is annak érzi magát, de úgy dönt, hogy ellenáll a kísértésnek, hogy szunyáljon egy-két órát.
Először is, szeretné az ünnepi „békevacsorát” előkészíteni, amit megígért, másrészt, ki is akarja élvezni, hogy végre itthon van. Tudja, hogy odakint az istállóban legalább egy kecske türelmetlenül várja, hogy megetesse, itassa, simogassa és játsszon is vele kicsit, ennyiért pedig mindenképpen megéri ébren maradnia.
Ami Niát illeti, eszébe nem jut megkérdőjelezni, hogy ő sokkal fáradtabb nála. Teljesen természetesnek gondolja, hogy az elmúlt napok jobban megviselték őt nála, kezdve az Intathal lefolytatott két vitától egészen a rituáléra való rákészülésig, annak végrehajtásáig és utóéletéig. Talán inkább lelkileg fáradt el, mint fizikailag, és mivel az első nyilván erőteljes hatással van a másodikra, nem lepődött meg egyáltalán rajta. Aztán pedig akár a bor is elbódíthatta, amihez egyáltalán nincsen hozzászokva.
Talán jobb is így, mert nem annyira tömény a beszélgetés, mintha mindent egyszerre tisztáznának Szarvasligettel kapcsolatban. Ameddig pedig Alenia, - szerinte mindenképpen, - jól megérdemelt pihenését tölti, ő próbálja tovább „puhítani” Intet, ez a „nagy terv” a részéről.
Meg az, hogy főz egy jó árpateát, ami majd segít neki ébren és éberen maradni.*
//Metszéspont//
*Amint megérkezik a konyhába, az önmagát sajátságos módon kényelembe helyezett Intathot, - ha hagyja neki, - akkor kicsit átöleli.
A biztonság kedvéért úgy van vele, hogy jobb, hogyha próbál csak a pozitívumokra koncentrálni és meg sem említi, hogy továbbra is neheztel rá kicsit azért, amiért annyira sikerült a frászt ráhoznia Aleniára, hogy az idefelé vezető úton igazából mind a ketten attól féltek, hogy a pár perce félbehagyott beszélgetés végül sokkal rosszabb eredménnyel fog majd véget érni.*
- Köszönöm! *mondja a dokinak tényleg hálás mosollyal, nem részletezve, hogy pontosan mit is köszön meg éppen.*
- Örülök, hogy szót tudtatok végre érteni egymással. *konkretizál mégis kicsit később, szándákosan nem használva a „kibékülés” szót, mert sejti, hogy a béke csak akkor lehet teljes, ha barátnője valóban meg is valósítja azt, amit megígért. És mégis, az első, és legnehezebb lépésen úgy véli, hogy már túl vannak, ettől függetlenül, Még most sem érti Intet, hogy miért támadta le Aleniát csak úgy és nélküle, mert, ha ő akkor ott van, talán már az a beszélgetés is teljesen másképpen alakul, és akkor a maira nincsen semmi szükség.*
- Na, mit szólsz? Csodálatos lány, ugye? *mosolyodik el ezek után, kicsit talán álmodozó arccal, de legkevesebb egy meglehetősen szórakozott mosollyal, miközben néhány pillanatig ő is leveti magát egy székre nyújtózni egy nagyot. Nem feltétlenül szeretné Intet ingerelni, sőt, de ezt a kérdést nem tudja megállni, hogy ne tegye fel, annak ellenére sem, hogy sejti azt, hogy sokkal valószínűbb, hogy nem fog rá lelkes helyeslést kapni válaszul.*
- Tudod, sose hittem a végzetben, abban, hogy véletlenek nincsenek, meg semmi ilyesmiben sem nagyon, mégis az új életem miután a városba kerültem, azzal kezdődött, hogy Alenia és Wilhorp eljöttek értem a Pegazusba. Minden másképp alakul, ha akkor valaki más jön értem, vagy nem jön el senki. Mi ketten szinte biztosan nem ismernénk egymást, Laut sem ismertem volna meg, nem élnék ligetben, és a többi. Most már mégis biztos vagyok benne, hogy ennek így kellett történnie. Sőt, nem történhetett volna másképp. És jó, hogy így történt.
*Persze, nem is olyan régen beszélték meg Aleniával azt, hogy felesleges a „mi lett volna ha?” szintű kérdéseken gondolkodni, csakhogy Intath nem Alenia, bár sejti, hogy hasonlókról neki is meglehetősen hasonló véleménye van, mint barátnőjének.*
- Lehet jobban hasonlítotok egymásra, mint gondolnád. Mert szerintem most valami olyasmit fogsz mondani, hogy hülyeség arról gondolkodni, hogy mi lett volna ha minden másképp történik. Jó eséllyel Alenia is pontosan ezt mondaná. És igazatok is lenne, de én gyakran gondolkodom hasonlókon.
*Ennyit a pihenésről. Kell egy tea most már neki is tényleg. Neki is lát az árpa pirításának, már amennyiben a varázslata sikerül. Persze a szokott óvatosságával gyújt tüzet, és amint elérte a kívánt hatást meg is szünteti az ökle körül lévő lángokat a már megszokott módon.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.08.12 16:23:59
A varázsló ökölbe szorítja kezét, melynek hatására kézfején lángnyelvek kúsznak végig. Ez könnyebb égési sérüléseket okozhat az ököl sebzőképességén felül (1), valamint tűzgyújtó hatású. A hatás megszűnik, ha a varázsló már nem tartja ökölben a kezét.
1032. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-08-10 11:10:18
Üzenet elküldve: 2025-08-10 11:10:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 534
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 534
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A fény útján járva//
//Zárás//
*Nem tehet róla, hogy számára egy könyvtár akkor a legszebb, ha az itteninél sokkal kevesebb por és pókháló lepi el a könyveket. Hát milyen már, ha leveszel egyet a polcról, aztán meg kezet kell mosnod, miután megfogdostad?
Arról sem tehet, hogy az elmúlt napok rohanása és a hosszú út után elfáradt, és nincs már energiája arra, hogy egyhuzamban végigjárja az egész ligetet, de ami késik, nem múlik.*
- Csak egy-két órára van szükségem, ha nem bánjátok, utána természetesen folytathatjuk, addig legalább lesz időtök átgondolni mindent, amit esetleg szeretnétek. *Az sem feltétlenül tetszik neki, hogy Intath követelőzött eddig, de mikor elmondhatná, hogy mire vágyik, alig hagyja el értelmes hozzáfűznivaló a száját. Talán, ha lesz egy kis idejük kettesben, ahol nem kell az ő jelenléte miatt máshogy viselkedniük, jobban meg tudják majd beszélni Luninarival a dolgokat.
Az elf egyébként semmit sem fűz hozzá az elhangzottakhoz, így el is indulhat Luninarival a szobája felé. Mikor odaérnek, a lány jó szokásához hűen lelkesen mesél a szobáról, és mutogat meg neki mindent, amire szüksége lehet itt tartózkodása alatt, amiért a szőkeség természetesen most is nagyon hálás.*
- Köszönöm szépen, Luninari, igazán kedves vagy. Édesanyádat viszont egyáltalán nem szeretném zaklatni. *Mosolyodik el. Már csak azért sem, mert nem ismeri a nőt, furcsa is lenne, ha tőle kérne segítséget már azelőtt, hogy bemutatnák neki. Bizonyára eljön majd ez a pillanat is, de nem most.
Mielőtt bemenne a szobába, röviden elbúcsúznak egymástól, pedig egyikük sem megy messzire. Végigsimít barátnője kézfején, majd belép a szobába, és becsukja maga mögött az ajtót. Tényleg otthonos kis hely, de aminek a legjobban örül most, az a magány. Szüksége volt már rá, hogy egyedül lehessen egy kicsit, így rendezni tudja a gondolatait, és ki tudja pihenni az elmúlt időszak fáradalmait.
Mielőtt azonban ledőlne az ágyra, még kinyitja az ablakot, hogy friss levegő jöhessen be rajta, egy rövid ideig még merengve gyönyörködik a tó szépségében is, de utána már be is bújik a puha takaró alá, majd végül hamar el is nyomja az álom.*
//Zárás//
*Nem tehet róla, hogy számára egy könyvtár akkor a legszebb, ha az itteninél sokkal kevesebb por és pókháló lepi el a könyveket. Hát milyen már, ha leveszel egyet a polcról, aztán meg kezet kell mosnod, miután megfogdostad?
Arról sem tehet, hogy az elmúlt napok rohanása és a hosszú út után elfáradt, és nincs már energiája arra, hogy egyhuzamban végigjárja az egész ligetet, de ami késik, nem múlik.*
- Csak egy-két órára van szükségem, ha nem bánjátok, utána természetesen folytathatjuk, addig legalább lesz időtök átgondolni mindent, amit esetleg szeretnétek. *Az sem feltétlenül tetszik neki, hogy Intath követelőzött eddig, de mikor elmondhatná, hogy mire vágyik, alig hagyja el értelmes hozzáfűznivaló a száját. Talán, ha lesz egy kis idejük kettesben, ahol nem kell az ő jelenléte miatt máshogy viselkedniük, jobban meg tudják majd beszélni Luninarival a dolgokat.
Az elf egyébként semmit sem fűz hozzá az elhangzottakhoz, így el is indulhat Luninarival a szobája felé. Mikor odaérnek, a lány jó szokásához hűen lelkesen mesél a szobáról, és mutogat meg neki mindent, amire szüksége lehet itt tartózkodása alatt, amiért a szőkeség természetesen most is nagyon hálás.*
- Köszönöm szépen, Luninari, igazán kedves vagy. Édesanyádat viszont egyáltalán nem szeretném zaklatni. *Mosolyodik el. Már csak azért sem, mert nem ismeri a nőt, furcsa is lenne, ha tőle kérne segítséget már azelőtt, hogy bemutatnák neki. Bizonyára eljön majd ez a pillanat is, de nem most.
Mielőtt bemenne a szobába, röviden elbúcsúznak egymástól, pedig egyikük sem megy messzire. Végigsimít barátnője kézfején, majd belép a szobába, és becsukja maga mögött az ajtót. Tényleg otthonos kis hely, de aminek a legjobban örül most, az a magány. Szüksége volt már rá, hogy egyedül lehessen egy kicsit, így rendezni tudja a gondolatait, és ki tudja pihenni az elmúlt időszak fáradalmait.
Mielőtt azonban ledőlne az ágyra, még kinyitja az ablakot, hogy friss levegő jöhessen be rajta, egy rövid ideig még merengve gyönyörködik a tó szépségében is, de utána már be is bújik a puha takaró alá, majd végül hamar el is nyomja az álom.*
1031. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-08-10 02:50:57
Üzenet elküldve: 2025-08-10 02:50:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1622
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1622
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//A fény útján járva//
~Megcsókolhatod.~
*Fogalmazódik meg az elfben a gondolat azzal kapcsolatban, hogy koszos lenne a könyvtár. Igaz ő nem szokott takarítani hisz az asszonymunka, de a lányokat lustasággal nem lehet megvádolni. Ezt a véleményét viszont megtartja magának. Luninari pedig rá jellemző módon mindenkivel egyet ért. Akadémiai könyvtárhoz képest azért elég kevésnek gondolja a doki az itteni könyvmennyiséget, de pontosabb véleményt nem tud megfogalmazni. Főképp mert nem sok könyvtárat látott. A templomban lévő biztos nagyobb. Pedig az nem akadémia. A szőke már most a harmadik szoba után lepihenne. A doki még erre se tesz megjegyzést. Pedig ötletei neki is voltak. Főleg a kerttel kapcsolatban. Egy igencsak érdekes ötlet merült fel benne, de majd később kifejti. Mivel rá a továbbiakban nem is lesz szükség vissza is vonulna a magányába, hogy belefeledkezzen a munkába, de a félvér megszólítja.*
-Öhm. Rendben.
*Von vállat. Majd megindul a konyhába. Elképzelése sincs mit szeretne tőle a lány. Főleg, hogy ott a szőke is. A konyhában leül az asztalhoz és kinyújtott lábakkal a fejét hátra döntve várja a Luninari-t.*
~Megcsókolhatod.~
*Fogalmazódik meg az elfben a gondolat azzal kapcsolatban, hogy koszos lenne a könyvtár. Igaz ő nem szokott takarítani hisz az asszonymunka, de a lányokat lustasággal nem lehet megvádolni. Ezt a véleményét viszont megtartja magának. Luninari pedig rá jellemző módon mindenkivel egyet ért. Akadémiai könyvtárhoz képest azért elég kevésnek gondolja a doki az itteni könyvmennyiséget, de pontosabb véleményt nem tud megfogalmazni. Főképp mert nem sok könyvtárat látott. A templomban lévő biztos nagyobb. Pedig az nem akadémia. A szőke már most a harmadik szoba után lepihenne. A doki még erre se tesz megjegyzést. Pedig ötletei neki is voltak. Főleg a kerttel kapcsolatban. Egy igencsak érdekes ötlet merült fel benne, de majd később kifejti. Mivel rá a továbbiakban nem is lesz szükség vissza is vonulna a magányába, hogy belefeledkezzen a munkába, de a félvér megszólítja.*
-Öhm. Rendben.
*Von vállat. Majd megindul a konyhába. Elképzelése sincs mit szeretne tőle a lány. Főleg, hogy ott a szőke is. A konyhában leül az asztalhoz és kinyújtott lábakkal a fejét hátra döntve várja a Luninari-t.*
1030. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-08-08 16:36:42
Üzenet elküldve: 2025-08-08 16:36:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 682
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 682
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//A fény útján járva//
*Nem bánja, hogy a veteményes és a virágos kert, valamint az üres padlás megnézése elmarad. Előbbiekre mit tudna mondani, hogy vetőmagok kellenek? Ehhez nem igazán van szüksége Alenia pénzére és kapcsolataira, főleg úgy nincsen, hogy igazából egyetlen mag és még néhány pillanat szükséges számára csak ahhoz, hogy emberöltőnyi korú gyümölcsfát növesszen.
A padlással kapcsolatban mondjuk pont lenne ötlete, de semmi olyasmi, amit ne érne rá este megbeszélni, ráadásul az ötlet felvezetéséhez nem igazán van szükség arra, hogy megtekintsenek egy teljesen üres helyiséget.
Int újabb ötleteinek mindenesetre örül, ahogyan annak is, hogy Alenia a lehető legkészségesebb bármiről legyen is szó, igaz az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy a béke érdekében szegénynek egyelőre nem is nagyon van más választása. De legalább a rendelőt elkerülték, és jelen állás szerint úgy tűnik, hogy a jövő sokkal inkább a kölcsönösen jövedelmező együttműködés, mint a viszály felé mutat, ennél többet pedig nem is kívánhatott volna, amikor ma reggel elindultak.
Tetszik neki Alenia valóban eléggé hercegnős szájhúzása is a mosolya mellett. Hiába, erre születni kell és neki nagyon jól áll, meg valahogy tökéletes, szórakoztató kontrasztot is alkot az egész Int magához képest elhanyagolt külsejével és könyvtáruk magához képest tényleg kissé pókhálós „önmagával.”*
- Ebben igazad van. *mosolyodik el, nem tagadva a tényeket* Intnek pedig a faliszőnyegekben és a szórakoztató könyvekben. Kicsit tényleg olyan ez a szoba, mintha valami akadémiának a könyvtára lenne, nem pedig mi élnénk itt.
*Ez a mondat újabb mosolyt szül, de ez már kicsit a megkönnyebbülésnek is szól. Szerette volna úgy megmutatni barátnőjének az otthonát, hogy nem vár el tőle vele kapcsolatban semmit. Közben ugyan kicsit beleszokott az idegenvezető szerepébe, de hazudna magának, ha nem ismerné el; örül annak, hogy ennek vége, és ennek szól ez a megkönnyebbülés.*
- Persze. A padlással kapcsolatban ugyan lenne még ötletem, de semmi olyan, amit ne érnénk rá megbeszélni bármikor máskor. Szívesen megmutatom a szobádat. *mondja először Niának, és utána fordul Inthez.*
- Majd várj meg a konyhában kérlek! *kéri, remélve, hogy a doki nem akar minél gyorsabban visszasietni rendelőjének a magányába.
Holmijuk magukhoz vétele után mindenesetre elkíséri Aleniát egész Szarvasliget talán legjobb és legkényelmesebb szobájába, már csak abban reménykedve, hogy minderről majd a barátnőjének is ez lesz a véleménye. Közben azért a biztonság kedvéért megmutatja azt is, hogy a fürdő és a mellékhelyiségek pontosan merre vannak.*
- Az enyémmel szemben lévő szoba üres, és pont a tóra néz, mint az enyém. Szerintem kellemesnek és kényelmesnek fogod találni. Ha bármire szükséged van csak kopogj be hozzám nyugodtan bármikor. Ha nem vagyok ott, anyát még lehet ott találod, ha őt sem, akkor pedig jó eséllyel a konyhában, vagy az istállóban vagyok, de nem nagy liget, itt nem tudjuk elveszíteni egymást. Lehet egyszerűbb, ha a konyhában megvársz. Szerintem van mit ünnepelnünk este. Érezd otthon magad, és jó pihenést!
*Szerencsére nem búcsúznak el túl sokáig, mindenesetre szokása szerint gyengéd szeretettel megszorítja Nia kezét, ha hagyja neki.
Barátnője itt biztosan tiszta és pókhálómentes szobát talál, annyira frissen mosott, illatos ágyneművel, mintha valaki csak őt várta volna ide, ez a „valaki” pedig persze ő volt. Függönyös és nyitható az ablak is, amelyek segítségével tetszése szerint kizárhatja, vagy beeresztheti a kinti levegőt és fényt, ahogyan a kedve tartja.
Miután reményei szerint gondoskodott Alenia kényelmes pihenéséről tekintete saját szobájának az ajtajára téved. Kicsit lelkiismeret-furdalása van. Napokkal később ért otthonról haza ide, mint azt ígérte, és még be sem köszönt az édesanyjának, hogy végre megérkezett. Mégis, úgy véli, hogy az Intath és Alenia közötti beszélgetés most sokkal fontosabb volt ennél, őt pedig különben sem szerette volna belevonni ebbe. Bárhonnan nézi, egyszerűbb volt nélküle, hiszen az ő régi, papnőre jellemző, mindenkit hallgassunk meg és próbáljunk megérteni hozzáállása minden bizonnyal csak feleslegesen elnyújtotta volna az egész beszélgetést. Jobb volt ütköztetni érveket és ellenérveket, a nyílt vitát is vállalva túlesni egy-két, vagy inkább három-négy nehéz pillanaton, mint hosszas kerülőutakkal jutni el odáig, ahová mostanra sikerült.
Bárhogy is, alig várja, hogy beszélhessen Inttel Aleniáról és egyéb terveiről, siet is vissza hát a konyhába, remélve, hogy ott találja őt.
Amikor aztán megérkezik akkor mosollyal az arcán nyit be, és ez a mosoly nem kényszeredett, vagy erőltetett, mint egy-kettő korábbi, hanem teljesen őszinte.*
*Nem bánja, hogy a veteményes és a virágos kert, valamint az üres padlás megnézése elmarad. Előbbiekre mit tudna mondani, hogy vetőmagok kellenek? Ehhez nem igazán van szüksége Alenia pénzére és kapcsolataira, főleg úgy nincsen, hogy igazából egyetlen mag és még néhány pillanat szükséges számára csak ahhoz, hogy emberöltőnyi korú gyümölcsfát növesszen.
A padlással kapcsolatban mondjuk pont lenne ötlete, de semmi olyasmi, amit ne érne rá este megbeszélni, ráadásul az ötlet felvezetéséhez nem igazán van szükség arra, hogy megtekintsenek egy teljesen üres helyiséget.
Int újabb ötleteinek mindenesetre örül, ahogyan annak is, hogy Alenia a lehető legkészségesebb bármiről legyen is szó, igaz az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy a béke érdekében szegénynek egyelőre nem is nagyon van más választása. De legalább a rendelőt elkerülték, és jelen állás szerint úgy tűnik, hogy a jövő sokkal inkább a kölcsönösen jövedelmező együttműködés, mint a viszály felé mutat, ennél többet pedig nem is kívánhatott volna, amikor ma reggel elindultak.
Tetszik neki Alenia valóban eléggé hercegnős szájhúzása is a mosolya mellett. Hiába, erre születni kell és neki nagyon jól áll, meg valahogy tökéletes, szórakoztató kontrasztot is alkot az egész Int magához képest elhanyagolt külsejével és könyvtáruk magához képest tényleg kissé pókhálós „önmagával.”*
- Ebben igazad van. *mosolyodik el, nem tagadva a tényeket* Intnek pedig a faliszőnyegekben és a szórakoztató könyvekben. Kicsit tényleg olyan ez a szoba, mintha valami akadémiának a könyvtára lenne, nem pedig mi élnénk itt.
*Ez a mondat újabb mosolyt szül, de ez már kicsit a megkönnyebbülésnek is szól. Szerette volna úgy megmutatni barátnőjének az otthonát, hogy nem vár el tőle vele kapcsolatban semmit. Közben ugyan kicsit beleszokott az idegenvezető szerepébe, de hazudna magának, ha nem ismerné el; örül annak, hogy ennek vége, és ennek szól ez a megkönnyebbülés.*
- Persze. A padlással kapcsolatban ugyan lenne még ötletem, de semmi olyan, amit ne érnénk rá megbeszélni bármikor máskor. Szívesen megmutatom a szobádat. *mondja először Niának, és utána fordul Inthez.*
- Majd várj meg a konyhában kérlek! *kéri, remélve, hogy a doki nem akar minél gyorsabban visszasietni rendelőjének a magányába.
Holmijuk magukhoz vétele után mindenesetre elkíséri Aleniát egész Szarvasliget talán legjobb és legkényelmesebb szobájába, már csak abban reménykedve, hogy minderről majd a barátnőjének is ez lesz a véleménye. Közben azért a biztonság kedvéért megmutatja azt is, hogy a fürdő és a mellékhelyiségek pontosan merre vannak.*
- Az enyémmel szemben lévő szoba üres, és pont a tóra néz, mint az enyém. Szerintem kellemesnek és kényelmesnek fogod találni. Ha bármire szükséged van csak kopogj be hozzám nyugodtan bármikor. Ha nem vagyok ott, anyát még lehet ott találod, ha őt sem, akkor pedig jó eséllyel a konyhában, vagy az istállóban vagyok, de nem nagy liget, itt nem tudjuk elveszíteni egymást. Lehet egyszerűbb, ha a konyhában megvársz. Szerintem van mit ünnepelnünk este. Érezd otthon magad, és jó pihenést!
*Szerencsére nem búcsúznak el túl sokáig, mindenesetre szokása szerint gyengéd szeretettel megszorítja Nia kezét, ha hagyja neki.
Barátnője itt biztosan tiszta és pókhálómentes szobát talál, annyira frissen mosott, illatos ágyneművel, mintha valaki csak őt várta volna ide, ez a „valaki” pedig persze ő volt. Függönyös és nyitható az ablak is, amelyek segítségével tetszése szerint kizárhatja, vagy beeresztheti a kinti levegőt és fényt, ahogyan a kedve tartja.
Miután reményei szerint gondoskodott Alenia kényelmes pihenéséről tekintete saját szobájának az ajtajára téved. Kicsit lelkiismeret-furdalása van. Napokkal később ért otthonról haza ide, mint azt ígérte, és még be sem köszönt az édesanyjának, hogy végre megérkezett. Mégis, úgy véli, hogy az Intath és Alenia közötti beszélgetés most sokkal fontosabb volt ennél, őt pedig különben sem szerette volna belevonni ebbe. Bárhonnan nézi, egyszerűbb volt nélküle, hiszen az ő régi, papnőre jellemző, mindenkit hallgassunk meg és próbáljunk megérteni hozzáállása minden bizonnyal csak feleslegesen elnyújtotta volna az egész beszélgetést. Jobb volt ütköztetni érveket és ellenérveket, a nyílt vitát is vállalva túlesni egy-két, vagy inkább három-négy nehéz pillanaton, mint hosszas kerülőutakkal jutni el odáig, ahová mostanra sikerült.
Bárhogy is, alig várja, hogy beszélhessen Inttel Aleniáról és egyéb terveiről, siet is vissza hát a konyhába, remélve, hogy ott találja őt.
Amikor aztán megérkezik akkor mosollyal az arcán nyit be, és ez a mosoly nem kényszeredett, vagy erőltetett, mint egy-kettő korábbi, hanem teljesen őszinte.*
1029. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-08-06 18:55:54
Üzenet elküldve: 2025-08-06 18:55:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 534
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 534
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A fény útján járva//
*A szobákkal kapcsolatosan elhangzott ötleteket nyugtázza. Úgy véli, hogy ezek otthonossá tételével javíthatnának a legtöbbet Szarvasliget renoméján. Ha vándorok számára is vonzóvá tennék a helyet, akkor akár még bevétel is származhatna belőle, de ezt egyelőre nem említi még társainak, hisz egyáltalán nem biztos, hogy szeretnék ennyire nyíltan megosztani a helyet idegenekkel.
Azt viszont ő sem bánja, hogy a rendelőbe tett látogatás végül kimarad. Szavai bár bátrak a mlttal való szembenézést illetően, de tény, hogy ha nem muszáj, ő sem szívesen kísérti a sorsot, és tépkedi fel a félig begyógyult sebeket.*
- Akkor két-három tehén, rendben. Őket is felírom majd. Ezen kívül, ha szerintetek az istállót nem szükséges megnéznünk, nem bánom. Azt csináljuk, amit ti szeretnétek. *Úgyhogy követi is a párost a könyvtár felé, ami valóban kissé rumlis az ő ízlésének, de pont emiatt tűnik mesebelinek és valóságosnak.*
- A könyveket mindenki szereti, a tudásnál pedig nincs fontosabb ezen a világon, úgyhogy támogatom. Előtte viszont javaslom, hogy takaríttassuk ki a könyvtárat. Illik hozzá a pókháló és a por, de azért nem ennyire. *Húzza is kicsit félre a száját nevetve, amolyan hercegnősen. Nem tehet róla, a nemeskisasszonyok a patyolattiszta könyvetárakhoz vannak szokva, még akkor is, ha olyat sem látott már egy ideje.
Egyébként magában kellemesen mulat azon, hogy a hallottak alapján Luninari és Intath is úgy szeretik valójában Szarvasligetet, ahogy van. Minden elhangzott információ mellett talán ez a legfontosabb, hogy nem szabad annyira átalakítani a helyet, hogy aztán rá se ismerjenek.
Nem tudja, hogy mit terveznek még megnézni, de ő kezd fáradni, hisz az utazás után nem pihente még ki magát rendesen, és a vita miatti stressz is igencsak sok energiát kivett belőle.*
- Luninari, kedvesem. Megkérhetlek, hogy most azt a szobát mutasd meg, ahol én pihenhetek, amíg itt vagyok nálatok? Bevallom, nagyon elfáradtam, és most már szeretnék pihenni egy keveset. Addig megbeszélhetitek Intath-tal, hogy az elhangzott ötletekből mit valósítsunk meg, és akkor este összeírom őket, utána pedig elvégezhetjük a hivatalos teendőket is, ha valóban így szeretnétek. *Bátorkodik végül megkérni barátnőjét, hogy tekintsék ezt a körtúra végének, mert most már szeretne egy kicsit egyedül lenni, és aludni egy jó nagyot. Legalább meg tudja majd mondani azt is, hogy az ágyak elég kényelmesek-e, vagy cserére szorulnak.*
*A szobákkal kapcsolatosan elhangzott ötleteket nyugtázza. Úgy véli, hogy ezek otthonossá tételével javíthatnának a legtöbbet Szarvasliget renoméján. Ha vándorok számára is vonzóvá tennék a helyet, akkor akár még bevétel is származhatna belőle, de ezt egyelőre nem említi még társainak, hisz egyáltalán nem biztos, hogy szeretnék ennyire nyíltan megosztani a helyet idegenekkel.
Azt viszont ő sem bánja, hogy a rendelőbe tett látogatás végül kimarad. Szavai bár bátrak a mlttal való szembenézést illetően, de tény, hogy ha nem muszáj, ő sem szívesen kísérti a sorsot, és tépkedi fel a félig begyógyult sebeket.*
- Akkor két-három tehén, rendben. Őket is felírom majd. Ezen kívül, ha szerintetek az istállót nem szükséges megnéznünk, nem bánom. Azt csináljuk, amit ti szeretnétek. *Úgyhogy követi is a párost a könyvtár felé, ami valóban kissé rumlis az ő ízlésének, de pont emiatt tűnik mesebelinek és valóságosnak.*
- A könyveket mindenki szereti, a tudásnál pedig nincs fontosabb ezen a világon, úgyhogy támogatom. Előtte viszont javaslom, hogy takaríttassuk ki a könyvtárat. Illik hozzá a pókháló és a por, de azért nem ennyire. *Húzza is kicsit félre a száját nevetve, amolyan hercegnősen. Nem tehet róla, a nemeskisasszonyok a patyolattiszta könyvetárakhoz vannak szokva, még akkor is, ha olyat sem látott már egy ideje.
Egyébként magában kellemesen mulat azon, hogy a hallottak alapján Luninari és Intath is úgy szeretik valójában Szarvasligetet, ahogy van. Minden elhangzott információ mellett talán ez a legfontosabb, hogy nem szabad annyira átalakítani a helyet, hogy aztán rá se ismerjenek.
Nem tudja, hogy mit terveznek még megnézni, de ő kezd fáradni, hisz az utazás után nem pihente még ki magát rendesen, és a vita miatti stressz is igencsak sok energiát kivett belőle.*
- Luninari, kedvesem. Megkérhetlek, hogy most azt a szobát mutasd meg, ahol én pihenhetek, amíg itt vagyok nálatok? Bevallom, nagyon elfáradtam, és most már szeretnék pihenni egy keveset. Addig megbeszélhetitek Intath-tal, hogy az elhangzott ötletekből mit valósítsunk meg, és akkor este összeírom őket, utána pedig elvégezhetjük a hivatalos teendőket is, ha valóban így szeretnétek. *Bátorkodik végül megkérni barátnőjét, hogy tekintsék ezt a körtúra végének, mert most már szeretne egy kicsit egyedül lenni, és aludni egy jó nagyot. Legalább meg tudja majd mondani azt is, hogy az ágyak elég kényelmesek-e, vagy cserére szorulnak.*
1028. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-08-02 22:40:07
Üzenet elküldve: 2025-08-02 22:40:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1622
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1622
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//A fény útján járva//
*A szőke egyelőre készségesnek tűnik. Egy kérésre se mondott nemet, sőt inkább ő ajánlja fel, hogy mi mást lehetne még bizonyos helyeken tenni. A tánctér kapcsán a doki bólint. Csak, azt kívánta kifejezni, hogy ha a díszes alatt azokat a nehéz szinte megemelhetetlen darabokra gondolt a lány akkor azokat ilyen praktikus okokból el kéne kerülni.*
-Még nem, de egyszer igazán idekerülhetne valami muzsikus.
~Aki, nem akarna visszaélni a helyzetével.~
*A szobák kapcsán hagyja csicseregni kedvenc varázsnyuszilányát. El is hangzik minden, ami fontos lehet.*
-Esetleg faliszőnyegek. Azok segíthetnek, hogy lassabban hűljenek ki a falak.
*Aztán jön a következő terem. Akár mit is néznek ki belőle neki sincs sok öröme abban, hogy nőket riogat. Ok nélkül nem is teszi. A szőke pedig egyelőre nem adott neki okot arra, hogy visszatérjen a hűvösebb énje. Le akar számolni a múltjával? Erős szavak. Nem is hiszi az elf, hogy valaha menni fog. Mindig ott lesz majd benne és ezen nem változtat egy látogatás a rendelőjében. Ami, egyébként nem személyes. Csak akkor nem... Na, jó sosem szereti a látogatókat, de akkor nem is tűri el őket mikor épp olyan munka folyik, ami megköveteli a zárt ajtókat. A félvér viszont nem erőlteti a dolgot. Felesleges is. A könyvtárszoba amúgy is kellemesebb látvány a lányok számára. Szőnyeg és új könyvek. Utóbbi a dokiban is felmerült.*
-Szórakoztató könyvek. Nem mintha régi legendák meg történetek vagy a tehenek körmének kezelése és a töktermesztés ne szórakoztatna kicsit jobban mintha egy üres falat bámulnék, de így se nagy izgalom.
*Nem csoda, hogy inkább a borra jár rá, mint a könyvekre. Mondjuk kifogásnak nem is rossz ez. Lehet mégse kellenek azok a könyvek.*
*A szőke egyelőre készségesnek tűnik. Egy kérésre se mondott nemet, sőt inkább ő ajánlja fel, hogy mi mást lehetne még bizonyos helyeken tenni. A tánctér kapcsán a doki bólint. Csak, azt kívánta kifejezni, hogy ha a díszes alatt azokat a nehéz szinte megemelhetetlen darabokra gondolt a lány akkor azokat ilyen praktikus okokból el kéne kerülni.*
-Még nem, de egyszer igazán idekerülhetne valami muzsikus.
~Aki, nem akarna visszaélni a helyzetével.~
*A szobák kapcsán hagyja csicseregni kedvenc varázsnyuszilányát. El is hangzik minden, ami fontos lehet.*
-Esetleg faliszőnyegek. Azok segíthetnek, hogy lassabban hűljenek ki a falak.
*Aztán jön a következő terem. Akár mit is néznek ki belőle neki sincs sok öröme abban, hogy nőket riogat. Ok nélkül nem is teszi. A szőke pedig egyelőre nem adott neki okot arra, hogy visszatérjen a hűvösebb énje. Le akar számolni a múltjával? Erős szavak. Nem is hiszi az elf, hogy valaha menni fog. Mindig ott lesz majd benne és ezen nem változtat egy látogatás a rendelőjében. Ami, egyébként nem személyes. Csak akkor nem... Na, jó sosem szereti a látogatókat, de akkor nem is tűri el őket mikor épp olyan munka folyik, ami megköveteli a zárt ajtókat. A félvér viszont nem erőlteti a dolgot. Felesleges is. A könyvtárszoba amúgy is kellemesebb látvány a lányok számára. Szőnyeg és új könyvek. Utóbbi a dokiban is felmerült.*
-Szórakoztató könyvek. Nem mintha régi legendák meg történetek vagy a tehenek körmének kezelése és a töktermesztés ne szórakoztatna kicsit jobban mintha egy üres falat bámulnék, de így se nagy izgalom.
*Nem csoda, hogy inkább a borra jár rá, mint a könyvekre. Mondjuk kifogásnak nem is rossz ez. Lehet mégse kellenek azok a könyvek.*
1027. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-08-02 21:17:20
Üzenet elküldve: 2025-08-02 21:17:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 682
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 682
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//A fény útján járva//
*Ami őt illeti, kezd teljesen megnyugodni Aleniának és Intathnak köszönhetően, nem csak azért, mert végre Int is részt vesz a beszélgetésben és még jó ötleteket is ad, hanem azért is, mert nem használja ki a lehetőséget arra, hogy lássa Nia sápadt arcát, ebből pedig arra következtet, hogy egyáltalán nem reménytelen az sem, hogy a jövőben akár még meg is kedveljék egymást. Ugyan csodálja Alenia bátorságát és lelkierejét, de egy pillanatig sem bánja, hogy Intath nem ragaszkodik saját kissé rendetlen rendelőjének a bemutatásához. Nem csak az újabb simogatás elől nem húzódik el, hanem kapva kap az alkalmon, hogy legalább azt a helyiséget kihagyják, főleg Alenia miatt, de azért is, mert jó eséllyel így is kissé sokáig fog tartani ameddig mindent körbejárnak.*
- Kedves tőled, de te is itt élsz, nem csak mi. De hogyha tényleg nincs ott szükséged semmire, akkor hagyjuk ki a rendelőt, és menjünk csak a könyvtászobáig. *mondja először csak Intnek, utána már mindkettőjüknek, majd az említett szobáig vezeti a többieket, út közben pedig próbál a közben felvetődött kérdésekre válaszolni.*
- A szobák persze zárhatóak, csak azokat nem szoktuk, ahol éppen senki sem lakik. *mondja először egy bólintás után, bár ő maga soha igazán nem érezte a szükségét annak, hogy sajátját magára zárja, ettől még nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy eljöhet az a pillanat, amikor mindez meg fog történni.* A dunyhák elég melegek, de lehet, hogy egy-egy új ablak, vagy masszívabb ajtó tényleg sokat segítene azon, hogy jobban bent tudjon maradni a meleg. A játékokkal kapcsolatban mindkettőtöknek igaza van, elismerem, tényleg jobb a közös játék, és ezek a szobák valóban leginkább pihenésre valók. A könyveknek is jobb helye van a könyvtárszobában. Az, hogy ott vannak, senkit nem gátol meg abban, hogy egy-egy könyvet magával vihessen, ha elalvás előtt esetleg olvasni szeretne. Viszont… ha már kihagyjuk a rendelőt, javaslom, hogy tegyük ezt az istállóval is, Int amúgy sincs túlságosan oda az állatokért, ráadásul egyik istálló olyan, mint a másik, körülbelül csak az különbözteti meg őket, hogy mekkorák, illetve mennyire vannak rendben tartva, a miénk pedig pont ideális szerintem. Van hely benne a vendégek állatainak is, nekünk pedig több állatra nem nagyon van szükségünk, legfeljebb két-három tehénre a friss tej miatt, mert tehenünk még nincsen. *mondja, bár tisztában van vele, hogy a több állat, több munkát jelent és nem szeretné túlvállalni magát, de azért két tehén ellátásával még nyilván meg tudna birkózni.
De, ami azt illeti, ha nagyon akar mindenhol tud magának munkát találni, a tanulószobában is.*
- Elismerem, hogy nem éppen egy rendezett könyvtár benyomását kelti, de így talán otthonosabb. *mondja, amikor érkezésük után van alkalmuk körülnézni kicsit.* Mindenesetre a rend nem pénz, csak szándék kérdése, lehetne rendszerezni az itteni könyveket és pergameneket, talán egy-két nap elég is lenne rá, és ha lesz kedvem és időm szívesen neki is látok. Amúgy meg ez a szoba szerintem jó így, ahogy van. Fényes, kényelmes, és itt tényleg nem kell sokat gondolkodni, hogy mi kell még ide. Még több könyvespolc és még több könyv legfeljebb. Talán még egy szép szőnyeg. *mondja, mert tényleg nem szeretne túlzásokba esni, főleg, hogy egy-két kisebb terv elkezdett még körvonalazódni benne a nagy egészet illetően, amelyek reméli, hogy elnyerik majd Intath és Alenia tetszétését is egyaránt, és tényleg nem az a szándéka, hogy minél több aranyat kihúzzon Nia zsebéből, ahogyan nem akar mindent kényszeresen fel, vagy megújítani sem. Van, ami egyszerűem jól van pont, vagy majdnem pont úgy, amilyen állapotban most van.*
*Ami őt illeti, kezd teljesen megnyugodni Aleniának és Intathnak köszönhetően, nem csak azért, mert végre Int is részt vesz a beszélgetésben és még jó ötleteket is ad, hanem azért is, mert nem használja ki a lehetőséget arra, hogy lássa Nia sápadt arcát, ebből pedig arra következtet, hogy egyáltalán nem reménytelen az sem, hogy a jövőben akár még meg is kedveljék egymást. Ugyan csodálja Alenia bátorságát és lelkierejét, de egy pillanatig sem bánja, hogy Intath nem ragaszkodik saját kissé rendetlen rendelőjének a bemutatásához. Nem csak az újabb simogatás elől nem húzódik el, hanem kapva kap az alkalmon, hogy legalább azt a helyiséget kihagyják, főleg Alenia miatt, de azért is, mert jó eséllyel így is kissé sokáig fog tartani ameddig mindent körbejárnak.*
- Kedves tőled, de te is itt élsz, nem csak mi. De hogyha tényleg nincs ott szükséged semmire, akkor hagyjuk ki a rendelőt, és menjünk csak a könyvtászobáig. *mondja először csak Intnek, utána már mindkettőjüknek, majd az említett szobáig vezeti a többieket, út közben pedig próbál a közben felvetődött kérdésekre válaszolni.*
- A szobák persze zárhatóak, csak azokat nem szoktuk, ahol éppen senki sem lakik. *mondja először egy bólintás után, bár ő maga soha igazán nem érezte a szükségét annak, hogy sajátját magára zárja, ettől még nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy eljöhet az a pillanat, amikor mindez meg fog történni.* A dunyhák elég melegek, de lehet, hogy egy-egy új ablak, vagy masszívabb ajtó tényleg sokat segítene azon, hogy jobban bent tudjon maradni a meleg. A játékokkal kapcsolatban mindkettőtöknek igaza van, elismerem, tényleg jobb a közös játék, és ezek a szobák valóban leginkább pihenésre valók. A könyveknek is jobb helye van a könyvtárszobában. Az, hogy ott vannak, senkit nem gátol meg abban, hogy egy-egy könyvet magával vihessen, ha elalvás előtt esetleg olvasni szeretne. Viszont… ha már kihagyjuk a rendelőt, javaslom, hogy tegyük ezt az istállóval is, Int amúgy sincs túlságosan oda az állatokért, ráadásul egyik istálló olyan, mint a másik, körülbelül csak az különbözteti meg őket, hogy mekkorák, illetve mennyire vannak rendben tartva, a miénk pedig pont ideális szerintem. Van hely benne a vendégek állatainak is, nekünk pedig több állatra nem nagyon van szükségünk, legfeljebb két-három tehénre a friss tej miatt, mert tehenünk még nincsen. *mondja, bár tisztában van vele, hogy a több állat, több munkát jelent és nem szeretné túlvállalni magát, de azért két tehén ellátásával még nyilván meg tudna birkózni.
De, ami azt illeti, ha nagyon akar mindenhol tud magának munkát találni, a tanulószobában is.*
- Elismerem, hogy nem éppen egy rendezett könyvtár benyomását kelti, de így talán otthonosabb. *mondja, amikor érkezésük után van alkalmuk körülnézni kicsit.* Mindenesetre a rend nem pénz, csak szándék kérdése, lehetne rendszerezni az itteni könyveket és pergameneket, talán egy-két nap elég is lenne rá, és ha lesz kedvem és időm szívesen neki is látok. Amúgy meg ez a szoba szerintem jó így, ahogy van. Fényes, kényelmes, és itt tényleg nem kell sokat gondolkodni, hogy mi kell még ide. Még több könyvespolc és még több könyv legfeljebb. Talán még egy szép szőnyeg. *mondja, mert tényleg nem szeretne túlzásokba esni, főleg, hogy egy-két kisebb terv elkezdett még körvonalazódni benne a nagy egészet illetően, amelyek reméli, hogy elnyerik majd Intath és Alenia tetszétését is egyaránt, és tényleg nem az a szándéka, hogy minél több aranyat kihúzzon Nia zsebéből, ahogyan nem akar mindent kényszeresen fel, vagy megújítani sem. Van, ami egyszerűem jól van pont, vagy majdnem pont úgy, amilyen állapotban most van.*
1026. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-08-01 12:58:43
Üzenet elküldve: 2025-08-01 12:58:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 534
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 534
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A fény útján járva//
*Persze, hogy könnyedén tud ígérgetni, hisz Arthenior egyik, ha nem a legjobb kereskedőjének támogatását élvezi, aki ráadásul azt is tudja, hogy milyen munkához hol kell keresni a megfelelő mesterembert. Minden bizonnyal az átlagos ár töredékéért tudja majd megvalósítani mindazt, amit megígér Szarvasliget lakóinak, de erről sem Intathnak, sem Luninarinak nem kell tudnia. A pénzügy magánügy.
Ami Luninari kérdését illeti a vászonra festett tó megalkotásáról, arra elmosolyodik, majd néhány pillanatnyi gondolkodás után kedvesen válaszol rá.*
- Szerintem nincs semmi akadálya, csak míg egyszerű tájképeket bármelyik piacról beszerezhetünk, addig egy ilyen konkrét igényhez fel kell keresnünk egy tehetséges művészt, aki hajlandó is eljönni ide, és lefesteni nekünk a tavat, de ha ezt szeretnéd, szerintem megoldható. *Örül, hogy elhangzott végre egy igazi ötlet azzal kapcsolatban, hogy mire is vágynak a ház lakói. Tényleg eléggé bután érezné magát, ha neki kellene megmondania, hogy mit akarjanak kérni. Persze, tanácsokat szívesen ad, de a döntés a végén akkor is Luninarié és Intathé lesz majd.*
- Akkor egy kanapé rendel ide. *Veszi tudomásul kuncogva az igényt, és közben, bár egyelőre még nem reagál rá, azt az információt is elraktározza, hogy a ház a téli napokban nagyon ki tud hűlni. Talán ezzel is kezdhetnének valamit. Több kandallóval, vagy valami olyasféle megoldással, ami segít az épületben tartani a meleget.*
- Az új és szebb székeket is félre lehet tenni, ha táncolni volna kedvetek, de ha ilyesfajta módon szoktatok szórakozni, akkor javaslom, hogy eleve úgy alakítsunk ki egy részt, hogy ott lehessen táncolni. *Mondjuk, ahhoz nem ártana, ha nagyobb lenne a tér maga, talán nem is kivitelezhető, hogy pusztán ezen okból kifolyólag ne használjanak ki egy részt, de ezt majd még meglátják, ha már körvonalazódik minden.
Útjuk a vendégszobák irányába vezet tovább, Luninari pedig közben el is meséli róluk, hogy mennyi van belőlük, hogy vannak elrendezve, és mi található bennük. Egyet meg is néznek közülük.*
- Zárhatóak a szobák? *Kérdez rá rögtön, mert ha vendégeknek szánják némelyiket, szerinte ez egy alapvető elvárás, de még talán azok számára is, akik itt laknak. Mindenkinek kell egy privát tér, ahova elvonulhat, és másnak csak akkor van bejárása oda, ha a a tulajdonosa beengedi.*
- Egyébként a berendezés itt szerintem teljesen rendben van, nem is kell ide több. Láda helyett lehetnek szekrények, igen, azokba ugyanúgy pakolható az is, amit a ládába tennének, jó ötlet. A játékokkal és a könyvekkel kapcsolatban viszont Intathtal értek egyet. Ezek egyike sem a hálószobába való. Ide pihenni járnak, nem játszani. Említetted, hogy télen hideg van, ez igaz ezekre a szobákra is? Mert akkor vastagabb dunyhákat javaslok, illetve megpróbálhatnánk találni valami megoldást arra, hogy ne szökjön ki úgy a meleg. Új ablakokkal például. Meg persze, a régi bútorokat bármikor újra cserélhetjük itt is. *Miután mindent elmondott, amit a vendégszobákhoz hozzá tud fűzni, már csak arra volna kíváncsi, hogy melyik lesz az övé, amíg itt tartózkodik, de most nem ez a lényeg. Helyette kérdőn néz a két hosszúfülűre, hogy van-e még hozzáfűznivalójuk.
Ezt követően azonban, mikor a doktor rendelője kerül szóba, mindkét szempár rá szegeződik, mintha attól félnének, hogy a pokolba akarják invitálni a szőkeséget. Alenia bizonytalanul nyel is egyet, tekintete elködösül, de aztán halványan elmosolyodik.*
- Ha nem túl személyes az a hely Intathnak, akkor szívesen megnézem. *Válaszolja Luninari megnyugtatására.* Megfogadtam, hogy szembenézek a múltammal, és talán ez az egyik utolsó darabka hozzá. Bár, semmire nem emlékszem arról a napról, és nem is ebben a rendelőben történt, de amúgy sem kell aggódnotok értem, minden rendben lesz. *Úgyhogy részéről, ha a rendelő a cél, akkor indulhatnak. Bármerre is vezetik őt, követi a párost.*
*Persze, hogy könnyedén tud ígérgetni, hisz Arthenior egyik, ha nem a legjobb kereskedőjének támogatását élvezi, aki ráadásul azt is tudja, hogy milyen munkához hol kell keresni a megfelelő mesterembert. Minden bizonnyal az átlagos ár töredékéért tudja majd megvalósítani mindazt, amit megígér Szarvasliget lakóinak, de erről sem Intathnak, sem Luninarinak nem kell tudnia. A pénzügy magánügy.
Ami Luninari kérdését illeti a vászonra festett tó megalkotásáról, arra elmosolyodik, majd néhány pillanatnyi gondolkodás után kedvesen válaszol rá.*
- Szerintem nincs semmi akadálya, csak míg egyszerű tájképeket bármelyik piacról beszerezhetünk, addig egy ilyen konkrét igényhez fel kell keresnünk egy tehetséges művészt, aki hajlandó is eljönni ide, és lefesteni nekünk a tavat, de ha ezt szeretnéd, szerintem megoldható. *Örül, hogy elhangzott végre egy igazi ötlet azzal kapcsolatban, hogy mire is vágynak a ház lakói. Tényleg eléggé bután érezné magát, ha neki kellene megmondania, hogy mit akarjanak kérni. Persze, tanácsokat szívesen ad, de a döntés a végén akkor is Luninarié és Intathé lesz majd.*
- Akkor egy kanapé rendel ide. *Veszi tudomásul kuncogva az igényt, és közben, bár egyelőre még nem reagál rá, azt az információt is elraktározza, hogy a ház a téli napokban nagyon ki tud hűlni. Talán ezzel is kezdhetnének valamit. Több kandallóval, vagy valami olyasféle megoldással, ami segít az épületben tartani a meleget.*
- Az új és szebb székeket is félre lehet tenni, ha táncolni volna kedvetek, de ha ilyesfajta módon szoktatok szórakozni, akkor javaslom, hogy eleve úgy alakítsunk ki egy részt, hogy ott lehessen táncolni. *Mondjuk, ahhoz nem ártana, ha nagyobb lenne a tér maga, talán nem is kivitelezhető, hogy pusztán ezen okból kifolyólag ne használjanak ki egy részt, de ezt majd még meglátják, ha már körvonalazódik minden.
Útjuk a vendégszobák irányába vezet tovább, Luninari pedig közben el is meséli róluk, hogy mennyi van belőlük, hogy vannak elrendezve, és mi található bennük. Egyet meg is néznek közülük.*
- Zárhatóak a szobák? *Kérdez rá rögtön, mert ha vendégeknek szánják némelyiket, szerinte ez egy alapvető elvárás, de még talán azok számára is, akik itt laknak. Mindenkinek kell egy privát tér, ahova elvonulhat, és másnak csak akkor van bejárása oda, ha a a tulajdonosa beengedi.*
- Egyébként a berendezés itt szerintem teljesen rendben van, nem is kell ide több. Láda helyett lehetnek szekrények, igen, azokba ugyanúgy pakolható az is, amit a ládába tennének, jó ötlet. A játékokkal és a könyvekkel kapcsolatban viszont Intathtal értek egyet. Ezek egyike sem a hálószobába való. Ide pihenni járnak, nem játszani. Említetted, hogy télen hideg van, ez igaz ezekre a szobákra is? Mert akkor vastagabb dunyhákat javaslok, illetve megpróbálhatnánk találni valami megoldást arra, hogy ne szökjön ki úgy a meleg. Új ablakokkal például. Meg persze, a régi bútorokat bármikor újra cserélhetjük itt is. *Miután mindent elmondott, amit a vendégszobákhoz hozzá tud fűzni, már csak arra volna kíváncsi, hogy melyik lesz az övé, amíg itt tartózkodik, de most nem ez a lényeg. Helyette kérdőn néz a két hosszúfülűre, hogy van-e még hozzáfűznivalójuk.
Ezt követően azonban, mikor a doktor rendelője kerül szóba, mindkét szempár rá szegeződik, mintha attól félnének, hogy a pokolba akarják invitálni a szőkeséget. Alenia bizonytalanul nyel is egyet, tekintete elködösül, de aztán halványan elmosolyodik.*
- Ha nem túl személyes az a hely Intathnak, akkor szívesen megnézem. *Válaszolja Luninari megnyugtatására.* Megfogadtam, hogy szembenézek a múltammal, és talán ez az egyik utolsó darabka hozzá. Bár, semmire nem emlékszem arról a napról, és nem is ebben a rendelőben történt, de amúgy sem kell aggódnotok értem, minden rendben lesz. *Úgyhogy részéről, ha a rendelő a cél, akkor indulhatnak. Bármerre is vezetik őt, követi a párost.*
1025. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-07-31 21:27:24
Üzenet elküldve: 2025-07-31 21:27:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1622
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1622
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//A fény útján járva//
*Kár tagadni ígérgetni szépen tud a szőke. Ha így folytatja és meg is tartja a szavait akkor valóban lehetnek még a jövőben jóban is a dokival. A kapott megjegyzésre az elf hanyagul vállat ránt.*
-Férfiből vagyok nem értek az ilyenekhez.
*A falak nem penészesek, a bútorok nem korhadtak úgyhogy jól vannak azok. Egy észrevétele azért támad a dokinak. Az is inkább a praktikummal, mint a külcsínnel kapcsolatos.*
-Mondjuk, ami előnye van ezeknek a székeknek az-az, hogy hamar igény szerint át lehet őket rendezni. Akár tánctérré is.
*Bár arra még nem volt példa. Pedig jó lenne egyszer megsergetni a lányokat. Saját ötlete is elnyeri a félvér tetszését. Szerencsés a lány, hogy korábban nem fejtette ki ezt a vágyát ugyanis egy ittasabb éjszakán lehet ölbe kapta volna az elf, hogy megtartsa alvókának. Ketten egy széken nem lett volna túl kényelmes, de ittasan borzasztó ölelkezős tud lenni a volt kalóz. A lerészegedés említésére széles vigyor fut végig a doki képén. Sejti kiről lehet szó. Majd tovább haladnak a vendégszobákat megnézni. A félvér jól fogalmaz egy fogadó felszereltségével rendelkeznek ezek. És megint csak ellopja az elf ötletét ugyanis neki is a ruhásszekrény ötlete jutott eszébe. Részben mert saját ruhái is kaotikus rendben csak úgy szét vannak dobálva a szobájában. a félvér ötletén elgondolkozik.*
-Képeskönyv inkább a könyvtárszobába illene nem? A játékok is a társalgóban talán jobban éreznék magukat eltéve valahova, hogy ha gyerekkel tévednek erre~Aminek kevés az esélye.~akkor a közösből kivehetnek és ott nagy térben akár másokkal tudnak játszani.
~Vagy valami ilyesmi.~
*A játékokhoz és az ilyen semmittevéssel teli gyerekkorhoz még kevésbé ért. A váratlan kérdés meglepi az elfet is. Tekintete neki is a szőke felé villan, hogy mit szól ehhez az ötlethez. Majd a félvér felvilágosítja, hogy mire is gondolt, ami hallatán elmosolyodik a férfi és megsimogatja, azt a fekete buksit.*
-Ez most rólatok szól kedveském. Nekem nincs szükségem semmire.
*Kár tagadni ígérgetni szépen tud a szőke. Ha így folytatja és meg is tartja a szavait akkor valóban lehetnek még a jövőben jóban is a dokival. A kapott megjegyzésre az elf hanyagul vállat ránt.*
-Férfiből vagyok nem értek az ilyenekhez.
*A falak nem penészesek, a bútorok nem korhadtak úgyhogy jól vannak azok. Egy észrevétele azért támad a dokinak. Az is inkább a praktikummal, mint a külcsínnel kapcsolatos.*
-Mondjuk, ami előnye van ezeknek a székeknek az-az, hogy hamar igény szerint át lehet őket rendezni. Akár tánctérré is.
*Bár arra még nem volt példa. Pedig jó lenne egyszer megsergetni a lányokat. Saját ötlete is elnyeri a félvér tetszését. Szerencsés a lány, hogy korábban nem fejtette ki ezt a vágyát ugyanis egy ittasabb éjszakán lehet ölbe kapta volna az elf, hogy megtartsa alvókának. Ketten egy széken nem lett volna túl kényelmes, de ittasan borzasztó ölelkezős tud lenni a volt kalóz. A lerészegedés említésére széles vigyor fut végig a doki képén. Sejti kiről lehet szó. Majd tovább haladnak a vendégszobákat megnézni. A félvér jól fogalmaz egy fogadó felszereltségével rendelkeznek ezek. És megint csak ellopja az elf ötletét ugyanis neki is a ruhásszekrény ötlete jutott eszébe. Részben mert saját ruhái is kaotikus rendben csak úgy szét vannak dobálva a szobájában. a félvér ötletén elgondolkozik.*
-Képeskönyv inkább a könyvtárszobába illene nem? A játékok is a társalgóban talán jobban éreznék magukat eltéve valahova, hogy ha gyerekkel tévednek erre~Aminek kevés az esélye.~akkor a közösből kivehetnek és ott nagy térben akár másokkal tudnak játszani.
~Vagy valami ilyesmi.~
*A játékokhoz és az ilyen semmittevéssel teli gyerekkorhoz még kevésbé ért. A váratlan kérdés meglepi az elfet is. Tekintete neki is a szőke felé villan, hogy mit szól ehhez az ötlethez. Majd a félvér felvilágosítja, hogy mire is gondolt, ami hallatán elmosolyodik a férfi és megsimogatja, azt a fekete buksit.*
-Ez most rólatok szól kedveském. Nekem nincs szükségem semmire.
1024. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-07-31 18:22:01
Üzenet elküldve: 2025-07-31 18:22:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 682
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 682
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//A fény útján járva//
*Nem véletlenül nőtt fel Alenia egy nemesi kúriában, ők ketten pedig nem, úgy érzi, hogy pillanatok alatt jobban átlátja a helyzetet náluk, elég csak őt végighallgatnia és néhány pillantást vetnie a szobára, ahová vezették.*
- Szerintem ezek nagyon jó ötletek. *mosolyog is lelkesen.* Néhány szép tájképtől biztosan sokkal otthonosabb lenne ez a szoba, ami pedig engem illet, nem ragaszkodom ezekhez a bútorokhoz, nem a mi ízlésünket tükrözik, csak megörököltük őket a házzal együtt. Akkor persze örültünk nekik, mert nem lett volna pénzünk újakat is venni. De a szebbet és a kényelmesebbet biztosan senki sem bánná. Ha pedig már festmény, szerinted túlzás lenne, ha meg lenne festve a kinti tó is idebentre? *mesél és kérdez is, majd kicsit el is neveti magát Nia, - szerinte amúgy teljesen jogos, - kritikája után. Tény, hogy ahhoz képest, hogy Intath mennyire ragaszkodott ahhoz, hogy Alenia ne csak egy kecskeólt építsen ligetbe, túl sokat eddig nem tett hozzá az ötletekhez, de hát még csak az első szobában vannak.*
- Igazad van, igyekszem összeszedni a gondolataimat, csak annyiból kicsit nehéz, hogy megszoktam és megszerettem ligetet így, hiába tudnám persze szebbnek is elképzelni.
*Azt már nem teszi hozzá, mert nem akar újabb vitát gerjeszteni barátnője és Int között, hogy tisztában van azzal, hogy csak attól, mert Alenia a nemesi címét visszakapta, a pénze még nem lett végtelen, ezért akarjon Intath bármit is, ő a maga részéről nem szeretne irreális elvárásokat támasztani, vagy olyanokat, amelyek esetleg csak a távoli jövőben lennének megvalósíthatóak a bonyolultságuk miatt.*
- Amúgy Int nem mond feltétlenül hülyeséget. *jegyzi meg mosolyogva már csak azért is, hogy a korábbi vita helyett egyre inkább egymás megértése felé kezdjenek el haladni.* Még ha egy heverő nem is illene ide, egy kisebbnek azért örülnék, mert a víz hónapjai alatt ki szokott kissé hűlni ez a ház, legjobban még a konyhát lehet felfűteni, és itt van meleg a tűznél. Ha nem is a kandalló előtt, de tőle balra vagy jobbra jó lenne egy. Szívesen kipróbálnám én is, hogy milyen lehet a pattogó tűz mellett aludni a kellemes melegben. Ha pedig egyszer egy vendég, vagy bárki innen nagyon lerészegedne, és ilyen azért már történt itt, egyszerűbb lenne itt lefektetni, mint átcipelni innen egy másik szobába.
*Ezek után úgy tűnik neki, hogy a közösségi szoba kérdését már megbeszélték. Bár nem pont így tervezte, sőt igazából nem tervezte sehogy, de erről eszébe jut, hogy talán most jött el a pillanat, hogy megnézzenek egy átlagos vendégszobát.*
- Menjünk is tovább a vendégszobák felé! *javasolja, és el is vezeti egyhez a kisebb társaságot.*
- Láthatod, hogy elég egyszerű. *mondja Aleniának miután benyit. Ágy, asztal, szék, mosdótál, láda, ennyi a berendezés, igazából egy fogadóban sem feltétlenül több, már amennyiben jól emlékszik a Pegazusra, de azért lenne rajta mit javítani.*
- Ez egy Ú alakú épület, mindkét szárnyban hat-hat ilyen szoba van. A rendszeresen itt élőkét azért nincs értelme mutogatni, mert annak is ez a berendezés az alapja, viszont ízlésének és lehetőségeinek a függvényében azt mindenki a saját képére szabta. Szerencsére nem kicsik ezek a szobák, éppen ezért a ládák helyére szekrények is elférnének a ruháknak, egy-egy egyszerűbb képpel pedig ezeket a szobákat is otthonosabbá lehetne tenni. Meghagyhatnánk a ládákat is, és vehetnénk beléjük egy-két egyszerűbb játékot, vagy képeskönyvet, végül is nem kizárt, hogy egyszer majd gyerekek is fognak itt élni. Jobban belegondolva, nem hiszem, hogy gondolt erre bármelyikünk is, amikor beköltöztünk ide.
*Kicsit hallgat, hogy legyen idő a többieknek átgondolni, amit mondott, úgy véli viszont, hogy ehhez Alenia sem tud feltétlenül hozzátenni sokat, a dokit pedig nyilván legkevésbé a vendégszobák kérdése izgatja, ezért akár mehetnek is tovább.*
- Szeretnéd megmutatni a rendelődet Int, vagy menjünk másfelé? *kérdi kicsit félve, mert bármennyire is halványak és zavarosak lehetnek Alenia emlékei arról az éjszakáról, nem hinné, hogy egy látogatás Intath rendelőjében túl jó érzéseket idézne fel benne, még akkor sem, ha végre újra kettő karja van. Ugyanakkor Int kis birodalma is itt van, nem tehenek úgy, mintha nem lenne, ha pedig szeretné a beszélgetésbe a dokit is bevonni, ennél jobb lehetősége aligha fog akadni rá, ráadásul, azt, hogy ott neki mire van még szüksége, nyilván csak ő tudhatja.*
- Azt, hogy ott mire van még szükséged, csak te tudhatod, én biztosan nem. *mondja is ki hangosan iménti gondolatait.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.07.31 18:33:33
*Nem véletlenül nőtt fel Alenia egy nemesi kúriában, ők ketten pedig nem, úgy érzi, hogy pillanatok alatt jobban átlátja a helyzetet náluk, elég csak őt végighallgatnia és néhány pillantást vetnie a szobára, ahová vezették.*
- Szerintem ezek nagyon jó ötletek. *mosolyog is lelkesen.* Néhány szép tájképtől biztosan sokkal otthonosabb lenne ez a szoba, ami pedig engem illet, nem ragaszkodom ezekhez a bútorokhoz, nem a mi ízlésünket tükrözik, csak megörököltük őket a házzal együtt. Akkor persze örültünk nekik, mert nem lett volna pénzünk újakat is venni. De a szebbet és a kényelmesebbet biztosan senki sem bánná. Ha pedig már festmény, szerinted túlzás lenne, ha meg lenne festve a kinti tó is idebentre? *mesél és kérdez is, majd kicsit el is neveti magát Nia, - szerinte amúgy teljesen jogos, - kritikája után. Tény, hogy ahhoz képest, hogy Intath mennyire ragaszkodott ahhoz, hogy Alenia ne csak egy kecskeólt építsen ligetbe, túl sokat eddig nem tett hozzá az ötletekhez, de hát még csak az első szobában vannak.*
- Igazad van, igyekszem összeszedni a gondolataimat, csak annyiból kicsit nehéz, hogy megszoktam és megszerettem ligetet így, hiába tudnám persze szebbnek is elképzelni.
*Azt már nem teszi hozzá, mert nem akar újabb vitát gerjeszteni barátnője és Int között, hogy tisztában van azzal, hogy csak attól, mert Alenia a nemesi címét visszakapta, a pénze még nem lett végtelen, ezért akarjon Intath bármit is, ő a maga részéről nem szeretne irreális elvárásokat támasztani, vagy olyanokat, amelyek esetleg csak a távoli jövőben lennének megvalósíthatóak a bonyolultságuk miatt.*
- Amúgy Int nem mond feltétlenül hülyeséget. *jegyzi meg mosolyogva már csak azért is, hogy a korábbi vita helyett egyre inkább egymás megértése felé kezdjenek el haladni.* Még ha egy heverő nem is illene ide, egy kisebbnek azért örülnék, mert a víz hónapjai alatt ki szokott kissé hűlni ez a ház, legjobban még a konyhát lehet felfűteni, és itt van meleg a tűznél. Ha nem is a kandalló előtt, de tőle balra vagy jobbra jó lenne egy. Szívesen kipróbálnám én is, hogy milyen lehet a pattogó tűz mellett aludni a kellemes melegben. Ha pedig egyszer egy vendég, vagy bárki innen nagyon lerészegedne, és ilyen azért már történt itt, egyszerűbb lenne itt lefektetni, mint átcipelni innen egy másik szobába.
*Ezek után úgy tűnik neki, hogy a közösségi szoba kérdését már megbeszélték. Bár nem pont így tervezte, sőt igazából nem tervezte sehogy, de erről eszébe jut, hogy talán most jött el a pillanat, hogy megnézzenek egy átlagos vendégszobát.*
- Menjünk is tovább a vendégszobák felé! *javasolja, és el is vezeti egyhez a kisebb társaságot.*
- Láthatod, hogy elég egyszerű. *mondja Aleniának miután benyit. Ágy, asztal, szék, mosdótál, láda, ennyi a berendezés, igazából egy fogadóban sem feltétlenül több, már amennyiben jól emlékszik a Pegazusra, de azért lenne rajta mit javítani.*
- Ez egy Ú alakú épület, mindkét szárnyban hat-hat ilyen szoba van. A rendszeresen itt élőkét azért nincs értelme mutogatni, mert annak is ez a berendezés az alapja, viszont ízlésének és lehetőségeinek a függvényében azt mindenki a saját képére szabta. Szerencsére nem kicsik ezek a szobák, éppen ezért a ládák helyére szekrények is elférnének a ruháknak, egy-egy egyszerűbb képpel pedig ezeket a szobákat is otthonosabbá lehetne tenni. Meghagyhatnánk a ládákat is, és vehetnénk beléjük egy-két egyszerűbb játékot, vagy képeskönyvet, végül is nem kizárt, hogy egyszer majd gyerekek is fognak itt élni. Jobban belegondolva, nem hiszem, hogy gondolt erre bármelyikünk is, amikor beköltöztünk ide.
*Kicsit hallgat, hogy legyen idő a többieknek átgondolni, amit mondott, úgy véli viszont, hogy ehhez Alenia sem tud feltétlenül hozzátenni sokat, a dokit pedig nyilván legkevésbé a vendégszobák kérdése izgatja, ezért akár mehetnek is tovább.*
- Szeretnéd megmutatni a rendelődet Int, vagy menjünk másfelé? *kérdi kicsit félve, mert bármennyire is halványak és zavarosak lehetnek Alenia emlékei arról az éjszakáról, nem hinné, hogy egy látogatás Intath rendelőjében túl jó érzéseket idézne fel benne, még akkor sem, ha végre újra kettő karja van. Ugyanakkor Int kis birodalma is itt van, nem tehenek úgy, mintha nem lenne, ha pedig szeretné a beszélgetésbe a dokit is bevonni, ennél jobb lehetősége aligha fog akadni rá, ráadásul, azt, hogy ott neki mire van még szüksége, nyilván csak ő tudhatja.*
- Azt, hogy ott mire van még szükséged, csak te tudhatod, én biztosan nem. *mondja is ki hangosan iménti gondolatait.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.07.31 18:33:33
1023. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-07-29 21:25:01
Üzenet elküldve: 2025-07-29 21:25:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 534
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 534
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A fény útján járva//
*Azt azért nem mondaná, hogy ő is megkönnyebbült teljesen, de már most sokkal jobb a hangulata, mint mondjuk pár perccel ezelőtt, mikor azt hitte, hogy parttalan ez a vita, és a végén mindhárman bele fognak fulladni. Hogy sikerült kibogozniuk a kioldhatatlan csomót és elásniuk a csatabárdot, azt nem mondaná, de hát Arthenior sem egy nap alatt épült fel. Az, amit elértek, egy jó kezdet, s úgy érzi, végre el tudtak indulni a helyes úton.
Elindulnak hát, hogy megmutassák neki Szarvasliget minden zugát, kezdve azzal, hogy nem a lépcsőn mennek le elsőként, ahol feljöttek, hanem egy, az emeletről nyíló másik szobába vezetik őt. Intath mögött lép be oda, és látványosan körbe is tekint. Tény, hogy az ő ízlésének túl egyszerű, túl falusi a látvány, de pont azért van itt, hogy jobbá és szebbé tegye a helyet. Persze, azt is figyelembe kell vennie, hogy a végeredménynek nem neki, hanem főleg Luninarinak, és valamelyest persze Intathnak kell, hogy tetszen.
Intath szavaira az istenekről már nem reagál, ezt a témát egyelőre félreteszi, inkább a kis társalgóval kapcsolatban fejti ki a véleményét, miután Luninari elmondta, amit el tudott, és az elf is hozzátette azt a keveset, amit tudott.*
- Nos, ha ez egy társalgó, akkor gondolom, mikor vendégek érkeznek ide, ezt a helyiséget mindenképp látni fogják. A fal sajnos tényleg fájdalmasan kopár, én egészen biztosan újra festetném, és ahogy Luninari is mondja, képeket helyeznék el rajta. Szép, természetről szóló képeket. Az asztalok és a székek sem mai darabnak tűnnek, ha rám hallgattok, kidobnám őket, és újabbra, kissé díszesebb darabokra cserélném mindet. Azok, bármilyen fontos vendéget is fogadtok majd, meg fognak felelni. A kandallón is lehetne szépíteni, és persze heverőt is be lehet tenni, bár az szerintem kevésbé illene ide. Ha pedig az a kívánság, hogy minőségi borokkal legyenek újratöltve a hordók, az egyáltalán nem akadály. *Lépked kicsit a szobában, szemügyre veszi a bútorok állapotát, majd visszanéz a párosra, jelezve, hogy részéről mehetnek tovább.*
- Ha kérhetem, legyetek kicsit lelkesebbek. Úgy nehéz lesz nagyot alkotni, ha azt mondjátok, hogy „nem jut eszembe más”. *Kuncog halkan, majd most már tényleg csak arra vár, hogy induljanak tovább.*
*Azt azért nem mondaná, hogy ő is megkönnyebbült teljesen, de már most sokkal jobb a hangulata, mint mondjuk pár perccel ezelőtt, mikor azt hitte, hogy parttalan ez a vita, és a végén mindhárman bele fognak fulladni. Hogy sikerült kibogozniuk a kioldhatatlan csomót és elásniuk a csatabárdot, azt nem mondaná, de hát Arthenior sem egy nap alatt épült fel. Az, amit elértek, egy jó kezdet, s úgy érzi, végre el tudtak indulni a helyes úton.
Elindulnak hát, hogy megmutassák neki Szarvasliget minden zugát, kezdve azzal, hogy nem a lépcsőn mennek le elsőként, ahol feljöttek, hanem egy, az emeletről nyíló másik szobába vezetik őt. Intath mögött lép be oda, és látványosan körbe is tekint. Tény, hogy az ő ízlésének túl egyszerű, túl falusi a látvány, de pont azért van itt, hogy jobbá és szebbé tegye a helyet. Persze, azt is figyelembe kell vennie, hogy a végeredménynek nem neki, hanem főleg Luninarinak, és valamelyest persze Intathnak kell, hogy tetszen.
Intath szavaira az istenekről már nem reagál, ezt a témát egyelőre félreteszi, inkább a kis társalgóval kapcsolatban fejti ki a véleményét, miután Luninari elmondta, amit el tudott, és az elf is hozzátette azt a keveset, amit tudott.*
- Nos, ha ez egy társalgó, akkor gondolom, mikor vendégek érkeznek ide, ezt a helyiséget mindenképp látni fogják. A fal sajnos tényleg fájdalmasan kopár, én egészen biztosan újra festetném, és ahogy Luninari is mondja, képeket helyeznék el rajta. Szép, természetről szóló képeket. Az asztalok és a székek sem mai darabnak tűnnek, ha rám hallgattok, kidobnám őket, és újabbra, kissé díszesebb darabokra cserélném mindet. Azok, bármilyen fontos vendéget is fogadtok majd, meg fognak felelni. A kandallón is lehetne szépíteni, és persze heverőt is be lehet tenni, bár az szerintem kevésbé illene ide. Ha pedig az a kívánság, hogy minőségi borokkal legyenek újratöltve a hordók, az egyáltalán nem akadály. *Lépked kicsit a szobában, szemügyre veszi a bútorok állapotát, majd visszanéz a párosra, jelezve, hogy részéről mehetnek tovább.*
- Ha kérhetem, legyetek kicsit lelkesebbek. Úgy nehéz lesz nagyot alkotni, ha azt mondjátok, hogy „nem jut eszembe más”. *Kuncog halkan, majd most már tényleg csak arra vár, hogy induljanak tovább.*
1022. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-07-27 22:05:13
Üzenet elküldve: 2025-07-27 22:05:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1622
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1622
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//A fény útján járva//
*Elhangzott aminek el kellett. Az ígéretek kapcsán a Doki kifejtette amit szükségesnek vélt. Mégpedig, hogy szemmel tartja a szőkét akiben a történtek után nem nagyon bízik meg. A kezével kapcsolatban sikerül higgadtnak maradnia, de a kapott papolásra szükségét érzi, hogy közbe szóljon.*
-Én az önös érdekekben hiszek. Az istenek pont ezért veszélyesek. Nincs szükségük rá, hogy a saját érdekeiket a halandókhoz próbálják igazítani.
*A bogarak is azért lesznek lecsapva mert az emberek fülébe zümmögnek. Az istenek számára a halandók a bogarak. Jobb őket messzire elkerülni. A hovatovább kérdése Luninari-ra van bízva. A viccesnek szánt megjegyzésre az elf nem csap le csak bólint. Akárki akármit mond itt bizony kárpótlás történik. Amit mindenki csak neki köszönhet. Első útjuk a közösségi térbe vezet. Ahol a Doki esténként leissza magát. Ja és néha nagy ritkán összegyűlnek. Eddig talán kétszer vagy háromszor?*
-Telente a kandalló mellett jót lehet aludni.
*Jegyzi meg az egyéb felhasználási módjait a teremnek. Bár nem biztos, hogy mindenki egyet ért a fotelben alvás kényelmeivel. Az ötletek kapcsán Luninari egész jól kifejti, hogy ő mit tudna elképzelni. Ezzel nagyjából a doki ötleteit is kilőve. Képek, bor, nagy kanapé, amin le lehet dögleni vagy amiről az épp erre járó nőknek lehet udvarolni.*
-Más nem jut eszembe.
*Elhangzott aminek el kellett. Az ígéretek kapcsán a Doki kifejtette amit szükségesnek vélt. Mégpedig, hogy szemmel tartja a szőkét akiben a történtek után nem nagyon bízik meg. A kezével kapcsolatban sikerül higgadtnak maradnia, de a kapott papolásra szükségét érzi, hogy közbe szóljon.*
-Én az önös érdekekben hiszek. Az istenek pont ezért veszélyesek. Nincs szükségük rá, hogy a saját érdekeiket a halandókhoz próbálják igazítani.
*A bogarak is azért lesznek lecsapva mert az emberek fülébe zümmögnek. Az istenek számára a halandók a bogarak. Jobb őket messzire elkerülni. A hovatovább kérdése Luninari-ra van bízva. A viccesnek szánt megjegyzésre az elf nem csap le csak bólint. Akárki akármit mond itt bizony kárpótlás történik. Amit mindenki csak neki köszönhet. Első útjuk a közösségi térbe vezet. Ahol a Doki esténként leissza magát. Ja és néha nagy ritkán összegyűlnek. Eddig talán kétszer vagy háromszor?*
-Telente a kandalló mellett jót lehet aludni.
*Jegyzi meg az egyéb felhasználási módjait a teremnek. Bár nem biztos, hogy mindenki egyet ért a fotelben alvás kényelmeivel. Az ötletek kapcsán Luninari egész jól kifejti, hogy ő mit tudna elképzelni. Ezzel nagyjából a doki ötleteit is kilőve. Képek, bor, nagy kanapé, amin le lehet dögleni vagy amiről az épp erre járó nőknek lehet udvarolni.*
-Más nem jut eszembe.
1021. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-07-27 21:19:41
Üzenet elküldve: 2025-07-27 21:19:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 682
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 682
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//A fény útján járva//
*Talán le sem tagadhatná, hogy mennyire megkönnyebbült, de ezúttal felesleges is lenne megpróbálni az érzelmeit leplezni, akár azt elképzelni, hogy hányféleképpen alakulhatott volna rosszul, vagy teljesen másképpen ez az egész beszélgetés. Lehet, hogy minden egyes mondatnak jelentősége volt, de azt is el tudja képzelni, hogy mivel szerinte nincsen közöttük érdekellentét, legfeljebb félreértés, előbb-utóbb, ha kicsit nehezebben is, de csak sikerült volna mindenképpen egymással zöld ágra vergődniük.
A vége, ami persze még nem a vége, inkább csak egy új kezdet, talán már kevesebb buktatót tartogat magában. Intath „megfontolom” válaszát mindenesetre leginkább egy igennek értelmezi, őt legalábbis mindenképpen meglepné, ha nem érne meg neki egy próbát a szakrális mágia adta lehetőség, amiről már korábban is beszélt vele, bármennyire is idegenkedik a vallástól magától.*
- Hát, kezdjük talán itt, ez van a legközelebb. *mondja, és nem a lépcső felé indul el, amerre Alenia néz, hanem a konyhából egyenesen átmegy abba a szobába, ami egykor egyfajta közösségi térnek lett szánva, mivel mégiscsak ez van a legközelebb. Persze úgy teszi meg mindezt, hogy bár ő megy előre, kezével nyitva tartja a lengőajtó felé eső részét, hogy Nia és Intath is követhessék őt. Ugyan kicsit furán érzi magát az idegenvezető szerepében, de amúgy is szerette volna Aleniának megmutatni Szarvasligetet a maga teljességében, most csak annyi a különbség, hogy Intath is velük van, mivel azonban úgy tűnik, hogy a beszélgetés nehezén már túl vannak, emiatt már a legkevésbé sem aggódik.
Egyszerű asztalok, székek, és néhány hordónyi bor, ennyi mindössze itt a berendezés, mindenesetre nem szándékozik sem túl mohó lenni, sem pedig irreális elvárásokat megfogalmazni, amúgy pedig az igazat megvallva ezzel a helyiséggel kapcsolatban konkrét ötletei sem nagyon vannak.*
- Nem éppen ez a legfontosabb hely Szarvasligetben. Ez csak afféle társalgónak volt szánva, *mondja először* ami engem illet, bevallom nincs igazából ötletem ide. Talán valami kényelmesebb fotel, vagy heverő, esetleg egy-két kisebb festmény, hogy ne legyen túl kopár, ugyanakkor, ha bárki, aki itt él, vagy vendég, bárkivel beszélgetni szeretne, erre tulajdonképpen a konyha, az étkező, vagy akár a tűzrakó a tóparton is tökéletesen megteszi szerintem. Nagy estélyt, vagy bált pedig még nem tartottunk itt, pedig volt róla szó, hogy akár azt is lehetne. Annyiból logikus lenne, hogy a konyha a szomszédban van, így nem kéne a fél házon, vagy a birtokon átcipelni az ételt és az italt. Az biztos, hogyha Szarvasliget megnő egy kicsit, sokkal fontosabb szerepe is lehetne, mint most van, de egyelőre azt hiszem egy kissé kihasználatlan. A hordókban lévő bort még az előző tulajtól örököltük, ha nem is jártunk folyamatosan rá, azért nyilván megfogyatkozott a hordók tartalma. Lehetne pótolni, vagy egy-két új hordóval hozatni, de nem hinném, hogy jelenleg ez a legfontosabb.
*Kicsit hallgat, mert bármennyire is szeretne még valami értelmeset mondani, sokkal sutábban érzi magát most, mint korábban, amikor érvelni kellett valami mellett, vagy éppen ellen. Ami őt illeti, pont úgy szereti Szarvasligetet, ahogyan van, na nem mintha nem tudná elképzelni szebbnek is akár, de, hogy most így hirtelen konkrét tervekkel álljon elő, hasonlót inkább tudna kinézni Aleniából, akinek köszönhetően a romossá tett, egykori Sayqueves Rezidencia újra szép lett. Vagy akár Intből, aki ragaszkodott ahhoz, hogy Nia nyújtson segítséget ligetben.*
- Szerinted? Vagy szerintetek? *kérdi először a dokitól, aztán utána inkább már mindkettőjüktől.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.07.27 21:30:24
*Talán le sem tagadhatná, hogy mennyire megkönnyebbült, de ezúttal felesleges is lenne megpróbálni az érzelmeit leplezni, akár azt elképzelni, hogy hányféleképpen alakulhatott volna rosszul, vagy teljesen másképpen ez az egész beszélgetés. Lehet, hogy minden egyes mondatnak jelentősége volt, de azt is el tudja képzelni, hogy mivel szerinte nincsen közöttük érdekellentét, legfeljebb félreértés, előbb-utóbb, ha kicsit nehezebben is, de csak sikerült volna mindenképpen egymással zöld ágra vergődniük.
A vége, ami persze még nem a vége, inkább csak egy új kezdet, talán már kevesebb buktatót tartogat magában. Intath „megfontolom” válaszát mindenesetre leginkább egy igennek értelmezi, őt legalábbis mindenképpen meglepné, ha nem érne meg neki egy próbát a szakrális mágia adta lehetőség, amiről már korábban is beszélt vele, bármennyire is idegenkedik a vallástól magától.*
- Hát, kezdjük talán itt, ez van a legközelebb. *mondja, és nem a lépcső felé indul el, amerre Alenia néz, hanem a konyhából egyenesen átmegy abba a szobába, ami egykor egyfajta közösségi térnek lett szánva, mivel mégiscsak ez van a legközelebb. Persze úgy teszi meg mindezt, hogy bár ő megy előre, kezével nyitva tartja a lengőajtó felé eső részét, hogy Nia és Intath is követhessék őt. Ugyan kicsit furán érzi magát az idegenvezető szerepében, de amúgy is szerette volna Aleniának megmutatni Szarvasligetet a maga teljességében, most csak annyi a különbség, hogy Intath is velük van, mivel azonban úgy tűnik, hogy a beszélgetés nehezén már túl vannak, emiatt már a legkevésbé sem aggódik.
Egyszerű asztalok, székek, és néhány hordónyi bor, ennyi mindössze itt a berendezés, mindenesetre nem szándékozik sem túl mohó lenni, sem pedig irreális elvárásokat megfogalmazni, amúgy pedig az igazat megvallva ezzel a helyiséggel kapcsolatban konkrét ötletei sem nagyon vannak.*
- Nem éppen ez a legfontosabb hely Szarvasligetben. Ez csak afféle társalgónak volt szánva, *mondja először* ami engem illet, bevallom nincs igazából ötletem ide. Talán valami kényelmesebb fotel, vagy heverő, esetleg egy-két kisebb festmény, hogy ne legyen túl kopár, ugyanakkor, ha bárki, aki itt él, vagy vendég, bárkivel beszélgetni szeretne, erre tulajdonképpen a konyha, az étkező, vagy akár a tűzrakó a tóparton is tökéletesen megteszi szerintem. Nagy estélyt, vagy bált pedig még nem tartottunk itt, pedig volt róla szó, hogy akár azt is lehetne. Annyiból logikus lenne, hogy a konyha a szomszédban van, így nem kéne a fél házon, vagy a birtokon átcipelni az ételt és az italt. Az biztos, hogyha Szarvasliget megnő egy kicsit, sokkal fontosabb szerepe is lehetne, mint most van, de egyelőre azt hiszem egy kissé kihasználatlan. A hordókban lévő bort még az előző tulajtól örököltük, ha nem is jártunk folyamatosan rá, azért nyilván megfogyatkozott a hordók tartalma. Lehetne pótolni, vagy egy-két új hordóval hozatni, de nem hinném, hogy jelenleg ez a legfontosabb.
*Kicsit hallgat, mert bármennyire is szeretne még valami értelmeset mondani, sokkal sutábban érzi magát most, mint korábban, amikor érvelni kellett valami mellett, vagy éppen ellen. Ami őt illeti, pont úgy szereti Szarvasligetet, ahogyan van, na nem mintha nem tudná elképzelni szebbnek is akár, de, hogy most így hirtelen konkrét tervekkel álljon elő, hasonlót inkább tudna kinézni Aleniából, akinek köszönhetően a romossá tett, egykori Sayqueves Rezidencia újra szép lett. Vagy akár Intből, aki ragaszkodott ahhoz, hogy Nia nyújtson segítséget ligetben.*
- Szerinted? Vagy szerintetek? *kérdi először a dokitól, aztán utána inkább már mindkettőjüktől.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.07.27 21:30:24
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1218-1237