Külső területek - Szarvasliget
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 38 (741. - 760. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1091-1110
760. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-07-10 19:37:58
Üzenet elküldve: 2023-07-10 19:37:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 672
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 672
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Morwon//
*Amióta nem önszántából, de elhagyta otthonát, nem egyszer került már olyan helyzetbe, hogy udvariaskodnia kellett, vagy legalábbis gondosan megválogatni a szavait, még akkor is, ha egyébként nem egy mára már csak romként létező egykori kúria falai között próbálta feltalálni magát.
Most ismételten kellemes érzés, hogy ilyesmire nincsen semmi szükség, mivel úgy tűnik, hogy eléggé szembetűnő különbözőségeik ellenére is elég sok a közös pont az óriásban és benne, aki embernek is, elfnek is egy kissé apró.
Ilyesmivel azonban most nem is foglalkozik. Végtére is, nem olyan nehéz megszokni azt, hogy kicsit felfelé kell néznie, ha beszél. Innentől kezdve pedig itt van annyi más, ami közös bennük, például a városi léttel szemben lévő idegenkedés, vagy az állatokkal való foglalkozásnak a szeretete.
Igaz ugyan, hogy neki nem feltétlen a ganézás a kedvence, jobban szereti becézni, simogatni, etetni és itatni kis kedvenceiket, de hát minden álmodozó és magába forduló hajlama ellenére annyira mégis van elég gyakorlatias lány, hogy pontosan tudja, hogy az összes állatnak nem csak buksija és háta van, amit simogatni lehet, valamint, hogy az ételből és italból végső soron ők is éppen mind ugyanazt termelik önmagukban, mint az értelmes, civilizációt teremtő lények.*
- De jó, nagyon köszönöm! *hajtja meg enyhén a fejét, ösztönös, jó eséllyel tényleg egyszerre hálás és vidám mosollyal, miután Morwon róluk beszél.*
- Éppen az előtt voltam az istállóban, hogy találkoztunk. Szóval akkor te voltál az, aki ilyen szépen gondoskodott az állatainkról! Eddig azt hittem, hogy valamelyik lány, aki itt volt, ameddig én nem voltam itthon, de akkor te voltál. Úgy tűnt, hogy mind jól érzik magukat. És akkor ezek szerint biztos láttad Hópehelyhet is akkor. Ő a kedvenc kecském. Még én választottam őt annak idején a piacon, amikor beköltöztünk. Sok finom sajtot köszönhetünk neki. A lényeg, hogy tényleg nagyon köszönöm!
*Az ugyan feltűnik neki, hogy korábbi kérdései közül nem kap választ arra, hogy Morw honnan ismeri Intet, de mivel eleve sokfelé csaponganak beszélgetés közben, miközben pakolnak és megteszik a főzés előkészületeit is, tisztában van vele, hogy ő sem tudja ugyanígy mindenben kielégíteni az óriás kíváncsiságát.
Viszont miközben gondtalanul és vidáman fecseg és ez alatt pedig mintegy ösztönszerűen kirakosgatja maguk elé a szép fej hagymákat, amik a maguk öntudatlan módján mintha semmi másra nem vágynának, minthogy megpucolja őket, eszébe jut levenni köpenyét, kendőjét, valamint a hátán lévő hátizsákot is.
Így azért már valahogy egyszerűbb az élet, de az étel készítése mindenképpen.*
- Taitos... *ismétli ezek után kissé szórakozottan a nevet.* Biztosan nem találkoztam még vele, de ettől még nagyon ismerősen hangzik. Ahogyan Vashegy környékén sem jártam még, de szintén sokat hallottam már róla.
*Hogy aztán innentől kezdve Morwon hol, mikor, és kivel járt, azt a hirtelen sok név és saját önként vállalt elfoglaltsága miatt, ami egyelőre eléggé leköti, hirtelen nem is érti. Kissé szégyelli is magát, amikor csak annyit mond, hogy;*
- A mocsár veszélyes, de én is mentem már át rajta, szóval biztosan épségben visszatérnek majd ők is. Szívesen látjuk a barátaidat itt Ligetben bármikor.
*Viszont, bármennyire is szeret általában tanulni, elmélkedni, gondolkodni, beszélgetni, értelmezni és átértelmezni, most igazság szerint ő is leginkább éhes és enne.
És legalább annyira szeret beszéni az étel elkészítéséről és az evésről, ahogyan a mágiáról is. Végtére is, ő maga mondta magát mágusnak, főzni és sütni pedig már egész kislányként, édesanyjával is főzött és sütött. Egyébként pedig minél többet tanul a mágia külön ágairól annál inkább megerősödik benne a meggyőződés, hogy olyan nagyon sokban nem különbözik a főzésből és sütéstől. Szándék az alap, aztán pedig valamikből valami nagyon más lesz, ami azonban még mindig magában hordozza a hozzávalók természetét, éppen csak néha kissé módosított formában.*
- Hogy ne legyen annyira unalmas a krumplis leves, pirítok egy kis hagymát alá, meg hozzá fűszereket, kolbásszal és szalonnával, remélem jó lesz így. *jelenti be aztán.*
- A levesbe szerintem nyugodtam mehet krumpli héjastól is, nem kell megpucolni, szóval kérlek, csak vágjál ketté, vagy négy felé mondjuk tíz krumplit, és rakom is utána rá az egészet a piruló zsírra.
*Persze ehhez hoz a kamrából kis zsírt is, tűzifát is, lábast is, Morwnak pedig nem csak krumplikat, hanem kést is. Utána tér csak át igazi "szakmájára", ami nem feltétlenül a főzés.*
- Lenne egy-két varázslat, amit szívesen megmutatnék, de a legtöbbnek most azt hiszem nem lenne semmi értelme. *vallja be. Például körülbelül vásári mutatványosnak érezné magát, ha csak úgy tűzcsóvát lőne ki magából, vagy megmutatná a holdmágiának azokat a varázslatait, amelyek nem vagy hasznos és erős védelmezők, hanem egyszerűen csak jól néznek ki, vagy kellemesek a bőrnek. De hát most nincs hideg, ő legalábbis egyáltalán nem fázik.*
- Lőhetnék egy nagy tűzcsóvát a tenyeremből, de jelenleg inkább csak veszélyes lenne és forró, szóval nem volna sok értelme szerintem. *mondja is ki hangosan a korábban magában végig gondolt gondolatok egy részét.* A hold erejét, vagy derengését is idevarázsolhatnám, vagy kinöveszthetnék egy fát a kertben kint, de nem hiszem, hogy pár almával mind jól laknánk, vagy épp most holdfényre lenne szükségünk a konyhában. Ami eszembe jut hirtelen, az csak kis apróság, de a főzést legalább leegyszerűsíti. *mondja, remélve, hogy tényleg sikerül, amit szeretne vágyból, akaratból, manából és koncentrációból létrehozni.
Pontosan tudja, hogy mi minden egyes varázslat alapja a szavakkal megfogalmazható határokon belül, és nagyjából úgy tudná összefoglalni magának, hogy akarat, koncentráció, magának a varázslathoz tartozó szavaknak és mozdulatoknak az ismerete, valamint az alázat. Az őszinte alázat, ami attól fél, hogy nála át fog csapni félelembe, pedig nem kéne.
Mert sokszor félt már attól, hogy nem sikerül mindaz, amire annyit készült és amiért annyit tanult, de eddig még egyszer sem vallott kudarcot, ennek ellenére még mindig fél minden egyes varázslata előtt, hogy éppen pont most nem fog sikerülni. Legalább ne pont mások előtt ne sikerüljön először...
Ha viszont minden jól megy, akkor pont az fog történni, amit akar. Ökle körül felizzanak a lángok, és pont addig égnek, ameddig meg nem gyújtják a tűzifát a hagyma alatt, ami vacsorájuk első fogásának az alapja lesz majd.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.07.10 19:41:55
A varázsló ökölbe szorítja kezét, melynek hatására kézfején lángnyelvek kúsznak végig. Ez könnyebb égési sérüléseket okozhat az ököl sebzőképességén felül (1), valamint tűzgyújtó hatású. A hatás megszűnik, ha a varázsló már nem tartja ökölben a kezét.
*Amióta nem önszántából, de elhagyta otthonát, nem egyszer került már olyan helyzetbe, hogy udvariaskodnia kellett, vagy legalábbis gondosan megválogatni a szavait, még akkor is, ha egyébként nem egy mára már csak romként létező egykori kúria falai között próbálta feltalálni magát.
Most ismételten kellemes érzés, hogy ilyesmire nincsen semmi szükség, mivel úgy tűnik, hogy eléggé szembetűnő különbözőségeik ellenére is elég sok a közös pont az óriásban és benne, aki embernek is, elfnek is egy kissé apró.
Ilyesmivel azonban most nem is foglalkozik. Végtére is, nem olyan nehéz megszokni azt, hogy kicsit felfelé kell néznie, ha beszél. Innentől kezdve pedig itt van annyi más, ami közös bennük, például a városi léttel szemben lévő idegenkedés, vagy az állatokkal való foglalkozásnak a szeretete.
Igaz ugyan, hogy neki nem feltétlen a ganézás a kedvence, jobban szereti becézni, simogatni, etetni és itatni kis kedvenceiket, de hát minden álmodozó és magába forduló hajlama ellenére annyira mégis van elég gyakorlatias lány, hogy pontosan tudja, hogy az összes állatnak nem csak buksija és háta van, amit simogatni lehet, valamint, hogy az ételből és italból végső soron ők is éppen mind ugyanazt termelik önmagukban, mint az értelmes, civilizációt teremtő lények.*
- De jó, nagyon köszönöm! *hajtja meg enyhén a fejét, ösztönös, jó eséllyel tényleg egyszerre hálás és vidám mosollyal, miután Morwon róluk beszél.*
- Éppen az előtt voltam az istállóban, hogy találkoztunk. Szóval akkor te voltál az, aki ilyen szépen gondoskodott az állatainkról! Eddig azt hittem, hogy valamelyik lány, aki itt volt, ameddig én nem voltam itthon, de akkor te voltál. Úgy tűnt, hogy mind jól érzik magukat. És akkor ezek szerint biztos láttad Hópehelyhet is akkor. Ő a kedvenc kecském. Még én választottam őt annak idején a piacon, amikor beköltöztünk. Sok finom sajtot köszönhetünk neki. A lényeg, hogy tényleg nagyon köszönöm!
*Az ugyan feltűnik neki, hogy korábbi kérdései közül nem kap választ arra, hogy Morw honnan ismeri Intet, de mivel eleve sokfelé csaponganak beszélgetés közben, miközben pakolnak és megteszik a főzés előkészületeit is, tisztában van vele, hogy ő sem tudja ugyanígy mindenben kielégíteni az óriás kíváncsiságát.
Viszont miközben gondtalanul és vidáman fecseg és ez alatt pedig mintegy ösztönszerűen kirakosgatja maguk elé a szép fej hagymákat, amik a maguk öntudatlan módján mintha semmi másra nem vágynának, minthogy megpucolja őket, eszébe jut levenni köpenyét, kendőjét, valamint a hátán lévő hátizsákot is.
Így azért már valahogy egyszerűbb az élet, de az étel készítése mindenképpen.*
- Taitos... *ismétli ezek után kissé szórakozottan a nevet.* Biztosan nem találkoztam még vele, de ettől még nagyon ismerősen hangzik. Ahogyan Vashegy környékén sem jártam még, de szintén sokat hallottam már róla.
*Hogy aztán innentől kezdve Morwon hol, mikor, és kivel járt, azt a hirtelen sok név és saját önként vállalt elfoglaltsága miatt, ami egyelőre eléggé leköti, hirtelen nem is érti. Kissé szégyelli is magát, amikor csak annyit mond, hogy;*
- A mocsár veszélyes, de én is mentem már át rajta, szóval biztosan épségben visszatérnek majd ők is. Szívesen látjuk a barátaidat itt Ligetben bármikor.
*Viszont, bármennyire is szeret általában tanulni, elmélkedni, gondolkodni, beszélgetni, értelmezni és átértelmezni, most igazság szerint ő is leginkább éhes és enne.
És legalább annyira szeret beszéni az étel elkészítéséről és az evésről, ahogyan a mágiáról is. Végtére is, ő maga mondta magát mágusnak, főzni és sütni pedig már egész kislányként, édesanyjával is főzött és sütött. Egyébként pedig minél többet tanul a mágia külön ágairól annál inkább megerősödik benne a meggyőződés, hogy olyan nagyon sokban nem különbözik a főzésből és sütéstől. Szándék az alap, aztán pedig valamikből valami nagyon más lesz, ami azonban még mindig magában hordozza a hozzávalók természetét, éppen csak néha kissé módosított formában.*
- Hogy ne legyen annyira unalmas a krumplis leves, pirítok egy kis hagymát alá, meg hozzá fűszereket, kolbásszal és szalonnával, remélem jó lesz így. *jelenti be aztán.*
- A levesbe szerintem nyugodtam mehet krumpli héjastól is, nem kell megpucolni, szóval kérlek, csak vágjál ketté, vagy négy felé mondjuk tíz krumplit, és rakom is utána rá az egészet a piruló zsírra.
*Persze ehhez hoz a kamrából kis zsírt is, tűzifát is, lábast is, Morwnak pedig nem csak krumplikat, hanem kést is. Utána tér csak át igazi "szakmájára", ami nem feltétlenül a főzés.*
- Lenne egy-két varázslat, amit szívesen megmutatnék, de a legtöbbnek most azt hiszem nem lenne semmi értelme. *vallja be. Például körülbelül vásári mutatványosnak érezné magát, ha csak úgy tűzcsóvát lőne ki magából, vagy megmutatná a holdmágiának azokat a varázslatait, amelyek nem vagy hasznos és erős védelmezők, hanem egyszerűen csak jól néznek ki, vagy kellemesek a bőrnek. De hát most nincs hideg, ő legalábbis egyáltalán nem fázik.*
- Lőhetnék egy nagy tűzcsóvát a tenyeremből, de jelenleg inkább csak veszélyes lenne és forró, szóval nem volna sok értelme szerintem. *mondja is ki hangosan a korábban magában végig gondolt gondolatok egy részét.* A hold erejét, vagy derengését is idevarázsolhatnám, vagy kinöveszthetnék egy fát a kertben kint, de nem hiszem, hogy pár almával mind jól laknánk, vagy épp most holdfényre lenne szükségünk a konyhában. Ami eszembe jut hirtelen, az csak kis apróság, de a főzést legalább leegyszerűsíti. *mondja, remélve, hogy tényleg sikerül, amit szeretne vágyból, akaratból, manából és koncentrációból létrehozni.
Pontosan tudja, hogy mi minden egyes varázslat alapja a szavakkal megfogalmazható határokon belül, és nagyjából úgy tudná összefoglalni magának, hogy akarat, koncentráció, magának a varázslathoz tartozó szavaknak és mozdulatoknak az ismerete, valamint az alázat. Az őszinte alázat, ami attól fél, hogy nála át fog csapni félelembe, pedig nem kéne.
Mert sokszor félt már attól, hogy nem sikerül mindaz, amire annyit készült és amiért annyit tanult, de eddig még egyszer sem vallott kudarcot, ennek ellenére még mindig fél minden egyes varázslata előtt, hogy éppen pont most nem fog sikerülni. Legalább ne pont mások előtt ne sikerüljön először...
Ha viszont minden jól megy, akkor pont az fog történni, amit akar. Ökle körül felizzanak a lángok, és pont addig égnek, ameddig meg nem gyújtják a tűzifát a hagyma alatt, ami vacsorájuk első fogásának az alapja lesz majd.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.07.10 19:41:55
A varázsló ökölbe szorítja kezét, melynek hatására kézfején lángnyelvek kúsznak végig. Ez könnyebb égési sérüléseket okozhat az ököl sebzőképességén felül (1), valamint tűzgyújtó hatású. A hatás megszűnik, ha a varázsló már nem tartja ökölben a kezét.
759. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-07-10 16:35:20
Üzenet elküldve: 2023-07-10 16:35:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 672
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 672
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Ea látja és érzi, hogy Intath kíváncsian vizsgálja az arcát, mintha valami sokkal komolyabb kérdésről beszélnének annál, hogy enni, vagy inni kéne inkább. Pedig egy hosszú pillanatra tényleg és komolyan el kell gondolkodnia a válaszon.
Hogy neki mihez lenne igazán kedve, azt sokszor ő maga sem tudja. Odahaza ez általában annyival volt elintézve, hogy nő, tehát szeszélyes, és egyedül az tartja a helyes ösvényen, hogy nem csak nő, hanem egyben papnő is.
Tény, hogy utóbbinak a közösség, de még saját maga szerint is majdnem teljesen tökéletes volt. Persze azon a helyes ösvényen, amelyen az élet erdejének sűrű fái között járt, voltak apróbb, vagy feltűnőbb botlások is, kisebb-nagyobb gyökerekben azért; például szokatlannak számító utazásai a tilalomfákon túlra. A legnagyobb eséssel végződő botlás pedig éppen Luni apja volt, aki véletlenül vetődött közéjük és neki csak ápolnia kellett volna, miután megsérült éppen az ő védelmükben. Végül valami szerelemféleség lett belőle mégis, és a legjobb dolog, ami valaha történt, vele, hogy lett egy lánya.
Tényleg sosem érdekelte, hogy csak félig volt elf, és Intathról sem gondolta soha, hogy nála ilyesmi szempont lenne. Ettől még jó volt hallani az előbb a szóban való megerősítést is erről.*
- Igazából, kedvem inkább inni lenne tovább. *vallja be végül rövid, őszinte és nem színpadias sóhajtás kíséretében.* De leginkább csak azért, mert viszonylag ritkán szoktam, és, ha már egyszer elkezem akkor már nem csak az íze kedvéért iszom. Nem szeretem félbehagyni a dolgokat. *teszi hozzá. Azt már nem mondja, hogy általában az élet adta más gyönyöröket keres az alkohol mámora helyett, ezért is részegedik le viszonylag ritkán. Valószínűleg pont annak hangzana, mint, amire ő maga is elsőre gondol, hogy minek hangzana.*
- Éppen ezért inkább együnk. *folytatja.* Hosszú még a nap, és ha most elkezdünk borozni, én biztos kidőlök estig, amikor az ünnep fénypontja jön. Akkor még bőven lesz időnk borozni, akár hajnalig is, ha úgy alakul.
*Természetesen nagyvonalúan szemet huny a két tény felett, hogy az egész "ünnep" voltaképpen az ő ötlete volt, és ha nem találja ki, ez is csak ugyanolyan unalmas nap lenne, mint a tegnapi, vagy a tegnapelőtti volt, valamint, hogy bár nem ismeri Intet, szinte biztosra veszi, hogy nem tudna vele lépést tartani az elfogyasztott kupa borok mennyiségét illetően.*
- Viszont, hogy Luni vidám lány, ezt tőled hallom először, de jó hallani. Régen eléggé magának való volt, és olyan... *igazából a "búskomor" szó akarna leginkább a nyelvére ugrani, de ma már annyit szidta saját magát a múlt miatt, hogy valahogy nem képes kimondani. Inkább marad annál, hogy;*
- Szomorú.
*Na nem mintha ez sokkal jobb lenne, az igaz, de talán egy kicsit mégis az.*
- Viszont szerintem ezt neked is köszönheti. Vagyis nektek, szóval köszönöm! *mosolyodik el, reményei szerint igazán kedvesen.*
- Én sem hiszem különben, hogy túlságosan élvezte volna Aleimordék társaságát, vagy az ő világukat. Legalábbis azok alapján, amiket mesélt. Sok évvel ezelőtt láttam Aleimordot utoljára, de a Luni által mondottak alapján annyira nem is bánom. A húgát viszont szerette nagyon, azért is viselte meg annyira, ami vele történt.
*Persze, ezen a vidámnak szánt napon nyilván nem kellene ilyesmiről beszélni, de úgy van vele, hogy most maguk között vannak, ők ketten, a felnőttek.
Meg hát az alkohol is ludas kicsit. Annál azért jobban bírja, hogy csak úgy össze-vissza beszéljen, de tényleg viszonylag ritkán szokott egy hajtásra kiinni egy egész kupa bort, így a hirtelen löket a részegítő italból egy fokkal talán jobban megoldotta a nyelvét, mint az egyébként egészséges lenne. De hát most amúgy sem kell színlelniük és finomkodniuk a "gyerekek" előtt.
Persze, tudja jól, hogy már sem saját lánya, sem Adoaver nem gyerek, nem csak életkoruk, hanem élettapasztalatuk is felnőtté avatta őket, mégis, talán négyük közül, mégis Intath és ő azok, akik valahogy nagyobb teljességében ismerik az életet, és kevesebb az illúziójuk is vele kapcsolatban. Ennek átbeszélésére persze meglehetősen kevés lenne egy főzés közben elfogyasztott ital ideje, és az utána következő még néhány, kissé oldottabb perc, így egyetlen eddig felmerült témát sem erőltet tovább.
Természetesen azért még megvárja az elf válaszát, valamit még talán mond is rá.*
- Akkor elmegyek értük. *mondja utána.* Két fiatal, gyakorlatlan mágus. Félek, hogy rossz hatással vannak egymásra. Nehogy még a végén ránk gyújtsák a házat!
*Próbálja olyan hangsúllyal kiejteni a szavakat, hogy Intath se tudja, hogy viccel-e, avagy teljesen komolyan beszél. Természetesen csak viccel.
Talán elfogult, de lányát tehetségesnek tartja, Adoavert pedig kedveli, és egyébként is biztos benne, hogy minden jó barát csak jó hatással lehet Lunira.
Ő pedig, bár Ea nem tud a gondolataiban olvasni, legalábbis nem szó szerint értelemben véve, tényleg jól érzi magát a ház másik felében is.
Ugyan még nem töltött el túl sok időt ünnepi dekoráció készítésével az ifjú mágus társaságában, de ettől még jól érzi magát vele, bár tény, hogy mivel el van egy darabig foglalva holdak és nyulak és rajzolásával és körbevágásával, nem is reagál azonnal. Legalábbis nem szavakkal. Mert ajkai mosolyognak, reméli, hogy szemei is, időnként pedig meg is simogatja még valamelyik plüssnyulát is, akit magával hozott. Persze Adoaver nem tudhatja, hogy nála ez a bizalom jele, hiszen bárki előtt nem viselkedik velük úgy, mintha mondjuk macskájával, vagy kedvenc kecskéjével tenné.*
- "Mondhatni"? *kérdi aztán hirtelen, viszonylag hosszú csend után, reményei szerint nem gúnyosan, hanem csak egyszerűen utánozva Adoaver jellegzetes hangsúlyát és hangszínét. Talán hasonló szeszélyes reakcióiban, sokszor bármennyire is teljesen kiszámítható, pont kiszámíthatatlan édesanyjára ütött, talán sosem látott apjára. Esetleg csak magától ilyen ő maga is. Egyik lehetőséget sem tartja kizártnak, de szokásával ellentétben most mélyebben el sem gondolkodik ilyen apróságon. Egyszerűen csak jól esett neki feltenni ezt a kérdést, és úgy érzi, hogy van már Adoaverrel annyira bizalmas viszonyban, hogy az ifjú ember ne sértődjön meg ezen.*
- Ezt, hogy érted? *erőlteti is tovább a dolgot, mert igazából tényleg nem érti. Az erdőben minden egyszerű volt a túlélést illető dolgok terén. Valaki, vagy tud úszni, vagy nem. Vagy tud vadászni, vagy nem. A "mondhatni" az ő értelmezésében, valami olyasmit jelent, hogy nem fullad meg, ha kicsit mélyebben merészkedik befelé a vízbe, de egyébként, ha egyszer komolyabban és nagyobb távot kell úsznia, akkor halott. Na nem mintha otthona közelében olyan hatalmas tavak, vagy sebes folyású, széles folyók lettek volna, amelyek igazán komoly kihívás elé állították volna az úszókat, mégsem tud hirtelen másra gondolni.
Itt meg most Szarvasliget taváról beszélnek, amiből egyszerűen képtelen kinézni, hogy bármelyikük életére is veszélyt jelentene.*
- Nem is kell jó úszónak lenni egy fürdéshez szerintem, én sem terveztem többször oda-vissza átúszni a tavunkat. Csak úgy élvezni a kellemes vizet a tűz hónapjaiban. *biztosítja róla Adoavert, és milyen kellemes mindezt kimondani, noha tudja, hogy mindez csak illúzió. Még, hogy az ő tavuk! Ez a tó nyilván senkié, csak önmagáé, még mindig és nagyon sokáig itt lesz azok után is, hogy mindenki, akik most itt élnek mellette és kiélvezik adományait az év bármely szakaszában, már régen halottak lesznek.
Végül aztán inkább elneveti magát ahelyett, hogy ilyesmin tűnődne.*
- Te csak ne aggódj a köpenyeden! Könnyebb helyzetben vagy, mint én, szerintem. Biztos van erre valami jó ruhád. Vagy nincs nálad, amiben régen a fürdőbe jártál még otthon? Nekem viszont nincs semmi olyasmim, ami alkalmas lenne úszni. Meg kell kérnem majd anyát, hogy varrjon egyet.
*~ És ez nem lesz majd egyszerű. ~ gondolja, ezt már persze nem hozzátéve hangosan kimondva.
Mert valóban nem lesz könnyű. Olyasmi kellene, amiben szabadon mozoghat, ugyanakkor nem is mutat meg többet bőréből, mint amennyi még illendő. Még jó, hogy édesanyjának jobb érzéke van az ilyen finomságokhoz, mint neki, bár úgy érzi, hogy valamennyire már ő is elkezdett ráérezni az erdőn túli civilizáció finomságaira.*
- A levegő és a tűz hónapjai viszont, ha minden jól megy, hamarabb fognak érkezni idén, ha már itt tartunk. *vág akaratán kívül is elgondolkodó arcot.* Otthon sokan hittek ebben. Kicsit én is, hiába tudom, hogy a mi tudományos mágiánk oldaláról nézve csak babona az egész. *mondja, miközben nagyon is jól esik neki, hogy kimondhatja a "mi tudományos mágiánk" szóösszetételt.* De ez az ünnep valahol arról is szól, hogy elküldjük kívánságunkat a természet szellemeinek. Amúgy is elhoznák a jó időt, de ha sokan és egyszerre erősen akarják, akkor talán egy kicsit korábban. Persze mi most erre csak négyen vagyunk, de ettől az akaratunk még lehet erős.
*Ezen kicsit ismét elgondolkodik. Végül is ők mind a ketten mágusok, ha valamit már első varázslataik előtt megtanultak az a koncentráció. Ugyanakkor erős akarathoz és koncentrációhoz még csak mágusnak sem kell lenni! Édesanyja, mint egykori papnő biztosan képes rá, és nem kételkedik benne, hogy Int is. Sőt, biztos benne, hogy Int minden mágia nélkül is erős lélek, ha az ő világuk valóságát valamiféle szövetként képzeli el, akkor biztos, hogy az őt jelképező pont ragyog benne, mint egy csillag.*
- A kinti olvasással és csillagleséssel viszont nem feltétlen kell megvárnunk a jó időt. Tűz mellett most is megtehetjük, csak nagy tűz kell hozzá és legfeljebb kicsit majd füst szagú lesz a ruhánk. De hát valamennyire mind a ketten értünk a tűzmágiához, nem igaz? *kérdi végül mosolyogva. Hiába tudja, hogy a tűzzel kapcsolatban nem ártana óvatosnak lenni, főleg azok alapján, amiket pont Adoaver mesélt neki, valahogy ilyen téren nem aggódik mégsem. Biztos benne, hogy képes lenne uralni ezt az elemet ugyanúgy, ahogyan a többit is. Végtére is, mint a mágia minden más ága, a tűz eredményes használata is csak önuralom, nyugalom, koncentráció, és erős akarat kérdése.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.07.10 16:43:38
//Surran az őz, szökell halkan//
*Ea látja és érzi, hogy Intath kíváncsian vizsgálja az arcát, mintha valami sokkal komolyabb kérdésről beszélnének annál, hogy enni, vagy inni kéne inkább. Pedig egy hosszú pillanatra tényleg és komolyan el kell gondolkodnia a válaszon.
Hogy neki mihez lenne igazán kedve, azt sokszor ő maga sem tudja. Odahaza ez általában annyival volt elintézve, hogy nő, tehát szeszélyes, és egyedül az tartja a helyes ösvényen, hogy nem csak nő, hanem egyben papnő is.
Tény, hogy utóbbinak a közösség, de még saját maga szerint is majdnem teljesen tökéletes volt. Persze azon a helyes ösvényen, amelyen az élet erdejének sűrű fái között járt, voltak apróbb, vagy feltűnőbb botlások is, kisebb-nagyobb gyökerekben azért; például szokatlannak számító utazásai a tilalomfákon túlra. A legnagyobb eséssel végződő botlás pedig éppen Luni apja volt, aki véletlenül vetődött közéjük és neki csak ápolnia kellett volna, miután megsérült éppen az ő védelmükben. Végül valami szerelemféleség lett belőle mégis, és a legjobb dolog, ami valaha történt, vele, hogy lett egy lánya.
Tényleg sosem érdekelte, hogy csak félig volt elf, és Intathról sem gondolta soha, hogy nála ilyesmi szempont lenne. Ettől még jó volt hallani az előbb a szóban való megerősítést is erről.*
- Igazából, kedvem inkább inni lenne tovább. *vallja be végül rövid, őszinte és nem színpadias sóhajtás kíséretében.* De leginkább csak azért, mert viszonylag ritkán szoktam, és, ha már egyszer elkezem akkor már nem csak az íze kedvéért iszom. Nem szeretem félbehagyni a dolgokat. *teszi hozzá. Azt már nem mondja, hogy általában az élet adta más gyönyöröket keres az alkohol mámora helyett, ezért is részegedik le viszonylag ritkán. Valószínűleg pont annak hangzana, mint, amire ő maga is elsőre gondol, hogy minek hangzana.*
- Éppen ezért inkább együnk. *folytatja.* Hosszú még a nap, és ha most elkezdünk borozni, én biztos kidőlök estig, amikor az ünnep fénypontja jön. Akkor még bőven lesz időnk borozni, akár hajnalig is, ha úgy alakul.
*Természetesen nagyvonalúan szemet huny a két tény felett, hogy az egész "ünnep" voltaképpen az ő ötlete volt, és ha nem találja ki, ez is csak ugyanolyan unalmas nap lenne, mint a tegnapi, vagy a tegnapelőtti volt, valamint, hogy bár nem ismeri Intet, szinte biztosra veszi, hogy nem tudna vele lépést tartani az elfogyasztott kupa borok mennyiségét illetően.*
- Viszont, hogy Luni vidám lány, ezt tőled hallom először, de jó hallani. Régen eléggé magának való volt, és olyan... *igazából a "búskomor" szó akarna leginkább a nyelvére ugrani, de ma már annyit szidta saját magát a múlt miatt, hogy valahogy nem képes kimondani. Inkább marad annál, hogy;*
- Szomorú.
*Na nem mintha ez sokkal jobb lenne, az igaz, de talán egy kicsit mégis az.*
- Viszont szerintem ezt neked is köszönheti. Vagyis nektek, szóval köszönöm! *mosolyodik el, reményei szerint igazán kedvesen.*
- Én sem hiszem különben, hogy túlságosan élvezte volna Aleimordék társaságát, vagy az ő világukat. Legalábbis azok alapján, amiket mesélt. Sok évvel ezelőtt láttam Aleimordot utoljára, de a Luni által mondottak alapján annyira nem is bánom. A húgát viszont szerette nagyon, azért is viselte meg annyira, ami vele történt.
*Persze, ezen a vidámnak szánt napon nyilván nem kellene ilyesmiről beszélni, de úgy van vele, hogy most maguk között vannak, ők ketten, a felnőttek.
Meg hát az alkohol is ludas kicsit. Annál azért jobban bírja, hogy csak úgy össze-vissza beszéljen, de tényleg viszonylag ritkán szokott egy hajtásra kiinni egy egész kupa bort, így a hirtelen löket a részegítő italból egy fokkal talán jobban megoldotta a nyelvét, mint az egyébként egészséges lenne. De hát most amúgy sem kell színlelniük és finomkodniuk a "gyerekek" előtt.
Persze, tudja jól, hogy már sem saját lánya, sem Adoaver nem gyerek, nem csak életkoruk, hanem élettapasztalatuk is felnőtté avatta őket, mégis, talán négyük közül, mégis Intath és ő azok, akik valahogy nagyobb teljességében ismerik az életet, és kevesebb az illúziójuk is vele kapcsolatban. Ennek átbeszélésére persze meglehetősen kevés lenne egy főzés közben elfogyasztott ital ideje, és az utána következő még néhány, kissé oldottabb perc, így egyetlen eddig felmerült témát sem erőltet tovább.
Természetesen azért még megvárja az elf válaszát, valamit még talán mond is rá.*
- Akkor elmegyek értük. *mondja utána.* Két fiatal, gyakorlatlan mágus. Félek, hogy rossz hatással vannak egymásra. Nehogy még a végén ránk gyújtsák a házat!
*Próbálja olyan hangsúllyal kiejteni a szavakat, hogy Intath se tudja, hogy viccel-e, avagy teljesen komolyan beszél. Természetesen csak viccel.
Talán elfogult, de lányát tehetségesnek tartja, Adoavert pedig kedveli, és egyébként is biztos benne, hogy minden jó barát csak jó hatással lehet Lunira.
Ő pedig, bár Ea nem tud a gondolataiban olvasni, legalábbis nem szó szerint értelemben véve, tényleg jól érzi magát a ház másik felében is.
Ugyan még nem töltött el túl sok időt ünnepi dekoráció készítésével az ifjú mágus társaságában, de ettől még jól érzi magát vele, bár tény, hogy mivel el van egy darabig foglalva holdak és nyulak és rajzolásával és körbevágásával, nem is reagál azonnal. Legalábbis nem szavakkal. Mert ajkai mosolyognak, reméli, hogy szemei is, időnként pedig meg is simogatja még valamelyik plüssnyulát is, akit magával hozott. Persze Adoaver nem tudhatja, hogy nála ez a bizalom jele, hiszen bárki előtt nem viselkedik velük úgy, mintha mondjuk macskájával, vagy kedvenc kecskéjével tenné.*
- "Mondhatni"? *kérdi aztán hirtelen, viszonylag hosszú csend után, reményei szerint nem gúnyosan, hanem csak egyszerűen utánozva Adoaver jellegzetes hangsúlyát és hangszínét. Talán hasonló szeszélyes reakcióiban, sokszor bármennyire is teljesen kiszámítható, pont kiszámíthatatlan édesanyjára ütött, talán sosem látott apjára. Esetleg csak magától ilyen ő maga is. Egyik lehetőséget sem tartja kizártnak, de szokásával ellentétben most mélyebben el sem gondolkodik ilyen apróságon. Egyszerűen csak jól esett neki feltenni ezt a kérdést, és úgy érzi, hogy van már Adoaverrel annyira bizalmas viszonyban, hogy az ifjú ember ne sértődjön meg ezen.*
- Ezt, hogy érted? *erőlteti is tovább a dolgot, mert igazából tényleg nem érti. Az erdőben minden egyszerű volt a túlélést illető dolgok terén. Valaki, vagy tud úszni, vagy nem. Vagy tud vadászni, vagy nem. A "mondhatni" az ő értelmezésében, valami olyasmit jelent, hogy nem fullad meg, ha kicsit mélyebben merészkedik befelé a vízbe, de egyébként, ha egyszer komolyabban és nagyobb távot kell úsznia, akkor halott. Na nem mintha otthona közelében olyan hatalmas tavak, vagy sebes folyású, széles folyók lettek volna, amelyek igazán komoly kihívás elé állították volna az úszókat, mégsem tud hirtelen másra gondolni.
Itt meg most Szarvasliget taváról beszélnek, amiből egyszerűen képtelen kinézni, hogy bármelyikük életére is veszélyt jelentene.*
- Nem is kell jó úszónak lenni egy fürdéshez szerintem, én sem terveztem többször oda-vissza átúszni a tavunkat. Csak úgy élvezni a kellemes vizet a tűz hónapjaiban. *biztosítja róla Adoavert, és milyen kellemes mindezt kimondani, noha tudja, hogy mindez csak illúzió. Még, hogy az ő tavuk! Ez a tó nyilván senkié, csak önmagáé, még mindig és nagyon sokáig itt lesz azok után is, hogy mindenki, akik most itt élnek mellette és kiélvezik adományait az év bármely szakaszában, már régen halottak lesznek.
Végül aztán inkább elneveti magát ahelyett, hogy ilyesmin tűnődne.*
- Te csak ne aggódj a köpenyeden! Könnyebb helyzetben vagy, mint én, szerintem. Biztos van erre valami jó ruhád. Vagy nincs nálad, amiben régen a fürdőbe jártál még otthon? Nekem viszont nincs semmi olyasmim, ami alkalmas lenne úszni. Meg kell kérnem majd anyát, hogy varrjon egyet.
*~ És ez nem lesz majd egyszerű. ~ gondolja, ezt már persze nem hozzátéve hangosan kimondva.
Mert valóban nem lesz könnyű. Olyasmi kellene, amiben szabadon mozoghat, ugyanakkor nem is mutat meg többet bőréből, mint amennyi még illendő. Még jó, hogy édesanyjának jobb érzéke van az ilyen finomságokhoz, mint neki, bár úgy érzi, hogy valamennyire már ő is elkezdett ráérezni az erdőn túli civilizáció finomságaira.*
- A levegő és a tűz hónapjai viszont, ha minden jól megy, hamarabb fognak érkezni idén, ha már itt tartunk. *vág akaratán kívül is elgondolkodó arcot.* Otthon sokan hittek ebben. Kicsit én is, hiába tudom, hogy a mi tudományos mágiánk oldaláról nézve csak babona az egész. *mondja, miközben nagyon is jól esik neki, hogy kimondhatja a "mi tudományos mágiánk" szóösszetételt.* De ez az ünnep valahol arról is szól, hogy elküldjük kívánságunkat a természet szellemeinek. Amúgy is elhoznák a jó időt, de ha sokan és egyszerre erősen akarják, akkor talán egy kicsit korábban. Persze mi most erre csak négyen vagyunk, de ettől az akaratunk még lehet erős.
*Ezen kicsit ismét elgondolkodik. Végül is ők mind a ketten mágusok, ha valamit már első varázslataik előtt megtanultak az a koncentráció. Ugyanakkor erős akarathoz és koncentrációhoz még csak mágusnak sem kell lenni! Édesanyja, mint egykori papnő biztosan képes rá, és nem kételkedik benne, hogy Int is. Sőt, biztos benne, hogy Int minden mágia nélkül is erős lélek, ha az ő világuk valóságát valamiféle szövetként képzeli el, akkor biztos, hogy az őt jelképező pont ragyog benne, mint egy csillag.*
- A kinti olvasással és csillagleséssel viszont nem feltétlen kell megvárnunk a jó időt. Tűz mellett most is megtehetjük, csak nagy tűz kell hozzá és legfeljebb kicsit majd füst szagú lesz a ruhánk. De hát valamennyire mind a ketten értünk a tűzmágiához, nem igaz? *kérdi végül mosolyogva. Hiába tudja, hogy a tűzzel kapcsolatban nem ártana óvatosnak lenni, főleg azok alapján, amiket pont Adoaver mesélt neki, valahogy ilyen téren nem aggódik mégsem. Biztos benne, hogy képes lenne uralni ezt az elemet ugyanúgy, ahogyan a többit is. Végtére is, mint a mágia minden más ága, a tűz eredményes használata is csak önuralom, nyugalom, koncentráció, és erős akarat kérdése.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.07.10 16:43:38
758. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-07-06 19:03:53
Üzenet elküldve: 2023-07-06 19:03:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 1467
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 1467
Játékstílus: Vakmerő
//Luninari//
* Hozzászokott már, hogy hatalmas erejénél fogva általában őt kérik meg mások a fizikai munkák elvégzésére. Legyen szó pakolásról, cipelésről vagy akár építkezésről. Persze önmagától nem tudna felépíteni egy házat – pláne nem olyat, ami nem dőlne össze az első fuvallattól –, de ha kap instrukciókat, ügyesen dolgozik. Korábban a városban is számos helyen segített be, de Amon Ruadh híres híres tavernája, a Vaskorsó is részben az ő keze munkája. Úgyhogy igazán nem okoz gondot számára néhány krumpliszsák.
A kérdésére egyértelmű választ kap, Luninari olyan természetességgel közli a tényeket, hogy másnak eszébe se jutna kételkedni a hitelességében, Morwon is csak a saját fejében alkotott kép miatt fogadja el nehezen a hallottakat.
~ Majdan, ha legközelebb az erdőben járok, keresni fogom az embereket a fák tetején, hátha megtalálom Luminari barátait. ~ El is határozza magát, noha maga sem hiszi, hogy ilyen egyszerű lenne rátalálni az erdőlakó népekre. Hiszen sokszor járt már erdőségekben, gyakran napokat, sőt hatokat töltve ott, eddig mégsem látott fán lakó embereket (se elfeket).
A hús kérdése gyorsan megoldódik. Morwon az elmúlt hatban sokat foglalkozott Szarvasliget állataival, hiszen Intath fél kézzel nehezen boldogult volna velük. Azt viszont nem tudhatta egészen eddig, hogy azok közül melyiket szánják levágásra és melyiket másra. No, de most erre is választ kapott. *
– Nagyszerű, nagyszerű! * Tenyereit is összecsapná örömében, de véletlenül se akarja leejteni a két zsákot, így visszatartja magát. *
– Pajtás sem szeretné, hogy megegyük. Ő az a makacs málhás öszvér, tán találkoztál mán vele. A többi állatról is gondoskodtam ám, mióta itten vagyok. A ganézás a kedvencem, csak aztat sajnálom, hogy nincsenek itten a vashegyi barátim. Velük vót igazán jó móka. * Meséli büszkén, egy percig sem érezve úgy, hogy szégyenkeznie kéne, amiért efféle munkát végez. Nem folyik kék vér az ereiben, de még, ha úgy is lenne, ez aligha változtatna személyiségén. Bármennyi idő is telik el, az óriás mindig szívesen emlékszik vissza a ganéjjal dobálózó Tharg társaira.
A vadászat kérdésére is kielégítő választ kap. Ezek szerint még a vadászat sincs tiltva. Egyre jobban tetszik neki ez a hely. Habár, ha valóban vadhúst akarnak enni, ahhoz nem ártana egy igazi vadász is. – Noha ő kifejezetten jól lő számszeríjával (legalábbis az óriások közül egészen biztosan kiemelkedik), a vadászat ennél bonyolultabb folyamat. Jó, ha egy vadász tudja, mit és hol keressen, illetve az sem árt, ha tudja olvasni a nyomokat. Az óriás jól lő és egy őz patájának nyomát is felismeri, illetve a kitartása is megvan, így általában előbb-utóbb sikerül lőnie valamit. Viszont egy tapasztalt nyomolvasóval sokkal könnyebb dolga lenne. Erre majd még később visszatérnek, egyelőre annyiban, hiszen a mai ebédhez nem fog kelleni vadhús.
Közben persze haladnak, Morwon készségesen lehelyezi a zsákokat. Az egyiket a konyhapultra, a másikat a kamrába, közben hallgatja Luninari beszámolóját. *
– Megértem. * Bólint és úgy is gondolja. * – Mindég mondom is, a városi népek furcsák. No, igaz, aztat is gyakorta mondom, hogy az emberek furcsák… * Megvakarja szakállát, láthatóan elgondolkodik valamin. Kisvártatva megosztja a lánnyal is legújabb felfedezését. *
– A városi emberek a legfurcsábbak, a' mán biztos! * Jóllehet, mást jelent a "furcsa" számára, mint a félvér lánynak, biztosan más okokból is hagyták maguk mögött Artheniort, de abban mindketten egyetértenek, hogy itt jobb, mint a kőerdőben. A hatalmas férfi sok különös, számára érthetetlen dologgal találkozott az elmúlt évek során, de annak nagy részével alighanem Artheniorban. Azért is volt neki rokonszenves Szarvasliget, mert Intath egy lyukas aranyérmet se kért azért, hogy itt lehessen. Ugyan a liget körüli segítsége talán még többet is ért, mint amennyit a néhány napi szállásért bárki elkérhetett volna, de persze Morwon sem az a fajta, akit ez érdekelne.
Ezután hall egy újabb ismeretlen nevet. Viel nevű szerzettel sem találkozott eddig, de állítólag van egy kutyája, tehát rossz ember (vagy más) nem lehet. Reméli, hogy majd vele is megismerkedik, többek közt azért is, mert egy kutya, ha jól be van tanítva, kitűnő társ lehet akár a vadászat során is. *
– Nahát! * Kiált fel meglepetten, amikor megtudja, hogy a lány, akivel beszélget egy mágus. Morwon kezdi úgy érezni, tehetsége van ahhoz, hogy varázslókkal fújja össze a szél. Valójában, ha összeszámolná, talán egy tucattal sem ismerkedett meg eddigi élete során, de számára az is soknak érződik. Viszont, ha már így alakult, nem rest ő is eldicsekedni saját érdemeivel, főleg, miután Luninari rá is kérdez, hogy "vele mi a helyzet". *
– Én még sosem tanultam varázsigéket, de az én mesterem Taitos vót, ő nagyon nagy mágus, engemet megtanított betűket olvasni! * Nyilvánvalóan fogalma sincs arról, mit jelent "nagy mágus"-nak lenni, de mivel hozzá képest mindenki az, aki egy kicsit is ért a mágiához, így biztosan van igazságtartalma a szavainak. Amióta az eszét tudja, Morwon egy kicsit tart a mágusoktól – persze a barátaitól kevésbé, mint a szürke, porszagú templomokban poshadó csuhásoktól, de most aggályai ellenére izgatottan fogadja a hírt. Luninari kedves lánynak tűnik, biztosan nem varázsolná el Morwont valami csúf kétéltűvé. *
– Megmutatod, mit tudol? * Egy pillanatra egészen megfeledkezik az ételről, ami igen nagy szám az óriások esetében. Sőt, eleinte a kérdés további felére is elfelejt válaszolni, jobban leköti a kíváncsiság. Végül azonban az sem marad el. *
– Áh, az úgy vót, hogy Aniss, meg én elindultunk hangyászni az erdő mélyére, azt' hozzánk csapódott a másik lány is, hogy is hítták… Syndrának, úgy hiszem. Átkeltünk az ingoványon, oszt' kerestük az óriási hangyákokat az erdőben, mer' kalandot akartunk látni. De nem találtunk semmit, az élelmünk meg elfogyott, ezér' fordultunk vissza. De Syndra előre mendegélt, Aniss pedig eltűnt. Azér' gyüttem ide, hogy bevárjam, de azóta se láttam. Mostanra bizton visszaért a városba.
* Hozzászokott már, hogy hatalmas erejénél fogva általában őt kérik meg mások a fizikai munkák elvégzésére. Legyen szó pakolásról, cipelésről vagy akár építkezésről. Persze önmagától nem tudna felépíteni egy házat – pláne nem olyat, ami nem dőlne össze az első fuvallattól –, de ha kap instrukciókat, ügyesen dolgozik. Korábban a városban is számos helyen segített be, de Amon Ruadh híres híres tavernája, a Vaskorsó is részben az ő keze munkája. Úgyhogy igazán nem okoz gondot számára néhány krumpliszsák.
A kérdésére egyértelmű választ kap, Luninari olyan természetességgel közli a tényeket, hogy másnak eszébe se jutna kételkedni a hitelességében, Morwon is csak a saját fejében alkotott kép miatt fogadja el nehezen a hallottakat.
~ Majdan, ha legközelebb az erdőben járok, keresni fogom az embereket a fák tetején, hátha megtalálom Luminari barátait. ~ El is határozza magát, noha maga sem hiszi, hogy ilyen egyszerű lenne rátalálni az erdőlakó népekre. Hiszen sokszor járt már erdőségekben, gyakran napokat, sőt hatokat töltve ott, eddig mégsem látott fán lakó embereket (se elfeket).
A hús kérdése gyorsan megoldódik. Morwon az elmúlt hatban sokat foglalkozott Szarvasliget állataival, hiszen Intath fél kézzel nehezen boldogult volna velük. Azt viszont nem tudhatta egészen eddig, hogy azok közül melyiket szánják levágásra és melyiket másra. No, de most erre is választ kapott. *
– Nagyszerű, nagyszerű! * Tenyereit is összecsapná örömében, de véletlenül se akarja leejteni a két zsákot, így visszatartja magát. *
– Pajtás sem szeretné, hogy megegyük. Ő az a makacs málhás öszvér, tán találkoztál mán vele. A többi állatról is gondoskodtam ám, mióta itten vagyok. A ganézás a kedvencem, csak aztat sajnálom, hogy nincsenek itten a vashegyi barátim. Velük vót igazán jó móka. * Meséli büszkén, egy percig sem érezve úgy, hogy szégyenkeznie kéne, amiért efféle munkát végez. Nem folyik kék vér az ereiben, de még, ha úgy is lenne, ez aligha változtatna személyiségén. Bármennyi idő is telik el, az óriás mindig szívesen emlékszik vissza a ganéjjal dobálózó Tharg társaira.
A vadászat kérdésére is kielégítő választ kap. Ezek szerint még a vadászat sincs tiltva. Egyre jobban tetszik neki ez a hely. Habár, ha valóban vadhúst akarnak enni, ahhoz nem ártana egy igazi vadász is. – Noha ő kifejezetten jól lő számszeríjával (legalábbis az óriások közül egészen biztosan kiemelkedik), a vadászat ennél bonyolultabb folyamat. Jó, ha egy vadász tudja, mit és hol keressen, illetve az sem árt, ha tudja olvasni a nyomokat. Az óriás jól lő és egy őz patájának nyomát is felismeri, illetve a kitartása is megvan, így általában előbb-utóbb sikerül lőnie valamit. Viszont egy tapasztalt nyomolvasóval sokkal könnyebb dolga lenne. Erre majd még később visszatérnek, egyelőre annyiban, hiszen a mai ebédhez nem fog kelleni vadhús.
Közben persze haladnak, Morwon készségesen lehelyezi a zsákokat. Az egyiket a konyhapultra, a másikat a kamrába, közben hallgatja Luninari beszámolóját. *
– Megértem. * Bólint és úgy is gondolja. * – Mindég mondom is, a városi népek furcsák. No, igaz, aztat is gyakorta mondom, hogy az emberek furcsák… * Megvakarja szakállát, láthatóan elgondolkodik valamin. Kisvártatva megosztja a lánnyal is legújabb felfedezését. *
– A városi emberek a legfurcsábbak, a' mán biztos! * Jóllehet, mást jelent a "furcsa" számára, mint a félvér lánynak, biztosan más okokból is hagyták maguk mögött Artheniort, de abban mindketten egyetértenek, hogy itt jobb, mint a kőerdőben. A hatalmas férfi sok különös, számára érthetetlen dologgal találkozott az elmúlt évek során, de annak nagy részével alighanem Artheniorban. Azért is volt neki rokonszenves Szarvasliget, mert Intath egy lyukas aranyérmet se kért azért, hogy itt lehessen. Ugyan a liget körüli segítsége talán még többet is ért, mint amennyit a néhány napi szállásért bárki elkérhetett volna, de persze Morwon sem az a fajta, akit ez érdekelne.
Ezután hall egy újabb ismeretlen nevet. Viel nevű szerzettel sem találkozott eddig, de állítólag van egy kutyája, tehát rossz ember (vagy más) nem lehet. Reméli, hogy majd vele is megismerkedik, többek közt azért is, mert egy kutya, ha jól be van tanítva, kitűnő társ lehet akár a vadászat során is. *
– Nahát! * Kiált fel meglepetten, amikor megtudja, hogy a lány, akivel beszélget egy mágus. Morwon kezdi úgy érezni, tehetsége van ahhoz, hogy varázslókkal fújja össze a szél. Valójában, ha összeszámolná, talán egy tucattal sem ismerkedett meg eddigi élete során, de számára az is soknak érződik. Viszont, ha már így alakult, nem rest ő is eldicsekedni saját érdemeivel, főleg, miután Luninari rá is kérdez, hogy "vele mi a helyzet". *
– Én még sosem tanultam varázsigéket, de az én mesterem Taitos vót, ő nagyon nagy mágus, engemet megtanított betűket olvasni! * Nyilvánvalóan fogalma sincs arról, mit jelent "nagy mágus"-nak lenni, de mivel hozzá képest mindenki az, aki egy kicsit is ért a mágiához, így biztosan van igazságtartalma a szavainak. Amióta az eszét tudja, Morwon egy kicsit tart a mágusoktól – persze a barátaitól kevésbé, mint a szürke, porszagú templomokban poshadó csuhásoktól, de most aggályai ellenére izgatottan fogadja a hírt. Luninari kedves lánynak tűnik, biztosan nem varázsolná el Morwont valami csúf kétéltűvé. *
– Megmutatod, mit tudol? * Egy pillanatra egészen megfeledkezik az ételről, ami igen nagy szám az óriások esetében. Sőt, eleinte a kérdés további felére is elfelejt válaszolni, jobban leköti a kíváncsiság. Végül azonban az sem marad el. *
– Áh, az úgy vót, hogy Aniss, meg én elindultunk hangyászni az erdő mélyére, azt' hozzánk csapódott a másik lány is, hogy is hítták… Syndrának, úgy hiszem. Átkeltünk az ingoványon, oszt' kerestük az óriási hangyákokat az erdőben, mer' kalandot akartunk látni. De nem találtunk semmit, az élelmünk meg elfogyott, ezér' fordultunk vissza. De Syndra előre mendegélt, Aniss pedig eltűnt. Azér' gyüttem ide, hogy bevárjam, de azóta se láttam. Mostanra bizton visszaért a városba.
757. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-07-05 19:42:22
Üzenet elküldve: 2023-07-05 19:42:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 672
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 672
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Morwon//
*Örül neki, hogy Morwon szinte azonnal és szó nélkül segít, és egyelőre csak azért nem kéri meg, hogy hordja be az összes többi zsákot is, mert jobb az ilyesmit teli, mint üres gyomorral intézni, és nem mellesleg ő maga is szívesen enne már. Lassan Holdpihét is meg kéne etetnie, és gondoskodni számára tejről és vízről is, mindenesetre úgy van vele, hogy ameddig új macskája nem nyávog neki panaszosan, addig biztosan nem éhes. A lényeg, hogy a főzés és sütés most számára is elsőbbséget élvez a pakolás befejezésénél.
Különben pedig, nem is szeretne egyszerre túl nagy szívességet kérni az óriástól. A maradék krumplis zsákok ráérnek, a lényeg, hogy még éjjel előtt legyenek bepakolva a helyükre.
Közben viszont Morwon következő kérdését sehogy sem érti, de azt látja, hogy még egyszer megnézi őt magának, kicsit talán mintha csodálkozva, mivel pedig hirtelen nem tud másra gondolni, úgy van vele, hogy biztosan ez lehet a helyzet. Nem hinné, hogy arra kíváncsi, hogy az erdőben tényleg fák vannak-e?*
- Ott, igen *bólint éppen ezért.* Ha ott nősz fel és nem vagy egyedül, nem olyan veszélyes és kegyetlen hely. Inkább otthonos.
*Más kérdés, hogy ő sohasem volt teljes jogú tagja a közösségnek, de azért azt nyilván nem hagyták volna, hogy mondjuk vadállatok tépjék szét. Persze ebbe most nem szándékozik mélyebben belemenni, végtére is annyi minden másról tudnak még beszélni, Morwon pedig kíváncsinak tűnik, de igazság szerint ő is az rá továbbra is.
Miközben elindulnak befelé, természetesen szóba kerül az étel is, ami a bennük közös éhség miatt most nyilván sokkal jobban foglalkoztatja őket, mint a múlt.*
- Hoztam húst is a városból, és van még a kamrában is valamennyi ezen kívül is. *válaszol készségesen ismét.*
- Egy disznónk van csak, amit le lehetne vágni, de neki még egy kicsit híznia kellene. A kecskéket a tejükért tartjuk, a tyúkokat a tojásaikért, a lovakat meg utazni, ha kell, szóval belőlük egy jó ideig biztosan nem lesz pörkölt, vagy kolbász. *folytatja aztán, miközben a másik kérdései alapján két következtetés fogalmazódik meg benne. Az egyik, hogy Morwon még csak nem rég érkezhetett, a másik pedig, - és ezt tartja valószínűbbnek, - Intathot még annál is kevésbé érdeklik az állatok, mint amennyire azt eddig gondolta róla, így saját két lován kívül jó eséllyel azt sem tudja, hogy milyen állat van az istállóban és miért.*
- Szóval vadászni egyelőre csak akkor kell, ha szeretnél vadhúst enni. *teszi hozzá. Ugyan nem mondja, de nagyon reméli, hogy majd szeretne. Túl sok dolog nem hiányzik neki az erdőből, de azért egy jó őz, vagy vaddisznó pörköltet bármikor képes lenne megenni.
Mintha pedig csak a gondolatra akarna felelni, hamarosan meg is érkeznek a konyhába.*
- Az egyik zsákot ide, kérlek! *mutat a pultra* A másikat pedig be a kamrába.
*A kamra természetesen a konyhából nyílik, előzékenyen ki is nyitja az ajtaját az óriásnak, miközben pedig reméli, hogy barátságos és egyáltalán nem tolakodó kíváncsisággal nézi őt, talán látszik rajta, hogy gondolkodik, bár a miért pont itt kérdésen olyan sokat nem kell törnie a fejét.*
- Intet még Artheniorból ismerem, de egy kicsit később érkezett utánam, én az elsők között költöztem ide, nem vele jöttem. A miértre egyszerű a válasz. Az igazi erdő után annyira nem tetszett a kőerdő Artheniorban, és amúgy is mindig egy tó mellett szerettem volna élni. Sok volt nekem a város nyüzsgése.
*Jobban belegondolva persze lehet ez nem is teljesen igaz, hiszen lehet Artheniort is sikerülhetett volna megszokni és megszeretni, ha nem pont a lehető legrosszabb időben és helyen tartózkodik éppen ott. Mindent egybevetve azonban már biztos benne, hogy jobb neki a tópart és a vidék nyugalma.
Morwonnak utolsó kérdése az, ami láthatóan igazán elgondolkodtatja, sokkal jobban, mint a vadhús, a haszonállatok kérdése, vagy az, hogy mit keres egyáltalán itt.
Ugyan mindig is hajlamos volt a béke szigeteként gondolni Szarvasligetre, azért emlékszik még arra, hogy a már csak emlékekben létező Gazdagnegyed is egész nyugalmas helynek látszott egészen addig ameddig Aleniát el nem rabolták mellőle, és nem sokkal később pedig ki nem tört a lázadás.*
- Szerencsére eddig még nem volt gondunk fosztogatókkal, de tudom, hogy megtörténhet ilyesmi. *ad igazat aztán az óriásnak, miközben elkezdi előpakolni a késeket, vágódeszkát, kanalakat és fűszereket, amelyek majd a főzéshez kelleni fognak.*
- Ha itt van Viel, akkor vele van a kutyája, Árnyék. Jó nagy darab és tökéletes házőrző, egy-két gyávább rablót ő is biztos el tudna riasztani.
*Persze tisztában van vele, hogy Morwonhoz képest vicces Árnyékot nagy kutyaként jellemezni, amikor az óriáshoz képest alig lenne több, mint egy kölyökkutya neki, furcsa is, hogy még annál is feljebb kell emelnie a tekintetét, ha éppen szemkontaktust keres, mint amennyire egyébként szokta másoknál.*
- Amúgy pedig... *habozik kicsit, mert fél, hogy dicsekvésnek hat, amit mondani fog. Azzal nyugtatja magát, hogyha nem kerül, akkor ő maga nem is hozta volna szóba. Meg aztán amúgy is megdolgozozott azért, hogy kimondhassa a következő mondatot.* Mágus vagyok. *böki ki végül.*
- Persze rengeteget kell még tanulnom, hogy igazán értsek a mágiához, de így is ismerek már azért néhány komoly varázslatot is, ami szerintem bőven elég lenne arra, hogy elijesszen innen egy-két agresszívebb rablót. Ismerek más mágusokat is, akik megfordulnak itt néha, az egyikük itt is él szintén. Később pedig, ha még erősebb leszek és híre megy, hogy lakik itt egy-két mágus is, talán senkiben nem merül majd fel, hogy pont bennünket kellene zaklatnia. Végül is, a Mágustoronyba se nagyon szoktak betörni.
*Ez az egyik álma, ezért is tanul, nem csak, hogy magát, hanem, hogy Szarvasligetet is meg tudja védeni, ha úgy hozza a sors, bár azért őszintén reméli, hogy nem pont így kell majd élesben is kipróbálnia azt, hogy mennyire rátermett mágus.*
- És mi a helyzet veled? Intath régi barátja vagy? *kérdi mindezek után, mert erre meg ő kíváncsi nagyon. A doki korábban már mesélt róla, hogy mindenféle érdekes szerzettel hajózott egykor együtt, és ugyan Morwon korábban pont a tengert nem említette, attól még el tudja képzelni őt magának akár tengerészként is. És persze teljesen máshonnan is ismerheti az elfet, már amennyiben nem itt ismerte meg, mert esetleg ő is csak véletlenül tévedt Szarvasligetbe, mint néhányan korábban.*
*Örül neki, hogy Morwon szinte azonnal és szó nélkül segít, és egyelőre csak azért nem kéri meg, hogy hordja be az összes többi zsákot is, mert jobb az ilyesmit teli, mint üres gyomorral intézni, és nem mellesleg ő maga is szívesen enne már. Lassan Holdpihét is meg kéne etetnie, és gondoskodni számára tejről és vízről is, mindenesetre úgy van vele, hogy ameddig új macskája nem nyávog neki panaszosan, addig biztosan nem éhes. A lényeg, hogy a főzés és sütés most számára is elsőbbséget élvez a pakolás befejezésénél.
Különben pedig, nem is szeretne egyszerre túl nagy szívességet kérni az óriástól. A maradék krumplis zsákok ráérnek, a lényeg, hogy még éjjel előtt legyenek bepakolva a helyükre.
Közben viszont Morwon következő kérdését sehogy sem érti, de azt látja, hogy még egyszer megnézi őt magának, kicsit talán mintha csodálkozva, mivel pedig hirtelen nem tud másra gondolni, úgy van vele, hogy biztosan ez lehet a helyzet. Nem hinné, hogy arra kíváncsi, hogy az erdőben tényleg fák vannak-e?*
- Ott, igen *bólint éppen ezért.* Ha ott nősz fel és nem vagy egyedül, nem olyan veszélyes és kegyetlen hely. Inkább otthonos.
*Más kérdés, hogy ő sohasem volt teljes jogú tagja a közösségnek, de azért azt nyilván nem hagyták volna, hogy mondjuk vadállatok tépjék szét. Persze ebbe most nem szándékozik mélyebben belemenni, végtére is annyi minden másról tudnak még beszélni, Morwon pedig kíváncsinak tűnik, de igazság szerint ő is az rá továbbra is.
Miközben elindulnak befelé, természetesen szóba kerül az étel is, ami a bennük közös éhség miatt most nyilván sokkal jobban foglalkoztatja őket, mint a múlt.*
- Hoztam húst is a városból, és van még a kamrában is valamennyi ezen kívül is. *válaszol készségesen ismét.*
- Egy disznónk van csak, amit le lehetne vágni, de neki még egy kicsit híznia kellene. A kecskéket a tejükért tartjuk, a tyúkokat a tojásaikért, a lovakat meg utazni, ha kell, szóval belőlük egy jó ideig biztosan nem lesz pörkölt, vagy kolbász. *folytatja aztán, miközben a másik kérdései alapján két következtetés fogalmazódik meg benne. Az egyik, hogy Morwon még csak nem rég érkezhetett, a másik pedig, - és ezt tartja valószínűbbnek, - Intathot még annál is kevésbé érdeklik az állatok, mint amennyire azt eddig gondolta róla, így saját két lován kívül jó eséllyel azt sem tudja, hogy milyen állat van az istállóban és miért.*
- Szóval vadászni egyelőre csak akkor kell, ha szeretnél vadhúst enni. *teszi hozzá. Ugyan nem mondja, de nagyon reméli, hogy majd szeretne. Túl sok dolog nem hiányzik neki az erdőből, de azért egy jó őz, vagy vaddisznó pörköltet bármikor képes lenne megenni.
Mintha pedig csak a gondolatra akarna felelni, hamarosan meg is érkeznek a konyhába.*
- Az egyik zsákot ide, kérlek! *mutat a pultra* A másikat pedig be a kamrába.
*A kamra természetesen a konyhából nyílik, előzékenyen ki is nyitja az ajtaját az óriásnak, miközben pedig reméli, hogy barátságos és egyáltalán nem tolakodó kíváncsisággal nézi őt, talán látszik rajta, hogy gondolkodik, bár a miért pont itt kérdésen olyan sokat nem kell törnie a fejét.*
- Intet még Artheniorból ismerem, de egy kicsit később érkezett utánam, én az elsők között költöztem ide, nem vele jöttem. A miértre egyszerű a válasz. Az igazi erdő után annyira nem tetszett a kőerdő Artheniorban, és amúgy is mindig egy tó mellett szerettem volna élni. Sok volt nekem a város nyüzsgése.
*Jobban belegondolva persze lehet ez nem is teljesen igaz, hiszen lehet Artheniort is sikerülhetett volna megszokni és megszeretni, ha nem pont a lehető legrosszabb időben és helyen tartózkodik éppen ott. Mindent egybevetve azonban már biztos benne, hogy jobb neki a tópart és a vidék nyugalma.
Morwonnak utolsó kérdése az, ami láthatóan igazán elgondolkodtatja, sokkal jobban, mint a vadhús, a haszonállatok kérdése, vagy az, hogy mit keres egyáltalán itt.
Ugyan mindig is hajlamos volt a béke szigeteként gondolni Szarvasligetre, azért emlékszik még arra, hogy a már csak emlékekben létező Gazdagnegyed is egész nyugalmas helynek látszott egészen addig ameddig Aleniát el nem rabolták mellőle, és nem sokkal később pedig ki nem tört a lázadás.*
- Szerencsére eddig még nem volt gondunk fosztogatókkal, de tudom, hogy megtörténhet ilyesmi. *ad igazat aztán az óriásnak, miközben elkezdi előpakolni a késeket, vágódeszkát, kanalakat és fűszereket, amelyek majd a főzéshez kelleni fognak.*
- Ha itt van Viel, akkor vele van a kutyája, Árnyék. Jó nagy darab és tökéletes házőrző, egy-két gyávább rablót ő is biztos el tudna riasztani.
*Persze tisztában van vele, hogy Morwonhoz képest vicces Árnyékot nagy kutyaként jellemezni, amikor az óriáshoz képest alig lenne több, mint egy kölyökkutya neki, furcsa is, hogy még annál is feljebb kell emelnie a tekintetét, ha éppen szemkontaktust keres, mint amennyire egyébként szokta másoknál.*
- Amúgy pedig... *habozik kicsit, mert fél, hogy dicsekvésnek hat, amit mondani fog. Azzal nyugtatja magát, hogyha nem kerül, akkor ő maga nem is hozta volna szóba. Meg aztán amúgy is megdolgozozott azért, hogy kimondhassa a következő mondatot.* Mágus vagyok. *böki ki végül.*
- Persze rengeteget kell még tanulnom, hogy igazán értsek a mágiához, de így is ismerek már azért néhány komoly varázslatot is, ami szerintem bőven elég lenne arra, hogy elijesszen innen egy-két agresszívebb rablót. Ismerek más mágusokat is, akik megfordulnak itt néha, az egyikük itt is él szintén. Később pedig, ha még erősebb leszek és híre megy, hogy lakik itt egy-két mágus is, talán senkiben nem merül majd fel, hogy pont bennünket kellene zaklatnia. Végül is, a Mágustoronyba se nagyon szoktak betörni.
*Ez az egyik álma, ezért is tanul, nem csak, hogy magát, hanem, hogy Szarvasligetet is meg tudja védeni, ha úgy hozza a sors, bár azért őszintén reméli, hogy nem pont így kell majd élesben is kipróbálnia azt, hogy mennyire rátermett mágus.*
- És mi a helyzet veled? Intath régi barátja vagy? *kérdi mindezek után, mert erre meg ő kíváncsi nagyon. A doki korábban már mesélt róla, hogy mindenféle érdekes szerzettel hajózott egykor együtt, és ugyan Morwon korábban pont a tengert nem említette, attól még el tudja képzelni őt magának akár tengerészként is. És persze teljesen máshonnan is ismerheti az elfet, már amennyiben nem itt ismerte meg, mert esetleg ő is csak véletlenül tévedt Szarvasligetbe, mint néhányan korábban.*
756. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-07-03 19:23:15
Üzenet elküldve: 2023-07-03 19:23:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 1467
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 1467
Játékstílus: Vakmerő
//Luninari//
* Az első pillanatban tudta, hogy jó barátok lesznek Luninarival! A félvér lány látszólag minden további nélkül beleegyezik a vacsorakészítésbe. Persze, ha Morwon egy kicsivel jobb emberismerő (vagy gondolatolvasó) lenne, tudhatná, hogy a lányban egyből felmerülnek gondolatok az esetleges nehézségekről. Az óriások éhségét valóban nem könnyű feladat enyhíteni, de legalább nem válogatósak, hálájuk pedig a sírig követi a szakácsot.
A továbbra is némán ácsorgó férfinak csak biccent. Grimhamsa láthatóan nem idevalósi. Az sem kizárt, hogy szerencsétlen csak eltévedt, de amíg nem kér útbaigazítást, addig nem lehet segíteni rajta. Morwon most nem veszi a fáradtságot, hogy neki is megpróbáljon segíteni, mert épp egy perce ajánlotta fel szolgálatait Luninarinak és nem akar elveszni a túl sok jószívűségben. Valójában nem különösebben érdekli a főzés folyamata és annak megtanulása, hiszen akármerre járt, eddig mindig volt, akire rá lehetett bízni az ilyesmit. Viszont azt még ő is tudja, hogy amin ketten dolgoznak, az hamarabb elkészül. A legtöbbször legalábbis – annyira csak nem kétbalkezes, hogy csupán hátráltassa a másikat. Ha meg mégis, akkor majd szól. Eddig még nem sokan szóltak Morwonnak ilyenért.
Ezután ő is kap egy rövid előtörténetet a lánytól, aki nem is egészen ember. Mintha Morwon a maga három és fél méterével meg tudná különböztetni az embereket az elfektől – hát még a fél-elfektől! Habár Luninari nem kioktatóan dörgöli a tényt az orra alá, mindinkább pontosítja őt. Meg is látja a sajátjához képest hosszúkás fület, de nem azon lepődik meg, hanem amit utána hall. *
– Az erdőben? Mármint ott a fák között? * Végignéz a lányon. Hallott ő már erdei elfekről, mi több erdei vademberekről is, azonban a fakó bőrű, vézna lányról nem épp az jut az eszébe, hogy fáról fára ugrálna, mint ahogy az említett erdei szerzeteket elképzeli. Habár az épp egy pillanattal ezelőtt megemlített elf-gyökereiből ítélve nem kizárt, hogy mégiscsak ez az igazság.
A kérésre gondolkodás nélkül bólint és elindul a szekér felé. Felkap két ötkilós zsákot a vállára és fordul is vissza a lány felé. Ennél talán még felszerelése is többet nyom, Morwonnak egész biztosan nem okoz gondot, még az sem, ha tízszer ennyit kéne cipelnie.
Hallgatva az ételek felsorolását összefolyik a nyál a szájában. Főleg, amikor a már-már unalmassá váló különböző burgonyaételek után a hús is szóba kerül. Erről viszont eszébe jut egy lehetséges probléma. *
– Jól hangzik. No, de van-é hús vagy el kő menni vadászni? Vagy… * Elnéz az istálló felé, de úgy rémlik neki, ott se sertést, se tyúkot, se efféléket nem tartanak. Visszanéz a lányra. *
– Tartotok itten valami levághatót? * A megoldás valószínűleg sokkal egyszerűbb lesz, mint ahogy azt az óriás elképzeli – biztosan van valahol szárított vagy füstölt hús is. Mindegy is, Morwon majd teszi, amit kell, akár a pincéből, akár az erdőből, de ő mindent el fog követni azért, hogy ne burgonyás krumpli legyen ebédre. A munkáról egyelőre ennyit, tovább kérdezősködik a lányról, ha már megnyílt előtte. *
– Inttel jöttél ide? No, és hogyhogy épp ide? Nem mondom, kellemes hely, elég távol a városi népektől… * Megvakarja fejét, hátha úgy jobban jönnek a gondolatok. *
– De úgy hallám, gyakori errefelé a fosztogató. Van, ki megvédjen, ha rátok támadnának? * Egyelőre csak érdeklődik. Nem akarja elrontani a hangulatot ilyen témával; de akárhogy is nézi, egy ilyen kúria távol a várostól, csalogató célpont lehet a haszonlesők számára. Márpedig Intath fél karján és Luninari finom főztjén kívül mi akadályozná meg a rablókat abban, hogy mindent vigyenek, ami mozdítható? Persze Morwonon kívül, de ő alig egy hata van itt és semmi nem garantálja, hogy akkor is itt lesz, amikor baj van. Meglehet, hogy vannak itt mások is, de az óriás még nem nagyon találkozott velük. Leszámítva a begyulladt fülű elfet, a vörös lányt, aki vele jött és az udvaron ácsorgó Grimhamsát. Azonban ők mindhárman ma érkeztek. Ugyanakkor Morwon nem is aggódja túl a dolgot. Úgy gondolja, amíg ő itt van, addig úgysem mer senki rájuk támadni, meg aztán ki tudja? Lehet, hogy Intath a sok varázsital-készítés mellett szabadidejében kitanulta a világ összes varázsigéjét is. *
* Az első pillanatban tudta, hogy jó barátok lesznek Luninarival! A félvér lány látszólag minden további nélkül beleegyezik a vacsorakészítésbe. Persze, ha Morwon egy kicsivel jobb emberismerő (vagy gondolatolvasó) lenne, tudhatná, hogy a lányban egyből felmerülnek gondolatok az esetleges nehézségekről. Az óriások éhségét valóban nem könnyű feladat enyhíteni, de legalább nem válogatósak, hálájuk pedig a sírig követi a szakácsot.
A továbbra is némán ácsorgó férfinak csak biccent. Grimhamsa láthatóan nem idevalósi. Az sem kizárt, hogy szerencsétlen csak eltévedt, de amíg nem kér útbaigazítást, addig nem lehet segíteni rajta. Morwon most nem veszi a fáradtságot, hogy neki is megpróbáljon segíteni, mert épp egy perce ajánlotta fel szolgálatait Luninarinak és nem akar elveszni a túl sok jószívűségben. Valójában nem különösebben érdekli a főzés folyamata és annak megtanulása, hiszen akármerre járt, eddig mindig volt, akire rá lehetett bízni az ilyesmit. Viszont azt még ő is tudja, hogy amin ketten dolgoznak, az hamarabb elkészül. A legtöbbször legalábbis – annyira csak nem kétbalkezes, hogy csupán hátráltassa a másikat. Ha meg mégis, akkor majd szól. Eddig még nem sokan szóltak Morwonnak ilyenért.
Ezután ő is kap egy rövid előtörténetet a lánytól, aki nem is egészen ember. Mintha Morwon a maga három és fél méterével meg tudná különböztetni az embereket az elfektől – hát még a fél-elfektől! Habár Luninari nem kioktatóan dörgöli a tényt az orra alá, mindinkább pontosítja őt. Meg is látja a sajátjához képest hosszúkás fület, de nem azon lepődik meg, hanem amit utána hall. *
– Az erdőben? Mármint ott a fák között? * Végignéz a lányon. Hallott ő már erdei elfekről, mi több erdei vademberekről is, azonban a fakó bőrű, vézna lányról nem épp az jut az eszébe, hogy fáról fára ugrálna, mint ahogy az említett erdei szerzeteket elképzeli. Habár az épp egy pillanattal ezelőtt megemlített elf-gyökereiből ítélve nem kizárt, hogy mégiscsak ez az igazság.
A kérésre gondolkodás nélkül bólint és elindul a szekér felé. Felkap két ötkilós zsákot a vállára és fordul is vissza a lány felé. Ennél talán még felszerelése is többet nyom, Morwonnak egész biztosan nem okoz gondot, még az sem, ha tízszer ennyit kéne cipelnie.
Hallgatva az ételek felsorolását összefolyik a nyál a szájában. Főleg, amikor a már-már unalmassá váló különböző burgonyaételek után a hús is szóba kerül. Erről viszont eszébe jut egy lehetséges probléma. *
– Jól hangzik. No, de van-é hús vagy el kő menni vadászni? Vagy… * Elnéz az istálló felé, de úgy rémlik neki, ott se sertést, se tyúkot, se efféléket nem tartanak. Visszanéz a lányra. *
– Tartotok itten valami levághatót? * A megoldás valószínűleg sokkal egyszerűbb lesz, mint ahogy azt az óriás elképzeli – biztosan van valahol szárított vagy füstölt hús is. Mindegy is, Morwon majd teszi, amit kell, akár a pincéből, akár az erdőből, de ő mindent el fog követni azért, hogy ne burgonyás krumpli legyen ebédre. A munkáról egyelőre ennyit, tovább kérdezősködik a lányról, ha már megnyílt előtte. *
– Inttel jöttél ide? No, és hogyhogy épp ide? Nem mondom, kellemes hely, elég távol a városi népektől… * Megvakarja fejét, hátha úgy jobban jönnek a gondolatok. *
– De úgy hallám, gyakori errefelé a fosztogató. Van, ki megvédjen, ha rátok támadnának? * Egyelőre csak érdeklődik. Nem akarja elrontani a hangulatot ilyen témával; de akárhogy is nézi, egy ilyen kúria távol a várostól, csalogató célpont lehet a haszonlesők számára. Márpedig Intath fél karján és Luninari finom főztjén kívül mi akadályozná meg a rablókat abban, hogy mindent vigyenek, ami mozdítható? Persze Morwonon kívül, de ő alig egy hata van itt és semmi nem garantálja, hogy akkor is itt lesz, amikor baj van. Meglehet, hogy vannak itt mások is, de az óriás még nem nagyon találkozott velük. Leszámítva a begyulladt fülű elfet, a vörös lányt, aki vele jött és az udvaron ácsorgó Grimhamsát. Azonban ők mindhárman ma érkeztek. Ugyanakkor Morwon nem is aggódja túl a dolgot. Úgy gondolja, amíg ő itt van, addig úgysem mer senki rájuk támadni, meg aztán ki tudja? Lehet, hogy Intath a sok varázsital-készítés mellett szabadidejében kitanulta a világ összes varázsigéjét is. *
755. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-07-01 10:40:38
Üzenet elküldve: 2023-07-01 10:40:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 672
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 672
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Morwon//
*Az új jövevény egyelőre valóban nem túl beszédes, nem kis meglepetésére azonban az Intath társaságában korábban látott óriás tér vissza bemutatkozni, meg azért, hogy a maga módján tudomására hozza, hogy éhes. Esze ágában sincs természetesen kinevetni őt, de az biztos, hogy az a látszólag teljesen ösztönös őszinteség, ahogyan erről beszél, mégis mosolyt csal az arcára.*
- Igen, én vagyok Luninari, örülök, hogy megismerhetlek Morwon. *mondja, és ez tényleg így van, tekintve, hogy eddig még csak messziről látott óriást, így pedig értelemszerűen még egyel sem beszélt.*
- Remek, én is éhes vagyok, szívesen főzök valamit ebédre. Remélem ízleni fog majd. *mondja, bár be kell vallania magának, hogy Morwont elnézve most azért kicsit aggódik. Az óriás persze határozottan barátságosnak tűnik, nem is attól fél, hogy hirtelen megvadul, egyszerűen csak a méretei azok, amelyek elgondolkodtatják, azon belül is leginkább az, hogy mennyivel lehet nagyobb gyomra, mint liget többi lakójának?
Jó, vagy talán csak tipikus háziasszonyhoz méltóan rögtön azon kezd el aggódni, hogy mi van, ha nem lesz elég majd mondjuk a leves? Épp most töltötte fel Liget készleteit, és eddig főzés és ellátás terén szerencséje volt. Egyik lány, - beleértve édesanyját és saját magát is, - sem eszik túl sokat, Intath azért tud rendesen is fogyasztani, ha akar, de hát vékony ő is, és mégsem az jut róla sem az elsők között eszébe, hogy rengeteget enne. Na de vajon mennyi étel férhet egy óriásba?
Aggodalma azonban olyan hirtelen múlik el, amilyen gyorsan jött. Végtére is, ha Morwon akár háromszor annyit eszik is, mint mondjuk egy átlagos ember, akkor is még csak olyan, mintha kettőnél többen ülnének az asztal körül, az pedig nem a világvége, főleg, hogy amennyire ő tudja, éppen most a lányok sincsenek itt, még édesanyja és Thrissaya sem tért vele a városból haza.
~ Jól van, nem lesz ebből semmi baj, ne aggódd túl a dolgokat! Amúgy is nagyon kedvesnek tűnik. Holdpihe sem úgy viselkedik, mintha félne tőle. ~*
- Ő Grimhamsa. *mutatja be a rend kedvéért a vele lévő férfit, akiről tulajdonképpen pontosan annyit tud amennyit eddig elmondott magáról, a nevét, valamit azt, hogy Sziritánból érkezett. Morwon tekintetében már most sokkal jobban képben van, mint vele, de hát reméli, hamarosan a másik férfinak is legalább annyira megered majd a nyelve, mint az óriásnak, illetve amennyire az övé fog majd mindjárt, köszönhetően annak, hogy Morwon érdekes és vidám társaságnak tűnik így az első benyomások alapján.
Éppen az is a baja, hogy első lendülettel annyi kérdése lenne hirtelen hozzá, hogy azt sem tudja melyiket tegye fel elsőnek, ugyanakkor viszont nem akar átlendülni a szamár másik oldalára sem, és kedves érdeklődő helyett tolakodóan kíváncsinak lenni.*
- Köszönöm, örülnék a segítségnek, és szívesen tanítalak főzni, ha tényleg van kedved hozzá. Intet már mióta próbálom rávenni hasonlóra, de hiába. *rázza meg mosolyogva a fejét. Talán látszik rajta, hogy emiatt azért annyira nagyon nem neheztel a dokira. Bár szerinte vele is jót tenne ezzel, de már elfogadta, hogy erre úgy néz ki nem fogja tudni rábeszélni soha. Ettől még néha megér egy-egy próbát, hátha.*
- Viszont, én csak félig vagyok ember. A másik felem elf. *mosolyodik el ismét, elhúzva haját, hogy jobban láthatóvá tegye érdekesen hátrafelé hegyesedő füleit.* Beszélni és beszélgetni pedig szeretek, óriással pedig még sohasem volt alkalmam korábban, szóval a társaságnak is örülök, nem csak a segítségnek.
*Kicsit hallgat, hogy összeszedje a gondolatait. Mivel tulajdonképpen kapott Morwontól egy egyszerűsített életrajzot, úgy dönt, ha az a legegyszerűbb, ha ő is valami hasonlóval kezdi, mielőtt még a konyhába indulnának.*
- Én az erdőben nőttem fel, aztán Artheniorban éltem egy kicsit, utána költöztünk ide, de eddig ez a kedvenc helyem, azt hiszem. *mondja, mielőtt még rátérne a gyakorlati teendőkre.*
- Behoznál egy-két zsákot a szekérről a konyhába? *kérdi végül.* Mivel rengeteg krumplit hoztam a városból, szerintem az a legegyszerűbb, ha azzal kezdünk, mármint főzök krumplilevest, utána pedig vagy sült krumplit, vagy krumplipürét valami hússal.
*Reméli, hogy tervei elnyerik a többiek tetszését is.
Nem hiszi, hogy Morwonnak mutatnia kell az utat a konyhába befelé, ezért egyelőre el sem indul, éppen csak az ajtót nyitja ki neki, hogy könnyebben beférjen rajta majd. Meg persze azért is megvárja, mert éppen egy beszélgetés kezdetének a közepén tartanak, és természetesen kíváncsi a folytatásra.*
*Az új jövevény egyelőre valóban nem túl beszédes, nem kis meglepetésére azonban az Intath társaságában korábban látott óriás tér vissza bemutatkozni, meg azért, hogy a maga módján tudomására hozza, hogy éhes. Esze ágában sincs természetesen kinevetni őt, de az biztos, hogy az a látszólag teljesen ösztönös őszinteség, ahogyan erről beszél, mégis mosolyt csal az arcára.*
- Igen, én vagyok Luninari, örülök, hogy megismerhetlek Morwon. *mondja, és ez tényleg így van, tekintve, hogy eddig még csak messziről látott óriást, így pedig értelemszerűen még egyel sem beszélt.*
- Remek, én is éhes vagyok, szívesen főzök valamit ebédre. Remélem ízleni fog majd. *mondja, bár be kell vallania magának, hogy Morwont elnézve most azért kicsit aggódik. Az óriás persze határozottan barátságosnak tűnik, nem is attól fél, hogy hirtelen megvadul, egyszerűen csak a méretei azok, amelyek elgondolkodtatják, azon belül is leginkább az, hogy mennyivel lehet nagyobb gyomra, mint liget többi lakójának?
Jó, vagy talán csak tipikus háziasszonyhoz méltóan rögtön azon kezd el aggódni, hogy mi van, ha nem lesz elég majd mondjuk a leves? Épp most töltötte fel Liget készleteit, és eddig főzés és ellátás terén szerencséje volt. Egyik lány, - beleértve édesanyját és saját magát is, - sem eszik túl sokat, Intath azért tud rendesen is fogyasztani, ha akar, de hát vékony ő is, és mégsem az jut róla sem az elsők között eszébe, hogy rengeteget enne. Na de vajon mennyi étel férhet egy óriásba?
Aggodalma azonban olyan hirtelen múlik el, amilyen gyorsan jött. Végtére is, ha Morwon akár háromszor annyit eszik is, mint mondjuk egy átlagos ember, akkor is még csak olyan, mintha kettőnél többen ülnének az asztal körül, az pedig nem a világvége, főleg, hogy amennyire ő tudja, éppen most a lányok sincsenek itt, még édesanyja és Thrissaya sem tért vele a városból haza.
~ Jól van, nem lesz ebből semmi baj, ne aggódd túl a dolgokat! Amúgy is nagyon kedvesnek tűnik. Holdpihe sem úgy viselkedik, mintha félne tőle. ~*
- Ő Grimhamsa. *mutatja be a rend kedvéért a vele lévő férfit, akiről tulajdonképpen pontosan annyit tud amennyit eddig elmondott magáról, a nevét, valamit azt, hogy Sziritánból érkezett. Morwon tekintetében már most sokkal jobban képben van, mint vele, de hát reméli, hamarosan a másik férfinak is legalább annyira megered majd a nyelve, mint az óriásnak, illetve amennyire az övé fog majd mindjárt, köszönhetően annak, hogy Morwon érdekes és vidám társaságnak tűnik így az első benyomások alapján.
Éppen az is a baja, hogy első lendülettel annyi kérdése lenne hirtelen hozzá, hogy azt sem tudja melyiket tegye fel elsőnek, ugyanakkor viszont nem akar átlendülni a szamár másik oldalára sem, és kedves érdeklődő helyett tolakodóan kíváncsinak lenni.*
- Köszönöm, örülnék a segítségnek, és szívesen tanítalak főzni, ha tényleg van kedved hozzá. Intet már mióta próbálom rávenni hasonlóra, de hiába. *rázza meg mosolyogva a fejét. Talán látszik rajta, hogy emiatt azért annyira nagyon nem neheztel a dokira. Bár szerinte vele is jót tenne ezzel, de már elfogadta, hogy erre úgy néz ki nem fogja tudni rábeszélni soha. Ettől még néha megér egy-egy próbát, hátha.*
- Viszont, én csak félig vagyok ember. A másik felem elf. *mosolyodik el ismét, elhúzva haját, hogy jobban láthatóvá tegye érdekesen hátrafelé hegyesedő füleit.* Beszélni és beszélgetni pedig szeretek, óriással pedig még sohasem volt alkalmam korábban, szóval a társaságnak is örülök, nem csak a segítségnek.
*Kicsit hallgat, hogy összeszedje a gondolatait. Mivel tulajdonképpen kapott Morwontól egy egyszerűsített életrajzot, úgy dönt, ha az a legegyszerűbb, ha ő is valami hasonlóval kezdi, mielőtt még a konyhába indulnának.*
- Én az erdőben nőttem fel, aztán Artheniorban éltem egy kicsit, utána költöztünk ide, de eddig ez a kedvenc helyem, azt hiszem. *mondja, mielőtt még rátérne a gyakorlati teendőkre.*
- Behoznál egy-két zsákot a szekérről a konyhába? *kérdi végül.* Mivel rengeteg krumplit hoztam a városból, szerintem az a legegyszerűbb, ha azzal kezdünk, mármint főzök krumplilevest, utána pedig vagy sült krumplit, vagy krumplipürét valami hússal.
*Reméli, hogy tervei elnyerik a többiek tetszését is.
Nem hiszi, hogy Morwonnak mutatnia kell az utat a konyhába befelé, ezért egyelőre el sem indul, éppen csak az ajtót nyitja ki neki, hogy könnyebben beférjen rajta majd. Meg persze azért is megvárja, mert éppen egy beszélgetés kezdetének a közepén tartanak, és természetesen kíváncsi a folytatásra.*
754. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-07-01 09:43:27
Üzenet elküldve: 2023-07-01 09:43:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 365
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 365
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Az igen sok türelmet és annál több precízitást igénylő csillag után a hajókat már igen egyszerű dolog megrajzolnia, szinte hiba nélkül mennek: a gömbölyded alja, az sík fedélzettel egy félholdat majdnem megalkotva, azután a vitorlákat megalkotja kettő, egymástól eltérő méretű derékszögű háromszöggel, és voálá: élettapasztalt festészek is megirigyelhetnék, legalábbis szerinte. Szinte el is feledkezik a főzésről.*
- Hmhm. *Letudja hamar, hogy alaptalan aggályát barátja nem veszi oly' komolyan, amire csak ajkát tudja szájába szívni; a doktor kettelyükel kommunikáló, eltérő viselkedése olyannyira egymást üti, hogy el tudja képzelni az elképzelhetetlent, hisz' az első találkozásuknál már önnön felboncolásával lett megfenyegetve. Nem felejt a srácoska könnyen.*
~ "Mérget vehetsz". Ez nem direkt volt, ugye? ~ *Erről inkább nem tudakozik. És arról egy szót sem fog említeni, hogy gasztronómiai téren Adoaver is ugyanúgy Intath szintjén van, ha nem mélyebben; gyakorlatilag elismerően tapasztalatlan a tűzhely felett, az elképzelt főzési kisegítésre pedig ezért is volt ugyanolyan izgatott, mint ideges. Jó lett volna újat tanulni, de azért nem akarta volna szenessé égetni az ünnepi eledelt sem. S ha olyan könnyen konyulna a szakácskodás felé mint ahogy Luninari szavaiból kivéve a mágusoknak lehetne, akkor már régóta magának csinálná vacsoráját. No nem mintha a lányka eledelével probléma lenne, de olyan tócsnit, mint otthon, még nem csináltak.*
- Úszni? *Kapja föl fejét.* - Mondhatni, megtanultam. Azt nem mondom, hogy jó is vagyok benne. *Legutoljára pont a torony alatti tóban volt lehetősége megáztatni magát, de ez egy másik történet, amire nem is büszke.* - De ha nagy kedvedre van, átvészelem, csak valami más ruhában. Ez megfullasztana. *Sziklaként süllyedne el benne. Csak van ebben a hatalmas lakásban valami úszásra is használható rongy?*
- Hanem szerinted ez az idő meddig fog tartani? Eléggé hiányolom a kinti olvasást, s a folytonos felhők miatt még az esti csillagnézés is már ki van zárva úgy érzem vagy' holdak óta.
//Surran az őz, szökell halkan//
*Az igen sok türelmet és annál több precízitást igénylő csillag után a hajókat már igen egyszerű dolog megrajzolnia, szinte hiba nélkül mennek: a gömbölyded alja, az sík fedélzettel egy félholdat majdnem megalkotva, azután a vitorlákat megalkotja kettő, egymástól eltérő méretű derékszögű háromszöggel, és voálá: élettapasztalt festészek is megirigyelhetnék, legalábbis szerinte. Szinte el is feledkezik a főzésről.*
- Hmhm. *Letudja hamar, hogy alaptalan aggályát barátja nem veszi oly' komolyan, amire csak ajkát tudja szájába szívni; a doktor kettelyükel kommunikáló, eltérő viselkedése olyannyira egymást üti, hogy el tudja képzelni az elképzelhetetlent, hisz' az első találkozásuknál már önnön felboncolásával lett megfenyegetve. Nem felejt a srácoska könnyen.*
~ "Mérget vehetsz". Ez nem direkt volt, ugye? ~ *Erről inkább nem tudakozik. És arról egy szót sem fog említeni, hogy gasztronómiai téren Adoaver is ugyanúgy Intath szintjén van, ha nem mélyebben; gyakorlatilag elismerően tapasztalatlan a tűzhely felett, az elképzelt főzési kisegítésre pedig ezért is volt ugyanolyan izgatott, mint ideges. Jó lett volna újat tanulni, de azért nem akarta volna szenessé égetni az ünnepi eledelt sem. S ha olyan könnyen konyulna a szakácskodás felé mint ahogy Luninari szavaiból kivéve a mágusoknak lehetne, akkor már régóta magának csinálná vacsoráját. No nem mintha a lányka eledelével probléma lenne, de olyan tócsnit, mint otthon, még nem csináltak.*
- Úszni? *Kapja föl fejét.* - Mondhatni, megtanultam. Azt nem mondom, hogy jó is vagyok benne. *Legutoljára pont a torony alatti tóban volt lehetősége megáztatni magát, de ez egy másik történet, amire nem is büszke.* - De ha nagy kedvedre van, átvészelem, csak valami más ruhában. Ez megfullasztana. *Sziklaként süllyedne el benne. Csak van ebben a hatalmas lakásban valami úszásra is használható rongy?*
- Hanem szerinted ez az idő meddig fog tartani? Eléggé hiányolom a kinti olvasást, s a folytonos felhők miatt még az esti csillagnézés is már ki van zárva úgy érzem vagy' holdak óta.
753. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-06-29 05:26:28
Üzenet elküldve: 2023-06-29 05:26:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1559
OOC üzenetek: 257
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1559
OOC üzenetek: 257
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Hogy Int ilyenkor csak a környezetének vagy önmagának is szokott hazudni a saját lelki világáról, az jó kérdés. Mindenesetre valóban jobb nem erőltetni a témát. A következő megjegyzésekből is arra reagál az elf inkább amivel messzebbre terelheti azt.*
-Én úgy gondolom minden életnek megvannak a maguk unalmasabb napjai.
*Neki is voltak olyanok még a tengeren is. Viszont ebben az időben tény, hogy elverni valamivel az időt sokkal nehezebb.*
-Egészség!
*Biccent és meglepi ahogy a nő egy húzásra kiüríti a kupáját. Követi a példáját ami, hogy reggeli előtt mennyire jó ötlet jó kérdés, de őt nem zavarja. Egy kis részegség sose zavarta.*
-Valóban.
*Biccent a nőnek. Hasonlata úgy néz ki tetszik az anyának. Azt, hogy nem mindig figyel oda mit is mond a lánya, főleg így reggelente inkább megtartja magának.*
-Vidám lány. Az átragad arra is aki hallgatja.
*Egészíti ki. Valóban van egy ilyen kellemes tulajdonsága Luninari-nak.*
-Vele nehéz nem jól kijönni.
*Tényleg nem tudja elképzelni, hogy valaki komolyan magára haragítsa a lányt. Nem is akarná, hogy olyan személlyel találkozzon az ő kedvenc varázs nyuszilánya, aki ilyesmire képes lenne. A következő szavakat érdekesnek találja bár ez csak a szeme pillanatnyi csillanásán látszik.*
-Nem tudom az otthoniak milyenek voltak vele, de Aleimord-ék szerintem nem nyerték el a tetszését. Idegen világ volt az neki és Aleimord... Egy érdekes figura. Viszont én nem csak egy elf vagyok. Nem vagyok oda az ilyen faji dolgokért. Luninari-t se úgy nézem milyen vér van benne.
*Teszi hozzá csak a rend kedvéért. Nem zavarja ha leelfezik, de nem szeret beskatulyázva lenni. És nem azért mert a nő sokkal elfebb nála hisz az erdőből származik és sok évtized nyugalma van a fiatalos arc mögött meg ilyenek. Csak nem tartja ezt egy értelmes dolognak. A következő kérdés ismét csak meglepi a dokit, aki kicsit félre is érti a mögöttes szándékot. Evés vagy ivás helyett ő inkább a társaságot sejti a kérdés okának. Vissza is kérdez.*
-Neked melyikhez volna kedved?
*Vizsgálgatja kíváncsian a nő arcát.*
//Surran az őz, szökell halkan//
*Hogy Int ilyenkor csak a környezetének vagy önmagának is szokott hazudni a saját lelki világáról, az jó kérdés. Mindenesetre valóban jobb nem erőltetni a témát. A következő megjegyzésekből is arra reagál az elf inkább amivel messzebbre terelheti azt.*
-Én úgy gondolom minden életnek megvannak a maguk unalmasabb napjai.
*Neki is voltak olyanok még a tengeren is. Viszont ebben az időben tény, hogy elverni valamivel az időt sokkal nehezebb.*
-Egészség!
*Biccent és meglepi ahogy a nő egy húzásra kiüríti a kupáját. Követi a példáját ami, hogy reggeli előtt mennyire jó ötlet jó kérdés, de őt nem zavarja. Egy kis részegség sose zavarta.*
-Valóban.
*Biccent a nőnek. Hasonlata úgy néz ki tetszik az anyának. Azt, hogy nem mindig figyel oda mit is mond a lánya, főleg így reggelente inkább megtartja magának.*
-Vidám lány. Az átragad arra is aki hallgatja.
*Egészíti ki. Valóban van egy ilyen kellemes tulajdonsága Luninari-nak.*
-Vele nehéz nem jól kijönni.
*Tényleg nem tudja elképzelni, hogy valaki komolyan magára haragítsa a lányt. Nem is akarná, hogy olyan személlyel találkozzon az ő kedvenc varázs nyuszilánya, aki ilyesmire képes lenne. A következő szavakat érdekesnek találja bár ez csak a szeme pillanatnyi csillanásán látszik.*
-Nem tudom az otthoniak milyenek voltak vele, de Aleimord-ék szerintem nem nyerték el a tetszését. Idegen világ volt az neki és Aleimord... Egy érdekes figura. Viszont én nem csak egy elf vagyok. Nem vagyok oda az ilyen faji dolgokért. Luninari-t se úgy nézem milyen vér van benne.
*Teszi hozzá csak a rend kedvéért. Nem zavarja ha leelfezik, de nem szeret beskatulyázva lenni. És nem azért mert a nő sokkal elfebb nála hisz az erdőből származik és sok évtized nyugalma van a fiatalos arc mögött meg ilyenek. Csak nem tartja ezt egy értelmes dolognak. A következő kérdés ismét csak meglepi a dokit, aki kicsit félre is érti a mögöttes szándékot. Evés vagy ivás helyett ő inkább a társaságot sejti a kérdés okának. Vissza is kérdez.*
-Neked melyikhez volna kedved?
*Vizsgálgatja kíváncsian a nő arcát.*
752. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-06-29 02:02:41
Üzenet elküldve: 2023-06-29 02:02:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 1467
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 1467
Játékstílus: Vakmerő
//Luninari//
* Morwon Loree Dedion – a legendás harcos, aki rendkívüli fizikumán és fegyverforgatási képességén kívül hírhedt még iszákosságáról és sosem apadó étvágyáról, messze földön is ismert bátor hőstetteiről, a lovagi költészetet megszégyenítő verseiről, a legbölcsebb gnómokat is gondolkodóba ejtő filozófiájáról, veterán hegkötő szaktudásáról és immáron sóhozó-tudásáról is – úgy látja jónak, hogy a kezelés további részét az orvosra bízza, ő inkább felmegy, megnézni, hogy nem rabolták-e még el a konyhatündérüket.
Elindul tehát a lépcsőn, ezúttal jobban ügyelve arra, hogy ne verje be a fejét. A főbejárat felé tart, kint pedig meglátja, hogy Luninari egy újabb idegennel beszélget. Óriásunknak hasonló gondolatai támadnak, mint a félvér lánynak.
~ Mióta itten vagyok, hatok óta egy lélek se járt erre, mostan meg több, mint ahányat meg tudnék számolni! ~ Nem tudja, milyen régen érkezett Szarvasligetbe, a napok számolása megint csak túl sok fejtörést okozna. Viszont azt tudja, hogy már jó néhány éjszakát itt töltött és eddig csak Intath-tal, valamint az állatokkal találkozott.
A vándorszerzet nem tűnik túl beszédesnek, de amíg gond nincs vele, Morwont nem zavarja a jelenléte. Ha valakit igen, majd biztosan megkérik az óriást, hogy úsztassa meg a közeli tóban, vagy csak egyszerűen kergesse el. Morwon a Thargodar-klán néhai beavatottja, szóval ki tudna találni ennél drasztikusabb megoldásokat is, de itt mégsem barbárok élnek, így biztosan beérnék ennyivel is.
Az égimeszelő megköszörüli torkát, hogy felhívja magára a figyelmet és ne rémítse halálra Luninarit, amikor feltűnik a semmiből. Morwon igen tapintatos óriás, csak ezt sokan nem tudják róla. *
– Te vagy a Luminari? * Nagy megtisztelés éri a lányt, hiszen az óriás a legtöbbször még a két szótagból álló neveket sem tudja pár percnél tovább az eszébe vésni. A "Luminari" viszont már egész közül áll a valósághoz. *
– Én vagyok a Morwon. Hallám, nagyon jókat tudol főzni és… Há', szerintem mindenki kezd éhes lenni. * Tulajdonképpen nem kérdezett meg senki mást, de akármilyen egyenes személyiség is ő, azt mégsem kérheti, hogy azért legyen vacsora, mert megéhezett. Viszont ami azt illeti, lehet is igazság a szavaiban. És mivel más dolga nem igazán akad az óriásnak, végül a segítségét is felajánlja. *
– Nagyon szívesen segítek. Közben beszélgethetnénk is! Szeretek kicsi emberekkel beszélgetni, mint amilyen te is vagyol! Én az erdőn túlról gyüttem, ott nem tanítottak meg főzni… Meg azt' máshun sem, de ha megmondod, mit csináljak, megcsinálom! ~ Hacsak nem hagymát kő hámozni. Vagy ződséget pucolni. Vagy… ~ Te mióta éldegélsz itten? Honnét kerültél ide? Mer' én messziről gyüttem, meg éltem mán sokfelé. Wegtorenben, Artheniorban, a Vashegyen, meg amerre éppen jártam. Tán csak a szellemek tudják, ide hogy kerültem.
* Morwon Loree Dedion – a legendás harcos, aki rendkívüli fizikumán és fegyverforgatási képességén kívül hírhedt még iszákosságáról és sosem apadó étvágyáról, messze földön is ismert bátor hőstetteiről, a lovagi költészetet megszégyenítő verseiről, a legbölcsebb gnómokat is gondolkodóba ejtő filozófiájáról, veterán hegkötő szaktudásáról és immáron sóhozó-tudásáról is – úgy látja jónak, hogy a kezelés további részét az orvosra bízza, ő inkább felmegy, megnézni, hogy nem rabolták-e még el a konyhatündérüket.
Elindul tehát a lépcsőn, ezúttal jobban ügyelve arra, hogy ne verje be a fejét. A főbejárat felé tart, kint pedig meglátja, hogy Luninari egy újabb idegennel beszélget. Óriásunknak hasonló gondolatai támadnak, mint a félvér lánynak.
~ Mióta itten vagyok, hatok óta egy lélek se járt erre, mostan meg több, mint ahányat meg tudnék számolni! ~ Nem tudja, milyen régen érkezett Szarvasligetbe, a napok számolása megint csak túl sok fejtörést okozna. Viszont azt tudja, hogy már jó néhány éjszakát itt töltött és eddig csak Intath-tal, valamint az állatokkal találkozott.
A vándorszerzet nem tűnik túl beszédesnek, de amíg gond nincs vele, Morwont nem zavarja a jelenléte. Ha valakit igen, majd biztosan megkérik az óriást, hogy úsztassa meg a közeli tóban, vagy csak egyszerűen kergesse el. Morwon a Thargodar-klán néhai beavatottja, szóval ki tudna találni ennél drasztikusabb megoldásokat is, de itt mégsem barbárok élnek, így biztosan beérnék ennyivel is.
Az égimeszelő megköszörüli torkát, hogy felhívja magára a figyelmet és ne rémítse halálra Luninarit, amikor feltűnik a semmiből. Morwon igen tapintatos óriás, csak ezt sokan nem tudják róla. *
– Te vagy a Luminari? * Nagy megtisztelés éri a lányt, hiszen az óriás a legtöbbször még a két szótagból álló neveket sem tudja pár percnél tovább az eszébe vésni. A "Luminari" viszont már egész közül áll a valósághoz. *
– Én vagyok a Morwon. Hallám, nagyon jókat tudol főzni és… Há', szerintem mindenki kezd éhes lenni. * Tulajdonképpen nem kérdezett meg senki mást, de akármilyen egyenes személyiség is ő, azt mégsem kérheti, hogy azért legyen vacsora, mert megéhezett. Viszont ami azt illeti, lehet is igazság a szavaiban. És mivel más dolga nem igazán akad az óriásnak, végül a segítségét is felajánlja. *
– Nagyon szívesen segítek. Közben beszélgethetnénk is! Szeretek kicsi emberekkel beszélgetni, mint amilyen te is vagyol! Én az erdőn túlról gyüttem, ott nem tanítottak meg főzni… Meg azt' máshun sem, de ha megmondod, mit csináljak, megcsinálom! ~ Hacsak nem hagymát kő hámozni. Vagy ződséget pucolni. Vagy… ~ Te mióta éldegélsz itten? Honnét kerültél ide? Mer' én messziről gyüttem, meg éltem mán sokfelé. Wegtorenben, Artheniorban, a Vashegyen, meg amerre éppen jártam. Tán csak a szellemek tudják, ide hogy kerültem.
751. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-06-29 01:40:28
Üzenet elküldve: 2023-06-29 01:40:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1559
OOC üzenetek: 257
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1559
OOC üzenetek: 257
Játékstílus: Megfontolt
//Elf fül//
*A beteg nem hisztikézik. Azon se, hogy nincs kéznél megfelelő gyógyfű és azon se, hogy épp takarítják a fájó fülét. Ezt nagyon is jól teszi. A dokinak ugyanis a gennyedző sebek meg gyulladásokon kívül, a hisztiző betegek amik nagyon nem hiányoznak a régi városi életéből. Bár most talán a kelleténél nem kínozná amúgy se tovább a fickót nem ér annyit. Luninari személyében jobb elfoglaltsága is van. Rég nem látta már kedven varázs nyuszilányát. Mikor végzett a fül kitisztításával kötszert kerít és bekötözi, ami fél kézzel nem rossz mutatvány. Közben beszél.*
-Víz ne menjen bele míg nem javul. Arra figyelj oda. Otthon pedig napi egyszer foghagyma levét csepegtesd bele. Préseld ki a foghagymát, szűrd, le, hogy csak a leve legyen és csepegtesd a gyulladt füledbe. Ha nem javul vagy rosszabb küldess értem vagy gyere és komolyabban megnézzük, de ennek elégnek kéne, hogy legyen. Húsz arany lesz.
*A beteg nem hisztikézik. Azon se, hogy nincs kéznél megfelelő gyógyfű és azon se, hogy épp takarítják a fájó fülét. Ezt nagyon is jól teszi. A dokinak ugyanis a gennyedző sebek meg gyulladásokon kívül, a hisztiző betegek amik nagyon nem hiányoznak a régi városi életéből. Bár most talán a kelleténél nem kínozná amúgy se tovább a fickót nem ér annyit. Luninari személyében jobb elfoglaltsága is van. Rég nem látta már kedven varázs nyuszilányát. Mikor végzett a fül kitisztításával kötszert kerít és bekötözi, ami fél kézzel nem rossz mutatvány. Közben beszél.*
-Víz ne menjen bele míg nem javul. Arra figyelj oda. Otthon pedig napi egyszer foghagyma levét csepegtesd bele. Préseld ki a foghagymát, szűrd, le, hogy csak a leve legyen és csepegtesd a gyulladt füledbe. Ha nem javul vagy rosszabb küldess értem vagy gyere és komolyabban megnézzük, de ennek elégnek kéne, hogy legyen. Húsz arany lesz.
750. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-06-28 18:44:48
Üzenet elküldve: 2023-06-28 18:44:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 672
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 672
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Mikor már Adoaver mellett ül, gondolatban még mindig visszatér egy pillanatra Inthez meg saját hajához. Van annyira hiú, hogy utóbbit nagyon szeresse fésülni, és tudja jól azt is, hogy jól is áll neki, mármint nagyon is tökéletesen illik sápadt arcához az azt keretező fekete hajzuhatag, amit általában, vagyis szinte mindig kibontva hord.
Még szerencse, hogy ritkán alussza el, mert különben kifejezetten zavarná, hogy gyakran kicsit kócos.
És mégis, ha Intath borzolja össze az nem olyan, mintha egy párnának, vagy egy kellemetlen szélnek köszönhetően kuszálódna össze. Így természetesen most is hagyta neki összeborzolni a haját, ahogyan mindig szokta.
"Természetesen nem egyedül fogok a toronyba menni, ne aggódj!" szólt vissza még az ajtóból nem sokkal haja szétzilálása után, az Adoavert illető "viccet" már figyelmen kívül hagyva. Úgy érzi, hogy azért, hogy az elf és az ember megkedveljék egymást ennél többet már igazán nem tudna tenni, így tényleg nem is érdemes erőltetnie.
Kettőjük jövendőbeli viszonyánál jelenleg számára fontosabb Kérdés, hogy ki lesz az, aki végül elkíséri a toronyba? Nem bánná, ha Adoaver lenne, aki elmegy vele odáig, de azt sem, ha édesanyja jönne az oldalán odáig, esetleg valaki, akivel száműzetése óta összeismerkedett, akár a városban, akár úgy, hogy ő vetődött véletlenül erre. Édesanyjának azért nem örülne egyedül, mert ő a természet körforgását mindennél nagyobb mágiának tartja, így természetszerűen az elemi mágia iránt nem igazán vonzódik, noha az elemek is a természet részei, sőt a legfőbb építőkövei annak. Mégis jó lenne, ha olyasvalakivel térne vissza, aki annyira, vagy legalább majdnem annyira lelkesedik a mágia, mint tudomány iránt, mint ő maga.
Ehhez viszont leginkább az kell, hogy hamarosan jobb idő legyen, és a maguk módján most tulajdonképpen éppen ezért dolgoznak. Ugyan nyilván nélkülük is eljönnének újra a tűz napjai, azért jobb, ha saját vágyaikkal és akaratukkal is támogatják kicsit az eljövetelét. Ez persze csak édesanyjára jellemző babona, de attól még lehet igaz.
Közben persze nem csak gondolkodik és formákat próbál kivágni papírból, ha már itt van, hanem azért is jött, mert egyben Adoaver társaságára is vágyott, így természetesen rá is figyel.*
- Int? *neveti el magát.* Ugye nem aggódsz ezen komolyan, csak vicc volt?
*A kérdés komoly, mert nem igazán biztos a dolgában. Inkább viccnek hangzott, mint komolynak, de hát mivel Adoaver sokszor és nyilván tudtán kívül, éppen akkor a legviccesebb, amikor a lehető legkomolyabbnak akar látszani, mérget azért nem merne venni rá. Az ifjú mágus bizonyos értelemben legalább annyira rejtélyes jellem, mint maga a doki, akit éppen az előbb emlegetett.*
- Arra akár mérget is vehetsz, hogy nem nyúlt a kajához. *rázza meg a fejét, miközben elkezd dolgozni egy nyúlformán.* Éppen az előbb magyaráztam el neki, hogy előfordulhat még, hogy egy lány sem lesz itthon, és magára kell majd főznie. Pont ezért akartam egy kicsit tanítani főzni, vagy sütni. Semmi komoly dologra, csak arra, hogyan kell kirántani egy szelet húst, vagy sajtot, és szerinted mi volt erre a válasz? Reménytelen eset. Neki bőven elég a sült hal, vagy a zsíros kenyér, szóval megnyugodhatsz... szerintem legjobb esetben is csak melegedni menne a tűzhely közelébe, mint a macskám. Persze utóbbi sem rossz dolog, ilyenkor valóban jobb a tűzhely mellett állni. Viszont nem csak azért szeretek főzni, mert ilyenkor tényleg melegebb van tőle. Bizonyos értelemben véve ételt készíteni is mágia. Teljesen különálló dolgok összeállnak valami egészen mássá, valahogyan úgy, ahogy összegyűjtöd a manát, használod a megfelelő mozdulatokat és szavakat, meg persze koncentrálsz és akarsz. Aztán jön a varázslat maga.
*Ugyan tisztában van azzal, hogy hasonlata talán sántít egy kicsit, de hát mindez rengeteg más hasonlatra is áll.*
- Erről jut eszembe, ha végre jobb lesz az idő... itt ez a szép tó. Tudsz úszni, ugye? Mert együtt is úszhatnánk egy jót, ha igen. *ajánlja fel. Ugyan fura lesz ruhában vízbe merülni, de hát a közös élmény kedvéért szívesen megtenné ezt az áldozatot.
Ahogyan persze Ea is készen lenne sok mindenre a lányáért, például még arra is, hogy itt legyen ligetben, amikor leginkább arra vágyott, hogyha valaha is végleg eljön otthonról első dolga lesz bejárni a világot, vagy legalábbis eljutni annak minél több elérhető részére.
Intath első megjegyzésére csak megrázza a fejét. Erős jellemnek ismerte meg őt, így Szarvasliget békéjének megóvása érdekében esze ágában sincsen vitatkozni vele, ugyanakkor a nyilvánvaló hazugságot, vagy talán éppen csak önbecsapását sincsen túl nagy kedve szó nélkül hagyni. Csak hát, már csak Luni és Adoaver érdekében is szeretné, ha ez tényleg egy szép, emlékezetes és vidám nap lenne, végül is bort is ezért hozott. De Int érdekében is szeretné, hiszen, bár túl sok tanújelét nem adta eddig, de ő határozottan kedveli, nem csak Luni miatt, hanem azért is, mert mindig tisztelte az igazi egyéniségeket, odahaza pedig, ahonnan végül száműzték a lányát, nem túl sok akadt közöttük, legfeljebb csak a helyi, korlátozott viszonyok és tabuk lehetőségeihez képest.
A lényeg, hogy mindezek miatt (is) igyekszik jól megválogatni a szavait, és egyben őszintének is lenni, miközben egy gyengéd mozdulattal arrébb tolja a tűzhely mellett eddig félálomban melegedő Holdpihét.
~ Luni, hogy az istenekbe fért el tőle? ~*
- Akkor lehet csak tévedtem, sajnálom. *mondja végül.* Kicsit letörtnek tűntél és nem csak az idő miatt. Meg is érteném, mert sokszor még én is unatkozom itt, pedig a lányommal vagyok, neked pedig biztosan izgalmasabb életed volt, mint eddig nekem.
*Úgy ítéli meg, hogy eddig ez elég diplomatikus és óvatos, jobban talán nem is lehetne az.*
- Azért egészségedre! *emeli meg a kupáját a másik elf felé, és bármennyire jó bort is iszik, illetve elvben nem illene egy elf nőhöz a mozdulat, ő mégis egy lendületes hajtással kiissza saját borát.*
- Így azért már sokkal jobb! *kacsintana minden bizonnyal, ha ismerné a jelentését, így csak ahhoz hasonló félmosoly kúszik ajkaira, ami minden bizonnyal annak a hangulatát idézi, mintha éppen ezt tette volna.
Aztán pedig csak jót nevet.*
- Madárcsicsergés? Na ezt sem mondta még rá senki. *rázza meg a fejét csak fél szemmel figyelve Intet, amúgy sokkal inkább a készülő ebédre koncentrál.
A rántott kecskesajton nyilván már sokat nem lehet segíteni, ha nem lett jó, de a levest és a krumplit meg tudja kóstolni, és mindkettőt elég jónak találja, éppen csak az előbbit sózza utó egy kicsit.*
- De tényleg örülök, hogy jól kijöttök egymással. *mondja teljesen őszintén, és valóban boldoggá teszi, hogy ezúttal nem kell alakoskodnia a lehető legkevesebbet sem.*
- Félig ő is elf, így jó, ha olyat is lát közülünk, aki nem olyan, mint az otthoniak, vagy mint Aleimordék.
*Igaz ez megint elég homályosra sikerült, ugyanakkor a maga módján túl őszintére is, viszont szerinte pont Intathnak nem kell túlmagyaráznia, hogy mire gondolt.*
- Szólsz nekik, hogy perceken belül kész az ebéd, vagy hozzak még inkább bort, és mondjam azt, hogy még várni kell rá kicsit?
*Részéről nincs ebben semmi vizsgáztatás, vagy bármi hasonló, és reméli, hogy hangsúlyából is érződik mindez. Ő inna is tovább szívesen ebéd előtt, de enne is majdnem legalább ennyire nagy kedvvel, mert éhes. Viszont tényleg szeretne nem csak saját maga, hanem Adoaver és a lánya, viszont Int kedvére is tenni szeretne egyszerre az egyensúly érdekében, ami nélkül sosem lesz itt nyugalom és béke.
Mivel pedig sejti, hogy Adoaver és a lánya jól el fognak lenni egymással, ő pedig velük, és jó eséllyel a dokival, úgy érzi, hogy a mai nap főszereplője éppen ezért éppen Int lesz.
Ő az, akin múlik, hogyan tovább. Ha az ételtől és a többiektől lesz jobb kedve, akkor mindjárt kész az ebéd, ha inkább inna még, akkor pedig hagyják még a Adoavert és Lunit az ollóval játszogatni, és az ebédnek még kicsit készülnie kell...
Tudja, hogy nem kellene gúnyt űzni a valóságból, de különleges napokon nagyon szívesen megteszi, ha van rá nyomós indoka, éppen, ahogyan a mai napon úgy érzi, hogy van.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.06.28 19:19:55
//Surran az őz, szökell halkan//
*Mikor már Adoaver mellett ül, gondolatban még mindig visszatér egy pillanatra Inthez meg saját hajához. Van annyira hiú, hogy utóbbit nagyon szeresse fésülni, és tudja jól azt is, hogy jól is áll neki, mármint nagyon is tökéletesen illik sápadt arcához az azt keretező fekete hajzuhatag, amit általában, vagyis szinte mindig kibontva hord.
Még szerencse, hogy ritkán alussza el, mert különben kifejezetten zavarná, hogy gyakran kicsit kócos.
És mégis, ha Intath borzolja össze az nem olyan, mintha egy párnának, vagy egy kellemetlen szélnek köszönhetően kuszálódna össze. Így természetesen most is hagyta neki összeborzolni a haját, ahogyan mindig szokta.
"Természetesen nem egyedül fogok a toronyba menni, ne aggódj!" szólt vissza még az ajtóból nem sokkal haja szétzilálása után, az Adoavert illető "viccet" már figyelmen kívül hagyva. Úgy érzi, hogy azért, hogy az elf és az ember megkedveljék egymást ennél többet már igazán nem tudna tenni, így tényleg nem is érdemes erőltetnie.
Kettőjük jövendőbeli viszonyánál jelenleg számára fontosabb Kérdés, hogy ki lesz az, aki végül elkíséri a toronyba? Nem bánná, ha Adoaver lenne, aki elmegy vele odáig, de azt sem, ha édesanyja jönne az oldalán odáig, esetleg valaki, akivel száműzetése óta összeismerkedett, akár a városban, akár úgy, hogy ő vetődött véletlenül erre. Édesanyjának azért nem örülne egyedül, mert ő a természet körforgását mindennél nagyobb mágiának tartja, így természetszerűen az elemi mágia iránt nem igazán vonzódik, noha az elemek is a természet részei, sőt a legfőbb építőkövei annak. Mégis jó lenne, ha olyasvalakivel térne vissza, aki annyira, vagy legalább majdnem annyira lelkesedik a mágia, mint tudomány iránt, mint ő maga.
Ehhez viszont leginkább az kell, hogy hamarosan jobb idő legyen, és a maguk módján most tulajdonképpen éppen ezért dolgoznak. Ugyan nyilván nélkülük is eljönnének újra a tűz napjai, azért jobb, ha saját vágyaikkal és akaratukkal is támogatják kicsit az eljövetelét. Ez persze csak édesanyjára jellemző babona, de attól még lehet igaz.
Közben persze nem csak gondolkodik és formákat próbál kivágni papírból, ha már itt van, hanem azért is jött, mert egyben Adoaver társaságára is vágyott, így természetesen rá is figyel.*
- Int? *neveti el magát.* Ugye nem aggódsz ezen komolyan, csak vicc volt?
*A kérdés komoly, mert nem igazán biztos a dolgában. Inkább viccnek hangzott, mint komolynak, de hát mivel Adoaver sokszor és nyilván tudtán kívül, éppen akkor a legviccesebb, amikor a lehető legkomolyabbnak akar látszani, mérget azért nem merne venni rá. Az ifjú mágus bizonyos értelemben legalább annyira rejtélyes jellem, mint maga a doki, akit éppen az előbb emlegetett.*
- Arra akár mérget is vehetsz, hogy nem nyúlt a kajához. *rázza meg a fejét, miközben elkezd dolgozni egy nyúlformán.* Éppen az előbb magyaráztam el neki, hogy előfordulhat még, hogy egy lány sem lesz itthon, és magára kell majd főznie. Pont ezért akartam egy kicsit tanítani főzni, vagy sütni. Semmi komoly dologra, csak arra, hogyan kell kirántani egy szelet húst, vagy sajtot, és szerinted mi volt erre a válasz? Reménytelen eset. Neki bőven elég a sült hal, vagy a zsíros kenyér, szóval megnyugodhatsz... szerintem legjobb esetben is csak melegedni menne a tűzhely közelébe, mint a macskám. Persze utóbbi sem rossz dolog, ilyenkor valóban jobb a tűzhely mellett állni. Viszont nem csak azért szeretek főzni, mert ilyenkor tényleg melegebb van tőle. Bizonyos értelemben véve ételt készíteni is mágia. Teljesen különálló dolgok összeállnak valami egészen mássá, valahogyan úgy, ahogy összegyűjtöd a manát, használod a megfelelő mozdulatokat és szavakat, meg persze koncentrálsz és akarsz. Aztán jön a varázslat maga.
*Ugyan tisztában van azzal, hogy hasonlata talán sántít egy kicsit, de hát mindez rengeteg más hasonlatra is áll.*
- Erről jut eszembe, ha végre jobb lesz az idő... itt ez a szép tó. Tudsz úszni, ugye? Mert együtt is úszhatnánk egy jót, ha igen. *ajánlja fel. Ugyan fura lesz ruhában vízbe merülni, de hát a közös élmény kedvéért szívesen megtenné ezt az áldozatot.
Ahogyan persze Ea is készen lenne sok mindenre a lányáért, például még arra is, hogy itt legyen ligetben, amikor leginkább arra vágyott, hogyha valaha is végleg eljön otthonról első dolga lesz bejárni a világot, vagy legalábbis eljutni annak minél több elérhető részére.
Intath első megjegyzésére csak megrázza a fejét. Erős jellemnek ismerte meg őt, így Szarvasliget békéjének megóvása érdekében esze ágában sincsen vitatkozni vele, ugyanakkor a nyilvánvaló hazugságot, vagy talán éppen csak önbecsapását sincsen túl nagy kedve szó nélkül hagyni. Csak hát, már csak Luni és Adoaver érdekében is szeretné, ha ez tényleg egy szép, emlékezetes és vidám nap lenne, végül is bort is ezért hozott. De Int érdekében is szeretné, hiszen, bár túl sok tanújelét nem adta eddig, de ő határozottan kedveli, nem csak Luni miatt, hanem azért is, mert mindig tisztelte az igazi egyéniségeket, odahaza pedig, ahonnan végül száműzték a lányát, nem túl sok akadt közöttük, legfeljebb csak a helyi, korlátozott viszonyok és tabuk lehetőségeihez képest.
A lényeg, hogy mindezek miatt (is) igyekszik jól megválogatni a szavait, és egyben őszintének is lenni, miközben egy gyengéd mozdulattal arrébb tolja a tűzhely mellett eddig félálomban melegedő Holdpihét.
~ Luni, hogy az istenekbe fért el tőle? ~*
- Akkor lehet csak tévedtem, sajnálom. *mondja végül.* Kicsit letörtnek tűntél és nem csak az idő miatt. Meg is érteném, mert sokszor még én is unatkozom itt, pedig a lányommal vagyok, neked pedig biztosan izgalmasabb életed volt, mint eddig nekem.
*Úgy ítéli meg, hogy eddig ez elég diplomatikus és óvatos, jobban talán nem is lehetne az.*
- Azért egészségedre! *emeli meg a kupáját a másik elf felé, és bármennyire jó bort is iszik, illetve elvben nem illene egy elf nőhöz a mozdulat, ő mégis egy lendületes hajtással kiissza saját borát.*
- Így azért már sokkal jobb! *kacsintana minden bizonnyal, ha ismerné a jelentését, így csak ahhoz hasonló félmosoly kúszik ajkaira, ami minden bizonnyal annak a hangulatát idézi, mintha éppen ezt tette volna.
Aztán pedig csak jót nevet.*
- Madárcsicsergés? Na ezt sem mondta még rá senki. *rázza meg a fejét csak fél szemmel figyelve Intet, amúgy sokkal inkább a készülő ebédre koncentrál.
A rántott kecskesajton nyilván már sokat nem lehet segíteni, ha nem lett jó, de a levest és a krumplit meg tudja kóstolni, és mindkettőt elég jónak találja, éppen csak az előbbit sózza utó egy kicsit.*
- De tényleg örülök, hogy jól kijöttök egymással. *mondja teljesen őszintén, és valóban boldoggá teszi, hogy ezúttal nem kell alakoskodnia a lehető legkevesebbet sem.*
- Félig ő is elf, így jó, ha olyat is lát közülünk, aki nem olyan, mint az otthoniak, vagy mint Aleimordék.
*Igaz ez megint elég homályosra sikerült, ugyanakkor a maga módján túl őszintére is, viszont szerinte pont Intathnak nem kell túlmagyaráznia, hogy mire gondolt.*
- Szólsz nekik, hogy perceken belül kész az ebéd, vagy hozzak még inkább bort, és mondjam azt, hogy még várni kell rá kicsit?
*Részéről nincs ebben semmi vizsgáztatás, vagy bármi hasonló, és reméli, hogy hangsúlyából is érződik mindez. Ő inna is tovább szívesen ebéd előtt, de enne is majdnem legalább ennyire nagy kedvvel, mert éhes. Viszont tényleg szeretne nem csak saját maga, hanem Adoaver és a lánya, viszont Int kedvére is tenni szeretne egyszerre az egyensúly érdekében, ami nélkül sosem lesz itt nyugalom és béke.
Mivel pedig sejti, hogy Adoaver és a lánya jól el fognak lenni egymással, ő pedig velük, és jó eséllyel a dokival, úgy érzi, hogy a mai nap főszereplője éppen ezért éppen Int lesz.
Ő az, akin múlik, hogyan tovább. Ha az ételtől és a többiektől lesz jobb kedve, akkor mindjárt kész az ebéd, ha inkább inna még, akkor pedig hagyják még a Adoavert és Lunit az ollóval játszogatni, és az ebédnek még kicsit készülnie kell...
Tudja, hogy nem kellene gúnyt űzni a valóságból, de különleges napokon nagyon szívesen megteszi, ha van rá nyomós indoka, éppen, ahogyan a mai napon úgy érzi, hogy van.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.06.28 19:19:55
749. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-06-27 12:08:21
Üzenet elküldve: 2023-06-27 12:08:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Elf fül//
*Az orvos viccelődése nyomán elképzeli, amint kifüggesztik az ajtóra: "fokhagymás elf fül a séf mai ajánlata." Vajon a lány, akit lefelé jövet dicsértek a szakácsművészetéért, hogyan készítené el? Fájdalom és fáradtság szüli Rírion fejében a kényszeredett humort. Ezalatt az orvos sokkal fontosabb mondandóba kezd. Tova szállnak a bolond gondolatok, Rírion teljes figyelmét az orvosnak szenteli. Bár a helyzet nem ideális, az őszinteség mégis ad némi bizalmat és biztonságérzetet a megviselt fülű elfnek.*
- Minden nem lehet tökéletes. Részemről rendben úgy, ahogy te a legjobbnak ítéled. *Fűzi a gyógynövény hiányához. Ha így is meg lehet oldani, nem fogja pedzegetni a fájdalom elmúltával, hogy gyógynövénnyel vagy só oldattal történt. A beteg fülben turkálás kellemetlen még szakavatott kéz alatt is. Rírion fegyelmezetten tűri a későbbi jobb állapot reményében. Ennyi szenvedés után biztos, hogy mindent be fog tartani, amit majd Int tanácsol.*
*Az orvos viccelődése nyomán elképzeli, amint kifüggesztik az ajtóra: "fokhagymás elf fül a séf mai ajánlata." Vajon a lány, akit lefelé jövet dicsértek a szakácsművészetéért, hogyan készítené el? Fájdalom és fáradtság szüli Rírion fejében a kényszeredett humort. Ezalatt az orvos sokkal fontosabb mondandóba kezd. Tova szállnak a bolond gondolatok, Rírion teljes figyelmét az orvosnak szenteli. Bár a helyzet nem ideális, az őszinteség mégis ad némi bizalmat és biztonságérzetet a megviselt fülű elfnek.*
- Minden nem lehet tökéletes. Részemről rendben úgy, ahogy te a legjobbnak ítéled. *Fűzi a gyógynövény hiányához. Ha így is meg lehet oldani, nem fogja pedzegetni a fájdalom elmúltával, hogy gyógynövénnyel vagy só oldattal történt. A beteg fülben turkálás kellemetlen még szakavatott kéz alatt is. Rírion fegyelmezetten tűri a későbbi jobb állapot reményében. Ennyi szenvedés után biztos, hogy mindent be fog tartani, amit majd Int tanácsol.*
748. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-06-26 17:49:38
Üzenet elküldve: 2023-06-26 17:49:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 365
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 365
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*A csere megtörténik, még ha nem is úgy, mint ahogy eredetileg képzelte; azt hitte, ők és Callipeya kerülnek váltáskor a konyhába, nem pedig csak a két nő váltanak. De végül, egy pillanatnyi, gondosabb fontolgatás után talán jobb is, ha nem engedik a tűzhely közelébe; az egy dolog, hogy soha nem főzött eddig még magának, de se kedve vagy kézügyessége sincs bármi szúrósat kezébe vennie hosszabb ideig. Tőre is csak dísznek van, megfélemlítésként. Utólag rágondolva nagy szerencse, hogy a tűz ágát kezdte először kitanulni, önvédelemi célokra tökéletes varázslatokat sajátított már el tőle.*
- ...Köszönöm! *Feleli végül Luninarinak, egy kis meglepődött pislogás után.* - Fene egy munka volt, de csak kifizetődött. *Továbbra is fontolgatva, hogyan tovább, elfoglalja a Luni anyja által elhagyott pozíciót.* - Szerintem már át fogom vészelni az ebédig, és remélem, hogy Intath nem tett bele valamit. Hogy érzed most magad, mellesleg? A tűz felett kevésbé lehet érezni a hideget, gondolom. *Egyik kezével csillaglyukú papírral, másik kezében ollóval aztán végül eldönti, hogy hajócskákat csinál, és lassan nekikezd. Amaz láthatja, hogy felhősebbek a gondolatai a szokásosnál.*
//Surran az őz, szökell halkan//
*A csere megtörténik, még ha nem is úgy, mint ahogy eredetileg képzelte; azt hitte, ők és Callipeya kerülnek váltáskor a konyhába, nem pedig csak a két nő váltanak. De végül, egy pillanatnyi, gondosabb fontolgatás után talán jobb is, ha nem engedik a tűzhely közelébe; az egy dolog, hogy soha nem főzött eddig még magának, de se kedve vagy kézügyessége sincs bármi szúrósat kezébe vennie hosszabb ideig. Tőre is csak dísznek van, megfélemlítésként. Utólag rágondolva nagy szerencse, hogy a tűz ágát kezdte először kitanulni, önvédelemi célokra tökéletes varázslatokat sajátított már el tőle.*
- ...Köszönöm! *Feleli végül Luninarinak, egy kis meglepődött pislogás után.* - Fene egy munka volt, de csak kifizetődött. *Továbbra is fontolgatva, hogyan tovább, elfoglalja a Luni anyja által elhagyott pozíciót.* - Szerintem már át fogom vészelni az ebédig, és remélem, hogy Intath nem tett bele valamit. Hogy érzed most magad, mellesleg? A tűz felett kevésbé lehet érezni a hideget, gondolom. *Egyik kezével csillaglyukú papírral, másik kezében ollóval aztán végül eldönti, hogy hajócskákat csinál, és lassan nekikezd. Amaz láthatja, hogy felhősebbek a gondolatai a szokásosnál.*
747. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-06-18 21:13:47
Üzenet elküldve: 2023-06-18 21:13:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 672
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 672
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Megérkezés//
*Hazatérni mindig öröm, de azért most nem bánta volna, ha nem rögtön munkával, hanem egy kis pihenéssel tölti el az első itthon töltött órát.
Persze, ennek is megvan a maga előnye, például, hogy legalább haladt az általa eltervezett dolgokkal és, hogy megszabadult a lótól, aminek jelenlétében akkor sem érezte igazán jól magát, ha eddig teljesen szelídnek és ártalmatlannak bizonyult.
Aztán bevezette új otthonába a szamárfiút is, akit nemrég vett magának, az istállóban pedig legalább végre megsimogathatta újra kedvenc kecskéjét is.
A táskájában utazó plüssnyulakon kívül már csak új kismacskája van vele, a városból hozott állatok közül, utóbbi továbbra is a kezében lévő kosárban, bár éppen ő, mintha néha kissé nyugtalanul nyávogna és mozgolódna.
Nincs ötlete, hogy miért, de emiatt csak kicsit aggódik, mindenesetre persze a vele lévő lány jelenléte ellenére is nyugtató szavakkal és simogatásokkal próbálja megnyugtatni őt. Holdpihe eddig átaludta a fél utat, aztán pedig egy irányba jöttek, lehet, hogy most az a baja, hogy sokat mentek oda-vissza számára minden bizonnyal értelmetlenül. Esetleg most támadt fel benne először a bizonytalanság új gazdájával szemben, és a maga macska módján most gondolkodik el először azon, hogy ki ez a lány, aki az általa ismert környezetből elhozta őt egy teljesen más világba, idegen tájra, idegen szagok közé. Egyelőre viszont úgy tűnik, hogy elfogadja a nyugtatónak szánt gesztusokat és nem lesz nyugtalanabb.*
- Hamarosan kapsz kis tejet, vizet, meg valami finomat is. *ígéri meg neki, mielőtt még Hildétől elköszönne.
A lány nagy segítségére volt, amiért hálás is neki, mert gyakorlatilag azon kívül, amit nem saját magának vett, és nem éppen a táskájában van, a száz kiló krumplin kívül szépen-lassan már mindent bepakoltak a helyére, a kamrába, kezdve a liszttel és a cukorral, a rizsen és a zöldségeken át egészen az Intnek hozott sörig, meg a lókolbászig, amit nem is a piacon szerzett neki.
Mivel a másik lány kicsit elfáradt, és szeretné rendbe is szedni magát, megmutatja neki a fürdőt, és egy szobát is, remélve, hogy hamarosan újra találkoznak. Miután elválnak a bejárattól nem is olyan messze, egy eddig nem ismert, erőteljes hangot hall.
~ Nem semmi. Máskor hatokig senki erre sem téved, ma pedig már ő lesz a harmadik...~
Nem is késlekedik viszont sokat, Hilde egyelőre elment pihenni, Intath elfoglalt új betegével, óriás barátja meg ki tudja mit csinál éppen, de jó eséllyel vele van, így hát úgy tűnik rá marad az új vendég fogadásának a feladata.
Kinyitja az ajtót, előbb csak fekete hajkoronával keretezett sápadt arca bújik ki mögüle, majd szépen lassan követi őt a teste is. Kicsit talán óvatosan, de semmiképpen sem barátságtalanul, vagy elutasítóan méri végig a férfit.
Hátán még mindig ott a hátizsák, kezében új macskája által már egész jól belakott bélelt kosár, ruhája kicsit gyűrött, mindent egybevetve kinézete nagyjából fedi is a valóságot, hogy ő is csak nem régen érkezett.*
- Szép napot! Sziritánból, tényleg? *kérdi mosolyogva, bár ezúttal mosolyát nem az rajzolja az arcára, hogy próbál kedves lenni és barátságos, hanem, hogy egy nagyon szép emlék jut eszébe a falu említéséről, még kislány korából, egy Zara nevű lányról és a róla elnevezett babáról. Micsoda élmény volt, ráadásul gyerekkorának egyik legszebb napja, amire emlékszik.*
- Voltam ott egyszer még kislányként egy esküvőn, nagyon jó volt. *mondja, de mivel tudja, hogy adós legalább egy bemutatkozással, természetesen nem mulasztja el.*
- Luninari vagyok, innen ligetből. *mondja, hiszen most már ide tartozik, ez az otthona.*
- Szívesen segítek, ha tudok valamiben. *mondja. Kíváncsi rá, hogy pusztán ezúttal pusztán útjában kissé megfáradt utazóval van dolga, aki véletlenül tévedt erre, vagy olyasvalakivel, aki valamilyen határozott céllal keresi éppen Szarvasligetet. Tulajdonképpen ez a két fajta értelmes lény szokott megfordulni náluk.
A maga részéről egyiket sem bánná, mert előbb-utóbb úgy is az lesz a dolog vége, hogy ebédet, vagy vacsorát kell főznie a jövevénynek, és akkor természetesen már nem csak neki, hanem magának és a többieknek is, akik éppen itt tartózkodnak.
Mivel pedig már ő is kezd éhes lenni, ezúttal mindezt most a szokásosnál is nagyobb örömmel tenné meg.*
*Hazatérni mindig öröm, de azért most nem bánta volna, ha nem rögtön munkával, hanem egy kis pihenéssel tölti el az első itthon töltött órát.
Persze, ennek is megvan a maga előnye, például, hogy legalább haladt az általa eltervezett dolgokkal és, hogy megszabadult a lótól, aminek jelenlétében akkor sem érezte igazán jól magát, ha eddig teljesen szelídnek és ártalmatlannak bizonyult.
Aztán bevezette új otthonába a szamárfiút is, akit nemrég vett magának, az istállóban pedig legalább végre megsimogathatta újra kedvenc kecskéjét is.
A táskájában utazó plüssnyulakon kívül már csak új kismacskája van vele, a városból hozott állatok közül, utóbbi továbbra is a kezében lévő kosárban, bár éppen ő, mintha néha kissé nyugtalanul nyávogna és mozgolódna.
Nincs ötlete, hogy miért, de emiatt csak kicsit aggódik, mindenesetre persze a vele lévő lány jelenléte ellenére is nyugtató szavakkal és simogatásokkal próbálja megnyugtatni őt. Holdpihe eddig átaludta a fél utat, aztán pedig egy irányba jöttek, lehet, hogy most az a baja, hogy sokat mentek oda-vissza számára minden bizonnyal értelmetlenül. Esetleg most támadt fel benne először a bizonytalanság új gazdájával szemben, és a maga macska módján most gondolkodik el először azon, hogy ki ez a lány, aki az általa ismert környezetből elhozta őt egy teljesen más világba, idegen tájra, idegen szagok közé. Egyelőre viszont úgy tűnik, hogy elfogadja a nyugtatónak szánt gesztusokat és nem lesz nyugtalanabb.*
- Hamarosan kapsz kis tejet, vizet, meg valami finomat is. *ígéri meg neki, mielőtt még Hildétől elköszönne.
A lány nagy segítségére volt, amiért hálás is neki, mert gyakorlatilag azon kívül, amit nem saját magának vett, és nem éppen a táskájában van, a száz kiló krumplin kívül szépen-lassan már mindent bepakoltak a helyére, a kamrába, kezdve a liszttel és a cukorral, a rizsen és a zöldségeken át egészen az Intnek hozott sörig, meg a lókolbászig, amit nem is a piacon szerzett neki.
Mivel a másik lány kicsit elfáradt, és szeretné rendbe is szedni magát, megmutatja neki a fürdőt, és egy szobát is, remélve, hogy hamarosan újra találkoznak. Miután elválnak a bejárattól nem is olyan messze, egy eddig nem ismert, erőteljes hangot hall.
~ Nem semmi. Máskor hatokig senki erre sem téved, ma pedig már ő lesz a harmadik...~
Nem is késlekedik viszont sokat, Hilde egyelőre elment pihenni, Intath elfoglalt új betegével, óriás barátja meg ki tudja mit csinál éppen, de jó eséllyel vele van, így hát úgy tűnik rá marad az új vendég fogadásának a feladata.
Kinyitja az ajtót, előbb csak fekete hajkoronával keretezett sápadt arca bújik ki mögüle, majd szépen lassan követi őt a teste is. Kicsit talán óvatosan, de semmiképpen sem barátságtalanul, vagy elutasítóan méri végig a férfit.
Hátán még mindig ott a hátizsák, kezében új macskája által már egész jól belakott bélelt kosár, ruhája kicsit gyűrött, mindent egybevetve kinézete nagyjából fedi is a valóságot, hogy ő is csak nem régen érkezett.*
- Szép napot! Sziritánból, tényleg? *kérdi mosolyogva, bár ezúttal mosolyát nem az rajzolja az arcára, hogy próbál kedves lenni és barátságos, hanem, hogy egy nagyon szép emlék jut eszébe a falu említéséről, még kislány korából, egy Zara nevű lányról és a róla elnevezett babáról. Micsoda élmény volt, ráadásul gyerekkorának egyik legszebb napja, amire emlékszik.*
- Voltam ott egyszer még kislányként egy esküvőn, nagyon jó volt. *mondja, de mivel tudja, hogy adós legalább egy bemutatkozással, természetesen nem mulasztja el.*
- Luninari vagyok, innen ligetből. *mondja, hiszen most már ide tartozik, ez az otthona.*
- Szívesen segítek, ha tudok valamiben. *mondja. Kíváncsi rá, hogy pusztán ezúttal pusztán útjában kissé megfáradt utazóval van dolga, aki véletlenül tévedt erre, vagy olyasvalakivel, aki valamilyen határozott céllal keresi éppen Szarvasligetet. Tulajdonképpen ez a két fajta értelmes lény szokott megfordulni náluk.
A maga részéről egyiket sem bánná, mert előbb-utóbb úgy is az lesz a dolog vége, hogy ebédet, vagy vacsorát kell főznie a jövevénynek, és akkor természetesen már nem csak neki, hanem magának és a többieknek is, akik éppen itt tartózkodnak.
Mivel pedig már ő is kezd éhes lenni, ezúttal mindezt most a szokásosnál is nagyobb örömmel tenné meg.*
746. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-06-18 02:13:49
Üzenet elküldve: 2023-06-18 02:13:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1559
OOC üzenetek: 257
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1559
OOC üzenetek: 257
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Az elf szakmai büszkesége szempontjából egyáltalán nem mindegy, hogy ő tudós vagy szakember-e. Valószínűleg mással kapcsolatban nem is viselné el ennek az elkomolytalankodását, de a félvérrel szemben elnéző. Arra a mozdulatra ahogy a másik csípőre teszi a kezét feljebb szaladnak a szemöldökei. A szóvicc hallatán viszont nem bírja megállni és elmosolyodik.*
-Akkor szakelf, te kis pimasz.
*És ha a lány nem hajol el elég gyorsan akkor az a hollófekete hajkorona össze lesz borzolva. A koszt kérdésével kapcsolatban sikerül lezárni a témát. És bár erre alapból nagy esély volt így talán nem is meglepő, hogy a széptevő hosszú életűnek kedvez az eredmény.*
-Egy angyal vagy Luninari kedveském. Egyedül tervezel a toronyba menni? Nem veszélyes az?
*Szerinte de igen. Nagyon is. Hogy még mindig vannak-e arra banditák vagy démonok, azt nem tudja, de jobban örülne ha nem egyedül csámborogna olyan környéken az ő kedvenc varázs nyuszilánya.*
-Adoavert meg szórakoztassa tíz éhes sakál.
*Morogja még oda. Az se kerüli el ám a figyelmét, hogy ignorálva lett a megjegyzése miszerint nem kell neki dajka. A lány otthagyta. Ezzel most sikerül egy kicsit megzavarnia őt a félvérnek.*
~Ez a lány néha olyan mint egy nő.~
*Sóhajt egyet fáradtan. Az ilyen reggeleken eszébe szokott jutni a régi élete. A városban már dörömbölnének az ajtaján vagy ömlene rá a munka és nem lenne nyugodalma. A kikötőben meg... Vagy másnapos vagy még aznapos lenne és most szednék össze a fiúkkal, hogy kivel mi történt az este. Persze jó ez a nyugalom csak az unalmas napok és főleg ez a hideg és kutyának való idő, ami neki nem tetsző dolog. Ezért is őszintén megörül neki mikor nyuszimama saját személyén kívül egy kis borocskával is megörvendezteti.*
-Köszönöm. Nagyon figyelmes. Bár nincs gond a kedvemmel.
*De. Vannak gondok a kedvével még ha a mosolya mást is mond. Ami, mosoly a nő következő megjegyzésének hatására se tűnik el.*
-Oh, dehogy. Rá ébredni olyan mint madárcsicsergésre kelni.
*Bár nem kedveli a legtöbb madarat, de van pár aminek egész szép a hangja. És jobb azoknak a csicsergésére kelni, mint mondjuk kakaskukorékolásra. De ha választhat maradna a cseverésző félvér társaságánál a szárnyasok helyett.*
//Surran az őz, szökell halkan//
*Az elf szakmai büszkesége szempontjából egyáltalán nem mindegy, hogy ő tudós vagy szakember-e. Valószínűleg mással kapcsolatban nem is viselné el ennek az elkomolytalankodását, de a félvérrel szemben elnéző. Arra a mozdulatra ahogy a másik csípőre teszi a kezét feljebb szaladnak a szemöldökei. A szóvicc hallatán viszont nem bírja megállni és elmosolyodik.*
-Akkor szakelf, te kis pimasz.
*És ha a lány nem hajol el elég gyorsan akkor az a hollófekete hajkorona össze lesz borzolva. A koszt kérdésével kapcsolatban sikerül lezárni a témát. És bár erre alapból nagy esély volt így talán nem is meglepő, hogy a széptevő hosszú életűnek kedvez az eredmény.*
-Egy angyal vagy Luninari kedveském. Egyedül tervezel a toronyba menni? Nem veszélyes az?
*Szerinte de igen. Nagyon is. Hogy még mindig vannak-e arra banditák vagy démonok, azt nem tudja, de jobban örülne ha nem egyedül csámborogna olyan környéken az ő kedvenc varázs nyuszilánya.*
-Adoavert meg szórakoztassa tíz éhes sakál.
*Morogja még oda. Az se kerüli el ám a figyelmét, hogy ignorálva lett a megjegyzése miszerint nem kell neki dajka. A lány otthagyta. Ezzel most sikerül egy kicsit megzavarnia őt a félvérnek.*
~Ez a lány néha olyan mint egy nő.~
*Sóhajt egyet fáradtan. Az ilyen reggeleken eszébe szokott jutni a régi élete. A városban már dörömbölnének az ajtaján vagy ömlene rá a munka és nem lenne nyugodalma. A kikötőben meg... Vagy másnapos vagy még aznapos lenne és most szednék össze a fiúkkal, hogy kivel mi történt az este. Persze jó ez a nyugalom csak az unalmas napok és főleg ez a hideg és kutyának való idő, ami neki nem tetsző dolog. Ezért is őszintén megörül neki mikor nyuszimama saját személyén kívül egy kis borocskával is megörvendezteti.*
-Köszönöm. Nagyon figyelmes. Bár nincs gond a kedvemmel.
*De. Vannak gondok a kedvével még ha a mosolya mást is mond. Ami, mosoly a nő következő megjegyzésének hatására se tűnik el.*
-Oh, dehogy. Rá ébredni olyan mint madárcsicsergésre kelni.
*Bár nem kedveli a legtöbb madarat, de van pár aminek egész szép a hangja. És jobb azoknak a csicsergésére kelni, mint mondjuk kakaskukorékolásra. De ha választhat maradna a cseverésző félvér társaságánál a szárnyasok helyett.*
745. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-06-17 16:11:06
Üzenet elküldve: 2023-06-17 16:11:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 672
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 672
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Hagyja, hogy Int megcsipkedje az arcát, még el is neveti magát. Tulajdonképpen nem először tudatosodik már benne, hogy szereti, ha a doki hozzáér.
Ennek ellenére úgy tűnik viszont, hogy vannak olyan napok, amikor bármennyire is kedveli őt, különösen nehéz zöld ágra vergődniük egymással. Ezt a mait is ilyennek érzi, még szerencse, hogy van egy kis csiki és egymás ugratása, különben jó eséllyel el is is kedvetlenedne attól, hogy olyan, mintha a nagy "szakember" megint szándékosan nem akarná érteni a lényeget. Illetve nem is olyan, sokkal inkább, mintha megint egyetlen szó kiforgatásába kapaszkodna bele.
Tudós, vagy szakember, nem mindegy? Nem ugyanaz? Nem először kerül szóba a szerinte erőszakolt ellentét, és nem is igazán érti a különbséget még most sem.
Tény viszont, hogy legalább érdekes barátot fogott ki magának. Egyszer kedves, mint a napfény gyengéd érintése az év meleg hónapjainak napjain, máskor viszont szülőfalva vénjeinek csökönyösségével ragaszkodik saját véleményéhez.
Még haragudna is ezért talán, ha Int nem Int lenne, aki a lehető legjobb pillanatokban nevettette és vigasztalta meg.*
- Szakember, mi? *teszi csípőre a kezét nem is kicsit színpadiasan, bár maga is tisztában van vele, hogy ez a mozdulat tőle szokatlan, eltúlzott és vicces is, de nem olyan értemben, hogy a másik jót nevethetne rajta.*
- Szakemberhez képest egész hegyesek a füleid. Inkább szakelf, akkor már. *neveti el magát. A szóvicceket ugyan sohasem szerette, de ennyi szavakon lovaglás után Intath szerinte igazán érdemel legalább ennyit.*
- Hát jó, ha nem hát nem! *mondja aztán.* De azért nem fogom hagyni, hogy zsíros kenyéren éljél, ha egyik lány sincsen itthon. Inkább főzök valami olyasmit, amit csak újra kell forralnod majd a tűzön. Tudod, készülök vissza a toronyba megint. Ha kicsit jobb idő lesz megyek is. Nagyon sok varázslat van még, amit meg szeretnék tanulni. De már most is magadra hagylak kicsit. Visszaküldöm anyát, hogy szórakoztasson. Vagy Adoavert, ki tudja, majd amilyen kedvem lesz. *enged meg magának egy hamiskás mosolyt. Természetesen esze ágába sincsen Adoavert visszaküldeni, már csak azon egyszerű oknál fogva sem, hogy úgy gondolja mind jobban járnak akkor, ha édesanyja fejezi be azt az ebédet, aminek az elkészítésé ő kezdte el.
Int megjegyzését pedig, miszerint nincs szüksége dajkára teljesen figyelmen kívül hagyja. Azt azért megvárja, hogy mit válaszol, mielőtt plüssnyulas kosarát felkapva távozna.
~ Vajon miről beszélgettek egymással Adoaver és anya? Remélem anya nem mesélt rólam semmilyen régi történetet. ~ tűnődik magában enyhe aggodalommal út közben. Bár a családból ő az, aki többet szeret és tud is beszélni, azért anyját se nagyon kell félteni, ha éppen belelendül.
Adoaver és Ea talán éppen akkor vannak a legjobban belemerülve a beszélgetésbe, amikor ő elindul. Utóbbi mindenképpen értékeli a fiú ambícióit, már csak azért, mert pontosan tudja, hogy saját lányának is valami hasonló a vágya.*
- Hát, szurkolok nektek nagyon. Luni is valami ilyesmiről álmodik. *mondja is ki hangosan is.* Minden mágiaág összes varázslatát meg akarja tanulni. Elég ambíciózus kívánság, azt hiszem, de ebben csak támogatni tudom a magam részéről. Amennyit mesélt róla, az alapján a holdmágia nagyon hasznos és erős védelmező, viszont mégis csak egy apró szeletje az egész tudománynak. Azok után pedig, ami Artheniorban történt, ő is nagyobb biztonságban lesz, minél jobban átlátja majd a nagy egészet.
*Persze, anya. Mi más lenne nála az elsődleges szempont, ha nem éppen ez? Azzal tisztában van, hogy lányánál is prioritás saját biztonsága, pontosabban, hogy egyedül is képes legyen megvédeni magát, csakhogy őt mélyebb tudásvágy is vezeti. És hát, nyilván benne van egy sokáig lenézett félvér frusztrációja is, ezért akarja magának is, és az egész világnak bebizonyítani azt, hogy mennyi mindenre is képes lehet akár.
Aztán Adoaver keze a vállán természetesen meglepi, de esze ágában sincs elhúzódni előle. Ezt persze nem látta előre, de úgy van vele, hogy minden bizonnyal az ő korábbi hasonló gesztusa bátoríthatta fel ilyesmire. Ugyan nem pont nagy és mély beszélgetéseket tervezett mára, amikor az ünnep eszébe jutott, de azt mindenképpen szerette volna, ha valamennyien kissé közelebb kerülnek egymáshoz. Adoavernek ráadásul jól is áll az, ha kicsit kibújik a csigaházából, és nem úgy mélyed el valami könyvben, mintha az olvasás legalább olyan elengedhetetlen lenne az élethez, mint mondjuk a levegő, vagy a víz.
Reméli látszik rajta, hogy valóban örömmel fogadja a felajánlást, miszerint a fiú segíteni fog nekik abban, hogy boldogok legyenek.*
- Köszönöm, ez kedves tőled. *mondja kedvesnek szánt mosollyal.* Igyekszem jóvá tenni, amit lehet, és abban is biztos vagyok, hogy boldog életünk lesz itt. Luni már most sokkal jobban van, mint otthon volt, és én sem érzem azért olyan rosszul magamat. *neveti el magát. A maga részéről különben éppen ezért sokkal megértőbb Intathal kapcsolatban is, - bár érthető módon ezt most nem fog nekiállni fejtegetni, - mert szerinte jó hatással van a lányára, vagy legalábbis szerzett már nem egy önfeledten vidám percet neki, ami nagyon nagy szó, ha az egykori magának való, önsajnálatra és melankóliára hajlamos Luninarira gondol. Nem mintha mindez végleg és teljesen eltűnt volna belőle, de legalább elkezdett eltűnni, és hát a víz hónapjaiból sem egyetlen nap alatt lesznek a kellemesen meleg évszakok, amikor ruha nélkül kívánkozik egy tó, vagy folyó selymes vízébe. Fokozatos az átmenet mindig.*
- Nagyon ügyes, gratulálok! *mosolyog őszinte elismeréssel.* Én bele se mertem volna vágni ennyire bonyolult minta elkészítésébe. Épp elegek ezek a holdak, nyulak, meg a hajók kis vitorlával.
*Holdja egyszerű félhold, de akad kör is köztük, ami jelenleg a teliholdat szeretné szimbolizálni, jól lehet, őt inkább a napra emlékezteti. Nyulai is egyszerűek, de ezt a formát már begyakorolta akkor, amikor lánya még sokkal kisebb volt. A hátulról ábrázolt nyulat leginkább hosszú füleiről lehet felismerni.*
- A fürdőház miatt mondjuk annyira nem kárhoztatnám őt, elég sok férfi van még így ezzel rajta kívül. *mosolyog végül. Ilyen téren eléggé megengedő és egyáltalán nem konzervatív, igazság szerint pedig túl komoly volt odahaza mindig az élet ahhoz, hogy ne szeresse ő maga is a könnyű kis kalandokat.
Ha Adoaver még válaszol valamit, Luninari, aki nem siet, körülbelül a végszóra érkezhet meg.*
- Hé, remélem nekem is hagytatok azért valamit. *jegyzi meg mosolyogva.* Anya, befejeznéd az ebédet helyettem? *kérdi aztán, mire egy "persze" lesz a válasz, valamint egy két kupa bort kitöltő és mosolyogva távozó Ea.*
- Szép munkát végeztetek. *állapítja aztán meg ezek után.* Szerintem használom anya egyik nyulát sablonnak.
*Kezdetnek mindenképpen így tesz, később azért majd igyekszik maga is rajzolni és kivágni valami hasonlót. Talán lelkesnek látszik, az biztos, hogy a reggelhez képest egészen vidám.*
- Éhes vagy már? Szerintem nem kell már olyan nagyon sok az ebédhez, de kicsit azért én is szeretnék dolgozni ezen is. Hűha, nem semmi csillag! *mosolyodik el végül Adoaver mesterművét látva. Kissé el is szégyelli magát, ahogyan tudatosodik benne, hogy igazából nem nézte ki a fiúból, hogy ennyire ügyes keze lenne.
Ea eközben, ha még a konyhában találja Intet, akkor lerakja elé az egyik kupa bort.*
- Tessék, hogy kicsit jobb kedved legyen! Talán az ebéd is jobban csúszik majd tőle. *mosolyog, és mielőtt folytatná lánya munkáját, pár kortyot ő maga is iszik.*
- Remélem Luni nem fárasztott le nagyon. Tudom, hogy néha sokat tud beszélni. *jegyzi meg. Bár kicsit, mintha mentegetőzne, igazából ő szereti, ha lánya sokat beszél, és tulajdonképpen zokon is venné azt, ha az elf válaszából az derülne ki, hogy nem túlzottan élvezte a társaságát idáig.*
//Surran az őz, szökell halkan//
*Hagyja, hogy Int megcsipkedje az arcát, még el is neveti magát. Tulajdonképpen nem először tudatosodik már benne, hogy szereti, ha a doki hozzáér.
Ennek ellenére úgy tűnik viszont, hogy vannak olyan napok, amikor bármennyire is kedveli őt, különösen nehéz zöld ágra vergődniük egymással. Ezt a mait is ilyennek érzi, még szerencse, hogy van egy kis csiki és egymás ugratása, különben jó eséllyel el is is kedvetlenedne attól, hogy olyan, mintha a nagy "szakember" megint szándékosan nem akarná érteni a lényeget. Illetve nem is olyan, sokkal inkább, mintha megint egyetlen szó kiforgatásába kapaszkodna bele.
Tudós, vagy szakember, nem mindegy? Nem ugyanaz? Nem először kerül szóba a szerinte erőszakolt ellentét, és nem is igazán érti a különbséget még most sem.
Tény viszont, hogy legalább érdekes barátot fogott ki magának. Egyszer kedves, mint a napfény gyengéd érintése az év meleg hónapjainak napjain, máskor viszont szülőfalva vénjeinek csökönyösségével ragaszkodik saját véleményéhez.
Még haragudna is ezért talán, ha Int nem Int lenne, aki a lehető legjobb pillanatokban nevettette és vigasztalta meg.*
- Szakember, mi? *teszi csípőre a kezét nem is kicsit színpadiasan, bár maga is tisztában van vele, hogy ez a mozdulat tőle szokatlan, eltúlzott és vicces is, de nem olyan értemben, hogy a másik jót nevethetne rajta.*
- Szakemberhez képest egész hegyesek a füleid. Inkább szakelf, akkor már. *neveti el magát. A szóvicceket ugyan sohasem szerette, de ennyi szavakon lovaglás után Intath szerinte igazán érdemel legalább ennyit.*
- Hát jó, ha nem hát nem! *mondja aztán.* De azért nem fogom hagyni, hogy zsíros kenyéren éljél, ha egyik lány sincsen itthon. Inkább főzök valami olyasmit, amit csak újra kell forralnod majd a tűzön. Tudod, készülök vissza a toronyba megint. Ha kicsit jobb idő lesz megyek is. Nagyon sok varázslat van még, amit meg szeretnék tanulni. De már most is magadra hagylak kicsit. Visszaküldöm anyát, hogy szórakoztasson. Vagy Adoavert, ki tudja, majd amilyen kedvem lesz. *enged meg magának egy hamiskás mosolyt. Természetesen esze ágába sincsen Adoavert visszaküldeni, már csak azon egyszerű oknál fogva sem, hogy úgy gondolja mind jobban járnak akkor, ha édesanyja fejezi be azt az ebédet, aminek az elkészítésé ő kezdte el.
Int megjegyzését pedig, miszerint nincs szüksége dajkára teljesen figyelmen kívül hagyja. Azt azért megvárja, hogy mit válaszol, mielőtt plüssnyulas kosarát felkapva távozna.
~ Vajon miről beszélgettek egymással Adoaver és anya? Remélem anya nem mesélt rólam semmilyen régi történetet. ~ tűnődik magában enyhe aggodalommal út közben. Bár a családból ő az, aki többet szeret és tud is beszélni, azért anyját se nagyon kell félteni, ha éppen belelendül.
Adoaver és Ea talán éppen akkor vannak a legjobban belemerülve a beszélgetésbe, amikor ő elindul. Utóbbi mindenképpen értékeli a fiú ambícióit, már csak azért, mert pontosan tudja, hogy saját lányának is valami hasonló a vágya.*
- Hát, szurkolok nektek nagyon. Luni is valami ilyesmiről álmodik. *mondja is ki hangosan is.* Minden mágiaág összes varázslatát meg akarja tanulni. Elég ambíciózus kívánság, azt hiszem, de ebben csak támogatni tudom a magam részéről. Amennyit mesélt róla, az alapján a holdmágia nagyon hasznos és erős védelmező, viszont mégis csak egy apró szeletje az egész tudománynak. Azok után pedig, ami Artheniorban történt, ő is nagyobb biztonságban lesz, minél jobban átlátja majd a nagy egészet.
*Persze, anya. Mi más lenne nála az elsődleges szempont, ha nem éppen ez? Azzal tisztában van, hogy lányánál is prioritás saját biztonsága, pontosabban, hogy egyedül is képes legyen megvédeni magát, csakhogy őt mélyebb tudásvágy is vezeti. És hát, nyilván benne van egy sokáig lenézett félvér frusztrációja is, ezért akarja magának is, és az egész világnak bebizonyítani azt, hogy mennyi mindenre is képes lehet akár.
Aztán Adoaver keze a vállán természetesen meglepi, de esze ágában sincs elhúzódni előle. Ezt persze nem látta előre, de úgy van vele, hogy minden bizonnyal az ő korábbi hasonló gesztusa bátoríthatta fel ilyesmire. Ugyan nem pont nagy és mély beszélgetéseket tervezett mára, amikor az ünnep eszébe jutott, de azt mindenképpen szerette volna, ha valamennyien kissé közelebb kerülnek egymáshoz. Adoavernek ráadásul jól is áll az, ha kicsit kibújik a csigaházából, és nem úgy mélyed el valami könyvben, mintha az olvasás legalább olyan elengedhetetlen lenne az élethez, mint mondjuk a levegő, vagy a víz.
Reméli látszik rajta, hogy valóban örömmel fogadja a felajánlást, miszerint a fiú segíteni fog nekik abban, hogy boldogok legyenek.*
- Köszönöm, ez kedves tőled. *mondja kedvesnek szánt mosollyal.* Igyekszem jóvá tenni, amit lehet, és abban is biztos vagyok, hogy boldog életünk lesz itt. Luni már most sokkal jobban van, mint otthon volt, és én sem érzem azért olyan rosszul magamat. *neveti el magát. A maga részéről különben éppen ezért sokkal megértőbb Intathal kapcsolatban is, - bár érthető módon ezt most nem fog nekiállni fejtegetni, - mert szerinte jó hatással van a lányára, vagy legalábbis szerzett már nem egy önfeledten vidám percet neki, ami nagyon nagy szó, ha az egykori magának való, önsajnálatra és melankóliára hajlamos Luninarira gondol. Nem mintha mindez végleg és teljesen eltűnt volna belőle, de legalább elkezdett eltűnni, és hát a víz hónapjaiból sem egyetlen nap alatt lesznek a kellemesen meleg évszakok, amikor ruha nélkül kívánkozik egy tó, vagy folyó selymes vízébe. Fokozatos az átmenet mindig.*
- Nagyon ügyes, gratulálok! *mosolyog őszinte elismeréssel.* Én bele se mertem volna vágni ennyire bonyolult minta elkészítésébe. Épp elegek ezek a holdak, nyulak, meg a hajók kis vitorlával.
*Holdja egyszerű félhold, de akad kör is köztük, ami jelenleg a teliholdat szeretné szimbolizálni, jól lehet, őt inkább a napra emlékezteti. Nyulai is egyszerűek, de ezt a formát már begyakorolta akkor, amikor lánya még sokkal kisebb volt. A hátulról ábrázolt nyulat leginkább hosszú füleiről lehet felismerni.*
- A fürdőház miatt mondjuk annyira nem kárhoztatnám őt, elég sok férfi van még így ezzel rajta kívül. *mosolyog végül. Ilyen téren eléggé megengedő és egyáltalán nem konzervatív, igazság szerint pedig túl komoly volt odahaza mindig az élet ahhoz, hogy ne szeresse ő maga is a könnyű kis kalandokat.
Ha Adoaver még válaszol valamit, Luninari, aki nem siet, körülbelül a végszóra érkezhet meg.*
- Hé, remélem nekem is hagytatok azért valamit. *jegyzi meg mosolyogva.* Anya, befejeznéd az ebédet helyettem? *kérdi aztán, mire egy "persze" lesz a válasz, valamint egy két kupa bort kitöltő és mosolyogva távozó Ea.*
- Szép munkát végeztetek. *állapítja aztán meg ezek után.* Szerintem használom anya egyik nyulát sablonnak.
*Kezdetnek mindenképpen így tesz, később azért majd igyekszik maga is rajzolni és kivágni valami hasonlót. Talán lelkesnek látszik, az biztos, hogy a reggelhez képest egészen vidám.*
- Éhes vagy már? Szerintem nem kell már olyan nagyon sok az ebédhez, de kicsit azért én is szeretnék dolgozni ezen is. Hűha, nem semmi csillag! *mosolyodik el végül Adoaver mesterművét látva. Kissé el is szégyelli magát, ahogyan tudatosodik benne, hogy igazából nem nézte ki a fiúból, hogy ennyire ügyes keze lenne.
Ea eközben, ha még a konyhában találja Intet, akkor lerakja elé az egyik kupa bort.*
- Tessék, hogy kicsit jobb kedved legyen! Talán az ebéd is jobban csúszik majd tőle. *mosolyog, és mielőtt folytatná lánya munkáját, pár kortyot ő maga is iszik.*
- Remélem Luni nem fárasztott le nagyon. Tudom, hogy néha sokat tud beszélni. *jegyzi meg. Bár kicsit, mintha mentegetőzne, igazából ő szereti, ha lánya sokat beszél, és tulajdonképpen zokon is venné azt, ha az elf válaszából az derülne ki, hogy nem túlzottan élvezte a társaságát idáig.*
744. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-06-16 19:22:51
Üzenet elküldve: 2023-06-16 19:22:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Megérkezés//
*Grim hosszas keresés után, rátalál egy ösvényre, amely sejtése szerint csakis a Szarvasligetbe vezet. Nem teketóriázik tovább, elindul az ösvényen és csakhamar egy viszonylag nagy épülettel találja magát szemben.
~Impozáns, mégpedig U alakban. Vajon mit rejthet legbelül. Sejtem számos dolgozó szoba, konyha, fürdőhelység és háló. Remek lesz itt dolgozni a nagy tervemen. Távol a város zajától és védve netán az árgus szemektől.~
Szinte repes az örömtől, ahogyan elképzeli leendő munkásságát és amint bámulja az épületet illetve a környékét, szinte könnybe lábadnak szemei, olyan béke lesz urrá rajta.
kis idő múlva észbe kap és megköszörüli torkát, hiszen szeretne bebocsátást nyerni, ezért közelebb megy az épülethez, szinte az ajtó elé, majd rákezdi.*
-Hahó! Jó napot! Valaki?! Grimhamsa vagyok Sziritánból.
*Jó hangosan, ahogyan csak tüdeje bírja, majd vár, hogy valaki megjelenjen az ajtóban.*
*Grim hosszas keresés után, rátalál egy ösvényre, amely sejtése szerint csakis a Szarvasligetbe vezet. Nem teketóriázik tovább, elindul az ösvényen és csakhamar egy viszonylag nagy épülettel találja magát szemben.
~Impozáns, mégpedig U alakban. Vajon mit rejthet legbelül. Sejtem számos dolgozó szoba, konyha, fürdőhelység és háló. Remek lesz itt dolgozni a nagy tervemen. Távol a város zajától és védve netán az árgus szemektől.~
Szinte repes az örömtől, ahogyan elképzeli leendő munkásságát és amint bámulja az épületet illetve a környékét, szinte könnybe lábadnak szemei, olyan béke lesz urrá rajta.
kis idő múlva észbe kap és megköszörüli torkát, hiszen szeretne bebocsátást nyerni, ezért közelebb megy az épülethez, szinte az ajtó elé, majd rákezdi.*
-Hahó! Jó napot! Valaki?! Grimhamsa vagyok Sziritánból.
*Jó hangosan, ahogyan csak tüdeje bírja, majd vár, hogy valaki megjelenjen az ajtóban.*
743. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-06-15 08:17:12
Üzenet elküldve: 2023-06-15 08:17:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1559
OOC üzenetek: 257
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1559
OOC üzenetek: 257
Játékstílus: Megfontolt
//Elf fül//
*Bizony, bizony nagyon komoly vizsgálatok ezek azt meg kell hagyni. Fülpiszkálás egy szövetdarabbal, annak a megnézése, nyomkodás, kérdezgetés, sókérés részben tényleg azért, hogy ne legyen Morwon láb alatt vagy idegesítse valamelyiküket a megszólalásaival. A közben kapott válaszokra az elf csak hümmög. Magában persze felállítja a diagnózist, de ezt egyelőre még nem köti a beteg orrára. Vagy fülére. Míg az óriás távol van addig ő az egyik asztalhoz lépve felkészül a következő folyamatokhoz. Kerít gézt meg egy átlátszó folyadékkal teli kisebb üvegcsét. Mikor pedig megérkezik a só bólint.*
-Rendben. Egy kis fokhagyma és már meg is volna az ebéd.
*Döcög magában kicsit a szerinte jó poénon, majd elveszi a hozott kincset és önt belőle az átlátszó folyadékkal teli üvegcsébe és elkezdi kavargatni az elegyet. Közben magyaráz.*
-Ki fogjuk tisztítani a begyulladt fület. Ha a városban volnánk volna megfelelő gyógyfű is a célra, de mivel itt nincs, így ezzel érjük majd be. A végén elmondom mire figyelj és magadnak hogyan és mivel kell majd lekezelned. Az nem ördöngösség menni fog.
*Ezzel neki is áll a sóoldattal szakszerűen fület tisztítani. Morw kérdésére felé néz, egy pillanatig gondolkozik majd megrázza a fejét.*
-Elbírok vele. Kösz a segítséget menj nyugodtan.
*Bizony, bizony nagyon komoly vizsgálatok ezek azt meg kell hagyni. Fülpiszkálás egy szövetdarabbal, annak a megnézése, nyomkodás, kérdezgetés, sókérés részben tényleg azért, hogy ne legyen Morwon láb alatt vagy idegesítse valamelyiküket a megszólalásaival. A közben kapott válaszokra az elf csak hümmög. Magában persze felállítja a diagnózist, de ezt egyelőre még nem köti a beteg orrára. Vagy fülére. Míg az óriás távol van addig ő az egyik asztalhoz lépve felkészül a következő folyamatokhoz. Kerít gézt meg egy átlátszó folyadékkal teli kisebb üvegcsét. Mikor pedig megérkezik a só bólint.*
-Rendben. Egy kis fokhagyma és már meg is volna az ebéd.
*Döcög magában kicsit a szerinte jó poénon, majd elveszi a hozott kincset és önt belőle az átlátszó folyadékkal teli üvegcsébe és elkezdi kavargatni az elegyet. Közben magyaráz.*
-Ki fogjuk tisztítani a begyulladt fület. Ha a városban volnánk volna megfelelő gyógyfű is a célra, de mivel itt nincs, így ezzel érjük majd be. A végén elmondom mire figyelj és magadnak hogyan és mivel kell majd lekezelned. Az nem ördöngösség menni fog.
*Ezzel neki is áll a sóoldattal szakszerűen fület tisztítani. Morw kérdésére felé néz, egy pillanatig gondolkozik majd megrázza a fejét.*
-Elbírok vele. Kösz a segítséget menj nyugodtan.
742. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-06-14 22:47:13
Üzenet elküldve: 2023-06-14 22:47:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 1467
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 1467
Játékstílus: Vakmerő
//Elf fül//
* Ennél többet nem tud hozzászólni a vizsgálat vagy akár a kezelés folyamatához (Morwon nem tudja eldönteni, hogy ez most melyik). Már ennyi is sok volt belőle, hiszen hasznosat nem tudott mondani. Úgyhogy egy ideig csak figyeli, ahogy Intath a másik elf fülében matat. Ő is szokott ilyet, csak ő a saját ujjával, esetleg egy kisebb fadarabbal. Nem a legérdekesebb látvány, aztán még Intath is talál neki munkát. Bár Morwon nem tudja, mihez kellhet a só, hiszen azt ételek ízesítésére és tartósítására használják, de ezért nem ő az orvos, hanem Intath. El is indul tehát sót hozni.
A doktor úr lehetett volna specifikusabb a só helyét illetően. A konyhát csukott szemmel is megtalálná, viszont hogy azon belül hol keresse a sót, az már egy nehéz kérdés. Megáll a szoba közepén és körbenéz. Valljuk be, rengeteg helyre azért nem lehet elrejteni ott a sót. Alig öt perc alatt meg is találja és óvatosan kézbe veszi, mintha egy értékes porcelánt vinne, úgy indul vissza a pincébe. Útközben egyszer kishíján kiborítja, amikor meg kell vakarnia a bal lapockáját, majd a nyaka bal felét, de szerencsére még időben eszébe jut, hogy milyen fontos küldetésen van és korrigálja a sótartó dőlésszögét. A lépcsőn lefelé menet sikerül bevernie a fejét is, de még mindig nem ejti le. Tény, hogy mire odaér, már nem olyan gyengéden fogja, mint mikor elindult – legszívesebben elhajítaná és kidöntené az ajtófélfát, amiért ilyen alacsonyra nőtt. Ám Morwon nem veszíti el ilyen könnyedén az eszét. Morog egyet és továbbmegy veszélyes útján. Talán megváratta a másik kettőt, de legalább addig is nem volt útban. ~ A jó munkához idő kell. ~ (A rosszhoz meg még több.) *
– Meghoztam a sót. * Egyelőre csak tartja markába a sótartót, akkor teszi valahova vagy adja valakinek, ha erre kérik. Addig meg csak áll, mint a cövek. Közben azon jár az esze, hogy milyen régen evett már. Ha a kint látott lány tényleg olyan jól főz, mint ahogy azt az orvos állítja, akkor ideje lenne vele is megismerkedni, már csak azért is, hogy megtudakolja, mikor lesz vacsora vagy ebéd vagy bármi is következzék. Kis idő múltán meg is kérdezi Intet. *
– Kellek még?
* Ennél többet nem tud hozzászólni a vizsgálat vagy akár a kezelés folyamatához (Morwon nem tudja eldönteni, hogy ez most melyik). Már ennyi is sok volt belőle, hiszen hasznosat nem tudott mondani. Úgyhogy egy ideig csak figyeli, ahogy Intath a másik elf fülében matat. Ő is szokott ilyet, csak ő a saját ujjával, esetleg egy kisebb fadarabbal. Nem a legérdekesebb látvány, aztán még Intath is talál neki munkát. Bár Morwon nem tudja, mihez kellhet a só, hiszen azt ételek ízesítésére és tartósítására használják, de ezért nem ő az orvos, hanem Intath. El is indul tehát sót hozni.
A doktor úr lehetett volna specifikusabb a só helyét illetően. A konyhát csukott szemmel is megtalálná, viszont hogy azon belül hol keresse a sót, az már egy nehéz kérdés. Megáll a szoba közepén és körbenéz. Valljuk be, rengeteg helyre azért nem lehet elrejteni ott a sót. Alig öt perc alatt meg is találja és óvatosan kézbe veszi, mintha egy értékes porcelánt vinne, úgy indul vissza a pincébe. Útközben egyszer kishíján kiborítja, amikor meg kell vakarnia a bal lapockáját, majd a nyaka bal felét, de szerencsére még időben eszébe jut, hogy milyen fontos küldetésen van és korrigálja a sótartó dőlésszögét. A lépcsőn lefelé menet sikerül bevernie a fejét is, de még mindig nem ejti le. Tény, hogy mire odaér, már nem olyan gyengéden fogja, mint mikor elindult – legszívesebben elhajítaná és kidöntené az ajtófélfát, amiért ilyen alacsonyra nőtt. Ám Morwon nem veszíti el ilyen könnyedén az eszét. Morog egyet és továbbmegy veszélyes útján. Talán megváratta a másik kettőt, de legalább addig is nem volt útban. ~ A jó munkához idő kell. ~ (A rosszhoz meg még több.) *
– Meghoztam a sót. * Egyelőre csak tartja markába a sótartót, akkor teszi valahova vagy adja valakinek, ha erre kérik. Addig meg csak áll, mint a cövek. Közben azon jár az esze, hogy milyen régen evett már. Ha a kint látott lány tényleg olyan jól főz, mint ahogy azt az orvos állítja, akkor ideje lenne vele is megismerkedni, már csak azért is, hogy megtudakolja, mikor lesz vacsora vagy ebéd vagy bármi is következzék. Kis idő múltán meg is kérdezi Intet. *
– Kellek még?
741. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-06-11 22:29:21
Üzenet elküldve: 2023-06-11 22:29:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Elf fül//
*Az óriás nem tágít a lenyeséstől, de másodjára már annyira nem rémisztő, főleg mert a valódi orvos nem kívánja megfogadni ezt a tanácsot. Igyekszik úgy fordulni, ahogy Int fordítja és tűrni, hogy egy idegen tárgy a fülében matat. Meg kell magát emberelnie, (vagyis elfelnie), mert nincs ehhez hozzászokva. Még ha Int egy szép leány volna, de azok sem a fülében szoktak matatni. Szerencséjére képes önmagát és a fejét megtartani.*
- Fáj, igen. *Feleli a nyomásra. Gyulladt fülének bármely részén így reagálna. Fájdalom kisugárzik a teljes testrészre.*
- Viszketés nincs, de volt egy napja. *A felgyűlt piszok viszketést okozott. Rírion durva módszerrel próbálta meg fülét kimosni, ami miatt még beljebb tolta a piszkot és az be is gyulladt egy napon belül, nagyjából. Pedig milyen jó ötletnek tűnt a rongydarab egy pálcika végén! Túl nagy lehetett és nem is annyira tiszta, mint Intathé*
- Lázam nem volt, szédülés sem. Arra a fülemre most nem hallok rendesen. *De a másikra még igen. Szerencse, mert így tud felelni*
- Tegnap fürödtem utoljára. *Nem mindig van lehetősége naponta fürdeni, de az előző nap éppen volt. Bezzeg ha nem fürdik, talán a fülét sem cseszi el saját kezével, önként, ki tudja.
A só jobban hangzik, mint a kés. Türelmesen várja sorsát a langaléta elf.*
*Az óriás nem tágít a lenyeséstől, de másodjára már annyira nem rémisztő, főleg mert a valódi orvos nem kívánja megfogadni ezt a tanácsot. Igyekszik úgy fordulni, ahogy Int fordítja és tűrni, hogy egy idegen tárgy a fülében matat. Meg kell magát emberelnie, (vagyis elfelnie), mert nincs ehhez hozzászokva. Még ha Int egy szép leány volna, de azok sem a fülében szoktak matatni. Szerencséjére képes önmagát és a fejét megtartani.*
- Fáj, igen. *Feleli a nyomásra. Gyulladt fülének bármely részén így reagálna. Fájdalom kisugárzik a teljes testrészre.*
- Viszketés nincs, de volt egy napja. *A felgyűlt piszok viszketést okozott. Rírion durva módszerrel próbálta meg fülét kimosni, ami miatt még beljebb tolta a piszkot és az be is gyulladt egy napon belül, nagyjából. Pedig milyen jó ötletnek tűnt a rongydarab egy pálcika végén! Túl nagy lehetett és nem is annyira tiszta, mint Intathé*
- Lázam nem volt, szédülés sem. Arra a fülemre most nem hallok rendesen. *De a másikra még igen. Szerencse, mert így tud felelni*
- Tegnap fürödtem utoljára. *Nem mindig van lehetősége naponta fürdeni, de az előző nap éppen volt. Bezzeg ha nem fürdik, talán a fülét sem cseszi el saját kezével, önként, ki tudja.
A só jobban hangzik, mint a kés. Türelmesen várja sorsát a langaléta elf.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1091-1110