//Anyatej ügy//
//Van baj//
*Ea úgy gondolja, hogy lánya jól tette, hogy nem tétovázott sokat és egyenesen hozzá hozta a csöppséget. Nem mintha nem nézné ki Luniból, vagy akár Thimből és a tündérlányból, hogy jól gondját tudják viselni egy gyermeknek, de azért azt sejti, hogy tapasztalataik nem vetekedhetnek az övével.
Látszik abból a féltő, ugyanakkor persze teljesen érthető óvatosságból, ahogyan át lesz adva neki a gyermek.
Sőt, látszik Luninari kissé tanácstalan, gondterheltségét gondosan leplezni próbáló arcán, és Thim aggódó tekintetén is.*
- Milyen szerencse, hogy éppen költözés közben vagyok. *jegyzi meg szórakozottan.*
- Luni, hozz még vizet, aztán szórj ki mindent a táskámból az ágyadra! *mondja, és miközben lánya elsiet addig igyekszik gyengéden ringatni a kicsit, majd óvatos kedvességgel megsimogatni többször az arcát, akár sír, akár pityereg, akár nem.
Saját tapasztalata az a gyermekekkel kapcsolatban, hogy érezzék magukat bármennyire is rosszul, valahogy megérzik azt, hogyha valaki csak jót akar nekik, és előbb-utóbb mindannyian elkezdenek megnyugodni, hogyha valaki őszinte szeretettel és odaadással fordul feléjük.
Ő sem tesz másképpen most sem, és boldog, hogy hosszú idő után ismét így tehet, de persze a víz érkezése és azután, hogy Luninari valóban szinte mindent kiszór hatalmas táskájából az ágyra, jön a ruhadarabok válogatása, majd a munka érdemi része. Szó szerint tisztába kell tennie a gyermeket, óvatosan, gyengéden és még is határozottan, ahogyan az már tényleg gyakorlott és legalább egy gyermeket felnevelt anyához illik.
Ami a szobát hamarosan betöltő illatokat illeti, hát igen, azok olyanok amilyenek és más értelemben ugyan mint a csecsemő puszta látványa, de szintén nosztalgikus érzéseket keltenek benne.*
- Luni drágám, nyisd ki kicsit az ablakot kérlek! *mondja, de még mindig mosolyog. Bármennyi kedves, szép, szívmelengető meg kellemes emléke is van kislánya csecsemőkorából, bizony van, ami nem fog hiányozni soha, ezek pedig a mostanihoz hasonló pillanatok.
Mindezt meg lehet tanulni elviselni, de teljesen hozzászokni sohasem lehet. Ettől függetlenül, igyekszik véletlenül sem húzni a száját, vagy bármilyen látványos fintort vágni. Úgy vélekedik, hogy nem árt, hogyha Luni, Thim, és a tündérlány is hamar megtanulják, hogy mennyire természetes is ez az egész, mint ahogyan tulajdonképpen tényleg az. De persze azért a kis friss levegő sem árt, a tiszta pelenka pedig létszükséglet.*
- Most fogd meg egy kicsit kérlek! *adja lánya kezébe a gyermeket, aki legalább olyan óvatos és féltő gyengédséggel veszi el tőle, mint ahogyan a tündérlány nem sokkal korábban átadta neki, csak talán kissé rémültebb arccal. Ugyan azt is tudja, hogy ez az egész kicsit olyan, mintha egy tőrt döfne lánya szívébe, de tisztában van azzal is, hogy mostanra Luninari nyilván beletörődött már nagy bánatába, hogy neki sohasem lehet saját gyermeke.
Ettől függetlenül igyekszik is elterelni a figyelmét, de persze amit mond azt a többieknek is mondja magyarázatképpen, miközben dolgozik az anyagon, amit kiválasztott a Luni által ágyra szórt ruha és szövetdarabok közül.*
- Párnahuzat lett volna az új kunyhómba. De hát, ott az legyen a legkevesebb gondom, hogy ilyesmi nincs! Nem tökéletes, de kis kényszer szülte megoldásnak mindenképpen megteszi. Éppen jó anyag ehhez. Egész használható kis pelenka lesz belőle. Illetve kettő. Nem árt, hogyha lesz belőle egy tartalék is. Aztán majd persze ki lehet mosni mindkettőt. *magyaráz lelkesen, pont, mint aki élvezi, amit éppen csinál, és tulajdonképpen tényleg ezt teszi. Nyilván jobban szeret saját lányáról gondoskodni, vagy füstölőt gyújtani és áldozatot bemutatni egykori istenei és istennői tiszteletére, de hát egy gyermek, az gyermek. Pont olyan kiszolgáltatott és gyenge, mint amilyen az ő lánya volt egykor, ez pedig arra serkenti, hogy még gyorsabban dolgozzon.
Néhány határozott vágás a szöveten egykori szintén táskájából előkerülő áldozati tőrével, egy-két ügyes mozdulat és határozott csomó, és készen is állnak a pelenkák, amiket megígért. Egyikük pedig tisztán és illatosan fel is kerül a gyermekre hamarosan, miután visszavette őt lányától.
Közben persze Luni sem marad néma, és akkor sem hallgathatna, hogyha éppen hallgatni akarna, hiszen nem igazán érti, hogy Thim miért kéri a bocsánatát.
Inkább csodálja őt, amiért gondoskodni fog a gyermekről, miközben neki már biztosan nem lenne ereje az itthon elvégezhető munkáknál nagyobb erőfeszítésre. Pedig úgy érzi, hogy vele, pontosabban velük kellene mennie.*
- Ugyan! Sajnálom, hogy nem tudok veletek menni, ti ne haragudjatok rám inkább! *mondja. Lelkifurdalást érez, amiért nem megy Thimmel, a tündérlánnyal és a kicsivel, ugyanakkor saját magát is ismeri annyira, hogy tudja, valószínűleg ereje végén jár már. Fáradt, és bár lehet, hogy álma nem lesz nyugodt, nem igen vágyik jelenleg másra, mint kényelmes ágyára, és egy hosszú alvásra miközben nyulait ölelő karjaiba zárja. És azt is tudja, hogy édesanyjára is bőven ráfér a pihenés.
Más kérdés, hogy ő maga Luninari aggodalma ellenére nem érzi fáradtnak magát*
- Tudom, hogy nálatok a lehető legjobb helyen lesz. *mondja a tündérlánynak és Thimnek.* Ki szeretné vinni először? És ki viszi magával a tartalék pelenkát?
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.19 00:15:30