Külső területek - Szarvasliget
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 31 (601. - 620. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1218-1237
620. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-06-30 20:42:06
Üzenet elküldve: 2022-06-30 20:42:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 375
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 375
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Vidéki kúria//
//Konyhában//
*Lelkiismerete felülkerekedik lustaságán, így nagyrészt befejezett levesétől egy nyikorgós széktolással áll fel, az asztalt megkerülve segítve Luninarinak a tányérok és evőeszközök szétosztásában, fele súlyuktól megfosztva közben a fél-elf lányt. Ha már a többieket nem volt képes megvárni, ebben kisegíthet, hogy minél előbb felzárkózzanak az étkezésben. Férőhely az még szerencsére volt, a szarvasligeti kúria sok ember szállásolására lett építve, esetleg újraépítve, még ha nem is egy egész hadsereghez. A kanalak, tányérok zörgésének a meghitt hangja még Adoavernek is egy mosolyt hoz az arcára, ahogy a beszélgetések, ismerkedések megkezdődnek a lassú, ráérős evéssel együtt. Még ha a szokásosnál később is, több személlyel.
Tekintve hogy mindenki nagyjából egy időben kezdett beszélni, ő maga úgy dönt, csendben ledönti a maradék lét, gyümölcsöstül, mindenestül, hagyja megkezdődni a multidiskurzust. De az üres tálat nézve meg kell mondania magának, akármilyen finom is volt az, attól még férne belé még egy mérőkanállal, elvégre a leves csak leves. A két új jövevényre viszont semelyikük sem számított, ezáltal nagyjából zéró az esélye annak, hogy csinált annyi a motiválóan szorgos fél-elf, hogy így repetát tudjon kunyerálni. De nem probléma, Artheniorban tele tudják tömni magukat, az ifjú mágusnak legalábbis nem kell tartania a pénzügyi problémáktól...
Lyarah Intath doktor uraság általi intathos bemutatását és amaz elismerésre méltóan határozott replikáját elszórakozva hallgatja.* ~ Csak nem a rossz nőt próbálod elcsábítani? ~ *Bizony vagy a rossz szavakat vette elő, vagy a gnóm asszony valóban nem méltányolja a stílusát. A maga részéről teljesen érthetően. Dorverielt is ugyanolyan érdeklődéssel hallgatja, elgondolkodva, hogy milyen kicsi világ ez, hogy két lihanechi egy időben találják magukat itt. Ő maga nem sok ismerős arccal találkozott még Artheinorban vagy környékében. Szomorú. Ahogy amaz kérésére sem tud sajnos segítséget nyújtani, nem az artheniori nemesség részese vagy kalauza ő. Tekintete Intath és Luninari felé fordul, ő maga is várva a választ, ha ők tudják.*
//Konyhában//
*Lelkiismerete felülkerekedik lustaságán, így nagyrészt befejezett levesétől egy nyikorgós széktolással áll fel, az asztalt megkerülve segítve Luninarinak a tányérok és evőeszközök szétosztásában, fele súlyuktól megfosztva közben a fél-elf lányt. Ha már a többieket nem volt képes megvárni, ebben kisegíthet, hogy minél előbb felzárkózzanak az étkezésben. Férőhely az még szerencsére volt, a szarvasligeti kúria sok ember szállásolására lett építve, esetleg újraépítve, még ha nem is egy egész hadsereghez. A kanalak, tányérok zörgésének a meghitt hangja még Adoavernek is egy mosolyt hoz az arcára, ahogy a beszélgetések, ismerkedések megkezdődnek a lassú, ráérős evéssel együtt. Még ha a szokásosnál később is, több személlyel.
Tekintve hogy mindenki nagyjából egy időben kezdett beszélni, ő maga úgy dönt, csendben ledönti a maradék lét, gyümölcsöstül, mindenestül, hagyja megkezdődni a multidiskurzust. De az üres tálat nézve meg kell mondania magának, akármilyen finom is volt az, attól még férne belé még egy mérőkanállal, elvégre a leves csak leves. A két új jövevényre viszont semelyikük sem számított, ezáltal nagyjából zéró az esélye annak, hogy csinált annyi a motiválóan szorgos fél-elf, hogy így repetát tudjon kunyerálni. De nem probléma, Artheniorban tele tudják tömni magukat, az ifjú mágusnak legalábbis nem kell tartania a pénzügyi problémáktól...
Lyarah Intath doktor uraság általi intathos bemutatását és amaz elismerésre méltóan határozott replikáját elszórakozva hallgatja.* ~ Csak nem a rossz nőt próbálod elcsábítani? ~ *Bizony vagy a rossz szavakat vette elő, vagy a gnóm asszony valóban nem méltányolja a stílusát. A maga részéről teljesen érthetően. Dorverielt is ugyanolyan érdeklődéssel hallgatja, elgondolkodva, hogy milyen kicsi világ ez, hogy két lihanechi egy időben találják magukat itt. Ő maga nem sok ismerős arccal találkozott még Artheinorban vagy környékében. Szomorú. Ahogy amaz kérésére sem tud sajnos segítséget nyújtani, nem az artheniori nemesség részese vagy kalauza ő. Tekintete Intath és Luninari felé fordul, ő maga is várva a választ, ha ők tudják.*
619. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-06-30 08:42:14
Üzenet elküldve: 2022-06-30 08:42:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Vidéki kúria//
//Konyhában//
* Az elf férfi szemében nem lát semmiféle felismerést a családjával kapcsolatban, így kissé megnyugszik. Őszintének és kedvesnek tűnik. Kedvesen biccent azoknak, akik visszaköszönnek, majd figyelmét a székek irányába fordítja. Fáradtan lerogy az egyikre, fél kezével hátrasimítva csapzott haját. Halkan megköszöni az eszközöket, majd ha senki nem szed éppen, akkor bátorkodik merni magának az ételekből. Mélyet szippant a felszálló illatból és hálásan felsóhajt, mielőtt a kanalát belemerítené a levesbe. Néhány kanál után felpillant, hogy megválaszolja a kérdést. *
- Igen, Lihanech környékéről. * Nincs ebben végül is semmi különös, sokan jönnek-mennek a vidéken. Úgy ítéli, bölcsebb, ha csak ennyit említ meg. * A rokonaimhoz jöttem. Talán a városban élhetnek.
* Hallatszik egy kevés bizonytalanság a hangjában. Amíg a többiek beszélnek, csendben figyel és az evéssel foglalatoskodik. Furcsa, szedett-vedett társaság, az biztos. Mindenféle népek tagjai ülnek az asztal körül. Próbál rájönni, miféle kis társulás közepébe csöppent. Úgy tűnik, nem csak ő érkezett újonnan, legalábbis amit ki tud venni az elhangzottakból.
Hallgatja az elf férfi, Intath elbeszélését a ház működéséről, a kertről és miegyebekről. Bár Lihanech már elhatárolódott a konkrét nemesi réteg kiépítésétől, a családja elég ősinek és megbecsültnek számít ahhoz, hogy kiváltságos pozíciót tölthessenek be a tagjai. *
~ Számítottak. ~
* Emlékezteti magát és folytatja az evést. A kert említésére érdeklődően felkapja a fejét, szívesen foglalatoskodott szabadidejében a gyógynövények nevelésével, bár általában nem nézték túl jó szemmel, ha bepiszkolta a kezét.
Úgy tűnik, a kis társaság elhatárolódik a városi politikától*
~ Ez nagyon egészséges hozzáállás. Távol a politikától meghosszabbodik az ember élete. ~
* Ő maga nehezen vetkőzi le a régi szokásokat és érdeklődve hallgatja a helyi viszonyokat.
Nem bízhatja magát végtelenségig a szinte idegen csapat jóindulatára, így ha mást nem szakít félbe, feltenné a maga kérdéseit. *
- A városba tartottam, de nem ismerem az utat. Ha esetleg kaphatnék útbaigazítást, akkor hamarosan el is köszönnék. Az Artawen családot keresem. Talán ismerik...? Nernis Artawen távoli unokatestvérem.
* Ha egyáltalán még emlékszik rá. Kislány korukban találkoztak utoljára. *
//Konyhában//
* Az elf férfi szemében nem lát semmiféle felismerést a családjával kapcsolatban, így kissé megnyugszik. Őszintének és kedvesnek tűnik. Kedvesen biccent azoknak, akik visszaköszönnek, majd figyelmét a székek irányába fordítja. Fáradtan lerogy az egyikre, fél kezével hátrasimítva csapzott haját. Halkan megköszöni az eszközöket, majd ha senki nem szed éppen, akkor bátorkodik merni magának az ételekből. Mélyet szippant a felszálló illatból és hálásan felsóhajt, mielőtt a kanalát belemerítené a levesbe. Néhány kanál után felpillant, hogy megválaszolja a kérdést. *
- Igen, Lihanech környékéről. * Nincs ebben végül is semmi különös, sokan jönnek-mennek a vidéken. Úgy ítéli, bölcsebb, ha csak ennyit említ meg. * A rokonaimhoz jöttem. Talán a városban élhetnek.
* Hallatszik egy kevés bizonytalanság a hangjában. Amíg a többiek beszélnek, csendben figyel és az evéssel foglalatoskodik. Furcsa, szedett-vedett társaság, az biztos. Mindenféle népek tagjai ülnek az asztal körül. Próbál rájönni, miféle kis társulás közepébe csöppent. Úgy tűnik, nem csak ő érkezett újonnan, legalábbis amit ki tud venni az elhangzottakból.
Hallgatja az elf férfi, Intath elbeszélését a ház működéséről, a kertről és miegyebekről. Bár Lihanech már elhatárolódott a konkrét nemesi réteg kiépítésétől, a családja elég ősinek és megbecsültnek számít ahhoz, hogy kiváltságos pozíciót tölthessenek be a tagjai. *
~ Számítottak. ~
* Emlékezteti magát és folytatja az evést. A kert említésére érdeklődően felkapja a fejét, szívesen foglalatoskodott szabadidejében a gyógynövények nevelésével, bár általában nem nézték túl jó szemmel, ha bepiszkolta a kezét.
Úgy tűnik, a kis társaság elhatárolódik a városi politikától*
~ Ez nagyon egészséges hozzáállás. Távol a politikától meghosszabbodik az ember élete. ~
* Ő maga nehezen vetkőzi le a régi szokásokat és érdeklődve hallgatja a helyi viszonyokat.
Nem bízhatja magát végtelenségig a szinte idegen csapat jóindulatára, így ha mást nem szakít félbe, feltenné a maga kérdéseit. *
- A városba tartottam, de nem ismerem az utat. Ha esetleg kaphatnék útbaigazítást, akkor hamarosan el is köszönnék. Az Artawen családot keresem. Talán ismerik...? Nernis Artawen távoli unokatestvérem.
* Ha egyáltalán még emlékszik rá. Kislány korukban találkoztak utoljára. *
618. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-06-29 07:08:32
Üzenet elküldve: 2022-06-29 07:08:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Vidéki kúria//
//Konyhában//
* A nagy pakolászásban nehezen, de megtalálja a csatornázás alaprajzait. Egy szimpla ábra található a papíron, ami szerte ágazva épületeket keresztez a föld alatt, és egyben felett is. ~ Szerintem szemtelenséget csináltam, de majd aggódok ha rám szólnak? ~ Nem is kell sokáig várnia, mire a félvér rákérdez a papírokra. Egy mosolyt húz az ajkaira, hogy aztán nevetve elkezdje vissza pakolni a legtöbbet a táskájába. *
- Oh! Dehogyis, annyi aranyat még nem hordott a világ, amennyi kellene ahhoz.
* Kellemetlennek érzi a helyzetet, de próbálja nem tovább rontani a helyzetét. Adoaver szavai ki is zökkentik egy pillanatra zavarából. *
- Köszönöm a figyelmeztetést. A nevem Lyarah, de szerintem már hallottad.
* A papírok rendezése könnyen halad, gyorsan be is süllyeszti az oldaltáskája mélyére, míg a csatornázási tervrajzot csak félbe hajtva a táskája tetejére tűzi. Nagy harcok által szabaddá teszi a kezeit, hogy végre neki is lásson az éteknek. Óvatosan kezd neki a levesnek, szükségtelenül nem akarja le égetni a szájpadlását. Elégedetten sóhajt fel néhány falat után. ~ Ahh, néhány napja nem ettem meleg ételt, azzal a tündérrel ettem utoljára finomat. Mi lehet velük? ~ Eléggé nehezen tudná feledni a nem régiben lefülelt perverz alakokat, akikkel végül igazán kellemes délutánt tőltött. ~ Majdnem lelőttem pedig. ~ A doktor és Thris érkezése egyedi légteret kölcsönöz a környezetnek, amire a gnóm figyelmét le is köti. A bemutatása igazán egyedire sikeredett. ~ Mi a fene van ezzel az alakkal? ~ Döbben le, de az érzelmeket és zavarát arcára nem vetíti ki. Ahogy hallgatja Intathot a szemőldöke úgy kezd el emelkedni az egekig. *
- A feltalálókat nem éppen lehet udvaroncok és művészek közé sorolni kedves doktor úr.
* Az arcára enyhe pír ül ki, de tekintete továbbra is határozottságot tükröz. *
- A szüleim kereskedők voltak, nem áll messze tőlem a kovács mesterség sem, tudok lovat patkólni, ahogyan fémet is munkálni. Az ács munkához is értek, nem csak a papírokhoz.
* Szavai továbbra is határozottságról árulkodnak, de a tekintetére inkább a felháborodás ül ki az elf szavai hallatán. *
- A régi műhelyemet is én terveztem, és építettem is, természetesen építőmunkások segítségével...
* Tekintetét újra a tányérra biggyeszti és a pír csak fokozódik az arcán. *
- Csak..... Véletlenül felrobbant...
* Zavarát nem tudja elrejteni, de valahogy mégis sikerül vissza emelnie a tekintetét a doktorra. *
- Egyáltalán nem áll messze tőlem a kétkezű munka, a fém munkálásához is precizitásra van szükség.
* A pír továbbra sem távozik az arcáról, gyorsan vissza is tér a leveséhez, hogy mihamarabb végezhessen vele. A félvérre mereszti a tekintetét, majd egy mosoly keretében felszólal. *
- Nagyon finom, ilyet én biztosan nem tudnék csinálni.
* Nevetéssel próbálja enyhíteni a benne keletkezett nyomást, de utána azonnal ráveti magát a maradék levesére. *
//Konyhában//
* A nagy pakolászásban nehezen, de megtalálja a csatornázás alaprajzait. Egy szimpla ábra található a papíron, ami szerte ágazva épületeket keresztez a föld alatt, és egyben felett is. ~ Szerintem szemtelenséget csináltam, de majd aggódok ha rám szólnak? ~ Nem is kell sokáig várnia, mire a félvér rákérdez a papírokra. Egy mosolyt húz az ajkaira, hogy aztán nevetve elkezdje vissza pakolni a legtöbbet a táskájába. *
- Oh! Dehogyis, annyi aranyat még nem hordott a világ, amennyi kellene ahhoz.
* Kellemetlennek érzi a helyzetet, de próbálja nem tovább rontani a helyzetét. Adoaver szavai ki is zökkentik egy pillanatra zavarából. *
- Köszönöm a figyelmeztetést. A nevem Lyarah, de szerintem már hallottad.
* A papírok rendezése könnyen halad, gyorsan be is süllyeszti az oldaltáskája mélyére, míg a csatornázási tervrajzot csak félbe hajtva a táskája tetejére tűzi. Nagy harcok által szabaddá teszi a kezeit, hogy végre neki is lásson az éteknek. Óvatosan kezd neki a levesnek, szükségtelenül nem akarja le égetni a szájpadlását. Elégedetten sóhajt fel néhány falat után. ~ Ahh, néhány napja nem ettem meleg ételt, azzal a tündérrel ettem utoljára finomat. Mi lehet velük? ~ Eléggé nehezen tudná feledni a nem régiben lefülelt perverz alakokat, akikkel végül igazán kellemes délutánt tőltött. ~ Majdnem lelőttem pedig. ~ A doktor és Thris érkezése egyedi légteret kölcsönöz a környezetnek, amire a gnóm figyelmét le is köti. A bemutatása igazán egyedire sikeredett. ~ Mi a fene van ezzel az alakkal? ~ Döbben le, de az érzelmeket és zavarát arcára nem vetíti ki. Ahogy hallgatja Intathot a szemőldöke úgy kezd el emelkedni az egekig. *
- A feltalálókat nem éppen lehet udvaroncok és művészek közé sorolni kedves doktor úr.
* Az arcára enyhe pír ül ki, de tekintete továbbra is határozottságot tükröz. *
- A szüleim kereskedők voltak, nem áll messze tőlem a kovács mesterség sem, tudok lovat patkólni, ahogyan fémet is munkálni. Az ács munkához is értek, nem csak a papírokhoz.
* Szavai továbbra is határozottságról árulkodnak, de a tekintetére inkább a felháborodás ül ki az elf szavai hallatán. *
- A régi műhelyemet is én terveztem, és építettem is, természetesen építőmunkások segítségével...
* Tekintetét újra a tányérra biggyeszti és a pír csak fokozódik az arcán. *
- Csak..... Véletlenül felrobbant...
* Zavarát nem tudja elrejteni, de valahogy mégis sikerül vissza emelnie a tekintetét a doktorra. *
- Egyáltalán nem áll messze tőlem a kétkezű munka, a fém munkálásához is precizitásra van szükség.
* A pír továbbra sem távozik az arcáról, gyorsan vissza is tér a leveséhez, hogy mihamarabb végezhessen vele. A félvérre mereszti a tekintetét, majd egy mosoly keretében felszólal. *
- Nagyon finom, ilyet én biztosan nem tudnék csinálni.
* Nevetéssel próbálja enyhíteni a benne keletkezett nyomást, de utána azonnal ráveti magát a maradék levesére. *
617. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-06-28 21:05:27
Üzenet elküldve: 2022-06-28 21:05:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1622
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1622
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Vidéki kúria//
//Konyhában//
*Bizony a doki szereti a tündér vagy a Luninarifül levest, de új arc van a házban. Méghozzá egy csinos arc. A kézcsók után is állja a doki a kutató kék szemeket. Kedvesen mosolyog a másikra nem adja jelét, hogy bármi egyebet tudna a lányról azon túl mint amit eddig itt a konyhában hallott róla. Hogy ezek után a szőke sokkal kényelmesebben helyet foglal, azt a doki természetesen saját érdemének tudja be és ha tud akkor az ő közelében foglalna ő is helyet majd, ha a többiek már megelőzték merne magának is a levesből. Aminek a leírására felcsillan a szeme.*
-Remek választás! Persze inkább tél elején előnyös a fahéj az egészség erősítő hatásai miatt, de az nyáron se vész kárba. Meg persze az íze is jó. Ez remek ötlet volt kedves Luninari.
*Dicséri ő is a lányt. És a fűszer férfierőt javító hatásáról még csak nem is beszélt. Pedig személy szerint, azt találja a leghasznosabbnak. Mikor pedig megkóstolja akkor az íze is kedvére való. Persze már hozzászokott, hogy a félvér jól el szokta találni azokat.*
-Most is kitettél magadért kedves. Ez egyszerűen mennyei!
*Egyébként se szokta kihagyni a szakácsnők magasztalását, de ha valami nem hétköznapit készítenek akkor ezt különösen fontosnak találja. Jóízűen reggebédel hát és közben nem felejti el a kis gnómot se bemutatni ha már kedvenc sápadt bőrű félvére felhívta rá a figyelmét.*
-Ő Lyarah, a Libanech-i egyetem legbájosabb kis tudós feltalálója vagy ahogy arrafelé mondják libuskája.*Közli olyan kifejezéssel az arcán mintha teljesen komolyan beszélne.*Munkát keres csak sajnos a mi kúriánk nem úgy működik mint azok amik a szakácsnőnk szerint haszontalanok. A mi nagy kertünk nem egy adókból élő arisztokrata házának ékköve. Ezt a lányok azért vették, gondozzák a rajta növő haszonnövényeket és nevelgetik az állatokat, hogy munkájuk nyomán legyen mit tenni az asztalra és legyen egy otthonuk. Feltalálók, zenészek, művészek és udvaroncok fenntartására sajnos nincs keretünk. Sőt, a városban sincsenek már nemesek akik ezt tehetnék. Az új vezetésről nem tudom, hogy intézi a tudósok sorát. Tudunk valami segítséget nyújtani ennek a lánynak?
*Kérdezi meg a félvért. Neki éppen tökéletes ez a ház, de csak azért mert ő nem egy hétköznapi tudósféle. Akkor maradt volna Sóher úr házában a kíváncsi szolgálók és a dölyfös házigazdák közt a súlyos aranyaik érdekében. Valahogy úgy érzi a gnóm valami olyasmire vágyik és az ő vidéki légkörük hamar őrületbe kergetné. Bár alapból van némi rossz szájíze a papírjaikra büszke akadémistáktól. Mint életképes személyek vagy szakemberek mindig is kevesebbre tartotta őket mint akik munka során tettek szert az ismereteikre. Például ő. Neki sincs papírja róla, hogy orvos. Az ő diplomái az világot járják egészségben.*
//Konyhában//
*Bizony a doki szereti a tündér vagy a Luninarifül levest, de új arc van a házban. Méghozzá egy csinos arc. A kézcsók után is állja a doki a kutató kék szemeket. Kedvesen mosolyog a másikra nem adja jelét, hogy bármi egyebet tudna a lányról azon túl mint amit eddig itt a konyhában hallott róla. Hogy ezek után a szőke sokkal kényelmesebben helyet foglal, azt a doki természetesen saját érdemének tudja be és ha tud akkor az ő közelében foglalna ő is helyet majd, ha a többiek már megelőzték merne magának is a levesből. Aminek a leírására felcsillan a szeme.*
-Remek választás! Persze inkább tél elején előnyös a fahéj az egészség erősítő hatásai miatt, de az nyáron se vész kárba. Meg persze az íze is jó. Ez remek ötlet volt kedves Luninari.
*Dicséri ő is a lányt. És a fűszer férfierőt javító hatásáról még csak nem is beszélt. Pedig személy szerint, azt találja a leghasznosabbnak. Mikor pedig megkóstolja akkor az íze is kedvére való. Persze már hozzászokott, hogy a félvér jól el szokta találni azokat.*
-Most is kitettél magadért kedves. Ez egyszerűen mennyei!
*Egyébként se szokta kihagyni a szakácsnők magasztalását, de ha valami nem hétköznapit készítenek akkor ezt különösen fontosnak találja. Jóízűen reggebédel hát és közben nem felejti el a kis gnómot se bemutatni ha már kedvenc sápadt bőrű félvére felhívta rá a figyelmét.*
-Ő Lyarah, a Libanech-i egyetem legbájosabb kis tudós feltalálója vagy ahogy arrafelé mondják libuskája.*Közli olyan kifejezéssel az arcán mintha teljesen komolyan beszélne.*Munkát keres csak sajnos a mi kúriánk nem úgy működik mint azok amik a szakácsnőnk szerint haszontalanok. A mi nagy kertünk nem egy adókból élő arisztokrata házának ékköve. Ezt a lányok azért vették, gondozzák a rajta növő haszonnövényeket és nevelgetik az állatokat, hogy munkájuk nyomán legyen mit tenni az asztalra és legyen egy otthonuk. Feltalálók, zenészek, művészek és udvaroncok fenntartására sajnos nincs keretünk. Sőt, a városban sincsenek már nemesek akik ezt tehetnék. Az új vezetésről nem tudom, hogy intézi a tudósok sorát. Tudunk valami segítséget nyújtani ennek a lánynak?
*Kérdezi meg a félvért. Neki éppen tökéletes ez a ház, de csak azért mert ő nem egy hétköznapi tudósféle. Akkor maradt volna Sóher úr házában a kíváncsi szolgálók és a dölyfös házigazdák közt a súlyos aranyaik érdekében. Valahogy úgy érzi a gnóm valami olyasmire vágyik és az ő vidéki légkörük hamar őrületbe kergetné. Bár alapból van némi rossz szájíze a papírjaikra büszke akadémistáktól. Mint életképes személyek vagy szakemberek mindig is kevesebbre tartotta őket mint akik munka során tettek szert az ismereteikre. Például ő. Neki sincs papírja róla, hogy orvos. Az ő diplomái az világot járják egészségben.*
616. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-06-28 19:59:04
Üzenet elküldve: 2022-06-28 19:59:04
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Vidéki kúria//
//Konyhában//
* Szó szerint tündéri módon csücsül az asztalnál, nagy nyugalommal. Lihegve kicsit. Arca is kipirult, mert a vézna ikrájú doki igencsak gyorsan bír futni, ami némileg meglepi. Pedig tutira nem fiatal. Hasonló szemtelenségek jutnak eszébe, ahogy ül az asztalnál és figyeli az immár két új érkezőt. A vöröske gnóm lánnyal már beszéltek odakint. A másikat nem látta, a kergetőzés eléggé lefoglalta őket. S most az asztalnál ülve várja; mert érzi haján a doki kezét; hogy a meccs még nincs lezárva. De aztán annyiban is marad. Szöszi doki új kacsót lelt, amit összenyálazhat. ~Uf.~*
- Sziasztok!
*Köszön a kettő újnak és leveshez lát. Hallva a figyelmeztetést ezért kicsit fújdogálja a levest, mielőtt neki látna.*
- A jószágok odakünn jól elvannak. Mindenki kapott mindenféle finomat és jót. Na meg törődést.
*Ez Luninak szól, hogy ne aggódjon miattuk. Ő a főzésben most nem segített, de helyette az állatok el lettek látva.*
//Konyhában//
* Szó szerint tündéri módon csücsül az asztalnál, nagy nyugalommal. Lihegve kicsit. Arca is kipirult, mert a vézna ikrájú doki igencsak gyorsan bír futni, ami némileg meglepi. Pedig tutira nem fiatal. Hasonló szemtelenségek jutnak eszébe, ahogy ül az asztalnál és figyeli az immár két új érkezőt. A vöröske gnóm lánnyal már beszéltek odakint. A másikat nem látta, a kergetőzés eléggé lefoglalta őket. S most az asztalnál ülve várja; mert érzi haján a doki kezét; hogy a meccs még nincs lezárva. De aztán annyiban is marad. Szöszi doki új kacsót lelt, amit összenyálazhat. ~Uf.~*
- Sziasztok!
*Köszön a kettő újnak és leveshez lát. Hallva a figyelmeztetést ezért kicsit fújdogálja a levest, mielőtt neki látna.*
- A jószágok odakünn jól elvannak. Mindenki kapott mindenféle finomat és jót. Na meg törődést.
*Ez Luninak szól, hogy ne aggódjon miattuk. Ő a főzésben most nem segített, de helyette az állatok el lettek látva.*
615. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-06-12 14:02:16
Üzenet elküldve: 2022-06-12 14:02:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 682
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 682
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Vidéki kúria//
//Konyhában//
- Hogy én? *vág teljesen ártatlan arcot Intath belépőjére, pont mint aki nem érti, hogy ő egyáltalán hogyan is kerül képbe, de aztán elég természetes módon az elf és az ő figyelmét is inkább az újonnan érkezettek kötök le.
Kissé irigykedve nézi a dokit, azt, hogy kézcsókja mennyire könnyed és természetes. Intath nyilván bárhol és bármilyen előkelő társaságban képes lenne elboldogulni, bár azt már korábban kifejtette neki, hogy az ahhoz hasonló nemesi házak, ahol egy ideig neki is alkalma volt élni nem éppen az ő világa, ha pedig ligettel hasonlítja össze egykori artheniori otthonát, és az ott töltött idővel az itt élt hatokat, akkor úgy érzi, hogy ezt mélységesen meg is tudja érteni.*
- Ugyan! Épp még csak most kezdünk enni. Legalább is a többségünk. *mosolyog tovább mielőtt még azt mondaná, hogy;* Köszönöm! Én voltam a szakácsnő is ma. Remélem tényleg ízleni fog.
*Ami azt illeti, kislányként azt hallotta, de általában tényleg azt is tapasztalta, hogy az étel, aminek már az illata is kellemes, az biztosan finom is. Reméli, hogy nem pont a mai nap és ez az ebéd lesz az, ami rácáfol majd erre a bölcsességre.
Azon mindenesetre már nem mosolyog, amikor kiderül, hogy új vendégük már maga sem tudja, hogy mikor evett utoljára.*
- Ó, igazán sajnálom. *mondja, és reméli látszik rajta, hogy nem udvariasságból mondja csak, amit mond. A lány szavai, - mert egyelőre úgy dönt, hogy lányként gondol rá és nem nőként, - képesek benne valódi együttérzést kelteni, mert volt már hasonló helyzetben, és sejti, hogy egy ehhez hasonló ebédet, mint amit most összedobott, akkor igazi hét fogásos lakomának érezte volna.
Szerencsére csak egyszer volt ilyen, de még mindig emlékszik rá, hogy milyen igazán nagyon éhesnek lenni, mivel elég eleven él emlékeiben az a nap, amikor Lau és ő csak egy kis általa szedett gyümölcsöt tudtak enni egész nap, és azt is már csak este, úgy, hogy előző estéjük szintén nem a finom vacsoráról és kiadós vacsoráról, valamint a nyugodt alvásról szólt.
Nem is feltétlen az éhség volt a legrosszabb az egészben, hanem a teljes bizonytalanság, amit a gyomrát mardosó kellemetlen érzés csak fokozott. A városba akkor már nem térhettek vissza, egy Szarvasligethez hasonló hely pedig csak távoli és elérhetetlen álomként létezett számukra, amiről azt is el tudta volna képzelni, hogy nem is lesz valóság soha. A legokosabb, amit tehettek, hogy vidéken húzták meg magukat egy ideig. Ahhoz képest most annyira rendben van minden, hogy önként készül visszamenni Artheniorba.*
- Oda ülsz, ahová szeretnél, még van két szabad hely. *mondja. Majd amelyiket a lány nem választja, oda ül végül ő, miután mindenkinek megterített és szedett.
Ami azt illeti egyébként sincs is kedvenc helye, mostanában pedig annyiból eleve kaotikus itt kicsit az élet, hogy nem mindenki mindig egyszerre érkezik enni. Példának okáért most is Adoaver szinte már végez, miután Intath és a tündérlány, akik láthatóan jól kikergetőzték egymást, egyáltalán megérkeznek.
Nincs kialakult rendje, vagy rendszere annak, hogy ki hova ül, de talán jobb is így, mert legalább ebből sincsen semmi probléma, ha éppen új vendégeik érkeznek, mint a mai napon.*
- Fahéjas almaleves van, meg egy kis krumpli szósszal. *ismétli aztán meg, hogy mi az ebéd, hogy Dorverielnek is elárulhassa, hogy mi az, aminek szerinte jó illata van, ez után pedig aztán immár tényleg terít és szed mindenkinek, majd kirakja az asztalra a krumplis és a szószos tényért is a hozzá való evőeszközökkel, hogy többet már ne kelljen értük felállni.
Ha Adoaver segít neki, azt természetesen szívesen veszi, de azon sem fog megsértődni, ha egyedül kell csinálnia mindent, miközben mindenki más kényelmesen elhelyezkedik.
Aztán mire ő is leül végül és enni kezd, ugyan nem szeretné túl kíváncsi lenni, de mind a két lány érdekesnek tűnik számára, és náluk odahaza amúgy sem volt szokás soha szótlanul enni.*
- Messziről jöttél? *kérdi Dorverielt és reméli, hogy kérdése nem túl tolakodó. Megítélése szerint éppen az a határeset, amire a lány akár egy egyszerű igent, vagy nemet is válaszolhat, de akár hosszan is mesélhet, ha van hozzá kedve, vagy a puszta kedven kívül van bármi egyéb oka rá, hogy megtegye.
Bárhogy is, figyelmesen hallgatja meg akár őt, akár bárki mást, akinek bármi hozzáfűzni valója lenne az elhangzottakhoz, csak utána fordul a Lyarahként bemutatkozó gnóm lányhoz, akiből egyelőre csak annyit lát, hogy akár korábban Adoaver egy könyvet, ő valamiféle papírok között lapozgat kissé talán szórakozottan, amelyből ugyan nem lát sokat, de mintha sok betű lenne rajtuk, meg különös ábrák.*
- Ezek valamiféle mágikus iratok? *kérdi, bár nem hiszi, hogy olyan szerencséje van, hogy Mady, Adoaver és Nimeril után már a a negyedik mágussal fusson össze itt, akivel valamit taníthatnak egymásnak, de azért sose lehet tudni. Egy próbát mindenképpen megér az ilyesmi.
Azért kivételesen reménykedik egy nemleges válaszban. Annyira rákészült már lélekben arra, hogy ma elindul vissza Artheniorba dolgozni és mindenfélét vásárolni, amelyek majd hasznosak lesznek itthon, hogy talán még néhány elsajátítható varázslat kedvéért sem mondana le arról, hogy ebéd után elinduljon.
Csak éppen abban a tudatban, hogy liget nyugalmánál, Intath és a többiek társaságánál sokkal többet is veszít, ha pont ma megy vissza, sokkal rosszabb lenne utazni, majd utána ki tudja meddig mindenféle hétköznapi munkával tölteni artheniori mindennapjait.*
//Konyhában//
- Hogy én? *vág teljesen ártatlan arcot Intath belépőjére, pont mint aki nem érti, hogy ő egyáltalán hogyan is kerül képbe, de aztán elég természetes módon az elf és az ő figyelmét is inkább az újonnan érkezettek kötök le.
Kissé irigykedve nézi a dokit, azt, hogy kézcsókja mennyire könnyed és természetes. Intath nyilván bárhol és bármilyen előkelő társaságban képes lenne elboldogulni, bár azt már korábban kifejtette neki, hogy az ahhoz hasonló nemesi házak, ahol egy ideig neki is alkalma volt élni nem éppen az ő világa, ha pedig ligettel hasonlítja össze egykori artheniori otthonát, és az ott töltött idővel az itt élt hatokat, akkor úgy érzi, hogy ezt mélységesen meg is tudja érteni.*
- Ugyan! Épp még csak most kezdünk enni. Legalább is a többségünk. *mosolyog tovább mielőtt még azt mondaná, hogy;* Köszönöm! Én voltam a szakácsnő is ma. Remélem tényleg ízleni fog.
*Ami azt illeti, kislányként azt hallotta, de általában tényleg azt is tapasztalta, hogy az étel, aminek már az illata is kellemes, az biztosan finom is. Reméli, hogy nem pont a mai nap és ez az ebéd lesz az, ami rácáfol majd erre a bölcsességre.
Azon mindenesetre már nem mosolyog, amikor kiderül, hogy új vendégük már maga sem tudja, hogy mikor evett utoljára.*
- Ó, igazán sajnálom. *mondja, és reméli látszik rajta, hogy nem udvariasságból mondja csak, amit mond. A lány szavai, - mert egyelőre úgy dönt, hogy lányként gondol rá és nem nőként, - képesek benne valódi együttérzést kelteni, mert volt már hasonló helyzetben, és sejti, hogy egy ehhez hasonló ebédet, mint amit most összedobott, akkor igazi hét fogásos lakomának érezte volna.
Szerencsére csak egyszer volt ilyen, de még mindig emlékszik rá, hogy milyen igazán nagyon éhesnek lenni, mivel elég eleven él emlékeiben az a nap, amikor Lau és ő csak egy kis általa szedett gyümölcsöt tudtak enni egész nap, és azt is már csak este, úgy, hogy előző estéjük szintén nem a finom vacsoráról és kiadós vacsoráról, valamint a nyugodt alvásról szólt.
Nem is feltétlen az éhség volt a legrosszabb az egészben, hanem a teljes bizonytalanság, amit a gyomrát mardosó kellemetlen érzés csak fokozott. A városba akkor már nem térhettek vissza, egy Szarvasligethez hasonló hely pedig csak távoli és elérhetetlen álomként létezett számukra, amiről azt is el tudta volna képzelni, hogy nem is lesz valóság soha. A legokosabb, amit tehettek, hogy vidéken húzták meg magukat egy ideig. Ahhoz képest most annyira rendben van minden, hogy önként készül visszamenni Artheniorba.*
- Oda ülsz, ahová szeretnél, még van két szabad hely. *mondja. Majd amelyiket a lány nem választja, oda ül végül ő, miután mindenkinek megterített és szedett.
Ami azt illeti egyébként sincs is kedvenc helye, mostanában pedig annyiból eleve kaotikus itt kicsit az élet, hogy nem mindenki mindig egyszerre érkezik enni. Példának okáért most is Adoaver szinte már végez, miután Intath és a tündérlány, akik láthatóan jól kikergetőzték egymást, egyáltalán megérkeznek.
Nincs kialakult rendje, vagy rendszere annak, hogy ki hova ül, de talán jobb is így, mert legalább ebből sincsen semmi probléma, ha éppen új vendégeik érkeznek, mint a mai napon.*
- Fahéjas almaleves van, meg egy kis krumpli szósszal. *ismétli aztán meg, hogy mi az ebéd, hogy Dorverielnek is elárulhassa, hogy mi az, aminek szerinte jó illata van, ez után pedig aztán immár tényleg terít és szed mindenkinek, majd kirakja az asztalra a krumplis és a szószos tényért is a hozzá való evőeszközökkel, hogy többet már ne kelljen értük felállni.
Ha Adoaver segít neki, azt természetesen szívesen veszi, de azon sem fog megsértődni, ha egyedül kell csinálnia mindent, miközben mindenki más kényelmesen elhelyezkedik.
Aztán mire ő is leül végül és enni kezd, ugyan nem szeretné túl kíváncsi lenni, de mind a két lány érdekesnek tűnik számára, és náluk odahaza amúgy sem volt szokás soha szótlanul enni.*
- Messziről jöttél? *kérdi Dorverielt és reméli, hogy kérdése nem túl tolakodó. Megítélése szerint éppen az a határeset, amire a lány akár egy egyszerű igent, vagy nemet is válaszolhat, de akár hosszan is mesélhet, ha van hozzá kedve, vagy a puszta kedven kívül van bármi egyéb oka rá, hogy megtegye.
Bárhogy is, figyelmesen hallgatja meg akár őt, akár bárki mást, akinek bármi hozzáfűzni valója lenne az elhangzottakhoz, csak utána fordul a Lyarahként bemutatkozó gnóm lányhoz, akiből egyelőre csak annyit lát, hogy akár korábban Adoaver egy könyvet, ő valamiféle papírok között lapozgat kissé talán szórakozottan, amelyből ugyan nem lát sokat, de mintha sok betű lenne rajtuk, meg különös ábrák.*
- Ezek valamiféle mágikus iratok? *kérdi, bár nem hiszi, hogy olyan szerencséje van, hogy Mady, Adoaver és Nimeril után már a a negyedik mágussal fusson össze itt, akivel valamit taníthatnak egymásnak, de azért sose lehet tudni. Egy próbát mindenképpen megér az ilyesmi.
Azért kivételesen reménykedik egy nemleges válaszban. Annyira rákészült már lélekben arra, hogy ma elindul vissza Artheniorba dolgozni és mindenfélét vásárolni, amelyek majd hasznosak lesznek itthon, hogy talán még néhány elsajátítható varázslat kedvéért sem mondana le arról, hogy ebéd után elinduljon.
Csak éppen abban a tudatban, hogy liget nyugalmánál, Intath és a többiek társaságánál sokkal többet is veszít, ha pont ma megy vissza, sokkal rosszabb lenne utazni, majd utána ki tudja meddig mindenféle hétköznapi munkával tölteni artheniori mindennapjait.*
614. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-06-09 09:41:04
Üzenet elküldve: 2022-06-09 09:41:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 375
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 375
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Vidéki kúria//
//Konyhában//
*Hát ez így elég kínos. Miután kis híján félrenyelt egy kanálnyi forró lét, és nagyokat pislogva meredt az új vendégre, bemutatása után csak egy rövid, kínos integetéssel tudott válaszolni szabad bal kezével. Akármi szép szóval tudná Adoaver kísérni saját leírását, azt csak az étkezés után tudja megtenni, amit most gyorsan be kell fejeznie. Halk szörpölgetései közben van lehetősége tovább szórakoztatni magát az előbb felvett témákkal: Lehet e akár imádni valamit úgy, hogy nem tulajdonítanak hozzá mágikus erőt? Egyáltalán az elementálok ereje csak kifejezetten mágikusnak titulálható, és nem csak azért mondjuk őket annak, mert mi csak "így" tudjuk leírni és használni őket? Elvégre a természetben folyton találhatni előfordulásukat, árvíztől hegyomlásig, és őket nem gondoljuk varázslatnak. Az első, elementálokat idomító lények akkor minek gondolhatták fegyvereiket? Hogyan viszonyultak hozzájuk? Kétli hogy ezt a választ egy könyvben lelhetné meg.
Ó, és a hold is kissé különösebb a többinél, semmi kétség.
Többfelé menő figyelmétől eddig észre sem vette a kúria második, avagy érkezési sorrendben első új jövevényét is, akinek hangjára most megrezzenve figyel fel, és fejét a hang irányába rántja. Egy hosszú utazásra, kalandra is felöltözhetett kis gnóm lány, akinek Luninari úgyszintén oszt egy egy tállal. Zavartságában egész megmaradt szociális énjét fel kell hoznia, hogy legalább neki köszönjön.* - Öh, helló. Adoaver vagyok, üdv itt. Vigyázz a levesre, forró. *Mielőtt az ifjú ember bármiben is akarna segíteni dolgos fél-elf társának, még saját étkét el akarja takarítani, ugyanis a többiek már enyhén szólva is késnek.*
//Konyhában//
*Hát ez így elég kínos. Miután kis híján félrenyelt egy kanálnyi forró lét, és nagyokat pislogva meredt az új vendégre, bemutatása után csak egy rövid, kínos integetéssel tudott válaszolni szabad bal kezével. Akármi szép szóval tudná Adoaver kísérni saját leírását, azt csak az étkezés után tudja megtenni, amit most gyorsan be kell fejeznie. Halk szörpölgetései közben van lehetősége tovább szórakoztatni magát az előbb felvett témákkal: Lehet e akár imádni valamit úgy, hogy nem tulajdonítanak hozzá mágikus erőt? Egyáltalán az elementálok ereje csak kifejezetten mágikusnak titulálható, és nem csak azért mondjuk őket annak, mert mi csak "így" tudjuk leírni és használni őket? Elvégre a természetben folyton találhatni előfordulásukat, árvíztől hegyomlásig, és őket nem gondoljuk varázslatnak. Az első, elementálokat idomító lények akkor minek gondolhatták fegyvereiket? Hogyan viszonyultak hozzájuk? Kétli hogy ezt a választ egy könyvben lelhetné meg.
Ó, és a hold is kissé különösebb a többinél, semmi kétség.
Többfelé menő figyelmétől eddig észre sem vette a kúria második, avagy érkezési sorrendben első új jövevényét is, akinek hangjára most megrezzenve figyel fel, és fejét a hang irányába rántja. Egy hosszú utazásra, kalandra is felöltözhetett kis gnóm lány, akinek Luninari úgyszintén oszt egy egy tállal. Zavartságában egész megmaradt szociális énjét fel kell hoznia, hogy legalább neki köszönjön.* - Öh, helló. Adoaver vagyok, üdv itt. Vigyázz a levesre, forró. *Mielőtt az ifjú ember bármiben is akarna segíteni dolgos fél-elf társának, még saját étkét el akarja takarítani, ugyanis a többiek már enyhén szólva is késnek.*
613. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-06-08 19:12:42
Üzenet elküldve: 2022-06-08 19:12:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Vidéki kúria //
// Konyhában //
* Az élet pillanatok alatt hatalmas káoszt tud teremteni a környezet kihatásával. Nem elég, hogy ő maga megzavarta ezt az idilli társaságot, de még egy elf is megjelenik. Kedvesen biccent az új jövevény felé mosolyogva, de a többiekre bízza a magyarázatot. Az a néhány másodperc amióta megérkezett nem jogosítja fel még arra sem, hogy meghökkenjen az érkezésétől. Csendesen helyet foglal a felajánlott asztalnál, de utána csak figyelemmel követi a fejleményeket, A doktor úgy veti magát rá az új elfre, mint kölyök farkas az élelemre. Képzeletében még nyálat is képzel a karjára, amitől ki is rázza a hideg. ~ Tuti, hogy a doktor valami perverz alak. ~ *
- Köszönöm szépen, természetesen szeretem.
* A krumpli mindig is a kedvencei közé tartozott, a legtöbb esetben héjában sülve falatozta, fűszerekkel kísérve. ~ Úgy ad neki egy kis egyedi ízt. ~ Tekintetével a lehetséges vezetőt keresi, de teljesen elbizonytalanodott a sok ismeretlen arc láttán. Némán a helyén üldögél, hogy aztán az oldal táskájából néhány papírt elkezdjen áttanulmányozni. ~ Valahol van tervrajzom csőrendszerről. ~ Keresi tovább a papírjai között, de sikertelenül. Általában feszült helyzetben inkább leköti magát, hogy ezzel is enyhítse a benne lévő nyomást. ~ Ha mindegyik házba végig kellene hasonlót vezetni, az igazán izgalmas feladat lenne. ~ Tisztában van vele, hogy a tervezésen kívül sok-sok előkészületet is igénybe venne. ~ Talán ha a vezetővel tudok beszélni, megbíznak valami munkával. Nem szeretek ingyen élősködni. ~ Borzad el egy pillanatra, de nem ejtették fejre kiskorában, rengeteg lehetőséget lát a helyben, hogy egyedivé tegye. ~ Talán van kovácsműhelyük is. Réz cső? Öntvény? Vagy akár acélból? ~ *
- Hmm...
* Az asztalra könyökölve továbbra is elmerül mélyen gondolataiban. ~ Talán valami fizetséget kellene felajánlanom az étkezés után? De lehet, hogy illetlenségnek fogják fel! ~ *
// Konyhában //
* Az élet pillanatok alatt hatalmas káoszt tud teremteni a környezet kihatásával. Nem elég, hogy ő maga megzavarta ezt az idilli társaságot, de még egy elf is megjelenik. Kedvesen biccent az új jövevény felé mosolyogva, de a többiekre bízza a magyarázatot. Az a néhány másodperc amióta megérkezett nem jogosítja fel még arra sem, hogy meghökkenjen az érkezésétől. Csendesen helyet foglal a felajánlott asztalnál, de utána csak figyelemmel követi a fejleményeket, A doktor úgy veti magát rá az új elfre, mint kölyök farkas az élelemre. Képzeletében még nyálat is képzel a karjára, amitől ki is rázza a hideg. ~ Tuti, hogy a doktor valami perverz alak. ~ *
- Köszönöm szépen, természetesen szeretem.
* A krumpli mindig is a kedvencei közé tartozott, a legtöbb esetben héjában sülve falatozta, fűszerekkel kísérve. ~ Úgy ad neki egy kis egyedi ízt. ~ Tekintetével a lehetséges vezetőt keresi, de teljesen elbizonytalanodott a sok ismeretlen arc láttán. Némán a helyén üldögél, hogy aztán az oldal táskájából néhány papírt elkezdjen áttanulmányozni. ~ Valahol van tervrajzom csőrendszerről. ~ Keresi tovább a papírjai között, de sikertelenül. Általában feszült helyzetben inkább leköti magát, hogy ezzel is enyhítse a benne lévő nyomást. ~ Ha mindegyik házba végig kellene hasonlót vezetni, az igazán izgalmas feladat lenne. ~ Tisztában van vele, hogy a tervezésen kívül sok-sok előkészületet is igénybe venne. ~ Talán ha a vezetővel tudok beszélni, megbíznak valami munkával. Nem szeretek ingyen élősködni. ~ Borzad el egy pillanatra, de nem ejtették fejre kiskorában, rengeteg lehetőséget lát a helyben, hogy egyedivé tegye. ~ Talán van kovácsműhelyük is. Réz cső? Öntvény? Vagy akár acélból? ~ *
- Hmm...
* Az asztalra könyökölve továbbra is elmerül mélyen gondolataiban. ~ Talán valami fizetséget kellene felajánlanom az étkezés után? De lehet, hogy illetlenségnek fogják fel! ~ *
612. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-06-08 12:28:22
Üzenet elküldve: 2022-06-08 12:28:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Vidéki kúria//
//Konyhában//
* Hirtelen rengeteg szem szegeződik rá, igyekszik nem törődni vele, de azért egy picit kihúzza magát. Tekintete egy aprócska, csinos teremtésre siklik, aki úgy tűnik, a szószóló szerepét vállalja magára ebben a helyzetben. Egy kedves mosolyt intéz felé és egy kissé újból meghajtja magát, hálából a kedves fogadtatásért. *
- Semmi gond. Én zavartam meg az étkezést. * Egy pillanatra elgondolkozik, de nem találkozott semmiféle Árnyék-jelenséggel, reméli, a lovakat kedveli, mert a hátasa még mindig kint legelészik az épület előtt. * Köszönöm a kedves fogadtatást, igazán nem szeretnék alkalmatlankodni, de bevallom őszintén nem is emlékszem, mikor ettem utoljára.
* Akkor is talán néhány útszéli bokorról csent bogyó lehetett az egész. Fél szemmel az asztal felé pislant. *
- Valaminek nagyon jó illata van itt, igazán ügyes szakácsuk lehet. * Egyenként az asztal körül lévők szemébe néz és kecsesen egy aprót bókol, mielőtt bemutatkozna. *
- Dorveriel Dolostiwen a nevem. * Pillanatnyi tétovázás után úgy dönt, a további hangzatos, bár már semmit sem mondó címeket kihagyhatja. A neve talán így is árulkodó lehet, akár ezen a messzi vidéken is, bár remélhetőleg pont ebbe a kis kúriába nem jutott el a Testvérháború híre. Néhányan bemutatkoznak neki, feléjük szelíden biccent egyet. Hirtelen egy magas elf férfi lép elé és emeli fel a kezét, egy üdvözlő csókra. *
- Én is örvendek. * Puha érintés a kézfején. * Akkor, ha tényleg nem zavarom önöket, szívesen csatlakoznék. Hová ülhetek?
* Nem szeretné senki helyét elfoglalni, bizonyára mindenkinek megvan a megszokott rendje. A pillantása egy kicsivel tovább időzik az elf arcán, kutatja, vajon adja-e bármi jelét annak, hogy ismerősen cseng-e a családneve. Zavartan az egyik hegyes füle mögé tűri az elszabadult fürtjét. Lopva leseper a ruhájáról egy kis lószőrt, majd elfoglalja a helyét, ha kijelölnek neki egy széket.
Udvariatlanság lenne félbeszakítani a már megkezdett étkezést, úgy látja, az a legegyszerűbb, ha inkább csatlakozik, ha már meghívták. *
//Konyhában//
* Hirtelen rengeteg szem szegeződik rá, igyekszik nem törődni vele, de azért egy picit kihúzza magát. Tekintete egy aprócska, csinos teremtésre siklik, aki úgy tűnik, a szószóló szerepét vállalja magára ebben a helyzetben. Egy kedves mosolyt intéz felé és egy kissé újból meghajtja magát, hálából a kedves fogadtatásért. *
- Semmi gond. Én zavartam meg az étkezést. * Egy pillanatra elgondolkozik, de nem találkozott semmiféle Árnyék-jelenséggel, reméli, a lovakat kedveli, mert a hátasa még mindig kint legelészik az épület előtt. * Köszönöm a kedves fogadtatást, igazán nem szeretnék alkalmatlankodni, de bevallom őszintén nem is emlékszem, mikor ettem utoljára.
* Akkor is talán néhány útszéli bokorról csent bogyó lehetett az egész. Fél szemmel az asztal felé pislant. *
- Valaminek nagyon jó illata van itt, igazán ügyes szakácsuk lehet. * Egyenként az asztal körül lévők szemébe néz és kecsesen egy aprót bókol, mielőtt bemutatkozna. *
- Dorveriel Dolostiwen a nevem. * Pillanatnyi tétovázás után úgy dönt, a további hangzatos, bár már semmit sem mondó címeket kihagyhatja. A neve talán így is árulkodó lehet, akár ezen a messzi vidéken is, bár remélhetőleg pont ebbe a kis kúriába nem jutott el a Testvérháború híre. Néhányan bemutatkoznak neki, feléjük szelíden biccent egyet. Hirtelen egy magas elf férfi lép elé és emeli fel a kezét, egy üdvözlő csókra. *
- Én is örvendek. * Puha érintés a kézfején. * Akkor, ha tényleg nem zavarom önöket, szívesen csatlakoznék. Hová ülhetek?
* Nem szeretné senki helyét elfoglalni, bizonyára mindenkinek megvan a megszokott rendje. A pillantása egy kicsivel tovább időzik az elf arcán, kutatja, vajon adja-e bármi jelét annak, hogy ismerősen cseng-e a családneve. Zavartan az egyik hegyes füle mögé tűri az elszabadult fürtjét. Lopva leseper a ruhájáról egy kis lószőrt, majd elfoglalja a helyét, ha kijelölnek neki egy széket.
Udvariatlanság lenne félbeszakítani a már megkezdett étkezést, úgy látja, az a legegyszerűbb, ha inkább csatlakozik, ha már meghívták. *
611. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-06-07 23:20:51
Üzenet elküldve: 2022-06-07 23:20:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1622
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1622
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Vidéki kúria//
//Konyhában//
*A doki egy igazi szélvihar tud lenni. A hirtelen hangulatváltásai akár a nőkén is túl tudnak tenni. Viszont a ligetiek számára ez annyiból kevésbé lehet feltűnő, hogy a rosszabb hangulatát ritkán mutatja számukra. Csak ha valami nagyon felbosszantja. Így általában ő a mindig vidám és kedves doktorbácsi szokott itt lenni. A kis vörössel is úgy belefeledkeznek a játékba, hogy se a másik kis vörös eltűnését, se az új érkezőt nem vették észre.*
-Te leszel mindjárt összekötözve! Na, várjál csak!
*Luninari is kiérdemelt már egy kis fülcibálást. El vannak szemtelenedve ezek a szarvaskák. Rendet kell köztük tenni. A fenyegetésére is csak pimaszkodást kap.*
-Dehogynem mernék! Majd meglátod!
*Valójában tényleg nem szereti annak a koszos dögnek a társaságát. Undorító és ostoba egy állat. Nem is érti mit látnak benne a lányok. Viszont most ez a vélekedése talán szerencséjére jobban nem is lesz most kibontva. A tündér ugyanis nem átallja ki is gáncsolni. Erre nem számított. Egy nem túl férfias sikkantás kíséretében földre is esik. Majd meglepetten néz a kis vörös után akit, a következő pillanatban körbe is kerget a házon. Ezt már nem fogja annyiban hagyni. Nem engedi el a másikat olyan könnyen.*
-Na, várj csak. Én ma tündérfül levest fogok enni!
*Utoljára mikor ennyit szaladt akkor valószínűleg kergették. Jól megfuttatja a kiscsaj. Aki, mikor a konyhában végül leül az asztalhoz mintha mi se történt volna a doki nem hagyja annyiban. Megragadná a haját és egy laza mozdulattal hátulról előre, a másik arcába dobná.*
-Rosszcsont. De te se maradsz ki a...
*Fenyegetné még Luninari-t is, de ekkor veszi észre az új arcot. A méghozzá igencsak csinos arcot.*
~Neked is szívesen adnék valamit babám!~
-Örvendek a találkozásnak. Intath Aldeis. Mi még, azt hiszem nem találkoztunk.
*Ha engedi akkor hirtelen hangulatváltással kezet is csókolna a szőkének. Ebben az esetben ajkai érintik a másik bőrét úgyhogy nem az udvari szokásoknak megfelelő a forma, de eddig senki nem jegyezte még meg a dokinak.*
//Konyhában//
*A doki egy igazi szélvihar tud lenni. A hirtelen hangulatváltásai akár a nőkén is túl tudnak tenni. Viszont a ligetiek számára ez annyiból kevésbé lehet feltűnő, hogy a rosszabb hangulatát ritkán mutatja számukra. Csak ha valami nagyon felbosszantja. Így általában ő a mindig vidám és kedves doktorbácsi szokott itt lenni. A kis vörössel is úgy belefeledkeznek a játékba, hogy se a másik kis vörös eltűnését, se az új érkezőt nem vették észre.*
-Te leszel mindjárt összekötözve! Na, várjál csak!
*Luninari is kiérdemelt már egy kis fülcibálást. El vannak szemtelenedve ezek a szarvaskák. Rendet kell köztük tenni. A fenyegetésére is csak pimaszkodást kap.*
-Dehogynem mernék! Majd meglátod!
*Valójában tényleg nem szereti annak a koszos dögnek a társaságát. Undorító és ostoba egy állat. Nem is érti mit látnak benne a lányok. Viszont most ez a vélekedése talán szerencséjére jobban nem is lesz most kibontva. A tündér ugyanis nem átallja ki is gáncsolni. Erre nem számított. Egy nem túl férfias sikkantás kíséretében földre is esik. Majd meglepetten néz a kis vörös után akit, a következő pillanatban körbe is kerget a házon. Ezt már nem fogja annyiban hagyni. Nem engedi el a másikat olyan könnyen.*
-Na, várj csak. Én ma tündérfül levest fogok enni!
*Utoljára mikor ennyit szaladt akkor valószínűleg kergették. Jól megfuttatja a kiscsaj. Aki, mikor a konyhában végül leül az asztalhoz mintha mi se történt volna a doki nem hagyja annyiban. Megragadná a haját és egy laza mozdulattal hátulról előre, a másik arcába dobná.*
-Rosszcsont. De te se maradsz ki a...
*Fenyegetné még Luninari-t is, de ekkor veszi észre az új arcot. A méghozzá igencsak csinos arcot.*
~Neked is szívesen adnék valamit babám!~
-Örvendek a találkozásnak. Intath Aldeis. Mi még, azt hiszem nem találkoztunk.
*Ha engedi akkor hirtelen hangulatváltással kezet is csókolna a szőkének. Ebben az esetben ajkai érintik a másik bőrét úgyhogy nem az udvari szokásoknak megfelelő a forma, de eddig senki nem jegyezte még meg a dokinak.*
610. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-06-04 20:36:43
Üzenet elküldve: 2022-06-04 20:36:43
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Vidéki kúria//
* Az, hogy a mai napon kicsit sem normális, nem meglepő. Ugyan annyi joga van hülyének lenni, mint a dokinak, aki az elmúlt napok során egy kicsit sem adta alább. Kénytelen hát felzárkózni. Vagyis jelenleg lehagyni a dokit futásban, ami azért nem olyan könnyű. De szerencsére a doki esélyesen másnapos, így van némi előnye Őtunyasága ellenében. Szóval a gnóm leányt hátra hagyva menekülni kezd, s most sajnálja igazán, hogy neki nincsenek szárnyai, mert akkor felszökkenhetne egy faágra. Így viszont szalad és fut, és szökken; na meg be nem áll a szája. Kotnyeleskedni is igencsak tud és már úgy érzi, ismeri annyira a dokit, hogy tudja a határait. Ezért sem bántja őt fél karja miatt. *
- Háh! Ahhoz el is kell kapnod!
* Feleli a kolbászos fenyegetőzésre, de végül mégis csak a doki győz és földre kerülnek. S az ő oldala sajgósra lesz csiklandozva. Na de nem hagyja magát, visszakiált közben Luninak is. *
- Rágós bizony! Kell a leves, mert a fogaim között akad piszkafa csontja! Na és az inak?! Kötözni lehet vele!
* Nevetve-jajgatva felel vissza, mert a csikizés nem maradt abba. Csak kis időre fogta be a száját előtte, mikor bokán harapta a liget dokiját. *
- Nem igaz! Árnyék nincs is kikötve és amúgy sem mernél a közelébe menni!
* Ezt még nem tudja biztosra, még ki kell puhatolnia. Közben a doki megcibálja a fülét és az ő haja iszonyatosan összekócolódik. Nem is tud rendesen kipislogni alóla. Így csak annyit tud tenni, hogy beakasztja a sarkát valahová, esélyesen Int egyik lábába és jót húz rajta. Megpróbálja ledönteni őt a lábáról és ha sikerül szabadulnia, máris kiszökken a csontos halom alól. A siker érdekében lehet át kell másznia rajta, de sebaj. *
- Spuri!
* Kiált fel és máris szalad, sőt rohan a ház felé. Lehet a konyhában folytatódik majd a kergetőzés, vagy egy másik szobában. Megpróbálja azért majd a többieket is bevonni a lökött kergetőzésbe. Persze nem kell a dokit megharapni, de azért őt lehet segíteni a továbbjutásban, a dokit meg nem. Csak Luni levese ki ne boruljon, mert akkor jaj a dokinak. Végül bejut a konyhába és megpróbál illően és nyugodtan leülni az asztalnál, mintha mi sem történt volna. Különös színű szemei azonban ragyognak, mert csak megharapta a dokit és kergetőztek egy jót. *
* Az, hogy a mai napon kicsit sem normális, nem meglepő. Ugyan annyi joga van hülyének lenni, mint a dokinak, aki az elmúlt napok során egy kicsit sem adta alább. Kénytelen hát felzárkózni. Vagyis jelenleg lehagyni a dokit futásban, ami azért nem olyan könnyű. De szerencsére a doki esélyesen másnapos, így van némi előnye Őtunyasága ellenében. Szóval a gnóm leányt hátra hagyva menekülni kezd, s most sajnálja igazán, hogy neki nincsenek szárnyai, mert akkor felszökkenhetne egy faágra. Így viszont szalad és fut, és szökken; na meg be nem áll a szája. Kotnyeleskedni is igencsak tud és már úgy érzi, ismeri annyira a dokit, hogy tudja a határait. Ezért sem bántja őt fél karja miatt. *
- Háh! Ahhoz el is kell kapnod!
* Feleli a kolbászos fenyegetőzésre, de végül mégis csak a doki győz és földre kerülnek. S az ő oldala sajgósra lesz csiklandozva. Na de nem hagyja magát, visszakiált közben Luninak is. *
- Rágós bizony! Kell a leves, mert a fogaim között akad piszkafa csontja! Na és az inak?! Kötözni lehet vele!
* Nevetve-jajgatva felel vissza, mert a csikizés nem maradt abba. Csak kis időre fogta be a száját előtte, mikor bokán harapta a liget dokiját. *
- Nem igaz! Árnyék nincs is kikötve és amúgy sem mernél a közelébe menni!
* Ezt még nem tudja biztosra, még ki kell puhatolnia. Közben a doki megcibálja a fülét és az ő haja iszonyatosan összekócolódik. Nem is tud rendesen kipislogni alóla. Így csak annyit tud tenni, hogy beakasztja a sarkát valahová, esélyesen Int egyik lábába és jót húz rajta. Megpróbálja ledönteni őt a lábáról és ha sikerül szabadulnia, máris kiszökken a csontos halom alól. A siker érdekében lehet át kell másznia rajta, de sebaj. *
- Spuri!
* Kiált fel és máris szalad, sőt rohan a ház felé. Lehet a konyhában folytatódik majd a kergetőzés, vagy egy másik szobában. Megpróbálja azért majd a többieket is bevonni a lökött kergetőzésbe. Persze nem kell a dokit megharapni, de azért őt lehet segíteni a továbbjutásban, a dokit meg nem. Csak Luni levese ki ne boruljon, mert akkor jaj a dokinak. Végül bejut a konyhába és megpróbál illően és nyugodtan leülni az asztalnál, mintha mi sem történt volna. Különös színű szemei azonban ragyognak, mert csak megharapta a dokit és kergetőztek egy jót. *
609. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-06-03 21:18:26
Üzenet elküldve: 2022-06-03 21:18:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 682
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 682
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Vidéki kúria//
//Ebéd//
//Konyhában//
//Mindenkinek//
*Ha valaki mégis alszik ebben a szokatlan időpontban, akkor most már szinte teljesen biztos, hogy eddigre már rendesen fel lett lármázva Intath és Thrissaya által, de hát ő is kikiabált nekik az előbb, és mivel még mindig egész jól hallja őket, sem azt nem tudja megállni, hogy ne nevessen a tündérlány szavain, sem pedig azt, hogy ismét ne kiáltson ki nekik újra.*
- Csak vigyázz, el ne csapd vele a hasad! Meg biztos rágós is. Remélem azért a levesem finomabb lesz, ha mégis eszel.
*Mivel általában halkan szokott beszélni, furcsának is találja saját hangját ennyire kieresztve, és vidámság ide, vagy oda meg is állapítja magában, hogy talán nem is igazán áll jól neki. Szívesebben fordul vissza Adoaver felé, miközben terít, és beszél újra a rendes, tőle megszokott hangerejével.*
- Ez igaz. *bólint is hirtelen komolysággal a szavaira.* Ahol én felnőttem, ott is főleg az elemeket imádták, már amennyiben mondjuk a szelek szellemét, vagy istenét, ahogy tetszik, azonosnak tekintjük magával a széllel, ami mágikus elem is. Természethez közel élő népeknél ez nyilván természetes. De nem is feltétlenül erre gondoltam, hanem hogy a hold önmagában már akkor is varázslatos lenne, ha mágia egyáltalán nem is létezne a világon. *mondja el kicsit más szavakkal előbbi véleményét, bár természetesen nem képes elképzelni egy mágia nélküli világot, gondolatkísérletnek viszont mindenképpen érdekesnek tartja, csak éppen éppen nem vezet sehová, legalább is akkor nem, hogyha próbál a tőle telhető legnagyobb gyakorlatiassággal felkészülni azt előttük álló útra.*
- Ami az utazást illeti, a kordé inkább arra kell, hogy visszafelé ráférjen minden, amit a városból hazahozunk, de természetesen az sem árt, ha odáig kényelmesen megyünk. Intath lovait leszámítva, csak egy van, ő pedig akkor sem bír el négyünket, ha Saya kicsi. *gondolkodik inkább ezen hangosan tovább.* De amúgy sem szeretek lovagolni. Nem éppen veszélytelen módja az utazásnak. *teszi hozzá, és nem csak arra gondol, amire bárki más gondolna a helyében, hogy akár le is eshet róla és összetörheti magát, hanem arra is, hogy a lovak bizony harapni is tudnak, ő pedig valamiért kislány korától fél attól, hogy egyszer majd megharapja egy.
Tekintete mindenesetre ösztönösen az Adoaver által megidézett lángra téved, el is mosolyodik, és csak úgy mellékesen jegyzi meg a fiú által mondottakra, hogy;*
- Erről egyszer majd mesélhetnél.
*Ő persze szívesen meghallgatná a teljes történetet, mert ötlete sincs, hogy miért kellett az ifjú mágusnak évekkel ezelőtt egy borítóval a fején, vagy az arca előtt mászkálnia, de, ha tényleg van új vendégük, nem biztos benne, hogy Adoaver az ő jelenlétében is szívesen mesélne a fent említett esetről, ahogyan abban sem, hogy a hamarosan minden bizonnyal szintén felbukkanó Intathal meg szeretné osztani azt, ami nyilván nem túl kellemes emlék a számára.
Idejük pedig nem nagyon van, mert először a gnóm lány jelenik meg, és be is mutatkozik nekik is, akár a többieknek.
Kicsit, mintha zavarban lenne, de ezt meg tudja érteni az iménti kis közjáték után, meg hát egyébként is éppen csak most érkezett, valószínűleg ő se viselkedne a helyében másképp.*
- Szia! *köszön ezért rá a legbarátságosabb mosolyával.* Én Luninari vagyok, Luninari Heiphine, de általában mindenki Luninak szólít. Egyáltalán nem zavarsz, ülj csak oda, ahová szeretnél, épp most terítek. Remélem szereted a fahájas almalevest, és a főtt krumplit kis szósszal, mert az lesz az ebéd. *teszi hozzá, és folytatja is a terítést.* Ugye a többiek nem ijesztettek meg? A legtöbbször lehet ám velük teljesen komolyan is beszélni, és nem is minden nap kergetik egymást.
*Tényleg reméli, hogy előbbi nem történt meg, de azt is, hogy látszik az arcán nem csak mentegeti a barátait, hanem teljesen komolyan hiszi is, amit róluk mond.
Ekkor azonban még valaki érkezik, akire a gnóm lánnyal ellentétben egyáltalán nem számít, egy első rénézésre gyönyörű elf nő, vagy lány, aki leginkább saját édesanyjára emlékezteti, bár kicsit talán magasabb nála. Nem csak külsőleg hasonlít rá, hanem abban is hanem abban is, hogy nem tudná megmondani a korát így hirtelen, márpedig szerinte általában édesanyjával is pont így szoktak lenni azok, akik vele ellentétben nem ismerik őt jól.
Adoaver is kissé meglepettnek látszik, de hát itt van ő is, aki reméli éppen csak egy pillanatig tűnik zavartnak, de aztán reményei szerint sikerül összeszednie magát és mágia nélkül is arcára varázsolnia egy megnyerő és barátságot mosolyt. Továbbra is mély meggyőződése, hogy ameddig Lau pihen addig ő itt a házigazda, vagy valami olyasmi, legkevesebb, hogy mindenben segít, és helyettesíti őt, mialatt pihen.*
- Ugyan, semmi gond a világon! Üdv itt! *mondja.* Ne haragudj, én kérek elnézést, tényleg! *teszi hozzá.* Általában meghalljuk, ha valaki kopog, vagy legalább Árnyék ugat, így tudom, hogy vendégünk van, de most teljesen el voltam foglalva az ebéddel és a többiekkel. Árnyék meg vagy elalhatott, vagy első látásra megkedvelt, ezért felejtett el akár csak vakkantani is egyet. Ha tényleg csak útbaigazítás kell, természetesen segítünk, de kérlek ülj le kicsit! Biztos hosszú út áll mögötted, és épp most lett kész az ebéd. Gondolom jól esne egy kis étel. Én Luni vagyok. *mutatkozik be neki is* ő pedig Adoaver *mutat a fiúra, de rá is csak azért, hogy ne két falat között kelljen megtalálnia a hangját hirtelen. A többiek majd bemutatkoznak a maguk módján, ha szeretnének.
~ Fura, hogy hirtelen milyen sokan lettünk megint. Szegény anyának lehet már megint nem fog jutni leves. ~ állapítja meg magában, amikor összeveti a kissé felduzzadt létszámot az általa készített étel mennyiségével, de hát így jár, aki nem érkezik meg időben ebédelni. Majd kerít neki valamit a kamrából az útra.
Gyors fejszámolást végez mindenesetre és éppen annyi terítéket rak le, ahányan vannak, saját magát is beleértve, kivéve Adoavert, akinek már korábban megterített. Reméli, hogy az elf lány vagy nő is elfogadja a meghívást, végül is bármi kérdése is legyen egyszerűbb, ha ebéd közben teszi fel, mint hogy azt nézze, ahogyan rajta kívül mindenki eszik.
Most még egyszer belé hasít a gondolat, hogy bár nem végleg megy el, hiányozni fog nagyon neki liget, viszont ameddig itt van legalább a maga módján igyekszik gondoskodni mindenről és mindenkiről.*
//Ebéd//
//Konyhában//
//Mindenkinek//
*Ha valaki mégis alszik ebben a szokatlan időpontban, akkor most már szinte teljesen biztos, hogy eddigre már rendesen fel lett lármázva Intath és Thrissaya által, de hát ő is kikiabált nekik az előbb, és mivel még mindig egész jól hallja őket, sem azt nem tudja megállni, hogy ne nevessen a tündérlány szavain, sem pedig azt, hogy ismét ne kiáltson ki nekik újra.*
- Csak vigyázz, el ne csapd vele a hasad! Meg biztos rágós is. Remélem azért a levesem finomabb lesz, ha mégis eszel.
*Mivel általában halkan szokott beszélni, furcsának is találja saját hangját ennyire kieresztve, és vidámság ide, vagy oda meg is állapítja magában, hogy talán nem is igazán áll jól neki. Szívesebben fordul vissza Adoaver felé, miközben terít, és beszél újra a rendes, tőle megszokott hangerejével.*
- Ez igaz. *bólint is hirtelen komolysággal a szavaira.* Ahol én felnőttem, ott is főleg az elemeket imádták, már amennyiben mondjuk a szelek szellemét, vagy istenét, ahogy tetszik, azonosnak tekintjük magával a széllel, ami mágikus elem is. Természethez közel élő népeknél ez nyilván természetes. De nem is feltétlenül erre gondoltam, hanem hogy a hold önmagában már akkor is varázslatos lenne, ha mágia egyáltalán nem is létezne a világon. *mondja el kicsit más szavakkal előbbi véleményét, bár természetesen nem képes elképzelni egy mágia nélküli világot, gondolatkísérletnek viszont mindenképpen érdekesnek tartja, csak éppen éppen nem vezet sehová, legalább is akkor nem, hogyha próbál a tőle telhető legnagyobb gyakorlatiassággal felkészülni azt előttük álló útra.*
- Ami az utazást illeti, a kordé inkább arra kell, hogy visszafelé ráférjen minden, amit a városból hazahozunk, de természetesen az sem árt, ha odáig kényelmesen megyünk. Intath lovait leszámítva, csak egy van, ő pedig akkor sem bír el négyünket, ha Saya kicsi. *gondolkodik inkább ezen hangosan tovább.* De amúgy sem szeretek lovagolni. Nem éppen veszélytelen módja az utazásnak. *teszi hozzá, és nem csak arra gondol, amire bárki más gondolna a helyében, hogy akár le is eshet róla és összetörheti magát, hanem arra is, hogy a lovak bizony harapni is tudnak, ő pedig valamiért kislány korától fél attól, hogy egyszer majd megharapja egy.
Tekintete mindenesetre ösztönösen az Adoaver által megidézett lángra téved, el is mosolyodik, és csak úgy mellékesen jegyzi meg a fiú által mondottakra, hogy;*
- Erről egyszer majd mesélhetnél.
*Ő persze szívesen meghallgatná a teljes történetet, mert ötlete sincs, hogy miért kellett az ifjú mágusnak évekkel ezelőtt egy borítóval a fején, vagy az arca előtt mászkálnia, de, ha tényleg van új vendégük, nem biztos benne, hogy Adoaver az ő jelenlétében is szívesen mesélne a fent említett esetről, ahogyan abban sem, hogy a hamarosan minden bizonnyal szintén felbukkanó Intathal meg szeretné osztani azt, ami nyilván nem túl kellemes emlék a számára.
Idejük pedig nem nagyon van, mert először a gnóm lány jelenik meg, és be is mutatkozik nekik is, akár a többieknek.
Kicsit, mintha zavarban lenne, de ezt meg tudja érteni az iménti kis közjáték után, meg hát egyébként is éppen csak most érkezett, valószínűleg ő se viselkedne a helyében másképp.*
- Szia! *köszön ezért rá a legbarátságosabb mosolyával.* Én Luninari vagyok, Luninari Heiphine, de általában mindenki Luninak szólít. Egyáltalán nem zavarsz, ülj csak oda, ahová szeretnél, épp most terítek. Remélem szereted a fahájas almalevest, és a főtt krumplit kis szósszal, mert az lesz az ebéd. *teszi hozzá, és folytatja is a terítést.* Ugye a többiek nem ijesztettek meg? A legtöbbször lehet ám velük teljesen komolyan is beszélni, és nem is minden nap kergetik egymást.
*Tényleg reméli, hogy előbbi nem történt meg, de azt is, hogy látszik az arcán nem csak mentegeti a barátait, hanem teljesen komolyan hiszi is, amit róluk mond.
Ekkor azonban még valaki érkezik, akire a gnóm lánnyal ellentétben egyáltalán nem számít, egy első rénézésre gyönyörű elf nő, vagy lány, aki leginkább saját édesanyjára emlékezteti, bár kicsit talán magasabb nála. Nem csak külsőleg hasonlít rá, hanem abban is hanem abban is, hogy nem tudná megmondani a korát így hirtelen, márpedig szerinte általában édesanyjával is pont így szoktak lenni azok, akik vele ellentétben nem ismerik őt jól.
Adoaver is kissé meglepettnek látszik, de hát itt van ő is, aki reméli éppen csak egy pillanatig tűnik zavartnak, de aztán reményei szerint sikerül összeszednie magát és mágia nélkül is arcára varázsolnia egy megnyerő és barátságot mosolyt. Továbbra is mély meggyőződése, hogy ameddig Lau pihen addig ő itt a házigazda, vagy valami olyasmi, legkevesebb, hogy mindenben segít, és helyettesíti őt, mialatt pihen.*
- Ugyan, semmi gond a világon! Üdv itt! *mondja.* Ne haragudj, én kérek elnézést, tényleg! *teszi hozzá.* Általában meghalljuk, ha valaki kopog, vagy legalább Árnyék ugat, így tudom, hogy vendégünk van, de most teljesen el voltam foglalva az ebéddel és a többiekkel. Árnyék meg vagy elalhatott, vagy első látásra megkedvelt, ezért felejtett el akár csak vakkantani is egyet. Ha tényleg csak útbaigazítás kell, természetesen segítünk, de kérlek ülj le kicsit! Biztos hosszú út áll mögötted, és épp most lett kész az ebéd. Gondolom jól esne egy kis étel. Én Luni vagyok. *mutatkozik be neki is* ő pedig Adoaver *mutat a fiúra, de rá is csak azért, hogy ne két falat között kelljen megtalálnia a hangját hirtelen. A többiek majd bemutatkoznak a maguk módján, ha szeretnének.
~ Fura, hogy hirtelen milyen sokan lettünk megint. Szegény anyának lehet már megint nem fog jutni leves. ~ állapítja meg magában, amikor összeveti a kissé felduzzadt létszámot az általa készített étel mennyiségével, de hát így jár, aki nem érkezik meg időben ebédelni. Majd kerít neki valamit a kamrából az útra.
Gyors fejszámolást végez mindenesetre és éppen annyi terítéket rak le, ahányan vannak, saját magát is beleértve, kivéve Adoavert, akinek már korábban megterített. Reméli, hogy az elf lány vagy nő is elfogadja a meghívást, végül is bármi kérdése is legyen egyszerűbb, ha ebéd közben teszi fel, mint hogy azt nézze, ahogyan rajta kívül mindenki eszik.
Most még egyszer belé hasít a gondolat, hogy bár nem végleg megy el, hiányozni fog nagyon neki liget, viszont ameddig itt van legalább a maga módján igyekszik gondoskodni mindenről és mindenkiről.*
608. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-06-02 20:41:08
Üzenet elküldve: 2022-06-02 20:41:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 375
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 375
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Vidéki kúria//
// Konyhában //
*Meg kell hagynia, Luninarinak érzéke lett, hogyan folytassa tovább Adoaver gondolatainak forgásait.* - Ahogy olvastam, ősi törzseknél valóban előbb kezdték el imádni az elemeket mint bármi mást, köztük a holdat is. Nem kell ahhoz varázstudás, hogy mágiát láss belőle. Elég csak ránézni. *Mindent elnyelő sötétség a fáklya fényén túl, és ezt mindössze a tiszta égbolt töri meg: megszámlálhatatlan, apró fények világítják meg a vándorok, és elveszettek útjait, ezzel a hatalmasnak kinéző, fehér gömbbel koronázva. Akármi történik, a felhőkön túl, napleeste után mindig megtalálni őket. Így hát nem csoda, hogy ennyire sokat beszélt, illetve vitatott, ereje. És társa bőre? Hát meg kell hagyni, itt inkább Intath felé hajlana, holdfehérítést jegyeztek volna föl biztos akármelyik könyvben minek gerincére rátette magának sem színes kezét, de volt ő is már téves tucatszor is.
Mikor saját sztorija után dicséret éri, nem-túl-szégyenlősen mosolyodik el: Könyökét asztalán tartva, felfelé mutat ujjával, és már koncentrálnia se nagyon kell ahhoz, amit csinál; ha most a sors úgy dönt, nem hagyja cserben saját affinitásával, kis lángnak kéne megjelennie ujja peremén, vígan lobogva a fél-elf szavaira, tükrözve saját érzelmét. Valóban, maga is úgy érzi, rendesen halad ezen a rögös úton; még a pragmatikus értelemben is kifizetődött ittléte, és ő sem gyújtott fel (még) semmit. Senkitől semmi panasz.*
- Hét éve eltörtem a kezem mikor egy borítóval az arcomban jártam mindenhova egész nap, és leestem a lépcsőről. Lecke megtanulva. *Az élet néha a leghatékonyabb tanár, még ha a legkeményebb is.*
- Áh, kordé! Mindenre gondoltok, én még a nyeregnél voltam gondolatban. No nem mintha olyan rossz lenne órákig a tájat nézni, városiként erre amúgy sem volt sok lehetőségem, de egy B terv mindig kapóra jön. *A kényelemnek sem mond ellent. Bár kíváncsi, ennyien elférnek e, ellenben ki lesz a lovon.
Békés iramban folyik tovább beszélgetésük, és mikor megkapja fogását, már nem sokat gondolkodik azon, várjon e: a levest fújja, kanalastul. Úgy hallja meg ő is a kiáltásokat.* - Hmm? *Néz fel az asztalról meglepetten, kifelé. Zavar és minimális aggodalom látszódik rajta, de Luninari reakcióját hallva rögtön megnyugszik. Vállait rántja a megjegyzésére: ha valaki ilyenkor is az ágyat nyomja, megérdemli ez a módú felkeltést. És még egyet is értenek vele.
Hagyja is barátját válaszolni, ő pedig nekilát levesének, csöndesen szippantja kanalát. Bár fülét nyitva tartja a további hangokra, elsődlegesen az előtti lévő ételre koncentrál. Persze a vicceket és fenyegetéseket hallva ő is mosolyog az orra alatt.*
- Oh? *Kapja fel a fejét, mikor meghallja kopogást, és majdnem kiesik a kanál a kezéből, mikor meglátja az idegen elf lányt, és hallja szavait. Teli szája és meglepődöttsége miatt csak kezét felemelve inteni tud, majd egy nehézkeset nyelve Luninarira emeli tekintetét, mint már jártast ebben a szituációban.*
A varázsló feltartja mutatóujját, melynek hatására a varázsló ujjbegyén aprócska láng gyúl, majd egy körön belül belül kialszik. Ha a varázsló egy gyertyára mutat rá, akkor a gyertya gyullad meg, legyen bármilyen távolságra.
// Konyhában //
*Meg kell hagynia, Luninarinak érzéke lett, hogyan folytassa tovább Adoaver gondolatainak forgásait.* - Ahogy olvastam, ősi törzseknél valóban előbb kezdték el imádni az elemeket mint bármi mást, köztük a holdat is. Nem kell ahhoz varázstudás, hogy mágiát láss belőle. Elég csak ránézni. *Mindent elnyelő sötétség a fáklya fényén túl, és ezt mindössze a tiszta égbolt töri meg: megszámlálhatatlan, apró fények világítják meg a vándorok, és elveszettek útjait, ezzel a hatalmasnak kinéző, fehér gömbbel koronázva. Akármi történik, a felhőkön túl, napleeste után mindig megtalálni őket. Így hát nem csoda, hogy ennyire sokat beszélt, illetve vitatott, ereje. És társa bőre? Hát meg kell hagyni, itt inkább Intath felé hajlana, holdfehérítést jegyeztek volna föl biztos akármelyik könyvben minek gerincére rátette magának sem színes kezét, de volt ő is már téves tucatszor is.
Mikor saját sztorija után dicséret éri, nem-túl-szégyenlősen mosolyodik el: Könyökét asztalán tartva, felfelé mutat ujjával, és már koncentrálnia se nagyon kell ahhoz, amit csinál; ha most a sors úgy dönt, nem hagyja cserben saját affinitásával, kis lángnak kéne megjelennie ujja peremén, vígan lobogva a fél-elf szavaira, tükrözve saját érzelmét. Valóban, maga is úgy érzi, rendesen halad ezen a rögös úton; még a pragmatikus értelemben is kifizetődött ittléte, és ő sem gyújtott fel (még) semmit. Senkitől semmi panasz.*
- Hét éve eltörtem a kezem mikor egy borítóval az arcomban jártam mindenhova egész nap, és leestem a lépcsőről. Lecke megtanulva. *Az élet néha a leghatékonyabb tanár, még ha a legkeményebb is.*
- Áh, kordé! Mindenre gondoltok, én még a nyeregnél voltam gondolatban. No nem mintha olyan rossz lenne órákig a tájat nézni, városiként erre amúgy sem volt sok lehetőségem, de egy B terv mindig kapóra jön. *A kényelemnek sem mond ellent. Bár kíváncsi, ennyien elférnek e, ellenben ki lesz a lovon.
Békés iramban folyik tovább beszélgetésük, és mikor megkapja fogását, már nem sokat gondolkodik azon, várjon e: a levest fújja, kanalastul. Úgy hallja meg ő is a kiáltásokat.* - Hmm? *Néz fel az asztalról meglepetten, kifelé. Zavar és minimális aggodalom látszódik rajta, de Luninari reakcióját hallva rögtön megnyugszik. Vállait rántja a megjegyzésére: ha valaki ilyenkor is az ágyat nyomja, megérdemli ez a módú felkeltést. És még egyet is értenek vele.
Hagyja is barátját válaszolni, ő pedig nekilát levesének, csöndesen szippantja kanalát. Bár fülét nyitva tartja a további hangokra, elsődlegesen az előtti lévő ételre koncentrál. Persze a vicceket és fenyegetéseket hallva ő is mosolyog az orra alatt.*
- Oh? *Kapja fel a fejét, mikor meghallja kopogást, és majdnem kiesik a kanál a kezéből, mikor meglátja az idegen elf lányt, és hallja szavait. Teli szája és meglepődöttsége miatt csak kezét felemelve inteni tud, majd egy nehézkeset nyelve Luninarira emeli tekintetét, mint már jártast ebben a szituációban.*
A varázsló feltartja mutatóujját, melynek hatására a varázsló ujjbegyén aprócska láng gyúl, majd egy körön belül belül kialszik. Ha a varázsló egy gyertyára mutat rá, akkor a gyertya gyullad meg, legyen bármilyen távolságra.
607. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-05-31 08:28:02
Üzenet elküldve: 2022-05-31 08:28:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Vidéki kúria //
// Minden ott tartózkodónak //
* Vár néhány pillanatig a kopogás után. Fülel, és nyilvánvaló, hogy népes társaság gyűlhetett össze odabent, legalábbis a hangzavarból ítélve. Bátortalanul megismétli a kopogást, de valószínűleg ezt sem fogja meghallani senki. Nem szeretne udvariatlanul betoppanni, de nincs más választása. A válla felett hátrapillant a hátaslovára, de az még mindig örömmámorban tépkedi a füvet, szóval talán így hagyhatja még egy darabig. *
~ Előre is elnézést... ~
* Halkan benyit a kétszárnyú ajtón és óvatosan becsukja maga mögött. *
~ Na, ettől meg úgy érzem magam, mint egy settenkedő tolvaj. ~
* Sóhajt egyet, majd körülnéz az épületben. Egy folyosóra lépett be, néhány ajtóval, amik ismeretlen irányokba vezetnek. Célirányosan a megannyi hang forrása felé fordul és a harmadik ajtó elé lép. Kicsit lesimogatja a ruháját és szerteszét álló haját, majd hangosan kopogtat az ajtófélfán. Ha esetleg így sem vennék észre a jelenlétét, a biztonság kedvéért be is lép. *
- Elnézést a zavarásért. * Kezdi visszafogott hangon és finoman meghajtja magát üdvözlésül. * Kopogtam, de valószínűleg túl halk voltam, ezért bátorkodtam belépni ide.
* Körülhordozza a tekintetét az egybegyűlteken, úgy tűnik az ebédet zavarta meg. *
- Nem szeretnék tolakodó lenni, csak útbaigazítást szeretnék kérni és már itt sem vagyok.
* Udvariasan mosolyog, dacára kissé szétszórt megjelenésének a neveltetését nem tudja tikolni. *
// Minden ott tartózkodónak //
* Vár néhány pillanatig a kopogás után. Fülel, és nyilvánvaló, hogy népes társaság gyűlhetett össze odabent, legalábbis a hangzavarból ítélve. Bátortalanul megismétli a kopogást, de valószínűleg ezt sem fogja meghallani senki. Nem szeretne udvariatlanul betoppanni, de nincs más választása. A válla felett hátrapillant a hátaslovára, de az még mindig örömmámorban tépkedi a füvet, szóval talán így hagyhatja még egy darabig. *
~ Előre is elnézést... ~
* Halkan benyit a kétszárnyú ajtón és óvatosan becsukja maga mögött. *
~ Na, ettől meg úgy érzem magam, mint egy settenkedő tolvaj. ~
* Sóhajt egyet, majd körülnéz az épületben. Egy folyosóra lépett be, néhány ajtóval, amik ismeretlen irányokba vezetnek. Célirányosan a megannyi hang forrása felé fordul és a harmadik ajtó elé lép. Kicsit lesimogatja a ruháját és szerteszét álló haját, majd hangosan kopogtat az ajtófélfán. Ha esetleg így sem vennék észre a jelenlétét, a biztonság kedvéért be is lép. *
- Elnézést a zavarásért. * Kezdi visszafogott hangon és finoman meghajtja magát üdvözlésül. * Kopogtam, de valószínűleg túl halk voltam, ezért bátorkodtam belépni ide.
* Körülhordozza a tekintetét az egybegyűlteken, úgy tűnik az ebédet zavarta meg. *
- Nem szeretnék tolakodó lenni, csak útbaigazítást szeretnék kérni és már itt sem vagyok.
* Udvariasan mosolyog, dacára kissé szétszórt megjelenésének a neveltetését nem tudja tikolni. *
606. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-05-30 10:06:23
Üzenet elküldve: 2022-05-30 10:06:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Vidéki kúria //
// Ebéd //
// Konyhában //
* Talán kicsinek tűnik a gnóm lány, de egyáltalán nem szeleburdi. Fegyverét nem-igen tudja használni, de már volt rá példa, hogy perverz alakok ellen vetette be. Az elfnek tartott magyarázat nem éri el a célját, így mosolya kicsit lelohad. Mindig is határozott jellemnek tartotta magát, ez továbbra sincs másképp, a fekete hajú elfhez lép, mielőtt csak úgy helyet foglalna. Kezét nyújtja, és ha Luninari elfogadja, akkor határozottan megrázza. *
- Gondoltam, azért illő lenne bemutatkoznom, a nevem Lyarah Wrogertik, de hívj csak Lyzznek.
* Egy mosolyt is továbbra fenntart, hogy ne tűnjön mogorva gnómnak. Tekintetével gyorsan szétnéz majd ártatlanul újra a lány felé fordul. *
- öhm... Hova ülhetek le? Nem akarok egyáltalán zavarni.
* Jegyzi meg feszengve Lyarah, nem így képzelte el a bemutatkozását, de emiatt most nem fog káoszt teremteni másoknak. Étkezés után is bőven van ideje, hogy beszéljen az itteni vezetővel. Egyenesen udvariatlan lenne, ha vissza utasítaná kedvességüket, mellesleg az illatok is eléggé erős érvnek tűnnek a kis gnóm számára. Ha megmutatják a helyét, akkor illően megvárja a többieket, és csak azután foglal helyet. ~ Nem lenne rossz néhány jó pontot szerezni náluk. ~ Morfondírozik tovább, de tekintetével a többieket figyeli. ~ Nem tudom milyen érzés ez, de olyan béke van itt, amit már régóta nem tapasztaltam, talán csak otthon? ~ *
// Ebéd //
// Konyhában //
* Talán kicsinek tűnik a gnóm lány, de egyáltalán nem szeleburdi. Fegyverét nem-igen tudja használni, de már volt rá példa, hogy perverz alakok ellen vetette be. Az elfnek tartott magyarázat nem éri el a célját, így mosolya kicsit lelohad. Mindig is határozott jellemnek tartotta magát, ez továbbra sincs másképp, a fekete hajú elfhez lép, mielőtt csak úgy helyet foglalna. Kezét nyújtja, és ha Luninari elfogadja, akkor határozottan megrázza. *
- Gondoltam, azért illő lenne bemutatkoznom, a nevem Lyarah Wrogertik, de hívj csak Lyzznek.
* Egy mosolyt is továbbra fenntart, hogy ne tűnjön mogorva gnómnak. Tekintetével gyorsan szétnéz majd ártatlanul újra a lány felé fordul. *
- öhm... Hova ülhetek le? Nem akarok egyáltalán zavarni.
* Jegyzi meg feszengve Lyarah, nem így képzelte el a bemutatkozását, de emiatt most nem fog káoszt teremteni másoknak. Étkezés után is bőven van ideje, hogy beszéljen az itteni vezetővel. Egyenesen udvariatlan lenne, ha vissza utasítaná kedvességüket, mellesleg az illatok is eléggé erős érvnek tűnnek a kis gnóm számára. Ha megmutatják a helyét, akkor illően megvárja a többieket, és csak azután foglal helyet. ~ Nem lenne rossz néhány jó pontot szerezni náluk. ~ Morfondírozik tovább, de tekintetével a többieket figyeli. ~ Nem tudom milyen érzés ez, de olyan béke van itt, amit már régóta nem tapasztaltam, talán csak otthon? ~ *
605. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-05-29 23:06:05
Üzenet elküldve: 2022-05-29 23:06:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1622
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1622
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Vidéki kúria//
*A húzódzkodásra barátságos mosollyal visszahúzza a kezét.*
~Megkaplak még libuska.~
*Bizony a kis gnóm most került a férfi megszerzendő prédáinak listájára. És szerencsétlenségére faja miatt csak maximum ölelőpárna lehet belőle. Túl kisállatszerű a felnőttesebb dolgokhoz. A kapott kérdés mibenléte nem teljesen jut el a férfihoz.*
-Hát igen. Itt van a közelben. Nincs semmi baja a víznek arról biztosíthatlak.
*Azt, issza ő is. Ha nem éppen szeszt. A megállapításra értetlenül néz a víz és a ház felé.*
-Mi?
*Bizonyos értelemben tanultnak és mindenképp világlátottnak számít, viszont a mérnöki dolgok nagyon távol vannak tőle. Úgy jelenik meg előtte a terv, hogy kis erecskét vájni a földbe és megbontva a ház sarkát végig kell folyatni az épület szobáin. Épp ezen terv elméleti buktatói kezdenek felmerülni benne mikor a vörös kobak még jobban túlhalad a dolgon ő pedig mégannyira se érti már miről beszél az akadémista lány mint az előbb.*
-Malommal? Meleg víz? Hát...öhm...van egy tűzhelyünk. Azon szoktuk melegíteni ételhez vagy ha fürdünk.
*Annyira értetlennek néz ki, mint mások ha ő a trepanációról vagy más szakmai dologról beszél. Ki is segítheti kicsit a pimasz tündérke akit jól megkergethet a pimaszsága miatt. De Luninari is sorra akar kerülni úgy néz ki.*
-Megjegyeztem!
*Kiabál be és kergeti meg a vöröst. Aki nagyon pihent agyú ma reggel. Pont mint a doki.*
-Akkor bokádnál fogva fellógathatunk vele a kamrába mint egy rúd kolbászt!
*Alaposan meg is futtatja a kislány. Rég szaladt már ennyit. Itt a ligetben nem nagyon kell neki. Nincs, aki üldözze és ha mégis akkor olyanok akikkel szívesen elkapatja magát. Végül sikerül a tüncit is utolérni és utána jól megcsikizi annak baloldalát hisz csak arra van keze. Az ellentámadás és főleg annak formája meglepi őt. Be is váltja az ígéretét és játékosan meghúzgálja, azt a fület.*
-Na, várj csak! Ha harapsz akkor inkább Árnyék mellé leszel kikötve a kertbe.
*Nem mintha Árnyék ki lenne kötve, de így jött ki a poén. Miközben ők épp ott a fűben huncutkodnak egy csinos kis szőke érkezik aki más esetben felkeltené a férfi figyelmét másféle huncutkodásra, de most észre se lesz véve. Főleg mert az újabb szemtelenség hallatán a kis tündér alá nyúlna és megpróbálná a vállára kapni a kis testet.*
-Most mész a szekrény tetejére!
*A húzódzkodásra barátságos mosollyal visszahúzza a kezét.*
~Megkaplak még libuska.~
*Bizony a kis gnóm most került a férfi megszerzendő prédáinak listájára. És szerencsétlenségére faja miatt csak maximum ölelőpárna lehet belőle. Túl kisállatszerű a felnőttesebb dolgokhoz. A kapott kérdés mibenléte nem teljesen jut el a férfihoz.*
-Hát igen. Itt van a közelben. Nincs semmi baja a víznek arról biztosíthatlak.
*Azt, issza ő is. Ha nem éppen szeszt. A megállapításra értetlenül néz a víz és a ház felé.*
-Mi?
*Bizonyos értelemben tanultnak és mindenképp világlátottnak számít, viszont a mérnöki dolgok nagyon távol vannak tőle. Úgy jelenik meg előtte a terv, hogy kis erecskét vájni a földbe és megbontva a ház sarkát végig kell folyatni az épület szobáin. Épp ezen terv elméleti buktatói kezdenek felmerülni benne mikor a vörös kobak még jobban túlhalad a dolgon ő pedig mégannyira se érti már miről beszél az akadémista lány mint az előbb.*
-Malommal? Meleg víz? Hát...öhm...van egy tűzhelyünk. Azon szoktuk melegíteni ételhez vagy ha fürdünk.
*Annyira értetlennek néz ki, mint mások ha ő a trepanációról vagy más szakmai dologról beszél. Ki is segítheti kicsit a pimasz tündérke akit jól megkergethet a pimaszsága miatt. De Luninari is sorra akar kerülni úgy néz ki.*
-Megjegyeztem!
*Kiabál be és kergeti meg a vöröst. Aki nagyon pihent agyú ma reggel. Pont mint a doki.*
-Akkor bokádnál fogva fellógathatunk vele a kamrába mint egy rúd kolbászt!
*Alaposan meg is futtatja a kislány. Rég szaladt már ennyit. Itt a ligetben nem nagyon kell neki. Nincs, aki üldözze és ha mégis akkor olyanok akikkel szívesen elkapatja magát. Végül sikerül a tüncit is utolérni és utána jól megcsikizi annak baloldalát hisz csak arra van keze. Az ellentámadás és főleg annak formája meglepi őt. Be is váltja az ígéretét és játékosan meghúzgálja, azt a fület.*
-Na, várj csak! Ha harapsz akkor inkább Árnyék mellé leszel kikötve a kertbe.
*Nem mintha Árnyék ki lenne kötve, de így jött ki a poén. Miközben ők épp ott a fűben huncutkodnak egy csinos kis szőke érkezik aki más esetben felkeltené a férfi figyelmét másféle huncutkodásra, de most észre se lesz véve. Főleg mert az újabb szemtelenség hallatán a kis tündér alá nyúlna és megpróbálná a vállára kapni a kis testet.*
-Most mész a szekrény tetejére!
604. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-05-26 19:53:59
Üzenet elküldve: 2022-05-26 19:53:59
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Vidéki kúria//
* Az ő és a doki közötti kapcsolat olyan mély, mint az ingének a zsebe. Barátilag jól elvannak, immár jó pár napja. S ez a baráti iszony, vagyis viszony eljutott arra a szintre, hogy ő szalad, az elf meg utána. Nevetgél, s mit ád az ég, a szöszi doki egy-egy elszólásán kifejezetten röhög. *
- Ne! Akkorára ne húzzad a fülem! Kétszer is körbe éri a bokám és elesem!
* Jó, oké, annyira azért nem hosszúak az elf fülei, de mégis. Szalad előre, mert bár szöszi doki lábai hosszúak, ő viszont apró és fürge. Na meg korán reggel kelt, frissen, kipihenten és már dolgozott a jószágok körül. Vagyis nem másnapos tunya csiga. *
- A felső polc jó hely, be-be-be! Ott van a legjobb kompót és onnan elérem a füled hegyét!
* Nevetve sikítozni kezd, mert csak utoléri valahogy, mire is felhemperedik a fűben és csiklandozva lészen mindkét oldala. *
- Nem leszek éhes! Elf orvost eszem ebédre!
* S ezzel bele is harap a doki felé eső közelebbik lábába. Nem csattan nagyot a sok kis apró fog, de azért istenesen megrágja, ha módja lesz rá. Időközben egy másik elf is befut a ház közelébe, aki saját két szép szemével láthatja, hogy itt egy elfeket evő tündér lakik. Galád módon vetette rá magát az inas, majdcsak nem rágós alsó lábszárra. Nem tudja még, mit fog kapni ezért, de végül majd csak üres szájjal felnyög, kimondottan dühösen és vigyorogva. *
- Sovány biza', mint a tyúk kaparója!
* Ha még összeakadva is bunyóznak vagy ilyesmi, hangja és Int is engedi, tovább kiabál a ház felé. *
- A dokinak dupla adagot adj enni! Sovány a vádlija!
* Az ő és a doki közötti kapcsolat olyan mély, mint az ingének a zsebe. Barátilag jól elvannak, immár jó pár napja. S ez a baráti iszony, vagyis viszony eljutott arra a szintre, hogy ő szalad, az elf meg utána. Nevetgél, s mit ád az ég, a szöszi doki egy-egy elszólásán kifejezetten röhög. *
- Ne! Akkorára ne húzzad a fülem! Kétszer is körbe éri a bokám és elesem!
* Jó, oké, annyira azért nem hosszúak az elf fülei, de mégis. Szalad előre, mert bár szöszi doki lábai hosszúak, ő viszont apró és fürge. Na meg korán reggel kelt, frissen, kipihenten és már dolgozott a jószágok körül. Vagyis nem másnapos tunya csiga. *
- A felső polc jó hely, be-be-be! Ott van a legjobb kompót és onnan elérem a füled hegyét!
* Nevetve sikítozni kezd, mert csak utoléri valahogy, mire is felhemperedik a fűben és csiklandozva lészen mindkét oldala. *
- Nem leszek éhes! Elf orvost eszem ebédre!
* S ezzel bele is harap a doki felé eső közelebbik lábába. Nem csattan nagyot a sok kis apró fog, de azért istenesen megrágja, ha módja lesz rá. Időközben egy másik elf is befut a ház közelébe, aki saját két szép szemével láthatja, hogy itt egy elfeket evő tündér lakik. Galád módon vetette rá magát az inas, majdcsak nem rágós alsó lábszárra. Nem tudja még, mit fog kapni ezért, de végül majd csak üres szájjal felnyög, kimondottan dühösen és vigyorogva. *
- Sovány biza', mint a tyúk kaparója!
* Ha még összeakadva is bunyóznak vagy ilyesmi, hangja és Int is engedi, tovább kiabál a ház felé. *
- A dokinak dupla adagot adj enni! Sovány a vádlija!
603. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-05-25 09:48:54
Üzenet elküldve: 2022-05-25 09:48:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Vidéki kúria//
* A kéz mozdulat láttán hátrahőköl udvariasan. Ismeretlen férfiakkal mindig is bizonytalan volt. Szemöldöke már a fellegeket nyaldossa, nem épp ez játszódott le képzeletében. Az elhangzott szavakat fejében átírva sokkal megnyugtatóbbnak találja. '' Természetesen! Ilyen művelt hölgyeket örömmel fogadunk intézményünkbe! '' Gondolataiba a csalódottság fészkeli be magát, de még nem érzi, hogy a teljes remény veszni látszódna.
Nem most fog elkeseredni, ha már idáig jutott. Gondolatai azonosulnak terveivel, így csak saját elméjét szükséges megzaboláznia. *
- A vizet a tóból?
* Próbálja maga felé fordítani a kérdést. A házon végig tekint gyorsan, hogy aztán egy rövid következtetéssel megállapítást tegyen a doktornak. *
- Pedig könnyedén megoldható lehetne akár a vizet bevezetni az épület szárnyakba.
* Állát megfogva tekintete mély gondolatokat tükröz. *
- Egy malommal meghajtott csatornavezetékkel könnyedén megoldható, még állandó meleg vizet is kivitelezhetőnek tartom.
* Thrissaya és a doktor viselkedését természetesnek találja. ~ Bizonyára mély kapcsolatot ápolhatnak, vagy a doktor túl szeleburdi. ~ Állapítja meg fejben. A kergetőzést türelmesen követi tekintetével, nem fog közbe avatkozni. Még valahol élvezi is a látottakat. A kiáltásra egy pillanatra felkapja a fejét, de türelmesen megvárja a harc végét. *
A hozzászólás írója (Lyarah Wrogertik) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.05.25 09:49:45
* A kéz mozdulat láttán hátrahőköl udvariasan. Ismeretlen férfiakkal mindig is bizonytalan volt. Szemöldöke már a fellegeket nyaldossa, nem épp ez játszódott le képzeletében. Az elhangzott szavakat fejében átírva sokkal megnyugtatóbbnak találja. '' Természetesen! Ilyen művelt hölgyeket örömmel fogadunk intézményünkbe! '' Gondolataiba a csalódottság fészkeli be magát, de még nem érzi, hogy a teljes remény veszni látszódna.
Nem most fog elkeseredni, ha már idáig jutott. Gondolatai azonosulnak terveivel, így csak saját elméjét szükséges megzaboláznia. *
- A vizet a tóból?
* Próbálja maga felé fordítani a kérdést. A házon végig tekint gyorsan, hogy aztán egy rövid következtetéssel megállapítást tegyen a doktornak. *
- Pedig könnyedén megoldható lehetne akár a vizet bevezetni az épület szárnyakba.
* Állát megfogva tekintete mély gondolatokat tükröz. *
- Egy malommal meghajtott csatornavezetékkel könnyedén megoldható, még állandó meleg vizet is kivitelezhetőnek tartom.
* Thrissaya és a doktor viselkedését természetesnek találja. ~ Bizonyára mély kapcsolatot ápolhatnak, vagy a doktor túl szeleburdi. ~ Állapítja meg fejben. A kergetőzést türelmesen követi tekintetével, nem fog közbe avatkozni. Még valahol élvezi is a látottakat. A kiáltásra egy pillanatra felkapja a fejét, de türelmesen megvárja a harc végét. *
A hozzászólás írója (Lyarah Wrogertik) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.05.25 09:49:45
602. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-05-24 21:02:53
Üzenet elküldve: 2022-05-24 21:02:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 682
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 682
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Vidéki kúria//
//Ebéd előtt//
//Konyhában - majd kiabálás mindenkinek, aki éppen hallja//
*Adoaver megjegyzésére jót mosolyog magában, aztán inkább figyelmesen hallgatja az általa véletlen balesetként okozott tűz történetét, ami szerencsére sem végzetes, sem pedig tragikus nem lett végül, ellenben elindította új lakótársukat a tűzmágia útján.
Az ifjú tűzmágus mond ezen kívül viszont mást is, amit nem képes szó nélkül hagyni, végtére is ezek számára kedves témák, túlságosan is talán.*
- Az biztos, hogy az erdő mélyében, az éjszakában meg a holdban van valami meseszerű önmagában is. Mágia nélkül is mágikus dolgok lennének, ha van ennek bármi értelme, de szerintem érted, hogy hogyan gondolom. Anya szerint pedig a bőröm is a holdnak köszönhetően ennyire fehér. Persze Int szerint ez hülyeség, mert ez máson múlik, azért én inkább hiszek anyának. *vallja be, de Adoaver talán már korábban is megtapasztalhatta ilyen téren kissé kettős természetét.
Mint mágus elvben a tudomány jegyese, vagy legalábbis elkötelezett az irányában, mégis, ahol felnőtt még a különböző égtáj felől érkező szeleknek is neveik voltak, egy hitét mélyen megélő egykori papnő lányaként pedig talán nem is gondolkodhatna másképpen, mint úgy, hogy szeretne alapvetően racionális lény lenni, de teljesen azért még sem.
Nem kell és nem is lehet minden szép gondolatot és mesét a puszta kételkedéssel agyoncsapni.
Tény, hogy nem nagy szakértője annak, hogy minek köszönheti a színét valakinek a bőre, de miért ne lehetne a holdnak is hozzá köze? Ahogyan a nap is lebarnít, ezzel az erővel a hold is kifehéríthet, főleg, ha valaki annyit nézegette őt, mint ő, ráadásul pont teliholdkor született.
Ezen azonban most nem gondolkodik sokat, főleg, hogy Adoaver bízik benne annyira, hogy elmesélje, hogy pontosan mi történt, amit természetesen nagyra értékel, ez pedig itt és most sokkal fontosabbnak tűnik annál, hogy ő maga ossza meg saját, éppen most kissé csapongó gondolatait, amit a fahéj és almaillat amúgy is talán megrészegít kicsit.*
- A tűzzel kapcsolatban meg az a lényeg szerintem, hogy nem történt komolyabb baj, és soha többé nem is fog. Már szerintem most is egész jól tudod irányítani az elemet *mutat a fiúra valamiért a fakanállal, amit eddig a leves kavargatására használt, de aztán a lábas fülére teszi* Mady varázslatai után pedig még könnyebb lesz. Csak majd ne útközben tanuld őket, mert akkor előbb-utóbb orra esel valamiben. *mosolyodik el.* De erről jut eszembe, gondoltam rá, hogy nem gyalog megyünk *hallgat el kicsit, de nem a hatásszünet kedvéért, hanem mert felidéz egy nem komoly, szomorú, drámai, vagy vidám emléket, amilyeneket általában szokott, ha a múltra gondol, viszont ennél sokkal fontosabbat, ami a hasznukra lehet.*
- Van lovunk *böki ki végül.* meg egy kis kordénk is. Utazhatunk azon vissza a városba, akkor olvasni is tudsz majd. Hazafelé pedig majd hozzuk rajta az ott szerzett dolgokat. Amennyire tudjuk kényelmessé tehetjük az utat.
*Többek között ezért is örül, hogy egy másik mágus is van a ligetben rajta kívül. Mivel szerinte épeszű értelmes élőlény magától nem merészkedik be a mocsárba, csak akkor, hogyha éppen a mágustoronyhoz tart, ez is éppen egy olyan dolog, amit másvalakivel nem tudna megbeszélni, bármennyire is szereti őket.
Különben mély együttérzéssel hallgatta Adoaver beszámolóját az útról, néha még bólogatott is hozzá, mint aki pontosan mindent ért, pedig azért mindent egybevetve nagy szerencséjére, meg persze főleg Thimnek köszönhetően az ő útja jóval kellemesebben telt oda, valamint onnan visszafelé is.*
- Tényleg elég szörnyen hangzik a toronyhoz tett első utad, de a következő már talán nem lesz ilyen. Engem szerencsére egy barátom kísért el, amikor először mentem, aki, ha kellett, még arra is képes volt, hogy vágja előttem az utat. Biztos, hogy nélküle sokkal nehezebb, és tovább is tartott volna. Mondjuk egyedül nem is merek menni szerintem, de ez már más kérdés. Vittünk sátrat is, raktunk tüzet, anyával is ott találkoztam újra, szóval nekem inkább kellemes emlék, bár az első ingovány szélén töltött idő, amikor nem a toronyhoz mentünk, pont nem az. *mondja, de ezt inkább már ki sem fejti. A leves tálalása előtti pillanat nem igazán alkalmas bonyolult emlékek és érzések átadására, és tart tőle, hogy lassan talán bizalmassá alakuló kapcsolatuk azért még távolról sem tart itt. Saját hangját pedig bár szereti hallani hosszan fejtegetni egy-egy gondolatát, feleslegesen fecsegni mindenféléről azért utál. Éppen eléggé csodálja saját édesanyját amiatt, hogy hasonlót képes volt hosszan elviselni még odahaza, ahhoz, hogy ő ilyesmibe menjen bele.
Mivel a többiek egyelőre nincsenek még sehol, Adoaver viszont már enne, elé rak tányért és kanalat, majd pedig miután konyharuhával megfogta a lábast, hogy ne égesse meg a kezét, és lerakja az asztalra szed is neki a levesből. Magának is letesz egy tányért és kanalat vele szemben.
Körülbelül éppen ekkor hallja meg a tündérlány kiabálását, amit mintha kopogás is követne, előbbi viszont a "Luni, Luni, Luni!"szóismétlések alapján nyilván nem szólhat senki másnak, csakis neki.
Már bele sem mer gondolni, hogy hány főre való ételt készített, és, hogy lehet megint nem lesz elég, abba sem, hogy Thrissaya szavainak értelme, valamint az egyéb, konyhába beszűrődő hangok alapján mi a csillagok történhetnek odakint, de ezen is csak mosolyog.
Tetszik neki, hogy valahogyan életvidám lett a liget, illetve legalábbis számára sokkal vidámabb hely, amióta Thrissaya is velük van. Biztos benne, hogy Lau sem bánja mindezt, annak pedig külön örül, hogy mióta itt él ő is egyre kevésbé hajlamos a melankóliára és komor maga elé bámulásra órákon keresztül, ami annak idején gyakran része volt mindennapjainak.*
- Az egekre! Még a végén ezek ketten felverik az egész házat *rázza meg a fejét mégis, de csak látszólag, rosszallóan kicsit az orra alatt motyogva, közben viszont csak elmosolyodik.*
- Még szerencse, hogy ebédidőben senki sem alszik. Illetve remélem, hogy senki. *teszi hozzá még mindig csak Adoavernek. Ugyan nem szeret kiabálni, de jelen pillanatban egyszerűbb, mint ki-be rohangálni a konyha és a bejárat között, ha már éppen beszélni szeretne a többiekkel, így most ő is amennyire csak képes rendesen kiereszti a hangját, talán még édesanyja is hallani fogja, aki épp most valószínűleg a szobájában vára a levest.*
- Intath mikor nem bolond? *kérdez és kiabál vissza nevetve, remélve, hogy képes annyira hangsúlyozni a kedvenc elf orvosára használt jelzőt hogy akár egy teljesen idegen számára is egyértelmű legyen, hogy az éppen semmi mást nem jelenthet számára, mint valakit, akit minden általa eddig felfedezett különbözőségük ellenére is nagyon szeret.*
- Gyertek, mert kész az ebéd, nehogy nekem kihűljön a leves! Mindenki jöjjön! A gnóm lány is, mielőtt még Int elijesztené innen valami béna viccel. Jut mindenkinek ebéd bőven.
*Az utolsó mondatok után ugyan kicsit zavarba jön, de reméli nem látszik raja.
"Jut mindenkinek ebéd bőven."
Tudja, hogy könnyelmű kis gondolat volt a részéről mindez, mert ez legjobb esetben is csak az ittben és a mostban igaz, ami eléggé szűk. De legalább még itt és most igaz.
Éppen azért készül visszatérni a városba, hogy ez még sokáig így legyen itt.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.05.24 21:17:40
//Ebéd előtt//
//Konyhában - majd kiabálás mindenkinek, aki éppen hallja//
*Adoaver megjegyzésére jót mosolyog magában, aztán inkább figyelmesen hallgatja az általa véletlen balesetként okozott tűz történetét, ami szerencsére sem végzetes, sem pedig tragikus nem lett végül, ellenben elindította új lakótársukat a tűzmágia útján.
Az ifjú tűzmágus mond ezen kívül viszont mást is, amit nem képes szó nélkül hagyni, végtére is ezek számára kedves témák, túlságosan is talán.*
- Az biztos, hogy az erdő mélyében, az éjszakában meg a holdban van valami meseszerű önmagában is. Mágia nélkül is mágikus dolgok lennének, ha van ennek bármi értelme, de szerintem érted, hogy hogyan gondolom. Anya szerint pedig a bőröm is a holdnak köszönhetően ennyire fehér. Persze Int szerint ez hülyeség, mert ez máson múlik, azért én inkább hiszek anyának. *vallja be, de Adoaver talán már korábban is megtapasztalhatta ilyen téren kissé kettős természetét.
Mint mágus elvben a tudomány jegyese, vagy legalábbis elkötelezett az irányában, mégis, ahol felnőtt még a különböző égtáj felől érkező szeleknek is neveik voltak, egy hitét mélyen megélő egykori papnő lányaként pedig talán nem is gondolkodhatna másképpen, mint úgy, hogy szeretne alapvetően racionális lény lenni, de teljesen azért még sem.
Nem kell és nem is lehet minden szép gondolatot és mesét a puszta kételkedéssel agyoncsapni.
Tény, hogy nem nagy szakértője annak, hogy minek köszönheti a színét valakinek a bőre, de miért ne lehetne a holdnak is hozzá köze? Ahogyan a nap is lebarnít, ezzel az erővel a hold is kifehéríthet, főleg, ha valaki annyit nézegette őt, mint ő, ráadásul pont teliholdkor született.
Ezen azonban most nem gondolkodik sokat, főleg, hogy Adoaver bízik benne annyira, hogy elmesélje, hogy pontosan mi történt, amit természetesen nagyra értékel, ez pedig itt és most sokkal fontosabbnak tűnik annál, hogy ő maga ossza meg saját, éppen most kissé csapongó gondolatait, amit a fahéj és almaillat amúgy is talán megrészegít kicsit.*
- A tűzzel kapcsolatban meg az a lényeg szerintem, hogy nem történt komolyabb baj, és soha többé nem is fog. Már szerintem most is egész jól tudod irányítani az elemet *mutat a fiúra valamiért a fakanállal, amit eddig a leves kavargatására használt, de aztán a lábas fülére teszi* Mady varázslatai után pedig még könnyebb lesz. Csak majd ne útközben tanuld őket, mert akkor előbb-utóbb orra esel valamiben. *mosolyodik el.* De erről jut eszembe, gondoltam rá, hogy nem gyalog megyünk *hallgat el kicsit, de nem a hatásszünet kedvéért, hanem mert felidéz egy nem komoly, szomorú, drámai, vagy vidám emléket, amilyeneket általában szokott, ha a múltra gondol, viszont ennél sokkal fontosabbat, ami a hasznukra lehet.*
- Van lovunk *böki ki végül.* meg egy kis kordénk is. Utazhatunk azon vissza a városba, akkor olvasni is tudsz majd. Hazafelé pedig majd hozzuk rajta az ott szerzett dolgokat. Amennyire tudjuk kényelmessé tehetjük az utat.
*Többek között ezért is örül, hogy egy másik mágus is van a ligetben rajta kívül. Mivel szerinte épeszű értelmes élőlény magától nem merészkedik be a mocsárba, csak akkor, hogyha éppen a mágustoronyhoz tart, ez is éppen egy olyan dolog, amit másvalakivel nem tudna megbeszélni, bármennyire is szereti őket.
Különben mély együttérzéssel hallgatta Adoaver beszámolóját az útról, néha még bólogatott is hozzá, mint aki pontosan mindent ért, pedig azért mindent egybevetve nagy szerencséjére, meg persze főleg Thimnek köszönhetően az ő útja jóval kellemesebben telt oda, valamint onnan visszafelé is.*
- Tényleg elég szörnyen hangzik a toronyhoz tett első utad, de a következő már talán nem lesz ilyen. Engem szerencsére egy barátom kísért el, amikor először mentem, aki, ha kellett, még arra is képes volt, hogy vágja előttem az utat. Biztos, hogy nélküle sokkal nehezebb, és tovább is tartott volna. Mondjuk egyedül nem is merek menni szerintem, de ez már más kérdés. Vittünk sátrat is, raktunk tüzet, anyával is ott találkoztam újra, szóval nekem inkább kellemes emlék, bár az első ingovány szélén töltött idő, amikor nem a toronyhoz mentünk, pont nem az. *mondja, de ezt inkább már ki sem fejti. A leves tálalása előtti pillanat nem igazán alkalmas bonyolult emlékek és érzések átadására, és tart tőle, hogy lassan talán bizalmassá alakuló kapcsolatuk azért még távolról sem tart itt. Saját hangját pedig bár szereti hallani hosszan fejtegetni egy-egy gondolatát, feleslegesen fecsegni mindenféléről azért utál. Éppen eléggé csodálja saját édesanyját amiatt, hogy hasonlót képes volt hosszan elviselni még odahaza, ahhoz, hogy ő ilyesmibe menjen bele.
Mivel a többiek egyelőre nincsenek még sehol, Adoaver viszont már enne, elé rak tányért és kanalat, majd pedig miután konyharuhával megfogta a lábast, hogy ne égesse meg a kezét, és lerakja az asztalra szed is neki a levesből. Magának is letesz egy tányért és kanalat vele szemben.
Körülbelül éppen ekkor hallja meg a tündérlány kiabálását, amit mintha kopogás is követne, előbbi viszont a "Luni, Luni, Luni!"szóismétlések alapján nyilván nem szólhat senki másnak, csakis neki.
Már bele sem mer gondolni, hogy hány főre való ételt készített, és, hogy lehet megint nem lesz elég, abba sem, hogy Thrissaya szavainak értelme, valamint az egyéb, konyhába beszűrődő hangok alapján mi a csillagok történhetnek odakint, de ezen is csak mosolyog.
Tetszik neki, hogy valahogyan életvidám lett a liget, illetve legalábbis számára sokkal vidámabb hely, amióta Thrissaya is velük van. Biztos benne, hogy Lau sem bánja mindezt, annak pedig külön örül, hogy mióta itt él ő is egyre kevésbé hajlamos a melankóliára és komor maga elé bámulásra órákon keresztül, ami annak idején gyakran része volt mindennapjainak.*
- Az egekre! Még a végén ezek ketten felverik az egész házat *rázza meg a fejét mégis, de csak látszólag, rosszallóan kicsit az orra alatt motyogva, közben viszont csak elmosolyodik.*
- Még szerencse, hogy ebédidőben senki sem alszik. Illetve remélem, hogy senki. *teszi hozzá még mindig csak Adoavernek. Ugyan nem szeret kiabálni, de jelen pillanatban egyszerűbb, mint ki-be rohangálni a konyha és a bejárat között, ha már éppen beszélni szeretne a többiekkel, így most ő is amennyire csak képes rendesen kiereszti a hangját, talán még édesanyja is hallani fogja, aki épp most valószínűleg a szobájában vára a levest.*
- Intath mikor nem bolond? *kérdez és kiabál vissza nevetve, remélve, hogy képes annyira hangsúlyozni a kedvenc elf orvosára használt jelzőt hogy akár egy teljesen idegen számára is egyértelmű legyen, hogy az éppen semmi mást nem jelenthet számára, mint valakit, akit minden általa eddig felfedezett különbözőségük ellenére is nagyon szeret.*
- Gyertek, mert kész az ebéd, nehogy nekem kihűljön a leves! Mindenki jöjjön! A gnóm lány is, mielőtt még Int elijesztené innen valami béna viccel. Jut mindenkinek ebéd bőven.
*Az utolsó mondatok után ugyan kicsit zavarba jön, de reméli nem látszik raja.
"Jut mindenkinek ebéd bőven."
Tudja, hogy könnyelmű kis gondolat volt a részéről mindez, mert ez legjobb esetben is csak az ittben és a mostban igaz, ami eléggé szűk. De legalább még itt és most igaz.
Éppen azért készül visszatérni a városba, hogy ez még sokáig így legyen itt.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.05.24 21:17:40
601. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-05-23 08:37:15
Üzenet elküldve: 2022-05-23 08:37:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Keserves út //
// Vidéki kúria //
- Nos, valószínűleg eltévedtem.
* Jegyzi meg halkan, csak magának, a nyilvánvalót. Úgy tűnik nem fizetett eleget az útszéli vándornak ahhoz, hogy valódi és hasznos információt kapjon az irányról. Legalábbis ezt sejteti az előtte álló bájos épület, ami a legkevésbé sem hasonlít a városi forgatagra. Ennek mondjuk kifejezetten örül, még nem készült fel lélekben a városi tömegre és zajra. Fáradtan a kölcsönkért hátas csatakos oldalához támaszkodik. Észre sem veszi, hogy talán hosszú percek óta bámulja a házat, amikor vidám nevetés hangja üti meg a fülét. Egyébként is sajgó szívébe azonnal belemar a fájdalom, öntudatlanul is a mellkasához szorítja az öklét. Még nem halványodtak el benne egészen a hajdanvolt boldog idők pillanatai. *
~ Valószínűleg meg tudják mondani merre induljak. ~
* Ez még magának is gyenge érvelésnek tűnik, de vonzza a békés hely látványa és az innen származó boldog hangok. A ló kantárszárát leereszti a fűbe, amaz pedig elég éhes és fáradt ahhoz, hogy csak lehajtsa a fejét és egyen. Egy darabig nem megy innen sehova. Kedvesen megpaskolja a nyakát és elindul az ajtó felé. A ló és lovasa is meglehetősen szánalmas látványt nyújthatnak, mindketten sárosak és csapzottak. Az ajtó felé megpróbálja az út porának nagy részét lecsapkodni magáról, elég kevés sikerrel. Egy nagy sóhajjal bekopog az ajtón. *
// Vidéki kúria //
- Nos, valószínűleg eltévedtem.
* Jegyzi meg halkan, csak magának, a nyilvánvalót. Úgy tűnik nem fizetett eleget az útszéli vándornak ahhoz, hogy valódi és hasznos információt kapjon az irányról. Legalábbis ezt sejteti az előtte álló bájos épület, ami a legkevésbé sem hasonlít a városi forgatagra. Ennek mondjuk kifejezetten örül, még nem készült fel lélekben a városi tömegre és zajra. Fáradtan a kölcsönkért hátas csatakos oldalához támaszkodik. Észre sem veszi, hogy talán hosszú percek óta bámulja a házat, amikor vidám nevetés hangja üti meg a fülét. Egyébként is sajgó szívébe azonnal belemar a fájdalom, öntudatlanul is a mellkasához szorítja az öklét. Még nem halványodtak el benne egészen a hajdanvolt boldog idők pillanatai. *
~ Valószínűleg meg tudják mondani merre induljak. ~
* Ez még magának is gyenge érvelésnek tűnik, de vonzza a békés hely látványa és az innen származó boldog hangok. A ló kantárszárát leereszti a fűbe, amaz pedig elég éhes és fáradt ahhoz, hogy csak lehajtsa a fejét és egyen. Egy darabig nem megy innen sehova. Kedvesen megpaskolja a nyakát és elindul az ajtó felé. A ló és lovasa is meglehetősen szánalmas látványt nyújthatnak, mindketten sárosak és csapzottak. Az ajtó felé megpróbálja az út porának nagy részét lecsapkodni magáról, elég kevés sikerrel. Egy nagy sóhajjal bekopog az ajtón. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1218-1237