Külső területek - Szarvasliget
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 5 (81. - 100. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1207-1226
100. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-03-13 22:29:21
Üzenet elküldve: 2020-03-13 22:29:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Anyatej ügy//
*A kis tündér egyre szimpatikusabbnak találja Lunit, mivel a fél-elf megítélése szerint a helyzethez képest higgadt, és kedves magatartást mutat. Feltűnik neki Thim felcsillanó tekintete is, ami alapján úgyszintén arra következtet, Luni bizonyára Jó. Örül neki, hogy ez a jólelkű teremtés úgy döntött, segít nekik. Öröm az ürömben ezen kívül még Thim vicce is, amely Vanna ajkaira a helyzet komorsága ellenére is mosolyt varázsol.
Annál kevésbé nyeri el azonban tetszését Andorka hangulatának változása, amely a tündér legnagyobb igyekezete ellenére is rosszabbodik. Talán ölelgetnie kellene, vagy az is lehet, hogy valami mást kellene tennie, de az biztos, hogy neki most nem jut eszébe semmi más az eddig bevetett módszereken túl. A kapaszkodó kicsit egyre kellemetlenebb tartani, keserves sírása által közvetített negatív érzelmei pedig átragadnak Vannára. Kis híján ő is kétségbeesett jajveszékelésbe kezd, de azért fegyelmezi magát. Így a dúdolást dacosan fenntartja, bár egyre nehézkesebben, lépteit pedig amennyire tudja, szaporázza az áhított cél felé.
Végre valahára odaérnek, szerencsére elég rövid idő alatt, de a tündérből még ez a kevéske út is sokat kivett. Annyi minden történt vele mostanában, mint régebben egy átlagos hét alatt. De mind közül a legrosszabb a gyereksírás. Ezt kétségkívül megszavazza magában első számú rossz történésnek.
Az anyát meglátva enyhén meggyötört arcocskája felderül, meglátva a fényt az éjszakában. Eával ellentétben Vanna épp fordítva látja a dolgokat; szerinte Rellannak az anya hoz szerencsét, és nem történhetne vele jobb, minthogy most az ő kezei közé kerül. Lábai önkéntelenül is a nő elé viszik Vannát.*
- Jó napot! *Köszön jó előre, még a bejáratban.* Őt kell pelenkázni.
*Teszi még hozzá szükségtelenül, magyarázatképpen, mikor átadja a kisgyereket. Igyekszik úgy odaadni a kicsiny testet, hogy annak bizonyosan ne eshessen baja, bár lánynak meggyőződése, hogy most már semmi rossz nem érheti Rellant. Hiszen hallja és érzi az anya hangjában a biztonságot, mely szinte árad a kisfiú felé.*
*A kis tündér egyre szimpatikusabbnak találja Lunit, mivel a fél-elf megítélése szerint a helyzethez képest higgadt, és kedves magatartást mutat. Feltűnik neki Thim felcsillanó tekintete is, ami alapján úgyszintén arra következtet, Luni bizonyára Jó. Örül neki, hogy ez a jólelkű teremtés úgy döntött, segít nekik. Öröm az ürömben ezen kívül még Thim vicce is, amely Vanna ajkaira a helyzet komorsága ellenére is mosolyt varázsol.
Annál kevésbé nyeri el azonban tetszését Andorka hangulatának változása, amely a tündér legnagyobb igyekezete ellenére is rosszabbodik. Talán ölelgetnie kellene, vagy az is lehet, hogy valami mást kellene tennie, de az biztos, hogy neki most nem jut eszébe semmi más az eddig bevetett módszereken túl. A kapaszkodó kicsit egyre kellemetlenebb tartani, keserves sírása által közvetített negatív érzelmei pedig átragadnak Vannára. Kis híján ő is kétségbeesett jajveszékelésbe kezd, de azért fegyelmezi magát. Így a dúdolást dacosan fenntartja, bár egyre nehézkesebben, lépteit pedig amennyire tudja, szaporázza az áhított cél felé.
Végre valahára odaérnek, szerencsére elég rövid idő alatt, de a tündérből még ez a kevéske út is sokat kivett. Annyi minden történt vele mostanában, mint régebben egy átlagos hét alatt. De mind közül a legrosszabb a gyereksírás. Ezt kétségkívül megszavazza magában első számú rossz történésnek.
Az anyát meglátva enyhén meggyötört arcocskája felderül, meglátva a fényt az éjszakában. Eával ellentétben Vanna épp fordítva látja a dolgokat; szerinte Rellannak az anya hoz szerencsét, és nem történhetne vele jobb, minthogy most az ő kezei közé kerül. Lábai önkéntelenül is a nő elé viszik Vannát.*
- Jó napot! *Köszön jó előre, még a bejáratban.* Őt kell pelenkázni.
*Teszi még hozzá szükségtelenül, magyarázatképpen, mikor átadja a kisgyereket. Igyekszik úgy odaadni a kicsiny testet, hogy annak bizonyosan ne eshessen baja, bár lánynak meggyőződése, hogy most már semmi rossz nem érheti Rellant. Hiszen hallja és érzi az anya hangjában a biztonságot, mely szinte árad a kisfiú felé.*
99. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-03-12 20:47:59
Üzenet elküldve: 2020-03-12 20:47:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 680
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 680
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Anyatej ügy//
*Bár bántja és szíven üti kissé és Intath kifakadása, ugyanakkor meg is érti, egyben pedig a saját hibájának is érzi, mert beljebb invitálta a rendelőbe Thimet és a tündérlányt, ahol nem volt helyük, legalábbis térben nem, csak lélekben.
Mindezt pedig neki illett volna észrevennie, és, ha kicsit határozottabb és kevésbé fáradt, akkor talán észre is veszi. Ettől függetlenül azonnal csatlakozik a tündérlány Thimnek szánt kedves és nyugtató szavaihoz.*
- Szerintem se vedd a szívedre! *mondja.* Intath igazából nagyon kedves. *teszi hozzá, visszaemlékezve az ingoványon át tett sétára, amikor éppen visszafelé tartottak Artheniorba Lauval.* Ugyanakkor azt hiszem, hogy ingerülten viselkedni, ha valami rossz, vagy szokatlan dolog történik. *teszi hozzá, miközben egy kissé régebbi, és számára is nagyon fájdalmas emlék idéződik fel benne. Már-már majdnem el is felejtette, hogy az első benyomása az volt a szőke elfről, hogy valójában élvezi az Arthenior sötét egére kúszó még sötétebbnek tetsző füstoszlopok látványát, és magát a tudatot és gondolatot, hogy nem messze tőlük lángol a város. Ez akkor megijesztette, nem is értette, és csak az elf későbbi szavai meg az újabb találkozások oldották fel kislányként túlsérült lelkében szimpátiává és egyfajta meghatározhatatlan vonzalommá az első benyomást. Egyszer azonban szeretné megismerni, hogy milyen is lehet az igazi Intath, bár az eddigiekből kiindulva úgy véli, hogy valahol középen kell lennie a között a férfi között, aki képes volt megnyugtatni őt az Artheniorban és Vadászlakon átéltek után, és aközött, aki akkor volt, amikor először találkoztak, illetve, aki olyan volt, mint amilyen most.
De persze ezen gondolkodni megint ráér később is, most sokkal fontosabb, hogy azokkal foglalkozzon, akik vele vannak. Márpedig eléggé mérges lenne magára, ha akár Thim, akár a tündérlány magát hibáztatná az ő hülyeségéért.*
- Ugyan, ez nem a te hibád! *mondja az utóbbinak.* Nekem kellett volna, hogy több eszem legyen, de most már mindegy. Sajnálom! Intath majd biztosan megbékél, ha megnyugszik. Most viszont az a legfontosabb, hogy gondoskodjunk a kicsiről.
*Szerencsére nem túl hosszú az út a szobájáig, ő pedig szélesre tárja az ajtót a kicsivel őt követő elf és tündérlány előtt. Édesanyja ugyan már a lefekvéshez készülődik, de még nem vetkőzött le, és most is olyan arccal fordul a jövevények felé, mintha teljes friss lenne és kipihent.*
- Anya, segíts kérlek! Pelenkázni kellene, de Intath rendelőjében nincsen hely. *vázolja Luninari röviden a helyzetet, Ea szőke hajjal kerezetett arca pedig felderül, amikor meglátja a tündérlányt, karjában a kicsivel.
Nem tehet róla, de mint papnőnek nevelt, hivatásának még csak nem régen hátat fordított egykori papnő, aki lányával ellentétben tiszta vérű elf, sokkal babonásabb, mint amennyi babonaságot egyetlen lányára sikerült átragasztania. Még Luninarinál is szentebbül hisz benne, hogy a tündéreknél nincsenek csodálatosabb lények, csak az istennők és az istenek, és, hogy utóbbiakhoz hasonlóan ők szerencsét hoznak mindenkire, akivel találkoznak.
Bár tudja, hogy a lány karjában tartott gyermek árva, mégis úgy gondolja, hogy nagyobb szerencse még sem érhette volna, mint hogy az ő karjai és szárnyai óvó gondoskodásába került. Sőt, tulajdonképpen ennek belátásához még csak babona sem kell, hiszen Szarvasliget olyan hely, aminél nem tud szebb és biztonságosabb otthont elképzelni saját lányának sem.
Szerencsének tartja a szerencsétlenségben, hogy végül ide került a gyermek. Kicsit el is érzékenyül, amikor belegondol, hogy utoljára még egyetlen lányának pelenkáját cserélte. Mintha csak tegnapelőtt előtt lett volna úgy elrepült az idő azóta, most pedig az ő kis holdfénye, ha kissé még bizonytalanul és erőtlenül, de mégis itt áll előtte, majdnem felnőttként, és kezdő mágusként, akire anyai elfogultság ide, vagy oda, de szerinte nyugodtan lehet büszke.
Lánya gondolataiba nem lát bele persze. Ő éppen szégyelli magát és azon gondolkodik, hogy talán kezelhette volna jobban és ügyesebben a helyzetet, mint így, hogy az egyetlen dolog, amit mágiával felfegyverkezve tenni tudott mindössze annyi volt, hogy elrohant édesanyjához segítségért nyomában egy barátjával, egy tündérlánnyal, meg egy éppen csak most elárvult gyermekkel.*
- Ó, gyere csak ide kicsim! *mondja kedvesen Ea, de persze óvatosan is, nehogy idegen illatok, idegen kéz, idegen benyomás megijessze a gyermeket. Kezeit mindenesetre lassan kinyújtja felé, hogy átvegye őt a tündérlánytól, miközben próbálja a lelkében létező összes önzetlen gondoskodást és szeretetet ebbe az egyetlen mozdulatba összesűríteni.*
*Bár bántja és szíven üti kissé és Intath kifakadása, ugyanakkor meg is érti, egyben pedig a saját hibájának is érzi, mert beljebb invitálta a rendelőbe Thimet és a tündérlányt, ahol nem volt helyük, legalábbis térben nem, csak lélekben.
Mindezt pedig neki illett volna észrevennie, és, ha kicsit határozottabb és kevésbé fáradt, akkor talán észre is veszi. Ettől függetlenül azonnal csatlakozik a tündérlány Thimnek szánt kedves és nyugtató szavaihoz.*
- Szerintem se vedd a szívedre! *mondja.* Intath igazából nagyon kedves. *teszi hozzá, visszaemlékezve az ingoványon át tett sétára, amikor éppen visszafelé tartottak Artheniorba Lauval.* Ugyanakkor azt hiszem, hogy ingerülten viselkedni, ha valami rossz, vagy szokatlan dolog történik. *teszi hozzá, miközben egy kissé régebbi, és számára is nagyon fájdalmas emlék idéződik fel benne. Már-már majdnem el is felejtette, hogy az első benyomása az volt a szőke elfről, hogy valójában élvezi az Arthenior sötét egére kúszó még sötétebbnek tetsző füstoszlopok látványát, és magát a tudatot és gondolatot, hogy nem messze tőlük lángol a város. Ez akkor megijesztette, nem is értette, és csak az elf későbbi szavai meg az újabb találkozások oldották fel kislányként túlsérült lelkében szimpátiává és egyfajta meghatározhatatlan vonzalommá az első benyomást. Egyszer azonban szeretné megismerni, hogy milyen is lehet az igazi Intath, bár az eddigiekből kiindulva úgy véli, hogy valahol középen kell lennie a között a férfi között, aki képes volt megnyugtatni őt az Artheniorban és Vadászlakon átéltek után, és aközött, aki akkor volt, amikor először találkoztak, illetve, aki olyan volt, mint amilyen most.
De persze ezen gondolkodni megint ráér később is, most sokkal fontosabb, hogy azokkal foglalkozzon, akik vele vannak. Márpedig eléggé mérges lenne magára, ha akár Thim, akár a tündérlány magát hibáztatná az ő hülyeségéért.*
- Ugyan, ez nem a te hibád! *mondja az utóbbinak.* Nekem kellett volna, hogy több eszem legyen, de most már mindegy. Sajnálom! Intath majd biztosan megbékél, ha megnyugszik. Most viszont az a legfontosabb, hogy gondoskodjunk a kicsiről.
*Szerencsére nem túl hosszú az út a szobájáig, ő pedig szélesre tárja az ajtót a kicsivel őt követő elf és tündérlány előtt. Édesanyja ugyan már a lefekvéshez készülődik, de még nem vetkőzött le, és most is olyan arccal fordul a jövevények felé, mintha teljes friss lenne és kipihent.*
- Anya, segíts kérlek! Pelenkázni kellene, de Intath rendelőjében nincsen hely. *vázolja Luninari röviden a helyzetet, Ea szőke hajjal kerezetett arca pedig felderül, amikor meglátja a tündérlányt, karjában a kicsivel.
Nem tehet róla, de mint papnőnek nevelt, hivatásának még csak nem régen hátat fordított egykori papnő, aki lányával ellentétben tiszta vérű elf, sokkal babonásabb, mint amennyi babonaságot egyetlen lányára sikerült átragasztania. Még Luninarinál is szentebbül hisz benne, hogy a tündéreknél nincsenek csodálatosabb lények, csak az istennők és az istenek, és, hogy utóbbiakhoz hasonlóan ők szerencsét hoznak mindenkire, akivel találkoznak.
Bár tudja, hogy a lány karjában tartott gyermek árva, mégis úgy gondolja, hogy nagyobb szerencse még sem érhette volna, mint hogy az ő karjai és szárnyai óvó gondoskodásába került. Sőt, tulajdonképpen ennek belátásához még csak babona sem kell, hiszen Szarvasliget olyan hely, aminél nem tud szebb és biztonságosabb otthont elképzelni saját lányának sem.
Szerencsének tartja a szerencsétlenségben, hogy végül ide került a gyermek. Kicsit el is érzékenyül, amikor belegondol, hogy utoljára még egyetlen lányának pelenkáját cserélte. Mintha csak tegnapelőtt előtt lett volna úgy elrepült az idő azóta, most pedig az ő kis holdfénye, ha kissé még bizonytalanul és erőtlenül, de mégis itt áll előtte, majdnem felnőttként, és kezdő mágusként, akire anyai elfogultság ide, vagy oda, de szerinte nyugodtan lehet büszke.
Lánya gondolataiba nem lát bele persze. Ő éppen szégyelli magát és azon gondolkodik, hogy talán kezelhette volna jobban és ügyesebben a helyzetet, mint így, hogy az egyetlen dolog, amit mágiával felfegyverkezve tenni tudott mindössze annyi volt, hogy elrohant édesanyjához segítségért nyomában egy barátjával, egy tündérlánnyal, meg egy éppen csak most elárvult gyermekkel.*
- Ó, gyere csak ide kicsim! *mondja kedvesen Ea, de persze óvatosan is, nehogy idegen illatok, idegen kéz, idegen benyomás megijessze a gyermeket. Kezeit mindenesetre lassan kinyújtja felé, hogy átvegye őt a tündérlánytól, miközben próbálja a lelkében létező összes önzetlen gondoskodást és szeretetet ebbe az egyetlen mozdulatba összesűríteni.*
98. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-03-11 21:49:09
Üzenet elküldve: 2020-03-11 21:49:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Anyatej ügy//
*Luni arcát látni mindig és mindenkor öröm. Thim ilyenkor láthatóan kivirul, csak a vak nem mondaná meg róla, hogy Luninari körül forog a világa.*
- Megmentesz minket! *Feleli az invitálásra, ám egy lépés után úgy érzi, ez nem helyes. Tudat alól üvölt fel a tiltó érzés, mert nem rég cipelték be az eszméletlen lányt, aki még bizony itt van, csak Thim nem gondolt bele. A nyitott ajtó kitakarja szerencsére. Mielőtt még Thim rájöhetne, miért is torpant meg, a hely gazdája utasítja rendre nem túl kedves hangon. Visszalép, kiengedi maga előtt Lunit és rövid válasz után becsukja az ajtót.*
- Örültem! *Rövid sértettségét is az ajtó mögé csukta egy mély levegővétellel. Mielőtt Luni nyomába erednek, észreveszi, hogy a kicsi szája sírásra görbül.*
- Ugyan, magam is gondolhattam volna! *Feleli közben Vannának és megcsiklandozza a kisbabát*
- Na te! Hallottad, ásni a férfiak dolga! Ezért most majd kiáslak a szarból! *Szól némi megjátszott jókedvvel, hogy Andorka visszanyerje a biztonságérzetét. Egész Lanawint felásná az itteniek kedvéért, de előbb azt kell véghez vinnie, amit már elvállalt. Maga részéről úgy megy Luni után, mintha egy félistent követne a háborúba.*
*Luni arcát látni mindig és mindenkor öröm. Thim ilyenkor láthatóan kivirul, csak a vak nem mondaná meg róla, hogy Luninari körül forog a világa.*
- Megmentesz minket! *Feleli az invitálásra, ám egy lépés után úgy érzi, ez nem helyes. Tudat alól üvölt fel a tiltó érzés, mert nem rég cipelték be az eszméletlen lányt, aki még bizony itt van, csak Thim nem gondolt bele. A nyitott ajtó kitakarja szerencsére. Mielőtt még Thim rájöhetne, miért is torpant meg, a hely gazdája utasítja rendre nem túl kedves hangon. Visszalép, kiengedi maga előtt Lunit és rövid válasz után becsukja az ajtót.*
- Örültem! *Rövid sértettségét is az ajtó mögé csukta egy mély levegővétellel. Mielőtt Luni nyomába erednek, észreveszi, hogy a kicsi szája sírásra görbül.*
- Ugyan, magam is gondolhattam volna! *Feleli közben Vannának és megcsiklandozza a kisbabát*
- Na te! Hallottad, ásni a férfiak dolga! Ezért most majd kiáslak a szarból! *Szól némi megjátszott jókedvvel, hogy Andorka visszanyerje a biztonságérzetét. Egész Lanawint felásná az itteniek kedvéért, de előbb azt kell véghez vinnie, amit már elvállalt. Maga részéről úgy megy Luni után, mintha egy félistent követne a háborúba.*
97. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-03-11 13:13:35
Üzenet elküldve: 2020-03-11 13:13:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A rendelőben//
//Anyatej ügy//
*Rellan nem nagyon figyel a környezetére, hála Vannának, aki minden lehetséges eszközzel próbálja elterelni a kis lurkó figyelmét. A kisfiút úgy lenyűgözi a szép szárnyacskák látványa, hogy most nem is magyaráz különös babanyelvén, csak nagy szemekkel mered a jelenségre, miközben öklöcskéjét rágja. Bár nem olyan nagy filozófus, mint a kis tündér, jómaga is azon gondolkodik, hogy milyen kedves ez a lány, és nagyon értékeli, hogy a figyelmét őrá szánja. Neki a mama volt az egyetlen lánytársaság, amelyben része lehetett, nem is gondolta volna ezelőtt, hogy ilyen barátságos szerezetek is akadnak. És amíg ez, vagy valami ilyesmi végigfut a kis fejecskéjén, rajta már nem múlik, hogy a felnőttek beszélgethessenek, meg hallhassák egymást, hiszen még magyarázni is elfelejt. Egészen addig, amíg észre nem veszi, hogy valaki felemeli a hangját. Ez egy olyan kellemetlen, Rellan számára idegen dolog, ami egyből kiszakítja a kellemes szórakozásból, és hát meg is ijeszti, hiszen melyik baba ne ijedne meg a hangos zajoktól? Odakapja a fejét, de nem látja, honnan jön a hang, ez pedig még inkább megijeszti. Jó erősen megmarkolja Vanna kék ruháját, és ahogy egyre jobban összezavarodik, annál jobban görbül lefelé a kicsi szája széle. Lehet, hogy az elf bácsi ideges, de Andorellan ezen nem tud segíteni, legfeljebb ha rontani, mert szép lassan, panaszosan sírni kezd, amikor már a folyosón járnak. Nem is csoda, hogy könnyen ki lehet hozni a sodrából, szegényt tisztába kell tenni, és lassan ennie is kell valamit.*
A hozzászólás írója (Andorellan Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.11 13:14:43
//Anyatej ügy//
*Rellan nem nagyon figyel a környezetére, hála Vannának, aki minden lehetséges eszközzel próbálja elterelni a kis lurkó figyelmét. A kisfiút úgy lenyűgözi a szép szárnyacskák látványa, hogy most nem is magyaráz különös babanyelvén, csak nagy szemekkel mered a jelenségre, miközben öklöcskéjét rágja. Bár nem olyan nagy filozófus, mint a kis tündér, jómaga is azon gondolkodik, hogy milyen kedves ez a lány, és nagyon értékeli, hogy a figyelmét őrá szánja. Neki a mama volt az egyetlen lánytársaság, amelyben része lehetett, nem is gondolta volna ezelőtt, hogy ilyen barátságos szerezetek is akadnak. És amíg ez, vagy valami ilyesmi végigfut a kis fejecskéjén, rajta már nem múlik, hogy a felnőttek beszélgethessenek, meg hallhassák egymást, hiszen még magyarázni is elfelejt. Egészen addig, amíg észre nem veszi, hogy valaki felemeli a hangját. Ez egy olyan kellemetlen, Rellan számára idegen dolog, ami egyből kiszakítja a kellemes szórakozásból, és hát meg is ijeszti, hiszen melyik baba ne ijedne meg a hangos zajoktól? Odakapja a fejét, de nem látja, honnan jön a hang, ez pedig még inkább megijeszti. Jó erősen megmarkolja Vanna kék ruháját, és ahogy egyre jobban összezavarodik, annál jobban görbül lefelé a kicsi szája széle. Lehet, hogy az elf bácsi ideges, de Andorellan ezen nem tud segíteni, legfeljebb ha rontani, mert szép lassan, panaszosan sírni kezd, amikor már a folyosón járnak. Nem is csoda, hogy könnyen ki lehet hozni a sodrából, szegényt tisztába kell tenni, és lassan ennie is kell valamit.*
A hozzászólás írója (Andorellan Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.11 13:14:43
96. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-03-11 09:14:36
Üzenet elküldve: 2020-03-11 09:14:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A rendelőben//
//Kalamajka//
*Nagy sürgés forgást lát. Elsőre szavai előtt csak kapkodja a fejét, hogy mi is zajlik itt. Próbálja kitalálni, de nem nagyon sikerül összerakni. Valamiféle gyógyítós baj lehet, amit vélhetően az illetékes próbál kezelni. Azt a kijelentést, hogy a férfi dolga ásni, nem veszi magára. Lévén tündér és még lány is, igazán picike ahhoz, hogy ásni kezdjen. Arról nem is beszélve, hogy sürgetőbb a gondja. Tuldhron reméli nincsen rosszabbul mióta eljött, hogy egyáltalán vissza tudott menni egyedül a Kalmárba. Ezért is sürgetőbb a baj, és sietni kell vissza. Meg is szólal, hogy kit keres, pár pillanatig nem reagál erre senki. Aztán az az eget rengető ordítás. Nem is hiszi, hogy egy gyógyító képes így kiengedni a hangját. Mindig azt képzelte róluk, hogy kedvesek és megnyugtató mosolyukkal el hihetik a beteggel, hogy túléled, még ha haldoklasz is. Na, ez az elf nem ilyennek tetszik Aerwen szemében. Szinte félve lép beljebb a hangirányába. Muszáj erőt venni magán és elmondani miért jött, mert Rony nincsen jól gyógyítóra van szüksége.*
- Há... házhoz is jön? *kérdezi halkan, szinte reszketőn suttogva. Ha az elf ránéz, elsőre lehet egy gyereket láthat benne, bár tündérként se áll messze attól, de azért már inkább kamaszévei vége felé tart, mintsem hogy gyermek legyen. *
- Rony nagyon beteg, nem tud idejönni. *mondja kicsit gyorsabban, és úgy hogy az elfnek muszáj vele jönnie. Sok minden a megfogalmazáson múlik ugyebár.*
//Kalamajka//
*Nagy sürgés forgást lát. Elsőre szavai előtt csak kapkodja a fejét, hogy mi is zajlik itt. Próbálja kitalálni, de nem nagyon sikerül összerakni. Valamiféle gyógyítós baj lehet, amit vélhetően az illetékes próbál kezelni. Azt a kijelentést, hogy a férfi dolga ásni, nem veszi magára. Lévén tündér és még lány is, igazán picike ahhoz, hogy ásni kezdjen. Arról nem is beszélve, hogy sürgetőbb a gondja. Tuldhron reméli nincsen rosszabbul mióta eljött, hogy egyáltalán vissza tudott menni egyedül a Kalmárba. Ezért is sürgetőbb a baj, és sietni kell vissza. Meg is szólal, hogy kit keres, pár pillanatig nem reagál erre senki. Aztán az az eget rengető ordítás. Nem is hiszi, hogy egy gyógyító képes így kiengedni a hangját. Mindig azt képzelte róluk, hogy kedvesek és megnyugtató mosolyukkal el hihetik a beteggel, hogy túléled, még ha haldoklasz is. Na, ez az elf nem ilyennek tetszik Aerwen szemében. Szinte félve lép beljebb a hangirányába. Muszáj erőt venni magán és elmondani miért jött, mert Rony nincsen jól gyógyítóra van szüksége.*
- Há... házhoz is jön? *kérdezi halkan, szinte reszketőn suttogva. Ha az elf ránéz, elsőre lehet egy gyereket láthat benne, bár tündérként se áll messze attól, de azért már inkább kamaszévei vége felé tart, mintsem hogy gyermek legyen. *
- Rony nagyon beteg, nem tud idejönni. *mondja kicsit gyorsabban, és úgy hogy az elfnek muszáj vele jönnie. Sok minden a megfogalmazáson múlik ugyebár.*
95. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-03-11 01:43:05
Üzenet elküldve: 2020-03-11 01:43:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Anyatej ügy//
*Andorka úgy tűnik, még kitart, és út közben vígan magyaráz bele a levegőbe.*
- Ott van, hát. Ababú-ott. *Hagyja rá Vanna a babára a dolgot, de azért reménykedik benne, hogy nincs igaziból a háta mögött semmi ártó lélek, vagy valami hasonló.
Egyre halkuló dudorászása közben a kisfiú elejtett szavait, nyögéseit elemzi. Magában arra jut, ezek a sikkantások és egyéb hangok sokkal őszintébbek, mint az emberek szavai. Ezen a ponton úgy látszik, az emberek (vagy egyéb fajok) úgy beszélnek, mintha állatok lennének. Talán még hazudni se jut eszükbe. Ez a gondolat teljesen lenyűgözi a kis tündért. Lehet, hogy ezidáig teljesen félreismerte a babákat. Mondjuk, mikor a gyerek majdnem kifordul a kezéből, az ismét kiábrándítja kissé. Valahogy azért visszatornássza normális helyzetbe a kicsit, ezután pedig igyekszik stabilabban tartani.
A rendelőhöz megérkezve Thim intézkedik, magára vállalva a feladatok felnőttes részét, ezzel a lány pedig meglehetősen elégedett. Az elf szavaiból, viselkedéséből egyedül a névre vonatkozó kérdést nem tartja annyira fontosnak. Egyre kevésbé kíváncsi ugyanis Rellan igazi nevére, mivel úgy érzi, közel jár a kis teremtmény teljes megértéshez. A teljes megértés birtokában pedig mi értelme van holmi hangokból alkotott jelzőknek?
Amint az ajtó kinyílik, Vanna egyből úgy látja, talán mégsem a legjobb ötlet volt idejönni. ~ Jaj, tényleg. ~ kap észbe, mikor meglátja a benti felfordulást. A baba arcát igyekszik elfordítani a rendelőben található dolgoktól, ha kell, még a szárnyaival is játszik neki kicsit, végső esetben pedig még kukucskálósat is játszik vele. Tisztában van vele, hogy nem tud minden külső ingert kizárni, elvégre elég feszült a légkör, és a nemrég oly kedves doktor pedig épp szitkozódik, de azért a tündér igazán igyekszik.
A baklövést belátva magától nem menne be a rendelőbe, még így sem, hogy épp invitálják. Inkább csak a küszöbön toporogva várja a pelenkának valót. Ha Thim esetleg Luni hívására mégis elindul befelé, akkor Vanna is követi, de csak nagyon óvatos és apró lépésekkel, így valószínűleg a küszöbnél így sem sokkal kerül beljebb.
Bár a kis kékség nem ismeri különösebben Luninarit, de látta már nemrég, és szimpatikusnak találja. Emiatt mindennemű ellenkezés nélkül követné őt egy másik szobába, főleg, mikor hallja, hogy egy anyához vezeti majd őket. Ráadásul a sajátjához, aki pedig láthatólag egy jelenleg épnek, egészségesnek tűnő gyereket már felnevelt. Biztos kezekben lesznek. Illetve Andorka lesz biztos kezekben, ők pedig közben mellette lesznek.*
- Tényleg menjünk innen. *Szól halkan Thimhez, amíg a fél-elf Inttel beszél.* - Itt most nem vagyunk jó helyen. Ő meg most nagyon ideges, ne törődj vele. *Mondja, az orvosra célozva.* - Bocsánat, mégsem volt jó ötlet ide jönni. *Kér elnézést kissé szégyenkezve, de szívből.
Mikor mindenki útra kész a pelenkázó csapatból, Vanna előre engedi Lunit, az út tudóját, majd szorosan követi őt. Azért annyi távot tart, nehogy a baba megkaparintsa az előttük haladó hajkoronáját, de ugyanakkor igyekszik minél hamarabb a célmezőnybe juttatni önmagukat. Közben minél messzebb kerülnek a rendelőtől, annál inkább visszatér a dúdoláshoz, hogy ismételten Andorkát szórakoztassa.*
*Andorka úgy tűnik, még kitart, és út közben vígan magyaráz bele a levegőbe.*
- Ott van, hát. Ababú-ott. *Hagyja rá Vanna a babára a dolgot, de azért reménykedik benne, hogy nincs igaziból a háta mögött semmi ártó lélek, vagy valami hasonló.
Egyre halkuló dudorászása közben a kisfiú elejtett szavait, nyögéseit elemzi. Magában arra jut, ezek a sikkantások és egyéb hangok sokkal őszintébbek, mint az emberek szavai. Ezen a ponton úgy látszik, az emberek (vagy egyéb fajok) úgy beszélnek, mintha állatok lennének. Talán még hazudni se jut eszükbe. Ez a gondolat teljesen lenyűgözi a kis tündért. Lehet, hogy ezidáig teljesen félreismerte a babákat. Mondjuk, mikor a gyerek majdnem kifordul a kezéből, az ismét kiábrándítja kissé. Valahogy azért visszatornássza normális helyzetbe a kicsit, ezután pedig igyekszik stabilabban tartani.
A rendelőhöz megérkezve Thim intézkedik, magára vállalva a feladatok felnőttes részét, ezzel a lány pedig meglehetősen elégedett. Az elf szavaiból, viselkedéséből egyedül a névre vonatkozó kérdést nem tartja annyira fontosnak. Egyre kevésbé kíváncsi ugyanis Rellan igazi nevére, mivel úgy érzi, közel jár a kis teremtmény teljes megértéshez. A teljes megértés birtokában pedig mi értelme van holmi hangokból alkotott jelzőknek?
Amint az ajtó kinyílik, Vanna egyből úgy látja, talán mégsem a legjobb ötlet volt idejönni. ~ Jaj, tényleg. ~ kap észbe, mikor meglátja a benti felfordulást. A baba arcát igyekszik elfordítani a rendelőben található dolgoktól, ha kell, még a szárnyaival is játszik neki kicsit, végső esetben pedig még kukucskálósat is játszik vele. Tisztában van vele, hogy nem tud minden külső ingert kizárni, elvégre elég feszült a légkör, és a nemrég oly kedves doktor pedig épp szitkozódik, de azért a tündér igazán igyekszik.
A baklövést belátva magától nem menne be a rendelőbe, még így sem, hogy épp invitálják. Inkább csak a küszöbön toporogva várja a pelenkának valót. Ha Thim esetleg Luni hívására mégis elindul befelé, akkor Vanna is követi, de csak nagyon óvatos és apró lépésekkel, így valószínűleg a küszöbnél így sem sokkal kerül beljebb.
Bár a kis kékség nem ismeri különösebben Luninarit, de látta már nemrég, és szimpatikusnak találja. Emiatt mindennemű ellenkezés nélkül követné őt egy másik szobába, főleg, mikor hallja, hogy egy anyához vezeti majd őket. Ráadásul a sajátjához, aki pedig láthatólag egy jelenleg épnek, egészségesnek tűnő gyereket már felnevelt. Biztos kezekben lesznek. Illetve Andorka lesz biztos kezekben, ők pedig közben mellette lesznek.*
- Tényleg menjünk innen. *Szól halkan Thimhez, amíg a fél-elf Inttel beszél.* - Itt most nem vagyunk jó helyen. Ő meg most nagyon ideges, ne törődj vele. *Mondja, az orvosra célozva.* - Bocsánat, mégsem volt jó ötlet ide jönni. *Kér elnézést kissé szégyenkezve, de szívből.
Mikor mindenki útra kész a pelenkázó csapatból, Vanna előre engedi Lunit, az út tudóját, majd szorosan követi őt. Azért annyi távot tart, nehogy a baba megkaparintsa az előttük haladó hajkoronáját, de ugyanakkor igyekszik minél hamarabb a célmezőnybe juttatni önmagukat. Közben minél messzebb kerülnek a rendelőtől, annál inkább visszatér a dúdoláshoz, hogy ismételten Andorkát szórakoztassa.*
94. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-03-10 15:06:37
Üzenet elküldve: 2020-03-10 15:06:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//A tragédia//
//A rendelőben//
//Anyatej ügy//
//Kalamajka//
//Házban lévő mindenki//
*A másik szavaiból, azt szűri le, hogy pár idióta kalandor arra ment szerencsét próbálni. Bizony egyeseknek az élet nem olyan nagy kincs. A doki is ilyen, de valahogy mégis csak idegesíti ez is.*
-Nem hallottunk semmit, de távol is vagyunk a várostól.
*Jelenti ki. Nem tud megnyugtató hírekkel szolgálni, gyanúját pedig nem teszi szóvá a másik számára. A kérdésekre csak egy-egy komor bólintás a válasz. Ha szülés után halt meg és az apa nincs itt akkor vajon van árva? Idegesíti a kérdezősködés is. Mikor pedig betömné a másik száját az tovább értetlenkedik. A mozgolódásra leteszi a kenyeret és gyengéden visszanyomja a másikat.*
-Orvos vagyok. Ez is a dolgom. Neked meg, hogy most pihenj és jobban legyél.
*Neki is áll a kenyér kenésének mikor vendégek toppannak be. Az a vörös minden áron csöcsöket akar látni. Már azzal is alaposan felcseszi az elfet, de a folytatással főleg.*
-Persze cseszd meg! Az anyját lökd le és lesz hely!
*Az egyik asztalon a szőke aki úgy ahogy be van takargatja, hogy ne félmeztelenül legyen, a másikon meg a halott anya. A maradék asztalon pedig az előző asztalon lévő mozsár és hasonlók, meg alkimista üvegcsék. Tényleg nincs hely még pelenkát is cserélni, meg amúgy is nehogy már nincs az egész házban egy asztal ahol meg lehetne ezt csinálni. Luninari is felbukkan aki némi értetlenkedés után csak elirányítja őket a szobájába egy családi pelenkacserére.*
-Mellékesen a férfi dolga ilyenkor ásni vörös!
*Érkezik még egy jó tanács hasonlóan kedves stílusban. Ha távoznak akkor fordulna vissza betegéhez és annak etetéséhez mikor az elf fülek meghallanak egy félénk hangocskát ami őt szólongatja. Itt szakad el a cérna és üvölt ki úgy, hogy az egész ház zeng a hangjától.*
-MI VAN?
//A rendelőben//
//Anyatej ügy//
//Kalamajka//
//Házban lévő mindenki//
*A másik szavaiból, azt szűri le, hogy pár idióta kalandor arra ment szerencsét próbálni. Bizony egyeseknek az élet nem olyan nagy kincs. A doki is ilyen, de valahogy mégis csak idegesíti ez is.*
-Nem hallottunk semmit, de távol is vagyunk a várostól.
*Jelenti ki. Nem tud megnyugtató hírekkel szolgálni, gyanúját pedig nem teszi szóvá a másik számára. A kérdésekre csak egy-egy komor bólintás a válasz. Ha szülés után halt meg és az apa nincs itt akkor vajon van árva? Idegesíti a kérdezősködés is. Mikor pedig betömné a másik száját az tovább értetlenkedik. A mozgolódásra leteszi a kenyeret és gyengéden visszanyomja a másikat.*
-Orvos vagyok. Ez is a dolgom. Neked meg, hogy most pihenj és jobban legyél.
*Neki is áll a kenyér kenésének mikor vendégek toppannak be. Az a vörös minden áron csöcsöket akar látni. Már azzal is alaposan felcseszi az elfet, de a folytatással főleg.*
-Persze cseszd meg! Az anyját lökd le és lesz hely!
*Az egyik asztalon a szőke aki úgy ahogy be van takargatja, hogy ne félmeztelenül legyen, a másikon meg a halott anya. A maradék asztalon pedig az előző asztalon lévő mozsár és hasonlók, meg alkimista üvegcsék. Tényleg nincs hely még pelenkát is cserélni, meg amúgy is nehogy már nincs az egész házban egy asztal ahol meg lehetne ezt csinálni. Luninari is felbukkan aki némi értetlenkedés után csak elirányítja őket a szobájába egy családi pelenkacserére.*
-Mellékesen a férfi dolga ilyenkor ásni vörös!
*Érkezik még egy jó tanács hasonlóan kedves stílusban. Ha távoznak akkor fordulna vissza betegéhez és annak etetéséhez mikor az elf fülek meghallanak egy félénk hangocskát ami őt szólongatja. Itt szakad el a cérna és üvölt ki úgy, hogy az egész ház zeng a hangjától.*
-MI VAN?
93. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-03-10 14:44:28
Üzenet elküldve: 2020-03-10 14:44:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A tragédia//
//A rendelőben//
*Úgy érzi megnyugodhat kicsit afelől, hogy jó helyre került. Sebei fájdalmai múlóban, ételt és szobát készítenek neki, ami miatt hálás pillantást vet Luninari felé.*
- Köszönöm szépen *pillant a lány után, amikor az újra magára hagyja a dokival.*
- Igen, arra a helyre mentek kutatni néhányan... *Magyarázza immár Intathnak.* Nekem fontos volna. *Mármint persze ha szárnyra kél pletyka, vagy bármilyen szóbeszéd.
Arra viszont nem tud nem elkámpicsorodni, amire a doki szavaiból következtet.*
- Szülés után? *kérdezi félénken, arca sápatag még, de ha lehet még egy árnyalatot fehéredik.* Árva maradt utána? *Szomorú pillantása mindent elárul, mert bár sokat erősödött mióta eljött otthonról, van, amit nem tud elsöpörni.*
- Igazán sajnálom. *Gyermek anya nélkül, akárcsak azok a kis árvák, vagy utcagyerekek a Rezidencián. Le is süti szemeit, mire a kérdés hangzik értetlen zavart pillantást emel Intath felé.*
- Hogyan? * A felemelt kenyér szelet és a kérdés persze összeáll Naty fejében.* Azt hiszem, vajjal *a mondat bizonytalanabbul nem is hangozhatna.*
- De nem kell etetned, megkenem én magamnak *próbálja magát feljebb tornázni, ám nem sikerül valami jól. Ugyan jobb színben van, ereje még nemigen tért vissza.*
- Vagyis kenném *helyesbít, mikor ráébred, ez most nem így működik, s mégis ki van szolgáltatva. Átmenetileg. Emiatt pedig beletörődőn pillog szürkészöld szemeivel.*
//A rendelőben//
*Úgy érzi megnyugodhat kicsit afelől, hogy jó helyre került. Sebei fájdalmai múlóban, ételt és szobát készítenek neki, ami miatt hálás pillantást vet Luninari felé.*
- Köszönöm szépen *pillant a lány után, amikor az újra magára hagyja a dokival.*
- Igen, arra a helyre mentek kutatni néhányan... *Magyarázza immár Intathnak.* Nekem fontos volna. *Mármint persze ha szárnyra kél pletyka, vagy bármilyen szóbeszéd.
Arra viszont nem tud nem elkámpicsorodni, amire a doki szavaiból következtet.*
- Szülés után? *kérdezi félénken, arca sápatag még, de ha lehet még egy árnyalatot fehéredik.* Árva maradt utána? *Szomorú pillantása mindent elárul, mert bár sokat erősödött mióta eljött otthonról, van, amit nem tud elsöpörni.*
- Igazán sajnálom. *Gyermek anya nélkül, akárcsak azok a kis árvák, vagy utcagyerekek a Rezidencián. Le is süti szemeit, mire a kérdés hangzik értetlen zavart pillantást emel Intath felé.*
- Hogyan? * A felemelt kenyér szelet és a kérdés persze összeáll Naty fejében.* Azt hiszem, vajjal *a mondat bizonytalanabbul nem is hangozhatna.*
- De nem kell etetned, megkenem én magamnak *próbálja magát feljebb tornázni, ám nem sikerül valami jól. Ugyan jobb színben van, ereje még nemigen tért vissza.*
- Vagyis kenném *helyesbít, mikor ráébred, ez most nem így működik, s mégis ki van szolgáltatva. Átmenetileg. Emiatt pedig beletörődőn pillog szürkészöld szemeivel.*
92. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-03-09 20:52:19
Üzenet elküldve: 2020-03-09 20:52:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 680
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 680
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//A tragédia//
//A rendelőben//
//Anyatej ügy//
*Úgy tűnik, hogy a mai nap nem a rövidtávra szóló tervek megvalósításának és nem is a pihenésnek az ideje, bármennyire is legyen fáradt.
Végül talál egy szobát, megágyaz, majd résnyire nyitja az ablakot, hogy ne hűtse ki a helyiséget, ugyanakkor mégis friss levegőt engedjen be addig, mire Natalayda birtokba veheti ideiglenes otthonát. Kicsit már laposakat pislog eddigre, de azért a lehetőségekhez képest állja a sarat amennyire fogyó erejéből telik.
~ Voltam már fáradtabb. ~ biztatja is magát, mivel pedig időérzékét kissé elvesztette a tengernyi teendő között, ami a nyakába szakadt, amióta hazatért, így nem is érzékeli, hogy tulajdonképpen elég gyorsan végez, köszönhetően annak, hogy ágyazni és kicsit szellőztetni nem olyan bonyolult feladatok, megtette már otthon, kislányként is ezerszer mindkettőt.
Aztán, amikor visszatér a rendelőbe, nem csak Natalaydát és Intathot találja ott, hanem Thimet is egy számára még ismeretlen tündérlánnyal, és szegény elárvult kicsivel, akire nézve nehezére esik nem elsírnia magát. Egyelőre azonban erőt véve magán nem tesz semmi hasonlót, csak próbál erősnek látszani, és határozottnak, már amennyiben utóbbira egyaránt képes.
Intath nyilván elfoglalt a beteggel, neki pedig, ha már eddig amolyan félhivatalos segítőjévé lépett elő az elmúlt percekben, nem marad más, mint hogy intézkedjen helyette.
A szőke elf persze biztosan nem fog örülni, hogyha elkezdenek rendezkedni a rendelőjében, de hát ő sem figyelhet oda mindenre, és van most elég dolga Nairada barátnője körül is. Mégsem biztos benne, hogy jó ötlet az egész.*
- Talán nem itt kéne. *mondja kissé bizonytalanul, félve tőle, hogy a gyermek bármilyen kicsiny is legyen, de megérzi édesanyja jelenlétét, aki igazából már nincsen itt, és a maga ösztönös módján megérti azt is, hogy soha többé nem is lehet már vele együtt, ettől pedig nyugtalan lesz és persze szomorú. De jobb ötlete neki sincsen, hogy hol bárhol máshol lehetne pelenkázásra alkalmasabb helyet találni az egész házban, vagy a birtokon, ezért végül saját elbizonytalanodását felülbírálva beljebb invitálja Thimet és a tündérlányt.*
- Mindegy, gyertek! *mondja ezek után, bár a maga részéről itt megáll a tudomány. Játéknyulaira mindig úgy tekintett, mint akik vele egykorúak, vagy inkább talán felnőttebbek nála, ezért is házasította őket meg egymással. Mindebből következik mindenesetre, hogy sohasem pelenkázta őket, és bár mindig szeretett volna saját gyermeket, és nagyon bántotta, hogy nem lehet, most szembesül vele, hogy ilyen téren tulajdonképpen semmilyen tapasztalata nincs. Éppen csak annyiban tud segíteni, hogy keres valami szövetet, ami pelenkának alkalmas, de aztán erről is letesz, amikor felfogja, hogy tulajdonképpen Intath rendelőjében egyszerűen már nincsen ehhez elég hely.*
- Mégsem jó. Itt nincs elég hely. *mondja is ki hangosan a talán kicsit későn jött felismerést.*
- Gyertek a szobámba inkább! Ott anya is tud segíteni, ha úgy alakul, és biztosan valami pelenkának valót is találunk. *ismerteti az ismét megváltozott tervet. Ezek után néhány rövid mondattal elmagyarázza Intathnak, hogy merre található a Natalaydának előkészített szoba, majd elindul a sajátja felé, remélve, hogy Thim és a tündérlány követik őt a kicsivel.*
//A rendelőben//
//Anyatej ügy//
*Úgy tűnik, hogy a mai nap nem a rövidtávra szóló tervek megvalósításának és nem is a pihenésnek az ideje, bármennyire is legyen fáradt.
Végül talál egy szobát, megágyaz, majd résnyire nyitja az ablakot, hogy ne hűtse ki a helyiséget, ugyanakkor mégis friss levegőt engedjen be addig, mire Natalayda birtokba veheti ideiglenes otthonát. Kicsit már laposakat pislog eddigre, de azért a lehetőségekhez képest állja a sarat amennyire fogyó erejéből telik.
~ Voltam már fáradtabb. ~ biztatja is magát, mivel pedig időérzékét kissé elvesztette a tengernyi teendő között, ami a nyakába szakadt, amióta hazatért, így nem is érzékeli, hogy tulajdonképpen elég gyorsan végez, köszönhetően annak, hogy ágyazni és kicsit szellőztetni nem olyan bonyolult feladatok, megtette már otthon, kislányként is ezerszer mindkettőt.
Aztán, amikor visszatér a rendelőbe, nem csak Natalaydát és Intathot találja ott, hanem Thimet is egy számára még ismeretlen tündérlánnyal, és szegény elárvult kicsivel, akire nézve nehezére esik nem elsírnia magát. Egyelőre azonban erőt véve magán nem tesz semmi hasonlót, csak próbál erősnek látszani, és határozottnak, már amennyiben utóbbira egyaránt képes.
Intath nyilván elfoglalt a beteggel, neki pedig, ha már eddig amolyan félhivatalos segítőjévé lépett elő az elmúlt percekben, nem marad más, mint hogy intézkedjen helyette.
A szőke elf persze biztosan nem fog örülni, hogyha elkezdenek rendezkedni a rendelőjében, de hát ő sem figyelhet oda mindenre, és van most elég dolga Nairada barátnője körül is. Mégsem biztos benne, hogy jó ötlet az egész.*
- Talán nem itt kéne. *mondja kissé bizonytalanul, félve tőle, hogy a gyermek bármilyen kicsiny is legyen, de megérzi édesanyja jelenlétét, aki igazából már nincsen itt, és a maga ösztönös módján megérti azt is, hogy soha többé nem is lehet már vele együtt, ettől pedig nyugtalan lesz és persze szomorú. De jobb ötlete neki sincsen, hogy hol bárhol máshol lehetne pelenkázásra alkalmasabb helyet találni az egész házban, vagy a birtokon, ezért végül saját elbizonytalanodását felülbírálva beljebb invitálja Thimet és a tündérlányt.*
- Mindegy, gyertek! *mondja ezek után, bár a maga részéről itt megáll a tudomány. Játéknyulaira mindig úgy tekintett, mint akik vele egykorúak, vagy inkább talán felnőttebbek nála, ezért is házasította őket meg egymással. Mindebből következik mindenesetre, hogy sohasem pelenkázta őket, és bár mindig szeretett volna saját gyermeket, és nagyon bántotta, hogy nem lehet, most szembesül vele, hogy ilyen téren tulajdonképpen semmilyen tapasztalata nincs. Éppen csak annyiban tud segíteni, hogy keres valami szövetet, ami pelenkának alkalmas, de aztán erről is letesz, amikor felfogja, hogy tulajdonképpen Intath rendelőjében egyszerűen már nincsen ehhez elég hely.*
- Mégsem jó. Itt nincs elég hely. *mondja is ki hangosan a talán kicsit későn jött felismerést.*
- Gyertek a szobámba inkább! Ott anya is tud segíteni, ha úgy alakul, és biztosan valami pelenkának valót is találunk. *ismerteti az ismét megváltozott tervet. Ezek után néhány rövid mondattal elmagyarázza Intathnak, hogy merre található a Natalaydának előkészített szoba, majd elindul a sajátja felé, remélve, hogy Thim és a tündérlány követik őt a kicsivel.*
91. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-03-09 10:07:31
Üzenet elküldve: 2020-03-09 10:07:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Kalamajka//
//Intath Aldeis//
*Erdőszéli tisztást elhagyva azon gondolkozik, hogy mikor is járt utoljára erre felé. Mármint a tisztás felől, mikor hagyta el utoljára Artheniort. Mindig észak felé távozott, amikor Lihanech felé tartott. Itt már nem kell kerülgetni az embereket. Eleinte csak megritkultak, most meg szinte alig jár másik nagyobb ember előtte.*
*Aerwen öltözte most is a megszokott rá jellemző apró kis ruhái láthatóak rajta. A levélmintás kis zöld ruhája, mely alatt a fehér nadrágja követi a vékonyka alakját. Lábbelinek a világos szürke kis csizma tűnik fel, mellyel a lépéseket egymás után teszi meg. Aranyszőke hosszú haja fel van kötve, de olyan hanyagfélén, így jó része le is lóg az arca két oldalán. Kék szeme huncut csillanása, bájos gyermeki arca és komisz mosolya egy három négy éves kisgyereket jutathat bárki eszébe. Lévén Aerwen alig magasabb az emberek pár éves csemetéitől, majd három láb magasságával. Amiben viszont már eltér, a hosszú fülecskéi, melyek időnként feltűnnek a hajszálai közül. Illetve a hátára terített kendő alatt egy-egy mozdulatában apró zizzenés szerű hangfoszlány töri meg a lépteinek egyszerű zaját. A Szarvasligethez érkezik a Szántók felől. A szántóföldet amúgy hosszan nézi. Rony ugyanis azt mondta arra nőtt fel. Aerwen pedig arra a helyre is nagyon kíváncsi lenne, de most az említett tündérnek nagyobb szüksége van egy gyógyítóra. Határozottan közelíti meg Szarvasligetet. Tekintete elé egy kőből épült, nagy ormótlan építmény kerül. A bejárata az a nagy kétszárnyú faajtó lehet. Ez így kicsit ijesztő Aerwennek, de a ház egy kisebb tó közvetlen közelében van, ami már inkább tetszik neki. Emiatt mosoly ül ki ajkára, és bátrabban közeledik a nagy ajtóhoz. Nem tudja, hogy hogyan és miként adja tudtára a bent lévőknek, hogy itt van. Egyáltalán a kapu zárva vagy nyitva van ilyenkor.*
- Hahó, egy elfet keresek, aki gyógyítós elf. *mondja normál hangerővel, kicsit még bátortalanabb.*
- Intath Aldeist keresem, itt találom? *kérdezi már jóval hangosabban, bár még ettől is tudna jobbat Aerwen.*
//Intath Aldeis//
*Erdőszéli tisztást elhagyva azon gondolkozik, hogy mikor is járt utoljára erre felé. Mármint a tisztás felől, mikor hagyta el utoljára Artheniort. Mindig észak felé távozott, amikor Lihanech felé tartott. Itt már nem kell kerülgetni az embereket. Eleinte csak megritkultak, most meg szinte alig jár másik nagyobb ember előtte.*
*Aerwen öltözte most is a megszokott rá jellemző apró kis ruhái láthatóak rajta. A levélmintás kis zöld ruhája, mely alatt a fehér nadrágja követi a vékonyka alakját. Lábbelinek a világos szürke kis csizma tűnik fel, mellyel a lépéseket egymás után teszi meg. Aranyszőke hosszú haja fel van kötve, de olyan hanyagfélén, így jó része le is lóg az arca két oldalán. Kék szeme huncut csillanása, bájos gyermeki arca és komisz mosolya egy három négy éves kisgyereket jutathat bárki eszébe. Lévén Aerwen alig magasabb az emberek pár éves csemetéitől, majd három láb magasságával. Amiben viszont már eltér, a hosszú fülecskéi, melyek időnként feltűnnek a hajszálai közül. Illetve a hátára terített kendő alatt egy-egy mozdulatában apró zizzenés szerű hangfoszlány töri meg a lépteinek egyszerű zaját. A Szarvasligethez érkezik a Szántók felől. A szántóföldet amúgy hosszan nézi. Rony ugyanis azt mondta arra nőtt fel. Aerwen pedig arra a helyre is nagyon kíváncsi lenne, de most az említett tündérnek nagyobb szüksége van egy gyógyítóra. Határozottan közelíti meg Szarvasligetet. Tekintete elé egy kőből épült, nagy ormótlan építmény kerül. A bejárata az a nagy kétszárnyú faajtó lehet. Ez így kicsit ijesztő Aerwennek, de a ház egy kisebb tó közvetlen közelében van, ami már inkább tetszik neki. Emiatt mosoly ül ki ajkára, és bátrabban közeledik a nagy ajtóhoz. Nem tudja, hogy hogyan és miként adja tudtára a bent lévőknek, hogy itt van. Egyáltalán a kapu zárva vagy nyitva van ilyenkor.*
- Hahó, egy elfet keresek, aki gyógyítós elf. *mondja normál hangerővel, kicsit még bátortalanabb.*
- Intath Aldeist keresem, itt találom? *kérdezi már jóval hangosabban, bár még ettől is tudna jobbat Aerwen.*
90. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-03-08 21:59:53
Üzenet elküldve: 2020-03-08 21:59:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Végső nyughely//
*Viel történetét jelenlegi állapotában különösen megkapónak találja, és nem tudja megállni, hogy ne hasonlítsa össze a lány életét a húgáéval*
- Igazán szerencsés vagy, hogy így nőhettél fel. Tudod, a húgom... először úgy tűnt, teljesen normális kisbaba, de hamar rohamok törtek rá, időnként elvesztette az eszméletét és rángatózni kezdett. Persze senki nem merte a szemünkbe mondani, de hallottam, a hátunk mögött mindenki azt suttogta, átok ül a családunkon, hogy a szüleink biztos valami rosszat tettek, azért verik őket az istenek egy beteg gyerekkel. *maga se tudja, miért mondja ezt el Vielnek, mégis úgy érzi, megbízhat a kis tündérben, legalább annyira, mint Luniban. Biztos benne, Viel meg fogja érteni, amiről beszél, és számíthat a lány diszkréciójára is, hogy az elhangzottak kettejük között maradnak*
- Pedig ő se volt más, mint a többi gyerek, és azt is akarta, hogy úgy bánjanak vele, mint másokkal, ne csak sajnálkozva nézzen rá mindenki. Mégis, a többiek inkább nem játszották vele, kihagyták a programokból, sőt, olykor csúfolták is. Egy alkalommal sírva jött haza, azt mondta, a gyerekek isteni csapásnak nevezték őt és a betegségét. *emlékszik vissza arra a szomorú alkalomra, amely után húga hosszú ideig vigasztalhatatlan volt*
- Nem tudom, mi az igazság, bár szeretném hinni, hogy egyik isten se ilyen kegyetlen, hogy ilyesmivel sújtson egy ártatlan kislányt. Azt hiszem, sosem fogjuk megérteni, ha vannak is istenek, mit miért tesznek, de a saját tetteinket igenis megérthetjük, ezért is érzem úgy, főleg Mori halála óta, hogy jobban oda kéne figyelnünk egymásra, hogyan viselkedünk a másikkal. Ha elfogadóbbak lennénk egymással, sokkal szebb élete lehetne mindenkinek. Ez az, amit a Szarvasligetben is szeretnék megvalósítani. Szeretném, ha egy olyan hely lenne, ahol mindenki egyenlőnek érezné magát, függetlenül attól, hogy kicsi vagy nagy, hogy épp barna hajú, vagy netán hófehér. *mosolyog a lányra, ahogy elmondta, amit szeretett volna. Az istenekben nem tud teljes szívével hinni, de abban igen, hogy nélkülük is sokkal szebb lenne ez a világ, ha a benne élők jobban odafigyelnének egymásra*
- Az igazság az, hogy mindenki egyedülálló és csodás a maga módján. *kacsint a lányra, miközben a ház felé haladnak* Nem igaz, Árnyék? *kérdezi nagy, szőrös kísérőjüket is, megsimogatva az állat hátát, ha a közelébe sétál*
- Ó! *döbben le kissé, amikor a virágokról beszélgetve kiderül, Viel egészen másfajta magvakra gondolt, mint ő* Konyhakert, hát persze! *neveti el magát zavartan kissé, amiért neki nem jutott eszébe hamarabb, hogy ilyen növényekre is szükségük lehet* Persze, remek ötlet. Jól fognak jönni sütéshez-főzéshez, és némelyiknek talán Int is hasznát veheti majd... *tervezgeti már lelkesen, mire használhatnák Viel növényeit*
- Igen, a városban én is vásároltam néhány virágmagot, remélem, hamarosan csodaszép ibolyák, margaréták és szegfüvek borítják majd ezt a kertet. *réved el kissé, ahogy lelki szemei előtt megjelenik a színes növényekkel tarkított kert látványa*
- Nahát! Igazán különleges! *hajol kissé közelebb, hogy megszemlélhesse a Viel által mutatott magot* És nem mondtak semmit, hogy mire jó? *pillant kérdően a lányra, majd újra a magot veszi szemügyre, bár így se tud rájönni, milyen növényhez tartozhat*
- Tényleg, még nem is meséltél róla! Hogy ment az akadályverseny? Milyen próbákat kellett kiállnotok? *érdeklődik kíváncsian a tündér korábbi kalandjai felől, hisz hamar elvesztették egymást a vásárban, és azóta se volt igazán alkalmuk megbeszélni az ott szerzett élményeiket. Míg a lány válaszára vár, ő maga is ásó után kutat a pincében, fél füllel figyelve a fejük fölül érkező hangokra, vajon odafent, a rendelőben minden rendben van-e.*
*Viel történetét jelenlegi állapotában különösen megkapónak találja, és nem tudja megállni, hogy ne hasonlítsa össze a lány életét a húgáéval*
- Igazán szerencsés vagy, hogy így nőhettél fel. Tudod, a húgom... először úgy tűnt, teljesen normális kisbaba, de hamar rohamok törtek rá, időnként elvesztette az eszméletét és rángatózni kezdett. Persze senki nem merte a szemünkbe mondani, de hallottam, a hátunk mögött mindenki azt suttogta, átok ül a családunkon, hogy a szüleink biztos valami rosszat tettek, azért verik őket az istenek egy beteg gyerekkel. *maga se tudja, miért mondja ezt el Vielnek, mégis úgy érzi, megbízhat a kis tündérben, legalább annyira, mint Luniban. Biztos benne, Viel meg fogja érteni, amiről beszél, és számíthat a lány diszkréciójára is, hogy az elhangzottak kettejük között maradnak*
- Pedig ő se volt más, mint a többi gyerek, és azt is akarta, hogy úgy bánjanak vele, mint másokkal, ne csak sajnálkozva nézzen rá mindenki. Mégis, a többiek inkább nem játszották vele, kihagyták a programokból, sőt, olykor csúfolták is. Egy alkalommal sírva jött haza, azt mondta, a gyerekek isteni csapásnak nevezték őt és a betegségét. *emlékszik vissza arra a szomorú alkalomra, amely után húga hosszú ideig vigasztalhatatlan volt*
- Nem tudom, mi az igazság, bár szeretném hinni, hogy egyik isten se ilyen kegyetlen, hogy ilyesmivel sújtson egy ártatlan kislányt. Azt hiszem, sosem fogjuk megérteni, ha vannak is istenek, mit miért tesznek, de a saját tetteinket igenis megérthetjük, ezért is érzem úgy, főleg Mori halála óta, hogy jobban oda kéne figyelnünk egymásra, hogyan viselkedünk a másikkal. Ha elfogadóbbak lennénk egymással, sokkal szebb élete lehetne mindenkinek. Ez az, amit a Szarvasligetben is szeretnék megvalósítani. Szeretném, ha egy olyan hely lenne, ahol mindenki egyenlőnek érezné magát, függetlenül attól, hogy kicsi vagy nagy, hogy épp barna hajú, vagy netán hófehér. *mosolyog a lányra, ahogy elmondta, amit szeretett volna. Az istenekben nem tud teljes szívével hinni, de abban igen, hogy nélkülük is sokkal szebb lenne ez a világ, ha a benne élők jobban odafigyelnének egymásra*
- Az igazság az, hogy mindenki egyedülálló és csodás a maga módján. *kacsint a lányra, miközben a ház felé haladnak* Nem igaz, Árnyék? *kérdezi nagy, szőrös kísérőjüket is, megsimogatva az állat hátát, ha a közelébe sétál*
- Ó! *döbben le kissé, amikor a virágokról beszélgetve kiderül, Viel egészen másfajta magvakra gondolt, mint ő* Konyhakert, hát persze! *neveti el magát zavartan kissé, amiért neki nem jutott eszébe hamarabb, hogy ilyen növényekre is szükségük lehet* Persze, remek ötlet. Jól fognak jönni sütéshez-főzéshez, és némelyiknek talán Int is hasznát veheti majd... *tervezgeti már lelkesen, mire használhatnák Viel növényeit*
- Igen, a városban én is vásároltam néhány virágmagot, remélem, hamarosan csodaszép ibolyák, margaréták és szegfüvek borítják majd ezt a kertet. *réved el kissé, ahogy lelki szemei előtt megjelenik a színes növényekkel tarkított kert látványa*
- Nahát! Igazán különleges! *hajol kissé közelebb, hogy megszemlélhesse a Viel által mutatott magot* És nem mondtak semmit, hogy mire jó? *pillant kérdően a lányra, majd újra a magot veszi szemügyre, bár így se tud rájönni, milyen növényhez tartozhat*
- Tényleg, még nem is meséltél róla! Hogy ment az akadályverseny? Milyen próbákat kellett kiállnotok? *érdeklődik kíváncsian a tündér korábbi kalandjai felől, hisz hamar elvesztették egymást a vásárban, és azóta se volt igazán alkalmuk megbeszélni az ott szerzett élményeiket. Míg a lány válaszára vár, ő maga is ásó után kutat a pincében, fél füllel figyelve a fejük fölül érkező hangokra, vajon odafent, a rendelőben minden rendben van-e.*
89. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-03-03 17:19:14
Üzenet elküldve: 2020-03-03 17:19:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Végső nyughely//
//Lau, Viel és Nell//
*Viel figyelmét egy kis időre elkerüli Nell, de odafigyel rá, időnként vissza-visszapillant, a lány valóban rendben van-e. Reméli, hogy csatlakozik hozzájuk, többen mindig többre jutnak, de persze csak akkor, ha jól érzi magát. Itt semmi sem kötelező. Úgy látszik, Lau érdeklődik azok iránt a dolgok iránt, amelyek a tündér kis világát teszik ki, és ez így van rendjén. Legalább elterelheti egy kicsit Lau figyelmét: látszik, hogy neki is van mivel birkóznia. A tündér bátorítóan elmosolyodik, de kicsit elmélyed saját gondolataiban, nem is válaszol azonnal a kérdésözönre.*
- Amikor a világra jöttem… nem láttam a jobb szememre, és hófehér hajam nőtt. Nem olyan voltam, mint amilyenre számítottak, meg kell hagyni. *Kuncog.* De mégis, az édesanyám örült nekem, és a falu szerette őt, ezért ők is vele ünnepeltek. Úgy gondolták, hogy a magam nemében különleges vagyok, nincs még egy ilyen. Hogy Eeyr megajándékozta anyámat, szeretetből a sok jóért, amit addigi életében tett. *Lábfejével odébb gördít egy kis kavicsot.* A jobb szememmel csak a tiszta, természetes fényt látom, semmi mást. Ha nem állnék ki amellett, ha nem hinnék benne, hogy a fény, ami megérint, Eeyrtől származik, akkor az lennék, aminek az utcagyerekek is tartanak: egy félig vak, fehér hajú, sérült lány. Végül is nem járnak messze az igazságtól, nem? *Kérdezi Lautól, és szomorkás arccal elmosolyodik.* Néha hinnünk kell benne, hogy a világ több annál, amit minden nap látunk, hallunk, amit megízlelünk. Ettől lesz igazán különleges.
*Vielnek emlékeztetnie kell magát, hogy nagy örömére kifejtette, amit akart, mégis akadnak még fontos teendőik. Elsősorban a magok.*
- Sajnos virágokban nem gondolkodtam. *Ismeri be.* Van paradicsomom, paprikám, káposztám, karalábém, fokhagymám és vöröshagymám. *Elő is húzza kis tarisznyáját, és egyenként leszámolja a tartalmát.* Nem virágok ugyan, de finom ételeket lehet belőlük készíteni. Konyhakertet is készíthetünk? Neked vannak virágaid, hogy esetleg elültessem azokat is?
*És amíg erről beszél, ujja hirtelen megakad valamiben a tarisznyájában. Egy mag az, felemeli a fénybe, hogy jól láthassák.*
- Nem tudom, mi ez… A tündérektől kaptam az akadályversenyen. Van egy olyan érzésem, hogy érdemes lenne elásni Seles sírja mellé, bár nem tudom, mire való. Mit gondolsz? Lehetne a liget kis ékessége, persze ha nem valami egyszerű gyom. És a tündéreket ismerve annál jóval különlegesebb.
*Közben elindul a fészer felé, és elveszi saját kis ásóját, amit még magának vásárolt. Nem olyan vészesen nagy, így a lány is megbirkózik vele. Már el is kezdi szemrevételezni, körülbelül hova lenne érdemes a bármit is ültetni Lau tervei alapján. Árnyék közben kettejük között cikázik, és nem úgy néz ki, mintha esélyes lenne az idei év díjnyertes kertésze címre. De ki tudja?*
//Lau, Viel és Nell//
*Viel figyelmét egy kis időre elkerüli Nell, de odafigyel rá, időnként vissza-visszapillant, a lány valóban rendben van-e. Reméli, hogy csatlakozik hozzájuk, többen mindig többre jutnak, de persze csak akkor, ha jól érzi magát. Itt semmi sem kötelező. Úgy látszik, Lau érdeklődik azok iránt a dolgok iránt, amelyek a tündér kis világát teszik ki, és ez így van rendjén. Legalább elterelheti egy kicsit Lau figyelmét: látszik, hogy neki is van mivel birkóznia. A tündér bátorítóan elmosolyodik, de kicsit elmélyed saját gondolataiban, nem is válaszol azonnal a kérdésözönre.*
- Amikor a világra jöttem… nem láttam a jobb szememre, és hófehér hajam nőtt. Nem olyan voltam, mint amilyenre számítottak, meg kell hagyni. *Kuncog.* De mégis, az édesanyám örült nekem, és a falu szerette őt, ezért ők is vele ünnepeltek. Úgy gondolták, hogy a magam nemében különleges vagyok, nincs még egy ilyen. Hogy Eeyr megajándékozta anyámat, szeretetből a sok jóért, amit addigi életében tett. *Lábfejével odébb gördít egy kis kavicsot.* A jobb szememmel csak a tiszta, természetes fényt látom, semmi mást. Ha nem állnék ki amellett, ha nem hinnék benne, hogy a fény, ami megérint, Eeyrtől származik, akkor az lennék, aminek az utcagyerekek is tartanak: egy félig vak, fehér hajú, sérült lány. Végül is nem járnak messze az igazságtól, nem? *Kérdezi Lautól, és szomorkás arccal elmosolyodik.* Néha hinnünk kell benne, hogy a világ több annál, amit minden nap látunk, hallunk, amit megízlelünk. Ettől lesz igazán különleges.
*Vielnek emlékeztetnie kell magát, hogy nagy örömére kifejtette, amit akart, mégis akadnak még fontos teendőik. Elsősorban a magok.*
- Sajnos virágokban nem gondolkodtam. *Ismeri be.* Van paradicsomom, paprikám, káposztám, karalábém, fokhagymám és vöröshagymám. *Elő is húzza kis tarisznyáját, és egyenként leszámolja a tartalmát.* Nem virágok ugyan, de finom ételeket lehet belőlük készíteni. Konyhakertet is készíthetünk? Neked vannak virágaid, hogy esetleg elültessem azokat is?
*És amíg erről beszél, ujja hirtelen megakad valamiben a tarisznyájában. Egy mag az, felemeli a fénybe, hogy jól láthassák.*
- Nem tudom, mi ez… A tündérektől kaptam az akadályversenyen. Van egy olyan érzésem, hogy érdemes lenne elásni Seles sírja mellé, bár nem tudom, mire való. Mit gondolsz? Lehetne a liget kis ékessége, persze ha nem valami egyszerű gyom. És a tündéreket ismerve annál jóval különlegesebb.
*Közben elindul a fészer felé, és elveszi saját kis ásóját, amit még magának vásárolt. Nem olyan vészesen nagy, így a lány is megbirkózik vele. Már el is kezdi szemrevételezni, körülbelül hova lenne érdemes a bármit is ültetni Lau tervei alapján. Árnyék közben kettejük között cikázik, és nem úgy néz ki, mintha esélyes lenne az idei év díjnyertes kertésze címre. De ki tudja?*
88. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-02-28 20:39:43
Üzenet elküldve: 2020-02-28 20:39:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Végső nyughely//
//Viel és Nell//
- Ó, remélem, nem viseltek meg túlságosan a történtek! *teszi finoman Nell vállára a kezét, ha a lány nem húzódik el a mozdulat elől* Pihenj csak nyugodtan! Ha pedig továbbra is rosszul éreznéd magad, keress meg bátran engem, vagy az orvost a rendelőben, igyekszünk segíteni, amiben csak tudunk! *ereszt meg egy bátorító mosolyt a lány felé, mielőtt Viellel nyughelykeresőbe indulna*
- Á, értem. *bólogat lelkesen a lány magyarázatát hallgatva, majd pillanatnyi szünet után hozzáteszi* Ne vedd rossz néven, tényleg nem kötekedni szeretnék, vagy ilyesmi, csak kíváncsi vagyok... honnan tudod, hogy Eeyr volt az, aki megérintett? Hogy ő küldte azt a fénysugarat? Vagy hogy egyáltalán küldte valaki, nemcsak épp véletlen akkor vonultak át a felhők az égen? *biccenti kissé félre a fejét, míg a tündérre pillant. Eddigi életében nem sok szerepet játszott a vallás és az istenek, mégis, most valahogy jóleső megnyugvással tölti el, ahogy erről hallja beszélni a lányt. ~Mintha lenne valami rend emögött a sok, látszólag céltalan pusztítás mögött... ~mereng magában, míg a kőkört szemléli. Jól esik neki a lány kedvessége, a gyengéd érintés a hátán pedig könnyeket csal a szemébe, ám egy szipogás közepette gyors mozdulattal letörli őket*
- Remélem, tényleg így van. *ereszt meg egy kissé kényszeredett mosolyt Viel felé* Ó, tényleg? Az csodálatos lenne, köszönöm szépen! *pillant hálásán a lányra a felajánlást hallva*
- És neked is köszönöm, Árnyék! *neveti el magát kissé, ahogy az újabb lelkes jelentkező csatlakozik hozzájuk, lehajolva kicsit, miután visszanyerte az egyensúlyát, hogy megsimogassa az állat fényes, fekete bundáját*
- Mi lenne, ha keresnénk pár ásót? Amíg mi Árnyékkal a síron dolgozunk, addig te esetleg elkezdhetnéd a közelben ültetni a virágokat... *veti fel a lánynak, majd ha Vielnek nincs más terve, akkor vissza is indul a ház felé a megfelelő szerszámokért*
- És milyen virágokat szeretnél ültetni? *érdeklődik menet közben a lánytól, miféle magokat sikerült korábban szereznie, remélve, hogy minél több, különbözőfajta virággal sikerül majd gyarapítaniuk a kis kertjüket.*
//Viel és Nell//
- Ó, remélem, nem viseltek meg túlságosan a történtek! *teszi finoman Nell vállára a kezét, ha a lány nem húzódik el a mozdulat elől* Pihenj csak nyugodtan! Ha pedig továbbra is rosszul éreznéd magad, keress meg bátran engem, vagy az orvost a rendelőben, igyekszünk segíteni, amiben csak tudunk! *ereszt meg egy bátorító mosolyt a lány felé, mielőtt Viellel nyughelykeresőbe indulna*
- Á, értem. *bólogat lelkesen a lány magyarázatát hallgatva, majd pillanatnyi szünet után hozzáteszi* Ne vedd rossz néven, tényleg nem kötekedni szeretnék, vagy ilyesmi, csak kíváncsi vagyok... honnan tudod, hogy Eeyr volt az, aki megérintett? Hogy ő küldte azt a fénysugarat? Vagy hogy egyáltalán küldte valaki, nemcsak épp véletlen akkor vonultak át a felhők az égen? *biccenti kissé félre a fejét, míg a tündérre pillant. Eddigi életében nem sok szerepet játszott a vallás és az istenek, mégis, most valahogy jóleső megnyugvással tölti el, ahogy erről hallja beszélni a lányt. ~Mintha lenne valami rend emögött a sok, látszólag céltalan pusztítás mögött... ~mereng magában, míg a kőkört szemléli. Jól esik neki a lány kedvessége, a gyengéd érintés a hátán pedig könnyeket csal a szemébe, ám egy szipogás közepette gyors mozdulattal letörli őket*
- Remélem, tényleg így van. *ereszt meg egy kissé kényszeredett mosolyt Viel felé* Ó, tényleg? Az csodálatos lenne, köszönöm szépen! *pillant hálásán a lányra a felajánlást hallva*
- És neked is köszönöm, Árnyék! *neveti el magát kissé, ahogy az újabb lelkes jelentkező csatlakozik hozzájuk, lehajolva kicsit, miután visszanyerte az egyensúlyát, hogy megsimogassa az állat fényes, fekete bundáját*
- Mi lenne, ha keresnénk pár ásót? Amíg mi Árnyékkal a síron dolgozunk, addig te esetleg elkezdhetnéd a közelben ültetni a virágokat... *veti fel a lánynak, majd ha Vielnek nincs más terve, akkor vissza is indul a ház felé a megfelelő szerszámokért*
- És milyen virágokat szeretnél ültetni? *érdeklődik menet közben a lánytól, miféle magokat sikerült korábban szereznie, remélve, hogy minél több, különbözőfajta virággal sikerül majd gyarapítaniuk a kis kertjüket.*
87. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-02-26 23:03:39
Üzenet elküldve: 2020-02-26 23:03:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Végső nyughely//
*Úgy tűnik, Launak megfelel a Viel által különlegesnek tartott hely, amelyet még ő alakított ki az Úrnő számára. A kérdésen viszont egy pillanatra meglepődik a kérdésen, sőt, egyáltalán azon, hogy Lau kérdést tesz fel neki ezzel kapcsolatban. Ritka eset, hogy valaki meg szeretné ismerni Viel gondolatait. Emlékeztetnie kell magát, hogy Lau nem egyike Eeyr-hívő tündér pajtásainak, ezért szándékosan okosan fogalmazza meg a választ, hogy megpróbálja megértetni a lánnyal, mit értett megérintés alatt, és talán egy kicsit közelebb hozza a saját kis világához.*
- Nem teljesen, illetve nem olyan értelemben, ahogy gondolnád. *Mondja, és halványan rámosolyog Laura.* Amikor itt töltöttem veletek az első napomat, meg szerettem volna köszönni az Úrnőnek, hogy segíthettem, és hogy otthonra leltem ezáltal. Ekkor a felhők között egy hasadékon át kibukkant a napfény, és éppen rám vetült, erre a helyre itt. *Mutat a kis, körülkerített földdarabra.* Számomra ez jelentette az üzenetét. És mondhatjuk, hogy megérintett, hiszen a fény rám vetült.
*Viel maga nem nagyon ismerte Selest, de tudja, mennyit segített Lau a szülőszobán, és húga elvesztése is láthatóan mély nyomot hagyott benne. Megsimogatja a lány hátát, hogy megvigasztalja egy kissé.*
- Eeyr mindannyiunkra vigyáz. Nagyon szívesen segítenék a kertben, sőt, nekem is vannak magjaim…
*Árnyék is felzárkózik melléjük kis körútjáról, és mielőtt Viel részletezné, mije van, vigasztalásul, mintegy tündér gazdája mozdulatát utánozva hozzádörgölőzik Lau lábához, és bár nem nagy hévvel teszi, azért óriási termete miatt az sem lenne furcsa, ha az elf kissé kibillenne az egyensúlyából. De itt még nincs vége, ezután izgatott farkcsóválásával csapkodja meg országos jó barátját. Szegény Lau össze is szöszölődhet egy kissé a hirtelen szeretettől. Viel nem tudja elnyomni kuncogását, hiszen ezek a szép pillanatok aranyozzák be a legszomorúbb napokat is.* ~ Ezért olyan jó élni. ~
- Azt hiszem, Árnyék nagyon lelkes jelentkező. Ő aztán tud ásni a nagy tappancsaival! *Mondja, bár titkon azért reméli, hogy a nagy fekete eb nem azt fogja kikaparni, amit ők már előzőleg beástak a földbe.*
*Úgy tűnik, Launak megfelel a Viel által különlegesnek tartott hely, amelyet még ő alakított ki az Úrnő számára. A kérdésen viszont egy pillanatra meglepődik a kérdésen, sőt, egyáltalán azon, hogy Lau kérdést tesz fel neki ezzel kapcsolatban. Ritka eset, hogy valaki meg szeretné ismerni Viel gondolatait. Emlékeztetnie kell magát, hogy Lau nem egyike Eeyr-hívő tündér pajtásainak, ezért szándékosan okosan fogalmazza meg a választ, hogy megpróbálja megértetni a lánnyal, mit értett megérintés alatt, és talán egy kicsit közelebb hozza a saját kis világához.*
- Nem teljesen, illetve nem olyan értelemben, ahogy gondolnád. *Mondja, és halványan rámosolyog Laura.* Amikor itt töltöttem veletek az első napomat, meg szerettem volna köszönni az Úrnőnek, hogy segíthettem, és hogy otthonra leltem ezáltal. Ekkor a felhők között egy hasadékon át kibukkant a napfény, és éppen rám vetült, erre a helyre itt. *Mutat a kis, körülkerített földdarabra.* Számomra ez jelentette az üzenetét. És mondhatjuk, hogy megérintett, hiszen a fény rám vetült.
*Viel maga nem nagyon ismerte Selest, de tudja, mennyit segített Lau a szülőszobán, és húga elvesztése is láthatóan mély nyomot hagyott benne. Megsimogatja a lány hátát, hogy megvigasztalja egy kissé.*
- Eeyr mindannyiunkra vigyáz. Nagyon szívesen segítenék a kertben, sőt, nekem is vannak magjaim…
*Árnyék is felzárkózik melléjük kis körútjáról, és mielőtt Viel részletezné, mije van, vigasztalásul, mintegy tündér gazdája mozdulatát utánozva hozzádörgölőzik Lau lábához, és bár nem nagy hévvel teszi, azért óriási termete miatt az sem lenne furcsa, ha az elf kissé kibillenne az egyensúlyából. De itt még nincs vége, ezután izgatott farkcsóválásával csapkodja meg országos jó barátját. Szegény Lau össze is szöszölődhet egy kissé a hirtelen szeretettől. Viel nem tudja elnyomni kuncogását, hiszen ezek a szép pillanatok aranyozzák be a legszomorúbb napokat is.* ~ Ezért olyan jó élni. ~
- Azt hiszem, Árnyék nagyon lelkes jelentkező. Ő aztán tud ásni a nagy tappancsaival! *Mondja, bár titkon azért reméli, hogy a nagy fekete eb nem azt fogja kikaparni, amit ők már előzőleg beástak a földbe.*
86. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-02-25 12:54:37
Üzenet elküldve: 2020-02-25 12:54:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Anyatej ügy//
//A rendelőben lévők//
*A rendelő! Végül is Thimnek sincs jobb ötlete, ezért oda járulnak mind. Az orvos kissé gorombának tűnt korábban, de nem jó modorért fordulnak hozzá ha baj van. Lauren láthatóan bízott ebben a szőke elfben, így Thimnek semmi kétsége arról, hogy tudja, amit tudnia kell. Jelen esetben elég ha ad egy textíliát. A baba hangosan jelzi itt létüket, ám ha ez nem volna elég, Thim bekopog. Közben elmosolyodik a kicsi sikongatásain. ~ Mintha anyám azt mondta volna régen, hogy a húgom azért kurjongat mert élvezi a saját hangját. Lehet, hogy ő is éppen ezt csinálja? ~ gondolkozik el, miközben talán ajtót nyitnak vagy behívják őket. Ha bármilyen reakció érkezik a kopogásra, Thim teszi, amit lehet.*
- Elnézést a zavarásért! Pelenkára, vagy feláldozható ruhadarabra volna szükségünk. Szabad idebent kicserélnünk? *kérdi azt, akinek éppen van ideje meghallgatni.*
- A nevét nem tudja valaki? Szeretnénk tudni, hogy szólítsuk. *Teszi még hozzá.*
//A rendelőben lévők//
*A rendelő! Végül is Thimnek sincs jobb ötlete, ezért oda járulnak mind. Az orvos kissé gorombának tűnt korábban, de nem jó modorért fordulnak hozzá ha baj van. Lauren láthatóan bízott ebben a szőke elfben, így Thimnek semmi kétsége arról, hogy tudja, amit tudnia kell. Jelen esetben elég ha ad egy textíliát. A baba hangosan jelzi itt létüket, ám ha ez nem volna elég, Thim bekopog. Közben elmosolyodik a kicsi sikongatásain. ~ Mintha anyám azt mondta volna régen, hogy a húgom azért kurjongat mert élvezi a saját hangját. Lehet, hogy ő is éppen ezt csinálja? ~ gondolkozik el, miközben talán ajtót nyitnak vagy behívják őket. Ha bármilyen reakció érkezik a kopogásra, Thim teszi, amit lehet.*
- Elnézést a zavarásért! Pelenkára, vagy feláldozható ruhadarabra volna szükségünk. Szabad idebent kicserélnünk? *kérdi azt, akinek éppen van ideje meghallgatni.*
- A nevét nem tudja valaki? Szeretnénk tudni, hogy szólítsuk. *Teszi még hozzá.*
85. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-02-23 21:54:05
Üzenet elküldve: 2020-02-23 21:54:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Anyatej ügy//
*A kisfiú egy kicsit megkönnyebbül, hogy Thim nem jelent veszedelmet boldogságára nézve, de persze a megkönnyebbülésnek ezúttal a szaga sem túl kellemes. Hogy, hogy nem, Rellan komfortérzete rohamosan csökken, de Vanna lelkes éneklése kitartást önt belé, lelkesen ujjong a lány kezében, és miközben Thim és Vanna beszélgetnek, a kisfiú túlharsogva őket szintén becsatlakozik.*
- Abbabbuuuuuuott. *Mondja, majd egy nagyot sikkant, és ujjával Vanna mögé mutat. Most nehéz lenne megmondani, hogy mi tetszik neki, talán a rendelő felé vezető lépcső, talán csak valami árnyjáték a falon, de a lényeg, hogy annyira tetszik neki, hogy a lánynak rendesen meg kell fognia, nehogy kipottyanjon a kezéből.* Nebb. *Teszi hozzá filozofikusan, és öklét a szájába tömi, nagy koncentráció mellett. Úgy tűnik, a növekvő fogacskák helye alaposan viszkethet éppen.* Ehh. *Közli nemtetszését a helyzet iránt. Valamiféle pelenka most is van rajta, ez látszik kicsit lecsusszanó nadrágja alól, és édesanyja megkötötte, illetve egy kis pattintós tűvel össze is kapcsolta a holmit. Egyébként a kisfiú fekete nadrágot, sötét bőr fűzős cipőcskét és vastag, egészen sötétbarna, már-már fekete felöltőt visel. Nem valami vidám színek.*
A hozzászólás írója (Andorellan Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.02.23 21:55:22
*A kisfiú egy kicsit megkönnyebbül, hogy Thim nem jelent veszedelmet boldogságára nézve, de persze a megkönnyebbülésnek ezúttal a szaga sem túl kellemes. Hogy, hogy nem, Rellan komfortérzete rohamosan csökken, de Vanna lelkes éneklése kitartást önt belé, lelkesen ujjong a lány kezében, és miközben Thim és Vanna beszélgetnek, a kisfiú túlharsogva őket szintén becsatlakozik.*
- Abbabbuuuuuuott. *Mondja, majd egy nagyot sikkant, és ujjával Vanna mögé mutat. Most nehéz lenne megmondani, hogy mi tetszik neki, talán a rendelő felé vezető lépcső, talán csak valami árnyjáték a falon, de a lényeg, hogy annyira tetszik neki, hogy a lánynak rendesen meg kell fognia, nehogy kipottyanjon a kezéből.* Nebb. *Teszi hozzá filozofikusan, és öklét a szájába tömi, nagy koncentráció mellett. Úgy tűnik, a növekvő fogacskák helye alaposan viszkethet éppen.* Ehh. *Közli nemtetszését a helyzet iránt. Valamiféle pelenka most is van rajta, ez látszik kicsit lecsusszanó nadrágja alól, és édesanyja megkötötte, illetve egy kis pattintós tűvel össze is kapcsolta a holmit. Egyébként a kisfiú fekete nadrágot, sötét bőr fűzős cipőcskét és vastag, egészen sötétbarna, már-már fekete felöltőt visel. Nem valami vidám színek.*
A hozzászólás írója (Andorellan Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.02.23 21:55:22
84. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-02-23 19:39:13
Üzenet elküldve: 2020-02-23 19:39:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Anyatej ügy//
*Egész jól elszórakoznak ők ketten Rellannal, amíg Thim be nem állít, és fel nem kavarja az idilli állóvizet. A baba megmarkolja Vanna ruhácskáját, amire egyébként a tündér harapna, de jelen esetben kivételt tesz, mivel ő maga is éppannyira megszeppent a hirtelen felbukkanó férfitől, mint a csöppség. További érv a megbocsátás mellett, hogy a kisfiú védelmező „öö” hangokat hallat. Ez egyébként Vannát egy kölyökkutyára emlékezteti. ~ Na, haladunk. A végén még megfejtelek téged is, te kis kúszómászó! ~ gondolja diadalittasan.
Feszültsége pedig tovább oldódik, mivel az elf tisztázza a helyzetet.*
- Akkor jó.
*Nyugtázza, majd egyre ragyogóbb mosolyban részesíti Thimet, akinek lelkesítő szavai célba találtak. A lányt most már körülöleli az optimizmus páncélja, és eszerint is viselkedik.*
- A nevét azt nem tudom, de valaki biztos tudja a bentiek közül. Kérdezzük meg őket!
*Jelenti ki, majd megérzi a levegőben a változás szelét, amely szintén arra ösztönzi őt, hogy bevigye a többiekhez a babát.*
- Rendben, vigyük. Mutasd az utat a rendelőbe! *Mondja határozottan, majd magyarázatképpen hozzáteszi.* - Ott biztos van valami rongy, vagy kötözőféle.
*Ezután vidáman elindul befelé, és az eddigi szomorkásabb dallam helyett rögtönözni kezd egy saját dalt, amely jóval derűsebb az eddiginél. Szinte észre sem veszi, de menet közben még cirógatja is Andorkát mindemellett. A rendelőhöz közeledve azonban dúdolása elhalkul: elvégre odabent valószínűleg nem olyan jó a hangulat most. Ha Vanna átmenetileg jobban is érzi magát, attól még a többiek valaki fontosat veszítettek el.*
*Egész jól elszórakoznak ők ketten Rellannal, amíg Thim be nem állít, és fel nem kavarja az idilli állóvizet. A baba megmarkolja Vanna ruhácskáját, amire egyébként a tündér harapna, de jelen esetben kivételt tesz, mivel ő maga is éppannyira megszeppent a hirtelen felbukkanó férfitől, mint a csöppség. További érv a megbocsátás mellett, hogy a kisfiú védelmező „öö” hangokat hallat. Ez egyébként Vannát egy kölyökkutyára emlékezteti. ~ Na, haladunk. A végén még megfejtelek téged is, te kis kúszómászó! ~ gondolja diadalittasan.
Feszültsége pedig tovább oldódik, mivel az elf tisztázza a helyzetet.*
- Akkor jó.
*Nyugtázza, majd egyre ragyogóbb mosolyban részesíti Thimet, akinek lelkesítő szavai célba találtak. A lányt most már körülöleli az optimizmus páncélja, és eszerint is viselkedik.*
- A nevét azt nem tudom, de valaki biztos tudja a bentiek közül. Kérdezzük meg őket!
*Jelenti ki, majd megérzi a levegőben a változás szelét, amely szintén arra ösztönzi őt, hogy bevigye a többiekhez a babát.*
- Rendben, vigyük. Mutasd az utat a rendelőbe! *Mondja határozottan, majd magyarázatképpen hozzáteszi.* - Ott biztos van valami rongy, vagy kötözőféle.
*Ezután vidáman elindul befelé, és az eddigi szomorkásabb dallam helyett rögtönözni kezd egy saját dalt, amely jóval derűsebb az eddiginél. Szinte észre sem veszi, de menet közben még cirógatja is Andorkát mindemellett. A rendelőhöz közeledve azonban dúdolása elhalkul: elvégre odabent valószínűleg nem olyan jó a hangulat most. Ha Vanna átmenetileg jobban is érzi magát, attól még a többiek valaki fontosat veszítettek el.*
83. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-02-23 16:07:52
Üzenet elküldve: 2020-02-23 16:07:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//A tragédia//
//A rendelőben//
-Egy leégett, kísértet járta helyről? Még csak az kéne, hogy onnan kapjunk valami hírt!
*Jegyzi meg epésen. Nem épp a legkedvesebb alak most. Mégis le lesz tegezve amire nem is reagál. A köszönetre is. A halottat megvizsgálja majd lerogy a székre. A kérdésre úgy válaszol, hogy még a test felé se néz.*
-Betegem. Mondtam, hogy szülés után ágynyugalom.
*Persze nem biztos, hogy az volt a baj, de van rá esély. És talán lehet, hogy nem Int hibája hisz ő szólt, de nem volt itt és csak az ő betege volt. Akárhogy is, de az ő felelőssége. A visszaérkező Luninari-nak biccent. Talán kicsit túlzásba is esett három kenyérrel, de mindegy. Az egyik szeletet megtöri és kérdőn néz a szőkére.*
-Mivel kéred?
*Bizony. Ő tervezi megetetni a másikat és ez nem kérdés.*
//A rendelőben//
-Egy leégett, kísértet járta helyről? Még csak az kéne, hogy onnan kapjunk valami hírt!
*Jegyzi meg epésen. Nem épp a legkedvesebb alak most. Mégis le lesz tegezve amire nem is reagál. A köszönetre is. A halottat megvizsgálja majd lerogy a székre. A kérdésre úgy válaszol, hogy még a test felé se néz.*
-Betegem. Mondtam, hogy szülés után ágynyugalom.
*Persze nem biztos, hogy az volt a baj, de van rá esély. És talán lehet, hogy nem Int hibája hisz ő szólt, de nem volt itt és csak az ő betege volt. Akárhogy is, de az ő felelőssége. A visszaérkező Luninari-nak biccent. Talán kicsit túlzásba is esett három kenyérrel, de mindegy. Az egyik szeletet megtöri és kérdőn néz a szőkére.*
-Mivel kéred?
*Bizony. Ő tervezi megetetni a másikat és ez nem kérdés.*
82. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-02-22 23:48:57
Üzenet elküldve: 2020-02-22 23:48:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Rellan Gida és a Százholdas Liget lakói//
//Anyatej ügy//
*Látván, hogy Vanna félreérti a felvetését, kissé zavarba jön. Talán egy pillanatra kipirul, de tartja magát és a határozott hangnemet.*
- Nem kívánnék tőled ilyet. Mellesleg nem tudok róla, hogy Szarvasligetben volna bárki, aki tudna nekünk adni. *Elnézi, ahogy a gyerek elvan Vanna karjában. Szegény baba, még nem is fogja fel, mi történt. Bár talán így a jobb. Játszik, örül, akkor is, ha idegenek gondoskodnak róla. Emellett azért vannak kétségei, főleg Thimmel kapcsolatban. Az elf elmosolyodik. Eszében sincs elvenni Andorkától a tündért.*
- Ne aggódj, meg fognak kedvelni a többiek. Az első éppen a kisfiú, ahogy látom. Végül is az anyja ide tartozott, tehát ő is. *Próbálja biztatni Vannát.*
- Nem tudom, említette e bárki az események hevében a gyermek nevét, te tudod esetleg? *Kérdi, ám ekkor megérzi az első próbatételük szagát. Valóban, ha ezzel nem tudnak elboldogulni, jobb ha el sem indulnak anyatejet keresni. Azonban Thimet ennél keményebb fából faragták.*
- Vigyük be! *Mondaná, hogy vigyék az ő szobájába, de ötlete sincs, melyikben fogják majd elszállásolni. Reméli, Vanna elkalauzolja egy pelenkázásra alkalmas helyre. Akkor pedig keresniük kell majd valami textíliát, amivel lecserélhetik a koszosat. Már el is felejtette hogyan kell ezt csinálni, pedig néhányszor a saját húgát is tisztába tette. De olyan régen volt az már! És akkor még éltek a szüleik, nem ő csinálta nagyrészt. Amennyiben nem jut eszébe a dolog helyes módja és Vanna sem ért hozzá, úgy rögtönözni fog valamilyen tekerést, hajtogatást, ami bent tartja a cuccot.*
//Anyatej ügy//
*Látván, hogy Vanna félreérti a felvetését, kissé zavarba jön. Talán egy pillanatra kipirul, de tartja magát és a határozott hangnemet.*
- Nem kívánnék tőled ilyet. Mellesleg nem tudok róla, hogy Szarvasligetben volna bárki, aki tudna nekünk adni. *Elnézi, ahogy a gyerek elvan Vanna karjában. Szegény baba, még nem is fogja fel, mi történt. Bár talán így a jobb. Játszik, örül, akkor is, ha idegenek gondoskodnak róla. Emellett azért vannak kétségei, főleg Thimmel kapcsolatban. Az elf elmosolyodik. Eszében sincs elvenni Andorkától a tündért.*
- Ne aggódj, meg fognak kedvelni a többiek. Az első éppen a kisfiú, ahogy látom. Végül is az anyja ide tartozott, tehát ő is. *Próbálja biztatni Vannát.*
- Nem tudom, említette e bárki az események hevében a gyermek nevét, te tudod esetleg? *Kérdi, ám ekkor megérzi az első próbatételük szagát. Valóban, ha ezzel nem tudnak elboldogulni, jobb ha el sem indulnak anyatejet keresni. Azonban Thimet ennél keményebb fából faragták.*
- Vigyük be! *Mondaná, hogy vigyék az ő szobájába, de ötlete sincs, melyikben fogják majd elszállásolni. Reméli, Vanna elkalauzolja egy pelenkázásra alkalmas helyre. Akkor pedig keresniük kell majd valami textíliát, amivel lecserélhetik a koszosat. Már el is felejtette hogyan kell ezt csinálni, pedig néhányszor a saját húgát is tisztába tette. De olyan régen volt az már! És akkor még éltek a szüleik, nem ő csinálta nagyrészt. Amennyiben nem jut eszébe a dolog helyes módja és Vanna sem ért hozzá, úgy rögtönözni fog valamilyen tekerést, hajtogatást, ami bent tartja a cuccot.*
81. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-02-22 16:18:42
Üzenet elküldve: 2020-02-22 16:18:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Viel, Lau//
*Kiül tehát egy kicsit az udvarra friss levegőt szívni. Émelyeg a gyomra és nem szeretne rókázni, tapasztalataiból tudja, hogy ilyenkor jól jön, ha kicsit kiüríti a fejét.
Kicsit megijed a másik tündér érkezésétől, elvégre nem számít rá, ám amikor meglátja, elmosolyodik.*
- Igen, tudom *bólint.* Nem, nem félek a kutyáktól.
*Mikor erről beszélnek, még a ház úrnője is megjelenik.*
- Ó, nem a te hibád *mondja kicsit megszeppenve.* Szívesen segítenék, de kicsit rosszul érzem magamat, levegőzök egy kicsit, utána csatlakozom.
*Hagyja, hogy a többiek elmenjenek kiválasztani a megfelelő helyet, a tündérlány pedig tovább ücsörög reménykedve, hogy elmúlik az erős csavarás a gyomrában.*
*Kiül tehát egy kicsit az udvarra friss levegőt szívni. Émelyeg a gyomra és nem szeretne rókázni, tapasztalataiból tudja, hogy ilyenkor jól jön, ha kicsit kiüríti a fejét.
Kicsit megijed a másik tündér érkezésétől, elvégre nem számít rá, ám amikor meglátja, elmosolyodik.*
- Igen, tudom *bólint.* Nem, nem félek a kutyáktól.
*Mikor erről beszélnek, még a ház úrnője is megjelenik.*
- Ó, nem a te hibád *mondja kicsit megszeppenve.* Szívesen segítenék, de kicsit rosszul érzem magamat, levegőzök egy kicsit, utána csatlakozom.
*Hagyja, hogy a többiek elmenjenek kiválasztani a megfelelő helyet, a tündérlány pedig tovább ücsörög reménykedve, hogy elmúlik az erős csavarás a gyomrában.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1207-1226