//Úton-útfélen//
//Visszatérés//
//Otthon//
*Érdeklődve hallgatja Thim szavait szülővárosát illetően, bár nem kerüli el a figyelmét, hogy azzal kapcsolatban, miért is jött pontosan Artheniorba, nem hajlandó többet elárulni. Egyelőre azonban nem faggatja tovább a férfit, csak magában mosolyogva mereng a hallottakon, hiszen egyszer szeretné majd a saját szemével is látni Lihanechet. A városból kiérve megállítja a szekeret, hogy mindenki fel tudjon szállni rá*
- Ugyan, semmi gond! *igyekszik biztosítani Thimet arról, hogy nem tartotta fel őket, hiszen a városban gyorsabban haladhattak a saját lábukon, Artheniorból kiérve azonban már a helyzet. Aggódva látja viszont, hogy valaki mégsem akar még visszaindulni*
- Nem biztos, hogy ez jó ötlet... *kezdene bele a tiltakozásba, miszerint jobb lenne, ha valaki Viellel tartana, azonban jóformán ideje sincs befejezni a mondatot, a tündér már fordul is vissza Árnyék hátán*
- Vigyázzatok magatokra! *kiált még utánuk, magában azon töprengve, vajon mi lehet ennyire fontos, ám csalódottan kell beismernie, hogy nem tudja megfejteni ezt a rejtélyt. Ahogy elszakítja tekintetét a lánytól, pillantása találkozik Luniéval, ám hiába számít megnyugtatásra tőle a másik, az ő szemében is ugyanolyan aggodalom csillan. ~Utána kellett volna mennem!~ sóhajt fel magában, ám most már esélye se lenne utolérni a lányt, hiszen újra elnyelte a város forgataga. Szomorúan fordítja hát újra figyelmét a lóra és az előttük álló útra. A társalgásba, mint az ide úton, most se nagyon szól bele, minden energiáját leköti a szekér irányítása, bár fél füllel azért próbál az esetleges beszélgetésre figyelni, csak akkor szólalva meg, mikor már az új házuk közelében járnak*
- Most már bármelyik pillanatban ott lehetünk! *jegyzi meg reménykedő mosollyal, alig várva, hogy végre megpihenhessenek kicsit. Hosszú volt a mai nap, számtalan új izgalommal és kalanddal teli, így most jó ideig nem vágyik több érdekes élményre, csak arra, hogy hétköznapi életét élhessen ezen a csodaszép helyen új barátaival együtt. ~Akik már elég régóta várnak ránk... ~ ismeri be magában, kicsit gyorsabb tempóra ösztökélve a lovakat, melynek meg is lesz az eredménye, ahogy pár perc út után végre a szemük elé tárul a hatalmas épület. Bár nem kiált fel hangosan, mivel közel s távol nem látni más épületet, Thim így is rájöhet, bizony úti céljuk magasodik előttük. Még mindig lenyűgözi a látvány és még mindig nem tudja elhinni, hogy ez tényleg az övék, így csak elképedve mered rá, végül azonban megrázza kissé a fejét, és a bejárati ajtóhoz érve megállítja a szekeret, majd elkiáltja magát*
- Hahó! Megjöttünk! Angu? Ylla? Lylli? Merre vagytok? *sorolja a neveket már a ház belsejében, ahogy kinyitja a bejárati ajtót, remélve, hogy még egyikük se lett rosszul az éhségtől és a hidegtől. ~Mindjárt készíthetjük a vacsorát!~ gondolja magában örömmel, majd vissza is indul a szekérhez, hogy elkezdjen lepakolni róla, remélve, hogy időközben az itthon maradottak is csatlakoznak hozzájuk, és segítenek megfelelő helyet találni új szerzeményeiknek. Mielőtt azonban ennek nekilátna, jár még egy boldog paskolás és simogatás Uraságnak is, amiért képes volt ilyen gyorsan és ügyesen hazaszállítani nem csak őket, de a megrakott szekeret is. ~Már csak Viel hiányzik!~ szorul össze a szíve a gondolatra, alig várva, hogy a tündér és hős védelmezője is visszatérjenek.*