Külső területek - Szarvasliget
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 68 (1341. - 1360. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1360-1379
1360. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-11-04 14:19:37
Üzenet elküldve: 2023-11-04 14:19:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*A kelleténél már istenigazán tovább húzzák a pestises témát, kezdve morbid humortól és tetőzve morális választásokkal. Helyeselni sem helyesli Luninari sajnálatát, bár nagyjából kezdi elveszíteni a fonalat, miért keletkezett volna oka rá. Nagy szerencse, hogy Callipeya felszólal, arra legalább ő is beleillő hangot tud adni:*
- Örömteli előregondolás! Én és Luninari minden valószínűséggel el fogjuk tudni végezni a tanulószoba felfűtését, de mivel addig amúgy is rengeteget fogunk mozdulni egyik helyről a másikra, azt tanácsolom, inkább a többi tevékenységet végezzük el először. *Addig legalább lesz ideje elgondolkodni, pontosan "hogyan" fogják ezt végrehajtani. Ennek a kúriának nincsen olyan kifinomult és mágiával működtetett fűtőrendszere, mint Lihanechben volt, és kallandóval csak egy bizonyos szintig tudnak elmenni. Talán az elég lesz, vagy találnak a pince-műtőben egy kazánt.*
- Én továbbra is ki szeretnék menni, és további díszként felszedni pár virágot a környékről, szóval mielőtt az idő ennél is rosszabbá fordul, mihamarabb el is kezdeném. Intath, ha számít a véleményem, a növényekkel bőven tudsz segíteni, több láb kell hozzá, mint kéz, vinni és öntözni őket. A két hölgy pedig el tudja szórakoztatni magát. *Érvel mosolyogva; nekik is bőven jut feladat, annyi biztos. Remélhetőleg következő napszaki felvázolása sikert arat az asztalnál, illetve hamarabb meglesznek, mint reggel voltak.*
- Jól esik az érdeklődés. *Fordul fél-elf barátjához* - És én valahogy nem hallottam még ezt a "lagzi" zenét füleimmel, tehát nem tudom összehasonlítani. De egyetértek, háttérzajjal, vagy anélkül, de gondoskodunk róla, hogy ez egy jó este legyen. *A kandalló tüzének ropogása, a lágy szél süvítése, és a társalgás hangja elég muzsika lesz neki; bár lehetnének többen, azt meg kell hagyni. Valahogy hiányolja a folyamatosan dolgos szobákat.
És bár ő kérte meg a doktort, nem számított valódi, kiterjedt elmesélésre. Intath láthatja rajta, hogy próbálja megválogatni, milyen szavakkal válaszoljon. Tény, hogy valamivel vidámabb múltra számított.*
- Nos, részvétem. *Hezitálva felel.* - Nem hangzik olyan gyerekkornak, amire boldogan emlékeznek vissza. Hanem valóban kiváló döntés volt az orvosi szakma; egy helyet sem tudok elképzelni, ahol ne látnák őt szívesen! *Azt viszont gyanakodva hallja, hogy az elf doktor őróla kérdez, de ha már ő mesélt magáról, nem lehet olyan bunkó, hogy csukva tartsa a száját. Talán amaz lőszert akar további sérelmeihez. Lehet hogy megkapja.* - ...Kisebbként jóval zárkózottabb voltam, és a többieket ki nem állhattam. Elég hamar olvasni kezdtem, azután ritkán tettem le a könyvet. Jóval unalmasabb múlt, mint világot fedezni, de kényelmes volt. Néha kicsit túlzottan. *Egyes problémái ma annak köszönhető.* - Eddig nem kérdeztem rá, de azóta esz a kíváncsiság, mióta észrevettem: Mi történt a másik kezeddel? A mozdulataidból látom, hogy már régóta megvagy nélküle. Szaki baleset?
//Surran az őz, szökell halkan//
*A kelleténél már istenigazán tovább húzzák a pestises témát, kezdve morbid humortól és tetőzve morális választásokkal. Helyeselni sem helyesli Luninari sajnálatát, bár nagyjából kezdi elveszíteni a fonalat, miért keletkezett volna oka rá. Nagy szerencse, hogy Callipeya felszólal, arra legalább ő is beleillő hangot tud adni:*
- Örömteli előregondolás! Én és Luninari minden valószínűséggel el fogjuk tudni végezni a tanulószoba felfűtését, de mivel addig amúgy is rengeteget fogunk mozdulni egyik helyről a másikra, azt tanácsolom, inkább a többi tevékenységet végezzük el először. *Addig legalább lesz ideje elgondolkodni, pontosan "hogyan" fogják ezt végrehajtani. Ennek a kúriának nincsen olyan kifinomult és mágiával működtetett fűtőrendszere, mint Lihanechben volt, és kallandóval csak egy bizonyos szintig tudnak elmenni. Talán az elég lesz, vagy találnak a pince-műtőben egy kazánt.*
- Én továbbra is ki szeretnék menni, és további díszként felszedni pár virágot a környékről, szóval mielőtt az idő ennél is rosszabbá fordul, mihamarabb el is kezdeném. Intath, ha számít a véleményem, a növényekkel bőven tudsz segíteni, több láb kell hozzá, mint kéz, vinni és öntözni őket. A két hölgy pedig el tudja szórakoztatni magát. *Érvel mosolyogva; nekik is bőven jut feladat, annyi biztos. Remélhetőleg következő napszaki felvázolása sikert arat az asztalnál, illetve hamarabb meglesznek, mint reggel voltak.*
- Jól esik az érdeklődés. *Fordul fél-elf barátjához* - És én valahogy nem hallottam még ezt a "lagzi" zenét füleimmel, tehát nem tudom összehasonlítani. De egyetértek, háttérzajjal, vagy anélkül, de gondoskodunk róla, hogy ez egy jó este legyen. *A kandalló tüzének ropogása, a lágy szél süvítése, és a társalgás hangja elég muzsika lesz neki; bár lehetnének többen, azt meg kell hagyni. Valahogy hiányolja a folyamatosan dolgos szobákat.
És bár ő kérte meg a doktort, nem számított valódi, kiterjedt elmesélésre. Intath láthatja rajta, hogy próbálja megválogatni, milyen szavakkal válaszoljon. Tény, hogy valamivel vidámabb múltra számított.*
- Nos, részvétem. *Hezitálva felel.* - Nem hangzik olyan gyerekkornak, amire boldogan emlékeznek vissza. Hanem valóban kiváló döntés volt az orvosi szakma; egy helyet sem tudok elképzelni, ahol ne látnák őt szívesen! *Azt viszont gyanakodva hallja, hogy az elf doktor őróla kérdez, de ha már ő mesélt magáról, nem lehet olyan bunkó, hogy csukva tartsa a száját. Talán amaz lőszert akar további sérelmeihez. Lehet hogy megkapja.* - ...Kisebbként jóval zárkózottabb voltam, és a többieket ki nem állhattam. Elég hamar olvasni kezdtem, azután ritkán tettem le a könyvet. Jóval unalmasabb múlt, mint világot fedezni, de kényelmes volt. Néha kicsit túlzottan. *Egyes problémái ma annak köszönhető.* - Eddig nem kérdeztem rá, de azóta esz a kíváncsiság, mióta észrevettem: Mi történt a másik kezeddel? A mozdulataidból látom, hogy már régóta megvagy nélküle. Szaki baleset?
1359. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-10-25 06:16:41
Üzenet elküldve: 2023-10-25 06:16:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1194
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1194
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*A doki most kivitázhatja magát. A tintanyaló saját és mindenki szerencséjére nem áll bele a horkantás ügyébe. A dokinak nő a büszkesége, a nem túl mókás vita pedig így nem alakul ki. A pestisből viszont igen. Az is csak a férfi számára mókás. A többieknek inkább zavaró a téma az étkezőasztalnál. A félvér bocsánatkérésére a doki értetlenül pislog.*
-Nem történt semmi.
*Mármint ő nem vette észre. Azt, hogy úgy gondolják viccesnek találja ártatlanok halálát nem veszi a szívére. A továbbiak hallatán viszont elégedett mosoly jelenik meg a képén.*
-Na, ugye! Van lehetőség meggyógyítani egy betegséget, de mivel az orvos nem elég jó vagy valójában nem is érti a szakmát ezért szenved a beteg. Ugye, hogy nem mindegy? Persze van, hogy a cél szentesíti az eszközt, de a kontárokat többre tartani mint amik, ilyen civilizálatlan megoldásokat szülnek. Az élve befalazás meg csak egy praktikus megoldás volt amit nem állok neki megvédeni mert tényleg jobb nem gondolni rá.
*Hagyja elterelni a témát amit a nyuszimama is támogat és neki is áll tervezgetni a jövőt. Kár tagadni, ha az elfen múlna akkor nem biztos, hogy valami munkát találna ki magának. De ha visszavonulna heverészni és nem tenne semmit akkor csak csúnyán néznének rá.*
-Miben tudok segíteni?
*Teszi fel a kérdést amivel lehet elgondolkoztatja a többieket. Egy nyomorék ugyebár nem túl nagy segítség. A félvér lány pedig nekiáll csicseregni a zenéről. Amire most ő is rátenne egy kicsit.*
-Lagzi? Meséltél már róla, de szívesen meghallgatnálak énekelni is. Ha nem is most, de majd miután fel lett díszítve a ház. Érdekelne milyen dalok voltak felétek a lagzikban.
*Azt, tényleg élvezné. Vidám nóta a kedvenc varázs nyuszilányától. A tintanyaló kérdésére felvonja a szemöldökét. Nem titok csak nem biztos benne, hogy ez alkalmas pillanat az ilyen történetekre.*
-Hát...Már hallottad a véleményem róla, hogy mi a szakmai felelősség. Annak a vén ördögnek is hasonló volt a véleménye, aki kölyökként befogadott. Mellette megtanultam a szakma alapjait, de mivel a tanoncok nem túl biztonságos szerepét nem akartam tovább elviselni ezért mikor volt lehetőségem leléptem egy hajóra. Mivel pedig nem volt ínyemre a fedélzet felmosása, a matrózok ízetlen tréfái és általánosságban az alap matróz teendők ezért ha már volt lehetőségem nem sima matróz lettem hanem hajóorvos. Ritkább, megbecsültebb és értékesebb munkakör. Ez persze nem jelenti, azt hogy a megbecsülés és az érték csillogó aranyakban lenne mérhető. Még a szükséges munkakörülmények se voltak biztosítva. Sokszor kreatívnak kellett lenni.*Röhög fel, de nem fejti ki mi olyan vicces.*De láttam sok helyet, tanultam sok különleges szakmai fogást és mikor egy pénzesebb kereskedő ünnepelni akart akkor volt, hogy nekünk is csurrant-cseppent valami. Nem volt rossz. Mikor pedig a hajós időszak véget ért természetesen ezt csináltam a városban is csak kevesebb megbecsülésért és sokkal, sokkal több mocsokkal. Nem egy tiszta munka, de mindig van rá szükség és ha valami nagyon fájt akkor nem sajnálták tőlem a pénzt. Na, jó de. De azért fizettek. Neked családi hagyomány vagy személyes érdeklődés a könyvmolyság?
//Surran az őz, szökell halkan//
*A doki most kivitázhatja magát. A tintanyaló saját és mindenki szerencséjére nem áll bele a horkantás ügyébe. A dokinak nő a büszkesége, a nem túl mókás vita pedig így nem alakul ki. A pestisből viszont igen. Az is csak a férfi számára mókás. A többieknek inkább zavaró a téma az étkezőasztalnál. A félvér bocsánatkérésére a doki értetlenül pislog.*
-Nem történt semmi.
*Mármint ő nem vette észre. Azt, hogy úgy gondolják viccesnek találja ártatlanok halálát nem veszi a szívére. A továbbiak hallatán viszont elégedett mosoly jelenik meg a képén.*
-Na, ugye! Van lehetőség meggyógyítani egy betegséget, de mivel az orvos nem elég jó vagy valójában nem is érti a szakmát ezért szenved a beteg. Ugye, hogy nem mindegy? Persze van, hogy a cél szentesíti az eszközt, de a kontárokat többre tartani mint amik, ilyen civilizálatlan megoldásokat szülnek. Az élve befalazás meg csak egy praktikus megoldás volt amit nem állok neki megvédeni mert tényleg jobb nem gondolni rá.
*Hagyja elterelni a témát amit a nyuszimama is támogat és neki is áll tervezgetni a jövőt. Kár tagadni, ha az elfen múlna akkor nem biztos, hogy valami munkát találna ki magának. De ha visszavonulna heverészni és nem tenne semmit akkor csak csúnyán néznének rá.*
-Miben tudok segíteni?
*Teszi fel a kérdést amivel lehet elgondolkoztatja a többieket. Egy nyomorék ugyebár nem túl nagy segítség. A félvér lány pedig nekiáll csicseregni a zenéről. Amire most ő is rátenne egy kicsit.*
-Lagzi? Meséltél már róla, de szívesen meghallgatnálak énekelni is. Ha nem is most, de majd miután fel lett díszítve a ház. Érdekelne milyen dalok voltak felétek a lagzikban.
*Azt, tényleg élvezné. Vidám nóta a kedvenc varázs nyuszilányától. A tintanyaló kérdésére felvonja a szemöldökét. Nem titok csak nem biztos benne, hogy ez alkalmas pillanat az ilyen történetekre.*
-Hát...Már hallottad a véleményem róla, hogy mi a szakmai felelősség. Annak a vén ördögnek is hasonló volt a véleménye, aki kölyökként befogadott. Mellette megtanultam a szakma alapjait, de mivel a tanoncok nem túl biztonságos szerepét nem akartam tovább elviselni ezért mikor volt lehetőségem leléptem egy hajóra. Mivel pedig nem volt ínyemre a fedélzet felmosása, a matrózok ízetlen tréfái és általánosságban az alap matróz teendők ezért ha már volt lehetőségem nem sima matróz lettem hanem hajóorvos. Ritkább, megbecsültebb és értékesebb munkakör. Ez persze nem jelenti, azt hogy a megbecsülés és az érték csillogó aranyakban lenne mérhető. Még a szükséges munkakörülmények se voltak biztosítva. Sokszor kreatívnak kellett lenni.*Röhög fel, de nem fejti ki mi olyan vicces.*De láttam sok helyet, tanultam sok különleges szakmai fogást és mikor egy pénzesebb kereskedő ünnepelni akart akkor volt, hogy nekünk is csurrant-cseppent valami. Nem volt rossz. Mikor pedig a hajós időszak véget ért természetesen ezt csináltam a városban is csak kevesebb megbecsülésért és sokkal, sokkal több mocsokkal. Nem egy tiszta munka, de mindig van rá szükség és ha valami nagyon fájt akkor nem sajnálták tőlem a pénzt. Na, jó de. De azért fizettek. Neked családi hagyomány vagy személyes érdeklődés a könyvmolyság?
1358. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-10-24 21:34:14
Üzenet elküldve: 2023-10-24 21:34:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 513
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 513
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Régen megtanulta már, hogy Int szeret vitázni és szívesen bele is áll a konfliktusokba, de most először tűnődik el azon talán, hogy vajon azért van ez így, mert egyszerűen ilyennek született, vagy mert a környezete ilyenné tette őt? Nem mintha végül is a végeredmény szempontjából nem lenne teljesen mindegy.
Akárhogy is, könnyű élete nyilván nem lehetett, és párszor biztosan veszélybe is sodorhatta a természete.
Ami őt illeti, ilyen téren kicsit másképpen működik. Aki hozzá hasonló körülmények között nőtt fel, egy olyan közösségben, ahol nem volt szava sem, eleve nem válhatott gyakorlott és szenvedélyes vitatkozóvá.
Amikor aztán a városban a Sayquevesek gyámsága alá került, túlságosan ijedt, megilletődött és idegen volt ahhoz, hogy éppen ilyen téren fejlődjön. Azóta lett kicsit bátrabb, amióta igazi otthona van, és plüssnyulakon kívüli barátokra lelt, a vitákat és konfliktusokat ellenben eleve nem szereti és igyekszik is kerülni továbbra is.
Ugyanakkor tisztában van azzal, hogy bármilyen szép társadalmi utópiát is találjanak ki maguknak a civilizált lények, viták, konfliktusok, személyi ellentétek és ellenszenvek nyilván mindig lesznek majd még a letökéletesebb társadalomban is, így természetes, hogy Szarvasliget sem lehet mentes ezektől bármennyire is szeretné.
Azt is tudja azonban, hogy nem hagyhat mindent az elfre, még sem árt vigyázni, hogy egy vita se mérgesedjen el igazán teljesen feleslegesen, főleg úgy, hogy amúgy hipotetikus dologról vitáznak éppen, szerencsére.
Nem lenne jó megtapasztalni a pestist, az biztos.
Először majdnem az "embertelen" szót használja magára a befalazásra, de aztán lemond róla, mert végtére is az emberiség csak egyetlen a magukat joggal civilizáltnak nevező népek közül. Többek között ennél az asztalnál éppen is négyből csak másfél ember ül.*
- Sajnálom. *mondja végül kissé vonakodva, mert sem a téma nincs ínyére, és minden áron vitázni sem szeretne, mégis úgy érzi, hogy ezt ki kell mondania.* Én ezt kissé civilizálatlannak érzem. Ha van lehetőség meggyógyítani őket, akkor főleg az. Mindenkit meg kell próbálni megmenteni, akit meg lehet. Ha pedig nem lehet őket meggyógyítani, mert nincs gyógyszer, akkor is el lehet különíteni őket máshogy, hogy senkire ne jelentsenek veszélyt. Bár ez lényegét tekintve pont ugyanaz, mint a befalazás. *ismeri el.* Csak még sem annyira durva és hát... kegyetlen.
*Édesanyja, bár a témától nem lesz jobb kedve, és igazából a legteljesebb mértékben egyet ért éppen vele, mosolyogva ingatja a fejét erre, mintha két rossz gyerek civakodna felesleges apróságokon. Bizonyos szemszögből nézve mondjuk pontosan ez történik most.
Tudja, hogy a másik elfet nem kell féltenie, de azt is, hogy lánya is sokkal makacsabb és kitartóbb természet annál, mint amilyennek ő gondolja saját magát.*
- Jól van elég, elég! *mosolyog még mindig.* Pestis, vagy zenészek! Csupa olyan dologról beszéltek, ami vagy szerencsére, vagy sajnos éppen nincsen. Szerintem mindenki jobban jár, ha a jelenre próbálunk koncentrálni inkább. Igaz ez az ünnep a jövőről szól nem a jelenről, de arról, hogy hamarosan szebb napok jönnek. És különben is, még sok a dolgunk. A forralt bor hamar meg van, de attól még fel kell díszíteni a házat, előszedni a lányok növényeit, előkészíteni a vacsorát is, és persze még annál is melegebbet varázsolni a tanuló szobában, mint eddig volt. Mondjuk legalább annyira, mint amennyire most van itt. És persze az állatokat is el kell látni estére, bár ezt gondolom Luni majd megcsinálja. A kérdés, hogy ki miben szeretne segíteni? Persze, én nem fogok megsértődni akkor sem, ha Lunival ketten csináljuk meg a munka nagy részét, ha esetleg valaki szeretne lepihenni kicsit ebéd után. Lehet az este előtt még nekünk is lesz erre egy kis időnk, különben pedig mivel most még elég korán sötétedik, és minden ünnep naplemente után hangulatos, nem is muszáj estig várnunk, hanem elkezdhetjük hamarabb. A naplementét akár meg is nézhetnénk közösen, feltéve, ha kissé kitisztul a ég.
*Az utóbbiakra Luni is csak helyeselni tud.*
- Jó ötlet. És persze, az állatokat elintézem egyedül. Azért én viszont csak meghallgatnám ezt a hegedűt, amiről meséltél. *fordul Adoaverhez, miután édesanyját biztosította róla, hogy rá mindenképpen számíthat abban, amiben eleve számított rá eddig.* Biztos unalmas a sokadik ismétlés, de valahogy lassabbnak és méltóságteljesebbnek képzelem azt a zenét, amiről te mesélsz, mint amit annak idején a falusi lagziban hallottunk. Annak alapján, amit Arhtniorban láttam, előkelőbb társaságba valahogyan nem tudok harsány és hangos hegedűszót elképzelni. Még jó, hogy mi itt magunk között vagyunk, így ide mindkettő illene szerintem. De hát ma e nélkül is jól fogjuk érezni magunkat ebben biztos vagyok.
*Szavai a fiúnak, mosolya inkább Intathnak szól. Saját maga és édesanyja felől nincs kétsége. Ő eltökélte, hogy ma jól fogja magát érezni, édesanyjánál pedig "szakmai ártalom" egy ünnep megszervezése, lebonyolítása és élvezése is. Abban is biztos, hogy Adoaver is mindent meg fog tenni, hogy jól sikerüljön ez a nap.
Int még mindig, aki kissé bizonytalan ilyen téren, de bízik benne, hogyha más nem, hát a bor a végén őt is jobb kedvre deríti majd, legalább annyira, hogy inkább vidám legyen, mint morcos és újabb vitára vágyó.*
//Surran az őz, szökell halkan//
*Régen megtanulta már, hogy Int szeret vitázni és szívesen bele is áll a konfliktusokba, de most először tűnődik el azon talán, hogy vajon azért van ez így, mert egyszerűen ilyennek született, vagy mert a környezete ilyenné tette őt? Nem mintha végül is a végeredmény szempontjából nem lenne teljesen mindegy.
Akárhogy is, könnyű élete nyilván nem lehetett, és párszor biztosan veszélybe is sodorhatta a természete.
Ami őt illeti, ilyen téren kicsit másképpen működik. Aki hozzá hasonló körülmények között nőtt fel, egy olyan közösségben, ahol nem volt szava sem, eleve nem válhatott gyakorlott és szenvedélyes vitatkozóvá.
Amikor aztán a városban a Sayquevesek gyámsága alá került, túlságosan ijedt, megilletődött és idegen volt ahhoz, hogy éppen ilyen téren fejlődjön. Azóta lett kicsit bátrabb, amióta igazi otthona van, és plüssnyulakon kívüli barátokra lelt, a vitákat és konfliktusokat ellenben eleve nem szereti és igyekszik is kerülni továbbra is.
Ugyanakkor tisztában van azzal, hogy bármilyen szép társadalmi utópiát is találjanak ki maguknak a civilizált lények, viták, konfliktusok, személyi ellentétek és ellenszenvek nyilván mindig lesznek majd még a letökéletesebb társadalomban is, így természetes, hogy Szarvasliget sem lehet mentes ezektől bármennyire is szeretné.
Azt is tudja azonban, hogy nem hagyhat mindent az elfre, még sem árt vigyázni, hogy egy vita se mérgesedjen el igazán teljesen feleslegesen, főleg úgy, hogy amúgy hipotetikus dologról vitáznak éppen, szerencsére.
Nem lenne jó megtapasztalni a pestist, az biztos.
Először majdnem az "embertelen" szót használja magára a befalazásra, de aztán lemond róla, mert végtére is az emberiség csak egyetlen a magukat joggal civilizáltnak nevező népek közül. Többek között ennél az asztalnál éppen is négyből csak másfél ember ül.*
- Sajnálom. *mondja végül kissé vonakodva, mert sem a téma nincs ínyére, és minden áron vitázni sem szeretne, mégis úgy érzi, hogy ezt ki kell mondania.* Én ezt kissé civilizálatlannak érzem. Ha van lehetőség meggyógyítani őket, akkor főleg az. Mindenkit meg kell próbálni megmenteni, akit meg lehet. Ha pedig nem lehet őket meggyógyítani, mert nincs gyógyszer, akkor is el lehet különíteni őket máshogy, hogy senkire ne jelentsenek veszélyt. Bár ez lényegét tekintve pont ugyanaz, mint a befalazás. *ismeri el.* Csak még sem annyira durva és hát... kegyetlen.
*Édesanyja, bár a témától nem lesz jobb kedve, és igazából a legteljesebb mértékben egyet ért éppen vele, mosolyogva ingatja a fejét erre, mintha két rossz gyerek civakodna felesleges apróságokon. Bizonyos szemszögből nézve mondjuk pontosan ez történik most.
Tudja, hogy a másik elfet nem kell féltenie, de azt is, hogy lánya is sokkal makacsabb és kitartóbb természet annál, mint amilyennek ő gondolja saját magát.*
- Jól van elég, elég! *mosolyog még mindig.* Pestis, vagy zenészek! Csupa olyan dologról beszéltek, ami vagy szerencsére, vagy sajnos éppen nincsen. Szerintem mindenki jobban jár, ha a jelenre próbálunk koncentrálni inkább. Igaz ez az ünnep a jövőről szól nem a jelenről, de arról, hogy hamarosan szebb napok jönnek. És különben is, még sok a dolgunk. A forralt bor hamar meg van, de attól még fel kell díszíteni a házat, előszedni a lányok növényeit, előkészíteni a vacsorát is, és persze még annál is melegebbet varázsolni a tanuló szobában, mint eddig volt. Mondjuk legalább annyira, mint amennyire most van itt. És persze az állatokat is el kell látni estére, bár ezt gondolom Luni majd megcsinálja. A kérdés, hogy ki miben szeretne segíteni? Persze, én nem fogok megsértődni akkor sem, ha Lunival ketten csináljuk meg a munka nagy részét, ha esetleg valaki szeretne lepihenni kicsit ebéd után. Lehet az este előtt még nekünk is lesz erre egy kis időnk, különben pedig mivel most még elég korán sötétedik, és minden ünnep naplemente után hangulatos, nem is muszáj estig várnunk, hanem elkezdhetjük hamarabb. A naplementét akár meg is nézhetnénk közösen, feltéve, ha kissé kitisztul a ég.
*Az utóbbiakra Luni is csak helyeselni tud.*
- Jó ötlet. És persze, az állatokat elintézem egyedül. Azért én viszont csak meghallgatnám ezt a hegedűt, amiről meséltél. *fordul Adoaverhez, miután édesanyját biztosította róla, hogy rá mindenképpen számíthat abban, amiben eleve számított rá eddig.* Biztos unalmas a sokadik ismétlés, de valahogy lassabbnak és méltóságteljesebbnek képzelem azt a zenét, amiről te mesélsz, mint amit annak idején a falusi lagziban hallottunk. Annak alapján, amit Arhtniorban láttam, előkelőbb társaságba valahogyan nem tudok harsány és hangos hegedűszót elképzelni. Még jó, hogy mi itt magunk között vagyunk, így ide mindkettő illene szerintem. De hát ma e nélkül is jól fogjuk érezni magunkat ebben biztos vagyok.
*Szavai a fiúnak, mosolya inkább Intathnak szól. Saját maga és édesanyja felől nincs kétsége. Ő eltökélte, hogy ma jól fogja magát érezni, édesanyjánál pedig "szakmai ártalom" egy ünnep megszervezése, lebonyolítása és élvezése is. Abban is biztos, hogy Adoaver is mindent meg fog tenni, hogy jól sikerüljön ez a nap.
Int még mindig, aki kissé bizonytalan ilyen téren, de bízik benne, hogyha más nem, hát a bor a végén őt is jobb kedvre deríti majd, legalább annyira, hogy inkább vidám legyen, mint morcos és újabb vitára vágyó.*
1357. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-10-10 09:40:51
Üzenet elküldve: 2023-10-10 09:40:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Egy gyors fejrázással tudatja a doktorral, hogy nem tervez okot adni a horkantására; jobban tudja, mint hogy ezt a szép ebédet egy erősebb vitával szakítsák meg. Hogy aztán ezt az egész napot anélkül tudják le, ez már egy jóval nagyobb kihívás, és nem biztos benne, hogy akár türelme is kibírja addig.*
- Hmm, nem is tudom... *Kommentálja a zenés kérdést, utána választ, egy ideig valóban eltűnődve.* - Ritkaszámban ültem otthon összejöveteleken, ahol a szoba közepén zenészek, pontosabban hegedűk vonói kísérték mind az étkezést, és az utána lévő diskurálást. Jól is hangzott, amíg el nem kezdik ismételni, nagyjából húsz-huszonöt perc után, a félnapos találkozókon. Az nem segített, hogy mind a három alkalommal ugyanazok a dallamok szóltak. *Nyilván akiknek évekig ilyen eseményeken kell szerepelniük, hírnevük megtartása érdekében, előbb-utóbb háttérzajnak fogja elkezdeni felfogni kezdetekkor igencsak bűbájosnak hangzó zenét, és immunitást épít fel rá; Adoavernek nem adatott meg az az esély; gyermekként pedig nem is tudott mást csinálni, mint az asztalon ülve megvárni, míg végezzenek. Nem éppen kellemes emlékek.* - De egy zongorának nem mondanék ellent, a kandalló mellé. Valószínűleg már berozsdásodtam, de járnom kellett órákra, szóval elméletben nem kéne teljesen süketnek lennem. *Dicsekszik egy kicsit. Méregdrága, és szamárméretű eszközről van szó, tehát nem hiszi, hogy valaha is látni fognak egyet itt, de álmodozni azért csak szabad, nem?
Adoaver elismerően hümmög, boruk rejtélyes származását hallva. Még egy kis történelemmorzsa e kis vidéknek, sötétebb időkből, vidámabb embereket kovácsolva.* - Hozzon akkor ez a pohár is sok szerencsét! *Emeli meg sajátját, és kortyint, ízleleti szájában az italt, ha nem is szakértőként, akkor utánozva a régen mellette ülőket. Édesebb, mint erősebb, de ilyen a bor. Úgy érzi, meg van telve. Hirtelen kíváncsiságból Az elfhez fordul.* - Intath, még nem kérdeztem meg, hogyan jött orvosi szakmája elő. Szükségből tanultad ki még a fedélzeten, vagy előtte, esetleg utána kerested vele az aranyat?
//Surran az őz, szökell halkan//
*Egy gyors fejrázással tudatja a doktorral, hogy nem tervez okot adni a horkantására; jobban tudja, mint hogy ezt a szép ebédet egy erősebb vitával szakítsák meg. Hogy aztán ezt az egész napot anélkül tudják le, ez már egy jóval nagyobb kihívás, és nem biztos benne, hogy akár türelme is kibírja addig.*
- Hmm, nem is tudom... *Kommentálja a zenés kérdést, utána választ, egy ideig valóban eltűnődve.* - Ritkaszámban ültem otthon összejöveteleken, ahol a szoba közepén zenészek, pontosabban hegedűk vonói kísérték mind az étkezést, és az utána lévő diskurálást. Jól is hangzott, amíg el nem kezdik ismételni, nagyjából húsz-huszonöt perc után, a félnapos találkozókon. Az nem segített, hogy mind a három alkalommal ugyanazok a dallamok szóltak. *Nyilván akiknek évekig ilyen eseményeken kell szerepelniük, hírnevük megtartása érdekében, előbb-utóbb háttérzajnak fogja elkezdeni felfogni kezdetekkor igencsak bűbájosnak hangzó zenét, és immunitást épít fel rá; Adoavernek nem adatott meg az az esély; gyermekként pedig nem is tudott mást csinálni, mint az asztalon ülve megvárni, míg végezzenek. Nem éppen kellemes emlékek.* - De egy zongorának nem mondanék ellent, a kandalló mellé. Valószínűleg már berozsdásodtam, de járnom kellett órákra, szóval elméletben nem kéne teljesen süketnek lennem. *Dicsekszik egy kicsit. Méregdrága, és szamárméretű eszközről van szó, tehát nem hiszi, hogy valaha is látni fognak egyet itt, de álmodozni azért csak szabad, nem?
Adoaver elismerően hümmög, boruk rejtélyes származását hallva. Még egy kis történelemmorzsa e kis vidéknek, sötétebb időkből, vidámabb embereket kovácsolva.* - Hozzon akkor ez a pohár is sok szerencsét! *Emeli meg sajátját, és kortyint, ízleleti szájában az italt, ha nem is szakértőként, akkor utánozva a régen mellette ülőket. Édesebb, mint erősebb, de ilyen a bor. Úgy érzi, meg van telve. Hirtelen kíváncsiságból Az elfhez fordul.* - Intath, még nem kérdeztem meg, hogyan jött orvosi szakmája elő. Szükségből tanultad ki még a fedélzeten, vagy előtte, esetleg utána kerested vele az aranyat?
1356. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-09-30 10:00:40
Üzenet elküldve: 2023-09-30 10:00:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1194
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1194
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
-De a pókok megmaradnak a sarokban és nem kell kétlépésenként a szádból kiszedned a hálójukat. Sár és falevél meg annál azért kevesebb van mint az erdőben.
*A kövezett út ritkán akarja megtartani magának a rajta járók cipőjét. A lányoknak elnézi, de a tintanyaló azért kap egy sötétebb pillantást az elfojtott röhögése kapcsán.*
-Van valami?
*Kérdez is rá. Valószínűleg már észrevették rajta a többiek, ő szeret kötekedni és vitatkozni is. Van, hogy vidáman valamin elmókázik, van, hogy tényleg feszültséget kelt, de a komoly témák ész érvekkel való kifejtése sem áll tőle távol. Pestises hasonlata is az utóbbi kategóriába tartozott. Ami, nem nagyon nyerte el az asztaltársai tetszését. Ő erre csak vállat ránt.*
-Nem is viccnek szántam.
*Az még szerinte is morbid lenne. Az ártatlanok halála nem vicces. A nemeseké vagy a városőröké az már tud szórakoztató lenni. De ezt a véleményét se fejti most ki. Valószínűleg az se tetszene a többieknek. Ahogy a leves elfogy bor kerül mindenki elé és a doki bár már kóstolta, de ő pont az a fajta aki sose sajnálja magától. Még mindig nem rossz. A félvér kérdésére egyből megszólal a férfi fejében egy hang.*
~Pina.~
-Ötletem sincs. Mi hiányzik?
*Nem egyre gondolnak. A kikötőben előfordult, hogy valami muzsikus megjelent és húzta a talpalávalót. Bár sokszor szükség se volt rá mert úgy elkapta őket a hangulat. Jó pár matróz is volt akik kitanulták a zenészmesterséget, mert volt rá a hajón idejük. Végül egykedvűen válaszol.*
-Ismertem párat, de nem tudom mi van velük.
*Van akiről az se lepné meg ha megtudná már rég fellógatták. Hogy valami mihaszna muzsikust idehívjanak ő nem tartja jó ötletnek. Túl sok itt a naiv lány és a könnyen elcsenhető érték. Arról nem is beszélve, hogy mi van ha nem egyedül jön vissza ezekért. Annak idején ők így tettek volna. Jó a lányoknak baja nem esett sose, de könnyű préda a liget. Szólni viszont nem szól. Főként mert a falusi zenészek egy fokkal megbízhatóbb lókötők mint a városiak. Azokkal talán nem lehet baj. Majd a bor kérdésére kerül a szó. Ami, őt annyira nem érdekli. Mikor még nem volt itt lakó akkor is első este rájárt. Ki tudja mennyit meg nem ivott már azóta? Mikor a félvér felemlegeti, azt ahogy a lázadás idején borokat lopott a doki is elmosolyodik. Nem azért mert büszke lenne a lányra, bár becsülendő dolog Aleimord meglopása, inkább mert emlékszik rá ott a holdudvarban. Hogy ölelte azokat az üvegeket meg a plüssnyulait. Milyen megtört volt és csupa kosz. Egyből felfigyelt rá a férfi és már akkor megimádta őt. Számára ez egy szép emlék.*
//Surran az őz, szökell halkan//
-De a pókok megmaradnak a sarokban és nem kell kétlépésenként a szádból kiszedned a hálójukat. Sár és falevél meg annál azért kevesebb van mint az erdőben.
*A kövezett út ritkán akarja megtartani magának a rajta járók cipőjét. A lányoknak elnézi, de a tintanyaló azért kap egy sötétebb pillantást az elfojtott röhögése kapcsán.*
-Van valami?
*Kérdez is rá. Valószínűleg már észrevették rajta a többiek, ő szeret kötekedni és vitatkozni is. Van, hogy vidáman valamin elmókázik, van, hogy tényleg feszültséget kelt, de a komoly témák ész érvekkel való kifejtése sem áll tőle távol. Pestises hasonlata is az utóbbi kategóriába tartozott. Ami, nem nagyon nyerte el az asztaltársai tetszését. Ő erre csak vállat ránt.*
-Nem is viccnek szántam.
*Az még szerinte is morbid lenne. Az ártatlanok halála nem vicces. A nemeseké vagy a városőröké az már tud szórakoztató lenni. De ezt a véleményét se fejti most ki. Valószínűleg az se tetszene a többieknek. Ahogy a leves elfogy bor kerül mindenki elé és a doki bár már kóstolta, de ő pont az a fajta aki sose sajnálja magától. Még mindig nem rossz. A félvér kérdésére egyből megszólal a férfi fejében egy hang.*
~Pina.~
-Ötletem sincs. Mi hiányzik?
*Nem egyre gondolnak. A kikötőben előfordult, hogy valami muzsikus megjelent és húzta a talpalávalót. Bár sokszor szükség se volt rá mert úgy elkapta őket a hangulat. Jó pár matróz is volt akik kitanulták a zenészmesterséget, mert volt rá a hajón idejük. Végül egykedvűen válaszol.*
-Ismertem párat, de nem tudom mi van velük.
*Van akiről az se lepné meg ha megtudná már rég fellógatták. Hogy valami mihaszna muzsikust idehívjanak ő nem tartja jó ötletnek. Túl sok itt a naiv lány és a könnyen elcsenhető érték. Arról nem is beszélve, hogy mi van ha nem egyedül jön vissza ezekért. Annak idején ők így tettek volna. Jó a lányoknak baja nem esett sose, de könnyű préda a liget. Szólni viszont nem szól. Főként mert a falusi zenészek egy fokkal megbízhatóbb lókötők mint a városiak. Azokkal talán nem lehet baj. Majd a bor kérdésére kerül a szó. Ami, őt annyira nem érdekli. Mikor még nem volt itt lakó akkor is első este rájárt. Ki tudja mennyit meg nem ivott már azóta? Mikor a félvér felemlegeti, azt ahogy a lázadás idején borokat lopott a doki is elmosolyodik. Nem azért mert büszke lenne a lányra, bár becsülendő dolog Aleimord meglopása, inkább mert emlékszik rá ott a holdudvarban. Hogy ölelte azokat az üvegeket meg a plüssnyulait. Milyen megtört volt és csupa kosz. Egyből felfigyelt rá a férfi és már akkor megimádta őt. Számára ez egy szép emlék.*
1355. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-09-14 14:40:15
Üzenet elküldve: 2023-09-14 14:40:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 513
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 513
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
- Na, pókok, sár és falevelek a városban is vannak azért! *rázza meg mosolyogva a fejét, kicsit még nevet is Intath újabb számára furcsa felvetésén. Még, hogy a város tisztább lenne! Nem szívesen gondol rá, de nem tudja elfelejteni, hogy az egykori Gazdagnegyed nagy részét még mindig csak üszkös romok foglalják el. Róluk biztosan nem jut eszébe semmiféle tisztaság. Arra is emlékszik még, hogy bár nem látszik, mint azt első artheniori napjai egyikén megtudta, a város alatt hatalmas szennyfolyam labirintus hömpölyög. Attól, hogy nincsen szem előtt, még a városi léthez tartozik bizony ez is. Még is, feleslegesnek érzi, hogy erről vitázzanak.
Édesanyjának szilárd meggyőződése, hogy az erdők által elrejtett civilizáció létezett már az első apró erdőn kívüli falvak, nem hogy a nagyvárosok megjelenése előtt, és jóval utóbbiak bukása után is létezni fog, már amennyiben elbuknak valaha. Nem osztja teljesen ezt a nézetet, ahhoz azonban mégsem tud eléggé elszakadni saját erdei és családi gyökereitől, hogy legalább részben ne higgyen benne maga is, vagy egyáltalán ne tartsa elképzelhetőnek. Talán az sem véletlen, hogy a mágia nagymesterének a tornya sem éppen egy város közepéből magasodik az ég felé.
A mai nap azonban, szokásával ellentétben nem szeretné saját magát sem túlságosan komor, sem túlságosan komoly gondolatokkal terhelni. Inkább nevetne, lenne valóban vidám, és felejtené el tényleg, hogy itt ülnek a sötét és hideg évszak kellős közepén, igaz minden egyes pillanattal közelebb annak enyhüléséhez, és az év számára mindenképpen szebbik felének a visszatéréséhez.
A pestisesek befalazásán ellenben szintén nem tud jó ízűt nevetni, és erre még édesanyja is felvonja a szemöldökét, de nyilván ő is mindössze csak annak tulajdonítja a különös mondatot, hogy Intnek elég bizarr viccei vannak néha. Szóvá viszont csak ő teszi mindezt.*
- Néha azért elég beteges vicceid vannak. *mondja az elfnek egy fejrázás kíséretében, bár talán Intath is kiérzi belőle, hogy hangjában nincs semmiféle szemrehányás. Pusztán tényt állapít meg, azt is elég szórakozottan, és reményei szerint elnéző hangsúllyal, ez pedig nyilván csak a köztük lévő jó viszonynak köszönhető.
Igazából persze már első találkozásuk is egészen különös körülmények között történt, a "különös" pedig távolról sem az a szó, ami a legjobban lefesti az akkori helyzetet. Azóta azonban sok minden történt, most pedig a doki egyértelműen ott van a számára legfontosabb személyek között. Különbözőségük is vonzza persze, unalmas lenne, ha minden barátja csak azért lenne a barátja, mert puha és plüss, akit bármikor ölelni lehet, vagy pedig éppen azért, mert sok közöttük a hasonlóság.
Közben a tálalás és töltögetés véget ér, mindenkinek jut egy rendes, "emberes" adag, ő pedig eközben előbb ízleli meg a bort, mint legalább félig saját főztjét, aztán elégedetten sóhajt utána. Finom. Édes, valami egyáltalán nem kellemetlen utóízzel, pont mint ahogyan ő szereti. Nem mintha máris fejbe vágná kicsit, de talán a hatására furcsa gondolat ötlik az eszébe, amihez hasonló korábban még soha.*
- Tudjátok mi hiányzik innen? *teszi fel a teljesen költői kérdést, amit ezúttal nem túl hosszú hatásszünet után meg is válaszol.* Kéne egy lantos, vagy legalább egy fuvolás, aki játszik nekünk ebéd, vagy vacsora közben, ha más nem a különlegesebb napokon, mint a mai. Persze nem túl hangosan, hogy azért beszélgetni is tudjunk.
*Ezen aztán röviden el is neveti magát, pontosabban azon, hogy ilyen cifraságot még Aleimordéknál sem látott, pedig ők aztán igazi nemesek voltak a javából.*
- Nem ismer közületek valaki közületek egy zenészt, vagy dalnokot? Csodálkozom is, hogy eddig még egy sem fordult meg itt, pedig annyiféle szerzet járt már erre.
- Egyszer hozhatok egyet a városból. Vagy egy közeli faluból is akár. Ők talán eljönnének játszani néhány kancsó borért és egy kis pálinkáért is. *gondolkodik hangosan Ea, majd Adoavernek a bor származása felől érdeklődő kérdésére is igyekszik megadni a választ.*
- Szerintem ez nem a piacról van. *mondja, de hangján érződik némi bizonytalanság is azért.* Nem mintha olyan nagy borszakértő lennék, de, ittam már belőle, és ha nem is tűnt óbornak, azért biztos nem csak pár éves, mert ahhoz túl finom, és a színe is talán sötétebb kicsit, mintha még fiatal lenne. Szerintem Luniék ligettel együtt örökölhették meg az előző tulajtól.
- Jó eséllyel igen. *erősíti is meg őt a lánya.* Nem rémlik, hogy valaha hoztam volna fehérbort a piacról. Szerencsénkre a nemes, aki eladta nekünk a házat és a birtokot elég sietve akarta maga mögött hagyni a korábbi életét, így nem foglalkozott boroshordók elszállításával. Meg gondolom beleszámolta őket a vételárba.
*Ezen csak kicsit gondolkodik el, ameddig le nem megy a torkán az első pár falat, de egyre inkább biztos benne, hogy nem téved.*
- Különben, nem akarom elkiabálni, de szerintem nekem eddig szerencsém van a borral. *teszi hozzá megint csak mosolyogva, bár azért a nemes italhoz elég rossz emlékek is fűzik.*
- Amikor annak idején megvettük Lauval ligetet, az a pénz, amit én bele tudtam adni a közösbe onnan volt, hogy eladtam a Pegazusban azokat az óborokat, amiket még Aleimordék pincéjéből hoztam el, amikor elhagytuk a várost.
*Persze ez a történet hosszú, sokkal bonyolultabb ennél és néha még rémálmaiban is visszatér, ha más nem, akkor az a rémült és sötét hangulat, ami jellemezte azt az egész éjszakát, most erőteljesen lényegre rövidített változatát mégis úgy meséli el, mint valami kedves kis anekdotát.*
- Bár persze talán az én pénzem nélkül is meg tudtuk volna venni Szarvasligetet, de azért jó érzés volt, hogy tudok beleadni valamit. *magyarázza meg legalább magának, hogy miért van ez így. Hosszú távon végül csak jó származott abból, hogy akkor menekülniük kellett, és fosztogatónak álcázni magukat, így valóban hajlamos úgy gondolni a borra, mint olyan italra, ami végső soron tényleg mindig szerencsét hoz neki.*
//Surran az őz, szökell halkan//
- Na, pókok, sár és falevelek a városban is vannak azért! *rázza meg mosolyogva a fejét, kicsit még nevet is Intath újabb számára furcsa felvetésén. Még, hogy a város tisztább lenne! Nem szívesen gondol rá, de nem tudja elfelejteni, hogy az egykori Gazdagnegyed nagy részét még mindig csak üszkös romok foglalják el. Róluk biztosan nem jut eszébe semmiféle tisztaság. Arra is emlékszik még, hogy bár nem látszik, mint azt első artheniori napjai egyikén megtudta, a város alatt hatalmas szennyfolyam labirintus hömpölyög. Attól, hogy nincsen szem előtt, még a városi léthez tartozik bizony ez is. Még is, feleslegesnek érzi, hogy erről vitázzanak.
Édesanyjának szilárd meggyőződése, hogy az erdők által elrejtett civilizáció létezett már az első apró erdőn kívüli falvak, nem hogy a nagyvárosok megjelenése előtt, és jóval utóbbiak bukása után is létezni fog, már amennyiben elbuknak valaha. Nem osztja teljesen ezt a nézetet, ahhoz azonban mégsem tud eléggé elszakadni saját erdei és családi gyökereitől, hogy legalább részben ne higgyen benne maga is, vagy egyáltalán ne tartsa elképzelhetőnek. Talán az sem véletlen, hogy a mágia nagymesterének a tornya sem éppen egy város közepéből magasodik az ég felé.
A mai nap azonban, szokásával ellentétben nem szeretné saját magát sem túlságosan komor, sem túlságosan komoly gondolatokkal terhelni. Inkább nevetne, lenne valóban vidám, és felejtené el tényleg, hogy itt ülnek a sötét és hideg évszak kellős közepén, igaz minden egyes pillanattal közelebb annak enyhüléséhez, és az év számára mindenképpen szebbik felének a visszatéréséhez.
A pestisesek befalazásán ellenben szintén nem tud jó ízűt nevetni, és erre még édesanyja is felvonja a szemöldökét, de nyilván ő is mindössze csak annak tulajdonítja a különös mondatot, hogy Intnek elég bizarr viccei vannak néha. Szóvá viszont csak ő teszi mindezt.*
- Néha azért elég beteges vicceid vannak. *mondja az elfnek egy fejrázás kíséretében, bár talán Intath is kiérzi belőle, hogy hangjában nincs semmiféle szemrehányás. Pusztán tényt állapít meg, azt is elég szórakozottan, és reményei szerint elnéző hangsúllyal, ez pedig nyilván csak a köztük lévő jó viszonynak köszönhető.
Igazából persze már első találkozásuk is egészen különös körülmények között történt, a "különös" pedig távolról sem az a szó, ami a legjobban lefesti az akkori helyzetet. Azóta azonban sok minden történt, most pedig a doki egyértelműen ott van a számára legfontosabb személyek között. Különbözőségük is vonzza persze, unalmas lenne, ha minden barátja csak azért lenne a barátja, mert puha és plüss, akit bármikor ölelni lehet, vagy pedig éppen azért, mert sok közöttük a hasonlóság.
Közben a tálalás és töltögetés véget ér, mindenkinek jut egy rendes, "emberes" adag, ő pedig eközben előbb ízleli meg a bort, mint legalább félig saját főztjét, aztán elégedetten sóhajt utána. Finom. Édes, valami egyáltalán nem kellemetlen utóízzel, pont mint ahogyan ő szereti. Nem mintha máris fejbe vágná kicsit, de talán a hatására furcsa gondolat ötlik az eszébe, amihez hasonló korábban még soha.*
- Tudjátok mi hiányzik innen? *teszi fel a teljesen költői kérdést, amit ezúttal nem túl hosszú hatásszünet után meg is válaszol.* Kéne egy lantos, vagy legalább egy fuvolás, aki játszik nekünk ebéd, vagy vacsora közben, ha más nem a különlegesebb napokon, mint a mai. Persze nem túl hangosan, hogy azért beszélgetni is tudjunk.
*Ezen aztán röviden el is neveti magát, pontosabban azon, hogy ilyen cifraságot még Aleimordéknál sem látott, pedig ők aztán igazi nemesek voltak a javából.*
- Nem ismer közületek valaki közületek egy zenészt, vagy dalnokot? Csodálkozom is, hogy eddig még egy sem fordult meg itt, pedig annyiféle szerzet járt már erre.
- Egyszer hozhatok egyet a városból. Vagy egy közeli faluból is akár. Ők talán eljönnének játszani néhány kancsó borért és egy kis pálinkáért is. *gondolkodik hangosan Ea, majd Adoavernek a bor származása felől érdeklődő kérdésére is igyekszik megadni a választ.*
- Szerintem ez nem a piacról van. *mondja, de hangján érződik némi bizonytalanság is azért.* Nem mintha olyan nagy borszakértő lennék, de, ittam már belőle, és ha nem is tűnt óbornak, azért biztos nem csak pár éves, mert ahhoz túl finom, és a színe is talán sötétebb kicsit, mintha még fiatal lenne. Szerintem Luniék ligettel együtt örökölhették meg az előző tulajtól.
- Jó eséllyel igen. *erősíti is meg őt a lánya.* Nem rémlik, hogy valaha hoztam volna fehérbort a piacról. Szerencsénkre a nemes, aki eladta nekünk a házat és a birtokot elég sietve akarta maga mögött hagyni a korábbi életét, így nem foglalkozott boroshordók elszállításával. Meg gondolom beleszámolta őket a vételárba.
*Ezen csak kicsit gondolkodik el, ameddig le nem megy a torkán az első pár falat, de egyre inkább biztos benne, hogy nem téved.*
- Különben, nem akarom elkiabálni, de szerintem nekem eddig szerencsém van a borral. *teszi hozzá megint csak mosolyogva, bár azért a nemes italhoz elég rossz emlékek is fűzik.*
- Amikor annak idején megvettük Lauval ligetet, az a pénz, amit én bele tudtam adni a közösbe onnan volt, hogy eladtam a Pegazusban azokat az óborokat, amiket még Aleimordék pincéjéből hoztam el, amikor elhagytuk a várost.
*Persze ez a történet hosszú, sokkal bonyolultabb ennél és néha még rémálmaiban is visszatér, ha más nem, akkor az a rémült és sötét hangulat, ami jellemezte azt az egész éjszakát, most erőteljesen lényegre rövidített változatát mégis úgy meséli el, mint valami kedves kis anekdotát.*
- Bár persze talán az én pénzem nélkül is meg tudtuk volna venni Szarvasligetet, de azért jó érzés volt, hogy tudok beleadni valamit. *magyarázza meg legalább magának, hogy miért van ez így. Hosszú távon végül csak jó származott abból, hogy akkor menekülniük kellett, és fosztogatónak álcázni magukat, így valóban hajlamos úgy gondolni a borra, mint olyan italra, ami végső soron tényleg mindig szerencsét hoz neki.*
1354. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-09-10 15:58:17
Üzenet elküldve: 2023-09-10 15:58:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Bár nem szomorkodik, hogy valamiért ismét nevetésre fogt a fél-elf lányt, a jutalmat, információt Luninari törzsének összetételéről, annak felettébb örül.* ~ Igen ősi felépítésnek hangzik, de stabilnak is. Értendő, miért nem kellett hagyatkozniuk külső kereskedésre. ~ * És amilyen egyszerűen fogalmaz a vajszívű leány, ha valóban nincs mögötte bármi más bonyodalmas szabályzat, akkor sejti, hogy ez a struktúra nagyon, nagyon régóta lehet így. Callipeya után még mindig csodálkozik, hogy egy civilizációs relikviát talált a két erdei nőben.
És nem akarja elszomorítani amazt még mindig, de ezzel a férfias és szignifikáns feladattal kapcsolatban inkább Intathra kéne ebben az elképzelt világban hagyatkozniuk. Rosszabb napokon nehézsége van megkeresni a cipőjét is, nemhogy egy minden nesztől rettegő állatot.
Hallhatóan felhorkol, mikor az elf doktornak van mersze tisztábbnak mondani a városokat; majdnem ki is jött belőle a leves. Végül is, az ő Lihanechje áll legközelebb az állításnak az igazvoltjához, de az is mesterségesen fenntartott, padlóig érő hosszúságú tekercsekre bezsúfolt előírásoknak köszönhető. Arthenior itt csak akkor tudná megállni a lábát, ha Abogr mágusmester kiszakítaná a rezidenciájukat a templommal és a tanácsházával együtt a romokból, a többit a föld alá süllyesztené, a túlélő infrastruktúrát pedig továbbra is városnak hívná, pusztán félelemből mindenki egyetértene vele. A mellékutcákban nagy eséllyel macska-vagy más lény húgyától bűzölöghet minden, az árnyék élvezete pedig addig tart, ameddig a tömeg ki nem ragad az épület felől, testhőjükkel élve megsütve téged a forróbb napokon. Nincsenek állatok? Nem, helyette vannak orkok, törpék, emberek, óriások, és mindenki más. Csak próbálja meg összemérni, kik csinálnak nagyobb koszt. A pestis folytatásán pedig már majdnem azon van, hogy megkérje, tereljék a témát, mielőtt még teljesen elveszti étvágyát.
De legalább jön az új fogás, vele egy nemesi ital, és velük együtt remélhetőleg egy másik téma.* - Úgyszintén szeretnék, köszönöm. *Bor. A kevés alkohol közül ezzel már ismerős, ízzel, etikettel és mértékkel együtt. Csak ezúttal nem gyermeknyi adagot fog kapni. kicsit izgatott.* - Nem tudtam hogy tartunk fehéret is a háznál. Csak nem a piacról vettük?
//Surran az őz, szökell halkan//
*Bár nem szomorkodik, hogy valamiért ismét nevetésre fogt a fél-elf lányt, a jutalmat, információt Luninari törzsének összetételéről, annak felettébb örül.* ~ Igen ősi felépítésnek hangzik, de stabilnak is. Értendő, miért nem kellett hagyatkozniuk külső kereskedésre. ~ * És amilyen egyszerűen fogalmaz a vajszívű leány, ha valóban nincs mögötte bármi más bonyodalmas szabályzat, akkor sejti, hogy ez a struktúra nagyon, nagyon régóta lehet így. Callipeya után még mindig csodálkozik, hogy egy civilizációs relikviát talált a két erdei nőben.
És nem akarja elszomorítani amazt még mindig, de ezzel a férfias és szignifikáns feladattal kapcsolatban inkább Intathra kéne ebben az elképzelt világban hagyatkozniuk. Rosszabb napokon nehézsége van megkeresni a cipőjét is, nemhogy egy minden nesztől rettegő állatot.
Hallhatóan felhorkol, mikor az elf doktornak van mersze tisztábbnak mondani a városokat; majdnem ki is jött belőle a leves. Végül is, az ő Lihanechje áll legközelebb az állításnak az igazvoltjához, de az is mesterségesen fenntartott, padlóig érő hosszúságú tekercsekre bezsúfolt előírásoknak köszönhető. Arthenior itt csak akkor tudná megállni a lábát, ha Abogr mágusmester kiszakítaná a rezidenciájukat a templommal és a tanácsházával együtt a romokból, a többit a föld alá süllyesztené, a túlélő infrastruktúrát pedig továbbra is városnak hívná, pusztán félelemből mindenki egyetértene vele. A mellékutcákban nagy eséllyel macska-vagy más lény húgyától bűzölöghet minden, az árnyék élvezete pedig addig tart, ameddig a tömeg ki nem ragad az épület felől, testhőjükkel élve megsütve téged a forróbb napokon. Nincsenek állatok? Nem, helyette vannak orkok, törpék, emberek, óriások, és mindenki más. Csak próbálja meg összemérni, kik csinálnak nagyobb koszt. A pestis folytatásán pedig már majdnem azon van, hogy megkérje, tereljék a témát, mielőtt még teljesen elveszti étvágyát.
De legalább jön az új fogás, vele egy nemesi ital, és velük együtt remélhetőleg egy másik téma.* - Úgyszintén szeretnék, köszönöm. *Bor. A kevés alkohol közül ezzel már ismerős, ízzel, etikettel és mértékkel együtt. Csak ezúttal nem gyermeknyi adagot fog kapni. kicsit izgatott.* - Nem tudtam hogy tartunk fehéret is a háznál. Csak nem a piacról vettük?
1353. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-09-07 01:06:23
Üzenet elküldve: 2023-09-07 01:06:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1194
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1194
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*A doki is jobb hangulatban kanalazza a levesét, mint ahogy reggel a tűz mellett gubbasztott. Azt, hogy egy-egy íjjal felszerelkezve kimenne a két nő őzre vagy főleg nyúlra vadászni ő se nézné ki belőlük. Főleg Luninari-ból a nyulat. Ha jobb idő lenne akkor még el is hinné, hogy el tudnak menni gombászni. De a vadászat tényleg távol áll tőlük. Viszont nem lepi meg a feltételezés. Lehet ha neki is megvolna mindkét keze belőle is kinéznék, hogy elfként tud íjat használni. Ez általános előítélet. Pedig sose volt szüksége erre a tudásra. Mindig mindent meg tudott szerezni magának. Lopással, zsarolással, csalással. Akinek van aranya az a városban sose éhezik. Neki meg mindig volt. Vagy arany vagy segítők akik nem hagyták éhen. Nagyrészt mindig volt. Hogy a piacot veszélyesnek tartja a félvér arra felvonja a szemöldökét és meglepi, hogy olyan olyan szavak hagyják el a lány száját amiket nőktől szokott hallani. Bizony sosincs elég elvásárolni való pénz. Mindig kell valami semmiség, ami cserébe fényes vagy aranyos vagy szép. Nők... Majd le is ragadnak a városi élet témájánál. A doki igenis jobban szereti azt. Hogy mégis miért nem él ott? Mert mikor ott élt akkor dolgoznia kellett és a rühelletes betegek közt lennie, itt meg, mosnak rá, kap enni, folyton dicsérik és csak annyi dolga, hogy bókoljon a lányoknak. Ez megéri neki ezt a szerény áldozatot. A félvér megjegyzésére felvonja a szemöldökét majd elmosolyodik a vád hallatán.*
-A szűk mellékutcákban a házak adnak árnyékot és nincs szükség a fák lombjaira. Arról nem is beszélve, hogy ott nincsenek állatok, nincsenek bokrok, pókhálók, eső után nem ragad a faleveles sár a cipőd talpára. A város tisztább.
*Jelenti ki a véleményét bár nem hiszi, hogy a lányok egyet fognak érteni vele. Nem érti miért nem. Nekik sincs rövid hajuk és kizárt, hogy ő az egyetlen akinek minden ág vagy jószág beleragad. A könyvtárral kapcsolatban legalább egyet értenek. Az erdei gyógyító megvédésére azért elmosolyodik.*
-A pestisesek élve befalazása se volt rossz. Az is megakadályozta a betegség terjedését. De talán érdemes meggyógyítani őket.
*Hozza vissza a pestises témát mint egy még aktuális példát. Persze ő is ott volt és azok közt volt akik tartották a távolságot a betegektől. Elismeri. De, azt is hogy akik felfedezték a gyógymódot azok többet tettek nála és akik jelenleg is azzal gyógyítják az embereket ha még vannak, azok jobb munkát végeznek, mint akik magukra hagyják őket egyedül megpusztulni majd felégetik a beteg összes holmiját. Ilyen vidám témák közt végeznek a levessel és lesznek összeszedve a tányérok. A nyuszimama kérdésére le is csapna, de úgy néz ki nincs egyedül. Luninari is inna. Ő se tesz megjegyzést.*
-Én is kérnék.
*Egyrészt, hogy ne egyedül igyon a lány, másrészt meg a folyékony jókedvből sosem elég.*
//Surran az őz, szökell halkan//
*A doki is jobb hangulatban kanalazza a levesét, mint ahogy reggel a tűz mellett gubbasztott. Azt, hogy egy-egy íjjal felszerelkezve kimenne a két nő őzre vagy főleg nyúlra vadászni ő se nézné ki belőlük. Főleg Luninari-ból a nyulat. Ha jobb idő lenne akkor még el is hinné, hogy el tudnak menni gombászni. De a vadászat tényleg távol áll tőlük. Viszont nem lepi meg a feltételezés. Lehet ha neki is megvolna mindkét keze belőle is kinéznék, hogy elfként tud íjat használni. Ez általános előítélet. Pedig sose volt szüksége erre a tudásra. Mindig mindent meg tudott szerezni magának. Lopással, zsarolással, csalással. Akinek van aranya az a városban sose éhezik. Neki meg mindig volt. Vagy arany vagy segítők akik nem hagyták éhen. Nagyrészt mindig volt. Hogy a piacot veszélyesnek tartja a félvér arra felvonja a szemöldökét és meglepi, hogy olyan olyan szavak hagyják el a lány száját amiket nőktől szokott hallani. Bizony sosincs elég elvásárolni való pénz. Mindig kell valami semmiség, ami cserébe fényes vagy aranyos vagy szép. Nők... Majd le is ragadnak a városi élet témájánál. A doki igenis jobban szereti azt. Hogy mégis miért nem él ott? Mert mikor ott élt akkor dolgoznia kellett és a rühelletes betegek közt lennie, itt meg, mosnak rá, kap enni, folyton dicsérik és csak annyi dolga, hogy bókoljon a lányoknak. Ez megéri neki ezt a szerény áldozatot. A félvér megjegyzésére felvonja a szemöldökét majd elmosolyodik a vád hallatán.*
-A szűk mellékutcákban a házak adnak árnyékot és nincs szükség a fák lombjaira. Arról nem is beszélve, hogy ott nincsenek állatok, nincsenek bokrok, pókhálók, eső után nem ragad a faleveles sár a cipőd talpára. A város tisztább.
*Jelenti ki a véleményét bár nem hiszi, hogy a lányok egyet fognak érteni vele. Nem érti miért nem. Nekik sincs rövid hajuk és kizárt, hogy ő az egyetlen akinek minden ág vagy jószág beleragad. A könyvtárral kapcsolatban legalább egyet értenek. Az erdei gyógyító megvédésére azért elmosolyodik.*
-A pestisesek élve befalazása se volt rossz. Az is megakadályozta a betegség terjedését. De talán érdemes meggyógyítani őket.
*Hozza vissza a pestises témát mint egy még aktuális példát. Persze ő is ott volt és azok közt volt akik tartották a távolságot a betegektől. Elismeri. De, azt is hogy akik felfedezték a gyógymódot azok többet tettek nála és akik jelenleg is azzal gyógyítják az embereket ha még vannak, azok jobb munkát végeznek, mint akik magukra hagyják őket egyedül megpusztulni majd felégetik a beteg összes holmiját. Ilyen vidám témák közt végeznek a levessel és lesznek összeszedve a tányérok. A nyuszimama kérdésére le is csapna, de úgy néz ki nincs egyedül. Luninari is inna. Ő se tesz megjegyzést.*
-Én is kérnék.
*Egyrészt, hogy ne egyedül igyon a lány, másrészt meg a folyékony jókedvből sosem elég.*
1352. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-09-04 17:46:56
Üzenet elküldve: 2023-09-04 17:46:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 513
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 513
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Nem akarja elkiabálni, de eddig úgy tűnik, hogy minden rendben. A konyhában a főzésnek köszönhetően elve melegebb van, és úgy tűnik, hogy minél több fogy belőle, a forró leves is annál inkább átmelegít mindenkit még mindig.
Talán ennek köszönhető, hogy látszólag nem csak ő feledkezik meg a kinti barátságtalan időről, hanem a többiek is. Kicsit csapongva és össze-vissza, de azért belemerülnek az ételtől még jobban eső beszélgetésbe, vagy a beszélgetéstől még jobban eső ebédbe, igazából talán teljesen mindegy is, Intnek és Adoavernek pedig nem jut eszébe foglalkozni egymással, legalábbis nem rossz értelemben véve.
Nem csak emiatt van azonban jó kedve. A doki és a fiatal mágus szavainak köszönhetően is elneveti magát, először viszont Adoavernek válaszol, mert túlságosan is bájos feltételezésnek tartja a részéről, hogy ő, vagy édesanyja bármit is képesek lennének az erdőből fogni. Ea még persze talán, de hát ő biztosan nem.*
- Kedves tőled, hogy kinézed belőlem, vagy belőlünk, de igazából semmit nem tudok a vadászatról. *magyarázza is meg, hogy miért nevetett az előbb, és mosolyog még két kanálnyi forró, erős leves között is.* Nálunk a férfiak dolga volt az ilyesmi. Mármint sok történetet hallottam persze, és éppen ezért tudom elméletben azt, hogy hogyan kell csapdát állítani, lőni, vagy követni a vadat, de ettől még nem volt a kezemben soha fegyver, amivel ilyesmit kell csinálni, illetve még nem is próbáltam soha. Előbb fognék halat innen a tóból. Szóval, ha csak te, vagy Int nem tudtok vadászni, akkor éhen maradunk, ha minden pénzünket elherdáltuk a piacon és itthon is elfogy minden.
*Persze ez nyilván csak elméleti felvetés, ezt nyilván minden jelen lévő tudja, de, ha más nem talán kitalálja még mindig derűs mosolyából, és szerinte jó eséllyel vidáman csillogó szemeiből.
A valóságban ilyesmi természetesen nem fordulhat elő. Előbb Lau gondoskodott Szarvasliget készleteiről, aztán ő maga, végszükség esetén pedig még mindig itt vannak az állataik, akiket levághatnak, természetesen Árnyékon és Holdpihén kívül. Nem szívesen gondol ebbe persze bele, és kedvenc kecskéjére Hópehelyre, valamint szamarára is nyilván inkább gondol házikedvencként, mint húsforrásként, ettől még bármennyire is szereti őket, azért azt bevallja magának, hogy nyilván előbb ölné le valamennyit, ha sírva is, minthogy saját maga haljon éhen, vagy innen hagyjon éhen halni bárki mást.
De a helyzet persze távolról sem ilyen drámai, vagy-vagy, élet-halál kérdés. Talán a jelenlévők közül már mindenkinek eldicsekedett vele, hogy ismer varázslatot, amivel képes egyetlen magból friss gyümölcsöt termő gyümölcsfát teremteni a földből. Szóval, ha valami, hát az éhhalál egyáltalán nem fenyegeti itt Szarvasligetben őket.*
- De sose lesz olyan, hogy nincs itt mit enni az biztos. *fordul vissza Adoaverhez, és édesanyját is meglepi ezúttal, hogy milyen magabiztos ilyen téren arckifejezése és a hangsúlya alapján.*
- De különben teljesen igazad van, tényleg veszélyes hely a piac. Legutóbb rengeteg mindent vettem, amikor ott jártam, de ugyanakkor nagyon sokat is kellett dolgozni érte. És, ha mindent megveszek, amit akkor akarok, még mindig a városban dolgoznék.
*Ezen megint csak mosolyog. Azt már nem mondja ki, de arra gondol, hogy itt csak jobb, mint ott. Ez szerinte evidencia mindenkinek, még Intnek is. Mondhat amit akar, de, ha annyira bejönne neki a nagyvárosi élet, akkor ott élne, nem pedig itt.
Ezért nem is érti újabb szavait sem igazán. Nem mintha akár ő, akár Ea arra számított volna, hogy meg tudja arról győzni, hogy az erdő egész jó hely, ha tudja valaki hová léphet és mikor, és hová nem lehetőleg semmikor, de ettől még fura neki, hogy valaki ennyire a várost részesítse előnyben - szóban legalábbis, - főleg, hogy nagyjából ugyanazok a veszélyei, mint a vadonnak.*
- Amúgy most komolyan... *néz komoly arccal az Intre.* Csak úgy nekidőlni hideg falaknak hűsölni holmi mellékutcában! Azt hittem ennél sokkal kényesebb vagy a ruhádra te is. Évszázadok minden mocska ragadhatott oda, és hány más elf, ember, ork, meg ki tudja még miféle szerzet odadörgölőzhetett még hátat hűsíteni előtted! Bezzeg az erdőben, ott nem kell a hátad a fának támasztani, mert már a lombja is árnyékot ad.
*Persze nyilván túloz, meg viccel is, de utóbbi muszáj, mert Int megint annyira komolyan veszi a saját igazának bizonygatását, hogy a lehető legkomolyabb példákat hozza fel annak védelmében, mint mondjuk sebvarrás, meg pestis.
Persze valahol megérti. Talán ő is hasonlóképpen reagálna, ha valaki nem akarná megérteni, hogy miért pont a holdmágiához ragaszkodik.
Az elf szerencséjére viszont ő is, és édesanyja is pont azok közé tartoznak, akik nem rökönyödnek meg attól, ha az asztal mellett ülve, vagy a tűz körül mondjuk sebek, járványok, vagy hasonlók kerülnek szóba. Egy felerészt büszke vadászokból álló társadalom szülöttjeként ez talán nem is lehetne másként, legalábbis, ami a sebek akár részletes ecsetelését is illeti.
Ha nem is beszél ezekről szívesen, a gyomra mindenesetre nem kavarodik fel tőle, ugyanolyan jó étvággyal eszik tovább, mint eddig tette.*
- De amúgy igazad van neked is. Ennyiből biztos tényleg jobb a városi könyvtár. *bólint, mert, ami igaz, az igaz, arról felesleges vitatkozni.* De azért az erdei gyógyító sem lehet olyan rossz, ha eddig még nem haltak ki az ottani elfek... Bár tény, hogy sokkal rosszabbúl éreztem magam, amikor ő vizsgált meg, nem pedig te, szóval tényleg nem cserélnélek el rá.
*Megint csak mosolyog, ahogyan arra is, hogy "drága" lenne. Talán belülről jön, de azért igyekszik is arra figyelni, hogy kedves legyen legalább azokkal, akiket szeret és kedvel. Ennek pedig természetesen vannak előnyei, például az, hogy most édesanyja jelez neki a tekintetével, hogy nem kell mozdulnia, így most ő dől kényelmesen hátra és nézi, ahogyan Ea szedi össze a tányérokat, majd hozza a második fogást.*
- Kis fehér bort valaki hozzá? *kérdi ezt is, ő pedig élen jár azzal, hogy kérjen.*
- Nekem jöhet nyugodtan egy pohárral. Úgy is régen ittam.
*Arra számít, hogy aggódó anyaként talán tiltakozni fog, vagy valami olyasmit mond, hogy bőven ráér majd este is inni, azonban úgy tűnik, hogy a szeme sem rebben erre, hiába kell a borért másik szobába átmennie. Előbb azonban még mindenkinek tálal.*
//Surran az őz, szökell halkan//
*Nem akarja elkiabálni, de eddig úgy tűnik, hogy minden rendben. A konyhában a főzésnek köszönhetően elve melegebb van, és úgy tűnik, hogy minél több fogy belőle, a forró leves is annál inkább átmelegít mindenkit még mindig.
Talán ennek köszönhető, hogy látszólag nem csak ő feledkezik meg a kinti barátságtalan időről, hanem a többiek is. Kicsit csapongva és össze-vissza, de azért belemerülnek az ételtől még jobban eső beszélgetésbe, vagy a beszélgetéstől még jobban eső ebédbe, igazából talán teljesen mindegy is, Intnek és Adoavernek pedig nem jut eszébe foglalkozni egymással, legalábbis nem rossz értelemben véve.
Nem csak emiatt van azonban jó kedve. A doki és a fiatal mágus szavainak köszönhetően is elneveti magát, először viszont Adoavernek válaszol, mert túlságosan is bájos feltételezésnek tartja a részéről, hogy ő, vagy édesanyja bármit is képesek lennének az erdőből fogni. Ea még persze talán, de hát ő biztosan nem.*
- Kedves tőled, hogy kinézed belőlem, vagy belőlünk, de igazából semmit nem tudok a vadászatról. *magyarázza is meg, hogy miért nevetett az előbb, és mosolyog még két kanálnyi forró, erős leves között is.* Nálunk a férfiak dolga volt az ilyesmi. Mármint sok történetet hallottam persze, és éppen ezért tudom elméletben azt, hogy hogyan kell csapdát állítani, lőni, vagy követni a vadat, de ettől még nem volt a kezemben soha fegyver, amivel ilyesmit kell csinálni, illetve még nem is próbáltam soha. Előbb fognék halat innen a tóból. Szóval, ha csak te, vagy Int nem tudtok vadászni, akkor éhen maradunk, ha minden pénzünket elherdáltuk a piacon és itthon is elfogy minden.
*Persze ez nyilván csak elméleti felvetés, ezt nyilván minden jelen lévő tudja, de, ha más nem talán kitalálja még mindig derűs mosolyából, és szerinte jó eséllyel vidáman csillogó szemeiből.
A valóságban ilyesmi természetesen nem fordulhat elő. Előbb Lau gondoskodott Szarvasliget készleteiről, aztán ő maga, végszükség esetén pedig még mindig itt vannak az állataik, akiket levághatnak, természetesen Árnyékon és Holdpihén kívül. Nem szívesen gondol ebbe persze bele, és kedvenc kecskéjére Hópehelyre, valamint szamarára is nyilván inkább gondol házikedvencként, mint húsforrásként, ettől még bármennyire is szereti őket, azért azt bevallja magának, hogy nyilván előbb ölné le valamennyit, ha sírva is, minthogy saját maga haljon éhen, vagy innen hagyjon éhen halni bárki mást.
De a helyzet persze távolról sem ilyen drámai, vagy-vagy, élet-halál kérdés. Talán a jelenlévők közül már mindenkinek eldicsekedett vele, hogy ismer varázslatot, amivel képes egyetlen magból friss gyümölcsöt termő gyümölcsfát teremteni a földből. Szóval, ha valami, hát az éhhalál egyáltalán nem fenyegeti itt Szarvasligetben őket.*
- De sose lesz olyan, hogy nincs itt mit enni az biztos. *fordul vissza Adoaverhez, és édesanyját is meglepi ezúttal, hogy milyen magabiztos ilyen téren arckifejezése és a hangsúlya alapján.*
- De különben teljesen igazad van, tényleg veszélyes hely a piac. Legutóbb rengeteg mindent vettem, amikor ott jártam, de ugyanakkor nagyon sokat is kellett dolgozni érte. És, ha mindent megveszek, amit akkor akarok, még mindig a városban dolgoznék.
*Ezen megint csak mosolyog. Azt már nem mondja ki, de arra gondol, hogy itt csak jobb, mint ott. Ez szerinte evidencia mindenkinek, még Intnek is. Mondhat amit akar, de, ha annyira bejönne neki a nagyvárosi élet, akkor ott élne, nem pedig itt.
Ezért nem is érti újabb szavait sem igazán. Nem mintha akár ő, akár Ea arra számított volna, hogy meg tudja arról győzni, hogy az erdő egész jó hely, ha tudja valaki hová léphet és mikor, és hová nem lehetőleg semmikor, de ettől még fura neki, hogy valaki ennyire a várost részesítse előnyben - szóban legalábbis, - főleg, hogy nagyjából ugyanazok a veszélyei, mint a vadonnak.*
- Amúgy most komolyan... *néz komoly arccal az Intre.* Csak úgy nekidőlni hideg falaknak hűsölni holmi mellékutcában! Azt hittem ennél sokkal kényesebb vagy a ruhádra te is. Évszázadok minden mocska ragadhatott oda, és hány más elf, ember, ork, meg ki tudja még miféle szerzet odadörgölőzhetett még hátat hűsíteni előtted! Bezzeg az erdőben, ott nem kell a hátad a fának támasztani, mert már a lombja is árnyékot ad.
*Persze nyilván túloz, meg viccel is, de utóbbi muszáj, mert Int megint annyira komolyan veszi a saját igazának bizonygatását, hogy a lehető legkomolyabb példákat hozza fel annak védelmében, mint mondjuk sebvarrás, meg pestis.
Persze valahol megérti. Talán ő is hasonlóképpen reagálna, ha valaki nem akarná megérteni, hogy miért pont a holdmágiához ragaszkodik.
Az elf szerencséjére viszont ő is, és édesanyja is pont azok közé tartoznak, akik nem rökönyödnek meg attól, ha az asztal mellett ülve, vagy a tűz körül mondjuk sebek, járványok, vagy hasonlók kerülnek szóba. Egy felerészt büszke vadászokból álló társadalom szülöttjeként ez talán nem is lehetne másként, legalábbis, ami a sebek akár részletes ecsetelését is illeti.
Ha nem is beszél ezekről szívesen, a gyomra mindenesetre nem kavarodik fel tőle, ugyanolyan jó étvággyal eszik tovább, mint eddig tette.*
- De amúgy igazad van neked is. Ennyiből biztos tényleg jobb a városi könyvtár. *bólint, mert, ami igaz, az igaz, arról felesleges vitatkozni.* De azért az erdei gyógyító sem lehet olyan rossz, ha eddig még nem haltak ki az ottani elfek... Bár tény, hogy sokkal rosszabbúl éreztem magam, amikor ő vizsgált meg, nem pedig te, szóval tényleg nem cserélnélek el rá.
*Megint csak mosolyog, ahogyan arra is, hogy "drága" lenne. Talán belülről jön, de azért igyekszik is arra figyelni, hogy kedves legyen legalább azokkal, akiket szeret és kedvel. Ennek pedig természetesen vannak előnyei, például az, hogy most édesanyja jelez neki a tekintetével, hogy nem kell mozdulnia, így most ő dől kényelmesen hátra és nézi, ahogyan Ea szedi össze a tányérokat, majd hozza a második fogást.*
- Kis fehér bort valaki hozzá? *kérdi ezt is, ő pedig élen jár azzal, hogy kérjen.*
- Nekem jöhet nyugodtan egy pohárral. Úgy is régen ittam.
*Arra számít, hogy aggódó anyaként talán tiltakozni fog, vagy valami olyasmit mond, hogy bőven ráér majd este is inni, azonban úgy tűnik, hogy a szeme sem rebben erre, hiába kell a borért másik szobába átmennie. Előbb azonban még mindenkinek tálal.*
1351. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-08-31 14:39:03
Üzenet elküldve: 2023-08-31 14:39:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1194
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1194
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Szarvasnézőbe//
*Az elf nem tudja túl jól viselni ha hoppon marad. És mivel más alkalmas nő nem volt a közelben valamivel muszáj volt lehiggadnia. Az saját szemszögéből ő az áldozat. Most pedig kicsit kótyagosan kell majd gyalogolnia egészen a városig. Pillanatról-pillanatra egyre vonzóbbá válik az a gondolat, hogy itt maradjon kedvenc varázs nyuszilánya és egy méltó és nagy hírű ivócimbora társaságában. Viszont lesz dolga a kikötőben. Így nincs mit tenni, bólint a másik megjegyzéséra.*
-Felőlem.
*Azon nem akad fenn, hogy a gwuffos vörösnek a lova is különleges. Ahogy eddig tapasztalta minden nő különlegesnek tartja a saját lovát. Nem is érti miért vannak annyira oda azokért a dögökért. A kalmárban egyszer járt. Nem tett rá nagyobb benyomást, mint más kocsma. De ott volt rum ha jól emlékszik. Őszintén szólva nem is túl válogatós. A legrosszabb késdobáló széklábból főzött pálinkája is megfelelne most neki. Ahogy elindulnak zsebre dugott kezekkel tartja a távolságot a másiktól. Vajon azért mert még morcos rá vagy inkább az általa vezetett nagy gyík nem tűnik túl barátságosnak.*
*Az elf nem tudja túl jól viselni ha hoppon marad. És mivel más alkalmas nő nem volt a közelben valamivel muszáj volt lehiggadnia. Az saját szemszögéből ő az áldozat. Most pedig kicsit kótyagosan kell majd gyalogolnia egészen a városig. Pillanatról-pillanatra egyre vonzóbbá válik az a gondolat, hogy itt maradjon kedvenc varázs nyuszilánya és egy méltó és nagy hírű ivócimbora társaságában. Viszont lesz dolga a kikötőben. Így nincs mit tenni, bólint a másik megjegyzéséra.*
-Felőlem.
*Azon nem akad fenn, hogy a gwuffos vörösnek a lova is különleges. Ahogy eddig tapasztalta minden nő különlegesnek tartja a saját lovát. Nem is érti miért vannak annyira oda azokért a dögökért. A kalmárban egyszer járt. Nem tett rá nagyobb benyomást, mint más kocsma. De ott volt rum ha jól emlékszik. Őszintén szólva nem is túl válogatós. A legrosszabb késdobáló széklábból főzött pálinkája is megfelelne most neki. Ahogy elindulnak zsebre dugott kezekkel tartja a távolságot a másiktól. Vajon azért mert még morcos rá vagy inkább az általa vezetett nagy gyík nem tűnik túl barátságosnak.*
1350. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-08-31 13:27:15
Üzenet elküldve: 2023-08-31 13:27:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
//Szarvasnézőbe//
*Pedig ma egészen izgatott volt, nem egyedül fog végre kocsmába menni, lesz útitársa is. De mikor meglátta a dokit ott fetrengeni a kanapén, miután este úgy hagyta ott, hogy aludja ki magát és készítse elő a motyóját, a csalódottság és a düh lett urrá rajta. Mikor pedig már mehetnének derül ki, hogy más ló nem igazán van a palytában.*
- Tudod mit? Gyalogoljunk, a város nincs messze, ott meg megkapod a lovam. De csak kölcsönbe. Nagyon... khm..különleges állat. *Nem igazán akarta az aranyozott sörényű lovat levinni a kikötőbe, mert fél, hogy ellopják, de odáig csak nem sétálhatnak el.*
- A városban éjszakázunk, miután én mindenképp benézek a piacra. A Kalmár fogadó lenne a legjobb. *Mondja, miközben, ha minden jól megy el is indulnak.*
*Pedig ma egészen izgatott volt, nem egyedül fog végre kocsmába menni, lesz útitársa is. De mikor meglátta a dokit ott fetrengeni a kanapén, miután este úgy hagyta ott, hogy aludja ki magát és készítse elő a motyóját, a csalódottság és a düh lett urrá rajta. Mikor pedig már mehetnének derül ki, hogy más ló nem igazán van a palytában.*
- Tudod mit? Gyalogoljunk, a város nincs messze, ott meg megkapod a lovam. De csak kölcsönbe. Nagyon... khm..különleges állat. *Nem igazán akarta az aranyozott sörényű lovat levinni a kikötőbe, mert fél, hogy ellopják, de odáig csak nem sétálhatnak el.*
- A városban éjszakázunk, miután én mindenképp benézek a piacra. A Kalmár fogadó lenne a legjobb. *Mondja, miközben, ha minden jól megy el is indulnak.*
1349. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-08-30 20:51:58
Üzenet elküldve: 2023-08-30 20:51:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1194
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1194
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Szarvasnézőbe//
*Nem csak a doki kelt ma rossz lábbal. A lány is elég rossz hangulatában van. Most is csak mondja a magáét amire a férfi inkább már nem is reagál. Ez az egész szituáció elég magyarázat arra, hogy ő miért is nem házasodik meg. Mivel kicsit kótyagos tényleg nem halad olyan jól az öltözéssel. Talán szerencséjére, de mégis sikerül a nem túl kedves viselkedésével a lánynak lefaragnia a készülődés idejéből ugyanis bár elgondolkozik a doki, hogy megfésülködjön-e, de úgy dönt minek. A másik nem érdemli meg, a kikötőben meg amúgy se adnak ilyen urizálásra. Felkapja a a táskáját, felköti a tőrét, megírja, hogy elkísérte a félvért, pár napig lehet nem lesz, a levelet kint hagyja a konyhában és el is indul ki az istállóhoz ahol már várják. Vagy talán nem annyira várják, de ott vannak miatta. Élőben se néz ki megnyugtatóbban az a böszme gyík.*
-Szóval nekem még nem hoztál ki semmit.
*Állapítja meg és széles ívben kikerülve, azt a a bestiát be is menne keresni valamit. Lát lovakat, de nem tudja melyik kié.*
-Hát nem is tudom. Nem nyúlnám le Luninari csacsiját. A vendégeket se kéne. Főleg Morwon-t.
*Mert azért nem hülye. Egy óriást nem haragítana magára.*
*Nem csak a doki kelt ma rossz lábbal. A lány is elég rossz hangulatában van. Most is csak mondja a magáét amire a férfi inkább már nem is reagál. Ez az egész szituáció elég magyarázat arra, hogy ő miért is nem házasodik meg. Mivel kicsit kótyagos tényleg nem halad olyan jól az öltözéssel. Talán szerencséjére, de mégis sikerül a nem túl kedves viselkedésével a lánynak lefaragnia a készülődés idejéből ugyanis bár elgondolkozik a doki, hogy megfésülködjön-e, de úgy dönt minek. A másik nem érdemli meg, a kikötőben meg amúgy se adnak ilyen urizálásra. Felkapja a a táskáját, felköti a tőrét, megírja, hogy elkísérte a félvért, pár napig lehet nem lesz, a levelet kint hagyja a konyhában és el is indul ki az istállóhoz ahol már várják. Vagy talán nem annyira várják, de ott vannak miatta. Élőben se néz ki megnyugtatóbban az a böszme gyík.*
-Szóval nekem még nem hoztál ki semmit.
*Állapítja meg és széles ívben kikerülve, azt a a bestiát be is menne keresni valamit. Lát lovakat, de nem tudja melyik kié.*
-Hát nem is tudom. Nem nyúlnám le Luninari csacsiját. A vendégeket se kéne. Főleg Morwon-t.
*Mert azért nem hülye. Egy óriást nem haragítana magára.*
1348. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-08-30 18:50:21
Üzenet elküldve: 2023-08-30 18:50:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
//Szarvasnézőbe//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Az elf nagy szenvedés árán, de felkel végre. A megjegyzés nem megy el a füle mellett.*
- Van olyan nő egyáltalán, aki bír a szeszélyeiddel? Mert mást nem érdemes megkérned se. Nekem meg férj nem kell. Főzhetnék rá, moshatnék, kiszolgálhatnám az igényes picsáját. Hát hülye vagyok én? Tuti, hogy kibaszottul nem. *A végét már csak maga elé morogja, aztán megy az istállóba, hogy kivezesse azt a nemes állatot. Ott várja a dokit, mikor készül el.*
- Szerintem odakinn kell éjszakázzunk, ha ilyen lassan készül el, de ne félj, van nálam kaja.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Az elf nagy szenvedés árán, de felkel végre. A megjegyzés nem megy el a füle mellett.*
- Van olyan nő egyáltalán, aki bír a szeszélyeiddel? Mert mást nem érdemes megkérned se. Nekem meg férj nem kell. Főzhetnék rá, moshatnék, kiszolgálhatnám az igényes picsáját. Hát hülye vagyok én? Tuti, hogy kibaszottul nem. *A végét már csak maga elé morogja, aztán megy az istállóba, hogy kivezesse azt a nemes állatot. Ott várja a dokit, mikor készül el.*
- Szerintem odakinn kell éjszakázzunk, ha ilyen lassan készül el, de ne félj, van nálam kaja.
1347. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-08-29 20:34:34
Üzenet elküldve: 2023-08-29 20:34:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1194
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1194
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Szarvasnézőbe//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A másik tegnap esti viccét csúnyán a szívére vette a férfi és ezzel az ébresztéssel együtt nem bírja megállni, hogy egy megjegyzést ne tegyen.*
-Öhhh! Mikor vettelek el, hogy így kárálsz? Mindjárt öltözök már.
*Azzal nyögdécselve fel is kelne a fotelból, hogy elvánszorogjon a szobája felé. Szomjas és kicsit zsibong a feje. Este átgondolta már és amúgy is van dolga a kikötőben, meg ráfér egy kis unaloműzés. Ha nem a vörössel akkor majd mást talál majd ott. Más nem felkeres néhány régi ismerőst élnek-e még vagy elvitte-e őket valami nyavalya vagy egy durvább kuncsaft. Csak még oda is kéne jutni, de egyelőre a felkelés is leszívta az energiáit.*
~Faszom ebbe a reggelbe.~
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A másik tegnap esti viccét csúnyán a szívére vette a férfi és ezzel az ébresztéssel együtt nem bírja megállni, hogy egy megjegyzést ne tegyen.*
-Öhhh! Mikor vettelek el, hogy így kárálsz? Mindjárt öltözök már.
*Azzal nyögdécselve fel is kelne a fotelból, hogy elvánszorogjon a szobája felé. Szomjas és kicsit zsibong a feje. Este átgondolta már és amúgy is van dolga a kikötőben, meg ráfér egy kis unaloműzés. Ha nem a vörössel akkor majd mást talál majd ott. Más nem felkeres néhány régi ismerőst élnek-e még vagy elvitte-e őket valami nyavalya vagy egy durvább kuncsaft. Csak még oda is kéne jutni, de egyelőre a felkelés is leszívta az energiáit.*
~Faszom ebbe a reggelbe.~
1346. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-08-29 20:08:40
Üzenet elküldve: 2023-08-29 20:08:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
//Szarvasnézőbe//
*Úgy tűnik a férfit semmi se izgatja, sőt, lehet napok óta először alussza ki rendesen magát.*
- Értem én, hogy fenn vagy, csak nem látom. Így holnapra se érünk oda. *Mondja halkan sóhajtva.*
- De ha gondolod itt hagyhatlak, hogy teljesen kialudd magad. Majd iszol az óriással pucéran este, ha már úgyis olyan jóban vagytok. *Bár úgy gondolja igazán dobhatna ilyenkor magára legalább egy takarót, mert Luni is bejöhetett volna reggel. Nem kétséges, hogy azonnal ki is fordult volna, azt a Doki nem tudta volna miért kerüli.*
*Úgy tűnik a férfit semmi se izgatja, sőt, lehet napok óta először alussza ki rendesen magát.*
- Értem én, hogy fenn vagy, csak nem látom. Így holnapra se érünk oda. *Mondja halkan sóhajtva.*
- De ha gondolod itt hagyhatlak, hogy teljesen kialudd magad. Majd iszol az óriással pucéran este, ha már úgyis olyan jóban vagytok. *Bár úgy gondolja igazán dobhatna ilyenkor magára legalább egy takarót, mert Luni is bejöhetett volna reggel. Nem kétséges, hogy azonnal ki is fordult volna, azt a Doki nem tudta volna miért kerüli.*
1345. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-08-29 20:01:34
Üzenet elküldve: 2023-08-29 20:01:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1194
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1194
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Szarvasnézőbe//
*Bár este nem volt hiánya bosszúból amit borral kellett lefojtania, de annyira túlzásba nem esett, hogy teljesen szétessen. Csak berúgott egy kicsit és elszundikált. Igencsak kedvére lenne valami gyengéd, kedves ébresztő, de ehelyett arra kell, hogy víz fröcsög a képébe és a vörös szólongatja nem túl kedves hangon. Nincs is jó kedve. Morog és elfordítja a fejét amit még a kezével is takar.*
-Jól van már. Fenn vagyok. A kopók nyalják ki a seggem.
*Valójában csak félig van fenn. Vissza tudna még aludni. És vonzza is a gondolat. Akármit is álmodott szebb volt, mint ahogy ez a nap kezdődik az biztos.*
*Bár este nem volt hiánya bosszúból amit borral kellett lefojtania, de annyira túlzásba nem esett, hogy teljesen szétessen. Csak berúgott egy kicsit és elszundikált. Igencsak kedvére lenne valami gyengéd, kedves ébresztő, de ehelyett arra kell, hogy víz fröcsög a képébe és a vörös szólongatja nem túl kedves hangon. Nincs is jó kedve. Morog és elfordítja a fejét amit még a kezével is takar.*
-Jól van már. Fenn vagyok. A kopók nyalják ki a seggem.
*Valójában csak félig van fenn. Vissza tudna még aludni. És vonzza is a gondolat. Akármit is álmodott szebb volt, mint ahogy ez a nap kezdődik az biztos.*
1344. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-08-29 19:44:11
Üzenet elküldve: 2023-08-29 19:44:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
//Szarvasnézőbe//
*A kopogtatásra nincs válasz, de még csak neszezést vagy motoszkálást sem hall, puffanásról nem is beszélve, ami hírül adhatná, hogy sikeresen elhagyta az ágyat. Furcsának találja, de nincs mit tenni. Úgy véli, lehet az elfre rájött a mosakodhatnék, vagy ahogy tegnap este ismét összeismertette a szappannal és a vízzel, talán ma reggelre is beszéltek meg találkozót, mert nem tud elszakadni tőlük. Ez is tévesnek bizonyul, ugyanis a fürdő üres.*
- Milyen bosszantó, kolomp kéne a nyakába, hogy tudjam merre járkál. *Motyogja, még beles a konyhába, de ott is semmi. Utolsó körben benéz a nappaliba, ahol is megleli az elfet, nem egészen úgy, ahogy azt elképzelte. Csípőre tett kézzel, összevont szemöldökökkel nézi egy fél percig, majd elsétál és egy pohár vízzel tér vissza. ~ Még el se indultunk, de már odaragadt a kezéhez a boroskupa. Lehet a kikötőig el se jutunk.~ Majd ujjaival vizet fröcsköl az arcára, a kíméletesebb módszerrel kezd.*
- Doki! Pattanj! Városőrök keresnek! Ellenőrzés van! *Mondja határozott hangon, a végén elmosolyodva figyeli mi lesz ebből.*
- Viszik a kedvenc szikéd!
*A kopogtatásra nincs válasz, de még csak neszezést vagy motoszkálást sem hall, puffanásról nem is beszélve, ami hírül adhatná, hogy sikeresen elhagyta az ágyat. Furcsának találja, de nincs mit tenni. Úgy véli, lehet az elfre rájött a mosakodhatnék, vagy ahogy tegnap este ismét összeismertette a szappannal és a vízzel, talán ma reggelre is beszéltek meg találkozót, mert nem tud elszakadni tőlük. Ez is tévesnek bizonyul, ugyanis a fürdő üres.*
- Milyen bosszantó, kolomp kéne a nyakába, hogy tudjam merre járkál. *Motyogja, még beles a konyhába, de ott is semmi. Utolsó körben benéz a nappaliba, ahol is megleli az elfet, nem egészen úgy, ahogy azt elképzelte. Csípőre tett kézzel, összevont szemöldökökkel nézi egy fél percig, majd elsétál és egy pohár vízzel tér vissza. ~ Még el se indultunk, de már odaragadt a kezéhez a boroskupa. Lehet a kikötőig el se jutunk.~ Majd ujjaival vizet fröcsköl az arcára, a kíméletesebb módszerrel kezd.*
- Doki! Pattanj! Városőrök keresnek! Ellenőrzés van! *Mondja határozott hangon, a végén elmosolyodva figyeli mi lesz ebből.*
- Viszik a kedvenc szikéd!
1343. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-08-29 09:37:56
Üzenet elküldve: 2023-08-29 09:37:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1194
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1194
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Szarvasnézőbe//
*A telhetetlen doki egyáltalán nem kapta még meg a másiktól, azt amit szeretne. És biztos benne, hogy a lány részéről is ez csak cicázás és mindjárt megadja magát. Ezért is lepi meg a vörös következő reakciója. Rég volt már, hogy így hoppon maradt. Csak pislog a másik után. El se akarja hinni. Azt, gondolja ez még mindig csak a játék része.*
~Vissza jössz még. Tudom ám. Nem hagyhatsz csak úgy itt. Ennyi neked se lehetett elég. Szemtelen lányka.~
*Ahogy vár úgy nő egyre inkább az elutasításból származó enyhe frusztrációja és kezd egyre bosszúsabbá válni. Mikor már biztos, hogy nem jön vissza a lány kénytelen magának gondoskodnia valamennyi feszültség levezetéséről. Viszont mivel aztán se tud pihenni a másik megszokott módszerét választja. Reggel is úgy lehet rátalálni félmeztelenül a nappali kanapéjába süppedve durmol egy üres boros kupa társaságában. Megmutatta a világnak, hogy őt nem lehet csak úgy elutasítani.*
*A telhetetlen doki egyáltalán nem kapta még meg a másiktól, azt amit szeretne. És biztos benne, hogy a lány részéről is ez csak cicázás és mindjárt megadja magát. Ezért is lepi meg a vörös következő reakciója. Rég volt már, hogy így hoppon maradt. Csak pislog a másik után. El se akarja hinni. Azt, gondolja ez még mindig csak a játék része.*
~Vissza jössz még. Tudom ám. Nem hagyhatsz csak úgy itt. Ennyi neked se lehetett elég. Szemtelen lányka.~
*Ahogy vár úgy nő egyre inkább az elutasításból származó enyhe frusztrációja és kezd egyre bosszúsabbá válni. Mikor már biztos, hogy nem jön vissza a lány kénytelen magának gondoskodnia valamennyi feszültség levezetéséről. Viszont mivel aztán se tud pihenni a másik megszokott módszerét választja. Reggel is úgy lehet rátalálni félmeztelenül a nappali kanapéjába süppedve durmol egy üres boros kupa társaságában. Megmutatta a világnak, hogy őt nem lehet csak úgy elutasítani.*
1342. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-08-29 08:08:27
Üzenet elküldve: 2023-08-29 08:08:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
//Szarvasnézőbe//
*Nagyjából ezt is várta az elftől. De ezúttal már megkapta, amiért érkezett, hiába a gyengéd simítás és a nyakába szuszogott kérés. Megfogja az elf kezét.*
- Sajnálom, de pihennem kell most már és neked is. *Nyom még egy puszit az arcára, majd távozóra fogja.*
- Akkor reggel...*Teszi még hozzá és már ott sincsen. Azt nem akarta a férfinek említeni, hogy így józanon nem igazán bízik meg benne annyira, hogy el merjen aludni. Fene tudja, mire ébredne. A szobáját visszaérve magára zárja, majd elalszik. Reggel frisse és kipihenten ébred, régen is szerette ezt az ágyat, most sincsen ez másképp. Felöltözik, összeszedi a cókmókját és kisétál az istállóba a fekete szőrű jószághoz. Ad neki enni a csirkéknek eltett gumós zöldségekből és felszereli az induláshoz. Csak ezt követően sétál az elf szobájához, hogy ismét, ezúttal követelőzőbben kopácsoljon.*
- Jó reggelt! Szedelőzködj doki! Kinn megvárlak az istállóban. *Majd ha megbizonyosodik róla, hogy fölkelt indulna is vissza az istállóhoz.*
*Nagyjából ezt is várta az elftől. De ezúttal már megkapta, amiért érkezett, hiába a gyengéd simítás és a nyakába szuszogott kérés. Megfogja az elf kezét.*
- Sajnálom, de pihennem kell most már és neked is. *Nyom még egy puszit az arcára, majd távozóra fogja.*
- Akkor reggel...*Teszi még hozzá és már ott sincsen. Azt nem akarta a férfinek említeni, hogy így józanon nem igazán bízik meg benne annyira, hogy el merjen aludni. Fene tudja, mire ébredne. A szobáját visszaérve magára zárja, majd elalszik. Reggel frisse és kipihenten ébred, régen is szerette ezt az ágyat, most sincsen ez másképp. Felöltözik, összeszedi a cókmókját és kisétál az istállóba a fekete szőrű jószághoz. Ad neki enni a csirkéknek eltett gumós zöldségekből és felszereli az induláshoz. Csak ezt követően sétál az elf szobájához, hogy ismét, ezúttal követelőzőbben kopácsoljon.*
- Jó reggelt! Szedelőzködj doki! Kinn megvárlak az istállóban. *Majd ha megbizonyosodik róla, hogy fölkelt indulna is vissza az istállóhoz.*
1341. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-08-28 21:56:26
Üzenet elküldve: 2023-08-28 21:56:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1194
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1194
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Szarvasnézőbe//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Pontosan tudni véli miért is kereste fel a vörös. A tálalás pedig kedvére van. Sejtette, hogy lesz itt egy kis cicázás. Míg a másik unalmas dolgokról beszél ő szemérmetlenül futtatja végig a tekintetét a rajta. Még csak nem is titkolja, hogy mi jár az eszében. Állja a másik tekintetét és felvonja a szemöldökét. Egy pillanatra tényleg el is hiszi, hogy csak ezért kereste fel a lány. Ekkor lép közelebb hozzá és válik végre őszintébbé magához. A doki pedig természetesen viszonozza a lány hevességét. Keze közben végigsimít a másik hátán amit csak a vékony szövet takar.*
-Kicsit.
*Morogja ő is. De a volt kalóz sosem az önfegyelméről volt ismert. Számára ez csak a bevezetés és sokkal többet ki akar hozni ebből az éjszakából. Amilyen frissnek érzi magán nem tervez sok nyugtot a vörösnek ma. Megismerné kicsit jobban az igényeit. Mikor az hátrább lép akkor se jön zavarba. Követné, hogy a nyakára boruljon.*
-Akkor sem ha szépen kérem?
*Búgja a fülébe. Ha a lány nem tesz semmit akkor az a szemtelen elf kéz szép lassan elkezdi feljebb húzni a hálóingét.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Pontosan tudni véli miért is kereste fel a vörös. A tálalás pedig kedvére van. Sejtette, hogy lesz itt egy kis cicázás. Míg a másik unalmas dolgokról beszél ő szemérmetlenül futtatja végig a tekintetét a rajta. Még csak nem is titkolja, hogy mi jár az eszében. Állja a másik tekintetét és felvonja a szemöldökét. Egy pillanatra tényleg el is hiszi, hogy csak ezért kereste fel a lány. Ekkor lép közelebb hozzá és válik végre őszintébbé magához. A doki pedig természetesen viszonozza a lány hevességét. Keze közben végigsimít a másik hátán amit csak a vékony szövet takar.*
-Kicsit.
*Morogja ő is. De a volt kalóz sosem az önfegyelméről volt ismert. Számára ez csak a bevezetés és sokkal többet ki akar hozni ebből az éjszakából. Amilyen frissnek érzi magán nem tervez sok nyugtot a vörösnek ma. Megismerné kicsit jobban az igényeit. Mikor az hátrább lép akkor se jön zavarba. Követné, hogy a nyakára boruljon.*
-Akkor sem ha szépen kérem?
*Búgja a fülébe. Ha a lány nem tesz semmit akkor az a szemtelen elf kéz szép lassan elkezdi feljebb húzni a hálóingét.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1360-1379