Külső területek - Szarvasliget
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 17 (321. - 340. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1091-1110
340. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-11-18 18:11:51
Üzenet elküldve: 2020-11-18 18:11:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 672
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 672
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Luninari szobája//
*Miközben kissé bizonytalanul válogat ruhái között, hogy olyat találjon, amiben könnyedén mozog, nyugodtan összekoszolhatja kicsit a konyha kitakarítása, kertészkedés, valamint az állatok etetése közben is, ugyanakkor mégis szép, hamar azon kapja magát, hogy nem nagyon van ilyen ruhája.
Hirtelen régi nadrágja, és kék-fekete kockás inge kerül a kezébe, amit még odahaza az erdőben annyira szeretett, Artheniorban azonban Alenia és Nairada társaságában már nagyon idegennek érezte őket az őt körülvevő világtól. A szőke lány ki is oktatta, hogy ingét ne nevezze ingnek, hiszen azt csak a férfiak hordanak, a lányok viszont blúzt, ő azonban továbbra is csak ingként volt képes gondolni rá.
A mai naphoz ellenben talán leginkább az erdőben hordott ruhák illenének. Ugyanakkor itt is idegennek érzi őket, főleg mert valamennyi egy már teljesen maga mögött hagyott múlt része és emléke.*
- Min gondolkodtál már megint ennyire el? *kérdi tőle Ea, mire ő feleszmélve, gondosan lerakja az inget az ágyára és összehajtogatja.*
- Csak azon, hogy milyen jó lenne, ha múlt is olyan lenne, mint valaha ruha. Le lehetne venni, el lehetne rakni a szekrény mélyére, aztán szép csendben megfeledkezni róla. *mondja, mire édesanyja elneveti magát.*
- Szerintem tévedsz, ha azt gondolod, hogy mindez máshogy van *magyarázza meg aztán saját reakcióját pár pillanattal később.* A múlt meg az emlékezet pont olyan, mint amiről beszélsz. A te szavaiddal élve, ha egy-egy ruha akár szép, akár szörnyű emlék, akkor többségében még csak nem is szándékosan rakod be egy fiók, vagy egy szekrény aljába, hanem csak úgy szórakozottan, egy óvatlan pillanatban, amikor teljesen másfelé figyelsz. Véletlenül összefogod egy másik ruhával, aztán egyszer csak ott ragad bent a szekrény mélyén egy csomó másik ruha alatt, amit alkalmanként előveszel. A legtöbb dologról csak hiszed, hogy nem fogod elfelejteni soha.
*Könnyedén von vállat, majd az ablakhoz sétálva próbálja felmérni, hogy milyen idő lehet odakint, aztán visszafordul a lányához.*
- Hát lehet *válaszolja erre kissé bizonytalanul, bár tekintetéből Ea azt olvassa ki, hogy valamennyire mégiscsak sikerült meggyőznie saját igazáról.*
- Nem tudom mit vegyek fel. *böki aztán végül ki nagy nehezen.*
- Á, értem már. *vonja fel a szemöldökét Ea, és tényleg érteni véli.* Régen nem mindig foglalkoztál ezzel. Kinek szeretnél tetszeni?
- Nem tudom. *válaszol őszintén.* Mindenkinek. És persze magamnak is. Főleg talán magamnak, de azért mégis mindenkinek. Nem tudom melyikre vágyom jobban. *teszi aztán hozzá kis gondolkodás után.*
- Teljesen mindegy, hogy mit veszel fel, *közli aztán Ea* mert a szépséged úgyis átragyog minden ruhán.
- Ugyan! Ezt csak azért mondod, mert az anyám vagy. *tiltakozik.*
- Nem hiszem, hogy másképpen gondolnám, ha nem az lennék.
- Nem vagyok túl alacsony? Tudod, mint valami kislány.
- De igen. Ugyanakkor ez is a szépségedhez tartozik. Mi az igazi baj?
- Olyan ruhát keresek, ami szép is, de lehet benne mosogatni, takarítani, állatot etetni, meg kertészkedni.
- Erre szinte bármelyik alkalmas *közli végül is Ea a végig orra előtt lévő megfejtést.* Ha bármelyiket is összekoszolod, majd szépen kimossuk, és kész. Nem kell mindenből nagy ügyet csinálni! Végül is, ezek csak ruhák. Te vagy a lényeg, aki hordja őket. Hogy jobban értsd mire gondolok, tudod jól, hogy még régen az artheniori Gazdagnegyeden, jóval a születésed előtt részt vettem nem egy előkelő estélyen és fogadáson, amit egymás elkápráztatására a nemesek rendeztek. Sokkal fiatalabb voltam, de már akkor megfigyeltem, hogy kétfajta nő létezik a világon. Az egyiket a ruhája határozza meg, mintha a ruha hordaná őt. Ragyoghat valaki drágakövek meg harsányan csillogó ruhák alatt, ha pusztán ez az, amivel igazán képes felhívni magára a figyelmet, és fel sem tűnne senkinek egy cselédlány, vagy egy mosónő ruhájában. A másik fajtának ellenben van egy olyan természetes bája, hogy mindegy, vagy szinte teljesen mindegy, hogy mit vesz fel, olyan, mintha a ruhát a testének a részévé tenné. Érted? Nekik nincs szükségük ékszerekre és harsány ruhákra, hogy ragyogjanak, hiszen az ő igazi ékszerük a testük és az arcuk. Meg persze a kisugárzásuk, az viszont belülről fakad, önbizalomból, és belső egyensúlyból, amit semmilyen ruha, vagy ékszer nem tud sem megadni, sem pedig helyettesíteni.
*Luninari sokáig mélyen hallgat, emésztgetve a hallottakat, és komolyan elgondolkodva rajtuk.*
- Igazad van. Köszönöm a tanácsot! Irigyellek, hogy te ennyire bölcs vagy. *mondja végül, és hízeleg is kicsit, aminek köszönhetően édesanyja megint elneveti magát.*
- Ezért vagyok papnő. Illetve csak voltam. Mindegy. Most már tényleg megyek, körülnézek a környéken. Ja, és Luni! Bármit is veszel fel, azért csizmát vegyél hozzá. És vidd magaddal a köpenyedet is. Lehet, hogy kicsit hűvös van odakint. És tényleg lehet egy kis sár is.
//Konyha//
*Végül édesanyja szavain fellelkesülve szinte találomra választ egyet Nairada ruhái közül, és az utolsó tanácsot is megfogadva csizmát vesz hozzá, készülve odakintre, valamint szintén ezért magával hozza a köpenyét is.
Mikor a tálcákkal, tányérokkal és evőeszközökkel megrakodva a konyhába visszatér, megkönnyebbülve tapasztalja, hogy Lau még nincs itt, mivel pedig a szobájában sem kereste, arra gondol, hogy hála az isteneknek nyilván tart még Linki körbevezetése.
Tulajdonképpen pont ebben reménykedett. A ház nagy, szobát választani biztosan nem egyszerű, a lányt pedig jó eséllyel leköti Intath laboratóriuma is annyira, hogy elmenjen kis idő, így pedig nyugodtan dolgozhat, mielőtt Lau visszatérne ide.
Mert első ránézésre van itt munka, nem is kevés, kicsit sietnie is kell, hogyha végezni akar mielőtt barátnője visszajut a konyháig, hiszen nem szeretne ráhagyni semmilyen munkát. Sok időt töltött innen távol, és most kicsit fél tőle, hogy Lau egy kissé túlönzetlenkedte magát ameddig ő nem tartózkodott Szarvasligetben, pedig hát minden munkát nem vállalhat magára, még akkor sem, hogyha egy hasonló menedékház volt mindig is az álma.
Valakinek rá is vigyáznia kell, ő pedig akkor is megtenné mindezt, ha nem tartozna neki élete végéig azért, amiért megmentette az életét.
Egy röpke pillanatra még azzal a gondolattal is eljátszik, hogy mágiát fog használni, de aztán gyorsan el is veti. Mégsem idézhet védőkerubit csak azért, hogy segítsen neki takarítani! Ha valami, hát ez valódi otromba tiszteletlenség lenne.
Ezért aztán egy sóhajtást elnyomva puszta kézzel áll neki elpakolni, mosogatni, felmosni és felsöpörni. Elég nagy csődület volt itt ma reggel, így tudja jól, hogy ez nem lesz kevés munka, ugyanakkor nagy kedvvel lát neki, már csak Lau miatt is.
Odahaza mindig csak édesanyja és saját maga után kellett takarítania. Artheniorban a szolgálók intézték az ilyesmit. Idehaza azonban hirtelen annyi mindenki után igyekszik most éppen rendbe rakni a konyhát, amely kitenne egy nagyobb családot is, ez a gondolat ugyanakkor ahelyett, hogy a kedvét szegné, vidám mosolyt varázsol sápadt arcára.
Otthon sosem volt igazán otthon, nemesi címre szintén soha nem vágyott, most azonban már ő is egy nagyobb család része, és ez így van jól.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.11.18 19:35:03
*Miközben kissé bizonytalanul válogat ruhái között, hogy olyat találjon, amiben könnyedén mozog, nyugodtan összekoszolhatja kicsit a konyha kitakarítása, kertészkedés, valamint az állatok etetése közben is, ugyanakkor mégis szép, hamar azon kapja magát, hogy nem nagyon van ilyen ruhája.
Hirtelen régi nadrágja, és kék-fekete kockás inge kerül a kezébe, amit még odahaza az erdőben annyira szeretett, Artheniorban azonban Alenia és Nairada társaságában már nagyon idegennek érezte őket az őt körülvevő világtól. A szőke lány ki is oktatta, hogy ingét ne nevezze ingnek, hiszen azt csak a férfiak hordanak, a lányok viszont blúzt, ő azonban továbbra is csak ingként volt képes gondolni rá.
A mai naphoz ellenben talán leginkább az erdőben hordott ruhák illenének. Ugyanakkor itt is idegennek érzi őket, főleg mert valamennyi egy már teljesen maga mögött hagyott múlt része és emléke.*
- Min gondolkodtál már megint ennyire el? *kérdi tőle Ea, mire ő feleszmélve, gondosan lerakja az inget az ágyára és összehajtogatja.*
- Csak azon, hogy milyen jó lenne, ha múlt is olyan lenne, mint valaha ruha. Le lehetne venni, el lehetne rakni a szekrény mélyére, aztán szép csendben megfeledkezni róla. *mondja, mire édesanyja elneveti magát.*
- Szerintem tévedsz, ha azt gondolod, hogy mindez máshogy van *magyarázza meg aztán saját reakcióját pár pillanattal később.* A múlt meg az emlékezet pont olyan, mint amiről beszélsz. A te szavaiddal élve, ha egy-egy ruha akár szép, akár szörnyű emlék, akkor többségében még csak nem is szándékosan rakod be egy fiók, vagy egy szekrény aljába, hanem csak úgy szórakozottan, egy óvatlan pillanatban, amikor teljesen másfelé figyelsz. Véletlenül összefogod egy másik ruhával, aztán egyszer csak ott ragad bent a szekrény mélyén egy csomó másik ruha alatt, amit alkalmanként előveszel. A legtöbb dologról csak hiszed, hogy nem fogod elfelejteni soha.
*Könnyedén von vállat, majd az ablakhoz sétálva próbálja felmérni, hogy milyen idő lehet odakint, aztán visszafordul a lányához.*
- Hát lehet *válaszolja erre kissé bizonytalanul, bár tekintetéből Ea azt olvassa ki, hogy valamennyire mégiscsak sikerült meggyőznie saját igazáról.*
- Nem tudom mit vegyek fel. *böki aztán végül ki nagy nehezen.*
- Á, értem már. *vonja fel a szemöldökét Ea, és tényleg érteni véli.* Régen nem mindig foglalkoztál ezzel. Kinek szeretnél tetszeni?
- Nem tudom. *válaszol őszintén.* Mindenkinek. És persze magamnak is. Főleg talán magamnak, de azért mégis mindenkinek. Nem tudom melyikre vágyom jobban. *teszi aztán hozzá kis gondolkodás után.*
- Teljesen mindegy, hogy mit veszel fel, *közli aztán Ea* mert a szépséged úgyis átragyog minden ruhán.
- Ugyan! Ezt csak azért mondod, mert az anyám vagy. *tiltakozik.*
- Nem hiszem, hogy másképpen gondolnám, ha nem az lennék.
- Nem vagyok túl alacsony? Tudod, mint valami kislány.
- De igen. Ugyanakkor ez is a szépségedhez tartozik. Mi az igazi baj?
- Olyan ruhát keresek, ami szép is, de lehet benne mosogatni, takarítani, állatot etetni, meg kertészkedni.
- Erre szinte bármelyik alkalmas *közli végül is Ea a végig orra előtt lévő megfejtést.* Ha bármelyiket is összekoszolod, majd szépen kimossuk, és kész. Nem kell mindenből nagy ügyet csinálni! Végül is, ezek csak ruhák. Te vagy a lényeg, aki hordja őket. Hogy jobban értsd mire gondolok, tudod jól, hogy még régen az artheniori Gazdagnegyeden, jóval a születésed előtt részt vettem nem egy előkelő estélyen és fogadáson, amit egymás elkápráztatására a nemesek rendeztek. Sokkal fiatalabb voltam, de már akkor megfigyeltem, hogy kétfajta nő létezik a világon. Az egyiket a ruhája határozza meg, mintha a ruha hordaná őt. Ragyoghat valaki drágakövek meg harsányan csillogó ruhák alatt, ha pusztán ez az, amivel igazán képes felhívni magára a figyelmet, és fel sem tűnne senkinek egy cselédlány, vagy egy mosónő ruhájában. A másik fajtának ellenben van egy olyan természetes bája, hogy mindegy, vagy szinte teljesen mindegy, hogy mit vesz fel, olyan, mintha a ruhát a testének a részévé tenné. Érted? Nekik nincs szükségük ékszerekre és harsány ruhákra, hogy ragyogjanak, hiszen az ő igazi ékszerük a testük és az arcuk. Meg persze a kisugárzásuk, az viszont belülről fakad, önbizalomból, és belső egyensúlyból, amit semmilyen ruha, vagy ékszer nem tud sem megadni, sem pedig helyettesíteni.
*Luninari sokáig mélyen hallgat, emésztgetve a hallottakat, és komolyan elgondolkodva rajtuk.*
- Igazad van. Köszönöm a tanácsot! Irigyellek, hogy te ennyire bölcs vagy. *mondja végül, és hízeleg is kicsit, aminek köszönhetően édesanyja megint elneveti magát.*
- Ezért vagyok papnő. Illetve csak voltam. Mindegy. Most már tényleg megyek, körülnézek a környéken. Ja, és Luni! Bármit is veszel fel, azért csizmát vegyél hozzá. És vidd magaddal a köpenyedet is. Lehet, hogy kicsit hűvös van odakint. És tényleg lehet egy kis sár is.
//Konyha//
*Végül édesanyja szavain fellelkesülve szinte találomra választ egyet Nairada ruhái közül, és az utolsó tanácsot is megfogadva csizmát vesz hozzá, készülve odakintre, valamint szintén ezért magával hozza a köpenyét is.
Mikor a tálcákkal, tányérokkal és evőeszközökkel megrakodva a konyhába visszatér, megkönnyebbülve tapasztalja, hogy Lau még nincs itt, mivel pedig a szobájában sem kereste, arra gondol, hogy hála az isteneknek nyilván tart még Linki körbevezetése.
Tulajdonképpen pont ebben reménykedett. A ház nagy, szobát választani biztosan nem egyszerű, a lányt pedig jó eséllyel leköti Intath laboratóriuma is annyira, hogy elmenjen kis idő, így pedig nyugodtan dolgozhat, mielőtt Lau visszatérne ide.
Mert első ránézésre van itt munka, nem is kevés, kicsit sietnie is kell, hogyha végezni akar mielőtt barátnője visszajut a konyháig, hiszen nem szeretne ráhagyni semmilyen munkát. Sok időt töltött innen távol, és most kicsit fél tőle, hogy Lau egy kissé túlönzetlenkedte magát ameddig ő nem tartózkodott Szarvasligetben, pedig hát minden munkát nem vállalhat magára, még akkor sem, hogyha egy hasonló menedékház volt mindig is az álma.
Valakinek rá is vigyáznia kell, ő pedig akkor is megtenné mindezt, ha nem tartozna neki élete végéig azért, amiért megmentette az életét.
Egy röpke pillanatra még azzal a gondolattal is eljátszik, hogy mágiát fog használni, de aztán gyorsan el is veti. Mégsem idézhet védőkerubit csak azért, hogy segítsen neki takarítani! Ha valami, hát ez valódi otromba tiszteletlenség lenne.
Ezért aztán egy sóhajtást elnyomva puszta kézzel áll neki elpakolni, mosogatni, felmosni és felsöpörni. Elég nagy csődület volt itt ma reggel, így tudja jól, hogy ez nem lesz kevés munka, ugyanakkor nagy kedvvel lát neki, már csak Lau miatt is.
Odahaza mindig csak édesanyja és saját maga után kellett takarítania. Artheniorban a szolgálók intézték az ilyesmit. Idehaza azonban hirtelen annyi mindenki után igyekszik most éppen rendbe rakni a konyhát, amely kitenne egy nagyobb családot is, ez a gondolat ugyanakkor ahelyett, hogy a kedvét szegné, vidám mosolyt varázsol sápadt arcára.
Otthon sosem volt igazán otthon, nemesi címre szintén soha nem vágyott, most azonban már ő is egy nagyobb család része, és ez így van jól.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.11.18 19:35:03
339. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-11-17 20:48:52
Üzenet elküldve: 2020-11-17 20:48:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Vezessük körbe Linkit//
- Tényleg? Köszönöm! *lelkesedik fel, hogy Int majd megmutatja neki, milyen is a gnóm retek, ha legközelebb szerez egyet, ám úgy tűnik, talán kissé túlságosan is elragadtatja magát, hiszen az orvos a következő ötletét már nem találja ennyire felemelőnek, így pedig szabadkozni kénytelen, bár szerencsére sikerül valamennyire mentenie a menthetőt*
- Igazán szerencsések vagyunk, hogy itt vagy! *mosolyog még utoljára a férfira, mielőtt átengedné a terepet az újdonsült segédnek, miközben igyekszik egy olyan helyre állni, ahol nem zavar senkit, miközben érdeklődve hallgatja a foghúzások történetét. Akaratlanul is megborzong kicsit a hallottaktól, és végigfuttatja nyelvét a fogain, csak hogy ellenőrizze, mindegyik ép és egészséges. ~Szerencse, hogy semmi bajuk!~ gondolja magában megkönnyebbülten, hisz úgy véli, még Intath szakértő kezei között se lehet kellemes ez a procedúra*
- Borzasztó... *suttogja inkább csak magának, hisz az az érzése, a többiek számára közel se lehet ilyen megrettentő elképzelni, ahogy egy fogat kiráncigálnak a helyéről, vagy hogy esetleg halottak fogait használják fel, többet azonban nem fűz hozzá a témához, így is biztos benne, hogy a hallottak még jó pár álmatlan éjszakán át kísérteni fogják. Inkább hagyja, hogy Intath és Linki mélyedjen el a részletekben, ha szeretne, a pakolás közben, de persze azért igyekszik figyelni rá, hogy bármennyire is lelkes az új segéd, ne ragadjanak le itt a körbevezetésben*
- Talán a maradék eszköz és üvegcse helyét megmutathatnád később is Linkinek, miután kicsit kipihente magát... *veti fel a javaslatot Intathnak, mikor már a korábbinál nagyobb rend uralkodik a laborban*
- Biztos vagyok benne, hogy Linki is alig várja, hogy láthassa a saját szobáját, nem? *pillant megerősítést várva a lányra, de persze ha azt a választ kapja, hogy a labor érdekesebb a szobánál, akkor nem fogja erőltetni tovább a dolgot.*
- Tényleg? Köszönöm! *lelkesedik fel, hogy Int majd megmutatja neki, milyen is a gnóm retek, ha legközelebb szerez egyet, ám úgy tűnik, talán kissé túlságosan is elragadtatja magát, hiszen az orvos a következő ötletét már nem találja ennyire felemelőnek, így pedig szabadkozni kénytelen, bár szerencsére sikerül valamennyire mentenie a menthetőt*
- Igazán szerencsések vagyunk, hogy itt vagy! *mosolyog még utoljára a férfira, mielőtt átengedné a terepet az újdonsült segédnek, miközben igyekszik egy olyan helyre állni, ahol nem zavar senkit, miközben érdeklődve hallgatja a foghúzások történetét. Akaratlanul is megborzong kicsit a hallottaktól, és végigfuttatja nyelvét a fogain, csak hogy ellenőrizze, mindegyik ép és egészséges. ~Szerencse, hogy semmi bajuk!~ gondolja magában megkönnyebbülten, hisz úgy véli, még Intath szakértő kezei között se lehet kellemes ez a procedúra*
- Borzasztó... *suttogja inkább csak magának, hisz az az érzése, a többiek számára közel se lehet ilyen megrettentő elképzelni, ahogy egy fogat kiráncigálnak a helyéről, vagy hogy esetleg halottak fogait használják fel, többet azonban nem fűz hozzá a témához, így is biztos benne, hogy a hallottak még jó pár álmatlan éjszakán át kísérteni fogják. Inkább hagyja, hogy Intath és Linki mélyedjen el a részletekben, ha szeretne, a pakolás közben, de persze azért igyekszik figyelni rá, hogy bármennyire is lelkes az új segéd, ne ragadjanak le itt a körbevezetésben*
- Talán a maradék eszköz és üvegcse helyét megmutathatnád később is Linkinek, miután kicsit kipihente magát... *veti fel a javaslatot Intathnak, mikor már a korábbinál nagyobb rend uralkodik a laborban*
- Biztos vagyok benne, hogy Linki is alig várja, hogy láthassa a saját szobáját, nem? *pillant megerősítést várva a lányra, de persze ha azt a választ kapja, hogy a labor érdekesebb a szobánál, akkor nem fogja erőltetni tovább a dolgot.*
338. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-11-13 10:48:08
Üzenet elküldve: 2020-11-13 10:48:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Vezessük körbe Linkit//
*Körbevezetése izgalmasabb fordulatokat látszik venni, mint arra számított, s jóval kevésbé kedélyes, mint az idáig megszokott hangulat. A ház úrnője igyekszik szabadkozásával csillapítani mestere indulatán, mi úgy tűnik, valamelyest sikerül is neki. Legalábbis nem küldi el őket a jó doktor kimondhatatlanul randa helyekre. Még arra is hajlamos, hogy Linki segítségét fogadja.
Lau köszönetére bizakodóan mosolyog vissza, s már kezdi is sertepertélését a túl pontosnak nem mondható utasítás szerint. ~Na jó, de hol a helye?~ Ráncolja össze szemöldöknek titulált bozontjait, ám hamar túlteszi magát az információ hiányosságán, egy bólintással zárva tanácstalankodását. Csak figyeli, hogy Intath mester mit hova tesz, s követi. Úgyis szól, ha valami mégsem arra a másik asztalra való, efelől nincsen kétsége.
Apró kezeinek járása abban ugyan megakadályozza, hogy felvegye az elffel a szemkontaktust, abban viszont már egyáltalán nem, hogy figyelmesen hallgassa válaszát, s néha csodálkozó grimaszba rendeződjenek arcának vonásai. Főleg a megtapsolás, a hajóorvos, meg a halottak fogainak ízével kapcsolatos gondolatok említésekor.*
- De szép fogakat minek húznak ki? *Végül csupán erre kérdez rá, a többit vagy elraktározza, vagy magában lerendezi. Meglepő lehet, hogy pont ezen akad fenn, mégsem fér a fejébe, hogy miért húzatna ki valaki egy teljesen jó fogat. Az ő értelmezésében legalábbis a szép a jóval egyenlő. Aztán persze bőven lehet, hogy értelmezése téves, sőt, tapasztalatlanságának okán ez elég valószínű is.
Közben a fiolák, keverők és minden, mit elpakolásra érdemesnek ítél, egyre csak gyűlnek helyükön, szorgos mancsainak munkássága nyomán, így pucolva le lassan, de biztosan azt az asztalt, ahol nem volt már maradásuk. Reménykedik benne azért, hogy nem most fogják fényesre pucolni az egész labort, mert már nagyon szívesen hozná rendbe inkább saját állapotát, szóvá tenni ezt biztosan nem fogja. Inkább türelmesen és tettrekészen vár újabb utasításokra mesterétől, vagy akár a háttérbe húzódott lánytól.*
*Körbevezetése izgalmasabb fordulatokat látszik venni, mint arra számított, s jóval kevésbé kedélyes, mint az idáig megszokott hangulat. A ház úrnője igyekszik szabadkozásával csillapítani mestere indulatán, mi úgy tűnik, valamelyest sikerül is neki. Legalábbis nem küldi el őket a jó doktor kimondhatatlanul randa helyekre. Még arra is hajlamos, hogy Linki segítségét fogadja.
Lau köszönetére bizakodóan mosolyog vissza, s már kezdi is sertepertélését a túl pontosnak nem mondható utasítás szerint. ~Na jó, de hol a helye?~ Ráncolja össze szemöldöknek titulált bozontjait, ám hamar túlteszi magát az információ hiányosságán, egy bólintással zárva tanácstalankodását. Csak figyeli, hogy Intath mester mit hova tesz, s követi. Úgyis szól, ha valami mégsem arra a másik asztalra való, efelől nincsen kétsége.
Apró kezeinek járása abban ugyan megakadályozza, hogy felvegye az elffel a szemkontaktust, abban viszont már egyáltalán nem, hogy figyelmesen hallgassa válaszát, s néha csodálkozó grimaszba rendeződjenek arcának vonásai. Főleg a megtapsolás, a hajóorvos, meg a halottak fogainak ízével kapcsolatos gondolatok említésekor.*
- De szép fogakat minek húznak ki? *Végül csupán erre kérdez rá, a többit vagy elraktározza, vagy magában lerendezi. Meglepő lehet, hogy pont ezen akad fenn, mégsem fér a fejébe, hogy miért húzatna ki valaki egy teljesen jó fogat. Az ő értelmezésében legalábbis a szép a jóval egyenlő. Aztán persze bőven lehet, hogy értelmezése téves, sőt, tapasztalatlanságának okán ez elég valószínű is.
Közben a fiolák, keverők és minden, mit elpakolásra érdemesnek ítél, egyre csak gyűlnek helyükön, szorgos mancsainak munkássága nyomán, így pucolva le lassan, de biztosan azt az asztalt, ahol nem volt már maradásuk. Reménykedik benne azért, hogy nem most fogják fényesre pucolni az egész labort, mert már nagyon szívesen hozná rendbe inkább saját állapotát, szóvá tenni ezt biztosan nem fogja. Inkább türelmesen és tettrekészen vár újabb utasításokra mesterétől, vagy akár a háttérbe húzódott lánytól.*
337. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-11-09 21:35:33
Üzenet elküldve: 2020-11-09 21:35:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1559
OOC üzenetek: 257
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1559
OOC üzenetek: 257
Játékstílus: Megfontolt
//Vezessük körbe Linkit//
-Bizony. Majd ha legközelebb találok megmutatom milyen.
*Mosolyog a nőre. Szereti a kíváncsi lányokat akik ilyen lelkesen hallgatják minden szavát. Az ilyenek jót tesznek a lelkének. A gnóm lány otthoni szokásaira, csak ráncolja a homlokát. Ilyesmiről még nem hallott. Nem is biztos benne, hogy magában ehető-e a gnóm retek. Mindenesetre nem teszi szóvá, de ő csak óvatosan bánna vele. Fene tudja mit tesz az ember gyomrával ha csak úgy eszik. Ekkor áll elő a ház úrnője az ötletével amivel sikeresen fel is húzza a férfit és kicsit meg is sérti. A lány pedig nagyon jól áll a dologhoz azzal, hogy inkább hátrál és a témában jártasabbal ért egyet. A bókok most nem annyira enyhítik meg a másikat. Nagyon szigorú tud lenni ha szakmai dolgokról van szó. Persze az érintéssel és a célzással már más helyzet még ha előbbi túl rövid is volt a férfi szerint.*
~Ez a nő. Mindenből ezt akarja kihozni.~
*Nagyot sóhajt.*
-Itt vagyok és tudjátok jól, hogy mindenki számíthat rám. Nem kell magatoknak szerencsejátékot játszani mások egészségével, aztán felesleges bűntudatot magatokra vállalni. Csak keressetek szükségben.
~Ma este mondjuk.~
*Az elszállóban lévő haragján a derékig érő segéderő is javít valamennyit. A mester megnevezés mindenképp jót tesz a férfi lelkének.*
-Ha a fiolákat, meg keverőket és egyéb alkimista dolgokat átteszed a helyére az már elég is lesz drága.
*Kár tagadni még ha kicsik is, de két plusz kéz jól jön a férfinek. Főleg mert jelenleg elég nagy a káosz és legalább annyival is előrébb lennének és addig a doki kifújja magából a morcosságot. A kérdésre bólintott.*
-A foghúzók úgy működnek ahogy mondtam. Ha valaki húzott már fogat arra, azt mondják ért hozzá és hívják máshova is. Mint a hajvágás. A piacon meg látványosság és ha sikerül egyben kihúzni akkor meg is tapsolják. Eddig nem terveztem gyűjteni, de... Nos jó kérdés. Hajóorvosként nem volt lehetőségem komolyabb megbízásokat elvállalni mint pótlás vagy új fogsor készítése. Amihez a legjobb egy fémműves segítsége lenne, mert az arany az egyik legjobb alapanyag hozzá. Nem csak mutatós, de praktikus is. De állatfogak vagy így kihúzott szép fogak is jók lehetnek. Azért jobbak, mert a hullák fogaiban megmarad az a kellemetlen íz.
*Miközben mesél azért mozog a keze is és végezhetnek is a méretén is jól láthatóan csak hobbilabor felszereléseinek áttevésével. Az elf férfihoz méltón a dolgokat csak leteszi a másik asztalra bárminemű rendszer nélkül.*
-Bizony. Majd ha legközelebb találok megmutatom milyen.
*Mosolyog a nőre. Szereti a kíváncsi lányokat akik ilyen lelkesen hallgatják minden szavát. Az ilyenek jót tesznek a lelkének. A gnóm lány otthoni szokásaira, csak ráncolja a homlokát. Ilyesmiről még nem hallott. Nem is biztos benne, hogy magában ehető-e a gnóm retek. Mindenesetre nem teszi szóvá, de ő csak óvatosan bánna vele. Fene tudja mit tesz az ember gyomrával ha csak úgy eszik. Ekkor áll elő a ház úrnője az ötletével amivel sikeresen fel is húzza a férfit és kicsit meg is sérti. A lány pedig nagyon jól áll a dologhoz azzal, hogy inkább hátrál és a témában jártasabbal ért egyet. A bókok most nem annyira enyhítik meg a másikat. Nagyon szigorú tud lenni ha szakmai dolgokról van szó. Persze az érintéssel és a célzással már más helyzet még ha előbbi túl rövid is volt a férfi szerint.*
~Ez a nő. Mindenből ezt akarja kihozni.~
*Nagyot sóhajt.*
-Itt vagyok és tudjátok jól, hogy mindenki számíthat rám. Nem kell magatoknak szerencsejátékot játszani mások egészségével, aztán felesleges bűntudatot magatokra vállalni. Csak keressetek szükségben.
~Ma este mondjuk.~
*Az elszállóban lévő haragján a derékig érő segéderő is javít valamennyit. A mester megnevezés mindenképp jót tesz a férfi lelkének.*
-Ha a fiolákat, meg keverőket és egyéb alkimista dolgokat átteszed a helyére az már elég is lesz drága.
*Kár tagadni még ha kicsik is, de két plusz kéz jól jön a férfinek. Főleg mert jelenleg elég nagy a káosz és legalább annyival is előrébb lennének és addig a doki kifújja magából a morcosságot. A kérdésre bólintott.*
-A foghúzók úgy működnek ahogy mondtam. Ha valaki húzott már fogat arra, azt mondják ért hozzá és hívják máshova is. Mint a hajvágás. A piacon meg látványosság és ha sikerül egyben kihúzni akkor meg is tapsolják. Eddig nem terveztem gyűjteni, de... Nos jó kérdés. Hajóorvosként nem volt lehetőségem komolyabb megbízásokat elvállalni mint pótlás vagy új fogsor készítése. Amihez a legjobb egy fémműves segítsége lenne, mert az arany az egyik legjobb alapanyag hozzá. Nem csak mutatós, de praktikus is. De állatfogak vagy így kihúzott szép fogak is jók lehetnek. Azért jobbak, mert a hullák fogaiban megmarad az a kellemetlen íz.
*Miközben mesél azért mozog a keze is és végezhetnek is a méretén is jól láthatóan csak hobbilabor felszereléseinek áttevésével. Az elf férfihoz méltón a dolgokat csak leteszi a másik asztalra bárminemű rendszer nélkül.*
336. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-11-09 19:52:44
Üzenet elküldve: 2020-11-09 19:52:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Vezessük körbe Linkit//
*Akár ez a dolga, akár nem, azért egy hálás mosolyt mindenképpen bezsebelhet a doktor azért, hogy vigyáz Natyra, mielőtt figyelmét a lenyűgöző gyűjteményre fordítaná*
- Szürke retek? *mosolyodik el kissé a furcsa elképzelésre, ahogy többet tud meg a különleges növényről, miközben magában kénytelen elismerni, hogy sajnos elképesztően keveset a gyógynövényekről. ~Úgy tűnik, még Linki is többet tud nálam, pedig még el se kezdte a tanulást~ sóhajt fel magában, miközben elégedetten pillant a lányra, úgy gondolva, nem lesz gondja megtanulni mindazt, amit Intath a fejébe szeretne tömni. Hirtelen ötlete azonban, hogy ő maga is megtanuljon ezt-azt, úgy tűnik, nem arat osztatlan sikert*
- Bocsánat, nem úgy értettem! *szabadkozik rögtön az elf válaszát hallva* Természetesen te vagy a szakértő! Eszembe se jutott, hogy a helyedbe léphetnék! *próbálja menteni a menthetőt, remélve, hogy Intath nem vette túlságosan a szívére a dolgot* Azt hiszem, ez esetben akkor mindent meg kell tennünk azért, hogy mindig itt legyél a közelben, ha esetleg valakinek segítségre lenne szüksége! *lép óvatosan a férfi mellé, megpróbálva megfogni a vállát egy pillanatra, ha a másik nem húzódik el a mozdulat elől. Ha tudja, hogy ilyen reakciót váltanak ki a szavai a doktorból, akkor nem hozza fel a dolgot, most pedig szeretné szépíteni a hibáját, amennyire tudja. Úgy véli azonban, talán Linkinek több szerencséje lehet az orvos lecsillapításában, így a lány közeledtére hátrahúzódik és hagyja, hogy a gnóm kezdjen sertepertélni Intath körül, míg ő a háttérbe húzódva hallgatja, mi is a helyzet a fogakat illetően, miközben magában őszintén reméli, hogy nem lapul valamelyik kis dobozkában pár kihúzott fog itt a rendelőben*
- Köszönöm. *suttogja halkan a lánynak, ahogy elhalad mellette, bízva benne, hogy neki majd sikerül visszaállítania a férfi lelki békéjét.*
*Akár ez a dolga, akár nem, azért egy hálás mosolyt mindenképpen bezsebelhet a doktor azért, hogy vigyáz Natyra, mielőtt figyelmét a lenyűgöző gyűjteményre fordítaná*
- Szürke retek? *mosolyodik el kissé a furcsa elképzelésre, ahogy többet tud meg a különleges növényről, miközben magában kénytelen elismerni, hogy sajnos elképesztően keveset a gyógynövényekről. ~Úgy tűnik, még Linki is többet tud nálam, pedig még el se kezdte a tanulást~ sóhajt fel magában, miközben elégedetten pillant a lányra, úgy gondolva, nem lesz gondja megtanulni mindazt, amit Intath a fejébe szeretne tömni. Hirtelen ötlete azonban, hogy ő maga is megtanuljon ezt-azt, úgy tűnik, nem arat osztatlan sikert*
- Bocsánat, nem úgy értettem! *szabadkozik rögtön az elf válaszát hallva* Természetesen te vagy a szakértő! Eszembe se jutott, hogy a helyedbe léphetnék! *próbálja menteni a menthetőt, remélve, hogy Intath nem vette túlságosan a szívére a dolgot* Azt hiszem, ez esetben akkor mindent meg kell tennünk azért, hogy mindig itt legyél a közelben, ha esetleg valakinek segítségre lenne szüksége! *lép óvatosan a férfi mellé, megpróbálva megfogni a vállát egy pillanatra, ha a másik nem húzódik el a mozdulat elől. Ha tudja, hogy ilyen reakciót váltanak ki a szavai a doktorból, akkor nem hozza fel a dolgot, most pedig szeretné szépíteni a hibáját, amennyire tudja. Úgy véli azonban, talán Linkinek több szerencséje lehet az orvos lecsillapításában, így a lány közeledtére hátrahúzódik és hagyja, hogy a gnóm kezdjen sertepertélni Intath körül, míg ő a háttérbe húzódva hallgatja, mi is a helyzet a fogakat illetően, miközben magában őszintén reméli, hogy nem lapul valamelyik kis dobozkában pár kihúzott fog itt a rendelőben*
- Köszönöm. *suttogja halkan a lánynak, ahogy elhalad mellette, bízva benne, hogy neki majd sikerül visszaállítania a férfi lelki békéjét.*
335. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-11-04 14:55:40
Üzenet elküldve: 2020-11-04 14:55:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Vezessük körbe Linkit//
*Linki láthatja milyen az elnéző, s néhány perccel később azt is, milyen a szigorú doktorbácsi. Előbbi határozottan jobban tetszik neki, ahogy a buksisimik iránt is egyre pozitívabb érzéseket kezd táplálni. A legújabb például, mi zavarát hivatott enyhíteni, kivételes pontossággal éri el célját, mit egy csukott szájú, néma, mégis jól hallhatóan mélyről jövő sóhaj jelezhet a külvilág felé. Ebben a kedvezőbb hangulatban ad választ Laurentitia kisasszony kérdésére.*
- Igen, mondjuk én nyersen jobban szeretem. *Teszi még hozzá, mintegy mellékesen, elmosolyogva a mondat végét.
Az a mosoly viszont hamar ajkaira fagy, ahogy házigazdájuk terveire Intath mester reagál. Bár már korábban is sejthető volt szavaiból, mennyire komolyan veszi az orvoslás hivatását, ezúttal egészen egyértelművé tette eme elköteleződését és azt, mennyire nem ismer tréfát a témában. Pont annyira, amennyire megkérdőjelezést sem. Egy ideig csak pillázik ide-oda, barna tekintetét a két fél között cikáztatva, mint akibe belefulladt lélekjelenléte. Némi tanácstalankodás után azonban cselekvésre szánja el magát. Hátizsákját vállain lecsúsztatva ejti maga mögé a padlóra, szemeivel pedig Lau pillantását keresi.*
- Azt hiszem, segítenem kéne neki. *Jelenti ki bocsánatkérő ábrázattal, majd indul meg a puffogó elf felé.*
- Intath mester! *Szólítja meg cserfesen, amint közvetlen közelébe ért. Persze úgy helyezkedve, hogy ne legyen útban.* Segítek! Csak mondd meg, mit hová tegyek! *Hangja szolgálatkészen cseng, némi határozottsággal átitatva. Már persze, amennyi határozottsággal egy ilyen apró gnóm lányka hangja át tud itatódni.*
- Nem is tudtam, hogy a vásárokon húznak fogakat. Te itt húzod ki őket? Azokat is összegyűjtöd üvegben? *Kezd kedvesen naiv fecsegésbe remélve, ezzel valamennyire elütheti mestere bosszússágát. Azt sem bánva, ha esetleg hosszabb lélegzetűre nyúlik a laborban töltött idejük, hálószobája kiválasztásának rovására.*
*Linki láthatja milyen az elnéző, s néhány perccel később azt is, milyen a szigorú doktorbácsi. Előbbi határozottan jobban tetszik neki, ahogy a buksisimik iránt is egyre pozitívabb érzéseket kezd táplálni. A legújabb például, mi zavarát hivatott enyhíteni, kivételes pontossággal éri el célját, mit egy csukott szájú, néma, mégis jól hallhatóan mélyről jövő sóhaj jelezhet a külvilág felé. Ebben a kedvezőbb hangulatban ad választ Laurentitia kisasszony kérdésére.*
- Igen, mondjuk én nyersen jobban szeretem. *Teszi még hozzá, mintegy mellékesen, elmosolyogva a mondat végét.
Az a mosoly viszont hamar ajkaira fagy, ahogy házigazdájuk terveire Intath mester reagál. Bár már korábban is sejthető volt szavaiból, mennyire komolyan veszi az orvoslás hivatását, ezúttal egészen egyértelművé tette eme elköteleződését és azt, mennyire nem ismer tréfát a témában. Pont annyira, amennyire megkérdőjelezést sem. Egy ideig csak pillázik ide-oda, barna tekintetét a két fél között cikáztatva, mint akibe belefulladt lélekjelenléte. Némi tanácstalankodás után azonban cselekvésre szánja el magát. Hátizsákját vállain lecsúsztatva ejti maga mögé a padlóra, szemeivel pedig Lau pillantását keresi.*
- Azt hiszem, segítenem kéne neki. *Jelenti ki bocsánatkérő ábrázattal, majd indul meg a puffogó elf felé.*
- Intath mester! *Szólítja meg cserfesen, amint közvetlen közelébe ért. Persze úgy helyezkedve, hogy ne legyen útban.* Segítek! Csak mondd meg, mit hová tegyek! *Hangja szolgálatkészen cseng, némi határozottsággal átitatva. Már persze, amennyi határozottsággal egy ilyen apró gnóm lányka hangja át tud itatódni.*
- Nem is tudtam, hogy a vásárokon húznak fogakat. Te itt húzod ki őket? Azokat is összegyűjtöd üvegben? *Kezd kedvesen naiv fecsegésbe remélve, ezzel valamennyire elütheti mestere bosszússágát. Azt sem bánva, ha esetleg hosszabb lélegzetűre nyúlik a laborban töltött idejük, hálószobája kiválasztásának rovására.*
334. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-11-04 12:55:47
Üzenet elküldve: 2020-11-04 12:55:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1559
OOC üzenetek: 257
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1559
OOC üzenetek: 257
Játékstílus: Megfontolt
//Vezessük körbe Linkit//
*A kis kijavítás hatására a kelleténél nagyobb zavarba jön legújabb kis segédje ami miatt a férfiben feléled a vágy, hogy feldobja a műtőasztalára a kislányt és jól megcsikizze. Ebből viszont csak egy újabb buksisimi lesz miközben szerényen válaszol a ház úrnőjének dicséretére.*
-Ez a dolgom.
*Még ha fizetséget nem is remélhet az elhasznált zöld lötyijéért. Mondjuk az a szőke természetben is fizethetne. Tényleg meg kéne majd látogatnia. Ezek után jön a kis tanóra. Bólint, hogy valóban az és nem csak kitalálta mert pont itt egy gnóm.*
-Igen. Olyan amúgy mint a retek csak szürke. Le kell reszelni és szeszbe áztatni, hogy megőrizze a hatását.
*Arra, hogy a másik csak a konyhában szeret kotyvasztani a férfin jól látható a csalódottság. Örült volna ha körülötte sertepertélt volna a csinos házigazda. Valljuk be a doki elég telhetetlen. A gesztusai viszont egy pillanat alatt megváltoznak mikor a nő előadja az ötletét. Linki láthatja milyen a szigorú doktorbácsi.*
-Az eszedbe se jusson! Az orvosságokat orvos írja elő. Én tudom mi a beteg baja és mi az, ami hasznos és nem pedig ront a baján. Ez nem olyasmi amit lehet csak valamennyire tudni és csinálni. Itt nem egy odaégett vacsora az eredmény ha hibázik az ember hanem valaki súlyosan rosszul lehet ne adj isten meghalhat. Ne keverj össze a vásári foghúzókkal!
*Nem mintha ne tudna fogat húzni, de azt is jobban mint azok. Ő nem törné több darabba, azt a fogat. Orvosi témákban ő nagyon szigorú. És kicsit magára is vette, hogy azt hitte a másik, hogy egy gyorstalpalóval már képes olyan diagnózisokat felállítani mint a férfi. Sértetten neki is áll egy kis rendet tenni, hogy legalább az alkimista és az orvosi eszközök a saját helyükön legyenek.*
*A kis kijavítás hatására a kelleténél nagyobb zavarba jön legújabb kis segédje ami miatt a férfiben feléled a vágy, hogy feldobja a műtőasztalára a kislányt és jól megcsikizze. Ebből viszont csak egy újabb buksisimi lesz miközben szerényen válaszol a ház úrnőjének dicséretére.*
-Ez a dolgom.
*Még ha fizetséget nem is remélhet az elhasznált zöld lötyijéért. Mondjuk az a szőke természetben is fizethetne. Tényleg meg kéne majd látogatnia. Ezek után jön a kis tanóra. Bólint, hogy valóban az és nem csak kitalálta mert pont itt egy gnóm.*
-Igen. Olyan amúgy mint a retek csak szürke. Le kell reszelni és szeszbe áztatni, hogy megőrizze a hatását.
*Arra, hogy a másik csak a konyhában szeret kotyvasztani a férfin jól látható a csalódottság. Örült volna ha körülötte sertepertélt volna a csinos házigazda. Valljuk be a doki elég telhetetlen. A gesztusai viszont egy pillanat alatt megváltoznak mikor a nő előadja az ötletét. Linki láthatja milyen a szigorú doktorbácsi.*
-Az eszedbe se jusson! Az orvosságokat orvos írja elő. Én tudom mi a beteg baja és mi az, ami hasznos és nem pedig ront a baján. Ez nem olyasmi amit lehet csak valamennyire tudni és csinálni. Itt nem egy odaégett vacsora az eredmény ha hibázik az ember hanem valaki súlyosan rosszul lehet ne adj isten meghalhat. Ne keverj össze a vásári foghúzókkal!
*Nem mintha ne tudna fogat húzni, de azt is jobban mint azok. Ő nem törné több darabba, azt a fogat. Orvosi témákban ő nagyon szigorú. És kicsit magára is vette, hogy azt hitte a másik, hogy egy gyorstalpalóval már képes olyan diagnózisokat felállítani mint a férfi. Sértetten neki is áll egy kis rendet tenni, hogy legalább az alkimista és az orvosi eszközök a saját helyükön legyenek.*
333. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-11-01 20:24:32
Üzenet elküldve: 2020-11-01 20:24:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Vezessük körbe Linkit//
*Örömmel látja, hogy Linkit mennyire lenyűgözi a ház, és még inkább Intath laborja, ami őt magát se hagyja teljesen hidegen, bár egyelőre inkább csak udvarias távolságtartással szemléli az ott lévő dolgokat*
- Köszönöm, hogy vigyázol rá! *mosolyog hálásan Intathra, ahogy Naty kerül szóba, a figyelmét azonban hamarosan a doktor elképesztő gyűjteménye vonja magára*
- Gnóm retek? *pillant meglepve az orvosra, amikor megtudja, mi van az üvegcsében, majd visszafordulva, mikor már biztos benne, hogy semmi veszélyes anyaghoz nem érhet hozzá, óvatosan végigfuttatja mutatóujját a dugót lezáró viaszpecséten*
- Ó, ez igazán kedves, de én csak a konyhában szeretek kotyvasztani. *szabadkozik rögtön zavartan, amikor Intath őt is megkörnyékezi, hogy lehetne a segédje, hiszen egyáltalán nem szeretné elvenni Linki helyét* Csak arra gondoltam, egyszer talán az összes üvegcséről elmondhatnád, mi van benne, hisz sosem tudni... hátha valamikor épp akkor lenne szükség orvosságra, amikor te nem vagy itt. *veti fel óvatosan a javaslatot, hogy azért egy kis alapszintű tudásra talán ő is szívesen szert tenne egy alkalmas pillanatban, amikor Intath ráér* De persze majd később, ha már az új segéded beavattad az alkímia rejtelmeibe. *ereszt meg egy mosolyt Linki felé, aki hozzá hasonlóan érdeklődve szemléli a helyiségben lévő különféle tárgyakat*
- Felétek is használnak ilyesmit? *kíváncsiskodik, vajon a lány hallott-e már erről a szerről, úgy vélve, egy gnóm faluban ez bizonyára ismert szer lehet.*
*Örömmel látja, hogy Linkit mennyire lenyűgözi a ház, és még inkább Intath laborja, ami őt magát se hagyja teljesen hidegen, bár egyelőre inkább csak udvarias távolságtartással szemléli az ott lévő dolgokat*
- Köszönöm, hogy vigyázol rá! *mosolyog hálásan Intathra, ahogy Naty kerül szóba, a figyelmét azonban hamarosan a doktor elképesztő gyűjteménye vonja magára*
- Gnóm retek? *pillant meglepve az orvosra, amikor megtudja, mi van az üvegcsében, majd visszafordulva, mikor már biztos benne, hogy semmi veszélyes anyaghoz nem érhet hozzá, óvatosan végigfuttatja mutatóujját a dugót lezáró viaszpecséten*
- Ó, ez igazán kedves, de én csak a konyhában szeretek kotyvasztani. *szabadkozik rögtön zavartan, amikor Intath őt is megkörnyékezi, hogy lehetne a segédje, hiszen egyáltalán nem szeretné elvenni Linki helyét* Csak arra gondoltam, egyszer talán az összes üvegcséről elmondhatnád, mi van benne, hisz sosem tudni... hátha valamikor épp akkor lenne szükség orvosságra, amikor te nem vagy itt. *veti fel óvatosan a javaslatot, hogy azért egy kis alapszintű tudásra talán ő is szívesen szert tenne egy alkalmas pillanatban, amikor Intath ráér* De persze majd később, ha már az új segéded beavattad az alkímia rejtelmeibe. *ereszt meg egy mosolyt Linki felé, aki hozzá hasonlóan érdeklődve szemléli a helyiségben lévő különféle tárgyakat*
- Felétek is használnak ilyesmit? *kíváncsiskodik, vajon a lány hallott-e már erről a szerről, úgy vélve, egy gnóm faluban ez bizonyára ismert szer lehet.*
332. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-10-28 15:19:49
Üzenet elküldve: 2020-10-28 15:19:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Vezessük körbe Linkit//
*A már igazán nagyon várt körbevezetése elkezdődött hát, s ő, ahogy erejéből és rövid lábaitól telik, követi útmutatóit, hátán cipelve zsákját, minek pántjait végig morzsolgatja ujjai között izgatottságában. A fürdő nem is lehetne szebb, már ami az ő igényeit illeti, de hát egy falusi kis gnómnak nem igazán lehetnek nagy elvárásai az ilyen dolgokkal kapcsolatban.*
- Nagyon köszönöm! *Hálálkodik barna pillantását Laurentitia felé irányítva. Tényleg rá fog férni a helyiség meglátogatása, hogy a kalács sütéshez, na meg az esti kis összejövetelen már a magához képest legjobb formájában jelenhessen meg.
De mindent csak sorjában és a maga idejében. Jelenleg pedig a doki laborjának meglátogatásának van itt az ideje. Na, meg Linki bugyutának ható kérdésének. Habár nem tudhatta, hogy akiről az imént a mestere mesélt, és az, akinek az állapotát Luni lefestette korábban, egy és ugyan az a személy, a válasz olyan megsemmisítő egyértelműséggel hangzik az elf szájából, hogy mégis elszégyelli magát tévedéséért.*
- Óhh, ja igen. Értem! *Habog kissé zavartan, s halványan meg is pirosodnak orcái. Nem is igazán mer Intath mester szemeibe nézni, inkább a padlót kezdi el fixírozni, majd egy idő után az egyik asztal alatt árválkodó vödröt. Nagyon kíváncsi, mégis mire szolgálhat, az előbbi incidens miatt egyelőre mégsem kérdezi meg. Inkább hallgatja, ahogy házigazdájuk kíváncsiskodására érkezik magyarázat. Erre már a kérdéses üvegcse felé emeli tekintetét, magában hümmögve a tartalom kifejtésére. A gnóm retek említése ismerősen cseng számára, sőt, egészen biztos benne, hogy ivott már olyan tinktúrát is, ami abból készült. Mégis résnyire eltátott szájjal figyeli a viasszal megerősített üveget. Úgy érzi, sok mindent tanulhat majd itt. S igyekezni fog a lehető legkevesebbet tévedni. Igazán nem szeret ilyen zavarban lenni, mint amilyenben most van.*
*A már igazán nagyon várt körbevezetése elkezdődött hát, s ő, ahogy erejéből és rövid lábaitól telik, követi útmutatóit, hátán cipelve zsákját, minek pántjait végig morzsolgatja ujjai között izgatottságában. A fürdő nem is lehetne szebb, már ami az ő igényeit illeti, de hát egy falusi kis gnómnak nem igazán lehetnek nagy elvárásai az ilyen dolgokkal kapcsolatban.*
- Nagyon köszönöm! *Hálálkodik barna pillantását Laurentitia felé irányítva. Tényleg rá fog férni a helyiség meglátogatása, hogy a kalács sütéshez, na meg az esti kis összejövetelen már a magához képest legjobb formájában jelenhessen meg.
De mindent csak sorjában és a maga idejében. Jelenleg pedig a doki laborjának meglátogatásának van itt az ideje. Na, meg Linki bugyutának ható kérdésének. Habár nem tudhatta, hogy akiről az imént a mestere mesélt, és az, akinek az állapotát Luni lefestette korábban, egy és ugyan az a személy, a válasz olyan megsemmisítő egyértelműséggel hangzik az elf szájából, hogy mégis elszégyelli magát tévedéséért.*
- Óhh, ja igen. Értem! *Habog kissé zavartan, s halványan meg is pirosodnak orcái. Nem is igazán mer Intath mester szemeibe nézni, inkább a padlót kezdi el fixírozni, majd egy idő után az egyik asztal alatt árválkodó vödröt. Nagyon kíváncsi, mégis mire szolgálhat, az előbbi incidens miatt egyelőre mégsem kérdezi meg. Inkább hallgatja, ahogy házigazdájuk kíváncsiskodására érkezik magyarázat. Erre már a kérdéses üvegcse felé emeli tekintetét, magában hümmögve a tartalom kifejtésére. A gnóm retek említése ismerősen cseng számára, sőt, egészen biztos benne, hogy ivott már olyan tinktúrát is, ami abból készült. Mégis résnyire eltátott szájjal figyeli a viasszal megerősített üveget. Úgy érzi, sok mindent tanulhat majd itt. S igyekezni fog a lehető legkevesebbet tévedni. Igazán nem szeret ilyen zavarban lenni, mint amilyenben most van.*
331. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-10-20 16:54:48
Üzenet elküldve: 2020-10-20 16:54:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1559
OOC üzenetek: 257
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1559
OOC üzenetek: 257
Játékstílus: Megfontolt
//Vezessük körbe Linkit//
*Mind megállapítják, hogy az új lány egy nagyreményű kis tanítványnak tűnik. És, azt is, hogy Szarvasligetben nem nagyon lehet unatkozni. Amit még a doki is csak igazolni tud. Azt, hitte volna, hogy a városon kívül jól nevelt tisztességes lányok közt szétunja majd magát, de mindig történik valami mikor meg nem akkor tudnak programokat is szervezni. Ahogy ő tette most és mindenkinek nagy reményei lettek vele kapcsolatban. Kalács, kandalló, varázslatok és jó társaság. Minden meg is van ami jóvá teheti az estét. Csak előtte a lányok ki akarnak menni a kertbe. Hűvösben. Eső után. Amire az elf is csak húzza a száját. Ha nekikezdett volna már az olajsajtolásnak akkor legalább egy jó fürdővel várhatná a lányokat. Valamit pedig muszáj lesz kitalálnia mert ez így nem tetszik neki. Végül a kis fecsegést abbahagyva egy időre távoznak a konyhában otthagyva Luninarit akivel kapcsolatban kellően fel lett melengetve a férfi szíve, hogy még mindig jóban vannak. Mint nő csak a külseje tetszik a lánynak, de szimpatikus számára a kis naiv ártatlansága. A fürdőbe érve be lesz mutatva a kis gnóm lánynak a doki szerint egyáltalán nem lebecsülendő fürdőjük. Számára mindenképp újdonság ilyen helyen felfrissülni. Kalóz korában ha kapott egy tál vizet meg egy rongyot, hogy áttörölje magát az már luxusnak számított. A ház úrnője megnyugtatja a kislányt, hogy övé is a fürdő és nem kell szégyenlősködni. Bizony-bizony. A doki majd megvédi a vörös hajú kukkolóktól szóval áztathatja majd azokat a kis kurta lábait amiket alaposan lejárhatott már ma. Az után következik a férfi rendelője ami nem a legjobb állapotban van. A kis falusi lányból az elszörnyülködést is kinézte volna, de úgy néz ki nem zavarják az odaszáradt foltok. Vagy csak még nem vette észre őket. A magyarázat hallatán vissza is kérdez amivel a férfit kicsit meglepi. Látszólag nem zavarja a rendetlenség.*
-Luninari az előbb mondta, hogy jól van, de azért még ránézek. Kicsit le volt gyengülve és leesett a lováról. Ha az előírtakat eszi vagyis van étvágya az jó dolog, utóbbi miatt pedig még ránézek, de úgy néz ki egyelőre, hogy súlyos baj nincs.
~Talán az a szőke hajkorona felfogta az esést.~
*A mellei szebbek voltak, de azért azok a göndör tincsek se voltak semmik. Laurentitia is meglepi a kérdésével amire nagyobb lelkesedéssel válaszol. Mivel már kifejtette neki korábban nevezhető nyílt titoknak, hogy örömmel venné ha azok a csinos kacsók segítségére lennének itt lent.*
-Az kérlek gnóm retek tinktúra. Alkoholban napokig áztatva és leszűrve. A gyomorbajokra tökéletes. Hogy jobban zárjon az üveg kupakja egy viasszal még külön le van öntve. Talán érdekelnek az ilyesmik? Tudod, hogy egy ügyes kezű nővérkét mindig szívesen látok. Főleg ha már bizonyított is, hogy számíthatok rá.
*És tényleg jól jönne nem csak azért, hogy ott legyeskedhessen körülötte hanem mert nagy a káosz is és mert tényleg kéne valaki. Fél kézzel mégiscsak harmadannyira jó orvos mint előtte. Ami még így is legalább hatszor ha nem többször jobb mint az a kis fruska aki múltkor tőle akart tanulni csak ki kellett dobnia.*
*Mind megállapítják, hogy az új lány egy nagyreményű kis tanítványnak tűnik. És, azt is, hogy Szarvasligetben nem nagyon lehet unatkozni. Amit még a doki is csak igazolni tud. Azt, hitte volna, hogy a városon kívül jól nevelt tisztességes lányok közt szétunja majd magát, de mindig történik valami mikor meg nem akkor tudnak programokat is szervezni. Ahogy ő tette most és mindenkinek nagy reményei lettek vele kapcsolatban. Kalács, kandalló, varázslatok és jó társaság. Minden meg is van ami jóvá teheti az estét. Csak előtte a lányok ki akarnak menni a kertbe. Hűvösben. Eső után. Amire az elf is csak húzza a száját. Ha nekikezdett volna már az olajsajtolásnak akkor legalább egy jó fürdővel várhatná a lányokat. Valamit pedig muszáj lesz kitalálnia mert ez így nem tetszik neki. Végül a kis fecsegést abbahagyva egy időre távoznak a konyhában otthagyva Luninarit akivel kapcsolatban kellően fel lett melengetve a férfi szíve, hogy még mindig jóban vannak. Mint nő csak a külseje tetszik a lánynak, de szimpatikus számára a kis naiv ártatlansága. A fürdőbe érve be lesz mutatva a kis gnóm lánynak a doki szerint egyáltalán nem lebecsülendő fürdőjük. Számára mindenképp újdonság ilyen helyen felfrissülni. Kalóz korában ha kapott egy tál vizet meg egy rongyot, hogy áttörölje magát az már luxusnak számított. A ház úrnője megnyugtatja a kislányt, hogy övé is a fürdő és nem kell szégyenlősködni. Bizony-bizony. A doki majd megvédi a vörös hajú kukkolóktól szóval áztathatja majd azokat a kis kurta lábait amiket alaposan lejárhatott már ma. Az után következik a férfi rendelője ami nem a legjobb állapotban van. A kis falusi lányból az elszörnyülködést is kinézte volna, de úgy néz ki nem zavarják az odaszáradt foltok. Vagy csak még nem vette észre őket. A magyarázat hallatán vissza is kérdez amivel a férfit kicsit meglepi. Látszólag nem zavarja a rendetlenség.*
-Luninari az előbb mondta, hogy jól van, de azért még ránézek. Kicsit le volt gyengülve és leesett a lováról. Ha az előírtakat eszi vagyis van étvágya az jó dolog, utóbbi miatt pedig még ránézek, de úgy néz ki egyelőre, hogy súlyos baj nincs.
~Talán az a szőke hajkorona felfogta az esést.~
*A mellei szebbek voltak, de azért azok a göndör tincsek se voltak semmik. Laurentitia is meglepi a kérdésével amire nagyobb lelkesedéssel válaszol. Mivel már kifejtette neki korábban nevezhető nyílt titoknak, hogy örömmel venné ha azok a csinos kacsók segítségére lennének itt lent.*
-Az kérlek gnóm retek tinktúra. Alkoholban napokig áztatva és leszűrve. A gyomorbajokra tökéletes. Hogy jobban zárjon az üveg kupakja egy viasszal még külön le van öntve. Talán érdekelnek az ilyesmik? Tudod, hogy egy ügyes kezű nővérkét mindig szívesen látok. Főleg ha már bizonyított is, hogy számíthatok rá.
*És tényleg jól jönne nem csak azért, hogy ott legyeskedhessen körülötte hanem mert nagy a káosz is és mert tényleg kéne valaki. Fél kézzel mégiscsak harmadannyira jó orvos mint előtte. Ami még így is legalább hatszor ha nem többször jobb mint az a kis fruska aki múltkor tőle akart tanulni csak ki kellett dobnia.*
330. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-10-19 20:28:48
Üzenet elküldve: 2020-10-19 20:28:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Vezessük körbe Linkit//
- Az már biztos. *helyesel elégedetten az orvos szavaira. Úgy véli, jót fog tenni Intathnak egy segéd, aki tényleg huzamosabb ideig mellette marad, és reméli, Linki tényleg komolyan gondolja az alkímiatanulást*
- Ó, itt sosem fogsz unatkozni. *mosolyodik el, a gnóm megjegyzését hallva, alig várva, hogy ne csak a ház tudósairól, de Luni kalandjairól is minél többet tudjon majd meg*
- Ez nagyszerű ötlet! *lelkesedik fel egy csapásra Intath javaslatától, egy csodás estét képzelve maga elé. ~Csak ne lenne még addig annyi tennivaló!~ sóhajt fel magában, ahogy a kertészkedés kerül szóba*
- Sajnos muszáj lesz, elég régóta halasztjuk már a kert rendbetételét... *válaszol nem túl nagy lelkesedéssel a doktor szavaira, de azért igyekszik összeszedni magát és halvány mosolyt erőltetni az arcára, hiszen bár meglehetősen fáradságos és koszos munka vár rá, a kertészkedés még így is az egyik kedvenc időtöltése, amivel szívesen foglalkozik, akármilyenek legyenek is a körülmények. ~De előbb a körbevezetés!~ emlékezteti magát az előttük álló feladatra, majd Lunit ideiglenesen magára hagyva el is indul Linkivel és a doktorral, hogy felfedezzék a házat*
- Nyugodtan használhatod, amikor csak szeretnéd! Szólj, ha esetleg szükséged lenne valamire! *igyekszik biztosítani Linkit afelől, hogy a fürdő egész nap nyitva áll a lakók előtt. Nem tudja, mit hozott magával a lány és mit nem, de ha szüksége lenne bármilyen tisztálkodási szerre, a házban mindig akad egy kis tartalék, amiből nyugodtan kölcsönözhet. Intath megjegyzését hallva elpirul kissé, úgy gondolva, a férfi csak a helyiség szerény berendezését illető zavarán szeretne enyhíteni kicsit a kedves szavaival*
- De a jelen állapot kivételes... *igyekszik inkább a laboratóriumra terelni a szót, ami véleménye szerint sokkal érdekesebb beszédtéma. Ő maga se gyakran jár errefelé, így Linkiéhez hasonló lelkesedéssel szemléli a berendezést, meghagyva Intathnak, hogy válaszoljon a lány kérdésére, míg elismerően pillant a gnómra, amiért látszólag kicsit sem rázzák meg a szobában uralkodó állapotok*
- Ebben mi van? *mutat érdeklődve egy különös üvegcsére az egyik polcon, de persze vigyáz rá, hogy ne érjen hozzá és ne is verje le, remélve, hogy a doktor nem veszi rossz néven a kíváncsiságát.*
- Az már biztos. *helyesel elégedetten az orvos szavaira. Úgy véli, jót fog tenni Intathnak egy segéd, aki tényleg huzamosabb ideig mellette marad, és reméli, Linki tényleg komolyan gondolja az alkímiatanulást*
- Ó, itt sosem fogsz unatkozni. *mosolyodik el, a gnóm megjegyzését hallva, alig várva, hogy ne csak a ház tudósairól, de Luni kalandjairól is minél többet tudjon majd meg*
- Ez nagyszerű ötlet! *lelkesedik fel egy csapásra Intath javaslatától, egy csodás estét képzelve maga elé. ~Csak ne lenne még addig annyi tennivaló!~ sóhajt fel magában, ahogy a kertészkedés kerül szóba*
- Sajnos muszáj lesz, elég régóta halasztjuk már a kert rendbetételét... *válaszol nem túl nagy lelkesedéssel a doktor szavaira, de azért igyekszik összeszedni magát és halvány mosolyt erőltetni az arcára, hiszen bár meglehetősen fáradságos és koszos munka vár rá, a kertészkedés még így is az egyik kedvenc időtöltése, amivel szívesen foglalkozik, akármilyenek legyenek is a körülmények. ~De előbb a körbevezetés!~ emlékezteti magát az előttük álló feladatra, majd Lunit ideiglenesen magára hagyva el is indul Linkivel és a doktorral, hogy felfedezzék a házat*
- Nyugodtan használhatod, amikor csak szeretnéd! Szólj, ha esetleg szükséged lenne valamire! *igyekszik biztosítani Linkit afelől, hogy a fürdő egész nap nyitva áll a lakók előtt. Nem tudja, mit hozott magával a lány és mit nem, de ha szüksége lenne bármilyen tisztálkodási szerre, a házban mindig akad egy kis tartalék, amiből nyugodtan kölcsönözhet. Intath megjegyzését hallva elpirul kissé, úgy gondolva, a férfi csak a helyiség szerény berendezését illető zavarán szeretne enyhíteni kicsit a kedves szavaival*
- De a jelen állapot kivételes... *igyekszik inkább a laboratóriumra terelni a szót, ami véleménye szerint sokkal érdekesebb beszédtéma. Ő maga se gyakran jár errefelé, így Linkiéhez hasonló lelkesedéssel szemléli a berendezést, meghagyva Intathnak, hogy válaszoljon a lány kérdésére, míg elismerően pillant a gnómra, amiért látszólag kicsit sem rázzák meg a szobában uralkodó állapotok*
- Ebben mi van? *mutat érdeklődve egy különös üvegcsére az egyik polcon, de persze vigyáz rá, hogy ne érjen hozzá és ne is verje le, remélve, hogy a doktor nem veszi rossz néven a kíváncsiságát.*
329. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-10-17 20:54:26
Üzenet elküldve: 2020-10-17 20:54:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 672
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 672
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Konyha//
- Húha! *mond magának ennyit, amint Int és a lányok elhagyják a konyhát.*
- Lehet, hogy meggondolatlan voltam kicsit. *gondolkodik hangosan tovább, de aztán inkább csendben nézi, szagolgatja és kevergeti a békésen melegedő levest, miközben immár magában fűzi tovább gondolatait.
Talán valóban nem volt a legjobb ötlet részéről eldicsekedni azzal, hogy most már végre konyít valamennyit a mágiához. Szeretett volna mutatni valamit, de hát nem feltétlen a fél háznép előtt, vacsora után. Már csak azt reméli, hogy úgy alakul, hogy Lau, Int, Linki, és talán édesanyja kivételével nem lesznek mások jelen.
Mi van, hogyha valami nagy és látványos dolgot várnak majd tőle? Különben is, nem vásári mutatványos, márpedig az előbb pedig szinte pontosan úgy viselkedett, mintha az lenne!
Kicsit magának a mágia megalázásának érzi, hogy mások szórakoztatására használja. Ugyanakkor, arra is gyorsan emlékezteti magát, hogy a többiek nem akárkik, hanem mégiscsak a barátai. Lau legalábbis mindenképpen, de talán Intath is valami olyasféle. Igaz, nem töltöttek együtt még túl sok időt, és nem is ismerik annyira egymást, hogy a barátjának merje nevezni, viszont mindenképpen kedveli, és úgy tűnik az elf is őt, főleg, hogy még aggódott is érte.
Ezen kívül, az sem árt, ha valamit ismernek a képességeiből és tudják, hogy nagyjából mire számíthatnak tőle, ha esetleg bajba kerülnek. Mert bajba kerülhetnek. Minden korábbi tapasztalata erre inti. Régen csak az erő, a különlegesség, a titok, misztikum és a mérhetetlen tudás vágya vonzotta a mágiához, na meg persze az, hogyha csak átvitt értelemben is, de közelebb kerülhet általa a holdhoz. Az Artheniorban történtek óta azonban már sokkal inkább azért akarja mélyebben megismerni, hogyha ismét beüt a korábban nem várt vész, már ne egy polc alatt kelljen átvészelnie azt és tehetetlenül várni, hogy valaki, aki nála erősebb és több lélekjelenléttel rendelkezik, mint ő, megmentse az életét.
Nem szándékozik még egyszer átélni a lázadás éjszakájához hasonlót, amit az elf is emlegetett az imént.
Akkoriban elvben a lehető legnagyobb biztonságban volt, egész Arthenior legjobban védett és leggazdagabb kerületében, és majdnem ebbe halt bele. Először Aleniát rabolták el mellőle, majd kis híján rágyújtották a házat, amiben élt. Ugyan reméli, hogy többé nem érik hasonló kellemetlen meglepetések, nem hiszi, hogy még egyszer életében képes lesz elhinni azt, hogy biztonságban van és nem érheti baj. Bárhol is legyen.
Szarvasliget most ugyan még a béke szigetének tűnik, de hát a város is annak tűnt annak idején, mielőtt még minden a feje tetejére állt volna.
Ezen gondolkodik miközben szórakozottan kavargatja a levest, és a kamrából hoz még valami ételt. Reméli édesanyja nem csak az ő megnyugtatására mondta az előbb, hogy talált egy kis maradékot tegnapról, mert olyan érzése van, hogy kicsit sokáig maradt el a konyhában megint.
Végül azonban úgy megpakolja a legnagyobb tálcát, amit csak talál, hogy alig bírja el, így indul vissza a szobájába, próbálva száműzni kissé borússá vált gondolatait.
Végül is most minden rendben. Itt vannak a barátai, a nyuszijai, és még édesanyja is.*
//Luninari szobája//
*Könyökével nyitja ki az ajtót, majd sarkával zárja be maga után, a szétpakolt holmiját éppen rendezgető Ea pedig jót nevet, amikor meglátja kezében a tálcát.*
- Ezt így mind nekem? Először nem hozol reggelit időben, most meg halálra akarsz etetni?
- Nem, dehogy! Én is csak pár falatot ettem eddig, az én reggelim is rajta van. *válaszol.* Szerintem kezdd a levessel. Utána van kenyér, kis kecskesajt, hús. A sajt talán abból a tejből van, amit még én fejtem le mielőtt elmentem.
- És mi lesz a maradékkal? Ennyit biztosan nem eszünk meg ketten.
- Hát, visszaviszem *von vállat.* Majd megeszi más. Vagy majd mi később. Nem szándékozom ételt felhalmozni itt. Végül is, arra van a konyha. Vagy inkább a kamra.
- Milyen hamar hozzászoktál ahhoz, hogy nem egyetlen helyiségből áll egy ház.
- A jót könnyű megszokni. *nevet ezúttal Luni.* Persze az ilyesmit nem kell túlzásba vinni. Ha láttad volna Artheniort... de persze láttad. Na az ijesztő volt. Túl nagy házak, túl nagy szobákkal. Emlékszel, meséltem is, hogy Nairadának volt például csak egy ruhás szobája.
- Na, ne vidd túlzásba! Valld be, hogy hasonló neked is tetszene!
- Hát nem is tudom. *gondolkodik el ezen őszintén.* A régi ruháimat is szerettem, és Naitól nagyon szépeket kaptam. De tényleg nem tudom. Egy szobányi ruha azért nem kellene. Mit csinálnék velük, tényleg? Persze az is igaz, hogy Nairadáéknak hatalmas könyvtáruk is volt. Szóval nem mondhatni rájuk egyáltalán, hogy a házukat csupa haszontalansággal rendezték volna be. De mégis, tényleg nem tudom, hogy mihez tudnék annyi sok ruhával kezdeni. Még ha férfiak serege udvarolna nekem, minden este más jönne el hozzám és mindenkinek más ruhát vennék fel, szerintem akkor is éveken keresztül kellene minden este másikat felvennem, hogy elmondhassam, hogy mindegyik volt már rajtam legalább egyszer.
*Ezen Ea ismét vidáman, és felszabadultan nevet, de aztán, mivel már tényleg eléggé éhes elő is áll a tőle várható javaslattal.*
- Szerintem inkább együnk!
- Jó ötlet! *ért egyet Luni is.* A leves még forró, a te kedvedért melegítettem meg újra. *ajánlja megint.*
- Úgy lesz! *ígéri meg Ea, és már jó ideje esznek, mire megszólal ismét két falat között.*
- Különben felejtsd el Artheniort! Mégiscsak az erdőben nőttél fel. Szerencsére! A város tényleg nagyon nem volt a te világod. Sose küldtelek volna oda, amikor száműztek, de hát ott voltak egyedül rokonaid. Viszont most már nem kell visszamenned, és azt hiszem, hogy neked és a nyusziknak egyszerűen tökéletes helye van itt, ahol most vagytok. Közel a tóhoz, az erdőhöz, és nem túl messze a Mágustoronytól. Meg persze itt vannak a kis kecskéid, meg az állataid. *mondja, és látszik az arcán, hogy tökéletesen nyugodt és boldog is emiatt.* Irigyellek téged, hogy boldoggá tud tenni az itteni élet, ez a csend és a béke. Én sajnos nyughatatlanabb vagyok.
- Igazából nem az én kecskéim. *javítja ki Luni.* A többieké ugyanúgy, mint ahogy az enyémek. Tudod, talán ez tetszik a legjobban ebben a helyben, mármint persze a vidéket leszámítva, ahol van. De együtt vettük Szarvasligetet, mindenki beleadta amije volt. Nálunk otthon mindenkinek külön és saját háza volt. Artheniorban is, csak ott nagyobbak. Ez a ház is nagy, de mégis más, nem csak egyetlen családé, hanem sokan osztjuk meg egymással, és egyszerűen csak a miénk. Pontosabban, egyszerre senkié, és mégis mindenkié. Ezért is felesleges többek közt ételt felhalmozni a szobámban. Hiszen bármikor hozhatok a kamrából, ha éhes vagyok! Szóval, ami megmarad ebből a rakás kajából, egyszerűen majd csak megfogom, és visszaviszem szépen, ahogyan korábban mondtam.
*Ea elgondolkodva hallgat egy darabig, végül azonban halovány és elégedett mosollyal bólint.*
- Tényleg jó helyen vagy itt nagyon. És már biztosan meggyőztél. Maradok egy darabig. *mondja és előzi meg egyben lánya következő kérdését.* Egy-két napot még biztosan. Ameddig nem lesz kicsit jobb az idő.
- Ó, ennek igazán örülök! *szalad fülig Luni szája, és csak azért nem öleli meg az édesanyját, hogy ne borítsa magukra az ételt.*
- És mi lesz ma? *kérdi ezek után Ea.* Mert arra gondoltam, hogy ha már maradok, akkor sétálok egy nagyot a környéken. Kicsit felfedezem magamnak a vidéket. Hátha találok egy jó helyet, ahol tudok kunyhót építeni.
- Nos, jött egy új lány. Intath tanítványa lesz. Lau és ő éppen neki mutatják meg a házat *meséli Luni.* Utána, ha minden igaz, jön Lau értem, én pedig megyek neki segíteni ültetni a kertben. Át is kell öltöznöm azt hiszem, mert még sáros lehet odakint a föld. Lau különben mondta, hogy ha van kedved akkor tarts velünk. Aztán este mazsolás kalács lesz a vacsora, amit majd Lau süt, én pedig megígértem nekik, hogy megmutatok egy kicsit abból, amit a Mágustoronyban tanultam. Persze ez lehet nem volt a legjobb ötlet.
*Ea látva lánya elbizonytalanodását, gyorsan közbe is szól.*
- Ugyan! Valamire én is kíváncsi vagyok. Egy dolog hallani, hogy mit tanultál meg, és teljesen más látni. *mosolyog.* Máris sokkal nagyobb kedvvel maradok. Lehet még a kertészkedésben is segítek, ha időben visszaérek. De először mindenképpen járok egyet a környéken.
- Rendben. *ért egyet Luni boldogan, majd miután befejezték félig reggelijüket, félig inkább már ebédjüket, mind a ketten nekiállnak rákészülni a nap hátralévő részére.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.10.17 21:06:42
- Húha! *mond magának ennyit, amint Int és a lányok elhagyják a konyhát.*
- Lehet, hogy meggondolatlan voltam kicsit. *gondolkodik hangosan tovább, de aztán inkább csendben nézi, szagolgatja és kevergeti a békésen melegedő levest, miközben immár magában fűzi tovább gondolatait.
Talán valóban nem volt a legjobb ötlet részéről eldicsekedni azzal, hogy most már végre konyít valamennyit a mágiához. Szeretett volna mutatni valamit, de hát nem feltétlen a fél háznép előtt, vacsora után. Már csak azt reméli, hogy úgy alakul, hogy Lau, Int, Linki, és talán édesanyja kivételével nem lesznek mások jelen.
Mi van, hogyha valami nagy és látványos dolgot várnak majd tőle? Különben is, nem vásári mutatványos, márpedig az előbb pedig szinte pontosan úgy viselkedett, mintha az lenne!
Kicsit magának a mágia megalázásának érzi, hogy mások szórakoztatására használja. Ugyanakkor, arra is gyorsan emlékezteti magát, hogy a többiek nem akárkik, hanem mégiscsak a barátai. Lau legalábbis mindenképpen, de talán Intath is valami olyasféle. Igaz, nem töltöttek együtt még túl sok időt, és nem is ismerik annyira egymást, hogy a barátjának merje nevezni, viszont mindenképpen kedveli, és úgy tűnik az elf is őt, főleg, hogy még aggódott is érte.
Ezen kívül, az sem árt, ha valamit ismernek a képességeiből és tudják, hogy nagyjából mire számíthatnak tőle, ha esetleg bajba kerülnek. Mert bajba kerülhetnek. Minden korábbi tapasztalata erre inti. Régen csak az erő, a különlegesség, a titok, misztikum és a mérhetetlen tudás vágya vonzotta a mágiához, na meg persze az, hogyha csak átvitt értelemben is, de közelebb kerülhet általa a holdhoz. Az Artheniorban történtek óta azonban már sokkal inkább azért akarja mélyebben megismerni, hogyha ismét beüt a korábban nem várt vész, már ne egy polc alatt kelljen átvészelnie azt és tehetetlenül várni, hogy valaki, aki nála erősebb és több lélekjelenléttel rendelkezik, mint ő, megmentse az életét.
Nem szándékozik még egyszer átélni a lázadás éjszakájához hasonlót, amit az elf is emlegetett az imént.
Akkoriban elvben a lehető legnagyobb biztonságban volt, egész Arthenior legjobban védett és leggazdagabb kerületében, és majdnem ebbe halt bele. Először Aleniát rabolták el mellőle, majd kis híján rágyújtották a házat, amiben élt. Ugyan reméli, hogy többé nem érik hasonló kellemetlen meglepetések, nem hiszi, hogy még egyszer életében képes lesz elhinni azt, hogy biztonságban van és nem érheti baj. Bárhol is legyen.
Szarvasliget most ugyan még a béke szigetének tűnik, de hát a város is annak tűnt annak idején, mielőtt még minden a feje tetejére állt volna.
Ezen gondolkodik miközben szórakozottan kavargatja a levest, és a kamrából hoz még valami ételt. Reméli édesanyja nem csak az ő megnyugtatására mondta az előbb, hogy talált egy kis maradékot tegnapról, mert olyan érzése van, hogy kicsit sokáig maradt el a konyhában megint.
Végül azonban úgy megpakolja a legnagyobb tálcát, amit csak talál, hogy alig bírja el, így indul vissza a szobájába, próbálva száműzni kissé borússá vált gondolatait.
Végül is most minden rendben. Itt vannak a barátai, a nyuszijai, és még édesanyja is.*
//Luninari szobája//
*Könyökével nyitja ki az ajtót, majd sarkával zárja be maga után, a szétpakolt holmiját éppen rendezgető Ea pedig jót nevet, amikor meglátja kezében a tálcát.*
- Ezt így mind nekem? Először nem hozol reggelit időben, most meg halálra akarsz etetni?
- Nem, dehogy! Én is csak pár falatot ettem eddig, az én reggelim is rajta van. *válaszol.* Szerintem kezdd a levessel. Utána van kenyér, kis kecskesajt, hús. A sajt talán abból a tejből van, amit még én fejtem le mielőtt elmentem.
- És mi lesz a maradékkal? Ennyit biztosan nem eszünk meg ketten.
- Hát, visszaviszem *von vállat.* Majd megeszi más. Vagy majd mi később. Nem szándékozom ételt felhalmozni itt. Végül is, arra van a konyha. Vagy inkább a kamra.
- Milyen hamar hozzászoktál ahhoz, hogy nem egyetlen helyiségből áll egy ház.
- A jót könnyű megszokni. *nevet ezúttal Luni.* Persze az ilyesmit nem kell túlzásba vinni. Ha láttad volna Artheniort... de persze láttad. Na az ijesztő volt. Túl nagy házak, túl nagy szobákkal. Emlékszel, meséltem is, hogy Nairadának volt például csak egy ruhás szobája.
- Na, ne vidd túlzásba! Valld be, hogy hasonló neked is tetszene!
- Hát nem is tudom. *gondolkodik el ezen őszintén.* A régi ruháimat is szerettem, és Naitól nagyon szépeket kaptam. De tényleg nem tudom. Egy szobányi ruha azért nem kellene. Mit csinálnék velük, tényleg? Persze az is igaz, hogy Nairadáéknak hatalmas könyvtáruk is volt. Szóval nem mondhatni rájuk egyáltalán, hogy a házukat csupa haszontalansággal rendezték volna be. De mégis, tényleg nem tudom, hogy mihez tudnék annyi sok ruhával kezdeni. Még ha férfiak serege udvarolna nekem, minden este más jönne el hozzám és mindenkinek más ruhát vennék fel, szerintem akkor is éveken keresztül kellene minden este másikat felvennem, hogy elmondhassam, hogy mindegyik volt már rajtam legalább egyszer.
*Ezen Ea ismét vidáman, és felszabadultan nevet, de aztán, mivel már tényleg eléggé éhes elő is áll a tőle várható javaslattal.*
- Szerintem inkább együnk!
- Jó ötlet! *ért egyet Luni is.* A leves még forró, a te kedvedért melegítettem meg újra. *ajánlja megint.*
- Úgy lesz! *ígéri meg Ea, és már jó ideje esznek, mire megszólal ismét két falat között.*
- Különben felejtsd el Artheniort! Mégiscsak az erdőben nőttél fel. Szerencsére! A város tényleg nagyon nem volt a te világod. Sose küldtelek volna oda, amikor száműztek, de hát ott voltak egyedül rokonaid. Viszont most már nem kell visszamenned, és azt hiszem, hogy neked és a nyusziknak egyszerűen tökéletes helye van itt, ahol most vagytok. Közel a tóhoz, az erdőhöz, és nem túl messze a Mágustoronytól. Meg persze itt vannak a kis kecskéid, meg az állataid. *mondja, és látszik az arcán, hogy tökéletesen nyugodt és boldog is emiatt.* Irigyellek téged, hogy boldoggá tud tenni az itteni élet, ez a csend és a béke. Én sajnos nyughatatlanabb vagyok.
- Igazából nem az én kecskéim. *javítja ki Luni.* A többieké ugyanúgy, mint ahogy az enyémek. Tudod, talán ez tetszik a legjobban ebben a helyben, mármint persze a vidéket leszámítva, ahol van. De együtt vettük Szarvasligetet, mindenki beleadta amije volt. Nálunk otthon mindenkinek külön és saját háza volt. Artheniorban is, csak ott nagyobbak. Ez a ház is nagy, de mégis más, nem csak egyetlen családé, hanem sokan osztjuk meg egymással, és egyszerűen csak a miénk. Pontosabban, egyszerre senkié, és mégis mindenkié. Ezért is felesleges többek közt ételt felhalmozni a szobámban. Hiszen bármikor hozhatok a kamrából, ha éhes vagyok! Szóval, ami megmarad ebből a rakás kajából, egyszerűen majd csak megfogom, és visszaviszem szépen, ahogyan korábban mondtam.
*Ea elgondolkodva hallgat egy darabig, végül azonban halovány és elégedett mosollyal bólint.*
- Tényleg jó helyen vagy itt nagyon. És már biztosan meggyőztél. Maradok egy darabig. *mondja és előzi meg egyben lánya következő kérdését.* Egy-két napot még biztosan. Ameddig nem lesz kicsit jobb az idő.
- Ó, ennek igazán örülök! *szalad fülig Luni szája, és csak azért nem öleli meg az édesanyját, hogy ne borítsa magukra az ételt.*
- És mi lesz ma? *kérdi ezek után Ea.* Mert arra gondoltam, hogy ha már maradok, akkor sétálok egy nagyot a környéken. Kicsit felfedezem magamnak a vidéket. Hátha találok egy jó helyet, ahol tudok kunyhót építeni.
- Nos, jött egy új lány. Intath tanítványa lesz. Lau és ő éppen neki mutatják meg a házat *meséli Luni.* Utána, ha minden igaz, jön Lau értem, én pedig megyek neki segíteni ültetni a kertben. Át is kell öltöznöm azt hiszem, mert még sáros lehet odakint a föld. Lau különben mondta, hogy ha van kedved akkor tarts velünk. Aztán este mazsolás kalács lesz a vacsora, amit majd Lau süt, én pedig megígértem nekik, hogy megmutatok egy kicsit abból, amit a Mágustoronyban tanultam. Persze ez lehet nem volt a legjobb ötlet.
*Ea látva lánya elbizonytalanodását, gyorsan közbe is szól.*
- Ugyan! Valamire én is kíváncsi vagyok. Egy dolog hallani, hogy mit tanultál meg, és teljesen más látni. *mosolyog.* Máris sokkal nagyobb kedvvel maradok. Lehet még a kertészkedésben is segítek, ha időben visszaérek. De először mindenképpen járok egyet a környéken.
- Rendben. *ért egyet Luni boldogan, majd miután befejezték félig reggelijüket, félig inkább már ebédjüket, mind a ketten nekiállnak rákészülni a nap hátralévő részére.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.10.17 21:06:42
328. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-10-16 13:18:52
Üzenet elküldve: 2020-10-16 13:18:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Vezessük körbe Linkit//
*Linki saját maga is biztos abban, hogy remek segítség lesz. S még annál is remekebb tanítvány! Így tehát a legnagyobb egyetértésben mosolyog vissza Laurentitiára, s ezúttal már elégedetten fogadja Intath mester legfrissebb buksisimijét. Hogy az alkímiához mekkora fegyelem kell, egyelőre halvány lövése sincs róla, így kénytelen ebben hinni tanítója szavának, bár azt nem is nagyon tervezi kétségbe vonni még egy ideig. Elvégre is nem azért jött el idáig.
A konyhába betérő, ismeretlenből hamar szimpatikus kis lánykává váló Luni reményét egy biccentéssel fogadja.*
- Én is remélem. Kíváncsi vagyok a varázslataidra! *Szavainak lelkesedése őszintén hat, hiszen abszolút az is. Bár látott már mágiát használót, az ilyenfajta varázsokra szerény véleménye szerint lehetetlenség ráunni. Éppen ezért neki is jobban tetszik az Intath mester által felvázolt, idillikusnak ható jövőkép, mi szerint estéjüket ismerkedéssel töltenék kalácsot majszolva és Luni tudásán álmélkodva.
Házigazdájuk nyugtatására bizakodó mosollyal bólogat. Ha eddig csak sejtette, mekkora itt a sürgés-forgás, hát most egészen egyértelművé tették ezt számára.*
- Hű, ez nagyon izgalmasnak hangzik! Otthon mindenki ismert mindenkit. *Magyarázza, miért lehet neki olyan különös ez a változatosság.
Úgy tűnik, a konyhai programjuk végéhez értek, egyelőre legalábbis, s kezdetét veheti a körbevezetés. Linki, zsákját hátára kapva követi a két itt lakót, hogy belessen az előtte szélesre tárt ajtón, mi a fürdőszobát rejtette eddig.*
- Azt hiszem, most rám is férne, hogy használjam. *Jegyzi meg félig mókázva, félig pironkodva, pár apró, söprő mozdulatot téve poros ruháján. Azt pedig, hogy miért ez Intath mester kedvenc része, és miért nem a saját laborja, még véletlenül sem érti. Sokat tűnődnie nincs ideje, már indulnak is tovább a már sokat emlegetett helyiségbe, mit elkövetkező ittléte során valószínűleg a legsűrűbben fog látogatni. A lépcsőnél vigyáz, ahogy erre figyelmeztetik, minek hála egy darabban érkezik meg a lenti térbe. Barna tekintete álmélkodva tágul, hogy magába igyon minden apró, nagyobb, praktikus és véres részletet. Látszólag nem rázza meg az utóbbi sem, legalábbis nem kap a szája elé, vagy kezd el szörnyülködve öklendezni.*
- És megmentetted? *Pillant hirtelen a doktorra kérdésével, kutatva annak zöld tekintetét.*
*Linki saját maga is biztos abban, hogy remek segítség lesz. S még annál is remekebb tanítvány! Így tehát a legnagyobb egyetértésben mosolyog vissza Laurentitiára, s ezúttal már elégedetten fogadja Intath mester legfrissebb buksisimijét. Hogy az alkímiához mekkora fegyelem kell, egyelőre halvány lövése sincs róla, így kénytelen ebben hinni tanítója szavának, bár azt nem is nagyon tervezi kétségbe vonni még egy ideig. Elvégre is nem azért jött el idáig.
A konyhába betérő, ismeretlenből hamar szimpatikus kis lánykává váló Luni reményét egy biccentéssel fogadja.*
- Én is remélem. Kíváncsi vagyok a varázslataidra! *Szavainak lelkesedése őszintén hat, hiszen abszolút az is. Bár látott már mágiát használót, az ilyenfajta varázsokra szerény véleménye szerint lehetetlenség ráunni. Éppen ezért neki is jobban tetszik az Intath mester által felvázolt, idillikusnak ható jövőkép, mi szerint estéjüket ismerkedéssel töltenék kalácsot majszolva és Luni tudásán álmélkodva.
Házigazdájuk nyugtatására bizakodó mosollyal bólogat. Ha eddig csak sejtette, mekkora itt a sürgés-forgás, hát most egészen egyértelművé tették ezt számára.*
- Hű, ez nagyon izgalmasnak hangzik! Otthon mindenki ismert mindenkit. *Magyarázza, miért lehet neki olyan különös ez a változatosság.
Úgy tűnik, a konyhai programjuk végéhez értek, egyelőre legalábbis, s kezdetét veheti a körbevezetés. Linki, zsákját hátára kapva követi a két itt lakót, hogy belessen az előtte szélesre tárt ajtón, mi a fürdőszobát rejtette eddig.*
- Azt hiszem, most rám is férne, hogy használjam. *Jegyzi meg félig mókázva, félig pironkodva, pár apró, söprő mozdulatot téve poros ruháján. Azt pedig, hogy miért ez Intath mester kedvenc része, és miért nem a saját laborja, még véletlenül sem érti. Sokat tűnődnie nincs ideje, már indulnak is tovább a már sokat emlegetett helyiségbe, mit elkövetkező ittléte során valószínűleg a legsűrűbben fog látogatni. A lépcsőnél vigyáz, ahogy erre figyelmeztetik, minek hála egy darabban érkezik meg a lenti térbe. Barna tekintete álmélkodva tágul, hogy magába igyon minden apró, nagyobb, praktikus és véres részletet. Látszólag nem rázza meg az utóbbi sem, legalábbis nem kap a szája elé, vagy kezd el szörnyülködve öklendezni.*
- És megmentetted? *Pillant hirtelen a doktorra kérdésével, kutatva annak zöld tekintetét.*
327. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-10-13 19:18:38
Üzenet elküldve: 2020-10-13 19:18:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1559
OOC üzenetek: 257
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1559
OOC üzenetek: 257
Játékstílus: Megfontolt
//Konyha//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A gnóm lány leendő hasznának említésére ő is a kislányra mosolyog és megsimizi a barna buksit.*
-Határozottan szimpatikus kis segédnek látszik egyelőre. Meg alkímiához nem is kell akkora fegyelem. Mármint a biztonsági szabályokat és a mértékegységeket be kell tartani, de nem olyan mint mikor egy élet forog kockán.
*Ha elront valamit és nem robbant fel vagy sérült meg akkor a legrosszabb ami történt, hogy az alapanyag kuka lett. Ami, meg a tanulási folyamat része. Neki is a fél vagyona biztos kísérletezgetésre ment el és elrontott keverésekre. A ház úrnőjének ajánlatát hálásan elutasította mire érkezett egy másik amit akárhogy is néz az ember nem lehet nem nyílt felkérésnek venni. "ha bármire szükséged lenne!"*
~Na, jó e mellett már nem lehet elmenni.~
-Így lesz drága Laurentitia. Így lesz.
*Mosolyog. Érti ő a célzásokat. Ha ennél jobban akarna utalgatni a dologra a lány akkor már ruhátlanul feküdhetne a konyhaasztalon, hogy desszertet kíván-e a doki. Most még nem érzi, hogy kellően formában lenne a feladathoz, de este majd leadja az igényeit. Most viszont újabb lány érkezik a konyhába. Méghozzá olyan akivel a dokinak már jó ideje elintézetlen dolga van amire most sort is kerít. Az ölelés és a szavai a várt eredményt hozták. Luninari egy nagyon naiv túlságosan is ártatlan lány. Ami, miatt a doki meggyőzhetetlenül biztos benne, hogy vigyáznia kell rá. Az, hogy ő veszélybe került közben az eszébe se jutott. Sőt, már el is felejtette. A másik vidámsága és lelkesedése egy kedves mosolyt csal az elf arcára ahogy lenéz arra a kislányos pofira. Persze egy résznél azért ráfagy a mosoly.*
~Egy hétig azzal a perverzzel tanult? Mit? Nekem megmutatni? Mi? Ezt a lányt? Egy hétig? Mi? Mági... MÁGIA! Jó ég! Majdnem elföldeltem azt a rohadékot.~
-Nagyon jó lenne megnézni. Ma este vacsora után szerintem össze is ülhetünk ott a kandalló előtt. Van pár új arc a házban, megismerkedünk, te megmutatod a nyuszivarázslataid.*Vigyorodik el.*Lesz majd mazsolás kalács is!*Néz csillogó szemmel a másik két lányra. Ő már egész jól leszervezte magában a programját. Varázslatos, ismerkedős kalács evés, majd a ház úrnőjével lemozogják a kalácsot miközben elvarázsolja őt. Sokkal jobb itt élni mint a sóher úr kúriájában. Ott kevesebb volt a kúriálás. A nyuszipapnő anyjával is megismerkedhet a doki úgy néz ki.~Nyuszimama.~A félelf is hasonló szavakkal ajánlja fel a segítségét Laurentitiának, de abba az elf már nem lát bele semmit csak önzetlen segítséget és örül, hogy vannak akik leveszik a terheket a ház úrnőjének válláról. Aki elő is áll egy az elfénél kevésbé vonzó ötlettel.*
-Ebben a sárban kertészkednétek?
*Nem sokat ért hozzá, de tudja, hogy a nedves föld nehezebb mint a száraz. És mocskosabb is. És hogy ha vizesek lesznek megfázhatnak. Meg a ruhájukat ki kell mosni. Szóval jobb lenne a doki szerint legalább egy napot várni az eső után. Persze bár jó elhallgatni a női csicsergést és ilyen szép társaságban lenni, de csak elindulnak keresni egy szobát a kis gnóm lánynak és közben körbevezetik. A fürdőbe érve a doki azért kifejti az őszinte véleményét.*
-Az egyik kedvenc részem a házban.
*Bár ha nem muszáj, nem is naponta szokott, de attól még szeret fürdeni. És nem kis terve, valamiféle kémlelőnyílásokat fúrni majd valahova, hogy kevésbé izgalmas estéit kicsit kellemesebbé tegye. Aztán haladnak is tovább a doki laborjába.*
-Érdekes? Jelen állapotában inkább mást mondanék rá. Lépcsőnél vigyázni!
*Nyit ajtót és sétál le. Tényleg nem úgy néz ki jelen állapotában a rendelő mint ahol egy profi orvos dolgozhatna. Vagy akárki. Vannak kisebb szekrények asztalok, utóbbiból kettő nagyobb is. Egyiken rászáradt vér másikon egy fonott kosár. benne szövetbe csomagolt dolgok. Az asztal alatt pedig egy vödör rejtélyes rendeltetéssel. A kisebb asztalokra orvosi és alkimista eszközök rendszertelenül ráhalmozva. Fiolák, lepárlók, mozsár gyógyfüvek, kenőcsök. Jól látszik, hogy oda lettek lerakva ahol épp fért. Egy könyvespolc is található itt. Azon néhány könyv, de annak is a polcai megpakolva és a tetején egy nagy befőttesüvegben piócák úszkálnak.*
-Múltkor le lett terhelve kicsit a műtő és még nem volt időm rendet tenni mert a városba kellett mennem egy esetre. Egynél több fekvő betegre azért nincs még felkészülve. Rögtönözni kellett egy asztalt. Remélhetőleg nem lesz gyakori ez a látvány.
~Pedig az első napokban valaki rendet tett. Biztos az a vörös fattyú volt. Muszáj leszek elcsábítani, hogy folytassa mert nélküle hagynák, hogy szétrohadjon ez a hely nélkülem.~
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A gnóm lány leendő hasznának említésére ő is a kislányra mosolyog és megsimizi a barna buksit.*
-Határozottan szimpatikus kis segédnek látszik egyelőre. Meg alkímiához nem is kell akkora fegyelem. Mármint a biztonsági szabályokat és a mértékegységeket be kell tartani, de nem olyan mint mikor egy élet forog kockán.
*Ha elront valamit és nem robbant fel vagy sérült meg akkor a legrosszabb ami történt, hogy az alapanyag kuka lett. Ami, meg a tanulási folyamat része. Neki is a fél vagyona biztos kísérletezgetésre ment el és elrontott keverésekre. A ház úrnőjének ajánlatát hálásan elutasította mire érkezett egy másik amit akárhogy is néz az ember nem lehet nem nyílt felkérésnek venni. "ha bármire szükséged lenne!"*
~Na, jó e mellett már nem lehet elmenni.~
-Így lesz drága Laurentitia. Így lesz.
*Mosolyog. Érti ő a célzásokat. Ha ennél jobban akarna utalgatni a dologra a lány akkor már ruhátlanul feküdhetne a konyhaasztalon, hogy desszertet kíván-e a doki. Most még nem érzi, hogy kellően formában lenne a feladathoz, de este majd leadja az igényeit. Most viszont újabb lány érkezik a konyhába. Méghozzá olyan akivel a dokinak már jó ideje elintézetlen dolga van amire most sort is kerít. Az ölelés és a szavai a várt eredményt hozták. Luninari egy nagyon naiv túlságosan is ártatlan lány. Ami, miatt a doki meggyőzhetetlenül biztos benne, hogy vigyáznia kell rá. Az, hogy ő veszélybe került közben az eszébe se jutott. Sőt, már el is felejtette. A másik vidámsága és lelkesedése egy kedves mosolyt csal az elf arcára ahogy lenéz arra a kislányos pofira. Persze egy résznél azért ráfagy a mosoly.*
~Egy hétig azzal a perverzzel tanult? Mit? Nekem megmutatni? Mi? Ezt a lányt? Egy hétig? Mi? Mági... MÁGIA! Jó ég! Majdnem elföldeltem azt a rohadékot.~
-Nagyon jó lenne megnézni. Ma este vacsora után szerintem össze is ülhetünk ott a kandalló előtt. Van pár új arc a házban, megismerkedünk, te megmutatod a nyuszivarázslataid.*Vigyorodik el.*Lesz majd mazsolás kalács is!*Néz csillogó szemmel a másik két lányra. Ő már egész jól leszervezte magában a programját. Varázslatos, ismerkedős kalács evés, majd a ház úrnőjével lemozogják a kalácsot miközben elvarázsolja őt. Sokkal jobb itt élni mint a sóher úr kúriájában. Ott kevesebb volt a kúriálás. A nyuszipapnő anyjával is megismerkedhet a doki úgy néz ki.~Nyuszimama.~A félelf is hasonló szavakkal ajánlja fel a segítségét Laurentitiának, de abba az elf már nem lát bele semmit csak önzetlen segítséget és örül, hogy vannak akik leveszik a terheket a ház úrnőjének válláról. Aki elő is áll egy az elfénél kevésbé vonzó ötlettel.*
-Ebben a sárban kertészkednétek?
*Nem sokat ért hozzá, de tudja, hogy a nedves föld nehezebb mint a száraz. És mocskosabb is. És hogy ha vizesek lesznek megfázhatnak. Meg a ruhájukat ki kell mosni. Szóval jobb lenne a doki szerint legalább egy napot várni az eső után. Persze bár jó elhallgatni a női csicsergést és ilyen szép társaságban lenni, de csak elindulnak keresni egy szobát a kis gnóm lánynak és közben körbevezetik. A fürdőbe érve a doki azért kifejti az őszinte véleményét.*
-Az egyik kedvenc részem a házban.
*Bár ha nem muszáj, nem is naponta szokott, de attól még szeret fürdeni. És nem kis terve, valamiféle kémlelőnyílásokat fúrni majd valahova, hogy kevésbé izgalmas estéit kicsit kellemesebbé tegye. Aztán haladnak is tovább a doki laborjába.*
-Érdekes? Jelen állapotában inkább mást mondanék rá. Lépcsőnél vigyázni!
*Nyit ajtót és sétál le. Tényleg nem úgy néz ki jelen állapotában a rendelő mint ahol egy profi orvos dolgozhatna. Vagy akárki. Vannak kisebb szekrények asztalok, utóbbiból kettő nagyobb is. Egyiken rászáradt vér másikon egy fonott kosár. benne szövetbe csomagolt dolgok. Az asztal alatt pedig egy vödör rejtélyes rendeltetéssel. A kisebb asztalokra orvosi és alkimista eszközök rendszertelenül ráhalmozva. Fiolák, lepárlók, mozsár gyógyfüvek, kenőcsök. Jól látszik, hogy oda lettek lerakva ahol épp fért. Egy könyvespolc is található itt. Azon néhány könyv, de annak is a polcai megpakolva és a tetején egy nagy befőttesüvegben piócák úszkálnak.*
-Múltkor le lett terhelve kicsit a műtő és még nem volt időm rendet tenni mert a városba kellett mennem egy esetre. Egynél több fekvő betegre azért nincs még felkészülve. Rögtönözni kellett egy asztalt. Remélhetőleg nem lesz gyakori ez a látvány.
~Pedig az első napokban valaki rendet tett. Biztos az a vörös fattyú volt. Muszáj leszek elcsábítani, hogy folytassa mert nélküle hagynák, hogy szétrohadjon ez a hely nélkülem.~
326. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-10-09 21:37:21
Üzenet elküldve: 2020-10-09 21:37:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Konyha//
- Ugyan, hisz Linki most is itt van, és biztos vagyok benne, hogy remek segítség lesz! *igyekszik kissé ellensúlyozni Intath megjegyzését, miközben egy bátorító mosolyt ereszt meg a lány felé, nehogy a doktor már az elején letörje a gnóm lelkesedését*
- Örülök, hogy így gondolod... *jön azonban kissé zavarba, amikor a férfi az itteni élet szépségeit kezdi dicsérni* De kérlek, szólj, ha bármire szükséged lenne! *teszi még hozzá, remélve, hogy Intath jelzi majd, ha mégis valamiféle új felszerelés kellene a laborjába. Egyelőre azonban ennyiben hagyja a témát, hisz Luni is csatlakozik hozzájuk a konyhában*
- Ne aggódj, szép lassan megismersz majd mindenkit! *neveti el magát kissé Linki feleletén* A Szarvasliget szépsége, hogy sosem tudhatod pontosan, kik tartózkodnak itt. Nagyon változatosak a lakók, ahogy az is, hogy ki mennyi időre marad itt. Szóval megesik, hogy egyik nap még minden szoba tele van, másik nap pedig mind kiürül, hogy aztán új látogatók érkezzenek a helyükre. *magyarázza a helyzetet a lánynak, amíg Luni és Intath üdvözlik egymást, hogy ne lepődjön meg, ha hónapokkal később is találkozik majd olyan emberekkel a házban, akiket nem látott korábban*
- Ó, azt mindenképp meg kell majd mutatnod! *csatlakozik be Luniék beszélgetésébe, miután nevének említésére felkapja a fejét. Még nem igazán volt alkalma beszélnie a lánnyal, mióta visszatért a Mágustoronyból, de alig várja, hogy mindent megtudjon a kalandjairól és a tanulmányairól. Ha nem várná a lányt az édesanyja, őket pedig a körbevezetés, akkor most azonnal kifaggatná őt a részletekről, így azonban kénytelen várni kicsit a dologgal*
- Csak nyugodtan, addig marad, ameddig szeretne! *biztosítja egy apró fejbiccentéssel és mosollyal Lunit, hogy részéről tényleg nem probléma, ha az anyja itt marad. ~Ha szeretné, akár be is költözhet... ~teszi hozzá csak magában, hisz tudja, Luninak milyen sokat jelent az édesanyja, és hogy mekkora öröm neki, hogy a közelében lehet. Az az érzése azonban, hogy bármennyire is kellemes a látogatás, csak átmeneti tartózkodásról van szó, ezért is nem szeretné túlságosan feltartani a lányt, hogy minél inkább kiélvezhesse azt a kevéske időt, amit az anyjával tölthet*
- Ha ráérsz, később esetleg segíthetnél a kertben, akár az édesanyáddal együtt, ha szeretne csatlakozni... *veti fel azért mégis Luni kérését hallva, hisz a virágoskertet még mindig nem sikerült teljesen befejezniük* De persze csak ha nincsen semmi más tervetek mára! *teszi még hozzá, nem is várva azonnali választ a lánytól. Azt reméli, amíg Luni megbeszéli az anyjával, hogy tervezik tölteni a napot, addig ő körbevezeti Linkit a házban, remélhetőleg Intath társaságában*
- Azt hiszem, a legjobb lesz, ha erre kezdjük! *fordul jobb kéz felé, ahogy kiér a folyosóra, remélve, hogy a többiek is követik*
- A konyhát már láttad, ez pedig itt a fürdőszoba. *tárja szélesre az ajtót a lány előtt, hogy szemügyre vehesse a helyiséget. Az egyik dézsában még gőzölög egy kis víz, a fal mellett pedig ott áll jól megpakolva a már sokat emlegetett szennyes kosár* Semmi különös, de a célnak tökéletesen megfelel. *vonja meg kissé zavartan a vállát, hisz meglehet, talán ráférne egy kis korszerűsítés a fürdőre, de reméli, Linkinek így is tetszeni fog majd, amit lát*
- De biztos vagyok benne, hogy a rendelő sokkal érdekesebb látvány. *int a szomszéd szoba felé, remélve, hogy Intath magára vállalja majd, hogy körbemutatja a lánynak, mit hol talál, elvégre mégiscsak ő ismeri a legjobban a labort és a berendezését.*
- Ugyan, hisz Linki most is itt van, és biztos vagyok benne, hogy remek segítség lesz! *igyekszik kissé ellensúlyozni Intath megjegyzését, miközben egy bátorító mosolyt ereszt meg a lány felé, nehogy a doktor már az elején letörje a gnóm lelkesedését*
- Örülök, hogy így gondolod... *jön azonban kissé zavarba, amikor a férfi az itteni élet szépségeit kezdi dicsérni* De kérlek, szólj, ha bármire szükséged lenne! *teszi még hozzá, remélve, hogy Intath jelzi majd, ha mégis valamiféle új felszerelés kellene a laborjába. Egyelőre azonban ennyiben hagyja a témát, hisz Luni is csatlakozik hozzájuk a konyhában*
- Ne aggódj, szép lassan megismersz majd mindenkit! *neveti el magát kissé Linki feleletén* A Szarvasliget szépsége, hogy sosem tudhatod pontosan, kik tartózkodnak itt. Nagyon változatosak a lakók, ahogy az is, hogy ki mennyi időre marad itt. Szóval megesik, hogy egyik nap még minden szoba tele van, másik nap pedig mind kiürül, hogy aztán új látogatók érkezzenek a helyükre. *magyarázza a helyzetet a lánynak, amíg Luni és Intath üdvözlik egymást, hogy ne lepődjön meg, ha hónapokkal később is találkozik majd olyan emberekkel a házban, akiket nem látott korábban*
- Ó, azt mindenképp meg kell majd mutatnod! *csatlakozik be Luniék beszélgetésébe, miután nevének említésére felkapja a fejét. Még nem igazán volt alkalma beszélnie a lánnyal, mióta visszatért a Mágustoronyból, de alig várja, hogy mindent megtudjon a kalandjairól és a tanulmányairól. Ha nem várná a lányt az édesanyja, őket pedig a körbevezetés, akkor most azonnal kifaggatná őt a részletekről, így azonban kénytelen várni kicsit a dologgal*
- Csak nyugodtan, addig marad, ameddig szeretne! *biztosítja egy apró fejbiccentéssel és mosollyal Lunit, hogy részéről tényleg nem probléma, ha az anyja itt marad. ~Ha szeretné, akár be is költözhet... ~teszi hozzá csak magában, hisz tudja, Luninak milyen sokat jelent az édesanyja, és hogy mekkora öröm neki, hogy a közelében lehet. Az az érzése azonban, hogy bármennyire is kellemes a látogatás, csak átmeneti tartózkodásról van szó, ezért is nem szeretné túlságosan feltartani a lányt, hogy minél inkább kiélvezhesse azt a kevéske időt, amit az anyjával tölthet*
- Ha ráérsz, később esetleg segíthetnél a kertben, akár az édesanyáddal együtt, ha szeretne csatlakozni... *veti fel azért mégis Luni kérését hallva, hisz a virágoskertet még mindig nem sikerült teljesen befejezniük* De persze csak ha nincsen semmi más tervetek mára! *teszi még hozzá, nem is várva azonnali választ a lánytól. Azt reméli, amíg Luni megbeszéli az anyjával, hogy tervezik tölteni a napot, addig ő körbevezeti Linkit a házban, remélhetőleg Intath társaságában*
- Azt hiszem, a legjobb lesz, ha erre kezdjük! *fordul jobb kéz felé, ahogy kiér a folyosóra, remélve, hogy a többiek is követik*
- A konyhát már láttad, ez pedig itt a fürdőszoba. *tárja szélesre az ajtót a lány előtt, hogy szemügyre vehesse a helyiséget. Az egyik dézsában még gőzölög egy kis víz, a fal mellett pedig ott áll jól megpakolva a már sokat emlegetett szennyes kosár* Semmi különös, de a célnak tökéletesen megfelel. *vonja meg kissé zavartan a vállát, hisz meglehet, talán ráférne egy kis korszerűsítés a fürdőre, de reméli, Linkinek így is tetszeni fog majd, amit lát*
- De biztos vagyok benne, hogy a rendelő sokkal érdekesebb látvány. *int a szomszéd szoba felé, remélve, hogy Intath magára vállalja majd, hogy körbemutatja a lánynak, mit hol talál, elvégre mégiscsak ő ismeri a legjobban a labort és a berendezését.*
325. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-10-07 21:40:30
Üzenet elküldve: 2020-10-07 21:40:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 672
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 672
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Konyha//
- Ugyan. *mondja Launak, miután ő megköszöni neki, hogy gondoskodott Natyról amennyire csak tudott.* Régi történet, de igazából legalább ennyivel tartoztam neki. Persze mindenképpen segítettem volna, de így tényleg ez volt a legkevesebb, amit tehettem.
*Nem hiszi, hogy barátnője pont most erőltetni akarná a témát, de reméli, hogy a későbbiekben sem kérdez rá arra, hogy pontosan mire is célzott az imént, és, hogy mindez a rájuk váró rengeteg munka és talán egy kis szórakozás közben majd szépen és csendben feledésbe merül.*
- Remek, köszönöm! *örül meg ezek után a leves maradékának is.* Kicsit azt hiszem melegítek azért majd rajta. *teszi hozzá hangosan gondolkodva, és már menne is, hogy felélessze alatta a tüzet, ha Intath nem állná éppen útját. Na nem mintha ezt a legkevésbé is bánná.
Úgy tűnik, hogy ezúttal ismét egy igazán kedves Intath áll vele szemben, aki még meg is öleli.
Hasonlóhoz hamar hozzá tudna szokni. Régen csak nyulait ölelgethette, vele pedig csak édesanyja tette ugyanezt, azóta azonban már megölelte Lau is és most Int is. Mindkettő határozottan kellemes érzés, csak kicsit persze máshogy.
Mosolyogva, meghatottságát leplezni próbálva ölel vissza, és talán kicsit lassabban bontakozik ki az elf karjaiból, mint illene. Nem hiszi mindenesetre, hogy Intath nagyon zokon venné tőle, ahogyan természetesen ő sem tiltakozik az ellen, hogy annyira a férfi sem siet elengedni őt.*
- Én is örülök, hogy te jól vagy. *mondja neki. Szinte a nyelvén van, de aztán végül sem a helyet, sem a pillanatot nem tartja alkalmasnak annak felelevenítésére, hogy ő annak idején még, ha nem is ok nélkül, de nála sokkal nagyobb kockázatot vállalt.
Végtére is vele ellentétben, akkor tért vissza Artheniorba, amikor mindenki, aki csak tehette menekült onnan, a város pedig még szó szerint lángolt a hátuk mögött. Kicsit furcsa hát tőle, hogy mindezek után neki teszi szóvá, hogy napokkal később ő is visszafordult a kőrengetegbe Lau oldalán, pedig mindezt akkor már sokkal nyugodtabb körülmények között, és lényegesen nagyobb túlélési eséllyel tehették meg, mint azon a szörnyű éjszakán.*
- Sajnálom tényleg, hogyha aggódnod kellett értem! De mire visszatértünk a városba, a lázadásnak szerencsére már vége volt, és nem is töltöttünk ott sok időt. Ha pedig Lau nem beszél rá, hogy menjünk vissza, akkor talán soha nem lesz olyan szerencsénk, hogy Szarvasliget a miénk lehessen. Utána pedig, talán egy hattal az után, hogy ideköltöztünk, elmentem a Mágustoronyhoz Thimmel. Végig ott voltam és tanultam, mialatt nem voltam itt. Talán egyszer majd megmutatom, hogy pontosan mit, ha majd mindenkinek lesz kis ideje. Ugyan megfogadtam, hogy csak úgy ok nem fogok mágiát használni, de azért egy kis gyakorlás sem ártana néha. *mondja, ha nem is teljesen egy szuszra, de azért kicsit hadarva, ami félig lelkesedésből fakad, ami annak köszönhető, hogy boldoggá teszi, hogy immár nem csak mesélhet jövőt érintő terveiről, hanem elmondhatja bárkinek önmagáról azt, hogy valamennyit már sikerült is megvalósítania belőlük. Igaz, hogy varázslatokkal próbálkozni, csak úgy magamutogatásból tényleg nem akar, ugyanakkor, más részről, ha csak az alkalomra vár, amihez pont egy adott varázslat illik, akkor ki tudja, hogy meddig nem élvezheti még ki a pillanatot, amikor apró teste olyan erőket fogad magába és idéz meg, amelyek messze túlmutatnak mindazon, amit egyáltalán képes leírni szavakkal.
A hozzá képest gyors beszéd persze nem csak lelkesedésének köszönhető, hanem legalább ennyire annak is, hogy nem szeretné feltartani a társaságot, miután tudja, hogy hová indultak éppen. Főleg Linkit nem, aki már nyilván izgatottan várja és kíváncsi az új szobájára.
Nem tudja, hogy ameddig nem volt itthon mennyi szobába költöztek be, és mennyi szabad még, így egyet sem ajánl neki, de hát majd biztos ő is megtalálja magának a megfelelőt, ahogyan egykor ő is.*
- Remélem majd találkozunk később. *mosolyog ismét barátságosan a lányra, majd félreáll, hogy el tudjanak mellette menni és ő is a tűzhelyhez léphessen levest melegíteni.
Azt a "nagy tervet" forgatja a fejében, hogy ameddig Lau és Int körbevezetik Linkit a házban, és találnak neki egy szobát, addig ő alattomosan és orvul mindenképpen rendet rak a konyhában. Szép is lenne, ha mindent Lau csinálna egyedül!*
- Anya lehet marad még egy-két napot a szobámban. Vagy ott leszek majd én is, vagy majd itt a konyhában. Szólj nyugodtan, ha bármiben szükséged lenne a segítségemre. Sőt, kifejezetten örülnék, ha szólnál, és tudnék valamiben segíteni. *ajánlja fel végül a lánynak azért nem teljesen önzetlenül.
Az az igazság, hogy túl sok időt töltött Thimmel és az édesanyjával mialatt távol járt Szarvasligettől. Persze, társaságukat kifejezetten élvezte, ettől még hiányzott neki Lau, és most bármilyen alkalmat szívesen megragadna arra, hogy kicsit újra együtt lehessenek.*
- Ugyan. *mondja Launak, miután ő megköszöni neki, hogy gondoskodott Natyról amennyire csak tudott.* Régi történet, de igazából legalább ennyivel tartoztam neki. Persze mindenképpen segítettem volna, de így tényleg ez volt a legkevesebb, amit tehettem.
*Nem hiszi, hogy barátnője pont most erőltetni akarná a témát, de reméli, hogy a későbbiekben sem kérdez rá arra, hogy pontosan mire is célzott az imént, és, hogy mindez a rájuk váró rengeteg munka és talán egy kis szórakozás közben majd szépen és csendben feledésbe merül.*
- Remek, köszönöm! *örül meg ezek után a leves maradékának is.* Kicsit azt hiszem melegítek azért majd rajta. *teszi hozzá hangosan gondolkodva, és már menne is, hogy felélessze alatta a tüzet, ha Intath nem állná éppen útját. Na nem mintha ezt a legkevésbé is bánná.
Úgy tűnik, hogy ezúttal ismét egy igazán kedves Intath áll vele szemben, aki még meg is öleli.
Hasonlóhoz hamar hozzá tudna szokni. Régen csak nyulait ölelgethette, vele pedig csak édesanyja tette ugyanezt, azóta azonban már megölelte Lau is és most Int is. Mindkettő határozottan kellemes érzés, csak kicsit persze máshogy.
Mosolyogva, meghatottságát leplezni próbálva ölel vissza, és talán kicsit lassabban bontakozik ki az elf karjaiból, mint illene. Nem hiszi mindenesetre, hogy Intath nagyon zokon venné tőle, ahogyan természetesen ő sem tiltakozik az ellen, hogy annyira a férfi sem siet elengedni őt.*
- Én is örülök, hogy te jól vagy. *mondja neki. Szinte a nyelvén van, de aztán végül sem a helyet, sem a pillanatot nem tartja alkalmasnak annak felelevenítésére, hogy ő annak idején még, ha nem is ok nélkül, de nála sokkal nagyobb kockázatot vállalt.
Végtére is vele ellentétben, akkor tért vissza Artheniorba, amikor mindenki, aki csak tehette menekült onnan, a város pedig még szó szerint lángolt a hátuk mögött. Kicsit furcsa hát tőle, hogy mindezek után neki teszi szóvá, hogy napokkal később ő is visszafordult a kőrengetegbe Lau oldalán, pedig mindezt akkor már sokkal nyugodtabb körülmények között, és lényegesen nagyobb túlélési eséllyel tehették meg, mint azon a szörnyű éjszakán.*
- Sajnálom tényleg, hogyha aggódnod kellett értem! De mire visszatértünk a városba, a lázadásnak szerencsére már vége volt, és nem is töltöttünk ott sok időt. Ha pedig Lau nem beszél rá, hogy menjünk vissza, akkor talán soha nem lesz olyan szerencsénk, hogy Szarvasliget a miénk lehessen. Utána pedig, talán egy hattal az után, hogy ideköltöztünk, elmentem a Mágustoronyhoz Thimmel. Végig ott voltam és tanultam, mialatt nem voltam itt. Talán egyszer majd megmutatom, hogy pontosan mit, ha majd mindenkinek lesz kis ideje. Ugyan megfogadtam, hogy csak úgy ok nem fogok mágiát használni, de azért egy kis gyakorlás sem ártana néha. *mondja, ha nem is teljesen egy szuszra, de azért kicsit hadarva, ami félig lelkesedésből fakad, ami annak köszönhető, hogy boldoggá teszi, hogy immár nem csak mesélhet jövőt érintő terveiről, hanem elmondhatja bárkinek önmagáról azt, hogy valamennyit már sikerült is megvalósítania belőlük. Igaz, hogy varázslatokkal próbálkozni, csak úgy magamutogatásból tényleg nem akar, ugyanakkor, más részről, ha csak az alkalomra vár, amihez pont egy adott varázslat illik, akkor ki tudja, hogy meddig nem élvezheti még ki a pillanatot, amikor apró teste olyan erőket fogad magába és idéz meg, amelyek messze túlmutatnak mindazon, amit egyáltalán képes leírni szavakkal.
A hozzá képest gyors beszéd persze nem csak lelkesedésének köszönhető, hanem legalább ennyire annak is, hogy nem szeretné feltartani a társaságot, miután tudja, hogy hová indultak éppen. Főleg Linkit nem, aki már nyilván izgatottan várja és kíváncsi az új szobájára.
Nem tudja, hogy ameddig nem volt itthon mennyi szobába költöztek be, és mennyi szabad még, így egyet sem ajánl neki, de hát majd biztos ő is megtalálja magának a megfelelőt, ahogyan egykor ő is.*
- Remélem majd találkozunk később. *mosolyog ismét barátságosan a lányra, majd félreáll, hogy el tudjanak mellette menni és ő is a tűzhelyhez léphessen levest melegíteni.
Azt a "nagy tervet" forgatja a fejében, hogy ameddig Lau és Int körbevezetik Linkit a házban, és találnak neki egy szobát, addig ő alattomosan és orvul mindenképpen rendet rak a konyhában. Szép is lenne, ha mindent Lau csinálna egyedül!*
- Anya lehet marad még egy-két napot a szobámban. Vagy ott leszek majd én is, vagy majd itt a konyhában. Szólj nyugodtan, ha bármiben szükséged lenne a segítségemre. Sőt, kifejezetten örülnék, ha szólnál, és tudnék valamiben segíteni. *ajánlja fel végül a lánynak azért nem teljesen önzetlenül.
Az az igazság, hogy túl sok időt töltött Thimmel és az édesanyjával mialatt távol járt Szarvasligettől. Persze, társaságukat kifejezetten élvezte, ettől még hiányzott neki Lau, és most bármilyen alkalmat szívesen megragadna arra, hogy kicsit újra együtt lehessenek.*
324. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-10-06 15:39:45
Üzenet elküldve: 2020-10-06 15:39:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Konyha//
*A ház laborjával kapcsolatos fejtegetésekbe nem igazán tud beleszólni, lévén, még nem volt alkalma látni. Bár, ha lett volna, sem biztos, hogy bármi kivetnivalót képes lenne megállapítani. Neki addig megfelel, amíg Intath mesternek is, s ahogy a beszélgetés halad, úgy tűnik, neki még sincs gondja vele.
Falatozását befejezve, s némi izgatottsággal ácsorog már az asztal mellett, mikor egy számára új arc lép be a konyhába, hogy egyenest hármasukhoz sétáljon. Persze, számára nem túl nagy kihívás új arcnak lenni, hiszen eddig pontosan a körülötte ülő kettőt ismeri. A lány barátságos mosolyát hasonlóval viszonozza, majd bemutatkozásával is ugyan így tesz.*
- Szia! Én pedig Linki, nagyon örülök! *Teszi hozzá hadarva, mert látja, az újonnan érkező figyelme hamar az elf férfire terelődik. Ez kölcsönös is, s ahogy a doktor feláll, hogy Luni felé induljon, gnóm lányunk hátrál egy lépést, hogy teret engedjen a jövő történéseinek.
A Natalayda nevezetű lány hogylétéről érkező tájékoztatást, bár fogalma sincs ki lehet, érdeklődve hallgatja végig, amint az ebből következő beszélgetéseket is. Két kezét háta mögött kulcsolja össze, úgy figyeli az eseményeket, s közben magában morfondírozik. Nem tudhatja, hogy egészen hasonló dolgokon, mint korábban Luni. Bár nem igazán hallotta ezelőtt a Szarvasliget hírét, már valahogy az elhelyezkedéséből sem gondolta, hogy ennyi minden zajlik a ház kőfalai között és közvetlen közelében. Ezek szerint tévesen, hiszen ittlétének rövid ideje alatt már három lányról is hallott, aki miatt asztaltársai aggódhattak.
Gondolataiból Laurentitia kisasszony kérdésére ocsúdik, hogy barna kócát meglibbentve intsen nemet.*
- Nem, igazából én még senkivel sem rajtatok kívül. *Mosolyodik házigazdájukra. Az igazat megvallva, arról sincs fogalma, kikre számíthat még, kivéve azt a két kétes alakot, akiket a mester emlegetett korábban. Rájuk pedig egyáltalán nem is kíváncsi.
A továbbiakban várakozó álláspontba helyezkedik, készen rá, hogy földön heverő zsákját bármikor a hátára kaphassa, ha esetleg indulásra kerülne a sor.*
*A ház laborjával kapcsolatos fejtegetésekbe nem igazán tud beleszólni, lévén, még nem volt alkalma látni. Bár, ha lett volna, sem biztos, hogy bármi kivetnivalót képes lenne megállapítani. Neki addig megfelel, amíg Intath mesternek is, s ahogy a beszélgetés halad, úgy tűnik, neki még sincs gondja vele.
Falatozását befejezve, s némi izgatottsággal ácsorog már az asztal mellett, mikor egy számára új arc lép be a konyhába, hogy egyenest hármasukhoz sétáljon. Persze, számára nem túl nagy kihívás új arcnak lenni, hiszen eddig pontosan a körülötte ülő kettőt ismeri. A lány barátságos mosolyát hasonlóval viszonozza, majd bemutatkozásával is ugyan így tesz.*
- Szia! Én pedig Linki, nagyon örülök! *Teszi hozzá hadarva, mert látja, az újonnan érkező figyelme hamar az elf férfire terelődik. Ez kölcsönös is, s ahogy a doktor feláll, hogy Luni felé induljon, gnóm lányunk hátrál egy lépést, hogy teret engedjen a jövő történéseinek.
A Natalayda nevezetű lány hogylétéről érkező tájékoztatást, bár fogalma sincs ki lehet, érdeklődve hallgatja végig, amint az ebből következő beszélgetéseket is. Két kezét háta mögött kulcsolja össze, úgy figyeli az eseményeket, s közben magában morfondírozik. Nem tudhatja, hogy egészen hasonló dolgokon, mint korábban Luni. Bár nem igazán hallotta ezelőtt a Szarvasliget hírét, már valahogy az elhelyezkedéséből sem gondolta, hogy ennyi minden zajlik a ház kőfalai között és közvetlen közelében. Ezek szerint tévesen, hiszen ittlétének rövid ideje alatt már három lányról is hallott, aki miatt asztaltársai aggódhattak.
Gondolataiból Laurentitia kisasszony kérdésére ocsúdik, hogy barna kócát meglibbentve intsen nemet.*
- Nem, igazából én még senkivel sem rajtatok kívül. *Mosolyodik házigazdájukra. Az igazat megvallva, arról sincs fogalma, kikre számíthat még, kivéve azt a két kétes alakot, akiket a mester emlegetett korábban. Rájuk pedig egyáltalán nem is kíváncsi.
A továbbiakban várakozó álláspontba helyezkedik, készen rá, hogy földön heverő zsákját bármikor a hátára kaphassa, ha esetleg indulásra kerülne a sor.*
323. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-10-05 21:16:15
Üzenet elküldve: 2020-10-05 21:16:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1559
OOC üzenetek: 257
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1559
OOC üzenetek: 257
Játékstílus: Megfontolt
//Konyha//
*Túl kedvesek vele. Már három semmirekellő meglátogatta, most itt ez a gnóm lányka, aki egyelőre szorgosnak tűnik és még olyat mondanak, hogy jöjjenek csak.*
-Mégis mikor kellenének nincsenek. Amúgy meg a baj van velük.
*Húzza el a száját. Nem elégedett meg egyikkel se. Pedig ő nem tartja magát rossz főnöknek. Kihajtja belőlük a lelket, megtöri őket, mindenre megtanítja, de nem muszáj lefeküdni vele. A legtöbb női orvostanonc csak álmodhat ilyesmiről. Az, hogy a két barna hajú konyhatündér inkább két barát lenne nem töri meg az elf szívmelengető álomképét. A gnóm lány teljesen még nem nyitott könyv előtte, de van némi elképzelése milyen lélek lehet az elmondott történetek alapján. Ami, bizonyos szinten jó dolog, de úgy érzi eljön majd az idő, hogy figyelnie kelljen rá. Egyelőre viszont csak élvezi a bókokat és egy túlságosan nagyvonalú ajánlatot is kap amiért ha közelebb ülne hozzá biztos járna egy hálatelt kézcsók az elftől.*
-Túl jó vagy hozzám drága Laurentitia, de nincs rá szükség. Arra amire használom egyelőre a jelenlegi állapotában tökéletes. Már így is le vagyok kötelezve amiért eltűrtök itt és még ilyen kedvesek vagytok hozzám, hogy szinte szavam se lehet olyan jó dolgom van.
~Teljesen rám van indulva. Jobb ha figyelek mert körbevezetjük Linkit ő meg közben beránt az egyik üres szobába.~
*Nem mintha ellenére lenne a dolog. Ma mondjuk már jó dolga volt a dokinak. Előbb a tündér intézte el a mocskosabb igényeit. Aztán Linki és Laurentitia a létfenntartáshoz szükséges és a depressziót elkerülendő igényeit. Utóbbi kap is ismét egy kis kobaksimit amit már meg is szokott. Az új érkező láttán az amúgy is soha le nem lohadó mosolya még szélesebb lesz.*
-Luninari!
*Fel is álla székéből, hogy a másikhoz lépjen, akinek ha nem tesz ellene semmit egy közvetlen baráti ölelésben lehet része, ami aztán ki lesz tartva.*
-Aggódtam ám érted te lány. Visszamenni a városba mikor lázadás volt aztán ide kerültem és nem láttalak. Sokat jártál az eszemben nem szép dolog így ijesztgetni.
*Ha a lány engedte az ölelést most húzódik el tőle és néz le a szemeibe barátságos mosollyal.*
-Örülök, hogy egyben vagy.
*A betegéről is megtudja, hogy még él ami szintén egy jó hír.*
-Ne is erőltesse. A teste most kicsit legyengült és a betegségek is könnyebben elkaphatják. Majd ha kicsit jobban lesz már sétálhat. Valószínűleg ma még rá nézek.
*Ígéri meg. Egyrészt mert jobb ha megfigyeli még. Másrészt meg mert csinos volt az a szőke. Az a bizonyos anyuka is ismét szóba kerül akit az elf még nem látott pedig szívesen megnézne. Az elf nők nagy előnye, hogy később öregszenek. Lehet már egy nagy lányuk, de ők még fiatalosak. Érdekes lenne megnézni, hogy a csinos, de túlságosan ártatlan Luninari milyen papnő anyukából pottyant ki. Arra, hogy Laurentitia maga akarja a mosogatást intézni úgy is, hogy fel lett kínálva, hogy megteszik helyette a doki csak húzza a száját. Nagyon munkamániás az a nő. Ráférne egy nagy pihenőnap. Mikor kiülhet a tó mellé. Napozhat kicsit vagy a lányokkal vehetnek egy fürdőt is. Akár a városba is bemehetnének ott eltölteni egy semmittevős napot. Vagy csak rápattanhatna Int-re és addig le se szállhatna míg minden bajuk el nem szállt. A doki nagyon segítőkész ha a ház úrnőjének egészségéről van szó. Viszont egyelőre csak szótlanul nézi a három lányt és hagyja őket, hogy megbeszéljék a dolgokat miközben fejben máshol van.*
*Túl kedvesek vele. Már három semmirekellő meglátogatta, most itt ez a gnóm lányka, aki egyelőre szorgosnak tűnik és még olyat mondanak, hogy jöjjenek csak.*
-Mégis mikor kellenének nincsenek. Amúgy meg a baj van velük.
*Húzza el a száját. Nem elégedett meg egyikkel se. Pedig ő nem tartja magát rossz főnöknek. Kihajtja belőlük a lelket, megtöri őket, mindenre megtanítja, de nem muszáj lefeküdni vele. A legtöbb női orvostanonc csak álmodhat ilyesmiről. Az, hogy a két barna hajú konyhatündér inkább két barát lenne nem töri meg az elf szívmelengető álomképét. A gnóm lány teljesen még nem nyitott könyv előtte, de van némi elképzelése milyen lélek lehet az elmondott történetek alapján. Ami, bizonyos szinten jó dolog, de úgy érzi eljön majd az idő, hogy figyelnie kelljen rá. Egyelőre viszont csak élvezi a bókokat és egy túlságosan nagyvonalú ajánlatot is kap amiért ha közelebb ülne hozzá biztos járna egy hálatelt kézcsók az elftől.*
-Túl jó vagy hozzám drága Laurentitia, de nincs rá szükség. Arra amire használom egyelőre a jelenlegi állapotában tökéletes. Már így is le vagyok kötelezve amiért eltűrtök itt és még ilyen kedvesek vagytok hozzám, hogy szinte szavam se lehet olyan jó dolgom van.
~Teljesen rám van indulva. Jobb ha figyelek mert körbevezetjük Linkit ő meg közben beránt az egyik üres szobába.~
*Nem mintha ellenére lenne a dolog. Ma mondjuk már jó dolga volt a dokinak. Előbb a tündér intézte el a mocskosabb igényeit. Aztán Linki és Laurentitia a létfenntartáshoz szükséges és a depressziót elkerülendő igényeit. Utóbbi kap is ismét egy kis kobaksimit amit már meg is szokott. Az új érkező láttán az amúgy is soha le nem lohadó mosolya még szélesebb lesz.*
-Luninari!
*Fel is álla székéből, hogy a másikhoz lépjen, akinek ha nem tesz ellene semmit egy közvetlen baráti ölelésben lehet része, ami aztán ki lesz tartva.*
-Aggódtam ám érted te lány. Visszamenni a városba mikor lázadás volt aztán ide kerültem és nem láttalak. Sokat jártál az eszemben nem szép dolog így ijesztgetni.
*Ha a lány engedte az ölelést most húzódik el tőle és néz le a szemeibe barátságos mosollyal.*
-Örülök, hogy egyben vagy.
*A betegéről is megtudja, hogy még él ami szintén egy jó hír.*
-Ne is erőltesse. A teste most kicsit legyengült és a betegségek is könnyebben elkaphatják. Majd ha kicsit jobban lesz már sétálhat. Valószínűleg ma még rá nézek.
*Ígéri meg. Egyrészt mert jobb ha megfigyeli még. Másrészt meg mert csinos volt az a szőke. Az a bizonyos anyuka is ismét szóba kerül akit az elf még nem látott pedig szívesen megnézne. Az elf nők nagy előnye, hogy később öregszenek. Lehet már egy nagy lányuk, de ők még fiatalosak. Érdekes lenne megnézni, hogy a csinos, de túlságosan ártatlan Luninari milyen papnő anyukából pottyant ki. Arra, hogy Laurentitia maga akarja a mosogatást intézni úgy is, hogy fel lett kínálva, hogy megteszik helyette a doki csak húzza a száját. Nagyon munkamániás az a nő. Ráférne egy nagy pihenőnap. Mikor kiülhet a tó mellé. Napozhat kicsit vagy a lányokkal vehetnek egy fürdőt is. Akár a városba is bemehetnének ott eltölteni egy semmittevős napot. Vagy csak rápattanhatna Int-re és addig le se szállhatna míg minden bajuk el nem szállt. A doki nagyon segítőkész ha a ház úrnőjének egészségéről van szó. Viszont egyelőre csak szótlanul nézi a három lányt és hagyja őket, hogy megbeszéljék a dolgokat miközben fejben máshol van.*
322. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-10-05 20:12:33
Üzenet elküldve: 2020-10-05 20:12:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Konyha//
- Jöjjenek csak! A sok tanítvány annak a jele, hogy egy igazán bölcs tanító lakik a házban. *felel halvány mosollyal Int szavaira, részint, hogy helyesbítse korábbi hibáját, részint pedig mert komolyan így gondolja. Ő maga nem sokat ért az orvosláshoz, ám úgy véli, Intath komoly szaktekintély a témában. ~Főleg, ha már vándorok viszik a hírét... ~idézi fel magában Linki korábbi szavait. Az ebéd továbbra is kellemes hangulatban telik, Linki valóban olyan kedvesnek tűnik, amilyennek első pillanatban gondolta, így örül, hogy egy darabig velük fog lakni, azt pedig, hogy utána mit hoz majd a jövő, egyelőre függőben hagyja. ~Majd alakul minden a maga módján~ érvel magában, elvégre ő se tervezte, hogy itt fog végül kikötni, mégse bánja az ide vezető út egyetlen lépését se. ~Na jó, talán egyet~ mereng el egy pillanatra a szomorú emlékeken, de persze hamar összekapja magát és igyekszik másfelé terelni a témát*
- Ó, ezt nem tudtam. *képed el kissé Intath rendelőt illető megjegyzésén, hisz ő abban a hitben volt eddig, hogy az a környék legjobban felszerelt laborja* Ha esetleg szükséged van még valamire, talán megoldhatjuk a beszerzését... *teszi hozzá bizonytalanul, hiszen bár nincsenek eleresztve pénzzel, ugyanis a Szarvasligetben nem ez az első, szerencsére számos korábbi lakójuk gondolta úgy, hogy befogadását szeretné aranyakkal meghálálni, ennek köszönhetően pedig sikerült egy kis tartalékot felhalmozniuk, amiből fedezhetik a felmerülő költségeket. Ahhoz azonban, hogy kiderüljön, mi hiányzik, nem árt először felmérni a terepet, ám a beígért körbevezetés egyelőre elhalasztódni látszik, hisz újabb lakó érkezik a konyhába*
- Szia! *köszönti mosolyogva a visszatérő Lunit, majd figyelmesen hallgatja a lány híreit Naty felől*
- Köszönöm, hogy segítettél neki! *hálálkodik a lánynak, amiért gondját viselte a szőkeségnek. ~Nodric nagyon méregette őt, jobb volt így, hogy nem maradt a konyhában~ idézi fel Naty találkozását a férfival, de persze inkább megtartja magának az ilyen irányú gondolatait, nem akarja folytatni a Nodricról való beszélgetést Inttel*
- Ez igazán kedves tőle. *biccenti meg kissé a fejét Luni felé, hisz nem is gondolta volna, hogy az anyja a saját ruhái közül fog felajánlani egyet Naty számára. ~Nyugodtan elvehettetek volna egyet az enyéim közül is~ gondolja magában, elvégre Luni anyja is csak vendég itt, egyáltalán nem várható el tőle, hogy magára vállalja a többi itt lakó ruháztatásának terhét, mégis különösen hálás az asszony segítségéért*
- Hagyd csak, nem szükséges! Majd elintézem később! *hárítja el Luni felajánlását, hisz igazán nem szeretné tovább terhelni a lányt, aki már eddig is annyit segített neki* Csak előbb még keresünk Linkinek egy szobát. Találkoztatok már? Intath új tanítványa! *mutatja be egymásnak a két lányt*
- A levesből van még egy kevés a tűzhelyen, nyugodtan egyétek csak meg. *mutat a melegedő fazékra, amelynek az alján még ott van a leves sűrűje, miközben felemelkedik a székéről, hogy a sokat emlegetett körbevezetésre induljon, már ha senkinek sincs ellenvetése. A levesből sajnos már nem túl sok maradt, ám néhány szelet finom kenyérrel talán még pont elég lehet Luninak és az édesanyjának.*
- Jöjjenek csak! A sok tanítvány annak a jele, hogy egy igazán bölcs tanító lakik a házban. *felel halvány mosollyal Int szavaira, részint, hogy helyesbítse korábbi hibáját, részint pedig mert komolyan így gondolja. Ő maga nem sokat ért az orvosláshoz, ám úgy véli, Intath komoly szaktekintély a témában. ~Főleg, ha már vándorok viszik a hírét... ~idézi fel magában Linki korábbi szavait. Az ebéd továbbra is kellemes hangulatban telik, Linki valóban olyan kedvesnek tűnik, amilyennek első pillanatban gondolta, így örül, hogy egy darabig velük fog lakni, azt pedig, hogy utána mit hoz majd a jövő, egyelőre függőben hagyja. ~Majd alakul minden a maga módján~ érvel magában, elvégre ő se tervezte, hogy itt fog végül kikötni, mégse bánja az ide vezető út egyetlen lépését se. ~Na jó, talán egyet~ mereng el egy pillanatra a szomorú emlékeken, de persze hamar összekapja magát és igyekszik másfelé terelni a témát*
- Ó, ezt nem tudtam. *képed el kissé Intath rendelőt illető megjegyzésén, hisz ő abban a hitben volt eddig, hogy az a környék legjobban felszerelt laborja* Ha esetleg szükséged van még valamire, talán megoldhatjuk a beszerzését... *teszi hozzá bizonytalanul, hiszen bár nincsenek eleresztve pénzzel, ugyanis a Szarvasligetben nem ez az első, szerencsére számos korábbi lakójuk gondolta úgy, hogy befogadását szeretné aranyakkal meghálálni, ennek köszönhetően pedig sikerült egy kis tartalékot felhalmozniuk, amiből fedezhetik a felmerülő költségeket. Ahhoz azonban, hogy kiderüljön, mi hiányzik, nem árt először felmérni a terepet, ám a beígért körbevezetés egyelőre elhalasztódni látszik, hisz újabb lakó érkezik a konyhába*
- Szia! *köszönti mosolyogva a visszatérő Lunit, majd figyelmesen hallgatja a lány híreit Naty felől*
- Köszönöm, hogy segítettél neki! *hálálkodik a lánynak, amiért gondját viselte a szőkeségnek. ~Nodric nagyon méregette őt, jobb volt így, hogy nem maradt a konyhában~ idézi fel Naty találkozását a férfival, de persze inkább megtartja magának az ilyen irányú gondolatait, nem akarja folytatni a Nodricról való beszélgetést Inttel*
- Ez igazán kedves tőle. *biccenti meg kissé a fejét Luni felé, hisz nem is gondolta volna, hogy az anyja a saját ruhái közül fog felajánlani egyet Naty számára. ~Nyugodtan elvehettetek volna egyet az enyéim közül is~ gondolja magában, elvégre Luni anyja is csak vendég itt, egyáltalán nem várható el tőle, hogy magára vállalja a többi itt lakó ruháztatásának terhét, mégis különösen hálás az asszony segítségéért*
- Hagyd csak, nem szükséges! Majd elintézem később! *hárítja el Luni felajánlását, hisz igazán nem szeretné tovább terhelni a lányt, aki már eddig is annyit segített neki* Csak előbb még keresünk Linkinek egy szobát. Találkoztatok már? Intath új tanítványa! *mutatja be egymásnak a két lányt*
- A levesből van még egy kevés a tűzhelyen, nyugodtan egyétek csak meg. *mutat a melegedő fazékra, amelynek az alján még ott van a leves sűrűje, miközben felemelkedik a székéről, hogy a sokat emlegetett körbevezetésre induljon, már ha senkinek sincs ellenvetése. A levesből sajnos már nem túl sok maradt, ám néhány szelet finom kenyérrel talán még pont elég lehet Luninak és az édesanyjának.*
321. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-10-03 21:08:04
Üzenet elküldve: 2020-10-03 21:08:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 672
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 672
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Luninari szobája//
*Miután Naty végighallgatja őt, majd arra is válaszol, amit mond, végül mind a ketten belépnek Luni szobájába, ahová eredetileg indultak.
Édesanyja, aki már némiképpen éhesen várja reggeliért induló lányát, hamar felméri a helyzetet. Természetesen felismeri Natalaydát, akinek tegnap az istállóba vezette a lovát, de hogy miért van alsóruhában azt persze nem tudja, de nyilván mindjárt magyarázatot kap mindenre lányától.
Az viszont már elsőre is látszik, hogy Luni őt hozta neki étel helyett. Márpedig őt nem eheti meg, annyi szent.*
- Szörnyű feleség lennél. Férfi legyen a talpán, aki képes lenne ennyit várni egy kis reggelire, ráadásul hiába! *ugratja kedvesen nevetve Luninarit, majd a szőke lányhoz fordul, és illendően bemutatkozik.*
- Ó, sajnálom, tényleg! *mondja Luninari nem kevés lelkifurdalással, amiért ő maga evett egy kicsit, éppen eleget ahhoz, hogy ne korogjon a gyomra.
Aztán szavai és gondolatai is elterelődnek az ételről, mivel Natyval együtt felvázolják a helyzetet, és, hogy pontosan mire szeretnék megkérni őt, illetve miben kérik a segítségét.
Miután keresnek neki egy rendes és szép ruhát Ea ruhatárából, és fel is veszi, kissé fáradtnak tűnik, ezért Luninari visszakíséri a szobájába, ahol lepihenhet, majd megígéri, hogy kicsit később még megnézi, hogyan érzi magát. Bármennyire is jobban van most, nyilván nem fog egyik napról a másikra felépülni, Luni pedig úgy gondolja, hogy az alvás és a pihenés sohasem lehet egy beteg ellensége.
Mire visszaér édesanyjához, csak azért, hogy biztosítsa őt arról, hogy most már tényleg mindjárt hoz valami reggelit, Ea igyekszik megnyugtatni, hogy nem is olyan nagy probléma, hogy eddig elmaradt az étel.*
- Annyira ne siess! Igazából találtam még egy szendvicset miközben az előbb Natynak kerestünk ruhát. Megettem ameddig átkísérted őt a szobájába, így már nem annyira sürgős az a reggeli.
- Értem. Ez nagy szerencse. *jegyzi meg Luni, és meg is áll kicsit mielőtt mégiscsak sietne tovább.
Most, hogy újra kettesben vannak, sokáig csak hallgat, szomorú, elgondolkodó arccal bámulva kifelé az ablakon, ami persze Eának is feltűnik, de nem hozza szóba.
Azokra az időkre gondol, amikor annyira magányos volt, hogy plüssnyulain kívül nem voltak még más barátai. Most ugyan már nem ez a helyzet, mégis ezek a hosszú évek elég mély nyomot hagytak a lelkében ahhoz, hogy gyakran eszébe jusson, és azonnal felidézze, ha valami szomorú dolog történik körülötte, vagy éppen csak valami nem úgy sikerül ahogyan azt eredetileg tervezte.*
- Mi lenne, ha egy kicsit mégis maradnál? *fordul aztán hirtelen, ugyanakkor mégis lassú mozdulattal édesanyja felé.* Lau is azt mondta, hogy lenne számodra itt hely. De nálam is elférnél. Ez a szoba ugyan egyszemélyes, de hát a házunk sem volt otthon ennél sokkal nagyobb. A birtok viszont nagy és gyönyörű, és itt van ez a tó is, ami szintén. Minden este szalonnát süthetnénk a partján. Élhetnénk újra együtt, csak ezúttal itt.
- Ezt már megbeszéltük *rázza meg a fejét Ea.* Ez a te életed, a te otthonod, és ők itt a te barátaid.
- A tieid is lehetnének.
- Gyakran meglátogatlak majd, ahogy megígértem. De szeretnék egy saját kis házat, ahogyan utazni is akarok. Túl sokat porosodtam odahaza. Muszáj egy darabig mozgásban lennem újra, és világot látni megint.
- Persze, megértem. *adja meg magát végül Luninari, félig legalábbis.* Viszont olyan furcsa odakint az idő. Túl gyorsan változik, a vihar is nagyon hirtelen jött az előbb. Még biztosan minden tiszta sár odakint. Legalább még pár napot várhatnál az indulással.
- Pár napot, mert esett az eső és van kint egy kis sár? *néz rá Ea nem titkolt meglepettséggel.* Néha komolyan úgy viselkedsz, mintha nem is az erdőben nőttél volna fel velem, hanem a városban Aleimordékkal, valamilyen puccos kúriában.
*Ezen jót nevet, de amikor látja, hogy lánya megbántottságát leplezve próbálva fordul el tőle, hozzálép, és lehajol, hogy megcsókolhassa a homlokát.*
- Istenek, ne vegyél már mindent ennyire magadra! Egyszerűen túlérzékenykeded a dolgokat. Tudod, hogy nem megbántani akartalak, csak vicceltem. Lásd be, hogy fura és vicces egyszerre, hogy pont te így beszélsz.
- Jó, jó, sajnálom, igazad van! Nem is az fájt kicsit, amint mondtál, inkább az, hogy kinevettél.
- Jaj, de hát nem is úgy nevettem! Nem bántásból, tudod. Az, hogy nagyon büszke vagyok rád, még nem jelenti azt, hogy nincsenek hibáid. Mindenkinek vannak. Neked ez az egyik. Túl sok dolgot veszel túl komolyan. De nekem is van rengeteg persze.
- Dehogy, neked alig. *tiltakozik Luni mosolyogva.* De akkor sem kéne még menned. A hangokból ítélve a kis eső nem igazán írja le azt, hogy milyen idő volt odakint az előbb. És, ha már pont emlegetted az erdőt, ne felejtsd el, hogy most nem ott vagy! Nem túl sok félezer éves fa van errefelé, ami alá el lehet bújni, ha pont út közben kap el egy villám nélküli vihar. Fiatalabbakból is sokkal kevesebb van, mint mifelénk, és biztosan nem védenek olyan jól az esőtől sem.
- Jó, ebben van valami. *bólint Ea Luni érveire.* Talán igazad is van, és tényleg nem kellene elindulni. Csak na... nem igazán szeretem módosítgatni a terveimet a kelleténél gyakrabban.
*Erre Luninari mindössze annyit tehet, hogy megértően bólint. Végtére is ezt tényleg teljesen meg tudja érteni. Édesanyja papnő volt évtizedeken keresztül, ünnepnapokhoz és szertartásokhoz alkalmazkodva élték az életüket, szigorú időpontokhoz ragaszkodva, merev időbeosztás szerint, mindig pontosan és előre megtervezve mindent. Nem ahhoz szokott hozzá, hogy valamit csak úgy nem csinál meg, mert nincs kedve, vagy valami közbejött. Egyszerűen nem tehette meg.*
- Megértem. Azért csak gondolkodj el rajta, hogy vársz még egy kicsit. *mondja végül Luni.* Addig is, hozok valami nagyon finomat, de most már tényleg! Sietek.
//Konyha//
*Miután valóban sietve távozik a szobájából, hogy most már tényleg minél hamarabb ételt vihessen édesanyjának, a konyhába visszatérve már meg sem lepődik, hogy megint talál ott valakit, akit nem ismert eddig, ezúttal egy nála is alacsonyabb, első látásra máris rokonszenves gnóm lányt.
Majdnem el is neveti magát azon, hogy a tegnapi és a mai nap alapján milyen nagy élet van Szarvasligetben, amiről az Artheniroban történtek után azt remélte, hogy majd leginkább csendes lesz és békés, miközben a környékre is alig vetődik majd valaki néhanapján. Ehhez képest majdnem úgy jönnek-mennek itt, mintha újra a régi Gazdagnegyed fénykorában készülne tanulmányaira a Sayqueves házban. De jobban belegondolva persze mindez egyáltalán nem baj, és ezerszer inkább itt legyen jövés-menés, minthogy még egyszer valaha vissza kelljen mennie a városba élni.
Nevetése mindenesetre nem igazán illene az alkalomhoz, és amúgy is elég furán venné ki magát, ha csak úgy magában nevetgélne olyasmin, amiről a többieknek fogalma sem lehet.*
- Szép napot, Luninari vagyok, vagyis Luni *mondja a gnóm lánynak egy barátságos mosollyal, majd tekintete Intathra téved. Az elf láttán ugyan kissé felderül az arca, mégsem terül rajta szét mosoly, csak egy kicsit halovány. Legutóbbi találkozásuk után egyelőre nem mer vele túl közvetlen lenni.
Csak remélni tudja, hogy most jobb kedvében találja őt, mint akkor, amikor Naty ellátásban próbált a maga módján segíteni.
Csak futólag tűnődik el azon, hogy milyen sok arcát látta már az elfnek, annak köszönhetően, hogy szinte mindig máshol és már körülmények között találkoztak eddig.*
- Natalayda megreggelizett, utána elkísértem lepihenni. Látszólag sokkal jobban van, mint tegnap volt, már tud menni meg beszélni rendesen. Mindenesetre biztosan nem akarta túlerőltetni magát, ezért inkább lepihent kicsit. *mondja inkább főleg neki tűnődés helyett, mivel Lau mindezzel tisztában van, meg aztán biztos abban, hogy Intath amúgy is kíváncsi arra, hogy van a betege.*
- Szép ruhát kapott anyától különben. *tájékoztatja Laut is, majd azonnal felméri a helyzetet, hogy a kisebb társaság éppen most fejezte be az étkezést.*
- Majd én elpakolok! *ajánlja fel, és reméli elfogadják. Túl sok időt töltött innen távol, most ideje minél több dologban és minél gyorsabban hasznossá tenni magát. Meg aztán amúgy is dolga van a még konyhában.*
- Úgy is kellene anyának vinnem valami reggelit most már tényleg, mert már elég régen megígértem, de előbb is csak Natyt tudtam neki vinni kaja helyett. Ugye maradt egy kis leves?
*Miután Naty végighallgatja őt, majd arra is válaszol, amit mond, végül mind a ketten belépnek Luni szobájába, ahová eredetileg indultak.
Édesanyja, aki már némiképpen éhesen várja reggeliért induló lányát, hamar felméri a helyzetet. Természetesen felismeri Natalaydát, akinek tegnap az istállóba vezette a lovát, de hogy miért van alsóruhában azt persze nem tudja, de nyilván mindjárt magyarázatot kap mindenre lányától.
Az viszont már elsőre is látszik, hogy Luni őt hozta neki étel helyett. Márpedig őt nem eheti meg, annyi szent.*
- Szörnyű feleség lennél. Férfi legyen a talpán, aki képes lenne ennyit várni egy kis reggelire, ráadásul hiába! *ugratja kedvesen nevetve Luninarit, majd a szőke lányhoz fordul, és illendően bemutatkozik.*
- Ó, sajnálom, tényleg! *mondja Luninari nem kevés lelkifurdalással, amiért ő maga evett egy kicsit, éppen eleget ahhoz, hogy ne korogjon a gyomra.
Aztán szavai és gondolatai is elterelődnek az ételről, mivel Natyval együtt felvázolják a helyzetet, és, hogy pontosan mire szeretnék megkérni őt, illetve miben kérik a segítségét.
Miután keresnek neki egy rendes és szép ruhát Ea ruhatárából, és fel is veszi, kissé fáradtnak tűnik, ezért Luninari visszakíséri a szobájába, ahol lepihenhet, majd megígéri, hogy kicsit később még megnézi, hogyan érzi magát. Bármennyire is jobban van most, nyilván nem fog egyik napról a másikra felépülni, Luni pedig úgy gondolja, hogy az alvás és a pihenés sohasem lehet egy beteg ellensége.
Mire visszaér édesanyjához, csak azért, hogy biztosítsa őt arról, hogy most már tényleg mindjárt hoz valami reggelit, Ea igyekszik megnyugtatni, hogy nem is olyan nagy probléma, hogy eddig elmaradt az étel.*
- Annyira ne siess! Igazából találtam még egy szendvicset miközben az előbb Natynak kerestünk ruhát. Megettem ameddig átkísérted őt a szobájába, így már nem annyira sürgős az a reggeli.
- Értem. Ez nagy szerencse. *jegyzi meg Luni, és meg is áll kicsit mielőtt mégiscsak sietne tovább.
Most, hogy újra kettesben vannak, sokáig csak hallgat, szomorú, elgondolkodó arccal bámulva kifelé az ablakon, ami persze Eának is feltűnik, de nem hozza szóba.
Azokra az időkre gondol, amikor annyira magányos volt, hogy plüssnyulain kívül nem voltak még más barátai. Most ugyan már nem ez a helyzet, mégis ezek a hosszú évek elég mély nyomot hagytak a lelkében ahhoz, hogy gyakran eszébe jusson, és azonnal felidézze, ha valami szomorú dolog történik körülötte, vagy éppen csak valami nem úgy sikerül ahogyan azt eredetileg tervezte.*
- Mi lenne, ha egy kicsit mégis maradnál? *fordul aztán hirtelen, ugyanakkor mégis lassú mozdulattal édesanyja felé.* Lau is azt mondta, hogy lenne számodra itt hely. De nálam is elférnél. Ez a szoba ugyan egyszemélyes, de hát a házunk sem volt otthon ennél sokkal nagyobb. A birtok viszont nagy és gyönyörű, és itt van ez a tó is, ami szintén. Minden este szalonnát süthetnénk a partján. Élhetnénk újra együtt, csak ezúttal itt.
- Ezt már megbeszéltük *rázza meg a fejét Ea.* Ez a te életed, a te otthonod, és ők itt a te barátaid.
- A tieid is lehetnének.
- Gyakran meglátogatlak majd, ahogy megígértem. De szeretnék egy saját kis házat, ahogyan utazni is akarok. Túl sokat porosodtam odahaza. Muszáj egy darabig mozgásban lennem újra, és világot látni megint.
- Persze, megértem. *adja meg magát végül Luninari, félig legalábbis.* Viszont olyan furcsa odakint az idő. Túl gyorsan változik, a vihar is nagyon hirtelen jött az előbb. Még biztosan minden tiszta sár odakint. Legalább még pár napot várhatnál az indulással.
- Pár napot, mert esett az eső és van kint egy kis sár? *néz rá Ea nem titkolt meglepettséggel.* Néha komolyan úgy viselkedsz, mintha nem is az erdőben nőttél volna fel velem, hanem a városban Aleimordékkal, valamilyen puccos kúriában.
*Ezen jót nevet, de amikor látja, hogy lánya megbántottságát leplezve próbálva fordul el tőle, hozzálép, és lehajol, hogy megcsókolhassa a homlokát.*
- Istenek, ne vegyél már mindent ennyire magadra! Egyszerűen túlérzékenykeded a dolgokat. Tudod, hogy nem megbántani akartalak, csak vicceltem. Lásd be, hogy fura és vicces egyszerre, hogy pont te így beszélsz.
- Jó, jó, sajnálom, igazad van! Nem is az fájt kicsit, amint mondtál, inkább az, hogy kinevettél.
- Jaj, de hát nem is úgy nevettem! Nem bántásból, tudod. Az, hogy nagyon büszke vagyok rád, még nem jelenti azt, hogy nincsenek hibáid. Mindenkinek vannak. Neked ez az egyik. Túl sok dolgot veszel túl komolyan. De nekem is van rengeteg persze.
- Dehogy, neked alig. *tiltakozik Luni mosolyogva.* De akkor sem kéne még menned. A hangokból ítélve a kis eső nem igazán írja le azt, hogy milyen idő volt odakint az előbb. És, ha már pont emlegetted az erdőt, ne felejtsd el, hogy most nem ott vagy! Nem túl sok félezer éves fa van errefelé, ami alá el lehet bújni, ha pont út közben kap el egy villám nélküli vihar. Fiatalabbakból is sokkal kevesebb van, mint mifelénk, és biztosan nem védenek olyan jól az esőtől sem.
- Jó, ebben van valami. *bólint Ea Luni érveire.* Talán igazad is van, és tényleg nem kellene elindulni. Csak na... nem igazán szeretem módosítgatni a terveimet a kelleténél gyakrabban.
*Erre Luninari mindössze annyit tehet, hogy megértően bólint. Végtére is ezt tényleg teljesen meg tudja érteni. Édesanyja papnő volt évtizedeken keresztül, ünnepnapokhoz és szertartásokhoz alkalmazkodva élték az életüket, szigorú időpontokhoz ragaszkodva, merev időbeosztás szerint, mindig pontosan és előre megtervezve mindent. Nem ahhoz szokott hozzá, hogy valamit csak úgy nem csinál meg, mert nincs kedve, vagy valami közbejött. Egyszerűen nem tehette meg.*
- Megértem. Azért csak gondolkodj el rajta, hogy vársz még egy kicsit. *mondja végül Luni.* Addig is, hozok valami nagyon finomat, de most már tényleg! Sietek.
//Konyha//
*Miután valóban sietve távozik a szobájából, hogy most már tényleg minél hamarabb ételt vihessen édesanyjának, a konyhába visszatérve már meg sem lepődik, hogy megint talál ott valakit, akit nem ismert eddig, ezúttal egy nála is alacsonyabb, első látásra máris rokonszenves gnóm lányt.
Majdnem el is neveti magát azon, hogy a tegnapi és a mai nap alapján milyen nagy élet van Szarvasligetben, amiről az Artheniroban történtek után azt remélte, hogy majd leginkább csendes lesz és békés, miközben a környékre is alig vetődik majd valaki néhanapján. Ehhez képest majdnem úgy jönnek-mennek itt, mintha újra a régi Gazdagnegyed fénykorában készülne tanulmányaira a Sayqueves házban. De jobban belegondolva persze mindez egyáltalán nem baj, és ezerszer inkább itt legyen jövés-menés, minthogy még egyszer valaha vissza kelljen mennie a városba élni.
Nevetése mindenesetre nem igazán illene az alkalomhoz, és amúgy is elég furán venné ki magát, ha csak úgy magában nevetgélne olyasmin, amiről a többieknek fogalma sem lehet.*
- Szép napot, Luninari vagyok, vagyis Luni *mondja a gnóm lánynak egy barátságos mosollyal, majd tekintete Intathra téved. Az elf láttán ugyan kissé felderül az arca, mégsem terül rajta szét mosoly, csak egy kicsit halovány. Legutóbbi találkozásuk után egyelőre nem mer vele túl közvetlen lenni.
Csak remélni tudja, hogy most jobb kedvében találja őt, mint akkor, amikor Naty ellátásban próbált a maga módján segíteni.
Csak futólag tűnődik el azon, hogy milyen sok arcát látta már az elfnek, annak köszönhetően, hogy szinte mindig máshol és már körülmények között találkoztak eddig.*
- Natalayda megreggelizett, utána elkísértem lepihenni. Látszólag sokkal jobban van, mint tegnap volt, már tud menni meg beszélni rendesen. Mindenesetre biztosan nem akarta túlerőltetni magát, ezért inkább lepihent kicsit. *mondja inkább főleg neki tűnődés helyett, mivel Lau mindezzel tisztában van, meg aztán biztos abban, hogy Intath amúgy is kíváncsi arra, hogy van a betege.*
- Szép ruhát kapott anyától különben. *tájékoztatja Laut is, majd azonnal felméri a helyzetet, hogy a kisebb társaság éppen most fejezte be az étkezést.*
- Majd én elpakolok! *ajánlja fel, és reméli elfogadják. Túl sok időt töltött innen távol, most ideje minél több dologban és minél gyorsabban hasznossá tenni magát. Meg aztán amúgy is dolga van a még konyhában.*
- Úgy is kellene anyának vinnem valami reggelit most már tényleg, mert már elég régen megígértem, de előbb is csak Natyt tudtam neki vinni kaja helyett. Ugye maradt egy kis leves?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1091-1110