Külső területek - Szarvasliget
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 50 (981. - 1000. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1218-1237
1000. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-07-08 18:03:54
Üzenet elküldve: 2025-07-08 18:03:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 375
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 375
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
//zárás//
*Ahogyan lassan megint mozgásképtelenné süllyed foteljében, elkezd merengeni rajta, hogy vajon miért érzi ilyen punnyadtan magát. Fáradt? Dehogy, hisz nem ez az első hosszas éjszakája, hajnalok hajnaláig is töltötte el az éj óráit a könyvei között, nem egyszer fejpárnának használva őket. Az sem lehet, hogy túl sokat ivott, hiszen nem lehetett az kettő...három pohár? Már elfelejtette, de nem hinné hogy Luninarinál előbb feküdne tőle ki. Talán csak szomorú? Nem lehetetlen, de hogy pontosan miért, arra még rá kell jönnie. Sajnálja Callipeyát férje és törzse miatt, és azt, hogy Arthenior nem lehet, és valószínűleg sose lesz a Szarvasligethez hasonlóan meghitt otthon számára; mert akármennyire szeretné elhitetni magával az ellenkezőjét, nem örökre tervezett letelepedni itt. Nem csak a Mágustorony kíván számára felbecsülhetetlen tudást, hanem a külvilág is, amibe előbb vagy utóbb, de vissza kell mennie. Intath-ot is, amennyire ki nem állhatja, úgy sajnálja karja miatt, jobban mint tiszteli. Kíváncsi rá, jobb emberként adná elő magát ha meglenne az. De anélkül is, minek az utálkozás?*
- Hé, Intath! *Felszólal, mieltt bármi másnaposságot segítő vagy azt megelőző eszköz a közelébe kerülne. Megpróbálja ültében kifordítani magát hozzájuk, ami több zajjal jár, mint sikerrel, úgyhogy féloldalasan folytatja.* - Azért utálsz mert... féltékeny vagy? *Hangjában a becsittantattak utolsó lehelete érződik, különösebb érzelem nélkül. A falat nézi barátai helyett.* - Mert nemes vagyok? A lázadáson... öltél őket? *Szemei csak pillanatnyi szüneteket tervezve kezdenek becsukódni, ahogy a szőke elfhez igyekszik eljuttatni hangját.* - Ha ott éltem volna... megöltél volna? *Nem mocorog többet. Bal karja ernyedten lóg le az ülés mellől, jobbja derekán pihen. Légzése halk, és egyenletes, ahogy a választ nem hallva már álmatlanul szuszog.*
//Surran az őz, szökell halkan//
//zárás//
*Ahogyan lassan megint mozgásképtelenné süllyed foteljében, elkezd merengeni rajta, hogy vajon miért érzi ilyen punnyadtan magát. Fáradt? Dehogy, hisz nem ez az első hosszas éjszakája, hajnalok hajnaláig is töltötte el az éj óráit a könyvei között, nem egyszer fejpárnának használva őket. Az sem lehet, hogy túl sokat ivott, hiszen nem lehetett az kettő...három pohár? Már elfelejtette, de nem hinné hogy Luninarinál előbb feküdne tőle ki. Talán csak szomorú? Nem lehetetlen, de hogy pontosan miért, arra még rá kell jönnie. Sajnálja Callipeyát férje és törzse miatt, és azt, hogy Arthenior nem lehet, és valószínűleg sose lesz a Szarvasligethez hasonlóan meghitt otthon számára; mert akármennyire szeretné elhitetni magával az ellenkezőjét, nem örökre tervezett letelepedni itt. Nem csak a Mágustorony kíván számára felbecsülhetetlen tudást, hanem a külvilág is, amibe előbb vagy utóbb, de vissza kell mennie. Intath-ot is, amennyire ki nem állhatja, úgy sajnálja karja miatt, jobban mint tiszteli. Kíváncsi rá, jobb emberként adná elő magát ha meglenne az. De anélkül is, minek az utálkozás?*
- Hé, Intath! *Felszólal, mieltt bármi másnaposságot segítő vagy azt megelőző eszköz a közelébe kerülne. Megpróbálja ültében kifordítani magát hozzájuk, ami több zajjal jár, mint sikerrel, úgyhogy féloldalasan folytatja.* - Azért utálsz mert... féltékeny vagy? *Hangjában a becsittantattak utolsó lehelete érződik, különösebb érzelem nélkül. A falat nézi barátai helyett.* - Mert nemes vagyok? A lázadáson... öltél őket? *Szemei csak pillanatnyi szüneteket tervezve kezdenek becsukódni, ahogy a szőke elfhez igyekszik eljuttatni hangját.* - Ha ott éltem volna... megöltél volna? *Nem mocorog többet. Bal karja ernyedten lóg le az ülés mellől, jobbja derekán pihen. Légzése halk, és egyenletes, ahogy a választ nem hallva már álmatlanul szuszog.*
999. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-07-08 17:47:07
Üzenet elküldve: 2025-07-08 17:47:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 682
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 682
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//A fény útján járva//
*Persze teljesen egyetért azzal, hogy valaki belülről is lehet szép, ennek ellenére, - hiába nincsen benne semmi tapasztalata, - azért biztos abban, hogy a szerelemhez valamennyi külső szépséggel sem árt, ha rendelkezik az a fél, aki éppen az ő szívét szeretné igazán megdobogtatni. Persze hasonlón, akár csak Adoaveren, Orthuson, vagy Arthenior jövőjén most nem nagyon van ideje gondolkodni, miközben táskáját megfogva elindulnak, hogy végre túl legyenek azon a beszélgetésen, amely elkerülhetetlenségének tudata egy ideje már elég erőteljes nyomasztást kifejtve nehezedik rájuk.
Amikor aztán Int megjelenik, sokkal rosszabb állapotban, mint eddig valaha látta, és kissé fáradtan átöleli őt meg puszit is nyom a fejére, a félelem mellett inkább sajnálatot és aggodalmat érez, mint haragot. Természetesen szeretettel vissza is ölel, bár elég nehéz, és nem is hagyja figyelmen kívül azt a sötét pillantást, amit az elf a barátnőjére vet.
Nem éppen a legbiztatóbb kezdés, Intnek ugyanakkor egy dologban biztosan igaza van, bár úgy sejti, hogy nem udvariasságból mondta, amit mondott, éppen ellenkezőleg. Mégis, a rájuk váró beszélgetés, vagy veszekedés lefolytatásához valóban nem éppen egy rendetlen rendelő a legmegfelelőbb helyszín.
Csak az után szólal meg, hogy kibontakozott Intath kissé fáradt öleléséből.*
- Szerintem menjünk a konyhába. *javasolja, nem utolsó sorban azért, mert még itthon is, saját szobáját leszámítva ezt érzi leginkább hazai terepnek, és biztos benne, hogyha valamikor, akkor most szüksége lesz a legapróbb kis lelki kapaszkodókra is ahhoz, hogy magabiztos legyen és kézben tudja tartani a helyzetet, amennyire azt lehet.
Alenia „nyitása” talán nem a legszerencsésebb, ugyanakkor meg tudja érteni őt, főleg, hogy Int tekintete és megjegyzése sem éppen a legbarátságosabb kezdés. Így kezdődik hát, egy-egy apró kis vágással a felek részéről, a Niából áradó higgadtságot és a méltóságot ugyanakkor csodálja.*
- Ott elférünk mind kényelmesen. Különben is, szeretném lerakni a szarhashúst és az óbort, amit az ünnepi vacsorához hoztam. Te fáradtnak tűnsz, remélem nem mi keltettünk fel. *igyekszik a lehető legdiplomatikusabban fogalmazni, amikor az elfhez beszél, ha már Nia nemrég dicsérte meg, hogy szerinte akár jó politikus is lehetne belőle. A „fáradtnak tűnsz” nem is olyan nagyon enyhe eufemizmus, biztos benne, hogy Int pont annyira másnapos, amennyire az csak elfileg lehetséges.*
- Mögöttünk pedig hosszú út áll. Szerintem egy kis tea, vagy hideg víz, esetleg pár falat mindannyiunknak jól fog esni, miközben beszélünk. *mondja ezt már mindenkinek, aztán csak várja a további fejleményeket, leginkább természetesen azt, hogy mi lesz Intath reakciója Alenia bemutatkozására.*
*Persze teljesen egyetért azzal, hogy valaki belülről is lehet szép, ennek ellenére, - hiába nincsen benne semmi tapasztalata, - azért biztos abban, hogy a szerelemhez valamennyi külső szépséggel sem árt, ha rendelkezik az a fél, aki éppen az ő szívét szeretné igazán megdobogtatni. Persze hasonlón, akár csak Adoaveren, Orthuson, vagy Arthenior jövőjén most nem nagyon van ideje gondolkodni, miközben táskáját megfogva elindulnak, hogy végre túl legyenek azon a beszélgetésen, amely elkerülhetetlenségének tudata egy ideje már elég erőteljes nyomasztást kifejtve nehezedik rájuk.
Amikor aztán Int megjelenik, sokkal rosszabb állapotban, mint eddig valaha látta, és kissé fáradtan átöleli őt meg puszit is nyom a fejére, a félelem mellett inkább sajnálatot és aggodalmat érez, mint haragot. Természetesen szeretettel vissza is ölel, bár elég nehéz, és nem is hagyja figyelmen kívül azt a sötét pillantást, amit az elf a barátnőjére vet.
Nem éppen a legbiztatóbb kezdés, Intnek ugyanakkor egy dologban biztosan igaza van, bár úgy sejti, hogy nem udvariasságból mondta, amit mondott, éppen ellenkezőleg. Mégis, a rájuk váró beszélgetés, vagy veszekedés lefolytatásához valóban nem éppen egy rendetlen rendelő a legmegfelelőbb helyszín.
Csak az után szólal meg, hogy kibontakozott Intath kissé fáradt öleléséből.*
- Szerintem menjünk a konyhába. *javasolja, nem utolsó sorban azért, mert még itthon is, saját szobáját leszámítva ezt érzi leginkább hazai terepnek, és biztos benne, hogyha valamikor, akkor most szüksége lesz a legapróbb kis lelki kapaszkodókra is ahhoz, hogy magabiztos legyen és kézben tudja tartani a helyzetet, amennyire azt lehet.
Alenia „nyitása” talán nem a legszerencsésebb, ugyanakkor meg tudja érteni őt, főleg, hogy Int tekintete és megjegyzése sem éppen a legbarátságosabb kezdés. Így kezdődik hát, egy-egy apró kis vágással a felek részéről, a Niából áradó higgadtságot és a méltóságot ugyanakkor csodálja.*
- Ott elférünk mind kényelmesen. Különben is, szeretném lerakni a szarhashúst és az óbort, amit az ünnepi vacsorához hoztam. Te fáradtnak tűnsz, remélem nem mi keltettünk fel. *igyekszik a lehető legdiplomatikusabban fogalmazni, amikor az elfhez beszél, ha már Nia nemrég dicsérte meg, hogy szerinte akár jó politikus is lehetne belőle. A „fáradtnak tűnsz” nem is olyan nagyon enyhe eufemizmus, biztos benne, hogy Int pont annyira másnapos, amennyire az csak elfileg lehetséges.*
- Mögöttünk pedig hosszú út áll. Szerintem egy kis tea, vagy hideg víz, esetleg pár falat mindannyiunknak jól fog esni, miközben beszélünk. *mondja ezt már mindenkinek, aztán csak várja a további fejleményeket, leginkább természetesen azt, hogy mi lesz Intath reakciója Alenia bemutatkozására.*
998. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-07-08 14:57:50
Üzenet elküldve: 2025-07-08 14:57:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 534
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 534
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A fény útján járva//
- Előbb lássuk meg, hogy milyen is lesz az az új világ. Ami meg Orthust illeti, nem csak kívülről lehet szép valaki. A prefektus elsőként volt segítségemre abban, hogy össze tudjam szedni magam, és meg tudjak birkózni azzal a teherrel, hogy a bátyám eltűnésével az egész Sayqueves vagyonról nekem kell döntenem. *Zárja le ennyivel a témát, bár a szemfülesebbek, vagy azok, akik nagyon is jól ismerik Orthus Morthimert, észrevehetik, hogy Alenia kissé naiv és túlontúl jóhiszemű is azokkal, akik segíteni próbálnak neki, de hát ez nem meglepő. A lány még Intathot sem képes utálni, benne is csak a jót keresi azok után is, ami a rezidencián történt.*
- Adoavert nem ismerem. Majd neki is bemutathatnál, sőt, ha valóban Lihanechből származik, talán Mai még ismeri is. *Fűzi hozzá a mágustanonchoz, azon pedig már csak szórakozottan nevet fel, hogy Int nem kedveli szegényt. Őt sem. Hogy ezen miért nem lepődik meg?
Mindenesetre, ha már ennyiszer szóba került az elf orvos neve, talán tényleg jobb, ha elindulnak, és megkeresik őt. Vajon merre lehet, és miért nem tűnt még fel neki, hogy itt vannak? Felettébb gyanús, de nem szól egy szót sem. Hagyja, hogy Luninari vezesse, hisz ő tudja jobban, miféle helyeken lelehető fel általában Intath, úgyhogy ő csak kérdések nélkül követi. Hamarosan oda is érnek ahhoz a bizonyos rendelőhöz, ahová barátnője bekopog, és rögtön be is jelenti mindkettejüket. Azonban egészen kényelmetlenül hosszú ideig kell várniuk, mire az ajtó kinyílik, és mögüle egy fáradt, kócos és, nos, büdös Intath lép elő, akinek a tekintetétől most is legszívesebben a Hetedhét Határig szaladna, de nem teheti meg. Bizonytalanul és segítségkérően keresi Luninari tekintetét, de hamar ráeszmél, hogy most nem hagyhatja, hogy a félelme győzzön, különben soha nem fognak tudni túllépni a kettejük között súrlódó, szerinte alaptalan konfliktuson. Úgyhogy végül állja a férfi gyilkos tekintetét, s bár közben legbelül reszket, mint a nyárfalevél, mégis igyekszik nyugodt maradni. Nagy levegőket vesz és kontrolláltan fújja ki, reménykedve, hogy így nem uralkodik el rajta ismét a pánik.*
- Ahol nyugodtan le tudunk ülni, és mindketten tovább láthatunk a vádjainknál, de előtte… *válaszolja meg a kérdést diplomatikusan, majd egy tudatos, szimbolikus jelentést szánva a mozdulatnak nyújtja Intath felé azt a jobb kezét, melytől az életéért cserébe szabadította meg az orvos, de mostanra már láthatóan teljesen ép.*
- Alenia Sayqueves. Örülök, hogy végre megismerhetlek úgy is, hogy nem szenvedek, haldoklom vagy épp bántani akarsz olyasmiért, amit el sem követtem. *Persze, szól belőle a nemesi sértettségi is valahol, hisz az ő fajtája nagyon nem bírja elviselni azt sem, ha jogosan gyanúsítják valamivel, hátha még nem is érzi valósnak a vádakat. Azt egyébként hirtelen lányos zavarában el is felejti, hogy az ő keze hiába ép már, attól még Intath nem fog tudni a tenyerébe csapni még akkor sem, ha valamilyen váratlan csoda folytán akarna.*
- Előbb lássuk meg, hogy milyen is lesz az az új világ. Ami meg Orthust illeti, nem csak kívülről lehet szép valaki. A prefektus elsőként volt segítségemre abban, hogy össze tudjam szedni magam, és meg tudjak birkózni azzal a teherrel, hogy a bátyám eltűnésével az egész Sayqueves vagyonról nekem kell döntenem. *Zárja le ennyivel a témát, bár a szemfülesebbek, vagy azok, akik nagyon is jól ismerik Orthus Morthimert, észrevehetik, hogy Alenia kissé naiv és túlontúl jóhiszemű is azokkal, akik segíteni próbálnak neki, de hát ez nem meglepő. A lány még Intathot sem képes utálni, benne is csak a jót keresi azok után is, ami a rezidencián történt.*
- Adoavert nem ismerem. Majd neki is bemutathatnál, sőt, ha valóban Lihanechből származik, talán Mai még ismeri is. *Fűzi hozzá a mágustanonchoz, azon pedig már csak szórakozottan nevet fel, hogy Int nem kedveli szegényt. Őt sem. Hogy ezen miért nem lepődik meg?
Mindenesetre, ha már ennyiszer szóba került az elf orvos neve, talán tényleg jobb, ha elindulnak, és megkeresik őt. Vajon merre lehet, és miért nem tűnt még fel neki, hogy itt vannak? Felettébb gyanús, de nem szól egy szót sem. Hagyja, hogy Luninari vezesse, hisz ő tudja jobban, miféle helyeken lelehető fel általában Intath, úgyhogy ő csak kérdések nélkül követi. Hamarosan oda is érnek ahhoz a bizonyos rendelőhöz, ahová barátnője bekopog, és rögtön be is jelenti mindkettejüket. Azonban egészen kényelmetlenül hosszú ideig kell várniuk, mire az ajtó kinyílik, és mögüle egy fáradt, kócos és, nos, büdös Intath lép elő, akinek a tekintetétől most is legszívesebben a Hetedhét Határig szaladna, de nem teheti meg. Bizonytalanul és segítségkérően keresi Luninari tekintetét, de hamar ráeszmél, hogy most nem hagyhatja, hogy a félelme győzzön, különben soha nem fognak tudni túllépni a kettejük között súrlódó, szerinte alaptalan konfliktuson. Úgyhogy végül állja a férfi gyilkos tekintetét, s bár közben legbelül reszket, mint a nyárfalevél, mégis igyekszik nyugodt maradni. Nagy levegőket vesz és kontrolláltan fújja ki, reménykedve, hogy így nem uralkodik el rajta ismét a pánik.*
- Ahol nyugodtan le tudunk ülni, és mindketten tovább láthatunk a vádjainknál, de előtte… *válaszolja meg a kérdést diplomatikusan, majd egy tudatos, szimbolikus jelentést szánva a mozdulatnak nyújtja Intath felé azt a jobb kezét, melytől az életéért cserébe szabadította meg az orvos, de mostanra már láthatóan teljesen ép.*
- Alenia Sayqueves. Örülök, hogy végre megismerhetlek úgy is, hogy nem szenvedek, haldoklom vagy épp bántani akarsz olyasmiért, amit el sem követtem. *Persze, szól belőle a nemesi sértettségi is valahol, hisz az ő fajtája nagyon nem bírja elviselni azt sem, ha jogosan gyanúsítják valamivel, hátha még nem is érzi valósnak a vádakat. Azt egyébként hirtelen lányos zavarában el is felejti, hogy az ő keze hiába ép már, attól még Intath nem fog tudni a tenyerébe csapni még akkor sem, ha valamilyen váratlan csoda folytán akarna.*
997. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-07-08 02:44:44
Üzenet elküldve: 2025-07-08 02:44:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1622
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1622
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//A fény útján járva//
*A feje kótyagos, a gyomra kavarog és összességében úgy érzi magát, mint valami kifacsart rongy. Ahhoz, hogy ez az állapot javuljon időre lenne szükség pihenésre és vízre. Meg, hogy ne csak külsőleg, de önmagában is rendbe tudja magát rakni. Erre viszont nincs ideje hisz kopogást hall. Először fel se tudja még fogni hol van. Aztán jut el az agyáig az ismerős hang. Megdörgöli az arcát, de nem segít az semmin. Kutyául van. Hogy úgy is néz ki abban biztos. Sosem szerette ha hasonló állapotban látták. Ekkor érkezik a tőrdöfés. A szőke picsa is itt van. Halkan morog néhány olyan szót, amit jobb is, hogy az ajtaja előtt állók nem hallanak meg és lassan feltápászkodik. Végig vezeti a tekintetét a környezetén. Mondhatná, hogy elégedett a tegnapi alkímiai eredményekkel, de ahogy akkor se, ma sem tud javítani a kedvén még kedvenc hobbija sem. Beletúr a hajába és az ujjaival pár tincset próbál kifésülni nem túl nagy eredménnyel, míg az ajtóhoz lép, hogy kinyissa. Tekintete fáradt és mogorva ahogy végignéz az ajtaja előtt ácsorgó lányokon. Kezdve a szőkével akit ha tudna ott helyben le is szúrna vele. Aztán fordul Luninari-felé. Nem szól egy szót sem viszont hacsak a lány nem ellenkezik, akkor egy fáradt mozdulattal magához öleli a férfi és nyom egy puszit annak kobakjára. Csak ezek után hallatja a hangját. A félvért félkézzel magához ölelve, ennek a gesztusnak teljesen ellentmondó sötét pillantással a szőkét figyeli.*
-Hol akarsz beszélni? Nem hiszem, hogy itt lent kényelmes lenne neked.
*A feje kótyagos, a gyomra kavarog és összességében úgy érzi magát, mint valami kifacsart rongy. Ahhoz, hogy ez az állapot javuljon időre lenne szükség pihenésre és vízre. Meg, hogy ne csak külsőleg, de önmagában is rendbe tudja magát rakni. Erre viszont nincs ideje hisz kopogást hall. Először fel se tudja még fogni hol van. Aztán jut el az agyáig az ismerős hang. Megdörgöli az arcát, de nem segít az semmin. Kutyául van. Hogy úgy is néz ki abban biztos. Sosem szerette ha hasonló állapotban látták. Ekkor érkezik a tőrdöfés. A szőke picsa is itt van. Halkan morog néhány olyan szót, amit jobb is, hogy az ajtaja előtt állók nem hallanak meg és lassan feltápászkodik. Végig vezeti a tekintetét a környezetén. Mondhatná, hogy elégedett a tegnapi alkímiai eredményekkel, de ahogy akkor se, ma sem tud javítani a kedvén még kedvenc hobbija sem. Beletúr a hajába és az ujjaival pár tincset próbál kifésülni nem túl nagy eredménnyel, míg az ajtóhoz lép, hogy kinyissa. Tekintete fáradt és mogorva ahogy végignéz az ajtaja előtt ácsorgó lányokon. Kezdve a szőkével akit ha tudna ott helyben le is szúrna vele. Aztán fordul Luninari-felé. Nem szól egy szót sem viszont hacsak a lány nem ellenkezik, akkor egy fáradt mozdulattal magához öleli a férfi és nyom egy puszit annak kobakjára. Csak ezek után hallatja a hangját. A félvért félkézzel magához ölelve, ennek a gesztusnak teljesen ellentmondó sötét pillantással a szőkét figyeli.*
-Hol akarsz beszélni? Nem hiszem, hogy itt lent kényelmes lenne neked.
996. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-07-07 17:50:40
Üzenet elküldve: 2025-07-07 17:50:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 682
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 682
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//A fény útján járva//
*Több mindennek örül egyszerre, az egyik természetesen, hogy Nia hagyja neki az érintést, és úgy tűnik, hogy azt is elfogadja, amit mond, de persze egy szép pillanat sem tarthat örökké, egy idő után el kell engedni a vállát.*
- Köszönöm, de szerintem nem lennék jó politikus, ennyi még biztos kevés hozzá. Viszont teljesen komolyan gondoltam, amit mondtam. Olyanhoz kell majd hozzámenned, akit igazán szeretsz, az új világ lehetőséget fog adni erre. Nem csak ahhoz, aki csak kicsit tetszik. Attól pedig, hogy nem kap mindenki azonos nevelést, még dolgozhatnak ugyanazért. Inkább bizakodó vagyok ilyen téren, mint nem. Az lep csak meg kicsit, hogy valamennyire tetszett Orthus. Bár én csak egyszer láttam, lehet nem figyeltem meg jól. De ha már mindenképpen el kellene valakit képzelnem hozzád, melléd, az csak olyan szép lehetne férfiként, mint te lányban. Egy igazi, mesebeli herceg. *jelenti ki ezt teljes meggyőződéssel, mielőtt ő is nevetgélne kicsit, nem törődve az általa éppen összehozott kisebb képzavarral.
Elismeri, hogy fura gondolat, hogy Alenia és ő feleség és feleség legyenek, de bármennyire is barátnője boldogságát kívánja, kicsit megijeszti a gondolat még mindig, hogyha Nia szerelmet és férjet talál magának, akkor kapcsolatuk mindenképpen lazulni fog, márpedig most szinte fürdőzik abban a tudatban, hogy jelenleg minden bizonnyal ő az, aki legközelebb áll Aleniához az egész világon. Imádja, hogy szükség van rá, hogy érdemben segíthet neki, és azt is, hogy szeretete viszonozva van.*
- Viszont nem Wilhorpra gondoltam. Kicsit ő is tetszett, de alig volt időm megismerni. Adoaver jutott az eszembe. Ő is itt él, egy mágustanonc, ember, sose kérdeztem meg hány éves, de kicsit idősebb lehet nálam. Magas, vékony, de ettől még elég jóképű szerintem. A haja fekete, majdnem annyira, mint az enyém, és a bőre is pont olyan sápadt, mint az én bőröm. Te biztosan nagyon kedvelnéd. Egy lihanechi nemes, nagyon udvarias és kedves, okos, igazi könyvmoly, és bár kicsit körülményesen és furán fogalmaz néha, de hozzám hasonlóan szeret sokat beszélni, meg az érdeklődési körünk is közös, csak ő a tűzmágiához vonzódik leginkább, nem a holdhoz, de valahol érthető. Az sokkal férfiasabb. Remélem találkoztok majd. Nem tudom, rég láttam itt, gondolom éppen tanul. Ja, és Int nem igazán kedveli.
*Ezen nevetnie kell, kicsit nevet is, pedig annyira nem vicces, sőt. Mindenesetre jó belegondolni, hogy a sokszor kiszámíthatatlan elfen kívül más férfi is él Szarvasligetben.*
- De, ha már Int, akkor igazad mindenképpen igazad van. Nem ülhetünk itt örökké, bármilyen jó volt kicsit pihenni, beszélgetni, és borozni. Folytathatnánk később mindenképpen. Miután vele beszéltünk. Először a rendelőjében nézzük meg, mert ott van általában. Ha ott nem lesz, akkor talán a konyha. *mondja, aztán kiissza maradék borát, lehet azért, hogy bátorságot merítsen ő is, ez után feláll és elindul, hogy elvezesse Aleniát Int rendelőjéhez. Egyben mindenesetre már most biztos; Szarvasliget az ő otthona is, még hogyha beszélgetésük rosszul is alakul, akkor sem hagyja, hogy a doki elzavarja őket innen. Igenis jár nekik egy este a tónak a partján, bármi is legyen a vége! Tényleg szeretné folytatni a beszélgetést, amit nemrég kezdtek el és imént szakítottak félbe.
Amikor odaérnek, finoman, de határozottan bekopog és mosolyt erőltet az arcára. Normál esetben ez a mosoly teljesen őszinte lenne, amiért viszontláthatja Intet, most azonban van benne némi számítás. De ez ez muszáj, és úgy gondolja, hogy ennyi alakoskodás még tőle is bőven belefér, akit Intath nyilván kedves és naiv kislányként ismert meg, noha akkor túl volt már egy száműzetésen és valamennyi artheniori megpróbáltatáson, aminek csak „megkoronázása” volt a lázadás éjjele, ahol majdnem meg is halt.
Úgy számít, hogyha a doki nem is lesz elragadtatva attól, hogy itt találja Aleniát, egy mosolygós Luninarinak csak örülni fog, így pedig teljesen más alapzatról fogják elkezdeni a rájuk váró beszélgetést, mintha két látszólag ideges lány állna a rendelő ajtaja előtt.*
- Itt vagy Int? *kérdi a kopogás után.*
- Én vagyok az. Aleniával. *közli a puszta tényeket és vár, próbálva nem figyelni felgyorsuló szívdobogására, csak arra, hogy mosolya megmaradjon, amikor az elf ajtót nyit nekik, már amennyiben jól számolt és valóban itt van.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.07.07 17:55:46
*Több mindennek örül egyszerre, az egyik természetesen, hogy Nia hagyja neki az érintést, és úgy tűnik, hogy azt is elfogadja, amit mond, de persze egy szép pillanat sem tarthat örökké, egy idő után el kell engedni a vállát.*
- Köszönöm, de szerintem nem lennék jó politikus, ennyi még biztos kevés hozzá. Viszont teljesen komolyan gondoltam, amit mondtam. Olyanhoz kell majd hozzámenned, akit igazán szeretsz, az új világ lehetőséget fog adni erre. Nem csak ahhoz, aki csak kicsit tetszik. Attól pedig, hogy nem kap mindenki azonos nevelést, még dolgozhatnak ugyanazért. Inkább bizakodó vagyok ilyen téren, mint nem. Az lep csak meg kicsit, hogy valamennyire tetszett Orthus. Bár én csak egyszer láttam, lehet nem figyeltem meg jól. De ha már mindenképpen el kellene valakit képzelnem hozzád, melléd, az csak olyan szép lehetne férfiként, mint te lányban. Egy igazi, mesebeli herceg. *jelenti ki ezt teljes meggyőződéssel, mielőtt ő is nevetgélne kicsit, nem törődve az általa éppen összehozott kisebb képzavarral.
Elismeri, hogy fura gondolat, hogy Alenia és ő feleség és feleség legyenek, de bármennyire is barátnője boldogságát kívánja, kicsit megijeszti a gondolat még mindig, hogyha Nia szerelmet és férjet talál magának, akkor kapcsolatuk mindenképpen lazulni fog, márpedig most szinte fürdőzik abban a tudatban, hogy jelenleg minden bizonnyal ő az, aki legközelebb áll Aleniához az egész világon. Imádja, hogy szükség van rá, hogy érdemben segíthet neki, és azt is, hogy szeretete viszonozva van.*
- Viszont nem Wilhorpra gondoltam. Kicsit ő is tetszett, de alig volt időm megismerni. Adoaver jutott az eszembe. Ő is itt él, egy mágustanonc, ember, sose kérdeztem meg hány éves, de kicsit idősebb lehet nálam. Magas, vékony, de ettől még elég jóképű szerintem. A haja fekete, majdnem annyira, mint az enyém, és a bőre is pont olyan sápadt, mint az én bőröm. Te biztosan nagyon kedvelnéd. Egy lihanechi nemes, nagyon udvarias és kedves, okos, igazi könyvmoly, és bár kicsit körülményesen és furán fogalmaz néha, de hozzám hasonlóan szeret sokat beszélni, meg az érdeklődési körünk is közös, csak ő a tűzmágiához vonzódik leginkább, nem a holdhoz, de valahol érthető. Az sokkal férfiasabb. Remélem találkoztok majd. Nem tudom, rég láttam itt, gondolom éppen tanul. Ja, és Int nem igazán kedveli.
*Ezen nevetnie kell, kicsit nevet is, pedig annyira nem vicces, sőt. Mindenesetre jó belegondolni, hogy a sokszor kiszámíthatatlan elfen kívül más férfi is él Szarvasligetben.*
- De, ha már Int, akkor igazad mindenképpen igazad van. Nem ülhetünk itt örökké, bármilyen jó volt kicsit pihenni, beszélgetni, és borozni. Folytathatnánk később mindenképpen. Miután vele beszéltünk. Először a rendelőjében nézzük meg, mert ott van általában. Ha ott nem lesz, akkor talán a konyha. *mondja, aztán kiissza maradék borát, lehet azért, hogy bátorságot merítsen ő is, ez után feláll és elindul, hogy elvezesse Aleniát Int rendelőjéhez. Egyben mindenesetre már most biztos; Szarvasliget az ő otthona is, még hogyha beszélgetésük rosszul is alakul, akkor sem hagyja, hogy a doki elzavarja őket innen. Igenis jár nekik egy este a tónak a partján, bármi is legyen a vége! Tényleg szeretné folytatni a beszélgetést, amit nemrég kezdtek el és imént szakítottak félbe.
Amikor odaérnek, finoman, de határozottan bekopog és mosolyt erőltet az arcára. Normál esetben ez a mosoly teljesen őszinte lenne, amiért viszontláthatja Intet, most azonban van benne némi számítás. De ez ez muszáj, és úgy gondolja, hogy ennyi alakoskodás még tőle is bőven belefér, akit Intath nyilván kedves és naiv kislányként ismert meg, noha akkor túl volt már egy száműzetésen és valamennyi artheniori megpróbáltatáson, aminek csak „megkoronázása” volt a lázadás éjjele, ahol majdnem meg is halt.
Úgy számít, hogyha a doki nem is lesz elragadtatva attól, hogy itt találja Aleniát, egy mosolygós Luninarinak csak örülni fog, így pedig teljesen más alapzatról fogják elkezdeni a rájuk váró beszélgetést, mintha két látszólag ideges lány állna a rendelő ajtaja előtt.*
- Itt vagy Int? *kérdi a kopogás után.*
- Én vagyok az. Aleniával. *közli a puszta tényeket és vár, próbálva nem figyelni felgyorsuló szívdobogására, csak arra, hogy mosolya megmaradjon, amikor az elf ajtót nyit nekik, már amennyiben jól számolt és valóban itt van.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.07.07 17:55:46
995. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-07-04 17:44:37
Üzenet elküldve: 2025-07-04 17:44:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 534
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 534
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A fény útján járva//
*Esze ágában sincs elhúzódni a kedves érintéstől, amit vigasztalásul kap a fél-elf lánytól. Mint mindig, most is hálás a támogatásért. Luninari első mondata után ő már beletörődne a sorsába, és lépne tovább, de akkor hangzik el egy gyengéd, számára mégis csattanó mondat, hogy muszáj felkapnia rá a fejét. Talán még némi ijedtség is látszik az arcán hirtelen, de aztán hamar átfordul egy kedves mosolyba.*
- Talán tévedtem, és tényleg jó politikus lennél. Bármit meg tudsz fogalmazni úgy, hogy az ne fájjon vagy annak legyen előnyös, akinek épp mondod. *Nevetgél, majd hallgatja tovább a lányt, akinek természetesen van véleménye azzal kapcsolatban is, hogy akárhogy is történt, de szerinte helyes döntés volt-e, hogy nem vált valósággá a frigy közte és Orthus között.*
- Nem is mondtam, hogy nem vonzódok hozzá, csak, hogy olyan megérzésem volt, hogy nem szabad igent mondanom. *Ennek ellenére Luninari jól látja, hisz azt sem tudná egyértelműen kijelenteni, hogy tetszik neki a prefektus. Mellette és ellene is tudna felsorolni érveket, de mindmáig tisztán él benne a nemesi neveltetés, és az, hogy ha egy férfi megkéri a kezét, akkor ő majdnem, hogy köteles igent mondani, ha sem családi, sem pedig politikai ellentét nem áll fenn közöttük. Ha nincs jelen esetben a faji gát kettejük között, talán igent is mondott volna minden ellenérzése ellenére, úgyhogy jobb is, hogy a sors végül magától megoldotta a problémát vagy… talán az istenek keze lehet ebben is? Ki tudja.*
- A régi nemesség előjogokra, tradíciókra és befolyásra épült. Én úgy látom, hogy a jelenlegi más lesz. A befolyás ugyan megmarad, de már nem az évtizedes, családból örökölt jogok, hanem a pénz fog dönteni. Nem tudom, hogy ez jobb lesz-e. Tudod, pénze lehet annak is, akit nem neveltek olyan szigorúan, mint minket. *És lám, már megint itt tartanak, Nia maga sem képes arra, hogy ne beszéljen az Artheniorban uralkodó helyzetről, a nemesekről vagy politikáról, de szerencsére Luninari hamar visszatereli a témát a párkapcsolatok felé.*
- Wilhorp volt az? *kérdez vissza mosolygósan, találgatva, hogy ki lehetett az az egy fiú, aki tetszett a lánynak.* Vagy csak én képzelődtem mindig, hogy szép pár lehetnétek? *A következő dicséret, amit kap, valahogy váratlanul éri, nem tudja, hogyan sikerült a fiúktól az ő szépségéig eljutniuk, de ami azt illeti, nagyon boldog, hogy ezt hallja, már csak azért is, mert azzal, hogy a teste már nem egy torz emléke csupán önmagának, ő is újra büszke lehet a kinézetére. Most már csak szembe kell néznie azzal, aki talán az életét mentette meg, de annak az árán, hogy elcsúfította őt.
A borokhoz ő sem tud mit hozzáfűzni már, mert még annyira sem ért hozzájuk, mint Luni, de azért végül megszólal.*
- Na jól van. Mielőtt még a végén te fogod megkérni a kezem, mit szólnál, ha vennénk egy nagy levegőt és bátorságot, és megkeresnénk Intathot? Ha itt van, nekem felettébb furcsa, hogy még nem tűnt fel neki, hogy itt vagyunk. *Nevetgél, majd felkészül arra, hogy belépjenek az épületbe, és megkeressék az elfet. Nem tudja, merre lehet fellelhető, ezért Luninarira bízza, hogy hol nézik meg először.*
*Esze ágában sincs elhúzódni a kedves érintéstől, amit vigasztalásul kap a fél-elf lánytól. Mint mindig, most is hálás a támogatásért. Luninari első mondata után ő már beletörődne a sorsába, és lépne tovább, de akkor hangzik el egy gyengéd, számára mégis csattanó mondat, hogy muszáj felkapnia rá a fejét. Talán még némi ijedtség is látszik az arcán hirtelen, de aztán hamar átfordul egy kedves mosolyba.*
- Talán tévedtem, és tényleg jó politikus lennél. Bármit meg tudsz fogalmazni úgy, hogy az ne fájjon vagy annak legyen előnyös, akinek épp mondod. *Nevetgél, majd hallgatja tovább a lányt, akinek természetesen van véleménye azzal kapcsolatban is, hogy akárhogy is történt, de szerinte helyes döntés volt-e, hogy nem vált valósággá a frigy közte és Orthus között.*
- Nem is mondtam, hogy nem vonzódok hozzá, csak, hogy olyan megérzésem volt, hogy nem szabad igent mondanom. *Ennek ellenére Luninari jól látja, hisz azt sem tudná egyértelműen kijelenteni, hogy tetszik neki a prefektus. Mellette és ellene is tudna felsorolni érveket, de mindmáig tisztán él benne a nemesi neveltetés, és az, hogy ha egy férfi megkéri a kezét, akkor ő majdnem, hogy köteles igent mondani, ha sem családi, sem pedig politikai ellentét nem áll fenn közöttük. Ha nincs jelen esetben a faji gát kettejük között, talán igent is mondott volna minden ellenérzése ellenére, úgyhogy jobb is, hogy a sors végül magától megoldotta a problémát vagy… talán az istenek keze lehet ebben is? Ki tudja.*
- A régi nemesség előjogokra, tradíciókra és befolyásra épült. Én úgy látom, hogy a jelenlegi más lesz. A befolyás ugyan megmarad, de már nem az évtizedes, családból örökölt jogok, hanem a pénz fog dönteni. Nem tudom, hogy ez jobb lesz-e. Tudod, pénze lehet annak is, akit nem neveltek olyan szigorúan, mint minket. *És lám, már megint itt tartanak, Nia maga sem képes arra, hogy ne beszéljen az Artheniorban uralkodó helyzetről, a nemesekről vagy politikáról, de szerencsére Luninari hamar visszatereli a témát a párkapcsolatok felé.*
- Wilhorp volt az? *kérdez vissza mosolygósan, találgatva, hogy ki lehetett az az egy fiú, aki tetszett a lánynak.* Vagy csak én képzelődtem mindig, hogy szép pár lehetnétek? *A következő dicséret, amit kap, valahogy váratlanul éri, nem tudja, hogyan sikerült a fiúktól az ő szépségéig eljutniuk, de ami azt illeti, nagyon boldog, hogy ezt hallja, már csak azért is, mert azzal, hogy a teste már nem egy torz emléke csupán önmagának, ő is újra büszke lehet a kinézetére. Most már csak szembe kell néznie azzal, aki talán az életét mentette meg, de annak az árán, hogy elcsúfította őt.
A borokhoz ő sem tud mit hozzáfűzni már, mert még annyira sem ért hozzájuk, mint Luni, de azért végül megszólal.*
- Na jól van. Mielőtt még a végén te fogod megkérni a kezem, mit szólnál, ha vennénk egy nagy levegőt és bátorságot, és megkeresnénk Intathot? Ha itt van, nekem felettébb furcsa, hogy még nem tűnt fel neki, hogy itt vagyunk. *Nevetgél, majd felkészül arra, hogy belépjenek az épületbe, és megkeressék az elfet. Nem tudja, merre lehet fellelhető, ezért Luninarira bízza, hogy hol nézik meg először.*
994. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-07-04 03:03:03
Üzenet elküldve: 2025-07-04 03:03:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1622
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1622
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Az örökség//
*Távoznak. Percekig áll még az ablakba és néz utánuk. Vár. Érzi, hogy fog történni valamit. Nem is tudja mennyit áll ott. Forog az agya és pörgeti magában az elmúlt percek eseményeit, de nem tud sehova se jutni. Ettől pedig egyre idegesebb lesz. Elkezdi fülében hallani a saját szívverését, keze rászorul az ablakpárkány deszkájára olyan erővel, hogy elfehérednek az ujjai és egészen addig szorítja míg végül le nem csúszik onnan a keze.*
//A fény útján járva//
*Azt, mondani, hogy jól néz ki túlzás lenne. Arca sápadt, szemei karikásak és alkohol szaga árad belőle. Maga se tudná megmondani, hogy mikor történt meg, hogy a fáradtság vagy az ital végül legyőzte és lerántotta az álmok fekete mocsara. Nem is a legkényelmesebb helyen történt ez. A hűvös, hideg rendelőjében. Egy kis széken ülve, amin lábai kifacsart szögekben próbálnak helyet találni alatta, a feje pedig az asztal kemény lapján. Mellette a földön egy üveg bor aminek az alján maradt még valamennyi, az asztalon pedig mindenféle színes fiolák, alkímiai eszközök és kézzel írott könyve, ami épp az egyik kísérlet eredményét tartalmazza. Olyan részletekkel, mint például a hőfok, kevergetés gyakorisága, a fizikai jellemzők változása és hasonlók.*
*Távoznak. Percekig áll még az ablakba és néz utánuk. Vár. Érzi, hogy fog történni valamit. Nem is tudja mennyit áll ott. Forog az agya és pörgeti magában az elmúlt percek eseményeit, de nem tud sehova se jutni. Ettől pedig egyre idegesebb lesz. Elkezdi fülében hallani a saját szívverését, keze rászorul az ablakpárkány deszkájára olyan erővel, hogy elfehérednek az ujjai és egészen addig szorítja míg végül le nem csúszik onnan a keze.*
//A fény útján járva//
*Azt, mondani, hogy jól néz ki túlzás lenne. Arca sápadt, szemei karikásak és alkohol szaga árad belőle. Maga se tudná megmondani, hogy mikor történt meg, hogy a fáradtság vagy az ital végül legyőzte és lerántotta az álmok fekete mocsara. Nem is a legkényelmesebb helyen történt ez. A hűvös, hideg rendelőjében. Egy kis széken ülve, amin lábai kifacsart szögekben próbálnak helyet találni alatta, a feje pedig az asztal kemény lapján. Mellette a földön egy üveg bor aminek az alján maradt még valamennyi, az asztalon pedig mindenféle színes fiolák, alkímiai eszközök és kézzel írott könyve, ami épp az egyik kísérlet eredményét tartalmazza. Olyan részletekkel, mint például a hőfok, kevergetés gyakorisága, a fizikai jellemzők változása és hasonlók.*
993. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-07-03 10:03:59
Üzenet elküldve: 2025-07-03 10:03:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 682
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 682
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//A fény útján járva//
*Először csak egy apró mosoly és bólintás, ami egyetértését fejezi ki Nia felé a macskákkal kapcsolatban.*
- Biztos, hogy többet látnak, mint mi. Ezért is örülök, hogy Holdpihe velem van. Vagy inkább már velünk.
*Ezek után, ahogyan hallgatja Aleniát megsajnálja őt, azért amit tőle hall, így a maga részéről egyelőre el is feledkezik a mágiáról, és annak sötét oldaláról, amit Nia emlegetett fel. Sokkal jobban megindítja, amit Orthusrtól és belőle kiindulva a régi bálokról hall, egy nem túl régi, de mostanra végleg letűnt korról, ami olyan, mint egy ponttal lezárt mondat, régies betűkkel, mára szinte olvashatatlanná sárgult pergamenen, amelyről a jelenben élőknek kellene kibogarásznia a múltat.
Ha Alenia hagyja neki, akkor szabad kezét gyengéden a vállára teszi, és nagyon finoman, szeretettel megszorítja azt. Úgy tűnik, hogy csak nem ússzák meg, hogy legalább egy kicsit beszélniük kelljen a városi politikáról, bár érzelmeikkel összefüggésben indokolnak érzni.*
- Ezt szomorúan hallom. De ne legyél buta! *igyekszik kimondani ezt annyira gyengéden, amennyire hasonló mondatot csak kimondani lehet.*
- Orthus nem téged utasított el, akit akart, csak a közös jövőtöket. *hangsúlyozza ki a „téged” szót erőteljesen szándékai szerint.*
- Amúgy pedig nagyon jó döntés lett volna, hogy nem mész hozzá, akkor sem, ha őt mégsem zavarja az, hogy nem marad fenn a családja neve. Lehet, hogy tisztességes férfi, de nem lehet leélni egy életet olyannal, akibe nem tudnál szerelmes lenni, és még csak nem is igazán vonzódsz hozzá. Látod, ez egy olyan dolog, aminek mindenképpen változnia kell. Nem lenne jó, ha az új nemesség olyan lenne, mint a régi volt. Szerintem senkit sem szabadna eltiltani attól, aki tetszik neki, és persze ennek az ellenkezője legalább annyira rossz. Nagyon sajnálom, hogy régen át kellett élned mindezt. De jobb lesz most, hogy nem származás alapján fog majd öröklődni a nemesség, hanem bárki megveheti magának, aki összegyűjtött elég aranyat és tenni szeretne a városért, ez biztos.
*Mindenesetre reméli, hogy ebben legalább magabiztosnak tűnik, mert minden más, amit Nia mondott neki korábban, neki pedig bármit is mondania kellene rá, olyan kicsit mintha az erdő legmélyebb mélyére kellene betévednie.*
- Persze… nekem sem volt még párom soha. Nem is igazán tetszett még úgy senki igazából. Van egy fiú, aki talán. De hát, ha csak a szépségen múlik…
*El kell hallgatnia kicsit mielőtt folytatná. Ami azt illeti, Aleniánál igazából nem is ismer szebbet, és senki közelében nem érzi magát jobban, de, ha ezt elmondaná, akkor az előző szavak után talán úgy tűnne, mintha valamiféle vallomást tenne, és ez mindenképpen furcsán venné ki magát. Aztán úgy dönt, hogy mégsem. Miért is ne mondhatná ki azt, amit igazán gondol?*
- Jó, ez tudom, hogy más, de igazából szerintem anya is nagyon szép. Lau is, és Nai is. Én is tetszem magamnak igazából. De te vagy a legszebb, akit valaha láttam. Talán túl fiatal vagyok még, de nem hiszem, hogy valaha éreztem olyasmit, amit szerelemnek lehetne nevezni. Akár csak egy kicsit. Ha csak a szépségen múlna, akkor rajtad kívül senki más nem jöhetne szóba. Egy fiú ölelt egyszer át. Szegény. Annyi mindent megtett értem, de akkor megijedtem. Pedig kedves volt, aranyos, de… idegennek éreztem az ölelését, megijedtem tőle, viszont amikor Artheniorban Nai simogatta meg a hátam, vagy újra találkozva anyával, vagy veled és megöleltük egymást, nem tudom, benneteket ölelni teljesen más volt. Nyugtató, kellemes. Az biztos, hogy szerintem még nem vagyok elég érett arra, hogy bárkibe is szerelmes legyek. Talán jobb is így, biztos nagyon összezavarná a dolgokat *enged meg magának egy halk nevetést végül.*
- A borokhoz amúgy nem igazán értek én sem. Ez édes és vörös, ennyit tudok róla, nem tudnám megmondani, hogy hány éves lehet. Még nem aggbor, de nem is tavalyi, öt és tíz éves között lehet szerintem. Tudod, minél öregebb egy bor, annál finomabb, de a régi borokkal vigyázni kell, mert erősebbek és hamar a fejünkbe szállnak. *mondja, csak hogy valami könnyedebb témát is tudjon érinteni az előzőek után.*
*Először csak egy apró mosoly és bólintás, ami egyetértését fejezi ki Nia felé a macskákkal kapcsolatban.*
- Biztos, hogy többet látnak, mint mi. Ezért is örülök, hogy Holdpihe velem van. Vagy inkább már velünk.
*Ezek után, ahogyan hallgatja Aleniát megsajnálja őt, azért amit tőle hall, így a maga részéről egyelőre el is feledkezik a mágiáról, és annak sötét oldaláról, amit Nia emlegetett fel. Sokkal jobban megindítja, amit Orthusrtól és belőle kiindulva a régi bálokról hall, egy nem túl régi, de mostanra végleg letűnt korról, ami olyan, mint egy ponttal lezárt mondat, régies betűkkel, mára szinte olvashatatlanná sárgult pergamenen, amelyről a jelenben élőknek kellene kibogarásznia a múltat.
Ha Alenia hagyja neki, akkor szabad kezét gyengéden a vállára teszi, és nagyon finoman, szeretettel megszorítja azt. Úgy tűnik, hogy csak nem ússzák meg, hogy legalább egy kicsit beszélniük kelljen a városi politikáról, bár érzelmeikkel összefüggésben indokolnak érzni.*
- Ezt szomorúan hallom. De ne legyél buta! *igyekszik kimondani ezt annyira gyengéden, amennyire hasonló mondatot csak kimondani lehet.*
- Orthus nem téged utasított el, akit akart, csak a közös jövőtöket. *hangsúlyozza ki a „téged” szót erőteljesen szándékai szerint.*
- Amúgy pedig nagyon jó döntés lett volna, hogy nem mész hozzá, akkor sem, ha őt mégsem zavarja az, hogy nem marad fenn a családja neve. Lehet, hogy tisztességes férfi, de nem lehet leélni egy életet olyannal, akibe nem tudnál szerelmes lenni, és még csak nem is igazán vonzódsz hozzá. Látod, ez egy olyan dolog, aminek mindenképpen változnia kell. Nem lenne jó, ha az új nemesség olyan lenne, mint a régi volt. Szerintem senkit sem szabadna eltiltani attól, aki tetszik neki, és persze ennek az ellenkezője legalább annyira rossz. Nagyon sajnálom, hogy régen át kellett élned mindezt. De jobb lesz most, hogy nem származás alapján fog majd öröklődni a nemesség, hanem bárki megveheti magának, aki összegyűjtött elég aranyat és tenni szeretne a városért, ez biztos.
*Mindenesetre reméli, hogy ebben legalább magabiztosnak tűnik, mert minden más, amit Nia mondott neki korábban, neki pedig bármit is mondania kellene rá, olyan kicsit mintha az erdő legmélyebb mélyére kellene betévednie.*
- Persze… nekem sem volt még párom soha. Nem is igazán tetszett még úgy senki igazából. Van egy fiú, aki talán. De hát, ha csak a szépségen múlik…
*El kell hallgatnia kicsit mielőtt folytatná. Ami azt illeti, Aleniánál igazából nem is ismer szebbet, és senki közelében nem érzi magát jobban, de, ha ezt elmondaná, akkor az előző szavak után talán úgy tűnne, mintha valamiféle vallomást tenne, és ez mindenképpen furcsán venné ki magát. Aztán úgy dönt, hogy mégsem. Miért is ne mondhatná ki azt, amit igazán gondol?*
- Jó, ez tudom, hogy más, de igazából szerintem anya is nagyon szép. Lau is, és Nai is. Én is tetszem magamnak igazából. De te vagy a legszebb, akit valaha láttam. Talán túl fiatal vagyok még, de nem hiszem, hogy valaha éreztem olyasmit, amit szerelemnek lehetne nevezni. Akár csak egy kicsit. Ha csak a szépségen múlna, akkor rajtad kívül senki más nem jöhetne szóba. Egy fiú ölelt egyszer át. Szegény. Annyi mindent megtett értem, de akkor megijedtem. Pedig kedves volt, aranyos, de… idegennek éreztem az ölelését, megijedtem tőle, viszont amikor Artheniorban Nai simogatta meg a hátam, vagy újra találkozva anyával, vagy veled és megöleltük egymást, nem tudom, benneteket ölelni teljesen más volt. Nyugtató, kellemes. Az biztos, hogy szerintem még nem vagyok elég érett arra, hogy bárkibe is szerelmes legyek. Talán jobb is így, biztos nagyon összezavarná a dolgokat *enged meg magának egy halk nevetést végül.*
- A borokhoz amúgy nem igazán értek én sem. Ez édes és vörös, ennyit tudok róla, nem tudnám megmondani, hogy hány éves lehet. Még nem aggbor, de nem is tavalyi, öt és tíz éves között lehet szerintem. Tudod, minél öregebb egy bor, annál finomabb, de a régi borokkal vigyázni kell, mert erősebbek és hamar a fejünkbe szállnak. *mondja, csak hogy valami könnyedebb témát is tudjon érinteni az előzőek után.*
992. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-06-29 01:41:38
Üzenet elküldve: 2025-06-29 01:41:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 470
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 470
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Az örökség//
*Kinyújtja lábait a hideg kövön. Igaz, szívesen hallgatózna odabenn, de meg kell hagyni, kellemes idekinn az árnyékban. Finoman borzolja haját a szél, miközben tarkóját a kapunak veti. Azon elmélkedik épp, hogy mihez kezd majd, miután visszaért a Kikötőbe. Túl sokat nem kell rajta agyalnia; meglátogatja Alissänát. Egyrészt hiányzik neki a lány társasága, másrészt már csak a gondolattól is felrobban ágyéka, ha a pillangóra gondol. Hatok óta nem volt szerencséje, lassan a legyet is felkérné röptében. Már csak azt kell kitalálnia, mivel győzze meg a kurtizánt. Mert aranyat már nemigen fogad el tőle valamilyen meggondolásból.
Merengéséből közeledő, sietős léptekre ocsúdik. Hamar fel is pattan, leporolja öltözékét, hátrasöpri haját és kihúzza magát.*
~Na most megint mi a szar baja van?!~ *Rögtön látja, hogy Relaelt a látogatás nem enyhítette meg, épp ellenkezőleg. Jobbnak látja nem faggatózni és tenni, amit az elf mond. Térül-fordul és rövidesen már kantárszáron vezeti a lovat Relael felé.
Beharapja ajkait, hogy lenyelje megannyi kérdését. Elvégre miért jöttek ide? Hová mennek most? Arra már gondolni sem mer, hogy esetleg afelől kíváncsiskodjon, megosztják-e a nyerget.
Addig fogja a kantárszárat, amíg az elf fel nem kapaszkodik a nyeregbe. Amennyiben visszaindulnak a város felé, természetesen követi a nemest. Ha nem Relaelről lenne szó, most biztos elütne néhány keresetlen humort afelől, hogyan tudná a segítségével csillapítani zaklatott állapotát az elf. Most azonban igyekszik inkább nagyon komoly képet vágni és alkalmazkodni a helyzethez.*
-Tudok segíteni valahogy? *Még mélyít is hangján, hogy férfiasabbnak hasson. Szürke tekintetét komolykodva emeli a nyeregben tartózkodó hosszúfülűre.*
*Kinyújtja lábait a hideg kövön. Igaz, szívesen hallgatózna odabenn, de meg kell hagyni, kellemes idekinn az árnyékban. Finoman borzolja haját a szél, miközben tarkóját a kapunak veti. Azon elmélkedik épp, hogy mihez kezd majd, miután visszaért a Kikötőbe. Túl sokat nem kell rajta agyalnia; meglátogatja Alissänát. Egyrészt hiányzik neki a lány társasága, másrészt már csak a gondolattól is felrobban ágyéka, ha a pillangóra gondol. Hatok óta nem volt szerencséje, lassan a legyet is felkérné röptében. Már csak azt kell kitalálnia, mivel győzze meg a kurtizánt. Mert aranyat már nemigen fogad el tőle valamilyen meggondolásból.
Merengéséből közeledő, sietős léptekre ocsúdik. Hamar fel is pattan, leporolja öltözékét, hátrasöpri haját és kihúzza magát.*
~Na most megint mi a szar baja van?!~ *Rögtön látja, hogy Relaelt a látogatás nem enyhítette meg, épp ellenkezőleg. Jobbnak látja nem faggatózni és tenni, amit az elf mond. Térül-fordul és rövidesen már kantárszáron vezeti a lovat Relael felé.
Beharapja ajkait, hogy lenyelje megannyi kérdését. Elvégre miért jöttek ide? Hová mennek most? Arra már gondolni sem mer, hogy esetleg afelől kíváncsiskodjon, megosztják-e a nyerget.
Addig fogja a kantárszárat, amíg az elf fel nem kapaszkodik a nyeregbe. Amennyiben visszaindulnak a város felé, természetesen követi a nemest. Ha nem Relaelről lenne szó, most biztos elütne néhány keresetlen humort afelől, hogyan tudná a segítségével csillapítani zaklatott állapotát az elf. Most azonban igyekszik inkább nagyon komoly képet vágni és alkalmazkodni a helyzethez.*
-Tudok segíteni valahogy? *Még mélyít is hangján, hogy férfiasabbnak hasson. Szürke tekintetét komolykodva emeli a nyeregben tartózkodó hosszúfülűre.*
991. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-06-29 01:14:43
Üzenet elküldve: 2025-06-29 01:14:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1622
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1622
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Az örökség//
*A nő távozik. Mindketten épp olyan értetlenek és idegesek. A vád pedig igen is elhangzott. Hogy miért történt ami történt, azt a doki se tudja, de ez nem akadályozza meg benne, hogy bizonyos legyen az igazában. Mikor az alakja eltűnik a konyhából akkor tűnik el a maszk és húzódik a férfi szája vicsorra, miközben fellángol a tekintetében az eddig türtőztetett harag. A poharáért nyúl, hogy egy húzásra eltüntesse a tartalmát. Ez sem oltja viszont a sértettségét. Milyen elbaszott komédia ez, hogy minden tolvaj, kékvérű szuka még magát állítja be áldozatnak. Felhorgad benne a gondolat, hogy túl kevés díszt akasztottak ki a lázadás napján az oszlopokra, de már a gondolat megszületésének pillanatában összeszorul tőle a gyomra.*
~Rohadt picsa!~
*Mikor hallja az ajtót csukódni akkor egy megfelelő ablakot keres a házban, hogy onnan kilesve látja-e távozni a díszes kompániát.*
*A nő távozik. Mindketten épp olyan értetlenek és idegesek. A vád pedig igen is elhangzott. Hogy miért történt ami történt, azt a doki se tudja, de ez nem akadályozza meg benne, hogy bizonyos legyen az igazában. Mikor az alakja eltűnik a konyhából akkor tűnik el a maszk és húzódik a férfi szája vicsorra, miközben fellángol a tekintetében az eddig türtőztetett harag. A poharáért nyúl, hogy egy húzásra eltüntesse a tartalmát. Ez sem oltja viszont a sértettségét. Milyen elbaszott komédia ez, hogy minden tolvaj, kékvérű szuka még magát állítja be áldozatnak. Felhorgad benne a gondolat, hogy túl kevés díszt akasztottak ki a lázadás napján az oszlopokra, de már a gondolat megszületésének pillanatában összeszorul tőle a gyomra.*
~Rohadt picsa!~
*Mikor hallja az ajtót csukódni akkor egy megfelelő ablakot keres a házban, hogy onnan kilesve látja-e távozni a díszes kompániát.*
990. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-06-29 00:41:23
Üzenet elküldve: 2025-06-29 00:41:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 933
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 933
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Az örökség//
*Nincs több mondanivalója. Semmi másra nem vágyik, csak arra, hogy végre kisétálhasson ebből a lázálomból. Egy röpke pillanat erejéig megkérdőjelezi saját épelméjűségét is, elvigre időnként megesik vele, hogy olyat lát és hall, ami csak elméjében létezik. Talán ez a szürreális jelenet is egy torz illúziója volna meggyötört tudatának? Már bánja, hogy Haldriant elküldte, így legalább lenne egy tanúja megélésének.
Intath utolsó szavai ugyanúgy nem illenek a kirakósba, mint korábbi vádjai. Ha elhajol, hogy a teljes képet szemügyre vegye, akkor semmi mást nem lát csak káoszt.
Nem is tud mit felelni a botrányos feltételezésre, csak zavart pillantással ingatja meg fejét, és egy fáradt sóhajjal fordul sarkon. Most tolvajnak nevezték, vagy félreértette? Ugyan mi szüksége volna egy aranyra pont neki, egy nemes kisasszonynak, aki korábban is bőkezűen osztogatta Intath számára is?
Kibotorkál a bejáratig gyönge lábakkal, és remegő kezekkel, amiket rövid útja során egymásba kulcsolva szorít. A napfényre kiérve bántja szemeit a világosság, és a forróság is fojtogatja, ezért szapora levegővételekkel próbálja kompenzálni.
Haldrian jelenlétére rögvest mozdul, s a fattyúnak nem kell túl szemfülesnek lennie ahhoz, hogy láthassa a zavartságot, valamint a végtelen haragot Relael arcát.*
- Hozd a lovat!
*Sziszegi, majd remegő kezekkel füle mögé simítja az egyik arcába lógó tincset. Meg sem torpan, rögtön elindul az úton vissza, hiszen az indulat cselekvésre készteti. Most ha akarna sem lenne képes leülni.*
*Nincs több mondanivalója. Semmi másra nem vágyik, csak arra, hogy végre kisétálhasson ebből a lázálomból. Egy röpke pillanat erejéig megkérdőjelezi saját épelméjűségét is, elvigre időnként megesik vele, hogy olyat lát és hall, ami csak elméjében létezik. Talán ez a szürreális jelenet is egy torz illúziója volna meggyötört tudatának? Már bánja, hogy Haldriant elküldte, így legalább lenne egy tanúja megélésének.
Intath utolsó szavai ugyanúgy nem illenek a kirakósba, mint korábbi vádjai. Ha elhajol, hogy a teljes képet szemügyre vegye, akkor semmi mást nem lát csak káoszt.
Nem is tud mit felelni a botrányos feltételezésre, csak zavart pillantással ingatja meg fejét, és egy fáradt sóhajjal fordul sarkon. Most tolvajnak nevezték, vagy félreértette? Ugyan mi szüksége volna egy aranyra pont neki, egy nemes kisasszonynak, aki korábban is bőkezűen osztogatta Intath számára is?
Kibotorkál a bejáratig gyönge lábakkal, és remegő kezekkel, amiket rövid útja során egymásba kulcsolva szorít. A napfényre kiérve bántja szemeit a világosság, és a forróság is fojtogatja, ezért szapora levegővételekkel próbálja kompenzálni.
Haldrian jelenlétére rögvest mozdul, s a fattyúnak nem kell túl szemfülesnek lennie ahhoz, hogy láthassa a zavartságot, valamint a végtelen haragot Relael arcát.*
- Hozd a lovat!
*Sziszegi, majd remegő kezekkel füle mögé simítja az egyik arcába lógó tincset. Meg sem torpan, rögtön elindul az úton vissza, hiszen az indulat cselekvésre készteti. Most ha akarna sem lenne képes leülni.*
989. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-06-28 23:58:34
Üzenet elküldve: 2025-06-28 23:58:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1622
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1622
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Az örökség//
*Rideg pillantása kíséri a nő nevetését, aki igencsak jól szórakozik azon ahogy végül kicsalta belőle a felháborodása okát. Ez a móka jól láthatóan egyirányú.*
-Mégis miről?
*Kérdez vissza gúnyosan. Nem valóban nem a félvér előtt adta ki magából ezt. Okkal. Nem mintha félne a nőtől, hisz legrosszabb esetben megöleti a bérkardjaival akik lehet már körbe is vették a házat. Feleslegesen viszont nem húzná az agyát. Most dől el minden. Talán végre kiderül, hogy mégis mi oka lehetett a másiknak felkeresnie őt vagy hogy ez milyen beteg játék része, de csak annyit kap, hogy világos. És, hogy nem szükséges kikísérni őt.*
~Mit akarsz? Mire kellett ez? Ezzel is valahogy belém akarod törölni a lábad? Kibaszott boszorkány!~
*Nem egyszerű visszafognia magát. Napokig ette az ideg és ezért? A semmiért? Talán pont ez volt a nő célja az üzenettel és a látogatásával. Hirtelen más megoldás eszébe se jut. Érzi, hogy kezd az önuralma elpárologni és nehéz nem valami meggondolatlanságot mondania.*
-Remélem közben nem felejtesz magadnál semmit a házból.
*Rideg pillantása kíséri a nő nevetését, aki igencsak jól szórakozik azon ahogy végül kicsalta belőle a felháborodása okát. Ez a móka jól láthatóan egyirányú.*
-Mégis miről?
*Kérdez vissza gúnyosan. Nem valóban nem a félvér előtt adta ki magából ezt. Okkal. Nem mintha félne a nőtől, hisz legrosszabb esetben megöleti a bérkardjaival akik lehet már körbe is vették a házat. Feleslegesen viszont nem húzná az agyát. Most dől el minden. Talán végre kiderül, hogy mégis mi oka lehetett a másiknak felkeresnie őt vagy hogy ez milyen beteg játék része, de csak annyit kap, hogy világos. És, hogy nem szükséges kikísérni őt.*
~Mit akarsz? Mire kellett ez? Ezzel is valahogy belém akarod törölni a lábad? Kibaszott boszorkány!~
*Nem egyszerű visszafognia magát. Napokig ette az ideg és ezért? A semmiért? Talán pont ez volt a nő célja az üzenettel és a látogatásával. Hirtelen más megoldás eszébe se jut. Érzi, hogy kezd az önuralma elpárologni és nehéz nem valami meggondolatlanságot mondania.*
-Remélem közben nem felejtesz magadnál semmit a házból.
988. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-06-28 22:44:01
Üzenet elküldve: 2025-06-28 22:44:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 933
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 933
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Az örökség//
*Relael meggyőződése, hogy végre rátérnek a lényegre, illetve határozottságával képes kiugrasztani a nyulat a bokorból. Látja, hogy fajtársa szólni óhajt, és egy bocsánatkérő magyarázatra számít, ehelyett amit hall teljesen kizökkenti. Őszinte meglepettség jelenik meg arcán, s mozdulni sem mer. Felmerül benne, hogy álmodik, hiszen amit tapasztal annyira szöges ellentéte annak, ahogy Intath eddig hozzá viszonyult, s mindez számára teljesen érthetetlen okból történik, hogy erre nincs logikus magyarázata. Ez csak egy álom lehet, nem több.
Zavarában kitör belőle a nevetés, mely során még a könny is kicsordul szeméből, amit egy finom mozdulattal simít ki szeme sarkából.*
- Te mégis mi a faszomról beszélsz?
*Fejét oldalra billentve vet egy utolsó, méricskélő pillantást a szőke férfira, s próbálja felidézni pontosan miért is akart jóban lenni vele korábban. Elvégre amit most lát, az egy szánalmas, szerencsétlen alak, akivel szóba sem kellett volna álljon, és veszi a bátorságot, hogy ilyen hangnemben beszéljen vele.
Elméje lángba borul, sugallatai pedig lelkesen igyekeznek őt erőszakos cselekedetkre ösztökélni őt, ráadásul igen kreatív módokon, de csitítja a benne feltámadó késztetést. Talán jól esne számára legalább egy pofon az igazságtalan rágalmazásért cserébe, de mivel nem nyilvánosan engedett meg magának ilyen beszédstílust vele Intath, így nem követel rögtön megtorlást érte, nem úgy mint a sötételf esetében.*
- Minden világos.
*Csak egy leheletnyi csalódottság és elárultság érzés érződik ki hangjából, ezt leszámítva teljesen érzelemmentessé válik, csupán jól megszokott udvarias mosolya pihen arcán. Ha engedik, akkor szépen ráérősen feláll helyéről, hogy távozhasson.*
- Ne fáradj, kikísérem magam.
*Relael meggyőződése, hogy végre rátérnek a lényegre, illetve határozottságával képes kiugrasztani a nyulat a bokorból. Látja, hogy fajtársa szólni óhajt, és egy bocsánatkérő magyarázatra számít, ehelyett amit hall teljesen kizökkenti. Őszinte meglepettség jelenik meg arcán, s mozdulni sem mer. Felmerül benne, hogy álmodik, hiszen amit tapasztal annyira szöges ellentéte annak, ahogy Intath eddig hozzá viszonyult, s mindez számára teljesen érthetetlen okból történik, hogy erre nincs logikus magyarázata. Ez csak egy álom lehet, nem több.
Zavarában kitör belőle a nevetés, mely során még a könny is kicsordul szeméből, amit egy finom mozdulattal simít ki szeme sarkából.*
- Te mégis mi a faszomról beszélsz?
*Fejét oldalra billentve vet egy utolsó, méricskélő pillantást a szőke férfira, s próbálja felidézni pontosan miért is akart jóban lenni vele korábban. Elvégre amit most lát, az egy szánalmas, szerencsétlen alak, akivel szóba sem kellett volna álljon, és veszi a bátorságot, hogy ilyen hangnemben beszéljen vele.
Elméje lángba borul, sugallatai pedig lelkesen igyekeznek őt erőszakos cselekedetkre ösztökélni őt, ráadásul igen kreatív módokon, de csitítja a benne feltámadó késztetést. Talán jól esne számára legalább egy pofon az igazságtalan rágalmazásért cserébe, de mivel nem nyilvánosan engedett meg magának ilyen beszédstílust vele Intath, így nem követel rögtön megtorlást érte, nem úgy mint a sötételf esetében.*
- Minden világos.
*Csak egy leheletnyi csalódottság és elárultság érzés érződik ki hangjából, ezt leszámítva teljesen érzelemmentessé válik, csupán jól megszokott udvarias mosolya pihen arcán. Ha engedik, akkor szépen ráérősen feláll helyéről, hogy távozhasson.*
- Ne fáradj, kikísérem magam.
987. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-06-28 22:09:47
Üzenet elküldve: 2025-06-28 22:09:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1622
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1622
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Az örökség//
*Más nőcskékkel annyival könnyebb dolga lenne. Akkor is ha nemesek. Például a szőke Sayqueves picsával, aki csoda, hogy maga alá nem vizelt mikor számon kérte. Ezzel szemben a zöld szemű meg se rezzen. Vagy nagyon el van tévedve vagy pontosan tudja mit is csinál. Az elf az utóbbiban biztos és ez zavarja őt. Neki ugyanis fogalma sincs mit akarhat a nő, de valahogy nincs jó előérzete. A másik talán ahhoz van szokva, hogy pattannak a szavaira, a doki ehelyett a parancs hallatán mélyet szív a pipájába és lassan fújja ki a füstöt. Arra azért, hogy barátságosan fogadta volna és kereste meg azért egy pillanatra összeszorulnak az ujjai az eszköz szárán.*
~Ha ezt akartad akkor megkapod.~
*Jelentésükkel ellentétben a szavai továbbra is hűvösen, kimérten távoznak a férfi szájából. Nem az csak indulat szól belőle.*
-Idefigyelj kisasszony! Szerintem kurvára, hogy elnézted kivel és hogy próbálsz játszadozni. Nem tudom, hogy mentek a dolgok a puhapöcsű uraságok közt, de a kikötőben ahol én már akkor voltam valaki, mikor a te legfőbb gondod az volt, hogy épp melyik oldaladon feküdj a baldachinos rózsavizes, istenfasza szobácskádban, a tisztelet nem formaság hanem garancia és csak a jóviszonyunk miatt néztem ezt el az emberednek korábban is mikor megfeledkezett róla. Amit viszont nem nézek el még barátnak se az-az ha megaláznak, meglopnak és még fenyegetni is próbálnak. Szóval kurva gyorsan bökd ki, hogy miért jöttél míg én is ilyen barátságos hangulatomban vagyok és nem bánom meg, hogy nem az enyveskezű bandád fellógatott és kibelezett látványát hagytam meg búcsúajándéknak, hanem, hogy akkor és utoljára következmények nélkül néztem el egy ilyen hibát.
*Más nőcskékkel annyival könnyebb dolga lenne. Akkor is ha nemesek. Például a szőke Sayqueves picsával, aki csoda, hogy maga alá nem vizelt mikor számon kérte. Ezzel szemben a zöld szemű meg se rezzen. Vagy nagyon el van tévedve vagy pontosan tudja mit is csinál. Az elf az utóbbiban biztos és ez zavarja őt. Neki ugyanis fogalma sincs mit akarhat a nő, de valahogy nincs jó előérzete. A másik talán ahhoz van szokva, hogy pattannak a szavaira, a doki ehelyett a parancs hallatán mélyet szív a pipájába és lassan fújja ki a füstöt. Arra azért, hogy barátságosan fogadta volna és kereste meg azért egy pillanatra összeszorulnak az ujjai az eszköz szárán.*
~Ha ezt akartad akkor megkapod.~
*Jelentésükkel ellentétben a szavai továbbra is hűvösen, kimérten távoznak a férfi szájából. Nem az csak indulat szól belőle.*
-Idefigyelj kisasszony! Szerintem kurvára, hogy elnézted kivel és hogy próbálsz játszadozni. Nem tudom, hogy mentek a dolgok a puhapöcsű uraságok közt, de a kikötőben ahol én már akkor voltam valaki, mikor a te legfőbb gondod az volt, hogy épp melyik oldaladon feküdj a baldachinos rózsavizes, istenfasza szobácskádban, a tisztelet nem formaság hanem garancia és csak a jóviszonyunk miatt néztem ezt el az emberednek korábban is mikor megfeledkezett róla. Amit viszont nem nézek el még barátnak se az-az ha megaláznak, meglopnak és még fenyegetni is próbálnak. Szóval kurva gyorsan bökd ki, hogy miért jöttél míg én is ilyen barátságos hangulatomban vagyok és nem bánom meg, hogy nem az enyveskezű bandád fellógatott és kibelezett látványát hagytam meg búcsúajándéknak, hanem, hogy akkor és utoljára következmények nélkül néztem el egy ilyen hibát.
986. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-06-28 12:51:00
Üzenet elküldve: 2025-06-28 12:51:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 933
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 933
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Az örökség//
*Relael nem érti fajtársa hirtelen változását irányába, s hiába kutat jelek után, amik segíthetik a megértést, egyet sem talál. Számára mindez érthetetlen és a semmiből érkezett, mely tovább fokozza bosszúságát, ami akkor csúcsosodik ki igazán, amikor Intath félresöpri a válaszadást. Az orvos viszont sejtheti, hogy nem fogja ennyivel megúszni, elvégre az elf nemes igen makacs az élet nagyjából minden területén, ennek okán most sem óhajtja ennyiben hagyni a felvetést.*
- Nem, ne söpörd félre a válaszadást és bújj ki a kérdésem alól, miután belekezdtél!
*Intathnak szegezett utasítása kellőképpen határozott, de indulatait visszafogja, elvégre bizonyos abban, hogy valami félreértésről lehet szó, hiszen semmivel nem szolgált rá erre a bánásmódra.*
- Várom a magyarázatodat, elvégre és barátságosan fogadtalak és kerestelek meg téged, így igazán nem szolgáltam rá erre a méltatlan fogadtatásra.
*Nem tántorítja el Relaelt az őt mereven bámuló szempár, s örömmel viszonozza a szigorú pillantást. Farkasszemezésük közben eltolja magától a kupát, és a majdnem érintetlen bort, hiszen annyira felzaklatja a jelenet, hogy még iszogatni sincs kedve már.*
*Relael nem érti fajtársa hirtelen változását irányába, s hiába kutat jelek után, amik segíthetik a megértést, egyet sem talál. Számára mindez érthetetlen és a semmiből érkezett, mely tovább fokozza bosszúságát, ami akkor csúcsosodik ki igazán, amikor Intath félresöpri a válaszadást. Az orvos viszont sejtheti, hogy nem fogja ennyivel megúszni, elvégre az elf nemes igen makacs az élet nagyjából minden területén, ennek okán most sem óhajtja ennyiben hagyni a felvetést.*
- Nem, ne söpörd félre a válaszadást és bújj ki a kérdésem alól, miután belekezdtél!
*Intathnak szegezett utasítása kellőképpen határozott, de indulatait visszafogja, elvégre bizonyos abban, hogy valami félreértésről lehet szó, hiszen semmivel nem szolgált rá erre a bánásmódra.*
- Várom a magyarázatodat, elvégre és barátságosan fogadtalak és kerestelek meg téged, így igazán nem szolgáltam rá erre a méltatlan fogadtatásra.
*Nem tántorítja el Relaelt az őt mereven bámuló szempár, s örömmel viszonozza a szigorú pillantást. Farkasszemezésük közben eltolja magától a kupát, és a majdnem érintetlen bort, hiszen annyira felzaklatja a jelenet, hogy még iszogatni sincs kedve már.*
985. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-06-28 03:26:28
Üzenet elküldve: 2025-06-28 03:26:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1622
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1622
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Az örökség//
*Másképp emlékeznek a történtekre. A doki pedig szokásához híven megingathatatlan saját igazában. Ezért se nagyon tudja hova tenni a nőn az idegesség a nyomait.*
~Fél? Tőlem? Mástól? Nem biztos, hogy jó ötlet volt elengedni a fattyút. Ki tudja mit ügyködik ha nem látom?~
*Aggodalmainak viszont külső nyomát nem adja. Tekintete hűvös és halálos higgadtsággal eregeti a füstfelhőket. Az ő vérének volt már lehetősége hűlni a kikötői látogatása óta. A zöld szemű ha még ott kívánt volna vele szót váltani akkor egy másik Intath Aldeis nézett volna rá mint, aki most itt ül. Akkor nem csak ő lett volna ideges. Így viszont a volt kalóznak volt ideje megemészteni a történteket és fejben felkészülni erre a napra. Az elhangzott értetlenkedés a férfit ezért sem lepi meg. Biztos volt benne, hogy ezzel fog kezdeni a kisasszony. Arcizma se rezdül ahogy fagyos tekintete sem engedi a másikat.*
-Milyen meglepő.
*Hangjából szinte csöpög a szarkazmus. Arra a kérdésre, hogy segítse ki a másikat úgy reagál ahogy már napok óta tervezgette. Durván félresöpri ezt az egész színjátékot.*
-Ahogy mondtam korábban, van dolgom. Az efféle játékokra nincs időm Relael. Inkább mondd, hogy miért jöttél és legyünk túl ezen!
*Másképp emlékeznek a történtekre. A doki pedig szokásához híven megingathatatlan saját igazában. Ezért se nagyon tudja hova tenni a nőn az idegesség a nyomait.*
~Fél? Tőlem? Mástól? Nem biztos, hogy jó ötlet volt elengedni a fattyút. Ki tudja mit ügyködik ha nem látom?~
*Aggodalmainak viszont külső nyomát nem adja. Tekintete hűvös és halálos higgadtsággal eregeti a füstfelhőket. Az ő vérének volt már lehetősége hűlni a kikötői látogatása óta. A zöld szemű ha még ott kívánt volna vele szót váltani akkor egy másik Intath Aldeis nézett volna rá mint, aki most itt ül. Akkor nem csak ő lett volna ideges. Így viszont a volt kalóznak volt ideje megemészteni a történteket és fejben felkészülni erre a napra. Az elhangzott értetlenkedés a férfit ezért sem lepi meg. Biztos volt benne, hogy ezzel fog kezdeni a kisasszony. Arcizma se rezdül ahogy fagyos tekintete sem engedi a másikat.*
-Milyen meglepő.
*Hangjából szinte csöpög a szarkazmus. Arra a kérdésre, hogy segítse ki a másikat úgy reagál ahogy már napok óta tervezgette. Durván félresöpri ezt az egész színjátékot.*
-Ahogy mondtam korábban, van dolgom. Az efféle játékokra nincs időm Relael. Inkább mondd, hogy miért jöttél és legyünk túl ezen!
984. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-06-27 17:36:38
Üzenet elküldve: 2025-06-27 17:36:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 534
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 534
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A fény útján járva//
*Annak ő is kifejezetten örül, még kimondatlanul is, hogy a macskának sem vergődni, sem pedig karmolászni nem támad kedve az ölében, mert akkor szegény kis állat minden bizonnyal igen hamar a földön kötött volna ki újra, mert akkor Alenia ledobta volna onnan. Így azonban puha kezeivel tudja dögönyözni addig, míg a négylábú meg nem unja, hogy dajkálják, és nem áll egyszerűen csak tovább.*
- Ezt mondjuk el tudom hinni. Néha olyan furcsán bámulnak valamerre, pedig nincs is arra semmi… *Néz még Holdpihe után, mikor erről beszélnek. Hogy erősebb-e Eeyr mágiája vagy az elemi mágia a boszorkányok által használt átkoknál, nos, nem biztos, de azért, hogy ne fesse feketére a hangulatot, inkább elegánsan nem reagál erre semmit. Hátha Luninari el is felejti a dolgot, bár kétli.
Helyette inkább mesélni kezd arról, hogy mi történt közte és Orthus Morthimer között. Számított rá, hogy barátnője meglepődik a hallottakon, és kérdésekre is, így nem éri váratlanul a lány kíváncsi kérdése.*
- Fogalmam sincs, hogyan döntöttem volna, ha rajtam múlik ez az egész. Túlzás lenne azt mondani, hogy tetszik. Az udvariassága tiszteletreméltó, a politikában és a kereskedelemben való jártassága pedig elismerésre. Mint szövetségesre, egyértelműen igent mondanék, de mint férjre… nem tudom. Ha őszinte akarok lenni, éreztem valami furcsa késztetést, ami azt mondatja velem, hogy rossz ötlet lett volna, mégis, így, hogy végül valójában én kaptam az elutasítást, rosszul esik. Engem is nagyon meglepett, hogy nekem kellett felhívnom a figyelmét erre a fontos tényre, de mindegy is. Nem bánkódom, csak fájó volt hallani, hogy egy olyan dolog miatt nem kellek neki, amiről nem is tehetek. *Nemesi szeszélyesség az is, hogy míg ő maga erőteljesen eljátszott az elutasítás lehetőségével, az már őszintén zavarja, hogy neki mondtak nemet, de hát ő már csak ilyen.*
- Soha nem volt még párom *meséli tovább, miután Luninari nyugtatni próbálja néhány kedves szóval.* A bálokon csak egy-egy tánc erejéig lehettem férfiak társaságában, akiknek el kellett viselnem a bókjaikat akkor is, ha egyáltalán nem tetszettek, aki pedig mégis, ahhoz nekem nem volt szabad közelednem. Kegyetlen világ néha a nemeseké. De majd lesz valahogy… *Elmosolyodik, és itt abba is hagyja a történetet. A titkot, melyet ez a téma rejthet, még Luninarinak sem tervezi elárulni egyelőre.*
- Rendben! *mondja, mielőtt a lány távozna. Míg egyedül marad, csak csendben nézelődik, aztán úgy dönt, hogy feláll, és a víztükörhöz lép, ahol újra le is ül, hogy egy kicsit tollászkodhasson. Szépnek tartja magát a fekete-fehér ruhában, két karral, egészként. Széles mosollyal az arcán fordul vissza, mikor újra meghallja Luninari hangját.*
- Köszönöm! *nem áll fel a földről, úgy ülve fogadja el a poharat, és kicsit kortyol az italból. Furcsa neki az íze, és rendesen meg is üti az alkohol, de valamiért ez nemhogy nem zavarja, sokkal inkább élvezi.*
- Milyen bor ez? Mesélsz róla? Nem mondanám, hogy finom, de mégis ízlik… *nevetgél.*
*Annak ő is kifejezetten örül, még kimondatlanul is, hogy a macskának sem vergődni, sem pedig karmolászni nem támad kedve az ölében, mert akkor szegény kis állat minden bizonnyal igen hamar a földön kötött volna ki újra, mert akkor Alenia ledobta volna onnan. Így azonban puha kezeivel tudja dögönyözni addig, míg a négylábú meg nem unja, hogy dajkálják, és nem áll egyszerűen csak tovább.*
- Ezt mondjuk el tudom hinni. Néha olyan furcsán bámulnak valamerre, pedig nincs is arra semmi… *Néz még Holdpihe után, mikor erről beszélnek. Hogy erősebb-e Eeyr mágiája vagy az elemi mágia a boszorkányok által használt átkoknál, nos, nem biztos, de azért, hogy ne fesse feketére a hangulatot, inkább elegánsan nem reagál erre semmit. Hátha Luninari el is felejti a dolgot, bár kétli.
Helyette inkább mesélni kezd arról, hogy mi történt közte és Orthus Morthimer között. Számított rá, hogy barátnője meglepődik a hallottakon, és kérdésekre is, így nem éri váratlanul a lány kíváncsi kérdése.*
- Fogalmam sincs, hogyan döntöttem volna, ha rajtam múlik ez az egész. Túlzás lenne azt mondani, hogy tetszik. Az udvariassága tiszteletreméltó, a politikában és a kereskedelemben való jártassága pedig elismerésre. Mint szövetségesre, egyértelműen igent mondanék, de mint férjre… nem tudom. Ha őszinte akarok lenni, éreztem valami furcsa késztetést, ami azt mondatja velem, hogy rossz ötlet lett volna, mégis, így, hogy végül valójában én kaptam az elutasítást, rosszul esik. Engem is nagyon meglepett, hogy nekem kellett felhívnom a figyelmét erre a fontos tényre, de mindegy is. Nem bánkódom, csak fájó volt hallani, hogy egy olyan dolog miatt nem kellek neki, amiről nem is tehetek. *Nemesi szeszélyesség az is, hogy míg ő maga erőteljesen eljátszott az elutasítás lehetőségével, az már őszintén zavarja, hogy neki mondtak nemet, de hát ő már csak ilyen.*
- Soha nem volt még párom *meséli tovább, miután Luninari nyugtatni próbálja néhány kedves szóval.* A bálokon csak egy-egy tánc erejéig lehettem férfiak társaságában, akiknek el kellett viselnem a bókjaikat akkor is, ha egyáltalán nem tetszettek, aki pedig mégis, ahhoz nekem nem volt szabad közelednem. Kegyetlen világ néha a nemeseké. De majd lesz valahogy… *Elmosolyodik, és itt abba is hagyja a történetet. A titkot, melyet ez a téma rejthet, még Luninarinak sem tervezi elárulni egyelőre.*
- Rendben! *mondja, mielőtt a lány távozna. Míg egyedül marad, csak csendben nézelődik, aztán úgy dönt, hogy feláll, és a víztükörhöz lép, ahol újra le is ül, hogy egy kicsit tollászkodhasson. Szépnek tartja magát a fekete-fehér ruhában, két karral, egészként. Széles mosollyal az arcán fordul vissza, mikor újra meghallja Luninari hangját.*
- Köszönöm! *nem áll fel a földről, úgy ülve fogadja el a poharat, és kicsit kortyol az italból. Furcsa neki az íze, és rendesen meg is üti az alkohol, de valamiért ez nemhogy nem zavarja, sokkal inkább élvezi.*
- Milyen bor ez? Mesélsz róla? Nem mondanám, hogy finom, de mégis ízlik… *nevetgél.*
983. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-06-23 22:35:26
Üzenet elküldve: 2025-06-23 22:35:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 682
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 682
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//A fény útján járva//
*Örül neki, hogy Holdpihének éppen nincsen kedve sem kényeskedni sem pedig karmolni, sőt, úgy tűnik, hogy egész jól érzi magát Aleniánál, egy darabig mindenképpen. Ugyan tudja, hogy nem érdemes túl sokat várni egy macskától, vagy szinte magukéhoz hasonló értelmet tulajdonítani neki, mégis valahogy rossz néven venné tőle, ha nem akarna barátkozni a barátnőjével.*
- A babona szerint látják a szellemeket és megéreznek mindenfélét, de persze lehet ez csak mese. A várossal és a boszorkányokkal kapcsolatban pedig igazad van. Viszont remélem, hogy Eeyr mágiája meg az én elemi mágiám is erősebb náluk. A kettő együtt biztos, szóval ameddig együtt vagyunk nem hiszem, hogy félnünk kéne tőlük.
*Örül annak is, hogy a politikáról való beszédet egyelőre elnapolják, és, hogy Alenia képes nevetni saját magán, pontosabban az arisztokratákon. Jó nem mindent véresen komolyan venni. Talán a környezet van jó hatással rá tényleg, és neki is meg kellene próbálni valahogy könnyedebben állni hozzá az élethez. A következő téma, ami szóba kerül mindenesetre egyelőre nem igen hagy lehetőséget erre.
Szinte még a száját is eltátja, tágra nyíló szemeinek és az arcnak köszönhetően, amit vág, talán látszik is rajta, hogy mennyire nagyon meglepte, amit hallott az imént. Arra, hogy Orthus el akarta venni Aleniát, valahogyan egyáltalán nem számított.*
- Ne mondd el, ha nem szeretnéd, de tényleg szerettél volna hozzámenni? Bevallom, ez meglepett. Nem is gondoltam volna, hogy tetszik, vagy, hogy üzleti kapcsolaton, szövetségen, esetleg enyhe szimpátián, vagy barátságon kívül bármi több lenne köztetek. És hát igen, sajnos a félvér létnek az egyetlen igazi, de igen nagy átka, hogy sosem lehet gyermeked. Velünk tényleg megszakad minden vérvonal. Érdekes, hogy nem gondolt erre, bár én ezt a „maradjon fent a nevem” dolgot sohasem értettem igazából. Én nem azért szeretnék saját gyereket, hogy ugyanúgy hívják mint engem, hanem, csak, hogy legyen és szerethessem.
*Elfojt egy sóhajtást, mert pontosan ugyanúgy, ahogyan meg nem történt eseményeken sem érdemes túl sokat gondolkodni, azon sem nagyon van értelme bánkódni, amin nem tud változtatni úgy sem.*
- Tudom, nem mondtad, hogy aggódnál, de én a helyedben nem is aggódnék egyáltalán. Gyönyörű vagy, és biztos nagyon sok jóképű elf él a világon, aki szívesen elvenne téged, vagy akár olyan ember, akinél nem szempont az, hogy unokái is legyenek majd egyszer.
*Bár nagyon furcsa ebbe belegondolni, és tudja, hogy nem sajátíthatja ki Aleniát magának, mégis csak nemrég találtak egymásra újra, erre most kiderül, hogyha Orthus esetleg elf, ő és Nia talán már férj és feleség lennének. Szégyelli magát miatta, de érez egy kis féltékenységet és félelmet is, hogy mi lesz vele akkor, ha Alenia szerelmes lesz, aztán pedig házas? Nem mintha valaha is barátnője boldogságának az útjába akarna állni, mégis így hirtelen ijesztő számára az egész gondolat*
- Rögtön jövök akkor! Hozok valami finom bort. *ígéri meg, és el is indul, kicsit egyedül hagyva Aleniát, hogy gondolkodhasson a válaszon, mert, hogyha nagyon belemerülnek ebbe a beszélgetésbe, akkor egy darabig mindent fognak csinálni, csak borozni nem.
A házon belül aztán halkan lépked, mintha csak attól félne, hogy felébreszthet bárkit, aki pihen, pedig egyelőre csak azt szeretné, hogy Intath figyelmét még egy darabig elkerülje az érkezésük. Maga is úgy érzi, hogy szükség van egy kis borra a vele való találkozás előtt, ráadásul az Aleniával folytatatott beszélgetést sem szívesen hagyná éppen most félbe.
Ezért is siet, nem csak azért, hogy ne várassa sokáig Niát. Szép és tiszta poharakat választ, és olyan édes, vörösbort, ami neki már ízlett korábban.*
- Tessék, egészségedre! *nyújtja át mosolyogva a poharat, majd meg is emeli Nia felé kicsit a sajátját. Bár nem akar a másik lány fölé magasodni, most valahogy nincs kedve visszaülni. Csak arrébb sétál kicsit, éppen ezért csak pár lépést, innentől kezdve pedig ismét figyelme Aleniáé.*
*Örül neki, hogy Holdpihének éppen nincsen kedve sem kényeskedni sem pedig karmolni, sőt, úgy tűnik, hogy egész jól érzi magát Aleniánál, egy darabig mindenképpen. Ugyan tudja, hogy nem érdemes túl sokat várni egy macskától, vagy szinte magukéhoz hasonló értelmet tulajdonítani neki, mégis valahogy rossz néven venné tőle, ha nem akarna barátkozni a barátnőjével.*
- A babona szerint látják a szellemeket és megéreznek mindenfélét, de persze lehet ez csak mese. A várossal és a boszorkányokkal kapcsolatban pedig igazad van. Viszont remélem, hogy Eeyr mágiája meg az én elemi mágiám is erősebb náluk. A kettő együtt biztos, szóval ameddig együtt vagyunk nem hiszem, hogy félnünk kéne tőlük.
*Örül annak is, hogy a politikáról való beszédet egyelőre elnapolják, és, hogy Alenia képes nevetni saját magán, pontosabban az arisztokratákon. Jó nem mindent véresen komolyan venni. Talán a környezet van jó hatással rá tényleg, és neki is meg kellene próbálni valahogy könnyedebben állni hozzá az élethez. A következő téma, ami szóba kerül mindenesetre egyelőre nem igen hagy lehetőséget erre.
Szinte még a száját is eltátja, tágra nyíló szemeinek és az arcnak köszönhetően, amit vág, talán látszik is rajta, hogy mennyire nagyon meglepte, amit hallott az imént. Arra, hogy Orthus el akarta venni Aleniát, valahogyan egyáltalán nem számított.*
- Ne mondd el, ha nem szeretnéd, de tényleg szerettél volna hozzámenni? Bevallom, ez meglepett. Nem is gondoltam volna, hogy tetszik, vagy, hogy üzleti kapcsolaton, szövetségen, esetleg enyhe szimpátián, vagy barátságon kívül bármi több lenne köztetek. És hát igen, sajnos a félvér létnek az egyetlen igazi, de igen nagy átka, hogy sosem lehet gyermeked. Velünk tényleg megszakad minden vérvonal. Érdekes, hogy nem gondolt erre, bár én ezt a „maradjon fent a nevem” dolgot sohasem értettem igazából. Én nem azért szeretnék saját gyereket, hogy ugyanúgy hívják mint engem, hanem, csak, hogy legyen és szerethessem.
*Elfojt egy sóhajtást, mert pontosan ugyanúgy, ahogyan meg nem történt eseményeken sem érdemes túl sokat gondolkodni, azon sem nagyon van értelme bánkódni, amin nem tud változtatni úgy sem.*
- Tudom, nem mondtad, hogy aggódnál, de én a helyedben nem is aggódnék egyáltalán. Gyönyörű vagy, és biztos nagyon sok jóképű elf él a világon, aki szívesen elvenne téged, vagy akár olyan ember, akinél nem szempont az, hogy unokái is legyenek majd egyszer.
*Bár nagyon furcsa ebbe belegondolni, és tudja, hogy nem sajátíthatja ki Aleniát magának, mégis csak nemrég találtak egymásra újra, erre most kiderül, hogyha Orthus esetleg elf, ő és Nia talán már férj és feleség lennének. Szégyelli magát miatta, de érez egy kis féltékenységet és félelmet is, hogy mi lesz vele akkor, ha Alenia szerelmes lesz, aztán pedig házas? Nem mintha valaha is barátnője boldogságának az útjába akarna állni, mégis így hirtelen ijesztő számára az egész gondolat*
- Rögtön jövök akkor! Hozok valami finom bort. *ígéri meg, és el is indul, kicsit egyedül hagyva Aleniát, hogy gondolkodhasson a válaszon, mert, hogyha nagyon belemerülnek ebbe a beszélgetésbe, akkor egy darabig mindent fognak csinálni, csak borozni nem.
A házon belül aztán halkan lépked, mintha csak attól félne, hogy felébreszthet bárkit, aki pihen, pedig egyelőre csak azt szeretné, hogy Intath figyelmét még egy darabig elkerülje az érkezésük. Maga is úgy érzi, hogy szükség van egy kis borra a vele való találkozás előtt, ráadásul az Aleniával folytatatott beszélgetést sem szívesen hagyná éppen most félbe.
Ezért is siet, nem csak azért, hogy ne várassa sokáig Niát. Szép és tiszta poharakat választ, és olyan édes, vörösbort, ami neki már ízlett korábban.*
- Tessék, egészségedre! *nyújtja át mosolyogva a poharat, majd meg is emeli Nia felé kicsit a sajátját. Bár nem akar a másik lány fölé magasodni, most valahogy nincs kedve visszaülni. Csak arrébb sétál kicsit, éppen ezért csak pár lépést, innentől kezdve pedig ismét figyelme Aleniáé.*
982. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-06-23 10:50:37
Üzenet elküldve: 2025-06-23 10:50:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 933
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 933
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Az örökség//
*Amíg Haldrian távozását várja egy picikét kortyol kupájából, éppen csak megnedvesítve vele ajkait, s ez a mozdulat leginkább arra szolgál, hogy lefoglalja nyugtalan kezeit. A vak is láthatja, hogy feszült, melyet valamelyest igyekszik kontrollálni, de elszokott attól, hogy nem érti meg beszélgetőpartnerét és nem ő irányítja az események folyását. Kényelmetlen számára a kiszolgáltatottság.
Hegyes füleivel már csak távolról hallja Haldrian lépteinek visszhangját, így valamelyest megnyugszik, hogy valóban kettesben maradtak. Leheletnyi megkönnyebbülése hamar elillan, helyette zavartság jelei mutatkoznak rajta.*
- Tessék?
*Próbál visszaemlékezni, s bár Intathot kitüntetett figyelemben igyekezett részesíteni, valamint utasításba adta, hogy kiemelt vendégként kezeljék, de emlékei szerint egyéb ajándékkal nem készült számára.*
- Nem egészen értem.
*Valójában semennyit nem ért a neki címzett haragból, mely meg is sérti, hiszen semmivel sem szolgált rá. Relael pedig ügyesen alkalmazza a férfiak által régóta alkalmazott módszert, hogy a kényelmetlen érzéseket dühvé formálja.*
- Segíts ki kérlek, hogy végre megérthessem.
*Amíg Haldrian távozását várja egy picikét kortyol kupájából, éppen csak megnedvesítve vele ajkait, s ez a mozdulat leginkább arra szolgál, hogy lefoglalja nyugtalan kezeit. A vak is láthatja, hogy feszült, melyet valamelyest igyekszik kontrollálni, de elszokott attól, hogy nem érti meg beszélgetőpartnerét és nem ő irányítja az események folyását. Kényelmetlen számára a kiszolgáltatottság.
Hegyes füleivel már csak távolról hallja Haldrian lépteinek visszhangját, így valamelyest megnyugszik, hogy valóban kettesben maradtak. Leheletnyi megkönnyebbülése hamar elillan, helyette zavartság jelei mutatkoznak rajta.*
- Tessék?
*Próbál visszaemlékezni, s bár Intathot kitüntetett figyelemben igyekezett részesíteni, valamint utasításba adta, hogy kiemelt vendégként kezeljék, de emlékei szerint egyéb ajándékkal nem készült számára.*
- Nem egészen értem.
*Valójában semennyit nem ért a neki címzett haragból, mely meg is sérti, hiszen semmivel sem szolgált rá. Relael pedig ügyesen alkalmazza a férfiak által régóta alkalmazott módszert, hogy a kényelmetlen érzéseket dühvé formálja.*
- Segíts ki kérlek, hogy végre megérthessem.
981. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-06-22 22:49:35
Üzenet elküldve: 2025-06-22 22:49:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 470
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 470
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Az örökség//
*A nevét hallja, hamar fel is kapja a fejét rá. A zöldekbe pillant és már tudja is, mi fog következni. Ha nem Relaelről lenne szó, bizonyosan elhessentené a szituációt valami frappáns válasszal, így azonban csak beharapja ajkait majd engedelmesen és némán feltápászkodik az asztaltól. Vet még egy pillantást a kupa felé. Az alján még maradt egy kevés bor. Ízletes volt az ital, szívesen felhörpintené a maradékot is, de nem játszik a tűzzel, helyette sietve távozik. Másoknak talán megalázó lenne az efféle bánásmód, ő viszont már nagyon is hozzászokott, helyén kezeli a nemes habitusát.
Behajtja maga mögött az ajtót. Ezúttal nem tesz kísérletet rá, hogy hallgatózzon. Persze kíváncsi, miért is vannak itt, de fogalma sincs, kik tartózkodnak még itt rajtuk kívül. Még az kellene a mai napra, hogy tetten is érjék!
A legjobb megoldásnak azt véli, ha visszaindul arra, amerről jöttek. Így is tesz, s rövidesen már hátát a kétszárnyú faajtónak vetve ücsörög. Meglehetősen békés ez a közeg, ő sem lenne rest élni e hely adta kényelemmel. Úgy véli, hogy itt is valamiféle üzleti tevékenységet végez Relael, s ezért is keresték fel a borús elfet.*
*A nevét hallja, hamar fel is kapja a fejét rá. A zöldekbe pillant és már tudja is, mi fog következni. Ha nem Relaelről lenne szó, bizonyosan elhessentené a szituációt valami frappáns válasszal, így azonban csak beharapja ajkait majd engedelmesen és némán feltápászkodik az asztaltól. Vet még egy pillantást a kupa felé. Az alján még maradt egy kevés bor. Ízletes volt az ital, szívesen felhörpintené a maradékot is, de nem játszik a tűzzel, helyette sietve távozik. Másoknak talán megalázó lenne az efféle bánásmód, ő viszont már nagyon is hozzászokott, helyén kezeli a nemes habitusát.
Behajtja maga mögött az ajtót. Ezúttal nem tesz kísérletet rá, hogy hallgatózzon. Persze kíváncsi, miért is vannak itt, de fogalma sincs, kik tartózkodnak még itt rajtuk kívül. Még az kellene a mai napra, hogy tetten is érjék!
A legjobb megoldásnak azt véli, ha visszaindul arra, amerről jöttek. Így is tesz, s rövidesen már hátát a kétszárnyú faajtónak vetve ücsörög. Meglehetősen békés ez a közeg, ő sem lenne rest élni e hely adta kényelemmel. Úgy véli, hogy itt is valamiféle üzleti tevékenységet végez Relael, s ezért is keresték fel a borús elfet.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1218-1237