Külső területek - Szarvasliget
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 57 (1121. - 1140. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1406-1425
1140. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-07-28 00:25:45
Üzenet elküldve: 2022-07-28 00:25:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1488
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1488
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
// Vidéki kúria //
// Konyhában //
*A doki nem csak egyféleképp tud szerethető és nem csak egyféleképp tud kiállhatatlan is lenni. Most úgy néz ki inkább az utóbbi. És a lázadó, makacs és öntelt módján amit egy olyan közösségben ahol félelemmel vegyes tisztelettel kevert lenézés volt a sorsa elnézték, de ebben a házban úgy néz ki kevésbe. És látszólag van, aki nem érti amit mond és van, aki meg csak másképp gondolkozik.*
-Nem szőrszálhasogatás ha választanod kell, hogy az vágjon beléd, aki csinált már ilyet vagy az aki nem, de cserébe olvasott róla és boncolt már hullát.
*A kis vörös szavai a logikusnak szánt érveléssel közelebb állnak a dokihoz. Bár a férfinek nem ez az első gondolata a másik monológja hallatán.*
~De édesen mondja, hogy kedves Intath. Felzabálnálak aranyom!~
-A tanulás nem könyveknél kezdődik ha valódi orvos akarsz lenni. Megfigyelés, gyakorlás, tapasztalatszerzés. Így gyakorlati, elméleti és erkölcsi ismeretek megszerzése. Főleg utóbbit a könyvek nem írják. A növényismerettel és az orvoslással kapcsolatban meg sokszor többet árt az akadémisták okoskodása mint segít. Hullagyógyszerek, mindenre vért venni, minél drágább az alapanyag annál hatásosabb a gyógyszer. Népszerű gyógymódok, sok könyv foglalkozik velük, logikusan megmagyarázzák miért kell eret vágni lázas vagy hasmenéses betegnél, de mégis hülyeség mert az írástudatlan füvesasszony is ki tudja kezelni ezt a bajt és tőle néha hasznosabb kezeléseket lehet megismerni mint bármelyik könyvtárból. A tudósorvosoknak a katedrán van helyük és nem valódi betegek között, mert a kovács tud fogat húzni, de ők nem. Aki, köztük tehetséges, de nem bírja a szakmát az képes úgy gyógyítani, hogy élő beteg közelébe nem megy és marad a hullaboncolásnál. Ennek az elismerése és hogy nem csak a könyvek vannak a világon szerintem az első lépés afelé, hogy valaki érdemben tanulni tudjon.
*Úgy néz ki ő lett itt a nagy gonosz ember aki meg merte jegyezni, hogy nem tudják megfizetni az akadémista árát és nem tudnak kihívást se adni neki. A gnóm mindenhez ért, őt mindenki leszólja, kicsit elege is lesz ebből. Mikor asztalt bontanak fel is áll ő is és halvány mosollyal int a többiek felé.*
-Azt, hiszem jobb is ha most inkább elvonulok a laboromba. Akármit mondok az sértésnek van véve. Nem is kell komolyan venni. Csak egy haszontalan nyomorék károg.
*Majd fáradt mosolyával már fordul is ki, hogy otthagyja a többieket. A tündér csúfolódásával se törődik most. Másoknak valószínűleg leordította volna a fejét, ha hasonlót mondanak neki, de a kis gnóm valószínűleg igazán fel se fogta. Meg ugyebár nem tévedett. Egy nyomoréknak se a tudása, se a szava nem ér semmit. Ő fiatalabb a férfinél, frissebb ismeretekkel rendelkezik, akadémiát is végzett. A doki jobban teszi ha levonul a pincébe.*
~Szerintem most elfüstölök valami finomat. Csak dohányom maradt vagy van vigyor is?~
// Konyhában //
*A doki nem csak egyféleképp tud szerethető és nem csak egyféleképp tud kiállhatatlan is lenni. Most úgy néz ki inkább az utóbbi. És a lázadó, makacs és öntelt módján amit egy olyan közösségben ahol félelemmel vegyes tisztelettel kevert lenézés volt a sorsa elnézték, de ebben a házban úgy néz ki kevésbe. És látszólag van, aki nem érti amit mond és van, aki meg csak másképp gondolkozik.*
-Nem szőrszálhasogatás ha választanod kell, hogy az vágjon beléd, aki csinált már ilyet vagy az aki nem, de cserébe olvasott róla és boncolt már hullát.
*A kis vörös szavai a logikusnak szánt érveléssel közelebb állnak a dokihoz. Bár a férfinek nem ez az első gondolata a másik monológja hallatán.*
~De édesen mondja, hogy kedves Intath. Felzabálnálak aranyom!~
-A tanulás nem könyveknél kezdődik ha valódi orvos akarsz lenni. Megfigyelés, gyakorlás, tapasztalatszerzés. Így gyakorlati, elméleti és erkölcsi ismeretek megszerzése. Főleg utóbbit a könyvek nem írják. A növényismerettel és az orvoslással kapcsolatban meg sokszor többet árt az akadémisták okoskodása mint segít. Hullagyógyszerek, mindenre vért venni, minél drágább az alapanyag annál hatásosabb a gyógyszer. Népszerű gyógymódok, sok könyv foglalkozik velük, logikusan megmagyarázzák miért kell eret vágni lázas vagy hasmenéses betegnél, de mégis hülyeség mert az írástudatlan füvesasszony is ki tudja kezelni ezt a bajt és tőle néha hasznosabb kezeléseket lehet megismerni mint bármelyik könyvtárból. A tudósorvosoknak a katedrán van helyük és nem valódi betegek között, mert a kovács tud fogat húzni, de ők nem. Aki, köztük tehetséges, de nem bírja a szakmát az képes úgy gyógyítani, hogy élő beteg közelébe nem megy és marad a hullaboncolásnál. Ennek az elismerése és hogy nem csak a könyvek vannak a világon szerintem az első lépés afelé, hogy valaki érdemben tanulni tudjon.
*Úgy néz ki ő lett itt a nagy gonosz ember aki meg merte jegyezni, hogy nem tudják megfizetni az akadémista árát és nem tudnak kihívást se adni neki. A gnóm mindenhez ért, őt mindenki leszólja, kicsit elege is lesz ebből. Mikor asztalt bontanak fel is áll ő is és halvány mosollyal int a többiek felé.*
-Azt, hiszem jobb is ha most inkább elvonulok a laboromba. Akármit mondok az sértésnek van véve. Nem is kell komolyan venni. Csak egy haszontalan nyomorék károg.
*Majd fáradt mosolyával már fordul is ki, hogy otthagyja a többieket. A tündér csúfolódásával se törődik most. Másoknak valószínűleg leordította volna a fejét, ha hasonlót mondanak neki, de a kis gnóm valószínűleg igazán fel se fogta. Meg ugyebár nem tévedett. Egy nyomoréknak se a tudása, se a szava nem ér semmit. Ő fiatalabb a férfinél, frissebb ismeretekkel rendelkezik, akadémiát is végzett. A doki jobban teszi ha levonul a pincébe.*
~Szerintem most elfüstölök valami finomat. Csak dohányom maradt vagy van vigyor is?~
1139. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-07-22 10:26:47
Üzenet elküldve: 2022-07-22 10:26:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Vidéki kúria//
//Konyhában//
*Ami először egy nyálasan hízelgős bemutatásnak indult, az egy vitává alakult, amit Luninari kötelesnek érezhetett mint középemberként békés végett vetetni, habár ez az általában diplomatikai szempontból bölcs megoldás Adoaver véleménye szerint lehetne határozottabb is. Jól letenni a lábát, megmondani azt, amit, mielőtt a doktor elüldözne egy konkrét mérnököt, valakit, akit e környék minden bizonnyal tudná használni, még ha nem is teljes metropoliszok építésére. Így, mikor a fél-elf lány elejét veszi Lyarah távozásának, ő is megszólal:*
- Úgyszintén biztosíthatom arról, hogy Intath véleménye nem az egész ház közös megegyezése: ezen kúria igenis felettébb hálás lenne az ön architektúrai tudásának, az építmények karbantartásától kisebb-nagyobb díszítmények és segítőelemek esetleges alkotásáig bőven lenne itt tennivaló egy magához hasonló mérnöki elmének! Az én részemről tudnám biztosítani a hozzávalók és eszközök ellátásának főbb összegeiről is, ha továbbra is fennál az érdeklődése. Lihanech egy gyönyörű hely, és nehezen bocsátanám meg magamnak ha anyavárosom egy brilliáns elméje előtt becsapnánk az ajtót. *Köhint egyet.* - Mellesleg, a kovácsolásnak sem mondanék ellent; a környék teli van agresszív élővilággal, és mágiával nem teremtünk magunknak páncélt. Még.
*Elérkezett ideje városi túrájuknak, a vézna mágus pedig készségesen nyújtja át üres tálját Luninarinak; jó lesz megint Artheniorban járkálni. Ha hatalmas mázlijuk van, talán még egy régen látott barátjukkal is összehozza őket a sors. Nem buzgó segítségét nyújtani a lovakkal, maga sem annyira életteli velük, úgyhogy reméli, Thrissaya elboldogul velük. Viszont így, szabadon kipréseli magát az asztalközösségből, és remélhetőleg semmit sem elfeledve távozik a konyhából, köszönésként intve a többikhez, személyként Intathoz, Lyarah-hoz, és Dorverielhez. Egy gyors túrát tesz meg saját szobájához, hogy újonnan kapott olvasmányát biztonságba helyezze: akármennyire is szeretné az úton felboncolgatni tartalmat, fél tőle hogy megsérül, vagy elveszti, márpedig szentimentális értéke túl fontos ahhoz, hogy bármelyik megtörténhessen. Ezután az udvaron köt ki, tekintetével keresgélve transzportációs eszközüket, miközben Luninarira, Thrissayára, és a lovakra vár. Be kell vallani, nem valami dolgos az indulás előkészítésével.*
//Konyhában//
*Ami először egy nyálasan hízelgős bemutatásnak indult, az egy vitává alakult, amit Luninari kötelesnek érezhetett mint középemberként békés végett vetetni, habár ez az általában diplomatikai szempontból bölcs megoldás Adoaver véleménye szerint lehetne határozottabb is. Jól letenni a lábát, megmondani azt, amit, mielőtt a doktor elüldözne egy konkrét mérnököt, valakit, akit e környék minden bizonnyal tudná használni, még ha nem is teljes metropoliszok építésére. Így, mikor a fél-elf lány elejét veszi Lyarah távozásának, ő is megszólal:*
- Úgyszintén biztosíthatom arról, hogy Intath véleménye nem az egész ház közös megegyezése: ezen kúria igenis felettébb hálás lenne az ön architektúrai tudásának, az építmények karbantartásától kisebb-nagyobb díszítmények és segítőelemek esetleges alkotásáig bőven lenne itt tennivaló egy magához hasonló mérnöki elmének! Az én részemről tudnám biztosítani a hozzávalók és eszközök ellátásának főbb összegeiről is, ha továbbra is fennál az érdeklődése. Lihanech egy gyönyörű hely, és nehezen bocsátanám meg magamnak ha anyavárosom egy brilliáns elméje előtt becsapnánk az ajtót. *Köhint egyet.* - Mellesleg, a kovácsolásnak sem mondanék ellent; a környék teli van agresszív élővilággal, és mágiával nem teremtünk magunknak páncélt. Még.
*Elérkezett ideje városi túrájuknak, a vézna mágus pedig készségesen nyújtja át üres tálját Luninarinak; jó lesz megint Artheniorban járkálni. Ha hatalmas mázlijuk van, talán még egy régen látott barátjukkal is összehozza őket a sors. Nem buzgó segítségét nyújtani a lovakkal, maga sem annyira életteli velük, úgyhogy reméli, Thrissaya elboldogul velük. Viszont így, szabadon kipréseli magát az asztalközösségből, és remélhetőleg semmit sem elfeledve távozik a konyhából, köszönésként intve a többikhez, személyként Intathoz, Lyarah-hoz, és Dorverielhez. Egy gyors túrát tesz meg saját szobájához, hogy újonnan kapott olvasmányát biztonságba helyezze: akármennyire is szeretné az úton felboncolgatni tartalmat, fél tőle hogy megsérül, vagy elveszti, márpedig szentimentális értéke túl fontos ahhoz, hogy bármelyik megtörténhessen. Ezután az udvaron köt ki, tekintetével keresgélve transzportációs eszközüket, miközben Luninarira, Thrissayára, és a lovakra vár. Be kell vallani, nem valami dolgos az indulás előkészítésével.*
1138. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-07-21 19:16:19
Üzenet elküldve: 2022-07-21 19:16:19
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Vidéki kúria//
//Konyhában//
- Szerintem az én hibám az egész. Túl nagyot haraptam a dokiból.
* A maga részéről ennyit tesz hozzá szóban, eme nagy és igen ostoba vita végére. Persze érti ő, hogy Int mire akar kilyukadni, de akkor sem kellene útilaput kötni a gnőm talpa alá. Közben jócskán beebédel, s végezetül a száját is megtörli. Igen. Ha nem ismer itt senkit az ember, avagy a gnőm, nehéz elindulni. Rendes támogatót nem talál könnyen az ember, avagy a gnőm. De szerinte a liget pont jó hely emiatt. Itt egymást segítik és igen is, szerinte is hasznosak lehetnének Lyarah ötleteit. *
- Szerintem meg jól jönne a segítséged, úgyhogy szerintem maradj. Csak azért, mert a doki az efféle dolgokhoz nem konyít kicsit sem, még jó és hasznos ötletek lehetnek és mindenki jól járna.
* Nyelvét nyújtja a dokinak, csúfolkodva vele és segít is leszedni az asztalt. *
- Befogom én szívesen a lovat a kordé elé, ha más nem vállalja!
* Ő jól kijön velük és nem fél tőlük, pedig náluk kisebb a termete. Árnyéktól sem fél. *
//Konyhában//
- Szerintem az én hibám az egész. Túl nagyot haraptam a dokiból.
* A maga részéről ennyit tesz hozzá szóban, eme nagy és igen ostoba vita végére. Persze érti ő, hogy Int mire akar kilyukadni, de akkor sem kellene útilaput kötni a gnőm talpa alá. Közben jócskán beebédel, s végezetül a száját is megtörli. Igen. Ha nem ismer itt senkit az ember, avagy a gnőm, nehéz elindulni. Rendes támogatót nem talál könnyen az ember, avagy a gnőm. De szerinte a liget pont jó hely emiatt. Itt egymást segítik és igen is, szerinte is hasznosak lehetnének Lyarah ötleteit. *
- Szerintem meg jól jönne a segítséged, úgyhogy szerintem maradj. Csak azért, mert a doki az efféle dolgokhoz nem konyít kicsit sem, még jó és hasznos ötletek lehetnek és mindenki jól járna.
* Nyelvét nyújtja a dokinak, csúfolkodva vele és segít is leszedni az asztalt. *
- Befogom én szívesen a lovat a kordé elé, ha más nem vállalja!
* Ő jól kijön velük és nem fél tőlük, pedig náluk kisebb a termete. Árnyéktól sem fél. *
1137. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-07-20 16:30:10
Üzenet elküldve: 2022-07-20 16:30:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Vidéki kúria//
//Konyhában//
*Szemöldöke összevonódik kicsit kék szemei felett anélkül, hogy észrevenné, miközben az utolsó falatnyi szószos krumpli testével való egyesítése közben Int és a gnóm lány beszélgetését hallgatja.
Előbbit sokszor látta már akár Viellel, akár Thrissel játszani, mi több, vele is rengetegszer nagyon kedves volt, így tudja, hogy jó elf, akinek aranyból van a szíve, kivéve persze akkor, ha nem éppen bal lábbal kel, mint azt a jelek szerint a mai nap folyamán tette, minden jelenlévő szerencsétlenségére.
Ezúttal be kell vallania magának, hogy nem is igazán érti, amit mondani akar a lánynak, aki láthatóan kicsit meg is bántódik, ráadásul szerinte még jogosan is, ettől pedig persze ő maga is elszomorodik.
Tudja, hogy sok szempontból naiv és idealista, meg, hogy amire vágyik az úgy sem lehetséges, mégsem szeretné, ha valaki, vagy inkább bárki valaha is a finom étel ellenére is rossz szájízzel és rossz emlékekkel távozna az általa megterített asztaltól.
Amit pedig a lány válaszképpen mond, arra csak bólogatni tud. Kissé kényelmetlennek érzi viszont, hogy neki kell lennie annak, aki enyhíteni próbálja a feszültséget Intath és Lyarah között, holott a vitájuk lényegét sem igazán érti, mivel számára valóban mind a ketten kimerítik a tudós fogalmát, ahogyan korábban nevezte őket, a lány pedig inkább mestergnóm a szemében, mint amennyire Intath szinte mesterelf, bár, ha nagyon ragaszkodik hozzá, akár annak is tarthatja őt.
Bosszantja is, hogy mindez ugyanakkor történik, amikor amúgy vendégeik is vannak, nem csak saját maguk között ülik körül az asztalt.
Amit először mondana, félig-meddig éppen ezért inkább ki se mondja, meg mert a házsártos háziasszony szerepétől eleve viszolyog, helyette próbál a lehető legdiplomatikusabb lenni, mint aki sokkal bölcsebb saját koroánál, pedig valójában csak meg van ijedve kissé, hogy a kellemesnek szánt ebédből végül nem csak neki lesz kellemetlen emlék.
Mosolyogni is próbál, hátha ezzel is elejét veszi az újabb vitának.*
- Tudós, vagy mester, micsoda szőrszálhasogatás már! *int Int felé kanalával játékosan, mintha kicsit megfenyegetné őt.* Lyaráhnak igaza van. *teszi hozzá, szándékosan mellőzve a "szerintem" szót, hogy ez által is nyomatékosítsa saját véleményét.*
- Ennek a vitának nincs sok értelme. Lehet csak én nem használtam jó kifejezést, de szerintem majdnem mindegy is, hogy minek nevezzük azt, hogy mind a kettőtöknek nagy a tudása a maga területén. Szerintem mindketten tudósok is vagytok, mesterek is vagytok, és kész. Ezen kívül elmélet is kell, ami könyvből tanulható, és tapasztalat is, ez mindennel így van, ami a világon hasznos! Én sem úgy lettem mágus, hogy csak úgy unalmamban olvasgattam a varázslatokról, de ha nem olvasok róluk semmit, sosem jöttem volna rá magamtól, hogyan kell varázsolni, vagy akár csak elég manát gyűjteni magamba ahhoz, hogy egyáltalán varázsolhassak, így pedig kipróbálni sem tudtam volna egyetlen varázslatot sem.
*Az sem tetszik neki különösebben, és talán Intath már ismeri is annyira, hogy ezt lássa is rajta, hogy az elf szinte elküldi a gnóm lányt a szavaival, holott ő jobban szerette volna, ha a Lyarah maga dönti el, hogy marad-e náluk, vagy sem, és nem kap egy nem is annyira finom verbális lökést az ajtón kifelé ehelyett.
Mivel azonban látja, hogy a Lyarah végül rá is pillant, mint akinek nem csak a doki, hanem az ő véleménye is számít, természetesen nem mulasztja el az alkalmat, hogy Intath szavait enyhíteni próbálja.
Ugyan biztos benne, hogy a varázslást leszámítva Lau mindent, így ezt is sokkal ügyesebben csinálná nála, de hát, ha ő nincs itt éppen, akkor neki kell megpróbálni helyettesíteni legjobb barátnőjét és bizonyos értelemben véve példaképét is saját szerény eszközeivel.
Már ő maga is feláll az asztaltól, amikor Lyarah éppen elindul az ajtó felé. Egy rövid pillanatra gyengéden a vállára teszi a kezét, hogy legalább addig megállítsa ameddig meghallgatja őt. Ha a lány felé fordul, akkor a szemébe nézve, amennyiben nem, akkor pedig kitartóan a hátának beszélve mondja amúgy őszinte szavait.*
- Egyáltalán nem lennél teher, sőt! Sajnálom, ha félreérthető voltam, és Intath is, azt hiszem. Szerintem nagyon is tudnánk haszonsítani a tudásodat, csak hirtelen nem nagyon volt semmi ötletem arra hogyan, de ezt nézd el nekem kérlek! Egy olyan faluból jöttem, ahol a fegyvereket leszámítva, körülbelül faház, a tyúkól, meg a kőoltár volt a civilizáció csúcsa, amikor pedig életemben először várost láttam a legtöbb dolgot, amivel ott találkoztam és neked minden bizonnyal teljesen természetes, nem is értettem igazán. Mi elég egyszerűen éltünk otthon, szóval nincs túl nagy fantáziám, ha arról van szó, hogyan lehetne könnyebbé tenni az életet a te tudományoddal. Te viszont velem ellentétben biztosan tudod, elég, ha jól körbe nézel nálunk. Erre gondoltam az előbb. Abban mondjuk Intathnak igaza van, hogy túl sokat ezért egyelőre tényleg nem tudunk cserébe adni, de mindez változhat, mert Liget folyamatosan fejlődik, és minden itt élő hozzátesz valamit, ami korábban nem volt. Most még azon dolgozunk, és azért megyünk a városba is, hogy teljesen önellátók lehessünk itt, de nem is olyan rég ez az egész birtok és ház még nem volt több, egy üres, majdnem teljesen elhagyott nemesi birtoknál, ami sosem lett volna képes eltartani egy akkora közösséget, mint ami ma itt él. Most viszont már élettel van tele, és biztos vagyok abban is, hogy hamarosan meghaladva a mostani lehetőségeinket is, egy nagyon virágzó gazdaság leszünk.
*Ennél többet nem igazán tud mondani hirtelen, de azért barátságosnak szánt mosollyal mosolyog a lányra, Intet pedig, felé fordulva némán arra kéri a tekintetével, hogy mondjon valami kedveset neki ő is, hiszen pontosan tudja, ha van elf, aki tud nagyon kedves dolgokat is mondani, az éppen ő. Aleniát leszámítva tulajdonképpen ő volt az első tiszta vérű, aki valóban kedves volt vele.*
- Viszont nekünk ideje indulnunk akkor lassan! *mondja ezek után végül Thrissayának és Adoavernek, miközben visszatér az asztalhoz, azért, hogy eltüntesse az ebéd maradékait.
Ennek lát neki, akár segítenek neki, akár nem, és mintegy csak mellékesen mondja a tündérlánynak és az ifjú mágusnak, pedig kicsit igazából ezzel is a vita szellemét szeretné messze űzni maguktól, hogy;*
- Amúgy, talán még nem említettem, de gyerekkorom óta nagyon félek a lovaktól. Ha már indulunk lassan, megtennétek, hogy Lauét befogjátok a kordé elé? Intathé a szép feketepöttyös fehér csikó, meg a nagy fehér, Laué a harmadik ló.
*Utóbbit csak a rend kedvéért mondja. Még csak az kéne, hogy tévedésből éppen ma, pont Intath lovát fogják be a kordé elé... *
//Konyhában//
*Szemöldöke összevonódik kicsit kék szemei felett anélkül, hogy észrevenné, miközben az utolsó falatnyi szószos krumpli testével való egyesítése közben Int és a gnóm lány beszélgetését hallgatja.
Előbbit sokszor látta már akár Viellel, akár Thrissel játszani, mi több, vele is rengetegszer nagyon kedves volt, így tudja, hogy jó elf, akinek aranyból van a szíve, kivéve persze akkor, ha nem éppen bal lábbal kel, mint azt a jelek szerint a mai nap folyamán tette, minden jelenlévő szerencsétlenségére.
Ezúttal be kell vallania magának, hogy nem is igazán érti, amit mondani akar a lánynak, aki láthatóan kicsit meg is bántódik, ráadásul szerinte még jogosan is, ettől pedig persze ő maga is elszomorodik.
Tudja, hogy sok szempontból naiv és idealista, meg, hogy amire vágyik az úgy sem lehetséges, mégsem szeretné, ha valaki, vagy inkább bárki valaha is a finom étel ellenére is rossz szájízzel és rossz emlékekkel távozna az általa megterített asztaltól.
Amit pedig a lány válaszképpen mond, arra csak bólogatni tud. Kissé kényelmetlennek érzi viszont, hogy neki kell lennie annak, aki enyhíteni próbálja a feszültséget Intath és Lyarah között, holott a vitájuk lényegét sem igazán érti, mivel számára valóban mind a ketten kimerítik a tudós fogalmát, ahogyan korábban nevezte őket, a lány pedig inkább mestergnóm a szemében, mint amennyire Intath szinte mesterelf, bár, ha nagyon ragaszkodik hozzá, akár annak is tarthatja őt.
Bosszantja is, hogy mindez ugyanakkor történik, amikor amúgy vendégeik is vannak, nem csak saját maguk között ülik körül az asztalt.
Amit először mondana, félig-meddig éppen ezért inkább ki se mondja, meg mert a házsártos háziasszony szerepétől eleve viszolyog, helyette próbál a lehető legdiplomatikusabb lenni, mint aki sokkal bölcsebb saját koroánál, pedig valójában csak meg van ijedve kissé, hogy a kellemesnek szánt ebédből végül nem csak neki lesz kellemetlen emlék.
Mosolyogni is próbál, hátha ezzel is elejét veszi az újabb vitának.*
- Tudós, vagy mester, micsoda szőrszálhasogatás már! *int Int felé kanalával játékosan, mintha kicsit megfenyegetné őt.* Lyaráhnak igaza van. *teszi hozzá, szándékosan mellőzve a "szerintem" szót, hogy ez által is nyomatékosítsa saját véleményét.*
- Ennek a vitának nincs sok értelme. Lehet csak én nem használtam jó kifejezést, de szerintem majdnem mindegy is, hogy minek nevezzük azt, hogy mind a kettőtöknek nagy a tudása a maga területén. Szerintem mindketten tudósok is vagytok, mesterek is vagytok, és kész. Ezen kívül elmélet is kell, ami könyvből tanulható, és tapasztalat is, ez mindennel így van, ami a világon hasznos! Én sem úgy lettem mágus, hogy csak úgy unalmamban olvasgattam a varázslatokról, de ha nem olvasok róluk semmit, sosem jöttem volna rá magamtól, hogyan kell varázsolni, vagy akár csak elég manát gyűjteni magamba ahhoz, hogy egyáltalán varázsolhassak, így pedig kipróbálni sem tudtam volna egyetlen varázslatot sem.
*Az sem tetszik neki különösebben, és talán Intath már ismeri is annyira, hogy ezt lássa is rajta, hogy az elf szinte elküldi a gnóm lányt a szavaival, holott ő jobban szerette volna, ha a Lyarah maga dönti el, hogy marad-e náluk, vagy sem, és nem kap egy nem is annyira finom verbális lökést az ajtón kifelé ehelyett.
Mivel azonban látja, hogy a Lyarah végül rá is pillant, mint akinek nem csak a doki, hanem az ő véleménye is számít, természetesen nem mulasztja el az alkalmat, hogy Intath szavait enyhíteni próbálja.
Ugyan biztos benne, hogy a varázslást leszámítva Lau mindent, így ezt is sokkal ügyesebben csinálná nála, de hát, ha ő nincs itt éppen, akkor neki kell megpróbálni helyettesíteni legjobb barátnőjét és bizonyos értelemben véve példaképét is saját szerény eszközeivel.
Már ő maga is feláll az asztaltól, amikor Lyarah éppen elindul az ajtó felé. Egy rövid pillanatra gyengéden a vállára teszi a kezét, hogy legalább addig megállítsa ameddig meghallgatja őt. Ha a lány felé fordul, akkor a szemébe nézve, amennyiben nem, akkor pedig kitartóan a hátának beszélve mondja amúgy őszinte szavait.*
- Egyáltalán nem lennél teher, sőt! Sajnálom, ha félreérthető voltam, és Intath is, azt hiszem. Szerintem nagyon is tudnánk haszonsítani a tudásodat, csak hirtelen nem nagyon volt semmi ötletem arra hogyan, de ezt nézd el nekem kérlek! Egy olyan faluból jöttem, ahol a fegyvereket leszámítva, körülbelül faház, a tyúkól, meg a kőoltár volt a civilizáció csúcsa, amikor pedig életemben először várost láttam a legtöbb dolgot, amivel ott találkoztam és neked minden bizonnyal teljesen természetes, nem is értettem igazán. Mi elég egyszerűen éltünk otthon, szóval nincs túl nagy fantáziám, ha arról van szó, hogyan lehetne könnyebbé tenni az életet a te tudományoddal. Te viszont velem ellentétben biztosan tudod, elég, ha jól körbe nézel nálunk. Erre gondoltam az előbb. Abban mondjuk Intathnak igaza van, hogy túl sokat ezért egyelőre tényleg nem tudunk cserébe adni, de mindez változhat, mert Liget folyamatosan fejlődik, és minden itt élő hozzátesz valamit, ami korábban nem volt. Most még azon dolgozunk, és azért megyünk a városba is, hogy teljesen önellátók lehessünk itt, de nem is olyan rég ez az egész birtok és ház még nem volt több, egy üres, majdnem teljesen elhagyott nemesi birtoknál, ami sosem lett volna képes eltartani egy akkora közösséget, mint ami ma itt él. Most viszont már élettel van tele, és biztos vagyok abban is, hogy hamarosan meghaladva a mostani lehetőségeinket is, egy nagyon virágzó gazdaság leszünk.
*Ennél többet nem igazán tud mondani hirtelen, de azért barátságosnak szánt mosollyal mosolyog a lányra, Intet pedig, felé fordulva némán arra kéri a tekintetével, hogy mondjon valami kedveset neki ő is, hiszen pontosan tudja, ha van elf, aki tud nagyon kedves dolgokat is mondani, az éppen ő. Aleniát leszámítva tulajdonképpen ő volt az első tiszta vérű, aki valóban kedves volt vele.*
- Viszont nekünk ideje indulnunk akkor lassan! *mondja ezek után végül Thrissayának és Adoavernek, miközben visszatér az asztalhoz, azért, hogy eltüntesse az ebéd maradékait.
Ennek lát neki, akár segítenek neki, akár nem, és mintegy csak mellékesen mondja a tündérlánynak és az ifjú mágusnak, pedig kicsit igazából ezzel is a vita szellemét szeretné messze űzni maguktól, hogy;*
- Amúgy, talán még nem említettem, de gyerekkorom óta nagyon félek a lovaktól. Ha már indulunk lassan, megtennétek, hogy Lauét befogjátok a kordé elé? Intathé a szép feketepöttyös fehér csikó, meg a nagy fehér, Laué a harmadik ló.
*Utóbbit csak a rend kedvéért mondja. Még csak az kéne, hogy tévedésből éppen ma, pont Intath lovát fogják be a kordé elé... *
1136. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-07-14 19:31:44
Üzenet elküldve: 2022-07-14 19:31:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Vidéki kúria //
// Konyhában //
* Szavak csak úgy áramlanak az étkező asztalnál, nem éppen nevezhető családi étkezésnek, de egy kis nyugalom mégis melengeti a jelenlévők szívét. A félvér kedves szavai megnyugtatják Lyaraht, de ahogyan csűri és csavarja a szavait, nem éppen a lelkesedés áramlik belőle. ~ Még a végén nyűgnek éreznének itt. ~ Zavarodottan hajtja le fejét, hogy tányérára próbáljon fókuszálni. ~ Mit tudna egy egyetemet végzett lány nálunk kezdeni? ~ Vágja fel az egyik krumplit a tányérján, hogy utána egy kis szósz kíséretébe be is kapja. ~ Egyre rosszabbul hangzik. ~ Ennél már lejjebb nem tud süllyedni az asztalba, de mikor a doktor újra elkezdi, enyhe pír ül ki az arcára, de a tekintete határozottan csillan fel. *
- A szintén van a hangsúly!
* Emeli fel kicsit a hangját a gnóm. *
- Kedves Intath a műtétek kapcsán sem kezdheted el darabolni az embert, előtte meg kell tanulni könyvekből, hogy egyáltalán mi az amibe belevágsz. A növények milyen hatással vannak az emberi vagy más faj szervezetére. Ezek mind könyvekből tanulandók, ahogyan az elixírekhez való növény keverékek is.
* Nem keresi a szemkontaktust, székében hátradőlve csípős megjegyzés jut eszébe. *
- Fél kézzel pedig beavatkozást sem tudsz végezni.
* Nem áll szándékában megbántani a doktort, de valahol már fáj neki a sok sértés, amit bőszen a fejéhez vág. *
- Mellékesen megjegyezném, hogy én pedig mester ember vagyok, mivel ács és kovács munkák bemutatásával végeztem. Fegyver és páncélokat is kovácsoltam.
* Mondja további határozottsággal, de tekintete valahol az ölét figyeli. *
- Azt nem állítom, hogy jobb mint az Artheniori mesterkovácsé, de igenis képes vagyok hasonló munkákra. De én semmiképp nem szándékozok senkinek terhére lenni.
* Az étek felét az asztalnál hagyva pattan fel a székéből, hogy aztán meghajoljon a többiek előtt. *
- Nem fogok teher lenni senki számára, ha úgy érzitek, hogy tudásomat nem tudom nálatok kamatoztatni, nem bántódok meg, de az ócsárolást nem szívlelem.
* Szemét újra lesüti, de lassan elindul az ajtó felé. *
- Köszönöm szépen az ételt, nagyon finom volt, de nem szándékozok feszültséget hozni az asztalhoz.
* Táskáit oldalához igazítva még egyszer ránéz a félvérre és a doktorra. *
- Ha így éreztek akkor megpróbálom kamatoztatni tudásom máshol.
// Konyhában //
* Szavak csak úgy áramlanak az étkező asztalnál, nem éppen nevezhető családi étkezésnek, de egy kis nyugalom mégis melengeti a jelenlévők szívét. A félvér kedves szavai megnyugtatják Lyaraht, de ahogyan csűri és csavarja a szavait, nem éppen a lelkesedés áramlik belőle. ~ Még a végén nyűgnek éreznének itt. ~ Zavarodottan hajtja le fejét, hogy tányérára próbáljon fókuszálni. ~ Mit tudna egy egyetemet végzett lány nálunk kezdeni? ~ Vágja fel az egyik krumplit a tányérján, hogy utána egy kis szósz kíséretébe be is kapja. ~ Egyre rosszabbul hangzik. ~ Ennél már lejjebb nem tud süllyedni az asztalba, de mikor a doktor újra elkezdi, enyhe pír ül ki az arcára, de a tekintete határozottan csillan fel. *
- A szintén van a hangsúly!
* Emeli fel kicsit a hangját a gnóm. *
- Kedves Intath a műtétek kapcsán sem kezdheted el darabolni az embert, előtte meg kell tanulni könyvekből, hogy egyáltalán mi az amibe belevágsz. A növények milyen hatással vannak az emberi vagy más faj szervezetére. Ezek mind könyvekből tanulandók, ahogyan az elixírekhez való növény keverékek is.
* Nem keresi a szemkontaktust, székében hátradőlve csípős megjegyzés jut eszébe. *
- Fél kézzel pedig beavatkozást sem tudsz végezni.
* Nem áll szándékában megbántani a doktort, de valahol már fáj neki a sok sértés, amit bőszen a fejéhez vág. *
- Mellékesen megjegyezném, hogy én pedig mester ember vagyok, mivel ács és kovács munkák bemutatásával végeztem. Fegyver és páncélokat is kovácsoltam.
* Mondja további határozottsággal, de tekintete valahol az ölét figyeli. *
- Azt nem állítom, hogy jobb mint az Artheniori mesterkovácsé, de igenis képes vagyok hasonló munkákra. De én semmiképp nem szándékozok senkinek terhére lenni.
* Az étek felét az asztalnál hagyva pattan fel a székéből, hogy aztán meghajoljon a többiek előtt. *
- Nem fogok teher lenni senki számára, ha úgy érzitek, hogy tudásomat nem tudom nálatok kamatoztatni, nem bántódok meg, de az ócsárolást nem szívlelem.
* Szemét újra lesüti, de lassan elindul az ajtó felé. *
- Köszönöm szépen az ételt, nagyon finom volt, de nem szándékozok feszültséget hozni az asztalhoz.
* Táskáit oldalához igazítva még egyszer ránéz a félvérre és a doktorra. *
- Ha így éreztek akkor megpróbálom kamatoztatni tudásom máshol.
1135. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-07-13 22:06:08
Üzenet elküldve: 2022-07-13 22:06:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1488
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1488
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
//Vidéki kúria//
//Konyhában//
*A doki ma kimondottan rossz humoránál van. Aminek leginkább a kis vörösök az elszenvedői. Jelen pillanatban a gnóm lányka. Akinek kezd a pofija is a hajszínére hajazni. A doki pedig élvez többek közt vitatkozni is és a legszemtelenebb vigyorával bele is kezd az érvelésébe.*
-Ha az aktuális gazdád számára a feltaláló annyit ér mint, aki hülye tréfákkal szórakoztatja akkor egy kalap alá lehet titeket sorolni.
*Mikor Luninari közbeszól fel is teszi a kezét a férfi mintha el is akarná tolni magától a vádat.*
-Kikérem magamnak! Én szinte mesterember vagyok. Az én munkám eredményei nem polcokon pihennek hanem az utcákat járják és nem csak az eszemmel dolgozok. Persze kell a gyógymódok ismerete, de pusztán az, még a szakma fele se. Tapasztalat a testi és lelki sebek ellátásával kapcsolatban, gyomor és izomszakasztó verejtékes munka, ami agyilag is felőröl. Ezt könyvből nem lehet tanulni. És ne vedd személyes sértésnek a szavaim, de javíts ki ha tévedek*Fordul a gnómhoz egy vagy barátságos vagy pofátlan vigyorral.*Őszintén, nem azért végezted el az egyetemet, hogy koszt kvártélyért meg Luninari szép mosolyáért egy vidéki birtokon patkolókovács legyél vagy kertkaput szegelj össze. Ennyit tudunk mi nyújtani. Meg persze őszinte jókívánságokat. Messze van Lihanech, nem ismersz senkit, bátor dolog volt eljönni. Remélem megtalálod a helyed.
*Biccent felé. Tényleg semmi baja személyesen a lánnyal. Csak az akadémistákat nem szívleli. Túl tudatlanok a való élethez. Arthenior meg sajnos túl valódi lett. A fahéjas leves pedig akármilyen finom nem ér fel a tudományos elismertséggel meg az égbe töréssel meg amiről ezek szoktak ábrándozni. A szőke a családját keresi amire a doki megrázza a fejét. Ő se hallott még róluk. Ha nemesek azért, ha nem, akkor meg csak nem jártak az ő rendelőjében. A városba menéssel kapcsolatban már felszólal.*
-Aztán vigyázzatok egymásra! Magatokra is!
*Villan a tekintete a félvérre, hogy érti-e mire gondol.*
//Konyhában//
*A doki ma kimondottan rossz humoránál van. Aminek leginkább a kis vörösök az elszenvedői. Jelen pillanatban a gnóm lányka. Akinek kezd a pofija is a hajszínére hajazni. A doki pedig élvez többek közt vitatkozni is és a legszemtelenebb vigyorával bele is kezd az érvelésébe.*
-Ha az aktuális gazdád számára a feltaláló annyit ér mint, aki hülye tréfákkal szórakoztatja akkor egy kalap alá lehet titeket sorolni.
*Mikor Luninari közbeszól fel is teszi a kezét a férfi mintha el is akarná tolni magától a vádat.*
-Kikérem magamnak! Én szinte mesterember vagyok. Az én munkám eredményei nem polcokon pihennek hanem az utcákat járják és nem csak az eszemmel dolgozok. Persze kell a gyógymódok ismerete, de pusztán az, még a szakma fele se. Tapasztalat a testi és lelki sebek ellátásával kapcsolatban, gyomor és izomszakasztó verejtékes munka, ami agyilag is felőröl. Ezt könyvből nem lehet tanulni. És ne vedd személyes sértésnek a szavaim, de javíts ki ha tévedek*Fordul a gnómhoz egy vagy barátságos vagy pofátlan vigyorral.*Őszintén, nem azért végezted el az egyetemet, hogy koszt kvártélyért meg Luninari szép mosolyáért egy vidéki birtokon patkolókovács legyél vagy kertkaput szegelj össze. Ennyit tudunk mi nyújtani. Meg persze őszinte jókívánságokat. Messze van Lihanech, nem ismersz senkit, bátor dolog volt eljönni. Remélem megtalálod a helyed.
*Biccent felé. Tényleg semmi baja személyesen a lánnyal. Csak az akadémistákat nem szívleli. Túl tudatlanok a való élethez. Arthenior meg sajnos túl valódi lett. A fahéjas leves pedig akármilyen finom nem ér fel a tudományos elismertséggel meg az égbe töréssel meg amiről ezek szoktak ábrándozni. A szőke a családját keresi amire a doki megrázza a fejét. Ő se hallott még róluk. Ha nemesek azért, ha nem, akkor meg csak nem jártak az ő rendelőjében. A városba menéssel kapcsolatban már felszólal.*
-Aztán vigyázzatok egymásra! Magatokra is!
*Villan a tekintete a félvérre, hogy érti-e mire gondol.*
1134. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-07-06 19:29:36
Üzenet elküldve: 2022-07-06 19:29:36
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Vidéki kúria//
//Konyhában//
* Elégedett sóhajjal fogyasztja el a leveskét, amit Luni két ügyes keze alkotott. A fahéj ízét egyébként is kedveli, úgyhogy mondhatni megint csak kedvére való az ebéd. S inkább is törődik az evéssel, bár erőst fülel és figyel, ne maradjon le az információkkal. Ámde hozzá szólni már nem fog. Épp csak kicsit köhint, mikor holmi felrobbant műhelyről esik szó. ~ Remélem a liget nem fog leégni. ~ És igen, csak reménykedni tud ilyesmikben. A városban sem járt még, ide érkezett meg és innen még azóta nem tette ki az apró lábait. Így az elf leány ügyét sem tudja elősegíteni. Végül, mire levese végére jut, számára lényeges kérdés hangzik el. *
- Persze! Megyek én is veletek a városba és segítek, amiben csak tudok! A csacsit hazahozni is, például.
* Örömmel megy a városba úgy, hogy Luni mellett maradhat. Hozzá ragaszkodik leginkább a ligetből. Amolyan hűséges kis tündérként sündörög körülötte és igyekszik segítségére lenni. *
- Ebéd után megmosakszom és össze szedem kevés holmimat, s mehetünk is.
//Konyhában//
* Elégedett sóhajjal fogyasztja el a leveskét, amit Luni két ügyes keze alkotott. A fahéj ízét egyébként is kedveli, úgyhogy mondhatni megint csak kedvére való az ebéd. S inkább is törődik az evéssel, bár erőst fülel és figyel, ne maradjon le az információkkal. Ámde hozzá szólni már nem fog. Épp csak kicsit köhint, mikor holmi felrobbant műhelyről esik szó. ~ Remélem a liget nem fog leégni. ~ És igen, csak reménykedni tud ilyesmikben. A városban sem járt még, ide érkezett meg és innen még azóta nem tette ki az apró lábait. Így az elf leány ügyét sem tudja elősegíteni. Végül, mire levese végére jut, számára lényeges kérdés hangzik el. *
- Persze! Megyek én is veletek a városba és segítek, amiben csak tudok! A csacsit hazahozni is, például.
* Örömmel megy a városba úgy, hogy Luni mellett maradhat. Hozzá ragaszkodik leginkább a ligetből. Amolyan hűséges kis tündérként sündörög körülötte és igyekszik segítségére lenni. *
- Ebéd után megmosakszom és össze szedem kevés holmimat, s mehetünk is.
1133. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-07-02 13:40:47
Üzenet elküldve: 2022-07-02 13:40:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Vidéki kúria//
//Konyhában//
- Köszönöm! *köszöni meg mosolyogva Adoavernek a segítséget.*
- Jó tudni, hogy a fahéj ilyen egészséges, akkor majd igyekszem olyan ételeket készíteni kicsit gyakrabban, amikhez jól meg az íze. *mondja Intnek szintén egy mosoly kíséretében, majd evés közben pontosan azt teszi, amit egy társaságban tenni szokott, amikor éppen nem ő beszél; türelmesen hallgat és figyel, próbálva minél több mindent és mindenkit egyszerre megérteni a környezetéből.
Thrissaya segítségét is egy afféle nagyon örülök mosollyal viszonozza, mivel tényleg boldoggá teszi, hogy meg tudják egymás között osztani a munkát, nem csak a mai napon, hanem általában is.
Egyedül a gnóm lány Intath általi bemutatására vonja össze kissé a szemöldökét. Jól ismeri már a doki furcsa, vagy inkább talán hülye humorát, de egyébként sem tudná elképzelni, hogy a lihanechi egyetemen végzett tudós lányokat bárki is pont libuskának nevezné. Persze ezért ő nem haragszik, hiszen ismerve magát pontosan tudja azt, hogy neki sem kell egy rossz poénért a szomszéd faluba mennie.
A szintén lihanechi Adoaver mindenesetre nem töri kezét-lábát, hogy cáfolja ezt, sőt, maga Lyarah sem, bár ő mond ennél sokkal fontosabb dolgokat is, ennek ellenére továbbra sem képes száz százaléknak venni Intath szavainak a valóságtartalmát, bármennyire is ösztönösen képes az elf talán bármihez ártatlan arcot vágni.
Ezt leszámítva viszont Intath legalább nagyon jól összefoglalja a lényeget Szarvasligetet illetően, ő pedig hálás érte, hogy ezt nem neki kellett megtennie.*
- Mint orvos te is tudós vagy, illetve inkább azt mondom, hogy ti ketten vagytok a tudósok. Ha összedugjátok a fejeteket biztos ketten együtt ki tudjátok találni, hogy mit tudna egy egyetemet végzett lány nálunk kezdeni. Ahogy hallom Lyarah sok mindenhez ért. Valóban nem vagyunk nemesek, én éppen azért megyek vissza egy-két hatra a városba, hogy összeszedjek egy kis pénzt és valamennyire feltöltsem a készleteinket, így fizetést nem tudnánk adni, csak ingyen szállást és ételt a munkáért cserébe, egy szép tó közelségét és a vidék nyugalmát, ahol békében lehet dolgozni és tanulni. Bár van a kifejezésnek egyfajta kellemetlen kicsengése, de biztos vagyok benne, hogy itt is tudnánk használni téged. Bármi tönkre mehet itt is, amit meg kell csinálni, Kormoskának előbb-utóbb patkó is kell majd, ha kicsit nagyobb lesz, és ugyan nem tudom, hogy a szamarakat is szoktak-e patkolni, de szeretnék egyet a városból hozni magamnak, amikor visszatérek. De, ha feltaláló vagy és körülnézel, biztos ki tudod találni, hogy mi az, ami hasznos lenne itt, és megkönnyítené az életünket. Csak aztán ismerjek rá Ligetre, amikor visszaérek! *beszél először főleg Inthez, aztán kettőjükhöz, végül pedig inkább már csak a gnóm lányhoz. Alig ismeri őt, de ha tényleg annyi mindenhez ért, amennyit az előbb felsorolt, és van nála egy táskányi rajz, esetleg írás, ami valahogyan a tudományokhoz kapcsolódik, akkor a maga részéről biztosan örülne neki, ha maradna.
A "feltaláló" szó számára kissé misztikusan hangzik, de nyilvánvalóan rengeteg lehetőséget rejt magában, mint mondjuk a mágiával való kísérletezés. Nem elfogult mindenesetre saját hivatásával szemben annyira, hogy azt higgye, hogy mindent csak mágiával lehet és érdemes megoldani. Meg aztán egyébként is... tudna mondjuk védőszellemet idézni, ha bajban van, de arra már nem lenne képe megkérni, hogy mondjuk javítsa meg a tetőt, ha az éppen esetleg beázna, meg nem is biztos amúgy sem, hogy egy védőszellem ilyesmire is képes, reméli mindenesetre, hogy majd nem éles helyzetben kell a határait kitapasztalnia.
Közben persze próbálja figyelmen kívül hagyni azt, ami igazából igen baljósan csengene, ha a gnóm lány a véletlenül felrobbant műhelyével együtt nem éppen egy olyan ifjú mágus társaságában ülne, aki meg véletlenül felgyújtott egy könyvtárat, mert így kicsit már vicces, hogy a sors két ennyire eltérő személyiséget vetett pont ide, de hasonló múlttal. Már csak azt reméli, hogy itt nem fog kigyulladni, vagy felrobbanni semmi, de hát megnyugtatja az, hogy ameddig ő nem lesz itthon, majd Intath, Lau és Viel fognak vigyázni a ligetre és a házra, meg persze Árnyék, akiben legalább annyira megbízik, mint bennük.*
- Sajnos sosem hallottam róluk, de semmit nem jelent, mert elég kevés időt éltem csak Artheniorban. *fordul aztán az elf lányhoz, miután őt is végighallgatták, majd a leveses tányért félretolva a szószos krumpliból szed magának.
Azt már csak magában teszi hozzá, hogy az ottani élete amúgy sem volt egy sikertörténet, bár azt mindenképpen sikernek könyvelheti el, hogy legalább túlélte, így túl sok oka még sincsen panaszra, főleg, hogy önként készül éppen visszatérni oda, igaz csak dolgozni és nem ott élni.*
- Viszont ismerek a városban valakit, aki ott él már egy ideje, talán ott is született, így ő esetleg tud majd segíteni. Éppen hozzá készülünk Adoaverrel és Thrissayával. Illetve Adoaver és én biztosan elindulunk ebéd után egy kicsivel, nem tudom, Thris, hogy neked végül van-e kedved velünk jönni, vagy inkább maradnál mégis.
*Ugyan örülne a tündérlánynak, de természetesen megértené azt is, ha mégsem tartana velük, éppen akkor, amikor talán már eléggé berendezkedett és elkezdte otthonának érezni Szarvasligetet. Ráadásul, hiába lógott már egy ideje a levegőben, most még is elég hirtelen is jelentette be azt, hogy éppen a ma délutánt szemelte ki az Artheniorba való visszatérésre.*
- Nem mintha olyan nagyon veszélyes lenne ez a környék, sőt, de azért minél többen vagyunk csak annál biztonságosabb utazni. Ha van kedved gyere velünk nyugodtan! De, ha pihennél inkább, van szabad szobánk is. *mondja végül Dorverielnek, miközben azt nézi, hogy a sok beszéd közben is elég gyorsan fogyott az étel. Ha kicsit nehéz szívvel is mond ideiglenes búcsút barátainak és az otthonának, mégis úgy érzi, hogy lassan eljön az ideje leszedni az asztalt és valóban felkészülni az indulásra.*
//Konyhában//
- Köszönöm! *köszöni meg mosolyogva Adoavernek a segítséget.*
- Jó tudni, hogy a fahéj ilyen egészséges, akkor majd igyekszem olyan ételeket készíteni kicsit gyakrabban, amikhez jól meg az íze. *mondja Intnek szintén egy mosoly kíséretében, majd evés közben pontosan azt teszi, amit egy társaságban tenni szokott, amikor éppen nem ő beszél; türelmesen hallgat és figyel, próbálva minél több mindent és mindenkit egyszerre megérteni a környezetéből.
Thrissaya segítségét is egy afféle nagyon örülök mosollyal viszonozza, mivel tényleg boldoggá teszi, hogy meg tudják egymás között osztani a munkát, nem csak a mai napon, hanem általában is.
Egyedül a gnóm lány Intath általi bemutatására vonja össze kissé a szemöldökét. Jól ismeri már a doki furcsa, vagy inkább talán hülye humorát, de egyébként sem tudná elképzelni, hogy a lihanechi egyetemen végzett tudós lányokat bárki is pont libuskának nevezné. Persze ezért ő nem haragszik, hiszen ismerve magát pontosan tudja azt, hogy neki sem kell egy rossz poénért a szomszéd faluba mennie.
A szintén lihanechi Adoaver mindenesetre nem töri kezét-lábát, hogy cáfolja ezt, sőt, maga Lyarah sem, bár ő mond ennél sokkal fontosabb dolgokat is, ennek ellenére továbbra sem képes száz százaléknak venni Intath szavainak a valóságtartalmát, bármennyire is ösztönösen képes az elf talán bármihez ártatlan arcot vágni.
Ezt leszámítva viszont Intath legalább nagyon jól összefoglalja a lényeget Szarvasligetet illetően, ő pedig hálás érte, hogy ezt nem neki kellett megtennie.*
- Mint orvos te is tudós vagy, illetve inkább azt mondom, hogy ti ketten vagytok a tudósok. Ha összedugjátok a fejeteket biztos ketten együtt ki tudjátok találni, hogy mit tudna egy egyetemet végzett lány nálunk kezdeni. Ahogy hallom Lyarah sok mindenhez ért. Valóban nem vagyunk nemesek, én éppen azért megyek vissza egy-két hatra a városba, hogy összeszedjek egy kis pénzt és valamennyire feltöltsem a készleteinket, így fizetést nem tudnánk adni, csak ingyen szállást és ételt a munkáért cserébe, egy szép tó közelségét és a vidék nyugalmát, ahol békében lehet dolgozni és tanulni. Bár van a kifejezésnek egyfajta kellemetlen kicsengése, de biztos vagyok benne, hogy itt is tudnánk használni téged. Bármi tönkre mehet itt is, amit meg kell csinálni, Kormoskának előbb-utóbb patkó is kell majd, ha kicsit nagyobb lesz, és ugyan nem tudom, hogy a szamarakat is szoktak-e patkolni, de szeretnék egyet a városból hozni magamnak, amikor visszatérek. De, ha feltaláló vagy és körülnézel, biztos ki tudod találni, hogy mi az, ami hasznos lenne itt, és megkönnyítené az életünket. Csak aztán ismerjek rá Ligetre, amikor visszaérek! *beszél először főleg Inthez, aztán kettőjükhöz, végül pedig inkább már csak a gnóm lányhoz. Alig ismeri őt, de ha tényleg annyi mindenhez ért, amennyit az előbb felsorolt, és van nála egy táskányi rajz, esetleg írás, ami valahogyan a tudományokhoz kapcsolódik, akkor a maga részéről biztosan örülne neki, ha maradna.
A "feltaláló" szó számára kissé misztikusan hangzik, de nyilvánvalóan rengeteg lehetőséget rejt magában, mint mondjuk a mágiával való kísérletezés. Nem elfogult mindenesetre saját hivatásával szemben annyira, hogy azt higgye, hogy mindent csak mágiával lehet és érdemes megoldani. Meg aztán egyébként is... tudna mondjuk védőszellemet idézni, ha bajban van, de arra már nem lenne képe megkérni, hogy mondjuk javítsa meg a tetőt, ha az éppen esetleg beázna, meg nem is biztos amúgy sem, hogy egy védőszellem ilyesmire is képes, reméli mindenesetre, hogy majd nem éles helyzetben kell a határait kitapasztalnia.
Közben persze próbálja figyelmen kívül hagyni azt, ami igazából igen baljósan csengene, ha a gnóm lány a véletlenül felrobbant műhelyével együtt nem éppen egy olyan ifjú mágus társaságában ülne, aki meg véletlenül felgyújtott egy könyvtárat, mert így kicsit már vicces, hogy a sors két ennyire eltérő személyiséget vetett pont ide, de hasonló múlttal. Már csak azt reméli, hogy itt nem fog kigyulladni, vagy felrobbanni semmi, de hát megnyugtatja az, hogy ameddig ő nem lesz itthon, majd Intath, Lau és Viel fognak vigyázni a ligetre és a házra, meg persze Árnyék, akiben legalább annyira megbízik, mint bennük.*
- Sajnos sosem hallottam róluk, de semmit nem jelent, mert elég kevés időt éltem csak Artheniorban. *fordul aztán az elf lányhoz, miután őt is végighallgatták, majd a leveses tányért félretolva a szószos krumpliból szed magának.
Azt már csak magában teszi hozzá, hogy az ottani élete amúgy sem volt egy sikertörténet, bár azt mindenképpen sikernek könyvelheti el, hogy legalább túlélte, így túl sok oka még sincsen panaszra, főleg, hogy önként készül éppen visszatérni oda, igaz csak dolgozni és nem ott élni.*
- Viszont ismerek a városban valakit, aki ott él már egy ideje, talán ott is született, így ő esetleg tud majd segíteni. Éppen hozzá készülünk Adoaverrel és Thrissayával. Illetve Adoaver és én biztosan elindulunk ebéd után egy kicsivel, nem tudom, Thris, hogy neked végül van-e kedved velünk jönni, vagy inkább maradnál mégis.
*Ugyan örülne a tündérlánynak, de természetesen megértené azt is, ha mégsem tartana velük, éppen akkor, amikor talán már eléggé berendezkedett és elkezdte otthonának érezni Szarvasligetet. Ráadásul, hiába lógott már egy ideje a levegőben, most még is elég hirtelen is jelentette be azt, hogy éppen a ma délutánt szemelte ki az Artheniorba való visszatérésre.*
- Nem mintha olyan nagyon veszélyes lenne ez a környék, sőt, de azért minél többen vagyunk csak annál biztonságosabb utazni. Ha van kedved gyere velünk nyugodtan! De, ha pihennél inkább, van szabad szobánk is. *mondja végül Dorverielnek, miközben azt nézi, hogy a sok beszéd közben is elég gyorsan fogyott az étel. Ha kicsit nehéz szívvel is mond ideiglenes búcsút barátainak és az otthonának, mégis úgy érzi, hogy lassan eljön az ideje leszedni az asztalt és valóban felkészülni az indulásra.*
1132. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-06-30 20:42:06
Üzenet elküldve: 2022-06-30 20:42:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Vidéki kúria//
//Konyhában//
*Lelkiismerete felülkerekedik lustaságán, így nagyrészt befejezett levesétől egy nyikorgós széktolással áll fel, az asztalt megkerülve segítve Luninarinak a tányérok és evőeszközök szétosztásában, fele súlyuktól megfosztva közben a fél-elf lányt. Ha már a többieket nem volt képes megvárni, ebben kisegíthet, hogy minél előbb felzárkózzanak az étkezésben. Férőhely az még szerencsére volt, a szarvasligeti kúria sok ember szállásolására lett építve, esetleg újraépítve, még ha nem is egy egész hadsereghez. A kanalak, tányérok zörgésének a meghitt hangja még Adoavernek is egy mosolyt hoz az arcára, ahogy a beszélgetések, ismerkedések megkezdődnek a lassú, ráérős evéssel együtt. Még ha a szokásosnál később is, több személlyel.
Tekintve hogy mindenki nagyjából egy időben kezdett beszélni, ő maga úgy dönt, csendben ledönti a maradék lét, gyümölcsöstül, mindenestül, hagyja megkezdődni a multidiskurzust. De az üres tálat nézve meg kell mondania magának, akármilyen finom is volt az, attól még férne belé még egy mérőkanállal, elvégre a leves csak leves. A két új jövevényre viszont semelyikük sem számított, ezáltal nagyjából zéró az esélye annak, hogy csinált annyi a motiválóan szorgos fél-elf, hogy így repetát tudjon kunyerálni. De nem probléma, Artheniorban tele tudják tömni magukat, az ifjú mágusnak legalábbis nem kell tartania a pénzügyi problémáktól...
Lyarah Intath doktor uraság általi intathos bemutatását és amaz elismerésre méltóan határozott replikáját elszórakozva hallgatja.* ~ Csak nem a rossz nőt próbálod elcsábítani? ~ *Bizony vagy a rossz szavakat vette elő, vagy a gnóm asszony valóban nem méltányolja a stílusát. A maga részéről teljesen érthetően. Dorverielt is ugyanolyan érdeklődéssel hallgatja, elgondolkodva, hogy milyen kicsi világ ez, hogy két lihanechi egy időben találják magukat itt. Ő maga nem sok ismerős arccal találkozott még Artheinorban vagy környékében. Szomorú. Ahogy amaz kérésére sem tud sajnos segítséget nyújtani, nem az artheniori nemesség részese vagy kalauza ő. Tekintete Intath és Luninari felé fordul, ő maga is várva a választ, ha ők tudják.*
//Konyhában//
*Lelkiismerete felülkerekedik lustaságán, így nagyrészt befejezett levesétől egy nyikorgós széktolással áll fel, az asztalt megkerülve segítve Luninarinak a tányérok és evőeszközök szétosztásában, fele súlyuktól megfosztva közben a fél-elf lányt. Ha már a többieket nem volt képes megvárni, ebben kisegíthet, hogy minél előbb felzárkózzanak az étkezésben. Férőhely az még szerencsére volt, a szarvasligeti kúria sok ember szállásolására lett építve, esetleg újraépítve, még ha nem is egy egész hadsereghez. A kanalak, tányérok zörgésének a meghitt hangja még Adoavernek is egy mosolyt hoz az arcára, ahogy a beszélgetések, ismerkedések megkezdődnek a lassú, ráérős evéssel együtt. Még ha a szokásosnál később is, több személlyel.
Tekintve hogy mindenki nagyjából egy időben kezdett beszélni, ő maga úgy dönt, csendben ledönti a maradék lét, gyümölcsöstül, mindenestül, hagyja megkezdődni a multidiskurzust. De az üres tálat nézve meg kell mondania magának, akármilyen finom is volt az, attól még férne belé még egy mérőkanállal, elvégre a leves csak leves. A két új jövevényre viszont semelyikük sem számított, ezáltal nagyjából zéró az esélye annak, hogy csinált annyi a motiválóan szorgos fél-elf, hogy így repetát tudjon kunyerálni. De nem probléma, Artheniorban tele tudják tömni magukat, az ifjú mágusnak legalábbis nem kell tartania a pénzügyi problémáktól...
Lyarah Intath doktor uraság általi intathos bemutatását és amaz elismerésre méltóan határozott replikáját elszórakozva hallgatja.* ~ Csak nem a rossz nőt próbálod elcsábítani? ~ *Bizony vagy a rossz szavakat vette elő, vagy a gnóm asszony valóban nem méltányolja a stílusát. A maga részéről teljesen érthetően. Dorverielt is ugyanolyan érdeklődéssel hallgatja, elgondolkodva, hogy milyen kicsi világ ez, hogy két lihanechi egy időben találják magukat itt. Ő maga nem sok ismerős arccal találkozott még Artheinorban vagy környékében. Szomorú. Ahogy amaz kérésére sem tud sajnos segítséget nyújtani, nem az artheniori nemesség részese vagy kalauza ő. Tekintete Intath és Luninari felé fordul, ő maga is várva a választ, ha ők tudják.*
1131. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-06-30 08:42:14
Üzenet elküldve: 2022-06-30 08:42:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Vidéki kúria//
//Konyhában//
* Az elf férfi szemében nem lát semmiféle felismerést a családjával kapcsolatban, így kissé megnyugszik. Őszintének és kedvesnek tűnik. Kedvesen biccent azoknak, akik visszaköszönnek, majd figyelmét a székek irányába fordítja. Fáradtan lerogy az egyikre, fél kezével hátrasimítva csapzott haját. Halkan megköszöni az eszközöket, majd ha senki nem szed éppen, akkor bátorkodik merni magának az ételekből. Mélyet szippant a felszálló illatból és hálásan felsóhajt, mielőtt a kanalát belemerítené a levesbe. Néhány kanál után felpillant, hogy megválaszolja a kérdést. *
- Igen, Lihanech környékéről. * Nincs ebben végül is semmi különös, sokan jönnek-mennek a vidéken. Úgy ítéli, bölcsebb, ha csak ennyit említ meg. * A rokonaimhoz jöttem. Talán a városban élhetnek.
* Hallatszik egy kevés bizonytalanság a hangjában. Amíg a többiek beszélnek, csendben figyel és az evéssel foglalatoskodik. Furcsa, szedett-vedett társaság, az biztos. Mindenféle népek tagjai ülnek az asztal körül. Próbál rájönni, miféle kis társulás közepébe csöppent. Úgy tűnik, nem csak ő érkezett újonnan, legalábbis amit ki tud venni az elhangzottakból.
Hallgatja az elf férfi, Intath elbeszélését a ház működéséről, a kertről és miegyebekről. Bár Lihanech már elhatárolódott a konkrét nemesi réteg kiépítésétől, a családja elég ősinek és megbecsültnek számít ahhoz, hogy kiváltságos pozíciót tölthessenek be a tagjai. *
~ Számítottak. ~
* Emlékezteti magát és folytatja az evést. A kert említésére érdeklődően felkapja a fejét, szívesen foglalatoskodott szabadidejében a gyógynövények nevelésével, bár általában nem nézték túl jó szemmel, ha bepiszkolta a kezét.
Úgy tűnik, a kis társaság elhatárolódik a városi politikától*
~ Ez nagyon egészséges hozzáállás. Távol a politikától meghosszabbodik az ember élete. ~
* Ő maga nehezen vetkőzi le a régi szokásokat és érdeklődve hallgatja a helyi viszonyokat.
Nem bízhatja magát végtelenségig a szinte idegen csapat jóindulatára, így ha mást nem szakít félbe, feltenné a maga kérdéseit. *
- A városba tartottam, de nem ismerem az utat. Ha esetleg kaphatnék útbaigazítást, akkor hamarosan el is köszönnék. Az Artawen családot keresem. Talán ismerik...? Nernis Artawen távoli unokatestvérem.
* Ha egyáltalán még emlékszik rá. Kislány korukban találkoztak utoljára. *
//Konyhában//
* Az elf férfi szemében nem lát semmiféle felismerést a családjával kapcsolatban, így kissé megnyugszik. Őszintének és kedvesnek tűnik. Kedvesen biccent azoknak, akik visszaköszönnek, majd figyelmét a székek irányába fordítja. Fáradtan lerogy az egyikre, fél kezével hátrasimítva csapzott haját. Halkan megköszöni az eszközöket, majd ha senki nem szed éppen, akkor bátorkodik merni magának az ételekből. Mélyet szippant a felszálló illatból és hálásan felsóhajt, mielőtt a kanalát belemerítené a levesbe. Néhány kanál után felpillant, hogy megválaszolja a kérdést. *
- Igen, Lihanech környékéről. * Nincs ebben végül is semmi különös, sokan jönnek-mennek a vidéken. Úgy ítéli, bölcsebb, ha csak ennyit említ meg. * A rokonaimhoz jöttem. Talán a városban élhetnek.
* Hallatszik egy kevés bizonytalanság a hangjában. Amíg a többiek beszélnek, csendben figyel és az evéssel foglalatoskodik. Furcsa, szedett-vedett társaság, az biztos. Mindenféle népek tagjai ülnek az asztal körül. Próbál rájönni, miféle kis társulás közepébe csöppent. Úgy tűnik, nem csak ő érkezett újonnan, legalábbis amit ki tud venni az elhangzottakból.
Hallgatja az elf férfi, Intath elbeszélését a ház működéséről, a kertről és miegyebekről. Bár Lihanech már elhatárolódott a konkrét nemesi réteg kiépítésétől, a családja elég ősinek és megbecsültnek számít ahhoz, hogy kiváltságos pozíciót tölthessenek be a tagjai. *
~ Számítottak. ~
* Emlékezteti magát és folytatja az evést. A kert említésére érdeklődően felkapja a fejét, szívesen foglalatoskodott szabadidejében a gyógynövények nevelésével, bár általában nem nézték túl jó szemmel, ha bepiszkolta a kezét.
Úgy tűnik, a kis társaság elhatárolódik a városi politikától*
~ Ez nagyon egészséges hozzáállás. Távol a politikától meghosszabbodik az ember élete. ~
* Ő maga nehezen vetkőzi le a régi szokásokat és érdeklődve hallgatja a helyi viszonyokat.
Nem bízhatja magát végtelenségig a szinte idegen csapat jóindulatára, így ha mást nem szakít félbe, feltenné a maga kérdéseit. *
- A városba tartottam, de nem ismerem az utat. Ha esetleg kaphatnék útbaigazítást, akkor hamarosan el is köszönnék. Az Artawen családot keresem. Talán ismerik...? Nernis Artawen távoli unokatestvérem.
* Ha egyáltalán még emlékszik rá. Kislány korukban találkoztak utoljára. *
1130. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-06-29 07:08:32
Üzenet elküldve: 2022-06-29 07:08:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Vidéki kúria//
//Konyhában//
* A nagy pakolászásban nehezen, de megtalálja a csatornázás alaprajzait. Egy szimpla ábra található a papíron, ami szerte ágazva épületeket keresztez a föld alatt, és egyben felett is. ~ Szerintem szemtelenséget csináltam, de majd aggódok ha rám szólnak? ~ Nem is kell sokáig várnia, mire a félvér rákérdez a papírokra. Egy mosolyt húz az ajkaira, hogy aztán nevetve elkezdje vissza pakolni a legtöbbet a táskájába. *
- Oh! Dehogyis, annyi aranyat még nem hordott a világ, amennyi kellene ahhoz.
* Kellemetlennek érzi a helyzetet, de próbálja nem tovább rontani a helyzetét. Adoaver szavai ki is zökkentik egy pillanatra zavarából. *
- Köszönöm a figyelmeztetést. A nevem Lyarah, de szerintem már hallottad.
* A papírok rendezése könnyen halad, gyorsan be is süllyeszti az oldaltáskája mélyére, míg a csatornázási tervrajzot csak félbe hajtva a táskája tetejére tűzi. Nagy harcok által szabaddá teszi a kezeit, hogy végre neki is lásson az éteknek. Óvatosan kezd neki a levesnek, szükségtelenül nem akarja le égetni a szájpadlását. Elégedetten sóhajt fel néhány falat után. ~ Ahh, néhány napja nem ettem meleg ételt, azzal a tündérrel ettem utoljára finomat. Mi lehet velük? ~ Eléggé nehezen tudná feledni a nem régiben lefülelt perverz alakokat, akikkel végül igazán kellemes délutánt tőltött. ~ Majdnem lelőttem pedig. ~ A doktor és Thris érkezése egyedi légteret kölcsönöz a környezetnek, amire a gnóm figyelmét le is köti. A bemutatása igazán egyedire sikeredett. ~ Mi a fene van ezzel az alakkal? ~ Döbben le, de az érzelmeket és zavarát arcára nem vetíti ki. Ahogy hallgatja Intathot a szemőldöke úgy kezd el emelkedni az egekig. *
- A feltalálókat nem éppen lehet udvaroncok és művészek közé sorolni kedves doktor úr.
* Az arcára enyhe pír ül ki, de tekintete továbbra is határozottságot tükröz. *
- A szüleim kereskedők voltak, nem áll messze tőlem a kovács mesterség sem, tudok lovat patkólni, ahogyan fémet is munkálni. Az ács munkához is értek, nem csak a papírokhoz.
* Szavai továbbra is határozottságról árulkodnak, de a tekintetére inkább a felháborodás ül ki az elf szavai hallatán. *
- A régi műhelyemet is én terveztem, és építettem is, természetesen építőmunkások segítségével...
* Tekintetét újra a tányérra biggyeszti és a pír csak fokozódik az arcán. *
- Csak..... Véletlenül felrobbant...
* Zavarát nem tudja elrejteni, de valahogy mégis sikerül vissza emelnie a tekintetét a doktorra. *
- Egyáltalán nem áll messze tőlem a kétkezű munka, a fém munkálásához is precizitásra van szükség.
* A pír továbbra sem távozik az arcáról, gyorsan vissza is tér a leveséhez, hogy mihamarabb végezhessen vele. A félvérre mereszti a tekintetét, majd egy mosoly keretében felszólal. *
- Nagyon finom, ilyet én biztosan nem tudnék csinálni.
* Nevetéssel próbálja enyhíteni a benne keletkezett nyomást, de utána azonnal ráveti magát a maradék levesére. *
//Konyhában//
* A nagy pakolászásban nehezen, de megtalálja a csatornázás alaprajzait. Egy szimpla ábra található a papíron, ami szerte ágazva épületeket keresztez a föld alatt, és egyben felett is. ~ Szerintem szemtelenséget csináltam, de majd aggódok ha rám szólnak? ~ Nem is kell sokáig várnia, mire a félvér rákérdez a papírokra. Egy mosolyt húz az ajkaira, hogy aztán nevetve elkezdje vissza pakolni a legtöbbet a táskájába. *
- Oh! Dehogyis, annyi aranyat még nem hordott a világ, amennyi kellene ahhoz.
* Kellemetlennek érzi a helyzetet, de próbálja nem tovább rontani a helyzetét. Adoaver szavai ki is zökkentik egy pillanatra zavarából. *
- Köszönöm a figyelmeztetést. A nevem Lyarah, de szerintem már hallottad.
* A papírok rendezése könnyen halad, gyorsan be is süllyeszti az oldaltáskája mélyére, míg a csatornázási tervrajzot csak félbe hajtva a táskája tetejére tűzi. Nagy harcok által szabaddá teszi a kezeit, hogy végre neki is lásson az éteknek. Óvatosan kezd neki a levesnek, szükségtelenül nem akarja le égetni a szájpadlását. Elégedetten sóhajt fel néhány falat után. ~ Ahh, néhány napja nem ettem meleg ételt, azzal a tündérrel ettem utoljára finomat. Mi lehet velük? ~ Eléggé nehezen tudná feledni a nem régiben lefülelt perverz alakokat, akikkel végül igazán kellemes délutánt tőltött. ~ Majdnem lelőttem pedig. ~ A doktor és Thris érkezése egyedi légteret kölcsönöz a környezetnek, amire a gnóm figyelmét le is köti. A bemutatása igazán egyedire sikeredett. ~ Mi a fene van ezzel az alakkal? ~ Döbben le, de az érzelmeket és zavarát arcára nem vetíti ki. Ahogy hallgatja Intathot a szemőldöke úgy kezd el emelkedni az egekig. *
- A feltalálókat nem éppen lehet udvaroncok és művészek közé sorolni kedves doktor úr.
* Az arcára enyhe pír ül ki, de tekintete továbbra is határozottságot tükröz. *
- A szüleim kereskedők voltak, nem áll messze tőlem a kovács mesterség sem, tudok lovat patkólni, ahogyan fémet is munkálni. Az ács munkához is értek, nem csak a papírokhoz.
* Szavai továbbra is határozottságról árulkodnak, de a tekintetére inkább a felháborodás ül ki az elf szavai hallatán. *
- A régi műhelyemet is én terveztem, és építettem is, természetesen építőmunkások segítségével...
* Tekintetét újra a tányérra biggyeszti és a pír csak fokozódik az arcán. *
- Csak..... Véletlenül felrobbant...
* Zavarát nem tudja elrejteni, de valahogy mégis sikerül vissza emelnie a tekintetét a doktorra. *
- Egyáltalán nem áll messze tőlem a kétkezű munka, a fém munkálásához is precizitásra van szükség.
* A pír továbbra sem távozik az arcáról, gyorsan vissza is tér a leveséhez, hogy mihamarabb végezhessen vele. A félvérre mereszti a tekintetét, majd egy mosoly keretében felszólal. *
- Nagyon finom, ilyet én biztosan nem tudnék csinálni.
* Nevetéssel próbálja enyhíteni a benne keletkezett nyomást, de utána azonnal ráveti magát a maradék levesére. *
1129. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-06-28 21:05:27
Üzenet elküldve: 2022-06-28 21:05:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1488
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1488
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
//Vidéki kúria//
//Konyhában//
*Bizony a doki szereti a tündér vagy a Luninarifül levest, de új arc van a házban. Méghozzá egy csinos arc. A kézcsók után is állja a doki a kutató kék szemeket. Kedvesen mosolyog a másikra nem adja jelét, hogy bármi egyebet tudna a lányról azon túl mint amit eddig itt a konyhában hallott róla. Hogy ezek után a szőke sokkal kényelmesebben helyet foglal, azt a doki természetesen saját érdemének tudja be és ha tud akkor az ő közelében foglalna ő is helyet majd, ha a többiek már megelőzték merne magának is a levesből. Aminek a leírására felcsillan a szeme.*
-Remek választás! Persze inkább tél elején előnyös a fahéj az egészség erősítő hatásai miatt, de az nyáron se vész kárba. Meg persze az íze is jó. Ez remek ötlet volt kedves Luninari.
*Dicséri ő is a lányt. És a fűszer férfierőt javító hatásáról még csak nem is beszélt. Pedig személy szerint, azt találja a leghasznosabbnak. Mikor pedig megkóstolja akkor az íze is kedvére való. Persze már hozzászokott, hogy a félvér jól el szokta találni azokat.*
-Most is kitettél magadért kedves. Ez egyszerűen mennyei!
*Egyébként se szokta kihagyni a szakácsnők magasztalását, de ha valami nem hétköznapit készítenek akkor ezt különösen fontosnak találja. Jóízűen reggebédel hát és közben nem felejti el a kis gnómot se bemutatni ha már kedvenc sápadt bőrű félvére felhívta rá a figyelmét.*
-Ő Lyarah, a Libanech-i egyetem legbájosabb kis tudós feltalálója vagy ahogy arrafelé mondják libuskája.*Közli olyan kifejezéssel az arcán mintha teljesen komolyan beszélne.*Munkát keres csak sajnos a mi kúriánk nem úgy működik mint azok amik a szakácsnőnk szerint haszontalanok. A mi nagy kertünk nem egy adókból élő arisztokrata házának ékköve. Ezt a lányok azért vették, gondozzák a rajta növő haszonnövényeket és nevelgetik az állatokat, hogy munkájuk nyomán legyen mit tenni az asztalra és legyen egy otthonuk. Feltalálók, zenészek, művészek és udvaroncok fenntartására sajnos nincs keretünk. Sőt, a városban sincsenek már nemesek akik ezt tehetnék. Az új vezetésről nem tudom, hogy intézi a tudósok sorát. Tudunk valami segítséget nyújtani ennek a lánynak?
*Kérdezi meg a félvért. Neki éppen tökéletes ez a ház, de csak azért mert ő nem egy hétköznapi tudósféle. Akkor maradt volna Sóher úr házában a kíváncsi szolgálók és a dölyfös házigazdák közt a súlyos aranyaik érdekében. Valahogy úgy érzi a gnóm valami olyasmire vágyik és az ő vidéki légkörük hamar őrületbe kergetné. Bár alapból van némi rossz szájíze a papírjaikra büszke akadémistáktól. Mint életképes személyek vagy szakemberek mindig is kevesebbre tartotta őket mint akik munka során tettek szert az ismereteikre. Például ő. Neki sincs papírja róla, hogy orvos. Az ő diplomái az világot járják egészségben.*
//Konyhában//
*Bizony a doki szereti a tündér vagy a Luninarifül levest, de új arc van a házban. Méghozzá egy csinos arc. A kézcsók után is állja a doki a kutató kék szemeket. Kedvesen mosolyog a másikra nem adja jelét, hogy bármi egyebet tudna a lányról azon túl mint amit eddig itt a konyhában hallott róla. Hogy ezek után a szőke sokkal kényelmesebben helyet foglal, azt a doki természetesen saját érdemének tudja be és ha tud akkor az ő közelében foglalna ő is helyet majd, ha a többiek már megelőzték merne magának is a levesből. Aminek a leírására felcsillan a szeme.*
-Remek választás! Persze inkább tél elején előnyös a fahéj az egészség erősítő hatásai miatt, de az nyáron se vész kárba. Meg persze az íze is jó. Ez remek ötlet volt kedves Luninari.
*Dicséri ő is a lányt. És a fűszer férfierőt javító hatásáról még csak nem is beszélt. Pedig személy szerint, azt találja a leghasznosabbnak. Mikor pedig megkóstolja akkor az íze is kedvére való. Persze már hozzászokott, hogy a félvér jól el szokta találni azokat.*
-Most is kitettél magadért kedves. Ez egyszerűen mennyei!
*Egyébként se szokta kihagyni a szakácsnők magasztalását, de ha valami nem hétköznapit készítenek akkor ezt különösen fontosnak találja. Jóízűen reggebédel hát és közben nem felejti el a kis gnómot se bemutatni ha már kedvenc sápadt bőrű félvére felhívta rá a figyelmét.*
-Ő Lyarah, a Libanech-i egyetem legbájosabb kis tudós feltalálója vagy ahogy arrafelé mondják libuskája.*Közli olyan kifejezéssel az arcán mintha teljesen komolyan beszélne.*Munkát keres csak sajnos a mi kúriánk nem úgy működik mint azok amik a szakácsnőnk szerint haszontalanok. A mi nagy kertünk nem egy adókból élő arisztokrata házának ékköve. Ezt a lányok azért vették, gondozzák a rajta növő haszonnövényeket és nevelgetik az állatokat, hogy munkájuk nyomán legyen mit tenni az asztalra és legyen egy otthonuk. Feltalálók, zenészek, művészek és udvaroncok fenntartására sajnos nincs keretünk. Sőt, a városban sincsenek már nemesek akik ezt tehetnék. Az új vezetésről nem tudom, hogy intézi a tudósok sorát. Tudunk valami segítséget nyújtani ennek a lánynak?
*Kérdezi meg a félvért. Neki éppen tökéletes ez a ház, de csak azért mert ő nem egy hétköznapi tudósféle. Akkor maradt volna Sóher úr házában a kíváncsi szolgálók és a dölyfös házigazdák közt a súlyos aranyaik érdekében. Valahogy úgy érzi a gnóm valami olyasmire vágyik és az ő vidéki légkörük hamar őrületbe kergetné. Bár alapból van némi rossz szájíze a papírjaikra büszke akadémistáktól. Mint életképes személyek vagy szakemberek mindig is kevesebbre tartotta őket mint akik munka során tettek szert az ismereteikre. Például ő. Neki sincs papírja róla, hogy orvos. Az ő diplomái az világot járják egészségben.*
1128. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-06-28 19:59:04
Üzenet elküldve: 2022-06-28 19:59:04
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Vidéki kúria//
//Konyhában//
* Szó szerint tündéri módon csücsül az asztalnál, nagy nyugalommal. Lihegve kicsit. Arca is kipirult, mert a vézna ikrájú doki igencsak gyorsan bír futni, ami némileg meglepi. Pedig tutira nem fiatal. Hasonló szemtelenségek jutnak eszébe, ahogy ül az asztalnál és figyeli az immár két új érkezőt. A vöröske gnóm lánnyal már beszéltek odakint. A másikat nem látta, a kergetőzés eléggé lefoglalta őket. S most az asztalnál ülve várja; mert érzi haján a doki kezét; hogy a meccs még nincs lezárva. De aztán annyiban is marad. Szöszi doki új kacsót lelt, amit összenyálazhat. ~Uf.~*
- Sziasztok!
*Köszön a kettő újnak és leveshez lát. Hallva a figyelmeztetést ezért kicsit fújdogálja a levest, mielőtt neki látna.*
- A jószágok odakünn jól elvannak. Mindenki kapott mindenféle finomat és jót. Na meg törődést.
*Ez Luninak szól, hogy ne aggódjon miattuk. Ő a főzésben most nem segített, de helyette az állatok el lettek látva.*
//Konyhában//
* Szó szerint tündéri módon csücsül az asztalnál, nagy nyugalommal. Lihegve kicsit. Arca is kipirult, mert a vézna ikrájú doki igencsak gyorsan bír futni, ami némileg meglepi. Pedig tutira nem fiatal. Hasonló szemtelenségek jutnak eszébe, ahogy ül az asztalnál és figyeli az immár két új érkezőt. A vöröske gnóm lánnyal már beszéltek odakint. A másikat nem látta, a kergetőzés eléggé lefoglalta őket. S most az asztalnál ülve várja; mert érzi haján a doki kezét; hogy a meccs még nincs lezárva. De aztán annyiban is marad. Szöszi doki új kacsót lelt, amit összenyálazhat. ~Uf.~*
- Sziasztok!
*Köszön a kettő újnak és leveshez lát. Hallva a figyelmeztetést ezért kicsit fújdogálja a levest, mielőtt neki látna.*
- A jószágok odakünn jól elvannak. Mindenki kapott mindenféle finomat és jót. Na meg törődést.
*Ez Luninak szól, hogy ne aggódjon miattuk. Ő a főzésben most nem segített, de helyette az állatok el lettek látva.*
1127. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-06-12 14:02:16
Üzenet elküldve: 2022-06-12 14:02:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Vidéki kúria//
//Konyhában//
- Hogy én? *vág teljesen ártatlan arcot Intath belépőjére, pont mint aki nem érti, hogy ő egyáltalán hogyan is kerül képbe, de aztán elég természetes módon az elf és az ő figyelmét is inkább az újonnan érkezettek kötök le.
Kissé irigykedve nézi a dokit, azt, hogy kézcsókja mennyire könnyed és természetes. Intath nyilván bárhol és bármilyen előkelő társaságban képes lenne elboldogulni, bár azt már korábban kifejtette neki, hogy az ahhoz hasonló nemesi házak, ahol egy ideig neki is alkalma volt élni nem éppen az ő világa, ha pedig ligettel hasonlítja össze egykori artheniori otthonát, és az ott töltött idővel az itt élt hatokat, akkor úgy érzi, hogy ezt mélységesen meg is tudja érteni.*
- Ugyan! Épp még csak most kezdünk enni. Legalább is a többségünk. *mosolyog tovább mielőtt még azt mondaná, hogy;* Köszönöm! Én voltam a szakácsnő is ma. Remélem tényleg ízleni fog.
*Ami azt illeti, kislányként azt hallotta, de általában tényleg azt is tapasztalta, hogy az étel, aminek már az illata is kellemes, az biztosan finom is. Reméli, hogy nem pont a mai nap és ez az ebéd lesz az, ami rácáfol majd erre a bölcsességre.
Azon mindenesetre már nem mosolyog, amikor kiderül, hogy új vendégük már maga sem tudja, hogy mikor evett utoljára.*
- Ó, igazán sajnálom. *mondja, és reméli látszik rajta, hogy nem udvariasságból mondja csak, amit mond. A lány szavai, - mert egyelőre úgy dönt, hogy lányként gondol rá és nem nőként, - képesek benne valódi együttérzést kelteni, mert volt már hasonló helyzetben, és sejti, hogy egy ehhez hasonló ebédet, mint amit most összedobott, akkor igazi hét fogásos lakomának érezte volna.
Szerencsére csak egyszer volt ilyen, de még mindig emlékszik rá, hogy milyen igazán nagyon éhesnek lenni, mivel elég eleven él emlékeiben az a nap, amikor Lau és ő csak egy kis általa szedett gyümölcsöt tudtak enni egész nap, és azt is már csak este, úgy, hogy előző estéjük szintén nem a finom vacsoráról és kiadós vacsoráról, valamint a nyugodt alvásról szólt.
Nem is feltétlen az éhség volt a legrosszabb az egészben, hanem a teljes bizonytalanság, amit a gyomrát mardosó kellemetlen érzés csak fokozott. A városba akkor már nem térhettek vissza, egy Szarvasligethez hasonló hely pedig csak távoli és elérhetetlen álomként létezett számukra, amiről azt is el tudta volna képzelni, hogy nem is lesz valóság soha. A legokosabb, amit tehettek, hogy vidéken húzták meg magukat egy ideig. Ahhoz képest most annyira rendben van minden, hogy önként készül visszamenni Artheniorba.*
- Oda ülsz, ahová szeretnél, még van két szabad hely. *mondja. Majd amelyiket a lány nem választja, oda ül végül ő, miután mindenkinek megterített és szedett.
Ami azt illeti egyébként sincs is kedvenc helye, mostanában pedig annyiból eleve kaotikus itt kicsit az élet, hogy nem mindenki mindig egyszerre érkezik enni. Példának okáért most is Adoaver szinte már végez, miután Intath és a tündérlány, akik láthatóan jól kikergetőzték egymást, egyáltalán megérkeznek.
Nincs kialakult rendje, vagy rendszere annak, hogy ki hova ül, de talán jobb is így, mert legalább ebből sincsen semmi probléma, ha éppen új vendégeik érkeznek, mint a mai napon.*
- Fahéjas almaleves van, meg egy kis krumpli szósszal. *ismétli aztán meg, hogy mi az ebéd, hogy Dorverielnek is elárulhassa, hogy mi az, aminek szerinte jó illata van, ez után pedig aztán immár tényleg terít és szed mindenkinek, majd kirakja az asztalra a krumplis és a szószos tényért is a hozzá való evőeszközökkel, hogy többet már ne kelljen értük felállni.
Ha Adoaver segít neki, azt természetesen szívesen veszi, de azon sem fog megsértődni, ha egyedül kell csinálnia mindent, miközben mindenki más kényelmesen elhelyezkedik.
Aztán mire ő is leül végül és enni kezd, ugyan nem szeretné túl kíváncsi lenni, de mind a két lány érdekesnek tűnik számára, és náluk odahaza amúgy sem volt szokás soha szótlanul enni.*
- Messziről jöttél? *kérdi Dorverielt és reméli, hogy kérdése nem túl tolakodó. Megítélése szerint éppen az a határeset, amire a lány akár egy egyszerű igent, vagy nemet is válaszolhat, de akár hosszan is mesélhet, ha van hozzá kedve, vagy a puszta kedven kívül van bármi egyéb oka rá, hogy megtegye.
Bárhogy is, figyelmesen hallgatja meg akár őt, akár bárki mást, akinek bármi hozzáfűzni valója lenne az elhangzottakhoz, csak utána fordul a Lyarahként bemutatkozó gnóm lányhoz, akiből egyelőre csak annyit lát, hogy akár korábban Adoaver egy könyvet, ő valamiféle papírok között lapozgat kissé talán szórakozottan, amelyből ugyan nem lát sokat, de mintha sok betű lenne rajtuk, meg különös ábrák.*
- Ezek valamiféle mágikus iratok? *kérdi, bár nem hiszi, hogy olyan szerencséje van, hogy Mady, Adoaver és Nimeril után már a a negyedik mágussal fusson össze itt, akivel valamit taníthatnak egymásnak, de azért sose lehet tudni. Egy próbát mindenképpen megér az ilyesmi.
Azért kivételesen reménykedik egy nemleges válaszban. Annyira rákészült már lélekben arra, hogy ma elindul vissza Artheniorba dolgozni és mindenfélét vásárolni, amelyek majd hasznosak lesznek itthon, hogy talán még néhány elsajátítható varázslat kedvéért sem mondana le arról, hogy ebéd után elinduljon.
Csak éppen abban a tudatban, hogy liget nyugalmánál, Intath és a többiek társaságánál sokkal többet is veszít, ha pont ma megy vissza, sokkal rosszabb lenne utazni, majd utána ki tudja meddig mindenféle hétköznapi munkával tölteni artheniori mindennapjait.*
//Konyhában//
- Hogy én? *vág teljesen ártatlan arcot Intath belépőjére, pont mint aki nem érti, hogy ő egyáltalán hogyan is kerül képbe, de aztán elég természetes módon az elf és az ő figyelmét is inkább az újonnan érkezettek kötök le.
Kissé irigykedve nézi a dokit, azt, hogy kézcsókja mennyire könnyed és természetes. Intath nyilván bárhol és bármilyen előkelő társaságban képes lenne elboldogulni, bár azt már korábban kifejtette neki, hogy az ahhoz hasonló nemesi házak, ahol egy ideig neki is alkalma volt élni nem éppen az ő világa, ha pedig ligettel hasonlítja össze egykori artheniori otthonát, és az ott töltött idővel az itt élt hatokat, akkor úgy érzi, hogy ezt mélységesen meg is tudja érteni.*
- Ugyan! Épp még csak most kezdünk enni. Legalább is a többségünk. *mosolyog tovább mielőtt még azt mondaná, hogy;* Köszönöm! Én voltam a szakácsnő is ma. Remélem tényleg ízleni fog.
*Ami azt illeti, kislányként azt hallotta, de általában tényleg azt is tapasztalta, hogy az étel, aminek már az illata is kellemes, az biztosan finom is. Reméli, hogy nem pont a mai nap és ez az ebéd lesz az, ami rácáfol majd erre a bölcsességre.
Azon mindenesetre már nem mosolyog, amikor kiderül, hogy új vendégük már maga sem tudja, hogy mikor evett utoljára.*
- Ó, igazán sajnálom. *mondja, és reméli látszik rajta, hogy nem udvariasságból mondja csak, amit mond. A lány szavai, - mert egyelőre úgy dönt, hogy lányként gondol rá és nem nőként, - képesek benne valódi együttérzést kelteni, mert volt már hasonló helyzetben, és sejti, hogy egy ehhez hasonló ebédet, mint amit most összedobott, akkor igazi hét fogásos lakomának érezte volna.
Szerencsére csak egyszer volt ilyen, de még mindig emlékszik rá, hogy milyen igazán nagyon éhesnek lenni, mivel elég eleven él emlékeiben az a nap, amikor Lau és ő csak egy kis általa szedett gyümölcsöt tudtak enni egész nap, és azt is már csak este, úgy, hogy előző estéjük szintén nem a finom vacsoráról és kiadós vacsoráról, valamint a nyugodt alvásról szólt.
Nem is feltétlen az éhség volt a legrosszabb az egészben, hanem a teljes bizonytalanság, amit a gyomrát mardosó kellemetlen érzés csak fokozott. A városba akkor már nem térhettek vissza, egy Szarvasligethez hasonló hely pedig csak távoli és elérhetetlen álomként létezett számukra, amiről azt is el tudta volna képzelni, hogy nem is lesz valóság soha. A legokosabb, amit tehettek, hogy vidéken húzták meg magukat egy ideig. Ahhoz képest most annyira rendben van minden, hogy önként készül visszamenni Artheniorba.*
- Oda ülsz, ahová szeretnél, még van két szabad hely. *mondja. Majd amelyiket a lány nem választja, oda ül végül ő, miután mindenkinek megterített és szedett.
Ami azt illeti egyébként sincs is kedvenc helye, mostanában pedig annyiból eleve kaotikus itt kicsit az élet, hogy nem mindenki mindig egyszerre érkezik enni. Példának okáért most is Adoaver szinte már végez, miután Intath és a tündérlány, akik láthatóan jól kikergetőzték egymást, egyáltalán megérkeznek.
Nincs kialakult rendje, vagy rendszere annak, hogy ki hova ül, de talán jobb is így, mert legalább ebből sincsen semmi probléma, ha éppen új vendégeik érkeznek, mint a mai napon.*
- Fahéjas almaleves van, meg egy kis krumpli szósszal. *ismétli aztán meg, hogy mi az ebéd, hogy Dorverielnek is elárulhassa, hogy mi az, aminek szerinte jó illata van, ez után pedig aztán immár tényleg terít és szed mindenkinek, majd kirakja az asztalra a krumplis és a szószos tényért is a hozzá való evőeszközökkel, hogy többet már ne kelljen értük felállni.
Ha Adoaver segít neki, azt természetesen szívesen veszi, de azon sem fog megsértődni, ha egyedül kell csinálnia mindent, miközben mindenki más kényelmesen elhelyezkedik.
Aztán mire ő is leül végül és enni kezd, ugyan nem szeretné túl kíváncsi lenni, de mind a két lány érdekesnek tűnik számára, és náluk odahaza amúgy sem volt szokás soha szótlanul enni.*
- Messziről jöttél? *kérdi Dorverielt és reméli, hogy kérdése nem túl tolakodó. Megítélése szerint éppen az a határeset, amire a lány akár egy egyszerű igent, vagy nemet is válaszolhat, de akár hosszan is mesélhet, ha van hozzá kedve, vagy a puszta kedven kívül van bármi egyéb oka rá, hogy megtegye.
Bárhogy is, figyelmesen hallgatja meg akár őt, akár bárki mást, akinek bármi hozzáfűzni valója lenne az elhangzottakhoz, csak utána fordul a Lyarahként bemutatkozó gnóm lányhoz, akiből egyelőre csak annyit lát, hogy akár korábban Adoaver egy könyvet, ő valamiféle papírok között lapozgat kissé talán szórakozottan, amelyből ugyan nem lát sokat, de mintha sok betű lenne rajtuk, meg különös ábrák.*
- Ezek valamiféle mágikus iratok? *kérdi, bár nem hiszi, hogy olyan szerencséje van, hogy Mady, Adoaver és Nimeril után már a a negyedik mágussal fusson össze itt, akivel valamit taníthatnak egymásnak, de azért sose lehet tudni. Egy próbát mindenképpen megér az ilyesmi.
Azért kivételesen reménykedik egy nemleges válaszban. Annyira rákészült már lélekben arra, hogy ma elindul vissza Artheniorba dolgozni és mindenfélét vásárolni, amelyek majd hasznosak lesznek itthon, hogy talán még néhány elsajátítható varázslat kedvéért sem mondana le arról, hogy ebéd után elinduljon.
Csak éppen abban a tudatban, hogy liget nyugalmánál, Intath és a többiek társaságánál sokkal többet is veszít, ha pont ma megy vissza, sokkal rosszabb lenne utazni, majd utána ki tudja meddig mindenféle hétköznapi munkával tölteni artheniori mindennapjait.*
1126. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-06-09 09:41:04
Üzenet elküldve: 2022-06-09 09:41:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Vidéki kúria//
//Konyhában//
*Hát ez így elég kínos. Miután kis híján félrenyelt egy kanálnyi forró lét, és nagyokat pislogva meredt az új vendégre, bemutatása után csak egy rövid, kínos integetéssel tudott válaszolni szabad bal kezével. Akármi szép szóval tudná Adoaver kísérni saját leírását, azt csak az étkezés után tudja megtenni, amit most gyorsan be kell fejeznie. Halk szörpölgetései közben van lehetősége tovább szórakoztatni magát az előbb felvett témákkal: Lehet e akár imádni valamit úgy, hogy nem tulajdonítanak hozzá mágikus erőt? Egyáltalán az elementálok ereje csak kifejezetten mágikusnak titulálható, és nem csak azért mondjuk őket annak, mert mi csak "így" tudjuk leírni és használni őket? Elvégre a természetben folyton találhatni előfordulásukat, árvíztől hegyomlásig, és őket nem gondoljuk varázslatnak. Az első, elementálokat idomító lények akkor minek gondolhatták fegyvereiket? Hogyan viszonyultak hozzájuk? Kétli hogy ezt a választ egy könyvben lelhetné meg.
Ó, és a hold is kissé különösebb a többinél, semmi kétség.
Többfelé menő figyelmétől eddig észre sem vette a kúria második, avagy érkezési sorrendben első új jövevényét is, akinek hangjára most megrezzenve figyel fel, és fejét a hang irányába rántja. Egy hosszú utazásra, kalandra is felöltözhetett kis gnóm lány, akinek Luninari úgyszintén oszt egy egy tállal. Zavartságában egész megmaradt szociális énjét fel kell hoznia, hogy legalább neki köszönjön.* - Öh, helló. Adoaver vagyok, üdv itt. Vigyázz a levesre, forró. *Mielőtt az ifjú ember bármiben is akarna segíteni dolgos fél-elf társának, még saját étkét el akarja takarítani, ugyanis a többiek már enyhén szólva is késnek.*
//Konyhában//
*Hát ez így elég kínos. Miután kis híján félrenyelt egy kanálnyi forró lét, és nagyokat pislogva meredt az új vendégre, bemutatása után csak egy rövid, kínos integetéssel tudott válaszolni szabad bal kezével. Akármi szép szóval tudná Adoaver kísérni saját leírását, azt csak az étkezés után tudja megtenni, amit most gyorsan be kell fejeznie. Halk szörpölgetései közben van lehetősége tovább szórakoztatni magát az előbb felvett témákkal: Lehet e akár imádni valamit úgy, hogy nem tulajdonítanak hozzá mágikus erőt? Egyáltalán az elementálok ereje csak kifejezetten mágikusnak titulálható, és nem csak azért mondjuk őket annak, mert mi csak "így" tudjuk leírni és használni őket? Elvégre a természetben folyton találhatni előfordulásukat, árvíztől hegyomlásig, és őket nem gondoljuk varázslatnak. Az első, elementálokat idomító lények akkor minek gondolhatták fegyvereiket? Hogyan viszonyultak hozzájuk? Kétli hogy ezt a választ egy könyvben lelhetné meg.
Ó, és a hold is kissé különösebb a többinél, semmi kétség.
Többfelé menő figyelmétől eddig észre sem vette a kúria második, avagy érkezési sorrendben első új jövevényét is, akinek hangjára most megrezzenve figyel fel, és fejét a hang irányába rántja. Egy hosszú utazásra, kalandra is felöltözhetett kis gnóm lány, akinek Luninari úgyszintén oszt egy egy tállal. Zavartságában egész megmaradt szociális énjét fel kell hoznia, hogy legalább neki köszönjön.* - Öh, helló. Adoaver vagyok, üdv itt. Vigyázz a levesre, forró. *Mielőtt az ifjú ember bármiben is akarna segíteni dolgos fél-elf társának, még saját étkét el akarja takarítani, ugyanis a többiek már enyhén szólva is késnek.*
1125. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-06-08 19:12:42
Üzenet elküldve: 2022-06-08 19:12:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Vidéki kúria //
// Konyhában //
* Az élet pillanatok alatt hatalmas káoszt tud teremteni a környezet kihatásával. Nem elég, hogy ő maga megzavarta ezt az idilli társaságot, de még egy elf is megjelenik. Kedvesen biccent az új jövevény felé mosolyogva, de a többiekre bízza a magyarázatot. Az a néhány másodperc amióta megérkezett nem jogosítja fel még arra sem, hogy meghökkenjen az érkezésétől. Csendesen helyet foglal a felajánlott asztalnál, de utána csak figyelemmel követi a fejleményeket, A doktor úgy veti magát rá az új elfre, mint kölyök farkas az élelemre. Képzeletében még nyálat is képzel a karjára, amitől ki is rázza a hideg. ~ Tuti, hogy a doktor valami perverz alak. ~ *
- Köszönöm szépen, természetesen szeretem.
* A krumpli mindig is a kedvencei közé tartozott, a legtöbb esetben héjában sülve falatozta, fűszerekkel kísérve. ~ Úgy ad neki egy kis egyedi ízt. ~ Tekintetével a lehetséges vezetőt keresi, de teljesen elbizonytalanodott a sok ismeretlen arc láttán. Némán a helyén üldögél, hogy aztán az oldal táskájából néhány papírt elkezdjen áttanulmányozni. ~ Valahol van tervrajzom csőrendszerről. ~ Keresi tovább a papírjai között, de sikertelenül. Általában feszült helyzetben inkább leköti magát, hogy ezzel is enyhítse a benne lévő nyomást. ~ Ha mindegyik házba végig kellene hasonlót vezetni, az igazán izgalmas feladat lenne. ~ Tisztában van vele, hogy a tervezésen kívül sok-sok előkészületet is igénybe venne. ~ Talán ha a vezetővel tudok beszélni, megbíznak valami munkával. Nem szeretek ingyen élősködni. ~ Borzad el egy pillanatra, de nem ejtették fejre kiskorában, rengeteg lehetőséget lát a helyben, hogy egyedivé tegye. ~ Talán van kovácsműhelyük is. Réz cső? Öntvény? Vagy akár acélból? ~ *
- Hmm...
* Az asztalra könyökölve továbbra is elmerül mélyen gondolataiban. ~ Talán valami fizetséget kellene felajánlanom az étkezés után? De lehet, hogy illetlenségnek fogják fel! ~ *
// Konyhában //
* Az élet pillanatok alatt hatalmas káoszt tud teremteni a környezet kihatásával. Nem elég, hogy ő maga megzavarta ezt az idilli társaságot, de még egy elf is megjelenik. Kedvesen biccent az új jövevény felé mosolyogva, de a többiekre bízza a magyarázatot. Az a néhány másodperc amióta megérkezett nem jogosítja fel még arra sem, hogy meghökkenjen az érkezésétől. Csendesen helyet foglal a felajánlott asztalnál, de utána csak figyelemmel követi a fejleményeket, A doktor úgy veti magát rá az új elfre, mint kölyök farkas az élelemre. Képzeletében még nyálat is képzel a karjára, amitől ki is rázza a hideg. ~ Tuti, hogy a doktor valami perverz alak. ~ *
- Köszönöm szépen, természetesen szeretem.
* A krumpli mindig is a kedvencei közé tartozott, a legtöbb esetben héjában sülve falatozta, fűszerekkel kísérve. ~ Úgy ad neki egy kis egyedi ízt. ~ Tekintetével a lehetséges vezetőt keresi, de teljesen elbizonytalanodott a sok ismeretlen arc láttán. Némán a helyén üldögél, hogy aztán az oldal táskájából néhány papírt elkezdjen áttanulmányozni. ~ Valahol van tervrajzom csőrendszerről. ~ Keresi tovább a papírjai között, de sikertelenül. Általában feszült helyzetben inkább leköti magát, hogy ezzel is enyhítse a benne lévő nyomást. ~ Ha mindegyik házba végig kellene hasonlót vezetni, az igazán izgalmas feladat lenne. ~ Tisztában van vele, hogy a tervezésen kívül sok-sok előkészületet is igénybe venne. ~ Talán ha a vezetővel tudok beszélni, megbíznak valami munkával. Nem szeretek ingyen élősködni. ~ Borzad el egy pillanatra, de nem ejtették fejre kiskorában, rengeteg lehetőséget lát a helyben, hogy egyedivé tegye. ~ Talán van kovácsműhelyük is. Réz cső? Öntvény? Vagy akár acélból? ~ *
- Hmm...
* Az asztalra könyökölve továbbra is elmerül mélyen gondolataiban. ~ Talán valami fizetséget kellene felajánlanom az étkezés után? De lehet, hogy illetlenségnek fogják fel! ~ *
1124. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-06-08 12:28:22
Üzenet elküldve: 2022-06-08 12:28:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Vidéki kúria//
//Konyhában//
* Hirtelen rengeteg szem szegeződik rá, igyekszik nem törődni vele, de azért egy picit kihúzza magát. Tekintete egy aprócska, csinos teremtésre siklik, aki úgy tűnik, a szószóló szerepét vállalja magára ebben a helyzetben. Egy kedves mosolyt intéz felé és egy kissé újból meghajtja magát, hálából a kedves fogadtatásért. *
- Semmi gond. Én zavartam meg az étkezést. * Egy pillanatra elgondolkozik, de nem találkozott semmiféle Árnyék-jelenséggel, reméli, a lovakat kedveli, mert a hátasa még mindig kint legelészik az épület előtt. * Köszönöm a kedves fogadtatást, igazán nem szeretnék alkalmatlankodni, de bevallom őszintén nem is emlékszem, mikor ettem utoljára.
* Akkor is talán néhány útszéli bokorról csent bogyó lehetett az egész. Fél szemmel az asztal felé pislant. *
- Valaminek nagyon jó illata van itt, igazán ügyes szakácsuk lehet. * Egyenként az asztal körül lévők szemébe néz és kecsesen egy aprót bókol, mielőtt bemutatkozna. *
- Dorveriel Dolostiwen a nevem. * Pillanatnyi tétovázás után úgy dönt, a további hangzatos, bár már semmit sem mondó címeket kihagyhatja. A neve talán így is árulkodó lehet, akár ezen a messzi vidéken is, bár remélhetőleg pont ebbe a kis kúriába nem jutott el a Testvérháború híre. Néhányan bemutatkoznak neki, feléjük szelíden biccent egyet. Hirtelen egy magas elf férfi lép elé és emeli fel a kezét, egy üdvözlő csókra. *
- Én is örvendek. * Puha érintés a kézfején. * Akkor, ha tényleg nem zavarom önöket, szívesen csatlakoznék. Hová ülhetek?
* Nem szeretné senki helyét elfoglalni, bizonyára mindenkinek megvan a megszokott rendje. A pillantása egy kicsivel tovább időzik az elf arcán, kutatja, vajon adja-e bármi jelét annak, hogy ismerősen cseng-e a családneve. Zavartan az egyik hegyes füle mögé tűri az elszabadult fürtjét. Lopva leseper a ruhájáról egy kis lószőrt, majd elfoglalja a helyét, ha kijelölnek neki egy széket.
Udvariatlanság lenne félbeszakítani a már megkezdett étkezést, úgy látja, az a legegyszerűbb, ha inkább csatlakozik, ha már meghívták. *
//Konyhában//
* Hirtelen rengeteg szem szegeződik rá, igyekszik nem törődni vele, de azért egy picit kihúzza magát. Tekintete egy aprócska, csinos teremtésre siklik, aki úgy tűnik, a szószóló szerepét vállalja magára ebben a helyzetben. Egy kedves mosolyt intéz felé és egy kissé újból meghajtja magát, hálából a kedves fogadtatásért. *
- Semmi gond. Én zavartam meg az étkezést. * Egy pillanatra elgondolkozik, de nem találkozott semmiféle Árnyék-jelenséggel, reméli, a lovakat kedveli, mert a hátasa még mindig kint legelészik az épület előtt. * Köszönöm a kedves fogadtatást, igazán nem szeretnék alkalmatlankodni, de bevallom őszintén nem is emlékszem, mikor ettem utoljára.
* Akkor is talán néhány útszéli bokorról csent bogyó lehetett az egész. Fél szemmel az asztal felé pislant. *
- Valaminek nagyon jó illata van itt, igazán ügyes szakácsuk lehet. * Egyenként az asztal körül lévők szemébe néz és kecsesen egy aprót bókol, mielőtt bemutatkozna. *
- Dorveriel Dolostiwen a nevem. * Pillanatnyi tétovázás után úgy dönt, a további hangzatos, bár már semmit sem mondó címeket kihagyhatja. A neve talán így is árulkodó lehet, akár ezen a messzi vidéken is, bár remélhetőleg pont ebbe a kis kúriába nem jutott el a Testvérháború híre. Néhányan bemutatkoznak neki, feléjük szelíden biccent egyet. Hirtelen egy magas elf férfi lép elé és emeli fel a kezét, egy üdvözlő csókra. *
- Én is örvendek. * Puha érintés a kézfején. * Akkor, ha tényleg nem zavarom önöket, szívesen csatlakoznék. Hová ülhetek?
* Nem szeretné senki helyét elfoglalni, bizonyára mindenkinek megvan a megszokott rendje. A pillantása egy kicsivel tovább időzik az elf arcán, kutatja, vajon adja-e bármi jelét annak, hogy ismerősen cseng-e a családneve. Zavartan az egyik hegyes füle mögé tűri az elszabadult fürtjét. Lopva leseper a ruhájáról egy kis lószőrt, majd elfoglalja a helyét, ha kijelölnek neki egy széket.
Udvariatlanság lenne félbeszakítani a már megkezdett étkezést, úgy látja, az a legegyszerűbb, ha inkább csatlakozik, ha már meghívták. *
1123. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-06-07 23:20:51
Üzenet elküldve: 2022-06-07 23:20:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1488
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1488
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
//Vidéki kúria//
//Konyhában//
*A doki egy igazi szélvihar tud lenni. A hirtelen hangulatváltásai akár a nőkén is túl tudnak tenni. Viszont a ligetiek számára ez annyiból kevésbé lehet feltűnő, hogy a rosszabb hangulatát ritkán mutatja számukra. Csak ha valami nagyon felbosszantja. Így általában ő a mindig vidám és kedves doktorbácsi szokott itt lenni. A kis vörössel is úgy belefeledkeznek a játékba, hogy se a másik kis vörös eltűnését, se az új érkezőt nem vették észre.*
-Te leszel mindjárt összekötözve! Na, várjál csak!
*Luninari is kiérdemelt már egy kis fülcibálást. El vannak szemtelenedve ezek a szarvaskák. Rendet kell köztük tenni. A fenyegetésére is csak pimaszkodást kap.*
-Dehogynem mernék! Majd meglátod!
*Valójában tényleg nem szereti annak a koszos dögnek a társaságát. Undorító és ostoba egy állat. Nem is érti mit látnak benne a lányok. Viszont most ez a vélekedése talán szerencséjére jobban nem is lesz most kibontva. A tündér ugyanis nem átallja ki is gáncsolni. Erre nem számított. Egy nem túl férfias sikkantás kíséretében földre is esik. Majd meglepetten néz a kis vörös után akit, a következő pillanatban körbe is kerget a házon. Ezt már nem fogja annyiban hagyni. Nem engedi el a másikat olyan könnyen.*
-Na, várj csak. Én ma tündérfül levest fogok enni!
*Utoljára mikor ennyit szaladt akkor valószínűleg kergették. Jól megfuttatja a kiscsaj. Aki, mikor a konyhában végül leül az asztalhoz mintha mi se történt volna a doki nem hagyja annyiban. Megragadná a haját és egy laza mozdulattal hátulról előre, a másik arcába dobná.*
-Rosszcsont. De te se maradsz ki a...
*Fenyegetné még Luninari-t is, de ekkor veszi észre az új arcot. A méghozzá igencsak csinos arcot.*
~Neked is szívesen adnék valamit babám!~
-Örvendek a találkozásnak. Intath Aldeis. Mi még, azt hiszem nem találkoztunk.
*Ha engedi akkor hirtelen hangulatváltással kezet is csókolna a szőkének. Ebben az esetben ajkai érintik a másik bőrét úgyhogy nem az udvari szokásoknak megfelelő a forma, de eddig senki nem jegyezte még meg a dokinak.*
//Konyhában//
*A doki egy igazi szélvihar tud lenni. A hirtelen hangulatváltásai akár a nőkén is túl tudnak tenni. Viszont a ligetiek számára ez annyiból kevésbé lehet feltűnő, hogy a rosszabb hangulatát ritkán mutatja számukra. Csak ha valami nagyon felbosszantja. Így általában ő a mindig vidám és kedves doktorbácsi szokott itt lenni. A kis vörössel is úgy belefeledkeznek a játékba, hogy se a másik kis vörös eltűnését, se az új érkezőt nem vették észre.*
-Te leszel mindjárt összekötözve! Na, várjál csak!
*Luninari is kiérdemelt már egy kis fülcibálást. El vannak szemtelenedve ezek a szarvaskák. Rendet kell köztük tenni. A fenyegetésére is csak pimaszkodást kap.*
-Dehogynem mernék! Majd meglátod!
*Valójában tényleg nem szereti annak a koszos dögnek a társaságát. Undorító és ostoba egy állat. Nem is érti mit látnak benne a lányok. Viszont most ez a vélekedése talán szerencséjére jobban nem is lesz most kibontva. A tündér ugyanis nem átallja ki is gáncsolni. Erre nem számított. Egy nem túl férfias sikkantás kíséretében földre is esik. Majd meglepetten néz a kis vörös után akit, a következő pillanatban körbe is kerget a házon. Ezt már nem fogja annyiban hagyni. Nem engedi el a másikat olyan könnyen.*
-Na, várj csak. Én ma tündérfül levest fogok enni!
*Utoljára mikor ennyit szaladt akkor valószínűleg kergették. Jól megfuttatja a kiscsaj. Aki, mikor a konyhában végül leül az asztalhoz mintha mi se történt volna a doki nem hagyja annyiban. Megragadná a haját és egy laza mozdulattal hátulról előre, a másik arcába dobná.*
-Rosszcsont. De te se maradsz ki a...
*Fenyegetné még Luninari-t is, de ekkor veszi észre az új arcot. A méghozzá igencsak csinos arcot.*
~Neked is szívesen adnék valamit babám!~
-Örvendek a találkozásnak. Intath Aldeis. Mi még, azt hiszem nem találkoztunk.
*Ha engedi akkor hirtelen hangulatváltással kezet is csókolna a szőkének. Ebben az esetben ajkai érintik a másik bőrét úgyhogy nem az udvari szokásoknak megfelelő a forma, de eddig senki nem jegyezte még meg a dokinak.*
1122. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-06-04 20:36:43
Üzenet elküldve: 2022-06-04 20:36:43
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Vidéki kúria//
* Az, hogy a mai napon kicsit sem normális, nem meglepő. Ugyan annyi joga van hülyének lenni, mint a dokinak, aki az elmúlt napok során egy kicsit sem adta alább. Kénytelen hát felzárkózni. Vagyis jelenleg lehagyni a dokit futásban, ami azért nem olyan könnyű. De szerencsére a doki esélyesen másnapos, így van némi előnye Őtunyasága ellenében. Szóval a gnóm leányt hátra hagyva menekülni kezd, s most sajnálja igazán, hogy neki nincsenek szárnyai, mert akkor felszökkenhetne egy faágra. Így viszont szalad és fut, és szökken; na meg be nem áll a szája. Kotnyeleskedni is igencsak tud és már úgy érzi, ismeri annyira a dokit, hogy tudja a határait. Ezért sem bántja őt fél karja miatt. *
- Háh! Ahhoz el is kell kapnod!
* Feleli a kolbászos fenyegetőzésre, de végül mégis csak a doki győz és földre kerülnek. S az ő oldala sajgósra lesz csiklandozva. Na de nem hagyja magát, visszakiált közben Luninak is. *
- Rágós bizony! Kell a leves, mert a fogaim között akad piszkafa csontja! Na és az inak?! Kötözni lehet vele!
* Nevetve-jajgatva felel vissza, mert a csikizés nem maradt abba. Csak kis időre fogta be a száját előtte, mikor bokán harapta a liget dokiját. *
- Nem igaz! Árnyék nincs is kikötve és amúgy sem mernél a közelébe menni!
* Ezt még nem tudja biztosra, még ki kell puhatolnia. Közben a doki megcibálja a fülét és az ő haja iszonyatosan összekócolódik. Nem is tud rendesen kipislogni alóla. Így csak annyit tud tenni, hogy beakasztja a sarkát valahová, esélyesen Int egyik lábába és jót húz rajta. Megpróbálja ledönteni őt a lábáról és ha sikerül szabadulnia, máris kiszökken a csontos halom alól. A siker érdekében lehet át kell másznia rajta, de sebaj. *
- Spuri!
* Kiált fel és máris szalad, sőt rohan a ház felé. Lehet a konyhában folytatódik majd a kergetőzés, vagy egy másik szobában. Megpróbálja azért majd a többieket is bevonni a lökött kergetőzésbe. Persze nem kell a dokit megharapni, de azért őt lehet segíteni a továbbjutásban, a dokit meg nem. Csak Luni levese ki ne boruljon, mert akkor jaj a dokinak. Végül bejut a konyhába és megpróbál illően és nyugodtan leülni az asztalnál, mintha mi sem történt volna. Különös színű szemei azonban ragyognak, mert csak megharapta a dokit és kergetőztek egy jót. *
* Az, hogy a mai napon kicsit sem normális, nem meglepő. Ugyan annyi joga van hülyének lenni, mint a dokinak, aki az elmúlt napok során egy kicsit sem adta alább. Kénytelen hát felzárkózni. Vagyis jelenleg lehagyni a dokit futásban, ami azért nem olyan könnyű. De szerencsére a doki esélyesen másnapos, így van némi előnye Őtunyasága ellenében. Szóval a gnóm leányt hátra hagyva menekülni kezd, s most sajnálja igazán, hogy neki nincsenek szárnyai, mert akkor felszökkenhetne egy faágra. Így viszont szalad és fut, és szökken; na meg be nem áll a szája. Kotnyeleskedni is igencsak tud és már úgy érzi, ismeri annyira a dokit, hogy tudja a határait. Ezért sem bántja őt fél karja miatt. *
- Háh! Ahhoz el is kell kapnod!
* Feleli a kolbászos fenyegetőzésre, de végül mégis csak a doki győz és földre kerülnek. S az ő oldala sajgósra lesz csiklandozva. Na de nem hagyja magát, visszakiált közben Luninak is. *
- Rágós bizony! Kell a leves, mert a fogaim között akad piszkafa csontja! Na és az inak?! Kötözni lehet vele!
* Nevetve-jajgatva felel vissza, mert a csikizés nem maradt abba. Csak kis időre fogta be a száját előtte, mikor bokán harapta a liget dokiját. *
- Nem igaz! Árnyék nincs is kikötve és amúgy sem mernél a közelébe menni!
* Ezt még nem tudja biztosra, még ki kell puhatolnia. Közben a doki megcibálja a fülét és az ő haja iszonyatosan összekócolódik. Nem is tud rendesen kipislogni alóla. Így csak annyit tud tenni, hogy beakasztja a sarkát valahová, esélyesen Int egyik lábába és jót húz rajta. Megpróbálja ledönteni őt a lábáról és ha sikerül szabadulnia, máris kiszökken a csontos halom alól. A siker érdekében lehet át kell másznia rajta, de sebaj. *
- Spuri!
* Kiált fel és máris szalad, sőt rohan a ház felé. Lehet a konyhában folytatódik majd a kergetőzés, vagy egy másik szobában. Megpróbálja azért majd a többieket is bevonni a lökött kergetőzésbe. Persze nem kell a dokit megharapni, de azért őt lehet segíteni a továbbjutásban, a dokit meg nem. Csak Luni levese ki ne boruljon, mert akkor jaj a dokinak. Végül bejut a konyhába és megpróbál illően és nyugodtan leülni az asztalnál, mintha mi sem történt volna. Különös színű szemei azonban ragyognak, mert csak megharapta a dokit és kergetőztek egy jót. *
1121. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-06-03 21:18:26
Üzenet elküldve: 2022-06-03 21:18:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Vidéki kúria//
//Ebéd//
//Konyhában//
//Mindenkinek//
*Ha valaki mégis alszik ebben a szokatlan időpontban, akkor most már szinte teljesen biztos, hogy eddigre már rendesen fel lett lármázva Intath és Thrissaya által, de hát ő is kikiabált nekik az előbb, és mivel még mindig egész jól hallja őket, sem azt nem tudja megállni, hogy ne nevessen a tündérlány szavain, sem pedig azt, hogy ismét ne kiáltson ki nekik újra.*
- Csak vigyázz, el ne csapd vele a hasad! Meg biztos rágós is. Remélem azért a levesem finomabb lesz, ha mégis eszel.
*Mivel általában halkan szokott beszélni, furcsának is találja saját hangját ennyire kieresztve, és vidámság ide, vagy oda meg is állapítja magában, hogy talán nem is igazán áll jól neki. Szívesebben fordul vissza Adoaver felé, miközben terít, és beszél újra a rendes, tőle megszokott hangerejével.*
- Ez igaz. *bólint is hirtelen komolysággal a szavaira.* Ahol én felnőttem, ott is főleg az elemeket imádták, már amennyiben mondjuk a szelek szellemét, vagy istenét, ahogy tetszik, azonosnak tekintjük magával a széllel, ami mágikus elem is. Természethez közel élő népeknél ez nyilván természetes. De nem is feltétlenül erre gondoltam, hanem hogy a hold önmagában már akkor is varázslatos lenne, ha mágia egyáltalán nem is létezne a világon. *mondja el kicsit más szavakkal előbbi véleményét, bár természetesen nem képes elképzelni egy mágia nélküli világot, gondolatkísérletnek viszont mindenképpen érdekesnek tartja, csak éppen éppen nem vezet sehová, legalább is akkor nem, hogyha próbál a tőle telhető legnagyobb gyakorlatiassággal felkészülni azt előttük álló útra.*
- Ami az utazást illeti, a kordé inkább arra kell, hogy visszafelé ráférjen minden, amit a városból hazahozunk, de természetesen az sem árt, ha odáig kényelmesen megyünk. Intath lovait leszámítva, csak egy van, ő pedig akkor sem bír el négyünket, ha Saya kicsi. *gondolkodik inkább ezen hangosan tovább.* De amúgy sem szeretek lovagolni. Nem éppen veszélytelen módja az utazásnak. *teszi hozzá, és nem csak arra gondol, amire bárki más gondolna a helyében, hogy akár le is eshet róla és összetörheti magát, hanem arra is, hogy a lovak bizony harapni is tudnak, ő pedig valamiért kislány korától fél attól, hogy egyszer majd megharapja egy.
Tekintete mindenesetre ösztönösen az Adoaver által megidézett lángra téved, el is mosolyodik, és csak úgy mellékesen jegyzi meg a fiú által mondottakra, hogy;*
- Erről egyszer majd mesélhetnél.
*Ő persze szívesen meghallgatná a teljes történetet, mert ötlete sincs, hogy miért kellett az ifjú mágusnak évekkel ezelőtt egy borítóval a fején, vagy az arca előtt mászkálnia, de, ha tényleg van új vendégük, nem biztos benne, hogy Adoaver az ő jelenlétében is szívesen mesélne a fent említett esetről, ahogyan abban sem, hogy a hamarosan minden bizonnyal szintén felbukkanó Intathal meg szeretné osztani azt, ami nyilván nem túl kellemes emlék a számára.
Idejük pedig nem nagyon van, mert először a gnóm lány jelenik meg, és be is mutatkozik nekik is, akár a többieknek.
Kicsit, mintha zavarban lenne, de ezt meg tudja érteni az iménti kis közjáték után, meg hát egyébként is éppen csak most érkezett, valószínűleg ő se viselkedne a helyében másképp.*
- Szia! *köszön ezért rá a legbarátságosabb mosolyával.* Én Luninari vagyok, Luninari Heiphine, de általában mindenki Luninak szólít. Egyáltalán nem zavarsz, ülj csak oda, ahová szeretnél, épp most terítek. Remélem szereted a fahájas almalevest, és a főtt krumplit kis szósszal, mert az lesz az ebéd. *teszi hozzá, és folytatja is a terítést.* Ugye a többiek nem ijesztettek meg? A legtöbbször lehet ám velük teljesen komolyan is beszélni, és nem is minden nap kergetik egymást.
*Tényleg reméli, hogy előbbi nem történt meg, de azt is, hogy látszik az arcán nem csak mentegeti a barátait, hanem teljesen komolyan hiszi is, amit róluk mond.
Ekkor azonban még valaki érkezik, akire a gnóm lánnyal ellentétben egyáltalán nem számít, egy első rénézésre gyönyörű elf nő, vagy lány, aki leginkább saját édesanyjára emlékezteti, bár kicsit talán magasabb nála. Nem csak külsőleg hasonlít rá, hanem abban is hanem abban is, hogy nem tudná megmondani a korát így hirtelen, márpedig szerinte általában édesanyjával is pont így szoktak lenni azok, akik vele ellentétben nem ismerik őt jól.
Adoaver is kissé meglepettnek látszik, de hát itt van ő is, aki reméli éppen csak egy pillanatig tűnik zavartnak, de aztán reményei szerint sikerül összeszednie magát és mágia nélkül is arcára varázsolnia egy megnyerő és barátságot mosolyt. Továbbra is mély meggyőződése, hogy ameddig Lau pihen addig ő itt a házigazda, vagy valami olyasmi, legkevesebb, hogy mindenben segít, és helyettesíti őt, mialatt pihen.*
- Ugyan, semmi gond a világon! Üdv itt! *mondja.* Ne haragudj, én kérek elnézést, tényleg! *teszi hozzá.* Általában meghalljuk, ha valaki kopog, vagy legalább Árnyék ugat, így tudom, hogy vendégünk van, de most teljesen el voltam foglalva az ebéddel és a többiekkel. Árnyék meg vagy elalhatott, vagy első látásra megkedvelt, ezért felejtett el akár csak vakkantani is egyet. Ha tényleg csak útbaigazítás kell, természetesen segítünk, de kérlek ülj le kicsit! Biztos hosszú út áll mögötted, és épp most lett kész az ebéd. Gondolom jól esne egy kis étel. Én Luni vagyok. *mutatkozik be neki is* ő pedig Adoaver *mutat a fiúra, de rá is csak azért, hogy ne két falat között kelljen megtalálnia a hangját hirtelen. A többiek majd bemutatkoznak a maguk módján, ha szeretnének.
~ Fura, hogy hirtelen milyen sokan lettünk megint. Szegény anyának lehet már megint nem fog jutni leves. ~ állapítja meg magában, amikor összeveti a kissé felduzzadt létszámot az általa készített étel mennyiségével, de hát így jár, aki nem érkezik meg időben ebédelni. Majd kerít neki valamit a kamrából az útra.
Gyors fejszámolást végez mindenesetre és éppen annyi terítéket rak le, ahányan vannak, saját magát is beleértve, kivéve Adoavert, akinek már korábban megterített. Reméli, hogy az elf lány vagy nő is elfogadja a meghívást, végül is bármi kérdése is legyen egyszerűbb, ha ebéd közben teszi fel, mint hogy azt nézze, ahogyan rajta kívül mindenki eszik.
Most még egyszer belé hasít a gondolat, hogy bár nem végleg megy el, hiányozni fog nagyon neki liget, viszont ameddig itt van legalább a maga módján igyekszik gondoskodni mindenről és mindenkiről.*
//Ebéd//
//Konyhában//
//Mindenkinek//
*Ha valaki mégis alszik ebben a szokatlan időpontban, akkor most már szinte teljesen biztos, hogy eddigre már rendesen fel lett lármázva Intath és Thrissaya által, de hát ő is kikiabált nekik az előbb, és mivel még mindig egész jól hallja őket, sem azt nem tudja megállni, hogy ne nevessen a tündérlány szavain, sem pedig azt, hogy ismét ne kiáltson ki nekik újra.*
- Csak vigyázz, el ne csapd vele a hasad! Meg biztos rágós is. Remélem azért a levesem finomabb lesz, ha mégis eszel.
*Mivel általában halkan szokott beszélni, furcsának is találja saját hangját ennyire kieresztve, és vidámság ide, vagy oda meg is állapítja magában, hogy talán nem is igazán áll jól neki. Szívesebben fordul vissza Adoaver felé, miközben terít, és beszél újra a rendes, tőle megszokott hangerejével.*
- Ez igaz. *bólint is hirtelen komolysággal a szavaira.* Ahol én felnőttem, ott is főleg az elemeket imádták, már amennyiben mondjuk a szelek szellemét, vagy istenét, ahogy tetszik, azonosnak tekintjük magával a széllel, ami mágikus elem is. Természethez közel élő népeknél ez nyilván természetes. De nem is feltétlenül erre gondoltam, hanem hogy a hold önmagában már akkor is varázslatos lenne, ha mágia egyáltalán nem is létezne a világon. *mondja el kicsit más szavakkal előbbi véleményét, bár természetesen nem képes elképzelni egy mágia nélküli világot, gondolatkísérletnek viszont mindenképpen érdekesnek tartja, csak éppen éppen nem vezet sehová, legalább is akkor nem, hogyha próbál a tőle telhető legnagyobb gyakorlatiassággal felkészülni azt előttük álló útra.*
- Ami az utazást illeti, a kordé inkább arra kell, hogy visszafelé ráférjen minden, amit a városból hazahozunk, de természetesen az sem árt, ha odáig kényelmesen megyünk. Intath lovait leszámítva, csak egy van, ő pedig akkor sem bír el négyünket, ha Saya kicsi. *gondolkodik inkább ezen hangosan tovább.* De amúgy sem szeretek lovagolni. Nem éppen veszélytelen módja az utazásnak. *teszi hozzá, és nem csak arra gondol, amire bárki más gondolna a helyében, hogy akár le is eshet róla és összetörheti magát, hanem arra is, hogy a lovak bizony harapni is tudnak, ő pedig valamiért kislány korától fél attól, hogy egyszer majd megharapja egy.
Tekintete mindenesetre ösztönösen az Adoaver által megidézett lángra téved, el is mosolyodik, és csak úgy mellékesen jegyzi meg a fiú által mondottakra, hogy;*
- Erről egyszer majd mesélhetnél.
*Ő persze szívesen meghallgatná a teljes történetet, mert ötlete sincs, hogy miért kellett az ifjú mágusnak évekkel ezelőtt egy borítóval a fején, vagy az arca előtt mászkálnia, de, ha tényleg van új vendégük, nem biztos benne, hogy Adoaver az ő jelenlétében is szívesen mesélne a fent említett esetről, ahogyan abban sem, hogy a hamarosan minden bizonnyal szintén felbukkanó Intathal meg szeretné osztani azt, ami nyilván nem túl kellemes emlék a számára.
Idejük pedig nem nagyon van, mert először a gnóm lány jelenik meg, és be is mutatkozik nekik is, akár a többieknek.
Kicsit, mintha zavarban lenne, de ezt meg tudja érteni az iménti kis közjáték után, meg hát egyébként is éppen csak most érkezett, valószínűleg ő se viselkedne a helyében másképp.*
- Szia! *köszön ezért rá a legbarátságosabb mosolyával.* Én Luninari vagyok, Luninari Heiphine, de általában mindenki Luninak szólít. Egyáltalán nem zavarsz, ülj csak oda, ahová szeretnél, épp most terítek. Remélem szereted a fahájas almalevest, és a főtt krumplit kis szósszal, mert az lesz az ebéd. *teszi hozzá, és folytatja is a terítést.* Ugye a többiek nem ijesztettek meg? A legtöbbször lehet ám velük teljesen komolyan is beszélni, és nem is minden nap kergetik egymást.
*Tényleg reméli, hogy előbbi nem történt meg, de azt is, hogy látszik az arcán nem csak mentegeti a barátait, hanem teljesen komolyan hiszi is, amit róluk mond.
Ekkor azonban még valaki érkezik, akire a gnóm lánnyal ellentétben egyáltalán nem számít, egy első rénézésre gyönyörű elf nő, vagy lány, aki leginkább saját édesanyjára emlékezteti, bár kicsit talán magasabb nála. Nem csak külsőleg hasonlít rá, hanem abban is hanem abban is, hogy nem tudná megmondani a korát így hirtelen, márpedig szerinte általában édesanyjával is pont így szoktak lenni azok, akik vele ellentétben nem ismerik őt jól.
Adoaver is kissé meglepettnek látszik, de hát itt van ő is, aki reméli éppen csak egy pillanatig tűnik zavartnak, de aztán reményei szerint sikerül összeszednie magát és mágia nélkül is arcára varázsolnia egy megnyerő és barátságot mosolyt. Továbbra is mély meggyőződése, hogy ameddig Lau pihen addig ő itt a házigazda, vagy valami olyasmi, legkevesebb, hogy mindenben segít, és helyettesíti őt, mialatt pihen.*
- Ugyan, semmi gond a világon! Üdv itt! *mondja.* Ne haragudj, én kérek elnézést, tényleg! *teszi hozzá.* Általában meghalljuk, ha valaki kopog, vagy legalább Árnyék ugat, így tudom, hogy vendégünk van, de most teljesen el voltam foglalva az ebéddel és a többiekkel. Árnyék meg vagy elalhatott, vagy első látásra megkedvelt, ezért felejtett el akár csak vakkantani is egyet. Ha tényleg csak útbaigazítás kell, természetesen segítünk, de kérlek ülj le kicsit! Biztos hosszú út áll mögötted, és épp most lett kész az ebéd. Gondolom jól esne egy kis étel. Én Luni vagyok. *mutatkozik be neki is* ő pedig Adoaver *mutat a fiúra, de rá is csak azért, hogy ne két falat között kelljen megtalálnia a hangját hirtelen. A többiek majd bemutatkoznak a maguk módján, ha szeretnének.
~ Fura, hogy hirtelen milyen sokan lettünk megint. Szegény anyának lehet már megint nem fog jutni leves. ~ állapítja meg magában, amikor összeveti a kissé felduzzadt létszámot az általa készített étel mennyiségével, de hát így jár, aki nem érkezik meg időben ebédelni. Majd kerít neki valamit a kamrából az útra.
Gyors fejszámolást végez mindenesetre és éppen annyi terítéket rak le, ahányan vannak, saját magát is beleértve, kivéve Adoavert, akinek már korábban megterített. Reméli, hogy az elf lány vagy nő is elfogadja a meghívást, végül is bármi kérdése is legyen egyszerűbb, ha ebéd közben teszi fel, mint hogy azt nézze, ahogyan rajta kívül mindenki eszik.
Most még egyszer belé hasít a gondolat, hogy bár nem végleg megy el, hiányozni fog nagyon neki liget, viszont ameddig itt van legalább a maga módján igyekszik gondoskodni mindenről és mindenkiről.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1406-1425