Külső területek - Szarvasliget
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 57 (1121. - 1140. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1207-1226
1140. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2026-01-10 23:07:18
Üzenet elküldve: 2026-01-10 23:07:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Dänki//
*Mikor ismét kiér akkor azzal fogadják, hogy meg lesz dicsérve a teája. Nem egy nagy eredmény, hogy tud teát főzni, de rá amúgy is jellemző, hogy igényli az ilyesfajta törődést. El is vigyorodik.*
-Örülök neki Picur.
*Majd fel is öltözteti bájos kis vendégét, aztán alaposan betakargatja, hogy meg ne fázzon. Annak a vidám tündérbuksinak a látványától ha akarna se tudna nem mosolyogni. Nem csoda, hogy így imádja ezeket az aprónépeket. Majd ő is kényelmesen elhelyezkedik, betakarózik és belekortyol abba a teába, ami valóban nem sikerült rosszul. Ha a lányka nem szól közbe akkor talán egy-másfél percig is hallgatnak mire megtöri a csendet.*
-Nem ismersz egy Ettvalder nevű félelfet?
*Mikor ismét kiér akkor azzal fogadják, hogy meg lesz dicsérve a teája. Nem egy nagy eredmény, hogy tud teát főzni, de rá amúgy is jellemző, hogy igényli az ilyesfajta törődést. El is vigyorodik.*
-Örülök neki Picur.
*Majd fel is öltözteti bájos kis vendégét, aztán alaposan betakargatja, hogy meg ne fázzon. Annak a vidám tündérbuksinak a látványától ha akarna se tudna nem mosolyogni. Nem csoda, hogy így imádja ezeket az aprónépeket. Majd ő is kényelmesen elhelyezkedik, betakarózik és belekortyol abba a teába, ami valóban nem sikerült rosszul. Ha a lányka nem szól közbe akkor talán egy-másfél percig is hallgatnak mire megtöri a csendet.*
-Nem ismersz egy Ettvalder nevű félelfet?
1139. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2026-01-10 11:15:03
Üzenet elküldve: 2026-01-10 11:15:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 142
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 142
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
// Intath //
* Hát persze, hogy bátor lány, tündérhez képest biztosan. Ugyan sokszor fél, de ezt mások nem tudhatják meg, különben elvesztené a bátorságát. Szerencsére Intath se jön rá, hogy Dänkijinkilinkilinkilinkij valójában nem rajong különösebben a tengeri szörnyekkel való harmadik típusú találkozásokért – sőt, még kicsit fél is tőlük. De bátornak bátor, efelől semmi kétség.
Mindezek után kezébe veszi a csészét, és talán kap egy buksimsimit, amit nem tud kivédeni, hiszen akkor kilöttyenne a teája. És még le is picurozzák. Az ellen se tud védekezni.
~ Majd megkapja a magáét… ~ Követi az elfet, de persze csak miután kezébe vette a csupor mézet, és mint valami méhecske, Intath után röppen… Épp csak szárnyak nélkül, de ugyanolyan buzgósággal. Még az is igaz rá, hogy meg akarja csípni az elfet – minden korábbi sérelméért való kárpótlásul –, de amaz túl jól bánik vele, ezért nem teheti. Ugyanis mindkét keze tele van valami finomsággal. Egyikben a gőzölgő teát tartja, másikban hóna alatt a mézet. *
– Ó! * Csodálkozik el a kert látványától, mintha most látná először. Annyi szoba és ajtó van ebben a házban, hogy már azt se tudja, hogy kerültek ide, de legalább kiértek. Intath felajánlására majdnem leül, de aztán gondol még egyet, és inkább kezét teszi csak le a székre. Ahogy gondolta! Nyirkos és hideg. Inkább megvárja a takarót. Amíg az elf távol van, nézelődik, ismerkedik a hellyel. A ponton aztán eszébe jut a méz és a tea, így aztán tesz bele két-három nagy kanállal. A mézből a teába, véletlenül se fordítva. Bár, ha a mézet magában kéne ennie, azt se bánná. Alapos fújdogálás után belekortyol a teába. Hacsak Intath nem valami mérget kevert véletlenségből teafű helyett a vízbe, Dänkijinkilinkilinkilinkij szeme felpattan és kuncogni kezd, csak úgy egymaga. *
– Ilyen finomat még sosem ittam! * Mondja, mikor a férfi visszatér. A teát kénytelen lerakni egy percre, hogy belebújjon a felkínált kabátba. Valóban nagy rá, nem is kicsit. Úgy érzi magát, mint egy kisegér, aki a lepedők közé esett, és azt se tudja, merre kell kibújni belőlük. Azért rágni nem kezd el, annál hamarabb megtalálja a kabát nyakát és ujjait. Úgy is vigyorog, mint egy boldog kisegér, miközben újra a teáért nyúl, és végre leül a székbe. Most már nem érez se hideget, se fáradtságot. Minden adott, hogy itt üljenek estig, beszélgessenek, és szarvasokat nézzenek. Esetleg felüljön az egyiknek a hátára. De elsőként az is elég, ha látnak egyet vagy egy mondjuk inkább egy egész csordát.
Tágra nyílt szemekkel kezd bámulni a kertbe, hátha a fák között egyszer csak felbukkannak a szarvasok. A beszélgetésről és a teázásról csaknem meg is feledkezik. *
* Hát persze, hogy bátor lány, tündérhez képest biztosan. Ugyan sokszor fél, de ezt mások nem tudhatják meg, különben elvesztené a bátorságát. Szerencsére Intath se jön rá, hogy Dänkijinkilinkilinkilinkij valójában nem rajong különösebben a tengeri szörnyekkel való harmadik típusú találkozásokért – sőt, még kicsit fél is tőlük. De bátornak bátor, efelől semmi kétség.
Mindezek után kezébe veszi a csészét, és talán kap egy buksimsimit, amit nem tud kivédeni, hiszen akkor kilöttyenne a teája. És még le is picurozzák. Az ellen se tud védekezni.
~ Majd megkapja a magáét… ~ Követi az elfet, de persze csak miután kezébe vette a csupor mézet, és mint valami méhecske, Intath után röppen… Épp csak szárnyak nélkül, de ugyanolyan buzgósággal. Még az is igaz rá, hogy meg akarja csípni az elfet – minden korábbi sérelméért való kárpótlásul –, de amaz túl jól bánik vele, ezért nem teheti. Ugyanis mindkét keze tele van valami finomsággal. Egyikben a gőzölgő teát tartja, másikban hóna alatt a mézet. *
– Ó! * Csodálkozik el a kert látványától, mintha most látná először. Annyi szoba és ajtó van ebben a házban, hogy már azt se tudja, hogy kerültek ide, de legalább kiértek. Intath felajánlására majdnem leül, de aztán gondol még egyet, és inkább kezét teszi csak le a székre. Ahogy gondolta! Nyirkos és hideg. Inkább megvárja a takarót. Amíg az elf távol van, nézelődik, ismerkedik a hellyel. A ponton aztán eszébe jut a méz és a tea, így aztán tesz bele két-három nagy kanállal. A mézből a teába, véletlenül se fordítva. Bár, ha a mézet magában kéne ennie, azt se bánná. Alapos fújdogálás után belekortyol a teába. Hacsak Intath nem valami mérget kevert véletlenségből teafű helyett a vízbe, Dänkijinkilinkilinkilinkij szeme felpattan és kuncogni kezd, csak úgy egymaga. *
– Ilyen finomat még sosem ittam! * Mondja, mikor a férfi visszatér. A teát kénytelen lerakni egy percre, hogy belebújjon a felkínált kabátba. Valóban nagy rá, nem is kicsit. Úgy érzi magát, mint egy kisegér, aki a lepedők közé esett, és azt se tudja, merre kell kibújni belőlük. Azért rágni nem kezd el, annál hamarabb megtalálja a kabát nyakát és ujjait. Úgy is vigyorog, mint egy boldog kisegér, miközben újra a teáért nyúl, és végre leül a székbe. Most már nem érez se hideget, se fáradtságot. Minden adott, hogy itt üljenek estig, beszélgessenek, és szarvasokat nézzenek. Esetleg felüljön az egyiknek a hátára. De elsőként az is elég, ha látnak egyet vagy egy mondjuk inkább egy egész csordát.
Tágra nyílt szemekkel kezd bámulni a kertbe, hátha a fák között egyszer csak felbukkannak a szarvasok. A beszélgetésről és a teázásról csaknem meg is feledkezik. *
1138. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2026-01-10 00:29:48
Üzenet elküldve: 2026-01-10 00:29:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Dänki//
*Fel lesz világosítva, hogy az a kecske nem kecske, mert nem az. Ilyen alapos magyarázattal ő se tud szembeszállni így hát fejet hajt.*
-Hát jó.
*Állapítja meg. Valóban nem számít szakértőnek ha állatoktól van szó. Ellentétben a tündérlányokkal. Azokkal valami furcsa módon mindig megtalálja a közös hangot. Valami finomsággal magához csábítja, majd buksisimikkel kézhez szoktatja őket. Most is pontosan tudja, hogy mire vágyik a kis szőkeség. Kalandra és hogy kicsit ráijesszenek, de nem nagyon csak annyira, ami még játék. Ő pedig imád tengeri történeteket mesélni és egy ilyen hallgatóságnak nem bír ellenállni. Előveszi hát az egyik leghétköznapibb óriáspolipos történetét, ami a várt sikert el is hozza.*
-Valóban az volt.
*Azon, hogy a másik merne-e ezek után hajóra szállni csak mosolyog.*
-Akkor te is nagyon bátor lány vagy.
*Simogatná is meg a kis tündérkobakot. Aztán tényleg ideje kimenni szarvaslesre, ha ma akarnak egyet is látni. Neki az igazat megvallva mindegy is. Neki ráérne holnap is, de a kis vendége lehet, hogy kevésbé türelmes nála.*
-Rendben Picur! Ha majd még szeretnél bele akkor hozd a mézet!
*Ezzel fel is áll és megindul a közösségi térbe. A lengőajtót megtartja a lánynak. Saját bögréjét itt leteszi az egyik asztalra, kinyitja a kertbe vezető ajtót és egy széket ki is visz. Ha a tündérke nem követte a példáját akkor neki is kitesz egyet.*
-Csüccsenj le! Mindjárt hozom a takarókat.
*Azzal meg is indulna előbb a saját szobája felé, hogy a régi szarvasbőr kabátját előkeresse. Nem egy vastag darab, de a helyi enyhén hűvös évszakhoz tökéletesen megfelel. Főleg, mert visszafele menet két takarót is előkerít. Azokkal megy ki és teszi le őket a saját székére, hogy a kabátját a tündérnek nyújtsa.*
-Ez van. Kicsit nagy lesz, de más nem az ujját, majd hátra hajtod.
*Hogy biztos ne fagyjon meg a vendége még be is takargatná, aztán hozná csak ki a saját teáját és csüccsenne le mellé miközben a maradék takarót magára teríti.*
*Fel lesz világosítva, hogy az a kecske nem kecske, mert nem az. Ilyen alapos magyarázattal ő se tud szembeszállni így hát fejet hajt.*
-Hát jó.
*Állapítja meg. Valóban nem számít szakértőnek ha állatoktól van szó. Ellentétben a tündérlányokkal. Azokkal valami furcsa módon mindig megtalálja a közös hangot. Valami finomsággal magához csábítja, majd buksisimikkel kézhez szoktatja őket. Most is pontosan tudja, hogy mire vágyik a kis szőkeség. Kalandra és hogy kicsit ráijesszenek, de nem nagyon csak annyira, ami még játék. Ő pedig imád tengeri történeteket mesélni és egy ilyen hallgatóságnak nem bír ellenállni. Előveszi hát az egyik leghétköznapibb óriáspolipos történetét, ami a várt sikert el is hozza.*
-Valóban az volt.
*Azon, hogy a másik merne-e ezek után hajóra szállni csak mosolyog.*
-Akkor te is nagyon bátor lány vagy.
*Simogatná is meg a kis tündérkobakot. Aztán tényleg ideje kimenni szarvaslesre, ha ma akarnak egyet is látni. Neki az igazat megvallva mindegy is. Neki ráérne holnap is, de a kis vendége lehet, hogy kevésbé türelmes nála.*
-Rendben Picur! Ha majd még szeretnél bele akkor hozd a mézet!
*Ezzel fel is áll és megindul a közösségi térbe. A lengőajtót megtartja a lánynak. Saját bögréjét itt leteszi az egyik asztalra, kinyitja a kertbe vezető ajtót és egy széket ki is visz. Ha a tündérke nem követte a példáját akkor neki is kitesz egyet.*
-Csüccsenj le! Mindjárt hozom a takarókat.
*Azzal meg is indulna előbb a saját szobája felé, hogy a régi szarvasbőr kabátját előkeresse. Nem egy vastag darab, de a helyi enyhén hűvös évszakhoz tökéletesen megfelel. Főleg, mert visszafele menet két takarót is előkerít. Azokkal megy ki és teszi le őket a saját székére, hogy a kabátját a tündérnek nyújtsa.*
-Ez van. Kicsit nagy lesz, de más nem az ujját, majd hátra hajtod.
*Hogy biztos ne fagyjon meg a vendége még be is takargatná, aztán hozná csak ki a saját teáját és csüccsenne le mellé miközben a maradék takarót magára teríti.*
1137. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2026-01-09 18:38:20
Üzenet elküldve: 2026-01-09 18:38:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 142
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 142
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
// Intath //
– Hogy mi?! * Emeli fel hangját a lányka szinte sértődötten, mintha őt hívták volna kecskének. *
– A kecske… * Kezdi a magyarázatot, de hamar rájön, hogy ő se tud pontos definíciót mondani. Úgyhogy Intath kénytelen lesz beérni az örök igazsággal. *
– Az nem ilyen és kész! * Egyébként Dänkijinkilinkilinkilinkij állítása félig-meddig igaz is. Bürkös valóban nem holmi kecske, hiszen akkor bak lenne, nem kos. De még csak nem is egyszerű juh, hanem kimondottan utazásra, utaztatásra kitenyésztett hím juh, azaz kos. Persze mindezt még, ha tudná, se tudná ilyen jól elmagyarázni a tündérlány. A lényeg, hogy Bürkös nem kecske, mert kos!
Az elf ráérez Dänkijinkilinkilinkilinkij aggodalmára, mégpedig, hogy lekésik a szarvasokat. Nem csak, mert hazamennek – hiszen honnan tudná, hogy mikor jönnek majd ide –, hanem mert besötétedik, akkor pedig már, ha az orruk előtt lennének, se venné észre őket. Szerencsére a tea már kész, csak meg kell várni, hogy kihűljön, és már ihatják is. A következő percek azonban nem a forró teáról, de még csak nem is a szarvasokról szólnak. Olyanokat hall, mint még soha. Tengerről, hullámokról, tengeri szörnyről. Mondani sem kell, hogy Dänkijinkilinkilinkilinkij, aki rajong az ilyen történetekért, ámul és bámul. Nincsenek rá szavak. Csak ül és hallgat. Természetesen a történet vége fogja meg leginkább, a sziget nagyságú csáptól pedig borsódzni kezd a háta. Mikor Intath végezetül elhallgat, Dänkijinkilinkilinkilinkij szemében örömöt, félelmet és csodálatot vélhet felfedezni. *
– AZTA! Akkor az ÓRIÁSI lehetett! * Kiált fel, és ha nem lenne a kezében a tea, most nyomban ugrálni kezdene, hogy levezesse a felgyülemlett feszültséget. Így viszont csak szavakkal mutatja ki, hogy mennyire magával ragadta a história. *
– Nagyon bátor vagy! Én… Én azt hiszem, én sem mernék ezek után hajóra szállni… Habár… * Kicsit lassít, még mielőtt olyanokat mondana, amik rossz fényt vethetnek rá. *
– Úgy értem, ha tegyük fel, én is ott lettem volna a hajón, és az a csáp belesodort volna a tengerbe… és valahogy mégis túléltem volna… De persze egy történettől nem rezeltem be! Simán hajóra szállnék bármikor! * Büszkén elvigyorodik, de persze érzi belül, hogy ha hajóra szállna is, a nyílt vizeket messziről elkerülné, amíg ilyen kicsi és ügyetlen. Később majd talán szembeszáll a leviatánnal, ha már nagy és ügyetlen lesz. *
– Akkor kiülünk? Hátha látunk valami érdekeset. * Emlékezteti Intathot, hogy még mindig tartozik neki egy szarvaslessel is. Ha az elf elindul valamerre, ő bizony követni fogja. *
– Hogy mi?! * Emeli fel hangját a lányka szinte sértődötten, mintha őt hívták volna kecskének. *
– A kecske… * Kezdi a magyarázatot, de hamar rájön, hogy ő se tud pontos definíciót mondani. Úgyhogy Intath kénytelen lesz beérni az örök igazsággal. *
– Az nem ilyen és kész! * Egyébként Dänkijinkilinkilinkilinkij állítása félig-meddig igaz is. Bürkös valóban nem holmi kecske, hiszen akkor bak lenne, nem kos. De még csak nem is egyszerű juh, hanem kimondottan utazásra, utaztatásra kitenyésztett hím juh, azaz kos. Persze mindezt még, ha tudná, se tudná ilyen jól elmagyarázni a tündérlány. A lényeg, hogy Bürkös nem kecske, mert kos!
Az elf ráérez Dänkijinkilinkilinkilinkij aggodalmára, mégpedig, hogy lekésik a szarvasokat. Nem csak, mert hazamennek – hiszen honnan tudná, hogy mikor jönnek majd ide –, hanem mert besötétedik, akkor pedig már, ha az orruk előtt lennének, se venné észre őket. Szerencsére a tea már kész, csak meg kell várni, hogy kihűljön, és már ihatják is. A következő percek azonban nem a forró teáról, de még csak nem is a szarvasokról szólnak. Olyanokat hall, mint még soha. Tengerről, hullámokról, tengeri szörnyről. Mondani sem kell, hogy Dänkijinkilinkilinkilinkij, aki rajong az ilyen történetekért, ámul és bámul. Nincsenek rá szavak. Csak ül és hallgat. Természetesen a történet vége fogja meg leginkább, a sziget nagyságú csáptól pedig borsódzni kezd a háta. Mikor Intath végezetül elhallgat, Dänkijinkilinkilinkilinkij szemében örömöt, félelmet és csodálatot vélhet felfedezni. *
– AZTA! Akkor az ÓRIÁSI lehetett! * Kiált fel, és ha nem lenne a kezében a tea, most nyomban ugrálni kezdene, hogy levezesse a felgyülemlett feszültséget. Így viszont csak szavakkal mutatja ki, hogy mennyire magával ragadta a história. *
– Nagyon bátor vagy! Én… Én azt hiszem, én sem mernék ezek után hajóra szállni… Habár… * Kicsit lassít, még mielőtt olyanokat mondana, amik rossz fényt vethetnek rá. *
– Úgy értem, ha tegyük fel, én is ott lettem volna a hajón, és az a csáp belesodort volna a tengerbe… és valahogy mégis túléltem volna… De persze egy történettől nem rezeltem be! Simán hajóra szállnék bármikor! * Büszkén elvigyorodik, de persze érzi belül, hogy ha hajóra szállna is, a nyílt vizeket messziről elkerülné, amíg ilyen kicsi és ügyetlen. Később majd talán szembeszáll a leviatánnal, ha már nagy és ügyetlen lesz. *
– Akkor kiülünk? Hátha látunk valami érdekeset. * Emlékezteti Intathot, hogy még mindig tartozik neki egy szarvaslessel is. Ha az elf elindul valamerre, ő bizony követni fogja. *
1136. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2026-01-07 23:01:33
Üzenet elküldve: 2026-01-07 23:01:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Dänki//
-Például elcsenni dolgokat és eldugni máshová. Kikötni a cipőfűzőjüket.~Szép lányok fenekébe csípni és másokra kenni.~Ilyesmik.
*Azért vannak ötletei előre is. Egy olyan kővel még több lenne. A másik ötlete szintén nem hangzik butaságnak.*
-Igen akár arra is jó lehet.
*Nem nagy szakértője az állatoknak. Ha az lenne akkor megjegyezné azok szaglását, ami elárulhatja még őket, így viszont ez egy tökéletes ötletnek tűnik. Bürkös állattani besorolásából is sejtheti a lány, hogy nem egy olyan elf főzi a teáját, aki nagy szakértője lenne a természet négylábúinak. A visszakérdezése csak még jobban megerősítheti ebben.*
-Mert mi a különbség?
*Ha neki valaki, azt mondja, hogy a kos a fiúkecske akkor tökéletesen elhiszi, azt is az illetőnek. Mikor nem a tengert járta akkor is inkább a városokban maradt. Azt, viszont megállapítják, hogy a közös koslatás bár bájosan néz ki elképzelve, de az állat képességeit meghaladná. A másik türelmetlenségén csak vigyorog.*
-Csak nem sietsz picur? Ne félj nem fogunk lemaradni róluk. Azt, tudtad, hogy régen nem tudták, hogy kell teát csinálni? Volt, hogy a száraz leveleket kenyérre szórták.
*Miközben beszélgetnek tényleg el is készül az a tea. Keres egy merőkanalat amivel első sorban a leveleket halássza ki a léből, majd megmer két bögrét.*
-Vigyázz forró!
*A kapott kérdés hallatán elmosolyodik. Melyik tengerész ne örülne, ha arra kérik, hogy meséljen a kalandjairól. Egyből le is ül és a székét a tündér mellé húzza, majd vad beleéléssel elkezd mesélni.*
-Soha nem felejtem el, azt az éjszakát. Wegtorenből vittünk fűszereket a szigetekre. Semmi szél nem fújt és még a csillagok se ragyogtak az égen. Csak a hajón lévő lámpások fénye világított. A tenger fekete volt mint az olaj. Valahogy rossz érzés kerített hatalmába, úgyhogy inkább lehúzódtam a rendelőmbe. Kicsit elaludtam és arra ébredtem, hogy az egész hajót megdobja valami. A deszkák csak úgy recsegtek én pedig a földre zuhantam és csúnyán bevertem a fejem. Feltápászkodtam pedig úgy rázott minket valami mintha a játékszerei volnánk. Botorkáltam fel a fedélzetre, de szinte faltól-falig csapódtam ettől az ismeretlen erőtől. A lépcsőn majdnem le is zuhantam és csak az utolsó pillanatban tudtam megkapaszkodni a korlátban. Fent kiabálás, rohangálás, égszakadás, villámok, de az égen még mindig nem látszott egy csillag se. Én is besegítettem a kötélzettel, hogy megpróbáljuk egyben tartani a hajót. Ömlött a pofámba a sós tengervíz, néha egy-egy hullám majdnem a tengerbe lökött. Volt, hogy szinte már láttam magam alatt azokat a fekete hullámokat amik úgy összetörték volna a testem, hogy nem marad belőlem semmi, de sokszor szinte csak a csodának köszönhetően mindig sikerült megmenekülnöm. Méghozzá akárhogy próbálkoztunk mintha valami direkt még ellenünk is lett volna. Ahogy aznap a tenger dobált minket az nem volt természetes. Pedig megéltünk nem egy vihart, de ezt mindenki érezte. Már második órája dacoltunk a viharral. Mind kimerültek voltunk. Én is már bőrig áztam és sajgott mindenem, hisz újra és újra nekidobott a tenger a hajó oldalának. Majd olyasmit láttunk, ami láttán meghűlt bennünk a vér. A villámok fényében egy hatalmas szikla rajzolódott ki szinte közvetlenül előttünk. Akkora volt, hogy nem is láttuk a tetejét. A kapitány ordított, hogy az orrvitorlát merre, a kormánynál négyen próbálták irányban tartani a hajót, hogy elkerüljük, azt a sziklát. Én is teljes erőmből nekifeszülve próbáltam segíteni a többieknek. A deszkák recsegtek és ropogtak, az árboc majdnem letört, de végül sikerült elkerülni, azt a sziklát. Próbáltam összeszedni magam. Kapkodtam a levegőt, a tüdőm szúrt. Még egyszer valami megérzés hatására hátra néztem és láttam, ahogy az a hatalmas szikla elkezdett utánunk dőlni. Ordítottam ahogy a torkomból kifért, a kapitány gyorsan reagált és kiadta a parancsokat. Szinte már az utolsó tartalékainkat használtuk fel a hajónk irányítására és mikor mellettünk becsapódott a tengerbe akkor szabályosan súrolt minket az a tömeg. És mielőtt a tengervíz felcsapott volna és a hullám majdnem felfordította volna a hajót, a lámpások fényében láttuk, hogy az nem egy szikla volt. Egy gigászi vörös csáp volt. Akkora amekkorát azóta se láttam és el se merem képzelni, hogy a lény amihez tartozhatott annak milyen méretei lehettek. Voltak akik eszüket vesztették, mások elkezdtek imádkozni, én csak kapaszkodtam a kötelekbe és teljes testemben reszkettem. A kapitány szava törte meg ezt a hangulatot. Kiadta a parancsokat amiket szinte gépiesen végeztük. A vihar pedig lassan elült. Sose tudtuk meg mi volt az a lény, de a legénységből sokan egész életükben nem szálltak az után az éjszaka után tengerre.
-Például elcsenni dolgokat és eldugni máshová. Kikötni a cipőfűzőjüket.~Szép lányok fenekébe csípni és másokra kenni.~Ilyesmik.
*Azért vannak ötletei előre is. Egy olyan kővel még több lenne. A másik ötlete szintén nem hangzik butaságnak.*
-Igen akár arra is jó lehet.
*Nem nagy szakértője az állatoknak. Ha az lenne akkor megjegyezné azok szaglását, ami elárulhatja még őket, így viszont ez egy tökéletes ötletnek tűnik. Bürkös állattani besorolásából is sejtheti a lány, hogy nem egy olyan elf főzi a teáját, aki nagy szakértője lenne a természet négylábúinak. A visszakérdezése csak még jobban megerősítheti ebben.*
-Mert mi a különbség?
*Ha neki valaki, azt mondja, hogy a kos a fiúkecske akkor tökéletesen elhiszi, azt is az illetőnek. Mikor nem a tengert járta akkor is inkább a városokban maradt. Azt, viszont megállapítják, hogy a közös koslatás bár bájosan néz ki elképzelve, de az állat képességeit meghaladná. A másik türelmetlenségén csak vigyorog.*
-Csak nem sietsz picur? Ne félj nem fogunk lemaradni róluk. Azt, tudtad, hogy régen nem tudták, hogy kell teát csinálni? Volt, hogy a száraz leveleket kenyérre szórták.
*Miközben beszélgetnek tényleg el is készül az a tea. Keres egy merőkanalat amivel első sorban a leveleket halássza ki a léből, majd megmer két bögrét.*
-Vigyázz forró!
*A kapott kérdés hallatán elmosolyodik. Melyik tengerész ne örülne, ha arra kérik, hogy meséljen a kalandjairól. Egyből le is ül és a székét a tündér mellé húzza, majd vad beleéléssel elkezd mesélni.*
-Soha nem felejtem el, azt az éjszakát. Wegtorenből vittünk fűszereket a szigetekre. Semmi szél nem fújt és még a csillagok se ragyogtak az égen. Csak a hajón lévő lámpások fénye világított. A tenger fekete volt mint az olaj. Valahogy rossz érzés kerített hatalmába, úgyhogy inkább lehúzódtam a rendelőmbe. Kicsit elaludtam és arra ébredtem, hogy az egész hajót megdobja valami. A deszkák csak úgy recsegtek én pedig a földre zuhantam és csúnyán bevertem a fejem. Feltápászkodtam pedig úgy rázott minket valami mintha a játékszerei volnánk. Botorkáltam fel a fedélzetre, de szinte faltól-falig csapódtam ettől az ismeretlen erőtől. A lépcsőn majdnem le is zuhantam és csak az utolsó pillanatban tudtam megkapaszkodni a korlátban. Fent kiabálás, rohangálás, égszakadás, villámok, de az égen még mindig nem látszott egy csillag se. Én is besegítettem a kötélzettel, hogy megpróbáljuk egyben tartani a hajót. Ömlött a pofámba a sós tengervíz, néha egy-egy hullám majdnem a tengerbe lökött. Volt, hogy szinte már láttam magam alatt azokat a fekete hullámokat amik úgy összetörték volna a testem, hogy nem marad belőlem semmi, de sokszor szinte csak a csodának köszönhetően mindig sikerült megmenekülnöm. Méghozzá akárhogy próbálkoztunk mintha valami direkt még ellenünk is lett volna. Ahogy aznap a tenger dobált minket az nem volt természetes. Pedig megéltünk nem egy vihart, de ezt mindenki érezte. Már második órája dacoltunk a viharral. Mind kimerültek voltunk. Én is már bőrig áztam és sajgott mindenem, hisz újra és újra nekidobott a tenger a hajó oldalának. Majd olyasmit láttunk, ami láttán meghűlt bennünk a vér. A villámok fényében egy hatalmas szikla rajzolódott ki szinte közvetlenül előttünk. Akkora volt, hogy nem is láttuk a tetejét. A kapitány ordított, hogy az orrvitorlát merre, a kormánynál négyen próbálták irányban tartani a hajót, hogy elkerüljük, azt a sziklát. Én is teljes erőmből nekifeszülve próbáltam segíteni a többieknek. A deszkák recsegtek és ropogtak, az árboc majdnem letört, de végül sikerült elkerülni, azt a sziklát. Próbáltam összeszedni magam. Kapkodtam a levegőt, a tüdőm szúrt. Még egyszer valami megérzés hatására hátra néztem és láttam, ahogy az a hatalmas szikla elkezdett utánunk dőlni. Ordítottam ahogy a torkomból kifért, a kapitány gyorsan reagált és kiadta a parancsokat. Szinte már az utolsó tartalékainkat használtuk fel a hajónk irányítására és mikor mellettünk becsapódott a tengerbe akkor szabályosan súrolt minket az a tömeg. És mielőtt a tengervíz felcsapott volna és a hullám majdnem felfordította volna a hajót, a lámpások fényében láttuk, hogy az nem egy szikla volt. Egy gigászi vörös csáp volt. Akkora amekkorát azóta se láttam és el se merem képzelni, hogy a lény amihez tartozhatott annak milyen méretei lehettek. Voltak akik eszüket vesztették, mások elkezdtek imádkozni, én csak kapaszkodtam a kötelekbe és teljes testemben reszkettem. A kapitány szava törte meg ezt a hangulatot. Kiadta a parancsokat amiket szinte gépiesen végeztük. A vihar pedig lassan elült. Sose tudtuk meg mi volt az a lény, de a legénységből sokan egész életükben nem szálltak az után az éjszaka után tengerre.
1135. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2026-01-07 16:38:38
Üzenet elküldve: 2026-01-07 16:38:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 142
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 142
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
// Intath //
– Megtréfálni? Hogy? * Szűri ki a lényeget Intath mondandójából. Legalábbis neki a felsorolásnak ez a része tetszik leginkább, még ha nem is vallja be. Igaz, a tiltott helyekre való belopózás is jól hangzik, de Dänkijinkilinkilinkilinkij, ha nem muszáj, ilyen messzire nem merészkedne el a varázskő használatát illetően. *
– Vagy a szarvasok közé mehetnénk vele! * Jut eszébe egy újabb nagyszerű ötlet. Szinte csoda, hogy nem ez volt az első gondolata a varázskővel kapcsolatban. Ami azt illeti, Dänkijinkilinkilinkilinkijt se kell sokáig kérlelni, hogy lehetetlen esztelenségekről beszéljen, de azért van egy határ, és ez a határ épp négylábú barátjának a megnevezésénél húzódik. *
– Bürkös nem kecske, hanem kos! * Fontos különbség. S, hogy mi a különbség kecske és kos között? Nos, azt már nem tudja, de arra tisztán emlékszik, hogy ők ketten Ryával kost vettek, nem holmi kecskét. *
– De abban igazad van, hogy téged már nem bírna el. * Helyesel erre, még mielőtt arra a következtetésre jutna a hosszúfülű, hogy kos révén a teherbírása is több, mint egy kecskének. Lehet, hogy több, de biztosan nem annyival, hogy elbírjon egy felnőtt elf férfit. Még egy félkezűt sem. Kizárt. *
– Rendben… Köszönöm. * Mosolyodik el. * – Az mikor lesz már kész? * Vált gyorsan témát, és bök állával a gőzölgő tea felé türelmetlenül. Összedörzsöli tenyerét, mint egy légy. Épp csak, hogy bejöttek, még alig szokott hozzá a benti hőmérséklethez, és már ki is mennek szarvaslesre. De legalább lesz egy csésze forró teája és egy takarója vagy kabátja. Na, meg persze remek társasága, mert az sem elhanyagolható. Szívesen hallgatna még részletesebb történeteket Intathtól. Váratlanul így szól. *
– Hé! Mi volt a legveszélyesebb dolog, amit valaha láttál a kalandjaid során?
– Megtréfálni? Hogy? * Szűri ki a lényeget Intath mondandójából. Legalábbis neki a felsorolásnak ez a része tetszik leginkább, még ha nem is vallja be. Igaz, a tiltott helyekre való belopózás is jól hangzik, de Dänkijinkilinkilinkilinkij, ha nem muszáj, ilyen messzire nem merészkedne el a varázskő használatát illetően. *
– Vagy a szarvasok közé mehetnénk vele! * Jut eszébe egy újabb nagyszerű ötlet. Szinte csoda, hogy nem ez volt az első gondolata a varázskővel kapcsolatban. Ami azt illeti, Dänkijinkilinkilinkilinkijt se kell sokáig kérlelni, hogy lehetetlen esztelenségekről beszéljen, de azért van egy határ, és ez a határ épp négylábú barátjának a megnevezésénél húzódik. *
– Bürkös nem kecske, hanem kos! * Fontos különbség. S, hogy mi a különbség kecske és kos között? Nos, azt már nem tudja, de arra tisztán emlékszik, hogy ők ketten Ryával kost vettek, nem holmi kecskét. *
– De abban igazad van, hogy téged már nem bírna el. * Helyesel erre, még mielőtt arra a következtetésre jutna a hosszúfülű, hogy kos révén a teherbírása is több, mint egy kecskének. Lehet, hogy több, de biztosan nem annyival, hogy elbírjon egy felnőtt elf férfit. Még egy félkezűt sem. Kizárt. *
– Rendben… Köszönöm. * Mosolyodik el. * – Az mikor lesz már kész? * Vált gyorsan témát, és bök állával a gőzölgő tea felé türelmetlenül. Összedörzsöli tenyerét, mint egy légy. Épp csak, hogy bejöttek, még alig szokott hozzá a benti hőmérséklethez, és már ki is mennek szarvaslesre. De legalább lesz egy csésze forró teája és egy takarója vagy kabátja. Na, meg persze remek társasága, mert az sem elhanyagolható. Szívesen hallgatna még részletesebb történeteket Intathtól. Váratlanul így szól. *
– Hé! Mi volt a legveszélyesebb dolog, amit valaha láttál a kalandjaid során?
1134. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2026-01-07 13:14:12
Üzenet elküldve: 2026-01-07 13:14:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Dänki//
*Megannyi szakmát fel tud sorolni amiben járatos. De van egy amivel nem szokott dicsekedni. Ez pedig a hazudozás. Nemcsak, azt hiteti el a másikkal, hogy nem veszi hülyeségnek amit hall tőle, hanem a kapott kérdésre gondolkodás nélkül vágja rá a válaszát.*
-Egyedül nem használnám. De mondjuk azzal be lehetne lopózni olyan helyekre amik le vannak zárva. Vagy ha bajba kerülök akkor is hasznos lehet. Esetleg megtréfálni másokat.
*Kezdi sorolni az ártatlanabb ötleteit. Az ezt követő kérdésre nem számított. Jót mosolyog a lány naivitásán és akaratlanul is elkezd aggódni annak jövője miatt. Nem egészséges mindenféle alakban ilyen hamar megbízni.*
-Már nem szoktam. Bár tény, hogy ez nem hangzik rosszul. Ha valaha kalandozásra adnám a fejem akkor, majd megkereslek. Csak nehezen férnénk el ketten a kecskéd hátán.
*Még a hülyeségek beszéléséhez is jól ért nem csak a hazudozáshoz. És mindkettőnek hasznát szokta venni. A szarvasok kapcsán viszont nem beszél félre. Tényleg gyakran járnak erre. Van, hogy az ablakból is látni őket. Ha a lány nem akarna kimenni akkor onnan is várhatnák, hogy megjelenjenek. A takaró kérdésére bólint.*
-Persze. Van egy vékony kabátom is amit kölcsönadhatok addig, ha nagyon fázol.~Vagy, majd megölelgetlek, hogy meg ne fagyj picur.~
A hozzászólás írója (Intath Aldeis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.01.07 13:14:45
*Megannyi szakmát fel tud sorolni amiben járatos. De van egy amivel nem szokott dicsekedni. Ez pedig a hazudozás. Nemcsak, azt hiteti el a másikkal, hogy nem veszi hülyeségnek amit hall tőle, hanem a kapott kérdésre gondolkodás nélkül vágja rá a válaszát.*
-Egyedül nem használnám. De mondjuk azzal be lehetne lopózni olyan helyekre amik le vannak zárva. Vagy ha bajba kerülök akkor is hasznos lehet. Esetleg megtréfálni másokat.
*Kezdi sorolni az ártatlanabb ötleteit. Az ezt követő kérdésre nem számított. Jót mosolyog a lány naivitásán és akaratlanul is elkezd aggódni annak jövője miatt. Nem egészséges mindenféle alakban ilyen hamar megbízni.*
-Már nem szoktam. Bár tény, hogy ez nem hangzik rosszul. Ha valaha kalandozásra adnám a fejem akkor, majd megkereslek. Csak nehezen férnénk el ketten a kecskéd hátán.
*Még a hülyeségek beszéléséhez is jól ért nem csak a hazudozáshoz. És mindkettőnek hasznát szokta venni. A szarvasok kapcsán viszont nem beszél félre. Tényleg gyakran járnak erre. Van, hogy az ablakból is látni őket. Ha a lány nem akarna kimenni akkor onnan is várhatnák, hogy megjelenjenek. A takaró kérdésére bólint.*
-Persze. Van egy vékony kabátom is amit kölcsönadhatok addig, ha nagyon fázol.~Vagy, majd megölelgetlek, hogy meg ne fagyj picur.~
A hozzászólás írója (Intath Aldeis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.01.07 13:14:45
1133. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2026-01-07 12:17:29
Üzenet elküldve: 2026-01-07 12:17:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 142
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 142
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
// Intath //
* Az is nagy szerencse, hogy Dänkijinkilinkilinkilinkij nem ismeri Intath múltját, ezért cseppet sem tart tőle. Intath kedves, muris alaknak tűnik, aki se tündérnek, se légynek nem ártana. Sőt, most végre kezdi elhinni, hogy az elf komolyan gondolja, hogy bátor. Még mindig vannak kétségei, de mivel a varázskőt hallva se neveti ki, biztos a történet többi részét is kezdi elhinni. *
– Hasznos egy olyan varázskő… De mondd, te mire használnád itt egyedül? * Kérdezi gyermeki naivitással. *
– Már nem szoktál úgy kalandozni, mint régen? Pedig mi biztos nagyszerű társak lennénk! Az utazó alkimisták! Elhajóznánk Wegtorenig és segítenénk minden bajba jutotton, meg ilyenek! * Ötletelése egyre felszabadultabb. Egy órája se ismeri az elfet, de máris közös kalandokat tervez vele. Persze rögtön elszállna a bátorsága, ha a másik belemenne, de amíg csak szóban kalandoznak, addig nagyon bátornak mutatja magát a tündérlány. Ahogy annak idején Sárvárosban is csaknem elmenekült, amikor Krossniakkal küzdöttek.
A teafőzés utolsó szakasza kezdődik, már csak várni kell. Persze ő eddig is csak várt, de a lelkesítés se semmi. Dänkijinkilinkilinkilinkij ott segít, ahol tud. *
– Ó! * Csodálkozik el a hallottakon. Nem hitte volna, hogy olyan közel merészkednek a szarvasok a házhoz, hogy azt ők lássák onnan. Azért reméli, hogy nem egy maihhinnel fogja összehozni a sors a hátsókertben. Illetve de… Szíve mélyén mégis azt reméli egy kicsit, de ez is olyan, hogy csak addig bátor, amíg nem lát egyet valójában. Kezdetnek egy egyszerű szarvas is megteszi. *
– Benne vagyok. De van valami takaród, hogy ne fázzak kint? * Felmerülhet Intathban, hogy Dänkijinkilinkilinkilinkij hogy juthatott ilyen messzire a várostól, ha közben végig fázott – a válasz roppant egyszerű: fázva. *
* Az is nagy szerencse, hogy Dänkijinkilinkilinkilinkij nem ismeri Intath múltját, ezért cseppet sem tart tőle. Intath kedves, muris alaknak tűnik, aki se tündérnek, se légynek nem ártana. Sőt, most végre kezdi elhinni, hogy az elf komolyan gondolja, hogy bátor. Még mindig vannak kétségei, de mivel a varázskőt hallva se neveti ki, biztos a történet többi részét is kezdi elhinni. *
– Hasznos egy olyan varázskő… De mondd, te mire használnád itt egyedül? * Kérdezi gyermeki naivitással. *
– Már nem szoktál úgy kalandozni, mint régen? Pedig mi biztos nagyszerű társak lennénk! Az utazó alkimisták! Elhajóznánk Wegtorenig és segítenénk minden bajba jutotton, meg ilyenek! * Ötletelése egyre felszabadultabb. Egy órája se ismeri az elfet, de máris közös kalandokat tervez vele. Persze rögtön elszállna a bátorsága, ha a másik belemenne, de amíg csak szóban kalandoznak, addig nagyon bátornak mutatja magát a tündérlány. Ahogy annak idején Sárvárosban is csaknem elmenekült, amikor Krossniakkal küzdöttek.
A teafőzés utolsó szakasza kezdődik, már csak várni kell. Persze ő eddig is csak várt, de a lelkesítés se semmi. Dänkijinkilinkilinkilinkij ott segít, ahol tud. *
– Ó! * Csodálkozik el a hallottakon. Nem hitte volna, hogy olyan közel merészkednek a szarvasok a házhoz, hogy azt ők lássák onnan. Azért reméli, hogy nem egy maihhinnel fogja összehozni a sors a hátsókertben. Illetve de… Szíve mélyén mégis azt reméli egy kicsit, de ez is olyan, hogy csak addig bátor, amíg nem lát egyet valójában. Kezdetnek egy egyszerű szarvas is megteszi. *
– Benne vagyok. De van valami takaród, hogy ne fázzak kint? * Felmerülhet Intathban, hogy Dänkijinkilinkilinkilinkij hogy juthatott ilyen messzire a várostól, ha közben végig fázott – a válasz roppant egyszerű: fázva. *
1132. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2026-01-06 18:22:44
Üzenet elküldve: 2026-01-06 18:22:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Dänki//
*Újabb simogatási próbálkozását most elhárítják. Róla pedig sok rosszat el lehet mondani, de nem szokott erőszakoskodni ha egy lány valamit nem akar. Pedig saját magának is terápiás dolog a bájos tündérbuksi simogatás. Így viszont csak elmondja a véleményét és visszatér az egyelőre még csak forró vízhez. Közben kérdéseire is választ kap.*
-Ejha! Akkor te egy nagyon bátor lány vagy.
*A kő kapcsán se hall olyat, ami kicsit is megerősítené a másik szavait. Ha a doki a régi életét élné rossz lenne belegondolni milyen sors jutna szegény lánynak. Kis szerencsével annyi, hogy felteszik a felső polcra és addig csiklandozzák a talpát míg minden értékét oda nem adja. De ha nem arra inkább nem is gondol.*
-Nekem is jól jönne egy olyan kő. Jó lenne szerezni egyet.
*Közli a legártatlanabb hangján. A gondolatai kevésbé ártatlanok. Közben valamilyen falapot tesz az asztalra, kerít egy rongyot és azzal nem kis erőlködés kíséretében a forró fizet odateszi arra a fára. Aztán beleteszi a vízbe a teafüvet. Közben hallja a kérdést.*
-Nem szeretik azok ha zargatják őket. Elszaladnak. Ha szeretnéd kiülhetünk a ház mögé meginni a teánkat és közben várhatjuk hátha felbukkannak a tó mellett. Amúgy meg vannak köztük jó nagyok amikre talán még sámliról se tudnál felülni picur.
*Újabb simogatási próbálkozását most elhárítják. Róla pedig sok rosszat el lehet mondani, de nem szokott erőszakoskodni ha egy lány valamit nem akar. Pedig saját magának is terápiás dolog a bájos tündérbuksi simogatás. Így viszont csak elmondja a véleményét és visszatér az egyelőre még csak forró vízhez. Közben kérdéseire is választ kap.*
-Ejha! Akkor te egy nagyon bátor lány vagy.
*A kő kapcsán se hall olyat, ami kicsit is megerősítené a másik szavait. Ha a doki a régi életét élné rossz lenne belegondolni milyen sors jutna szegény lánynak. Kis szerencsével annyi, hogy felteszik a felső polcra és addig csiklandozzák a talpát míg minden értékét oda nem adja. De ha nem arra inkább nem is gondol.*
-Nekem is jól jönne egy olyan kő. Jó lenne szerezni egyet.
*Közli a legártatlanabb hangján. A gondolatai kevésbé ártatlanok. Közben valamilyen falapot tesz az asztalra, kerít egy rongyot és azzal nem kis erőlködés kíséretében a forró fizet odateszi arra a fára. Aztán beleteszi a vízbe a teafüvet. Közben hallja a kérdést.*
-Nem szeretik azok ha zargatják őket. Elszaladnak. Ha szeretnéd kiülhetünk a ház mögé meginni a teánkat és közben várhatjuk hátha felbukkannak a tó mellett. Amúgy meg vannak köztük jó nagyok amikre talán még sámliról se tudnál felülni picur.
1131. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2026-01-06 10:46:15
Üzenet elküldve: 2026-01-06 10:46:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 142
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 142
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
// Intath //
* Érezte, hogy az elf nem fog hinni neki, és megérzése most sem hagyta cserben, legalábbis így érzi. Amikor amaz ismét közeledik felé, ezúttal megpróbál kitérni a simogatás elől. Mintha egy dobótőr elől próbálna elhajolni, úgy hajlik oldalra. *
– Na már! * Nyávogja, mint egy rossz macska, akinek elege lett a sok törődésből. Persze a teát továbbra is elfogadja, sőt mi több, elvárja. Már, ha elkészül. Remélhetőleg Intath veszi a lapot, és nem kell ezen összeveszniük. *
– Én? Félni? Öhm… Dehogy! Jó, egy kicsit megijedtem, amikor elindult a hintó, én meg leestem róla, de félni nem féltem egy pillanatig se! * Ezt már olyan magabiztosan mondja, mintha ő is elhinné. *
– A követ az egyik társamtól kaptam, de csak kölcsön… * Ahogy ezt kimondja, erősen eltűnődik, hogy Dongnor vajon honnan szerezte azt a követ, és ami még fontosabb, hány ember szájában járt már előtte. Arcára olyan grimasz ül, mintha citromba harapott volna, de aztán jobbnak látni ezt is a szőnyeg alá seperni, mint a halál kérdését. *
– Alig várom, hogy lássak szarvasokat! Szerinted fel tudok ülni egynek a hátára?
* Érezte, hogy az elf nem fog hinni neki, és megérzése most sem hagyta cserben, legalábbis így érzi. Amikor amaz ismét közeledik felé, ezúttal megpróbál kitérni a simogatás elől. Mintha egy dobótőr elől próbálna elhajolni, úgy hajlik oldalra. *
– Na már! * Nyávogja, mint egy rossz macska, akinek elege lett a sok törődésből. Persze a teát továbbra is elfogadja, sőt mi több, elvárja. Már, ha elkészül. Remélhetőleg Intath veszi a lapot, és nem kell ezen összeveszniük. *
– Én? Félni? Öhm… Dehogy! Jó, egy kicsit megijedtem, amikor elindult a hintó, én meg leestem róla, de félni nem féltem egy pillanatig se! * Ezt már olyan magabiztosan mondja, mintha ő is elhinné. *
– A követ az egyik társamtól kaptam, de csak kölcsön… * Ahogy ezt kimondja, erősen eltűnődik, hogy Dongnor vajon honnan szerezte azt a követ, és ami még fontosabb, hány ember szájában járt már előtte. Arcára olyan grimasz ül, mintha citromba harapott volna, de aztán jobbnak látni ezt is a szőnyeg alá seperni, mint a halál kérdését. *
– Alig várom, hogy lássak szarvasokat! Szerinted fel tudok ülni egynek a hátára?
1130. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2026-01-06 02:07:49
Üzenet elküldve: 2026-01-06 02:07:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Dänki//
*Számára a halál nem egy félelmetes vagy lehangoló dolog. A sajátja se. Sőt, jobb is, hogy a lány nem lát bele a fejébe. Mivel pedig épp a teával ténykedik így, azt se veszi észre, hogy a kisvendégének rosszkedve támadt. A sárváros felszámolásával kapcsolatos kaland kapcsán valóban vannak benne kétségek ezeket viszont nem teszi szóvá. Még az egyre hihetetlenebbnek tűnő történet ellenére se. Az elhangzottak után viszont odanéz a lány felé és ott is hagyja a vizet, hogy buksisimogató távolságba kerüljön és megpróbálja ismételten átrendezni, azt a szőke üstököt.*
-Butaság Picur! Én tudom, hogy te egy nagyon különleges kis tündér vagy.
*Még egy vidám mosolyt is virít a csöppség felé, hogy utána visszatérjen a kevésbé bájos fazék víz társaságához.*
-Nem féltél? Honnan volt az a varázskő? Megtartottad?
*Számára a halál nem egy félelmetes vagy lehangoló dolog. A sajátja se. Sőt, jobb is, hogy a lány nem lát bele a fejébe. Mivel pedig épp a teával ténykedik így, azt se veszi észre, hogy a kisvendégének rosszkedve támadt. A sárváros felszámolásával kapcsolatos kaland kapcsán valóban vannak benne kétségek ezeket viszont nem teszi szóvá. Még az egyre hihetetlenebbnek tűnő történet ellenére se. Az elhangzottak után viszont odanéz a lány felé és ott is hagyja a vizet, hogy buksisimogató távolságba kerüljön és megpróbálja ismételten átrendezni, azt a szőke üstököt.*
-Butaság Picur! Én tudom, hogy te egy nagyon különleges kis tündér vagy.
*Még egy vidám mosolyt is virít a csöppség felé, hogy utána visszatérjen a kevésbé bájos fazék víz társaságához.*
-Nem féltél? Honnan volt az a varázskő? Megtartottad?
1129. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2026-01-05 14:03:26
Üzenet elküldve: 2026-01-05 14:03:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 142
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 142
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
// Intath //
* Elgondolkodva hallgatja az elf szavait. Ő vajon meddig fog élni? Lesz egyszer annyi idős, hogy azt érzi majd, bárcsak ne kelne fel többé? Ebbe inkább bele se akar gondolni. Neki amúgy is sokat fáj a háta, és még csak nem is a legeszesebb, de ettől még azért élni szeret. De valahol Intath álláspontját is megérti. Egyszer mindennek és mindenkinek meg kell halnia. A szomorú téma miatt az állandósult mosoly alábbhagy arcáról, szája kissé lefelé biggyed. Leginkább attól fél, hogy egy napon visszatekintve már nem maradnak barátai, akik emlékeznének rá – talán ezért is jobb nem az utolsók közt elmenni.
Persze nem hagyja, hogy ezek a gondolatok teljesen eluralkodjanak rajta. ~ Egyébként is: a halálban is sok szép dolog van! Például amikor virágok nőnek a síron. ~ Ezzel és ehhez hasonlókkal nyugtatja magát, így amikor a kalandjaira kerül a szó, már ismét lelkesen mesél az elfnek. *
– Én voltam az elterelés! Nem fogod elhinni, de az úgy volt, hogy kaptam egy varázskövet, amitől láthatatlanná váltam, és aztán – aztán felmásztam egy hintóra, majd végül sárral megdobáltam Krossniakot… * Olyan rég volt, úgy érzi, mintha egy álomról mesélne. Már maga sem biztos benne, hogy jól emlékszik a részletekre, ezért nem is magyarázza túl. Ám talán emiatt azt kezdi érezni, hogy Intath se hisz neki. Ez pedig felettébb felbosszantja, még ha a másik egy szót sem szól. Keresztbe fonja karjait, fúj egyet és sértődötten oldalra néz a földre. *
– Tudom ám, mit gondolsz! Biztosan nem hiszel nekem. Senki nem hisz nekem, csak mert egy kis tündér vagyok…
* Elgondolkodva hallgatja az elf szavait. Ő vajon meddig fog élni? Lesz egyszer annyi idős, hogy azt érzi majd, bárcsak ne kelne fel többé? Ebbe inkább bele se akar gondolni. Neki amúgy is sokat fáj a háta, és még csak nem is a legeszesebb, de ettől még azért élni szeret. De valahol Intath álláspontját is megérti. Egyszer mindennek és mindenkinek meg kell halnia. A szomorú téma miatt az állandósult mosoly alábbhagy arcáról, szája kissé lefelé biggyed. Leginkább attól fél, hogy egy napon visszatekintve már nem maradnak barátai, akik emlékeznének rá – talán ezért is jobb nem az utolsók közt elmenni.
Persze nem hagyja, hogy ezek a gondolatok teljesen eluralkodjanak rajta. ~ Egyébként is: a halálban is sok szép dolog van! Például amikor virágok nőnek a síron. ~ Ezzel és ehhez hasonlókkal nyugtatja magát, így amikor a kalandjaira kerül a szó, már ismét lelkesen mesél az elfnek. *
– Én voltam az elterelés! Nem fogod elhinni, de az úgy volt, hogy kaptam egy varázskövet, amitől láthatatlanná váltam, és aztán – aztán felmásztam egy hintóra, majd végül sárral megdobáltam Krossniakot… * Olyan rég volt, úgy érzi, mintha egy álomról mesélne. Már maga sem biztos benne, hogy jól emlékszik a részletekre, ezért nem is magyarázza túl. Ám talán emiatt azt kezdi érezni, hogy Intath se hisz neki. Ez pedig felettébb felbosszantja, még ha a másik egy szót sem szól. Keresztbe fonja karjait, fúj egyet és sértődötten oldalra néz a földre. *
– Tudom ám, mit gondolsz! Biztosan nem hiszel nekem. Senki nem hisz nekem, csak mert egy kis tündér vagyok…
1128. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2026-01-04 22:00:24
Üzenet elküldve: 2026-01-04 22:00:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Dänki//
*A másik kérdésén nem sértődik meg. Vidáman válaszol.*
-Több mint kétszázat picur. De azok már az elfek közt is öregek. Minden nap úgy kelnek fel, hogy máshol fáj, a gyomruk nem bírja a kedvenc ételüket, az agyuk már nem működik jól... Minek akarnám azt? Inkább gyorsan leélem a magam részét. Így is több jutott, mint a legtöbbeknek.
*Ezzel kapcsolatban valóban nem érzi, hogy volna oka a panaszra. A legtöbb ember örülne neki, ha ennyi idősen így nézne ki mint ő. Majd mesélni kezd a mindennapokról. Valóban kicsit hihetetlennek hangzik, hogy milyen gyakori tud lenni, hogy valaki ide téved el haldokolni vagy leájulni a lováról. Az is hihetetlennek hangzik valóban, hogy neves mágusok éljenek itt, de ez eszébe se jut. Pedig ha nem tudná ő maga se képzelné Luninari-ról, hogy a környék egyik leghatalmasabb varázslója. Majd visszakérdez a lány nagy kalandjaira. Úgy véli, hogy neki mást jelentenek a kalandok, mint a kis tündérnek. Aki, számára a Lihanech-ből ideutazás is egy kaland lehetett. És amúgy igaza is van. Nem akármilyen élmény világot látni se.*
-Elég ha csak párat kiválasztasz. Az izgalmasabbakat.
*Nevet magában. De aztán tényleg olyat hall, ami meglepi. Sőt, olyat is lát. Persze nem veszi teljesen komolyan a lányt. Attól még visszakérdez.*
-Ejha! Te is segítettél legyőzni, azt az orkot? Mit csináltál?
*A másik kérdésén nem sértődik meg. Vidáman válaszol.*
-Több mint kétszázat picur. De azok már az elfek közt is öregek. Minden nap úgy kelnek fel, hogy máshol fáj, a gyomruk nem bírja a kedvenc ételüket, az agyuk már nem működik jól... Minek akarnám azt? Inkább gyorsan leélem a magam részét. Így is több jutott, mint a legtöbbeknek.
*Ezzel kapcsolatban valóban nem érzi, hogy volna oka a panaszra. A legtöbb ember örülne neki, ha ennyi idősen így nézne ki mint ő. Majd mesélni kezd a mindennapokról. Valóban kicsit hihetetlennek hangzik, hogy milyen gyakori tud lenni, hogy valaki ide téved el haldokolni vagy leájulni a lováról. Az is hihetetlennek hangzik valóban, hogy neves mágusok éljenek itt, de ez eszébe se jut. Pedig ha nem tudná ő maga se képzelné Luninari-ról, hogy a környék egyik leghatalmasabb varázslója. Majd visszakérdez a lány nagy kalandjaira. Úgy véli, hogy neki mást jelentenek a kalandok, mint a kis tündérnek. Aki, számára a Lihanech-ből ideutazás is egy kaland lehetett. És amúgy igaza is van. Nem akármilyen élmény világot látni se.*
-Elég ha csak párat kiválasztasz. Az izgalmasabbakat.
*Nevet magában. De aztán tényleg olyat hall, ami meglepi. Sőt, olyat is lát. Persze nem veszi teljesen komolyan a lányt. Attól még visszakérdez.*
-Ejha! Te is segítettél legyőzni, azt az orkot? Mit csináltál?
1127. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2026-01-04 21:33:29
Üzenet elküldve: 2026-01-04 21:33:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 142
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 142
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
// Intath //
* Az elf kijelentésére felhúzza a szemöldökét, majd nagyon nagy belső küzdelem révén sikerül rávennie magát egy visszakérdezésre. *
– Hogyhogy? Azt hittem, az elfek több száz évig élnek! * Persze tényleg kíváncsi, de nem tudja, vajon miért mondta ezt Intath. Lehet, hogy valami súlyos, gyógyíthatatlan betegségtől szenved? Vagy mire gondolhat? Dänkijinkilinkilinkilinkij reméli, hogy nem tenyerelt bele valami fájó sebbe, de kíváncsisága legyőzi az óvatosságát.
Az újabb buksisimit még eltűri, de talán ez is közrejátszik abban, hogy a továbbiakban a szék magaslatából figyeli, ahogy a házigazda elkészíti a teát. Ott talán biztonságban van a kócos kis feje. Meglepetten hallgatja a történetet a beteg lányról, a vajúdó anyáról és az orvostanoncról. Végül csak ennyi fűz hozzá. *
– Hát akkor az tényleg eseménydús nap volt! * Az itt lakó mágusokkal kapcsolatban már kicsit szkeptikusabb. Úgy érzi, Intath szeret túlzásokba esni, de persze nem tudhatja biztosan, amíg nem látta a saját szemeivel.
~ Még, hogy neves mágusok! Én is az vagyok! ~ Azt már inkább elhiszi, hogy finomakat tudnak főzni. Vagy inkább reméli. Már, ha úgy alakul, hogy elég ideig marad, hogy találkozzon ezekkel a híres-neves mágus-szakácsokkal. Viszont azt is reméli, hogy Intath is ellesett tőlük egyet, s mást az együtt töltött idő alatt, mivel ő semmit se ért a főzéshez. Talán egy krumplilevest össze tudna dobni, de azt is inkább csak akkor, ha valaki segít meggyújtani a tüzet alatta.
A kérdésre kissé összehúzza magát. *
– Nekem? Kalandjaim…? * Kicsit el kell gondolkodnia, mit is meséljen. Persze egyértelműen a sárvárosi akció volt élete eddigi legnagyobb kalandja, de a kaszárnyai kivégzés még frissebb élmény. Igaz, ott csak végignézte az eseményeket, de mégis az jut előbb eszébe. Meg Rya. El is szomorodik a gondolattól. Hiányzik neki Rya. Viszont végül úgy dönt, ezt a „kalandot” nem meséli el. Nem akar szomorkodni emiatt. *
– Ja, igen. Majd' el is felejtettem! Pár éve megvédtem a várost egy nagyon gonosz orktól és a sárvárosi bandájától. Nézd! * Hihetetlenül büszkén fésüli félre a haját, hogy megmutathassa az elfnek a fülét, amiből hiányzik egy kis darab. Mintha valami kitüntetést mutogatna. *
– Ezt akkor szereztem. Mármint inkább elvesztettem. De végül minden jóra fordult, mert legyőztük az orkot és a város megmenekült! * Elvigyorodik. *
~ Na, ezt biztos nem nézte volna ki belőlem! Ezek után, ha még egyszer picurnak szólít… ~
* Az elf kijelentésére felhúzza a szemöldökét, majd nagyon nagy belső küzdelem révén sikerül rávennie magát egy visszakérdezésre. *
– Hogyhogy? Azt hittem, az elfek több száz évig élnek! * Persze tényleg kíváncsi, de nem tudja, vajon miért mondta ezt Intath. Lehet, hogy valami súlyos, gyógyíthatatlan betegségtől szenved? Vagy mire gondolhat? Dänkijinkilinkilinkilinkij reméli, hogy nem tenyerelt bele valami fájó sebbe, de kíváncsisága legyőzi az óvatosságát.
Az újabb buksisimit még eltűri, de talán ez is közrejátszik abban, hogy a továbbiakban a szék magaslatából figyeli, ahogy a házigazda elkészíti a teát. Ott talán biztonságban van a kócos kis feje. Meglepetten hallgatja a történetet a beteg lányról, a vajúdó anyáról és az orvostanoncról. Végül csak ennyi fűz hozzá. *
– Hát akkor az tényleg eseménydús nap volt! * Az itt lakó mágusokkal kapcsolatban már kicsit szkeptikusabb. Úgy érzi, Intath szeret túlzásokba esni, de persze nem tudhatja biztosan, amíg nem látta a saját szemeivel.
~ Még, hogy neves mágusok! Én is az vagyok! ~ Azt már inkább elhiszi, hogy finomakat tudnak főzni. Vagy inkább reméli. Már, ha úgy alakul, hogy elég ideig marad, hogy találkozzon ezekkel a híres-neves mágus-szakácsokkal. Viszont azt is reméli, hogy Intath is ellesett tőlük egyet, s mást az együtt töltött idő alatt, mivel ő semmit se ért a főzéshez. Talán egy krumplilevest össze tudna dobni, de azt is inkább csak akkor, ha valaki segít meggyújtani a tüzet alatta.
A kérdésre kissé összehúzza magát. *
– Nekem? Kalandjaim…? * Kicsit el kell gondolkodnia, mit is meséljen. Persze egyértelműen a sárvárosi akció volt élete eddigi legnagyobb kalandja, de a kaszárnyai kivégzés még frissebb élmény. Igaz, ott csak végignézte az eseményeket, de mégis az jut előbb eszébe. Meg Rya. El is szomorodik a gondolattól. Hiányzik neki Rya. Viszont végül úgy dönt, ezt a „kalandot” nem meséli el. Nem akar szomorkodni emiatt. *
– Ja, igen. Majd' el is felejtettem! Pár éve megvédtem a várost egy nagyon gonosz orktól és a sárvárosi bandájától. Nézd! * Hihetetlenül büszkén fésüli félre a haját, hogy megmutathassa az elfnek a fülét, amiből hiányzik egy kis darab. Mintha valami kitüntetést mutogatna. *
– Ezt akkor szereztem. Mármint inkább elvesztettem. De végül minden jóra fordult, mert legyőztük az orkot és a város megmenekült! * Elvigyorodik. *
~ Na, ezt biztos nem nézte volna ki belőlem! Ezek után, ha még egyszer picurnak szólít… ~
1126. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2026-01-03 18:13:27
Üzenet elküldve: 2026-01-03 18:13:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Dänki//
*Nehéz lenne, azt mondani rá, hogy hidegvérű. Tény, hogy vannak akiktől a legrosszabb sértéseket is képes eltűrni, másokat pedig csak egy szerencsétlenül kijött viccért is felképel. A tündérke természetesen az előbbi kategóriába tartozik.*
-Még csak az kéne. Azt, a kort nem fogom én megélni picur.
*Nem a dohány vagy az alkohol fogja elvinni. Orvosként amúgy is tudja, hogy azok az egészségre ártalmatlanok, sőt gyógyszerként is alkalmazhatóak. Viszont hamarabb kötik fel, állítanak a hátába egy tőrt vagy tekeri ki a nyakát egy felszarvazott szerető. Hogy a másik nem bánja, hogy otthagyta az iskolát arra vág egy pofát, majd végül vállat ránt. Most már amúgy is mindegy. A következő kijelentésre viszont felvonja a szemöldökét.*
-Tényleg?
*Neki talán egy palota ára már elment a kísérletezésekre. Persze sejti, hogy a picur miért mondja ezt és el is ismeri, hogy valamilyen szinten meg is érdemli, de akkor is.*
-De jó neked, hogy ilyen könnyen megy. Már értem is miért nem maradtál az iskolában. Akinek nincs mit tanítani...
*A csipkelődés ellenére tudja jól, hogy a kérdése csak költői volt. Természetes, hogy vele tart a bájos kis nagylány.*
-Helyes.
*És hacsak a másik nem tér ki akkor megint meg lesz simogatva a buksija. Kellett neki ekkorára nőnie. Pont tökéletes magasságban van a buksisimikhez. A konyha egyben az étkező is, úgyhogy van hely hova leülni. Mikor nincs egyedül akkor ő is van, hogy ott ücsörög én figyeli a folyamatokat miközben szóval tartja a lányait. Vizet még reggel hozott be úgyhogy az még van. Tölt egy fazékba, azt felteszi forrni. Közben előkészíti a teafüvet, saját szerzemény és a kis keresgélés után a mézet is megtalálja. Attól még persze figyel a kis vendégére is.*
-Igen jó. Persze ha a város közelebb lenne annak jobban örülnék, de így se rossz. Mármint mikor így magamra vagyok hagyva akkor kicsit unalmas, de most még van munkám úgyhogy ki lehet bírni. Meg azért a liget meglepően forgalmas tud lenni. Mikor először idejöttem egy beteg lányt megnézni, aznap érkezett egy vajúdó anyuka és egy mestert kereső orvostanonc is. Utóbbiról kiderült, hogy csak egy enyves kezű kis tolvaj. Szóval vannak izgalmak. A többi lakó se semmi. Vannak neves mágusaink meg hasonlók. Meg se mondanád róluk. Nem öregek és szakálluk sincs. És finom levest tudnak főzni. Neked mikor nem épp szarvaslesen vagy akkor milyen kalandjaid voltak Picur? Mesélj valami izgalmasat!
*Nehéz lenne, azt mondani rá, hogy hidegvérű. Tény, hogy vannak akiktől a legrosszabb sértéseket is képes eltűrni, másokat pedig csak egy szerencsétlenül kijött viccért is felképel. A tündérke természetesen az előbbi kategóriába tartozik.*
-Még csak az kéne. Azt, a kort nem fogom én megélni picur.
*Nem a dohány vagy az alkohol fogja elvinni. Orvosként amúgy is tudja, hogy azok az egészségre ártalmatlanok, sőt gyógyszerként is alkalmazhatóak. Viszont hamarabb kötik fel, állítanak a hátába egy tőrt vagy tekeri ki a nyakát egy felszarvazott szerető. Hogy a másik nem bánja, hogy otthagyta az iskolát arra vág egy pofát, majd végül vállat ránt. Most már amúgy is mindegy. A következő kijelentésre viszont felvonja a szemöldökét.*
-Tényleg?
*Neki talán egy palota ára már elment a kísérletezésekre. Persze sejti, hogy a picur miért mondja ezt és el is ismeri, hogy valamilyen szinten meg is érdemli, de akkor is.*
-De jó neked, hogy ilyen könnyen megy. Már értem is miért nem maradtál az iskolában. Akinek nincs mit tanítani...
*A csipkelődés ellenére tudja jól, hogy a kérdése csak költői volt. Természetes, hogy vele tart a bájos kis nagylány.*
-Helyes.
*És hacsak a másik nem tér ki akkor megint meg lesz simogatva a buksija. Kellett neki ekkorára nőnie. Pont tökéletes magasságban van a buksisimikhez. A konyha egyben az étkező is, úgyhogy van hely hova leülni. Mikor nincs egyedül akkor ő is van, hogy ott ücsörög én figyeli a folyamatokat miközben szóval tartja a lányait. Vizet még reggel hozott be úgyhogy az még van. Tölt egy fazékba, azt felteszi forrni. Közben előkészíti a teafüvet, saját szerzemény és a kis keresgélés után a mézet is megtalálja. Attól még persze figyel a kis vendégére is.*
-Igen jó. Persze ha a város közelebb lenne annak jobban örülnék, de így se rossz. Mármint mikor így magamra vagyok hagyva akkor kicsit unalmas, de most még van munkám úgyhogy ki lehet bírni. Meg azért a liget meglepően forgalmas tud lenni. Mikor először idejöttem egy beteg lányt megnézni, aznap érkezett egy vajúdó anyuka és egy mestert kereső orvostanonc is. Utóbbiról kiderült, hogy csak egy enyves kezű kis tolvaj. Szóval vannak izgalmak. A többi lakó se semmi. Vannak neves mágusaink meg hasonlók. Meg se mondanád róluk. Nem öregek és szakálluk sincs. És finom levest tudnak főzni. Neked mikor nem épp szarvaslesen vagy akkor milyen kalandjaid voltak Picur? Mesélj valami izgalmasat!
1125. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2026-01-03 17:21:21
Üzenet elküldve: 2026-01-03 17:21:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 142
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 142
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
// Intath //
* Picur, bájos, nagylány. Ezek után természetesen szeretne ő is visszavágni az elfnek. Sejti, hogy egyébként is jóval idősebb a férfi, mint amennyinek kinéz, de azért szándékosan rászámol még egy pár évtizedet vagy évszázadot. *
– Aha. Legalább kétszáz éves lehetsz már. * Bár Lihanechben nevelkedett, nem tudja pontosan, meddig élnek általában az elfek, csak azt, hogy sokkal tovább, mint a többi faj. Próbálja fapofával mondani, mintha tényleg így gondolná. Persze a másik felsorolásától le van nyűgözve. Szívesen meghallgatná részletesebben is azokat a történeteket, de egyelőre beéri ennyivel is. *
– Dehogy bánom! Egy percre se bántam soha! * Ez többnyire igaz is. Ha azt kérdezte volna az elf, hogy bánja-e, hogy eljött hazulról, akkor már komplikáltabb lenne a válasz, de többnyire azt sem bánja. Ha olyan rossz lenne, már visszament volna Lihanechbe. Azért a szülei és a testvérei gyakran hiányoznak. Amikor elindult otthonról, még annyira se volt felnőtt, mint ma. *
– Egyébként sincs semmi nehéz a bájitalkészítésben. * Teszi hozzá kisvártatva. *
– Persze, az erősebb főzetek nagyobb odafigyelést igényelnek, de gyerekjáték az egész. * Nagyzol. Titkon reméli, hogy kipróbálhatja Intath eszközeit, de tudja, hogy sok alkimista jobban félti a laborját, mint a szeme világát (vagy a karját?), így semmi esetre se engednék azt át másnak. Talán Intath más típus. Elvégre ő orvos is; ráadásul (állítása szerint) barátai is vannak. *
– Nem szabadulsz meg tőlem ilyen könnyen! * Kinyújtja nyelvét, és szökdécselve követi az elfet a konyhába, bárhol is legyen az. Egészen otthon érzi magát, így kérdés nélkül le is ül egy székre, ha van ilyen a konyhában. De nem ám a fenekére ül, hanem a térdeire, hogy kinyújtott háttal majdnem olyan magasról szemlélődhessen, mint állva maradt volna. Lesi Intath minden mozdulatát. *
– És jó itt lakni?
* Picur, bájos, nagylány. Ezek után természetesen szeretne ő is visszavágni az elfnek. Sejti, hogy egyébként is jóval idősebb a férfi, mint amennyinek kinéz, de azért szándékosan rászámol még egy pár évtizedet vagy évszázadot. *
– Aha. Legalább kétszáz éves lehetsz már. * Bár Lihanechben nevelkedett, nem tudja pontosan, meddig élnek általában az elfek, csak azt, hogy sokkal tovább, mint a többi faj. Próbálja fapofával mondani, mintha tényleg így gondolná. Persze a másik felsorolásától le van nyűgözve. Szívesen meghallgatná részletesebben is azokat a történeteket, de egyelőre beéri ennyivel is. *
– Dehogy bánom! Egy percre se bántam soha! * Ez többnyire igaz is. Ha azt kérdezte volna az elf, hogy bánja-e, hogy eljött hazulról, akkor már komplikáltabb lenne a válasz, de többnyire azt sem bánja. Ha olyan rossz lenne, már visszament volna Lihanechbe. Azért a szülei és a testvérei gyakran hiányoznak. Amikor elindult otthonról, még annyira se volt felnőtt, mint ma. *
– Egyébként sincs semmi nehéz a bájitalkészítésben. * Teszi hozzá kisvártatva. *
– Persze, az erősebb főzetek nagyobb odafigyelést igényelnek, de gyerekjáték az egész. * Nagyzol. Titkon reméli, hogy kipróbálhatja Intath eszközeit, de tudja, hogy sok alkimista jobban félti a laborját, mint a szeme világát (vagy a karját?), így semmi esetre se engednék azt át másnak. Talán Intath más típus. Elvégre ő orvos is; ráadásul (állítása szerint) barátai is vannak. *
– Nem szabadulsz meg tőlem ilyen könnyen! * Kinyújtja nyelvét, és szökdécselve követi az elfet a konyhába, bárhol is legyen az. Egészen otthon érzi magát, így kérdés nélkül le is ül egy székre, ha van ilyen a konyhában. De nem ám a fenekére ül, hanem a térdeire, hogy kinyújtott háttal majdnem olyan magasról szemlélődhessen, mint állva maradt volna. Lesi Intath minden mozdulatát. *
– És jó itt lakni?
1124. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2026-01-03 16:31:17
Üzenet elküldve: 2026-01-03 16:31:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Dänki//
*Elég jó érzékkel megy az új vendégük agyára amit ő látványosan élvez. Arra, hogy a lány ne volna bájos is csak nevetve válaszol.*
-Dehogynem.
*A hidegre is volna egy pofátlan megjegyzése, de ahhoz pár pohár bort még meg kellett volna igyon.*
-Jól van Picur. Menjünk be nehogy megfázz itt nekem!
*A Lihanech-i alkimistalét kapcsán is, mint általában mindig, igaza volt. Azt, is csak elméletben gyakorolják. Kezdi sajnálni a Lihanech-i asszonyokat. A férfiak valószínűleg dugni is csak papíron szoktak. Eszébe is jut Mai. Szegény lány. Jó lenne elkapni párszor. Ábrándozása közben a tündérke továbbra is beszél úgyhogy a mondandója végét még elkapta az elf. Nem is jön zavarba úgy válaszol arra a részre mintha végig figyelt volna.*
-Öregnek látszom Picur? Amúgy tapasztalatot gyűjtöttem. Hajóorvosként~Kalózként.~körbejártam a világot. Sokat láttam és tanultam közben. Minden lehetőséget meg kell ragadni mert a tudás érték. Nem bántad meg, hogy otthagytad az iskolát? Sokan csak álmodnak egy ilyen lehetőségről.
*Közben átvezeti a lányt a kerten keresztül be az épület közösségi terébe.*
-Megvárod itt míg a teát megcsinálom vagy folytatjuk a beszélgetést a konyhában?
*Elég jó érzékkel megy az új vendégük agyára amit ő látványosan élvez. Arra, hogy a lány ne volna bájos is csak nevetve válaszol.*
-Dehogynem.
*A hidegre is volna egy pofátlan megjegyzése, de ahhoz pár pohár bort még meg kellett volna igyon.*
-Jól van Picur. Menjünk be nehogy megfázz itt nekem!
*A Lihanech-i alkimistalét kapcsán is, mint általában mindig, igaza volt. Azt, is csak elméletben gyakorolják. Kezdi sajnálni a Lihanech-i asszonyokat. A férfiak valószínűleg dugni is csak papíron szoktak. Eszébe is jut Mai. Szegény lány. Jó lenne elkapni párszor. Ábrándozása közben a tündérke továbbra is beszél úgyhogy a mondandója végét még elkapta az elf. Nem is jön zavarba úgy válaszol arra a részre mintha végig figyelt volna.*
-Öregnek látszom Picur? Amúgy tapasztalatot gyűjtöttem. Hajóorvosként~Kalózként.~körbejártam a világot. Sokat láttam és tanultam közben. Minden lehetőséget meg kell ragadni mert a tudás érték. Nem bántad meg, hogy otthagytad az iskolát? Sokan csak álmodnak egy ilyen lehetőségről.
*Közben átvezeti a lányt a kerten keresztül be az épület közösségi terébe.*
-Megvárod itt míg a teát megcsinálom vagy folytatjuk a beszélgetést a konyhában?
1123. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2026-01-03 15:40:05
Üzenet elküldve: 2026-01-03 15:40:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 142
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 142
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
// Intath //
* Majd' felrobban mérgében. Nem tudja, melyik a rosszabb, ha gyereknek nézik vagy, ha felnőttként kezelik, de mindkettővel ki lehetne kergetni a világból. Ha így folytatja, Intath előbb-utóbb saját bőrén fogja tapasztalni a tündérek haragját. *
– Nem bájos. * Feleli sértődötten. *
– Milyen hideg van itt kint. * Jegyzi meg, talán ezzel utalva rá, hogy most már igazán bemehetnének megnézni azt a labort, illetve a beígért teát is szeretné megkapni. *
– Ugyan! * Legyint egyet, és szélesen elvigyorodik. Biztosan voltak szép nagy laborok Lihanechben, de ő ritkán látott olyat. Meg is magyarázza, hogy miért. *
– Nagyrészt csak unalmas könyveket kellett bújnom, hozzávalókat és arányokat megjegyeznem. Aki képes mindazt elolvasni és megjegyezni, annak biztosan nagyon unalmas az élete! * Felnevet, majd eszébe jut, hogy egy orvos-alkimistával beszélget éppen. *
– Öhm, mármint nem úgy értettem… De én inkább otthagytam az iskolát, és Lihanechet is. Mert kalandvágyó tündér vagyok! És te? Te biztosan jó sokat éltél már!
* Majd' felrobban mérgében. Nem tudja, melyik a rosszabb, ha gyereknek nézik vagy, ha felnőttként kezelik, de mindkettővel ki lehetne kergetni a világból. Ha így folytatja, Intath előbb-utóbb saját bőrén fogja tapasztalni a tündérek haragját. *
– Nem bájos. * Feleli sértődötten. *
– Milyen hideg van itt kint. * Jegyzi meg, talán ezzel utalva rá, hogy most már igazán bemehetnének megnézni azt a labort, illetve a beígért teát is szeretné megkapni. *
– Ugyan! * Legyint egyet, és szélesen elvigyorodik. Biztosan voltak szép nagy laborok Lihanechben, de ő ritkán látott olyat. Meg is magyarázza, hogy miért. *
– Nagyrészt csak unalmas könyveket kellett bújnom, hozzávalókat és arányokat megjegyeznem. Aki képes mindazt elolvasni és megjegyezni, annak biztosan nagyon unalmas az élete! * Felnevet, majd eszébe jut, hogy egy orvos-alkimistával beszélget éppen. *
– Öhm, mármint nem úgy értettem… De én inkább otthagytam az iskolát, és Lihanechet is. Mert kalandvágyó tündér vagyok! És te? Te biztosan jó sokat éltél már!
1122. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2026-01-03 15:12:50
Üzenet elküldve: 2026-01-03 15:12:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Dänki//
*Most már talán elmondható, hogy érdemes az alkimista megnevezésre. A városban, majd a ligetben töltött napjai alatt sokat csiszolódott a tudása. Aminek összegyűjtéséhez volt egy kevés előnye a másikkal szemben. Mégpedig, hogy több ideje volt rá. Az elf lét egyik előnye, hogy életük bizonyos szakaszai tovább tartanak, ez által képesek több tudást magukra szedni. Hogy észrevette-e a bámulást vagy csak reflex az nem látszik rajta, de miután a vödör tartalma kiürült, csonka kezét zsebre dugja. Visszakérdezésével sikerült a várt hatást elérnie. Nem is ő lenne ha annyiban hagyná.*
-Nem? Egy ilyen bájos nagylánynak?
*Szinte rá van írva az arcára, hogy milyen jól szórakozik a másik zavarán. Annak szavai azért meglepik. A Lihanech-i orvosokról megvan a maga véleménye viszont az alkímiához tényleg értenek. Ahhoz ugyanis elég csak az elméletet tudni.*
-Persze. Bár ez csak egy egyszerű házi labor. A lihanechieknek gondolom nyomába se ér.
*Most már talán elmondható, hogy érdemes az alkimista megnevezésre. A városban, majd a ligetben töltött napjai alatt sokat csiszolódott a tudása. Aminek összegyűjtéséhez volt egy kevés előnye a másikkal szemben. Mégpedig, hogy több ideje volt rá. Az elf lét egyik előnye, hogy életük bizonyos szakaszai tovább tartanak, ez által képesek több tudást magukra szedni. Hogy észrevette-e a bámulást vagy csak reflex az nem látszik rajta, de miután a vödör tartalma kiürült, csonka kezét zsebre dugja. Visszakérdezésével sikerült a várt hatást elérnie. Nem is ő lenne ha annyiban hagyná.*
-Nem? Egy ilyen bájos nagylánynak?
*Szinte rá van írva az arcára, hogy milyen jól szórakozik a másik zavarán. Annak szavai azért meglepik. A Lihanech-i orvosokról megvan a maga véleménye viszont az alkímiához tényleg értenek. Ahhoz ugyanis elég csak az elméletet tudni.*
-Persze. Bár ez csak egy egyszerű házi labor. A lihanechieknek gondolom nyomába se ér.
1121. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2026-01-03 11:05:03
Üzenet elküldve: 2026-01-03 11:05:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 142
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 142
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
// Intath //
* Észre se vette, hogy megeredt a nyelve, csak Intath szavai döbbentik rá, hogy túl sokat kérdezett. Szerencsére a másik nem bánja, és mindenre válaszol szépen sorban, miközben az itatással bajlódik. Dänkijinkilinkilinkilinkij issza az elf minden szavát, na persze továbbra is neheztel rá a picurozás miatt, de próbál attól most elvonatkoztatni.
~ Orvos és alkimista! ~ Ámul el. Azt hitte, ő valami zseni, hogy ilyen fiatalon megtanulta vagy hát beleverték a bájitalkészítés alapjait, és így soha többé nem kell semmit sem tanulnia. Erre itt ez az elf, aki valószínűleg a főzetek készítéséhez is jobban ért, de mellette még orvos is. Dänkijinkilinkilinkilinkij annyit ért az orvosláshoz, hogy tudja, hogy a zöld italok gyógyító hatásúak, a lilák pedig semlegesítik a mérgeket. Így mentette meg pár éve Virion életét is Sárvárosban, de persze meglehetősen drága mulatság lenne minden apró sérülésre elhasználni egy varázsitalt.
A következő, ami eszébe jut – és a gondolattal egy időben tekintete akaratlanul is az elf csonka kezére irányul –, hogy vajon Intath boldogul-e fél kézzel ezekben a tudományokban. A kérdést meghagyja kicsivel későbbre, hiszen most túl elfoglalt azzal, hogy fülig elvörösödjön az elf kérdése miatt. *
– Kérők? Nem, dehogy! Fúj! Már csak az kéne… * Bár felnőttnek mondja magát, bizonyos dolgokban még nagyon is gyerek. És bár természetesen kap néha bókokat, de komoly próbálkozók még nem igen voltak. Inkább ejti is a témát, amilyen gyorsan csak lehet. *
Képzeld, én is alkímiát tanultak Lihanechben! Öhm… Megnézhetem a laborodat? * Pár éve épp azért (is) jött el hazulról, mert nem akart alkimista lenni, de azért továbbra is érdeklődik a tudomány iránt. Kiváltképp Intath tudománya iránt, na persze ezt semmi pénzért nem mondaná ki hangosan. *
* Észre se vette, hogy megeredt a nyelve, csak Intath szavai döbbentik rá, hogy túl sokat kérdezett. Szerencsére a másik nem bánja, és mindenre válaszol szépen sorban, miközben az itatással bajlódik. Dänkijinkilinkilinkilinkij issza az elf minden szavát, na persze továbbra is neheztel rá a picurozás miatt, de próbál attól most elvonatkoztatni.
~ Orvos és alkimista! ~ Ámul el. Azt hitte, ő valami zseni, hogy ilyen fiatalon megtanulta vagy hát beleverték a bájitalkészítés alapjait, és így soha többé nem kell semmit sem tanulnia. Erre itt ez az elf, aki valószínűleg a főzetek készítéséhez is jobban ért, de mellette még orvos is. Dänkijinkilinkilinkilinkij annyit ért az orvosláshoz, hogy tudja, hogy a zöld italok gyógyító hatásúak, a lilák pedig semlegesítik a mérgeket. Így mentette meg pár éve Virion életét is Sárvárosban, de persze meglehetősen drága mulatság lenne minden apró sérülésre elhasználni egy varázsitalt.
A következő, ami eszébe jut – és a gondolattal egy időben tekintete akaratlanul is az elf csonka kezére irányul –, hogy vajon Intath boldogul-e fél kézzel ezekben a tudományokban. A kérdést meghagyja kicsivel későbbre, hiszen most túl elfoglalt azzal, hogy fülig elvörösödjön az elf kérdése miatt. *
– Kérők? Nem, dehogy! Fúj! Már csak az kéne… * Bár felnőttnek mondja magát, bizonyos dolgokban még nagyon is gyerek. És bár természetesen kap néha bókokat, de komoly próbálkozók még nem igen voltak. Inkább ejti is a témát, amilyen gyorsan csak lehet. *
Képzeld, én is alkímiát tanultak Lihanechben! Öhm… Megnézhetem a laborodat? * Pár éve épp azért (is) jött el hazulról, mert nem akart alkimista lenni, de azért továbbra is érdeklődik a tudomány iránt. Kiváltképp Intath tudománya iránt, na persze ezt semmi pénzért nem mondaná ki hangosan. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1207-1226