Külső területek - Szarvasliget
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 55 (1081. - 1100. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1151-1170
1100. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-10-31 17:37:34
Üzenet elküldve: 2025-10-31 17:37:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Hold és tűz//
- Ha nem tudnám jobban akkor azt mondanám hogy már a lázadáskor is Eeyr tekintete alatt volt. *Nemesi származása egy olyan részlet ami exponenciálisan hihetetlenebbé teszi azon időszak átvészelésért, még ha nem is érintetlenül. És az örökbefogadó család tagjával való viszontlátás pedig már gyanúsan romantikusnak hangzik, de az előtte lévő fél-elf az utolsó aki neki hazudna...*
- Egy nap élek ezzel az ajánlattal, de szerintem most még hagyom őt regenerálni. Sok energiába kerülhetett azt a rituálét megszervezni és végrehajtani, úgyhogy még nem zavargatnám meg egy halom okoskodó kérdéssel. *Márpedig elsőre arra kerülne a sor ha valóban találkoznának, azoknak a kérdéseknek a fele pedig a lány visszanövesztett karjáról szólna. Kicsit faragatlan első benyomás lenne, nem? Arra pedig nem kíváncsi, hogy Eeyr megosztott varázslatai között van e valami, ami egy masnit köt a nyelvéből.
És ha már varázslatok, Luninari mond valamit, ami felvet benne egy kérdést. Egy olyan kérdést, amit még át kell gondolnia, mielőtt hangosan kimondja, ugyanis a természete nem annyira tapintatos, hogy csak úgy kidobja a szabadba. Talán el is felejti egyhamar, és nem fogja mardosni utána a kíváncsiság. Csak remélni tudja.*
- Valószínűleg ezt már kitalálhattad, de engem is irigylésre méltó önbecsüléssel tölt el e megkötések nélküli mágiabirtoklás. De attól még ki kell mondanom, csábító tud lenni a szakrális mágiák gondolata, főleg az utóbbiak után. *Bár ha elgondolkodik rajta, már most kizárhatta magát ebből a lehetőségből, ha "csak" a varázslatok miatt kezdene el az egyik istenséghez vonzódni. Nincs olyan vallás, ahol a hatalom felülírhatja a hitet.
A kis létszám miatt kiemelkedő sebességgel és éheztetés nélkül elkészülnek a vacsorával, de Adoaver maga nem rendelkezik most akkora étvággyal, hogy elegendő tisztelettel illesse a máskor ínycsiklandozó kosztot: kicsi lét vesz kisebb
ételdarabokkal, ha megtalálja a szalonnát akkor több ideig fogja azzal szórakoztatni magát míg a leves többi részével, komótosan forgatni fogja a nagy fáradtsággal leharapott széleket a szájában miközben elgondolkodik rajta, mennyit tud ebből Callipeya elrakni a következő napokra, mert bizony maradni fog még ha rajta múlik.
Közben visszaterelődik a téma Luninari új utazásához, amit egymagában egyáltalán nem rosszall, mivel a helyszín, a torony túlzás nélkül elengedhetetlen a tovább-fejlődésükhöz. Csak az "új" társaság rögtöni megszűnése fáj neki kicsit.*
- Csak megszoktad a sok embert, ugye? Ugyan nem egy Lihanech, de megvan a főtérnek és a kis tisztásnak is a maga varázsa, főleg napkezdéskor és napvégén.* Intath varázsitalaira pedig csak szótalanul csettint a nyelvével, arcára lerí a bizalmatlanság. Nyílt igazság hogy ha Intath neki adna azokból a löttyökből, akkor először a kinti virágokat öntözné meg és lesné, hogy melyiket milyen gyorsasággal olvasztja szét. De itt a liget aranylányáról van szó, annak a parlagi doktornak semmilyen szándéka nem lehet hogy mérget, vagy akár csak mosogatóvíz ízű szennyet adjon a kezébe.* ~ De ha neki valóban elmondta, melyik mit csinál, akkor nem kéne aggódnom. ~ *A vendéglős megjegyzés pedig elgondolkodtatja egy másodperce, szórakoztatja az ötlet, de hamar megtalálja benne a hibát.* - Igen, de a készleteket hogyan lehetne feltölteni? Az ingoványon keresztül csak nem építhetnek ki egy kereskedelmi útvonalat, a szállítmány aligha fogja azt a helyet folyton átvészelni, nem is beszélve a dolgozókról. Hacsak nem akarnak fűből és a tó kevés halából megélni, aligha jönne ott ki bárki nyereségesen. *Arról nem is beszélve, hogy Abogr mágusmester aligha hagyná az egészet figyelmen kívül, és erősen kétli hogy olcsón adná az engedélyét.*
- Ott? Hát, kezdetnek elég nehezen. Jobb esetben a foteleket, rosszabban a székeket és a könyveket használtam először, de mikor utoljára jártam oda... valamikor, lettek már alvóhelyiségek is, minden emeleten. Majdnem olyan mint itt nálunk, csak kisebb, több ajtóval.... Kicsit hiányzik. Na jó, eléggé hiányzik. *Fordul lefelé az ajka, teljesen elfeledkezve arról, hogy nem csak beszélni van itt, hanem enni.* - Nem is tudom, talán... hé Luninari, nem gond ha veled megyek? Kicsit láb alatt vagyok már mióta, lehet ez kéne nekem. Csak figyelj hogy ne fulladjak bele a mocsárba.
- Ha nem tudnám jobban akkor azt mondanám hogy már a lázadáskor is Eeyr tekintete alatt volt. *Nemesi származása egy olyan részlet ami exponenciálisan hihetetlenebbé teszi azon időszak átvészelésért, még ha nem is érintetlenül. És az örökbefogadó család tagjával való viszontlátás pedig már gyanúsan romantikusnak hangzik, de az előtte lévő fél-elf az utolsó aki neki hazudna...*
- Egy nap élek ezzel az ajánlattal, de szerintem most még hagyom őt regenerálni. Sok energiába kerülhetett azt a rituálét megszervezni és végrehajtani, úgyhogy még nem zavargatnám meg egy halom okoskodó kérdéssel. *Márpedig elsőre arra kerülne a sor ha valóban találkoznának, azoknak a kérdéseknek a fele pedig a lány visszanövesztett karjáról szólna. Kicsit faragatlan első benyomás lenne, nem? Arra pedig nem kíváncsi, hogy Eeyr megosztott varázslatai között van e valami, ami egy masnit köt a nyelvéből.
És ha már varázslatok, Luninari mond valamit, ami felvet benne egy kérdést. Egy olyan kérdést, amit még át kell gondolnia, mielőtt hangosan kimondja, ugyanis a természete nem annyira tapintatos, hogy csak úgy kidobja a szabadba. Talán el is felejti egyhamar, és nem fogja mardosni utána a kíváncsiság. Csak remélni tudja.*
- Valószínűleg ezt már kitalálhattad, de engem is irigylésre méltó önbecsüléssel tölt el e megkötések nélküli mágiabirtoklás. De attól még ki kell mondanom, csábító tud lenni a szakrális mágiák gondolata, főleg az utóbbiak után. *Bár ha elgondolkodik rajta, már most kizárhatta magát ebből a lehetőségből, ha "csak" a varázslatok miatt kezdene el az egyik istenséghez vonzódni. Nincs olyan vallás, ahol a hatalom felülírhatja a hitet.
A kis létszám miatt kiemelkedő sebességgel és éheztetés nélkül elkészülnek a vacsorával, de Adoaver maga nem rendelkezik most akkora étvággyal, hogy elegendő tisztelettel illesse a máskor ínycsiklandozó kosztot: kicsi lét vesz kisebb
ételdarabokkal, ha megtalálja a szalonnát akkor több ideig fogja azzal szórakoztatni magát míg a leves többi részével, komótosan forgatni fogja a nagy fáradtsággal leharapott széleket a szájában miközben elgondolkodik rajta, mennyit tud ebből Callipeya elrakni a következő napokra, mert bizony maradni fog még ha rajta múlik.
Közben visszaterelődik a téma Luninari új utazásához, amit egymagában egyáltalán nem rosszall, mivel a helyszín, a torony túlzás nélkül elengedhetetlen a tovább-fejlődésükhöz. Csak az "új" társaság rögtöni megszűnése fáj neki kicsit.*
- Csak megszoktad a sok embert, ugye? Ugyan nem egy Lihanech, de megvan a főtérnek és a kis tisztásnak is a maga varázsa, főleg napkezdéskor és napvégén.* Intath varázsitalaira pedig csak szótalanul csettint a nyelvével, arcára lerí a bizalmatlanság. Nyílt igazság hogy ha Intath neki adna azokból a löttyökből, akkor először a kinti virágokat öntözné meg és lesné, hogy melyiket milyen gyorsasággal olvasztja szét. De itt a liget aranylányáról van szó, annak a parlagi doktornak semmilyen szándéka nem lehet hogy mérget, vagy akár csak mosogatóvíz ízű szennyet adjon a kezébe.* ~ De ha neki valóban elmondta, melyik mit csinál, akkor nem kéne aggódnom. ~ *A vendéglős megjegyzés pedig elgondolkodtatja egy másodperce, szórakoztatja az ötlet, de hamar megtalálja benne a hibát.* - Igen, de a készleteket hogyan lehetne feltölteni? Az ingoványon keresztül csak nem építhetnek ki egy kereskedelmi útvonalat, a szállítmány aligha fogja azt a helyet folyton átvészelni, nem is beszélve a dolgozókról. Hacsak nem akarnak fűből és a tó kevés halából megélni, aligha jönne ott ki bárki nyereségesen. *Arról nem is beszélve, hogy Abogr mágusmester aligha hagyná az egészet figyelmen kívül, és erősen kétli hogy olcsón adná az engedélyét.*
- Ott? Hát, kezdetnek elég nehezen. Jobb esetben a foteleket, rosszabban a székeket és a könyveket használtam először, de mikor utoljára jártam oda... valamikor, lettek már alvóhelyiségek is, minden emeleten. Majdnem olyan mint itt nálunk, csak kisebb, több ajtóval.... Kicsit hiányzik. Na jó, eléggé hiányzik. *Fordul lefelé az ajka, teljesen elfeledkezve arról, hogy nem csak beszélni van itt, hanem enni.* - Nem is tudom, talán... hé Luninari, nem gond ha veled megyek? Kicsit láb alatt vagyok már mióta, lehet ez kéne nekem. Csak figyelj hogy ne fulladjak bele a mocsárba.
1099. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-10-29 21:30:53
Üzenet elküldve: 2025-10-29 21:30:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 677
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 677
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Hold és tűz//
- Köszönöm, én is örülök neki! *bólint kicsit szórakozottan a leves kavargatása közben. Bár a lelke mélyén mindig szerette volna hinni, hogy Alenia életben van, ugyanakkor, hogyha racionálisan belegondolt, sokkal valószínűbb volt, hogy nem élhette túl azt a szörnyű éjszakát, szerencsére viszont ezúttal reményei és nem legrosszabb félelmei váltak valóra.*
- Igazából tényleg nem is történhetett volna semmi jobb ennél. Alenia családja volt, ami befogadott, amikor először a városba kerültem, hamar össze is barátkoztunk, szóval nagyon megkönnyebbültem, amikor megtudtam, hogy jól van és él. Természetesen szívesen bemutatlak neki, ha szeretnéd, fog még jönni Szarvasligetbe is, de Arthenior sincsen túl messze, ha van kedved utazni egy keveset. Biztosan kedvelnéd őt, régi artheniori nemes családból származik, okos lány, kedves és nagyon szép is. Elf mércével mérve még fiatal is, bár persze jóval idősebb nálunk.
*Miközben beszél, lopva az édesanyjára pillant, vajon nem sok-e neki már az Aleniáról való áradozás. Igaz az elmúlt napokban ő is megkedvelte a lányt, de már egy ideje Nia a kedvenc témája, és ugyan, ha most nem is látja rajta, hogy unná, arra gondol, hogy talán csak jól leplezi mindezt, így lehet ideje lassan megpróbálni témát váltani. Azért sem ártana mindez, mert ha még sokat Aleniáról beszél, azzal is csak arra emlékezteti magát, hogy mennyire hozzászokott a jelenlétéhez ezek között a falak között az elmúlt napokban, most pedig nincsen itt.*
- Tényleg hihetetlen, hogy a szakrális mágia is mire képes, és megnyugtató gondolat, hogy vannak istenségek, akik valóban törődnek a saját híveikkel, de ettől még azért persze eszem ágában sincsen elhagyni az elemi varázslatokat. Jobban szeretnék a saját erőmből varázsolni, mindenféle oltárok és isteni segítség nélkül. *kap bele hát egy kicsit másba, tudva azt, hogy ezt Adoaver sem gondolja másképp.
Közben otthagyja a leves kavargatását is, segít teríteni fiúnak, édesanyja pedig hozza a már elkészült, forró levest, ami első ránézésre talán könnyű vacsorának tűnik, de valószínűleg önmagában is laktató lesz mindannyiuknak. Húsosabb szalonna zsírjában pirított hagyma az alapja, ez van megszórva enyhén csípős pirospaprikával, és felöntve vízzel, mindehhez pedig még van hozzáadva tarhonya, apróra vágott kolompér és kolbász, meg persze a fűszerek, maga a só, és egy különlegesebb keverék, ami különböző fűszerekből és szárított, porított zöldségből lett kikeverve. Ha pedig valaki mégsem lakna jól, találnak még bármit bőven a kamrában.
Callipeya leül és szed is magának, a többieknek csak azért nem, mert azt mindenki maga tudja, hogy hogyan szereti a levest, van, aki inkább a sűrűjét, és vannak, akik leginkább magát a levét, mint Luni.
Ő is leül és szed is, és mivel feltételezi, hogy Adoaver is éhes természetesen megvárja amíg csatlakozik hozzájuk és ő mer magának saját ízlése szerint a tányérjába.*
- Jó étvágyat nektek! *mondja ezek után, aztán egy kis ideig csak kanalaz, de gondolatai természetesen közben az imént megkezdett beszélgetésen járnak.*
- Maradnék különben szívesen tovább. *ismeri el az első falatok után, és jól esik neki, hogy azt olvassa ki a fiú kérdéséből, hogy hiányolná őt.* Főleg, hogy az elmúlt pár hatban több időt töltöttem Artheniorban, mint valaha szerettem volna, és jó újra itthon. Bár, szintén kicsit hosszú történet, de úgy néz ki, hogy már ott is van egy otthonom. *mosolyodik el. Bár főleg Adoaverhez beszél, tudja, hogy ezzel édesanyját sem zárja ki a társalgásból, mert amiről most beszél, az nyilván őt is érdekelni fogja.*
- De a város az előnyére változott, vagy csak én szoktam meg, nem tudom. Ugyanakkor… eddig valami mindig közbejött, amikor a toronyba mehettem volna, és azt hiszem, kicsit talán tényleg türelmetlen vagyok, de már nem szeretnék várni. Most végre pénzem és időm is van és sokkal felkészültebbnek is érzem magam, mint amikor először mentem oda, szóval alig várom, hogy új varázslatokat tanuljak, az az igazság. Az Inttől kapott varázsitalokat is jó lenne kipróbálni, hogy tényleg okosabb leszek-e tőlük. Így bármennyire is csábító lenne csak úgy üldögélni a tó partján, főzögetni, meg játszani az állatokkal, most sokkal erősebb bennem a vágy, hogy tanuljak valami újat. Ha valaki, akkor te ezt biztosan megérted. Legkevesebb az összes a holdvarázslatot meg szeretném tanulni. Aztán meglátom. Ameddig tart a pénzem és az idő, mert azért bármennyi ételt viszek is magammal, hatokra nem költözhetek a toronyba, körülményes lenne ott berendezkedni hosszabb időre azt hiszem. Igazán eszébe juthatna egy kereskedőnek nyitni egy fogadót mellette, akkor legalább az alvás egyszerű lenne ott, fürdésről, meg ilyen apróságokról már nem is beszélve. Te, hogy oldottad meg az alvást, amikor ott voltál? *kérdi Adoavert. Ugyan nem emlékszik rá konkrétan, hogy mikor beszéltek erről, de tudja, hogy járt már ott ő is. Miközben pedig ezt a kérdést felteszi felvetődik benne egy újabb ötlet, ami elsőre teljesen jónak tűnik, éppen csak nem szeretne túl sok kérdést feltenni egyszerre.*
- Köszönöm, én is örülök neki! *bólint kicsit szórakozottan a leves kavargatása közben. Bár a lelke mélyén mindig szerette volna hinni, hogy Alenia életben van, ugyanakkor, hogyha racionálisan belegondolt, sokkal valószínűbb volt, hogy nem élhette túl azt a szörnyű éjszakát, szerencsére viszont ezúttal reményei és nem legrosszabb félelmei váltak valóra.*
- Igazából tényleg nem is történhetett volna semmi jobb ennél. Alenia családja volt, ami befogadott, amikor először a városba kerültem, hamar össze is barátkoztunk, szóval nagyon megkönnyebbültem, amikor megtudtam, hogy jól van és él. Természetesen szívesen bemutatlak neki, ha szeretnéd, fog még jönni Szarvasligetbe is, de Arthenior sincsen túl messze, ha van kedved utazni egy keveset. Biztosan kedvelnéd őt, régi artheniori nemes családból származik, okos lány, kedves és nagyon szép is. Elf mércével mérve még fiatal is, bár persze jóval idősebb nálunk.
*Miközben beszél, lopva az édesanyjára pillant, vajon nem sok-e neki már az Aleniáról való áradozás. Igaz az elmúlt napokban ő is megkedvelte a lányt, de már egy ideje Nia a kedvenc témája, és ugyan, ha most nem is látja rajta, hogy unná, arra gondol, hogy talán csak jól leplezi mindezt, így lehet ideje lassan megpróbálni témát váltani. Azért sem ártana mindez, mert ha még sokat Aleniáról beszél, azzal is csak arra emlékezteti magát, hogy mennyire hozzászokott a jelenlétéhez ezek között a falak között az elmúlt napokban, most pedig nincsen itt.*
- Tényleg hihetetlen, hogy a szakrális mágia is mire képes, és megnyugtató gondolat, hogy vannak istenségek, akik valóban törődnek a saját híveikkel, de ettől még azért persze eszem ágában sincsen elhagyni az elemi varázslatokat. Jobban szeretnék a saját erőmből varázsolni, mindenféle oltárok és isteni segítség nélkül. *kap bele hát egy kicsit másba, tudva azt, hogy ezt Adoaver sem gondolja másképp.
Közben otthagyja a leves kavargatását is, segít teríteni fiúnak, édesanyja pedig hozza a már elkészült, forró levest, ami első ránézésre talán könnyű vacsorának tűnik, de valószínűleg önmagában is laktató lesz mindannyiuknak. Húsosabb szalonna zsírjában pirított hagyma az alapja, ez van megszórva enyhén csípős pirospaprikával, és felöntve vízzel, mindehhez pedig még van hozzáadva tarhonya, apróra vágott kolompér és kolbász, meg persze a fűszerek, maga a só, és egy különlegesebb keverék, ami különböző fűszerekből és szárított, porított zöldségből lett kikeverve. Ha pedig valaki mégsem lakna jól, találnak még bármit bőven a kamrában.
Callipeya leül és szed is magának, a többieknek csak azért nem, mert azt mindenki maga tudja, hogy hogyan szereti a levest, van, aki inkább a sűrűjét, és vannak, akik leginkább magát a levét, mint Luni.
Ő is leül és szed is, és mivel feltételezi, hogy Adoaver is éhes természetesen megvárja amíg csatlakozik hozzájuk és ő mer magának saját ízlése szerint a tányérjába.*
- Jó étvágyat nektek! *mondja ezek után, aztán egy kis ideig csak kanalaz, de gondolatai természetesen közben az imént megkezdett beszélgetésen járnak.*
- Maradnék különben szívesen tovább. *ismeri el az első falatok után, és jól esik neki, hogy azt olvassa ki a fiú kérdéséből, hogy hiányolná őt.* Főleg, hogy az elmúlt pár hatban több időt töltöttem Artheniorban, mint valaha szerettem volna, és jó újra itthon. Bár, szintén kicsit hosszú történet, de úgy néz ki, hogy már ott is van egy otthonom. *mosolyodik el. Bár főleg Adoaverhez beszél, tudja, hogy ezzel édesanyját sem zárja ki a társalgásból, mert amiről most beszél, az nyilván őt is érdekelni fogja.*
- De a város az előnyére változott, vagy csak én szoktam meg, nem tudom. Ugyanakkor… eddig valami mindig közbejött, amikor a toronyba mehettem volna, és azt hiszem, kicsit talán tényleg türelmetlen vagyok, de már nem szeretnék várni. Most végre pénzem és időm is van és sokkal felkészültebbnek is érzem magam, mint amikor először mentem oda, szóval alig várom, hogy új varázslatokat tanuljak, az az igazság. Az Inttől kapott varázsitalokat is jó lenne kipróbálni, hogy tényleg okosabb leszek-e tőlük. Így bármennyire is csábító lenne csak úgy üldögélni a tó partján, főzögetni, meg játszani az állatokkal, most sokkal erősebb bennem a vágy, hogy tanuljak valami újat. Ha valaki, akkor te ezt biztosan megérted. Legkevesebb az összes a holdvarázslatot meg szeretném tanulni. Aztán meglátom. Ameddig tart a pénzem és az idő, mert azért bármennyi ételt viszek is magammal, hatokra nem költözhetek a toronyba, körülményes lenne ott berendezkedni hosszabb időre azt hiszem. Igazán eszébe juthatna egy kereskedőnek nyitni egy fogadót mellette, akkor legalább az alvás egyszerű lenne ott, fürdésről, meg ilyen apróságokról már nem is beszélve. Te, hogy oldottad meg az alvást, amikor ott voltál? *kérdi Adoavert. Ugyan nem emlékszik rá konkrétan, hogy mikor beszéltek erről, de tudja, hogy járt már ott ő is. Miközben pedig ezt a kérdést felteszi felvetődik benne egy újabb ötlet, ami elsőre teljesen jónak tűnik, éppen csak nem szeretne túl sok kérdést feltenni egyszerre.*
1098. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-10-28 18:02:49
Üzenet elküldve: 2025-10-28 18:02:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Hold és tűz//
*Nem tart sokáig kiderülnie annak, hogy barátja természete ezalatt a távolléti idő alatt jóformán érintetlen maradt; kevesen tudnak ily' tüneményesen sugározni a világ még viszonylag kisebb jó híreitől is, és ő kifejezetten szerencsésnek érzni magát, hogy Luninari is közéjük tartozik. Callipeyának nem felejt el egy biccentést leadni köszönési gesztusként, mielőtt ismét a leányzóra fókuszálna; Anyai természete és abból áradó kedvessége miatt szinte mérlegelnie kell, melyikőjükkel szeret jobban időt tölteni.*
- Szavadon tartalak. *Kuncog egyet Luni tapasztalatai hosszának a hallására. Ha még emlékszik rá a fél-elf, akkor tudja hogy nem udvariaskodik. De amíg információmorzsák esnek csak le barátja tollbamondásából, addig nekiáll (próbálni) segíteni a vacsora találásával; kevés emberrel de nem kevésbé meghitt hangulattal nincsen nehéz dolguk, és ilyenkor szokta áldani a helyzetet, hogy a liget kapacitásához képest eddig sosem lett istenségigazán megtöltve ez a hely. El nem tudná képzelni hogy sorba kéne állnia a fürdőhelyiséghez esténként...*
- Lélegzetelállítóan bátor nőnek hangzik, örvendek az újraegyesüléseteteknek! *Amilyen kevés részletet tud még azóta is az artheniori lázadás időszakáról, annál többet hallott lakostársai szájából is annak vérszomjáról, így érzékeli a fél-elf szerencséjének súlyosságát.* - Visszanövesztette?! Azt a... tyűha. *Valahogy Luninari mindig képes átadni neki saját kimeríthetetlen energiájából, ahogyan most is megtörténik.* - El nem tudom képzelni, mennyi időbe és fáradalomba kerülhetett ez neki. Egy EGÉSZ végtagot?! Mikor találkozhatok vele? *A szakrális mágiákkal kapcsolatban mindig is megvolt a maga véleménye (amit Luninari anyja már jobban ismerhet), ahogy magukról az istenségekről is; de azt kénytelen elismerni, hogy ez a tett, sőt, a tett elkövetője bőven labdába rúg most bármivel, amit ő eddig tapasztalt mágia terén. A személyes áldás pedig csak hab a tortán; nagyon ízletes hab, Luninari vonásaiból kigondolva. Adoaver csak kívánni tudja, valaminek, valakinek fog tudni egyszer annyira örülni, mint ő.*
- Jól vagyok ahol számít, és most már csak jobban. *Tömören-röviden igyekszik megnyugtatni barátját, nem értékelné ha most aggódásból rá terelődne az este fénypontja. A tányérok és evőeszközök kikerülnek, és egyhamar egy terített asztalon találják magukat, tisztán csillogva várva a triót.*
- Csak egy éjszakára maradsz? *A csalódottság a hangjában szinte tapintható.* - Úgy értem, egyáltalán nem akarom befolyásolni hogy hol akarj lenni, de egy éjszaka alatt biztos feltöltődsz? *Talán saját folytonos kimerültségét próbálja látni a lányban.*
*Nem tart sokáig kiderülnie annak, hogy barátja természete ezalatt a távolléti idő alatt jóformán érintetlen maradt; kevesen tudnak ily' tüneményesen sugározni a világ még viszonylag kisebb jó híreitől is, és ő kifejezetten szerencsésnek érzni magát, hogy Luninari is közéjük tartozik. Callipeyának nem felejt el egy biccentést leadni köszönési gesztusként, mielőtt ismét a leányzóra fókuszálna; Anyai természete és abból áradó kedvessége miatt szinte mérlegelnie kell, melyikőjükkel szeret jobban időt tölteni.*
- Szavadon tartalak. *Kuncog egyet Luni tapasztalatai hosszának a hallására. Ha még emlékszik rá a fél-elf, akkor tudja hogy nem udvariaskodik. De amíg információmorzsák esnek csak le barátja tollbamondásából, addig nekiáll (próbálni) segíteni a vacsora találásával; kevés emberrel de nem kevésbé meghitt hangulattal nincsen nehéz dolguk, és ilyenkor szokta áldani a helyzetet, hogy a liget kapacitásához képest eddig sosem lett istenségigazán megtöltve ez a hely. El nem tudná képzelni hogy sorba kéne állnia a fürdőhelyiséghez esténként...*
- Lélegzetelállítóan bátor nőnek hangzik, örvendek az újraegyesüléseteteknek! *Amilyen kevés részletet tud még azóta is az artheniori lázadás időszakáról, annál többet hallott lakostársai szájából is annak vérszomjáról, így érzékeli a fél-elf szerencséjének súlyosságát.* - Visszanövesztette?! Azt a... tyűha. *Valahogy Luninari mindig képes átadni neki saját kimeríthetetlen energiájából, ahogyan most is megtörténik.* - El nem tudom képzelni, mennyi időbe és fáradalomba kerülhetett ez neki. Egy EGÉSZ végtagot?! Mikor találkozhatok vele? *A szakrális mágiákkal kapcsolatban mindig is megvolt a maga véleménye (amit Luninari anyja már jobban ismerhet), ahogy magukról az istenségekről is; de azt kénytelen elismerni, hogy ez a tett, sőt, a tett elkövetője bőven labdába rúg most bármivel, amit ő eddig tapasztalt mágia terén. A személyes áldás pedig csak hab a tortán; nagyon ízletes hab, Luninari vonásaiból kigondolva. Adoaver csak kívánni tudja, valaminek, valakinek fog tudni egyszer annyira örülni, mint ő.*
- Jól vagyok ahol számít, és most már csak jobban. *Tömören-röviden igyekszik megnyugtatni barátját, nem értékelné ha most aggódásból rá terelődne az este fénypontja. A tányérok és evőeszközök kikerülnek, és egyhamar egy terített asztalon találják magukat, tisztán csillogva várva a triót.*
- Csak egy éjszakára maradsz? *A csalódottság a hangjában szinte tapintható.* - Úgy értem, egyáltalán nem akarom befolyásolni hogy hol akarj lenni, de egy éjszaka alatt biztos feltöltődsz? *Talán saját folytonos kimerültségét próbálja látni a lányban.*
1097. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-10-28 11:56:10
Üzenet elküldve: 2025-10-28 11:56:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 677
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 677
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Hold és tűz//
*Határozottan felderül az arca, amikor meglátja Adoavert. Igazából annyira megörül neki, hogy szíve szerint megölelné, mégsem teszi meg, mert nem tudja hirtelen, hogy kit hozna vele nagyobb zavarba, a fiút, vagy pedig saját magát.
Túl régen találkoztak utoljára, köszönhetően annak, hogy ő sok időt töltött el Aleniával Artheniorban, így nem minden egyes nap volt Szarvasligetben, mint egyébként lenni szokott. A város, ahová sohasem kívánt visszatérni, legalábbis nem olyan értelemben, hogy ott éljen, az elmúlt hatok alatt lényegében második otthonává vált, közben pedig annyit ingázott a levegő városa és Szarvasliget között, hogyha összeadná az így megtett távolságot, minden bizonnyal elérne vele a világ innen jóval távolabbi pontjaira is, mint Arthenior.
Bárhogy is, jó itthon lenni, és újabb ismerős arcot látni, nem véletlen, hogy a fiút látva a saját arca határozottan felderül.*
- Szia! Jó újra látni. *mondja is ki a nyilvánvalót, miután édesanyja is köszön, legalábbis jó eséllyel Adoaver le tudja olvasni az arcáról, hogy tényleg örül neki. A fiú kérdése is jól esik, mivel őszinte érdeklődést érez ki belőle, nem puszta udvariasságot.*
- Jól voltam, illetve vagyok, köszönöm! Semmi trauma szerencsére, sőt, éppen ellenkezőleg. Rengeteg minden történt velem, és főleg jó dolgok, reggelig tudnám mesélni.
*Bár utóbbi mondat némiképpen költői túlzás volt, azért elhallgat kicsit, mert az a ritka eset történik meg vele, hogy nem tudja, hogy mit mondjon hirtelen. Szeret beszélni, és általában nem szokta zavartatni magát attól, ha valakit esetleg túl hosszú ideig tart szóval, most azonban, ha el akarná mesélni az egész történetet, úgy, hogy azt Adoaver is teljesen megértse, lényegében talán ott kellene kezdenie, amikor először érkezett meg Artheniorba, nem sokra rá pedig találkozott Aleniával. Nem szeretne túl sok mondatot és információt egyszerre rázúdítani, de azt természetesen mégsem bírja megállni, hogy ne mondjon valamit. Tudja ugyan, hogy amit látott szakrális mágia volt, és mint mágia lényegében alig különbözik attól, mint amit ő maga is használ, mégis csodaként élte meg és egy istennő érintéseként, márpedig egy csoda személyes megtapasztalása nem olyan dolog, amit bárki könnyedén képes magában tartani.*
- Kicsit hosszú történet lenne a legelejétől, de a lényege, hogy újra találkoztam egy régi barátnőmmel, akiről azt sem tudtam, hogy túlélte-e a lázadást, csak azt, hogy akkor amputálni kellett az egyik karját, hogy megmentsék az életét. De túlélte, szerencsére jól van, sőt, képzeld, tanulmányozta Eeyr szakrális mágiáját, és megtanult egy varázslatot, aminek a segítségével vissza tudta növeszteni az elvesztett karját! Hihetetlen, hogy mire képes a szakrális mágia is, nem? Elvileg egy napig kellett volna a folyamatnak tartania, de annyira erős volt a hite, hogy az istennő megáldotta és szinte pár pillanat alatt megtörtént az egész. A saját két szememmel láttam a templomban, ahogyan ez megtörtént. Azt hiszem nem is lehetnék boldogabb.
*Tisztában van vele, hogy tőle ez kissé szokatlan, de olyan lelkesedéssel és annyira széles mosollyal mesél erről, ami egyáltalán nem jellemző arra a Luninarira, akit Adoaver ismerhet. Megkockáztatja legalábbis, hogy a fiú sohasem látta még annyira lelkesnek és vidámnak, mint amilyen most, bár igazából saját édesanyja sem túl gyakran.*
- Te jól vagy ugye? Eszel rendesen? *kérdi még mindig mosolyogva, de azért hangjában egy kis aggodalommal. Igaz a fiú mindig sovány volt, így nem tudja megállapítani, hogy fogyott-e, amióta nem látta, de azt biztosra veszi, hogy hízni semmiképpen nem hízott, bár az az igazság, hogy el sem tudná őt képzelni kövéren.*
- Remélem vacsorázol velünk. Szerintem nagyon finom lesz a leves. *teszi hozzá.*
- Gyere, nézd meg, hogy nem sótlan-e egy kicsit! *szólal meg Callipeya is, mire ő pontosan így is tesz.*
- Kell még kis só bele szerintem. *jelenti ki.*
- Szerintem is. *bólint rá Ea és ad még egy kis sót a leveshez, mialatt lánya természetesen visszafordul Adoaverhez a kis közjáték után.*
- Jó, hogy pont találkoztunk, mert csak egy vacsora erejéig maradok itthon. Gyűjtöttem annyi pénzt a városban, hogy végre vissza tudjak menni a toronyba tanulni. Szeretnék is elindulni holnap kora reggel, hogy minél hamarabb odaérjek. Ennek is nagyon örülök persze, hogy végre újra van lehetőségem tanulni, szóval tényleg jól vagyok, nem is lehetnék jobban azt hiszem.
*Bár Alenia még természetesen mindig hiányzik neki, ennek ellenére minden bizonnyal tényleg nagyon boldognak látszik, mint, akit kicseréltek régi önmagához képest.*
*Határozottan felderül az arca, amikor meglátja Adoavert. Igazából annyira megörül neki, hogy szíve szerint megölelné, mégsem teszi meg, mert nem tudja hirtelen, hogy kit hozna vele nagyobb zavarba, a fiút, vagy pedig saját magát.
Túl régen találkoztak utoljára, köszönhetően annak, hogy ő sok időt töltött el Aleniával Artheniorban, így nem minden egyes nap volt Szarvasligetben, mint egyébként lenni szokott. A város, ahová sohasem kívánt visszatérni, legalábbis nem olyan értelemben, hogy ott éljen, az elmúlt hatok alatt lényegében második otthonává vált, közben pedig annyit ingázott a levegő városa és Szarvasliget között, hogyha összeadná az így megtett távolságot, minden bizonnyal elérne vele a világ innen jóval távolabbi pontjaira is, mint Arthenior.
Bárhogy is, jó itthon lenni, és újabb ismerős arcot látni, nem véletlen, hogy a fiút látva a saját arca határozottan felderül.*
- Szia! Jó újra látni. *mondja is ki a nyilvánvalót, miután édesanyja is köszön, legalábbis jó eséllyel Adoaver le tudja olvasni az arcáról, hogy tényleg örül neki. A fiú kérdése is jól esik, mivel őszinte érdeklődést érez ki belőle, nem puszta udvariasságot.*
- Jól voltam, illetve vagyok, köszönöm! Semmi trauma szerencsére, sőt, éppen ellenkezőleg. Rengeteg minden történt velem, és főleg jó dolgok, reggelig tudnám mesélni.
*Bár utóbbi mondat némiképpen költői túlzás volt, azért elhallgat kicsit, mert az a ritka eset történik meg vele, hogy nem tudja, hogy mit mondjon hirtelen. Szeret beszélni, és általában nem szokta zavartatni magát attól, ha valakit esetleg túl hosszú ideig tart szóval, most azonban, ha el akarná mesélni az egész történetet, úgy, hogy azt Adoaver is teljesen megértse, lényegében talán ott kellene kezdenie, amikor először érkezett meg Artheniorba, nem sokra rá pedig találkozott Aleniával. Nem szeretne túl sok mondatot és információt egyszerre rázúdítani, de azt természetesen mégsem bírja megállni, hogy ne mondjon valamit. Tudja ugyan, hogy amit látott szakrális mágia volt, és mint mágia lényegében alig különbözik attól, mint amit ő maga is használ, mégis csodaként élte meg és egy istennő érintéseként, márpedig egy csoda személyes megtapasztalása nem olyan dolog, amit bárki könnyedén képes magában tartani.*
- Kicsit hosszú történet lenne a legelejétől, de a lényege, hogy újra találkoztam egy régi barátnőmmel, akiről azt sem tudtam, hogy túlélte-e a lázadást, csak azt, hogy akkor amputálni kellett az egyik karját, hogy megmentsék az életét. De túlélte, szerencsére jól van, sőt, képzeld, tanulmányozta Eeyr szakrális mágiáját, és megtanult egy varázslatot, aminek a segítségével vissza tudta növeszteni az elvesztett karját! Hihetetlen, hogy mire képes a szakrális mágia is, nem? Elvileg egy napig kellett volna a folyamatnak tartania, de annyira erős volt a hite, hogy az istennő megáldotta és szinte pár pillanat alatt megtörtént az egész. A saját két szememmel láttam a templomban, ahogyan ez megtörtént. Azt hiszem nem is lehetnék boldogabb.
*Tisztában van vele, hogy tőle ez kissé szokatlan, de olyan lelkesedéssel és annyira széles mosollyal mesél erről, ami egyáltalán nem jellemző arra a Luninarira, akit Adoaver ismerhet. Megkockáztatja legalábbis, hogy a fiú sohasem látta még annyira lelkesnek és vidámnak, mint amilyen most, bár igazából saját édesanyja sem túl gyakran.*
- Te jól vagy ugye? Eszel rendesen? *kérdi még mindig mosolyogva, de azért hangjában egy kis aggodalommal. Igaz a fiú mindig sovány volt, így nem tudja megállapítani, hogy fogyott-e, amióta nem látta, de azt biztosra veszi, hogy hízni semmiképpen nem hízott, bár az az igazság, hogy el sem tudná őt képzelni kövéren.*
- Remélem vacsorázol velünk. Szerintem nagyon finom lesz a leves. *teszi hozzá.*
- Gyere, nézd meg, hogy nem sótlan-e egy kicsit! *szólal meg Callipeya is, mire ő pontosan így is tesz.*
- Kell még kis só bele szerintem. *jelenti ki.*
- Szerintem is. *bólint rá Ea és ad még egy kis sót a leveshez, mialatt lánya természetesen visszafordul Adoaverhez a kis közjáték után.*
- Jó, hogy pont találkoztunk, mert csak egy vacsora erejéig maradok itthon. Gyűjtöttem annyi pénzt a városban, hogy végre vissza tudjak menni a toronyba tanulni. Szeretnék is elindulni holnap kora reggel, hogy minél hamarabb odaérjek. Ennek is nagyon örülök persze, hogy végre újra van lehetőségem tanulni, szóval tényleg jól vagyok, nem is lehetnék jobban azt hiszem.
*Bár Alenia még természetesen mindig hiányzik neki, ennek ellenére minden bizonnyal tényleg nagyon boldognak látszik, mint, akit kicseréltek régi önmagához képest.*
1096. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-10-27 18:01:58
Üzenet elküldve: 2025-10-27 18:01:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Hold és tűz//
*Talán csak a sors fintora ítélte el őt tudata nélkül, vagy valóban megsérthette az egyik istenséget és amaz válaszul elpusztíthatta saját ítélőképességét, ugyanis nemrég eszmélt csak rá, hogy a korábbi azt-se-tudja-milyen-hosszú időszak olyan elkeseredetten szürkén és eseménytelenül telt el számára, hogy nem csodálkozna ha agya öntudatán kívül törölte ki ezeket a havakat, hogy helyet próbáljon hagyni memóriájában akár a szél zúgásának az erősségének is. Olvasott, bevásárolt, házimunkát végzett, és aludt, a végtelenségig, a rosszullétig. Az, hogy a szőr nem nőtt ki a talpán és állán ezalatt a hosszú téli álom alatt, az inkább balszerencsés genetikájának köszönhető, mint fizikai vagy mentális produktivitásának.
A sarkon nyugvó depresszió elől valószínűleg lakótársai és barátai menthették meg. Luninarit már hosszabb ideje nem látta (ami őt eléggé meglepi nemcsak amiatt, mert a vajszívű fél-elfet nem vándorlónak ismeri, hanem mert csak a sokadik nap után jutott el hiánya tudatáig letargikus sorozatában), így amikor már szokássá vált délutáni alvása előtt nem csak Callipeya és kifejezetten nem Intath hangját véli hallani a konyhában, kíváncsian besomfordál. Meg is jelenik a jellemző mosoly az arcán a vizuális megerősítésre.*
- Akkor nem hallottam rosszul; üdv újra itt, Luninari! *Ha lenne benne energia, még meg is hajolna úriember módján, mintha először találkoznának, de így a leányzónak csak egy kótyagosan boldog tekintettel és egy extra elmosandó tányérral kell beérnie.*
- Remélem jól érezted magad kint, bármilyen típusú vagy fokú trauma nélkül. Az a stimulus nem éri meg senkinek. *Képzelődik, vagy nőtt egy arasznyit ezalatt?*
*Talán csak a sors fintora ítélte el őt tudata nélkül, vagy valóban megsérthette az egyik istenséget és amaz válaszul elpusztíthatta saját ítélőképességét, ugyanis nemrég eszmélt csak rá, hogy a korábbi azt-se-tudja-milyen-hosszú időszak olyan elkeseredetten szürkén és eseménytelenül telt el számára, hogy nem csodálkozna ha agya öntudatán kívül törölte ki ezeket a havakat, hogy helyet próbáljon hagyni memóriájában akár a szél zúgásának az erősségének is. Olvasott, bevásárolt, házimunkát végzett, és aludt, a végtelenségig, a rosszullétig. Az, hogy a szőr nem nőtt ki a talpán és állán ezalatt a hosszú téli álom alatt, az inkább balszerencsés genetikájának köszönhető, mint fizikai vagy mentális produktivitásának.
A sarkon nyugvó depresszió elől valószínűleg lakótársai és barátai menthették meg. Luninarit már hosszabb ideje nem látta (ami őt eléggé meglepi nemcsak amiatt, mert a vajszívű fél-elfet nem vándorlónak ismeri, hanem mert csak a sokadik nap után jutott el hiánya tudatáig letargikus sorozatában), így amikor már szokássá vált délutáni alvása előtt nem csak Callipeya és kifejezetten nem Intath hangját véli hallani a konyhában, kíváncsian besomfordál. Meg is jelenik a jellemző mosoly az arcán a vizuális megerősítésre.*
- Akkor nem hallottam rosszul; üdv újra itt, Luninari! *Ha lenne benne energia, még meg is hajolna úriember módján, mintha először találkoznának, de így a leányzónak csak egy kótyagosan boldog tekintettel és egy extra elmosandó tányérral kell beérnie.*
- Remélem jól érezted magad kint, bármilyen típusú vagy fokú trauma nélkül. Az a stimulus nem éri meg senkinek. *Képzelődik, vagy nőtt egy arasznyit ezalatt?*
1095. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-10-27 17:08:33
Üzenet elküldve: 2025-10-27 17:08:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 677
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 677
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Hold és tűz//
*Bár azt ismételten megállapítja, hogy holdnyúlon utazni szórakoztató, és már csak ezért az élményért és varázslatért is megérte részt venni a mágustusán, azért hazudna, ha azt mondaná magának, hogy túlságosan vidám lenne, ami nem is csoda. A hazafelé való út nagy részében Alenia jár a fejében, bár természetesen nem az elmúlt napok eseményei töltik el szomorkás kedvvel, éppen ellenkezőleg, hanem az, hogy el kellett válnia tőle, ha csak ideiglenesen is.
Ahogy korábban gondolt erre, nem az első, és nyilván nem is az utolsó egymástól való búcsújuk volt mindez, most mégis annyiból rosszabb, hogy az ő természetes közege, ahol a leginkább otthon érzi magát az Szarvasliget, nem pedig Arthenior, ezúttal viszont, hogy Alenia napokra a része volt első számú otthonának, sőt, mondhatni idilli időt töltöttek el együtt és egymással, kicsit olyan, mintha egy sokkal üresebb otthonba térne haza éppen.
Furcsa belegondolni abba, hogy annyira különböző múltjuk ellenére életük mennyire összefonódott egymással, még az istennő is lényegében együtt érintette meg őket artheniori templomában. Ahogyan ez eszébe jut persze mosolyognia kell, és ösztönösen babrálni kezdi kicsit a templomban kapott medált, amit boldogan visel.
Végül aztán, minél inkább közeledik ligethez, egyre inkább igyekszik erőltetni azt, hogy újra jó kedve legyen. Éppen a Niával történt csoda után fogadta meg, hogy mostantól megpróbálja sokkal optimistábban szemlélni az életét és az egész világot. Nem is fogadalom volt mindez igazából, az istennő ajándéka és érintése után egyszerűen akkor sem tetetne másképpen, ha minden vágya az lenne, hogy továbbra is régi, depresszióra és önsajnáltra hajlamos Luninari maradjon. A múlt olyan volt amilyen, de attól még a jövő lehet fényes...
Ezek után talán természetes, hogy bár barátnőjének a hiánya továbbra is fáj, gondolatai inkább közelebbi és távolabbi terveire terelődnek, amelyekből éppen nemrég benne megszületett lelkes és optimista énjének köszönhetően egyre több és több akad. De a legfontosabb, valamennyi későbbi terv előfeltétele, és amire már nagyon régóta vágyik, hogy folytathassa végre tanulmányait a mágustoronyban. Reméli, hogy a dokitól kapott varázsitalokkal lesz lehetősége arra is, hogy ne csak a hold ágának valamennyi varázslatát tudja megtanulni, amit eddig nem ismert, hanem tanuljon mellé tüzet, és talán még valami mást is. Föld és levegő elemű varázslatokról álmodozik még leginkább, de azért nagyon mohó sem szeretne lenni. Ahhoz már éppen elég idős, és eléggé a járatos a mágiában, hogy pontosan tudja; mindent egyszerre nem lehet.
Bár természetesen figyel arra, hogy merre megy, az álmodozással elmegy a hazafelé tartó út még hátra lévő része. Mire visszaér ligetbe, még nincs túl késő, de ahhoz már mindenképpen, hogy elinduljon a toronyba, és meg is érkezzen még az első csillagok felragyogása előtt, ahogyan mindenképpen szeretne, mert még egy holdnyúl társaságában sem túl vonzó egy mocsáron át utazni éjszaka, erős varázslatoknak és magának Eeyrnek áldásának birtokában sem.
Egyelőre hát nem csinál mást miután hazaér, csak a szokott módon megszünteti a varázslatát, amely segítségével eddig olyan könnyedén utazott, és besétál a házba, amelyre hamarosan majd nagy átalakítások várnak.
Ezek után megkeresi és kéri édesanyját, hogy segítsen neki vacsorát főzni, majd összeállítani egy kisebb csomag ételt, ha esetleg napokig, vagy akár egy hatig a toronyban maradna végül.
Neki is látnak a konyhában egy egyszerűbb, hagymás, krumplis és tarhonyás leves elkészítésének, éppen ezzel és a toronyba szánt étel összekészítésével foglalatoskodnak, amikor odakint lassacskán sötétedni kezd.*
*Bár azt ismételten megállapítja, hogy holdnyúlon utazni szórakoztató, és már csak ezért az élményért és varázslatért is megérte részt venni a mágustusán, azért hazudna, ha azt mondaná magának, hogy túlságosan vidám lenne, ami nem is csoda. A hazafelé való út nagy részében Alenia jár a fejében, bár természetesen nem az elmúlt napok eseményei töltik el szomorkás kedvvel, éppen ellenkezőleg, hanem az, hogy el kellett válnia tőle, ha csak ideiglenesen is.
Ahogy korábban gondolt erre, nem az első, és nyilván nem is az utolsó egymástól való búcsújuk volt mindez, most mégis annyiból rosszabb, hogy az ő természetes közege, ahol a leginkább otthon érzi magát az Szarvasliget, nem pedig Arthenior, ezúttal viszont, hogy Alenia napokra a része volt első számú otthonának, sőt, mondhatni idilli időt töltöttek el együtt és egymással, kicsit olyan, mintha egy sokkal üresebb otthonba térne haza éppen.
Furcsa belegondolni abba, hogy annyira különböző múltjuk ellenére életük mennyire összefonódott egymással, még az istennő is lényegében együtt érintette meg őket artheniori templomában. Ahogyan ez eszébe jut persze mosolyognia kell, és ösztönösen babrálni kezdi kicsit a templomban kapott medált, amit boldogan visel.
Végül aztán, minél inkább közeledik ligethez, egyre inkább igyekszik erőltetni azt, hogy újra jó kedve legyen. Éppen a Niával történt csoda után fogadta meg, hogy mostantól megpróbálja sokkal optimistábban szemlélni az életét és az egész világot. Nem is fogadalom volt mindez igazából, az istennő ajándéka és érintése után egyszerűen akkor sem tetetne másképpen, ha minden vágya az lenne, hogy továbbra is régi, depresszióra és önsajnáltra hajlamos Luninari maradjon. A múlt olyan volt amilyen, de attól még a jövő lehet fényes...
Ezek után talán természetes, hogy bár barátnőjének a hiánya továbbra is fáj, gondolatai inkább közelebbi és távolabbi terveire terelődnek, amelyekből éppen nemrég benne megszületett lelkes és optimista énjének köszönhetően egyre több és több akad. De a legfontosabb, valamennyi későbbi terv előfeltétele, és amire már nagyon régóta vágyik, hogy folytathassa végre tanulmányait a mágustoronyban. Reméli, hogy a dokitól kapott varázsitalokkal lesz lehetősége arra is, hogy ne csak a hold ágának valamennyi varázslatát tudja megtanulni, amit eddig nem ismert, hanem tanuljon mellé tüzet, és talán még valami mást is. Föld és levegő elemű varázslatokról álmodozik még leginkább, de azért nagyon mohó sem szeretne lenni. Ahhoz már éppen elég idős, és eléggé a járatos a mágiában, hogy pontosan tudja; mindent egyszerre nem lehet.
Bár természetesen figyel arra, hogy merre megy, az álmodozással elmegy a hazafelé tartó út még hátra lévő része. Mire visszaér ligetbe, még nincs túl késő, de ahhoz már mindenképpen, hogy elinduljon a toronyba, és meg is érkezzen még az első csillagok felragyogása előtt, ahogyan mindenképpen szeretne, mert még egy holdnyúl társaságában sem túl vonzó egy mocsáron át utazni éjszaka, erős varázslatoknak és magának Eeyrnek áldásának birtokában sem.
Egyelőre hát nem csinál mást miután hazaér, csak a szokott módon megszünteti a varázslatát, amely segítségével eddig olyan könnyedén utazott, és besétál a házba, amelyre hamarosan majd nagy átalakítások várnak.
Ezek után megkeresi és kéri édesanyját, hogy segítsen neki vacsorát főzni, majd összeállítani egy kisebb csomag ételt, ha esetleg napokig, vagy akár egy hatig a toronyban maradna végül.
Neki is látnak a konyhában egy egyszerűbb, hagymás, krumplis és tarhonyás leves elkészítésének, éppen ezzel és a toronyba szánt étel összekészítésével foglalatoskodnak, amikor odakint lassacskán sötétedni kezd.*
1094. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-10-18 13:28:19
Üzenet elküldve: 2025-10-18 13:28:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 677
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 677
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Jó volt itt is, de a legjobb otthon//
*Ea búcsúzóul még szorosan megöleli Aleniát, amikor a szőke lány elköszönni jön tőle, és nem csak az udvariasság mondatja vele, hogy reméli hamarosan újra láthatja majd. Nem véletlen, hogy már az első este megkedvelte őt. Mint egykori papnő nem csak azt tiszteli benne, amit a szakrális mágia terén elért, és nem csak azért hálás, amiért akaratlanul is kimozdította lányát a szkepticizmusra hajló, hideg logikán alapuló világképéből, de mint anya attól sem képes és persze nem is akar elvonatkoztatni, hogy Luninari első barátnője volt, lányával ráadásul még most is nagyon szoros a kapcsolata, ezért pedig kimondhatatlanul hálás neki. Mindezek mellé, bár távoli rokonok, eléggé hasonlítanak is egymásra, legalábbis annyi idősen, mint most Nia, ő is hasonlóképpen szép lehetett, nem mintha annyira nagyon fogott volna rajta az idő mostanáig.
Luni érdekes módon csak a szemei színét örökölte tőle, így az elmúlt pár napban még az is megfordult a fejében, hogyha nem embertől születik kislánya, hanem népe hagyományait követi, úgy is nézhetne ki akár, mint Alenia, így valahol ő is kicsit úgy érzi, mintha egy másik lányával beszélgetne, amikor vele beszélget, még akkor is, ha jellemük és gondolkodásuk sok mindenben különbözik, de hát végül is ez Lunival sincsen másképpen, pedig őt ő nevelte.
A búcsúzás után Alenia a konyhában találja meg Luninarit, mivel ő már összekészülődött az útra, és az állatokat is ellátta odakint. Plüssnyulaitól és még Holdpihétől is elköszönt, már amennyiben macskája megértette azt, hogy éppen elköszönnek tőle. Furcsa érzés most először nem vinni Holdpihét magával egy útra, de azt el kell ismernie, hogy némiképpen felesleges lenne szegényt egy holdnyúl hátán, ketrecben utaztatni, mindezt úgy, hogy legkésőbb holnap kora délután, de az is lehet, hogy már ma este itthon lesz újra. Még nem döntötte el, hogy mikor tér vissza, csak azt, hogy Aleniát mindenképpen hazakíséri Artheniorba. Bárhogy is, édesanyja kiválóan el fogja tudni látni a macskáját és a plüssnyulait ameddig ő nincsen itthon, ebben teljesen biztos, és nyilván kis kedvence és barátai is ki fognak majd egy-két napot bírni nélküle.*
- Készítettem ételt és italt az útra, de ha szeretnél most is reggelizhetsz. *mosolyog a lányra, a már szokásos „örülök, hogy látlak” mosolyával. Igazából Alenián múlik, hogy mennyire sietnek, illetve mennyire éhes, hogy most szeretne enni, vagy ráér neki, út közben egy lassú patak partján, vagy apró tisztáson mondjuk. A lány lovával és az ő varázslatával szerencsére eléggé lerövidült számára az egykor nagyon hosszúnak tűnő út Artheniorig, még úgy is, ha nem vágtában mennek.
Miután felszedelőzködtek és előhozzák Nia lovát az istállóból, ő is megidézi a varázsnyulát, ami, ha megjelenik és barátnője is indulna, akkor el is kezdik útjukat vissza a város felé.
Annyira azért már ismeri Aleniát, hogy tudja, nem csak udvariasságból mondta korábban, hogy jól érezte magát náluk.*
- Örülök, hogy jól érezted magad itt. Tudod, hogy bármikor jöhetsz, amikor pihenni vágysz. *mond még ennyit mielőtt elhagynák liget határát, holott elképzelhető, hogy kell majd neki jönnie hivatalos ügyben is. Ennek ellenére nagyon reméli, hogy sokkal gyakrabban fog pihenni járni ide.
Mivel gondolatai elég hamar a jövő felé terelődtek, eszébe jut, hogy sok dolguk és megoldandó feladatuk lesz hamarosan együtt, ugyanakkor külön-külön is, de mindezek konkrét és részletes megvalósításának a tervét nem út közben, inkább egy nyugodt estén, csendes vacsora mellett szeretné megbeszélni majd Aleniával, miután a Mágustoronyból sokkal okosabban, erősebben és tapasztaltabban visszatért.*
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, mire egy ezüstösen áttetsző, öszvér méretű szellemnyúl jelenik meg. Az idéző képes meglovagolni a jelenést, minek sebessége megegyezik egy átlagos lóéval. Szellemalak, így nem süpped a talajba, nehéz terepen is legalább olyan gyorsan halad, mint máshol. Ha a varázsló megvakarja a szellem jobb füle tövét, az ezüstös csillogás közepette eltűnik.
*Ea búcsúzóul még szorosan megöleli Aleniát, amikor a szőke lány elköszönni jön tőle, és nem csak az udvariasság mondatja vele, hogy reméli hamarosan újra láthatja majd. Nem véletlen, hogy már az első este megkedvelte őt. Mint egykori papnő nem csak azt tiszteli benne, amit a szakrális mágia terén elért, és nem csak azért hálás, amiért akaratlanul is kimozdította lányát a szkepticizmusra hajló, hideg logikán alapuló világképéből, de mint anya attól sem képes és persze nem is akar elvonatkoztatni, hogy Luninari első barátnője volt, lányával ráadásul még most is nagyon szoros a kapcsolata, ezért pedig kimondhatatlanul hálás neki. Mindezek mellé, bár távoli rokonok, eléggé hasonlítanak is egymásra, legalábbis annyi idősen, mint most Nia, ő is hasonlóképpen szép lehetett, nem mintha annyira nagyon fogott volna rajta az idő mostanáig.
Luni érdekes módon csak a szemei színét örökölte tőle, így az elmúlt pár napban még az is megfordult a fejében, hogyha nem embertől születik kislánya, hanem népe hagyományait követi, úgy is nézhetne ki akár, mint Alenia, így valahol ő is kicsit úgy érzi, mintha egy másik lányával beszélgetne, amikor vele beszélget, még akkor is, ha jellemük és gondolkodásuk sok mindenben különbözik, de hát végül is ez Lunival sincsen másképpen, pedig őt ő nevelte.
A búcsúzás után Alenia a konyhában találja meg Luninarit, mivel ő már összekészülődött az útra, és az állatokat is ellátta odakint. Plüssnyulaitól és még Holdpihétől is elköszönt, már amennyiben macskája megértette azt, hogy éppen elköszönnek tőle. Furcsa érzés most először nem vinni Holdpihét magával egy útra, de azt el kell ismernie, hogy némiképpen felesleges lenne szegényt egy holdnyúl hátán, ketrecben utaztatni, mindezt úgy, hogy legkésőbb holnap kora délután, de az is lehet, hogy már ma este itthon lesz újra. Még nem döntötte el, hogy mikor tér vissza, csak azt, hogy Aleniát mindenképpen hazakíséri Artheniorba. Bárhogy is, édesanyja kiválóan el fogja tudni látni a macskáját és a plüssnyulait ameddig ő nincsen itthon, ebben teljesen biztos, és nyilván kis kedvence és barátai is ki fognak majd egy-két napot bírni nélküle.*
- Készítettem ételt és italt az útra, de ha szeretnél most is reggelizhetsz. *mosolyog a lányra, a már szokásos „örülök, hogy látlak” mosolyával. Igazából Alenián múlik, hogy mennyire sietnek, illetve mennyire éhes, hogy most szeretne enni, vagy ráér neki, út közben egy lassú patak partján, vagy apró tisztáson mondjuk. A lány lovával és az ő varázslatával szerencsére eléggé lerövidült számára az egykor nagyon hosszúnak tűnő út Artheniorig, még úgy is, ha nem vágtában mennek.
Miután felszedelőzködtek és előhozzák Nia lovát az istállóból, ő is megidézi a varázsnyulát, ami, ha megjelenik és barátnője is indulna, akkor el is kezdik útjukat vissza a város felé.
Annyira azért már ismeri Aleniát, hogy tudja, nem csak udvariasságból mondta korábban, hogy jól érezte magát náluk.*
- Örülök, hogy jól érezted magad itt. Tudod, hogy bármikor jöhetsz, amikor pihenni vágysz. *mond még ennyit mielőtt elhagynák liget határát, holott elképzelhető, hogy kell majd neki jönnie hivatalos ügyben is. Ennek ellenére nagyon reméli, hogy sokkal gyakrabban fog pihenni járni ide.
Mivel gondolatai elég hamar a jövő felé terelődtek, eszébe jut, hogy sok dolguk és megoldandó feladatuk lesz hamarosan együtt, ugyanakkor külön-külön is, de mindezek konkrét és részletes megvalósításának a tervét nem út közben, inkább egy nyugodt estén, csendes vacsora mellett szeretné megbeszélni majd Aleniával, miután a Mágustoronyból sokkal okosabban, erősebben és tapasztaltabban visszatért.*
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, mire egy ezüstösen áttetsző, öszvér méretű szellemnyúl jelenik meg. Az idéző képes meglovagolni a jelenést, minek sebessége megegyezik egy átlagos lóéval. Szellemalak, így nem süpped a talajba, nehéz terepen is legalább olyan gyorsan halad, mint máshol. Ha a varázsló megvakarja a szellem jobb füle tövét, az ezüstös csillogás közepette eltűnik.
1093. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-10-18 09:16:45
Üzenet elküldve: 2025-10-18 09:16:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 521
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 521
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Jó volt itt is, de a legjobb otthon//
*A Szarvasligetben töltött pár nap hamar eltelt Alenia számára, és a legeslegjobb az egészben az, hogy minden félelme ellenére többségében jó élményekkel gazdagodva térhet ma vissza a városba. Az Intathtal való találkozás és beszélgetés fényévekkel jobban alakult annál, mint amire számított, és bár a csatabárdot talán nem sikerült teljesen elásniuk, most már legalább őszintén tudja azt is mondani, hogy az elf nem is olyan borzalmas személy, ha a megfelelő módon áll hozzá. Az együtt, négyesben eltöltött vacsora is nagyon finomra sikeredett, Luninari kitett magáért, az édesanyja pedig egy igazán szerethető, kedves nőnek bizonyult. Sikerült is vele hosszú órákat beszélgetnie, ami kissé olyan volt számára, mintha újra a saját édesanyja hangját és tanácsait hallhatta volna, ezért pedig végtelen hálával tartozik neki. És hát itt van maga Szarvasliget, gyönyörű, csendes, meseszép hely, mintha egy valódi mesébe csöppent volna.
Szép emlékekkel ébredt tehát ma reggel, és készülődés közben is csak ezekre tud gondolni. Természetesen az utazásra alkalmas, elegáns, fekete nadrágját, csizmáját, a fehér felsőjét és rá a fűzőjét veszi fel, hogy az út során kényelmesen érezhesse majd magát. A többi holmiját gondosan elpakolgatja, már egészen megszokta, hogy itt nincsenek szolgálók, akik megcsinálják helyette, neki pedig nem esik nehezére magától megcsinálni, emiatt nem akarta Luninarit zargatni.
Miután elkészült, először a fél-elf lány édesanyjának szobájába kopog be, hogy megköszönhesse neki azt a rengeteg kedvességet, és elköszönjön tőle, utána azonban már Luninarit indul megkeresni, akit nem is olyan könnyű fellelni a ligetben. Először a szobájába kopog be, de ha ott nem találja, akkor tovább indul, először az ebédlőt, konyhát majd az istállót és a többi lakrészt kezdi átkutatni érte, egyedül Intath laborját kerüli el messzire, az a hely még továbbra is olyan a számára, mintha egy börtön vagy épp egy vesztőhely volna, pedig azóta sem látta, hogy milyen lehet belülről.*
*A Szarvasligetben töltött pár nap hamar eltelt Alenia számára, és a legeslegjobb az egészben az, hogy minden félelme ellenére többségében jó élményekkel gazdagodva térhet ma vissza a városba. Az Intathtal való találkozás és beszélgetés fényévekkel jobban alakult annál, mint amire számított, és bár a csatabárdot talán nem sikerült teljesen elásniuk, most már legalább őszintén tudja azt is mondani, hogy az elf nem is olyan borzalmas személy, ha a megfelelő módon áll hozzá. Az együtt, négyesben eltöltött vacsora is nagyon finomra sikeredett, Luninari kitett magáért, az édesanyja pedig egy igazán szerethető, kedves nőnek bizonyult. Sikerült is vele hosszú órákat beszélgetnie, ami kissé olyan volt számára, mintha újra a saját édesanyja hangját és tanácsait hallhatta volna, ezért pedig végtelen hálával tartozik neki. És hát itt van maga Szarvasliget, gyönyörű, csendes, meseszép hely, mintha egy valódi mesébe csöppent volna.
Szép emlékekkel ébredt tehát ma reggel, és készülődés közben is csak ezekre tud gondolni. Természetesen az utazásra alkalmas, elegáns, fekete nadrágját, csizmáját, a fehér felsőjét és rá a fűzőjét veszi fel, hogy az út során kényelmesen érezhesse majd magát. A többi holmiját gondosan elpakolgatja, már egészen megszokta, hogy itt nincsenek szolgálók, akik megcsinálják helyette, neki pedig nem esik nehezére magától megcsinálni, emiatt nem akarta Luninarit zargatni.
Miután elkészült, először a fél-elf lány édesanyjának szobájába kopog be, hogy megköszönhesse neki azt a rengeteg kedvességet, és elköszönjön tőle, utána azonban már Luninarit indul megkeresni, akit nem is olyan könnyű fellelni a ligetben. Először a szobájába kopog be, de ha ott nem találja, akkor tovább indul, először az ebédlőt, konyhát majd az istállót és a többi lakrészt kezdi átkutatni érte, egyedül Intath laborját kerüli el messzire, az a hely még továbbra is olyan a számára, mintha egy börtön vagy épp egy vesztőhely volna, pedig azóta sem látta, hogy milyen lehet belülről.*
1092. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-10-15 22:28:22
Üzenet elküldve: 2025-10-15 22:28:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1589
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1589
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Metszéspont//
*Megsimogatja, azt a félvérbuksit. Valójában nem is az volt a baj, hogy a rendelőjében, hanem alapból, hogy a közelében a semmiből lángokat gyújtott. Ki szeretné az ilyesmit? Jobb is ha inkább másról beszélnek. Bár pont a szőkéről? Azon játékosan elmosolyodik ő is, hogy néha meg tudja lepni a félvért. Attól pedig elkerekedik a szeme, hogy azért járna hasonló a fejében, mert ő nemcsak férfi, de elf is. Sosem szerette ha a fajtája miatt néznek ki belőle dolgokat, de ezt még nem kapta meg. Vagyis rég kapta már meg ilyen nyíltan. Főleg, hogy van pár olyan elf, aki előbb fúrna meg egy tölgyfát, mint egy asszonyt. Persze aztán egyből jön is a magyarázat.*
~Ja, hogy elfként nem kell egy perverznek kell lennem, sőt csak a saját fajtámhoz illik vonzódnom. Ha ezt korábban tudom...~
-Már nem először úgy beszélsz róla mintha bele lennél zúgva.
*Pimaszkodik a lánnyal kicsit. A nyuszimama kapcsán pedig ha tudta volna, hogy itthon van, akkor nem engedi ennyire el magát és összébb rántja magát. Utólag már nem rágja magát a dolgon. Vállat is ránt. Kicsit még cukiskodnak a félvérrel, aki utána elindul a konyhába és közben kifejti, hogy nem kell félteni, mert annyira nem fáradt el, de nem kell este sokat altatni.*
-Aham. Aztán nehogy nekem kelljen az ebédlőasztaltól a szobájába vinnem az elszundikált varázslónőt.
*Vigyorog a lány után. Mikor magára marad a gondolataival akkor egy darabig töpreng, mielőtt összeszedi magát és elmegy a ruháiért, hogy azokkal kimenjen a tóhoz fürdeni egyet.*
*Megsimogatja, azt a félvérbuksit. Valójában nem is az volt a baj, hogy a rendelőjében, hanem alapból, hogy a közelében a semmiből lángokat gyújtott. Ki szeretné az ilyesmit? Jobb is ha inkább másról beszélnek. Bár pont a szőkéről? Azon játékosan elmosolyodik ő is, hogy néha meg tudja lepni a félvért. Attól pedig elkerekedik a szeme, hogy azért járna hasonló a fejében, mert ő nemcsak férfi, de elf is. Sosem szerette ha a fajtája miatt néznek ki belőle dolgokat, de ezt még nem kapta meg. Vagyis rég kapta már meg ilyen nyíltan. Főleg, hogy van pár olyan elf, aki előbb fúrna meg egy tölgyfát, mint egy asszonyt. Persze aztán egyből jön is a magyarázat.*
~Ja, hogy elfként nem kell egy perverznek kell lennem, sőt csak a saját fajtámhoz illik vonzódnom. Ha ezt korábban tudom...~
-Már nem először úgy beszélsz róla mintha bele lennél zúgva.
*Pimaszkodik a lánnyal kicsit. A nyuszimama kapcsán pedig ha tudta volna, hogy itthon van, akkor nem engedi ennyire el magát és összébb rántja magát. Utólag már nem rágja magát a dolgon. Vállat is ránt. Kicsit még cukiskodnak a félvérrel, aki utána elindul a konyhába és közben kifejti, hogy nem kell félteni, mert annyira nem fáradt el, de nem kell este sokat altatni.*
-Aham. Aztán nehogy nekem kelljen az ebédlőasztaltól a szobájába vinnem az elszundikált varázslónőt.
*Vigyorog a lány után. Mikor magára marad a gondolataival akkor egy darabig töpreng, mielőtt összeszedi magát és elmegy a ruháiért, hogy azokkal kimenjen a tóhoz fürdeni egyet.*
1091. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-10-14 16:26:09
Üzenet elküldve: 2025-10-14 16:26:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 677
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 677
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Metszéspont//
*Akár meg is sértődhetne azon, hogy a doki annyira nem bízik benne, hogy képes elképzelni, ahogyan egy ártatlan kis varázslattal lángra lobbantja a rendelőjét, de csak egy félmosoly az, ami végül az arcára kúszik, megsértődni pedig esze ágában sincs.*
- Hát jó, ha ennyire szeretnéd, ígérem, hogy hanyagolom a mágiát itt. *ígéri is meg, hagyva rá ezúttal Intre az egészet. Ugyan most sem azt csinálta, hogy olyan üvegcsék közelében játszadozott a tűzzel, amelyekről azt sem tudja, hogy mi lehet bennük, és nyilván máskor is lenne annyi esze, hogy ilyesmit ne tegyen, de erre most nem hívja fel Intath figyelmét.
Az ezeket követő kérdést aztán először nem is érti, de utána viszonylag hamar leesik neki, hogy pontosan mire vonatkozhatott. El is neveti magát.*
- Nem tudhatom, hogy mi jár a fejedben, sőt, gyakran meg tudsz lepni, azt elismerem. *mondja.* De férfi vagy, ráadásul még elf is, na nem mintha mondjuk egy orknak ne tetszhetne Aleninia, de azért gyanítom, hogy náluk kicsit más a szépségideál, mint az embereknél, nálatok, meg nálunk félvéreknél. Bárhogy is, Alenia szerintem nem csak gyönyörű, hanem még fiatal is, szóval kétlem, hogy lenne olyan férfi, aki hosszú távon ki tudná vonni magát a szépségének a hatása alól. *fejti ki kicsit bővebben azt, amit talán nem kellene megmagyaráznia, de hát saját bőréből nem képes kibújni; néha szereti is túlmagyarázni a dolgokat, máskor pedig észre sem veszi, hogy ezt teszi. Most éppen kicsit a kettő között van.*
- Különben fura, hogy még nem találkoztál anyával, amióta itthon vagy. *használja szándékosan az „itthon” szót, mert nem győzi hangsúlyozni azt, ami számára sohasem volt kérdés; Intath nem vendég itt, hanem Szarvasliget igenis az ő otthona is.*
- De hát még én sem sok időt tudtam beszélni vele, amióta hazajöttem. Néha kicsit kiszámíthatatlan, lehet, hogy most éppen az éjjeli bagoly korszakát éli. *csapong kicsit, majd persze elmosolyodik újra, amikor Int még egyszer megsimogatja és puszilja. Búcsúzóul átöleli őt, aztán, ha már megitta a teáját nem csak a saját bögréjét viszi el, hanem az övét is, amiről óhatatlanul is az jut eszébe, hogy mennyi dolga lesz még ma. Mégis inkább csak elmosolyodik erre a gondolatra, mert alig várja az estét, már csak a vörösboros vadpörkölt és a maga az agg vörösbor miatt is, amit hozzá vett és biztosan nagyon finom lesz majd.*
- Lehet, hogy majd délután is pihenek egy kicsit, de ne aggódj értem, annyira azért nem fáradtam el. A vicc az, hogy lassan tapasztalt utazó leszek, bár sosem vágytam hasonlóra azt hiszem. Még úgy is az leszek, ha leginkább csak Szarvasliget és Arthenior között utazom, de azt hiszem egyre jobban bírom. Az viszont biztos, hogy este jól és mélyen fogok majd aludni. Más itt a tó mellett azért. *mondja körülbelül úgy, mintha amúgy kint aludna kedvenc kis tavának a partján, nem pedig egy arra néző szobában.*
- Jó pihenést akkor neked! *köszön el végül egy kedvesnek szánt mosollyal, aztán persze minél gyorsabban elindul előkészíteni az estét. Ha kicsit fáradt is nem nagyon törődik vele, mert ahogyan összegzi magában az eddig napot, hamar rájön, hogy jobban nem is alakulhattak volna a dolgok, főleg ahhoz képest, hogyha visszagondol arra, hogy mennyi kétség közt vergődve indult el reggel Niával Artheniorból. Ehhez képest Aleniának tetszett Szarvasliget, sikerült szót érteniük Inttel, ő pedig ismét jól érezte magát a doki társaságában. Ennél többet igazán nem is kívánhatott volna kora reggel, a nap jobbik és élvezetesebb része az ünnepi vacsorával és az utána következő, - szerinte mindenképpen, - megérdemelt pihenéssel pedig még előttük van és csak rájuk vár.*
*Akár meg is sértődhetne azon, hogy a doki annyira nem bízik benne, hogy képes elképzelni, ahogyan egy ártatlan kis varázslattal lángra lobbantja a rendelőjét, de csak egy félmosoly az, ami végül az arcára kúszik, megsértődni pedig esze ágában sincs.*
- Hát jó, ha ennyire szeretnéd, ígérem, hogy hanyagolom a mágiát itt. *ígéri is meg, hagyva rá ezúttal Intre az egészet. Ugyan most sem azt csinálta, hogy olyan üvegcsék közelében játszadozott a tűzzel, amelyekről azt sem tudja, hogy mi lehet bennük, és nyilván máskor is lenne annyi esze, hogy ilyesmit ne tegyen, de erre most nem hívja fel Intath figyelmét.
Az ezeket követő kérdést aztán először nem is érti, de utána viszonylag hamar leesik neki, hogy pontosan mire vonatkozhatott. El is neveti magát.*
- Nem tudhatom, hogy mi jár a fejedben, sőt, gyakran meg tudsz lepni, azt elismerem. *mondja.* De férfi vagy, ráadásul még elf is, na nem mintha mondjuk egy orknak ne tetszhetne Aleninia, de azért gyanítom, hogy náluk kicsit más a szépségideál, mint az embereknél, nálatok, meg nálunk félvéreknél. Bárhogy is, Alenia szerintem nem csak gyönyörű, hanem még fiatal is, szóval kétlem, hogy lenne olyan férfi, aki hosszú távon ki tudná vonni magát a szépségének a hatása alól. *fejti ki kicsit bővebben azt, amit talán nem kellene megmagyaráznia, de hát saját bőréből nem képes kibújni; néha szereti is túlmagyarázni a dolgokat, máskor pedig észre sem veszi, hogy ezt teszi. Most éppen kicsit a kettő között van.*
- Különben fura, hogy még nem találkoztál anyával, amióta itthon vagy. *használja szándékosan az „itthon” szót, mert nem győzi hangsúlyozni azt, ami számára sohasem volt kérdés; Intath nem vendég itt, hanem Szarvasliget igenis az ő otthona is.*
- De hát még én sem sok időt tudtam beszélni vele, amióta hazajöttem. Néha kicsit kiszámíthatatlan, lehet, hogy most éppen az éjjeli bagoly korszakát éli. *csapong kicsit, majd persze elmosolyodik újra, amikor Int még egyszer megsimogatja és puszilja. Búcsúzóul átöleli őt, aztán, ha már megitta a teáját nem csak a saját bögréjét viszi el, hanem az övét is, amiről óhatatlanul is az jut eszébe, hogy mennyi dolga lesz még ma. Mégis inkább csak elmosolyodik erre a gondolatra, mert alig várja az estét, már csak a vörösboros vadpörkölt és a maga az agg vörösbor miatt is, amit hozzá vett és biztosan nagyon finom lesz majd.*
- Lehet, hogy majd délután is pihenek egy kicsit, de ne aggódj értem, annyira azért nem fáradtam el. A vicc az, hogy lassan tapasztalt utazó leszek, bár sosem vágytam hasonlóra azt hiszem. Még úgy is az leszek, ha leginkább csak Szarvasliget és Arthenior között utazom, de azt hiszem egyre jobban bírom. Az viszont biztos, hogy este jól és mélyen fogok majd aludni. Más itt a tó mellett azért. *mondja körülbelül úgy, mintha amúgy kint aludna kedvenc kis tavának a partján, nem pedig egy arra néző szobában.*
- Jó pihenést akkor neked! *köszön el végül egy kedvesnek szánt mosollyal, aztán persze minél gyorsabban elindul előkészíteni az estét. Ha kicsit fáradt is nem nagyon törődik vele, mert ahogyan összegzi magában az eddig napot, hamar rájön, hogy jobban nem is alakulhattak volna a dolgok, főleg ahhoz képest, hogyha visszagondol arra, hogy mennyi kétség közt vergődve indult el reggel Niával Artheniorból. Ehhez képest Aleniának tetszett Szarvasliget, sikerült szót érteniük Inttel, ő pedig ismét jól érezte magát a doki társaságában. Ennél többet igazán nem is kívánhatott volna kora reggel, a nap jobbik és élvezetesebb része az ünnepi vacsorával és az utána következő, - szerinte mindenképpen, - megérdemelt pihenéssel pedig még előttük van és csak rájuk vár.*
1090. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-10-08 09:58:26
Üzenet elküldve: 2025-10-08 09:58:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1589
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1589
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Metszéspont//
*A doki már csak múltjának köszönhetően sem az a fajta alak, aki könnyen megijed vagy ha mégis akkor hagyja, hogy ez látszódjon rajta. Ennek ellenére nem bízik annyira a mágiában, hogy szívesen fogadja ha mellette csak úgy lángokat teremtenek a semmiből. Főleg, mert a lány szavaiból egyetlen mondat csak, ami megfogja a figyelmét. "a mana természetesen nem az én erőm, inkább úgy fogalmazok, hogy tudom használni" Persze. Egyáltalán nem olyan ez mint az olvasás mert ha rossz a szemed akkor maximum félreolvasol valamit ha mégis olvasni próbálsz. De ha a semmiből lángokat teremtesz akkor ki tudja mi történhet ha egyszer csak rosszul sül el valami. Ettől függetlenül a másik szavainak hatására egy halvány mosolyra húzódik a szája és nyom egy puszit arra a kobakra.*
-Akkor is kedveském! A jövőben itt a rendelőmben ne használd ezt jó? Sok a veszélyes anyag és baj is történhet.
*Jó majd ha szeszt főz az veszélyesebb dolog lesz, de azt nem is fogja majd gyerekjátékként felfogni. Kellő körültekintéssel jár majd el. Viszont a varázsitalokkal kapcsolatos szavait megköszöni a lány. Azt, is hogy foglalkozik majd a gyerekekkel. Nos, igen. Meg fog szenvedni velük míg felásatja velük a kertet és elküldi őket növényt gyűjteni. Hisztis kis semmirekellők! A következő kérdés meglepi. Szíve szerint reflexből rávágná, hogy nem fáradt mert félvérezni szeretne, de a folytatás olyan kimondatlan dolgokat tartalmaz amik miatt valóban szüksége lesz majd egy kis magányra. Például, hogy rendbeszedje magát. Azon azért felnevet, hogy Luninari látványnak se tartja utolsónak a szőkét.*
-Mit gondolsz te drága mik járnak az én eszemben?
*Nyom egy újabb puszit arra a buksira. Valójában ha nem épp üzletről és a lányairól lenne szó akkor szívesen megmutatná a kisasszonynak, hogy milyen nem a töketlen bátyjának hanem egy igazi férfi érintése. Emlékszik rá milyen jó kis mellek voltak a szövet alatt mikor még a műtőasztalán volt kifeküdve. Volna mit megvizsgálni rajta.*
-Bár nagyon hiányzott már az én kis kedvenc varázs nyuszilányom és legszívesebben el sem engednélek, de tényleg fel kell majd készülnöm. Meg gondolom te is elfáradtál az úton. Pihenj azért te is drága!
*Simogatja meg, azt a buksit. Nem egyszerű dolog ha valakit ennyi lány zsong körbe. Egyet majd meg kell lesni, a másik ölelgetésétől el kell szakadni. Nehéz az élet. Sőt, van egy harmadik is.*
-Oh, ő is itt van? Egyre jobban várom, azt a vacsorát. De tényleg ne hajszold magad túl. Nehogy aztán kidőlj ott pörkölt fölött. Mi lenne velünk egy ilyen izgalmas, érdekes lány nélkül.
*Nevet fel azon ahogy visszautal arra ahogy érdekesebbnek nevezte a lány magát mint, azt a nevelőnőt.*
*A doki már csak múltjának köszönhetően sem az a fajta alak, aki könnyen megijed vagy ha mégis akkor hagyja, hogy ez látszódjon rajta. Ennek ellenére nem bízik annyira a mágiában, hogy szívesen fogadja ha mellette csak úgy lángokat teremtenek a semmiből. Főleg, mert a lány szavaiból egyetlen mondat csak, ami megfogja a figyelmét. "a mana természetesen nem az én erőm, inkább úgy fogalmazok, hogy tudom használni" Persze. Egyáltalán nem olyan ez mint az olvasás mert ha rossz a szemed akkor maximum félreolvasol valamit ha mégis olvasni próbálsz. De ha a semmiből lángokat teremtesz akkor ki tudja mi történhet ha egyszer csak rosszul sül el valami. Ettől függetlenül a másik szavainak hatására egy halvány mosolyra húzódik a szája és nyom egy puszit arra a kobakra.*
-Akkor is kedveském! A jövőben itt a rendelőmben ne használd ezt jó? Sok a veszélyes anyag és baj is történhet.
*Jó majd ha szeszt főz az veszélyesebb dolog lesz, de azt nem is fogja majd gyerekjátékként felfogni. Kellő körültekintéssel jár majd el. Viszont a varázsitalokkal kapcsolatos szavait megköszöni a lány. Azt, is hogy foglalkozik majd a gyerekekkel. Nos, igen. Meg fog szenvedni velük míg felásatja velük a kertet és elküldi őket növényt gyűjteni. Hisztis kis semmirekellők! A következő kérdés meglepi. Szíve szerint reflexből rávágná, hogy nem fáradt mert félvérezni szeretne, de a folytatás olyan kimondatlan dolgokat tartalmaz amik miatt valóban szüksége lesz majd egy kis magányra. Például, hogy rendbeszedje magát. Azon azért felnevet, hogy Luninari látványnak se tartja utolsónak a szőkét.*
-Mit gondolsz te drága mik járnak az én eszemben?
*Nyom egy újabb puszit arra a buksira. Valójában ha nem épp üzletről és a lányairól lenne szó akkor szívesen megmutatná a kisasszonynak, hogy milyen nem a töketlen bátyjának hanem egy igazi férfi érintése. Emlékszik rá milyen jó kis mellek voltak a szövet alatt mikor még a műtőasztalán volt kifeküdve. Volna mit megvizsgálni rajta.*
-Bár nagyon hiányzott már az én kis kedvenc varázs nyuszilányom és legszívesebben el sem engednélek, de tényleg fel kell majd készülnöm. Meg gondolom te is elfáradtál az úton. Pihenj azért te is drága!
*Simogatja meg, azt a buksit. Nem egyszerű dolog ha valakit ennyi lány zsong körbe. Egyet majd meg kell lesni, a másik ölelgetésétől el kell szakadni. Nehéz az élet. Sőt, van egy harmadik is.*
-Oh, ő is itt van? Egyre jobban várom, azt a vacsorát. De tényleg ne hajszold magad túl. Nehogy aztán kidőlj ott pörkölt fölött. Mi lenne velünk egy ilyen izgalmas, érdekes lány nélkül.
*Nevet fel azon ahogy visszautal arra ahogy érdekesebbnek nevezte a lány magát mint, azt a nevelőnőt.*
1089. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-10-06 16:29:05
Üzenet elküldve: 2025-10-06 16:29:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 677
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 677
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Metszéspont//
*Intath nem tűnik különösebben ijedtnek, igaz neki nem is az volt a célja, hogy megijessze őt. Szavai alapján mindenesetre úgy tűnik, hogy kissé másképpen ítélik meg már egy előzőhöz hasonló, szinte alapszintű varázslat veszélyességét is.*
- Ugyan. *mosolyodik el.* Ez csak egy nagyon egyszerű varázslat. Ha vigyázok, akkor nem égetek meg semmit, márpedig vigyázok. Meg aztán, ura vagyok az erőmnek.
*Utóbbi mondat a mosoly ellenére talán kissé önérzetesnek hangzik, és maga a megfogalmazás sem pontos.*
- Bár a mana természetesen nem az én erőm, inkább úgy fogalmazok, hogy tudom használni. Ha nem tudnám, varázsolni sem tudnék egyáltalán. Pont olyan ez, mint olvasni. Ha nem ismered a betűket, akkor nem fog menni. *pontosít.* A lényeg, hogy azért nem tud túl nagy kárt okozni egy varázslat, mert ahhoz eleve uralnod kell az azt létrehozó erőt, hogy varázsolni tudj. Persze, egy tűz, amit varázslattal gyújtasz simán leégethet egy házat, vagy egy egész erdőt is akár, de ugyanez akkor is megtörténhet, ha egy gyertyával, fáklyával, vagy bármilyen más tűzszerszámmal szórakozol felelőtlenül, nem kell feltétlenül varázsolni ahhoz, hogy kisebb katasztrófát okozz. Gondolom, hogy amikor a konyhában főzök és mágia nélkül, akkor sem azon aggódsz, hogy mi van, hogyha mindjárt magunkra gyújtom a házat. Legalábbis nagyon remélem!
*Az utolsó mondat után újra nevet. Intath társaságában általában hamar képes felvidulni. Közben reméli, hogy szavaival teljesen megnyugtatta az elfet.*
- Amúgy ez leginkább tényleg csak egy nagyon egyszerű kis varázslat főzéshez, tábortűz gyújtáshoz, meg persze a gyerekek szórakoztatására. *mosolyog újra.* Lángok csak az öklöm körül vannak, ha pedig nem szorítom többé ökölbe a kezemet, azonnal el is tűnnek, mint láttad.
*Talán nem meglepő, hogy a doki is és ő is, mind a ketten saját „szakterületükről” beszélgetnek a legszívesebben és leginkább csillogó szemekkel, de a maga részéről ő egyelőre abbahagyja, mielőtt még túlságosan is belelendülne.*
- Mindenesetre köszönöm a választ! A lényeg, hogy a természetes fény mindenképpen jobb és pontosabb. És persze örülök, hogy a gyerekekkel is foglalkozol kicsit majd, ha eljutunk odáig, hogy már itt vannak.
*Azt inkább nem említi egyelőre, mert nem akarja ismételni magát, hogy igazából nem dolgozni hozza őket ide, hanem azért, hogy jól érezzék itt magukat, szórakozzanak és hogy saját szemükkel láthassák, hogy más is létezik a világon, mint Arthenior komor kőrengetege meg az árvaház.*
- Mi legyen, hagyjalak pihenni? *kérdi ezek után.* Gondolom fel kell készülnöd lélekben a közös vacsorára. De nyugodj meg… most, hogy már a lényeg meg lett beszélve, hidd el, hogy Alenia nagyon is kellemes társaság lesz. Meg persze látványnak sem utolsó ugyebár. *mosolyodik el végül, mert biztos abban, hogyha Int félrerakja az előítéleteit, akkor ő is belátja, hogy Nia még elf mércével is számítva is a legszebbek közé tartozik.*
- Meg hozom majd anyát is persze. Biztos rá is ráfér egy kis társaság, szarvaspörkölt és bor, bár nem feltétlenül ebben a sorrendben.
*Intath nem tűnik különösebben ijedtnek, igaz neki nem is az volt a célja, hogy megijessze őt. Szavai alapján mindenesetre úgy tűnik, hogy kissé másképpen ítélik meg már egy előzőhöz hasonló, szinte alapszintű varázslat veszélyességét is.*
- Ugyan. *mosolyodik el.* Ez csak egy nagyon egyszerű varázslat. Ha vigyázok, akkor nem égetek meg semmit, márpedig vigyázok. Meg aztán, ura vagyok az erőmnek.
*Utóbbi mondat a mosoly ellenére talán kissé önérzetesnek hangzik, és maga a megfogalmazás sem pontos.*
- Bár a mana természetesen nem az én erőm, inkább úgy fogalmazok, hogy tudom használni. Ha nem tudnám, varázsolni sem tudnék egyáltalán. Pont olyan ez, mint olvasni. Ha nem ismered a betűket, akkor nem fog menni. *pontosít.* A lényeg, hogy azért nem tud túl nagy kárt okozni egy varázslat, mert ahhoz eleve uralnod kell az azt létrehozó erőt, hogy varázsolni tudj. Persze, egy tűz, amit varázslattal gyújtasz simán leégethet egy házat, vagy egy egész erdőt is akár, de ugyanez akkor is megtörténhet, ha egy gyertyával, fáklyával, vagy bármilyen más tűzszerszámmal szórakozol felelőtlenül, nem kell feltétlenül varázsolni ahhoz, hogy kisebb katasztrófát okozz. Gondolom, hogy amikor a konyhában főzök és mágia nélkül, akkor sem azon aggódsz, hogy mi van, hogyha mindjárt magunkra gyújtom a házat. Legalábbis nagyon remélem!
*Az utolsó mondat után újra nevet. Intath társaságában általában hamar képes felvidulni. Közben reméli, hogy szavaival teljesen megnyugtatta az elfet.*
- Amúgy ez leginkább tényleg csak egy nagyon egyszerű kis varázslat főzéshez, tábortűz gyújtáshoz, meg persze a gyerekek szórakoztatására. *mosolyog újra.* Lángok csak az öklöm körül vannak, ha pedig nem szorítom többé ökölbe a kezemet, azonnal el is tűnnek, mint láttad.
*Talán nem meglepő, hogy a doki is és ő is, mind a ketten saját „szakterületükről” beszélgetnek a legszívesebben és leginkább csillogó szemekkel, de a maga részéről ő egyelőre abbahagyja, mielőtt még túlságosan is belelendülne.*
- Mindenesetre köszönöm a választ! A lényeg, hogy a természetes fény mindenképpen jobb és pontosabb. És persze örülök, hogy a gyerekekkel is foglalkozol kicsit majd, ha eljutunk odáig, hogy már itt vannak.
*Azt inkább nem említi egyelőre, mert nem akarja ismételni magát, hogy igazából nem dolgozni hozza őket ide, hanem azért, hogy jól érezzék itt magukat, szórakozzanak és hogy saját szemükkel láthassák, hogy más is létezik a világon, mint Arthenior komor kőrengetege meg az árvaház.*
- Mi legyen, hagyjalak pihenni? *kérdi ezek után.* Gondolom fel kell készülnöd lélekben a közös vacsorára. De nyugodj meg… most, hogy már a lényeg meg lett beszélve, hidd el, hogy Alenia nagyon is kellemes társaság lesz. Meg persze látványnak sem utolsó ugyebár. *mosolyodik el végül, mert biztos abban, hogyha Int félrerakja az előítéleteit, akkor ő is belátja, hogy Nia még elf mércével is számítva is a legszebbek közé tartozik.*
- Meg hozom majd anyát is persze. Biztos rá is ráfér egy kis társaság, szarvaspörkölt és bor, bár nem feltétlenül ebben a sorrendben.
1088. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-10-04 07:44:02
Üzenet elküldve: 2025-10-04 07:44:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1589
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1589
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Erős tündér, erős érzelmekkel//
*Jót mosolyog a lány reakcióján. Nem fogja hangosan kimondani, de aranyos. Mintha azért mondta volna el, mert a kék hajútól vár megoldást. Csak így alakult. Összefutottak, fáradtak, jó ideig kerülték egymást, megvolt a veszekedés, most meg épp beszélgetnek. Akármilyen kiszámíthatatlanok is ők ketten, de csodatételt egyáltalán nem vár a lánytól. A kapott szavakon vigyorog egy jót.*
-Nos, igen.
*Még mindig szórakoztatja a másik őszintesége. Azon viszont, hogy üres volt a beszámoló azért látványosan meglepődik. Aztán jön a folytatás. Annak hallatán mosolyra húzódik a szája.*
-Hát...Élvezem a munkát. Az kikapcsol.~Meg a bor.~Szórakoztató tud lenni.
*A következő jelenet meglepi. Habár volt szerencséje ismerkedni azokkal a szárnyakkal, de ez új. A lány mozdulatai hatására leteszi a kupáját és szorosabban magához öleli a kis testet miközben egy sóhaj formájában tör ki belőle a fáradtságának egy kis része.*
-Köszönöm drága!
*Búgja a másiknak miközben szorosan vonja magához. Lehajtja a fejét, ennek hatására leomló is haja fátyolként öleli körbe párosukat. Ha a lány valaha kapott olyan tanácsot, hogy ne ölelgessen jöttment alakokat fürdőházakban akkor meg kellett volna fogadnia és nem keveredett volna ilyen helyzetekbe. Mihaszna elfeket fog ki akik úgy tudnak a törődés hatására rátapadni, mint azok a piócák akiktől nem is olyan rég a hideg rázta. A dorgálás hatására halkan felkuncog.*
-A házat visszaszerezni vagy valami kártérítést elintézni és megértetni azokkal a naiv lányokkal, hogy loptak tőlük és hogy a tolvaj csak, mert a barátjuknak mondja magát és úgy tesz mintha szívességet tett volna attól még szánt szándékkal elárulta őket és kibaszott velük. Az előbbi az egyszerűbb feladat. Azzal talán jól is haladok. Az utóbbi viszont...kurvára idegesítő.
//Erős tündér, erős érzelmekkel//
*Jót mosolyog a lány reakcióján. Nem fogja hangosan kimondani, de aranyos. Mintha azért mondta volna el, mert a kék hajútól vár megoldást. Csak így alakult. Összefutottak, fáradtak, jó ideig kerülték egymást, megvolt a veszekedés, most meg épp beszélgetnek. Akármilyen kiszámíthatatlanok is ők ketten, de csodatételt egyáltalán nem vár a lánytól. A kapott szavakon vigyorog egy jót.*
-Nos, igen.
*Még mindig szórakoztatja a másik őszintesége. Azon viszont, hogy üres volt a beszámoló azért látványosan meglepődik. Aztán jön a folytatás. Annak hallatán mosolyra húzódik a szája.*
-Hát...Élvezem a munkát. Az kikapcsol.~Meg a bor.~Szórakoztató tud lenni.
*A következő jelenet meglepi. Habár volt szerencséje ismerkedni azokkal a szárnyakkal, de ez új. A lány mozdulatai hatására leteszi a kupáját és szorosabban magához öleli a kis testet miközben egy sóhaj formájában tör ki belőle a fáradtságának egy kis része.*
-Köszönöm drága!
*Búgja a másiknak miközben szorosan vonja magához. Lehajtja a fejét, ennek hatására leomló is haja fátyolként öleli körbe párosukat. Ha a lány valaha kapott olyan tanácsot, hogy ne ölelgessen jöttment alakokat fürdőházakban akkor meg kellett volna fogadnia és nem keveredett volna ilyen helyzetekbe. Mihaszna elfeket fog ki akik úgy tudnak a törődés hatására rátapadni, mint azok a piócák akiktől nem is olyan rég a hideg rázta. A dorgálás hatására halkan felkuncog.*
-A házat visszaszerezni vagy valami kártérítést elintézni és megértetni azokkal a naiv lányokkal, hogy loptak tőlük és hogy a tolvaj csak, mert a barátjuknak mondja magát és úgy tesz mintha szívességet tett volna attól még szánt szándékkal elárulta őket és kibaszott velük. Az előbbi az egyszerűbb feladat. Azzal talán jól is haladok. Az utóbbi viszont...kurvára idegesítő.
1087. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-10-04 06:18:44
Üzenet elküldve: 2025-10-04 06:18:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1589
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1589
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Metszéspont//
*Arra, hogy ne érdekelné őt a mágia csak elhúzza a száját és megsimogatja, azt a félvér buksit. Az igaz, hogy mágia elmélete csak annyira érdekli őt mintha a kenyérsütésről vagy a sivatagi cserebogarak életciklusáról mesélne neki a lány, de pont azért mert Luninari-ról van szó azért nem is érdektelen a dologgal kapcsolatban. Nem véletlen, hogy azt a két fiolát is a lánynak adta. Ha a másik tanulni szeretne és ő tud neki ebben segíteni akkor megteszi. Persze kár is lenne tagadni, egyértelmű lehet, hogy a saját munkájáról sokkal lelkesebben mesél. Azzal a fajta átéléssel, kitörő izgatottsággal és egy kis büszkeséggel amit talán akkor láthatott rajta a lány mikor tökéletesen ki tudta húzni Viel fogát. Bár azok a csillogó zöld szemek ehhez a témához talán jobban illenek. A reakció viszont meglepi. Hogy jönnek ide a gyerekek? Kit érdekelnek a tetves gyerekek mikor az alkímia művészetének igaz csak egy nagyon külső rétegét, de épp most tárta fel. Aztán jön a magyarázat. A tanár kifejezés se lelkesíti annyira. Eddig akárhány tanítványt fogadott mind csalódás volt. Enyves kezű hálátlan kis senkik! Sóhajt egyet, majd megcirógatja a félvére arcát. Az mindig jobb kedvre deríti.*
-Lehet róla szó, hogy egy két dolgot megmutatok nekik ha hajlandóak lesznek tanulni. A kertben amúgy is lesz mindig munka.
*Az ő fejében kicsit mást jelent a tanulás, mint a lány számára. Aki, nem dolgozik ne is egyék! A hibák következményekkel járnak! Légy hálás azért, hogy egyáltalán foglalkozok veled! Ő is ezekkel a mondatokkal tanulta az orvosi szakma alapjait és nem volt sokkal idősebb, mint azok a gyerekek. A felelős munkát csak úgy lehet megtanulni ha saját bőrödön tapasztalod meg a tetteid következményét. Ne gondolják, azt hogy a figyelmetlenség és a nemtörődömség elfogadható. Ez a nevelés! A tüske kapcsán csak felkuncog.*
-Pont olyan mintha ott se lenne.
*Orvosi humor. Számára az ilyesmi nem olyan bizarr, mint a lánynak. Cifrábbakat is látott már. A következő kérdést figyelmesen hallgatja. Nem buta kérdés van is rá a dokinak egy válasza. Ami, a varázslat láttán benne is akad.*
-Ne már mikor ilyen közel vagyok! Mi van ha~Elszabadul?~megégetsz valamit? Kedveském!
*Szusszan egyet mikor a láng kialszik.*
-Amúgy lehet abban is. Csak arra kell odafigyelni, hogy jól megtudd figyelni az üvegben lévő folyadékot. Néha a táncoló lángok fénye tud úgy tükröződni, hogy zavaró legyen.
*Arra, hogy ne érdekelné őt a mágia csak elhúzza a száját és megsimogatja, azt a félvér buksit. Az igaz, hogy mágia elmélete csak annyira érdekli őt mintha a kenyérsütésről vagy a sivatagi cserebogarak életciklusáról mesélne neki a lány, de pont azért mert Luninari-ról van szó azért nem is érdektelen a dologgal kapcsolatban. Nem véletlen, hogy azt a két fiolát is a lánynak adta. Ha a másik tanulni szeretne és ő tud neki ebben segíteni akkor megteszi. Persze kár is lenne tagadni, egyértelmű lehet, hogy a saját munkájáról sokkal lelkesebben mesél. Azzal a fajta átéléssel, kitörő izgatottsággal és egy kis büszkeséggel amit talán akkor láthatott rajta a lány mikor tökéletesen ki tudta húzni Viel fogát. Bár azok a csillogó zöld szemek ehhez a témához talán jobban illenek. A reakció viszont meglepi. Hogy jönnek ide a gyerekek? Kit érdekelnek a tetves gyerekek mikor az alkímia művészetének igaz csak egy nagyon külső rétegét, de épp most tárta fel. Aztán jön a magyarázat. A tanár kifejezés se lelkesíti annyira. Eddig akárhány tanítványt fogadott mind csalódás volt. Enyves kezű hálátlan kis senkik! Sóhajt egyet, majd megcirógatja a félvére arcát. Az mindig jobb kedvre deríti.*
-Lehet róla szó, hogy egy két dolgot megmutatok nekik ha hajlandóak lesznek tanulni. A kertben amúgy is lesz mindig munka.
*Az ő fejében kicsit mást jelent a tanulás, mint a lány számára. Aki, nem dolgozik ne is egyék! A hibák következményekkel járnak! Légy hálás azért, hogy egyáltalán foglalkozok veled! Ő is ezekkel a mondatokkal tanulta az orvosi szakma alapjait és nem volt sokkal idősebb, mint azok a gyerekek. A felelős munkát csak úgy lehet megtanulni ha saját bőrödön tapasztalod meg a tetteid következményét. Ne gondolják, azt hogy a figyelmetlenség és a nemtörődömség elfogadható. Ez a nevelés! A tüske kapcsán csak felkuncog.*
-Pont olyan mintha ott se lenne.
*Orvosi humor. Számára az ilyesmi nem olyan bizarr, mint a lánynak. Cifrábbakat is látott már. A következő kérdést figyelmesen hallgatja. Nem buta kérdés van is rá a dokinak egy válasza. Ami, a varázslat láttán benne is akad.*
-Ne már mikor ilyen közel vagyok! Mi van ha~Elszabadul?~megégetsz valamit? Kedveském!
*Szusszan egyet mikor a láng kialszik.*
-Amúgy lehet abban is. Csak arra kell odafigyelni, hogy jól megtudd figyelni az üvegben lévő folyadékot. Néha a táncoló lángok fénye tud úgy tükröződni, hogy zavaró legyen.
1086. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-10-04 01:20:19
Üzenet elküldve: 2025-10-04 01:20:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Erős tündér, erős érzelmekkel//
*Anettze érdeklődően üli végig miközben Intath beszél. Arcán reakciói az elhangzottak alapján váltakoznak. És míg a másik beszél, a tündér talán valahol végre megérti miért kérték tőle élete során annyiszor, hogy hagyja már, hogy közbeszóljanak... Mert annyi mindent reagálna minden elhangzott mondat után, de egyszerűen nem talál hozzá az időben helyet, és mire a másik abbahagyja a beszédet, addigra úgy érzi az újonnan elhangzott dolgokkal már illetlen lenne eredeti reakciója. Lesüti hát a sárga szemeit és elgondolkodik mitévő legyen*
- Ez elég sok információ volt egy mit is mondhatnékhoz képest. *Jegyzi meg, rámutatva problémájára lágyan, arra ami most annyira fejfájást okoz neki. Nagyon szeretne reagálni, csak azért nem tette még, mert nem tudja hogyan kezdje. Viszont azt sem szeretné, hogy a másik visszavegyen a mesélésből. Arcára egy amolyan "most mit kezdjek veled" félmosoly tapad*
- Azért... Örülök, hogy megosztottad. De Intath, elég üresnek hangzott a beszámoló, a sok szó ellenére. Hol a szórakozás? Hol a kikapcsolódás? Értem, most te vigyázol mindenki másra, de ki vigyáz rád? Mert látszólag... magadról elfelejtesz. *Szokás mondani, hogy a tündérek különösen empatikus lények, de ha a teremtés pillanatában nekik triplán osztottak az együttérzésből, akkor Anettzét valamiért még egyszer annyiszor sorba állították. A törődés már a szavaiból is egyértelműen cseng és abból is megmutatkozik, hogy a másik mondandójából egyáltalán mit vesz ki, de az a tripla adag duplája akkor bizonyosodik be csak igazán, amikor a nő testén egy hirtelen inger szalad át gondolatai hatására. Szárnyai, már a múltban megmutatták Intathnak, hogy sokszor szinte külön akarattal élnek, de most, most valami egészen újat csinálnak a másik előtt. Megnyúlnak, pont annyira amennyire egy kéz volna képes kinyújtózkodni, és már inkább egy madárra hasonlító mozdulattal, az elf teste köré záródnak, védelmezően. Anettze ezúttal nem kér bocsánatot. Sőt... Eszébe jut mit szeretett volna csinálni, amikor a férfi először elkezdett beszélni neki arról, hogy mik is történtek mostanában. Megérinti a szőke nyakában lévő fagyöngy függőt, aztán ujjait saját ajkaihoz emeli és egy csókot nyom rájuk, amit aztán visszavezet Intath felé, egészen míg a szíve fölé nem tudja helyezni az ujjait a közvetett csókjával, amit szállít. Mivel a szárnyak közel tartják őket, mindezt nagyon ügyesen és lassan vitelezi ki, hogy ne üsse meg egyiküket sem a mozgás közben, ha már egy ilyen fátyol szerű segítség összegubózta őket. Valamiféle csomaggá váltak, két félig beszorult lénnyé az egyébként könnyű, de makacs szárnyak alatt. A fürdő meleg párája sem melegíti őket már úgy, mint a testük közelsége egymást. És ezt a közelséget, ezt kezeli nagyon óvatosan és gyengéd mozdulatokkal Anettze*
- Mik azok a gondok amiket el kell intézned? Talán volt már hasonló élményem és tudok tanácsot adni. Mert tudod a "valahogy", nem éppen jó terv. *Ezúttal a lány hangjában valamiféle szidalmazás is lapul, de szárnyai mégis kissé megszorítják az elfet, mintha valódi ölelést adnának neki. A szárnyak... nem szeretik a gondolatot, hogy a másikra senki sem vigyáz. És hogy bárkinek is soha senki sem mond köszönetet. A stresszet sem szeretik. És ezek összességét... pedig végképp nem. A szárnyai, még a nőnél is őszintébbek. Tudják a nő agyának minden olyan dolgát, amit ő nem is, és az emlékei és a múltbéli reakciói, egyetlenegy parancsot adnak ki ezeknek a szárnyaknak, hogy védjék Intathot, mert... Szeretik?*
//Erős tündér, erős érzelmekkel//
*Anettze érdeklődően üli végig miközben Intath beszél. Arcán reakciói az elhangzottak alapján váltakoznak. És míg a másik beszél, a tündér talán valahol végre megérti miért kérték tőle élete során annyiszor, hogy hagyja már, hogy közbeszóljanak... Mert annyi mindent reagálna minden elhangzott mondat után, de egyszerűen nem talál hozzá az időben helyet, és mire a másik abbahagyja a beszédet, addigra úgy érzi az újonnan elhangzott dolgokkal már illetlen lenne eredeti reakciója. Lesüti hát a sárga szemeit és elgondolkodik mitévő legyen*
- Ez elég sok információ volt egy mit is mondhatnékhoz képest. *Jegyzi meg, rámutatva problémájára lágyan, arra ami most annyira fejfájást okoz neki. Nagyon szeretne reagálni, csak azért nem tette még, mert nem tudja hogyan kezdje. Viszont azt sem szeretné, hogy a másik visszavegyen a mesélésből. Arcára egy amolyan "most mit kezdjek veled" félmosoly tapad*
- Azért... Örülök, hogy megosztottad. De Intath, elég üresnek hangzott a beszámoló, a sok szó ellenére. Hol a szórakozás? Hol a kikapcsolódás? Értem, most te vigyázol mindenki másra, de ki vigyáz rád? Mert látszólag... magadról elfelejtesz. *Szokás mondani, hogy a tündérek különösen empatikus lények, de ha a teremtés pillanatában nekik triplán osztottak az együttérzésből, akkor Anettzét valamiért még egyszer annyiszor sorba állították. A törődés már a szavaiból is egyértelműen cseng és abból is megmutatkozik, hogy a másik mondandójából egyáltalán mit vesz ki, de az a tripla adag duplája akkor bizonyosodik be csak igazán, amikor a nő testén egy hirtelen inger szalad át gondolatai hatására. Szárnyai, már a múltban megmutatták Intathnak, hogy sokszor szinte külön akarattal élnek, de most, most valami egészen újat csinálnak a másik előtt. Megnyúlnak, pont annyira amennyire egy kéz volna képes kinyújtózkodni, és már inkább egy madárra hasonlító mozdulattal, az elf teste köré záródnak, védelmezően. Anettze ezúttal nem kér bocsánatot. Sőt... Eszébe jut mit szeretett volna csinálni, amikor a férfi először elkezdett beszélni neki arról, hogy mik is történtek mostanában. Megérinti a szőke nyakában lévő fagyöngy függőt, aztán ujjait saját ajkaihoz emeli és egy csókot nyom rájuk, amit aztán visszavezet Intath felé, egészen míg a szíve fölé nem tudja helyezni az ujjait a közvetett csókjával, amit szállít. Mivel a szárnyak közel tartják őket, mindezt nagyon ügyesen és lassan vitelezi ki, hogy ne üsse meg egyiküket sem a mozgás közben, ha már egy ilyen fátyol szerű segítség összegubózta őket. Valamiféle csomaggá váltak, két félig beszorult lénnyé az egyébként könnyű, de makacs szárnyak alatt. A fürdő meleg párája sem melegíti őket már úgy, mint a testük közelsége egymást. És ezt a közelséget, ezt kezeli nagyon óvatosan és gyengéd mozdulatokkal Anettze*
- Mik azok a gondok amiket el kell intézned? Talán volt már hasonló élményem és tudok tanácsot adni. Mert tudod a "valahogy", nem éppen jó terv. *Ezúttal a lány hangjában valamiféle szidalmazás is lapul, de szárnyai mégis kissé megszorítják az elfet, mintha valódi ölelést adnának neki. A szárnyak... nem szeretik a gondolatot, hogy a másikra senki sem vigyáz. És hogy bárkinek is soha senki sem mond köszönetet. A stresszet sem szeretik. És ezek összességét... pedig végképp nem. A szárnyai, még a nőnél is őszintébbek. Tudják a nő agyának minden olyan dolgát, amit ő nem is, és az emlékei és a múltbéli reakciói, egyetlenegy parancsot adnak ki ezeknek a szárnyaknak, hogy védjék Intathot, mert... Szeretik?*
1085. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-10-03 15:26:31
Üzenet elküldve: 2025-10-03 15:26:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 677
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 677
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Metszéspont//
*Intath utolsó szavai szöget ütnek a fejébe.*
- Felelősséggel? Igazából ez minden tudásra és eszközre igaz, amit használunk. A mágiára pont hatványozottan, de nem szeretnélek éppen azzal untatni, amiről tudom, hogy nem érdekel téged. Azért sajnálom. A mágia legalább annyira érdekes és szerteágazó tudomány, mint bármi más, amit valaha is kitaláltak ennek a világnak a civilizált népei. Viszont teljesen értelek és igazad van a gyógyitalokkal kapcsolatban. *bólint ezúttal most már tényleg teljesen komoly arccal, köszönhetően annak, hogy az a kisebb kiselőadás, amit az elf tartott neki a varázsitalok felelős és hatékony felhasználásáról tényleg lenyűgözte. Mivel egész életében imádott gondolkodni és akár még saját elméleteket is felállítani az általa megismert világról, ha van valami, amivel igazán lehet hatni rá a szavakkal kifejezett kedvességen és szereteten, vagy az öleléseken és simogatásokon kívül, akkor az éppen a hideg logika, pontosabban fogalmazva a követhető, jól felépített és teljesen logikus érvelés. Vagyis éppen az, ahogyan Intath az imént bővebben fejtette ki neki, hogy korábbi szavait hogyan értette. Nem véletlenül nem szólt közbe idáig egyetlen szót sem. Talán végig látszott is rajta, hogy elmélyülten és elismeréssel figyel, tulajdonképpen még teájába kortyolni is elfelejtett.*
- Kár, hogy nem vagy oda a gyerekekért. *mondja ezek után, valamiért szándékosan kerülve a „nem szereted” kifejezést. Úgy van vele, hogy mindez akár még meg is változhat, például, ha Int végre megismeri a kis Krizát. Szerinte ugyanis csak egy igazán elvetemült szörnyeteg ne tudná szeretni azt az egyszerre szép, aranyos, csendes és kicsit minden bizonnyal szomorú kislányt, aki legalább a lelke mélyén már majdnem biztosan érzi, hogy szülei már sohasem fognak visszatérni.*
- Jó tanár lennél, tudom, hogy nagyon sok érdekes dolgot tanulhatnának tőled, amit hasznosíthatnának később a felnőtt életükben. De persze nem csak ők, én is, és most nem is csak a főzetek elkészítésére gondolok. Már pontosan értem, hogy hogyan értetted, amit mondtál az előbb és természetesen meg fogom fogadni a tanácsodat. *ígéri meg.* Abba pedig bele sem merek gondolni, hogy milyen lehet egy olyan tüskével élni a testedben, amiről nem is tudsz.
*Ebbe így utólag felidézve is beleborzong kicsit, nemhogy akkor, amikor az imént hallotta a dokitól a történetet. A kíváncsiság mindenesetre ismét elkezd felerősödni benne. Noha úgy véli, hogy érti a lényeget, nem lenne Luninari, ha nem szeretne néha a részletekben is elveszni kicsit. Ugyan nem tudja, hogy okos kérdést fog-e feltenni, vagy éppen ellenkezőleg, csak ki fogja majd nevettetni magát, de nem tud ellenállni saját kíváncsisága csábításának.*
- Bármilyen fény jó arra, hogy ellenőrizzem egy varázsital színét és az állagát? *kérdi egy fél pillanatnyi vívódás után, hogy feltegye-e a kérdését egyáltalán, vagy pedig ne? Ha nem tenné fel, a végén még nem tudna aludni, mert egész éjjel ezen járna az esze.*
- Úgy értem, hogy nyilván nem fogok senkitől varázsitalt venni egy sötét sikátorban, sötét éjszaka, de este, vagy éjjel egy fogadóban még akár a kezembe akadhat egy, ha úgy hozza a sors. Csak természetes, nappali fényben lehet ellenőrizni egy varázsital színét és az állagát, vagy pedig megteszi a nem természetes is? Például egy erősebb fáklya, vagy gyertyafény, esetleg a saját enyhébb tűzvarázslatomnak a fénye? Például ezé.
*Jobb öklét ökölbe szorítva, de természetesen mindentől és magától gondosan messze tartva varázsol néhány lángnyelvet ökle köré gondosan ügyelve arra, hogy véletlenül se gyújtson meg semmit. Ha a varázslat sikerül, éppen csak annyi időre tartja fent, hogy Int megszemlélhesse az öklét körülölelő, őt mégsem égető lángokat, aztán meg is szünteti a varázslatot. Persze felesleges bemutató volt, tudja, de igazság szerint szeret azért kicsit hencegni a tudásával még úgy is, hogy ez egy nem túl bonyolult, nagy koncentrációt igénylő varázslat. Valamiért mégis elégtétellel tölti el, hogyha a doki látja azt, hogy nem csak beszél a mágiáról, hanem valóban használni is tudja, ha úgy hozza a helyzet.
Mindezek után a varázslat sikerétől vagy sikertelenségétől függetlenül, korábbi lemaradását bepótolva, kiissza maradék teájának majdnem a felét.*
A varázsló ökölbe szorítja kezét, melynek hatására kézfején lángnyelvek kúsznak végig. Ez könnyebb égési sérüléseket okozhat az ököl sebzőképességén felül (1), valamint tűzgyújtó hatású. A hatás megszűnik, ha a varázsló már nem tartja ökölben a kezét.
*Intath utolsó szavai szöget ütnek a fejébe.*
- Felelősséggel? Igazából ez minden tudásra és eszközre igaz, amit használunk. A mágiára pont hatványozottan, de nem szeretnélek éppen azzal untatni, amiről tudom, hogy nem érdekel téged. Azért sajnálom. A mágia legalább annyira érdekes és szerteágazó tudomány, mint bármi más, amit valaha is kitaláltak ennek a világnak a civilizált népei. Viszont teljesen értelek és igazad van a gyógyitalokkal kapcsolatban. *bólint ezúttal most már tényleg teljesen komoly arccal, köszönhetően annak, hogy az a kisebb kiselőadás, amit az elf tartott neki a varázsitalok felelős és hatékony felhasználásáról tényleg lenyűgözte. Mivel egész életében imádott gondolkodni és akár még saját elméleteket is felállítani az általa megismert világról, ha van valami, amivel igazán lehet hatni rá a szavakkal kifejezett kedvességen és szereteten, vagy az öleléseken és simogatásokon kívül, akkor az éppen a hideg logika, pontosabban fogalmazva a követhető, jól felépített és teljesen logikus érvelés. Vagyis éppen az, ahogyan Intath az imént bővebben fejtette ki neki, hogy korábbi szavait hogyan értette. Nem véletlenül nem szólt közbe idáig egyetlen szót sem. Talán végig látszott is rajta, hogy elmélyülten és elismeréssel figyel, tulajdonképpen még teájába kortyolni is elfelejtett.*
- Kár, hogy nem vagy oda a gyerekekért. *mondja ezek után, valamiért szándékosan kerülve a „nem szereted” kifejezést. Úgy van vele, hogy mindez akár még meg is változhat, például, ha Int végre megismeri a kis Krizát. Szerinte ugyanis csak egy igazán elvetemült szörnyeteg ne tudná szeretni azt az egyszerre szép, aranyos, csendes és kicsit minden bizonnyal szomorú kislányt, aki legalább a lelke mélyén már majdnem biztosan érzi, hogy szülei már sohasem fognak visszatérni.*
- Jó tanár lennél, tudom, hogy nagyon sok érdekes dolgot tanulhatnának tőled, amit hasznosíthatnának később a felnőtt életükben. De persze nem csak ők, én is, és most nem is csak a főzetek elkészítésére gondolok. Már pontosan értem, hogy hogyan értetted, amit mondtál az előbb és természetesen meg fogom fogadni a tanácsodat. *ígéri meg.* Abba pedig bele sem merek gondolni, hogy milyen lehet egy olyan tüskével élni a testedben, amiről nem is tudsz.
*Ebbe így utólag felidézve is beleborzong kicsit, nemhogy akkor, amikor az imént hallotta a dokitól a történetet. A kíváncsiság mindenesetre ismét elkezd felerősödni benne. Noha úgy véli, hogy érti a lényeget, nem lenne Luninari, ha nem szeretne néha a részletekben is elveszni kicsit. Ugyan nem tudja, hogy okos kérdést fog-e feltenni, vagy éppen ellenkezőleg, csak ki fogja majd nevettetni magát, de nem tud ellenállni saját kíváncsisága csábításának.*
- Bármilyen fény jó arra, hogy ellenőrizzem egy varázsital színét és az állagát? *kérdi egy fél pillanatnyi vívódás után, hogy feltegye-e a kérdését egyáltalán, vagy pedig ne? Ha nem tenné fel, a végén még nem tudna aludni, mert egész éjjel ezen járna az esze.*
- Úgy értem, hogy nyilván nem fogok senkitől varázsitalt venni egy sötét sikátorban, sötét éjszaka, de este, vagy éjjel egy fogadóban még akár a kezembe akadhat egy, ha úgy hozza a sors. Csak természetes, nappali fényben lehet ellenőrizni egy varázsital színét és az állagát, vagy pedig megteszi a nem természetes is? Például egy erősebb fáklya, vagy gyertyafény, esetleg a saját enyhébb tűzvarázslatomnak a fénye? Például ezé.
*Jobb öklét ökölbe szorítva, de természetesen mindentől és magától gondosan messze tartva varázsol néhány lángnyelvet ökle köré gondosan ügyelve arra, hogy véletlenül se gyújtson meg semmit. Ha a varázslat sikerül, éppen csak annyi időre tartja fent, hogy Int megszemlélhesse az öklét körülölelő, őt mégsem égető lángokat, aztán meg is szünteti a varázslatot. Persze felesleges bemutató volt, tudja, de igazság szerint szeret azért kicsit hencegni a tudásával még úgy is, hogy ez egy nem túl bonyolult, nagy koncentrációt igénylő varázslat. Valamiért mégis elégtétellel tölti el, hogyha a doki látja azt, hogy nem csak beszél a mágiáról, hanem valóban használni is tudja, ha úgy hozza a helyzet.
Mindezek után a varázslat sikerétől vagy sikertelenségétől függetlenül, korábbi lemaradását bepótolva, kiissza maradék teájának majdnem a felét.*
A varázsló ökölbe szorítja kezét, melynek hatására kézfején lángnyelvek kúsznak végig. Ez könnyebb égési sérüléseket okozhat az ököl sebzőképességén felül (1), valamint tűzgyújtó hatású. A hatás megszűnik, ha a varázsló már nem tartja ökölben a kezét.
1084. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-09-28 20:39:58
Üzenet elküldve: 2025-09-28 20:39:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1589
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1589
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Erős tündér, erős érzelmekkel//
*Jó eséllyel sokan tényleg nem gondolnák komolyan ezeket a szavakat, de ő igen. Számára a kékség egy elragadó lány. Nem azért a bánatos ölelés miatt, nem is a csini pofi miatt vagy mert törődik vele. Egyrészt ezek összessége teszi, hogy ő egy elragadó lány, de az ok, hogy kedvesen simogatják, azt a kék kobakot az-az, hogy jókor volt jó helyen és tudott szerezni magának egy ilyen semmirekellő, bitófára való barátot mint a doki. A következő szavakra átveszi a szappant és elmerül a vízben. Lustán mosakodni kezd, de a figyelmét most elvonja a víz ölelésének érzése. Akkor figyel fel a tündérre mikor az kiissza a kupáját és furcsa fények kezdenek játszani azokban a sárga szemekben. Neki is töltenek és ideje beszélni. A fogalmazáson elmosolyodik majd vállat ránt. Időt töltöttek. Így is lehet fogalmazni. Elveszi az italt és belekortyol az ismerős nedűbe.*
-Mit is mondhatnék. Ez még megvan.*Bök a nyakában lévő fagyöngy függőre.*Amúgy meg szar minden. Mindenki a nyakamon csüng és életképtelenkedik. Nekem kell az itt élő lányok városi házát amit tőlük elloptak visszaszereznem és megértetni velük, hogy az nem egy jó dolog miközben az én nyakamba ömlik minden. Szarba vagyok véve, fáradt vagyok és nincs más csak a munka. De az legalább van. Olyan jól haladok az alkímiai tanulmányaimmal, mint még soha. Beszereztem két legendás italt, ami alaposan megsegített ebben és szerintem igaziak is voltak. Mióta megittam őket olyan italokat kikevertem, hogy azt el se tudnád képzelni. Szinte minden nap áttöréseket teszek vagy azokhoz közelítek. Le vannak körözve már a varázslók is. Én, amit ott lent csinálok az különleges. Talán ennyiből nem érted, de így van. Ott élet és halál kibaszott ura vagyok Anettze drágám. Az alkímia istene. Talán ez a legnagyobb változás amit elmondhatok.*Húzza el a száját.*A többi gond meg el lesz intézve. Valahogy.
//Erős tündér, erős érzelmekkel//
*Jó eséllyel sokan tényleg nem gondolnák komolyan ezeket a szavakat, de ő igen. Számára a kékség egy elragadó lány. Nem azért a bánatos ölelés miatt, nem is a csini pofi miatt vagy mert törődik vele. Egyrészt ezek összessége teszi, hogy ő egy elragadó lány, de az ok, hogy kedvesen simogatják, azt a kék kobakot az-az, hogy jókor volt jó helyen és tudott szerezni magának egy ilyen semmirekellő, bitófára való barátot mint a doki. A következő szavakra átveszi a szappant és elmerül a vízben. Lustán mosakodni kezd, de a figyelmét most elvonja a víz ölelésének érzése. Akkor figyel fel a tündérre mikor az kiissza a kupáját és furcsa fények kezdenek játszani azokban a sárga szemekben. Neki is töltenek és ideje beszélni. A fogalmazáson elmosolyodik majd vállat ránt. Időt töltöttek. Így is lehet fogalmazni. Elveszi az italt és belekortyol az ismerős nedűbe.*
-Mit is mondhatnék. Ez még megvan.*Bök a nyakában lévő fagyöngy függőre.*Amúgy meg szar minden. Mindenki a nyakamon csüng és életképtelenkedik. Nekem kell az itt élő lányok városi házát amit tőlük elloptak visszaszereznem és megértetni velük, hogy az nem egy jó dolog miközben az én nyakamba ömlik minden. Szarba vagyok véve, fáradt vagyok és nincs más csak a munka. De az legalább van. Olyan jól haladok az alkímiai tanulmányaimmal, mint még soha. Beszereztem két legendás italt, ami alaposan megsegített ebben és szerintem igaziak is voltak. Mióta megittam őket olyan italokat kikevertem, hogy azt el se tudnád képzelni. Szinte minden nap áttöréseket teszek vagy azokhoz közelítek. Le vannak körözve már a varázslók is. Én, amit ott lent csinálok az különleges. Talán ennyiből nem érted, de így van. Ott élet és halál kibaszott ura vagyok Anettze drágám. Az alkímia istene. Talán ez a legnagyobb változás amit elmondhatok.*Húzza el a száját.*A többi gond meg el lesz intézve. Valahogy.
1083. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-09-28 19:47:45
Üzenet elküldve: 2025-09-28 19:47:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1589
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1589
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Metszéspont//
*Nos, igen. Nem is olyan rég fejtették ki, hogy itt a piacon szinte bármit be lehet szerezni. Akármilyen hihetetlen még az alkímiához szükséges hozzávalókat is. Mármint abban az esetben ha egy-egy beszállító nem tűnik el rejtélyesen, ami történt már meg a múltban. Lehet igaza van a lánynak és neki is át kéne állnia, hogy magának keverje ki és ne készen vegye a különböző italokat.*
-Rendben kedveském írok majd.
*Mosolyog. Aztán elkezd mesélni a félvér pedig figyelmesen hallgatja. Meg is ismétli a lényeges dolgokat amiket ő egy-egy biccentéssel erősít meg. A kapott kérdésre bólint.*
-Nem mindegyik kristályokból vannak. Van amelyik különböző növényekből, de amúgy igen. A hozzájuk szükséges alapanyagok adják a színüket.
*Az alkimisták praktikus alakok. Nem szokták csak úgy szórakozásból festegetni az általuk kikevert anyagokat ahogy például a szakácsok szokták sáfránnyal a főztjüket. A következő kérdésre is bólint.*
-Igen. Többféle ital van, többféle hatással. Amik nem csak úgy tudnak számítani, hogy melyik erősebb a másiknál hanem néha más hatással is rendelkeznek. Mint például amit adtam. Eredetileg a kékek csak élénkítik az elmét. Viszont ha megfelelő módszerrel vegyítjük őket akkor képesek a mágikus energiák visszaszerzését egy pillanatra felgyorsítani. És megvannak a különböző technikák, hogy mivel lehet őket megkülönböztetni az egyszerű színes víztől. Ismerni kell őket. Színre, szagra, állagra. Hogyan törik meg rajtuk a fény. Például*Az asztaláról felvesz egy zöldes fiolát és a fény felé tartja miközben fellelkesedve szinte hadarva kezd el magyarázni.*ez is egy értékesebb ital mivel az általános zöld italokkal ellentétben nem sebet gyógyít, hanem a természetes gyógyulást gyorsítja fel. Egy gyengébb zöld ital egy súlyos sérüléssel nem kezd semmit, ez viszont azon is gyógyít valamennyit, ha nem is teljesen tünteti el. Viszont a lényeg, hogy nézd miképp törik meg rajta a fény. Olajszerű nem igaz? Ilyen apróságokat kell tudni. Persze a piacon hasonló italokat nem nagyon lehet beszerezni. Inkább más alkimistáktól. A piacon egyszerűbb italok szoktak feltünedezni.
*Hacsak a lány nem kéri el közelebbről megnézni, visszateszi az asztalára az olajzöld fiolát és hallgatja a félvér következő okoskodását. Először az üti meg az elf fülét, hogy a félmondata nem jutott el a lányhoz, majd valami más. Mégpedig, hogy tényként lesz közölve, hogy az ő közelében a félvér nem kerülhet bajba. Ezen azért felkuncog és magához húzza az imádni való kis varázs nyuszilányát. Az azért felmerül benne, hogy vajon ő az, aki túlságosan ölelkezős vagy a lány túl cuki. Sokat nem töri a dolgon a fejét csak élvezi a helyzetet.*
-Kedveském nem, azt mondtam, hogy kizárólag orvos jelenlétében használd hanem, hogy ha megoldható akkor orvos jelenlétében használd. Például ha nem olyan súlyos a sérülés, hogy menten elvérzel és el tudsz jutni egy orvoshoz. Ugyanis ha megiszod egyrészt a nem vagy rosszul kitisztított sebből a kosz bekerül a testedbe, ami betegséget okozhat. Jó volt olyan betegem, aki kérte, hogy nézzem meg az oldalát, mert valamit érez ott és mikor megnéztem és kivágtam akkor kiderült, hogy egy évek óta venne lévő négy centis tüske volt. Az ilyenek viszont szerencsés esetek, hogy nem lett súlyosabb baja. Vagy, ami rosszabb ha rosszul gyógyul egy sérülés. Például egy nehéz dolog ráesik a kezedre és anélkül, hogy egy hozzáértő megnézte volna és megfelelő szögbe állította volna csontokat megiszod és utána romlik a kezed használhatósága vagy állandóan fáj. Vigyázni kell. Ezért van sok katona vagy szerencsevadász akik úgy itták a zöld italt akármi bajuk volt mintha nem volna holnap és fájnak a rosszul kezelt régi sebek, amik utólag nem minden esetben gyógyíthatóak. Ha igen akkor is megfontolandó, hogy megéri-e a kockázatot. Persze ha nincs lehetőség a biztonságos körülmények közt történő sebellátásra akkor kényszerből megihatod, de tudd, hogy annak milyen következményei lehetnek. Felelősséggel kell ezeket használni kedveském.
*Nos, igen. Nem is olyan rég fejtették ki, hogy itt a piacon szinte bármit be lehet szerezni. Akármilyen hihetetlen még az alkímiához szükséges hozzávalókat is. Mármint abban az esetben ha egy-egy beszállító nem tűnik el rejtélyesen, ami történt már meg a múltban. Lehet igaza van a lánynak és neki is át kéne állnia, hogy magának keverje ki és ne készen vegye a különböző italokat.*
-Rendben kedveském írok majd.
*Mosolyog. Aztán elkezd mesélni a félvér pedig figyelmesen hallgatja. Meg is ismétli a lényeges dolgokat amiket ő egy-egy biccentéssel erősít meg. A kapott kérdésre bólint.*
-Nem mindegyik kristályokból vannak. Van amelyik különböző növényekből, de amúgy igen. A hozzájuk szükséges alapanyagok adják a színüket.
*Az alkimisták praktikus alakok. Nem szokták csak úgy szórakozásból festegetni az általuk kikevert anyagokat ahogy például a szakácsok szokták sáfránnyal a főztjüket. A következő kérdésre is bólint.*
-Igen. Többféle ital van, többféle hatással. Amik nem csak úgy tudnak számítani, hogy melyik erősebb a másiknál hanem néha más hatással is rendelkeznek. Mint például amit adtam. Eredetileg a kékek csak élénkítik az elmét. Viszont ha megfelelő módszerrel vegyítjük őket akkor képesek a mágikus energiák visszaszerzését egy pillanatra felgyorsítani. És megvannak a különböző technikák, hogy mivel lehet őket megkülönböztetni az egyszerű színes víztől. Ismerni kell őket. Színre, szagra, állagra. Hogyan törik meg rajtuk a fény. Például*Az asztaláról felvesz egy zöldes fiolát és a fény felé tartja miközben fellelkesedve szinte hadarva kezd el magyarázni.*ez is egy értékesebb ital mivel az általános zöld italokkal ellentétben nem sebet gyógyít, hanem a természetes gyógyulást gyorsítja fel. Egy gyengébb zöld ital egy súlyos sérüléssel nem kezd semmit, ez viszont azon is gyógyít valamennyit, ha nem is teljesen tünteti el. Viszont a lényeg, hogy nézd miképp törik meg rajta a fény. Olajszerű nem igaz? Ilyen apróságokat kell tudni. Persze a piacon hasonló italokat nem nagyon lehet beszerezni. Inkább más alkimistáktól. A piacon egyszerűbb italok szoktak feltünedezni.
*Hacsak a lány nem kéri el közelebbről megnézni, visszateszi az asztalára az olajzöld fiolát és hallgatja a félvér következő okoskodását. Először az üti meg az elf fülét, hogy a félmondata nem jutott el a lányhoz, majd valami más. Mégpedig, hogy tényként lesz közölve, hogy az ő közelében a félvér nem kerülhet bajba. Ezen azért felkuncog és magához húzza az imádni való kis varázs nyuszilányát. Az azért felmerül benne, hogy vajon ő az, aki túlságosan ölelkezős vagy a lány túl cuki. Sokat nem töri a dolgon a fejét csak élvezi a helyzetet.*
-Kedveském nem, azt mondtam, hogy kizárólag orvos jelenlétében használd hanem, hogy ha megoldható akkor orvos jelenlétében használd. Például ha nem olyan súlyos a sérülés, hogy menten elvérzel és el tudsz jutni egy orvoshoz. Ugyanis ha megiszod egyrészt a nem vagy rosszul kitisztított sebből a kosz bekerül a testedbe, ami betegséget okozhat. Jó volt olyan betegem, aki kérte, hogy nézzem meg az oldalát, mert valamit érez ott és mikor megnéztem és kivágtam akkor kiderült, hogy egy évek óta venne lévő négy centis tüske volt. Az ilyenek viszont szerencsés esetek, hogy nem lett súlyosabb baja. Vagy, ami rosszabb ha rosszul gyógyul egy sérülés. Például egy nehéz dolog ráesik a kezedre és anélkül, hogy egy hozzáértő megnézte volna és megfelelő szögbe állította volna csontokat megiszod és utána romlik a kezed használhatósága vagy állandóan fáj. Vigyázni kell. Ezért van sok katona vagy szerencsevadász akik úgy itták a zöld italt akármi bajuk volt mintha nem volna holnap és fájnak a rosszul kezelt régi sebek, amik utólag nem minden esetben gyógyíthatóak. Ha igen akkor is megfontolandó, hogy megéri-e a kockázatot. Persze ha nincs lehetőség a biztonságos körülmények közt történő sebellátásra akkor kényszerből megihatod, de tudd, hogy annak milyen következményei lehetnek. Felelősséggel kell ezeket használni kedveském.
1082. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-09-25 23:12:04
Üzenet elküldve: 2025-09-25 23:12:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Erős tündér, erős érzelmekkel//
*Intath szavai erősen ütik meg a tündért. Először szédülést okoznak, lebénítják őt, aztán remegést csapja meg a már bénult és védtelen lelkét a nőnek. ~Hogy mit mondott?~ Az érzés benne olyan, mintha egy fényes, túl szép és túl erős energiacsóva haladna át könyörtelenül a testén, végül csak is egyetlen dolgot hagyva maga után, a sokkos megfagyást. ~Elragadó. Elragadó lány~ a dicséret újrajátszódik elméjének egészen a legmélyén. A szíve tényleg leragad a szavaknál. Csupán csak az emlék csurdogál már a szívébe, saját vére helyett is. Karjaival hirtelen sokkalta szorosabban kapaszkodik a férfibe. Talán nem is egyszer idézi újra azokat a szavakat, nem tudná megmondani, valamiféle ösztönös szintet reagál az elhangzottakra. Bárcsak újra hallhatná őket az emlékein túl is! Hallani akarja, hogy még dicsérik, hogy értékelik... Mégis amikor realizálja, hogy mi után is vágyakozik az imént, olyan könnyen eltűnt szégyen ismét megégeti a bőrét. Talán még arca árnyalata is pirosabbá válik mindeközben, még pont azelőtt gyorsan elengedné a szőkét, és aztán egy kevéske szappant nyújtana az felé, sebesen*
- Már ideje használnod. *Hangja olyan, mintha egy rövid, de mély álomból szabadult volna és most a lehető legmesszebb kívánna futni valami okból attól az álomtól. Nem is néz oda, hogy Intath elkezdi-e egyedül a mosakodást, még a doki szaga is másodlagossá válik a jelenlévő érzelmi kavalkádban, ami tulajdonképpen egész nap ott lappangott közöttük. A kék hajú apró kacsója a nagy, szinte robusztus egyik kupa után nyúl, másik kezével pedig a boros üveg nyakát fogja meg és jól tele tölti vele poharát magának. Nagy lélegzetet vesz, és annál is nagyobbat kortyol. Azt már inkább senki ne kérdezze meg, hol tanult ekkorát ilyen könnyedén nyelni. És igen, lehet, hogy viselkedése kissé furcsa, de közben érzelmei mégis hosszú percek leforgása alatt árnyalódnak át a következő körre vonatkozóra. Könnyű meglátni ezt, ha elég jól figyeled. Most például a megbecsültség utáni mérhetetlen vágya változik vissza a kevésbé intenzív rokona árnyalatába, ahol Anettze inkább nem várja el, hogy valójában őszintén szeressék és akarják, hiszen ráébredt, hogy fölöslegesen kérné, így csak ő kínál valami lágyat, de mégis mérsékeltebbet, a beszélgetést és figyelmet. Leteszi a változás vége felé saját kiürült poharát és a férfinak is hasonlóan bőkezűen tölt. Végül pedig a szőke felé pillant hátrafelé*
- Igyál te is! És avass be, mi történt veled mióta utoljára töltöttünk együtt időt?
//Erős tündér, erős érzelmekkel//
*Intath szavai erősen ütik meg a tündért. Először szédülést okoznak, lebénítják őt, aztán remegést csapja meg a már bénult és védtelen lelkét a nőnek. ~Hogy mit mondott?~ Az érzés benne olyan, mintha egy fényes, túl szép és túl erős energiacsóva haladna át könyörtelenül a testén, végül csak is egyetlen dolgot hagyva maga után, a sokkos megfagyást. ~Elragadó. Elragadó lány~ a dicséret újrajátszódik elméjének egészen a legmélyén. A szíve tényleg leragad a szavaknál. Csupán csak az emlék csurdogál már a szívébe, saját vére helyett is. Karjaival hirtelen sokkalta szorosabban kapaszkodik a férfibe. Talán nem is egyszer idézi újra azokat a szavakat, nem tudná megmondani, valamiféle ösztönös szintet reagál az elhangzottakra. Bárcsak újra hallhatná őket az emlékein túl is! Hallani akarja, hogy még dicsérik, hogy értékelik... Mégis amikor realizálja, hogy mi után is vágyakozik az imént, olyan könnyen eltűnt szégyen ismét megégeti a bőrét. Talán még arca árnyalata is pirosabbá válik mindeközben, még pont azelőtt gyorsan elengedné a szőkét, és aztán egy kevéske szappant nyújtana az felé, sebesen*
- Már ideje használnod. *Hangja olyan, mintha egy rövid, de mély álomból szabadult volna és most a lehető legmesszebb kívánna futni valami okból attól az álomtól. Nem is néz oda, hogy Intath elkezdi-e egyedül a mosakodást, még a doki szaga is másodlagossá válik a jelenlévő érzelmi kavalkádban, ami tulajdonképpen egész nap ott lappangott közöttük. A kék hajú apró kacsója a nagy, szinte robusztus egyik kupa után nyúl, másik kezével pedig a boros üveg nyakát fogja meg és jól tele tölti vele poharát magának. Nagy lélegzetet vesz, és annál is nagyobbat kortyol. Azt már inkább senki ne kérdezze meg, hol tanult ekkorát ilyen könnyedén nyelni. És igen, lehet, hogy viselkedése kissé furcsa, de közben érzelmei mégis hosszú percek leforgása alatt árnyalódnak át a következő körre vonatkozóra. Könnyű meglátni ezt, ha elég jól figyeled. Most például a megbecsültség utáni mérhetetlen vágya változik vissza a kevésbé intenzív rokona árnyalatába, ahol Anettze inkább nem várja el, hogy valójában őszintén szeressék és akarják, hiszen ráébredt, hogy fölöslegesen kérné, így csak ő kínál valami lágyat, de mégis mérsékeltebbet, a beszélgetést és figyelmet. Leteszi a változás vége felé saját kiürült poharát és a férfinak is hasonlóan bőkezűen tölt. Végül pedig a szőke felé pillant hátrafelé*
- Igyál te is! És avass be, mi történt veled mióta utoljára töltöttünk együtt időt?
1081. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-09-25 17:43:38
Üzenet elküldve: 2025-09-25 17:43:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 677
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 677
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Metszéspont//
*Kicsit talán csalódottnak látszik, de ez pusztán annak köszönhető, hogy már olyan szépen eltervezte magában azt, hogy majd út közben gyógynövényeket is keres, hogy izgalmasabban és eseménytelibben teljenek el az útjai. Nem mintha annyira nagyon oda lenne hasonlóért, de szép virágokat szedni a mezőn például mint minden lány ő is szeret, gyógynövényeket gyűjteni pedig, ha kevésbé szórakoztató is, mégis eléggé hasonló a virágszedéshez, még úgy is, hogyha az utóbbiakból nem fon végül koszorút magának, vagy valaki másnak. Nem gondolta, hogy annyira egyszerű dolga is lehet, hogy mindent megvehet a piacon, tényleg mintha főzéshez, vagy sütéshez vásárolna magának, de igazából annyira ezt sem bánja. Végtére is, mágiát tanulni is eléggé bonyolult, és, ha nem talál magának másik mágust, akivel varázslatokat cserélgethetnek egymás között, akkor körülményes is kicsit a mocsáron át eljutni a toronyba, ahol tanulhat, ennyiből nem bánja, hogyha a hasznos főzetek elkészítésének előkészítése nem igényel túl sok erőfeszítést.*
- Értem. Majd írj akkor kérlek nekem egy listát, hogy mit kell beszereznem a piacon! *szól közbe csak ennyit, aztán, ha már ő volt, aki kérdezett most legalább olyan csendben ül, mintha egy iskolában lenne, és elmélyülten, tudásszomjjal telve figyel.*
- Szóval a barna gyorsaságot ad, a vörös pedig erőt, értem. *ismétli el, csak azért, hogy biztosan megjegyezze, amit hallott az imént.* A lilák hatásos ellenmérgek. Akkor ezek szerint minden hatáshoz külön szín tartozik, ahogyan sejtettem. *következtet.*
- De mitől kapják a színüket? A bennük lévő kristályokról? *tesz fel újabb kérdést.*
- Számítanak az árnyalatok is? Úgy értem, hogy például a sötétvörös több erőt ad, mint a világosabb? Csak, ha egyszer esetleg arra kényszerülnék, hogy vásároljak ilyesmit akkor ne verjenek át…
*Piacozott már annyit, hogy bármikor meg tudja akár rénézésre is különböztetni a finomabb húst, sajtot, gyümölcsöt, gyakorlatilag bármit a kevésbé finomtól, de azért hasonló főzetek esetében úgy sejti, hogy ez nem ilyen egyszerű, hacsak nem éppen tényleg az aktuális szín erőssége jelzi magának a varázsitalnak az erejét.*
- Persze, egyszerűbb gyógyital elkészítését is szívesen megtanulnám, viszont, ha csak orvos felügyeletével használhatom az nem igazán könnyíti meg a dolgomat, azt hiszem. Először is, te vagy az egyetlen, akit személyesen ismerek, viszont, ha a közeledben vagyok, akkor nem vagyok veszélyben gyógyital nélkül sem. Ha pedig máskor kellene sürgősen használnom egyet, jó eséllyel nem lenne időm éppen orvosért szaladni sebesülten, haldoklás közben, vagy akkor, amikor másnak kell segítség hirtelen.
*Ugyan mindez nem vicces, de ezen valamiért most mégis nevetnie kell és kicsit nevet is. Eeyr érintése óta valahogyan nehéz elképzelnie olyan helyzetet, ami majdnem, vagy pedig teljesen reménytelen. Ennek ellenére persze tisztában van azzal, hogy a jövőben mennyi veszély leselkedhet rájuk.
Mégis, az istennőt leszámítva talán Aleniának, édesanyjának, Intathnak, Holdpihének, kedvenc állatainak és plüssnyulainak a közvetlen közelsége teszi most kissé vidámmá és könnyelművé. Lényegében életében talán most először van ott, ahol a legjobban szeret lenni, ráadásul úgy, hogy szinte mindenki ott van körülötte, akiket nagyon szeret. Mivel pedig Intath és Alenia beszélgetése nem üvöltözéssel és átkozódással ért véget, semmi oka nincs arra sem, hogy közös közeljövőjük, vagy liget és az árvaház sorsa miatt aggódnia kelljen.*
- Nem elviccelni szeretném, csak azon nevettem, hogy inkább egy gyógyitalból igyak egy kicsit többet bármikor, mint bármilyen méregből akár egy cseppet. De persze, ettől még azt hiszem értem, hogy mit szerettél volna mondani. Csak, hogyha baj van akkor általában a legkevésbé ideálisak a körülmények, ezt nyilván te is tudod, sokkal jobban, mint én.
*Kicsit talán csalódottnak látszik, de ez pusztán annak köszönhető, hogy már olyan szépen eltervezte magában azt, hogy majd út közben gyógynövényeket is keres, hogy izgalmasabban és eseménytelibben teljenek el az útjai. Nem mintha annyira nagyon oda lenne hasonlóért, de szép virágokat szedni a mezőn például mint minden lány ő is szeret, gyógynövényeket gyűjteni pedig, ha kevésbé szórakoztató is, mégis eléggé hasonló a virágszedéshez, még úgy is, hogyha az utóbbiakból nem fon végül koszorút magának, vagy valaki másnak. Nem gondolta, hogy annyira egyszerű dolga is lehet, hogy mindent megvehet a piacon, tényleg mintha főzéshez, vagy sütéshez vásárolna magának, de igazából annyira ezt sem bánja. Végtére is, mágiát tanulni is eléggé bonyolult, és, ha nem talál magának másik mágust, akivel varázslatokat cserélgethetnek egymás között, akkor körülményes is kicsit a mocsáron át eljutni a toronyba, ahol tanulhat, ennyiből nem bánja, hogyha a hasznos főzetek elkészítésének előkészítése nem igényel túl sok erőfeszítést.*
- Értem. Majd írj akkor kérlek nekem egy listát, hogy mit kell beszereznem a piacon! *szól közbe csak ennyit, aztán, ha már ő volt, aki kérdezett most legalább olyan csendben ül, mintha egy iskolában lenne, és elmélyülten, tudásszomjjal telve figyel.*
- Szóval a barna gyorsaságot ad, a vörös pedig erőt, értem. *ismétli el, csak azért, hogy biztosan megjegyezze, amit hallott az imént.* A lilák hatásos ellenmérgek. Akkor ezek szerint minden hatáshoz külön szín tartozik, ahogyan sejtettem. *következtet.*
- De mitől kapják a színüket? A bennük lévő kristályokról? *tesz fel újabb kérdést.*
- Számítanak az árnyalatok is? Úgy értem, hogy például a sötétvörös több erőt ad, mint a világosabb? Csak, ha egyszer esetleg arra kényszerülnék, hogy vásároljak ilyesmit akkor ne verjenek át…
*Piacozott már annyit, hogy bármikor meg tudja akár rénézésre is különböztetni a finomabb húst, sajtot, gyümölcsöt, gyakorlatilag bármit a kevésbé finomtól, de azért hasonló főzetek esetében úgy sejti, hogy ez nem ilyen egyszerű, hacsak nem éppen tényleg az aktuális szín erőssége jelzi magának a varázsitalnak az erejét.*
- Persze, egyszerűbb gyógyital elkészítését is szívesen megtanulnám, viszont, ha csak orvos felügyeletével használhatom az nem igazán könnyíti meg a dolgomat, azt hiszem. Először is, te vagy az egyetlen, akit személyesen ismerek, viszont, ha a közeledben vagyok, akkor nem vagyok veszélyben gyógyital nélkül sem. Ha pedig máskor kellene sürgősen használnom egyet, jó eséllyel nem lenne időm éppen orvosért szaladni sebesülten, haldoklás közben, vagy akkor, amikor másnak kell segítség hirtelen.
*Ugyan mindez nem vicces, de ezen valamiért most mégis nevetnie kell és kicsit nevet is. Eeyr érintése óta valahogyan nehéz elképzelnie olyan helyzetet, ami majdnem, vagy pedig teljesen reménytelen. Ennek ellenére persze tisztában van azzal, hogy a jövőben mennyi veszély leselkedhet rájuk.
Mégis, az istennőt leszámítva talán Aleniának, édesanyjának, Intathnak, Holdpihének, kedvenc állatainak és plüssnyulainak a közvetlen közelsége teszi most kissé vidámmá és könnyelművé. Lényegében életében talán most először van ott, ahol a legjobban szeret lenni, ráadásul úgy, hogy szinte mindenki ott van körülötte, akiket nagyon szeret. Mivel pedig Intath és Alenia beszélgetése nem üvöltözéssel és átkozódással ért véget, semmi oka nincs arra sem, hogy közös közeljövőjük, vagy liget és az árvaház sorsa miatt aggódnia kelljen.*
- Nem elviccelni szeretném, csak azon nevettem, hogy inkább egy gyógyitalból igyak egy kicsit többet bármikor, mint bármilyen méregből akár egy cseppet. De persze, ettől még azt hiszem értem, hogy mit szerettél volna mondani. Csak, hogyha baj van akkor általában a legkevésbé ideálisak a körülmények, ezt nyilván te is tudod, sokkal jobban, mint én.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1151-1170