Külső területek - Szarvasliget
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Arthenior közelében (új)
SzarvasligetNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 61 (1201. - 1220. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

1220. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-03-21 19:00:18
 ÚJ
>Luninari Heiphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 531
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Szelíd

//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//

*A tengerről ugyan édesanyja kérdezett, mégis ő az, aki Intath válaszára leginkább felkapja a fejét.*
- Azért nyugtass meg kérlek, hogy egy jó darabig nem tervezel elmenni innen! *fenyegeti meg a dokit játékosan egy fakanállal már nem először, bár most, hogy már kimondta őket, kissé érzelmi zsarolásnak érzi a szavait, hasonlónak pedig sohasem volt a híve.
Egyébként is, mindenki akkor jön ide és akkor megy el innen, amikor kedve tartja, ő maga is elhagyta már ligetet többször is, és nem minden alkalommal azért tette, hogy útjával az itteni közösség hasznára legyen. Például, amikor a toronyba ment tanulni. Igaz mondjuk, hogy mágiát sem csak a saját kedvéért tanul, hanem azért is, hogy önmagán kívül másokat is megvédhessen vele, ha úgy hozza a sors, mégis, ha őszinte akar lenni magához, akkor be kell vallania azt is, hogy akkor is megpróbálná elsajátítani a mágia művészetét, hogyha édesanyján kívül senkit sem ismerne innen.*
- Ha mégis, akkor kérlek Kormoskát hagyd itthon nekünk, kérlek! Neked szerintem amúgy is sok lenne két ló. *mosolyog nem létező bajsza alatt, nyilván a doki is tudja, hogy miért. Már csak azt reméli, hogy ezen sem sértődik meg. Végtére is, ami számára eddigi élete egyik legszórakoztatóbb emléke, az Intnek a mai napig biztosan minden éppen, csak viccesnek nem vicces.*
- A "fiúkat" majd etetem ameddig vissza nem térsz, csak mondd meg mit esznek. *céloz a piócákra, akiket az elf ló, szamár, kutya és macska helyett tart házi kedvencként.*
- Amúgy meg persze, Lau a főnök, egyértelmű. *mondja olyan hangsúllyal, hogy reméli abból Intath is megérti, hogy ez számára sohasem volt kérdés. Végül is "csak" az életét köszönheti az elf lánynak. Nem pusztán szó szerint, hanem olyan értelemben is, hogy nélküle ő a városba sem ment volna vissza. Ha pedig akkor nem mennek vissza Artheniorba, Szarvasliget sem jöhetett volna létre soha. Szerencsére ez azonban már olyan messze, mint amilyen messzinek ma reggel tűnt a napsütés, a jó idő, és a benti meleg, amihez nem kell fűtés.*
- Csak most pont nincs itt sajnos, pedig biztos ő is lelkesedne hasonló ünnepért, meg sütne valamilyen finom süteményt, ha más nem kalácsot. *teszi hozzá. Persze az elhangzottakat édesanyja sem hagyja szó nélkül, főleg, ha már ő volt annyira kíváncsi, hogy kérdéseket tegyen fel. Bár utál közhelyeket mondani, most viszont úgy érzi, hogy csak valami hasonlóra lehet képes. Mindenesetre mindenképpen megértően mosolyog, úgy gondolva, hogy Intath és ő tényleg egy cipőben járnak, ahogyan azt eredetileg gondolta.*
- A változás örök, mindannyian tudjuk, mégis nehéz elengedni azt, amit egyszer már megszerettünk, és valamilyen módon ragaszkodni kezdtünk hozzá. Pedig pont úgy van szerintem is, ahogy mondod. Visszatérve valahová már nem lesz ugyanaz semmi. Erre persze korábban is rájöhettem volna. Fiatalabban azt hittem, hogy az élet olyan, mint egy tó. Úszkálhatunk benne, akár egyik partjától a másikig is, ha bírjuk erővel és levegővel, mostanra azonban azt hiszem, hogy sokkal inkább olyan, mint a szél. Ha fújni kezd, nekünk szállnunk kell vele, mert, ha nem tesszük boldogtalanok leszünk, és annál inkább, minél jobban próbálunk ellenállni neki.
*Ezen persze Luni is elgondolkodik. Nem biztos benne, hogy Int és Adoaver pontosan érti, hogy édesanyja mire gondol, de úgy gondolja, hogy ő olyan egyszerűen meg tudja fejteni, mintha valamelyik elemi mágia alapszintű kis varázsigéje lenne.
Az édesanyja által említett tó az erdő mélyén töltött, korlátok közé szabott életre utalhat, aminek papnőként mindig is feszegette a határait, de sohasem törte őket át igazán.
A szél nyilván az ő száműzetése lehet, ami hirtelen támadt, és édesanyjának muszáj volt hagyni, hogy elsodorja őt, hogy újra rátaláljon.
Ezen kicsit meg is hatódik, de nem hagyja, hogy elragadja ez az érzés. És persze beszéltek is már erről, pontosan tudja, hogy melyikük mit áldozott fel a másikért. A mai nap viszont nem a múltról és a bánatról szól, hanem a jövőről és az örömről, ezért a maga részéről el is kezdi összekészíterni a finom ebédet, halk dudorászás közepette.
Édesanyja eközben, ha ő is hagyja, akkor belekarol Adoaverbe, hogy aztán tényleg együtt indulhassanak el vagdosni.*
- Köszönöm a bizalmat! *mosolyog rá.* Örömmel és nagyon szívesen mesélek *mondja, és már külön örül annak, hogy ameddig Adoaverrel kettesben lesz, vagy, ha kettesben nem is, legalább Luninari nem fog a közelükben lábatlankodni.
Nem mintha egyetlen gyermeke jelenléte zavarná, egyszerűen csak, hogyha Adoaver tényleg kíváncsi arra, hogy milyen az élet mélyen bent az erdőben, akkor sokkal könnyebb lesz róla úgy beszélnie, hogy tudja, szavaival semmilyen rossz emléket nem fog Luniban felidézni, így pedig őszintébb is lehet. Ha hagyja még még belé is karol, úgy viszi magával a kissé hidegebb szoba felé.
Azt sem bánja természetesen, ha Int velük megy. Sőt, szikével vagy nélküle, örülne neki. Azon sem lepődne meg különösebben, ha lányával maradna főzni, vagy legalábbis nézni, ahogyan Luni előkészíti a főzéshez és sütéshez való hozzávalókat.
Természetesen nem sürget semmit. Ha bárki bármit reagálna Luni szavaira, ő aztán hagyja, csak utána megy tovább az ifjú emberrel és a dokival, vagy akár csak Adoaverrel és Intath nélkül.
Ami lányát illeti őt eléggé lekötik gondolatai és a főzés, sokadszorra is.*


A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.03.21 19:07:23


1219. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-03-21 11:09:00
 ÚJ
>Intath Aldeis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1216
OOC üzenetek: 233

Játékstílus: Megfontolt

*Az átadás megtörténik nem kevés magyarázat kíséretében. A hatások egyszerűbb megjegyzése érdekében a doki igyekszik valamennyire gyakorlatiasabban fogalmazni. A többi már csak azon múlik, hogy a másik a színeket meg tudja-e jegyezni, hogy mi mit csinál. Amit Int nem hinne, de ő mindent megpróbált az cél érdekében úgyhogy az ő lelkiismerete tiszta lehet. Mármint ebben a dologban. Egyébként kimondottan jókedvű és lelkes ami hallatszik a hangján is. A visszakérdezés egy pillanatra se akasztja meg. Úgy válaszol mintha a válasz magától értetődő lenne.*
-Teljesen egyértelmű. Ha mondjuk tudod, hogy nemrég felbosszantottál egy varázslót vagy valami boszorkányt és érzed, hogy valami nincs rendben akkor sejtheted, hogy azok mágikusan mérgeztek meg. Főleg ha látod is őket ahogy kántálva feléd mutogatnak. Vagy ha valami nagyon furán leszel rosszul. Mondjuk eszel vagy iszol valamit és nem szédülsz vagy elálmosodsz vagy rád jön a szapora hanem lólábad nő. Normális méreg olyat nem tud csinálni. Lólábra meg nem fér fel a csizma. Önmagát meg a fene se akarná patkoltatni, úgyhogy én olyankor biztos inkább ezt a lötyit választanám.
*Magyarázza el az egyértelműt. Egyébként fogalma sincs, hogy néz ki egy mágikus mérgezés, de ezek a lehetőségek úgy ítéli óriásfejjel elképzelhetőek lehetnek. Miután az üzlet lezárult és a másik pakolja el az elpakolandót új érdekes téma kerül terítékre. Az elf valami nagyon bugyuta választ vár a kérdésére, de ahhoz képest nem is butaságra gondolt ez a Morwon. Valóban kellemetlen lehet neki, hogy nem bírja el egy ló. Int meg is vakargatja nem létező szakállát. Mármint a sajátját. Morw-nak van szakálla, de azt nem akarná vakargatni.*
-A hatás csak ideiglenes, de igen arra a célra alkalmas lehet.
*A következő kérdés már inkább az amire számított volna a másiktól. Persze ez se teljesen ostobaság és nem lepné meg a dokit ha mondjuk Lihanech-ben a sok ráérős nagyfejű ilyenekkel is kísérletezne. Megfontolja a választ mielőtt belekezdene.*
-Elméletben ideiglenesen igen lehetne olyan okos mint te. Viszont beszélni nem biztos, hogy tudna. Neki máshogy van összerakva a szája meg a torka. De könnyebben megtaníthatnád, hogy valahogy máshogy jelezze ezeket. Dobbantson ha éhes vagy ilyesmi. De jó lenne-e ha tényleg olyan okos lenne? Képzeld el ha te is egy nap rájönnél, hogy állatszámba vesznek. Én biztos megsértődnék még akkor is ha kedves gazdám volna. De még nem próbáltam. Eddig eszembe se volt ilyesmi. Lehet rosszul gondolom.
~Lóversenyeken varázsitallal csalni. Hmmm.~


1218. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-03-19 20:28:29
 ÚJ
>Morwon Loree Dedion avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416

Játékstílus: Vakmerő

* Követi az elfet a pincébe, különösképp figyelve arra, hogy ne üsse be fejét valamelyik ajtófélfába vagy gerendába. Tény, hogy nem járt még ilyen jól felszerelt alkimista-műhelyben, de laikusként nem tud jobban meglepődni az orvosi felszerléseken és piócákon, mint a többi, alkimisták körében szokványosnak mondható eszközön. Nem ért se az orvosláshoz, se a bájitalkészítéshez. Habár előbbit A VHHK tagjaként nem vallhatja be, még önmagának sem.
Hamarosan kezdődik a következő alkímia-óra, amire nem volt felkészülve, de hát ő kérdezett, így próbálja követni és megjegyezni mindazt, amit Intath magyaráz. Ismétlés a tudás anyja. Való igaz, már most sokkal többet tud, mint korábban – köszönhetően annak, hogy az elf néhány napja már elmagyarázta neki a legtöbb varázsital hatását. Némelyikre emlékszik még, de a többi sem lepi már meg annyira, mint első hallomásra. Legalábbis a legtöbb. *
– Mágikus mérgek?! * Hőköl hátra a ciklámenlila ital hatását hallva. Egyébként is érdekesen hangzik, de az előtte lévő hatásszünet még inkább azt az érzést kelti az óriásban, hogy valami rendkívüli itallal áll szemben. *
– Ez bizton' hasznos lehet… De honnét tudom, ha mágikusan lettem megmérgezve? ~ Bármit is jelentsen ez. ~ Már, ha ez nem annyit jelent, hogy gyíkká változtattak. Mer' akkó' hiába van nálam ez a lötty! * Felnevet a képtelen szituáción, habár őszintén szólva egyáltalán nem biztos abban, hogy ez nem történhet meg vele bármelyik alkalommal, amikor egy tapasztalt (és ideges) mágussal találkozik.
A többi ital hatása is érdekesen, izgalmasan hangzik – kimondottan a zöldeké. Furcsállja is, hogy nem tart minden szerzet magánál legalább egy-két üveg smaragdzöld varázsitalt. Azokkal ugyanis bárki csaknem halhatatlanná válna, legalábbis a fizikai sérülésekkel szemben. Ha pedig lila is van náluk, a mérgek sem hatnak rájuk.
Miután Intath végzett az italok átadásával, Morwon elégedetten bólint és elkezdi elpakolni őket. A kérdésére kapott válaszra elmosolyodik és egy pillanatra megáll a pakolásban. *
– Há', ha így van, tán megitatnék Pajtással egy olyan pirosat és engemet is elbírna, nem? Vagy tán két pirosat… Vagy egy sötétpirosat. * Habár pirosból nem kapott vissza többet és másfajtát, mint amit odaadott az elfnek – tehát egyetlen, piros italt –, feltételezi, hogy abból is lehetnek erősebb fajták. *
– No, de nem is az érdekel engemet. Hanem, ha egy olyan kéket itatnék meg vele, amirű azt mondtad, hogy olyan okos leszel tőle, mint az az Abróg mester, akkó' Pajtás is olyan okos lenne, mint én? Mer' biza egyszerűbb lenne szót érteni vele, ha tudna beszélni és megmondaná, ha éhes vagy szomjas. Erre gondoltam.


1217. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-03-18 21:21:49
 ÚJ
>Adoaver Droverson avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//

*Ha az a fajta emberke lenne, szívesen megrázogatná a saját kezét, hogy az "ünnepi" felkészülésnek a megkezdését jelezze, de most inkább arra utaló szavait használja úti táblaként. Luninari szavai, mikkel a mai tervezgetések vezetőjének a koszorúját adná neki, szinte zavarba hozzák a meglepetés és megtiszteltetés keverékeként.*
- Óh, hogy én? *Hangja egy nótával magasabban szól; De természetesen Intathnak is szükséges megszólalnia, amivel az egy féltucattal süllyedd vissza.*
- Legyen így. Egymáshoz igazítjuk a munkáinkat.* Mondja a doktornak, de nem is az ő, hanem Luninari irányába nézve. Persze még belül sem ellenkezik az elf bájgúnár "ajánlattal", hiszen nincs szükség nagy fegyelemre, a feladatok nem nehezek, valamint ha be akarja vallani magának, a vezetői szerep még ilyen baráti környezetben, egy napra is elsőre ijesztő neki.* ~ De miért kell ilyen hangulatrontónak lenned, hogy dobtak volna a tengerbe! ~ *Akkor marad az eredeti elgondolás, amit barátja ínycsiklandozó gasztronómiai ajándékaival tovább módosít:*
- Akkor ha nincs senki ellenére, a kivagdosós műszakot én kezdem el, a kandallós szobában hogy tovább melegedjünk, hogy ki társaságában, azt meghagyom nektek, de személyesen szívesen választanám Callipeyát; lennének hozzá kérdéseim az elf otthonotokról kapcsolatban, már amennyi megengedett, és mesélni is tudok a csillagtudományról is. Akkor lássunk is hozzá! - *Vaskos rétegű papírblokkját megkopogtatva és magánál tartva el is indul, mindössze az egy ajtóval távolabbi közhelyiségbe, reménykedve, hogy legalább egyvalaki követi őt, és az az asztaltársa lesz.
A kandalló melege továbbra is fagypont-hőmérséklet felett tartja a közösségi szobát, Adoaver hálás sóhajára; a legközelebbi asztalt kiválasztva a tűzhely közelébe tolja azt amennyire csak lehet (létfontosságú számára), székeket hozzá, s a papírokat letéve, munkáját megbámulva, eszébe jut hogy ollók is kellenek dolgához, amik ha jól emlékszik a tanulószobában használhattak, vagy a doktor úr szobájából kell csenniük egyet; az elftől személyesen nem kunyerál, annyi biztos. El is sétál megnézni, az előbbi feltételezése igaznak bizonyul e.*


1216. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-03-15 11:30:25
 ÚJ
>Intath Aldeis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1216
OOC üzenetek: 233

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//

*Hogy a macska vagy a szőke az elkényeztetettebb figyelemigényes lustaság az jó kérdés. A doki nagyon ügyesen meg tudja úszni a fárasztóbb munkát. Ha tehetné még az asztal leszedését is kizárólag a nőkre bízná míg ő elégedetten élvezné a jóllakottság kellemes érzését. De, sajnos még ha nyomorékok is, egy idő után a haszontalan semmirekellők akikkel csak a baj van, még ha olyan elragadó személyek is mint Int, egy idő után zavaróakká vállnak a lányok számára. Ezért érdemes néha erőfeszítést tenni a jó megítélés érdekében. Elhitetni, hogy jobb az elf mint valójában. Elég néhány apróság is. Odanyújtott tányér, teafőzés, be nem váltott, de jól hangzó ígéret ami alól később észrevétlenül kilógunk... Pedig olyan nehéz reggel, jóllakottan megmozdítani a kezét és nehéz tányérokat emelgetni. Még a nyuszimama mosolyáért is. A kérdést viszont nem tartja a doki tolakodónak. Szívesen mesél arról a részéről amiről szabad neki. Mosolyogva biccent az erdő említésére is.*
-Hasonlóan vagyok én is a tengerrel. Ha az elf egy helyen igazán boldognak érzi magát utána csak azokért az emlékekért is, de visszavágyik. Még akkor is ha már nem biztos, hogy ugyan az fogadná őt ott. De talán a liget is ilyen hellyé fog válni amire hasonlóan szép emlékekkel gondolok vissza és ha elkerülök innen akkor hiányzik majd az itteni élet.
*Hát igen. Kinek ne hiányoznának ezek a jólelkű, csupa szív, ártatlan lánykák aki előszeretettel kényeztetik őt. A bordély amiben az első valódi szerelmével élt az volt még hasonló számára. Az ottaniak is élvezték, hogy van egy férfi a háznál aki emberként is gondol rájuk és akivel nem az ágyban lehetnek nők. Még úgy is, hogy akkor a doki még nem volt teljesen férfi hisz kellett érnie még hozzá. Azok is szép emlékek. Nosztalgiázásukat Luni és a tintanyaló szakítja félbe. Utóbbi vázolja fel, hogy miként kéne nekikezdeni a munkának. Az elf nagyrészt egyet is ért vele mert nem mond ésszerűtlen dolgokat. Most Luninari-nak mond ellent, természetesen csak finom udvarias stílusban.*
-Itt a ligetben nincs főnök. Csak Laurentitia.
~Majd biztos ugrálni kezdek egy málészájú kékvérűnek.~
*A vagdosás kérdésére vállat ránt.*
-Nekem az mindegy. Viszem a szikém és amit kértek, azt kivágom.


1215. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-03-08 21:30:25
 ÚJ
>Luninari Heiphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 531
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Szelíd

//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//

*Miután Holdpihe már nem akadályozza a mozgásban kimegy ős is, így édesanyja lényegében kettesben marad a dokival.
Amennyire Ea meg tudja ítélni egész jól elbeszélgettek reggeli és készülődés közben, mialatt Luni magához mérten keveset simogatta a macskáját, akiről ő még mindig nem tudja eldönteni, hogy szeresse-e, avagy inkább ne, bár sokkal inkább az előbbi felé hajlik.
Lánya talán kicsikét túlkényeztette őt az itteni körülményekhez képest, ugyanakkor valószínűleg mindennek ellenére nem lett annyira undok és önző macska belőle, mint amennyire más macskák talán azok lettek volna a helyében. Lehet tényleg nem csak a tőle kapott étel, meleg és biztonság miatt vonzódik Luninarihoz, hanem egyébként is, és hiába lány cicáról van szó, találkozásuk szerelem volt első látásra, és nem csak Luni oldaláról.
Int és Adoaver tekintetében már sokkal nehezebb véleményt alkotnia. Biztosra veszi, hogy még Luni is megértette mostanra, hogy nem igazán rajonganak egymásért, bár igazából, ha nem is túl sokat, de már beszéltek erről korábban.
Neki annyiból könnyebb a helyzete, hogy félig-meddig még mindig vendégnek érzi itt magát, hiába költözött be lényegében minden korábbi szándéka ellenére lánya, Holdpihe és a plüssnyulak közös szobájába. Viszont ennek ellenére is, senkire sem úgy kell gondolnia, mint a lakótársára, mivel ő az, aki kis túlzással továbbmehet, szintén kis túlzással bárhová.
Lányát látva ő viszont biztosan itt fog maradni.
Miközben Luni odakint van, és Adoaver is elmegy a papírokért, ő nem kapkodva szép kényelmesen szedegeti lefelé az asztalt és kezd el mosogatni, csak egy mosollyal köszönve meg az Intathtól kapott tányért.*
- Nem először emlegeted már a tengert, és a hajót. *jegyzi meg, de talán érezni a hangján, hogy nem azért, mert mindezt furcsának találja. Végtére is, ha mindez Intath életének meghatározó része volt, az lenne furcsa, ha legalább néha nem kerülne szóba.*
- Sok időt töltöttél a tengeren, és nem hiányzik néha? Úgy értem itt van ugyan ez a kis tó, de hát ez nyilván nem tenger, és mégis csak nagyon más az itteni környezet, meg gondolom az élet is. *mondja, remélve, hogy Intath nem veszi rossz néven tőle, hogy kicsit kíváncsiskodik.*
- Tudod, hogy mi az erdőben élütünk, és bármennyire szép itt is, nekem azért néha hiányzik, kicsit talán még Luninak is. Szóval nekem ez amolyan kettős érzés. Örülök, hogy nem egy faluban élem le az egész életemet, és kellet a környezetváltozás, de néha jó lenne visszamenni, mintha nem történt volna semmi. *teszi hozzá magyarázatként, azon gondolkodva, hogy lányával ellentétben ő akár még vissza is mehetne és építhetne magának egy kis kunyhót a falu szélén. Nyilván lenne, aki nem örülne neki, de el azért nem kergetné senki. Csak hát Luni nem mehetne vissza, ő pedig nélküle már nem menne.
Átgondolta már párszor ezt magában, és döntésre is jutott, éppen ezért saját hirtelen támadt nosztalgiájánál Intath válasza sokkal jobban érdekli.
Közben Luninari odakint amennyire csak tudja gyorsan ellátja az állatokat, nem csak azért, mert a benti meleg után idekint túlságosan is hideg van, hanem azért is, mert bármennyire is szereti őket és ragaszkodik hozzájuk, inkább lenne most is többiek társaságában, mint az övékében.
Kedvencei az ellátás mellé kis simogatást is kapnak, még is úgy érzi, hogy most kissé félmunkát végzett, amikor jó néhány tojással gazdagabban visszasiet. Talán majd később kárpótolja őket, kaphatnak valamiféle ünnepi ételt ők is, csak még ki kell találnia, hogy mit.
Most viszont rendesen megszaporázza a lépteit ameddig vissza nem ér, mert ugyan messze van még az ebéd, azért nem árt lassan nekilátni legalább a hozzávalók összekészítésének, ha ma még ő is vagdosni szeretne a többiekkel együtt, meg füvet szedni odakint.
Ha jól látja édesanyja és Int éppen beszélgetnek, és éppen Adoaver is visszaér, hogy aztán tovább folytatódjon a tervezés, amit lassan tettek is fognak követni.*
- Én azt sem bánom, ha te leszel a főnök a mai napon. *jegyzi meg Adoavernek mosolyogva.* Inkább, mint hogy én.
*Utóbbit nem az álszerénység mondatja vele. Amióta csak legjobb barátnőjét megismerte, mindig is Lau kicsi segítője akart lenni, valaki, aki hol a háttérből, hol kissé előrébb húzódva vesz részt a nagy munkában, ami a szarvasligeti közösség egyben tartása és magának ligetnek a felvirágoztatása. Ilyen téren nem szeret a középpontban lenni, és komoly döntéseket hozni, még akkor sem, ha szívesen vállal el bármilyen hosszú és nehéz munkát a cél érdekében.*
- Amúgy jó ötletek szerintem. Lassú tűzön odarakom a húslevest az hamar megvan, és onnantól kezdve el van a tűz felett, de ahhoz, hogy négyünknek kecskesajtot rántsak, meg még a krumplit is elkészítsem mellé, azért kell kis hely itt az asztalon, meg jobb is talán, ha a kivágott formákat véletlenül sem maszatoljuk össze. Tényleg, erről jut eszembe... a legegyszerűbb, ha mindenki a saját formáit vagdossa ki, de egyet-kettőt azért a többiekéből is csinál. Így is gyorsabban haladnánk.
*~ Meg persze, kicsit talán közelebb is kerülnénk egymáshoz, legalább szimbolikus szinten. ~ teszi hozzá inkább csak magában. Reménykedik benne, hogy a nap végére talán még Intath és Adoaver is kicsit jobban medkedveli majd egymást, mint eddig sikerült. Ha más nem, talán majd az alkolhol segít ebben. Egyelőre azonban még messze az este, sok addig a dolguk, ő is elkezdi hát tenni a magáét.*



1214. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-03-01 20:15:29
 ÚJ
>Adoaver Droverson avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//

*Rövid útja a szobájába és vissza eseménytelen: céltudatos léptekkel sétál íróasztalának csúfolt könyvtárába, ahol a kötetek és a hozzájuk illesztett jegyzetek anyai nyelvén és valami ismeretlen betűkkel is egymás hegyén-hátán próbálják ellehetetleníteni a tájékozódást, az alsó fiókot kihúzva megragad egy tisztes halom üres és tiszta papirost, eleget ahhoz hogy legalább egy pár tömény óráig vagdossanak. Egy néma hálát elmondva, amiért nem kellett sokat keresgélnie, vissza is indul, le a lépcsőn, izgágán vissza a konyhába, két sápadt kezében a lapokkal. Ha esetleg még az asztal eltakarítása folyna továbbra is, türelmesen vár, majd szól:*
- Akkor hogy meg is őrizzük a lendületünket, én el is kezdeném. Hogy helyett hagyjunk a főzőknek, javaslom hogy a nappaliban végezzük el a formázást, miközben akik épp soron vannak, az ebédet és vacsorát kavarják. Szerény megítélésem szerint legjobb lesz félidőben, mondjuk egy vagy másfél óra után helyet váltani - *elmosolyodik* - de én nem vagyok parancsnok, úgyhogy nem kötöm meg ki mit csinál. Ha készen vagyunk a papírokkal és az étekkel, körülnézhetünk a hóvirágokért és ami egyebet találunk, addigra talán elviselhető is lesz a kinti hideg. Utána a lányok virágjait is elhelyezhetjük. Úgy érzem, gyorsabban le fog menni a nap, mint gondolom. Ha senkinek sincs ellenvetése... *Lelkesen és az idősebbeknek tanusított tisztelet-szeretetkeverékkel Luninari anyjára emeli a tekintetét:* - Callipeya, nekiállhatunk? Ragadunk egy ollót és az általunk eldöntött formákat kivagdossuk.


1213. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-02-24 02:33:38
 ÚJ
>Intath Aldeis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1216
OOC üzenetek: 233

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//

*Azt, mondani, hogy a néha rá jellemző kiemelkedően jó hangulatát elérte volna túlzás lenne állítani. A talán elindult azon az úton, hogy kilábaljon az unalomból és lehangoltságból egy pontosabb állítás. Ebben segít a nyuszimamával való letegeződés és a finom reggeli is közre játszik. A likőrt viszont sajnálja. Bármilyen szeszt amit nem iszik meg ő sajnál. Ennek ellenére egy őszinte és praktikusnak mondható válasszal reagál az elf nő kérdésére.*
-Azt, nem én hanem a betegeim isszák ha szükséges. Hajóorvosként be kellett látnom, hogy azzal nem az a legnagyobb veszély, hogy megárt ha sokat iszom hanem, hogy elfogy mikor kéne.
*Akkor jön a műszerek kifőzése meg az érzéstelenítés nélküli műtétek. Nem mókás, de cserébe kihívás volt. Int legtöbb szakmai története nem túl vidám. Beszélgetés közben lassan kiürül a tányérja is. Bókjai ellenére nem sokat evett. Bár nem is csinált semmit mostanában. Még a házból se mozdult ki úgyhogy ez nem olyan meglepő. Mivel sok mindenhez nem, de a növényekhez ért, azt pedig tudja, hogy minden lány szereti a virágokat így megmenti a helyzetet azzal, hogy felajánlja a segítségét abban a problémában. Hogy ennek nagyon örülnek az nem lepi meg. A tintanyaló viszont igen.*
~Mikor mondtam, hogy együtt menjünk? Mindegy. Vitetem vele a kosaram.~
*Neki biccent Luninari örömére pedig szerény mosollyal válaszol.*
-Persze ez igazán semmiség. Ebben legalább tényleg tudok segíteni.
~Másra se vagyok jó.~
*Azzal a ficsúr elmegy a papírokért a lányok meg elkezdik leszedni az asztalt. Amiben ő maximum annyit segít, hogy a saját tányérját odaadja nekik. Amúgy nem állna fel a helyéről.*


1212. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-02-17 22:20:57
 ÚJ
>Luninari Heiphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 531
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Szelíd

//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//

*Annyira nem lepődik meg azon, hogy Holdpihének csak az után jut az eszébe, hogy a világon van ő is, miután jól lakott, ivott, valamint kicsit melegedett a tűz körül. Nem is sértődik meg ezen, hiszen ő is sokkal jobban érzi magát most, hogy már evett, ivott és egy kicsit üldögélt idebent a melegben.
Csak azt érzékeli, hogy valami kellemesen puha, és még kellemesebb meleg dörgölőzik a lábához, utána hallja meg a halk, általa "vegyél fel kicsit az öledbe kérlek!"-nek fordított dorombolást.*
- Gyere kis drágám, mielőtt még ki kell mennem! *emeli is fel magához, óvatos gyengédséggel, hogy kicsit simogathassa, előtte pedig orrával cirógatja meg cicájának kissé talán nedves orrát.
Igazából játékon és dédelgetésen kívül nem nagyon lehet mit csinálni az általa már oly régóta vágyott állattal, meg persze gyönyörködhet benne, mindenesetre most élvezettel húzogatja kezét a selymes bundán, különös gondot fordítva az apró kis fejecske cirógatására is. Már csak azt reméli, hogy egyik plüssnyula sem lesz féltékeny ezért, de hát ők ott vannak egymásnak, Holdpihének ellenben csak ő van. Ételt talán találhatna magának nélküle is, de ki lenne, aki önzetlenül simogatja és szereti, ha nem pont ő?
A lényeg, hogy végre kezd alakulni ez a rettenetes, felmosórongy szürkének induló nap.
Azon sem lepődik meg különösebben, hogy Intath és édesanyja meg tudnak egyezni abban, hogy az egyszerűség kedvéért inkább tegezni fogják egymást, valamint, hogy egymás nevének leegyszerűsített verzióját fogják használni.
Hasonló apróságok, bármennyire is annak tűnnek, számára fontosak, mert így inkább otthon érzi magát Szarvasligetben, nem mellesleg pedig arra is kíváncsi, hogy mi fog kisülni abból, ha anyja és Intath együtt töltenek majd egy kis időt. Előbbit ismerve, bármi, utóbbit ismerve pedig szintén bármi.
A tojáslikőr hiányára csak vállat von magában, édesanyja ellenben megfejthetetlen arccal néz a másik elrfe.*
- Azt iszod, amivel fertőtlenítessz?
*Nem tudja eldönteni, hogy gúnyos, vagy amolyan "mostantól még jobban kedvellek" mosoly bujkál szája szegletében, de azért lenne egy tippje, különösen a követkető mondat után.*
- Nem semmi, elismerem! De azért óvatosan, mert nagyon néha tényleg jóból is megárt a sok. Kár, hogy nem lesz végül likőr, de legalább nem kell egyedül vagdosnom. *teszi hozzá. Igazából nem fogja igazán hiányolni az italt, már csak azért sem, mert így legalább kicsit kevésbé kell majd Luninari és az alkohol találkozása miatt aggódnia.
Amennyire látja, félvér lánya sem tűnik kifejezetten csalódottnak. Főleg, azok után, hogy azt mondja Intnek, hogy;*
- Ugyan, ne sajnáld! Majd iszunk egyszer máskor. Jobb is talán, ha nem aprózzuk szanaszét magunkat, ezernyi feladatra. Így is lesz dolgunk bőven, bár azért én azt mondom, hogy dolgozzunk szép lassan inkább. Nem baj, ha nem készül el minden, vagy valami nem lesz tökéletes.
*Bár még mindig elég lelkes, és a rájuk váró munka, valamint a likőr hiánya sem vette el a kedvét, nyugodt hangon beszél, viszonylag lassan, valahogy pont úgy, ahogyan macskája is hozzá van szokva tőle. Nem szeretné ugyanis, ha pont az ölében kezdene el nyugtalankodni, egyelőre azonban nem is történik ilyesmi, és amennyire meg tudja ítélni egész jól érzi magát vele.*
- Tényleg megtennéd, hogy teszel egy kisebb kört a környéken? Örülnék neki, imádom a hóvirágokat! De azért kis füvet én is csak szedek mindenképpen! Mi lehetne végül is élettelibb növény, mint maga a fű, ami minden évszakban nő, vagy legalábbis él? Örökké zöld az is. A lányok virágainak pedig nem lesz semmi baja. *vándorol át mosolya Intről Adoaverre.* Eddig is én vigyáztam rájuk. Otthon nem csak cserépben nevelt növényeink voltak, de velük is jól bántunk anyával.
*Tényleg, mennyire nagyon más volt az egész... Ott és akkor valahogy nem érezték szükségét annak, hogy a természetet cserepekbe zárják. Minden csak nőtt magától. Még az állatok is, akiket a férfiak levadásztak, vagy akiknek édesanyja kitekerte a kert végében a nyakát, hogy létüket az ő ebédjükké, vacsorájává változtassa mágia nélkül át.
Csupa fa, ég, víz, csillag, növény, fény, sötétség, eső. Itt ehhez képest van kő, istálló, Adoaver, Int, szobák, cserepek, de van tó, csillag és növény is, minden, ami egy teljes élethez kell.*
- Gyere vissza minél hamarabb! Várlak. *szól az ifjú mágus után. Fél tőle, hogy ez kicsit sután hangzott, vagy furán, de ha így sikerült, akkor ezzel már nem nagyon tud mit kezdeni.*
- Naaa... most már szállj le kicsikém, kérlek! *fordul inkább Holdpihéhez. Ő egyszerűbb és kiismerhetőbb lélek Adoavernél. Kis gyengéd noszogatásra ki is ugrik az öléből, aminek örül is, meg nem is. Annyiból örül, hogy nyugodtan végezheti nélküle a dolgát, annyiból meg nem, hogy majdnem annyira sértődöttnek látja, mint Intet Kormoska születése után.*
- Én addig rendet rakok itt. *jegyzi meg Ea, sejtve azt, hogy talán csak magának, de azért tényleg elkezd rendet rakni, ahogyan mondta.
Mindenki mással szemben ő az egyetlen, akinek éppen most csak ennyi a dolga a nagy ünnepi készülődés kellős közepének legelején.*



1211. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-02-10 11:44:24
 ÚJ
>Adoaver Droverson avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//

*Akkor kisebb-nagyobb, inkább kisebb simításokkal meglett a mai terv, ellenkezések nélkül. És bár ennek igen örül is, most a felvett lépéseken kezd el gondolkodni, illetve hogy ezek közül semmi se szálljon ki a fejéből. Miután a doki, a lányka és anyja is reggelihez jutott, ő maga halkan majszolgat, közben latolgat. Az idősebbekkel való tegeződés neki mindig nehezére esett, és bár inkább levágná a kezét mint hogy bármilyen módon megsértse az elf asszonyt, lehet hogy kerülgetnie fog kelleni a megnevezését. De Int? Na igen, az fura lesz ha most ő is engedélyt kapott rá. Főleg mellette vagdalózni. És a likőr, azt hallásra is ki tudja gondolni hogy nem neki lett kitalálva, de ha a doktor urat a mai nap még egy szarvasligeti nő észrevételén kívül is mosolyogni fogja látni, akkor nem ellenkezik az ötletre. Ki tudja, talán ha megpróbálkozik vele, jól is fogja bírni az italt, erre még nem derült fény... és a szőkeség le is próbálja söpörni ezt az ötletet az asztalról. Ő maga nem szól bele, tekintve hogy per pillanat maga sem tud felszolgálni bármi alternatívával, de kíváncsi, hogy Luninari, esetleg Calliepeya rendelkezik e a kellő hozzávalóval.*
- Franc. *Adja ki tömör véleményét a virághiányra.* - A lányoknak a virágait nem szívesen nyúlnám le még ideglenesen se, de ha valóban csak egy napra tűnnének el a helyükről, csak nem nagy vész, ugye?* Vállalja a felelősséget, maximum kárpótolja őket egy piaci kirándulással, ha történik valami velük.
De hogy Intath tovább támogatja ezt az ötletet? Meglepetten rája néz, majd így szól:*
- Számomra ez tökéletes lenne, köszönöm! Akkor majd körülnézünk, ha az előbbiekkel végeztünk, déltájt.* A reggeli brutális hideg miatt sem akarja a kinti túrát siettetni.
Mikor végez reggelijével, feláll.* - Akkor egy pár pillanat, mindjárt jövök. *Időt nem pazarolva el is indul, ideiglenesen ki a konyhából, és fel hálószobájába, a vágható papírokért. Egy pár perces út ez legalább lesz, úgyhogy lesz idejük a többieknek további szavakat váltani egymással hiányában.*


1210. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-02-07 06:39:29
 ÚJ
>Intath Aldeis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1216
OOC üzenetek: 233

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//

*A doki, élete nagy részét vagy a tengeren vagy mocskos kikötői kocsmákban töltötte. Így nem meglepő, hogy más mint az erdei rokonai. Ez is közre játszik abban, hogy lágyabb vonásain és finomabb mozdulatain túl másban nem illik bele az általános elfekről alkotott képbe. Nem szívleli a természetet, az állatokat kimondottat rühelli és bár szakmailag jellemző rá, de pusztán származása miatt nem lenéző a rövidebb életű fajokkal. Még a mélységiek említésére se kapja el az ideg. Sőt, régi vágyai közt van egy mélységi nő elcsábítása. Persze ezek nincsenek az arcára írva. Ártatlan képpel ül az asztalnál és várja a reggelijét. Míg pedig Luninari kimegy a tojásért a nyuszimama szóval tartja őket. Nagy ajándék az a nő. Nem a tintanyalóval kell kettesben maradnia. Tervezgetik a napot és az elf is meg lesz szólítva. Méghozzá a férfi legnagyobb örömére fel lesz ajánlva a tegeződés. A Calliepeya hiába hangzatos és dallamos név, de elég hosszú a mindennapi használatra. Meg a volt kalóz amúgy sincs oda a tegeződésért. Mikor még kikötői rossz életű volt akkor szégyentelenül rakosgatta a környezetére a mindenféle kedves vagy kevésbé kedves jelzőket. Ahhoz képest itt jobban oda kell figyelnie az udvariassági formulákra. Így hát jól esett neki a felajánlás és vidám mosollyal reagál a doki.*
-Persze Ea, mégiscsak együtt élünk. El lehet engedni az ilyen formaságokat. Amúgy igen. Csatlakoznék a vagdalkozáshoz.
*Papírt vágni csak jobb, mint embert. Előbbi nem hangoskodik és nem koszolja össze az elf ruháját. Közben a Luninari is visszatér és a nők nekiállnak a reggelivel szorgoskodni. Mikor a tintanyaló megkapja a sajátját már majdnem hozzákezdene, de a dokinak úgy tűnik sikerül elvennie a kedvét az önző reggelizéstől. Ez megint csak jobb kedvre deríti. Hazudna ha, azt mondaná, hogy nem szorult bele rosszindulat. És szokta is ezt hazudni. Végül mikor neki is elkészül a reggelije és a lányok is csatlakoznak akkor egy "Jó étvágyat!" kíséretében hozzá is láthatnak. Bizony ilyen szomorú hideg időben a színes és meleg étel különösen jól szokott esni. A szokásos lehet már megszokott vagy már megunt bókjait most se felejti el elsütni.*
-Arany kezek csinálták ezt. Szinte vérré válik bennem. Nagyon jó lett!
*Tényleg jóízűen eszik. A félvér töri meg a csendet. A tojás említésére felvonja az elf a szemöldökét. Nem tudja mire akar a másik kilyukadni. Aztán az ötlet hallatán elgondolkodik. Most sikerült őt megfogni. De nem azért mert sajnálná amije van. Csak hát...*
-Jó ötlet és szívesen segítenék is, de a pityókaszeszem maradékát múltkor elhasználtam az eszközeim fertőtlenítésére.
*Nem hazudik. Jó felesezett Viel-el is, de a maradékkal tényleg alaposan letisztította az asztalt meg a letakarítandókat. Ha nem volna hideg és messze akkor már elment volna a városba és vett volna egy újabb üveggel mert csak ecet maradt amit fájdalomcsillapításra nem tud használni. Pedig a pityókás félvért szívesen megnézte volna. Nagyon imádni való lett volna.*
-Sajnálom.
*Teszi hozzá az elhangzottakhoz. Az újabb témára mégpedig, hogy mi jut a lánynak az eszébe róla ismét elvigyorodik az elf. Csak szöget ütött a hülyesége a másik fejében. Akinek okoskodására most csak bólogat, de neki is megindul a képzelete. Mikor először találkoztak. Milyen mókás ünnep lehetne abból ha nemesek figuráit vágnák ki és lógatnák fel a nyakuknál fogva. Az tetszene neki. Ízléses dekoráció lenne. Aztán elégetnék őket és néznék milyen szépen égnek. El is mosolyodik a gondolatra, de nem fejti ki. Úgy érzi a többiek nem értékelnék ezt a fajta humorát. Hogy a tintanyaló a lánghoz hasonlítja magát arra a férfi csak elhúzza a száját. Neki az túl filozófikusan hangzik. Szeret ő is szóképeket kreálni, de a tudás lángja meg ilyenek neki már soknak számítanak. Az olvasással kapcsolatban ő mást gondol a másikról. Valószínűsíti, hogy amiatt tönkre is fog menni a szeme, de ezt a véleményét most nem fejti ki. A növények kapcsán viszont megint csak nem mond butaságot a másik. Az pedig, hogy ne lennének ellátva növényekkel azért nem teljesen igaz.*
-Tehetek egy kisebb köröcskét a környéken. Téltemető, téli jázmin vagy hóvirág akadhat, de ha mást nem pár fenyőágat hozhatok zöldnek.
*Igaz nincs sok kedve a hidegbe kimenni, de ha a bánatos szürkeséget valamivel el akarják űzni arra virágok tökéletesek. Fenyőért nem is kéne messzire mennie hisz azok veszik körbe a ligetet. Ebben legalább tényleg tud segíteni.*


1209. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-02-04 10:01:30
 ÚJ
>Luninari Heiphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 531
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Szelíd

//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//

*Calliepeya tényleg jól szórakozik, pedig igazán még el sem kezdődött a nap. Értékeli az ifjú ember lelkesedését és kreatív ötleteit is. Eleve kedveli az embereket úgy általában is, csak kár, hogy sokkal kevesebb ideig élnek, mint az elfek, a félvérekkel már csak lánya miatt sincsen és nem is lehetne semmi baja, mégis mivel szinte az egész életét saját népe között élte le, azért örül neki, hogy rajta kívül van itt egy másik elf is. Még akkor is, ha Intath nagyon más, mint az otthoniak. El is tűnődik rajta, hogyha a falu vénjei már azt elég rossz néven vették, hogy ő egy ember férfinak szült egy kislányt, mennyire nagyon megbotránkoznának vajon akkor, ha Intath társaságában töltenének el akár csak egy fél napot? Ő mindenesetre örül, hogy ma vele is több időt lehet majd együtt, mint eddig.*
- Részemről teljesen rendben lesz úgy, ahogy mondod. Reggeli után akár neki is láthatunk. Addig Luni szed kint kis füvet, meg miután ellátta az állatokat nekiáll főzni. Utána aztán átveszem tőle, és vagdoshat ő is kedvére. *mondja Adoavernek.* De akkor, ha jól értem, Int is velünk tart majd csónakokat vagdosni. *mosolyog barátságosan az elfre.* Hívhatlak így, ugye? Luni is majdnem mindig így emleget, és én sem sértődöm meg senkitől az Eáért.
*Idő közben Luninari visszatér a tojásokkal, és miközben a rántottát készíti azon gondolkodik, hogy a viccelődés valóban nem tartozik az erősségei közé, bár nem teljesen biztos abban, hogy mintha Intath nevetése nem volt teljesen őszinte korábban. Az doki által feltett kérdést mindenesetre még mindig nem igazán érti.
~ Késsel, mivel mással? Azzal szokás pucolni a hagymát. ~
Olyan sokat azonban nem gondolkodik ezen, köszönhetően annak, hogy bár még el sem kezdték, az ünnepi készülődés varázsa máris alaposan magával ragadta. Arra persze számított, hogy édesanyja lelkesen támogatni fogja, hiszen végül is ő vetette fel az ötletet magát, de annak még mindig kifejezetten örül, hogy Adoaver is kapható ilyesmire, mi több legalább annyira lelkesnek látszik, mint amennyire ő is érzi magát.
Nem először gondolkodik el azon, hogy minden különbözőségük, többek között egymástól annyira eltérő múltjuk és neveltetésük ellenére sok dologban mégis mennyire nagyon hasonlítanak egymásra. Igaz, van amiben meg talán Intre hasonlít, bár hirtelen nem tud ilyesmit felidézni magában. Abban viszont biztos, hogy ahhoz, hogy igazán jól sikerüljön ez a nap, nem lesz elég édesanyja, Adoaver és saját maga lelkesedése. Valahogyan a dokit sem ártana előrángatni a csigaházából, meglehet persze, hogy csak képzeli azt, hogy inkább csak a felszínen jobb a kedve egy kicsit, amúgy annyira nagyon nincsen oda a saját képükre szabott, régi ünnep ötletéért, ezért egyelőre elsősorban az ő kedvére szeretne tenni.
Miközben felszolgálja a reszelt krumplis rántottát Adoavert kivéve mindenkinek, és le is ül enni a többiekhez, eszébe jut még egy apróság, bár tisztában van vele, hogy lassan ideje véget vetni az ötletelésnek is, mert, ha túl sok mindent találnak ki, egyszerűen nem lesz idejük estig megvalósítani, főleg akkor nem, ha amúgy még szórakozni is szeretnének.*
- A tojásról eszembe jutott még valami. *mondja miután az első falatokat a reggeli rántottából már élvezettel elfogyasztotta.* A levegő hónapjainak a visszatérését várjuk, amikor újra kivirul a természet. Ezt ünnepelhetnénk akár tojással is, amit vehetünk a termékenység és az élet jelképének is akár.
- Az is. Illetve egy a sok jelképe közül. *kotyog közbe Ea.*
- Persze nem erre a rántottára gondolok. *foyltatja.* De, hogy ne csak forralt bor legyen estére, amit csak lassan lehet kortyolgatni, csinálhatnánk egy kis tojáslikőrt is. Intnek biztos van valami erősebb szesze, ami kell hozzá. Még sosem ittam, de a szülőfalumban már láttam ilyet, anya pedig biztosan ismeri a receptjét. Remélem szeretitek. *mondja, bár főleg Intre gondol most.* Rólam meg majd kiderül szeretem-e.
*Aztán eszik tovább. Szerencsére náluk nem volt szokás, hogy evés közben nem beszélnek, éppen ellenkezőleg.*
- Azért csak óvatosan vele. Alattomos ital. *figyelmezteti az anyja.* Erősebb a bornál, és jobban itatja magát. Észre sem veszed és már részeg is vagy. Borral keverni különben sem szerencsés. Persze, pár pohárka belefér, de azért aki inkább forralt borozna, ne igyon belőle sokat.
*Tisztában van vele mondjuk, hogy valószínűleg félig-meddig feleslegesen mondja ezeket. Intath biztosan tisztában van mindezzel, és ő valószínűleg elég jól is bírja az italt, ha már egyszer tengerész volt. Lányáról azonban tudja, hogy tapasztalatlan ilyen téren, és Adoaver sem éppen azt a benyomást keltette benne eddig, hogy a könyvtárak mellett szülővárosa kocsmáinak is rendszeres látogatója lett volna. Nem lenne jó, ha végül rosszullét lenne az ünnepnap vége, már csak azért sem, mert ez biztosan nem volna szerencsés előjel a jövőre nézve.*
- Majd vigyázok. *fogadja is meg a tanácsát a lánya, majd hirtelen elneveti magát. Most, hogy elragadta a lelkesedés kissé szétszórtabban gondolkodik, mint máskor szokott, ezért is van valószínűleg, hogy olyasmire reagál, ami még reggeli előtt hangzott el.*
- Jut eszembe *kezdi* természetesen nem ez a legemlékezetesebb emlékem rólad. *mondja a dokinak.* Van sok szép, de nem tudom azokat mi képviselhetné, amit meg igen, azt kissé nehézkes lenne kivágni ollóval.
*~ Hogyan lehetne kivágni mondjuk egy ölelést, vagy egy orvosi vizsgálatot? A furcsa, de szórakoztató, vagy a kifejezetten rossz dolgokat felidéző emlékekről pedig már ne is beszéljünk. ~*
- Ha neked jó a csónak, nekem is tökéletesen megfelel. *mondja, inkább meg sem említve, hogy Kormoska miatt számára akár egy ló is szimbolizálhatná a dokit. Bárhogy is nézi, Intath kiakadása azon, hogy kancája gyönyörű csikót ellett, a legviccesebb dolog volt, amit azóta látott, hogy Szarvasligetbe költözött, vagy inkább azóta, hogy elhagyta a szülőfaluját.*
- Még jó, hogy itt vannak nálad ezek a papírok. Valamennyi van itt is, de lehet nem lenne elég. *fordul aztán Adoaverhez.* Köszönjük, kedves tőled, hogy használhatjuk őket, de majd, amikor bemegyünk a piacra legközelebb mindenképpen hozunk helyettük. Ilyesmit szerencsére egyszerűbb beszerezni, mint egy távcsövet. A láng is jó ötlet különben, de szerintem könyv is lehetne nyugodtan.
*Azért magában azt elhatározza, hogyha az idő engedi, egy-két könyvet is kivág.*
- Növényekkel viszont nem nagyon vagyunk ellátva. *mondja.* Launak és a tündérlányoknak van néhány cserepes virága, amit én locsolok ameddig ők nincsenek itthon. Esetleg azokat kihozhatjuk a szobájukból a nappaliba, vagy egy-kettőt ide is. Majd holnap visszaviszem őket.
*Amit őt illeti, ennél jobb ötlete hirtelen nincsen, de hát így is jó sok dolgot találtak már ki mára. Nehogy még a végén elfáradjanak, mire magára az ünnepi vacsorára, italozásra, tűzgyújtásra és csillaglesésre kerül a sor!
Mindenesetre inkább ezen aggódik, mint hogy hangulatára és gondolataira teljes súlyával ránehezedjen az a tudat, hogy hideg van odakint, a nappalok pedig rövidek.*



1208. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-02-01 19:18:05
 ÚJ
>Adoaver Droverson avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//

*Hogy ötlete telibe talál, azt büszkén észleli, még Intath-tól is megerősítést kapva - magas mércét ugorhatott át, de lehet hogy amaz csak beletörődött, hogy ha valami, hát emellett legyen minél hamarabb eldöntve a tevékenység, hisz a tétlenség rosszabb a legrosszabb döntéseknél is. Vagy csak nem érdekelte. Akárhogy is, legalább Luninari és anyja tovább viszi a koncepciót, amire elégedetten bólogat.*
- Van a szobámban egy doboznyi papír, mágiai gyakorlásokra hoztam őket, de erre az ünnepre még jobb hasznuk lesz. Amint ettem, lehozom. *És a visszavonult tengerészhez hasonlóan ő is helyesbítésre nyitja a száját önjelképezésével kapcsolatban.* - Szerény véleményem szerint a láng engem jobban szimbolizál, én arra teszem le a voksom. És azért nem olvasok "olyan" sokat... *Elmosolyodik, még maga sem téve sok komolyságot megjegyzésébe. Na meg nem mindig csak random irományokat lapozgat napjai nagyjában; tovább próbálja csiszolni tűzági tudását a félvér lánytól kapott jegyzetkönyvvel, az sem egy fiók mélyében pihenget csak.*
- Hárman már nem nagyon férünk el a tűzhely mellett, úgyhogy először én is vagdosni kezdek, és ha jól értelmeztem, akkor az ön társaságában, Callipeya? - *Néz rá melegen az idősebb hölgyre.* - És akkor félidőben cserélünk, hogy mindenki végezzen egy kicsit mindenből. *Fordul vissza megerősítést várva Intath és Luninari felé. Elgondolása szerint így senki nem fogja magát beleunni egy tevékenységbe, talán még hamarabb is végeznek. Viszont még egyvalamit továbbra is hiányosnak talál ebből a tervből, csak el kell hogy gondolkodjon, mit. Addig is hálás fejhajtással és egy gyors "köszönöm"-mel fogadja el a megkapott kalácsot, amit már ösztönösen a szájához is emel, mikor tekintete találkozik a doktoréval: nem kerül kihívásba olvasni belőle. Az orrán keresztül kifúj magából egy kis levegőt, majd duzzogva lejjebb ereszti a sült tésztát. Még korgó gyomra is az elfet rosszalja. Akkor vár. Addig persze van ideje gondolkodni is.*
- ...Talán valami más is kéne. Milyen növényekkel vagyunk felfegyverkezve? Mármint fákon kívül.


1207. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-01-31 08:43:45
 ÚJ
>Oleadriel Fennaran avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Ő... helló?//

* Bátortalanul végigsétál az épülethez vezető úton. Ahogy közeledik, úgy lassulnak le egyre jobban a léptei. Nem mondhatja senki, hogy nem hagy időt magának meggondolni a dolgot. Aztán már ott áll az ajtó előtt. Néhány pillanatig zavartan toporog és kopogásra emeli a kezét. Nem bízza a véletlenre, akkorát dörömböl, hogy abból legalább egy egész orkseregre lehetne következtetni.
Halkan résnyire nyitja az ajtót és bedugja a fejét. *
- Ő... helló?


1206. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-01-31 01:07:19
 ÚJ
>Intath Aldeis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1216
OOC üzenetek: 233

Játékstílus: Megfontolt

*Vidám, izgatott szólongatására érkezik is az óriás erősebb, dörmögősebb hangja.*
-Ott vannak lent a pincében. Minden úgy alakult ahogy terveztem, sőt jobban is! Teljesen biztos vagyok benne, hogy ennél komolyabb munkát talán egész Arthenior-ban és környékén kevesebb mint öten tudtak volna végezni, de azok már az igazi nagyágyúk. Akik könyveket írnak meg az uraságok udvarainál űzik a szakmát és több ezer aranyas megbízásokat vállalnak. Amit bevállaltam, azt megcsináltam. Sőt! Majd meglátod. Semmi nem ment kárba. Ilyen barna italokkal még nem volt dolgom. Más alapja volt mint amik korábban a kezem közé kerültek, de némi kísérletezgetés után azokat is feljavítottam. Nem is akár hogy! Nézd csak meg!
*Magyarázza lelkese miközben levezeti a másikat az ő birodalmába. Amiről másoknak nagy valószínűséggel nem túl kedves gondolataik születnének látván az orvosi műszereket és a polc tetején egy üvegben úszkáló piócák miatt. De az elf nem zavartatja magát. Most nem is ahhoz az asztalnál lesz dolguk amire a betegeknek kell felfeküdniük vagy amin a szakmájának az eszközei vannak hanem amin a hobbijáé. Az üvegcsék, fazekak, mozsarak, alapvető házi alkimistafelszerelés és persze a bájitalok amik miatt lejöttek. Amikből kevesebb van és a legtöbbnek más is a színe mint mikor megkapta. A másik meglepettségére le is csap.*
-Bizony! Látod, azt a sárgát? Jobbra kevertem mint amit ígértem mert rájöttem, hogy egyszerűbb vele bánni mint elsőre gondoltam. Ezzel rólad nem tudom, de én elf létemre olyan ügyességre tennék szert kis időre, ami már szinte lehetetlen. Egy kést meg tudnék tartani egy másikkal úgy, hogy csak a hegyük ér össze. Nagyon erős ital!
*Összegzi rövidebben hátha a példa nem volt elég egyértelmű. A két kérdés hatására kicsit lecsillapodik a fellelkesült tudós és legyint egyet.*
-Dehogy! Elég volt annyi. A ház körüli segítségről nem is beszélve. Na, de kezdem azokkal amikből önmagukban nem is tudtam mást kikeverni. Ezeket így is adom vissza. Ez az 1 db Piros varázsital neked nem, de egy kevésbé combos fickónak meg tudja növelni az erejét kis időre.*Ezzel az adott üvegcsét Morwon Loree Dedion elé tolja.* Ez az 1 Fekete varázsital kis időre idegessé és dühössé tesz.*Tolja, azt is Morwon Loree Dedion elé.* Ez az 1 Fehér varázsital vonzóvá, magabiztossá, megnyerővé tesz kis időre.*Kerül az is Morwon Loree Dedion elé.* Ez az 1 Mandulabarna varázsitalbár nem a legerősebb amit kevertem, de már ez is képes téged is valamennyire gyorsabbá tenni. Legyen futás vagy a fegyvereid forgatása.*Teszi, azt az üvegcsét is Morwon Loree Dedion elé.* Ez az 1 Sötétbarna varázsital viszont az előzőnek a nagytestvére. Nem kétszer olyan erős mint az mert annyi alapanyag nem állt rendelkezésemre, de jelentősen jobb annál.*Teszi, azt is az előzőek mellé Morwon Loree Dedion elé.* Ez az 1 Halványlila varázsital szintén kimaradt. Nem tudtam belekeverni semmibe, de a természetben előforduló mérgeket önmagában is tudja hatástalanítani.*Tolja gyorsan Morwon Loree Dedion elé hisz jön az egyik legizgalmasabb keveréke amire nem is számított volna ő se.* Viszont ez az 1 Ciklámenlila varázsital. Ez*Kivár kicsit, hogy keltse Morwon Loree Dedion-ban a feszültséget.*Képzeld a mágikus mérgeket és káros anyagokat szünteti meg! Gondoltad volna, hogy létezik ilyen? Pedig ott van előtted. Ennél a többi már egyre jobb lesz. Ettől a 2 Ciánkék varázsitaltól az én agyam úgy tudna pörögni, hogy még akár a legíresebb mágusok Ar'thenior vagy Abogr mester se tudná követni. Olyan erős mint a sárga csak ez okosít.*Teszi Morwon Loree Dedion elé.* Ez az 1 Sötétzöld varázsital neked nem hiszem, de a kevésbé életképes alakokat kis időre megedzheti viszont gyógyítani téged is gyógyít. Viszont maximum a nem halálos, de maradandó sérüléseket. Meghúzod egy izmod, megreped egy csontod. Hasonló.*Teszi Morwon Loree Dedion elé.* Ez a 2 Smaradgzöld varázsital viszont, nem akarok icsekedni, de ezek a specialitásaim. Persze orvosként mondhatom, hogy a szakmámhoz is tartozik. De a lények, hogy ezzel már komoly belső sérüléseket is azonnal be tudsz gyógyítani amik amúgy pár órán belül meg is ölnének. Remélem nem lesz rá szükséged, de ha kell akkor legyen nálad.*Teszi Morwon Loree Dedion elé, azt is a jókívánságai társaságában.* Ez az 1 Aranysárga varázsitalt meg már elmondtam mire jó. Tényleg becsüld meg! Értékes.*Teszi végül, azt is Morwon Loree Dedion elé a többi közé.* Ezzel, azt hiszem ez az üzlet rendben le is ment ugye? Egy élmény volt. Mindig is imádtam ezt a kevergetést csak ritkán volt rá időm vagy pénzem. A zölden és a kéken kívül a többihez nem olcsó hozzájutni. Azokkal kevés tapasztalatom volt még. Rég tudtam ennyit tanulni úgyhogy ha a jövőben is kell egy alkimista keress fel nyugodtan.
*Vigyorog a másikra. A kapott kérdés meglepi. Némi gondolkodás után bólint.*
-Még nem próbáltam, de elméletileg igen. Viszont úgy is csak ideiglenes lenne. Meg nem tudom magától meginna-e ilyen színes löttyöt. Bár olyat hallottam már, hogy a borba beleivott egy ló. Igaz az nem egy ló. A könyvek, azt írják állatokra is hatnak ezek az italok. Mi jutott eszedbe?
*Kérdez vissza egy kíváncsi mosoly kíséretében.*


1205. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-01-30 23:56:10
 ÚJ
>Intath Aldeis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1216
OOC üzenetek: 233

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//

*Városi hivatal. Még a megnevezés is taszítja az elfet. Főleg mert mint kiderül jól állapította meg. Nemesi játékszerről van szó amit az egyszerű néptől lopott drága pénzen építettek meg. Patkányok! Nincs jó kedve és korán is van. Az új hagyományként tervezett közös sütögetésből sikeresen kivágja magát mire a félvér olyan megjegyzést tesz amire értetlenül felvonja a szemöldökét.*
-Mivel?
*Kérdez vissza, hogy egyértelműbb legyen a probléma. Majd a nevetés hatására lassan rájön, hogy ez egy vicc volt. Elmosolyodik, de nem őszintén. Csak annyira őszinte mint mikor a szegénynegyedben kellett elviselnie a "Ha jó a kedved tapsolj egy nagyot!" típusú vicceket naponta többször is. A lánynak viszont nem jegyzi meg. Főleg mert nem akarja elrontani a hangulatot. Az ötletelés kapcsán rá most egyelőre még nem tudnak számítani. A vacsorán is gondolkozik. Vadhúst biztos nem fognak szerezni hacsak valaki nem szalad el a városba, de nem hiszi, hogy bárki akarna. A rántott sajt ötlete viszont tetszik neki. Azt, szereti.*
-Az jól hangzik.
*Nem véletlen, hogy a nők helye van a konyhában. Ő csak halat tud kiválót sütni. Ha meg csak magára kell gondolnia nem is foglalkozik sokat vele. Jó a kolbász vagy a szalonna. Inkább előbbi mert, azt könnyebb harapni. És míg ő a kosztnál van leragadva a tintanyalóból kijön annak női énje. Fel akarja díszíteni a házat. Méghozzá papírból kivágott vackokkal amik őket jelképezik. Na, jó az elf igyekszik leszólni magában az ötletet, de el kell ismernie, hogy a saját ünnep ötletelés jobban megfogta a másikat mint őt és ez nem egy szégyenletes dolog. Maximum neki, de reggel van úgyhogy nem szégyelli. A két lányt is elkapja a hangulat.*
-Megpróbálhatok segíteni amit tudok.
*Teszi hozzá a saját részét ő is most rá nem jellemző visszafogottsággal és a gunyorossága nélkül. Luninari megjegyzésére, hogy őt mi jellemzi azért megjelenik a férfi képén egy mosoly. Mást nem is várt volna a lánytól. De emiatt a gyermetegsége miatt élvezi annyira a társaságát és figyelt fel rá első találkozásukkor is. Az orvosságos üvegcse említésére felemeli a szemöldökét.*
-Az üvegcse volt a legemlékezetesebb emléked rólam?
*Mosolyodik el pimaszul. Bár annak idején a vizsgálat során nem a hosszú vékonyodó nyakú üvegedényt hanem egy poharat használt a lány, de talán leesik neki mire gondol az elf aki a következő pillanatban már tereli is el a témát.*
-A tenger szebb emlék mint a szakmám és jobban jellemez. Csónakot szerintem tudok kivágni.
*Kár tagadni biztos tud majd kivágni. Egy éles késsel nem ollóval. Úgy mintha valakibe vésné majd bele a szimbólumot hisz fél kézzel az ollózás nem menne, de így meg tudja majd oldani. Ennyire ismeri már magát és azért ha akar meg tud oldani dolgokat nyomorékként is. Közben a szakácsnőjük távozik a reggeli dolgaira és mikor visszatér nekilát megetetni őket. Elsőként a tintanyaló kap akivel közlik, hogy nem muszáj a többieket megvárnia. Ha így tesz pár lopott sötét pillantást biztos fog kapni az elftől, aki ugyebár az illem bajnoka. Ezért is nézi úgy meg a két serénykedő konyhaelfet és fattyat. Tényleg nem mondaná meg senki róluk, hogy anya és lánya. Ezt a véleményét persze szavakkal nem formázza meg. Azt, a felismerést se, hogy mindig szerette a konyhában sürgölődő nők látványát. A kapott megjegyzésre ártatlan mosollyal válaszol.*
-Abban én biztos vagyok, hogy meglesz.
*Ha más nem, köteles lesz ő leinni magát és mindenkit megtáncoltatni. Erre van tartva. Meg az udvarlásra. Meg a néha idetévedő félholtak vagy betegek felnyalábolására. El kell ismernie alaposan kihasználják.*


1204. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-01-30 22:40:54
 ÚJ
>Morwon Loree Dedion avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416

Játékstílus: Vakmerő

* Kettejük közül csak Intath ért a szesz- és varázsitalfőzéshez, így talán nem is baj, ha inkább ő gondolkodik a terv megvalósításán. Morwon csak azt tudja, hogy melyik a jó alkohol – szerencsére rosszat még nem ivott. Meg aztán nem is lelkesedik úgy a gondolkodásért, mint a másik – ilyen fáradtan biztos nem. Nem sokkal azután, hogy az elf magára hagyja az óriást, ő már húzza is a lóbőrt.

//Egy hat múlva//

Telnek-múlnak a napok, óriásunk ott segít, ahol tud. Trágyázásban például sok tapasztalata van és szereti is csinálni, ezért örül is annak, hogyha rá van bízva. Persze még élvezetesebb lenne, ha itt lenne vele Learon, Trodd és Akheel ia, hiszen nélkülük kissé monotonná tud válni a munka. Meg így nincs is kit megdobálni a ganéval. Sokszor eszébe jutnak a régi Tharg barátai, akiknek többségét évek óta nem látta, ahogy Anissról és Syndráról sem feledkezik meg – noha napról napra egyre világosabb számára, hogy ők már eljutottak a városba. Vagy megette őket egy mocsári troll. Egyiken sem segíthet. Ami azt illeti, teljesen jól elvan itt, így annyira nem is bánja, hogy az elkövetkezendő napokban egyetlen társai az állatok és persze az elf, aki viszont többnyire a maga dolgával van elfoglalva. Morwon nem szakad meg a sok munkában, de azért napnyugtakor kellemes kimerültség fogja el, amit már csak egy finom vacsora és egy kényelmes ágy tetéz. Becsületesen végzi a dolgát, ha arról lenne szó, még fel is takarítana, de persze feleslegesen nem dolgozik. Így ehelyett ő is csak nézi, ahogy porosodnak a polcok és nőnek a sarokban a pókhálók. A ganézás természetéből fakadóan végül csak ráveszi magát a fürdésre. Ehhez keres egy dézsát, illetve vödröket, a tóból vizet mer és a tűzhelynél megmelegíti. Ha egy kicsivel melegebb idő lenne, nem bonyolítaná túl és egyszerűen a tóban fürdene meg. Viszont inkább nem így tesz.

Épp a ház előtt ücsörög egy farönkön és kardját élezi, amikor meghallja a nevét. *
– Itten vagyok! * Kiáltja el magát, és bár nem hinné, hogy szükség lesz odabent a kardjára, sosem lehet elég óvatos, így azt lapjával a vállára helyeti és elindul a hang forrása felé. *
– Megyek! * Mostanra nagyjából megtanulta, hogy mi hol van a házban, így talán egyedül is odatalál. *
– Ejha! * Mást nem nagyon tud hozzáfűzni. Talán nem is tudja, milyen értékesek ezek a varázslöttyök, de azt látta, hogy Intath már egy hata azokkal foglalkozott, ami még akkor is sok idő, ha beleszámítjuk, hogy fél kézzel kellett mindent csinálnia és, ha csak nem rejteget gnóm segítőket a pincében, akkor mindezt teljesen egyedül csinálta. Ami bizonyára szép teljesítmény. Morwon nem tudhatja. *
– No, akkó' még egyszer… Melyik mit csinál? A fizetés meg mán, ha jól rémlik, megvót… * Megvakarja tarkóját, miközben próbál visszaemlékezni. Egyértelműen rémlik neki, hogy adott valamennyi pénzt az elfnek, csak abban nem biztos, hogy az a teljes ár volt vagy csak az előleg. Úgyhogy biztosabb, ha rákérdez. *
– Vagy az csak az előleg vót? * Teljesen komoly képet vág és látszik rajta, hogy igény esetén hajlandó lenne a második felét is kifizetni, már ha van nála annyi pénz. (És hogy ne lenne, hiszen ő Morwon Loree Dedion, a legendás óriás, akinek aranyrögök nőnek a zsebében.) *
– Ganézás közben arra gondoltam, hatnak-é az italok a jószágokra? Ha Pajtással megitatnám az egyik csodalöttyöt, elbírna annyit, mint két öszvér? Vagy, ha a másikat, attú meg kifényesedne a szőre és a fogai?



1203. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-01-30 00:05:13
 ÚJ
>Intath Aldeis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1216
OOC üzenetek: 233

Játékstílus: Megfontolt

*Szerencsére az a kérdés nem okoz komoly fejtörést, hogy megnézné-e a másik a szobákat. Most egyből érkezik a válasz. A doki meg egyből vezeti is a vendéget. Nem kell messzire menniük itt vannak a sarkon a legközelebbiek és mikor az első üresnek kinyitja az elf az ajtaját, hogy megmutassa a szerény bútorzatot egyből ki is lesz az választva. Se nem jobb, se nem rosszabb, mint a többi. Ágy, asztal, szék, láda és egy mosdótál várja a leendő lakóját. A leendő alkoholos terveik és ötletelésük során a doki megjegyzése a várt hatást érte el a másiknál mégpedig, hogy valamin jót kacagott. Ő is vigyorog saját megjegyzésén.*
-Ugye-ugye?
*Bizony a piának megvan a maga varázslatos ereje és az elf is nem csak mint orvos hálás a hatásaiért. A trollos hasonlatról pedig... Hát látott már a kikötőben cifra dolgokat. Talán a mocsári trollok is foghatnak evőeszközöket a kezükbe. De mint kiderül Morwon se találkozott még azoknak a fajtájával. Az elf ezen nem lepődik meg. Értette a célzást.*
-Baj éppen nem lehet az igaz. Még gondolkozok rajta, hogy lenne jó.
*Egyáltalán a pia butításával szemben mennyi eredménye van egy varázsital hatásának. Meg milyen italt lenne érdemes keverni. Egy erős zöld hatására egy ideig jobban bírná a szeszt, de aztán hirtelen ütné meg. Fehértől meg megszépülne az iszákos. Bátrabb, magabiztosabb és szebb csábítók lennének a kocsmákban. Ez lehet egyáltalán nem is volna butaság. Arról nem is beszélve, hogy a nem olyan szép partnernek is lehet rendelni. Ez nemhogy nem butaság hanem szinte zseniális. Ezzel nagyobbat üthetnek mint a gyógynövényes ezerfű párlattal amit régi szerzetesi recept alapján tervezett az elf megvalósítani. Egyből még inkább fellelkesült. Jó is, hogy inkább lepihenne a másik mert legalább mielőbb munkához láthat, hogy lekösse a megindult agyát.*
-Rendben szólok.~Dehogy keltelek fel az éjszaka közepén mire végzek.~Ha valami gond adódik akkor megtalálsz a pincében. Folyosó végén az ajtó.
*Mutatja is, hogy melyik folyosó. Reméli ez elég lesz és nem fog a másik minden ajtón bekopogni ha mégis keresné.*Jó pihenést Morwon!
*Azzal ő már menne is dolgára. Nem rendet tenni a konyhában vagy a jószágokat kiganézni vagy bármi egyéb női munkát. A laborba vezet az útja. Mikor már lefelé lépked a lépcsőn már fütyörészik is. Jó kedve van. Ritka jókedve.*

//Egy hat múlva//

*A házon határozott nyomot hagyott a lányok hiánya az elmúlt napokban ahogy az elfen is. Mindkettő elhanyagoltabb és kicsit leharcoltabb lett. Bár a ligetre, azt hogy leharcoltabb nem lehet mondani. Persze a jószágok nem kaptak annyi törődést, a mosatlanok felhalmozódtak, az asztal morzsásabb, a por megült az általában gyakrabban felsepert és felmosott padlón, de ezek csak külsőségek. Férfiember ezzel nem törődik. És az egykori kalózon most látszik igazán, hogy ő amúgy az nem valami uracska. A ruhája több napos és gyűrött, a haja kócos és zsíros, az alakja és a szeme alatti ráncok egy kis koplalásra és a pihenés hiányára utalnak, de széles vigyora mindenért kárpótolhat mindenkit. Ha az óriás ragaszkodott hozzá, hogy itt marad míg ő minden löttyöt kikever és nem akart főzni akkor hideg étellel kellett beérnie mert a dokinak se volt kedve. Viszont borozgathattak esténként és folytathatták a nagyra törő terveiket. Viszont lehet meg volt kérve néhány olyan házimunka elvégzésére amit nem lehet elhanyagolni és egy nagyon elfoglalt, méghozzá félkezű személy nem tudja elvégezni. Kecskefejés, ganézás ilyesmi. Ebben az esetben az állatállomány nem szenvedte meg a lányok hiányát. De kit érdekelnek az állatok? Ő végre végzett! Megvan a megrendelés. Széles vigyorával járja körbe a házat és annak környékét, hogy megtalálja az óriást.*
-Morwon! Morwon! Kész vagyok! Nézd meg őket! Kész vagyok!
*Lelkesedése nem csökkent.*


1202. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-01-29 22:36:36
 ÚJ
>Morwon Loree Dedion avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416

Játékstílus: Vakmerő

– Meg én. * Határozottan válaszol és bólint is. Hátratolja a székét és feláll. Fejét kishíján beveri a mennyezetbe, de szerencsére elég ideje él már ember-méretűre tervezett környezetben, hogy mégse kövessen el ekkora fatális hibát és még épp időben lehajtja fejét. Amennyiben Intath megmutatja neki a szobákat, ő nem válogat sokáig, az első adandó alkalommal bólint egyet és megszólal. *
– Ez jó lesz. * Nincs rengeteg dolga, csak egy pajzs, egy számszeríj, egy kard és a páncélja. Illetve ami még ezen kívül van, azt vagy kint hagyta Pajtással együtt, vagy az előbb adta oda az elfnek.

A másik témára adott válaszon öblös hangján felkacag. Meglehet, hogy a szarás felmagasztalásán vidul így fel; ugyanakkor az elf nem teljesen zárkózik el a lehetőségtől, így ő is megpróbál továbbra is komolyan hozzászólni a felvetéshez. *
– A' mán igaz. A piától még a szántón felnőtt kislegény is erőt érez magában, hogy ökölharcot vívjon a barlangi medvével, és a mocsári troll is megtanul késsel-villával enni. * Hirtelen nem jut eszébe jobb példa. Esetleg még az orkokat tudná felhozni példának, de jobban belegondolva azok akármennyit is isznak, csak butábbak lesznek – ezt már tapasztalta. Ellenben mocsári trollokkal még sosem találkozott személyesen, így a példa nyilvánvalóan ferdítés vagy legalábbis még nem beigazolt feltevés. Kis gondolkodás után ezt be is vallja. *
– Habár mocsári trollokkal még nem sodort össze a szél, így tán nem is igaz. De mi baj lehet abbú, ha belekeverünk egy olyan kék löttyöt valakinek a sörébe? Na ugye! * Morwon szeret új dolgokkal kísérletezni – még, ha eleinte tart is tőlük, kiváltképp, ha szerepel a nevükben a "varázs" vagy a "mágia". Azonban eddig akármibe is vágta a kardját, annak mindig jó vagy legrosszabb esetben is csak semleges vége lett. (Most a sárwargos históriáról feledkezzünk meg egy időre.) *
– No, akkó' jó munkát. Én mostan ledőlök pihenni, mer' hosszú vót az út. De, ha gyün egy fehér hajú elf nő vagy egy kicsi embernő, akinek fekete haja van, akkó' mindenképp szólj nekem is róluk! Vagy, ha elkészültek a főzetek. * Valóban fáradt, nem csak testileg, hiszen az óriások jól bírják a hosszú gyalogtúrákat, de kezdi úgy érezni, hogy már az esze sem vág, mint máskor. Ez pedig sokat mond. Úgyhogy hagyja, hogy Intath nekilásson a maga dolgának, ő pedig, ha egyedül maradt, leveszi páncélját, fegyvereit a falhoz támasztja és ledől az ágyba. Valószínűsíthetőleg nem óriás-méretű ágyak vannak, de remélhetőleg elég nagyok ahhoz, hogy ha összehúzza magát, csak a lába vége lógjon le róla. Ha meg nem sikerül kényelmesen elhelyezkedni, még mindig van B terv: aludhat a földön. *


1201. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-01-29 13:51:03
 ÚJ
>Luninari Heiphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 531
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Szelíd

//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//

*Intath nem tűnik annyira lelkesnek mint amennyire várta, meglehet persze, hogy csak azért, mert, mint az általában lenni szokott, ha viccelni próbál, apró kis vicce nem igazán talál be, így pedig az elf gyorsan hárít, ráadásul még jól is.
Az igazat megvallva ő sem nagyon tudja, hogy mit tudna neki segíteni főzés közben. Biztosan remek sült halat tud készíteni, ahogyan azt korábban állította magáról, ugyanakkor abban is biztos, hogy a doki nem éppen egy konyhatündér.*
- Hát, szívesen meganítlak hagymát pucolni mondjuk, nem olyan nehéz. *mondja, de, hogy ezúttal egyértelművé tegye, hogy tényleg csak viccel, egyben el is neveti magát.
Az jobban meglepi, hogy pont a dokinak ne lenne semmi ötlete, mivel eddig azt hitte tobzódni fog bennük, hiszen ő már oly sok felé járt és annyi mindent látott. De hát még csak a nap legelején vannak, egy részről. Más részről pedig lehet jobb is, ha nem pont ő engedi szabadjára úgy igazán a fantáziáját az ünneplés módjait illetően.*
- Amúgy hosszú még a nap, bármi eszedbe juthat estig. Ha más nem, az ünnepi vacsorán gondolkodj, hogy mit ennél. Csak, ha borozunk este, akkor ne valami tejes legyen. Viszont kis kecskesajtot kiránthatnék az ebédhez, egy kis krumplipüréhez, hogy mégse csak levest együnk. Ha nem is emlékeztet a napra külsőleg, de azért melegnek legalább meleg lesz.
*Ami Adoavert illeti, neki ismét sikerül lenyűgöznie őt, és ezt nem is szándékozik eltitkolni, bár az kicsit csalódással tölti el, hogy nincsen neki távcsöve, még egy egészen kicsi sem, amit bármikor előhúzhatna akár köpenye rejtekéből is.*
- Annyi baj legyen, holdban, csillagokban gyönyörködni végül is távcső nélkül is tudunk majd este, a többi pedig nagyszerű ötlet! *mosolyog.* Bár nem lesz kis munka, de én benne vagyok a magam részéről! *teszi hozzá lelkesen.*
- Én is! *csatlakozik az édesanyja is szintén lelkesen és vidáman, máris azon gondolkodva, hogy mi az, ami az ő múltját jelképezi. Hirtelen nem is tudna választani annyi minden, bár igaz, ami igaz, nincs egyetlen olyan tárgy, vagy szimbólum sem, ami igazán reprezentálná őt, vagy jelképezné egykori papnői hivatását, vagy azt, hogy volt és van életének még egy ennél is sokkal fontosabb hivatása, az, hogy anya. Nem véletlenül választotta végül Lunit ahelyett, hogy otthon marad és továbbra is becsülettel és odaadással végzi népének a szertartásait.
Mégis, az, hogy valaha papnő volt, elválaszthatatlan tőle, ezt pedig leginkább talán egy kör jelképezi, ami a természet örök körforgását szimbolizálja. Egyszerű kis szimbólum, de legalább nem kell túl bonyolult formákat összebűvészkednie ollóval, papírból.
Közben lánya is azon gondolkodik, hogy őt milyen forma fejezi ki leginkább a külvilág felé, neki ellenben szinte gondolkodnia sem kell ezen.*
- Nekem nagyon egyszerű, hogy engem mik jelképeznek a legjobban. Nyuszik meg hold! *mosolyog boldogan.* Bár a nyulat talán kicsit bonyolult megcsinálni, de hát nem is az a lényeg, hogy tökéletes legyen! Viszont a bennünket jelképező dolgok és a csillagok mellé, mindenképpen kell majd nap is, ha már napfordulót ünneplünk. Adoaver szimbóluma lehetne könyv, vagy tekercs, Intnek pedig mondjuk orvosságos üvegcse, de majd kitaláljátok úgy is. Jó sok mindennek hangzik így, félek el se készülünk vele estig. *bizonytalanodik el, de csak egy pillanatra, ameddig meg nem találja a megoldást.* Igaz mondjuk, hogyha főzés közben is vagdosok mondjuk, akkor talán. A húslevest amúgy is csak fel kell rakni, aztán kis túlzással ugyan, de körülbelül megfő magától.
- Ezen ne aggódj, én is szívesen segítek. *ajánlja fel Ea.* Csak akkor mindenki mondja meg, hogy mit szeretne a csillagok meg a nap mellé még dísznek.
- Na, mindjárt jövök! *szedi közben Luninari végre össze magát annyira, hogy kimenjen. Később még az állatokat is el kell látnia, most azonban egyelőre saját reggelijük a legfontosabb, hogy aztán a rá váró ünnepnek, valamint a hozzá tartozó munkáknak ne üres hassal álljanak neki.
Ha nem is szó szerint, de mégis szinte fut oda is, meg vissza is, és nem csak azért, mert odakint hideg van, hanem ezzel is szeretne nyerni egy kis időt.
Visszatérve aztán először Adoavernek tálal reggelit, mivel az övét a legegyszerűbb elkészíteni.*
- Ne várj meg minket, ha éhes vagy. *ajánlja fel neki, majd ezek után áll neki krumplit hámozni és reszelni, miközben édesanyja megtöri a tojásokat és elkezdi fel is verni azokat, hogy minél gyorsabban a rántotta is kész legyen.*
- Ha van még bármi ötletetek, ne tartsátok magatokban! *mosolyog.* Az se baj, ha nem jut mindenre idő, vagy nem lesz mindenben tökéletes a megvalósítás, a lényeg, hogy jól érezzük magunkat végül.
*Szerinte jól is fogják, ő legalábbis már most ünnepi hangulatban van, és nagyon kíváncsi arra, hogy végül mi fog kisülni majd ebből a napból, amit félig-meddig egész jól el is terveztek már a reggeli előtt. Talán kicsikét közelebb is hozza majd az itt élőket egymáshoz, ami nem is lenne csoda, hiszen valahol tulajdonképpen ez minden ünnep kimondatlan célja, összetartani az adott közösséget.*



1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1369-1388