// Intath //
* Teátrálisan ásít egyet, amikor az elf elkezdi sorolni a főzéshez szükséges dolgokat. *
– Jó-jó, hozom! * Végül csak elveszi a két fazekat, és mivel más opció nem is jut eszébe, így kirohan velük a tóhoz. Ott aztán leteszi maga mellé a két fazekat, az egyiket beleteszi a vízbe, és elcsodálkozik, hogy milyen gyorsan milyen nehézzé válik. A fazéknyi víz sokkalta nehezebb ugyanis, mint a fazéknyi levegő. Majd beleszakad, de sikerül kihúznia. Mivel nagyon erős és ügyes tündérlányról van szó, ezért a folyamatot megismétli, és két fazék vízzel gazdagszik. Azonban van egy pont, ahol az akaraterő nem elég. Dänkijinkilinkilinkilinkij akárhogy erősködik is, nem bírja el a két fazekat egyszerre. Tulajdonképpen meg se tudja fogni őket, így bár biztos benne, hogy ha jobb fogásuk volna, elbírná a kettőt egyszerre is, de végül csak az egyikkel szalad be a konyhába. Jó, a szaladás ezúttal már sokkal kevésbé valódi szaladás, csak próbálja szedni a lábait. *
– Huh. * Fújja ki magát, amikor sikerül az első körrel végeznie. Leteszi, akárhová is kéri az elf. Ha nem kéri, akkor meg csak az asztalra. Utána rohan is ki a másikhoz, mielőtt a szarvasok vagy bárki ellopná. Egy-két perc múlva pedig már a második fazék tóvízzel tér vissza. Homlokán egy pár vízcsepp szalad végig, és hogy ez nem legyen olyan feltűnő, vizes kezével még jobban összevizezi homlokát és haját, mintha csak mosakodott volna. *
– Megvan! * Jelenti ki csengő hangján, és most, hogy már így belejött a főzésbe, lelkesen várja a következő feladatot. Főzni utál, de vizet cipelni szeret. Talán hagymát vágni is szeret, meg hasonló részfeladatokat végezni, amíg nem tudja, hogy az a főzést jelenti. *