Külső területek - Szarvasliget
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 24 (461. - 480. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1134-1153
480. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2021-11-16 19:00:08
Üzenet elküldve: 2021-11-16 19:00:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 732
OOC üzenetek: 494
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 732
OOC üzenetek: 494
Játékstílus: Megfontolt
//Helyzetjeletés//
* Talán a kevert vérük az oka, talán nem, de az szentül biztos, hogy mind a ketten ugyan úgy szeretik a rántottát.*
- Na, akkor ebből azt szűrhetjük le, hogy mind a kettőnknek jó az ízlése.* Kacsint rá cinkosan Nimeril. Mindenki végzi a munkáját, ami a tanonc esetében a zöldség pucolás. Igyekszik ő is mihamarabb túllesni ezen, hogy mire elkészül Luni a tojással, addigra már kész legyen, vagy legalábbis túl legyen a javán.*
- Amúgy milyen levest fogsz főzni?* Kíváncsiskodik, mert eddig ezt neki még nem említették. Csupán mellék kérdés, ami nem fogja nagyon befolyásolni a jelenlegi helyzetet. Elvégre ugyan úgy meg kell tisztítani, meg felvágni. A tanítást most elutasítja, amire jó indoka van.*
- Köszönöm, az soha nem árthat, bár olyan a holdmágia is, mint a föld, akkor nem lehet majd olyan nehéz. Majd meglátod, ha összefoglalom neked evés után. A toronyba meg majd, akkor elmehetünk hamarosan. Még most van dolgom jócskán a városban, de majd utána. Van valami, amire még szükség lesz, majd meglátod, hogy úgy könnyebb lesz a tanulás.* Hagy egy kis meglepetést a következő találkozásukra. Még szóba kerül egy kényelmetlenebb kérdés is, az éhezés, ami csak úgy kiszaladt Nimerilből.*
- Ne sajnáld, már túl vagyok rajta. Elmúlt, szóval nem érdemes rá több felesleges szót fecsérelni.* Próbálja ezt mihamarabb elhagyni a beszélgetésből. Elfelejteni soha nem fogja tudni, mert az amit azokban az időkben történt az örökké megváltoztatta. Talán még a javára is vált, még ha nem is örül neki. Az élet a legkeményebb tanár, de egyben a legjobb is, és ezt első kézből tapasztalta meg.*
- Ne tapasztald meg soha, mert nem jó. Ezért is jó, ha bele kezdesz a földmágia megtanulásába. Ha megeheted a követ, akkor soha nem kell éhezned.* Ez már most eldöntötte, hogy mindenképpen megtanítja majd a lánynak. Ha tehetné mindenkinek megtanítaná, hogy soha többé ne kelljen senkinek éheznie. Az éhezés csak az egyik rossz, a másik a doki az. Most már erre a veszedelemre is figyelmeztette, az már csak egy dolog, hogy betartja ezt a lány vagy sem.*
- Helyes, ennek örülök.* Csupán egy kérdés foglalkoztatja most már, hogy került a gyerek a Kalmárba? Erre sajnos választ nem kap, pedig kapna az illető egy szép kis fejmosást. De mindegy is ez most már.*
- Nem, persze, hogy nem egyedül lakunk ott. Van ott még két gyermek, meg egy őz. Azt hiszem még most egy amolyan felügyelő férfi is akad ott, de őt nem láttam még. Bőven elférünk ott, ha arra jársz, akkor nézz be hozzánk.* Nimerilnek lövése sincs, hogy Luninari járt már ott, nem gondolná, hogy régebben még ott is élt. Viszont úgy tűnik, hogy teljesen rosszul gondolja, elvégre még rokonai is voltak az ott élők. Neki személy szerint csak jó emlékei vannak a helyről, elvégre itt kezdheti újra az életét. Nagyra törő tervei pedig igénylik a sok helyet, amit a rezidencia épülete nagyszerűen biztosít is számára.*
- Igen, most már nyugodt az élet. Az új városi őrség is megalakult. Lassan, de fejlődik a város.* Ha zavart is a lány, Nimeril nem veszi észre, mert a zöldségeire figyel, csupán néha tekint fel.*
- Akkor te magad is kékvérű volnál? Elnézést, nem akartam ilyen tolakodó lenni. Biztos nehéz lehetett megélni a lázadást.* Csak rosszat hallott erről az egészről, aminek még ha a fele is igaz, akkor is borzasztó, márpedig igaz lehet, mert a Meredély környéke nem hazudik.*
- Viszont rá se ismernél arra a házra. Szépen ki lett javítva. Egyszer gyere és nézd meg a saját szemeddel.* Invitálja meg, hátha lenne hozzá kedve. Mostanra látja, hogy kissé zavart a lány, szóval igyekszik terelni.*
- Jó illata van, mindjárt éhen halok.* Ha már pirult a hagyma, akkor jöhet rá a tojás, addig Nimeril megmosdik, hogy tiszta kézzel ülhessen az asztalhoz. Amint elé kerül a meleg étel rögtön ráveti magát.*
- Hmmm. Ez nagyon finom.* Valószínűleg az is, ha ennyi finomság került bele. Hamar be is nyomja azt, amit elé tettek.*
- Egek már annyira hiányzott egy jó rántotta. Köszönöm!* Egy pár percig csak tesped a székben, de nem maradhat sokáig, így mozgásra ösztönzi magát.*
- Na segítek gyorsan összepakolni, meg a zöldséggel elbánni. Sötétedésre szeretnék én is visszaérni a városba. Minél hamarabb végzünk, annál többet tudok tanítani neked, de azt az udvaron szeretném megtenni. Ott közvetlen közel van a föld is.* Lelkes, hogy valami hasznosat taníthat valakinek, segít a mosogatásban és a vagdalásban is, hogy amint minden a helyére került indulhassanak is kifelé.*
* Talán a kevert vérük az oka, talán nem, de az szentül biztos, hogy mind a ketten ugyan úgy szeretik a rántottát.*
- Na, akkor ebből azt szűrhetjük le, hogy mind a kettőnknek jó az ízlése.* Kacsint rá cinkosan Nimeril. Mindenki végzi a munkáját, ami a tanonc esetében a zöldség pucolás. Igyekszik ő is mihamarabb túllesni ezen, hogy mire elkészül Luni a tojással, addigra már kész legyen, vagy legalábbis túl legyen a javán.*
- Amúgy milyen levest fogsz főzni?* Kíváncsiskodik, mert eddig ezt neki még nem említették. Csupán mellék kérdés, ami nem fogja nagyon befolyásolni a jelenlegi helyzetet. Elvégre ugyan úgy meg kell tisztítani, meg felvágni. A tanítást most elutasítja, amire jó indoka van.*
- Köszönöm, az soha nem árthat, bár olyan a holdmágia is, mint a föld, akkor nem lehet majd olyan nehéz. Majd meglátod, ha összefoglalom neked evés után. A toronyba meg majd, akkor elmehetünk hamarosan. Még most van dolgom jócskán a városban, de majd utána. Van valami, amire még szükség lesz, majd meglátod, hogy úgy könnyebb lesz a tanulás.* Hagy egy kis meglepetést a következő találkozásukra. Még szóba kerül egy kényelmetlenebb kérdés is, az éhezés, ami csak úgy kiszaladt Nimerilből.*
- Ne sajnáld, már túl vagyok rajta. Elmúlt, szóval nem érdemes rá több felesleges szót fecsérelni.* Próbálja ezt mihamarabb elhagyni a beszélgetésből. Elfelejteni soha nem fogja tudni, mert az amit azokban az időkben történt az örökké megváltoztatta. Talán még a javára is vált, még ha nem is örül neki. Az élet a legkeményebb tanár, de egyben a legjobb is, és ezt első kézből tapasztalta meg.*
- Ne tapasztald meg soha, mert nem jó. Ezért is jó, ha bele kezdesz a földmágia megtanulásába. Ha megeheted a követ, akkor soha nem kell éhezned.* Ez már most eldöntötte, hogy mindenképpen megtanítja majd a lánynak. Ha tehetné mindenkinek megtanítaná, hogy soha többé ne kelljen senkinek éheznie. Az éhezés csak az egyik rossz, a másik a doki az. Most már erre a veszedelemre is figyelmeztette, az már csak egy dolog, hogy betartja ezt a lány vagy sem.*
- Helyes, ennek örülök.* Csupán egy kérdés foglalkoztatja most már, hogy került a gyerek a Kalmárba? Erre sajnos választ nem kap, pedig kapna az illető egy szép kis fejmosást. De mindegy is ez most már.*
- Nem, persze, hogy nem egyedül lakunk ott. Van ott még két gyermek, meg egy őz. Azt hiszem még most egy amolyan felügyelő férfi is akad ott, de őt nem láttam még. Bőven elférünk ott, ha arra jársz, akkor nézz be hozzánk.* Nimerilnek lövése sincs, hogy Luninari járt már ott, nem gondolná, hogy régebben még ott is élt. Viszont úgy tűnik, hogy teljesen rosszul gondolja, elvégre még rokonai is voltak az ott élők. Neki személy szerint csak jó emlékei vannak a helyről, elvégre itt kezdheti újra az életét. Nagyra törő tervei pedig igénylik a sok helyet, amit a rezidencia épülete nagyszerűen biztosít is számára.*
- Igen, most már nyugodt az élet. Az új városi őrség is megalakult. Lassan, de fejlődik a város.* Ha zavart is a lány, Nimeril nem veszi észre, mert a zöldségeire figyel, csupán néha tekint fel.*
- Akkor te magad is kékvérű volnál? Elnézést, nem akartam ilyen tolakodó lenni. Biztos nehéz lehetett megélni a lázadást.* Csak rosszat hallott erről az egészről, aminek még ha a fele is igaz, akkor is borzasztó, márpedig igaz lehet, mert a Meredély környéke nem hazudik.*
- Viszont rá se ismernél arra a házra. Szépen ki lett javítva. Egyszer gyere és nézd meg a saját szemeddel.* Invitálja meg, hátha lenne hozzá kedve. Mostanra látja, hogy kissé zavart a lány, szóval igyekszik terelni.*
- Jó illata van, mindjárt éhen halok.* Ha már pirult a hagyma, akkor jöhet rá a tojás, addig Nimeril megmosdik, hogy tiszta kézzel ülhessen az asztalhoz. Amint elé kerül a meleg étel rögtön ráveti magát.*
- Hmmm. Ez nagyon finom.* Valószínűleg az is, ha ennyi finomság került bele. Hamar be is nyomja azt, amit elé tettek.*
- Egek már annyira hiányzott egy jó rántotta. Köszönöm!* Egy pár percig csak tesped a székben, de nem maradhat sokáig, így mozgásra ösztönzi magát.*
- Na segítek gyorsan összepakolni, meg a zöldséggel elbánni. Sötétedésre szeretnék én is visszaérni a városba. Minél hamarabb végzünk, annál többet tudok tanítani neked, de azt az udvaron szeretném megtenni. Ott közvetlen közel van a föld is.* Lelkes, hogy valami hasznosat taníthat valakinek, segít a mosogatásban és a vagdalásban is, hogy amint minden a helyére került indulhassanak is kifelé.*
479. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2021-11-16 02:04:29
Üzenet elküldve: 2021-11-16 02:04:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1580
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1580
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Fogas kérdés//
*A kislány naiv, van még mit tanulnia a világ dolgairól, de annyira nem buta, hogy egy egyértelmű hazugság felett, ami fájdalmat okoz neki eltekintsen. Van tapasztalata a betegekkel a férfinek és tudja mit kell mondani nekik. Talán azért mert a másik szájába nézve a lehetséges problémákon és a kezelésen járt az esze a vicc olyan váratlanul éri, hogy le is marad róla.*
-Rosszlány? Mi?
*Látszik rajta, hogy nem oda figyel. Mikor a fogacska történetét hallgatja akkor már jobban koncentrál a másikra. Bólogat is.*
-Értem, értem.
*Ezt hasznos tudni. És most jön a kicsit komolyabb vizsgálat amitől a másik megijed. Még a szemét is becsukja. Ami legalább olyan rossz minthogy a száját becsukja mert ennél csak rosszabb lesz mikor végre a kezelésig is eljutnak. Végül a megszokott kedves megértő magyarázat meghozza a gyümölcsét, de csak fel lesz mutatva egy kis tündérujjacska amire az elf kérdőn felvonja a szemöldökét. Nem szereti mikor beleszólnak a munkájába, de azért meghallgatja a félő betegét. A feltétel hallatán kedvesen elmosolyodik.*
-Rendben. Szólok előtte és ha ezzel végeztünk, előre elmondom azt is, hogy hogyan lesz a gyógyítás pontosan. Megegyeztünk?
*Ha igen akkor végre nekikezdhet dolgozni. Miközben cselekszik végig jelent előtte a lánynak.*
-Most még csak a szomszédos fogakat vizsgálgatom meg. Jelezd ha fáj. Előbb az ínyed nézem meg. Mennyire puha, hogy reagál ingerekre, mennyire lehet visszahúzni. Tudod ebből aki ért hozzá megtudja mondani a fogaid állapotát. Aztán most rátérek a fogacskákra. Egy picit megbökdösöm és megkopogtatom őket. Ha fáj jelezz!*Ha nem történt még semmi a többi fogat is megnézi.*Ügyes vagy kincsem jól csinálod.
*Azt, nem lehet mondani, hogy felületesen végzi a dolgát. Most kicsit közelebbről is van "szerencséje" megnézni a lánynak milyen alaposan és mennyi odafigyeléssel dolgozik férfi. Teljes figyelmét neki szenteli ahogy komoly tekintettel sorra veszi az összes fogacskát. Az utolsó előtt azért szól ahogy megígérte.*
-Most nézem meg a rossz fogat. Ne ugrálj, nem szeretnélek megszúrni, igyekszem finom lenni ha nagyon fáj jelezz drágám.
*Azzal pont ahogy a korábbiakat, azt is megnézi. Egyben a fogat magát és a tündér reakcióit is, hogy mennyire is fáj az az adott fog vagy a környéke piszkálás hatására.*
*A kislány naiv, van még mit tanulnia a világ dolgairól, de annyira nem buta, hogy egy egyértelmű hazugság felett, ami fájdalmat okoz neki eltekintsen. Van tapasztalata a betegekkel a férfinek és tudja mit kell mondani nekik. Talán azért mert a másik szájába nézve a lehetséges problémákon és a kezelésen járt az esze a vicc olyan váratlanul éri, hogy le is marad róla.*
-Rosszlány? Mi?
*Látszik rajta, hogy nem oda figyel. Mikor a fogacska történetét hallgatja akkor már jobban koncentrál a másikra. Bólogat is.*
-Értem, értem.
*Ezt hasznos tudni. És most jön a kicsit komolyabb vizsgálat amitől a másik megijed. Még a szemét is becsukja. Ami legalább olyan rossz minthogy a száját becsukja mert ennél csak rosszabb lesz mikor végre a kezelésig is eljutnak. Végül a megszokott kedves megértő magyarázat meghozza a gyümölcsét, de csak fel lesz mutatva egy kis tündérujjacska amire az elf kérdőn felvonja a szemöldökét. Nem szereti mikor beleszólnak a munkájába, de azért meghallgatja a félő betegét. A feltétel hallatán kedvesen elmosolyodik.*
-Rendben. Szólok előtte és ha ezzel végeztünk, előre elmondom azt is, hogy hogyan lesz a gyógyítás pontosan. Megegyeztünk?
*Ha igen akkor végre nekikezdhet dolgozni. Miközben cselekszik végig jelent előtte a lánynak.*
-Most még csak a szomszédos fogakat vizsgálgatom meg. Jelezd ha fáj. Előbb az ínyed nézem meg. Mennyire puha, hogy reagál ingerekre, mennyire lehet visszahúzni. Tudod ebből aki ért hozzá megtudja mondani a fogaid állapotát. Aztán most rátérek a fogacskákra. Egy picit megbökdösöm és megkopogtatom őket. Ha fáj jelezz!*Ha nem történt még semmi a többi fogat is megnézi.*Ügyes vagy kincsem jól csinálod.
*Azt, nem lehet mondani, hogy felületesen végzi a dolgát. Most kicsit közelebbről is van "szerencséje" megnézni a lánynak milyen alaposan és mennyi odafigyeléssel dolgozik férfi. Teljes figyelmét neki szenteli ahogy komoly tekintettel sorra veszi az összes fogacskát. Az utolsó előtt azért szól ahogy megígérte.*
-Most nézem meg a rossz fogat. Ne ugrálj, nem szeretnélek megszúrni, igyekszem finom lenni ha nagyon fáj jelezz drágám.
*Azzal pont ahogy a korábbiakat, azt is megnézi. Egyben a fogat magát és a tündér reakcióit is, hogy mennyire is fáj az az adott fog vagy a környéke piszkálás hatására.*
478. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2021-11-16 00:43:58
Üzenet elküldve: 2021-11-16 00:43:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Fogas kérdés//
*Viel egy percig sem kételkedett abban, hogy Intath lelkiismeretesen végzi a munkáját. Látta már, ahogy Lyllinorral foglalkozott, és eddig a percig fel tudja idézni a vasszigorát, ami, bár ijesztőnek tűnhetett, akkor is tele volt segítő szándékkal. És hát bevált, hiszen a lány meggyógyult. Az igazsághoz pedig az is hozzátartozik, hogy Viel édesanyja a falujában a lelki támogatás mellett gyógyítással is foglalkozott, ezért a férfi módszerei egyáltalán nem idegenek a számára. Látott már csúnya sebeket és még csúnyább betegségeket. De más dolog gyógyítónak, és megint más páciensnek lenni – ebben a helyzetben jóval kiszolgáltatottabbnak érzi magát. Azt pedig nagyon nem szereti.
A műtőasztalon ülve elkezdi magában ismételgetni, amit a doki az előbb mondott. Hogy a cél, hogy a legkevésbé fájjon. A lány értékeli az őszinteséget: lehet, hogy ha Intath azzal a buta dajkamesével jön, hogy nem is fog fájni, egyből kiszaladna a szobából. De azért még mindig reszket, és csak úgy tudja megszilárdítani az akaratát, hogy bal kezével a jobbat szorongatja az ölében teljes erőből. Ha megsajdul a fog, nem akar egyből elugrani, mert akkor csak ő jár pórul. De egyelőre Intath nem nyúlkál bele a szájába, ezért nem is kell megacéloznia magát. Csak kukucskál a sötétségbe, ami elég muris. Egyébként a lánynak van egy kis enyhe szájszaga is, de nem valószínű, hogy orrba vágná a dokit.*
- Nem tündérlány vagyok, hanem oroszlány. *Bukik ki Vielből, mikor már úgy tűnik, Intath végzett. A saját tréfáján kuncog is egy picit. Olvasott már olyan vándortársulatokról, ahol valami bűvészféle beledugta a fejét idomított nagymacskák szájába. Állítólag bizonyos régiókban egészen népszerű látványosság. Ez a helyzet egyre inkább hasonlít rá.*
- Egyszer letörött picit, igen. De arra már nem emlékszem, mitől. Talán valami magot rágcsáltam. Estefelé tűnt csak fel, hogy hopp, itt kéne lennie valaminek. De már azelőtt is érzékeny volt rég… *Azzal egy halk sikkantással elhallgat: Intath az eszközeihez lép, és a lány nem tudja már kizárni a látóteréből a sok félelmetes holmit. Még a szemét is szorosan becsukja. Csak a doki nyájas szavaira mer odasandítani, mi történt, erre egy fapálcikát lát nála. Megkönnyebbülten fúj. Ennél rosszabb is lehetne.*
- Rendben. *Motyogja lemondóan. Most már nem fogja megúszni, az a fog irgalmatlanul meg lesz bökdösve, pedig azt aztán nem szereti. De még mielőtt megint kitátaná a száját, a levegőbe böki az ujjacskáját.* De csak akkor, hogyha szólsz nekem, mielőtt valami nagyon fájósra készülsz. Arra össze kell gyűjtenem a bátorságomat.
*Ha Intath beleegyezik, akkor mutatja megint azokat a fogacskákat, és hagyja, hogy belepiszkáljon azzal a pálcikával. Hogy mennyire fáj majd neki, az attól függ, mire készül a doki.*
A hozzászólás írója (Holdezüst Vieljana) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.11.16 00:45:01
*Viel egy percig sem kételkedett abban, hogy Intath lelkiismeretesen végzi a munkáját. Látta már, ahogy Lyllinorral foglalkozott, és eddig a percig fel tudja idézni a vasszigorát, ami, bár ijesztőnek tűnhetett, akkor is tele volt segítő szándékkal. És hát bevált, hiszen a lány meggyógyult. Az igazsághoz pedig az is hozzátartozik, hogy Viel édesanyja a falujában a lelki támogatás mellett gyógyítással is foglalkozott, ezért a férfi módszerei egyáltalán nem idegenek a számára. Látott már csúnya sebeket és még csúnyább betegségeket. De más dolog gyógyítónak, és megint más páciensnek lenni – ebben a helyzetben jóval kiszolgáltatottabbnak érzi magát. Azt pedig nagyon nem szereti.
A műtőasztalon ülve elkezdi magában ismételgetni, amit a doki az előbb mondott. Hogy a cél, hogy a legkevésbé fájjon. A lány értékeli az őszinteséget: lehet, hogy ha Intath azzal a buta dajkamesével jön, hogy nem is fog fájni, egyből kiszaladna a szobából. De azért még mindig reszket, és csak úgy tudja megszilárdítani az akaratát, hogy bal kezével a jobbat szorongatja az ölében teljes erőből. Ha megsajdul a fog, nem akar egyből elugrani, mert akkor csak ő jár pórul. De egyelőre Intath nem nyúlkál bele a szájába, ezért nem is kell megacéloznia magát. Csak kukucskál a sötétségbe, ami elég muris. Egyébként a lánynak van egy kis enyhe szájszaga is, de nem valószínű, hogy orrba vágná a dokit.*
- Nem tündérlány vagyok, hanem oroszlány. *Bukik ki Vielből, mikor már úgy tűnik, Intath végzett. A saját tréfáján kuncog is egy picit. Olvasott már olyan vándortársulatokról, ahol valami bűvészféle beledugta a fejét idomított nagymacskák szájába. Állítólag bizonyos régiókban egészen népszerű látványosság. Ez a helyzet egyre inkább hasonlít rá.*
- Egyszer letörött picit, igen. De arra már nem emlékszem, mitől. Talán valami magot rágcsáltam. Estefelé tűnt csak fel, hogy hopp, itt kéne lennie valaminek. De már azelőtt is érzékeny volt rég… *Azzal egy halk sikkantással elhallgat: Intath az eszközeihez lép, és a lány nem tudja már kizárni a látóteréből a sok félelmetes holmit. Még a szemét is szorosan becsukja. Csak a doki nyájas szavaira mer odasandítani, mi történt, erre egy fapálcikát lát nála. Megkönnyebbülten fúj. Ennél rosszabb is lehetne.*
- Rendben. *Motyogja lemondóan. Most már nem fogja megúszni, az a fog irgalmatlanul meg lesz bökdösve, pedig azt aztán nem szereti. De még mielőtt megint kitátaná a száját, a levegőbe böki az ujjacskáját.* De csak akkor, hogyha szólsz nekem, mielőtt valami nagyon fájósra készülsz. Arra össze kell gyűjtenem a bátorságomat.
*Ha Intath beleegyezik, akkor mutatja megint azokat a fogacskákat, és hagyja, hogy belepiszkáljon azzal a pálcikával. Hogy mennyire fáj majd neki, az attól függ, mire készül a doki.*
A hozzászólás írója (Holdezüst Vieljana) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.11.16 00:45:01
477. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2021-11-15 21:14:18
Üzenet elküldve: 2021-11-15 21:14:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 677
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 677
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Helyzetjeletés//
*Vannak elvben jelentéktelen dolgok, mint például az, hogy ki hogyan szereti a rántottát, keményen, vagy lágyan, sok hagymával, avagy kevéssel, vagy éppen hagyma nélkül. Egyéni ízlés kérdése mind és mégis, bármennyire racionális és elemző elmének tartja önmagát nem tud nem még szimpatikusabb lenni számára az, akinek az övéhez hasonló az ízlése ételek terén.*
- Én is pont így szeretem, lágyan, sok hagymával. Csinálom is akkor! *mondja lelkes mosollyal, és bár ő nem evett annyira túl régen, tulajdonképpen mégis azon kapja magát, hogy kicsit éhes. Ettől függetlenül, amikor ő is leül majd enni, az már azért kicsit odébb lesz, de ez nem szegi a kedvét.
Immár az új késsel a kezében dolgozik és jó eséllyel látszik rajta, hogy nem először csinálja, ráadásul jó kedvvel is, hiszen tulajdonképpen nagyon is szeret főzni és sütni. Talán érzéke van ehhez, talán egyszerűen csak gyakorlott, mindenesetre nem halad lassan, kicsit pedig eleve siet, mert a másik lány már így is éhes.*
- Ahogy gondolod. Én bármikor szívesen megtanítalak arra, amit tudok, itt pedig jó eséllyel megtalálsz. De le is írhatom a lényeget, és akkor kéznél lesz, amikor szükséged lesz rá. És persze a toronyhoz is elmehetünk együtt, ez jó ötlet, egyedül amúgy sem szívesen tenném meg azt az utat. *mosolyog. Legyen bármekkora nagy mágus is a jövőben, jó eséllyel még akkor sem fog egymagában átvágni azon a mocsáron, hacsak nem lesz életbevágóan fontos, vagy muszáj.
Beszélgetésük viszont nem megy el teljesen a gondtalan csevegés, és a jövő vidám tervezgetésének az irányába.*
- Sajnálom, biztosan szörnyű lehetett *jegyzi meg, remélve, hogy más szájából talán inkább közhelynek hangzana mindez, mint az övéből. Ő ugyanis tényleg sajnálja, és igazán boldoggá tenné, ha senkinek a világon nem kellene éheznie soha, fél tőle viszont, hogy ehhez egyetlen mágus hatalma meglehetősen kevés.
Ugyan keresztül ment pár dolgon, bántották, volt sokszor nagyon szomorú és magányos, látta közvetlen közelről a lázadás éjszakáját, éhezni viszont legalább nem éhezett soha.*
- Nekem az éhezés szerencsére kimaradt a rossz tapasztalataim közül. *mondja is, és ezért természetesen valóban nagyon hálás a sorsnak. Azért pedig Nimerilnek, hogy figyelmezteti arra, hogy vigyázzon kedvenc szőke elfjével. Ugyan továbbra is meg van győződve róla, hogy valójában a lány és nem ő az, aki félreismeri Intathot, de azért azon megint csak elgondolkodik, hogy valami okának csak kell lennie annak, hogy ilyeneket mond neki róla.*
- Rendben van, megígérem, hogy óvatos leszek Inttel. *mondja, bár ezt inkább csak megnyugtatásnak szánja. Intathnak néha szörnyű a modora, de abban azért biztos, hogy nem tudna ártana neki. Hanem, ha lesz végre macskája, biztosan megpróbálja majd arra nevelni, hogy messziről kerülje el őt.
Ennél sokkal jobban aggasztják a lánynak azok a szavai, amiket a kicsiről mond.*
- Erről sajnos semmit nem tudok, de örülök neki, hogy legalább már biztonságban van. *mondja, aztán nem sokkal később megáll a kezében a kanál, amivel éppen a tojásokat kavarja sebes mozdulatokkal egybe.*
- A Sayqueves Rezidencia? Komolyan? *kérdezi döbbenten. Talán látszik is rajta, hogy nem csak döbbent, hanem hirtelen valahogy elég nehéz ezt megemésztenie.*
- A Sayquevesek távoli rokonaim voltak. *kúszik valami végzetes alattomossággal ösztönösen ajkaira a múltidő.*
- Illetve még most is azok. *javítja ki magát, nagyon reméli ugyanis, hogy minden rossz előérzete ellenére Alenia életben van valahol, és már Aleimord is jobb színben van, mint a legutóbbi pár alkalommal, amikor látta.* Náluk éltem miután el kellett otthonról jönnöm. A lázadás éjjelén is ott voltam, és főleg Launak köszönhető, hogy mindannyian megmenekültünk. De bevallom, akkor nem gondoltam volna, hogy nem rombolják porig, vagy nem gyújtják fel azt a házat. Meglep, hogy most egyben van, és azt hiszem ez jó hír. *mondja, bár koránt sincsen meggyőződve róla.*
- Ha van, akiknek otthont ad, akkor már megérte újjá építeni. *győzködi magát is, ugyanakkor nem tud elvonatkoztatni attól, hogy tulajdonképpen addig ameddig abban a házban élt, leginkább csak bánatban, szenvedésben és bizonytalanságban volt része, igaz, hogy mind tőle független körülmények miatt. Ha nem rabolják el Aleniát és nem vágják le az ujját, Wilhorp nem megy el, és nem tör ki a lázadás sem, nyilván minden teljesen másként alakul és Laun kívül lenne onnan másik kellemes emléke is. De hát sajnos, túl sok a "ha", az pedig általában nem szül semmi jót soha.*
- De gondolom azért nem ketten laktok ott. *mondja. Igazság szerint viszolyog is a gondolattól, hogy valaha visszamenjen oda, ahol majdnem meghalt, és többször volt veszélyben az élete, pedig, ha a városban jár, akkor talán meg fogja tenni, bármennyire is baljósnak tartja azt az egész helyet. Főleg, hogy ezek szerint, van kapcsolat Lau és a ház mostani lakói között, tehát akár segíthet is nekik, amiben tud, amikor arra jár.*
- Ezek szerint akkor Artheniorban újra teljes a csend és a nyugalom. *gondolkodik hangosan, bár hangsúlya azért inkább kérdő.* A lázadás óta csak egy éjszakát töltöttem ott, meg egyszer voltam Thimmel, Lauval és Viellel a piacon. Azóta csak itt és a toronynál. Fogalmam sincs, hogy mi történik a városban.
*~ És igazából ezt nem is nagyon bánom. ~ teszi hozzá csak magában magának, miközben tüzet gyújt, és elkezdi pirítani a sok hagymát, amit a lány kért.*
- Előre is köszönöm különben, hogy tanítasz majd. Remélem, hogy tényleg könnyen fog menni. *téved pillantása a látszólag kővé vált késre, de aztán folytatja tovább a rántotta készítését. Kezei továbbra is úgy dolgoznak, ahogyan eddig, csak lélekben kerül máshová egy kicsit.*
- Tényleg nem gondoltam volna, hogy egyben marad az a ház... *rázza meg a fejét hitetlenkedve, miközben alig tűnik fel neki, hogy kicsikét csapong.*
- Remélem jól fogjátok ott érezni magatokat. *mondja valóban őszintén remélve. Nem hisz olyan buta babonákban, hogy a ház elátkozott lenne, bár van lelkének egy része, ami hajlik erre, mégis minél jobban átgondolja, annál inkább hülyeségnek tűnik az egész.
Nem a ház tehet róla, hogy annyi minden rossz történt a benne élőkkel egykor. Még jó, hogy a készülő hagyma egyre kellemesebb illata, mintha valami füstölő lenne, amit azért gyújtanak meg, hogy megtisztítsa a lelkeket és elűzze a gonosz szellemeket, el is kezdi elterelni a figyelmét azokról az időkről, amikor a ház még nem csak nevében volt Sayqeves, hanem valóban Sayquevesek éltek a falai között.*
*Vannak elvben jelentéktelen dolgok, mint például az, hogy ki hogyan szereti a rántottát, keményen, vagy lágyan, sok hagymával, avagy kevéssel, vagy éppen hagyma nélkül. Egyéni ízlés kérdése mind és mégis, bármennyire racionális és elemző elmének tartja önmagát nem tud nem még szimpatikusabb lenni számára az, akinek az övéhez hasonló az ízlése ételek terén.*
- Én is pont így szeretem, lágyan, sok hagymával. Csinálom is akkor! *mondja lelkes mosollyal, és bár ő nem evett annyira túl régen, tulajdonképpen mégis azon kapja magát, hogy kicsit éhes. Ettől függetlenül, amikor ő is leül majd enni, az már azért kicsit odébb lesz, de ez nem szegi a kedvét.
Immár az új késsel a kezében dolgozik és jó eséllyel látszik rajta, hogy nem először csinálja, ráadásul jó kedvvel is, hiszen tulajdonképpen nagyon is szeret főzni és sütni. Talán érzéke van ehhez, talán egyszerűen csak gyakorlott, mindenesetre nem halad lassan, kicsit pedig eleve siet, mert a másik lány már így is éhes.*
- Ahogy gondolod. Én bármikor szívesen megtanítalak arra, amit tudok, itt pedig jó eséllyel megtalálsz. De le is írhatom a lényeget, és akkor kéznél lesz, amikor szükséged lesz rá. És persze a toronyhoz is elmehetünk együtt, ez jó ötlet, egyedül amúgy sem szívesen tenném meg azt az utat. *mosolyog. Legyen bármekkora nagy mágus is a jövőben, jó eséllyel még akkor sem fog egymagában átvágni azon a mocsáron, hacsak nem lesz életbevágóan fontos, vagy muszáj.
Beszélgetésük viszont nem megy el teljesen a gondtalan csevegés, és a jövő vidám tervezgetésének az irányába.*
- Sajnálom, biztosan szörnyű lehetett *jegyzi meg, remélve, hogy más szájából talán inkább közhelynek hangzana mindez, mint az övéből. Ő ugyanis tényleg sajnálja, és igazán boldoggá tenné, ha senkinek a világon nem kellene éheznie soha, fél tőle viszont, hogy ehhez egyetlen mágus hatalma meglehetősen kevés.
Ugyan keresztül ment pár dolgon, bántották, volt sokszor nagyon szomorú és magányos, látta közvetlen közelről a lázadás éjszakáját, éhezni viszont legalább nem éhezett soha.*
- Nekem az éhezés szerencsére kimaradt a rossz tapasztalataim közül. *mondja is, és ezért természetesen valóban nagyon hálás a sorsnak. Azért pedig Nimerilnek, hogy figyelmezteti arra, hogy vigyázzon kedvenc szőke elfjével. Ugyan továbbra is meg van győződve róla, hogy valójában a lány és nem ő az, aki félreismeri Intathot, de azért azon megint csak elgondolkodik, hogy valami okának csak kell lennie annak, hogy ilyeneket mond neki róla.*
- Rendben van, megígérem, hogy óvatos leszek Inttel. *mondja, bár ezt inkább csak megnyugtatásnak szánja. Intathnak néha szörnyű a modora, de abban azért biztos, hogy nem tudna ártana neki. Hanem, ha lesz végre macskája, biztosan megpróbálja majd arra nevelni, hogy messziről kerülje el őt.
Ennél sokkal jobban aggasztják a lánynak azok a szavai, amiket a kicsiről mond.*
- Erről sajnos semmit nem tudok, de örülök neki, hogy legalább már biztonságban van. *mondja, aztán nem sokkal később megáll a kezében a kanál, amivel éppen a tojásokat kavarja sebes mozdulatokkal egybe.*
- A Sayqueves Rezidencia? Komolyan? *kérdezi döbbenten. Talán látszik is rajta, hogy nem csak döbbent, hanem hirtelen valahogy elég nehéz ezt megemésztenie.*
- A Sayquevesek távoli rokonaim voltak. *kúszik valami végzetes alattomossággal ösztönösen ajkaira a múltidő.*
- Illetve még most is azok. *javítja ki magát, nagyon reméli ugyanis, hogy minden rossz előérzete ellenére Alenia életben van valahol, és már Aleimord is jobb színben van, mint a legutóbbi pár alkalommal, amikor látta.* Náluk éltem miután el kellett otthonról jönnöm. A lázadás éjjelén is ott voltam, és főleg Launak köszönhető, hogy mindannyian megmenekültünk. De bevallom, akkor nem gondoltam volna, hogy nem rombolják porig, vagy nem gyújtják fel azt a házat. Meglep, hogy most egyben van, és azt hiszem ez jó hír. *mondja, bár koránt sincsen meggyőződve róla.*
- Ha van, akiknek otthont ad, akkor már megérte újjá építeni. *győzködi magát is, ugyanakkor nem tud elvonatkoztatni attól, hogy tulajdonképpen addig ameddig abban a házban élt, leginkább csak bánatban, szenvedésben és bizonytalanságban volt része, igaz, hogy mind tőle független körülmények miatt. Ha nem rabolják el Aleniát és nem vágják le az ujját, Wilhorp nem megy el, és nem tör ki a lázadás sem, nyilván minden teljesen másként alakul és Laun kívül lenne onnan másik kellemes emléke is. De hát sajnos, túl sok a "ha", az pedig általában nem szül semmi jót soha.*
- De gondolom azért nem ketten laktok ott. *mondja. Igazság szerint viszolyog is a gondolattól, hogy valaha visszamenjen oda, ahol majdnem meghalt, és többször volt veszélyben az élete, pedig, ha a városban jár, akkor talán meg fogja tenni, bármennyire is baljósnak tartja azt az egész helyet. Főleg, hogy ezek szerint, van kapcsolat Lau és a ház mostani lakói között, tehát akár segíthet is nekik, amiben tud, amikor arra jár.*
- Ezek szerint akkor Artheniorban újra teljes a csend és a nyugalom. *gondolkodik hangosan, bár hangsúlya azért inkább kérdő.* A lázadás óta csak egy éjszakát töltöttem ott, meg egyszer voltam Thimmel, Lauval és Viellel a piacon. Azóta csak itt és a toronynál. Fogalmam sincs, hogy mi történik a városban.
*~ És igazából ezt nem is nagyon bánom. ~ teszi hozzá csak magában magának, miközben tüzet gyújt, és elkezdi pirítani a sok hagymát, amit a lány kért.*
- Előre is köszönöm különben, hogy tanítasz majd. Remélem, hogy tényleg könnyen fog menni. *téved pillantása a látszólag kővé vált késre, de aztán folytatja tovább a rántotta készítését. Kezei továbbra is úgy dolgoznak, ahogyan eddig, csak lélekben kerül máshová egy kicsit.*
- Tényleg nem gondoltam volna, hogy egyben marad az a ház... *rázza meg a fejét hitetlenkedve, miközben alig tűnik fel neki, hogy kicsikét csapong.*
- Remélem jól fogjátok ott érezni magatokat. *mondja valóban őszintén remélve. Nem hisz olyan buta babonákban, hogy a ház elátkozott lenne, bár van lelkének egy része, ami hajlik erre, mégis minél jobban átgondolja, annál inkább hülyeségnek tűnik az egész.
Nem a ház tehet róla, hogy annyi minden rossz történt a benne élőkkel egykor. Még jó, hogy a készülő hagyma egyre kellemesebb illata, mintha valami füstölő lenne, amit azért gyújtanak meg, hogy megtisztítsa a lelkeket és elűzze a gonosz szellemeket, el is kezdi elterelni a figyelmét azokról az időkről, amikor a ház még nem csak nevében volt Sayqeves, hanem valóban Sayquevesek éltek a falai között.*
476. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2021-11-15 01:26:57
Üzenet elküldve: 2021-11-15 01:26:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1580
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1580
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Fogas kérdés//
*Gyengéden simogatja a kis hátat és egy pillanatra se hagyja abba.*
-Értem. Akkor jó.
*A leves témáját meg is beszélték. Jön a kis feddés és nyugtatós rész. Aminél olyan választ kap ami kicsit azért a férfit is megnyugtatja. Tudja ugyanis, hogy a gnóm kislány akit idekerülése napján ellátott Viel barátnője volt. És gyógyulása után az a lány félt tőle. Ki tudja mit gondolt és mit mondhatott a tündérnek róla és a módszereiről. Viszont ezek szerint csak a fájdalomtól félt a másik nem a dokitól. Ami meg természetes. A kedves megnyugtató doktorbácsihang kedvesen duruzsol a kislányhoz miközben a nagy elf kéz a kis hátat simogatja.*
-Oh, kedveském! Nem hazudok neked. Lehet, hogy fáj majd, de ha nem nyúlunk hozzá, akkor meg csak rosszabb lesz. Ígérem, hogy gyors leszek és úgy csinálom, hogy a legkevésbé fájjon. Tudod, hogy a barátom vagy és nem bántanálak.
*Majd jön a kis test bevitele. Valóban szerencse, hogy a tündérek nem nőnek nagyra. Közben a doki kicsit igyekszik tovább nyugtatni a lányt majd leérve lecsüccsenti az asztalra. Annak aggódására vidám mosollyal válaszol.*
-Milyen cipekedéstől? A liget legbájosabb kis tündérlányának pehelysúlyától? Dehogy!
*Simogatja meg a kis ezüstbuksit majd nézi meg a megnézendőt, ami nem egy szép látvány. Hümmög, szinte belehajol a kis szájba aminek az is a célja, hogy a kislány leheletét is megérezze.*
-Ráharaptál vele valamire mert mintha letört volna belőle? Ha igen előtte is fájt?
*Érdeklődik a korelőzményről majd a műszereihez lép és elkezd magyarázni.*
-Most egy kicsit megpiszkálom, hogy lássam mekkora a baj és hogy a többivel van-e valami.
*Ami feladathoz egy kis fapálcikát vesz elő. Ha úgy látja csukva van az a száj akkor kedvesen elmosolyodik.*
-Viel drágám! Tudod, hogy segíteni szeretnék neked. Ez egy kicsit kellemetlen lesz, de ha bátran viselkedsz akkor annál gyorsabban túllehetünk rajta. Kinyitod nekem a szád?
*Kérdezi a kedves barátságos doktorbácsi.*
*Gyengéden simogatja a kis hátat és egy pillanatra se hagyja abba.*
-Értem. Akkor jó.
*A leves témáját meg is beszélték. Jön a kis feddés és nyugtatós rész. Aminél olyan választ kap ami kicsit azért a férfit is megnyugtatja. Tudja ugyanis, hogy a gnóm kislány akit idekerülése napján ellátott Viel barátnője volt. És gyógyulása után az a lány félt tőle. Ki tudja mit gondolt és mit mondhatott a tündérnek róla és a módszereiről. Viszont ezek szerint csak a fájdalomtól félt a másik nem a dokitól. Ami meg természetes. A kedves megnyugtató doktorbácsihang kedvesen duruzsol a kislányhoz miközben a nagy elf kéz a kis hátat simogatja.*
-Oh, kedveském! Nem hazudok neked. Lehet, hogy fáj majd, de ha nem nyúlunk hozzá, akkor meg csak rosszabb lesz. Ígérem, hogy gyors leszek és úgy csinálom, hogy a legkevésbé fájjon. Tudod, hogy a barátom vagy és nem bántanálak.
*Majd jön a kis test bevitele. Valóban szerencse, hogy a tündérek nem nőnek nagyra. Közben a doki kicsit igyekszik tovább nyugtatni a lányt majd leérve lecsüccsenti az asztalra. Annak aggódására vidám mosollyal válaszol.*
-Milyen cipekedéstől? A liget legbájosabb kis tündérlányának pehelysúlyától? Dehogy!
*Simogatja meg a kis ezüstbuksit majd nézi meg a megnézendőt, ami nem egy szép látvány. Hümmög, szinte belehajol a kis szájba aminek az is a célja, hogy a kislány leheletét is megérezze.*
-Ráharaptál vele valamire mert mintha letört volna belőle? Ha igen előtte is fájt?
*Érdeklődik a korelőzményről majd a műszereihez lép és elkezd magyarázni.*
-Most egy kicsit megpiszkálom, hogy lássam mekkora a baj és hogy a többivel van-e valami.
*Ami feladathoz egy kis fapálcikát vesz elő. Ha úgy látja csukva van az a száj akkor kedvesen elmosolyodik.*
-Viel drágám! Tudod, hogy segíteni szeretnék neked. Ez egy kicsit kellemetlen lesz, de ha bátran viselkedsz akkor annál gyorsabban túllehetünk rajta. Kinyitod nekem a szád?
*Kérdezi a kedves barátságos doktorbácsi.*
475. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2021-11-14 23:02:02
Üzenet elküldve: 2021-11-14 23:02:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Fogas kérdés//
*Viel még mindig meg van kicsit szeppenve, de most már csak a szorongása maradt. Valahogy a leves gondolata még mindig segít, hogy jobban érezze magát lélekben.*
- Annyira nem vagyok éhes. Az előbb ettem. *Nyugtatja meg a férfit, hogy csak túlreagálta az előző esetet a levessel. Intath az orvos, célszerű azzal fordulni hozzá, ami tényleg baj. A többit, ahogy mondta is, majd meglátják. Emiatt lenyeli a kérdést, ami annyira kikívánkozik, hogy egyáltalán ehet-e kihúzott foggal bármit, amit szeret. Pitét, meg karalábét a levesben. Meg pogácsát. Egyszerűen fél a választól, ezért most nem is meri feszegetni.*
- Nem bántásból, de… Akkor is fáj, ha összekoccantom. *Magyarázza idegesen, kicsit dadogva. Vagy inkább vacogva.* Szóval ha hozzányúlsz, az is biztos fáj majd…
*Közben bevonulnak, és Viel a műtőasztalra kerül. Le sem veszi a szemét Intathról, mert tudja, hogy mindenfelé éles piszkák vannak a szobában, ő pedig bele sem mer gondolni, milyen félelmetes dolgok történnek majd. Viszont ezzel együtt azt is észreveszi, hogy a férfi a karját rázza.*
- Ugye nem fájdult meg a cipekedéstől? *Kérdezi kicsit aggódva, és egy pillanatra azt is elfelejti, hogy ő a beteg. Be kell ismernie magának, hogy nem tudja pontosan, milyen érzés lehet, ha valakinek csonka a végtagja. Nem ért hozzá, de valahogy úgy képzeli el, hogy a kar nem úgy van gyárilag „húrozva”, hogy ott érjen véget, ahol Intathé. Mint ahogy egy törött csont is sajog akár évek múltán is. Ez alapján a logika alapján erőltetni is kellemetlenebb lehetett az imént.
Akár megbeszélték az előbbit, akár nem, muszáj lesz kinyitnia a száját is, ha már elárulta magát. Mond egy jó nagy á-t, hogy Intath bekukkanthasson, már amennyire a feldagadt jobb orcájától tud. Odabent a fogacskák rendben sorakoznak, de ahol kívülről a pukli látszik, ott az egyik nagyobb rágófog alatt egészen bevörösödött az íny. Amúgy sem tökéletes, egy nagyobb darab hiányzik a tetejéből, mintha korábban letört volna. Viel hagyja, hogy a doki nézze, de ha valami eszközért indulna, azonnal becsukja a száját. Ennyire nem bátor.*
*Viel még mindig meg van kicsit szeppenve, de most már csak a szorongása maradt. Valahogy a leves gondolata még mindig segít, hogy jobban érezze magát lélekben.*
- Annyira nem vagyok éhes. Az előbb ettem. *Nyugtatja meg a férfit, hogy csak túlreagálta az előző esetet a levessel. Intath az orvos, célszerű azzal fordulni hozzá, ami tényleg baj. A többit, ahogy mondta is, majd meglátják. Emiatt lenyeli a kérdést, ami annyira kikívánkozik, hogy egyáltalán ehet-e kihúzott foggal bármit, amit szeret. Pitét, meg karalábét a levesben. Meg pogácsát. Egyszerűen fél a választól, ezért most nem is meri feszegetni.*
- Nem bántásból, de… Akkor is fáj, ha összekoccantom. *Magyarázza idegesen, kicsit dadogva. Vagy inkább vacogva.* Szóval ha hozzányúlsz, az is biztos fáj majd…
*Közben bevonulnak, és Viel a műtőasztalra kerül. Le sem veszi a szemét Intathról, mert tudja, hogy mindenfelé éles piszkák vannak a szobában, ő pedig bele sem mer gondolni, milyen félelmetes dolgok történnek majd. Viszont ezzel együtt azt is észreveszi, hogy a férfi a karját rázza.*
- Ugye nem fájdult meg a cipekedéstől? *Kérdezi kicsit aggódva, és egy pillanatra azt is elfelejti, hogy ő a beteg. Be kell ismernie magának, hogy nem tudja pontosan, milyen érzés lehet, ha valakinek csonka a végtagja. Nem ért hozzá, de valahogy úgy képzeli el, hogy a kar nem úgy van gyárilag „húrozva”, hogy ott érjen véget, ahol Intathé. Mint ahogy egy törött csont is sajog akár évek múltán is. Ez alapján a logika alapján erőltetni is kellemetlenebb lehetett az imént.
Akár megbeszélték az előbbit, akár nem, muszáj lesz kinyitnia a száját is, ha már elárulta magát. Mond egy jó nagy á-t, hogy Intath bekukkanthasson, már amennyire a feldagadt jobb orcájától tud. Odabent a fogacskák rendben sorakoznak, de ahol kívülről a pukli látszik, ott az egyik nagyobb rágófog alatt egészen bevörösödött az íny. Amúgy sem tökéletes, egy nagyobb darab hiányzik a tetejéből, mintha korábban letört volna. Viel hagyja, hogy a doki nézze, de ha valami eszközért indulna, azonnal becsukja a száját. Ennyire nem bátor.*
474. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2021-11-14 18:39:04
Üzenet elküldve: 2021-11-14 18:39:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 732
OOC üzenetek: 494
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 732
OOC üzenetek: 494
Játékstílus: Megfontolt
//Helyzetjelentés//
* Egész jól elcseverésznek a befelé vezető úton. Nimeril nem éppen nevezhető konyhatündérnek, de még csak konyhafélvérnek sem, viszont cserébe szinte mindent megeszik. Ez amolyan bizarr maradvány a hajléktalan életéből, mert ott még a legrosszabb ételeket is örömmel ette mindenki, mivel a semminél minden jobb.*
- Jó ízlése van édesanyádnak.* Bókol egy kicsit, mielőtt elregélné, hogyan is szereti.*
- Én kicsit lágyan szeretem, és még a hagyma is jöhet rá bőségesen.* A rántotta azért is jó, mert nem nagyon lehet elrontani és elég hamar meg is van.*
- Egyszer kóstoltam, amikor megtanultam ezt az igét. Érdekes az íze. Ez az egyik legfontosabb varázslatom. Többé nem kell nélkülöznöm, ha netán megint az utcára kerülnék. Borzalmas dolog az éhezés. Brrrr. Jobb nem is emlegetni.* Nem feltétlen akarta felhozni ezt, de a kőevésnél valahogy kijött belőle.*
- Áh én nem ehető gombát indultam szedni. Egy ismerősöm hashajtót rendelt és én pont egy ilyen gombát akartam volna keresni. Végül is találtam, csak éppen egy kis szigeten volt, és én nekem se megfázni, se újfent majdnem belefulladni a mocsárba, nem volt kedvem. Kénytelen leszek venni majd valamit a piacon. Veszélyes környék azért az az ingovány. Jobb, ha egyedül nem járkál arra senki fia.* Ezzel kicsi óva is inti fajtársát. Elvégre tényleg majdnem bele veszett már az ingoványba. Annyit nem ér pár gomba, főleg, hogy Luninari elég gyámoltalannak tűnik. Legalábbis ránézésre biztosan.*
- Jelenleg inkább nem keverném a két ágat. Sajnos hajlamos vagyok rá, hogy az új dolgoknak hamar a csapdájába essek. Viszont később szívesen venném a tapasztalataidat. Ami viszont érdekes, hogy a földet én is közelebbinek érzem magamhoz, mióta elkezdtem elsajátítani a mágiáját.* A mágiáról órákig lehetne cseverészni, de most rövid az idejük, na meg a mocskos doki is szóba kerül, ami Nimerilnek rögtön elrontja a hangulatát.*
- Én is azt hittem, hogy jó fej, de hidd el nekem ez az alak nem teljesen az akinek tűnik. Na, de nem akarok én itt senkit elhordani a háta mögött. Egyszerűen csak jó, ha vigyázol vele.* Igazából nagyon is jól esik mocskolni a dokit a háta mögött. Valahol kicsit túlságosan is felfújja a dolgot a lány, de neki ez egy nagy törés volt az életében. Intathot pedig nagyon is jó volt bűnbakként használni. Tényleg jó, hogy ezen túllépnek.*
- Köszönöm, ha átadod neki az üzenetem. Viszont arra azért kíváncsi volnék, hogy kik veszítették el ezt a gyereket. Elég felelőtlen egyének lehettek.* A toronynál tett látogatásra Nimeril előrébb hajol. Ez nagyon is érdekes, ráadásul megint csak kapcsolódik a mágiához.*
- Majd elmehetnénk később együtt is a toronyhoz. Tervezek majd visszatérni oda. Tanulni soha nem késő.* Ha lenne valaki, akivel mehetne az még jobb is volna. Közben a lány kimegy a zöldségekért. Nimeril addig itt várja, mert nem nagyon van kedve most felállni és mászkálni. Amint visszatér pedig megválaszolja a kérdését.*
- A régi Sayqueves Rezidenciára gondolok. Nemrég lett felújítva és én be is költöztem oda, persze Lauval előtte még váltottam pár levelet.* Közben neki kezd a zöldség pucolásnak. A klasszikus leveszöldségeket kezdi el pucolni, ha akadnak. Azért nem állhatja meg, hogy közben ne süssön el egy apró huncut varázslatot. A kés, amit Luni fog pedig rögtön kőburkolatot kap. Nimeril fel is kuncog a lány reakciójára, szóval még egyértelműbbé teszi azt, hogy bizony ez az ő műve.*
- Nem végleges az állapot, de egy darabig meg lesz a kis burkolata.* Nem állhatja, hogy ne kuncogjon fel megint, amikor újabb kés kerül elő.*
- Nem teszek ilyet ígérem. Természetesen megtanítom neked, de előtte talán egy kicsit magát a földet kéne megértened hozzá. Ha odatetted a levest és én is berántottáztam, akkor indulás előtt esküszöm, hogy tanítok neked ezt-azt. Nekem jó tanárom volt, ha már tanultál varázslatokat, akkor szerintem neked ez nem jelenthet nagy kihívást.* Magában újra felidézi Nestár mester szavait. Az ott töltött napjaira szívesen emlékszik vissza.*
* Egész jól elcseverésznek a befelé vezető úton. Nimeril nem éppen nevezhető konyhatündérnek, de még csak konyhafélvérnek sem, viszont cserébe szinte mindent megeszik. Ez amolyan bizarr maradvány a hajléktalan életéből, mert ott még a legrosszabb ételeket is örömmel ette mindenki, mivel a semminél minden jobb.*
- Jó ízlése van édesanyádnak.* Bókol egy kicsit, mielőtt elregélné, hogyan is szereti.*
- Én kicsit lágyan szeretem, és még a hagyma is jöhet rá bőségesen.* A rántotta azért is jó, mert nem nagyon lehet elrontani és elég hamar meg is van.*
- Egyszer kóstoltam, amikor megtanultam ezt az igét. Érdekes az íze. Ez az egyik legfontosabb varázslatom. Többé nem kell nélkülöznöm, ha netán megint az utcára kerülnék. Borzalmas dolog az éhezés. Brrrr. Jobb nem is emlegetni.* Nem feltétlen akarta felhozni ezt, de a kőevésnél valahogy kijött belőle.*
- Áh én nem ehető gombát indultam szedni. Egy ismerősöm hashajtót rendelt és én pont egy ilyen gombát akartam volna keresni. Végül is találtam, csak éppen egy kis szigeten volt, és én nekem se megfázni, se újfent majdnem belefulladni a mocsárba, nem volt kedvem. Kénytelen leszek venni majd valamit a piacon. Veszélyes környék azért az az ingovány. Jobb, ha egyedül nem járkál arra senki fia.* Ezzel kicsi óva is inti fajtársát. Elvégre tényleg majdnem bele veszett már az ingoványba. Annyit nem ér pár gomba, főleg, hogy Luninari elég gyámoltalannak tűnik. Legalábbis ránézésre biztosan.*
- Jelenleg inkább nem keverném a két ágat. Sajnos hajlamos vagyok rá, hogy az új dolgoknak hamar a csapdájába essek. Viszont később szívesen venném a tapasztalataidat. Ami viszont érdekes, hogy a földet én is közelebbinek érzem magamhoz, mióta elkezdtem elsajátítani a mágiáját.* A mágiáról órákig lehetne cseverészni, de most rövid az idejük, na meg a mocskos doki is szóba kerül, ami Nimerilnek rögtön elrontja a hangulatát.*
- Én is azt hittem, hogy jó fej, de hidd el nekem ez az alak nem teljesen az akinek tűnik. Na, de nem akarok én itt senkit elhordani a háta mögött. Egyszerűen csak jó, ha vigyázol vele.* Igazából nagyon is jól esik mocskolni a dokit a háta mögött. Valahol kicsit túlságosan is felfújja a dolgot a lány, de neki ez egy nagy törés volt az életében. Intathot pedig nagyon is jó volt bűnbakként használni. Tényleg jó, hogy ezen túllépnek.*
- Köszönöm, ha átadod neki az üzenetem. Viszont arra azért kíváncsi volnék, hogy kik veszítették el ezt a gyereket. Elég felelőtlen egyének lehettek.* A toronynál tett látogatásra Nimeril előrébb hajol. Ez nagyon is érdekes, ráadásul megint csak kapcsolódik a mágiához.*
- Majd elmehetnénk később együtt is a toronyhoz. Tervezek majd visszatérni oda. Tanulni soha nem késő.* Ha lenne valaki, akivel mehetne az még jobb is volna. Közben a lány kimegy a zöldségekért. Nimeril addig itt várja, mert nem nagyon van kedve most felállni és mászkálni. Amint visszatér pedig megválaszolja a kérdését.*
- A régi Sayqueves Rezidenciára gondolok. Nemrég lett felújítva és én be is költöztem oda, persze Lauval előtte még váltottam pár levelet.* Közben neki kezd a zöldség pucolásnak. A klasszikus leveszöldségeket kezdi el pucolni, ha akadnak. Azért nem állhatja meg, hogy közben ne süssön el egy apró huncut varázslatot. A kés, amit Luni fog pedig rögtön kőburkolatot kap. Nimeril fel is kuncog a lány reakciójára, szóval még egyértelműbbé teszi azt, hogy bizony ez az ő műve.*
- Nem végleges az állapot, de egy darabig meg lesz a kis burkolata.* Nem állhatja, hogy ne kuncogjon fel megint, amikor újabb kés kerül elő.*
- Nem teszek ilyet ígérem. Természetesen megtanítom neked, de előtte talán egy kicsit magát a földet kéne megértened hozzá. Ha odatetted a levest és én is berántottáztam, akkor indulás előtt esküszöm, hogy tanítok neked ezt-azt. Nekem jó tanárom volt, ha már tanultál varázslatokat, akkor szerintem neked ez nem jelenthet nagy kihívást.* Magában újra felidézi Nestár mester szavait. Az ott töltött napjaira szívesen emlékszik vissza.*
473. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2021-11-13 22:02:45
Üzenet elküldve: 2021-11-13 22:02:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 677
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 677
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Helyzetjelentés//
*Minél többet beszélget a lánnyal, annál inkább egyre érdekesebb lesz a számára, ő maga is, meg persze az is, amit mond, először azonban az igazán fontos dolgokkal akar foglalkozni, pont, mintha született vendéglátó lenne, holott szerinte mi sem áll távolabb tőle.
Igaz, úgy tűnik, hogy élvezi, hogyha figyelhet másokra és gondoskodhat róluk, még akkor is, ha ők csak állatok, mégis nem nagyon volt alkalma korábban, hogy hasonlóban gyakorolja magát. Egy viszont biztos, ha a lány mögött hosszú út áll és éhes, akkor azon mielőbb segíteni kell, az összes többi probléma és téma pedig kicsit még várhat.*
- Remek, ma már úgy is csináltam rántottát, anya is azt kért reggelire. Hogyan szereted, lágyan, vagy keményen, sok hagymával, vagy kevéssel? Vagy hagyjam ki belőle a hagymát? *kérdi, de azért elhatározza, hogy mindenképpen hoz majd hagymát a kamrából, hiszen majd a leveshez is kell.*
- És tényleg ettél már követ? *kérdi ezek után őszinte érdeklődéssel, kissé csodálkozva elkerekedő, majdnem gyermeki szemekkel.* Finom volt? Bár, ezek szerint a rántottánál nem volt jobb. Viszont adtál egy jó ötletet! El kéne menni nekünk is gombát szedni, hogy ne éljük fel nagyon a mostani készleteinket túl hamar. Kezdetnek egyszerűbb lenne, mint visszamenni a városba a piacra. Nem is tudtam, hogy a torony közelében is vannak gombák, illetve nem is figyeltem.
*Kicsit eltűnődik azon, hogy valóban nem figyelt. Igazság szerint annyira lefoglalta az izgatottság, amit a torony felé közeledve érzett, majd ott a tanulás, hirtelen felbukkanó édesanyja, valamint Thim kellemes társasága, hogy a rengeteg új élmény mellett az apró részletek úgy látszik, hogy teljesen elkerülték a figyelmét.*
- Ahogy gondolod különben, a holdmágia alapjait mindenesetre akár főzés közben is elmagyarázhatom. *ajánlja aztán fel izgatottan.* Ha már van affinitásod és ismered más mágiaág varázslatait is, nem hiszem, hogy ne lenne könnyű megértened. Nekem is csak azért volt nehéz szerintem, mert ezzel kezdtem. Én ugyan nem vagyok mester, de a hold most már mindig velem van, és nem hiszem, hogy ne tudnám érthetően elmagyarázni, amit kell.
*Eddig a pontig, mintha egész jól is menne minden, addig legalábbis ameddig nem kerül szóba Intath. A másik lány kifakadásán ugyanis nem kicsit meglepődik. Bele sem mer gondolni, hogy vajon mi történhetett az elf és közötte, ha már az említésére is így reagált. Tényleg ugyanarról az Intathról beszélnének, aki tegnap is egy kedves gnóm lány fejét simogatta, nem is olyan régen pedig az övét?*
- Hát... *bizonytalanodik el kicsit* mivel most elfoglalt is, meg tudja, hogy kell kis idő, ameddig elkészülök a vacsorával, nem hiszem, hogy mostanában fel fog bukkanni itt, hacsak nem hívom ide. De, ha ennyire nem szeretnéd látni, akkor természetesen nem hívom ide. *ígéri meg komoly arccal. Furcsának találja, hogy előbb egy kissé még ő is haragudott az elfre, de most ezt, mintha elfújta volna a lelkéből valami olyan szél, ami láthatatlan, és csak az érzelmekre hat. Valahogy azonnal szükségét érzi, hogy amennyire tudja megvédje Intet. Hiszen a barátja, aki nem is olyan régen még éppen az arcát simogatta, meg akivel átkarolták egymást. És hát mennyire kellemes és megnyugtató volt az az átkarolás! Meg, hát mégiscsak ő a ház orvosa, aki az egészségükre vigyáz, így az övére is, még attól sem riad vissza, hogy ennek érdekében megízlelje azt, amire, ha rágondol, akkor is a hányinger kerülgeti, még úgy is, hogy már élőben is látta.
Persze néha kissé fura, vagy kiállhatatlanul viselkedik, ettől még teljesen biztos benne, hogy nagyon is jó elf. Sőt, az egyik legrendesebb, akivel valaha találkozott. Igaz mondjuk az is, hogy a többiek Thim, Alenia és Aleimord kivételével nem is tették túl magasra a lécet. Persze nem feledkezik meg édesanyjáról sem, de hát ő mégiscsak az édesanyja, elég természetes, hogy szerette, gyengéd és kedves volt vele.*
- Tudom, hogy tud hülyén viselkedni. Előbb egy kicsit én is haragudtam rá, mindegy is, hogy miért, de... *próbálja keresni a megfelelő szavakat* azért szeretem őt. Szerintem alapjában véve rendes elf. Csak, ha rossz pillanatában kapod el, akkor elég morcos. Meg nem szereti, ha munka közben zavarják, akkor is. Az állatokkal sem igazán tud bánni... finoman fogalmazva. Viszont nekem sokat segített régebben, és tulajdonképpen majdnem mindig kedves volt velem. Ahonnan én jöttem ott nem volt szokás különösebben rajongani a félvérekért, tőle viszont az ilyesmi is teljesen távol áll. Sohasem az alapján ítélt meg, hogy félig, vagy teljesen vagyok-e elf.
*Jó, ez így nem teljesen igaz, mármint a pár mondat arról, hogy Int milyen sokat segített rajta, bár az a beszélgetés, amit akkor folytattak, amikor jöttek a városba visszafelé Lauval, mindenképpen segített neki abban, hogy kicsit jobban érezze magát.
Meg aztán, aggodalma is jól esett neki, akkor is és ma is, és persze a kedves szavai is. Megtöltötték egy kis önbizalommal és boldogsággal, ezek közül pedig egyik sem kevés.*
- Igazából, ha jó napja van akkor nagyon kedves, és rendes. Sőt, általában szerintem az, mármint ez az igazi arca, nem az, amikor morcos és mogorva. Persze azt simán el tudom képzelni, hogy ilyenkor nagyon meg tud bántani. De nem muszáj erről beszélni ám, ha nem szeretnél. Biztos jó okod van, így gondolni rá, csak én tényleg nagyon sokat találkoztam a jó oldalával, és szerintem az az igazi.
*Ezek után igyekszik hárítani kicsit, és úgy van vele, hogy jobb, ha inkább Laura tereli a témát, mielőtt még túl érzékenyre tapintana. Tényleg, ki tudja, hogy mi történt Nimeril és az elf között, még csak az kéne, hogy megsértse a lányt, aki tulajdonképpen egész szimpatikus neki, és hát azt sem bánná, ha tanulhatna tőle valamit.*
- Viszont, amit mondtál, az nagyon jó hír, örülök, hogy legalább a kicsi jól van. *mondja ezek után.* Bárhogy is, ha Lau nem kerül elő, akkor mindenképpen átadom neki az üzenetedet. Nem láttam ma még. Lehet, csak kicsit túlhajtotta, éppen ezért végre most kipiheni magát. *kalandozik el kicsit.* Remélem legalábbis. Tudod, én is csak nemrég értem haza. Sok időt töltöttem a toronynál, félek, hogy addig nem túl sok segítsége volt itt, ameddig én ott voltam, meg aztán tegnap is szinte könyörögnöm kellett neki, hogy ne akarjon mindent egyedül csinálni, hagyjon, hogy segítsek, amiben csak tudok.
*Reméli ezzel meg is fejtette, hogy miért nem látta ma még Laut. Logikusnak tűnik számára saját következtetése, és teljesen komolyan gondolja, hogy barátnőjére tényleg nagyon ráfér a pihenés. Jó lenne, ha legalább érte nem kellene aggódnia. A hírnek pedig, amit Nimeril hozott pedig majd biztosan örülni fog.*
- Amúgy mi az a városi rezidencia? Erről én nem tudok semmit. *kérdi aztán, miközben kimegy a kamrába, hogy összeszedje a hozzávalókat.*
- És persze köszönöm a segítséget különben! *mosolyog a lányra kedvesen, amikor reméli, hogy immár okosabban jön vissza, mert tényleg fogalma sincs róla, hogy miféle városi rezidenciáról beszélt korábban.
Viel viszont beteg, így pedig, hogy neki most lesz segítsége, legalább hamarabb készül el, ha nem mindent egyedül kell csinálnia.
Ami őt illeti, hagymát kezd el pucolni a tojáshoz, Nimerilre bízva, hogy ő mit választ a leveshez hozott zöldségek közül, amikor különös dolog történik hirtelen, konkréten az, hogy kése nagyon úgy tűnik, mintha szinte egyik pillanatról a másikra kővé válna a kezében. Először ijedten eldobja, mielőtt még bőrére is átterjedne a hatás, de aztán persze, amit a folyamat befejeződik azonnal felveszi, és ujjai között érdeklődve forgatva megvizsgálja, tökéletesen elfeledkezve arról, hogy pár másodperccel korábban még éppen ételt akart készíteni. Végül elneveti magát.*
- Ezt te csináltad! *jelenti ki, bár ez nem valami nagy felfedezés a részéről, mivel ketten vannak itt, ő nem tette, ráadásul éppen az előbb beszélgettek arról, hogy a lány is mágus. Ugyan nem tudja, hogy ezt a varázslatot konkrétan mire használhatná, de hátha lesz egyszer olyan alkalom, hogy meg akar tréfálni valakit. Mondjuk pont kedvenc szőke elfjüket, akiről az imént beszéltek. Ő biztosan "értékelné."*
- Ezt meg kell tanítanod! Ha maradsz kicsit, akkor cserébe leírom neked a holdmágia alapjait, és akkor nem kell csak arra hagyatkoznod, amit főzés közben elmondok. Jó védőmágia. Hasznos. De a kés azért ugye nem marad így örökre? Ez talán a legjobb zöldségpucoló kés a házban. Meg húst vágni is jó.
*Aztán legyint, visszarakja a kővé vált, vagy legalábbis annak látszó tárgyat a helyére, és elővesz helyette egy másikat.*
- De ezt már ne bűvöld meg, ha kérhetem. Különben te is tovább maradsz éhes! *mosolyog. Őt igazán nem sérti vérig, ha ugratják, egészen addig ameddig nem plüssnyulai a tervezett tréfa áldozatai. Ez még kifejezetten szórakoztatta is, hiába ijedt meg kicsit az elején.
Az Artheniorban történtek után annyira életben és halálban, támadásban és védelemben gondolkodott, hogy igazából mindezidáig eszébe sem jutott, hogy a mágia néhanapján akár még vicces is lehet.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.11.13 22:14:03
*Minél többet beszélget a lánnyal, annál inkább egyre érdekesebb lesz a számára, ő maga is, meg persze az is, amit mond, először azonban az igazán fontos dolgokkal akar foglalkozni, pont, mintha született vendéglátó lenne, holott szerinte mi sem áll távolabb tőle.
Igaz, úgy tűnik, hogy élvezi, hogyha figyelhet másokra és gondoskodhat róluk, még akkor is, ha ők csak állatok, mégis nem nagyon volt alkalma korábban, hogy hasonlóban gyakorolja magát. Egy viszont biztos, ha a lány mögött hosszú út áll és éhes, akkor azon mielőbb segíteni kell, az összes többi probléma és téma pedig kicsit még várhat.*
- Remek, ma már úgy is csináltam rántottát, anya is azt kért reggelire. Hogyan szereted, lágyan, vagy keményen, sok hagymával, vagy kevéssel? Vagy hagyjam ki belőle a hagymát? *kérdi, de azért elhatározza, hogy mindenképpen hoz majd hagymát a kamrából, hiszen majd a leveshez is kell.*
- És tényleg ettél már követ? *kérdi ezek után őszinte érdeklődéssel, kissé csodálkozva elkerekedő, majdnem gyermeki szemekkel.* Finom volt? Bár, ezek szerint a rántottánál nem volt jobb. Viszont adtál egy jó ötletet! El kéne menni nekünk is gombát szedni, hogy ne éljük fel nagyon a mostani készleteinket túl hamar. Kezdetnek egyszerűbb lenne, mint visszamenni a városba a piacra. Nem is tudtam, hogy a torony közelében is vannak gombák, illetve nem is figyeltem.
*Kicsit eltűnődik azon, hogy valóban nem figyelt. Igazság szerint annyira lefoglalta az izgatottság, amit a torony felé közeledve érzett, majd ott a tanulás, hirtelen felbukkanó édesanyja, valamint Thim kellemes társasága, hogy a rengeteg új élmény mellett az apró részletek úgy látszik, hogy teljesen elkerülték a figyelmét.*
- Ahogy gondolod különben, a holdmágia alapjait mindenesetre akár főzés közben is elmagyarázhatom. *ajánlja aztán fel izgatottan.* Ha már van affinitásod és ismered más mágiaág varázslatait is, nem hiszem, hogy ne lenne könnyű megértened. Nekem is csak azért volt nehéz szerintem, mert ezzel kezdtem. Én ugyan nem vagyok mester, de a hold most már mindig velem van, és nem hiszem, hogy ne tudnám érthetően elmagyarázni, amit kell.
*Eddig a pontig, mintha egész jól is menne minden, addig legalábbis ameddig nem kerül szóba Intath. A másik lány kifakadásán ugyanis nem kicsit meglepődik. Bele sem mer gondolni, hogy vajon mi történhetett az elf és közötte, ha már az említésére is így reagált. Tényleg ugyanarról az Intathról beszélnének, aki tegnap is egy kedves gnóm lány fejét simogatta, nem is olyan régen pedig az övét?*
- Hát... *bizonytalanodik el kicsit* mivel most elfoglalt is, meg tudja, hogy kell kis idő, ameddig elkészülök a vacsorával, nem hiszem, hogy mostanában fel fog bukkanni itt, hacsak nem hívom ide. De, ha ennyire nem szeretnéd látni, akkor természetesen nem hívom ide. *ígéri meg komoly arccal. Furcsának találja, hogy előbb egy kissé még ő is haragudott az elfre, de most ezt, mintha elfújta volna a lelkéből valami olyan szél, ami láthatatlan, és csak az érzelmekre hat. Valahogy azonnal szükségét érzi, hogy amennyire tudja megvédje Intet. Hiszen a barátja, aki nem is olyan régen még éppen az arcát simogatta, meg akivel átkarolták egymást. És hát mennyire kellemes és megnyugtató volt az az átkarolás! Meg, hát mégiscsak ő a ház orvosa, aki az egészségükre vigyáz, így az övére is, még attól sem riad vissza, hogy ennek érdekében megízlelje azt, amire, ha rágondol, akkor is a hányinger kerülgeti, még úgy is, hogy már élőben is látta.
Persze néha kissé fura, vagy kiállhatatlanul viselkedik, ettől még teljesen biztos benne, hogy nagyon is jó elf. Sőt, az egyik legrendesebb, akivel valaha találkozott. Igaz mondjuk az is, hogy a többiek Thim, Alenia és Aleimord kivételével nem is tették túl magasra a lécet. Persze nem feledkezik meg édesanyjáról sem, de hát ő mégiscsak az édesanyja, elég természetes, hogy szerette, gyengéd és kedves volt vele.*
- Tudom, hogy tud hülyén viselkedni. Előbb egy kicsit én is haragudtam rá, mindegy is, hogy miért, de... *próbálja keresni a megfelelő szavakat* azért szeretem őt. Szerintem alapjában véve rendes elf. Csak, ha rossz pillanatában kapod el, akkor elég morcos. Meg nem szereti, ha munka közben zavarják, akkor is. Az állatokkal sem igazán tud bánni... finoman fogalmazva. Viszont nekem sokat segített régebben, és tulajdonképpen majdnem mindig kedves volt velem. Ahonnan én jöttem ott nem volt szokás különösebben rajongani a félvérekért, tőle viszont az ilyesmi is teljesen távol áll. Sohasem az alapján ítélt meg, hogy félig, vagy teljesen vagyok-e elf.
*Jó, ez így nem teljesen igaz, mármint a pár mondat arról, hogy Int milyen sokat segített rajta, bár az a beszélgetés, amit akkor folytattak, amikor jöttek a városba visszafelé Lauval, mindenképpen segített neki abban, hogy kicsit jobban érezze magát.
Meg aztán, aggodalma is jól esett neki, akkor is és ma is, és persze a kedves szavai is. Megtöltötték egy kis önbizalommal és boldogsággal, ezek közül pedig egyik sem kevés.*
- Igazából, ha jó napja van akkor nagyon kedves, és rendes. Sőt, általában szerintem az, mármint ez az igazi arca, nem az, amikor morcos és mogorva. Persze azt simán el tudom képzelni, hogy ilyenkor nagyon meg tud bántani. De nem muszáj erről beszélni ám, ha nem szeretnél. Biztos jó okod van, így gondolni rá, csak én tényleg nagyon sokat találkoztam a jó oldalával, és szerintem az az igazi.
*Ezek után igyekszik hárítani kicsit, és úgy van vele, hogy jobb, ha inkább Laura tereli a témát, mielőtt még túl érzékenyre tapintana. Tényleg, ki tudja, hogy mi történt Nimeril és az elf között, még csak az kéne, hogy megsértse a lányt, aki tulajdonképpen egész szimpatikus neki, és hát azt sem bánná, ha tanulhatna tőle valamit.*
- Viszont, amit mondtál, az nagyon jó hír, örülök, hogy legalább a kicsi jól van. *mondja ezek után.* Bárhogy is, ha Lau nem kerül elő, akkor mindenképpen átadom neki az üzenetedet. Nem láttam ma még. Lehet, csak kicsit túlhajtotta, éppen ezért végre most kipiheni magát. *kalandozik el kicsit.* Remélem legalábbis. Tudod, én is csak nemrég értem haza. Sok időt töltöttem a toronynál, félek, hogy addig nem túl sok segítsége volt itt, ameddig én ott voltam, meg aztán tegnap is szinte könyörögnöm kellett neki, hogy ne akarjon mindent egyedül csinálni, hagyjon, hogy segítsek, amiben csak tudok.
*Reméli ezzel meg is fejtette, hogy miért nem látta ma még Laut. Logikusnak tűnik számára saját következtetése, és teljesen komolyan gondolja, hogy barátnőjére tényleg nagyon ráfér a pihenés. Jó lenne, ha legalább érte nem kellene aggódnia. A hírnek pedig, amit Nimeril hozott pedig majd biztosan örülni fog.*
- Amúgy mi az a városi rezidencia? Erről én nem tudok semmit. *kérdi aztán, miközben kimegy a kamrába, hogy összeszedje a hozzávalókat.*
- És persze köszönöm a segítséget különben! *mosolyog a lányra kedvesen, amikor reméli, hogy immár okosabban jön vissza, mert tényleg fogalma sincs róla, hogy miféle városi rezidenciáról beszélt korábban.
Viel viszont beteg, így pedig, hogy neki most lesz segítsége, legalább hamarabb készül el, ha nem mindent egyedül kell csinálnia.
Ami őt illeti, hagymát kezd el pucolni a tojáshoz, Nimerilre bízva, hogy ő mit választ a leveshez hozott zöldségek közül, amikor különös dolog történik hirtelen, konkréten az, hogy kése nagyon úgy tűnik, mintha szinte egyik pillanatról a másikra kővé válna a kezében. Először ijedten eldobja, mielőtt még bőrére is átterjedne a hatás, de aztán persze, amit a folyamat befejeződik azonnal felveszi, és ujjai között érdeklődve forgatva megvizsgálja, tökéletesen elfeledkezve arról, hogy pár másodperccel korábban még éppen ételt akart készíteni. Végül elneveti magát.*
- Ezt te csináltad! *jelenti ki, bár ez nem valami nagy felfedezés a részéről, mivel ketten vannak itt, ő nem tette, ráadásul éppen az előbb beszélgettek arról, hogy a lány is mágus. Ugyan nem tudja, hogy ezt a varázslatot konkrétan mire használhatná, de hátha lesz egyszer olyan alkalom, hogy meg akar tréfálni valakit. Mondjuk pont kedvenc szőke elfjüket, akiről az imént beszéltek. Ő biztosan "értékelné."*
- Ezt meg kell tanítanod! Ha maradsz kicsit, akkor cserébe leírom neked a holdmágia alapjait, és akkor nem kell csak arra hagyatkoznod, amit főzés közben elmondok. Jó védőmágia. Hasznos. De a kés azért ugye nem marad így örökre? Ez talán a legjobb zöldségpucoló kés a házban. Meg húst vágni is jó.
*Aztán legyint, visszarakja a kővé vált, vagy legalábbis annak látszó tárgyat a helyére, és elővesz helyette egy másikat.*
- De ezt már ne bűvöld meg, ha kérhetem. Különben te is tovább maradsz éhes! *mosolyog. Őt igazán nem sérti vérig, ha ugratják, egészen addig ameddig nem plüssnyulai a tervezett tréfa áldozatai. Ez még kifejezetten szórakoztatta is, hiába ijedt meg kicsit az elején.
Az Artheniorban történtek után annyira életben és halálban, támadásban és védelemben gondolkodott, hogy igazából mindezidáig eszébe sem jutott, hogy a mágia néhanapján akár még vicces is lehet.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.11.13 22:14:03
472. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2021-11-11 19:54:08
Üzenet elküldve: 2021-11-11 19:54:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 732
OOC üzenetek: 494
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 732
OOC üzenetek: 494
Játékstílus: Megfontolt
//Helyzetjelentés//
* Nimeril mit sem tudván a fogas bajokról sétál be az épületbe a lány után. Bánja vagy sem, de némi sarat hagy a padlón. Mindegy is, mert, ha ők jönnék a Rezidenciára, akkor meg nekik volna joga összesarazni a padlót. Más kérdés, hogy az esetek nagy százalékában valószínűleg nem Nimeril lenne az, aki feltakarítaná azt. Szellemes, viszont a nem éppen valótlan állításával sikerül megnevettetnie a lányt. Ez, hogy ez az állítása valóban így igaz, még őt is egy kis nevetésre készteti.*
- Nekem teljesen megfelel, akár a száraz étel is.* Szerénykedik, de aztán a tojásra már nem tud nemet mondani.*
- Egy rántotta teljesen megfelelne, az még hamar meg is volna.* Akad még amiről beszélhetne, szóval beszél is, aminek a vége, hogy újfent bemutatkoznak egymásnak.*
- Örvendek Luninari!* Nagy fejtörést okoz neki ez az elf. Meg nem mondaná, hogy mennyi idős lehet, mert neki úgy rémlik, hogy volt egy plüss nyuszija. Inkább nem is firtatja, de látszólag elég ártatlan kis leány.*
- Igen a Mágustoronynál jártam. Most nem feltétlen tanulni, csak megpihenni, mert gombát voltam gyűjteni, de sajnos sikertelenül.* Kanyarodik el, kicsit látszik, hogy csalódott, de hamar tovább lendül ezen a kis apróságon. Inkább beszáll a hely szidalmazásába.*
- Az biztos. Milyen elmebeteg ötlet, hogy egy mocsárba rakjam a tornyom, ahol a kutya sem jár. Naja, ha nem akarná, hogy menjen bárki, de szívesen fogadnak ott.* Azt már nem teszi hozzá, hogy a tó közepe is elég körülményes volna. Nem szeretne a lány lelkébe gázolni, főleg úgy, hogy saját bevallása szerint Luni is birtokában van némi tudásnak. Ez az ő érdeklődését is felkelti, de jócskán. Nimeril mindig is inkább a realitást képviselte, nem a céltalan ábrándozást. Ha neki az volna a vágya, hogy repülő tornya legyen, akkor azon fáradozna, hogy saját kezével hozza létre. Csak türelmet kell még tanulnia, mert a gombázás során abból sajnos kifogyott.*
- Elvileg én föld mágiát tanultam, de az alapjaira Nestar mester tanított meg. Használni viszont nem sűrűn szoktam. De elvileg képes vagyok arra, amit érkezésemkor is megmondtam. Megehetném a követ, de a rántotta jobban hangzik.* Kuncog fel, saját kis humorosnak szánt megjegyzésén.*
- Én szívesen megosztom veled a tudásom. Később engem is érdekelne a hold mágia, de egyelőre én a föld mágiámat erősíteném.* Olyan jól elbeszélgetnek, de a fekete leves még hátra van. Amint megemlítik a mocskos disznó Inath kontár nevét, máris elborul a lány arca.*
- A hiányzik nekem, hogy az a mocskos szőke disznó ide jöjjön.* Fut ki a száján.* Elnézést! Nem szívlelem azt a elfet. Remélem, hogy többé nem kell látnom a mocs... szóval nem kell látnom.* Kell neki pár perc, hogy lenyugodjon.*
- Lauval szívesen összefutnék, mert őszintén szólva nem véletlenül vagyok itt. Tudod én a városi rezidencián lakom. A minap viszont jelentették, hogy van egy gyerek, aki egyedül maradt a Wegtoreni Kalmárban. Annyit ki tudtak szedni belőle, hogy szarvasos helyről jött. Kiderült, hogy az a kisfiú az, akinek az anyja itt halt meg. Rellan, ha jól emlékszem. Akkor tájt volt, amikor én elmentem innen. A lényeg, hogy a gyerek most a rezidencián van velem. Én felőlem ott maradhat, csak tudjátok, hogy ott van.* Ezt mind egy levegővel darálja le, szóval kell jó néhány légvételnyi idő számára.*
- Apropó, ha már itt vagyok segítek zöldséget pucolni, ha már levest főzöl.* Ezt olyan határozottan mondja ki, hogy elszűrheti belőle a lány, hogy bizony ő nem fogad el nemleges választ. Ha kap zöldséget, akkor el is kezdi pucolni. Luni biztosan fog a saját kezébe venni valamilyen evőeszközt, kést vagy bármilyen eszközt, ekkor próbálkozik be egy apró igével, amit az orra alatt mormol el.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására egy legfeljebb a varázsló méretével egyenlő, tetszése szerint választott tárgy kőburkolatot kap, melynek következtében tompa, ellenálló és nehéz lesz. A varázslat hatóideje három kör.
* Nimeril mit sem tudván a fogas bajokról sétál be az épületbe a lány után. Bánja vagy sem, de némi sarat hagy a padlón. Mindegy is, mert, ha ők jönnék a Rezidenciára, akkor meg nekik volna joga összesarazni a padlót. Más kérdés, hogy az esetek nagy százalékában valószínűleg nem Nimeril lenne az, aki feltakarítaná azt. Szellemes, viszont a nem éppen valótlan állításával sikerül megnevettetnie a lányt. Ez, hogy ez az állítása valóban így igaz, még őt is egy kis nevetésre készteti.*
- Nekem teljesen megfelel, akár a száraz étel is.* Szerénykedik, de aztán a tojásra már nem tud nemet mondani.*
- Egy rántotta teljesen megfelelne, az még hamar meg is volna.* Akad még amiről beszélhetne, szóval beszél is, aminek a vége, hogy újfent bemutatkoznak egymásnak.*
- Örvendek Luninari!* Nagy fejtörést okoz neki ez az elf. Meg nem mondaná, hogy mennyi idős lehet, mert neki úgy rémlik, hogy volt egy plüss nyuszija. Inkább nem is firtatja, de látszólag elég ártatlan kis leány.*
- Igen a Mágustoronynál jártam. Most nem feltétlen tanulni, csak megpihenni, mert gombát voltam gyűjteni, de sajnos sikertelenül.* Kanyarodik el, kicsit látszik, hogy csalódott, de hamar tovább lendül ezen a kis apróságon. Inkább beszáll a hely szidalmazásába.*
- Az biztos. Milyen elmebeteg ötlet, hogy egy mocsárba rakjam a tornyom, ahol a kutya sem jár. Naja, ha nem akarná, hogy menjen bárki, de szívesen fogadnak ott.* Azt már nem teszi hozzá, hogy a tó közepe is elég körülményes volna. Nem szeretne a lány lelkébe gázolni, főleg úgy, hogy saját bevallása szerint Luni is birtokában van némi tudásnak. Ez az ő érdeklődését is felkelti, de jócskán. Nimeril mindig is inkább a realitást képviselte, nem a céltalan ábrándozást. Ha neki az volna a vágya, hogy repülő tornya legyen, akkor azon fáradozna, hogy saját kezével hozza létre. Csak türelmet kell még tanulnia, mert a gombázás során abból sajnos kifogyott.*
- Elvileg én föld mágiát tanultam, de az alapjaira Nestar mester tanított meg. Használni viszont nem sűrűn szoktam. De elvileg képes vagyok arra, amit érkezésemkor is megmondtam. Megehetném a követ, de a rántotta jobban hangzik.* Kuncog fel, saját kis humorosnak szánt megjegyzésén.*
- Én szívesen megosztom veled a tudásom. Később engem is érdekelne a hold mágia, de egyelőre én a föld mágiámat erősíteném.* Olyan jól elbeszélgetnek, de a fekete leves még hátra van. Amint megemlítik a mocskos disznó Inath kontár nevét, máris elborul a lány arca.*
- A hiányzik nekem, hogy az a mocskos szőke disznó ide jöjjön.* Fut ki a száján.* Elnézést! Nem szívlelem azt a elfet. Remélem, hogy többé nem kell látnom a mocs... szóval nem kell látnom.* Kell neki pár perc, hogy lenyugodjon.*
- Lauval szívesen összefutnék, mert őszintén szólva nem véletlenül vagyok itt. Tudod én a városi rezidencián lakom. A minap viszont jelentették, hogy van egy gyerek, aki egyedül maradt a Wegtoreni Kalmárban. Annyit ki tudtak szedni belőle, hogy szarvasos helyről jött. Kiderült, hogy az a kisfiú az, akinek az anyja itt halt meg. Rellan, ha jól emlékszem. Akkor tájt volt, amikor én elmentem innen. A lényeg, hogy a gyerek most a rezidencián van velem. Én felőlem ott maradhat, csak tudjátok, hogy ott van.* Ezt mind egy levegővel darálja le, szóval kell jó néhány légvételnyi idő számára.*
- Apropó, ha már itt vagyok segítek zöldséget pucolni, ha már levest főzöl.* Ezt olyan határozottan mondja ki, hogy elszűrheti belőle a lány, hogy bizony ő nem fogad el nemleges választ. Ha kap zöldséget, akkor el is kezdi pucolni. Luni biztosan fog a saját kezébe venni valamilyen evőeszközt, kést vagy bármilyen eszközt, ekkor próbálkozik be egy apró igével, amit az orra alatt mormol el.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására egy legfeljebb a varázsló méretével egyenlő, tetszése szerint választott tárgy kőburkolatot kap, melynek következtében tompa, ellenálló és nehéz lesz. A varázslat hatóideje három kör.
471. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2021-11-11 16:26:50
Üzenet elküldve: 2021-11-11 16:26:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 677
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 677
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Helyzetjelentés//
*Továbbra is igyekszik nem túl aggodalmasnak, vagy gondterheltnek látszani, miközben Árnyék minden bizonnyal visszaszalad Vielre vigyázni, így pedig a lányt sem ijesztgeti tovább, aki most érkezett.
Nagyon reméli, hogy a Vielnek nincsen semmi komolyabb baja, ahogyan az is, hogy Intath megfogadja a tanácsát, és nem csak a tündérlányhoz lesz gyengéd és kedves, ahogyan kérte tőle, és ahogyan szerinte egy beteggel bánni illik, hanem Árnyékot sem éppen most jut majd eszébe elzavarni a közelből. Ha valamelyik a kettő közül megtörténne ameddig ő nincs ott, biztos lesz majd pár keresetlen szava az elfhez. Kicsit most egyébként is haragszik rá, már csak azért is, mert annak ellenére is haragudnia kell rá, hogy kellemes délutánt töltöttek együtt.
Szerencséjére mindenesetre az újonnan érkezett lány legalább tényleg lefoglalja mindazzal, amit mond, miközben elindulnak a konyha felé.*
- Ó, ugyan, semmi gond! *legyint, amikor szó szerint elkezdi leverni magáról az út porát, és úgy van vele, hogy tényleg nem számít. Lau nagy rendet tartott ameddig ő a Mágustoronynál volt, így sok kárt nem fog okozni vele. Legfeljebb majd felsepri a folyosót főzés után, jobb dolga jelenleg úgy sem nagyon akad, illetve igen, hiszen Maydeleine jegyzetei a szobájában várják, hogy folytassa a tanulást, de hát szerencsére nem szaladnak el.*
- Kőből még sosem főztem semmit, de más azért csak akad itthon. *neveti el magát. A lány valóban a tudtán kívül nagy segítségére van, azzal, hogy megnevetteti, és, hogy a Vielért való aggodalomról egy újabb éppen megoldásra váró feladatra tereli a figyelmét. Szerencsére éhes, így legalább azzal és addig is elfoglalhatja magát, ameddig készít neki valami finomat.*
- Levest kell főznöm, de azért az legalább egy-két óra, szóval neked inkább csinálok mást. Van hús, zöldség, kenyér, sajt, biztos össze tudok hozni valami finomat. Tojást is főzhetek akár. *gondolkodik hangosan, aztán sokkal inkább figyelmesen hallgat, és egyre inkább izgatott lesz, Nimeril minél többet beszél. A másik lány nyilván nem érti, hogy miért szélesedik egyre jobban a mosolya, szinte pillanatról pillanatra.*
- Én Luniari vagyok, Luninari Heiphine, de csak Luninak szoktak szólítani, úgyhogy te is nyugodtan. *kezdi mindenesetre először is a nevével, csak utána tér rá az ennél jelen pillanatban sokkal fontosabb dolgokra.*
- Nyilván a Mágustoronyról beszélsz. *mondja.* Én is nemrég jártam ott holdmágiát tanulni. Köztünk szólva, elég hülye ötlet volt azt a tornyot pont egy ingovány túloldalára rakni, de legalább a tó szép, aminek a közepén van. Ha az enyém lenne, biztosan valami teljesen más helyen lenne, valamilyen szép ligetben, vagy kezdetnek legalábbis egy olyan tó közepén, ahová nem egy mocsáron át kell menni.
*Ezen tényleg eltűnődik, de nem sokáig. Ugyan szeret elkalandozni és álmodozni, de először is, ez most nagyon nem alkalmas pillanat, másodszor pedig, ha valamiben biztos, hát abban mindenképpen, hogy sohasem lesz saját mágustornya.*
- Te mit tanultál ott? Ha van kis időd, talán taníthatnánk egymásnak valamit. *ajánlja fel, és utóbbi mondatot igyekszik nem túlságosan mohó izgatottsággal kiejteni, bár elég nehezére esik.
Nem tudja, hogy Nimeril hosszabb ideig maradni szeretne, vagy csak átutazik éppen, de már csak puszta tudásvágyból is reméli, hogy nem az utóbbi. Szabad szobájuk biztosan akad, de hát, ha Int tanítványa volt, nyilván van itt neki is egy sajátja, így pedig akár megtehetik ugyanazt, amit Maydeleinal, vagyis legalább jegyzteket cserélhetnek egymással.*
- Itt van Intath is, de ha vele is találkozni szeretnél, akkor rá várnod kell kicsit, mert épp most eléggé elfoglalt. *mondja amikor elérik a konyhát.* Megint beteg van a háznál, és hát nincs is a legjobb hangulatban. Mármint Int. De hát, ha tőle tanultál, biztosan ismered. Azt hiszem mindig morcos, ha éppen betege van, meg nem is érdekli akkor semmi más.
*Próbál olyan nemtörődöm módon vállat vonni, ahogyan ritkán szokott, de arcán talán látszik, hogy némiképpen bosszankodik amiatt, amiről beszél.*
- Szóval ő csak később lesz, így, ha nem gond, egyelőre velem kell beérned. Illetve Lau is itt van valahol, talán majd előbb-utóbb itt lesz ő is. *mosolyog barátságosan, feltételezve, hogy Viel megvizsgálása és meggyógyítása azért el fog egy darabig tartani, így mindent egybevetve sokkal valószínűbbnek tartja barátnője felbukkanását, mint azt, hogy kedvenc szőke elfje morcosan becsörtessen a konyhába, miközben ő éppen főz.*
*Továbbra is igyekszik nem túl aggodalmasnak, vagy gondterheltnek látszani, miközben Árnyék minden bizonnyal visszaszalad Vielre vigyázni, így pedig a lányt sem ijesztgeti tovább, aki most érkezett.
Nagyon reméli, hogy a Vielnek nincsen semmi komolyabb baja, ahogyan az is, hogy Intath megfogadja a tanácsát, és nem csak a tündérlányhoz lesz gyengéd és kedves, ahogyan kérte tőle, és ahogyan szerinte egy beteggel bánni illik, hanem Árnyékot sem éppen most jut majd eszébe elzavarni a közelből. Ha valamelyik a kettő közül megtörténne ameddig ő nincs ott, biztos lesz majd pár keresetlen szava az elfhez. Kicsit most egyébként is haragszik rá, már csak azért is, mert annak ellenére is haragudnia kell rá, hogy kellemes délutánt töltöttek együtt.
Szerencséjére mindenesetre az újonnan érkezett lány legalább tényleg lefoglalja mindazzal, amit mond, miközben elindulnak a konyha felé.*
- Ó, ugyan, semmi gond! *legyint, amikor szó szerint elkezdi leverni magáról az út porát, és úgy van vele, hogy tényleg nem számít. Lau nagy rendet tartott ameddig ő a Mágustoronynál volt, így sok kárt nem fog okozni vele. Legfeljebb majd felsepri a folyosót főzés után, jobb dolga jelenleg úgy sem nagyon akad, illetve igen, hiszen Maydeleine jegyzetei a szobájában várják, hogy folytassa a tanulást, de hát szerencsére nem szaladnak el.*
- Kőből még sosem főztem semmit, de más azért csak akad itthon. *neveti el magát. A lány valóban a tudtán kívül nagy segítségére van, azzal, hogy megnevetteti, és, hogy a Vielért való aggodalomról egy újabb éppen megoldásra váró feladatra tereli a figyelmét. Szerencsére éhes, így legalább azzal és addig is elfoglalhatja magát, ameddig készít neki valami finomat.*
- Levest kell főznöm, de azért az legalább egy-két óra, szóval neked inkább csinálok mást. Van hús, zöldség, kenyér, sajt, biztos össze tudok hozni valami finomat. Tojást is főzhetek akár. *gondolkodik hangosan, aztán sokkal inkább figyelmesen hallgat, és egyre inkább izgatott lesz, Nimeril minél többet beszél. A másik lány nyilván nem érti, hogy miért szélesedik egyre jobban a mosolya, szinte pillanatról pillanatra.*
- Én Luniari vagyok, Luninari Heiphine, de csak Luninak szoktak szólítani, úgyhogy te is nyugodtan. *kezdi mindenesetre először is a nevével, csak utána tér rá az ennél jelen pillanatban sokkal fontosabb dolgokra.*
- Nyilván a Mágustoronyról beszélsz. *mondja.* Én is nemrég jártam ott holdmágiát tanulni. Köztünk szólva, elég hülye ötlet volt azt a tornyot pont egy ingovány túloldalára rakni, de legalább a tó szép, aminek a közepén van. Ha az enyém lenne, biztosan valami teljesen más helyen lenne, valamilyen szép ligetben, vagy kezdetnek legalábbis egy olyan tó közepén, ahová nem egy mocsáron át kell menni.
*Ezen tényleg eltűnődik, de nem sokáig. Ugyan szeret elkalandozni és álmodozni, de először is, ez most nagyon nem alkalmas pillanat, másodszor pedig, ha valamiben biztos, hát abban mindenképpen, hogy sohasem lesz saját mágustornya.*
- Te mit tanultál ott? Ha van kis időd, talán taníthatnánk egymásnak valamit. *ajánlja fel, és utóbbi mondatot igyekszik nem túlságosan mohó izgatottsággal kiejteni, bár elég nehezére esik.
Nem tudja, hogy Nimeril hosszabb ideig maradni szeretne, vagy csak átutazik éppen, de már csak puszta tudásvágyból is reméli, hogy nem az utóbbi. Szabad szobájuk biztosan akad, de hát, ha Int tanítványa volt, nyilván van itt neki is egy sajátja, így pedig akár megtehetik ugyanazt, amit Maydeleinal, vagyis legalább jegyzteket cserélhetnek egymással.*
- Itt van Intath is, de ha vele is találkozni szeretnél, akkor rá várnod kell kicsit, mert épp most eléggé elfoglalt. *mondja amikor elérik a konyhát.* Megint beteg van a háznál, és hát nincs is a legjobb hangulatban. Mármint Int. De hát, ha tőle tanultál, biztosan ismered. Azt hiszem mindig morcos, ha éppen betege van, meg nem is érdekli akkor semmi más.
*Próbál olyan nemtörődöm módon vállat vonni, ahogyan ritkán szokott, de arcán talán látszik, hogy némiképpen bosszankodik amiatt, amiről beszél.*
- Szóval ő csak később lesz, így, ha nem gond, egyelőre velem kell beérned. Illetve Lau is itt van valahol, talán majd előbb-utóbb itt lesz ő is. *mosolyog barátságosan, feltételezve, hogy Viel megvizsgálása és meggyógyítása azért el fog egy darabig tartani, így mindent egybevetve sokkal valószínűbbnek tartja barátnője felbukkanását, mint azt, hogy kedvenc szőke elfje morcosan becsörtessen a konyhába, miközben ő éppen főz.*
470. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2021-11-11 10:23:45
Üzenet elküldve: 2021-11-11 10:23:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1580
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1580
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Fogas kérdés//
*A nyálzsák jelenléte és a tündér betegsége nélkül egész idilli is lehetne ez a pillanat. Egy kis bája talán így is van. A doki mindenesetre talál benne. A kapott kérdés kicsit meglepi hisz úgy vette észre pont a leves volt ami megsiratta a Viel-t. De ezek szerint mégiscsak van rá igény.*
-Szerintem szeretne. De ahhoz jó lenne előtte megvizsgálni téged.
*Teszi azért hozzá. Hogy mennyi igazság van a dologban? Mindenesetre biztos hasznos lenne megtudni mi is a baja a kislánynak. A következő kérdés már fogósabb.*
-Miután megnéztelek meglátjuk, de biztos kitalálunk valamit jó? Éhes vagy?
*Egy könnyű levest szinte biztos benne, hogy megehet a lány. Már ha nem a gyomrával van valami baj. De mint kiderül nem. Sőt, nem is most kezdődött. Ha nem lenne beteg biztos kapna egy alapos fejmosást a tündér, de így csak gondolatban szidja a doki. A lányt és magát is amiért nem vette korábban észre. Nem felejti el megsimogatni azért a kis kobakot.*
-De butus vagy. Miért féltél? Tudod, hogy nem bántalak? Talán egy kicsit megszidlak amiért vártál, de nem haragszom meg. Legközelebb ha bármi van akkor tessék egyből szólni! Ne kelljen félteni téged mert nem mondod el ha baj van! Azért vagyunk, hogy vigyázzunk egymásra. Jaj kincsem!
*Bizony a doki nem olyan szigorú már mint az elején. A kislány meg lett szidva most jól viselkedik és míg így marad addig marad a jó doktorbácsi. Aki kézbe kapja és viszi is be. Kis vicce hatásos lesz. A válaszon jót is kuncog.*
-Rendben majd csinálok pár fekvőtámaszt.
*Egy kis komolytalanság még belefér. Sőt! Kell is ilyenkor. Sokkal jobb mintha tovább ijesztgetné a kislányt. Egyelőre elég volt abból. Jó, hogy nem egy nagy súly és a kapaszkodásával segíti, de azért csak kényelmetlen a dokinak ez a dolog. Az ajtón belépve nem felejt el egy "Maradsz!"-ot odabökni a kutyának mielőtt beosonna. Mikor leérnek a rendelőbe és lecsüccsenti a kislányt a műtőasztal szélére fel is szusszan egy kicsit és megmozgatja a csonka kezét.*
-Jól van drágám. Kinyitod a szád, hogy bele tudjak nézni?
*Mosolyog rá kedvesen.*
*A nyálzsák jelenléte és a tündér betegsége nélkül egész idilli is lehetne ez a pillanat. Egy kis bája talán így is van. A doki mindenesetre talál benne. A kapott kérdés kicsit meglepi hisz úgy vette észre pont a leves volt ami megsiratta a Viel-t. De ezek szerint mégiscsak van rá igény.*
-Szerintem szeretne. De ahhoz jó lenne előtte megvizsgálni téged.
*Teszi azért hozzá. Hogy mennyi igazság van a dologban? Mindenesetre biztos hasznos lenne megtudni mi is a baja a kislánynak. A következő kérdés már fogósabb.*
-Miután megnéztelek meglátjuk, de biztos kitalálunk valamit jó? Éhes vagy?
*Egy könnyű levest szinte biztos benne, hogy megehet a lány. Már ha nem a gyomrával van valami baj. De mint kiderül nem. Sőt, nem is most kezdődött. Ha nem lenne beteg biztos kapna egy alapos fejmosást a tündér, de így csak gondolatban szidja a doki. A lányt és magát is amiért nem vette korábban észre. Nem felejti el megsimogatni azért a kis kobakot.*
-De butus vagy. Miért féltél? Tudod, hogy nem bántalak? Talán egy kicsit megszidlak amiért vártál, de nem haragszom meg. Legközelebb ha bármi van akkor tessék egyből szólni! Ne kelljen félteni téged mert nem mondod el ha baj van! Azért vagyunk, hogy vigyázzunk egymásra. Jaj kincsem!
*Bizony a doki nem olyan szigorú már mint az elején. A kislány meg lett szidva most jól viselkedik és míg így marad addig marad a jó doktorbácsi. Aki kézbe kapja és viszi is be. Kis vicce hatásos lesz. A válaszon jót is kuncog.*
-Rendben majd csinálok pár fekvőtámaszt.
*Egy kis komolytalanság még belefér. Sőt! Kell is ilyenkor. Sokkal jobb mintha tovább ijesztgetné a kislányt. Egyelőre elég volt abból. Jó, hogy nem egy nagy súly és a kapaszkodásával segíti, de azért csak kényelmetlen a dokinak ez a dolog. Az ajtón belépve nem felejt el egy "Maradsz!"-ot odabökni a kutyának mielőtt beosonna. Mikor leérnek a rendelőbe és lecsüccsenti a kislányt a műtőasztal szélére fel is szusszan egy kicsit és megmozgatja a csonka kezét.*
-Jól van drágám. Kinyitod a szád, hogy bele tudjak nézni?
*Mosolyog rá kedvesen.*
469. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2021-11-11 09:23:32
Üzenet elküldve: 2021-11-11 09:23:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Fogas kérdés//
*Ahogy Luni viselkedik Viellel, az csak megerősíti abban az elképzelésében, hogy ő a legkedvesebb lány a világon. Érzi, hogy meg is simogatja, sőt, még védeni is próbálja őt a doki előtt. De valahol Intath-nak is igaza van, ez az állapot így nem tartható. Viel szeret segíteni másokon és mosolyt csalni az arcukra, és ezt nem tudja úgy megtenni, ha ő maga fájdalmakkal küzd és nincs jó kedve. Egy darabig próbált úgy tenni, erre tessék, ez lett belőle, most lázas, és itt pityereg. Persze az evés gondolata kifejezetten felkelti a figyelmét.*
- Luni főz nekem is levest? *Kérdezi bizalmasan Intath hasától. És azt a kérdést is felteszi, ami ennél is jobban aggasztja.* És megehetem egyáltalán?
*Nem evett valami sokat, és amit igen, azt is annyi kínlódással, hogy csak még éhesebbnek érzi magát ezen a ponton. Most már úgy jó lenne valami táplálót is bevinni. Intath persze nagyon kedves és gondoskodó vele, és ebben nem is kételkedett. Tudta, hogy az óriás barátja úgyis meg fogja vigasztalni, nem olyan mufurc ő, csak fontosabb neki, hogy segítsen, mint néhány buta könnyecske.*
- Sajnos már régóta rossz. Csak azt hittem, elmúlik, mint amikor fáj a fejem. Aztán egyszer csak már olyan rossz volt, hogy féltem róla szólni. *Magyarázza még egy kicsit hüppögve, miközben letörölgeti arcáról a könnyeket. Térde még mindig remeg, talán menni is nehezére esne, de Intath más megoldást javasol, amit a lány örömmel el is fogad. Belecsimpaszkodik, hogy kicsit megkönnyítse a műveletet. Persze nem egy nagy súly, főleg most, hogy csak eszegetni tudott. A doki megjegyzésére azért minden bánat ellenére elmosolyodik egy kissé.*
- Azért ilyet ne kérj! Egyszer titkolóztam, erre tessék, annak is rossz vége lett. Ha Árnyék nem fülelt volna le… *Kuncog erőtlenül. Még mindig nincs jól, olyannyira, hogy egészen nagyokat pislog, amíg a ház felé haladnak. Árnyék eközben – nevéhez híven – követi a kis csapatot az ajtóig, és mondani se kell, hogy a küszöbnél nem jöhet tovább, magától megtorpan. Innen lesi aggódóan a barátnőjét, amíg rájuk nem csukódik az ajtó. Halkan nyüszít párat, de aztán megpillant a sásban egy békát, úgyhogy úgy dönt, inkább elfoglalja magát.*
A hozzászólás írója (Holdezüst Vieljana) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.11.11 09:23:54
*Ahogy Luni viselkedik Viellel, az csak megerősíti abban az elképzelésében, hogy ő a legkedvesebb lány a világon. Érzi, hogy meg is simogatja, sőt, még védeni is próbálja őt a doki előtt. De valahol Intath-nak is igaza van, ez az állapot így nem tartható. Viel szeret segíteni másokon és mosolyt csalni az arcukra, és ezt nem tudja úgy megtenni, ha ő maga fájdalmakkal küzd és nincs jó kedve. Egy darabig próbált úgy tenni, erre tessék, ez lett belőle, most lázas, és itt pityereg. Persze az evés gondolata kifejezetten felkelti a figyelmét.*
- Luni főz nekem is levest? *Kérdezi bizalmasan Intath hasától. És azt a kérdést is felteszi, ami ennél is jobban aggasztja.* És megehetem egyáltalán?
*Nem evett valami sokat, és amit igen, azt is annyi kínlódással, hogy csak még éhesebbnek érzi magát ezen a ponton. Most már úgy jó lenne valami táplálót is bevinni. Intath persze nagyon kedves és gondoskodó vele, és ebben nem is kételkedett. Tudta, hogy az óriás barátja úgyis meg fogja vigasztalni, nem olyan mufurc ő, csak fontosabb neki, hogy segítsen, mint néhány buta könnyecske.*
- Sajnos már régóta rossz. Csak azt hittem, elmúlik, mint amikor fáj a fejem. Aztán egyszer csak már olyan rossz volt, hogy féltem róla szólni. *Magyarázza még egy kicsit hüppögve, miközben letörölgeti arcáról a könnyeket. Térde még mindig remeg, talán menni is nehezére esne, de Intath más megoldást javasol, amit a lány örömmel el is fogad. Belecsimpaszkodik, hogy kicsit megkönnyítse a műveletet. Persze nem egy nagy súly, főleg most, hogy csak eszegetni tudott. A doki megjegyzésére azért minden bánat ellenére elmosolyodik egy kissé.*
- Azért ilyet ne kérj! Egyszer titkolóztam, erre tessék, annak is rossz vége lett. Ha Árnyék nem fülelt volna le… *Kuncog erőtlenül. Még mindig nincs jól, olyannyira, hogy egészen nagyokat pislog, amíg a ház felé haladnak. Árnyék eközben – nevéhez híven – követi a kis csapatot az ajtóig, és mondani se kell, hogy a küszöbnél nem jöhet tovább, magától megtorpan. Innen lesi aggódóan a barátnőjét, amíg rájuk nem csukódik az ajtó. Halkan nyüszít párat, de aztán megpillant a sásban egy békát, úgyhogy úgy dönt, inkább elfoglalja magát.*
A hozzászólás írója (Holdezüst Vieljana) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.11.11 09:23:54
468. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2021-11-11 07:47:17
Üzenet elküldve: 2021-11-11 07:47:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1580
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1580
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Fogas kérdés//
*Az elf tisztában van vele, hogy mit csinál. Nem véletlenül választott most ridegebb hangnemet a lánnyal szemben és nagyjából ezt az eredményt is várta. Megtöri a másik ellenkezését. Meg úgy magát a tündért is és innentől már könnyű a dolga. Mikor az ezüst buksi a ruhájába lesz dörgölve le is hajol, hogy megsimogassa a másik hátát.*
-Kedveském.
*Enyhül meg a hangja. Most már a kedves doktorbácsi akitől nem kell félni. A félvér pillantásával nem törődik. Mikor az távozik bólint.*
-Lent leszünk.
*Érkezik neki a válasz ridegebb hangnemben mint amit Viel kapott. Továbbra sem tetszik a dokinak mikor beleszólnak a munkájába. Sőt ez kimondottan a gyengéje. Mikor a félvér távozik a másik félvérhez akkor újra a síró tündérrel marad. Simogatja a hátát és finoman csitítgatja, hogy megnyugodjon. Aztán ki is derül valami hasznos. Szóval a foggal van baj. Ilyen fiatal lányoknak ritkán van vele bajuk, de nem tűnik nagyon súlyosnak.*
-Értem. Semmi baj kincsem. Azért vagyok, hogy meggyógyítsalak. Utána újra olyan lesz mint előtte és játszhatunk nagyokat. Rendben?
*Ha igenlő választ kap át is öleli a kislányt.*
-Most kapaszkodj belém jó erősen.
*Ezzel karba is venné a kis testet. Ami nem túl nehéz és nem is okozna gondot ha rendesen tudná fogni, de az egyik keze híján ott csak alkarból tartja. Szerencse, hogy nincs messze a rendelője.*
-A többi lánynak azért ne mond majd el, hogy ilyen kiváltságok jártak neked. Még direkt lebetegednének ők is.
*Viccelődik kicsit.*
*Az elf tisztában van vele, hogy mit csinál. Nem véletlenül választott most ridegebb hangnemet a lánnyal szemben és nagyjából ezt az eredményt is várta. Megtöri a másik ellenkezését. Meg úgy magát a tündért is és innentől már könnyű a dolga. Mikor az ezüst buksi a ruhájába lesz dörgölve le is hajol, hogy megsimogassa a másik hátát.*
-Kedveském.
*Enyhül meg a hangja. Most már a kedves doktorbácsi akitől nem kell félni. A félvér pillantásával nem törődik. Mikor az távozik bólint.*
-Lent leszünk.
*Érkezik neki a válasz ridegebb hangnemben mint amit Viel kapott. Továbbra sem tetszik a dokinak mikor beleszólnak a munkájába. Sőt ez kimondottan a gyengéje. Mikor a félvér távozik a másik félvérhez akkor újra a síró tündérrel marad. Simogatja a hátát és finoman csitítgatja, hogy megnyugodjon. Aztán ki is derül valami hasznos. Szóval a foggal van baj. Ilyen fiatal lányoknak ritkán van vele bajuk, de nem tűnik nagyon súlyosnak.*
-Értem. Semmi baj kincsem. Azért vagyok, hogy meggyógyítsalak. Utána újra olyan lesz mint előtte és játszhatunk nagyokat. Rendben?
*Ha igenlő választ kap át is öleli a kislányt.*
-Most kapaszkodj belém jó erősen.
*Ezzel karba is venné a kis testet. Ami nem túl nehéz és nem is okozna gondot ha rendesen tudná fogni, de az egyik keze híján ott csak alkarból tartja. Szerencse, hogy nincs messze a rendelője.*
-A többi lánynak azért ne mond majd el, hogy ilyen kiváltságok jártak neked. Még direkt lebetegednének ők is.
*Viccelődik kicsit.*
467. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2021-11-10 17:29:51
Üzenet elküldve: 2021-11-10 17:29:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 732
OOC üzenetek: 494
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 732
OOC üzenetek: 494
Játékstílus: Megfontolt
//Helyzetjelentés//
* Éppen a sarat veri lefelé a csizmájáról, amikor egy valami nesz üti meg a fülét. Mintha valami közeledne. Nem is kell sokat várnia, mert az épület sarka mellől, hirtelen egy szőrös szörnyeteg kerül elő. Ismeri a kutyát látásból, de ez olyan régen volt már, hogy nagy hirtelen nem kapcsol még az agya. Inkább a félelem kezd el benne dolgozni, elvégre hirtelen idevágtázott ez a fenevad és most őt prédázza fel. Végre azért bekattan neki valami, így nem esik pánikba annyira.*
- Heló kutyus.* Mondhatná, hogy nem riad meg, amikor az hirtelen nekiront és jól hozzá dörgölőzik. Még hátra is ugrik, de szerencsére nincs harapás.*
- A fenne essen beléd, jól megijesztettél te kutya.* Korholja, de az már szalad is el, mintha itt sem lett volna.*
- Menj csak!* Porolja le magát, mielőtt visszatérne eredeti tervéhez, ami a bekopogás volna. Kopog is, mire egy hang szólal meg, de nem onnan ahonnan várta volna. Ugyanis a hang gazdája arról köszön rá, amerről a kutya is érkezett.*
- Szia!* Fordul felé.* Hát azért meglepődtem, amikor ide vágtázott ez a fenevad.* A lány, aki előtte áll nagyon is ismerős neki, de régen volt már az, amikor itt járt. Diszkréten ő is végig méri Lunit. Végre legalább találkozik végre valakivel, így nem kell csupán leveleket irkálnia. Követi hát be az épületbe.*
- Őszintén szólva tényleg nagyon hosszú utat tettem meg, ráadásul olyan éhes vagyok, hogy még egy követ is meg tudnék enni.* Újfent leveri a csizmáját.*
- Elnézést, de kicsit sáros vagyok. Az ingoványban jártam, meg fentebb a lebegő toronynál.* Követi a lányt amerre megy, valószínűleg a konyhába. Legutóbb nem nagyon volt ideje nézelődni, mert csak jött meg ment. Rég volt, hogy itt járt, úgy isten igazán. Ha megállnak, akkor az első dolga lesz a bemutatkozás.*
- Ne haragudj, de régen jártam erre. Ismerősnek ismerős vagy, de a nevedet már nem tudnám megmondani. Én Nimeril vagyok, Nimeril Drimanow. Rövid ideig Aldeis tanítványa voltam, de inkább betege.* Ezzel nagyjából mindent elmondott.*
* Éppen a sarat veri lefelé a csizmájáról, amikor egy valami nesz üti meg a fülét. Mintha valami közeledne. Nem is kell sokat várnia, mert az épület sarka mellől, hirtelen egy szőrös szörnyeteg kerül elő. Ismeri a kutyát látásból, de ez olyan régen volt már, hogy nagy hirtelen nem kapcsol még az agya. Inkább a félelem kezd el benne dolgozni, elvégre hirtelen idevágtázott ez a fenevad és most őt prédázza fel. Végre azért bekattan neki valami, így nem esik pánikba annyira.*
- Heló kutyus.* Mondhatná, hogy nem riad meg, amikor az hirtelen nekiront és jól hozzá dörgölőzik. Még hátra is ugrik, de szerencsére nincs harapás.*
- A fenne essen beléd, jól megijesztettél te kutya.* Korholja, de az már szalad is el, mintha itt sem lett volna.*
- Menj csak!* Porolja le magát, mielőtt visszatérne eredeti tervéhez, ami a bekopogás volna. Kopog is, mire egy hang szólal meg, de nem onnan ahonnan várta volna. Ugyanis a hang gazdája arról köszön rá, amerről a kutya is érkezett.*
- Szia!* Fordul felé.* Hát azért meglepődtem, amikor ide vágtázott ez a fenevad.* A lány, aki előtte áll nagyon is ismerős neki, de régen volt már az, amikor itt járt. Diszkréten ő is végig méri Lunit. Végre legalább találkozik végre valakivel, így nem kell csupán leveleket irkálnia. Követi hát be az épületbe.*
- Őszintén szólva tényleg nagyon hosszú utat tettem meg, ráadásul olyan éhes vagyok, hogy még egy követ is meg tudnék enni.* Újfent leveri a csizmáját.*
- Elnézést, de kicsit sáros vagyok. Az ingoványban jártam, meg fentebb a lebegő toronynál.* Követi a lányt amerre megy, valószínűleg a konyhába. Legutóbb nem nagyon volt ideje nézelődni, mert csak jött meg ment. Rég volt, hogy itt járt, úgy isten igazán. Ha megállnak, akkor az első dolga lesz a bemutatkozás.*
- Ne haragudj, de régen jártam erre. Ismerősnek ismerős vagy, de a nevedet már nem tudnám megmondani. Én Nimeril vagyok, Nimeril Drimanow. Rövid ideig Aldeis tanítványa voltam, de inkább betege.* Ezzel nagyjából mindent elmondott.*
466. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2021-11-09 21:32:43
Üzenet elküldve: 2021-11-09 21:32:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 677
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 677
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Fogas kérdés//
*Hát igen. Tulajdonképpen örül neki, hogy úgy tűnik valóban elkezdte kiismerni az elfet, és ő pontosan úgy reagált, ahogyan arra számított tőle, de ettől még nagyot hazudna magának, ha azt mondaná, hogy tetszik neki az a sem nem látó, sem nem halló, pontosabban csak éppen aktuális betegét látó és halló szigorú orvos arc, amit Intath pillanatok alatt magára ölt.
Főleg úgy, hogy szegény Viel láthatóan nem csak rosszul van, hanem ráadásul még a doki amúgy annyira nem is durva szavait is magára veszi, aminek köszönhetően szipogni kezd, aztán pedig sírni. Az otthoniak szerint a tündérkönny varázsszer, ő valahogy még sem érez kedvet, hogy most gyűjtsön belőle párat, ellenkezőleg. Akkor lenne boldog, ha Viel könnyei teljesen elapadnának.
Eközben viszont kap másfajta nedvességet; Árnyék arcon nyalja őt, és bármennyire is hálás a kutyának, hogy kitünteti a szeretetével, és meg is simogatja újra és újra, azért természetesen továbbra is leginkább Vielért aggódik.
Árnyék is úgy gondolja mindenesetre, hogy nem pont ez az a pillanat és alkalom, amikor túl sok idejük lenne kölcsönösen szeretgetni egymást, és játszani a másikkal, ki is bontakozik az öleléséből és el is szalad egy új hang irányába, megerősítve őt abban, hogy akkor ezek szerint jól hallotta, amit hallott. Valaki mintha az előbb kiabált volna a bejárat felől, szerencsére nem olyan hangon, mint aki bajban van, inkább csak, mint aki keres és talán még talál is.
Úgy dönt, hogy a legegyszerűbb, ha megnézi, hogy ki érkezett, és, hogy mit tehet érte, mert itt és most inkább csak láb alatt van. Ettől azért még van valami, amit persze itt is megtehet.*
- Jaj, szegénykém, nyugodj meg, nincs semmi baj! *lép oda a pároshoz mielőtt még elmenne, és gondolkodás nélkül megsimogatja a lány hátát, majd belepuszil hátulról a hajába.*
- Nem kell félned, Intath majd mindjárt meggyógyít. *teszi hozzá, bár fogalma sincs, hogy mi baja a lánynak, és hogy a "mindjárt" az valójában órákat, vagy napokat takar, mindenesetre mindenképpen örülne neki, ha tényleg kevés időt jelentene.*
- Később még visszanézek, hogy megtudjam mit segíthetek azon kívül, hogy főzök. *mondja nekik, de közben azért kissé csúnyán néz az elfre, és bár tudja, hogy számára most tényleg csak a tündérlány létezik, azért nagyon reméli, hogy veszi majd a lapot. Nem is a szavai tartalmával volt a baj szerinte, inkább csak a hangsúllyal, ahogyan kiejtette őket. Ha valaki eleve beteg, nem pont arra van szüksége, hogy még meg is feddjék, még akkor sem, ha az esetleg jogos. Szegény Vielt úgy látszik sikerült is megijesztenie, az pedig bizony nem jó pont nála, hogy megríkatott egy tündért. Viel mégsem egy ló, vagy egy kutya, akit csak úgy rendre utasíthat... Arról nem is beszélve, hogy így még jobban sajnálja, még jobban aggódik érte. Határozottan rossz érzéssel tölti el, ahogyan sír, bármilyen furcsán is hangzik még maga számára is, de nem tudja ennél jobban megfogalmazni, kicsit olyan mintha a lány benne sírna, ő pedig legalább olyan szomorú lesz tőle, mintha neki magának lenne valami nagyon komoly bánata, vagy fájdalma éppen.*
- Csak finoman és kedvesen! *mondja ezek után az elfnek, miközben kissé rosszallóan mereszti rá szándékosan nagyra nyitott kék szemeit, bár sejti, hogy az a szigorú anya arc, amit jó eséllyel éppen vág, valahogy nagyon nem áll jól neki, és nem is illik hozzá. Viszont azt nem csak sejti, hanem határozottan tudja is, hogy Intathnak pedig a morcos orvos szerep nem áll jól, még akkor sem, ha nyilvánvalóan azt hiszi magáról, hogy igen. Nem érti, hogyha máskor tud nagyon kedves lenni, miért pont akkor nem képes erre, amikor másoknak éppen a legnagyobb szüksége lenne erre.*
- Megnézem ki jött, aztán pedig jövök és segítek. *ígéri meg, és valóban el is indul. Nagyon nem bánná, ha végre Lau is előkerülne. Ő kicsit olyan, mintha mindenki okos nővére lenne, így biztos benne, hogy talán a mostani helyzetet is jobban tudná kezelni nála.*
//Helyzetjelentés//
*Próbál nem nagyon gondterhelt és aggodalmas arcot vágni, miközben elindul arra amerre Árnyék is elszaladt korábban, és közben reméli, hogy mire hűséges házőrzőjükkel váltják egymást a bejárati ajtónál, már sikerül is neki úgy kinéznie, mint aki éppen semmiért nem aggódik, és akit pont most semmi sem nyomaszt.
Nem is bánja, hogy elszabadult kicsit Intath és Viel mellől, főleg, hogy előbbi éppen olyan hangulatban van, mint amilyenben most. Nagyon reméli viszont, hogy megfogadja a tanácsát, és amennyire csak lehet kedves és gyengéd lesz majd a tündérlányhoz. Igazából a lány, aki érkezett úgy jött most, mint valami védőkerubi, akit megidéz, noha nem ő idézte, hanem teljesen magától jött ide. Ettől még mentőangyal, bár tudtán kívül az.
Intnek és Vielnek most úgy sem tudna segíteni, csak szomorú és frusztrált lenne, meg persze láb alatt is, de annak nagyon örül, hogy valaki másnak talán igen, és legalább részben el fog most majd terelődni a figyelme a lányért való aggodalomról.
Barátságosnak szánt mosollyal megy a nála nem is sokkal magasabb lány felé, és nem messze tőle áll meg.*
- Szia! *köszön neki egyszerűen.* Remélem nem ijesztett meg Árnyék. Kicsit izgága néha, de biztosan senkit nem bántana, aki bennünket sem akar. Gyere be! *invitálja maga után a házba, miközben reméli nem tolakodóan, csak kíváncsian méri végig őt.* Ha hosszú út áll mögötted biztosan éhes vagy, nekem pedig úgy is főznöm kell éppen.
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.11.09 21:47:39
*Hát igen. Tulajdonképpen örül neki, hogy úgy tűnik valóban elkezdte kiismerni az elfet, és ő pontosan úgy reagált, ahogyan arra számított tőle, de ettől még nagyot hazudna magának, ha azt mondaná, hogy tetszik neki az a sem nem látó, sem nem halló, pontosabban csak éppen aktuális betegét látó és halló szigorú orvos arc, amit Intath pillanatok alatt magára ölt.
Főleg úgy, hogy szegény Viel láthatóan nem csak rosszul van, hanem ráadásul még a doki amúgy annyira nem is durva szavait is magára veszi, aminek köszönhetően szipogni kezd, aztán pedig sírni. Az otthoniak szerint a tündérkönny varázsszer, ő valahogy még sem érez kedvet, hogy most gyűjtsön belőle párat, ellenkezőleg. Akkor lenne boldog, ha Viel könnyei teljesen elapadnának.
Eközben viszont kap másfajta nedvességet; Árnyék arcon nyalja őt, és bármennyire is hálás a kutyának, hogy kitünteti a szeretetével, és meg is simogatja újra és újra, azért természetesen továbbra is leginkább Vielért aggódik.
Árnyék is úgy gondolja mindenesetre, hogy nem pont ez az a pillanat és alkalom, amikor túl sok idejük lenne kölcsönösen szeretgetni egymást, és játszani a másikkal, ki is bontakozik az öleléséből és el is szalad egy új hang irányába, megerősítve őt abban, hogy akkor ezek szerint jól hallotta, amit hallott. Valaki mintha az előbb kiabált volna a bejárat felől, szerencsére nem olyan hangon, mint aki bajban van, inkább csak, mint aki keres és talán még talál is.
Úgy dönt, hogy a legegyszerűbb, ha megnézi, hogy ki érkezett, és, hogy mit tehet érte, mert itt és most inkább csak láb alatt van. Ettől azért még van valami, amit persze itt is megtehet.*
- Jaj, szegénykém, nyugodj meg, nincs semmi baj! *lép oda a pároshoz mielőtt még elmenne, és gondolkodás nélkül megsimogatja a lány hátát, majd belepuszil hátulról a hajába.*
- Nem kell félned, Intath majd mindjárt meggyógyít. *teszi hozzá, bár fogalma sincs, hogy mi baja a lánynak, és hogy a "mindjárt" az valójában órákat, vagy napokat takar, mindenesetre mindenképpen örülne neki, ha tényleg kevés időt jelentene.*
- Később még visszanézek, hogy megtudjam mit segíthetek azon kívül, hogy főzök. *mondja nekik, de közben azért kissé csúnyán néz az elfre, és bár tudja, hogy számára most tényleg csak a tündérlány létezik, azért nagyon reméli, hogy veszi majd a lapot. Nem is a szavai tartalmával volt a baj szerinte, inkább csak a hangsúllyal, ahogyan kiejtette őket. Ha valaki eleve beteg, nem pont arra van szüksége, hogy még meg is feddjék, még akkor sem, ha az esetleg jogos. Szegény Vielt úgy látszik sikerült is megijesztenie, az pedig bizony nem jó pont nála, hogy megríkatott egy tündért. Viel mégsem egy ló, vagy egy kutya, akit csak úgy rendre utasíthat... Arról nem is beszélve, hogy így még jobban sajnálja, még jobban aggódik érte. Határozottan rossz érzéssel tölti el, ahogyan sír, bármilyen furcsán is hangzik még maga számára is, de nem tudja ennél jobban megfogalmazni, kicsit olyan mintha a lány benne sírna, ő pedig legalább olyan szomorú lesz tőle, mintha neki magának lenne valami nagyon komoly bánata, vagy fájdalma éppen.*
- Csak finoman és kedvesen! *mondja ezek után az elfnek, miközben kissé rosszallóan mereszti rá szándékosan nagyra nyitott kék szemeit, bár sejti, hogy az a szigorú anya arc, amit jó eséllyel éppen vág, valahogy nagyon nem áll jól neki, és nem is illik hozzá. Viszont azt nem csak sejti, hanem határozottan tudja is, hogy Intathnak pedig a morcos orvos szerep nem áll jól, még akkor sem, ha nyilvánvalóan azt hiszi magáról, hogy igen. Nem érti, hogyha máskor tud nagyon kedves lenni, miért pont akkor nem képes erre, amikor másoknak éppen a legnagyobb szüksége lenne erre.*
- Megnézem ki jött, aztán pedig jövök és segítek. *ígéri meg, és valóban el is indul. Nagyon nem bánná, ha végre Lau is előkerülne. Ő kicsit olyan, mintha mindenki okos nővére lenne, így biztos benne, hogy talán a mostani helyzetet is jobban tudná kezelni nála.*
//Helyzetjelentés//
*Próbál nem nagyon gondterhelt és aggodalmas arcot vágni, miközben elindul arra amerre Árnyék is elszaladt korábban, és közben reméli, hogy mire hűséges házőrzőjükkel váltják egymást a bejárati ajtónál, már sikerül is neki úgy kinéznie, mint aki éppen semmiért nem aggódik, és akit pont most semmi sem nyomaszt.
Nem is bánja, hogy elszabadult kicsit Intath és Viel mellől, főleg, hogy előbbi éppen olyan hangulatban van, mint amilyenben most. Nagyon reméli viszont, hogy megfogadja a tanácsát, és amennyire csak lehet kedves és gyengéd lesz majd a tündérlányhoz. Igazából a lány, aki érkezett úgy jött most, mint valami védőkerubi, akit megidéz, noha nem ő idézte, hanem teljesen magától jött ide. Ettől még mentőangyal, bár tudtán kívül az.
Intnek és Vielnek most úgy sem tudna segíteni, csak szomorú és frusztrált lenne, meg persze láb alatt is, de annak nagyon örül, hogy valaki másnak talán igen, és legalább részben el fog most majd terelődni a figyelme a lányért való aggodalomról.
Barátságosnak szánt mosollyal megy a nála nem is sokkal magasabb lány felé, és nem messze tőle áll meg.*
- Szia! *köszön neki egyszerűen.* Remélem nem ijesztett meg Árnyék. Kicsit izgága néha, de biztosan senkit nem bántana, aki bennünket sem akar. Gyere be! *invitálja maga után a házba, miközben reméli nem tolakodóan, csak kíváncsian méri végig őt.* Ha hosszú út áll mögötted biztosan éhes vagy, nekem pedig úgy is főznöm kell éppen.
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.11.09 21:47:39
465. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2021-11-08 19:57:31
Üzenet elküldve: 2021-11-08 19:57:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Fogas kérdés//
- Hadd menjek! *Nyúl a doki karjáért Viel nyűgösen, de persze ez édeskevés ahhoz, hogy elszökjön előle, vagy egyáltalán odébbtolja. Nagyon értékeli Luni aggodalmát és segítőkészségét, de a gondolat újabb kérdéseket vet fel benne: el sem tudja képzelni, hogy fog finom levest enni nemsokára. (Lehet, hogy nem is ehet! Lehet olyat kihúzott foggal?) Intath szigorú szavaitól pedig nagyon elszégyelli magát. Nem elég, hogy hazudott, pedig olyat nem is szabad, hanem még másoknak is kellemetlenséget okoz. Közben nagyon fél is. És a leves… A láztól zavarodott kis fejében annyira összekuszálódik most minden, hogy a következő pillanatban, bár nem kislány már, forró könnycseppek csorognak le az arcán. Hol Lunira, hol Árnyékra, hol Intathra pillant, mintha csak arra számítana, hogy leszidják.*
- Én… csak… nem… *Szipog egyre.* Bo… Bocsánat! *Mondja, azzal azt teszi, ami a leglogikusabbnak tűnik ebben a helyzetben, és arcát Intath ruhájába nyomja. Az se baj, ha a férfi nem viszonozza, támasznak jó, meg hogy elbújjon. A teste egy merő forróság, és most már reszket is egy kicsit, de hogy a hidegrázástól, a kimerültségtől vagy a félelemtől, nem tudni. Mikor egy kicsit megnyugszik, hogy kapjon levegőt, elárulja a doki pocakjába:* Fáj a fogam, de… A leves… *Megint nagyon sírni kezd.*
*Viel nem elég, hogy jól neveli Árnyékot, de még a bundáját is tisztán és rendben tartja. Legalább is Luni ezt szűrheti le abból, ahogy a puffancs szőrű állat kinéz, és ami szagot hord magával. Persze, nem virágillatú, azt nem lehet mondani, hiszen nem valami szobakutya, de nem is bűzlik. Ami pedig a fél-elf lány kedves szavait illeti, a nagy, súlyos eb még a Viel iránt tanúsított vasszigora mellett is vadul csóválja a farkát, hogy csak úgy veri fel mögöttük a port. Egye fene, még egy kedveset nyalint is apró, rózsaszín nyelvével Luni arcán, mintha valami kis helyes, csimpaszkodó kölyökkutya volna a lány, aki csak játszani akar vele. Ekkor azonban valami furcsa hang csapja meg a fülét, és hirtelen elkomorul. Farka az égre csapódik, és óvatosan, de határozottan kitornássza magát a lány keze alól, majd viccesen, szerinte mégis méltóságteljesen és félelmetesen galoppozni kezd a bejárat felé.*
//Helyzetjelentés//
*Az óriási, szőrös labda fékevesztett tempóval pattog ki az épület sarka mögül, egyszerre meglepő és mókás látványt nyújtva, majd megvetve a lábát közli, hogy „vuff”. Ezután néhány fejrázás következik – a bundája a szemébe ment, és fogalma sincs, kivel áll szemben –, de a felismerés is hamar eléri. Ezt a nőt már látta, és bizalmasának tekinti. Mielőtt Nimeril bármit is tehetne, odadörgölőzik a lábához alaposan összeszöszözve őt, majd rohan is hátra, vissza Vielhez, ahol dolga van.*
- Hadd menjek! *Nyúl a doki karjáért Viel nyűgösen, de persze ez édeskevés ahhoz, hogy elszökjön előle, vagy egyáltalán odébbtolja. Nagyon értékeli Luni aggodalmát és segítőkészségét, de a gondolat újabb kérdéseket vet fel benne: el sem tudja képzelni, hogy fog finom levest enni nemsokára. (Lehet, hogy nem is ehet! Lehet olyat kihúzott foggal?) Intath szigorú szavaitól pedig nagyon elszégyelli magát. Nem elég, hogy hazudott, pedig olyat nem is szabad, hanem még másoknak is kellemetlenséget okoz. Közben nagyon fél is. És a leves… A láztól zavarodott kis fejében annyira összekuszálódik most minden, hogy a következő pillanatban, bár nem kislány már, forró könnycseppek csorognak le az arcán. Hol Lunira, hol Árnyékra, hol Intathra pillant, mintha csak arra számítana, hogy leszidják.*
- Én… csak… nem… *Szipog egyre.* Bo… Bocsánat! *Mondja, azzal azt teszi, ami a leglogikusabbnak tűnik ebben a helyzetben, és arcát Intath ruhájába nyomja. Az se baj, ha a férfi nem viszonozza, támasznak jó, meg hogy elbújjon. A teste egy merő forróság, és most már reszket is egy kicsit, de hogy a hidegrázástól, a kimerültségtől vagy a félelemtől, nem tudni. Mikor egy kicsit megnyugszik, hogy kapjon levegőt, elárulja a doki pocakjába:* Fáj a fogam, de… A leves… *Megint nagyon sírni kezd.*
*Viel nem elég, hogy jól neveli Árnyékot, de még a bundáját is tisztán és rendben tartja. Legalább is Luni ezt szűrheti le abból, ahogy a puffancs szőrű állat kinéz, és ami szagot hord magával. Persze, nem virágillatú, azt nem lehet mondani, hiszen nem valami szobakutya, de nem is bűzlik. Ami pedig a fél-elf lány kedves szavait illeti, a nagy, súlyos eb még a Viel iránt tanúsított vasszigora mellett is vadul csóválja a farkát, hogy csak úgy veri fel mögöttük a port. Egye fene, még egy kedveset nyalint is apró, rózsaszín nyelvével Luni arcán, mintha valami kis helyes, csimpaszkodó kölyökkutya volna a lány, aki csak játszani akar vele. Ekkor azonban valami furcsa hang csapja meg a fülét, és hirtelen elkomorul. Farka az égre csapódik, és óvatosan, de határozottan kitornássza magát a lány keze alól, majd viccesen, szerinte mégis méltóságteljesen és félelmetesen galoppozni kezd a bejárat felé.*
//Helyzetjelentés//
*Az óriási, szőrös labda fékevesztett tempóval pattog ki az épület sarka mögül, egyszerre meglepő és mókás látványt nyújtva, majd megvetve a lábát közli, hogy „vuff”. Ezután néhány fejrázás következik – a bundája a szemébe ment, és fogalma sincs, kivel áll szemben –, de a felismerés is hamar eléri. Ezt a nőt már látta, és bizalmasának tekinti. Mielőtt Nimeril bármit is tehetne, odadörgölőzik a lábához alaposan összeszöszözve őt, majd rohan is hátra, vissza Vielhez, ahol dolga van.*
464. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2021-11-07 13:30:47
Üzenet elküldve: 2021-11-07 13:30:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1580
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1580
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Fogas kérdés//
*A félvér lány találó észrevételt tett a férfi jellembeli változásairól és jól sejtette, azt is, hogy most bármennyire kellemes is volt pár pillanattal korábban a tóparti összebújva beszélgetés már láthatóan oda se figyel a felé intézett szavakra. Figyelmét teljes egészében a tündér köti le. A felé intézett tanácsokra meg magyarázatra hümment egyet, de nem biztos, hogy eljutott hozzá bármi is. Mikor Vielhez fordul, Luninari a kutyával törődik. Az elf most nem a kedves doktorbácsi arcát vette elő ahogy hallgatja a kislány mentegetőzését és figyeli hogy próbál elmenekülni. Nem is hagyja neki. Feltartóztatja és feddőn szól hozzá.*
-Látszik, hogy nem vagy jól és nem csak nekem feltűnő. Jó lány leszel és megnézeted magad velem orvossal aki meg tud gyógyítani vagy mindenkinek bajt okozol azzal, hogy aggódniuk kell miattad és az egészséged is veszélyezteted?
*Ha volna ép keze amivel nem épp a tündér útját zárja le akkor Luninari egy feltartott mutatóujjal találkozhatna miközben a férfi rá se néz mert a tündér tekintetébe fúrja a sajátját. Hogy közben az a haszontalan csitri is most pofátlankodott vissza az se érdekli. Teljes figyelme most Viel-é.*
*A félvér lány találó észrevételt tett a férfi jellembeli változásairól és jól sejtette, azt is, hogy most bármennyire kellemes is volt pár pillanattal korábban a tóparti összebújva beszélgetés már láthatóan oda se figyel a felé intézett szavakra. Figyelmét teljes egészében a tündér köti le. A felé intézett tanácsokra meg magyarázatra hümment egyet, de nem biztos, hogy eljutott hozzá bármi is. Mikor Vielhez fordul, Luninari a kutyával törődik. Az elf most nem a kedves doktorbácsi arcát vette elő ahogy hallgatja a kislány mentegetőzését és figyeli hogy próbál elmenekülni. Nem is hagyja neki. Feltartóztatja és feddőn szól hozzá.*
-Látszik, hogy nem vagy jól és nem csak nekem feltűnő. Jó lány leszel és megnézeted magad velem orvossal aki meg tud gyógyítani vagy mindenkinek bajt okozol azzal, hogy aggódniuk kell miattad és az egészséged is veszélyezteted?
*Ha volna ép keze amivel nem épp a tündér útját zárja le akkor Luninari egy feltartott mutatóujjal találkozhatna miközben a férfi rá se néz mert a tündér tekintetébe fúrja a sajátját. Hogy közben az a haszontalan csitri is most pofátlankodott vissza az se érdekli. Teljes figyelme most Viel-é.*
463. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2021-11-04 13:09:18
Üzenet elküldve: 2021-11-04 13:09:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 732
OOC üzenetek: 494
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 732
OOC üzenetek: 494
Játékstílus: Megfontolt
// Helyzetjelentés //
* Nimeril vissza érkezik a Szarvasligetbe. Szinte már gyanúsan hamar ért ide, de ez annak tudható be, hogy figyelme leginkább a gombák átkozására ment el. Lábai meg már maguktól is ide találnának, még úgyis, hogy mostanság nem járt rendszeresen ide. Nem szívesen zavar meg itt semmit, de Andorellanról hírt kell adnia, szóval itt van. Na meg Lauval mondjuk váltana néhány szót. Előröl közelíti meg a házat az út irányából. A küszöbön leveri lábáról a sarat, majd bekopog.*
- Hahó! Van itthon valaki? Nimeril vagyok.* Nyitja résnyire az ajtót és kiabál be. Egyelőre nem pofátlankodik be, mert nem illendő. Vár hátha jelentkezik valaki, ha nem találkozik össze senkivel, akkor kénytelen lesz megint levelet írni.*
* Nimeril vissza érkezik a Szarvasligetbe. Szinte már gyanúsan hamar ért ide, de ez annak tudható be, hogy figyelme leginkább a gombák átkozására ment el. Lábai meg már maguktól is ide találnának, még úgyis, hogy mostanság nem járt rendszeresen ide. Nem szívesen zavar meg itt semmit, de Andorellanról hírt kell adnia, szóval itt van. Na meg Lauval mondjuk váltana néhány szót. Előröl közelíti meg a házat az út irányából. A küszöbön leveri lábáról a sarat, majd bekopog.*
- Hahó! Van itthon valaki? Nimeril vagyok.* Nyitja résnyire az ajtót és kiabál be. Egyelőre nem pofátlankodik be, mert nem illendő. Vár hátha jelentkezik valaki, ha nem találkozik össze senkivel, akkor kénytelen lesz megint levelet írni.*
462. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2021-11-03 16:36:03
Üzenet elküldve: 2021-11-03 16:36:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 677
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 677
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Fogas kérdés//
*Bár sajnálja, hogy beszélgetésük félbeszakad, és hirtelen furcsa lesz számára az elf mellett anélkül lenni, hogy nem egymást átkarolva állnak, mint eddig, azért a tündérlány iránt érzett aggodalom most sokkal erősebb benne bárminél.
Intath egyik korábbi kérdése mégsem hagyja nyugodni.*
- Dehogy a tengeren, csak talán hülyén fogalmaztam. *rázza meg a fejét, miközben mindketten elindulnak a Viel felé.* Úgy értettem, hogy az erdő mélyén bírtak ki nagyon sok időt.
*Nevetne is azon, hogy Intath félreértve őt, önhibáján kívül mennyire téves és képtelen következtetésre jutott, de hát a pillanat nem alkalmas erre, ahogyan hosszas mesére sem. Majd talán egyszer megmagyarázza neki, hogy ott, ahonnan ő jött, bizony még az is ritkaságszámba megy, hogy valaki elhagyja a legutolsó tilalomfát, hát még, hogy kirándulni menjen az erőn túli világba. Nemhogy holmi kikötő és tenger! Még édesanyjára is furcsán néztek, amiért sokszor járt főleg emberek lakta falvakban, pedig ő papnő volt, aki elvégzett minden ehhez szükséges szertartást. Azt pedig csak legendaként mesélték, hogy valaha, évszázadokkal korábbi korok egyikében, vagy talán még ennél is sokkal régebben volt egy fia szülőfalujuknak, aki nem csak eljutott a tengerig, hogy megnézze magának, hanem még hajóra is szállt. Intath biztosan jót nevetne ezen, de hát most van ennél fontosabb dolguk is.
Ő azért ettől még kicsit nevet a doki szavain. Igaz rosszul is érzi magát miatta, hogy nem tudja megállni, mert valahogy árulásnak érzi. Ő ugyanis tényleg szereti az állatokat, nem csak úgy általában, hanem konkrét állatokat is, például Hópehelyt, vagy éppen Árnyékot, aki véleménye szerint most is bámulatosan viselkedett. Irigyli is a tündérlányt, hogy ennyire okos és hűséges kutyája van.
A nevetésre ingerlő szavak ellenére azért jó lenne, ha ezt egyszer Intath is megértené, és többet látna benne, mint nyálas porrongy.*
- Azért Vielnek ezt nehogy mondjad valaha, vagy bármi hasonlót! *figyelmezteti fojtott hangon az elfet, remélve, hogy a tündérlány felé loholás közben azért még még figyel rá is.* Tudod, akik szeretik az állataikat, érzékenyek ám az ilyesmire. Mintha valamelyik közeli rokonát, vagy barátját szidnád. Érted ugye?
*Nagyon reméli, hogy érti, ahogyan azt is, hogy egyáltalán hallja, mert nem lepné meg, hogyha nem.
Nem az első alkalom már, amikor megfigyelheti, hogy amikor Intathból előbújik az orvos, azonnal minden más háttérbe szorul, így teljesen simán el tudja képzelni, hogy bármennyire is kellemesen elbeszélgettek idáig, immár csak levegő a számára, akármint mond, vagy tesz. És még csak zokon sem venné tőle, ha így lenne, hiszen Viel állapota most nyilván sokkal fontosabb, mint az ő jelenléte, vagy szavai, de hát éppen ő is főleg a lány miatt próbálja figyelmeztetni.
Bárhogy is, szerencsére Árnyék nem a dokival akar barátkozni éppen, hanem vele, mivel van annyira okos, hogy megértse, az elfnek most más dolga van, ő pedig szívesen fogadja tőle a szándékot.
Egyáltalán nem érzi, hogy büdös lenne, vagy hasonló, de még ha elfacsarná az orrát rettenetes szagával, most akkor is csodálná őt és nagyon hálás lenne neki azért, amiért figyelmeztette őket és kis gazdája segítségére sietett, vagyis bármennyire is büdös lenne, ugyanolyan barátságosan viselkedne vele, mint most.
Meg hát most komolyan... az állatoknak azért szaguk van, na! A kecskéknek például kecske szaga, és őket nem is szokás fürdetni, főleg nem szappanos vízben. Ettől még nem találkozott senkivel soha, aki visszautasította volna a kecskesajtot, csak azért mert annak is kecskeszaga van, és a tojásrántotta ellen sem tiltakozott senki, akár büdös egy nagy rakás tyúk és pár kakas együtt, akár nem. *
- Jól van, nagyon ügyes vagy Árnyék, vacsorára jár neked valami finom. Persze nem csak ezért, de most mindenképpen. *guggol le hozzá és amennyiben hagyja, átkarolja a nyakát, megöleli, paskolja és simogatja, valóban igazán hálásan és barátságosan, és valóban szeretettel is.
Majd kitalál valamit, ami biztosan ízleni fog neki. Sajnos, amit Intnek és magának tervezett vacsorát, azt Árnyék biztosan nem élvezné, nem hinné legalábbis, hogy az állatok szeretik a kifejezetten erős ételeket, amelyek nem csak az ízlelőbimbókat, hanem később a gyomrot is marják.
Amikor Árnyékot még el nem engedve felnéz, látja, amint Intath éppen Viel homlokára tapasztja a tenyerét. Próbál nem nagyon aggodalmas arccal nézni a lányra, inkább csak biztatóan mosolyogni rá, hogy ő is itt van, és segít, amiben tud, közben pedig továbbra is simogatja okos és hűséges házőrzőjüket.*
- Mondd, hogy miben segíthetek! *szól Intathnak.* Talán egy forró leves jót tenne. Vagy tea?
*Ő ugyan nem orvos, de emlékszik még, hogy édesanyja mivel gyógyította, illetve mivel is, amikor hasonlóan nézett ki, mint Viel most.*
- Vagy bármi más, mindegy. Itt vagyok, mondd mit csináljak! *mondja, tényleg elhatározva magát arra, hogy megteszi, amit tud. Eleve fontosnak érzi, hogyha valaki beteg, érezze, hogy mindent megtesznek a gyógyulásáért, de azt is legalább ennyire fontosnak tartja, hogy Intath is tudja azt, hogy mindenben számíthat rá, és nem kell mindent egyedül csinálnia, főleg nem úgy, hogy éppen az imént beszélték meg, hogy bármi baj jöjjön is rájuk, együtt fognak majd szembenézni vele.
És hát persze Árnyéknak sem szeretne csalódást okozni semmiben a világon.*
*Bár sajnálja, hogy beszélgetésük félbeszakad, és hirtelen furcsa lesz számára az elf mellett anélkül lenni, hogy nem egymást átkarolva állnak, mint eddig, azért a tündérlány iránt érzett aggodalom most sokkal erősebb benne bárminél.
Intath egyik korábbi kérdése mégsem hagyja nyugodni.*
- Dehogy a tengeren, csak talán hülyén fogalmaztam. *rázza meg a fejét, miközben mindketten elindulnak a Viel felé.* Úgy értettem, hogy az erdő mélyén bírtak ki nagyon sok időt.
*Nevetne is azon, hogy Intath félreértve őt, önhibáján kívül mennyire téves és képtelen következtetésre jutott, de hát a pillanat nem alkalmas erre, ahogyan hosszas mesére sem. Majd talán egyszer megmagyarázza neki, hogy ott, ahonnan ő jött, bizony még az is ritkaságszámba megy, hogy valaki elhagyja a legutolsó tilalomfát, hát még, hogy kirándulni menjen az erőn túli világba. Nemhogy holmi kikötő és tenger! Még édesanyjára is furcsán néztek, amiért sokszor járt főleg emberek lakta falvakban, pedig ő papnő volt, aki elvégzett minden ehhez szükséges szertartást. Azt pedig csak legendaként mesélték, hogy valaha, évszázadokkal korábbi korok egyikében, vagy talán még ennél is sokkal régebben volt egy fia szülőfalujuknak, aki nem csak eljutott a tengerig, hogy megnézze magának, hanem még hajóra is szállt. Intath biztosan jót nevetne ezen, de hát most van ennél fontosabb dolguk is.
Ő azért ettől még kicsit nevet a doki szavain. Igaz rosszul is érzi magát miatta, hogy nem tudja megállni, mert valahogy árulásnak érzi. Ő ugyanis tényleg szereti az állatokat, nem csak úgy általában, hanem konkrét állatokat is, például Hópehelyt, vagy éppen Árnyékot, aki véleménye szerint most is bámulatosan viselkedett. Irigyli is a tündérlányt, hogy ennyire okos és hűséges kutyája van.
A nevetésre ingerlő szavak ellenére azért jó lenne, ha ezt egyszer Intath is megértené, és többet látna benne, mint nyálas porrongy.*
- Azért Vielnek ezt nehogy mondjad valaha, vagy bármi hasonlót! *figyelmezteti fojtott hangon az elfet, remélve, hogy a tündérlány felé loholás közben azért még még figyel rá is.* Tudod, akik szeretik az állataikat, érzékenyek ám az ilyesmire. Mintha valamelyik közeli rokonát, vagy barátját szidnád. Érted ugye?
*Nagyon reméli, hogy érti, ahogyan azt is, hogy egyáltalán hallja, mert nem lepné meg, hogyha nem.
Nem az első alkalom már, amikor megfigyelheti, hogy amikor Intathból előbújik az orvos, azonnal minden más háttérbe szorul, így teljesen simán el tudja képzelni, hogy bármennyire is kellemesen elbeszélgettek idáig, immár csak levegő a számára, akármint mond, vagy tesz. És még csak zokon sem venné tőle, ha így lenne, hiszen Viel állapota most nyilván sokkal fontosabb, mint az ő jelenléte, vagy szavai, de hát éppen ő is főleg a lány miatt próbálja figyelmeztetni.
Bárhogy is, szerencsére Árnyék nem a dokival akar barátkozni éppen, hanem vele, mivel van annyira okos, hogy megértse, az elfnek most más dolga van, ő pedig szívesen fogadja tőle a szándékot.
Egyáltalán nem érzi, hogy büdös lenne, vagy hasonló, de még ha elfacsarná az orrát rettenetes szagával, most akkor is csodálná őt és nagyon hálás lenne neki azért, amiért figyelmeztette őket és kis gazdája segítségére sietett, vagyis bármennyire is büdös lenne, ugyanolyan barátságosan viselkedne vele, mint most.
Meg hát most komolyan... az állatoknak azért szaguk van, na! A kecskéknek például kecske szaga, és őket nem is szokás fürdetni, főleg nem szappanos vízben. Ettől még nem találkozott senkivel soha, aki visszautasította volna a kecskesajtot, csak azért mert annak is kecskeszaga van, és a tojásrántotta ellen sem tiltakozott senki, akár büdös egy nagy rakás tyúk és pár kakas együtt, akár nem. *
- Jól van, nagyon ügyes vagy Árnyék, vacsorára jár neked valami finom. Persze nem csak ezért, de most mindenképpen. *guggol le hozzá és amennyiben hagyja, átkarolja a nyakát, megöleli, paskolja és simogatja, valóban igazán hálásan és barátságosan, és valóban szeretettel is.
Majd kitalál valamit, ami biztosan ízleni fog neki. Sajnos, amit Intnek és magának tervezett vacsorát, azt Árnyék biztosan nem élvezné, nem hinné legalábbis, hogy az állatok szeretik a kifejezetten erős ételeket, amelyek nem csak az ízlelőbimbókat, hanem később a gyomrot is marják.
Amikor Árnyékot még el nem engedve felnéz, látja, amint Intath éppen Viel homlokára tapasztja a tenyerét. Próbál nem nagyon aggodalmas arccal nézni a lányra, inkább csak biztatóan mosolyogni rá, hogy ő is itt van, és segít, amiben tud, közben pedig továbbra is simogatja okos és hűséges házőrzőjüket.*
- Mondd, hogy miben segíthetek! *szól Intathnak.* Talán egy forró leves jót tenne. Vagy tea?
*Ő ugyan nem orvos, de emlékszik még, hogy édesanyja mivel gyógyította, illetve mivel is, amikor hasonlóan nézett ki, mint Viel most.*
- Vagy bármi más, mindegy. Itt vagyok, mondd mit csináljak! *mondja, tényleg elhatározva magát arra, hogy megteszi, amit tud. Eleve fontosnak érzi, hogyha valaki beteg, érezze, hogy mindent megtesznek a gyógyulásáért, de azt is legalább ennyire fontosnak tartja, hogy Intath is tudja azt, hogy mindenben számíthat rá, és nem kell mindent egyedül csinálnia, főleg nem úgy, hogy éppen az imént beszélték meg, hogy bármi baj jöjjön is rájuk, együtt fognak majd szembenézni vele.
És hát persze Árnyéknak sem szeretne csalódást okozni semmiben a világon.*
461. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2021-11-01 11:55:08
Üzenet elküldve: 2021-11-01 11:55:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Fogas kérdés//
*Még ha Viel tényleg segítséget is akarna kérni Inttől, akkor sem szakította volna félbe a barátait – egyszerűen ilyen a lány természete. Nem csoda hát, hogy még a lázán túl is feszeng a történtek miatt. Árnyék azonban nem ugyanazokkal a társadalmi normákkal dolgozik, mint a kis tündér, és Intath megjegyzései ellenére igen lelkiismeretesen próbál segíteni gazdáján. Persze a lelke mélyén kedve lenne összenyálazni a dokit (az elfek láttán még mindig megmagyarázhatatlan rajongás tölti el az ebet), de most tartja a tisztes távolságot.*
- Jól vagyok! *Bizonygatja Viel Luni kedves kérdésére, de gyenge hangocskája ellene szól. Nyilvánvaló, hogy ezzel nem fogja meggyőzni a szőke elfet, aki már robog is felé. Jó esetben megpróbálna eliszkolni, de amint tesz egy tétova lépést hátrafelé, máris megszédül. Legfeljebb elvágódni tudna így, azt pedig nem szeretné megkockáztatni, hogy még valamijét el is törje, van elég baja. A kéz máris a fejére simul, és érezheti, hogy bizony a lány igen lázas. Sőt, közelről már azért az is látszik, hogy a jobb orcája kicsit fel van duculva.*
- Szerintem egy kicsit meghűltem. *Füllent a földre sütve a szemét. Nem tud jól hazudni.* Majd iszom egy kis teát, vagy ilyes… *A fogába megint belenyilall a fájás, ezért összeráncolja a homlokát egy pillanatra.* …mi.
*Azért megpróbál ellépni Int elől, hogy visszainduljon a ház felé, mintha mi sem történt volna, de a művelet igen lassú és esetlen, nem nehéz megakadályozni benne.
Árnyékot eközben nem kell félteni. Nem féltékeny miatta, hogy Intath az övé helyett Viel fejét fogdossa, ez így van rendjén. Vielnek most nagyobb szüksége van a buksisimogatásra és a figyelemre. Azonban úgy látja, hogy Luni nem követi a férfi példáját, így ő is megpróbál nyerni valamit az ügyön. Közelebb jön, és vastag porpemzli farkát lelkesen csóválva átcsüccsen a félelf lány lábához, ahol több szeretet remél, de közben – bár ezt hosszú loboncától nem lehet megmondani – egy pillanatra sem veszi le a szemét Vielről. Kész bármikor beavatkozni, ha szükség van rá.*
*Még ha Viel tényleg segítséget is akarna kérni Inttől, akkor sem szakította volna félbe a barátait – egyszerűen ilyen a lány természete. Nem csoda hát, hogy még a lázán túl is feszeng a történtek miatt. Árnyék azonban nem ugyanazokkal a társadalmi normákkal dolgozik, mint a kis tündér, és Intath megjegyzései ellenére igen lelkiismeretesen próbál segíteni gazdáján. Persze a lelke mélyén kedve lenne összenyálazni a dokit (az elfek láttán még mindig megmagyarázhatatlan rajongás tölti el az ebet), de most tartja a tisztes távolságot.*
- Jól vagyok! *Bizonygatja Viel Luni kedves kérdésére, de gyenge hangocskája ellene szól. Nyilvánvaló, hogy ezzel nem fogja meggyőzni a szőke elfet, aki már robog is felé. Jó esetben megpróbálna eliszkolni, de amint tesz egy tétova lépést hátrafelé, máris megszédül. Legfeljebb elvágódni tudna így, azt pedig nem szeretné megkockáztatni, hogy még valamijét el is törje, van elég baja. A kéz máris a fejére simul, és érezheti, hogy bizony a lány igen lázas. Sőt, közelről már azért az is látszik, hogy a jobb orcája kicsit fel van duculva.*
- Szerintem egy kicsit meghűltem. *Füllent a földre sütve a szemét. Nem tud jól hazudni.* Majd iszom egy kis teát, vagy ilyes… *A fogába megint belenyilall a fájás, ezért összeráncolja a homlokát egy pillanatra.* …mi.
*Azért megpróbál ellépni Int elől, hogy visszainduljon a ház felé, mintha mi sem történt volna, de a művelet igen lassú és esetlen, nem nehéz megakadályozni benne.
Árnyékot eközben nem kell félteni. Nem féltékeny miatta, hogy Intath az övé helyett Viel fejét fogdossa, ez így van rendjén. Vielnek most nagyobb szüksége van a buksisimogatásra és a figyelemre. Azonban úgy látja, hogy Luni nem követi a férfi példáját, így ő is megpróbál nyerni valamit az ügyön. Közelebb jön, és vastag porpemzli farkát lelkesen csóválva átcsüccsen a félelf lány lábához, ahol több szeretet remél, de közben – bár ezt hosszú loboncától nem lehet megmondani – egy pillanatra sem veszi le a szemét Vielről. Kész bármikor beavatkozni, ha szükség van rá.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1134-1153