Külső területek - Szarvasliget
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 51 (1001. - 1020. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1151-1170
1020. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-07-24 21:40:53
Üzenet elküldve: 2025-07-24 21:40:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 521
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 521
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A fény útján járva//
*Száz szónak is egy a vége, és úgy jó, ha az a bizonyos utolsó, egyetlen szó pozitív csengéssel hangzik el, márpedig ő most végre úgy érzi, hogy talán sikerült valamelyest zöldágra vergődniük a nézeteltéréseiket illetően. Luninari még megpróbálja megerősíteni mindezt néhány hangzatos érvvel, amit egyáltalán nem bán, bár szükség talán már nincs rájuk.*
~Mennyire az eszébe véste ezt a tulajdonrész dolgot. Örül neki…~ *Állapítja meg a fél-elf lány szavaiból, melyekre nem tud nem elmosolyodni. Valóban jó érzés, ha adhat, és nem csak azért teszi, mert egy elf megfenyegette érte. Éppen ezért is esett neki annyira rosszul Intath ellenséges viselkedése, mert enélkül is pontosan azt szerette volna tenni, amit ő is elvár tőle.
Végül, mindezek után végre az elf szájából is elhangzik az első mondat, mely arra utal, hogy ő is megbékélt már. Nagy kő esik le a nemeslány szívéről, főleg úgy, hogy komolyabb „kardváltás” nélkül sikerült megúszniuk ezt a találkozót. Az előző alkalom példájára alapozva nem gondolta volna, hogy ez így lesz. Talán tényleg ennyit számított Luninari jelenléte.
Mielőtt azonban elindulnának, hogy felfedezzék a ligetet, tesz még egy ajánlatot Intathnak a karjával kapcsolatban, melyre az elf először furcsán reagál, de végül higgadtan felel, mire kisvártatva pedig Alenia így válaszol.*
- Ahogy gondolod. Az istennő ajtaja mindenki előtt nyitva áll, akinek tiszta a szíve és a lelke. Te mindent megteszel, hogy megvédd a szeretteidet, Eeyr egészen biztosan a kegyeibe fogadna. Csak bíznod kell a fény útjában. *Teszi még hozzá ezt a pár mondatot, melyek alapján le sem tagadhatná, hogy Eeyr papnőjeként is tevékenykedik. Ezt követően a rakoncátlan hajtincseit kezdi igazgatni, na meg a hófehér felsőjéről sepergeti le az apró szöszöket, amíg el nem indulnak. A kérdésre aztán felpillant, de érdemlegeset nem tud rá felelni.*
- A tó környékét Luninari már megmutatta, de én nem ismerem a helyet, úgyhogy csak követlek titeket, de szerintem döntsön ő *pillant barátnője irányába* hisz mégis csak az ő kárpótlásáról szól ez az egész, nem? *Elmosolyodik. Nem, egyébként nem arról szól. Nem is igazán esik jól neki ezt mondani, mert nem azért szeretne bármivel is örömet okozni Luninarinak, mert kell és jár neki, hanem azért, mert szeretne. Mert öröm látni, ha ő boldog, és főleg azért, mert megérdemli.
Ha elindulnak lefelé a lépcsőn, követi őket, és kíváncsian nézelődik körbe, bármerre is vezetik.*
*Száz szónak is egy a vége, és úgy jó, ha az a bizonyos utolsó, egyetlen szó pozitív csengéssel hangzik el, márpedig ő most végre úgy érzi, hogy talán sikerült valamelyest zöldágra vergődniük a nézeteltéréseiket illetően. Luninari még megpróbálja megerősíteni mindezt néhány hangzatos érvvel, amit egyáltalán nem bán, bár szükség talán már nincs rájuk.*
~Mennyire az eszébe véste ezt a tulajdonrész dolgot. Örül neki…~ *Állapítja meg a fél-elf lány szavaiból, melyekre nem tud nem elmosolyodni. Valóban jó érzés, ha adhat, és nem csak azért teszi, mert egy elf megfenyegette érte. Éppen ezért is esett neki annyira rosszul Intath ellenséges viselkedése, mert enélkül is pontosan azt szerette volna tenni, amit ő is elvár tőle.
Végül, mindezek után végre az elf szájából is elhangzik az első mondat, mely arra utal, hogy ő is megbékélt már. Nagy kő esik le a nemeslány szívéről, főleg úgy, hogy komolyabb „kardváltás” nélkül sikerült megúszniuk ezt a találkozót. Az előző alkalom példájára alapozva nem gondolta volna, hogy ez így lesz. Talán tényleg ennyit számított Luninari jelenléte.
Mielőtt azonban elindulnának, hogy felfedezzék a ligetet, tesz még egy ajánlatot Intathnak a karjával kapcsolatban, melyre az elf először furcsán reagál, de végül higgadtan felel, mire kisvártatva pedig Alenia így válaszol.*
- Ahogy gondolod. Az istennő ajtaja mindenki előtt nyitva áll, akinek tiszta a szíve és a lelke. Te mindent megteszel, hogy megvédd a szeretteidet, Eeyr egészen biztosan a kegyeibe fogadna. Csak bíznod kell a fény útjában. *Teszi még hozzá ezt a pár mondatot, melyek alapján le sem tagadhatná, hogy Eeyr papnőjeként is tevékenykedik. Ezt követően a rakoncátlan hajtincseit kezdi igazgatni, na meg a hófehér felsőjéről sepergeti le az apró szöszöket, amíg el nem indulnak. A kérdésre aztán felpillant, de érdemlegeset nem tud rá felelni.*
- A tó környékét Luninari már megmutatta, de én nem ismerem a helyet, úgyhogy csak követlek titeket, de szerintem döntsön ő *pillant barátnője irányába* hisz mégis csak az ő kárpótlásáról szól ez az egész, nem? *Elmosolyodik. Nem, egyébként nem arról szól. Nem is igazán esik jól neki ezt mondani, mert nem azért szeretne bármivel is örömet okozni Luninarinak, mert kell és jár neki, hanem azért, mert szeretne. Mert öröm látni, ha ő boldog, és főleg azért, mert megérdemli.
Ha elindulnak lefelé a lépcsőn, követi őket, és kíváncsian nézelődik körbe, bármerre is vezetik.*
1019. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-07-24 20:20:52
Üzenet elküldve: 2025-07-24 20:20:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1589
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1589
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//A fény útján járva//
*Habár nem látszik rajta, de pontosan ismeri saját magát és hogy bár úgy helyezte el a szerepét a történésekben, hogy a lányok nem lássák vagy ne így gondolják pedig valójában pont olyan önző és lelketlen, mint amilyennek vallotta magát. Luninari egyetlen szerencséje az, hogy a jó oldalán van ennek a szörnyetegnek. Pedig olyan egyszerű lenne kihasználnia. Pont ezért nem tudja szegény félvér bizonyítani, hogy nem lehet megtéveszteni egy szép történettel vagy nemesnek hangzó célokkal. Hisz ő olyan egyszerűen megtehetné vele. A lány elhangzó szavaira komolyan bólint az elf.*
-Ezek valóban szépen hangzó ígéretek kedveském.
*Porhintés amit csak akkor érdemes komolyan venni ha valami eredményt is látsz mögötte. Viszont legalább hangzani jól hangzik. Egyelőre. A feltételeibe végül minkét lány belemegy. A szőke felé egy bólintást is megenged jelezvén, hogy ebben az esetben ő nyitott a dolgokra. Ha minden jól alakul akkor elégedett lesz magával. Luninari meg lett védve, bár a rezidencia elveszett, de a liget jelentősen megszépült és mindez csakis az ő érdeme. Bárcsak mások is belátnák ezt. Na, mindegy! Ha minden sikerül akkor, majd az igazgatónővel megünnepli. Ez a gondolat már előre kellemes ötleteket csal ki belőle. Az ablakhoz sétálva egy utolsót még a pipájába szív, hogy a füsttel együtt a hamut is az ablakon kívülre küldje. A kapott kérdés hallatán megmerevedik és az állkapcsa is megfeszül, miközben csonka keze reflexből a zsebébe húzódik. Luninari-val beszéltek már erről, vagyis a lány próbált már beszélni erről úgyhogy ő tisztában lehet vele milyen darázsfészket bolygat meg most a szőke. Egyelőre viszont újabb dühkitörésre egyelőre még nem kell tőle számítani. Megszólalni ugyanis higgadtan szólal meg.*
-Megfontolom. Ha ezt tisztáztuk utána beszélhetünk.
*Egy a saját szemeivel látott tényre nem mondhatja, hogy hazugság. Viszont csalódott már eleget ahhoz, hogy ne legyen olyan egyszerű holmi csodákban megbízni. Mégis annyira vonzó ez a lehetőség. A tisztánlátását is megzavarja annyira csábító. Pedig tudja jól, hogy ok nélkül nem adnak semmit. Szomjasan nem tanácsos vízhordókkal üzletelni. Méghozzá a liget és a lányok érdekeinek kapcsán se lenne jó ha a férfi figyelme most bomlana meg. Csak mindent szépen sorban. Addig talán sikerül tényleg lehiggadnia.*
-Szóval mit nézzünk meg először?
*Habár nem látszik rajta, de pontosan ismeri saját magát és hogy bár úgy helyezte el a szerepét a történésekben, hogy a lányok nem lássák vagy ne így gondolják pedig valójában pont olyan önző és lelketlen, mint amilyennek vallotta magát. Luninari egyetlen szerencséje az, hogy a jó oldalán van ennek a szörnyetegnek. Pedig olyan egyszerű lenne kihasználnia. Pont ezért nem tudja szegény félvér bizonyítani, hogy nem lehet megtéveszteni egy szép történettel vagy nemesnek hangzó célokkal. Hisz ő olyan egyszerűen megtehetné vele. A lány elhangzó szavaira komolyan bólint az elf.*
-Ezek valóban szépen hangzó ígéretek kedveském.
*Porhintés amit csak akkor érdemes komolyan venni ha valami eredményt is látsz mögötte. Viszont legalább hangzani jól hangzik. Egyelőre. A feltételeibe végül minkét lány belemegy. A szőke felé egy bólintást is megenged jelezvén, hogy ebben az esetben ő nyitott a dolgokra. Ha minden jól alakul akkor elégedett lesz magával. Luninari meg lett védve, bár a rezidencia elveszett, de a liget jelentősen megszépült és mindez csakis az ő érdeme. Bárcsak mások is belátnák ezt. Na, mindegy! Ha minden sikerül akkor, majd az igazgatónővel megünnepli. Ez a gondolat már előre kellemes ötleteket csal ki belőle. Az ablakhoz sétálva egy utolsót még a pipájába szív, hogy a füsttel együtt a hamut is az ablakon kívülre küldje. A kapott kérdés hallatán megmerevedik és az állkapcsa is megfeszül, miközben csonka keze reflexből a zsebébe húzódik. Luninari-val beszéltek már erről, vagyis a lány próbált már beszélni erről úgyhogy ő tisztában lehet vele milyen darázsfészket bolygat meg most a szőke. Egyelőre viszont újabb dühkitörésre egyelőre még nem kell tőle számítani. Megszólalni ugyanis higgadtan szólal meg.*
-Megfontolom. Ha ezt tisztáztuk utána beszélhetünk.
*Egy a saját szemeivel látott tényre nem mondhatja, hogy hazugság. Viszont csalódott már eleget ahhoz, hogy ne legyen olyan egyszerű holmi csodákban megbízni. Mégis annyira vonzó ez a lehetőség. A tisztánlátását is megzavarja annyira csábító. Pedig tudja jól, hogy ok nélkül nem adnak semmit. Szomjasan nem tanácsos vízhordókkal üzletelni. Méghozzá a liget és a lányok érdekeinek kapcsán se lenne jó ha a férfi figyelme most bomlana meg. Csak mindent szépen sorban. Addig talán sikerül tényleg lehiggadnia.*
-Szóval mit nézzünk meg először?
1018. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-07-24 11:52:46
Üzenet elküldve: 2025-07-24 11:52:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 677
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 677
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//A fény útján járva//
*Kicsit megkönnyebbült, hogy kimondta végre mindazt, amivel talán kezdenie kellett volna, csakhogy saját igazságérzeténél sokkal fontosabb volt számára az, hogy Intath és Alenia szót értsenek egymással, illetve, hogy előbbi rájöjjön végre arra, hogy Nia tényleg nem az ellensége egyiküknek sem.
Igaz, úgy érzi egy kicsit, hogy nem nagyon érte el a célját azzal, amit mondott. Alenia ugyan, mintha elismerően nézne rá és büszkén, hasonló pedig természetesen boldoggá teszi és melengeti a lelkét, Intath mosolyát ellenben kicsit lekezelőnek érzi, mintha ő még mindig nem hinné el neki, hogy már nem egy ijedt kislánnyal beszél. De talán csak bebeszéli magának ezt és talán már az is nagy eredmény, hogy Int most már inkább jókedvűnek tűnik, mint indulatosnak és hidegnek, így pedig esetleg van esély arra, hogy a holtpontról képesek legyenek elmozdulni és tovább lépni. Nem véletlen hagyja a szokásos fülhúzást, és mosolyodik is el, bár hasonló ellen sohasem tiltakozott még korábban, és valamennyire megnyugtatja ez a gesztus, mert azt olvassa ki belőle, hogy egyáltalán nem reménytelen a helyzet.
Más kérdés, hogy az általa imént felvetett probléma még létezik, de úgy tűnik, hogy az majd egy másik beszélgetés, vagy vita témája lesz közte és Int között, hogy hol húzódik a doki szerint az ő önrendelkezésének a határa, és mi az a pont, ahol szerinte már és még joga van beavatkozni az életébe, akár az ő akarata ellenére is.
Azzal viszont, hogy úgy tűnik most már tényleg teljesen jogi útra terelik a közöttük lévő vitát, bízik benne, hogy végre az Intath is megnyugszik, és ha józanon átgondolja a mostani helyzetet, akkor belátja, hogy egyelőre feleslegesen aggódik érte.*
- Köszönöm neked, tényleg, ez jól esik. *mondja a dokinak, holott még most is bosszantja kicsit, hogy hiába a szeretetből fakadó féltés, úgy tűnik, hogy képtelen őt teljesen felnőtt fél-elfként elfogadni.*
- De annyira azért szerintem nem vagyok reménytelenül naiv, mint gondolod. Azt még én is értem, hogy mivel járok jobban. Most tulajdonrészem lesz Nia szép és új házában, az árvaházban lehetőségünk van valami igazán jó dolgot tenni, valami nagyon hasonlót ahhoz, amit igazából Lau is tervezett, amikor megismertem őt, itt pedig ligetben is segítséget kapunk. *foglalja össze röviden, amit mondani szeretne. Úgy érzi, hogy az előbb már éppen eleget beszélt, ez pedig most inkább az a pillanat, hogy megint háttérbe kelljen húzódnia kicsit, ameddig Alenia és Int nyugodtan megbeszélik egymással a lényeget. Egyelőre csak annyiban van szükség rá, hogy Alenia szavait megerősítse.*
- De láthatod, hogy én sem én, sem Nia nem zárkózunk el attól, hogy túlmenjünk szóbeli ígéreteken. Azok alapján, amit mondtál még logikus is, és meg is értem a bizalmatlanságodat *enged még ebben is, bár természetesen ez a bizalmatlanság továbbra is rosszul esik neki.*
- Ha ez nyugtat meg, akkor tényleg, legyen minden írásba foglalva és a többi, ehhez ti jobban értetek mindketten, mint én, ezt elismerem. Felőlem is szétnézhetünk, közben pedig akkor meghallgatunk, hogy pontosan mit szeretnél.
*Itt kell ismét hallgatnia kicsit, amíg átgondolja, amit hozzátenne még mindehhez, mert pontosan tudja, hogy Intath számára a keze nem véletlenül érzékeny téma. Azért is nem ő hozta fel idáig, mert bár benne volt a gondolatai között és reménykedett is benne, hogy egyszer majd fel fog merülni hasonló, Alenia nevében ugyanakkor nem ajánlkozhat fel, és nem tehet ígéretet.*
- Ami pedig a csodát illeti, ott voltam és láttam megtörténni. Akár hiszünk benne, akár nem, lehetséges. *mond végül egyelőre csak ennyit megerősítésképpen, mivel ez is olyan téma, ami leginkább Intathra és Aleniára tartozik, még akkor is, ha rá is, mivel ő mindkettőjükhöz kötődik, és mindkettőjüknek őszintén jót akar.*
*Kicsit megkönnyebbült, hogy kimondta végre mindazt, amivel talán kezdenie kellett volna, csakhogy saját igazságérzeténél sokkal fontosabb volt számára az, hogy Intath és Alenia szót értsenek egymással, illetve, hogy előbbi rájöjjön végre arra, hogy Nia tényleg nem az ellensége egyiküknek sem.
Igaz, úgy érzi egy kicsit, hogy nem nagyon érte el a célját azzal, amit mondott. Alenia ugyan, mintha elismerően nézne rá és büszkén, hasonló pedig természetesen boldoggá teszi és melengeti a lelkét, Intath mosolyát ellenben kicsit lekezelőnek érzi, mintha ő még mindig nem hinné el neki, hogy már nem egy ijedt kislánnyal beszél. De talán csak bebeszéli magának ezt és talán már az is nagy eredmény, hogy Int most már inkább jókedvűnek tűnik, mint indulatosnak és hidegnek, így pedig esetleg van esély arra, hogy a holtpontról képesek legyenek elmozdulni és tovább lépni. Nem véletlen hagyja a szokásos fülhúzást, és mosolyodik is el, bár hasonló ellen sohasem tiltakozott még korábban, és valamennyire megnyugtatja ez a gesztus, mert azt olvassa ki belőle, hogy egyáltalán nem reménytelen a helyzet.
Más kérdés, hogy az általa imént felvetett probléma még létezik, de úgy tűnik, hogy az majd egy másik beszélgetés, vagy vita témája lesz közte és Int között, hogy hol húzódik a doki szerint az ő önrendelkezésének a határa, és mi az a pont, ahol szerinte már és még joga van beavatkozni az életébe, akár az ő akarata ellenére is.
Azzal viszont, hogy úgy tűnik most már tényleg teljesen jogi útra terelik a közöttük lévő vitát, bízik benne, hogy végre az Intath is megnyugszik, és ha józanon átgondolja a mostani helyzetet, akkor belátja, hogy egyelőre feleslegesen aggódik érte.*
- Köszönöm neked, tényleg, ez jól esik. *mondja a dokinak, holott még most is bosszantja kicsit, hogy hiába a szeretetből fakadó féltés, úgy tűnik, hogy képtelen őt teljesen felnőtt fél-elfként elfogadni.*
- De annyira azért szerintem nem vagyok reménytelenül naiv, mint gondolod. Azt még én is értem, hogy mivel járok jobban. Most tulajdonrészem lesz Nia szép és új házában, az árvaházban lehetőségünk van valami igazán jó dolgot tenni, valami nagyon hasonlót ahhoz, amit igazából Lau is tervezett, amikor megismertem őt, itt pedig ligetben is segítséget kapunk. *foglalja össze röviden, amit mondani szeretne. Úgy érzi, hogy az előbb már éppen eleget beszélt, ez pedig most inkább az a pillanat, hogy megint háttérbe kelljen húzódnia kicsit, ameddig Alenia és Int nyugodtan megbeszélik egymással a lényeget. Egyelőre csak annyiban van szükség rá, hogy Alenia szavait megerősítse.*
- De láthatod, hogy én sem én, sem Nia nem zárkózunk el attól, hogy túlmenjünk szóbeli ígéreteken. Azok alapján, amit mondtál még logikus is, és meg is értem a bizalmatlanságodat *enged még ebben is, bár természetesen ez a bizalmatlanság továbbra is rosszul esik neki.*
- Ha ez nyugtat meg, akkor tényleg, legyen minden írásba foglalva és a többi, ehhez ti jobban értetek mindketten, mint én, ezt elismerem. Felőlem is szétnézhetünk, közben pedig akkor meghallgatunk, hogy pontosan mit szeretnél.
*Itt kell ismét hallgatnia kicsit, amíg átgondolja, amit hozzátenne még mindehhez, mert pontosan tudja, hogy Intath számára a keze nem véletlenül érzékeny téma. Azért is nem ő hozta fel idáig, mert bár benne volt a gondolatai között és reménykedett is benne, hogy egyszer majd fel fog merülni hasonló, Alenia nevében ugyanakkor nem ajánlkozhat fel, és nem tehet ígéretet.*
- Ami pedig a csodát illeti, ott voltam és láttam megtörténni. Akár hiszünk benne, akár nem, lehetséges. *mond végül egyelőre csak ennyit megerősítésképpen, mivel ez is olyan téma, ami leginkább Intathra és Aleniára tartozik, még akkor is, ha rá is, mivel ő mindkettőjükhöz kötődik, és mindkettőjüknek őszintén jót akar.*
1017. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-07-22 19:42:08
Üzenet elküldve: 2025-07-22 19:42:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 521
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 521
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A fény útján járva//
*Neki már végleg elfogytak az érvei. Ha a szép szó nem hat, neki itt már nincsenek eszközei arra, hogy meggyőzze róla Intathot, hogy valós helyett csupán egy vélt ellenséget képzel maga elé a személyében. Ő nem akar az ellensége lenni. Egy oldalon állnak, mindketten Luninari javát akarják. Nem fogja bántani az elfet egy szóval sem, nem fog róla rosszat mondani, bármennyire is kegyetlennek festi le a körülöttük lévő világot és benne saját magát is. Nem gonosz ő, csak a szeretteit védi.
Kissé elfordítja a fejét, mikor egy rövid, ám velős igazságot mond ki a férfi a bátyját illetően, de aztán nagyon gyorsan vissza is kapja a tekintetét. Luninari szólal meg, de egy olyan Luninari, akit talán még nem is látott soha, vagy csak láthatott volna akkor, amikor majdnem Nimerillel vitatkozott össze pont Intath személyén, de akkor leállította őt. Ezúttal nem teszi. Kikerekedett szemekkel hallgatja végig, ahogy a lány szinte egy szusszal mond el mindent, amit talán az indulatai, talán a felgyülemlő igazságérzete vagy csak a düh mondat vele, melyet azért érez, mert úgy érzi, nem hagyják, hogy szabadon dönthessen a saját sorsáról. Intath szemei felcsillannak, ám ő ezt nem látja, mert ugyanolyan büszkeséggel figyeli és hallgatja ő is a fél-elf lányt.*
~Hát pont ezért nincs már szükség arra, hogy mások döntsenek helyetted. Büszke vagyok rád, Luninari.~
*Csupán gondolja mindezt, de tekintetével is ezt mondja, mikor a lány mondandója végeztével újra az elf felé fordul. Ez most az ő tisztsége, hogy ítéletet mondjon, és amit végül mond is, abban az ég világon semmi kivetnivalót nem talál. Még el is mosolyodik rajta, hát pont ez a lényeg. A szeretet, melyet most a férfi szavaiból érez olyan, melyről nem is hitte, hogy létezik benne, de kellemesen csalódik.*
- Azt hiszem, legyen ez a végszó! Ez túl szép volt ahhoz, hogy elrontsuk további vitatkozással. Intath, elfogadod-e vagy sem, minden tiszteletem a tiéd, és kész vagyok bebizonyítani neked, hogy tévedsz velem kapcsolatban. Ami pedig a vacsorát illeti, Luninari, kedvesem, részemről nincs semmi akadálya, hogy együtt költsük el. *Mosolyog barátnője felé röviden, majd ujjaival beletúr hosszú, szőke hajtincseibe, és visszafordul újra Intath felé.*
- Nézzük meg akkor, hogy mi az, amivel jobbá tehetnénk a ligetet, illetve mi az, amire ti vágytok! Aztán, ha hivatalossá akarjátok tenni a dolgot, én azt sem bánom, hisz nincs miért félnem a törvényes úttól. *Mielőtt azonban követné a párost, ha indulnának, tekintete viszonylag hosszú ideig elidőzik Intath hiányzó kézfején, aztán elkomolyodó tekintettel pillant fel rá újra.*
- Orvosként talán nem hiszel a csodákban, de lehet, hogy a kezedet illetően is tudok segíteni. Ha akarod és megengeded. *Mondja, majd a lépcső felé tekint, ahol feljöttek, jelezve, hogy részéről indulhatnak.*
*Neki már végleg elfogytak az érvei. Ha a szép szó nem hat, neki itt már nincsenek eszközei arra, hogy meggyőzze róla Intathot, hogy valós helyett csupán egy vélt ellenséget képzel maga elé a személyében. Ő nem akar az ellensége lenni. Egy oldalon állnak, mindketten Luninari javát akarják. Nem fogja bántani az elfet egy szóval sem, nem fog róla rosszat mondani, bármennyire is kegyetlennek festi le a körülöttük lévő világot és benne saját magát is. Nem gonosz ő, csak a szeretteit védi.
Kissé elfordítja a fejét, mikor egy rövid, ám velős igazságot mond ki a férfi a bátyját illetően, de aztán nagyon gyorsan vissza is kapja a tekintetét. Luninari szólal meg, de egy olyan Luninari, akit talán még nem is látott soha, vagy csak láthatott volna akkor, amikor majdnem Nimerillel vitatkozott össze pont Intath személyén, de akkor leállította őt. Ezúttal nem teszi. Kikerekedett szemekkel hallgatja végig, ahogy a lány szinte egy szusszal mond el mindent, amit talán az indulatai, talán a felgyülemlő igazságérzete vagy csak a düh mondat vele, melyet azért érez, mert úgy érzi, nem hagyják, hogy szabadon dönthessen a saját sorsáról. Intath szemei felcsillannak, ám ő ezt nem látja, mert ugyanolyan büszkeséggel figyeli és hallgatja ő is a fél-elf lányt.*
~Hát pont ezért nincs már szükség arra, hogy mások döntsenek helyetted. Büszke vagyok rád, Luninari.~
*Csupán gondolja mindezt, de tekintetével is ezt mondja, mikor a lány mondandója végeztével újra az elf felé fordul. Ez most az ő tisztsége, hogy ítéletet mondjon, és amit végül mond is, abban az ég világon semmi kivetnivalót nem talál. Még el is mosolyodik rajta, hát pont ez a lényeg. A szeretet, melyet most a férfi szavaiból érez olyan, melyről nem is hitte, hogy létezik benne, de kellemesen csalódik.*
- Azt hiszem, legyen ez a végszó! Ez túl szép volt ahhoz, hogy elrontsuk további vitatkozással. Intath, elfogadod-e vagy sem, minden tiszteletem a tiéd, és kész vagyok bebizonyítani neked, hogy tévedsz velem kapcsolatban. Ami pedig a vacsorát illeti, Luninari, kedvesem, részemről nincs semmi akadálya, hogy együtt költsük el. *Mosolyog barátnője felé röviden, majd ujjaival beletúr hosszú, szőke hajtincseibe, és visszafordul újra Intath felé.*
- Nézzük meg akkor, hogy mi az, amivel jobbá tehetnénk a ligetet, illetve mi az, amire ti vágytok! Aztán, ha hivatalossá akarjátok tenni a dolgot, én azt sem bánom, hisz nincs miért félnem a törvényes úttól. *Mielőtt azonban követné a párost, ha indulnának, tekintete viszonylag hosszú ideig elidőzik Intath hiányzó kézfején, aztán elkomolyodó tekintettel pillant fel rá újra.*
- Orvosként talán nem hiszel a csodákban, de lehet, hogy a kezedet illetően is tudok segíteni. Ha akarod és megengeded. *Mondja, majd a lépcső felé tekint, ahol feljöttek, jelezve, hogy részéről indulhatnak.*
1016. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-07-21 21:51:42
Üzenet elküldve: 2025-07-21 21:51:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1589
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1589
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//A fény útján járva//
*Az elf nem gondolja túl a dolgokat. Egyszerűen lesöpör minden felesleges sallangot a történetből. A törvény, a jog, a nő meséje, annak rangja, ártatlan bociszemei, az esküdözés... Mi az, ami hátra maradt? A szőke amint visszatért a semmiből és első dolga az volt, hogy a házat amit a lányoknak adott a bátyja, kisajátította. Mikor számon kérték egy szóval se mondott hálát azért amiért a lányok a házat kapták, mert akkor elfogadta volna, hogy jogosan kapták. Tagadott mindent és mellébeszélt. Mégis most itt van, hogy "nem kárpótlásként", de támogassa a lányokat csakhogy, megint csak mellébeszél. Ezek mellett nem csoda, hogy a doki a nő kezében lévő kiszolgáltatott árvák jövőjét se látja olyan fényesen mint ahogy azok ketten mesélnek róla. A nem tisztességes kifejezésre csak egy sokatmondó mosoly húzódik az elf képére. Neki megvan a véleménye róla, hogy hármójuk közül ki az, aki nem tisztességes. És nem az egykori véreskezű kalóz. Az ezt követő szavakra, hogy ő is úgy tett volna, mint a két lány csak tény szerűen közbe szúrja a véleményét.*
-Mert a bátyádról volt szó.
*Nekik viszont nem volt semmi közük ahhoz az alakhoz. Laurentitia-nak munkaadója volt, de Luninari alig ismerte. A következőkre nem is reagál. Persze, hogy saját véleménye szerint nem lopott semmit a hisz el se ismeri nemcsak, azt hogy kaptak volna valamit a lányok hanem, azt se, hogy egyáltalán járna nekik bármi. A bizalom kapcsán pedig az elf elmondta a véleményét. Nincs oka megbízni a nőben. Ismét megjelenik az elf képén a gyunyos mosolya viszont mielőtt szólni tudna megelőzi őt a félvér, aki rá jellemzően bő lére ereszti a szavait. Viszont így se sokat veszít az üzenet az erejéből. Kár tagadni, erre nem számított a doki. Ettől pedig egy újabb mosoly jelenik meg rajta. Nem a kedves, nem a gúnyos, nem az ideges hanem a vidám. Még a szemei is felcsillannak. Így néz egy ideig a félvér szemébe miközben elégedett füstfelhőket fújkál, majd megpróbál felé kinyúlni és ahogy szokta játékosan meghúzgálni annak a fülét.*
-Makacs naiv lány vagy te! Amúgy nem akarlak kalitkába zárni kedveském. Ha orra buksz és bevered a fejed bekötözöm neked, ha bánt valaki akkor megvigasztallak és szétrúgom az illető seggét, viszont ha nagyon csúnyán ki akarnak használni, azt nem fogom annyiban hagyni. Akár tetszik neked, akár nem. Mivel pedig egy szóbeli ígéret felrúgása miatt vagyunk itt, ezért butaság lenne még egyet kötni. Ha a kisasszony a bizalmamat szeretné kiérdemelni ahhoz előbb tennie is kell valamit, nem csak a száját járatni.
~Járassa a faszomon, azt a szép száját!~
*Fordul mosolyogva immár mindkét nő felé.*
-Szóval?
*Az elf nem gondolja túl a dolgokat. Egyszerűen lesöpör minden felesleges sallangot a történetből. A törvény, a jog, a nő meséje, annak rangja, ártatlan bociszemei, az esküdözés... Mi az, ami hátra maradt? A szőke amint visszatért a semmiből és első dolga az volt, hogy a házat amit a lányoknak adott a bátyja, kisajátította. Mikor számon kérték egy szóval se mondott hálát azért amiért a lányok a házat kapták, mert akkor elfogadta volna, hogy jogosan kapták. Tagadott mindent és mellébeszélt. Mégis most itt van, hogy "nem kárpótlásként", de támogassa a lányokat csakhogy, megint csak mellébeszél. Ezek mellett nem csoda, hogy a doki a nő kezében lévő kiszolgáltatott árvák jövőjét se látja olyan fényesen mint ahogy azok ketten mesélnek róla. A nem tisztességes kifejezésre csak egy sokatmondó mosoly húzódik az elf képére. Neki megvan a véleménye róla, hogy hármójuk közül ki az, aki nem tisztességes. És nem az egykori véreskezű kalóz. Az ezt követő szavakra, hogy ő is úgy tett volna, mint a két lány csak tény szerűen közbe szúrja a véleményét.*
-Mert a bátyádról volt szó.
*Nekik viszont nem volt semmi közük ahhoz az alakhoz. Laurentitia-nak munkaadója volt, de Luninari alig ismerte. A következőkre nem is reagál. Persze, hogy saját véleménye szerint nem lopott semmit a hisz el se ismeri nemcsak, azt hogy kaptak volna valamit a lányok hanem, azt se, hogy egyáltalán járna nekik bármi. A bizalom kapcsán pedig az elf elmondta a véleményét. Nincs oka megbízni a nőben. Ismét megjelenik az elf képén a gyunyos mosolya viszont mielőtt szólni tudna megelőzi őt a félvér, aki rá jellemzően bő lére ereszti a szavait. Viszont így se sokat veszít az üzenet az erejéből. Kár tagadni, erre nem számított a doki. Ettől pedig egy újabb mosoly jelenik meg rajta. Nem a kedves, nem a gúnyos, nem az ideges hanem a vidám. Még a szemei is felcsillannak. Így néz egy ideig a félvér szemébe miközben elégedett füstfelhőket fújkál, majd megpróbál felé kinyúlni és ahogy szokta játékosan meghúzgálni annak a fülét.*
-Makacs naiv lány vagy te! Amúgy nem akarlak kalitkába zárni kedveském. Ha orra buksz és bevered a fejed bekötözöm neked, ha bánt valaki akkor megvigasztallak és szétrúgom az illető seggét, viszont ha nagyon csúnyán ki akarnak használni, azt nem fogom annyiban hagyni. Akár tetszik neked, akár nem. Mivel pedig egy szóbeli ígéret felrúgása miatt vagyunk itt, ezért butaság lenne még egyet kötni. Ha a kisasszony a bizalmamat szeretné kiérdemelni ahhoz előbb tennie is kell valamit, nem csak a száját járatni.
~Járassa a faszomon, azt a szép száját!~
*Fordul mosolyogva immár mindkét nő felé.*
-Szóval?
1015. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-07-21 18:37:17
Üzenet elküldve: 2025-07-21 18:37:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 677
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 677
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//A fény útján járva//
*Teljesen felesleges lenne saját csalódottságát titkolni Intath szavai hallatán, éppen ezért nem is próbálkozik vele. Néhol egy szomorú mosollyal, néha egy-egy apró fejrázással mondja csak el véleményét a hallottakról. Persze könnyen teheti, ő nem Alenia, akit Int egyszer már megfélemlített, most mégis keményen állja a sarat. Ő még mindig barátjaként tekint az elfre, vagy kicsit inkább úgy, mintha legkevesebb a nevelőapja, vagy a bátyja lenne, így nincs oka tőle félni, mivel pedig nem fél, bármikor képes rá, hogy keményen, néhol akár daccal állja a tekintetét. Ennyi előnye mindenképpen van annak, hogy elvben meghitt viszonyban állnak egymással, az viszont inkább hátrány, hogy így sokkal jobban fáj neki az a sötét világkép, amit a doki lefest itt nekik.
Ráadásul teljesen olyan érzése van, hogy ők ketten hiába követtek el mindent az elmúlt percekben azért, hogy megbékéltessék az elfet, ő mégsem hajlandó cseppet sem engedni, noha mindketten felvonultatták az érveiket, ezek után pedig még sem győzte meg Intathot, hogy ő maga vezette le az imént, hogy hiába nem érdekli őt, egy Eeyrre tett eskü Alenia számára igenis szó szerint szent dolog, és egyetlen ilyen eskü többet ér, mint ezer pecsétes szerződés bárkivel.
Olyan teljes logikai képtelenségekkel inkább már nem is foglalkozik, hogyha Alenia tényleg önző lenne, akkor nyilván megelégszik azzal, hogy ősei háza az övé, és az most nem lenne éppen több mint harminc gyermek otthona.
Szerencsére sok mindent figyelmen kívül hagyhat, mert barátnőjére tartozik, de van, amit semmiképpen sem ignorálhat, mert teljes mértékben róla szól. Keményebben is meg tudná fogalmazni, amit mondani akar, de azzal nem vinné előbbre az ügyet, viszont azt pontosan tudja, hogyha bármikor is mindenképpen ki kell állnia magáért, akkor éppen most jött el az a pillanat.*
- Nézd Int, egyvalamit elfelejtesz. *mondja az elfnek.* Örülök, hogy ennyire fontos vagyok neked és ez a szeretet kölcsönös, de már akkor sem az a rémült és ijedt kislány vagyok, akivel először találkoztál nem sokkal az után, hogy a barátnője levágott ujját megtalálta egy dobozban, őt magát pedig egyszer megtámadták, aztán pedig majdnem meg is ölték, utána pedig nem volt hova mennie, így valakibe mindenképpen kapaszkodnia kellett. Még, ha az apám, vagy a bátyám lennél, akkor sem dönthetnél mindenben helyettem, és akkor is vagyok már elég felnőtt, mind a koromból, mind az általam átéltekből fakadóan, hogy képes legyek saját döntéseket hozni, abban bízni, akiben akarok, legyél az akár te, akár Alenia, akár ti mindketten, és ahhoz is minden jogom megvan, hogy oda menjek és akkor, ahová és amikor akarok. Sőt! Ha tévedek is valamiben, igenis jogom van a saját tévedéseimhez is, mint bárki más felnőtt fél-elfnek ezen a világon, és erre nem fogadom el válaszként azt, hogy szerinted túl naiv vagyok, mert ezzel az erővel én meg mondhatnám azt, hogy szerintem meg te látod túl sötéten ezt a világot, ezért nem vagy képes bízni nemcsak Aleniában és egy tényleg szent esküben, de az én szavaimban, így pedig tulajdonképpen még bennem sem. Azt a jogot pedig, hogy saját döntéseim legyenek és így saját életem, már az édesanyám sem tagadja meg tőlem, akinek nálad, vagy bárki másnál néhány fokkal talán több oka van félteni, hiszen mégiscsak az anyám, aki megszült, vigyázott rám és felnevelt… Tényleg békével és jó szándékkal jöttünk mind a ketten ide, de ha valóban csak úgy lehet lerendezni ezt az egészet, mintha valami üzlet lenne teljesen idegenek között, szerződésekkel, pecsétekkel, határidőkkel, hát legyen! Biztosan nem én leszek az, aki a béke útjába áll. Nekem mindegy, hogy egy baráti beszélgetéshez, vagy pedig egy szerződés ünnepélyes megpecsételéséhez fogok-e ünnepi vacsorát főzni ma este nektek és magamnak. De megfőzöm a vörösboros szarvaspörköltet, és felszolgálom hozzá az óbort, amit hoztam, ehhez ragaszkodom mindenképpen, mert biztos vagyok benne, hogy nem csak a béke tenne jót mindhármunknak, hanem egy finom vacsora is. Testben, de lélekben is, ez biztos.
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.07.21 18:43:59
*Teljesen felesleges lenne saját csalódottságát titkolni Intath szavai hallatán, éppen ezért nem is próbálkozik vele. Néhol egy szomorú mosollyal, néha egy-egy apró fejrázással mondja csak el véleményét a hallottakról. Persze könnyen teheti, ő nem Alenia, akit Int egyszer már megfélemlített, most mégis keményen állja a sarat. Ő még mindig barátjaként tekint az elfre, vagy kicsit inkább úgy, mintha legkevesebb a nevelőapja, vagy a bátyja lenne, így nincs oka tőle félni, mivel pedig nem fél, bármikor képes rá, hogy keményen, néhol akár daccal állja a tekintetét. Ennyi előnye mindenképpen van annak, hogy elvben meghitt viszonyban állnak egymással, az viszont inkább hátrány, hogy így sokkal jobban fáj neki az a sötét világkép, amit a doki lefest itt nekik.
Ráadásul teljesen olyan érzése van, hogy ők ketten hiába követtek el mindent az elmúlt percekben azért, hogy megbékéltessék az elfet, ő mégsem hajlandó cseppet sem engedni, noha mindketten felvonultatták az érveiket, ezek után pedig még sem győzte meg Intathot, hogy ő maga vezette le az imént, hogy hiába nem érdekli őt, egy Eeyrre tett eskü Alenia számára igenis szó szerint szent dolog, és egyetlen ilyen eskü többet ér, mint ezer pecsétes szerződés bárkivel.
Olyan teljes logikai képtelenségekkel inkább már nem is foglalkozik, hogyha Alenia tényleg önző lenne, akkor nyilván megelégszik azzal, hogy ősei háza az övé, és az most nem lenne éppen több mint harminc gyermek otthona.
Szerencsére sok mindent figyelmen kívül hagyhat, mert barátnőjére tartozik, de van, amit semmiképpen sem ignorálhat, mert teljes mértékben róla szól. Keményebben is meg tudná fogalmazni, amit mondani akar, de azzal nem vinné előbbre az ügyet, viszont azt pontosan tudja, hogyha bármikor is mindenképpen ki kell állnia magáért, akkor éppen most jött el az a pillanat.*
- Nézd Int, egyvalamit elfelejtesz. *mondja az elfnek.* Örülök, hogy ennyire fontos vagyok neked és ez a szeretet kölcsönös, de már akkor sem az a rémült és ijedt kislány vagyok, akivel először találkoztál nem sokkal az után, hogy a barátnője levágott ujját megtalálta egy dobozban, őt magát pedig egyszer megtámadták, aztán pedig majdnem meg is ölték, utána pedig nem volt hova mennie, így valakibe mindenképpen kapaszkodnia kellett. Még, ha az apám, vagy a bátyám lennél, akkor sem dönthetnél mindenben helyettem, és akkor is vagyok már elég felnőtt, mind a koromból, mind az általam átéltekből fakadóan, hogy képes legyek saját döntéseket hozni, abban bízni, akiben akarok, legyél az akár te, akár Alenia, akár ti mindketten, és ahhoz is minden jogom megvan, hogy oda menjek és akkor, ahová és amikor akarok. Sőt! Ha tévedek is valamiben, igenis jogom van a saját tévedéseimhez is, mint bárki más felnőtt fél-elfnek ezen a világon, és erre nem fogadom el válaszként azt, hogy szerinted túl naiv vagyok, mert ezzel az erővel én meg mondhatnám azt, hogy szerintem meg te látod túl sötéten ezt a világot, ezért nem vagy képes bízni nemcsak Aleniában és egy tényleg szent esküben, de az én szavaimban, így pedig tulajdonképpen még bennem sem. Azt a jogot pedig, hogy saját döntéseim legyenek és így saját életem, már az édesanyám sem tagadja meg tőlem, akinek nálad, vagy bárki másnál néhány fokkal talán több oka van félteni, hiszen mégiscsak az anyám, aki megszült, vigyázott rám és felnevelt… Tényleg békével és jó szándékkal jöttünk mind a ketten ide, de ha valóban csak úgy lehet lerendezni ezt az egészet, mintha valami üzlet lenne teljesen idegenek között, szerződésekkel, pecsétekkel, határidőkkel, hát legyen! Biztosan nem én leszek az, aki a béke útjába áll. Nekem mindegy, hogy egy baráti beszélgetéshez, vagy pedig egy szerződés ünnepélyes megpecsételéséhez fogok-e ünnepi vacsorát főzni ma este nektek és magamnak. De megfőzöm a vörösboros szarvaspörköltet, és felszolgálom hozzá az óbort, amit hoztam, ehhez ragaszkodom mindenképpen, mert biztos vagyok benne, hogy nem csak a béke tenne jót mindhármunknak, hanem egy finom vacsora is. Testben, de lélekben is, ez biztos.
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.07.21 18:43:59
1014. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-07-20 11:17:36
Üzenet elküldve: 2025-07-20 11:17:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 521
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 521
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A fény útján járva//
*Mindent elmondott, amit el tudott annak érdekében, hogy Intath megértse, nincsenek rossz szándékai, és Luninarit egy nem létező veszélytől félti olyannyira, hogy többet árt vele, mint segít. Olyan ez az egész, mintha ketrecbe zárná szegény lányt azért, hogy egészen biztosan ne dőlhessen rá egy fa odakint. Ő sem érti a férfit, de talán nem is fogja.
Mindeközben Luninari is hozzáteszi a saját véleményét, és olyan múltbéli eseményeket is megemlít, melyről ő egyáltalán nem tudja, hogy miként történt pontosan, így nem is találná helyénvalónak, ha ebbe beleszólna. A végszó azonban tökéletes, ez az egész a bizalomról szól. Halványan mosolyog a lányra, majd visszafordul Intath felé, várva az „ítéletére”. Sajnos ismét csalódnia kell, de nem vág az elf szavába, megvárja, míg újra szóhoz jut. Ekkor úgy dönt, hogy ideje élni az okos enged, szamár szenved elvével. Egyetlen név azonban meglepi, Drameiloten. Drameiloten Sayqueves. Unokatestvérek voltak, de ritkán beszéltek egymással, nem is volt rá igényük, de most, hogy a családját a lázadás során kiirtották, egy Sayqueves név felbukkanása sokkalta többet jelent a számára, de ez nem az a pillanat, hogy rákérdezzen, mit tud róla Intath. Helyette az elhangzottakra próbál úgy felelni, hogy az mindenkinek jó legyen.*
- Ha az árvák nem érdekelnek, akkor őket hagyjuk is ki a történetből, kérlek. Nem tisztességes azokkal példálózni, akikkel nem szándékozol törődni. Én igen, és fogok is, legyen ennyi elég. *Mikor a férfi egyszerűen csak „Aleimord húgaként” hivatkozik rá, megszólal benne a pökhendi nemes, és legszívesebben úgy felelne, hogy „van ám nevem is”, de ezt sem teszi meg. Mindhármuk érdekében.*
- Bármit felvállalhatsz, nem foglak elítélni érte, de jelen esetben még egyet is kell veled értenem. Ha túléltétek a lázadást, és biztonságban voltatok, valóban ostobaság volt a bátyám után indulni, de azt kell mondjam, hogy abban a helyzetben valószínűleg én is ezt tettem volna. *Pillant Luninari felé, megvédve ezzel az ő akkori döntését is. Ahogy Intath ezek után lefesti a világot, és annak működését, szörnyen hangzik, de sajnos igaz. Saját bőrén tanulta ezt meg az elrablása és az azt követő lázadás során.*
- Nincs semmi probléma azzal, hogy a saját életed fontosabb volt, mint másoké. Ettől még nem leszel rossz. Ne is érezd magad annak! Te magad is jól látod, hogy működik a világ, nem csak a nemeseké. Mindenkinek a saját érdekei a legfontosabbak, de vannak, akik megosztják másokkal azt, amijük van. Mert együtt többek lehetünk. Továbbra is elutasítom a vádat, mi szerint bárkitől elloptam volna bármit, de azt nem kérem, hogy kedvelj. Nem várja el tőled senki, és jogodban áll gyűlölni bármiért, amit gondolsz, még ha fáj is, miután nem tudsz rólam semmit, de cserébe hagyd, hogy Luninarinak is meglegyen a saját véleménye rólam vagy akár bármi másról. Félted őt, ez a te legnagyobb problémád, ami szép dolog, csak tőlem nem kell, és ezt be is fogom neked bizonyítani. *Ezzel itt le is zárja a magyarázkodást egyetértve Intath-tal, nincs miért tovább húzni a dolgot, ennél pozitívabbra egyelőre úgysem fordulhat a kapcsolatuk az elffel.*
- Ami pedig Szarvasliget kérdését illeti, ne nevezzük üzletnek. Nem megvásárolni akarom a barátságodat. Intézhetjük hivatalosan, ahogy szeretnéd, konkrét tervekkel és határidővel, de akkor előtte szeretnék egy igazoló okiratot kapni tőled arról, hogy valóban te vagy az arra jogosult személy, aki számonkérheti rajtam, amit ígérek. Ha ilyen nincs, akkor javaslom, tekintsünk el ettől a felesleges butaságtól, és helyette, ha nem is bennem, egyszer legalább Luninariban bízz meg, kérlek! *Mosolyog lágyan.* Akkor, megmutatjátok nekem a Ligetet, hogy lássam, miből élünk? *Fordul mindkettejük felé.*
*Mindent elmondott, amit el tudott annak érdekében, hogy Intath megértse, nincsenek rossz szándékai, és Luninarit egy nem létező veszélytől félti olyannyira, hogy többet árt vele, mint segít. Olyan ez az egész, mintha ketrecbe zárná szegény lányt azért, hogy egészen biztosan ne dőlhessen rá egy fa odakint. Ő sem érti a férfit, de talán nem is fogja.
Mindeközben Luninari is hozzáteszi a saját véleményét, és olyan múltbéli eseményeket is megemlít, melyről ő egyáltalán nem tudja, hogy miként történt pontosan, így nem is találná helyénvalónak, ha ebbe beleszólna. A végszó azonban tökéletes, ez az egész a bizalomról szól. Halványan mosolyog a lányra, majd visszafordul Intath felé, várva az „ítéletére”. Sajnos ismét csalódnia kell, de nem vág az elf szavába, megvárja, míg újra szóhoz jut. Ekkor úgy dönt, hogy ideje élni az okos enged, szamár szenved elvével. Egyetlen név azonban meglepi, Drameiloten. Drameiloten Sayqueves. Unokatestvérek voltak, de ritkán beszéltek egymással, nem is volt rá igényük, de most, hogy a családját a lázadás során kiirtották, egy Sayqueves név felbukkanása sokkalta többet jelent a számára, de ez nem az a pillanat, hogy rákérdezzen, mit tud róla Intath. Helyette az elhangzottakra próbál úgy felelni, hogy az mindenkinek jó legyen.*
- Ha az árvák nem érdekelnek, akkor őket hagyjuk is ki a történetből, kérlek. Nem tisztességes azokkal példálózni, akikkel nem szándékozol törődni. Én igen, és fogok is, legyen ennyi elég. *Mikor a férfi egyszerűen csak „Aleimord húgaként” hivatkozik rá, megszólal benne a pökhendi nemes, és legszívesebben úgy felelne, hogy „van ám nevem is”, de ezt sem teszi meg. Mindhármuk érdekében.*
- Bármit felvállalhatsz, nem foglak elítélni érte, de jelen esetben még egyet is kell veled értenem. Ha túléltétek a lázadást, és biztonságban voltatok, valóban ostobaság volt a bátyám után indulni, de azt kell mondjam, hogy abban a helyzetben valószínűleg én is ezt tettem volna. *Pillant Luninari felé, megvédve ezzel az ő akkori döntését is. Ahogy Intath ezek után lefesti a világot, és annak működését, szörnyen hangzik, de sajnos igaz. Saját bőrén tanulta ezt meg az elrablása és az azt követő lázadás során.*
- Nincs semmi probléma azzal, hogy a saját életed fontosabb volt, mint másoké. Ettől még nem leszel rossz. Ne is érezd magad annak! Te magad is jól látod, hogy működik a világ, nem csak a nemeseké. Mindenkinek a saját érdekei a legfontosabbak, de vannak, akik megosztják másokkal azt, amijük van. Mert együtt többek lehetünk. Továbbra is elutasítom a vádat, mi szerint bárkitől elloptam volna bármit, de azt nem kérem, hogy kedvelj. Nem várja el tőled senki, és jogodban áll gyűlölni bármiért, amit gondolsz, még ha fáj is, miután nem tudsz rólam semmit, de cserébe hagyd, hogy Luninarinak is meglegyen a saját véleménye rólam vagy akár bármi másról. Félted őt, ez a te legnagyobb problémád, ami szép dolog, csak tőlem nem kell, és ezt be is fogom neked bizonyítani. *Ezzel itt le is zárja a magyarázkodást egyetértve Intath-tal, nincs miért tovább húzni a dolgot, ennél pozitívabbra egyelőre úgysem fordulhat a kapcsolatuk az elffel.*
- Ami pedig Szarvasliget kérdését illeti, ne nevezzük üzletnek. Nem megvásárolni akarom a barátságodat. Intézhetjük hivatalosan, ahogy szeretnéd, konkrét tervekkel és határidővel, de akkor előtte szeretnék egy igazoló okiratot kapni tőled arról, hogy valóban te vagy az arra jogosult személy, aki számonkérheti rajtam, amit ígérek. Ha ilyen nincs, akkor javaslom, tekintsünk el ettől a felesleges butaságtól, és helyette, ha nem is bennem, egyszer legalább Luninariban bízz meg, kérlek! *Mosolyog lágyan.* Akkor, megmutatjátok nekem a Ligetet, hogy lássam, miből élünk? *Fordul mindkettejük felé.*
1013. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-07-20 02:11:27
Üzenet elküldve: 2025-07-20 02:11:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1589
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1589
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//A fény útján járva//
*Sokakban sokféle kép él a kalózokról. Mocskosak, büdösek, szemtelenek, minden törvénynek a képébe röhögnek, szívtelenül ölnek és az elf is ilyen volt. Annyi változott, hogy a szaga bár most se rózsaillatú, de sokat javult azóta. Mikor ölni kellett, azt kétféle módon tette. Vagy olyan közömbösen ahogy valaki egy kabátot vesz fel vagy indulatból. Ami, az ő esetében a vigyorának egy különleges fajtáját jelöli. Ez a vigyor ült ki rá mikor a nemes kisasszony akarva vagy akaratlanul, de sértegetni kezdte. Az elhangzottak után pedig ez a vigyor lassan eltűnik, a lángok kialszanak a szeméből és visszatér bele a hűvös, rideg és számító logika. Ekképp méregeti a szőkét. Ez az arckifejezés aközben is rajta marad ahogy a félvér felé fordul. El is húzza a száját annak a szavainak a hallatán. Aztán hallgat. Beleszív a pipájába, kifújja a füstöt, majd megismétli a folyamatot. Csak utána szólal meg. Hűvösen.*
-Tisztázzuk a dolgokat. Nem érdekel engem az árvák sorsa így abba felesleges is belemenni. Luninari, én ott voltam Drameiloten házában veletek és Aleimord húga előtt is felvállalom, hogy le akartalak beszélni titeket arról, hogy utána menjetek. Ostobaságnak gondoltam akkor is és gondolom most is, hogy így tettetek. A fent említett okokból. Ezt a világot ugyanis nem a becsület és a jó szándék irányítja. Ha én olyan jó lennék, akkor a két védtelen lányt nem engedtem volna vissza a városba egyedül hiába csak egy napja ismertem őket. De többre tartottam a saját életemet. A világ pedig ilyen kedveském. Ez az alapja a törvényeknek, a barátságoknak, a rangoknak, a szokásoknak. Az önzőség. Aki, nem ilyen, az szenved. Aki, a fél kezét adja másokért nem kap érte semmit csak, hogy nyomorékká válik egy életre. Aki, tehetetlenül hagyja, hogy ellopják a házat amit, akár mit is érzett Aleimord iránt és ha nem is a törvények alapján, de jogosan kapott meg. Miközben az életét, sőt többet kockáztatott az, a saját életét veszi semmibe. Én pedig kedveském vagyok olyan önző és semmirekellő alak, hogy ha kell a hajadnál fogva húzom ki a fejed a kötélből amibe beleteszed másokért, ugyanis*Hajol közelebb a félvérhez és fúrja a tekintetét szigorúan a másikéba.*az én értékes barátom~Kincsem.~vagy akinek nem árthat senki még te magad se. Ezt jól jegyezd meg!
*Fordul hátra a székén, majd a szőkére villannak a szemei.*
-Te is! Ahogy mondtam, a törvények és a politika csak eszközök arra, hogy valaki az akaratát másokra kényszerítse. Hogy ez tárgyalóteremben, egy sötét sikátorban, íróasztalok mögött, fürdőházban, kocsmapulton vagy itt ebben a konyhában történik csak formaság. Van egy fél, aki akar valamit és ezt a saját eszközeivel igyekszik elérni. Az eszközök lehetnek törvény, hatalom, hazugságok és a többi és a többi. Ilyen eszköz az esküdözés is amiben legalább annyira hiszek, mint a vér által kijáró jogokban vagy azokban az ígéretekben amikről pont az imént fejtetted ki te is, hogy mennyit érnek valójában. Röviden szólva esküdhetsz istenekre, beszélhetsz törvényekről, felhozhatsz barátságot, jószándékot akármit, az én szememben nem különbözik ez a helyzet attól mint mikor a lótolvaj, azt magyarázza a fogdmegeknek, hogy ő csak megpróbálta átlépni az állatot erre az nem felállt? Nem bízom benned. Hálátlannak és önzőnek tartalak. Ezen felül megvetem, azt a rendszert amit a hozzád hasonló nemesek hoztak létre saját felsőbbrendűségük igazolására. Ebből fakadóan egy szavadat se vagyok hajlandó elhinni és véleményem szerint ártottál Luninari-nak. Szóval kénytelenek leszünk ezt a beszélgetést felfüggeszteni vagy rátérni a tényleges üzletre, ami még mehet is valahová. Konkrét ígéretek a liget kapcsán méghozzá olyanok amiken őszinte szándék érződik és nem az, hogy egy tyúkóllal akarod a tudatlan pórok szemét kiszúrni. Ha pedig ezek a részletek átbeszélésre kerültek akkor egy határidőt kérek arra vonatkozóan mikor válnak hivatalossá ezek az ígéretek ugyanis nem kívánunk ismét úgy járni, mint Aleimord esetében. Ez az amit én szeretnék és egészen addig míg kézzelfogható eredményeket nem fogok látni addig minden okom megvan a gyanakvásra, hogy ismét csak ártani akarsz a lányoknak.
*Sokakban sokféle kép él a kalózokról. Mocskosak, büdösek, szemtelenek, minden törvénynek a képébe röhögnek, szívtelenül ölnek és az elf is ilyen volt. Annyi változott, hogy a szaga bár most se rózsaillatú, de sokat javult azóta. Mikor ölni kellett, azt kétféle módon tette. Vagy olyan közömbösen ahogy valaki egy kabátot vesz fel vagy indulatból. Ami, az ő esetében a vigyorának egy különleges fajtáját jelöli. Ez a vigyor ült ki rá mikor a nemes kisasszony akarva vagy akaratlanul, de sértegetni kezdte. Az elhangzottak után pedig ez a vigyor lassan eltűnik, a lángok kialszanak a szeméből és visszatér bele a hűvös, rideg és számító logika. Ekképp méregeti a szőkét. Ez az arckifejezés aközben is rajta marad ahogy a félvér felé fordul. El is húzza a száját annak a szavainak a hallatán. Aztán hallgat. Beleszív a pipájába, kifújja a füstöt, majd megismétli a folyamatot. Csak utána szólal meg. Hűvösen.*
-Tisztázzuk a dolgokat. Nem érdekel engem az árvák sorsa így abba felesleges is belemenni. Luninari, én ott voltam Drameiloten házában veletek és Aleimord húga előtt is felvállalom, hogy le akartalak beszélni titeket arról, hogy utána menjetek. Ostobaságnak gondoltam akkor is és gondolom most is, hogy így tettetek. A fent említett okokból. Ezt a világot ugyanis nem a becsület és a jó szándék irányítja. Ha én olyan jó lennék, akkor a két védtelen lányt nem engedtem volna vissza a városba egyedül hiába csak egy napja ismertem őket. De többre tartottam a saját életemet. A világ pedig ilyen kedveském. Ez az alapja a törvényeknek, a barátságoknak, a rangoknak, a szokásoknak. Az önzőség. Aki, nem ilyen, az szenved. Aki, a fél kezét adja másokért nem kap érte semmit csak, hogy nyomorékká válik egy életre. Aki, tehetetlenül hagyja, hogy ellopják a házat amit, akár mit is érzett Aleimord iránt és ha nem is a törvények alapján, de jogosan kapott meg. Miközben az életét, sőt többet kockáztatott az, a saját életét veszi semmibe. Én pedig kedveském vagyok olyan önző és semmirekellő alak, hogy ha kell a hajadnál fogva húzom ki a fejed a kötélből amibe beleteszed másokért, ugyanis*Hajol közelebb a félvérhez és fúrja a tekintetét szigorúan a másikéba.*az én értékes barátom~Kincsem.~vagy akinek nem árthat senki még te magad se. Ezt jól jegyezd meg!
*Fordul hátra a székén, majd a szőkére villannak a szemei.*
-Te is! Ahogy mondtam, a törvények és a politika csak eszközök arra, hogy valaki az akaratát másokra kényszerítse. Hogy ez tárgyalóteremben, egy sötét sikátorban, íróasztalok mögött, fürdőházban, kocsmapulton vagy itt ebben a konyhában történik csak formaság. Van egy fél, aki akar valamit és ezt a saját eszközeivel igyekszik elérni. Az eszközök lehetnek törvény, hatalom, hazugságok és a többi és a többi. Ilyen eszköz az esküdözés is amiben legalább annyira hiszek, mint a vér által kijáró jogokban vagy azokban az ígéretekben amikről pont az imént fejtetted ki te is, hogy mennyit érnek valójában. Röviden szólva esküdhetsz istenekre, beszélhetsz törvényekről, felhozhatsz barátságot, jószándékot akármit, az én szememben nem különbözik ez a helyzet attól mint mikor a lótolvaj, azt magyarázza a fogdmegeknek, hogy ő csak megpróbálta átlépni az állatot erre az nem felállt? Nem bízom benned. Hálátlannak és önzőnek tartalak. Ezen felül megvetem, azt a rendszert amit a hozzád hasonló nemesek hoztak létre saját felsőbbrendűségük igazolására. Ebből fakadóan egy szavadat se vagyok hajlandó elhinni és véleményem szerint ártottál Luninari-nak. Szóval kénytelenek leszünk ezt a beszélgetést felfüggeszteni vagy rátérni a tényleges üzletre, ami még mehet is valahová. Konkrét ígéretek a liget kapcsán méghozzá olyanok amiken őszinte szándék érződik és nem az, hogy egy tyúkóllal akarod a tudatlan pórok szemét kiszúrni. Ha pedig ezek a részletek átbeszélésre kerültek akkor egy határidőt kérek arra vonatkozóan mikor válnak hivatalossá ezek az ígéretek ugyanis nem kívánunk ismét úgy járni, mint Aleimord esetében. Ez az amit én szeretnék és egészen addig míg kézzelfogható eredményeket nem fogok látni addig minden okom megvan a gyanakvásra, hogy ismét csak ártani akarsz a lányoknak.
1012. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-07-18 17:32:05
Üzenet elküldve: 2025-07-18 17:32:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 677
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 677
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//A fény útján járva//
*Az események némiképpen bizarr, vagy legalábbis általa nem várt fordulatokat vesznek, először Intathnak, majd pedig Aleniának köszönhetően, noha Int szavain csodálkozik, Niáéit pedig őszintén csodálja.
Látta Intet már máskor is nagyon dühösnek, meg sértődöttnek is, most mégis úgy érzi, hogy amit mond abban sokkal több a düh, mint az érv, mondatai ráadásul leginkább tévedésekből és rosszhiszeműségből állnak össze egy igazságtalan és indulatos eszmefuttatássá. Ezek után van már némi fogalma, hogy Aleniának mit kellett átélnie, amikor legutóbb vele beszélt.
~ Szóval valami ilyesmi lehetett. ~ borzong bele ebbe nem is kicsit miközben nagyon sajnálja Niát.
Mindaz pedig, amit a doki az árvákról mond, őszintén feldühítik, és nagyon közel áll ahhoz, hogy életében talán először tiszta indulatból válaszoljon egy vitában valaki másnak.
Nagy szerencse, hogy Alenia ezúttal gyorsabb nála, és visszatereli a beszélgetést a lényegre, mielőtt még ő elveszne a részletekben.
Ennek ellenére ismét gondolkodóba esik, hogy mit csináljon. Hívja fel Intath figyelmét a tévedéseire? Annyiból talán ez lenne a legjobb, hogy véleménye nagy részét eleve ezekre a tévedéseire, vagy fantáziáira alapozza.
Lau és ő egyszerűen azért indultak vissza a városba, mert Vadászlakon nem maradhattak és reménykedtek benne, hogy a zavargásoknak vége. Lau megmentette az életét, tartozott neki annyival, hogy kövesse, bár arra emlékszik, hogy határozottan le akarta őt beszélni a visszatérésről. De hát egyébként is hova mehetett volna, ha nem követi Laut? Kószált volna vidéken egyedül?
Az, hogy tulajdonrészt fog kapni Nia új otthonában legalább annyira őszintén megdöbbenti, mint Intath szavai. Az igazat megvallva, nem igazán érti, hogy mi szüksége lenne neki erre, vagy mit is tudna kezdeni hasonlóval, amikor neki Szarvasliget is az otthona, meg bármilyen ház, ahol Alenia él. Bármikor máskor tiltakozna ez ellen, miután magáért a gondolatért is nagyon nagy köszönetet mondana, most azonban a Int megbékéltetése érdekében úgy érzi, jobb, ha nem teszi meg egyiket sem.*
- Nézd Int, a szülők is általában csak azt teszik, amit mi próbálunk. Fontos a függetlenség, de azért az sem éppen rossz dolog, hogy ezek a gyerekek most nem éhesen és kiszolgáltatottan kóborolnak rablógyilkosok és szatírok prédájaként az utcákon. Ezért dolgozunk és minden hátsó szándék nélkül. *jelenti ki határozottan.*
- Ami Aleimordot illeti, Lau és én nem miatta mentünk vissza a városba, hanem mert nem maradhattunk Vadászlakon tovább, és meg kellett próbálnunk új életet kezdeni. Én amúgy elleneztem, csak Laut követtem, mert féltem volna egyedül maradni. Sajnáltam Aleimordot, de Nia is tudja már, még ha biztos fájt is neki hallani, haragudtam rá azért, mert majdnem mind meghaltunk miatta aznap éjjel. Ha valakiért nem akartam volna áldozatot hozni akkor az éppen ő volt, ha meg mégis, akkor nem egy házat vártam volna el ezért cserébe. De ez már a múlt, amin nem változtathatunk, és nem is hiszem, hogy a bármit számít most, hogy Lau és én akkor mit és miért csináltunk. Fontosabb a jelen. Nem elég az neked, amit Alenia elmondott? Nem jobb, hogy a régi rezidencia árvaház, mintha a város tette volna rá a kezét, és egyikünkké sem lenne? Nem jobb, hogy segítséget kapunk ligetben? Ha tényleg miattam és értem aggódsz, nem elég biztosíték neked, hogy tulajdonrészem lesz Alenia új otthonában? Az, hogy nekem elég mindez, vagy, hogy én megbízom Niában? Mondhatod erre persze, hogy rossz elfismerő vagyok, *mosolyodik el egy aprót, reménykedve az enyhülésben* de hát benned is megbízom. És itt van még Niának az éppen most Eeyrre tett esküje is. Tudom, hogy hasonló téged nem hat meg és nem érdekel, sokaknál pedig egy ilyen eskü üres szó lenne csupán, de mondtam, hogy az istennő megáldott bennünket. Nem képletesen értettem. Ismersz jól. Tudod, hogy tőlem is mennyire idegen a vallás, nem véletlenül elemi mágiát tanulok, de ott voltam a templomban és éreztem Eeyr jelenlétét én is. Már én sem mernék csak úgy a nevére esküdni, velem ellentétben viszont Alenia már akkor régen a híve volt, amikor én még éppen csak kijöttem az erdő fái közül, és alig volt bármi fogalmam a kinti világról. Elhiheted hát, hogy nem hazudik és nem a levegőbe beszél, ha magára Eeyrre is képes megesküdni miattam...
*Az események némiképpen bizarr, vagy legalábbis általa nem várt fordulatokat vesznek, először Intathnak, majd pedig Aleniának köszönhetően, noha Int szavain csodálkozik, Niáéit pedig őszintén csodálja.
Látta Intet már máskor is nagyon dühösnek, meg sértődöttnek is, most mégis úgy érzi, hogy amit mond abban sokkal több a düh, mint az érv, mondatai ráadásul leginkább tévedésekből és rosszhiszeműségből állnak össze egy igazságtalan és indulatos eszmefuttatássá. Ezek után van már némi fogalma, hogy Aleniának mit kellett átélnie, amikor legutóbb vele beszélt.
~ Szóval valami ilyesmi lehetett. ~ borzong bele ebbe nem is kicsit miközben nagyon sajnálja Niát.
Mindaz pedig, amit a doki az árvákról mond, őszintén feldühítik, és nagyon közel áll ahhoz, hogy életében talán először tiszta indulatból válaszoljon egy vitában valaki másnak.
Nagy szerencse, hogy Alenia ezúttal gyorsabb nála, és visszatereli a beszélgetést a lényegre, mielőtt még ő elveszne a részletekben.
Ennek ellenére ismét gondolkodóba esik, hogy mit csináljon. Hívja fel Intath figyelmét a tévedéseire? Annyiból talán ez lenne a legjobb, hogy véleménye nagy részét eleve ezekre a tévedéseire, vagy fantáziáira alapozza.
Lau és ő egyszerűen azért indultak vissza a városba, mert Vadászlakon nem maradhattak és reménykedtek benne, hogy a zavargásoknak vége. Lau megmentette az életét, tartozott neki annyival, hogy kövesse, bár arra emlékszik, hogy határozottan le akarta őt beszélni a visszatérésről. De hát egyébként is hova mehetett volna, ha nem követi Laut? Kószált volna vidéken egyedül?
Az, hogy tulajdonrészt fog kapni Nia új otthonában legalább annyira őszintén megdöbbenti, mint Intath szavai. Az igazat megvallva, nem igazán érti, hogy mi szüksége lenne neki erre, vagy mit is tudna kezdeni hasonlóval, amikor neki Szarvasliget is az otthona, meg bármilyen ház, ahol Alenia él. Bármikor máskor tiltakozna ez ellen, miután magáért a gondolatért is nagyon nagy köszönetet mondana, most azonban a Int megbékéltetése érdekében úgy érzi, jobb, ha nem teszi meg egyiket sem.*
- Nézd Int, a szülők is általában csak azt teszik, amit mi próbálunk. Fontos a függetlenség, de azért az sem éppen rossz dolog, hogy ezek a gyerekek most nem éhesen és kiszolgáltatottan kóborolnak rablógyilkosok és szatírok prédájaként az utcákon. Ezért dolgozunk és minden hátsó szándék nélkül. *jelenti ki határozottan.*
- Ami Aleimordot illeti, Lau és én nem miatta mentünk vissza a városba, hanem mert nem maradhattunk Vadászlakon tovább, és meg kellett próbálnunk új életet kezdeni. Én amúgy elleneztem, csak Laut követtem, mert féltem volna egyedül maradni. Sajnáltam Aleimordot, de Nia is tudja már, még ha biztos fájt is neki hallani, haragudtam rá azért, mert majdnem mind meghaltunk miatta aznap éjjel. Ha valakiért nem akartam volna áldozatot hozni akkor az éppen ő volt, ha meg mégis, akkor nem egy házat vártam volna el ezért cserébe. De ez már a múlt, amin nem változtathatunk, és nem is hiszem, hogy a bármit számít most, hogy Lau és én akkor mit és miért csináltunk. Fontosabb a jelen. Nem elég az neked, amit Alenia elmondott? Nem jobb, hogy a régi rezidencia árvaház, mintha a város tette volna rá a kezét, és egyikünkké sem lenne? Nem jobb, hogy segítséget kapunk ligetben? Ha tényleg miattam és értem aggódsz, nem elég biztosíték neked, hogy tulajdonrészem lesz Alenia új otthonában? Az, hogy nekem elég mindez, vagy, hogy én megbízom Niában? Mondhatod erre persze, hogy rossz elfismerő vagyok, *mosolyodik el egy aprót, reménykedve az enyhülésben* de hát benned is megbízom. És itt van még Niának az éppen most Eeyrre tett esküje is. Tudom, hogy hasonló téged nem hat meg és nem érdekel, sokaknál pedig egy ilyen eskü üres szó lenne csupán, de mondtam, hogy az istennő megáldott bennünket. Nem képletesen értettem. Ismersz jól. Tudod, hogy tőlem is mennyire idegen a vallás, nem véletlenül elemi mágiát tanulok, de ott voltam a templomban és éreztem Eeyr jelenlétét én is. Már én sem mernék csak úgy a nevére esküdni, velem ellentétben viszont Alenia már akkor régen a híve volt, amikor én még éppen csak kijöttem az erdő fái közül, és alig volt bármi fogalmam a kinti világról. Elhiheted hát, hogy nem hazudik és nem a levegőbe beszél, ha magára Eeyrre is képes megesküdni miattam...
1011. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-07-17 21:34:45
Üzenet elküldve: 2025-07-17 21:34:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 521
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 521
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A fény útján járva//
*Az egyszer biztos, hogy nem a férfin múlik az, hogy a hangulat viszonylag nyugodt tud maradni. A pipafüst rá a bizonyíték, hogy ő mindent megtesz azért, hogy ne így legyen. Sajnos Luninari meglátásával is teljes mértékben egyet kell értenie, már rég nem a rezidencia sorsa a vita tárgya, hanem ő maga. Arról vitatkoznak gyakorlatilag, hogy szerencsétlen lány kit szerethet önzetlenül és mennyire, és ez őt mélységesen elszomorítja, már csak azért is, mert nem úgy tűnik a számára, hogy Intath véleménye megváltoztatható lesz.
Luninari hosszú monológjába nem szól közbe, bár elhangzik néhány olyan részlet is, amivel még ő maga sem ért egyet. Abban nem különbözik a véleményük Intath-tal, hogy a lánynak jobban meg kellene becsülnie a saját értékeit, és időnként gondolnia kellene saját magára is, nem csupán a szeretteire. Ettől még nem lesz önző. A férfi válasza azonban kezdi megölni benne a reményt is, hogy valaha megérti, egy olyan dologért küzd, ami az ellenszenve nélkül is pontosan ugyanolyan lenne, mint így, talán még jobb is, de azért van itt, hogy próbálkozzon, így nem adja fel, szeretne jó szájízzel pontot tenni az ügy végére, úgyhogy miután mindkettejüket végighallgatta, újra megszólal.*
- Először is, ha már felsoroltunk mindenkit, ne hagyjuk ki Mai és az utóbbi időszak alapján Anviel érdemeit sem abból, hogy az árvaház olyan lehet most, amilyen. Intath, téged pedig sajnállak, hogy a gyűlöleted okán egy olyan harcot vívsz, melyet már rég megnyertél. Szörnyű érzés lehet, hogy ezt nem látod, de teszek még egy kísérletet rá, hogy megértsd, ami történt. Nem hiszem, hogy sokat értesz a törvényekhez és a politikához, de egy magas értékű ház elajándékozása vagy eladása nem bemondásra történik, hanem meg kell felelnie Arthenior mindenkori törvényeinek. A bátyám ezt elmulasztotta, így lehet, hogy ezt szerette volna, de a ház soha nem lett hivatalosan senki másé a családomon kívül. Miután mindegyikünket halottnak hitték, a város rá akarta tenni a kezét, tudom, mert még akkor is megpróbálkoztak ezzel, mikor én megjelentem előttük, de ismétlem, elutasítottam. Ha én nem vagyok itt, akkor nemhogy Luninarié nem lenne, vagy az enyém, de semmiféle jó célra nem tudtuk volna felhasználni, mert megkaparintotta volna a városvezetés. Tudom, téged nem érdekelnek a törvények, de akkor azt magyarázd meg nekem kérlek, hogy miért zavar mégis téged annyira, hogy papírok nélkül Luninarinak jelenleg több jut, mint korábban? Egy felújított, szebb állapotú rezidenciára léphet be, amikor csak akar. Szerencsétlen sorsú gyermekeknek okozhat örömteli pillanatokat azzal, amit egyébként is szeret csinálni, de nem kötelező jelleggel. Gyönyörű szobában, puha ágyban alhat az új házamban Selyemrévben, melyből tulajdonjogot is készülök neki adni. *Ez utóbbi információ még Luninari számára is új lehet. Meglepetésnek szánta, de muszáj most elmondania. Ha igazi kisasszonyt nem is sikerült csinálnia a lányból soha, megérdemli, hogy egy igazi, nemesi ház tulajdonosa lehessen, és nem úgy, ahogy Aleimord csinálta, hanem hivatalosan.*
- Tudom, félted Luninarit attól, hogy mindent elveszít, de Eeyrre esküszöm, hogy soha nem tennék vele ilyet! Azonban, ha én nem veszem vissza a házat, a város egészen biztosan megtette volna. És most itt vagyok, azt szeretném, hogy neki, és neked is szebb, jobb hely lehessen Szarvasliget. Mit akarsz még ezen kívül? Mit tehetnék még, hogy elhidd, a hibáim ellenére soha nem voltak rossz szándékaim senki irányába? Főleg nem Luninari felé. És kérlek, ne menj el! Amit mondtam, azért mondtam, mert butaság, volt, amit beszéltél. Szarvasliget tudtommal a te otthonod is, függetlenül attól, hogy kit milyen kárpótlás vagy mi illet, számomra igenis fontos, hogy te mit szeretnél. Akkor is, ha ok nélkül gyűlölsz. *Bár még mindig a hideg rázza a félelemtől, mikor meglátja őket, most akkor is tudatosan kíván Intath zöldjeibe nézni. Értse már meg végre, hogy nem kell, hogy ellenségek legyenk, mert ugyanazt akarják! A legjobbat Luninarinak.*
A hozzászólás írója (Alenia Cirenhille Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.07.17 21:36:13
*Az egyszer biztos, hogy nem a férfin múlik az, hogy a hangulat viszonylag nyugodt tud maradni. A pipafüst rá a bizonyíték, hogy ő mindent megtesz azért, hogy ne így legyen. Sajnos Luninari meglátásával is teljes mértékben egyet kell értenie, már rég nem a rezidencia sorsa a vita tárgya, hanem ő maga. Arról vitatkoznak gyakorlatilag, hogy szerencsétlen lány kit szerethet önzetlenül és mennyire, és ez őt mélységesen elszomorítja, már csak azért is, mert nem úgy tűnik a számára, hogy Intath véleménye megváltoztatható lesz.
Luninari hosszú monológjába nem szól közbe, bár elhangzik néhány olyan részlet is, amivel még ő maga sem ért egyet. Abban nem különbözik a véleményük Intath-tal, hogy a lánynak jobban meg kellene becsülnie a saját értékeit, és időnként gondolnia kellene saját magára is, nem csupán a szeretteire. Ettől még nem lesz önző. A férfi válasza azonban kezdi megölni benne a reményt is, hogy valaha megérti, egy olyan dologért küzd, ami az ellenszenve nélkül is pontosan ugyanolyan lenne, mint így, talán még jobb is, de azért van itt, hogy próbálkozzon, így nem adja fel, szeretne jó szájízzel pontot tenni az ügy végére, úgyhogy miután mindkettejüket végighallgatta, újra megszólal.*
- Először is, ha már felsoroltunk mindenkit, ne hagyjuk ki Mai és az utóbbi időszak alapján Anviel érdemeit sem abból, hogy az árvaház olyan lehet most, amilyen. Intath, téged pedig sajnállak, hogy a gyűlöleted okán egy olyan harcot vívsz, melyet már rég megnyertél. Szörnyű érzés lehet, hogy ezt nem látod, de teszek még egy kísérletet rá, hogy megértsd, ami történt. Nem hiszem, hogy sokat értesz a törvényekhez és a politikához, de egy magas értékű ház elajándékozása vagy eladása nem bemondásra történik, hanem meg kell felelnie Arthenior mindenkori törvényeinek. A bátyám ezt elmulasztotta, így lehet, hogy ezt szerette volna, de a ház soha nem lett hivatalosan senki másé a családomon kívül. Miután mindegyikünket halottnak hitték, a város rá akarta tenni a kezét, tudom, mert még akkor is megpróbálkoztak ezzel, mikor én megjelentem előttük, de ismétlem, elutasítottam. Ha én nem vagyok itt, akkor nemhogy Luninarié nem lenne, vagy az enyém, de semmiféle jó célra nem tudtuk volna felhasználni, mert megkaparintotta volna a városvezetés. Tudom, téged nem érdekelnek a törvények, de akkor azt magyarázd meg nekem kérlek, hogy miért zavar mégis téged annyira, hogy papírok nélkül Luninarinak jelenleg több jut, mint korábban? Egy felújított, szebb állapotú rezidenciára léphet be, amikor csak akar. Szerencsétlen sorsú gyermekeknek okozhat örömteli pillanatokat azzal, amit egyébként is szeret csinálni, de nem kötelező jelleggel. Gyönyörű szobában, puha ágyban alhat az új házamban Selyemrévben, melyből tulajdonjogot is készülök neki adni. *Ez utóbbi információ még Luninari számára is új lehet. Meglepetésnek szánta, de muszáj most elmondania. Ha igazi kisasszonyt nem is sikerült csinálnia a lányból soha, megérdemli, hogy egy igazi, nemesi ház tulajdonosa lehessen, és nem úgy, ahogy Aleimord csinálta, hanem hivatalosan.*
- Tudom, félted Luninarit attól, hogy mindent elveszít, de Eeyrre esküszöm, hogy soha nem tennék vele ilyet! Azonban, ha én nem veszem vissza a házat, a város egészen biztosan megtette volna. És most itt vagyok, azt szeretném, hogy neki, és neked is szebb, jobb hely lehessen Szarvasliget. Mit akarsz még ezen kívül? Mit tehetnék még, hogy elhidd, a hibáim ellenére soha nem voltak rossz szándékaim senki irányába? Főleg nem Luninari felé. És kérlek, ne menj el! Amit mondtam, azért mondtam, mert butaság, volt, amit beszéltél. Szarvasliget tudtommal a te otthonod is, függetlenül attól, hogy kit milyen kárpótlás vagy mi illet, számomra igenis fontos, hogy te mit szeretnél. Akkor is, ha ok nélkül gyűlölsz. *Bár még mindig a hideg rázza a félelemtől, mikor meglátja őket, most akkor is tudatosan kíván Intath zöldjeibe nézni. Értse már meg végre, hogy nem kell, hogy ellenségek legyenk, mert ugyanazt akarják! A legjobbat Luninarinak.*
A hozzászólás írója (Alenia Cirenhille Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.07.17 21:36:13
1010. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-07-16 06:17:53
Üzenet elküldve: 2025-07-16 06:17:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1589
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1589
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//A fény útján járva//
*Higgadtság. Egyre inkább kezd a higgadtsága elpárologni ahogy ezt a beteg komédiát hallgatja. Ennek jeleként pedig eddig hűvös ábrázatára is egy vigyor húzódik. Nevethetnékje támad az elhangzottaktól.*
-Szóval amit másoktól kapsz nem a tied hanem azé akié eredetileg volt? A kisasszony keze olyan tiszta mint a friss hó hisz a mocsoktól amibe azokat lökte akiken élősködött igyekezett távol maradni. Te pedig Luninari olyan naiv vagy, hogy a saját értékeddel nem vagy tisztában. Rohadtul egyszerű megölni két védtelen nőt. Azok maximum annyit érnek amennyit a sírásó talál náluk. Megtörni őket, megalázni, egy életre ronccsá tenni miközben egyszerű birtokolható tulajdonná silányodnak már más tészta. Évekbe telt mire Sárvárost felszámolták. Ha oda hurcolnak el téged és Laurentitia-t aznap mikor visszajöttök Aleimord-ért akkor talán csak a napokban szabadítottak volna titeket ki, ha azóta meg nem haltok. És mennyit ért ez az áldozat? A kisasszony szerint semmit hisz mindez önzetlenség amiért nem jár semmi. A bátyja pedig egy sültbolond volt amiért egy egész kúriát rátok mert hagyni ezért a semmiségért. Ha az önzetlenség olyan szép dolog. Gondolom az árvaház többi dolgozója sem kap fizetést. Milyen szép világ lenne ha a földeken dolgozó parasztok is inkább koplalnának csak azért, hogy jusson az uraiknak. Ja! Sokszor így van. Az árváitok jórészét is ez a fajta önzetlenség juttatta oda ahol vannak és ez a fajta önzetlenség tesz majd arról is, hogy egész életükben nem tapasztalhatják meg az igazi függetlenséget. Hisz ha már kaptak egy lehetőséget akkor illik ezt önzetlenül viszonozni nem igaz? Miért használnák a kapott lehetőséget arra, hogy magukra fordítsák ha tehetik ezt másokért is. Például a jótevőikért. Akik havonta többezer aranyat költenek rájuk úgy, hogy közben marad szép ruhákra, ékszerekre, parfümökre és hasonlókra. Biztos a várostól kapott bútorokat rágcsálják az árvák.~Önzetlenség a faszom!~Aki, pedig hagyja, hogy mások ingyen dolgoztassák az nem becsüli magát és mások se fogják becsülni őt. Legyenek Piritanes napfényt sosem látott bányászai, a gályákon dolgozó rabszolgák vagy te, aki harminc gyerekre sütsz, főzöl, egész álló nap a házban amit az életed kockáztatásáért kaptál, majd elloptak tőled és még hálás is vagy érte. Milyen nagylelkű, hogy hajlandó adni valamit azért cserébe, hogy meglopott. Igazi őszinte barát. Valóban nem ez a tolvaj, hanem én vagyok, aki nem becsül meg téged. Nézzünk már be Laurentitia szobájába hátha van ott is valami, ami megtetszik a kisasszonynak! Őt ne hagyjuk már ki ebből a fene nagy megbecsülésből.
*A következő füstfelhőket már véletlenül se az ablak felé hanem a szőke irányába fújja ki.*
-Azon mondanom se kell nem is csodálkozom, hogy belőlem lett a pióca, aki csak a lányok jóhiszeműségén élősködik és akinek a jelenlétét nagy kegyesen eltűritek miután a tolvaj nagylelkűen kiszúrta Luninari szemét egy semmit se érő ajánlattal. Hadd találjam ki! Nemesi kúriáért cserébe mondjuk felhúzol neki egy kecskeólat. Esetleg mélyebben a zsebedbe nyúlsz és jár mellé egy kertibudi is, hogy legyen hova eljárni mikor elkap a megbecsülés.
*Nagyon jól esne köpni egyet. Helyette a félvér felé néz.*
-Szóval? Van rám szükség vagy megbeszélitek egymás közt mi legyen a házaddal?
*Higgadtság. Egyre inkább kezd a higgadtsága elpárologni ahogy ezt a beteg komédiát hallgatja. Ennek jeleként pedig eddig hűvös ábrázatára is egy vigyor húzódik. Nevethetnékje támad az elhangzottaktól.*
-Szóval amit másoktól kapsz nem a tied hanem azé akié eredetileg volt? A kisasszony keze olyan tiszta mint a friss hó hisz a mocsoktól amibe azokat lökte akiken élősködött igyekezett távol maradni. Te pedig Luninari olyan naiv vagy, hogy a saját értékeddel nem vagy tisztában. Rohadtul egyszerű megölni két védtelen nőt. Azok maximum annyit érnek amennyit a sírásó talál náluk. Megtörni őket, megalázni, egy életre ronccsá tenni miközben egyszerű birtokolható tulajdonná silányodnak már más tészta. Évekbe telt mire Sárvárost felszámolták. Ha oda hurcolnak el téged és Laurentitia-t aznap mikor visszajöttök Aleimord-ért akkor talán csak a napokban szabadítottak volna titeket ki, ha azóta meg nem haltok. És mennyit ért ez az áldozat? A kisasszony szerint semmit hisz mindez önzetlenség amiért nem jár semmi. A bátyja pedig egy sültbolond volt amiért egy egész kúriát rátok mert hagyni ezért a semmiségért. Ha az önzetlenség olyan szép dolog. Gondolom az árvaház többi dolgozója sem kap fizetést. Milyen szép világ lenne ha a földeken dolgozó parasztok is inkább koplalnának csak azért, hogy jusson az uraiknak. Ja! Sokszor így van. Az árváitok jórészét is ez a fajta önzetlenség juttatta oda ahol vannak és ez a fajta önzetlenség tesz majd arról is, hogy egész életükben nem tapasztalhatják meg az igazi függetlenséget. Hisz ha már kaptak egy lehetőséget akkor illik ezt önzetlenül viszonozni nem igaz? Miért használnák a kapott lehetőséget arra, hogy magukra fordítsák ha tehetik ezt másokért is. Például a jótevőikért. Akik havonta többezer aranyat költenek rájuk úgy, hogy közben marad szép ruhákra, ékszerekre, parfümökre és hasonlókra. Biztos a várostól kapott bútorokat rágcsálják az árvák.~Önzetlenség a faszom!~Aki, pedig hagyja, hogy mások ingyen dolgoztassák az nem becsüli magát és mások se fogják becsülni őt. Legyenek Piritanes napfényt sosem látott bányászai, a gályákon dolgozó rabszolgák vagy te, aki harminc gyerekre sütsz, főzöl, egész álló nap a házban amit az életed kockáztatásáért kaptál, majd elloptak tőled és még hálás is vagy érte. Milyen nagylelkű, hogy hajlandó adni valamit azért cserébe, hogy meglopott. Igazi őszinte barát. Valóban nem ez a tolvaj, hanem én vagyok, aki nem becsül meg téged. Nézzünk már be Laurentitia szobájába hátha van ott is valami, ami megtetszik a kisasszonynak! Őt ne hagyjuk már ki ebből a fene nagy megbecsülésből.
*A következő füstfelhőket már véletlenül se az ablak felé hanem a szőke irányába fújja ki.*
-Azon mondanom se kell nem is csodálkozom, hogy belőlem lett a pióca, aki csak a lányok jóhiszeműségén élősködik és akinek a jelenlétét nagy kegyesen eltűritek miután a tolvaj nagylelkűen kiszúrta Luninari szemét egy semmit se érő ajánlattal. Hadd találjam ki! Nemesi kúriáért cserébe mondjuk felhúzol neki egy kecskeólat. Esetleg mélyebben a zsebedbe nyúlsz és jár mellé egy kertibudi is, hogy legyen hova eljárni mikor elkap a megbecsülés.
*Nagyon jól esne köpni egyet. Helyette a félvér felé néz.*
-Szóval? Van rám szükség vagy megbeszélitek egymás közt mi legyen a házaddal?
1009. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-07-15 22:38:05
Üzenet elküldve: 2025-07-15 22:38:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 677
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 677
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//A fény útján járva//
*Kezdetnek legalább annak örül, hogy nem mérgesedik el túlságosan a vita, legalábbis olyan értelemben véve nem, hogy nincsen kiabálás, és noha a levegőben Intath pipafüstje mellett azt is érezni, hogy nem éppen nyugodt, baráti beszélgetés zajlik, azért eddig még legalább a két elf higgadt maradt, valamint érvek és vélemények mentén próbálnak vitatkozni egymással, nem pedig indulatból.
Ezt ugyan jó jelnek veszi, még a simogatás elől sem húzódik el, kicsit mosolyog is, de azért Int és Nia vitáját elhallgatva csak kell egy kicsikét sétálnia céltalanul fel és alá, hogy ezzel vezessen le valamennyit a benne lévő feszültségből. Talán nem teljesen reménytelen a helyzet, de az nem tölti el túlzott optimizmussal, hogy ismeri már annyira a dokit, hogy sokszor egy sokkal jelentéktelenebb, teljesen tét nélküli vitában is képes a végsőkig ragaszkodni a véleményéhez.
Az is némiképpen kellemetlenül érinti, hogy nem csak a házról, hanem egyben róla is vitatkoznak, kicsit mintha itt sem lenne. Ilyen érzés lehet valószínűleg, ha anya és apa veszekszik a közös gyerekük feje felett, róla, ez az első, ami eszébe jut, de nem sértődik meg, mert elfogadja ennek az elkerülhetetlenségét. Mindazonáltal Aleniának teljesen igaza van vele kapcsolatban, tényleg nem saját haszna az elsődleges motivációja az életben, és ez szerinte pontosan így van jól.*
- Igazából nem igazán értem a problémádat, bevallom. *mondja persze Intnek, bár szavait természetesen mindkét félnek szánja.*
- Az az épület, ahol most az árvaház működik a Sayqueves család tulajdona volt generációk óta. Még, ha Aleimord tényleg el is akarta volna ajándékozni, pontosan tudod, hogy ő nem volt egészen beszámítható. Biztosan te is emlékszel rá, hogy a lázadás után már nem igazán volt többé önmaga, amikor pedig utoljára láttuk itt ligetben, akkor is meglehetősen furcsán viselkedett. Különben, nem csak az kész csoda, hogy mindannyian ép bőrrel úsztuk meg azt az éjszakát, hanem, hogy az a ház egyáltalán nagyjából egyben maradt a lázadás alatt, meg utána. Viszont, ameddig Alenia nem tért vissza, gyakorlatilag romos és teljesen elhanyagolt állapotban volt, alig használta bárki, akkor is csak árvák húzták meg magukat a falai között, amikor először mentem oda vissza, meg egy-ketten laktak néha rövidebb ideig ott. A lehető legjobb dolog történt, így, hogy Niának, Orthusnak meg az új városvezetésnek hála sokkal hasznosabb célt szolgál most a ház, mintha pusztán egy családnak, vagy bárki másnak a tulajdona lenne. Több mint harminc gyerek él ott most, akik nem csak hogy fedelet kapnak a fejük fölé, meg ételt, hanem nem az utcán kell felnőniük, éhezniük, meg lopni, vagy rosszabbat csinálni ahhoz, hogy életben maradjanak, sőt, így már az a veszély sem fenyegeti őket, hogy fel sem fognak tudni nőni. Most tanulhatnak majd, biztonságban lesznek és esélyt kapnak egy olyan életre, amit különben nem élhettek volna. Szerintem ezért akár ingyen is érdemes dolgozni, csakhogy én nem elsősorban miattuk vagyok ott és nem csak itt, hanem, hogy Aleniával legyek. Ő maga mondta, hogy nem kell semmit csinálnom, ha akarnám egész nap olvasgathatnék kint a kertben, vagy szunyókálhatnék, hiszen van bőven, aki gondoskodik a gyerekekről. De, ha már ott vagyok szívesen segítek, ha tudok, egyszerűen csak, mert szeretek másokon segíteni, és hülyén érezném magam, ha dologtalanul tengenék-lengenék. Akár itt ligeten, de akkor is hülyén érezném magam, ha tőled bármiért is pénzt fogadnék el. Nem örülnék neki, ha azt kellene számolgatnunk, hogy milyen munkáért melyikünk mennyivel tartozik a másiknak. Amire pedig akarom, arra tényleg meg tudom keresni magamnak a pénzt, szóval ezen szerintem tényleg kár lenne vitázni, főleg, hogy jelenleg, ha úgy vesszük több otthonom is van már egyszerre, és bármikor tudok magamnak varázslattal akár ételt is teremteni, így nem is nagyon fogok olyan helyzetbe kerülni, hogy sürgősen pénzre legyen szükségem. De, ami a lényeg, hogy liget fontosabb nálam, és ezért bármilyen segítséget örömmel fogadnék, amit Alenia itt adni tud. Hosszú távon mindenképpen hasznos lenne, ha nem lenne vita köztetek, nem csak azért, mert akkor mindenki nyugodtabban élhet és alhat, hanem mert Szarvasliget tényleg csak nyerhetne ezzel.
*Kicsit ugyan hosszan beszélt, mégis reméli, hogy Int belátja a szavai nyomán, hogy a közte és Nia közötti béke nem csak mindhármuk lelki békéjének tenne jót, hanem ligetnek is, azzal pedig mindannyian jól járnának, míg az ellenségeskedés vélhetően egyikük számára sem hajtana semmilyen hasznot sem a világon.*
*Kezdetnek legalább annak örül, hogy nem mérgesedik el túlságosan a vita, legalábbis olyan értelemben véve nem, hogy nincsen kiabálás, és noha a levegőben Intath pipafüstje mellett azt is érezni, hogy nem éppen nyugodt, baráti beszélgetés zajlik, azért eddig még legalább a két elf higgadt maradt, valamint érvek és vélemények mentén próbálnak vitatkozni egymással, nem pedig indulatból.
Ezt ugyan jó jelnek veszi, még a simogatás elől sem húzódik el, kicsit mosolyog is, de azért Int és Nia vitáját elhallgatva csak kell egy kicsikét sétálnia céltalanul fel és alá, hogy ezzel vezessen le valamennyit a benne lévő feszültségből. Talán nem teljesen reménytelen a helyzet, de az nem tölti el túlzott optimizmussal, hogy ismeri már annyira a dokit, hogy sokszor egy sokkal jelentéktelenebb, teljesen tét nélküli vitában is képes a végsőkig ragaszkodni a véleményéhez.
Az is némiképpen kellemetlenül érinti, hogy nem csak a házról, hanem egyben róla is vitatkoznak, kicsit mintha itt sem lenne. Ilyen érzés lehet valószínűleg, ha anya és apa veszekszik a közös gyerekük feje felett, róla, ez az első, ami eszébe jut, de nem sértődik meg, mert elfogadja ennek az elkerülhetetlenségét. Mindazonáltal Aleniának teljesen igaza van vele kapcsolatban, tényleg nem saját haszna az elsődleges motivációja az életben, és ez szerinte pontosan így van jól.*
- Igazából nem igazán értem a problémádat, bevallom. *mondja persze Intnek, bár szavait természetesen mindkét félnek szánja.*
- Az az épület, ahol most az árvaház működik a Sayqueves család tulajdona volt generációk óta. Még, ha Aleimord tényleg el is akarta volna ajándékozni, pontosan tudod, hogy ő nem volt egészen beszámítható. Biztosan te is emlékszel rá, hogy a lázadás után már nem igazán volt többé önmaga, amikor pedig utoljára láttuk itt ligetben, akkor is meglehetősen furcsán viselkedett. Különben, nem csak az kész csoda, hogy mindannyian ép bőrrel úsztuk meg azt az éjszakát, hanem, hogy az a ház egyáltalán nagyjából egyben maradt a lázadás alatt, meg utána. Viszont, ameddig Alenia nem tért vissza, gyakorlatilag romos és teljesen elhanyagolt állapotban volt, alig használta bárki, akkor is csak árvák húzták meg magukat a falai között, amikor először mentem oda vissza, meg egy-ketten laktak néha rövidebb ideig ott. A lehető legjobb dolog történt, így, hogy Niának, Orthusnak meg az új városvezetésnek hála sokkal hasznosabb célt szolgál most a ház, mintha pusztán egy családnak, vagy bárki másnak a tulajdona lenne. Több mint harminc gyerek él ott most, akik nem csak hogy fedelet kapnak a fejük fölé, meg ételt, hanem nem az utcán kell felnőniük, éhezniük, meg lopni, vagy rosszabbat csinálni ahhoz, hogy életben maradjanak, sőt, így már az a veszély sem fenyegeti őket, hogy fel sem fognak tudni nőni. Most tanulhatnak majd, biztonságban lesznek és esélyt kapnak egy olyan életre, amit különben nem élhettek volna. Szerintem ezért akár ingyen is érdemes dolgozni, csakhogy én nem elsősorban miattuk vagyok ott és nem csak itt, hanem, hogy Aleniával legyek. Ő maga mondta, hogy nem kell semmit csinálnom, ha akarnám egész nap olvasgathatnék kint a kertben, vagy szunyókálhatnék, hiszen van bőven, aki gondoskodik a gyerekekről. De, ha már ott vagyok szívesen segítek, ha tudok, egyszerűen csak, mert szeretek másokon segíteni, és hülyén érezném magam, ha dologtalanul tengenék-lengenék. Akár itt ligeten, de akkor is hülyén érezném magam, ha tőled bármiért is pénzt fogadnék el. Nem örülnék neki, ha azt kellene számolgatnunk, hogy milyen munkáért melyikünk mennyivel tartozik a másiknak. Amire pedig akarom, arra tényleg meg tudom keresni magamnak a pénzt, szóval ezen szerintem tényleg kár lenne vitázni, főleg, hogy jelenleg, ha úgy vesszük több otthonom is van már egyszerre, és bármikor tudok magamnak varázslattal akár ételt is teremteni, így nem is nagyon fogok olyan helyzetbe kerülni, hogy sürgősen pénzre legyen szükségem. De, ami a lényeg, hogy liget fontosabb nálam, és ezért bármilyen segítséget örömmel fogadnék, amit Alenia itt adni tud. Hosszú távon mindenképpen hasznos lenne, ha nem lenne vita köztetek, nem csak azért, mert akkor mindenki nyugodtabban élhet és alhat, hanem mert Szarvasliget tényleg csak nyerhetne ezzel.
*Kicsit ugyan hosszan beszélt, mégis reméli, hogy Int belátja a szavai nyomán, hogy a közte és Nia közötti béke nem csak mindhármuk lelki békéjének tenne jót, hanem ligetnek is, azzal pedig mindannyian jól járnának, míg az ellenségeskedés vélhetően egyikük számára sem hajtana semmilyen hasznot sem a világon.*
1008. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-07-15 16:53:48
Üzenet elküldve: 2025-07-15 16:53:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 521
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 521
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A fény útján járva//
*Intath most sem tűnik sokkal fogékonyabbnak, mint a múltkor, de most legalább nem nyílt fenyegetéseket kap tőle, így a pánikroham is elkerüli, és van lehetősége azon gondolkozni, hogy vajon miért viselkedhet a férfi úgy, ahogy, miközben hagyja, hogy Luninarival is szót válthasson. Nem szól bele, hadd legyen meg a saját véleménye neki is a hallottakról.
Rettentő furcsa figura ez az Intath. Legutóbb megtapasztalta, hogy van egy olyan énje, mely mindenféle észszerűségre és törvényre fittyet hányva küzd a saját igazáért még akkor is, ha azzal minden létező határon túlmegy. Aztán ahogy megsimogatja Luninari arcát, valami egészen mást lát benne. Gyengéd szeretetet, ami eddig nem volt sehol, s most mégis olyan természetesen bújik elő belőle, mintha ilyen volna az alaptermészete. Talán tényleg szereti a kis fél-elf lányt, és meg akarja védeni mindentől, de ez a védelem elmegy egy olyan beteges túlféltésbe, amitől már azt is képes Luninari bántásának tekinteni, ha túl melegen süt rá a nap.
Bármi is az igazság, Intath szavai ismételten kezdenek számára igazságtalannak tűnni, amit nem is akar szó nélkül hagyni, csak ne lenne az az átkozott füst, ami megint csak felettébb tiszteletlen húzás, de nem teszi szóvá, csak feláll az asztaltól, és a Luninari által kinyitott ablakhoz lép, ott friss a levegő.*
- Intath, te még soha nem hallottál róla, hogy valaki azért csinál valamit, mert szeretné, és nem azért, mert hasznot vár belőle? *Kezd bele a saját véleményének kifejtésébe.* Ha annyira gyűlölöd a fajtámat, akkor először pont ezt kellene elfogadnod, hogy létezik az önzetlenség, amiből Luninariban talán több is van, mint kellene, de épp ezért érdemli meg, hogy a barátai megbecsüljék. Például azzal, hogy nem bántod azért, mert azt csinálja, amit szeretne. *Rövid szünetet tart, míg az ablakon keresztül friss levegőt vesz, és ki is néz rajta, aztán újra visszafordul az asztalhoz, és folytatja.*
- Ami a várostól kapott támogatásokat illeti, nem kaptam tőlük semmit azért, mert az enyém az árvaház. Kaphattam volna, de akkor most nem lenne gyermekek otthona, visszautasítottam. Egyszeri támogatást kaptunk bútorok és ruhák formájában a Tanácstól, semmi mást. A ház felújításában Orthus Morthimernek mondhatunk köszönetet, a családom régi jó barátja volt. A gyermekek élelmezését pedig én magam fizettem ki, miután leutaztam a falvakba elintézni. Nincs hasznom az árvaházból, ha erre akarsz kilyukadni. Vagy mit gondolsz, talán a gyerekek fizetnek maguk után fejpénzt nekem? *Kissé fájdalmasan mosolyodik el, mert semmi értelme az egésznek. Nem nyer ezzel semmit, legfeljebb bukik, de egyáltalán nem bánja, mert az számít, hogy a cél nemes, és nem az, hogy ő maga az.*
- De ha már itt tartunk, és feltételezem, hogy jogos az elvárásod az irányomba, merthogy Teysusnak hála megtudtam, hogy a bátyám valóban el szerette volna ajándékozni a rezidenciát, csak ahhoz is ügyetlen volt, hogy sikerüljön neki, te akkor sem várhatsz el semmit, nemhogy kárpótlást. Hisz neked tudtommal akkor sincs semmi közöd ahhoz a házhoz, ha az Luninarit illetné. Úgyhogy, ha nem haragszol, az ajánlatomat majd ő megfontolja helyetted. Azt fogjuk tenni, amit ő szeretne, és ha a liget megszépült, legfeljebb majd becsukjuk a szemünket, ha te majd ellenszolgáltatás nélkül óhajtod élvezni az előnyeit. De, ha fizetni szeretnél majd Luninarinak azért, mert te is jól jársz az ő kártérítésével… ám legyen. Ezt mondják az elveid, nem? De mielőtt ezen gondolkoznál, hadd mondjam el, hogy ő nem fogja ezt elvárni tőled, tudod miért? Mert szeret téged, és ez így van rendjén. *Kíváncsian néz Intath szemeibe. Megérti, hogy tűzzel-vassal védelmezi Luninarit, de mindeközben nem veszi észre, hogy helyette akar döntéseket meghozni, amivel szerinte inkább csak árt neki. Senki nem szereti, ha nem bíznak meg benne annyira, hogy elhiszik, hogy tudja mi a jó saját magának.*
*Intath most sem tűnik sokkal fogékonyabbnak, mint a múltkor, de most legalább nem nyílt fenyegetéseket kap tőle, így a pánikroham is elkerüli, és van lehetősége azon gondolkozni, hogy vajon miért viselkedhet a férfi úgy, ahogy, miközben hagyja, hogy Luninarival is szót válthasson. Nem szól bele, hadd legyen meg a saját véleménye neki is a hallottakról.
Rettentő furcsa figura ez az Intath. Legutóbb megtapasztalta, hogy van egy olyan énje, mely mindenféle észszerűségre és törvényre fittyet hányva küzd a saját igazáért még akkor is, ha azzal minden létező határon túlmegy. Aztán ahogy megsimogatja Luninari arcát, valami egészen mást lát benne. Gyengéd szeretetet, ami eddig nem volt sehol, s most mégis olyan természetesen bújik elő belőle, mintha ilyen volna az alaptermészete. Talán tényleg szereti a kis fél-elf lányt, és meg akarja védeni mindentől, de ez a védelem elmegy egy olyan beteges túlféltésbe, amitől már azt is képes Luninari bántásának tekinteni, ha túl melegen süt rá a nap.
Bármi is az igazság, Intath szavai ismételten kezdenek számára igazságtalannak tűnni, amit nem is akar szó nélkül hagyni, csak ne lenne az az átkozott füst, ami megint csak felettébb tiszteletlen húzás, de nem teszi szóvá, csak feláll az asztaltól, és a Luninari által kinyitott ablakhoz lép, ott friss a levegő.*
- Intath, te még soha nem hallottál róla, hogy valaki azért csinál valamit, mert szeretné, és nem azért, mert hasznot vár belőle? *Kezd bele a saját véleményének kifejtésébe.* Ha annyira gyűlölöd a fajtámat, akkor először pont ezt kellene elfogadnod, hogy létezik az önzetlenség, amiből Luninariban talán több is van, mint kellene, de épp ezért érdemli meg, hogy a barátai megbecsüljék. Például azzal, hogy nem bántod azért, mert azt csinálja, amit szeretne. *Rövid szünetet tart, míg az ablakon keresztül friss levegőt vesz, és ki is néz rajta, aztán újra visszafordul az asztalhoz, és folytatja.*
- Ami a várostól kapott támogatásokat illeti, nem kaptam tőlük semmit azért, mert az enyém az árvaház. Kaphattam volna, de akkor most nem lenne gyermekek otthona, visszautasítottam. Egyszeri támogatást kaptunk bútorok és ruhák formájában a Tanácstól, semmi mást. A ház felújításában Orthus Morthimernek mondhatunk köszönetet, a családom régi jó barátja volt. A gyermekek élelmezését pedig én magam fizettem ki, miután leutaztam a falvakba elintézni. Nincs hasznom az árvaházból, ha erre akarsz kilyukadni. Vagy mit gondolsz, talán a gyerekek fizetnek maguk után fejpénzt nekem? *Kissé fájdalmasan mosolyodik el, mert semmi értelme az egésznek. Nem nyer ezzel semmit, legfeljebb bukik, de egyáltalán nem bánja, mert az számít, hogy a cél nemes, és nem az, hogy ő maga az.*
- De ha már itt tartunk, és feltételezem, hogy jogos az elvárásod az irányomba, merthogy Teysusnak hála megtudtam, hogy a bátyám valóban el szerette volna ajándékozni a rezidenciát, csak ahhoz is ügyetlen volt, hogy sikerüljön neki, te akkor sem várhatsz el semmit, nemhogy kárpótlást. Hisz neked tudtommal akkor sincs semmi közöd ahhoz a házhoz, ha az Luninarit illetné. Úgyhogy, ha nem haragszol, az ajánlatomat majd ő megfontolja helyetted. Azt fogjuk tenni, amit ő szeretne, és ha a liget megszépült, legfeljebb majd becsukjuk a szemünket, ha te majd ellenszolgáltatás nélkül óhajtod élvezni az előnyeit. De, ha fizetni szeretnél majd Luninarinak azért, mert te is jól jársz az ő kártérítésével… ám legyen. Ezt mondják az elveid, nem? De mielőtt ezen gondolkoznál, hadd mondjam el, hogy ő nem fogja ezt elvárni tőled, tudod miért? Mert szeret téged, és ez így van rendjén. *Kíváncsian néz Intath szemeibe. Megérti, hogy tűzzel-vassal védelmezi Luninarit, de mindeközben nem veszi észre, hogy helyette akar döntéseket meghozni, amivel szerinte inkább csak árt neki. Senki nem szereti, ha nem bíznak meg benne annyira, hogy elhiszik, hogy tudja mi a jó saját magának.*
1007. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-07-14 23:10:08
Üzenet elküldve: 2025-07-14 23:10:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1589
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1589
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//A fény útján járva//
*A doki nincs jó állapotban. Sőt, sikerült kizökkenteni őt azzal a kézfogással is, viszont a volt kalózt nem olyan fából faragták, hogy ezek akadályozni tudják abban ha fel kell vennie a fél pár kesztyűt a két nővel szemben. A félvér szavaira csípőből tud válaszolni.*
-Nem mindig pénzben, de igen kaptál. Ahányszor látogatót fogadtunk befogtuk dolgozni vagy kifizettettük vele a vendéglátást ezekből pedig mivel te is itt élsz, volt hasznod neked is.
*Ellentétben az árvaházzal, amit elloptak tőle. A szőke természetesen szóra se méltatja ezt a dolgot. A konyhában a doki pipára gyújt, pont abból a célból amit feltételeznek róla és hellyel kínálja a félvért a saját házában. Ezek után végre rátérhetnek az üzletre. Arra, hogy a nő nem tudja miért rántották elő a csatabárdot a férfi jól láthatóan elfintorodik. Múltkor elég egyértelműen kifejtette, hogy mi nem tetszett neki és cserébe csak hüledezést kapott. Ezt a vádat tehát egyelőre még szóra se méltatja. Azon azért elmosolyodik ahogy a nő végül elmenekül a pipafüst irányából. Az ajánlat hallatán azért magába mélyed. Úgy néz ki az igazgatónő nem hitegette a levelével. Lehet érdemes volt várnia mielőtt egyértelműbb üzenetet hagyott volna. Érdemel majd a nő ezért egy csókot és ő választhatja ki, azt is, hogy hova. A félvér is közbeszól. Ő másféle húrokat igyekszik megpengetni. A lány naivitása miatt a férfi még őszintének is véli ezt a mondatot. Ha az engedi neki akkor felé nyúl és egy kedves mosollyal megsimogatja annak az arcát.*
-Nem csak rajtam múlik kedveském.
*A gondolatait összekuszálni nem tudja a lány. Aki, szintén hibás ebben a dologban hisz hagyta magát meglopni, most pedig kihasználni. Legalább ugyan olyan hibás mint a szőke picsa, aki a legkisebb bűntudat nélkül élősködik rajta. Akárcsak annak idején a tengeren. Kinek a hibája volt mikor vérnek kellett hullani? Azé akinek a kezében a kard volt vagy azé, aki nem hallgatott az okos szóra? A munka kérdésében hasonló érveket várt és készült is rájuk.*
-Egy egyértelmű különbség van az itteni munkád és az ottani között. Azt, nem pusztán az önzetlenség tartja el, hanem a város, aki ezt támogatást az árvaház tulajdonosának biztosítja ha igazam van.*Villan tekintete a szőke felé.*És gondolom a többi ott dolgozónak nem kell mellékállást vállalnia ahhoz, hogy ott dolgozhasson a puszta szívjóságból. A varróinasok is ugyan, azt csinálják a műhelyükben, mint otthon mikor megvarrják a férjük szakadt ingét, rájuk is szükség van és nekik is hálásak, de jobb helyeken kapnak fizetést és nem csak a mesternek jár egyedül a haszon. Mi, kedveském itt együtt élünk. Hálás vagyok a reggeliért, ahogy te is azért, hogy vigyázok az egészségedre. Ennyi. Viszont ha idejönne egy beteg, aki aranyakban fizetne nekem és te segítenél az ő ellátásában akkor inkább köpném magam arcon minthogy megtegyem, hogy neked nem adok semmit a munkádért. Ez alapvető tisztelet, amit köteles kéne, hogy legyél elvárni mindenkitől az irányodba.
*Habár a hangját nem emelte fel egyszer sem, de ezt veheti mindkét lány egy-egy lebaszásnak. Kár tagadni nincs az elf ínyére, hogy mások önként hurokba dugott nyakát kell onnan kihúznia. Ennek viszont nem adja jelét. Felkel a székről és nyugodtan az ablak mellé sétál, hogy kevésbé legyen zavaró a dohányfüstje.*
-Az ajánlat kapcsán...fogalmazzunk úgy, hogy megfontoljuk. Múltkor én nyíltan fogalmaztam, hogy miért lett kiásva a csatabárd és hogy ahhoz méltó kárpótlást várok el a károsultak érdekében. Ha nem akarod nevén nevezni a gyereket akkor ne tedd! A ligetbe történő anyagi beruházás megfelelő alternatíva lehet amennyiben a károsultak is elfogadják ezt. Viszont a méltányosság kapcsán a jövőbeli félreértések elkerülése érdekében lehet javallott lenne konkretizálni, hogy milyen mértékű beruházásról és segítségről lenne szó. Az okozott kár mértéke ugyanis nem kicsi.
*Szív mélyet a pipájába és fújja ki a füstöt lassan...az ablakon.*
*A doki nincs jó állapotban. Sőt, sikerült kizökkenteni őt azzal a kézfogással is, viszont a volt kalózt nem olyan fából faragták, hogy ezek akadályozni tudják abban ha fel kell vennie a fél pár kesztyűt a két nővel szemben. A félvér szavaira csípőből tud válaszolni.*
-Nem mindig pénzben, de igen kaptál. Ahányszor látogatót fogadtunk befogtuk dolgozni vagy kifizettettük vele a vendéglátást ezekből pedig mivel te is itt élsz, volt hasznod neked is.
*Ellentétben az árvaházzal, amit elloptak tőle. A szőke természetesen szóra se méltatja ezt a dolgot. A konyhában a doki pipára gyújt, pont abból a célból amit feltételeznek róla és hellyel kínálja a félvért a saját házában. Ezek után végre rátérhetnek az üzletre. Arra, hogy a nő nem tudja miért rántották elő a csatabárdot a férfi jól láthatóan elfintorodik. Múltkor elég egyértelműen kifejtette, hogy mi nem tetszett neki és cserébe csak hüledezést kapott. Ezt a vádat tehát egyelőre még szóra se méltatja. Azon azért elmosolyodik ahogy a nő végül elmenekül a pipafüst irányából. Az ajánlat hallatán azért magába mélyed. Úgy néz ki az igazgatónő nem hitegette a levelével. Lehet érdemes volt várnia mielőtt egyértelműbb üzenetet hagyott volna. Érdemel majd a nő ezért egy csókot és ő választhatja ki, azt is, hogy hova. A félvér is közbeszól. Ő másféle húrokat igyekszik megpengetni. A lány naivitása miatt a férfi még őszintének is véli ezt a mondatot. Ha az engedi neki akkor felé nyúl és egy kedves mosollyal megsimogatja annak az arcát.*
-Nem csak rajtam múlik kedveském.
*A gondolatait összekuszálni nem tudja a lány. Aki, szintén hibás ebben a dologban hisz hagyta magát meglopni, most pedig kihasználni. Legalább ugyan olyan hibás mint a szőke picsa, aki a legkisebb bűntudat nélkül élősködik rajta. Akárcsak annak idején a tengeren. Kinek a hibája volt mikor vérnek kellett hullani? Azé akinek a kezében a kard volt vagy azé, aki nem hallgatott az okos szóra? A munka kérdésében hasonló érveket várt és készült is rájuk.*
-Egy egyértelmű különbség van az itteni munkád és az ottani között. Azt, nem pusztán az önzetlenség tartja el, hanem a város, aki ezt támogatást az árvaház tulajdonosának biztosítja ha igazam van.*Villan tekintete a szőke felé.*És gondolom a többi ott dolgozónak nem kell mellékállást vállalnia ahhoz, hogy ott dolgozhasson a puszta szívjóságból. A varróinasok is ugyan, azt csinálják a műhelyükben, mint otthon mikor megvarrják a férjük szakadt ingét, rájuk is szükség van és nekik is hálásak, de jobb helyeken kapnak fizetést és nem csak a mesternek jár egyedül a haszon. Mi, kedveském itt együtt élünk. Hálás vagyok a reggeliért, ahogy te is azért, hogy vigyázok az egészségedre. Ennyi. Viszont ha idejönne egy beteg, aki aranyakban fizetne nekem és te segítenél az ő ellátásában akkor inkább köpném magam arcon minthogy megtegyem, hogy neked nem adok semmit a munkádért. Ez alapvető tisztelet, amit köteles kéne, hogy legyél elvárni mindenkitől az irányodba.
*Habár a hangját nem emelte fel egyszer sem, de ezt veheti mindkét lány egy-egy lebaszásnak. Kár tagadni nincs az elf ínyére, hogy mások önként hurokba dugott nyakát kell onnan kihúznia. Ennek viszont nem adja jelét. Felkel a székről és nyugodtan az ablak mellé sétál, hogy kevésbé legyen zavaró a dohányfüstje.*
-Az ajánlat kapcsán...fogalmazzunk úgy, hogy megfontoljuk. Múltkor én nyíltan fogalmaztam, hogy miért lett kiásva a csatabárd és hogy ahhoz méltó kárpótlást várok el a károsultak érdekében. Ha nem akarod nevén nevezni a gyereket akkor ne tedd! A ligetbe történő anyagi beruházás megfelelő alternatíva lehet amennyiben a károsultak is elfogadják ezt. Viszont a méltányosság kapcsán a jövőbeli félreértések elkerülése érdekében lehet javallott lenne konkretizálni, hogy milyen mértékű beruházásról és segítségről lenne szó. Az okozott kár mértéke ugyanis nem kicsi.
*Szív mélyet a pipájába és fújja ki a füstöt lassan...az ablakon.*
1006. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-07-14 14:48:57
Üzenet elküldve: 2025-07-14 14:48:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 677
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 677
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//A fény útján járva//
*Intath szinte félvállról odavetett kérdése után először esik ki egy kicsit az eddig felvett szerepből, ami nem is annyira csak szerep. Türelmes, figyelmes, szemlélődő, valahol végül is mindig is ilyen volt, vagy legalábbis szeretett így gondolni saját magára. Amikor aztán végre lehetősége nyílt saját életének tevékeny alakítására, azt is olyan tőle teljesen független sorsfordulatok határozták meg, amelyek végül egészen más kiindulópontot teremtettek meg az általa alakítható jövőnek, mint ahonnan ő maga elindult volna valahová.
Most azonban egyik szemöldöke kissé magasabbra szalad fel a szokásosnál meglepetésében, amikor pedig van ideje egy rövid megjegyzésre, hallja is hangjában egy kicsit a türelmetlen élt.*
- Miért, az itteni munkámért kapok fizetést? Vagy kaptam valaha? *teszi fel a költői kérdést, pontosan tudva, hogy Int is pontosan tudja, hogy ebben igaza van. Mindig szívesen vezette az itteni háztartást, gondoskodott az állatokról, és soha nem kért ezért semmit sem cserébe, pontosabban aranyakat teljesen biztosan nem. Itt élt, amióta csak Szarvasliget az övéké, és eddig mindig is úgy volt vele, hogy itt mindenki azt tette hozzá a közösség életéhez, amihez értett. Int például fogat húzott, vagy szülést vezetett le, ha kellett, ő pedig próbált úgy viselkedni, mintha Lau helyett is Lau lenne. Mindezt azonban nincsen ideje kifejteni addig ameddig Alenia be nem fejezi a mondandóját.
Sajnálja is őt, és bár barátnője maga kérte meg, hogy üljön le hozzájuk, amit meg is tesz, amikor a dohányfüst sűrűsödni kezd, nem tudja megállni, hogy ne álljon fel és ne nyisson ki legalább egy ablakot, hogy szellőzzön kifelé a konyha, legalább egy kicsit. Nem is nagyon érti Int részéről ezt a szándékos udvariatlanságot, bár annyi jóhiszeműség még mindig van benne, hogy feltételezze a dokiról, hogy meg sem fordult a fejében, hogy Nia nem bírná a pipafüstöt. Ettől még valahogy az egész helyzet, a füst, Nia szavai, és minden azt sugallja neki, hogy Intath van itthon, ők pedig nem. Itt pedig már bizony bizonytalan abban, hogy Intath nem szándékosan kívánja-e Aleniát, és vele együtt őt is eleve olyan pozícióba kényszeríteni, mintha magyarázkodniuk kellene bármiért. Jobban belegondolva persze az egészbe ilyen téren teljesen el is múlik a bizonytalansága.*
- Ahhoz, amit Nia mondott csak annyit tennék hozzá, hogy én is azt szeretném, ha két elf, aki egyaránt nagyon fontos nekem, nem lenne egymással haragban. *fűzi hozzá barátnője szavaihoz, miután az ablaktól visszatért. Ritkán próbálkozik bevetni női bájait, pontosabban hasonlóval még sosem próbálkozott, és most sem kifejezetten ezt teszi, inkább csak próbál a szemeivel kérni szépen, ahogyan még korábban sosem kért senkitől. Nem volt édesapja, vagy bátyja, nem volt kin gyakorolnia ilyen téren, édesanyjával szemben pedig sosem volt szüksége hasonlóra, de most tényleg megpróbálja Intet nagyon kedvesen megkérni a pillantásával is arra, hogy próbáljon békülni inkább vitatkozás helyett.*
- Ami a munkát illeti, tudok pénzt keresni a városban, ha akarok, az árvaházban és itt viszont nem azért segítek, mert azt várnék cserébe. Tudom, hogy szükség van rám, és jó érzés, ha tudok is segíteni. Ott sem csinálok mást, mint amit itt is minden nap megteszek. Nem hiszem, hogy bármelyikkel baj lenne, és azt sem, hogy mostantól fizetni szeretnél nekem a reggelidért, vagy a vacsorádért. De azt sem, hogy te várnál el tőlem aranyakat cserébe mondjuk azért, mert megvizsgálsz, hogy egészséges vagyok-e még.
*Itt már nincsenek nagyra nyitott szemek, csak egy mosoly, mert annyira bizarrnak tartja a gondolatot, hogy Int valaha is pénzt kérne tőle egy vizsgálatért cserébe, hogy úgy érzi szavai is elegek ahhoz, hogy meggyőzzék őt.*
- Alenia ajánlata pedig teljesen méltányos szerintem. Sőt, nem is hiszem, hog kapnánk ennél jobbat bárkitől ligettel kapcsolatban *teszi még hozzá, de azt már a békesség kedvéért inkább megtartja magának, hogy szerinte még egy kicsit túlságosan is nagylelkű barátnője részéről.*
*Intath szinte félvállról odavetett kérdése után először esik ki egy kicsit az eddig felvett szerepből, ami nem is annyira csak szerep. Türelmes, figyelmes, szemlélődő, valahol végül is mindig is ilyen volt, vagy legalábbis szeretett így gondolni saját magára. Amikor aztán végre lehetősége nyílt saját életének tevékeny alakítására, azt is olyan tőle teljesen független sorsfordulatok határozták meg, amelyek végül egészen más kiindulópontot teremtettek meg az általa alakítható jövőnek, mint ahonnan ő maga elindult volna valahová.
Most azonban egyik szemöldöke kissé magasabbra szalad fel a szokásosnál meglepetésében, amikor pedig van ideje egy rövid megjegyzésre, hallja is hangjában egy kicsit a türelmetlen élt.*
- Miért, az itteni munkámért kapok fizetést? Vagy kaptam valaha? *teszi fel a költői kérdést, pontosan tudva, hogy Int is pontosan tudja, hogy ebben igaza van. Mindig szívesen vezette az itteni háztartást, gondoskodott az állatokról, és soha nem kért ezért semmit sem cserébe, pontosabban aranyakat teljesen biztosan nem. Itt élt, amióta csak Szarvasliget az övéké, és eddig mindig is úgy volt vele, hogy itt mindenki azt tette hozzá a közösség életéhez, amihez értett. Int például fogat húzott, vagy szülést vezetett le, ha kellett, ő pedig próbált úgy viselkedni, mintha Lau helyett is Lau lenne. Mindezt azonban nincsen ideje kifejteni addig ameddig Alenia be nem fejezi a mondandóját.
Sajnálja is őt, és bár barátnője maga kérte meg, hogy üljön le hozzájuk, amit meg is tesz, amikor a dohányfüst sűrűsödni kezd, nem tudja megállni, hogy ne álljon fel és ne nyisson ki legalább egy ablakot, hogy szellőzzön kifelé a konyha, legalább egy kicsit. Nem is nagyon érti Int részéről ezt a szándékos udvariatlanságot, bár annyi jóhiszeműség még mindig van benne, hogy feltételezze a dokiról, hogy meg sem fordult a fejében, hogy Nia nem bírná a pipafüstöt. Ettől még valahogy az egész helyzet, a füst, Nia szavai, és minden azt sugallja neki, hogy Intath van itthon, ők pedig nem. Itt pedig már bizony bizonytalan abban, hogy Intath nem szándékosan kívánja-e Aleniát, és vele együtt őt is eleve olyan pozícióba kényszeríteni, mintha magyarázkodniuk kellene bármiért. Jobban belegondolva persze az egészbe ilyen téren teljesen el is múlik a bizonytalansága.*
- Ahhoz, amit Nia mondott csak annyit tennék hozzá, hogy én is azt szeretném, ha két elf, aki egyaránt nagyon fontos nekem, nem lenne egymással haragban. *fűzi hozzá barátnője szavaihoz, miután az ablaktól visszatért. Ritkán próbálkozik bevetni női bájait, pontosabban hasonlóval még sosem próbálkozott, és most sem kifejezetten ezt teszi, inkább csak próbál a szemeivel kérni szépen, ahogyan még korábban sosem kért senkitől. Nem volt édesapja, vagy bátyja, nem volt kin gyakorolnia ilyen téren, édesanyjával szemben pedig sosem volt szüksége hasonlóra, de most tényleg megpróbálja Intet nagyon kedvesen megkérni a pillantásával is arra, hogy próbáljon békülni inkább vitatkozás helyett.*
- Ami a munkát illeti, tudok pénzt keresni a városban, ha akarok, az árvaházban és itt viszont nem azért segítek, mert azt várnék cserébe. Tudom, hogy szükség van rám, és jó érzés, ha tudok is segíteni. Ott sem csinálok mást, mint amit itt is minden nap megteszek. Nem hiszem, hogy bármelyikkel baj lenne, és azt sem, hogy mostantól fizetni szeretnél nekem a reggelidért, vagy a vacsorádért. De azt sem, hogy te várnál el tőlem aranyakat cserébe mondjuk azért, mert megvizsgálsz, hogy egészséges vagyok-e még.
*Itt már nincsenek nagyra nyitott szemek, csak egy mosoly, mert annyira bizarrnak tartja a gondolatot, hogy Int valaha is pénzt kérne tőle egy vizsgálatért cserébe, hogy úgy érzi szavai is elegek ahhoz, hogy meggyőzzék őt.*
- Alenia ajánlata pedig teljesen méltányos szerintem. Sőt, nem is hiszem, hog kapnánk ennél jobbat bárkitől ligettel kapcsolatban *teszi még hozzá, de azt már a békesség kedvéért inkább megtartja magának, hogy szerinte még egy kicsit túlságosan is nagylelkű barátnője részéről.*
1005. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-07-11 21:26:22
Üzenet elküldve: 2025-07-11 21:26:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 521
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 521
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A fény útján járva//
*Kicsit talán hiányzik is neki Luninari hangja. Nem számított rá, hogy a fél-elf lány ilyen türelmesen és csendesen fogja csupán szemlélni az eseményeket. A hangulat fagyos, az tény, és bár nem beszél, de talán még így is csak Luninari jelenlétének köszönhető, hogy nem válik az egész világ egy fagyos pokollá körülöttük.
A lépcsőn felfelé aztán megtörik a jég. Ő maga nem szól egy szót sem, de Luninari kellemesen megnyugtató hangszíne biztonságérzetet ad a számára. Amikor a munkát említi, kissé megijed, mert már előre tudja, hogy mi fog történni, és nem is téved. Intath rögtön fel is tesz egy kényes kérdést, melyre talán neki kellene válaszolnia, de nem teszi meg. Hogy miért? Mert nem meri. Erre a kérdésre nem tud jó választ adni. Luninari puszta önzetlenségből segít nekik, de nem biztos benne, hogy az elf doktor ismeri ennek a szónak a jelentését. Közös barátnőjük azonban maga az önzetlenség. Senki nem kéri rá, ő mégis ott segít, ahol tud. Most, a konyhába érve is saját felelősségének érzi, hogy hellyel kínálja mindkettejüket, pedig erre sem volna semmi szükség. Persze, elfogadja a kedvességet, s miután megigazgatta a rakoncátlan, szőke tincseit, néhányat pedig a háta mögé dobott, le is ül, szembe Intath-tal, aki addigra már több füstöt ereget, mint a Thargok, mikor kommunikálni próbálnak.*
- Igen, ülj le te is közénk, kérlek! Nem szükséges, hogy ennyire figyelj ránk, minden rendben van. *Kedves mosollyal pillant Luninari felé, majd kénytelen kelletlenül visszafordul a fagyos zöldek kereszttüzébe. Párat köhécsel, ahogy véletlenül beszívja az elf által kifújt füstöt, addig muszáj ismét félrenéznie. Nem hiába, kényes nemeskisasszony ő, aki dohánynak még csak a közelében sem járt soha. Még a könnye is kifolyik tőle. Látványosan nem viseli jól, de ahelyett, hogy megkérné rá Intath-ot, hogy ne csinálja, inkább tűri. Inkább ő viseli el a szenvedést, mintsem még tovább szítsa a tüzet kettejük között.*
- Jó szándékkal… *köhög.* jöttem. Azért vagyok itt, hogy elássam a csatabárdot kettőnk között, melyet őszintén fogalmam sincs, hogy miért rántottunk egyáltalán elő. *Karjait kényelmetlenül összefonja maga előtt. A levegőben terjengő füsttől kezdi úgy érezni, mintha fulladozna, így igencsak nehezen tud a mondandójára koncentrálni.*
- Egy megoldást kértél, hogy mindenkinek jó legyen. Te is és Luninari is imádjátok Szarvasligetet. Fel szeretném ajánlani a segítségem, hogy még ennél is szebbé, otthonosabbá és jobbá tegyük a… helyet. Elnézést, én ezt nem bírom. *Köhög, majd feláll a székről, és távolabb lépked, egészen a falig, ahol már nem annyira zavarja a füst.*
- Szóval, ha van valami álmotok, amit szeretnétek itt megvalósítani, állok rendelkezésetekre anyagi értelemben, és a szükséges munkaerő megszerzésének szempontjából is. *Fejezi be mondandóját most, hogy végre kap is rendesen levegőt.*
*Kicsit talán hiányzik is neki Luninari hangja. Nem számított rá, hogy a fél-elf lány ilyen türelmesen és csendesen fogja csupán szemlélni az eseményeket. A hangulat fagyos, az tény, és bár nem beszél, de talán még így is csak Luninari jelenlétének köszönhető, hogy nem válik az egész világ egy fagyos pokollá körülöttük.
A lépcsőn felfelé aztán megtörik a jég. Ő maga nem szól egy szót sem, de Luninari kellemesen megnyugtató hangszíne biztonságérzetet ad a számára. Amikor a munkát említi, kissé megijed, mert már előre tudja, hogy mi fog történni, és nem is téved. Intath rögtön fel is tesz egy kényes kérdést, melyre talán neki kellene válaszolnia, de nem teszi meg. Hogy miért? Mert nem meri. Erre a kérdésre nem tud jó választ adni. Luninari puszta önzetlenségből segít nekik, de nem biztos benne, hogy az elf doktor ismeri ennek a szónak a jelentését. Közös barátnőjük azonban maga az önzetlenség. Senki nem kéri rá, ő mégis ott segít, ahol tud. Most, a konyhába érve is saját felelősségének érzi, hogy hellyel kínálja mindkettejüket, pedig erre sem volna semmi szükség. Persze, elfogadja a kedvességet, s miután megigazgatta a rakoncátlan, szőke tincseit, néhányat pedig a háta mögé dobott, le is ül, szembe Intath-tal, aki addigra már több füstöt ereget, mint a Thargok, mikor kommunikálni próbálnak.*
- Igen, ülj le te is közénk, kérlek! Nem szükséges, hogy ennyire figyelj ránk, minden rendben van. *Kedves mosollyal pillant Luninari felé, majd kénytelen kelletlenül visszafordul a fagyos zöldek kereszttüzébe. Párat köhécsel, ahogy véletlenül beszívja az elf által kifújt füstöt, addig muszáj ismét félrenéznie. Nem hiába, kényes nemeskisasszony ő, aki dohánynak még csak a közelében sem járt soha. Még a könnye is kifolyik tőle. Látványosan nem viseli jól, de ahelyett, hogy megkérné rá Intath-ot, hogy ne csinálja, inkább tűri. Inkább ő viseli el a szenvedést, mintsem még tovább szítsa a tüzet kettejük között.*
- Jó szándékkal… *köhög.* jöttem. Azért vagyok itt, hogy elássam a csatabárdot kettőnk között, melyet őszintén fogalmam sincs, hogy miért rántottunk egyáltalán elő. *Karjait kényelmetlenül összefonja maga előtt. A levegőben terjengő füsttől kezdi úgy érezni, mintha fulladozna, így igencsak nehezen tud a mondandójára koncentrálni.*
- Egy megoldást kértél, hogy mindenkinek jó legyen. Te is és Luninari is imádjátok Szarvasligetet. Fel szeretném ajánlani a segítségem, hogy még ennél is szebbé, otthonosabbá és jobbá tegyük a… helyet. Elnézést, én ezt nem bírom. *Köhög, majd feláll a székről, és távolabb lépked, egészen a falig, ahol már nem annyira zavarja a füst.*
- Szóval, ha van valami álmotok, amit szeretnétek itt megvalósítani, állok rendelkezésetekre anyagi értelemben, és a szükséges munkaerő megszerzésének szempontjából is. *Fejezi be mondandóját most, hogy végre kap is rendesen levegőt.*
1004. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-07-10 10:36:39
Üzenet elküldve: 2025-07-10 10:36:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1589
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1589
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//A fény útján járva//
*A szőke valószínűleg direkt elérti, hogy a nem túl ízléses kézfogási kísérletére tett megjegyzést a doki és nem magára a végtagra.*
-Aham.
*Csak ennyit tesz hozzá majd indulhatnak fel. Elől Luninari megy, aki megpróbál valami beszélgetést kezdeményezni és közben olyan magas labdát ad, amit az elf nem tud, nem leütni.*
-Fizetést kapsz azért a munkáért?
*Nem kívánt egyből a lényegre térni. Megvárta volna míg a konyhába jutnak, de ha már szóba jött és ilyen kedvező szövegkörnyezetben akkor nem hagyja ki a lehetőséget, hogy oda ne szúrjon. A következő megjegyzésre az istennőről is csak hümmög egyet. Az ilyen vallásos baromságok sosem érintették őt meg különösebben. Luninari szájából pedig idegenül is hangzik ez az egész. Annak a kéznek a dolga viszont zavarja az elfet. Arról szívesen hallana, de nem kérdez. Még nem. A konyhába érve míg a többiek a székekkel foglalatoskodnak, ő addig, a zsebébe nyúl és előkeresi előbb a pipáját, majd a dohányt és tüzet keresve elkezd pöfékelni. Csak ezek után foglal helyet. Fagyos tekintetével a szőkét méregeti, majd a körülötte lévő szimbolizmusokat észre se véve a félvérre villan a szeme.*
-A saját otthonodban vagy. Nem kell engedély, hogy leülj ha szeretnél.
*Majd kényelmesen a pipájába szív és hosszasan kifújja a füstöt a szőke irányába.*
-Figyelek.
*A szőke valószínűleg direkt elérti, hogy a nem túl ízléses kézfogási kísérletére tett megjegyzést a doki és nem magára a végtagra.*
-Aham.
*Csak ennyit tesz hozzá majd indulhatnak fel. Elől Luninari megy, aki megpróbál valami beszélgetést kezdeményezni és közben olyan magas labdát ad, amit az elf nem tud, nem leütni.*
-Fizetést kapsz azért a munkáért?
*Nem kívánt egyből a lényegre térni. Megvárta volna míg a konyhába jutnak, de ha már szóba jött és ilyen kedvező szövegkörnyezetben akkor nem hagyja ki a lehetőséget, hogy oda ne szúrjon. A következő megjegyzésre az istennőről is csak hümmög egyet. Az ilyen vallásos baromságok sosem érintették őt meg különösebben. Luninari szájából pedig idegenül is hangzik ez az egész. Annak a kéznek a dolga viszont zavarja az elfet. Arról szívesen hallana, de nem kérdez. Még nem. A konyhába érve míg a többiek a székekkel foglalatoskodnak, ő addig, a zsebébe nyúl és előkeresi előbb a pipáját, majd a dohányt és tüzet keresve elkezd pöfékelni. Csak ezek után foglal helyet. Fagyos tekintetével a szőkét méregeti, majd a körülötte lévő szimbolizmusokat észre se véve a félvérre villan a szeme.*
-A saját otthonodban vagy. Nem kell engedély, hogy leülj ha szeretnél.
*Majd kényelmesen a pipájába szív és hosszasan kifújja a füstöt a szőke irányába.*
-Figyelek.
1003. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-07-09 19:19:32
Üzenet elküldve: 2025-07-09 19:19:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 677
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 677
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//A fény útján járva//
*Úgy érzi, hogy nehéz döntések sorozatát kell meghoznia, pedig jelenleg csupán annyiról van szó, hogy el kell sétálniuk a konyhába, amit ő maga javasolt, mint egy tárgyalás szerinte kényelmes és másik két fél számára semleges helyszínét, közben pedig egyáltalán nem, vagy nagyon keveset beszélni.
Ha más nem, legalább ez összejön; a konyhába való eljutás és a kevés beszéd is.
Nem is olyan sokkal korábban még hajlamos lett volna túlgondolni egy ehhez hasonló helyzetet, de azon most is eltűnődik, hogy mi történik éppen és mi az, amit ő maga tehet? Vihar előtti csend lenne, vagy inkább biztató kezdet az, hogy Int nem esett Niának azonnal? Kellene mondania valamit, vagy ameddig nem kezd eldurvulni a vita, - már amennyiben eldurvul és vita lesz egyáltalán, - ne mondjon semmit?
Próbálja ő maga beindítani a beszélgetést valahogyan? Körülbelül csak annyiban biztos, hogy annak nincs semmi értelme, hogy ő legyen az, aki megpróbálja elkezdeni és irányítani azt. Bármit is mondott Nia korábban politikusi képességeiről, úgy érzi, hogy hasonlóban nincsen túl sok gyakorlata.
~ Mivel mindketten nagyon fontosak vagytok nekem, szeretném, ha valahogy tisztáznátok a közöttetek lévő félreértéseket, főleg most, hogy végre minden a lehető legjobban alakult. ~
Legszívesebben valami ilyesmit mondana, de fél tőle, hogy ez túl korai lenne és direkt, ha azonban nem várakozásai szerint alakul a beszélgetés, úgy számít, hogy később még mindig bevetheti ezt a csodafegyvernek szánt mondatot.
Egyelőre inkább csak próbál a lehető legudvariasabb lenni, és csak kicsit és röviden reagálni az eddig elhangzottakra szóban, úgy, hogy ne vonja túlságosan magára a figyelmet.*
- Megértem, ha fáradt vagy. Nálunk is sok a munka. Sok lett a gyerek az árvaházban hirtelen. *jegyzi meg először, próbálva semleges, csevegő hangnemet megütni.*
- Az istennő pedig tényleg megáldott bennünket, nem csak képletes értelemben véve. *mosolyodik el, remélve, hogy ezzel inkább Intath kíváncsiságát kelti fel, és, ha érez is haragot éppen, legalább ideiglenesen eltereli róla a figyelmet, végtére is hasonló és éppen tőle, akit sohasem vonzott igazán a vallás, nem éppen mindennapi kijelentés.
A konyhába megérkezve aztán előre megy, és Niának is, Intnek is kihúz egy-egy széket. Előbbinek persze egyébként is megtenné bármikor és bárhol, de most mindenképpen, hogy tulajdonképpen az ő vendége. Itteni látogatása akkor is megtörtént volna, ha a doki nem teremt olyan helyzetet, hogy muszáj legyen neki eljönnie ide és éppen pont a mai napon.
Intnek pedig leginkább azért, mert, ha nem tenné meg az úgy hathatna számára, mintha nem tekintené barátnőjével egyenrangú félnek, hiába tekinti annak, hasonló helyzetben ráadásul úgy sejti, hogy mindez olaj lenne csak az éppen pislákoló tűzre. Meg hát elvben, és a valóságban is ugye fáradt, ő pedig mindig is próbált figyelmes lenni vele is, amióta csak jobban megismerték egymást.
Egyelőre próbál hát a rá jellemző, néha kissé körülményes körmondatok helyett inkább apró gesztusokkal kommunikálni. Magának nem húz ki széket, csak kezdetnek hoz egy-egy kupa hideg vizet a kamrából Intnek és Niának, aztán elkezd kipakolni a táskájából az asztalra, plüssnyulai mellől, de nem eléjük, hanem az asztal legszélére. Előkerül a gondosan becsomagolt vadhús és a már palackja alapján is igazán különleges óbor.
Csak csendes kis célzás mindez a részéről, amit nem tudja biztosan, hogy akár Intath, akár Alenia majd megért-e, avagy sem. Amolyan jelzés arra, hogyha képesek szót érteni egymással, legkevesebb egy kellemes vacsorát és estét eltölthetnek egymással együtt, ha azonban ez nem fog összejönni, akkor hármuk közül valaki ki fog majd maradni a finom vacsorából, borból és abból, amit számára jelképez mindez; az otthon nyugalmából és békéjéből is.
És mégis fél tőle, hogy talán keveset tett ezzel, vagy talán úgy is túl sokat mondott, hogy alig mondott valamit idáig.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.07.09 19:26:41
*Úgy érzi, hogy nehéz döntések sorozatát kell meghoznia, pedig jelenleg csupán annyiról van szó, hogy el kell sétálniuk a konyhába, amit ő maga javasolt, mint egy tárgyalás szerinte kényelmes és másik két fél számára semleges helyszínét, közben pedig egyáltalán nem, vagy nagyon keveset beszélni.
Ha más nem, legalább ez összejön; a konyhába való eljutás és a kevés beszéd is.
Nem is olyan sokkal korábban még hajlamos lett volna túlgondolni egy ehhez hasonló helyzetet, de azon most is eltűnődik, hogy mi történik éppen és mi az, amit ő maga tehet? Vihar előtti csend lenne, vagy inkább biztató kezdet az, hogy Int nem esett Niának azonnal? Kellene mondania valamit, vagy ameddig nem kezd eldurvulni a vita, - már amennyiben eldurvul és vita lesz egyáltalán, - ne mondjon semmit?
Próbálja ő maga beindítani a beszélgetést valahogyan? Körülbelül csak annyiban biztos, hogy annak nincs semmi értelme, hogy ő legyen az, aki megpróbálja elkezdeni és irányítani azt. Bármit is mondott Nia korábban politikusi képességeiről, úgy érzi, hogy hasonlóban nincsen túl sok gyakorlata.
~ Mivel mindketten nagyon fontosak vagytok nekem, szeretném, ha valahogy tisztáznátok a közöttetek lévő félreértéseket, főleg most, hogy végre minden a lehető legjobban alakult. ~
Legszívesebben valami ilyesmit mondana, de fél tőle, hogy ez túl korai lenne és direkt, ha azonban nem várakozásai szerint alakul a beszélgetés, úgy számít, hogy később még mindig bevetheti ezt a csodafegyvernek szánt mondatot.
Egyelőre inkább csak próbál a lehető legudvariasabb lenni, és csak kicsit és röviden reagálni az eddig elhangzottakra szóban, úgy, hogy ne vonja túlságosan magára a figyelmet.*
- Megértem, ha fáradt vagy. Nálunk is sok a munka. Sok lett a gyerek az árvaházban hirtelen. *jegyzi meg először, próbálva semleges, csevegő hangnemet megütni.*
- Az istennő pedig tényleg megáldott bennünket, nem csak képletes értelemben véve. *mosolyodik el, remélve, hogy ezzel inkább Intath kíváncsiságát kelti fel, és, ha érez is haragot éppen, legalább ideiglenesen eltereli róla a figyelmet, végtére is hasonló és éppen tőle, akit sohasem vonzott igazán a vallás, nem éppen mindennapi kijelentés.
A konyhába megérkezve aztán előre megy, és Niának is, Intnek is kihúz egy-egy széket. Előbbinek persze egyébként is megtenné bármikor és bárhol, de most mindenképpen, hogy tulajdonképpen az ő vendége. Itteni látogatása akkor is megtörtént volna, ha a doki nem teremt olyan helyzetet, hogy muszáj legyen neki eljönnie ide és éppen pont a mai napon.
Intnek pedig leginkább azért, mert, ha nem tenné meg az úgy hathatna számára, mintha nem tekintené barátnőjével egyenrangú félnek, hiába tekinti annak, hasonló helyzetben ráadásul úgy sejti, hogy mindez olaj lenne csak az éppen pislákoló tűzre. Meg hát elvben, és a valóságban is ugye fáradt, ő pedig mindig is próbált figyelmes lenni vele is, amióta csak jobban megismerték egymást.
Egyelőre próbál hát a rá jellemző, néha kissé körülményes körmondatok helyett inkább apró gesztusokkal kommunikálni. Magának nem húz ki széket, csak kezdetnek hoz egy-egy kupa hideg vizet a kamrából Intnek és Niának, aztán elkezd kipakolni a táskájából az asztalra, plüssnyulai mellől, de nem eléjük, hanem az asztal legszélére. Előkerül a gondosan becsomagolt vadhús és a már palackja alapján is igazán különleges óbor.
Csak csendes kis célzás mindez a részéről, amit nem tudja biztosan, hogy akár Intath, akár Alenia majd megért-e, avagy sem. Amolyan jelzés arra, hogyha képesek szót érteni egymással, legkevesebb egy kellemes vacsorát és estét eltölthetnek egymással együtt, ha azonban ez nem fog összejönni, akkor hármuk közül valaki ki fog majd maradni a finom vacsorából, borból és abból, amit számára jelképez mindez; az otthon nyugalmából és békéjéből is.
És mégis fél tőle, hogy talán keveset tett ezzel, vagy talán úgy is túl sokat mondott, hogy alig mondott valamit idáig.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.07.09 19:26:41
1002. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-07-08 22:43:03
Üzenet elküldve: 2025-07-08 22:43:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 521
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 521
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A fény útján járva//
*Luninari és Intath ölelkezését követően nem gondolkodik sokáig azon, hogy mit tegyen vagy mondjon elsőre. A fél-elf lány talán hiába is magyarázná neki, hogy nem túl bölcs lépés így indítani a találkozást az orvossal, akinek pedig azt a halálfélelmet keltő pillantását nem tudná eltűntetni a szemeiből. Igen, pontosan ilyen ez, mikor az ellentétek az üvöltő csendben feszülnek egymásnak.
Alenia nem véletlen választja ezt a módszert. Számára, kinek a hit, a jelek és a szimbólumok többet jelentenek minden szónál, semmi sem lehetne jobb, mint azzal a kézzel üdvözölni a férfit, melyet ő maga vágott le neki a végítélet órájában. Ez egy jel. A túlélés, a visszatérés, az újjászületés és legfőképp az újrakezdés jele, mely utóbbi szerinte mindkettejüknek jár, de ehhez az is kell, hogy mindezt Intath is akarja. Nem tudja, hogy amit az elf arcán lát, az szimpla meglepettség, megrökönyödés vagy valami egészen más, de az egyértelműen látszik, hogy valamit elindított benne a látvány.*
- Természetesen, hisz az enyém. Tudod, az istenek rámosolyognak azokra, kiknek tiszta a lelkük. *Ezzel a sejtelmes mondattal húzza vissza a kezét, ujjai, melyeken egyáltalán nem visel kesztyűt, finoman, életszerűen mozognak. Alenia ott áll hát előtte, továbbra is félve, de egyben, egészben, csinosan a Luninarival együtt választott fehér felsőből és fekete selyemnadrágból álló öltözékében. Jöjjön, aminek jönnie kell, ő készen áll. Intathon múlik, hogy újra össze akarja-e roppantani a most még bizakodó, törékeny lelket vagy a megoldás irányába tereli kettejük konfliktusát, de az egyértelmű tény, hogy Eeyr érintése rengeteg erőt adott a nemeskisasszonynak.*
- Rendben, menjünk akkor a konyhába! Nekem megfelel. *Válaszolja, miközben egy rövidke pillantást vet Luninari felé, egy mosollyal jelzi, hogy egyelőre úgy tűnik, minden rendben van. Talán az a félvér lány által diplomatikusan megfogalmazott „fáradtság” az oka, vagy a legutóbb rettentő dühös formájában kapott ízelítőt Intathból, de most kevésbé tűnik veszedelmesnek, bár attól még örülne, ha nem akarna megfagyni minden egyes alkalommal, amikor a szemeibe pillant.
Nem fog idegen helyen ő menni előre, így, ha Luninari elindul, csak őt követve indul el ő is felfelé a lépcsőn. Közben már szívesen szabadkozna, hogy jó szándékkal érkezett, de ha már politika, annyit ő is tud, hogy egy ilyen fontos dolgot nem lehet úgy közölni, hogy akinek szánja, az a hátát látja. Úgyhogy egyelőre inkább csendesen megvárja, hogy hová vezetik, és hol foglalhatnak kényelmesen helyet.*
*Luninari és Intath ölelkezését követően nem gondolkodik sokáig azon, hogy mit tegyen vagy mondjon elsőre. A fél-elf lány talán hiába is magyarázná neki, hogy nem túl bölcs lépés így indítani a találkozást az orvossal, akinek pedig azt a halálfélelmet keltő pillantását nem tudná eltűntetni a szemeiből. Igen, pontosan ilyen ez, mikor az ellentétek az üvöltő csendben feszülnek egymásnak.
Alenia nem véletlen választja ezt a módszert. Számára, kinek a hit, a jelek és a szimbólumok többet jelentenek minden szónál, semmi sem lehetne jobb, mint azzal a kézzel üdvözölni a férfit, melyet ő maga vágott le neki a végítélet órájában. Ez egy jel. A túlélés, a visszatérés, az újjászületés és legfőképp az újrakezdés jele, mely utóbbi szerinte mindkettejüknek jár, de ehhez az is kell, hogy mindezt Intath is akarja. Nem tudja, hogy amit az elf arcán lát, az szimpla meglepettség, megrökönyödés vagy valami egészen más, de az egyértelműen látszik, hogy valamit elindított benne a látvány.*
- Természetesen, hisz az enyém. Tudod, az istenek rámosolyognak azokra, kiknek tiszta a lelkük. *Ezzel a sejtelmes mondattal húzza vissza a kezét, ujjai, melyeken egyáltalán nem visel kesztyűt, finoman, életszerűen mozognak. Alenia ott áll hát előtte, továbbra is félve, de egyben, egészben, csinosan a Luninarival együtt választott fehér felsőből és fekete selyemnadrágból álló öltözékében. Jöjjön, aminek jönnie kell, ő készen áll. Intathon múlik, hogy újra össze akarja-e roppantani a most még bizakodó, törékeny lelket vagy a megoldás irányába tereli kettejük konfliktusát, de az egyértelmű tény, hogy Eeyr érintése rengeteg erőt adott a nemeskisasszonynak.*
- Rendben, menjünk akkor a konyhába! Nekem megfelel. *Válaszolja, miközben egy rövidke pillantást vet Luninari felé, egy mosollyal jelzi, hogy egyelőre úgy tűnik, minden rendben van. Talán az a félvér lány által diplomatikusan megfogalmazott „fáradtság” az oka, vagy a legutóbb rettentő dühös formájában kapott ízelítőt Intathból, de most kevésbé tűnik veszedelmesnek, bár attól még örülne, ha nem akarna megfagyni minden egyes alkalommal, amikor a szemeibe pillant.
Nem fog idegen helyen ő menni előre, így, ha Luninari elindul, csak őt követve indul el ő is felfelé a lépcsőn. Közben már szívesen szabadkozna, hogy jó szándékkal érkezett, de ha már politika, annyit ő is tud, hogy egy ilyen fontos dolgot nem lehet úgy közölni, hogy akinek szánja, az a hátát látja. Úgyhogy egyelőre inkább csendesen megvárja, hogy hová vezetik, és hol foglalhatnak kényelmesen helyet.*
1001. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-07-08 21:20:31
Üzenet elküldve: 2025-07-08 21:20:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1589
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1589
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//A fény útján járva//
*Mogorva, rosszkedvű, másnapos, büdös... Ez ő. Látszólag nem javít a kedvén a hozzábújó félvér se, de valójában jól esik neki a lány jelenléte. Csak maga a szituáció nincs kedvére. Amit bár nem tesz szóvá, de egyértelmű lehet. A szőke picsa fél tőle mint korábban is. Aztán csak összeszedi magát. Sőt, valami olyasmit tesz, ami meglepi az elfet is. Ez pedig szokásával ellentétben egyértelműen kiül a férfi arcára. Önmagában a pofátlanság, hogy kezet nyújtanak neki is meglepné, de hogy egy olyan kéz lendül felé amit elméletileg a szegénynegyedi kutyák vagy patkányok már rég széthordtak arra egyáltalán nem számított. Úgy néz arra a kézre mintha még életében nem látott volna hasonlót, ami így is van. Sikerült kizökkenteni őt ha ez volt a cél. Végül csak megszólal.*
-Milyen ízléses.
*Csonkját belenyomhatná a másik kezébe, de nincs kedve hozzá. A fejében viszont pörög, hogy mi történhetett. Műkéz lenne? Neki is megfordult már hasonló a fejében. Kesztyűt hordva nem jegyezné meg senki a hiányosságát. De ez mintha mozgott volna. A félvér ajánlatára csak felmutat a lépcsőn, hogy hölgyek előre. A kérdésre, hogy ők ébresztették-e kitérő választ ad.*
-Sok a munka.
*A fecsegésre nem reagál semmit csak komoran hallgat.*
*Mogorva, rosszkedvű, másnapos, büdös... Ez ő. Látszólag nem javít a kedvén a hozzábújó félvér se, de valójában jól esik neki a lány jelenléte. Csak maga a szituáció nincs kedvére. Amit bár nem tesz szóvá, de egyértelmű lehet. A szőke picsa fél tőle mint korábban is. Aztán csak összeszedi magát. Sőt, valami olyasmit tesz, ami meglepi az elfet is. Ez pedig szokásával ellentétben egyértelműen kiül a férfi arcára. Önmagában a pofátlanság, hogy kezet nyújtanak neki is meglepné, de hogy egy olyan kéz lendül felé amit elméletileg a szegénynegyedi kutyák vagy patkányok már rég széthordtak arra egyáltalán nem számított. Úgy néz arra a kézre mintha még életében nem látott volna hasonlót, ami így is van. Sikerült kizökkenteni őt ha ez volt a cél. Végül csak megszólal.*
-Milyen ízléses.
*Csonkját belenyomhatná a másik kezébe, de nincs kedve hozzá. A fejében viszont pörög, hogy mi történhetett. Műkéz lenne? Neki is megfordult már hasonló a fejében. Kesztyűt hordva nem jegyezné meg senki a hiányosságát. De ez mintha mozgott volna. A félvér ajánlatára csak felmutat a lépcsőn, hogy hölgyek előre. A kérdésre, hogy ők ébresztették-e kitérő választ ad.*
-Sok a munka.
*A fecsegésre nem reagál semmit csak komoran hallgat.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1151-1170