//Intath Aldeis//
- Jobban tudok vigyázni magamra, mint hinnéd *mosolyodik el szinte azonnal. Nem egy hold varázslatot ismer, amik mentették már meg az életét. Senki nem nézné ki belőle, elvégre csak egy aprócska, védtelen tündérlány... Egy ideig ez bosszantotta, hiszen hiába felnőtt, senki nem nézi annak, ám már csak mulattatja. Amikor mások meglátják, mire képes pusztán a gondolataival meglepődnek, és rájönnek, hogy nem is olyan védtelen és törékeny, mint amilyennek tűnik.*
- Igen, ritka *bólint.* Mikor megvettem, azt hittem, magabiztosabb lehetek majd tőle, ám rájöttem, hogy nem akarom, hogy ilyenek befolyásoljanak, így végül nem használtam el, és... nem is akarom.
*Elhelyezi a lovát egy szabat boxban, visz neki egy kis élelmet, ha már azt mondták, hogy szabad, majd visszamegy az elfhez, aki ekkor már a saját lovával van elfoglalva.*
- A kikötőbe? *Válaszul a fejét rázza.* Nem, nem. Oda nem mennék. Rosszak a hírek, nem akarom megkockáztatni...
*Nem lenne túl jó ötlet, ha arra keveredne, ezért is választotta a hosszabb irányt, és indult el a városhoz inkább.*
- A lovakhoz? Hááát... *Sűrűn pislog az elfhez.* Nem, nem igazán, nem vagyok orvos. De ha logikusan végiggondolom, két magyarázata lehet. vett valamit, amit mostanában nem? Elengedted akár csak egy pillanatra is, és legelészhetett is? Nem minden növényt tudnak megemészteni, lehet, hogy az a baj. De a te lovad, ezt te tudhatod... Ha kanca, lehet, hogy... Nem került közelebbi viszonyba egy ménnel?