Külső területek - Szarvasliget
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 65 (1281. - 1300. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1399-1418
1300. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-08-19 05:43:20
Üzenet elküldve: 2023-08-19 05:43:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1428
OOC üzenetek: 241
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1428
OOC üzenetek: 241
Játékstílus: Megfontolt
//Szarvasnézőbe//
-Pontosan.
*Biztosítja a másikat, hogy örökemlékű éjszaka volt az amiről ő sok részletet már nem tudna mondani. A kockák iránti szerencséjének említésére kérdőn felemeli a szemöldökét.*
-Két csontdarab? Miről beszélsz kedves? Pont jó alakod van. Nem szabad így beszélned magadról! De ki volt a másik akinek udvaroltam?
*Tesz úgy mintha elgondolkozna a dolgon. A gonoszkodó megjegyzésre jámboran válaszol.*
-Én húználak. Mármint ki a gödörből.
*Vigyorodik el pimaszul. A vörös következő támadását is ügyesen hárította, ami után úgy néz kis sikerült a lányt megadásra bírni. Jót kuncog annak szavain.*
-Szép lányok társaságában nehéz. De hidd el, így kellemesebb társaság is vagyok.
*Az elf helyzettől függően fagyos vagy forró dühe nem épp olyan dolog amivel szívesen összetalálkozik valaki. Még ha nem is úgy néz ki mintha a legveszélyesebb alak lenne a világon. A gyógynövényes elegyéből valamennyit a hajára folyat és elkezdi fél kézzel bedörzsölni. A szemét becsukja a folyamathoz így, azt nem látja ahogy a másik játszik a hajukkal, de a megjegyzését hallja.*
-Muszáj vagyok. Igény van rá.
*A témaváltás nem lepi meg. Nagyon a tény se.*
-Mert volt régi? Ha jól emlékszem mikor utoljára lovon láttalak még nem jött be a dolog? Vagy pont az hozta meg a kedved?*Vigyorodik el szemtelenül első találkozásukra gondolva.*Vagy nem is egy ló? Csacsi! Teve! Mókusok vontatta kiskocsi? Most ráhibáztam mi?
-Pontosan.
*Biztosítja a másikat, hogy örökemlékű éjszaka volt az amiről ő sok részletet már nem tudna mondani. A kockák iránti szerencséjének említésére kérdőn felemeli a szemöldökét.*
-Két csontdarab? Miről beszélsz kedves? Pont jó alakod van. Nem szabad így beszélned magadról! De ki volt a másik akinek udvaroltam?
*Tesz úgy mintha elgondolkozna a dolgon. A gonoszkodó megjegyzésre jámboran válaszol.*
-Én húználak. Mármint ki a gödörből.
*Vigyorodik el pimaszul. A vörös következő támadását is ügyesen hárította, ami után úgy néz kis sikerült a lányt megadásra bírni. Jót kuncog annak szavain.*
-Szép lányok társaságában nehéz. De hidd el, így kellemesebb társaság is vagyok.
*Az elf helyzettől függően fagyos vagy forró dühe nem épp olyan dolog amivel szívesen összetalálkozik valaki. Még ha nem is úgy néz ki mintha a legveszélyesebb alak lenne a világon. A gyógynövényes elegyéből valamennyit a hajára folyat és elkezdi fél kézzel bedörzsölni. A szemét becsukja a folyamathoz így, azt nem látja ahogy a másik játszik a hajukkal, de a megjegyzését hallja.*
-Muszáj vagyok. Igény van rá.
*A témaváltás nem lepi meg. Nagyon a tény se.*
-Mert volt régi? Ha jól emlékszem mikor utoljára lovon láttalak még nem jött be a dolog? Vagy pont az hozta meg a kedved?*Vigyorodik el szemtelenül első találkozásukra gondolva.*Vagy nem is egy ló? Csacsi! Teve! Mókusok vontatta kiskocsi? Most ráhibáztam mi?
1299. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-08-18 14:39:23
Üzenet elküldve: 2023-08-18 14:39:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 574
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 574
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Ea azt csak már csak egy mosollyal veszi tudomásul, hogy lánya fényt hoz ebbe a házba. Igazából ő sem gondolja másként, de furán érezné magát, ha tovább dicsértetné őt és ez által kicsit saját magát Intathal, szóval nem tesz semmi ilyesmit, már csak azért sem, mert a másik elf későbbi szavai sokkal jobban lekötik a figyelmét, és nem utolsó sorban az is némi pontosításra szorul, amit ő mondott korábban.*
- Persze, valamennyire képletesen értettem ezt a köves dolgot, de egyébként egyetértünk. *bólogat.* Nálunk a kő valahol nem csak a stabilitásnak, hanem a gazdagságnak és a hatalomnak is a szimbóluma. Utóbbi kettővel jár az önzés, amit te is említettél. És ahol ezekből túl sok halmozódik fel, ott előbb-utóbb biztosan valami baj lesz.
*Arról pedig már nem is beszél, hogy igazából a lelketlenségnek sem tudna sok jobb jelképet elképzelni, mint éppen a kő, főleg egy gazzal, virágokkal, patakokkal, rovarokkal, bokrokkal vadállatokkal és fákkal teli, élettől roskadozó erdő közepén.
Ettől függetlenül persze, amit Intath a városi életről mond az nagyrészt teljesen igaz.*
- Sok igazság van a többiben is, amit mondasz. *ismeri is el végül, mert annak egy részével, amit Int mondott, nem tudna, másik felével pedig nem is nagyon akar vitatkozni. Amiből pedig nem akar engedni, az sokkal hosszabb vitát igényelne, amivel nem szeretné elrontani ezt a napot. Eléggé szilárd meggyőződése mindenesetre, hogy vesse a sors bármerre is az elfeket, igazi és természetes környezetük akkor is a vadon.*
- De azért hé, gyógyító és világítás nálunk is volt ám! *neveti el magát vita helyett inkább egy Luninarit idéző mozdulat kíséretében, ami annyiból áll, hogy játékosan int egy-kettőt Int felé a fakanállal. Ahhoz képest, hogy elvben talán körömszakadtáig védenie kellene saját véleményét, láthatóan nem veszi túlságosan komolyan a témát. Talán megkönnyebbült kicsit, amiért nem távoli rokonai szomorú sorsáról beszélnek, vagy egyszerűen egykori földijeivel ellentétben szorult belé némi önirónia, és képes kívülről is szemlélni magát és egykori otthonát is.*
- Igaz utóbbi nem utcai lámpás, csak fáklya, tábortűz, meg gyertya, de azért láttunk. Így még talán hangulatosabb is volt. Katonák sem kellettek ahhoz, hogy vigyázzanak ránk. Sőt, ha éjjelente kicsit eltávolodtunk a falutól, kint a sötétben messziről úgy nézett ki, mintha még a fák között is csillagok hunyorognának a távolban, nem csak fent az égen.
*Mire válaszol, talán már a fiatalok is visszaérnek, és hallják. Szerencsére tud egyszerre beszélni és asztalt teríteni, de tény, hogy lánya is azonnal a segítségére siet.
Ezen csak mosolyog, de aztán észbe is kap gyorsan. Talán nem szerencsés, ha Lunit arra a helyre emlékezteti, ahonnan származik és amire minden bizonnyal nem emlékszik olyan szívesen vissza, mint ő. De hát a múlt már csak ilyen. Nem lehet teljesen eltemetni és kikerülni minden beszélgetésben. Meg aztán hiába történt az erdőn túl több dolog lányával, mint a fák között, mégis sokkal kevesebbet élt még idekint, egyikük sem tehet úgy, mintha az a legújabbhoz képest hosszú időszak nem is létezett volna.
Luninari azonban úgy tűnik, hogy furcsán hátrafelé hegyesedő füle botját sem mozdítja erre, talán mert lélekben még kicsit az ifjú mágussal folytatott korábbi beszélgetésnél jár, ami még a konyhába érve is tart, mert voltak és vannak benne érdekes pillanatok.
Örül például, hogy Adoaver személyiségének újabb rétegjeit ismerhette meg.
Még terítés közben is látja maga előtt, ahogyan romantikusnak nevezi őt, de arra is emlékszik, hogy a táblára és névvésésre, talán úgy, hogy a fiú észre sem veszi észre, már enyhén felvonja a szemöldökét.
Lehet mégsem olyan romantikus alkat ifjú barátja, mint az előzőek alapján képzelte volna? De ezen is csak mosolyog magában. Talán nem hülyeség Adoaver ötlete, és a városban, ahol az utcákat és tereket is táblák jelölik természetes is lenne, de feléjük a tavaknak egyszerűen csak neve van, amit úgy is mindenki ismer. Nem érzi értelmét annak, hogy ki kellene írni, hogy mi az. Meg a mélységét. Ezzel az erővel akár kiírhatnák azt is, hogy milyen fajtájú halak élnek benne.
De ez csak átfut a gondolatai között, jobban elgondolkodik a többi minden máson.
Való igaz, hogy egy napig el tudna beszélgetni babonáról, tudományról, hitről, és mindezek egymáshoz való sokszor változó, vagy éppen ambivalens viszonyányról. Hasonlóról gyakran folytat hosszas belső vitákat önmagával is.
Adoaver végkövetkeztetésével viszont minden tekintetben egyetért.*
- Igazad van. *mondja aztán.* Akár hiszek az ünnep hatásában, akár nem, sokkal jobb és szórakoztatóbb ezt csinálni, mint egész na sajnálni magunkat azért, mert még mindig hideg van.
*Ez most talán a legfontosabb. A többiről pedig még ráérnek beszélgetni később, akár a mai napon is. Ilyen ünnepek amúgy is ideálisak hasonló, akár közös elmélkedésekre is.*
- Nem pont a tilalmakra gondoltam a szakrális mágiával kapcsolatban. *mondja aztán a konyhába visszafelé vezető út közben.* Bár én sem olvastam róla túl sokat, így elég felületes erről a tudásom. Meg aztán egész életemben összesen egy embert és egy félvért láttam szakrális mágiát használni. Előbbi gyógyított vele, utóbbi pedig valamiféle csillogó vértet varázsolt magára, ha jól emlékszem. Tőle tanultam a tűzvarázslataimat egyébként.
*És átvitt értelemben tulajdonképpen Adoaver is tőle tanult, hiszen az általa készített jegyzeteket kapta meg tőle, erre azonban nem emlékezteti az ifjú mágust, mert nem szeretné túl hosszúra nyújtani a mondandóját, meg aztán a gondolatait is össze kell szednie a nem elemi mágiával kapcsolatban.*
- De úgy tudom, hogy aki szakrális mágiát használ az a legerősebb elemi varázslatokat már nem tudja megtanulni, bár van olyan amire meg csak ez a fajta mágia képes. Mivel viszont nekem főleg az a célom, hogy a hold erejét teljesen megismerjem, így nálam eleve szóba sem jöhetett. Meg van a három istenség is, nagyon leegyszerűsítve a jó, a gonosz és a semleges. Utat kell választani, és a szakrális mágia valahol az ő szolgálatuk, cserébe azért, amiért leegyszerűsítik a manára való ráhangolódást. Viszont nem lehet szerintem valaki mindig csak jó, csak gonosz, vagy éppen a kettő közötti örök átmenet.
*~ Illetve igen, csak akkor ehhez vagy szentnek, vagy velejéig romlottnak kell lennie, esetleg teljesen hidegnek és racionálisnak. De hát az ilyen teljesen egysíkú lény bizonyára nagyon ritka. ~ teszi hozzá csak magában.*
- Szóval jobb és tisztább az elemi mágia szerintem. *összegzi végül.* Nagyobb a mozgástér, több a lehetőség, és tényleg teljesen a magad ura vagy.
*Édesanyját persze meg sem lepi, hogy két mágus a mágiáról beszélget ebédhez készülődve is, ahogyan az sem, hogy lányával ketten együtt már gyorsan tudnak megteríteni, Adoaver pedig kellemesnek találja a konyhát betöltő illatokat. Ezzel ő sincsen másképpen, ráadásul szintén rendesen megéhezett, ahogyan Luni is.*
- Jó étvágyat! *mondja is ő miután leült, és szór némi csípős paprikát saját levesébe, majd jó példával járva rögtön el is kezd enni. Félig szándékosan, félig ösztönösen Int és Adoaver közé ült, nem is annyira azért, hogy szétválassza őket egymástól, - egy asztal körül ülve ez amúgy is lehetetlen lenne, - hanem csak, hogy egyszerre legyen a közelükben.
Némi óvatos oldalpillantást azért vet a dokira, kíváncsian arra, hogy mennyire jó kedvében találja őt. Reméli most már eléggé ahhoz, hogy ő is munkának tartsa papírdarabok formákra vagdosását, illetve ne tegye szóvá, ha mégsem. A maga részéről eléggé megengedő ilyen téren; amiben el lehet fáradni, az többnyire bizony munka.*
- Szép hajókat csináltunk neked. *mondja neki lelkesen, bár sejti, hogy Int azért annyira nem lesz majd ettől lelkes.*
//Surran az őz, szökell halkan//
*Ea azt csak már csak egy mosollyal veszi tudomásul, hogy lánya fényt hoz ebbe a házba. Igazából ő sem gondolja másként, de furán érezné magát, ha tovább dicsértetné őt és ez által kicsit saját magát Intathal, szóval nem tesz semmi ilyesmit, már csak azért sem, mert a másik elf későbbi szavai sokkal jobban lekötik a figyelmét, és nem utolsó sorban az is némi pontosításra szorul, amit ő mondott korábban.*
- Persze, valamennyire képletesen értettem ezt a köves dolgot, de egyébként egyetértünk. *bólogat.* Nálunk a kő valahol nem csak a stabilitásnak, hanem a gazdagságnak és a hatalomnak is a szimbóluma. Utóbbi kettővel jár az önzés, amit te is említettél. És ahol ezekből túl sok halmozódik fel, ott előbb-utóbb biztosan valami baj lesz.
*Arról pedig már nem is beszél, hogy igazából a lelketlenségnek sem tudna sok jobb jelképet elképzelni, mint éppen a kő, főleg egy gazzal, virágokkal, patakokkal, rovarokkal, bokrokkal vadállatokkal és fákkal teli, élettől roskadozó erdő közepén.
Ettől függetlenül persze, amit Intath a városi életről mond az nagyrészt teljesen igaz.*
- Sok igazság van a többiben is, amit mondasz. *ismeri is el végül, mert annak egy részével, amit Int mondott, nem tudna, másik felével pedig nem is nagyon akar vitatkozni. Amiből pedig nem akar engedni, az sokkal hosszabb vitát igényelne, amivel nem szeretné elrontani ezt a napot. Eléggé szilárd meggyőződése mindenesetre, hogy vesse a sors bármerre is az elfeket, igazi és természetes környezetük akkor is a vadon.*
- De azért hé, gyógyító és világítás nálunk is volt ám! *neveti el magát vita helyett inkább egy Luninarit idéző mozdulat kíséretében, ami annyiból áll, hogy játékosan int egy-kettőt Int felé a fakanállal. Ahhoz képest, hogy elvben talán körömszakadtáig védenie kellene saját véleményét, láthatóan nem veszi túlságosan komolyan a témát. Talán megkönnyebbült kicsit, amiért nem távoli rokonai szomorú sorsáról beszélnek, vagy egyszerűen egykori földijeivel ellentétben szorult belé némi önirónia, és képes kívülről is szemlélni magát és egykori otthonát is.*
- Igaz utóbbi nem utcai lámpás, csak fáklya, tábortűz, meg gyertya, de azért láttunk. Így még talán hangulatosabb is volt. Katonák sem kellettek ahhoz, hogy vigyázzanak ránk. Sőt, ha éjjelente kicsit eltávolodtunk a falutól, kint a sötétben messziről úgy nézett ki, mintha még a fák között is csillagok hunyorognának a távolban, nem csak fent az égen.
*Mire válaszol, talán már a fiatalok is visszaérnek, és hallják. Szerencsére tud egyszerre beszélni és asztalt teríteni, de tény, hogy lánya is azonnal a segítségére siet.
Ezen csak mosolyog, de aztán észbe is kap gyorsan. Talán nem szerencsés, ha Lunit arra a helyre emlékezteti, ahonnan származik és amire minden bizonnyal nem emlékszik olyan szívesen vissza, mint ő. De hát a múlt már csak ilyen. Nem lehet teljesen eltemetni és kikerülni minden beszélgetésben. Meg aztán hiába történt az erdőn túl több dolog lányával, mint a fák között, mégis sokkal kevesebbet élt még idekint, egyikük sem tehet úgy, mintha az a legújabbhoz képest hosszú időszak nem is létezett volna.
Luninari azonban úgy tűnik, hogy furcsán hátrafelé hegyesedő füle botját sem mozdítja erre, talán mert lélekben még kicsit az ifjú mágussal folytatott korábbi beszélgetésnél jár, ami még a konyhába érve is tart, mert voltak és vannak benne érdekes pillanatok.
Örül például, hogy Adoaver személyiségének újabb rétegjeit ismerhette meg.
Még terítés közben is látja maga előtt, ahogyan romantikusnak nevezi őt, de arra is emlékszik, hogy a táblára és névvésésre, talán úgy, hogy a fiú észre sem veszi észre, már enyhén felvonja a szemöldökét.
Lehet mégsem olyan romantikus alkat ifjú barátja, mint az előzőek alapján képzelte volna? De ezen is csak mosolyog magában. Talán nem hülyeség Adoaver ötlete, és a városban, ahol az utcákat és tereket is táblák jelölik természetes is lenne, de feléjük a tavaknak egyszerűen csak neve van, amit úgy is mindenki ismer. Nem érzi értelmét annak, hogy ki kellene írni, hogy mi az. Meg a mélységét. Ezzel az erővel akár kiírhatnák azt is, hogy milyen fajtájú halak élnek benne.
De ez csak átfut a gondolatai között, jobban elgondolkodik a többi minden máson.
Való igaz, hogy egy napig el tudna beszélgetni babonáról, tudományról, hitről, és mindezek egymáshoz való sokszor változó, vagy éppen ambivalens viszonyányról. Hasonlóról gyakran folytat hosszas belső vitákat önmagával is.
Adoaver végkövetkeztetésével viszont minden tekintetben egyetért.*
- Igazad van. *mondja aztán.* Akár hiszek az ünnep hatásában, akár nem, sokkal jobb és szórakoztatóbb ezt csinálni, mint egész na sajnálni magunkat azért, mert még mindig hideg van.
*Ez most talán a legfontosabb. A többiről pedig még ráérnek beszélgetni később, akár a mai napon is. Ilyen ünnepek amúgy is ideálisak hasonló, akár közös elmélkedésekre is.*
- Nem pont a tilalmakra gondoltam a szakrális mágiával kapcsolatban. *mondja aztán a konyhába visszafelé vezető út közben.* Bár én sem olvastam róla túl sokat, így elég felületes erről a tudásom. Meg aztán egész életemben összesen egy embert és egy félvért láttam szakrális mágiát használni. Előbbi gyógyított vele, utóbbi pedig valamiféle csillogó vértet varázsolt magára, ha jól emlékszem. Tőle tanultam a tűzvarázslataimat egyébként.
*És átvitt értelemben tulajdonképpen Adoaver is tőle tanult, hiszen az általa készített jegyzeteket kapta meg tőle, erre azonban nem emlékezteti az ifjú mágust, mert nem szeretné túl hosszúra nyújtani a mondandóját, meg aztán a gondolatait is össze kell szednie a nem elemi mágiával kapcsolatban.*
- De úgy tudom, hogy aki szakrális mágiát használ az a legerősebb elemi varázslatokat már nem tudja megtanulni, bár van olyan amire meg csak ez a fajta mágia képes. Mivel viszont nekem főleg az a célom, hogy a hold erejét teljesen megismerjem, így nálam eleve szóba sem jöhetett. Meg van a három istenség is, nagyon leegyszerűsítve a jó, a gonosz és a semleges. Utat kell választani, és a szakrális mágia valahol az ő szolgálatuk, cserébe azért, amiért leegyszerűsítik a manára való ráhangolódást. Viszont nem lehet szerintem valaki mindig csak jó, csak gonosz, vagy éppen a kettő közötti örök átmenet.
*~ Illetve igen, csak akkor ehhez vagy szentnek, vagy velejéig romlottnak kell lennie, esetleg teljesen hidegnek és racionálisnak. De hát az ilyen teljesen egysíkú lény bizonyára nagyon ritka. ~ teszi hozzá csak magában.*
- Szóval jobb és tisztább az elemi mágia szerintem. *összegzi végül.* Nagyobb a mozgástér, több a lehetőség, és tényleg teljesen a magad ura vagy.
*Édesanyját persze meg sem lepi, hogy két mágus a mágiáról beszélget ebédhez készülődve is, ahogyan az sem, hogy lányával ketten együtt már gyorsan tudnak megteríteni, Adoaver pedig kellemesnek találja a konyhát betöltő illatokat. Ezzel ő sincsen másképpen, ráadásul szintén rendesen megéhezett, ahogyan Luni is.*
- Jó étvágyat! *mondja is ő miután leült, és szór némi csípős paprikát saját levesébe, majd jó példával járva rögtön el is kezd enni. Félig szándékosan, félig ösztönösen Int és Adoaver közé ült, nem is annyira azért, hogy szétválassza őket egymástól, - egy asztal körül ülve ez amúgy is lehetetlen lenne, - hanem csak, hogy egyszerre legyen a közelükben.
Némi óvatos oldalpillantást azért vet a dokira, kíváncsian arra, hogy mennyire jó kedvében találja őt. Reméli most már eléggé ahhoz, hogy ő is munkának tartsa papírdarabok formákra vagdosását, illetve ne tegye szóvá, ha mégsem. A maga részéről eléggé megengedő ilyen téren; amiben el lehet fáradni, az többnyire bizony munka.*
- Szép hajókat csináltunk neked. *mondja neki lelkesen, bár sejti, hogy Int azért annyira nem lesz majd ettől lelkes.*
1298. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-08-18 12:56:33
Üzenet elküldve: 2023-08-18 12:56:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Szarvasnézőbe//
*Az első csapda mellett ügyesen, mint már avatott vadász sétál el az erdőben, némi hízelgéssel megtűzdelve a mondani valót, ahogy azt a dokitól várta.*
- Ez milyen kedves dolog tőled. Akkor mindig megmaradok az emlékezetedben. *Húzza el a száját ciccegve, mint, aki bizony ebből egy szót nem hisz el.*
- Hát, pont kocsmába megyünk, nem igaz? Megtoldhatjuk még plusz egy céllal is a dolgot. *Nézi a víz alól kiemelkedő lábát, amint renyhén csúszik visszafelé a víz, majd leteszi.*
- De játszhatnánk valami mást is, a kocka már olyan unalmas és neked csak kedvezne, ha nem annak a két csontdarabnak kéne hízelegned egész este... megint. *Célozva arra, hogy bizony a szerencséje a kockában az elfnek lehet, hogy állandó és jobb eséllyel indulna egy másik játékban.*
- Én kétszer nem szeretek ugyan abba a gödörbe esni, mert lehet... *Hajol oda gonoszul szűkülő szemekkel a másikhoz.*
- másodszorra nem lesz akkor szerencsém, hogy kihúzzanak onnan. *A második odaszúrásra is csak egy ásítósan kitérő válasz fogadja, így kénytelen szúrósabb pipaccsal terített mezőkre tévedni, konkrétan érintéshez folyamodni, de a férfi egója meg se rezzen. Vissza is ül a fenekére és dől a dézsa falának.*
- Te tényleg nem vagy semmi, fel lehet egyáltalán húzni valamivel? *Közbe nézi, ahogy a másik a hajával foglalatoskodik. Ő maga is nekikezd annak, amiért ide behúzódtak, még mielőtt a szópárbaj közepette elhűl alattuk a víz attól az erőlködéstől, amit ő kifejt.*
- Ez sem változott, a loboncodra mindig nagyon adtál. *Jegyzi meg, odanyúl és a víz alól kiemel egy hajvédet, majd a saját loboncából is kihúz, hogy összemérje a színüket. Az övé arany ugyan, de kicsit poros az utazástól, a férfié pedig szőke ugyan, de a víztől sötétebb.*
- Képzeld, van új hátasom. *Bukik ki belőle, egyelőre nem akarja elárulni mi is az.*
*Az első csapda mellett ügyesen, mint már avatott vadász sétál el az erdőben, némi hízelgéssel megtűzdelve a mondani valót, ahogy azt a dokitól várta.*
- Ez milyen kedves dolog tőled. Akkor mindig megmaradok az emlékezetedben. *Húzza el a száját ciccegve, mint, aki bizony ebből egy szót nem hisz el.*
- Hát, pont kocsmába megyünk, nem igaz? Megtoldhatjuk még plusz egy céllal is a dolgot. *Nézi a víz alól kiemelkedő lábát, amint renyhén csúszik visszafelé a víz, majd leteszi.*
- De játszhatnánk valami mást is, a kocka már olyan unalmas és neked csak kedvezne, ha nem annak a két csontdarabnak kéne hízelegned egész este... megint. *Célozva arra, hogy bizony a szerencséje a kockában az elfnek lehet, hogy állandó és jobb eséllyel indulna egy másik játékban.*
- Én kétszer nem szeretek ugyan abba a gödörbe esni, mert lehet... *Hajol oda gonoszul szűkülő szemekkel a másikhoz.*
- másodszorra nem lesz akkor szerencsém, hogy kihúzzanak onnan. *A második odaszúrásra is csak egy ásítósan kitérő válasz fogadja, így kénytelen szúrósabb pipaccsal terített mezőkre tévedni, konkrétan érintéshez folyamodni, de a férfi egója meg se rezzen. Vissza is ül a fenekére és dől a dézsa falának.*
- Te tényleg nem vagy semmi, fel lehet egyáltalán húzni valamivel? *Közbe nézi, ahogy a másik a hajával foglalatoskodik. Ő maga is nekikezd annak, amiért ide behúzódtak, még mielőtt a szópárbaj közepette elhűl alattuk a víz attól az erőlködéstől, amit ő kifejt.*
- Ez sem változott, a loboncodra mindig nagyon adtál. *Jegyzi meg, odanyúl és a víz alól kiemel egy hajvédet, majd a saját loboncából is kihúz, hogy összemérje a színüket. Az övé arany ugyan, de kicsit poros az utazástól, a férfié pedig szőke ugyan, de a víztől sötétebb.*
- Képzeld, van új hátasom. *Bukik ki belőle, egyelőre nem akarja elárulni mi is az.*
1297. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-08-17 21:13:02
Üzenet elküldve: 2023-08-17 21:13:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1428
OOC üzenetek: 241
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1428
OOC üzenetek: 241
Játékstílus: Megfontolt
//Szarvasnézőbe//
*Úgy néz ki lila pont nincs a készleten. Persze minek is tartana valaki hacsak nem orvos vagy számít rá, hogy meg lesz mérgezve. Az a tény, hogy ki lesz használva látszólag nem nagyon izgatja. Olyan hanyagul fogadja mint ahogy a másik a lila lötyi hiányát.*
-Helyes.
*Vigyorog. Végül is mit várhat. Csak nőből van a másik. Azok meg köztudottan csak egy dolgot akarnak a hozzá hasonló naiv ártatlan férfiaktól. Alaposan kisajtolni belőlük az...alkímiai ismereteket. Kemény kegyetlen élet ez. A fürdőben amint lekerülnek róla a ruhák egyből le is lesz támadva. Sajnos csak verbálisan. Persze nem most esett le a falvédőről és ismeri már eléggé a vöröst, hogy az ilyen megjegyzései ne érjék váratlanul. Zavartalanul reagál is.*
-Azt, mondtam sötét volt. Téged drága Ylanda nem lehet elfelejteni.
*Neki azért nagyrészt sikerült, de nem szívesen vallaná be. A következő megjegyzést se veszi magára.*
-Hát igencsak nagy szégyen. Muszáj lesz majd egyszer egy visszavágót játszanunk.
*Mikor bekerül a vízbe akkor se kíméli a másik. Sőt, csak egyre pimaszabb lesz. Ez az elfet persze nem zavarja.*
~Hadd játsszon a kiscica. Úgyis megdoromboltatom.~
-Én nem tudok berozsdásodni. Csak napról napra csiszolódok.
*Van egy nem kicsi egója, de ma már észrevehette a másik, hogy a férfinek ez egy ilyen napja van. Bár máskor se szokott visszafogottabb lenni. Lebukik a víz alá és épp a nedves fürtjeit csapja hátra mikor érkezik az újabb szemtelen megjegyzés. A lány felé fordul a annak a tekintetébe fúrja a sajátját. A érintést is hagyja és játékos mosolyán szinte érződik, hogy várja a csattanót amit mikor megkap akkor nem szégyell egyből vissza is csapni.*
-Talán mert múltkor lejjebb fogdostál.
*Vigyorog vissza pimaszul a vörösre, aki már nem vörös.*
*Úgy néz ki lila pont nincs a készleten. Persze minek is tartana valaki hacsak nem orvos vagy számít rá, hogy meg lesz mérgezve. Az a tény, hogy ki lesz használva látszólag nem nagyon izgatja. Olyan hanyagul fogadja mint ahogy a másik a lila lötyi hiányát.*
-Helyes.
*Vigyorog. Végül is mit várhat. Csak nőből van a másik. Azok meg köztudottan csak egy dolgot akarnak a hozzá hasonló naiv ártatlan férfiaktól. Alaposan kisajtolni belőlük az...alkímiai ismereteket. Kemény kegyetlen élet ez. A fürdőben amint lekerülnek róla a ruhák egyből le is lesz támadva. Sajnos csak verbálisan. Persze nem most esett le a falvédőről és ismeri már eléggé a vöröst, hogy az ilyen megjegyzései ne érjék váratlanul. Zavartalanul reagál is.*
-Azt, mondtam sötét volt. Téged drága Ylanda nem lehet elfelejteni.
*Neki azért nagyrészt sikerült, de nem szívesen vallaná be. A következő megjegyzést se veszi magára.*
-Hát igencsak nagy szégyen. Muszáj lesz majd egyszer egy visszavágót játszanunk.
*Mikor bekerül a vízbe akkor se kíméli a másik. Sőt, csak egyre pimaszabb lesz. Ez az elfet persze nem zavarja.*
~Hadd játsszon a kiscica. Úgyis megdoromboltatom.~
-Én nem tudok berozsdásodni. Csak napról napra csiszolódok.
*Van egy nem kicsi egója, de ma már észrevehette a másik, hogy a férfinek ez egy ilyen napja van. Bár máskor se szokott visszafogottabb lenni. Lebukik a víz alá és épp a nedves fürtjeit csapja hátra mikor érkezik az újabb szemtelen megjegyzés. A lány felé fordul a annak a tekintetébe fúrja a sajátját. A érintést is hagyja és játékos mosolyán szinte érződik, hogy várja a csattanót amit mikor megkap akkor nem szégyell egyből vissza is csapni.*
-Talán mert múltkor lejjebb fogdostál.
*Vigyorog vissza pimaszul a vörösre, aki már nem vörös.*
1296. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-08-17 20:37:29
Üzenet elküldve: 2023-08-17 20:37:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Szarvasnézőbe//
- Lila? *Gondolkozik el egy pillanatra, de még csak hasonlót se látott a lilához, csak kék van neki.*
- Kár, azt hiszem olyan pont nem akad a készletben. *Állapítja meg, fél vállát enyhén megrándítva.*
- Ne félj, behajtom..behajtom, a nélkül nem válunk el, hogy ki ne használjalak ezen a téren. *Kacsint a férfire, miután az ismét megteszi a varázsitalok mustrájára szóló ajánlatát. Közben készül a fürdő a szó pedig arra az estére terelődik. Gyorsan bemászik a vízbe, csak utána szegezi neki a kérdést az éppen vetkőző elfnek.*
- Ez azt akarja jelenteni, hogy te nem emlékszel, mert részeg voltál? Avagy nem emlékszel mert azóta már több páciensed megfordult az ágyadban, mint a rendelődben? *Veti oda pimaszul, talán a sértettség is vágtázó ló sebességével átszáguld a kedélyén, de csak lemondóan sóhajt, hogy útjára eressze.*
- Nem hibáztatlak, én se szívesen emlékeznék egy olyan estére, mikor egy nő megvert kockában. *Ölt nyelvet gyerekes módon, majd félig feláll, hogy kinyúljon az odakészített szappanért.*
- Vagy azon a téren az elmúlt időben berozsdásodtál doki? *Valahogy erre a dologra nagyon rákattant a vörös, avagy csak próbálgatja, hogy a doki meddig engedi húzni a bajszát.*
- Bár... most, hogy így mondod...*Fordul oda a férfihez, kendőzetlenűl végig siklik a tekintete a mellkasán, majd egyik kezét kiemeli a vízből, hogy megsimítsa az ádámcsutkától kiindulva a vízből kiemelkedő kis részt egyetlen huncut ujjával.*
- Izmosabbra emlékeztem. *Itt már felszökik mosolyra a szája, nem akarja, hogy haragudjon rá az elf, de régen volt már kit ugratnia, nem csoda, hogy most csak úgy záporoznak belőle.*
- Lila? *Gondolkozik el egy pillanatra, de még csak hasonlót se látott a lilához, csak kék van neki.*
- Kár, azt hiszem olyan pont nem akad a készletben. *Állapítja meg, fél vállát enyhén megrándítva.*
- Ne félj, behajtom..behajtom, a nélkül nem válunk el, hogy ki ne használjalak ezen a téren. *Kacsint a férfire, miután az ismét megteszi a varázsitalok mustrájára szóló ajánlatát. Közben készül a fürdő a szó pedig arra az estére terelődik. Gyorsan bemászik a vízbe, csak utána szegezi neki a kérdést az éppen vetkőző elfnek.*
- Ez azt akarja jelenteni, hogy te nem emlékszel, mert részeg voltál? Avagy nem emlékszel mert azóta már több páciensed megfordult az ágyadban, mint a rendelődben? *Veti oda pimaszul, talán a sértettség is vágtázó ló sebességével átszáguld a kedélyén, de csak lemondóan sóhajt, hogy útjára eressze.*
- Nem hibáztatlak, én se szívesen emlékeznék egy olyan estére, mikor egy nő megvert kockában. *Ölt nyelvet gyerekes módon, majd félig feláll, hogy kinyúljon az odakészített szappanért.*
- Vagy azon a téren az elmúlt időben berozsdásodtál doki? *Valahogy erre a dologra nagyon rákattant a vörös, avagy csak próbálgatja, hogy a doki meddig engedi húzni a bajszát.*
- Bár... most, hogy így mondod...*Fordul oda a férfihez, kendőzetlenűl végig siklik a tekintete a mellkasán, majd egyik kezét kiemeli a vízből, hogy megsimítsa az ádámcsutkától kiindulva a vízből kiemelkedő kis részt egyetlen huncut ujjával.*
- Izmosabbra emlékeztem. *Itt már felszökik mosolyra a szája, nem akarja, hogy haragudjon rá az elf, de régen volt már kit ugratnia, nem csoda, hogy most csak úgy záporoznak belőle.*
1295. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-08-16 18:12:06
Üzenet elküldve: 2023-08-16 18:12:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1428
OOC üzenetek: 241
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1428
OOC üzenetek: 241
Játékstílus: Megfontolt
//Szarvasnézőbe//
-Pedig mostanában azért nem sokat látni.
*A lázadáskor meg lettek ritkítva. Milyen szép este is volt az! Persze ezt a véleményét nem fejti ki a doki mert lehet a lányt nem úgy borzongatja meg a tűz és az a sok akasztott ember emléke mint őt. A varázsitalok kapcsán úgy néz ki a vörös is hord magánál zöldet és kéket. Könnyű azokhoz hozzájutni.*
-Mérgezés ellen lila kell. És rá tudok nézni majd azokra, hogy elmondjam mi mire jó és én mennyiért adnám.
*Zöldekből és kékekből profinak számít. Azokra van kereslet. Kékekre már csak azért is mert sok errefelé a mágusféle. Zöld meg bárkinek kellhet. Miközben ezt tárgyalják be is érhetnek a fürdőbe ahol a lány nekiáll a fürdőkészítésnek és nem aprózza el. Még olajokat is tesz a vízbe. Az elf magától ilyesmivel nem is törődne. Bár ahogy a példa mutatja magától nem is fürdene minden nap.*
-Hát nem.
*Állapítja meg a citrusos cucc említésére. A ruhája alatti dolgokkal kapcsolatban azért nem maradna nyitott könyv. Még ha múltkor alaposan összegabalyodtak.*
-Legutóbb azért elég sötét volt.
~Nem csoda, hogy annyit kellett tapogatóznunk. Egymáson. Asszem.~
*A szomorú igazság, hogy aznap este pocsolyamalacra itta magát és elég zavarosan maradtak meg neki a dolgok. De a mostani helyzetből ítélve a másik elégedett lehetett vele már csak abból ítélve, hogy igényli a ráadást. Gondolja ő. A szoba kérdésére nem kap egyértelmű választ, de ő tudni véli, hogy mi lesz ennek a vége. Ha fél tucat részeg matróz várná őket ott, akkor is csak párat leborogatnának az ágyról és elfoglalnák maguknak. Mikor szakértő szemmel meg lesz állapítva, hogy jó lesz a víz akkor a doki is odasétál a neki kikészített székhez és szintén ledobálja rá a ruháit. Annak ellenére, hogy külön műsort nem kap, de a legkisebb szégyen nélkül bámulja meg a vetkőző félvért. Éppen, hogy nem füttyent egyet.*
~Kurva jó segge van.~
*Állapítja meg józanul is majd elmerülhetnek mindketten a vízben. Ő nem finomkodik olyanokkal, hogy felfogja a haját meg ilyenek. Sőt, pont, hogy előre kikészíti a székre a egyik üvegcsét aminek tartalmával, majd meg tervezi mosni. Az ugyanis nem csak úgy magától szokott olyan fényes és illatos lenni. Komoly munka van azokkal a fürtökkel, hogy ne csak úgy zsírosan tapadjanak a férfi fejéhez és hogy ahányszor belebúg egy női fülbe az érezze a belőle terjedő gyógynövényes illatot. Amit imádni szoktak ő pedig miért ne adná meg a lányoknak amit akarnak. A másik mellett igyekszik helyet foglalni és egyelőre csak élvezi ahogy a víz átmelengeti a tagjait.*
-Ez tényleg nem rossz.
*Állapítja meg.*
-Pedig mostanában azért nem sokat látni.
*A lázadáskor meg lettek ritkítva. Milyen szép este is volt az! Persze ezt a véleményét nem fejti ki a doki mert lehet a lányt nem úgy borzongatja meg a tűz és az a sok akasztott ember emléke mint őt. A varázsitalok kapcsán úgy néz ki a vörös is hord magánál zöldet és kéket. Könnyű azokhoz hozzájutni.*
-Mérgezés ellen lila kell. És rá tudok nézni majd azokra, hogy elmondjam mi mire jó és én mennyiért adnám.
*Zöldekből és kékekből profinak számít. Azokra van kereslet. Kékekre már csak azért is mert sok errefelé a mágusféle. Zöld meg bárkinek kellhet. Miközben ezt tárgyalják be is érhetnek a fürdőbe ahol a lány nekiáll a fürdőkészítésnek és nem aprózza el. Még olajokat is tesz a vízbe. Az elf magától ilyesmivel nem is törődne. Bár ahogy a példa mutatja magától nem is fürdene minden nap.*
-Hát nem.
*Állapítja meg a citrusos cucc említésére. A ruhája alatti dolgokkal kapcsolatban azért nem maradna nyitott könyv. Még ha múltkor alaposan összegabalyodtak.*
-Legutóbb azért elég sötét volt.
~Nem csoda, hogy annyit kellett tapogatóznunk. Egymáson. Asszem.~
*A szomorú igazság, hogy aznap este pocsolyamalacra itta magát és elég zavarosan maradtak meg neki a dolgok. De a mostani helyzetből ítélve a másik elégedett lehetett vele már csak abból ítélve, hogy igényli a ráadást. Gondolja ő. A szoba kérdésére nem kap egyértelmű választ, de ő tudni véli, hogy mi lesz ennek a vége. Ha fél tucat részeg matróz várná őket ott, akkor is csak párat leborogatnának az ágyról és elfoglalnák maguknak. Mikor szakértő szemmel meg lesz állapítva, hogy jó lesz a víz akkor a doki is odasétál a neki kikészített székhez és szintén ledobálja rá a ruháit. Annak ellenére, hogy külön műsort nem kap, de a legkisebb szégyen nélkül bámulja meg a vetkőző félvért. Éppen, hogy nem füttyent egyet.*
~Kurva jó segge van.~
*Állapítja meg józanul is majd elmerülhetnek mindketten a vízben. Ő nem finomkodik olyanokkal, hogy felfogja a haját meg ilyenek. Sőt, pont, hogy előre kikészíti a székre a egyik üvegcsét aminek tartalmával, majd meg tervezi mosni. Az ugyanis nem csak úgy magától szokott olyan fényes és illatos lenni. Komoly munka van azokkal a fürtökkel, hogy ne csak úgy zsírosan tapadjanak a férfi fejéhez és hogy ahányszor belebúg egy női fülbe az érezze a belőle terjedő gyógynövényes illatot. Amit imádni szoktak ő pedig miért ne adná meg a lányoknak amit akarnak. A másik mellett igyekszik helyet foglalni és egyelőre csak élvezi ahogy a víz átmelengeti a tagjait.*
-Ez tényleg nem rossz.
*Állapítja meg.*
1294. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-08-16 09:47:54
Üzenet elküldve: 2023-08-16 09:47:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Szarvasnézőbe//
*Mikor a nemesi házban hallott pletykák kerülnek terítékre felszöknek a szemöldökei a meglepetéstől és valami undorodó fintorba rándul a szája.*
- A saját húgával? Micsoda gusztustalan dolog már, mintha nem lennének elegen, véleményem szerint túl sokan is vannak. *Bár azért ott bujkál benne, hogy főleg az csípi a csőrét, hogy ő nem annak született. Az egyértelmű és csattanós únszolásra mintha az elf jót is derülne, valahol ez is volt a cél, nem szeretne egész nap egy panaszos hangú, citromba harapott képű dokit bámulni, a kikötőbe inni vinni meg még úgy se. Közben csevegnek.*
- Zöld azt mondod meg kék? Olyanom van, bár szerintem van köztük olyan, aminél árnyalatban eltérés mutatkozik. *Teszi hozzá.*
- Melyik a mérgezés elleni lötyi? *Hiszen most főleg arról volt szó, ki tudja, lehet lopott olyat is csak nem tudja melyik mire való.*
- Még a városban szereztem őket, egy jó hírű helyről, de nem tudom mit érnek, így még nem tettem arannyá őket. *Magyarázza, pont nem fogja az orrára kötni, hogy a Kalmár pultja alól horgászta ki őket, de abban biztos, hogy nem hamisítványok. Közben beérnek a fürdőbe, már lobog is a tűz a fazék alatt, közben választ egy elég nagy dézsát és tölt bele néhány vödör hidegvizet előre. A házban a fürdőnek még egy nagy előnye, hogy a kislányok szeretik illatosan. Bár azóta a fiolákat senki nem tölti vissza, de talál még maradékot, ahogy szagolgatja őket.*
- Ez valami citrusos. Biztos drága cucc, nem hagyhatjuk veszni. *Mondja és már önti is bele, bár az illatát majd főleg a forró vízgőz hordja szét, de már most is érezni. Odahúz két széket és leporolja őket, hogy legyen mire pakolni a ruhákat.*
- Örömmel hallom, hogy a ruhád alatt semmi nincs, amit ne láttam volna már. *Mondja kicsit pökhendien, viszont az már nem most volt, hogy eggyütt ittak a kocsmában, ha pedig őszintén kéne bevallani, nem sok részletre emlékszik a gizda szőkeségből. Ám a férfiak koránt sem olyan különbözőek ruhátlan, mint szeretnének. Majd a szoba kérdésre terelődik a téma.*
- Köszönöm a meghívást, talán élek vele, meglátom milyen a szoba. ~Meg, hogy miként viselkedsz te pernahajder.~ *Somolyog az orra alatt, miközben önti a két edény vizet. Látszik, hogy nem aprózta el a nő, erősen gőzölög a víz.*
- Jó lesz. *Állapítja meg a kezét beledugva, majd hátat fordít a férfinek és lekapja a gönceit, oda hajigálva hanyagúl a székre. Fog egy csattot és feltűzi a haját, majd úgy, ahogy van mászik is bele. Nem csinálta habosra a vizet, így jó formán mindent látni, esetleg a domborulataira lehet jótékony hatással a víz torzító hatása és látszhatnak nagyobbnak, mint amekkorák valóban.*
*Mikor a nemesi házban hallott pletykák kerülnek terítékre felszöknek a szemöldökei a meglepetéstől és valami undorodó fintorba rándul a szája.*
- A saját húgával? Micsoda gusztustalan dolog már, mintha nem lennének elegen, véleményem szerint túl sokan is vannak. *Bár azért ott bujkál benne, hogy főleg az csípi a csőrét, hogy ő nem annak született. Az egyértelmű és csattanós únszolásra mintha az elf jót is derülne, valahol ez is volt a cél, nem szeretne egész nap egy panaszos hangú, citromba harapott képű dokit bámulni, a kikötőbe inni vinni meg még úgy se. Közben csevegnek.*
- Zöld azt mondod meg kék? Olyanom van, bár szerintem van köztük olyan, aminél árnyalatban eltérés mutatkozik. *Teszi hozzá.*
- Melyik a mérgezés elleni lötyi? *Hiszen most főleg arról volt szó, ki tudja, lehet lopott olyat is csak nem tudja melyik mire való.*
- Még a városban szereztem őket, egy jó hírű helyről, de nem tudom mit érnek, így még nem tettem arannyá őket. *Magyarázza, pont nem fogja az orrára kötni, hogy a Kalmár pultja alól horgászta ki őket, de abban biztos, hogy nem hamisítványok. Közben beérnek a fürdőbe, már lobog is a tűz a fazék alatt, közben választ egy elég nagy dézsát és tölt bele néhány vödör hidegvizet előre. A házban a fürdőnek még egy nagy előnye, hogy a kislányok szeretik illatosan. Bár azóta a fiolákat senki nem tölti vissza, de talál még maradékot, ahogy szagolgatja őket.*
- Ez valami citrusos. Biztos drága cucc, nem hagyhatjuk veszni. *Mondja és már önti is bele, bár az illatát majd főleg a forró vízgőz hordja szét, de már most is érezni. Odahúz két széket és leporolja őket, hogy legyen mire pakolni a ruhákat.*
- Örömmel hallom, hogy a ruhád alatt semmi nincs, amit ne láttam volna már. *Mondja kicsit pökhendien, viszont az már nem most volt, hogy eggyütt ittak a kocsmában, ha pedig őszintén kéne bevallani, nem sok részletre emlékszik a gizda szőkeségből. Ám a férfiak koránt sem olyan különbözőek ruhátlan, mint szeretnének. Majd a szoba kérdésre terelődik a téma.*
- Köszönöm a meghívást, talán élek vele, meglátom milyen a szoba. ~Meg, hogy miként viselkedsz te pernahajder.~ *Somolyog az orra alatt, miközben önti a két edény vizet. Látszik, hogy nem aprózta el a nő, erősen gőzölög a víz.*
- Jó lesz. *Állapítja meg a kezét beledugva, majd hátat fordít a férfinek és lekapja a gönceit, oda hajigálva hanyagúl a székre. Fog egy csattot és feltűzi a haját, majd úgy, ahogy van mászik is bele. Nem csinálta habosra a vizet, így jó formán mindent látni, esetleg a domborulataira lehet jótékony hatással a víz torzító hatása és látszhatnak nagyobbnak, mint amekkorák valóban.*
1293. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-08-15 19:33:07
Üzenet elküldve: 2023-08-15 19:33:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1428
OOC üzenetek: 241
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1428
OOC üzenetek: 241
Játékstílus: Megfontolt
//Szarvasnézőbe//
*Int hatalmas tapasztalata a nemesi házakkal kapcsolatban valójában csak sóher úrra korlátozódik, de ezt nem kell tudni. A meséje úgy néz ki érdekli a másikat hisz vissza is kérdez.*
-Szokásos dolgok, valakinek a valakije milyen szakmát űzött régen, ki kivel szűrte össze a levet. Mondjuk...*Halkítja le a hangját és hajol közelebb.*Az mondjuk meglepett mikor olyat hallottam, hogy a ház ura és az ő vér szerinti húga...nos...kicsit túlmentek a testvéri szeretet dolgán. De mint megtudtam úri körökben az ilyesmi ha nem is elfogadott, de egész általános. Fene a gusztusukat.
*Tesz úgy mintha felháborítónak tartaná. Valójában nem érdekli. A kisasszonyokat bizonyos szinten meg is érti hisz nem sok lehetőségük van elengedni magukat, folyton be vannak zárva, nem találkozhatnak másokkal annyit, de a férfiakat kevésbé. Ők kiélhetik magukat a cselédségen vagy vadászat címszó alatt elmehetnek bordélyházba. Miért fanyalodnak családtagokra? Inkább bele se gondol jobban. Marad a dicsekvésnél. Amit talán kicsit túlzásba visz, de végül is a napokban legyőzte a mágiát a tudományával szóval van is mire büszkének lennie. Mégiscsak jobb mint egy mágus. Panaszkodnia is van mire, de azzal kapcsolatban egyértelműen túlzásba esik. A vörös meg is unja és a tőle megszokott kicsit nyers, de az elf által imádott stílusban ezt ki is fejezi. A fenekére csapás viszont meglepi a férfit, de nagyon jót vigyorog rajta.*
-Rendben menjünk.
*Követi a másikat. Valójában nem csak azért mert egy úriemberként előre illik engedni a hölgyet, de reménykedett benne, hogy lesz lehetősége gyönyörködni a felfelé lépcsőző félvér fenékben. Terve pedig tökéletesen be is vált. A Morwon-al töltött elmúlt napokban nem volt lehetősége ilyen stimulálásra úgyhogy ki kell használnia a lehetőséget. A téma kevésbé vonzó, de nem zavarja.*
-Rendben. A polgárnegyedben ha még megvannak akkor akad pár beszerzőm is akiket meglátogathatnánk. Leginkább zöld és kék lötyi szokott náluk lenni, de olcsón adják.
*Hogy egyébként milyen gondolatok járnak a fejében arról, hogy ilyen italokra lesz szükségük nem fejti ki, de a válaszának a stílusa olyan mintha csak tojást akarnának venni a reggelihez nem pedig mintha arra készülnének, hogy lehet meg lesznek mérgezve. A fürdőbe érve ő becsukja az ajtót és azzal segíti a másikat, hogy nézi ahogy rendezkedik és nincs útban.*
-Egyben is elférünk. Nem rejtegetek semmi a ruhám alatt amitől tartanod kéne. Bááár...
*Vigyorog pimaszul. Egyértelműen tetszik neki ahova ez a helyzet halad. Mivel pedig a másik szabad szobákra kérdezett rá a doki azért is válaszolt azokra. Viszont ő nem olyan, hogy egy női panaszt ne halljon meg és ne akarjon segíteni.*
-Ha nem szeretnél dohos ágyneműben aludni nálam van még hely.
~Össze tudjuk húzni magunkat. Egy este többször is. Áh, nem megy majd bele.~
*Int hatalmas tapasztalata a nemesi házakkal kapcsolatban valójában csak sóher úrra korlátozódik, de ezt nem kell tudni. A meséje úgy néz ki érdekli a másikat hisz vissza is kérdez.*
-Szokásos dolgok, valakinek a valakije milyen szakmát űzött régen, ki kivel szűrte össze a levet. Mondjuk...*Halkítja le a hangját és hajol közelebb.*Az mondjuk meglepett mikor olyat hallottam, hogy a ház ura és az ő vér szerinti húga...nos...kicsit túlmentek a testvéri szeretet dolgán. De mint megtudtam úri körökben az ilyesmi ha nem is elfogadott, de egész általános. Fene a gusztusukat.
*Tesz úgy mintha felháborítónak tartaná. Valójában nem érdekli. A kisasszonyokat bizonyos szinten meg is érti hisz nem sok lehetőségük van elengedni magukat, folyton be vannak zárva, nem találkozhatnak másokkal annyit, de a férfiakat kevésbé. Ők kiélhetik magukat a cselédségen vagy vadászat címszó alatt elmehetnek bordélyházba. Miért fanyalodnak családtagokra? Inkább bele se gondol jobban. Marad a dicsekvésnél. Amit talán kicsit túlzásba visz, de végül is a napokban legyőzte a mágiát a tudományával szóval van is mire büszkének lennie. Mégiscsak jobb mint egy mágus. Panaszkodnia is van mire, de azzal kapcsolatban egyértelműen túlzásba esik. A vörös meg is unja és a tőle megszokott kicsit nyers, de az elf által imádott stílusban ezt ki is fejezi. A fenekére csapás viszont meglepi a férfit, de nagyon jót vigyorog rajta.*
-Rendben menjünk.
*Követi a másikat. Valójában nem csak azért mert egy úriemberként előre illik engedni a hölgyet, de reménykedett benne, hogy lesz lehetősége gyönyörködni a felfelé lépcsőző félvér fenékben. Terve pedig tökéletesen be is vált. A Morwon-al töltött elmúlt napokban nem volt lehetősége ilyen stimulálásra úgyhogy ki kell használnia a lehetőséget. A téma kevésbé vonzó, de nem zavarja.*
-Rendben. A polgárnegyedben ha még megvannak akkor akad pár beszerzőm is akiket meglátogathatnánk. Leginkább zöld és kék lötyi szokott náluk lenni, de olcsón adják.
*Hogy egyébként milyen gondolatok járnak a fejében arról, hogy ilyen italokra lesz szükségük nem fejti ki, de a válaszának a stílusa olyan mintha csak tojást akarnának venni a reggelihez nem pedig mintha arra készülnének, hogy lehet meg lesznek mérgezve. A fürdőbe érve ő becsukja az ajtót és azzal segíti a másikat, hogy nézi ahogy rendezkedik és nincs útban.*
-Egyben is elférünk. Nem rejtegetek semmi a ruhám alatt amitől tartanod kéne. Bááár...
*Vigyorog pimaszul. Egyértelműen tetszik neki ahova ez a helyzet halad. Mivel pedig a másik szabad szobákra kérdezett rá a doki azért is válaszolt azokra. Viszont ő nem olyan, hogy egy női panaszt ne halljon meg és ne akarjon segíteni.*
-Ha nem szeretnél dohos ágyneműben aludni nálam van még hely.
~Össze tudjuk húzni magunkat. Egy este többször is. Áh, nem megy majd bele.~
1292. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-08-15 08:32:06
Üzenet elküldve: 2023-08-15 08:32:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Szarvasnézőbe//
*Nézi is nagyot azon, amit az elf mesél, még sosem volt nemesi háznál még csak építőtégla se, nem hogy a személyzet része. Nem igazán erre gondolt, mikor látott elhaladni maga mellett egy ilyen kompániát. Persze egyértelműen nagyra voltak magukkal meg a sok aranyukkal, modorukkal és szép ruháikkal, de úgy sejtette maguk között valahogy másabb a helyzet.*
- Fene gondolta volna, hogy ilyen smucigok azok is. A pletyka meg nem meglepő, az mindenhol van. Na és miről árulkodtak neked a cselédek? *Kérdezi kíváncsiskodva. Arról pedig, hogy a kellemes társaságba ő maga is beletartozik már nem is nyit vitát, neki is ez egyértelmű. Főleg, ha azt nézzük, hogy most az orvos jóformán egyedül van a kúriában, egy óriáson, Lunin meg azon az elf férfi kívül, akárhogy is nézi, bizony még ő áll a legközelebb az elf érdeklődési köréhez, az alapján, amilyennek megismerte.*
- Persze, persze, ez nem verseny ám... *Emeli fel megadón a kezeit, hogy tudja a másik, neki aztán nem kell bizonygatnia semmit. Főleg mert ahhoz, mire most készülnek talán egyik eddig elhangzott mesterséghez sem kell érteni, de talán máshoz igen. Mert az ivás is művészet, meg a kellemes társalkodás, amiben nem sok tapasztalata van, így ő csak inni fog. Az egyre elhúzódó panaszkodást már kezdi rosszul tűrni, nyilván nem volt neki itt kellemes egyedül, de ezzel ő már mit kezdeni nem tud, változtatni meg főleg nem a múlton. Csak megforgatja a szemeit.*
- Ha így lehúzod a hangulatot a végén még nekem is panaszkodni támad kedvem, na haladjunk. *Csap egy határozottat az elf hátsójára jelzés értékűen, mert ő már nagyon menne abba a fürdőbe, vagy vele vagy nélküle. Végre el is indul a fürdő irányába.*
- Amúgy, lehet tényleg nem árt egy kis mérgezés elleni szer, a környék, ahova készülünk, nem a legjobb hívű kacsaúsztató a kikötőben. Talán be kéne ugranunk a piacra venni pár üvegcsével. *Mert bizony ő nem szeretné egy kis kiruccanáson ott hagyni a fogát. Közben megérkeznek a fürdőhöz és benyit. Látszik azon is az elhanyagolás, porosak az illóolajos fiolák, félig töltve árválkodnak és mostanában nem igazán volt felmosva sem. Azzal kezd, hogy alágyújt a bekészített fával, hogy melegítsen a fürdőhöz vizet.*
- Egy dézsa legyen vagy kettő? Mondjuk idebenn nem sok víz van, talán egy is elég lesz, ha csak nem rejtegetsz hónapos koszt a ruházataod alatt doki. *Tréfálkozik vele, de egyértelműen ezt nem feltételezi.*
- Akkor majd elfoglalom a saját szobámat, szép onnan a kilátás, azt szeretem, bár biztos minden dohos szagú már. *Sóhajt egy nagyot, igazából reménykedett benne, hogy az elf felajánlja a saját szobáját, már csak viccből is, ő meg rávághatja, hogy megbeszélték, de talán ez tényleg nem a legjobb ötlet. A végén még félreérti a kis hamis.*
*Nézi is nagyot azon, amit az elf mesél, még sosem volt nemesi háznál még csak építőtégla se, nem hogy a személyzet része. Nem igazán erre gondolt, mikor látott elhaladni maga mellett egy ilyen kompániát. Persze egyértelműen nagyra voltak magukkal meg a sok aranyukkal, modorukkal és szép ruháikkal, de úgy sejtette maguk között valahogy másabb a helyzet.*
- Fene gondolta volna, hogy ilyen smucigok azok is. A pletyka meg nem meglepő, az mindenhol van. Na és miről árulkodtak neked a cselédek? *Kérdezi kíváncsiskodva. Arról pedig, hogy a kellemes társaságba ő maga is beletartozik már nem is nyit vitát, neki is ez egyértelmű. Főleg, ha azt nézzük, hogy most az orvos jóformán egyedül van a kúriában, egy óriáson, Lunin meg azon az elf férfi kívül, akárhogy is nézi, bizony még ő áll a legközelebb az elf érdeklődési köréhez, az alapján, amilyennek megismerte.*
- Persze, persze, ez nem verseny ám... *Emeli fel megadón a kezeit, hogy tudja a másik, neki aztán nem kell bizonygatnia semmit. Főleg mert ahhoz, mire most készülnek talán egyik eddig elhangzott mesterséghez sem kell érteni, de talán máshoz igen. Mert az ivás is művészet, meg a kellemes társalkodás, amiben nem sok tapasztalata van, így ő csak inni fog. Az egyre elhúzódó panaszkodást már kezdi rosszul tűrni, nyilván nem volt neki itt kellemes egyedül, de ezzel ő már mit kezdeni nem tud, változtatni meg főleg nem a múlton. Csak megforgatja a szemeit.*
- Ha így lehúzod a hangulatot a végén még nekem is panaszkodni támad kedvem, na haladjunk. *Csap egy határozottat az elf hátsójára jelzés értékűen, mert ő már nagyon menne abba a fürdőbe, vagy vele vagy nélküle. Végre el is indul a fürdő irányába.*
- Amúgy, lehet tényleg nem árt egy kis mérgezés elleni szer, a környék, ahova készülünk, nem a legjobb hívű kacsaúsztató a kikötőben. Talán be kéne ugranunk a piacra venni pár üvegcsével. *Mert bizony ő nem szeretné egy kis kiruccanáson ott hagyni a fogát. Közben megérkeznek a fürdőhöz és benyit. Látszik azon is az elhanyagolás, porosak az illóolajos fiolák, félig töltve árválkodnak és mostanában nem igazán volt felmosva sem. Azzal kezd, hogy alágyújt a bekészített fával, hogy melegítsen a fürdőhöz vizet.*
- Egy dézsa legyen vagy kettő? Mondjuk idebenn nem sok víz van, talán egy is elég lesz, ha csak nem rejtegetsz hónapos koszt a ruházataod alatt doki. *Tréfálkozik vele, de egyértelműen ezt nem feltételezi.*
- Akkor majd elfoglalom a saját szobámat, szép onnan a kilátás, azt szeretem, bár biztos minden dohos szagú már. *Sóhajt egy nagyot, igazából reménykedett benne, hogy az elf felajánlja a saját szobáját, már csak viccből is, ő meg rávághatja, hogy megbeszélték, de talán ez tényleg nem a legjobb ötlet. A végén még félreérti a kis hamis.*
1291. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-08-13 17:30:00
Üzenet elküldve: 2023-08-13 17:30:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1428
OOC üzenetek: 241
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1428
OOC üzenetek: 241
Játékstílus: Megfontolt
//Szarvasnézőbe//
*Meglepi a lány válasza. Úgy néz ki a stílusa és a megjelenése kellően megkavarta a másikat ahhoz, hogy züllöttsége és nyerssége mellett elsikkadjon a tekintete. E miatt büszke magára. Meg, azt is elraktározza a fejében, hogy az általában szarkasztikus lány ilyen empatikus tud lenni vele szemben.*
-Meglepődnél kedvesem, hogy miképp mennek a dolgok a nemesi házaknál. Volt ahol azért hálásnak kellett volna lennem mert kaptam egy üres szobát, de azon felül fizessem magamnak az ő szépítőszereik készítését és úgy zárták előlem a könyvtárajtót is mintha tolvaj lennék. Arról nem is beszélve, hogy ott se volt semmi szórakozás. A cselédség azzal ütötte el az időt, hogy mindenkit kibeszélt a háta mögött. Nekem az uraságot és a húgát mondták, meg az istállós legényt, meg a többieket és egymást, azoknak meg engem. Nem volt ilyen kellemes társaság mint itt.
*Ha a másik bizonytalan lenne akkor az elf tekintete egyértelművé teheti, igen ő is beletartozik a kellemes társaságba. Hogy nem kell bizonygatnia azon elmosolyodik, de mikor rákérdeznek, hogy orvos-e akkor színpadiasan nagy levegőt vesz, felemeli a mutatóujját majd elkezdi darálni a megszokott szöveget.*
-Orvos, alkimista, fürdőmester, hóhér, füvesember, borbély, felcser, szeszfőző és szépítőszeres. Nem dicsekvésből. Csak, hogy pontosak legyünk.
*Vigyorog büszkén mert, de dicsekvésből mondta. Ma büszke magára úgyhogy különösen jó hangulata van a dicsekvéshez. De a panaszokat is sikerül kicsalni belőle a vörösnek. Aki, nem veszi ezek után komolyan. Szinte meg is sértődhetne a férfi ezen. Lehet meg is teszi csak nem látszik.*
-Magamra hagytak.*Ismétli el nagyon szomorúan. Végre talán megérti a másik is az ő sanyarú sorsát.*Tényleg nem. Ooolyan magányos voltam.
*Hát igen. Sokat szenvedett. Nem volt aki főzzön rá, mosson rá, aki miatt megérte volna fürdeni, aki kifejezte volna, hogy mennyire jó, hogy ő itt van, akivel tudott volna cicázgatni. Nehéz napok voltak ezek. Orvosi fejtegetése amibe nem átallja pár gyógynövény nevét is belecsempészni, hogy hivatalosabbnak tűnjön látszólag elég meggyőzőnek tűnt a másik számára. Szóval továbbra is úgy tűnik mintha ő tudná mi haszna van annak amit tanult.*
-A lényeg, hogy ha magadra haragítasz egy varázslót aki megmérgez már nyugodtan jöhetsz hozzám is mert tudok mit kezdeni azzal.
*Nem süti el a lólábas hasonlatát mert az túl gyerekesen hangzana. De amúgy lehet, azt is tudná gyógyítani. Ki tudja? Az ajtóban egyértelműen elkezdenek cicázni egymással. A doki megjegyzése és az ahhoz járó pillantás se félreérthető ahogy a lány ajánlata se hagy sok kétséget a férfiben. Aki közös fürdőzés ellen sose panaszkodott. Most már meg is jött a kedve lemosatni magát.*
-Drága Ylanda, hiszen már mondtam. A te jelenléted sose zavar.~Főleg ha pucér vagy.~Szabad szobánk meg tényleg van. Azt, hiszem amit te szoktál használni az is üres.
*De tényleg nincs naprakészen kitakarítva. A lányok szoktak ott leporolni meg felmosni, de az elmúlt napokban a férfi mással volt elfoglalva. De a doki szobájával ellentétben ott legalább rend van és nem a rendezett káosz fogadja a beérkezőt.*
*Meglepi a lány válasza. Úgy néz ki a stílusa és a megjelenése kellően megkavarta a másikat ahhoz, hogy züllöttsége és nyerssége mellett elsikkadjon a tekintete. E miatt büszke magára. Meg, azt is elraktározza a fejében, hogy az általában szarkasztikus lány ilyen empatikus tud lenni vele szemben.*
-Meglepődnél kedvesem, hogy miképp mennek a dolgok a nemesi házaknál. Volt ahol azért hálásnak kellett volna lennem mert kaptam egy üres szobát, de azon felül fizessem magamnak az ő szépítőszereik készítését és úgy zárták előlem a könyvtárajtót is mintha tolvaj lennék. Arról nem is beszélve, hogy ott se volt semmi szórakozás. A cselédség azzal ütötte el az időt, hogy mindenkit kibeszélt a háta mögött. Nekem az uraságot és a húgát mondták, meg az istállós legényt, meg a többieket és egymást, azoknak meg engem. Nem volt ilyen kellemes társaság mint itt.
*Ha a másik bizonytalan lenne akkor az elf tekintete egyértelművé teheti, igen ő is beletartozik a kellemes társaságba. Hogy nem kell bizonygatnia azon elmosolyodik, de mikor rákérdeznek, hogy orvos-e akkor színpadiasan nagy levegőt vesz, felemeli a mutatóujját majd elkezdi darálni a megszokott szöveget.*
-Orvos, alkimista, fürdőmester, hóhér, füvesember, borbély, felcser, szeszfőző és szépítőszeres. Nem dicsekvésből. Csak, hogy pontosak legyünk.
*Vigyorog büszkén mert, de dicsekvésből mondta. Ma büszke magára úgyhogy különösen jó hangulata van a dicsekvéshez. De a panaszokat is sikerül kicsalni belőle a vörösnek. Aki, nem veszi ezek után komolyan. Szinte meg is sértődhetne a férfi ezen. Lehet meg is teszi csak nem látszik.*
-Magamra hagytak.*Ismétli el nagyon szomorúan. Végre talán megérti a másik is az ő sanyarú sorsát.*Tényleg nem. Ooolyan magányos voltam.
*Hát igen. Sokat szenvedett. Nem volt aki főzzön rá, mosson rá, aki miatt megérte volna fürdeni, aki kifejezte volna, hogy mennyire jó, hogy ő itt van, akivel tudott volna cicázgatni. Nehéz napok voltak ezek. Orvosi fejtegetése amibe nem átallja pár gyógynövény nevét is belecsempészni, hogy hivatalosabbnak tűnjön látszólag elég meggyőzőnek tűnt a másik számára. Szóval továbbra is úgy tűnik mintha ő tudná mi haszna van annak amit tanult.*
-A lényeg, hogy ha magadra haragítasz egy varázslót aki megmérgez már nyugodtan jöhetsz hozzám is mert tudok mit kezdeni azzal.
*Nem süti el a lólábas hasonlatát mert az túl gyerekesen hangzana. De amúgy lehet, azt is tudná gyógyítani. Ki tudja? Az ajtóban egyértelműen elkezdenek cicázni egymással. A doki megjegyzése és az ahhoz járó pillantás se félreérthető ahogy a lány ajánlata se hagy sok kétséget a férfiben. Aki közös fürdőzés ellen sose panaszkodott. Most már meg is jött a kedve lemosatni magát.*
-Drága Ylanda, hiszen már mondtam. A te jelenléted sose zavar.~Főleg ha pucér vagy.~Szabad szobánk meg tényleg van. Azt, hiszem amit te szoktál használni az is üres.
*De tényleg nincs naprakészen kitakarítva. A lányok szoktak ott leporolni meg felmosni, de az elmúlt napokban a férfi mással volt elfoglalva. De a doki szobájával ellentétben ott legalább rend van és nem a rendezett káosz fogadja a beérkezőt.*
1290. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-08-13 14:31:38
Üzenet elküldve: 2023-08-13 14:31:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
- Szarvas tó az valóban jónak hangzik. *Egyezik bele főleg az egyszerűség miatt. Csakhogy hogyan írják? Kötőjellel?* - Egy kis táblán kivéssük a nevet, mélységet, és jó is lesz. *Szeret megjelölni, feljegyezni dolgokat. Nem kell így folytonosan agyában tartania őket, ha tudja, valahol mindig tudja emlékeztetni magát vele.
Nem tudja már, mennyi ideje dolgozik a papírokon, a reggeli megbeszélés már egy teljesen másik napnak tűnik. Kedvét is lassan kezdi elveszíteni hozzá, lassan vág csak és inkább Luninari felé figyel.* ~ Talán ezt is gyorsabbá lehet tenni valami varázslattal. ~ *Még valami bakancslistáján, aminek utánanézhet majd a toronyban. Megragadtak végül valami tárgykört, amin tovább tudnak rágódni, nagy örömére, és még csak nem is kell szégyenkeznie miatta.* - Én inkább nyitottnak tartom magam: Egy szobornak több oldala is van, egyfelől nézve nem látod az egészet. *A "romantikus" jelzőt minél hamarabb elfeledtetné a lánnyal, annak többrétegű jelentése ellenére is nem ül meg benne jól.
Azt pedig kifejezetten büszkén látja, hogy Luninari még ugyanolyan lelkesen áll hozzá a témához, mint ő. Ő is tétlen merengésbe merül.*
- Annyi biztos, hogy egyhamar nem fogunk tudni mindent megmagyarázni, legyen az időjárás, vagy hasonló, akár természeti katasztrófák. És amíg nincs bizonyíték az ellenkezőjére annak, amit mondasz, addig a babonákat is jobb meghallgatni, hisz' valóban több bennük a tudás, mint a semmiben. És még a józan ész kontra ösztön csatájára sem tértünk át, vagy hogy hogyan működnek akár a szakrális mágiák a hitekkel... Amit tudunk és amit gondolunk hogy tudunk. *Ezzel egész nap eltudnának lenni. Valamivel zárniuk fog kelleni, mielőtt elvesznek.* - De hogy őszinte legyek, Luninari, a nap végén nagyrészt azért vagdosom ezeket a fránya papírokat már egy örökkévalóság óta, mert jobb ezt csinálni, mint még egy napot siránkozni a hideg miatt. Gondolom, ti is élvezitek ezt a kis változatosságot, tradíciók ide vagy oda. Ahogy előttünk is mások tették, és remélhetőleg utánunk is. *És ezzel még a dokival sem fog tudni vitatkozni.*
- Arra nem gondoltam, hogy a szakrális mágia megkötésekkel is jár. *Vonja föl kíváncsian a szemöldökét. Erről majd utána fog kellenie akkor olvasni.* - Szabályokkal, mit és mit nem csinálhatsz? Parancsokkal? Megértem a döntésed, és nem csak azért mert ugyanazt az utat taposom. *Hallja a várva várt hívást, áll is fel hasát megtömni. Ő maga ráérősen, lassú léptekkel közeledik, úgyhogy nem hall már beszédfoszlányt, mikor megcsapja a főzőhelyiség melege és aromája.*
- A szentségit, milyen illatok! *Szívja be a levegőt.* - Már most megjósolom, megérte az időt és munkát! *Az asztal előkészítésénél természetesen ő is úgy segédkezik, ahogy minkei mást, evőeszközöket kiosztja, szerencséjére nincsenek annyian, mint régi családi, illetve félrokoni csoportosulásainál.* - Félnapi munka meghozza az étvágyat, azt tapasztalom! *Ül le.*
//Surran az őz, szökell halkan//
- Szarvas tó az valóban jónak hangzik. *Egyezik bele főleg az egyszerűség miatt. Csakhogy hogyan írják? Kötőjellel?* - Egy kis táblán kivéssük a nevet, mélységet, és jó is lesz. *Szeret megjelölni, feljegyezni dolgokat. Nem kell így folytonosan agyában tartania őket, ha tudja, valahol mindig tudja emlékeztetni magát vele.
Nem tudja már, mennyi ideje dolgozik a papírokon, a reggeli megbeszélés már egy teljesen másik napnak tűnik. Kedvét is lassan kezdi elveszíteni hozzá, lassan vág csak és inkább Luninari felé figyel.* ~ Talán ezt is gyorsabbá lehet tenni valami varázslattal. ~ *Még valami bakancslistáján, aminek utánanézhet majd a toronyban. Megragadtak végül valami tárgykört, amin tovább tudnak rágódni, nagy örömére, és még csak nem is kell szégyenkeznie miatta.* - Én inkább nyitottnak tartom magam: Egy szobornak több oldala is van, egyfelől nézve nem látod az egészet. *A "romantikus" jelzőt minél hamarabb elfeledtetné a lánnyal, annak többrétegű jelentése ellenére is nem ül meg benne jól.
Azt pedig kifejezetten büszkén látja, hogy Luninari még ugyanolyan lelkesen áll hozzá a témához, mint ő. Ő is tétlen merengésbe merül.*
- Annyi biztos, hogy egyhamar nem fogunk tudni mindent megmagyarázni, legyen az időjárás, vagy hasonló, akár természeti katasztrófák. És amíg nincs bizonyíték az ellenkezőjére annak, amit mondasz, addig a babonákat is jobb meghallgatni, hisz' valóban több bennük a tudás, mint a semmiben. És még a józan ész kontra ösztön csatájára sem tértünk át, vagy hogy hogyan működnek akár a szakrális mágiák a hitekkel... Amit tudunk és amit gondolunk hogy tudunk. *Ezzel egész nap eltudnának lenni. Valamivel zárniuk fog kelleni, mielőtt elvesznek.* - De hogy őszinte legyek, Luninari, a nap végén nagyrészt azért vagdosom ezeket a fránya papírokat már egy örökkévalóság óta, mert jobb ezt csinálni, mint még egy napot siránkozni a hideg miatt. Gondolom, ti is élvezitek ezt a kis változatosságot, tradíciók ide vagy oda. Ahogy előttünk is mások tették, és remélhetőleg utánunk is. *És ezzel még a dokival sem fog tudni vitatkozni.*
- Arra nem gondoltam, hogy a szakrális mágia megkötésekkel is jár. *Vonja föl kíváncsian a szemöldökét. Erről majd utána fog kellenie akkor olvasni.* - Szabályokkal, mit és mit nem csinálhatsz? Parancsokkal? Megértem a döntésed, és nem csak azért mert ugyanazt az utat taposom. *Hallja a várva várt hívást, áll is fel hasát megtömni. Ő maga ráérősen, lassú léptekkel közeledik, úgyhogy nem hall már beszédfoszlányt, mikor megcsapja a főzőhelyiség melege és aromája.*
- A szentségit, milyen illatok! *Szívja be a levegőt.* - Már most megjósolom, megérte az időt és munkát! *Az asztal előkészítésénél természetesen ő is úgy segédkezik, ahogy minkei mást, evőeszközöket kiosztja, szerencséjére nincsenek annyian, mint régi családi, illetve félrokoni csoportosulásainál.* - Félnapi munka meghozza az étvágyat, azt tapasztalom! *Ül le.*
1289. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-08-13 11:00:10
Üzenet elküldve: 2023-08-13 11:00:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Szarvasnézőbe//
- Csak azért mondom, mert nekem soha se hiányzott, de te jól menő gyógyító lévén, meg aztán valljuk be, nem is vagy csúnyácska, biztos dolgoztál jó pénzért nemesi házaknál. Most meg ide vagy száműzve szinte, a városon kívül, ahol még egy jóravaló kocsma nem sok, annyit se találni. *Mondja nagy csalódott képpel, mert bizony, ha van jó társasága, szereti a sárga földig inni magát, legalább nem jut eszébe, hogy mennyire magányos és nyomorult. Bár kívülről senki meg nem mondaná, de mióta sikerült felkeltenie a városiak érdeklődését arany hajával és a pletykával, ami őt Eeyr papnőjévé emeli, még annyira se bízhat meg idegenben, hogy egy asztalhoz engedje inni magával.*
- Mindenhez is, mi? Én nem teszem annyira magasra a lécet, nekem nem kell bizonygatnod, orvos vagy nem? Már több dologhoz értesz, mint én. *Emeli védekezőleg maga elé a kezeit, majd érkezik az újabb panaszáradat a lányokra, amire már nem tudja tartani a vigyorát, éppen csak el nem neveti magát, az egyik kezével gyéren próbálja leplezni is.*
- Khm... szóval, a doktor úr kis segédei letipliztek. *Foglalj össze tömören a dolgot viccelődő hanglejtéssel, majd közelebb lép, mintha bárkit is érdekelne ők mit susmutolnk odabenn.*
- Az ilyen aranyos arcú kislányokban nem lehet megbízni. *Ezt követően a kérdésre elég kimerítő és megleheősen logikusnak hangzó választ kap, olyan gyógynövények említésével, amik mellett esélyesen ő egész életében elsétált. Látszik rajta, hogy próbál értelmes képet vágni, még az állát is megdörsölgeti az ujjaival és a hümmögést se hagyja el, majd a végén megszólal.*
- Nem mondom, hogy értem, de az a lényeg, hogy te igen. Nekem nem kell okosnak lennem, elég, ha jóban vagyok azzal, aki az. *Tárja szét a karjait, mert bizony ez a világ így működik.*
- Jó ezt hallani, hogy rám mindig van időd. *Adja át az ajtó tartását, nem mintha az magától képtelen lenne ott ácsorogni, ez csak olyan udvariassági forma.*
- Csináljak neked is füdőt drága doktor? Zavarna a jelenlétem? Mert egybe is letudhatjuk. Szabad szobátok pedig úgy sejtem van, ha ilyen sok a távolmaradó. *Közli tárgyilagosan, a mosakodás az csak mosakodás, itt meg a fürdő nem éppen kicsi, két dézsa is megfér egymás mellett, ő meg nem az a mimóza szégyenlős fajta, főleg nem, ha az elfről van szó. Abban viszont egyáltalán nem biztos, hogy nem viszi el az éjszaka valami dögvész, amit a bokáig poros szobában kapna el, úgy véli az elfnek se ideje se kedve nem volt a sajátján kívül más szobát takarítani, talán még meg meri kockáztatni, hogy a sajátját se.*
- Csak azért mondom, mert nekem soha se hiányzott, de te jól menő gyógyító lévén, meg aztán valljuk be, nem is vagy csúnyácska, biztos dolgoztál jó pénzért nemesi házaknál. Most meg ide vagy száműzve szinte, a városon kívül, ahol még egy jóravaló kocsma nem sok, annyit se találni. *Mondja nagy csalódott képpel, mert bizony, ha van jó társasága, szereti a sárga földig inni magát, legalább nem jut eszébe, hogy mennyire magányos és nyomorult. Bár kívülről senki meg nem mondaná, de mióta sikerült felkeltenie a városiak érdeklődését arany hajával és a pletykával, ami őt Eeyr papnőjévé emeli, még annyira se bízhat meg idegenben, hogy egy asztalhoz engedje inni magával.*
- Mindenhez is, mi? Én nem teszem annyira magasra a lécet, nekem nem kell bizonygatnod, orvos vagy nem? Már több dologhoz értesz, mint én. *Emeli védekezőleg maga elé a kezeit, majd érkezik az újabb panaszáradat a lányokra, amire már nem tudja tartani a vigyorát, éppen csak el nem neveti magát, az egyik kezével gyéren próbálja leplezni is.*
- Khm... szóval, a doktor úr kis segédei letipliztek. *Foglalj össze tömören a dolgot viccelődő hanglejtéssel, majd közelebb lép, mintha bárkit is érdekelne ők mit susmutolnk odabenn.*
- Az ilyen aranyos arcú kislányokban nem lehet megbízni. *Ezt követően a kérdésre elég kimerítő és megleheősen logikusnak hangzó választ kap, olyan gyógynövények említésével, amik mellett esélyesen ő egész életében elsétált. Látszik rajta, hogy próbál értelmes képet vágni, még az állát is megdörsölgeti az ujjaival és a hümmögést se hagyja el, majd a végén megszólal.*
- Nem mondom, hogy értem, de az a lényeg, hogy te igen. Nekem nem kell okosnak lennem, elég, ha jóban vagyok azzal, aki az. *Tárja szét a karjait, mert bizony ez a világ így működik.*
- Jó ezt hallani, hogy rám mindig van időd. *Adja át az ajtó tartását, nem mintha az magától képtelen lenne ott ácsorogni, ez csak olyan udvariassági forma.*
- Csináljak neked is füdőt drága doktor? Zavarna a jelenlétem? Mert egybe is letudhatjuk. Szabad szobátok pedig úgy sejtem van, ha ilyen sok a távolmaradó. *Közli tárgyilagosan, a mosakodás az csak mosakodás, itt meg a fürdő nem éppen kicsi, két dézsa is megfér egymás mellett, ő meg nem az a mimóza szégyenlős fajta, főleg nem, ha az elfről van szó. Abban viszont egyáltalán nem biztos, hogy nem viszi el az éjszaka valami dögvész, amit a bokáig poros szobában kapna el, úgy véli az elfnek se ideje se kedve nem volt a sajátján kívül más szobát takarítani, talán még meg meri kockáztatni, hogy a sajátját se.*
1288. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-08-12 14:35:20
Üzenet elküldve: 2023-08-12 14:35:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1428
OOC üzenetek: 241
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1428
OOC üzenetek: 241
Játékstílus: Megfontolt
//Szarvasnézőbe//
*Büszke is magára, ami széles vigyorán is jól látszik. A jószágok el voltak látva, neki nem kellett azokkal fáradnia és a ruhája se lett büdösebb mint kéne. A kérdésre is ezzel a büszkeséggel válaszol.*
-Hogyne tudnék. Én szinte mindenhez is értek.
*Aki, olyan löttyöket ki tud keverni mint ő annak lehet nagy a szája. A mai napját hacsak valami ritka kutya dolog nem jön közbe, ezek a szakmai sikerek teljesen fel is dobták. A lány következő kérdése azért meglepi. Főleg mert szinte biztos benne, hogy utolsó találkozásuk óta ő beszerzett magának néhány csecsebecsét amik jól mutatják, hogy nem akárki ez az Intath Aldeis.*
-Ezt, hogy érted? Miért tudnám jobban?
*Persze előfordult, hogy hullákról lopott ruhát hordott, kedvenc vékony kabátjához is egy kevésbé szerencsés betegétől jutott hozzá vagy, hogy söröcskét vacsorázott mert csak arra tellett, de nem emlékszik, hogy ezekről mesélt volna a másiknak és nem hiszi, hogy most már látszana rajta a múltja. Szörnyű panaszait úgy érzi nem veszik elég komolyan. Legalább egy buksisimit vagy egy ölelés vagy egy műtőasztalon leteperést elvárt volna ilyen tragikus sors hallatán. Ehelyett csak viccelődnek vele.*
-Nem csináltam semmit. Amúgy is kivel? Viel-el? Luninari-val? Mindkettő olyan, hogy elég rájuk nézni és már visznek a kopók liliomtiprásért. Egyik folyton csatangol aztán mindig valami új jószággal jön haza, másik meg piacolt és a mágustornyot látogatta meg az anyjával meg, asszem valami új kékvérű tintanyalóval akit nem is tudom visszajött-e vele.
*Őt meg egyedül hagyták. Csak annyi étellel amit Morwon hamar eltüntetett és utána ehették a kolbászt meg a zsíros kenyeret. Ezt az igazságtalanságot! És pont Int-el? Mivel érdemelte ezt ki? Pont, hogy meg kéne becsülni egy ilyen tehetséget. De még a vörös se tapsikolva ugrik a nyakába mikor kifejti micsoda csodaszereket tudott készíteni.*
-Dehogynem!*Cáfolja meg, azt mekkora sikere lenne az elméleti farokpörgetésének. De a lány se tud olyan apróságok mellett elmenni, hogy mi az a mágikus mérgezés. Miért nem lehet csak úgy elámulni a doki zsenialitásán. Méghozzá őt nem is lehet olyan egyszerűen lerázni mint Morwont. Vele szemben tényleg okosnak kell tűnni.*Hát tudod. Van a hétköznapi mérgezés. Olyan szereket veszel be amiknek a tested nem örül. Ez lehet egy húzásra egy üveg orkpálinka vagy csattanó maszlag főzete. Ezek a természetben megtalálható növényekből készülnek és a természet ellenük ellenszert is szokott biztosítani. Ilyen mondjuk az árvacsalán vagy a boróka. Viszont ha egy varázsló, sámán vagy hasonló, nem a természet segítségével hanem mágiával megmérgez téged valami nagyon cifra dologgal, amit nincs olyan gyógyfű, ami kikúrálna akkor én most már arra is tudok megoldást. A tudományom üti a mágiát. Érted?
*Röviden, ő most már jobb mint egy mágus. Hogy a másiknak vannak üvegcséi az meglepi. Hogy milyen üvegcsék lehetnek azok arról sincs ötlete, de híres segítőkészsége most se hagyja annyiban. Legártatlanabb mosolyával válaszol a másiknak.*
-Drága Ylanda, a te üvegcséidet nagyon szívesen, bármikor megnézegetem.
~Nem éppen kannák, de aki a kicsit nem becsüli.~
*A terv amúgy nincs ellenére. Fürdeni mondjuk nincs nagy kedve mert élvezte a napokban a lustulást és hogy lezüllhetett, de annyi esze van, hogy nem áll le ilyesmiken fennakadni.*
-Nekem megfelel a holnap.
*Követi a másikat egészen az ajtóig aminek tartását átveszi a másiktól.*
-Hölgyeké az elsőbbség.
*Ő bizony egy úr.*
*Büszke is magára, ami széles vigyorán is jól látszik. A jószágok el voltak látva, neki nem kellett azokkal fáradnia és a ruhája se lett büdösebb mint kéne. A kérdésre is ezzel a büszkeséggel válaszol.*
-Hogyne tudnék. Én szinte mindenhez is értek.
*Aki, olyan löttyöket ki tud keverni mint ő annak lehet nagy a szája. A mai napját hacsak valami ritka kutya dolog nem jön közbe, ezek a szakmai sikerek teljesen fel is dobták. A lány következő kérdése azért meglepi. Főleg mert szinte biztos benne, hogy utolsó találkozásuk óta ő beszerzett magának néhány csecsebecsét amik jól mutatják, hogy nem akárki ez az Intath Aldeis.*
-Ezt, hogy érted? Miért tudnám jobban?
*Persze előfordult, hogy hullákról lopott ruhát hordott, kedvenc vékony kabátjához is egy kevésbé szerencsés betegétől jutott hozzá vagy, hogy söröcskét vacsorázott mert csak arra tellett, de nem emlékszik, hogy ezekről mesélt volna a másiknak és nem hiszi, hogy most már látszana rajta a múltja. Szörnyű panaszait úgy érzi nem veszik elég komolyan. Legalább egy buksisimit vagy egy ölelés vagy egy műtőasztalon leteperést elvárt volna ilyen tragikus sors hallatán. Ehelyett csak viccelődnek vele.*
-Nem csináltam semmit. Amúgy is kivel? Viel-el? Luninari-val? Mindkettő olyan, hogy elég rájuk nézni és már visznek a kopók liliomtiprásért. Egyik folyton csatangol aztán mindig valami új jószággal jön haza, másik meg piacolt és a mágustornyot látogatta meg az anyjával meg, asszem valami új kékvérű tintanyalóval akit nem is tudom visszajött-e vele.
*Őt meg egyedül hagyták. Csak annyi étellel amit Morwon hamar eltüntetett és utána ehették a kolbászt meg a zsíros kenyeret. Ezt az igazságtalanságot! És pont Int-el? Mivel érdemelte ezt ki? Pont, hogy meg kéne becsülni egy ilyen tehetséget. De még a vörös se tapsikolva ugrik a nyakába mikor kifejti micsoda csodaszereket tudott készíteni.*
-Dehogynem!*Cáfolja meg, azt mekkora sikere lenne az elméleti farokpörgetésének. De a lány se tud olyan apróságok mellett elmenni, hogy mi az a mágikus mérgezés. Miért nem lehet csak úgy elámulni a doki zsenialitásán. Méghozzá őt nem is lehet olyan egyszerűen lerázni mint Morwont. Vele szemben tényleg okosnak kell tűnni.*Hát tudod. Van a hétköznapi mérgezés. Olyan szereket veszel be amiknek a tested nem örül. Ez lehet egy húzásra egy üveg orkpálinka vagy csattanó maszlag főzete. Ezek a természetben megtalálható növényekből készülnek és a természet ellenük ellenszert is szokott biztosítani. Ilyen mondjuk az árvacsalán vagy a boróka. Viszont ha egy varázsló, sámán vagy hasonló, nem a természet segítségével hanem mágiával megmérgez téged valami nagyon cifra dologgal, amit nincs olyan gyógyfű, ami kikúrálna akkor én most már arra is tudok megoldást. A tudományom üti a mágiát. Érted?
*Röviden, ő most már jobb mint egy mágus. Hogy a másiknak vannak üvegcséi az meglepi. Hogy milyen üvegcsék lehetnek azok arról sincs ötlete, de híres segítőkészsége most se hagyja annyiban. Legártatlanabb mosolyával válaszol a másiknak.*
-Drága Ylanda, a te üvegcséidet nagyon szívesen, bármikor megnézegetem.
~Nem éppen kannák, de aki a kicsit nem becsüli.~
*A terv amúgy nincs ellenére. Fürdeni mondjuk nincs nagy kedve mert élvezte a napokban a lustulást és hogy lezüllhetett, de annyi esze van, hogy nem áll le ilyesmiken fennakadni.*
-Nekem megfelel a holnap.
*Követi a másikat egészen az ajtóig aminek tartását átveszi a másiktól.*
-Hölgyeké az elsőbbség.
*Ő bizony egy úr.*
1287. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-08-12 10:33:20
Üzenet elküldve: 2023-08-12 10:33:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Szarvasnézőbe//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ahogy a férfi elkezdi ecsetelni az óriás jelenlétének okát, na meg, hogy miért is lett itt marasztalva, csak forgatja a szemeit.*
- Büszke is lehetsz magadra, megoldottad az istállói munka dolgát itt egy időre. Varázsital keverés? Azt is tudsz? *Neki is van pár a táskájában, de a felét se tudja mire jó, talán pont itt a megfelelő személy, hogy erről kikérdezze.*
- Az arannyal meg csak akkor van baj, ha kevés, ezt nyílván te jobban tudod, mint én. *Ő nem igazán költ magára, a hátas állatot se nagyon tudja, hogy valóban jó áron szerezték-e meg neki vagy átvágták a palánkon. A következő szóvicc tényleg mosolyt csal az arcára, őszinte meglepődéssel, nem igazán szokta meg, hogy vicceket is durrogtat, bár ki tudja, ha eddig egyedül volt, akkor talán már egy jó ideje érleli ezt a szóviccet, dolgozva a csattanón az egyik lombikkal karöltve. Majd valóban érkezik is a panaszáradat, amit már sejtett, a magány egy felvonásban. Reményei szerint. *
- Ezek a lányok, mind itt hagytak egyedül? Csak nem csináltál valami nagyon illetlent velük? *Szökik fel mindkét szemöldöke, mert bizony azt sem zárja ki, hogy egész este a doki a fürdő ablak alatt leselkedett minden nap, míg rajta nem kapták. Párszor. Majd nagyon belelendül a keveréssel kapcsolatos tapasztalatai elregélésébe, amire csak nagy értetlen szemekkel ahá-z és bólogat.*
- Mutatványosnak is elmehetnél, bár nem hiszem, hogy a farok pörgetésre sok elismerő tekintetet szereznél. A maga alá csinálásra sem. *Teszi hozzá pimaszul.*
- Mi a faszom az a mágikus mérgezés? *Néz ferde szemekkel miközben lassan ejti ki a szót.*
- A mágusmérgezésnek is csak- csak lenne értelme, de m á g i k u s mérgezés… *Dünnyög maga elé, hiszen lehet ő értette félre a szót, a doki úgy fest, tudja miről beszél. Azonban ezek a hangulatingadozások aggasztják egy cseppet, reméli, hogy az elf a magánytól nem indult el az őrület felé. Nem igazán szeretne ott lenni, mikor az orvos becsavarodik teljesen. Jobb lenne megelőzni, talán egy kis kikapcsolódás, távol a rendelőtől visszafordítja ezt az állapotot.*
- Viszont ez biztos nagydolog, majd megnéznéd az én üvegcséimet is? De nem most, neked egy fürdő, alvás, tiszta ruha, és egy kis ebéd kell. Nekem a fürdés és az alvás is elég lesz. *Summázza a dolgokat.*
- Holnap indulhatunk is, mit szólsz? *Indul el kifelé és tartja az ajtót, míg a férfi is kilép a rendelőből.*
- Gyere, ne várass sokat, mert itt talállak hagyni… *Mondja unott hangsúllyal.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ahogy a férfi elkezdi ecsetelni az óriás jelenlétének okát, na meg, hogy miért is lett itt marasztalva, csak forgatja a szemeit.*
- Büszke is lehetsz magadra, megoldottad az istállói munka dolgát itt egy időre. Varázsital keverés? Azt is tudsz? *Neki is van pár a táskájában, de a felét se tudja mire jó, talán pont itt a megfelelő személy, hogy erről kikérdezze.*
- Az arannyal meg csak akkor van baj, ha kevés, ezt nyílván te jobban tudod, mint én. *Ő nem igazán költ magára, a hátas állatot se nagyon tudja, hogy valóban jó áron szerezték-e meg neki vagy átvágták a palánkon. A következő szóvicc tényleg mosolyt csal az arcára, őszinte meglepődéssel, nem igazán szokta meg, hogy vicceket is durrogtat, bár ki tudja, ha eddig egyedül volt, akkor talán már egy jó ideje érleli ezt a szóviccet, dolgozva a csattanón az egyik lombikkal karöltve. Majd valóban érkezik is a panaszáradat, amit már sejtett, a magány egy felvonásban. Reményei szerint. *
- Ezek a lányok, mind itt hagytak egyedül? Csak nem csináltál valami nagyon illetlent velük? *Szökik fel mindkét szemöldöke, mert bizony azt sem zárja ki, hogy egész este a doki a fürdő ablak alatt leselkedett minden nap, míg rajta nem kapták. Párszor. Majd nagyon belelendül a keveréssel kapcsolatos tapasztalatai elregélésébe, amire csak nagy értetlen szemekkel ahá-z és bólogat.*
- Mutatványosnak is elmehetnél, bár nem hiszem, hogy a farok pörgetésre sok elismerő tekintetet szereznél. A maga alá csinálásra sem. *Teszi hozzá pimaszul.*
- Mi a faszom az a mágikus mérgezés? *Néz ferde szemekkel miközben lassan ejti ki a szót.*
- A mágusmérgezésnek is csak- csak lenne értelme, de m á g i k u s mérgezés… *Dünnyög maga elé, hiszen lehet ő értette félre a szót, a doki úgy fest, tudja miről beszél. Azonban ezek a hangulatingadozások aggasztják egy cseppet, reméli, hogy az elf a magánytól nem indult el az őrület felé. Nem igazán szeretne ott lenni, mikor az orvos becsavarodik teljesen. Jobb lenne megelőzni, talán egy kis kikapcsolódás, távol a rendelőtől visszafordítja ezt az állapotot.*
- Viszont ez biztos nagydolog, majd megnéznéd az én üvegcséimet is? De nem most, neked egy fürdő, alvás, tiszta ruha, és egy kis ebéd kell. Nekem a fürdés és az alvás is elég lesz. *Summázza a dolgokat.*
- Holnap indulhatunk is, mit szólsz? *Indul el kifelé és tartja az ajtót, míg a férfi is kilép a rendelőből.*
- Gyere, ne várass sokat, mert itt talállak hagyni… *Mondja unott hangsúllyal.*
1286. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-08-09 23:27:46
Üzenet elküldve: 2023-08-09 23:27:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1428
OOC üzenetek: 241
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1428
OOC üzenetek: 241
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Az elfnek fura értékrendje van másokkal kapcsolatban. A nyuszimamát egyelőre még nem ismeri annyira, hogy a humorát felismerje és a vele szembeni viszonya is inkább semleges egyelőre, még ha kívülről másképp is látszhat. Mint született érzelmi manipulátor a doki óvatos a tapasztalt, ismeretlen, övétől nagyon ismeretlen gondolkodású nővel szemben. Egyelőre puhatolózik és udvariaskodva igyekszik elnyerni a másik kegyeit. Finomabban eljárva, mint ahogy a lányával tette akivel úgy találkoztak, hogy a volt kalóz a lángoló városban énekelt vagy karóba húzásról vagy akasztásról már ő se emlékszik erre a részletre. Mindenesetre a félvér fejéből, azt a képet már ki is törölte magáról. Nyuszimama viszont biztos nem volna olyan naiv. Hogy milyen is a nő vagy milyen hétköznapi gondolatok zajlanak abban a szőke, tipikusan fenséges vonásokkal rendelkező erdei elf papnő fejben arról a dokinak fogalma sincs. Mikor a másik visszatér és elkezd megteríteni akkor visszamosolyog rá mikor megkapja a tányérjait. Az ezt követő vallomás és főleg annak az utolsó mondata meglepi őt. Nem tudja hova tenni ahogy hirtelen az is gondot okoz, hogy illően reagáljon rá.*
-Öhm. Nos... Mint mondtam én is bírom a lányt. Kellemes fényt hoz a házba úgyhogy igazán semmiség.
~Ez talán jó volt. Ez jó volt. Nem volt fura.~
*A rokonokkal kapcsolatban viszont érdeklődve tekint a nőre és hallgatja a magyarázatát. Elgondolkodik a hallottakon mielőtt válaszolna.*
-Ami, a városban történt az-az önzőség és lelketlenség következménye. Véleményem szerint.~Ez az igazság.~Ezt pedig nem a kövek okozzák ugyanis ez mindenütt, minden fajban benne van csak itt jobban kijött. Mint városinak, számomra egyébként is a természet jelentené a halált. Nincsenek katonák akik vigyázzanak rám, nincsenek más kézművesek akiktől vásárolhatok, nincs fogadó ahol megvehetem a mások által elkészített ételemet, nincsenek igricek, táncosok, izgalmas pletykák, este kivilágított utcák. Mindenütt bogarak, vadállatok, gazok és egyebek ha pedig felbukkan egy új nyavalya akkor nincs lehetőség mihamarabb információt szerezni arról másutt vagy a múltban, hogy kezelték vagy van-e egyáltalán már bevált gyógymód. Én úgy vélem a lényeg, hogy képesek legyünk odafigyelni másokra és megérteni egymást.
//Surran az őz, szökell halkan//
*Az elfnek fura értékrendje van másokkal kapcsolatban. A nyuszimamát egyelőre még nem ismeri annyira, hogy a humorát felismerje és a vele szembeni viszonya is inkább semleges egyelőre, még ha kívülről másképp is látszhat. Mint született érzelmi manipulátor a doki óvatos a tapasztalt, ismeretlen, övétől nagyon ismeretlen gondolkodású nővel szemben. Egyelőre puhatolózik és udvariaskodva igyekszik elnyerni a másik kegyeit. Finomabban eljárva, mint ahogy a lányával tette akivel úgy találkoztak, hogy a volt kalóz a lángoló városban énekelt vagy karóba húzásról vagy akasztásról már ő se emlékszik erre a részletre. Mindenesetre a félvér fejéből, azt a képet már ki is törölte magáról. Nyuszimama viszont biztos nem volna olyan naiv. Hogy milyen is a nő vagy milyen hétköznapi gondolatok zajlanak abban a szőke, tipikusan fenséges vonásokkal rendelkező erdei elf papnő fejben arról a dokinak fogalma sincs. Mikor a másik visszatér és elkezd megteríteni akkor visszamosolyog rá mikor megkapja a tányérjait. Az ezt követő vallomás és főleg annak az utolsó mondata meglepi őt. Nem tudja hova tenni ahogy hirtelen az is gondot okoz, hogy illően reagáljon rá.*
-Öhm. Nos... Mint mondtam én is bírom a lányt. Kellemes fényt hoz a házba úgyhogy igazán semmiség.
~Ez talán jó volt. Ez jó volt. Nem volt fura.~
*A rokonokkal kapcsolatban viszont érdeklődve tekint a nőre és hallgatja a magyarázatát. Elgondolkodik a hallottakon mielőtt válaszolna.*
-Ami, a városban történt az-az önzőség és lelketlenség következménye. Véleményem szerint.~Ez az igazság.~Ezt pedig nem a kövek okozzák ugyanis ez mindenütt, minden fajban benne van csak itt jobban kijött. Mint városinak, számomra egyébként is a természet jelentené a halált. Nincsenek katonák akik vigyázzanak rám, nincsenek más kézművesek akiktől vásárolhatok, nincs fogadó ahol megvehetem a mások által elkészített ételemet, nincsenek igricek, táncosok, izgalmas pletykák, este kivilágított utcák. Mindenütt bogarak, vadállatok, gazok és egyebek ha pedig felbukkan egy új nyavalya akkor nincs lehetőség mihamarabb információt szerezni arról másutt vagy a múltban, hogy kezelték vagy van-e egyáltalán már bevált gyógymód. Én úgy vélem a lényeg, hogy képesek legyünk odafigyelni másokra és megérteni egymást.
1285. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-08-09 22:31:54
Üzenet elküldve: 2023-08-09 22:31:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1428
OOC üzenetek: 241
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1428
OOC üzenetek: 241
Játékstílus: Megfontolt
//Elf fül//
//Szarvasnézőbe//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Rég látta már a vöröst. Utoljára akkor mikor aranyhajjal felbukkant azon a nyársalós esti összejövetelen amin aztán végül részt se vett. Az előtt meg... Nos, igen. Szívesen látja viszont most is. A házban lévők közül vele lehet a legjobban elhülyéskedni és most is így történik.*
-El is várom, hogy engem keress fel bármi bajod van, de igazán felesleges ilyen kifogásokat keresned egy látogatáshoz.
*Vigyorog a lányra. Annak ellenére, hogy most kicsit megviseltebbnek tűnik, a hangulata olyan mint szokott. Mikor épp jó és nem dühös kirohanásai vannak valamiért.*
-A szokásos lakók közül igen csak ketten vagyunk. Ő is csak ma érkezett meg.
*Ami, talán magyarázat lehet arra, hogy miért engedett alább a megszokott higiéniából és az általános megjelenése minőségéből. Abból ahogy a másik kiemeli aggályait Morwon és Luninari magukrahagyásával kapcsolatban az elf csak legyint.*
-Nyugi nem eszik félvért. És mivel el lett mondva neki, hogy a lány jó szakácsné így ennél nagyobb biztonságban Luninari már nem is lehetne.
*Annyi életképességet kinéz a lányból, hogy nem haragít magára egy óriást és hogy fel tudja fogni, hogy annak az intelligenciája erősen alulról súrolja egy gyerek szintjét. Szóval ő biztos benne, hogy majd jól kijönnek. A másik megjegyzésétől szélesebb lesz a férfi vigyora ahogy válaszol.*
-Nem őt éppenséggel én találtam az ajtóban. Nem pontosan értettem, hogy miért mentek az erdőbe a barátaival és ő miért szakadt le tőlük mivel nem is biztos, hogy volt értelme annak amit összehordott, de volt nála egy böhöm mesterkard és teljes vértben volt.*Az elf szemében a láncing egy óriáson már teljes vértnek számít.*Aztán kiderült, hogy csak egy sima gügye akinek van egy csomó pénze meg egy rahedli varázsitala amiket kikevertetne velem jó pénzért és ingyen kiganézza mellé a pajtát. Arról nem is beszélve, hogy jól mondtad ő hivatalos ivóbajnok és nekem mint nem hivatalosnak kötelességem egy kollégának segítséget nyújtani. Ingyen munkáért. És fizetésért. Bírom az óriásokat.
*Von vállat miután egyértelművé tette a történet lényegét. A lány következő kérdésére vigyorogva válaszol.*
-Én mindig ELF-felé készülök.*Röhögcsél kicsit a poénján.*Amúgy nem tudom. Lehet. Kéne pár dolog, de nem sürgős. Majd eldöntöm.
*Von vállat most egykedvűen. Lusta. Meg talán kicsit fásult is. Méghozzá a város is messze van. És azzal is tisztában van, hogy bár valóban hasznos volna beszerezni pár dolgot, de Luninari ma jött haza és a félvér lehet főz valami bőséges ebédet, ami után csak heverészni marad kedve és nem lesz ereje kimozdulni egy olyan hosszú útra. A lány következő szavaira pedig ki is szakad belőle az enyhén eltúlzott világfájdalma.*
-Magamra voltam hagyva! Nem törődött velem senki. El voltam felejtve.
*Jó Morwon itt volt, de az ő törődése más mint a lányoké. Meg őt nem zavarta, hogy az elf mennyire tiszta ha meg zavarta volna akkor Intet nem érdekelte volna az óriás véleménye. Miatta biztos nem fürdene meg. Annyira nem is lehet rossz a helyzet. Megszagolja azért a ruháját. Csak pár nap mosdatlanság és alkímiai főzetek szaga. Ha bedobná a sarokba nem állna még meg. Saját véleménye szerint nem rossz a helyzet.*
-Ja munka is volt. Olyan cuccokat kevertem!*Lelkesedik fel ahogy elkezd mesélni.*Volt amiről nem is tudtam, hogy tudok. Például olyan löttyöt amit ha meginnék akkor egy elég éles késsel hosszában fel tudnék szeletelni egy hajszálat. A levegőben. Miközben folyamatosan hátraszaltózok. És a farkam pörgetem közben. Meeeeeeg! Azon majdnem beszartam! Utána is kellett olvasnom mert biztos voltam benne, hogy jól csináltam, csak abban nem, hogy mit is, de kikevertem az óriásnak egy olyan szert, ami a mágikus mérgezést tudja megszüntetni.*Hatásszünetet tart.*Na? Odabasz mi? Mágikus mérgezést! Már ilyet is tudok. Kurva kemény.
*Szinte süt róla a büszkeség. Miért is ne lenne büszke? Mágikus mérgezéseket is meg tud már szüntetni. Igaz arról fogalma sincs milyen egy mágikus mérgezés és honnan lehet felismerni, egy mérgezésről, hogy mágikus, de tud ellene tenni. Ami, egy nem semmi dolog. Egy kis elismerés jól is esne neki. Ha már büdösnek lett nevezve. A következő ajánlat viszont meglepi. Legalább annyira mint a lány váratlan megjelenése. De nem sokat gondolkodik a dolgon.*
-Jól hangzik. Benne vagyok. Mehetünk. A nagylányokat se szabad elhanyagolni. Nekik is jár idő a doktorbácsival.
*Vigyorog a másikra.*
//Szarvasnézőbe//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Rég látta már a vöröst. Utoljára akkor mikor aranyhajjal felbukkant azon a nyársalós esti összejövetelen amin aztán végül részt se vett. Az előtt meg... Nos, igen. Szívesen látja viszont most is. A házban lévők közül vele lehet a legjobban elhülyéskedni és most is így történik.*
-El is várom, hogy engem keress fel bármi bajod van, de igazán felesleges ilyen kifogásokat keresned egy látogatáshoz.
*Vigyorog a lányra. Annak ellenére, hogy most kicsit megviseltebbnek tűnik, a hangulata olyan mint szokott. Mikor épp jó és nem dühös kirohanásai vannak valamiért.*
-A szokásos lakók közül igen csak ketten vagyunk. Ő is csak ma érkezett meg.
*Ami, talán magyarázat lehet arra, hogy miért engedett alább a megszokott higiéniából és az általános megjelenése minőségéből. Abból ahogy a másik kiemeli aggályait Morwon és Luninari magukrahagyásával kapcsolatban az elf csak legyint.*
-Nyugi nem eszik félvért. És mivel el lett mondva neki, hogy a lány jó szakácsné így ennél nagyobb biztonságban Luninari már nem is lehetne.
*Annyi életképességet kinéz a lányból, hogy nem haragít magára egy óriást és hogy fel tudja fogni, hogy annak az intelligenciája erősen alulról súrolja egy gyerek szintjét. Szóval ő biztos benne, hogy majd jól kijönnek. A másik megjegyzésétől szélesebb lesz a férfi vigyora ahogy válaszol.*
-Nem őt éppenséggel én találtam az ajtóban. Nem pontosan értettem, hogy miért mentek az erdőbe a barátaival és ő miért szakadt le tőlük mivel nem is biztos, hogy volt értelme annak amit összehordott, de volt nála egy böhöm mesterkard és teljes vértben volt.*Az elf szemében a láncing egy óriáson már teljes vértnek számít.*Aztán kiderült, hogy csak egy sima gügye akinek van egy csomó pénze meg egy rahedli varázsitala amiket kikevertetne velem jó pénzért és ingyen kiganézza mellé a pajtát. Arról nem is beszélve, hogy jól mondtad ő hivatalos ivóbajnok és nekem mint nem hivatalosnak kötelességem egy kollégának segítséget nyújtani. Ingyen munkáért. És fizetésért. Bírom az óriásokat.
*Von vállat miután egyértelművé tette a történet lényegét. A lány következő kérdésére vigyorogva válaszol.*
-Én mindig ELF-felé készülök.*Röhögcsél kicsit a poénján.*Amúgy nem tudom. Lehet. Kéne pár dolog, de nem sürgős. Majd eldöntöm.
*Von vállat most egykedvűen. Lusta. Meg talán kicsit fásult is. Méghozzá a város is messze van. És azzal is tisztában van, hogy bár valóban hasznos volna beszerezni pár dolgot, de Luninari ma jött haza és a félvér lehet főz valami bőséges ebédet, ami után csak heverészni marad kedve és nem lesz ereje kimozdulni egy olyan hosszú útra. A lány következő szavaira pedig ki is szakad belőle az enyhén eltúlzott világfájdalma.*
-Magamra voltam hagyva! Nem törődött velem senki. El voltam felejtve.
*Jó Morwon itt volt, de az ő törődése más mint a lányoké. Meg őt nem zavarta, hogy az elf mennyire tiszta ha meg zavarta volna akkor Intet nem érdekelte volna az óriás véleménye. Miatta biztos nem fürdene meg. Annyira nem is lehet rossz a helyzet. Megszagolja azért a ruháját. Csak pár nap mosdatlanság és alkímiai főzetek szaga. Ha bedobná a sarokba nem állna még meg. Saját véleménye szerint nem rossz a helyzet.*
-Ja munka is volt. Olyan cuccokat kevertem!*Lelkesedik fel ahogy elkezd mesélni.*Volt amiről nem is tudtam, hogy tudok. Például olyan löttyöt amit ha meginnék akkor egy elég éles késsel hosszában fel tudnék szeletelni egy hajszálat. A levegőben. Miközben folyamatosan hátraszaltózok. És a farkam pörgetem közben. Meeeeeeg! Azon majdnem beszartam! Utána is kellett olvasnom mert biztos voltam benne, hogy jól csináltam, csak abban nem, hogy mit is, de kikevertem az óriásnak egy olyan szert, ami a mágikus mérgezést tudja megszüntetni.*Hatásszünetet tart.*Na? Odabasz mi? Mágikus mérgezést! Már ilyet is tudok. Kurva kemény.
*Szinte süt róla a büszkeség. Miért is ne lenne büszke? Mágikus mérgezéseket is meg tud már szüntetni. Igaz arról fogalma sincs milyen egy mágikus mérgezés és honnan lehet felismerni, egy mérgezésről, hogy mágikus, de tud ellene tenni. Ami, egy nem semmi dolog. Egy kis elismerés jól is esne neki. Ha már büdösnek lett nevezve. A következő ajánlat viszont meglepi. Legalább annyira mint a lány váratlan megjelenése. De nem sokat gondolkodik a dolgon.*
-Jól hangzik. Benne vagyok. Mehetünk. A nagylányokat se szabad elhanyagolni. Nekik is jár idő a doktorbácsival.
*Vigyorog a másikra.*
1284. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-08-07 21:03:38
Üzenet elküldve: 2023-08-07 21:03:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 574
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 574
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
- Az éppen elég. *mosolyog reményei szerint kedvesen és vidáman, amikor Adoaver azt válaszolja neki, hogy a puszta túléléshez éppen eléggé megtanult úszni.* Ez amúgy is egy kedves és nyugalmas kis tó, nem valami sebes folyam. Itt nem az életünkért fogunk úszni. *mutat rá. Más kérdés persze, hogy kisebb és nagyobb viharok rajta is képesek természetüknek megfelelő hullámokat kelteni, de hát nyilván nem akkor fognak elmerülni majd kellemesen hűs vízében, bármilyen alkalomhoz illő, vagy éppen egyáltalán nem illő ruhájukban, amikor éppen vihar közeleg.*
- El is nevezhetnénk valahogyan, ami ötletesebb, mint mondjuk a Szarvas tó, vagy Szarvasliget tava, meg hasonlók... *tűnődik aztán hangosan, azon csodálkozva, hogy eddig ez még nem jutott eszébe.
Ezek után viszont Adoaver viszonylag ügyesen tereli el a témát, és bár neki olyan érzése van, hogy valamiért erről az egészről a fiú nem beszél szívesen, azért belátja, hogy tulajdonképpen igaza van. Sajnos tényleg messze vannak még azok a napok, amikor egyáltalán tóban való fürdőzésen gondolkodhatnak.*
- Való igaz, a tűz hónapjai még messze vannak. *ismeri is el hangosan is, nem csak magában.* De addig majd kitalálunk valamit olyan úszó ruhára, ami egyikünknek sem kellemetlen, mégis kényelmes. *Reméli legalábbis mindezt szintén hangosan. Ezek után már sokkal komolyabb téma kerül szóba, ami egyáltalán nincsen is ellenére, sőt, ilyesmiről mindig is nagyon szívesen beszélget, még akkor is, ha sok tekintetben, - bármennyit gondolkodott is hasonlókon korábban, - még mindig valamennyire bizonytalanságban van.
Most is kell neki kis idő addig, hogy eltűnődjön azon, hogy mit válaszoljon.*
- Is-is. *foglalja aztán össze Adoaver utolsó, eldöntendő kérdésére a választ, egy elég rövidke kis mondatocskában, és meg kell állnia kezében az ollónak és elgondolkodnia, hogy bővebben is ki tudja fejteni, hogy pontosan mire gondol, mert érzi, hogy ezzel a megismételt, szinte semmit sem jelentő szóval, nem mondott túl sokat.
Végül azonban inkább csak mosolyog megint.*
- Romantikusabb lélek vagy, mint gondoltam! *jegyzi meg, és valószínűleg látszódik rajta, hogy ez mulattatja, de talán örömmel is eltölti. Na nem saját tévedése, hanem az, hogy jó értelemben ismerte a másik mágust félre, talán már nem először.*
- Láttam, hogy lelkesített ez az egész, mégis azt hittem eddig, hogy kettőnk közül te vagy az, aki jobban ragaszkodik a tudomány racionalitásához nálam. Talán, mert én ezekbe a tradíciókba nőttem bele az erdő mélyén, te pedig egy igazán nagy városból jöttél, ahol úgy gondoltam már teljesen eltávolodtak az ott élők mindettől. Igazad van abban teljesen, hogy a hitet és a tudományt összeköti a mágia. Szerintem is, sőt! *erre valahogy egészen fellelkesedik.*
- Abban is biztos vagyok, hogy az olyan tudásból, ami semmi másra nem épül, mint merev racionalitásra, abból hiányozni fog az a varázslat, ami maga az élet, és az a melegség és nyugalom, amit a hit adhat.
*Itt ellenben, mintha kissé lejjebb lohadna a lelkesedés, mivel eddig beszélt.*
- Ugyanakkor, és ez az érem másik oldala, az olyan hit, amiből teljesen hiányzik a tudomány hideg esze és logikus rendszere, az sokszor naiv lesz és buta. A babonát nem úgy értettem az előbb, hogy hülyeség az egész. Csak abban nem értek egyet veled, hogy a babona attól babona, hogy nincs semmi alapja. Inkább pont, hogy kell lennie legalább valamilyen minimális alapjának, ha sokan és régóta hisznek benne. Én inkább azt neveztem csak babonának, amit a tudomány képtelen igazolni. Például, mint az előbb mondtam, hogy az évszakok örök körforgása mindenképpen folytatódni fog, attól függetlenül, hogy mi most nagy lelkesedéssel üljük meg ezt az ünnepet, vagy teljesen elfeledkezünk róla, mint ahogyan tettük volna, ha anya éppen nincsen itt. Ettől még anya "mágiája" és a miénk nagyon más. A maga módján az ő tudománya is a saját rendszerében mozog. De ettől még az igazi, az elemi mágia szerintem hasznosabb és értelmesebb, pont mert igazolható, hogy működik. *hangsúlyozza ki az "igazi" és az "elemi" szavakat.*
- Nem véletlenül választottam az elemi mágiát. A magam úrnője akarok lenni. Nem valamiféle istenség kegyelméből akarok varázsolni. Tisztelem az elemeket, de használni fogom őket, nem pedig gyertyákat meg füstölőket égetni nekik, hogy elnyerjem a jóváhagyásukat. Jó, a hold az más. De a hold az hold.
*Nagyjából ezen a ponton jön rá, hogy bármennyire is szerette volna összeszedetten megfogalmazni, amit mondani szeretett volna, fél tőle, hogy kissé talán zavarosara sikeredett az egész, de hát a komoly témák már csak ilyenek. Sokszor nehéz teljesen következetes álláspontot elfoglalni, bármennyire is valószínűleg erre törekszik az értelmes létezők többsége.*
- Épp elég dekorációnk van már szerintem. Gyertek, mert, kész az ebéd! *szakítja félbe Ea, mielőtt még valami mást is mondana.
Ő éppen csak az utolsó mondatokat csípte el lánya monológjából, aki szinte rögtön fel is áll, talán, mert rájön, hogy éhes, mindenesetre sem ezzel, sem korábbi szavaival nem okozza neki a legkevesebb meglepetést.
Még csak csalódást sem, hiszen nála jobban senki sem ismeri őt. Lánya és Adoaver párosánál jelenleg amúgy is jobban izgatja Intath, siet is vissza hozzá, már csak azért is, hogy terítsen és tálaljon, mire Adoaver és Luni visszaérnek.
Talán csak érzékei játszanak vele, de mintha kissé hosszúra nyúlt volna az ebédig az idő, pedig még délután is sok lenne a dolguk. Ha más nem, hát most legalább a terítést és a tálalást igyekszik határozott és gyakorlott háziasszony módjára elvégezni, még akkor is, ha igazából nem az, hiszen egész életében csak lányáról és saját lányáról kellett napi szinten gondoskodnia idáig.
Mindenesetre, magához képest szokatlanul, még visszafelé menet is bizonytalankodik kissé, mint általában lánya szokott saját magában.
Való igaz, hogy saját humorának minőségét nem igazán tudja megítélni. Viszont amennyire eddig tapasztalta, nem feltétlen a minőség biztosítja egy vicc, vagy akár egy tréfa erejét és sikerét, bár nyilván, ami tényleg nagyon vicces azon szinte nem lehet nem nevetni.
Mégis, rengeteget számít a személyes szimpátia, még inkább a vonzalom. Akinek például ő maga tetszik, az nyilván a legrosszabb poénján is nevetni fog, vagy legalább úgy tesz majd, mintha őszintén nevetne, aki viszont eleve utálja azzal szemben viszont hiába lenne szellemes és vicces.
Lánya humora pedig, ha egyáltalán lehet annak nevezni, legalább annyira elvont és magának való, mint Luni maga, ő ellenben éppen ezt szereti benne. Kívülálló, aki nem, vagy csak felületesen ismeri őket, sokszor nyilván rá sem jön, hogy valamelyikük éppen viccel, vagy éppen egymással viccelnek.
De pont Luniék felé menve igazából maga sem tudja, hogy miért gondolkodik éppen ezen, pontosabban azon, hogy vicce betalált-e Intnél, avagy nem? Nem teljesen biztos benne ugyanis, hogy nem vette-e a férfi kissé komolyan a szavait, holott, ha valamiben teljesen biztos, hogy sem Luninari, sem Adoaver nem gyújtaná rájuk a házat még legbénább napjaikban sem. Luni legalábbis biztosan nem. A fiú képességeit nem ismeri, viszont jó értelemben véve teljesen ártalmatlannak látszik, és lánya is megbízik benne, akiben pedig ő bízik, szóval Adoaver miatt sem aggódik különösebben.
Azon is elgondolkodik röviden, hogy miért is fontos számára az, hogy jó benyomást tegyen a dokira.
Magának nem akar hazudni. Nyilván nem csak azért, mert lányának fontos, más ok is akad. Ha voltak is előítéletei más népekkel szemben, azt legkésőbb a Luni apjával való találkozás és lánya születése után biztosan levetkőzte. Mégis, ismét rájön arra, hogy örül neki, hogy nem csupa "idegen" veszi körbe új otthonában és legalább egy másik elf itt van vele, még akkor is, ha ő sem az a tipikus elf, különösen nem olyan, mint akikhez odahaza szokott.
Bárhogy is, siet vissza, hogy még válthasson vele pár szót, mire Luni és Adoaver megérkeznének ebédelni, minden bizonnyal már elégg ünnepi hangulatban, amivel viszont minden bizonnyal négyük közül egyedül még a doki maga nem rendelkezik eléggé.
Ettől még ő terít és tálal, elsőnek pont mosolyogva az elfnek, aztán pedig minenki másnak, akik még nincsenek itt, bár jó eséllyel már talán úton vannak éppen ide.*
- Azzal kapcsolatban, amit korábban mondtál... *szólal meg hirtelen* először is örülök és köszönöm, de főleg neked. Luni tényleg más lett, amióta itt van veletek. Szeretném majd ezt igazán meghálálni egyszer.
*Kicsit kétértelműen hangzott még neki is, és kicsit is gyorsan beszél, mert fél tőle, hogy lánya és Adoaver bármikor rájuk nyithatják az ajtót, mert hiszen nyilván már éhesek ők is, ezért sietnének enni.*
- Ami pedig a rokonaimat illeti, sajnálom őket. Őszintén. De szerintem rossz úton jártak, végig. *Bár pontosan tudja, hogy túl kemény és talán túlságosan is igazságtalan ítéletet fogalmaz meg éppen, talán a bornak köszönhetően most mégis kimondja.*
- Nem mondom, hogy soha sem kellett volna elhagyni az erdőt, vagy ilyesmi, de ha rájuk gondolok, vagy arra, hogy én is tévedtem, mert azért küldtem hozzájuk a lányomat, mert azt hittem, hogy náluk majd biztonságban lesz, hát...
*Ezt inkább már nem is fejti ki bővebben.*
- Most már mindegy. Akkor is sajnálom őket. *ismétli meg.* És mégis, nem tudok másra gondolni, ha rájuk gondolok, csak arra, hogy nem csak elfeknek hülyeség nagyvárosokba költözni, hanem mindenki más jobban tenné, ha inkább itt maradna az igazi világ közelében. A túl sok kő halált hoz. Mindig.
*Mindezek kimondása után azon gondolkodik, hogyha eddig a világlátott doki nem is gondolta őt begyöpösödött, fák kérge mögül ki sem látó konzervatívnak, akkor utóbbi mondatok után mi lehet most vajon róla a véleménye?
Valahol teljesen mindegy, valahol viszont egyáltalán nem az.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.08.07 21:16:24
//Surran az őz, szökell halkan//
- Az éppen elég. *mosolyog reményei szerint kedvesen és vidáman, amikor Adoaver azt válaszolja neki, hogy a puszta túléléshez éppen eléggé megtanult úszni.* Ez amúgy is egy kedves és nyugalmas kis tó, nem valami sebes folyam. Itt nem az életünkért fogunk úszni. *mutat rá. Más kérdés persze, hogy kisebb és nagyobb viharok rajta is képesek természetüknek megfelelő hullámokat kelteni, de hát nyilván nem akkor fognak elmerülni majd kellemesen hűs vízében, bármilyen alkalomhoz illő, vagy éppen egyáltalán nem illő ruhájukban, amikor éppen vihar közeleg.*
- El is nevezhetnénk valahogyan, ami ötletesebb, mint mondjuk a Szarvas tó, vagy Szarvasliget tava, meg hasonlók... *tűnődik aztán hangosan, azon csodálkozva, hogy eddig ez még nem jutott eszébe.
Ezek után viszont Adoaver viszonylag ügyesen tereli el a témát, és bár neki olyan érzése van, hogy valamiért erről az egészről a fiú nem beszél szívesen, azért belátja, hogy tulajdonképpen igaza van. Sajnos tényleg messze vannak még azok a napok, amikor egyáltalán tóban való fürdőzésen gondolkodhatnak.*
- Való igaz, a tűz hónapjai még messze vannak. *ismeri is el hangosan is, nem csak magában.* De addig majd kitalálunk valamit olyan úszó ruhára, ami egyikünknek sem kellemetlen, mégis kényelmes. *Reméli legalábbis mindezt szintén hangosan. Ezek után már sokkal komolyabb téma kerül szóba, ami egyáltalán nincsen is ellenére, sőt, ilyesmiről mindig is nagyon szívesen beszélget, még akkor is, ha sok tekintetben, - bármennyit gondolkodott is hasonlókon korábban, - még mindig valamennyire bizonytalanságban van.
Most is kell neki kis idő addig, hogy eltűnődjön azon, hogy mit válaszoljon.*
- Is-is. *foglalja aztán össze Adoaver utolsó, eldöntendő kérdésére a választ, egy elég rövidke kis mondatocskában, és meg kell állnia kezében az ollónak és elgondolkodnia, hogy bővebben is ki tudja fejteni, hogy pontosan mire gondol, mert érzi, hogy ezzel a megismételt, szinte semmit sem jelentő szóval, nem mondott túl sokat.
Végül azonban inkább csak mosolyog megint.*
- Romantikusabb lélek vagy, mint gondoltam! *jegyzi meg, és valószínűleg látszódik rajta, hogy ez mulattatja, de talán örömmel is eltölti. Na nem saját tévedése, hanem az, hogy jó értelemben ismerte a másik mágust félre, talán már nem először.*
- Láttam, hogy lelkesített ez az egész, mégis azt hittem eddig, hogy kettőnk közül te vagy az, aki jobban ragaszkodik a tudomány racionalitásához nálam. Talán, mert én ezekbe a tradíciókba nőttem bele az erdő mélyén, te pedig egy igazán nagy városból jöttél, ahol úgy gondoltam már teljesen eltávolodtak az ott élők mindettől. Igazad van abban teljesen, hogy a hitet és a tudományt összeköti a mágia. Szerintem is, sőt! *erre valahogy egészen fellelkesedik.*
- Abban is biztos vagyok, hogy az olyan tudásból, ami semmi másra nem épül, mint merev racionalitásra, abból hiányozni fog az a varázslat, ami maga az élet, és az a melegség és nyugalom, amit a hit adhat.
*Itt ellenben, mintha kissé lejjebb lohadna a lelkesedés, mivel eddig beszélt.*
- Ugyanakkor, és ez az érem másik oldala, az olyan hit, amiből teljesen hiányzik a tudomány hideg esze és logikus rendszere, az sokszor naiv lesz és buta. A babonát nem úgy értettem az előbb, hogy hülyeség az egész. Csak abban nem értek egyet veled, hogy a babona attól babona, hogy nincs semmi alapja. Inkább pont, hogy kell lennie legalább valamilyen minimális alapjának, ha sokan és régóta hisznek benne. Én inkább azt neveztem csak babonának, amit a tudomány képtelen igazolni. Például, mint az előbb mondtam, hogy az évszakok örök körforgása mindenképpen folytatódni fog, attól függetlenül, hogy mi most nagy lelkesedéssel üljük meg ezt az ünnepet, vagy teljesen elfeledkezünk róla, mint ahogyan tettük volna, ha anya éppen nincsen itt. Ettől még anya "mágiája" és a miénk nagyon más. A maga módján az ő tudománya is a saját rendszerében mozog. De ettől még az igazi, az elemi mágia szerintem hasznosabb és értelmesebb, pont mert igazolható, hogy működik. *hangsúlyozza ki az "igazi" és az "elemi" szavakat.*
- Nem véletlenül választottam az elemi mágiát. A magam úrnője akarok lenni. Nem valamiféle istenség kegyelméből akarok varázsolni. Tisztelem az elemeket, de használni fogom őket, nem pedig gyertyákat meg füstölőket égetni nekik, hogy elnyerjem a jóváhagyásukat. Jó, a hold az más. De a hold az hold.
*Nagyjából ezen a ponton jön rá, hogy bármennyire is szerette volna összeszedetten megfogalmazni, amit mondani szeretett volna, fél tőle, hogy kissé talán zavarosara sikeredett az egész, de hát a komoly témák már csak ilyenek. Sokszor nehéz teljesen következetes álláspontot elfoglalni, bármennyire is valószínűleg erre törekszik az értelmes létezők többsége.*
- Épp elég dekorációnk van már szerintem. Gyertek, mert, kész az ebéd! *szakítja félbe Ea, mielőtt még valami mást is mondana.
Ő éppen csak az utolsó mondatokat csípte el lánya monológjából, aki szinte rögtön fel is áll, talán, mert rájön, hogy éhes, mindenesetre sem ezzel, sem korábbi szavaival nem okozza neki a legkevesebb meglepetést.
Még csak csalódást sem, hiszen nála jobban senki sem ismeri őt. Lánya és Adoaver párosánál jelenleg amúgy is jobban izgatja Intath, siet is vissza hozzá, már csak azért is, hogy terítsen és tálaljon, mire Adoaver és Luni visszaérnek.
Talán csak érzékei játszanak vele, de mintha kissé hosszúra nyúlt volna az ebédig az idő, pedig még délután is sok lenne a dolguk. Ha más nem, hát most legalább a terítést és a tálalást igyekszik határozott és gyakorlott háziasszony módjára elvégezni, még akkor is, ha igazából nem az, hiszen egész életében csak lányáról és saját lányáról kellett napi szinten gondoskodnia idáig.
Mindenesetre, magához képest szokatlanul, még visszafelé menet is bizonytalankodik kissé, mint általában lánya szokott saját magában.
Való igaz, hogy saját humorának minőségét nem igazán tudja megítélni. Viszont amennyire eddig tapasztalta, nem feltétlen a minőség biztosítja egy vicc, vagy akár egy tréfa erejét és sikerét, bár nyilván, ami tényleg nagyon vicces azon szinte nem lehet nem nevetni.
Mégis, rengeteget számít a személyes szimpátia, még inkább a vonzalom. Akinek például ő maga tetszik, az nyilván a legrosszabb poénján is nevetni fog, vagy legalább úgy tesz majd, mintha őszintén nevetne, aki viszont eleve utálja azzal szemben viszont hiába lenne szellemes és vicces.
Lánya humora pedig, ha egyáltalán lehet annak nevezni, legalább annyira elvont és magának való, mint Luni maga, ő ellenben éppen ezt szereti benne. Kívülálló, aki nem, vagy csak felületesen ismeri őket, sokszor nyilván rá sem jön, hogy valamelyikük éppen viccel, vagy éppen egymással viccelnek.
De pont Luniék felé menve igazából maga sem tudja, hogy miért gondolkodik éppen ezen, pontosabban azon, hogy vicce betalált-e Intnél, avagy nem? Nem teljesen biztos benne ugyanis, hogy nem vette-e a férfi kissé komolyan a szavait, holott, ha valamiben teljesen biztos, hogy sem Luninari, sem Adoaver nem gyújtaná rájuk a házat még legbénább napjaikban sem. Luni legalábbis biztosan nem. A fiú képességeit nem ismeri, viszont jó értelemben véve teljesen ártalmatlannak látszik, és lánya is megbízik benne, akiben pedig ő bízik, szóval Adoaver miatt sem aggódik különösebben.
Azon is elgondolkodik röviden, hogy miért is fontos számára az, hogy jó benyomást tegyen a dokira.
Magának nem akar hazudni. Nyilván nem csak azért, mert lányának fontos, más ok is akad. Ha voltak is előítéletei más népekkel szemben, azt legkésőbb a Luni apjával való találkozás és lánya születése után biztosan levetkőzte. Mégis, ismét rájön arra, hogy örül neki, hogy nem csupa "idegen" veszi körbe új otthonában és legalább egy másik elf itt van vele, még akkor is, ha ő sem az a tipikus elf, különösen nem olyan, mint akikhez odahaza szokott.
Bárhogy is, siet vissza, hogy még válthasson vele pár szót, mire Luni és Adoaver megérkeznének ebédelni, minden bizonnyal már elégg ünnepi hangulatban, amivel viszont minden bizonnyal négyük közül egyedül még a doki maga nem rendelkezik eléggé.
Ettől még ő terít és tálal, elsőnek pont mosolyogva az elfnek, aztán pedig minenki másnak, akik még nincsenek itt, bár jó eséllyel már talán úton vannak éppen ide.*
- Azzal kapcsolatban, amit korábban mondtál... *szólal meg hirtelen* először is örülök és köszönöm, de főleg neked. Luni tényleg más lett, amióta itt van veletek. Szeretném majd ezt igazán meghálálni egyszer.
*Kicsit kétértelműen hangzott még neki is, és kicsit is gyorsan beszél, mert fél tőle, hogy lánya és Adoaver bármikor rájuk nyithatják az ajtót, mert hiszen nyilván már éhesek ők is, ezért sietnének enni.*
- Ami pedig a rokonaimat illeti, sajnálom őket. Őszintén. De szerintem rossz úton jártak, végig. *Bár pontosan tudja, hogy túl kemény és talán túlságosan is igazságtalan ítéletet fogalmaz meg éppen, talán a bornak köszönhetően most mégis kimondja.*
- Nem mondom, hogy soha sem kellett volna elhagyni az erdőt, vagy ilyesmi, de ha rájuk gondolok, vagy arra, hogy én is tévedtem, mert azért küldtem hozzájuk a lányomat, mert azt hittem, hogy náluk majd biztonságban lesz, hát...
*Ezt inkább már nem is fejti ki bővebben.*
- Most már mindegy. Akkor is sajnálom őket. *ismétli meg.* És mégis, nem tudok másra gondolni, ha rájuk gondolok, csak arra, hogy nem csak elfeknek hülyeség nagyvárosokba költözni, hanem mindenki más jobban tenné, ha inkább itt maradna az igazi világ közelében. A túl sok kő halált hoz. Mindig.
*Mindezek kimondása után azon gondolkodik, hogyha eddig a világlátott doki nem is gondolta őt begyöpösödött, fák kérge mögül ki sem látó konzervatívnak, akkor utóbbi mondatok után mi lehet most vajon róla a véleménye?
Valahol teljesen mindegy, valahol viszont egyáltalán nem az.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.08.07 21:16:24
1283. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-07-27 22:24:18
Üzenet elküldve: 2023-07-27 22:24:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 574
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 574
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Morwon//
- Kár, hogy az állatok nem tudnak beszélni, legalábbis nem a mi nyelvünkön. Megkönnyítené az ő dolgukat, meg a mienkét is. *jegyzi meg kissé szórakozottan, miközben valóban egészen szépen halad a hagyma apróra vágásával. A könnyezést és szemtörölgetést persze nem ússza meg, de úgy van vele, hogy ennyi árat bármikor szívesen megfizet egy jó levesért. Azt azt érzést pedig amúgy is nagyon szereti, amikor ujjai átveszik a hagyma kellemes illatát, jelenleg pedig ez is megtörténik, így még inkább megéri könnyezni kicsit egyik kedvenc zöldsége miatt.
Közben persze hallgatja Morwont, néha bólint is egyet, mivel azonban leginkább az foglalja le, hogy sikerüljön az általa megidézett varázslat, nem válaszol mindenre rögtön.
Aztán szerencsére újra nem szerez negatív tapasztalatot a mágia használata terén.
~ Működik, megint működik! ~
Valahogyan így kiáltana fel legszívesebben és magában meg is teszi. Nem akarja elkiabálni, hogy idáig még nem volt egyetlen általa megidézett varázslat sem, ami nem jött volna létre. Nagyon könnyű összekeverni a mágia tudománya iránti őszinte alázatot az önbizalomhiányból fakadó félelemmel, ő pedig a legtöbbször nem biztos benne, vagy sokszor nagyon nehezen képes csak megkülönbözteti, hogy amit érez, az a kettő közül éppen most melyik.
Nem tudja, hogy mennyit kell még tanulnia és a mágia tudományával foglalkoznia ahhoz, hogy természetes legyen számára minden egyes sikeresen végrehajtott varázslat, de úgy tűnik egy kis ideig azért ez még el fog tartani.
Az óriást azonban láthatóan meglepi, vagy kicsit talán meg is ijeszti, amit lát, ő legalábbis nem tudja másképpen értelmezni a hirtelen mozdulatot és kiáltást.
~ Lehet még is jobb lett volna valamelyik holdvarázslatnál maradni. De hát a tüzet meg kellett gyújtani. ~*
- Azért csak óvatosan! *figyelmezteti a férfit, amikor közelítene a tűzhöz, de nem kapja el a kezét, már csak azért sem, mert biztos benne, hogy az óriás is látja, és, ha más nem a lángok melegéből érezni fogja, hogy nem puszta illúzióval van dolga. Nem mellesleg pedig hát a farakás, amit meg akart gyújtani, valóban meg is gyullad, így pedig már minden készen is áll a főzéshez.
El is oltja a lángokat miután többet nincs szüksége rá és a kérdésen, hogy neki mindez fáj-e, csak ezek után gondolkodik el.*
- Rám nem hatnak a lángok, csak a környezetemre, ezért egyáltalán nem fáj, sőt, inkább kellemes érzés, azt hiszem. Bár persze, ha akarnám magamat is meg tudnám velük gyújtani, csak annak nem lenne sok értelme. De a kezemet nem égeti. Sőt inkább jó, mint rossz érzés. *mondja, bár tisztában van vele, hogy nehéz elmagyarázni, hogy pontosan miért, mivel nem úgy érti, hogy fizikai értelemben okoznak neki gyönyört az öklét körbe nyaldosó lángnyelvek, de hát nézni azért például már mindenképpen szereti őket. És kis kellemes bizsergés is azért mindenképpen jár minden egyes varázslattal, de hát az is lehet, hogy ez mágusonként változó. Mégis, a siker, és az általa használni megtanult hatalom az, ami igazán örömmel tölti el.*
- A hold erejét érzékelni és használni más, az megnyugtató, szinte simogató érzés. *mondja, bár teljesen talán ez sem fedi a valóságot, amit jelen esetben hétköznapi szavakkal kicsit nehéz is leírni. Mintha olyasvalakinek akarná elmagyarázni a krumplileves ízét, aki még krumplit sem evett soha.
Hamarosan mindenesetre betölti a konyhát, a frissen felvágott, piruló hagyma semmivel sem összehasonítható, kellemes illata, már hozza is hozzá a szalonnát, kismacskája is kíváncsian tekintget kifelé a kosarából, Morwon mellett pedig valamiért egyszerűen jól érzi magát, így mondhatni kissé elragadja most az, amit a pillanat idilljének érez.*
- Amúgy nem semmi mágus lehet a barátod, ha hegyet is fel tud robbantani, meg wargot is szelídít. *mondja, és hangjában nincsen kételkedés, bár azt sejti, hogy a hegy felrobbantása némiképpen túlzás lehet. Ilyesmit eddig még csak mítoszokban hallott. Talán inkább a csúcs felrobbantásáról lehetett szó akkor, vagy egy nagyobb szikláról egy hegy tetején, vagy csak úgy magában, bárhogy is, az is elég nagyot szólhatott azért, és el tudja fogadni, hogy akik éppen a közelben voltak, azok valóban úgy érezhették, mintha tényleg egy egész hely robbant volna fel. Nyilván a föld is megremeghetett a lábuk alatt, ami csak még inkább ráerősíthetett a hatására a varázslatnak. Meg aztán abban is biztos, hogy sok olyan komoly varázslat van, amiről még nem hallott, így aztán lehet, hogy egy hegy elpusztítása sem teljesen lehetetlen.*
- Gondolom a városban is ismerik őt, ezért hallhattam már a nevét. *mondja, miközben önt némi pirospaprikát a hagymához, és a fakanállal a kezében most már ténylegesen nekiáll főzni. Közben nem mulaszt el egy mosolyt sem az óriásra villantani, amikor a tanítás és Int csodás italai szóba kerülnek.*
- Intath biztos érti a dolgát, szóval szerintem ne osztogasd el könnyelműen csak úgy ezeket az italokat. *mondja.* Ha tudnálak tanítani, amúgy sem kérnék érte semmit, viszont szívesen növesztek neked valamilyen gyümölcsfát teljesen ingyen is, ha szeretnél egyet valahová. Elméletben tudom, hogy kell csinálni, de kipróbálni még nem volt alkalmam.
*Kicsit aztán elgondolkodik azon, hogy az óriás kérése, hogy tanítsa őt meg egy varázslatra vajon mennyire reális.
Előbbi meghökkenéséből ítélve nem sokat tudhat a mágiáról, még akkor sem, ha látott már igazi mágust, és össze is barátkozott vele, így pedig eléggé biztos abban is, hogy nem nagyon van tisztában az alapokkal és azzal, hogy nem lehet csak úgy bármikor és bárkinek varázslatokat tanítani. Ha hasonló lehetséges lenne, akkor minden bizonnyal csak mágusok rohangálnának az egész világon, ami éppen ezért sokkal veszélyesebb hely lenne, mint amennyire most az.*
- Tanított már mágiát neked valaha valaki? *kérdi végül némi tűnődés után.* Ha még nem, akkor sajnos nem túl egyszerű a dolog. Ahhoz, hogy valaki megtanulhassa az első varázslatát, először meg kell tanulnia érzékelni magát az energiát magát amiből valamennyi varázslat táplálkozik. Még akinek érzéke van hozzá, ez annak is hosszadalmas folyamat, könyveket kell elolvasni, gyakorlatokat elvégezni, megtanulni erősen koncentrálni, meg nagyon sokáig összpontosítani egyetlen dologra. Ebben a részében a tanulásnak ráadásul még csak nem is nagyon tud segíteni tanár szerintem. Mindenkinek magának kell megtanulnia, hogyan tudja érzékelni a manát, amiből a varázslatok táplálkoznak. Ameddig ez nem megy, addig sajnos még a torony nagymestere sem tudna egy varázslatot sem megtanítani senkinek.
*Reméli, hogy mindezzel nem sérti meg Morwont, inkább csak próbálná magától udvariasan eltolni a kérést amennyire lehet. Nem akar direkt elutasító lenni, bár még talán az is jobb lenne, mint ígérni valami olyasmit, amit úgy sem tudna teljesíteni.
Tanított már varázslatokat másoknak, és ő maga is tanult más mágusoktól, de abban biztos, hogyha valakivel teljesen az alapoktól kellene elkezdeni az egészet, akkor jó eséllyel elég rossz tanárnak bizonyulna.*
- Kár, hogy az állatok nem tudnak beszélni, legalábbis nem a mi nyelvünkön. Megkönnyítené az ő dolgukat, meg a mienkét is. *jegyzi meg kissé szórakozottan, miközben valóban egészen szépen halad a hagyma apróra vágásával. A könnyezést és szemtörölgetést persze nem ússza meg, de úgy van vele, hogy ennyi árat bármikor szívesen megfizet egy jó levesért. Azt azt érzést pedig amúgy is nagyon szereti, amikor ujjai átveszik a hagyma kellemes illatát, jelenleg pedig ez is megtörténik, így még inkább megéri könnyezni kicsit egyik kedvenc zöldsége miatt.
Közben persze hallgatja Morwont, néha bólint is egyet, mivel azonban leginkább az foglalja le, hogy sikerüljön az általa megidézett varázslat, nem válaszol mindenre rögtön.
Aztán szerencsére újra nem szerez negatív tapasztalatot a mágia használata terén.
~ Működik, megint működik! ~
Valahogyan így kiáltana fel legszívesebben és magában meg is teszi. Nem akarja elkiabálni, hogy idáig még nem volt egyetlen általa megidézett varázslat sem, ami nem jött volna létre. Nagyon könnyű összekeverni a mágia tudománya iránti őszinte alázatot az önbizalomhiányból fakadó félelemmel, ő pedig a legtöbbször nem biztos benne, vagy sokszor nagyon nehezen képes csak megkülönbözteti, hogy amit érez, az a kettő közül éppen most melyik.
Nem tudja, hogy mennyit kell még tanulnia és a mágia tudományával foglalkoznia ahhoz, hogy természetes legyen számára minden egyes sikeresen végrehajtott varázslat, de úgy tűnik egy kis ideig azért ez még el fog tartani.
Az óriást azonban láthatóan meglepi, vagy kicsit talán meg is ijeszti, amit lát, ő legalábbis nem tudja másképpen értelmezni a hirtelen mozdulatot és kiáltást.
~ Lehet még is jobb lett volna valamelyik holdvarázslatnál maradni. De hát a tüzet meg kellett gyújtani. ~*
- Azért csak óvatosan! *figyelmezteti a férfit, amikor közelítene a tűzhöz, de nem kapja el a kezét, már csak azért sem, mert biztos benne, hogy az óriás is látja, és, ha más nem a lángok melegéből érezni fogja, hogy nem puszta illúzióval van dolga. Nem mellesleg pedig hát a farakás, amit meg akart gyújtani, valóban meg is gyullad, így pedig már minden készen is áll a főzéshez.
El is oltja a lángokat miután többet nincs szüksége rá és a kérdésen, hogy neki mindez fáj-e, csak ezek után gondolkodik el.*
- Rám nem hatnak a lángok, csak a környezetemre, ezért egyáltalán nem fáj, sőt, inkább kellemes érzés, azt hiszem. Bár persze, ha akarnám magamat is meg tudnám velük gyújtani, csak annak nem lenne sok értelme. De a kezemet nem égeti. Sőt inkább jó, mint rossz érzés. *mondja, bár tisztában van vele, hogy nehéz elmagyarázni, hogy pontosan miért, mivel nem úgy érti, hogy fizikai értelemben okoznak neki gyönyört az öklét körbe nyaldosó lángnyelvek, de hát nézni azért például már mindenképpen szereti őket. És kis kellemes bizsergés is azért mindenképpen jár minden egyes varázslattal, de hát az is lehet, hogy ez mágusonként változó. Mégis, a siker, és az általa használni megtanult hatalom az, ami igazán örömmel tölti el.*
- A hold erejét érzékelni és használni más, az megnyugtató, szinte simogató érzés. *mondja, bár teljesen talán ez sem fedi a valóságot, amit jelen esetben hétköznapi szavakkal kicsit nehéz is leírni. Mintha olyasvalakinek akarná elmagyarázni a krumplileves ízét, aki még krumplit sem evett soha.
Hamarosan mindenesetre betölti a konyhát, a frissen felvágott, piruló hagyma semmivel sem összehasonítható, kellemes illata, már hozza is hozzá a szalonnát, kismacskája is kíváncsian tekintget kifelé a kosarából, Morwon mellett pedig valamiért egyszerűen jól érzi magát, így mondhatni kissé elragadja most az, amit a pillanat idilljének érez.*
- Amúgy nem semmi mágus lehet a barátod, ha hegyet is fel tud robbantani, meg wargot is szelídít. *mondja, és hangjában nincsen kételkedés, bár azt sejti, hogy a hegy felrobbantása némiképpen túlzás lehet. Ilyesmit eddig még csak mítoszokban hallott. Talán inkább a csúcs felrobbantásáról lehetett szó akkor, vagy egy nagyobb szikláról egy hegy tetején, vagy csak úgy magában, bárhogy is, az is elég nagyot szólhatott azért, és el tudja fogadni, hogy akik éppen a közelben voltak, azok valóban úgy érezhették, mintha tényleg egy egész hely robbant volna fel. Nyilván a föld is megremeghetett a lábuk alatt, ami csak még inkább ráerősíthetett a hatására a varázslatnak. Meg aztán abban is biztos, hogy sok olyan komoly varázslat van, amiről még nem hallott, így aztán lehet, hogy egy hegy elpusztítása sem teljesen lehetetlen.*
- Gondolom a városban is ismerik őt, ezért hallhattam már a nevét. *mondja, miközben önt némi pirospaprikát a hagymához, és a fakanállal a kezében most már ténylegesen nekiáll főzni. Közben nem mulaszt el egy mosolyt sem az óriásra villantani, amikor a tanítás és Int csodás italai szóba kerülnek.*
- Intath biztos érti a dolgát, szóval szerintem ne osztogasd el könnyelműen csak úgy ezeket az italokat. *mondja.* Ha tudnálak tanítani, amúgy sem kérnék érte semmit, viszont szívesen növesztek neked valamilyen gyümölcsfát teljesen ingyen is, ha szeretnél egyet valahová. Elméletben tudom, hogy kell csinálni, de kipróbálni még nem volt alkalmam.
*Kicsit aztán elgondolkodik azon, hogy az óriás kérése, hogy tanítsa őt meg egy varázslatra vajon mennyire reális.
Előbbi meghökkenéséből ítélve nem sokat tudhat a mágiáról, még akkor sem, ha látott már igazi mágust, és össze is barátkozott vele, így pedig eléggé biztos abban is, hogy nem nagyon van tisztában az alapokkal és azzal, hogy nem lehet csak úgy bármikor és bárkinek varázslatokat tanítani. Ha hasonló lehetséges lenne, akkor minden bizonnyal csak mágusok rohangálnának az egész világon, ami éppen ezért sokkal veszélyesebb hely lenne, mint amennyire most az.*
- Tanított már mágiát neked valaha valaki? *kérdi végül némi tűnődés után.* Ha még nem, akkor sajnos nem túl egyszerű a dolog. Ahhoz, hogy valaki megtanulhassa az első varázslatát, először meg kell tanulnia érzékelni magát az energiát magát amiből valamennyi varázslat táplálkozik. Még akinek érzéke van hozzá, ez annak is hosszadalmas folyamat, könyveket kell elolvasni, gyakorlatokat elvégezni, megtanulni erősen koncentrálni, meg nagyon sokáig összpontosítani egyetlen dologra. Ebben a részében a tanulásnak ráadásul még csak nem is nagyon tud segíteni tanár szerintem. Mindenkinek magának kell megtanulnia, hogyan tudja érzékelni a manát, amiből a varázslatok táplálkoznak. Ameddig ez nem megy, addig sajnos még a torony nagymestere sem tudna egy varázslatot sem megtanítani senkinek.
*Reméli, hogy mindezzel nem sérti meg Morwont, inkább csak próbálná magától udvariasan eltolni a kérést amennyire lehet. Nem akar direkt elutasító lenni, bár még talán az is jobb lenne, mint ígérni valami olyasmit, amit úgy sem tudna teljesíteni.
Tanított már varázslatokat másoknak, és ő maga is tanult más mágusoktól, de abban biztos, hogyha valakivel teljesen az alapoktól kellene elkezdeni az egészet, akkor jó eséllyel elég rossz tanárnak bizonyulna.*
1282. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-07-25 10:38:53
Üzenet elküldve: 2023-07-25 10:38:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Elf fül//
//Szarvasnézőbe//
*A látottak alapján az elf páciens lehet, csak bocsánatkérően rebegteti meg a szempilláit felé, hogy így kitessékeli szinte a rendelőből.*
- Viszont, neked is. *Válaszol, már kezdi megszokni ezt az istennős dolgot, annyiszor zargatták már vele Artheniorban is, már csak azt kéne megtanulnia, hogy mi a megfelelő válasz erre. A férfi távozóra fogja, Intath pedig nagy mosollyal fordul az irányába, hogy üdvözölje, ami kétségtelenül jóleső érzéssel tölti el.*
- Miért? Ha bajom történt menjek más orvoshoz? *Kérdi felháborodottan csípőre vágva a kezeit.*
- Ne félj, nincs bajom. *Legyint, majd beljebb sétál, egyrészt, hogy az elf ki tudjon menni, másrészt nem szeret az ajtóból társalogni.*
- Csak Luni van még itt rajtad kívül? Nem, a konyhában még nem jártam. *Itt egy kicsit elgondolkodik a kérdésen.*
-Azt hiszem, volt régebben egy óriás, aki a Pegazusban ingyen ihatott, de mostanában nem láttam vagy hallottam róla. Szóval itt van… a konyhában… Lunival? *A kérdés közben minden szó után hagy egy kis szüntet.*
- Csak nem az úton talált rá elhagyatva és örökbe akarja fogadni? *Viccelődik, hiszen ezen se lepődne meg, amilyen kis naiv és érzékeny az a kislány.*
- Elfelé készülsz? *Pillant az orvosra, a hallottak alapján. *
- Már meg ne haragudj doki, de rémesen festesz. Neked egy kiadós alvás nem ártana és… *Közelebb lépbe beleszagol a férfit körbelengő levegőbe.*
- a fürdés, igen, egy nagy fürdés is kinéz már. Csak nem kiszáradt a tó? *Tréfásan gúnyolódik a másikon, miközben komisz mosoly húzódik az arcán keresztbe.*
- Ilyen sok a munka? Ne csináld már… *Morogja halkan, kicsit együttérzőbben.*
- A kikötőben nyílt egy új kocsma, nem akarsz lejönni velem? Avagy félted a kislányokat, hogy nélküled nem lennének meg itt?
//Szarvasnézőbe//
*A látottak alapján az elf páciens lehet, csak bocsánatkérően rebegteti meg a szempilláit felé, hogy így kitessékeli szinte a rendelőből.*
- Viszont, neked is. *Válaszol, már kezdi megszokni ezt az istennős dolgot, annyiszor zargatták már vele Artheniorban is, már csak azt kéne megtanulnia, hogy mi a megfelelő válasz erre. A férfi távozóra fogja, Intath pedig nagy mosollyal fordul az irányába, hogy üdvözölje, ami kétségtelenül jóleső érzéssel tölti el.*
- Miért? Ha bajom történt menjek más orvoshoz? *Kérdi felháborodottan csípőre vágva a kezeit.*
- Ne félj, nincs bajom. *Legyint, majd beljebb sétál, egyrészt, hogy az elf ki tudjon menni, másrészt nem szeret az ajtóból társalogni.*
- Csak Luni van még itt rajtad kívül? Nem, a konyhában még nem jártam. *Itt egy kicsit elgondolkodik a kérdésen.*
-Azt hiszem, volt régebben egy óriás, aki a Pegazusban ingyen ihatott, de mostanában nem láttam vagy hallottam róla. Szóval itt van… a konyhában… Lunival? *A kérdés közben minden szó után hagy egy kis szüntet.*
- Csak nem az úton talált rá elhagyatva és örökbe akarja fogadni? *Viccelődik, hiszen ezen se lepődne meg, amilyen kis naiv és érzékeny az a kislány.*
- Elfelé készülsz? *Pillant az orvosra, a hallottak alapján. *
- Már meg ne haragudj doki, de rémesen festesz. Neked egy kiadós alvás nem ártana és… *Közelebb lépbe beleszagol a férfit körbelengő levegőbe.*
- a fürdés, igen, egy nagy fürdés is kinéz már. Csak nem kiszáradt a tó? *Tréfásan gúnyolódik a másikon, miközben komisz mosoly húzódik az arcán keresztbe.*
- Ilyen sok a munka? Ne csináld már… *Morogja halkan, kicsit együttérzőbben.*
- A kikötőben nyílt egy új kocsma, nem akarsz lejönni velem? Avagy félted a kislányokat, hogy nélküled nem lennének meg itt?
1281. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-07-25 01:02:14
Üzenet elküldve: 2023-07-25 01:02:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1428
OOC üzenetek: 241
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1428
OOC üzenetek: 241
Játékstílus: Megfontolt
//Elf fül//
//Szarvasnézőbe//
*Fura naiv gondolat a helyiek részéről, hogy otthont adnak mindenféle semmirekellőnek ha azok arannyal vagy munkával meghálálják. Most, hogy van mutatóba a háznál egy óriás, aki egy mesterkardot cihöl a hátán még nem olyan veszélyes dolog, de egyébként úgy nézhetnek ki a banditák számára, mint egy kincsesbánya. A volt kalóz már csak tudja, de nem tehet semmit. Ő is csak egy a befogadott semmirekellők közül. Ez az oka, hogy nem sokat gondolkodott az elf a másik elf ajánlatán. És ahogy a két elf ezt megbeszélte csatlakozik egy félelf is hozzájuk. A rendelőben így már két és félelf van. De érzékelve a helyzetet az íjász távozóra fogja, hogy másfél elfnyien maradjanak amit Int értékel.*
-Van szükségem nekem is dolgokra.
*Biccent felé majd széles vigyorral fordul az aranyhajú felé és kitörő örömmel a hangjában fogadja.*
-Ugyan drága Ylanda, te sose tudsz zavarni! Amúgy is már végeztünk. Miben segíthetek? Remélem nem valami baleset vagy nyavalya!
*Hogy ő miben lenne illetékes arról fogalma sincs. Csak arra tud gondolni, hogy a rendelőjében számít annak. De a lányon elsőre nem látszik, hogy baja lenne.*
-Pedig Luninari nemrég érkezett meg. Talán a konyhában van Morwon-nal. Hallottál már a híres Morwon-ról az óriásról?
*Annak ellenére, hogy pörög és a vigyor le se lohad a képéről a megszokotthoz képest kicsit elhanyagoltabbnak tűnhet a doki a lány számára. Pár napot kihagyott a fürdésből, a ruhái se tiszták, gyűröttek is. A szeme alatti karikák pedig kialvatlanságról árulkodnak.*
//Szarvasnézőbe//
*Fura naiv gondolat a helyiek részéről, hogy otthont adnak mindenféle semmirekellőnek ha azok arannyal vagy munkával meghálálják. Most, hogy van mutatóba a háznál egy óriás, aki egy mesterkardot cihöl a hátán még nem olyan veszélyes dolog, de egyébként úgy nézhetnek ki a banditák számára, mint egy kincsesbánya. A volt kalóz már csak tudja, de nem tehet semmit. Ő is csak egy a befogadott semmirekellők közül. Ez az oka, hogy nem sokat gondolkodott az elf a másik elf ajánlatán. És ahogy a két elf ezt megbeszélte csatlakozik egy félelf is hozzájuk. A rendelőben így már két és félelf van. De érzékelve a helyzetet az íjász távozóra fogja, hogy másfél elfnyien maradjanak amit Int értékel.*
-Van szükségem nekem is dolgokra.
*Biccent felé majd széles vigyorral fordul az aranyhajú felé és kitörő örömmel a hangjában fogadja.*
-Ugyan drága Ylanda, te sose tudsz zavarni! Amúgy is már végeztünk. Miben segíthetek? Remélem nem valami baleset vagy nyavalya!
*Hogy ő miben lenne illetékes arról fogalma sincs. Csak arra tud gondolni, hogy a rendelőjében számít annak. De a lányon elsőre nem látszik, hogy baja lenne.*
-Pedig Luninari nemrég érkezett meg. Talán a konyhában van Morwon-nal. Hallottál már a híres Morwon-ról az óriásról?
*Annak ellenére, hogy pörög és a vigyor le se lohad a képéről a megszokotthoz képest kicsit elhanyagoltabbnak tűnhet a doki a lány számára. Pár napot kihagyott a fürdésből, a ruhái se tiszták, gyűröttek is. A szeme alatti karikák pedig kialvatlanságról árulkodnak.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1399-1418