Külső területek - Szarvasliget
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 27 (521. - 540. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1155-1174
540. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-02-26 18:21:54
Üzenet elküldve: 2022-02-26 18:21:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 677
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 677
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Vidéki kúria//
*Kissé butának érzi magát hirtelen, ezért is bólint gyorsan a tündérlány szavaira. Tulajdonképpen amilyen egyszerű amit mond, éppen olyan nagy igazság van benne, hiszen tényleg mindenki különböző. Ő is ismert például kedves elfeket is, és olyanokat is, akiktől még most is a hideg rázza, ha az egészbe jutnak, ahogyan persze az embereket is főleg kedves és aranyos teremtményeknek ismerte meg, mégis ők voltak a többségben abban a tömegben, ami lerombolta egykori otthonát, és minden bizonnyal őt sem kímélték volna meg, ha éppen nemesnek nézik.*
- Igazad van, persze, valóban nem egyforma senki, csak azért, mert egy néphez tartozik. *siet is egyetérteni gyorsan.*
- Értem. *bólogat aztán a folytatásra is, amikor Maydeleinet bevárva elindulnak a konyha felé.* Ez nem lep meg különösebben, hiszen ismertem hasonló elfeket én is. A távoli rokonaim a Gazdagnegyedben éltek, Artheniorban. Náluk laktam egy kis ideig, amikor a városba kerültem. Már nem sok közük volt a természethez nekik sem. Kereskedő volt az egész család, abból éltek, és egy akkora nagy emeletes kőházban laktak, hogy egy kisebb falu összes lakója szerintem teljesen simán elfért volna benne. A családfőnek volt egy nagyon kedves és szép menyasszonya, az ő gyerekkori ruháit hordom azóta, hogy adott nekem belőlük jó sokat. Neki csak a cipős és a ruhás szobája nagyobb volt, mint a ház, ahol felnőttem. Képzelhetitek, hogyan tátottam a számat, amikor beléptem oda, alig hittem el, amit láttam. Más eleve egy szekrényben tartja a ruháit, neki pedig egy háznyi szobája volt csak erre.
*Ugyan főleg a tündérlánynak mesél, mivel azonban már Mady is velük van, és nem szeretné kirekeszteni a beszélgetésből, szavait természetesen hozzá is intézni.
Bár nem sok kellemes emléke maradt Artheniorból, de azon még mindig mulat magában, hogy mit érzett és látott, amikor Nairada ruhás szobájába beléptek. És bár tudja jól, hogy annyi ruhája volt a lánynak, hogy igazán nem számított, hogy kinőtt, gyerekkori ruhái egy részét neki adta, mégis a mai napig őszinte és nagyon erős hálát érez iránta emiatt. Főleg, hogy az is éppen ő volt, akitől a városban az első kedves érintést kapta, egy hátsimogatást, kint a kertben, ami akkor nagyon jól esett és nagyon sokat is jelentett neki.*
- Igen, Intath itt lakik. Nagyon kedves elf, csak néha kicsit fura. *válaszol aztán Madynek, de természetesen Thrissayának is beszél.* Csak köztünk szólva... *halkítja le a hangját, mintha Int mögöttük osonna éppen, hogy hallgatózhasson* néha kicsit furcsa. Teljesen kiakadt ma azon, amikor kiderült, hogy a lova csikót ellett, pedig nagyon szép kis csikó. Ő már terhesen vette, de azt hitte rá, hogy csak kövér. Mondtam is neki, hogy nem értem miért zavarja ez annyira, végül is a lovakkal is megesik néha az ilyesmi. Amúgy is én fogok gondoskodni róla.
*Ugyan nem szokása pletykálkodni, most azonban két másik lánnyal az oldalán valahogy megjön hozzá a kedve, ahogyan a beszédhez is. Sok ideje viszont nincsen erre, bár, ha akár Thrissayának, akár Madynek válaszolni, vagy kérdezni lenne még kedve, azt természetesen megvárja, csak utána nyit be a konyhába a két másik lánnyal, ahol, ha jól látja egy kissé feszült Adoavert, és egy morcos Intathot talál,.
Éppen ezért jut Adoavernek részéről egy határozottan kedves mosoly. Megsajnálja őt, mert, ha jól értelmezi az apró jeleket, akkor nem elég, hogy előbb Árnyék morcos oldalával találkozott odakint, most éppen a délutáni, az istállóból éppen csak kihozott Intath ül vele szemben.*
- El ne ijeszd nekem innen Adoavert, mert mérges leszek! *fenyegeti meg reményei szerint éppen annyira játékosan Intet, hogy jobb kedvre derítse vele, mégis elég komolyan ahhoz, hogy Adoaver érezze, az ő pártfogását mindenképpen élvezi minden eddig megismert különcsége ellenére is.
Viszont, ha ennyi nem deríti jobb kedvre a dokit, már tudja, hogy mi, pontosabban ki az, aki majd biztosan arra fogja.*
- Idenézz inkább, hogy kit találtam odakint! *emeli meg kicsit és óvatosan, majd engedi el a tündérlány kezét, egyben pedig barátságosan rámosolyog.
Egyszerre mulattatja, de kicsit furcsa is számára a helyzet, hogy most mindenkit neki kell bemutatnia. Ráadásul éppen azzal próbálta idecsábítani Adoavert, hogy itt mekkora csend és nyugalom van a városhoz képest, ehhez képest meg kiment az udvarra, és néhány perc elteltével két új érkezővel tért vissza.
Beszélni és mesélni viszont, hiába is tagadná magának, be kell ismernie, hogy szeret, de amúgy is egyszerűbbnek tartja, ha nem az újonnan érkezetteknek kell a szavakat keresgélniük számukra idegen környezetben, hanem megkönnyíti kicsit nekik a helyzetet.*
- Ő Thrissaya, szintén szállást keres. Ért az állatokhoz, tud halat és nyulat fogni, be tud segíteni Launak és nekem főzni, és szívesen is dolgozna nálunk szállásért cserébe. Természetesen igent mondtam. Biztos Viel is boldog lesz, ha lesz rajta kívül másik tündér is a háznál. *mondja mély meggyőződéssel.*
- Ő pedig Maydeleine. *mutat a másik lányra, akinek magassága talán még jobban kihangsúlyozza azt, hogy Thrissaya is, ő is milyen alacsonyak.* Nagyon hasznos tűzvarázslatokat tanultam tőle. Éjszakára ő is marad, mert már túl késő lenne nekivágni a Mágustoronyhoz vezető útnak. Viszont, kék varázsitalra lenne szüksége. Nekem olyanom sajnos nincsen, neked esetleg nem lenne véletlenül? *kérdi teljesen ártatlan arccal és reménykedve Intet.*
- Ó és igen! Ő pedig Intath, a kedvenc orvosom, akiről már meséltem. *mondja a két lánynak.* Nyugalom, csupa jót. *fordul vissza az elfhez.* Majdnem. *teszi hozzá pár pillanatnyi hatásszünet után, mert nem tudja megállni, hogy legalább ezt az egy kis fricskát tegye hozzá.*
- Ő pedig Adoaver, mágustanonc, vagy mágus, ez igazából még nem derült ki, mert nem volt túl sok időnk beszélgetni. Előttetek érkezett nem sokkal. *mondja ezt pedig természetesen a lányoknak. Bár szeret beszélni, reméli most nem vitte túlzásba, mindenesetre reményei szerint most nem megnehezítette, hanem éppen ellenkezőleg, megkönnyítette szavaival a többiek dolgát.*
- Üljetek le, és hozom is rögtön a levest! Már biztosan mindenki éhes. *javasolja, majd kavargatni kezdi újramelegített főztjét, közben persze odafigyelve a többiekre is.
Nagyon reméli, hogy Intathnak lesz kék varázsitala, és hogy Adoavert sem fogja elijeszteni innen a túl sok benyomás, ami érkezése óta eltelt viszonylg rövid idő alatt érhette itt.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.02.26 18:30:44
*Kissé butának érzi magát hirtelen, ezért is bólint gyorsan a tündérlány szavaira. Tulajdonképpen amilyen egyszerű amit mond, éppen olyan nagy igazság van benne, hiszen tényleg mindenki különböző. Ő is ismert például kedves elfeket is, és olyanokat is, akiktől még most is a hideg rázza, ha az egészbe jutnak, ahogyan persze az embereket is főleg kedves és aranyos teremtményeknek ismerte meg, mégis ők voltak a többségben abban a tömegben, ami lerombolta egykori otthonát, és minden bizonnyal őt sem kímélték volna meg, ha éppen nemesnek nézik.*
- Igazad van, persze, valóban nem egyforma senki, csak azért, mert egy néphez tartozik. *siet is egyetérteni gyorsan.*
- Értem. *bólogat aztán a folytatásra is, amikor Maydeleinet bevárva elindulnak a konyha felé.* Ez nem lep meg különösebben, hiszen ismertem hasonló elfeket én is. A távoli rokonaim a Gazdagnegyedben éltek, Artheniorban. Náluk laktam egy kis ideig, amikor a városba kerültem. Már nem sok közük volt a természethez nekik sem. Kereskedő volt az egész család, abból éltek, és egy akkora nagy emeletes kőházban laktak, hogy egy kisebb falu összes lakója szerintem teljesen simán elfért volna benne. A családfőnek volt egy nagyon kedves és szép menyasszonya, az ő gyerekkori ruháit hordom azóta, hogy adott nekem belőlük jó sokat. Neki csak a cipős és a ruhás szobája nagyobb volt, mint a ház, ahol felnőttem. Képzelhetitek, hogyan tátottam a számat, amikor beléptem oda, alig hittem el, amit láttam. Más eleve egy szekrényben tartja a ruháit, neki pedig egy háznyi szobája volt csak erre.
*Ugyan főleg a tündérlánynak mesél, mivel azonban már Mady is velük van, és nem szeretné kirekeszteni a beszélgetésből, szavait természetesen hozzá is intézni.
Bár nem sok kellemes emléke maradt Artheniorból, de azon még mindig mulat magában, hogy mit érzett és látott, amikor Nairada ruhás szobájába beléptek. És bár tudja jól, hogy annyi ruhája volt a lánynak, hogy igazán nem számított, hogy kinőtt, gyerekkori ruhái egy részét neki adta, mégis a mai napig őszinte és nagyon erős hálát érez iránta emiatt. Főleg, hogy az is éppen ő volt, akitől a városban az első kedves érintést kapta, egy hátsimogatást, kint a kertben, ami akkor nagyon jól esett és nagyon sokat is jelentett neki.*
- Igen, Intath itt lakik. Nagyon kedves elf, csak néha kicsit fura. *válaszol aztán Madynek, de természetesen Thrissayának is beszél.* Csak köztünk szólva... *halkítja le a hangját, mintha Int mögöttük osonna éppen, hogy hallgatózhasson* néha kicsit furcsa. Teljesen kiakadt ma azon, amikor kiderült, hogy a lova csikót ellett, pedig nagyon szép kis csikó. Ő már terhesen vette, de azt hitte rá, hogy csak kövér. Mondtam is neki, hogy nem értem miért zavarja ez annyira, végül is a lovakkal is megesik néha az ilyesmi. Amúgy is én fogok gondoskodni róla.
*Ugyan nem szokása pletykálkodni, most azonban két másik lánnyal az oldalán valahogy megjön hozzá a kedve, ahogyan a beszédhez is. Sok ideje viszont nincsen erre, bár, ha akár Thrissayának, akár Madynek válaszolni, vagy kérdezni lenne még kedve, azt természetesen megvárja, csak utána nyit be a konyhába a két másik lánnyal, ahol, ha jól látja egy kissé feszült Adoavert, és egy morcos Intathot talál,.
Éppen ezért jut Adoavernek részéről egy határozottan kedves mosoly. Megsajnálja őt, mert, ha jól értelmezi az apró jeleket, akkor nem elég, hogy előbb Árnyék morcos oldalával találkozott odakint, most éppen a délutáni, az istállóból éppen csak kihozott Intath ül vele szemben.*
- El ne ijeszd nekem innen Adoavert, mert mérges leszek! *fenyegeti meg reményei szerint éppen annyira játékosan Intet, hogy jobb kedvre derítse vele, mégis elég komolyan ahhoz, hogy Adoaver érezze, az ő pártfogását mindenképpen élvezi minden eddig megismert különcsége ellenére is.
Viszont, ha ennyi nem deríti jobb kedvre a dokit, már tudja, hogy mi, pontosabban ki az, aki majd biztosan arra fogja.*
- Idenézz inkább, hogy kit találtam odakint! *emeli meg kicsit és óvatosan, majd engedi el a tündérlány kezét, egyben pedig barátságosan rámosolyog.
Egyszerre mulattatja, de kicsit furcsa is számára a helyzet, hogy most mindenkit neki kell bemutatnia. Ráadásul éppen azzal próbálta idecsábítani Adoavert, hogy itt mekkora csend és nyugalom van a városhoz képest, ehhez képest meg kiment az udvarra, és néhány perc elteltével két új érkezővel tért vissza.
Beszélni és mesélni viszont, hiába is tagadná magának, be kell ismernie, hogy szeret, de amúgy is egyszerűbbnek tartja, ha nem az újonnan érkezetteknek kell a szavakat keresgélniük számukra idegen környezetben, hanem megkönnyíti kicsit nekik a helyzetet.*
- Ő Thrissaya, szintén szállást keres. Ért az állatokhoz, tud halat és nyulat fogni, be tud segíteni Launak és nekem főzni, és szívesen is dolgozna nálunk szállásért cserébe. Természetesen igent mondtam. Biztos Viel is boldog lesz, ha lesz rajta kívül másik tündér is a háznál. *mondja mély meggyőződéssel.*
- Ő pedig Maydeleine. *mutat a másik lányra, akinek magassága talán még jobban kihangsúlyozza azt, hogy Thrissaya is, ő is milyen alacsonyak.* Nagyon hasznos tűzvarázslatokat tanultam tőle. Éjszakára ő is marad, mert már túl késő lenne nekivágni a Mágustoronyhoz vezető útnak. Viszont, kék varázsitalra lenne szüksége. Nekem olyanom sajnos nincsen, neked esetleg nem lenne véletlenül? *kérdi teljesen ártatlan arccal és reménykedve Intet.*
- Ó és igen! Ő pedig Intath, a kedvenc orvosom, akiről már meséltem. *mondja a két lánynak.* Nyugalom, csupa jót. *fordul vissza az elfhez.* Majdnem. *teszi hozzá pár pillanatnyi hatásszünet után, mert nem tudja megállni, hogy legalább ezt az egy kis fricskát tegye hozzá.*
- Ő pedig Adoaver, mágustanonc, vagy mágus, ez igazából még nem derült ki, mert nem volt túl sok időnk beszélgetni. Előttetek érkezett nem sokkal. *mondja ezt pedig természetesen a lányoknak. Bár szeret beszélni, reméli most nem vitte túlzásba, mindenesetre reményei szerint most nem megnehezítette, hanem éppen ellenkezőleg, megkönnyítette szavaival a többiek dolgát.*
- Üljetek le, és hozom is rögtön a levest! Már biztosan mindenki éhes. *javasolja, majd kavargatni kezdi újramelegített főztjét, közben persze odafigyelve a többiekre is.
Nagyon reméli, hogy Intathnak lesz kék varázsitala, és hogy Adoavert sem fogja elijeszteni innen a túl sok benyomás, ami érkezése óta eltelt viszonylg rövid idő alatt érhette itt.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.02.26 18:30:44
539. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-02-26 16:59:49
Üzenet elküldve: 2022-02-26 16:59:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 371
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 371
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Vidéki kúria//
- Ha azt mondom, hogy a templomi könyvtárban, már ha könyvtárnak lehet csúfolni azt az elhanyagolt borospincét, papírra vannak vésve a városban és környékén található jelentősebb épületek, mennyire tartana engem hazugnak? Ez, valamint egy alaposabb körbekérdezés, nem titkos térképet csentem el valami főhivatalnoktól. *Vonja meg a vállát semlegesen, mint aki olyan nyilvánvaló információt közlött, mint akinek már el kéne gondolkodnia azon, vajon beugratós kérdést tettek föl neki, esetleg félreértette azt. Azt gondolná, az orvos örülne, hogy akad látogató, akár fizető is, aki e gyönyörű hely szálláslehetőségeit kihasználná, kerék lenne a tranzakciók és szolgáltatások által létrejött aranycserék lefolyásában, de ennek éppen az ellenkezőjét érzi a kérdésből.
Hogy aztán félvállról tett kérdésére ekkora hidegzuhanyt kapjon, arra semmilyen módon nem tudott volna fölkészülni. Arcán kiélvezhetően látszik a döbbenet ábrázata, egy pár pillanatig mindössze szoborként mered az elfre. Kevert érzelmek kavarognak a srácban, és nem tudja, melyiket használva hozzon létre összefüggő mondatokat. Egyrészről természetesen meg van illetődve, hogy önnön bőre óvására kapott figyelmeztetést, de másrészt értékeli Intath nagyon is őszintének hangzó, szókimondó feleletét. Megharagudna a szőke sármosra, ha már adott volna okot neki, hogy ne e szavakkal kellje őt üdvözölnie és eligazítania a kúria hozzá tartozó szobáihoz. De talán a munkájából adódó stressz ülte meg magát. Valamint amaz illemtanának teljes hiánya okot ad arra, hogy levegye sajátját is, amiért akár meg is tudná köszönni. Akármennyire is szereti megjátszani magát idegenekkel szemben, kifejezetten ízlése ellenére lenne, hogy hajolgasson, bókolgasson. Csak belé lett nevelve a kötelezettség, brutális hatékonysággal.
Miután felkészül arra, hogy folytassa a beszélgetést, beletörődötten felsóhajt, de száját egy vékony félmosolyra húzza.*
- Egy "ne rohangáljon a laboromban" is elég lett volna, de rendben, határozottan felfogtam az üzenetet. Ha az elkövetkezendő időszakban nem érez késztetést arra, hogy valamelyik szerszámával leválassza a nyakamról a fejem, akkor garantálhatom, egész jól ki fogunk jönni egymással. *Az őt ért hideg agresszió ellenére nem úgy érzi, bármelyik ígéretét is valóságba hozná. Nem, külsőre túl higgadtnak, túl épeszűnek tűnik ahhoz. És ha a kocsmalakókhoz viszonyítja őt, kifejezetten szívélyes személynek találná.
új lépéseket hallva az előudvar felől nyíló bejáratra veti nagyjából higgadt, táskás tekintetét, arra gondolva, előbbi kísérője máris végzett a behemót megetetésével. De ő egy számára vadonúj személlyel ért vissza, ami pedig további kíváncsi tekintetekre késztetik őt. Tanulva a nemrégi múltból, most inkább előre köszön:*
- Üdvözlöm, hölgyem. és üdv újra, Luninari.
- Ha azt mondom, hogy a templomi könyvtárban, már ha könyvtárnak lehet csúfolni azt az elhanyagolt borospincét, papírra vannak vésve a városban és környékén található jelentősebb épületek, mennyire tartana engem hazugnak? Ez, valamint egy alaposabb körbekérdezés, nem titkos térképet csentem el valami főhivatalnoktól. *Vonja meg a vállát semlegesen, mint aki olyan nyilvánvaló információt közlött, mint akinek már el kéne gondolkodnia azon, vajon beugratós kérdést tettek föl neki, esetleg félreértette azt. Azt gondolná, az orvos örülne, hogy akad látogató, akár fizető is, aki e gyönyörű hely szálláslehetőségeit kihasználná, kerék lenne a tranzakciók és szolgáltatások által létrejött aranycserék lefolyásában, de ennek éppen az ellenkezőjét érzi a kérdésből.
Hogy aztán félvállról tett kérdésére ekkora hidegzuhanyt kapjon, arra semmilyen módon nem tudott volna fölkészülni. Arcán kiélvezhetően látszik a döbbenet ábrázata, egy pár pillanatig mindössze szoborként mered az elfre. Kevert érzelmek kavarognak a srácban, és nem tudja, melyiket használva hozzon létre összefüggő mondatokat. Egyrészről természetesen meg van illetődve, hogy önnön bőre óvására kapott figyelmeztetést, de másrészt értékeli Intath nagyon is őszintének hangzó, szókimondó feleletét. Megharagudna a szőke sármosra, ha már adott volna okot neki, hogy ne e szavakkal kellje őt üdvözölnie és eligazítania a kúria hozzá tartozó szobáihoz. De talán a munkájából adódó stressz ülte meg magát. Valamint amaz illemtanának teljes hiánya okot ad arra, hogy levegye sajátját is, amiért akár meg is tudná köszönni. Akármennyire is szereti megjátszani magát idegenekkel szemben, kifejezetten ízlése ellenére lenne, hogy hajolgasson, bókolgasson. Csak belé lett nevelve a kötelezettség, brutális hatékonysággal.
Miután felkészül arra, hogy folytassa a beszélgetést, beletörődötten felsóhajt, de száját egy vékony félmosolyra húzza.*
- Egy "ne rohangáljon a laboromban" is elég lett volna, de rendben, határozottan felfogtam az üzenetet. Ha az elkövetkezendő időszakban nem érez késztetést arra, hogy valamelyik szerszámával leválassza a nyakamról a fejem, akkor garantálhatom, egész jól ki fogunk jönni egymással. *Az őt ért hideg agresszió ellenére nem úgy érzi, bármelyik ígéretét is valóságba hozná. Nem, külsőre túl higgadtnak, túl épeszűnek tűnik ahhoz. És ha a kocsmalakókhoz viszonyítja őt, kifejezetten szívélyes személynek találná.
új lépéseket hallva az előudvar felől nyíló bejáratra veti nagyjából higgadt, táskás tekintetét, arra gondolva, előbbi kísérője máris végzett a behemót megetetésével. De ő egy számára vadonúj személlyel ért vissza, ami pedig további kíváncsi tekintetekre késztetik őt. Tanulva a nemrégi múltból, most inkább előre köszön:*
- Üdvözlöm, hölgyem. és üdv újra, Luninari.
538. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-02-26 13:01:49
Üzenet elküldve: 2022-02-26 13:01:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Vidéki kúria//
*Mikor Luni közli vele a sajnálatos hírt, mintha csak az ő hibája lenne, hogy éppen nem tart kék italt magánál, egy kis csalódás látszik a szemeiben, hiszen úgy volt vele, hogy bizonyára a lánynál lesz ilyen főzet.*
-Érdekes, én sem tudom mire valók, de biztos nem jók kék helyett. *Gondolkodik el komolyan a helyettesítés lehetőségén, ám végül elveti, hiszen miért lenne külön kék, ha más italoknak is ugyan olyan a hatásuk? Ekkor merül fel Luniban valami, hogy egy Intath nevű egyénnek megtörténhet hogy viszont van.*
-Ki azaz Intath? Itt lakik veletek? Jól ismered? *Kérdez rá, mert bizony nem sokat konyít ezekhez a kevert izékhez, de bárki ember fiától nem szívesen venne varázsszert. Nem sokkal később az imént feltett kérdésekre is megérkezik a válasz.*
-Orvos? Nem semmi, hogy nálatok még egy orvos is lakik, az mindig hasznos. *Hiszen akkor ez tényleg nem csak egy vidéki kúria, ha egy komoly gyógyító is található itt. Bizonyára sokan keresik fel őket e miatt.*
-Menjünk. *Bólint rá, majd elviszi az istállóba a lovat és gyorsan kiköti, majd a lányok után siet, akik a konyhába mennek egyenest.*
-Talán egy éjszakát még kibírunk. *Von vállat a kedves meghívásra, talán jobb lenne valóban reggel nekiindulni a lápnak, talán addig nem is fog esni.*
-Köszönöm a meghívást. A lovam biztosan veletek értene egyet, szembe szélben ő is leterheltebb. *Mondja miközben befelé tartanak a konyhába. Csak néha siklik át a tekintete a tündéren, látja, hogy elég félénk természet, de nem hibáztatja, bizonyára nem lehet könnyű neki se. Ha pedig idő közben beérnek a konyhába, szemügyre veszi az ott lévő két férfit és várja, hogy Luni bemutassa a megfelelőnek.*
*Mikor Luni közli vele a sajnálatos hírt, mintha csak az ő hibája lenne, hogy éppen nem tart kék italt magánál, egy kis csalódás látszik a szemeiben, hiszen úgy volt vele, hogy bizonyára a lánynál lesz ilyen főzet.*
-Érdekes, én sem tudom mire valók, de biztos nem jók kék helyett. *Gondolkodik el komolyan a helyettesítés lehetőségén, ám végül elveti, hiszen miért lenne külön kék, ha más italoknak is ugyan olyan a hatásuk? Ekkor merül fel Luniban valami, hogy egy Intath nevű egyénnek megtörténhet hogy viszont van.*
-Ki azaz Intath? Itt lakik veletek? Jól ismered? *Kérdez rá, mert bizony nem sokat konyít ezekhez a kevert izékhez, de bárki ember fiától nem szívesen venne varázsszert. Nem sokkal később az imént feltett kérdésekre is megérkezik a válasz.*
-Orvos? Nem semmi, hogy nálatok még egy orvos is lakik, az mindig hasznos. *Hiszen akkor ez tényleg nem csak egy vidéki kúria, ha egy komoly gyógyító is található itt. Bizonyára sokan keresik fel őket e miatt.*
-Menjünk. *Bólint rá, majd elviszi az istállóba a lovat és gyorsan kiköti, majd a lányok után siet, akik a konyhába mennek egyenest.*
-Talán egy éjszakát még kibírunk. *Von vállat a kedves meghívásra, talán jobb lenne valóban reggel nekiindulni a lápnak, talán addig nem is fog esni.*
-Köszönöm a meghívást. A lovam biztosan veletek értene egyet, szembe szélben ő is leterheltebb. *Mondja miközben befelé tartanak a konyhába. Csak néha siklik át a tekintete a tündéren, látja, hogy elég félénk természet, de nem hibáztatja, bizonyára nem lehet könnyű neki se. Ha pedig idő közben beérnek a konyhába, szemügyre veszi az ott lévő két férfit és várja, hogy Luni bemutassa a megfelelőnek.*
537. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-02-26 12:46:31
Üzenet elküldve: 2022-02-26 12:46:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1591
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1591
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Vidéki kúria//
*Az ismeretlen látszólag nem érzi magát túl kellemesen. Ami az elfet a legkevésbé se zavarja. Ha a ligetben a lányok akik a vonzerőnek és a liget kincsének számítanak akkor ő a kalóz aki vigyáz a kincsre és azoknak a legnagyobb átka akik ártani akarnak a helynek és lakóinak. Mondjuk Luninari is besegít most egy kicsit a varázslatával. Mikor magukra maradnak neki is kezd a kikérdezésnek. Amire érdekes választ kap.*
-Hivatalos feljegyzés? Honnan jutottál te olyanhoz?
*Néz végig a másikon. A gyanakvás számára természetes. Aztán már megpróbál javítani a helyzetén a fickó és megmagyarázni eddigi hallgatását és beszélgetést kezdeményezni. Amire rideg tekintet és egykedvű válasz érkezik.*
-Gyakrabban mint hinnéd úgyhogy vigyázz magadra nehogy várnod kelljen a sorodra. Egyébként nem szeretem a laboromban a nézelődőket. Ha nem vagyok ott kerüld el messziről és ha ott vagyok akkor is kopogj. Ha pedig bárki zaklatja a betegeimet én küldöm a saját műtőasztalomra. Volt már rá példa.*Bár a vörös csak egy fejleüvöltéssel megúszta.*Bár ez a liget többi lakójára is igaz. Nem érdemes visszaélni a vendégszeretetükkel.
*És elhangzott a nyílt fenyegetés és figyelmeztetés amit szinte elvár egy ilyen helyzet.*
*Az ismeretlen látszólag nem érzi magát túl kellemesen. Ami az elfet a legkevésbé se zavarja. Ha a ligetben a lányok akik a vonzerőnek és a liget kincsének számítanak akkor ő a kalóz aki vigyáz a kincsre és azoknak a legnagyobb átka akik ártani akarnak a helynek és lakóinak. Mondjuk Luninari is besegít most egy kicsit a varázslatával. Mikor magukra maradnak neki is kezd a kikérdezésnek. Amire érdekes választ kap.*
-Hivatalos feljegyzés? Honnan jutottál te olyanhoz?
*Néz végig a másikon. A gyanakvás számára természetes. Aztán már megpróbál javítani a helyzetén a fickó és megmagyarázni eddigi hallgatását és beszélgetést kezdeményezni. Amire rideg tekintet és egykedvű válasz érkezik.*
-Gyakrabban mint hinnéd úgyhogy vigyázz magadra nehogy várnod kelljen a sorodra. Egyébként nem szeretem a laboromban a nézelődőket. Ha nem vagyok ott kerüld el messziről és ha ott vagyok akkor is kopogj. Ha pedig bárki zaklatja a betegeimet én küldöm a saját műtőasztalomra. Volt már rá példa.*Bár a vörös csak egy fejleüvöltéssel megúszta.*Bár ez a liget többi lakójára is igaz. Nem érdemes visszaélni a vendégszeretetükkel.
*És elhangzott a nyílt fenyegetés és figyelmeztetés amit szinte elvár egy ilyen helyzet.*
536. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-02-25 20:28:25
Üzenet elküldve: 2022-02-25 20:28:25
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A ház előtt - vidéki kúria//
- Ők is többfélék, mint mi. Van elhanyagolt külsejű és okos is közöttük.
*Mondja rá nevetve, mert szó-szó, óriásból is van másmilyen. Nem csak nagy szőrös és buta. Ami pedig a csapda készítést illeti, azt meg lehet oldani pár apróságból és kötélből, s nem is kell mindennek épp nála lennie. Persze ő is szereti a nyulakat simogatni, meg játszani velük. Ámde az ő taníttatásának az volt az alapja, hogy az éhezéssel nem tisztel meg senkit. Végül is nem kedvtelésből vadászgat. Persze nem tudja, hogy mi minden forog most Luni fejében. Várja már, hogy jobban megismerjék egymást és reméli, lesz erre elég idejük.*
- Ha jó az idő hozzá, kellemes kikapcsolódás a halfogás. Egy ilyen szép vidéken, mint ez sok-sok lehetőség van, szinte bármire. Már alig várom, hogy bejárjam a környéket, és megismerjem a többieket!
*Főleg az emlegetett elfet. Otthonáról nem szomorkásan mesél, valóban csak a kaland kedvéért jött el, s rossz emlékei nem igazán vannak.*
- Kevesebb állattal könnyebb persze, de az uraság igen gazdag elf, hatalmas birtokkal. Őt ne úgy képzeld el, mint egy csupa szív jóság elfet, akinek mindene a természet. Nem veti meg a gazdagságot, a jó módot. Jó pár jószágot csak azért tartottunk, hogy sokasodjanak és a prémjükön túl tudjon adni. Igazából ez nem tetszett és ezt a részét nem szerettem.
*Ígéretet tenne a mesélésre, de a másik lány, Mady érkezése elhallgattatja. Figyeli a két leányt, amint beszélnek s haladnak is közben tovább, a ház felé. Hallott már a varázslatos főzetekről, de nem ismeri úgy őket. Figyel hát, hátha meg tud valami érdekeset. Mady sietősen menne tovább, dolga van, sürgető. Kicsit azért megijed, mikor a lányra váró útról hall, de biztosan tud magára vigyázni. Apró sáros lábait fürgén szedi Luni mellett, s ha végre beérnek a házba, végig őt követi. Ami nem is nehéz, mert a lány nem igen hajlandó elengedi az ő apró kezét. A többiek, akárkik is akár mennyien is legyenek, az elfen kívül, egy apró s igencsak megszeppen tündér lányt láthatnak majd. Akinek csizmája sáros, s ruhája poros az úttól. Luni takarásában áll meg, onnan figyel kissé félénken a viola szemű leány.*
- Ők is többfélék, mint mi. Van elhanyagolt külsejű és okos is közöttük.
*Mondja rá nevetve, mert szó-szó, óriásból is van másmilyen. Nem csak nagy szőrös és buta. Ami pedig a csapda készítést illeti, azt meg lehet oldani pár apróságból és kötélből, s nem is kell mindennek épp nála lennie. Persze ő is szereti a nyulakat simogatni, meg játszani velük. Ámde az ő taníttatásának az volt az alapja, hogy az éhezéssel nem tisztel meg senkit. Végül is nem kedvtelésből vadászgat. Persze nem tudja, hogy mi minden forog most Luni fejében. Várja már, hogy jobban megismerjék egymást és reméli, lesz erre elég idejük.*
- Ha jó az idő hozzá, kellemes kikapcsolódás a halfogás. Egy ilyen szép vidéken, mint ez sok-sok lehetőség van, szinte bármire. Már alig várom, hogy bejárjam a környéket, és megismerjem a többieket!
*Főleg az emlegetett elfet. Otthonáról nem szomorkásan mesél, valóban csak a kaland kedvéért jött el, s rossz emlékei nem igazán vannak.*
- Kevesebb állattal könnyebb persze, de az uraság igen gazdag elf, hatalmas birtokkal. Őt ne úgy képzeld el, mint egy csupa szív jóság elfet, akinek mindene a természet. Nem veti meg a gazdagságot, a jó módot. Jó pár jószágot csak azért tartottunk, hogy sokasodjanak és a prémjükön túl tudjon adni. Igazából ez nem tetszett és ezt a részét nem szerettem.
*Ígéretet tenne a mesélésre, de a másik lány, Mady érkezése elhallgattatja. Figyeli a két leányt, amint beszélnek s haladnak is közben tovább, a ház felé. Hallott már a varázslatos főzetekről, de nem ismeri úgy őket. Figyel hát, hátha meg tud valami érdekeset. Mady sietősen menne tovább, dolga van, sürgető. Kicsit azért megijed, mikor a lányra váró útról hall, de biztosan tud magára vigyázni. Apró sáros lábait fürgén szedi Luni mellett, s ha végre beérnek a házba, végig őt követi. Ami nem is nehéz, mert a lány nem igen hajlandó elengedi az ő apró kezét. A többiek, akárkik is akár mennyien is legyenek, az elfen kívül, egy apró s igencsak megszeppen tündér lányt láthatnak majd. Akinek csizmája sáros, s ruhája poros az úttól. Luni takarásában áll meg, onnan figyel kissé félénken a viola szemű leány.*
535. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-02-25 19:16:35
Üzenet elküldve: 2022-02-25 19:16:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 677
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 677
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Szarvasliget közelébe érve - a ház előtt//
*Az óriásokról való beszámolón ismét jót nevet.*
- Érdekes, valahogy nem így képzeltem őket. *mondja.* A meséinkben sokkal jobban fésültek voltak ennél, csak éppen nem túl okosak, de persze, mivel javarészt ezek tényleg mesék, gondolom, hogy nem teljesen fedik a valóságot. Főleg, ha építészek is vannak közöttük.
*Sajnos a lány lelkes beszámolója sokkal több kérdést vet fel benne, mint amennyit megválaszol az eddigiekre, bár egyáltalán nem biztos abban, hogy ez baj. Inkább csak azt bánja, hogy kíváncsiságát nem tudja kielégíteni most azonnal, azzal vigasztalja viszont magát, hogyha a tündérlány tényleg velük marad, lesz majd tőle még kérdezni és vele beszélgetni ideje bőven. És persze van amit ő is nagyon szívesen elmesélne, és talán legalább annyira érdekelné a lányt, mint amennyire éppen őt most az ő történetei.
Van persze, ami kicsit meglepi, például a nyulaknak szánt csapda. Mivel éppen nem lát nála egyet sem, amit kis kedvencként hordoz mondjuk egy kosárban, nem kell nagyon próbára tennie a képzelőerejét, hogy megértse miért ejti csapdába őket, ez viszont ugyanakkor nem csak érthető a számára, de abban is biztos, hogy ő maga nem tudná megtenni, legalábbis nem rendszeresen, csak akkor, ha nagyon éhes.
Igazából persze evett már nyulat sokszor, és határozottan finomnak találta a húsukat, mégis, hiába nőtt fel a természetben, olyan helyen, ahol a vadászat volt a fő élelemszerző forrás, ha van állat, amit annak ellenére is sajnál megenni, hogy szereti az ízét, az főleg plüssnyulai miatt éppen pont maga a nyúl. Ők majdnem olyanok számára, mintha az állatvilág tündérei lennének, így egy nyuszikra vadászó tündér, legyenek ők bármennyire is finomak és laktatók, kicsit még mindig elképzelhetetlen számára, még akkor is, ha éppen a kezét fogja egynek.
A maga részéről inkább háziállatként szeretné tartani őket, legalább annyira, mint amennyire macskát szeretne. Igazán boldoggá tenné, hogyha lenne egyszer legalább egy, de inkább több szelídített nyula, akik a tenyeréből esznek, fejüket a kezei alá tolják, hogy simogassa őket, és nyalogassák is tenyerét szeretetük jeleként.
A halakkal viszont már egészen más a helyzet a részéről. Sokkal természetesebb számára, hogy ők sokkal inkább étel alapanyaga, mint élő állat, hiába tudja, hogy ettől még természetesen az utóbbiak ők is.*
- Éppen ma beszéltük Intathal, aki az egyik itt élő elf, hogyha bemegyünk a városba, veszünk botot, amivel lehet horgászni. Jó, ha neked van hálód, mert itt a tónál bőven fogsz tudni halat fogni vele. Úgy is régen ettünk már halat. Ő tengerész volt, viszont, ha jól értettem, akkor a sózott sült halnál még nem nagyon csinált bonyolultabb ételt, bár azt legalább nagyon szerette. Viszont, amiről te meséltél, tényleg nagyon finomnak hangzik, szívesen megkóstolnám. Én inkább csak halleveseket tudok főzni, igaz abból többfélét is, attól függően, hogy ki mennyire szereti erősen, vagy csak csípősen. *mondja, aztán megpróbálja elképzelni azt a helyet, ahonnan szavai alapján Thrissaya érkezhetett. Reméli, hogy nem valami szomorú történet van a puszta tény mögött, hogy elindult világot látni, bár amennyire meg tudja ítélni nem olyan hangsúllyal beszél a múltról, mint ami végleges és visszahozhatatlan, mint mondjuk az ő múltja, vagy akár Intathé, akit az előbb emlegetett éppen.
Igaz az uraságról és az állatokról múlt időben beszél, de amennyire meg tudja ítélni néhány percnyi beszélgetés alapján, inkább csak azért, mert egy ideje már elhagyta az otthonát.*
- Nagyon izgalmasan hangzik. *mosolyog továbbra is.* Biztos gyönyörű hely lehetett, csupa olyan állattal, ami nálunk nem volt. Ahol én felnőttem ott főleg vadásztak, bár azért a kertekben is volt néhány állat tartva, de semmi különleges, vagy olyan, amit ki is kell hajtani legelni. Kutya is éppen ezért csak vadászkutya. Rajtuk bizony nem kutyagolt senki. Árnyék legalább csak akkor ugat, amikor tényleg kell, nem csak úgy és akkor amikor éppen kedve van. *mesél.* Ennyiből ezt a helyet jobban szeretem. Itt kevés az állat, de próbálom őket jól tartani, nem csak azért, hogy meghálálják. Tényleg szeretem őket. És szerintem jól mondod, éppen ezért szeretik a mesét is, bármennyire is értik. Érzik, hogy szeretettel bánnak velük.
*Maydeleine közben már odaér hozzájuk, ezért mond csak ezek után annyit, amennyi szerinte semmit nem árul el abból, amit amiről az imént beszéltek, inkább csak általánosságnak hangzik;*
- Nagyon szívesen meghallgatnám a meséket és a dalokat is.
*Ezek után fordul minden figyelmével a másik lányhoz.*
- Ugyan, egy darabig biztos nem megyek innen sehová. *mosolyog vissza.* Örülök, hogy újra látlak! Viszont kék, sajnálom, de pont nincsen, nem is volt soha. *mondja gondterhelt arccal és talán látszik rajta, hogy tényleg őszintén, nagyon sajnálja, mintha az ő hibája lenne, hogy sosem jutott eszébe beszerezni hasonlót, amiről nem is sejtette, hogy valaha egyszer majd szüksége lesz rá.* Csak vörös, barna és sárga van. Utóbbi kettőre már nem is emlékszem, hogy mire jók, csak a vörösre, hogy attól erősebb leszek, de szívesen neked adom amelyik kell, ha az is használ valamit a kék helyett. *teszi hozzá. Igazából, lehet persze, hogy butaság, de nem bánná, ha szabadulhatna tőlük, akár ingyen is, hiszen olyan körülmények között kerültek hozzá, amelyekre semmiképpen nem emlékszik vissza szívesen, mostanra pedig nem többek mint kacatok a polcon, vagy a szekrény tetején, ahová pakolás közben és után éppen kerülnek.
Tulajdonképpen azon az éjszakán dőlt el talán a sorsa, miután a Gazdagnegyed égése után Aleimord a kezébe nyomta ezeket a varázsitalokat, hátha majd szüksége lesz neki és a többi menekültnek rájuk. Ha akkor nem éri utol azt a szekeret, ami nélküle ment el, ki tudja mi történt volna vele a teljesen felfordult városban, a káosz éjszakáján.
Aztán egy kivételével, amit végül talán fel kellett volna, de nem tudtak felhasználni, továbbadta a varázsitalokat, végül mégis visszakapta valamennyit, mert a többiek sem használták fel őket, és nekik sem kellettek.
~ Hülye múlt. Szerencsére vége. Most itt vagyok. ~*
- De talán Intathnak van kék is. *jut hirtelen eszébe. A nagy menekülés éjszakáján megismert különös elf legalább kellemes jelenné vált mostanra a nyomasztó múlt egyik sötét árnyékából.* Ő orvos és ma is használt valami különös szagú és kinézetű gyógyszert, szóval akár még varázsitala is lehet. Ott ül éppen a konyhában, mert tőlem várja a vacsoráját, mi pedig eleve oda tartottunk. Gyere velünk és kérdezzük meg, hátha! *javasolja. Ugyan nem biztos abban, hogy pont kék varázsitala lenne az elfnek, de abban teljesen az, hogyha valakinek lehet itt Szarvasligetben, az nem lehet más, csak ő.*
- De biztos muszáj most menned tovább? *kérdi.* Tényleg fura mostanában az időjárás, de tudod, hogy szívesen látunk éjszakára úgy is. Mindegy, menjünk be, majd eldöntöd! *javasolja, és elkezdi a mind a két másik lányt a konyhába vezetni, oda ahol Adoavert és Intet hagyta.
Reméli szó és ló nélkül követik befelé. Beszélgetni közben is tudnak, és legalább Mady is közelebb lesz ez által remélt varázsitalához, valamint ő Thrissaya, Intath, és ő maga is saját vacsorájához, amire már régóta vár. Igazából már nem csak Árnyék éhes régóta, hanem amint tudatosodik benne, ő is.
Amennyit dolgozott azzal a sok zöldséget füstölt húsos lébe főzött, és óvatosan, de azért mégis határozottan fűszerezett, kis lángon főzött levessel, talán ő is igazán megérdemli, hogy végre jóízűen jól is lakjon belőle.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.02.25 19:31:34
*Az óriásokról való beszámolón ismét jót nevet.*
- Érdekes, valahogy nem így képzeltem őket. *mondja.* A meséinkben sokkal jobban fésültek voltak ennél, csak éppen nem túl okosak, de persze, mivel javarészt ezek tényleg mesék, gondolom, hogy nem teljesen fedik a valóságot. Főleg, ha építészek is vannak közöttük.
*Sajnos a lány lelkes beszámolója sokkal több kérdést vet fel benne, mint amennyit megválaszol az eddigiekre, bár egyáltalán nem biztos abban, hogy ez baj. Inkább csak azt bánja, hogy kíváncsiságát nem tudja kielégíteni most azonnal, azzal vigasztalja viszont magát, hogyha a tündérlány tényleg velük marad, lesz majd tőle még kérdezni és vele beszélgetni ideje bőven. És persze van amit ő is nagyon szívesen elmesélne, és talán legalább annyira érdekelné a lányt, mint amennyire éppen őt most az ő történetei.
Van persze, ami kicsit meglepi, például a nyulaknak szánt csapda. Mivel éppen nem lát nála egyet sem, amit kis kedvencként hordoz mondjuk egy kosárban, nem kell nagyon próbára tennie a képzelőerejét, hogy megértse miért ejti csapdába őket, ez viszont ugyanakkor nem csak érthető a számára, de abban is biztos, hogy ő maga nem tudná megtenni, legalábbis nem rendszeresen, csak akkor, ha nagyon éhes.
Igazából persze evett már nyulat sokszor, és határozottan finomnak találta a húsukat, mégis, hiába nőtt fel a természetben, olyan helyen, ahol a vadászat volt a fő élelemszerző forrás, ha van állat, amit annak ellenére is sajnál megenni, hogy szereti az ízét, az főleg plüssnyulai miatt éppen pont maga a nyúl. Ők majdnem olyanok számára, mintha az állatvilág tündérei lennének, így egy nyuszikra vadászó tündér, legyenek ők bármennyire is finomak és laktatók, kicsit még mindig elképzelhetetlen számára, még akkor is, ha éppen a kezét fogja egynek.
A maga részéről inkább háziállatként szeretné tartani őket, legalább annyira, mint amennyire macskát szeretne. Igazán boldoggá tenné, hogyha lenne egyszer legalább egy, de inkább több szelídített nyula, akik a tenyeréből esznek, fejüket a kezei alá tolják, hogy simogassa őket, és nyalogassák is tenyerét szeretetük jeleként.
A halakkal viszont már egészen más a helyzet a részéről. Sokkal természetesebb számára, hogy ők sokkal inkább étel alapanyaga, mint élő állat, hiába tudja, hogy ettől még természetesen az utóbbiak ők is.*
- Éppen ma beszéltük Intathal, aki az egyik itt élő elf, hogyha bemegyünk a városba, veszünk botot, amivel lehet horgászni. Jó, ha neked van hálód, mert itt a tónál bőven fogsz tudni halat fogni vele. Úgy is régen ettünk már halat. Ő tengerész volt, viszont, ha jól értettem, akkor a sózott sült halnál még nem nagyon csinált bonyolultabb ételt, bár azt legalább nagyon szerette. Viszont, amiről te meséltél, tényleg nagyon finomnak hangzik, szívesen megkóstolnám. Én inkább csak halleveseket tudok főzni, igaz abból többfélét is, attól függően, hogy ki mennyire szereti erősen, vagy csak csípősen. *mondja, aztán megpróbálja elképzelni azt a helyet, ahonnan szavai alapján Thrissaya érkezhetett. Reméli, hogy nem valami szomorú történet van a puszta tény mögött, hogy elindult világot látni, bár amennyire meg tudja ítélni nem olyan hangsúllyal beszél a múltról, mint ami végleges és visszahozhatatlan, mint mondjuk az ő múltja, vagy akár Intathé, akit az előbb emlegetett éppen.
Igaz az uraságról és az állatokról múlt időben beszél, de amennyire meg tudja ítélni néhány percnyi beszélgetés alapján, inkább csak azért, mert egy ideje már elhagyta az otthonát.*
- Nagyon izgalmasan hangzik. *mosolyog továbbra is.* Biztos gyönyörű hely lehetett, csupa olyan állattal, ami nálunk nem volt. Ahol én felnőttem ott főleg vadásztak, bár azért a kertekben is volt néhány állat tartva, de semmi különleges, vagy olyan, amit ki is kell hajtani legelni. Kutya is éppen ezért csak vadászkutya. Rajtuk bizony nem kutyagolt senki. Árnyék legalább csak akkor ugat, amikor tényleg kell, nem csak úgy és akkor amikor éppen kedve van. *mesél.* Ennyiből ezt a helyet jobban szeretem. Itt kevés az állat, de próbálom őket jól tartani, nem csak azért, hogy meghálálják. Tényleg szeretem őket. És szerintem jól mondod, éppen ezért szeretik a mesét is, bármennyire is értik. Érzik, hogy szeretettel bánnak velük.
*Maydeleine közben már odaér hozzájuk, ezért mond csak ezek után annyit, amennyi szerinte semmit nem árul el abból, amit amiről az imént beszéltek, inkább csak általánosságnak hangzik;*
- Nagyon szívesen meghallgatnám a meséket és a dalokat is.
*Ezek után fordul minden figyelmével a másik lányhoz.*
- Ugyan, egy darabig biztos nem megyek innen sehová. *mosolyog vissza.* Örülök, hogy újra látlak! Viszont kék, sajnálom, de pont nincsen, nem is volt soha. *mondja gondterhelt arccal és talán látszik rajta, hogy tényleg őszintén, nagyon sajnálja, mintha az ő hibája lenne, hogy sosem jutott eszébe beszerezni hasonlót, amiről nem is sejtette, hogy valaha egyszer majd szüksége lesz rá.* Csak vörös, barna és sárga van. Utóbbi kettőre már nem is emlékszem, hogy mire jók, csak a vörösre, hogy attól erősebb leszek, de szívesen neked adom amelyik kell, ha az is használ valamit a kék helyett. *teszi hozzá. Igazából, lehet persze, hogy butaság, de nem bánná, ha szabadulhatna tőlük, akár ingyen is, hiszen olyan körülmények között kerültek hozzá, amelyekre semmiképpen nem emlékszik vissza szívesen, mostanra pedig nem többek mint kacatok a polcon, vagy a szekrény tetején, ahová pakolás közben és után éppen kerülnek.
Tulajdonképpen azon az éjszakán dőlt el talán a sorsa, miután a Gazdagnegyed égése után Aleimord a kezébe nyomta ezeket a varázsitalokat, hátha majd szüksége lesz neki és a többi menekültnek rájuk. Ha akkor nem éri utol azt a szekeret, ami nélküle ment el, ki tudja mi történt volna vele a teljesen felfordult városban, a káosz éjszakáján.
Aztán egy kivételével, amit végül talán fel kellett volna, de nem tudtak felhasználni, továbbadta a varázsitalokat, végül mégis visszakapta valamennyit, mert a többiek sem használták fel őket, és nekik sem kellettek.
~ Hülye múlt. Szerencsére vége. Most itt vagyok. ~*
- De talán Intathnak van kék is. *jut hirtelen eszébe. A nagy menekülés éjszakáján megismert különös elf legalább kellemes jelenné vált mostanra a nyomasztó múlt egyik sötét árnyékából.* Ő orvos és ma is használt valami különös szagú és kinézetű gyógyszert, szóval akár még varázsitala is lehet. Ott ül éppen a konyhában, mert tőlem várja a vacsoráját, mi pedig eleve oda tartottunk. Gyere velünk és kérdezzük meg, hátha! *javasolja. Ugyan nem biztos abban, hogy pont kék varázsitala lenne az elfnek, de abban teljesen az, hogyha valakinek lehet itt Szarvasligetben, az nem lehet más, csak ő.*
- De biztos muszáj most menned tovább? *kérdi.* Tényleg fura mostanában az időjárás, de tudod, hogy szívesen látunk éjszakára úgy is. Mindegy, menjünk be, majd eldöntöd! *javasolja, és elkezdi a mind a két másik lányt a konyhába vezetni, oda ahol Adoavert és Intet hagyta.
Reméli szó és ló nélkül követik befelé. Beszélgetni közben is tudnak, és legalább Mady is közelebb lesz ez által remélt varázsitalához, valamint ő Thrissaya, Intath, és ő maga is saját vacsorájához, amire már régóta vár. Igazából már nem csak Árnyék éhes régóta, hanem amint tudatosodik benne, ő is.
Amennyit dolgozott azzal a sok zöldséget füstölt húsos lébe főzött, és óvatosan, de azért mégis határozottan fűszerezett, kis lángon főzött levessel, talán ő is igazán megérdemli, hogy végre jóízűen jól is lakjon belőle.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.02.25 19:31:34
534. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-02-25 07:18:47
Üzenet elküldve: 2022-02-25 07:18:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Szarvasliget közelébe érve - a ház előtt//
*Ahogy közelednek Luninak fel is tűnik és oda is kiált neki, látszólag örül a jelenlétének. Le is száll a lováról és odavezeti közelebb hozzájuk. Egy vörös aprónép társaságában találja éppen, nem is igazán szeretné zavarni a köreiket, csak gondolta egy kérdést azért megér a dolog. Mivel a fülei élesek, már fél szavakból, fél útról is hallja, hogy meghívás van folyamatban az irányában.*
-Jó napot! Milyen jó, hogy itt talállak, attól féltem, hogy esetleg másutt leledzel. *Mondja kedves mosollyal és némi megkönnyebbüléssel a hangjában.*
-Neeem szeretnék sokáig zavarni, mert sietek a toronyirányt. Olyan zord mostanában az időjárás, még az eső előtt szeretnék átjutni az ingoványon. *Meséli a dolgot teljesen jogosan, hiszen a szél és a mostanában el- eleredő eső veszélyeztetheti az útját. Árnyék pedig valóban csak körbe szaglássza őket, de nem vakkant.*
-Esetleg nem tudnál adni kék varázsitalt? Otthonról elfelejtettem hozni, félúton jutott eszembe, természetesen fizetnék is érte, ha lenne, valami erősebb is jöhet. Nem időzöm majd sokat ott, sietnem kell vissza a Sellőbe. *Tárja elé a valódi kérését és reménykedik benne, hogy a lány tud neki segíteni. Addig a fekete ló békésen elfoglalja magát, nem úgy fest, hogy neki is olyan sietős a dolog, mint a gazdájának.*
-Visszafele szerintem a rövidebb utat is választom majd, de talán legközelebb. *Mert értékelné természetesen a meghívást is, de a sürgető érzés nem hagyna alább benne, mivel hogy most nem itt kéne lennie, hanem a munkájával kéne foglalkoznia, csak hát, hajtja a kíváncsiság.*
*Ahogy közelednek Luninak fel is tűnik és oda is kiált neki, látszólag örül a jelenlétének. Le is száll a lováról és odavezeti közelebb hozzájuk. Egy vörös aprónép társaságában találja éppen, nem is igazán szeretné zavarni a köreiket, csak gondolta egy kérdést azért megér a dolog. Mivel a fülei élesek, már fél szavakból, fél útról is hallja, hogy meghívás van folyamatban az irányában.*
-Jó napot! Milyen jó, hogy itt talállak, attól féltem, hogy esetleg másutt leledzel. *Mondja kedves mosollyal és némi megkönnyebbüléssel a hangjában.*
-Neeem szeretnék sokáig zavarni, mert sietek a toronyirányt. Olyan zord mostanában az időjárás, még az eső előtt szeretnék átjutni az ingoványon. *Meséli a dolgot teljesen jogosan, hiszen a szél és a mostanában el- eleredő eső veszélyeztetheti az útját. Árnyék pedig valóban csak körbe szaglássza őket, de nem vakkant.*
-Esetleg nem tudnál adni kék varázsitalt? Otthonról elfelejtettem hozni, félúton jutott eszembe, természetesen fizetnék is érte, ha lenne, valami erősebb is jöhet. Nem időzöm majd sokat ott, sietnem kell vissza a Sellőbe. *Tárja elé a valódi kérését és reménykedik benne, hogy a lány tud neki segíteni. Addig a fekete ló békésen elfoglalja magát, nem úgy fest, hogy neki is olyan sietős a dolog, mint a gazdájának.*
-Visszafele szerintem a rövidebb utat is választom majd, de talán legközelebb. *Mert értékelné természetesen a meghívást is, de a sürgető érzés nem hagyna alább benne, mivel hogy most nem itt kéne lennie, hanem a munkájával kéne foglalkoznia, csak hát, hajtja a kíváncsiság.*
533. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-02-24 21:38:34
Üzenet elküldve: 2022-02-24 21:38:34
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Szarvasliget közelébe érve - a ház előtt//
*Annyira élvezi, hogy van kivel beszélnie. Út közben néhányakkal összefutott ugyan, szóba elegyedtek, de az mégis más. Egészen baráti, s az most olyan jól esik neki. Érzi, hogy Luniban bízhat.*
- Egyszer láttam egy óriást, biztosan az volt, magasabb az elfeknél is. De nagyon bozontos volt, még Árnyéknál is bozontosabb. Meg büdös.
*Meséli fellelkesülve, hogy olyant ő már látott. Bizony.*
- Meg a papa is mesélt róluk. Odahaza az uraságnak volt egy barátja. Óriás volt és építész. Sokféle házat épített. Állítólag az uraság házát is ő építette.
*Szép nagy ház volt az, díszes oszlopokkal, hegyes tetőkkel, nagyon sok szép fehér színű fából. A bútorok is mind világosak voltak. Nagy virágos kerttel, s másik helyen meg sokféle növényt is gondoztak. Meg az állatok! Sokfélét tartott ott, amiket bizony gondozni kellett.*
- Üm, ühüm. Tudok kis csapád állítani a nyúl fogáshoz. A halakhoz meg van egy kis hálóm, igaz, azt már párszor meg kellett foltozni, de még használható. Otthon a mama vajat melegített, megforgatta benne a halszeleteket és megszórta szárított zöld fűszerekkel. Nagyon finom.
*Ő láthatóan lelkes, mert úgy látszik, jó helyen kötött ki. Ha a többiek is elfogadják akkor itt biztosan jól fogja magát érezni. Biztonságos helye lesz, ennél most nem is igen kell több. Kíváncsi már a többiekre, és akad akkor még egy másik tündér lány is itt, aminek láthatóan boldoggá teszi. Mégsem ő lesz az egyetlen apró termet itt. Ráadásul a lány Árnyék gazdája, s meg is szokta őt ülni!*
- Igen, mi tündérek olykor kutyagolunk, szó szerint.
*Neveti el magát, mert az ő méretüknek jobban megfelel egy termetesebb kutya, s ha igen jól bánnak velük, nem is kell más védelmező egy tündér számára. Bár egyre ritkábban látott olyan tündért, aki kutya háton közlekedett volna.*
- Az uraságnak igen sok és sokféle állata volt. Még egy erdei Irbisz is, szép szürkés bundával. Nem tudom, hogy miként és honnan került hozzá, mert Fátyol csak az uraság szavára hallgatott, nekünk nem volt dolgunk vele, s nem is járatta csak úgy, szabadon.
*Valaki biztosan betörhette neki, de erről nem beszélt senki. Nem tudja miért, pedig kérdezte, de hamar elvették a kedvét Fátyollal kapcsolatban.*
- De tartott lovakat és Gwuffokat is. Kecskéket és bárányokat, meg tyúkokat. Sokféle madarat. Én a bárányokat tereltem ki mindig legelni, estére meg vissza a helyükre. Volt az alomban egy-egy kutyus, akit terelésre tanítottunk meg, az ő hátán kutyagoltam én és vigyáztam a barikra.
*Kellemesnek volt mondható a feladat, és a birtokon nem igen kellett félnie semmitől. Bár akadtak azért kóborok, akik zavarogtak, olyankor viszont volt segítség a többiek felől.*
- Igen, az állatoknak mindig meséltem. Azt persze nem tudom, hogy valóban értették-e, amit mondtam, de a viselkedésük merőben más volt. Talán a hallott szó és a bánásmód volt az, ami sokat jelentett. De nektek is mesélhetek, meg énekelhetek.
*Meséli halkan, Luni kezét fogva, szinte már suttog. Nem akarja, hogy másik tudják ezt, mert fél, hogy kinevetnék érte. A sustorgásának egy újonnan érkező vet véget, akit, hála a holdnak, Luni ismer. Így nem fél, csak illedelmesen megáll és várja, hogy a Mady nevezetű a közelükbe érjen.*
*Annyira élvezi, hogy van kivel beszélnie. Út közben néhányakkal összefutott ugyan, szóba elegyedtek, de az mégis más. Egészen baráti, s az most olyan jól esik neki. Érzi, hogy Luniban bízhat.*
- Egyszer láttam egy óriást, biztosan az volt, magasabb az elfeknél is. De nagyon bozontos volt, még Árnyéknál is bozontosabb. Meg büdös.
*Meséli fellelkesülve, hogy olyant ő már látott. Bizony.*
- Meg a papa is mesélt róluk. Odahaza az uraságnak volt egy barátja. Óriás volt és építész. Sokféle házat épített. Állítólag az uraság házát is ő építette.
*Szép nagy ház volt az, díszes oszlopokkal, hegyes tetőkkel, nagyon sok szép fehér színű fából. A bútorok is mind világosak voltak. Nagy virágos kerttel, s másik helyen meg sokféle növényt is gondoztak. Meg az állatok! Sokfélét tartott ott, amiket bizony gondozni kellett.*
- Üm, ühüm. Tudok kis csapád állítani a nyúl fogáshoz. A halakhoz meg van egy kis hálóm, igaz, azt már párszor meg kellett foltozni, de még használható. Otthon a mama vajat melegített, megforgatta benne a halszeleteket és megszórta szárított zöld fűszerekkel. Nagyon finom.
*Ő láthatóan lelkes, mert úgy látszik, jó helyen kötött ki. Ha a többiek is elfogadják akkor itt biztosan jól fogja magát érezni. Biztonságos helye lesz, ennél most nem is igen kell több. Kíváncsi már a többiekre, és akad akkor még egy másik tündér lány is itt, aminek láthatóan boldoggá teszi. Mégsem ő lesz az egyetlen apró termet itt. Ráadásul a lány Árnyék gazdája, s meg is szokta őt ülni!*
- Igen, mi tündérek olykor kutyagolunk, szó szerint.
*Neveti el magát, mert az ő méretüknek jobban megfelel egy termetesebb kutya, s ha igen jól bánnak velük, nem is kell más védelmező egy tündér számára. Bár egyre ritkábban látott olyan tündért, aki kutya háton közlekedett volna.*
- Az uraságnak igen sok és sokféle állata volt. Még egy erdei Irbisz is, szép szürkés bundával. Nem tudom, hogy miként és honnan került hozzá, mert Fátyol csak az uraság szavára hallgatott, nekünk nem volt dolgunk vele, s nem is járatta csak úgy, szabadon.
*Valaki biztosan betörhette neki, de erről nem beszélt senki. Nem tudja miért, pedig kérdezte, de hamar elvették a kedvét Fátyollal kapcsolatban.*
- De tartott lovakat és Gwuffokat is. Kecskéket és bárányokat, meg tyúkokat. Sokféle madarat. Én a bárányokat tereltem ki mindig legelni, estére meg vissza a helyükre. Volt az alomban egy-egy kutyus, akit terelésre tanítottunk meg, az ő hátán kutyagoltam én és vigyáztam a barikra.
*Kellemesnek volt mondható a feladat, és a birtokon nem igen kellett félnie semmitől. Bár akadtak azért kóborok, akik zavarogtak, olyankor viszont volt segítség a többiek felől.*
- Igen, az állatoknak mindig meséltem. Azt persze nem tudom, hogy valóban értették-e, amit mondtam, de a viselkedésük merőben más volt. Talán a hallott szó és a bánásmód volt az, ami sokat jelentett. De nektek is mesélhetek, meg énekelhetek.
*Meséli halkan, Luni kezét fogva, szinte már suttog. Nem akarja, hogy másik tudják ezt, mert fél, hogy kinevetnék érte. A sustorgásának egy újonnan érkező vet véget, akit, hála a holdnak, Luni ismer. Így nem fél, csak illedelmesen megáll és várja, hogy a Mady nevezetű a közelükbe érjen.*
532. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-02-24 20:07:47
Üzenet elküldve: 2022-02-24 20:07:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 677
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 677
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Szarvasliget közelébe érve//
*Talán látszik rajta, hogy megkönnyebbül amiért a lány még egy mágustorony kedvéért sem szeretne átvágni a mocsáron. Igaz őt magát is csak körülbelül ez az egyetlen dolog képes rávenni arra, hogy még egy párszor arra menjen. Nem mintha annyira szörnyű, vagy elviselhetetlen helyről lenne szó, de azért éppen elég nyomasztó, és szerinte elég veszélyes is ahhoz, hogy valaki csak úgy, egymagában nekiinduljon.*
- Értem. Jól tetted, hogy nem mentél tovább. *bólogat komoly arccal, aztán viszont elneveti magát, mert elképzeli a jelenetet, ahogyan egy apró tündért egy óriás visz a vállán.*
- Érdekes ötlet, ez nekem eszembe sem jutott volna. *vallja be.* Láttál már óriást valaha? Én még soha. Ahol felnőttem ott nem éltek, csak pár mesében hallottam róluk. Aztán jártam néhány kisebb faluban, meg éltem kicsit Artheniorban is, meg most már egy ideje itt, de nekem még nem volt hozzájuk szerencsém egyszer sem sehol. Ettől még nyilván léteznek, csak gondolom elég ritkák, azért nem találkoztam még velük. Azt sem nagyon tudom, hogy pontosan mekkorák lehetnek, csak azt, hogy nálunk biztosan magasabbak, de hát ez nem is olyan nehéz.
*~ Vajon beférnének egyáltalán a házba? Mert, ha nem, akkor itt kint kellene aludniuk, ami elég kellemetlen lehet, ha hidegebbre fordul az idő. ~ tűnődik magában. Közben viszont még mindig mosolyog. Van valami a lányban, aminek hatására határozottan jó kedve lesz, igaz a mai napra már eddig sem lehetett panasza. Kicsit hosszú volt, és sok minden történt, de most, hogy Viel már talán jobban van, Intath pedig őt is megvizsgálta, nincs oka aggodalomra, és mindent egybevetve sokkal többet nevetett ma és volt vidám, mint bármelyik másik átlagos napján mostanában. Talán csak akkor volt boldogabb, amikor a Mágustoronynál újra találkozhatott édesanyjával.
Thrissaya ráadásul úgy tűnik, hogy szeret beszélni és mesélni, legalább annyira amennyire ő, ennek pedig szintén kifejezetten örül, miközben figyelmesen hallgatva őt hol elismerően bólint, hol egyszerűen csak emésztgeti magában a hallottakat. Nem is tudja, hogy mire reagáljon hirtelen, de először nyulak elkapása ragadja meg a fantáziáját leginkább.*
- Nyulat fogni? Akkor te ügyesebb vagy nálam, nem hiszem, hogy nekem valaha sikerülne. Ha csak nem szelídek, akkor nagyon gyorsak.
*Ezek után némi hallgatás után szólal csak meg újra. Nem tudja, hogy mennyire látszik rajta, de elég lelkes ő maga is, mert, ha igaz, amit a lány mond, - márpedig neki eszébe sem jut kételkedni egyetlen szavában sem, - akkor tényleg nagyon jó lenne, ha maradna náluk és egyelőre nem utazna tovább.
Már most alig várja többek között, hogy együtt szorgoskodjanak a konyhában. Nagyon szeret főzni, főleg, ha tudja, hogy nem csak az ízek kedvéért, hanem azért is készíti az ételeket, hogy a többiekről gondoskodjon. Szinte már túl idilli kép, ahogyan egy tündérlány segít ebben neki, akár csak azzal, hogy hagymát pucol, vagy húst szeletel. Ezen kívül, ha még énekelni is szépen tud, és az állatokhoz is ért, még annál is nagyobb és hasznosabb segítség lehet, mint elsőre gondolta volna.*
- Ó, én nagyon örülnék neki, ha maradnál. Szívesen veszek minden segítséget, akár a konyhában, akár az állatokkal, mert nekünk is van jó néhány. Nektek milyen állataitok voltak? Nekünk kecskéink vannak és tyúkjaink, lovak, egy disznó, és persze Árnyék, a házőrzőnk, aki nagyon okos szerintem, nem hiszem, hogy találkoztam már nála okosabb kutyával. Az ő gazdája Viel, egy másik tündérlány, aki szintén itt él. Neki azt is megengedi, hogy megülje mint valami lovat. *meséli el ezt Thrissayának is, mert aranyosnak találja az Árnyékon való kutyagolást, és gyanítja, hogy ez a lánynak is tetszene, sőt, talán még Intet is megmosolyogtatná, aki még azt sem érti, hogy miért és hogyan lehet egyáltalán egy állatot szeretni.*
- Az állatoknak meséltél? *kérdi ezek után, mert nem biztos benne, hogy jól értette.* Persze, ha nem szeretnéd, nem mondom el senkinek, de attól még szívesen hallgatnám egyszer, és szerintem az állataiknak sem lenne kifogása ellene, akár értik szó szerint, akár nem. A kedvenc kecskémnek, Hópehelynek én is szoktam dúdolgatni, szerintem szereti.
//A ház előtt//
*Éppen csak ösztönösen fordul kicsit hátra az istálló irányába, ahogyan az ott lakókról beszél, amikor pont ennek a mozdulatnak köszönhetően mintha ismerőst pillantana meg maguk felé közeledni.*
- Mady? *kérdi magától, és kicsit meg is torpan, ezzel pedig valószínűleg Thrissayát is megállásra készteti.*
- Ó, ne haragudj kérlek! *mondja a tündérlánynak.* Ahogy nézem az egyik átutazó vendégünk visszatért. Várjuk meg, és menjünk be együtt, biztos ő is éhes. *javasolja, éppen csak annyira engedve el Thrissaya kezét, hogy mosolyogva integethessen a Madynek, amivel egyértelműen azt üzeni neki, hogy örül, hogy újra látja.
Mivel pedig már Árnyék is ismeri már őt, nyilván vele sem lesz majd gondja, nyugodtan elvezetheti lovát az istállóba, vagy egyszerűen elküldheti oda. Addig is pedig, ameddig odaér hozzájuk, ő tovább beszélgethet a tündérlánnyal.
Már csak azt sajnálja, hogy így később érnek vissza a konyhába, és lemarad az Adoaver és Intath között elhangzottak nagy részéről, de ezért bőven kárpótolja, mind Thrissaya, mind pedig Maydeleine társasága.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.02.24 20:21:06
*Talán látszik rajta, hogy megkönnyebbül amiért a lány még egy mágustorony kedvéért sem szeretne átvágni a mocsáron. Igaz őt magát is csak körülbelül ez az egyetlen dolog képes rávenni arra, hogy még egy párszor arra menjen. Nem mintha annyira szörnyű, vagy elviselhetetlen helyről lenne szó, de azért éppen elég nyomasztó, és szerinte elég veszélyes is ahhoz, hogy valaki csak úgy, egymagában nekiinduljon.*
- Értem. Jól tetted, hogy nem mentél tovább. *bólogat komoly arccal, aztán viszont elneveti magát, mert elképzeli a jelenetet, ahogyan egy apró tündért egy óriás visz a vállán.*
- Érdekes ötlet, ez nekem eszembe sem jutott volna. *vallja be.* Láttál már óriást valaha? Én még soha. Ahol felnőttem ott nem éltek, csak pár mesében hallottam róluk. Aztán jártam néhány kisebb faluban, meg éltem kicsit Artheniorban is, meg most már egy ideje itt, de nekem még nem volt hozzájuk szerencsém egyszer sem sehol. Ettől még nyilván léteznek, csak gondolom elég ritkák, azért nem találkoztam még velük. Azt sem nagyon tudom, hogy pontosan mekkorák lehetnek, csak azt, hogy nálunk biztosan magasabbak, de hát ez nem is olyan nehéz.
*~ Vajon beférnének egyáltalán a házba? Mert, ha nem, akkor itt kint kellene aludniuk, ami elég kellemetlen lehet, ha hidegebbre fordul az idő. ~ tűnődik magában. Közben viszont még mindig mosolyog. Van valami a lányban, aminek hatására határozottan jó kedve lesz, igaz a mai napra már eddig sem lehetett panasza. Kicsit hosszú volt, és sok minden történt, de most, hogy Viel már talán jobban van, Intath pedig őt is megvizsgálta, nincs oka aggodalomra, és mindent egybevetve sokkal többet nevetett ma és volt vidám, mint bármelyik másik átlagos napján mostanában. Talán csak akkor volt boldogabb, amikor a Mágustoronynál újra találkozhatott édesanyjával.
Thrissaya ráadásul úgy tűnik, hogy szeret beszélni és mesélni, legalább annyira amennyire ő, ennek pedig szintén kifejezetten örül, miközben figyelmesen hallgatva őt hol elismerően bólint, hol egyszerűen csak emésztgeti magában a hallottakat. Nem is tudja, hogy mire reagáljon hirtelen, de először nyulak elkapása ragadja meg a fantáziáját leginkább.*
- Nyulat fogni? Akkor te ügyesebb vagy nálam, nem hiszem, hogy nekem valaha sikerülne. Ha csak nem szelídek, akkor nagyon gyorsak.
*Ezek után némi hallgatás után szólal csak meg újra. Nem tudja, hogy mennyire látszik rajta, de elég lelkes ő maga is, mert, ha igaz, amit a lány mond, - márpedig neki eszébe sem jut kételkedni egyetlen szavában sem, - akkor tényleg nagyon jó lenne, ha maradna náluk és egyelőre nem utazna tovább.
Már most alig várja többek között, hogy együtt szorgoskodjanak a konyhában. Nagyon szeret főzni, főleg, ha tudja, hogy nem csak az ízek kedvéért, hanem azért is készíti az ételeket, hogy a többiekről gondoskodjon. Szinte már túl idilli kép, ahogyan egy tündérlány segít ebben neki, akár csak azzal, hogy hagymát pucol, vagy húst szeletel. Ezen kívül, ha még énekelni is szépen tud, és az állatokhoz is ért, még annál is nagyobb és hasznosabb segítség lehet, mint elsőre gondolta volna.*
- Ó, én nagyon örülnék neki, ha maradnál. Szívesen veszek minden segítséget, akár a konyhában, akár az állatokkal, mert nekünk is van jó néhány. Nektek milyen állataitok voltak? Nekünk kecskéink vannak és tyúkjaink, lovak, egy disznó, és persze Árnyék, a házőrzőnk, aki nagyon okos szerintem, nem hiszem, hogy találkoztam már nála okosabb kutyával. Az ő gazdája Viel, egy másik tündérlány, aki szintén itt él. Neki azt is megengedi, hogy megülje mint valami lovat. *meséli el ezt Thrissayának is, mert aranyosnak találja az Árnyékon való kutyagolást, és gyanítja, hogy ez a lánynak is tetszene, sőt, talán még Intet is megmosolyogtatná, aki még azt sem érti, hogy miért és hogyan lehet egyáltalán egy állatot szeretni.*
- Az állatoknak meséltél? *kérdi ezek után, mert nem biztos benne, hogy jól értette.* Persze, ha nem szeretnéd, nem mondom el senkinek, de attól még szívesen hallgatnám egyszer, és szerintem az állataiknak sem lenne kifogása ellene, akár értik szó szerint, akár nem. A kedvenc kecskémnek, Hópehelynek én is szoktam dúdolgatni, szerintem szereti.
//A ház előtt//
*Éppen csak ösztönösen fordul kicsit hátra az istálló irányába, ahogyan az ott lakókról beszél, amikor pont ennek a mozdulatnak köszönhetően mintha ismerőst pillantana meg maguk felé közeledni.*
- Mady? *kérdi magától, és kicsit meg is torpan, ezzel pedig valószínűleg Thrissayát is megállásra készteti.*
- Ó, ne haragudj kérlek! *mondja a tündérlánynak.* Ahogy nézem az egyik átutazó vendégünk visszatért. Várjuk meg, és menjünk be együtt, biztos ő is éhes. *javasolja, éppen csak annyira engedve el Thrissaya kezét, hogy mosolyogva integethessen a Madynek, amivel egyértelműen azt üzeni neki, hogy örül, hogy újra látja.
Mivel pedig már Árnyék is ismeri már őt, nyilván vele sem lesz majd gondja, nyugodtan elvezetheti lovát az istállóba, vagy egyszerűen elküldheti oda. Addig is pedig, ameddig odaér hozzájuk, ő tovább beszélgethet a tündérlánnyal.
Már csak azt sajnálja, hogy így később érnek vissza a konyhába, és lemarad az Adoaver és Intath között elhangzottak nagy részéről, de ezért bőven kárpótolja, mind Thrissaya, mind pedig Maydeleine társasága.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.02.24 20:21:06
531. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-02-23 09:16:09
Üzenet elküldve: 2022-02-23 09:16:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 371
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 371
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Vidéki kúria//
*A házőrzővel való kellemetlen farkasszemezés után sokkal fesztelenebb első találkozásokra számított, de ezután ha minden eddigi új személlyel ilyen első másodpercei lesznek, késztetése támad visszamenni a kutyához.
Magában megköszöni, hogy Luninari nem ült némám egy helyen és igyekezett bemutatni őt; Adoaver bugyután mosolyogva kísérte a fél-elf szavait, idegtépően gondolkozva, hogy álljon fel hozzájuk, vagy ahhoz már túl késő. Az orvos bemutatására pedig pedig csak a következőt köhögi ki:* - Örvendek. *Általános bőbeszédsége hirtelen a padlón köt ki; nem meri egy rossz szóval tovább rontani a helyzetén, márpedig úgy, hogy nem tudja az előtte álló férfi természetét, egy rossz megjegyzéssel könnyen elérheti ezt. Testbeszédjéből, ide-oda ugráló tekintetéből és elhalt mosolyából a lány láthatja, hogy nem érzi magát a legkényelmesebben.
De amaz részéről jön is a rövid elválás ideje, kedve támad, hogy kövesse is, de csak az asztalnál marad, mindössze tekintetével és egy bólintással kíséri el. De amikor látja, ahogy Luninari saját ökleivel melegíti meg a tányérokat, érzi, hogy a maradék levegő is eltűnik belőle. Miután amaz elhagyja a konyhát, lassan az Intathnak bemutatott elf felé fordul, továbbra is ülve maradva. Az orvos láthatja, hogy minden életkedv eltűnt a szeméből, s csak némán, kedvetlenül nézi őt.* ~ A környék legjobb orvosa, mert ő az egyetlen orvos a környéken? Vicces. ~ *Önnön kézfejeire is kukkant, jól tudva már, mit kezdjen velük, mikor a lány előbb-utóbb saját, varázslattal kapcsolatos tudásával fogva kérdezni. Ez az ő mázlija. Intath kérdésére egy kissé megemelt szemöldökkel néz, mint aki nem érti a természetét.* - Pletykák, hivatalos feljegyzés... Arthenior mellett nehéz lenne egy ilyen épületegyüttes létezését tökéletesen rejtve tartani, ha arra utal. *Feleli szárazon. Nos, ha már amúgy is valami betolakodónak lett tekintve személy és kutya által egyaránt, lejjebb már igen nehéz ásnia magát.*
- Elnézését kérem a szószűkösség miatt, általában tökéletesen képes vagyok jómagam bemutatására. De még hozzá kell az új emberekhez, ebben az esetben elfekhez szoknom. Ha jól hallottam, maga orvos? Mennyiszer van szükség a... tudására? Mire számítsak?
*A házőrzővel való kellemetlen farkasszemezés után sokkal fesztelenebb első találkozásokra számított, de ezután ha minden eddigi új személlyel ilyen első másodpercei lesznek, késztetése támad visszamenni a kutyához.
Magában megköszöni, hogy Luninari nem ült némám egy helyen és igyekezett bemutatni őt; Adoaver bugyután mosolyogva kísérte a fél-elf szavait, idegtépően gondolkozva, hogy álljon fel hozzájuk, vagy ahhoz már túl késő. Az orvos bemutatására pedig pedig csak a következőt köhögi ki:* - Örvendek. *Általános bőbeszédsége hirtelen a padlón köt ki; nem meri egy rossz szóval tovább rontani a helyzetén, márpedig úgy, hogy nem tudja az előtte álló férfi természetét, egy rossz megjegyzéssel könnyen elérheti ezt. Testbeszédjéből, ide-oda ugráló tekintetéből és elhalt mosolyából a lány láthatja, hogy nem érzi magát a legkényelmesebben.
De amaz részéről jön is a rövid elválás ideje, kedve támad, hogy kövesse is, de csak az asztalnál marad, mindössze tekintetével és egy bólintással kíséri el. De amikor látja, ahogy Luninari saját ökleivel melegíti meg a tányérokat, érzi, hogy a maradék levegő is eltűnik belőle. Miután amaz elhagyja a konyhát, lassan az Intathnak bemutatott elf felé fordul, továbbra is ülve maradva. Az orvos láthatja, hogy minden életkedv eltűnt a szeméből, s csak némán, kedvetlenül nézi őt.* ~ A környék legjobb orvosa, mert ő az egyetlen orvos a környéken? Vicces. ~ *Önnön kézfejeire is kukkant, jól tudva már, mit kezdjen velük, mikor a lány előbb-utóbb saját, varázslattal kapcsolatos tudásával fogva kérdezni. Ez az ő mázlija. Intath kérdésére egy kissé megemelt szemöldökkel néz, mint aki nem érti a természetét.* - Pletykák, hivatalos feljegyzés... Arthenior mellett nehéz lenne egy ilyen épületegyüttes létezését tökéletesen rejtve tartani, ha arra utal. *Feleli szárazon. Nos, ha már amúgy is valami betolakodónak lett tekintve személy és kutya által egyaránt, lejjebb már igen nehéz ásnia magát.*
- Elnézését kérem a szószűkösség miatt, általában tökéletesen képes vagyok jómagam bemutatására. De még hozzá kell az új emberekhez, ebben az esetben elfekhez szoknom. Ha jól hallottam, maga orvos? Mennyiszer van szükség a... tudására? Mire számítsak?
530. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-02-23 07:58:39
Üzenet elküldve: 2022-02-23 07:58:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//A ház előtt//
*Sejtette, hogy elsőre nem is lesz meg a helyes leágazás. Mikor az első kúriát szemrevételezi, akkor ugrik be neki, hogy emlékszik a ház küllemére, és ez bizony nem az. A harmadik leágazásnál, mikor megpillantja a hatalmas épületet, már az alatta kemény munkát végző lónak is szemlátomást elege kezd lenni abból, hogy a jelenlegi gazdájának fogalma sincsen hogy merre is tartanak. Megtorpan a kapunál és prüszkölni kezd. Azonban az is esélyesnek látszik hogy valami nem odaillő szállt be az orrába, amit végül sikerül eltávolítania.*
-Nah! Csak óvatosan, most már rendben vagy? *Hajol oda az állat nyakához és megveregeti, majd befelé indulnak a kúriához. Az udvarrészre érve látja, hogy odakinn megint ott ólálkodik az a szőrös szörnyeteg, aki legutóbb is bizonytalanságban tartotta, míg ki nem derült róla, hogy valójában egy kutya. Továbbá úgy tűnik neki távolról, hogy többen is kinn tartózkodnak a ház előtt, így csak lassan léptet a fekete lóval, nehogy megijessze őket, viszont egyértelmű legyen, hogy ők is ide tartanak.*
-Remélem nem jöttünk rosszkor. *Jegyzi meg egyelőre még csak a lónak, kiabálni semmiképpen nem szeretne, ám így csuklya nélkül talán már messziről is megismeri a fél-elf lány is.*
-Viselkedj rendesen azzal a szőrgombóccal, mert most vendégek vagyunk ez meg nem patkány, azt mondják... *Szól még a lóhoz, nem mintha annak bármi is eljutna a felfogásáig, ami a szájából elhangzik. Mert a kikötőben bizony nem ritkák a nagy patkányok, akiket előszeretettel taposnának meg az ijedtségtől fel- felhőkölő állatok.*
*Sejtette, hogy elsőre nem is lesz meg a helyes leágazás. Mikor az első kúriát szemrevételezi, akkor ugrik be neki, hogy emlékszik a ház küllemére, és ez bizony nem az. A harmadik leágazásnál, mikor megpillantja a hatalmas épületet, már az alatta kemény munkát végző lónak is szemlátomást elege kezd lenni abból, hogy a jelenlegi gazdájának fogalma sincsen hogy merre is tartanak. Megtorpan a kapunál és prüszkölni kezd. Azonban az is esélyesnek látszik hogy valami nem odaillő szállt be az orrába, amit végül sikerül eltávolítania.*
-Nah! Csak óvatosan, most már rendben vagy? *Hajol oda az állat nyakához és megveregeti, majd befelé indulnak a kúriához. Az udvarrészre érve látja, hogy odakinn megint ott ólálkodik az a szőrös szörnyeteg, aki legutóbb is bizonytalanságban tartotta, míg ki nem derült róla, hogy valójában egy kutya. Továbbá úgy tűnik neki távolról, hogy többen is kinn tartózkodnak a ház előtt, így csak lassan léptet a fekete lóval, nehogy megijessze őket, viszont egyértelmű legyen, hogy ők is ide tartanak.*
-Remélem nem jöttünk rosszkor. *Jegyzi meg egyelőre még csak a lónak, kiabálni semmiképpen nem szeretne, ám így csuklya nélkül talán már messziről is megismeri a fél-elf lány is.*
-Viselkedj rendesen azzal a szőrgombóccal, mert most vendégek vagyunk ez meg nem patkány, azt mondják... *Szól még a lóhoz, nem mintha annak bármi is eljutna a felfogásáig, ami a szájából elhangzik. Mert a kikötőben bizony nem ritkák a nagy patkányok, akiket előszeretettel taposnának meg az ijedtségtől fel- felhőkölő állatok.*
529. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-02-22 20:53:34
Üzenet elküldve: 2022-02-22 20:53:34
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Szarvasliget közelébe érve//
- Mocsár? Nem-nem, az kizárt. Legfeljebb csak akkor, ha egy óriás vinne át a vállán.
*Tiltakozik erősen, s meg is jegyzi a mutatott irányokat a város és az ingovány felé is. Maga a Mágustorony érdekesen hangzik, kíváncsi is lenne rá. De azért holmi sáros, ragadós ocsmánynak hangzó valamint nem gyalogolna át apró lábaival. Így is éppen eleget kínlódott holmi; tündér erővel mérten; megkerülhetetlen pocsolyák miatt.*
- Annyira azért nem vagyok nagy vándor. Egyszer majdnem ott maradt mindkét csizmám egy ragadósabb részen. Alig tudtam kijutni onnan. Fél napot a csizmáimat és a ruháimat szárítgattam magamon a tűz mellett ülve. Szerencsére meg tudtam őket tisztogatni egy alkalmas helyen.
*Igen. Gyorsan átöltözve és kimosva tiszta vízzel a ruháit, hogy azok a tűz mellett száradjanak és ő se fagyjon halálra. Annyi esze azért van, hogy ilyesmi ne fogjon ki rajta. Hallja is a lány hangjából, hogy szíve szerint távol tartaná őt az ilyen úttól. Hegyes a füle, jócskán. Elf lehet, vagy talán félvér? Magasabb nála, de nem annyira, mint odahaza az uraság. Láthatóan megörül a hírnek, hogy akad számára szállás és szívesen látnák itt, nem okozna gondot. A közelgő vacsora ötlete is kedvére való és még az sem okozna gondot számára, hogy akár a tópart mellett, a szabad ég alatt sütögethetnének. Ketten? Nem tudja, hogy mennyien lehetnek itt éppen, de vendégekről is szó esik.*
- Az remek lenne! Szinte majd minden estét a szabadban töltöttem, tűz mellett aludtam. Tudok nyulat is fogni, vagy halat ha kell.
*Kezét nyújtja, hogy Luni a házba kísérhesse, s persze közben akkor ő még folytatja mondókáját, mivelhogy van mit mondania. Mégis csak másabb ez, mint egyedül leni. Apró lábai követik a másik lányt, akinek a tenyerében majdnem eltűnik az ő apróbb keze. Persze puha is lenne az érintése, ha egész nap egy szép díszes szobában ülne és kenegetné magát mindenféle illatos dolgokkal. De ő a szabadban él leginkább, fát gyűjt, halat, nyulat fog s nyúz is, nem fél a munkától.*
- Talán majd egyszer megnézem azt a várost, most mégis inkább maradnék itt, ha megengeditek. Szívesen megdolgozom a szállásért, főzni is segíthetek. Igaz, leginkább hámozással és ilyesmikkel. Az edényeiteket nem biztos, hogy elbírnám.
*Nagyon fellelkesült a gondolattól, hogy maradhat, s a nála kicsit magasabb teremtés is jó barátnak ígérkezik. Kedves teremtés.*
- Odahaza szerettem énekelni, mikor apának segítettem hazaterelni az állatokat. Meg mesélni is, de ez utóbbit ne mond el senkinek. Azt mondják, hogy ők úgy sem értik a mások szavát.
- Mocsár? Nem-nem, az kizárt. Legfeljebb csak akkor, ha egy óriás vinne át a vállán.
*Tiltakozik erősen, s meg is jegyzi a mutatott irányokat a város és az ingovány felé is. Maga a Mágustorony érdekesen hangzik, kíváncsi is lenne rá. De azért holmi sáros, ragadós ocsmánynak hangzó valamint nem gyalogolna át apró lábaival. Így is éppen eleget kínlódott holmi; tündér erővel mérten; megkerülhetetlen pocsolyák miatt.*
- Annyira azért nem vagyok nagy vándor. Egyszer majdnem ott maradt mindkét csizmám egy ragadósabb részen. Alig tudtam kijutni onnan. Fél napot a csizmáimat és a ruháimat szárítgattam magamon a tűz mellett ülve. Szerencsére meg tudtam őket tisztogatni egy alkalmas helyen.
*Igen. Gyorsan átöltözve és kimosva tiszta vízzel a ruháit, hogy azok a tűz mellett száradjanak és ő se fagyjon halálra. Annyi esze azért van, hogy ilyesmi ne fogjon ki rajta. Hallja is a lány hangjából, hogy szíve szerint távol tartaná őt az ilyen úttól. Hegyes a füle, jócskán. Elf lehet, vagy talán félvér? Magasabb nála, de nem annyira, mint odahaza az uraság. Láthatóan megörül a hírnek, hogy akad számára szállás és szívesen látnák itt, nem okozna gondot. A közelgő vacsora ötlete is kedvére való és még az sem okozna gondot számára, hogy akár a tópart mellett, a szabad ég alatt sütögethetnének. Ketten? Nem tudja, hogy mennyien lehetnek itt éppen, de vendégekről is szó esik.*
- Az remek lenne! Szinte majd minden estét a szabadban töltöttem, tűz mellett aludtam. Tudok nyulat is fogni, vagy halat ha kell.
*Kezét nyújtja, hogy Luni a házba kísérhesse, s persze közben akkor ő még folytatja mondókáját, mivelhogy van mit mondania. Mégis csak másabb ez, mint egyedül leni. Apró lábai követik a másik lányt, akinek a tenyerében majdnem eltűnik az ő apróbb keze. Persze puha is lenne az érintése, ha egész nap egy szép díszes szobában ülne és kenegetné magát mindenféle illatos dolgokkal. De ő a szabadban él leginkább, fát gyűjt, halat, nyulat fog s nyúz is, nem fél a munkától.*
- Talán majd egyszer megnézem azt a várost, most mégis inkább maradnék itt, ha megengeditek. Szívesen megdolgozom a szállásért, főzni is segíthetek. Igaz, leginkább hámozással és ilyesmikkel. Az edényeiteket nem biztos, hogy elbírnám.
*Nagyon fellelkesült a gondolattól, hogy maradhat, s a nála kicsit magasabb teremtés is jó barátnak ígérkezik. Kedves teremtés.*
- Odahaza szerettem énekelni, mikor apának segítettem hazaterelni az állatokat. Meg mesélni is, de ez utóbbit ne mond el senkinek. Azt mondják, hogy ők úgy sem értik a mások szavát.
528. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-02-22 18:58:36
Üzenet elküldve: 2022-02-22 18:58:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 677
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 677
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Szarvasliget közelébe érve//
*Nagyon úgy tűnik neki, hogy Árnyék ezúttal teljesen nyugton marad. Talán csak nagyon éhes, esetleg hozzá hasonlóan a lehető legkisebb fenyegetést sem képes érezni egy tündérből, vagy éppen az ő szavai és simogatása nyugtatták meg, akár mindezek valamely kombinációja, vagy az összes együtt vannak hatással rá, igazából mindegy is, hiszen a lényeg, hogy teljes nyugalomban hallgathatja meg a tündérlány válaszait a kérdéseire.*
- Értem. *bólint aztán komoly arccal. Valaha édesanyjával ő is gyakran elhagyta a legutolsó tilalomfát is, miután elvégezték a szükséges szertartásokat, csak azért, hogy láthassanak többet is a világból, mint ami éppen akkor az erdő mélyének fái közé szorult.
A kivételesen felmerülő kellemes emlékek mindenesetre most nem merítik el és mélyre gondolatait céltalanul a múltban. Inkább azon gondolkodik, hogy mi az, amit hirtelen mondhatna, viszont most ez sem tart sokáig. A lány kezét ugyan nem fogja meg üdvözlésképpen, de bizalma jeleként éppen annyira sétál hozzá közel, hogy érzése szerint az még ne legyen zavaró neki, viszont biztosítsa őt legmélyebb bizalmáról, valamint jó szándékáról is. Néhány lépésre áll meg tőle, reményei szerint továbbra is lehető legbarátságosabb arcát magára öltve, ami csak egy teljesen idegennek juthat tőle.*
- Értem. *mondja kis tűnődés után.* Nos, Arthenior arra van *mutatja meg az irányt* a Mágustorony pedig arra, előbb a nagy mezőkön, aztán pedig a még nagyobb mocsáron át, ha éppen kíváncsi vagy rá *mutatja meg egyben egy széles mozdulattal azt is.*
- Én a nagy erdőből indultam el egykor Arthenior felé, az nyugodt, csendes út, a szélén tanyákkal, meg a miénkhez hasonló birtokokkal. De a mocsáron át biztosan nem mennék egyedül, szóval, nem javaslom, hogy arra egyedül menjél, bármennyire is csábító és érdekes célpont lehet egy mágustorony. *mondja. Talán kissé közlékenyebb a szokásosnál, mindenesetre reméli, hogy látszik rajta az őszinte jó szándék, és hogy nem okoskodni szeretne, hanem valóban hasznos tanácsot adni.
Bármennyire is szeretné felfedezni a másik lány egyedül a világot, azt már most elhatározza, hogy semmiképpen nem hagyja, hogy nekivágjon annak a szörnyű ingoványnak egyedül, amin keresztül ő maga is csak kétszer ment, de mind a két alkalommal muszájból, és egyszer sem egyedül.
Ráadásul a tündérek számára teljesen kortalanok. Sejti ugyan, hogyha szelíden, mégis határozottan gömbölyödő, apró mellei nem lennének, arca és testalkata alapján maga is akár csak gyermekkorból éppen hogy kinőtt fiatal lánynak nézhetne ki, de ettől még, ha tündérrel találkozik, képtelen megállapítani, hogy felnőttel, kamasszal, vagy akár csak egy gyermekkel van dolga.
Igaz mondjuk, ha Thrissaya a világot indult el felfedezni, apró gyermek már nem lehet. Viszont attól, hogy nem gyerek, még segíthet neki, ahogyan tud, és megóvhatja a felesleges veszélytől. Sőt, ez tulajdonképpen a kötelessége, még akkor is, ha a másik nem tündér, hanem bármely más nép látszólgag védtelen gyermeke.
A lánnyal kapcsolatban ráadásul kételyei sincsenek itteni fogadtatását illetően. Intath lehet nem lesz teljesen lelragadtatva Adoavertől, de arra szinte mérget merne venni, hogy Thrissaya ellen semmi kifogása nem lesz majd a világon. Ezért is mondja ki bátran és kételkedés nélkül a következő szavakat;*
- Szállást szívesen adunk, szerencsére van éppen üres szobánk több is. Enni is lesz mit, mert éppen most még jól el vagyunk látva. A levesből, amit főztem vacsorára már lehet nem jut neked, mert más vendégünk is van, de van még kis sajt, zöldség és gyümölcs is a kamrában, és süthetünk húst is a tóparton lefekvés előtt, ha van hozzá kedved. *mondja. Valahogy a tóparton való, hold és csillagok alatti sütögetés gondolatát nem szeretné elengedni. Számára az tenné igazán teljessé ezt a hosszú és tanulságos napot.*
- Ami viszont a fizetséget illeti, nagyon örülnék, ha valaki segítene a munkában, viszont rendes pénzzel nem nagyon tudnék fizetni érte, csak szállással és étellel. Talán valaki más, aki még itt lakik. Viszont, ha olyan munkát keresel, amiért aranyat kapsz, azt biztosan előbb találsz a városban, mint itt. De hát az azért elég messze van ide, legalábbis sötétedés előtt már biztosan nem értnél oda, így mindenképpen jobb, ha itt töltöd az éjszakát. Bejössz velem, ugye?
*Maga sem tudja, hogy miért, de hirtelen mégis a kezét nyújtja a lánynak, de nem azért, hogy úgy fogja meg mint Adoaverét, mint akik éppen bemutatkoznak egymásnak, hanem, hogy kézen fogva bevezethesse őt a házba, mintha mondjuk saját sajnos nem létező kishúga lenne, akire vigyáznia kell.
Ez ugyan nem teljesen tudatosodik benne, mégis igazság szerint kíváncsi arra, hogy milyen lehet egy tündér még hozzá képest is apró kezének érintése.*
*Nagyon úgy tűnik neki, hogy Árnyék ezúttal teljesen nyugton marad. Talán csak nagyon éhes, esetleg hozzá hasonlóan a lehető legkisebb fenyegetést sem képes érezni egy tündérből, vagy éppen az ő szavai és simogatása nyugtatták meg, akár mindezek valamely kombinációja, vagy az összes együtt vannak hatással rá, igazából mindegy is, hiszen a lényeg, hogy teljes nyugalomban hallgathatja meg a tündérlány válaszait a kérdéseire.*
- Értem. *bólint aztán komoly arccal. Valaha édesanyjával ő is gyakran elhagyta a legutolsó tilalomfát is, miután elvégezték a szükséges szertartásokat, csak azért, hogy láthassanak többet is a világból, mint ami éppen akkor az erdő mélyének fái közé szorult.
A kivételesen felmerülő kellemes emlékek mindenesetre most nem merítik el és mélyre gondolatait céltalanul a múltban. Inkább azon gondolkodik, hogy mi az, amit hirtelen mondhatna, viszont most ez sem tart sokáig. A lány kezét ugyan nem fogja meg üdvözlésképpen, de bizalma jeleként éppen annyira sétál hozzá közel, hogy érzése szerint az még ne legyen zavaró neki, viszont biztosítsa őt legmélyebb bizalmáról, valamint jó szándékáról is. Néhány lépésre áll meg tőle, reményei szerint továbbra is lehető legbarátságosabb arcát magára öltve, ami csak egy teljesen idegennek juthat tőle.*
- Értem. *mondja kis tűnődés után.* Nos, Arthenior arra van *mutatja meg az irányt* a Mágustorony pedig arra, előbb a nagy mezőkön, aztán pedig a még nagyobb mocsáron át, ha éppen kíváncsi vagy rá *mutatja meg egyben egy széles mozdulattal azt is.*
- Én a nagy erdőből indultam el egykor Arthenior felé, az nyugodt, csendes út, a szélén tanyákkal, meg a miénkhez hasonló birtokokkal. De a mocsáron át biztosan nem mennék egyedül, szóval, nem javaslom, hogy arra egyedül menjél, bármennyire is csábító és érdekes célpont lehet egy mágustorony. *mondja. Talán kissé közlékenyebb a szokásosnál, mindenesetre reméli, hogy látszik rajta az őszinte jó szándék, és hogy nem okoskodni szeretne, hanem valóban hasznos tanácsot adni.
Bármennyire is szeretné felfedezni a másik lány egyedül a világot, azt már most elhatározza, hogy semmiképpen nem hagyja, hogy nekivágjon annak a szörnyű ingoványnak egyedül, amin keresztül ő maga is csak kétszer ment, de mind a két alkalommal muszájból, és egyszer sem egyedül.
Ráadásul a tündérek számára teljesen kortalanok. Sejti ugyan, hogyha szelíden, mégis határozottan gömbölyödő, apró mellei nem lennének, arca és testalkata alapján maga is akár csak gyermekkorból éppen hogy kinőtt fiatal lánynak nézhetne ki, de ettől még, ha tündérrel találkozik, képtelen megállapítani, hogy felnőttel, kamasszal, vagy akár csak egy gyermekkel van dolga.
Igaz mondjuk, ha Thrissaya a világot indult el felfedezni, apró gyermek már nem lehet. Viszont attól, hogy nem gyerek, még segíthet neki, ahogyan tud, és megóvhatja a felesleges veszélytől. Sőt, ez tulajdonképpen a kötelessége, még akkor is, ha a másik nem tündér, hanem bármely más nép látszólgag védtelen gyermeke.
A lánnyal kapcsolatban ráadásul kételyei sincsenek itteni fogadtatását illetően. Intath lehet nem lesz teljesen lelragadtatva Adoavertől, de arra szinte mérget merne venni, hogy Thrissaya ellen semmi kifogása nem lesz majd a világon. Ezért is mondja ki bátran és kételkedés nélkül a következő szavakat;*
- Szállást szívesen adunk, szerencsére van éppen üres szobánk több is. Enni is lesz mit, mert éppen most még jól el vagyunk látva. A levesből, amit főztem vacsorára már lehet nem jut neked, mert más vendégünk is van, de van még kis sajt, zöldség és gyümölcs is a kamrában, és süthetünk húst is a tóparton lefekvés előtt, ha van hozzá kedved. *mondja. Valahogy a tóparton való, hold és csillagok alatti sütögetés gondolatát nem szeretné elengedni. Számára az tenné igazán teljessé ezt a hosszú és tanulságos napot.*
- Ami viszont a fizetséget illeti, nagyon örülnék, ha valaki segítene a munkában, viszont rendes pénzzel nem nagyon tudnék fizetni érte, csak szállással és étellel. Talán valaki más, aki még itt lakik. Viszont, ha olyan munkát keresel, amiért aranyat kapsz, azt biztosan előbb találsz a városban, mint itt. De hát az azért elég messze van ide, legalábbis sötétedés előtt már biztosan nem értnél oda, így mindenképpen jobb, ha itt töltöd az éjszakát. Bejössz velem, ugye?
*Maga sem tudja, hogy miért, de hirtelen mégis a kezét nyújtja a lánynak, de nem azért, hogy úgy fogja meg mint Adoaverét, mint akik éppen bemutatkoznak egymásnak, hanem, hogy kézen fogva bevezethesse őt a házba, mintha mondjuk saját sajnos nem létező kishúga lenne, akire vigyáznia kell.
Ez ugyan nem teljesen tudatosodik benne, mégis igazság szerint kíváncsi arra, hogy milyen lehet egy tündér még hozzá képest is apró kezének érintése.*
527. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-02-21 21:51:22
Üzenet elküldve: 2022-02-21 21:51:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1591
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1591
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Vidéki kúria//
*A doki kedvességét ki kell érdemelni. És aki nem egy bájos lány, annak nehezebb dolga lehet. Főleg mert tényleg nem egy kocsmában futottak össze hanem a másik annak a háznak konyhájában ül ahol az elf az egyetlen épkézláb férfi és így ő felel lányok biztonságáért. Luninari-nak köszönhetően megtudja a fickó a nevét. És hogy honnan jött. Meg, hogy a kutya miatta ugatott.*
-Aham.
*Méregeti tovább a gizda alakot. Akiről az is kiderül, hogy egy mágus. A dokinak semmi szava nem lehet az iránt, hogy ki költözhet be, de azért a lányok érdekében megnézi magának a rivális alfahímeket.*
-Míg jól viseli magát addig szívesen látunk mindenkit.
*Nem túl barátságos, de volt már rossz tapasztalata kukkolókkal. A bók amit ő komolyan vesz egy halvény mosolyt csal a képére. Ő ugyanis a környéket kicsit tágabban értelmezi mint a lány. Az ő szemében ez a városra is vonatkozik. Csonka kezét nem veszi ki a zsebéből úgyhogy ezen hiányossága nem lehet feltűnő. A félvér lány kutyát etetne. Ami miatt azért egy kis féltékenység ébred a dokiban. Ő a nap hőse és a kutya előbb kap enni. Ez azért nem túl kedves. Szóvá viszont nem teszi. A varázslat láttán a másik mágusra néz és újra elmosolyodik. Bizony nem érdemes rosszalkodni. Miután a lány távozott ő továbbra is az ajtóban marad.*
-Hol hallottál erről a helyről Adoaver?
*A doki kedvességét ki kell érdemelni. És aki nem egy bájos lány, annak nehezebb dolga lehet. Főleg mert tényleg nem egy kocsmában futottak össze hanem a másik annak a háznak konyhájában ül ahol az elf az egyetlen épkézláb férfi és így ő felel lányok biztonságáért. Luninari-nak köszönhetően megtudja a fickó a nevét. És hogy honnan jött. Meg, hogy a kutya miatta ugatott.*
-Aham.
*Méregeti tovább a gizda alakot. Akiről az is kiderül, hogy egy mágus. A dokinak semmi szava nem lehet az iránt, hogy ki költözhet be, de azért a lányok érdekében megnézi magának a rivális alfahímeket.*
-Míg jól viseli magát addig szívesen látunk mindenkit.
*Nem túl barátságos, de volt már rossz tapasztalata kukkolókkal. A bók amit ő komolyan vesz egy halvény mosolyt csal a képére. Ő ugyanis a környéket kicsit tágabban értelmezi mint a lány. Az ő szemében ez a városra is vonatkozik. Csonka kezét nem veszi ki a zsebéből úgyhogy ezen hiányossága nem lehet feltűnő. A félvér lány kutyát etetne. Ami miatt azért egy kis féltékenység ébred a dokiban. Ő a nap hőse és a kutya előbb kap enni. Ez azért nem túl kedves. Szóvá viszont nem teszi. A varázslat láttán a másik mágusra néz és újra elmosolyodik. Bizony nem érdemes rosszalkodni. Miután a lány távozott ő továbbra is az ajtóban marad.*
-Hol hallottál erről a helyről Adoaver?
526. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-02-21 20:46:13
Üzenet elküldve: 2022-02-21 20:46:13
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Szarvasliget közelébe érve//
*Közelebb haladva a nagy épülethez az első, amit meglát, egy nagy bozontos kutya, s rögtön után egy nála nagyobbacska, ámde hozzá hasonlóan törékeny alkatú leányzó. A kutyát hívogatja, becézgeti, noha egy árnyék nem boglyas. Mégis a négylábú házőrző hallgathat a szép, hívogató szóra, főleg hogy az most főleg evést jelent. Nem neveti ki a lányt azért, mert becézget egy kutyát, kedvesen szól hozzá, hiszen minden teremtmény megérdemli a jó bánásmódot, pláne akkor, ha egyéb dolgokban nagy szolgálatot tesz. Közelebb s közelebb ér a leányzóhoz, kinek korát most meg sem próbálja saccolni. Persze Árnyékot szemmel tartja azért. Szükség esetén a megmaradt sült nyúl combot fel tudja ajánlani, a sajátja helyett, ami még nyers is ugye. Intéssel köszön, ahogy a lány közelében megáll. *
- Szia! Én pedig Thrissaya vagyok.
*Kicsit leporolja köpenyét és kezeit, ha esetleg a másik kezet fogna vele.*
- Nem tartok úgy különösebben sehová. A tó vidékről származom és világot látni indultam el. Szállást keresek éjszakára, esetleg olyan helyet, ahol munkáért megfizetnek. Kicsit fogyóban van a készletem.
*Közelebb haladva a nagy épülethez az első, amit meglát, egy nagy bozontos kutya, s rögtön után egy nála nagyobbacska, ámde hozzá hasonlóan törékeny alkatú leányzó. A kutyát hívogatja, becézgeti, noha egy árnyék nem boglyas. Mégis a négylábú házőrző hallgathat a szép, hívogató szóra, főleg hogy az most főleg evést jelent. Nem neveti ki a lányt azért, mert becézget egy kutyát, kedvesen szól hozzá, hiszen minden teremtmény megérdemli a jó bánásmódot, pláne akkor, ha egyéb dolgokban nagy szolgálatot tesz. Közelebb s közelebb ér a leányzóhoz, kinek korát most meg sem próbálja saccolni. Persze Árnyékot szemmel tartja azért. Szükség esetén a megmaradt sült nyúl combot fel tudja ajánlani, a sajátja helyett, ami még nyers is ugye. Intéssel köszön, ahogy a lány közelében megáll. *
- Szia! Én pedig Thrissaya vagyok.
*Kicsit leporolja köpenyét és kezeit, ha esetleg a másik kezet fogna vele.*
- Nem tartok úgy különösebben sehová. A tó vidékről származom és világot látni indultam el. Szállást keresek éjszakára, esetleg olyan helyet, ahol munkáért megfizetnek. Kicsit fogyóban van a készletem.
525. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-02-21 19:04:56
Üzenet elküldve: 2022-02-21 19:04:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 677
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 677
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Vidéki kúria//
*Eddigi, most már nem első és nem második, hanem viszonylag sokadik benyomásai alapján Adoavert kissé különcnek találja. Van benne valami enyhén idegesítő, ahogyan ujjaival kopogtat az asztalon, meg, ahogyan túlságosan ragaszkodik saját elképzeléseihez, akár még a valóságot ignorálva is, bár utóbbit tulajdonképpen akár pozitív tulajdonságként is értékelhetné, ugyanakkor szerinte mindez helyzetfüggő, a mostani helyzet pedig az általa kifejtett okokból, nézete szerint hasonlóra nemigen alkalmas.
Ezen kívül hát továbbra is magázza, kicsit tán színpadias, ennél is jobban talán különc, külseje furcsa, szinte elfszerű ember létére, - bár ahhoz is túl sovány, amennyire a ruha alatt ki tudja venni, - ez pedig szintén kissé különössé teszi az összhatást, nem mintha amúgy hinne az ami kívül az belül közhelyben.
Ugyanakkor mégis, ha a mágia titkait fürkészi, talán valamilyen szinten rokonlelkek lehetnek. Szintén jó erős jópont nála, hogy lelkesíti a csillagok és hold alatti szalonnasütés gondolata a tó partján, mert, ami őt illeti, kevés ennél hangulatosabb és otthonosabb dolgot képes elképzelni. Szülőfalujában is ez volt általában kissé nyomasztó és magányos napjainak a fénypontja, leszámítva azt az apróságot, hogy ott csak egy kis kert volt, tó nem.
Lehet, hogy csak azért viselkedik számára kicsit furcsán, mert szórakozott, meg persze nagyon máshonnan jött, mint ahol ő felnőtt, meg ahol azok után élt, hogy onnan elkerült, többek között itt.
Talán lesz még alkalma jobban megismerni, mert magának sem tudja megmagyarázni, hogy miért, de az előbb végig gondolt különösségek és szokatlanságok ellenére is tulajdonképpen még mindig rokonszenves neki.
Bár tényleg nem tágít, és továbbra is egyedül szeretné megnézni a házat, pedig úgy érzi, hogy elég érvet felsorakoztatott már arra, hogy ez miért nem lenne feltétlenül szerencsés.
~ Mégis tolvaj lenne? De nem, ez hülyeség, akkor tényleg nem a bejárat felől jön, és nyilván lenne valami módszere kijátszani egy éber házőrzőt. ~ vitatkozik még kicsit magával, majd egyben gyorsan le is zárja ugyanezt a vitát.
Szerencséjére viszont éppen ekkor megjelenik Intath, ez pedig ezúttal nem csak örömmel, hanem megkönnyebbüléssel is eltölti, mivel érzése szerint megelőz egy-két a legközelebbi közeljövőben bekövetkezhető kellemetlen helyzetet.
Az biztos legalábbis, hogy jobb, ha Intath és Adoaver itt futnak össze egymással véletlenül, nem valahol a folyosókon, ne adják az istenek, esetleg szegény fiú véletlenül az elf birodalmába tévedjen.
Igaz mondjuk Intath nem viszi túlzásba a beszédet, és Adoaver sem. Talán Intath nem túl barátságos kérdése riasztja vissza kicsit. Vagy csak ő érzékeli nem túl barátságosnak a világ egyik legegyszerűbb, de egyben legőszintébb kérdését, amit valaha is feltettek a történelem folyamán. Az mondjuk biztos, hogy éppen nem az aranyos doktorbácsi arcot viseli, aki délután vizsgálta, majd Viel fogát kihúzta.*
- Nos ő Adoaver... *tart látszólag talán kis hatásszünetet valójában azonban csak családnevét igyekszik az eszébe idézni, ami szerencsére egy idő után sikerül is, mivel elég jó az emlékezőképessége, köszönhetően többek közt a szüleitől örökölteknek, valamint a sok tanulásnak is.* Droverson, Lihanechből. *teszi hozzá.*
- Őt ugatta éppen Árnyék. *mondja ezek után olyan hangsúllyal, mintha egyben azt is kérdezné, hogy "ugye, hogy milyen jó, hogy van egy házőrző a háznál?" bár nem biztos benne, hogy Intath olyan jól tud az ő sorai között olvasni, vagy hangsúlyát szavakra fordítani, mint mondjuk az édesanyja lenne képes.*
- Egy mágus, aki szeretne nyugodt körülmények között tanulni. Ide, vagy a városi házba költözne szíve szerint, még nem tudja. *foglalja össze nagyjából eddig beszélgetésüket.*
- Gondolom Launak és neked sem lenne kifogásod az ellen, ha esetleg ide. Amúgy sem árt, ha minél több mágus van a háznál, sőt.
*Ez utóbbit nem fejti ki bővebben, mivel tudja, hogy főleg délutáni beszélgetésük után ezt viszont Intath pontosan tudja, hogy hogyan érti, azt v nem ellenben nem szeretné ha Adoaver azt hinné róla, hogy üldözési mániája van, vagy pedig az egészségesnél kissé jobban pesszimista, holott lelke mélyén valójában Gazdagnegyed égése óta tényleg folyamatosan az újabb "világvégére" készül.*
- Adoaver, ő pedig Intath, a környék legjobb orvosa, akiről már meséltem. *teszi hozzá kissé furcsa mosollyal a fiúhoz fordulva, szavait ugyanis viccnek szánja, meglehet humora, - mint már az előbb is kiderült, - legtöbbször csak saját maga számára vicces és érthető.
Igazából azt sem tudja, hogy élnek-e rajtuk kívül egyáltalán a környéken bárki mások, szóval annyira nem nagy dolog errefelé legjobb orvosnak lenni, vagy akár legjobb mágusnak.*
- Nos... én mindjárt jövök, csak most már tényleg meg kell etetnem Árnyékot. *mondja, bár kissé sajnálja, hogy nem lehet jelen a nagy találkozás közvetlen folytatásán, amire annyira kíváncsi volt, de első percét talán még elcsípheti. Húzza is az időt kicsit, hogy még hallja, hogyan fog lezajlani a legelső párbeszéd Intath és Adoaver között, akiknek stílusa annyira eltérő a számára. Többek között összeszedi az Árnyéknak szánt finomságokat, szépen egy tálba rendezi őket, mintha nem is egy nagy, fekete, bozontos kutyának készülne feltálalni, aki majd úgy is befalja, hanem legkevesebb egy nemes kisasszonynak, aki minden kis apróságra kényes, ő pedig éppen még udvarol is neki.*
- Ó igen, el is felejtettem! *mondja.* A leves. Kicsit melegíteni kell rajta, ha éhes vagy, de mindjárt visszajövök kavargatni és kész is, addig viszont alágyújtok azért.
*Nem bírja megállni, hogy ne vágjon fel kicsit saját tudásával, ha már a mágia úgy is többször szóba került közte és Adoaver között. A tűzcsóvát nem merné használni, de a lobogó ököl is elég lesz, amit természetesen meg is szüntet, amint éppen elég nagy tüzet sikerült gyújtania vele. Reméli sikerül, és nem kell szégyenszemre puszta kézzel tüzet gyújtania.
Ha szólnak hozzá még válaszol, aztán valamiért vidáman elindul megetetni Árnyékot.*
//Szarvasliget közelébe érve//
- Árnyék! Árnyék! Gyere szépségem! *kiabál mosolyogva, amikor kijön az ajtón. A mai nap után bizony kedve támadt becézgetnie őt, hiszen bőven rászolgált, akárcsak a finom falatokra, amelyeket hozott neki vacsorára. Meglehet persze, hogyha kívülálló látja, nem pont a "szépség" az első szó, ami eszébe jut róla, hiszen hatalmas, bozontos szőrű, éjfekete kutya, aki inkább félelmetes, főleg akkor, hogyha ugat, ezúttal azonban minden bizonnyal már éppen elég éhes szegény ahhoz, hogy házőrző kötelességével sokkal kevésbé foglalkozzon, mint azzal az étellel, amit neki hoznak éppen.
Reméli azért, hogy nem kényezteti őt túl, de hát most, hogy Viel éppen nem tudja megetetni, neki muszáj róla is gondoskodnia, ma pedig azzal, hogy figyelmeztette őket arra, hogy kis gazdája beteg, Árnyék már bőven rászolgált a legfinomabb jutalomfalatra is.
A még hozzá képest is kissé apró termetű lányt, aki jól megnézi magának a házat, csak ezek után veszi észre.*
- Egyél csak nyugodtan, majd én beszélek vele. *mondja megnyugtató hangon Árnyéknak, simogatás és paskolás kíséretében, remélve, hogy ő még mindig hallgat rá, valamint azt is, hogy mivel a gazdája is tündérlány, a többi tündérlánnyal szemben eleve kissé kevésbé bizalmatlan, mint egyéb idegenekkel szemben.
~ Tényleg sűrű nap ez a mai, még a végén tényleg főzhetek új levest. Vielnek muszáj belőle félreraknom, mert várja, és talán elég finom is lett. ~ gondolja eközben magában, miközben megindul a másik lány felé.*
- Nahát, szia! *köszönti a tündért kissé közvetlenebben, mint bárki mással tenné. Mert hát abból kiindulva amekkora, úgy gondolja, hogy tündérrel van dolga, annak ellenére, hogy szárnyai nincsenek. Ilyesmiről hallott is, másrészt pedig, Vielnek sincsenek szárnyai, ettől pedig annyira tündér, hogy le sem tagadhatná, akkor sem, ha szeretné.
Ha pedig már pont ő jut eszébe róla, hiába él már régóta egy fedél alatt vele, és hiába tudja jól, hogy a tündérek is egészen hétköznapi lények tudnak lenni, neki továbbra is kislánykora meséinek hősei, akik jó szerencsét hoznak.
Ezért is az ösztönösen széles mosoly, a barátságos tekintet, meg az ösztönös integetés, amit szinte észre sem vesz.*
- Luni vagyok, üdvözöllek Szarvasligetben! *mondja még mindig barátságos mosollyal.* Eltévedtél, vagy bennünket keresel, esetleg csak véletlenül jártál pont erre? *érdeklődik, reméli, hogy nem túl tolakodóan. Végtére még az is lehet, hogy a lány is éppen a Mágustorony fel megy, azért kötött ki éppen itt.
Bár már nincsen olyan zavarban, mintha Vielt nem ismerné, azért hirtelen nem tudja, hogy mást mit mondjon még, főleg azok után, hogy a lány jó eséllyel végignézte az előbbi jelenetet, közte és Árnyék között.
Nem mintha szégyellné az utóbbit, bár azért biztos benne, hogy lenne aki nem értené meg, hogy miért beszél annyira kedvesen és szeretettel, ráadásul pontosan úgy, mintha ő minden szavát értené, egy kutyával, mint az előbb tette. Intath mondjuk biztos nem értené, viszont ő most nincs itt, hanem bent boldogítja éppen Adoavert.
~ Csak el ne ijessze innen! ~ jut erről eszébe. Őszintén kedveli az elfet, de még így is elég kétesélyesnek tartja azt, hogy mi lesz és mi lehet beszélgetésük végeredménye.*
- Bárhogy is, szívesen látunk. *biztosítja róla a tündérlányt, remélve, hogy nem rohanta le ezzel nagyon. De csak abból indul ki, hogyha ő maga ismeretlen házhoz téved sötétedés és éjszaka előtt nem sokkal, inkább valami ilyesmit szeretne hallani, mint bármi mást, ami az által elmondottak lényegével csak egy kicsit is ellenkezik.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.02.21 19:13:33
A varázsló ökölbe szorítja kezét, melynek hatására kézfején lángnyelvek kúsznak végig. Ez könnyebb égési sérüléseket okozhat az ököl sebzőképességén felül (1), valamint tűzgyújtó hatású. A hatás megszűnik, ha a varázsló már nem tartja ökölben a kezét.
*Eddigi, most már nem első és nem második, hanem viszonylag sokadik benyomásai alapján Adoavert kissé különcnek találja. Van benne valami enyhén idegesítő, ahogyan ujjaival kopogtat az asztalon, meg, ahogyan túlságosan ragaszkodik saját elképzeléseihez, akár még a valóságot ignorálva is, bár utóbbit tulajdonképpen akár pozitív tulajdonságként is értékelhetné, ugyanakkor szerinte mindez helyzetfüggő, a mostani helyzet pedig az általa kifejtett okokból, nézete szerint hasonlóra nemigen alkalmas.
Ezen kívül hát továbbra is magázza, kicsit tán színpadias, ennél is jobban talán különc, külseje furcsa, szinte elfszerű ember létére, - bár ahhoz is túl sovány, amennyire a ruha alatt ki tudja venni, - ez pedig szintén kissé különössé teszi az összhatást, nem mintha amúgy hinne az ami kívül az belül közhelyben.
Ugyanakkor mégis, ha a mágia titkait fürkészi, talán valamilyen szinten rokonlelkek lehetnek. Szintén jó erős jópont nála, hogy lelkesíti a csillagok és hold alatti szalonnasütés gondolata a tó partján, mert, ami őt illeti, kevés ennél hangulatosabb és otthonosabb dolgot képes elképzelni. Szülőfalujában is ez volt általában kissé nyomasztó és magányos napjainak a fénypontja, leszámítva azt az apróságot, hogy ott csak egy kis kert volt, tó nem.
Lehet, hogy csak azért viselkedik számára kicsit furcsán, mert szórakozott, meg persze nagyon máshonnan jött, mint ahol ő felnőtt, meg ahol azok után élt, hogy onnan elkerült, többek között itt.
Talán lesz még alkalma jobban megismerni, mert magának sem tudja megmagyarázni, hogy miért, de az előbb végig gondolt különösségek és szokatlanságok ellenére is tulajdonképpen még mindig rokonszenves neki.
Bár tényleg nem tágít, és továbbra is egyedül szeretné megnézni a házat, pedig úgy érzi, hogy elég érvet felsorakoztatott már arra, hogy ez miért nem lenne feltétlenül szerencsés.
~ Mégis tolvaj lenne? De nem, ez hülyeség, akkor tényleg nem a bejárat felől jön, és nyilván lenne valami módszere kijátszani egy éber házőrzőt. ~ vitatkozik még kicsit magával, majd egyben gyorsan le is zárja ugyanezt a vitát.
Szerencséjére viszont éppen ekkor megjelenik Intath, ez pedig ezúttal nem csak örömmel, hanem megkönnyebbüléssel is eltölti, mivel érzése szerint megelőz egy-két a legközelebbi közeljövőben bekövetkezhető kellemetlen helyzetet.
Az biztos legalábbis, hogy jobb, ha Intath és Adoaver itt futnak össze egymással véletlenül, nem valahol a folyosókon, ne adják az istenek, esetleg szegény fiú véletlenül az elf birodalmába tévedjen.
Igaz mondjuk Intath nem viszi túlzásba a beszédet, és Adoaver sem. Talán Intath nem túl barátságos kérdése riasztja vissza kicsit. Vagy csak ő érzékeli nem túl barátságosnak a világ egyik legegyszerűbb, de egyben legőszintébb kérdését, amit valaha is feltettek a történelem folyamán. Az mondjuk biztos, hogy éppen nem az aranyos doktorbácsi arcot viseli, aki délután vizsgálta, majd Viel fogát kihúzta.*
- Nos ő Adoaver... *tart látszólag talán kis hatásszünetet valójában azonban csak családnevét igyekszik az eszébe idézni, ami szerencsére egy idő után sikerül is, mivel elég jó az emlékezőképessége, köszönhetően többek közt a szüleitől örökölteknek, valamint a sok tanulásnak is.* Droverson, Lihanechből. *teszi hozzá.*
- Őt ugatta éppen Árnyék. *mondja ezek után olyan hangsúllyal, mintha egyben azt is kérdezné, hogy "ugye, hogy milyen jó, hogy van egy házőrző a háznál?" bár nem biztos benne, hogy Intath olyan jól tud az ő sorai között olvasni, vagy hangsúlyát szavakra fordítani, mint mondjuk az édesanyja lenne képes.*
- Egy mágus, aki szeretne nyugodt körülmények között tanulni. Ide, vagy a városi házba költözne szíve szerint, még nem tudja. *foglalja össze nagyjából eddig beszélgetésüket.*
- Gondolom Launak és neked sem lenne kifogásod az ellen, ha esetleg ide. Amúgy sem árt, ha minél több mágus van a háznál, sőt.
*Ez utóbbit nem fejti ki bővebben, mivel tudja, hogy főleg délutáni beszélgetésük után ezt viszont Intath pontosan tudja, hogy hogyan érti, azt v nem ellenben nem szeretné ha Adoaver azt hinné róla, hogy üldözési mániája van, vagy pedig az egészségesnél kissé jobban pesszimista, holott lelke mélyén valójában Gazdagnegyed égése óta tényleg folyamatosan az újabb "világvégére" készül.*
- Adoaver, ő pedig Intath, a környék legjobb orvosa, akiről már meséltem. *teszi hozzá kissé furcsa mosollyal a fiúhoz fordulva, szavait ugyanis viccnek szánja, meglehet humora, - mint már az előbb is kiderült, - legtöbbször csak saját maga számára vicces és érthető.
Igazából azt sem tudja, hogy élnek-e rajtuk kívül egyáltalán a környéken bárki mások, szóval annyira nem nagy dolog errefelé legjobb orvosnak lenni, vagy akár legjobb mágusnak.*
- Nos... én mindjárt jövök, csak most már tényleg meg kell etetnem Árnyékot. *mondja, bár kissé sajnálja, hogy nem lehet jelen a nagy találkozás közvetlen folytatásán, amire annyira kíváncsi volt, de első percét talán még elcsípheti. Húzza is az időt kicsit, hogy még hallja, hogyan fog lezajlani a legelső párbeszéd Intath és Adoaver között, akiknek stílusa annyira eltérő a számára. Többek között összeszedi az Árnyéknak szánt finomságokat, szépen egy tálba rendezi őket, mintha nem is egy nagy, fekete, bozontos kutyának készülne feltálalni, aki majd úgy is befalja, hanem legkevesebb egy nemes kisasszonynak, aki minden kis apróságra kényes, ő pedig éppen még udvarol is neki.*
- Ó igen, el is felejtettem! *mondja.* A leves. Kicsit melegíteni kell rajta, ha éhes vagy, de mindjárt visszajövök kavargatni és kész is, addig viszont alágyújtok azért.
*Nem bírja megállni, hogy ne vágjon fel kicsit saját tudásával, ha már a mágia úgy is többször szóba került közte és Adoaver között. A tűzcsóvát nem merné használni, de a lobogó ököl is elég lesz, amit természetesen meg is szüntet, amint éppen elég nagy tüzet sikerült gyújtania vele. Reméli sikerül, és nem kell szégyenszemre puszta kézzel tüzet gyújtania.
Ha szólnak hozzá még válaszol, aztán valamiért vidáman elindul megetetni Árnyékot.*
//Szarvasliget közelébe érve//
- Árnyék! Árnyék! Gyere szépségem! *kiabál mosolyogva, amikor kijön az ajtón. A mai nap után bizony kedve támadt becézgetnie őt, hiszen bőven rászolgált, akárcsak a finom falatokra, amelyeket hozott neki vacsorára. Meglehet persze, hogyha kívülálló látja, nem pont a "szépség" az első szó, ami eszébe jut róla, hiszen hatalmas, bozontos szőrű, éjfekete kutya, aki inkább félelmetes, főleg akkor, hogyha ugat, ezúttal azonban minden bizonnyal már éppen elég éhes szegény ahhoz, hogy házőrző kötelességével sokkal kevésbé foglalkozzon, mint azzal az étellel, amit neki hoznak éppen.
Reméli azért, hogy nem kényezteti őt túl, de hát most, hogy Viel éppen nem tudja megetetni, neki muszáj róla is gondoskodnia, ma pedig azzal, hogy figyelmeztette őket arra, hogy kis gazdája beteg, Árnyék már bőven rászolgált a legfinomabb jutalomfalatra is.
A még hozzá képest is kissé apró termetű lányt, aki jól megnézi magának a házat, csak ezek után veszi észre.*
- Egyél csak nyugodtan, majd én beszélek vele. *mondja megnyugtató hangon Árnyéknak, simogatás és paskolás kíséretében, remélve, hogy ő még mindig hallgat rá, valamint azt is, hogy mivel a gazdája is tündérlány, a többi tündérlánnyal szemben eleve kissé kevésbé bizalmatlan, mint egyéb idegenekkel szemben.
~ Tényleg sűrű nap ez a mai, még a végén tényleg főzhetek új levest. Vielnek muszáj belőle félreraknom, mert várja, és talán elég finom is lett. ~ gondolja eközben magában, miközben megindul a másik lány felé.*
- Nahát, szia! *köszönti a tündért kissé közvetlenebben, mint bárki mással tenné. Mert hát abból kiindulva amekkora, úgy gondolja, hogy tündérrel van dolga, annak ellenére, hogy szárnyai nincsenek. Ilyesmiről hallott is, másrészt pedig, Vielnek sincsenek szárnyai, ettől pedig annyira tündér, hogy le sem tagadhatná, akkor sem, ha szeretné.
Ha pedig már pont ő jut eszébe róla, hiába él már régóta egy fedél alatt vele, és hiába tudja jól, hogy a tündérek is egészen hétköznapi lények tudnak lenni, neki továbbra is kislánykora meséinek hősei, akik jó szerencsét hoznak.
Ezért is az ösztönösen széles mosoly, a barátságos tekintet, meg az ösztönös integetés, amit szinte észre sem vesz.*
- Luni vagyok, üdvözöllek Szarvasligetben! *mondja még mindig barátságos mosollyal.* Eltévedtél, vagy bennünket keresel, esetleg csak véletlenül jártál pont erre? *érdeklődik, reméli, hogy nem túl tolakodóan. Végtére még az is lehet, hogy a lány is éppen a Mágustorony fel megy, azért kötött ki éppen itt.
Bár már nincsen olyan zavarban, mintha Vielt nem ismerné, azért hirtelen nem tudja, hogy mást mit mondjon még, főleg azok után, hogy a lány jó eséllyel végignézte az előbbi jelenetet, közte és Árnyék között.
Nem mintha szégyellné az utóbbit, bár azért biztos benne, hogy lenne aki nem értené meg, hogy miért beszél annyira kedvesen és szeretettel, ráadásul pontosan úgy, mintha ő minden szavát értené, egy kutyával, mint az előbb tette. Intath mondjuk biztos nem értené, viszont ő most nincs itt, hanem bent boldogítja éppen Adoavert.
~ Csak el ne ijessze innen! ~ jut erről eszébe. Őszintén kedveli az elfet, de még így is elég kétesélyesnek tartja azt, hogy mi lesz és mi lehet beszélgetésük végeredménye.*
- Bárhogy is, szívesen látunk. *biztosítja róla a tündérlányt, remélve, hogy nem rohanta le ezzel nagyon. De csak abból indul ki, hogyha ő maga ismeretlen házhoz téved sötétedés és éjszaka előtt nem sokkal, inkább valami ilyesmit szeretne hallani, mint bármi mást, ami az által elmondottak lényegével csak egy kicsit is ellenkezik.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.02.21 19:13:33
A varázsló ökölbe szorítja kezét, melynek hatására kézfején lángnyelvek kúsznak végig. Ez könnyebb égési sérüléseket okozhat az ököl sebzőképességén felül (1), valamint tűzgyújtó hatású. A hatás megszűnik, ha a varázsló már nem tartja ökölben a kezét.
524. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-02-20 21:10:13
Üzenet elküldve: 2022-02-20 21:10:13
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Szarvasliget közelébe érve//
*Éjszakára mégis csak meg kellett pihennie. Táborhelyként egy védettebb zugot keresett, s apróbb termet lévén olyat nem volt nehéz találni. Tüzet is tudott csiholni magának, a korábban fogott kis nyuszinak pedig még egy combja megmaradt a következő napra. Korán kelve; leporolván zöld nadrágját, ingét, s sötétbarna köpenyét újra útnak indult. Gyakorta mulattatta magát dúdolással, néha énekléssel is. A tájat figyelve arról kitalált sok-sok mesét, hogy az elme ne haljon éhen, ha így egymaga van. Útközben találkozott egy őrjárattal is, akik tempójukat tekintve s arcukat látva; meglehetősen nyugodtak voltak. Ezek szerint ez a vidék biztonságos. Tanyákat is látott jöttében, ám azokhoz le kellett volna térnie útjáról, így inkább tovább haladt. Sárfoltos barna apró csizmái egy nagyobb, az ő szemével már-már hatalmas kő épület felé közeledik. Kicsit torpan meg az úton, majd vállat vonva lassan, de biztos léptekkel halad tovább a ház felé. Viola szín szemei keresik, van-e két, esetleg több lábú őrzője a helynek? Egy kényelmesebb pihenő most jól jönne, meg egy forró fürdő.*
*Éjszakára mégis csak meg kellett pihennie. Táborhelyként egy védettebb zugot keresett, s apróbb termet lévén olyat nem volt nehéz találni. Tüzet is tudott csiholni magának, a korábban fogott kis nyuszinak pedig még egy combja megmaradt a következő napra. Korán kelve; leporolván zöld nadrágját, ingét, s sötétbarna köpenyét újra útnak indult. Gyakorta mulattatta magát dúdolással, néha énekléssel is. A tájat figyelve arról kitalált sok-sok mesét, hogy az elme ne haljon éhen, ha így egymaga van. Útközben találkozott egy őrjárattal is, akik tempójukat tekintve s arcukat látva; meglehetősen nyugodtak voltak. Ezek szerint ez a vidék biztonságos. Tanyákat is látott jöttében, ám azokhoz le kellett volna térnie útjáról, így inkább tovább haladt. Sárfoltos barna apró csizmái egy nagyobb, az ő szemével már-már hatalmas kő épület felé közeledik. Kicsit torpan meg az úton, majd vállat vonva lassan, de biztos léptekkel halad tovább a ház felé. Viola szín szemei keresik, van-e két, esetleg több lábú őrzője a helynek? Egy kényelmesebb pihenő most jól jönne, meg egy forró fürdő.*
523. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-02-19 10:26:51
Üzenet elküldve: 2022-02-19 10:26:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 371
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 371
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Vidéki kúria//
*A házajánlásra nem számít, így egy felemelt szemöldökkel és kérdő tekintettel is jutalmazza Luninari tanácsát. Nem tudja, azért érdemelte e ki szavait, mert a lány igen segítőkész, és mint ő, lévén a vendég, a legjobbat szeretné számára, vagy a városi kúria valóban olyan rossz választás, hogy vélemény kérdezése nélkül szükséges legyen őt lebeszélni róla.* - És miért nem azt, ha szabad kérdeznem? *A válasz nem várat magára sokáig, ezzel újabb ok adatik, hogy Adoaver elhalkuljon, elgondolkodjon, közben jobb keze ujjaival kopogtassa az asztalt, ritmikusan, tevékenységvégzés miatt.* -...Tehát praktikusabb és biztonságosabb. Értem. *Állát támasztva kezével, ismételten elmerül gondolataiban. A toronyhoz való, bár nem olyan hatalmas, attól még továbbra is érezhető közelség valóban ínycsiklandozó ajánlat, ez már egyedül további fontolgatásra késztetné. Bár a tény, hogy az ingoványon így is-úgy is végig kell mennie, mindezt majdnem semmissé teszi; inkább utazna egy extra napot, ha ez azt jelenti, hogy ki tudják azt az átkozott mocsarat kerülni, márpedig úgy tűnik, hogy ez sehogy sem lesz megoldható. Na és a támadások. Fél többet erről megkérdezni a fél-elf lánytól, akinek hallás szerint személyesen volt szerencséje, vagyis szerencsétlensége megtapasztalni ezt a pokolinak hangzó időszakot, de egyszer meg kell ezt tennie, ugyanis ő erről nagyjából semmit nem tud. Eddig egész életét Lihanech időtlen idők óta biztonságos, módos, a külvilágra keveset tekintő falain belül töltötte, így csak annyit tud Arthenior történelméről, amennyit a baljóslatúan vékony könyvekben felületesen átlapozott, ami nem sok. A "káosz" alatt a démonokat érti asztaltársa? Vagy valami más, korábbi időszakra utal? Most ezt ennyiben kell hagynia jelenleg, de memóriájába vési ezt az információmorzsát.
De hozzá visszatérve...*
- Megígérem, nem maradok el sokáig! *Próbálja elnyerni amaz engedélyét, avagy bizalmát túrázgatásai végett, szinte már tülkön ül, hogy fölfedezhesse a ház többi részét, egyedül vagy társsal. Bár valóban nem tenné egyszerűbbé a szituációt, ha egymagában ütközne bele a szállás további lakosaiba, úgy hiszi, szociális képességeivel talán elkerülné a problémákat. Talán.
De további ígérgetései torkán akadnak, mikor észreveszi a számára teljesen idegen uraságot, minden valószínűséggel a magában említett, épület többi lakosainak az egyikét. A nézéséből ítélve nem tűnik túlzottan vendégszeretőnek, de nem mintha nem értené meg, elvégre ha már az esetleges betolakodó otthona konyhájában virítana, ő sem lenne olyan vidám. De valami nem stimmel felőle, ahogy ő maga is sasolja a másikat, de nem tudja megmondani, mi. Egy pillanatnyi mérlegelés után úgy dönt, nem szólal meg először, inkább megadja Luninarinak a szimpla magyarázat lehetőségét. Mindenesetre egy kurta biccentést azért elküld az elf férfinek, hogy ne tűnjön egy igazi zarándoknak.*
*A házajánlásra nem számít, így egy felemelt szemöldökkel és kérdő tekintettel is jutalmazza Luninari tanácsát. Nem tudja, azért érdemelte e ki szavait, mert a lány igen segítőkész, és mint ő, lévén a vendég, a legjobbat szeretné számára, vagy a városi kúria valóban olyan rossz választás, hogy vélemény kérdezése nélkül szükséges legyen őt lebeszélni róla.* - És miért nem azt, ha szabad kérdeznem? *A válasz nem várat magára sokáig, ezzel újabb ok adatik, hogy Adoaver elhalkuljon, elgondolkodjon, közben jobb keze ujjaival kopogtassa az asztalt, ritmikusan, tevékenységvégzés miatt.* -...Tehát praktikusabb és biztonságosabb. Értem. *Állát támasztva kezével, ismételten elmerül gondolataiban. A toronyhoz való, bár nem olyan hatalmas, attól még továbbra is érezhető közelség valóban ínycsiklandozó ajánlat, ez már egyedül további fontolgatásra késztetné. Bár a tény, hogy az ingoványon így is-úgy is végig kell mennie, mindezt majdnem semmissé teszi; inkább utazna egy extra napot, ha ez azt jelenti, hogy ki tudják azt az átkozott mocsarat kerülni, márpedig úgy tűnik, hogy ez sehogy sem lesz megoldható. Na és a támadások. Fél többet erről megkérdezni a fél-elf lánytól, akinek hallás szerint személyesen volt szerencséje, vagyis szerencsétlensége megtapasztalni ezt a pokolinak hangzó időszakot, de egyszer meg kell ezt tennie, ugyanis ő erről nagyjából semmit nem tud. Eddig egész életét Lihanech időtlen idők óta biztonságos, módos, a külvilágra keveset tekintő falain belül töltötte, így csak annyit tud Arthenior történelméről, amennyit a baljóslatúan vékony könyvekben felületesen átlapozott, ami nem sok. A "káosz" alatt a démonokat érti asztaltársa? Vagy valami más, korábbi időszakra utal? Most ezt ennyiben kell hagynia jelenleg, de memóriájába vési ezt az információmorzsát.
De hozzá visszatérve...*
- Megígérem, nem maradok el sokáig! *Próbálja elnyerni amaz engedélyét, avagy bizalmát túrázgatásai végett, szinte már tülkön ül, hogy fölfedezhesse a ház többi részét, egyedül vagy társsal. Bár valóban nem tenné egyszerűbbé a szituációt, ha egymagában ütközne bele a szállás további lakosaiba, úgy hiszi, szociális képességeivel talán elkerülné a problémákat. Talán.
De további ígérgetései torkán akadnak, mikor észreveszi a számára teljesen idegen uraságot, minden valószínűséggel a magában említett, épület többi lakosainak az egyikét. A nézéséből ítélve nem tűnik túlzottan vendégszeretőnek, de nem mintha nem értené meg, elvégre ha már az esetleges betolakodó otthona konyhájában virítana, ő sem lenne olyan vidám. De valami nem stimmel felőle, ahogy ő maga is sasolja a másikat, de nem tudja megmondani, mi. Egy pillanatnyi mérlegelés után úgy dönt, nem szólal meg először, inkább megadja Luninarinak a szimpla magyarázat lehetőségét. Mindenesetre egy kurta biccentést azért elküld az elf férfinek, hogy ne tűnjön egy igazi zarándoknak.*
522. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-02-19 01:44:44
Üzenet elküldve: 2022-02-19 01:44:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1591
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1591
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Vidéki kúria//
*Nehéz bókoló lányokon kívül másnak meglágyítani az elf szívét. A kölykök idegesíteni szokták, a természet mocskos, veszélyes és mivel gyakran fennakad dolgokban így idegesítő is, az állatok mocskosak és mivel felcsináltatják magukat engedély nélkül aztán nem lehet majd rájuk ülni így idegesítőek is, viszont a gnóm és a tündérlányok aranyosak. És valami furcsa módon ritkán szoktak megharagudni az elfre amiért sokszor kisállatként kezeli őket. Ez kicsit feltölti a férfit pozitív energiákkal, majd rájön, hogy nyálas és véres és öltözhet át. Miért nem találtak már fel a gomboknál könnyebb módot az ingek viselésére. Méghozzá ebben a házban nem is járkálhat kigombolt inggel, mint annak idején tette mert rendes lányok laknak itt. Hiába tetszene Laurentitia-nak. Mindenesetre szokásos küzdelme után rendesen felvett egy új inget, a régit a mosatlanok közé dobta és megindul félvért keresni mert kajás. Meg mert volt valami a kutyával is. De az mindegy. Ő most fontosabb. A konyhában rá is akad Luninari-ra és egy idegen férfire, aki kap is tőle egy barátságtalan mustrát az ajtóból.*
-Ki ez?
*Első ránézésre nem tűnik veszélyesnek. Csak egy tőr van nála és gizda. Mondjuk ez Int-ről is elmondható, de neki van még magabiztossága, kikötői kisugárzása és valamennyi tapasztalata kocsmai verekedésekből.*
*Nehéz bókoló lányokon kívül másnak meglágyítani az elf szívét. A kölykök idegesíteni szokták, a természet mocskos, veszélyes és mivel gyakran fennakad dolgokban így idegesítő is, az állatok mocskosak és mivel felcsináltatják magukat engedély nélkül aztán nem lehet majd rájuk ülni így idegesítőek is, viszont a gnóm és a tündérlányok aranyosak. És valami furcsa módon ritkán szoktak megharagudni az elfre amiért sokszor kisállatként kezeli őket. Ez kicsit feltölti a férfit pozitív energiákkal, majd rájön, hogy nyálas és véres és öltözhet át. Miért nem találtak már fel a gomboknál könnyebb módot az ingek viselésére. Méghozzá ebben a házban nem is járkálhat kigombolt inggel, mint annak idején tette mert rendes lányok laknak itt. Hiába tetszene Laurentitia-nak. Mindenesetre szokásos küzdelme után rendesen felvett egy új inget, a régit a mosatlanok közé dobta és megindul félvért keresni mert kajás. Meg mert volt valami a kutyával is. De az mindegy. Ő most fontosabb. A konyhában rá is akad Luninari-ra és egy idegen férfire, aki kap is tőle egy barátságtalan mustrát az ajtóból.*
-Ki ez?
*Első ránézésre nem tűnik veszélyesnek. Csak egy tőr van nála és gizda. Mondjuk ez Int-ről is elmondható, de neki van még magabiztossága, kikötői kisugárzása és valamennyi tapasztalata kocsmai verekedésekből.*
521. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-02-18 23:01:21
Üzenet elküldve: 2022-02-18 23:01:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 677
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 677
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Vidéki kúria//
*Úgy tűnik neki, hogy Adoaver nem éppen a leghatározottabb értelmes élőlény, akivel valaha találkozott. Vagy csak ő nem érti őt eléggé. Mert, ha jól értelmezi a szavait, akkor egyszerre van szüksége a város nyüzsgésére, és az ottani életre, de közben a csend és a nyugalom is kellene neki, hogy tanulhasson.
Éppen ezért ajánlotta fel neki, hogy felőle akár itt is, valamint az egykori Sayqueves házban is lehet egy szobája, mikor mire van szüksége inkább, ehhez képest most meg azon vacillál, hogy melyiket válassza a kettő közül végleges otthonként.
A magázódást sem hagyja abba, ettől pedig kicsit megint úgy érzi magát, mintha saját magának az anyja, vagy nagyanyja lenne, holott ő szeret úgy gondolni magára, mint aki határozottan kislányos külsővel rendelkezik, annak ellenére, hogy azért már nem az. Viszont felnőtt nőnek biztosan semmiképpen nem néz ki, még legrosszabb napjaiban sem, de nem csak nem néz ki annak, hanem még nem is az. Van annyira hiú, hogy ez zavarja kicsit, de mégis megint elintézi a dolgot magában annyival, hogy nyilván ahonnan az ember jött, teljesen mások a szokások.*
- Ha mindenképpen a kettő közül szeretnél választani, én ezt javaslom, nem az artheniori házat. *mondja végül egyszerűen, bár Adoaver nem mondta, hogy kíváncsi lenne a véleményére, vagy érdekelné őt a tanácsa.*
- A Mágustorony közelebb van ide, mint már mondtam. Ha minden tudásom és varázslatom nyilván nem is tudnám átadni, attól még valamit biztosan tudnék tanítani, és talán te is nekem. Meg az ottani házban gyerekek is vannak, akik biztosan hangosak is azért néha, itt pedig csak Árnyék ugat, ha jön valaki, akit nem ismer. *sorolja tovább az érveit.*
- És nem mellesleg, ha egyszer újra kitör a káosz a világban, biztosan előbb fogja elérni a városokat, mint ezt a helyet. Nekünk lesz időnk felkészülni arra, ami jön.
*Mindezek után öntudatlanul is ajkaira lopakodik, (úgy, hogy ő észre sem veszi) egy eléggé kedvetlen, fintorszerű mosoly. Tisztában van vele, hogy utolsó mondata talán túlzás volt, de azok után, hogy egyszer már leromboltak és felgyújtottak a feje felett egy házat, - éppen azt, amiről Adoaver a maga módján áradozik éppen, - nem tud teljesen optimista lenni. Artheniorban ugyan mostanra teljesen helyreállt a rend, - ezt fenntartások nélkül elhitte Nimerilrinek, - ugyanakkor bármennyire is szeretne optimista lenni és hinni abban, hogy mindez így is marad, eddigi tapasztalataiból kiindulva erre nem teljesen képes.
Ugyanakkor pár pillanattal később belegondolva már tudja, csak nem mondja ki hangosan az érveiben lévő hibát. Mert lehet, hogy ide később ér el a káosz, ha újra lesz, ugyanakkor a városban, ahol többen vannak, talán könnyebb lenne összefogni és kivédeni, mint itt, ahol néhánynál többen nem tudnának szembenézni vele.
~ Viszont itt legalább nem a kellős közepén lennénk. ~ vitatkozik ezzel is magával.*
- Inkább várj meg kérlek! *javasolja ezek után, mialatt összeszedi mindazt, amit nézete szerint Árnyék finom falatnak gondol.* Nem maradok el sokáig, de Árnyékot most már tényleg muszáj megetetnem. Utána megmutatom, amire kíváncsi vagy. Eleve egyszerűbb szerintem, ha én vezetlek körbe, másodszor pedig, eddig még csak velem találkoztál az itteniek közül. Neked is egyszerűbb, ha nem egyedül bolyongsz a házban, és senkinek nem kell elmagyaráznod, hogy ki vagy, hogy kerülsz ide és miért, ha valakivel véletlenül találkozol.
*Azt már hozzá sem teszi, hogy jó eséllyel Intath sem dicsérné meg azért, hogy saját kedvező benyomásai alapján csak úgy hagy egy idegent mászkálni és nézelődni a házban.
Talán azért sem fogja, hogy a konyhában magára hagyja, már amennyiben előkerül egyáltalán mostanában, hogy megkóstolja a levest, amit neki is főzött.*
*Úgy tűnik neki, hogy Adoaver nem éppen a leghatározottabb értelmes élőlény, akivel valaha találkozott. Vagy csak ő nem érti őt eléggé. Mert, ha jól értelmezi a szavait, akkor egyszerre van szüksége a város nyüzsgésére, és az ottani életre, de közben a csend és a nyugalom is kellene neki, hogy tanulhasson.
Éppen ezért ajánlotta fel neki, hogy felőle akár itt is, valamint az egykori Sayqueves házban is lehet egy szobája, mikor mire van szüksége inkább, ehhez képest most meg azon vacillál, hogy melyiket válassza a kettő közül végleges otthonként.
A magázódást sem hagyja abba, ettől pedig kicsit megint úgy érzi magát, mintha saját magának az anyja, vagy nagyanyja lenne, holott ő szeret úgy gondolni magára, mint aki határozottan kislányos külsővel rendelkezik, annak ellenére, hogy azért már nem az. Viszont felnőtt nőnek biztosan semmiképpen nem néz ki, még legrosszabb napjaiban sem, de nem csak nem néz ki annak, hanem még nem is az. Van annyira hiú, hogy ez zavarja kicsit, de mégis megint elintézi a dolgot magában annyival, hogy nyilván ahonnan az ember jött, teljesen mások a szokások.*
- Ha mindenképpen a kettő közül szeretnél választani, én ezt javaslom, nem az artheniori házat. *mondja végül egyszerűen, bár Adoaver nem mondta, hogy kíváncsi lenne a véleményére, vagy érdekelné őt a tanácsa.*
- A Mágustorony közelebb van ide, mint már mondtam. Ha minden tudásom és varázslatom nyilván nem is tudnám átadni, attól még valamit biztosan tudnék tanítani, és talán te is nekem. Meg az ottani házban gyerekek is vannak, akik biztosan hangosak is azért néha, itt pedig csak Árnyék ugat, ha jön valaki, akit nem ismer. *sorolja tovább az érveit.*
- És nem mellesleg, ha egyszer újra kitör a káosz a világban, biztosan előbb fogja elérni a városokat, mint ezt a helyet. Nekünk lesz időnk felkészülni arra, ami jön.
*Mindezek után öntudatlanul is ajkaira lopakodik, (úgy, hogy ő észre sem veszi) egy eléggé kedvetlen, fintorszerű mosoly. Tisztában van vele, hogy utolsó mondata talán túlzás volt, de azok után, hogy egyszer már leromboltak és felgyújtottak a feje felett egy házat, - éppen azt, amiről Adoaver a maga módján áradozik éppen, - nem tud teljesen optimista lenni. Artheniorban ugyan mostanra teljesen helyreállt a rend, - ezt fenntartások nélkül elhitte Nimerilrinek, - ugyanakkor bármennyire is szeretne optimista lenni és hinni abban, hogy mindez így is marad, eddigi tapasztalataiból kiindulva erre nem teljesen képes.
Ugyanakkor pár pillanattal később belegondolva már tudja, csak nem mondja ki hangosan az érveiben lévő hibát. Mert lehet, hogy ide később ér el a káosz, ha újra lesz, ugyanakkor a városban, ahol többen vannak, talán könnyebb lenne összefogni és kivédeni, mint itt, ahol néhánynál többen nem tudnának szembenézni vele.
~ Viszont itt legalább nem a kellős közepén lennénk. ~ vitatkozik ezzel is magával.*
- Inkább várj meg kérlek! *javasolja ezek után, mialatt összeszedi mindazt, amit nézete szerint Árnyék finom falatnak gondol.* Nem maradok el sokáig, de Árnyékot most már tényleg muszáj megetetnem. Utána megmutatom, amire kíváncsi vagy. Eleve egyszerűbb szerintem, ha én vezetlek körbe, másodszor pedig, eddig még csak velem találkoztál az itteniek közül. Neked is egyszerűbb, ha nem egyedül bolyongsz a házban, és senkinek nem kell elmagyaráznod, hogy ki vagy, hogy kerülsz ide és miért, ha valakivel véletlenül találkozol.
*Azt már hozzá sem teszi, hogy jó eséllyel Intath sem dicsérné meg azért, hogy saját kedvező benyomásai alapján csak úgy hagy egy idegent mászkálni és nézelődni a házban.
Talán azért sem fogja, hogy a konyhában magára hagyja, már amennyiben előkerül egyáltalán mostanában, hogy megkóstolja a levest, amit neki is főzött.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1155-1174