Külső területek - Szarvasliget
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 35 (681. - 700. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1155-1174
700. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-02-17 22:20:57
Üzenet elküldve: 2023-02-17 22:20:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 677
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 677
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Annyira nem lepődik meg azon, hogy Holdpihének csak az után jut az eszébe, hogy a világon van ő is, miután jól lakott, ivott, valamint kicsit melegedett a tűz körül. Nem is sértődik meg ezen, hiszen ő is sokkal jobban érzi magát most, hogy már evett, ivott és egy kicsit üldögélt idebent a melegben.
Csak azt érzékeli, hogy valami kellemesen puha, és még kellemesebb meleg dörgölőzik a lábához, utána hallja meg a halk, általa "vegyél fel kicsit az öledbe kérlek!"-nek fordított dorombolást.*
- Gyere kis drágám, mielőtt még ki kell mennem! *emeli is fel magához, óvatos gyengédséggel, hogy kicsit simogathassa, előtte pedig orrával cirógatja meg cicájának kissé talán nedves orrát.
Igazából játékon és dédelgetésen kívül nem nagyon lehet mit csinálni az általa már oly régóta vágyott állattal, meg persze gyönyörködhet benne, mindenesetre most élvezettel húzogatja kezét a selymes bundán, különös gondot fordítva az apró kis fejecske cirógatására is. Már csak azt reméli, hogy egyik plüssnyula sem lesz féltékeny ezért, de hát ők ott vannak egymásnak, Holdpihének ellenben csak ő van. Ételt talán találhatna magának nélküle is, de ki lenne, aki önzetlenül simogatja és szereti, ha nem pont ő?
A lényeg, hogy végre kezd alakulni ez a rettenetes, felmosórongy szürkének induló nap.
Azon sem lepődik meg különösebben, hogy Intath és édesanyja meg tudnak egyezni abban, hogy az egyszerűség kedvéért inkább tegezni fogják egymást, valamint, hogy egymás nevének leegyszerűsített verzióját fogják használni.
Hasonló apróságok, bármennyire is annak tűnnek, számára fontosak, mert így inkább otthon érzi magát Szarvasligetben, nem mellesleg pedig arra is kíváncsi, hogy mi fog kisülni abból, ha anyja és Intath együtt töltenek majd egy kis időt. Előbbit ismerve, bármi, utóbbit ismerve pedig szintén bármi.
A tojáslikőr hiányára csak vállat von magában, édesanyja ellenben megfejthetetlen arccal néz a másik elrfe.*
- Azt iszod, amivel fertőtlenítessz?
*Nem tudja eldönteni, hogy gúnyos, vagy amolyan "mostantól még jobban kedvellek" mosoly bujkál szája szegletében, de azért lenne egy tippje, különösen a követkető mondat után.*
- Nem semmi, elismerem! De azért óvatosan, mert nagyon néha tényleg jóból is megárt a sok. Kár, hogy nem lesz végül likőr, de legalább nem kell egyedül vagdosnom. *teszi hozzá. Igazából nem fogja igazán hiányolni az italt, már csak azért sem, mert így legalább kicsit kevésbé kell majd Luninari és az alkohol találkozása miatt aggódnia.
Amennyire látja, félvér lánya sem tűnik kifejezetten csalódottnak. Főleg, azok után, hogy azt mondja Intnek, hogy;*
- Ugyan, ne sajnáld! Majd iszunk egyszer máskor. Jobb is talán, ha nem aprózzuk szanaszét magunkat, ezernyi feladatra. Így is lesz dolgunk bőven, bár azért én azt mondom, hogy dolgozzunk szép lassan inkább. Nem baj, ha nem készül el minden, vagy valami nem lesz tökéletes.
*Bár még mindig elég lelkes, és a rájuk váró munka, valamint a likőr hiánya sem vette el a kedvét, nyugodt hangon beszél, viszonylag lassan, valahogy pont úgy, ahogyan macskája is hozzá van szokva tőle. Nem szeretné ugyanis, ha pont az ölében kezdene el nyugtalankodni, egyelőre azonban nem is történik ilyesmi, és amennyire meg tudja ítélni egész jól érzi magát vele.*
- Tényleg megtennéd, hogy teszel egy kisebb kört a környéken? Örülnék neki, imádom a hóvirágokat! De azért kis füvet én is csak szedek mindenképpen! Mi lehetne végül is élettelibb növény, mint maga a fű, ami minden évszakban nő, vagy legalábbis él? Örökké zöld az is. A lányok virágainak pedig nem lesz semmi baja. *vándorol át mosolya Intről Adoaverre.* Eddig is én vigyáztam rájuk. Otthon nem csak cserépben nevelt növényeink voltak, de velük is jól bántunk anyával.
*Tényleg, mennyire nagyon más volt az egész... Ott és akkor valahogy nem érezték szükségét annak, hogy a természetet cserepekbe zárják. Minden csak nőtt magától. Még az állatok is, akiket a férfiak levadásztak, vagy akiknek édesanyja kitekerte a kert végében a nyakát, hogy létüket az ő ebédjükké, vacsorájává változtassa mágia nélkül át.
Csupa fa, ég, víz, csillag, növény, fény, sötétség, eső. Itt ehhez képest van kő, istálló, Adoaver, Int, szobák, cserepek, de van tó, csillag és növény is, minden, ami egy teljes élethez kell.*
- Gyere vissza minél hamarabb! Várlak. *szól az ifjú mágus után. Fél tőle, hogy ez kicsit sután hangzott, vagy furán, de ha így sikerült, akkor ezzel már nem nagyon tud mit kezdeni.*
- Naaa... most már szállj le kicsikém, kérlek! *fordul inkább Holdpihéhez. Ő egyszerűbb és kiismerhetőbb lélek Adoavernél. Kis gyengéd noszogatásra ki is ugrik az öléből, aminek örül is, meg nem is. Annyiból örül, hogy nyugodtan végezheti nélküle a dolgát, annyiból meg nem, hogy majdnem annyira sértődöttnek látja, mint Intet Kormoska születése után.*
- Én addig rendet rakok itt. *jegyzi meg Ea, sejtve azt, hogy talán csak magának, de azért tényleg elkezd rendet rakni, ahogyan mondta.
Mindenki mással szemben ő az egyetlen, akinek éppen most csak ennyi a dolga a nagy ünnepi készülődés kellős közepének legelején.*
//Surran az őz, szökell halkan//
*Annyira nem lepődik meg azon, hogy Holdpihének csak az után jut az eszébe, hogy a világon van ő is, miután jól lakott, ivott, valamint kicsit melegedett a tűz körül. Nem is sértődik meg ezen, hiszen ő is sokkal jobban érzi magát most, hogy már evett, ivott és egy kicsit üldögélt idebent a melegben.
Csak azt érzékeli, hogy valami kellemesen puha, és még kellemesebb meleg dörgölőzik a lábához, utána hallja meg a halk, általa "vegyél fel kicsit az öledbe kérlek!"-nek fordított dorombolást.*
- Gyere kis drágám, mielőtt még ki kell mennem! *emeli is fel magához, óvatos gyengédséggel, hogy kicsit simogathassa, előtte pedig orrával cirógatja meg cicájának kissé talán nedves orrát.
Igazából játékon és dédelgetésen kívül nem nagyon lehet mit csinálni az általa már oly régóta vágyott állattal, meg persze gyönyörködhet benne, mindenesetre most élvezettel húzogatja kezét a selymes bundán, különös gondot fordítva az apró kis fejecske cirógatására is. Már csak azt reméli, hogy egyik plüssnyula sem lesz féltékeny ezért, de hát ők ott vannak egymásnak, Holdpihének ellenben csak ő van. Ételt talán találhatna magának nélküle is, de ki lenne, aki önzetlenül simogatja és szereti, ha nem pont ő?
A lényeg, hogy végre kezd alakulni ez a rettenetes, felmosórongy szürkének induló nap.
Azon sem lepődik meg különösebben, hogy Intath és édesanyja meg tudnak egyezni abban, hogy az egyszerűség kedvéért inkább tegezni fogják egymást, valamint, hogy egymás nevének leegyszerűsített verzióját fogják használni.
Hasonló apróságok, bármennyire is annak tűnnek, számára fontosak, mert így inkább otthon érzi magát Szarvasligetben, nem mellesleg pedig arra is kíváncsi, hogy mi fog kisülni abból, ha anyja és Intath együtt töltenek majd egy kis időt. Előbbit ismerve, bármi, utóbbit ismerve pedig szintén bármi.
A tojáslikőr hiányára csak vállat von magában, édesanyja ellenben megfejthetetlen arccal néz a másik elrfe.*
- Azt iszod, amivel fertőtlenítessz?
*Nem tudja eldönteni, hogy gúnyos, vagy amolyan "mostantól még jobban kedvellek" mosoly bujkál szája szegletében, de azért lenne egy tippje, különösen a követkető mondat után.*
- Nem semmi, elismerem! De azért óvatosan, mert nagyon néha tényleg jóból is megárt a sok. Kár, hogy nem lesz végül likőr, de legalább nem kell egyedül vagdosnom. *teszi hozzá. Igazából nem fogja igazán hiányolni az italt, már csak azért sem, mert így legalább kicsit kevésbé kell majd Luninari és az alkohol találkozása miatt aggódnia.
Amennyire látja, félvér lánya sem tűnik kifejezetten csalódottnak. Főleg, azok után, hogy azt mondja Intnek, hogy;*
- Ugyan, ne sajnáld! Majd iszunk egyszer máskor. Jobb is talán, ha nem aprózzuk szanaszét magunkat, ezernyi feladatra. Így is lesz dolgunk bőven, bár azért én azt mondom, hogy dolgozzunk szép lassan inkább. Nem baj, ha nem készül el minden, vagy valami nem lesz tökéletes.
*Bár még mindig elég lelkes, és a rájuk váró munka, valamint a likőr hiánya sem vette el a kedvét, nyugodt hangon beszél, viszonylag lassan, valahogy pont úgy, ahogyan macskája is hozzá van szokva tőle. Nem szeretné ugyanis, ha pont az ölében kezdene el nyugtalankodni, egyelőre azonban nem is történik ilyesmi, és amennyire meg tudja ítélni egész jól érzi magát vele.*
- Tényleg megtennéd, hogy teszel egy kisebb kört a környéken? Örülnék neki, imádom a hóvirágokat! De azért kis füvet én is csak szedek mindenképpen! Mi lehetne végül is élettelibb növény, mint maga a fű, ami minden évszakban nő, vagy legalábbis él? Örökké zöld az is. A lányok virágainak pedig nem lesz semmi baja. *vándorol át mosolya Intről Adoaverre.* Eddig is én vigyáztam rájuk. Otthon nem csak cserépben nevelt növényeink voltak, de velük is jól bántunk anyával.
*Tényleg, mennyire nagyon más volt az egész... Ott és akkor valahogy nem érezték szükségét annak, hogy a természetet cserepekbe zárják. Minden csak nőtt magától. Még az állatok is, akiket a férfiak levadásztak, vagy akiknek édesanyja kitekerte a kert végében a nyakát, hogy létüket az ő ebédjükké, vacsorájává változtassa mágia nélkül át.
Csupa fa, ég, víz, csillag, növény, fény, sötétség, eső. Itt ehhez képest van kő, istálló, Adoaver, Int, szobák, cserepek, de van tó, csillag és növény is, minden, ami egy teljes élethez kell.*
- Gyere vissza minél hamarabb! Várlak. *szól az ifjú mágus után. Fél tőle, hogy ez kicsit sután hangzott, vagy furán, de ha így sikerült, akkor ezzel már nem nagyon tud mit kezdeni.*
- Naaa... most már szállj le kicsikém, kérlek! *fordul inkább Holdpihéhez. Ő egyszerűbb és kiismerhetőbb lélek Adoavernél. Kis gyengéd noszogatásra ki is ugrik az öléből, aminek örül is, meg nem is. Annyiból örül, hogy nyugodtan végezheti nélküle a dolgát, annyiból meg nem, hogy majdnem annyira sértődöttnek látja, mint Intet Kormoska születése után.*
- Én addig rendet rakok itt. *jegyzi meg Ea, sejtve azt, hogy talán csak magának, de azért tényleg elkezd rendet rakni, ahogyan mondta.
Mindenki mással szemben ő az egyetlen, akinek éppen most csak ennyi a dolga a nagy ünnepi készülődés kellős közepének legelején.*
699. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-02-10 11:44:24
Üzenet elküldve: 2023-02-10 11:44:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 371
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 371
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Akkor kisebb-nagyobb, inkább kisebb simításokkal meglett a mai terv, ellenkezések nélkül. És bár ennek igen örül is, most a felvett lépéseken kezd el gondolkodni, illetve hogy ezek közül semmi se szálljon ki a fejéből. Miután a doki, a lányka és anyja is reggelihez jutott, ő maga halkan majszolgat, közben latolgat. Az idősebbekkel való tegeződés neki mindig nehezére esett, és bár inkább levágná a kezét mint hogy bármilyen módon megsértse az elf asszonyt, lehet hogy kerülgetnie fog kelleni a megnevezését. De Int? Na igen, az fura lesz ha most ő is engedélyt kapott rá. Főleg mellette vagdalózni. És a likőr, azt hallásra is ki tudja gondolni hogy nem neki lett kitalálva, de ha a doktor urat a mai nap még egy szarvasligeti nő észrevételén kívül is mosolyogni fogja látni, akkor nem ellenkezik az ötletre. Ki tudja, talán ha megpróbálkozik vele, jól is fogja bírni az italt, erre még nem derült fény... és a szőkeség le is próbálja söpörni ezt az ötletet az asztalról. Ő maga nem szól bele, tekintve hogy per pillanat maga sem tud felszolgálni bármi alternatívával, de kíváncsi, hogy Luninari, esetleg Calliepeya rendelkezik e a kellő hozzávalóval.*
- Franc. *Adja ki tömör véleményét a virághiányra.* - A lányoknak a virágait nem szívesen nyúlnám le még ideglenesen se, de ha valóban csak egy napra tűnnének el a helyükről, csak nem nagy vész, ugye?* Vállalja a felelősséget, maximum kárpótolja őket egy piaci kirándulással, ha történik valami velük.
De hogy Intath tovább támogatja ezt az ötletet? Meglepetten rája néz, majd így szól:*
- Számomra ez tökéletes lenne, köszönöm! Akkor majd körülnézünk, ha az előbbiekkel végeztünk, déltájt.* A reggeli brutális hideg miatt sem akarja a kinti túrát siettetni.
Mikor végez reggelijével, feláll.* - Akkor egy pár pillanat, mindjárt jövök. *Időt nem pazarolva el is indul, ideiglenesen ki a konyhából, és fel hálószobájába, a vágható papírokért. Egy pár perces út ez legalább lesz, úgyhogy lesz idejük a többieknek további szavakat váltani egymással hiányában.*
//Surran az őz, szökell halkan//
*Akkor kisebb-nagyobb, inkább kisebb simításokkal meglett a mai terv, ellenkezések nélkül. És bár ennek igen örül is, most a felvett lépéseken kezd el gondolkodni, illetve hogy ezek közül semmi se szálljon ki a fejéből. Miután a doki, a lányka és anyja is reggelihez jutott, ő maga halkan majszolgat, közben latolgat. Az idősebbekkel való tegeződés neki mindig nehezére esett, és bár inkább levágná a kezét mint hogy bármilyen módon megsértse az elf asszonyt, lehet hogy kerülgetnie fog kelleni a megnevezését. De Int? Na igen, az fura lesz ha most ő is engedélyt kapott rá. Főleg mellette vagdalózni. És a likőr, azt hallásra is ki tudja gondolni hogy nem neki lett kitalálva, de ha a doktor urat a mai nap még egy szarvasligeti nő észrevételén kívül is mosolyogni fogja látni, akkor nem ellenkezik az ötletre. Ki tudja, talán ha megpróbálkozik vele, jól is fogja bírni az italt, erre még nem derült fény... és a szőkeség le is próbálja söpörni ezt az ötletet az asztalról. Ő maga nem szól bele, tekintve hogy per pillanat maga sem tud felszolgálni bármi alternatívával, de kíváncsi, hogy Luninari, esetleg Calliepeya rendelkezik e a kellő hozzávalóval.*
- Franc. *Adja ki tömör véleményét a virághiányra.* - A lányoknak a virágait nem szívesen nyúlnám le még ideglenesen se, de ha valóban csak egy napra tűnnének el a helyükről, csak nem nagy vész, ugye?* Vállalja a felelősséget, maximum kárpótolja őket egy piaci kirándulással, ha történik valami velük.
De hogy Intath tovább támogatja ezt az ötletet? Meglepetten rája néz, majd így szól:*
- Számomra ez tökéletes lenne, köszönöm! Akkor majd körülnézünk, ha az előbbiekkel végeztünk, déltájt.* A reggeli brutális hideg miatt sem akarja a kinti túrát siettetni.
Mikor végez reggelijével, feláll.* - Akkor egy pár pillanat, mindjárt jövök. *Időt nem pazarolva el is indul, ideiglenesen ki a konyhából, és fel hálószobájába, a vágható papírokért. Egy pár perces út ez legalább lesz, úgyhogy lesz idejük a többieknek további szavakat váltani egymással hiányában.*
698. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-02-07 06:39:29
Üzenet elküldve: 2023-02-07 06:39:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1591
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1591
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*A doki, élete nagy részét vagy a tengeren vagy mocskos kikötői kocsmákban töltötte. Így nem meglepő, hogy más mint az erdei rokonai. Ez is közre játszik abban, hogy lágyabb vonásain és finomabb mozdulatain túl másban nem illik bele az általános elfekről alkotott képbe. Nem szívleli a természetet, az állatokat kimondottat rühelli és bár szakmailag jellemző rá, de pusztán származása miatt nem lenéző a rövidebb életű fajokkal. Még a mélységiek említésére se kapja el az ideg. Sőt, régi vágyai közt van egy mélységi nő elcsábítása. Persze ezek nincsenek az arcára írva. Ártatlan képpel ül az asztalnál és várja a reggelijét. Míg pedig Luninari kimegy a tojásért a nyuszimama szóval tartja őket. Nagy ajándék az a nő. Nem a tintanyalóval kell kettesben maradnia. Tervezgetik a napot és az elf is meg lesz szólítva. Méghozzá a férfi legnagyobb örömére fel lesz ajánlva a tegeződés. A Calliepeya hiába hangzatos és dallamos név, de elég hosszú a mindennapi használatra. Meg a volt kalóz amúgy sincs oda a tegeződésért. Mikor még kikötői rossz életű volt akkor szégyentelenül rakosgatta a környezetére a mindenféle kedves vagy kevésbé kedves jelzőket. Ahhoz képest itt jobban oda kell figyelnie az udvariassági formulákra. Így hát jól esett neki a felajánlás és vidám mosollyal reagál a doki.*
-Persze Ea, mégiscsak együtt élünk. El lehet engedni az ilyen formaságokat. Amúgy igen. Csatlakoznék a vagdalkozáshoz.
*Papírt vágni csak jobb, mint embert. Előbbi nem hangoskodik és nem koszolja össze az elf ruháját. Közben a Luninari is visszatér és a nők nekiállnak a reggelivel szorgoskodni. Mikor a tintanyaló megkapja a sajátját már majdnem hozzákezdene, de a dokinak úgy tűnik sikerül elvennie a kedvét az önző reggelizéstől. Ez megint csak jobb kedvre deríti. Hazudna ha, azt mondaná, hogy nem szorult bele rosszindulat. És szokta is ezt hazudni. Végül mikor neki is elkészül a reggelije és a lányok is csatlakoznak akkor egy "Jó étvágyat!" kíséretében hozzá is láthatnak. Bizony ilyen szomorú hideg időben a színes és meleg étel különösen jól szokott esni. A szokásos lehet már megszokott vagy már megunt bókjait most se felejti el elsütni.*
-Arany kezek csinálták ezt. Szinte vérré válik bennem. Nagyon jó lett!
*Tényleg jóízűen eszik. A félvér töri meg a csendet. A tojás említésére felvonja az elf a szemöldökét. Nem tudja mire akar a másik kilyukadni. Aztán az ötlet hallatán elgondolkodik. Most sikerült őt megfogni. De nem azért mert sajnálná amije van. Csak hát...*
-Jó ötlet és szívesen segítenék is, de a pityókaszeszem maradékát múltkor elhasználtam az eszközeim fertőtlenítésére.
*Nem hazudik. Jó felesezett Viel-el is, de a maradékkal tényleg alaposan letisztította az asztalt meg a letakarítandókat. Ha nem volna hideg és messze akkor már elment volna a városba és vett volna egy újabb üveggel mert csak ecet maradt amit fájdalomcsillapításra nem tud használni. Pedig a pityókás félvért szívesen megnézte volna. Nagyon imádni való lett volna.*
-Sajnálom.
*Teszi hozzá az elhangzottakhoz. Az újabb témára mégpedig, hogy mi jut a lánynak az eszébe róla ismét elvigyorodik az elf. Csak szöget ütött a hülyesége a másik fejében. Akinek okoskodására most csak bólogat, de neki is megindul a képzelete. Mikor először találkoztak. Milyen mókás ünnep lehetne abból ha nemesek figuráit vágnák ki és lógatnák fel a nyakuknál fogva. Az tetszene neki. Ízléses dekoráció lenne. Aztán elégetnék őket és néznék milyen szépen égnek. El is mosolyodik a gondolatra, de nem fejti ki. Úgy érzi a többiek nem értékelnék ezt a fajta humorát. Hogy a tintanyaló a lánghoz hasonlítja magát arra a férfi csak elhúzza a száját. Neki az túl filozófikusan hangzik. Szeret ő is szóképeket kreálni, de a tudás lángja meg ilyenek neki már soknak számítanak. Az olvasással kapcsolatban ő mást gondol a másikról. Valószínűsíti, hogy amiatt tönkre is fog menni a szeme, de ezt a véleményét most nem fejti ki. A növények kapcsán viszont megint csak nem mond butaságot a másik. Az pedig, hogy ne lennének ellátva növényekkel azért nem teljesen igaz.*
-Tehetek egy kisebb köröcskét a környéken. Téltemető, téli jázmin vagy hóvirág akadhat, de ha mást nem pár fenyőágat hozhatok zöldnek.
*Igaz nincs sok kedve a hidegbe kimenni, de ha a bánatos szürkeséget valamivel el akarják űzni arra virágok tökéletesek. Fenyőért nem is kéne messzire mennie hisz azok veszik körbe a ligetet. Ebben legalább tényleg tud segíteni.*
//Surran az őz, szökell halkan//
*A doki, élete nagy részét vagy a tengeren vagy mocskos kikötői kocsmákban töltötte. Így nem meglepő, hogy más mint az erdei rokonai. Ez is közre játszik abban, hogy lágyabb vonásain és finomabb mozdulatain túl másban nem illik bele az általános elfekről alkotott képbe. Nem szívleli a természetet, az állatokat kimondottat rühelli és bár szakmailag jellemző rá, de pusztán származása miatt nem lenéző a rövidebb életű fajokkal. Még a mélységiek említésére se kapja el az ideg. Sőt, régi vágyai közt van egy mélységi nő elcsábítása. Persze ezek nincsenek az arcára írva. Ártatlan képpel ül az asztalnál és várja a reggelijét. Míg pedig Luninari kimegy a tojásért a nyuszimama szóval tartja őket. Nagy ajándék az a nő. Nem a tintanyalóval kell kettesben maradnia. Tervezgetik a napot és az elf is meg lesz szólítva. Méghozzá a férfi legnagyobb örömére fel lesz ajánlva a tegeződés. A Calliepeya hiába hangzatos és dallamos név, de elég hosszú a mindennapi használatra. Meg a volt kalóz amúgy sincs oda a tegeződésért. Mikor még kikötői rossz életű volt akkor szégyentelenül rakosgatta a környezetére a mindenféle kedves vagy kevésbé kedves jelzőket. Ahhoz képest itt jobban oda kell figyelnie az udvariassági formulákra. Így hát jól esett neki a felajánlás és vidám mosollyal reagál a doki.*
-Persze Ea, mégiscsak együtt élünk. El lehet engedni az ilyen formaságokat. Amúgy igen. Csatlakoznék a vagdalkozáshoz.
*Papírt vágni csak jobb, mint embert. Előbbi nem hangoskodik és nem koszolja össze az elf ruháját. Közben a Luninari is visszatér és a nők nekiállnak a reggelivel szorgoskodni. Mikor a tintanyaló megkapja a sajátját már majdnem hozzákezdene, de a dokinak úgy tűnik sikerül elvennie a kedvét az önző reggelizéstől. Ez megint csak jobb kedvre deríti. Hazudna ha, azt mondaná, hogy nem szorult bele rosszindulat. És szokta is ezt hazudni. Végül mikor neki is elkészül a reggelije és a lányok is csatlakoznak akkor egy "Jó étvágyat!" kíséretében hozzá is láthatnak. Bizony ilyen szomorú hideg időben a színes és meleg étel különösen jól szokott esni. A szokásos lehet már megszokott vagy már megunt bókjait most se felejti el elsütni.*
-Arany kezek csinálták ezt. Szinte vérré válik bennem. Nagyon jó lett!
*Tényleg jóízűen eszik. A félvér töri meg a csendet. A tojás említésére felvonja az elf a szemöldökét. Nem tudja mire akar a másik kilyukadni. Aztán az ötlet hallatán elgondolkodik. Most sikerült őt megfogni. De nem azért mert sajnálná amije van. Csak hát...*
-Jó ötlet és szívesen segítenék is, de a pityókaszeszem maradékát múltkor elhasználtam az eszközeim fertőtlenítésére.
*Nem hazudik. Jó felesezett Viel-el is, de a maradékkal tényleg alaposan letisztította az asztalt meg a letakarítandókat. Ha nem volna hideg és messze akkor már elment volna a városba és vett volna egy újabb üveggel mert csak ecet maradt amit fájdalomcsillapításra nem tud használni. Pedig a pityókás félvért szívesen megnézte volna. Nagyon imádni való lett volna.*
-Sajnálom.
*Teszi hozzá az elhangzottakhoz. Az újabb témára mégpedig, hogy mi jut a lánynak az eszébe róla ismét elvigyorodik az elf. Csak szöget ütött a hülyesége a másik fejében. Akinek okoskodására most csak bólogat, de neki is megindul a képzelete. Mikor először találkoztak. Milyen mókás ünnep lehetne abból ha nemesek figuráit vágnák ki és lógatnák fel a nyakuknál fogva. Az tetszene neki. Ízléses dekoráció lenne. Aztán elégetnék őket és néznék milyen szépen égnek. El is mosolyodik a gondolatra, de nem fejti ki. Úgy érzi a többiek nem értékelnék ezt a fajta humorát. Hogy a tintanyaló a lánghoz hasonlítja magát arra a férfi csak elhúzza a száját. Neki az túl filozófikusan hangzik. Szeret ő is szóképeket kreálni, de a tudás lángja meg ilyenek neki már soknak számítanak. Az olvasással kapcsolatban ő mást gondol a másikról. Valószínűsíti, hogy amiatt tönkre is fog menni a szeme, de ezt a véleményét most nem fejti ki. A növények kapcsán viszont megint csak nem mond butaságot a másik. Az pedig, hogy ne lennének ellátva növényekkel azért nem teljesen igaz.*
-Tehetek egy kisebb köröcskét a környéken. Téltemető, téli jázmin vagy hóvirág akadhat, de ha mást nem pár fenyőágat hozhatok zöldnek.
*Igaz nincs sok kedve a hidegbe kimenni, de ha a bánatos szürkeséget valamivel el akarják űzni arra virágok tökéletesek. Fenyőért nem is kéne messzire mennie hisz azok veszik körbe a ligetet. Ebben legalább tényleg tud segíteni.*
697. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-02-04 10:01:30
Üzenet elküldve: 2023-02-04 10:01:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 677
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 677
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Calliepeya tényleg jól szórakozik, pedig igazán még el sem kezdődött a nap. Értékeli az ifjú ember lelkesedését és kreatív ötleteit is. Eleve kedveli az embereket úgy általában is, csak kár, hogy sokkal kevesebb ideig élnek, mint az elfek, a félvérekkel már csak lánya miatt sincsen és nem is lehetne semmi baja, mégis mivel szinte az egész életét saját népe között élte le, azért örül neki, hogy rajta kívül van itt egy másik elf is. Még akkor is, ha Intath nagyon más, mint az otthoniak. El is tűnődik rajta, hogyha a falu vénjei már azt elég rossz néven vették, hogy ő egy ember férfinak szült egy kislányt, mennyire nagyon megbotránkoznának vajon akkor, ha Intath társaságában töltenének el akár csak egy fél napot? Ő mindenesetre örül, hogy ma vele is több időt lehet majd együtt, mint eddig.*
- Részemről teljesen rendben lesz úgy, ahogy mondod. Reggeli után akár neki is láthatunk. Addig Luni szed kint kis füvet, meg miután ellátta az állatokat nekiáll főzni. Utána aztán átveszem tőle, és vagdoshat ő is kedvére. *mondja Adoavernek.* De akkor, ha jól értem, Int is velünk tart majd csónakokat vagdosni. *mosolyog barátságosan az elfre.* Hívhatlak így, ugye? Luni is majdnem mindig így emleget, és én sem sértődöm meg senkitől az Eáért.
*Idő közben Luninari visszatér a tojásokkal, és miközben a rántottát készíti azon gondolkodik, hogy a viccelődés valóban nem tartozik az erősségei közé, bár nem teljesen biztos abban, hogy mintha Intath nevetése nem volt teljesen őszinte korábban. Az doki által feltett kérdést mindenesetre még mindig nem igazán érti.
~ Késsel, mivel mással? Azzal szokás pucolni a hagymát. ~
Olyan sokat azonban nem gondolkodik ezen, köszönhetően annak, hogy bár még el sem kezdték, az ünnepi készülődés varázsa máris alaposan magával ragadta. Arra persze számított, hogy édesanyja lelkesen támogatni fogja, hiszen végül is ő vetette fel az ötletet magát, de annak még mindig kifejezetten örül, hogy Adoaver is kapható ilyesmire, mi több legalább annyira lelkesnek látszik, mint amennyire ő is érzi magát.
Nem először gondolkodik el azon, hogy minden különbözőségük, többek között egymástól annyira eltérő múltjuk és neveltetésük ellenére sok dologban mégis mennyire nagyon hasonlítanak egymásra. Igaz, van amiben meg talán Intre hasonlít, bár hirtelen nem tud ilyesmit felidézni magában. Abban viszont biztos, hogy ahhoz, hogy igazán jól sikerüljön ez a nap, nem lesz elég édesanyja, Adoaver és saját maga lelkesedése. Valahogyan a dokit sem ártana előrángatni a csigaházából, meglehet persze, hogy csak képzeli azt, hogy inkább csak a felszínen jobb a kedve egy kicsit, amúgy annyira nagyon nincsen oda a saját képükre szabott, régi ünnep ötletéért, ezért egyelőre elsősorban az ő kedvére szeretne tenni.
Miközben felszolgálja a reszelt krumplis rántottát Adoavert kivéve mindenkinek, és le is ül enni a többiekhez, eszébe jut még egy apróság, bár tisztában van vele, hogy lassan ideje véget vetni az ötletelésnek is, mert, ha túl sok mindent találnak ki, egyszerűen nem lesz idejük estig megvalósítani, főleg akkor nem, ha amúgy még szórakozni is szeretnének.*
- A tojásról eszembe jutott még valami. *mondja miután az első falatokat a reggeli rántottából már élvezettel elfogyasztotta.* A levegő hónapjainak a visszatérését várjuk, amikor újra kivirul a természet. Ezt ünnepelhetnénk akár tojással is, amit vehetünk a termékenység és az élet jelképének is akár.
- Az is. Illetve egy a sok jelképe közül. *kotyog közbe Ea.*
- Persze nem erre a rántottára gondolok. *foyltatja.* De, hogy ne csak forralt bor legyen estére, amit csak lassan lehet kortyolgatni, csinálhatnánk egy kis tojáslikőrt is. Intnek biztos van valami erősebb szesze, ami kell hozzá. Még sosem ittam, de a szülőfalumban már láttam ilyet, anya pedig biztosan ismeri a receptjét. Remélem szeretitek. *mondja, bár főleg Intre gondol most.* Rólam meg majd kiderül szeretem-e.
*Aztán eszik tovább. Szerencsére náluk nem volt szokás, hogy evés közben nem beszélnek, éppen ellenkezőleg.*
- Azért csak óvatosan vele. Alattomos ital. *figyelmezteti az anyja.* Erősebb a bornál, és jobban itatja magát. Észre sem veszed és már részeg is vagy. Borral keverni különben sem szerencsés. Persze, pár pohárka belefér, de azért aki inkább forralt borozna, ne igyon belőle sokat.
*Tisztában van vele mondjuk, hogy valószínűleg félig-meddig feleslegesen mondja ezeket. Intath biztosan tisztában van mindezzel, és ő valószínűleg elég jól is bírja az italt, ha már egyszer tengerész volt. Lányáról azonban tudja, hogy tapasztalatlan ilyen téren, és Adoaver sem éppen azt a benyomást keltette benne eddig, hogy a könyvtárak mellett szülővárosa kocsmáinak is rendszeres látogatója lett volna. Nem lenne jó, ha végül rosszullét lenne az ünnepnap vége, már csak azért sem, mert ez biztosan nem volna szerencsés előjel a jövőre nézve.*
- Majd vigyázok. *fogadja is meg a tanácsát a lánya, majd hirtelen elneveti magát. Most, hogy elragadta a lelkesedés kissé szétszórtabban gondolkodik, mint máskor szokott, ezért is van valószínűleg, hogy olyasmire reagál, ami még reggeli előtt hangzott el.*
- Jut eszembe *kezdi* természetesen nem ez a legemlékezetesebb emlékem rólad. *mondja a dokinak.* Van sok szép, de nem tudom azokat mi képviselhetné, amit meg igen, azt kissé nehézkes lenne kivágni ollóval.
*~ Hogyan lehetne kivágni mondjuk egy ölelést, vagy egy orvosi vizsgálatot? A furcsa, de szórakoztató, vagy a kifejezetten rossz dolgokat felidéző emlékekről pedig már ne is beszéljünk. ~*
- Ha neked jó a csónak, nekem is tökéletesen megfelel. *mondja, inkább meg sem említve, hogy Kormoska miatt számára akár egy ló is szimbolizálhatná a dokit. Bárhogy is nézi, Intath kiakadása azon, hogy kancája gyönyörű csikót ellett, a legviccesebb dolog volt, amit azóta látott, hogy Szarvasligetbe költözött, vagy inkább azóta, hogy elhagyta a szülőfaluját.*
- Még jó, hogy itt vannak nálad ezek a papírok. Valamennyi van itt is, de lehet nem lenne elég. *fordul aztán Adoaverhez.* Köszönjük, kedves tőled, hogy használhatjuk őket, de majd, amikor bemegyünk a piacra legközelebb mindenképpen hozunk helyettük. Ilyesmit szerencsére egyszerűbb beszerezni, mint egy távcsövet. A láng is jó ötlet különben, de szerintem könyv is lehetne nyugodtan.
*Azért magában azt elhatározza, hogyha az idő engedi, egy-két könyvet is kivág.*
- Növényekkel viszont nem nagyon vagyunk ellátva. *mondja.* Launak és a tündérlányoknak van néhány cserepes virága, amit én locsolok ameddig ők nincsenek itthon. Esetleg azokat kihozhatjuk a szobájukból a nappaliba, vagy egy-kettőt ide is. Majd holnap visszaviszem őket.
*Amit őt illeti, ennél jobb ötlete hirtelen nincsen, de hát így is jó sok dolgot találtak már ki mára. Nehogy még a végén elfáradjanak, mire magára az ünnepi vacsorára, italozásra, tűzgyújtásra és csillaglesésre kerül a sor!
Mindenesetre inkább ezen aggódik, mint hogy hangulatára és gondolataira teljes súlyával ránehezedjen az a tudat, hogy hideg van odakint, a nappalok pedig rövidek.*
//Surran az őz, szökell halkan//
*Calliepeya tényleg jól szórakozik, pedig igazán még el sem kezdődött a nap. Értékeli az ifjú ember lelkesedését és kreatív ötleteit is. Eleve kedveli az embereket úgy általában is, csak kár, hogy sokkal kevesebb ideig élnek, mint az elfek, a félvérekkel már csak lánya miatt sincsen és nem is lehetne semmi baja, mégis mivel szinte az egész életét saját népe között élte le, azért örül neki, hogy rajta kívül van itt egy másik elf is. Még akkor is, ha Intath nagyon más, mint az otthoniak. El is tűnődik rajta, hogyha a falu vénjei már azt elég rossz néven vették, hogy ő egy ember férfinak szült egy kislányt, mennyire nagyon megbotránkoznának vajon akkor, ha Intath társaságában töltenének el akár csak egy fél napot? Ő mindenesetre örül, hogy ma vele is több időt lehet majd együtt, mint eddig.*
- Részemről teljesen rendben lesz úgy, ahogy mondod. Reggeli után akár neki is láthatunk. Addig Luni szed kint kis füvet, meg miután ellátta az állatokat nekiáll főzni. Utána aztán átveszem tőle, és vagdoshat ő is kedvére. *mondja Adoavernek.* De akkor, ha jól értem, Int is velünk tart majd csónakokat vagdosni. *mosolyog barátságosan az elfre.* Hívhatlak így, ugye? Luni is majdnem mindig így emleget, és én sem sértődöm meg senkitől az Eáért.
*Idő közben Luninari visszatér a tojásokkal, és miközben a rántottát készíti azon gondolkodik, hogy a viccelődés valóban nem tartozik az erősségei közé, bár nem teljesen biztos abban, hogy mintha Intath nevetése nem volt teljesen őszinte korábban. Az doki által feltett kérdést mindenesetre még mindig nem igazán érti.
~ Késsel, mivel mással? Azzal szokás pucolni a hagymát. ~
Olyan sokat azonban nem gondolkodik ezen, köszönhetően annak, hogy bár még el sem kezdték, az ünnepi készülődés varázsa máris alaposan magával ragadta. Arra persze számított, hogy édesanyja lelkesen támogatni fogja, hiszen végül is ő vetette fel az ötletet magát, de annak még mindig kifejezetten örül, hogy Adoaver is kapható ilyesmire, mi több legalább annyira lelkesnek látszik, mint amennyire ő is érzi magát.
Nem először gondolkodik el azon, hogy minden különbözőségük, többek között egymástól annyira eltérő múltjuk és neveltetésük ellenére sok dologban mégis mennyire nagyon hasonlítanak egymásra. Igaz, van amiben meg talán Intre hasonlít, bár hirtelen nem tud ilyesmit felidézni magában. Abban viszont biztos, hogy ahhoz, hogy igazán jól sikerüljön ez a nap, nem lesz elég édesanyja, Adoaver és saját maga lelkesedése. Valahogyan a dokit sem ártana előrángatni a csigaházából, meglehet persze, hogy csak képzeli azt, hogy inkább csak a felszínen jobb a kedve egy kicsit, amúgy annyira nagyon nincsen oda a saját képükre szabott, régi ünnep ötletéért, ezért egyelőre elsősorban az ő kedvére szeretne tenni.
Miközben felszolgálja a reszelt krumplis rántottát Adoavert kivéve mindenkinek, és le is ül enni a többiekhez, eszébe jut még egy apróság, bár tisztában van vele, hogy lassan ideje véget vetni az ötletelésnek is, mert, ha túl sok mindent találnak ki, egyszerűen nem lesz idejük estig megvalósítani, főleg akkor nem, ha amúgy még szórakozni is szeretnének.*
- A tojásról eszembe jutott még valami. *mondja miután az első falatokat a reggeli rántottából már élvezettel elfogyasztotta.* A levegő hónapjainak a visszatérését várjuk, amikor újra kivirul a természet. Ezt ünnepelhetnénk akár tojással is, amit vehetünk a termékenység és az élet jelképének is akár.
- Az is. Illetve egy a sok jelképe közül. *kotyog közbe Ea.*
- Persze nem erre a rántottára gondolok. *foyltatja.* De, hogy ne csak forralt bor legyen estére, amit csak lassan lehet kortyolgatni, csinálhatnánk egy kis tojáslikőrt is. Intnek biztos van valami erősebb szesze, ami kell hozzá. Még sosem ittam, de a szülőfalumban már láttam ilyet, anya pedig biztosan ismeri a receptjét. Remélem szeretitek. *mondja, bár főleg Intre gondol most.* Rólam meg majd kiderül szeretem-e.
*Aztán eszik tovább. Szerencsére náluk nem volt szokás, hogy evés közben nem beszélnek, éppen ellenkezőleg.*
- Azért csak óvatosan vele. Alattomos ital. *figyelmezteti az anyja.* Erősebb a bornál, és jobban itatja magát. Észre sem veszed és már részeg is vagy. Borral keverni különben sem szerencsés. Persze, pár pohárka belefér, de azért aki inkább forralt borozna, ne igyon belőle sokat.
*Tisztában van vele mondjuk, hogy valószínűleg félig-meddig feleslegesen mondja ezeket. Intath biztosan tisztában van mindezzel, és ő valószínűleg elég jól is bírja az italt, ha már egyszer tengerész volt. Lányáról azonban tudja, hogy tapasztalatlan ilyen téren, és Adoaver sem éppen azt a benyomást keltette benne eddig, hogy a könyvtárak mellett szülővárosa kocsmáinak is rendszeres látogatója lett volna. Nem lenne jó, ha végül rosszullét lenne az ünnepnap vége, már csak azért sem, mert ez biztosan nem volna szerencsés előjel a jövőre nézve.*
- Majd vigyázok. *fogadja is meg a tanácsát a lánya, majd hirtelen elneveti magát. Most, hogy elragadta a lelkesedés kissé szétszórtabban gondolkodik, mint máskor szokott, ezért is van valószínűleg, hogy olyasmire reagál, ami még reggeli előtt hangzott el.*
- Jut eszembe *kezdi* természetesen nem ez a legemlékezetesebb emlékem rólad. *mondja a dokinak.* Van sok szép, de nem tudom azokat mi képviselhetné, amit meg igen, azt kissé nehézkes lenne kivágni ollóval.
*~ Hogyan lehetne kivágni mondjuk egy ölelést, vagy egy orvosi vizsgálatot? A furcsa, de szórakoztató, vagy a kifejezetten rossz dolgokat felidéző emlékekről pedig már ne is beszéljünk. ~*
- Ha neked jó a csónak, nekem is tökéletesen megfelel. *mondja, inkább meg sem említve, hogy Kormoska miatt számára akár egy ló is szimbolizálhatná a dokit. Bárhogy is nézi, Intath kiakadása azon, hogy kancája gyönyörű csikót ellett, a legviccesebb dolog volt, amit azóta látott, hogy Szarvasligetbe költözött, vagy inkább azóta, hogy elhagyta a szülőfaluját.*
- Még jó, hogy itt vannak nálad ezek a papírok. Valamennyi van itt is, de lehet nem lenne elég. *fordul aztán Adoaverhez.* Köszönjük, kedves tőled, hogy használhatjuk őket, de majd, amikor bemegyünk a piacra legközelebb mindenképpen hozunk helyettük. Ilyesmit szerencsére egyszerűbb beszerezni, mint egy távcsövet. A láng is jó ötlet különben, de szerintem könyv is lehetne nyugodtan.
*Azért magában azt elhatározza, hogyha az idő engedi, egy-két könyvet is kivág.*
- Növényekkel viszont nem nagyon vagyunk ellátva. *mondja.* Launak és a tündérlányoknak van néhány cserepes virága, amit én locsolok ameddig ők nincsenek itthon. Esetleg azokat kihozhatjuk a szobájukból a nappaliba, vagy egy-kettőt ide is. Majd holnap visszaviszem őket.
*Amit őt illeti, ennél jobb ötlete hirtelen nincsen, de hát így is jó sok dolgot találtak már ki mára. Nehogy még a végén elfáradjanak, mire magára az ünnepi vacsorára, italozásra, tűzgyújtásra és csillaglesésre kerül a sor!
Mindenesetre inkább ezen aggódik, mint hogy hangulatára és gondolataira teljes súlyával ránehezedjen az a tudat, hogy hideg van odakint, a nappalok pedig rövidek.*
696. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-02-01 19:18:05
Üzenet elküldve: 2023-02-01 19:18:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 371
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 371
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Hogy ötlete telibe talál, azt büszkén észleli, még Intath-tól is megerősítést kapva - magas mércét ugorhatott át, de lehet hogy amaz csak beletörődött, hogy ha valami, hát emellett legyen minél hamarabb eldöntve a tevékenység, hisz a tétlenség rosszabb a legrosszabb döntéseknél is. Vagy csak nem érdekelte. Akárhogy is, legalább Luninari és anyja tovább viszi a koncepciót, amire elégedetten bólogat.*
- Van a szobámban egy doboznyi papír, mágiai gyakorlásokra hoztam őket, de erre az ünnepre még jobb hasznuk lesz. Amint ettem, lehozom. *És a visszavonult tengerészhez hasonlóan ő is helyesbítésre nyitja a száját önjelképezésével kapcsolatban.* - Szerény véleményem szerint a láng engem jobban szimbolizál, én arra teszem le a voksom. És azért nem olvasok "olyan" sokat... *Elmosolyodik, még maga sem téve sok komolyságot megjegyzésébe. Na meg nem mindig csak random irományokat lapozgat napjai nagyjában; tovább próbálja csiszolni tűzági tudását a félvér lánytól kapott jegyzetkönyvvel, az sem egy fiók mélyében pihenget csak.*
- Hárman már nem nagyon férünk el a tűzhely mellett, úgyhogy először én is vagdosni kezdek, és ha jól értelmeztem, akkor az ön társaságában, Callipeya? - *Néz rá melegen az idősebb hölgyre.* - És akkor félidőben cserélünk, hogy mindenki végezzen egy kicsit mindenből. *Fordul vissza megerősítést várva Intath és Luninari felé. Elgondolása szerint így senki nem fogja magát beleunni egy tevékenységbe, talán még hamarabb is végeznek. Viszont még egyvalamit továbbra is hiányosnak talál ebből a tervből, csak el kell hogy gondolkodjon, mit. Addig is hálás fejhajtással és egy gyors "köszönöm"-mel fogadja el a megkapott kalácsot, amit már ösztönösen a szájához is emel, mikor tekintete találkozik a doktoréval: nem kerül kihívásba olvasni belőle. Az orrán keresztül kifúj magából egy kis levegőt, majd duzzogva lejjebb ereszti a sült tésztát. Még korgó gyomra is az elfet rosszalja. Akkor vár. Addig persze van ideje gondolkodni is.*
- ...Talán valami más is kéne. Milyen növényekkel vagyunk felfegyverkezve? Mármint fákon kívül.
//Surran az őz, szökell halkan//
*Hogy ötlete telibe talál, azt büszkén észleli, még Intath-tól is megerősítést kapva - magas mércét ugorhatott át, de lehet hogy amaz csak beletörődött, hogy ha valami, hát emellett legyen minél hamarabb eldöntve a tevékenység, hisz a tétlenség rosszabb a legrosszabb döntéseknél is. Vagy csak nem érdekelte. Akárhogy is, legalább Luninari és anyja tovább viszi a koncepciót, amire elégedetten bólogat.*
- Van a szobámban egy doboznyi papír, mágiai gyakorlásokra hoztam őket, de erre az ünnepre még jobb hasznuk lesz. Amint ettem, lehozom. *És a visszavonult tengerészhez hasonlóan ő is helyesbítésre nyitja a száját önjelképezésével kapcsolatban.* - Szerény véleményem szerint a láng engem jobban szimbolizál, én arra teszem le a voksom. És azért nem olvasok "olyan" sokat... *Elmosolyodik, még maga sem téve sok komolyságot megjegyzésébe. Na meg nem mindig csak random irományokat lapozgat napjai nagyjában; tovább próbálja csiszolni tűzági tudását a félvér lánytól kapott jegyzetkönyvvel, az sem egy fiók mélyében pihenget csak.*
- Hárman már nem nagyon férünk el a tűzhely mellett, úgyhogy először én is vagdosni kezdek, és ha jól értelmeztem, akkor az ön társaságában, Callipeya? - *Néz rá melegen az idősebb hölgyre.* - És akkor félidőben cserélünk, hogy mindenki végezzen egy kicsit mindenből. *Fordul vissza megerősítést várva Intath és Luninari felé. Elgondolása szerint így senki nem fogja magát beleunni egy tevékenységbe, talán még hamarabb is végeznek. Viszont még egyvalamit továbbra is hiányosnak talál ebből a tervből, csak el kell hogy gondolkodjon, mit. Addig is hálás fejhajtással és egy gyors "köszönöm"-mel fogadja el a megkapott kalácsot, amit már ösztönösen a szájához is emel, mikor tekintete találkozik a doktoréval: nem kerül kihívásba olvasni belőle. Az orrán keresztül kifúj magából egy kis levegőt, majd duzzogva lejjebb ereszti a sült tésztát. Még korgó gyomra is az elfet rosszalja. Akkor vár. Addig persze van ideje gondolkodni is.*
- ...Talán valami más is kéne. Milyen növényekkel vagyunk felfegyverkezve? Mármint fákon kívül.
695. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-01-31 08:43:45
Üzenet elküldve: 2023-01-31 08:43:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ő... helló?//
* Bátortalanul végigsétál az épülethez vezető úton. Ahogy közeledik, úgy lassulnak le egyre jobban a léptei. Nem mondhatja senki, hogy nem hagy időt magának meggondolni a dolgot. Aztán már ott áll az ajtó előtt. Néhány pillanatig zavartan toporog és kopogásra emeli a kezét. Nem bízza a véletlenre, akkorát dörömböl, hogy abból legalább egy egész orkseregre lehetne következtetni.
Halkan résnyire nyitja az ajtót és bedugja a fejét. *
- Ő... helló?
* Bátortalanul végigsétál az épülethez vezető úton. Ahogy közeledik, úgy lassulnak le egyre jobban a léptei. Nem mondhatja senki, hogy nem hagy időt magának meggondolni a dolgot. Aztán már ott áll az ajtó előtt. Néhány pillanatig zavartan toporog és kopogásra emeli a kezét. Nem bízza a véletlenre, akkorát dörömböl, hogy abból legalább egy egész orkseregre lehetne következtetni.
Halkan résnyire nyitja az ajtót és bedugja a fejét. *
- Ő... helló?
694. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-01-31 01:07:19
Üzenet elküldve: 2023-01-31 01:07:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1591
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1591
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
*Vidám, izgatott szólongatására érkezik is az óriás erősebb, dörmögősebb hangja.*
-Ott vannak lent a pincében. Minden úgy alakult ahogy terveztem, sőt jobban is! Teljesen biztos vagyok benne, hogy ennél komolyabb munkát talán egész Arthenior-ban és környékén kevesebb mint öten tudtak volna végezni, de azok már az igazi nagyágyúk. Akik könyveket írnak meg az uraságok udvarainál űzik a szakmát és több ezer aranyas megbízásokat vállalnak. Amit bevállaltam, azt megcsináltam. Sőt! Majd meglátod. Semmi nem ment kárba. Ilyen barna italokkal még nem volt dolgom. Más alapja volt mint amik korábban a kezem közé kerültek, de némi kísérletezgetés után azokat is feljavítottam. Nem is akár hogy! Nézd csak meg!
*Magyarázza lelkese miközben levezeti a másikat az ő birodalmába. Amiről másoknak nagy valószínűséggel nem túl kedves gondolataik születnének látván az orvosi műszereket és a polc tetején egy üvegben úszkáló piócák miatt. De az elf nem zavartatja magát. Most nem is ahhoz az asztalnál lesz dolguk amire a betegeknek kell felfeküdniük vagy amin a szakmájának az eszközei vannak hanem amin a hobbijáé. Az üvegcsék, fazekak, mozsarak, alapvető házi alkimistafelszerelés és persze a bájitalok amik miatt lejöttek. Amikből kevesebb van és a legtöbbnek más is a színe mint mikor megkapta. A másik meglepettségére le is csap.*
-Bizony! Látod, azt a sárgát? Jobbra kevertem mint amit ígértem mert rájöttem, hogy egyszerűbb vele bánni mint elsőre gondoltam. Ezzel rólad nem tudom, de én elf létemre olyan ügyességre tennék szert kis időre, ami már szinte lehetetlen. Egy kést meg tudnék tartani egy másikkal úgy, hogy csak a hegyük ér össze. Nagyon erős ital!
*Összegzi rövidebben hátha a példa nem volt elég egyértelmű. A két kérdés hatására kicsit lecsillapodik a fellelkesült tudós és legyint egyet.*
-Dehogy! Elég volt annyi. A ház körüli segítségről nem is beszélve. Na, de kezdem azokkal amikből önmagukban nem is tudtam mást kikeverni. Ezeket így is adom vissza. Ez az 1 db Piros varázsital neked nem, de egy kevésbé combos fickónak meg tudja növelni az erejét kis időre.*Ezzel az adott üvegcsét Morwon Loree Dedion elé tolja.*
Ez az 1 Fekete varázsital kis időre idegessé és dühössé tesz.*Tolja, azt is Morwon Loree Dedion elé.* Ez az 1 Fehér varázsital vonzóvá, magabiztossá, megnyerővé tesz kis időre.*Kerül az is Morwon Loree Dedion elé.* Ez az 1 Mandulabarna varázsitalbár nem a legerősebb amit kevertem, de már ez is képes téged is valamennyire gyorsabbá tenni. Legyen futás vagy a fegyvereid forgatása.*Teszi, azt az üvegcsét is Morwon Loree Dedion elé.* Ez az 1 Sötétbarna varázsital viszont az előzőnek a nagytestvére. Nem kétszer olyan erős mint az mert annyi alapanyag nem állt rendelkezésemre, de jelentősen jobb annál.*Teszi, azt is az előzőek mellé Morwon Loree Dedion elé.* Ez az 1 Halványlila varázsital szintén kimaradt. Nem tudtam belekeverni semmibe, de a természetben előforduló mérgeket önmagában is tudja hatástalanítani.*Tolja gyorsan Morwon Loree Dedion elé hisz jön az egyik legizgalmasabb keveréke amire nem is számított volna ő se.* Viszont ez az 1 Ciklámenlila varázsital. Ez*Kivár kicsit, hogy keltse Morwon Loree Dedion-ban a feszültséget.*Képzeld a mágikus mérgeket és káros anyagokat szünteti meg! Gondoltad volna, hogy létezik ilyen? Pedig ott van előtted. Ennél a többi már egyre jobb lesz. Ettől a 2 Ciánkék varázsitaltól az én agyam úgy tudna pörögni, hogy még akár a legíresebb mágusok Ar'thenior vagy Abogr mester se tudná követni. Olyan erős mint a sárga csak ez okosít.*Teszi Morwon Loree Dedion elé.* Ez az 1 Sötétzöld varázsital neked nem hiszem, de a kevésbé életképes alakokat kis időre megedzheti viszont gyógyítani téged is gyógyít. Viszont maximum a nem halálos, de maradandó sérüléseket. Meghúzod egy izmod, megreped egy csontod. Hasonló.*Teszi Morwon Loree Dedion elé.* Ez a 2 Smaradgzöld varázsital viszont, nem akarok icsekedni, de ezek a specialitásaim. Persze orvosként mondhatom, hogy a szakmámhoz is tartozik. De a lények, hogy ezzel már komoly belső sérüléseket is azonnal be tudsz gyógyítani amik amúgy pár órán belül meg is ölnének. Remélem nem lesz rá szükséged, de ha kell akkor legyen nálad.*Teszi Morwon Loree Dedion elé, azt is a jókívánságai társaságában.* Ez az 1 Aranysárga varázsitalt meg már elmondtam mire jó. Tényleg becsüld meg! Értékes.*Teszi végül, azt is Morwon Loree Dedion elé a többi közé.* Ezzel, azt hiszem ez az üzlet rendben le is ment ugye? Egy élmény volt. Mindig is imádtam ezt a kevergetést csak ritkán volt rá időm vagy pénzem. A zölden és a kéken kívül a többihez nem olcsó hozzájutni. Azokkal kevés tapasztalatom volt még. Rég tudtam ennyit tanulni úgyhogy ha a jövőben is kell egy alkimista keress fel nyugodtan.
*Vigyorog a másikra. A kapott kérdés meglepi. Némi gondolkodás után bólint.*
-Még nem próbáltam, de elméletileg igen. Viszont úgy is csak ideiglenes lenne. Meg nem tudom magától meginna-e ilyen színes löttyöt. Bár olyat hallottam már, hogy a borba beleivott egy ló. Igaz az nem egy ló. A könyvek, azt írják állatokra is hatnak ezek az italok. Mi jutott eszedbe?
*Kérdez vissza egy kíváncsi mosoly kíséretében.*
-Ott vannak lent a pincében. Minden úgy alakult ahogy terveztem, sőt jobban is! Teljesen biztos vagyok benne, hogy ennél komolyabb munkát talán egész Arthenior-ban és környékén kevesebb mint öten tudtak volna végezni, de azok már az igazi nagyágyúk. Akik könyveket írnak meg az uraságok udvarainál űzik a szakmát és több ezer aranyas megbízásokat vállalnak. Amit bevállaltam, azt megcsináltam. Sőt! Majd meglátod. Semmi nem ment kárba. Ilyen barna italokkal még nem volt dolgom. Más alapja volt mint amik korábban a kezem közé kerültek, de némi kísérletezgetés után azokat is feljavítottam. Nem is akár hogy! Nézd csak meg!
*Magyarázza lelkese miközben levezeti a másikat az ő birodalmába. Amiről másoknak nagy valószínűséggel nem túl kedves gondolataik születnének látván az orvosi műszereket és a polc tetején egy üvegben úszkáló piócák miatt. De az elf nem zavartatja magát. Most nem is ahhoz az asztalnál lesz dolguk amire a betegeknek kell felfeküdniük vagy amin a szakmájának az eszközei vannak hanem amin a hobbijáé. Az üvegcsék, fazekak, mozsarak, alapvető házi alkimistafelszerelés és persze a bájitalok amik miatt lejöttek. Amikből kevesebb van és a legtöbbnek más is a színe mint mikor megkapta. A másik meglepettségére le is csap.*
-Bizony! Látod, azt a sárgát? Jobbra kevertem mint amit ígértem mert rájöttem, hogy egyszerűbb vele bánni mint elsőre gondoltam. Ezzel rólad nem tudom, de én elf létemre olyan ügyességre tennék szert kis időre, ami már szinte lehetetlen. Egy kést meg tudnék tartani egy másikkal úgy, hogy csak a hegyük ér össze. Nagyon erős ital!
*Összegzi rövidebben hátha a példa nem volt elég egyértelmű. A két kérdés hatására kicsit lecsillapodik a fellelkesült tudós és legyint egyet.*
-Dehogy! Elég volt annyi. A ház körüli segítségről nem is beszélve. Na, de kezdem azokkal amikből önmagukban nem is tudtam mást kikeverni. Ezeket így is adom vissza. Ez az 1 db Piros varázsital neked nem, de egy kevésbé combos fickónak meg tudja növelni az erejét kis időre.*Ezzel az adott üvegcsét Morwon Loree Dedion elé tolja.*
Ez az 1 Fekete varázsital kis időre idegessé és dühössé tesz.*Tolja, azt is Morwon Loree Dedion elé.* Ez az 1 Fehér varázsital vonzóvá, magabiztossá, megnyerővé tesz kis időre.*Kerül az is Morwon Loree Dedion elé.* Ez az 1 Mandulabarna varázsitalbár nem a legerősebb amit kevertem, de már ez is képes téged is valamennyire gyorsabbá tenni. Legyen futás vagy a fegyvereid forgatása.*Teszi, azt az üvegcsét is Morwon Loree Dedion elé.* Ez az 1 Sötétbarna varázsital viszont az előzőnek a nagytestvére. Nem kétszer olyan erős mint az mert annyi alapanyag nem állt rendelkezésemre, de jelentősen jobb annál.*Teszi, azt is az előzőek mellé Morwon Loree Dedion elé.* Ez az 1 Halványlila varázsital szintén kimaradt. Nem tudtam belekeverni semmibe, de a természetben előforduló mérgeket önmagában is tudja hatástalanítani.*Tolja gyorsan Morwon Loree Dedion elé hisz jön az egyik legizgalmasabb keveréke amire nem is számított volna ő se.* Viszont ez az 1 Ciklámenlila varázsital. Ez*Kivár kicsit, hogy keltse Morwon Loree Dedion-ban a feszültséget.*Képzeld a mágikus mérgeket és káros anyagokat szünteti meg! Gondoltad volna, hogy létezik ilyen? Pedig ott van előtted. Ennél a többi már egyre jobb lesz. Ettől a 2 Ciánkék varázsitaltól az én agyam úgy tudna pörögni, hogy még akár a legíresebb mágusok Ar'thenior vagy Abogr mester se tudná követni. Olyan erős mint a sárga csak ez okosít.*Teszi Morwon Loree Dedion elé.* Ez az 1 Sötétzöld varázsital neked nem hiszem, de a kevésbé életképes alakokat kis időre megedzheti viszont gyógyítani téged is gyógyít. Viszont maximum a nem halálos, de maradandó sérüléseket. Meghúzod egy izmod, megreped egy csontod. Hasonló.*Teszi Morwon Loree Dedion elé.* Ez a 2 Smaradgzöld varázsital viszont, nem akarok icsekedni, de ezek a specialitásaim. Persze orvosként mondhatom, hogy a szakmámhoz is tartozik. De a lények, hogy ezzel már komoly belső sérüléseket is azonnal be tudsz gyógyítani amik amúgy pár órán belül meg is ölnének. Remélem nem lesz rá szükséged, de ha kell akkor legyen nálad.*Teszi Morwon Loree Dedion elé, azt is a jókívánságai társaságában.* Ez az 1 Aranysárga varázsitalt meg már elmondtam mire jó. Tényleg becsüld meg! Értékes.*Teszi végül, azt is Morwon Loree Dedion elé a többi közé.* Ezzel, azt hiszem ez az üzlet rendben le is ment ugye? Egy élmény volt. Mindig is imádtam ezt a kevergetést csak ritkán volt rá időm vagy pénzem. A zölden és a kéken kívül a többihez nem olcsó hozzájutni. Azokkal kevés tapasztalatom volt még. Rég tudtam ennyit tanulni úgyhogy ha a jövőben is kell egy alkimista keress fel nyugodtan.*Vigyorog a másikra. A kapott kérdés meglepi. Némi gondolkodás után bólint.*
-Még nem próbáltam, de elméletileg igen. Viszont úgy is csak ideiglenes lenne. Meg nem tudom magától meginna-e ilyen színes löttyöt. Bár olyat hallottam már, hogy a borba beleivott egy ló. Igaz az nem egy ló. A könyvek, azt írják állatokra is hatnak ezek az italok. Mi jutott eszedbe?
*Kérdez vissza egy kíváncsi mosoly kíséretében.*
693. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-01-30 23:56:10
Üzenet elküldve: 2023-01-30 23:56:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1591
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1591
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Városi hivatal. Még a megnevezés is taszítja az elfet. Főleg mert mint kiderül jól állapította meg. Nemesi játékszerről van szó amit az egyszerű néptől lopott drága pénzen építettek meg. Patkányok! Nincs jó kedve és korán is van. Az új hagyományként tervezett közös sütögetésből sikeresen kivágja magát mire a félvér olyan megjegyzést tesz amire értetlenül felvonja a szemöldökét.*
-Mivel?
*Kérdez vissza, hogy egyértelműbb legyen a probléma. Majd a nevetés hatására lassan rájön, hogy ez egy vicc volt. Elmosolyodik, de nem őszintén. Csak annyira őszinte mint mikor a szegénynegyedben kellett elviselnie a "Ha jó a kedved tapsolj egy nagyot!" típusú vicceket naponta többször is. A lánynak viszont nem jegyzi meg. Főleg mert nem akarja elrontani a hangulatot. Az ötletelés kapcsán rá most egyelőre még nem tudnak számítani. A vacsorán is gondolkozik. Vadhúst biztos nem fognak szerezni hacsak valaki nem szalad el a városba, de nem hiszi, hogy bárki akarna. A rántott sajt ötlete viszont tetszik neki. Azt, szereti.*
-Az jól hangzik.
*Nem véletlen, hogy a nők helye van a konyhában. Ő csak halat tud kiválót sütni. Ha meg csak magára kell gondolnia nem is foglalkozik sokat vele. Jó a kolbász vagy a szalonna. Inkább előbbi mert, azt könnyebb harapni. És míg ő a kosztnál van leragadva a tintanyalóból kijön annak női énje. Fel akarja díszíteni a házat. Méghozzá papírból kivágott vackokkal amik őket jelképezik. Na, jó az elf igyekszik leszólni magában az ötletet, de el kell ismernie, hogy a saját ünnep ötletelés jobban megfogta a másikat mint őt és ez nem egy szégyenletes dolog. Maximum neki, de reggel van úgyhogy nem szégyelli. A két lányt is elkapja a hangulat.*
-Megpróbálhatok segíteni amit tudok.
*Teszi hozzá a saját részét ő is most rá nem jellemző visszafogottsággal és a gunyorossága nélkül. Luninari megjegyzésére, hogy őt mi jellemzi azért megjelenik a férfi képén egy mosoly. Mást nem is várt volna a lánytól. De emiatt a gyermetegsége miatt élvezi annyira a társaságát és figyelt fel rá első találkozásukkor is. Az orvosságos üvegcse említésére felemeli a szemöldökét.*
-Az üvegcse volt a legemlékezetesebb emléked rólam?
*Mosolyodik el pimaszul. Bár annak idején a vizsgálat során nem a hosszú vékonyodó nyakú üvegedényt hanem egy poharat használt a lány, de talán leesik neki mire gondol az elf aki a következő pillanatban már tereli is el a témát.*
-A tenger szebb emlék mint a szakmám és jobban jellemez. Csónakot szerintem tudok kivágni.
*Kár tagadni biztos tud majd kivágni. Egy éles késsel nem ollóval. Úgy mintha valakibe vésné majd bele a szimbólumot hisz fél kézzel az ollózás nem menne, de így meg tudja majd oldani. Ennyire ismeri már magát és azért ha akar meg tud oldani dolgokat nyomorékként is. Közben a szakácsnőjük távozik a reggeli dolgaira és mikor visszatér nekilát megetetni őket. Elsőként a tintanyaló kap akivel közlik, hogy nem muszáj a többieket megvárnia. Ha így tesz pár lopott sötét pillantást biztos fog kapni az elftől, aki ugyebár az illem bajnoka. Ezért is nézi úgy meg a két serénykedő konyhaelfet és fattyat. Tényleg nem mondaná meg senki róluk, hogy anya és lánya. Ezt a véleményét persze szavakkal nem formázza meg. Azt, a felismerést se, hogy mindig szerette a konyhában sürgölődő nők látványát. A kapott megjegyzésre ártatlan mosollyal válaszol.*
-Abban én biztos vagyok, hogy meglesz.
*Ha más nem, köteles lesz ő leinni magát és mindenkit megtáncoltatni. Erre van tartva. Meg az udvarlásra. Meg a néha idetévedő félholtak vagy betegek felnyalábolására. El kell ismernie alaposan kihasználják.*
//Surran az őz, szökell halkan//
*Városi hivatal. Még a megnevezés is taszítja az elfet. Főleg mert mint kiderül jól állapította meg. Nemesi játékszerről van szó amit az egyszerű néptől lopott drága pénzen építettek meg. Patkányok! Nincs jó kedve és korán is van. Az új hagyományként tervezett közös sütögetésből sikeresen kivágja magát mire a félvér olyan megjegyzést tesz amire értetlenül felvonja a szemöldökét.*
-Mivel?
*Kérdez vissza, hogy egyértelműbb legyen a probléma. Majd a nevetés hatására lassan rájön, hogy ez egy vicc volt. Elmosolyodik, de nem őszintén. Csak annyira őszinte mint mikor a szegénynegyedben kellett elviselnie a "Ha jó a kedved tapsolj egy nagyot!" típusú vicceket naponta többször is. A lánynak viszont nem jegyzi meg. Főleg mert nem akarja elrontani a hangulatot. Az ötletelés kapcsán rá most egyelőre még nem tudnak számítani. A vacsorán is gondolkozik. Vadhúst biztos nem fognak szerezni hacsak valaki nem szalad el a városba, de nem hiszi, hogy bárki akarna. A rántott sajt ötlete viszont tetszik neki. Azt, szereti.*
-Az jól hangzik.
*Nem véletlen, hogy a nők helye van a konyhában. Ő csak halat tud kiválót sütni. Ha meg csak magára kell gondolnia nem is foglalkozik sokat vele. Jó a kolbász vagy a szalonna. Inkább előbbi mert, azt könnyebb harapni. És míg ő a kosztnál van leragadva a tintanyalóból kijön annak női énje. Fel akarja díszíteni a házat. Méghozzá papírból kivágott vackokkal amik őket jelképezik. Na, jó az elf igyekszik leszólni magában az ötletet, de el kell ismernie, hogy a saját ünnep ötletelés jobban megfogta a másikat mint őt és ez nem egy szégyenletes dolog. Maximum neki, de reggel van úgyhogy nem szégyelli. A két lányt is elkapja a hangulat.*
-Megpróbálhatok segíteni amit tudok.
*Teszi hozzá a saját részét ő is most rá nem jellemző visszafogottsággal és a gunyorossága nélkül. Luninari megjegyzésére, hogy őt mi jellemzi azért megjelenik a férfi képén egy mosoly. Mást nem is várt volna a lánytól. De emiatt a gyermetegsége miatt élvezi annyira a társaságát és figyelt fel rá első találkozásukkor is. Az orvosságos üvegcse említésére felemeli a szemöldökét.*
-Az üvegcse volt a legemlékezetesebb emléked rólam?
*Mosolyodik el pimaszul. Bár annak idején a vizsgálat során nem a hosszú vékonyodó nyakú üvegedényt hanem egy poharat használt a lány, de talán leesik neki mire gondol az elf aki a következő pillanatban már tereli is el a témát.*
-A tenger szebb emlék mint a szakmám és jobban jellemez. Csónakot szerintem tudok kivágni.
*Kár tagadni biztos tud majd kivágni. Egy éles késsel nem ollóval. Úgy mintha valakibe vésné majd bele a szimbólumot hisz fél kézzel az ollózás nem menne, de így meg tudja majd oldani. Ennyire ismeri már magát és azért ha akar meg tud oldani dolgokat nyomorékként is. Közben a szakácsnőjük távozik a reggeli dolgaira és mikor visszatér nekilát megetetni őket. Elsőként a tintanyaló kap akivel közlik, hogy nem muszáj a többieket megvárnia. Ha így tesz pár lopott sötét pillantást biztos fog kapni az elftől, aki ugyebár az illem bajnoka. Ezért is nézi úgy meg a két serénykedő konyhaelfet és fattyat. Tényleg nem mondaná meg senki róluk, hogy anya és lánya. Ezt a véleményét persze szavakkal nem formázza meg. Azt, a felismerést se, hogy mindig szerette a konyhában sürgölődő nők látványát. A kapott megjegyzésre ártatlan mosollyal válaszol.*
-Abban én biztos vagyok, hogy meglesz.
*Ha más nem, köteles lesz ő leinni magát és mindenkit megtáncoltatni. Erre van tartva. Meg az udvarlásra. Meg a néha idetévedő félholtak vagy betegek felnyalábolására. El kell ismernie alaposan kihasználják.*
692. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-01-30 22:40:54
Üzenet elküldve: 2023-01-30 22:40:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 1479
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 1479
Játékstílus: Vakmerő
* Kettejük közül csak Intath ért a szesz- és varázsitalfőzéshez, így talán nem is baj, ha inkább ő gondolkodik a terv megvalósításán. Morwon csak azt tudja, hogy melyik a jó alkohol – szerencsére rosszat még nem ivott. Meg aztán nem is lelkesedik úgy a gondolkodásért, mint a másik – ilyen fáradtan biztos nem. Nem sokkal azután, hogy az elf magára hagyja az óriást, ő már húzza is a lóbőrt.
//Egy hat múlva//
Telnek-múlnak a napok, óriásunk ott segít, ahol tud. Trágyázásban például sok tapasztalata van és szereti is csinálni, ezért örül is annak, hogyha rá van bízva. Persze még élvezetesebb lenne, ha itt lenne vele Learon, Trodd és Akheel ia, hiszen nélkülük kissé monotonná tud válni a munka. Meg így nincs is kit megdobálni a ganéval. Sokszor eszébe jutnak a régi Tharg barátai, akiknek többségét évek óta nem látta, ahogy Anissról és Syndráról sem feledkezik meg – noha napról napra egyre világosabb számára, hogy ők már eljutottak a városba. Vagy megette őket egy mocsári troll. Egyiken sem segíthet. Ami azt illeti, teljesen jól elvan itt, így annyira nem is bánja, hogy az elkövetkezendő napokban egyetlen társai az állatok és persze az elf, aki viszont többnyire a maga dolgával van elfoglalva. Morwon nem szakad meg a sok munkában, de azért napnyugtakor kellemes kimerültség fogja el, amit már csak egy finom vacsora és egy kényelmes ágy tetéz. Becsületesen végzi a dolgát, ha arról lenne szó, még fel is takarítana, de persze feleslegesen nem dolgozik. Így ehelyett ő is csak nézi, ahogy porosodnak a polcok és nőnek a sarokban a pókhálók. A ganézás természetéből fakadóan végül csak ráveszi magát a fürdésre. Ehhez keres egy dézsát, illetve vödröket, a tóból vizet mer és a tűzhelynél megmelegíti. Ha egy kicsivel melegebb idő lenne, nem bonyolítaná túl és egyszerűen a tóban fürdene meg. Viszont inkább nem így tesz.
Épp a ház előtt ücsörög egy farönkön és kardját élezi, amikor meghallja a nevét. *
– Itten vagyok! * Kiáltja el magát, és bár nem hinné, hogy szükség lesz odabent a kardjára, sosem lehet elég óvatos, így azt lapjával a vállára helyeti és elindul a hang forrása felé. *
– Megyek! * Mostanra nagyjából megtanulta, hogy mi hol van a házban, így talán egyedül is odatalál. *
– Ejha! * Mást nem nagyon tud hozzáfűzni. Talán nem is tudja, milyen értékesek ezek a varázslöttyök, de azt látta, hogy Intath már egy hata azokkal foglalkozott, ami még akkor is sok idő, ha beleszámítjuk, hogy fél kézzel kellett mindent csinálnia és, ha csak nem rejteget gnóm segítőket a pincében, akkor mindezt teljesen egyedül csinálta. Ami bizonyára szép teljesítmény. Morwon nem tudhatja. *
– No, akkó' még egyszer… Melyik mit csinál? A fizetés meg mán, ha jól rémlik, megvót… * Megvakarja tarkóját, miközben próbál visszaemlékezni. Egyértelműen rémlik neki, hogy adott valamennyi pénzt az elfnek, csak abban nem biztos, hogy az a teljes ár volt vagy csak az előleg. Úgyhogy biztosabb, ha rákérdez. *
– Vagy az csak az előleg vót? * Teljesen komoly képet vág és látszik rajta, hogy igény esetén hajlandó lenne a második felét is kifizetni, már ha van nála annyi pénz. (És hogy ne lenne, hiszen ő Morwon Loree Dedion, a legendás óriás, akinek aranyrögök nőnek a zsebében.) *
– Ganézás közben arra gondoltam, hatnak-é az italok a jószágokra? Ha Pajtással megitatnám az egyik csodalöttyöt, elbírna annyit, mint két öszvér? Vagy, ha a másikat, attú meg kifényesedne a szőre és a fogai?
//Egy hat múlva//
Telnek-múlnak a napok, óriásunk ott segít, ahol tud. Trágyázásban például sok tapasztalata van és szereti is csinálni, ezért örül is annak, hogyha rá van bízva. Persze még élvezetesebb lenne, ha itt lenne vele Learon, Trodd és Akheel ia, hiszen nélkülük kissé monotonná tud válni a munka. Meg így nincs is kit megdobálni a ganéval. Sokszor eszébe jutnak a régi Tharg barátai, akiknek többségét évek óta nem látta, ahogy Anissról és Syndráról sem feledkezik meg – noha napról napra egyre világosabb számára, hogy ők már eljutottak a városba. Vagy megette őket egy mocsári troll. Egyiken sem segíthet. Ami azt illeti, teljesen jól elvan itt, így annyira nem is bánja, hogy az elkövetkezendő napokban egyetlen társai az állatok és persze az elf, aki viszont többnyire a maga dolgával van elfoglalva. Morwon nem szakad meg a sok munkában, de azért napnyugtakor kellemes kimerültség fogja el, amit már csak egy finom vacsora és egy kényelmes ágy tetéz. Becsületesen végzi a dolgát, ha arról lenne szó, még fel is takarítana, de persze feleslegesen nem dolgozik. Így ehelyett ő is csak nézi, ahogy porosodnak a polcok és nőnek a sarokban a pókhálók. A ganézás természetéből fakadóan végül csak ráveszi magát a fürdésre. Ehhez keres egy dézsát, illetve vödröket, a tóból vizet mer és a tűzhelynél megmelegíti. Ha egy kicsivel melegebb idő lenne, nem bonyolítaná túl és egyszerűen a tóban fürdene meg. Viszont inkább nem így tesz.
Épp a ház előtt ücsörög egy farönkön és kardját élezi, amikor meghallja a nevét. *
– Itten vagyok! * Kiáltja el magát, és bár nem hinné, hogy szükség lesz odabent a kardjára, sosem lehet elég óvatos, így azt lapjával a vállára helyeti és elindul a hang forrása felé. *
– Megyek! * Mostanra nagyjából megtanulta, hogy mi hol van a házban, így talán egyedül is odatalál. *
– Ejha! * Mást nem nagyon tud hozzáfűzni. Talán nem is tudja, milyen értékesek ezek a varázslöttyök, de azt látta, hogy Intath már egy hata azokkal foglalkozott, ami még akkor is sok idő, ha beleszámítjuk, hogy fél kézzel kellett mindent csinálnia és, ha csak nem rejteget gnóm segítőket a pincében, akkor mindezt teljesen egyedül csinálta. Ami bizonyára szép teljesítmény. Morwon nem tudhatja. *
– No, akkó' még egyszer… Melyik mit csinál? A fizetés meg mán, ha jól rémlik, megvót… * Megvakarja tarkóját, miközben próbál visszaemlékezni. Egyértelműen rémlik neki, hogy adott valamennyi pénzt az elfnek, csak abban nem biztos, hogy az a teljes ár volt vagy csak az előleg. Úgyhogy biztosabb, ha rákérdez. *
– Vagy az csak az előleg vót? * Teljesen komoly képet vág és látszik rajta, hogy igény esetén hajlandó lenne a második felét is kifizetni, már ha van nála annyi pénz. (És hogy ne lenne, hiszen ő Morwon Loree Dedion, a legendás óriás, akinek aranyrögök nőnek a zsebében.) *
– Ganézás közben arra gondoltam, hatnak-é az italok a jószágokra? Ha Pajtással megitatnám az egyik csodalöttyöt, elbírna annyit, mint két öszvér? Vagy, ha a másikat, attú meg kifényesedne a szőre és a fogai?
691. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-01-30 00:05:13
Üzenet elküldve: 2023-01-30 00:05:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1591
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1591
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
*Szerencsére az a kérdés nem okoz komoly fejtörést, hogy megnézné-e a másik a szobákat. Most egyből érkezik a válasz. A doki meg egyből vezeti is a vendéget. Nem kell messzire menniük itt vannak a sarkon a legközelebbiek és mikor az első üresnek kinyitja az elf az ajtaját, hogy megmutassa a szerény bútorzatot egyből ki is lesz az választva. Se nem jobb, se nem rosszabb, mint a többi. Ágy, asztal, szék, láda és egy mosdótál várja a leendő lakóját. A leendő alkoholos terveik és ötletelésük során a doki megjegyzése a várt hatást érte el a másiknál mégpedig, hogy valamin jót kacagott. Ő is vigyorog saját megjegyzésén.*
-Ugye-ugye?
*Bizony a piának megvan a maga varázslatos ereje és az elf is nem csak mint orvos hálás a hatásaiért. A trollos hasonlatról pedig... Hát látott már a kikötőben cifra dolgokat. Talán a mocsári trollok is foghatnak evőeszközöket a kezükbe. De mint kiderül Morwon se találkozott még azoknak a fajtájával. Az elf ezen nem lepődik meg. Értette a célzást.*
-Baj éppen nem lehet az igaz. Még gondolkozok rajta, hogy lenne jó.
*Egyáltalán a pia butításával szemben mennyi eredménye van egy varázsital hatásának. Meg milyen italt lenne érdemes keverni. Egy erős zöld hatására egy ideig jobban bírná a szeszt, de aztán hirtelen ütné meg. Fehértől meg megszépülne az iszákos. Bátrabb, magabiztosabb és szebb csábítók lennének a kocsmákban. Ez lehet egyáltalán nem is volna butaság. Arról nem is beszélve, hogy a nem olyan szép partnernek is lehet rendelni. Ez nemhogy nem butaság hanem szinte zseniális. Ezzel nagyobbat üthetnek mint a gyógynövényes ezerfű párlattal amit régi szerzetesi recept alapján tervezett az elf megvalósítani. Egyből még inkább fellelkesült. Jó is, hogy inkább lepihenne a másik mert legalább mielőbb munkához láthat, hogy lekösse a megindult agyát.*
-Rendben szólok.~Dehogy keltelek fel az éjszaka közepén mire végzek.~Ha valami gond adódik akkor megtalálsz a pincében. Folyosó végén az ajtó.
*Mutatja is, hogy melyik folyosó. Reméli ez elég lesz és nem fog a másik minden ajtón bekopogni ha mégis keresné.*Jó pihenést Morwon!
*Azzal ő már menne is dolgára. Nem rendet tenni a konyhában vagy a jószágokat kiganézni vagy bármi egyéb női munkát. A laborba vezet az útja. Mikor már lefelé lépked a lépcsőn már fütyörészik is. Jó kedve van. Ritka jókedve.*
//Egy hat múlva//
*A házon határozott nyomot hagyott a lányok hiánya az elmúlt napokban ahogy az elfen is. Mindkettő elhanyagoltabb és kicsit leharcoltabb lett. Bár a ligetre, azt hogy leharcoltabb nem lehet mondani. Persze a jószágok nem kaptak annyi törődést, a mosatlanok felhalmozódtak, az asztal morzsásabb, a por megült az általában gyakrabban felsepert és felmosott padlón, de ezek csak külsőségek. Férfiember ezzel nem törődik. És az egykori kalózon most látszik igazán, hogy ő amúgy az nem valami uracska. A ruhája több napos és gyűrött, a haja kócos és zsíros, az alakja és a szeme alatti ráncok egy kis koplalásra és a pihenés hiányára utalnak, de széles vigyora mindenért kárpótolhat mindenkit. Ha az óriás ragaszkodott hozzá, hogy itt marad míg ő minden löttyöt kikever és nem akart főzni akkor hideg étellel kellett beérnie mert a dokinak se volt kedve. Viszont borozgathattak esténként és folytathatták a nagyra törő terveiket. Viszont lehet meg volt kérve néhány olyan házimunka elvégzésére amit nem lehet elhanyagolni és egy nagyon elfoglalt, méghozzá félkezű személy nem tudja elvégezni. Kecskefejés, ganézás ilyesmi. Ebben az esetben az állatállomány nem szenvedte meg a lányok hiányát. De kit érdekelnek az állatok? Ő végre végzett! Megvan a megrendelés. Széles vigyorával járja körbe a házat és annak környékét, hogy megtalálja az óriást.*
-Morwon! Morwon! Kész vagyok! Nézd meg őket! Kész vagyok!
*Lelkesedése nem csökkent.*
-Ugye-ugye?
*Bizony a piának megvan a maga varázslatos ereje és az elf is nem csak mint orvos hálás a hatásaiért. A trollos hasonlatról pedig... Hát látott már a kikötőben cifra dolgokat. Talán a mocsári trollok is foghatnak evőeszközöket a kezükbe. De mint kiderül Morwon se találkozott még azoknak a fajtájával. Az elf ezen nem lepődik meg. Értette a célzást.*
-Baj éppen nem lehet az igaz. Még gondolkozok rajta, hogy lenne jó.
*Egyáltalán a pia butításával szemben mennyi eredménye van egy varázsital hatásának. Meg milyen italt lenne érdemes keverni. Egy erős zöld hatására egy ideig jobban bírná a szeszt, de aztán hirtelen ütné meg. Fehértől meg megszépülne az iszákos. Bátrabb, magabiztosabb és szebb csábítók lennének a kocsmákban. Ez lehet egyáltalán nem is volna butaság. Arról nem is beszélve, hogy a nem olyan szép partnernek is lehet rendelni. Ez nemhogy nem butaság hanem szinte zseniális. Ezzel nagyobbat üthetnek mint a gyógynövényes ezerfű párlattal amit régi szerzetesi recept alapján tervezett az elf megvalósítani. Egyből még inkább fellelkesült. Jó is, hogy inkább lepihenne a másik mert legalább mielőbb munkához láthat, hogy lekösse a megindult agyát.*
-Rendben szólok.~Dehogy keltelek fel az éjszaka közepén mire végzek.~Ha valami gond adódik akkor megtalálsz a pincében. Folyosó végén az ajtó.
*Mutatja is, hogy melyik folyosó. Reméli ez elég lesz és nem fog a másik minden ajtón bekopogni ha mégis keresné.*Jó pihenést Morwon!
*Azzal ő már menne is dolgára. Nem rendet tenni a konyhában vagy a jószágokat kiganézni vagy bármi egyéb női munkát. A laborba vezet az útja. Mikor már lefelé lépked a lépcsőn már fütyörészik is. Jó kedve van. Ritka jókedve.*
//Egy hat múlva//
*A házon határozott nyomot hagyott a lányok hiánya az elmúlt napokban ahogy az elfen is. Mindkettő elhanyagoltabb és kicsit leharcoltabb lett. Bár a ligetre, azt hogy leharcoltabb nem lehet mondani. Persze a jószágok nem kaptak annyi törődést, a mosatlanok felhalmozódtak, az asztal morzsásabb, a por megült az általában gyakrabban felsepert és felmosott padlón, de ezek csak külsőségek. Férfiember ezzel nem törődik. És az egykori kalózon most látszik igazán, hogy ő amúgy az nem valami uracska. A ruhája több napos és gyűrött, a haja kócos és zsíros, az alakja és a szeme alatti ráncok egy kis koplalásra és a pihenés hiányára utalnak, de széles vigyora mindenért kárpótolhat mindenkit. Ha az óriás ragaszkodott hozzá, hogy itt marad míg ő minden löttyöt kikever és nem akart főzni akkor hideg étellel kellett beérnie mert a dokinak se volt kedve. Viszont borozgathattak esténként és folytathatták a nagyra törő terveiket. Viszont lehet meg volt kérve néhány olyan házimunka elvégzésére amit nem lehet elhanyagolni és egy nagyon elfoglalt, méghozzá félkezű személy nem tudja elvégezni. Kecskefejés, ganézás ilyesmi. Ebben az esetben az állatállomány nem szenvedte meg a lányok hiányát. De kit érdekelnek az állatok? Ő végre végzett! Megvan a megrendelés. Széles vigyorával járja körbe a házat és annak környékét, hogy megtalálja az óriást.*
-Morwon! Morwon! Kész vagyok! Nézd meg őket! Kész vagyok!
*Lelkesedése nem csökkent.*
690. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-01-29 22:36:36
Üzenet elküldve: 2023-01-29 22:36:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 1479
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 1479
Játékstílus: Vakmerő
– Meg én. * Határozottan válaszol és bólint is. Hátratolja a székét és feláll. Fejét kishíján beveri a mennyezetbe, de szerencsére elég ideje él már ember-méretűre tervezett környezetben, hogy mégse kövessen el ekkora fatális hibát és még épp időben lehajtja fejét. Amennyiben Intath megmutatja neki a szobákat, ő nem válogat sokáig, az első adandó alkalommal bólint egyet és megszólal. *
– Ez jó lesz. * Nincs rengeteg dolga, csak egy pajzs, egy számszeríj, egy kard és a páncélja. Illetve ami még ezen kívül van, azt vagy kint hagyta Pajtással együtt, vagy az előbb adta oda az elfnek.
A másik témára adott válaszon öblös hangján felkacag. Meglehet, hogy a szarás felmagasztalásán vidul így fel; ugyanakkor az elf nem teljesen zárkózik el a lehetőségtől, így ő is megpróbál továbbra is komolyan hozzászólni a felvetéshez. *
– A' mán igaz. A piától még a szántón felnőtt kislegény is erőt érez magában, hogy ökölharcot vívjon a barlangi medvével, és a mocsári troll is megtanul késsel-villával enni. * Hirtelen nem jut eszébe jobb példa. Esetleg még az orkokat tudná felhozni példának, de jobban belegondolva azok akármennyit is isznak, csak butábbak lesznek – ezt már tapasztalta. Ellenben mocsári trollokkal még sosem találkozott személyesen, így a példa nyilvánvalóan ferdítés vagy legalábbis még nem beigazolt feltevés. Kis gondolkodás után ezt be is vallja. *
– Habár mocsári trollokkal még nem sodort össze a szél, így tán nem is igaz. De mi baj lehet abbú, ha belekeverünk egy olyan kék löttyöt valakinek a sörébe? Na ugye! * Morwon szeret új dolgokkal kísérletezni – még, ha eleinte tart is tőlük, kiváltképp, ha szerepel a nevükben a "varázs" vagy a "mágia". Azonban eddig akármibe is vágta a kardját, annak mindig jó vagy legrosszabb esetben is csak semleges vége lett. (Most a sárwargos históriáról feledkezzünk meg egy időre.) *
– No, akkó' jó munkát. Én mostan ledőlök pihenni, mer' hosszú vót az út. De, ha gyün egy fehér hajú elf nő vagy egy kicsi embernő, akinek fekete haja van, akkó' mindenképp szólj nekem is róluk! Vagy, ha elkészültek a főzetek. * Valóban fáradt, nem csak testileg, hiszen az óriások jól bírják a hosszú gyalogtúrákat, de kezdi úgy érezni, hogy már az esze sem vág, mint máskor. Ez pedig sokat mond. Úgyhogy hagyja, hogy Intath nekilásson a maga dolgának, ő pedig, ha egyedül maradt, leveszi páncélját, fegyvereit a falhoz támasztja és ledől az ágyba. Valószínűsíthetőleg nem óriás-méretű ágyak vannak, de remélhetőleg elég nagyok ahhoz, hogy ha összehúzza magát, csak a lába vége lógjon le róla. Ha meg nem sikerül kényelmesen elhelyezkedni, még mindig van B terv: aludhat a földön. *
– Ez jó lesz. * Nincs rengeteg dolga, csak egy pajzs, egy számszeríj, egy kard és a páncélja. Illetve ami még ezen kívül van, azt vagy kint hagyta Pajtással együtt, vagy az előbb adta oda az elfnek.
A másik témára adott válaszon öblös hangján felkacag. Meglehet, hogy a szarás felmagasztalásán vidul így fel; ugyanakkor az elf nem teljesen zárkózik el a lehetőségtől, így ő is megpróbál továbbra is komolyan hozzászólni a felvetéshez. *
– A' mán igaz. A piától még a szántón felnőtt kislegény is erőt érez magában, hogy ökölharcot vívjon a barlangi medvével, és a mocsári troll is megtanul késsel-villával enni. * Hirtelen nem jut eszébe jobb példa. Esetleg még az orkokat tudná felhozni példának, de jobban belegondolva azok akármennyit is isznak, csak butábbak lesznek – ezt már tapasztalta. Ellenben mocsári trollokkal még sosem találkozott személyesen, így a példa nyilvánvalóan ferdítés vagy legalábbis még nem beigazolt feltevés. Kis gondolkodás után ezt be is vallja. *
– Habár mocsári trollokkal még nem sodort össze a szél, így tán nem is igaz. De mi baj lehet abbú, ha belekeverünk egy olyan kék löttyöt valakinek a sörébe? Na ugye! * Morwon szeret új dolgokkal kísérletezni – még, ha eleinte tart is tőlük, kiváltképp, ha szerepel a nevükben a "varázs" vagy a "mágia". Azonban eddig akármibe is vágta a kardját, annak mindig jó vagy legrosszabb esetben is csak semleges vége lett. (Most a sárwargos históriáról feledkezzünk meg egy időre.) *
– No, akkó' jó munkát. Én mostan ledőlök pihenni, mer' hosszú vót az út. De, ha gyün egy fehér hajú elf nő vagy egy kicsi embernő, akinek fekete haja van, akkó' mindenképp szólj nekem is róluk! Vagy, ha elkészültek a főzetek. * Valóban fáradt, nem csak testileg, hiszen az óriások jól bírják a hosszú gyalogtúrákat, de kezdi úgy érezni, hogy már az esze sem vág, mint máskor. Ez pedig sokat mond. Úgyhogy hagyja, hogy Intath nekilásson a maga dolgának, ő pedig, ha egyedül maradt, leveszi páncélját, fegyvereit a falhoz támasztja és ledől az ágyba. Valószínűsíthetőleg nem óriás-méretű ágyak vannak, de remélhetőleg elég nagyok ahhoz, hogy ha összehúzza magát, csak a lába vége lógjon le róla. Ha meg nem sikerül kényelmesen elhelyezkedni, még mindig van B terv: aludhat a földön. *
689. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-01-29 13:51:03
Üzenet elküldve: 2023-01-29 13:51:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 677
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 677
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Intath nem tűnik annyira lelkesnek mint amennyire várta, meglehet persze, hogy csak azért, mert, mint az általában lenni szokott, ha viccelni próbál, apró kis vicce nem igazán talál be, így pedig az elf gyorsan hárít, ráadásul még jól is.
Az igazat megvallva ő sem nagyon tudja, hogy mit tudna neki segíteni főzés közben. Biztosan remek sült halat tud készíteni, ahogyan azt korábban állította magáról, ugyanakkor abban is biztos, hogy a doki nem éppen egy konyhatündér.*
- Hát, szívesen meganítlak hagymát pucolni mondjuk, nem olyan nehéz. *mondja, de, hogy ezúttal egyértelművé tegye, hogy tényleg csak viccel, egyben el is neveti magát.
Az jobban meglepi, hogy pont a dokinak ne lenne semmi ötlete, mivel eddig azt hitte tobzódni fog bennük, hiszen ő már oly sok felé járt és annyi mindent látott. De hát még csak a nap legelején vannak, egy részről. Más részről pedig lehet jobb is, ha nem pont ő engedi szabadjára úgy igazán a fantáziáját az ünneplés módjait illetően.*
- Amúgy hosszú még a nap, bármi eszedbe juthat estig. Ha más nem, az ünnepi vacsorán gondolkodj, hogy mit ennél. Csak, ha borozunk este, akkor ne valami tejes legyen. Viszont kis kecskesajtot kiránthatnék az ebédhez, egy kis krumplipüréhez, hogy mégse csak levest együnk. Ha nem is emlékeztet a napra külsőleg, de azért melegnek legalább meleg lesz.
*Ami Adoavert illeti, neki ismét sikerül lenyűgöznie őt, és ezt nem is szándékozik eltitkolni, bár az kicsit csalódással tölti el, hogy nincsen neki távcsöve, még egy egészen kicsi sem, amit bármikor előhúzhatna akár köpenye rejtekéből is.*
- Annyi baj legyen, holdban, csillagokban gyönyörködni végül is távcső nélkül is tudunk majd este, a többi pedig nagyszerű ötlet! *mosolyog.* Bár nem lesz kis munka, de én benne vagyok a magam részéről! *teszi hozzá lelkesen.*
- Én is! *csatlakozik az édesanyja is szintén lelkesen és vidáman, máris azon gondolkodva, hogy mi az, ami az ő múltját jelképezi. Hirtelen nem is tudna választani annyi minden, bár igaz, ami igaz, nincs egyetlen olyan tárgy, vagy szimbólum sem, ami igazán reprezentálná őt, vagy jelképezné egykori papnői hivatását, vagy azt, hogy volt és van életének még egy ennél is sokkal fontosabb hivatása, az, hogy anya. Nem véletlenül választotta végül Lunit ahelyett, hogy otthon marad és továbbra is becsülettel és odaadással végzi népének a szertartásait.
Mégis, az, hogy valaha papnő volt, elválaszthatatlan tőle, ezt pedig leginkább talán egy kör jelképezi, ami a természet örök körforgását szimbolizálja. Egyszerű kis szimbólum, de legalább nem kell túl bonyolult formákat összebűvészkednie ollóval, papírból.
Közben lánya is azon gondolkodik, hogy őt milyen forma fejezi ki leginkább a külvilág felé, neki ellenben szinte gondolkodnia sem kell ezen.*
- Nekem nagyon egyszerű, hogy engem mik jelképeznek a legjobban. Nyuszik meg hold! *mosolyog boldogan.* Bár a nyulat talán kicsit bonyolult megcsinálni, de hát nem is az a lényeg, hogy tökéletes legyen! Viszont a bennünket jelképező dolgok és a csillagok mellé, mindenképpen kell majd nap is, ha már napfordulót ünneplünk. Adoaver szimbóluma lehetne könyv, vagy tekercs, Intnek pedig mondjuk orvosságos üvegcse, de majd kitaláljátok úgy is. Jó sok mindennek hangzik így, félek el se készülünk vele estig. *bizonytalanodik el, de csak egy pillanatra, ameddig meg nem találja a megoldást.* Igaz mondjuk, hogyha főzés közben is vagdosok mondjuk, akkor talán. A húslevest amúgy is csak fel kell rakni, aztán kis túlzással ugyan, de körülbelül megfő magától.
- Ezen ne aggódj, én is szívesen segítek. *ajánlja fel Ea.* Csak akkor mindenki mondja meg, hogy mit szeretne a csillagok meg a nap mellé még dísznek.
- Na, mindjárt jövök! *szedi közben Luninari végre össze magát annyira, hogy kimenjen. Később még az állatokat is el kell látnia, most azonban egyelőre saját reggelijük a legfontosabb, hogy aztán a rá váró ünnepnek, valamint a hozzá tartozó munkáknak ne üres hassal álljanak neki.
Ha nem is szó szerint, de mégis szinte fut oda is, meg vissza is, és nem csak azért, mert odakint hideg van, hanem ezzel is szeretne nyerni egy kis időt.
Visszatérve aztán először Adoavernek tálal reggelit, mivel az övét a legegyszerűbb elkészíteni.*
- Ne várj meg minket, ha éhes vagy. *ajánlja fel neki, majd ezek után áll neki krumplit hámozni és reszelni, miközben édesanyja megtöri a tojásokat és elkezdi fel is verni azokat, hogy minél gyorsabban a rántotta is kész legyen.*
- Ha van még bármi ötletetek, ne tartsátok magatokban! *mosolyog.* Az se baj, ha nem jut mindenre idő, vagy nem lesz mindenben tökéletes a megvalósítás, a lényeg, hogy jól érezzük magunkat végül.
*Szerinte jól is fogják, ő legalábbis már most ünnepi hangulatban van, és nagyon kíváncsi arra, hogy végül mi fog kisülni majd ebből a napból, amit félig-meddig egész jól el is terveztek már a reggeli előtt. Talán kicsikét közelebb is hozza majd az itt élőket egymáshoz, ami nem is lenne csoda, hiszen valahol tulajdonképpen ez minden ünnep kimondatlan célja, összetartani az adott közösséget.*
//Surran az őz, szökell halkan//
*Intath nem tűnik annyira lelkesnek mint amennyire várta, meglehet persze, hogy csak azért, mert, mint az általában lenni szokott, ha viccelni próbál, apró kis vicce nem igazán talál be, így pedig az elf gyorsan hárít, ráadásul még jól is.
Az igazat megvallva ő sem nagyon tudja, hogy mit tudna neki segíteni főzés közben. Biztosan remek sült halat tud készíteni, ahogyan azt korábban állította magáról, ugyanakkor abban is biztos, hogy a doki nem éppen egy konyhatündér.*
- Hát, szívesen meganítlak hagymát pucolni mondjuk, nem olyan nehéz. *mondja, de, hogy ezúttal egyértelművé tegye, hogy tényleg csak viccel, egyben el is neveti magát.
Az jobban meglepi, hogy pont a dokinak ne lenne semmi ötlete, mivel eddig azt hitte tobzódni fog bennük, hiszen ő már oly sok felé járt és annyi mindent látott. De hát még csak a nap legelején vannak, egy részről. Más részről pedig lehet jobb is, ha nem pont ő engedi szabadjára úgy igazán a fantáziáját az ünneplés módjait illetően.*
- Amúgy hosszú még a nap, bármi eszedbe juthat estig. Ha más nem, az ünnepi vacsorán gondolkodj, hogy mit ennél. Csak, ha borozunk este, akkor ne valami tejes legyen. Viszont kis kecskesajtot kiránthatnék az ebédhez, egy kis krumplipüréhez, hogy mégse csak levest együnk. Ha nem is emlékeztet a napra külsőleg, de azért melegnek legalább meleg lesz.
*Ami Adoavert illeti, neki ismét sikerül lenyűgöznie őt, és ezt nem is szándékozik eltitkolni, bár az kicsit csalódással tölti el, hogy nincsen neki távcsöve, még egy egészen kicsi sem, amit bármikor előhúzhatna akár köpenye rejtekéből is.*
- Annyi baj legyen, holdban, csillagokban gyönyörködni végül is távcső nélkül is tudunk majd este, a többi pedig nagyszerű ötlet! *mosolyog.* Bár nem lesz kis munka, de én benne vagyok a magam részéről! *teszi hozzá lelkesen.*
- Én is! *csatlakozik az édesanyja is szintén lelkesen és vidáman, máris azon gondolkodva, hogy mi az, ami az ő múltját jelképezi. Hirtelen nem is tudna választani annyi minden, bár igaz, ami igaz, nincs egyetlen olyan tárgy, vagy szimbólum sem, ami igazán reprezentálná őt, vagy jelképezné egykori papnői hivatását, vagy azt, hogy volt és van életének még egy ennél is sokkal fontosabb hivatása, az, hogy anya. Nem véletlenül választotta végül Lunit ahelyett, hogy otthon marad és továbbra is becsülettel és odaadással végzi népének a szertartásait.
Mégis, az, hogy valaha papnő volt, elválaszthatatlan tőle, ezt pedig leginkább talán egy kör jelképezi, ami a természet örök körforgását szimbolizálja. Egyszerű kis szimbólum, de legalább nem kell túl bonyolult formákat összebűvészkednie ollóval, papírból.
Közben lánya is azon gondolkodik, hogy őt milyen forma fejezi ki leginkább a külvilág felé, neki ellenben szinte gondolkodnia sem kell ezen.*
- Nekem nagyon egyszerű, hogy engem mik jelképeznek a legjobban. Nyuszik meg hold! *mosolyog boldogan.* Bár a nyulat talán kicsit bonyolult megcsinálni, de hát nem is az a lényeg, hogy tökéletes legyen! Viszont a bennünket jelképező dolgok és a csillagok mellé, mindenképpen kell majd nap is, ha már napfordulót ünneplünk. Adoaver szimbóluma lehetne könyv, vagy tekercs, Intnek pedig mondjuk orvosságos üvegcse, de majd kitaláljátok úgy is. Jó sok mindennek hangzik így, félek el se készülünk vele estig. *bizonytalanodik el, de csak egy pillanatra, ameddig meg nem találja a megoldást.* Igaz mondjuk, hogyha főzés közben is vagdosok mondjuk, akkor talán. A húslevest amúgy is csak fel kell rakni, aztán kis túlzással ugyan, de körülbelül megfő magától.
- Ezen ne aggódj, én is szívesen segítek. *ajánlja fel Ea.* Csak akkor mindenki mondja meg, hogy mit szeretne a csillagok meg a nap mellé még dísznek.
- Na, mindjárt jövök! *szedi közben Luninari végre össze magát annyira, hogy kimenjen. Később még az állatokat is el kell látnia, most azonban egyelőre saját reggelijük a legfontosabb, hogy aztán a rá váró ünnepnek, valamint a hozzá tartozó munkáknak ne üres hassal álljanak neki.
Ha nem is szó szerint, de mégis szinte fut oda is, meg vissza is, és nem csak azért, mert odakint hideg van, hanem ezzel is szeretne nyerni egy kis időt.
Visszatérve aztán először Adoavernek tálal reggelit, mivel az övét a legegyszerűbb elkészíteni.*
- Ne várj meg minket, ha éhes vagy. *ajánlja fel neki, majd ezek után áll neki krumplit hámozni és reszelni, miközben édesanyja megtöri a tojásokat és elkezdi fel is verni azokat, hogy minél gyorsabban a rántotta is kész legyen.*
- Ha van még bármi ötletetek, ne tartsátok magatokban! *mosolyog.* Az se baj, ha nem jut mindenre idő, vagy nem lesz mindenben tökéletes a megvalósítás, a lényeg, hogy jól érezzük magunkat végül.
*Szerinte jól is fogják, ő legalábbis már most ünnepi hangulatban van, és nagyon kíváncsi arra, hogy végül mi fog kisülni majd ebből a napból, amit félig-meddig egész jól el is terveztek már a reggeli előtt. Talán kicsikét közelebb is hozza majd az itt élőket egymáshoz, ami nem is lenne csoda, hiszen valahol tulajdonképpen ez minden ünnep kimondatlan célja, összetartani az adott közösséget.*
688. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-01-25 19:53:42
Üzenet elküldve: 2023-01-25 19:53:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 371
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 371
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Igencsak jól esett neki, hogy időszakonként űzött hobbijáról beszélhetett, az meg pláne, hogy érdeklődő társaság is akadt hozzá. És bár hencegés nélkül elismeri gazdag származását, azért hogy az óriás horoszkópot az ő tulajdonának állapítják meg, az már egyenesen túlzás lenne.*
- Ó, nem nekem van, nem-nem. Ez az eszköz a városi hivatal tulajdona, semmi személy nem mondhatja magát egyedüli gazdájának. Még ritka használatához is engedély kell, értéke majdhogynem felbecsülhetetlen. Ami nem is furcsa, tekintve hogy felépítése évekbe, és egy megmérhetetlen aranytengerbe telt, minden nép elvégezte ott a dolgát. Ha minden igaz, most a Stúdium alsó raktárai egyikében szedi a port.
*Falvakat és erdőket hall megerősítésként az egykori papnőtől, valamint a merész kijelentést, hogy az ő történelmiük ül a sáv első végén. Tekintve az elf élettartalom felháborító hosszát, és hogy már azelőtt is Lanawinban rótták a szelídítetlen vadont, mielőtt ember a félszigetet meglelte volna meggyötört hajóival, nem mondhatja azonnal túlzásnak. Bár ha a többi régi népet, törpét vagy óriást kérdezne meg... ebbe jobb, ha nem gondol bele túl sokat.*
- Vadhús, az megmondom, nem hangzik rossz választásnak. *Mind kultúrális, mind gasztronómiai szempontból. Ahogy a húsleves sem. És a forralt borral már ő is ismerős, igaz, sokkal szerényebb mértékben és az udvari etikettek zavaros rendszerének köszönhetően inkább kényszeredettségből jutott az ajkai közé, mint saját döntésből. De megpróbálja túltenni magát rajta.
És hogy ők tervezzék el az ünnepet, alkossanak újat? Ez nagy felelősség, amit Adoavernek vékony kezeibe adtak, és az első pillanatokban nem is nagyon jut eszébe semmi említésre méltó ötlet. És ahogy hallja, Intathnak sem. Állát kezében tartva töri a fejét. Náluk az étkezésen, a pihenésen és az esti csillagnézésen kívül nem volt sokkalta másabb a nap unalmasabb testvéreinél. Akkkor ahelyett, hogy ahhoz hasonlóvá gyúrná ezt, talán azt kéne kitalálni, mi hiányzott onnan.*
- ...Díszek. *Megvan.* - Ki lehetne díszíteni a Szarvasliget fontosabb szobáit mindenféle csicsás dolgokkal, ami feldobja az unalom-űzött vendég és lakó hangulatát. Várjunk, nem: olyan dolgokat használhatnánk dísznek, ami minket jelképez! Vagy a mi múltainkhoz vezethető vissza! Fák, növények, hajók, vizek és... csillag! Ez az! *Gyermeki fény keletkezik szemeiben, és izgatottan a jelenlévőkhöz fordul.* - Nem vagyunk Linahechben, de azzal is megleszünk, amink van! A konyhának, nappalinak, előszobának és lépcsőnek a falait és környékeit papírból kivágott formákkal és kúszónövényekkel és virágokkal ki tudjuk díszíteni! Valamint mivel amúgy is a nap vagy fény ünnepe van, több fényt is helyezhetünk a nagyobb szobákba; el kell gondolkodnom hogy fáklyákon kívül mit tudunk tenni, de már megvannak az alapok! Mit szóltok hozzá?
//Surran az őz, szökell halkan//
*Igencsak jól esett neki, hogy időszakonként űzött hobbijáról beszélhetett, az meg pláne, hogy érdeklődő társaság is akadt hozzá. És bár hencegés nélkül elismeri gazdag származását, azért hogy az óriás horoszkópot az ő tulajdonának állapítják meg, az már egyenesen túlzás lenne.*
- Ó, nem nekem van, nem-nem. Ez az eszköz a városi hivatal tulajdona, semmi személy nem mondhatja magát egyedüli gazdájának. Még ritka használatához is engedély kell, értéke majdhogynem felbecsülhetetlen. Ami nem is furcsa, tekintve hogy felépítése évekbe, és egy megmérhetetlen aranytengerbe telt, minden nép elvégezte ott a dolgát. Ha minden igaz, most a Stúdium alsó raktárai egyikében szedi a port.
*Falvakat és erdőket hall megerősítésként az egykori papnőtől, valamint a merész kijelentést, hogy az ő történelmiük ül a sáv első végén. Tekintve az elf élettartalom felháborító hosszát, és hogy már azelőtt is Lanawinban rótták a szelídítetlen vadont, mielőtt ember a félszigetet meglelte volna meggyötört hajóival, nem mondhatja azonnal túlzásnak. Bár ha a többi régi népet, törpét vagy óriást kérdezne meg... ebbe jobb, ha nem gondol bele túl sokat.*
- Vadhús, az megmondom, nem hangzik rossz választásnak. *Mind kultúrális, mind gasztronómiai szempontból. Ahogy a húsleves sem. És a forralt borral már ő is ismerős, igaz, sokkal szerényebb mértékben és az udvari etikettek zavaros rendszerének köszönhetően inkább kényszeredettségből jutott az ajkai közé, mint saját döntésből. De megpróbálja túltenni magát rajta.
És hogy ők tervezzék el az ünnepet, alkossanak újat? Ez nagy felelősség, amit Adoavernek vékony kezeibe adtak, és az első pillanatokban nem is nagyon jut eszébe semmi említésre méltó ötlet. És ahogy hallja, Intathnak sem. Állát kezében tartva töri a fejét. Náluk az étkezésen, a pihenésen és az esti csillagnézésen kívül nem volt sokkalta másabb a nap unalmasabb testvéreinél. Akkkor ahelyett, hogy ahhoz hasonlóvá gyúrná ezt, talán azt kéne kitalálni, mi hiányzott onnan.*
- ...Díszek. *Megvan.* - Ki lehetne díszíteni a Szarvasliget fontosabb szobáit mindenféle csicsás dolgokkal, ami feldobja az unalom-űzött vendég és lakó hangulatát. Várjunk, nem: olyan dolgokat használhatnánk dísznek, ami minket jelképez! Vagy a mi múltainkhoz vezethető vissza! Fák, növények, hajók, vizek és... csillag! Ez az! *Gyermeki fény keletkezik szemeiben, és izgatottan a jelenlévőkhöz fordul.* - Nem vagyunk Linahechben, de azzal is megleszünk, amink van! A konyhának, nappalinak, előszobának és lépcsőnek a falait és környékeit papírból kivágott formákkal és kúszónövényekkel és virágokkal ki tudjuk díszíteni! Valamint mivel amúgy is a nap vagy fény ünnepe van, több fényt is helyezhetünk a nagyobb szobákba; el kell gondolkodnom hogy fáklyákon kívül mit tudunk tenni, de már megvannak az alapok! Mit szóltok hozzá?
687. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-01-23 19:15:04
Üzenet elküldve: 2023-01-23 19:15:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1591
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1591
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Arra, hogy alapfelszerelés volna minden hajón a távcső a doki csak a szemét forgatja. Egy sima üvegpohár is érték. Azokat meg amiket az olyan távcsövekbe tesznek olyan megbecsült mesterek készítik el akiknek a tudása ritka. A gnómok közt is akik állítólag értenek az ilyen trükkökhöz se közismert dolog az ilyesmi. Szóval ha hozzá is lehet jutni nem olcsón vagy nem törvényes módon. Szóval a nyuszimama jól összegzi a dolgot. Az elf biccent is annak szavaira, hogy egyértelmű legyen. Ez után a tintanyalóra terelődik a szó. Annak a távcsőnek a leírása alapján belül szidja a doki a másikat. Ilyesmikre van pénzük. Merthogy koszos mancsú utcakölyköket nem engednek annak a közelébe az biztos. Minden bizonnyal nemesi hülyeség. Azon meg, hogy egy falu lehet-e régebbi mint a városok abba Int inkább bele se gondol. Nem hiszi, de annyira nem is érdekli őt a dolog, hogy komolyabban járassa rajta az agyát. Marad a teájának a kortyolgatásánál. Az elfmama jóval büszkébben áll ehhez a kérdéshez.*
~Az első település ezen a világon és pont az elfeké. Na, hagyjuk!~
*Végül a saját lánya is letöri a lelkesedést egy humorosan elmés megjegyzéssel. Ezen szerényen Int is elmosolyodik a bögréje fölött, hogy a következő pillanatban visszarendezze a vonásait. Az ünneplés tervezgetése kapcsán meg teljesen átveszi a vezetést a valószínűleg ha nem is látszik rajta, de jelenlegi rangidős. A forralt bort annyira issza az elf mint a simát. Egyedül az szokta zavarni, hogy azt nem lehet vedelni. Ezt viszont nem fejti ki. A húslevessel sincs semmi baja. Párszor már kifejtette, de ő szinte bármit meg tudna enni. És hiába él már itt egy ideje, nem nagyon alakult még ki benne az a fajta igényesség, hogy ne a kikötői vagy szegénynegyedi sokszor moslékszerű koszthoz hasonlítsa amit elé tesznek. Ő örül mindennek. Azon, hogy ők találják ki miképp akarnak ünnepelni Int elgondolkozva a teája maradékába bámul. Egyet ért a nővel. Egyáltalán nem mond butaságot a nyuszimama. És bár ő mindig is szeretett duhajkodni és minden kikötőben megünnepelték, hogy partot értek vagy van pénzük amit elverhetnek vagy hogy míg úton voltak a könnyűvérű kikötői nők nem tűntek el, de azok legtöbbször nem olyan családias ünneplések voltak. Szóval neki azon túl, hogy szívesen berúgna más ötlete nincs. Ellentétben Luninari-val, aki talán mert nő, de egyből ötletel az ünnepi menün és, hogy feldíszítené a házat. Amivel az elfnek semmi baja. Mondjuk, azt hogy segítsen a konyhában szívesen elkerülné még úgy, hogy jobb dolga nincs.*
-Nem tudom én tudok-e valamit segíteni.
*Jegyzi meg óvatoskodva. Nyíltan nemet nem fog mondani. Meg nem is szívesen hagyná együtt a lányt a tintanyalóval. Valahogy nem tetszik neki, ami van azok között. Vagy csak lehetne. A helyzet mindenesetre kedvez a fickónak. Ha a lány megindul kifelé ő kiissza az utolsó kortyot is a bögréjéből és néz maga elé.*
-Nekem semmi ötletem.
*Talán még nem kelt fel teljesen.*
//Surran az őz, szökell halkan//
*Arra, hogy alapfelszerelés volna minden hajón a távcső a doki csak a szemét forgatja. Egy sima üvegpohár is érték. Azokat meg amiket az olyan távcsövekbe tesznek olyan megbecsült mesterek készítik el akiknek a tudása ritka. A gnómok közt is akik állítólag értenek az ilyen trükkökhöz se közismert dolog az ilyesmi. Szóval ha hozzá is lehet jutni nem olcsón vagy nem törvényes módon. Szóval a nyuszimama jól összegzi a dolgot. Az elf biccent is annak szavaira, hogy egyértelmű legyen. Ez után a tintanyalóra terelődik a szó. Annak a távcsőnek a leírása alapján belül szidja a doki a másikat. Ilyesmikre van pénzük. Merthogy koszos mancsú utcakölyköket nem engednek annak a közelébe az biztos. Minden bizonnyal nemesi hülyeség. Azon meg, hogy egy falu lehet-e régebbi mint a városok abba Int inkább bele se gondol. Nem hiszi, de annyira nem is érdekli őt a dolog, hogy komolyabban járassa rajta az agyát. Marad a teájának a kortyolgatásánál. Az elfmama jóval büszkébben áll ehhez a kérdéshez.*
~Az első település ezen a világon és pont az elfeké. Na, hagyjuk!~
*Végül a saját lánya is letöri a lelkesedést egy humorosan elmés megjegyzéssel. Ezen szerényen Int is elmosolyodik a bögréje fölött, hogy a következő pillanatban visszarendezze a vonásait. Az ünneplés tervezgetése kapcsán meg teljesen átveszi a vezetést a valószínűleg ha nem is látszik rajta, de jelenlegi rangidős. A forralt bort annyira issza az elf mint a simát. Egyedül az szokta zavarni, hogy azt nem lehet vedelni. Ezt viszont nem fejti ki. A húslevessel sincs semmi baja. Párszor már kifejtette, de ő szinte bármit meg tudna enni. És hiába él már itt egy ideje, nem nagyon alakult még ki benne az a fajta igényesség, hogy ne a kikötői vagy szegénynegyedi sokszor moslékszerű koszthoz hasonlítsa amit elé tesznek. Ő örül mindennek. Azon, hogy ők találják ki miképp akarnak ünnepelni Int elgondolkozva a teája maradékába bámul. Egyet ért a nővel. Egyáltalán nem mond butaságot a nyuszimama. És bár ő mindig is szeretett duhajkodni és minden kikötőben megünnepelték, hogy partot értek vagy van pénzük amit elverhetnek vagy hogy míg úton voltak a könnyűvérű kikötői nők nem tűntek el, de azok legtöbbször nem olyan családias ünneplések voltak. Szóval neki azon túl, hogy szívesen berúgna más ötlete nincs. Ellentétben Luninari-val, aki talán mert nő, de egyből ötletel az ünnepi menün és, hogy feldíszítené a házat. Amivel az elfnek semmi baja. Mondjuk, azt hogy segítsen a konyhában szívesen elkerülné még úgy, hogy jobb dolga nincs.*
-Nem tudom én tudok-e valamit segíteni.
*Jegyzi meg óvatoskodva. Nyíltan nemet nem fog mondani. Meg nem is szívesen hagyná együtt a lányt a tintanyalóval. Valahogy nem tetszik neki, ami van azok között. Vagy csak lehetne. A helyzet mindenesetre kedvez a fickónak. Ha a lány megindul kifelé ő kiissza az utolsó kortyot is a bögréjéből és néz maga elé.*
-Nekem semmi ötletem.
*Talán még nem kelt fel teljesen.*
686. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-01-22 20:09:34
Üzenet elküldve: 2023-01-22 20:09:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 677
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 677
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Néha, vagy talán nem is annyira néha szeret leragadni a lényegtelen részleteknél, a sok sokkal fontosabb egyéb részlet közül. Jelenleg talán éppen ilyen a távcső kérdése, ami Adoaver mellett őt is kissé meglepi.*
- Nahát, fura. *tűnődik hangosan, ahelyett, hogy azon törné a fejét, hogyan tudnák méltóképpen, de, ami ennél is fontosabb, úgy megünnepelni ezt a jeles napot, hogy utána mindannyian jobban érezzék magukat a legbarátságtalanabb hónapok kellős közepén.*
- Én is úgy képzeltem, hogy minden hajón van legalább egy távcső, ha más nem, akkor a kapitánynak mindenképpen kell. Vagy az őrszemnek, aki abban a kosárban áll a vitorla csúcsán, ahonnan a szárazföldet kémlelik.
*Látni persze nem hogy a tengert nem látta még, de tengerjáró hajót is jó esetben csak rajzon, ez azonban képzeletét nem nagyon akadályozza meg abban, hogy a maga módján és lehetőségeihez képest szárnyaljon.
Édesanyja viszont vele ellentétben teljesen könnyedén lép túl azon, hogy valamikor, valaha régen, vagy talán nem is olyan régen akadt-e távcső azon a hajón, ahol Int volt az orvos, avagy sem.*
- Nem kell ám mindent elhinni, ami a történetekben van, vagy amit egy könyvben olvasol *mosolyodik el szórakottan.* Ha nem volt, hát nem volt. Biztos tényleg drága egy ilyen távcső, bár, ha jól értettem neked van. *néz Adoaverre, remélve, hogy nem téved. Ha már ilyen lelkesen beszélt róla, szívesen belenézne életében először egybe.
Érdeklődését azonban mégis inkább az ifjú embernek az a megjegyzése kelti fel, miszerint az ő hagyományaik nyilván idősebbek a városoknál.
Hiába, erre azért egy büszke mosolyt nem képes nem megengedni magának, még akkor sem, ha ahhoz már elég idős ahhoz, hogy a népének jogos büszkesége ne szálljon a fejébe.*
- Városok még tényleg sehol sem voltak, amikor mi már régen az erdőben éltünk, ahol most. Azon sem lepődnék meg, ha éppen a mi egykori falunk lenne az első település ezen a világon.
- Én azért igen *nyom el Luni egy ásítást, miközben ismét lehajol megsimogatni Holdpihét, aki most, hogy végzett a reggelivel, egyelőre elégedetten heveredik le a tűz közelében.*
- Mert, ha ha igen, hát nem sokat fejlődött azóta. *neveti el magát.*
- És éppen ezért szép. *von vállat Ea, egyáltalán nem sértődve meg lánya megjegyzésén, főleg, hogy igazából teljesen mindegy. Most itt vannak, oda pedig már nem fognak visszamenni, bármilyen szép is volt az erdőben élni.*
- Ami az ünnepet és az ötleteket illeti *válaszol inkább Adoavernek a múlton való gondolkodás helyett* hát, vadhús, ha jól sejtem nincsen itthon, pedig nálunk az volt a hagyományos ünnepi étel, hogy ez is biztosítsa a gazdag vadászzsákmányt a következő évre, viszont mivel azt ünnepeljük, hogy hamarosan jön vissza a meleg és a fény, ilyenkor olyan ételeket és italokat szokás fogyasztani, amelyek erre emlékeztetnek. Például vörös forralt bort, ami a meleget is szimbolizálja és a felkelő nap fényére is emlékeztet. Vagy ebédre forró húslevest, ami, ha elég szép sárga, akkor meg pont olyan, mint a delelő nap, ráadásul ugyanúgy életet ad és nagyon egészséges. *mondja, sejtve, hogy sem a húsleves, sem a forralt bor ellen nem lesz senkinek semmi kifogása. Utóbbit még ő is szívesen inna. Bár általában nem pont az alkohol adta mámorban kereste a gyönyöröket az életben, azért volt rá példa, hogy igen, és különben is régen ivott utoljára.
Ráadásul már Luni is elég nagy lány ahhoz, hogy ne kelljen rászólnia, hogyha egy, vagy két bögrével többet iszik a nemes italból, mint ami még egészséges lenne. Azon gondolkodik, hogy vajon rossz anya-e ezért, de igazából kíváncsi egy kicsit a részeg, oldottabb Luninarira, bár attól azért fél, hogy az ital majd túlságosan is megoldja a nyelvét, mivel lánya teljsen józanon is tud és szeret is nagyon sokat beszélni.*
- De mint mondtam, nálunk minden család máshogy ünnepelt magában. Kicsit az itteni közösség is olyan, mint egy család, mivel pedig itt ez lesz az első ilyen ünnep, így a legjobb, ha a magatok képére formáljátok. *ad tanácsot, nem tudva kivetkőzni annak a papnőnek a szerepépből, aki valaha volt.*
- Úgy értem, gondolkodjatok el, hogy nektek mi jut eszetekbe a fény, vagy a napfordulóról, döntsétek el, hogy ti, hogyan szeretnétek ünnepelni, és tegyetek úgy! Végül is, mindennek, ami ma ősi hagyomány, valamikor egyszer el kellett kezdődnie egyszer a messzi múltban, és valakinek ki kellett találnia.
*Ezen lánya is elgondolkodik két forró korty tea között.*
- Hát, úgy is én leszek a szakácsnő, találjátok ki milyen ünnepi ételre vágytok húslevesen kívül. Ma nem spórolunk semmivel. Abból is csinálhatnánk hagyományt akár, hogy ma a fiúk is segítenek nekem főzni a konyhában. Mivel pedig a levegő és az egyensúly hónapjait várjuk vissza, ha találok kint virágot, feldíszíthetnénk vele a konyhát, vagy a nagy szobát. Vagy legalább itteni meg az ottani asztalt. Ha más nem, akkor egy kis fűvel. Nekem egyelőre más ötletem nincs. *mondja* Bárhogy is, kimegyek tojásért, mert az első új ünnepi hagyomány úgy tűnik az lesz, hogy mi krumplis tojást reggelizünk, Adoaver pedig kalácsot, vajjal. A többit találjátok ki ameddig kint vagyok! Addig én is gondolkodom. Egyet már ki is találtam, bár az csak Holdpihét érinti. Ma ő is kap tőlem valami különleges finomságot vacsorára.
*Ezen mosolyog, pontosabban már nem csak ezen. Édesanyja lelkesedése átragadt rá; szeretne jót enni, forralt bort inni, Adoaver és Intath évődését és a történeteiket hallgatni, miközben eltöltenek együtt egy vidám napot.
Még megvárja, hogy a többiek mit mondanak, hátha az előtt is eszükbe jut valami jó, mielőtt kimenne. Addig sem tétlenkedik mindenesetre, kezébe vesz egy kosarat, hogy abba pakolja majd a tojásokat odakint, közben pedig figyelmesen és kíváncsian hallgat.*
//Surran az őz, szökell halkan//
*Néha, vagy talán nem is annyira néha szeret leragadni a lényegtelen részleteknél, a sok sokkal fontosabb egyéb részlet közül. Jelenleg talán éppen ilyen a távcső kérdése, ami Adoaver mellett őt is kissé meglepi.*
- Nahát, fura. *tűnődik hangosan, ahelyett, hogy azon törné a fejét, hogyan tudnák méltóképpen, de, ami ennél is fontosabb, úgy megünnepelni ezt a jeles napot, hogy utána mindannyian jobban érezzék magukat a legbarátságtalanabb hónapok kellős közepén.*
- Én is úgy képzeltem, hogy minden hajón van legalább egy távcső, ha más nem, akkor a kapitánynak mindenképpen kell. Vagy az őrszemnek, aki abban a kosárban áll a vitorla csúcsán, ahonnan a szárazföldet kémlelik.
*Látni persze nem hogy a tengert nem látta még, de tengerjáró hajót is jó esetben csak rajzon, ez azonban képzeletét nem nagyon akadályozza meg abban, hogy a maga módján és lehetőségeihez képest szárnyaljon.
Édesanyja viszont vele ellentétben teljesen könnyedén lép túl azon, hogy valamikor, valaha régen, vagy talán nem is olyan régen akadt-e távcső azon a hajón, ahol Int volt az orvos, avagy sem.*
- Nem kell ám mindent elhinni, ami a történetekben van, vagy amit egy könyvben olvasol *mosolyodik el szórakottan.* Ha nem volt, hát nem volt. Biztos tényleg drága egy ilyen távcső, bár, ha jól értettem neked van. *néz Adoaverre, remélve, hogy nem téved. Ha már ilyen lelkesen beszélt róla, szívesen belenézne életében először egybe.
Érdeklődését azonban mégis inkább az ifjú embernek az a megjegyzése kelti fel, miszerint az ő hagyományaik nyilván idősebbek a városoknál.
Hiába, erre azért egy büszke mosolyt nem képes nem megengedni magának, még akkor sem, ha ahhoz már elég idős ahhoz, hogy a népének jogos büszkesége ne szálljon a fejébe.*
- Városok még tényleg sehol sem voltak, amikor mi már régen az erdőben éltünk, ahol most. Azon sem lepődnék meg, ha éppen a mi egykori falunk lenne az első település ezen a világon.
- Én azért igen *nyom el Luni egy ásítást, miközben ismét lehajol megsimogatni Holdpihét, aki most, hogy végzett a reggelivel, egyelőre elégedetten heveredik le a tűz közelében.*
- Mert, ha ha igen, hát nem sokat fejlődött azóta. *neveti el magát.*
- És éppen ezért szép. *von vállat Ea, egyáltalán nem sértődve meg lánya megjegyzésén, főleg, hogy igazából teljesen mindegy. Most itt vannak, oda pedig már nem fognak visszamenni, bármilyen szép is volt az erdőben élni.*
- Ami az ünnepet és az ötleteket illeti *válaszol inkább Adoavernek a múlton való gondolkodás helyett* hát, vadhús, ha jól sejtem nincsen itthon, pedig nálunk az volt a hagyományos ünnepi étel, hogy ez is biztosítsa a gazdag vadászzsákmányt a következő évre, viszont mivel azt ünnepeljük, hogy hamarosan jön vissza a meleg és a fény, ilyenkor olyan ételeket és italokat szokás fogyasztani, amelyek erre emlékeztetnek. Például vörös forralt bort, ami a meleget is szimbolizálja és a felkelő nap fényére is emlékeztet. Vagy ebédre forró húslevest, ami, ha elég szép sárga, akkor meg pont olyan, mint a delelő nap, ráadásul ugyanúgy életet ad és nagyon egészséges. *mondja, sejtve, hogy sem a húsleves, sem a forralt bor ellen nem lesz senkinek semmi kifogása. Utóbbit még ő is szívesen inna. Bár általában nem pont az alkohol adta mámorban kereste a gyönyöröket az életben, azért volt rá példa, hogy igen, és különben is régen ivott utoljára.
Ráadásul már Luni is elég nagy lány ahhoz, hogy ne kelljen rászólnia, hogyha egy, vagy két bögrével többet iszik a nemes italból, mint ami még egészséges lenne. Azon gondolkodik, hogy vajon rossz anya-e ezért, de igazából kíváncsi egy kicsit a részeg, oldottabb Luninarira, bár attól azért fél, hogy az ital majd túlságosan is megoldja a nyelvét, mivel lánya teljsen józanon is tud és szeret is nagyon sokat beszélni.*
- De mint mondtam, nálunk minden család máshogy ünnepelt magában. Kicsit az itteni közösség is olyan, mint egy család, mivel pedig itt ez lesz az első ilyen ünnep, így a legjobb, ha a magatok képére formáljátok. *ad tanácsot, nem tudva kivetkőzni annak a papnőnek a szerepépből, aki valaha volt.*
- Úgy értem, gondolkodjatok el, hogy nektek mi jut eszetekbe a fény, vagy a napfordulóról, döntsétek el, hogy ti, hogyan szeretnétek ünnepelni, és tegyetek úgy! Végül is, mindennek, ami ma ősi hagyomány, valamikor egyszer el kellett kezdődnie egyszer a messzi múltban, és valakinek ki kellett találnia.
*Ezen lánya is elgondolkodik két forró korty tea között.*
- Hát, úgy is én leszek a szakácsnő, találjátok ki milyen ünnepi ételre vágytok húslevesen kívül. Ma nem spórolunk semmivel. Abból is csinálhatnánk hagyományt akár, hogy ma a fiúk is segítenek nekem főzni a konyhában. Mivel pedig a levegő és az egyensúly hónapjait várjuk vissza, ha találok kint virágot, feldíszíthetnénk vele a konyhát, vagy a nagy szobát. Vagy legalább itteni meg az ottani asztalt. Ha más nem, akkor egy kis fűvel. Nekem egyelőre más ötletem nincs. *mondja* Bárhogy is, kimegyek tojásért, mert az első új ünnepi hagyomány úgy tűnik az lesz, hogy mi krumplis tojást reggelizünk, Adoaver pedig kalácsot, vajjal. A többit találjátok ki ameddig kint vagyok! Addig én is gondolkodom. Egyet már ki is találtam, bár az csak Holdpihét érinti. Ma ő is kap tőlem valami különleges finomságot vacsorára.
*Ezen mosolyog, pontosabban már nem csak ezen. Édesanyja lelkesedése átragadt rá; szeretne jót enni, forralt bort inni, Adoaver és Intath évődését és a történeteiket hallgatni, miközben eltöltenek együtt egy vidám napot.
Még megvárja, hogy a többiek mit mondanak, hátha az előtt is eszükbe jut valami jó, mielőtt kimenne. Addig sem tétlenkedik mindenesetre, kezébe vesz egy kosarat, hogy abba pakolja majd a tojásokat odakint, közben pedig figyelmesen és kíváncsian hallgat.*
685. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-01-20 21:39:46
Üzenet elküldve: 2023-01-20 21:39:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 371
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 371
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*A régi szép napok visszatérő memóriájától megbékülten ül vissza helyére, hogy rohamosan kihűlő teáját minél gyorsabban eltűntesse, bőven hagyva időt a többieknek szavai feldolgozására. A két hölgy macskája közben találkozik az ő tekintetével, és Adoaver reménykedve tolja hátrább a székét az asztaltól, hátha a szőrgombócnak kedve támad az ölébe huppanni. Nemcsak kifejezetten szereti simogatni (amilyen ritkán megengedi), de a belőle áradó hő is most kifejezetten hasznos lenne számára. Eközben még jobban elmerül boldog memóriájában, otthon a legnagyobb kényelemben és békességben élvezve a ritkán kapott életet. Nem mondaná, hogy visszafelé vágyódik, de néha-néha nem lenne rossz gondtalanul róni megint a márványváros utcáit. Majd egyszer, miután mindennel végzett.*
- Ősi hagyomány, úgy hallatszik. Idősebbek városainknál. *Kommentálja Calliepeya tájékoztatását. Szabad zöld mezőt képzel el az éjszaka homályában, csak a hold világítva meg a megannyi árnyékos figurát a fűben ülve. Aztán lehet hogy teljesen máshogy nézhetett ki ez náluk, de nincs elég mersze hogy ezt megkérdezze. De Intath régi ünneplési szokásairól nem kell sokat törnie képzeletét. Még sejti is, hogy az etikettet eltekintve nem is nagyon különbözik kettejük eseményei.*
- Nem futotta? Azt hittem, hajónként legalább egy elérhető. Hacsak nem lettem félreinformálva, meglehetősen szükséges eszköz lenne egy teleszkóp a vizeken túli telep felderítésére. *Emeli fel furcsállva a szemöldökét a doktor felé nézve.* Ráadásul amiről én beszélek, az nem egy szokásos távcső. Nem, én egy nagyobb, komplexebb, és minden bizonnyal drágább eszközről beszélek, amibe úgy vélem, Calliepeya, bele tudna tölteni pár órát. Egy háromlábú behemót akkora lencsékkel, mint a fejem; nem egy embernek kell szállítania. Egynél többet nem láttam Lihanechben, talán csak az az egyetlen is van. És nem is miniatűr földszemcséket tudsz vele kémkedni, hanem a villogó égitesteket, amiket olyan közelinek tudsz ilyenkor látni, mintha csak karnyújtásnyira lennének tőled. A csillagképeket gyerekjátékként ki tudod keresni, de egy sok olyan kombinációt is, amit szabad szemmel nem tudnál látni. Ha valahogy szavakkal el tudnám mondani ezeknek a titáni létformáknak a puszta látványát is... megéri értük élni. Ja, és asszem a kaja és pihenés is jó, ahogy mondtam. Anélkül biztos megtörne a polgárok háta.* Az övé biztos megtörne, annyi biztos.*
- Én leszek az utolsó, aki ellenezne egy kis másságot. Az előkészületeket meg is kezdhetjük! Mi lenne az ötlet?
//Surran az őz, szökell halkan//
*A régi szép napok visszatérő memóriájától megbékülten ül vissza helyére, hogy rohamosan kihűlő teáját minél gyorsabban eltűntesse, bőven hagyva időt a többieknek szavai feldolgozására. A két hölgy macskája közben találkozik az ő tekintetével, és Adoaver reménykedve tolja hátrább a székét az asztaltól, hátha a szőrgombócnak kedve támad az ölébe huppanni. Nemcsak kifejezetten szereti simogatni (amilyen ritkán megengedi), de a belőle áradó hő is most kifejezetten hasznos lenne számára. Eközben még jobban elmerül boldog memóriájában, otthon a legnagyobb kényelemben és békességben élvezve a ritkán kapott életet. Nem mondaná, hogy visszafelé vágyódik, de néha-néha nem lenne rossz gondtalanul róni megint a márványváros utcáit. Majd egyszer, miután mindennel végzett.*
- Ősi hagyomány, úgy hallatszik. Idősebbek városainknál. *Kommentálja Calliepeya tájékoztatását. Szabad zöld mezőt képzel el az éjszaka homályában, csak a hold világítva meg a megannyi árnyékos figurát a fűben ülve. Aztán lehet hogy teljesen máshogy nézhetett ki ez náluk, de nincs elég mersze hogy ezt megkérdezze. De Intath régi ünneplési szokásairól nem kell sokat törnie képzeletét. Még sejti is, hogy az etikettet eltekintve nem is nagyon különbözik kettejük eseményei.*
- Nem futotta? Azt hittem, hajónként legalább egy elérhető. Hacsak nem lettem félreinformálva, meglehetősen szükséges eszköz lenne egy teleszkóp a vizeken túli telep felderítésére. *Emeli fel furcsállva a szemöldökét a doktor felé nézve.* Ráadásul amiről én beszélek, az nem egy szokásos távcső. Nem, én egy nagyobb, komplexebb, és minden bizonnyal drágább eszközről beszélek, amibe úgy vélem, Calliepeya, bele tudna tölteni pár órát. Egy háromlábú behemót akkora lencsékkel, mint a fejem; nem egy embernek kell szállítania. Egynél többet nem láttam Lihanechben, talán csak az az egyetlen is van. És nem is miniatűr földszemcséket tudsz vele kémkedni, hanem a villogó égitesteket, amiket olyan közelinek tudsz ilyenkor látni, mintha csak karnyújtásnyira lennének tőled. A csillagképeket gyerekjátékként ki tudod keresni, de egy sok olyan kombinációt is, amit szabad szemmel nem tudnál látni. Ha valahogy szavakkal el tudnám mondani ezeknek a titáni létformáknak a puszta látványát is... megéri értük élni. Ja, és asszem a kaja és pihenés is jó, ahogy mondtam. Anélkül biztos megtörne a polgárok háta.* Az övé biztos megtörne, annyi biztos.*
- Én leszek az utolsó, aki ellenezne egy kis másságot. Az előkészületeket meg is kezdhetjük! Mi lenne az ötlet?
684. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-01-17 21:45:45
Üzenet elküldve: 2023-01-17 21:45:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1591
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1591
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
*Egyszerű egy óriást átverni, de számolni kell a következményekkel is. A doki pedig ezt megtette és így állapította meg, hogy nem tenne jót az egészségének ha hazudna annak a mesterkardos húshegynek. Akinek a barátsága lehet, hogy egyéb olyan előnyökkel is járhat számára amit most még el se tud képzelni. Hogy a folyamat fog veszteségekkel járni az látszólag még nem zavarja a másikat úgyhogy azon a kényes témán túl is léphetnek. Jöhet a következő, amivel sikerül még jobban leterhelnie a másikat. Az első pár másodpercben ez még nem probléma. Fél perc után már kezd érdeklődve feljebb csúszni a doki szemöldöke.*
~Most mi van? Ugye nem fog ledőlni a székről mert ezt egy ökör se viszi le a pincébe. Eltemetni meg nem fogom.~
*Szerencsére újraindul a rendszer aminek következményeként sikerül megszületnie a válasznak is. Hogy az ő kis szerény fürdőjük nem alkalmas egy óriás kiszolgálására neki tényleg eszébe se jutott. És nem is most fog ugyanis Morwon kibírja anélkül. Őt meg nem érdekli ha a vendég mocskosan akar bedőlni az ágyba. A lányok megértik, azt is hogy ilyenkor nem áll neki vitatkozni. Meg most, hogy magára lett hagyva így az elkövetkező napokban ő is kerülni tervezi a vizet. A kérdésre válaszol.*
-Még választhatsz is a szobák közül annyi üres van. Megnézed őket?
*Ha a másik lepihenne megérti. Fene tudja mióta van úton és most evett. Örülne is a dolognak ugyanis ő már mielőbb látna is neki a kotyvasztásnak. A kihívás izgalma feltüzelte. A következő kérdésre válaszolna is rögtön, de az azt követő ötlet megakasztja. Miután leesik, hogy a pia alatt nem varázspiára gondolt a másik akkor érti meg a felmerült nem is teljesen buta gondolatot.*
-Ott főzöm csak, azt azért nagyobban mert jobban is fogy. Amúgy nem buta ötlet, de ezek a varázslöttyök nem tartanak sokáig. A sima pia meg már így is okosít hisz akkor szoktak a legjobb ötletek támadni. Meg szarás közben. Sőt, bátrabb is vagy tőle. Mármint a piától nem a szarástól.~Bár beszarni már nem fogsz ha előre túl vagy rajta.~Olyat viszont tudok amibe mindenféle gyógynövényt belefőzök attól jóféle.
~Mármint elméletileg tudok.~
~Most mi van? Ugye nem fog ledőlni a székről mert ezt egy ökör se viszi le a pincébe. Eltemetni meg nem fogom.~
*Szerencsére újraindul a rendszer aminek következményeként sikerül megszületnie a válasznak is. Hogy az ő kis szerény fürdőjük nem alkalmas egy óriás kiszolgálására neki tényleg eszébe se jutott. És nem is most fog ugyanis Morwon kibírja anélkül. Őt meg nem érdekli ha a vendég mocskosan akar bedőlni az ágyba. A lányok megértik, azt is hogy ilyenkor nem áll neki vitatkozni. Meg most, hogy magára lett hagyva így az elkövetkező napokban ő is kerülni tervezi a vizet. A kérdésre válaszol.*
-Még választhatsz is a szobák közül annyi üres van. Megnézed őket?
*Ha a másik lepihenne megérti. Fene tudja mióta van úton és most evett. Örülne is a dolognak ugyanis ő már mielőbb látna is neki a kotyvasztásnak. A kihívás izgalma feltüzelte. A következő kérdésre válaszolna is rögtön, de az azt követő ötlet megakasztja. Miután leesik, hogy a pia alatt nem varázspiára gondolt a másik akkor érti meg a felmerült nem is teljesen buta gondolatot.*
-Ott főzöm csak, azt azért nagyobban mert jobban is fogy. Amúgy nem buta ötlet, de ezek a varázslöttyök nem tartanak sokáig. A sima pia meg már így is okosít hisz akkor szoktak a legjobb ötletek támadni. Meg szarás közben. Sőt, bátrabb is vagy tőle. Mármint a piától nem a szarástól.~Bár beszarni már nem fogsz ha előre túl vagy rajta.~Olyat viszont tudok amibe mindenféle gyógynövényt belefőzök attól jóféle.
~Mármint elméletileg tudok.~
683. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-01-17 20:56:10
Üzenet elküldve: 2023-01-17 20:56:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 1479
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 1479
Játékstílus: Vakmerő
* Érthető, hogy az elf óvatos, hiszen nem minden óriás olyan jámbor, mint mostani vendége. Morwon nem ért a varázsitalokhoz és azt sem tudja, hogy került hozzá ennyi üvegcse az évek alatt. Ha Intath át akarta volna verni, valószínűleg az összeset ingyen megszerezhette volna tőle, ha azt mondja, hogy azok csak értéktelen csecsebecsék. Persze ahogy az idő kerekét nem lehet visszafordítani, úgy az óriás sem fogja egyik percről a másikra elfeledni, amit ma tanult vendéglátójától. Más kérdés, hogy mindannak, ami elhangzott, csak egy kis százaléka maradt meg a koponyájában – elsősorban az, hogy a zöld és a lila varázsitalok igazán hasznosak, de a többi is jól jöhet bizonyos helyzetekben. Lényeg a lényeg, az elf biztosra akar menni, hogy óriásunk nem fog kiborulni a nap végén egy félreértés következtében – Morwonnak pedig esze ágában sincs ilyet tenni. Persze sosem tudhatjuk biztosra, mit hoz a jövő. *
– Nem baj. * Meg is vonja a vállát, és amennyiben nincs több kérdés vagy kérés, úgy egy további szó nélkül befejezi az étkezést, aztán tér csak rá az elf ajánlatára. Habár Morwon néhányszor biztosan fürdött már az elmúlt hónapokban, az igazság az, hogy nem ez a kedvenc elfoglaltsága. Pláne nem egy akkora lavórban, amiben még az emberek is csak kényelmetlenül férnek el. Márpedig hacsak nem lakik itt egy óriás is, valószínűtlennek tartja, hogy találni fog egy megfelelő méretű kádat.
~ Merre járhat az öreg Azil? Évek óta nem láttam az ácsmestert! ~ Nem mintha Azil öt perc alatt tudna neki szerkeszteni egy óriás-méretű lavórt. Tulajdonképpen nincs is rá akkora szüksége, csakhogy az elf eszébe juttatta a fürdést és egyik gondolatból következik a másik, így jutott el a rég nem látott ismerősig. A gondolatmenet végére pedig még mindig nem jutott semmire, ellenben jó egy perce szótlanul ül az üres tányér felett, amit nem feltétlenül indokol a téma nehézsége. *
– Bah. Majdan fürdök máskó'. No, de hun fogok ledőlni pihenni? * Vált témát és bízik benne, hogy az elf elvezeti őt egy ágyhoz vagy hevederhez, csakhogy aztán újabb fontos kérdést tehessen fel. *
– Oszt' a piát hun főzöd? Ugyanott, ahun a varázslöttyöket kevered? Oszt' tudol-é olyan piát főzni, amibe belekeversz vajmi löttyöt, oszt' erősebb vagy okosabb leszek tőle? * Az óriás valószínűleg egy olyan ötlettel állt elő, amivel még soha senki nem próbálkozott Lanawin földjén – talán okkal –, de épp ezért érdekes kísérlet lenne. Amúgy is kell valami különlegességet kitalálniuk, amivel bevonzzák a népeket az ivóversenyre, amit majd egyszer szerveznek… *
– Nem baj. * Meg is vonja a vállát, és amennyiben nincs több kérdés vagy kérés, úgy egy további szó nélkül befejezi az étkezést, aztán tér csak rá az elf ajánlatára. Habár Morwon néhányszor biztosan fürdött már az elmúlt hónapokban, az igazság az, hogy nem ez a kedvenc elfoglaltsága. Pláne nem egy akkora lavórban, amiben még az emberek is csak kényelmetlenül férnek el. Márpedig hacsak nem lakik itt egy óriás is, valószínűtlennek tartja, hogy találni fog egy megfelelő méretű kádat.
~ Merre járhat az öreg Azil? Évek óta nem láttam az ácsmestert! ~ Nem mintha Azil öt perc alatt tudna neki szerkeszteni egy óriás-méretű lavórt. Tulajdonképpen nincs is rá akkora szüksége, csakhogy az elf eszébe juttatta a fürdést és egyik gondolatból következik a másik, így jutott el a rég nem látott ismerősig. A gondolatmenet végére pedig még mindig nem jutott semmire, ellenben jó egy perce szótlanul ül az üres tányér felett, amit nem feltétlenül indokol a téma nehézsége. *
– Bah. Majdan fürdök máskó'. No, de hun fogok ledőlni pihenni? * Vált témát és bízik benne, hogy az elf elvezeti őt egy ágyhoz vagy hevederhez, csakhogy aztán újabb fontos kérdést tehessen fel. *
– Oszt' a piát hun főzöd? Ugyanott, ahun a varázslöttyöket kevered? Oszt' tudol-é olyan piát főzni, amibe belekeversz vajmi löttyöt, oszt' erősebb vagy okosabb leszek tőle? * Az óriás valószínűleg egy olyan ötlettel állt elő, amivel még soha senki nem próbálkozott Lanawin földjén – talán okkal –, de épp ezért érdekes kísérlet lenne. Amúgy is kell valami különlegességet kitalálniuk, amivel bevonzzák a népeket az ivóversenyre, amit majd egyszer szerveznek… *
682. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-01-17 11:12:16
Üzenet elküldve: 2023-01-17 11:12:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1591
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1591
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*A tintanyaló jól körülírja, hogy ha a doki a régi foglalkozását űzné akkor miért vetetné le az ékszerein túl még a ruháit is vele mielőtt hazazavarja. Van mit fejlődnie. Ők annak idején mennyi kereskedőt, sőt ritkábban nemeseket is indítottak el az önfejlesztés útján. Ez a gondolat tetszik neki. Mást nem szól hozzá. Hogy ő milyen körülményeket tapasztalt abba jobb bele se menni. Ez nem verseny. A kényelemről való filozofálgatásával viszont nem mond butaságokat a félvér. Először persze nem érti az elf, de a példa után bólint. Valóban ha választani kéne akkor ő mindkettőt kérné. Pihe-puha selyem, meg bársony nemesi ágyban akar vedelni és duhajkodni a cimboráival. Egyik vagy másik önmagában nem az igazi. Amúgy az a gondolat, hogy egy tündérre a tetőről ráessen a hó őt megmosolyogtatja. Viccesen hangzik. Az újabb érkezők közül a nyuszimamának még örül is. Bár az után a vidám mosoly után nehéz lenne nem jobb kedvre derülni. Szülőföldje szokásairól való tématerelése sikeresen bevált. Luninari kérdésére szélesebb lesz a vigyora.*
-Volt bizony. Asztalon táncolás, éneklés, dajdajozás. Az ünnepekkor ennek csak lett egy formája. Jó idők voltak.
*Merül is el kicsit az emlékekben amik kicsit jobb kedvre is derítik ezen a pusztulat napon. Az ő csendes nosztalgiázgatása mellett a tintanyaló látványosan lelkesebb lett ennek az ünnepnek az említésétől. Felpattan és magyaráz miközben hevesen mutogat. A dokit zavarja ez a dolog, de nem mond semmit. Pedig vicces lenne fejbe dobni azzal bögrével, de a teáért kár lenne. Meg a lányok meg is haragudnának rá. Valszeg a tintanyaló is, de az nem érdekli.*
-Nálunk a hajón sokszor rendes kosztra se futotta nemhogy gnóm üveglencsékre.
*Közli ő is a tapasztalatait a látcsövekkel kapcsolatban. Az ünnepek kapcsán változatos dolgot hall. Egyik helyen több napig tartó zabálás volt, másik helyen egy közös vallási majd egy, azt követő otthoni családi ünnep. Előbbi valami nemesi dolognak hangzik ami nem érdekli az elfet, de az utóbbiból kicsit többet megtud Luninari és az anyja otthoni életéről. Nem hangzik rosszul. Az is érdekes, hogy sokszor csak úgy maguknak is kiültek sütögetni és csillagokat nézegetni. Bár jobb dolguk tényleg nem lehetett az erdő közepén, azt is megérti a városi elf. Neki az itteni szürkeség és unalom is sok most. A nyuszimama ötlete pont ezért meglepi. Főleg mert a pokróccal tökéletesen eltalálta, hogy mi volt a doki terve a mai napra. Kicsit megfontolja, de aztán elmosolyodik.*
-Sosem mondtam nemet ünneplésre. Kár lenne most elkezdeni.
//Surran az őz, szökell halkan//
*A tintanyaló jól körülírja, hogy ha a doki a régi foglalkozását űzné akkor miért vetetné le az ékszerein túl még a ruháit is vele mielőtt hazazavarja. Van mit fejlődnie. Ők annak idején mennyi kereskedőt, sőt ritkábban nemeseket is indítottak el az önfejlesztés útján. Ez a gondolat tetszik neki. Mást nem szól hozzá. Hogy ő milyen körülményeket tapasztalt abba jobb bele se menni. Ez nem verseny. A kényelemről való filozofálgatásával viszont nem mond butaságokat a félvér. Először persze nem érti az elf, de a példa után bólint. Valóban ha választani kéne akkor ő mindkettőt kérné. Pihe-puha selyem, meg bársony nemesi ágyban akar vedelni és duhajkodni a cimboráival. Egyik vagy másik önmagában nem az igazi. Amúgy az a gondolat, hogy egy tündérre a tetőről ráessen a hó őt megmosolyogtatja. Viccesen hangzik. Az újabb érkezők közül a nyuszimamának még örül is. Bár az után a vidám mosoly után nehéz lenne nem jobb kedvre derülni. Szülőföldje szokásairól való tématerelése sikeresen bevált. Luninari kérdésére szélesebb lesz a vigyora.*
-Volt bizony. Asztalon táncolás, éneklés, dajdajozás. Az ünnepekkor ennek csak lett egy formája. Jó idők voltak.
*Merül is el kicsit az emlékekben amik kicsit jobb kedvre is derítik ezen a pusztulat napon. Az ő csendes nosztalgiázgatása mellett a tintanyaló látványosan lelkesebb lett ennek az ünnepnek az említésétől. Felpattan és magyaráz miközben hevesen mutogat. A dokit zavarja ez a dolog, de nem mond semmit. Pedig vicces lenne fejbe dobni azzal bögrével, de a teáért kár lenne. Meg a lányok meg is haragudnának rá. Valszeg a tintanyaló is, de az nem érdekli.*
-Nálunk a hajón sokszor rendes kosztra se futotta nemhogy gnóm üveglencsékre.
*Közli ő is a tapasztalatait a látcsövekkel kapcsolatban. Az ünnepek kapcsán változatos dolgot hall. Egyik helyen több napig tartó zabálás volt, másik helyen egy közös vallási majd egy, azt követő otthoni családi ünnep. Előbbi valami nemesi dolognak hangzik ami nem érdekli az elfet, de az utóbbiból kicsit többet megtud Luninari és az anyja otthoni életéről. Nem hangzik rosszul. Az is érdekes, hogy sokszor csak úgy maguknak is kiültek sütögetni és csillagokat nézegetni. Bár jobb dolguk tényleg nem lehetett az erdő közepén, azt is megérti a városi elf. Neki az itteni szürkeség és unalom is sok most. A nyuszimama ötlete pont ezért meglepi. Főleg mert a pokróccal tökéletesen eltalálta, hogy mi volt a doki terve a mai napra. Kicsit megfontolja, de aztán elmosolyodik.*
-Sosem mondtam nemet ünneplésre. Kár lenne most elkezdeni.
681. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-01-17 09:47:25
Üzenet elküldve: 2023-01-17 09:47:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 677
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 677
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Élete első gyermek, vagy akár kishúg pótló cicájának úgy tűnik nincsen túl jó kedve valóban, de ennek ellenére boldoggá teszi őt, mert, amikor székében ülve lehajol megsimogatni, akkor nem azonnal húzódik el tőle, hogy rávesse magát az elé tálalt finomságokra. Először még hagyja kicsit simogatni magát, egy rövidet nyávog is neki, még ha talán kissé kedvetlenül és rekedten is, csak utána megy el enni és inni a meleget árasztó tűz mellé. Közben mintha sunyi, vagy óvatos pillantásokkal méregetné az asztalnak azt a részét, ahol Intath ül, ezt nem tudja megállapítani, sem azt, hogy a pillantás melyik a kettő közül, sem pedig azt, hogy tényleg pont a szőke elf felé néz-e, ennyire még sem saját macskáját nem ismeri, sem a macskákat úgy általában. Mindenesetre hagyja enni, és nem veszi zokon, ha kis kedvence egyelőre az ő társaságánál jobban vágyik ételre, vízre és tejre. Ő maga is úgy érzi, hogy kell neki legalább a teának a melege és fűszeres íze ahhoz, hogy bármi egyéb másra képes legyen ma.
Többek között arra, hogy több felé is képes legyen figyelni, és összeszedje magát annyira, hogy kimenjen azokért a tojásokért, amiket reggelire megígért.
Előbbi most hirtelen ellenben a tea ellenére sem egyszerű. Intath is beszélt, és Adoaver is, és mind a kettő nagyon felkeltette az érdeklődését. A maga módján mind a dokit, mind pedig az ifjú embert érdekes és kivételes személyiségnek tartja, hiába nem kedvelik ők egymást, őt viszont reményei szerint mind a ketten, bár úgy gondolja, hogy Intath talán jobban. Nagyon kíváncsi arra, hogy Int hol, merre és miféle ünnepekről hallott, meg arra is, hogy melyik a kedvence ezek közül és miért, és persze Adoaver városáról és az ottani szokásokról is szeretne minél többet megtudni egyszerre. Mindez természetesen nem fog egyszerre menni, főleg úgy, hogy persze Holdpihére is figyelnie kell közben, hogy mennyire elégedett a kiszolgálással, valamint az étel, tej és víz minőségével, amit ennek keretében kapott, meg persze arra is, hogy édesanyja mit mond el saját közös múltjukról. Végtére is nem egy egykori szokásuk tabu, és a kívülállók számára titok, amely akkor is köti őket, ha formálisan már egyikük sem tagja a közösségnek, amit elhagytak. Őt magát kitaszították, Ea pedig önként száműzte saját magát a szent földről, amelynek a papnője volt. Igaz, azt, hogy Ea mit mond majd puszta kíváncsiságból figyeli, nem azért, hogy megbotránkozzon rajta. Pont tőle vicces is lenne, aki a legtöbb tabut és vallási előírást papnő édesanyja ellenére is képtelen volt komolyan venni.
Kicsit zavarba is jön különben Adoaver szavaitól, amelyek a kényelemről és a tündérekről szólnak.*
- Köszönöm, kedves vagy *pirul el kicsit mindenesetre, ahogyan Adoaverre néz az otthonáról tartott beszámoló után* de azért annyira nem volt nehéz, vagy rossz, vagy elviselhetetlen, meg ilyesmi.
*Őszintén reméli, hogy ez hárításnak elég, mert a valóban nem azért emlegette fel sem a faházat, sem pedig azt, hogy mennyire vigyáznia kellett a tűzzel, hogy sajnálatot, vagy tiszteletet ébresszen fel saját maga iránt, bár utólag visszagondolva, talán volt ilyen hátsó szándéka is, ezért azonban már most, kis idő elteltével is nagyon szégyelli magát, ezért most talán meg pont őszintébb is a kelleténél. Mindenki mással is, de magának és magában közben azt is bevallja, hogy rossz, talán legrosszabb szokásai közé tartozik, hogy valamiért annak ellenére is szereti sajnáltatni magát, hogy sok ezer saját magánál sokkal rosszabb múltat is képes lenne elképzelni.*
- Meg aztán a kényelem sem minden. Persze, szeretem én is *gondolkodik hangosan* de azért például, amikor a városba kerültem, akkor minden kényelmes volt, ugyanakkor nagyon idegen és nyomasztó is. Akkor elcseréltem volna a kényelmet szívesen, valamire, ami legalább ismerős. Bár, azt tényleg nem bánnám, ha ezt a házat kicsit jobban fel lehetne fűteni, vagy akár azt, ha kicsit melegebb lenne ezekben a hónapokban. Viszont lehetne rosszabb is. Most először örülök neki például, hogy nem vagyok tündér. Eddig nem gondoltam volna, hogy ilyen problémáid is lehetnek, ha még nálam is alacsonyabb vagy.
*Miután a fecsegést befejezte, kicsit kortyol a teából, hogy még több erőt gyűjtsön a kimenetelhez, közben Int arcát fürkészi. Fantáziája szárnyra kap kicsit. Igazából, szinte bármit el tudna képzelni azzal kapcsolatban, hogy Intath hol és milyen ünnepeken vett részt, ahogyan arról is, hogy közben, vagy utána milyen állapotba került.*
- Szívesen meghallgatnám a történeteidet bármikor. Fogadjunk van valami vad tengerészünnep, amit imádtál. *mosolyodik el, nehezen fojtva magába egy rövidebb nevetést.
Callipeyát fantáziáját inkább az Adoaver által mondottak mozgatják meg.*
- Napforduló, csillagok estéje? *néz az ifjú mágusrra.* Szép és érdekes nevek. Mi fényfordulónak hívjuk. Illetve hívtuk a régi otthonunkban. *pontosítja gyorsan magát, Luni miatt is, ugyanakkor azért is, mert önmagát sem árt emlékeztetnie arra, hogy régi otthona, már nem az otthona. Olyan, hogy otthon, talán most nincs is neki, ha bár Szarvasligetet legalább félig annak tartja.*
- Nálunk ezzel a nappal kezdődött az új év, legalább is a szakrális év, ami a fény újjászületésétől a fény újjászületéséig tart. Ennek ellenére még sem volt túl nagy ünnep, mármint úgy értem, hogy nem a közösség szintjén. Volt közös nagy ima és tűz a központi tűzrakónál, aztán minden család a maga módján ünnepelte. Mi például általában vadpörkölttel, aztán éjjeli sütögetéssel, virrasztással, meg hold és csillagnézéssel, de ebben nem volt semmi különleges, mert ilyesmit sokszor csináltunk éjjelente csak úgy is. Érdekes, hogy ti távcsövekkel ünnepeltetek. Hallottam már arról, hogy létezik ilyesmi, de még sosem néztem egybe sem.
- Én sem. *csatlakozik hozzá a lánya is, fél szemmel Holdpihére sandítva, aki éppen talán a felénél tarthat a reggelijének. Úgy tűnik nem siet ezzel sem, ennek pedig örül, mert lesz ideje még kimenni és visszajönni, hogy aztán foglalkozzon vele egy kicsit.*
- Összehozhatnánk valami szép ünnepet mára. *javasolja Ea, nem foglalkozva lánya közbeszólásával.* A meleg nem jön vissza máról holnapra, de akkor is ma kezdődik el a folyamat, szóval van mit ünnepelni. Meg egyébként is, jobb, mint olvasni egy pokróc alatt, nem?
*Az eddig elhangzottakból kiindulva arra számít, hogy ezzel egyet fog érteni a társaság. Végtére is, mindenki szereti az ünnepeket, főleg, ha unalmas és lehangoló napokat szakítanak meg éppen.*
//Surran az őz, szökell halkan//
*Élete első gyermek, vagy akár kishúg pótló cicájának úgy tűnik nincsen túl jó kedve valóban, de ennek ellenére boldoggá teszi őt, mert, amikor székében ülve lehajol megsimogatni, akkor nem azonnal húzódik el tőle, hogy rávesse magát az elé tálalt finomságokra. Először még hagyja kicsit simogatni magát, egy rövidet nyávog is neki, még ha talán kissé kedvetlenül és rekedten is, csak utána megy el enni és inni a meleget árasztó tűz mellé. Közben mintha sunyi, vagy óvatos pillantásokkal méregetné az asztalnak azt a részét, ahol Intath ül, ezt nem tudja megállapítani, sem azt, hogy a pillantás melyik a kettő közül, sem pedig azt, hogy tényleg pont a szőke elf felé néz-e, ennyire még sem saját macskáját nem ismeri, sem a macskákat úgy általában. Mindenesetre hagyja enni, és nem veszi zokon, ha kis kedvence egyelőre az ő társaságánál jobban vágyik ételre, vízre és tejre. Ő maga is úgy érzi, hogy kell neki legalább a teának a melege és fűszeres íze ahhoz, hogy bármi egyéb másra képes legyen ma.
Többek között arra, hogy több felé is képes legyen figyelni, és összeszedje magát annyira, hogy kimenjen azokért a tojásokért, amiket reggelire megígért.
Előbbi most hirtelen ellenben a tea ellenére sem egyszerű. Intath is beszélt, és Adoaver is, és mind a kettő nagyon felkeltette az érdeklődését. A maga módján mind a dokit, mind pedig az ifjú embert érdekes és kivételes személyiségnek tartja, hiába nem kedvelik ők egymást, őt viszont reményei szerint mind a ketten, bár úgy gondolja, hogy Intath talán jobban. Nagyon kíváncsi arra, hogy Int hol, merre és miféle ünnepekről hallott, meg arra is, hogy melyik a kedvence ezek közül és miért, és persze Adoaver városáról és az ottani szokásokról is szeretne minél többet megtudni egyszerre. Mindez természetesen nem fog egyszerre menni, főleg úgy, hogy persze Holdpihére is figyelnie kell közben, hogy mennyire elégedett a kiszolgálással, valamint az étel, tej és víz minőségével, amit ennek keretében kapott, meg persze arra is, hogy édesanyja mit mond el saját közös múltjukról. Végtére is nem egy egykori szokásuk tabu, és a kívülállók számára titok, amely akkor is köti őket, ha formálisan már egyikük sem tagja a közösségnek, amit elhagytak. Őt magát kitaszították, Ea pedig önként száműzte saját magát a szent földről, amelynek a papnője volt. Igaz, azt, hogy Ea mit mond majd puszta kíváncsiságból figyeli, nem azért, hogy megbotránkozzon rajta. Pont tőle vicces is lenne, aki a legtöbb tabut és vallási előírást papnő édesanyja ellenére is képtelen volt komolyan venni.
Kicsit zavarba is jön különben Adoaver szavaitól, amelyek a kényelemről és a tündérekről szólnak.*
- Köszönöm, kedves vagy *pirul el kicsit mindenesetre, ahogyan Adoaverre néz az otthonáról tartott beszámoló után* de azért annyira nem volt nehéz, vagy rossz, vagy elviselhetetlen, meg ilyesmi.
*Őszintén reméli, hogy ez hárításnak elég, mert a valóban nem azért emlegette fel sem a faházat, sem pedig azt, hogy mennyire vigyáznia kellett a tűzzel, hogy sajnálatot, vagy tiszteletet ébresszen fel saját maga iránt, bár utólag visszagondolva, talán volt ilyen hátsó szándéka is, ezért azonban már most, kis idő elteltével is nagyon szégyelli magát, ezért most talán meg pont őszintébb is a kelleténél. Mindenki mással is, de magának és magában közben azt is bevallja, hogy rossz, talán legrosszabb szokásai közé tartozik, hogy valamiért annak ellenére is szereti sajnáltatni magát, hogy sok ezer saját magánál sokkal rosszabb múltat is képes lenne elképzelni.*
- Meg aztán a kényelem sem minden. Persze, szeretem én is *gondolkodik hangosan* de azért például, amikor a városba kerültem, akkor minden kényelmes volt, ugyanakkor nagyon idegen és nyomasztó is. Akkor elcseréltem volna a kényelmet szívesen, valamire, ami legalább ismerős. Bár, azt tényleg nem bánnám, ha ezt a házat kicsit jobban fel lehetne fűteni, vagy akár azt, ha kicsit melegebb lenne ezekben a hónapokban. Viszont lehetne rosszabb is. Most először örülök neki például, hogy nem vagyok tündér. Eddig nem gondoltam volna, hogy ilyen problémáid is lehetnek, ha még nálam is alacsonyabb vagy.
*Miután a fecsegést befejezte, kicsit kortyol a teából, hogy még több erőt gyűjtsön a kimenetelhez, közben Int arcát fürkészi. Fantáziája szárnyra kap kicsit. Igazából, szinte bármit el tudna képzelni azzal kapcsolatban, hogy Intath hol és milyen ünnepeken vett részt, ahogyan arról is, hogy közben, vagy utána milyen állapotba került.*
- Szívesen meghallgatnám a történeteidet bármikor. Fogadjunk van valami vad tengerészünnep, amit imádtál. *mosolyodik el, nehezen fojtva magába egy rövidebb nevetést.
Callipeyát fantáziáját inkább az Adoaver által mondottak mozgatják meg.*
- Napforduló, csillagok estéje? *néz az ifjú mágusrra.* Szép és érdekes nevek. Mi fényfordulónak hívjuk. Illetve hívtuk a régi otthonunkban. *pontosítja gyorsan magát, Luni miatt is, ugyanakkor azért is, mert önmagát sem árt emlékeztetnie arra, hogy régi otthona, már nem az otthona. Olyan, hogy otthon, talán most nincs is neki, ha bár Szarvasligetet legalább félig annak tartja.*
- Nálunk ezzel a nappal kezdődött az új év, legalább is a szakrális év, ami a fény újjászületésétől a fény újjászületéséig tart. Ennek ellenére még sem volt túl nagy ünnep, mármint úgy értem, hogy nem a közösség szintjén. Volt közös nagy ima és tűz a központi tűzrakónál, aztán minden család a maga módján ünnepelte. Mi például általában vadpörkölttel, aztán éjjeli sütögetéssel, virrasztással, meg hold és csillagnézéssel, de ebben nem volt semmi különleges, mert ilyesmit sokszor csináltunk éjjelente csak úgy is. Érdekes, hogy ti távcsövekkel ünnepeltetek. Hallottam már arról, hogy létezik ilyesmi, de még sosem néztem egybe sem.
- Én sem. *csatlakozik hozzá a lánya is, fél szemmel Holdpihére sandítva, aki éppen talán a felénél tarthat a reggelijének. Úgy tűnik nem siet ezzel sem, ennek pedig örül, mert lesz ideje még kimenni és visszajönni, hogy aztán foglalkozzon vele egy kicsit.*
- Összehozhatnánk valami szép ünnepet mára. *javasolja Ea, nem foglalkozva lánya közbeszólásával.* A meleg nem jön vissza máról holnapra, de akkor is ma kezdődik el a folyamat, szóval van mit ünnepelni. Meg egyébként is, jobb, mint olvasni egy pokróc alatt, nem?
*Az eddig elhangzottakból kiindulva arra számít, hogy ezzel egyet fog érteni a társaság. Végtére is, mindenki szereti az ünnepeket, főleg, ha unalmas és lehangoló napokat szakítanak meg éppen.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1155-1174