Külső területek - Szarvasliget
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 35 (681. - 700. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1360-1379
700. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-05-29 00:05:03
Üzenet elküldve: 2020-05-29 00:05:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Tiszta lappal//
//Nyílt//
*Odalent a felfordulást az ajtófélfa mellé húzódva szemléli, és bizalmatlanul méreget mindenkit szürkészöld mandulavágású szemeivel. Lauról az idegen lányra, róla Vielre, a tündérről pedig a szőke elf férfira rebben a még fénytelen tekintete, s kezdi elölről a kört, néha beiktatva a kutyatappancsnyomok állapotát is, mire észreveszik, s maguk közé is invitálják. A köszönéseket viszonozza, s persze nem veszi zokon a felfordulást.*
- Semmi baj Viel. Ideje volt felébredni. *gyűrögeti szoknyáját az ajtófélfa árnyékában, amikor a szabadkozást hallja a tündér leánytól. Majd korgó gyomrának kellemes a hír.*
- Köszönöm, a reggeli jól esne. *Kezeit maga előtt összefonva próbálva takarni alsóruhának megfelelő öltözetét, s a has tájéki sötét mintázat sziluettjét. Mindez persze lehet hogy fölösleges, ez a mozdulat azóta sajátja, mióta megjelent ez a különös áldás a bőrén.*
- Köszönöm *mosolyodik vérszegényen, mégis mintha ez a gesztus a gyógyulás hatalmas mérföldkövének felelne meg.*
- Igen, tudom, sajnálom, de *zavartan pillant oldalra, miközben maga előtt összefonja karjait.* valaki kiabált. Felébredtem és megéheztem.
*Ugyan annyit eszik nagyjából mint egy kismadár. Amúgy sem habzsolt sosem, de az elmúlt időszak végképp takarékosságra tanította.*
- És sokkal jobban is vagyok *Összeszedettebb apró bólogatásokkal tűzött bizonygatás, bár már most úgy érzi jobb volna leülni. Talán kicsit el is sápad, de amúgy is fal fehér, így a különbség elenyésző. Csak gyomra tájékán kezdi érezni a gombócot, és a térdei gyengülését, s bőre alatt mintha máris apró hangyák szaladgálnának. Szerencsére az ajtófélfa stabil támasz. Nyel egy aprót, majd ha Lau mutatja az utat, megköszönve a reggeli invitálást a két nő után indul.*
- Köszönöm *S mikor a konyhába érnek azonmód székre ereszkedik. Mély megkönnyebbüléssel foglal helyet, miközben térdei és ujjai is megremegnek.*
- Bocsánat. Kaphatnék egy kis mézes teát? Jó sok mézzel? *valamiért nagyon kívánja a mézes teát, úgy érzi egy kannával meg bírna inni, vagy csak mézet. Végül is az is elég volna, csak jó sok legyen, és édes. Ezen túl hallgatja a két nőt, s talán a fülzúgása is múlóban akkor jobban is tud rájuk figyelni. Mindezen az édes mézes tea segítene, remegő ujjai kevésbé reszketnének, és látványosan erőre kapna.*
- Őmm... bocsánat, illetlen voltam. A nevem Natalayda Mozecka, de szólíts Natynak. *Laura is átpillant, ezzel jelezve, hogy ha neki nem említette volna ezt a lehetőséget, rá ugyan úgy vonatkozik. Natalayda hangja jobban cseng mint korábban, s az esetleges reggeli is jó hatással volna rá.*
- És téged, hogyan hívhatlak? *billenti félre fejét érdeklődve pillogva All'Ynthriénara, azon feltételezésében, hogy Laurentitiával ők ketten már túleshettek.*
//Nyílt//
*Odalent a felfordulást az ajtófélfa mellé húzódva szemléli, és bizalmatlanul méreget mindenkit szürkészöld mandulavágású szemeivel. Lauról az idegen lányra, róla Vielre, a tündérről pedig a szőke elf férfira rebben a még fénytelen tekintete, s kezdi elölről a kört, néha beiktatva a kutyatappancsnyomok állapotát is, mire észreveszik, s maguk közé is invitálják. A köszönéseket viszonozza, s persze nem veszi zokon a felfordulást.*
- Semmi baj Viel. Ideje volt felébredni. *gyűrögeti szoknyáját az ajtófélfa árnyékában, amikor a szabadkozást hallja a tündér leánytól. Majd korgó gyomrának kellemes a hír.*
- Köszönöm, a reggeli jól esne. *Kezeit maga előtt összefonva próbálva takarni alsóruhának megfelelő öltözetét, s a has tájéki sötét mintázat sziluettjét. Mindez persze lehet hogy fölösleges, ez a mozdulat azóta sajátja, mióta megjelent ez a különös áldás a bőrén.*
- Köszönöm *mosolyodik vérszegényen, mégis mintha ez a gesztus a gyógyulás hatalmas mérföldkövének felelne meg.*
- Igen, tudom, sajnálom, de *zavartan pillant oldalra, miközben maga előtt összefonja karjait.* valaki kiabált. Felébredtem és megéheztem.
*Ugyan annyit eszik nagyjából mint egy kismadár. Amúgy sem habzsolt sosem, de az elmúlt időszak végképp takarékosságra tanította.*
- És sokkal jobban is vagyok *Összeszedettebb apró bólogatásokkal tűzött bizonygatás, bár már most úgy érzi jobb volna leülni. Talán kicsit el is sápad, de amúgy is fal fehér, így a különbség elenyésző. Csak gyomra tájékán kezdi érezni a gombócot, és a térdei gyengülését, s bőre alatt mintha máris apró hangyák szaladgálnának. Szerencsére az ajtófélfa stabil támasz. Nyel egy aprót, majd ha Lau mutatja az utat, megköszönve a reggeli invitálást a két nő után indul.*
- Köszönöm *S mikor a konyhába érnek azonmód székre ereszkedik. Mély megkönnyebbüléssel foglal helyet, miközben térdei és ujjai is megremegnek.*
- Bocsánat. Kaphatnék egy kis mézes teát? Jó sok mézzel? *valamiért nagyon kívánja a mézes teát, úgy érzi egy kannával meg bírna inni, vagy csak mézet. Végül is az is elég volna, csak jó sok legyen, és édes. Ezen túl hallgatja a két nőt, s talán a fülzúgása is múlóban akkor jobban is tud rájuk figyelni. Mindezen az édes mézes tea segítene, remegő ujjai kevésbé reszketnének, és látványosan erőre kapna.*
- Őmm... bocsánat, illetlen voltam. A nevem Natalayda Mozecka, de szólíts Natynak. *Laura is átpillant, ezzel jelezve, hogy ha neki nem említette volna ezt a lehetőséget, rá ugyan úgy vonatkozik. Natalayda hangja jobban cseng mint korábban, s az esetleges reggeli is jó hatással volna rá.*
- És téged, hogyan hívhatlak? *billenti félre fejét érdeklődve pillogva All'Ynthriénara, azon feltételezésében, hogy Laurentitiával ők ketten már túleshettek.*
699. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-05-25 19:57:05
Üzenet elküldve: 2020-05-25 19:57:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Tiszta lappal//
*Annak a bizonyos viszonynak az orvoslása Árnyék és Sheni között kétpólusú probléma. Ugyanis lehet, hogy a bozontos eb szívesen ismerkedne meg a hegyesfülűvel, de a hegyesfülűben vannak némi félelmek az ismerkedéssel kapcsolatban. Meglehet, hogy csak az elvonásos delírium emlékeinek maradékáról van szó csak, de az első találkozás mély nyomott hagyott Shenben.*
- Felénk úgy tartották, hogy amelyik kutya a kezedből eszik, az a lábadból is fog! *Emeli fel mutatóujját okítóan idézve egy régi, részeges ismerőse mondását. És a mi lombzabálónk igazán hisz is ennek a gondolatmenetnek, de persze némileg nyitottan akarna állni a békítéshez. Most, hogy ott van Árnyék gazdája, a tündér is, talán nem lesz probléma. Bár az, hogy Viel a hátán szokott utazni, hagy némi kívánnivalót maga után.
Eltesznek mindent a helyére és Shen kitér a bor kérdésére, ami láthatóan meglepi a tündért. ~ Ezek nem szoktak itt inni? ~ kérdi magától elhúzva a száját. Az eszébe se jut, hogy inni nem csak bort lehet. Hanem mondjuk pálinkát.*
- Aha. *Válaszolja zavartan.*
- Vörös vagy fehér, nekem mindegy. *Mert tényleg mindegy, csak üssön. De úgy tűnik, van némi esély arra, hogy kapjon majd később. A reggelit se nagyon érti. A bor is reggeli, az meg se fordul a fejében, hogy itt rendes reggeliről beszél éppen Viel.
Jócskán lemaradva követi a lányt az udvaron Árnyék keresésében, pedig a nyomokat kiválóan tudja követni. Így találnak rá az ebre a ház sarkánál. Biztonságos távolságban megáll és addig nem is mozdul, míg Viel eltársalog az ebbel. Amikor viszont az feláll és rászegezi a tekintetét, legalábbis Sheni úgy véli, hogy éppen rá néz a kutya, akkor szárazat nyelve hátrál egy lépést. Szerencse, hogy nem morran vagy ugat, mert akkor a hegyesfülű már árkon-bokron túl volna egy szempillantás alatt.*
- Helóka. *Nyöszörgi földbegyökerezett lábbal. Mozdulatlansága álca csupán, az első agresszív vagy hirtelen mozdulatra, szíjként feszülő izmai olyan messzire repítenék, hogy csak porozna utána az udvar.*
- Öhm... szerintem a pertu megvolt. Tök rendbe' volt, köszi. Mehetünk a bo... reggelizni. *Vigyorogja Vielre idétlenül, remélve, hogy ennél közelebbi kapcsolatra nem kerül majd sor közte és Árnyék között.*
*Annak a bizonyos viszonynak az orvoslása Árnyék és Sheni között kétpólusú probléma. Ugyanis lehet, hogy a bozontos eb szívesen ismerkedne meg a hegyesfülűvel, de a hegyesfülűben vannak némi félelmek az ismerkedéssel kapcsolatban. Meglehet, hogy csak az elvonásos delírium emlékeinek maradékáról van szó csak, de az első találkozás mély nyomott hagyott Shenben.*
- Felénk úgy tartották, hogy amelyik kutya a kezedből eszik, az a lábadból is fog! *Emeli fel mutatóujját okítóan idézve egy régi, részeges ismerőse mondását. És a mi lombzabálónk igazán hisz is ennek a gondolatmenetnek, de persze némileg nyitottan akarna állni a békítéshez. Most, hogy ott van Árnyék gazdája, a tündér is, talán nem lesz probléma. Bár az, hogy Viel a hátán szokott utazni, hagy némi kívánnivalót maga után.
Eltesznek mindent a helyére és Shen kitér a bor kérdésére, ami láthatóan meglepi a tündért. ~ Ezek nem szoktak itt inni? ~ kérdi magától elhúzva a száját. Az eszébe se jut, hogy inni nem csak bort lehet. Hanem mondjuk pálinkát.*
- Aha. *Válaszolja zavartan.*
- Vörös vagy fehér, nekem mindegy. *Mert tényleg mindegy, csak üssön. De úgy tűnik, van némi esély arra, hogy kapjon majd később. A reggelit se nagyon érti. A bor is reggeli, az meg se fordul a fejében, hogy itt rendes reggeliről beszél éppen Viel.
Jócskán lemaradva követi a lányt az udvaron Árnyék keresésében, pedig a nyomokat kiválóan tudja követni. Így találnak rá az ebre a ház sarkánál. Biztonságos távolságban megáll és addig nem is mozdul, míg Viel eltársalog az ebbel. Amikor viszont az feláll és rászegezi a tekintetét, legalábbis Sheni úgy véli, hogy éppen rá néz a kutya, akkor szárazat nyelve hátrál egy lépést. Szerencse, hogy nem morran vagy ugat, mert akkor a hegyesfülű már árkon-bokron túl volna egy szempillantás alatt.*
- Helóka. *Nyöszörgi földbegyökerezett lábbal. Mozdulatlansága álca csupán, az első agresszív vagy hirtelen mozdulatra, szíjként feszülő izmai olyan messzire repítenék, hogy csak porozna utána az udvar.*
- Öhm... szerintem a pertu megvolt. Tök rendbe' volt, köszi. Mehetünk a bo... reggelizni. *Vigyorogja Vielre idétlenül, remélve, hogy ennél közelebbi kapcsolatra nem kerül majd sor közte és Árnyék között.*
698. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-05-25 17:51:35
Üzenet elküldve: 2020-05-25 17:51:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vielke aranybogárkám//
*A doki nem épp egy úriember, de valahogy nagyon kevés kinövésűt sértett eddig meg. Az ezüst lányka se haragszik meg csak magyaráz amin jót nevet a férfi.*
-Persze, persze. Valódi nagylány vagy.
*Sajnos nagyon kevés olyan tündérrel találkozott a doki eddig akiket felnőttnek talált. Azt, akivel versenyt úsznak a vízben és aki kacsásat játszik nem tartozik azok közé. Arra, hogy nem fog már tovább nőni a férfi csak bólogat.*
-Kár is ezért sajnálkozni. Ha valaha magaslati levegőre vágysz...*Közelebb hajol és mint egy nagy titkot úgy súgja.*Felvehetlek a nyakamba. Bár szerintem hamar megunod majd mert nagynak lenni se jó.
*Főleg ha beveri a fejét valahova vagy ruhát kell vennie. Meg ő nem is olyan daliás nagy hanem, inkább magas és olyan...nyeszlett... Nem könnyű dolog ez. Jobb is a témaváltás ami igen hamar meglepi a dokit.*
-Erdőmélyén? De az veszélyes hely!
*Ő ezért is nem megy arra. Az úgy veszélyes, hogy oda nem éri elmenni. Mint a tenger néhány olyan része ahol azok a lények élnek. A kérdésre egykedvűen és tömören válaszol.*
-Igen. Tenger melletti településen.
*Benne nem szép emlékeket mozgat meg az otthona. Ezért is nem nagyon gondol rá. A kaviccsal büszkén vigyorog hisz még mindig tud dobni. Kár lenne tagadni ő egyszerűen túl jó. Arra, hogy az ezüst hajú szerint ő egyet se fog tudni dobni természetesen nekiáll ellenkezni.*
-Ugyan már! Az ügyes kis tündérkézzel biztos könnyen megy majd.
*Nem mintha az ügyesebb elf kéz ne lenne még jobb főleg ha egy Int irányítja. Annyira nem is lett jó, de tényleg pattant egyet.*
-Látod, látod! Ügyes lány vagy te!
*Aztán kap még egy követ és nemcsak, hogy ismét próbára lesz téve, de még az elvárás is megnő. Amire nem számított.*
-Többet? Öhm... Hát... Jó...
*A gond nem az, hogy ne tudna többet dobni hanem inkább, hogy régen csinált ilyet és mindig az ügyesebbik kezével. Szóval párszor begyakorolja a mozdulatot a kő eldobása nélkül aztán el is dobja, szerencsére sikeresen majd nézi ahogy pattan egyszer, kétszer, háromszor, négyszer és ötször is míg el nem süllyed. Vidáman fel is rikkant.*
-Hát sikerült! Ötöt sikerült!
*A kis egójának az ilyen sikerélmények nagyon jót tesznek. Valósággal ragyog, hogy ez az egyszerű kis dolog ment neki.*
//Vielke aranybogárkám//
*A doki nem épp egy úriember, de valahogy nagyon kevés kinövésűt sértett eddig meg. Az ezüst lányka se haragszik meg csak magyaráz amin jót nevet a férfi.*
-Persze, persze. Valódi nagylány vagy.
*Sajnos nagyon kevés olyan tündérrel találkozott a doki eddig akiket felnőttnek talált. Azt, akivel versenyt úsznak a vízben és aki kacsásat játszik nem tartozik azok közé. Arra, hogy nem fog már tovább nőni a férfi csak bólogat.*
-Kár is ezért sajnálkozni. Ha valaha magaslati levegőre vágysz...*Közelebb hajol és mint egy nagy titkot úgy súgja.*Felvehetlek a nyakamba. Bár szerintem hamar megunod majd mert nagynak lenni se jó.
*Főleg ha beveri a fejét valahova vagy ruhát kell vennie. Meg ő nem is olyan daliás nagy hanem, inkább magas és olyan...nyeszlett... Nem könnyű dolog ez. Jobb is a témaváltás ami igen hamar meglepi a dokit.*
-Erdőmélyén? De az veszélyes hely!
*Ő ezért is nem megy arra. Az úgy veszélyes, hogy oda nem éri elmenni. Mint a tenger néhány olyan része ahol azok a lények élnek. A kérdésre egykedvűen és tömören válaszol.*
-Igen. Tenger melletti településen.
*Benne nem szép emlékeket mozgat meg az otthona. Ezért is nem nagyon gondol rá. A kaviccsal büszkén vigyorog hisz még mindig tud dobni. Kár lenne tagadni ő egyszerűen túl jó. Arra, hogy az ezüst hajú szerint ő egyet se fog tudni dobni természetesen nekiáll ellenkezni.*
-Ugyan már! Az ügyes kis tündérkézzel biztos könnyen megy majd.
*Nem mintha az ügyesebb elf kéz ne lenne még jobb főleg ha egy Int irányítja. Annyira nem is lett jó, de tényleg pattant egyet.*
-Látod, látod! Ügyes lány vagy te!
*Aztán kap még egy követ és nemcsak, hogy ismét próbára lesz téve, de még az elvárás is megnő. Amire nem számított.*
-Többet? Öhm... Hát... Jó...
*A gond nem az, hogy ne tudna többet dobni hanem inkább, hogy régen csinált ilyet és mindig az ügyesebbik kezével. Szóval párszor begyakorolja a mozdulatot a kő eldobása nélkül aztán el is dobja, szerencsére sikeresen majd nézi ahogy pattan egyszer, kétszer, háromszor, négyszer és ötször is míg el nem süllyed. Vidáman fel is rikkant.*
-Hát sikerült! Ötöt sikerült!
*A kis egójának az ilyen sikerélmények nagyon jót tesznek. Valósággal ragyog, hogy ez az egyszerű kis dolog ment neki.*
697. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-05-25 16:34:06
Üzenet elküldve: 2020-05-25 16:34:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Doktorbácsim//
*A sok fejborzolástól Viel már igen csapzottnak néz ki, de valahányszor elmerül a vízben, hosszú, egyenes haja mindig újra és újra kisimul, a fejére lapul, ezért valószínűleg kócos buksija nemsokára újra helyreáll. A gesztuson pedig csak nevet.*
- Ó, nem, én _igazán_ felnőtt vagyok. *Győzködi a dokit, és lopva ki is húzza magát, hogy Intath megbizonyosodjon róla, ez a legnagyobb lehetséges Viel, akit valaha láthat.* Sajnos már egy kicsit sem fogok nőni. És legnagyobb bánatomra szárnyam se serken. De nem baj, szeretem a földet, és annak minden kincsét. Meg a vizet is. *Mondja, tenyerével megkavarva a tó vizét.*
- Erdőmélyén, igen. Egészen kicsi, eldugott falucska. *Bólint a tündér, és szemei csak úgy csillognak szeretett otthona gondolatára. Meg hát a hangulat is remek itt, a pancsolás közepette.* És te? Te a tengernél nőttél fel? *Kíváncsiskodik egy kicsit, abból feltételezi, hogy Intath ennyire szakértője a kacsázásnak, meg az angolnáknak. Közben pedig nagyon koncentrál. Az elf több lapos kövecskét is odaadogat neki, ő pedig hűen őrzi őket, amíg bemutatja a trükköt. A kő háromszor pattan meg.*
- Három. Az sok, igaz? Én egyet se fogok tudni. *Jegyzi meg előre, de azért próbál úgy csinálni, mint Intath, és óvatosan eldobja az egyik lapos kövecskét. Az megpattan egyszer a vízfelszínen, de olyan gyengén sikerül a lánynak meglódítania, hogy már csak a lendülete sem emeli fel, a víz rögtön ezután elnyeli.*
- Jé! *Állapítja meg, és izgatottan várja, hogy Int mekkorát dob, meg ad is neki kövecskét a gyűjtöttek közül.* Most pattints még többet!
//Doktorbácsim//
*A sok fejborzolástól Viel már igen csapzottnak néz ki, de valahányszor elmerül a vízben, hosszú, egyenes haja mindig újra és újra kisimul, a fejére lapul, ezért valószínűleg kócos buksija nemsokára újra helyreáll. A gesztuson pedig csak nevet.*
- Ó, nem, én _igazán_ felnőtt vagyok. *Győzködi a dokit, és lopva ki is húzza magát, hogy Intath megbizonyosodjon róla, ez a legnagyobb lehetséges Viel, akit valaha láthat.* Sajnos már egy kicsit sem fogok nőni. És legnagyobb bánatomra szárnyam se serken. De nem baj, szeretem a földet, és annak minden kincsét. Meg a vizet is. *Mondja, tenyerével megkavarva a tó vizét.*
- Erdőmélyén, igen. Egészen kicsi, eldugott falucska. *Bólint a tündér, és szemei csak úgy csillognak szeretett otthona gondolatára. Meg hát a hangulat is remek itt, a pancsolás közepette.* És te? Te a tengernél nőttél fel? *Kíváncsiskodik egy kicsit, abból feltételezi, hogy Intath ennyire szakértője a kacsázásnak, meg az angolnáknak. Közben pedig nagyon koncentrál. Az elf több lapos kövecskét is odaadogat neki, ő pedig hűen őrzi őket, amíg bemutatja a trükköt. A kő háromszor pattan meg.*
- Három. Az sok, igaz? Én egyet se fogok tudni. *Jegyzi meg előre, de azért próbál úgy csinálni, mint Intath, és óvatosan eldobja az egyik lapos kövecskét. Az megpattan egyszer a vízfelszínen, de olyan gyengén sikerül a lánynak meglódítania, hogy már csak a lendülete sem emeli fel, a víz rögtön ezután elnyeli.*
- Jé! *Állapítja meg, és izgatottan várja, hogy Int mekkorát dob, meg ad is neki kövecskét a gyűjtöttek közül.* Most pattints még többet!
696. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-05-25 15:18:56
Üzenet elküldve: 2020-05-25 15:18:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vielke aranybogárkám//
*Ő egy igazi mocsok. De nem a rosszindulatú fajtából. Vagyis nem mindig rosszindulatú. Ami, hogy jó-e vagy rossz, azt mindenki maga döntheti el. Az mindenesetre biztos, hogy ezt a kislányt ő megkedvelte szóval nem akarna neki ártani. Ami, attól még megeshet persze, de alapvetően nem akarna neki rosszat. Fura dolog ez. Mindenesetre felsegíti és meghallgatja, hogy kacsáztak tündérföldön. Hát másképp mint ők csinálták a fiúkkal. Arra, hogy nem kap bemutatót csak jót kuncog.*
-Semmi baj.
*Sok lány volna a listáján a tündérke előtt akinek a vízből kikandikáló fenekét látni szeretné. És jelenleg leginkább elfek és félvérek vannak azon a listán. De jobban belegondolva mélységi is megjelenik. És egyre több ember is ott lesz, de inkább abbahagyja az ábrándozást mert ez nem az a helyzet. Helyette meghallgatja, hogy milyen hihetetlen drámák zajlottak tündériában és jót is nevet.*
-Hát felNŐTTnek azért nem hívnálak.
*Borzolja meg az ezüst kobakot. Ha később ki kell majd fésülni nem biztos, hogy kellemes lesz.*
-Szóval egy tündérfaluban nőttél fel?
*Kérdezi meg majd meséli el, hogy ők hogyan kacsáztak amit a kislány ki is próbál, de nem túl ügyesen. A doki is jót kuncog amit tovább növel a lány jókedve. Valahogy egy vicces dolog annál viccesebb minél többen nevetnek rajta. Aztán az elf lenyúl és közben elkezd magyarázni.*
-A lényeg, hogy lapos kavicsot kell találni és nem bele kell dobni hanem inkább rá. Mutatom ezeket fogd csak meg!
*Átadja a kislánynak az addig talált köveket egy kivételével majd, azt komoly koncentráció közben oldalról laposan rádobja a vízre úgy, hogy hármat pattan rajta. Úgy tűnik ő még mindig tud. Büszkén el is vigyorodik.*
//Vielke aranybogárkám//
*Ő egy igazi mocsok. De nem a rosszindulatú fajtából. Vagyis nem mindig rosszindulatú. Ami, hogy jó-e vagy rossz, azt mindenki maga döntheti el. Az mindenesetre biztos, hogy ezt a kislányt ő megkedvelte szóval nem akarna neki ártani. Ami, attól még megeshet persze, de alapvetően nem akarna neki rosszat. Fura dolog ez. Mindenesetre felsegíti és meghallgatja, hogy kacsáztak tündérföldön. Hát másképp mint ők csinálták a fiúkkal. Arra, hogy nem kap bemutatót csak jót kuncog.*
-Semmi baj.
*Sok lány volna a listáján a tündérke előtt akinek a vízből kikandikáló fenekét látni szeretné. És jelenleg leginkább elfek és félvérek vannak azon a listán. De jobban belegondolva mélységi is megjelenik. És egyre több ember is ott lesz, de inkább abbahagyja az ábrándozást mert ez nem az a helyzet. Helyette meghallgatja, hogy milyen hihetetlen drámák zajlottak tündériában és jót is nevet.*
-Hát felNŐTTnek azért nem hívnálak.
*Borzolja meg az ezüst kobakot. Ha később ki kell majd fésülni nem biztos, hogy kellemes lesz.*
-Szóval egy tündérfaluban nőttél fel?
*Kérdezi meg majd meséli el, hogy ők hogyan kacsáztak amit a kislány ki is próbál, de nem túl ügyesen. A doki is jót kuncog amit tovább növel a lány jókedve. Valahogy egy vicces dolog annál viccesebb minél többen nevetnek rajta. Aztán az elf lenyúl és közben elkezd magyarázni.*
-A lényeg, hogy lapos kavicsot kell találni és nem bele kell dobni hanem inkább rá. Mutatom ezeket fogd csak meg!
*Átadja a kislánynak az addig talált köveket egy kivételével majd, azt komoly koncentráció közben oldalról laposan rádobja a vízre úgy, hogy hármat pattan rajta. Úgy tűnik ő még mindig tud. Büszkén el is vigyorodik.*
695. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-05-24 19:31:26
Üzenet elküldve: 2020-05-24 19:31:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Tiszta lappal//
*Vendégük, Shen rendes, vidám fickónak tűnik, legalább is Viel ennyit szűr le abból, ahogy mindenkit lelkesen köszönt, és ahogy egyből kap az alkalmon, hogy segíthessen a seprűvel. A nem épp zökkenőmentes találkozásuk miatt Árnyéktól egy kicsit még tart, de ezt Viel szerint könnyen lehet orvosolni. A kérdésre jobb kedvre derül, nagy mosollyal válaszol.*
- Nem bánt! Igazából… még soha nem harapott meg senkit. Nagyon kezes, a hátán ülve szoktam utazni. *Újságolja csillogó szemmel, lelkesen, de azért hagy egy kis időt, hogy Shen, ha még nem látott ilyet, magában feldolgozza ezt az információt. Még a szülőfaluja tündérei is nagy szemeket meresztettek a lányra, mikor délcegen bekutyagolt a főtérre legutóbb, érthető, ha egy vadidegen számára ezt még nehezebb elképzelni. Azt viszont bölcsen elhallgatja, hogy Árnyék mennyire nyalakodós fajta. Mindent Shennek sem kell tudnia.
Persze hamarosan végeznek, minden patyolattiszta. Viel kiszórja az összegyűjtött földet a kertbe, és megmutatja a seprű helyét a fürdőben. Ideje megkeresni az ebugatta ebet.*
- Bort? *Kérdez közben vissza csodálkozva, és a válla fölött hátrapillant.* Hát, valahol a házban biztos van. De gyorsan megjárjuk, ne aggódj. Egy pár perc az egész! Aztán megreggelizünk együtt!
*Szerencsére nem kell sokáig keresgélniük Árnyékot, az óriási eb a ház sarkánál hasal, bundája szétterül körülötte, úgy néz ki, mint egy kidobott, poros szőnyeg. Ami szuszog. Ahogy Viel odalép hozzá, két nagy barna szem csillan fel bűntudattal tele.*
- Na, te csibész, jól van. *Mondja neki a lány kissé dorgálóan, de egyből oda is csüccsen mellé a földre, és megsimogatja a fejét. Az állat lompos, fekete farkát vadul csóválni kezdi, és a szuszogása is felgyorsul. Részben azért, mert Viel megsimogatta, részben pedig, mert Árnyéknak van egy sajátos tulajdonsága: imádja az elfeket. Mikor szent a béke, feltápászkodik a földről – rettentő termetével olyan, mintha csak nőne, nőne, egyre nagyobbra –, és Shent nézi. Nem lép közelebb, se távolabb, de érzékeny orrát túlságosan bántja az elf szaga ahhoz, hogy bármit is kezdjen vele. Viszont nem ugat, nem morog, a reakciója egyáltalán nem hasonlít a tegnap előadott műsorára, alapvetően nyugodt és figyelmes, kidugja a nyelvét.*
- Ő itt Shen. *Mondja neki a mellette csücsülő Viel, mintha a bemutatkozásból bármit is értene az eb.*
*Vendégük, Shen rendes, vidám fickónak tűnik, legalább is Viel ennyit szűr le abból, ahogy mindenkit lelkesen köszönt, és ahogy egyből kap az alkalmon, hogy segíthessen a seprűvel. A nem épp zökkenőmentes találkozásuk miatt Árnyéktól egy kicsit még tart, de ezt Viel szerint könnyen lehet orvosolni. A kérdésre jobb kedvre derül, nagy mosollyal válaszol.*
- Nem bánt! Igazából… még soha nem harapott meg senkit. Nagyon kezes, a hátán ülve szoktam utazni. *Újságolja csillogó szemmel, lelkesen, de azért hagy egy kis időt, hogy Shen, ha még nem látott ilyet, magában feldolgozza ezt az információt. Még a szülőfaluja tündérei is nagy szemeket meresztettek a lányra, mikor délcegen bekutyagolt a főtérre legutóbb, érthető, ha egy vadidegen számára ezt még nehezebb elképzelni. Azt viszont bölcsen elhallgatja, hogy Árnyék mennyire nyalakodós fajta. Mindent Shennek sem kell tudnia.
Persze hamarosan végeznek, minden patyolattiszta. Viel kiszórja az összegyűjtött földet a kertbe, és megmutatja a seprű helyét a fürdőben. Ideje megkeresni az ebugatta ebet.*
- Bort? *Kérdez közben vissza csodálkozva, és a válla fölött hátrapillant.* Hát, valahol a házban biztos van. De gyorsan megjárjuk, ne aggódj. Egy pár perc az egész! Aztán megreggelizünk együtt!
*Szerencsére nem kell sokáig keresgélniük Árnyékot, az óriási eb a ház sarkánál hasal, bundája szétterül körülötte, úgy néz ki, mint egy kidobott, poros szőnyeg. Ami szuszog. Ahogy Viel odalép hozzá, két nagy barna szem csillan fel bűntudattal tele.*
- Na, te csibész, jól van. *Mondja neki a lány kissé dorgálóan, de egyből oda is csüccsen mellé a földre, és megsimogatja a fejét. Az állat lompos, fekete farkát vadul csóválni kezdi, és a szuszogása is felgyorsul. Részben azért, mert Viel megsimogatta, részben pedig, mert Árnyéknak van egy sajátos tulajdonsága: imádja az elfeket. Mikor szent a béke, feltápászkodik a földről – rettentő termetével olyan, mintha csak nőne, nőne, egyre nagyobbra –, és Shent nézi. Nem lép közelebb, se távolabb, de érzékeny orrát túlságosan bántja az elf szaga ahhoz, hogy bármit is kezdjen vele. Viszont nem ugat, nem morog, a reakciója egyáltalán nem hasonlít a tegnap előadott műsorára, alapvetően nyugodt és figyelmes, kidugja a nyelvét.*
- Ő itt Shen. *Mondja neki a mellette csücsülő Viel, mintha a bemutatkozásból bármit is értene az eb.*
694. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-05-24 18:38:05
Üzenet elküldve: 2020-05-24 18:38:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Doktorbácsim//
*A tündér a nagy mókában belepottyan a vízbe. Mikor Intath lovagiasan érte nyúl, hogy felsegítse, hálás mosollyal fogadja el a kezet. Persze nem sértődik meg, sőt, ő maga is elmosolyodik az ügyetlen kis kijelentésén, ami a méltóságát illeti, valahogy Viel teljesen távol áll attól, hogy bájos hercegkisasszony legyen. Egyszerű ruhái, tiszta lelke, szerető szíve és roppant kicsi, vézna termete miatt lehetetlen vállalkozás lenne. Marad az, ami eddig, egy jólelkű tündér, hiszen az Úrnő is így akarta. Nincs is jobb, mint mikor magát adja, különben hogy is kerülhetett volna ilyen jó barátságba az elf doktorral? No, nem mintha nem hitt volna benne, hogy belül Intath-nak is van egy játékos énje. A hivatása megköveteli a komolyságot, az viszont, hogy valaki az egész életét a gyógyításnak szentelje, olyan fokú elhivatottság, amire születni kell – és szeretni másokat.
Ami a kacsás játékot illeti, Viel bizalmatlanul méregeti a vízfelszínt. Látszik, hogy nagyon gondolkodik, elhatározza-e magát, de végül megrázza a fejét.*
- Ha nem baj, inkább nem mutatnám be. Nagyon ügyetlen voltam benne. Emlékszem, Lyssa volt a legügyesebb kacsa. *Felidézi a régi emlékeket, és hirtelen csengő tündérhangon kacagni kezd.* Ő a falu vezetőjének a lánya, és mindig be akarta bizonyítani, hogy ügyesebb bármelyikünknél. Annyit versengtünk. Régen haragudtam rá miatta, de felnőttként már akkor is nevetnem kell, ha visszagondolok.
*Az jobban érdekli, Intath mit ért kacsás játék alatt. A beszámoló viszont nem sokat mond neki, érzi, hogy ez nem lehet olyan egyszerű, biztos van valami trükkje. Erősen kételkedve abban, hogy képes rá, megfog egy követ, és eldobja. A vízfelszín egyszerűen elnyeli a tárgyat, mintha ott se lett volna.*
- Hopsz! *Kuncog Viel, alig bírja abbahagyni jó kedvében. Végül kiböki a konklúziót:* Ebből nem lett kacsa.
//Doktorbácsim//
*A tündér a nagy mókában belepottyan a vízbe. Mikor Intath lovagiasan érte nyúl, hogy felsegítse, hálás mosollyal fogadja el a kezet. Persze nem sértődik meg, sőt, ő maga is elmosolyodik az ügyetlen kis kijelentésén, ami a méltóságát illeti, valahogy Viel teljesen távol áll attól, hogy bájos hercegkisasszony legyen. Egyszerű ruhái, tiszta lelke, szerető szíve és roppant kicsi, vézna termete miatt lehetetlen vállalkozás lenne. Marad az, ami eddig, egy jólelkű tündér, hiszen az Úrnő is így akarta. Nincs is jobb, mint mikor magát adja, különben hogy is kerülhetett volna ilyen jó barátságba az elf doktorral? No, nem mintha nem hitt volna benne, hogy belül Intath-nak is van egy játékos énje. A hivatása megköveteli a komolyságot, az viszont, hogy valaki az egész életét a gyógyításnak szentelje, olyan fokú elhivatottság, amire születni kell – és szeretni másokat.
Ami a kacsás játékot illeti, Viel bizalmatlanul méregeti a vízfelszínt. Látszik, hogy nagyon gondolkodik, elhatározza-e magát, de végül megrázza a fejét.*
- Ha nem baj, inkább nem mutatnám be. Nagyon ügyetlen voltam benne. Emlékszem, Lyssa volt a legügyesebb kacsa. *Felidézi a régi emlékeket, és hirtelen csengő tündérhangon kacagni kezd.* Ő a falu vezetőjének a lánya, és mindig be akarta bizonyítani, hogy ügyesebb bármelyikünknél. Annyit versengtünk. Régen haragudtam rá miatta, de felnőttként már akkor is nevetnem kell, ha visszagondolok.
*Az jobban érdekli, Intath mit ért kacsás játék alatt. A beszámoló viszont nem sokat mond neki, érzi, hogy ez nem lehet olyan egyszerű, biztos van valami trükkje. Erősen kételkedve abban, hogy képes rá, megfog egy követ, és eldobja. A vízfelszín egyszerűen elnyeli a tárgyat, mintha ott se lett volna.*
- Hopsz! *Kuncog Viel, alig bírja abbahagyni jó kedvében. Végül kiböki a konklúziót:* Ebből nem lett kacsa.
693. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-05-23 18:56:00
Üzenet elküldve: 2020-05-23 18:56:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Tiszta lappal//
- Szióka. *Köszön a megjelenő mandulaszemű, ismeretlen lánynak. Bár valójában itt neki mindenki ismeretlen, csak Lau nem. Úgyhogy mindenkinek köszön, aki ráköszön vagy elmegy mellette. Ez egy ilyen ismerkedős nap lesz. De Sheni kedves, meg minden, úgyhogy ezzel nem lesz nagy baj. A lány kicsit szarul néz ki, de a lombzabáló is, úgyhogy lehet, hogy ez egy ilyen reggel lesz. Azért kedvesen mosolyog rá, bár az ábrázata és a ruhája nem éppen szalonba való.
Launak csak int, hogy intézi a segítséget a szőrös veszedelem után és segít a minden bizonnyal gazdaként funkcionáló tündérnek a nyomok feltakarításában, amíg a hegyesfülő lány a másik ismeretlen pesztrálja.
A különös kinézetű tündér lány is észreveszi és fel is pattan. A kézfogásra nyújtott kezet gyengéden megrázza. Nem szokott az ilyesmihez lányoktól.
Sheni barátságosan mosolyog rá és kezét a kézfogás után a seprű felé nyújtja, hisz láthatóan a nálánál nagyobb szerszámmal nehezebben boldogul a lány.*
- Acca'ide. *Ha átadja a seprűt a tündér, akkor nekikezd a takarításban való segítésnek.*
- Jaaa, az te voltál? *Kérdi meglepetten, mert a hanghoz nem igazán tudott személyt párosítani akkor. Bár akkor más gondja volt a sa'terethi bestiának látott állattal, akiről most kiderül, hogy valóban egy kutya. A barátkozásra tett lehetőségre egy kicsit ijedten reagál és elkerekedett szemekkel int nemet a fejével.*
- Ááá, nem fontos, majd legközelebb. *Vigyorog zavartan, mert azért még nem szeretne a közelébe menni annak a nagytestű kutyának.
Míg végeznek a takarítással Viel a mandulaszemű lánnyal is foglalkozik. Úgy tűnik, szívén viseli a sorsát. Amikor pedig Shen végez a takarítással, akkor keres valami helyet a kosznak és a seprűnek, majd csak üres kulacsával a kezében az egyik lábáról a másikra helyezi a súlyát és lapul, mint a lőtt medve.
Ám Viel nem felejti el, hogy összebarátkoztassa az Árnyék névre keresztelt bestiával, így félénken indul el az ajtó felé.*
- Öhm... nem tudom, hogy csíp-e? Tegnap nem úgy tűnt. *Motyogja, de azért halad előre.*
- Amúgy, nem tudod, hol kaphatok egy kis bort? *Kockáztat meg egy kérdést.*
- Jól esne egy korty, mielőtt összebarátkozunk Árnyékkal. *Hátha ez a kis közjáték hozzásegíti egy kis borocskához. Mert a feje azért még hasogat és a gyomra is kavarog, bár a szervezete már kezd emlékezni a hasonló másnapokra.*
- Szióka. *Köszön a megjelenő mandulaszemű, ismeretlen lánynak. Bár valójában itt neki mindenki ismeretlen, csak Lau nem. Úgyhogy mindenkinek köszön, aki ráköszön vagy elmegy mellette. Ez egy ilyen ismerkedős nap lesz. De Sheni kedves, meg minden, úgyhogy ezzel nem lesz nagy baj. A lány kicsit szarul néz ki, de a lombzabáló is, úgyhogy lehet, hogy ez egy ilyen reggel lesz. Azért kedvesen mosolyog rá, bár az ábrázata és a ruhája nem éppen szalonba való.
Launak csak int, hogy intézi a segítséget a szőrös veszedelem után és segít a minden bizonnyal gazdaként funkcionáló tündérnek a nyomok feltakarításában, amíg a hegyesfülő lány a másik ismeretlen pesztrálja.
A különös kinézetű tündér lány is észreveszi és fel is pattan. A kézfogásra nyújtott kezet gyengéden megrázza. Nem szokott az ilyesmihez lányoktól.
Sheni barátságosan mosolyog rá és kezét a kézfogás után a seprű felé nyújtja, hisz láthatóan a nálánál nagyobb szerszámmal nehezebben boldogul a lány.*
- Acca'ide. *Ha átadja a seprűt a tündér, akkor nekikezd a takarításban való segítésnek.*
- Jaaa, az te voltál? *Kérdi meglepetten, mert a hanghoz nem igazán tudott személyt párosítani akkor. Bár akkor más gondja volt a sa'terethi bestiának látott állattal, akiről most kiderül, hogy valóban egy kutya. A barátkozásra tett lehetőségre egy kicsit ijedten reagál és elkerekedett szemekkel int nemet a fejével.*
- Ááá, nem fontos, majd legközelebb. *Vigyorog zavartan, mert azért még nem szeretne a közelébe menni annak a nagytestű kutyának.
Míg végeznek a takarítással Viel a mandulaszemű lánnyal is foglalkozik. Úgy tűnik, szívén viseli a sorsát. Amikor pedig Shen végez a takarítással, akkor keres valami helyet a kosznak és a seprűnek, majd csak üres kulacsával a kezében az egyik lábáról a másikra helyezi a súlyát és lapul, mint a lőtt medve.
Ám Viel nem felejti el, hogy összebarátkoztassa az Árnyék névre keresztelt bestiával, így félénken indul el az ajtó felé.*
- Öhm... nem tudom, hogy csíp-e? Tegnap nem úgy tűnt. *Motyogja, de azért halad előre.*
- Amúgy, nem tudod, hol kaphatok egy kis bort? *Kockáztat meg egy kérdést.*
- Jól esne egy korty, mielőtt összebarátkozunk Árnyékkal. *Hátha ez a kis közjáték hozzásegíti egy kis borocskához. Mert a feje azért még hasogat és a gyomra is kavarog, bár a szervezete már kezd emlékezni a hasonló másnapokra.*
692. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-05-22 22:54:35
Üzenet elküldve: 2020-05-22 22:54:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vielke aranybogárkám//
*Jól le lesz fröcskölve, de nem hagyja ám magát. A kislány visszakapja aki a nagy mókázásban meg is csúszik.*
-Na, na!
*Szólal meg mókásan a férfi aki ha úgy látja nem tud felkelni a lányka akkor segít neki. Még csak az kéne, hogy vizet nyeljen szegényke. Mikor sikerül felállnia és a méltóságát megemlíti nagyot röhög az elf és mintha természetes lenne megborzolja a csuromvíz hajkoronát. Tényleg nem szokott mindig komolynak lenni csak munkában. Amúgy az jellemző rá, hogy túlzottan is közvetlen lenne. Főleg az ilyen apró népséggel. A mesét érdeklődve hallgatja és időnként bólint.*
-Húha! Miféle?
*Mikor meghallja a nevét értőn bólint és nyílik a szája, hogy tudja az milyen. Ő ne tudná? Nagyon ért hozzá. De aztán sikeresen összezavarják megint. Amit ő ismer ahhoz nem kell vízben fejen állni. Ilyet nem csináltak.*
-Ezt nem ismerem. Viccesen nézhettetek ki az biztos.*Nevet fel.*Mi olyan kacsázást ismertünk mikor kavicsokat dobtunk a vízbe úgy, hogy pattogott rajta és az nyert akié többet pattant.
//Vielke aranybogárkám//
*Jól le lesz fröcskölve, de nem hagyja ám magát. A kislány visszakapja aki a nagy mókázásban meg is csúszik.*
-Na, na!
*Szólal meg mókásan a férfi aki ha úgy látja nem tud felkelni a lányka akkor segít neki. Még csak az kéne, hogy vizet nyeljen szegényke. Mikor sikerül felállnia és a méltóságát megemlíti nagyot röhög az elf és mintha természetes lenne megborzolja a csuromvíz hajkoronát. Tényleg nem szokott mindig komolynak lenni csak munkában. Amúgy az jellemző rá, hogy túlzottan is közvetlen lenne. Főleg az ilyen apró népséggel. A mesét érdeklődve hallgatja és időnként bólint.*
-Húha! Miféle?
*Mikor meghallja a nevét értőn bólint és nyílik a szája, hogy tudja az milyen. Ő ne tudná? Nagyon ért hozzá. De aztán sikeresen összezavarják megint. Amit ő ismer ahhoz nem kell vízben fejen állni. Ilyet nem csináltak.*
-Ezt nem ismerem. Viccesen nézhettetek ki az biztos.*Nevet fel.*Mi olyan kacsázást ismertünk mikor kavicsokat dobtunk a vízbe úgy, hogy pattogott rajta és az nyert akié többet pattant.
691. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-05-22 21:47:31
Üzenet elküldve: 2020-05-22 21:47:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Tiszta lappal//
*Árnyék még azt sem engedi, hogy Lau megsimogassa, lekonyult farokkal robog ki a világból. Ő most rossz fiú volt. Viel mogorván szorgoskodik. Most nem éppen jó hangulatában kapták el a többiek, az egyszer biztos. Az amúgy mindig udvarias tündér éppen ezért először észre sem veszi, hogy a leharcolt külsejű elf vendégük szólt hozzá az imént. Csodálkozva kapja fel a fejét, és fel is pattan, mint egy gyerek. A seprű, amivel birkózik, nagyobb nála.*
- Ó! Szervusz! *Mondja, és ruhája oldalán porolja le a kezét, mielőtt Shennek nyújtaná kézfogásra. A kérdésre a tappancs alakú koszra pillant.* Nem muszáj! De ha ragaszkodsz hozzá, végigseperhetnél, nehéz a nyele. *Egy harcosféle jobban bírja az ilyesmit, át is adja neki a holmit, ő pedig egy nedves ronggyal a csúnya, makacsabb sárfoltokra koncentrál, amelyek szinte beleivódtak a padlóba.*
- Én pedig Viel. *Mosolyog az elfre.* Már találkoztunk, ha csak egy szóra is. Én kiabáltam ki neked az ablakon tegnap. Árnyék az én kutyám, ő őrzi a házat, de az ismerősökkel kedvesen bánik, nem kell miatta aggódnod. Sőt, ha gondolod, össze is barátkozhattok, most úgyis meg kell vele beszélnem ezt a fiaskót. *Világos, hogy Shen és Árnyék viszonyán még van mit javítani. A tündér hisz benne, hogy hamar összerázódnak, amint a férfi rájön, hogy a hatalmas eb ijesztő ugyan, de kezes, mint egy nagy, fekete bárány.
Annyi baj szakad egyszerre a tündér lányra, hogy legfontosabb feladatáról, Natalaydáról szinte már meg is feledkezik. Persze a levest neki főzi, ahogy meg is ígérte, de nem gondolta volna, hogy ilyen hamar felébred, és hogy még magától talpra is áll. És ez még nem minden, ahogy meghallja a hangját, hirtelen számos emlék tódul a fejébe, mintha a felismerés csak most érné utol. A jegy a testén. A szavak, amelyeket éjszaka hallott tőle, mikor felébredt a motyogására. Ő egyike azoknak, akiket Pycta emlegetett az első találkozásuk alatt, akiket megérintett Eeyr. Ahogy összeáll a kép a számára, teljesen döbbenten mered az ápoltjára, mintha mondani akarna valamit, de nem buta, hogy mások előtt szóvá tegye a dolgot. Azonban ez a tény elég hozzá, hogy még inkább felnézzen rá, sőt, valamiféle isteni küldöncnek tekintse, akit a Fény Úrnője nem véletlenül sodort a küszöbükre, még ha nem is volt kellemes az érkezése a baleset miatt.*
- Natalayda! *Mondja egy kis pillanatnyi megszeppentség után, és alaposan szemügyre veszi a beteget.* Minden rendben? Ne haragudj, hogy felébresztettünk, a kutyám beszökött a folyosóra. *Foglalja össze gyorsan, mi történt az imént. A lányok elindulnak a konyha felé. Viel felfújja a tragédiát, tényleg csak pár percbe telik, mire együtt végeznek. Miután minden szép tiszta, bátorítón int Shennek a kijárat felé.*
- Gyere csak, nem lesz baj! *Ő mindenképpen kilép, és megkeresi Árnyékot. Valószínűleg egészen a birtok széléig elkutyagolt rettenetes szégyenében.*
A hozzászólás írója (Holdezüst Vieljana) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.22 21:47:57
*Árnyék még azt sem engedi, hogy Lau megsimogassa, lekonyult farokkal robog ki a világból. Ő most rossz fiú volt. Viel mogorván szorgoskodik. Most nem éppen jó hangulatában kapták el a többiek, az egyszer biztos. Az amúgy mindig udvarias tündér éppen ezért először észre sem veszi, hogy a leharcolt külsejű elf vendégük szólt hozzá az imént. Csodálkozva kapja fel a fejét, és fel is pattan, mint egy gyerek. A seprű, amivel birkózik, nagyobb nála.*
- Ó! Szervusz! *Mondja, és ruhája oldalán porolja le a kezét, mielőtt Shennek nyújtaná kézfogásra. A kérdésre a tappancs alakú koszra pillant.* Nem muszáj! De ha ragaszkodsz hozzá, végigseperhetnél, nehéz a nyele. *Egy harcosféle jobban bírja az ilyesmit, át is adja neki a holmit, ő pedig egy nedves ronggyal a csúnya, makacsabb sárfoltokra koncentrál, amelyek szinte beleivódtak a padlóba.*
- Én pedig Viel. *Mosolyog az elfre.* Már találkoztunk, ha csak egy szóra is. Én kiabáltam ki neked az ablakon tegnap. Árnyék az én kutyám, ő őrzi a házat, de az ismerősökkel kedvesen bánik, nem kell miatta aggódnod. Sőt, ha gondolod, össze is barátkozhattok, most úgyis meg kell vele beszélnem ezt a fiaskót. *Világos, hogy Shen és Árnyék viszonyán még van mit javítani. A tündér hisz benne, hogy hamar összerázódnak, amint a férfi rájön, hogy a hatalmas eb ijesztő ugyan, de kezes, mint egy nagy, fekete bárány.
Annyi baj szakad egyszerre a tündér lányra, hogy legfontosabb feladatáról, Natalaydáról szinte már meg is feledkezik. Persze a levest neki főzi, ahogy meg is ígérte, de nem gondolta volna, hogy ilyen hamar felébred, és hogy még magától talpra is áll. És ez még nem minden, ahogy meghallja a hangját, hirtelen számos emlék tódul a fejébe, mintha a felismerés csak most érné utol. A jegy a testén. A szavak, amelyeket éjszaka hallott tőle, mikor felébredt a motyogására. Ő egyike azoknak, akiket Pycta emlegetett az első találkozásuk alatt, akiket megérintett Eeyr. Ahogy összeáll a kép a számára, teljesen döbbenten mered az ápoltjára, mintha mondani akarna valamit, de nem buta, hogy mások előtt szóvá tegye a dolgot. Azonban ez a tény elég hozzá, hogy még inkább felnézzen rá, sőt, valamiféle isteni küldöncnek tekintse, akit a Fény Úrnője nem véletlenül sodort a küszöbükre, még ha nem is volt kellemes az érkezése a baleset miatt.*
- Natalayda! *Mondja egy kis pillanatnyi megszeppentség után, és alaposan szemügyre veszi a beteget.* Minden rendben? Ne haragudj, hogy felébresztettünk, a kutyám beszökött a folyosóra. *Foglalja össze gyorsan, mi történt az imént. A lányok elindulnak a konyha felé. Viel felfújja a tragédiát, tényleg csak pár percbe telik, mire együtt végeznek. Miután minden szép tiszta, bátorítón int Shennek a kijárat felé.*
- Gyere csak, nem lesz baj! *Ő mindenképpen kilép, és megkeresi Árnyékot. Valószínűleg egészen a birtok széléig elkutyagolt rettenetes szégyenében.*
A hozzászólás írója (Holdezüst Vieljana) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.22 21:47:57
690. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-05-22 20:59:16
Üzenet elküldve: 2020-05-22 20:59:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Doktorbácsim//
*Viel egy apró kis furfanggal jól meglepi a doktorbácsit, kap is vizet rendesen az elf. Persze várni is lehet, hogy nem hagyja annyiban, egy nagy adag víz loccsan a lány arcába is, sikkantva kapja az arca elé a karját. A nagy izgalomban megcsúszik az iszapos mederben, és fenékkel tottyan a vízbe, amely majdnem elnyeli. Ennyit az elegáns „vidraságból”, helyette nagy hadonászás marad, hogy aztán vizet köpve megpróbáljon megint két lábra kecmeregni.*
- Oda minden méltóságom. *Nevet közben, de nem bánja a dolgot, imád játszani. Bár azt nem gondolta volna, hogy Intath is ennyire vevő rá, bár azt sejtette, hogy nem olyan mufurc, mint amilyennek mutatja magát.* Volt egy ilyen nagyon vicces játékunk. Kacsának hívtuk. Az olyan volt, hogy fejjel lefelé merültünk el a vízben, és a lábunkkal kalimpáltunk a levegőben. *Hagyja leülepedni a dolgot, hogy az elf lelki szemei előtt is megjelenjen ez a rendkívül bohókás jelenet, ahogy a kis tündérlánykák és fiúk bukdácsolva próbálják utánozni a vadászó kacsát. Nem volt semmi!*
//Doktorbácsim//
*Viel egy apró kis furfanggal jól meglepi a doktorbácsit, kap is vizet rendesen az elf. Persze várni is lehet, hogy nem hagyja annyiban, egy nagy adag víz loccsan a lány arcába is, sikkantva kapja az arca elé a karját. A nagy izgalomban megcsúszik az iszapos mederben, és fenékkel tottyan a vízbe, amely majdnem elnyeli. Ennyit az elegáns „vidraságból”, helyette nagy hadonászás marad, hogy aztán vizet köpve megpróbáljon megint két lábra kecmeregni.*
- Oda minden méltóságom. *Nevet közben, de nem bánja a dolgot, imád játszani. Bár azt nem gondolta volna, hogy Intath is ennyire vevő rá, bár azt sejtette, hogy nem olyan mufurc, mint amilyennek mutatja magát.* Volt egy ilyen nagyon vicces játékunk. Kacsának hívtuk. Az olyan volt, hogy fejjel lefelé merültünk el a vízben, és a lábunkkal kalimpáltunk a levegőben. *Hagyja leülepedni a dolgot, hogy az elf lelki szemei előtt is megjelenjen ez a rendkívül bohókás jelenet, ahogy a kis tündérlánykák és fiúk bukdácsolva próbálják utánozni a vadászó kacsát. Nem volt semmi!*
689. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-05-19 22:10:34
Üzenet elküldve: 2020-05-19 22:10:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Tiszta lappal//
/Shen'eriel, Natalayda, Laurentitia//
*Ismeretlen hangú köszönést hall, hátrafordulva meg is látja az elfet. Fogalma sincs, mikor és hogyan került oda, de minden esetre viszonozza köszöntését.*
- Szervusz.
*Ha az elf nem szólal meg, minden bizonnyal észre sem veszi. Érdekes egyéniségnek tartja a férfit kinézete alapján. Persze ez közel sem jelenti azt, hogy elítéli bármi miatt is. Nem az a típus, aki ítéletet mond mindenkiről, akit csak meglát. Másrészről meg nem is ismeri, szóval már csak emiatt sem ítélkezhetne. Ez a gyakorta tipikus viselkedés elég távol áll tőle, s személyes tapasztalataiból tudja, hogy ez nem egy jó dolog. És nem is hagy jó érzéseket abban, akin első pillantásra ítéletet mondtak.*
- Én is örvendek.* Hangja enyhe bizonytalanságot tükröz. Lau azonban máris egy új személyhez lép, egy emberhez.*
- Szervusz.* Köszön neki is. Úgy fest, Natalayda nem lehet valami jól. ~Talán valami baleset történhetett.~ De hamarosan visszatér, s a Lau irányából érkező fejbólintás egyértelműen jelzi Allynak, hogy a nő szeretné, ha maradna. Így a szelíd erőszaknak - na meg gyomra türelmetlen korgásainak engedelmeskedve követi Laut a konyhába. Kezd már feloldódni, s mélyen már érzi, hogy egy olyan helyen van, ahol gúnyolódásnak vagy bármiféle kiközösítésnek nincs helye. S ez a tudat biztonságérzetet nyújt számára, na meg persze hálát Sirmy istennő irányába, amiért ide vezette. Lau új kérdést tesz fel, s erre már elmosolyodik.*
- Tulajdonképpen én egy közeli birtokon születtem, de már nem ott élek.
*Amint helyet foglal az asztalnál - s amennyiben ezt Natalayda is megteszi - érdeklődve fordul a nőhöz:*
- Megkérdezhetem, hogy mi a neve?
*A magázódást csak a tiszteletadás miatt használja, de ha a nő felkínálja a tegeződés lehetőségét, akkor Ally élni fog vele. Kérdése amúgy nem tolakodó, csak ha már így összefutottak, akkor megpróbál beszélgetést kezdeményezni.*
/Shen'eriel, Natalayda, Laurentitia//
*Ismeretlen hangú köszönést hall, hátrafordulva meg is látja az elfet. Fogalma sincs, mikor és hogyan került oda, de minden esetre viszonozza köszöntését.*
- Szervusz.
*Ha az elf nem szólal meg, minden bizonnyal észre sem veszi. Érdekes egyéniségnek tartja a férfit kinézete alapján. Persze ez közel sem jelenti azt, hogy elítéli bármi miatt is. Nem az a típus, aki ítéletet mond mindenkiről, akit csak meglát. Másrészről meg nem is ismeri, szóval már csak emiatt sem ítélkezhetne. Ez a gyakorta tipikus viselkedés elég távol áll tőle, s személyes tapasztalataiból tudja, hogy ez nem egy jó dolog. És nem is hagy jó érzéseket abban, akin első pillantásra ítéletet mondtak.*
- Én is örvendek.* Hangja enyhe bizonytalanságot tükröz. Lau azonban máris egy új személyhez lép, egy emberhez.*
- Szervusz.* Köszön neki is. Úgy fest, Natalayda nem lehet valami jól. ~Talán valami baleset történhetett.~ De hamarosan visszatér, s a Lau irányából érkező fejbólintás egyértelműen jelzi Allynak, hogy a nő szeretné, ha maradna. Így a szelíd erőszaknak - na meg gyomra türelmetlen korgásainak engedelmeskedve követi Laut a konyhába. Kezd már feloldódni, s mélyen már érzi, hogy egy olyan helyen van, ahol gúnyolódásnak vagy bármiféle kiközösítésnek nincs helye. S ez a tudat biztonságérzetet nyújt számára, na meg persze hálát Sirmy istennő irányába, amiért ide vezette. Lau új kérdést tesz fel, s erre már elmosolyodik.*
- Tulajdonképpen én egy közeli birtokon születtem, de már nem ott élek.
*Amint helyet foglal az asztalnál - s amennyiben ezt Natalayda is megteszi - érdeklődve fordul a nőhöz:*
- Megkérdezhetem, hogy mi a neve?
*A magázódást csak a tiszteletadás miatt használja, de ha a nő felkínálja a tegeződés lehetőségét, akkor Ally élni fog vele. Kérdése amúgy nem tolakodó, csak ha már így összefutottak, akkor megpróbál beszélgetést kezdeményezni.*
688. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-05-19 20:20:33
Üzenet elküldve: 2020-05-19 20:20:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Tiszta lappal//
//Nyílt//
*Míg új vendégük válaszára vár, fél szemmel igyekszik azért Árnyék mozdulatait is figyelemmel kísérni, nehogy a termetes eb még az eddiginél is nagyobb galibát okozzon, ahogy azonban a kutya elhallgat, és kíváncsian néz fel rá, nem bírja megállni, hogy ne mosolyodjon el egy pillanatra, és ne hajoljon le hozzá megsimogatni egy kicsit, persze csak ha az állat hagyja magát*
- Örvendek a találkozásnak, All'Ynthriéna. *fordul vissza újra vendégük felé, mikor úgy tűnik, már nem akar egyből elmenekülni a lány. Többet azonban egyelőre nem igazán tud mondani, hiszen hirtelen társaságuk akad, ahogy lassan a ház lakói felébrednek és elkezdenek kiszállingózni a szobáikból*
- Ne légy vele túl szigorú, csak tette a dolgát szegény! *veszi védelmébe Árnyékot, ahogy a gazdája megérkezik. ~Igazán jó házőrző kutya, azt meg kell hagyni!~ gondolja magában, ahogy a távolodó állat után néz, aki csak sárfoltokat hagyott maga után a padlón. Épp indulna a fürdőszoba felé, hogy előkerítse a takarításhoz szükséges eszközöket és segítsen Vielnek, mikor Shen megelőzi ebben*
- Köszönöm szépen! *pislog előbb kissé meglepetten a férfira, majd egy hálás mosolyt is megereszt felé. Nem gondolta volna róla, hogy pont a házi munkában lesz majd a segítségükre, de egyre inkább úgy érzi, jó döntés volt, hogy tegnap maradásra bírta őt. ~Talán a ma reggeli találkozásból is valami jó fog kisülni!~ reménykedik magában, készen rá, hogy az esetleges tiltakozás ellenére is a konyhába terelje a lányt, mikor Naty alakja is felsejlik a folyosó végén*
- Egy pillanat! *fordul All'Ynthriéna felé, mielőtt Naty elé sietne, aki még mindig úgy fest, mint aki nincs túlzottan jó bőrben*
- Hogy vagy? Jobban érzed már magad? Elég erős vagy a sétához? Az orvos azt mondta, pihenned kell... *árasztja el kérdésekkel a lányt, óvatosan egyik karját nyújtva felé támaszul, ha esetleg Natynak segítségre lenne szüksége a járásban*
- Gyere, egyél valamit, attól biztos jobban fogod érezni magad! *invitálja a lányt a konyha felé, menet közben egy fejmozdulattal jelezve All'Ynthriénanak, hogy ő is tartson csak velük. Úgy véli, Árnyék azért nem okozott túl nagy felfordulást, Viel és Shen együtt pár perc alatt bizonyára képesek lesznek majd feltakarítani*
- A közelben laksz esetleg? *érdeklődik menet közben a lánytól, vajon hogyan talált rájuk, majd ha a konyhába érnek, akkor mindkettejüket az asztal felé tereli, míg ő hozzálát egy kiadós reggeli elkészítéséhez.*
//Nyílt//
*Míg új vendégük válaszára vár, fél szemmel igyekszik azért Árnyék mozdulatait is figyelemmel kísérni, nehogy a termetes eb még az eddiginél is nagyobb galibát okozzon, ahogy azonban a kutya elhallgat, és kíváncsian néz fel rá, nem bírja megállni, hogy ne mosolyodjon el egy pillanatra, és ne hajoljon le hozzá megsimogatni egy kicsit, persze csak ha az állat hagyja magát*
- Örvendek a találkozásnak, All'Ynthriéna. *fordul vissza újra vendégük felé, mikor úgy tűnik, már nem akar egyből elmenekülni a lány. Többet azonban egyelőre nem igazán tud mondani, hiszen hirtelen társaságuk akad, ahogy lassan a ház lakói felébrednek és elkezdenek kiszállingózni a szobáikból*
- Ne légy vele túl szigorú, csak tette a dolgát szegény! *veszi védelmébe Árnyékot, ahogy a gazdája megérkezik. ~Igazán jó házőrző kutya, azt meg kell hagyni!~ gondolja magában, ahogy a távolodó állat után néz, aki csak sárfoltokat hagyott maga után a padlón. Épp indulna a fürdőszoba felé, hogy előkerítse a takarításhoz szükséges eszközöket és segítsen Vielnek, mikor Shen megelőzi ebben*
- Köszönöm szépen! *pislog előbb kissé meglepetten a férfira, majd egy hálás mosolyt is megereszt felé. Nem gondolta volna róla, hogy pont a házi munkában lesz majd a segítségükre, de egyre inkább úgy érzi, jó döntés volt, hogy tegnap maradásra bírta őt. ~Talán a ma reggeli találkozásból is valami jó fog kisülni!~ reménykedik magában, készen rá, hogy az esetleges tiltakozás ellenére is a konyhába terelje a lányt, mikor Naty alakja is felsejlik a folyosó végén*
- Egy pillanat! *fordul All'Ynthriéna felé, mielőtt Naty elé sietne, aki még mindig úgy fest, mint aki nincs túlzottan jó bőrben*
- Hogy vagy? Jobban érzed már magad? Elég erős vagy a sétához? Az orvos azt mondta, pihenned kell... *árasztja el kérdésekkel a lányt, óvatosan egyik karját nyújtva felé támaszul, ha esetleg Natynak segítségre lenne szüksége a járásban*
- Gyere, egyél valamit, attól biztos jobban fogod érezni magad! *invitálja a lányt a konyha felé, menet közben egy fejmozdulattal jelezve All'Ynthriénanak, hogy ő is tartson csak velük. Úgy véli, Árnyék azért nem okozott túl nagy felfordulást, Viel és Shen együtt pár perc alatt bizonyára képesek lesznek majd feltakarítani*
- A közelben laksz esetleg? *érdeklődik menet közben a lánytól, vajon hogyan talált rájuk, majd ha a konyhába érnek, akkor mindkettejüket az asztal felé tereli, míg ő hozzálát egy kiadós reggeli elkészítéséhez.*
687. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-05-19 15:51:08
Üzenet elküldve: 2020-05-19 15:51:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Naty szobája//
*A fény úrnője sokak lelkében megnyugvást kelthet, így Natalaydáéban is. Engedi hogy Viel segítsen neki megmosdani, ez idő alatt széjjelszaggatott ruhája is lekerül, s immár láthatóvá válik az áldás jele, mely a templomi események alatt égett a bőrébe has tájékon. Csak azoknak van erről tudomása, akik ott voltak, s azok közül sem látták saját szemükkel túl sokan. Az sem biztos hogy Viel felismeri, hisz addig a piszkos szőke lánynak sem volt egyértelmű a szimbólum.
A rövidke beszélgetésbe már bele-belepislog álmosan, s a takaróba burkolva elnyomja az álom.*
Éjjel mélyen alszik, néha forgolódik, és beszél. Ajkairól még az emlékek gördülnek ilyenkor.
- Quantallt nem hagyom!
- Xotara! Ne... *csuklik el a hangja.*
- A karját... *arca grimaszba húzódik, teste megfeszül és így is marad egy darabig.* Segítség *csuklik el hangja, s hal el a szoba sötétjében.
Nem sokkal később újra.*
- Elnyeli a kátrány *nyeldekli a rémálmokat, majd elcsendesedik az éjszaka további részére.*
//Tiszta lappal//
//Nyílt//
*Reggel lassan nehéz pillákkal ébred arra, hogy valahol csendere intenek valakiket. Bár a kiáltás átható lehet és lényegre törő, Natalaydának csupán annyi mintha füle mellett suttogná valaki keresztül a sötét álmok ködén. Szemeit nyitva nem lát ott senkit.*
- Viel? *kérdezi a szoba csendjébe. Felül, majd megtornáztatja lábait. Elgyötört, de sokkal jobban érzi magát. A szoba puritánságában felkecmereg, megnyújtóztatja tagjait, botorkálása bár lassú mégis egyre biztosabb. Zsákját keresi, ahonnan egy inget ölt magára, s korábbi ruhájának alsó szoknyáját, szépen megfontoltan. Az pohár víz még az éjjeliszekrényén pihen, így azt issza meg mielőtt óvatosan kikukucskál az ajtón.*
- Viel? Valaki? *hangja hullámzik a folyosón, majd utána lép ki Natalayda is. Léptei a lépcső tetejéről a korlátra támaszkodva lassan haladnak lefelé egyenesen a hangok irányába. Csak reméli, hogy a tündér lány vagy Laurentita előkerül valahonnan, mert mást nem ismer még itt, s csak futólag látta azt a vörös hajú elfet is, akitől a doki féltette őt. A doki meg elment valahova. emlékszik mindenre, tudata ép, kitisztult ami addig zavaros is volt. Ha korábban senkivel nem találkozik, óvatos ebédlő ajtófélfa mellett érik a történések, ahol csak néma szemlélője a nagy fekete kutyatappancs-nyomoknak, Vielnek, Launak, vagy az idegen fél-elf nő és szőke elf férfi jelenlétének, akit éppen ott talál akkor.*
- Jó reggelt *köszönt mindenkit csendesen félénken félrehúzódva az ajtófélfa árnyékából, mert alsó ruházata bár nem láttat illetlenül, ő azért nem szívesen mutatkozik így. Emellett látszik hogy az egykor kerek bájos arca most kissé lefogyott, a lány gyenge még, haja inkább szürkés fénytelen, csak az arca nem maszatos már az út porától. Mezítláb érkezett lefelé, bár elfekkel egy légtérben a hangtalan egészen mást jelent mint emberek közt, csak a fennforgások nyomhatták el érkezését az érzékeny fülek elől.*
*A fény úrnője sokak lelkében megnyugvást kelthet, így Natalaydáéban is. Engedi hogy Viel segítsen neki megmosdani, ez idő alatt széjjelszaggatott ruhája is lekerül, s immár láthatóvá válik az áldás jele, mely a templomi események alatt égett a bőrébe has tájékon. Csak azoknak van erről tudomása, akik ott voltak, s azok közül sem látták saját szemükkel túl sokan. Az sem biztos hogy Viel felismeri, hisz addig a piszkos szőke lánynak sem volt egyértelmű a szimbólum.
A rövidke beszélgetésbe már bele-belepislog álmosan, s a takaróba burkolva elnyomja az álom.*
Éjjel mélyen alszik, néha forgolódik, és beszél. Ajkairól még az emlékek gördülnek ilyenkor.
- Quantallt nem hagyom!
- Xotara! Ne... *csuklik el a hangja.*
- A karját... *arca grimaszba húzódik, teste megfeszül és így is marad egy darabig.* Segítség *csuklik el hangja, s hal el a szoba sötétjében.
Nem sokkal később újra.*
- Elnyeli a kátrány *nyeldekli a rémálmokat, majd elcsendesedik az éjszaka további részére.*
//Tiszta lappal//
//Nyílt//
*Reggel lassan nehéz pillákkal ébred arra, hogy valahol csendere intenek valakiket. Bár a kiáltás átható lehet és lényegre törő, Natalaydának csupán annyi mintha füle mellett suttogná valaki keresztül a sötét álmok ködén. Szemeit nyitva nem lát ott senkit.*
- Viel? *kérdezi a szoba csendjébe. Felül, majd megtornáztatja lábait. Elgyötört, de sokkal jobban érzi magát. A szoba puritánságában felkecmereg, megnyújtóztatja tagjait, botorkálása bár lassú mégis egyre biztosabb. Zsákját keresi, ahonnan egy inget ölt magára, s korábbi ruhájának alsó szoknyáját, szépen megfontoltan. Az pohár víz még az éjjeliszekrényén pihen, így azt issza meg mielőtt óvatosan kikukucskál az ajtón.*
- Viel? Valaki? *hangja hullámzik a folyosón, majd utána lép ki Natalayda is. Léptei a lépcső tetejéről a korlátra támaszkodva lassan haladnak lefelé egyenesen a hangok irányába. Csak reméli, hogy a tündér lány vagy Laurentita előkerül valahonnan, mert mást nem ismer még itt, s csak futólag látta azt a vörös hajú elfet is, akitől a doki féltette őt. A doki meg elment valahova. emlékszik mindenre, tudata ép, kitisztult ami addig zavaros is volt. Ha korábban senkivel nem találkozik, óvatos ebédlő ajtófélfa mellett érik a történések, ahol csak néma szemlélője a nagy fekete kutyatappancs-nyomoknak, Vielnek, Launak, vagy az idegen fél-elf nő és szőke elf férfi jelenlétének, akit éppen ott talál akkor.*
- Jó reggelt *köszönt mindenkit csendesen félénken félrehúzódva az ajtófélfa árnyékából, mert alsó ruházata bár nem láttat illetlenül, ő azért nem szívesen mutatkozik így. Emellett látszik hogy az egykor kerek bájos arca most kissé lefogyott, a lány gyenge még, haja inkább szürkés fénytelen, csak az arca nem maszatos már az út porától. Mezítláb érkezett lefelé, bár elfekkel egy légtérben a hangtalan egészen mást jelent mint emberek közt, csak a fennforgások nyomhatták el érkezését az érzékeny fülek elől.*
686. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-05-18 09:46:48
Üzenet elküldve: 2020-05-18 09:46:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Másnap reggel//
//Tiszta lappal//
*Ha az az éjfekete szörnyeteg a folyosón van, akkor Sheni tuti nem lép ki a szobák felől, hogy kezében a kulaccsal elinduljon az udvarra vagy a konyha felé. Nem ismerős még itt és az előző esti rövid ismerkedés után még nem is ismeri ki magát annyira.*
- Halihó! *Köszön nyúzott fejjel Lau és az idegen felé. Bár neki még Laun kívül mindenki idegen. Amikor az elf lány kérdőn tekint felé, csak megrázza üres kulacsát, jelezve, hogy kifogyott és reméli, hogy nem vizet vagy, ami még rosszabb teát fog kapni reggelire.
Egy ezüsthajú tündér érkezik a konyha felől, amitől a fekete dög kiiszkol és a megjelenő csajszi elkezdi feltakarítani a kutya által behordott koszt.*
- Szióka. *Köszön Sheni az ajtófélfa biztonságából kilesve, de amikor látja, hogy az eb eliszkolt, már bátrabban ki mer lépni.*
- Segítsek? *Kérdi kedvesen az arcán viselt heg ellenére is csinos lányt.
A bonyodalmat okozó hullafehér lány nem nagyon vesz tudomást Sheniről, bár ez egyáltalán nem zavarja, de ők amúgy is elindulnak Lauval a konyha felé, így Sheni ott téblábol a tündér felett, kezében szorongatva kiürült kulacsát.*
- Shen vagyok. *Mutatkozik be a lánynak és ha igényt tart a segítségére, akkor segít is neki takarítani, bár rá is ráférne egy alapos takarítás, mármint fürdés.*
- Ez a fenevad a tiéd? *Kérdi az udvar felé bökve a kulacsával, amerre a szőrös bestia távozott nemrég.*
//Tiszta lappal//
*Ha az az éjfekete szörnyeteg a folyosón van, akkor Sheni tuti nem lép ki a szobák felől, hogy kezében a kulaccsal elinduljon az udvarra vagy a konyha felé. Nem ismerős még itt és az előző esti rövid ismerkedés után még nem is ismeri ki magát annyira.*
- Halihó! *Köszön nyúzott fejjel Lau és az idegen felé. Bár neki még Laun kívül mindenki idegen. Amikor az elf lány kérdőn tekint felé, csak megrázza üres kulacsát, jelezve, hogy kifogyott és reméli, hogy nem vizet vagy, ami még rosszabb teát fog kapni reggelire.
Egy ezüsthajú tündér érkezik a konyha felől, amitől a fekete dög kiiszkol és a megjelenő csajszi elkezdi feltakarítani a kutya által behordott koszt.*
- Szióka. *Köszön Sheni az ajtófélfa biztonságából kilesve, de amikor látja, hogy az eb eliszkolt, már bátrabban ki mer lépni.*
- Segítsek? *Kérdi kedvesen az arcán viselt heg ellenére is csinos lányt.
A bonyodalmat okozó hullafehér lány nem nagyon vesz tudomást Sheniről, bár ez egyáltalán nem zavarja, de ők amúgy is elindulnak Lauval a konyha felé, így Sheni ott téblábol a tündér felett, kezében szorongatva kiürült kulacsát.*
- Shen vagyok. *Mutatkozik be a lánynak és ha igényt tart a segítségére, akkor segít is neki takarítani, bár rá is ráférne egy alapos takarítás, mármint fürdés.*
- Ez a fenevad a tiéd? *Kérdi az udvar felé bökve a kulacsával, amerre a szőrös bestia távozott nemrég.*
685. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-05-17 10:47:56
Üzenet elküldve: 2020-05-17 10:47:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Tiszta lappal//
//Laurentitia//
*Ami azt illeti, tanult illedelmességet, de az ő családja valóban közvetlenebb módon viszonyult egymáshoz. Nem volt szükséges minden esetben kopogni, ennek tudható be illetlensége. Ugyan Laurentitia zavartan mosolyog, mégis kényelmetlenül érzi magát, amiért így rájuk tört. Bizonytalan távozási kísérlete nem bizonyul hatásosnak, sőt, valósággal meghiúsul Lau jóindulatú invitálásának köszönhetően. Csak az érkező tündért veszi észre, aki leteremti a bundás kutyát, amiért rendesen összepiszkította a padlót. A másik személy jelenléte nem tűnik fel neki.
Allynak ugyan jól esik a Lau részéről érkező invitálás, de mégis van benne egy furcsa érzés. Nem tartja túl tisztességesnek, hogy előbb jól bepofátlankodik a rendhez, s még utána ételt is fogadjon el. Nem mulasztja el viszont a bemutatkozást.*
- All'Ynthriéna vagyok.
*Majd Lau kérdésére reagálva kissé feszengve mondja:*
- Hát... igazából csak erre jártam, és... gondoltam... benézek ide, mert még nem voltam itt. ~Szépen be is mutatkoztam. Milyen tiszteletlennek gondolhatnak most.~
*Az éhségéről már nem ejt szót, bár gyomra ekkor kordul meg odalent. Diszkrét kordulás ez, de talán a közelben állók hallják, s ez a hang minden bizonnyal magáért beszél. El is pirul kissé, mert most már bizonyára kénytelen lesz elfogadni az ételt, amit a rend kínál neki. Bár ahogy Lau arcát nézi, nem érez benne haragot, s így felmerül Allyban a lehetőség, hogy Lau nem nehesztel rá.*
//Laurentitia//
*Ami azt illeti, tanult illedelmességet, de az ő családja valóban közvetlenebb módon viszonyult egymáshoz. Nem volt szükséges minden esetben kopogni, ennek tudható be illetlensége. Ugyan Laurentitia zavartan mosolyog, mégis kényelmetlenül érzi magát, amiért így rájuk tört. Bizonytalan távozási kísérlete nem bizonyul hatásosnak, sőt, valósággal meghiúsul Lau jóindulatú invitálásának köszönhetően. Csak az érkező tündért veszi észre, aki leteremti a bundás kutyát, amiért rendesen összepiszkította a padlót. A másik személy jelenléte nem tűnik fel neki.
Allynak ugyan jól esik a Lau részéről érkező invitálás, de mégis van benne egy furcsa érzés. Nem tartja túl tisztességesnek, hogy előbb jól bepofátlankodik a rendhez, s még utána ételt is fogadjon el. Nem mulasztja el viszont a bemutatkozást.*
- All'Ynthriéna vagyok.
*Majd Lau kérdésére reagálva kissé feszengve mondja:*
- Hát... igazából csak erre jártam, és... gondoltam... benézek ide, mert még nem voltam itt. ~Szépen be is mutatkoztam. Milyen tiszteletlennek gondolhatnak most.~
*Az éhségéről már nem ejt szót, bár gyomra ekkor kordul meg odalent. Diszkrét kordulás ez, de talán a közelben állók hallják, s ez a hang minden bizonnyal magáért beszél. El is pirul kissé, mert most már bizonyára kénytelen lesz elfogadni az ételt, amit a rend kínál neki. Bár ahogy Lau arcát nézi, nem érez benne haragot, s így felmerül Allyban a lehetőség, hogy Lau nem nehesztel rá.*
684. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-05-17 10:43:07
Üzenet elküldve: 2020-05-17 10:43:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Doktorbácsim//
-Az bizony.
*Vigyorog. A tegnapi komoly orvosnak tényleg semmi nyoma. Mintha egy teljesen más személy lenne. Hogy ez a komolytalan fickó jobb-e vagy a tegnapi kicsit rideg,azt el lehet dönteni, de mindkettő Int. Még ha az utóbbit saját maga se szereti. A magyarázatot figyelmesen hallgatja és végignézve a kislányon egy bólintással egyet ért.*
-Ebben tényleg lehet valami. Nem vagy túl nehéz szóval annyiban könnyebb lehet.
*Mikor még megvolt a keze akkor ő is tudott ügyesen mászni. Főként köteleken. Az szép volt. Most a hangulata nem romlik el az emlék hatására. Tényleg vidáman gondol vissza rá. Arra, hogy a vidrák, hogy csinálnak érdeklődve nézi a kis hátat. Valami olyasmit vár mint amit ő is csinált, hogy hogyan mozognak az angolnák. Szóval tökéletesen el sikerül őt kapni. Nagyot prüszköl és ép kezével nevetve viszonozza az ajándékot.*
-Na, várj csak!
*Bírja az ilyen tündéreket. Akikkel a kikötőben össze lehet futni azokból általában hiányzik ez a virágból születettekre jellemző másokat boldoggá tevő hangulat. Azok inkább kis rohadékok.*
//Doktorbácsim//
-Az bizony.
*Vigyorog. A tegnapi komoly orvosnak tényleg semmi nyoma. Mintha egy teljesen más személy lenne. Hogy ez a komolytalan fickó jobb-e vagy a tegnapi kicsit rideg,azt el lehet dönteni, de mindkettő Int. Még ha az utóbbit saját maga se szereti. A magyarázatot figyelmesen hallgatja és végignézve a kislányon egy bólintással egyet ért.*
-Ebben tényleg lehet valami. Nem vagy túl nehéz szóval annyiban könnyebb lehet.
*Mikor még megvolt a keze akkor ő is tudott ügyesen mászni. Főként köteleken. Az szép volt. Most a hangulata nem romlik el az emlék hatására. Tényleg vidáman gondol vissza rá. Arra, hogy a vidrák, hogy csinálnak érdeklődve nézi a kis hátat. Valami olyasmit vár mint amit ő is csinált, hogy hogyan mozognak az angolnák. Szóval tökéletesen el sikerül őt kapni. Nagyot prüszköl és ép kezével nevetve viszonozza az ajándékot.*
-Na, várj csak!
*Bírja az ilyen tündéreket. Akikkel a kikötőben össze lehet futni azokból általában hiányzik ez a virágból születettekre jellemző másokat boldoggá tevő hangulat. Azok inkább kis rohadékok.*
683. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-05-17 00:33:34
Üzenet elküldve: 2020-05-17 00:33:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Doktorbácsim//
*Viel élvezi, hogy a vízcseppek a pilláit ostromolják a természetes vízben, és magában abban reménykedik, hogy a nagy csapkodással nem zavarja fel nagyon az amúgy érintetlen tó apró állatkáit. Állóvízben még nem igazán úszkált, a folyóban pedig éppen neki kellett küzdenie a sodrás ellen, nem ő volt arrafelé a szándékosan kellemetlenkedő vendég. Az apró lelkifurdalás mellett azonban el kell ismernie, hogy igen, jól érzi magát, jól esik a kis testmozgás, amiben a kis tündérnek szinte egyáltalán nincs része mostanság.
Persze ezzel együtt nem igazán a versengés az, ami foglalkoztatja. Neki teljesen mindegy, hogy ő nyer-e, vagy sem, Vielnek az a lényeg, hogy mindketten jól érezzék magukat. Márpedig mikor kicsit lemaradva meghallja Intath vidám kiáltását, már tudja, hogy megérte a kis játékuk. Kapkodva a levegőt úszik be mellé, szintén megkapaszkodva a kőben, de előbb nagyot fúj, mert az orra még mindig tele van vízzel. Nagyot mosolyog.*
- Ügyes vagy! Igazán… angolnás! *Kacag fel.*
- Szerintem csak az segít, hogy kicsi vagyok és vékony. Fára mászni is jobban tudok, mint mások, pedig nem vagyok igazán erős, ha úgy vesszük. *Vallja be szerényen. Nem tulajdonít nagy jelentőséget a dolognak, de a hasonlat tetszik neki.* Vidra? Én? A vidrák nagyon aranyosak! Voltak kis vidra barátaim otthon ám. Így csináltak, hogy… Figyelj! *Mondja, hátat fordítva az elfnek, de mielőtt Int valami trükköt várna, Viel egyszerűen megpördül, jól lefröcsköli vízzel, és nagyot nevet.*
- Most megvagy, haha!
//Doktorbácsim//
*Viel élvezi, hogy a vízcseppek a pilláit ostromolják a természetes vízben, és magában abban reménykedik, hogy a nagy csapkodással nem zavarja fel nagyon az amúgy érintetlen tó apró állatkáit. Állóvízben még nem igazán úszkált, a folyóban pedig éppen neki kellett küzdenie a sodrás ellen, nem ő volt arrafelé a szándékosan kellemetlenkedő vendég. Az apró lelkifurdalás mellett azonban el kell ismernie, hogy igen, jól érzi magát, jól esik a kis testmozgás, amiben a kis tündérnek szinte egyáltalán nincs része mostanság.
Persze ezzel együtt nem igazán a versengés az, ami foglalkoztatja. Neki teljesen mindegy, hogy ő nyer-e, vagy sem, Vielnek az a lényeg, hogy mindketten jól érezzék magukat. Márpedig mikor kicsit lemaradva meghallja Intath vidám kiáltását, már tudja, hogy megérte a kis játékuk. Kapkodva a levegőt úszik be mellé, szintén megkapaszkodva a kőben, de előbb nagyot fúj, mert az orra még mindig tele van vízzel. Nagyot mosolyog.*
- Ügyes vagy! Igazán… angolnás! *Kacag fel.*
- Szerintem csak az segít, hogy kicsi vagyok és vékony. Fára mászni is jobban tudok, mint mások, pedig nem vagyok igazán erős, ha úgy vesszük. *Vallja be szerényen. Nem tulajdonít nagy jelentőséget a dolognak, de a hasonlat tetszik neki.* Vidra? Én? A vidrák nagyon aranyosak! Voltak kis vidra barátaim otthon ám. Így csináltak, hogy… Figyelj! *Mondja, hátat fordítva az elfnek, de mielőtt Int valami trükköt várna, Viel egyszerűen megpördül, jól lefröcsköli vízzel, és nagyot nevet.*
- Most megvagy, haha!
682. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-05-17 00:28:31
Üzenet elküldve: 2020-05-17 00:28:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Tiszta lappal//
//Nyílt//
*Árnyék tehát úgy döntött, hogy a szabályokkal dacolva megpróbálja elvégezni a munkáját, és a házon belül toporogva saras tappancsaival útját állja a gaz betolakodónak. Mint a tegnapi esetben, most is teljesen hatástalanul csitítgatják, ő elhatározott valamit, az pedig úgy van, kész. Ha benne nincs elég következetesség, ugyan kiben lenne ebben a házban? Azonban Lau számára egy különleges személy, neki szeretne kedveskedni, ezért amint meghallja a lány hangját, ugatás helyett csodálkozva felbámul rá, és arra gondol, hogy ejha, talán mégis rossz helyen van. Hol is van pontosan? Tesz néhány tétova mozdulatot a számára teljesen ismeretlen terepen.
Nem úgy a gazdája, a kis tündér Viel, aki, bár Lau és Shen megelőzi, szintén túl közelről hallja a kutyaugatást, és a férfi után kirohan a konyhából megnézni, mi történt.*
- Árnyék! *Kiált felháborodva, elég csak a földre néznie, hogy meglássa a kutya pusztítását. Minden csupa óriási barna tappancsnyom. Az eb vidáman felcsapja a farkát, mikor meglátja egyetlen legeslegjobb barátját, de a hanghordozás megijeszti. Most már biztos: rossz fát tett a tűzre. Uccu neki, hiába jönnek finom illatok a konyhából, ahol Viel levest főz, már szalad is a kijárat felé, újdonsült vendégük mellett is úgy süvít el, mintha ez az egész incidens meg se történt volna. A tündérlány vadul nekilát a felmosásnak, két idegen előtt ekkora ramazurit csinálni!*
- Ne haragudjatok! Még mindig nem szokta meg, hogy nem szabad bejönni. *Szabadkozik, miközben jár a keze, és ezerrel pucolja a padlót. Nem kell sok, hogy csillogjon-villogjon az egész.*
//Nyílt//
*Árnyék tehát úgy döntött, hogy a szabályokkal dacolva megpróbálja elvégezni a munkáját, és a házon belül toporogva saras tappancsaival útját állja a gaz betolakodónak. Mint a tegnapi esetben, most is teljesen hatástalanul csitítgatják, ő elhatározott valamit, az pedig úgy van, kész. Ha benne nincs elég következetesség, ugyan kiben lenne ebben a házban? Azonban Lau számára egy különleges személy, neki szeretne kedveskedni, ezért amint meghallja a lány hangját, ugatás helyett csodálkozva felbámul rá, és arra gondol, hogy ejha, talán mégis rossz helyen van. Hol is van pontosan? Tesz néhány tétova mozdulatot a számára teljesen ismeretlen terepen.
Nem úgy a gazdája, a kis tündér Viel, aki, bár Lau és Shen megelőzi, szintén túl közelről hallja a kutyaugatást, és a férfi után kirohan a konyhából megnézni, mi történt.*
- Árnyék! *Kiált felháborodva, elég csak a földre néznie, hogy meglássa a kutya pusztítását. Minden csupa óriási barna tappancsnyom. Az eb vidáman felcsapja a farkát, mikor meglátja egyetlen legeslegjobb barátját, de a hanghordozás megijeszti. Most már biztos: rossz fát tett a tűzre. Uccu neki, hiába jönnek finom illatok a konyhából, ahol Viel levest főz, már szalad is a kijárat felé, újdonsült vendégük mellett is úgy süvít el, mintha ez az egész incidens meg se történt volna. A tündérlány vadul nekilát a felmosásnak, két idegen előtt ekkora ramazurit csinálni!*
- Ne haragudjatok! Még mindig nem szokta meg, hogy nem szabad bejönni. *Szabadkozik, miközben jár a keze, és ezerrel pucolja a padlót. Nem kell sok, hogy csillogjon-villogjon az egész.*
681. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-05-17 00:11:55
Üzenet elküldve: 2020-05-17 00:11:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Odabent//
//A legkönnyebb út//
//Zárás//
- Sose tudhatod. Talán más oka is volt a sajnálaton kívül... *jegyzi meg halvány mosollyal Shen magyarázkodása hallatán. Akármi is a férfi véleménye, úgy gondolja, valami oka kellett, hogy legyen az erdei kísértetnek, amiért megmentette, ahogy annak is van valami oka, hogy Shen épp hozzájuk tért be az estére*
- Ó, remek. *biccent aprót, amikor kiderül, a férfi tisztában van az útiránnyal Mil'Ochass felé, ennél több nem részlet nem is kell neki, Shenre bízza, szeretné-e valamikor meglátogatni őket, és ha igen, akkor mikor. Bár nincs tisztában a férfi terveivel, reméli, Shen is érzi, az ajánlata nemcsak a mai éjszakára szól, természetesen addig maradhat a Szarvasligetben, ameddig jól érzi itt magát*
- Természetesen. Biztos örülne, ha tudná, még egy barátja ott lesz vele. *jegyzi meg kissé feszengve, bár őszintén hálás a férfinak a felajánlásért, komolyan gondolva, hogy ha Seles még bármit is látna ebből a világból, akkor boldog lenne, ha tudná, a barátai körében tér majd végső nyugalomra. Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy ők maguk is kipihenjék magukat, így a búcsúzást követően hamar visszavonul, hogy a saját szobájában végre álomra hajtsa a fejét egy hosszú nap után.*
//Másnap reggel//
*Nem sok lehetősége van pihenni, hisz a tegnapihoz hasonlóan ez a nap is számtalan meglepetést tartogat a számára, melyek közül az elsőbe ébredés után szinte rögtön bele is fut*
- Be... bejöttél, értem. *ismétli kissé megütközve a hallottakat, bár gyorsan igyekszik elrejteni arcáról a meglepettség érzését. ~Talán nincs tisztában az illemszabályokkal... lehet, hogy ahol felnőtt, ott közvetlenebbek az emberek~ gondolja magában, mint lehetséges magyarázat a kopogás hiányára*
- Se... semmi gond, örülünk, hogy itt vagy. *igyekszik mosolyt varázsolni az arcára, még ha az kissé zavartnak is tűnik* Esetleg segíthetünk valamiben? Szükséged van valamire? *érdeklődik a lány szándékai felől, egy halvány mosolyt és egy kérdő pillantást eresztve meg a közeledő Shen felé, aki meglehetősen nyúzottnak tűnik*
- Jó reggelt! *köszönti a férfit, mielőtt visszafordulna az ismeretlen felé*
- Ugyan, dehogyis! Maradj csak! Épp most készültünk reggelizni! *próbálja a lányt a konyha felé terelni, remélve, hogy a férfi is csatlakozik hozzájuk*
- Elnézést! Még be se mutatkoztam. Laurentitia vagyok, de szólíts csak Launak. *áll meg a konyha ajtajában egy pillanatra, mielőtt belépne a helyiségbe, hogy hozzálásson a reggeli készítéshez.*
//A legkönnyebb út//
//Zárás//
- Sose tudhatod. Talán más oka is volt a sajnálaton kívül... *jegyzi meg halvány mosollyal Shen magyarázkodása hallatán. Akármi is a férfi véleménye, úgy gondolja, valami oka kellett, hogy legyen az erdei kísértetnek, amiért megmentette, ahogy annak is van valami oka, hogy Shen épp hozzájuk tért be az estére*
- Ó, remek. *biccent aprót, amikor kiderül, a férfi tisztában van az útiránnyal Mil'Ochass felé, ennél több nem részlet nem is kell neki, Shenre bízza, szeretné-e valamikor meglátogatni őket, és ha igen, akkor mikor. Bár nincs tisztában a férfi terveivel, reméli, Shen is érzi, az ajánlata nemcsak a mai éjszakára szól, természetesen addig maradhat a Szarvasligetben, ameddig jól érzi itt magát*
- Természetesen. Biztos örülne, ha tudná, még egy barátja ott lesz vele. *jegyzi meg kissé feszengve, bár őszintén hálás a férfinak a felajánlásért, komolyan gondolva, hogy ha Seles még bármit is látna ebből a világból, akkor boldog lenne, ha tudná, a barátai körében tér majd végső nyugalomra. Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy ők maguk is kipihenjék magukat, így a búcsúzást követően hamar visszavonul, hogy a saját szobájában végre álomra hajtsa a fejét egy hosszú nap után.*
//Másnap reggel//
*Nem sok lehetősége van pihenni, hisz a tegnapihoz hasonlóan ez a nap is számtalan meglepetést tartogat a számára, melyek közül az elsőbe ébredés után szinte rögtön bele is fut*
- Be... bejöttél, értem. *ismétli kissé megütközve a hallottakat, bár gyorsan igyekszik elrejteni arcáról a meglepettség érzését. ~Talán nincs tisztában az illemszabályokkal... lehet, hogy ahol felnőtt, ott közvetlenebbek az emberek~ gondolja magában, mint lehetséges magyarázat a kopogás hiányára*
- Se... semmi gond, örülünk, hogy itt vagy. *igyekszik mosolyt varázsolni az arcára, még ha az kissé zavartnak is tűnik* Esetleg segíthetünk valamiben? Szükséged van valamire? *érdeklődik a lány szándékai felől, egy halvány mosolyt és egy kérdő pillantást eresztve meg a közeledő Shen felé, aki meglehetősen nyúzottnak tűnik*
- Jó reggelt! *köszönti a férfit, mielőtt visszafordulna az ismeretlen felé*
- Ugyan, dehogyis! Maradj csak! Épp most készültünk reggelizni! *próbálja a lányt a konyha felé terelni, remélve, hogy a férfi is csatlakozik hozzájuk*
- Elnézést! Még be se mutatkoztam. Laurentitia vagyok, de szólíts csak Launak. *áll meg a konyha ajtajában egy pillanatra, mielőtt belépne a helyiségbe, hogy hozzálásson a reggeli készítéshez.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1360-1379