//Szarvasnézőbe//
*Nem is hibáztatja érte, sőt talán magában még hízeleg is a dolog neki, hogy még a hajápolását is összecsapta a férfi, csak, hogy itt tartsa benn. A hajával kapcsolatosan pedig már elfelejtette, mit is hazudott az elfnek legutóbb, most már nem tartja nagy jelentőségűnek a dolgot, hiszen már nincsen meg a képessége, amit bárki is ki tudna használni. Legfejjebb a csinos hajkoronájától szabadíthatnák meg, de az meg idővel visszanő. A hátára találó kézre csak megfeszül, mintha csiklandós pontra tapintott volna, de mindjárt el is elnyerd, hogy belesimuljon. Egyértelműen jobban fekszik neki ez a játék, mint a szócsata, amit az imént talán elvesztett, talán nem. De nem szeretné könnyű préda látszatát nyújtani, ismeri már annyira a férfiakat, hogy ha a kezét nyújtja, már a lába is kell nekik. Ezért szeretné érzékeltetni, a tőr hideg érintésével, hogy bizony neki is vannak tüskéi, ami tudnak szúrni, ha felelőtlenűl bánnak vele. Talán az elf nem az a személy, akinek ezt be kell mutatnia, de emlékeztető sosem árt. Úgy tűnik, célt is ért a kis bemutató, visszahúzódik az eddig hátát cirógató kéz és az elf szemeiben is némi komolyság csillan a fém hideg érintése nyomán. Bár félelem nem szökik szárba, de ezt nem is várta egy ilyen tapasztalt és sokat látott férfitől, hogy egyetlen apró bicskától összecsinálja magát. Kétség nem fér ahhoz, ha valóban arra a bizonyos fogas mutatványra készült, az is váltott volna ki ugyan ekkora megdöbbenést és talán némi ijedtséget is, ha rossz helyen karcolgatja meg. Kár is lett volna, ha az estét azzal kell tölteniük, hogy az így szerzett sérüléseket fertőtlenítik és kötözik be. Abba fél is belegondolni, mit okozott volna, ha a szerencsétlenség úgy hozza, hogy azt a bizonyos ékszerrel vágyott volna ismerkedni valamelyik jégcsaptőre. Ám így ezt a helyzetet el is sikerült nyomban kerülni. A nyílt kérdésre, mert nem szeret a sötétben tapogatózni, az elffel kapcsolatosan nem is szeretne, a másik arcára nem ül ki semmiféle zavar, vagy meglepettség, csak visszakérdez.*
- Szabadni szabad. *Harapja be az alsó ajkát, tekintete sokatmondóan siklik lejjebb a másik nedves mellkasán.*
- De mi lesz, ha valaki ránknyit itt? *Ugrik vissza játszott aggodalommal. Nem hiszi, hogy a konyhából egy hamar fürödni jönnének, talán még valamicske izgalom is rejtőzik a lehetőségben, hogy rájuk nyithatnak.*