Külső területek - Szarvasliget
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 14 (261. - 280. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1086-1105
280. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-08-07 14:29:05
Üzenet elküldve: 2020-08-07 14:29:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Arany és tenger//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A másik férfias baritonja ahogy megrezdül a nő felhevült bőrén apró sóhaj szökik ki ajkai közül, mely halk nyögéssé torkollik a férfi fogaitól, melyek bőrébe ivódnak. A kék hajút mindig is izgatták az ártatlan harapdálások, melyek annyi mindent képesek magukba vonni. A szőke rendkívül ügyes a szavak használatában, hogy sóvárgást, pulzáló, éhes kancaságot váltson ki a hölgyekből, és ha már nem kapta volna meg még, ha csak rövid ideig is őt a tündér minden bizonnyal mostanra nem lenne képes gondolkodni. Ezúttal viszont játszani akar, és igencsak élvezi is a játékot. Anettze, már észrevette, hogy a doki rendkívül szeret játszadozni az ülőgumóival simogatja őket, gyűrkészi, beléjük csíp. Ennek a felét nem is igazán érte a tetovált teremtés, hiszen látott, már maga is sokkal izgatóbb alfeleket a sajátjánál mégis ezek az apró tettek nem hagyják, hogy az agya sokat kételkedjen szépségében, mert a tettek most gyönyörűek. A másik ajkai mindenhol ott vannak és a nő csípője kacér ösztönből megemelkedik ahogy a másik a lábaival játszik, mégis most nem siet sehová, nem tépi le róla a vékony, szinte átlátszó anyagot, csak kínozza miközben felfedezi, szinte túl lassan, túl lassan, mint ahogy elhalad egy hajnali fénysugár az éjszaka irányába *
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A másik férfias baritonja ahogy megrezdül a nő felhevült bőrén apró sóhaj szökik ki ajkai közül, mely halk nyögéssé torkollik a férfi fogaitól, melyek bőrébe ivódnak. A kék hajút mindig is izgatták az ártatlan harapdálások, melyek annyi mindent képesek magukba vonni. A szőke rendkívül ügyes a szavak használatában, hogy sóvárgást, pulzáló, éhes kancaságot váltson ki a hölgyekből, és ha már nem kapta volna meg még, ha csak rövid ideig is őt a tündér minden bizonnyal mostanra nem lenne képes gondolkodni. Ezúttal viszont játszani akar, és igencsak élvezi is a játékot. Anettze, már észrevette, hogy a doki rendkívül szeret játszadozni az ülőgumóival simogatja őket, gyűrkészi, beléjük csíp. Ennek a felét nem is igazán érte a tetovált teremtés, hiszen látott, már maga is sokkal izgatóbb alfeleket a sajátjánál mégis ezek az apró tettek nem hagyják, hogy az agya sokat kételkedjen szépségében, mert a tettek most gyönyörűek. A másik ajkai mindenhol ott vannak és a nő csípője kacér ösztönből megemelkedik ahogy a másik a lábaival játszik, mégis most nem siet sehová, nem tépi le róla a vékony, szinte átlátszó anyagot, csak kínozza miközben felfedezi, szinte túl lassan, túl lassan, mint ahogy elhalad egy hajnali fénysugár az éjszaka irányába *
279. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-08-05 23:48:10
Üzenet elküldve: 2020-08-05 23:48:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 664
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 664
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Konyha//
*Reméli, hogy Natalayda nem annak köszönhetően pirult el, amit ő mondott az imént, mindenesetre ennek hatására megint elgondolkodik az ősi és talán örök igazságon, hogy sokszor talán jobb meg sem szólalni, mint mondani bármit.
Mintha csak erre a gondolatára felelne, Lau közbelép, és miután kezét gyengéden Naty vállára tette, szavak nélkül próbál kommunikálni vele. Jó eséllyel persze egyébként is értené, hogy mit szeretne tőle, jelenleg azonban teljesen nyilvánvaló, hogy ugyanarra kéri, amit korábban megbeszéltek.
Bólint egy látványosat az irányába, hátha ebből még egyértelműbbé válik az idegen férfi számára is, hogy nem Natalayda, hanem az elf lány annak a háznak és birtoknak a vezetője, ahol éppen tartózkodik. Legalábbis a maga részéről úgy gondolja, hogy mindenképpen Lau szava a döntő, még akkor is, ha nem tekint rá úgy, mint ahogyan mondjuk odahaza a vének tanácsára.
A vének parancsait elképzelhetetlen lett volna nem teljesíteni, ahogyan Artheniorba kerülve is természetes volt, hogy Aleimord a családfő, akinek döntéseit nem hagyhatja figyelmen kívül.
Barátnője ennyiből kissé más, vagy inkább teljesen az. Az ő vezető szerepe nem lett sohasem kimondva, nem beleöregedett, vagy megörökölte, valahogy csak hozzánőtt, miközben összeszedte mindazokat, akik segítségével megszerezték Szarvasligetet, ahol végül otthont teremtettek maguknak annyi megpróbáltatás után.
Az idegen férfit elnézve magának, elgondolkodik azon, hogy talán ő is menekülhet valahonnan, vagy valami elől, pont úgy, ahogyan egykor ők, amikor erre a békés vidékre vetődtek a világ talán legszebb tava mellé. Ha így van, akkor ennél jobb helyre nem is vethette volna a sors.
Úgy tűnik azonban, - és ennek igazság szerint valamiért örül is, - hogy mindennek kiderítése nem az ő feladata lesz, elvégre is bólintása pontosan azt jelentette, hogy az első lehetséges alkalommal kislisszol a konyhából nyomában Natalaydával, hogy aztán keressenek neki egy ruhát, ami illik hozzá, és amiben akkor sem kell zavarban lennie, ha nem kettő, hanem száz férfi bukkan fel a semmiből hirtelen.
Sokat tud és sokszor szeret is beszélni, de ehhez azért nem árt, hogyha van egy közös nyelv, amivel kommunikálhat. Az igazat megvallva magának pedig amúgy sem erőssége a tömör és lényegre törő beszéd. Ha van valaki az egész társaságból, aki alkalmatlan arra, hogy egy-egy szóval próbáljon meg szót érteni akárkivel, akkor az jó eséllyel pont ő, így nem bánja, hogyha most nem pont neki kell kitalálnia, hogyan értsék meg egymást új vendégükkel, főleg úgy nem, hogy ehelyett segíthet annak a lánynak a barátnőjének, akinek még mindig nagyon hálás az Arheniorban tőle kapott segítségért és persze a ruhákért, amikben azóta is jár.
A bemutatkozást mindenesetre nem hagyja ki, mert ez a legkevesebb, amit hasonló helyzetben megtehet, akkor is, ha éppen távozni készül.*
- Luni *mondja egyszerűen önmagára mutatva, mert úgy gondolja, hogy az őt érő hirtelen sok benyomás akár össze is zavarhatja a férfit, mivel pedig amúgy is lélekben már legkevesebb fél lábbal kint van a konyhából, nincs is nagyon értelme részéről ennél hosszabb és körülményesebb bemutatkozásnak.
Egy barátságos mosoly mindenesetre kíséri nevének rövid változatát. Nem tudja, hogy új vendégük milyen messziről jöhetett, és, hogy az övékétől mennyire eltérő és különös kultúra gyermeke, úgy gondolja mindenesetre, hogy egy mosoly az mindenhol mosoly, ugyanazt jelenti bárhol a világon, sőt talán még a világ peremén kóborló legvadabb ork hordáknál is. A lényeg, hogy érezze az idegen, hogy senki sem akarja bántani, és barátságosan fogadják.
Viel hirtelen távozása mindenesetre meglepi az események kellős közepén, főleg, hogy mire felocsúdik a lány már gyakorlatilag el is búcsúzott.*
- Vigyázzatok magatokra! *kiáltja utána és Árnyék után nyilván kissé feleslegesen, mivel a lány és kutyája minden bizonnyal maguktól is meg tudják védeni magukat és egymást, kívánsága mindenesetre szívből jön. *
- Menjünk mi is szerintem. Dolgunk van *mondja halkan és szelíden Natynak megfogva egy pillanatra a kezét, aztán elengedi. Nem kezdi el húzni maga után, hogy még véletlenül sem tűnjön úgy, hogy akarata ellenére viszi magával.
Ő mindenesetre elindul, remélve, hogy a lány is tudja követni és gond nélkül kijutnak a konyhából.*
- Azt hiszem amúgy sem nagyon szeretek az események sűrűjében lenni. *jegyzi meg neki önkéntelenül is, akár csak ő hallja már odakint, akár még bent is mindenki. Utóbbit sem bánná feltétlenül, mert titoknak sem titok, amit mond, sértésnek pedig egyáltalán nem érzi.
Valahol Szarvasliget puszta léte is a világtól való félrevonulásról szól, számára legalábbis mindenképpen. Sejti persze, és a tegnap óta történtek ebben meg is erősítik, hogy ez nem lesz egyszerű és váratlan problémáktól mentes, de abban is biztos, hogy bármi történjék is a jövőben, jobb lesz itt, mint Artheniorban lenne.
Mégsem ez az a pillanat, hogy nagyon ideje lenne, vagy egyáltalán el akarna gondolkodni a jövőn. Ha nem is bonyolult a rá váró feladat, szeretné minél gyorsabban és jobban megoldani, és persze, ami ennél sokkal fontosabb, természetesen tényleg segíteni is akar.
Minden más csak ez után következhet.*
*Reméli, hogy Natalayda nem annak köszönhetően pirult el, amit ő mondott az imént, mindenesetre ennek hatására megint elgondolkodik az ősi és talán örök igazságon, hogy sokszor talán jobb meg sem szólalni, mint mondani bármit.
Mintha csak erre a gondolatára felelne, Lau közbelép, és miután kezét gyengéden Naty vállára tette, szavak nélkül próbál kommunikálni vele. Jó eséllyel persze egyébként is értené, hogy mit szeretne tőle, jelenleg azonban teljesen nyilvánvaló, hogy ugyanarra kéri, amit korábban megbeszéltek.
Bólint egy látványosat az irányába, hátha ebből még egyértelműbbé válik az idegen férfi számára is, hogy nem Natalayda, hanem az elf lány annak a háznak és birtoknak a vezetője, ahol éppen tartózkodik. Legalábbis a maga részéről úgy gondolja, hogy mindenképpen Lau szava a döntő, még akkor is, ha nem tekint rá úgy, mint ahogyan mondjuk odahaza a vének tanácsára.
A vének parancsait elképzelhetetlen lett volna nem teljesíteni, ahogyan Artheniorba kerülve is természetes volt, hogy Aleimord a családfő, akinek döntéseit nem hagyhatja figyelmen kívül.
Barátnője ennyiből kissé más, vagy inkább teljesen az. Az ő vezető szerepe nem lett sohasem kimondva, nem beleöregedett, vagy megörökölte, valahogy csak hozzánőtt, miközben összeszedte mindazokat, akik segítségével megszerezték Szarvasligetet, ahol végül otthont teremtettek maguknak annyi megpróbáltatás után.
Az idegen férfit elnézve magának, elgondolkodik azon, hogy talán ő is menekülhet valahonnan, vagy valami elől, pont úgy, ahogyan egykor ők, amikor erre a békés vidékre vetődtek a világ talán legszebb tava mellé. Ha így van, akkor ennél jobb helyre nem is vethette volna a sors.
Úgy tűnik azonban, - és ennek igazság szerint valamiért örül is, - hogy mindennek kiderítése nem az ő feladata lesz, elvégre is bólintása pontosan azt jelentette, hogy az első lehetséges alkalommal kislisszol a konyhából nyomában Natalaydával, hogy aztán keressenek neki egy ruhát, ami illik hozzá, és amiben akkor sem kell zavarban lennie, ha nem kettő, hanem száz férfi bukkan fel a semmiből hirtelen.
Sokat tud és sokszor szeret is beszélni, de ehhez azért nem árt, hogyha van egy közös nyelv, amivel kommunikálhat. Az igazat megvallva magának pedig amúgy sem erőssége a tömör és lényegre törő beszéd. Ha van valaki az egész társaságból, aki alkalmatlan arra, hogy egy-egy szóval próbáljon meg szót érteni akárkivel, akkor az jó eséllyel pont ő, így nem bánja, hogyha most nem pont neki kell kitalálnia, hogyan értsék meg egymást új vendégükkel, főleg úgy nem, hogy ehelyett segíthet annak a lánynak a barátnőjének, akinek még mindig nagyon hálás az Arheniorban tőle kapott segítségért és persze a ruhákért, amikben azóta is jár.
A bemutatkozást mindenesetre nem hagyja ki, mert ez a legkevesebb, amit hasonló helyzetben megtehet, akkor is, ha éppen távozni készül.*
- Luni *mondja egyszerűen önmagára mutatva, mert úgy gondolja, hogy az őt érő hirtelen sok benyomás akár össze is zavarhatja a férfit, mivel pedig amúgy is lélekben már legkevesebb fél lábbal kint van a konyhából, nincs is nagyon értelme részéről ennél hosszabb és körülményesebb bemutatkozásnak.
Egy barátságos mosoly mindenesetre kíséri nevének rövid változatát. Nem tudja, hogy új vendégük milyen messziről jöhetett, és, hogy az övékétől mennyire eltérő és különös kultúra gyermeke, úgy gondolja mindenesetre, hogy egy mosoly az mindenhol mosoly, ugyanazt jelenti bárhol a világon, sőt talán még a világ peremén kóborló legvadabb ork hordáknál is. A lényeg, hogy érezze az idegen, hogy senki sem akarja bántani, és barátságosan fogadják.
Viel hirtelen távozása mindenesetre meglepi az események kellős közepén, főleg, hogy mire felocsúdik a lány már gyakorlatilag el is búcsúzott.*
- Vigyázzatok magatokra! *kiáltja utána és Árnyék után nyilván kissé feleslegesen, mivel a lány és kutyája minden bizonnyal maguktól is meg tudják védeni magukat és egymást, kívánsága mindenesetre szívből jön. *
- Menjünk mi is szerintem. Dolgunk van *mondja halkan és szelíden Natynak megfogva egy pillanatra a kezét, aztán elengedi. Nem kezdi el húzni maga után, hogy még véletlenül sem tűnjön úgy, hogy akarata ellenére viszi magával.
Ő mindenesetre elindul, remélve, hogy a lány is tudja követni és gond nélkül kijutnak a konyhából.*
- Azt hiszem amúgy sem nagyon szeretek az események sűrűjében lenni. *jegyzi meg neki önkéntelenül is, akár csak ő hallja már odakint, akár még bent is mindenki. Utóbbit sem bánná feltétlenül, mert titoknak sem titok, amit mond, sértésnek pedig egyáltalán nem érzi.
Valahol Szarvasliget puszta léte is a világtól való félrevonulásról szól, számára legalábbis mindenképpen. Sejti persze, és a tegnap óta történtek ebben meg is erősítik, hogy ez nem lesz egyszerű és váratlan problémáktól mentes, de abban is biztos, hogy bármi történjék is a jövőben, jobb lesz itt, mint Artheniorban lenne.
Mégsem ez az a pillanat, hogy nagyon ideje lenne, vagy egyáltalán el akarna gondolkodni a jövőn. Ha nem is bonyolult a rá váró feladat, szeretné minél gyorsabban és jobban megoldani, és persze, ami ennél sokkal fontosabb, természetesen tényleg segíteni is akar.
Minden más csak ez után következhet.*
278. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-08-05 20:55:23
Üzenet elküldve: 2020-08-05 20:55:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Konyha//
*Viel csak úgy kapkodja a fejét, miközben a saját levesét eszegeti. Úgy tűnik, a kedves, fegyveres, ám fegyverét nem használó látogatójuknak szimpatikus Natalayda, és tényleg, mintha némi hasonlóságot is fel lehetne kettejükben fedezni. Persze Launak is igaza van, aki finoman próbálja rávezetni az illetőt, hogy ő, nem pedig Natalayda a vezetőjük, vagy ha épp azt nem is gondolja magáról, ő mindenképpen jobb bőrben és jobban felöltözve jelent meg a kis ebédjükön, mint a másik lány. Viel biztos benne, hogy jól meglesznek, hiszen ha valakiben, Lauban ott lappang az a jóság, amelyet a kis ezüsthajú mindig is nagyra értékelt.
Béke, ízlelgeti a lány magában. Bizony, szép szó ez, és a lelke mélyén azt kívánja, bárcsak mindenki elmondhatná magáról. Bár el lehetne vinni a világ minden sarkába ezt a békét. Eszébe jut az édesanyja, aki már azzal is megnyugtatja a betegek, fáradtak lelkét, hogy megjelenik. Van egy varázsigéje is erre. De Viel nem varázshasználó, ő a hitéből építkezik, és Eeyr úrnő most nem látta el iránymutatással, bár igaz, ami igaz, a kis tündér szerint istene soha nem hagyta őt még cserben. Talán az volna a legjobb, ha meglátogatná a templomot, és tanácsot kérne tőle. Talán valami közeleg, Seles halála, Naty tetoválása, a vihar is lehet egy jel… Hirtelen több kérdése merül fel, mint amennyi akár Nodric-kal kapcsolatban eszébe jutna.
Olyan határozottság ül ki arcára, mint még soha, vonásai megkeményednek, és szeme ábrándosan keresi Lau pillantását, mintha nem is e világon járna gondolatban. Nem is csoda, hiszen sugallatként éri a felismerés.*
- El kell mennem. *Bukik ki belőle olyan hangon, mintha most jutott volna eszébe a megoldás egy nagyon nehéz rejtvényre.* Most el kell mennem tanácsot kérni az Úrnőmtől, a Fény Úrnőjétől a templomban.
*Azzal a lányka nem kérdez, nem is szól semmit, csak elszalad felkapni a cókmókját. Már teljes felszerelésben, köpennyel, batyuval a hátán jelenik meg a konyhában.*
- Lau, van leves, én főztem, egyetek belőle. Nodric éhes, adjatok neki is majd! *Kéri. Még egy utolsó mosolyt megejt az idegen felé, hiszen másból aligha értene, de a szeretet és törődés minden nyelven ugyanaz.* Igyekszem, ahogy csak tudok. Ne aggódjatok, meglelem a választ a kérdéseinkre! *Búcsúzik bátorítóan, hiszen ő maga is hisz benne, hogy így van. Hogy lenne másképp?
Árnyék is legalább olyan lelkes, mint ő, de Viel nem tartja valószínűnek, hogy az állat tudja, miért. Nem is számít, a lényeg, hogy már a küszöbön felpattan a hátára, és mondania se kell, merre, a fekete állat már repíti is a célja, a város felé, ahol még mindig hatalmas esőfellegek tornyosulnak.*
*Viel csak úgy kapkodja a fejét, miközben a saját levesét eszegeti. Úgy tűnik, a kedves, fegyveres, ám fegyverét nem használó látogatójuknak szimpatikus Natalayda, és tényleg, mintha némi hasonlóságot is fel lehetne kettejükben fedezni. Persze Launak is igaza van, aki finoman próbálja rávezetni az illetőt, hogy ő, nem pedig Natalayda a vezetőjük, vagy ha épp azt nem is gondolja magáról, ő mindenképpen jobb bőrben és jobban felöltözve jelent meg a kis ebédjükön, mint a másik lány. Viel biztos benne, hogy jól meglesznek, hiszen ha valakiben, Lauban ott lappang az a jóság, amelyet a kis ezüsthajú mindig is nagyra értékelt.
Béke, ízlelgeti a lány magában. Bizony, szép szó ez, és a lelke mélyén azt kívánja, bárcsak mindenki elmondhatná magáról. Bár el lehetne vinni a világ minden sarkába ezt a békét. Eszébe jut az édesanyja, aki már azzal is megnyugtatja a betegek, fáradtak lelkét, hogy megjelenik. Van egy varázsigéje is erre. De Viel nem varázshasználó, ő a hitéből építkezik, és Eeyr úrnő most nem látta el iránymutatással, bár igaz, ami igaz, a kis tündér szerint istene soha nem hagyta őt még cserben. Talán az volna a legjobb, ha meglátogatná a templomot, és tanácsot kérne tőle. Talán valami közeleg, Seles halála, Naty tetoválása, a vihar is lehet egy jel… Hirtelen több kérdése merül fel, mint amennyi akár Nodric-kal kapcsolatban eszébe jutna.
Olyan határozottság ül ki arcára, mint még soha, vonásai megkeményednek, és szeme ábrándosan keresi Lau pillantását, mintha nem is e világon járna gondolatban. Nem is csoda, hiszen sugallatként éri a felismerés.*
- El kell mennem. *Bukik ki belőle olyan hangon, mintha most jutott volna eszébe a megoldás egy nagyon nehéz rejtvényre.* Most el kell mennem tanácsot kérni az Úrnőmtől, a Fény Úrnőjétől a templomban.
*Azzal a lányka nem kérdez, nem is szól semmit, csak elszalad felkapni a cókmókját. Már teljes felszerelésben, köpennyel, batyuval a hátán jelenik meg a konyhában.*
- Lau, van leves, én főztem, egyetek belőle. Nodric éhes, adjatok neki is majd! *Kéri. Még egy utolsó mosolyt megejt az idegen felé, hiszen másból aligha értene, de a szeretet és törődés minden nyelven ugyanaz.* Igyekszem, ahogy csak tudok. Ne aggódjatok, meglelem a választ a kérdéseinkre! *Búcsúzik bátorítóan, hiszen ő maga is hisz benne, hogy így van. Hogy lenne másképp?
Árnyék is legalább olyan lelkes, mint ő, de Viel nem tartja valószínűnek, hogy az állat tudja, miért. Nem is számít, a lényeg, hogy már a küszöbön felpattan a hátára, és mondania se kell, merre, a fekete állat már repíti is a célja, a város felé, ahol még mindig hatalmas esőfellegek tornyosulnak.*
277. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-08-02 00:36:47
Üzenet elküldve: 2020-08-02 00:36:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1558
OOC üzenetek: 256
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1558
OOC üzenetek: 256
Játékstílus: Megfontolt
//Arany és tenger//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Ahogy az eső elcsendesült úgy a két eszement hangulata is megváltozott. Bár kettejüknél ezek a hangulatváltások egyáltalán nem nevezhetőek ritkáknak. Hol cicáznak egymással, hol vitatkoznak, aztán vadul egymásnak esnek, most épp megint egy cicázós állapot van. A kék hajú pont úgy reagál, az elf kihívására ahogy a férfi akarta. Gyengéd cirógatás és játékos tekintet. Főleg az utóbbi tüzeli fel a dokit.*
-Azt, mondod?
*Búgja a lány fülébe és húzza végig a fogát finoman annak finom vállain. A kis szárnyak rebbenése még most is tetszenek neki. Finomabb mint egy sóhaj, de nagyon hangulatosnak találja. A folytatás, a kacsintás, a másik érintésének hatására a férfiben ismét fellobban a vágy, hogy egyből egy vad csókkal kezdjen, de most más játékot tervez. Tekintete is, azt sugallja, hogy akkor most megkapod amit szeretnél kislány.*
-Ki se kelünk az ágyból addig míg meg nem találtam.
*És tényleg ez a terv. Mármint a lány majdnem minden porcikáját kipróbálja. A legizgalmasabb rész most kimarad, de talán egy fürdés után arra is rátérhetnek. Az elf sok szempontból nagyon bevállalósnak számít, de vannak bizonyos dolgok amik nála tabunak számítanak. Viszont így is mindent megtervez tenni, hogy a tündér kedvében járjon. Vidáman csillogó szemekkel lehel pár puszit a kis nyakra és lassan elindul onnan le a lány melle felé, de csak addig míg a ruha engedi. Onnan felnyúlva lassan végigsimít ruhán keresztül a másik oldalán, át a fenekének a vonalán visszatérve a feszes combra és a bokához. Miközben pedig ezt teszi ő maga is lejjebb csusszan a lány lábához amit elérve finoman az ajkához emeli és gyengéd puszikkal és simogatásokkal ingerelve halad a puha bőrbe vésett jeleken felfelé. Ilyen kicsi és egzotikus partnere még nem is volt. A lány különleges külseje eddig se volt titok, hogy felajzotta a férfit. Ha nem vallotta volna most be a fürdőben talán itt se lennének. Viszont nem csak saját szórakozásából élvezi ki a másik testét. Közben figyeli a lány reakcióit. Az apró rezdüléseit, sóhajait, a tekintetét ha találkozik az övéjével. Igyekszik kiismerni a másikat. Az érzékenyebb pontjait, az ízlését. A lassú játszadozás kedvére van-e vagy haladjon gyorsabb tempóban. Saját részről ezt is izgalmasnak gondolja és arra tökéletesnek, hogy addig is rápihenjen a saját élvezeteire.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Ahogy az eső elcsendesült úgy a két eszement hangulata is megváltozott. Bár kettejüknél ezek a hangulatváltások egyáltalán nem nevezhetőek ritkáknak. Hol cicáznak egymással, hol vitatkoznak, aztán vadul egymásnak esnek, most épp megint egy cicázós állapot van. A kék hajú pont úgy reagál, az elf kihívására ahogy a férfi akarta. Gyengéd cirógatás és játékos tekintet. Főleg az utóbbi tüzeli fel a dokit.*
-Azt, mondod?
*Búgja a lány fülébe és húzza végig a fogát finoman annak finom vállain. A kis szárnyak rebbenése még most is tetszenek neki. Finomabb mint egy sóhaj, de nagyon hangulatosnak találja. A folytatás, a kacsintás, a másik érintésének hatására a férfiben ismét fellobban a vágy, hogy egyből egy vad csókkal kezdjen, de most más játékot tervez. Tekintete is, azt sugallja, hogy akkor most megkapod amit szeretnél kislány.*
-Ki se kelünk az ágyból addig míg meg nem találtam.
*És tényleg ez a terv. Mármint a lány majdnem minden porcikáját kipróbálja. A legizgalmasabb rész most kimarad, de talán egy fürdés után arra is rátérhetnek. Az elf sok szempontból nagyon bevállalósnak számít, de vannak bizonyos dolgok amik nála tabunak számítanak. Viszont így is mindent megtervez tenni, hogy a tündér kedvében járjon. Vidáman csillogó szemekkel lehel pár puszit a kis nyakra és lassan elindul onnan le a lány melle felé, de csak addig míg a ruha engedi. Onnan felnyúlva lassan végigsimít ruhán keresztül a másik oldalán, át a fenekének a vonalán visszatérve a feszes combra és a bokához. Miközben pedig ezt teszi ő maga is lejjebb csusszan a lány lábához amit elérve finoman az ajkához emeli és gyengéd puszikkal és simogatásokkal ingerelve halad a puha bőrbe vésett jeleken felfelé. Ilyen kicsi és egzotikus partnere még nem is volt. A lány különleges külseje eddig se volt titok, hogy felajzotta a férfit. Ha nem vallotta volna most be a fürdőben talán itt se lennének. Viszont nem csak saját szórakozásából élvezi ki a másik testét. Közben figyeli a lány reakcióit. Az apró rezdüléseit, sóhajait, a tekintetét ha találkozik az övéjével. Igyekszik kiismerni a másikat. Az érzékenyebb pontjait, az ízlését. A lassú játszadozás kedvére van-e vagy haladjon gyorsabb tempóban. Saját részről ezt is izgalmasnak gondolja és arra tökéletesnek, hogy addig is rápihenjen a saját élvezeteire.*
276. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-08-01 23:27:18
Üzenet elküldve: 2020-08-01 23:27:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Konyha//
- Á, értem. *hagyja egyelőre ennyiben Luni és az édesanyja témáját, úgy gondolva, majd később részletesebben elbeszélget erről a lánnyal, hisz szeretné, ha tudná, hogy az édesanyja természetesen addig marad itt, ameddig csak szeretne, nem szükséges sietnie a távozással. Jelen pillanatban azonban Natalayda, majd az érkező Shen vonják magukra a figyelmét, na meg persze a különös idegen, akit eddig csak hallomásból ismer, bár úgy tűnik, nem sokat kell várnia a személyes találkozásra sem, hiszen Viel is csatlakozik hozzájuk, ez pedig feltételezhetően azt jelenti, a fegyveres is hamarosan felbukkan majd. Mivel így már nem kell a keresésére indulni, úgy dönt, teljesíti inkább Shen kérését a bort illetően, illetve magának is tölt egy keveset, csak hogy könnyebben birkózzon meg a reggeli eddigi és még előttük álló nehézségeivel, melyekből, úgy érzi, bőven kijut majd még nekik*
- Igen, leesett. *tátogja vissza mosolyogva Shennek, ahogy a poharat nyújtja neki. Talán ennek köszönhető, hogy a belépő idegen nem őt veszi észre először, hanem a távozni készülő Natyt, őt gondolva emiatt a vezetőjüknek. A kibontakozó jelenet akaratlanul is mosolygásra készteti, annyira hihetetlennek tűnik az egész, ám a tapintat visszatartja ettől, hiszen végtelenül sajnálja szegény lányt, amiért ilyen lehetetlen helyzetbe került. Ahogy Naty rápillant, óvatosan megrázza kicsit a fejét, hogy jelezze, részéről aztán egyáltalán nincs harag, hisz ez az egész csak félreértés, és amúgy se olyan beképzelt, hogy egyedül merje magát a Szarvasliget vezetőjének nevezni, hisz továbbra is úgy véli, a ház egyenlő részben mindenkié, aki benne lakik. Így hát némán figyeli tovább az eseményeket, próbálva kitalálni, hogyan tudná kimenteni szegény lányt, miközben Luni és Viel magyarázatát hallgatja. ~Azt hiszem, inkább a szolgálatait... de nehéz lesz bármit is megtudni tőle, ha nem beszéli a nyelvünket~ gondolja magában, hagyva, hogy előbb Natalayda próbálja megértetni magát az idegennel, majd ha sikerült talpra állítania, úgy ő is a lány mellé lép, és finoman Naty vállára teszi a kezét, hogy jelezze, innentől megpróbálja átvenni a dolgot, ő pedig nyugodtan távozhat, ha szeretne. A némajáték közepette előbb Lunira pillant, hogy továbbra is hajlandó-e segíteni Natynak, majd az ismeretlenre pillantva kissé az ajtó felé biccenti a fejét, hogy jelezze, szeretné, ha két barátja távozhatna, ha neki sincs kifogása ellene és ha ők is távozni szeretnének*
- Lau. *mutat közben magára bemutatkozás gyanánt, majd az ismeretlen férfi felé nyújtja a kezét, hogy jelezze, most rajta a bemutatkozás sora. Soha nem kellett még olyasvalakivel kommunikálnia, aki nem értette a nyelvét, így fogalma sincs, mit is kellene tennie, de Viel szavai nyomán támad egy ötlete, hátha más szót is ismer a férfi a nyelvükön, nem csak a háborút*
- Béke. *mutat körbe a szobában, hogy jelezze, itt nincs mitől tartania a férfinak* Étel? *folytatja, ahogy az asztalra mutat, kérdőn pillantva az idegenre, vajon szeretne-e ő is csatlakozni hozzájuk, hogy együtt megreggelizzenek. Bár jelenlegi helyzetéből csak sejtheti, azért reméli, Shen készen áll rá, hogy közbeavatkozzon, ha esetleg valami mégse úgy sülne el, ahogy szeretné, magában pedig azért fohászkodik, hogy Naty és Luni továbbra is a távozásnál maradjanak és az ismeretlen se tartóztassa fel őket.*
- Á, értem. *hagyja egyelőre ennyiben Luni és az édesanyja témáját, úgy gondolva, majd később részletesebben elbeszélget erről a lánnyal, hisz szeretné, ha tudná, hogy az édesanyja természetesen addig marad itt, ameddig csak szeretne, nem szükséges sietnie a távozással. Jelen pillanatban azonban Natalayda, majd az érkező Shen vonják magukra a figyelmét, na meg persze a különös idegen, akit eddig csak hallomásból ismer, bár úgy tűnik, nem sokat kell várnia a személyes találkozásra sem, hiszen Viel is csatlakozik hozzájuk, ez pedig feltételezhetően azt jelenti, a fegyveres is hamarosan felbukkan majd. Mivel így már nem kell a keresésére indulni, úgy dönt, teljesíti inkább Shen kérését a bort illetően, illetve magának is tölt egy keveset, csak hogy könnyebben birkózzon meg a reggeli eddigi és még előttük álló nehézségeivel, melyekből, úgy érzi, bőven kijut majd még nekik*
- Igen, leesett. *tátogja vissza mosolyogva Shennek, ahogy a poharat nyújtja neki. Talán ennek köszönhető, hogy a belépő idegen nem őt veszi észre először, hanem a távozni készülő Natyt, őt gondolva emiatt a vezetőjüknek. A kibontakozó jelenet akaratlanul is mosolygásra készteti, annyira hihetetlennek tűnik az egész, ám a tapintat visszatartja ettől, hiszen végtelenül sajnálja szegény lányt, amiért ilyen lehetetlen helyzetbe került. Ahogy Naty rápillant, óvatosan megrázza kicsit a fejét, hogy jelezze, részéről aztán egyáltalán nincs harag, hisz ez az egész csak félreértés, és amúgy se olyan beképzelt, hogy egyedül merje magát a Szarvasliget vezetőjének nevezni, hisz továbbra is úgy véli, a ház egyenlő részben mindenkié, aki benne lakik. Így hát némán figyeli tovább az eseményeket, próbálva kitalálni, hogyan tudná kimenteni szegény lányt, miközben Luni és Viel magyarázatát hallgatja. ~Azt hiszem, inkább a szolgálatait... de nehéz lesz bármit is megtudni tőle, ha nem beszéli a nyelvünket~ gondolja magában, hagyva, hogy előbb Natalayda próbálja megértetni magát az idegennel, majd ha sikerült talpra állítania, úgy ő is a lány mellé lép, és finoman Naty vállára teszi a kezét, hogy jelezze, innentől megpróbálja átvenni a dolgot, ő pedig nyugodtan távozhat, ha szeretne. A némajáték közepette előbb Lunira pillant, hogy továbbra is hajlandó-e segíteni Natynak, majd az ismeretlenre pillantva kissé az ajtó felé biccenti a fejét, hogy jelezze, szeretné, ha két barátja távozhatna, ha neki sincs kifogása ellene és ha ők is távozni szeretnének*
- Lau. *mutat közben magára bemutatkozás gyanánt, majd az ismeretlen férfi felé nyújtja a kezét, hogy jelezze, most rajta a bemutatkozás sora. Soha nem kellett még olyasvalakivel kommunikálnia, aki nem értette a nyelvét, így fogalma sincs, mit is kellene tennie, de Viel szavai nyomán támad egy ötlete, hátha más szót is ismer a férfi a nyelvükön, nem csak a háborút*
- Béke. *mutat körbe a szobában, hogy jelezze, itt nincs mitől tartania a férfinak* Étel? *folytatja, ahogy az asztalra mutat, kérdőn pillantva az idegenre, vajon szeretne-e ő is csatlakozni hozzájuk, hogy együtt megreggelizzenek. Bár jelenlegi helyzetéből csak sejtheti, azért reméli, Shen készen áll rá, hogy közbeavatkozzon, ha esetleg valami mégse úgy sülne el, ahogy szeretné, magában pedig azért fohászkodik, hogy Naty és Luni továbbra is a távozásnál maradjanak és az ismeretlen se tartóztassa fel őket.*
275. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-08-01 13:18:27
Üzenet elküldve: 2020-08-01 13:18:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Arany és tenger//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Ha a tündér hallaná a férfi álláspontját a fürdőről bizonyára megpofozná a szőkét vagy teljes hangerővel kiabálna vele, mert bizony ő nem mászott rá, a legelső találkozásuknál is, csak támogatta az elfet, ártatlan lágysággal aki a nővel ellentétben flörtre vette a figurát. Anettze igazán ellentmondásos személy és még ezzel ő maga is tisztában van. Szerelemre vágyik, lágyságra mégis most, mint egy kiéhezett szajha hagyja, hogy a vidám férfi, a tündér felhívására lassan fölé másszon, mint egy igazi kandúr, a legédesebb csapdába ejtve felajánlkozó áldozatát. A kék hajú rendkívül élvezi a másik játékosságát, ennek pedig a másik kérdéseit kísérve buja tekintetével, a másik vállán játszadozni próbáló kezeivel és beharapva dús alsóajkát néma vigyorral hangot is ad, minden szó nélkül. *
- Nem hiszem, hogy megtudod találni. *cukkolja a másikat játékos ragyogással az arcán, de szárnyai, már izgatottan rebbennek meg a gyűrött takarón kiterülve, miközben a tünci újból szóhoz fog elmerülve a világítóan zöld szemek valóságában. *
- Viszont nem ellenkezek, ha megpróbálnád. *kacsint a magas szerzetre és az egyik bokájával pusztán egy másodperc hosszáig igyekszik megsimítani a másik lábszárát, kísérletezgetve, ingerelve egy nagyon lassú, ráérős, de annál élvezetesebb játékban. *
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Ha a tündér hallaná a férfi álláspontját a fürdőről bizonyára megpofozná a szőkét vagy teljes hangerővel kiabálna vele, mert bizony ő nem mászott rá, a legelső találkozásuknál is, csak támogatta az elfet, ártatlan lágysággal aki a nővel ellentétben flörtre vette a figurát. Anettze igazán ellentmondásos személy és még ezzel ő maga is tisztában van. Szerelemre vágyik, lágyságra mégis most, mint egy kiéhezett szajha hagyja, hogy a vidám férfi, a tündér felhívására lassan fölé másszon, mint egy igazi kandúr, a legédesebb csapdába ejtve felajánlkozó áldozatát. A kék hajú rendkívül élvezi a másik játékosságát, ennek pedig a másik kérdéseit kísérve buja tekintetével, a másik vállán játszadozni próbáló kezeivel és beharapva dús alsóajkát néma vigyorral hangot is ad, minden szó nélkül. *
- Nem hiszem, hogy megtudod találni. *cukkolja a másikat játékos ragyogással az arcán, de szárnyai, már izgatottan rebbennek meg a gyűrött takarón kiterülve, miközben a tünci újból szóhoz fog elmerülve a világítóan zöld szemek valóságában. *
- Viszont nem ellenkezek, ha megpróbálnád. *kacsint a magas szerzetre és az egyik bokájával pusztán egy másodperc hosszáig igyekszik megsimítani a másik lábszárát, kísérletezgetve, ingerelve egy nagyon lassú, ráérős, de annál élvezetesebb játékban. *
274. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-08-01 08:27:57
Üzenet elküldve: 2020-08-01 08:27:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Konyha//
*Már emelkedik a székről, Laurentitia ajánlata a ruhát illetően pedig egyenesen felvillanyozza. Olyan tömeg lett közben, hogy kényelmetlenül is érzi magát abban a lenge szövetben. Eddig csupán nők egymás közt, nem számított olyan nagyon, ám most az arányok igencsak változtak. Ebben a menekülhetnékben torpantja meg Nodric. A szőke leány, egyenesen ledermed, amikor letérdel előtte a férfi. Színeiben hasonló őhozzá, s talán felmenőik is egyek lehettek valaha, de Natalayda családja korán a városban lelte otthonát. Így Natalayda szíve mélyén közösséget érez a férfival, de meglehetősen megilletődik. Míg a hegyi ember lehajtja fejét, egy kissé elnyílt száját gyorsan becsukja, s Laurentitia felé pillant.*
~Ne haragudj, én... fogalmam sincs mi ez...~
*Szavak nem jönnek ki a száján, még amúgy is gyengécske az elmúlt napok viszontagságai miatt. Luni javaslata pedig erőteljes pírt varázsol orcájára, mely a hófehér bőrén inkább barackszín árnyalatban ütközik ki.*
~Mit? Hogy Szerelmet?~
*Amíg a keményen pergő északi szavak hangzanak, Natalayda elhessenti ezt magától.*
~Talán inkább a szolgálatait. Van ahol szokás az ilyen. Csak megtévedt szegény.~
*A szőke lány próbálja menteni a menthetőt.*
- Köszönöm *válaszol, noha valószínűleg Nodric pedig az ő szavait nem ismeri. Gyengéden a lehajtott fejű férfi felé nyúl, vállánál érintené, hogy megemelje felé tekintetét, ha eddig szavaira nem tette volna, s megfogadva Viel javaslatát, bólint az egykori havas szőkeség.*
- Állj fel, kérlek... *lenyúl a férfi kezéért, hogy ha másként nem, továbbra is lassú mozdulatokkal, de talpra noszogassa.
Szeme sarkából érzékeli Shen reakcióját, de olyan bolydulás van körülötte, hogy egy szigorú pillantásra sem futja tőle a megszeppentségtől. Bármilyen hatást kelthet, de kétli, hogy úrnői tartással viseltetik éppen. *
*Már emelkedik a székről, Laurentitia ajánlata a ruhát illetően pedig egyenesen felvillanyozza. Olyan tömeg lett közben, hogy kényelmetlenül is érzi magát abban a lenge szövetben. Eddig csupán nők egymás közt, nem számított olyan nagyon, ám most az arányok igencsak változtak. Ebben a menekülhetnékben torpantja meg Nodric. A szőke leány, egyenesen ledermed, amikor letérdel előtte a férfi. Színeiben hasonló őhozzá, s talán felmenőik is egyek lehettek valaha, de Natalayda családja korán a városban lelte otthonát. Így Natalayda szíve mélyén közösséget érez a férfival, de meglehetősen megilletődik. Míg a hegyi ember lehajtja fejét, egy kissé elnyílt száját gyorsan becsukja, s Laurentitia felé pillant.*
~Ne haragudj, én... fogalmam sincs mi ez...~
*Szavak nem jönnek ki a száján, még amúgy is gyengécske az elmúlt napok viszontagságai miatt. Luni javaslata pedig erőteljes pírt varázsol orcájára, mely a hófehér bőrén inkább barackszín árnyalatban ütközik ki.*
~Mit? Hogy Szerelmet?~
*Amíg a keményen pergő északi szavak hangzanak, Natalayda elhessenti ezt magától.*
~Talán inkább a szolgálatait. Van ahol szokás az ilyen. Csak megtévedt szegény.~
*A szőke lány próbálja menteni a menthetőt.*
- Köszönöm *válaszol, noha valószínűleg Nodric pedig az ő szavait nem ismeri. Gyengéden a lehajtott fejű férfi felé nyúl, vállánál érintené, hogy megemelje felé tekintetét, ha eddig szavaira nem tette volna, s megfogadva Viel javaslatát, bólint az egykori havas szőkeség.*
- Állj fel, kérlek... *lenyúl a férfi kezéért, hogy ha másként nem, továbbra is lassú mozdulatokkal, de talpra noszogassa.
Szeme sarkából érzékeli Shen reakcióját, de olyan bolydulás van körülötte, hogy egy szigorú pillantásra sem futja tőle a megszeppentségtől. Bármilyen hatást kelthet, de kétli, hogy úrnői tartással viseltetik éppen. *
273. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-07-30 19:02:12
Üzenet elküldve: 2020-07-30 19:02:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1558
OOC üzenetek: 256
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1558
OOC üzenetek: 256
Játékstílus: Megfontolt
//Arany és tenger//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Az átlagosról való viszonya a dokinak már rég eléggé megváltozott. Számára a kettejük barátsága amúgy is megtűrte volna még a csókokat is. Így viszont már bár ő se tudja mi is ez náluk, de ha már elkezdték addig nem hagyják abba míg a kék hajú nem kapja meg, azt amire már ott a fürdőben is úgy vágyott, hogy mondjon akármit, de majdnem beleült a dokiba. Még ha kaland lenne akkor is a szereti kihasználni az alkalmat. Egyszer összefeküdni kielégítő meg jó meg minden, de nem elég. Ha hibáztak is, de legyen már akkora, hogy az ágy is tönkremenjen alattuk és másnap is érezzék mekkora volt ez az este. Szóval a tündérke szavain nem véletlenül mulat akkorát a doki. Ahogy a tettetett sértettségen is és a kis mellkasához ütődő öklön, amik csak tovább fokozzák a puszi áradatot. Nagyokat cuppant a tündérpofira és ő is nevet. Csak akkor hagyja abba mikor a másik felvet egyéb lehetőségeket is. Akkor a játékos zöld tekintet elmerül a másik topáz tekintetében és gyengéd határozottsággal lefekteti maga mellé a kék hajút, hogy fölé másszon. Szeme most is arra utal, hogy játszani fognak és keze finoman, lassú érzéki mozdulatokkal simogatja a másik izmos lábát. A lány füléhez hajol és elnyújtottan belebúgja a kérdését.*
-Hol szeretnéd, hogy rendesen megcsókoljalak drága?
*Játszadozik a lánnyal. Most ő az, aki ad és egyre inkább felhúzhatja a kék hajút, aki szinte ha nem is szó szerint, de sikít azért, hogy rendesen kezelésbe vegyék. Most pedig meg is kapja majd a magáét.*
-Esetleg keressem én meg?
*Harapja be játékosan az ajkát és vigyorog a lányra. Az előbb vadak voltak és szinte végigrohantak mindenen. Most pedig újra itt a lehetőség egy második kezdetre. Most megint megkapta a lehetőséget a doki, hogy alaposabban is kiismerje a lány testét miközben ő maga szabadítja meg a ruháitól. Az ötlet tetszik neki.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Az átlagosról való viszonya a dokinak már rég eléggé megváltozott. Számára a kettejük barátsága amúgy is megtűrte volna még a csókokat is. Így viszont már bár ő se tudja mi is ez náluk, de ha már elkezdték addig nem hagyják abba míg a kék hajú nem kapja meg, azt amire már ott a fürdőben is úgy vágyott, hogy mondjon akármit, de majdnem beleült a dokiba. Még ha kaland lenne akkor is a szereti kihasználni az alkalmat. Egyszer összefeküdni kielégítő meg jó meg minden, de nem elég. Ha hibáztak is, de legyen már akkora, hogy az ágy is tönkremenjen alattuk és másnap is érezzék mekkora volt ez az este. Szóval a tündérke szavain nem véletlenül mulat akkorát a doki. Ahogy a tettetett sértettségen is és a kis mellkasához ütődő öklön, amik csak tovább fokozzák a puszi áradatot. Nagyokat cuppant a tündérpofira és ő is nevet. Csak akkor hagyja abba mikor a másik felvet egyéb lehetőségeket is. Akkor a játékos zöld tekintet elmerül a másik topáz tekintetében és gyengéd határozottsággal lefekteti maga mellé a kék hajút, hogy fölé másszon. Szeme most is arra utal, hogy játszani fognak és keze finoman, lassú érzéki mozdulatokkal simogatja a másik izmos lábát. A lány füléhez hajol és elnyújtottan belebúgja a kérdését.*
-Hol szeretnéd, hogy rendesen megcsókoljalak drága?
*Játszadozik a lánnyal. Most ő az, aki ad és egyre inkább felhúzhatja a kék hajút, aki szinte ha nem is szó szerint, de sikít azért, hogy rendesen kezelésbe vegyék. Most pedig meg is kapja majd a magáét.*
-Esetleg keressem én meg?
*Harapja be játékosan az ajkát és vigyorog a lányra. Az előbb vadak voltak és szinte végigrohantak mindenen. Most pedig újra itt a lehetőség egy második kezdetre. Most megint megkapta a lehetőséget a doki, hogy alaposabban is kiismerje a lány testét miközben ő maga szabadítja meg a ruháitól. Az ötlet tetszik neki.*
272. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-07-27 12:03:52
Üzenet elküldve: 2020-07-27 12:03:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Arany és tenger//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A tündérnek szinte mindig meg van az elképzelésre mindenről amit tenni akar, érez vagy vágyik mégis a doki állandóan összezavarja a dolgokat a fejében pont amikor, már azok a helyükre kerülnének. Először azt hitte a szőke elf is, csak egy kaland lesz, aki nem is törődik vele, mégis most, úgy vigyorog rá, mintha szerelmes lenne és a tündér gerincét simogató ujjbegyek pedig egy gyengéd szeretőre utalnak, mégis a doki elméletileg a barátja, annak is hívja a lányt, így a kék hajú talán most kevesebbet is ért, mint maga a félkarú. *
- Nem vagyok édes! Erős és határozott nő vagyok! *Csapja meg tettetett sértettséggel a másik mellkasát, ha sikeresen hozzá tud férni. Azonban a végére mégis megrándul a szája széle egy rövid, de annál szélesebb mosolyra. Élvezi, hogy a másik ennyire közel tartja magához a testét, mégis még van egy befejezetlen ügyük ami több holmi puszi áradatnál. *
- Ne puszilgass, már te mamlasz! Inkább fektess végre végig ezen az ágyon és csókolj meg rendesen! *Simít a másik aranyló tincsei közé élvezettel, de csak azért sem lép többet azt akarja végre egy kicsit a férfi irányítson, úgy igazán a tündér egész testét befedve a sajátjával tettei során. *
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A tündérnek szinte mindig meg van az elképzelésre mindenről amit tenni akar, érez vagy vágyik mégis a doki állandóan összezavarja a dolgokat a fejében pont amikor, már azok a helyükre kerülnének. Először azt hitte a szőke elf is, csak egy kaland lesz, aki nem is törődik vele, mégis most, úgy vigyorog rá, mintha szerelmes lenne és a tündér gerincét simogató ujjbegyek pedig egy gyengéd szeretőre utalnak, mégis a doki elméletileg a barátja, annak is hívja a lányt, így a kék hajú talán most kevesebbet is ért, mint maga a félkarú. *
- Nem vagyok édes! Erős és határozott nő vagyok! *Csapja meg tettetett sértettséggel a másik mellkasát, ha sikeresen hozzá tud férni. Azonban a végére mégis megrándul a szája széle egy rövid, de annál szélesebb mosolyra. Élvezi, hogy a másik ennyire közel tartja magához a testét, mégis még van egy befejezetlen ügyük ami több holmi puszi áradatnál. *
- Ne puszilgass, már te mamlasz! Inkább fektess végre végig ezen az ágyon és csókolj meg rendesen! *Simít a másik aranyló tincsei közé élvezettel, de csak azért sem lép többet azt akarja végre egy kicsit a férfi irányítson, úgy igazán a tündér egész testét befedve a sajátjával tettei során. *
271. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-07-24 00:01:04
Üzenet elküldve: 2020-07-24 00:01:04
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Mindenki figyelmébe!//
*A zápor alaposan meglocsolta a vidéket, és persze a házat sem hagyta ki. Ahogy azonban az utolsó cseppek is leperegnek, a bent lévők jól láthatják, hogy a felhők lassan elvándorolnak a város felé, és már csak a távoli morgás emlékeztet arra, mi történt itt az előbb. Odakint a víz pocsolyákba gyűlt ugyan, de ez nem tart sokáig: a felragyogó napfény gyorsan szárítja fel a talajt. Na, azok a kellemes illatok persze még jó darabig megmaradnak, amelyek a víz miatt felszabadultak a földből. Sőt, jó hír az is, hogy a levegő szintén lehűlt egy kissé.*
*A zápor alaposan meglocsolta a vidéket, és persze a házat sem hagyta ki. Ahogy azonban az utolsó cseppek is leperegnek, a bent lévők jól láthatják, hogy a felhők lassan elvándorolnak a város felé, és már csak a távoli morgás emlékeztet arra, mi történt itt az előbb. Odakint a víz pocsolyákba gyűlt ugyan, de ez nem tart sokáig: a felragyogó napfény gyorsan szárítja fel a talajt. Na, azok a kellemes illatok persze még jó darabig megmaradnak, amelyek a víz miatt felszabadultak a földből. Sőt, jó hír az is, hogy a levegő szintén lehűlt egy kissé.*
270. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-07-21 17:45:05
Üzenet elküldve: 2020-07-21 17:45:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Konyha//
*Viel valahogy megérti, hogy Nodric inkább hátramarad egy kissé, és kiélvezi az esőt. Kétségtelen, hogy nagyon jó dolog, és ha nem szakadna ilyen erővel, talán a lány is tenne benne néhány tánclépést. De most sokkal jobban aggasztják a dörgő villámok, jobb neki inkább odabent. A tündér fürtjeiből is csöpög kicsit a víz, de hát annyi baj legyen, a kutyát, akit a folyosón hagynak, sem lehet egykönnyen megszárítani. Inkább feltörölnek majd egy kicsit.
Ami azonban ezután történik, az a lányt is meglepi egy kissé, és nem tudja eldönteni, megszeppenjen-e vagy nevessen. Hiába menekülne nagy iramban a továbbra is alulöltözött Natalayda, Nodric valamiért hajbókolni kezd neki. Na, nem mintha olyan könnyű lenne pár szóban és jelben elmagyarázni, hogy igazából Lau a vezetőjük, Viel meg se próbálta volna.*
- Ó! *Ennyi bukik ki a lányból, és mentegetőzve Laura néz, miközben a leveses edénnyel babrál.* Lesznek még itt problémák, ami a nyelvet illeti. Sajnos nem beszéli a miénket. Bár a „háború” szót tudta. *Pillant a férfira, aki biztosan sejtheti ebből, hogy a kertben elhangzottakat osztja meg vele kapcsolatban épp.* Biztos azt sem azért tanulta meg, mert kedve volt hozzá. *Rámosolyog a nagydarab harcosra, hogy ha már nem is tudja neki megmagyarázni a helyzetet, éreztesse vele, hogy változatlanul szívesen látják. Csak akkor lép majd közbe, ha úgy érzi, Naty reakciója miatt szükség lenne rá.*
- Szerintem egy biccentésből is ért, vagy esetleg átnyújthatod neki a tenyered. Az enyémet jó alaposan megnézegette. *Véli eltöprengve, újból bizalmat szavazva a férfinak. A lány hangjában egy szemernyi aggodalom se hallatszik, még ha a többiek meg is szeppentek. Egyfajta közvetítőként kommunikál velük.* Nem gondolom, hogy megsértődne a szavainkon, különben nem lett volna türelme hozzá, hogy kint a porba rajzolva magyarázzon nekem.
A hozzászólás írója (Holdezüst Vieljana) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.07.21 17:45:34
*Viel valahogy megérti, hogy Nodric inkább hátramarad egy kissé, és kiélvezi az esőt. Kétségtelen, hogy nagyon jó dolog, és ha nem szakadna ilyen erővel, talán a lány is tenne benne néhány tánclépést. De most sokkal jobban aggasztják a dörgő villámok, jobb neki inkább odabent. A tündér fürtjeiből is csöpög kicsit a víz, de hát annyi baj legyen, a kutyát, akit a folyosón hagynak, sem lehet egykönnyen megszárítani. Inkább feltörölnek majd egy kicsit.
Ami azonban ezután történik, az a lányt is meglepi egy kissé, és nem tudja eldönteni, megszeppenjen-e vagy nevessen. Hiába menekülne nagy iramban a továbbra is alulöltözött Natalayda, Nodric valamiért hajbókolni kezd neki. Na, nem mintha olyan könnyű lenne pár szóban és jelben elmagyarázni, hogy igazából Lau a vezetőjük, Viel meg se próbálta volna.*
- Ó! *Ennyi bukik ki a lányból, és mentegetőzve Laura néz, miközben a leveses edénnyel babrál.* Lesznek még itt problémák, ami a nyelvet illeti. Sajnos nem beszéli a miénket. Bár a „háború” szót tudta. *Pillant a férfira, aki biztosan sejtheti ebből, hogy a kertben elhangzottakat osztja meg vele kapcsolatban épp.* Biztos azt sem azért tanulta meg, mert kedve volt hozzá. *Rámosolyog a nagydarab harcosra, hogy ha már nem is tudja neki megmagyarázni a helyzetet, éreztesse vele, hogy változatlanul szívesen látják. Csak akkor lép majd közbe, ha úgy érzi, Naty reakciója miatt szükség lenne rá.*
- Szerintem egy biccentésből is ért, vagy esetleg átnyújthatod neki a tenyered. Az enyémet jó alaposan megnézegette. *Véli eltöprengve, újból bizalmat szavazva a férfinak. A lány hangjában egy szemernyi aggodalom se hallatszik, még ha a többiek meg is szeppentek. Egyfajta közvetítőként kommunikál velük.* Nem gondolom, hogy megsértődne a szavainkon, különben nem lett volna türelme hozzá, hogy kint a porba rajzolva magyarázzon nekem.
A hozzászólás írója (Holdezüst Vieljana) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.07.21 17:45:34
269. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-07-20 17:12:35
Üzenet elküldve: 2020-07-20 17:12:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1558
OOC üzenetek: 256
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1558
OOC üzenetek: 256
Játékstílus: Megfontolt
//Arany és tenger//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A kis feszes test ismét a karjai közé kerül. Nem tudja mit miért tesz. Ismét csak hagyja, hogy a hangulat vezesse. Talán annyi tudatosság azért van benne, hogy tisztában volt vele, hogy a lány nagyon vágyott egy férfi érintésére most pedig ő önző volt pedig megérdemelte volna a tündérke, hogy az elf az egekbe repítse. Minden esetre az összebújás, azt jelzi a doki felé, hogy a tündér és közte nincsenek gondok. Ugyan az a törődés és gyengédség érkezik az irányába a lány felől mint mikor a fürdőben voltak. Erre pedig szüksége is van. A kis puszi után rá is kérdez a dologra, hogy csak ennyit tervezett volna az eddig a vágyairól nyíltan beszélő leányzó. A reakció pedig olyan furcsa, hogy az elf számára nem kétséges, hogy teljesen őszinte. A sóhaj után arra számítana a férfi, hogy ismét le lesz teperve, de a nevetés hallatán a mosolya is szélesebb lesz és vidáman néz le abba a szempárba. Nem tudja mi zajlik le a másik fejében, de az biztos, hogy most jó választ adott. Ami pedig természetes hisz róla van szó. Úgy néz ki kezd megint jó kedve lenni. A kapcsolatuk furcsasága és kettejük egyedisége izgalmas számára ami tetszik neki. Jó érzi magát a lánnyal. Hogy a másik közelebb vonja őt természetesen engedi és a kis karok úgy ölelik át, hogy már biztos beindult a kohó a lány bugyijában. A köszönet hallatán a férfi tekintete kíváncsian néz a másikra és a lány kis puszijára ujjait ismét végigvezeti annak gerincének vonalán és cirógatja, követve a testének rajzolatait. Aztán újra a karjai közé bújik a kék kiscicája és olyat mond ami után a doki nevet fel.*
-De édes vagy! Egész nap ölelgethetlek ha ezt szeretnéd te butus!
*Puszilgatja körbe újra az ő barátját, úgy mint a házba belépve is tette.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A kis feszes test ismét a karjai közé kerül. Nem tudja mit miért tesz. Ismét csak hagyja, hogy a hangulat vezesse. Talán annyi tudatosság azért van benne, hogy tisztában volt vele, hogy a lány nagyon vágyott egy férfi érintésére most pedig ő önző volt pedig megérdemelte volna a tündérke, hogy az elf az egekbe repítse. Minden esetre az összebújás, azt jelzi a doki felé, hogy a tündér és közte nincsenek gondok. Ugyan az a törődés és gyengédség érkezik az irányába a lány felől mint mikor a fürdőben voltak. Erre pedig szüksége is van. A kis puszi után rá is kérdez a dologra, hogy csak ennyit tervezett volna az eddig a vágyairól nyíltan beszélő leányzó. A reakció pedig olyan furcsa, hogy az elf számára nem kétséges, hogy teljesen őszinte. A sóhaj után arra számítana a férfi, hogy ismét le lesz teperve, de a nevetés hallatán a mosolya is szélesebb lesz és vidáman néz le abba a szempárba. Nem tudja mi zajlik le a másik fejében, de az biztos, hogy most jó választ adott. Ami pedig természetes hisz róla van szó. Úgy néz ki kezd megint jó kedve lenni. A kapcsolatuk furcsasága és kettejük egyedisége izgalmas számára ami tetszik neki. Jó érzi magát a lánnyal. Hogy a másik közelebb vonja őt természetesen engedi és a kis karok úgy ölelik át, hogy már biztos beindult a kohó a lány bugyijában. A köszönet hallatán a férfi tekintete kíváncsian néz a másikra és a lány kis puszijára ujjait ismét végigvezeti annak gerincének vonalán és cirógatja, követve a testének rajzolatait. Aztán újra a karjai közé bújik a kék kiscicája és olyat mond ami után a doki nevet fel.*
-De édes vagy! Egész nap ölelgethetlek ha ezt szeretnéd te butus!
*Puszilgatja körbe újra az ő barátját, úgy mint a házba belépve is tette.*
268. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-07-20 16:39:17
Üzenet elküldve: 2020-07-20 16:39:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Arany és tenger//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A tündér nem is sejti mit érez a férfi amikor kilép azon az ajtón. Valahogy, csak arra tud gondolni, hogy ő egy eszköz volt, amit elindítanak a használat felé aztán nekik mindegy mi van vele, csak okozzon boldogságot. A tündért sokszor kezelték, így rengeteg önző szeretője volt, már és ahogy a dokival minden különbség ellenére tökéletesen egymásra hangolódtak talán reménytelennek is érzi a nő magát, hogy még vele sem sikerült és ezt a dokin tölti ki. Az viszont bizonyos, hogy ha most kissé önző is a kék hajú, mert védi az érzelmeit nem hagyná, csak úgy szó nélkül ott az arany hajú férfit, akit még mindig kedvel minden panasz ellenére. Amikor újból belép a szoba küszöbén valami egészen más indul meg benne a történtekhez kötődően. Mintha mérhetetlen fájdalmat látna azokban az élénk zöld szemekben és akkor belegondol a férfi mit érezhetett, és bizony nem azt amit ő. A hívogatást, így hát képtelen lenne is elutasítani, hagyja hogy az elf magához húzza, ő pedig minél jobban a karjai közé igyekszik simulni, és akkor rájön igazából, csak ez hiányzott neki. Több törődés érez abban az egyszerű pusziban, mint amennyit bármennyi beteljesüléssel kaphatna. Ha teheti nagyon lassan és ismét a, már megmutatott gyengédséggel simogatja a másik hátát, és a mozdulatai ezúttal épp, hogy egy hajszállal kevesebbek a szerető simogatásoktól. A másik kérdésére meglepetten emeli fel még jobban tekintetét és egy apró sóhaj is kiszökik a dús, meggyvörös ajkakon amíg végül nevetni nem kezd a szőke ölében. ~Milyen buta vagyok~ gondolja és a legszélesebb tiszta mosollyal nézi immáron a szimmetrikus arc minden szegletét, közben apró ujjai annak arcára fonódnak, és ha teheti összedönti a homlokukat, és ezúttal a köztük lévő összes ölelésnél erősebben vezeti karjait a másik teste köré. *
- Köszönöm *suttogja a férfinak, de maga sem tudja mire érti szavait, csak lehajol és a másik szíve alá csókol, ha az egy pillanatig kiengedi a bensőséges ölelkezésből, de tényleg hamar vissza is kéri magát a karok közé. *
- Maradjunk még picit, így aztán élvezettel hagyom, hogy a matracra fektess. *suttogja a másik fülébe, és játékos puszival pecsételi azt, ha módjában áll a teljesen egymáshoz simuló póz során. *
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A tündér nem is sejti mit érez a férfi amikor kilép azon az ajtón. Valahogy, csak arra tud gondolni, hogy ő egy eszköz volt, amit elindítanak a használat felé aztán nekik mindegy mi van vele, csak okozzon boldogságot. A tündért sokszor kezelték, így rengeteg önző szeretője volt, már és ahogy a dokival minden különbség ellenére tökéletesen egymásra hangolódtak talán reménytelennek is érzi a nő magát, hogy még vele sem sikerült és ezt a dokin tölti ki. Az viszont bizonyos, hogy ha most kissé önző is a kék hajú, mert védi az érzelmeit nem hagyná, csak úgy szó nélkül ott az arany hajú férfit, akit még mindig kedvel minden panasz ellenére. Amikor újból belép a szoba küszöbén valami egészen más indul meg benne a történtekhez kötődően. Mintha mérhetetlen fájdalmat látna azokban az élénk zöld szemekben és akkor belegondol a férfi mit érezhetett, és bizony nem azt amit ő. A hívogatást, így hát képtelen lenne is elutasítani, hagyja hogy az elf magához húzza, ő pedig minél jobban a karjai közé igyekszik simulni, és akkor rájön igazából, csak ez hiányzott neki. Több törődés érez abban az egyszerű pusziban, mint amennyit bármennyi beteljesüléssel kaphatna. Ha teheti nagyon lassan és ismét a, már megmutatott gyengédséggel simogatja a másik hátát, és a mozdulatai ezúttal épp, hogy egy hajszállal kevesebbek a szerető simogatásoktól. A másik kérdésére meglepetten emeli fel még jobban tekintetét és egy apró sóhaj is kiszökik a dús, meggyvörös ajkakon amíg végül nevetni nem kezd a szőke ölében. ~Milyen buta vagyok~ gondolja és a legszélesebb tiszta mosollyal nézi immáron a szimmetrikus arc minden szegletét, közben apró ujjai annak arcára fonódnak, és ha teheti összedönti a homlokukat, és ezúttal a köztük lévő összes ölelésnél erősebben vezeti karjait a másik teste köré. *
- Köszönöm *suttogja a férfinak, de maga sem tudja mire érti szavait, csak lehajol és a másik szíve alá csókol, ha az egy pillanatig kiengedi a bensőséges ölelkezésből, de tényleg hamar vissza is kéri magát a karok közé. *
- Maradjunk még picit, így aztán élvezettel hagyom, hogy a matracra fektess. *suttogja a másik fülébe, és játékos puszival pecsételi azt, ha módjában áll a teljesen egymáshoz simuló póz során. *
267. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-07-20 16:10:53
Üzenet elküldve: 2020-07-20 16:10:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1558
OOC üzenetek: 256
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1558
OOC üzenetek: 256
Játékstílus: Megfontolt
//Arany és tenger//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Vadul a másik nyakába szív és érzi ahogy a jó ideje halmozott rakományától most megszabadul. Mellkasa hevesen jár fel és le. Szüksége volt már erre. Pár kis puszit még lehel arra a nyakra és sóhajtozik a lány mozgása hatására. Majd mikor az lemászik róla akkor ő is nézi a plafont és lassan nyugtatja magát és a légzését. Lassan ráébred mi is történt. Ez pedig vegyes érzéseket szül benne amik mindenesetre egy dolgot megerősítenek benne. Most szüksége lesz a lányra. Épp rá is fordulna egy öleléssel mikor az hirtelen felül. A férfi először nem is érti miről van szó. A hirtelen leteremtésre csak nagy szemekkel néz és némi gondolkozás után szólal meg.*
-A fürdő felőli szomszéd szoba ha üres jó nem?
*Majd hamar magára is lesz hagyva. Ez már nem annyira esik jól a férfinek se. Felül és egy kevésbé élvezet teli sóhajt hallat.*
~Kötöttek volna már fel te világ férge.~
*A szokásos öngyűlölete ismét eluralkodik rajta. Ha a lány itt hagyja akkor nem is érdekli. Talán jobb is lesz. Amúgy is dolga is van meg a maradék szesz pont egy ilyen alkalomra tökéletes lesz. A hirtelen csend kezdi kihozni belőle megint a legrosszabbat. Szíve szerint felállna gyorsan magára kapna valamit és menne is, de mi van ha a kék hajú visszajön? Tényleg akkor mi lesz? A férfi se tudja. Ahogy, azt sem, hogy szeretné-e. Ezen pedig kár is gondolkozni hisz nyílik az ajtó és ott áll a lány. Már nem a férfi inge van rajta hanem a saját ruhái, ami praktikum szempontjából nem annyira előnyös. Viszont mosolyog valamiért. A férfi előbb kíváncsin fürkészi a másik arcát aztán ujjaival megpróbálja magához hívogatni. Ha a lány közelebb lép akkor a doki derékmagasságban átölelné és húzná közelebb, hogy ismét az ölében érezze a kis testet. Közelebbről is a csinos arcra néz és mélyen a topáz szemekbe majd egy kis puszi után a másik ajkaira annak füléhez hajol és belebúgja kíváncsian.*
-Neked ennyi elég volt?
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Vadul a másik nyakába szív és érzi ahogy a jó ideje halmozott rakományától most megszabadul. Mellkasa hevesen jár fel és le. Szüksége volt már erre. Pár kis puszit még lehel arra a nyakra és sóhajtozik a lány mozgása hatására. Majd mikor az lemászik róla akkor ő is nézi a plafont és lassan nyugtatja magát és a légzését. Lassan ráébred mi is történt. Ez pedig vegyes érzéseket szül benne amik mindenesetre egy dolgot megerősítenek benne. Most szüksége lesz a lányra. Épp rá is fordulna egy öleléssel mikor az hirtelen felül. A férfi először nem is érti miről van szó. A hirtelen leteremtésre csak nagy szemekkel néz és némi gondolkozás után szólal meg.*
-A fürdő felőli szomszéd szoba ha üres jó nem?
*Majd hamar magára is lesz hagyva. Ez már nem annyira esik jól a férfinek se. Felül és egy kevésbé élvezet teli sóhajt hallat.*
~Kötöttek volna már fel te világ férge.~
*A szokásos öngyűlölete ismét eluralkodik rajta. Ha a lány itt hagyja akkor nem is érdekli. Talán jobb is lesz. Amúgy is dolga is van meg a maradék szesz pont egy ilyen alkalomra tökéletes lesz. A hirtelen csend kezdi kihozni belőle megint a legrosszabbat. Szíve szerint felállna gyorsan magára kapna valamit és menne is, de mi van ha a kék hajú visszajön? Tényleg akkor mi lesz? A férfi se tudja. Ahogy, azt sem, hogy szeretné-e. Ezen pedig kár is gondolkozni hisz nyílik az ajtó és ott áll a lány. Már nem a férfi inge van rajta hanem a saját ruhái, ami praktikum szempontjából nem annyira előnyös. Viszont mosolyog valamiért. A férfi előbb kíváncsin fürkészi a másik arcát aztán ujjaival megpróbálja magához hívogatni. Ha a lány közelebb lép akkor a doki derékmagasságban átölelné és húzná közelebb, hogy ismét az ölében érezze a kis testet. Közelebbről is a csinos arcra néz és mélyen a topáz szemekbe majd egy kis puszi után a másik ajkaira annak füléhez hajol és belebúgja kíváncsian.*
-Neked ennyi elég volt?
266. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-07-20 15:26:55
Üzenet elküldve: 2020-07-20 15:26:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Arany és tenger//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Anettze a csók hatására lassan elengedi a rengeteg kétséget és elvárást a fejében és minden pillanatban egy kicsit jobban belezuhan a kéjbe. Amikor a másik hevesen felfelé döf a takaróba kell marnia apró kezeivel a lángoktól melyek az ölében lelnek pulzálásra. A tündér azt hiszi amikor a másik a fülét kezdi felfedezni, hogy az egész teste körbe lesz vonva a másik csókjai nyomával, talán át is fordítja őket, ám a kék hajút hirtelen a cél előtt hatalmas gyorsasággal kezdik felfelé húzni a realisztikus és savanyú világba, és tényleg minden befejeződik abban a pillanatban, ahogy Int elélvez. Természetesen a nő finoman öleli őt és próbál nem az önző vágyaira koncentrálni, de mégis valahogy fáj neki az a csodás érzés hiánya. Nehezére esik elengedni a férfit, de annak fűzöld íriszeibe pillantva tudja nincs más lehetősége. Finoman ringatózik még párat, csak hogy ne rögtön kelljen elbúcsúznia attól a rengeteg szépséges hevességtől, majd némán a másik mellé fekszik, és csak bámulja a plafont magát ölelve amikor hirtelen felül és egyszerre fel is kiállt. *
- Vanília! *Hallhatja a másik is, és már önmagát szidó gazdaként veszi is fel a másik ingét közben annak levegőt venni nem adva borítja rá szinte ingerülten kérdését. *
- Melyik az én szobám, Int? *Ha a másik a tünci számára végtelen pillanattal később választ ad sietős léptekkel ront a fürdő felé, s a folyosón, majd el is esik, de ha egyszer aggódik akkor azt szinte egy anyát meghazudtolva képes. Az ajtón benyitva hamar észreveszi a dézsa oldalán tekergő szerelme testének végét, és finoman alá nyúlva kiemeli a félig vízben élvezkedő hüllőt. *
- Ne haragudj, királylány. *simogatja a pikkelyes fejét, aki lassan tekerődzik a nő testén végig szinte, mintha érezné néhol az elf illatát aki jól helyben hagyta a gazdáját. *
- Jól van, lehet most én is egy kicsit kevésbé kedvelem. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar és nem tesz utána semmit... Tudod Vanília, te jobb társ vagy, mint bármelyik férfi. Veled szexelnem sem kell, sosem okozol csalódást, és ugyanúgy vagy két méter. Pusztán ehetnél többet, mert aggódok érted. Holnap, már nem halasztjuk tovább az egereket, mert nem bírnám, ha meghalnál. Te vagy az egyetlen biztos pont az életemben, és talán ez a ház, amiben nem hallhatták a sikolyaimat. *A tetovált teremtés mondandója sugárzik az érzelmektől. Csalódás, szeretet, aggodalmak és társai. Tényleg ez a vajszínű pikkelyes a leghűbb társa a világon és nem érzi magát őrültnek, hogy megoszt vele annyi és annyi dolgot. *
- Ne leskelődj! *Mosolyog a kedvencére, ahogy leteszi azt öltözködése céljából és bizony hamar fel is kerül a tündér csipke aljú hálóruhája, ami kellemes barack színben pompázik évek óta. *
- Na menjünk! *Szedi össze a cuccait, és a férfiét a folyosón lépkedve pedig, csak behelyezi sajátjait a szobájába, hiszen ha bele is hal a férfival fog aludni, ha már az nem elégítette ki, úgy gondolja a heves természetű, hogy ez neki jár. *
- Itt vannak a ruháid! *Teszi le a hozzá legközelebb eső tárgyra azokat, és finoman rámosolyog a szőkére, amíg a szárnyait igazgatja, s vizslatja ki e kezdte az eső a hártyákat. *
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Anettze a csók hatására lassan elengedi a rengeteg kétséget és elvárást a fejében és minden pillanatban egy kicsit jobban belezuhan a kéjbe. Amikor a másik hevesen felfelé döf a takaróba kell marnia apró kezeivel a lángoktól melyek az ölében lelnek pulzálásra. A tündér azt hiszi amikor a másik a fülét kezdi felfedezni, hogy az egész teste körbe lesz vonva a másik csókjai nyomával, talán át is fordítja őket, ám a kék hajút hirtelen a cél előtt hatalmas gyorsasággal kezdik felfelé húzni a realisztikus és savanyú világba, és tényleg minden befejeződik abban a pillanatban, ahogy Int elélvez. Természetesen a nő finoman öleli őt és próbál nem az önző vágyaira koncentrálni, de mégis valahogy fáj neki az a csodás érzés hiánya. Nehezére esik elengedni a férfit, de annak fűzöld íriszeibe pillantva tudja nincs más lehetősége. Finoman ringatózik még párat, csak hogy ne rögtön kelljen elbúcsúznia attól a rengeteg szépséges hevességtől, majd némán a másik mellé fekszik, és csak bámulja a plafont magát ölelve amikor hirtelen felül és egyszerre fel is kiállt. *
- Vanília! *Hallhatja a másik is, és már önmagát szidó gazdaként veszi is fel a másik ingét közben annak levegőt venni nem adva borítja rá szinte ingerülten kérdését. *
- Melyik az én szobám, Int? *Ha a másik a tünci számára végtelen pillanattal később választ ad sietős léptekkel ront a fürdő felé, s a folyosón, majd el is esik, de ha egyszer aggódik akkor azt szinte egy anyát meghazudtolva képes. Az ajtón benyitva hamar észreveszi a dézsa oldalán tekergő szerelme testének végét, és finoman alá nyúlva kiemeli a félig vízben élvezkedő hüllőt. *
- Ne haragudj, királylány. *simogatja a pikkelyes fejét, aki lassan tekerődzik a nő testén végig szinte, mintha érezné néhol az elf illatát aki jól helyben hagyta a gazdáját. *
- Jól van, lehet most én is egy kicsit kevésbé kedvelem. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar és nem tesz utána semmit... Tudod Vanília, te jobb társ vagy, mint bármelyik férfi. Veled szexelnem sem kell, sosem okozol csalódást, és ugyanúgy vagy két méter. Pusztán ehetnél többet, mert aggódok érted. Holnap, már nem halasztjuk tovább az egereket, mert nem bírnám, ha meghalnál. Te vagy az egyetlen biztos pont az életemben, és talán ez a ház, amiben nem hallhatták a sikolyaimat. *A tetovált teremtés mondandója sugárzik az érzelmektől. Csalódás, szeretet, aggodalmak és társai. Tényleg ez a vajszínű pikkelyes a leghűbb társa a világon és nem érzi magát őrültnek, hogy megoszt vele annyi és annyi dolgot. *
- Ne leskelődj! *Mosolyog a kedvencére, ahogy leteszi azt öltözködése céljából és bizony hamar fel is kerül a tündér csipke aljú hálóruhája, ami kellemes barack színben pompázik évek óta. *
- Na menjünk! *Szedi össze a cuccait, és a férfiét a folyosón lépkedve pedig, csak behelyezi sajátjait a szobájába, hiszen ha bele is hal a férfival fog aludni, ha már az nem elégítette ki, úgy gondolja a heves természetű, hogy ez neki jár. *
- Itt vannak a ruháid! *Teszi le a hozzá legközelebb eső tárgyra azokat, és finoman rámosolyog a szőkére, amíg a szárnyait igazgatja, s vizslatja ki e kezdte az eső a hártyákat. *
265. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-07-18 15:58:33
Üzenet elküldve: 2020-07-18 15:58:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1558
OOC üzenetek: 256
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1558
OOC üzenetek: 256
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vielke aranybogárkám//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Meséje úgy tűnik tetszik a másiknak. Meg kell hagyni a mesélésben ő tényleg jó. Legyen szó félelmetes vízi szörnyekről vagy csak arról, hogy egy lányt kell a bugyijából kimesélni. Most a tündérke szerencséjére csak az első esetről van szó. A váratlan támadás hatására a férfi jókedve egy kicsit megcsappan azért. Nem szereti se az állatokat, se a koszt, de az se javít ezen ahogy kicsit megszenved a hajával. A tündérke viszont javít ezen a kis mókázásával. A vidám kacagás hallatán pedig azért a férfiből is feltör a nevetés.*
~De kis bolond hát meg lehet zabálni!~
*A kis ezüsthajú már biztos a férfi barátja lett és egyik legjobb játszótársa. A ház többi lányával másféle felnőttesebb játékokat játszana. Kivéve persze a gnómmal mert az olyan kis fura alkatú. Olyan kis tömpe lábai vannak. Meg ahogy észrevette nem is bírja őt. Lehet, azt hiszi míg vizsgálta jól kihasználta a helyzetet vagy hasonló. Mindegy. Az állatokkal kapcsolatban mint kiderül a piócák nem olyanok. A doki ezen meglepődik és vissza is kérdez.*
-Miért?
*Ő azokat eddig a háziállatainak hitte. Mint egy kutya vagy macska csak kevésbé idegesítőek. Azon, hogy mit mondjon meg nekik jót mosolyog.*
-Nem nagyon szoktunk beszélgetni. Bár a hátam mögött ki tudja miket szoktak mondani a betegeimnek? Gyanúsak.
*Vigyorog és most látszik is rajta, hogy csak viccel. Természetesen a piócái nem mesélnek semmi rosszat róla. Ha tudnának akkor ő intézné el, hogy ne tudjanak. Annyira nem nőttek a szívéhez. A majom kérdésére ismét fellelkesül és kezd mesélni.*
-Pedig azok még egy nagyon furcsa valamik. Vannak kicsik meg nagyok. Állítólag a nagyok úgy felkapnak egy megtermett férfit is mint egy tollpihét, de a kicsik mármint nem a gyerekek hanem a kisebb fajták azok ártalmatlanok. Ekkorák*Mutatja egy kis makimajom méretét.*az ember vállán ülnek vagy magas helyekre felmásznak, olyanok mint egy ember csak hosszabbak talán a végtagjaik meg van hosszú farkuk meg az arcuk is más. De a kezükkel megfognak dolgokat és néha utánozzák amit csinálsz. Neked biztos tetszenének mert nagyon viccesek. Egyszer láttam egy piacon ahogy valami kis kölyök nem hagyta békén az egyik majmot az meg pofán dobta szarral. Azon akkorát röhögtem, azt hittem ott lesz végem.
*Nevet fel az emlék hatására. Nem szereti az állatokat, de az nagyon tetszett neki. Arra, hogy azért tudja a kicsi, hogy ő nem kalóz volt megsimizi a tündérbuksit és most pont nem összeborzolva az ezüst tincseket hanem pont, hogy kisöpörve a másik pofijából. Most kimondottan jó kedve van úgyhogy összevigyoroghat ez a két vízi jószág. A következő játékba se kell nagyon beleerőltetni az elfet. Hamar belemegy a hülyeségbe és a nyakába kapja az ezüst hajút közben vigyázva, hogy le ne ejtse és jó hangosan felkiált.*
-Vigyázz világ! Itt jön Vielke a kalóztündérsárkány!
//Vielke aranybogárkám//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Meséje úgy tűnik tetszik a másiknak. Meg kell hagyni a mesélésben ő tényleg jó. Legyen szó félelmetes vízi szörnyekről vagy csak arról, hogy egy lányt kell a bugyijából kimesélni. Most a tündérke szerencséjére csak az első esetről van szó. A váratlan támadás hatására a férfi jókedve egy kicsit megcsappan azért. Nem szereti se az állatokat, se a koszt, de az se javít ezen ahogy kicsit megszenved a hajával. A tündérke viszont javít ezen a kis mókázásával. A vidám kacagás hallatán pedig azért a férfiből is feltör a nevetés.*
~De kis bolond hát meg lehet zabálni!~
*A kis ezüsthajú már biztos a férfi barátja lett és egyik legjobb játszótársa. A ház többi lányával másféle felnőttesebb játékokat játszana. Kivéve persze a gnómmal mert az olyan kis fura alkatú. Olyan kis tömpe lábai vannak. Meg ahogy észrevette nem is bírja őt. Lehet, azt hiszi míg vizsgálta jól kihasználta a helyzetet vagy hasonló. Mindegy. Az állatokkal kapcsolatban mint kiderül a piócák nem olyanok. A doki ezen meglepődik és vissza is kérdez.*
-Miért?
*Ő azokat eddig a háziállatainak hitte. Mint egy kutya vagy macska csak kevésbé idegesítőek. Azon, hogy mit mondjon meg nekik jót mosolyog.*
-Nem nagyon szoktunk beszélgetni. Bár a hátam mögött ki tudja miket szoktak mondani a betegeimnek? Gyanúsak.
*Vigyorog és most látszik is rajta, hogy csak viccel. Természetesen a piócái nem mesélnek semmi rosszat róla. Ha tudnának akkor ő intézné el, hogy ne tudjanak. Annyira nem nőttek a szívéhez. A majom kérdésére ismét fellelkesül és kezd mesélni.*
-Pedig azok még egy nagyon furcsa valamik. Vannak kicsik meg nagyok. Állítólag a nagyok úgy felkapnak egy megtermett férfit is mint egy tollpihét, de a kicsik mármint nem a gyerekek hanem a kisebb fajták azok ártalmatlanok. Ekkorák*Mutatja egy kis makimajom méretét.*az ember vállán ülnek vagy magas helyekre felmásznak, olyanok mint egy ember csak hosszabbak talán a végtagjaik meg van hosszú farkuk meg az arcuk is más. De a kezükkel megfognak dolgokat és néha utánozzák amit csinálsz. Neked biztos tetszenének mert nagyon viccesek. Egyszer láttam egy piacon ahogy valami kis kölyök nem hagyta békén az egyik majmot az meg pofán dobta szarral. Azon akkorát röhögtem, azt hittem ott lesz végem.
*Nevet fel az emlék hatására. Nem szereti az állatokat, de az nagyon tetszett neki. Arra, hogy azért tudja a kicsi, hogy ő nem kalóz volt megsimizi a tündérbuksit és most pont nem összeborzolva az ezüst tincseket hanem pont, hogy kisöpörve a másik pofijából. Most kimondottan jó kedve van úgyhogy összevigyoroghat ez a két vízi jószág. A következő játékba se kell nagyon beleerőltetni az elfet. Hamar belemegy a hülyeségbe és a nyakába kapja az ezüst hajút közben vigyázva, hogy le ne ejtse és jó hangosan felkiált.*
-Vigyázz világ! Itt jön Vielke a kalóztündérsárkány!
264. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-07-18 15:33:48
Üzenet elküldve: 2020-07-18 15:33:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1558
OOC üzenetek: 256
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1558
OOC üzenetek: 256
Játékstílus: Megfontolt
//Arany és tenger//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Az elf általában azért tudni szokta mit csinál, mit érez, mi az ami őt körülveszi, de ha épp valami nagyon erős hangulat hatása alatt van akkor könnyen eltűnhet az-az életrevaló, két lábbal a földön lévő tapasztalt férfi. Most is ez van. Nem érdekli semmi csak a pillanatnak adja át magát és amit érez ki is mondja és a jövő eszébe se jut. A másik sóhaja, a forró testének érintése ahogy szinte körülöleli őt, ez most számára a minden. A kettejük közti nagyon érzéki és intenzív kontaktus. A kék hajú mikor újra magához húzza a férfi fejét akkor a doki természetesen enged és ismét elmerül a másik dús ajkainak és játékos nyelvének élvezetében miközben természetesen egy pillanatra se hagyja abba a csípőjével való mozgást. Sőt, a lány is felveszi a tempót. Jó ideje vágyott már valami ilyesmire az elf. A bók hallatán egy hevesebb döfés kíséretében kicsit feljebb húzódik, hogy a lány nyakára cuppanjon. Ajkaival felfedezze a másik bőrébe vésett jeleket majd onnan továbbhaladva a kis tündérfület is finoman megkóstolgassa. Tényleg odavan a másik testéért. Ez az egész olyan vad és gyors és intenzív számára, hogy nem is telik el sok idő mire légzése hevesebb lesz és kicsit megakadó hanggal a másik fülébe búg.*
-Édes! Most.
*Nem mond többet csak szorosabban átöleli az izmos lányt és erőteljesebben a kis nyakba szív.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Az elf általában azért tudni szokta mit csinál, mit érez, mi az ami őt körülveszi, de ha épp valami nagyon erős hangulat hatása alatt van akkor könnyen eltűnhet az-az életrevaló, két lábbal a földön lévő tapasztalt férfi. Most is ez van. Nem érdekli semmi csak a pillanatnak adja át magát és amit érez ki is mondja és a jövő eszébe se jut. A másik sóhaja, a forró testének érintése ahogy szinte körülöleli őt, ez most számára a minden. A kettejük közti nagyon érzéki és intenzív kontaktus. A kék hajú mikor újra magához húzza a férfi fejét akkor a doki természetesen enged és ismét elmerül a másik dús ajkainak és játékos nyelvének élvezetében miközben természetesen egy pillanatra se hagyja abba a csípőjével való mozgást. Sőt, a lány is felveszi a tempót. Jó ideje vágyott már valami ilyesmire az elf. A bók hallatán egy hevesebb döfés kíséretében kicsit feljebb húzódik, hogy a lány nyakára cuppanjon. Ajkaival felfedezze a másik bőrébe vésett jeleket majd onnan továbbhaladva a kis tündérfület is finoman megkóstolgassa. Tényleg odavan a másik testéért. Ez az egész olyan vad és gyors és intenzív számára, hogy nem is telik el sok idő mire légzése hevesebb lesz és kicsit megakadó hanggal a másik fülébe búg.*
-Édes! Most.
*Nem mond többet csak szorosabban átöleli az izmos lányt és erőteljesebben a kis nyakba szív.*
263. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-07-16 17:45:23
Üzenet elküldve: 2020-07-16 17:45:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Arany és tenger//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Anettze hazudni sem tudná azt, hogy a forró éjszakák pusztán esztendönként vagy más rövid távon látogatják. A tündér sok mindent kompenzál az efféle cselekedeteivel, kétségeket, szeretethiányt... Mégis, ha nagy ritkán élvezetes is egy lepedők között megejtett tánc, valami mindig, de mindig hiányzik. Az előjátékba kellemesen bele tud Int mellett feledkezni a tündér, és amíg az ágyhoz lépkednek igazán vonzó ragadozónak érzi magát. A lágy érintésére kapott szembogarak, szinte csodálják a testét, mégis meglepődik ahogy az elf magára húzza a testét és igen hamar elkezd élvezetének hangot is adni. Persze a tündérből is kiszökik egy halk, kellemes sóhaj az ujjak pedig amik a gerincénél játszadoznak rendkívül kellemesek, hiszen ez a szárnyaknak köszönhetően egy extrán érzékeny területnek számít, de az üresség most is megjelenik, és ezen Int szavai, csak rontanak. ~Miért mindig szexnél jön elő ez a pasikból? Mintha nem tudnám, hogy túlzás~ gondolja magában, viszont ahogy a doki felfelé mozdítja csípőjét a dús ajkak hirtelen egy apró nyögésre nyílnak és a szárnyas becsukja napsárga szemeit. Ha éri tovább haladva a pillanatokon, finoman simogatja a másik felső testét, az oldalát, a nyaka vonalát és a türkiz hajú kissé el is fekszik a nála jóval nagyobb testen, hogy csókot lophasson és kikapcsoljon az agya pár pillanatig ahová menekül és újból menekül. *
- Hmm...*sóhajt a másik ajkai közé és a másik mozdulataival ellentétesen ő maga is ringatni kezdi a csípőjét, hullámzó, vad tengerré válva, s közben ha teheti beletúr a másik fényes hajába*
- Imádom a... hajad. *suttogja vágytól telt hangon, és a szárnyai zabolázástalan mozdulatain is látszik a tünci egyre inkább kikapcsol, és csak az eső dob szavára és kettejük táncára összpontosít. *
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Anettze hazudni sem tudná azt, hogy a forró éjszakák pusztán esztendönként vagy más rövid távon látogatják. A tündér sok mindent kompenzál az efféle cselekedeteivel, kétségeket, szeretethiányt... Mégis, ha nagy ritkán élvezetes is egy lepedők között megejtett tánc, valami mindig, de mindig hiányzik. Az előjátékba kellemesen bele tud Int mellett feledkezni a tündér, és amíg az ágyhoz lépkednek igazán vonzó ragadozónak érzi magát. A lágy érintésére kapott szembogarak, szinte csodálják a testét, mégis meglepődik ahogy az elf magára húzza a testét és igen hamar elkezd élvezetének hangot is adni. Persze a tündérből is kiszökik egy halk, kellemes sóhaj az ujjak pedig amik a gerincénél játszadoznak rendkívül kellemesek, hiszen ez a szárnyaknak köszönhetően egy extrán érzékeny területnek számít, de az üresség most is megjelenik, és ezen Int szavai, csak rontanak. ~Miért mindig szexnél jön elő ez a pasikból? Mintha nem tudnám, hogy túlzás~ gondolja magában, viszont ahogy a doki felfelé mozdítja csípőjét a dús ajkak hirtelen egy apró nyögésre nyílnak és a szárnyas becsukja napsárga szemeit. Ha éri tovább haladva a pillanatokon, finoman simogatja a másik felső testét, az oldalát, a nyaka vonalát és a türkiz hajú kissé el is fekszik a nála jóval nagyobb testen, hogy csókot lophasson és kikapcsoljon az agya pár pillanatig ahová menekül és újból menekül. *
- Hmm...*sóhajt a másik ajkai közé és a másik mozdulataival ellentétesen ő maga is ringatni kezdi a csípőjét, hullámzó, vad tengerré válva, s közben ha teheti beletúr a másik fényes hajába*
- Imádom a... hajad. *suttogja vágytól telt hangon, és a szárnyai zabolázástalan mozdulatain is látszik a tünci egyre inkább kikapcsol, és csak az eső dob szavára és kettejük táncára összpontosít. *
262. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-07-16 14:45:43
Üzenet elküldve: 2020-07-16 14:45:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Konyha//
*Pedig tökre mindent elmondott, amit akart. Kint van egy idegen fickó, van fegyvere is, meg ott van vele Viel. A kérdésre, hogy hogy hagyhatta magára a tündért, csak széttárja karjait. Mégis mit tehetett volna? A kis csaj úgy viselkedett, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy beállít egy idegen és azzal úgy kell bánni, mint egy elárvult kiscicával.
Úgy látszik, nem fog bort kapni, amíg meg nem mutatja, hol hagyta őket, úgyhogy beletörődve ejti le vállait és kezében a kulacsot, de amint fordulna, szembe jön vele Viel.*
- Hú, ez gyors volt. *Motyogja meglepődve, mert tisztán hiszi, hogy azért elég gyors volt. Karjait összefonva maga előtt dönti hátát az első alkalmas függőleges felületnek és unottan sóhajt, míg a lányok tisztázzák egymás között az idegen dolgát.*
- Halika. *Köszön a bent lévő többi lánynak, mert most már leesik neki, hogy elég népes kis sereg gyűlt össze a konyhában. Odakint közben bizonyosan eleredt az eső, mert Viel vizes és kisvártatva megérkezik az idegen fickó is, így a többiekkel való megismerkedés elmarad.
Sheni lopva mutatóujjával a férfire mutat, ajkai hangtalan formálják a szavakat.*
- Őazazidegenpasi. *Suttogja szinte hangtalan, de a fickó úgyse érti, mert láthatóan nem beszéli a nyelvüket.
Amikor aztán az idegen letérdel és hablatyolni kezd a konyha ajtajában, Sheni elképedve forgatja meg a szemeit és öklendezést imitál. Bármit is jelentsen, az ő nem érti és úgy gondolja, a konyhában senki más sem. De az egész teátrális akármi, amit a fickó előad ott, felforgatja a lombzabáló gyomrát.
Aztán felbolydul a kis közösség, de Lau végre elindul és Shen nagyon reméli, hogy végre bort fog kapni és visszatérhet a szobájába, hogy maga mögött hagyja ezt az egész cirkuszt, ami a konyhában kialakult.*
*Pedig tökre mindent elmondott, amit akart. Kint van egy idegen fickó, van fegyvere is, meg ott van vele Viel. A kérdésre, hogy hogy hagyhatta magára a tündért, csak széttárja karjait. Mégis mit tehetett volna? A kis csaj úgy viselkedett, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy beállít egy idegen és azzal úgy kell bánni, mint egy elárvult kiscicával.
Úgy látszik, nem fog bort kapni, amíg meg nem mutatja, hol hagyta őket, úgyhogy beletörődve ejti le vállait és kezében a kulacsot, de amint fordulna, szembe jön vele Viel.*
- Hú, ez gyors volt. *Motyogja meglepődve, mert tisztán hiszi, hogy azért elég gyors volt. Karjait összefonva maga előtt dönti hátát az első alkalmas függőleges felületnek és unottan sóhajt, míg a lányok tisztázzák egymás között az idegen dolgát.*
- Halika. *Köszön a bent lévő többi lánynak, mert most már leesik neki, hogy elég népes kis sereg gyűlt össze a konyhában. Odakint közben bizonyosan eleredt az eső, mert Viel vizes és kisvártatva megérkezik az idegen fickó is, így a többiekkel való megismerkedés elmarad.
Sheni lopva mutatóujjával a férfire mutat, ajkai hangtalan formálják a szavakat.*
- Őazazidegenpasi. *Suttogja szinte hangtalan, de a fickó úgyse érti, mert láthatóan nem beszéli a nyelvüket.
Amikor aztán az idegen letérdel és hablatyolni kezd a konyha ajtajában, Sheni elképedve forgatja meg a szemeit és öklendezést imitál. Bármit is jelentsen, az ő nem érti és úgy gondolja, a konyhában senki más sem. De az egész teátrális akármi, amit a fickó előad ott, felforgatja a lombzabáló gyomrát.
Aztán felbolydul a kis közösség, de Lau végre elindul és Shen nagyon reméli, hogy végre bort fog kapni és visszatérhet a szobájába, hogy maga mögött hagyja ezt az egész cirkuszt, ami a konyhában kialakult.*
261. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-07-15 11:21:06
Üzenet elküldve: 2020-07-15 11:21:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Doktorbácsim//
*Viel hallgatja a magyarázatot, hogyan lehet meggyújtani a vizet, és nagyon kuncog – no, nem azon, amit Intath mond, hanem azon, ahogy mondja. És még viccesebb, mikor a pillanatot Árnyék ázott csapkodása töri meg, a víz ugyanis egyértelműen jutott a doki arcára, szájába is. Ezután pedig vicces víziszörny lesz belőle. Viel követi a példáját, de csak azért, hogy saját ezüst fürtjeivel ugyanúgy eltakarja az arcát. Mikor feljön a felszínre, a fitos kis orra kikandikál a nedves hajzuhatagból, de amúgy kiköpött olyan, mint Intath az előbb, és mint Árnyék általában. Nagyon kacag.*
- A pióca nem olyan. *Vonja le a következtetést a lány – a haja még mindig takarja az arcát – de közben elgondolkodik, hogy akkor milyen? Ők is állatok, csak mások vérét szívják.* Bár… te tudod. Mindenesetre ha épp beszélgettek, mondd meg nekik, hogy a tavi rokonaik hagyjanak nekünk békét, amikor pancsolunk. *Ő rendszeresen beszélget Árnyékkal, miért tenne Intath másképp?*
- Majmot még nem láttam. *Mondja a haj, de most már előbújik a rejtekéből a mosolygós tündérpofi is.* És tudom, hogy nem kalóz voltál. *Bár soha nem árulná el az elfnek, hogy egészen illene hozzá egy kalózsapka, kalózkabát, na meg egy olyan kampós kéz a mostani helyére, mint ahogy a mesekönyvek illusztrációiban szokták ábrázolni ezeket.
Amikor meghallja, hogy a férfi hajlandó a nyakába venni, úgy ugrándozik örömében és izgatottságában, mint Árnyék az előbb. A szárnyatlanul született tündér mindennél jobban szeret odafent lenni, és révén még soha nem találkozott nagyon magas emberekkel (vagy jelen esetben elffel), soha senki nem vette a nyakába. Pedig nagyon jó lehet odafent, aki magas, bele se gondol, mennyire jó dolga van, mindent láthat onnan. Már szalad is, és óvatosan Intath nyakába mászik – még jó, hogy nadrágot hord –, mígnem kényelmesen elhelyezkedik, és két kis pucér lábfeje ott hintázik két oldalt, úgyhogy akár fel is emelkedhetnek.*
- Harr! *Kiáltja.*
//Doktorbácsim//
*Viel hallgatja a magyarázatot, hogyan lehet meggyújtani a vizet, és nagyon kuncog – no, nem azon, amit Intath mond, hanem azon, ahogy mondja. És még viccesebb, mikor a pillanatot Árnyék ázott csapkodása töri meg, a víz ugyanis egyértelműen jutott a doki arcára, szájába is. Ezután pedig vicces víziszörny lesz belőle. Viel követi a példáját, de csak azért, hogy saját ezüst fürtjeivel ugyanúgy eltakarja az arcát. Mikor feljön a felszínre, a fitos kis orra kikandikál a nedves hajzuhatagból, de amúgy kiköpött olyan, mint Intath az előbb, és mint Árnyék általában. Nagyon kacag.*
- A pióca nem olyan. *Vonja le a következtetést a lány – a haja még mindig takarja az arcát – de közben elgondolkodik, hogy akkor milyen? Ők is állatok, csak mások vérét szívják.* Bár… te tudod. Mindenesetre ha épp beszélgettek, mondd meg nekik, hogy a tavi rokonaik hagyjanak nekünk békét, amikor pancsolunk. *Ő rendszeresen beszélget Árnyékkal, miért tenne Intath másképp?*
- Majmot még nem láttam. *Mondja a haj, de most már előbújik a rejtekéből a mosolygós tündérpofi is.* És tudom, hogy nem kalóz voltál. *Bár soha nem árulná el az elfnek, hogy egészen illene hozzá egy kalózsapka, kalózkabát, na meg egy olyan kampós kéz a mostani helyére, mint ahogy a mesekönyvek illusztrációiban szokták ábrázolni ezeket.
Amikor meghallja, hogy a férfi hajlandó a nyakába venni, úgy ugrándozik örömében és izgatottságában, mint Árnyék az előbb. A szárnyatlanul született tündér mindennél jobban szeret odafent lenni, és révén még soha nem találkozott nagyon magas emberekkel (vagy jelen esetben elffel), soha senki nem vette a nyakába. Pedig nagyon jó lehet odafent, aki magas, bele se gondol, mennyire jó dolga van, mindent láthat onnan. Már szalad is, és óvatosan Intath nyakába mászik – még jó, hogy nadrágot hord –, mígnem kényelmesen elhelyezkedik, és két kis pucér lábfeje ott hintázik két oldalt, úgyhogy akár fel is emelkedhetnek.*
- Harr! *Kiáltja.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1086-1105