Külső területek - Szarvasliget
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 14 (261. - 280. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10707_1473675245_ember_no.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1360-1379
280. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-08-09 10:29:14
Üzenet elküldve: 2019-08-09 10:29:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Lyllinor szobája//
//Konyha//
//Ale, Lau, Int, Viel//
*Vielt alaposan elnyomta az álom tegnap este, de azzal nem számolt, hogy reggel máshol ébred majd, mint ahol előzőleg álomra hajtotta fejét. Meglepetten néz körül, mert még csak egyszer járt ebben a szobában, akkor is azért, hogy ruhácskáit betegye a szekrénybe. Nem sok mindennel érkezett, mondhatni, a ruhája szinte minden, amit a tulajdonának tudhat. Csodálkozva néz cipője után, ami valahogy eltűnt róla, és kedves barátai valamiért még be is takargatták – nem szokott ahhoz, hogy ágyban aludjon, de nem mondhatja, hogy kellemetlen volt az élmény. Felhúzza a kis cipőt, nagyot nyújtózik, és megfésülködik, megmosakszik.
Amikor úgy érzi, indulásra kész, lábujjhegyen elsétál Lyllinor szobájához, de csak egy röpke pillanatra kukkant be az ajtón, hogy megbizonyosodjon róla, a lány alszik-e, és gyorsan cseréli rajta a borogatást. Viel tapintásra úgy érzi, mintha jobban lenne egy kissé, de lehet, hogy csak ezt szeretné hinni a kedves lányról. Olyan szomorú, hogy megbetegedett, együtt kéne szaladgálniuk a kertben, és fogócskázni Árnyékkal.
Viel gyomra hangosan korog, már fél napja egy falatot sem evett. Ez nem módi. Inkább elindul a konyhába, hogy harapnivaló után nézzen. Amikor betoppan, úgy látja, már szép kis társaság gyűlt ide, megtalálja Laut, Intet, Alét, és először azt hiszi, hogy YIlandát látja, de rá kell jönnie, hogy a vörös fél-elf lánnyal még soha nem találkozott.*
- Sziasztok! *Mondja vékony hangján, és letelepedik melléjük. Kezét nyújtja az új lánynak.* Holdezüst Vieljana vagyok, örülök, hogy találkoztunk. *Mosolyog. Azért a kislány szemén látszik, hogy álmos a tegnapi óta, bármennyire is próbálta felfrissíteni magát hideg vízzel.* Hogy telik a reggel?
*Közben ő is elindul, hogy segítsen reggelit készíteni, de ha már nem szükséges, akkor csak szed magának, és ha a többiek nem tartják illetlenségnek, hozzá is lát, közben pedig figyel: annyi új arc van itt, akikkel még soha nem volt dolga, kíváncsi rá, miről beszélgethetnek.*
//Konyha//
//Ale, Lau, Int, Viel//
*Vielt alaposan elnyomta az álom tegnap este, de azzal nem számolt, hogy reggel máshol ébred majd, mint ahol előzőleg álomra hajtotta fejét. Meglepetten néz körül, mert még csak egyszer járt ebben a szobában, akkor is azért, hogy ruhácskáit betegye a szekrénybe. Nem sok mindennel érkezett, mondhatni, a ruhája szinte minden, amit a tulajdonának tudhat. Csodálkozva néz cipője után, ami valahogy eltűnt róla, és kedves barátai valamiért még be is takargatták – nem szokott ahhoz, hogy ágyban aludjon, de nem mondhatja, hogy kellemetlen volt az élmény. Felhúzza a kis cipőt, nagyot nyújtózik, és megfésülködik, megmosakszik.
Amikor úgy érzi, indulásra kész, lábujjhegyen elsétál Lyllinor szobájához, de csak egy röpke pillanatra kukkant be az ajtón, hogy megbizonyosodjon róla, a lány alszik-e, és gyorsan cseréli rajta a borogatást. Viel tapintásra úgy érzi, mintha jobban lenne egy kissé, de lehet, hogy csak ezt szeretné hinni a kedves lányról. Olyan szomorú, hogy megbetegedett, együtt kéne szaladgálniuk a kertben, és fogócskázni Árnyékkal.
Viel gyomra hangosan korog, már fél napja egy falatot sem evett. Ez nem módi. Inkább elindul a konyhába, hogy harapnivaló után nézzen. Amikor betoppan, úgy látja, már szép kis társaság gyűlt ide, megtalálja Laut, Intet, Alét, és először azt hiszi, hogy YIlandát látja, de rá kell jönnie, hogy a vörös fél-elf lánnyal még soha nem találkozott.*
- Sziasztok! *Mondja vékony hangján, és letelepedik melléjük. Kezét nyújtja az új lánynak.* Holdezüst Vieljana vagyok, örülök, hogy találkoztunk. *Mosolyog. Azért a kislány szemén látszik, hogy álmos a tegnapi óta, bármennyire is próbálta felfrissíteni magát hideg vízzel.* Hogy telik a reggel?
*Közben ő is elindul, hogy segítsen reggelit készíteni, de ha már nem szükséges, akkor csak szed magának, és ha a többiek nem tartják illetlenségnek, hozzá is lát, közben pedig figyel: annyi új arc van itt, akikkel még soha nem volt dolga, kíváncsi rá, miről beszélgethetnek.*
279. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-08-08 22:50:18
Üzenet elküldve: 2019-08-08 22:50:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Konyha//
//Lau, Nim, Int//
- Ne sajnáld, majd elmúlik. Van elég problémád nélkülem is. Emlékszel tegnap? Magaddal foglalkozz, én leszek az utolsó, aki emiatt haragudni fog rád.
*A meleg tejre nem válaszol, inkább eltereli a témát. Nem akar meleg tejet inni, vagy bármi máshoz fanyalodni.
Végighallgatja a beszélgetést a gyógynövényekről és gyűjtésükről, majd mikor Lauren mellé lép, akkor a mágus rámosolyodik, és kedvesen végigsimít a karján. Gyorsan rájött az este folyamán, hogy neki nem kell más, csak ő. Egyetlen másik nő sem, csakis Lau, és mindent meg fog tenni azért, hogy bebizonyítsa neki: méltó a szeretetére.
A tűz ég, a tea főni kezd, Lauren boldognak tűnik, már csak akkor lenne tökéletesebb a helyzet, ha kettesben lehetnének. Nem kerüli el a figyelmét, hogy a nő tisztes távolságból figyeli csak a varázslatot, majd azt nézi, hogy Aleimord nem sérült-e meg. Pedig ez egy elég egyszerű és könnyű varázslat.*
- Ne aggódj, nekem még mindig nem árt *próbálja megnyugtatni Lauren, mikor látja a megfelelő jeleket az arcán.
Ha kell segédkezik a reggeli elkészítésben annak ellenére, hogy saját maga egy teánál többet sosem főzött meg eddig. Pont azt csinálja, amit mondanak neki.
Mikor asztalhoz ülnek magának csak egy keveset szed, az evéstől elszokott gyomra még nem lenne képes befogadni egy nagy tányér rántottát.
Szúrja a szemét, hogy Intath túlontúl kedves, egy figyelmeztető pillantást meg is ejt felé: jobb, ha Lauren békén hagyja. Tegnap a nő azt mondta, nem akar senkit, amíg meg nem találja az útját, ezt eddig Aleimord tiszteletben fogja tartani. Ott lesz a nő mellett, és amikor az készen lesz rá, a karjaiba zárja. Ez a legkevesebb azért, mert megmentette az életét. Ha Lauren nem lenne, már régen halálra éheztette volna magát, és most nem lenne képes arra, amiért addig küzdött, amíg nevetség tárgyává nem vált a városban.*
//Lau, Nim, Int//
- Ne sajnáld, majd elmúlik. Van elég problémád nélkülem is. Emlékszel tegnap? Magaddal foglalkozz, én leszek az utolsó, aki emiatt haragudni fog rád.
*A meleg tejre nem válaszol, inkább eltereli a témát. Nem akar meleg tejet inni, vagy bármi máshoz fanyalodni.
Végighallgatja a beszélgetést a gyógynövényekről és gyűjtésükről, majd mikor Lauren mellé lép, akkor a mágus rámosolyodik, és kedvesen végigsimít a karján. Gyorsan rájött az este folyamán, hogy neki nem kell más, csak ő. Egyetlen másik nő sem, csakis Lau, és mindent meg fog tenni azért, hogy bebizonyítsa neki: méltó a szeretetére.
A tűz ég, a tea főni kezd, Lauren boldognak tűnik, már csak akkor lenne tökéletesebb a helyzet, ha kettesben lehetnének. Nem kerüli el a figyelmét, hogy a nő tisztes távolságból figyeli csak a varázslatot, majd azt nézi, hogy Aleimord nem sérült-e meg. Pedig ez egy elég egyszerű és könnyű varázslat.*
- Ne aggódj, nekem még mindig nem árt *próbálja megnyugtatni Lauren, mikor látja a megfelelő jeleket az arcán.
Ha kell segédkezik a reggeli elkészítésben annak ellenére, hogy saját maga egy teánál többet sosem főzött meg eddig. Pont azt csinálja, amit mondanak neki.
Mikor asztalhoz ülnek magának csak egy keveset szed, az evéstől elszokott gyomra még nem lenne képes befogadni egy nagy tányér rántottát.
Szúrja a szemét, hogy Intath túlontúl kedves, egy figyelmeztető pillantást meg is ejt felé: jobb, ha Lauren békén hagyja. Tegnap a nő azt mondta, nem akar senkit, amíg meg nem találja az útját, ezt eddig Aleimord tiszteletben fogja tartani. Ott lesz a nő mellett, és amikor az készen lesz rá, a karjaiba zárja. Ez a legkevesebb azért, mert megmentette az életét. Ha Lauren nem lenne, már régen halálra éheztette volna magát, és most nem lenne képes arra, amiért addig küzdött, amíg nevetség tárgyává nem vált a városban.*
278. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-08-07 16:36:20
Üzenet elküldve: 2019-08-07 16:36:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1191
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1191
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Konyha//
//Ale, Lau, Int//
*Azért Egy biccentést megenged Aleimord felé aki ma hajlandó volt köszönni neki miközben felvilágosítja a ház úrnőjét a vendégei állapotáról. A jutalma pedig hálától csillogó szempár. A dokinak ez nem elég, de csak egy kedves mosoly látszik az arcán. A sárkányfogtej kérdésére biccent.*
-Piacon is, de én majd megyek és gyűjtök az erdőből sárkányfogat amiből nyerhető. Talán itt a ház környékén is lehet találni.
*Mivel tegnap rájött a doki, hogy Laurentitia valami szakácsnő errefelé és ő vezeti a háztartást így neki számol be róla milyen étrend segítené a betegek jobbulását. Amit ahogy, azt várta a segítőkész nőtől egyből elintézettnek is van véve. A következőnek elhangzó mondatok pedig szinte el is feledtetik a dokival a rossz éjszakáját és a lehangoltságát. Az egyik szép lány, azt mondja örül, hogy itt marad, a másik is szeretne itt maradni méghozzá miatta és rántotta lesz. Ilyen jó reggele nagyon ritkán szokott lenni az elfnek. Fel is csillan a szeme.*
-Imádom a rántottát.
*Helyet is foglal az asztalnál míg a többiek megterítenek és csatlakoznak. Szinte süt róla a jókedv még az eddigieknél is jobban. Mikor pedig megkóstolja a rántottát szétárad az arcán az élvezet amit nem is tervez takargatni.*
-Laurentita kedves, ez nagyszerű. Tudom, hogy nem egy bonyolult étel, de pont úgy van elkészítve, hogy a tojásból a legjobban kihozza az ízét. Mostanában nincs okom panaszra, de akkor is. Kegyed egy angyal.
*Dicséri a nőt. Talán úgy tűnhet kicsit túlzottan is, de látszik rajta, hogy tényleg ízlik neki. Ha tud akkor jó sokat is eszik és még kenyérrel végül kitörli a tányérját. Az ilyen vendégnek szoktak örülni a házigazdák akik tényleg jól érzik magukat. A nővérkéjének a kérdésére azért nem felejt el válaszolni.*
-A sárkányfog egy tobozra nagyon hasonlító növény aminek nincsenek pikkelyei és puhább. Azért nem könnyű megtalálni vagy hozzáférni mert tűlevelűek ágain van. Természetesen a segítséged szívesen veszem a begyűjtésnél és ki is nézem belőled, hogy megbízhatok benned. De akkor se egyedül küldenélek. Nem láttál még ilyet, nehéz gyűjteni, veszélyes egyedül a fára mászni és erről még nem beszéltünk, de mennyire értesz az erdőben való tájékozódáshoz? Az is hasznos lehet. Már tegnap megállapítottam, hogy nem vagy elveszett lány. Vannak hasznos ismereteid és szerintem fejben és gyomorban is megvan benned, ami az orvosláshoz kell. Nekem nem kell bizonyítanod. Ha tanulni jöttél hagyd, hogy tanítsalak és ne akarj egyből mindent tudni.
*Mosolyog a másikra kedvesen. Tetszik neki ez a makacsság. Tegnap óta se vállt kevésbé szimpatikussá a szemében a lány. De csak menni akar.*
-Rendben. Vigyél valami zsákot vagy valamit. Minimum tíz növény kell. Vagy húsz. Azokból lehet egy-egy kis kortyot kifacsarni. Vigyázz magadra. Ja és szigorú leszek. Ne sértődj meg ha néhányat kidobok mert használhatatlan növényt gyűjtöttél. Ha valami vadállattal találkozol óvatosan távozz mert a területét védi. Ha támad mássz fára és sikítsd a nevem. Nem hiszem, hogy meghallom, de egy próbát mindig megér.
*Vigyorog. Szíve szerint úgy engedné el a lányt, hogy a hátára tesz egy nagy táskát, megigazítja a ruháját és egy puszit még nyom az arcára. De megelégszik a gondolattal. Miután az étkezést mindenki abbahagyta megpróbál a ház úrnője felé somfordálni és úgy hozzászólni, hogy lehetőleg kettejük közt maradjon.*
-Öhm... Este ittam némi bort amit találtam. Elnézést szeretnék kérni amiért engedély nélkül tettem.
*Nem szokása a bocsánatkérés. Bár úgy néz ki, de ez se őszinte. Azon gondolkozik, hogy nagyon gyanús vagy visszataszító lenne ha, azt mondaná egy betegsége miatt van rá szüksége? Úgy dönt inkább nem kockáztat.*
//Ale, Lau, Int//
*Azért Egy biccentést megenged Aleimord felé aki ma hajlandó volt köszönni neki miközben felvilágosítja a ház úrnőjét a vendégei állapotáról. A jutalma pedig hálától csillogó szempár. A dokinak ez nem elég, de csak egy kedves mosoly látszik az arcán. A sárkányfogtej kérdésére biccent.*
-Piacon is, de én majd megyek és gyűjtök az erdőből sárkányfogat amiből nyerhető. Talán itt a ház környékén is lehet találni.
*Mivel tegnap rájött a doki, hogy Laurentitia valami szakácsnő errefelé és ő vezeti a háztartást így neki számol be róla milyen étrend segítené a betegek jobbulását. Amit ahogy, azt várta a segítőkész nőtől egyből elintézettnek is van véve. A következőnek elhangzó mondatok pedig szinte el is feledtetik a dokival a rossz éjszakáját és a lehangoltságát. Az egyik szép lány, azt mondja örül, hogy itt marad, a másik is szeretne itt maradni méghozzá miatta és rántotta lesz. Ilyen jó reggele nagyon ritkán szokott lenni az elfnek. Fel is csillan a szeme.*
-Imádom a rántottát.
*Helyet is foglal az asztalnál míg a többiek megterítenek és csatlakoznak. Szinte süt róla a jókedv még az eddigieknél is jobban. Mikor pedig megkóstolja a rántottát szétárad az arcán az élvezet amit nem is tervez takargatni.*
-Laurentita kedves, ez nagyszerű. Tudom, hogy nem egy bonyolult étel, de pont úgy van elkészítve, hogy a tojásból a legjobban kihozza az ízét. Mostanában nincs okom panaszra, de akkor is. Kegyed egy angyal.
*Dicséri a nőt. Talán úgy tűnhet kicsit túlzottan is, de látszik rajta, hogy tényleg ízlik neki. Ha tud akkor jó sokat is eszik és még kenyérrel végül kitörli a tányérját. Az ilyen vendégnek szoktak örülni a házigazdák akik tényleg jól érzik magukat. A nővérkéjének a kérdésére azért nem felejt el válaszolni.*
-A sárkányfog egy tobozra nagyon hasonlító növény aminek nincsenek pikkelyei és puhább. Azért nem könnyű megtalálni vagy hozzáférni mert tűlevelűek ágain van. Természetesen a segítséged szívesen veszem a begyűjtésnél és ki is nézem belőled, hogy megbízhatok benned. De akkor se egyedül küldenélek. Nem láttál még ilyet, nehéz gyűjteni, veszélyes egyedül a fára mászni és erről még nem beszéltünk, de mennyire értesz az erdőben való tájékozódáshoz? Az is hasznos lehet. Már tegnap megállapítottam, hogy nem vagy elveszett lány. Vannak hasznos ismereteid és szerintem fejben és gyomorban is megvan benned, ami az orvosláshoz kell. Nekem nem kell bizonyítanod. Ha tanulni jöttél hagyd, hogy tanítsalak és ne akarj egyből mindent tudni.
*Mosolyog a másikra kedvesen. Tetszik neki ez a makacsság. Tegnap óta se vállt kevésbé szimpatikussá a szemében a lány. De csak menni akar.*
-Rendben. Vigyél valami zsákot vagy valamit. Minimum tíz növény kell. Vagy húsz. Azokból lehet egy-egy kis kortyot kifacsarni. Vigyázz magadra. Ja és szigorú leszek. Ne sértődj meg ha néhányat kidobok mert használhatatlan növényt gyűjtöttél. Ha valami vadállattal találkozol óvatosan távozz mert a területét védi. Ha támad mássz fára és sikítsd a nevem. Nem hiszem, hogy meghallom, de egy próbát mindig megér.
*Vigyorog. Szíve szerint úgy engedné el a lányt, hogy a hátára tesz egy nagy táskát, megigazítja a ruháját és egy puszit még nyom az arcára. De megelégszik a gondolattal. Miután az étkezést mindenki abbahagyta megpróbál a ház úrnője felé somfordálni és úgy hozzászólni, hogy lehetőleg kettejük közt maradjon.*
-Öhm... Este ittam némi bort amit találtam. Elnézést szeretnék kérni amiért engedély nélkül tettem.
*Nem szokása a bocsánatkérés. Bár úgy néz ki, de ez se őszinte. Azon gondolkozik, hogy nagyon gyanús vagy visszataszító lenne ha, azt mondaná egy betegsége miatt van rá szüksége? Úgy dönt inkább nem kockáztat.*
277. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-08-07 09:49:13
Üzenet elküldve: 2019-08-07 09:49:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
//Konyha//
//Ale, Lau, Int//
g Persze, hogy szeretném. Szép nagy ez a ház, nem árt ha tudom mi hol van.* Egyezik bele a dologba Nimeril. Látja ám, hogy szegény Lau zavarban és ezt megpróbálja, ezért igyekszik megnyugtatni szegénykét.*
– Ugyan már semmi gond. Végül is volt dolgotok bőven, ráadásul csak úgy bejelentés nélkül jöttem ide. Felejtsük el a dolgot.* A terítésben örömmel segít. A jelzett szekrényhez meg és mindenkinek vesz ki egy terítéket. Odaviszi az asztalhoz és szépen felpakolja mindenkinek. Ha végzett akkor leül az asztal mellé és hallgatja az időközben megérkezett dokit. A Sárkányfogra kérdőn néz a többiekre. Valami növényre tippelne, ha őt kérdeznék róla. Ezen elmélkedik, mikor meghallja, hogy amiről szó van az őt is érdekelheti.*
– Ha Intath marad, akkor én is szeretnék egy darabig, hogy tanulhassak tőle. Persze csak ha nem probléma.* Miután ezen a beszélgetésen túl vannak és Lau nekilát a reggelinek Nimeril úgy dönt, hogy kifaggatja a doki arról növényről.*
– Mi lenne az a Sárkányfog? Hol nő és hogyan néz ki? Arra gondoltam, hogy elmehetnék begyűjteni belőle. Ennyit csak rám lehet bízni, ha már itt vagyok. Sőt ragaszkodom hozzá.* Még az sem fogja vissza riasztani, ha veszéllyel riogatják.*
– Ez csak egy kis gyűjtögetés, mi baj lenne belőle? Reggeli után indulok is.* Ha tálalják a reggelit, akkor nekilát enni. Valószínűleg ő fogja leghamarabb befejezni az evést, mivel lelkes és szeretne mihamarabb indulni. Gyorsan elmossa a mosatlant amit termelt és nincs más elköszön akkor többiektől és elindul.*
//Ale, Lau, Int//
g Persze, hogy szeretném. Szép nagy ez a ház, nem árt ha tudom mi hol van.* Egyezik bele a dologba Nimeril. Látja ám, hogy szegény Lau zavarban és ezt megpróbálja, ezért igyekszik megnyugtatni szegénykét.*
– Ugyan már semmi gond. Végül is volt dolgotok bőven, ráadásul csak úgy bejelentés nélkül jöttem ide. Felejtsük el a dolgot.* A terítésben örömmel segít. A jelzett szekrényhez meg és mindenkinek vesz ki egy terítéket. Odaviszi az asztalhoz és szépen felpakolja mindenkinek. Ha végzett akkor leül az asztal mellé és hallgatja az időközben megérkezett dokit. A Sárkányfogra kérdőn néz a többiekre. Valami növényre tippelne, ha őt kérdeznék róla. Ezen elmélkedik, mikor meghallja, hogy amiről szó van az őt is érdekelheti.*
– Ha Intath marad, akkor én is szeretnék egy darabig, hogy tanulhassak tőle. Persze csak ha nem probléma.* Miután ezen a beszélgetésen túl vannak és Lau nekilát a reggelinek Nimeril úgy dönt, hogy kifaggatja a doki arról növényről.*
– Mi lenne az a Sárkányfog? Hol nő és hogyan néz ki? Arra gondoltam, hogy elmehetnék begyűjteni belőle. Ennyit csak rám lehet bízni, ha már itt vagyok. Sőt ragaszkodom hozzá.* Még az sem fogja vissza riasztani, ha veszéllyel riogatják.*
– Ez csak egy kis gyűjtögetés, mi baj lenne belőle? Reggeli után indulok is.* Ha tálalják a reggelit, akkor nekilát enni. Valószínűleg ő fogja leghamarabb befejezni az evést, mivel lelkes és szeretne mihamarabb indulni. Gyorsan elmossa a mosatlant amit termelt és nincs más elköszön akkor többiektől és elindul.*
276. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-08-07 02:11:54
Üzenet elküldve: 2019-08-07 02:11:54
ÚJ
![>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10707_1473675245_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//Családkeresőben//
//Napváltás//
*Selesnek nem volt egyszerű éjszakája, hiszen leginkább kevés pihenéssel és sok-sok pelenkázással és etetéssel telt. Rellan, ahogy Lau szólította, igazán aranyos csöppség, és amennyire Seles meg tudja ítélni, nem is olyan hangos, könnyen le lehet tenni, ha vissza akarja altatni. Azt az időt pedig, amit éppen nem a halálos fáradtság kipihenésével vagy a babával tölt, töprengésre szán. Ez csak néhány perc, de azért muszáj: a babának még rendes ruhája sincs, csak pelenkának való kis rongyokat talált neki, na meg pólyát, amibe belecsomagolhatja. A meleg időben nincs is nagyon szükség másra, de azért hosszútávon is be kell rendezkedniük. És akkor még Seles el is terelte a gondolatait a legfontosabb kérdésről, hogy mi lesz vele és Leonnal. Hol keresse? A baba miatt még a nyomába sem tud eredni, hiszen neki most itt, a házban van fontos dolga, amíg nagyobb nem lesz a fiúcska. Ezek között a kételyek között hánykolódva tér nyugovóra, hogy aztán a következő ébredéskor már a házbeli mocorgásra, az ismerősök hangjára legyen figyelmes.
Szokásához híven bepólyálja a babát, és kissé rendbe szedve magát, megfésülködve elindul, maga sem tudja, hová. Kicsit furcsa neki a házban tölteni az időt, a szíve mindig a természethez húzta, és furcsa belegondolni, de Rellan még nem is járt odakint. Seles nem ért a csecsemőkhöz, de biztosra veszi, hogy egy kis séta a kertben senkinek sem árthat. Ahogy kilép az ajtón, magába szívja a friss reggeli levegőt, és a csöndesen izgő-mozgó Rellant karján tartva leül egy kőre az árnyékosban. Tudja, hogy valahol itt heverészik a közelben egy nagy fekete kutya, aki a családhoz tartozik, de annyira nem tart tőle, az előbb se igazán hederített rá az eb. A nagy kutyák általában jámborabbak kis társaiknál, legalább is a lány ezt tapasztalta falusi élete során.
Lehet, hogy egy jó húsz perc is eltelik, amíg a lány csak csöndben csodálja fő művét, miközben a fák susognak, s minden olyan csöndes és békés, mintha maga a csoda volna. Mindketten csodálják egymást: Rellan nagy kék szemeivel ámulva nézi édesanyját, és Seles sem tudja róla levenni a szemét.*
- Gyönyörű vagy. *Suttogja neki.* Kicsi kincsem.
*S akkor varázsütésre egy hangra lesz figyelmes. Szeme felragyog, a baba pedig nem tud mit kezdeni a hirtelen hangulathullámzással, és panaszosan nyöszörög, lábacskájával rúg egyet. Seles magához öleli a picit, és kiles a ház sarkán, kételyekkel tele, vajon a képzelete játszott-e csak vele. Szerelme ott áll, életnagyságban, ez megmásíthatatlan tény.*
- Leon! *Kiáltja a lány repesve az örömtől. Nem nagyon tud még szaladgálni, minden porcikája kimerült a tegnapi szüléstől, de azért tesz felé néhány lépést, és büszkén mutatja neki a babát.*
- Kisfiú. Andorellan a neve, ahogy megbeszéltük. *Mutatja neki, és ha Leon úgy érzi, akár a kezébe is veheti a csöppséget, Seles segít benne.* Vagy Rellan. Útközben indult el a szülés… Nem tudtam, mit tegyek. Mindenki olyan kedves volt! *Magyarázza, de érzelmeivel alig tud valamit kezdeni, ezért boldog örömkönnyek gördülnek le arcán. Felnevet.*
A hozzászólás írója (Selestwen Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.07 02:12:56
//Napváltás//
*Selesnek nem volt egyszerű éjszakája, hiszen leginkább kevés pihenéssel és sok-sok pelenkázással és etetéssel telt. Rellan, ahogy Lau szólította, igazán aranyos csöppség, és amennyire Seles meg tudja ítélni, nem is olyan hangos, könnyen le lehet tenni, ha vissza akarja altatni. Azt az időt pedig, amit éppen nem a halálos fáradtság kipihenésével vagy a babával tölt, töprengésre szán. Ez csak néhány perc, de azért muszáj: a babának még rendes ruhája sincs, csak pelenkának való kis rongyokat talált neki, na meg pólyát, amibe belecsomagolhatja. A meleg időben nincs is nagyon szükség másra, de azért hosszútávon is be kell rendezkedniük. És akkor még Seles el is terelte a gondolatait a legfontosabb kérdésről, hogy mi lesz vele és Leonnal. Hol keresse? A baba miatt még a nyomába sem tud eredni, hiszen neki most itt, a házban van fontos dolga, amíg nagyobb nem lesz a fiúcska. Ezek között a kételyek között hánykolódva tér nyugovóra, hogy aztán a következő ébredéskor már a házbeli mocorgásra, az ismerősök hangjára legyen figyelmes.
Szokásához híven bepólyálja a babát, és kissé rendbe szedve magát, megfésülködve elindul, maga sem tudja, hová. Kicsit furcsa neki a házban tölteni az időt, a szíve mindig a természethez húzta, és furcsa belegondolni, de Rellan még nem is járt odakint. Seles nem ért a csecsemőkhöz, de biztosra veszi, hogy egy kis séta a kertben senkinek sem árthat. Ahogy kilép az ajtón, magába szívja a friss reggeli levegőt, és a csöndesen izgő-mozgó Rellant karján tartva leül egy kőre az árnyékosban. Tudja, hogy valahol itt heverészik a közelben egy nagy fekete kutya, aki a családhoz tartozik, de annyira nem tart tőle, az előbb se igazán hederített rá az eb. A nagy kutyák általában jámborabbak kis társaiknál, legalább is a lány ezt tapasztalta falusi élete során.
Lehet, hogy egy jó húsz perc is eltelik, amíg a lány csak csöndben csodálja fő művét, miközben a fák susognak, s minden olyan csöndes és békés, mintha maga a csoda volna. Mindketten csodálják egymást: Rellan nagy kék szemeivel ámulva nézi édesanyját, és Seles sem tudja róla levenni a szemét.*
- Gyönyörű vagy. *Suttogja neki.* Kicsi kincsem.
*S akkor varázsütésre egy hangra lesz figyelmes. Szeme felragyog, a baba pedig nem tud mit kezdeni a hirtelen hangulathullámzással, és panaszosan nyöszörög, lábacskájával rúg egyet. Seles magához öleli a picit, és kiles a ház sarkán, kételyekkel tele, vajon a képzelete játszott-e csak vele. Szerelme ott áll, életnagyságban, ez megmásíthatatlan tény.*
- Leon! *Kiáltja a lány repesve az örömtől. Nem nagyon tud még szaladgálni, minden porcikája kimerült a tegnapi szüléstől, de azért tesz felé néhány lépést, és büszkén mutatja neki a babát.*
- Kisfiú. Andorellan a neve, ahogy megbeszéltük. *Mutatja neki, és ha Leon úgy érzi, akár a kezébe is veheti a csöppséget, Seles segít benne.* Vagy Rellan. Útközben indult el a szülés… Nem tudtam, mit tegyek. Mindenki olyan kedves volt! *Magyarázza, de érzelmeivel alig tud valamit kezdeni, ezért boldog örömkönnyek gördülnek le arcán. Felnevet.*
A hozzászólás írója (Selestwen Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.07 02:12:56
275. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-08-06 22:44:57
Üzenet elküldve: 2019-08-06 22:44:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Családkeresőben//
*Miután elszakadt azoktól akik eddig kísérték elindul az épület felé, ahol nemrég még elvileg a szerelme járt. Azt nem tudta megmondani neki az ember, hogy mikor látta itt a Seles kinézetű nőt, de mivel ez az egyetlen nyoma kedveséhez és a lányához, másra nem tud támaszkodni és erre jön.* ~Biztos itt lesz! Vagy ha más nem, legalább útba igazítanak vagy valami. Nem érdekel meddig fog tartani, de megtalálom ha addig élek is! Rajtam egy hisztis nő sem fog ki, főleg nem egy ilyen aranyos és kedves nem, mint Seles! Biztos csak megzavarodott a terhesség miatt!~ *Így nemsokára már az épület előtt köt ki, ahol is megáll és ahogy Leon minden ilyen komplexumba beköszönni szokott, most is úgy tesz. Odakiabál egy jó nagyot, hogy figyeljenek rá.*
-Halihó! Jó napot! Van itt valaki? *Aztán, hogy ne nézzék nagyon hülyének, még hozzátesz valamit.*
-A nőmet keresem! Azt mondták itt van! *Ezután kihúzza magát és dülledt mellkassal áll, hogy valaki fogadja a nagy kalózt és büszke családapát Leont, aki eljött, hogy visszaszerezze a tulajdonát, Selest és a hasában lévő, vagy talán már meg is született csemetéjüket, aki a reményei szerint nem emberként, hanem lányként látta meg a napvilágot.*
*Miután elszakadt azoktól akik eddig kísérték elindul az épület felé, ahol nemrég még elvileg a szerelme járt. Azt nem tudta megmondani neki az ember, hogy mikor látta itt a Seles kinézetű nőt, de mivel ez az egyetlen nyoma kedveséhez és a lányához, másra nem tud támaszkodni és erre jön.* ~Biztos itt lesz! Vagy ha más nem, legalább útba igazítanak vagy valami. Nem érdekel meddig fog tartani, de megtalálom ha addig élek is! Rajtam egy hisztis nő sem fog ki, főleg nem egy ilyen aranyos és kedves nem, mint Seles! Biztos csak megzavarodott a terhesség miatt!~ *Így nemsokára már az épület előtt köt ki, ahol is megáll és ahogy Leon minden ilyen komplexumba beköszönni szokott, most is úgy tesz. Odakiabál egy jó nagyot, hogy figyeljenek rá.*
-Halihó! Jó napot! Van itt valaki? *Aztán, hogy ne nézzék nagyon hülyének, még hozzátesz valamit.*
-A nőmet keresem! Azt mondták itt van! *Ezután kihúzza magát és dülledt mellkassal áll, hogy valaki fogadja a nagy kalózt és büszke családapát Leont, aki eljött, hogy visszaszerezze a tulajdonát, Selest és a hasában lévő, vagy talán már meg is született csemetéjüket, aki a reményei szerint nem emberként, hanem lányként látta meg a napvilágot.*
274. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-08-06 22:14:05
Üzenet elküldve: 2019-08-06 22:14:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Konyha//
//Ale, Nim, Int//
- Ó, sajnálom. *szomorodik el kicsit, mikor kiderül, megérzései helyesek voltak a férfival kapcsolatban és nem telt túl kellemesen az éjszakája* Talán egy kis meleg tej segítene elalvás előtt... a húgomnál mindig bevált. *ereszt meg egy halvány mosolyt Aleimord felé, hátha a férfi hajlandó lesz megfogadni a tanácsát*
- Fogjuk rá, azt hiszem. *bólint rá pillanatnyi töprengés után a kérdésre* Az az igazság, a legtöbb esetben nem emlékszem, mit álmodtam. De akkor biztos nem érezném ilyen kipihentnek magam, ha rosszat álmodtam volna. *vonja meg a vállát kissé. Megszokta már, hogy csak a rémálmok maradnak vele, így pozitívumnak ítéli, hogy nem emlékszik semmire az estéről*
- Már háromszor? Figyelemre méltó teljesítmény! *bár eleinte próbál komolynak hangzani, a végére azonban nem bírja megállni, hogy ne nevesse el magát kissé. Ennek ellenére nem erőlteti tovább, ha Aleimord maga akarja elkészíteni a teát, akkor csak csinálja, bár fél szemét azért továbbra is a férfin tartja* Ez kedves, köszönöm. *jegyzi meg halvány mosollyal a folytatással kapcsolatban. ~Tényleg megváltozott~ gondolja magában, hiszen régen nehezen tudta volna elképzelni róla, hogy önként kezdjen tüsténkedni a konyhában. Merengéséből Nimeril érkezése rántja vissza a jelenbe*
- Később szívesen megmutatom a ház többi részét is, ha szeretnéd. *ajánlja fel a lánynak zavartan. Bár valószínű Nimeril nem így értette a szavait, ő azonban akaratlanul is szemrehányást tesz önmagának, amiért elfeledkezett a vendégekről* Dehogy is, erre semmi szükség! *szabadkozik rögtön a bocsánatkérést hallva* Örülök, hogy feltaláltátok magatok, és tényleg sajnálom, hogy nem találkoztunk már tegnap este... *vörösödik el kissé, ahogy eszébe jut nemtörődömsége* Ezt örömmel hallom. *fűzi még hozzá, hiszen tényleg megkönnyebbülve hallja, hogy a lány azért jól érzi itt magát*
- Hát, ha esetleg volnál olyan kedves, nagy segítség lenne, ha megterítenél... *ereszt meg egy mosolyt Nimeril felé, miközben fejével az egyik szekrény felé int, ahol tányérokat és poharakat talál a lány, ha segítene a terítésben. Ha nem, akkor ő maga pakolja elő a szükséges holmikat, hamarosan pedig minden készen áll az újabb lakók fogadására*
- Ó, ez remek hír! *lelkesedik fel teljesen, ahogy az érkező orvostól megkapja a legújabb híreket Lylli állapotát illetően, hálája jeleként megszorítva kissé a férfi kezét* Sárkányfog tej? És honnan tudnánk olyat szerezni? A városban kapható esetleg? *érdeklődik rögtön, egy gyors pillantást vetve Nimerilre is, hátha a lány tud erről valamit. Igaz ugyan, hogy tegnap vett egy pár gyógynövényt a piacon, amikezt YIlandára bízott, a nagy izgalmak közepette már fogalma sincs, mik voltak azok pontosan és hogy belőlük végül mi került felhasználásra. ~Selesnek tényleg el kell alaposan magyaráznia egyszer, mi mire való!~ fogadkozik magában, megfeledkezve róla, hogy továbbra is Int kezét fogja*
- Húsleves, értem. Azzal nem lesz gond. A gyümölccsel meg a zöldséggel se. *vándorol tekintete az ablakon túl a kertre. Így is sokféle növény megnő benne, ha pedig Viel sikerrel elülteti a vásárolt magokat, hamarosan csodás veteményesük is lesz. ~Nekem is vissza kéne menni, virágmagokat venni~ ír fel teendői hosszú listájára egy újabb látogatást a piacra*
- Örülök, hogy maradsz. Vagy maradtok. *mosolyodik el, előbb Intre, majd újra Nimerilre pillantva. Bár a lány még nem nyilatkozott ebben a kérdésben, tényleg örömmel látja, ha továbbra is itt tervez maradni*
- Na de akkor jöjjön a reggeli! Mit szólnátok a rántottához? *kérdezi lelkesen, hogy aztán Intet magára hagyva Aleimord mellé lépjen és hozzá is lásson az elkészítéshez, ha nincs ellenvetés. Továbbra is tisztelettel vegyes távolságtartással figyeli a varázslatot, csak akkor kezdve hozzá a ténykedéshez, mikor megbizonyosodott róla, a férfi nem sérült meg a művelet közben. Pár perccel később elégedetten tálalja a reggelit az asztalnál*
-Jó étvágyat! *intézi szavait mindenkihez, hogy aztán az egyik székre ülve falatozni kezdjen.*
//Ale, Nim, Int//
- Ó, sajnálom. *szomorodik el kicsit, mikor kiderül, megérzései helyesek voltak a férfival kapcsolatban és nem telt túl kellemesen az éjszakája* Talán egy kis meleg tej segítene elalvás előtt... a húgomnál mindig bevált. *ereszt meg egy halvány mosolyt Aleimord felé, hátha a férfi hajlandó lesz megfogadni a tanácsát*
- Fogjuk rá, azt hiszem. *bólint rá pillanatnyi töprengés után a kérdésre* Az az igazság, a legtöbb esetben nem emlékszem, mit álmodtam. De akkor biztos nem érezném ilyen kipihentnek magam, ha rosszat álmodtam volna. *vonja meg a vállát kissé. Megszokta már, hogy csak a rémálmok maradnak vele, így pozitívumnak ítéli, hogy nem emlékszik semmire az estéről*
- Már háromszor? Figyelemre méltó teljesítmény! *bár eleinte próbál komolynak hangzani, a végére azonban nem bírja megállni, hogy ne nevesse el magát kissé. Ennek ellenére nem erőlteti tovább, ha Aleimord maga akarja elkészíteni a teát, akkor csak csinálja, bár fél szemét azért továbbra is a férfin tartja* Ez kedves, köszönöm. *jegyzi meg halvány mosollyal a folytatással kapcsolatban. ~Tényleg megváltozott~ gondolja magában, hiszen régen nehezen tudta volna elképzelni róla, hogy önként kezdjen tüsténkedni a konyhában. Merengéséből Nimeril érkezése rántja vissza a jelenbe*
- Később szívesen megmutatom a ház többi részét is, ha szeretnéd. *ajánlja fel a lánynak zavartan. Bár valószínű Nimeril nem így értette a szavait, ő azonban akaratlanul is szemrehányást tesz önmagának, amiért elfeledkezett a vendégekről* Dehogy is, erre semmi szükség! *szabadkozik rögtön a bocsánatkérést hallva* Örülök, hogy feltaláltátok magatok, és tényleg sajnálom, hogy nem találkoztunk már tegnap este... *vörösödik el kissé, ahogy eszébe jut nemtörődömsége* Ezt örömmel hallom. *fűzi még hozzá, hiszen tényleg megkönnyebbülve hallja, hogy a lány azért jól érzi itt magát*
- Hát, ha esetleg volnál olyan kedves, nagy segítség lenne, ha megterítenél... *ereszt meg egy mosolyt Nimeril felé, miközben fejével az egyik szekrény felé int, ahol tányérokat és poharakat talál a lány, ha segítene a terítésben. Ha nem, akkor ő maga pakolja elő a szükséges holmikat, hamarosan pedig minden készen áll az újabb lakók fogadására*
- Ó, ez remek hír! *lelkesedik fel teljesen, ahogy az érkező orvostól megkapja a legújabb híreket Lylli állapotát illetően, hálája jeleként megszorítva kissé a férfi kezét* Sárkányfog tej? És honnan tudnánk olyat szerezni? A városban kapható esetleg? *érdeklődik rögtön, egy gyors pillantást vetve Nimerilre is, hátha a lány tud erről valamit. Igaz ugyan, hogy tegnap vett egy pár gyógynövényt a piacon, amikezt YIlandára bízott, a nagy izgalmak közepette már fogalma sincs, mik voltak azok pontosan és hogy belőlük végül mi került felhasználásra. ~Selesnek tényleg el kell alaposan magyaráznia egyszer, mi mire való!~ fogadkozik magában, megfeledkezve róla, hogy továbbra is Int kezét fogja*
- Húsleves, értem. Azzal nem lesz gond. A gyümölccsel meg a zöldséggel se. *vándorol tekintete az ablakon túl a kertre. Így is sokféle növény megnő benne, ha pedig Viel sikerrel elülteti a vásárolt magokat, hamarosan csodás veteményesük is lesz. ~Nekem is vissza kéne menni, virágmagokat venni~ ír fel teendői hosszú listájára egy újabb látogatást a piacra*
- Örülök, hogy maradsz. Vagy maradtok. *mosolyodik el, előbb Intre, majd újra Nimerilre pillantva. Bár a lány még nem nyilatkozott ebben a kérdésben, tényleg örömmel látja, ha továbbra is itt tervez maradni*
- Na de akkor jöjjön a reggeli! Mit szólnátok a rántottához? *kérdezi lelkesen, hogy aztán Intet magára hagyva Aleimord mellé lépjen és hozzá is lásson az elkészítéshez, ha nincs ellenvetés. Továbbra is tisztelettel vegyes távolságtartással figyeli a varázslatot, csak akkor kezdve hozzá a ténykedéshez, mikor megbizonyosodott róla, a férfi nem sérült meg a művelet közben. Pár perccel később elégedetten tálalja a reggelit az asztalnál*
-Jó étvágyat! *intézi szavait mindenkihez, hogy aztán az egyik székre ülve falatozni kezdjen.*
273. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-08-06 15:01:30
Üzenet elküldve: 2019-08-06 15:01:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Konyha//
//Lau, Nim, Int//
*A varázslat sikerül, ám amikor meggyújtaná a tűzhelyet, mintegy csorda, szinte beözönlenek a vendégek... itt lakók. Először Lauren jön, Aleimord azonnal elmosolyodik, mikor meglátja.*
- Jó reggelt! *köszönti.* Nem a legkellemesebben. Még mindig kínoznak a rémálmaim. *A helyzet kellemetlensége ellenére mosolyog.* Neked legalább szép álmaid voltak?
*Makor Lauren arra, kéri, hogy hagyja csak, lustán legyint.*
- Ugyan, legalább... háromszor főztem már teát életemben! *neveti el magát, hiszen saját maga is érzi a helyzet abszurditását.* Ennyi talán még megy. Nem szeretném, ha te csinálnál mindent. Ha a saját lakásom helyett itt vagyok nálad, az a legkevesebb, hogy segítek, amiben tudok.
*Biztos benne, hogy Laurne is tudja, Aleimord be fog szállni a költségekbe, mert valljuk be: nemesként nem esik nehezére, sőt! Még örül is, ha segíthet. Nem akar a pénzén ülni.
Mikor az idegen lány megérezik, neki is köszön egy jó reggelttel, majd belép Intath, aki szintén megkapja az illem által megkövetelt köszöntést. Ezután visszafordul a teához, és zavartan vakarja meg a fejét és nézi, hogy miért nem melegszik a víz. Gyorsan észreveszi a problémát.*
- Olyan hirtelen beözönlöttetek, hogy alágyújtani meg elfelejtettem! *csóválja meg a fejét, majd ismét megpróbálkozik a tűz begyújtásával, remélhetőleg immár sikeresen.*
A varázsló feltartja mutatóujját, melynek hatására a varázsló ujjbegyén aprócska láng gyúl, majd egy körön belül belül kialszik. Ha a varázsló egy gyertyára mutat rá, akkor a gyertya gyullad meg, legyen bármilyen távolságra.
//Lau, Nim, Int//
*A varázslat sikerül, ám amikor meggyújtaná a tűzhelyet, mintegy csorda, szinte beözönlenek a vendégek... itt lakók. Először Lauren jön, Aleimord azonnal elmosolyodik, mikor meglátja.*
- Jó reggelt! *köszönti.* Nem a legkellemesebben. Még mindig kínoznak a rémálmaim. *A helyzet kellemetlensége ellenére mosolyog.* Neked legalább szép álmaid voltak?
*Makor Lauren arra, kéri, hogy hagyja csak, lustán legyint.*
- Ugyan, legalább... háromszor főztem már teát életemben! *neveti el magát, hiszen saját maga is érzi a helyzet abszurditását.* Ennyi talán még megy. Nem szeretném, ha te csinálnál mindent. Ha a saját lakásom helyett itt vagyok nálad, az a legkevesebb, hogy segítek, amiben tudok.
*Biztos benne, hogy Laurne is tudja, Aleimord be fog szállni a költségekbe, mert valljuk be: nemesként nem esik nehezére, sőt! Még örül is, ha segíthet. Nem akar a pénzén ülni.
Mikor az idegen lány megérezik, neki is köszön egy jó reggelttel, majd belép Intath, aki szintén megkapja az illem által megkövetelt köszöntést. Ezután visszafordul a teához, és zavartan vakarja meg a fejét és nézi, hogy miért nem melegszik a víz. Gyorsan észreveszi a problémát.*
- Olyan hirtelen beözönlöttetek, hogy alágyújtani meg elfelejtettem! *csóválja meg a fejét, majd ismét megpróbálkozik a tűz begyújtásával, remélhetőleg immár sikeresen.*
A varázsló feltartja mutatóujját, melynek hatására a varázsló ujjbegyén aprócska láng gyúl, majd egy körön belül belül kialszik. Ha a varázsló egy gyertyára mutat rá, akkor a gyertya gyullad meg, legyen bármilyen távolságra.
272. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-08-05 21:54:42
Üzenet elküldve: 2019-08-05 21:54:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1191
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1191
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Konyha//
//Ale, Lau, Int//
*Megérkezik és úgy, hogy nem lehet senkinek kifogása ellene. Bár az ingét igencsak lecserélhette volna hisz még a tegnapi amiben a szülést is levezette, de érthető hisz nem tervezett itt aludni. Erre nem is kap megjegyzést, se arra, hogy tegnap engedély nélkül elfogyasztott némi borocskát, de még jó reggelt se kívánnak neki hanem egyből le lesz támadva. Még csak addig jut, hogy kinyissa a száját és jó reggelt kívánjon a nagyrészt szívesen látott csapaton.*
~Tegnap mikor szó nélkül eltűnt és még egy szobát se adott nem ért rá megkérdezni.~
*Bár meg lett sértődve, de ez nem látszik rajta. Kedvesen a nőre mosolyog és nyugtatólag megfogja a kezét és megpaskolja.*
-Megtettünk mindent amit lehetett. Kapott gyógyszert, ami talán lejjebb viszi a lázát. Az, hogy nem köhög jó jel. Itt maradnék, hogy szemmel tartsam a gyógyulását mert ezt komolyan kell venni. Ami, jót tenne neki az-az volna ha magához térne, enne és inna. Például egy kis húslevest. A gyógyulását még sárkányfog tej gyorsíthatná meg. Ezt egy gyógynövényből nyerik. A húsleves a kismamának is jó lenne. Ahogy valamilyen zöldség vagy gyümölcs is. Hamarabb visszanyerné az erejét. Nagyon szerencséseknek mondhatják magukat amiért valaki így aggódik értük.
*Mosolyog a nőre kedvesen majd el is engedi a kezét. Ha lát valahol vizet és poharat akkor tölt magának ugyanis dögletesen szomjas. A kérdésre, hogy mit csináljon a nő reggelinek a doki a tegnapi szerénységével válaszol.*
-Nekem szükséges fáradnod. Ami, a többieknek megfelel az jó lesz.
~Remélem a többieknek rántotta felel meg.~
//Ale, Lau, Int//
*Megérkezik és úgy, hogy nem lehet senkinek kifogása ellene. Bár az ingét igencsak lecserélhette volna hisz még a tegnapi amiben a szülést is levezette, de érthető hisz nem tervezett itt aludni. Erre nem is kap megjegyzést, se arra, hogy tegnap engedély nélkül elfogyasztott némi borocskát, de még jó reggelt se kívánnak neki hanem egyből le lesz támadva. Még csak addig jut, hogy kinyissa a száját és jó reggelt kívánjon a nagyrészt szívesen látott csapaton.*
~Tegnap mikor szó nélkül eltűnt és még egy szobát se adott nem ért rá megkérdezni.~
*Bár meg lett sértődve, de ez nem látszik rajta. Kedvesen a nőre mosolyog és nyugtatólag megfogja a kezét és megpaskolja.*
-Megtettünk mindent amit lehetett. Kapott gyógyszert, ami talán lejjebb viszi a lázát. Az, hogy nem köhög jó jel. Itt maradnék, hogy szemmel tartsam a gyógyulását mert ezt komolyan kell venni. Ami, jót tenne neki az-az volna ha magához térne, enne és inna. Például egy kis húslevest. A gyógyulását még sárkányfog tej gyorsíthatná meg. Ezt egy gyógynövényből nyerik. A húsleves a kismamának is jó lenne. Ahogy valamilyen zöldség vagy gyümölcs is. Hamarabb visszanyerné az erejét. Nagyon szerencséseknek mondhatják magukat amiért valaki így aggódik értük.
*Mosolyog a nőre kedvesen majd el is engedi a kezét. Ha lát valahol vizet és poharat akkor tölt magának ugyanis dögletesen szomjas. A kérdésre, hogy mit csináljon a nő reggelinek a doki a tegnapi szerénységével válaszol.*
-Nekem szükséges fáradnod. Ami, a többieknek megfelel az jó lesz.
~Remélem a többieknek rántotta felel meg.~
271. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-08-05 20:30:18
Üzenet elküldve: 2019-08-05 20:30:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
//Konyha//
//Ale, Lau, Int//
* A kopogásra először nincs válasz, de aztán csak megjelenik a doki az ajtóban. Úgy néz ki ő se az a könnyen kelő típus. A rendezetlen külső nem nagyon izgatja a lányt, mivel valószínűleg ő se néz ki túl jól. Az átkozott vigyorát viszont roppantul idegesítőnek találja. Egyedül indul el a konyhába és mikor már a férfi becsukta az ajtót, csak akkor kezd morogni az orra alatt.*
– Csak tudnám, hogy ennek a gyökérnek mitől van olyan jó kedve.* A konyhába érve két személyt is talál. A kedves Laurentitiát és az eddig számára túl ismert Aleimordot.*
– Jó reggelt! * köszönti mindkettőjüket egyszerre* Hát a konyhától a szobáig, ahol aludtam egész jól. Bocsánatot szeretnék kérni, hogy kérés nélkül vettünk igénybe két szobát éjszakára, de már mikor visszajöttünk nem találtunk senkit. *szabadkozik gyorsan* Úgy gondolom megtaláltam amiért jöttem. * Válaszolja a nőnek. A maradásra nem tér ki most, azt Intre bízza majd. Udvariasságból felajánlja a segítségét a reggeli tennivalókban.*
– Esetleg tudok segíteni valamiben? *Ha nincs semmi akkor leül az asztal mellé és vár.*
//Ale, Lau, Int//
* A kopogásra először nincs válasz, de aztán csak megjelenik a doki az ajtóban. Úgy néz ki ő se az a könnyen kelő típus. A rendezetlen külső nem nagyon izgatja a lányt, mivel valószínűleg ő se néz ki túl jól. Az átkozott vigyorát viszont roppantul idegesítőnek találja. Egyedül indul el a konyhába és mikor már a férfi becsukta az ajtót, csak akkor kezd morogni az orra alatt.*
– Csak tudnám, hogy ennek a gyökérnek mitől van olyan jó kedve.* A konyhába érve két személyt is talál. A kedves Laurentitiát és az eddig számára túl ismert Aleimordot.*
– Jó reggelt! * köszönti mindkettőjüket egyszerre* Hát a konyhától a szobáig, ahol aludtam egész jól. Bocsánatot szeretnék kérni, hogy kérés nélkül vettünk igénybe két szobát éjszakára, de már mikor visszajöttünk nem találtunk senkit. *szabadkozik gyorsan* Úgy gondolom megtaláltam amiért jöttem. * Válaszolja a nőnek. A maradásra nem tér ki most, azt Intre bízza majd. Udvariasságból felajánlja a segítségét a reggeli tennivalókban.*
– Esetleg tudok segíteni valamiben? *Ha nincs semmi akkor leül az asztal mellé és vár.*
270. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-08-05 18:18:45
Üzenet elküldve: 2019-08-05 18:18:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Másnap//
//Konyha//
//Ale, Nim, Int//
*~Jobban örülnék, ha addig maradnál, ameddig neked öröm itt lenni~ gondolja már a szobájában, ahogy lefekvéshez készülődik, de úgy tűnik, nehezen tudja megértetni Aleimorddal, hogy nem tartozik neki semmivel. Akkor is ezen rágódik, mikor már az ágyában van, így forgolódik egy darabig, míg sikerül elaludnia, de végül elmerül az álmok birodalmában és másnap jókedvűen ébred. Régóta nem érezte ilyen jól magát, de most végre nincs semmi sürgős és aggasztó dolog a napirenden, így úgy tűnik, egy teljesen átlagos és békés napnak néznek az elébe. Miután az állatokat megetette, visszatér a konyhába, hogy a lakóknak is reggelit készítsen, meglepődve látja azonban, hogy már más is felkelt*
- Jó reggelt! *köszönti Aleimordot, aki épp a tűzhelynél ügyködik* Hogy aludtál? *kérdezi egy pillanattal később, hiszen az az érzése, a férfi kissé nyúzottnak tűnik, bár lehet, ez még korábbi betegségének utóhatása*
- Ó, hagyd csak! Megcsináltam volna! *szól közbe rögtön, ahogy észreveszi, mire készül a férfi. Bár nyilván nem teljesen ugyanaz a helyzetük, mint amikor még neki dolgozott, továbbra is úgy véli, Aleimord nem mozoghat túl otthonosan a konyhában, így szívesen segít neki, ha igényli. Nem sokáig aggodalmaskodhat azonban, hiszen hamarosan újabb ébredezők szállingóznak a konyhába*
- Üdv! *köszönti Nimerilt, ahogy a lány is a konyhába lép* Elnézést, hogy nem vezettelek körbe tegnap… De úgy látom, már nagyon jól boldogulsz! *jegyzi meg kissé zavartan, hisz utólag el kell ismernie, talán szánhatott volna több figyelmet is a lányra, mikor megérkezett, de ennyi lakótárs közt nehéz beosztani, mikor hol van a legnagyobb szükség az emberre* Remélem, minden rendben volt tegnap és megtalálod itt, amiért jöttél! *ereszt meg egy mosolyt a lány felé. YIla elmondása szerint Nimeril azért jött ide, hogy orvoslást tanuljon, ehhez pedig Intath kitűnő tanár lenne a számára, és ő is kevésbé érezné rosszul magát, hogy vissza kell utasítania a férfi ajánlatát a segéd szerepét illetően, ha úgy dönt, mégse marad itt. ~Bár azért remélem, marad~ fohászkodik magában, épp amikor az emlegetett férfi is megjelenik*
- Hogy van Lylli? Mire jutottatok tegnap? Szüksége van még valamire? *árasztja el rögtön kérdéseivel az orvost, ahogy belép az ajtón. Közben vet egy óvatos pillantást Aleimord felé is, hiszen a tegnapi jelenet után nem tudja, mire számíthat, ha a két férfi egy légtérben tartózkodik, de reméli, képesek túllépni esetleges nézeteltéréseiken, vagy mi is okozta a tegnapi hűvös hangulatot köztük*
- Mit szeretnétek reggelire? *intézi kérdését immár minden jelenlévőhöz.*
//Konyha//
//Ale, Nim, Int//
*~Jobban örülnék, ha addig maradnál, ameddig neked öröm itt lenni~ gondolja már a szobájában, ahogy lefekvéshez készülődik, de úgy tűnik, nehezen tudja megértetni Aleimorddal, hogy nem tartozik neki semmivel. Akkor is ezen rágódik, mikor már az ágyában van, így forgolódik egy darabig, míg sikerül elaludnia, de végül elmerül az álmok birodalmában és másnap jókedvűen ébred. Régóta nem érezte ilyen jól magát, de most végre nincs semmi sürgős és aggasztó dolog a napirenden, így úgy tűnik, egy teljesen átlagos és békés napnak néznek az elébe. Miután az állatokat megetette, visszatér a konyhába, hogy a lakóknak is reggelit készítsen, meglepődve látja azonban, hogy már más is felkelt*
- Jó reggelt! *köszönti Aleimordot, aki épp a tűzhelynél ügyködik* Hogy aludtál? *kérdezi egy pillanattal később, hiszen az az érzése, a férfi kissé nyúzottnak tűnik, bár lehet, ez még korábbi betegségének utóhatása*
- Ó, hagyd csak! Megcsináltam volna! *szól közbe rögtön, ahogy észreveszi, mire készül a férfi. Bár nyilván nem teljesen ugyanaz a helyzetük, mint amikor még neki dolgozott, továbbra is úgy véli, Aleimord nem mozoghat túl otthonosan a konyhában, így szívesen segít neki, ha igényli. Nem sokáig aggodalmaskodhat azonban, hiszen hamarosan újabb ébredezők szállingóznak a konyhába*
- Üdv! *köszönti Nimerilt, ahogy a lány is a konyhába lép* Elnézést, hogy nem vezettelek körbe tegnap… De úgy látom, már nagyon jól boldogulsz! *jegyzi meg kissé zavartan, hisz utólag el kell ismernie, talán szánhatott volna több figyelmet is a lányra, mikor megérkezett, de ennyi lakótárs közt nehéz beosztani, mikor hol van a legnagyobb szükség az emberre* Remélem, minden rendben volt tegnap és megtalálod itt, amiért jöttél! *ereszt meg egy mosolyt a lány felé. YIla elmondása szerint Nimeril azért jött ide, hogy orvoslást tanuljon, ehhez pedig Intath kitűnő tanár lenne a számára, és ő is kevésbé érezné rosszul magát, hogy vissza kell utasítania a férfi ajánlatát a segéd szerepét illetően, ha úgy dönt, mégse marad itt. ~Bár azért remélem, marad~ fohászkodik magában, épp amikor az emlegetett férfi is megjelenik*
- Hogy van Lylli? Mire jutottatok tegnap? Szüksége van még valamire? *árasztja el rögtön kérdéseivel az orvost, ahogy belép az ajtón. Közben vet egy óvatos pillantást Aleimord felé is, hiszen a tegnapi jelenet után nem tudja, mire számíthat, ha a két férfi egy légtérben tartózkodik, de reméli, képesek túllépni esetleges nézeteltéréseiken, vagy mi is okozta a tegnapi hűvös hangulatot köztük*
- Mit szeretnétek reggelire? *intézi kérdését immár minden jelenlévőhöz.*
269. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-08-03 19:35:42
Üzenet elküldve: 2019-08-03 19:35:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Laurentitia//
- Örülök, hogy örömet okoz a jelenlétem *mosolyodik el.* Addig maradok hát, amíg ez az öröm megmarad. Jó éjt!
*Elköszön Laurentől, majd kicsit rutintalanul bár, de nagy nehezen rálel a "szobájára". Lauren jól tudhatja, hogy Aleimordnak van saját háza, nem is egy, így ha egyszer elküldi, mert nem szeretné, hogy itt legyen, akkor nem teszi ki vele a férfi az utcára. Sőt, azt is tudhatja, hogy Aleimord csak miatta van itt, hiszen a többi itt lakót nem igazán kedveli, sőt, van, aki kifejezetten szúrja a szemét. Nem szeretné kihasználni Laurent, ki fogja fizetni a maga részét, sőt, szeretné segíteni Lauren egy kicsit anyagilag, hogy kevesebbet kelljen dolgoznia, és többet foglalkozhasson önmagával.
Az este további részében kényelmesen megmosakodik, és bár kis kínszenvedések árán, de sikerül elaludnia Nem alszik jól, a rémálmok még mindig kergetik.*
//Másnap//
*Reggel elég kialvatlanul kel. Mint mindig, most sem éhes, ám egy meleg tea jólesne a gyomrának. Elvégzi a szokásos rutin teendőket, majd a konyhába veszi az irányt. Vizet tesz egy lábasba, és keresné a tűzszerszámot, mikor egy kis kieséssel rájön, ha saját maga a tűzszerszám.*
~Meg kell még szokni.~
*Megpróbál az ujjára varázsolni egy kis lángot, amivel begyújthat a víz alatt, majd ha sikerül, elkezd teafű után keresgélni. Ennyi még neki is megy.*
A varázsló feltartja mutatóujját, melynek hatására a varázsló ujjbegyén aprócska láng gyúl, majd egy körön belül belül kialszik. Ha a varázsló egy gyertyára mutat rá, akkor a gyertya gyullad meg, legyen bármilyen távolságra.
- Örülök, hogy örömet okoz a jelenlétem *mosolyodik el.* Addig maradok hát, amíg ez az öröm megmarad. Jó éjt!
*Elköszön Laurentől, majd kicsit rutintalanul bár, de nagy nehezen rálel a "szobájára". Lauren jól tudhatja, hogy Aleimordnak van saját háza, nem is egy, így ha egyszer elküldi, mert nem szeretné, hogy itt legyen, akkor nem teszi ki vele a férfi az utcára. Sőt, azt is tudhatja, hogy Aleimord csak miatta van itt, hiszen a többi itt lakót nem igazán kedveli, sőt, van, aki kifejezetten szúrja a szemét. Nem szeretné kihasználni Laurent, ki fogja fizetni a maga részét, sőt, szeretné segíteni Lauren egy kicsit anyagilag, hogy kevesebbet kelljen dolgoznia, és többet foglalkozhasson önmagával.
Az este további részében kényelmesen megmosakodik, és bár kis kínszenvedések árán, de sikerül elaludnia Nem alszik jól, a rémálmok még mindig kergetik.*
//Másnap//
*Reggel elég kialvatlanul kel. Mint mindig, most sem éhes, ám egy meleg tea jólesne a gyomrának. Elvégzi a szokásos rutin teendőket, majd a konyhába veszi az irányt. Vizet tesz egy lábasba, és keresné a tűzszerszámot, mikor egy kis kieséssel rájön, ha saját maga a tűzszerszám.*
~Meg kell még szokni.~
*Megpróbál az ujjára varázsolni egy kis lángot, amivel begyújthat a víz alatt, majd ha sikerül, elkezd teafű után keresgélni. Ennyi még neki is megy.*
A varázsló feltartja mutatóujját, melynek hatására a varázsló ujjbegyén aprócska láng gyúl, majd egy körön belül belül kialszik. Ha a varázsló egy gyertyára mutat rá, akkor a gyertya gyullad meg, legyen bármilyen távolságra.
268. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-08-03 10:46:53
Üzenet elküldve: 2019-08-03 10:46:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Lyllinor szobája//
*A körülötte támadó mozgás és szakmai értekezés az ébrenlét felé tereli finoman, de csak egy átsejlő függönyig, mely mögött csupán szemlélője marad az eseményeknek, tompán érzékel, nehézkesen fog fel. Talán a homlokát érintő kéz az, mely előcsalja annyira, hogy homályos kép rajzolódhasson elméjébe egy varázslatosan szép, szőke tüneményről, ki a fellegek makulátlan fehérségéből ereszkedik alá. Arcát nem látja, talán Intath éppen ekkor fordul el, a gnóm lány pilláinak apró moccanása észrevétlen marad, s az érintés hozta megnyugvással zuhan vissza az ürességbe, mely csendesen gyógyítja tovább. Ha tudná, mi zajlik körülötte, hálásan gondolna a két látogatóra, főképp, hogy fogadott húgát vagy nővérét biztonságba, meleg takaró alá helyezik.*
//Lyllinor szobája, egy kicsit Viel szobája//
//A földeken vár majd ránk//
*Lelkébe hatol a különös álom, nincs tőle menekvése, szinte vacog tőle, s a láz is visszatér az éjjel. Forgolódik feje, összegyűri a lepedőt is, szuszog és köhög a sok mocorgástól, mikor oldalára fordul és zaklatottan veszi a levegőt száján keresztül.*
- Földeked...
*Nyöszörgi és ráncolódik szemöldöke, majd újra kisimul, arcának egy-egy izma megrándul. Beleszövi saját szeretteit ismét a képekbe, így az álom még nyomasztóbbá válik, hiszen sehogy sem képes megmenteni őket. A vöröslő szem gúnyosan, rosszindulatúan mered rá, minden erejét elveszíti vele szemben.*
- Deb...
*Kicsordulnak könnyei, vékony utat rajzolnak szemei sarkába és orrnyergére a jobb füle irányába, mivel éppen jobb arcra támaszkodik a párnán. Az egyik lepottyan, a másik pedig belesimul a puha szövetbe. Köhögni kezd, ezúttal felébred tőle, és mákonyos tekintettel néz körbe a sötét szobában. Szíve vadul ver, de egy perc múlva rájön, hogy hol van, és miért érzi magát ilyen rosszul, bár a láza éppen alább hagyott. A félhomályban annyit bizonyosan lát, hogy egyedül van, Viel már nincs vele. Ettől egyszerre érzi magát megkönnyebbültnek, ugyanakkor mérhetetlenül magányosnak. A tündér kedves arca megnyugtató látvány lenne, de inkább nem próbálja felkeresni, még újra virrasztásra adná a fejét.
Hirtelen azonban belenyilall egy nagyon rossz érzés, vajon nem lett-e beteg ő is. Olyan kis törékeny szerzet, és sokat volt itt vele. Annyira elfogja az aggodalom, hogy végül felkel és pokrócba csavarja magát. Megvárja, míg szédülésén úrrá lesz és köhögése alábbhagy, aztán csendesen átoson a tündérke szobájába. Legalábbis reméli, hogy ott van, ahová szánták. Nem kopog, csak óvatosan benyit, és az ágyához lopakodik. Úgy látja, békésen alszik, szelíden simogatja arcát a holdfény. Ettől a látványtól hihetetlen béke száll Lyllinor szívére, szeretettel mosolyog rá. Még álmában is megajándékozza Viel lénye a kedvességével. Érzi, hogy újra szédülni kezd és köhögésre ingerli az ácsorgás, ezért visszatipeg a szobájába.*
//Másnap//
//Lyllinor szobája//
*Nyugtalanító álmok tarkítják a hajnalt is, kimerítve Lyllinor éppen csak lábadozásnak indult szervezetét. Feje fájni kezd, rossz közérzet kínozza, láza visszatér, amitől legalább mélyebben szunnyad, de éppúgy emészti energiáit, s csak a nappal első sugaraira csillapodik ismét, ahogy betegeknél lenni szokott. De akkor meg az álom tér vissza.*
*A körülötte támadó mozgás és szakmai értekezés az ébrenlét felé tereli finoman, de csak egy átsejlő függönyig, mely mögött csupán szemlélője marad az eseményeknek, tompán érzékel, nehézkesen fog fel. Talán a homlokát érintő kéz az, mely előcsalja annyira, hogy homályos kép rajzolódhasson elméjébe egy varázslatosan szép, szőke tüneményről, ki a fellegek makulátlan fehérségéből ereszkedik alá. Arcát nem látja, talán Intath éppen ekkor fordul el, a gnóm lány pilláinak apró moccanása észrevétlen marad, s az érintés hozta megnyugvással zuhan vissza az ürességbe, mely csendesen gyógyítja tovább. Ha tudná, mi zajlik körülötte, hálásan gondolna a két látogatóra, főképp, hogy fogadott húgát vagy nővérét biztonságba, meleg takaró alá helyezik.*
//Lyllinor szobája, egy kicsit Viel szobája//
//A földeken vár majd ránk//
*Lelkébe hatol a különös álom, nincs tőle menekvése, szinte vacog tőle, s a láz is visszatér az éjjel. Forgolódik feje, összegyűri a lepedőt is, szuszog és köhög a sok mocorgástól, mikor oldalára fordul és zaklatottan veszi a levegőt száján keresztül.*
- Földeked...
*Nyöszörgi és ráncolódik szemöldöke, majd újra kisimul, arcának egy-egy izma megrándul. Beleszövi saját szeretteit ismét a képekbe, így az álom még nyomasztóbbá válik, hiszen sehogy sem képes megmenteni őket. A vöröslő szem gúnyosan, rosszindulatúan mered rá, minden erejét elveszíti vele szemben.*
- Deb...
*Kicsordulnak könnyei, vékony utat rajzolnak szemei sarkába és orrnyergére a jobb füle irányába, mivel éppen jobb arcra támaszkodik a párnán. Az egyik lepottyan, a másik pedig belesimul a puha szövetbe. Köhögni kezd, ezúttal felébred tőle, és mákonyos tekintettel néz körbe a sötét szobában. Szíve vadul ver, de egy perc múlva rájön, hogy hol van, és miért érzi magát ilyen rosszul, bár a láza éppen alább hagyott. A félhomályban annyit bizonyosan lát, hogy egyedül van, Viel már nincs vele. Ettől egyszerre érzi magát megkönnyebbültnek, ugyanakkor mérhetetlenül magányosnak. A tündér kedves arca megnyugtató látvány lenne, de inkább nem próbálja felkeresni, még újra virrasztásra adná a fejét.
Hirtelen azonban belenyilall egy nagyon rossz érzés, vajon nem lett-e beteg ő is. Olyan kis törékeny szerzet, és sokat volt itt vele. Annyira elfogja az aggodalom, hogy végül felkel és pokrócba csavarja magát. Megvárja, míg szédülésén úrrá lesz és köhögése alábbhagy, aztán csendesen átoson a tündérke szobájába. Legalábbis reméli, hogy ott van, ahová szánták. Nem kopog, csak óvatosan benyit, és az ágyához lopakodik. Úgy látja, békésen alszik, szelíden simogatja arcát a holdfény. Ettől a látványtól hihetetlen béke száll Lyllinor szívére, szeretettel mosolyog rá. Még álmában is megajándékozza Viel lénye a kedvességével. Érzi, hogy újra szédülni kezd és köhögésre ingerli az ácsorgás, ezért visszatipeg a szobájába.*
//Másnap//
//Lyllinor szobája//
*Nyugtalanító álmok tarkítják a hajnalt is, kimerítve Lyllinor éppen csak lábadozásnak indult szervezetét. Feje fájni kezd, rossz közérzet kínozza, láza visszatér, amitől legalább mélyebben szunnyad, de éppúgy emészti energiáit, s csak a nappal első sugaraira csillapodik ismét, ahogy betegeknél lenni szokott. De akkor meg az álom tér vissza.*
267. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-08-02 22:09:01
Üzenet elküldve: 2019-08-02 22:09:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1191
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1191
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Nimeril//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
-Vagy csak olyan körökben mozogtál. A fattyú és a nyomorék mindenütt ugyan az. Ahogy az emberek is akik élvezik ha beszólhatnak másoknak.
*Közli a saját véleményét a dologgal kapcsolatban. Ezek után a doki keres két üres szobát és mindketten a lefekvéshez készülődnek.*
-Szép álmokat Nimri.
*Mosolyog a lányra majd becsukja az ajtót. Fáradtan sóhajt és leül az ágy szélére. Sokat kivett belőle ez a nap. Ahogy végignéz magán megállapítja, hogy nem hozott más ruhát.*
~Nagyszerű.~
*Kigombolja az ingét és egy szék háttámlájára teríti. Kibámul az ablakon, de csak a sötétséget látja. Fura hangulat lesz rajta úrrá. Olyan ami nem tetszik neki. Ledől az ágyba és megpróbál aludni, de nem megy neki. Órákig csak bámulja a sötét szobában a plafont és kergetik a gondolatok egymást a fejében. Van, hogy felkel az ágyból és mint valami ketrecbe zárt állat fel alá járkál a szobájában. Jóval éjfél után van mikor már nem bírja tovább és az ingét magára véve, de be nem gombolva sétát tesz a házban. Van egy hangulata a dolognak. A sötétben egy ismeretlen helyen. Késztetést érez arra is, hogy megkeresse Laurentitia szobáját. Talán elfogadná, hogy csak beszélgetni szeretne. Társaságra van szüksége. Sajnálná is talán kicsit. Lehet a közeledését is szívesen venné. Egy ölelés olyan jól esne az elfnek, de nem teszi meg. Megpróbál benézni a betegeihez is. Csend van és nyugalom. A gnóm kislánynál kicsit többet időzik. Főleg azért mert nem várja, hogy felébredjen. Nem lát belőle sokat, de hallja a szuszogását. Ismét megnedvesíti a nedves rongyot a homlokán és közben nézi az szuszogó árnyat. Megfogalmazódik benne, hogy milyen jellem lehet? A kis tündérlány olyan lelkesen ápolta. Tudja, hogy ha ő ilyen helyzetben lenne nem volna senki aki ilyesmit tenne érte. Elmerül a szokásos öngyűlöletében majd haragosan és szomorúan távozik. Nem bírja az ilyen éjszakákat. Addig járkál a házban míg nem talál bármilyen piát. Végül borra lel. Nekiáll inni. Egyedül a sötét lakásban és mikor már jól érzi magát visszatámolyog a szobájába, bedől az ágyába és hagyja, hogy magával ragadja a sötét és álomtalan alvás.*
//Másnap//
*Kopogásra ébred. Először, azt se tudja hol van, de aztán eszébe jut.*
~Rohadt kurvák. Aludni se hagynak.~
-Megyek.
*Felkel. Az ajtóhoz támolyog és félig kinyitva kinéz rajta. A tegnapitól eléggé eltérő látványt nyújt most. Kigombolt inggel és kócos hajjal vigyorog a lány fölé magasodva.*
-Jó reggelt. Én még kicsit összeszedem magam. A konyha ott van a... de tudod jól. Mindjárt megyek.
*Majd neki is áll összeszedni magát ami az ágyszélén történő bambulással kezdődik. Majd fésülködéssel. A tegnapi ingének begombolásával ami fél kézzel kicsit szenvedős és ha végzett magára ölti a vidám mosolyát és elindul ő is a konyha felé.*
A hozzászólás írója (Intath Aldeis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.02 22:12:44
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
-Vagy csak olyan körökben mozogtál. A fattyú és a nyomorék mindenütt ugyan az. Ahogy az emberek is akik élvezik ha beszólhatnak másoknak.
*Közli a saját véleményét a dologgal kapcsolatban. Ezek után a doki keres két üres szobát és mindketten a lefekvéshez készülődnek.*
-Szép álmokat Nimri.
*Mosolyog a lányra majd becsukja az ajtót. Fáradtan sóhajt és leül az ágy szélére. Sokat kivett belőle ez a nap. Ahogy végignéz magán megállapítja, hogy nem hozott más ruhát.*
~Nagyszerű.~
*Kigombolja az ingét és egy szék háttámlájára teríti. Kibámul az ablakon, de csak a sötétséget látja. Fura hangulat lesz rajta úrrá. Olyan ami nem tetszik neki. Ledől az ágyba és megpróbál aludni, de nem megy neki. Órákig csak bámulja a sötét szobában a plafont és kergetik a gondolatok egymást a fejében. Van, hogy felkel az ágyból és mint valami ketrecbe zárt állat fel alá járkál a szobájában. Jóval éjfél után van mikor már nem bírja tovább és az ingét magára véve, de be nem gombolva sétát tesz a házban. Van egy hangulata a dolognak. A sötétben egy ismeretlen helyen. Késztetést érez arra is, hogy megkeresse Laurentitia szobáját. Talán elfogadná, hogy csak beszélgetni szeretne. Társaságra van szüksége. Sajnálná is talán kicsit. Lehet a közeledését is szívesen venné. Egy ölelés olyan jól esne az elfnek, de nem teszi meg. Megpróbál benézni a betegeihez is. Csend van és nyugalom. A gnóm kislánynál kicsit többet időzik. Főleg azért mert nem várja, hogy felébredjen. Nem lát belőle sokat, de hallja a szuszogását. Ismét megnedvesíti a nedves rongyot a homlokán és közben nézi az szuszogó árnyat. Megfogalmazódik benne, hogy milyen jellem lehet? A kis tündérlány olyan lelkesen ápolta. Tudja, hogy ha ő ilyen helyzetben lenne nem volna senki aki ilyesmit tenne érte. Elmerül a szokásos öngyűlöletében majd haragosan és szomorúan távozik. Nem bírja az ilyen éjszakákat. Addig járkál a házban míg nem talál bármilyen piát. Végül borra lel. Nekiáll inni. Egyedül a sötét lakásban és mikor már jól érzi magát visszatámolyog a szobájába, bedől az ágyába és hagyja, hogy magával ragadja a sötét és álomtalan alvás.*
//Másnap//
*Kopogásra ébred. Először, azt se tudja hol van, de aztán eszébe jut.*
~Rohadt kurvák. Aludni se hagynak.~
-Megyek.
*Felkel. Az ajtóhoz támolyog és félig kinyitva kinéz rajta. A tegnapitól eléggé eltérő látványt nyújt most. Kigombolt inggel és kócos hajjal vigyorog a lány fölé magasodva.*
-Jó reggelt. Én még kicsit összeszedem magam. A konyha ott van a... de tudod jól. Mindjárt megyek.
*Majd neki is áll összeszedni magát ami az ágyszélén történő bambulással kezdődik. Majd fésülködéssel. A tegnapi ingének begombolásával ami fél kézzel kicsit szenvedős és ha végzett magára ölti a vidám mosolyát és elindul ő is a konyha felé.*
A hozzászólás írója (Intath Aldeis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.02 22:12:44
266. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-08-02 21:40:44
Üzenet elküldve: 2019-08-02 21:40:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
//Intath//
– Hát annyira nem. Lihanech elég felvilágosult környék. Persze megesett néha, de nem volt vészes.* Aztán kiderül, hogy Intath sincs tisztában a hellyel, de végül is sikeresen szabad szobához juttatja. Elfoglalja a beteg szoba mellettit és mielőtt belépne még elköszön.*
– Jó éjt!* Gyorsan megmosakodik és átveszi a pizsamáját. Nem kell sok neki és már alszik is. A nyugodt és pihentető alvásnak lőttek. Egész éjjel csak forgolódik és mindenféle rémálmokat lát. Ne is csuda ha reggel elalszik.*
//Másnap//
* Ma reggel különösen morcos kedvében van. Gyorsan megmosdik és felöltözik. A szobából kilépve bekopog Inthez. Ha ott találja akkor meg is várja a férfit, hogy együtt menjek az étkezdébe. Ha már nincs ott, akkor ezt egyedül teszi. Ha talál valakit a hangosan köszön, ha nem akkor leül az asztalhoz és bambán bámul maga elé. Még az is lehet, hogy elszunnyad.*
– Hát annyira nem. Lihanech elég felvilágosult környék. Persze megesett néha, de nem volt vészes.* Aztán kiderül, hogy Intath sincs tisztában a hellyel, de végül is sikeresen szabad szobához juttatja. Elfoglalja a beteg szoba mellettit és mielőtt belépne még elköszön.*
– Jó éjt!* Gyorsan megmosakodik és átveszi a pizsamáját. Nem kell sok neki és már alszik is. A nyugodt és pihentető alvásnak lőttek. Egész éjjel csak forgolódik és mindenféle rémálmokat lát. Ne is csuda ha reggel elalszik.*
//Másnap//
* Ma reggel különösen morcos kedvében van. Gyorsan megmosdik és felöltözik. A szobából kilépve bekopog Inthez. Ha ott találja akkor meg is várja a férfit, hogy együtt menjek az étkezdébe. Ha már nincs ott, akkor ezt egyedül teszi. Ha talál valakit a hangosan köszön, ha nem akkor leül az asztalhoz és bambán bámul maga elé. Még az is lehet, hogy elszunnyad.*
265. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-08-02 20:47:43
Üzenet elküldve: 2019-08-02 20:47:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1191
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1191
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Nimeril//
*Csak vállat von a megjegyzésre.*
-Tudod, hogy van ez. Hozzászokik az ember. Gondolom te is kaptad az ívet fattyúként.
*Neki személy szerint semmi baja a félelfekkel, de a legtöbben kevésbé megértőek. Ezzel is lehetnek gondjai a lánynak. Arra, hogy ő keressen egy szobát csak értetlenül néz.*
-Annyira ismerem a házat amennyire te. De felőlem.
*Majd elindul arra a folyosóra ahol a gnóm kislány szobája is van. A lány melletti és az azzal szembeni szoba pont üres. Nem kellett sokat keresni.*
-Akkor meg is volnánk. Szerintem nem haragszenek meg ha ezeket elfoglaljuk.
*Csak vállat von a megjegyzésre.*
-Tudod, hogy van ez. Hozzászokik az ember. Gondolom te is kaptad az ívet fattyúként.
*Neki személy szerint semmi baja a félelfekkel, de a legtöbben kevésbé megértőek. Ezzel is lehetnek gondjai a lánynak. Arra, hogy ő keressen egy szobát csak értetlenül néz.*
-Annyira ismerem a házat amennyire te. De felőlem.
*Majd elindul arra a folyosóra ahol a gnóm kislány szobája is van. A lány melletti és az azzal szembeni szoba pont üres. Nem kellett sokat keresni.*
-Akkor meg is volnánk. Szerintem nem haragszenek meg ha ezeket elfoglaljuk.
264. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-08-02 20:29:55
Üzenet elküldve: 2019-08-02 20:29:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
//Intath//
* Nem úgy néz ki, hogy megharagudna a lányra. Ennek bizonyítéka a mosoly a szája szélén.*
– Ez igen! Elég jól bírod a gyűrődést. Ráadásul úgy néz ki, hogy sértődős sem vagy. *Mondja elismerően. Gyorsan elmosogatja a koszos edényeket. A szobakeresésre csak helyeselni tud.*
– Te jobban ismered a helyet, szóval te vezetsz!* Adja át a vezetés jogát a férfinak. Ezek után engedelmesen követi az orvost.*
* Nem úgy néz ki, hogy megharagudna a lányra. Ennek bizonyítéka a mosoly a szája szélén.*
– Ez igen! Elég jól bírod a gyűrődést. Ráadásul úgy néz ki, hogy sértődős sem vagy. *Mondja elismerően. Gyorsan elmosogatja a koszos edényeket. A szobakeresésre csak helyeselni tud.*
– Te jobban ismered a helyet, szóval te vezetsz!* Adja át a vezetés jogát a férfinak. Ezek után engedelmesen követi az orvost.*
263. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-08-02 19:31:11
Üzenet elküldve: 2019-08-02 19:31:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1191
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1191
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Nimeril//
*Hát igen. Nem lehet egy ilyen történetre nem úgy reagálni, hogy az ember képébe röhögnének. A doki elhúzza a száját. Majd mikor elkezd beszélni halványan elmosolyodik.*
-Sajnos ilyet nem ígérhetek. Nemrég mikor a vashegyen jártam akkor is leütöttek. De köszönöm az ajánlatod.
*Hogy ne örülne neki, hogy van egy nő aki összekaparná ha megöletné magát. Az ajánlatot, hogy mosogat helyette elfogadja az elf. Egyrészt mert ez női munka, másrészt mert fél kézzel mosogatni problémás. A kérdésre ő is csak pislogni tud.*
-Laurentitia, azt ígérte, hogy mutat majd nekem is egy szobát, de szerintem jobban tesszük ha keresünk magunknak egyet. Zavaros nap volt ez.
*Áll fel az asztaltól.*
*Hát igen. Nem lehet egy ilyen történetre nem úgy reagálni, hogy az ember képébe röhögnének. A doki elhúzza a száját. Majd mikor elkezd beszélni halványan elmosolyodik.*
-Sajnos ilyet nem ígérhetek. Nemrég mikor a vashegyen jártam akkor is leütöttek. De köszönöm az ajánlatod.
*Hogy ne örülne neki, hogy van egy nő aki összekaparná ha megöletné magát. Az ajánlatot, hogy mosogat helyette elfogadja az elf. Egyrészt mert ez női munka, másrészt mert fél kézzel mosogatni problémás. A kérdésre ő is csak pislogni tud.*
-Laurentitia, azt ígérte, hogy mutat majd nekem is egy szobát, de szerintem jobban tesszük ha keresünk magunknak egyet. Zavaros nap volt ez.
*Áll fel az asztaltól.*
262. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-08-02 19:14:26
Üzenet elküldve: 2019-08-02 19:14:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
//Intath//
* Nimerilnek nevethetnéke támad a férfi történetére. Persze nem akarja megbántani Intet, de nem bírja magában tartani.*
– Mekkora egy lovagias bolond vagy te. Örülj neki, hogy még élsz. Igen bátor vagy és én ezt tisztelem. De ígérd meg, hogy mellettem nem öleted meg magad. Vagy legalábbis előtte taníts meg rá, hogyan kell összekaparni valakit.* Nemsokára ránehezedik az egész napos fáradság és már nincs olyan vicces kedvében. Ha nincs más, akkor felajánlja, hogy elmosogatja a férfi mosatlanját. Ha ezzel végzet fáradtan kér szálláshelyet.*
– Tudok itt valahol aludni? Mert nagyon fáradt vagyok most már.
* Nimerilnek nevethetnéke támad a férfi történetére. Persze nem akarja megbántani Intet, de nem bírja magában tartani.*
– Mekkora egy lovagias bolond vagy te. Örülj neki, hogy még élsz. Igen bátor vagy és én ezt tisztelem. De ígérd meg, hogy mellettem nem öleted meg magad. Vagy legalábbis előtte taníts meg rá, hogyan kell összekaparni valakit.* Nemsokára ránehezedik az egész napos fáradság és már nincs olyan vicces kedvében. Ha nincs más, akkor felajánlja, hogy elmosogatja a férfi mosatlanját. Ha ezzel végzet fáradtan kér szálláshelyet.*
– Tudok itt valahol aludni? Mert nagyon fáradt vagyok most már.
261. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-08-02 18:57:40
Üzenet elküldve: 2019-08-02 18:57:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Aleimord//
- Kedves, hogy ezt mondod, ez egyáltalán nincs így! *rázza meg szomorkás mosollyal a fejét* Te pontosan tudtad, mi akarsz lenni, mit szeretnél elérni... én csak megadtam a kezdőlökést, hogy rálépj az útra. *fejti ki véleményét a témában. ~Talán még ennyit se tettem igazán~ mérlegeli magában a történteket. Ahogy visszatekint korábbi beszélgetéseikre, határozottan az az érzése, a férfi mindig is tudta, mihez szeretne kezdeni, hiszen a mágiatanulás már régóta szerepelt a tervei között, csak eddig a környezete elvárásai miatt nem mert engedni belső késztetéseinek. Ő ezzel szemben teljesen tanácstalannak érzi magát, Aleimord közeledése pedig csak még jobban összezavarja*
- Abból még sose sült ki semmi jó... *motyogja inkább csak magának, ahogy a férfi javaslatát hallgatja. ~Egyszer törődtem csak magammal és csináltam azt, amit szerettem volna. És mi lett a vége? A kishúgom meghalt~ természetesen ha logikusan végiggondolná a dolgokat, akkor tudná, hogy nincs ok-okozati kapcsolat a két esemény között, mégis, akaratlanul is önmagát okolja a történtek miatt, és ez megakadályozza abban, hogy maradéktalanul boldog legyen*
- Jó éjt! *feleli már a pultnál állva, szinte oda se figyelve, ha azonban a férfi még nem hagyta el a konyhát, akkor nemsokára újra megszólal*
- Aleimord? Örülök, hogy itt vagy. *ereszt meg egy halvány mosolyt a férfi felé, mielőtt visszafordítaná figyelmét a vacsorára.*
//Másnap//
*Miután az este megbizonyosodott róla, hogy Lyllinor a megfelelő kezekben van a két orvossal, ő maga is hamar nyugovóra tér. Sok minden van, amin gondolkodhat és ez egy ideig gátolja is az elalvásban, ám végül csak sikerül lepihennie és kialudnia magát. Másnap kipihenten és jókedvűen ébred, és hozzá is lát a ház körüli teendőkhöz. Először az állatokat nézi meg, megetetve mindegyiket, majd a házba visszatérve hozzálát, hogy valami reggelit készítsen, hogy mire a többiek felébrednek, már finom harapnivaló várja őket a konyhában.*
- Kedves, hogy ezt mondod, ez egyáltalán nincs így! *rázza meg szomorkás mosollyal a fejét* Te pontosan tudtad, mi akarsz lenni, mit szeretnél elérni... én csak megadtam a kezdőlökést, hogy rálépj az útra. *fejti ki véleményét a témában. ~Talán még ennyit se tettem igazán~ mérlegeli magában a történteket. Ahogy visszatekint korábbi beszélgetéseikre, határozottan az az érzése, a férfi mindig is tudta, mihez szeretne kezdeni, hiszen a mágiatanulás már régóta szerepelt a tervei között, csak eddig a környezete elvárásai miatt nem mert engedni belső késztetéseinek. Ő ezzel szemben teljesen tanácstalannak érzi magát, Aleimord közeledése pedig csak még jobban összezavarja*
- Abból még sose sült ki semmi jó... *motyogja inkább csak magának, ahogy a férfi javaslatát hallgatja. ~Egyszer törődtem csak magammal és csináltam azt, amit szerettem volna. És mi lett a vége? A kishúgom meghalt~ természetesen ha logikusan végiggondolná a dolgokat, akkor tudná, hogy nincs ok-okozati kapcsolat a két esemény között, mégis, akaratlanul is önmagát okolja a történtek miatt, és ez megakadályozza abban, hogy maradéktalanul boldog legyen*
- Jó éjt! *feleli már a pultnál állva, szinte oda se figyelve, ha azonban a férfi még nem hagyta el a konyhát, akkor nemsokára újra megszólal*
- Aleimord? Örülök, hogy itt vagy. *ereszt meg egy halvány mosolyt a férfi felé, mielőtt visszafordítaná figyelmét a vacsorára.*
//Másnap//
*Miután az este megbizonyosodott róla, hogy Lyllinor a megfelelő kezekben van a két orvossal, ő maga is hamar nyugovóra tér. Sok minden van, amin gondolkodhat és ez egy ideig gátolja is az elalvásban, ám végül csak sikerül lepihennie és kialudnia magát. Másnap kipihenten és jókedvűen ébred, és hozzá is lát a ház körüli teendőkhöz. Először az állatokat nézi meg, megetetve mindegyiket, majd a házba visszatérve hozzálát, hogy valami reggelit készítsen, hogy mire a többiek felébrednek, már finom harapnivaló várja őket a konyhában.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1360-1379