//Konyha//
//Ale, Nim, Int//
- Ó, sajnálom. *szomorodik el kicsit, mikor kiderül, megérzései helyesek voltak a férfival kapcsolatban és nem telt túl kellemesen az éjszakája* Talán egy kis meleg tej segítene elalvás előtt... a húgomnál mindig bevált. *ereszt meg egy halvány mosolyt Aleimord felé, hátha a férfi hajlandó lesz megfogadni a tanácsát*
- Fogjuk rá, azt hiszem. *bólint rá pillanatnyi töprengés után a kérdésre* Az az igazság, a legtöbb esetben nem emlékszem, mit álmodtam. De akkor biztos nem érezném ilyen kipihentnek magam, ha rosszat álmodtam volna. *vonja meg a vállát kissé. Megszokta már, hogy csak a rémálmok maradnak vele, így pozitívumnak ítéli, hogy nem emlékszik semmire az estéről*
- Már háromszor? Figyelemre méltó teljesítmény! *bár eleinte próbál komolynak hangzani, a végére azonban nem bírja megállni, hogy ne nevesse el magát kissé. Ennek ellenére nem erőlteti tovább, ha Aleimord maga akarja elkészíteni a teát, akkor csak csinálja, bár fél szemét azért továbbra is a férfin tartja* Ez kedves, köszönöm. *jegyzi meg halvány mosollyal a folytatással kapcsolatban. ~Tényleg megváltozott~ gondolja magában, hiszen régen nehezen tudta volna elképzelni róla, hogy önként kezdjen tüsténkedni a konyhában. Merengéséből Nimeril érkezése rántja vissza a jelenbe*
- Később szívesen megmutatom a ház többi részét is, ha szeretnéd. *ajánlja fel a lánynak zavartan. Bár valószínű Nimeril nem így értette a szavait, ő azonban akaratlanul is szemrehányást tesz önmagának, amiért elfeledkezett a vendégekről* Dehogy is, erre semmi szükség! *szabadkozik rögtön a bocsánatkérést hallva* Örülök, hogy feltaláltátok magatok, és tényleg sajnálom, hogy nem találkoztunk már tegnap este... *vörösödik el kissé, ahogy eszébe jut nemtörődömsége* Ezt örömmel hallom. *fűzi még hozzá, hiszen tényleg megkönnyebbülve hallja, hogy a lány azért jól érzi itt magát*
- Hát, ha esetleg volnál olyan kedves, nagy segítség lenne, ha megterítenél... *ereszt meg egy mosolyt Nimeril felé, miközben fejével az egyik szekrény felé int, ahol tányérokat és poharakat talál a lány, ha segítene a terítésben. Ha nem, akkor ő maga pakolja elő a szükséges holmikat, hamarosan pedig minden készen áll az újabb lakók fogadására*
- Ó, ez remek hír! *lelkesedik fel teljesen, ahogy az érkező orvostól megkapja a legújabb híreket Lylli állapotát illetően, hálája jeleként megszorítva kissé a férfi kezét* Sárkányfog tej? És honnan tudnánk olyat szerezni? A városban kapható esetleg? *érdeklődik rögtön, egy gyors pillantást vetve Nimerilre is, hátha a lány tud erről valamit. Igaz ugyan, hogy tegnap vett egy pár gyógynövényt a piacon, amikezt YIlandára bízott, a nagy izgalmak közepette már fogalma sincs, mik voltak azok pontosan és hogy belőlük végül mi került felhasználásra. ~Selesnek tényleg el kell alaposan magyaráznia egyszer, mi mire való!~ fogadkozik magában, megfeledkezve róla, hogy továbbra is Int kezét fogja*
- Húsleves, értem. Azzal nem lesz gond. A gyümölccsel meg a zöldséggel se. *vándorol tekintete az ablakon túl a kertre. Így is sokféle növény megnő benne, ha pedig Viel sikerrel elülteti a vásárolt magokat, hamarosan csodás veteményesük is lesz. ~Nekem is vissza kéne menni, virágmagokat venni~ ír fel teendői hosszú listájára egy újabb látogatást a piacra*
- Örülök, hogy maradsz. Vagy maradtok. *mosolyodik el, előbb Intre, majd újra Nimerilre pillantva. Bár a lány még nem nyilatkozott ebben a kérdésben, tényleg örömmel látja, ha továbbra is itt tervez maradni*
- Na de akkor jöjjön a reggeli! Mit szólnátok a rántottához? *kérdezi lelkesen, hogy aztán Intet magára hagyva Aleimord mellé lépjen és hozzá is lásson az elkészítéshez, ha nincs ellenvetés. Továbbra is tisztelettel vegyes távolságtartással figyeli a varázslatot, csak akkor kezdve hozzá a ténykedéshez, mikor megbizonyosodott róla, a férfi nem sérült meg a művelet közben. Pár perccel később elégedetten tálalja a reggelit az asztalnál*
-Jó étvágyat! *intézi szavait mindenkihez, hogy aztán az egyik székre ülve falatozni kezdjen.*