Külső területek - Szarvasliget
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Arthenior közelében (új)
SzarvasligetNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 26 (501. - 520. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

520. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-01-12 13:36:51
 ÚJ
>Nellara Han avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18

Játékstílus: Vakmerő

//A ház előtt//

*Kisétál hát az állatokhoz, ahogyan ígérte. Mindegyiknek add friss vizet és élelmet, ám többre nem jut. Kiabálást hall, így hát kirohan, és észreveszi, hogy egy lány a földön fekszik, mellette egy ló, meg a házigazda... Biztos rosszul lett.
Nellara odarohan hozzájuk, és ő okos lány. Gyorsan összerakja, hogy ezt a nőt nem látta bent és ott a ló is... biztosan most érkezett. De mi történhetett vele?
Mikor odaér leguggol mellé, és azon kezd agyalni, melyik igét válassza. Hogy ne fájjon neki senki? Melegítse fel? Talán... Itt kint hideg van, nagyon hideg, de nem hiszi, hogy az a megoldás.*
- Nem emeljétek fel! Ha leesett a lóról, lehet, eltört valamije...
*Apró kezét az idegen nőt orrához teszi.*
- Lélegzik... Én nem tudom, mennyi ideje... Ugye nem fázott meg? Csináljak... meleget?
*Megtapogatja a nő arcát, nyakát és kezét, hogy mennyire van kihűlve.*


519. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-01-12 01:13:59
 ÚJ
>Luninari Heiphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 536
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Szelíd

//Hazatérés//
//A ház előtt//

*Amikor Thim is megemlíti Nairadát úgy kapja fel a fejét, mintha az elf teljesen váratlanul megcsípte volna, de a reakciója természetesen valami teljesen más, mint ami hasonlóra lenne.*
- Tényleg! *döbben rá hirtelen mosolyogva és tágra nyílt szemmel, és nagyon jó kedvre is derül egyben.* Hiszen róla már beszéltünk, és valóban mondtad! Örülök, ha jól van, és ez a lényeg. Kicsi ez a világ. Vagy csak fura a sors, hogy őt is, meg engem is a te utadba vezetett, vagy titeket az enyémbe, vagy minket az övébe.
*Ezen végül vidáman nevet, és nem tudja megállni, hogy ne mondja ki a helyzethez tökéletesen illő közhelyet.*
- Úgy tűnik tényleg minden csak nézőpont kérdése.
*Ennyire azonban mégsem vall bomlékony elveket, így gyorsan igyekszik is korrigálni egy lépéssel később pár pillanattal ezelőtti önmagát.*
- Na jó, nem minden, de sok minden. *állapítja meg. Ebben ellenben már legalább teljesen biztos.* Viszont még Laut is nála ismertem meg! Tényleg hihetetlen.
- Nem az. *szól közbe Ea szelíd, nem kioktató hangon, de mégis eléggé határozottan ahhoz, hogy lánya minden egyes szavára úgy figyeljen, mintha megkérőjelezhetetlen igazságokat nyilatkoztatna ki éppen.* Csak te kételkedsz mindig a nyilvánvalóban. Az istenek egyszerre nagyon kicsik és végtelenül nagyok, akik jelenlétükkel betöltik az egész mindenséget. Na jó, meg persze szeszélyesek is, de hát ezért istenek. Ha csak kevesen hisznek bennük akkor is léteznek, mint te, Thim, vagy én. A lényeg, hogy hatalmasabbak nálunk, és mindenben benne van a kezük. Annyi véletlen, amiről most beszéltetek már nem lehet véletlen.
*Callipeya szinte még végére sem ér magasztosnak és tanulságosnak szánt mondatainak, amikor lánya, akihez korábban már többször, csak más formában elmondott tanításait zúdította éppen ráeszmél arra, hogy új otthonához közeledve pontosan mit lát maga előtt.
Jobb szeretett volna valamilyen idilli életkép kellős közepén betoppanni, de úgy tűnik nem igazán sikerült. Azt viszont már a Mágustoronyban töltött idő előtt is megtanulta, hogy a dolgok ritkán, vagy inkább soha nem alkalmazkodnak az ő igényeihez és vágyaihoz.
Jobb lett volna mosolyogva érkezni és örömmel Lau nyakába ugrani, elmesélni mindent, ami vele történt azóta, hogy nem látták egymást, de most már hasonló természetesen szóba sem jöhet.
~ Remélem nem én vonzom a bajt. ~ sóhajt, de ezúttal csak lélekben, magában, hangtalanul, miközben régi rossz szokása szerint szinte azonnal elbizonytalanodik önmagában.
~ Jaj, istennőim, most mit csináljak? ~ teszi fel csak önmagának a gyerekkorában olyan sokszor feltett kérdést ösztönösen is. Tényleg azért tanult mágiát számára időben és térben egyaránt innen távol, hogy társain segíthessen, ha baj van. És most arra tér haza, hogy megint baj van, és nem tud segíteni mégsem, legalábbis mágiával nem, hiszen hasonló helyzetre nincsen varázslata.
Védekezni tud, talán támadni is. Mindkettő nagyon fontos, ha barátait meg szeretné védeni. De, ha utóbbit szeretné, akkor bizony gyógyítani sem ártana! Na az viszont nem fog menni. Jelenlegi mágiatudásával biztosan nem. Talán azonban mást is tehet ezen kívül.
Thim mágia nélkül sokkal inkább ura a helyzetnek. Ami őt magát illeti csak arra képes újra, hogy úgy cselekedjen, ahogyan mások mondják neki, mert saját ötlete nincsen hogyan segíthetne. Még arra sincsen ideje, hogy úgy üdvözölje Laut, ahogyan eddig szerette volna, vagy, hogy egyáltalán üdvözölni tudja, de erre igazából csak tudata peremén gondol. Inkább foglalkoztatja mindaz, hogy hogyan segíthetne a nem messze tőle fekvő, talán eszméletlen lányon. Az, hogy vajon honnan ismerős neki szintén háttérbe szorul gondolataiban. Gondolkodni majd később is rá fog érni sokat és sokszor. Itt és most minden bizonnyal a konkrét cselekvés ideje van és lesz.*
- Segítünk amiben csak tudunk! *teszi hozzá Thim szavaihoz minden bizonnyal teljesen feleslegesen. Ettől azonban még inkább úgy érzi, hogy hazaért végre. Miért is kerülné el pont itt a gond és a baj, akár a sajátja, akár másé? A lényeg, hogy összetartsanak a barátaival. Ha nem gondolkodtak volna hasonlóan mindannyian amikor megvették ezt a birtokot és a házat ki tudja, hogy hol és kikkel lennének éppen most. Nem akar belegondolni, és nem is gondol bele. Éppen elég lesz az, ha itt és most legyőzik a halált, vagy legalábbis távol tartják új otthonunktól.*

A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.12 01:27:47


518. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-01-11 22:17:52
 ÚJ
>Estrothim Rytl'or avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11

Játékstílus: Megfontolt

//Hazatérés//
//A ház előtt//

*Luninak tetszik az ötlet, még tovább is viszi, egy egészen jó gondolattal.*
- Igaz, hogy más, kezdő mágusokkal ingyen is cserélhettek tudást. *Tudja, hogy Luni nem nagyravágyó, viszont képes a kicsit is becsülni és naggyá tenni. ~ Erre csak azok képesek, akiknek kellett már beosztással élni. ~ Állapítja meg, kimondatlanul. Nem szeretné emlékeztetni Lunit arra, amit a lázadás alatt élt át. Örül, hogy Luni is inkább egy kedves személyre emlékezik és nem a szörnyűségekre.*
- Néha elképesztő dolgokat művel a véletlen. Szerintem fogjátok még látni egymást Nairadával. Mint ahogy én is találkoztam vele. Nem tudom, említettem már? Ő az első közös ismerősünk. *Amíg mennek és beszélgetnek, telik az idő, míg nem Luni megpillantja Szarvasligetet.*
- Valóban varázslatos. *Teszi hozzá Thim Luni igazán elmés gondolatához. Amint közelebb érnek, láthatnak egy lovat, Laurent és egy ismeretlent, aki nincs magánál. Azonnal odarohan, most mellőzi a köszönést, és egyéb udvariasságokat.*
- Lauren! Mit segítsünk? *Kérdi gyorsan. Ki tudja, mi lett a lánnyal és mire van szüksége esetleg sürgősen.*


517. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-01-10 22:21:32
 ÚJ
>Luninari Heiphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 536
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Szelíd

//Hazatérés//

*Annyira lefoglalják gyerekkorának ízei, és a közelgő hazatérés örömteli gondolata, hogy észre sem veszi Thim figyelő szemeit, meglehet, hogyha látná őket, akkor sem tulajdonítana különösebb jelentőséget annak, hogy az elf lopva az arcát és a haját nézi.
Édesanyja érzékei mindenesetre jobban ki van élezve hasonló dolgokra, így ő látja, éppen csak úgy tesz, mint akinek szintén nem tűnik fel, és semmi sem köti le éppen jobban, mint az ízlelés és a rágás, meg persze a körülöttük lévő táj.
A vidám, jó ízű és gondtalan falatozás mindenesetre nem tart túl sokáig, mert a kenyérszeletek gyorsan fogynak.
Luninari már csak akkor szólal meg, amikor ismét rendes tempóban haladnak hazafelé tovább, de az eddig is látszott rajta talán, hogy Thim szavai mélyen elgondolkodtatták. Van azonban amit egyáltalán nem kell túl sokáig mérlegelni magában.*
- Te így is nagyon sokat segítettél eddig, tőled már tényleg nem fogadhatok el több pénzt! Maga az ötlet viszont tetszik. *mondja ki gondolkodás nélkül.*
- Bevallom nem bánnám, ha nem kéne rendszert csinálni az ingoványon való oda-vissza átkelésekből. Szeretem a tornyot és a környékét, de tényleg jó lenne, és nagyon leegyszerűsítené a dolgokat, ha nem minden varázslatot ott kellene megtanulnom. Ugyanakkor nem tudom, hogy mennyire lenne illendő erre Lautól, meg a többiektől pénzt kérnem a saját tanulmányaimra. Persze, igaz, hogy nem csak a magam kedvért tanulok, hanem pont azért is, hogy hasznos legyek a többieknek is, és meg is tudjam védeni őket, ha még egyszer úgy adódik. De mégis úgy illene szerintem, hogy magam keresem meg a pénzt, amire szükségem van akár a toronyban való tanulásra, akár egy házi mesterre kell. *gondolkodik aztán hangosan tovább.*
- Különben régen Nairadával terveztük azt, pont még mielőtt Laut megismertem volna, hogy ő vízmágiát fog tanulni, én pedig holdat, majd pedig amit külön-külön megtanultunk, végül megtanítjuk egymásnak, persze ingyen. Ez majdnem ugyanaz, mint amire te gondolsz. Aztán jött a lázadás. Szerencsére ő már előtte elutazott, így nem esett baja, de a háza biztosan leégett. Igaz, ezt meséltem is már! Remélem mindenesetre, hogy jól van most, bárhol is él éppen, ugyanakkor nem valószínű, hogy találkoznék vele a jövőben, hacsak nem akarok minden várost bejárni azért, hogy felkutassam. De ettől még az ötlet jó, lehetnek sokan olyanok, akik úgy, mint ő, benne lennének ilyesmiben. Nem is feltétlenül mesterek, hanem olyan kezdő mágusok, akik hozzám hasonlóan egy-egy mágiaág alapjait ismerik és szívesen tanulnának másikat is, így aranyak nélkül cserélhetnénk egymással tudást addig ameddig nincs pénzem igazi mesterre meg a toronyra. Bárhogy is, köszönöm, hogy eszembe juttattad ezt!
*Ea már-már közbeszólna, aztán inkább úgy dönt, hogy nem teszi mégsem. Hagyja, hogy lánya és Thim beszéljék meg ezt mielőtt még megérkeznének Szarvasligetre, vagy már éppen ott. Végül is lánya ismeri a társait, és az a legokosabb, ha ő maga dönti el, hogyan szeretné összeszedni a tanulmányaihoz szükséges pénzt. Ő nem segíthet többé.
Kisvártatva aztán hirtelen már tényleg ismerős tájon járnak.*
- De jó itthon. *sóhajt fel Luninari, amikor azért még távolról sincsenek otthon, vagyis inkább még csak távolról vannak otthon, hiszen, ha messziről is, de végre meglátja a házat, ahová annyira szeretett volna visszatérni már. Boldogan mosolyodik el most, hogy végre újra Szarvasligetben vannak.*
- Lehet, hogy nem lengi körbe igazi mágia, mint a tornyot, de ez a hely akkor is varázslatos. *mondja szinte áhítattal.*
- Szerintem is. Örülök, hogy szép otthont találtatok magatoknak. *mosolyodik el Ea majd maga elé engedi a fiatalokat az úton hagyva kicsit a gondolatait saját jövője felé is elkalandozni.*



516. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-01-08 22:27:16
 ÚJ
>Laurentitia Sminderhen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Konyhatündérek//

- Akkor jó. *bólint rá bizonytalanul Int válaszára, hiszen bár ezzel nem sikerült teljesen megnyugtatnia a doktornak, belátja, hogy jelen pillanatban nem sokat tehet Frädért, az aggódás pedig pláne nem használ senkinek, így megpróbál inkább arra koncentrálni, ahol igenis tehet valamit, azaz a konyhaasztalra és az akörül ülőkre, lelkesen figyelve mindenkire, van-e elég étel és ital előttük*
- Ó, értem. *válaszol kissé csalódottan Vannának is, arra jutva, valószínűleg csak félreértette a lány arcán átsuhanó érzelmeket az előbb. Tovább azonban nem erőlteti a témát, hisz nem szándéka faggatni a lányt*
- Ugyan, nem kell mindent elhinni a doktor úrnak! Dobozmanók nem léteznek! *jelenti ki határozottan Int újabb képtelenségét hallva, egy megnyugtató pillantást eresztve meg Lyna felé, nehogy esetleg mégis komolyan vegye, amit az orvos mond. ~Honnan jut eszébe egyáltalán ilyesmi?~ morfondírozik magában, a többiek tányérját figyelve, jóllakott-e már mindenki, vagy esetleg szükség lesz-e egy újabb adag rántottára. Figyelme csak akkor összpontosul egy irányba, amikor Intath mesélni kezd a múlt történéseiről. Ha őszinte akar lenni magához, el kell ismernie, nem nézte ki a férfiból, hogy ilyen jó mesemondó lenne, mégis szinte azon kapja magát, hogy egész este el tudná hallgatni a doktor történeteit, és majdhogynem csalódottság fogja el egy pillanatra, ahogy a tündérekkel kapcsolatos elbeszélésnek vége szakad*
- Nahát, ezt nem is tudtam! *jegyzi meg elképedve, ahogy a kezdeti döbbenetet szép lassan felváltja egy mosoly, hiszen a sötét kezdet után végül mégiscsak jól zárult a történet* Több ilyen helyre lenne szükség. Mármint békésre meg mosolygósra. *fejti ki véleményét a témában, miközben magában azon morfondírozik, az orvos vajon személyesen is jelen volt-e, vagy pusztán hallomás alapján mesélte el a történetet, a tündérek jelenlétében azonban nem mer többet kérdezni erről, nehogy túlságosan felkavaró legyen számukra fajtársaik szomorú sorsáról hallani. Szerencsére a téma hamar elterelődik, és a mágusok kapcsán sokkal inkább úgy érzi, alkalmas a helyzet a kérdezésre*
- Találkoztatok már vele? Abogr mesterrel? *pillant kíváncsian Intathról Nellre, majd vissza* Ha minden igaz, Luni is épp a toronyhoz indult Thimmel. Remélem, megtalálják majd! *cseverészik lelkesen az utolsó falatok közepette*
- Ez aztán a hasznos varázsige! *nézi elkerekedett szemmel Nellara bemutatóját, hiszen még mindig nincs hozzászokva a mágiához, így minden újabb és újabb varázslat ugyanúgy lenyűgözi. A takarítást illető többi kérdésre meg csak bólogat, úgy véli, ezzel kapcsolatban mind egyetértenek. ~Alig várom, hogy Luni visszaérjen! Úgy érzem, jól kijönnének Nellel... ~mereng magában, miközben nekilát, hogy összeszedje a tányérokat, és ecsetelje a nap további részeit illető terveit*
- Köszönöm szépen! *mosolyog hálásan Vannára, amiért felajánlotta a segítségét, és egy pillanattal később Nellre is, amiért önként jelentkezik, hogy az állatok után nézzen*
- Ó, az nagyszerű lenne, köszönjük! Ha bármire szükséged lenne, csak szólj nyugodtan! *szól még a lány után, mielőtt távozhatna, hiszen ha a vízhordással vagy bármi nehezebb feladattal esetleg nem boldogulna a tündér, akkor szívesen segít neki. Kicsit sajnálja őt, hogy egyedül kell intéznie az istálló körüli teendőket, de bízik benne, hogy ha a lány végez majd ott, akkor csatlakozik hozzájuk a kert szépítésében, hogy kissé jobban megismerkedhessenek egymással munka közben*
- Ó, sajnálom, igazán nem akartunk feltartani! *szabadkozik azonban, ahogy kiderül, Intath bizony igencsak fáradt, mégis, a kedvükért hajlandó volt mesedélutánt tartani*
- Később, ha lesz rá idő, majd sütünk valami finom süteményt, az biztos segít majd visszanyerni az erődet! *pillant lelkesen Lynára, hátha a lánynak lesz kedve segíteni, ha még itt lesz akkor, mielőtt az orvosra mosolyogna, hogy jelezze, majd ők gondoskodnak mindenről, neki nincs más dolga, csak hogy pihenjen*
- Akkor indulhatunk? *pillant végül Vannára, és ha senkinek nincs ellenvetése, a lánnyal meg is indul a bejárati ajtó felé.*

//A ház előtt//

*Bár a szobákon keresztül vezet egy kacskaringósabb út is a hátsó kertbe, ő szeret a házat megkerülve eljutni oda, addig is gyönyörködve a lenyűgöző épületben, valamint Vannát sem szeretné összezavarni, így úgy véli, egyszerűbb lesz, ha a hosszabb, ám könnyebb útvonalat választják. A házból kilépve azonban nem várt látvány fogadja, hiszen egy ismeretlen ló álldogál a kertben, a földön pedig, úgy tűnik, a lovasa hever. Amilyen gyorsan csak tud, odarohan hozzá, hogy megvizsgálja életben van-e*
- Szaladj kérlek az orvosért és hívd ide, ha még nem feküdt le! *kiáltja a tündérnek, ha Vanna vele tartott, miközben próbálja a hátára fordítani a földön heverő illetőt, akiről eddig csak annyit sikerült megállapítania, hogy lány*
- Hahó! Hallasz engem? Tudod, hogy hívnak? Tudod, hogy hol vagy? *próbál valamit megtudni a majdhogynem élettelennek tűnő ismeretlentől*
- Segítünk rajtad! Itt biztonságban vagy! *igyekszik megnyugtatni a lányt, sűrűn pillantva az ajtó felé, vajon segítségére siet-e a doktor, vagy egyedül kell nekilátnia, hogy a házba támogassa a sebesültet.*


515. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-01-06 22:13:52
 ÚJ
>Nellara Han avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18

Játékstílus: Vakmerő

//Konyhatündérek//

- Hát, nem lehet mindent mágiával megoldani, Van erre egy ige, de bajos lenne az egész épületet ezzel kitakarítani. És fárasztó. De megmutathatom.
*Azzal felpattan és kicsit odább megy. Ha a varászlat sikerül, apró örvény keletkezik, nem túl nagy, de pont annyi, hogy felkapja a port.*
- De ez igaz *bólint Cerlynának.* Az alázat és a szeretet fontos.
*Tovább ácsorog, amíg a többiek ücsörögnek, majd eszébe jut valami. Azaz valaki.*
- Kimegyek és megnézem a pónimat. Ha szeretnétek, ránézhetek a többire is, hogy szükségük van-e valamire. Szeretek állatokkal foglalkozni, és így legalább ennyivel megköszönhetem a segítséget.
*Ha nem tartja vissza senki, ki is oson az istállóba, hogy elláthassa az állatot - azaz azt, amelyik rászorul.*

A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a varázsló tíz lépés sugarú környezetében szélörvény keletkezik, mely felkavarja a port és a koszt, és a körön kívülre fújja azt.

514. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-01-06 13:47:53
 ÚJ
>Natalayda Mozecka avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

*Nyeregbe borulva éri a nap. Elaludt, vagy ájult, ezt talán senki nem mondaná meg, de a hátas így poroszkál a lánnyal a kapu felé. Szőke csapzott utasa a ló nyakára borulva, cserepes szájjal, csoda hogy nem bukik alá, míg valaki észre nem veszi. Lélegzik még, csupán kimerült, de az nagyon. Némi víz talán cseppen még a butykosból az oldalán, élelme egy pár falat száraz kenyér a tarisznyában. Hanyatlik a nyeregben, s az udvarra érve porba fordul a rongyosra koszolódott, szürkére inkább hasonlító szőkeség. Mocsártól bűzös utazó ruhája, már a kezdetekkor sem volt túl szép, amikor Artheniorban megkapta a templomban, most pedig egyenesen trágyára való darab.*


513. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-01-06 04:01:02
 ÚJ
>Intath Aldeis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1223
OOC üzenetek: 235

Játékstílus: Megfontolt

//Konyhatündérek//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//

*Laurentitia végül elengedi a témát. Az orvosi dolgok és az elf munkamorálja olyasmi amiben nem érdemes beleszólni. Ezek azon kevés dolog közé tartoznak amiket halálosan komolyan vesz az egykori kalóz. A kiért vállal felelősséget az ilyen dolog. Hogy mélyebben belemenjenek ahhoz az asztalnál ülők együttvéve se elég tapasztaltak minden bizonnyal. Az elf ugyanis nem akadémián végezte az iskoláját. Nem könyvből tanult beteget még üveg mögül se látva. És az ő betegei nem csak idegenek voltak. A barátai is ott voltak köztük. Nem véletlen, hogy nem szereti a szakmáját. El is merül ebben mikor észreveszi, hogy rá van nézve valamiért. A kérdésére szerencsére közli, hogy nem kell a kikötőbe mennie. Úgy érzi le is szakadna a lába. A szobájáig eljutnia se lesz egy élmény. A kérdésből ha nem is szeretné a nő úgy éreztetni, de maga a kérdés elárulja, hogy aggódik. Amire az elf a szerinte legmegfelelőbb választ adja.*
-Ugyan! Érett férfiember. Tud magára vigyázni.
*A nő dolga, hogy aggódjon és meg kelljen nyugtatni. A férfié meg, hogy legyen kiért aggódni. Az elfé meg, hogy alaposan megnyugtassa az aggódó nőket, de annyira, hogy az aggódás tárgyáról meg is feledkezzenek. Mindenkinek megvan a helye a világban. A szőke lány kérdésére például egy ritka nagy baromsággal áll elő amit a legkomolyabb arckifejezéssel fejt ki. Szórakoztatja, hogy hülyére veheti, azt az álmodozó kis békát.*
-Persze. Például a dobozmanók. Tengerészkoromban mindig mikor felpakoltunk egy hajóra többször is ellenőrizni kellett nincsenek-e dobozmanók közte. Pofátlan kis lények, eltünedeznek dolgok, ételt lopnak és olyan kicsik, hogy könnyen elbújnak. Majd te is nézz szét otthon nálatok véletlenül nincsenek-e.
*Néz olyan komoly képpel mintha cápatámadásra figyelmeztetné a tengerben. Talán a tengerészekről is elmondható, hogy szeretnek álmodozni. Csak ők ilyen ostoba történetek kitalálásával élik ki magukat. Három mellű nők, hajókat felemelő és arrébb cipelő halak, dobozmanók. Érdekes dolgok ezek. Persze valódi dolgokról is tud mesélni a doki. Mikor Laurentitia kérdezi akkor egykedvűen válaszol is.*
-A kikötő melletti tündértelepülés. Ott is születtek állítólag, de hogy így van-e az nem biztos. Aztán a kikötőt feladták a kertet meg megszállták a kísértetek és a démonok meg a szektások. Állítólak az a halálisten személyesen ott trónol. A gyönyörű virágok elszáradtak. A föld olyan mint a mocsár, de vértől sáros és aki arra jár, élve nem jön vissza. A tündéreknek meg megvolt a magukhoz való eszük. Időben leléptek onnan és abba a szántóföldi faluba beköltöztek. A sok szörnyűség után valószínűleg békére vágynak, de mosolyognak meg nevetgélnek. Szeretem ezt a hozzáállásukat. Az ilyen mosoly megmelengeti mások lelkét.
*Villan tekintete játékosan a házigazdára. Talán nem mindenki tudhatja, de az elf igen, hogy ő a lázongások során rossz oldalon állt. Szóval amit most mondott részben Laurentitia-ról szól, aki most is idegeneket fogadott be, másokért aggódik, a bájos mosolyával elfeledteti az elffel, hogy úgy fáj a lába majd le akar szakadni. Egy kincs az a nő. Mikor tekintetük újra találkozik rá is kacsint. Elégedetten hátradől az üres tányértól és hallgatja a csevegést. Nézi a jelenlévőket. A kis békát nem annyira, de a többi lány annyira szépek. Meg kéne ezt festeni. Nem is lehetne. Nem adná vissza teljesen a dolgot. Ahogy a tündéreken végignéz megérti miért is tartják őket olyan szépnek. Tényleg azok. Még Viel is a különleges szemével ami miatt először a doki féltette, hogy baja van. A warg valóban ijesztő lehet. De az egyik legnagyobb mágusmestertől ez el is várható. Abogr nevét ő megmagyarázza.*
-Legalább olyan legendás mágusmester mint Nellara kisasszony mestere. A kikötő mellett volt a tornya és a semmiben lebegett az egész. A szélmágia legnagyobb mestere. Hatalmas ősz szakálla van, és elzárkózik az emberektől. Aki tanulni megy hozzá, azt tanítja, de a politikába vagy ilyesmikbe nem ártja magát. Akkor se ha szükség volna rá. Állítólag ő is kiköltözött a kikötőből méghozzá tornyostul. Mesélnek mindenfélét, hogy most merre lehet megtalálni. Sokan a volt karavánpihenő környékét mondják fent északon a Lihanech tó mellett. Hogy ebből mennyi az igazság? Talán annyi mint a wargfalka és a szakállas szakáll.*Vigyorog vidáman.*Ő, Taitos mester és Amos Thenior számítanak a legnagyobb mágusoknak Arthenior környékén. Meg a thargoknak volt egy...Szellemjárója, de ő már nem él.
*Büszke magára, hogy ilyen világlátottnak tűnhet. Pedig a kocsmában meg a betegeitől hallotta ezeket. Kivéve az utolsót. Azt, másképp érdemelte ki. Hiányzik neki a zöldszemű akivel olyan jó hangulatban kibeszélték Kapzsi urat és Aleimordot. Jó lenne újra látni. Meg az ő támogatása az iránt, hogy Aleimord egy pöcs. Biztos benne, hogy Relael is egyet értene méghozzá érvekkel se kéne alátámasztania. Ő egy remek lány. A mágusok és az alázat kérdésére elhúzza a száját.*
-Az rájuk férne. Meg megtanulni, hogy nem értenek mindenhez csak mert mágusok.
*Nem szívleli a varázshasználókat. Akár hamisak, akár igaziak szeretnek beleokoskodni az ő munkájába. Aztán próbálja megmenteni a menthetetlent. Nem könnyű ez. A többiek is végeznek az evéssel és Laurentitia felajánlja nekik, hogy kertészkedjenek.*
~Az, de aranyos lehet! Meg szemrevaló. Ahogy a lányok hajlonganak a fenekük meg az égnek. Jaj, de kéne egy jó nagyot dugnom!~
-Engem kicsit elfárasztott az egész esti menetelés szóval őszintén sajnálom, hogy ilyen haszontalan vagyok, de inkább lepihennék.
*Süti le szomorúan a fejét. Valójában egy fogadó puha ágyában töltötte az estét, de tényleg fáradt.*


512. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-12-29 23:37:15
 ÚJ
>Vanellarya Rhaentess avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Megfontolt

//Konyhatündérek//

*Roppant önmagára való büszkeségében sem felejtkezik el asztaltársairól, figyelmesen hallgatja őket – különösen azoknál a részeknél, amik még érdeklik is.
Tündérfalvára továbbra sem tud többet szólni, mint eddigi némán csodálkozó pillantásai, de ezeket most sem mulasztja el megejteni. Hiába vár hát Laurentitia választ a tündérkéktől is, ez a kék aprónép nem szolgálhat ilyesmivel. Arra a kérdésre már annál inkább, hogy ismeri-e az imént belépő vörös hajzatú hölgyet.*
- Sajnos nem.
*Az ezelőtti morcos arc helyét, amivel Ylla után nézett most másfajta arckifejezés veszi át. Nem sír, még csak nem is sóhajt, sőt, majdhogynem szenvtelen arccal néz Laura válaszadás közben, de mégis árad belőle egyfajta lágy, nyugalommal kevert szomorúság. Részéről a párbeszéd ennyivel le is van tudva, így figyelmesen fordulna a többiek irányába ismételten, kivéve, ha Laurentitia tovább kérdezősködik a dologról. Minden kérdésre nyitott (mint mindig), csupán sokszor nem érzi szükségét további fejtegetésnek.
A rejtelmes Taitosról szóló történetek igencsak felkeltik figyelmét, de valójában nem nehéz rájönni, hogy csak a warg tetszik neki ennyire bennük. Amint a beszélgetés a számára unalmas takarítás témája felé kanyarodik, ismét kissé magába zárkózik. Hiába varázslók végzik, a takarítás az bizony takarítás – annak meg ő nagy híve sosem volt. Fél füllel azért igyekszik figyelni a többiekre is, de közben a fogas fenevadon töpreng. Nem lenne rossz egy olyan társ neki sem. Bár persze nem most. Ehhez ő még kicsi, és ezt pontosan tudja. Talán O'baa türelemről és egyensúlyról tartott hosszas beszédei hozták meg a gyümölcsüket, így meggátolva benne a gyerekes szellem lázongását, vagy saját természetétől sem idegen ez a gondolatvilág, de egy bizonyos: őszintén hitt benne, hogy aminek el kell, hogy jöjjön az ideje, annak el is fog. Mosolyogva igazítja meg az ölében lapuló táskában lapuló görénykét. Bár a szőrkukac messze nem egy warg, de a tündér szemében szemernyivel sem kevésbé nemes élőlény, mint a másik. Éppannyira szereti, mint amennyire egy wargot szeretne.
Mélázgatásából az veri fel végül, mikor Lau kimondja a bűvös „kert” szót. Gyorsan belapátolja a maradék pár falatot, aztán felpattan. Már száll is ki az asztal mellől, közben a hátizsákot el nem engedné, két kis kezében szorongatja maga előtt.*
- Őőő… ez nekem kell, ezért nem pakolnám le, hanem inkább vinném magammal. De szívesen megyek segíteni.
*Közben fejével a hátizsák felé int, egyelőre homályban hagyva a ház lakói előtt, hogy a hosszasra nyúlt „ő” valójában nem elgondolkodást volt hivatott jelezni, hanem egy személyt. Egyelőre kissé elnapolja a ház lakói és a kisállat egymásnak való bemutatását, hiszen Fräd is olyan furán viselkedett miatta. Ugyan sokáig úgysem fogja tudni titokban tartani sem az állat, sem saját lelkiismerete miatt, de amíg ez a kettő felébred, addig legalább van egy kis ideje beilleszkedni a csapatba.*


511. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-12-27 18:12:47
 ÚJ
>Laurentitia Sminderhen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Konyhatündérek//

- Remélem, el tudsz majd jönni! *mosolyog Lynára, élvezettel hallgatva a lány csevegését a hordóban lakás előnyeiről. Van valami Lyna jelenlétében, ami mindig megmosolyogtatja, ezzel szemben az orvos arcán átsuhanó kifejezés majdhogynem megijeszti egy pillanatra. Bár nem épp felelősségvállalást kért a doktortól, csak egy újabb vizitet, meg tudja érteni az ő álláspontját is, így csak egy apró biccentéssel jelzi, tudomásul vette, amit Intath mondott. ~Majd ránézek később, jól van-e?~ határozza el magában, hogy az első adandó alkalommal meglátogatja majd a sebesült lányt. A férfi második megjegyzésénél azonban nem bírja megállni, hogy ne forgassa kicsit a szemét az értetlenség hallatán*
- Ne, nem szükséges. *zárja rövidre a dolgot, ám pillanatnyi hallgatás után mégis folytatja* De jártál már arrafelé? Tényleg olyan veszélyes hely? *teszi fel a lehető leginkább nemtörődöm hangján, mintha csak cseverészni szeretne, remélve, hogy Intath nem hallja majd ki az aggodalmat szavai mögül*
- Tündérkert? Hogy érted, hogy kitakarították? *ezúttal már őszinte érdeklődés csendül a hangjában, hiszen elzárt kis falujukba nem sok információ jutott el, így igen sok mindent nem tud még arról, mik történtek Lanawin különböző részein. Kérdését persze a tündéreknek is címzi, hisz feltételezi, nekik is tudniuk kell róla, mi történhetett az említett helyen. Míg a válaszra vár, kissé kényelmetlenül fészkelődik a székén, feszélyezve érezve magát, amiért ennyire nincs tisztában a világ történéseivel, miközben elhatározza magában, igyekszik majd behozni lemaradását ezen a téren. ~Talán Intath segíthetne... ~vet egy tűnődő pillantást a doktorra, aki igencsak világlátott személynek tűnik, így úgy véli, az orvostudományokon kívül talán más téren is hasonlóan nagy tudással rendelkezik*
- Esetleg ismeritek egymást? *hökken meg kissé a Vanna arcán átsuhanó kifejezéstől, ahogy pillantása az orvosról a tündérre tűnik, hisz bár lehet, rosszul látta, de úgy véli, mintha haragot látott volna feltűnni a lány arcán, YIla rövid látogatása után. Bár fogalma sincs, hol találkozhatott volna a két lány, ha kiderül, hogy régi ismerősök, ő annak csak örülne a maga részéről. ~Remélem, nem az derül ki, hogy régi ellenségek... ~töpreng magában, míg a rántottáját falatozza. A szárnyas kérdéshez nem sokat tud hozzászólni, hisz erről a témáról még a világ történéseinél is kevesebbet tud, de úgy tűnik, maguk a tündérek sem teljesen tudják, min múlik, hogy valakinek van-e szárnya, vagy nincs*
- Egy warg? *ismétli meg elképedve, ahogy Taitos mesterre terelődik a szó, hiszen eddig csak gyerekkori mesékben hallott ilyen lényekről, találkozni még eggyel se volt alkalma. A félelmetes lények azonban nem csak őt nyűgözik le, úgy tűnik, Lyna is hasonlóképpen gondolkodik*
- Ki ez az Abogr? *ad azonban ismét csak hangot hiányosságainak, hisz az imént említett illetőt sem ismeri. Bár amikor elszökött otthonról, fontolgatta, hogy mágusnak álljon, ám hamar elvette ezt az ötletet, így nem is tud sokat arról a világról. A takarítás kérdésében azonban szintén Lynával kell egyetértenie*
- Különben is, nem létezhet mindenre varázsige, nem igaz? *fordul kíváncsian Nellarához, tőle várva megerősítést, mi is a helyzet pontosan a takarítást illető varázslatokkal kapcsolatban*
- Nagyon finom volt, köszönjük. *mosolyog Lynára, miután ő maga is végzett a finom étellel, majd a többiek felé fordul*
- Ha gondoljátok, miután itt elpakoltunk, megmutatom az üres szobákat, ahová le tudjátok tenni a holmitokat. Azt hiszem, még pont akad elég hely mindenkinek. Utána pedig azt terveztem, kicsit rendbe teszem a virágos kertet. Nemrég vettünk pár magot Fräddel, azokat szeretném elültetni. Ha esetleg valakinek van kedve csatlakozni, örömmel venném a segítséget. De persze, csak ha ráértek... *magyarázza a mai napot illető terveit a többieknek, miközben igyekszik olyan hangsúlyt megütni, melyből mindenki érezheti, egyáltalán nem kötelező jellegű a dolog, ha valakinek más tervei vannak, egyáltalán nem fog megharagudni érte, ha mégsem tartana vele. ~Ilyen hosszú út után biztos rájuk fér a pihenés... ~tűnődik magában, hisz a Szarvasliget elég távol esik mindentől ahhoz, hogy az idetévedő elfáradjon az út során.*


510. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-12-22 21:10:05
 ÚJ
>Cerlyna Niphryl avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Konyhatündérek//

*Végül meghívásra kerül, ami várható volt, és valami érthetetlen módon zavarba is jön tőle.*
- Nagyon kedves, köszönöm. Nem merem megígérni, lehet addig hazatér Drameiloten úr, és Wymniter kisasszony, és rengeteg munkám lesz. De ha alkalmam adódik rá, akkor köszönöm, élni fogok a lehetőséggel.
*Mondja mindezeket szerényen, lehajtott fejjel, pirosodó orcácskával.*
- Szerintem sem.
*Ért egyet Laurentitia megjegyzésére, hogy hordóban lakni nem túl komfortos dolog.*
- De annál bájosabb lenne.
*Teszi még hozzá mosolyogva, ahogy elképzeli a kis polcocskákat, a meleg fényt. Teljesen elragadtatja ez az újabb fantáziakép.*
- Vajon léteznek olyan pici lények, amik hordókban élhetnek?
*Magában el is dönti, hogy biztosan, és valami kocsmai manók lehetnek, hiszen a fogadókban rengeteg a hordó. Szeplős - mert Lyna valamiért aranyosnak találja a szeplőket, a manók pedig csak aranyosak lehetnek szerinte - arcuk pedig mindig vöröslik a vörösbor édes cseppjeinek párájától.
Kíváncsian pillant Laurentitiára, aki túlzást emleget, és tekintete is valami rosszallást tükröz, ami egyenesen Intathnak szegeződik. A férfi viszont nem ismeri be, hogy füllentett volna, ezért egyedül Nellara elmesélésében bízhat.*
- Egy warg? Eeyre, de ijesztő lehet.
*Szinte meg is borzong, sápadt, vékonyka karjain égnek is merednek pihe szőrszálai. Ugyan Cerlyna szeret mindent, és mindenkit, de egyben nagyon ijedős is tud lenni, ha hatalmas, szőrös, és éles fogú lényekről van szó. Inkább szeret hordó-manókat elképzelni.*
- Szívesen találkoznék vele is, meg Aborgal is.
*Vonja le tanulságként végül. Részben azért, mert Taitos elmondás alapján kedvesnek tűnik, részben pedig azért, mert őt is érdekli a mágia.*
- Szerintem fontos, hogy a nagy mágusok is törődjenek ilyen hétköznapi dolgokkal.
*Mondja Intathnak, miután evőeszközeit gondosan félreteszi, mert ő részéről befejezte már az evést. Nem sokat fogyasztott, de a kicsi Lynácskának ez éppen elegendő. Ami azt illeti rajta látszik is, hogy nem eszik túl sokat, törékeny, aprócska teste egészen hasonlatossá teszi őt a kedves tündérekhez, akik körül veszik a konyhában.*
- Alázatra tanítja őket, meg az egyszerű dolgok szeretetére.


509. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-12-19 18:05:41
 ÚJ
>Intath Aldeis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1223
OOC üzenetek: 235

Játékstílus: Megfontolt

//Konyhatündérek//

*A női csacsogás és vidámság jókedvre deríti a dokit. A főzés pedig bizony egy fontos dolog egy nő számára. Int egyelőre Lau-t jobban preferálja a konyhában. Bár ebben az is közre játszik, hogy bárhol máshol szívesebben nézi a csinos házigazdát mint a kis békát. Jókedvét a témaváltás töri le. Mikor az orvosi döntéseibe akarnak beleszólni az mindig ki tudja belőle hozni a legrosszabbat. Laurentitia kérésére nagyon sötét pillantásokat vet a másikra jelezve, hogy ebbe nem kéne beleszólnia és határozottan jelenti ki.*
-Nem vállalok felelősséget azokért akik elutasítják a segítségem.
*Ezt komolyan is gondolja. Vannak szabályai amiket a saját érdekében nem szeg meg. Ez is az egyik. Ezután jönnek mennek, a tányérokból fogy az étel és ismét rá lesz nézve valami miatt. Ő pedig kérdőn néz vissza Laurentitia-ra. Most nem hiszi, hogy mondott volna valamit.*
-Menjek vele vagy...?
*Tényleg nem érti mit akar a másik. Neki semmi dolga a kikötőben. Mármint éppen volnának tervei, de előbb azokhoz szeretne még előkészületeket tenni. Meg amúgy is még van a tányérján. Ha nem küldik el akkor a továbbiakhoz ő tud értelmesen is hozzászólni.*
-A szántókra költöztek állítólag át miután a szektások kitakarították a tündérkertet. Valami faluba költöztek be, de a neve nem ugrik be.
*A szárnykérdéshez nem tud mit hozzáfűzni ő sem. A hajón inkább az orvoslást tanulta nem az ilyesmiket. Inkább a fattyúhoz hasonló akadémisták tudják az ilyeneket. Fogfájáskor borbélyhoz küldik az embert, de a tündérszárnyakhoz meg a csontok neveihez értenek. Mikor megszólítja a mellette csendesen eszegető tündérkét azzal a kis békát is sikerül átvernie. Az tuti, hogy nem egy okos lány. Mindenesetre jót vigyorok főleg a házigazda megrovó tekintetét látva.*
-Ki tudja?
*Természetesen a tanítványa aki fel is világosítja őket. Még az elfnek is elkerekedik a szeme mikor megtudja, tényleg van valami farkasa annak a mágusnak.*
-Komolyan? Az nem semmi.
*Mint kiderül a szakállas szakállú mágussal is jól kijön. Sőt, utóbbi nagyobb mágus mint Taitos magiszter. Hogy ez pontosan mit jelent, azt a doki nem tudja elképzelni. Mondjuk az is furán hangzik számára, hogy egy mágus a másiknál takarít. Ezt szóvá is teszi.*
-Én mindig úgy képzeltem, hogy a nagy mágusoknak nem kell olyan apróságokkal foglalkozniuk mint takarítás. Mondanak egy varázsigét és megoldódik a dolog. A csuhában furán is néz ki valahogy a dolog.
*Elmélkedik. Bár Nellara is nagy mágus elméletileg és mégse hord csuhát. Még süveget se. Talán át kéne gondolnia pár dolgot a mágusokkal kapcsolatban.*


508. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-12-19 11:37:31
 ÚJ
>Nellara Han avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18

Játékstílus: Vakmerő

//Konyhatündérek//

*Inthat Taitosról kezd el kérdezősködni, ami hallatán Nellara rögtön megrezzen. Bűntudata van, amiért csak úgy eljött onnan, de azt is tudja, hogy soha többé nem akar visszamenni. Nem ha ott megvetik és lenézik, akkor majd segít másoknak! Igen, azt fogja tenni! Hasznos lesz, szerez munkát, folytatja a tanulást, és másoknak is tanít majd, ha kérik.*
- Hát, Taitosnak csak egy wargja van, Ragron. Egyszer utaztam a hátán, kedves állat, bár egy kicsit félelmetes. De hallgat a gazdájára, és nem támad senkit. Ő Taitos legjobb barátja, több időt töltenek együtt szerintem, mint amennyi egészséges lenne. Taitos nagy mágus, de Abogr hatalmasabb szerintem. Taitos gyakran járt a tanítványaival oda takarítani, egyszer én is mentem velük. Na nem takarítani, többen tanultunk, amíg ők dolgoztak. Azt nem tudom, miért segített neki ebben, de biztos, jó oka van rá *vonja meg a vállát végül.
Nellara nem hisz az istenségekben, így számára Cerlyna kissé furcsa, főleg, hogy minden percben legalább egyszer említ valamilyen istenséghez köthető dolgot. A lány egyáltalán nem hiszi, hogy az öröklésen kívül bárminek köze lenne ahhoz, hogy a tündéreknek van-e szárnya, vagy nincs.*
- Hát, én erdei tündérnek mondom magam. Mint az... az erdei elfek, csak tündérben.


507. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-12-17 01:33:02
 ÚJ
>Vanellarya Rhaentess avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Megfontolt

//Konyhatündérek//

*Vielke kérdésére nem igazán tudja, mit feleljen. Hiszen ő innen-is-onnan-is jött, tehát nem olyan egyértelmű az esetében a válasz. Az egyszerűség kedvéért így felel.*
- Igen, afelől.
*Elvégre éppannyira artheniori, mint bármi más. A tündérfalu gondolata azonban az ő érdeklődését is felkelti. Figyelmesen meghallgatja a többieket, mi hozzáfűznivalójuk van a témához, majd ő maga is hozzáteszi a részét a párbeszédhez.*
- Azt hiszem, kell, hogy legyen valahol. De én még nem láttam sajnos.
*Mondja, azután mivel a cipók megérkeztek a rántottához, gyakorlatilag Vannát majdhogynem elveszti a társaság, olyannyira leköti a figyelmét az étel. Bár tud evőeszközzel enni, görcsösen fogja, mint egy gyerek. Mindenesetre nagyon figyel rá, hogy ne ejtsen le semennyi tojást – már persze nem annyira a bútorok tisztaságának, hanem inkább a tojás finomságának megőrzése érdekében. A cipóból jóízűt harap minden falat mellé, az ízeket szinte egész lelkével átéli, teljesen belemerül a folyamatba. Emiatt épphogy csak akkor kapja fel a fejét, mikor Frädricus már elhagyta a színt. A férfi hiánya feltűnik Vannának, de nem igazán viseli meg – amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan távozott is. El is könyveli magában, hogy az a bizonyos medve már csak ilyen. Közben belép egy vörös hajú hölgy is, aki miatt Vanna meg is örül egy pillanatra, mivel azt hiszi, Lyndrya az. A hordós megjegyzést hallja, de valamiért nem érzi úgy, hogy rá vonatkozna. Sokkal inkább leköti a csalódás, hogy Ylla nem az „ő vöröse”, így szemöldök-ráncolva, morcosan mered az irányába, egészen addig, míg el nem tűnik.
Mikor saját gondolataiból előburkolózik újra, még épp a tündérszárnyak vannak a beszéd középpontjában.*
- Én így születtem. *Rebegteti meg kissé szárnyait, miközben elgondolkodva nézi őket.* Nem tudtam, hogy vannak szárnynélküliek is.
*E pár szó után pedig visszatér maradék rántottájához. Bár nem mondott sok mindent ideérkezte óta, önmagát mégis sikerült meglepnie eddigi teljesítményével. Ennyi emberrel (az egyebekről nem is beszélve) talán összesen nem beszélt életében, de egyszerre biztosan nem. Még ugyan munkál benne egy kis szégyenlősség, de egyre múlóban van. Fräd távozásával azt hitte, még a kezdetinél is félénkebb lesz majd, de úgy látszik, mégsem áll olyan távol tőle a társasági élet, mint ahogy azt eddig hitte. Igazán büszke magára. Vigyorogva falja az ételt, közben hallgatja a többieket és időnként még a táskát is finoman megcirógatja amerre a görényt sejti.*


506. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-12-15 17:25:59
 ÚJ
>Laurentitia Sminderhen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Konyhatündérek//

- Igen, csak egy kis baráti összejövetel a szomszédainkkal. Örömmel látunk téged is! *említi meg a témát, hogy elterelje a gondolatait, felajánlva Lynának, hogy csatlakozzon hozzájuk, ha szeretne, ugyanis ő a maga részéről igazán örülne annak, ha a lányka is részt venne a kerti partin*
- Dehogynem. Még pár év, és meglátod! *kacsint a lányra, elmosolyodva magában Lyna reakcióját látva a dicséret hallatán. Nem akarja azonban túlzottan kellemetlen helyzetbe hozni a lányt, így nem is erőlteti tovább a témát, figyelmét helyette inkább a nem épp együttérző orvos vonja magára*
- Azért ránézhetnél még egyszer, hátha tudsz tenni valamit, hogy jobban legyen. Kérlek! *suttogja halkan Intnek, hiszen nem akarja elrontani a többiek hangulatát az asztal körül, ám a maga részéről sokkal nyugodtabb lenne, ha tudná, a doktor továbbra is felügyeli Nimeril gyógyulását. Tovább is folytatná Int győzködését ez ügyben, ha nem zavarná meg őket hirtelen egy új érkező a konyhában*
- Sosem zavarsz. És nem, nem hordókban találtuk őket. Nemrég érkeztek ide hozzánk. *neveti el magát kissé, amikor YIlanda megjelenik a színen. Maga se tudja miért, de a lányból olyan életerő és életkedv sugárzik, amikor csak találkozik vele, hogy ő is kissé oldottabbnak érzi magát a jelenlétében* És a baba is jól van, köszi. *biccent rá a kérdésre, bár ezen a ponton füllent egy kicsit, hisz valójában nem sokat tud a kis Rellan hogylétéről, illetve hollétéről, de feltételezi, ha baj lenne, akkor azért Seles szólt volna róla*
- Nem hinném, hogy az olyan kényelmes lenne... *suttogja még halkan Lynának, hisz az ötlet hallatán akarva akaratlan is felidéződnek benne a pincében bujkálás emlékei, igyekszik azonban elhessegetni ezeket a gondolatokat és inkább YIlára figyelni, hiszen az az érzése, a lány talán szeretne még kérdezni tőle valamit, erre azonban sajnos nem kerül sor, hiszen YIla hamarosan visszavonulót fúj, és úgy tűnik, Fräd is inkább távozóra fogja*
- Jó utat! *búcsúzik a férfitől, miközben kérdő pillantást vet Intre, vajon csak viccelt-e Fräd, vagy esetleg tényleg olyan vészes hely a Kikötő, mint amilyennek a férfi most lefektette. Ő maga még sosem járt arra, de talán a doktor ismeri a helyet, vagy hallott már róla pletykákat, így benne bízik, hogy megnyugtatja, Frädnek nem lesz semmi baja. Gondolatait elterelendő inkább a tündérek közti társalgásra kezd figyelni, érdeklődve hallgatva a szárnyakról folyó beszélgetést, ugyanis jóformán semmit nem tud erről a témáról*
- Gondolom, biztos könnyebb a tündéreknek együtt élni, egy helyen, nem? *pillant először Vieljanára, ahogy szóba kerül a tündérfalu ötlete, majd Vannára és Nellarára, hiszen Viellel ellentétben őket még nem ismeri annyira, de kíváncsi, vajon ők is ilyen faluból származnak-e. Az Eeyrrel kapcsolatos felvetést viszont inkább nem kommentálja, hiszen biztos benne, Lyna nem így értette, neki mégis valahogy úgy érződik a lány szavaiból, ez csak valami büntetés lehet Viel családjára nézve, hogy megfosztották őket a szárnyaiktól, ezt pedig nem feltétlen érzi olyan témának, amit egy kellemes reggeli közben kéne megvitatni. Annál inkább ilyennek véli Nell mesterének kinézetét és képességeit, bár biztos benne, a fele se lehet igaz annak, amit Int mondott*
- Csak túlzott, nem igaz? *jegyzi meg rögtön Lyna kérdését hallva, miközben egy megrovónak szánt pillantást vet Intre, amiért ilyenekkel tömi a kislány fejét, majd Nellara felé fordul, kíváncsian várva a lány válaszát, ami, reményei szerint, megcáfolja majd azt a sok sületlenséget, amit az orvos összehordott az előbb. ~Kizárt, hogy valaki így nézzen ki! ~gondolja magában határozottan.*


505. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-12-15 14:04:26
 ÚJ
>Cerlyna Niphryl avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Konyhatündérek//

*Észreveszi Laurentitia arcán egy röpke pillanat erejéig a szomorúság halvány jelét, de úgy tűnik úgy oszlik szét, mint a reggeli köd, és aggodalomra nincs is ok. Cerlyna fejében az is megfordul, hogy esetleg rosszul látta, és a szép barnahajú elf lány csak elgondolkodott egy röpke időre.*
- Házavató? Remekül hangzik. Biztos nagyon mókás lesz.
*Csodálkozik rá, bár úgy sejti, hogyha esetleg meghívnák sem jönne el, mert lehet addig Drameiloten úrék hazatérnek, és el lesz látva munkával.*
- Én is remélem, hogy így lesz.
*Helyesel Vieljana szavaira. Laurentitia természetesen nem engedi, hogy ő menjen az említett cipókért, amiért vet rá egy hálás mosolyt, és lassan visszaereszkedik székébe. Fél szemmel követi az őt kedvesen beinvitáló elf lány útját, és fél szemmel persze a társaság többi tagjára figyel, mert udvariatlanság lenne, ha nem így tenne. Cerlyna pedig a világért nem szeretne senkit megbántani.*
- Köszönöm szépen. Reméltem, hogy ízleni fog.
*Mondja, miközben kissé pironkodva hajtja le fejét, hogy ölében lévő kezeit bámulja zavartan. Mindig zavarba jön a dicséretektől.*
- Jobb? Én? Jaj, biztos nem.
*Ellenkezik hevesen, miközben egészen feje búbjáig terjed már a pirosság, és szíve szerint lejjebb csúszna, annyira, hogy éppen csak kíváncsian meredő, nagy szemei látszanak ki az asztallap alól.
Ekkor tekintetét egy újabb személyre emeli, aki egyként üdvözli őket. A vörös hajú lánytól is természetesen el van ragadtatva - aki mint itt mindenki - gyönyörű, és a hajszíne igen különleges a számára. Mindemellett az elhangzott mondata is megmosolyogtatja őt.*
- Bárcsak olyan pici lennék, hogy hordóban élhessek.
*Hagyja el száját meggondolatlanul ez a kósza gondolat, amitől persze rögtön el is szégyelli magát, ezért a villájára szúrt falattal betömi saját száját, reménykedve, hogy senki sem hallotta butaságát.*
- Tündérfalu?
*Kapja fel fejét Vieljana szavára, amit Vannához intéz ugyan, de látványosan felpiszkálja ezzel Lynácska fantáziáját.*
- Van olyan, hogy tündér falu?
*Éppen csak a falat nem esik ki a szájából - főleg mert tisztában van az illemmel, és azt már beszéd előtt lenyelte - ,de felemás szemei kétségtelenül meglepően nagyra nyílnak, íriszeiben pedig izgatott csillogás szikrázik, mint víz színén a napfény.*
- Ó, értem. Akkor lehet, ha nagyon szeretnéd, Eeyr majd egyszer megjutalmazza családodat szárnyakkal.
*Vonja le a bölcs következtetést Vieljana szavai után, mintha minden olyan egyszerű lenne, hogy egyszerűen csak kérni kell Eeyrtől, és amaz megadja nekik.
Intath szavaiból egyértelműen kiérez valami szokatlan hangsúlyt, amit talán rosszallásnak nevezne. Cerlyna első gondolata persze az, hogy szegénynek biztos rossz a kedve, mert mondjuk fáradt, és eszébe sem jut az ellenkezője, holott Laurentitiával láthatóan vidámnak tűnt az elf orvos. Rosszallás persze nem ül ki arcára, inkább csak láthatóan furcsállja, hogy valaki ennyire félvállról vegye betege állapotát. Persze bölcsen nem szól, csak rágcsál tovább, és figyel, hátha többet megtudhat.*
- Tényleg így van?
*Fordul hitetlenkedve Nellara felé, akinek mestere kerül szóba, és visszafogottan kuncog, amikor Intath a szakállát említi.*


504. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-12-08 01:44:21
 ÚJ
>Intath Aldeis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1223
OOC üzenetek: 235

Játékstílus: Megfontolt

//Konyhatündérek//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//

*Lecsüccsen a többiek közé ahol épp a tündérek szárnyairól van szó. Ahhoz nem sokat tud hozzászólni mivel maga se teljesen érti a dolgot. Van akinek van van akinek nincs. Van tollas, van hártyás... Furák a tündérek. Csak az a gond velük, hogy túl ártatlanok. Ez nem lenne gond, de mindegyik. Nem lenne a doki ellenére ha egyszer egy kocsmában két-három enyhén részeg tündércsaj letámadná. Ez több szempontból is érdekes elképzelés. Például mert a kis tündérlányoknak talán le se kéne térdelnie ahhoz amihez másoknak igen. Meg persze ők tudnak repülni meg kicsik és könnyűek. Sok lehetőség. Mindenképp izgalmas lenne. A Laurentitia-val való kis udvarlásuk során jót mosolyog és megkóstolja a rántottát. A kis béka kap egy biccentést, hogy az elf ne legyen tiszteletlen majd érkezik a kérdés amitől ő vonásai is megkomolyodnak.*
-Nem kérte a segítségem. Majd magának megoldja. A seb eltűnt, a varratokat majd ki kell szedni és ha nem dönti le a lábáról egy utólagos fertőzés amiért nem hallgatott rám, átvészeli a dolgot.
~Nyírd ki magad te kis szar!~
*Nem javított a kedvén a dolog. Ő mikor tanulta a szakmát olyan büntetést kapott volna ezért, hogy talán bele is döglik. Nem lesz abból a lányból se orvos. A távozónak biccent ahogy az ékező vörös is kap egy mosolyt.*
-Üdv Ylanda!
*Ő bírja a lányt és kicsit se zavarja, hogy egyoldalú a dolog. Bizonyos benne, hogy meg tudná dönteni. Mármint ledönteni a kettejük közt lévő falat. Mikor a másik távozik akkor a mellette falatozó csöpp lányhoz fordul.*
-Mesélnél a mesteredről? Azt, mondják fekete köpenybe jár, kétméteres farkasfalka követi, egy botot tart a kezében aminek mindig lobogó tűz van a végén, a tekintetével mikor rád néz megbűvöl és a szavai olyanok mint a mennydörgés. Bár állítólag a toronyban lakó mágus is akkora varázsló, hogy a szakálla is szakállas.*Vigyorog.*A mestereddel kapcsolatban mennyi a túlzás.

A hozzászólás írója (Intath Aldeis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.12.08 01:45:07


503. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-12-07 21:45:08
 ÚJ
>Nellara Han avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18

Játékstílus: Vakmerő

//Konyhatündérek//

*Csendben és hálásan eszegeti az ételt, miközben azon gondolkozik, hogyan tudja meghálálni nekik ezt a sok jót. Kapott ő is és a lova is ételt, italt, azok után, hogy napok óta nem ettek rendesen, ezért nem lehet a tündér elég hálás. Hosszas gondolkodásából az ébreszti fel, hogy a szárnyáról kérdezik.*
- Hát, én így születtem *vonja meg a vállát.* De sok tündér szárny nélkül születik. Főleg a magasabbak. Gondolom nekem is csak azért van, mert ilyen kicsi vagyok.
*Közben mindenki jön és megy, Nellarának olyan érzése van, hogy ez a hely inkább közösségi ház, mint lakóház. Lehet, hogy tényleg az? Mint egy fogadó, ahol bérelni lehet szobát?*
- Igen, itt tényleg mindenki nagyon kedves!


502. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-12-05 19:29:52
 ÚJ
>Nimeril Drimanow avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 407

Játékstílus: Megfontolt

* Magára veszi a Lauretitiától kapott ruhát. Bár ez egy igen hosszadalmas és bonyolult folyamat. Valahogy azért ennek is a végére ér. A Lándzsáját szét szereli, de a botot, azért megtartja magának. A mászóvasat is kipakolja, mert felesleges lenne cipelnie. Ha mindennel megvan elindul, hogy véget vásároljon. A konyhába be se néz. Nincs kedve szemkontaktusba se kerülnie senkivel, főleg nem az orvossal. Miután kilépet a házból a város felé veszi az irányt.*


501. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-12-05 19:18:17
 ÚJ
>YIlanda Hyths avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139

Játékstílus: Megfontolt

// Szobában, aztán el //

*A függőség dolgon azért elgondolkozik, amit a nő említ neki, de erre a szóra nem igazán tekint negatív értelemben, így nem is zavarja, ha valóban ez is a helyzet. ~Bakker, széttépte a ruháját! Micsoda népek vannak errefelé. Azt értem, hogy szoknyavadász, de hogy ennyire ne bírjon magával…~ Csóválja a fejét, közben benyit a szobájába. Nem igazán foglalkozik vele, hogy a por már kezd megülepedni a tárgyakon, mert nem sok időt szándékozik a szobájában eltölteni. Kivesz egy másik nadrágot, azaz „a” másik nadrágot, mivel csak ez a kettő van neki belőle.*
-Talán nem ártana beszereznem még egyet, most, hogy azaz átkozott eb kilyuggatott. *Zsörtölődik, miközben a levetett nadrágot csak hanyagul az ágyra dobja. Némi mosakodás után kilép az ajtón, bezárja és elindul kifelé a táskájával az oldalán. Kifelé még benéz a konyhába is, ahol a vidám társaság még mindig jóízűen falatozik, ha valaki észreveszi, csak int neki, aztán uzsgyi.*



1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1372-1391