//Havashegy fia//
*Ösztönei és tapasztalataik szerint a Zöldvölgyiek nagy része nem megbízható. Ezért is bizalmatlan velük szemben. Furcsa mód a tündérke képes volt a jeges ellenszenvet egy kicsit feloldani. Az elf íjász azonban továbbra is bizalmatlanságot közvetít, ami az itteniekről alkotott tudásába bőven belefér. Nem úgy jött egy másik földre, hogy mindenáron vért akar ontani. Megvédi magát, ha kell, s ezért a kardját sem rest használni, de ez a helyzet most úgy érzi, nem indokol fegyverhasználatot. Ezt hamar sikerült leszűrnie, abból az eltelt néhány pillanatból, amit a másik két féllel együtt töltött. Bizonyára szokatlan jelenségként éri az ittenieket is egy eddig ismeretlen északi jelenléte. Senki nem volt felkészülve egy efféle találkozásra. A tündér és az elf beszélgetnek egymáshoz. Nem érti, mi lehet, de az biztos, hogy az íjász aggodalmat lát a Havasföldiben, ezt nem nehéz megértenie a gesztusaikból. A lány elég jól ejti ki a szót, amit fekete fenevadként lehetne visszaadni a helyiek nyelvén. A nevét kezdi ismételgetni a lány. A Havasföldi bólint és a mellkasára csap, ököllel.*
- Nodrik. *Megerősíti a másikban, hogy ez a neve, ezúttal röviden, mert a többi részt feltehetően úgy sem értették. A rajzaira a tündér ráncolja apró szemöldökét. Bizonyára nem teljesen érhető a magyarázata még rajzzal sem. A hegyek említésére felcsillan a szeme, amint a lány Havasföld felé mutat.*
- Ya. He gyhe k. *Ez a szó ismerősen cseng kiskorából, de negyed évszázada biztosan nem hallotta. A kiejtése sem a legjobb ennyi idő után, de legalább a szó ismerős. A tündér odaguggol a rajzához és a képeket talán egy úttal köti össze. Egy rajzot is kap még a vonal mellé, amin bokor, épület is van, ami hasonlatos itt erre a helyre. Végig követi az apró újakat a rajzolt útvonalon, a hegyektől ide. A széttárt kezek értelmet adnak a kíváncsi tündér tekintetéhez. A küldetése nem tartozik a Zöldfölgyiekre most mégis azt kérdezhetik, hogyan került ide. Talán a célját is firtatják, ebben nem biztos, csak találgat. Egy szó ugrik be neki a régmúltból.*
- Ha bhor ú. *Ezt sem ejtheti tisztán, mert mindent saját, erős, nyomatékos hangsúllyal mondja ki, mint ahogy a saját nyelvén beszélné a köznyelvet. Az elf nem látszik készségesnek. Tekintetével elkíséri, amíg a másik férfi bosszúsan bemegy. ~Igazi Zöldvölgyi. Bizalmatlan és harcra kész. Talán ezért volt régen a nagy háború is.~ Most ketten vannak kint, de támadási szándéka most sincs. A tündéreket a természet különleges élőlényeinek tekintik, sosem bántaná őket. Sok legendájukban szerepelnek a Zöldvölgyi tündérek. Talán épp ezért lehet, hogy Viel-el leállt kommunikálni, mert más fajtájú Zöldvölgyiben nem bízna meg ennyire. Kezével a hasához nyúl és tenyerét körkörösen simítja rajta, majd a szája felé mutat a kezével, mintha meg akarná enni.*
- Taka. *”Étel”. Ezt elismételi még egyszer, de ennyiből biztosan fogja tudni a tündér lány, hogy a Havasföldi megéhezett. Elfogyott az élelme már tegnap, így azóta koplalnia kellett.*