Külső területek - Szarvasliget
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 12 (221. - 240. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1399-1418
240. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-08-01 02:19:33
Üzenet elküldve: 2019-08-01 02:19:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1423
OOC üzenetek: 241
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1423
OOC üzenetek: 241
Játékstílus: Megfontolt
//Nimeril//
*Nem kell vinni a tálat helyette. Ez is az egyik olyan dolga ami a büszkeségére vezethető vissza. Út közben figyelmesen hallgatja a vöröst. Arra, hogy a másikat kirúgták kíváncsiság jelenik meg a tekintetén és feljebb vonja a szemöldökét. A másik nyugodtan elmagyarázhatja a dolgot részletesebben. A történet hallatán megértőn mosolyog.*
-Megesik.
*Természetesen elhiszi, hogy ez történt. A másik nő. És nem csúnya. Sok hasonlóval lesz még dolga. Talán az elf részéről is. Bár ő ügyesebb ennél. A másik tudására is csak bólint a férfi.*
-Én nem úgy tanítom a dolgokat ahogy az akadémián csinálták. Nem is tudnám úgy. Nem lesz boncolás, könyv olvasás, szervek és csontok bonyolult neveinek megtanulása. Én gyógyítok. Korábban hajóorvos voltam. Megesett, hogy szinte semmilyen alapanyaggal kellett életben tartanom embereket és próbálkoznom kellett. Olyasmi nem volt, hogy másokra hárítottam a beteget mert, azt mondtam én nem húzok fogat vagy varrok sebet. Ha tényleg tanulni szeretnél és tőlem akkor készülj fel, hogy olyan módszereket tanulhatsz amikhez be kell mocskolnod a kezed.
*Néz komolyan a másikra. Az ő szakmája nem szép. Gyomor kell hozzá amit a másiknak is meg kell tanulnia. Most viszonylag laza esetei vannak. A szülés csúnya volt, de már a lényegen túl van. A kislánynál pedig leckézteti kicsit a másikat amit a lány jól visel. A kérdés kimondottan tetszik a dokinak ahogy a megállapítás is.*
-Pontosat én se tudok. Két napja biztosan. A tüdőgyulladástól meg az ég óvja szegény lányt. Köhögni szerencsére nem köhög.
*Persze tényleg arra hajaz, de Int mindenesetre nem tud azzal mit kezdeni. A láz csillapítása és a tünetek kezelésén kívül. Meg, hogy reménykedik azért, hogy sikerüljön teljesen felépülni. Csak ez a remény gyakran hiábavaló. A másik szavaira megnézi a kislányt és veszi észre, hogy lecsúszott a buksijáról a nedves kendő.*
~Ejnye kisasszony! Ennyit ficánkolni.~
*Ha még ott az a víz akkor megnedvesíti a kendőt és a lány homlokára teszi. Pár hajtincset óvatosan kisöpör a kislány arcából és közben magyaráz az ébren lévő vörösnek.*
-Igen ugyanis a lázhoz túlzott álmosság és zavaros álmok társulnak. Ilyenkor csökkenteni kell. Az alap ha lázat kell csillapítani, hogy nedves ronggyal borogatunk. Ezen kívül keresztes ulsga tejet ivott nemrég. Gyomnövénynek tartják aminek lila virágai vannak. Ha magához tér, valószínűleg reggel, bőséges folyadékbevitelre kell majd ösztönözni. Kamilla forrázat inhalálása jó lehet orrdugulásra. A mielőbbi gyógyulást pedig elősegítheti a forró kamilla teával való forrázat is. Ahogy a hagyma tea vagy a megfelelő étrend is. Gyümölcsök, zöldségek, halak, szárnyasok, tejtermékek. Rostos ételeket kerülni. Ez az étrend egyébként is javasolt a lábadozóknak. Nem kell sokat ennie. Elég ha keveset, de sokszor. És változatosan enni. Ha finom is az étel az külön jó. Én remekül tudok halat sütni. Te tudsz főzni?
*Vált hangnemet magyarázóról csevegőre az utolsó mondatnál. Közben meg is simogatja még egyszer a gnóm kislány buksiját és a tündérkéhez sétál, hogy megpróbálja kézbe venni.*
-Keressünk egy üres szobát neki. Ha így alszik az rosszat tesz neki.
~De kicsi. És mégis milyen nehéz!~
*Nem kell vinni a tálat helyette. Ez is az egyik olyan dolga ami a büszkeségére vezethető vissza. Út közben figyelmesen hallgatja a vöröst. Arra, hogy a másikat kirúgták kíváncsiság jelenik meg a tekintetén és feljebb vonja a szemöldökét. A másik nyugodtan elmagyarázhatja a dolgot részletesebben. A történet hallatán megértőn mosolyog.*
-Megesik.
*Természetesen elhiszi, hogy ez történt. A másik nő. És nem csúnya. Sok hasonlóval lesz még dolga. Talán az elf részéről is. Bár ő ügyesebb ennél. A másik tudására is csak bólint a férfi.*
-Én nem úgy tanítom a dolgokat ahogy az akadémián csinálták. Nem is tudnám úgy. Nem lesz boncolás, könyv olvasás, szervek és csontok bonyolult neveinek megtanulása. Én gyógyítok. Korábban hajóorvos voltam. Megesett, hogy szinte semmilyen alapanyaggal kellett életben tartanom embereket és próbálkoznom kellett. Olyasmi nem volt, hogy másokra hárítottam a beteget mert, azt mondtam én nem húzok fogat vagy varrok sebet. Ha tényleg tanulni szeretnél és tőlem akkor készülj fel, hogy olyan módszereket tanulhatsz amikhez be kell mocskolnod a kezed.
*Néz komolyan a másikra. Az ő szakmája nem szép. Gyomor kell hozzá amit a másiknak is meg kell tanulnia. Most viszonylag laza esetei vannak. A szülés csúnya volt, de már a lényegen túl van. A kislánynál pedig leckézteti kicsit a másikat amit a lány jól visel. A kérdés kimondottan tetszik a dokinak ahogy a megállapítás is.*
-Pontosat én se tudok. Két napja biztosan. A tüdőgyulladástól meg az ég óvja szegény lányt. Köhögni szerencsére nem köhög.
*Persze tényleg arra hajaz, de Int mindenesetre nem tud azzal mit kezdeni. A láz csillapítása és a tünetek kezelésén kívül. Meg, hogy reménykedik azért, hogy sikerüljön teljesen felépülni. Csak ez a remény gyakran hiábavaló. A másik szavaira megnézi a kislányt és veszi észre, hogy lecsúszott a buksijáról a nedves kendő.*
~Ejnye kisasszony! Ennyit ficánkolni.~
*Ha még ott az a víz akkor megnedvesíti a kendőt és a lány homlokára teszi. Pár hajtincset óvatosan kisöpör a kislány arcából és közben magyaráz az ébren lévő vörösnek.*
-Igen ugyanis a lázhoz túlzott álmosság és zavaros álmok társulnak. Ilyenkor csökkenteni kell. Az alap ha lázat kell csillapítani, hogy nedves ronggyal borogatunk. Ezen kívül keresztes ulsga tejet ivott nemrég. Gyomnövénynek tartják aminek lila virágai vannak. Ha magához tér, valószínűleg reggel, bőséges folyadékbevitelre kell majd ösztönözni. Kamilla forrázat inhalálása jó lehet orrdugulásra. A mielőbbi gyógyulást pedig elősegítheti a forró kamilla teával való forrázat is. Ahogy a hagyma tea vagy a megfelelő étrend is. Gyümölcsök, zöldségek, halak, szárnyasok, tejtermékek. Rostos ételeket kerülni. Ez az étrend egyébként is javasolt a lábadozóknak. Nem kell sokat ennie. Elég ha keveset, de sokszor. És változatosan enni. Ha finom is az étel az külön jó. Én remekül tudok halat sütni. Te tudsz főzni?
*Vált hangnemet magyarázóról csevegőre az utolsó mondatnál. Közben meg is simogatja még egyszer a gnóm kislány buksiját és a tündérkéhez sétál, hogy megpróbálja kézbe venni.*
-Keressünk egy üres szobát neki. Ha így alszik az rosszat tesz neki.
~De kicsi. És mégis milyen nehéz!~
239. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-07-31 19:46:31
Üzenet elküldve: 2019-07-31 19:46:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Aleimord//
- Ha máshogy történtek volna a dolgok, talán sosem lettél volna azzá, aki ma vagy. Nem tudhatod. *jegyzi meg óvatosan. Hirtelen valami egészen bölcselkedő hangulat lesz úrrá rajta. ~Ki tudja? Ha csak egyszer is máshogy döntesz, talán teljesen máshol kötsz ki... ~gondolja magában, míg az élet kifürkészhetetlenségén mereng. Pár hónapja még ő sem gondolta volna, hogy itt fognak ülni egymással szemben és ez a beszélgetés megtörténik, pedig mégis itt vannak, ezúttal nem mint munkaadó és alkalmazott, hanem mint két barát*
- Ez bizony... khm... tagadhatatlanul egy igen hatékony módja a marasztalásnak. *kuncog magában, bár igyekszik visszafojtani a nevetési ingert, hogy ne tűnjön úgy, mintha kinevetné a férfit. A vidám hangulat azonban hamar szertefoszlik, előbb az izgatottság és az aggodalom fogja el a varázslatos lángokat látva, majd valami egészen más, ahogy ösztönösen közelebb hajol Aleimordhoz*
- Ebben tökéletesen igazad van! *ért egyet a férfival. Ő maga is ilyesmit tervezett, azonban furcsa mód úgy alakult, előbb sikerült rendet raknia mások életében, mint a sajátjában. ~Bár ha úgy vesszük, azok után, ami Morival történt, nincs mit rendbe rakni. Annak az életnek ott vége lett~ sóhajt fel magában, ahogy eszébe jut régi otthona, melyet soha többé nem kíván meglátogatni. ~Vagy legalábbis jó sokáig nem~ javítja ki önmagát. Elérkezettnek látja az időt, hogy most a saját életét szedje össze végre, ehhez azonban csak egy dologra van szüksége, mégpedig hogy tényleg önmagára tudjon koncentrálni, és legyen ideje végiggondolni, mit is akar kezdeni az életével. Ez viszont nem igazán megy neki, ahogy pillantása összefonódik a férfiéval. Fontos számára Aleimord, aggódik érte, hogy mi lesz vele, de azt nem tudja eldönteni, csak annyira-e, mint egy jó barátért, vagy esetleg kicsit jobban. Az arcán végigsimító ujjak csak még inkább összezavarják, mintha a férfi olvasna a gondolataiban, hogy pont ezt a pillanatot választja ki arra, hogy megérintse*
- Azt hiszem, jobb lenne lefeküdni. *hebegi elpirulva, ám csak akkor vörösödik el igazán, mikor leesik neki, mennyire félreérthetően fogalmazott* Mármint mindenkinek a saját szobájában. Ha szeretnéd, megmutatom, melyek szabadok... *köszörüli meg zavartan a torkát. Megérti, ha a történtek után Aleimord esetleg nem szeretne abban aludni tovább, ahol előzőleg tette, de ha mégis, akkor régi szobája is a rendelkezésére áll.*
- Ha máshogy történtek volna a dolgok, talán sosem lettél volna azzá, aki ma vagy. Nem tudhatod. *jegyzi meg óvatosan. Hirtelen valami egészen bölcselkedő hangulat lesz úrrá rajta. ~Ki tudja? Ha csak egyszer is máshogy döntesz, talán teljesen máshol kötsz ki... ~gondolja magában, míg az élet kifürkészhetetlenségén mereng. Pár hónapja még ő sem gondolta volna, hogy itt fognak ülni egymással szemben és ez a beszélgetés megtörténik, pedig mégis itt vannak, ezúttal nem mint munkaadó és alkalmazott, hanem mint két barát*
- Ez bizony... khm... tagadhatatlanul egy igen hatékony módja a marasztalásnak. *kuncog magában, bár igyekszik visszafojtani a nevetési ingert, hogy ne tűnjön úgy, mintha kinevetné a férfit. A vidám hangulat azonban hamar szertefoszlik, előbb az izgatottság és az aggodalom fogja el a varázslatos lángokat látva, majd valami egészen más, ahogy ösztönösen közelebb hajol Aleimordhoz*
- Ebben tökéletesen igazad van! *ért egyet a férfival. Ő maga is ilyesmit tervezett, azonban furcsa mód úgy alakult, előbb sikerült rendet raknia mások életében, mint a sajátjában. ~Bár ha úgy vesszük, azok után, ami Morival történt, nincs mit rendbe rakni. Annak az életnek ott vége lett~ sóhajt fel magában, ahogy eszébe jut régi otthona, melyet soha többé nem kíván meglátogatni. ~Vagy legalábbis jó sokáig nem~ javítja ki önmagát. Elérkezettnek látja az időt, hogy most a saját életét szedje össze végre, ehhez azonban csak egy dologra van szüksége, mégpedig hogy tényleg önmagára tudjon koncentrálni, és legyen ideje végiggondolni, mit is akar kezdeni az életével. Ez viszont nem igazán megy neki, ahogy pillantása összefonódik a férfiéval. Fontos számára Aleimord, aggódik érte, hogy mi lesz vele, de azt nem tudja eldönteni, csak annyira-e, mint egy jó barátért, vagy esetleg kicsit jobban. Az arcán végigsimító ujjak csak még inkább összezavarják, mintha a férfi olvasna a gondolataiban, hogy pont ezt a pillanatot választja ki arra, hogy megérintse*
- Azt hiszem, jobb lenne lefeküdni. *hebegi elpirulva, ám csak akkor vörösödik el igazán, mikor leesik neki, mennyire félreérthetően fogalmazott* Mármint mindenkinek a saját szobájában. Ha szeretnéd, megmutatom, melyek szabadok... *köszörüli meg zavartan a torkát. Megérti, ha a történtek után Aleimord esetleg nem szeretne abban aludni tovább, ahol előzőleg tette, de ha mégis, akkor régi szobája is a rendelkezésére áll.*
238. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-07-31 10:16:31
Üzenet elküldve: 2019-07-31 10:16:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Laurentitia//
*Aleimord nem válogatós, egyszerűen csak hónapokon keresztül nem evett normálisan. Volt, hogy csak pár szelet kenyeret, egy-két darab gyümölcsöt, és semmi mást. Tudatosan éheztette magát, és csak egy hét telt el azóta, hogy normálisan próbál enni. Képtelen hatalmas adag, nehéz ételeket megenni, mert egyszerűen visszajönne. Nem akarja megkockáztatni, majd szépe lassan újra menni fog.*
- Igazad van, ha nem ez történt volna, most nem az lennék, aki. Ha máshogy történt volna, talán előbb váltam volna azzá, aki mindig is lenni akartam.
*Láthatóan nem ugyanúgy gondolkodnak, de legalább a dolgok kisebbik részével egyetértenek.*
- Sikerült marasztalnia. Ágyékon térdelt, utána nem mentem sehová *kínosan elneveti magát, hiszen mi mást csinálhatna? Ha tovább mérgelődik a félvéren csak eléri, amit a nő akar: róla beszél és vele foglalkozik.*
- Nem kell sajnálnod, nem a te hibád *mondja őszintén. Láthatón Lauren megtartja a közelebbi távolságot, nem húzódik el, ez pedig különös hatással van Aleimordra. Általában kerülni szokták őt, nem pedig szándékosan a közelében maradni.
Szinte jéggé dermed, mikor a bársonyos ujjak az előbb még lángoló kezére fonódnak. Nem számított ilyesmire. Valóban nem udvarolni jött, sőt, soha nem is nézte meg eddig Laurent jobban, mint amennyire egy munkáltatónak illik megnéznie az alkalmazottat. Sőt, azóta, hogy ez az alárendeltség megszűnt, még mindig nem szemlélete meg a nőt, biztosan a megszokás miatt. Most viszont, ahogyan Lauren közel hajol hozzá, a szemébe néz, és megfogja a kezét... Először érzi úgy, hogy valaki érdeklődik iránta, tiszta szeretetből, és ez számára furcsa. Különös. Most először nézi meg jobban azt az arcot, azokat a szemeket... Eddig miért nem vette észre, hogy Lauren ennyire gyönyörű?*
~Vak vagy... Voltál. Tényleg kedvelne? Tényleg kedvel...~
- Igen, képes lennék rá, és az is leszek. De az innen is menni fog. Ahhoz, hogy másokon segíthessünk saját magunk körül kell rendezni a dolgokat.
*Itt pedig van mit rendezni. Például elérni, hogy YIlanda ne gyűlölettel nézzen rá, akárhányszor megjelenik valahol. Szint látja a lány arcán, hogy a legszívesebben szembeköpné Aleimordot. Miért nem lehetnek egyszerűen semlegesek egymásnak? Ha nem szimpatikus egyikük sem a másiknak, csak menjenek el mellette, sokkal egyszerűbb lenne.*
- Köszönöm *mondja már suttogva, majd a keze önkénytelenül is elindul Lauren arca felé, hogy szinte megbabonázva simíthasson végig puha arcbőrén.* Amíg itt vagy, sosem fogom rosszul érezni magamat.
*Aleimord nem válogatós, egyszerűen csak hónapokon keresztül nem evett normálisan. Volt, hogy csak pár szelet kenyeret, egy-két darab gyümölcsöt, és semmi mást. Tudatosan éheztette magát, és csak egy hét telt el azóta, hogy normálisan próbál enni. Képtelen hatalmas adag, nehéz ételeket megenni, mert egyszerűen visszajönne. Nem akarja megkockáztatni, majd szépe lassan újra menni fog.*
- Igazad van, ha nem ez történt volna, most nem az lennék, aki. Ha máshogy történt volna, talán előbb váltam volna azzá, aki mindig is lenni akartam.
*Láthatóan nem ugyanúgy gondolkodnak, de legalább a dolgok kisebbik részével egyetértenek.*
- Sikerült marasztalnia. Ágyékon térdelt, utána nem mentem sehová *kínosan elneveti magát, hiszen mi mást csinálhatna? Ha tovább mérgelődik a félvéren csak eléri, amit a nő akar: róla beszél és vele foglalkozik.*
- Nem kell sajnálnod, nem a te hibád *mondja őszintén. Láthatón Lauren megtartja a közelebbi távolságot, nem húzódik el, ez pedig különös hatással van Aleimordra. Általában kerülni szokták őt, nem pedig szándékosan a közelében maradni.
Szinte jéggé dermed, mikor a bársonyos ujjak az előbb még lángoló kezére fonódnak. Nem számított ilyesmire. Valóban nem udvarolni jött, sőt, soha nem is nézte meg eddig Laurent jobban, mint amennyire egy munkáltatónak illik megnéznie az alkalmazottat. Sőt, azóta, hogy ez az alárendeltség megszűnt, még mindig nem szemlélete meg a nőt, biztosan a megszokás miatt. Most viszont, ahogyan Lauren közel hajol hozzá, a szemébe néz, és megfogja a kezét... Először érzi úgy, hogy valaki érdeklődik iránta, tiszta szeretetből, és ez számára furcsa. Különös. Most először nézi meg jobban azt az arcot, azokat a szemeket... Eddig miért nem vette észre, hogy Lauren ennyire gyönyörű?*
~Vak vagy... Voltál. Tényleg kedvelne? Tényleg kedvel...~
- Igen, képes lennék rá, és az is leszek. De az innen is menni fog. Ahhoz, hogy másokon segíthessünk saját magunk körül kell rendezni a dolgokat.
*Itt pedig van mit rendezni. Például elérni, hogy YIlanda ne gyűlölettel nézzen rá, akárhányszor megjelenik valahol. Szint látja a lány arcán, hogy a legszívesebben szembeköpné Aleimordot. Miért nem lehetnek egyszerűen semlegesek egymásnak? Ha nem szimpatikus egyikük sem a másiknak, csak menjenek el mellette, sokkal egyszerűbb lenne.*
- Köszönöm *mondja már suttogva, majd a keze önkénytelenül is elindul Lauren arca felé, hogy szinte megbabonázva simíthasson végig puha arcbőrén.* Amíg itt vagy, sosem fogom rosszul érezni magamat.
237. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-07-30 22:45:23
Üzenet elküldve: 2019-07-30 22:45:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 425
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 425
Játékstílus: Megfontolt
//Gyűlés a nagyteremben//
//Intath, Nimeril, YIlanda, Lau//
– Persze, szívesen veled tartok.* Vágja rá a lány. Közben feláll az asztaltól és közelebb lép a férfihoz. Ekkor veszi észre, hogy a férfinak hiányzik a jobb keze. Ha engedi a felajánlja, hogy viszi az ételt. Útközben, mivel rákérdezett hát elmondja amire Intath kíváncsi.*
– Lihanechből jöttem. Ott orvosi akadémiára jártam, de kirúgtak. * Nagyot sóhajt, mert muszáj elmondania, hogy miért tették.* Meg akart az egyik professzor erőszakolni, de aztán ő járt pórul. Neki nagyobb befolyása volt, így hát én jártam rosszul. El kellett jönnöm onnan. Korán elbocsájtottak ezért csak kevés tudásra tudtam szert tenni, de szeretnék tanulni. Könnyebb sérülésekkel és kisebb betegségekkel már találkoztam.* Mire ezt elmondja odaérnek a beteghez. Elgondolkodik mielőtt válaszolna a kérdésre.*
– Hmmm. Mióta áll fent ez az állapot? Súlyosabbnak néz ki, mint egy megfázás vagy meghűlés. Így első körben tüdőgyulladásra tippelnék.* Szegénynek a kipirult arca magas lázról árulkodik. A lány sajnálja a szegény kis teremtést.*
– Megkérdezhetem, hogy milyen kezelésben részesült eddig? Talán egy hideg vizes ruha nem ártana a homlokára.* Tanácsolja az orvosnak. Közben vett egy pillantást az alvó tündérre is. Most már csak arra vár, hogy az orvos mit szól ahhoz amit mondott.*
//Intath, Nimeril, YIlanda, Lau//
– Persze, szívesen veled tartok.* Vágja rá a lány. Közben feláll az asztaltól és közelebb lép a férfihoz. Ekkor veszi észre, hogy a férfinak hiányzik a jobb keze. Ha engedi a felajánlja, hogy viszi az ételt. Útközben, mivel rákérdezett hát elmondja amire Intath kíváncsi.*
– Lihanechből jöttem. Ott orvosi akadémiára jártam, de kirúgtak. * Nagyot sóhajt, mert muszáj elmondania, hogy miért tették.* Meg akart az egyik professzor erőszakolni, de aztán ő járt pórul. Neki nagyobb befolyása volt, így hát én jártam rosszul. El kellett jönnöm onnan. Korán elbocsájtottak ezért csak kevés tudásra tudtam szert tenni, de szeretnék tanulni. Könnyebb sérülésekkel és kisebb betegségekkel már találkoztam.* Mire ezt elmondja odaérnek a beteghez. Elgondolkodik mielőtt válaszolna a kérdésre.*
– Hmmm. Mióta áll fent ez az állapot? Súlyosabbnak néz ki, mint egy megfázás vagy meghűlés. Így első körben tüdőgyulladásra tippelnék.* Szegénynek a kipirult arca magas lázról árulkodik. A lány sajnálja a szegény kis teremtést.*
– Megkérdezhetem, hogy milyen kezelésben részesült eddig? Talán egy hideg vizes ruha nem ártana a homlokára.* Tanácsolja az orvosnak. Közben vett egy pillantást az alvó tündérre is. Most már csak arra vár, hogy az orvos mit szól ahhoz amit mondott.*
236. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-07-30 20:50:06
Üzenet elküldve: 2019-07-30 20:50:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1423
OOC üzenetek: 241
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1423
OOC üzenetek: 241
Játékstílus: Megfontolt
//Gyűlés a nagyteremben//
//Intath, Nimeril, YIlanda, Lau//
*Laurentia szavaira hálásan néz a nőre.*
-Nagyon kedves vagy.
*A kinti találkozás viszont elrontja a kedvét. Ha a nemes rosszabbul ragál akkor nagyobb baj is lehetett volna, de azt azért nem akarja a másik. Az elf szavaira végül csak bólint.*
-Tessék csak.
*A korábbi komolytalansága amivel a vöröst is nagyon jól elszórakoztatta már nem látszik rajta mikor visszatér. Ha úgy érzi, hogy átbaszták és ezt egy nemes tette akkor ez nagyon el tudja rontani a kedvét. Az asztalhoz ülve azért még nem felejt el másokra is gondolni. Pedig a másik vöröskével szívesen elbeszélgetne. Ezt a problémát pedig Laurentitia ügyesen meg is oldja. Hálásan mosolyog rá.*
-Persze! Terveztem is megnézni. És ha a hölgy velem tartana örömmel venném. Közben elmesélhetné a korábbi tapasztalatait és hogy mi érdekelné?
*A másik vörös közben ételt pakol amire a doki szintén bólogat.*
-Persze. Ennie és innia kéne. Ha jobban lesz egy kis húsleves segítene neki hamarabb gyógyulni.
*Az elé készített tállal nem panaszkodik. Az anyagot ügyesen az ép kezére tolja és csonkjával abba tolja a forró tálat és a csonkjával a testéhez fogja, hogy biztos fogása legyen. Ezek után ha a vörös talán leendő nővérkéje vele tart akkor együtt mehetnek vizitelni a betegnél. Közben elmondhatja honnan jött és mennyi tapasztalata van a gyógyításról a doki pedig figyelmesen hallgatja. A szobába érve leteszi az asztalra a kislánynak készített vacsorát és megnézi az üres fiolát.*
~Ezek szerint egy kicsit magához tért volna?~
-Kolléganő, mit állapít meg a betegről? Magas láz, eldugult orr, a tünetek egy hűvös estén szabadban töltött este után jelentkeztek. Étvágytalanságról, fájdalmakról nem tudni mivel keveset van ébren.
*Közben megvizsgálja a kislányt. a láza nem csökkent. Persze kellhet idő ahhoz, hogy a gyógyszer kifejtse a hatását.*
~Szegényke. Tényleg jobban teszem ha figyelek rá este.~
*Ezek utána tündérkéhez lép. Nem bírja ki mosolygás nélkül. Olyan kedves jelenség ahogy vigyázott a kis barátnőjére és elaludt mellette.*
~Ágyba kéne dugni. Ez nem tesz jót neki.~
*Közben persze figyelmesen hallgatja a választ is. Ő tud több dologra is figyelni. Akkor is ha nem látszik rajta.*
//Intath, Nimeril, YIlanda, Lau//
*Laurentia szavaira hálásan néz a nőre.*
-Nagyon kedves vagy.
*A kinti találkozás viszont elrontja a kedvét. Ha a nemes rosszabbul ragál akkor nagyobb baj is lehetett volna, de azt azért nem akarja a másik. Az elf szavaira végül csak bólint.*
-Tessék csak.
*A korábbi komolytalansága amivel a vöröst is nagyon jól elszórakoztatta már nem látszik rajta mikor visszatér. Ha úgy érzi, hogy átbaszták és ezt egy nemes tette akkor ez nagyon el tudja rontani a kedvét. Az asztalhoz ülve azért még nem felejt el másokra is gondolni. Pedig a másik vöröskével szívesen elbeszélgetne. Ezt a problémát pedig Laurentitia ügyesen meg is oldja. Hálásan mosolyog rá.*
-Persze! Terveztem is megnézni. És ha a hölgy velem tartana örömmel venném. Közben elmesélhetné a korábbi tapasztalatait és hogy mi érdekelné?
*A másik vörös közben ételt pakol amire a doki szintén bólogat.*
-Persze. Ennie és innia kéne. Ha jobban lesz egy kis húsleves segítene neki hamarabb gyógyulni.
*Az elé készített tállal nem panaszkodik. Az anyagot ügyesen az ép kezére tolja és csonkjával abba tolja a forró tálat és a csonkjával a testéhez fogja, hogy biztos fogása legyen. Ezek után ha a vörös talán leendő nővérkéje vele tart akkor együtt mehetnek vizitelni a betegnél. Közben elmondhatja honnan jött és mennyi tapasztalata van a gyógyításról a doki pedig figyelmesen hallgatja. A szobába érve leteszi az asztalra a kislánynak készített vacsorát és megnézi az üres fiolát.*
~Ezek szerint egy kicsit magához tért volna?~
-Kolléganő, mit állapít meg a betegről? Magas láz, eldugult orr, a tünetek egy hűvös estén szabadban töltött este után jelentkeztek. Étvágytalanságról, fájdalmakról nem tudni mivel keveset van ébren.
*Közben megvizsgálja a kislányt. a láza nem csökkent. Persze kellhet idő ahhoz, hogy a gyógyszer kifejtse a hatását.*
~Szegényke. Tényleg jobban teszem ha figyelek rá este.~
*Ezek utána tündérkéhez lép. Nem bírja ki mosolygás nélkül. Olyan kedves jelenség ahogy vigyázott a kis barátnőjére és elaludt mellette.*
~Ágyba kéne dugni. Ez nem tesz jót neki.~
*Közben persze figyelmesen hallgatja a választ is. Ő tud több dologra is figyelni. Akkor is ha nem látszik rajta.*
235. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-07-30 20:30:00
Üzenet elküldve: 2019-07-30 20:30:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Aleimord//
*Nem tudja, korábban is ilyen válogatós volt-e a férfi, vagy ez csak valami újonnan felvett szokás, azonban nem kerüli el a figyelmét, hogy a vacsora csak egy része tűnik el Aleimord tányérjáról. Halvány mosollyal figyeli, miközben saját adagjából falatozik, egészen addig, míg félre nem nyel egy keveset* Köszönöm! *köhögi nagy nehezen, ahogy a férfi segítségének hála egészen gyorsan rendbe jön, sietve törölve le a fuldoklás miatt kicsordulni készülő könnycseppet a szeme sarkából. A kis közjáték után azonban megilletődve hallgatja a további magyarázatot. Hiába az érvélés, továbbra is az a véleménye, Aleimord nagy szívességet tett neki, amikor felfogadta, és ezért még mindig igen hálás neki, akárhogy próbálja is kisebbíteni az érdemeit a férfi*
- Nem tudom, milyen lehet nemesnek lenni, de... ez mind kellett ahhoz, hogy végül az a férfi legyen belőled, aki most itt ül. *mosolyog halványan Aleimordra. Dönthetett volna úgy is, hogy folytatja a gazdagok gondtalan életét, de helyette inkább azt választotta, mások megsegítésére szánja azt, ez pedig igencsak tiszteletreméltó dolog a szemében*
- YIlla csak segíteni akart. Marasztalni, hogy kipihend magad. *tisztában van vele, e tekintetben nagyon máshogy látják a történteket és hogy a lány talán mégse a legjobb eszközöket választotta ezen célja elérésére, nem tudja azonban azt feltételezni róla, hogy ne a jó szándék vezérelte volna, míg igyekezett itt tartani a férfit. A vízzel kapcsolatban viszont már ő se tud mit mondani, hiszen nem akar fegyelmezni vagy számon kérni senkit, így csak egy szomorú fejcsóválást enged meg magának*
- Sajnálom, ami történt! *feleli együttérzően az elhangzottakra. Ha ott lett volna, természetesen megakadályozta volna, de utólag már semmit nem tud tenni* Remélem, egyszer sikerül majd tisztáznotok a helyzetet... *teszi még hozzá szomorúan, hiszen bár nem fűz nagy reményeket a dologhoz, tényleg örülne neki, ha mindannyian kedvelnék egymást, különben ez a helyzet csak felesleges feszültséget szül a házban. Teljesen elfelejti azonban ilyen irányú aggodalmait, ahogy fellobbannak a lángok az asztalnál. Ámulva nézi Aleimord kezét, óvatosan kinyújtva tenyerét a tűz felé. Nem ér azonban hozzá, elhúzza, ahogy megérzi a férfi keze felől áradó hőt, bár továbbra is kételkedik abban, ez nem okoz fájdalmat Aleimordnak, annyira igazinak tűnnek számára a lángok*
- Elképesztő! *suttogja, egy pillanatig még azután is a férfi kezére meredve, hogy kihunyt a tűz. Mindig is érdekelte a mágia, de eddig csak mint valami kósza gondolat élt az agyában, ez az első alkalom, hogy tényleges varázslattal találkozik, így értelemszerűen komoly hatással van rá a látvány*
- Tudom, hogy nem vagy az. Se félős, se gyáva. *mosolyodik el, ujjait az előbb még lángoló kézre fonva* De nem így értettem. Tényleg elég neked annyi, hogy egy csapat nőre vigyázz, akiknek a legnagyobb problémája, mi legyen vacsorára, elég szépen nőnek-e a virágok, vagy mikor kell épp megmetszeni a palántákat a kertben? *folytatja tovább, kiegészítve korábbi kérdését* Ennél sokkal többre is képes lennél, a tudásoddal és a befolyásoddal sokkal több mindenki életét tehetnéd jóvá! *győzködi a férfit, hiszen míg Artheniorban járt, nem kerülte el a figyelmét, mennyire megváltozott ott az élet, nem feltétlen a jó irányba. ~Épp itt lenne az ideje a fejlődésnek~ gondolja magában, ahogy a város jut eszébe, de persze ezt az ötletet se akarja ráerőltetni Aleimordra, mint ahogy semmi mást sem*
- Örülnék, ha maradnál. De egy feltétellel. Meg kell ígérned, hogy azonnal elmondod, ha már nem érzed itt jól magad. Ha szeretnél máshová menni, vagy másvalamit csinálni... *nem is igazán feltétel ez, inkább csak kérés, hiszen még mindig nem biztos benne, nem csak valami rosszul értelmezett kötelességtudatból akar-e itt maradni a férfi. ~Abban se vagyok biztos, tényleg szólnál-e, ha el akarnál menni, de remélem, igen~ gondolja magában, ahogy a barna szemekbe tekint.*
*Nem tudja, korábban is ilyen válogatós volt-e a férfi, vagy ez csak valami újonnan felvett szokás, azonban nem kerüli el a figyelmét, hogy a vacsora csak egy része tűnik el Aleimord tányérjáról. Halvány mosollyal figyeli, miközben saját adagjából falatozik, egészen addig, míg félre nem nyel egy keveset* Köszönöm! *köhögi nagy nehezen, ahogy a férfi segítségének hála egészen gyorsan rendbe jön, sietve törölve le a fuldoklás miatt kicsordulni készülő könnycseppet a szeme sarkából. A kis közjáték után azonban megilletődve hallgatja a további magyarázatot. Hiába az érvélés, továbbra is az a véleménye, Aleimord nagy szívességet tett neki, amikor felfogadta, és ezért még mindig igen hálás neki, akárhogy próbálja is kisebbíteni az érdemeit a férfi*
- Nem tudom, milyen lehet nemesnek lenni, de... ez mind kellett ahhoz, hogy végül az a férfi legyen belőled, aki most itt ül. *mosolyog halványan Aleimordra. Dönthetett volna úgy is, hogy folytatja a gazdagok gondtalan életét, de helyette inkább azt választotta, mások megsegítésére szánja azt, ez pedig igencsak tiszteletreméltó dolog a szemében*
- YIlla csak segíteni akart. Marasztalni, hogy kipihend magad. *tisztában van vele, e tekintetben nagyon máshogy látják a történteket és hogy a lány talán mégse a legjobb eszközöket választotta ezen célja elérésére, nem tudja azonban azt feltételezni róla, hogy ne a jó szándék vezérelte volna, míg igyekezett itt tartani a férfit. A vízzel kapcsolatban viszont már ő se tud mit mondani, hiszen nem akar fegyelmezni vagy számon kérni senkit, így csak egy szomorú fejcsóválást enged meg magának*
- Sajnálom, ami történt! *feleli együttérzően az elhangzottakra. Ha ott lett volna, természetesen megakadályozta volna, de utólag már semmit nem tud tenni* Remélem, egyszer sikerül majd tisztáznotok a helyzetet... *teszi még hozzá szomorúan, hiszen bár nem fűz nagy reményeket a dologhoz, tényleg örülne neki, ha mindannyian kedvelnék egymást, különben ez a helyzet csak felesleges feszültséget szül a házban. Teljesen elfelejti azonban ilyen irányú aggodalmait, ahogy fellobbannak a lángok az asztalnál. Ámulva nézi Aleimord kezét, óvatosan kinyújtva tenyerét a tűz felé. Nem ér azonban hozzá, elhúzza, ahogy megérzi a férfi keze felől áradó hőt, bár továbbra is kételkedik abban, ez nem okoz fájdalmat Aleimordnak, annyira igazinak tűnnek számára a lángok*
- Elképesztő! *suttogja, egy pillanatig még azután is a férfi kezére meredve, hogy kihunyt a tűz. Mindig is érdekelte a mágia, de eddig csak mint valami kósza gondolat élt az agyában, ez az első alkalom, hogy tényleges varázslattal találkozik, így értelemszerűen komoly hatással van rá a látvány*
- Tudom, hogy nem vagy az. Se félős, se gyáva. *mosolyodik el, ujjait az előbb még lángoló kézre fonva* De nem így értettem. Tényleg elég neked annyi, hogy egy csapat nőre vigyázz, akiknek a legnagyobb problémája, mi legyen vacsorára, elég szépen nőnek-e a virágok, vagy mikor kell épp megmetszeni a palántákat a kertben? *folytatja tovább, kiegészítve korábbi kérdését* Ennél sokkal többre is képes lennél, a tudásoddal és a befolyásoddal sokkal több mindenki életét tehetnéd jóvá! *győzködi a férfit, hiszen míg Artheniorban járt, nem kerülte el a figyelmét, mennyire megváltozott ott az élet, nem feltétlen a jó irányba. ~Épp itt lenne az ideje a fejlődésnek~ gondolja magában, ahogy a város jut eszébe, de persze ezt az ötletet se akarja ráerőltetni Aleimordra, mint ahogy semmi mást sem*
- Örülnék, ha maradnál. De egy feltétellel. Meg kell ígérned, hogy azonnal elmondod, ha már nem érzed itt jól magad. Ha szeretnél máshová menni, vagy másvalamit csinálni... *nem is igazán feltétel ez, inkább csak kérés, hiszen még mindig nem biztos benne, nem csak valami rosszul értelmezett kötelességtudatból akar-e itt maradni a férfi. ~Abban se vagyok biztos, tényleg szólnál-e, ha el akarnál menni, de remélem, igen~ gondolja magában, ahogy a barna szemekbe tekint.*
234. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-07-30 19:12:20
Üzenet elküldve: 2019-07-30 19:12:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//A földeken vár majd ránk//
//Lyllinor szobája//
*Tántoríthatatlan védnöke, Viel, többszörös értelemben is egy igazi tündér, épp a karosszékben szundikál megérdemelt pihenését élvezve az éjszakai virrasztás után. A számára még titokzatos gyógyítótól kapott orvosság szép csendben dolgozik Lyllinor szervezetében, a makulátlan, áldozatkész szeretet nem különben, mely óvón körülveszi, akár egy meleg takaró. Gyorsan ágynak esett, talán éppen a megnyugvással hagyta el ereje, hogy végre biztonságban van, vele törődő rokonlelkek között. Sokáig tart az erő, míg a szükség hajtja, de a szervezet követeli jussát, ha már lehet, s akár gyengeséggel sújt, hogy meg is kapja. A nappali fénytől világos szoba berendezése ezért még mindig hagy kívánni valót maga után, hiszen megérkezésük óta csak a porfogók kerültek le, s Lyllinor néhány apró holmija vár kipakolásra valahol a sarokban. Amint felépül, biztosan meg fog telni a szoba szép holmikkal, könyvekkel, fóliánsokkal, no meg természettel vagy annak imitációjával. Például papírból hajtogatott kacsákkal vagy Félénk Zinarisokkal. Csaknem békésnek is lehetne mondani a két ártatlanul szuszogó lányt a betegszobában, ha a gnóm apróságot nem üldöznék folyton a lázálmok, s emiatt nem kezdene időről időre ritmust váltani légzése, vagy mocorogni újrahúzott ágyában. De az álmok sem egyformák.
Ez most más. Valamiféle borzongató érzés kúszik fel gerincén, mintha csak jeges ujjak táncolnának bőrén. Ám ezt mégis belül érzi, lelkében rázkódik meg, s csupán álmában kerülgeti a sejtelem, hogy a sötétség ólálkodik a közelben.*
//Lyllinor szobája//
*Tántoríthatatlan védnöke, Viel, többszörös értelemben is egy igazi tündér, épp a karosszékben szundikál megérdemelt pihenését élvezve az éjszakai virrasztás után. A számára még titokzatos gyógyítótól kapott orvosság szép csendben dolgozik Lyllinor szervezetében, a makulátlan, áldozatkész szeretet nem különben, mely óvón körülveszi, akár egy meleg takaró. Gyorsan ágynak esett, talán éppen a megnyugvással hagyta el ereje, hogy végre biztonságban van, vele törődő rokonlelkek között. Sokáig tart az erő, míg a szükség hajtja, de a szervezet követeli jussát, ha már lehet, s akár gyengeséggel sújt, hogy meg is kapja. A nappali fénytől világos szoba berendezése ezért még mindig hagy kívánni valót maga után, hiszen megérkezésük óta csak a porfogók kerültek le, s Lyllinor néhány apró holmija vár kipakolásra valahol a sarokban. Amint felépül, biztosan meg fog telni a szoba szép holmikkal, könyvekkel, fóliánsokkal, no meg természettel vagy annak imitációjával. Például papírból hajtogatott kacsákkal vagy Félénk Zinarisokkal. Csaknem békésnek is lehetne mondani a két ártatlanul szuszogó lányt a betegszobában, ha a gnóm apróságot nem üldöznék folyton a lázálmok, s emiatt nem kezdene időről időre ritmust váltani légzése, vagy mocorogni újrahúzott ágyában. De az álmok sem egyformák.
Ez most más. Valamiféle borzongató érzés kúszik fel gerincén, mintha csak jeges ujjak táncolnának bőrén. Ám ezt mégis belül érzi, lelkében rázkódik meg, s csupán álmában kerülgeti a sejtelem, hogy a sötétség ólálkodik a közelben.*
233. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-07-30 18:11:28
Üzenet elküldve: 2019-07-30 18:11:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Gyűlés a nagyteremben//
//Intath, Nimeril, YIlanda, Lau//
*Mikor a szöszi tolja még tovább a humorkordélyt azzal, hogy még ki is magozta, majdnem felnevet.*
-Szóval csak volt? Szegény gyerkőc. *Mosolyog veszettül, ha akarná, se tudná levakarni még az a gondolat se, hogy az elf szájából hangzott el a dolog. Aztán, hogy odabent vannak már, látja, hogy a szöszi kedve jócskán veszített korábbi fényéből, bár az oka számára rejtély, így már ő se tűnik olyan barátságosnak, bár lehet ez már a fáradtság első jele. Ezután teljesen jogosan felmerül a kérdés, ami neki még csak eszébe se jutott, mi van Vielkével? Feláll és elgondolkodva sétál oda a másik kettőhöz.*
-Mikor utoljára láttam éppen Lyllinor szobájában szendergett, bizonyára ő is fáradt már a sok talpon léttől. Nem tudom éhes-e, de talán nem lenne baj, ha némi ételt vinnél be hozzá, ha megébred és korog a gyomra jól fog esni neki. *Közben Laurentitia is hozzáteszi a maga részét, mi szerint talán az új lányt is vihetné, ha annyira érdeklődik a gyógyítás iránt és már rendelkezik némi tapasztalattal is. YIlanda csak bólogat, közben pedig már egy kisebb edényt is készít, aminek teteje is van és csomagol egy konyharuhába kevés kenyeret is. A fedőt ráteszi az agyagedényre és az elf elé tolja az asztalon és ad még egy nagyobb anyagot, nehogy megégesse a kezét vele.*
-Tessék. Menjetek csak, az soha se baj, ha többször rájuk nézel. Nimeril, igen, szerencsére nem csak elfek élnek itt, az apróbbak a szobában húzzák a lóbőrt, remélem. Bár nem minden elf sem egyforma. *Jut eszébe Angu, aztán sóhajt egy nagyot. Úgy érzi bőven kiszolgálta már a házat, így miután elmennek a teremből, helyet foglal az egyik széken és felveti a lábait a másikra*
-Ez így még mindig kényelmetlen, a csuda vigye el! *Dönti hátra a fejét, de elég kemény a támla ahhoz, hogy ellazuljon.*
//Intath, Nimeril, YIlanda, Lau//
*Mikor a szöszi tolja még tovább a humorkordélyt azzal, hogy még ki is magozta, majdnem felnevet.*
-Szóval csak volt? Szegény gyerkőc. *Mosolyog veszettül, ha akarná, se tudná levakarni még az a gondolat se, hogy az elf szájából hangzott el a dolog. Aztán, hogy odabent vannak már, látja, hogy a szöszi kedve jócskán veszített korábbi fényéből, bár az oka számára rejtély, így már ő se tűnik olyan barátságosnak, bár lehet ez már a fáradtság első jele. Ezután teljesen jogosan felmerül a kérdés, ami neki még csak eszébe se jutott, mi van Vielkével? Feláll és elgondolkodva sétál oda a másik kettőhöz.*
-Mikor utoljára láttam éppen Lyllinor szobájában szendergett, bizonyára ő is fáradt már a sok talpon léttől. Nem tudom éhes-e, de talán nem lenne baj, ha némi ételt vinnél be hozzá, ha megébred és korog a gyomra jól fog esni neki. *Közben Laurentitia is hozzáteszi a maga részét, mi szerint talán az új lányt is vihetné, ha annyira érdeklődik a gyógyítás iránt és már rendelkezik némi tapasztalattal is. YIlanda csak bólogat, közben pedig már egy kisebb edényt is készít, aminek teteje is van és csomagol egy konyharuhába kevés kenyeret is. A fedőt ráteszi az agyagedényre és az elf elé tolja az asztalon és ad még egy nagyobb anyagot, nehogy megégesse a kezét vele.*
-Tessék. Menjetek csak, az soha se baj, ha többször rájuk nézel. Nimeril, igen, szerencsére nem csak elfek élnek itt, az apróbbak a szobában húzzák a lóbőrt, remélem. Bár nem minden elf sem egyforma. *Jut eszébe Angu, aztán sóhajt egy nagyot. Úgy érzi bőven kiszolgálta már a házat, így miután elmennek a teremből, helyet foglal az egyik széken és felveti a lábait a másikra*
-Ez így még mindig kényelmetlen, a csuda vigye el! *Dönti hátra a fejét, de elég kemény a támla ahhoz, hogy ellazuljon.*
232. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-07-30 13:17:26
Üzenet elküldve: 2019-07-30 13:17:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 425
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 425
Játékstílus: Megfontolt
//Gyűlés a nagyteremben//
//Intath, Nimeril, YIlanda, Lau//
* YIlanda kijelentését megmosolyogja, de tény, hogy Nimerilnek se túl szimpatikus eddig még Aleimord. Az orvosnak, úgy néz ki elrontották a jókedvét, mert egészen elborult az ábrázata. Ha megérkezik az étel, akkor megköszöni és szed belőle egy keveset. Már szinte megörül, mikor úgy látja, hogy Intath a közelében akar helyet foglalni. De aztán valami tündérlány kerül szóba.*
– Tündér? Itt vannak tündérek is. Úgy látom elég sokszínű a társaság itt.* Bár ahogy eddig kinéz nem túlzottan rajonganak egymásért. ~ A félelf nő utálja az elfeket, az elfek férfiak meg egymást nem kedvelik, ahogy kinéz a dolog. Talán csak Laut szereti mindenki, mondjuk amilyen kedves, ez érthető.~ Vonja le a következtetést magában és közben még egy mosolyt is megenged. Nem akar beleszólni a dolgokba, ezért csak csöndesen üldögél a széken. Kivárja a dolog végét.*
A hozzászólás írója (Nimeril Drimanow) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.30 13:19:41
//Intath, Nimeril, YIlanda, Lau//
* YIlanda kijelentését megmosolyogja, de tény, hogy Nimerilnek se túl szimpatikus eddig még Aleimord. Az orvosnak, úgy néz ki elrontották a jókedvét, mert egészen elborult az ábrázata. Ha megérkezik az étel, akkor megköszöni és szed belőle egy keveset. Már szinte megörül, mikor úgy látja, hogy Intath a közelében akar helyet foglalni. De aztán valami tündérlány kerül szóba.*
– Tündér? Itt vannak tündérek is. Úgy látom elég sokszínű a társaság itt.* Bár ahogy eddig kinéz nem túlzottan rajonganak egymásért. ~ A félelf nő utálja az elfeket, az elfek férfiak meg egymást nem kedvelik, ahogy kinéz a dolog. Talán csak Laut szereti mindenki, mondjuk amilyen kedves, ez érthető.~ Vonja le a következtetést magában és közben még egy mosolyt is megenged. Nem akar beleszólni a dolgokba, ezért csak csöndesen üldögél a széken. Kivárja a dolog végét.*
A hozzászólás írója (Nimeril Drimanow) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.30 13:19:41
231. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-07-30 09:40:44
Üzenet elküldve: 2019-07-30 09:40:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Laurentitia//
*Az ételből inkább csak a zöldségeket válogatja ki. Tudja, hogy ennie kell, nem lehet olyan önző, hogy nem teszi meg, de nem akar rosszul lenni sem, így egy köztes állapotot választ a falás, és a nem evés között.
Mikor Lau félrenyel és köhögni kezd, automatikusan feláll és hozzá lép, nehogy megfulladjon szegény nő a meglepettségtől. Szerencsére nem történik nagy baj.
Lauren túlságosan kedves hozzá, és ez most is megmutatkozik, miközben visszaül a székre és őt hallgatja. Nem érzi azt, hogy rászolgált erre a kedvességre, és ezért tud még inkább hálás lenni.*
- Magam miatt csináltam, nem miattad. Nem azért adtam munkát, hogy neked jobb legyen, hanem azért, hogy nekem. De hát ilyenek a nemesek, nem? *Elneveti magát.* Nem érzem már magamat annak. Csak egy cím, ami megnehezíti az életem, és a legszívesebben meg nem történté tenném. Nem vagyok már olyan.
*A legjobb az lenne, ha eldobná a nevét, de ha így tenne, nem tudná Laurent segíteni a bevételével. Aminek a felét persze ellopja a szülei volt házvezetője, de ez érdekli a legkevésbé. Legalább addig sem neki kell egész nap az üzletelgetéssel foglalkoznia.*
- Azért nem kedveltem itt, mert olyan személyek lakják a házat, akikhez hiába próbálok kedves lenni, ennek ellenére is a legszívesebben szembeköpnének. *Széttárja a karját.* Azért vizes a ruhám, mert YIlanda leöntött egy vödör vízzel odakint. Amikor nem voltál itt múlt héten, és el akartam menni azzal, hogy majd visszajövök, le akart kötözni, majd rám támadt, mint egy őrült. Olyan helyen, ahol minden férfi sikítva földre rogy, mint egy gyermek. *Visszateszi a karját az asztalra.* Nem érdekel. Ne kérd tőlem, hogy csak miattad ne maradjak itt...
*Mert igazából pont ez tervezte tenni. Ezután jön a varázslat, ami szerencsére sikerül, Lauren pedig mint mindig, most is félteni kezdni.*
- Ne aggódj, rám nem veszélyes *mosolyodik el.* De minden másra ugyan olyan hatással van, mint az igazi.
*Kinyitja a kezét, a lángok pedig azonnal megszűnnek. Nem akar ráijeszteni Laurenre, de bizonyítékot akart neki adni arra, hogy tényleg meg tudja védeni, nem pedig csak mondja.
Mikor a nő közelebb hajol hozzá és egyenesen a szemébe néz, kissé megfagy.*
~Mindig is ilyen gyönyörű volt?~
*Sosem gondol bele abba, hogy akár több is lehetne közöttük, sőt, eszébe sem jutott, mikor idejött, és amit mondott sem azért mondta. Volt és van nagyobb problémája, mint azon gondolkodni, melyik nőt szedje fel.
A kérdésre elmosolyodik, és esze ágában sincs megtörni a távolságot.*
- Mi a szívem leghőbb vágya? Be akarom neked bizonyítani, hogy nem vagyok az félős, túlgazdag, elkényeztetett nemesi úr, mint régen. Mennyi bátorság kell ahhoz, hogy felgyújtsd a saját kezedet egy nő miatt? *Akaratlanul is elneveti magát.
Az előző Aleimord most biztosa ráhajolt volna Lauren ajkaira, ám a mostani nem teszi meg. Nem érzi magát érdemesnek ehhez a csodálatos nőhöz. Pontosabban mondva: érzi a leendő pofont az arcán, és nem akarja megkockáztatni, főként, mert nem azért jött ide, hogy bárkit elcsábítson.*
A hozzászólás írója (Aleimord Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.30 09:42:33
*Az ételből inkább csak a zöldségeket válogatja ki. Tudja, hogy ennie kell, nem lehet olyan önző, hogy nem teszi meg, de nem akar rosszul lenni sem, így egy köztes állapotot választ a falás, és a nem evés között.
Mikor Lau félrenyel és köhögni kezd, automatikusan feláll és hozzá lép, nehogy megfulladjon szegény nő a meglepettségtől. Szerencsére nem történik nagy baj.
Lauren túlságosan kedves hozzá, és ez most is megmutatkozik, miközben visszaül a székre és őt hallgatja. Nem érzi azt, hogy rászolgált erre a kedvességre, és ezért tud még inkább hálás lenni.*
- Magam miatt csináltam, nem miattad. Nem azért adtam munkát, hogy neked jobb legyen, hanem azért, hogy nekem. De hát ilyenek a nemesek, nem? *Elneveti magát.* Nem érzem már magamat annak. Csak egy cím, ami megnehezíti az életem, és a legszívesebben meg nem történté tenném. Nem vagyok már olyan.
*A legjobb az lenne, ha eldobná a nevét, de ha így tenne, nem tudná Laurent segíteni a bevételével. Aminek a felét persze ellopja a szülei volt házvezetője, de ez érdekli a legkevésbé. Legalább addig sem neki kell egész nap az üzletelgetéssel foglalkoznia.*
- Azért nem kedveltem itt, mert olyan személyek lakják a házat, akikhez hiába próbálok kedves lenni, ennek ellenére is a legszívesebben szembeköpnének. *Széttárja a karját.* Azért vizes a ruhám, mert YIlanda leöntött egy vödör vízzel odakint. Amikor nem voltál itt múlt héten, és el akartam menni azzal, hogy majd visszajövök, le akart kötözni, majd rám támadt, mint egy őrült. Olyan helyen, ahol minden férfi sikítva földre rogy, mint egy gyermek. *Visszateszi a karját az asztalra.* Nem érdekel. Ne kérd tőlem, hogy csak miattad ne maradjak itt...
*Mert igazából pont ez tervezte tenni. Ezután jön a varázslat, ami szerencsére sikerül, Lauren pedig mint mindig, most is félteni kezdni.*
- Ne aggódj, rám nem veszélyes *mosolyodik el.* De minden másra ugyan olyan hatással van, mint az igazi.
*Kinyitja a kezét, a lángok pedig azonnal megszűnnek. Nem akar ráijeszteni Laurenre, de bizonyítékot akart neki adni arra, hogy tényleg meg tudja védeni, nem pedig csak mondja.
Mikor a nő közelebb hajol hozzá és egyenesen a szemébe néz, kissé megfagy.*
~Mindig is ilyen gyönyörű volt?~
*Sosem gondol bele abba, hogy akár több is lehetne közöttük, sőt, eszébe sem jutott, mikor idejött, és amit mondott sem azért mondta. Volt és van nagyobb problémája, mint azon gondolkodni, melyik nőt szedje fel.
A kérdésre elmosolyodik, és esze ágában sincs megtörni a távolságot.*
- Mi a szívem leghőbb vágya? Be akarom neked bizonyítani, hogy nem vagyok az félős, túlgazdag, elkényeztetett nemesi úr, mint régen. Mennyi bátorság kell ahhoz, hogy felgyújtsd a saját kezedet egy nő miatt? *Akaratlanul is elneveti magát.
Az előző Aleimord most biztosa ráhajolt volna Lauren ajkaira, ám a mostani nem teszi meg. Nem érzi magát érdemesnek ehhez a csodálatos nőhöz. Pontosabban mondva: érzi a leendő pofont az arcán, és nem akarja megkockáztatni, főként, mert nem azért jött ide, hogy bárkit elcsábítson.*
A hozzászólás írója (Aleimord Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.30 09:42:33
230. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-07-29 22:30:59
Üzenet elküldve: 2019-07-29 22:30:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Gyűlés a nagyteremben//
//kicsit YIlanda, Nimeril, egy kicsit jobban Int, de főképp Aleimord//
*Csak a szemét forgatja Int és YIlanda szóváltására, nem is számított többre egyiküktől se, hiszen bár kedvesnek tartja őket, mindketten igen távol állnak attól, hogy valaha is felelősségteljesen gondoskodni tudjanak egy kisbabáról. ~Majd megváltoznak~ csóválja meg gondolatban a fejét, ahogy a fürdőszoba felé halad*
- Ugyan, biztos több volt ennél! *jegyzi meg zavartan, hiszen ahogy Intath elmondja, olyan egyszerűnek tűnik az orvoslás, ám biztos benne, sok év kitartó munkája és kemény tanulása van benne, hogy ilyen könnyen menjen egy szülés levezetése*
- Ennek örülök. *mosolyodik el kissé, ahogy Int beleegyezik, hogy megfontolja a maradást. Természetesen nem akarja erőltetni a dolgot, hisz mindenki maga tudja a legjobban, milyen életét képzelt el, de ha Intath esetleg egy darabig előnyben részesítené a csendes nyugalmat a város zajával szemben, akkor örömmel látná vendégül a házukban. A fürdőből távozva is azon mereng, milyen lenne, ha itt lakna egy orvos, így kell neki pár másodperc, míg felfogja a folyosón kialakult jelenetet. Bár nincs tisztában a miértekkel, határozottan az az érzése, a két férfi nem szívlelheti egymást, így igyekszik is minél hamarabb eltávolítani őket egymástól, az egyiket a konyhába, a másikat pedig a nagyszobába irányítva. Megkönnyebbül kissé, mikor elhárul a veszély, és a két elf útjai viszonylag békésen elválnak egymástól. Ő maga először a konyhába tart, vidáman csevegve, míg készül a vacsora, csak hogy aztán a másik szobában lévőket is megkínálja belőle*
- Az jó ötlet lenne! *fordul még hátra távozóban, ahogy Intath kérdését hallja* Lyllit is megnézhetnéd, ha van egy kis időd és nem vagy még túl fáradt hozzá... *teszi hozzá aggodalmas hangon, hiszen a nagy izgalmas közepette egészen elfeledkeztek a kis gnóm lányról, de örülne, ha ő is rendbe jönne végre* Nimeril talán segíthetne neked! *lelkesül fel, ahogy eszébe jut, a lány elvileg azért érkezett ide, mert érdekli az orvoslás, ketten együtt pedig biztos hamarabb megtalálják Lylli makacs megfázásának ellenszerét. Remélve, hogy ötletei talán meghallgatásra találnak, sietve vissza is tér a konyhába, hogy végre tényleg arról beszélhessenek, amiről a férfi szeretett volna*
- Nem is kell, csak annyit, amennyi jólesik. *nyugtázza halvány mosollyal a vacsora kérdését, miközben magának egy szed egy keveset. Ahogy leül, akkor jön csak rá, mennyire megéhezett már. Majdnem a torkán akad azonban a falat, ahogy Aleimord rátér, miért is érkezett, így egy rövid köhögés után tud csak válaszolni neki*
- Nincs miért bűntudatod legyen. *rázza meg végül a fejét* Te is mellettem voltál, amikor senki más nem. Munkát adtál, szállást és ételt, ezért sose lehetek elég hálás. *jelenti ki őszintén. Édesanyja mindig azt tanította neki, segítsen a rászorulókon, így számára természetes, hogy kisegíti a bajban azt, aki előtte nyújtott segédkezet neki. Igazán hálátlannak érezné magát, ha nem így tenne. Ismét csak meghökken azonban, mikor elhangzik a férfi kérése, hiszen pár nappal ezelőtt még igencsak menekülni akart innen*
- Biztos ezt szeretnéd? Azt hittem, nem kedveled ezt a helyet... *kezd bele bizonytalanul, habozva, hogy is fogalmazza meg válaszát* Igazán örülnék, ha itt maradnál, de nem szeretném, ha csak miattam tennéd. Ha azt hinnéd, tartozol nekem valamivel, mert nincs így. *igyekszik feloldozni a férfit vélt kötelezettségei alól* Ha tényleg itt szeretnél maradni, akkor örömmel látunk, és még jobban örülünk, ha megvédsz minket, azonban muszájból ne maradj! *ő már csak tudja, milyen, ha olyan helyen él az ember, ahol nem szeretne, így ő maga nem szeretne senkit se erre kényszeríteni*
- Vigyázz! *hőköl azonban hátra kissé, mikor megpillantja a férfi kezét nyaldosó lángokat* Nem forró? *kérdezi bizonytalanul, bár érzi, mennyire is ostobának tűnhet ez a kérdés*
- Megbocsátok neked és visszaadom az életed. *feleli végül pillanatnyi szünet után, alaposan megfontolva a dolgokat. Nem mintha úgy érezné, bármelyiket is megteheti, de mivel Aleimord úgy véli, igen, az a legkevesebb, hogy azt mondja, amit hallani szeretne*
- Végre először az életben teljesen szabad vagy. Azt szeretném, ha azt csinálnád, amit te szeretnél. Mi a szíved leghőbb vágya? *hajol kissé előre, mélyen a férfi szemébe nézve. Ha ezek után is itt szeretne maradni, ő csak annál boldogabb lesz, ha viszont mégis távozni szeretne, akkor őszintén kívánja neki, hogy megtalálja a számításait az életben.*
//kicsit YIlanda, Nimeril, egy kicsit jobban Int, de főképp Aleimord//
*Csak a szemét forgatja Int és YIlanda szóváltására, nem is számított többre egyiküktől se, hiszen bár kedvesnek tartja őket, mindketten igen távol állnak attól, hogy valaha is felelősségteljesen gondoskodni tudjanak egy kisbabáról. ~Majd megváltoznak~ csóválja meg gondolatban a fejét, ahogy a fürdőszoba felé halad*
- Ugyan, biztos több volt ennél! *jegyzi meg zavartan, hiszen ahogy Intath elmondja, olyan egyszerűnek tűnik az orvoslás, ám biztos benne, sok év kitartó munkája és kemény tanulása van benne, hogy ilyen könnyen menjen egy szülés levezetése*
- Ennek örülök. *mosolyodik el kissé, ahogy Int beleegyezik, hogy megfontolja a maradást. Természetesen nem akarja erőltetni a dolgot, hisz mindenki maga tudja a legjobban, milyen életét képzelt el, de ha Intath esetleg egy darabig előnyben részesítené a csendes nyugalmat a város zajával szemben, akkor örömmel látná vendégül a házukban. A fürdőből távozva is azon mereng, milyen lenne, ha itt lakna egy orvos, így kell neki pár másodperc, míg felfogja a folyosón kialakult jelenetet. Bár nincs tisztában a miértekkel, határozottan az az érzése, a két férfi nem szívlelheti egymást, így igyekszik is minél hamarabb eltávolítani őket egymástól, az egyiket a konyhába, a másikat pedig a nagyszobába irányítva. Megkönnyebbül kissé, mikor elhárul a veszély, és a két elf útjai viszonylag békésen elválnak egymástól. Ő maga először a konyhába tart, vidáman csevegve, míg készül a vacsora, csak hogy aztán a másik szobában lévőket is megkínálja belőle*
- Az jó ötlet lenne! *fordul még hátra távozóban, ahogy Intath kérdését hallja* Lyllit is megnézhetnéd, ha van egy kis időd és nem vagy még túl fáradt hozzá... *teszi hozzá aggodalmas hangon, hiszen a nagy izgalmas közepette egészen elfeledkeztek a kis gnóm lányról, de örülne, ha ő is rendbe jönne végre* Nimeril talán segíthetne neked! *lelkesül fel, ahogy eszébe jut, a lány elvileg azért érkezett ide, mert érdekli az orvoslás, ketten együtt pedig biztos hamarabb megtalálják Lylli makacs megfázásának ellenszerét. Remélve, hogy ötletei talán meghallgatásra találnak, sietve vissza is tér a konyhába, hogy végre tényleg arról beszélhessenek, amiről a férfi szeretett volna*
- Nem is kell, csak annyit, amennyi jólesik. *nyugtázza halvány mosollyal a vacsora kérdését, miközben magának egy szed egy keveset. Ahogy leül, akkor jön csak rá, mennyire megéhezett már. Majdnem a torkán akad azonban a falat, ahogy Aleimord rátér, miért is érkezett, így egy rövid köhögés után tud csak válaszolni neki*
- Nincs miért bűntudatod legyen. *rázza meg végül a fejét* Te is mellettem voltál, amikor senki más nem. Munkát adtál, szállást és ételt, ezért sose lehetek elég hálás. *jelenti ki őszintén. Édesanyja mindig azt tanította neki, segítsen a rászorulókon, így számára természetes, hogy kisegíti a bajban azt, aki előtte nyújtott segédkezet neki. Igazán hálátlannak érezné magát, ha nem így tenne. Ismét csak meghökken azonban, mikor elhangzik a férfi kérése, hiszen pár nappal ezelőtt még igencsak menekülni akart innen*
- Biztos ezt szeretnéd? Azt hittem, nem kedveled ezt a helyet... *kezd bele bizonytalanul, habozva, hogy is fogalmazza meg válaszát* Igazán örülnék, ha itt maradnál, de nem szeretném, ha csak miattam tennéd. Ha azt hinnéd, tartozol nekem valamivel, mert nincs így. *igyekszik feloldozni a férfit vélt kötelezettségei alól* Ha tényleg itt szeretnél maradni, akkor örömmel látunk, és még jobban örülünk, ha megvédsz minket, azonban muszájból ne maradj! *ő már csak tudja, milyen, ha olyan helyen él az ember, ahol nem szeretne, így ő maga nem szeretne senkit se erre kényszeríteni*
- Vigyázz! *hőköl azonban hátra kissé, mikor megpillantja a férfi kezét nyaldosó lángokat* Nem forró? *kérdezi bizonytalanul, bár érzi, mennyire is ostobának tűnhet ez a kérdés*
- Megbocsátok neked és visszaadom az életed. *feleli végül pillanatnyi szünet után, alaposan megfontolva a dolgokat. Nem mintha úgy érezné, bármelyiket is megteheti, de mivel Aleimord úgy véli, igen, az a legkevesebb, hogy azt mondja, amit hallani szeretne*
- Végre először az életben teljesen szabad vagy. Azt szeretném, ha azt csinálnád, amit te szeretnél. Mi a szíved leghőbb vágya? *hajol kissé előre, mélyen a férfi szemébe nézve. Ha ezek után is itt szeretne maradni, ő csak annál boldogabb lesz, ha viszont mégis távozni szeretne, akkor őszintén kívánja neki, hogy megtalálja a számításait az életben.*
229. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-07-29 21:48:15
Üzenet elküldve: 2019-07-29 21:48:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Lau és egy kis Int//
*Arra számít, hogy Lau mérges lesz rá azok után, amit tett, hogy elmondta neki, mefgölte a saját szüleit, hogy aznap éjszaka csak úgy elment, és egy levélnél többet nem hagyott hátra. Ennek ellenére viszont örömöt kap, meglepődöttséget, és ez Aleimord arcára is széles mosolyt is mosolyt ültet.*
- Én is örülök *válaszolja. Úgy kell megállnia, hogy ne lelje át Laut, a legszívesebben magához szorítaná és elmondaná neki, ami annyira kikívánkozik belőle, de várnia kell. Intath így sem tűnik túl boldognak.*
- Nincs *válaszolja a fajtársának.* Csupán szeretném megosztani Lauval az utazásom alatt történteket.
*Ezzel nem hazudik, mert voltaképpen tényleg tervezte. És mellé még mást is.
A nő invitálására bemegy a konyhába. Lau lelkesen beszél, Aleimord pedig nem szól közbe, hagyja, hogy a nő megosszon vele mindent, amit szeretné. Néha még rá is kérdez egy-egy dologra, hogy látni lehessen: érdeklődik a másik iránt. Türelmesen megvárja, amíg az ételt átviszi a többieknek. Ezután elé is kerül egy tányér, amire kicsit zavartan néz.*
- Köszönöm, de... nem azért jöttem *mondja az ételre pillantva.* De ez kedves tőled, sosem hagynám ki, amit te főztél. Bár bevallom, nem hiszem, hogy mindet meg tudom enni, a gyomrom még nem az igazi.
*Több hónapnyi szándékos éheztetést nem lehet helyrehozni egy hét alatt. Ennek ellenére szájába vesz egy falatot, és el kell ismernie, hogy tényleg nem rossz. Aleimord még hasonlót sem tudna készíteni.
Lau ezután rögtön a tárgyra tér, Aleimord pedig rögtön ideges lesz. Fogalma sincs, hogy miért, nem szokott izgulni... Ráadásul semmi olyasmit nem tervez mondani Launak...
Mély levegőt vesz, erőt merít belőle, majd megszólal.*
- Nekem... hatalmas bűntudatom van. Nem vigyáztam rátok, majdnem meghaltatok a szerencsétlenségem miatt, én pedig voltam olyan önző, hogy pont ekkor őrültem meg és hagytalak ott titeket... Téged. Cserbenhagytalak, nem szándékosan, de ez történt. Te ennek ellenére mégis mellettem voltál, és segítettél, amikor más nem. Ha nem lettél volna ott, akkor most még mindig lelkileg sérülten vergődnék, vagy már régen halálra éheztettem volna magamat. Sosem hálálhatom meg ezt neked.
*Kis szünetet tart, hiszen muszáj összeszednie a gondolatait.*
- Valamit azért mégis tehetek... Megengednéd, hogy a közeledben maradjak? Már nem vagyok olyan gyenge, mint régen. Meg tudlak védeni... És anyagilag is támogathatlak. Nem akarok a pénzemen ülni, olyasmire akarom használni, ami tényleg hasznos. Most biztosan idiótának nézel, hiszen hogyan védhetnélek meg pont én... De hidd, hogy megtudlak.
*Felemeli a kezét, és ha sikerül, amit eltervez, akkor az öklét beborítják a forró, mágikus lángok. Ebben az esetben folytatja a beszédet.*
- Egész életemben igazam volt. Mindenki elnyomott, ketrecbe vágott, mint egy állatott, csak mert annak született, akinek. Idióta főnemesek. Igazam volt, ők is tudták, és direkt letörték a szárnyaim, de ez többé nem fog előfordulni. Tényleg tehetséges vagyok benne, pont úgy, ahogyan megjósoltam. Egy hetembe telt. Csak egy hétbe! Nem kérem, hogy bocsáss meg, sosem kérhetnék ilyesmit azok után, ami történt, de ha engeded, melletted leszek, és nem hagyom, hogy a múlt megismétlődjön. Az éltemet köszönhetem neked, a legkevesebb, hogy az életemmel tartozom viszonzásul.
A varázsló ökölbe szorítja kezét, melynek hatására kézfején lángnyelvek kúsznak végig. Ez könnyebb égési sérüléseket okozhat az ököl sebzőképességén felül (1), valamint tűzgyújtó hatású. A hatás megszűnik, ha a varázsló már nem tartja ökölben a kezét.
*Arra számít, hogy Lau mérges lesz rá azok után, amit tett, hogy elmondta neki, mefgölte a saját szüleit, hogy aznap éjszaka csak úgy elment, és egy levélnél többet nem hagyott hátra. Ennek ellenére viszont örömöt kap, meglepődöttséget, és ez Aleimord arcára is széles mosolyt is mosolyt ültet.*
- Én is örülök *válaszolja. Úgy kell megállnia, hogy ne lelje át Laut, a legszívesebben magához szorítaná és elmondaná neki, ami annyira kikívánkozik belőle, de várnia kell. Intath így sem tűnik túl boldognak.*
- Nincs *válaszolja a fajtársának.* Csupán szeretném megosztani Lauval az utazásom alatt történteket.
*Ezzel nem hazudik, mert voltaképpen tényleg tervezte. És mellé még mást is.
A nő invitálására bemegy a konyhába. Lau lelkesen beszél, Aleimord pedig nem szól közbe, hagyja, hogy a nő megosszon vele mindent, amit szeretné. Néha még rá is kérdez egy-egy dologra, hogy látni lehessen: érdeklődik a másik iránt. Türelmesen megvárja, amíg az ételt átviszi a többieknek. Ezután elé is kerül egy tányér, amire kicsit zavartan néz.*
- Köszönöm, de... nem azért jöttem *mondja az ételre pillantva.* De ez kedves tőled, sosem hagynám ki, amit te főztél. Bár bevallom, nem hiszem, hogy mindet meg tudom enni, a gyomrom még nem az igazi.
*Több hónapnyi szándékos éheztetést nem lehet helyrehozni egy hét alatt. Ennek ellenére szájába vesz egy falatot, és el kell ismernie, hogy tényleg nem rossz. Aleimord még hasonlót sem tudna készíteni.
Lau ezután rögtön a tárgyra tér, Aleimord pedig rögtön ideges lesz. Fogalma sincs, hogy miért, nem szokott izgulni... Ráadásul semmi olyasmit nem tervez mondani Launak...
Mély levegőt vesz, erőt merít belőle, majd megszólal.*
- Nekem... hatalmas bűntudatom van. Nem vigyáztam rátok, majdnem meghaltatok a szerencsétlenségem miatt, én pedig voltam olyan önző, hogy pont ekkor őrültem meg és hagytalak ott titeket... Téged. Cserbenhagytalak, nem szándékosan, de ez történt. Te ennek ellenére mégis mellettem voltál, és segítettél, amikor más nem. Ha nem lettél volna ott, akkor most még mindig lelkileg sérülten vergődnék, vagy már régen halálra éheztettem volna magamat. Sosem hálálhatom meg ezt neked.
*Kis szünetet tart, hiszen muszáj összeszednie a gondolatait.*
- Valamit azért mégis tehetek... Megengednéd, hogy a közeledben maradjak? Már nem vagyok olyan gyenge, mint régen. Meg tudlak védeni... És anyagilag is támogathatlak. Nem akarok a pénzemen ülni, olyasmire akarom használni, ami tényleg hasznos. Most biztosan idiótának nézel, hiszen hogyan védhetnélek meg pont én... De hidd, hogy megtudlak.
*Felemeli a kezét, és ha sikerül, amit eltervez, akkor az öklét beborítják a forró, mágikus lángok. Ebben az esetben folytatja a beszédet.*
- Egész életemben igazam volt. Mindenki elnyomott, ketrecbe vágott, mint egy állatott, csak mert annak született, akinek. Idióta főnemesek. Igazam volt, ők is tudták, és direkt letörték a szárnyaim, de ez többé nem fog előfordulni. Tényleg tehetséges vagyok benne, pont úgy, ahogyan megjósoltam. Egy hetembe telt. Csak egy hétbe! Nem kérem, hogy bocsáss meg, sosem kérhetnék ilyesmit azok után, ami történt, de ha engeded, melletted leszek, és nem hagyom, hogy a múlt megismétlődjön. Az éltemet köszönhetem neked, a legkevesebb, hogy az életemmel tartozom viszonzásul.
A varázsló ökölbe szorítja kezét, melynek hatására kézfején lángnyelvek kúsznak végig. Ez könnyebb égési sérüléseket okozhat az ököl sebzőképességén felül (1), valamint tűzgyújtó hatású. A hatás megszűnik, ha a varázsló már nem tartja ökölben a kezét.
228. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-07-29 19:05:10
Üzenet elküldve: 2019-07-29 19:05:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1423
OOC üzenetek: 241
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1423
OOC üzenetek: 241
Játékstílus: Megfontolt
//Gyűlés a nagyteremben//
//Intath, Nimeril, YIlanda, Lau érintőlegesen Aleimord//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Úgy tűnik a megjegyzése tetszett a vörösnek. Ami érthető is hisz Int egy vicces fickó. Arra, hogy a kóstolás megvolt bólint mintha a legtermészetesebb lenne.*
-Laurentita csipegetett egy kicsit.
*Vág olyan képet mintha teljesen komolyan mondaná. Arra, hogy előtte megmosták szintén bólint.*
-Ki is magoztuk. Fiú volt.
*Itt már elmosolyodik halványan. Ilyen hülyeséget nem tud ő se teljesen komolyan mondani. Mindenesetre aztán távoznak megtisztálkodni. Ott a doki a jól bevált módszert alkalmazza a nőn. Behízelgés és kedveskedés. Az eredmény pedig nem is marad el. Csak szerényen mosolyog a bók hallatán.*
~És még nem is láttál nadrág nélkül.~
-Nem volt ebben semmi különleges. Csak tapasztalat. Egyedül problémásabb lett volna.
*Álszerénység. Valójában tisztában van vele, hogy ő egy isten és a nő rajongását jogosan kiérdemelte. Azt, is tudja többet is kiérdemelt ezeknél a szavaknál. A másik megjegyzésére óvatosan válaszol miközben a másik tekintetét fürkészi.*
-Jól hangzik. Mindenféleképpen megfontolom.
~Lehet, hogy nem jó irányba haladnak a dolgok. Itt vagyok egy csapat csinos és hálás lány között. Lehet megint meg fogom bántani a zöld szeműt? Na, baszd meg!~
*Bizony nem könnyű jóképű orvos istennek lenni. Ennek is megvannak a maga hátrányai. A folyosón viszont ismét meglepődik. Aleimord-al találkozik. Aki úgy néz rá mintha az imént kapta volna rajta a húgával. Nem is érti az elf. De nem olyan fából faragták, hogy annyiban hagyja a dolgot. Főleg ha egy kékvérűről van szó aki átbaszta őt.*
-Valami baj van?
*A kérdésből érződik, hogy legalább annyira barátságosan kérdezi ahogy a másik méregette őt. Egy pillanat alatt változott meg a hangulata és tűnt el a vidám mosoly róla. Egész személyisége hirtelen, azt kezdi árasztani, hogy érdemes megfontolni mit mondanak neki. Ha nem fajul tovább a dolog és betér a szobába a többiekhez akkor is érződik rajta, hogy elromlott a kedve és húzza a száját. Azért egy mosolyt kapnak a lányok, de az ablakhoz lép és néz ki rajta míg nem jön a kaja. Akkor az eddig kevésbé ismert vörös mellé próbál kerülni. De hirtelen eszébe jut valami.*
-A kis tündérlánynak ne szóljak?
//Intath, Nimeril, YIlanda, Lau érintőlegesen Aleimord//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Úgy tűnik a megjegyzése tetszett a vörösnek. Ami érthető is hisz Int egy vicces fickó. Arra, hogy a kóstolás megvolt bólint mintha a legtermészetesebb lenne.*
-Laurentita csipegetett egy kicsit.
*Vág olyan képet mintha teljesen komolyan mondaná. Arra, hogy előtte megmosták szintén bólint.*
-Ki is magoztuk. Fiú volt.
*Itt már elmosolyodik halványan. Ilyen hülyeséget nem tud ő se teljesen komolyan mondani. Mindenesetre aztán távoznak megtisztálkodni. Ott a doki a jól bevált módszert alkalmazza a nőn. Behízelgés és kedveskedés. Az eredmény pedig nem is marad el. Csak szerényen mosolyog a bók hallatán.*
~És még nem is láttál nadrág nélkül.~
-Nem volt ebben semmi különleges. Csak tapasztalat. Egyedül problémásabb lett volna.
*Álszerénység. Valójában tisztában van vele, hogy ő egy isten és a nő rajongását jogosan kiérdemelte. Azt, is tudja többet is kiérdemelt ezeknél a szavaknál. A másik megjegyzésére óvatosan válaszol miközben a másik tekintetét fürkészi.*
-Jól hangzik. Mindenféleképpen megfontolom.
~Lehet, hogy nem jó irányba haladnak a dolgok. Itt vagyok egy csapat csinos és hálás lány között. Lehet megint meg fogom bántani a zöld szeműt? Na, baszd meg!~
*Bizony nem könnyű jóképű orvos istennek lenni. Ennek is megvannak a maga hátrányai. A folyosón viszont ismét meglepődik. Aleimord-al találkozik. Aki úgy néz rá mintha az imént kapta volna rajta a húgával. Nem is érti az elf. De nem olyan fából faragták, hogy annyiban hagyja a dolgot. Főleg ha egy kékvérűről van szó aki átbaszta őt.*
-Valami baj van?
*A kérdésből érződik, hogy legalább annyira barátságosan kérdezi ahogy a másik méregette őt. Egy pillanat alatt változott meg a hangulata és tűnt el a vidám mosoly róla. Egész személyisége hirtelen, azt kezdi árasztani, hogy érdemes megfontolni mit mondanak neki. Ha nem fajul tovább a dolog és betér a szobába a többiekhez akkor is érződik rajta, hogy elromlott a kedve és húzza a száját. Azért egy mosolyt kapnak a lányok, de az ablakhoz lép és néz ki rajta míg nem jön a kaja. Akkor az eddig kevésbé ismert vörös mellé próbál kerülni. De hirtelen eszébe jut valami.*
-A kis tündérlánynak ne szóljak?
227. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-07-29 17:15:20
Üzenet elküldve: 2019-07-29 17:15:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Gyűlés a nagyteremben//
//Intath, Nimeril, YIlanda, Lau érintőlegesen Aleimord//
*A megjegyzésre mi szerint egészen gyerekszerű a baba, egy széles mosoly terül szét az arcán. Ez persze egyelőre nem a kis jövevénynek szól, inkább a szöszi humoros mivoltának tudható be.*
-Nah, ezek szerint már a kóstolás is megvolt. *Jegyzi meg kicsit gúnyosan, mikor Laurentitia az édes jelzővel illeti a babát.* -De remélem megmostátok előtte, mint, ahogy a gyümölcsöket is szokás. *Ejt meg egy újabb ércet a dolog miatt, de mivel látja, hogy a mosakodás nagyon kívánatos így hagyja elmenni őket. Aztán belépnek a terembe és szinte ezzel egyidejűleg, ahogy a feneke a székhez ér a nemes már iramodik is kifelé. ~Nocsak, esetleg a szagom.~ Szagol bele a ruhájába de úgy véle nem a miatt teperhet el szélsebesen az elf. ~YIlanda, az elf űző.~ Játszik el a gondolattal, egy széles mosoly kíséretében az arcán.*
-A fura még enyhe kifejezés, nem elég, hogy elf még erős késztetést is érzek minden alkalommal amikor találkozunk, hogy kidekoráljam a képét. *Dörzsöli meg a tenyerét, bár általában az elfek ezt váltják ki belőle, de a nemes különös tehetséggel van megáldva e téren. Mikor Intath belép csak biccent felé, aztán a kandallóhoz lép, hogy némi hangulatfényt gyújtson, bár ez talán csak egy kifogás, hogy ne keljen már megint az elf köreiben lennie. Aztán belép Laurentitia némi frissen készült étellel, amelynek illata körbelengi az egész nagy helyiséget és ott hagyja nekik. Ő leemel néhány tányért a szekrényben tartottak közül és evőeszközt, hogy a vendégek elfogyaszthassák az elkészült ételt. Csak leteszi eléjük, aztán visszasétál a tűzköz, hogy megpiszkálja.*
A hozzászólás írója (YIlanda Hyths) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.29 17:16:02
//Intath, Nimeril, YIlanda, Lau érintőlegesen Aleimord//
*A megjegyzésre mi szerint egészen gyerekszerű a baba, egy széles mosoly terül szét az arcán. Ez persze egyelőre nem a kis jövevénynek szól, inkább a szöszi humoros mivoltának tudható be.*
-Nah, ezek szerint már a kóstolás is megvolt. *Jegyzi meg kicsit gúnyosan, mikor Laurentitia az édes jelzővel illeti a babát.* -De remélem megmostátok előtte, mint, ahogy a gyümölcsöket is szokás. *Ejt meg egy újabb ércet a dolog miatt, de mivel látja, hogy a mosakodás nagyon kívánatos így hagyja elmenni őket. Aztán belépnek a terembe és szinte ezzel egyidejűleg, ahogy a feneke a székhez ér a nemes már iramodik is kifelé. ~Nocsak, esetleg a szagom.~ Szagol bele a ruhájába de úgy véle nem a miatt teperhet el szélsebesen az elf. ~YIlanda, az elf űző.~ Játszik el a gondolattal, egy széles mosoly kíséretében az arcán.*
-A fura még enyhe kifejezés, nem elég, hogy elf még erős késztetést is érzek minden alkalommal amikor találkozunk, hogy kidekoráljam a képét. *Dörzsöli meg a tenyerét, bár általában az elfek ezt váltják ki belőle, de a nemes különös tehetséggel van megáldva e téren. Mikor Intath belép csak biccent felé, aztán a kandallóhoz lép, hogy némi hangulatfényt gyújtson, bár ez talán csak egy kifogás, hogy ne keljen már megint az elf köreiben lennie. Aztán belép Laurentitia némi frissen készült étellel, amelynek illata körbelengi az egész nagy helyiséget és ott hagyja nekik. Ő leemel néhány tányért a szekrényben tartottak közül és evőeszközt, hogy a vendégek elfogyaszthassák az elkészült ételt. Csak leteszi eléjük, aztán visszasétál a tűzköz, hogy megpiszkálja.*
A hozzászólás írója (YIlanda Hyths) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.29 17:16:02
226. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-07-28 23:30:34
Üzenet elküldve: 2019-07-28 23:30:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Lau, YIlanda, Int, Nimeril, Aleimord//
//Gyűlés a nagyteremben//
*Csak némán bólogat Intath megjegyzéseire, míg Seles szobájában vannak, és csak akkor szólal meg újra, mikor már becsukták maguk mögött az ajtót*
- Egy kutya talán akad... *jut eszébe Árnyék, megfogadva, hogy majd megkérdezi Vieljanát, odaadhatja-e neki a maradékokat. Rég nem látta a kis tündérlányt és bár reménykedett benne, talán épp ő akad az útjába, helyette egy új ismerőssel gazdagodik*
- Gyerek volt az, határozottan gyerek. Ráadásul nagyon édes! *jelenti ki széles vigyorral, ahogy a kis Rellanra terelődik a szó, még ha az is az érzése, YIla nem lesz annyira elragadtatva ettől a ténytől, mint ő maga*
- Én is örülök a találkozásnak! Remélem, később több időnk is lesz beszélgetni! *biccent aprót a lány felé, majd tényleg elindul a fürdő felé, nyomában Inttel. Odaérve különrakja az Árnyéknak szánt dolgokat, a többit pedig beáztatja, hogy később majd könnyebb legyen kimosnia. Míg ezen ügyködik, magában az orvos ajánlatán mereng*
- Ez kedves, köszönöm! Te is igazán elképesztő voltál! *mosolyog hálásan az orvosra, hisz tényleg sokat jelentett a segítsége. Az ajánlatra azonban nem tud rögtön rábólintani*
- Bár csábító a lehetőség, és érdekelne is, az én jövőm, egy jó darabig legalábbis, ideköt ehhez a házhoz. *feleli lemondóan. Ha Intath maradna még kicsit, szívesen tanulna tőle, de az eddigiek alapján úgy vette észre, a férfi is igencsak nyughatatlan lélek, és nehezen tudja elképzelni, hogy huzamosabb ideig itt akarjon maradni. ~De persze ha mégis így tenne... ~mereng el magában a feltételezésen* Ha esetleg maradnál még egy darabig, örömmel segítenék még neked. *jegyzi meg csak úgy mellékesen, hátha mégis érezne Intath valami késztetést arra, hogy egy kis időre otthonra leljen a Szarvasligetben. Időközben azonban végez a mosakodással, így ha Intnek sincs ellenére, elindul a folyosó felé, hogy ott folytassák tovább a társalgást, ahol azonban ismét csak nem várt ismerősbe botlanak*
- Aleimord? *pislog nagyokat, ahogy leesik neki, kit is lát maga előtt* Annyira örülök, hogy látlak! *mosolyodik el, láthatóan megkönnyebbülten, hogy épen és egészségesen látja újra a férfit*
- Persze, gyere, menjünk a konyhába! *mutat kezével az egyik ajtó felé, mielőtt Int felé fordulna*
- Foglalj csak helyet a nagyszobában te is! Mindjárt el is készül a vacsora! *biztatja a férfit, így remélhetőleg lehetőséget adva Nimerilnek, hogy beszélhessen az orvossal, és Aleimordnak is, hogy négyszemközt legyen vele. Míg a vacsorán ügyködik azonban, nem nagyon hagyja szóhoz jutni a férfit, hisz nem szeretne üres hassal komoly dolgokról beszélni, márpedig az a benyomása, ilyesmi van készülőben. Inkább Selesről beszél és a babáról, míg készül a tojás, majd rövid időre távozik, hogy a vacsora nagy részét átvigye a szomszéd szobában lévőknek, mielőtt letelepedne Aleimord mellé a maradék ennivalóval*
- Jó étvágyat! *jegyzi meg, miközben leül* Miről van szó? Miről szerettél volna beszélni? *tér rá rögtön a lényegre, hisz nem szeretné tovább húzni az időt, az az érzése, a férfi már így is régóta vár arra, hogy kettesben legyenek.*
A hozzászólás írója (Laurentitia Sminderhen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.28 23:35:03
//Gyűlés a nagyteremben//
*Csak némán bólogat Intath megjegyzéseire, míg Seles szobájában vannak, és csak akkor szólal meg újra, mikor már becsukták maguk mögött az ajtót*
- Egy kutya talán akad... *jut eszébe Árnyék, megfogadva, hogy majd megkérdezi Vieljanát, odaadhatja-e neki a maradékokat. Rég nem látta a kis tündérlányt és bár reménykedett benne, talán épp ő akad az útjába, helyette egy új ismerőssel gazdagodik*
- Gyerek volt az, határozottan gyerek. Ráadásul nagyon édes! *jelenti ki széles vigyorral, ahogy a kis Rellanra terelődik a szó, még ha az is az érzése, YIla nem lesz annyira elragadtatva ettől a ténytől, mint ő maga*
- Én is örülök a találkozásnak! Remélem, később több időnk is lesz beszélgetni! *biccent aprót a lány felé, majd tényleg elindul a fürdő felé, nyomában Inttel. Odaérve különrakja az Árnyéknak szánt dolgokat, a többit pedig beáztatja, hogy később majd könnyebb legyen kimosnia. Míg ezen ügyködik, magában az orvos ajánlatán mereng*
- Ez kedves, köszönöm! Te is igazán elképesztő voltál! *mosolyog hálásan az orvosra, hisz tényleg sokat jelentett a segítsége. Az ajánlatra azonban nem tud rögtön rábólintani*
- Bár csábító a lehetőség, és érdekelne is, az én jövőm, egy jó darabig legalábbis, ideköt ehhez a házhoz. *feleli lemondóan. Ha Intath maradna még kicsit, szívesen tanulna tőle, de az eddigiek alapján úgy vette észre, a férfi is igencsak nyughatatlan lélek, és nehezen tudja elképzelni, hogy huzamosabb ideig itt akarjon maradni. ~De persze ha mégis így tenne... ~mereng el magában a feltételezésen* Ha esetleg maradnál még egy darabig, örömmel segítenék még neked. *jegyzi meg csak úgy mellékesen, hátha mégis érezne Intath valami késztetést arra, hogy egy kis időre otthonra leljen a Szarvasligetben. Időközben azonban végez a mosakodással, így ha Intnek sincs ellenére, elindul a folyosó felé, hogy ott folytassák tovább a társalgást, ahol azonban ismét csak nem várt ismerősbe botlanak*
- Aleimord? *pislog nagyokat, ahogy leesik neki, kit is lát maga előtt* Annyira örülök, hogy látlak! *mosolyodik el, láthatóan megkönnyebbülten, hogy épen és egészségesen látja újra a férfit*
- Persze, gyere, menjünk a konyhába! *mutat kezével az egyik ajtó felé, mielőtt Int felé fordulna*
- Foglalj csak helyet a nagyszobában te is! Mindjárt el is készül a vacsora! *biztatja a férfit, így remélhetőleg lehetőséget adva Nimerilnek, hogy beszélhessen az orvossal, és Aleimordnak is, hogy négyszemközt legyen vele. Míg a vacsorán ügyködik azonban, nem nagyon hagyja szóhoz jutni a férfit, hisz nem szeretne üres hassal komoly dolgokról beszélni, márpedig az a benyomása, ilyesmi van készülőben. Inkább Selesről beszél és a babáról, míg készül a tojás, majd rövid időre távozik, hogy a vacsora nagy részét átvigye a szomszéd szobában lévőknek, mielőtt letelepedne Aleimord mellé a maradék ennivalóval*
- Jó étvágyat! *jegyzi meg, miközben leül* Miről van szó? Miről szerettél volna beszélni? *tér rá rögtön a lényegre, hisz nem szeretné tovább húzni az időt, az az érzése, a férfi már így is régóta vár arra, hogy kettesben legyenek.*
A hozzászólás írója (Laurentitia Sminderhen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.28 23:35:03
225. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-07-28 16:48:09
Üzenet elküldve: 2019-07-28 16:48:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 425
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 425
Játékstílus: Megfontolt
//Lau, YIlanda, Int, Nimeril, Aleimord//
//Gyűlés a nagyteremben//
* Végre összefutnak az épületben másokkal is. Először csak egy férfival és egy nővel. Miután bemutatkoztak a lány is megteszi ezt.*
– Üdv! Én Nimeril Drimanow vagyok. Örvendek a szerencsének.* Nem tartja fel őket, mert látszik, hogy nem érnek még rá. Már alig várja, hogy beszélhessen majd az orvossal. Meglepte, hogy mennyi mindenhez ért. Hátra hagyják őket, hadd mosakodjanak meg. Azonban a nagyszobába érve, megint egy új arccal találkoznak. Az ismeretlen Aleimord néven mutatkozik be és szinte egyből kilép a folyosóra. Nimerilnek éppen csak annyi ideje van, hogy bemutatkozzon. Nem tulajdonít neki túl sok jelentőséget. Leül a YIlanda által felkínált helyre és türelmesen várja, hogy mi lesz.*
– Fura alak. * Mondja a nőnek, ha bent marad a szobában.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2019.07.28 17:03:23, a következő indokkal:
Kérésre.
//Gyűlés a nagyteremben//
* Végre összefutnak az épületben másokkal is. Először csak egy férfival és egy nővel. Miután bemutatkoztak a lány is megteszi ezt.*
– Üdv! Én Nimeril Drimanow vagyok. Örvendek a szerencsének.* Nem tartja fel őket, mert látszik, hogy nem érnek még rá. Már alig várja, hogy beszélhessen majd az orvossal. Meglepte, hogy mennyi mindenhez ért. Hátra hagyják őket, hadd mosakodjanak meg. Azonban a nagyszobába érve, megint egy új arccal találkoznak. Az ismeretlen Aleimord néven mutatkozik be és szinte egyből kilép a folyosóra. Nimerilnek éppen csak annyi ideje van, hogy bemutatkozzon. Nem tulajdonít neki túl sok jelentőséget. Leül a YIlanda által felkínált helyre és türelmesen várja, hogy mi lesz.*
– Fura alak. * Mondja a nőnek, ha bent marad a szobában.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2019.07.28 17:03:23, a következő indokkal:
Kérésre.
224. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-07-28 14:47:08
Üzenet elküldve: 2019-07-28 14:47:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//YIlanda, Intath, Laurentitia, kicsit Nimeril//
*Még nem sikerül teljesen megszáradnia, mikor kint zajokat hall. Ismerős hangokat.*
~Lau! Meg YIl... Remek.~
*Nem tudja, hogy ennek örüljön-e vagy sem, ám úgy dönt, inkább az előbbi, legalább lesz lehetősége beszélni Lauval. Engedi az öklét, mire a lángok, amikkel eddig szárítgatta magát, eltűnnek. A ruhája és a haja még mindig nyirkos, de nem törődik vele, elindulna, hogy megkeresse a hangok forrását, mikor az személyesen jön el hozzá.*
~Remélem, a mágiát nem látták meg.~
*Rápillant YIlre, inkább kérdőn, mint dühösen. Észreveszi, hogy a nő bámulja, ám ezt betudja annak, hogy még mindig nyirkos a ruhája.*
- Még nem *feleli. Az elfekre tett megjegyzést elengedi a füle mellett, bár kíváncsi arra, hogy ki az a másik szőke elf.
Ha összefutnak Nimerillal, akkor bemutatkozik neki, majd feláll a fotelből.*
- Beszélnem kell Lauval *ismétli, majd fogja magát, és egyszerűen kilép a folyosóra, ahol elég érdekes látvány fogadja.*
~Intath.~
*A szemében könnyen észrevehető harag gyúl, miközben a másik elfre néz, ám mély levegőt vesz, és elengedi a dolgot. Számára az orvos nem más, mint egy régi ismerős, aki akkor ott volt mellette, amíg ebből haszna származott, majd mikor Aleimordnak lett volna szüksége segítségre, egyszerűen eltűnt. A húgán segített, persze, de azt Alenia miatt tette, nem pedig a bátyjáért - már ha azt annak lehet nevezni, hogy a húga egy életre megutálta őt, majd elszökött, és most valószínűleg halott.*
- Intath *mondja kissé mereven az elfre nézve.*
~Gondolom ő vezette le a szülést.~
*Laura néz, és csak reménykedni tud abban, hogy a nő nem gyűlölte meg a múltkori után.*
- Beszélhetnénk? *Ismét Intathra néz.* Négyszemközt.
A hozzászólás írója (Aleimord Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.28 14:47:38
*Még nem sikerül teljesen megszáradnia, mikor kint zajokat hall. Ismerős hangokat.*
~Lau! Meg YIl... Remek.~
*Nem tudja, hogy ennek örüljön-e vagy sem, ám úgy dönt, inkább az előbbi, legalább lesz lehetősége beszélni Lauval. Engedi az öklét, mire a lángok, amikkel eddig szárítgatta magát, eltűnnek. A ruhája és a haja még mindig nyirkos, de nem törődik vele, elindulna, hogy megkeresse a hangok forrását, mikor az személyesen jön el hozzá.*
~Remélem, a mágiát nem látták meg.~
*Rápillant YIlre, inkább kérdőn, mint dühösen. Észreveszi, hogy a nő bámulja, ám ezt betudja annak, hogy még mindig nyirkos a ruhája.*
- Még nem *feleli. Az elfekre tett megjegyzést elengedi a füle mellett, bár kíváncsi arra, hogy ki az a másik szőke elf.
Ha összefutnak Nimerillal, akkor bemutatkozik neki, majd feláll a fotelből.*
- Beszélnem kell Lauval *ismétli, majd fogja magát, és egyszerűen kilép a folyosóra, ahol elég érdekes látvány fogadja.*
~Intath.~
*A szemében könnyen észrevehető harag gyúl, miközben a másik elfre néz, ám mély levegőt vesz, és elengedi a dolgot. Számára az orvos nem más, mint egy régi ismerős, aki akkor ott volt mellette, amíg ebből haszna származott, majd mikor Aleimordnak lett volna szüksége segítségre, egyszerűen eltűnt. A húgán segített, persze, de azt Alenia miatt tette, nem pedig a bátyjáért - már ha azt annak lehet nevezni, hogy a húga egy életre megutálta őt, majd elszökött, és most valószínűleg halott.*
- Intath *mondja kissé mereven az elfre nézve.*
~Gondolom ő vezette le a szülést.~
*Laura néz, és csak reménykedni tud abban, hogy a nő nem gyűlölte meg a múltkori után.*
- Beszélhetnénk? *Ismét Intathra néz.* Négyszemközt.
A hozzászólás írója (Aleimord Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.28 14:47:38
223. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-07-28 13:10:57
Üzenet elküldve: 2019-07-28 13:10:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1423
OOC üzenetek: 241
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1423
OOC üzenetek: 241
Játékstílus: Megfontolt
//Szülőszoba//
//Int, YIlanda és Nimeril, kicsit Aleimord//
*A kismama szavaira továbbra is csak kedvesen mosolyog. Egyáltalán nem látszik mérgesnek a nő idegessége miatt. Megértő és segítőkész mint eddig. Ha nem lenne trutyis biztos meg is simogatná a nő arcát olyan kis aranyos.*
-Helyes. A kicsi is egészséges és az anyuka is. Nem kell félni mert vigyázok mindkettejükre és rá-rá nézek ez után is. Pihenhet nyugodtan.
*Mivel nem akarja összekenni a párnát nem segít a nőnek helyet csinálni a gyerekének. Bár nem tudja elképzelni milyen lehet a szülés, de azzal tisztában van mennyire viseli meg a szervezetet. Kell a pihenés az anyukának. Arra, hogy távozzanak bólint. A tervekre bólint és mikor már az anyuka nem hallja gyakorlatiasan fordul a nőhöz.*
-Rendben. Ha van kutya vagy disznó akkor az megeszi azokat a dolgokat.
*Ő tudja jól milyen problémás az ilyenkor megjelenő hulladékokat hova tenni. Ha lett volna a szegénynegyedben disznaja annak adta volna ki a végtagokat meg hasonlókat. A vörös megjelenésére és a megjegyzésére vállat von.*
-Majd később elválik. Gyerekszerű vonásokat mutatott.
*Vigyorog. Az újszülöttek nem a szépségükről híresek. Ennél csak szebb lesz. Már ha szerencséje lesz a kölyöknek. A kérdésre bólint.*
-Rendben lement a dolog. Most pihennek.
*Azzal kár fárasztani a csapatot, hogy azért meg kell őket figyelni. A másik vörös is be lesz mutatva és egy egész érdekes dolgot tud meg róla az elf. Mégpedig, hogy érdeklődik a gyógyítás iránt. Érdeklődve néz végig rajta a doki. Egyszerű ruházat. Nadrág. Nem csúnya lány. Hogy mi lesz ebből az még eldől. Mindenesetre kedvesen rámosolyog.*
-Üdv. Én volnék az a hozzá értő. Intath Aldeis. Orvos, alkimista, borbély, füves ember, hóhér és még pár dolog. Szívesen beszélgethetünk. Meghallgathatlak majd vacsi közben és kitalálunk valamit.
*Mikor a többiek a nagyszobába lesznek küldve a doki Laurentitia mellett marad.*
-Én is megmosnám még a kezem.
*Ha a nő bevezeti a fürdőbe folytatja a beszélgetést.*
-Amúgy nagyon jó munkát végeztél. Sokat segítettél és őszinte leszek, ügyesebb voltál mint én mikor az első szülésnél asszisztáltam kezdő koromban. Talán jövőd is lehetne a szakmában.
*Kuncog, de egy kicsit komolyan gondolja. Szívesen látná a nőt maga mellett. Múltkor mikor segédet keresett rosszul sült el a dolog. Méghozzá az csak egy kis béka volt. Laurentitia viszont egy csinos nő. Visszafogott, kedves, házias. Ha körülötte sürgölődne nem utasítaná el a doki.*
A hozzászólás írója (Intath Aldeis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.28 13:11:21
//Int, YIlanda és Nimeril, kicsit Aleimord//
*A kismama szavaira továbbra is csak kedvesen mosolyog. Egyáltalán nem látszik mérgesnek a nő idegessége miatt. Megértő és segítőkész mint eddig. Ha nem lenne trutyis biztos meg is simogatná a nő arcát olyan kis aranyos.*
-Helyes. A kicsi is egészséges és az anyuka is. Nem kell félni mert vigyázok mindkettejükre és rá-rá nézek ez után is. Pihenhet nyugodtan.
*Mivel nem akarja összekenni a párnát nem segít a nőnek helyet csinálni a gyerekének. Bár nem tudja elképzelni milyen lehet a szülés, de azzal tisztában van mennyire viseli meg a szervezetet. Kell a pihenés az anyukának. Arra, hogy távozzanak bólint. A tervekre bólint és mikor már az anyuka nem hallja gyakorlatiasan fordul a nőhöz.*
-Rendben. Ha van kutya vagy disznó akkor az megeszi azokat a dolgokat.
*Ő tudja jól milyen problémás az ilyenkor megjelenő hulladékokat hova tenni. Ha lett volna a szegénynegyedben disznaja annak adta volna ki a végtagokat meg hasonlókat. A vörös megjelenésére és a megjegyzésére vállat von.*
-Majd később elválik. Gyerekszerű vonásokat mutatott.
*Vigyorog. Az újszülöttek nem a szépségükről híresek. Ennél csak szebb lesz. Már ha szerencséje lesz a kölyöknek. A kérdésre bólint.*
-Rendben lement a dolog. Most pihennek.
*Azzal kár fárasztani a csapatot, hogy azért meg kell őket figyelni. A másik vörös is be lesz mutatva és egy egész érdekes dolgot tud meg róla az elf. Mégpedig, hogy érdeklődik a gyógyítás iránt. Érdeklődve néz végig rajta a doki. Egyszerű ruházat. Nadrág. Nem csúnya lány. Hogy mi lesz ebből az még eldől. Mindenesetre kedvesen rámosolyog.*
-Üdv. Én volnék az a hozzá értő. Intath Aldeis. Orvos, alkimista, borbély, füves ember, hóhér és még pár dolog. Szívesen beszélgethetünk. Meghallgathatlak majd vacsi közben és kitalálunk valamit.
*Mikor a többiek a nagyszobába lesznek küldve a doki Laurentitia mellett marad.*
-Én is megmosnám még a kezem.
*Ha a nő bevezeti a fürdőbe folytatja a beszélgetést.*
-Amúgy nagyon jó munkát végeztél. Sokat segítettél és őszinte leszek, ügyesebb voltál mint én mikor az első szülésnél asszisztáltam kezdő koromban. Talán jövőd is lehetne a szakmában.
*Kuncog, de egy kicsit komolyan gondolja. Szívesen látná a nőt maga mellett. Múltkor mikor segédet keresett rosszul sült el a dolog. Méghozzá az csak egy kis béka volt. Laurentitia viszont egy csinos nő. Visszafogott, kedves, házias. Ha körülötte sürgölődne nem utasítaná el a doki.*
A hozzászólás írója (Intath Aldeis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.28 13:11:21
222. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-07-28 12:24:38
Üzenet elküldve: 2019-07-28 12:24:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Lau, YIlanda, Int, Nimeril, Aleimord//
//Gyűlés a nagyteremben//
*Lépések zaja veri fel a ház csendjét. Mikor meglátja a folyosón közeledő törölközőkupac alól kilógó ismerős szoknyaszegélyt és a vélhetőleg mellette haladó személyt, elsőre persze nem ismeri fel, még nem szokta meg az elfet, így szemöldökei a látványra összeugranak. ~Már megint egy?! ~ Majd megnyugvó sóhajjal nyugtázza, hogy ez még mindig ugyan az a szöszke.*
-Üdv megint! Kicsit mintha több vér és egyéb dolog lenne rajtatok, mint mikor utoljára láttak titeket. Gyerek volt ez vagy kiscsikó? *Viccelődik egy kicsit. Ezek után a kérdésen kicsit meglepődik, maga mellé pillant, szinte egy fél percre el is felejtette, hogy miért és kivel is sétál éppen. Amint meglátta a koszos törölközőket meg a gyógyítót, mindjárt a terhes nő jutott eszébe, meg a gyereksírás, amit még az ajtón kilépve hallott meg.*
-Minden rendben van? *Billenti oldalra a fejét, nem konkretizál, csak általánosan kérdez, bár sejthető, hogy a gyerekre gondol.* -Hogy ő? Igen, egy ismerősöm. A városban találkoztunk, érdeklődött a gyógyítás és a betegápolás irányában, de én sajnos nem tudom, hol gyakorolhatná ezt a nagyon jótékony belső indíttatását. Arra gondoltam, esetleg mivel épp van a közelünkben hozzáértő, talán tőle választ kaphat a kérdésére. *Magyarázza, majd biccent egyet a kérésre, ő a fogadóban evett, már nem éhes, de a nagyszoba jó ötletnek tűnik.*
-Akkor hát, menjünk. *Mutatja az utat a fél-elfnek, miután bemutatkoztak egymásnak. Betér a szobába, ekkor viszont valami meglepőt tapasztal, a nemes még mindig a házban van. Ott ücsörög egymagában és most valószínű éppen őt nézi, mint aki megzavarta belső gondolatai fórumát. Egy pillanatra kiül a meglepetés az arcára, aztán csak szép nagy ívben kerülve az elfet helyet foglal az asztalnál, le nem véve a szemét a vicces kedvű tűzmágusról.*
-Ezek szerint nem sikerült beszélned Laurentitával. Ejj! Akkor úgy fest, most egy szobában leszünk egy darabig, semmi trükk. *Szűkíti össze a szemeit, majd Nimerilhez fordul.* - Csüccs. Egyre nagyobb az egy szobában tartózkodó szőke elfek száma. *Jegyzi meg maga elé, csak fél hangosan.*
//Gyűlés a nagyteremben//
*Lépések zaja veri fel a ház csendjét. Mikor meglátja a folyosón közeledő törölközőkupac alól kilógó ismerős szoknyaszegélyt és a vélhetőleg mellette haladó személyt, elsőre persze nem ismeri fel, még nem szokta meg az elfet, így szemöldökei a látványra összeugranak. ~Már megint egy?! ~ Majd megnyugvó sóhajjal nyugtázza, hogy ez még mindig ugyan az a szöszke.*
-Üdv megint! Kicsit mintha több vér és egyéb dolog lenne rajtatok, mint mikor utoljára láttak titeket. Gyerek volt ez vagy kiscsikó? *Viccelődik egy kicsit. Ezek után a kérdésen kicsit meglepődik, maga mellé pillant, szinte egy fél percre el is felejtette, hogy miért és kivel is sétál éppen. Amint meglátta a koszos törölközőket meg a gyógyítót, mindjárt a terhes nő jutott eszébe, meg a gyereksírás, amit még az ajtón kilépve hallott meg.*
-Minden rendben van? *Billenti oldalra a fejét, nem konkretizál, csak általánosan kérdez, bár sejthető, hogy a gyerekre gondol.* -Hogy ő? Igen, egy ismerősöm. A városban találkoztunk, érdeklődött a gyógyítás és a betegápolás irányában, de én sajnos nem tudom, hol gyakorolhatná ezt a nagyon jótékony belső indíttatását. Arra gondoltam, esetleg mivel épp van a közelünkben hozzáértő, talán tőle választ kaphat a kérdésére. *Magyarázza, majd biccent egyet a kérésre, ő a fogadóban evett, már nem éhes, de a nagyszoba jó ötletnek tűnik.*
-Akkor hát, menjünk. *Mutatja az utat a fél-elfnek, miután bemutatkoztak egymásnak. Betér a szobába, ekkor viszont valami meglepőt tapasztal, a nemes még mindig a házban van. Ott ücsörög egymagában és most valószínű éppen őt nézi, mint aki megzavarta belső gondolatai fórumát. Egy pillanatra kiül a meglepetés az arcára, aztán csak szép nagy ívben kerülve az elfet helyet foglal az asztalnál, le nem véve a szemét a vicces kedvű tűzmágusról.*
-Ezek szerint nem sikerült beszélned Laurentitával. Ejj! Akkor úgy fest, most egy szobában leszünk egy darabig, semmi trükk. *Szűkíti össze a szemeit, majd Nimerilhez fordul.* - Csüccs. Egyre nagyobb az egy szobában tartózkodó szőke elfek száma. *Jegyzi meg maga elé, csak fél hangosan.*
221. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-07-28 11:38:10
Üzenet elküldve: 2019-07-28 11:38:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Szülőszoba//
//Int, YIlanda és Nimeril, kicsit Aleimord//
- Rendben, mindenképp! *mosolyog Intre, hogy a vacsora kerül szóba. Ha a férfi húst szeretne, hát akkor ő azt fog készíteni vacsorára, igazán nem probléma* Ugyan, biztos vagyok benne, hogy nem volt ilyen egyszerű a dolog! *folytatja tovább a csevegést, ahogy az orvos megtalálása kerül szóba, hiszen tényleg kíváncsi a történetre, hogy bukkant fel épp ma a kis házukban. A kesztyűkre csak bólint, majd Seles vonja magára a figyelmét és aggódva veszi el tőle a kis Rellant. Megnyugszik azonban, mikor Intath elmagyarázza, mi is történik pontosan, és bár fél szemmel továbbra is figyeli Selest, jól van-e, egyre inkább a karjaiban mosolyogó csöppség követeli magának a figyelmét. A kisbaba apró ujjai hamar megtalálják útjukat az egyik hajtincse felé, és úgy tűnik, a fiúcska kifejezetten élvezi, ha húzogathatja a rugalmas fürtöket. Bár kissé kellemetlen az érzés, azért ellágyult tekintettel nézi a kis Rellant, és szinte fájó szívvel adja vissza Selesnek, mikor a kis fekhely elkészült. Ezután gyorsan feltörli még a padlót kicsit, eltávolítva mindent, ami nem odavaló, majd a szennyeskupacot magához szorítva Int felé fordul*
- Azt hiszem, jobb lesz, ha magukra hagyjuk őket! *int fejével az ajtó felé, jelezve, hogy elérkezett számukra a távozás ideje. ~Hadd pihenjenek!~ gondolja magában, ahogy anyát és fiát szemléli. Ha a férfi vele tartott, úgy már a folyosón folytatja tovább a beszélgetést*
- Ezeket gyorsan ledobom a fürdőszobába, és utána már készítem is a vacsorát! *ecseteli lelkesen a terveit, míg észre nem vesz két alakot a folyosón, akik közül az egyik kicsit sem tűnik ismerősnek a számára*
- YIlanda? *szólítja meg kettejük közül azt, aki viszont igen* Egy barátod? *pillant mosolyogva a mellette lévő lányra* Örülök a találkozásnak! Laurentitia vagyok, de szólíts csak Launak. Üdvözölnélek rendesen is, de mint látod, épp tele a kezem... *emeli meg kissé a kezében tartott törülközőkupacot, meg hát ő sem úszta meg tisztán a szülést, így inkább nem fogna kezet senkivel és nem is ölelgetne senkit* Menjetek csak be a nagyszobába, mindjárt összeütök valami vacsorát! *folytatja tovább, ezúttal már Intathnak is címezve szavait. Ha már ilyen szépen összegyűltek, vétek lenne a konyhában enni. ~Sokkal hangulatosabb a kandalló mellett!~ gondolja magában, miközben, ha nem tartóztatják tovább, folytatja útját a fürdő felé, hogy beáztassa a koszos holmikat és megmosakodjon kissé, majd siet is vissza a konyhába, hogy végre tényleg nekilásson a vacsorának. A kamrában talál még egy kis sonkát, melyhez készít jó pár tojást, majd egy kis kenyérrel és friss zöldségekkel körítve késznek nyilvánítja a vacsorát, és szerzeményével el is indul a közösségi szoba felé. ~Majd holnap levágunk egy csirkét!~ mereng magában, ahogy benyit a szomszéd szobába, remélve, hogy ott találja a többieket is. Kicsit sajnálja, hogy ma csak ennyit tudott tenni Int igényeinek kielégítésére, de ahhoz már túlságosan későre jár, hogy most kezdjenek neki egy húslevesnek, vagy bármi ilyesminek.*
//Int, YIlanda és Nimeril, kicsit Aleimord//
- Rendben, mindenképp! *mosolyog Intre, hogy a vacsora kerül szóba. Ha a férfi húst szeretne, hát akkor ő azt fog készíteni vacsorára, igazán nem probléma* Ugyan, biztos vagyok benne, hogy nem volt ilyen egyszerű a dolog! *folytatja tovább a csevegést, ahogy az orvos megtalálása kerül szóba, hiszen tényleg kíváncsi a történetre, hogy bukkant fel épp ma a kis házukban. A kesztyűkre csak bólint, majd Seles vonja magára a figyelmét és aggódva veszi el tőle a kis Rellant. Megnyugszik azonban, mikor Intath elmagyarázza, mi is történik pontosan, és bár fél szemmel továbbra is figyeli Selest, jól van-e, egyre inkább a karjaiban mosolyogó csöppség követeli magának a figyelmét. A kisbaba apró ujjai hamar megtalálják útjukat az egyik hajtincse felé, és úgy tűnik, a fiúcska kifejezetten élvezi, ha húzogathatja a rugalmas fürtöket. Bár kissé kellemetlen az érzés, azért ellágyult tekintettel nézi a kis Rellant, és szinte fájó szívvel adja vissza Selesnek, mikor a kis fekhely elkészült. Ezután gyorsan feltörli még a padlót kicsit, eltávolítva mindent, ami nem odavaló, majd a szennyeskupacot magához szorítva Int felé fordul*
- Azt hiszem, jobb lesz, ha magukra hagyjuk őket! *int fejével az ajtó felé, jelezve, hogy elérkezett számukra a távozás ideje. ~Hadd pihenjenek!~ gondolja magában, ahogy anyát és fiát szemléli. Ha a férfi vele tartott, úgy már a folyosón folytatja tovább a beszélgetést*
- Ezeket gyorsan ledobom a fürdőszobába, és utána már készítem is a vacsorát! *ecseteli lelkesen a terveit, míg észre nem vesz két alakot a folyosón, akik közül az egyik kicsit sem tűnik ismerősnek a számára*
- YIlanda? *szólítja meg kettejük közül azt, aki viszont igen* Egy barátod? *pillant mosolyogva a mellette lévő lányra* Örülök a találkozásnak! Laurentitia vagyok, de szólíts csak Launak. Üdvözölnélek rendesen is, de mint látod, épp tele a kezem... *emeli meg kissé a kezében tartott törülközőkupacot, meg hát ő sem úszta meg tisztán a szülést, így inkább nem fogna kezet senkivel és nem is ölelgetne senkit* Menjetek csak be a nagyszobába, mindjárt összeütök valami vacsorát! *folytatja tovább, ezúttal már Intathnak is címezve szavait. Ha már ilyen szépen összegyűltek, vétek lenne a konyhában enni. ~Sokkal hangulatosabb a kandalló mellett!~ gondolja magában, miközben, ha nem tartóztatják tovább, folytatja útját a fürdő felé, hogy beáztassa a koszos holmikat és megmosakodjon kissé, majd siet is vissza a konyhába, hogy végre tényleg nekilásson a vacsorának. A kamrában talál még egy kis sonkát, melyhez készít jó pár tojást, majd egy kis kenyérrel és friss zöldségekkel körítve késznek nyilvánítja a vacsorát, és szerzeményével el is indul a közösségi szoba felé. ~Majd holnap levágunk egy csirkét!~ mereng magában, ahogy benyit a szomszéd szobába, remélve, hogy ott találja a többieket is. Kicsit sajnálja, hogy ma csak ennyit tudott tenni Int igényeinek kielégítésére, de ahhoz már túlságosan későre jár, hogy most kezdjenek neki egy húslevesnek, vagy bármi ilyesminek.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1399-1418