Külső területek - Szarvasliget
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 11 (201. - 220. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10707_1473675245_ember_no.jpg)
//Nimeril Drimanow//
-Igen, mindenképpen szerencsés voltam ebből a szempontból. Én úgy fogom fel, hogy amit a sors elvett amott, azt itt pótolta ki. Nevezhetjük igazságtételnek. *Von vállat, hiszen ő valóban igy fogja fel ez az egészet. Pont ezért is fáj neki annyira, hogy kényszerből el kellett válniuk egymástól, nem ő döntött igy, közösen állapodtak meg ebben. Bár, ha csupán neki kellett volna eldöntenie, hogy együtt maradnak-e vagy elválnak, némi gondolkodás után valószínűleg ugyan ez jött volna ki a végén. Szinte a családjának tekintette őket, akiket semmi pénzért nem lett volna hajlandó feldobni, ezért is volt annyira fájó az elválás, főleg attól a bizonyos személytől. Miután igy sikerült a gondolataiba mélyedni, arra eszmél, hogy nyikorogva nyitja a vendég előtt, hiszen most ilyen titulusban áll a félvér, a ház bejáratát.*
-Valóban felettébb különbözőek vagyunk. *Mondja miután a nő szavai célt érnek és YIlandában tudatosul, hogy vele sem fog kocsmázni. Viszont azonnal elkomorul a tekintete, amint a lázongás kerül szóba.*
-Ugyan én magam még nem voltam a városban, mikor az történt, inkább a ház többi lakója tudna bővebben erről mesélni, de figyelmeztetlek, mindegyikőjüknek fájó emlék felidézni, légy tapintatos. *Nem igazán szokott ilyet kérni senkitől, ő meg a tapintat meg aztán igazán távoli ismerősök, de minden tisztelete a lányoké, akik, ha jól emlékszik saját erejükből, nem kis megpróbáltatások árán tudtak csak meglépni. Most pedig az újrakezdés kapujában nem hiányozhat egyikőjüknek se az, hogy az emlékek felidézése miatt újra éljék az akkori borzalmakat.*
-Gyere utánam. *Kiséri a folyosón a lányt, reménykedve benne, hogy valahol összefutnak Laurentitiával. A körözés felett természetesen nem siklik el, de már így is sokat fecsegett egy idegennek, mindazonáltal tagadhatatlanul jólesett neki a dolog.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1360-1379
220. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-07-27 18:31:30
Üzenet elküldve: 2019-07-27 18:31:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
//YIlanda Hyths //
– Hát amíg megismerkedünk, szerintem csak a szakmai dolgokról lesz szó. A lázadás, amúgy se érint engem. A szakmai fejlődés a célom, hogy tovább tudjak lépni a következő terveimre. * Mondja csendesen. Nem szeret belemászni mások magán ügyeibe és ezt ő is elvárja másoktól. Már így is elégé belemászott YIlanda magánügyeibe. Rajtuk kívül nem hall más zajt, mondjuk ez érthető így estefelé. Jobbat nem tehet, csak azt, hogy követi az újdonsült ismerősét.*
– Hát amíg megismerkedünk, szerintem csak a szakmai dolgokról lesz szó. A lázadás, amúgy se érint engem. A szakmai fejlődés a célom, hogy tovább tudjak lépni a következő terveimre. * Mondja csendesen. Nem szeret belemászni mások magán ügyeibe és ezt ő is elvárja másoktól. Már így is elégé belemászott YIlanda magánügyeibe. Rajtuk kívül nem hall más zajt, mondjuk ez érthető így estefelé. Jobbat nem tehet, csak azt, hogy követi az újdonsült ismerősét.*
219. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-07-27 17:18:24
Üzenet elküldve: 2019-07-27 17:18:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
//Nimeril Drimanow//
*A nő reakciója, minthogy akkor meg sem említi a dolgot, kicsit meglepi, hiszen mintha az imént még érdeklődött volna a dolog iránt. ~Ez nem tartott sokáig.~*
-De ugye mivel keveset szoktunk beszélgetni, nem tudhatom, hogy mennyire mélyen érintette a dolog őket. Az is megeshet, hogy szeretnék végre kibeszélni magukból a dolgot és utána majd megkönnyebbülnek. Annyira sajnos nem ismerem őket, csak azt mondtam, hogy ne lepődj meg, ha egy pillanatra megakad a szó a torkukon, ha hirtelen térsz rá a dologra. *Közben haladnak a folyosón tovább, szépen lassan, hiszen nem tudja, épp mi történhet, sejtései szerint főleg pihenés, a környező szobákban. Gyereksírást nem hall éppen, de nagyon hegyezi a fülét, sőt lépteket se. Azért reménykedik benne, hogy nem neki kell felkopognia a szobákat, hogy találjon valakit, aki még ébren van és döntésképes, mert ugye a vendégnek sem ártana egy szobát előkészíteni, ugyanis úgy fest a nap megpróbáltatásai után mindenki nyugovóra hajtotta a fejét. ~Vajon a magát nagyon viccesnek érző nemes elhúzott már?~*
*A nő reakciója, minthogy akkor meg sem említi a dolgot, kicsit meglepi, hiszen mintha az imént még érdeklődött volna a dolog iránt. ~Ez nem tartott sokáig.~*
-De ugye mivel keveset szoktunk beszélgetni, nem tudhatom, hogy mennyire mélyen érintette a dolog őket. Az is megeshet, hogy szeretnék végre kibeszélni magukból a dolgot és utána majd megkönnyebbülnek. Annyira sajnos nem ismerem őket, csak azt mondtam, hogy ne lepődj meg, ha egy pillanatra megakad a szó a torkukon, ha hirtelen térsz rá a dologra. *Közben haladnak a folyosón tovább, szépen lassan, hiszen nem tudja, épp mi történhet, sejtései szerint főleg pihenés, a környező szobákban. Gyereksírást nem hall éppen, de nagyon hegyezi a fülét, sőt lépteket se. Azért reménykedik benne, hogy nem neki kell felkopognia a szobákat, hogy találjon valakit, aki még ébren van és döntésképes, mert ugye a vendégnek sem ártana egy szobát előkészíteni, ugyanis úgy fest a nap megpróbáltatásai után mindenki nyugovóra hajtotta a fejét. ~Vajon a magát nagyon viccesnek érző nemes elhúzott már?~*
218. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-07-27 14:39:04
Üzenet elküldve: 2019-07-27 14:39:04
ÚJ
![>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10707_1473675245_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//Szülőszoba//
*Azok a bizonyos egyéb dolgok, amik kijöhetnek a baba után, most, Seles úgy érzi, ki is jöttek. Határozottan megkönnyebbül, de azért nem bánja, hogy Rellan éppen nem az ő kezében van, még a végén valami kárt tenne a kis, törékeny csöppségben.*
- Akkor nem aggódom. *Mondja halkan, kicsit szégyellve is magát az ijedtsége miatt. A kicsire néz: nagyon szeretne már szundítani egyet, a gondolat is egészen felpezsdíti, de közben a babában is képes lenne órákon át gyönyörködni. A kisfiú pici ujjait nyújtogatja, és fejével kissé esetlenül Lau felé szeretne fordulni, hogy alaposan megnézze magának. Ő is álmosnak tűnik, nagyokat pislog közben, valószínűleg attól van, hogy jóllakott.*
- Ha találunk a picinek valami jó helyet, együtt szundíthatnánk egy nagyot. *Mondja Seles. Óvatosan, nem sokat mocorogva elrendezi maga mellett a párnákat, hogy egy kis zugot készítsen a babának, ahol jót szundíthat, sőt ha átveszi Lautól, egy kis dédelgetés és altatgatás után be is takarja. A kicsi két kis öklöcskéjét feje mellé téve szundít, és Seles is megpróbálja behunyni a szemét.*
~ Csak pár szemhunyásnyit alszom. ~ *Győzi meg magát, hiszen még annyi mindenen kell elgondolkodnia, és egyelőre olyan kusza minden. Nem számított erre a hirtelen fordulatra, ami a baba megindulásával járt. Azonban fogadalom ide vagy oda, a lány máris úgy alszik, mint a tej, még a többiek beszéde sem ébreszti fel.*
*Azok a bizonyos egyéb dolgok, amik kijöhetnek a baba után, most, Seles úgy érzi, ki is jöttek. Határozottan megkönnyebbül, de azért nem bánja, hogy Rellan éppen nem az ő kezében van, még a végén valami kárt tenne a kis, törékeny csöppségben.*
- Akkor nem aggódom. *Mondja halkan, kicsit szégyellve is magát az ijedtsége miatt. A kicsire néz: nagyon szeretne már szundítani egyet, a gondolat is egészen felpezsdíti, de közben a babában is képes lenne órákon át gyönyörködni. A kisfiú pici ujjait nyújtogatja, és fejével kissé esetlenül Lau felé szeretne fordulni, hogy alaposan megnézze magának. Ő is álmosnak tűnik, nagyokat pislog közben, valószínűleg attól van, hogy jóllakott.*
- Ha találunk a picinek valami jó helyet, együtt szundíthatnánk egy nagyot. *Mondja Seles. Óvatosan, nem sokat mocorogva elrendezi maga mellett a párnákat, hogy egy kis zugot készítsen a babának, ahol jót szundíthat, sőt ha átveszi Lautól, egy kis dédelgetés és altatgatás után be is takarja. A kicsi két kis öklöcskéjét feje mellé téve szundít, és Seles is megpróbálja behunyni a szemét.*
~ Csak pár szemhunyásnyit alszom. ~ *Győzi meg magát, hiszen még annyi mindenen kell elgondolkodnia, és egyelőre olyan kusza minden. Nem számított erre a hirtelen fordulatra, ami a baba megindulásával járt. Azonban fogadalom ide vagy oda, a lány máris úgy alszik, mint a tej, még a többiek beszéde sem ébreszti fel.*
217. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-07-24 10:35:53
Üzenet elküldve: 2019-07-24 10:35:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
//YIlanda Hyths //
* YIlanda válaszol a lánynak, majd a gondolataiba mélyed. Nimeril nem fogja megzavarni ebben. Csöndben ballag mellette és közben igyekszik az eszébe vésni az utat. Nemsokára elérnek egy házat. A szürkületben, már nem igazán tudja kivenni a házat. Majd napvilágnál megnézi magának. Kísérője még az ajtót is kinyitja előtte. Úgy tűnk, hogy a lázongással kényes területre tévedt.*
– Ezt az eszembe véssem. Még csak meg sem említem előttük. Általában nem fecsegek ennyit, csak ma nagyon felzaklattak.* Engedelmesen követi YIlandát a továbbiakban. Közben a ház berendezését figyeli.*
* YIlanda válaszol a lánynak, majd a gondolataiba mélyed. Nimeril nem fogja megzavarni ebben. Csöndben ballag mellette és közben igyekszik az eszébe vésni az utat. Nemsokára elérnek egy házat. A szürkületben, már nem igazán tudja kivenni a házat. Majd napvilágnál megnézi magának. Kísérője még az ajtót is kinyitja előtte. Úgy tűnk, hogy a lázongással kényes területre tévedt.*
– Ezt az eszembe véssem. Még csak meg sem említem előttük. Általában nem fecsegek ennyit, csak ma nagyon felzaklattak.* Engedelmesen követi YIlandát a továbbiakban. Közben a ház berendezését figyeli.*
216. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-07-23 10:42:27
Üzenet elküldve: 2019-07-23 10:42:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
*YIlanda szerencsére eltűnik, Aleimord pedig egyedül marad a gondolataival. Egy ideig ezzel el is van, ám elég gyorsan elkezdi unni magát. Tényleg eddig tart megszülni egy gyermeket? Talán meg kellene néznie, hogy... Nem! Még csak hiányzik. Inkább vár még egy keveset.
Miután megunja az ücsörgést feláll, és tesz egy kört a házban, az udvaron, majd visszamegy a házba, majd immár a közösségi termet veszi célba. Leül, majd sóhajt egyet. A kandallóra mered, gondolja, hogy begyújtja, hogy elbámulhassa a tüzet, aztán mégsem teszi meg. Így is elég meleg van. A ruhája még mindig vizes, kezd kihűlni és kellemetlenné válni, így gondol egyet, és ismét ökölbe szorítja a kezét. Ha a mágikus tűz fellobban, körbeöleli az öklét, mint egy hős szerelmes, és vadul lobog felfelé.*
~Gyönyörű.~
A varázsló ökölbe szorítja kezét, melynek hatására kézfején lángnyelvek kúsznak végig. Ez könnyebb égési sérüléseket okozhat az ököl sebzőképességén felül (1), valamint tűzgyújtó hatású. A hatás megszűnik, ha a varázsló már nem tartja ökölben a kezét.
Miután megunja az ücsörgést feláll, és tesz egy kört a házban, az udvaron, majd visszamegy a házba, majd immár a közösségi termet veszi célba. Leül, majd sóhajt egyet. A kandallóra mered, gondolja, hogy begyújtja, hogy elbámulhassa a tüzet, aztán mégsem teszi meg. Így is elég meleg van. A ruhája még mindig vizes, kezd kihűlni és kellemetlenné válni, így gondol egyet, és ismét ökölbe szorítja a kezét. Ha a mágikus tűz fellobban, körbeöleli az öklét, mint egy hős szerelmes, és vadul lobog felfelé.*
~Gyönyörű.~
A varázsló ökölbe szorítja kezét, melynek hatására kézfején lángnyelvek kúsznak végig. Ez könnyebb égési sérüléseket okozhat az ököl sebzőképességén felül (1), valamint tűzgyújtó hatású. A hatás megszűnik, ha a varázsló már nem tartja ökölben a kezét.
215. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-07-22 21:10:42
Üzenet elküldve: 2019-07-22 21:10:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
//Nimeril Drimanow//
-Igen, mindenképpen szerencsés voltam ebből a szempontból. Én úgy fogom fel, hogy amit a sors elvett amott, azt itt pótolta ki. Nevezhetjük igazságtételnek. *Von vállat, hiszen ő valóban igy fogja fel ez az egészet. Pont ezért is fáj neki annyira, hogy kényszerből el kellett válniuk egymástól, nem ő döntött igy, közösen állapodtak meg ebben. Bár, ha csupán neki kellett volna eldöntenie, hogy együtt maradnak-e vagy elválnak, némi gondolkodás után valószínűleg ugyan ez jött volna ki a végén. Szinte a családjának tekintette őket, akiket semmi pénzért nem lett volna hajlandó feldobni, ezért is volt annyira fájó az elválás, főleg attól a bizonyos személytől. Miután igy sikerült a gondolataiba mélyedni, arra eszmél, hogy nyikorogva nyitja a vendég előtt, hiszen most ilyen titulusban áll a félvér, a ház bejáratát.*
-Valóban felettébb különbözőek vagyunk. *Mondja miután a nő szavai célt érnek és YIlandában tudatosul, hogy vele sem fog kocsmázni. Viszont azonnal elkomorul a tekintete, amint a lázongás kerül szóba.*
-Ugyan én magam még nem voltam a városban, mikor az történt, inkább a ház többi lakója tudna bővebben erről mesélni, de figyelmeztetlek, mindegyikőjüknek fájó emlék felidézni, légy tapintatos. *Nem igazán szokott ilyet kérni senkitől, ő meg a tapintat meg aztán igazán távoli ismerősök, de minden tisztelete a lányoké, akik, ha jól emlékszik saját erejükből, nem kis megpróbáltatások árán tudtak csak meglépni. Most pedig az újrakezdés kapujában nem hiányozhat egyikőjüknek se az, hogy az emlékek felidézése miatt újra éljék az akkori borzalmakat.*
-Gyere utánam. *Kiséri a folyosón a lányt, reménykedve benne, hogy valahol összefutnak Laurentitiával. A körözés felett természetesen nem siklik el, de már így is sokat fecsegett egy idegennek, mindazonáltal tagadhatatlanul jólesett neki a dolog.*
214. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-07-22 17:06:27
Üzenet elküldve: 2019-07-22 17:06:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Lyllinor szobája//
*Ha majd egyszer elmesélik neki, hogy mi mindenről maradt le, biztosan nagyon fogja sajnálni, s talán részletekre fog szomjazni, hogy valamicskét bepótoljon a történésekről. Tudata valami megfoghatatlan szürkeségben lebeg, tán a beszéd fárasztotta ki, tán csak mélyebben pihen most, hogy száraz, puha melegség veszi körbe, és szervezetében kezd dolgozni az orvosság. Viel csendes szuszogása, YIlandával való rövid beszélgetése tompán és érthetetlenül szivárog be a ködbe. A korábbi képek is eltűntek, a hideg, a hó, a jeges tó vize kitörlődtek elméjéből. Új történetet gyártanak a nem mindennapi hangok, s persze megint családjára képezi le. Úgy hiszi, éppen kistestvére születik. Meglepődik, hiszen az egészről eddig semmit nem tudott, ám határtalan boldogság járja át, hogy lesz még egy nála is kisebb, akivel együtt nőhet fel. Nagy a tülekedés az ágy körül, ahol felsír a gyerek édesanyjuk karjában. Különösmód nem otthon vannak, hanem itt a házban, és ennek megfelelően ismerős arcokat is lát. YIlanda feltűnik például Tolvajjal a hóna alatt a háttérben, kezében vödörrel, és igyekszik megakadályozni, hogy Angu elvegye tőle. Mármint Tolvajt. Lau és Luni mosolyogva beszélnek és nézik a csecsemőt, akit végre Lyll is megpillanthat. A kicsi már nem is sír, hanem gőgicsél és piciny kezeit csapdossa, mint aki tetszését kívánja kifejezni. A szemei viszont különösek. Szinte ragyognak, pedig az egyik oldalon finom kis vágások ölelik körbe, és a színe is más. Lyll döbbenten nézi a tüneményt, akivel hirtelen összenéznek. Közben hallja, hogy a társaság éppen nevet próbál találni neki, s különös módon borzong meg, mikor apja hangján köszön vissza az ismerős név: Viel. Lyll nem szól, csak boldogan mosolyog.
~Viel. Nagyon fogok ám vigyázni rád!~*
*Ha majd egyszer elmesélik neki, hogy mi mindenről maradt le, biztosan nagyon fogja sajnálni, s talán részletekre fog szomjazni, hogy valamicskét bepótoljon a történésekről. Tudata valami megfoghatatlan szürkeségben lebeg, tán a beszéd fárasztotta ki, tán csak mélyebben pihen most, hogy száraz, puha melegség veszi körbe, és szervezetében kezd dolgozni az orvosság. Viel csendes szuszogása, YIlandával való rövid beszélgetése tompán és érthetetlenül szivárog be a ködbe. A korábbi képek is eltűntek, a hideg, a hó, a jeges tó vize kitörlődtek elméjéből. Új történetet gyártanak a nem mindennapi hangok, s persze megint családjára képezi le. Úgy hiszi, éppen kistestvére születik. Meglepődik, hiszen az egészről eddig semmit nem tudott, ám határtalan boldogság járja át, hogy lesz még egy nála is kisebb, akivel együtt nőhet fel. Nagy a tülekedés az ágy körül, ahol felsír a gyerek édesanyjuk karjában. Különösmód nem otthon vannak, hanem itt a házban, és ennek megfelelően ismerős arcokat is lát. YIlanda feltűnik például Tolvajjal a hóna alatt a háttérben, kezében vödörrel, és igyekszik megakadályozni, hogy Angu elvegye tőle. Mármint Tolvajt. Lau és Luni mosolyogva beszélnek és nézik a csecsemőt, akit végre Lyll is megpillanthat. A kicsi már nem is sír, hanem gőgicsél és piciny kezeit csapdossa, mint aki tetszését kívánja kifejezni. A szemei viszont különösek. Szinte ragyognak, pedig az egyik oldalon finom kis vágások ölelik körbe, és a színe is más. Lyll döbbenten nézi a tüneményt, akivel hirtelen összenéznek. Közben hallja, hogy a társaság éppen nevet próbál találni neki, s különös módon borzong meg, mikor apja hangján köszön vissza az ismerős név: Viel. Lyll nem szól, csak boldogan mosolyog.
~Viel. Nagyon fogok ám vigyázni rád!~*
213. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-07-20 19:46:55
Üzenet elküldve: 2019-07-20 19:46:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 513
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 513
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//A kezdet kezdete//
//Zárás//
*Mivel érzi, hogy sokkal közelebb vannak most már a tényleges búcsú pillanatai, mint azt szeretné, természetesen megint csak mély szomorúság tölti el. Lau szavai a póniról, és a többiekről mégis jobb kedvre tudják deríteni, akárha tényleg otthon lenne az édesanyjával.
Nem először, és hogyha minden jól megy, akkor távolról sem utoljára van olyan érzése, hogy Lau egyszerűen mintha képes lenne kitalálni a gondolatait, pedig erre rajta kívül eddig tényleg csak az édesanyja volt képes, akinél jobban nyilván nem ismeri őt senki.*
- Igen, én is főleg rájuk gondoltam. Ők ketten biztos nagyon tudnák értékelni. *bólogat és mosolyog lelkesen egyszerre, miközben megint csak próbálja Lyllit, Vielt és saját magát elképzelni egy pónin.*
- Inkább csak félteném szegényt. Agyonkényeztetnénk és etetnénk. Szóval ezt azért még át kellene gondolni. *neveti el magát, és bár viccnek szánja, valahol mégis komolyan elgondolkodik azon, hogy tényleg fennáll az általa felvázolt veszély. Ha egy állatot csak egyvalaki kényeztet, még talán megmenekülhet az elhízástól, de ha már hárman vannak, akik lelkesen "vigyáznak" rá, akkor valószínűleg nem árt kicsit jobban mozgásban tartani, mint a többieket.
De persze mindez még nagyon távoli jövő, legalább is ő most annak értékeli. Azt sem nagyon gondolja, hogy édesanyjával mostanában találkozna újra. Jelen pillanatban már egy levélváltásnak is tudna örülni igazából, hiszen ő otthon már biztosan nagyon aggódik érte, annak ellenére is, hogy azt mind a ketten tudták előre, hogyha elmegy Artheniorba, akkor egy darabig nem fog tudni majd életjelet adni magáról.*
- Igen, szerintem is fogunk tudni majd találkozni. *mondja aztán kis tűnődés után.*
- Nem teljesen lehetetlen a dolog. Apámat megtalálni sem az. De biztos, hogy utóbbinak azért nem most fogok nekikezdeni. Ha sikerül tanulnom varázslatokat, akkor is biztosan el kell majd mélyednem bennük, hogy jobban menjenek. Talán a mágia megtalálni is segítene őt. Vagy anyának könnyebben tudnék üzenni, hogy jól vagyok. Mindenesetre szeretnék is egy hatnál jóval hosszabb időt eltölteni itt, mielőtt újra útnak indulnék bárhová. De mindegy is. Ez még tényleg odébb van egy kicsit, azt hiszem. Értelmesebb az útra figyelni inkább, ami most áll előttem, nem nagyon elkalandozni a jövő felé. *összegzi végül hangos szóban is azt, amire magában végül jutott. Erről persze megint eszébe jut, hogy búcsúzni kell, amitől nem csak a szíve szorul szó szerint össze, hanem úgy érzi, hogy a gyomra is.
Sokat mindenesetre már nincs értelme húznia az időt, bármennyire is jó lenne. Most már megvalósult az egyetlen dolog, amire még vágyott indulás előtt. Tudott még egyszer, utoljára beszélni Lauval mielőtt elmenne innen, és még a vágyott ölelést is megkapja. Így, ha nehéz szívvel is, mégis a lehetőségekhez képest megkönnyebbülten fog útnak indulni.*
- Ha ragaszkodsz hozzá, akkor rendben, köszönöm! *mosolyog a felajánlásra, hogy Lau segít neki elpakolni, bár nem így készült, és természetesen nem sértődött volna meg, ha teljes egészében rá marad minden.
Mindezt azonban inkább utoljára hagyja. Kicsit talán színpadias, de mégis teljesen őszinte mozdulattal tárja inkább ehelyett szélesre a karjait.
A mozdulat befejezéseként aztán nagyon szorosan öleli magához Laut, és miközben szó szerint belebújik és elbújik a másik lány ölelésében, majdnem el is sírja magát annyira jól esik ott lenni, ahogyan szinte fizikailag is érzi a felé áradó szeretetet. Nagyon reméli, hogy ő is képes olyan erővel és szeretettel ölelni, ahogyan Lautól érzi.
Persze könnyeit visszatartja, hogy ne legyen sem neki, sem pedig Lau számára még fájdalmasabb a búcsú, mint amennyire már most is az. Kicsit talán tovább is ölel, mint arra a másik lány számít, de nem hinné, hogy Lau bánja ezt.
Némiképpen vigasztalja a tudat, hogyha minden igaz akkor tényleg régi álma fog megvalósulni hamarosan, és útja ide vissza nem fog olyan sokáig tartani, mint ahogyan most érzi. Még gondolkodik azon, hogy mondja-e Launak, hogy mennyire szereti, de végül úgy dönt, hogy ezek a szavak most már feleslegesek, és tényleg csak a búcsút nehezítenék még jobban. Abban is biztos, hogy kettőjüknek még sok dolguk van együtt, legyen az akár itt, akár máshol a világban.
Végül elpakolnak és egyedül marad újra. Thimet várja, hogy elindulhassanak az útra, amelynek remélhetőleg az lesz a vége, hogy életében először végre lehetősége lesz megszerezni az irányítást saját sorsa felett. Vagy, ha más nem, akkor legalább mindennek a puszta lehetőségét, ami szintén nem kevés.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.20 19:50:11
//A kezdet kezdete//
//Zárás//
*Mivel érzi, hogy sokkal közelebb vannak most már a tényleges búcsú pillanatai, mint azt szeretné, természetesen megint csak mély szomorúság tölti el. Lau szavai a póniról, és a többiekről mégis jobb kedvre tudják deríteni, akárha tényleg otthon lenne az édesanyjával.
Nem először, és hogyha minden jól megy, akkor távolról sem utoljára van olyan érzése, hogy Lau egyszerűen mintha képes lenne kitalálni a gondolatait, pedig erre rajta kívül eddig tényleg csak az édesanyja volt képes, akinél jobban nyilván nem ismeri őt senki.*
- Igen, én is főleg rájuk gondoltam. Ők ketten biztos nagyon tudnák értékelni. *bólogat és mosolyog lelkesen egyszerre, miközben megint csak próbálja Lyllit, Vielt és saját magát elképzelni egy pónin.*
- Inkább csak félteném szegényt. Agyonkényeztetnénk és etetnénk. Szóval ezt azért még át kellene gondolni. *neveti el magát, és bár viccnek szánja, valahol mégis komolyan elgondolkodik azon, hogy tényleg fennáll az általa felvázolt veszély. Ha egy állatot csak egyvalaki kényeztet, még talán megmenekülhet az elhízástól, de ha már hárman vannak, akik lelkesen "vigyáznak" rá, akkor valószínűleg nem árt kicsit jobban mozgásban tartani, mint a többieket.
De persze mindez még nagyon távoli jövő, legalább is ő most annak értékeli. Azt sem nagyon gondolja, hogy édesanyjával mostanában találkozna újra. Jelen pillanatban már egy levélváltásnak is tudna örülni igazából, hiszen ő otthon már biztosan nagyon aggódik érte, annak ellenére is, hogy azt mind a ketten tudták előre, hogyha elmegy Artheniorba, akkor egy darabig nem fog tudni majd életjelet adni magáról.*
- Igen, szerintem is fogunk tudni majd találkozni. *mondja aztán kis tűnődés után.*
- Nem teljesen lehetetlen a dolog. Apámat megtalálni sem az. De biztos, hogy utóbbinak azért nem most fogok nekikezdeni. Ha sikerül tanulnom varázslatokat, akkor is biztosan el kell majd mélyednem bennük, hogy jobban menjenek. Talán a mágia megtalálni is segítene őt. Vagy anyának könnyebben tudnék üzenni, hogy jól vagyok. Mindenesetre szeretnék is egy hatnál jóval hosszabb időt eltölteni itt, mielőtt újra útnak indulnék bárhová. De mindegy is. Ez még tényleg odébb van egy kicsit, azt hiszem. Értelmesebb az útra figyelni inkább, ami most áll előttem, nem nagyon elkalandozni a jövő felé. *összegzi végül hangos szóban is azt, amire magában végül jutott. Erről persze megint eszébe jut, hogy búcsúzni kell, amitől nem csak a szíve szorul szó szerint össze, hanem úgy érzi, hogy a gyomra is.
Sokat mindenesetre már nincs értelme húznia az időt, bármennyire is jó lenne. Most már megvalósult az egyetlen dolog, amire még vágyott indulás előtt. Tudott még egyszer, utoljára beszélni Lauval mielőtt elmenne innen, és még a vágyott ölelést is megkapja. Így, ha nehéz szívvel is, mégis a lehetőségekhez képest megkönnyebbülten fog útnak indulni.*
- Ha ragaszkodsz hozzá, akkor rendben, köszönöm! *mosolyog a felajánlásra, hogy Lau segít neki elpakolni, bár nem így készült, és természetesen nem sértődött volna meg, ha teljes egészében rá marad minden.
Mindezt azonban inkább utoljára hagyja. Kicsit talán színpadias, de mégis teljesen őszinte mozdulattal tárja inkább ehelyett szélesre a karjait.
A mozdulat befejezéseként aztán nagyon szorosan öleli magához Laut, és miközben szó szerint belebújik és elbújik a másik lány ölelésében, majdnem el is sírja magát annyira jól esik ott lenni, ahogyan szinte fizikailag is érzi a felé áradó szeretetet. Nagyon reméli, hogy ő is képes olyan erővel és szeretettel ölelni, ahogyan Lautól érzi.
Persze könnyeit visszatartja, hogy ne legyen sem neki, sem pedig Lau számára még fájdalmasabb a búcsú, mint amennyire már most is az. Kicsit talán tovább is ölel, mint arra a másik lány számít, de nem hinné, hogy Lau bánja ezt.
Némiképpen vigasztalja a tudat, hogyha minden igaz akkor tényleg régi álma fog megvalósulni hamarosan, és útja ide vissza nem fog olyan sokáig tartani, mint ahogyan most érzi. Még gondolkodik azon, hogy mondja-e Launak, hogy mennyire szereti, de végül úgy dönt, hogy ezek a szavak most már feleslegesek, és tényleg csak a búcsút nehezítenék még jobban. Abban is biztos, hogy kettőjüknek még sok dolguk van együtt, legyen az akár itt, akár máshol a világban.
Végül elpakolnak és egyedül marad újra. Thimet várja, hogy elindulhassanak az útra, amelynek remélhetőleg az lesz a vége, hogy életében először végre lehetősége lesz megszerezni az irányítást saját sorsa felett. Vagy, ha más nem, akkor legalább mindennek a puszta lehetőségét, ami szintén nem kevés.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.20 19:50:11
212. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-07-19 22:39:02
Üzenet elküldve: 2019-07-19 22:39:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Szülőszoba//
*Olyan kedvesek ezek a lányok. Az anyuka hálás, Laurentitia is az. A doki meg választhat, hogy mit egyen. Nincs ehhez szokva.*
-Nekem aztán igazán mindegy. Nem vagyok amúgy se válogatós. Csak legyen benne hús.
*Mosolyog a nőre. Abban, hogy majd ő is meséljen benne van. Bár az ő története nem olyan izgalmas.*
-Nem egy kalandos történet. Csak rám lett találva.
*Mosolyog vidáman. Fáradt, de azért ehhez a kis beszélgetéshez most is van kedve. A lány elszólásával vagyis, hogy többes számban mondta a kesztyűt nem foglalkozik.*
-Köszönöm.
*Szívesen lepihenne, de a gnóm kislányra még ránézne. A helyzet viszont olyan mintha egy ispotályban lenne. Még szusszanni is alig van ideje már jön is a gond. Egyből komolyabbra vállt és visszatér a kismama lába közé.*
-Nem kell megijedni. Emlékszik, hogy azt mondtam lesznek még utófájások? Meg, hogy a baba után még egyéb dolgok is kijöhetnek. Szerintem csak ez történt. Pihenni kéne egy kicsit. Ha megy akkor szundikálni is.
*Olyan kedvesek ezek a lányok. Az anyuka hálás, Laurentitia is az. A doki meg választhat, hogy mit egyen. Nincs ehhez szokva.*
-Nekem aztán igazán mindegy. Nem vagyok amúgy se válogatós. Csak legyen benne hús.
*Mosolyog a nőre. Abban, hogy majd ő is meséljen benne van. Bár az ő története nem olyan izgalmas.*
-Nem egy kalandos történet. Csak rám lett találva.
*Mosolyog vidáman. Fáradt, de azért ehhez a kis beszélgetéshez most is van kedve. A lány elszólásával vagyis, hogy többes számban mondta a kesztyűt nem foglalkozik.*
-Köszönöm.
*Szívesen lepihenne, de a gnóm kislányra még ránézne. A helyzet viszont olyan mintha egy ispotályban lenne. Még szusszanni is alig van ideje már jön is a gond. Egyből komolyabbra vállt és visszatér a kismama lába közé.*
-Nem kell megijedni. Emlékszik, hogy azt mondtam lesznek még utófájások? Meg, hogy a baba után még egyéb dolgok is kijöhetnek. Szerintem csak ez történt. Pihenni kéne egy kicsit. Ha megy akkor szundikálni is.
211. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-07-19 19:01:53
Üzenet elküldve: 2019-07-19 19:01:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Szülőszoba//
- Bizony. És igazán nincs mit! Örülök, hogy segíthettem. *igyekszik biztosítani efelől a lányt, elmosolyodva, ahogy a Seles karjaiban lévő kisbabát nézi. ~Tökéletes becenév egy tökéletes fiúcskának~ gondolja magában, ahogy az idilli jelenetet szemléli, a szoptatásnál azonban inkább elfordítja a pillantását, és Intnek szenteli a figyelmét*
- Ugyan, nem fáradság. Ha van valami, amit szívesen ennél, csak mondd meg bátran! *válaszol lelkesen a férfinak, hiszen amúgy is tervezett vacsorát készíteni, akkor meg már az igazán lehet olyasvalami, ami a nap megmentőjének a kedvence*
- Szívesen mesélek majd, de attól tartok, ezt te sem úszod meg. Mindenképp el kell mondanod, hogyan kerültél ide? Ráadásul éppen most! *folytatja nevetve, hiszen még mindig nem tudja elhinni, hogy akkora szerencséjük volt, hogy Intath épp erre járt*
- Azok miatt pedig ne aggódj! Tedd csak le a fürdőben a kesztyűket, majd forralok vizet és kimosom őket! *bólint rá Intath kérdésére rögtön, és már indulna is, hogy feladatai után lásson, hisz úgy véli, talán Seles is szeretné inkább egyedül kiélvezni a pillanat varázsát, mikor meglepődve hallja a nevét az ágy felől. A lány kérdése még inkább megdöbbenti, és meg is rémiszti kissé, így óvatosan elveszi a kis Rellant édesanyjától, ha Seles tényleg ezt szeretné, bár nem szívesen választja el egymástól anyát és fiát. Eközben tanácstalanul pislog ő is az orvos irányába, hiszen magától úgy vélné, kicsit sem normális dolog az, ha az embernek fáj valamije. Csak Intathban bízhat, hogy tud valami olyasmit mondani, ami megnyugtathatja mindannyiukat.*
- Bizony. És igazán nincs mit! Örülök, hogy segíthettem. *igyekszik biztosítani efelől a lányt, elmosolyodva, ahogy a Seles karjaiban lévő kisbabát nézi. ~Tökéletes becenév egy tökéletes fiúcskának~ gondolja magában, ahogy az idilli jelenetet szemléli, a szoptatásnál azonban inkább elfordítja a pillantását, és Intnek szenteli a figyelmét*
- Ugyan, nem fáradság. Ha van valami, amit szívesen ennél, csak mondd meg bátran! *válaszol lelkesen a férfinak, hiszen amúgy is tervezett vacsorát készíteni, akkor meg már az igazán lehet olyasvalami, ami a nap megmentőjének a kedvence*
- Szívesen mesélek majd, de attól tartok, ezt te sem úszod meg. Mindenképp el kell mondanod, hogyan kerültél ide? Ráadásul éppen most! *folytatja nevetve, hiszen még mindig nem tudja elhinni, hogy akkora szerencséjük volt, hogy Intath épp erre járt*
- Azok miatt pedig ne aggódj! Tedd csak le a fürdőben a kesztyűket, majd forralok vizet és kimosom őket! *bólint rá Intath kérdésére rögtön, és már indulna is, hogy feladatai után lásson, hisz úgy véli, talán Seles is szeretné inkább egyedül kiélvezni a pillanat varázsát, mikor meglepődve hallja a nevét az ágy felől. A lány kérdése még inkább megdöbbenti, és meg is rémiszti kissé, így óvatosan elveszi a kis Rellant édesanyjától, ha Seles tényleg ezt szeretné, bár nem szívesen választja el egymástól anyát és fiát. Eközben tanácstalanul pislog ő is az orvos irányába, hiszen magától úgy vélné, kicsit sem normális dolog az, ha az embernek fáj valamije. Csak Intathban bízhat, hogy tud valami olyasmit mondani, ami megnyugtathatja mindannyiukat.*
210. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-07-19 09:17:01
Üzenet elküldve: 2019-07-19 09:17:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//YIlanda//
- Nem ijesztgetni akartalak, csupán humor volt *teszi hozzá, mielőtt az étkezőbe venné az irányt.*
- Az általánosítás miatt fogod egyszer nagyon megjárni. Akár hiszed, akár nem, nincs egyetlen félvér fattyam sem.
*Tényleg nincs, ugyanis tisztavérű fattya van, akivel foglalkozni akart, maga mellé emelte volna, taníttatta volna írni, olvasni, számolni, a művészetekre és az üzletelésre, ha az anyja nem titkolja el, és hagyja, hogy mindketten nyomorban éljenek, mert neki nem volt kedve a nemesekhez. Pedig mennyit tudott volna segíteni rajtuk...*
- Van egy fiam, és mindent megtettem volna érte, ha nem titkolják el előlem a létezését, ez a téma nem csak számodra érzékeny. Okosabb lenne átgondolnod, amit mondasz, mielőtt ráhúzod valakire.
*Ezután pedig már nem foglalkozik a nővel, leül az étkezőbe, és anélkül, hogy egy széken kívül bármihez hozzányúlna, majd csendben várakozik. Eltelik egy kis idő, YIl pedig ismét nem bírja ki, hogy ne szóljon be, ráadásul direkt buta fejet vág hozzá. Aleimordtól csak egy szánakozó szemöldökfelhúzást kap, semmi mást. Nem tudja ilyesmivel idegesíteni az elfet, csupán a saját értélmének pozitív megítélését dönti egyre jobban romba.*
- Nem ijesztgetni akartalak, csupán humor volt *teszi hozzá, mielőtt az étkezőbe venné az irányt.*
- Az általánosítás miatt fogod egyszer nagyon megjárni. Akár hiszed, akár nem, nincs egyetlen félvér fattyam sem.
*Tényleg nincs, ugyanis tisztavérű fattya van, akivel foglalkozni akart, maga mellé emelte volna, taníttatta volna írni, olvasni, számolni, a művészetekre és az üzletelésre, ha az anyja nem titkolja el, és hagyja, hogy mindketten nyomorban éljenek, mert neki nem volt kedve a nemesekhez. Pedig mennyit tudott volna segíteni rajtuk...*
- Van egy fiam, és mindent megtettem volna érte, ha nem titkolják el előlem a létezését, ez a téma nem csak számodra érzékeny. Okosabb lenne átgondolnod, amit mondasz, mielőtt ráhúzod valakire.
*Ezután pedig már nem foglalkozik a nővel, leül az étkezőbe, és anélkül, hogy egy széken kívül bármihez hozzányúlna, majd csendben várakozik. Eltelik egy kis idő, YIl pedig ismét nem bírja ki, hogy ne szóljon be, ráadásul direkt buta fejet vág hozzá. Aleimordtól csak egy szánakozó szemöldökfelhúzást kap, semmi mást. Nem tudja ilyesmivel idegesíteni az elfet, csupán a saját értélmének pozitív megítélését dönti egyre jobban romba.*
209. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-07-19 00:42:05
Üzenet elküldve: 2019-07-19 00:42:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Lyllinor szobája//
*Úgy tűnik, a nagy káoszban Lyllinor lemaradt a szülésről. Viel mosolyogva csitítja.*
- Igen, érkezett egy vendég, akinek babája lesz nemsokára. Majd játszunk vele, meg Árnyékkal. *Örül, hogy a kislányt boldognak látja, de most az a lényeg, hogy kipihenje magát, na meg hogy Viel kicserélhesse a vízét. Utóbbi eléggé várat magára, de végül YIlanda megérkezik vele. Viel nem is késlekedik, a majdnem teljesen elszundító gnóm lány csuklójára és homlokára is új borogatást tesz.*
- Nem kell semmi más, köszönöm! *Mosolyog a félelfre. Ezután csönd honol, Viel pedig megragadva az alkalmat elszundít a karosszékben. Fejében a nap eseményei járnak, többek között a baba születése is. Nincs is nagyobb boldogság. Csak akkor ébred fel, ha Lyllinor vagy más szólítja.*
*Úgy tűnik, a nagy káoszban Lyllinor lemaradt a szülésről. Viel mosolyogva csitítja.*
- Igen, érkezett egy vendég, akinek babája lesz nemsokára. Majd játszunk vele, meg Árnyékkal. *Örül, hogy a kislányt boldognak látja, de most az a lényeg, hogy kipihenje magát, na meg hogy Viel kicserélhesse a vízét. Utóbbi eléggé várat magára, de végül YIlanda megérkezik vele. Viel nem is késlekedik, a majdnem teljesen elszundító gnóm lány csuklójára és homlokára is új borogatást tesz.*
- Nem kell semmi más, köszönöm! *Mosolyog a félelfre. Ezután csönd honol, Viel pedig megragadva az alkalmat elszundít a karosszékben. Fejében a nap eseményei járnak, többek között a baba születése is. Nincs is nagyobb boldogság. Csak akkor ébred fel, ha Lyllinor vagy más szólítja.*
208. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-07-19 00:20:47
Üzenet elküldve: 2019-07-19 00:20:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//Szülőszoba//
*Seles a karjaiban tartja a kisbabát, és nem hisz a szemének. Andorellan pici kezeinek érintése a legaranyosabb dolog, amit valaha érzett.*
- Rellan, ez egy tökéletes becenév. *Mosolyog Laura, aztán magára marad, de már meg is etette a kicsit, mikor felocsúdik, hogy körülötte mindenki szedelőzködik. Úgy tűnik, túl vannak a nehezén, minden szép és jó. Talán Lyllinor is meggyógyul hamarosan. Seles csodálattal nézi a babát, de azért arról sem feledkezik meg, hogy Intath nélkül nem tudtak volna mit kezdeni, és Lau is sokat segített.*
- Nagyon köszönöm! *Mondja nekik.* Hogy befogadtál, hogy segítettetek. Ha bármivel meg tudom hálálni… *Mondja jókedvűen, bár érzi, hogy az sem most lesz, hogy felpattan és dolgára indul, kitakarítja a házat és megöntözi a virágokat. De persze attól még hamarosan bekövetkezhet a dolog. Most inkább kimerült, elfáradt a nagy küzdelemben. Hirtelen azonban egy újabb görcsszerű összehúzódást érez, meg is rándul kissé, még jó, hogy a pici fiú az ölében van, így nem lehet nagy baja.*
- Lau! *Mondja kicsit bizonytalanul, mert fura érzése van, és mert fél, hogy elejti a babát. Ha teheti, átnyújtja a lánynak.* Az… az normális, hogy fáj? *Kérdezi aggódva, még mindig úgy érzi kicsit, hogy nyomnia kell, pedig már a baba megszületett. Intath pillantását keresi a válasszal kapcsolatban. Félelem fut át rajta, nem szereti a bizonytalanságot, főleg most, hogy Rellan az ő felelőssége.*
*Seles a karjaiban tartja a kisbabát, és nem hisz a szemének. Andorellan pici kezeinek érintése a legaranyosabb dolog, amit valaha érzett.*
- Rellan, ez egy tökéletes becenév. *Mosolyog Laura, aztán magára marad, de már meg is etette a kicsit, mikor felocsúdik, hogy körülötte mindenki szedelőzködik. Úgy tűnik, túl vannak a nehezén, minden szép és jó. Talán Lyllinor is meggyógyul hamarosan. Seles csodálattal nézi a babát, de azért arról sem feledkezik meg, hogy Intath nélkül nem tudtak volna mit kezdeni, és Lau is sokat segített.*
- Nagyon köszönöm! *Mondja nekik.* Hogy befogadtál, hogy segítettetek. Ha bármivel meg tudom hálálni… *Mondja jókedvűen, bár érzi, hogy az sem most lesz, hogy felpattan és dolgára indul, kitakarítja a házat és megöntözi a virágokat. De persze attól még hamarosan bekövetkezhet a dolog. Most inkább kimerült, elfáradt a nagy küzdelemben. Hirtelen azonban egy újabb görcsszerű összehúzódást érez, meg is rándul kissé, még jó, hogy a pici fiú az ölében van, így nem lehet nagy baja.*
- Lau! *Mondja kicsit bizonytalanul, mert fura érzése van, és mert fél, hogy elejti a babát. Ha teheti, átnyújtja a lánynak.* Az… az normális, hogy fáj? *Kérdezi aggódva, még mindig úgy érzi kicsit, hogy nyomnia kell, pedig már a baba megszületett. Intath pillantását keresi a válasszal kapcsolatban. Félelem fut át rajta, nem szereti a bizonytalanságot, főleg most, hogy Rellan az ő felelőssége.*
207. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-07-18 09:32:52
Üzenet elküldve: 2019-07-18 09:32:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
//Aleimord//
*Valahogy érezte legbelül, hogy a mai nap folyamán még ki fogja húzni azt a bizonyos gyufát az elfnél. Nem is kellett sokat várni a dologra. Az, hogy a férfi megragadja a csuklóját csak egy vicsorgást eredményez, de tisztességesen végig hallgatja a mondanivalóját és csak utána kezd el morogni.*
-Jól van, akkor eressz! Nem mintha annyira felnőtt és úri viselkedésre vallana, hogy egy félvér ijesztgetésében leled az örömödet. *Dörzsöli meg a csuklóját, ezt is csak úgy, már út közben teszi hozzá.*
-Aztán, ha majd nem hagytok magatok után annyi félvér fattyat, majd akkor beszélhetünk arról, miért is vagyok olyan amilyen. *Ejt meg még sarkon fordulva egy újabb nyelvnyújtást, hogy bebiztosítsa az elfet a felől, hogy ez a beszéd, se ért el többet nála, mint az eddigiek. *
//Lyllinor szobája//
*Miután leszállította a vödör vizet, továbbá még vitt be törölközőket is a fürdőből, mert arra mindig szükség lehet, úgy veszi észre, a két lány már bóbiskol is. Vielkét csak megbökdösi, hogy megmutassa neki a most hozott ellátmányt, aztán kisétál a szobából.*
*Közben már a gyomra is korog, de semmi kedve megint a nemessel egy légtérbe kerülni, így az útja megint a szobája felé vezet. Ahogy elhalad Angu régi szobája előtt, valami gyengéd dolog feltör a mélyből és irányt változtat, hogy belessen, mi az, amit itt hagyott, mikor elment. Az élet persze nem állt meg és ez kézzel fogható a házban, hisz az egyik szobában éppen szülnek, a másikban a kis gnóm betegen fekszik, a konyhában pedig egy ázott mágus puffog. Így mostanában ritkábban jut eszébe, de magányosan eltöltött óráiban gyakran elé táncol néhány, immár megszépült emlék. Odabent kinyitja a szekrényt. Az teljesen üresnek mutatkozik, azonban az ágy mellett, mintha még lenne valami. Lehajol érte és felveszi. Egy férfiing. Kétségtelen, ezt már látta az elfen régebben is, bizonyára itt felejtette a nagy kapkodásban vagy esetleg már nem fért bele a tatyójába. Akárhogy is történt, szerencsésnek érzi magát, most valahogy olyan érzése van, mintha mégse úgy történt volna az egész, hogy csakúgy itt lett hagyva. Biztosan neki szánta, csak így történhetett a dolog. Majd még szippant egyet a levegőből és megindul a saját szobája felé, immár szilárd elhatározással, amely egyre csak érik benne. ~Azt akarja, hogy ne keveredjek bele! Biztos valami veszélyes dolog. De nem hagyhatom magára, mit képzel ez?~ Egyre inkább érzi, hogy dühös és nem akar csillapodni a dolog, valamit tennie kell, a lába vinné, de a cél nem tiszta még. A buzgó tettvágy, és a hirtelen kerekedett cselekedhetnék arra ösztökéli, hogy magára dobja a táskáját és megiramodjon a bejárat felé. Közben, mintha felsírna egy gyerek, csak úgy visszhangzik a folyosó tőle, ezzel adva mindenki tudtára, hogy új taggal bővült a ház lakóinak száma. Csak egy pillanatra torpan meg miatta, talán jobb is, ha most egy kicsit elmegy, nem tudna mit kezdeni a gyerek miatt kialakult helyzetekkel. Nem igazán anyatípus és életében még nem fogott babát a kezei között, a végén még valami bajt okozna, azon meg túllépni nem tudna. Nem akar ártani egy védtelen újszülöttnek vagy akár az anyjának, bizonyára nyugalomra és békességre vágynak.*
//Aleimord//
*Azért a konyha előtt elhaladva még beszól Aleimordnak.*
-Azt hiszem, lassan végeznek, Laurentitia is mindjárt itt lesz minden bizonnyal. Addig próbálj valami normálisabb ábrázatot felvenni. *Minthogy más egyéb dolgot nem akar most tenni, csak lehúzza az egyik szeme alatt a bőrt, úgy vette észre, az elfet némileg dühíti, ha ilyen gyerekes dolgokat csinál. Majd int, és már itt sincsen, kitárja szélesre az ajtót, majd kilép rajta, hogy útnak induljon, mert a hirtelen támadt buzgóságot, ha nem vezeti le, a végén még belebolondul. ~Majd eszek egy fogadóban.~*
*Valahogy érezte legbelül, hogy a mai nap folyamán még ki fogja húzni azt a bizonyos gyufát az elfnél. Nem is kellett sokat várni a dologra. Az, hogy a férfi megragadja a csuklóját csak egy vicsorgást eredményez, de tisztességesen végig hallgatja a mondanivalóját és csak utána kezd el morogni.*
-Jól van, akkor eressz! Nem mintha annyira felnőtt és úri viselkedésre vallana, hogy egy félvér ijesztgetésében leled az örömödet. *Dörzsöli meg a csuklóját, ezt is csak úgy, már út közben teszi hozzá.*
-Aztán, ha majd nem hagytok magatok után annyi félvér fattyat, majd akkor beszélhetünk arról, miért is vagyok olyan amilyen. *Ejt meg még sarkon fordulva egy újabb nyelvnyújtást, hogy bebiztosítsa az elfet a felől, hogy ez a beszéd, se ért el többet nála, mint az eddigiek. *
//Lyllinor szobája//
*Miután leszállította a vödör vizet, továbbá még vitt be törölközőket is a fürdőből, mert arra mindig szükség lehet, úgy veszi észre, a két lány már bóbiskol is. Vielkét csak megbökdösi, hogy megmutassa neki a most hozott ellátmányt, aztán kisétál a szobából.*
*Közben már a gyomra is korog, de semmi kedve megint a nemessel egy légtérbe kerülni, így az útja megint a szobája felé vezet. Ahogy elhalad Angu régi szobája előtt, valami gyengéd dolog feltör a mélyből és irányt változtat, hogy belessen, mi az, amit itt hagyott, mikor elment. Az élet persze nem állt meg és ez kézzel fogható a házban, hisz az egyik szobában éppen szülnek, a másikban a kis gnóm betegen fekszik, a konyhában pedig egy ázott mágus puffog. Így mostanában ritkábban jut eszébe, de magányosan eltöltött óráiban gyakran elé táncol néhány, immár megszépült emlék. Odabent kinyitja a szekrényt. Az teljesen üresnek mutatkozik, azonban az ágy mellett, mintha még lenne valami. Lehajol érte és felveszi. Egy férfiing. Kétségtelen, ezt már látta az elfen régebben is, bizonyára itt felejtette a nagy kapkodásban vagy esetleg már nem fért bele a tatyójába. Akárhogy is történt, szerencsésnek érzi magát, most valahogy olyan érzése van, mintha mégse úgy történt volna az egész, hogy csakúgy itt lett hagyva. Biztosan neki szánta, csak így történhetett a dolog. Majd még szippant egyet a levegőből és megindul a saját szobája felé, immár szilárd elhatározással, amely egyre csak érik benne. ~Azt akarja, hogy ne keveredjek bele! Biztos valami veszélyes dolog. De nem hagyhatom magára, mit képzel ez?~ Egyre inkább érzi, hogy dühös és nem akar csillapodni a dolog, valamit tennie kell, a lába vinné, de a cél nem tiszta még. A buzgó tettvágy, és a hirtelen kerekedett cselekedhetnék arra ösztökéli, hogy magára dobja a táskáját és megiramodjon a bejárat felé. Közben, mintha felsírna egy gyerek, csak úgy visszhangzik a folyosó tőle, ezzel adva mindenki tudtára, hogy új taggal bővült a ház lakóinak száma. Csak egy pillanatra torpan meg miatta, talán jobb is, ha most egy kicsit elmegy, nem tudna mit kezdeni a gyerek miatt kialakult helyzetekkel. Nem igazán anyatípus és életében még nem fogott babát a kezei között, a végén még valami bajt okozna, azon meg túllépni nem tudna. Nem akar ártani egy védtelen újszülöttnek vagy akár az anyjának, bizonyára nyugalomra és békességre vágynak.*
//Aleimord//
*Azért a konyha előtt elhaladva még beszól Aleimordnak.*
-Azt hiszem, lassan végeznek, Laurentitia is mindjárt itt lesz minden bizonnyal. Addig próbálj valami normálisabb ábrázatot felvenni. *Minthogy más egyéb dolgot nem akar most tenni, csak lehúzza az egyik szeme alatt a bőrt, úgy vette észre, az elfet némileg dühíti, ha ilyen gyerekes dolgokat csinál. Majd int, és már itt sincsen, kitárja szélesre az ajtót, majd kilép rajta, hogy útnak induljon, mert a hirtelen támadt buzgóságot, ha nem vezeti le, a végén még belebolondul. ~Majd eszek egy fogadóban.~*
206. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-07-15 22:13:04
Üzenet elküldve: 2019-07-15 22:13:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//YIlanda//
*A következő megjegyzésével YIlanda eléri Aleimordnál, hogy az arcára egyértelmű düh üljön ki. Mikor a nő belecsípne Aleimord arcába, az elkapj a kezét, és nem engedi el.*
- Én mindvégig normálisan beszéltem hozzád, szerencséd, hogy nőt nem verek, mert most megérdemelnél egy pofont. Fékezd a nyelved, hidd el, nincs szükségem egy felnőttnek tűnő kölök után mászkálni. Nem azért kérem, hogy bánj velem különbül, hidd el, nem én akartam rangosnak születni, és ha választhattam volna, inkább földműves lennék. Csak annyit kérek, hogy ha már ennyire utálsz és semmibe nézel, tartsd ezt magadban, mert hidd el, nem érdekel. Én sem kedvellek, de van bennem annyi, hogy nem kezdelek el sértegetni és megalázni.
*Elengedi a nő karját.*
- Mégis mi a fészkes fene bajod van? Nem kedveltek, mert félvérnek születtél? Jajj, te szegény! A jegyesem félig elf volt, atyám a sárba tiport, mert őt választottam a hírnév helyett. Szegények voltatok? Inkább lettem volna szegény, mint gazdag. Csúfoltak, megaláztak? Engem egy egész város és környéke bántott és röhögött rajtam a hátam mögött, mert képes voltam azt tenni, amit szeretnék. Nem vagyunk mi különbek, csak te hiszed azt. Csak Lau miatt jöttem ide, amíg nem vagy képes normálisan beszélni velem, jobb, ha elkerülsz.
*Azzal egyszerűen faképnél hagyva YIlt elindul az étkezőbe. Nem eszik vagy iszik semmit, egyszerűen csak leül az egyik asztalhoz, ahhoz, aminél Launak a levelét is megírta, majd várakozik.*
*A következő megjegyzésével YIlanda eléri Aleimordnál, hogy az arcára egyértelmű düh üljön ki. Mikor a nő belecsípne Aleimord arcába, az elkapj a kezét, és nem engedi el.*
- Én mindvégig normálisan beszéltem hozzád, szerencséd, hogy nőt nem verek, mert most megérdemelnél egy pofont. Fékezd a nyelved, hidd el, nincs szükségem egy felnőttnek tűnő kölök után mászkálni. Nem azért kérem, hogy bánj velem különbül, hidd el, nem én akartam rangosnak születni, és ha választhattam volna, inkább földműves lennék. Csak annyit kérek, hogy ha már ennyire utálsz és semmibe nézel, tartsd ezt magadban, mert hidd el, nem érdekel. Én sem kedvellek, de van bennem annyi, hogy nem kezdelek el sértegetni és megalázni.
*Elengedi a nő karját.*
- Mégis mi a fészkes fene bajod van? Nem kedveltek, mert félvérnek születtél? Jajj, te szegény! A jegyesem félig elf volt, atyám a sárba tiport, mert őt választottam a hírnév helyett. Szegények voltatok? Inkább lettem volna szegény, mint gazdag. Csúfoltak, megaláztak? Engem egy egész város és környéke bántott és röhögött rajtam a hátam mögött, mert képes voltam azt tenni, amit szeretnék. Nem vagyunk mi különbek, csak te hiszed azt. Csak Lau miatt jöttem ide, amíg nem vagy képes normálisan beszélni velem, jobb, ha elkerülsz.
*Azzal egyszerűen faképnél hagyva YIlt elindul az étkezőbe. Nem eszik vagy iszik semmit, egyszerűen csak leül az egyik asztalhoz, ahhoz, aminél Launak a levelét is megírta, majd várakozik.*
205. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-07-15 21:40:34
Üzenet elküldve: 2019-07-15 21:40:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Szülőszoba//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Mosolyog a nőn ahogy a kezébe veszi a gyerekét. Egy köszönöm mondjuk jól esne neki, de most ez fontosabb. Nekiáll összeszedni az eszközeit A névre pedig bólogat.*
-Szép név.
~A nők elvannak a gyerekkel én meg már le is vagyok szarva.~
*Hangulatváltásának nincs külső jele. Hogy mitől mogorva? Azért mert most nincs a figyelem középpontjában? Nem. Annál egyszerűbb oka van. Az egyik, hogy elfáradt. A másik pedig, hogy a kesztyűje olyan lett. Az asztal sarkánál kezdi el megpróbálni lefejteni magáról mikor Laurentitia felé fordul. Csak pislogni tud a kézre ami az övét fogja majd elmosolyodik.*
-Örülök, hogy segíthettem. Az ajánlatot elfogadom, de nem kell miattam fáradozni. Majd szívesen meghallgatnám mi történt veletek mióta nem találkoztunk. Ezeket majd ki lehetne főzni valahol?
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Mosolyog a nőn ahogy a kezébe veszi a gyerekét. Egy köszönöm mondjuk jól esne neki, de most ez fontosabb. Nekiáll összeszedni az eszközeit A névre pedig bólogat.*
-Szép név.
~A nők elvannak a gyerekkel én meg már le is vagyok szarva.~
*Hangulatváltásának nincs külső jele. Hogy mitől mogorva? Azért mert most nincs a figyelem középpontjában? Nem. Annál egyszerűbb oka van. Az egyik, hogy elfáradt. A másik pedig, hogy a kesztyűje olyan lett. Az asztal sarkánál kezdi el megpróbálni lefejteni magáról mikor Laurentitia felé fordul. Csak pislogni tud a kézre ami az övét fogja majd elmosolyodik.*
-Örülök, hogy segíthettem. Az ajánlatot elfogadom, de nem kell miattam fáradozni. Majd szívesen meghallgatnám mi történt veletek mióta nem találkoztunk. Ezeket majd ki lehetne főzni valahol?
204. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-07-15 21:16:31
Üzenet elküldve: 2019-07-15 21:16:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Szülőszoba//
*Csak bólint Int utasítására, majd ebben is, és minden másban is az orvos parancsai szerint cselekszik, óvatosan tartva csak a kis csöppséget. Megvárja, míg a doktor elvágja a köldökzsinórt, majd egy közeli tiszta törülközőbe csavarja a babát, úgy adja Seles kezébe a fiát. Féltő gyengédséggel mozog, mintha csak valami törékeny kincset tartana a kezében, annak ellenére, hogy a kicsi igencsak energikusan mocorog, alig várva, hogy végre az édesanyja kezei közt legyen. Megilletődve szemléli az első találkozást, csodálatosan meghittnek tűnik számára az egész, és szerencsésnek érzi magát, hogy a szemtanúja lehet*
- Gyönyörű! *mosolyodik el szélesen, ahogy ő is közelebb hajol, óvatosan megérintve az előbb említett, tényleg igazán aprócska lábacskát* A legszebb baba a világon! *túlozza el kicsit a dolgot, de most a legkevésbé sem érdekli, tényleg így van-e, vagy sem, ő mindenesetre lenyűgözőnek találja a kis jövevényt*
- Milyen szép név! Szia kicsi Andor! Vagy Rellan? *köszön a picinek, bizonytalanul pillantva Selesre, hogy is tervezi becézni a kicsit, mert azt kizártnak tartja, hogy folyton a teljes nevén szólítsa majd. Egészen addig gyönyörködik Andorellanban, míg Seles a szoptatáshoz nem kezd készülődni, hisz úgy véli, ez már mégiscsak inkább olyasmi, ami csak kettejükre tartozik. Inkább Intath felé fordítja a figyelmét, aki már pakolja is az eszközeit*
- Ez elképesztő volt! Igazán hálásak vagyunk a segítségedért! Hogy tudnánk megköszönni, amit Selesért tettél? Meg amit Lylliért? Itt maradsz esetleg ma éjszakára? A kedvencedet főzöm, csak áruld el, mi az! *hálálkodik lelkesen a doktornak, egy pillanatra megszorítva Intath kezét, ha a férfi hagyja. Bár nem tisztázták korábban, milyen alapon segédkezik a férfi a szülésnél, ha esetleg aranyban szeretné megkapni a fizetségét, az elől se zárkózik el, de bízik benne, Intath puszta jó szándékból sietett a segítségükre, és nem veszett ki a kedvesség az emberekből még ezekben a vészterhes időkben sem.*
*Csak bólint Int utasítására, majd ebben is, és minden másban is az orvos parancsai szerint cselekszik, óvatosan tartva csak a kis csöppséget. Megvárja, míg a doktor elvágja a köldökzsinórt, majd egy közeli tiszta törülközőbe csavarja a babát, úgy adja Seles kezébe a fiát. Féltő gyengédséggel mozog, mintha csak valami törékeny kincset tartana a kezében, annak ellenére, hogy a kicsi igencsak energikusan mocorog, alig várva, hogy végre az édesanyja kezei közt legyen. Megilletődve szemléli az első találkozást, csodálatosan meghittnek tűnik számára az egész, és szerencsésnek érzi magát, hogy a szemtanúja lehet*
- Gyönyörű! *mosolyodik el szélesen, ahogy ő is közelebb hajol, óvatosan megérintve az előbb említett, tényleg igazán aprócska lábacskát* A legszebb baba a világon! *túlozza el kicsit a dolgot, de most a legkevésbé sem érdekli, tényleg így van-e, vagy sem, ő mindenesetre lenyűgözőnek találja a kis jövevényt*
- Milyen szép név! Szia kicsi Andor! Vagy Rellan? *köszön a picinek, bizonytalanul pillantva Selesre, hogy is tervezi becézni a kicsit, mert azt kizártnak tartja, hogy folyton a teljes nevén szólítsa majd. Egészen addig gyönyörködik Andorellanban, míg Seles a szoptatáshoz nem kezd készülődni, hisz úgy véli, ez már mégiscsak inkább olyasmi, ami csak kettejükre tartozik. Inkább Intath felé fordítja a figyelmét, aki már pakolja is az eszközeit*
- Ez elképesztő volt! Igazán hálásak vagyunk a segítségedért! Hogy tudnánk megköszönni, amit Selesért tettél? Meg amit Lylliért? Itt maradsz esetleg ma éjszakára? A kedvencedet főzöm, csak áruld el, mi az! *hálálkodik lelkesen a doktornak, egy pillanatra megszorítva Intath kezét, ha a férfi hagyja. Bár nem tisztázták korábban, milyen alapon segédkezik a férfi a szülésnél, ha esetleg aranyban szeretné megkapni a fizetségét, az elől se zárkózik el, de bízik benne, Intath puszta jó szándékból sietett a segítségükre, és nem veszett ki a kedvesség az emberekből még ezekben a vészterhes időkben sem.*
203. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-07-15 20:44:48
Üzenet elküldve: 2019-07-15 20:44:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//Szülőszoba//
*A fáradtság ólomsúllyal nehezedik Selesre, már tényleg egy hajszálon múlik, hogy szervezete feladja a küzdelmet, mikor jó híreket hall, és átadja magát a fáradt örömnek. Nem is tudja, hol van pontosan, nem is érdekli, mert ebben a pillanatban csak a baba és ő vannak, együtt osztoznak a világ legcsodásabb pillanatában. Mikor a kisfiú felsír, Seles szeme megtelik könnyel, olyan furcsán új és érdekes érzés, hogy egy lélegző kis lény jött a világra, olyan apró, annyira… Az övé. A lány szemében a pici minden porcikája gyönyörű, hiszen egész, egészséges, más nem is számít. Ha Lau átnyújtja neki, őszinte csodálattal az arcán veszi a kezébe az apróságot, aki, ahogy Intath mondta, valóban kisfiú.*
- Szia, édesem. *Mosolyog, és olyan boldogan nevet, mint még soha. Könnyei patakokban csorognak az arcán, a törölközőn keresztül megsimogatja a picurt.* Szia!
*A gyermek inkább Selesre hasonlít, de a szája kicsit Leonra emlékezteti. Van egy kis fekete haja, de nem sok, s hamar meg is nyugszik, amikor édesanyja a kezébe veszi. Seles életét beragyogja az apróság fénye, még ha mélyen tudja is, hogy bánni fogja, amiért Leon nem volt itt ebben a csodás pillanatban. Hogy örömét megossza valakivel, Lauhoz fordul, és a csöppség lábacskáját mutatja felé.*
- Nézd, milyen pici. *Mondja neki halkan. Aztán, hogy az orvos szavainak engedjen, kioldja ruháját, hogy megpróbálja megetetni fiát, és úgy tűnik, sikerül is. Persze közben egy pillanatra sem veszi le a szemét róla, még akkor sem, ha egész nagyokat pislog a fáradtságtól.*
- Andorellan lesz a neve. *Mondja a többieknek. A kicsi kék szemeivel felpislog édesanyjára, mint aki máris hallgat rá.*
*A fáradtság ólomsúllyal nehezedik Selesre, már tényleg egy hajszálon múlik, hogy szervezete feladja a küzdelmet, mikor jó híreket hall, és átadja magát a fáradt örömnek. Nem is tudja, hol van pontosan, nem is érdekli, mert ebben a pillanatban csak a baba és ő vannak, együtt osztoznak a világ legcsodásabb pillanatában. Mikor a kisfiú felsír, Seles szeme megtelik könnyel, olyan furcsán új és érdekes érzés, hogy egy lélegző kis lény jött a világra, olyan apró, annyira… Az övé. A lány szemében a pici minden porcikája gyönyörű, hiszen egész, egészséges, más nem is számít. Ha Lau átnyújtja neki, őszinte csodálattal az arcán veszi a kezébe az apróságot, aki, ahogy Intath mondta, valóban kisfiú.*
- Szia, édesem. *Mosolyog, és olyan boldogan nevet, mint még soha. Könnyei patakokban csorognak az arcán, a törölközőn keresztül megsimogatja a picurt.* Szia!
*A gyermek inkább Selesre hasonlít, de a szája kicsit Leonra emlékezteti. Van egy kis fekete haja, de nem sok, s hamar meg is nyugszik, amikor édesanyja a kezébe veszi. Seles életét beragyogja az apróság fénye, még ha mélyen tudja is, hogy bánni fogja, amiért Leon nem volt itt ebben a csodás pillanatban. Hogy örömét megossza valakivel, Lauhoz fordul, és a csöppség lábacskáját mutatja felé.*
- Nézd, milyen pici. *Mondja neki halkan. Aztán, hogy az orvos szavainak engedjen, kioldja ruháját, hogy megpróbálja megetetni fiát, és úgy tűnik, sikerül is. Persze közben egy pillanatra sem veszi le a szemét róla, még akkor sem, ha egész nagyokat pislog a fáradtságtól.*
- Andorellan lesz a neve. *Mondja a többieknek. A kicsi kék szemeivel felpislog édesanyjára, mint aki máris hallgat rá.*
202. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-07-15 19:09:38
Üzenet elküldve: 2019-07-15 19:09:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Szülőszoba//
*Természetes, hogy közölte mikor látta jönni a kicsit. Ez fontos hisz erőt ad az anyukának. Csinos segítőjét maga mellé rendelte, aki szintén tett egy hozzáfűzni valót a látványhoz. A doki másra mondaná, hogy csodálatos. Sőt, ha kicsit kevesebb empátia lenne benne majd úgy adatná át az a kis valamit az anyjának, hogy "Ne, aggódjon ennél már csak szebb lesz.". Előre kézközelbe helyezi az ollót, de a szemét nem veszi le az új érkezőről és az anyáról.*
-Ne húzza! Hagyja hogy magától megtörténjen és csak tartsa!
*Adja az instrukciókat. Az ő szíve is hevesen ver. Ha minden rendben lesz rá már nincs szükség. Nagyon reméli, hogy így lesz. Majd ha a baba kibújt megvizsgálja. Ha nem sír fel akkor segít neki.*
-Kisfiú. Egészséges. Gratulálok.
*Megvárja míg a lüktetés elmarad a köldökzsinórban és elvágja. Majd a korábbitól teljesen más hangon szólal meg. Amiből kihangzik, hogy egy teljesen más módon mint az anyukát, de őt is lefárasztotta ez a szülés.*
-Adja oda neki! Meg kell etetnie a kisfiát.
*És ha nem akadályozzák akkor elkezdi összeszedni a felhasznált eszközeit.*
*Természetes, hogy közölte mikor látta jönni a kicsit. Ez fontos hisz erőt ad az anyukának. Csinos segítőjét maga mellé rendelte, aki szintén tett egy hozzáfűzni valót a látványhoz. A doki másra mondaná, hogy csodálatos. Sőt, ha kicsit kevesebb empátia lenne benne majd úgy adatná át az a kis valamit az anyjának, hogy "Ne, aggódjon ennél már csak szebb lesz.". Előre kézközelbe helyezi az ollót, de a szemét nem veszi le az új érkezőről és az anyáról.*
-Ne húzza! Hagyja hogy magától megtörténjen és csak tartsa!
*Adja az instrukciókat. Az ő szíve is hevesen ver. Ha minden rendben lesz rá már nincs szükség. Nagyon reméli, hogy így lesz. Majd ha a baba kibújt megvizsgálja. Ha nem sír fel akkor segít neki.*
-Kisfiú. Egészséges. Gratulálok.
*Megvárja míg a lüktetés elmarad a köldökzsinórban és elvágja. Majd a korábbitól teljesen más hangon szólal meg. Amiből kihangzik, hogy egy teljesen más módon mint az anyukát, de őt is lefárasztotta ez a szülés.*
-Adja oda neki! Meg kell etetnie a kisfiát.
*És ha nem akadályozzák akkor elkezdi összeszedni a felhasznált eszközeit.*
201. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-07-15 14:31:02
Üzenet elküldve: 2019-07-15 14:31:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
//Aleimord//
//Lyllinor szobája//
-Mert így is van elég bajunk most, nem kell ide egy nemes hullája is. Bár trágyának jó lennél, porhanyós a bőröd. *Ezzel bele is csíp a férfi arcába, mint valami vén satrafa, kicsit kihúzza a rugalmas bőrt, majd elereszti, hogy vissza tudjon ugrani a kezdő állapotába.*
-Igen, jó alapanyag lennél. *Ejti még el, miközben kifelé tart, bár a férfi ezt nem tudhatja, de fikarcnyit sem ért ám a kertészkedéshez, csak bosszantás képen blöffölte be a dolgot.*
-De ha lecsitultak a kedélyek… *Szól vissza az ajtóból.* -És még mindig ragaszkodsz hozzá, akkor tehetünk egy próbát. *Ereszt meg egy kicsit sem bizalomgerjesztő mosolyt, nem igazán szereti, amikor húzzák az agyát, főleg nem, ha azt egy szöszke elf teszi. ~Mert azt hiszik nekik mindent szabad.~ Szinte már mérgesen csapja be az ajtót és magában puffogva tölti meg ismét vízzel a kannát, hogy visszafelé megint útba ejtse a nemest, ha még ott találja.*
-Én nem bánom, ha megvárod, míg megszárad, esetleg a napon hamarabb megtörténik. *Mutat kifelé az udvarra.*
-De ne csöpögtesd össze az egész házat. *Teszi még hozzá majd siet, hogy a vödör vizet a megfelelő helyre eljuttassa, aztán mehet feltakarítani a nemes alatt szétterülő víztömeget, ami persze az adott pillanatban jó ötletnek tűnt, viszont utólag nagyobb macera. Azért fülel a folyosón, hátha hall már gyereksírást, de még talán korai lenne, így bekopog Lyllinor szobájába majd benyit és Vielke mellé leteszi a vödröt.*
-Bocsánat a késlekedésért, de feltartottak. *Magyarázza.*
-Szükségetek van még valamire? *Néz el Lyllinor felé is, mert már majd kilyukad a gyomra és még ott a takarítás is.*
//Lyllinor szobája//
-Mert így is van elég bajunk most, nem kell ide egy nemes hullája is. Bár trágyának jó lennél, porhanyós a bőröd. *Ezzel bele is csíp a férfi arcába, mint valami vén satrafa, kicsit kihúzza a rugalmas bőrt, majd elereszti, hogy vissza tudjon ugrani a kezdő állapotába.*
-Igen, jó alapanyag lennél. *Ejti még el, miközben kifelé tart, bár a férfi ezt nem tudhatja, de fikarcnyit sem ért ám a kertészkedéshez, csak bosszantás képen blöffölte be a dolgot.*
-De ha lecsitultak a kedélyek… *Szól vissza az ajtóból.* -És még mindig ragaszkodsz hozzá, akkor tehetünk egy próbát. *Ereszt meg egy kicsit sem bizalomgerjesztő mosolyt, nem igazán szereti, amikor húzzák az agyát, főleg nem, ha azt egy szöszke elf teszi. ~Mert azt hiszik nekik mindent szabad.~ Szinte már mérgesen csapja be az ajtót és magában puffogva tölti meg ismét vízzel a kannát, hogy visszafelé megint útba ejtse a nemest, ha még ott találja.*
-Én nem bánom, ha megvárod, míg megszárad, esetleg a napon hamarabb megtörténik. *Mutat kifelé az udvarra.*
-De ne csöpögtesd össze az egész házat. *Teszi még hozzá majd siet, hogy a vödör vizet a megfelelő helyre eljuttassa, aztán mehet feltakarítani a nemes alatt szétterülő víztömeget, ami persze az adott pillanatban jó ötletnek tűnt, viszont utólag nagyobb macera. Azért fülel a folyosón, hátha hall már gyereksírást, de még talán korai lenne, így bekopog Lyllinor szobájába majd benyit és Vielke mellé leteszi a vödröt.*
-Bocsánat a késlekedésért, de feltartottak. *Magyarázza.*
-Szükségetek van még valamire? *Néz el Lyllinor felé is, mert már majd kilyukad a gyomra és még ott a takarítás is.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1360-1379