Külső területek - Szarvasliget
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 40 (781. - 800. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1134-1153
800. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-08-22 00:22:00
Üzenet elküldve: 2023-08-22 00:22:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1580
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1580
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Szarvasnézőbe//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Bár kedvenc játéka a szavak csűrése és csavarása, de tudja jól, hogy van olyan helyzet mikor azok semmit nem érnek vagy a tettek fontosabbak. Annak az édes nyögésnek a hallatán pedig egyértelmű számára, hogy ez is ilyen helyzet. Mivel pedig türelme is véges és a lány is jó úton halad, hogy teljesen feltüzelje ismét csak átveszi az irányítást. Szerencsére a vörös is segítségére van ennek a folyamatnak a véghezvitelében különben gondba lenne a cingár elf de mivel csak az ajtóig kell eljutniuk így a magabiztossága töretlen.*
-Téged soha.*Azért a kis támadás meglepi a jelen helyzetében kiszolgáltatott, nedves férfit.*Oh, te kis!
*Lesz ennek még böjtje tudja jól. Mikor elérik a céljukat szavak nélkül is, tökéletesen megértik egymást. A törölközőnek vesznie kell. Az elf nem cicózik sokat, le is rántja. Bizony ínyére van a látvány. Ilyen közelről is megnézni, azt a meztelen félvértestet, azokat a formákat, szinte hallani ahogy izgatottan kifújja a levegőt, az-az éhes szempár pedig... Mostantól nem kellenek szavak. Hasonló hévvel fogadja a másik rohamát és újból az ajtónak préseli a lányt miközben szorosan magához öleli. Egyikük sem tervez szabadulni a másiktól míg meg nem kapták amire vágynak, a néma kérésnek meg épp eleget tenne enyhén megrogyasztva a lábát és a lány egyik combja alá nyúlva, mikor kopogást hall.*
~Akkor is befejezem a kurva anyád!~
*Dühösen az adott irányba kapja a tekintetét.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Bár kedvenc játéka a szavak csűrése és csavarása, de tudja jól, hogy van olyan helyzet mikor azok semmit nem érnek vagy a tettek fontosabbak. Annak az édes nyögésnek a hallatán pedig egyértelmű számára, hogy ez is ilyen helyzet. Mivel pedig türelme is véges és a lány is jó úton halad, hogy teljesen feltüzelje ismét csak átveszi az irányítást. Szerencsére a vörös is segítségére van ennek a folyamatnak a véghezvitelében különben gondba lenne a cingár elf de mivel csak az ajtóig kell eljutniuk így a magabiztossága töretlen.*
-Téged soha.*Azért a kis támadás meglepi a jelen helyzetében kiszolgáltatott, nedves férfit.*Oh, te kis!
*Lesz ennek még böjtje tudja jól. Mikor elérik a céljukat szavak nélkül is, tökéletesen megértik egymást. A törölközőnek vesznie kell. Az elf nem cicózik sokat, le is rántja. Bizony ínyére van a látvány. Ilyen közelről is megnézni, azt a meztelen félvértestet, azokat a formákat, szinte hallani ahogy izgatottan kifújja a levegőt, az-az éhes szempár pedig... Mostantól nem kellenek szavak. Hasonló hévvel fogadja a másik rohamát és újból az ajtónak préseli a lányt miközben szorosan magához öleli. Egyikük sem tervez szabadulni a másiktól míg meg nem kapták amire vágynak, a néma kérésnek meg épp eleget tenne enyhén megrogyasztva a lábát és a lány egyik combja alá nyúlva, mikor kopogást hall.*
~Akkor is befejezem a kurva anyád!~
*Dühösen az adott irányba kapja a tekintetét.*
799. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-08-21 20:59:08
Üzenet elküldve: 2023-08-21 20:59:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Szarvasnézőbe//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Tetszik neki az elf önbizalma, bár a kérdésekre java részt nem tud választ adni neki, nem is feleltetni jött. Bár nem mondhatni, hogy a válaszok ne lennének kielégítők, ennek hangot is ad, ahogy az elf vadul beszívja a bőrét a nyakán. Egy hirtelen kiszakadó kéjes nyögés jelzi neki, hogy a lehető legjobb úton halad, hogy kihozza belőle a kéjsóvár nőt. Ahogy megérzi, hogy a férfi emeli, kicsúszik egy rövid sikkantás a meglepetés hatására, de próbál mindenben segíteni és a másik lábát is a doki köré fonni.*
- Nehogy leejts! *Súgja a fülébe halkan.*
- Ha a fenekem a földön landol bizony kénytelen lennék elégtételt követelni. *Búgja, majd elereszt egy fújást a férfi nyakánál, hogy végig szaladva a hűvös levegő megborzongassa a bőrét. Ekkor nyomódik az ajtónak, innentől már nincsen vissza, de az a fránya törölköző még mindig útban van. Ezt az elf is nehezményezi, közben a hátát az ajtónak veti, hogy a másik könnyebben hozzáférhessen a felesleges anyaghoz. Kioldva le is esik nyomban, kis rásegítéssel elhajítja egy közeli dézsa tövébe. Így kerül a nő is ugyan abba a cipőbe, mint Intaht, egy huncut rongya se marad. Mellkasa várakozóan piheg, míg a férfinek engedi, hogy tekintetével simogassa a felül elterülő, enyhén dombos vidéket, mikor pedig szemeik összeakadnak annak jeléül, hogy végzett, vágytól hajtva rávetné magát. Egyértelműen neki sem volt része férfi érintésben már egy jó ideje, ajkai szilaj ostromra indulnak, szinte már durva igénybevételnek kitéve a másikat. Kezei az elf még nedves hajába túrnak, mintha félő lenne, hogy elszalad előle vagy visszakozik megtapasztalva a letaglózó hév hullámait. Kiszakadva levegőért, csupán egy valami csúszik ki remegő ajkai között. "Kérlek" Talán hallani is nehéz, csak a szája mozgásából lehet következtetni, csípője pedig megemelkedik. Ám ekkor történik valami váratlan, kopogás hallatszik a fürdő egyik csukott ablaktáblája felöl, nincs is messze tőlük.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Tetszik neki az elf önbizalma, bár a kérdésekre java részt nem tud választ adni neki, nem is feleltetni jött. Bár nem mondhatni, hogy a válaszok ne lennének kielégítők, ennek hangot is ad, ahogy az elf vadul beszívja a bőrét a nyakán. Egy hirtelen kiszakadó kéjes nyögés jelzi neki, hogy a lehető legjobb úton halad, hogy kihozza belőle a kéjsóvár nőt. Ahogy megérzi, hogy a férfi emeli, kicsúszik egy rövid sikkantás a meglepetés hatására, de próbál mindenben segíteni és a másik lábát is a doki köré fonni.*
- Nehogy leejts! *Súgja a fülébe halkan.*
- Ha a fenekem a földön landol bizony kénytelen lennék elégtételt követelni. *Búgja, majd elereszt egy fújást a férfi nyakánál, hogy végig szaladva a hűvös levegő megborzongassa a bőrét. Ekkor nyomódik az ajtónak, innentől már nincsen vissza, de az a fránya törölköző még mindig útban van. Ezt az elf is nehezményezi, közben a hátát az ajtónak veti, hogy a másik könnyebben hozzáférhessen a felesleges anyaghoz. Kioldva le is esik nyomban, kis rásegítéssel elhajítja egy közeli dézsa tövébe. Így kerül a nő is ugyan abba a cipőbe, mint Intaht, egy huncut rongya se marad. Mellkasa várakozóan piheg, míg a férfinek engedi, hogy tekintetével simogassa a felül elterülő, enyhén dombos vidéket, mikor pedig szemeik összeakadnak annak jeléül, hogy végzett, vágytól hajtva rávetné magát. Egyértelműen neki sem volt része férfi érintésben már egy jó ideje, ajkai szilaj ostromra indulnak, szinte már durva igénybevételnek kitéve a másikat. Kezei az elf még nedves hajába túrnak, mintha félő lenne, hogy elszalad előle vagy visszakozik megtapasztalva a letaglózó hév hullámait. Kiszakadva levegőért, csupán egy valami csúszik ki remegő ajkai között. "Kérlek" Talán hallani is nehéz, csak a szája mozgásából lehet következtetni, csípője pedig megemelkedik. Ám ekkor történik valami váratlan, kopogás hallatszik a fürdő egyik csukott ablaktáblája felöl, nincs is messze tőlük.*
798. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-08-21 19:59:11
Üzenet elküldve: 2023-08-21 19:59:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Lenyűgözőnek találja utólag, hogy még a konyha felé tartó rövid sétájuk közben is teoretikus dolgokról tudtak nézeteket összevetni; ez vagy azt bizonyítja, hogy mind a ketten szenvedélyesen álltak hozzá az agyaglábakon álló fogalom megvitatására, vagy azt hogy mindketten csak gyerekesen konokok. Bármelyik legyen is az igaz, Adoaver majdnem bánja, hogy félbe kellett tolnia. Szinte, mert az ő gyomra is korog, valamint száraz torokkal roppant nehéz hosszasan beszélni. Úgyhogy mivel illetlennek tartja a többiek jelenlétében Luninarival való diskurálásának magját kitenni az asztalra, úgy dönt, egy időre félreteszi ezt, legyen a figyelmük a többieken és foglalkozzanak inkább tovább a nap további teendőin az étel-ital után. Ugyanis még korántsem végeztek. Mind Callipeya és Intath felé mosolyogva néz miközben előkészülnek, és nem fordít a kelleténél több figyelmet az ülési sorrendre. Nem gyerekek már ők, akik evés közben egymás lábát rúgnák, ugye? ...Ugye?
A doktor úr dicséretére hasonlóképp válaszol:*
- Úgy látom, mi sem kerülhettünk ki a fejetekből, a minőségből ítélve. *Sokatváróan szemezgeti az előételként jövő levest, s mikor megönti vele tányérját, inkább megkíméli magát a paprikától, az ő gyomra sosem bírta a csípőst. Egy első, kostoló jellegű kortyolás után úgy bólint, mint aki megadja hozzájárulását az új étek globális szétterjesztésének a föld ezen részén.*
- Mi lett beletéve? *Kérdezi két kanál között.* - Meglesz, mit hozok legközelebb a piaci útról.
//Surran az őz, szökell halkan//
*Lenyűgözőnek találja utólag, hogy még a konyha felé tartó rövid sétájuk közben is teoretikus dolgokról tudtak nézeteket összevetni; ez vagy azt bizonyítja, hogy mind a ketten szenvedélyesen álltak hozzá az agyaglábakon álló fogalom megvitatására, vagy azt hogy mindketten csak gyerekesen konokok. Bármelyik legyen is az igaz, Adoaver majdnem bánja, hogy félbe kellett tolnia. Szinte, mert az ő gyomra is korog, valamint száraz torokkal roppant nehéz hosszasan beszélni. Úgyhogy mivel illetlennek tartja a többiek jelenlétében Luninarival való diskurálásának magját kitenni az asztalra, úgy dönt, egy időre félreteszi ezt, legyen a figyelmük a többieken és foglalkozzanak inkább tovább a nap további teendőin az étel-ital után. Ugyanis még korántsem végeztek. Mind Callipeya és Intath felé mosolyogva néz miközben előkészülnek, és nem fordít a kelleténél több figyelmet az ülési sorrendre. Nem gyerekek már ők, akik evés közben egymás lábát rúgnák, ugye? ...Ugye?
A doktor úr dicséretére hasonlóképp válaszol:*
- Úgy látom, mi sem kerülhettünk ki a fejetekből, a minőségből ítélve. *Sokatváróan szemezgeti az előételként jövő levest, s mikor megönti vele tányérját, inkább megkíméli magát a paprikától, az ő gyomra sosem bírta a csípőst. Egy első, kostoló jellegű kortyolás után úgy bólint, mint aki megadja hozzájárulását az új étek globális szétterjesztésének a föld ezen részén.*
- Mi lett beletéve? *Kérdezi két kanál között.* - Meglesz, mit hozok legközelebb a piaci útról.
797. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-08-21 02:00:06
Üzenet elküldve: 2023-08-21 02:00:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1580
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1580
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Szarvasnézőbe//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Az elf nem épp a türelem példaképe. Főleg ha nőkről van szó. Méghozzá a lány is nagyon jól halad, hogy a korábbi közjátékot teljesen el is feledtesse a férfival. Aki, csókok hatására ismét átkarolja a másikat és ép keze is visszatér ahhoz a kevéske fedetlen hátrészhez miközben maga is csókolja amit talál a másikon, nyakat vállat... Mikor a másik eljut a doki füleihez akkor egy jóleső morranással jelzi, hogy ez kedvére van. A kérdés hallatán bele is kezd a válaszba.*
-Természetesen úgy, hogy naaagyon, naaagyon...*Be már nem fejezi mert helyette inkább kicsit vadabbul beleszív a lány nyakába. Az fontosabb mint a válasz. Meg amúgy ötlete sincs. Most máshol jár az esze. Ilyenkor nehezebben jönnek a szavak még neki is. Arra már nem emlékszik, hogy múltkor pontosan mi is történt kettejük közt, de ha akkor is ilyen volt a lány akkor nagyon sajnálja, hogy nem maradt meg neki az este. A fenyegetés és főleg az, azt követő harapás hatására hamar eldönti miképp is oldja meg a helyzetet. Egyszerre mindkettőt. Egy újabb morranással egy pillanat alatt lecsusszan a keze, hogy most már arra a korábban megbámult fenébe megmarkolhasson. A véleménye nem változott. Kurva jó segge van a félvérnek. Majd igyekszik épp annyira a másik alá nyúlni, hogy megemelve őt, az ajtóig elvigye. Ebben segítségére lehet, hogy úgy rá van tekeredve a lány, mint valami kígyó csak ezt most a férfi élvezi. Ha ez sikerült neki is döntené a vöröst.*
-Most már nem zavarnak.
*Azzal oldaná is ki, azt a fránya törölközőt. Nem kell az ide.*
A hozzászólás írója (Intath Aldeis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.08.21 02:00:28
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Az elf nem épp a türelem példaképe. Főleg ha nőkről van szó. Méghozzá a lány is nagyon jól halad, hogy a korábbi közjátékot teljesen el is feledtesse a férfival. Aki, csókok hatására ismét átkarolja a másikat és ép keze is visszatér ahhoz a kevéske fedetlen hátrészhez miközben maga is csókolja amit talál a másikon, nyakat vállat... Mikor a másik eljut a doki füleihez akkor egy jóleső morranással jelzi, hogy ez kedvére van. A kérdés hallatán bele is kezd a válaszba.*
-Természetesen úgy, hogy naaagyon, naaagyon...*Be már nem fejezi mert helyette inkább kicsit vadabbul beleszív a lány nyakába. Az fontosabb mint a válasz. Meg amúgy ötlete sincs. Most máshol jár az esze. Ilyenkor nehezebben jönnek a szavak még neki is. Arra már nem emlékszik, hogy múltkor pontosan mi is történt kettejük közt, de ha akkor is ilyen volt a lány akkor nagyon sajnálja, hogy nem maradt meg neki az este. A fenyegetés és főleg az, azt követő harapás hatására hamar eldönti miképp is oldja meg a helyzetet. Egyszerre mindkettőt. Egy újabb morranással egy pillanat alatt lecsusszan a keze, hogy most már arra a korábban megbámult fenébe megmarkolhasson. A véleménye nem változott. Kurva jó segge van a félvérnek. Majd igyekszik épp annyira a másik alá nyúlni, hogy megemelve őt, az ajtóig elvigye. Ebben segítségére lehet, hogy úgy rá van tekeredve a lány, mint valami kígyó csak ezt most a férfi élvezi. Ha ez sikerült neki is döntené a vöröst.*
-Most már nem zavarnak.
*Azzal oldaná is ki, azt a fránya törölközőt. Nem kell az ide.*
A hozzászólás írója (Intath Aldeis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.08.21 02:00:28
796. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-08-20 10:33:30
Üzenet elküldve: 2023-08-20 10:33:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Szarvasnézőbe//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Bizony, valahogy sejtette, hogy erre a kérdésre is lesz valami válasza az elfnek, csak nem hagyja futni ilyen piti aggodalom miatt. Úgy hiszi ennél még azért kanosabb a doki, ezért is tartja mulatságosnak húzni az időt. A közeledését immár semmivel se akadályozza, sőt, a keze megint végig kalandozik a mellkasán, hogy végül a tarkójánál fonódjon a nedves hajba. A törölköző, amit maga köré tekert, még mindig határvonalként simul a két test közé. Ezúttal szeretne azonban egyértelmű jelet adni a férfinek, odahajol a nyakához és apró csokokkal halad felfelé a füléig.*
- És... azt, hogy képzelted? Azt a naaagyon..naagyon óvatoskodást? *Kérdi, közben az egyik combja emelkedik, feljebb kényszerítve magán a törölközőt, hogy rásimuljon az elf csípőjére.*
- Kíváncsi lennék... hova akarsz ledönteni. A vizes, koszos kőre inkább feküdj te, ha a közelébe érek sikítok. *Fenyegeti meg búgó hangon, majd, hogy nyomatékosítsa, a férfi fülcimpáját a szájába véve óvatosan ráharap. A teste is ösztönösen mozdul vele, csípőjét odaszorítja a másik öléhez, mint engedelmes cica, éppen csak nem dorombol hozzá.*
A hozzászólás írója (YIlanda Hyths) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.08.20 10:33:51
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Bizony, valahogy sejtette, hogy erre a kérdésre is lesz valami válasza az elfnek, csak nem hagyja futni ilyen piti aggodalom miatt. Úgy hiszi ennél még azért kanosabb a doki, ezért is tartja mulatságosnak húzni az időt. A közeledését immár semmivel se akadályozza, sőt, a keze megint végig kalandozik a mellkasán, hogy végül a tarkójánál fonódjon a nedves hajba. A törölköző, amit maga köré tekert, még mindig határvonalként simul a két test közé. Ezúttal szeretne azonban egyértelmű jelet adni a férfinek, odahajol a nyakához és apró csokokkal halad felfelé a füléig.*
- És... azt, hogy képzelted? Azt a naaagyon..naagyon óvatoskodást? *Kérdi, közben az egyik combja emelkedik, feljebb kényszerítve magán a törölközőt, hogy rásimuljon az elf csípőjére.*
- Kíváncsi lennék... hova akarsz ledönteni. A vizes, koszos kőre inkább feküdj te, ha a közelébe érek sikítok. *Fenyegeti meg búgó hangon, majd, hogy nyomatékosítsa, a férfi fülcimpáját a szájába véve óvatosan ráharap. A teste is ösztönösen mozdul vele, csípőjét odaszorítja a másik öléhez, mint engedelmes cica, éppen csak nem dorombol hozzá.*
A hozzászólás írója (YIlanda Hyths) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.08.20 10:33:51
795. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-08-20 10:03:07
Üzenet elküldve: 2023-08-20 10:03:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1580
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1580
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Szarvasnézőbe//
*Az elfnek igencsak fura ízlése van. Ha nem tudná, hogy a másiknak van annyi esze, hogy azokat a pengéket nem akarja kipróbálni a ligetben ahol még a siker mellett is csúnya következmények lennének akkor csak jobban feltüzelte volna ezzel a lány. Az olyasfajta izgalomtól mindig huncutkodni is kedve szokott támadni. A halál lehelete mindig ezt váltotta ki belőle. Viszont érti ő az üzenetet és bár tudja, hogy nincs mitől tartania az illem megköveteli, hogy tisztelni kell egy nőt akinél fegyver van, különben megharagszik. Így is tesz. Mikor pedig a nem vicces játékszer visszakerül a helyére, ami a lány füle, kicsit másabb hangulatban folytathatják amit elkezdtek. Vagy a vöröst ismerte félre és egy nagyon veszélyes kegyetlen színésznő vagy élvezte azért, azt a kis simit amíg a pengék elő nem kerültek. A visszakérdezés kapcsán pedig úgy néz ki mintha nem gondolta volna rosszul a doki. El is mosolyodik a másik reakcióját látva és húzódna közelebb, de érkezik a kérdés, ami az ő fejében vagy nem merült még fel, vagy csak nem is érdekli a lehetőség. Ennek ellenére van rá válasza.*
-Majd naaaagyon, naaaaagyon óvatosak leszünk.
*Hajolna megint közelebb a félvérhez.*
*Az elfnek igencsak fura ízlése van. Ha nem tudná, hogy a másiknak van annyi esze, hogy azokat a pengéket nem akarja kipróbálni a ligetben ahol még a siker mellett is csúnya következmények lennének akkor csak jobban feltüzelte volna ezzel a lány. Az olyasfajta izgalomtól mindig huncutkodni is kedve szokott támadni. A halál lehelete mindig ezt váltotta ki belőle. Viszont érti ő az üzenetet és bár tudja, hogy nincs mitől tartania az illem megköveteli, hogy tisztelni kell egy nőt akinél fegyver van, különben megharagszik. Így is tesz. Mikor pedig a nem vicces játékszer visszakerül a helyére, ami a lány füle, kicsit másabb hangulatban folytathatják amit elkezdtek. Vagy a vöröst ismerte félre és egy nagyon veszélyes kegyetlen színésznő vagy élvezte azért, azt a kis simit amíg a pengék elő nem kerültek. A visszakérdezés kapcsán pedig úgy néz ki mintha nem gondolta volna rosszul a doki. El is mosolyodik a másik reakcióját látva és húzódna közelebb, de érkezik a kérdés, ami az ő fejében vagy nem merült még fel, vagy csak nem is érdekli a lehetőség. Ennek ellenére van rá válasza.*
-Majd naaaagyon, naaaaagyon óvatosak leszünk.
*Hajolna megint közelebb a félvérhez.*
794. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-08-20 09:04:17
Üzenet elküldve: 2023-08-20 09:04:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Szarvasnézőbe//
*Nem is hibáztatja érte, sőt talán magában még hízeleg is a dolog neki, hogy még a hajápolását is összecsapta a férfi, csak, hogy itt tartsa benn. A hajával kapcsolatosan pedig már elfelejtette, mit is hazudott az elfnek legutóbb, most már nem tartja nagy jelentőségűnek a dolgot, hiszen már nincsen meg a képessége, amit bárki is ki tudna használni. Legfejjebb a csinos hajkoronájától szabadíthatnák meg, de az meg idővel visszanő. A hátára találó kézre csak megfeszül, mintha csiklandós pontra tapintott volna, de mindjárt el is elnyerd, hogy belesimuljon. Egyértelműen jobban fekszik neki ez a játék, mint a szócsata, amit az imént talán elvesztett, talán nem. De nem szeretné könnyű préda látszatát nyújtani, ismeri már annyira a férfiakat, hogy ha a kezét nyújtja, már a lába is kell nekik. Ezért szeretné érzékeltetni, a tőr hideg érintésével, hogy bizony neki is vannak tüskéi, ami tudnak szúrni, ha felelőtlenűl bánnak vele. Talán az elf nem az a személy, akinek ezt be kell mutatnia, de emlékeztető sosem árt. Úgy tűnik, célt is ért a kis bemutató, visszahúzódik az eddig hátát cirógató kéz és az elf szemeiben is némi komolyság csillan a fém hideg érintése nyomán. Bár félelem nem szökik szárba, de ezt nem is várta egy ilyen tapasztalt és sokat látott férfitől, hogy egyetlen apró bicskától összecsinálja magát. Kétség nem fér ahhoz, ha valóban arra a bizonyos fogas mutatványra készült, az is váltott volna ki ugyan ekkora megdöbbenést és talán némi ijedtséget is, ha rossz helyen karcolgatja meg. Kár is lett volna, ha az estét azzal kell tölteniük, hogy az így szerzett sérüléseket fertőtlenítik és kötözik be. Abba fél is belegondolni, mit okozott volna, ha a szerencsétlenség úgy hozza, hogy azt a bizonyos ékszerrel vágyott volna ismerkedni valamelyik jégcsaptőre. Ám így ezt a helyzetet el is sikerült nyomban kerülni. A nyílt kérdésre, mert nem szeret a sötétben tapogatózni, az elffel kapcsolatosan nem is szeretne, a másik arcára nem ül ki semmiféle zavar, vagy meglepettség, csak visszakérdez.*
- Szabadni szabad. *Harapja be az alsó ajkát, tekintete sokatmondóan siklik lejjebb a másik nedves mellkasán.*
- De mi lesz, ha valaki ránknyit itt? *Ugrik vissza játszott aggodalommal. Nem hiszi, hogy a konyhából egy hamar fürödni jönnének, talán még valamicske izgalom is rejtőzik a lehetőségben, hogy rájuk nyithatnak.*
*Nem is hibáztatja érte, sőt talán magában még hízeleg is a dolog neki, hogy még a hajápolását is összecsapta a férfi, csak, hogy itt tartsa benn. A hajával kapcsolatosan pedig már elfelejtette, mit is hazudott az elfnek legutóbb, most már nem tartja nagy jelentőségűnek a dolgot, hiszen már nincsen meg a képessége, amit bárki is ki tudna használni. Legfejjebb a csinos hajkoronájától szabadíthatnák meg, de az meg idővel visszanő. A hátára találó kézre csak megfeszül, mintha csiklandós pontra tapintott volna, de mindjárt el is elnyerd, hogy belesimuljon. Egyértelműen jobban fekszik neki ez a játék, mint a szócsata, amit az imént talán elvesztett, talán nem. De nem szeretné könnyű préda látszatát nyújtani, ismeri már annyira a férfiakat, hogy ha a kezét nyújtja, már a lába is kell nekik. Ezért szeretné érzékeltetni, a tőr hideg érintésével, hogy bizony neki is vannak tüskéi, ami tudnak szúrni, ha felelőtlenűl bánnak vele. Talán az elf nem az a személy, akinek ezt be kell mutatnia, de emlékeztető sosem árt. Úgy tűnik, célt is ért a kis bemutató, visszahúzódik az eddig hátát cirógató kéz és az elf szemeiben is némi komolyság csillan a fém hideg érintése nyomán. Bár félelem nem szökik szárba, de ezt nem is várta egy ilyen tapasztalt és sokat látott férfitől, hogy egyetlen apró bicskától összecsinálja magát. Kétség nem fér ahhoz, ha valóban arra a bizonyos fogas mutatványra készült, az is váltott volna ki ugyan ekkora megdöbbenést és talán némi ijedtséget is, ha rossz helyen karcolgatja meg. Kár is lett volna, ha az estét azzal kell tölteniük, hogy az így szerzett sérüléseket fertőtlenítik és kötözik be. Abba fél is belegondolni, mit okozott volna, ha a szerencsétlenség úgy hozza, hogy azt a bizonyos ékszerrel vágyott volna ismerkedni valamelyik jégcsaptőre. Ám így ezt a helyzetet el is sikerült nyomban kerülni. A nyílt kérdésre, mert nem szeret a sötétben tapogatózni, az elffel kapcsolatosan nem is szeretne, a másik arcára nem ül ki semmiféle zavar, vagy meglepettség, csak visszakérdez.*
- Szabadni szabad. *Harapja be az alsó ajkát, tekintete sokatmondóan siklik lejjebb a másik nedves mellkasán.*
- De mi lesz, ha valaki ránknyit itt? *Ugrik vissza játszott aggodalommal. Nem hiszi, hogy a konyhából egy hamar fürödni jönnének, talán még valamicske izgalom is rejtőzik a lehetőségben, hogy rájuk nyithatnak.*
793. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-08-20 01:01:35
Üzenet elküldve: 2023-08-20 01:01:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1580
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1580
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Szarvasnézőbe//
*Van, hogy az elf szeret játszadozni meg húzni a dolgokat, de most egyértelműbben kívánja kifejezni a vágyait. Amikre úgy érzi a másik is vevőnek látszik. Az a mosoly neki mindenképp, azt súgja. Azon, hogy a másik hajszínének eredettörténete különbözik attól amit múltkor elmesélt, most nem akad fenn. Fontosabb dolgok kötik le a figyelmét.*
-Milyen kár.
*Azzal már bújna is a lányhoz, hogy közelebbről érezhesse és az is őt. Ahhoz a fülhöz is ezért hajol olyan közel, hogy közvetlenül belebúghasson. Mikor pedig megérzi a másik kezét ahogy a hajába túr, saját keze a lány csupasz hátán simít végig. Már épp teljesen rávetné magát a félvérre mikor, mint egy rossz kismacskát a mamája, hátrébb húzza a másik és egy nem túl vonzó ajándékkal lepi meg. A volt kalóz tekintetében pánik vagy félelem nem jelenik meg a fegyver láttán. Viszont eddig lelkesen kalandozó keze visszahúzódik az aranyhajúról. Halvány érdeklődő mosollyal fogadja a vörös vigyorát és rezzenés nélkül hagyja, hogy a fém hozzá érjen.*
-Azok.
*Állapítja meg tényszerűen a dolgot. Mint kiderül mostani bókjával pont beletrafált. Kár tagadni valóban veszélyes ékszereket szerzett a másik. Pedig egy pillanatra az is eszébe jutott a férfinek, hogy megpróbálja foggal megszabadítani tőlük csak a játék kedvéért. Most már belegondolva lehet fájt volna. Mikor visszakerül a penge a helyére akkor kicsit higgadtabban, mint az incidens előtt néz a másikra, a kérdés hallatán pedig kérdőn néz rá.*
-Nem szabad?
*Fúrja tekintetét a másikéba.*
*Van, hogy az elf szeret játszadozni meg húzni a dolgokat, de most egyértelműbben kívánja kifejezni a vágyait. Amikre úgy érzi a másik is vevőnek látszik. Az a mosoly neki mindenképp, azt súgja. Azon, hogy a másik hajszínének eredettörténete különbözik attól amit múltkor elmesélt, most nem akad fenn. Fontosabb dolgok kötik le a figyelmét.*
-Milyen kár.
*Azzal már bújna is a lányhoz, hogy közelebbről érezhesse és az is őt. Ahhoz a fülhöz is ezért hajol olyan közel, hogy közvetlenül belebúghasson. Mikor pedig megérzi a másik kezét ahogy a hajába túr, saját keze a lány csupasz hátán simít végig. Már épp teljesen rávetné magát a félvérre mikor, mint egy rossz kismacskát a mamája, hátrébb húzza a másik és egy nem túl vonzó ajándékkal lepi meg. A volt kalóz tekintetében pánik vagy félelem nem jelenik meg a fegyver láttán. Viszont eddig lelkesen kalandozó keze visszahúzódik az aranyhajúról. Halvány érdeklődő mosollyal fogadja a vörös vigyorát és rezzenés nélkül hagyja, hogy a fém hozzá érjen.*
-Azok.
*Állapítja meg tényszerűen a dolgot. Mint kiderül mostani bókjával pont beletrafált. Kár tagadni valóban veszélyes ékszereket szerzett a másik. Pedig egy pillanatra az is eszébe jutott a férfinek, hogy megpróbálja foggal megszabadítani tőlük csak a játék kedvéért. Most már belegondolva lehet fájt volna. Mikor visszakerül a penge a helyére akkor kicsit higgadtabban, mint az incidens előtt néz a másikra, a kérdés hallatán pedig kérdőn néz rá.*
-Nem szabad?
*Fúrja tekintetét a másikéba.*
792. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-08-19 14:51:20
Üzenet elküldve: 2023-08-19 14:51:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Szarvasnézőbe//
*A doki bizony javíthatatlan, folyton ilyen dolgokon jár az esze. Ha nem tudná, hogy nincs olyan, azt hinné még, tanulta ezeket a fricskákat. Ahogy pedig hagyná, hadd foglalkozzon selymes fürtjei ápolásával, az elf gyorsan kilép utána, sebtiben leöblítve a haját, utána is szól. Így csak a törölközőig jut, amit a fordulással egyetemben fel is csavar magára, a végét pedig betuszkolja a tetejébe, hogy fognia se kelljen. Nézi, ahogy az elf nagy tócsákat hagy maga után minden egyes lépésnél és egyre szélesebb mosolyra húzódik a szája, miközben ráharap foggal a körmére. A férfi egyértelműen közel akar maradni hozzá, bizonyára a száműzetésben töltött idő készteti ilyesmire.*
- Valóban? Sajnos már nincs meg a képességem, hogy neked is csináljak ilyet. *Mondja sajnálkozva, miközben a férfi karjai körülfogják, keresné a tekintetét is, de máris közelről mustrálja az egyik jégfüggőjét. Közben érzi, ahogy beszéd közben az elf szájából kitóduló levegő kellemesen cirógatja még nedves bőrét. A keze mozdul. Az egyik a férfi vállán kúszik fel, egészen a haja alatt a tarkójáig, a másik, az éppen érdeklődés hiányában árván maradt függőt csatolja ki. Ekkor az tőrré növi ki magát a kezében, bár ezt a férfi nem láthatja.*
- Újak bizony, hogy hűvösek-e? *Lassan tolná el szabad kezével a férfit magától, hogy látótávolságra kerüljenek, ekkor veheti észre a másik kezében a jégcsaptőrt. Lassan lefelé mozdítja és lapjával az elf mellkasához nyomja.*
- Azok? *Kérdi az összes fogát megvillantó mosollyal.*
- Nagyon praktikusak nem? A fülben ékszernek tűnnek, ám kivéve élesek, mint a cápafogak. *Emeli is el, majd visszateszi a fülébe.*
- Te most próbálkozol doki? *Kérdi halkan, kíváncsi szemekkel.*
*A doki bizony javíthatatlan, folyton ilyen dolgokon jár az esze. Ha nem tudná, hogy nincs olyan, azt hinné még, tanulta ezeket a fricskákat. Ahogy pedig hagyná, hadd foglalkozzon selymes fürtjei ápolásával, az elf gyorsan kilép utána, sebtiben leöblítve a haját, utána is szól. Így csak a törölközőig jut, amit a fordulással egyetemben fel is csavar magára, a végét pedig betuszkolja a tetejébe, hogy fognia se kelljen. Nézi, ahogy az elf nagy tócsákat hagy maga után minden egyes lépésnél és egyre szélesebb mosolyra húzódik a szája, miközben ráharap foggal a körmére. A férfi egyértelműen közel akar maradni hozzá, bizonyára a száműzetésben töltött idő készteti ilyesmire.*
- Valóban? Sajnos már nincs meg a képességem, hogy neked is csináljak ilyet. *Mondja sajnálkozva, miközben a férfi karjai körülfogják, keresné a tekintetét is, de máris közelről mustrálja az egyik jégfüggőjét. Közben érzi, ahogy beszéd közben az elf szájából kitóduló levegő kellemesen cirógatja még nedves bőrét. A keze mozdul. Az egyik a férfi vállán kúszik fel, egészen a haja alatt a tarkójáig, a másik, az éppen érdeklődés hiányában árván maradt függőt csatolja ki. Ekkor az tőrré növi ki magát a kezében, bár ezt a férfi nem láthatja.*
- Újak bizony, hogy hűvösek-e? *Lassan tolná el szabad kezével a férfit magától, hogy látótávolságra kerüljenek, ekkor veheti észre a másik kezében a jégcsaptőrt. Lassan lefelé mozdítja és lapjával az elf mellkasához nyomja.*
- Azok? *Kérdi az összes fogát megvillantó mosollyal.*
- Nagyon praktikusak nem? A fülben ékszernek tűnnek, ám kivéve élesek, mint a cápafogak. *Emeli is el, majd visszateszi a fülébe.*
- Te most próbálkozol doki? *Kérdi halkan, kíváncsi szemekkel.*
791. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-08-19 10:56:55
Üzenet elküldve: 2023-08-19 10:56:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1580
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1580
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Szarvasnézőbe//
-Jaaaa, hogy a kockák! Hát az lehet.
*Vigyorog és adja meg a másiknak, hogy úgy tesz mintha félreértették volna egymást. A gödrös hasonlatba belemegy a másik, úgyhogy az elfnek ki kell gyorsan találnia valami frappánsat.*
-Majd elterelem valamivel a figyelmed. Mikor pedig nem a lábad elég nézel már zsupsz annyi is. Mehet a húzás.
*Vigyorog elégedetten. Saját megállapítása szerint ezt jól odamondta. A hajmosása közben nem veszi észre, hogy meg lesz bámulva, de most kivételesen csak nem is sejti magáról, hogy okot ad az ilyesmire. A tevés, mókusos badarságai ignorálva lesznek, de mint megtudja a lány azóta ült már lovon, nem is egyszer. Szívesen meghallgatná a többi részletet, hogy abból is kikapjon egy részletet amivel froclizhatja a másikat, de olyan váratlanul véget ér a mese, hogy még meg is riad. Bár inkább az a tüsszentés, ami okot adott a riadalomra. De lehiggadni sincsen ideje, mert a lány olyan gyorsan menekülőre fogná amire nem is számított. Nem így képzelte el ezt a dolgot, de nem adná fel olyan könnyen. Sietősen leöblíti a haját kiszáll a kádból és mintha valami apróságról lenne szó a vörös vagyis aranyos után szól.*
-Várj egy kicsit Yla drága!
*Ha az, így tesz akkor hozzáérve a doki a legbehízelgőbb hangját veszi elő miközben próbálja finoman átkarolni a másikat.*
-Múltkor elfelejtettem mondani, de jól áll ez a hajszín. Oh,*Bújna közelebb a másik füleihez.*Ezeket a fülbevalókat láttam már rajtad? Szépek. Mint kicsi jégcsapok. Olyan hűvösek is?
*Dorombol a másik fülébe és borulna is a nyakára. Most nem sokat cicázik. Egyértelműen nem így tervezte ezt a fürdést és ha meg se próbálná a saját elképzeléseinek megfelelő irányba terelni a dolgot, főleg ennyi magányos, fáradtságos este után akkor nagyon csalódott lenne saját magában. A kérdés csak az, hogy a lány beadja-e a derekát.*
-Jaaaa, hogy a kockák! Hát az lehet.
*Vigyorog és adja meg a másiknak, hogy úgy tesz mintha félreértették volna egymást. A gödrös hasonlatba belemegy a másik, úgyhogy az elfnek ki kell gyorsan találnia valami frappánsat.*
-Majd elterelem valamivel a figyelmed. Mikor pedig nem a lábad elég nézel már zsupsz annyi is. Mehet a húzás.
*Vigyorog elégedetten. Saját megállapítása szerint ezt jól odamondta. A hajmosása közben nem veszi észre, hogy meg lesz bámulva, de most kivételesen csak nem is sejti magáról, hogy okot ad az ilyesmire. A tevés, mókusos badarságai ignorálva lesznek, de mint megtudja a lány azóta ült már lovon, nem is egyszer. Szívesen meghallgatná a többi részletet, hogy abból is kikapjon egy részletet amivel froclizhatja a másikat, de olyan váratlanul véget ér a mese, hogy még meg is riad. Bár inkább az a tüsszentés, ami okot adott a riadalomra. De lehiggadni sincsen ideje, mert a lány olyan gyorsan menekülőre fogná amire nem is számított. Nem így képzelte el ezt a dolgot, de nem adná fel olyan könnyen. Sietősen leöblíti a haját kiszáll a kádból és mintha valami apróságról lenne szó a vörös vagyis aranyos után szól.*
-Várj egy kicsit Yla drága!
*Ha az, így tesz akkor hozzáérve a doki a legbehízelgőbb hangját veszi elő miközben próbálja finoman átkarolni a másikat.*
-Múltkor elfelejtettem mondani, de jól áll ez a hajszín. Oh,*Bújna közelebb a másik füleihez.*Ezeket a fülbevalókat láttam már rajtad? Szépek. Mint kicsi jégcsapok. Olyan hűvösek is?
*Dorombol a másik fülébe és borulna is a nyakára. Most nem sokat cicázik. Egyértelműen nem így tervezte ezt a fürdést és ha meg se próbálná a saját elképzeléseinek megfelelő irányba terelni a dolgot, főleg ennyi magányos, fáradtságos este után akkor nagyon csalódott lenne saját magában. A kérdés csak az, hogy a lány beadja-e a derekát.*
790. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-08-19 10:21:05
Üzenet elküldve: 2023-08-19 10:21:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Szarvasnézőbe//
*Az értetlenségre csak fogvillantó misollyal rázza meg a fejét.*
- Doki, a kockák voltak csontból, hát nem emlékszel? Úgy tűnt nem kedvelnek téged. *Löki meg a vállát, mintha csak viccelt volna, nem tudja, lehet csak szórakázik vele az elf, hogy nem emlékszik a dologra.*
- Húúznál mi? *Akad meg a szón.*
- Előtte viszont az kéne, hogy be is kerüljek előtted oda, azzal van a nagy munka, nem a húúzással. *Forgatja meg a szemeit, úgy érzi nem kellett volna magára rántani ezt a játékot, hiszen a doki gyakorlott benne, hallgathatja napestig. Szerencsére a férfi szája hajmosás közben, talán praktikus okokból egy kicsit csukva marad. Így van egy fél perce elnézni és beleesni abba a hibába, hogy a külseje alapján hajlik majd velealudni.*
- Azóta már ültem lovon, kikérem magamnak. Muszáj volt, a város és a liget között nagy a távolság, én nem kutyagolok aaa..nyi... *Prüszköl egyet hirtelen, odarántja a kezeit.*
- Ajvé! Bocsánat. *Majd feláll, mert ő végzett a dologgal. Odakinn keres egy törölközőt és visszaöltözik.*
- Megyek, megnézem a szobám,te se maradj sokat, lassan kihűl a víz, azt megfázol nekem és végül egyedül kell majd menjek. *Engedi ki a haját és indulna kifelé.*
*Az értetlenségre csak fogvillantó misollyal rázza meg a fejét.*
- Doki, a kockák voltak csontból, hát nem emlékszel? Úgy tűnt nem kedvelnek téged. *Löki meg a vállát, mintha csak viccelt volna, nem tudja, lehet csak szórakázik vele az elf, hogy nem emlékszik a dologra.*
- Húúznál mi? *Akad meg a szón.*
- Előtte viszont az kéne, hogy be is kerüljek előtted oda, azzal van a nagy munka, nem a húúzással. *Forgatja meg a szemeit, úgy érzi nem kellett volna magára rántani ezt a játékot, hiszen a doki gyakorlott benne, hallgathatja napestig. Szerencsére a férfi szája hajmosás közben, talán praktikus okokból egy kicsit csukva marad. Így van egy fél perce elnézni és beleesni abba a hibába, hogy a külseje alapján hajlik majd velealudni.*
- Azóta már ültem lovon, kikérem magamnak. Muszáj volt, a város és a liget között nagy a távolság, én nem kutyagolok aaa..nyi... *Prüszköl egyet hirtelen, odarántja a kezeit.*
- Ajvé! Bocsánat. *Majd feláll, mert ő végzett a dologgal. Odakinn keres egy törölközőt és visszaöltözik.*
- Megyek, megnézem a szobám,te se maradj sokat, lassan kihűl a víz, azt megfázol nekem és végül egyedül kell majd menjek. *Engedi ki a haját és indulna kifelé.*
789. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-08-19 06:49:16
Üzenet elküldve: 2023-08-19 06:49:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1580
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1580
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Ki lesz javítva. Mármint nem azért mert másképp gondolja a nyuszimama hanem inkább mert félreértette őt. Értőn bólint a kövek jelentésének megmagyarázására.*
-Bár nem kötelezően a gazdagsággal és a hatalommal jár együtt az önzés, de egyet értünk.
*Őt is akarták már megbicskázni a cipőjéért is. Viszont mégis a kékvérűek önzése jobban tudja sérteni az igazságérzetét. A következő szavaival is egyet ért a nő, de azért kötelességének érzi kijavítani. Amit az elf megért és nem is akarja megsérteni a másikat, de el kell mondania a saját véleményét.*
-Volt persze, de főleg én, egykori hajóorvosként, el tudom mondani mi a különbség aközött, hogy úgy dolgozol, hogy nincsenek meg a megfelelő speciális eszközök és alapanyagok és nincs egy olyan könyvtár ahonnan a tudásodat tovább bővítheted. És hogy nincs konkurencia. Nagyon sokat tanultam az utazásaim során sokszor valóban olyan kis falvakban ahol egyetlen gyógyító vagy füvesember vagy piócásember élt és tőle több generáció óta hagyományozódott módszereket amit más nem ismert. De mivel ők nem láttak világot nagyon sok mindent vagy nem elég jól vagy egyenesen veszélyesen tudtak. Az emberek meg mivel nem látták, hogy amúgy lehet úgy is kigyógyulni egy betegségből, hogy nem visz el mellé majdnem a láz, azt gondolták ez az egyetlen lehetőség és hálásak voltak annak a kóklernak. A fények kapcsán viszont csak személyes élményeimről beszéltem. Számomra a város és a mindenhonnan érkező hangok az igaziak. A fák közé szívesen még nap közben se megyek el nemhogy a sötétben mikor a vadállatok is ott járnak. De megértem, hogy mások látják annak a varázsát.
*Valójában nem. Sose tudta megérteni ezt a vidékiekben. Hogy lehet szeretni az erdőt? Az veszélyes! Koszos, kényelmetlen és veszélyes. Viszont míg ezt kifejti addig megérkezik Luninari és a tintanyaló is, aki egyből elkezdi dicsérni a kosztot. Ebből pedig ő se maradhat el úgyhogy mondja is a magáért.*
-Valóban hálásak lehetünk, hogy négy ilyen áldott jó kéz készítette nekünk és mennyi odafigyelést és szeretetet tettek bele!
*Néz a lányokra hálásan. Majd mikor leülnek a nyuszimama kerül közé és a tintanyaló közé aminek annyi jelentőséget tulajdonit, hogy mellé ült a nő, de annak se szentel sok figyelmet. Mikor megszólítja a másik akkor udvarias mosollyal fogadja.*
-Köszönöm, hogy gondoltatok rám. Nagyon kedves.
*Valóban annyira nem lelkesítik a papírhajók. De neki dolgoztak a lányok úgyhogy gorombaság lenne nem megköszönni nekik ezt még ő is tudja.*
//Surran az őz, szökell halkan//
*Ki lesz javítva. Mármint nem azért mert másképp gondolja a nyuszimama hanem inkább mert félreértette őt. Értőn bólint a kövek jelentésének megmagyarázására.*
-Bár nem kötelezően a gazdagsággal és a hatalommal jár együtt az önzés, de egyet értünk.
*Őt is akarták már megbicskázni a cipőjéért is. Viszont mégis a kékvérűek önzése jobban tudja sérteni az igazságérzetét. A következő szavaival is egyet ért a nő, de azért kötelességének érzi kijavítani. Amit az elf megért és nem is akarja megsérteni a másikat, de el kell mondania a saját véleményét.*
-Volt persze, de főleg én, egykori hajóorvosként, el tudom mondani mi a különbség aközött, hogy úgy dolgozol, hogy nincsenek meg a megfelelő speciális eszközök és alapanyagok és nincs egy olyan könyvtár ahonnan a tudásodat tovább bővítheted. És hogy nincs konkurencia. Nagyon sokat tanultam az utazásaim során sokszor valóban olyan kis falvakban ahol egyetlen gyógyító vagy füvesember vagy piócásember élt és tőle több generáció óta hagyományozódott módszereket amit más nem ismert. De mivel ők nem láttak világot nagyon sok mindent vagy nem elég jól vagy egyenesen veszélyesen tudtak. Az emberek meg mivel nem látták, hogy amúgy lehet úgy is kigyógyulni egy betegségből, hogy nem visz el mellé majdnem a láz, azt gondolták ez az egyetlen lehetőség és hálásak voltak annak a kóklernak. A fények kapcsán viszont csak személyes élményeimről beszéltem. Számomra a város és a mindenhonnan érkező hangok az igaziak. A fák közé szívesen még nap közben se megyek el nemhogy a sötétben mikor a vadállatok is ott járnak. De megértem, hogy mások látják annak a varázsát.
*Valójában nem. Sose tudta megérteni ezt a vidékiekben. Hogy lehet szeretni az erdőt? Az veszélyes! Koszos, kényelmetlen és veszélyes. Viszont míg ezt kifejti addig megérkezik Luninari és a tintanyaló is, aki egyből elkezdi dicsérni a kosztot. Ebből pedig ő se maradhat el úgyhogy mondja is a magáért.*
-Valóban hálásak lehetünk, hogy négy ilyen áldott jó kéz készítette nekünk és mennyi odafigyelést és szeretetet tettek bele!
*Néz a lányokra hálásan. Majd mikor leülnek a nyuszimama kerül közé és a tintanyaló közé aminek annyi jelentőséget tulajdonit, hogy mellé ült a nő, de annak se szentel sok figyelmet. Mikor megszólítja a másik akkor udvarias mosollyal fogadja.*
-Köszönöm, hogy gondoltatok rám. Nagyon kedves.
*Valóban annyira nem lelkesítik a papírhajók. De neki dolgoztak a lányok úgyhogy gorombaság lenne nem megköszönni nekik ezt még ő is tudja.*
788. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-08-19 05:43:20
Üzenet elküldve: 2023-08-19 05:43:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1580
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1580
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Szarvasnézőbe//
-Pontosan.
*Biztosítja a másikat, hogy örökemlékű éjszaka volt az amiről ő sok részletet már nem tudna mondani. A kockák iránti szerencséjének említésére kérdőn felemeli a szemöldökét.*
-Két csontdarab? Miről beszélsz kedves? Pont jó alakod van. Nem szabad így beszélned magadról! De ki volt a másik akinek udvaroltam?
*Tesz úgy mintha elgondolkozna a dolgon. A gonoszkodó megjegyzésre jámboran válaszol.*
-Én húználak. Mármint ki a gödörből.
*Vigyorodik el pimaszul. A vörös következő támadását is ügyesen hárította, ami után úgy néz kis sikerült a lányt megadásra bírni. Jót kuncog annak szavain.*
-Szép lányok társaságában nehéz. De hidd el, így kellemesebb társaság is vagyok.
*Az elf helyzettől függően fagyos vagy forró dühe nem épp olyan dolog amivel szívesen összetalálkozik valaki. Még ha nem is úgy néz ki mintha a legveszélyesebb alak lenne a világon. A gyógynövényes elegyéből valamennyit a hajára folyat és elkezdi fél kézzel bedörzsölni. A szemét becsukja a folyamathoz így, azt nem látja ahogy a másik játszik a hajukkal, de a megjegyzését hallja.*
-Muszáj vagyok. Igény van rá.
*A témaváltás nem lepi meg. Nagyon a tény se.*
-Mert volt régi? Ha jól emlékszem mikor utoljára lovon láttalak még nem jött be a dolog? Vagy pont az hozta meg a kedved?*Vigyorodik el szemtelenül első találkozásukra gondolva.*Vagy nem is egy ló? Csacsi! Teve! Mókusok vontatta kiskocsi? Most ráhibáztam mi?
-Pontosan.
*Biztosítja a másikat, hogy örökemlékű éjszaka volt az amiről ő sok részletet már nem tudna mondani. A kockák iránti szerencséjének említésére kérdőn felemeli a szemöldökét.*
-Két csontdarab? Miről beszélsz kedves? Pont jó alakod van. Nem szabad így beszélned magadról! De ki volt a másik akinek udvaroltam?
*Tesz úgy mintha elgondolkozna a dolgon. A gonoszkodó megjegyzésre jámboran válaszol.*
-Én húználak. Mármint ki a gödörből.
*Vigyorodik el pimaszul. A vörös következő támadását is ügyesen hárította, ami után úgy néz kis sikerült a lányt megadásra bírni. Jót kuncog annak szavain.*
-Szép lányok társaságában nehéz. De hidd el, így kellemesebb társaság is vagyok.
*Az elf helyzettől függően fagyos vagy forró dühe nem épp olyan dolog amivel szívesen összetalálkozik valaki. Még ha nem is úgy néz ki mintha a legveszélyesebb alak lenne a világon. A gyógynövényes elegyéből valamennyit a hajára folyat és elkezdi fél kézzel bedörzsölni. A szemét becsukja a folyamathoz így, azt nem látja ahogy a másik játszik a hajukkal, de a megjegyzését hallja.*
-Muszáj vagyok. Igény van rá.
*A témaváltás nem lepi meg. Nagyon a tény se.*
-Mert volt régi? Ha jól emlékszem mikor utoljára lovon láttalak még nem jött be a dolog? Vagy pont az hozta meg a kedved?*Vigyorodik el szemtelenül első találkozásukra gondolva.*Vagy nem is egy ló? Csacsi! Teve! Mókusok vontatta kiskocsi? Most ráhibáztam mi?
787. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-08-18 14:39:23
Üzenet elküldve: 2023-08-18 14:39:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 677
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 677
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Ea azt csak már csak egy mosollyal veszi tudomásul, hogy lánya fényt hoz ebbe a házba. Igazából ő sem gondolja másként, de furán érezné magát, ha tovább dicsértetné őt és ez által kicsit saját magát Intathal, szóval nem tesz semmi ilyesmit, már csak azért sem, mert a másik elf későbbi szavai sokkal jobban lekötik a figyelmét, és nem utolsó sorban az is némi pontosításra szorul, amit ő mondott korábban.*
- Persze, valamennyire képletesen értettem ezt a köves dolgot, de egyébként egyetértünk. *bólogat.* Nálunk a kő valahol nem csak a stabilitásnak, hanem a gazdagságnak és a hatalomnak is a szimbóluma. Utóbbi kettővel jár az önzés, amit te is említettél. És ahol ezekből túl sok halmozódik fel, ott előbb-utóbb biztosan valami baj lesz.
*Arról pedig már nem is beszél, hogy igazából a lelketlenségnek sem tudna sok jobb jelképet elképzelni, mint éppen a kő, főleg egy gazzal, virágokkal, patakokkal, rovarokkal, bokrokkal vadállatokkal és fákkal teli, élettől roskadozó erdő közepén.
Ettől függetlenül persze, amit Intath a városi életről mond az nagyrészt teljesen igaz.*
- Sok igazság van a többiben is, amit mondasz. *ismeri is el végül, mert annak egy részével, amit Int mondott, nem tudna, másik felével pedig nem is nagyon akar vitatkozni. Amiből pedig nem akar engedni, az sokkal hosszabb vitát igényelne, amivel nem szeretné elrontani ezt a napot. Eléggé szilárd meggyőződése mindenesetre, hogy vesse a sors bármerre is az elfeket, igazi és természetes környezetük akkor is a vadon.*
- De azért hé, gyógyító és világítás nálunk is volt ám! *neveti el magát vita helyett inkább egy Luninarit idéző mozdulat kíséretében, ami annyiból áll, hogy játékosan int egy-kettőt Int felé a fakanállal. Ahhoz képest, hogy elvben talán körömszakadtáig védenie kellene saját véleményét, láthatóan nem veszi túlságosan komolyan a témát. Talán megkönnyebbült kicsit, amiért nem távoli rokonai szomorú sorsáról beszélnek, vagy egyszerűen egykori földijeivel ellentétben szorult belé némi önirónia, és képes kívülről is szemlélni magát és egykori otthonát is.*
- Igaz utóbbi nem utcai lámpás, csak fáklya, tábortűz, meg gyertya, de azért láttunk. Így még talán hangulatosabb is volt. Katonák sem kellettek ahhoz, hogy vigyázzanak ránk. Sőt, ha éjjelente kicsit eltávolodtunk a falutól, kint a sötétben messziről úgy nézett ki, mintha még a fák között is csillagok hunyorognának a távolban, nem csak fent az égen.
*Mire válaszol, talán már a fiatalok is visszaérnek, és hallják. Szerencsére tud egyszerre beszélni és asztalt teríteni, de tény, hogy lánya is azonnal a segítségére siet.
Ezen csak mosolyog, de aztán észbe is kap gyorsan. Talán nem szerencsés, ha Lunit arra a helyre emlékezteti, ahonnan származik és amire minden bizonnyal nem emlékszik olyan szívesen vissza, mint ő. De hát a múlt már csak ilyen. Nem lehet teljesen eltemetni és kikerülni minden beszélgetésben. Meg aztán hiába történt az erdőn túl több dolog lányával, mint a fák között, mégis sokkal kevesebbet élt még idekint, egyikük sem tehet úgy, mintha az a legújabbhoz képest hosszú időszak nem is létezett volna.
Luninari azonban úgy tűnik, hogy furcsán hátrafelé hegyesedő füle botját sem mozdítja erre, talán mert lélekben még kicsit az ifjú mágussal folytatott korábbi beszélgetésnél jár, ami még a konyhába érve is tart, mert voltak és vannak benne érdekes pillanatok.
Örül például, hogy Adoaver személyiségének újabb rétegjeit ismerhette meg.
Még terítés közben is látja maga előtt, ahogyan romantikusnak nevezi őt, de arra is emlékszik, hogy a táblára és névvésésre, talán úgy, hogy a fiú észre sem veszi észre, már enyhén felvonja a szemöldökét.
Lehet mégsem olyan romantikus alkat ifjú barátja, mint az előzőek alapján képzelte volna? De ezen is csak mosolyog magában. Talán nem hülyeség Adoaver ötlete, és a városban, ahol az utcákat és tereket is táblák jelölik természetes is lenne, de feléjük a tavaknak egyszerűen csak neve van, amit úgy is mindenki ismer. Nem érzi értelmét annak, hogy ki kellene írni, hogy mi az. Meg a mélységét. Ezzel az erővel akár kiírhatnák azt is, hogy milyen fajtájú halak élnek benne.
De ez csak átfut a gondolatai között, jobban elgondolkodik a többi minden máson.
Való igaz, hogy egy napig el tudna beszélgetni babonáról, tudományról, hitről, és mindezek egymáshoz való sokszor változó, vagy éppen ambivalens viszonyányról. Hasonlóról gyakran folytat hosszas belső vitákat önmagával is.
Adoaver végkövetkeztetésével viszont minden tekintetben egyetért.*
- Igazad van. *mondja aztán.* Akár hiszek az ünnep hatásában, akár nem, sokkal jobb és szórakoztatóbb ezt csinálni, mint egész na sajnálni magunkat azért, mert még mindig hideg van.
*Ez most talán a legfontosabb. A többiről pedig még ráérnek beszélgetni később, akár a mai napon is. Ilyen ünnepek amúgy is ideálisak hasonló, akár közös elmélkedésekre is.*
- Nem pont a tilalmakra gondoltam a szakrális mágiával kapcsolatban. *mondja aztán a konyhába visszafelé vezető út közben.* Bár én sem olvastam róla túl sokat, így elég felületes erről a tudásom. Meg aztán egész életemben összesen egy embert és egy félvért láttam szakrális mágiát használni. Előbbi gyógyított vele, utóbbi pedig valamiféle csillogó vértet varázsolt magára, ha jól emlékszem. Tőle tanultam a tűzvarázslataimat egyébként.
*És átvitt értelemben tulajdonképpen Adoaver is tőle tanult, hiszen az általa készített jegyzeteket kapta meg tőle, erre azonban nem emlékezteti az ifjú mágust, mert nem szeretné túl hosszúra nyújtani a mondandóját, meg aztán a gondolatait is össze kell szednie a nem elemi mágiával kapcsolatban.*
- De úgy tudom, hogy aki szakrális mágiát használ az a legerősebb elemi varázslatokat már nem tudja megtanulni, bár van olyan amire meg csak ez a fajta mágia képes. Mivel viszont nekem főleg az a célom, hogy a hold erejét teljesen megismerjem, így nálam eleve szóba sem jöhetett. Meg van a három istenség is, nagyon leegyszerűsítve a jó, a gonosz és a semleges. Utat kell választani, és a szakrális mágia valahol az ő szolgálatuk, cserébe azért, amiért leegyszerűsítik a manára való ráhangolódást. Viszont nem lehet szerintem valaki mindig csak jó, csak gonosz, vagy éppen a kettő közötti örök átmenet.
*~ Illetve igen, csak akkor ehhez vagy szentnek, vagy velejéig romlottnak kell lennie, esetleg teljesen hidegnek és racionálisnak. De hát az ilyen teljesen egysíkú lény bizonyára nagyon ritka. ~ teszi hozzá csak magában.*
- Szóval jobb és tisztább az elemi mágia szerintem. *összegzi végül.* Nagyobb a mozgástér, több a lehetőség, és tényleg teljesen a magad ura vagy.
*Édesanyját persze meg sem lepi, hogy két mágus a mágiáról beszélget ebédhez készülődve is, ahogyan az sem, hogy lányával ketten együtt már gyorsan tudnak megteríteni, Adoaver pedig kellemesnek találja a konyhát betöltő illatokat. Ezzel ő sincsen másképpen, ráadásul szintén rendesen megéhezett, ahogyan Luni is.*
- Jó étvágyat! *mondja is ő miután leült, és szór némi csípős paprikát saját levesébe, majd jó példával járva rögtön el is kezd enni. Félig szándékosan, félig ösztönösen Int és Adoaver közé ült, nem is annyira azért, hogy szétválassza őket egymástól, - egy asztal körül ülve ez amúgy is lehetetlen lenne, - hanem csak, hogy egyszerre legyen a közelükben.
Némi óvatos oldalpillantást azért vet a dokira, kíváncsian arra, hogy mennyire jó kedvében találja őt. Reméli most már eléggé ahhoz, hogy ő is munkának tartsa papírdarabok formákra vagdosását, illetve ne tegye szóvá, ha mégsem. A maga részéről eléggé megengedő ilyen téren; amiben el lehet fáradni, az többnyire bizony munka.*
- Szép hajókat csináltunk neked. *mondja neki lelkesen, bár sejti, hogy Int azért annyira nem lesz majd ettől lelkes.*
//Surran az őz, szökell halkan//
*Ea azt csak már csak egy mosollyal veszi tudomásul, hogy lánya fényt hoz ebbe a házba. Igazából ő sem gondolja másként, de furán érezné magát, ha tovább dicsértetné őt és ez által kicsit saját magát Intathal, szóval nem tesz semmi ilyesmit, már csak azért sem, mert a másik elf későbbi szavai sokkal jobban lekötik a figyelmét, és nem utolsó sorban az is némi pontosításra szorul, amit ő mondott korábban.*
- Persze, valamennyire képletesen értettem ezt a köves dolgot, de egyébként egyetértünk. *bólogat.* Nálunk a kő valahol nem csak a stabilitásnak, hanem a gazdagságnak és a hatalomnak is a szimbóluma. Utóbbi kettővel jár az önzés, amit te is említettél. És ahol ezekből túl sok halmozódik fel, ott előbb-utóbb biztosan valami baj lesz.
*Arról pedig már nem is beszél, hogy igazából a lelketlenségnek sem tudna sok jobb jelképet elképzelni, mint éppen a kő, főleg egy gazzal, virágokkal, patakokkal, rovarokkal, bokrokkal vadállatokkal és fákkal teli, élettől roskadozó erdő közepén.
Ettől függetlenül persze, amit Intath a városi életről mond az nagyrészt teljesen igaz.*
- Sok igazság van a többiben is, amit mondasz. *ismeri is el végül, mert annak egy részével, amit Int mondott, nem tudna, másik felével pedig nem is nagyon akar vitatkozni. Amiből pedig nem akar engedni, az sokkal hosszabb vitát igényelne, amivel nem szeretné elrontani ezt a napot. Eléggé szilárd meggyőződése mindenesetre, hogy vesse a sors bármerre is az elfeket, igazi és természetes környezetük akkor is a vadon.*
- De azért hé, gyógyító és világítás nálunk is volt ám! *neveti el magát vita helyett inkább egy Luninarit idéző mozdulat kíséretében, ami annyiból áll, hogy játékosan int egy-kettőt Int felé a fakanállal. Ahhoz képest, hogy elvben talán körömszakadtáig védenie kellene saját véleményét, láthatóan nem veszi túlságosan komolyan a témát. Talán megkönnyebbült kicsit, amiért nem távoli rokonai szomorú sorsáról beszélnek, vagy egyszerűen egykori földijeivel ellentétben szorult belé némi önirónia, és képes kívülről is szemlélni magát és egykori otthonát is.*
- Igaz utóbbi nem utcai lámpás, csak fáklya, tábortűz, meg gyertya, de azért láttunk. Így még talán hangulatosabb is volt. Katonák sem kellettek ahhoz, hogy vigyázzanak ránk. Sőt, ha éjjelente kicsit eltávolodtunk a falutól, kint a sötétben messziről úgy nézett ki, mintha még a fák között is csillagok hunyorognának a távolban, nem csak fent az égen.
*Mire válaszol, talán már a fiatalok is visszaérnek, és hallják. Szerencsére tud egyszerre beszélni és asztalt teríteni, de tény, hogy lánya is azonnal a segítségére siet.
Ezen csak mosolyog, de aztán észbe is kap gyorsan. Talán nem szerencsés, ha Lunit arra a helyre emlékezteti, ahonnan származik és amire minden bizonnyal nem emlékszik olyan szívesen vissza, mint ő. De hát a múlt már csak ilyen. Nem lehet teljesen eltemetni és kikerülni minden beszélgetésben. Meg aztán hiába történt az erdőn túl több dolog lányával, mint a fák között, mégis sokkal kevesebbet élt még idekint, egyikük sem tehet úgy, mintha az a legújabbhoz képest hosszú időszak nem is létezett volna.
Luninari azonban úgy tűnik, hogy furcsán hátrafelé hegyesedő füle botját sem mozdítja erre, talán mert lélekben még kicsit az ifjú mágussal folytatott korábbi beszélgetésnél jár, ami még a konyhába érve is tart, mert voltak és vannak benne érdekes pillanatok.
Örül például, hogy Adoaver személyiségének újabb rétegjeit ismerhette meg.
Még terítés közben is látja maga előtt, ahogyan romantikusnak nevezi őt, de arra is emlékszik, hogy a táblára és névvésésre, talán úgy, hogy a fiú észre sem veszi észre, már enyhén felvonja a szemöldökét.
Lehet mégsem olyan romantikus alkat ifjú barátja, mint az előzőek alapján képzelte volna? De ezen is csak mosolyog magában. Talán nem hülyeség Adoaver ötlete, és a városban, ahol az utcákat és tereket is táblák jelölik természetes is lenne, de feléjük a tavaknak egyszerűen csak neve van, amit úgy is mindenki ismer. Nem érzi értelmét annak, hogy ki kellene írni, hogy mi az. Meg a mélységét. Ezzel az erővel akár kiírhatnák azt is, hogy milyen fajtájú halak élnek benne.
De ez csak átfut a gondolatai között, jobban elgondolkodik a többi minden máson.
Való igaz, hogy egy napig el tudna beszélgetni babonáról, tudományról, hitről, és mindezek egymáshoz való sokszor változó, vagy éppen ambivalens viszonyányról. Hasonlóról gyakran folytat hosszas belső vitákat önmagával is.
Adoaver végkövetkeztetésével viszont minden tekintetben egyetért.*
- Igazad van. *mondja aztán.* Akár hiszek az ünnep hatásában, akár nem, sokkal jobb és szórakoztatóbb ezt csinálni, mint egész na sajnálni magunkat azért, mert még mindig hideg van.
*Ez most talán a legfontosabb. A többiről pedig még ráérnek beszélgetni később, akár a mai napon is. Ilyen ünnepek amúgy is ideálisak hasonló, akár közös elmélkedésekre is.*
- Nem pont a tilalmakra gondoltam a szakrális mágiával kapcsolatban. *mondja aztán a konyhába visszafelé vezető út közben.* Bár én sem olvastam róla túl sokat, így elég felületes erről a tudásom. Meg aztán egész életemben összesen egy embert és egy félvért láttam szakrális mágiát használni. Előbbi gyógyított vele, utóbbi pedig valamiféle csillogó vértet varázsolt magára, ha jól emlékszem. Tőle tanultam a tűzvarázslataimat egyébként.
*És átvitt értelemben tulajdonképpen Adoaver is tőle tanult, hiszen az általa készített jegyzeteket kapta meg tőle, erre azonban nem emlékezteti az ifjú mágust, mert nem szeretné túl hosszúra nyújtani a mondandóját, meg aztán a gondolatait is össze kell szednie a nem elemi mágiával kapcsolatban.*
- De úgy tudom, hogy aki szakrális mágiát használ az a legerősebb elemi varázslatokat már nem tudja megtanulni, bár van olyan amire meg csak ez a fajta mágia képes. Mivel viszont nekem főleg az a célom, hogy a hold erejét teljesen megismerjem, így nálam eleve szóba sem jöhetett. Meg van a három istenség is, nagyon leegyszerűsítve a jó, a gonosz és a semleges. Utat kell választani, és a szakrális mágia valahol az ő szolgálatuk, cserébe azért, amiért leegyszerűsítik a manára való ráhangolódást. Viszont nem lehet szerintem valaki mindig csak jó, csak gonosz, vagy éppen a kettő közötti örök átmenet.
*~ Illetve igen, csak akkor ehhez vagy szentnek, vagy velejéig romlottnak kell lennie, esetleg teljesen hidegnek és racionálisnak. De hát az ilyen teljesen egysíkú lény bizonyára nagyon ritka. ~ teszi hozzá csak magában.*
- Szóval jobb és tisztább az elemi mágia szerintem. *összegzi végül.* Nagyobb a mozgástér, több a lehetőség, és tényleg teljesen a magad ura vagy.
*Édesanyját persze meg sem lepi, hogy két mágus a mágiáról beszélget ebédhez készülődve is, ahogyan az sem, hogy lányával ketten együtt már gyorsan tudnak megteríteni, Adoaver pedig kellemesnek találja a konyhát betöltő illatokat. Ezzel ő sincsen másképpen, ráadásul szintén rendesen megéhezett, ahogyan Luni is.*
- Jó étvágyat! *mondja is ő miután leült, és szór némi csípős paprikát saját levesébe, majd jó példával járva rögtön el is kezd enni. Félig szándékosan, félig ösztönösen Int és Adoaver közé ült, nem is annyira azért, hogy szétválassza őket egymástól, - egy asztal körül ülve ez amúgy is lehetetlen lenne, - hanem csak, hogy egyszerre legyen a közelükben.
Némi óvatos oldalpillantást azért vet a dokira, kíváncsian arra, hogy mennyire jó kedvében találja őt. Reméli most már eléggé ahhoz, hogy ő is munkának tartsa papírdarabok formákra vagdosását, illetve ne tegye szóvá, ha mégsem. A maga részéről eléggé megengedő ilyen téren; amiben el lehet fáradni, az többnyire bizony munka.*
- Szép hajókat csináltunk neked. *mondja neki lelkesen, bár sejti, hogy Int azért annyira nem lesz majd ettől lelkes.*
786. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-08-18 12:56:33
Üzenet elküldve: 2023-08-18 12:56:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Szarvasnézőbe//
*Az első csapda mellett ügyesen, mint már avatott vadász sétál el az erdőben, némi hízelgéssel megtűzdelve a mondani valót, ahogy azt a dokitól várta.*
- Ez milyen kedves dolog tőled. Akkor mindig megmaradok az emlékezetedben. *Húzza el a száját ciccegve, mint, aki bizony ebből egy szót nem hisz el.*
- Hát, pont kocsmába megyünk, nem igaz? Megtoldhatjuk még plusz egy céllal is a dolgot. *Nézi a víz alól kiemelkedő lábát, amint renyhén csúszik visszafelé a víz, majd leteszi.*
- De játszhatnánk valami mást is, a kocka már olyan unalmas és neked csak kedvezne, ha nem annak a két csontdarabnak kéne hízelegned egész este... megint. *Célozva arra, hogy bizony a szerencséje a kockában az elfnek lehet, hogy állandó és jobb eséllyel indulna egy másik játékban.*
- Én kétszer nem szeretek ugyan abba a gödörbe esni, mert lehet... *Hajol oda gonoszul szűkülő szemekkel a másikhoz.*
- másodszorra nem lesz akkor szerencsém, hogy kihúzzanak onnan. *A második odaszúrásra is csak egy ásítósan kitérő válasz fogadja, így kénytelen szúrósabb pipaccsal terített mezőkre tévedni, konkrétan érintéshez folyamodni, de a férfi egója meg se rezzen. Vissza is ül a fenekére és dől a dézsa falának.*
- Te tényleg nem vagy semmi, fel lehet egyáltalán húzni valamivel? *Közbe nézi, ahogy a másik a hajával foglalatoskodik. Ő maga is nekikezd annak, amiért ide behúzódtak, még mielőtt a szópárbaj közepette elhűl alattuk a víz attól az erőlködéstől, amit ő kifejt.*
- Ez sem változott, a loboncodra mindig nagyon adtál. *Jegyzi meg, odanyúl és a víz alól kiemel egy hajvédet, majd a saját loboncából is kihúz, hogy összemérje a színüket. Az övé arany ugyan, de kicsit poros az utazástól, a férfié pedig szőke ugyan, de a víztől sötétebb.*
- Képzeld, van új hátasom. *Bukik ki belőle, egyelőre nem akarja elárulni mi is az.*
*Az első csapda mellett ügyesen, mint már avatott vadász sétál el az erdőben, némi hízelgéssel megtűzdelve a mondani valót, ahogy azt a dokitól várta.*
- Ez milyen kedves dolog tőled. Akkor mindig megmaradok az emlékezetedben. *Húzza el a száját ciccegve, mint, aki bizony ebből egy szót nem hisz el.*
- Hát, pont kocsmába megyünk, nem igaz? Megtoldhatjuk még plusz egy céllal is a dolgot. *Nézi a víz alól kiemelkedő lábát, amint renyhén csúszik visszafelé a víz, majd leteszi.*
- De játszhatnánk valami mást is, a kocka már olyan unalmas és neked csak kedvezne, ha nem annak a két csontdarabnak kéne hízelegned egész este... megint. *Célozva arra, hogy bizony a szerencséje a kockában az elfnek lehet, hogy állandó és jobb eséllyel indulna egy másik játékban.*
- Én kétszer nem szeretek ugyan abba a gödörbe esni, mert lehet... *Hajol oda gonoszul szűkülő szemekkel a másikhoz.*
- másodszorra nem lesz akkor szerencsém, hogy kihúzzanak onnan. *A második odaszúrásra is csak egy ásítósan kitérő válasz fogadja, így kénytelen szúrósabb pipaccsal terített mezőkre tévedni, konkrétan érintéshez folyamodni, de a férfi egója meg se rezzen. Vissza is ül a fenekére és dől a dézsa falának.*
- Te tényleg nem vagy semmi, fel lehet egyáltalán húzni valamivel? *Közbe nézi, ahogy a másik a hajával foglalatoskodik. Ő maga is nekikezd annak, amiért ide behúzódtak, még mielőtt a szópárbaj közepette elhűl alattuk a víz attól az erőlködéstől, amit ő kifejt.*
- Ez sem változott, a loboncodra mindig nagyon adtál. *Jegyzi meg, odanyúl és a víz alól kiemel egy hajvédet, majd a saját loboncából is kihúz, hogy összemérje a színüket. Az övé arany ugyan, de kicsit poros az utazástól, a férfié pedig szőke ugyan, de a víztől sötétebb.*
- Képzeld, van új hátasom. *Bukik ki belőle, egyelőre nem akarja elárulni mi is az.*
785. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-08-17 21:13:02
Üzenet elküldve: 2023-08-17 21:13:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1580
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1580
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Szarvasnézőbe//
*Úgy néz ki lila pont nincs a készleten. Persze minek is tartana valaki hacsak nem orvos vagy számít rá, hogy meg lesz mérgezve. Az a tény, hogy ki lesz használva látszólag nem nagyon izgatja. Olyan hanyagul fogadja mint ahogy a másik a lila lötyi hiányát.*
-Helyes.
*Vigyorog. Végül is mit várhat. Csak nőből van a másik. Azok meg köztudottan csak egy dolgot akarnak a hozzá hasonló naiv ártatlan férfiaktól. Alaposan kisajtolni belőlük az...alkímiai ismereteket. Kemény kegyetlen élet ez. A fürdőben amint lekerülnek róla a ruhák egyből le is lesz támadva. Sajnos csak verbálisan. Persze nem most esett le a falvédőről és ismeri már eléggé a vöröst, hogy az ilyen megjegyzései ne érjék váratlanul. Zavartalanul reagál is.*
-Azt, mondtam sötét volt. Téged drága Ylanda nem lehet elfelejteni.
*Neki azért nagyrészt sikerült, de nem szívesen vallaná be. A következő megjegyzést se veszi magára.*
-Hát igencsak nagy szégyen. Muszáj lesz majd egyszer egy visszavágót játszanunk.
*Mikor bekerül a vízbe akkor se kíméli a másik. Sőt, csak egyre pimaszabb lesz. Ez az elfet persze nem zavarja.*
~Hadd játsszon a kiscica. Úgyis megdoromboltatom.~
-Én nem tudok berozsdásodni. Csak napról napra csiszolódok.
*Van egy nem kicsi egója, de ma már észrevehette a másik, hogy a férfinek ez egy ilyen napja van. Bár máskor se szokott visszafogottabb lenni. Lebukik a víz alá és épp a nedves fürtjeit csapja hátra mikor érkezik az újabb szemtelen megjegyzés. A lány felé fordul a annak a tekintetébe fúrja a sajátját. A érintést is hagyja és játékos mosolyán szinte érződik, hogy várja a csattanót amit mikor megkap akkor nem szégyell egyből vissza is csapni.*
-Talán mert múltkor lejjebb fogdostál.
*Vigyorog vissza pimaszul a vörösre, aki már nem vörös.*
*Úgy néz ki lila pont nincs a készleten. Persze minek is tartana valaki hacsak nem orvos vagy számít rá, hogy meg lesz mérgezve. Az a tény, hogy ki lesz használva látszólag nem nagyon izgatja. Olyan hanyagul fogadja mint ahogy a másik a lila lötyi hiányát.*
-Helyes.
*Vigyorog. Végül is mit várhat. Csak nőből van a másik. Azok meg köztudottan csak egy dolgot akarnak a hozzá hasonló naiv ártatlan férfiaktól. Alaposan kisajtolni belőlük az...alkímiai ismereteket. Kemény kegyetlen élet ez. A fürdőben amint lekerülnek róla a ruhák egyből le is lesz támadva. Sajnos csak verbálisan. Persze nem most esett le a falvédőről és ismeri már eléggé a vöröst, hogy az ilyen megjegyzései ne érjék váratlanul. Zavartalanul reagál is.*
-Azt, mondtam sötét volt. Téged drága Ylanda nem lehet elfelejteni.
*Neki azért nagyrészt sikerült, de nem szívesen vallaná be. A következő megjegyzést se veszi magára.*
-Hát igencsak nagy szégyen. Muszáj lesz majd egyszer egy visszavágót játszanunk.
*Mikor bekerül a vízbe akkor se kíméli a másik. Sőt, csak egyre pimaszabb lesz. Ez az elfet persze nem zavarja.*
~Hadd játsszon a kiscica. Úgyis megdoromboltatom.~
-Én nem tudok berozsdásodni. Csak napról napra csiszolódok.
*Van egy nem kicsi egója, de ma már észrevehette a másik, hogy a férfinek ez egy ilyen napja van. Bár máskor se szokott visszafogottabb lenni. Lebukik a víz alá és épp a nedves fürtjeit csapja hátra mikor érkezik az újabb szemtelen megjegyzés. A lány felé fordul a annak a tekintetébe fúrja a sajátját. A érintést is hagyja és játékos mosolyán szinte érződik, hogy várja a csattanót amit mikor megkap akkor nem szégyell egyből vissza is csapni.*
-Talán mert múltkor lejjebb fogdostál.
*Vigyorog vissza pimaszul a vörösre, aki már nem vörös.*
784. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-08-17 20:37:29
Üzenet elküldve: 2023-08-17 20:37:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Szarvasnézőbe//
- Lila? *Gondolkozik el egy pillanatra, de még csak hasonlót se látott a lilához, csak kék van neki.*
- Kár, azt hiszem olyan pont nem akad a készletben. *Állapítja meg, fél vállát enyhén megrándítva.*
- Ne félj, behajtom..behajtom, a nélkül nem válunk el, hogy ki ne használjalak ezen a téren. *Kacsint a férfire, miután az ismét megteszi a varázsitalok mustrájára szóló ajánlatát. Közben készül a fürdő a szó pedig arra az estére terelődik. Gyorsan bemászik a vízbe, csak utána szegezi neki a kérdést az éppen vetkőző elfnek.*
- Ez azt akarja jelenteni, hogy te nem emlékszel, mert részeg voltál? Avagy nem emlékszel mert azóta már több páciensed megfordult az ágyadban, mint a rendelődben? *Veti oda pimaszul, talán a sértettség is vágtázó ló sebességével átszáguld a kedélyén, de csak lemondóan sóhajt, hogy útjára eressze.*
- Nem hibáztatlak, én se szívesen emlékeznék egy olyan estére, mikor egy nő megvert kockában. *Ölt nyelvet gyerekes módon, majd félig feláll, hogy kinyúljon az odakészített szappanért.*
- Vagy azon a téren az elmúlt időben berozsdásodtál doki? *Valahogy erre a dologra nagyon rákattant a vörös, avagy csak próbálgatja, hogy a doki meddig engedi húzni a bajszát.*
- Bár... most, hogy így mondod...*Fordul oda a férfihez, kendőzetlenűl végig siklik a tekintete a mellkasán, majd egyik kezét kiemeli a vízből, hogy megsimítsa az ádámcsutkától kiindulva a vízből kiemelkedő kis részt egyetlen huncut ujjával.*
- Izmosabbra emlékeztem. *Itt már felszökik mosolyra a szája, nem akarja, hogy haragudjon rá az elf, de régen volt már kit ugratnia, nem csoda, hogy most csak úgy záporoznak belőle.*
- Lila? *Gondolkozik el egy pillanatra, de még csak hasonlót se látott a lilához, csak kék van neki.*
- Kár, azt hiszem olyan pont nem akad a készletben. *Állapítja meg, fél vállát enyhén megrándítva.*
- Ne félj, behajtom..behajtom, a nélkül nem válunk el, hogy ki ne használjalak ezen a téren. *Kacsint a férfire, miután az ismét megteszi a varázsitalok mustrájára szóló ajánlatát. Közben készül a fürdő a szó pedig arra az estére terelődik. Gyorsan bemászik a vízbe, csak utána szegezi neki a kérdést az éppen vetkőző elfnek.*
- Ez azt akarja jelenteni, hogy te nem emlékszel, mert részeg voltál? Avagy nem emlékszel mert azóta már több páciensed megfordult az ágyadban, mint a rendelődben? *Veti oda pimaszul, talán a sértettség is vágtázó ló sebességével átszáguld a kedélyén, de csak lemondóan sóhajt, hogy útjára eressze.*
- Nem hibáztatlak, én se szívesen emlékeznék egy olyan estére, mikor egy nő megvert kockában. *Ölt nyelvet gyerekes módon, majd félig feláll, hogy kinyúljon az odakészített szappanért.*
- Vagy azon a téren az elmúlt időben berozsdásodtál doki? *Valahogy erre a dologra nagyon rákattant a vörös, avagy csak próbálgatja, hogy a doki meddig engedi húzni a bajszát.*
- Bár... most, hogy így mondod...*Fordul oda a férfihez, kendőzetlenűl végig siklik a tekintete a mellkasán, majd egyik kezét kiemeli a vízből, hogy megsimítsa az ádámcsutkától kiindulva a vízből kiemelkedő kis részt egyetlen huncut ujjával.*
- Izmosabbra emlékeztem. *Itt már felszökik mosolyra a szája, nem akarja, hogy haragudjon rá az elf, de régen volt már kit ugratnia, nem csoda, hogy most csak úgy záporoznak belőle.*
783. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-08-16 18:12:06
Üzenet elküldve: 2023-08-16 18:12:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1580
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1580
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Szarvasnézőbe//
-Pedig mostanában azért nem sokat látni.
*A lázadáskor meg lettek ritkítva. Milyen szép este is volt az! Persze ezt a véleményét nem fejti ki a doki mert lehet a lányt nem úgy borzongatja meg a tűz és az a sok akasztott ember emléke mint őt. A varázsitalok kapcsán úgy néz ki a vörös is hord magánál zöldet és kéket. Könnyű azokhoz hozzájutni.*
-Mérgezés ellen lila kell. És rá tudok nézni majd azokra, hogy elmondjam mi mire jó és én mennyiért adnám.
*Zöldekből és kékekből profinak számít. Azokra van kereslet. Kékekre már csak azért is mert sok errefelé a mágusféle. Zöld meg bárkinek kellhet. Miközben ezt tárgyalják be is érhetnek a fürdőbe ahol a lány nekiáll a fürdőkészítésnek és nem aprózza el. Még olajokat is tesz a vízbe. Az elf magától ilyesmivel nem is törődne. Bár ahogy a példa mutatja magától nem is fürdene minden nap.*
-Hát nem.
*Állapítja meg a citrusos cucc említésére. A ruhája alatti dolgokkal kapcsolatban azért nem maradna nyitott könyv. Még ha múltkor alaposan összegabalyodtak.*
-Legutóbb azért elég sötét volt.
~Nem csoda, hogy annyit kellett tapogatóznunk. Egymáson. Asszem.~
*A szomorú igazság, hogy aznap este pocsolyamalacra itta magát és elég zavarosan maradtak meg neki a dolgok. De a mostani helyzetből ítélve a másik elégedett lehetett vele már csak abból ítélve, hogy igényli a ráadást. Gondolja ő. A szoba kérdésére nem kap egyértelmű választ, de ő tudni véli, hogy mi lesz ennek a vége. Ha fél tucat részeg matróz várná őket ott, akkor is csak párat leborogatnának az ágyról és elfoglalnák maguknak. Mikor szakértő szemmel meg lesz állapítva, hogy jó lesz a víz akkor a doki is odasétál a neki kikészített székhez és szintén ledobálja rá a ruháit. Annak ellenére, hogy külön műsort nem kap, de a legkisebb szégyen nélkül bámulja meg a vetkőző félvért. Éppen, hogy nem füttyent egyet.*
~Kurva jó segge van.~
*Állapítja meg józanul is majd elmerülhetnek mindketten a vízben. Ő nem finomkodik olyanokkal, hogy felfogja a haját meg ilyenek. Sőt, pont, hogy előre kikészíti a székre a egyik üvegcsét aminek tartalmával, majd meg tervezi mosni. Az ugyanis nem csak úgy magától szokott olyan fényes és illatos lenni. Komoly munka van azokkal a fürtökkel, hogy ne csak úgy zsírosan tapadjanak a férfi fejéhez és hogy ahányszor belebúg egy női fülbe az érezze a belőle terjedő gyógynövényes illatot. Amit imádni szoktak ő pedig miért ne adná meg a lányoknak amit akarnak. A másik mellett igyekszik helyet foglalni és egyelőre csak élvezi ahogy a víz átmelengeti a tagjait.*
-Ez tényleg nem rossz.
*Állapítja meg.*
-Pedig mostanában azért nem sokat látni.
*A lázadáskor meg lettek ritkítva. Milyen szép este is volt az! Persze ezt a véleményét nem fejti ki a doki mert lehet a lányt nem úgy borzongatja meg a tűz és az a sok akasztott ember emléke mint őt. A varázsitalok kapcsán úgy néz ki a vörös is hord magánál zöldet és kéket. Könnyű azokhoz hozzájutni.*
-Mérgezés ellen lila kell. És rá tudok nézni majd azokra, hogy elmondjam mi mire jó és én mennyiért adnám.
*Zöldekből és kékekből profinak számít. Azokra van kereslet. Kékekre már csak azért is mert sok errefelé a mágusféle. Zöld meg bárkinek kellhet. Miközben ezt tárgyalják be is érhetnek a fürdőbe ahol a lány nekiáll a fürdőkészítésnek és nem aprózza el. Még olajokat is tesz a vízbe. Az elf magától ilyesmivel nem is törődne. Bár ahogy a példa mutatja magától nem is fürdene minden nap.*
-Hát nem.
*Állapítja meg a citrusos cucc említésére. A ruhája alatti dolgokkal kapcsolatban azért nem maradna nyitott könyv. Még ha múltkor alaposan összegabalyodtak.*
-Legutóbb azért elég sötét volt.
~Nem csoda, hogy annyit kellett tapogatóznunk. Egymáson. Asszem.~
*A szomorú igazság, hogy aznap este pocsolyamalacra itta magát és elég zavarosan maradtak meg neki a dolgok. De a mostani helyzetből ítélve a másik elégedett lehetett vele már csak abból ítélve, hogy igényli a ráadást. Gondolja ő. A szoba kérdésére nem kap egyértelmű választ, de ő tudni véli, hogy mi lesz ennek a vége. Ha fél tucat részeg matróz várná őket ott, akkor is csak párat leborogatnának az ágyról és elfoglalnák maguknak. Mikor szakértő szemmel meg lesz állapítva, hogy jó lesz a víz akkor a doki is odasétál a neki kikészített székhez és szintén ledobálja rá a ruháit. Annak ellenére, hogy külön műsort nem kap, de a legkisebb szégyen nélkül bámulja meg a vetkőző félvért. Éppen, hogy nem füttyent egyet.*
~Kurva jó segge van.~
*Állapítja meg józanul is majd elmerülhetnek mindketten a vízben. Ő nem finomkodik olyanokkal, hogy felfogja a haját meg ilyenek. Sőt, pont, hogy előre kikészíti a székre a egyik üvegcsét aminek tartalmával, majd meg tervezi mosni. Az ugyanis nem csak úgy magától szokott olyan fényes és illatos lenni. Komoly munka van azokkal a fürtökkel, hogy ne csak úgy zsírosan tapadjanak a férfi fejéhez és hogy ahányszor belebúg egy női fülbe az érezze a belőle terjedő gyógynövényes illatot. Amit imádni szoktak ő pedig miért ne adná meg a lányoknak amit akarnak. A másik mellett igyekszik helyet foglalni és egyelőre csak élvezi ahogy a víz átmelengeti a tagjait.*
-Ez tényleg nem rossz.
*Állapítja meg.*
782. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-08-16 09:47:54
Üzenet elküldve: 2023-08-16 09:47:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Szarvasnézőbe//
*Mikor a nemesi házban hallott pletykák kerülnek terítékre felszöknek a szemöldökei a meglepetéstől és valami undorodó fintorba rándul a szája.*
- A saját húgával? Micsoda gusztustalan dolog már, mintha nem lennének elegen, véleményem szerint túl sokan is vannak. *Bár azért ott bujkál benne, hogy főleg az csípi a csőrét, hogy ő nem annak született. Az egyértelmű és csattanós únszolásra mintha az elf jót is derülne, valahol ez is volt a cél, nem szeretne egész nap egy panaszos hangú, citromba harapott képű dokit bámulni, a kikötőbe inni vinni meg még úgy se. Közben csevegnek.*
- Zöld azt mondod meg kék? Olyanom van, bár szerintem van köztük olyan, aminél árnyalatban eltérés mutatkozik. *Teszi hozzá.*
- Melyik a mérgezés elleni lötyi? *Hiszen most főleg arról volt szó, ki tudja, lehet lopott olyat is csak nem tudja melyik mire való.*
- Még a városban szereztem őket, egy jó hírű helyről, de nem tudom mit érnek, így még nem tettem arannyá őket. *Magyarázza, pont nem fogja az orrára kötni, hogy a Kalmár pultja alól horgászta ki őket, de abban biztos, hogy nem hamisítványok. Közben beérnek a fürdőbe, már lobog is a tűz a fazék alatt, közben választ egy elég nagy dézsát és tölt bele néhány vödör hidegvizet előre. A házban a fürdőnek még egy nagy előnye, hogy a kislányok szeretik illatosan. Bár azóta a fiolákat senki nem tölti vissza, de talál még maradékot, ahogy szagolgatja őket.*
- Ez valami citrusos. Biztos drága cucc, nem hagyhatjuk veszni. *Mondja és már önti is bele, bár az illatát majd főleg a forró vízgőz hordja szét, de már most is érezni. Odahúz két széket és leporolja őket, hogy legyen mire pakolni a ruhákat.*
- Örömmel hallom, hogy a ruhád alatt semmi nincs, amit ne láttam volna már. *Mondja kicsit pökhendien, viszont az már nem most volt, hogy eggyütt ittak a kocsmában, ha pedig őszintén kéne bevallani, nem sok részletre emlékszik a gizda szőkeségből. Ám a férfiak koránt sem olyan különbözőek ruhátlan, mint szeretnének. Majd a szoba kérdésre terelődik a téma.*
- Köszönöm a meghívást, talán élek vele, meglátom milyen a szoba. ~Meg, hogy miként viselkedsz te pernahajder.~ *Somolyog az orra alatt, miközben önti a két edény vizet. Látszik, hogy nem aprózta el a nő, erősen gőzölög a víz.*
- Jó lesz. *Állapítja meg a kezét beledugva, majd hátat fordít a férfinek és lekapja a gönceit, oda hajigálva hanyagúl a székre. Fog egy csattot és feltűzi a haját, majd úgy, ahogy van mászik is bele. Nem csinálta habosra a vizet, így jó formán mindent látni, esetleg a domborulataira lehet jótékony hatással a víz torzító hatása és látszhatnak nagyobbnak, mint amekkorák valóban.*
*Mikor a nemesi házban hallott pletykák kerülnek terítékre felszöknek a szemöldökei a meglepetéstől és valami undorodó fintorba rándul a szája.*
- A saját húgával? Micsoda gusztustalan dolog már, mintha nem lennének elegen, véleményem szerint túl sokan is vannak. *Bár azért ott bujkál benne, hogy főleg az csípi a csőrét, hogy ő nem annak született. Az egyértelmű és csattanós únszolásra mintha az elf jót is derülne, valahol ez is volt a cél, nem szeretne egész nap egy panaszos hangú, citromba harapott képű dokit bámulni, a kikötőbe inni vinni meg még úgy se. Közben csevegnek.*
- Zöld azt mondod meg kék? Olyanom van, bár szerintem van köztük olyan, aminél árnyalatban eltérés mutatkozik. *Teszi hozzá.*
- Melyik a mérgezés elleni lötyi? *Hiszen most főleg arról volt szó, ki tudja, lehet lopott olyat is csak nem tudja melyik mire való.*
- Még a városban szereztem őket, egy jó hírű helyről, de nem tudom mit érnek, így még nem tettem arannyá őket. *Magyarázza, pont nem fogja az orrára kötni, hogy a Kalmár pultja alól horgászta ki őket, de abban biztos, hogy nem hamisítványok. Közben beérnek a fürdőbe, már lobog is a tűz a fazék alatt, közben választ egy elég nagy dézsát és tölt bele néhány vödör hidegvizet előre. A házban a fürdőnek még egy nagy előnye, hogy a kislányok szeretik illatosan. Bár azóta a fiolákat senki nem tölti vissza, de talál még maradékot, ahogy szagolgatja őket.*
- Ez valami citrusos. Biztos drága cucc, nem hagyhatjuk veszni. *Mondja és már önti is bele, bár az illatát majd főleg a forró vízgőz hordja szét, de már most is érezni. Odahúz két széket és leporolja őket, hogy legyen mire pakolni a ruhákat.*
- Örömmel hallom, hogy a ruhád alatt semmi nincs, amit ne láttam volna már. *Mondja kicsit pökhendien, viszont az már nem most volt, hogy eggyütt ittak a kocsmában, ha pedig őszintén kéne bevallani, nem sok részletre emlékszik a gizda szőkeségből. Ám a férfiak koránt sem olyan különbözőek ruhátlan, mint szeretnének. Majd a szoba kérdésre terelődik a téma.*
- Köszönöm a meghívást, talán élek vele, meglátom milyen a szoba. ~Meg, hogy miként viselkedsz te pernahajder.~ *Somolyog az orra alatt, miközben önti a két edény vizet. Látszik, hogy nem aprózta el a nő, erősen gőzölög a víz.*
- Jó lesz. *Állapítja meg a kezét beledugva, majd hátat fordít a férfinek és lekapja a gönceit, oda hajigálva hanyagúl a székre. Fog egy csattot és feltűzi a haját, majd úgy, ahogy van mászik is bele. Nem csinálta habosra a vizet, így jó formán mindent látni, esetleg a domborulataira lehet jótékony hatással a víz torzító hatása és látszhatnak nagyobbnak, mint amekkorák valóban.*
781. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-08-15 19:33:07
Üzenet elküldve: 2023-08-15 19:33:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1580
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1580
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Szarvasnézőbe//
*Int hatalmas tapasztalata a nemesi házakkal kapcsolatban valójában csak sóher úrra korlátozódik, de ezt nem kell tudni. A meséje úgy néz ki érdekli a másikat hisz vissza is kérdez.*
-Szokásos dolgok, valakinek a valakije milyen szakmát űzött régen, ki kivel szűrte össze a levet. Mondjuk...*Halkítja le a hangját és hajol közelebb.*Az mondjuk meglepett mikor olyat hallottam, hogy a ház ura és az ő vér szerinti húga...nos...kicsit túlmentek a testvéri szeretet dolgán. De mint megtudtam úri körökben az ilyesmi ha nem is elfogadott, de egész általános. Fene a gusztusukat.
*Tesz úgy mintha felháborítónak tartaná. Valójában nem érdekli. A kisasszonyokat bizonyos szinten meg is érti hisz nem sok lehetőségük van elengedni magukat, folyton be vannak zárva, nem találkozhatnak másokkal annyit, de a férfiakat kevésbé. Ők kiélhetik magukat a cselédségen vagy vadászat címszó alatt elmehetnek bordélyházba. Miért fanyalodnak családtagokra? Inkább bele se gondol jobban. Marad a dicsekvésnél. Amit talán kicsit túlzásba visz, de végül is a napokban legyőzte a mágiát a tudományával szóval van is mire büszkének lennie. Mégiscsak jobb mint egy mágus. Panaszkodnia is van mire, de azzal kapcsolatban egyértelműen túlzásba esik. A vörös meg is unja és a tőle megszokott kicsit nyers, de az elf által imádott stílusban ezt ki is fejezi. A fenekére csapás viszont meglepi a férfit, de nagyon jót vigyorog rajta.*
-Rendben menjünk.
*Követi a másikat. Valójában nem csak azért mert egy úriemberként előre illik engedni a hölgyet, de reménykedett benne, hogy lesz lehetősége gyönyörködni a felfelé lépcsőző félvér fenékben. Terve pedig tökéletesen be is vált. A Morwon-al töltött elmúlt napokban nem volt lehetősége ilyen stimulálásra úgyhogy ki kell használnia a lehetőséget. A téma kevésbé vonzó, de nem zavarja.*
-Rendben. A polgárnegyedben ha még megvannak akkor akad pár beszerzőm is akiket meglátogathatnánk. Leginkább zöld és kék lötyi szokott náluk lenni, de olcsón adják.
*Hogy egyébként milyen gondolatok járnak a fejében arról, hogy ilyen italokra lesz szükségük nem fejti ki, de a válaszának a stílusa olyan mintha csak tojást akarnának venni a reggelihez nem pedig mintha arra készülnének, hogy lehet meg lesznek mérgezve. A fürdőbe érve ő becsukja az ajtót és azzal segíti a másikat, hogy nézi ahogy rendezkedik és nincs útban.*
-Egyben is elférünk. Nem rejtegetek semmi a ruhám alatt amitől tartanod kéne. Bááár...
*Vigyorog pimaszul. Egyértelműen tetszik neki ahova ez a helyzet halad. Mivel pedig a másik szabad szobákra kérdezett rá a doki azért is válaszolt azokra. Viszont ő nem olyan, hogy egy női panaszt ne halljon meg és ne akarjon segíteni.*
-Ha nem szeretnél dohos ágyneműben aludni nálam van még hely.
~Össze tudjuk húzni magunkat. Egy este többször is. Áh, nem megy majd bele.~
*Int hatalmas tapasztalata a nemesi házakkal kapcsolatban valójában csak sóher úrra korlátozódik, de ezt nem kell tudni. A meséje úgy néz ki érdekli a másikat hisz vissza is kérdez.*
-Szokásos dolgok, valakinek a valakije milyen szakmát űzött régen, ki kivel szűrte össze a levet. Mondjuk...*Halkítja le a hangját és hajol közelebb.*Az mondjuk meglepett mikor olyat hallottam, hogy a ház ura és az ő vér szerinti húga...nos...kicsit túlmentek a testvéri szeretet dolgán. De mint megtudtam úri körökben az ilyesmi ha nem is elfogadott, de egész általános. Fene a gusztusukat.
*Tesz úgy mintha felháborítónak tartaná. Valójában nem érdekli. A kisasszonyokat bizonyos szinten meg is érti hisz nem sok lehetőségük van elengedni magukat, folyton be vannak zárva, nem találkozhatnak másokkal annyit, de a férfiakat kevésbé. Ők kiélhetik magukat a cselédségen vagy vadászat címszó alatt elmehetnek bordélyházba. Miért fanyalodnak családtagokra? Inkább bele se gondol jobban. Marad a dicsekvésnél. Amit talán kicsit túlzásba visz, de végül is a napokban legyőzte a mágiát a tudományával szóval van is mire büszkének lennie. Mégiscsak jobb mint egy mágus. Panaszkodnia is van mire, de azzal kapcsolatban egyértelműen túlzásba esik. A vörös meg is unja és a tőle megszokott kicsit nyers, de az elf által imádott stílusban ezt ki is fejezi. A fenekére csapás viszont meglepi a férfit, de nagyon jót vigyorog rajta.*
-Rendben menjünk.
*Követi a másikat. Valójában nem csak azért mert egy úriemberként előre illik engedni a hölgyet, de reménykedett benne, hogy lesz lehetősége gyönyörködni a felfelé lépcsőző félvér fenékben. Terve pedig tökéletesen be is vált. A Morwon-al töltött elmúlt napokban nem volt lehetősége ilyen stimulálásra úgyhogy ki kell használnia a lehetőséget. A téma kevésbé vonzó, de nem zavarja.*
-Rendben. A polgárnegyedben ha még megvannak akkor akad pár beszerzőm is akiket meglátogathatnánk. Leginkább zöld és kék lötyi szokott náluk lenni, de olcsón adják.
*Hogy egyébként milyen gondolatok járnak a fejében arról, hogy ilyen italokra lesz szükségük nem fejti ki, de a válaszának a stílusa olyan mintha csak tojást akarnának venni a reggelihez nem pedig mintha arra készülnének, hogy lehet meg lesznek mérgezve. A fürdőbe érve ő becsukja az ajtót és azzal segíti a másikat, hogy nézi ahogy rendezkedik és nincs útban.*
-Egyben is elférünk. Nem rejtegetek semmi a ruhám alatt amitől tartanod kéne. Bááár...
*Vigyorog pimaszul. Egyértelműen tetszik neki ahova ez a helyzet halad. Mivel pedig a másik szabad szobákra kérdezett rá a doki azért is válaszolt azokra. Viszont ő nem olyan, hogy egy női panaszt ne halljon meg és ne akarjon segíteni.*
-Ha nem szeretnél dohos ágyneműben aludni nálam van még hely.
~Össze tudjuk húzni magunkat. Egy este többször is. Áh, nem megy majd bele.~
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1134-1153