Külső területek - Szarvasliget
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 40 (781. - 800. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1360-1379
800. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-09-03 20:27:05
Üzenet elküldve: 2020-09-03 20:27:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Mestert keresve//
*Nagyon reméli, hogy az eligazítás, mit a piactéren kapott, jó helyre vezeti. Azt pedig még jobban, hogy csekély mértékű tájékozódási képességei sem hagyják cserben.
Jó néhány napja koptatja már az utakat, hol ide, hol oda, ám eléggé elszánt egy teremtés ahhoz, hogy minden pletyka, vagy ajánlás után utána járjon. Főleg, ha okulásáról van szó, márpedig most egy olyasvalaki nyomában jár, ki az Alkímia számára olyan érdekesnek tetsző mesterségét közelebbről is be tudná mutatni. Több javaslat közül döntött amellett, hogy a szóbeszédek szerint egy bizonyos Szarvasligetben tevékenykedő elf doktort környékez meg azzal az eltökélt szándékkal, hogy tanítványává váljon.
Gyalog érkezik az Arthenior felől ide vezető úton, s nincs is nála boldogabb, ahogy a távolban megpillantja a meglepően pontosan leírt kőépületet, mellette a tóval. Csaknem így képzelte el a piacos néne elmesélése alapján. Lépteit megszaporázza, habár erejét már nagyjából egy órája elgyalogolta. Bakancsa fürdik a porban, zöld nadrágja és barna felsője szintén megfogott némi piszkot az úton, utóbbi valószínűleg meg is izzadt a hátát nyomó, ormótlan zsák alatt. Barna kóca egy utazáshoz kényelmes kontyba került, kikandikáló tincsei verejtéktől tapadnak a szeplős, megfáradt, mégis lelkes arcocskába. Örül neki, nagyon, hogy nem kell tovább menetelnie, a mai napon már. Legalábbis ezt reméli.
A délután későbbi óráinak egyikében érkezik az épület számára hatalmasnak tetsző, kétszárnyú faajtaja elé, s mielőtt bármit is tenne, pár kellőképpen mély lélegzettel nyugtatja le izgalmát, majd porol párat ruházatán, nehogy esetleg hontalan kéregetőnek nézzék. Végül elszántságából bátorságot merítve emeli meg nem épp tekintélyes méretű öklét, hogy néhány erélyesebb mozdulattal kopogtasson, reménykedve benne, hogy valaki meghallja tevékenységét.*
*Nagyon reméli, hogy az eligazítás, mit a piactéren kapott, jó helyre vezeti. Azt pedig még jobban, hogy csekély mértékű tájékozódási képességei sem hagyják cserben.
Jó néhány napja koptatja már az utakat, hol ide, hol oda, ám eléggé elszánt egy teremtés ahhoz, hogy minden pletyka, vagy ajánlás után utána járjon. Főleg, ha okulásáról van szó, márpedig most egy olyasvalaki nyomában jár, ki az Alkímia számára olyan érdekesnek tetsző mesterségét közelebbről is be tudná mutatni. Több javaslat közül döntött amellett, hogy a szóbeszédek szerint egy bizonyos Szarvasligetben tevékenykedő elf doktort környékez meg azzal az eltökélt szándékkal, hogy tanítványává váljon.
Gyalog érkezik az Arthenior felől ide vezető úton, s nincs is nála boldogabb, ahogy a távolban megpillantja a meglepően pontosan leírt kőépületet, mellette a tóval. Csaknem így képzelte el a piacos néne elmesélése alapján. Lépteit megszaporázza, habár erejét már nagyjából egy órája elgyalogolta. Bakancsa fürdik a porban, zöld nadrágja és barna felsője szintén megfogott némi piszkot az úton, utóbbi valószínűleg meg is izzadt a hátát nyomó, ormótlan zsák alatt. Barna kóca egy utazáshoz kényelmes kontyba került, kikandikáló tincsei verejtéktől tapadnak a szeplős, megfáradt, mégis lelkes arcocskába. Örül neki, nagyon, hogy nem kell tovább menetelnie, a mai napon már. Legalábbis ezt reméli.
A délután későbbi óráinak egyikében érkezik az épület számára hatalmasnak tetsző, kétszárnyú faajtaja elé, s mielőtt bármit is tenne, pár kellőképpen mély lélegzettel nyugtatja le izgalmát, majd porol párat ruházatán, nehogy esetleg hontalan kéregetőnek nézzék. Végül elszántságából bátorságot merítve emeli meg nem épp tekintélyes méretű öklét, hogy néhány erélyesebb mozdulattal kopogtasson, reménykedve benne, hogy valaki meghallja tevékenységét.*
799. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-08-25 21:20:28
Üzenet elküldve: 2020-08-25 21:20:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Konyha//
*Ahogy a kis közjátékot nézi Natalayda és Nodric között, egyre inkább az az érzése, hogy Luni nem lőtt teljesen mellé az előbb, a férfinak ugyanis minden bizonnyal tetszhet a lány, legalábbis a hosszas bámulásból ezt szűri le, és ezért nem is akarja megzavarni a meghitt pillanatot, inkább kivárja, amíg elérkezik az ő ideje. Örömmel látja közben, hogy Lunival már fél szavakból is megértik egymást, és miatta nem kell aggódnia, hogy esetleg baja esik, ha az idegen félreért valamit és vad tombolásba kezd, hisz a lány már készülődik is a távozásra, magában pedig azért fohászkodik, hogy Naty is vele tartson*
- Igen. *bólint aprót közben Nodric kérdésére, meghökkenve rajta, hogy ilyen szavakat ismer* Kicsit. *egészíti ki magát, hüvelyk- és mutatóujját közelítve egymáshoz, hogy mutassa, mennyire kicsit, hiszen nem szeretné, hogy a férfi túlságosan aggódjon Naty miatt, még ha a lány nincs is annyira jól, amennyire azt szeretné elhitetni vele. Igyekszik is terelni inkább a témát a bemutatkozás felé, ám későn esik csak le neki, hogy a kézfogás talán nem szokás arrafelé, ahonnan a férfi jön, hisz látszólag nem igazán tud mit kezdeni a felé nyújtott kézzel. A váratlan mozdulat végül meglepi, először kicsit össze is rezzen tőle, hisz csiklandozza a másik érintése, de végül úrrá lesz a késztetésen, hogy elhúzza a kezét, és hagyja, hogy Nodric addig vegye szemügyre azt, ameddig szeretné*
- Igen, béke. *bólogat lelkesen, amikor úgy tűnik, végre sikerül valamennyire megérteniük egymást. ~Talán nem is lesz ez olyan nehéz~ gondolja magában elégedetten, amíg pillantása nem találkozik Viellel, aki épp most jelenti be, hogy távozni készül. Egy pillanatra pánik fogja el, hogy a lány itt akarja hagyni őt, hiszen továbbra is úgy tűnik, a tündér érti meg a legjobban az idegent, de persze ha menni akar, akkor nem tartóztatja őt*
- Rendben. Vigyázz magadra! *bólint Viel szavaira, csak akkor ocsúdva fel, mikor a lány már teljes felszerelésében pompázva tér vissza* És köszönjük a levest! *teszi még hozzá, majd ha a tündér magukra hagyta őket, úgy hozzá is lát, hogy merjen belőle egy adaggal Nodricnak*
- Leves. *helyez biztatónak szánt mosollyal egy tányért az asztalra, kicsit kijjebb húzva az egyik széket, hogy jelezze, itt bizony az asztalnál ülve szokás enni. Reméli, a férfi érteni fogja a célzást, ő pedig addig tovább térül-fordul a konyhában, és egy adag kenyeret is a leves mellé tesz*
- Kenyér. *nevezi meg hangosan is az ennivalót, hogy Nodric hallja a szavakat, bár reméli, hogy egyik étel se teljesen ismeretlen a számára, és találkozott már odahaza hasonlóval*
- Honnan jöttél? *próbál a lehető legegyszerűbb szavakkal minél többet megtudni a férfiról, miközben ő maga is leül az egyik székre, hogy úgy folytassák tovább a társalgást.*
*Ahogy a kis közjátékot nézi Natalayda és Nodric között, egyre inkább az az érzése, hogy Luni nem lőtt teljesen mellé az előbb, a férfinak ugyanis minden bizonnyal tetszhet a lány, legalábbis a hosszas bámulásból ezt szűri le, és ezért nem is akarja megzavarni a meghitt pillanatot, inkább kivárja, amíg elérkezik az ő ideje. Örömmel látja közben, hogy Lunival már fél szavakból is megértik egymást, és miatta nem kell aggódnia, hogy esetleg baja esik, ha az idegen félreért valamit és vad tombolásba kezd, hisz a lány már készülődik is a távozásra, magában pedig azért fohászkodik, hogy Naty is vele tartson*
- Igen. *bólint aprót közben Nodric kérdésére, meghökkenve rajta, hogy ilyen szavakat ismer* Kicsit. *egészíti ki magát, hüvelyk- és mutatóujját közelítve egymáshoz, hogy mutassa, mennyire kicsit, hiszen nem szeretné, hogy a férfi túlságosan aggódjon Naty miatt, még ha a lány nincs is annyira jól, amennyire azt szeretné elhitetni vele. Igyekszik is terelni inkább a témát a bemutatkozás felé, ám későn esik csak le neki, hogy a kézfogás talán nem szokás arrafelé, ahonnan a férfi jön, hisz látszólag nem igazán tud mit kezdeni a felé nyújtott kézzel. A váratlan mozdulat végül meglepi, először kicsit össze is rezzen tőle, hisz csiklandozza a másik érintése, de végül úrrá lesz a késztetésen, hogy elhúzza a kezét, és hagyja, hogy Nodric addig vegye szemügyre azt, ameddig szeretné*
- Igen, béke. *bólogat lelkesen, amikor úgy tűnik, végre sikerül valamennyire megérteniük egymást. ~Talán nem is lesz ez olyan nehéz~ gondolja magában elégedetten, amíg pillantása nem találkozik Viellel, aki épp most jelenti be, hogy távozni készül. Egy pillanatra pánik fogja el, hogy a lány itt akarja hagyni őt, hiszen továbbra is úgy tűnik, a tündér érti meg a legjobban az idegent, de persze ha menni akar, akkor nem tartóztatja őt*
- Rendben. Vigyázz magadra! *bólint Viel szavaira, csak akkor ocsúdva fel, mikor a lány már teljes felszerelésében pompázva tér vissza* És köszönjük a levest! *teszi még hozzá, majd ha a tündér magukra hagyta őket, úgy hozzá is lát, hogy merjen belőle egy adaggal Nodricnak*
- Leves. *helyez biztatónak szánt mosollyal egy tányért az asztalra, kicsit kijjebb húzva az egyik széket, hogy jelezze, itt bizony az asztalnál ülve szokás enni. Reméli, a férfi érteni fogja a célzást, ő pedig addig tovább térül-fordul a konyhában, és egy adag kenyeret is a leves mellé tesz*
- Kenyér. *nevezi meg hangosan is az ennivalót, hogy Nodric hallja a szavakat, bár reméli, hogy egyik étel se teljesen ismeretlen a számára, és találkozott már odahaza hasonlóval*
- Honnan jöttél? *próbál a lehető legegyszerűbb szavakkal minél többet megtudni a férfiról, miközben ő maga is leül az egyik székre, hogy úgy folytassák tovább a társalgást.*
798. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-08-24 22:42:35
Üzenet elküldve: 2020-08-24 22:42:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Arany és tenger//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Az elf kevés hasznos tulajdonsága közül a legtöbb valamilyen ágyhoz kötődik. Műtő vagy sima. A tündér jól járt, hogy nem az előbbivel kapcsolatban kellett tapasztalnia mire képesek a férfi ügyes ujjai. Méghozzá nem is csak az ujjai az egyetlen előnyei ilyenkor. Figyelmes is. Látja a másik reakcióit és próbálja úgy kényeztetni a lányt ahogy az igényli a törődést. Az eredmény pedig nem is marad el. A szárnyak hangja büszke mosolyra húzzák a férfi szája szélét. Már észrevette, hogy ez mit jelent a kék hajúnál. Aki rá is tesz egy lapáttal erre mikor őszinte élvezettel a hangjában sóhajtja a doki nevét.*
~Imádom!~
*Az elf nagyon odavan most ezért a szituációért. Teljesen felpörgették a másik reakciói. Aztán érkezik a kérés. Ami azért feladja kicsit a leckét. Ilyet még nem csinált és nem is tudja, hogy kezdjen neki. De aztán támad egy ötlete amitől határozott mosolyra húzódik a szája.*
-Akkor kapaszkodj drága!
*És ép kezének áldásos tevékenységét abba nem hagyva próbál csonka kezével a lány mögé nyúlni, hogy felültesse. Ha az közben hallgatott rá és a nyakába kapaszkodott úgy kicsit megkönnyítette a másik dolgát. Amúgy is ment a dokinak csak kicsit érezte a karjában, hogy azért nem erre való az a csonka végtag hanem, hogy el legyen dugva. A siker és a látvány ahogy felülről lenéz a másik csinos, kéjes arcára és egzotikus testére. Ahogy a hálóruha csak annyit mutat amennyi tovább hergeli a férfi idegeit nincs hatás nélkül az elfre. Vadul megcsókolja a lányt miközben helyzetet vált. Egy pillanatra se hagyja abba a másik kényeztetését csak úgy próbál a tündér felett átnyúlni, hogy közben ő a másik mögé kerüljön. Ebből a nézetből is szemrevaló látványt nyújt a buja varrott bőrű meg kell hagyni.*
-Majd szólj, hogy hogyan csináljam!
*Csillognak másikra a játékos zöld szempár. Látszik az elen, hogy nagyon élvezi a dolgot. Bizonyos szempontból ez is egy játék számára. A másik a karjaiban van, ő hatással van rá és ez a szárnyas dolog még izgalmas is. Rájuk hajol és megpróbálja az ajkai közé venni az egyiket majd finoman kóstolgatni a hártyás fura anyagot.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Az elf kevés hasznos tulajdonsága közül a legtöbb valamilyen ágyhoz kötődik. Műtő vagy sima. A tündér jól járt, hogy nem az előbbivel kapcsolatban kellett tapasztalnia mire képesek a férfi ügyes ujjai. Méghozzá nem is csak az ujjai az egyetlen előnyei ilyenkor. Figyelmes is. Látja a másik reakcióit és próbálja úgy kényeztetni a lányt ahogy az igényli a törődést. Az eredmény pedig nem is marad el. A szárnyak hangja büszke mosolyra húzzák a férfi szája szélét. Már észrevette, hogy ez mit jelent a kék hajúnál. Aki rá is tesz egy lapáttal erre mikor őszinte élvezettel a hangjában sóhajtja a doki nevét.*
~Imádom!~
*Az elf nagyon odavan most ezért a szituációért. Teljesen felpörgették a másik reakciói. Aztán érkezik a kérés. Ami azért feladja kicsit a leckét. Ilyet még nem csinált és nem is tudja, hogy kezdjen neki. De aztán támad egy ötlete amitől határozott mosolyra húzódik a szája.*
-Akkor kapaszkodj drága!
*És ép kezének áldásos tevékenységét abba nem hagyva próbál csonka kezével a lány mögé nyúlni, hogy felültesse. Ha az közben hallgatott rá és a nyakába kapaszkodott úgy kicsit megkönnyítette a másik dolgát. Amúgy is ment a dokinak csak kicsit érezte a karjában, hogy azért nem erre való az a csonka végtag hanem, hogy el legyen dugva. A siker és a látvány ahogy felülről lenéz a másik csinos, kéjes arcára és egzotikus testére. Ahogy a hálóruha csak annyit mutat amennyi tovább hergeli a férfi idegeit nincs hatás nélkül az elfre. Vadul megcsókolja a lányt miközben helyzetet vált. Egy pillanatra se hagyja abba a másik kényeztetését csak úgy próbál a tündér felett átnyúlni, hogy közben ő a másik mögé kerüljön. Ebből a nézetből is szemrevaló látványt nyújt a buja varrott bőrű meg kell hagyni.*
-Majd szólj, hogy hogyan csináljam!
*Csillognak másikra a játékos zöld szempár. Látszik az elen, hogy nagyon élvezi a dolgot. Bizonyos szempontból ez is egy játék számára. A másik a karjaiban van, ő hatással van rá és ez a szárnyas dolog még izgalmas is. Rájuk hajol és megpróbálja az ajkai közé venni az egyiket majd finoman kóstolgatni a hártyás fura anyagot.*
797. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-08-24 21:45:25
Üzenet elküldve: 2020-08-24 21:45:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Arany és tenger//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A tündér kedvén, csak élesít a másik borzongató sóhaja, melytől a csóktól duzzadt ajkai ismét bizseregni kezdenek. Nem telik sok időbe, és ismét partnernek fogadják egymást az ajkaik, majd mintha csak a szőkével tangózna, egymással édesen verseng, hogy ki lép előbb ő felőle is sóhaj kel útra, ahogy a hosszú elf ujjak rátalálnak az ölére. Ezt a tulajdonságát kimondottan szereti az elfeknek, de nem, mintha az ő apró kezei ne tudnának csodát a másikon, ha úgy akarná. A virága lassan még harmatosabbá válik, és ha az elf elég figyelmes észre veheti, hogy a külső cirógatások, és játékok jobban kedvére valók, így az elején. A kék szárnyak lassan újból rezegni kezdenek, lágyan csilingelve, mintha külön ritmust játszanának a számukra és Anettze, úgy dönt itt az ideje kicsit beszélni is. *
-Int...*sóhatja kábultan és talán a másik egy pillanatig azt hiheti, hogy csak ennyi szökne ki az ajkain, de aztán mégis valami csoda folytán sikeresen ráparancsolhat a hangszálaira a tündér. *
-Szeretném, ha a szárnyaimmal is foglalkoznál...
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A tündér kedvén, csak élesít a másik borzongató sóhaja, melytől a csóktól duzzadt ajkai ismét bizseregni kezdenek. Nem telik sok időbe, és ismét partnernek fogadják egymást az ajkaik, majd mintha csak a szőkével tangózna, egymással édesen verseng, hogy ki lép előbb ő felőle is sóhaj kel útra, ahogy a hosszú elf ujjak rátalálnak az ölére. Ezt a tulajdonságát kimondottan szereti az elfeknek, de nem, mintha az ő apró kezei ne tudnának csodát a másikon, ha úgy akarná. A virága lassan még harmatosabbá válik, és ha az elf elég figyelmes észre veheti, hogy a külső cirógatások, és játékok jobban kedvére valók, így az elején. A kék szárnyak lassan újból rezegni kezdenek, lágyan csilingelve, mintha külön ritmust játszanának a számukra és Anettze, úgy dönt itt az ideje kicsit beszélni is. *
-Int...*sóhatja kábultan és talán a másik egy pillanatig azt hiheti, hogy csak ennyi szökne ki az ajkain, de aztán mégis valami csoda folytán sikeresen ráparancsolhat a hangszálaira a tündér. *
-Szeretném, ha a szárnyaimmal is foglalkoznál...
796. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-08-23 22:48:19
Üzenet elküldve: 2020-08-23 22:48:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Arany és tenger//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Mennyivel könnyebb ha két fél őszinte a vágyaival kapcsolatban. A doki volt már olyan partnerrel, aki úgy viszonyult ehhez mintha közben egy csapat másik őt nem szerető nőcsapat nézné és utána jól kibeszélnék, hogy hogyan nézett ki és miképp mozgott az elfen. Nagyon lehangoló volt az a félénkség meg folytonos idegesség amit fel se tudott oldani a férfi mert nem hagyta neki a lány. Ezzel ellentétben a tündérrel nagyon jól megértik egymást. Ahogy rámászva, lassan kényezteti és játszik mindkettejük idegeivel. A másik reakciói, az illata, és a teste különböző pontjainak felfedezése a kezével és az ajkaival izgatják az elfet. Ahogy a tündér karjai köré fonódnak és a lány magához húzza a doki visszatér az elnyújtott érzéki nyelvpárbajukhoz ami bár nem hiányzott hisz eddig is elvolt, de egy cseppet sincs ellenére. Az érintések jól esnek hisz bár nem önző és szeret adni, de kapni csak más... A másik szájába sóhajt egyet és mivel a kezdeményezésből úgy érzi a kék hajú haladna tovább így keze ismét elvándorol előre az izmos combokra ahonnan egy simítás kíséretében megy tovább a lány öléhez ahol gyakorlott mozdulatokkal áll neki őt kényeztetni. Közben figyeli a másik reakcióit és ha úgy látja vagy hallja is, hogy jól csinálja amit tesz akkor elmosolyodik.*
~Ha minden új lakót így köszöntenék lehet még népszerűbb lenne ez a hely meg én is. Élvezd csak ki a dolgot. Megérdemled szegény buja barátném aki nem talál igazi férfit.~
*Egy pillanatra elválik a dús ajkaktól, hogy őszinte vággyal a hangjában felsóhajtson.*
-Hmmm! Anettze! Te!
*Majd újult erővel visszatér azokhoz a vörös ajkakhoz.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Mennyivel könnyebb ha két fél őszinte a vágyaival kapcsolatban. A doki volt már olyan partnerrel, aki úgy viszonyult ehhez mintha közben egy csapat másik őt nem szerető nőcsapat nézné és utána jól kibeszélnék, hogy hogyan nézett ki és miképp mozgott az elfen. Nagyon lehangoló volt az a félénkség meg folytonos idegesség amit fel se tudott oldani a férfi mert nem hagyta neki a lány. Ezzel ellentétben a tündérrel nagyon jól megértik egymást. Ahogy rámászva, lassan kényezteti és játszik mindkettejük idegeivel. A másik reakciói, az illata, és a teste különböző pontjainak felfedezése a kezével és az ajkaival izgatják az elfet. Ahogy a tündér karjai köré fonódnak és a lány magához húzza a doki visszatér az elnyújtott érzéki nyelvpárbajukhoz ami bár nem hiányzott hisz eddig is elvolt, de egy cseppet sincs ellenére. Az érintések jól esnek hisz bár nem önző és szeret adni, de kapni csak más... A másik szájába sóhajt egyet és mivel a kezdeményezésből úgy érzi a kék hajú haladna tovább így keze ismét elvándorol előre az izmos combokra ahonnan egy simítás kíséretében megy tovább a lány öléhez ahol gyakorlott mozdulatokkal áll neki őt kényeztetni. Közben figyeli a másik reakcióit és ha úgy látja vagy hallja is, hogy jól csinálja amit tesz akkor elmosolyodik.*
~Ha minden új lakót így köszöntenék lehet még népszerűbb lenne ez a hely meg én is. Élvezd csak ki a dolgot. Megérdemled szegény buja barátném aki nem talál igazi férfit.~
*Egy pillanatra elválik a dús ajkaktól, hogy őszinte vággyal a hangjában felsóhajtson.*
-Hmmm! Anettze! Te!
*Majd újult erővel visszatér azokhoz a vörös ajkakhoz.*
795. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-08-23 21:41:30
Üzenet elküldve: 2020-08-23 21:41:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Arany és tenger//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A tündér lassan behunyja a szemeit és csöndet teremt a fejében, szinte teljesen kikapcsolódik az elméje tudatos pontja az őt felfedező huncut ajkakra és hosszú ujjakra képes összpontosítani, miközben gyengéden nyöszörög, ahogy az eddigi ruha fedte teste alá lassan beáramlik az eső utáni hűs levegő. Aztán ahogy a sárga íriszek újból látják a világot, a férfi feje után igyekszik nyúlni, hogy csókot csenhessen tőle, ami talán a kedvenc része az ilyen együtt létekben, olyankor valahogy tényleg úgy érzi törődnek vele, hogy elengedheti magát, hogy nem kell tovább menekülni, megvan a saját kis barlangja, és ahogy ezt most is igyekszik megélni átkarolja az elf hátát a kezeivel, a tarkóján játszadozva, hogy ő is adhasson kicsit, mert noha imádta ahogy a férfi elfeküdt rajta és mindenét felfedezte, ha nem csinál semmit lassan negatív lesz az egész a fejében. Ezt pedig nagyon nem akarja. *
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A tündér lassan behunyja a szemeit és csöndet teremt a fejében, szinte teljesen kikapcsolódik az elméje tudatos pontja az őt felfedező huncut ajkakra és hosszú ujjakra képes összpontosítani, miközben gyengéden nyöszörög, ahogy az eddigi ruha fedte teste alá lassan beáramlik az eső utáni hűs levegő. Aztán ahogy a sárga íriszek újból látják a világot, a férfi feje után igyekszik nyúlni, hogy csókot csenhessen tőle, ami talán a kedvenc része az ilyen együtt létekben, olyankor valahogy tényleg úgy érzi törődnek vele, hogy elengedheti magát, hogy nem kell tovább menekülni, megvan a saját kis barlangja, és ahogy ezt most is igyekszik megélni átkarolja az elf hátát a kezeivel, a tarkóján játszadozva, hogy ő is adhasson kicsit, mert noha imádta ahogy a férfi elfeküdt rajta és mindenét felfedezte, ha nem csinál semmit lassan negatív lesz az egész a fejében. Ezt pedig nagyon nem akarja. *
794. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-08-10 15:52:34
Üzenet elküldve: 2020-08-10 15:52:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Konyha//
*Térdelő és egyben tiszteletadó helyzetében először a szobában tartózkodó fél-elf lány szólal fel, hosszabb mondatokban. Ezek értelmét nem érti, de néhány szó ismerősen cseng neki, még gyermekkorából, amikor a közös nyelvre próbálták tanítani. „Szerelmet, papnő, istennő, szolgálat.” Ezek nagyon ismerősen csengenek neki, s talán a jelentésük sem teljesen érthetetlen számára. Amint egyre több közös nyelven elhangzott szót és mondatot hall, annál inkább jönnek fel benne az ismerősen csengő emlékek, melyeket a Havasföldre tévedő zarándok tanított neki, és még néhány akkori gyereknek. A helyiségben itt van az elf harcos is, aki véleménye szerint a ház egyik őrző harcosa lehet, vagy talán testőr. A jelenlévők között nem érez ellenséges szándékot, inkább talán csak a meglepettséget veszi rajtuk észre, bár tekintete még mindig a padlóra van szegeződve. A tündérke, Viel beszélni kezd, és a háború szót egyértelműen kiveszi az elhangzottakból. Sejtése szerint elmondja, amit megtudott odakint Nodric-ról. Nem szól bele, hiszen érthetően nem is tudná megtenni. Várakozik a számára úrnőnek tekintett Natalayda reakcióira. Amikor a köszönöm szót meghallja az határozottan ismerős. Talán ez volt az egyik első szó, amit a Zöldföldiek nyelvén próbáltak tanítani neki. Ezt egy jó előjelnek veszi az „úrnő” részéről. A vállához finoman érő kézre felemeli tekintetét Natalayda mandulavágású szemeiben elmerengve. ~Havasföldi szépségek is megirigyelhetnék. Vajon mit kereshet itt a Zöldföldieknél? Talán gyermekkorában rabolták el? Az egészen biztos, hogy nemes, szaki népek leszármazottja lehet. Arcának vonásai, tekintetének egyetlen pillantása árulkodik jelleméről.~ Bár csak pár pillanat, amit elmerengve tölt, mégis az első Zöldföldön talált leányzó, akit nem fog elfelejteni, akkor sem, ha Ehoba akaratából visszatér hazájába. De ez a pillanat most nem személyes érzéseinek helye. Nodric harcos, s a kötelessége, és a hagyományok, tisztelet és becsület előrébb való mindennél. Az úrnő lenyúl kezéért majd engedelmeskedve a kérésnek talpra áll. Látja, hogy Natalayda öltözéke lengébb a kelleténél, s tartásából még annyit is észrevesz, hogy most nem lehet ereje teljében. Nem is szándékozik tovább feltartani az úrnőt, ezért oldalra lép, s fejét enyhén meghajtva hagyja, hogy ha akar, akkor eltávozzon az északi külsejű leány.*
- Koszo-nom. *Kissé hibása, de kiejti a szavakat, melyekről úgy véli, hogy válaszolnia illik a befogadását helyben hagyó gesztusokra. A szobában van egy másik elf is, egy barna hajú nő, aki ruhájából ítélve rangos személy lehet. Talán a ház egyik kiemelt személye lehet, ezt nem tudhatja, csupán ruhákból és apróbb viselkedésekből igyekszik következtetni. Természetesen nem akadályoz senkit sem, aki a szobát elhagyni kívánja. Tekintetét most Laurentitia felé fordítja, s egyértelműen Natalayda-ra célozva kérdezi a következőket.*
- Beth-eg? *Nem is tudja honnan jutott eszébe ez a szó. Talán kezdenek ösztönösen feljönni benne az egykor megtanult szavak. Mindenki szavaira jól odafigyel. Figyeli az ajkakat, hogyan képezik a szavakat, s próbál tanulni, emlékezni, hogy beszélhessen jó lelkűnek tekintett vendéglátóival. Laurentitia magára mutat, majd vélhetően a nevét említi meg. Lau. Tisztelettel bólint a rangos hölgynek, de a kezével nem tud mit kezdeni. A tündérke is ezt nyújtotta felé, de ez a szokás északon teljesen ismeretlen, de hogy ne legyen tiszteletlen megfogja a kezet és finoman tenyérrel felfelé fordítja, és ha a másik engedi, akkor végig húzza mutatóúját a puha tenyér belső felületén, majd elengedi Laurentitia kezét. A keze neki is nagyon puha, ezért biztos benne, hogy az előkelő családokhoz tartozhat és nem a szolganéphez. A béke szóra halvány mosollyal bólint.*
- Itt b-héke. *Körbe mutat kezével, mint aki tényleg szeretné kifejezni, hogy jól érzi magát, ebben a békés közegben. Az „étel” szón gondolkodnia kell egy kicsit, de amikor Lau az asztalra mutat, akkor megérti a jelentését.*
- Éth-el. Nodric éth-el. Khér. *Ha jól értelmezi, akkor étellel kínálják, ami a kimerítő útja után nagyon jól fog esni. Hálásan bólint Lau-nak a felkínálásért. A tündérke távozóban van, s a szavaiból vissza tud ismételni egy számára érthető kifejezést.*
- Nodric éhhees. *Erős északi hangján felnevet és helyeslőn bólogat, miután kiejti az ismerősen csengő szavakat. Nem is gondolta volna, hogy ennyi örömöt okoz az, ha egy régen tanult nyelv használatában van némi, apró sikerélménye. Talán az úrnő és a félfér leány is távozik, de őket nem tarthatja itt, mint ahogy senkit sem szándékozik. Türelmesen kivárja a sorát, amíg megkapja az ételt, s addig is nézelődik a konyhában, mert itt olyan eszközöket és bútorokat lát, amikkel otthon nem találkozott.*
*Térdelő és egyben tiszteletadó helyzetében először a szobában tartózkodó fél-elf lány szólal fel, hosszabb mondatokban. Ezek értelmét nem érti, de néhány szó ismerősen cseng neki, még gyermekkorából, amikor a közös nyelvre próbálták tanítani. „Szerelmet, papnő, istennő, szolgálat.” Ezek nagyon ismerősen csengenek neki, s talán a jelentésük sem teljesen érthetetlen számára. Amint egyre több közös nyelven elhangzott szót és mondatot hall, annál inkább jönnek fel benne az ismerősen csengő emlékek, melyeket a Havasföldre tévedő zarándok tanított neki, és még néhány akkori gyereknek. A helyiségben itt van az elf harcos is, aki véleménye szerint a ház egyik őrző harcosa lehet, vagy talán testőr. A jelenlévők között nem érez ellenséges szándékot, inkább talán csak a meglepettséget veszi rajtuk észre, bár tekintete még mindig a padlóra van szegeződve. A tündérke, Viel beszélni kezd, és a háború szót egyértelműen kiveszi az elhangzottakból. Sejtése szerint elmondja, amit megtudott odakint Nodric-ról. Nem szól bele, hiszen érthetően nem is tudná megtenni. Várakozik a számára úrnőnek tekintett Natalayda reakcióira. Amikor a köszönöm szót meghallja az határozottan ismerős. Talán ez volt az egyik első szó, amit a Zöldföldiek nyelvén próbáltak tanítani neki. Ezt egy jó előjelnek veszi az „úrnő” részéről. A vállához finoman érő kézre felemeli tekintetét Natalayda mandulavágású szemeiben elmerengve. ~Havasföldi szépségek is megirigyelhetnék. Vajon mit kereshet itt a Zöldföldieknél? Talán gyermekkorában rabolták el? Az egészen biztos, hogy nemes, szaki népek leszármazottja lehet. Arcának vonásai, tekintetének egyetlen pillantása árulkodik jelleméről.~ Bár csak pár pillanat, amit elmerengve tölt, mégis az első Zöldföldön talált leányzó, akit nem fog elfelejteni, akkor sem, ha Ehoba akaratából visszatér hazájába. De ez a pillanat most nem személyes érzéseinek helye. Nodric harcos, s a kötelessége, és a hagyományok, tisztelet és becsület előrébb való mindennél. Az úrnő lenyúl kezéért majd engedelmeskedve a kérésnek talpra áll. Látja, hogy Natalayda öltözéke lengébb a kelleténél, s tartásából még annyit is észrevesz, hogy most nem lehet ereje teljében. Nem is szándékozik tovább feltartani az úrnőt, ezért oldalra lép, s fejét enyhén meghajtva hagyja, hogy ha akar, akkor eltávozzon az északi külsejű leány.*
- Koszo-nom. *Kissé hibása, de kiejti a szavakat, melyekről úgy véli, hogy válaszolnia illik a befogadását helyben hagyó gesztusokra. A szobában van egy másik elf is, egy barna hajú nő, aki ruhájából ítélve rangos személy lehet. Talán a ház egyik kiemelt személye lehet, ezt nem tudhatja, csupán ruhákból és apróbb viselkedésekből igyekszik következtetni. Természetesen nem akadályoz senkit sem, aki a szobát elhagyni kívánja. Tekintetét most Laurentitia felé fordítja, s egyértelműen Natalayda-ra célozva kérdezi a következőket.*
- Beth-eg? *Nem is tudja honnan jutott eszébe ez a szó. Talán kezdenek ösztönösen feljönni benne az egykor megtanult szavak. Mindenki szavaira jól odafigyel. Figyeli az ajkakat, hogyan képezik a szavakat, s próbál tanulni, emlékezni, hogy beszélhessen jó lelkűnek tekintett vendéglátóival. Laurentitia magára mutat, majd vélhetően a nevét említi meg. Lau. Tisztelettel bólint a rangos hölgynek, de a kezével nem tud mit kezdeni. A tündérke is ezt nyújtotta felé, de ez a szokás északon teljesen ismeretlen, de hogy ne legyen tiszteletlen megfogja a kezet és finoman tenyérrel felfelé fordítja, és ha a másik engedi, akkor végig húzza mutatóúját a puha tenyér belső felületén, majd elengedi Laurentitia kezét. A keze neki is nagyon puha, ezért biztos benne, hogy az előkelő családokhoz tartozhat és nem a szolganéphez. A béke szóra halvány mosollyal bólint.*
- Itt b-héke. *Körbe mutat kezével, mint aki tényleg szeretné kifejezni, hogy jól érzi magát, ebben a békés közegben. Az „étel” szón gondolkodnia kell egy kicsit, de amikor Lau az asztalra mutat, akkor megérti a jelentését.*
- Éth-el. Nodric éth-el. Khér. *Ha jól értelmezi, akkor étellel kínálják, ami a kimerítő útja után nagyon jól fog esni. Hálásan bólint Lau-nak a felkínálásért. A tündérke távozóban van, s a szavaiból vissza tud ismételni egy számára érthető kifejezést.*
- Nodric éhhees. *Erős északi hangján felnevet és helyeslőn bólogat, miután kiejti az ismerősen csengő szavakat. Nem is gondolta volna, hogy ennyi örömöt okoz az, ha egy régen tanult nyelv használatában van némi, apró sikerélménye. Talán az úrnő és a félfér leány is távozik, de őket nem tarthatja itt, mint ahogy senkit sem szándékozik. Türelmesen kivárja a sorát, amíg megkapja az ételt, s addig is nézelődik a konyhában, mert itt olyan eszközöket és bútorokat lát, amikkel otthon nem találkozott.*
793. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-08-07 15:08:22
Üzenet elküldve: 2020-08-07 15:08:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Arany és tenger//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Nagyon jól lehet a lányban olvasni, ami tetszik a dokinak. A kis sóhajok, a megemelkedő csípő, a kisebb reakciók pontosan elárulják neki, hogy mikor és mit csinál jól. Ahogy, azt is, hogy most olyan partnert fogott ki akit kicsit se zavar ha kivételesen ő az egyetlen akit kényeztetnek és képes élvezni a dolgot. A doki nem is siet. Alaposan elhúzza a dolgot. Csókok, simogatások, kisebb harapdálás. Hosszasan elidőzik ott azokon a lábakon és csak lassacskán halad feljebb. Akkor is úgy, hogy a kis vékony ruhát húzza feljebb, úgy halad ő is a lányon a feszes hason, az oldalát simogatva, fogát végighúzva a puha bőrön. Hosszasan kiélvezi a dolgot. Keze néha visszacsúszik a combra, hogy még egyszer végigsimítson azon a részen amit a lány élvezett. A férfi is érzi, hogy a kis játszadozása rá is hatással van és bár fáradt volt, de kezdi ismét összeszedni magát. Mikor a kerek mellekhez ér, míg száját azokra tapasztja, kezét finoman a másik mögé csúsztatja és a gerince vonalán kezd játszadozni. Lassan végighúzza a körmét, simogatja. Közben pedig szinte már rá is mászott a kis tündérlányra, de a legkevésbé se zavarja. Most a szeme előtt csak Anettze van és hogy minél inkább kedvére tegyen és kiélhesse magát azon a testen, ami megőrjíti őt.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Nagyon jól lehet a lányban olvasni, ami tetszik a dokinak. A kis sóhajok, a megemelkedő csípő, a kisebb reakciók pontosan elárulják neki, hogy mikor és mit csinál jól. Ahogy, azt is, hogy most olyan partnert fogott ki akit kicsit se zavar ha kivételesen ő az egyetlen akit kényeztetnek és képes élvezni a dolgot. A doki nem is siet. Alaposan elhúzza a dolgot. Csókok, simogatások, kisebb harapdálás. Hosszasan elidőzik ott azokon a lábakon és csak lassacskán halad feljebb. Akkor is úgy, hogy a kis vékony ruhát húzza feljebb, úgy halad ő is a lányon a feszes hason, az oldalát simogatva, fogát végighúzva a puha bőrön. Hosszasan kiélvezi a dolgot. Keze néha visszacsúszik a combra, hogy még egyszer végigsimítson azon a részen amit a lány élvezett. A férfi is érzi, hogy a kis játszadozása rá is hatással van és bár fáradt volt, de kezdi ismét összeszedni magát. Mikor a kerek mellekhez ér, míg száját azokra tapasztja, kezét finoman a másik mögé csúsztatja és a gerince vonalán kezd játszadozni. Lassan végighúzza a körmét, simogatja. Közben pedig szinte már rá is mászott a kis tündérlányra, de a legkevésbé se zavarja. Most a szeme előtt csak Anettze van és hogy minél inkább kedvére tegyen és kiélhesse magát azon a testen, ami megőrjíti őt.*
792. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-08-07 14:29:05
Üzenet elküldve: 2020-08-07 14:29:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Arany és tenger//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A másik férfias baritonja ahogy megrezdül a nő felhevült bőrén apró sóhaj szökik ki ajkai közül, mely halk nyögéssé torkollik a férfi fogaitól, melyek bőrébe ivódnak. A kék hajút mindig is izgatták az ártatlan harapdálások, melyek annyi mindent képesek magukba vonni. A szőke rendkívül ügyes a szavak használatában, hogy sóvárgást, pulzáló, éhes kancaságot váltson ki a hölgyekből, és ha már nem kapta volna meg még, ha csak rövid ideig is őt a tündér minden bizonnyal mostanra nem lenne képes gondolkodni. Ezúttal viszont játszani akar, és igencsak élvezi is a játékot. Anettze, már észrevette, hogy a doki rendkívül szeret játszadozni az ülőgumóival simogatja őket, gyűrkészi, beléjük csíp. Ennek a felét nem is igazán érte a tetovált teremtés, hiszen látott, már maga is sokkal izgatóbb alfeleket a sajátjánál mégis ezek az apró tettek nem hagyják, hogy az agya sokat kételkedjen szépségében, mert a tettek most gyönyörűek. A másik ajkai mindenhol ott vannak és a nő csípője kacér ösztönből megemelkedik ahogy a másik a lábaival játszik, mégis most nem siet sehová, nem tépi le róla a vékony, szinte átlátszó anyagot, csak kínozza miközben felfedezi, szinte túl lassan, túl lassan, mint ahogy elhalad egy hajnali fénysugár az éjszaka irányába *
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A másik férfias baritonja ahogy megrezdül a nő felhevült bőrén apró sóhaj szökik ki ajkai közül, mely halk nyögéssé torkollik a férfi fogaitól, melyek bőrébe ivódnak. A kék hajút mindig is izgatták az ártatlan harapdálások, melyek annyi mindent képesek magukba vonni. A szőke rendkívül ügyes a szavak használatában, hogy sóvárgást, pulzáló, éhes kancaságot váltson ki a hölgyekből, és ha már nem kapta volna meg még, ha csak rövid ideig is őt a tündér minden bizonnyal mostanra nem lenne képes gondolkodni. Ezúttal viszont játszani akar, és igencsak élvezi is a játékot. Anettze, már észrevette, hogy a doki rendkívül szeret játszadozni az ülőgumóival simogatja őket, gyűrkészi, beléjük csíp. Ennek a felét nem is igazán érte a tetovált teremtés, hiszen látott, már maga is sokkal izgatóbb alfeleket a sajátjánál mégis ezek az apró tettek nem hagyják, hogy az agya sokat kételkedjen szépségében, mert a tettek most gyönyörűek. A másik ajkai mindenhol ott vannak és a nő csípője kacér ösztönből megemelkedik ahogy a másik a lábaival játszik, mégis most nem siet sehová, nem tépi le róla a vékony, szinte átlátszó anyagot, csak kínozza miközben felfedezi, szinte túl lassan, túl lassan, mint ahogy elhalad egy hajnali fénysugár az éjszaka irányába *
791. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-08-05 23:48:10
Üzenet elküldve: 2020-08-05 23:48:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Konyha//
*Reméli, hogy Natalayda nem annak köszönhetően pirult el, amit ő mondott az imént, mindenesetre ennek hatására megint elgondolkodik az ősi és talán örök igazságon, hogy sokszor talán jobb meg sem szólalni, mint mondani bármit.
Mintha csak erre a gondolatára felelne, Lau közbelép, és miután kezét gyengéden Naty vállára tette, szavak nélkül próbál kommunikálni vele. Jó eséllyel persze egyébként is értené, hogy mit szeretne tőle, jelenleg azonban teljesen nyilvánvaló, hogy ugyanarra kéri, amit korábban megbeszéltek.
Bólint egy látványosat az irányába, hátha ebből még egyértelműbbé válik az idegen férfi számára is, hogy nem Natalayda, hanem az elf lány annak a háznak és birtoknak a vezetője, ahol éppen tartózkodik. Legalábbis a maga részéről úgy gondolja, hogy mindenképpen Lau szava a döntő, még akkor is, ha nem tekint rá úgy, mint ahogyan mondjuk odahaza a vének tanácsára.
A vének parancsait elképzelhetetlen lett volna nem teljesíteni, ahogyan Artheniorba kerülve is természetes volt, hogy Aleimord a családfő, akinek döntéseit nem hagyhatja figyelmen kívül.
Barátnője ennyiből kissé más, vagy inkább teljesen az. Az ő vezető szerepe nem lett sohasem kimondva, nem beleöregedett, vagy megörökölte, valahogy csak hozzánőtt, miközben összeszedte mindazokat, akik segítségével megszerezték Szarvasligetet, ahol végül otthont teremtettek maguknak annyi megpróbáltatás után.
Az idegen férfit elnézve magának, elgondolkodik azon, hogy talán ő is menekülhet valahonnan, vagy valami elől, pont úgy, ahogyan egykor ők, amikor erre a békés vidékre vetődtek a világ talán legszebb tava mellé. Ha így van, akkor ennél jobb helyre nem is vethette volna a sors.
Úgy tűnik azonban, - és ennek igazság szerint valamiért örül is, - hogy mindennek kiderítése nem az ő feladata lesz, elvégre is bólintása pontosan azt jelentette, hogy az első lehetséges alkalommal kislisszol a konyhából nyomában Natalaydával, hogy aztán keressenek neki egy ruhát, ami illik hozzá, és amiben akkor sem kell zavarban lennie, ha nem kettő, hanem száz férfi bukkan fel a semmiből hirtelen.
Sokat tud és sokszor szeret is beszélni, de ehhez azért nem árt, hogyha van egy közös nyelv, amivel kommunikálhat. Az igazat megvallva magának pedig amúgy sem erőssége a tömör és lényegre törő beszéd. Ha van valaki az egész társaságból, aki alkalmatlan arra, hogy egy-egy szóval próbáljon meg szót érteni akárkivel, akkor az jó eséllyel pont ő, így nem bánja, hogyha most nem pont neki kell kitalálnia, hogyan értsék meg egymást új vendégükkel, főleg úgy nem, hogy ehelyett segíthet annak a lánynak a barátnőjének, akinek még mindig nagyon hálás az Arheniorban tőle kapott segítségért és persze a ruhákért, amikben azóta is jár.
A bemutatkozást mindenesetre nem hagyja ki, mert ez a legkevesebb, amit hasonló helyzetben megtehet, akkor is, ha éppen távozni készül.*
- Luni *mondja egyszerűen önmagára mutatva, mert úgy gondolja, hogy az őt érő hirtelen sok benyomás akár össze is zavarhatja a férfit, mivel pedig amúgy is lélekben már legkevesebb fél lábbal kint van a konyhából, nincs is nagyon értelme részéről ennél hosszabb és körülményesebb bemutatkozásnak.
Egy barátságos mosoly mindenesetre kíséri nevének rövid változatát. Nem tudja, hogy új vendégük milyen messziről jöhetett, és, hogy az övékétől mennyire eltérő és különös kultúra gyermeke, úgy gondolja mindenesetre, hogy egy mosoly az mindenhol mosoly, ugyanazt jelenti bárhol a világon, sőt talán még a világ peremén kóborló legvadabb ork hordáknál is. A lényeg, hogy érezze az idegen, hogy senki sem akarja bántani, és barátságosan fogadják.
Viel hirtelen távozása mindenesetre meglepi az események kellős közepén, főleg, hogy mire felocsúdik a lány már gyakorlatilag el is búcsúzott.*
- Vigyázzatok magatokra! *kiáltja utána és Árnyék után nyilván kissé feleslegesen, mivel a lány és kutyája minden bizonnyal maguktól is meg tudják védeni magukat és egymást, kívánsága mindenesetre szívből jön. *
- Menjünk mi is szerintem. Dolgunk van *mondja halkan és szelíden Natynak megfogva egy pillanatra a kezét, aztán elengedi. Nem kezdi el húzni maga után, hogy még véletlenül sem tűnjön úgy, hogy akarata ellenére viszi magával.
Ő mindenesetre elindul, remélve, hogy a lány is tudja követni és gond nélkül kijutnak a konyhából.*
- Azt hiszem amúgy sem nagyon szeretek az események sűrűjében lenni. *jegyzi meg neki önkéntelenül is, akár csak ő hallja már odakint, akár még bent is mindenki. Utóbbit sem bánná feltétlenül, mert titoknak sem titok, amit mond, sértésnek pedig egyáltalán nem érzi.
Valahol Szarvasliget puszta léte is a világtól való félrevonulásról szól, számára legalábbis mindenképpen. Sejti persze, és a tegnap óta történtek ebben meg is erősítik, hogy ez nem lesz egyszerű és váratlan problémáktól mentes, de abban is biztos, hogy bármi történjék is a jövőben, jobb lesz itt, mint Artheniorban lenne.
Mégsem ez az a pillanat, hogy nagyon ideje lenne, vagy egyáltalán el akarna gondolkodni a jövőn. Ha nem is bonyolult a rá váró feladat, szeretné minél gyorsabban és jobban megoldani, és persze, ami ennél sokkal fontosabb, természetesen tényleg segíteni is akar.
Minden más csak ez után következhet.*
*Reméli, hogy Natalayda nem annak köszönhetően pirult el, amit ő mondott az imént, mindenesetre ennek hatására megint elgondolkodik az ősi és talán örök igazságon, hogy sokszor talán jobb meg sem szólalni, mint mondani bármit.
Mintha csak erre a gondolatára felelne, Lau közbelép, és miután kezét gyengéden Naty vállára tette, szavak nélkül próbál kommunikálni vele. Jó eséllyel persze egyébként is értené, hogy mit szeretne tőle, jelenleg azonban teljesen nyilvánvaló, hogy ugyanarra kéri, amit korábban megbeszéltek.
Bólint egy látványosat az irányába, hátha ebből még egyértelműbbé válik az idegen férfi számára is, hogy nem Natalayda, hanem az elf lány annak a háznak és birtoknak a vezetője, ahol éppen tartózkodik. Legalábbis a maga részéről úgy gondolja, hogy mindenképpen Lau szava a döntő, még akkor is, ha nem tekint rá úgy, mint ahogyan mondjuk odahaza a vének tanácsára.
A vének parancsait elképzelhetetlen lett volna nem teljesíteni, ahogyan Artheniorba kerülve is természetes volt, hogy Aleimord a családfő, akinek döntéseit nem hagyhatja figyelmen kívül.
Barátnője ennyiből kissé más, vagy inkább teljesen az. Az ő vezető szerepe nem lett sohasem kimondva, nem beleöregedett, vagy megörökölte, valahogy csak hozzánőtt, miközben összeszedte mindazokat, akik segítségével megszerezték Szarvasligetet, ahol végül otthont teremtettek maguknak annyi megpróbáltatás után.
Az idegen férfit elnézve magának, elgondolkodik azon, hogy talán ő is menekülhet valahonnan, vagy valami elől, pont úgy, ahogyan egykor ők, amikor erre a békés vidékre vetődtek a világ talán legszebb tava mellé. Ha így van, akkor ennél jobb helyre nem is vethette volna a sors.
Úgy tűnik azonban, - és ennek igazság szerint valamiért örül is, - hogy mindennek kiderítése nem az ő feladata lesz, elvégre is bólintása pontosan azt jelentette, hogy az első lehetséges alkalommal kislisszol a konyhából nyomában Natalaydával, hogy aztán keressenek neki egy ruhát, ami illik hozzá, és amiben akkor sem kell zavarban lennie, ha nem kettő, hanem száz férfi bukkan fel a semmiből hirtelen.
Sokat tud és sokszor szeret is beszélni, de ehhez azért nem árt, hogyha van egy közös nyelv, amivel kommunikálhat. Az igazat megvallva magának pedig amúgy sem erőssége a tömör és lényegre törő beszéd. Ha van valaki az egész társaságból, aki alkalmatlan arra, hogy egy-egy szóval próbáljon meg szót érteni akárkivel, akkor az jó eséllyel pont ő, így nem bánja, hogyha most nem pont neki kell kitalálnia, hogyan értsék meg egymást új vendégükkel, főleg úgy nem, hogy ehelyett segíthet annak a lánynak a barátnőjének, akinek még mindig nagyon hálás az Arheniorban tőle kapott segítségért és persze a ruhákért, amikben azóta is jár.
A bemutatkozást mindenesetre nem hagyja ki, mert ez a legkevesebb, amit hasonló helyzetben megtehet, akkor is, ha éppen távozni készül.*
- Luni *mondja egyszerűen önmagára mutatva, mert úgy gondolja, hogy az őt érő hirtelen sok benyomás akár össze is zavarhatja a férfit, mivel pedig amúgy is lélekben már legkevesebb fél lábbal kint van a konyhából, nincs is nagyon értelme részéről ennél hosszabb és körülményesebb bemutatkozásnak.
Egy barátságos mosoly mindenesetre kíséri nevének rövid változatát. Nem tudja, hogy új vendégük milyen messziről jöhetett, és, hogy az övékétől mennyire eltérő és különös kultúra gyermeke, úgy gondolja mindenesetre, hogy egy mosoly az mindenhol mosoly, ugyanazt jelenti bárhol a világon, sőt talán még a világ peremén kóborló legvadabb ork hordáknál is. A lényeg, hogy érezze az idegen, hogy senki sem akarja bántani, és barátságosan fogadják.
Viel hirtelen távozása mindenesetre meglepi az események kellős közepén, főleg, hogy mire felocsúdik a lány már gyakorlatilag el is búcsúzott.*
- Vigyázzatok magatokra! *kiáltja utána és Árnyék után nyilván kissé feleslegesen, mivel a lány és kutyája minden bizonnyal maguktól is meg tudják védeni magukat és egymást, kívánsága mindenesetre szívből jön. *
- Menjünk mi is szerintem. Dolgunk van *mondja halkan és szelíden Natynak megfogva egy pillanatra a kezét, aztán elengedi. Nem kezdi el húzni maga után, hogy még véletlenül sem tűnjön úgy, hogy akarata ellenére viszi magával.
Ő mindenesetre elindul, remélve, hogy a lány is tudja követni és gond nélkül kijutnak a konyhából.*
- Azt hiszem amúgy sem nagyon szeretek az események sűrűjében lenni. *jegyzi meg neki önkéntelenül is, akár csak ő hallja már odakint, akár még bent is mindenki. Utóbbit sem bánná feltétlenül, mert titoknak sem titok, amit mond, sértésnek pedig egyáltalán nem érzi.
Valahol Szarvasliget puszta léte is a világtól való félrevonulásról szól, számára legalábbis mindenképpen. Sejti persze, és a tegnap óta történtek ebben meg is erősítik, hogy ez nem lesz egyszerű és váratlan problémáktól mentes, de abban is biztos, hogy bármi történjék is a jövőben, jobb lesz itt, mint Artheniorban lenne.
Mégsem ez az a pillanat, hogy nagyon ideje lenne, vagy egyáltalán el akarna gondolkodni a jövőn. Ha nem is bonyolult a rá váró feladat, szeretné minél gyorsabban és jobban megoldani, és persze, ami ennél sokkal fontosabb, természetesen tényleg segíteni is akar.
Minden más csak ez után következhet.*
790. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-08-05 20:55:23
Üzenet elküldve: 2020-08-05 20:55:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Konyha//
*Viel csak úgy kapkodja a fejét, miközben a saját levesét eszegeti. Úgy tűnik, a kedves, fegyveres, ám fegyverét nem használó látogatójuknak szimpatikus Natalayda, és tényleg, mintha némi hasonlóságot is fel lehetne kettejükben fedezni. Persze Launak is igaza van, aki finoman próbálja rávezetni az illetőt, hogy ő, nem pedig Natalayda a vezetőjük, vagy ha épp azt nem is gondolja magáról, ő mindenképpen jobb bőrben és jobban felöltözve jelent meg a kis ebédjükön, mint a másik lány. Viel biztos benne, hogy jól meglesznek, hiszen ha valakiben, Lauban ott lappang az a jóság, amelyet a kis ezüsthajú mindig is nagyra értékelt.
Béke, ízlelgeti a lány magában. Bizony, szép szó ez, és a lelke mélyén azt kívánja, bárcsak mindenki elmondhatná magáról. Bár el lehetne vinni a világ minden sarkába ezt a békét. Eszébe jut az édesanyja, aki már azzal is megnyugtatja a betegek, fáradtak lelkét, hogy megjelenik. Van egy varázsigéje is erre. De Viel nem varázshasználó, ő a hitéből építkezik, és Eeyr úrnő most nem látta el iránymutatással, bár igaz, ami igaz, a kis tündér szerint istene soha nem hagyta őt még cserben. Talán az volna a legjobb, ha meglátogatná a templomot, és tanácsot kérne tőle. Talán valami közeleg, Seles halála, Naty tetoválása, a vihar is lehet egy jel… Hirtelen több kérdése merül fel, mint amennyi akár Nodric-kal kapcsolatban eszébe jutna.
Olyan határozottság ül ki arcára, mint még soha, vonásai megkeményednek, és szeme ábrándosan keresi Lau pillantását, mintha nem is e világon járna gondolatban. Nem is csoda, hiszen sugallatként éri a felismerés.*
- El kell mennem. *Bukik ki belőle olyan hangon, mintha most jutott volna eszébe a megoldás egy nagyon nehéz rejtvényre.* Most el kell mennem tanácsot kérni az Úrnőmtől, a Fény Úrnőjétől a templomban.
*Azzal a lányka nem kérdez, nem is szól semmit, csak elszalad felkapni a cókmókját. Már teljes felszerelésben, köpennyel, batyuval a hátán jelenik meg a konyhában.*
- Lau, van leves, én főztem, egyetek belőle. Nodric éhes, adjatok neki is majd! *Kéri. Még egy utolsó mosolyt megejt az idegen felé, hiszen másból aligha értene, de a szeretet és törődés minden nyelven ugyanaz.* Igyekszem, ahogy csak tudok. Ne aggódjatok, meglelem a választ a kérdéseinkre! *Búcsúzik bátorítóan, hiszen ő maga is hisz benne, hogy így van. Hogy lenne másképp?
Árnyék is legalább olyan lelkes, mint ő, de Viel nem tartja valószínűnek, hogy az állat tudja, miért. Nem is számít, a lényeg, hogy már a küszöbön felpattan a hátára, és mondania se kell, merre, a fekete állat már repíti is a célja, a város felé, ahol még mindig hatalmas esőfellegek tornyosulnak.*
*Viel csak úgy kapkodja a fejét, miközben a saját levesét eszegeti. Úgy tűnik, a kedves, fegyveres, ám fegyverét nem használó látogatójuknak szimpatikus Natalayda, és tényleg, mintha némi hasonlóságot is fel lehetne kettejükben fedezni. Persze Launak is igaza van, aki finoman próbálja rávezetni az illetőt, hogy ő, nem pedig Natalayda a vezetőjük, vagy ha épp azt nem is gondolja magáról, ő mindenképpen jobb bőrben és jobban felöltözve jelent meg a kis ebédjükön, mint a másik lány. Viel biztos benne, hogy jól meglesznek, hiszen ha valakiben, Lauban ott lappang az a jóság, amelyet a kis ezüsthajú mindig is nagyra értékelt.
Béke, ízlelgeti a lány magában. Bizony, szép szó ez, és a lelke mélyén azt kívánja, bárcsak mindenki elmondhatná magáról. Bár el lehetne vinni a világ minden sarkába ezt a békét. Eszébe jut az édesanyja, aki már azzal is megnyugtatja a betegek, fáradtak lelkét, hogy megjelenik. Van egy varázsigéje is erre. De Viel nem varázshasználó, ő a hitéből építkezik, és Eeyr úrnő most nem látta el iránymutatással, bár igaz, ami igaz, a kis tündér szerint istene soha nem hagyta őt még cserben. Talán az volna a legjobb, ha meglátogatná a templomot, és tanácsot kérne tőle. Talán valami közeleg, Seles halála, Naty tetoválása, a vihar is lehet egy jel… Hirtelen több kérdése merül fel, mint amennyi akár Nodric-kal kapcsolatban eszébe jutna.
Olyan határozottság ül ki arcára, mint még soha, vonásai megkeményednek, és szeme ábrándosan keresi Lau pillantását, mintha nem is e világon járna gondolatban. Nem is csoda, hiszen sugallatként éri a felismerés.*
- El kell mennem. *Bukik ki belőle olyan hangon, mintha most jutott volna eszébe a megoldás egy nagyon nehéz rejtvényre.* Most el kell mennem tanácsot kérni az Úrnőmtől, a Fény Úrnőjétől a templomban.
*Azzal a lányka nem kérdez, nem is szól semmit, csak elszalad felkapni a cókmókját. Már teljes felszerelésben, köpennyel, batyuval a hátán jelenik meg a konyhában.*
- Lau, van leves, én főztem, egyetek belőle. Nodric éhes, adjatok neki is majd! *Kéri. Még egy utolsó mosolyt megejt az idegen felé, hiszen másból aligha értene, de a szeretet és törődés minden nyelven ugyanaz.* Igyekszem, ahogy csak tudok. Ne aggódjatok, meglelem a választ a kérdéseinkre! *Búcsúzik bátorítóan, hiszen ő maga is hisz benne, hogy így van. Hogy lenne másképp?
Árnyék is legalább olyan lelkes, mint ő, de Viel nem tartja valószínűnek, hogy az állat tudja, miért. Nem is számít, a lényeg, hogy már a küszöbön felpattan a hátára, és mondania se kell, merre, a fekete állat már repíti is a célja, a város felé, ahol még mindig hatalmas esőfellegek tornyosulnak.*
789. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-08-02 00:36:47
Üzenet elküldve: 2020-08-02 00:36:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Arany és tenger//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Ahogy az eső elcsendesült úgy a két eszement hangulata is megváltozott. Bár kettejüknél ezek a hangulatváltások egyáltalán nem nevezhetőek ritkáknak. Hol cicáznak egymással, hol vitatkoznak, aztán vadul egymásnak esnek, most épp megint egy cicázós állapot van. A kék hajú pont úgy reagál, az elf kihívására ahogy a férfi akarta. Gyengéd cirógatás és játékos tekintet. Főleg az utóbbi tüzeli fel a dokit.*
-Azt, mondod?
*Búgja a lány fülébe és húzza végig a fogát finoman annak finom vállain. A kis szárnyak rebbenése még most is tetszenek neki. Finomabb mint egy sóhaj, de nagyon hangulatosnak találja. A folytatás, a kacsintás, a másik érintésének hatására a férfiben ismét fellobban a vágy, hogy egyből egy vad csókkal kezdjen, de most más játékot tervez. Tekintete is, azt sugallja, hogy akkor most megkapod amit szeretnél kislány.*
-Ki se kelünk az ágyból addig míg meg nem találtam.
*És tényleg ez a terv. Mármint a lány majdnem minden porcikáját kipróbálja. A legizgalmasabb rész most kimarad, de talán egy fürdés után arra is rátérhetnek. Az elf sok szempontból nagyon bevállalósnak számít, de vannak bizonyos dolgok amik nála tabunak számítanak. Viszont így is mindent megtervez tenni, hogy a tündér kedvében járjon. Vidáman csillogó szemekkel lehel pár puszit a kis nyakra és lassan elindul onnan le a lány melle felé, de csak addig míg a ruha engedi. Onnan felnyúlva lassan végigsimít ruhán keresztül a másik oldalán, át a fenekének a vonalán visszatérve a feszes combra és a bokához. Miközben pedig ezt teszi ő maga is lejjebb csusszan a lány lábához amit elérve finoman az ajkához emeli és gyengéd puszikkal és simogatásokkal ingerelve halad a puha bőrbe vésett jeleken felfelé. Ilyen kicsi és egzotikus partnere még nem is volt. A lány különleges külseje eddig se volt titok, hogy felajzotta a férfit. Ha nem vallotta volna most be a fürdőben talán itt se lennének. Viszont nem csak saját szórakozásából élvezi ki a másik testét. Közben figyeli a lány reakcióit. Az apró rezdüléseit, sóhajait, a tekintetét ha találkozik az övéjével. Igyekszik kiismerni a másikat. Az érzékenyebb pontjait, az ízlését. A lassú játszadozás kedvére van-e vagy haladjon gyorsabb tempóban. Saját részről ezt is izgalmasnak gondolja és arra tökéletesnek, hogy addig is rápihenjen a saját élvezeteire.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Ahogy az eső elcsendesült úgy a két eszement hangulata is megváltozott. Bár kettejüknél ezek a hangulatváltások egyáltalán nem nevezhetőek ritkáknak. Hol cicáznak egymással, hol vitatkoznak, aztán vadul egymásnak esnek, most épp megint egy cicázós állapot van. A kék hajú pont úgy reagál, az elf kihívására ahogy a férfi akarta. Gyengéd cirógatás és játékos tekintet. Főleg az utóbbi tüzeli fel a dokit.*
-Azt, mondod?
*Búgja a lány fülébe és húzza végig a fogát finoman annak finom vállain. A kis szárnyak rebbenése még most is tetszenek neki. Finomabb mint egy sóhaj, de nagyon hangulatosnak találja. A folytatás, a kacsintás, a másik érintésének hatására a férfiben ismét fellobban a vágy, hogy egyből egy vad csókkal kezdjen, de most más játékot tervez. Tekintete is, azt sugallja, hogy akkor most megkapod amit szeretnél kislány.*
-Ki se kelünk az ágyból addig míg meg nem találtam.
*És tényleg ez a terv. Mármint a lány majdnem minden porcikáját kipróbálja. A legizgalmasabb rész most kimarad, de talán egy fürdés után arra is rátérhetnek. Az elf sok szempontból nagyon bevállalósnak számít, de vannak bizonyos dolgok amik nála tabunak számítanak. Viszont így is mindent megtervez tenni, hogy a tündér kedvében járjon. Vidáman csillogó szemekkel lehel pár puszit a kis nyakra és lassan elindul onnan le a lány melle felé, de csak addig míg a ruha engedi. Onnan felnyúlva lassan végigsimít ruhán keresztül a másik oldalán, át a fenekének a vonalán visszatérve a feszes combra és a bokához. Miközben pedig ezt teszi ő maga is lejjebb csusszan a lány lábához amit elérve finoman az ajkához emeli és gyengéd puszikkal és simogatásokkal ingerelve halad a puha bőrbe vésett jeleken felfelé. Ilyen kicsi és egzotikus partnere még nem is volt. A lány különleges külseje eddig se volt titok, hogy felajzotta a férfit. Ha nem vallotta volna most be a fürdőben talán itt se lennének. Viszont nem csak saját szórakozásából élvezi ki a másik testét. Közben figyeli a lány reakcióit. Az apró rezdüléseit, sóhajait, a tekintetét ha találkozik az övéjével. Igyekszik kiismerni a másikat. Az érzékenyebb pontjait, az ízlését. A lassú játszadozás kedvére van-e vagy haladjon gyorsabb tempóban. Saját részről ezt is izgalmasnak gondolja és arra tökéletesnek, hogy addig is rápihenjen a saját élvezeteire.*
788. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-08-01 23:27:18
Üzenet elküldve: 2020-08-01 23:27:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Konyha//
- Á, értem. *hagyja egyelőre ennyiben Luni és az édesanyja témáját, úgy gondolva, majd később részletesebben elbeszélget erről a lánnyal, hisz szeretné, ha tudná, hogy az édesanyja természetesen addig marad itt, ameddig csak szeretne, nem szükséges sietnie a távozással. Jelen pillanatban azonban Natalayda, majd az érkező Shen vonják magukra a figyelmét, na meg persze a különös idegen, akit eddig csak hallomásból ismer, bár úgy tűnik, nem sokat kell várnia a személyes találkozásra sem, hiszen Viel is csatlakozik hozzájuk, ez pedig feltételezhetően azt jelenti, a fegyveres is hamarosan felbukkan majd. Mivel így már nem kell a keresésére indulni, úgy dönt, teljesíti inkább Shen kérését a bort illetően, illetve magának is tölt egy keveset, csak hogy könnyebben birkózzon meg a reggeli eddigi és még előttük álló nehézségeivel, melyekből, úgy érzi, bőven kijut majd még nekik*
- Igen, leesett. *tátogja vissza mosolyogva Shennek, ahogy a poharat nyújtja neki. Talán ennek köszönhető, hogy a belépő idegen nem őt veszi észre először, hanem a távozni készülő Natyt, őt gondolva emiatt a vezetőjüknek. A kibontakozó jelenet akaratlanul is mosolygásra készteti, annyira hihetetlennek tűnik az egész, ám a tapintat visszatartja ettől, hiszen végtelenül sajnálja szegény lányt, amiért ilyen lehetetlen helyzetbe került. Ahogy Naty rápillant, óvatosan megrázza kicsit a fejét, hogy jelezze, részéről aztán egyáltalán nincs harag, hisz ez az egész csak félreértés, és amúgy se olyan beképzelt, hogy egyedül merje magát a Szarvasliget vezetőjének nevezni, hisz továbbra is úgy véli, a ház egyenlő részben mindenkié, aki benne lakik. Így hát némán figyeli tovább az eseményeket, próbálva kitalálni, hogyan tudná kimenteni szegény lányt, miközben Luni és Viel magyarázatát hallgatja. ~Azt hiszem, inkább a szolgálatait... de nehéz lesz bármit is megtudni tőle, ha nem beszéli a nyelvünket~ gondolja magában, hagyva, hogy előbb Natalayda próbálja megértetni magát az idegennel, majd ha sikerült talpra állítania, úgy ő is a lány mellé lép, és finoman Naty vállára teszi a kezét, hogy jelezze, innentől megpróbálja átvenni a dolgot, ő pedig nyugodtan távozhat, ha szeretne. A némajáték közepette előbb Lunira pillant, hogy továbbra is hajlandó-e segíteni Natynak, majd az ismeretlenre pillantva kissé az ajtó felé biccenti a fejét, hogy jelezze, szeretné, ha két barátja távozhatna, ha neki sincs kifogása ellene és ha ők is távozni szeretnének*
- Lau. *mutat közben magára bemutatkozás gyanánt, majd az ismeretlen férfi felé nyújtja a kezét, hogy jelezze, most rajta a bemutatkozás sora. Soha nem kellett még olyasvalakivel kommunikálnia, aki nem értette a nyelvét, így fogalma sincs, mit is kellene tennie, de Viel szavai nyomán támad egy ötlete, hátha más szót is ismer a férfi a nyelvükön, nem csak a háborút*
- Béke. *mutat körbe a szobában, hogy jelezze, itt nincs mitől tartania a férfinak* Étel? *folytatja, ahogy az asztalra mutat, kérdőn pillantva az idegenre, vajon szeretne-e ő is csatlakozni hozzájuk, hogy együtt megreggelizzenek. Bár jelenlegi helyzetéből csak sejtheti, azért reméli, Shen készen áll rá, hogy közbeavatkozzon, ha esetleg valami mégse úgy sülne el, ahogy szeretné, magában pedig azért fohászkodik, hogy Naty és Luni továbbra is a távozásnál maradjanak és az ismeretlen se tartóztassa fel őket.*
- Á, értem. *hagyja egyelőre ennyiben Luni és az édesanyja témáját, úgy gondolva, majd később részletesebben elbeszélget erről a lánnyal, hisz szeretné, ha tudná, hogy az édesanyja természetesen addig marad itt, ameddig csak szeretne, nem szükséges sietnie a távozással. Jelen pillanatban azonban Natalayda, majd az érkező Shen vonják magukra a figyelmét, na meg persze a különös idegen, akit eddig csak hallomásból ismer, bár úgy tűnik, nem sokat kell várnia a személyes találkozásra sem, hiszen Viel is csatlakozik hozzájuk, ez pedig feltételezhetően azt jelenti, a fegyveres is hamarosan felbukkan majd. Mivel így már nem kell a keresésére indulni, úgy dönt, teljesíti inkább Shen kérését a bort illetően, illetve magának is tölt egy keveset, csak hogy könnyebben birkózzon meg a reggeli eddigi és még előttük álló nehézségeivel, melyekből, úgy érzi, bőven kijut majd még nekik*
- Igen, leesett. *tátogja vissza mosolyogva Shennek, ahogy a poharat nyújtja neki. Talán ennek köszönhető, hogy a belépő idegen nem őt veszi észre először, hanem a távozni készülő Natyt, őt gondolva emiatt a vezetőjüknek. A kibontakozó jelenet akaratlanul is mosolygásra készteti, annyira hihetetlennek tűnik az egész, ám a tapintat visszatartja ettől, hiszen végtelenül sajnálja szegény lányt, amiért ilyen lehetetlen helyzetbe került. Ahogy Naty rápillant, óvatosan megrázza kicsit a fejét, hogy jelezze, részéről aztán egyáltalán nincs harag, hisz ez az egész csak félreértés, és amúgy se olyan beképzelt, hogy egyedül merje magát a Szarvasliget vezetőjének nevezni, hisz továbbra is úgy véli, a ház egyenlő részben mindenkié, aki benne lakik. Így hát némán figyeli tovább az eseményeket, próbálva kitalálni, hogyan tudná kimenteni szegény lányt, miközben Luni és Viel magyarázatát hallgatja. ~Azt hiszem, inkább a szolgálatait... de nehéz lesz bármit is megtudni tőle, ha nem beszéli a nyelvünket~ gondolja magában, hagyva, hogy előbb Natalayda próbálja megértetni magát az idegennel, majd ha sikerült talpra állítania, úgy ő is a lány mellé lép, és finoman Naty vállára teszi a kezét, hogy jelezze, innentől megpróbálja átvenni a dolgot, ő pedig nyugodtan távozhat, ha szeretne. A némajáték közepette előbb Lunira pillant, hogy továbbra is hajlandó-e segíteni Natynak, majd az ismeretlenre pillantva kissé az ajtó felé biccenti a fejét, hogy jelezze, szeretné, ha két barátja távozhatna, ha neki sincs kifogása ellene és ha ők is távozni szeretnének*
- Lau. *mutat közben magára bemutatkozás gyanánt, majd az ismeretlen férfi felé nyújtja a kezét, hogy jelezze, most rajta a bemutatkozás sora. Soha nem kellett még olyasvalakivel kommunikálnia, aki nem értette a nyelvét, így fogalma sincs, mit is kellene tennie, de Viel szavai nyomán támad egy ötlete, hátha más szót is ismer a férfi a nyelvükön, nem csak a háborút*
- Béke. *mutat körbe a szobában, hogy jelezze, itt nincs mitől tartania a férfinak* Étel? *folytatja, ahogy az asztalra mutat, kérdőn pillantva az idegenre, vajon szeretne-e ő is csatlakozni hozzájuk, hogy együtt megreggelizzenek. Bár jelenlegi helyzetéből csak sejtheti, azért reméli, Shen készen áll rá, hogy közbeavatkozzon, ha esetleg valami mégse úgy sülne el, ahogy szeretné, magában pedig azért fohászkodik, hogy Naty és Luni továbbra is a távozásnál maradjanak és az ismeretlen se tartóztassa fel őket.*
787. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-08-01 13:18:27
Üzenet elküldve: 2020-08-01 13:18:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Arany és tenger//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Ha a tündér hallaná a férfi álláspontját a fürdőről bizonyára megpofozná a szőkét vagy teljes hangerővel kiabálna vele, mert bizony ő nem mászott rá, a legelső találkozásuknál is, csak támogatta az elfet, ártatlan lágysággal aki a nővel ellentétben flörtre vette a figurát. Anettze igazán ellentmondásos személy és még ezzel ő maga is tisztában van. Szerelemre vágyik, lágyságra mégis most, mint egy kiéhezett szajha hagyja, hogy a vidám férfi, a tündér felhívására lassan fölé másszon, mint egy igazi kandúr, a legédesebb csapdába ejtve felajánlkozó áldozatát. A kék hajú rendkívül élvezi a másik játékosságát, ennek pedig a másik kérdéseit kísérve buja tekintetével, a másik vállán játszadozni próbáló kezeivel és beharapva dús alsóajkát néma vigyorral hangot is ad, minden szó nélkül. *
- Nem hiszem, hogy megtudod találni. *cukkolja a másikat játékos ragyogással az arcán, de szárnyai, már izgatottan rebbennek meg a gyűrött takarón kiterülve, miközben a tünci újból szóhoz fog elmerülve a világítóan zöld szemek valóságában. *
- Viszont nem ellenkezek, ha megpróbálnád. *kacsint a magas szerzetre és az egyik bokájával pusztán egy másodperc hosszáig igyekszik megsimítani a másik lábszárát, kísérletezgetve, ingerelve egy nagyon lassú, ráérős, de annál élvezetesebb játékban. *
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Ha a tündér hallaná a férfi álláspontját a fürdőről bizonyára megpofozná a szőkét vagy teljes hangerővel kiabálna vele, mert bizony ő nem mászott rá, a legelső találkozásuknál is, csak támogatta az elfet, ártatlan lágysággal aki a nővel ellentétben flörtre vette a figurát. Anettze igazán ellentmondásos személy és még ezzel ő maga is tisztában van. Szerelemre vágyik, lágyságra mégis most, mint egy kiéhezett szajha hagyja, hogy a vidám férfi, a tündér felhívására lassan fölé másszon, mint egy igazi kandúr, a legédesebb csapdába ejtve felajánlkozó áldozatát. A kék hajú rendkívül élvezi a másik játékosságát, ennek pedig a másik kérdéseit kísérve buja tekintetével, a másik vállán játszadozni próbáló kezeivel és beharapva dús alsóajkát néma vigyorral hangot is ad, minden szó nélkül. *
- Nem hiszem, hogy megtudod találni. *cukkolja a másikat játékos ragyogással az arcán, de szárnyai, már izgatottan rebbennek meg a gyűrött takarón kiterülve, miközben a tünci újból szóhoz fog elmerülve a világítóan zöld szemek valóságában. *
- Viszont nem ellenkezek, ha megpróbálnád. *kacsint a magas szerzetre és az egyik bokájával pusztán egy másodperc hosszáig igyekszik megsimítani a másik lábszárát, kísérletezgetve, ingerelve egy nagyon lassú, ráérős, de annál élvezetesebb játékban. *
786. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-08-01 08:27:57
Üzenet elküldve: 2020-08-01 08:27:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Konyha//
*Már emelkedik a székről, Laurentitia ajánlata a ruhát illetően pedig egyenesen felvillanyozza. Olyan tömeg lett közben, hogy kényelmetlenül is érzi magát abban a lenge szövetben. Eddig csupán nők egymás közt, nem számított olyan nagyon, ám most az arányok igencsak változtak. Ebben a menekülhetnékben torpantja meg Nodric. A szőke leány, egyenesen ledermed, amikor letérdel előtte a férfi. Színeiben hasonló őhozzá, s talán felmenőik is egyek lehettek valaha, de Natalayda családja korán a városban lelte otthonát. Így Natalayda szíve mélyén közösséget érez a férfival, de meglehetősen megilletődik. Míg a hegyi ember lehajtja fejét, egy kissé elnyílt száját gyorsan becsukja, s Laurentitia felé pillant.*
~Ne haragudj, én... fogalmam sincs mi ez...~
*Szavak nem jönnek ki a száján, még amúgy is gyengécske az elmúlt napok viszontagságai miatt. Luni javaslata pedig erőteljes pírt varázsol orcájára, mely a hófehér bőrén inkább barackszín árnyalatban ütközik ki.*
~Mit? Hogy Szerelmet?~
*Amíg a keményen pergő északi szavak hangzanak, Natalayda elhessenti ezt magától.*
~Talán inkább a szolgálatait. Van ahol szokás az ilyen. Csak megtévedt szegény.~
*A szőke lány próbálja menteni a menthetőt.*
- Köszönöm *válaszol, noha valószínűleg Nodric pedig az ő szavait nem ismeri. Gyengéden a lehajtott fejű férfi felé nyúl, vállánál érintené, hogy megemelje felé tekintetét, ha eddig szavaira nem tette volna, s megfogadva Viel javaslatát, bólint az egykori havas szőkeség.*
- Állj fel, kérlek... *lenyúl a férfi kezéért, hogy ha másként nem, továbbra is lassú mozdulatokkal, de talpra noszogassa.
Szeme sarkából érzékeli Shen reakcióját, de olyan bolydulás van körülötte, hogy egy szigorú pillantásra sem futja tőle a megszeppentségtől. Bármilyen hatást kelthet, de kétli, hogy úrnői tartással viseltetik éppen. *
*Már emelkedik a székről, Laurentitia ajánlata a ruhát illetően pedig egyenesen felvillanyozza. Olyan tömeg lett közben, hogy kényelmetlenül is érzi magát abban a lenge szövetben. Eddig csupán nők egymás közt, nem számított olyan nagyon, ám most az arányok igencsak változtak. Ebben a menekülhetnékben torpantja meg Nodric. A szőke leány, egyenesen ledermed, amikor letérdel előtte a férfi. Színeiben hasonló őhozzá, s talán felmenőik is egyek lehettek valaha, de Natalayda családja korán a városban lelte otthonát. Így Natalayda szíve mélyén közösséget érez a férfival, de meglehetősen megilletődik. Míg a hegyi ember lehajtja fejét, egy kissé elnyílt száját gyorsan becsukja, s Laurentitia felé pillant.*
~Ne haragudj, én... fogalmam sincs mi ez...~
*Szavak nem jönnek ki a száján, még amúgy is gyengécske az elmúlt napok viszontagságai miatt. Luni javaslata pedig erőteljes pírt varázsol orcájára, mely a hófehér bőrén inkább barackszín árnyalatban ütközik ki.*
~Mit? Hogy Szerelmet?~
*Amíg a keményen pergő északi szavak hangzanak, Natalayda elhessenti ezt magától.*
~Talán inkább a szolgálatait. Van ahol szokás az ilyen. Csak megtévedt szegény.~
*A szőke lány próbálja menteni a menthetőt.*
- Köszönöm *válaszol, noha valószínűleg Nodric pedig az ő szavait nem ismeri. Gyengéden a lehajtott fejű férfi felé nyúl, vállánál érintené, hogy megemelje felé tekintetét, ha eddig szavaira nem tette volna, s megfogadva Viel javaslatát, bólint az egykori havas szőkeség.*
- Állj fel, kérlek... *lenyúl a férfi kezéért, hogy ha másként nem, továbbra is lassú mozdulatokkal, de talpra noszogassa.
Szeme sarkából érzékeli Shen reakcióját, de olyan bolydulás van körülötte, hogy egy szigorú pillantásra sem futja tőle a megszeppentségtől. Bármilyen hatást kelthet, de kétli, hogy úrnői tartással viseltetik éppen. *
785. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-07-30 19:02:12
Üzenet elküldve: 2020-07-30 19:02:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Arany és tenger//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Az átlagosról való viszonya a dokinak már rég eléggé megváltozott. Számára a kettejük barátsága amúgy is megtűrte volna még a csókokat is. Így viszont már bár ő se tudja mi is ez náluk, de ha már elkezdték addig nem hagyják abba míg a kék hajú nem kapja meg, azt amire már ott a fürdőben is úgy vágyott, hogy mondjon akármit, de majdnem beleült a dokiba. Még ha kaland lenne akkor is a szereti kihasználni az alkalmat. Egyszer összefeküdni kielégítő meg jó meg minden, de nem elég. Ha hibáztak is, de legyen már akkora, hogy az ágy is tönkremenjen alattuk és másnap is érezzék mekkora volt ez az este. Szóval a tündérke szavain nem véletlenül mulat akkorát a doki. Ahogy a tettetett sértettségen is és a kis mellkasához ütődő öklön, amik csak tovább fokozzák a puszi áradatot. Nagyokat cuppant a tündérpofira és ő is nevet. Csak akkor hagyja abba mikor a másik felvet egyéb lehetőségeket is. Akkor a játékos zöld tekintet elmerül a másik topáz tekintetében és gyengéd határozottsággal lefekteti maga mellé a kék hajút, hogy fölé másszon. Szeme most is arra utal, hogy játszani fognak és keze finoman, lassú érzéki mozdulatokkal simogatja a másik izmos lábát. A lány füléhez hajol és elnyújtottan belebúgja a kérdését.*
-Hol szeretnéd, hogy rendesen megcsókoljalak drága?
*Játszadozik a lánnyal. Most ő az, aki ad és egyre inkább felhúzhatja a kék hajút, aki szinte ha nem is szó szerint, de sikít azért, hogy rendesen kezelésbe vegyék. Most pedig meg is kapja majd a magáét.*
-Esetleg keressem én meg?
*Harapja be játékosan az ajkát és vigyorog a lányra. Az előbb vadak voltak és szinte végigrohantak mindenen. Most pedig újra itt a lehetőség egy második kezdetre. Most megint megkapta a lehetőséget a doki, hogy alaposabban is kiismerje a lány testét miközben ő maga szabadítja meg a ruháitól. Az ötlet tetszik neki.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Az átlagosról való viszonya a dokinak már rég eléggé megváltozott. Számára a kettejük barátsága amúgy is megtűrte volna még a csókokat is. Így viszont már bár ő se tudja mi is ez náluk, de ha már elkezdték addig nem hagyják abba míg a kék hajú nem kapja meg, azt amire már ott a fürdőben is úgy vágyott, hogy mondjon akármit, de majdnem beleült a dokiba. Még ha kaland lenne akkor is a szereti kihasználni az alkalmat. Egyszer összefeküdni kielégítő meg jó meg minden, de nem elég. Ha hibáztak is, de legyen már akkora, hogy az ágy is tönkremenjen alattuk és másnap is érezzék mekkora volt ez az este. Szóval a tündérke szavain nem véletlenül mulat akkorát a doki. Ahogy a tettetett sértettségen is és a kis mellkasához ütődő öklön, amik csak tovább fokozzák a puszi áradatot. Nagyokat cuppant a tündérpofira és ő is nevet. Csak akkor hagyja abba mikor a másik felvet egyéb lehetőségeket is. Akkor a játékos zöld tekintet elmerül a másik topáz tekintetében és gyengéd határozottsággal lefekteti maga mellé a kék hajút, hogy fölé másszon. Szeme most is arra utal, hogy játszani fognak és keze finoman, lassú érzéki mozdulatokkal simogatja a másik izmos lábát. A lány füléhez hajol és elnyújtottan belebúgja a kérdését.*
-Hol szeretnéd, hogy rendesen megcsókoljalak drága?
*Játszadozik a lánnyal. Most ő az, aki ad és egyre inkább felhúzhatja a kék hajút, aki szinte ha nem is szó szerint, de sikít azért, hogy rendesen kezelésbe vegyék. Most pedig meg is kapja majd a magáét.*
-Esetleg keressem én meg?
*Harapja be játékosan az ajkát és vigyorog a lányra. Az előbb vadak voltak és szinte végigrohantak mindenen. Most pedig újra itt a lehetőség egy második kezdetre. Most megint megkapta a lehetőséget a doki, hogy alaposabban is kiismerje a lány testét miközben ő maga szabadítja meg a ruháitól. Az ötlet tetszik neki.*
784. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-07-27 12:03:52
Üzenet elküldve: 2020-07-27 12:03:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Arany és tenger//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A tündérnek szinte mindig meg van az elképzelésre mindenről amit tenni akar, érez vagy vágyik mégis a doki állandóan összezavarja a dolgokat a fejében pont amikor, már azok a helyükre kerülnének. Először azt hitte a szőke elf is, csak egy kaland lesz, aki nem is törődik vele, mégis most, úgy vigyorog rá, mintha szerelmes lenne és a tündér gerincét simogató ujjbegyek pedig egy gyengéd szeretőre utalnak, mégis a doki elméletileg a barátja, annak is hívja a lányt, így a kék hajú talán most kevesebbet is ért, mint maga a félkarú. *
- Nem vagyok édes! Erős és határozott nő vagyok! *Csapja meg tettetett sértettséggel a másik mellkasát, ha sikeresen hozzá tud férni. Azonban a végére mégis megrándul a szája széle egy rövid, de annál szélesebb mosolyra. Élvezi, hogy a másik ennyire közel tartja magához a testét, mégis még van egy befejezetlen ügyük ami több holmi puszi áradatnál. *
- Ne puszilgass, már te mamlasz! Inkább fektess végre végig ezen az ágyon és csókolj meg rendesen! *Simít a másik aranyló tincsei közé élvezettel, de csak azért sem lép többet azt akarja végre egy kicsit a férfi irányítson, úgy igazán a tündér egész testét befedve a sajátjával tettei során. *
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A tündérnek szinte mindig meg van az elképzelésre mindenről amit tenni akar, érez vagy vágyik mégis a doki állandóan összezavarja a dolgokat a fejében pont amikor, már azok a helyükre kerülnének. Először azt hitte a szőke elf is, csak egy kaland lesz, aki nem is törődik vele, mégis most, úgy vigyorog rá, mintha szerelmes lenne és a tündér gerincét simogató ujjbegyek pedig egy gyengéd szeretőre utalnak, mégis a doki elméletileg a barátja, annak is hívja a lányt, így a kék hajú talán most kevesebbet is ért, mint maga a félkarú. *
- Nem vagyok édes! Erős és határozott nő vagyok! *Csapja meg tettetett sértettséggel a másik mellkasát, ha sikeresen hozzá tud férni. Azonban a végére mégis megrándul a szája széle egy rövid, de annál szélesebb mosolyra. Élvezi, hogy a másik ennyire közel tartja magához a testét, mégis még van egy befejezetlen ügyük ami több holmi puszi áradatnál. *
- Ne puszilgass, már te mamlasz! Inkább fektess végre végig ezen az ágyon és csókolj meg rendesen! *Simít a másik aranyló tincsei közé élvezettel, de csak azért sem lép többet azt akarja végre egy kicsit a férfi irányítson, úgy igazán a tündér egész testét befedve a sajátjával tettei során. *
783. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-07-24 00:01:04
Üzenet elküldve: 2020-07-24 00:01:04
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Mindenki figyelmébe!//
*A zápor alaposan meglocsolta a vidéket, és persze a házat sem hagyta ki. Ahogy azonban az utolsó cseppek is leperegnek, a bent lévők jól láthatják, hogy a felhők lassan elvándorolnak a város felé, és már csak a távoli morgás emlékeztet arra, mi történt itt az előbb. Odakint a víz pocsolyákba gyűlt ugyan, de ez nem tart sokáig: a felragyogó napfény gyorsan szárítja fel a talajt. Na, azok a kellemes illatok persze még jó darabig megmaradnak, amelyek a víz miatt felszabadultak a földből. Sőt, jó hír az is, hogy a levegő szintén lehűlt egy kissé.*
*A zápor alaposan meglocsolta a vidéket, és persze a házat sem hagyta ki. Ahogy azonban az utolsó cseppek is leperegnek, a bent lévők jól láthatják, hogy a felhők lassan elvándorolnak a város felé, és már csak a távoli morgás emlékeztet arra, mi történt itt az előbb. Odakint a víz pocsolyákba gyűlt ugyan, de ez nem tart sokáig: a felragyogó napfény gyorsan szárítja fel a talajt. Na, azok a kellemes illatok persze még jó darabig megmaradnak, amelyek a víz miatt felszabadultak a földből. Sőt, jó hír az is, hogy a levegő szintén lehűlt egy kissé.*
782. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-07-21 17:45:05
Üzenet elküldve: 2020-07-21 17:45:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Konyha//
*Viel valahogy megérti, hogy Nodric inkább hátramarad egy kissé, és kiélvezi az esőt. Kétségtelen, hogy nagyon jó dolog, és ha nem szakadna ilyen erővel, talán a lány is tenne benne néhány tánclépést. De most sokkal jobban aggasztják a dörgő villámok, jobb neki inkább odabent. A tündér fürtjeiből is csöpög kicsit a víz, de hát annyi baj legyen, a kutyát, akit a folyosón hagynak, sem lehet egykönnyen megszárítani. Inkább feltörölnek majd egy kicsit.
Ami azonban ezután történik, az a lányt is meglepi egy kissé, és nem tudja eldönteni, megszeppenjen-e vagy nevessen. Hiába menekülne nagy iramban a továbbra is alulöltözött Natalayda, Nodric valamiért hajbókolni kezd neki. Na, nem mintha olyan könnyű lenne pár szóban és jelben elmagyarázni, hogy igazából Lau a vezetőjük, Viel meg se próbálta volna.*
- Ó! *Ennyi bukik ki a lányból, és mentegetőzve Laura néz, miközben a leveses edénnyel babrál.* Lesznek még itt problémák, ami a nyelvet illeti. Sajnos nem beszéli a miénket. Bár a „háború” szót tudta. *Pillant a férfira, aki biztosan sejtheti ebből, hogy a kertben elhangzottakat osztja meg vele kapcsolatban épp.* Biztos azt sem azért tanulta meg, mert kedve volt hozzá. *Rámosolyog a nagydarab harcosra, hogy ha már nem is tudja neki megmagyarázni a helyzetet, éreztesse vele, hogy változatlanul szívesen látják. Csak akkor lép majd közbe, ha úgy érzi, Naty reakciója miatt szükség lenne rá.*
- Szerintem egy biccentésből is ért, vagy esetleg átnyújthatod neki a tenyered. Az enyémet jó alaposan megnézegette. *Véli eltöprengve, újból bizalmat szavazva a férfinak. A lány hangjában egy szemernyi aggodalom se hallatszik, még ha a többiek meg is szeppentek. Egyfajta közvetítőként kommunikál velük.* Nem gondolom, hogy megsértődne a szavainkon, különben nem lett volna türelme hozzá, hogy kint a porba rajzolva magyarázzon nekem.
A hozzászólás írója (Holdezüst Vieljana) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.07.21 17:45:34
*Viel valahogy megérti, hogy Nodric inkább hátramarad egy kissé, és kiélvezi az esőt. Kétségtelen, hogy nagyon jó dolog, és ha nem szakadna ilyen erővel, talán a lány is tenne benne néhány tánclépést. De most sokkal jobban aggasztják a dörgő villámok, jobb neki inkább odabent. A tündér fürtjeiből is csöpög kicsit a víz, de hát annyi baj legyen, a kutyát, akit a folyosón hagynak, sem lehet egykönnyen megszárítani. Inkább feltörölnek majd egy kicsit.
Ami azonban ezután történik, az a lányt is meglepi egy kissé, és nem tudja eldönteni, megszeppenjen-e vagy nevessen. Hiába menekülne nagy iramban a továbbra is alulöltözött Natalayda, Nodric valamiért hajbókolni kezd neki. Na, nem mintha olyan könnyű lenne pár szóban és jelben elmagyarázni, hogy igazából Lau a vezetőjük, Viel meg se próbálta volna.*
- Ó! *Ennyi bukik ki a lányból, és mentegetőzve Laura néz, miközben a leveses edénnyel babrál.* Lesznek még itt problémák, ami a nyelvet illeti. Sajnos nem beszéli a miénket. Bár a „háború” szót tudta. *Pillant a férfira, aki biztosan sejtheti ebből, hogy a kertben elhangzottakat osztja meg vele kapcsolatban épp.* Biztos azt sem azért tanulta meg, mert kedve volt hozzá. *Rámosolyog a nagydarab harcosra, hogy ha már nem is tudja neki megmagyarázni a helyzetet, éreztesse vele, hogy változatlanul szívesen látják. Csak akkor lép majd közbe, ha úgy érzi, Naty reakciója miatt szükség lenne rá.*
- Szerintem egy biccentésből is ért, vagy esetleg átnyújthatod neki a tenyered. Az enyémet jó alaposan megnézegette. *Véli eltöprengve, újból bizalmat szavazva a férfinak. A lány hangjában egy szemernyi aggodalom se hallatszik, még ha a többiek meg is szeppentek. Egyfajta közvetítőként kommunikál velük.* Nem gondolom, hogy megsértődne a szavainkon, különben nem lett volna türelme hozzá, hogy kint a porba rajzolva magyarázzon nekem.
A hozzászólás írója (Holdezüst Vieljana) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.07.21 17:45:34
781. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-07-20 17:12:35
Üzenet elküldve: 2020-07-20 17:12:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Arany és tenger//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A kis feszes test ismét a karjai közé kerül. Nem tudja mit miért tesz. Ismét csak hagyja, hogy a hangulat vezesse. Talán annyi tudatosság azért van benne, hogy tisztában volt vele, hogy a lány nagyon vágyott egy férfi érintésére most pedig ő önző volt pedig megérdemelte volna a tündérke, hogy az elf az egekbe repítse. Minden esetre az összebújás, azt jelzi a doki felé, hogy a tündér és közte nincsenek gondok. Ugyan az a törődés és gyengédség érkezik az irányába a lány felől mint mikor a fürdőben voltak. Erre pedig szüksége is van. A kis puszi után rá is kérdez a dologra, hogy csak ennyit tervezett volna az eddig a vágyairól nyíltan beszélő leányzó. A reakció pedig olyan furcsa, hogy az elf számára nem kétséges, hogy teljesen őszinte. A sóhaj után arra számítana a férfi, hogy ismét le lesz teperve, de a nevetés hallatán a mosolya is szélesebb lesz és vidáman néz le abba a szempárba. Nem tudja mi zajlik le a másik fejében, de az biztos, hogy most jó választ adott. Ami pedig természetes hisz róla van szó. Úgy néz ki kezd megint jó kedve lenni. A kapcsolatuk furcsasága és kettejük egyedisége izgalmas számára ami tetszik neki. Jó érzi magát a lánnyal. Hogy a másik közelebb vonja őt természetesen engedi és a kis karok úgy ölelik át, hogy már biztos beindult a kohó a lány bugyijában. A köszönet hallatán a férfi tekintete kíváncsian néz a másikra és a lány kis puszijára ujjait ismét végigvezeti annak gerincének vonalán és cirógatja, követve a testének rajzolatait. Aztán újra a karjai közé bújik a kék kiscicája és olyat mond ami után a doki nevet fel.*
-De édes vagy! Egész nap ölelgethetlek ha ezt szeretnéd te butus!
*Puszilgatja körbe újra az ő barátját, úgy mint a házba belépve is tette.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A kis feszes test ismét a karjai közé kerül. Nem tudja mit miért tesz. Ismét csak hagyja, hogy a hangulat vezesse. Talán annyi tudatosság azért van benne, hogy tisztában volt vele, hogy a lány nagyon vágyott egy férfi érintésére most pedig ő önző volt pedig megérdemelte volna a tündérke, hogy az elf az egekbe repítse. Minden esetre az összebújás, azt jelzi a doki felé, hogy a tündér és közte nincsenek gondok. Ugyan az a törődés és gyengédség érkezik az irányába a lány felől mint mikor a fürdőben voltak. Erre pedig szüksége is van. A kis puszi után rá is kérdez a dologra, hogy csak ennyit tervezett volna az eddig a vágyairól nyíltan beszélő leányzó. A reakció pedig olyan furcsa, hogy az elf számára nem kétséges, hogy teljesen őszinte. A sóhaj után arra számítana a férfi, hogy ismét le lesz teperve, de a nevetés hallatán a mosolya is szélesebb lesz és vidáman néz le abba a szempárba. Nem tudja mi zajlik le a másik fejében, de az biztos, hogy most jó választ adott. Ami pedig természetes hisz róla van szó. Úgy néz ki kezd megint jó kedve lenni. A kapcsolatuk furcsasága és kettejük egyedisége izgalmas számára ami tetszik neki. Jó érzi magát a lánnyal. Hogy a másik közelebb vonja őt természetesen engedi és a kis karok úgy ölelik át, hogy már biztos beindult a kohó a lány bugyijában. A köszönet hallatán a férfi tekintete kíváncsian néz a másikra és a lány kis puszijára ujjait ismét végigvezeti annak gerincének vonalán és cirógatja, követve a testének rajzolatait. Aztán újra a karjai közé bújik a kék kiscicája és olyat mond ami után a doki nevet fel.*
-De édes vagy! Egész nap ölelgethetlek ha ezt szeretnéd te butus!
*Puszilgatja körbe újra az ő barátját, úgy mint a házba belépve is tette.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1360-1379