Külső területek - Szarvasliget
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 45 (881. - 900. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1167-1186
900. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2024-10-21 14:30:04
Üzenet elküldve: 2024-10-21 14:30:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 371
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 371
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Kezdi aggasztani, hogy se a fél-se teljes elf sincs még kristálytiszta meglátásban a madárijesztők hatékonyságával kapcsolatban. Segítséget kérve tekint Callipeyára, hátha az évek neki szélesebb látóteret nyitottak a kertészeti tartozékok közé.*
- Keresztbe tett fabotokra rikító ruhákat rakunk és kitömjük. Elijeszti az állatokat mert megtanulták felismerni a parasztokat, de nem tudják megkülönböztetni az élőket a bábuktól. Bár ennél a környéknél nem tudom hogy vadásztak már, de egy próbát mindenképp megér... *Nem hiszi hogy ennél többet hozzá tud tenni.*
- És Luninari, ellenkezés nélkül tesztelhetjük a macska-elméletedet, de a lényeg az hogy valamit ki kell tenni az egyszer elkészült kertre. Nem leszünk kint ott éjjel-nappal, de több rágcsáló is éjszakai állat, ha jól emlékszem. Az egyik szélére kitesszük az ember formájú madárijesztőt, a másik végére pedig a macskaszerűt. Legalább kicsit díszes is lesz az a kert.
*És hogy ki-mi teszi a tengeri utakat a legbiztonságosabbá? Azt nem Adoaver fogja megmondani; ő nem éppen hajlik Intath babonáira, de az elf doktorral ellentétben nem is ő a tapasztalt tengerész. Meseként jó eljátszani egy, a Hármon túl létező istennő gondolatáról, de valódiként gondolni rá? És elővigyázatosan elutasítani miatta a nőket a fedélzettől? A sziréneken túl is látnia kellett valami igazán horrorisztikusat, hogy ez a hiedelem berögződjön. Vagy csak nagyon bízhat valamelyik volt társa szavaiban. De legalább valami bizonyíthatóbbra is terelődik a társalgás:*
- Meg KELL majd mutatnod a varázslatot, egyszerűen nem fér a fejembe annak körnek a potenciálja; például hogy mekkora is lehet a maximum mérete, és milyen messze kehet vele utazni; ha egy távcsővel látható pontot jelölnél ki, az mivel járna? Mit tudsz magaddal hozni? Ha valaki érintésnyire melletted állna mikor létrehozod a kört, ő is menne veled, vagy csak az igeidéző utazhat rajta? Mi történik ha csak a karodat teszed rá, a tested többi része... óh bocsánat, elvesztem a részletekben. *Hogy aztán mégis hogyan képes már ebben a korban ilyen komplex igéket elsajátítani, az egy nagyobb rejtély mint a Tósziget létezése. Úgy néz ki, bele kell nyomnia saját tanulmányaiba.
Viszont egy történelemleckébe nem, ugyanis derengeni tetszik neki az a Thenior név.*
- Nem tudom, Luninari, nehéz elképzelni hogy valaha halandó kezek tehetnek arról, ami '83-tól történt. Démonok, arcok az égben, egész települések vállnak a földdel egyenlővé? Inkább hibáztatok más lényeket minthogy elhiggyem hogy "mi" tehetünk róla. De ezt ne ecseteljük ma, van egy játéksorozat amit meg kell nyernem.
*Ugyanis ezt a kört elvesztette, ahogy megmaradt korongjait nézi; túl messzire tolta őket egymástól, elég lehetőséget adva fél-elf barátjának arra, hogy serege nagyjától szinte áldozatok nélkül megfossza. Egy pár per ádáz küzdelem után pedig a túlélők is elfogynak.* - Tyű. Alábecsültelek, Luninari. Visszavágó? *Kérdezi, már az igent meg sem várva készítve elő a táblát, hogy a vajszívű leánynak ne kelljen vereségén csodálkoznia. Ha elfogadja az újabb játékot, ezúttal jóval óvatosabban játszik, figyelve hogy ne tolja a második sornyi korongjait túl messze az elsőtől, nehogy megismételje a régmúlt hibáit.*
//Dobás eredménye: 53 + 150 = 203//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Kezdi aggasztani, hogy se a fél-se teljes elf sincs még kristálytiszta meglátásban a madárijesztők hatékonyságával kapcsolatban. Segítséget kérve tekint Callipeyára, hátha az évek neki szélesebb látóteret nyitottak a kertészeti tartozékok közé.*
- Keresztbe tett fabotokra rikító ruhákat rakunk és kitömjük. Elijeszti az állatokat mert megtanulták felismerni a parasztokat, de nem tudják megkülönböztetni az élőket a bábuktól. Bár ennél a környéknél nem tudom hogy vadásztak már, de egy próbát mindenképp megér... *Nem hiszi hogy ennél többet hozzá tud tenni.*
- És Luninari, ellenkezés nélkül tesztelhetjük a macska-elméletedet, de a lényeg az hogy valamit ki kell tenni az egyszer elkészült kertre. Nem leszünk kint ott éjjel-nappal, de több rágcsáló is éjszakai állat, ha jól emlékszem. Az egyik szélére kitesszük az ember formájú madárijesztőt, a másik végére pedig a macskaszerűt. Legalább kicsit díszes is lesz az a kert.
*És hogy ki-mi teszi a tengeri utakat a legbiztonságosabbá? Azt nem Adoaver fogja megmondani; ő nem éppen hajlik Intath babonáira, de az elf doktorral ellentétben nem is ő a tapasztalt tengerész. Meseként jó eljátszani egy, a Hármon túl létező istennő gondolatáról, de valódiként gondolni rá? És elővigyázatosan elutasítani miatta a nőket a fedélzettől? A sziréneken túl is látnia kellett valami igazán horrorisztikusat, hogy ez a hiedelem berögződjön. Vagy csak nagyon bízhat valamelyik volt társa szavaiban. De legalább valami bizonyíthatóbbra is terelődik a társalgás:*
- Meg KELL majd mutatnod a varázslatot, egyszerűen nem fér a fejembe annak körnek a potenciálja; például hogy mekkora is lehet a maximum mérete, és milyen messze kehet vele utazni; ha egy távcsővel látható pontot jelölnél ki, az mivel járna? Mit tudsz magaddal hozni? Ha valaki érintésnyire melletted állna mikor létrehozod a kört, ő is menne veled, vagy csak az igeidéző utazhat rajta? Mi történik ha csak a karodat teszed rá, a tested többi része... óh bocsánat, elvesztem a részletekben. *Hogy aztán mégis hogyan képes már ebben a korban ilyen komplex igéket elsajátítani, az egy nagyobb rejtély mint a Tósziget létezése. Úgy néz ki, bele kell nyomnia saját tanulmányaiba.
Viszont egy történelemleckébe nem, ugyanis derengeni tetszik neki az a Thenior név.*
- Nem tudom, Luninari, nehéz elképzelni hogy valaha halandó kezek tehetnek arról, ami '83-tól történt. Démonok, arcok az égben, egész települések vállnak a földdel egyenlővé? Inkább hibáztatok más lényeket minthogy elhiggyem hogy "mi" tehetünk róla. De ezt ne ecseteljük ma, van egy játéksorozat amit meg kell nyernem.
*Ugyanis ezt a kört elvesztette, ahogy megmaradt korongjait nézi; túl messzire tolta őket egymástól, elég lehetőséget adva fél-elf barátjának arra, hogy serege nagyjától szinte áldozatok nélkül megfossza. Egy pár per ádáz küzdelem után pedig a túlélők is elfogynak.* - Tyű. Alábecsültelek, Luninari. Visszavágó? *Kérdezi, már az igent meg sem várva készítve elő a táblát, hogy a vajszívű leánynak ne kelljen vereségén csodálkoznia. Ha elfogadja az újabb játékot, ezúttal jóval óvatosabban játszik, figyelve hogy ne tolja a második sornyi korongjait túl messze az elsőtől, nehogy megismételje a régmúlt hibáit.*
//Dobás eredménye: 53 + 150 = 203//
899. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2024-10-16 17:39:49
Üzenet elküldve: 2024-10-16 17:39:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1597
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1597
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Annak ellenére ahogy beszél róla a dokinak igenis megvan a terve arra, hogy könnyen felhúzza, azt a kertet. Minél kevesebb energiabefektetéssel. Ami, annyi, hogy kihasználja a többiek segítségét. Hogy ebből a tervből lesz-e valami az viszont más kérdés. A madárijesztők kapcsán nem sikerült a dokit megvilágosítani.*
-Ruhabáb?
*Nem tudja elképzelni, hogy az hatásos lenne ellenük. Ha békáról csinálsz bábot az se riasztja el a legyeket. Madarakat evő növények vagy állatok sokkal hasznosabbak lennének a doki szerint ha meg kell védeni a termést. De elég kellemetlen lenne ha egy tengerész oktatná ki az erdei rokonokat a nővényekről. Még ha ezek szerint jobban is ért hozzájuk. Viszont a szirénekről és a sellőkről nem sajnálja megosztani a hamis bölcsességeit amire van is hallgatóság. Ez pedig csak tovább lelkesíti. Mindkét lány igencsak megörül neki mikor kiderül, hogy nem csak egy nagyszájú utazó szedett össze mindenféle gyerekmesét és adta elő megtörténtként hanem a doki is megerősíti ezeket a meséket mintha tényleg lenne ilyen. De kap kérdéseket is. Amiktől természetesen nem jön zavarba. Még örül is nekik.*
-Luninari drágám, nem szerintem nem való nő a tengerre, hanem tényleg nem való. Most beszéltem róla milyen féltékeny tud lenni a tengeristennő. Sosem volt még annak jó vége ha nők szálltak tengerre. Még ha utaznak is valahova az is veszélyes, de hogy hajós akarjon lenni valamelyik? Az a fehérnép, aki a tengeren akar élni ott is hal meg. Ez szabály. Nem menti meg se sellő, se semmi. Sokszor a hajót se. Ezért se látják szívesen a nőket a fedélzeten. Felbosszantani a tengeristennőt halálosabb, mint a bitó kötele a nyakadon.
*Persze ő nem mondaná magát babonásnak. De jobb óvatosnak lenni. Vallásosnak se hívná magát. Nem követi egyik istent se, de kerüli őket. Jobb a békesség. A mágiáról nem sokat tud. Elég hihetetlennek hangzik amiről Luninari a tintanyalóval beszélget. Lebegő szigetek, eltűnni és valahol máshol megjelenni. Nagyobb mesének hangzik ez mint a sellők és a szirének. Viszont arról, hogy valakiből lehet halandóként isten már hozzá tud szólni.*
-Volt is arra példa. Vagy valami hasonló. Az artheniori városalapító leszármazottja. Aki, szembeszállt az istenekkel és a szolgáikkal. Valamilyen Thenior ha jól emlékszem. Bár mintha ő Teysus-nak lenne valakije úgyhogy lehet mégsem csak a saját mágiáját használja. Ehhez nem értek.
*Rándít végül vállat és iszik a borába. El is lesz döntve, hogy a játékot félvér kezdje. Azt, nézve a doki talán már megérti a szabályokat. Mielőtt belekezdenének viszont a lány megint felhozza a madárijesztők témáját és pont egy olyan példát hoz fel, ami az elf fejében is megfordult. Méghozzá nem is hangzik sületlenségnek amit mond. Erre és a játékra kíváncsian figyel hallgatagon a doki. Időnként bele-bele kortyolgatva a borába.*
//Surran az őz, szökell halkan//
*Annak ellenére ahogy beszél róla a dokinak igenis megvan a terve arra, hogy könnyen felhúzza, azt a kertet. Minél kevesebb energiabefektetéssel. Ami, annyi, hogy kihasználja a többiek segítségét. Hogy ebből a tervből lesz-e valami az viszont más kérdés. A madárijesztők kapcsán nem sikerült a dokit megvilágosítani.*
-Ruhabáb?
*Nem tudja elképzelni, hogy az hatásos lenne ellenük. Ha békáról csinálsz bábot az se riasztja el a legyeket. Madarakat evő növények vagy állatok sokkal hasznosabbak lennének a doki szerint ha meg kell védeni a termést. De elég kellemetlen lenne ha egy tengerész oktatná ki az erdei rokonokat a nővényekről. Még ha ezek szerint jobban is ért hozzájuk. Viszont a szirénekről és a sellőkről nem sajnálja megosztani a hamis bölcsességeit amire van is hallgatóság. Ez pedig csak tovább lelkesíti. Mindkét lány igencsak megörül neki mikor kiderül, hogy nem csak egy nagyszájú utazó szedett össze mindenféle gyerekmesét és adta elő megtörténtként hanem a doki is megerősíti ezeket a meséket mintha tényleg lenne ilyen. De kap kérdéseket is. Amiktől természetesen nem jön zavarba. Még örül is nekik.*
-Luninari drágám, nem szerintem nem való nő a tengerre, hanem tényleg nem való. Most beszéltem róla milyen féltékeny tud lenni a tengeristennő. Sosem volt még annak jó vége ha nők szálltak tengerre. Még ha utaznak is valahova az is veszélyes, de hogy hajós akarjon lenni valamelyik? Az a fehérnép, aki a tengeren akar élni ott is hal meg. Ez szabály. Nem menti meg se sellő, se semmi. Sokszor a hajót se. Ezért se látják szívesen a nőket a fedélzeten. Felbosszantani a tengeristennőt halálosabb, mint a bitó kötele a nyakadon.
*Persze ő nem mondaná magát babonásnak. De jobb óvatosnak lenni. Vallásosnak se hívná magát. Nem követi egyik istent se, de kerüli őket. Jobb a békesség. A mágiáról nem sokat tud. Elég hihetetlennek hangzik amiről Luninari a tintanyalóval beszélget. Lebegő szigetek, eltűnni és valahol máshol megjelenni. Nagyobb mesének hangzik ez mint a sellők és a szirének. Viszont arról, hogy valakiből lehet halandóként isten már hozzá tud szólni.*
-Volt is arra példa. Vagy valami hasonló. Az artheniori városalapító leszármazottja. Aki, szembeszállt az istenekkel és a szolgáikkal. Valamilyen Thenior ha jól emlékszem. Bár mintha ő Teysus-nak lenne valakije úgyhogy lehet mégsem csak a saját mágiáját használja. Ehhez nem értek.
*Rándít végül vállat és iszik a borába. El is lesz döntve, hogy a játékot félvér kezdje. Azt, nézve a doki talán már megérti a szabályokat. Mielőtt belekezdenének viszont a lány megint felhozza a madárijesztők témáját és pont egy olyan példát hoz fel, ami az elf fejében is megfordult. Méghozzá nem is hangzik sületlenségnek amit mond. Erre és a játékra kíváncsian figyel hallgatagon a doki. Időnként bele-bele kortyolgatva a borába.*
898. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2024-10-15 18:08:19
Üzenet elküldve: 2024-10-15 18:08:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 678
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 678
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Nem tudja eldönteni, hogy saját maga, vagy pedig ábrázata alapján édesanyja-e az, aki nagyobb elragadtatással hallgatja azt, amint Int az általa említett szigetről mesél, úgy tűnik mindenesetre, hogy még Adoaver is az egykori tengerész szavai hatása alá kerül, aminek mindenképpen örül.
Hiába, távoli tájakról és mesés helyekről álmodozni mindenki szeret, akkor pedig főleg, ha a mese egyben valóság is.
Ezúttal Ea szólal meg először.*
- Talán meglep kicsit, hogy éppen tőlem hallod ezt, *fordul először saját lányához, de természetesen mindenki máshoz is beszél, senkit nem akarva kizárni a társalgásból* de még a legőszintébb hívőben is feltámadhat a kétely néha. Az én fejemben is megfordult már, hogy kedvenc világjáró utazónk történetei nem minden esetben fedték a teljes valóságot. *fogalmaz diplomatikusan.* Legkevesebb ferdített kicsit, vagy kiszínezte a történteket. De az, hogy éppen ebben nem hazudott, arra enged következtetni, hogy másban sem tette. Örülök.
- Én is. *mosolyodik el erre. Neki is éppen elég annyi, hogy Intath megerősíti a legendát, aki velük ellentétben nem csak látott már tengert, hanem utazásai és kalandjai nagy részének színhelye is volt. Ő viszont kicsit másik oldaláról fogja meg Int elbeszélését, mint azt Ea tette.*
- Érdekesen hangzik. De a szirének éneke a nőket is elcsábítja? És a sellők megmentenek nőket is? Tudom, hogy szerinted nő nem való hajóra, de biztos létezett azért sok olyan tengerész is a történelemben, aki nő volt.
*Csak egy kis kortyot iszik, mielőtt még hangosan gondolkodna a tovább. Az alkoholnál is sokkal mámorítóbb érzés, hogy édesanyján és plüssnyulain kívül is figyelnek rá mások, és nem kell magában tartani gondolatait, mint kislányként kellett.
Akkor pedig főleg izgatott és elragadtatott kicsit mindig, ha mágiáról beszélhet, nyilván nem véletlenül. Most is az, mindkettő.*
- Igazad lehet. *mondja Adoavernek.* A holdmágia is képes testek áthelyezésére, még akkor is, ha nem elképesztően nagy távolságra és csak magának a varázslatot felhasználó mágusnak a testéről beszélünk. Legközelebb a toronyban, ha minden jól megy én is képes leszek elsajátítani a teleportációt. Ennek ellenére a dolog bizonyítottan lehetséges, és ez még csak a hivatalosan hozzáférhető mágikus tudás. El tudom képzelni, hogyha valaki elsajátít valamennyi ismert varázslatot, vagy legalább ezek jelentős többségét, akkor megértheti a mágia rendszerét és lényegét annyira, hogy rálelhet valamilyen mélyebben elrejtett rendszerre és tudásra, amivel akár egy egész sziget áthelyezésére is képes lehet. Sőt, azt sem feltétlenül tartom elképzelhtetlennek, hogy a szakrális mágusok által szolgált és imádott istenségek, valaha olyan egyszerű, mezei halandók voltak, mint most mi, és éppen a mágia révén tettek szert olyan hatalomra, aminek az lett a vége, hogy istenek lettek.
*Ez a gondolatmenet persze kissé messzire vezetne, ha folytatná, és édesanyja nyilván megbotránkozna rajta, bár sejtése szerint így is sejti, hogy szíve szerint kifuttatná arra, hogy a legjobb elemi mágusokban szerinte ott van a potenciális lehetőség szakrális mágusok által imádott istenséggé válni, ami, tekintve azt, hogy a két különböző mágia között, eléggé felemás az átjárás, valahol az ismert világnak talán éppen az egyik legnagyobb ellentmondása.
Nem is nagyon akar elmerülni ebben, így a dáma első lépéseinek megtétele előtt inkább marad az éteri sík helyett az anyaghoz sokkal közelebbi témáknál.*
- Ezt a madárijesztő dolgot viszont sohasem értettem teljesen. *vallja be* Ne érts félre Adoaver kérlek, mert nem sértésnek szánom, és főleg azért, amiért sokan megvetik a félvéreket és ennek már tapasztaltam is a hátrányait sokszor, nincs bennem azt hiszem semmilyen faji előítélet, de ez az egész nekem csak egy furcsa, ember szokásnak tűnik. *használja szándékosan a furcsa szót a buta helyett, mert utóbbi már nyilván tényleg sértő lenne minden szándéka ellenére is.* Ilyesmit eddig főleg a leginkább emberek lakta falvakban láttam, de a legtöbb madárijesztő ember formájúra volt csinálva, pedig, ha én madár lennék, akkor biztosan nem az emberektől félnék a legjobban, hanem a macskától, ami az igazi ellenségem. Emberforma madárijesztő helyett én inkább raknék ki hatalmas macskaformájú madárijesztőket a mezőre. Belőlük is fekete kéne, hogy még baljósabb legyen, bár nem, inkább egy nagy, fehér macska, mert az a feketével ellentétben éjszaka is látszik.
*Ezek után lép egyet, de nem feledkezik meg annak hogyanjáról semmiképpen sem, mert ez újabb figyelmesség Adoaver részéről felé. Véletlen lenne, vagy szándékos kedvesség? Most valamiért inkább az utóbbi mellett dönt és nagyon örül neki.*
- A holdszínnel vagyok, köszönöm! *mosolyodik el.
Ugyan nem teljesen biztos abban, hogy előnyt jelent-e az, hogy ő kezdhet, vagy pedig hátrányt, mivel azonban ez még csak a játék első köre talán annyira nem is számít.
Próbál óvatos lenni, és megfontoltan támadni, nem pedig fejetlenül rohanva előre, de természetéhez talán eleve jobban illik az, ha hagyja, hogy a fiú támadjon, ő pedig reagáljon a támadására. Meglehet túl óvatos, ami talán abból is fakad, hogy mágiatanulásra szánt ideje és pénze jelentős részét egy olyan mágiaág tanulmányozásának szentelte, ami, ha erős is, de mégis elsősorban védőmágia. Most is nagyobb esélyt lát a győzelemre úgy, hogy megpróbál a tábla hozzá közelebb eső felén felépíteni valami stabil védelmi vonal féleséget, közel csalogatni hozzá Adoaver katonáit, aztán pedig alattomosan lecsapni rájuk.
Szerencséjére mindez csak játék, nem igazi hadvezér, aki hús-vér katonákat vezet, így még az is bőven belefér, hogyha egy-egy korongot feláldoz annak érdekében, hogy az ifjú mágust meggondolatlan támadásra csábítsa, amit aztán minimális, vagy pedig nulla veszteséggel torolhat meg.
Egyelőre ennyi a taktikája, mivel azonban ez az első játéka ezzel a játékkal, hiába a fejben elvben elgondolt stratégia, ha nem tudja átültetni a gyakorlatba az elképzeléseit. Az a kérdés, hogy mennyire sikerül neki, de hát nyilván az is, hogy Adoaver mennyire dől be ennek.
Lépéseit viszont nem gondolja túl, nem akarva húzni az időt, és pont azért, mert hiába nem tartja magának butának, sőt, igazat megvallva nagyon is okosnak tartja magát, most még nincsen rajta az a nyomás, ami mondjuk akkor lenne, ha Adoaver és ő évek óta játszanák már ezt egymás ellen. A legrosszabb, ami történhet, hogy elveszíti az első játszmát, márpedig a legelső játékot elveszíteni szerinte minden csak nem szégyen.
Azt is tudja, hogy édesanyja szurkol neki, hiába tudja róla, hogy nem megszállottja a győzelemnek, inkább csak attól fél, hogy az első kudarc elkedvetlenítené és elvenne valamit nehezen megszerzett önbizalmából, ráadásul pont egy ünnepnapon.
Abban is biztos, hogy Int is neki szurkol, egyrészt, mert szereti, másrészt pedig nyilván azért is, hogy Adoaver orra alá dörgölhesse, hogy legyőzte őt egy kezdő, ezen a ponton pedig meg is sajnálja a fiút. Vajon tudja, vagy a szívére venné azt nagyon, hogy mindenki ellene szurkol, még ő is?
Mert hiába nem akar minden áron nyerni, és nem az a típus, aki ne bírná elviselni a vereséget egy játékban, azért, ha már játszik, mégis ő maga is jobban szeret győzni, mint veszíteni. Ugyanakkor azt sem szeretné egyáltalán, ha a doki kedvére gúnyolódhatna Adoaveren, de szándékosan sem akar veszíteni csak azért, hogy ezt elkerülje, igaz, mivel ez az első alkalom, hogy dámázik, nincs is azon a szinten, hogy tudjon feltűnés nélkül, szándékosan veszteni.
Ha lépéseit nem is vacillálja agyon, lehet ezt most kicsit túlgondolta szokása szerint. Iszik is inkább egy újabb korty forralt bort, miközben Adoaver újabb lépésére vár.
Bármennyire is forgatja magában a dolgokat, úgy is az a lényeg, hogy győzni is, veszteni is képes legyen méltósággal, ő pedig mind a kettőt kinézi saját magából.*
//Dobás eredménye: 28//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Nem tudja eldönteni, hogy saját maga, vagy pedig ábrázata alapján édesanyja-e az, aki nagyobb elragadtatással hallgatja azt, amint Int az általa említett szigetről mesél, úgy tűnik mindenesetre, hogy még Adoaver is az egykori tengerész szavai hatása alá kerül, aminek mindenképpen örül.
Hiába, távoli tájakról és mesés helyekről álmodozni mindenki szeret, akkor pedig főleg, ha a mese egyben valóság is.
Ezúttal Ea szólal meg először.*
- Talán meglep kicsit, hogy éppen tőlem hallod ezt, *fordul először saját lányához, de természetesen mindenki máshoz is beszél, senkit nem akarva kizárni a társalgásból* de még a legőszintébb hívőben is feltámadhat a kétely néha. Az én fejemben is megfordult már, hogy kedvenc világjáró utazónk történetei nem minden esetben fedték a teljes valóságot. *fogalmaz diplomatikusan.* Legkevesebb ferdített kicsit, vagy kiszínezte a történteket. De az, hogy éppen ebben nem hazudott, arra enged következtetni, hogy másban sem tette. Örülök.
- Én is. *mosolyodik el erre. Neki is éppen elég annyi, hogy Intath megerősíti a legendát, aki velük ellentétben nem csak látott már tengert, hanem utazásai és kalandjai nagy részének színhelye is volt. Ő viszont kicsit másik oldaláról fogja meg Int elbeszélését, mint azt Ea tette.*
- Érdekesen hangzik. De a szirének éneke a nőket is elcsábítja? És a sellők megmentenek nőket is? Tudom, hogy szerinted nő nem való hajóra, de biztos létezett azért sok olyan tengerész is a történelemben, aki nő volt.
*Csak egy kis kortyot iszik, mielőtt még hangosan gondolkodna a tovább. Az alkoholnál is sokkal mámorítóbb érzés, hogy édesanyján és plüssnyulain kívül is figyelnek rá mások, és nem kell magában tartani gondolatait, mint kislányként kellett.
Akkor pedig főleg izgatott és elragadtatott kicsit mindig, ha mágiáról beszélhet, nyilván nem véletlenül. Most is az, mindkettő.*
- Igazad lehet. *mondja Adoavernek.* A holdmágia is képes testek áthelyezésére, még akkor is, ha nem elképesztően nagy távolságra és csak magának a varázslatot felhasználó mágusnak a testéről beszélünk. Legközelebb a toronyban, ha minden jól megy én is képes leszek elsajátítani a teleportációt. Ennek ellenére a dolog bizonyítottan lehetséges, és ez még csak a hivatalosan hozzáférhető mágikus tudás. El tudom képzelni, hogyha valaki elsajátít valamennyi ismert varázslatot, vagy legalább ezek jelentős többségét, akkor megértheti a mágia rendszerét és lényegét annyira, hogy rálelhet valamilyen mélyebben elrejtett rendszerre és tudásra, amivel akár egy egész sziget áthelyezésére is képes lehet. Sőt, azt sem feltétlenül tartom elképzelhtetlennek, hogy a szakrális mágusok által szolgált és imádott istenségek, valaha olyan egyszerű, mezei halandók voltak, mint most mi, és éppen a mágia révén tettek szert olyan hatalomra, aminek az lett a vége, hogy istenek lettek.
*Ez a gondolatmenet persze kissé messzire vezetne, ha folytatná, és édesanyja nyilván megbotránkozna rajta, bár sejtése szerint így is sejti, hogy szíve szerint kifuttatná arra, hogy a legjobb elemi mágusokban szerinte ott van a potenciális lehetőség szakrális mágusok által imádott istenséggé válni, ami, tekintve azt, hogy a két különböző mágia között, eléggé felemás az átjárás, valahol az ismert világnak talán éppen az egyik legnagyobb ellentmondása.
Nem is nagyon akar elmerülni ebben, így a dáma első lépéseinek megtétele előtt inkább marad az éteri sík helyett az anyaghoz sokkal közelebbi témáknál.*
- Ezt a madárijesztő dolgot viszont sohasem értettem teljesen. *vallja be* Ne érts félre Adoaver kérlek, mert nem sértésnek szánom, és főleg azért, amiért sokan megvetik a félvéreket és ennek már tapasztaltam is a hátrányait sokszor, nincs bennem azt hiszem semmilyen faji előítélet, de ez az egész nekem csak egy furcsa, ember szokásnak tűnik. *használja szándékosan a furcsa szót a buta helyett, mert utóbbi már nyilván tényleg sértő lenne minden szándéka ellenére is.* Ilyesmit eddig főleg a leginkább emberek lakta falvakban láttam, de a legtöbb madárijesztő ember formájúra volt csinálva, pedig, ha én madár lennék, akkor biztosan nem az emberektől félnék a legjobban, hanem a macskától, ami az igazi ellenségem. Emberforma madárijesztő helyett én inkább raknék ki hatalmas macskaformájú madárijesztőket a mezőre. Belőlük is fekete kéne, hogy még baljósabb legyen, bár nem, inkább egy nagy, fehér macska, mert az a feketével ellentétben éjszaka is látszik.
*Ezek után lép egyet, de nem feledkezik meg annak hogyanjáról semmiképpen sem, mert ez újabb figyelmesség Adoaver részéről felé. Véletlen lenne, vagy szándékos kedvesség? Most valamiért inkább az utóbbi mellett dönt és nagyon örül neki.*
- A holdszínnel vagyok, köszönöm! *mosolyodik el.
Ugyan nem teljesen biztos abban, hogy előnyt jelent-e az, hogy ő kezdhet, vagy pedig hátrányt, mivel azonban ez még csak a játék első köre talán annyira nem is számít.
Próbál óvatos lenni, és megfontoltan támadni, nem pedig fejetlenül rohanva előre, de természetéhez talán eleve jobban illik az, ha hagyja, hogy a fiú támadjon, ő pedig reagáljon a támadására. Meglehet túl óvatos, ami talán abból is fakad, hogy mágiatanulásra szánt ideje és pénze jelentős részét egy olyan mágiaág tanulmányozásának szentelte, ami, ha erős is, de mégis elsősorban védőmágia. Most is nagyobb esélyt lát a győzelemre úgy, hogy megpróbál a tábla hozzá közelebb eső felén felépíteni valami stabil védelmi vonal féleséget, közel csalogatni hozzá Adoaver katonáit, aztán pedig alattomosan lecsapni rájuk.
Szerencséjére mindez csak játék, nem igazi hadvezér, aki hús-vér katonákat vezet, így még az is bőven belefér, hogyha egy-egy korongot feláldoz annak érdekében, hogy az ifjú mágust meggondolatlan támadásra csábítsa, amit aztán minimális, vagy pedig nulla veszteséggel torolhat meg.
Egyelőre ennyi a taktikája, mivel azonban ez az első játéka ezzel a játékkal, hiába a fejben elvben elgondolt stratégia, ha nem tudja átültetni a gyakorlatba az elképzeléseit. Az a kérdés, hogy mennyire sikerül neki, de hát nyilván az is, hogy Adoaver mennyire dől be ennek.
Lépéseit viszont nem gondolja túl, nem akarva húzni az időt, és pont azért, mert hiába nem tartja magának butának, sőt, igazat megvallva nagyon is okosnak tartja magát, most még nincsen rajta az a nyomás, ami mondjuk akkor lenne, ha Adoaver és ő évek óta játszanák már ezt egymás ellen. A legrosszabb, ami történhet, hogy elveszíti az első játszmát, márpedig a legelső játékot elveszíteni szerinte minden csak nem szégyen.
Azt is tudja, hogy édesanyja szurkol neki, hiába tudja róla, hogy nem megszállottja a győzelemnek, inkább csak attól fél, hogy az első kudarc elkedvetlenítené és elvenne valamit nehezen megszerzett önbizalmából, ráadásul pont egy ünnepnapon.
Abban is biztos, hogy Int is neki szurkol, egyrészt, mert szereti, másrészt pedig nyilván azért is, hogy Adoaver orra alá dörgölhesse, hogy legyőzte őt egy kezdő, ezen a ponton pedig meg is sajnálja a fiút. Vajon tudja, vagy a szívére venné azt nagyon, hogy mindenki ellene szurkol, még ő is?
Mert hiába nem akar minden áron nyerni, és nem az a típus, aki ne bírná elviselni a vereséget egy játékban, azért, ha már játszik, mégis ő maga is jobban szeret győzni, mint veszíteni. Ugyanakkor azt sem szeretné egyáltalán, ha a doki kedvére gúnyolódhatna Adoaveren, de szándékosan sem akar veszíteni csak azért, hogy ezt elkerülje, igaz, mivel ez az első alkalom, hogy dámázik, nincs is azon a szinten, hogy tudjon feltűnés nélkül, szándékosan veszteni.
Ha lépéseit nem is vacillálja agyon, lehet ezt most kicsit túlgondolta szokása szerint. Iszik is inkább egy újabb korty forralt bort, miközben Adoaver újabb lépésére vár.
Bármennyire is forgatja magában a dolgokat, úgy is az a lényeg, hogy győzni is, veszteni is képes legyen méltósággal, ő pedig mind a kettőt kinézi saját magából.*
//Dobás eredménye: 28//
897. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2024-10-13 19:08:35
Üzenet elküldve: 2024-10-13 19:08:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 371
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 371
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Meglepően hosszú ideig van már fönt a gyógynövénykert ötlete, kezd az az érzése lenni hogy Intath jóval komolyabban gondolja a dolgot, mint ahogy ő elsőnek képzelte. Bolond legyen ő túl hamar ítélkezni, de még Callipeya segítségével sem biztos hogy tudhatja, mekkora fába vágja a fejszét; nem holmi gyomokról van szó, amik napon-havon eléldegélnek. Az első hetekben nagyobb időt fog a doktor életéből ez a kis projekt felemészteni, mint az összes házi munka együtt véve. Ha életbe fog lépni ez a program, szinte biztos hogy nekik is bele fog kelleni segíteniük így vagy úgy, kézi munka vagy vagyoni támogatás terén. De ha sikerül, akkor nem csak a szőke elf hasznosulhat belőle, és ezalatt nem csak az egészségre gondol.*
- Madarak és rágcsálók elijesztésére szolgáló ruhabáb, amit a mezők közepére tesznek ki. *Tudósít, enyhe hitetlenséggel a tekintetén hogy a szó kérdés-szerűen ismétlődik meg. Rossz kezdésnek tartja, hogy a doktor nem tudja, mi az.
Bár örül hogy képzelete egyvalakit jobb kedvre derít, ötletelő hümmögéssel hallgatja Luninari másodfülű leírását a szigettel kapcsolatban, hogy utána tények híján szétnyissa kezeit.*
- Végül is, a tornyot is mágiával helyezték mérföldekre távolabb alapzatától, és azóta is a levegőben súrolja a felhőket; ezáltal egy sziget elmozdítása nem hangzik lehetetlennek, még ha jóval nehezebbnek is. *Ábrándozik, játszva a szórakoztató, még ha nem is valószerű helyzettel. Tengerész múltú háztársa elbeszélését viszont szokatlanul tisztelettudó figyelemmel hallgatja, láthatólag roppant érdeklődéssel. Annak örül, hogy ezen a fizikai síkon létezik még valaki aki nagyjából tisztában van a szirének és sellők közötti különbséggel, ezért nem kotyogja bele kritikai véleményét, hogy az a matróz valószínűleg csak túl sok tengervizet nyelt fulladása alatt, és a képzelete játszhatott vele, hogy valóban egy sellő halászta ki a tengerből, és nem mondjuk egy arra tévedt halásznő. Nincs az a szerencse.
Nem az a kirobbanó lelkesedés tör ki a többiekből a játékbemutatójára, mint reménykedett, de az érdeklődés legalább megvan.* - Akkor ha nem gondoltad meg magad, te játszol ellenem, Luninari! *Szűri le a szituációt, miután egy nem éppen szerény mennyiségű borral benedvesítette magyarázatától kiszáradt torkát. Kissé megremeg feje, ahogy leteszi a bögrét.* - Csak ülj le velem szembe, fehér vagy. Nyugodtan kezdj és lássuk mi történik! *Kényelmes tempóban előkészíti a táblát, míg fél-elf barátja fizikai és lelki helyén nem találja magát.
Az ifjú mágus eleinte utánozza a lépéseket, a fekete korongok tükörképei a fehéreknek; mindössze az első támadás után lesz választása más mezőkre mozgatni korongjait, ahonnan felgyorsulnak az események. Nem szokott tíz percnél több időt igénybe venni egy játék, úgyhogy igencsak bízik benne, hogy nem lesznek elbátortalanodva a játszma végén, esetleg több ismétlés lehet a vége...*
//Dobás eredménye: 74//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Meglepően hosszú ideig van már fönt a gyógynövénykert ötlete, kezd az az érzése lenni hogy Intath jóval komolyabban gondolja a dolgot, mint ahogy ő elsőnek képzelte. Bolond legyen ő túl hamar ítélkezni, de még Callipeya segítségével sem biztos hogy tudhatja, mekkora fába vágja a fejszét; nem holmi gyomokról van szó, amik napon-havon eléldegélnek. Az első hetekben nagyobb időt fog a doktor életéből ez a kis projekt felemészteni, mint az összes házi munka együtt véve. Ha életbe fog lépni ez a program, szinte biztos hogy nekik is bele fog kelleni segíteniük így vagy úgy, kézi munka vagy vagyoni támogatás terén. De ha sikerül, akkor nem csak a szőke elf hasznosulhat belőle, és ezalatt nem csak az egészségre gondol.*
- Madarak és rágcsálók elijesztésére szolgáló ruhabáb, amit a mezők közepére tesznek ki. *Tudósít, enyhe hitetlenséggel a tekintetén hogy a szó kérdés-szerűen ismétlődik meg. Rossz kezdésnek tartja, hogy a doktor nem tudja, mi az.
Bár örül hogy képzelete egyvalakit jobb kedvre derít, ötletelő hümmögéssel hallgatja Luninari másodfülű leírását a szigettel kapcsolatban, hogy utána tények híján szétnyissa kezeit.*
- Végül is, a tornyot is mágiával helyezték mérföldekre távolabb alapzatától, és azóta is a levegőben súrolja a felhőket; ezáltal egy sziget elmozdítása nem hangzik lehetetlennek, még ha jóval nehezebbnek is. *Ábrándozik, játszva a szórakoztató, még ha nem is valószerű helyzettel. Tengerész múltú háztársa elbeszélését viszont szokatlanul tisztelettudó figyelemmel hallgatja, láthatólag roppant érdeklődéssel. Annak örül, hogy ezen a fizikai síkon létezik még valaki aki nagyjából tisztában van a szirének és sellők közötti különbséggel, ezért nem kotyogja bele kritikai véleményét, hogy az a matróz valószínűleg csak túl sok tengervizet nyelt fulladása alatt, és a képzelete játszhatott vele, hogy valóban egy sellő halászta ki a tengerből, és nem mondjuk egy arra tévedt halásznő. Nincs az a szerencse.
Nem az a kirobbanó lelkesedés tör ki a többiekből a játékbemutatójára, mint reménykedett, de az érdeklődés legalább megvan.* - Akkor ha nem gondoltad meg magad, te játszol ellenem, Luninari! *Szűri le a szituációt, miután egy nem éppen szerény mennyiségű borral benedvesítette magyarázatától kiszáradt torkát. Kissé megremeg feje, ahogy leteszi a bögrét.* - Csak ülj le velem szembe, fehér vagy. Nyugodtan kezdj és lássuk mi történik! *Kényelmes tempóban előkészíti a táblát, míg fél-elf barátja fizikai és lelki helyén nem találja magát.
Az ifjú mágus eleinte utánozza a lépéseket, a fekete korongok tükörképei a fehéreknek; mindössze az első támadás után lesz választása más mezőkre mozgatni korongjait, ahonnan felgyorsulnak az események. Nem szokott tíz percnél több időt igénybe venni egy játék, úgyhogy igencsak bízik benne, hogy nem lesznek elbátortalanodva a játszma végén, esetleg több ismétlés lehet a vége...*
//Dobás eredménye: 74//
896. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2024-10-11 14:33:58
Üzenet elküldve: 2024-10-11 14:33:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1597
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1597
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Meglepné ha a másik tudna olyan felhasználását mondani a tulipánnak amiről ő ne hallott volna és a sejtése bejön.*
-Nos, gyógynövénykert esetén nem a könnyen termeszthetőség lényeges számomra hanem inkább a növények hatása. A rossz hangulat ellen pedig nem muszáj gyógyfőzetekhez nyúlni.
~Bár egy jó pálinka sosem árt.~
*Mikor pedig kifejti, hogy mire gondolt akkor a kezdetben nem túl lelkesnek tűnő Luninari-t is megnyeri magának.*
-Igen méghozzá bizonyos, hogy egyes növények jó hatással vannak az egészségre.
*Nem véletlen, hogy a doki is ha teheti akkor fűszeresen étkezik. Állítólag a férfierőre is jó hatással vannak bizonyos fűszerek. Ahogy a kerítés fontosságánál meg lesznek említve az elf kutyanevelési módszerei, most is kap rá kritikát. Ki is fejtené, hogy abból tanul az állat, de valami más üti meg a fülét.*
-Madárijesztő?
*Olyan növényről még nem hallott. Mitől ijedne meg egy madár? Lehet az valami állat. Vagy állatcsoport. A madárijesztők amik megeszik a madarakat mielőtt a kertet lerabolnák. A szőke férfiben ez az elképzelés fogalmazódik meg. Viszont nem ő az egyetlen a társaságban, aki meseszerű dolgokkal igyekszik magyarázni a világot maga körül. A félvér lány mikor kifejti a tósziget rejtélyét akkor merengő ábrázata kisimul és lassan bólint.*
-Nem mese az. Ezt a nevét nem ismertem, de hallottam már róla. Járni viszont pont a szirének miatt nem tanácsos arrafelé. Aki, azoknak az énekét meghallja megfeledkezik mindenről. Ha a hajó sziklák felé megy, azt se veszi észre senki csak akkor mikor a tengervíz a fülükbe csap viszont akkor már késő. Aki, valahogy túléli utána addig nem lel nyugodalmat míg újra nem hallja egy szirén énekét. Azt, mondják a tengeristennő teremtette azokat, de csak azért, hogy próbára tegye a hajósokat. Ugyanis ő egy féltékeny, dölyfös szerető és ki nem állhatja ha megfeledkeznek róla. Főleg ha egy asszony miatt teszik. Sellők viszont mások. Azok kerülik az embereket, de segítenek a bajbajutottakon. A volt kapitányom látott is egyet. Megmentette őt mikor egyszer majdnem vízbe fulladt. Találkozott ő előtte és utána is mindenféle asszonnyal. Szőkével, barnával, elffel, óriással, minden színűvel is, de azt mondja annak a nőnek egyik se ért a nyomába. Vörös haj, zöld szemek, olyan piros száj mintha a meggy fogta volna meg és az alakját a kigyómozgású wegtoreni táncosnők is megirigyelnék. A bőre bár fehér volt és a víz fagyos, de a teste mégis olyan forró volt, hogy mikor hozzábújt annak a melege mentette meg a megfagyástól. A pikkelyes halfarka pedig a szivárvány összes színében játszott és ahogy úszott és a fény megcsillant rajta úgy változott a színe. Esküszöm bele is volt szerelmesedve a kapitány abba a nőbe pedig csak egyszer látta és utána soha többet. Szóval létezik az a sziget. Csak nem tanácsos még a közelébe se menni. Sok titka van a tengernek viszont, aki nem vigyáz és nem tiszteli a haragját arra szörnyű sors várhat.
*A tenger nem való puhányoknak, aki nem tiszteli az könnyen a fenekén találhatja magát... Tipikus tengerész tanácsok amikben van is igazság ellentétben az ilyen mesékkel. Bár a doki is úgy meséli mintha természetes lenne, hogy ilyesmikkel össze lehet futni. Főként mert a valóság igencsak lehangoló lenne. Arról mesélni miképp ücsörgött a kabinjában hetekig a vízen mikor nem találkoztak senkivel és csak bámulták a vizet. Egyetlen szórakozásuk pedig a sokszor még meg se kapott fizetésük elkockázása volt, ami után a vesztes csalással vádolta a nyertest mire elcsattant pár pofon. Jobb esetben munkát adva az elfnek, rossz esetben ő maga volt a vesztes is és az is, aki a több pofont kapta. Most remélhetőleg nem vadul majd el annyira a játék. Amibe az is jelentősen közre fog játszani, hogy bár a doki látszólag figyel és bólogat a szabályok hallatán valójában igen hamar belezavarodik. Szóval kicsit se bánja a félvér felajánlását.*
-Kezdj csak nyugodtan. Én majd figyelem.
//Surran az őz, szökell halkan//
*Meglepné ha a másik tudna olyan felhasználását mondani a tulipánnak amiről ő ne hallott volna és a sejtése bejön.*
-Nos, gyógynövénykert esetén nem a könnyen termeszthetőség lényeges számomra hanem inkább a növények hatása. A rossz hangulat ellen pedig nem muszáj gyógyfőzetekhez nyúlni.
~Bár egy jó pálinka sosem árt.~
*Mikor pedig kifejti, hogy mire gondolt akkor a kezdetben nem túl lelkesnek tűnő Luninari-t is megnyeri magának.*
-Igen méghozzá bizonyos, hogy egyes növények jó hatással vannak az egészségre.
*Nem véletlen, hogy a doki is ha teheti akkor fűszeresen étkezik. Állítólag a férfierőre is jó hatással vannak bizonyos fűszerek. Ahogy a kerítés fontosságánál meg lesznek említve az elf kutyanevelési módszerei, most is kap rá kritikát. Ki is fejtené, hogy abból tanul az állat, de valami más üti meg a fülét.*
-Madárijesztő?
*Olyan növényről még nem hallott. Mitől ijedne meg egy madár? Lehet az valami állat. Vagy állatcsoport. A madárijesztők amik megeszik a madarakat mielőtt a kertet lerabolnák. A szőke férfiben ez az elképzelés fogalmazódik meg. Viszont nem ő az egyetlen a társaságban, aki meseszerű dolgokkal igyekszik magyarázni a világot maga körül. A félvér lány mikor kifejti a tósziget rejtélyét akkor merengő ábrázata kisimul és lassan bólint.*
-Nem mese az. Ezt a nevét nem ismertem, de hallottam már róla. Járni viszont pont a szirének miatt nem tanácsos arrafelé. Aki, azoknak az énekét meghallja megfeledkezik mindenről. Ha a hajó sziklák felé megy, azt se veszi észre senki csak akkor mikor a tengervíz a fülükbe csap viszont akkor már késő. Aki, valahogy túléli utána addig nem lel nyugodalmat míg újra nem hallja egy szirén énekét. Azt, mondják a tengeristennő teremtette azokat, de csak azért, hogy próbára tegye a hajósokat. Ugyanis ő egy féltékeny, dölyfös szerető és ki nem állhatja ha megfeledkeznek róla. Főleg ha egy asszony miatt teszik. Sellők viszont mások. Azok kerülik az embereket, de segítenek a bajbajutottakon. A volt kapitányom látott is egyet. Megmentette őt mikor egyszer majdnem vízbe fulladt. Találkozott ő előtte és utána is mindenféle asszonnyal. Szőkével, barnával, elffel, óriással, minden színűvel is, de azt mondja annak a nőnek egyik se ért a nyomába. Vörös haj, zöld szemek, olyan piros száj mintha a meggy fogta volna meg és az alakját a kigyómozgású wegtoreni táncosnők is megirigyelnék. A bőre bár fehér volt és a víz fagyos, de a teste mégis olyan forró volt, hogy mikor hozzábújt annak a melege mentette meg a megfagyástól. A pikkelyes halfarka pedig a szivárvány összes színében játszott és ahogy úszott és a fény megcsillant rajta úgy változott a színe. Esküszöm bele is volt szerelmesedve a kapitány abba a nőbe pedig csak egyszer látta és utána soha többet. Szóval létezik az a sziget. Csak nem tanácsos még a közelébe se menni. Sok titka van a tengernek viszont, aki nem vigyáz és nem tiszteli a haragját arra szörnyű sors várhat.
*A tenger nem való puhányoknak, aki nem tiszteli az könnyen a fenekén találhatja magát... Tipikus tengerész tanácsok amikben van is igazság ellentétben az ilyen mesékkel. Bár a doki is úgy meséli mintha természetes lenne, hogy ilyesmikkel össze lehet futni. Főként mert a valóság igencsak lehangoló lenne. Arról mesélni miképp ücsörgött a kabinjában hetekig a vízen mikor nem találkoztak senkivel és csak bámulták a vizet. Egyetlen szórakozásuk pedig a sokszor még meg se kapott fizetésük elkockázása volt, ami után a vesztes csalással vádolta a nyertest mire elcsattant pár pofon. Jobb esetben munkát adva az elfnek, rossz esetben ő maga volt a vesztes is és az is, aki a több pofont kapta. Most remélhetőleg nem vadul majd el annyira a játék. Amibe az is jelentősen közre fog játszani, hogy bár a doki látszólag figyel és bólogat a szabályok hallatán valójában igen hamar belezavarodik. Szóval kicsit se bánja a félvér felajánlását.*
-Kezdj csak nyugodtan. Én majd figyelem.
895. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2024-10-08 16:12:14
Üzenet elküldve: 2024-10-08 16:12:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 678
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 678
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Az egy dolog, hogy lelkesedik egy új játék iránt, amit szívesen kipróbálna, de ez semmi ahhoz képest, amikor Intath további terveit hallja a veteményessel kapcsolatban. Na, ebben már biztosan ő is részt venne szívesen, egyelőre azonban nem ajánlkozik fel, végül is édesanyaja már önként jelentkezett segíteni, neki pedig van Szarvasligetben éppen elég más dolga is bőven.*
- Fűszernövények, na azoknak nagyon örülnék, ami engem illet, remek ötlet! *mosolyodik is el.* Imádok fűszerekkel kísérletezni, és a konyhánkat is változatosabbá tenné.
*Nem először gondolkodik már el a főzés és a mágia hasonlatosságán, jól lehet az igazi analógia inkább a varázsital és egy leves megfőzése között van talán, mégis ő az elemi mágiával is mély hasonlóságot érez. Annak is van rendszere és belső logikája, mint a konyhaművészetnek, csak ami a mágiában a szavak és a mozdulatok, azok a főzésben a hozzávalók és a fűszerek. Vannak össze és össze nem illő dolgok, de abban biztos, hogy rengeteg étel és varázslat sohasem jöhetett volna létre, hogyha a régebbi korok szakácsai, háziasszonyai, vagy éppen a mágusai ne lettek volna elég bátrak kísérletezgetni a szabadidejükben.*
- A kutya elijesztése azért verés nélkül is megoldható, de egy madárijesztő biztosan kelleni fog. *zökkenti ki édesanyja a gondolataiból de csak egy pillanatra.
Ezek után pedig még vidámabb lesz.
Intath vicce ugyan talán kicsit durva és nem szép, ennek ellenére, ha ő nem is volt kalóz, de még egyszerű tengerész sem, most jót nevet rajta.
Aztán Adoaver hozzáteszi a magáét, ezen pedig még jobban nevet, illetve ezen már Ea is, akinek az előbbi poén valahogy nem ütötte át az ingerküszöbét, amit azért is furcsáll kicsit, mert magánál jobbkedélyűbbnek ismeri. Ráadásul azt tartja magáról, hogy neki nincs is jó humorérzéke, legalábbis, amit ő mulatságosnak tart, az másoknak sokszor nem az, illetve jó eséllyel nem tudna úgy előadni egyetlen történetet sem, hogy azon mások hangosan nevessenek, még akkor sem, ha a szóban forgó történet vicces.*
- Ha valóban onnan jött, kár, hogy nem tudta elmesélni, vagy legalább leírni, vagy lerajzolni. Tószigetről a szülőfalumnak az az utazója mesélt, aki sok-sok nemzedékkel ezelőtt élt hozzánk képest *magyarázza Intnek és Adoavernek egyszerre, noha a "sok-sok nemzedékkel ezelőtt" mint időmeghatározás már eleve olyan, mint valami mese; Réges-régen, valahol, innen kicsit messze, valaki mesélt valamit. Komoly történész nyilván legkevesebb az arcába kaparna, ha ilyesmit hallana.*
- Azt mondta, hogy ő járt ott. Egy nagyjából kör alakú sziget messze a hozzánk képest legdélebbi partoktól, bent a tengerben, közepén egy kör alakú tóval, ahol sellők és szirének élnek, akik szívesen csábítanak el arra tévedő hajósokat. De, ha te sohasem hallottál róla, akkor tényleg csak mese lehet. Vagy azóta mágiával rejtette el magát, esetleg elpusztult valamiért és valahogyan. *mesél, és lódul meg kicsit a fantáziája, hogy mi történhetett, ha Int nem tud a szigetről.
Persze, bármennyire is szerette kislányként a meséket, felnőve azért erősen valószínűsíti a legvalószínűbb magyarázatot, hogy az egykori nagy utazó és mesélő egyszerűen csak lódított.
Magában vállat is von, aztán miután megvárta szavaira az esetleges reakciókat, el is megy előkészíteni a szendvicseket, mindez viszont nem tart túl sokáig, köszönhetően három dolognak; az első, hogy siet, a második, hogy eleve nem választottak bonyolult ételt édesanyjával, bár reményeik szerint annál finomabb lesz, mint amennyire egyszerű, a harmadik pedig, hogy most már minden túlzás nélkül tényleg elég nagy rutinja van bármilyen feladatban, ami csak egy konyhában rá várhat.*
- Köszönöm, hogy megvártál! *mosolyog aztán őszinte örömmel, amikor Adoaver elkezdi elmondani a szabályokat. Tudja, hogy egyszerű és talán természetes gesztus, de őt mégis boldoggá teszi, és figyelmességnek veszi, amiért igazán hálás.
Ezek után Eával együtt elmélyülten figyelnek, amikor pedig Adoaver a magyarázat végére ér, ugyan nem szívesen áldozná be magát, hogy ő legyen az első vesztes, de erős benne a vágy is, hogy kipróbálja ebben a is játékban magát.
Ennek ellenére azt sem különösebben bánná, ha nem neki kellene elsőnek a nem is ismeretlenbe, hanem az éppen csak most megismertbe bevetnie lelkesen magát.*
- Érdekesen és izgalmasan hangzik. *összegzi gondolatait egy-két korty már nem is annyira forró forralt bor után.* Ha Intnek nincs kedve elsőnek menni, akkor szívesen kipróbálom. Ha van, akkor pedig a győztessel szeretnék játszani egyet.
*Lehet persze, hogy a vesztessel nagyobb értelme lenne, mert akkor több esélye lenne nyerni, ugyanakkor az az igazság, hogy kislányként is mindig jobban élvezte magát a játékot, mint a győzelmet, így most sem feltétlenül az a célja, hogy szellemi képességeit demonstrálja. Ennek ellenére természetesen nagyon butának sem szeretne tűnni, de ha Intnek nincs kedve játszani, akkor nincs, ebben az esetben úgy tűnik, hogy ő lesz majd az első vesztes a már tapasztalt Adoaverrel szemben.*
//Surran az őz, szökell halkan//
*Az egy dolog, hogy lelkesedik egy új játék iránt, amit szívesen kipróbálna, de ez semmi ahhoz képest, amikor Intath további terveit hallja a veteményessel kapcsolatban. Na, ebben már biztosan ő is részt venne szívesen, egyelőre azonban nem ajánlkozik fel, végül is édesanyaja már önként jelentkezett segíteni, neki pedig van Szarvasligetben éppen elég más dolga is bőven.*
- Fűszernövények, na azoknak nagyon örülnék, ami engem illet, remek ötlet! *mosolyodik is el.* Imádok fűszerekkel kísérletezni, és a konyhánkat is változatosabbá tenné.
*Nem először gondolkodik már el a főzés és a mágia hasonlatosságán, jól lehet az igazi analógia inkább a varázsital és egy leves megfőzése között van talán, mégis ő az elemi mágiával is mély hasonlóságot érez. Annak is van rendszere és belső logikája, mint a konyhaművészetnek, csak ami a mágiában a szavak és a mozdulatok, azok a főzésben a hozzávalók és a fűszerek. Vannak össze és össze nem illő dolgok, de abban biztos, hogy rengeteg étel és varázslat sohasem jöhetett volna létre, hogyha a régebbi korok szakácsai, háziasszonyai, vagy éppen a mágusai ne lettek volna elég bátrak kísérletezgetni a szabadidejükben.*
- A kutya elijesztése azért verés nélkül is megoldható, de egy madárijesztő biztosan kelleni fog. *zökkenti ki édesanyja a gondolataiból de csak egy pillanatra.
Ezek után pedig még vidámabb lesz.
Intath vicce ugyan talán kicsit durva és nem szép, ennek ellenére, ha ő nem is volt kalóz, de még egyszerű tengerész sem, most jót nevet rajta.
Aztán Adoaver hozzáteszi a magáét, ezen pedig még jobban nevet, illetve ezen már Ea is, akinek az előbbi poén valahogy nem ütötte át az ingerküszöbét, amit azért is furcsáll kicsit, mert magánál jobbkedélyűbbnek ismeri. Ráadásul azt tartja magáról, hogy neki nincs is jó humorérzéke, legalábbis, amit ő mulatságosnak tart, az másoknak sokszor nem az, illetve jó eséllyel nem tudna úgy előadni egyetlen történetet sem, hogy azon mások hangosan nevessenek, még akkor sem, ha a szóban forgó történet vicces.*
- Ha valóban onnan jött, kár, hogy nem tudta elmesélni, vagy legalább leírni, vagy lerajzolni. Tószigetről a szülőfalumnak az az utazója mesélt, aki sok-sok nemzedékkel ezelőtt élt hozzánk képest *magyarázza Intnek és Adoavernek egyszerre, noha a "sok-sok nemzedékkel ezelőtt" mint időmeghatározás már eleve olyan, mint valami mese; Réges-régen, valahol, innen kicsit messze, valaki mesélt valamit. Komoly történész nyilván legkevesebb az arcába kaparna, ha ilyesmit hallana.*
- Azt mondta, hogy ő járt ott. Egy nagyjából kör alakú sziget messze a hozzánk képest legdélebbi partoktól, bent a tengerben, közepén egy kör alakú tóval, ahol sellők és szirének élnek, akik szívesen csábítanak el arra tévedő hajósokat. De, ha te sohasem hallottál róla, akkor tényleg csak mese lehet. Vagy azóta mágiával rejtette el magát, esetleg elpusztult valamiért és valahogyan. *mesél, és lódul meg kicsit a fantáziája, hogy mi történhetett, ha Int nem tud a szigetről.
Persze, bármennyire is szerette kislányként a meséket, felnőve azért erősen valószínűsíti a legvalószínűbb magyarázatot, hogy az egykori nagy utazó és mesélő egyszerűen csak lódított.
Magában vállat is von, aztán miután megvárta szavaira az esetleges reakciókat, el is megy előkészíteni a szendvicseket, mindez viszont nem tart túl sokáig, köszönhetően három dolognak; az első, hogy siet, a második, hogy eleve nem választottak bonyolult ételt édesanyjával, bár reményeik szerint annál finomabb lesz, mint amennyire egyszerű, a harmadik pedig, hogy most már minden túlzás nélkül tényleg elég nagy rutinja van bármilyen feladatban, ami csak egy konyhában rá várhat.*
- Köszönöm, hogy megvártál! *mosolyog aztán őszinte örömmel, amikor Adoaver elkezdi elmondani a szabályokat. Tudja, hogy egyszerű és talán természetes gesztus, de őt mégis boldoggá teszi, és figyelmességnek veszi, amiért igazán hálás.
Ezek után Eával együtt elmélyülten figyelnek, amikor pedig Adoaver a magyarázat végére ér, ugyan nem szívesen áldozná be magát, hogy ő legyen az első vesztes, de erős benne a vágy is, hogy kipróbálja ebben a is játékban magát.
Ennek ellenére azt sem különösebben bánná, ha nem neki kellene elsőnek a nem is ismeretlenbe, hanem az éppen csak most megismertbe bevetnie lelkesen magát.*
- Érdekesen és izgalmasan hangzik. *összegzi gondolatait egy-két korty már nem is annyira forró forralt bor után.* Ha Intnek nincs kedve elsőnek menni, akkor szívesen kipróbálom. Ha van, akkor pedig a győztessel szeretnék játszani egyet.
*Lehet persze, hogy a vesztessel nagyobb értelme lenne, mert akkor több esélye lenne nyerni, ugyanakkor az az igazság, hogy kislányként is mindig jobban élvezte magát a játékot, mint a győzelmet, így most sem feltétlenül az a célja, hogy szellemi képességeit demonstrálja. Ennek ellenére természetesen nagyon butának sem szeretne tűnni, de ha Intnek nincs kedve játszani, akkor nincs, ebben az esetben úgy tűnik, hogy ő lesz majd az első vesztes a már tapasztalt Adoaverrel szemben.*
894. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2024-09-27 20:58:48
Üzenet elküldve: 2024-09-27 20:58:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 371
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 371
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Szinte meg sincs lepődve, hogy jószívű hozzászólását ellene használják.* - Csak egy példát használtam. *Rázza a fejét elhúzott képpel, még egy parádés szemforgatást is megtesz utána.* - A tulipánt nem annyira komplikált növeszteni. De szoktunk egymásnak adni egyet rossz hangulat ellen. ~ Ami neked sem ártana. ~ *De ha már Callipeya nagylelkűen felajánlja zöld ujjait a nagyot álmodó doktornak, akkor nem hiszi, hogy sokáig olyan modorban marad. Ugyan az építkezéseket nem hiszi hogy ebben a cudar időben megkezdik, de mindig jó pár holddal előre gondolkodni. Belekotyogni nem tud a papnő tanácsaiba hozzáértés hiányában, így csak vakon bólogat rájuk. Ő még ezzel az eltelt egy évvel is többet látott könyvet, mint kertet.
Luninarinál viszont kicsit megilletődik, hogy ilyen kitartóan próbálja meggyőzni önnön aggodalma valószerűtlenségéről. Bár az emberek hamarabb öregednek az elfeknél, de... Noha ez a korszak még valóban nagyon, nagyon messze van tőle, ezt a messzét még külsőleg is messze tartaná. De abban igaza van, hogy a lányok ebben a térben jártasabbak. Megadóan sóhajt egyet, de nem látszódik további nyugtalanság a tekintetében, ha attól tartana barátja.*
- Márványhegyekkel kimagasló szigetről is olvastam, de "Tószigetről", na arról nem. *Tűnődik el ő is. Ha mesében hallott erről a fél-elf lány, az elszigetelt törzse tagjai között maradt, ha pedig máshol... olyan irat még nem került kezébe. "Még" nem.* - Ki tudja, talán pont Intath néma pajtása jött onnan, amilyen vicces a sors folyása. *Mosolyog egyet saját feltételezésén.
No, ha viszont már felkeltette a többiek érdeklődését az új szórakozási lehetőséggel, látványosan a kallandóhoz legközelebbi asztal közepére rakja a kikockázott táblát és a korongokat. * - Egy igen egyszerű stratégiai játék, Intath, garantálom hogy tetszeni fog. *Amíg Luninari a konyhában melegíti fel a szendvicsét, addig nem siet elhadarni a játékszabályokat, hanem komótosan előkészíti a csatateret: A korongokat kivéve, a feketéket a tábla felső három sorainak a vörös kockáira rakja, a fehéreket pedig a legalsó három sor vörös mezeit tölti ki. Amint feketehajú társa visszatér, megköszörüli a torkát.*
- A játék célja az, hogy az ellenfél korongjait magunkénak tudhassuk úgy, hogy kiütjük őket. Mindkét játékos Egy-azon a színű mezőre helyezi a korongjait, azaz "katonáit", amiből mindkettőnek maximum tizenöt lehet a táblán. *Két kezével az előtte lévő táblára gesztikulál, és lassan megemeli az egyik korongot.* - Körönként mindkét fél csak egy koronggal léphet mindössze egy alkalommal úgy, hogy átlósan helyezi át a korongját az egyik azonos színű mezőről a másikra. *Meg is teszi a mozdulatot, és az egyik fehér korong közelebb kerül a tábla közepére.* - Csak előrefelé lehet lépni a korongoddal, és egyszerre csak egy korongod tartózkodhat egy kockán. Ha egy olyan mezőre lépnél, ahol az ellenfél korongja csücsül... *Elhelyez egy fekete áldozatot a fehér ellen.* -...akkor ki kell ütnöd azt a korongot úgy, hogy átugrod a másik fél katonáját és az átlósan mögötte lévő üres mezőn landolsz! *Végrehajtja a mozdulatot, és a fehér korongja a tábla másik felére kerül.* - Ekkor az átugrott korongot magadnak lerakod a tábláról. Úgy nem tudod kiütni az ellenfeled katonáját, ha nincs mögötte már mező, vagy ha azon a mezőn már egy másik korong tartózkodik, legyen az az övé, vagy a tiéd. *Kezdi beleélni magát a beszédébe, ahogy előkészít egy másik helyzetet a korongokkal.* - Viszont, ha az ütés után közvetlenül egy olyan pozícióba kerülsz, ahol még egy ellentétes színű korongot át tudsz átlósan ugrani, akkor azt azonnal végre is hajthatod. És ha azután is, akkor még egyszer! Amelyik korongnak sikerül elérni a tábla szemközti végi sorát, az "dámává" változik: nekik szabad lépniük bármelyik irányba - bár továbbra is csak egy mezőt - és hátrafelé is üthet átlósan! A játék akkor ér véget, ha az ellenfélnek az összes korongja elfogyott, vagy olyan pozícióba kerül, ahol képtelen bárhova is lépni. Ez lenne az általános verziónak a szabályai. Hát akkor: ki szeretne egyet játszani?
//Surran az őz, szökell halkan//
*Szinte meg sincs lepődve, hogy jószívű hozzászólását ellene használják.* - Csak egy példát használtam. *Rázza a fejét elhúzott képpel, még egy parádés szemforgatást is megtesz utána.* - A tulipánt nem annyira komplikált növeszteni. De szoktunk egymásnak adni egyet rossz hangulat ellen. ~ Ami neked sem ártana. ~ *De ha már Callipeya nagylelkűen felajánlja zöld ujjait a nagyot álmodó doktornak, akkor nem hiszi, hogy sokáig olyan modorban marad. Ugyan az építkezéseket nem hiszi hogy ebben a cudar időben megkezdik, de mindig jó pár holddal előre gondolkodni. Belekotyogni nem tud a papnő tanácsaiba hozzáértés hiányában, így csak vakon bólogat rájuk. Ő még ezzel az eltelt egy évvel is többet látott könyvet, mint kertet.
Luninarinál viszont kicsit megilletődik, hogy ilyen kitartóan próbálja meggyőzni önnön aggodalma valószerűtlenségéről. Bár az emberek hamarabb öregednek az elfeknél, de... Noha ez a korszak még valóban nagyon, nagyon messze van tőle, ezt a messzét még külsőleg is messze tartaná. De abban igaza van, hogy a lányok ebben a térben jártasabbak. Megadóan sóhajt egyet, de nem látszódik további nyugtalanság a tekintetében, ha attól tartana barátja.*
- Márványhegyekkel kimagasló szigetről is olvastam, de "Tószigetről", na arról nem. *Tűnődik el ő is. Ha mesében hallott erről a fél-elf lány, az elszigetelt törzse tagjai között maradt, ha pedig máshol... olyan irat még nem került kezébe. "Még" nem.* - Ki tudja, talán pont Intath néma pajtása jött onnan, amilyen vicces a sors folyása. *Mosolyog egyet saját feltételezésén.
No, ha viszont már felkeltette a többiek érdeklődését az új szórakozási lehetőséggel, látványosan a kallandóhoz legközelebbi asztal közepére rakja a kikockázott táblát és a korongokat. * - Egy igen egyszerű stratégiai játék, Intath, garantálom hogy tetszeni fog. *Amíg Luninari a konyhában melegíti fel a szendvicsét, addig nem siet elhadarni a játékszabályokat, hanem komótosan előkészíti a csatateret: A korongokat kivéve, a feketéket a tábla felső három sorainak a vörös kockáira rakja, a fehéreket pedig a legalsó három sor vörös mezeit tölti ki. Amint feketehajú társa visszatér, megköszörüli a torkát.*
- A játék célja az, hogy az ellenfél korongjait magunkénak tudhassuk úgy, hogy kiütjük őket. Mindkét játékos Egy-azon a színű mezőre helyezi a korongjait, azaz "katonáit", amiből mindkettőnek maximum tizenöt lehet a táblán. *Két kezével az előtte lévő táblára gesztikulál, és lassan megemeli az egyik korongot.* - Körönként mindkét fél csak egy koronggal léphet mindössze egy alkalommal úgy, hogy átlósan helyezi át a korongját az egyik azonos színű mezőről a másikra. *Meg is teszi a mozdulatot, és az egyik fehér korong közelebb kerül a tábla közepére.* - Csak előrefelé lehet lépni a korongoddal, és egyszerre csak egy korongod tartózkodhat egy kockán. Ha egy olyan mezőre lépnél, ahol az ellenfél korongja csücsül... *Elhelyez egy fekete áldozatot a fehér ellen.* -...akkor ki kell ütnöd azt a korongot úgy, hogy átugrod a másik fél katonáját és az átlósan mögötte lévő üres mezőn landolsz! *Végrehajtja a mozdulatot, és a fehér korongja a tábla másik felére kerül.* - Ekkor az átugrott korongot magadnak lerakod a tábláról. Úgy nem tudod kiütni az ellenfeled katonáját, ha nincs mögötte már mező, vagy ha azon a mezőn már egy másik korong tartózkodik, legyen az az övé, vagy a tiéd. *Kezdi beleélni magát a beszédébe, ahogy előkészít egy másik helyzetet a korongokkal.* - Viszont, ha az ütés után közvetlenül egy olyan pozícióba kerülsz, ahol még egy ellentétes színű korongot át tudsz átlósan ugrani, akkor azt azonnal végre is hajthatod. És ha azután is, akkor még egyszer! Amelyik korongnak sikerül elérni a tábla szemközti végi sorát, az "dámává" változik: nekik szabad lépniük bármelyik irányba - bár továbbra is csak egy mezőt - és hátrafelé is üthet átlósan! A játék akkor ér véget, ha az ellenfélnek az összes korongja elfogyott, vagy olyan pozícióba kerül, ahol képtelen bárhova is lépni. Ez lenne az általános verziónak a szabályai. Hát akkor: ki szeretne egyet játszani?
893. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2024-09-21 22:33:31
Üzenet elküldve: 2024-09-21 22:33:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1597
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1597
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Megígérteti a lánnyal, hogy nem hagyja őket magukra mielőtt kiengedné a konyhába. Ez az este nem arról szól, hogy Luninari lejárja a lábát hanem, hogy pihenjen kicsit és jól érezze magát. És úgy néz ki ez az-az este mikor a doki előadja a tervét a gyógynövénykert kialakításáról. A tintanyaló megállapítására ártatlan képpel, de gonoszul visszakérdez.*
-Nálatok a tulipánt milyen betegségek ellen használták?
*Ha tudná, hogy a másik egyenesen üvegházat képzelt el felhúzni a kertben akkor fel is röhögne. Miért építenének házat a növényeknek? És miért pont üvegből?*
-Én elsőre nem gondolkoztam nagyban. Levendula, csalán vagy zsálya, citromfű, hárs, forrasztófű, meg esetleg olyanok amiket a lányok is tudnak hasznosítani. Bazsalikom, majoránna szurokfű. Aztán kiderül még mi lesz.~Vigyor.~
*A papnő közbeszólása viszont meglepi a dokit. Főleg mert nem tudja, hova tenni.*
-Mert nálatok fentről is elkerítettétek?
*Tényleg nem tudja, hogy most komolyan beszél a nő vagy mi. Aztán a magyarázat se segít sokat. Pedig még nem is ivott sokat, de mégse érti.*
-Három irányból?
*Hogy jönnének három irányból? Jobbról, balról, szemből és hátulról az már négy. A doki nem érti mit beszél a nő. Aztán érkezik a magyarázat. Amin már elmosolyodik.*
-Persze ezt gondoltam~Madarak is eszik a növényt?~, de pár csigát összeszedni~szedetni~és odadobni a tyúknak könnyebb és talán kisebb kárt tudnak okozni mint agyonütni a kutyát mert kiásta a palántákat.
*Közli vidáman. Ismeri jól a kislány kutyáját. Akkora mint egy ló, de ugrál meg szaladgál mint valami kölyök. Főleg ha macska is van a háznál, azok elkezdenek kergetőzni az se biztos, hogy egy léckerítés elég lenne ellenük, de legalább annyit fel kéne húzni a kert köré. A doki szerint. Aki, annak ellenére, hogy hatalmas egóval rendelkezik és általában úgy tesz mint, aki mindenről mindent tud, képes tisztelni mások tudását és tanulni. Pont ezért a nő ajánlatára hálásan bólint.*
-Szívesen venném a segítséget és ha volna közben pár tanácsa azokat is meghallgatnám.
*Ha valaki kertészkedett már akkor, azt ostoba lenne nem meghallgatni. Szeszfőzést is másoktól tanult. Sőt, az orvoslása során is így szerzett olyan széleskörű ismereteket, hogy meghallgatta más szakemberek tapasztalatait és azokat saját tudása alapján eldöntötte mennyire hasznosak számára. Majd elkezd mesélni. Másféle tapasztalatairól. Kóbor kerül szóba nem is tudja miért. Sosem volt kettejük közt különösebben szoros cimboraság vagy hasonló. Pár veszélyes helyzetet megéltek, de nem vele ült le az elf iszogatni ha volt mit. A lány szavaira, hogy nem lehet jó nyelv nélkül élni Int csak vállat ránt.*
-Hát nem tudom. Sosem panaszkodot.
*Röhög fel hangosan és böki oldalba Luninari-t is. Nos, igen. Kalózhumor. Mikor alaposan kiröhögte magát akkor hallgatja mega félvér következő kérdését mire a szemeit összébb húzva a távolba tekint mintha mélyen elgondolkozna. Hangosan el is ismétli.*
-Tósziget...*Mereng még kicsit és csak utána néz a félvérre gondolkodó ábrázattal.*Miről is ismert az a hely?
*Még nem döntötte el, hogy hallott-e róla vagy járt is már ott. Attól is függ mennyire meseszerű. Ha az örök fiatalság forrása van ott akkor ismert olyanokat akik jártak ott. És míg ő mesél addig a tintanyaló valami játékot keres elő. Dáma.~A dámák azok a nemesnők nem? Akkor szeretek dámázni.~A lány megállapítására megrázza a fejét.*
-Nem. A hajón kártyáztunk vagy kockáztunk. Főleg kockáztunk mert, azt bármiből lehetett faragni. De ha nem bonyolult én is beállok.
*A doki és a szerencsejáték. Mikor utoljára játszott a gatyáját is elvesztette, az előtt meg a kezét. Izgalmas estének néznek elébe.*
//Surran az őz, szökell halkan//
*Megígérteti a lánnyal, hogy nem hagyja őket magukra mielőtt kiengedné a konyhába. Ez az este nem arról szól, hogy Luninari lejárja a lábát hanem, hogy pihenjen kicsit és jól érezze magát. És úgy néz ki ez az-az este mikor a doki előadja a tervét a gyógynövénykert kialakításáról. A tintanyaló megállapítására ártatlan képpel, de gonoszul visszakérdez.*
-Nálatok a tulipánt milyen betegségek ellen használták?
*Ha tudná, hogy a másik egyenesen üvegházat képzelt el felhúzni a kertben akkor fel is röhögne. Miért építenének házat a növényeknek? És miért pont üvegből?*
-Én elsőre nem gondolkoztam nagyban. Levendula, csalán vagy zsálya, citromfű, hárs, forrasztófű, meg esetleg olyanok amiket a lányok is tudnak hasznosítani. Bazsalikom, majoránna szurokfű. Aztán kiderül még mi lesz.~Vigyor.~
*A papnő közbeszólása viszont meglepi a dokit. Főleg mert nem tudja, hova tenni.*
-Mert nálatok fentről is elkerítettétek?
*Tényleg nem tudja, hogy most komolyan beszél a nő vagy mi. Aztán a magyarázat se segít sokat. Pedig még nem is ivott sokat, de mégse érti.*
-Három irányból?
*Hogy jönnének három irányból? Jobbról, balról, szemből és hátulról az már négy. A doki nem érti mit beszél a nő. Aztán érkezik a magyarázat. Amin már elmosolyodik.*
-Persze ezt gondoltam~Madarak is eszik a növényt?~, de pár csigát összeszedni~szedetni~és odadobni a tyúknak könnyebb és talán kisebb kárt tudnak okozni mint agyonütni a kutyát mert kiásta a palántákat.
*Közli vidáman. Ismeri jól a kislány kutyáját. Akkora mint egy ló, de ugrál meg szaladgál mint valami kölyök. Főleg ha macska is van a háznál, azok elkezdenek kergetőzni az se biztos, hogy egy léckerítés elég lenne ellenük, de legalább annyit fel kéne húzni a kert köré. A doki szerint. Aki, annak ellenére, hogy hatalmas egóval rendelkezik és általában úgy tesz mint, aki mindenről mindent tud, képes tisztelni mások tudását és tanulni. Pont ezért a nő ajánlatára hálásan bólint.*
-Szívesen venném a segítséget és ha volna közben pár tanácsa azokat is meghallgatnám.
*Ha valaki kertészkedett már akkor, azt ostoba lenne nem meghallgatni. Szeszfőzést is másoktól tanult. Sőt, az orvoslása során is így szerzett olyan széleskörű ismereteket, hogy meghallgatta más szakemberek tapasztalatait és azokat saját tudása alapján eldöntötte mennyire hasznosak számára. Majd elkezd mesélni. Másféle tapasztalatairól. Kóbor kerül szóba nem is tudja miért. Sosem volt kettejük közt különösebben szoros cimboraság vagy hasonló. Pár veszélyes helyzetet megéltek, de nem vele ült le az elf iszogatni ha volt mit. A lány szavaira, hogy nem lehet jó nyelv nélkül élni Int csak vállat ránt.*
-Hát nem tudom. Sosem panaszkodot.
*Röhög fel hangosan és böki oldalba Luninari-t is. Nos, igen. Kalózhumor. Mikor alaposan kiröhögte magát akkor hallgatja mega félvér következő kérdését mire a szemeit összébb húzva a távolba tekint mintha mélyen elgondolkozna. Hangosan el is ismétli.*
-Tósziget...*Mereng még kicsit és csak utána néz a félvérre gondolkodó ábrázattal.*Miről is ismert az a hely?
*Még nem döntötte el, hogy hallott-e róla vagy járt is már ott. Attól is függ mennyire meseszerű. Ha az örök fiatalság forrása van ott akkor ismert olyanokat akik jártak ott. És míg ő mesél addig a tintanyaló valami játékot keres elő. Dáma.~A dámák azok a nemesnők nem? Akkor szeretek dámázni.~A lány megállapítására megrázza a fejét.*
-Nem. A hajón kártyáztunk vagy kockáztunk. Főleg kockáztunk mert, azt bármiből lehetett faragni. De ha nem bonyolult én is beállok.
*A doki és a szerencsejáték. Mikor utoljára játszott a gatyáját is elvesztette, az előtt meg a kezét. Izgalmas estének néznek elébe.*
892. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2024-09-21 18:03:36
Üzenet elküldve: 2024-09-21 18:03:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 678
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 678
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Értékeli Int szavait, hogy ne maradjon sokáig távol, és ilyesmit valóban nem tervez, ettől még kicsit sem tudja meghazudtolni önmagát, aki még ünnepnapokon is szeret rohangálni és kiszolgálni, nem csak ünnepelni önfeledten. Hogy miért alakult így azt biztosan nem pont ma este és éjjel fogja megfejteni.
Főleg, hogy annyira nem is feltétlenül képes koncentrálni a gondolatait, bár még egyáltalán nem részeg, inkább csak a többieknek köszönhetően csapong ő maga is kicsit össze-vissza.*
- Nyugi, nem lépek le sokáig, de akkor is olyanra fogom pirítani, ahogyan Adoaver szeretné. Vagy, ahogy te, vagy anya, ettől még itt is itt tudok lenni. *mondja először a dokinak, mindezt elég egyértelműnek tartva azok után, amiket korábban mondott a vacsorára választott ételről. Meg hát a konyha innen tényleg nem éppen a világ másik felén van.
Ezek után pedig kicsit továbbra is a korábbi ide-oda összevisszaságával folyik tovább a beszélgetés, de nem bánja, azt pedig tudja, hogy vele ellentétben édesanyja már megszokhatta ezt más, hasonló családi vacsorákon, vagy ünnepeken, ahová ő szinte sohasem volt hivatalos. Most is talán inkább Ea érzi elemében magát, miközben ő szaladgálna ide-oda az alkohol hatását kicsit enyhítő, finomságnak szánt ételekkel.
Ha jól látja rajta, elsőre kicsit nagyot néz a doki ötletére, de igyekszik nem nagyon mosolyogni, amikor a következő kérdést felteszi, reményei szerint ártatlan arccal.*
- Fentről is el szeretnéd keríteni a kertet?
*A kérdés persze megint valami olyasmi volt, amit általában költőinek szoktak nevezni. Reméli, hogy Intath nem veszi kioktatásnak, amit ezek után mond, és nem is azzal a hangszínnel szánja elmondani, de nem tudja megállni, hogy ne jegyezze meg azt, amit mondani akar.*
- Ha bármit szeretnél termeszteni mindig három irányból vannak ellenségeid. *jelenti ki mély meggyőződéssel, bár tudja, hogy az "ellenség" szó kicsit drasztikus akkor, hogyha ártatlan, éhes állatokról, vagy éppen lélektelen, csúszó-mászó élőlényekről beszél, akik mindannyian csak az ösztöneiknek engedelmeskednek, de már nem papnő, így nem kell mindig úgy fogalmaznia, hogy az még a legkényesebb természetszellemek tetszését is elnyerni legyen képes.*
- Nem csak a földön mozgó állatok veszélyesek a termésre, hanem a földből érkező férgek és a fentről jövő madarak is. Mindegyiktől úgy sem lehet megvédeni, amit szeretnél, szóval, ha bármit termelni akarsz, ne bosszankodj szerintem, ha ér némi veszteség, csak számítsad bele.
*Hát, lehet nem éppen a legjobb tanács, sejti is, hogy lánya, aki az elemek uralása által talán a világ és a természet megzabolázására is vágyik, - legalábbis elvont, filozófiai értelemben mindenképpen, - talán nem fog egyetérteni vele, de hát ő már csak ő marad, és szerinte a természetnél hatalmasabb nincsen. Bizonyos szintig lehet védekezni ellene és uralni, de teljesen sohasem, valahol a mai ünnep is erről szól. Vajon milyen, miféle hatalom lenne valaha képes megszakítani az örök kört, a holdak és a nap útját az égen és az évszakok életbe belenyugtató váltakozását idelent?*
- Viszont, a növény és gyógynövénytermesztésben nagy tapasztalatom van. Szóval, ha nem szeretnél egyedül dolgozni, szívesen segítek benne, ettől még a tiéd lesz a veteményes. *ajánlja fel valóban őszintén, minden hátsó szándék nélkül. Ha már itt marad, nem árt, ha nem csak főz, mos, állatokról gondoskodik, olvas, pihen, tóban úszkál, hanem csinál valami olyasmit is, ami egykori papnői hivatására emlékezteti.
Luni annyiban hagyja ezt a témát. Persze ő sem teljesen gyakorlatlan, és szívesen segít, ha kell, de lehet jobb az ilyesmit Intre és édesanyjára hagynia. Őt inkább tengerésztörténet fogja meg ezúttal, nem pedig Intath jövőre vonatkozó tervei. Való igaz, lehet, hogy a mágia kicsit könnyelművé tette, mert miért is foglalkozna mondjuk gyógynövények aprólékos kis termesztgetésével, ha egyszer bármikor képes egyetlen magból, egyetlen egyszerű varázslattal emberöltőnyi korú gyümölcsfát kinöveszteni a földből?*
- Izgalmasan hangzik pengék elől elugrálni, leszámítva, hogy rossz lehet nyelv nélkül élni. *veti közbe, nem nagyon zavartatva magát azzal, hogy mindenki egyszerre többfelé beszél. Kicsit talán aggódna is magáért, ha nem tudna egyszerre többekre figyelni és több beszélgetés követni.
Ha már hiányzó nyelvekről van szó, morbid gondolatnak érzi, hogy a nyelve hegyén van a kérdés, hogy miért nem lehetett kideríteni honnan jött, talán szerencsétlen fickó írni sem tudott? Fel sem teszi, rájön, hogy nyilván nem, különben leírta volna, hogy honnan érkezett.*
- Biztos sok szigeten jártál. Nem is kérdeztem még eddig, mert nem teljesen vettem komolyan. De Tósziget ugye csak mese?
*Nem magyarázza meg konkrétan, hogy mire gondol. Ha nem csak mese, Intath ennyiből is érteni fog, tudni fogja, hogy létezik a sziget messze bent a tengeren, amely nagyjából kör alakú, közepén egy szintén nagyjából kör alakú tóval, amiben sellők, vagy szirének élnek, akik szívesen csábítgatják a mélybe az arra járó tengerészeket.
Ennek ellenére persze hagyja, hogy édesanyjának és Intnek is kibontakozzon a beszélgetése, de nem feledkezik meg az ifjú mágusról sem, akinek ételt ígért a forralt bor mellé, sőt, az általuk kigondolt vacsora mellé még elkezd egy másik ötlet is megfogalmazódni benne, utóbbi kifejezetten csak neki és magának.*
- Fiatal vagy és kész. A lányok jobban tudják ezt. *jegyzi meg az Intnek feltett kérdés után Adoavernek.*
- Tudod, elvben az a lényeg, hogy te minek érzed magad, de az sem elhagyagolható azért, hogy mások milyennek látnak.
*Furcsán érzi magát. Ez már majdnem olyan "bölcsesség", mintha maga az édesanyja mondta volna, pedig ő papnőnek sohasem készült, minderre csak a pillanat heve inspirálta*
- Csak odarakom pirulni a vacsorát, aztán én szívesen dámázom. *mondja ezek után, úgy értelmezve Adoaver ravasz mosolyát, hogy nyilván jó benne, és nyerni szeretne. Nem igazán tudja kárhoztatni érte. Mindenki szeret győzni, ő is, el tudja fogadni, hogy a fiú is szeretne diadalmaskodni valamiben, ha már Int és közte mindig van valamiféle burkolt, vagy kevésbé burkolt versengés.*
- Ha megtanítasz rá. De gondolom Int is ismeri, abból is tanulhatok, ha azt nézem, ahogy ti játszotok. Bonyolultak a szabályok? *kérdi, és erre igazán szégyellős és kicsit zavart is lesz a mosolya, mintha az ő hibája lenne, hogy eddig még erről a játékról sem hallott. Nem mintha attól félne, hogy ne tudná gyorsan megtanulni.*
- Mi ilyesmit nem játszottunk otthon. *mondja, de mivel Adoaver első ránézésre két különböző színű korongcsomagot és egy táblát húz elő legalább nyomokban ismerős neki.*
- Csak hasonlót. Legyél a legjobb vadász volt a neve, de ott többszínű volt a tábla, és többfajta bábú, mert kétfajta vadász volt, és vagy tízféle elejthető állat.
*Nagyon mondjuk nem sírja vissza azt játékot, hiába szerette. Adoaver játékára viszont határozottan kíváncsi, legalább annyira, mint arra, hogy Int halott-e Tószigetről valaha, vagy az egész nem több, mint az ő egyik távoli ősük vágyvezérelt meséje, ami lehet, hogy nem létezett soha.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.09.21 18:10:03
//Surran az őz, szökell halkan//
*Értékeli Int szavait, hogy ne maradjon sokáig távol, és ilyesmit valóban nem tervez, ettől még kicsit sem tudja meghazudtolni önmagát, aki még ünnepnapokon is szeret rohangálni és kiszolgálni, nem csak ünnepelni önfeledten. Hogy miért alakult így azt biztosan nem pont ma este és éjjel fogja megfejteni.
Főleg, hogy annyira nem is feltétlenül képes koncentrálni a gondolatait, bár még egyáltalán nem részeg, inkább csak a többieknek köszönhetően csapong ő maga is kicsit össze-vissza.*
- Nyugi, nem lépek le sokáig, de akkor is olyanra fogom pirítani, ahogyan Adoaver szeretné. Vagy, ahogy te, vagy anya, ettől még itt is itt tudok lenni. *mondja először a dokinak, mindezt elég egyértelműnek tartva azok után, amiket korábban mondott a vacsorára választott ételről. Meg hát a konyha innen tényleg nem éppen a világ másik felén van.
Ezek után pedig kicsit továbbra is a korábbi ide-oda összevisszaságával folyik tovább a beszélgetés, de nem bánja, azt pedig tudja, hogy vele ellentétben édesanyja már megszokhatta ezt más, hasonló családi vacsorákon, vagy ünnepeken, ahová ő szinte sohasem volt hivatalos. Most is talán inkább Ea érzi elemében magát, miközben ő szaladgálna ide-oda az alkohol hatását kicsit enyhítő, finomságnak szánt ételekkel.
Ha jól látja rajta, elsőre kicsit nagyot néz a doki ötletére, de igyekszik nem nagyon mosolyogni, amikor a következő kérdést felteszi, reményei szerint ártatlan arccal.*
- Fentről is el szeretnéd keríteni a kertet?
*A kérdés persze megint valami olyasmi volt, amit általában költőinek szoktak nevezni. Reméli, hogy Intath nem veszi kioktatásnak, amit ezek után mond, és nem is azzal a hangszínnel szánja elmondani, de nem tudja megállni, hogy ne jegyezze meg azt, amit mondani akar.*
- Ha bármit szeretnél termeszteni mindig három irányból vannak ellenségeid. *jelenti ki mély meggyőződéssel, bár tudja, hogy az "ellenség" szó kicsit drasztikus akkor, hogyha ártatlan, éhes állatokról, vagy éppen lélektelen, csúszó-mászó élőlényekről beszél, akik mindannyian csak az ösztöneiknek engedelmeskednek, de már nem papnő, így nem kell mindig úgy fogalmaznia, hogy az még a legkényesebb természetszellemek tetszését is elnyerni legyen képes.*
- Nem csak a földön mozgó állatok veszélyesek a termésre, hanem a földből érkező férgek és a fentről jövő madarak is. Mindegyiktől úgy sem lehet megvédeni, amit szeretnél, szóval, ha bármit termelni akarsz, ne bosszankodj szerintem, ha ér némi veszteség, csak számítsad bele.
*Hát, lehet nem éppen a legjobb tanács, sejti is, hogy lánya, aki az elemek uralása által talán a világ és a természet megzabolázására is vágyik, - legalábbis elvont, filozófiai értelemben mindenképpen, - talán nem fog egyetérteni vele, de hát ő már csak ő marad, és szerinte a természetnél hatalmasabb nincsen. Bizonyos szintig lehet védekezni ellene és uralni, de teljesen sohasem, valahol a mai ünnep is erről szól. Vajon milyen, miféle hatalom lenne valaha képes megszakítani az örök kört, a holdak és a nap útját az égen és az évszakok életbe belenyugtató váltakozását idelent?*
- Viszont, a növény és gyógynövénytermesztésben nagy tapasztalatom van. Szóval, ha nem szeretnél egyedül dolgozni, szívesen segítek benne, ettől még a tiéd lesz a veteményes. *ajánlja fel valóban őszintén, minden hátsó szándék nélkül. Ha már itt marad, nem árt, ha nem csak főz, mos, állatokról gondoskodik, olvas, pihen, tóban úszkál, hanem csinál valami olyasmit is, ami egykori papnői hivatására emlékezteti.
Luni annyiban hagyja ezt a témát. Persze ő sem teljesen gyakorlatlan, és szívesen segít, ha kell, de lehet jobb az ilyesmit Intre és édesanyjára hagynia. Őt inkább tengerésztörténet fogja meg ezúttal, nem pedig Intath jövőre vonatkozó tervei. Való igaz, lehet, hogy a mágia kicsit könnyelművé tette, mert miért is foglalkozna mondjuk gyógynövények aprólékos kis termesztgetésével, ha egyszer bármikor képes egyetlen magból, egyetlen egyszerű varázslattal emberöltőnyi korú gyümölcsfát kinöveszteni a földből?*
- Izgalmasan hangzik pengék elől elugrálni, leszámítva, hogy rossz lehet nyelv nélkül élni. *veti közbe, nem nagyon zavartatva magát azzal, hogy mindenki egyszerre többfelé beszél. Kicsit talán aggódna is magáért, ha nem tudna egyszerre többekre figyelni és több beszélgetés követni.
Ha már hiányzó nyelvekről van szó, morbid gondolatnak érzi, hogy a nyelve hegyén van a kérdés, hogy miért nem lehetett kideríteni honnan jött, talán szerencsétlen fickó írni sem tudott? Fel sem teszi, rájön, hogy nyilván nem, különben leírta volna, hogy honnan érkezett.*
- Biztos sok szigeten jártál. Nem is kérdeztem még eddig, mert nem teljesen vettem komolyan. De Tósziget ugye csak mese?
*Nem magyarázza meg konkrétan, hogy mire gondol. Ha nem csak mese, Intath ennyiből is érteni fog, tudni fogja, hogy létezik a sziget messze bent a tengeren, amely nagyjából kör alakú, közepén egy szintén nagyjából kör alakú tóval, amiben sellők, vagy szirének élnek, akik szívesen csábítgatják a mélybe az arra járó tengerészeket.
Ennek ellenére persze hagyja, hogy édesanyjának és Intnek is kibontakozzon a beszélgetése, de nem feledkezik meg az ifjú mágusról sem, akinek ételt ígért a forralt bor mellé, sőt, az általuk kigondolt vacsora mellé még elkezd egy másik ötlet is megfogalmazódni benne, utóbbi kifejezetten csak neki és magának.*
- Fiatal vagy és kész. A lányok jobban tudják ezt. *jegyzi meg az Intnek feltett kérdés után Adoavernek.*
- Tudod, elvben az a lényeg, hogy te minek érzed magad, de az sem elhagyagolható azért, hogy mások milyennek látnak.
*Furcsán érzi magát. Ez már majdnem olyan "bölcsesség", mintha maga az édesanyja mondta volna, pedig ő papnőnek sohasem készült, minderre csak a pillanat heve inspirálta*
- Csak odarakom pirulni a vacsorát, aztán én szívesen dámázom. *mondja ezek után, úgy értelmezve Adoaver ravasz mosolyát, hogy nyilván jó benne, és nyerni szeretne. Nem igazán tudja kárhoztatni érte. Mindenki szeret győzni, ő is, el tudja fogadni, hogy a fiú is szeretne diadalmaskodni valamiben, ha már Int és közte mindig van valamiféle burkolt, vagy kevésbé burkolt versengés.*
- Ha megtanítasz rá. De gondolom Int is ismeri, abból is tanulhatok, ha azt nézem, ahogy ti játszotok. Bonyolultak a szabályok? *kérdi, és erre igazán szégyellős és kicsit zavart is lesz a mosolya, mintha az ő hibája lenne, hogy eddig még erről a játékról sem hallott. Nem mintha attól félne, hogy ne tudná gyorsan megtanulni.*
- Mi ilyesmit nem játszottunk otthon. *mondja, de mivel Adoaver első ránézésre két különböző színű korongcsomagot és egy táblát húz elő legalább nyomokban ismerős neki.*
- Csak hasonlót. Legyél a legjobb vadász volt a neve, de ott többszínű volt a tábla, és többfajta bábú, mert kétfajta vadász volt, és vagy tízféle elejthető állat.
*Nagyon mondjuk nem sírja vissza azt játékot, hiába szerette. Adoaver játékára viszont határozottan kíváncsi, legalább annyira, mint arra, hogy Int halott-e Tószigetről valaha, vagy az egész nem több, mint az ő egyik távoli ősük vágyvezérelt meséje, ami lehet, hogy nem létezett soha.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.09.21 18:10:03
891. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2024-09-13 21:45:05
Üzenet elküldve: 2024-09-13 21:45:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 371
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 371
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
- Nem érzem annak magam, de köszönöm, Luninari... *A vigasztalás most csökönyös fülekre talál, s gyorsan megszemléli karján a bőrét. Vannak fontosabb dolgok most az életében, de... egye fene, csak talál valamit erre a piacon, vagy valóban a könyvtárban.
Callipeyát hallgatva ismét csak meg tudja sajnálni magában őket; Életében eddig saját szobában aludt, ami szerencsés is, mert el sem tudja képzelni hogyan ossza meg fekvőhelye környékét valaki mással, főleg ha az a kis szoba az egész ház lenne. Ossza félbe? Hova tegye a kellékeit és könyveit, nem tudja csak egyszerűen összegyömöszölni őket. A kertben pedig még nyáron sem javasolt aludni, ami kullancs és szúnyog található egy mérföldes körzetben, elszívná mielőtt eljönne a hajnal.*
- Határozottan tudnék támogatni egy gyógynövénykertet, bár a tulipánnál értékesebb burjánokról nehéz lesz gondoskodni, kényes jószág a legtöbb. Meg persze drágább. *Már fölépíteni azt a helyet is egy fájdalom lenne, ha egy üvegházról beszélnek. Szinte biztos szükségük lenne külső segítségre, és persze egy nagyobb erszényre. Meg merne esküdni rá, hogy egy mérnökkel ebédelt itt először, mióta látta őt utoljára?
Mindeközben mielőtt étvágya rákényszerítené hogy az evés előjátékait megkezdje, gondolatai táptalaját képzi pótolhatatlan papnőjük papolása. Egyetértően bólogat. Bizony, itten mindenki számára értékes tudás őrzője: Callipeya nemcsak hogy egy olyan nép ki tudja hány éves ismeretét és bölcsességét hordozza, amit sehol máshol nem érhet el, hanem egy elkülönült, külső rálátása lehet a világra, ami nézet mindig kellhet komplex bonyodalmak megoldásában; Luninari, barátja és utastársa a mágia döcögős útján, mentora és segítő karja, otthona lelke; és Intath, most hogy elcsámcsog rajta és hallja meséjét, rájön hogy közvetlen ellenkezője önmagának: Adoaver a leírt tudás, tintával őrzött gógyi és szakértelmek embere, míg az elf a világot látott, két szemével tapasztalt megfigyelések és tanultságok, a gyakorlatiasság, nos, elfe. Nem csoda, hogy ennyire pukkadásig felfújt.*
- Óh. *Reagál kellemesen meglepetten fél-elf barátja konok jószándékára. Már azon van hogy valami szónoklatot találjon ki az elutasítására, de a doktor reakciója most ezt a döntést lehet hogy hangulatrombolóvá tenné. Azt már nem.*
- Nehéz nemet mondani ezzel, megint csak megköszönöm. Nyugodtan sokáig piríthatod, a feketés részt kifejezetten szeretem. *Miniatűr hajolás széles mosollyal.* ~ De még nem ülnék vissza ám... ~ *Ha már egyik célja fogásán kívülre került, akkor megteszi a másik is; a kevesebbet nyitogatott fiókok felé sétálva turkálni kezd bennük, inkább felfedezőként kutatva tartalmuk között, minthogy magabiztosan tudná hogy mit keres.*
- Aha! *Hangzik el az irányából nemsokára, ahogy két dolgot húz elő az alsó fiókból: az egyik egy zacskó, tele fekete és fehér színű korongokkal, a másik egy fekete oldalakkal márványozott vastag tábla, ami két felén bézs és mélybarna színű kockák feslettek; az egyik szín a másikat váltja föl mindegyik irányban. Az ifjú mágus arcán ravasz mosoly húzódik szét.*
- Egy jó meccs reményében kérdezem, ki szeretne dámázni?
//Surran az őz, szökell halkan//
- Nem érzem annak magam, de köszönöm, Luninari... *A vigasztalás most csökönyös fülekre talál, s gyorsan megszemléli karján a bőrét. Vannak fontosabb dolgok most az életében, de... egye fene, csak talál valamit erre a piacon, vagy valóban a könyvtárban.
Callipeyát hallgatva ismét csak meg tudja sajnálni magában őket; Életében eddig saját szobában aludt, ami szerencsés is, mert el sem tudja képzelni hogyan ossza meg fekvőhelye környékét valaki mással, főleg ha az a kis szoba az egész ház lenne. Ossza félbe? Hova tegye a kellékeit és könyveit, nem tudja csak egyszerűen összegyömöszölni őket. A kertben pedig még nyáron sem javasolt aludni, ami kullancs és szúnyog található egy mérföldes körzetben, elszívná mielőtt eljönne a hajnal.*
- Határozottan tudnék támogatni egy gyógynövénykertet, bár a tulipánnál értékesebb burjánokról nehéz lesz gondoskodni, kényes jószág a legtöbb. Meg persze drágább. *Már fölépíteni azt a helyet is egy fájdalom lenne, ha egy üvegházról beszélnek. Szinte biztos szükségük lenne külső segítségre, és persze egy nagyobb erszényre. Meg merne esküdni rá, hogy egy mérnökkel ebédelt itt először, mióta látta őt utoljára?
Mindeközben mielőtt étvágya rákényszerítené hogy az evés előjátékait megkezdje, gondolatai táptalaját képzi pótolhatatlan papnőjük papolása. Egyetértően bólogat. Bizony, itten mindenki számára értékes tudás őrzője: Callipeya nemcsak hogy egy olyan nép ki tudja hány éves ismeretét és bölcsességét hordozza, amit sehol máshol nem érhet el, hanem egy elkülönült, külső rálátása lehet a világra, ami nézet mindig kellhet komplex bonyodalmak megoldásában; Luninari, barátja és utastársa a mágia döcögős útján, mentora és segítő karja, otthona lelke; és Intath, most hogy elcsámcsog rajta és hallja meséjét, rájön hogy közvetlen ellenkezője önmagának: Adoaver a leírt tudás, tintával őrzött gógyi és szakértelmek embere, míg az elf a világot látott, két szemével tapasztalt megfigyelések és tanultságok, a gyakorlatiasság, nos, elfe. Nem csoda, hogy ennyire pukkadásig felfújt.*
- Óh. *Reagál kellemesen meglepetten fél-elf barátja konok jószándékára. Már azon van hogy valami szónoklatot találjon ki az elutasítására, de a doktor reakciója most ezt a döntést lehet hogy hangulatrombolóvá tenné. Azt már nem.*
- Nehéz nemet mondani ezzel, megint csak megköszönöm. Nyugodtan sokáig piríthatod, a feketés részt kifejezetten szeretem. *Miniatűr hajolás széles mosollyal.* ~ De még nem ülnék vissza ám... ~ *Ha már egyik célja fogásán kívülre került, akkor megteszi a másik is; a kevesebbet nyitogatott fiókok felé sétálva turkálni kezd bennük, inkább felfedezőként kutatva tartalmuk között, minthogy magabiztosan tudná hogy mit keres.*
- Aha! *Hangzik el az irányából nemsokára, ahogy két dolgot húz elő az alsó fiókból: az egyik egy zacskó, tele fekete és fehér színű korongokkal, a másik egy fekete oldalakkal márványozott vastag tábla, ami két felén bézs és mélybarna színű kockák feslettek; az egyik szín a másikat váltja föl mindegyik irányban. Az ifjú mágus arcán ravasz mosoly húzódik szét.*
- Egy jó meccs reményében kérdezem, ki szeretne dámázni?
890. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2024-09-04 20:19:25
Üzenet elküldve: 2024-09-04 20:19:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1597
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1597
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Megy a csevegés és a nagy monológok. Nyuszimamát is sikerül megnyugtatni és kicsit jobb kedvre deríteni. Igazán kár lenne egy bánatos pofiért ha már ennyit gürcöltek emiatt az este miatt. És habár ünneplés zajlik és megújulás, de ha már szóba került akkor a doki nem bírja megállni, hogy szóvá ne tegye a jövőre vonatkozó ötleteit.*
-Nos, én gondolkoztam, hogy ha jön a jó idő akkor valami gyógyfüveskertet kialakítanék a ligetben valahol. Elkerítve, hogy a kutya ne tudja zargatni. Azokból a növényekből pedig akár olyan termékeket is készíthetnék amik igazán különleges. Olajok, tinktúrák~Kábítószerek.~, hasonlók. Még csak terv.
*Mármint természetes, hogy még csak terv ugyanis nem állt neki, de még abból se egy kész terv. Persze van ideje kitalálni mit szeretne és sok függ majd attól is, hogy mit talál az erdőben vagy mit sikerül intéznie. Mert ördögvigyor palántát nem könnyű csak úgy találni. Pedig jó lenne. Meg lehet a lányok is beleszólnak a dolgokba mert szeretnének haszontalan, de színes-szagos gazokat is. Majd lesz valahogy. A beszélgetés folyik tovább. A doki nem érti az utalást, ami rá és a tintanyalóra vonatkozik. Ha értené akkor is valószínűleg arra gondolna, hogy maximum amaz tudna tanulni tőle. Ennek ellenére tud mit közbeszólni.*
-Annak idején nálunk is a hajón úgy mondtuk összefújta a szemetet a szél. Hehehe! Voltak a négy nagyvárosból, a pusztákról, szigetekről, orkok, emberek, mindenféle népek. Még egy olyan fickó is volt akiről senki nem tudta hova valósi mert nem beszélt. Nem volt ugyanis nyelve.*Röhög a morbid tréfán.*Viszont micsoda egy alak volt az. Képzeljétek csak el, volt két penge az oldalán. Azokkal a hajón is gyakorlásnak, meg a parton is pénzért táncolt. De úgy ahogy én még nem láttam senkit. Pörgette a csupasz pengéket a két kezében és néha ő is forgott egyet. Volt, hogy úgy belelendült, hogy el tudtál szédülni csak attól, hogy nézted. Nem tudom így elmondani, de olyat nem nagyon láttam még máshol. Mindenesetre nem volt rossz új arcokat megismerni és gondolatokat látni. Megismerhettük a világot alaposan. Néha el-el csattant egy-egy pofon, de arra voltam. Meg mindenütt megesik az.
*Az érzelgős kitárulkozás nem kimondottan az asztala. Mármint meghallgat másokat és tud reagálni rájuk, de ő ritkán beszél magáról. Mármint az érzéseiről. A múltja és tengerésztörténetek kapcsán már más a helyzet. Azokat nap-estig tudná mondani még akkor is ha hallották már tőle. A szendvicsek kapcsán mielőtt távozna egy pillanatra közelebb húzná magához a félvért és nyomna egy puszit annak fejére.*
-Amúgy is mindig ti szolgáltok ki minket te lány. Ne maradj sokáig távol mert ez az este nem erről szól! Mikor majd énekelni kezdek kell majd hozzá egy partner is úgyhogy siess.
*Ismeri a félvért. Ha nem szól neki képes lenne egész este rohangálni fel-alá miattuk. Azt, már nem! Ma nem.*
//Surran az őz, szökell halkan//
*Megy a csevegés és a nagy monológok. Nyuszimamát is sikerül megnyugtatni és kicsit jobb kedvre deríteni. Igazán kár lenne egy bánatos pofiért ha már ennyit gürcöltek emiatt az este miatt. És habár ünneplés zajlik és megújulás, de ha már szóba került akkor a doki nem bírja megállni, hogy szóvá ne tegye a jövőre vonatkozó ötleteit.*
-Nos, én gondolkoztam, hogy ha jön a jó idő akkor valami gyógyfüveskertet kialakítanék a ligetben valahol. Elkerítve, hogy a kutya ne tudja zargatni. Azokból a növényekből pedig akár olyan termékeket is készíthetnék amik igazán különleges. Olajok, tinktúrák~Kábítószerek.~, hasonlók. Még csak terv.
*Mármint természetes, hogy még csak terv ugyanis nem állt neki, de még abból se egy kész terv. Persze van ideje kitalálni mit szeretne és sok függ majd attól is, hogy mit talál az erdőben vagy mit sikerül intéznie. Mert ördögvigyor palántát nem könnyű csak úgy találni. Pedig jó lenne. Meg lehet a lányok is beleszólnak a dolgokba mert szeretnének haszontalan, de színes-szagos gazokat is. Majd lesz valahogy. A beszélgetés folyik tovább. A doki nem érti az utalást, ami rá és a tintanyalóra vonatkozik. Ha értené akkor is valószínűleg arra gondolna, hogy maximum amaz tudna tanulni tőle. Ennek ellenére tud mit közbeszólni.*
-Annak idején nálunk is a hajón úgy mondtuk összefújta a szemetet a szél. Hehehe! Voltak a négy nagyvárosból, a pusztákról, szigetekről, orkok, emberek, mindenféle népek. Még egy olyan fickó is volt akiről senki nem tudta hova valósi mert nem beszélt. Nem volt ugyanis nyelve.*Röhög a morbid tréfán.*Viszont micsoda egy alak volt az. Képzeljétek csak el, volt két penge az oldalán. Azokkal a hajón is gyakorlásnak, meg a parton is pénzért táncolt. De úgy ahogy én még nem láttam senkit. Pörgette a csupasz pengéket a két kezében és néha ő is forgott egyet. Volt, hogy úgy belelendült, hogy el tudtál szédülni csak attól, hogy nézted. Nem tudom így elmondani, de olyat nem nagyon láttam még máshol. Mindenesetre nem volt rossz új arcokat megismerni és gondolatokat látni. Megismerhettük a világot alaposan. Néha el-el csattant egy-egy pofon, de arra voltam. Meg mindenütt megesik az.
*Az érzelgős kitárulkozás nem kimondottan az asztala. Mármint meghallgat másokat és tud reagálni rájuk, de ő ritkán beszél magáról. Mármint az érzéseiről. A múltja és tengerésztörténetek kapcsán már más a helyzet. Azokat nap-estig tudná mondani még akkor is ha hallották már tőle. A szendvicsek kapcsán mielőtt távozna egy pillanatra közelebb húzná magához a félvért és nyomna egy puszit annak fejére.*
-Amúgy is mindig ti szolgáltok ki minket te lány. Ne maradj sokáig távol mert ez az este nem erről szól! Mikor majd énekelni kezdek kell majd hozzá egy partner is úgyhogy siess.
*Ismeri a félvért. Ha nem szól neki képes lenne egész este rohangálni fel-alá miattuk. Azt, már nem! Ma nem.*
889. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2024-09-01 11:18:09
Üzenet elküldve: 2024-09-01 11:18:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 678
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 678
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Kicsit kölcsönösen körbeudvarolták most egymást, de cseppet sem bánja. Édesanyjának igaza volt, néha ki kell mondani azokat a szavakat is, amelyeket egy közönséges napon megtartunk magunknak, akár azért, mert természetesnek vesszük, hogy a másik úgyis tudja, amit mondani szeretnénk, akár mert átlagos napokon nincs mindig alkalom erről beszélni, vagy egyszerűen csak úgy, mert miért ne.
Azon azért kicsit mulat magában, hogy, amit ő tényleg bóknak szánt, abból az lesz, hogy Adoaver elég sajátságos módon érti félre.*
- Te nem öregszel, épp ellenkezőleg, én fiatalabbnak látlak. *igyekszik is megnyugtatni őt minél gyorsabban, és nagyon reméli, hogy mosolya is elég kedves és arca is elég komoly ahhoz, hogy az ifjú mágus teljesen komolyan vegye azt a kijelentést, amit ő valóban teljesen komolyan gondol, ha más nem, akkor a korábban már említett, kisimult arcvonások miatt.
Más kérdés persze, hogyha fiatalabbnak nem is, de ő önmagát, Intet és édesanyját sem látja semmivel sem öregebbnek, mint mondjuk egy évvel korábban ilyenkor, igaz utóbbi kettő tiszta elf vére miatt azért meglehetősen nagy előnnyel indul az öregedés ellen vívott reménytelen harcban mondjuk egy emberhez, vagy egy gnómhoz képest.
Az is igaz, hogy ő maga is félig elf, így kicsit talán ő is. Különös, hogy kék szemeit leszámítva éppen a külseje érkezik apai ágról, az emberi oldalról, az apró termet, a sötét haj és a sápadt bőr, de igazából ezek ellen sincs semmi kifogása, sőt kifejezetten szereti őket.
Ameddig viszont ő ezen gondolkodik, addig kis ideig ismét édesanyja ragadja magához a szót. Le sem tagadhatná, hogy akár Adoaver, akár Intath szavai határozottan jól esnek neki, de nem csak ezeknek köszönheti, hogy az a felhő amely egy kicsit elsötétítette a gondolatait az imént már nincsen ott.*
- Köszönöm, kedvesek vagytok, tényleg. Utólag már nem is igazán értem hogyan is merült fel bennem az a gondolat, hogy nem itt fogunk élni, együtt. Annyi itt éppen a szabad hely, hogyha nagyon akarnánk, akár külön szobában is élhetnénk Lunival, de igazából nem zavarjuk egymást, azt hiszem. *mondja mosolyogva, és lánya sem adja semmi jelét annak, hogy mindezt ne így gondolná.* Sokkal többet éltünk együtt, mint egymás nélkül, és az otthoni faházunk sem volt sokkal nagyobb, mint az a szoba, ahol most lakunk, már amennyiben inkább nem kisebb volt. Amúgy sem kell bent kuksolnunk abban a szobában egész álló nap, még ilyen időben sem. Igaz, a régi házhoz tartozott kert is, viszont, ha úgy vesszük, most az egész birtok a mi kertünk.
*Ezt már vidáman, nem pedig a visszahozhatatlan múlt iránti nosztalgiával mondja, mivel közben inkább a jövőre gondol, konkrétan arra, hogy bármennyire is szereti a lányát, tényleg elég nagy már azért, szóval, ha a teljes külön élésen nem is, de azért egy-egy külön szobán lehet lassan ideje lenne elgondolkodni.*
- Igen, egy kert egy szép tóval. Nem is lehetne tökéletesebb. *szól közbe Luninari, akit egyelőre teljesen kielégít a társaság és forralt bor ízének az élvezete. Igaz, ami igaz, a borhoz kellemetlen emlékek is kötik, több is, mégsem tudna tökéletesebb italt elképzelni ehhez az ünnephez nála, ahol a fényforduló, a visszatérni készülődő nap és meleg, meg persze önmaguk mellett kicsit magát Szarvasligetet is ünneplik. Amikor annak idején, amikor megvették ezt a birtokot a hozzá tartozó házzal együtt, azt a pénzt, amit ő ebbe bele tudott adni mind onnan szerezte, hogy a lázadás után eladta a Pegazusban a Sayqueves ház pincéjéből kimentett óborokat.
Nem éppen életének erre a pillanataira emlékszik vissza régi szép időkként, mégis így elég természetes, hogy Szarvasliget számára mindezek után összekapcsolódott a borral, éppen úgy, ahogyan saját élete pedig Szarvasligettel.*
- Ami pedig azt illeti, szerintem mind sokat tanulhatunk egymástól rengeteg téren, mindenki mindenkitől. *folytatja Ea, még Adoaver korábbi szavaira reagálva. Apró kis célzás, nem hiszi, hogy bárkinek feltűnik, vagy rájönnek, hogyan értette, mindenesetre leginkább Intre és Adoaverre gondolt most. Ugyanakkor éppen ő mondta ma Luninak, hogy hagyni kell a patakokat a saját medrükben folyni és nem szabad erőltetni, hogy ők ketten minél gyorsabban megtalálják végre a közös hangot, mert lehet ezzel inkább ártanak az ügynek, nem pedig előremozdítják azt.*
- Csoda is, hogy ahhoz képest, hogy majdnem mind különböző helyekről és kultúrákból éreztünk, kevés köztünk a vita. De már maga ez is hasznos szerintem, hogy különböző nézőpontokból látjuk a világot. Utólag már értem, hogy hosszú távon nem igazán lehet jó hely egy ahhoz hasonló falu, ahol Luni és én felnőttünk, pont, mert nincsenek különböző nézőpontok és majdnem mindenki ugyanúgy lát mindent. Működni működhet egy ilyen világ, csak nem biztos, hogy jól.
*Ezzel a kis eszmefuttatással leginkább Adoavernek szándékozik kedvezni, mivel pontosan tudja, hogy érdeklődik az ő múltjuk és kultúrájuk iránt, nyilván azért, mert számára ugyanannyira egzotikum egy erdő mélyén elbújt, önmagába zárkózott apró, elf falu, mint amennyire számára a nagyvárosok azok.
Különben is, mindig szívesen és büszkén beszél ősei tudásáról és hagyományairól, ugyanakkor azt is fontosnak tartja, hogy igazat szóljon róluk, nehogy az ifjú ember még a végén azt képzelje, hogy Luni és ő valamiféle problémáktól mentes, szinte mesebeli helyről érkeztek, bár, ha minden igaz, azok alapján, amit eddig mondott róla, talán már eddig sem gondolta így.
Vele ellentétben lánya most inkább a dolgok materiális, nem pedig elméleti oldalát fogja meg, amikor Adoaver elindul a konyhába.
Ő máshogy szeretne pillanatnyilag kedvezni neki.*
- Szó sem lehet róla! *rázza meg mosolyogva a fejét.* Ma este mi szolgálunk ki benneteket. *teszi hozzá, mintha máskor tulajdonképpen nem így lenne, de neki nincs is ezzel semmi baja. Szereti ezt csinálni. Nem is érezné jól magát, hogy szolgálók lennének itt, akik kiszolgálják, neki pedig fel sem kellene állnia a fotelből, bár azt nem bánná, ha legalább a víz hónapjaira felvennének egy istállófiút, aki az állatokról gondoskodik helyette, amíg odakint hideg van.*
- Maradj csak nyugodtan, majd én odarakom az első tálcányi adagot pirulni. Szerencsére nem igényelnek állandó felügyeletet, elég néha rájuk nézni, hogy elkészültek-e már, de talán, ha az ajtót nyitva hagyjuk, akkor majd az illatukból is érezni fogjuk. Ha pedig szeretnéd hozok egyet csak így simán. Úgy is finomak, ha még nem sültek át. Ez persze rátok is igaz, hozok, ha valaki nem szeretne éhgyomorra inni. *teszi hozzá, de Ea nemet int a fejével, mivel egyelőre nem érez különösebb éhséget, és azt sem bánja, ha kicsit hamarabb fejébe száll a bor, a többiek pedig majd eldöntik, hogy élnek-e Luni felajánlásával, vagy nem.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.09.01 11:20:46
//Surran az őz, szökell halkan//
*Kicsit kölcsönösen körbeudvarolták most egymást, de cseppet sem bánja. Édesanyjának igaza volt, néha ki kell mondani azokat a szavakat is, amelyeket egy közönséges napon megtartunk magunknak, akár azért, mert természetesnek vesszük, hogy a másik úgyis tudja, amit mondani szeretnénk, akár mert átlagos napokon nincs mindig alkalom erről beszélni, vagy egyszerűen csak úgy, mert miért ne.
Azon azért kicsit mulat magában, hogy, amit ő tényleg bóknak szánt, abból az lesz, hogy Adoaver elég sajátságos módon érti félre.*
- Te nem öregszel, épp ellenkezőleg, én fiatalabbnak látlak. *igyekszik is megnyugtatni őt minél gyorsabban, és nagyon reméli, hogy mosolya is elég kedves és arca is elég komoly ahhoz, hogy az ifjú mágus teljesen komolyan vegye azt a kijelentést, amit ő valóban teljesen komolyan gondol, ha más nem, akkor a korábban már említett, kisimult arcvonások miatt.
Más kérdés persze, hogyha fiatalabbnak nem is, de ő önmagát, Intet és édesanyját sem látja semmivel sem öregebbnek, mint mondjuk egy évvel korábban ilyenkor, igaz utóbbi kettő tiszta elf vére miatt azért meglehetősen nagy előnnyel indul az öregedés ellen vívott reménytelen harcban mondjuk egy emberhez, vagy egy gnómhoz képest.
Az is igaz, hogy ő maga is félig elf, így kicsit talán ő is. Különös, hogy kék szemeit leszámítva éppen a külseje érkezik apai ágról, az emberi oldalról, az apró termet, a sötét haj és a sápadt bőr, de igazából ezek ellen sincs semmi kifogása, sőt kifejezetten szereti őket.
Ameddig viszont ő ezen gondolkodik, addig kis ideig ismét édesanyja ragadja magához a szót. Le sem tagadhatná, hogy akár Adoaver, akár Intath szavai határozottan jól esnek neki, de nem csak ezeknek köszönheti, hogy az a felhő amely egy kicsit elsötétítette a gondolatait az imént már nincsen ott.*
- Köszönöm, kedvesek vagytok, tényleg. Utólag már nem is igazán értem hogyan is merült fel bennem az a gondolat, hogy nem itt fogunk élni, együtt. Annyi itt éppen a szabad hely, hogyha nagyon akarnánk, akár külön szobában is élhetnénk Lunival, de igazából nem zavarjuk egymást, azt hiszem. *mondja mosolyogva, és lánya sem adja semmi jelét annak, hogy mindezt ne így gondolná.* Sokkal többet éltünk együtt, mint egymás nélkül, és az otthoni faházunk sem volt sokkal nagyobb, mint az a szoba, ahol most lakunk, már amennyiben inkább nem kisebb volt. Amúgy sem kell bent kuksolnunk abban a szobában egész álló nap, még ilyen időben sem. Igaz, a régi házhoz tartozott kert is, viszont, ha úgy vesszük, most az egész birtok a mi kertünk.
*Ezt már vidáman, nem pedig a visszahozhatatlan múlt iránti nosztalgiával mondja, mivel közben inkább a jövőre gondol, konkrétan arra, hogy bármennyire is szereti a lányát, tényleg elég nagy már azért, szóval, ha a teljes külön élésen nem is, de azért egy-egy külön szobán lehet lassan ideje lenne elgondolkodni.*
- Igen, egy kert egy szép tóval. Nem is lehetne tökéletesebb. *szól közbe Luninari, akit egyelőre teljesen kielégít a társaság és forralt bor ízének az élvezete. Igaz, ami igaz, a borhoz kellemetlen emlékek is kötik, több is, mégsem tudna tökéletesebb italt elképzelni ehhez az ünnephez nála, ahol a fényforduló, a visszatérni készülődő nap és meleg, meg persze önmaguk mellett kicsit magát Szarvasligetet is ünneplik. Amikor annak idején, amikor megvették ezt a birtokot a hozzá tartozó házzal együtt, azt a pénzt, amit ő ebbe bele tudott adni mind onnan szerezte, hogy a lázadás után eladta a Pegazusban a Sayqueves ház pincéjéből kimentett óborokat.
Nem éppen életének erre a pillanataira emlékszik vissza régi szép időkként, mégis így elég természetes, hogy Szarvasliget számára mindezek után összekapcsolódott a borral, éppen úgy, ahogyan saját élete pedig Szarvasligettel.*
- Ami pedig azt illeti, szerintem mind sokat tanulhatunk egymástól rengeteg téren, mindenki mindenkitől. *folytatja Ea, még Adoaver korábbi szavaira reagálva. Apró kis célzás, nem hiszi, hogy bárkinek feltűnik, vagy rájönnek, hogyan értette, mindenesetre leginkább Intre és Adoaverre gondolt most. Ugyanakkor éppen ő mondta ma Luninak, hogy hagyni kell a patakokat a saját medrükben folyni és nem szabad erőltetni, hogy ők ketten minél gyorsabban megtalálják végre a közös hangot, mert lehet ezzel inkább ártanak az ügynek, nem pedig előremozdítják azt.*
- Csoda is, hogy ahhoz képest, hogy majdnem mind különböző helyekről és kultúrákból éreztünk, kevés köztünk a vita. De már maga ez is hasznos szerintem, hogy különböző nézőpontokból látjuk a világot. Utólag már értem, hogy hosszú távon nem igazán lehet jó hely egy ahhoz hasonló falu, ahol Luni és én felnőttünk, pont, mert nincsenek különböző nézőpontok és majdnem mindenki ugyanúgy lát mindent. Működni működhet egy ilyen világ, csak nem biztos, hogy jól.
*Ezzel a kis eszmefuttatással leginkább Adoavernek szándékozik kedvezni, mivel pontosan tudja, hogy érdeklődik az ő múltjuk és kultúrájuk iránt, nyilván azért, mert számára ugyanannyira egzotikum egy erdő mélyén elbújt, önmagába zárkózott apró, elf falu, mint amennyire számára a nagyvárosok azok.
Különben is, mindig szívesen és büszkén beszél ősei tudásáról és hagyományairól, ugyanakkor azt is fontosnak tartja, hogy igazat szóljon róluk, nehogy az ifjú ember még a végén azt képzelje, hogy Luni és ő valamiféle problémáktól mentes, szinte mesebeli helyről érkeztek, bár, ha minden igaz, azok alapján, amit eddig mondott róla, talán már eddig sem gondolta így.
Vele ellentétben lánya most inkább a dolgok materiális, nem pedig elméleti oldalát fogja meg, amikor Adoaver elindul a konyhába.
Ő máshogy szeretne pillanatnyilag kedvezni neki.*
- Szó sem lehet róla! *rázza meg mosolyogva a fejét.* Ma este mi szolgálunk ki benneteket. *teszi hozzá, mintha máskor tulajdonképpen nem így lenne, de neki nincs is ezzel semmi baja. Szereti ezt csinálni. Nem is érezné jól magát, hogy szolgálók lennének itt, akik kiszolgálják, neki pedig fel sem kellene állnia a fotelből, bár azt nem bánná, ha legalább a víz hónapjaira felvennének egy istállófiút, aki az állatokról gondoskodik helyette, amíg odakint hideg van.*
- Maradj csak nyugodtan, majd én odarakom az első tálcányi adagot pirulni. Szerencsére nem igényelnek állandó felügyeletet, elég néha rájuk nézni, hogy elkészültek-e már, de talán, ha az ajtót nyitva hagyjuk, akkor majd az illatukból is érezni fogjuk. Ha pedig szeretnéd hozok egyet csak így simán. Úgy is finomak, ha még nem sültek át. Ez persze rátok is igaz, hozok, ha valaki nem szeretne éhgyomorra inni. *teszi hozzá, de Ea nemet int a fejével, mivel egyelőre nem érez különösebb éhséget, és azt sem bánja, ha kicsit hamarabb fejébe száll a bor, a többiek pedig majd eldöntik, hogy élnek-e Luni felajánlásával, vagy nem.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.09.01 11:20:46
888. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2024-08-25 18:59:16
Üzenet elküldve: 2024-08-25 18:59:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 371
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 371
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Amennyire tesztelni tudja a doktor mentségfelhozását és helyzettűrő képességét, úgy nyugtatja meg fél-elf kortársa veszélyesen édes, de mégis őszinte szavai. Lihanechben valószínűleg már a falba próbálna beolvadni egy ilyen mézes-mázas szónoklat után; egyáltalán nem szokott vagy akart is a figyelem központjában lenni, de ezt azért úgy érezte hogy ki kell teríteni a kisnyilvánosság felé. Nagy fokon segített az, hogy nincs rejtegetni, illetve szégyellnivalója a jelenlévők előtt, eleget lézengett már társaságukban az előző egy évben, hogy agya öntudatlanul úgy utaljon rájuk mikor magában ábrándozik, mint családtagokra. Ezt a részt ugyan már nem volt gerince nagydobra tenni, de ezzel az előadással is kifejezetten elégedett.*
- Azért nem öregszem olyan gyorsan... ugye? *Cseppnyi aggodalom érződik a hangjában, mikor magában motyogja ezt. Biztos van valami mágia a toronyban, ami ezen javítani fog.
Édes-ízletes ám a bor amit tart kezében, de nem sieti ennél gyorsabban legurítani; hanem egyre közelebb a túl gyorsan elítélt szendvicsek felé kezd kezd totyogni, hogy ne csak alkohol töltse el a gyomrát.
Egy gyors pislantás alatt mintha búsabbnak látta volna Callipeyát, ami igencsak meglepő lánya felemelő szavai után. Kíváncsi, valamit visszatart e. Mikor hozzá kerül a staféta, próbál valamennyit kiolvasni kinyilvánításából, de az elgondolkodtatja, hogy eredetileg nem is látták volna őt annyit, mint e rövid évben.*
- Azta. Ebben az esetben vállon veregethetem magunkat hogy megváltoztattuk a tervét! Intath-nak igaza van, el sem tudom képzelni a ligetet nélküled, ráadásul ki mástól kérdezzek művelődési tudásmorzsákat mint attól, aki elsőkézben gyakorolta azokat!
*Ezekkel a hálaadó sorokkal el is vesz egy sonkás-sajtos szendvicset. Más vacsorakor ezt az ínyencséget már elkezdené rágcsálni, de a használati utasítás további lépéseket követel.* - Vajon mennyire rakjam be... *A konyha felé is kezd lépkedni.* ~ Aztán valamivel el is kéne ütni itt az együtt-időt, nem csak társalgással. Hová lettek a játékok? ~
//Surran az őz, szökell halkan//
*Amennyire tesztelni tudja a doktor mentségfelhozását és helyzettűrő képességét, úgy nyugtatja meg fél-elf kortársa veszélyesen édes, de mégis őszinte szavai. Lihanechben valószínűleg már a falba próbálna beolvadni egy ilyen mézes-mázas szónoklat után; egyáltalán nem szokott vagy akart is a figyelem központjában lenni, de ezt azért úgy érezte hogy ki kell teríteni a kisnyilvánosság felé. Nagy fokon segített az, hogy nincs rejtegetni, illetve szégyellnivalója a jelenlévők előtt, eleget lézengett már társaságukban az előző egy évben, hogy agya öntudatlanul úgy utaljon rájuk mikor magában ábrándozik, mint családtagokra. Ezt a részt ugyan már nem volt gerince nagydobra tenni, de ezzel az előadással is kifejezetten elégedett.*
- Azért nem öregszem olyan gyorsan... ugye? *Cseppnyi aggodalom érződik a hangjában, mikor magában motyogja ezt. Biztos van valami mágia a toronyban, ami ezen javítani fog.
Édes-ízletes ám a bor amit tart kezében, de nem sieti ennél gyorsabban legurítani; hanem egyre közelebb a túl gyorsan elítélt szendvicsek felé kezd kezd totyogni, hogy ne csak alkohol töltse el a gyomrát.
Egy gyors pislantás alatt mintha búsabbnak látta volna Callipeyát, ami igencsak meglepő lánya felemelő szavai után. Kíváncsi, valamit visszatart e. Mikor hozzá kerül a staféta, próbál valamennyit kiolvasni kinyilvánításából, de az elgondolkodtatja, hogy eredetileg nem is látták volna őt annyit, mint e rövid évben.*
- Azta. Ebben az esetben vállon veregethetem magunkat hogy megváltoztattuk a tervét! Intath-nak igaza van, el sem tudom képzelni a ligetet nélküled, ráadásul ki mástól kérdezzek művelődési tudásmorzsákat mint attól, aki elsőkézben gyakorolta azokat!
*Ezekkel a hálaadó sorokkal el is vesz egy sonkás-sajtos szendvicset. Más vacsorakor ezt az ínyencséget már elkezdené rágcsálni, de a használati utasítás további lépéseket követel.* - Vajon mennyire rakjam be... *A konyha felé is kezd lépkedni.* ~ Aztán valamivel el is kéne ütni itt az együtt-időt, nem csak társalgással. Hová lettek a játékok? ~
887. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2024-08-20 06:55:00
Üzenet elküldve: 2024-08-20 06:55:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1597
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1597
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
-Hú, csoda, hogy meg nem szakadtál abban.
*Röhögi ki a másikat, aki a házdíszítésre fogja, hogy így bealudt. A tintanyaló tökéletes célpont az elf gonoszkodására. Aztán ki lesznek osztva az italok és mindenki mond egy kis hangzatos beszédet. Mármint a doki kivételével aki inkább csak viccelődött egy sort. Ebből a sorból a tintanyaló is kiveszi a részét akinek a szavaira most nem mond semmit a doki. Annyira azért nem gonosz, hogy ebbe belekössön. Vagy csak a lányok előtt nem olyan gonosz? Esetleg nem ivott még annyit, hogy annyira gonosz legyen? Ki tudja? A nyuszimama akit az elf csak magában hív nyuszimamának valamin nagyon elgondolkozott, ami kicsit el is rontotta a kedvét. Ebből sikerül neki kimozdítania saját kis játékával, amit tőle nem meglepő módon meg is nyer. Ne ismerné fel az egyik kedvenc fűszerét? Ha van rá lehetősége szívesen fogyaszt is fahéjat. Nem is kimondottan az íze inkább a pozitív hatásai miatt. Jót tesz a gyomornak és a férfierőnek. Ezt persze most nem fejti ki.*
-Ja, hogy cukor is? Hát igen nem mindegy milyen az alap.
*Aztán pár korty után a nő is beszélni kezd. Tényleg nem hallott erről az eredeti elképzelésről a doki. De, amik jobban megfogják őt azok a ki nem mondott gondolatok.*
-Ugyan Calliepeya még csak ne is utalj ilyesmire. Igenis örülünk, hogy itt vagy köztünk és mindig lesz helyed ebben a házban és nem csak a lányod miatt. Most már te is a csapat része vagy. Tudom, hogy nem mindig volt így és ez egy új dolog, hogy Luninari-nak vannak barátai akik vigyáznak rá, de látom rajta és rajtad is milyen jól érzitek magatokat együtt és ez egy értékes dolog. Az igazi kapcsolatok azok amiket nem csak a szükség tart össze. Na, ki ne száradjunk!
*Iszik ő is a borába azok után, hogy csak sikerült rávenni egy kis beszédre.*
//Surran az őz, szökell halkan//
-Hú, csoda, hogy meg nem szakadtál abban.
*Röhögi ki a másikat, aki a házdíszítésre fogja, hogy így bealudt. A tintanyaló tökéletes célpont az elf gonoszkodására. Aztán ki lesznek osztva az italok és mindenki mond egy kis hangzatos beszédet. Mármint a doki kivételével aki inkább csak viccelődött egy sort. Ebből a sorból a tintanyaló is kiveszi a részét akinek a szavaira most nem mond semmit a doki. Annyira azért nem gonosz, hogy ebbe belekössön. Vagy csak a lányok előtt nem olyan gonosz? Esetleg nem ivott még annyit, hogy annyira gonosz legyen? Ki tudja? A nyuszimama akit az elf csak magában hív nyuszimamának valamin nagyon elgondolkozott, ami kicsit el is rontotta a kedvét. Ebből sikerül neki kimozdítania saját kis játékával, amit tőle nem meglepő módon meg is nyer. Ne ismerné fel az egyik kedvenc fűszerét? Ha van rá lehetősége szívesen fogyaszt is fahéjat. Nem is kimondottan az íze inkább a pozitív hatásai miatt. Jót tesz a gyomornak és a férfierőnek. Ezt persze most nem fejti ki.*
-Ja, hogy cukor is? Hát igen nem mindegy milyen az alap.
*Aztán pár korty után a nő is beszélni kezd. Tényleg nem hallott erről az eredeti elképzelésről a doki. De, amik jobban megfogják őt azok a ki nem mondott gondolatok.*
-Ugyan Calliepeya még csak ne is utalj ilyesmire. Igenis örülünk, hogy itt vagy köztünk és mindig lesz helyed ebben a házban és nem csak a lányod miatt. Most már te is a csapat része vagy. Tudom, hogy nem mindig volt így és ez egy új dolog, hogy Luninari-nak vannak barátai akik vigyáznak rá, de látom rajta és rajtad is milyen jól érzitek magatokat együtt és ez egy értékes dolog. Az igazi kapcsolatok azok amiket nem csak a szükség tart össze. Na, ki ne száradjunk!
*Iszik ő is a borába azok után, hogy csak sikerült rávenni egy kis beszédre.*
886. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2024-08-18 23:05:43
Üzenet elküldve: 2024-08-18 23:05:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 678
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 678
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Jó érzés Intbe karolva sétálni kicsit, és ez a kicsi, most tényleg szó szerint kicsi, mivel lényegében csak a konyhával szomszédos helyiségbe mennek át, de ettől még marad az, ami; séta és egymásba karolás.
A haj és fejsimogatás pedig az egyik gyengéje, ilyesmivel mindig le lehet kenyerezni és levenni a lábáról, mert ilyesmit mindig csak nagyon ritkán kapott édesanyján kívül mástól, igaz akárkinek azért nem is hagyná persze.
Aztán, ami a legjobb az egészben, hogy miután elengedik egymást, úgy tűnik számára, hogy még a dokit is képes volt elkapni az ünnep szelleme, na persze csak képletes értelemben véve. Édesanyja hisz mindenféle nagy és kis istenekben, jelentős és jelentéktelenebb szellemekben, de abban majdnem teljesen biztos, hogy az ünnep szelleme kifejezést még ő is csak metaforaként használná, ahogyan most ő.
Érzékelni véli és értékeli is azt, hogy amikor Int odaszól az elalvás miatt Adoavernek, abból most hiányzik az igazi gúny, szinte már csak amolyan baráti csipkelődés.
~ Lehet tényleg összecsiszolódtak volna kicsit a kinti séta alatt? Jó, a holdakat azért talán nem tenném rá... ~ tünődget ezen magában, de nem marad sok ideje erre, és ezt nem is bánja. Sok magányos órát töltött teljesen egyedül saját gondolataiba zárva, helyettük sokkal szívesebben hallgat mást, főleg, ha olyanokról van szó, akiket a barátainak tart.
Adover szavai pedig külön örömmel és melegséggel töltik el, miközben nem messze tőlük pattog vidáman a tűz, mintha csak aláfesteni akarná azokat és még barátságosabbá varázsolni az egész szobát.*
- Komolyan? *kerekednek nagyra kék szemei a fiú utolsó mondata után.
Első reakciója az öröm, mégpedig azon egyszerű és közhelyes oknál fogva, hogy szeret másoknak örömet szerezni. Főleg akkor, ha szereti is őket, márpedig Adoavder már az első este meg lett kedvelve általa, amikor szegény fiút az akkor még túlbuzgó Árnyék ijesztette meg. Ráadásul úgy érzi, hogy ebben a bizonyos "legjobb évben" az ő keze is benne volt, hiszen kezdettől fogva az volt a céljuk Lauval, hogy ne csak a maguk számára varázsolják igazi otthonná ezt a helyet, ő pedig tényleg igyekezett a maga módján keményen dolgozni ezen.
Hallott már olyan véleményeket, hogy senkin nem látszik igazából, hogy mit érez, egészen addig ameddig az őt szemlélő nem kerül a helyébe, de most teljesen biztos abban, hogy rajta Adoaver is, Int is, édesanyja is látja, hogy nem csak udvariasságból örül, hanem valóban.
Őszinte boldogsással tölti el, hogy Adoaver jól érzi itt magát, és, hogy ezt még úgy is ki meri mondani, hogy számíthat legalább egy gúnyos morrantásra a dokitól. Persze, az előbbiek után már azon sem lepődne meg, ha nem történne semmi ilyesmi.*
- Nagyon örülök, ha így érzel. Szerintem jót is tett neked az itt töltött idő. Kicsit, mintha kisimultak volna az arcvonásaid. Na nem úgy gondoltam, hogy valaha öregebbnek tűntél volna, de fáradtabbnak mindenképpen. *jegyzi meg, és lehet, hogy csak a tűz és a gyertyák csalóka fénye miatt, de mintha még kis szín is költözött volna a fiú sápadt arcára. Csak a sajátjára nem, de utóbbit egy cseppet sem bánja, mivel saját fehér bőrét továbbra sem valamiféle betegség jelének, hanem a holdmágiával való szoros kapcsolatának tulajdonítja. Különben is, Intath is megmondta neki, hogy ilyen típus és kész.*
- Örülök, ha ez volt a legjobb éved, de ami azt illeti, talán nekem is. Azt is át tudom érezni, amit Artheniorról mondtál. Örülök, hogy nem kell ott élnem. Itt béke van, csend, nyugalom, itt a tó, a tűzrakó, ez a hely sokkal alkalmasabb tanulásra, mint a város, ha pedig valami mégis kell onnan, viszonylag gyorsan oda lehet innen menni érte. A Mágustorony is sokkal közelebb van innen, mint onnan. Minden Szarvasliget mellett szól Arthenior ellenében, örülök, hogy nem kell ott élnem. Ha pedig visszatér a jó idő, már azért sem kell majd dolgozni, hogy kellemes meleg legyen itt, mert az is jön majd magától, pontosabban a nap ajándékaként.
*Erre iszik is persze, bár még elég forró a forralt bor, azért, mivel a levest is mindig forrón szerette és így is szokott hozzá, két-három korty gond nélkül lecsúszik neki belőle, még csak azt sem érzi, hogy száját, vagy torkát a forróság egy kicsit is sértette volna.
Édesanyja közben kihasználja a helyzetet, hogy éppen nem beszél, de most, hogy neki is lehetősége lenne megszólalni, hirtelen nem tud mit mondani.
Már nem otthon vannak, ő pedig már nem papnő. Amióta a szerinte saját szerepüket is eltévesztett vének által száműzött lánya után jött a "külvilágba" már vagy háromszázhuszonhetedszer emlékezteti önmagát erre. Már nem otthon van. Illetve de, talán neki is kicsit erről, vagy erről is szól ez az ünnep, hogy már ez az új otthona, itt életi meg a fényfordulót, életében először, az utolsó tilalomfán is túl.
Egy gondolat, mint ezer értelmetlen másik, ő most biztosan nem fog semmiféle beszédet mondani, vagy szertartást végrehajtani. Vagy hát addig biztosan nem ameddig nem ivott eleget, ami azért mindig inspirál hasonlóra. Nem venne mérget rá, hogy az általa papnőként végrehajtott szertartások odahaza, nem csak sok-sok nemzedékkel ezelőtti papok, vagy papnők delíriumos látomásainak évszázadokkal, vagy akár évezredekkel későbbi lenyomatai.
~ Nem, ezen nem most fogok elgondolkodni. Istennők, istenek, szellemek, ősök, minden létező a mi világunkon túlról! Még szegény Lunit is mennyit gyötörtem néha azzal, hogy túl sokat gondolkodik a pillanat élvezete helyett, most pedig, mintha ő élvezné a pillanatot én pedig helyette gondolkodom össze-vissza, és Luni, Int meg Adoaver helyett inkább veletek beszélgetek. Miért pont most most? Sejtem, de... de hát még csak nem is válaszoltok, most biztosan nem, ha pedig mégis akkor sem szavakkal. ~
Ea belső monológjából végül csak egy igazi mosollyá álcázni próbált szomorú mosoly marad. Aztán a pillanatba való visszatérés, amihez a mindig ő érzelmeire és gondolataira hangolódó lánya helyett, most Intath szolgáltatja a lehetőséget.*
- Le sem tagadhatnád, hogy értesz hozzá. *mosolyog a másik elfre.* A fahéj és a cukor mellett tényleg szegfűszeg van még benne. De azért csak a jó bor az alapja.
*Ő is iszik pár kortyot, és csak utána szólal meg újra.*
- Ami pedig engem illet, örülök, hogy megismertelek benneteket. Szerintem ti jól működtök csapatként együtt és kiegészítitek egymást, még akkor is, ha esetleg nem így érzitek néha. Ez nyilván akkor is így lenne, ha én nem lennék itt, ettől még egyáltalán nem bánom, hogy itt vagyok. Az eredeti tervem az volt, amikor eljöttem otthonról, hogy építek magamnak egy kis kunyhót a közelben, és hatonta párszor átugrom Lunit meglátogatni, de egyáltalán nem bántam meg, hogy végül itt ragadtam.
*Ezt persze Luni tudja, Adoavernek és Intnek ellenben talán újdonság lehet. Nem mintha olyan nagy titkot árult volna most el, de azért örül neki, hogy végre kimondta. Nem valószínű, hogy az eredetileg tervezett kunyhóból valaha is lesz valami, azok után, hogy most már ő is otthonának kezdte el érezni Szarvasligetet.*
//Surran az őz, szökell halkan//
*Jó érzés Intbe karolva sétálni kicsit, és ez a kicsi, most tényleg szó szerint kicsi, mivel lényegében csak a konyhával szomszédos helyiségbe mennek át, de ettől még marad az, ami; séta és egymásba karolás.
A haj és fejsimogatás pedig az egyik gyengéje, ilyesmivel mindig le lehet kenyerezni és levenni a lábáról, mert ilyesmit mindig csak nagyon ritkán kapott édesanyján kívül mástól, igaz akárkinek azért nem is hagyná persze.
Aztán, ami a legjobb az egészben, hogy miután elengedik egymást, úgy tűnik számára, hogy még a dokit is képes volt elkapni az ünnep szelleme, na persze csak képletes értelemben véve. Édesanyja hisz mindenféle nagy és kis istenekben, jelentős és jelentéktelenebb szellemekben, de abban majdnem teljesen biztos, hogy az ünnep szelleme kifejezést még ő is csak metaforaként használná, ahogyan most ő.
Érzékelni véli és értékeli is azt, hogy amikor Int odaszól az elalvás miatt Adoavernek, abból most hiányzik az igazi gúny, szinte már csak amolyan baráti csipkelődés.
~ Lehet tényleg összecsiszolódtak volna kicsit a kinti séta alatt? Jó, a holdakat azért talán nem tenném rá... ~ tünődget ezen magában, de nem marad sok ideje erre, és ezt nem is bánja. Sok magányos órát töltött teljesen egyedül saját gondolataiba zárva, helyettük sokkal szívesebben hallgat mást, főleg, ha olyanokról van szó, akiket a barátainak tart.
Adover szavai pedig külön örömmel és melegséggel töltik el, miközben nem messze tőlük pattog vidáman a tűz, mintha csak aláfesteni akarná azokat és még barátságosabbá varázsolni az egész szobát.*
- Komolyan? *kerekednek nagyra kék szemei a fiú utolsó mondata után.
Első reakciója az öröm, mégpedig azon egyszerű és közhelyes oknál fogva, hogy szeret másoknak örömet szerezni. Főleg akkor, ha szereti is őket, márpedig Adoavder már az első este meg lett kedvelve általa, amikor szegény fiút az akkor még túlbuzgó Árnyék ijesztette meg. Ráadásul úgy érzi, hogy ebben a bizonyos "legjobb évben" az ő keze is benne volt, hiszen kezdettől fogva az volt a céljuk Lauval, hogy ne csak a maguk számára varázsolják igazi otthonná ezt a helyet, ő pedig tényleg igyekezett a maga módján keményen dolgozni ezen.
Hallott már olyan véleményeket, hogy senkin nem látszik igazából, hogy mit érez, egészen addig ameddig az őt szemlélő nem kerül a helyébe, de most teljesen biztos abban, hogy rajta Adoaver is, Int is, édesanyja is látja, hogy nem csak udvariasságból örül, hanem valóban.
Őszinte boldogsással tölti el, hogy Adoaver jól érzi itt magát, és, hogy ezt még úgy is ki meri mondani, hogy számíthat legalább egy gúnyos morrantásra a dokitól. Persze, az előbbiek után már azon sem lepődne meg, ha nem történne semmi ilyesmi.*
- Nagyon örülök, ha így érzel. Szerintem jót is tett neked az itt töltött idő. Kicsit, mintha kisimultak volna az arcvonásaid. Na nem úgy gondoltam, hogy valaha öregebbnek tűntél volna, de fáradtabbnak mindenképpen. *jegyzi meg, és lehet, hogy csak a tűz és a gyertyák csalóka fénye miatt, de mintha még kis szín is költözött volna a fiú sápadt arcára. Csak a sajátjára nem, de utóbbit egy cseppet sem bánja, mivel saját fehér bőrét továbbra sem valamiféle betegség jelének, hanem a holdmágiával való szoros kapcsolatának tulajdonítja. Különben is, Intath is megmondta neki, hogy ilyen típus és kész.*
- Örülök, ha ez volt a legjobb éved, de ami azt illeti, talán nekem is. Azt is át tudom érezni, amit Artheniorról mondtál. Örülök, hogy nem kell ott élnem. Itt béke van, csend, nyugalom, itt a tó, a tűzrakó, ez a hely sokkal alkalmasabb tanulásra, mint a város, ha pedig valami mégis kell onnan, viszonylag gyorsan oda lehet innen menni érte. A Mágustorony is sokkal közelebb van innen, mint onnan. Minden Szarvasliget mellett szól Arthenior ellenében, örülök, hogy nem kell ott élnem. Ha pedig visszatér a jó idő, már azért sem kell majd dolgozni, hogy kellemes meleg legyen itt, mert az is jön majd magától, pontosabban a nap ajándékaként.
*Erre iszik is persze, bár még elég forró a forralt bor, azért, mivel a levest is mindig forrón szerette és így is szokott hozzá, két-három korty gond nélkül lecsúszik neki belőle, még csak azt sem érzi, hogy száját, vagy torkát a forróság egy kicsit is sértette volna.
Édesanyja közben kihasználja a helyzetet, hogy éppen nem beszél, de most, hogy neki is lehetősége lenne megszólalni, hirtelen nem tud mit mondani.
Már nem otthon vannak, ő pedig már nem papnő. Amióta a szerinte saját szerepüket is eltévesztett vének által száműzött lánya után jött a "külvilágba" már vagy háromszázhuszonhetedszer emlékezteti önmagát erre. Már nem otthon van. Illetve de, talán neki is kicsit erről, vagy erről is szól ez az ünnep, hogy már ez az új otthona, itt életi meg a fényfordulót, életében először, az utolsó tilalomfán is túl.
Egy gondolat, mint ezer értelmetlen másik, ő most biztosan nem fog semmiféle beszédet mondani, vagy szertartást végrehajtani. Vagy hát addig biztosan nem ameddig nem ivott eleget, ami azért mindig inspirál hasonlóra. Nem venne mérget rá, hogy az általa papnőként végrehajtott szertartások odahaza, nem csak sok-sok nemzedékkel ezelőtti papok, vagy papnők delíriumos látomásainak évszázadokkal, vagy akár évezredekkel későbbi lenyomatai.
~ Nem, ezen nem most fogok elgondolkodni. Istennők, istenek, szellemek, ősök, minden létező a mi világunkon túlról! Még szegény Lunit is mennyit gyötörtem néha azzal, hogy túl sokat gondolkodik a pillanat élvezete helyett, most pedig, mintha ő élvezné a pillanatot én pedig helyette gondolkodom össze-vissza, és Luni, Int meg Adoaver helyett inkább veletek beszélgetek. Miért pont most most? Sejtem, de... de hát még csak nem is válaszoltok, most biztosan nem, ha pedig mégis akkor sem szavakkal. ~
Ea belső monológjából végül csak egy igazi mosollyá álcázni próbált szomorú mosoly marad. Aztán a pillanatba való visszatérés, amihez a mindig ő érzelmeire és gondolataira hangolódó lánya helyett, most Intath szolgáltatja a lehetőséget.*
- Le sem tagadhatnád, hogy értesz hozzá. *mosolyog a másik elfre.* A fahéj és a cukor mellett tényleg szegfűszeg van még benne. De azért csak a jó bor az alapja.
*Ő is iszik pár kortyot, és csak utána szólal meg újra.*
- Ami pedig engem illet, örülök, hogy megismertelek benneteket. Szerintem ti jól működtök csapatként együtt és kiegészítitek egymást, még akkor is, ha esetleg nem így érzitek néha. Ez nyilván akkor is így lenne, ha én nem lennék itt, ettől még egyáltalán nem bánom, hogy itt vagyok. Az eredeti tervem az volt, amikor eljöttem otthonról, hogy építek magamnak egy kis kunyhót a közelben, és hatonta párszor átugrom Lunit meglátogatni, de egyáltalán nem bántam meg, hogy végül itt ragadtam.
*Ezt persze Luni tudja, Adoavernek és Intnek ellenben talán újdonság lehet. Nem mintha olyan nagy titkot árult volna most el, de azért örül neki, hogy végre kimondta. Nem valószínű, hogy az eredetileg tervezett kunyhóból valaha is lesz valami, azok után, hogy most már ő is otthonának kezdte el érezni Szarvasligetet.*
885. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2024-08-11 14:45:01
Üzenet elküldve: 2024-08-11 14:45:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 371
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 371
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Leírhatatlanul kínosan érzi magát hogy így sikerült elkapniuk, és valahogy még csak nem is hallotta előre őket. Fáradtabb lehetett mint gondolta.*
- Utána rakhattam fel a díszeket, szóval az is rátett! *Védekezik a doktor előtt, ő maga picit megtámadva érzi magát előtte. Mindenesetre örül, hogy nem a horkoló típus.
Hanem különösen azért szégyenkezik öltözéke miatt, mert nem ez lenne az első kis ünnepsége; a kicsi hátránya a kényelmes lihanechi nemesi életnek, hogy kötelezőszerűen ki kell jönni a társadalmi testvéreikkel is, ha nem szimplán jövőbeli hasznosulások miatt, hát akkor azért hogy legyen kikkel beszélgetni. Csakhogy ezekre a kisebb-nagyobb összejövetelekre, udvariasság és képmutatás keverékeként, sokszor agyoncsicsázott göncökkel kellett megjelennie, aminek felettébb nem örült először, de megtanulta elviselni, sőt, szeretni is. Az így beléültetett etiketti elvárás pedig valóban furcsává teszi számára ezt a kis délutánt, hiszen ritkaszámba menőleg úgy szerepel, hogy még csak be sincs öltözve.*
~ Mondjam meg neki hogy pitypangként tűnik ki közülünk? ~ *Luninari ruházatának a színe igazán Adoavernek való, de a vadnövényhez való hasonlítás, ha ismerik annak az osztályozását a botanika világában, lehet hogy nem a legjobb bók. Tulipán? Az túl romantikus. És Calliepeyáról mit mondjon?
Az alkoholos itókát rejtett, de valójában gyermeki izgágasággal veszi kezeibe, maga sem tudja miért. Talán azért, mert ez lesz az első olyan kis "partija", amiért maga is tett. Segítette életbe hozni, és ez a büszkeség ad neki egy kis izgága energiát.*
~ Kenyér? ~ *Egy pillanatra a csalódottság árnyéka látszódik az ifjú emberke szemében, hogy egy érettebb gondolat rögtön elnyomja azt. Miért gondolja hogy ennyi idővel és erőforrással egy bankettet tudnának elővarázsolni? Tényleg ennyire naivan áll hozzá? Megint elkezdi szégyelni magát, és a szendvicsekre jóval alázatosabban kezd nézni. Nincs kétsége abban, hogy ezzel is meg lesz elégedve. Eddig sem volt másképp.*
- Néha túl kedves vagy, Luninari. Jó kedvet és egészséget, és ezzel egy tökéletes ünnepet! *Emel egy bögrét, és kortyol. Ő nem képes ízlésből kitalálni a bele tett fűszereket, de tény, hogy megfelel neki a bor, ami megnőtt pupilláiból is látszik.*
- Szeretnék én is egy pár szót szólni. *Szólal meg, jónak látva az alkalmat, hogy levakarhasson valamit a mellkasáról. Megköszörüli a torkát.* - Amikor megérkeztem Artheniorba, nem tudtam hogy mit tegyek magammal; nem szerettem a nagy tömeget és a szállásként használt fogadókat, és sehol nem tudtam elképzelni magamat egy napnál több időt tartózkodva. Ez a Szarvasliget a legjobb dolog, ami történhetett velem, és veletek együtt azoknak a lányoknak is köszönetet akarok mondani, akik megengedték hogy itt lakjak. Sosem volt még jobb évem. *Nem tudva, hogyan fejezze be rövid beszédét, egy nagyobbat kortyol borából.*
//Surran az őz, szökell halkan//
*Leírhatatlanul kínosan érzi magát hogy így sikerült elkapniuk, és valahogy még csak nem is hallotta előre őket. Fáradtabb lehetett mint gondolta.*
- Utána rakhattam fel a díszeket, szóval az is rátett! *Védekezik a doktor előtt, ő maga picit megtámadva érzi magát előtte. Mindenesetre örül, hogy nem a horkoló típus.
Hanem különösen azért szégyenkezik öltözéke miatt, mert nem ez lenne az első kis ünnepsége; a kicsi hátránya a kényelmes lihanechi nemesi életnek, hogy kötelezőszerűen ki kell jönni a társadalmi testvéreikkel is, ha nem szimplán jövőbeli hasznosulások miatt, hát akkor azért hogy legyen kikkel beszélgetni. Csakhogy ezekre a kisebb-nagyobb összejövetelekre, udvariasság és képmutatás keverékeként, sokszor agyoncsicsázott göncökkel kellett megjelennie, aminek felettébb nem örült először, de megtanulta elviselni, sőt, szeretni is. Az így beléültetett etiketti elvárás pedig valóban furcsává teszi számára ezt a kis délutánt, hiszen ritkaszámba menőleg úgy szerepel, hogy még csak be sincs öltözve.*
~ Mondjam meg neki hogy pitypangként tűnik ki közülünk? ~ *Luninari ruházatának a színe igazán Adoavernek való, de a vadnövényhez való hasonlítás, ha ismerik annak az osztályozását a botanika világában, lehet hogy nem a legjobb bók. Tulipán? Az túl romantikus. És Calliepeyáról mit mondjon?
Az alkoholos itókát rejtett, de valójában gyermeki izgágasággal veszi kezeibe, maga sem tudja miért. Talán azért, mert ez lesz az első olyan kis "partija", amiért maga is tett. Segítette életbe hozni, és ez a büszkeség ad neki egy kis izgága energiát.*
~ Kenyér? ~ *Egy pillanatra a csalódottság árnyéka látszódik az ifjú emberke szemében, hogy egy érettebb gondolat rögtön elnyomja azt. Miért gondolja hogy ennyi idővel és erőforrással egy bankettet tudnának elővarázsolni? Tényleg ennyire naivan áll hozzá? Megint elkezdi szégyelni magát, és a szendvicsekre jóval alázatosabban kezd nézni. Nincs kétsége abban, hogy ezzel is meg lesz elégedve. Eddig sem volt másképp.*
- Néha túl kedves vagy, Luninari. Jó kedvet és egészséget, és ezzel egy tökéletes ünnepet! *Emel egy bögrét, és kortyol. Ő nem képes ízlésből kitalálni a bele tett fűszereket, de tény, hogy megfelel neki a bor, ami megnőtt pupilláiból is látszik.*
- Szeretnék én is egy pár szót szólni. *Szólal meg, jónak látva az alkalmat, hogy levakarhasson valamit a mellkasáról. Megköszörüli a torkát.* - Amikor megérkeztem Artheniorba, nem tudtam hogy mit tegyek magammal; nem szerettem a nagy tömeget és a szállásként használt fogadókat, és sehol nem tudtam elképzelni magamat egy napnál több időt tartózkodva. Ez a Szarvasliget a legjobb dolog, ami történhetett velem, és veletek együtt azoknak a lányoknak is köszönetet akarok mondani, akik megengedték hogy itt lakjak. Sosem volt még jobb évem. *Nem tudva, hogyan fejezze be rövid beszédét, egy nagyobbat kortyol borából.*
884. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2024-08-07 11:37:35
Üzenet elküldve: 2024-08-07 11:37:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1597
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1597
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
-De kis drága vagy Luninari kedveském!
*Simogatja meg a félvér buksiját, de most nem kócolja össze, azt a hajat mert látszik, hogy sokat dolgozott vele. Természetesen nincs ellenére, hogy bele legyen karolva. Ő tervezte átkarolni a lányt, de most meg lett előzve. Ritka alkalmak egyike. Így vezeti a nappaliba vagy szalonba, azt a kettőt.*
-Ej, ej! Alig voltunk kint és így elfáradni benne...
*Ekézi kicsit a nem jelen lévőt, de most ő se gondolja komolyan. Mikor a másik szobába átérnek akkor pont azért nem tesz megjegyzést annak megjelenésére mert ő is lusta volt átöltözni. Ez a lustaság persze elmond pár dolgot arról is, hogy mit gondol a tintanyalóról. Ugyanis ha az elf úgy érezte volna, hogy ki kell tennie magáért akkor nem sajnálta volna rá az időt. Viszont egyértelműnek érzi a helyét a házban és élvezi is a dolgot. Önbizalomból nincs hiány, de talán nem ok nélkül. Átveszi a bögrét az elf anyukától akinek szavaira felcsillan a szeme.*
-Ez nagyon jól hangzik. Jobban ki se lehetett volna találni.
*Hát igen. Ezért se árt a női kéz a házba. Finom ételek, forralt bor, csinos mosolygós lányok. Az elfnek határozottan egyre jobb kedve kezd lenni és a reggeli mogorvaságát már el is felejtette. A dokinak, de lehet egyik férfinek se jutott volna eszébe, hogy feldíszítsék a házat vagy megünnepeljék a holdfordulót. Pedig szükség volt mindannyiuknak erre, hogy lerázzák magukról a rosszkedvet. A papnő továbbra is magánál tartja a szót, hogy megadja az estének az irányát. Szólni? Az elf is tudott volna, de minden bizonnyal nem olyan szépen és kedvesen mint a félvér tette akinek a szavain jót mosolyog.*
-Boldog fény, nap, csillagforduló estét! Egészség!
*Kortyol ő is az italába.*
-Tényleg nem rossz. Hmmm. Érződik benne egy kis fahéj, de valami más is. Ne mondjátok el!*Kortyol még egyet, gondolkozik.*Szegfűszeg? Eltaláltam?
//Surran az őz, szökell halkan//
-De kis drága vagy Luninari kedveském!
*Simogatja meg a félvér buksiját, de most nem kócolja össze, azt a hajat mert látszik, hogy sokat dolgozott vele. Természetesen nincs ellenére, hogy bele legyen karolva. Ő tervezte átkarolni a lányt, de most meg lett előzve. Ritka alkalmak egyike. Így vezeti a nappaliba vagy szalonba, azt a kettőt.*
-Ej, ej! Alig voltunk kint és így elfáradni benne...
*Ekézi kicsit a nem jelen lévőt, de most ő se gondolja komolyan. Mikor a másik szobába átérnek akkor pont azért nem tesz megjegyzést annak megjelenésére mert ő is lusta volt átöltözni. Ez a lustaság persze elmond pár dolgot arról is, hogy mit gondol a tintanyalóról. Ugyanis ha az elf úgy érezte volna, hogy ki kell tennie magáért akkor nem sajnálta volna rá az időt. Viszont egyértelműnek érzi a helyét a házban és élvezi is a dolgot. Önbizalomból nincs hiány, de talán nem ok nélkül. Átveszi a bögrét az elf anyukától akinek szavaira felcsillan a szeme.*
-Ez nagyon jól hangzik. Jobban ki se lehetett volna találni.
*Hát igen. Ezért se árt a női kéz a házba. Finom ételek, forralt bor, csinos mosolygós lányok. Az elfnek határozottan egyre jobb kedve kezd lenni és a reggeli mogorvaságát már el is felejtette. A dokinak, de lehet egyik férfinek se jutott volna eszébe, hogy feldíszítsék a házat vagy megünnepeljék a holdfordulót. Pedig szükség volt mindannyiuknak erre, hogy lerázzák magukról a rosszkedvet. A papnő továbbra is magánál tartja a szót, hogy megadja az estének az irányát. Szólni? Az elf is tudott volna, de minden bizonnyal nem olyan szépen és kedvesen mint a félvér tette akinek a szavain jót mosolyog.*
-Boldog fény, nap, csillagforduló estét! Egészség!
*Kortyol ő is az italába.*
-Tényleg nem rossz. Hmmm. Érződik benne egy kis fahéj, de valami más is. Ne mondjátok el!*Kortyol még egyet, gondolkozik.*Szegfűszeg? Eltaláltam?
883. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2024-08-05 19:32:45
Üzenet elküldve: 2024-08-05 19:32:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 678
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 678
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Megörül Intnek, mint mindig, és igazából fel sem tűnik neki, hogy nem öltözött ünneplőbe, de hát a mai nap nem is az a lényeg, hogy a testét, hanem, hogy a lelkét ünneplőbe öltöztesse.
*Magában jót nevet azon, hogy milyen giccses szófordulatok jutnak eszébe néha, és el is dönti, hogy nem is fog ilyesmit hangosan kimondani soha.*
- Ugyan, ugyan, nem kell, te is jól nézel ki, mint mindig! *mondja, és még csak nem is hazudik, mert az elf tetszik neki. Ha belegondol abba, hogy kora délután édesanyjával még arról beszélgettek, hogy boldog lenne akkor, ha Inthez hasonló nevelőapja lenne, akkor kedve lenne még kedvesebb dolgokat is mondani neki, de hát hosszú még az este.*
- Szerintem menjünk át a másik szobába, ha már annyi időt fordítottunk a feldíszítésére. *javasolja Ea.* Ha jól sejtem Adoavert is ott találjuk, előbb, amikor felélesztettem a tüzet még ott aludt.
- Jó ötlet. *mondja erre, és, ha Int megengedi neki, akkor belekarol és előre átsétál vele, miközben Ea tölt négy bögrényi forralt bort, egy tálcára rakja őket, majd követi a doki és lánya párosát. Nem mintha messze kellene menniük. Egyetlen ajtó választja el őket a kandallós szobától, ahogyan magában nevezi azt a helyiséget néha, ráadásul a kandalló éppen a konyhát a szobától elválasztó falba van beépítve.
Most annyiból változik a helyzet, hogy ezúttal nem Adoaver ébreszti fel Eát, hanem ő és a lánya őt, amikor újabb fahasábot raknak a tűre. Persze nem csak ők, mert, ha minden jól megy, Int is az oldalukon áll már.*
- Ne aggódj emiatt, biztosíthatlak róla, hogy mindkettőnk képzelőerje elég jó. *mosolyog Adoaverre miután sikerült neki meglepődnie rajtuk.* Amúgy is jól áll rajtad ez a köpeny. *dicséri meg őt is, és még csak nem is hazudik. Ha az életben mindig nem is feltétlen, azokból, akiket egyszer már megkedvelt megkedvelt, mindig hajlamos a legjobbat észrevenni. Jó eséllyel, ha látna néhány sárfoltot, akkor is azt gondolná, hogy azért lettek ott, ahol vannak, hogy szépen fel legyen díszítve a szoba.
Annyira amúgy sem lepi meg, hogy ő és édesanyja valahogyan kicsit komolyabban vették az ünnepre való felöltözést, mint a fiúk, de maga részéről ezt nem igazán veszi zokon.
Ilyenkor odahaza is valahogyan a nőkön és a lányokon, különösen a férjet fogni készülő fiatal lányokon vett erőt inkább a hiúság, és a vágy, hogy szépségüket megmutassák az egybegyűlt közösségnek.
De hát ők már csak ilyenek. Az nála is teljesen alapjárat egy nagyon átlagos hétköznapon is, hogyha más nem, akkor a haja nagyon gondosan ki legyen fésülve, és az is biztos, hogy amint csak kicsit úgy kezd kinézni, mint, ami nem frissen mosott, azonnal megmossa, hogy ismét fényes legyen.
Nem csoda, hogy most is kedvenc, sárga ruháját vette fel, egy hozzá illő sárga hajpánttal, ami szerinte nagyon jól megy nem csak ruhájához, hanem fekete hajához is.
Calliepeya is egy olyan zöld, de ezüst színű hímzéssel díszített ruhát vett fel, amit otthon is minden további nékkül felvehetett volna, és a legkényesebb ízlésű, leginkább rosszindulatú asszonyok sem szólták volna meg miatta.
Pedig most "csak" Szarvasligetben vannak, de édesanyja ruhájából éppen ezért arra következtet, hogy már ő is elkezdte nem csak megszokni, hanem otthonaként is megszeretni ezt a helyet.
Most mindenki kezébe ad egy-egy füles bögrényi forralt bort, ő pedig örömmel látja, hogy ezt majdnem olyan szertartásosság hatását keltő komolysággal, mégis arcán félmosollyal, papnőhöz méltóan teszi, mintha még régi otthonukban lennének.
De szerencsére nem ott vannak, ő pedig ennek a maga részéről örül.*
- Mivel a nagy készülődés közben elfelejtettük megbeszélni, hogy mi legyen a vacsora, végül mi találtuk ki. Egyszerű, de reméljük finom, pont jó arra, hogyha a bortól megéhezünk, vagy nagyon elkezdene a fejünkbe szállni, akkor kicsit visszaadja a józanságunkat. Egy szelet kenyér, rajta füstölt sonka, és kecskesajt, csak be kell rakni a sütőbe, ahol Lau is szokta a süteményeket sütni és néhány perc alatt tökéletesen meg fog pirulni, sülni és olvadni is. Fűszerekkel is tetszés szerint ízesíthető, de az már a ti dolgotok lesz. A legjobb mindenesetre benne, hogy már elő van készítve, csak igény szerint a sütőbe kell rakni, amikor valakinek kell, szóval nem kell belőle előre elkészíteni vagy húszat, hogy aztán kihűljön vagy szikkadjon. *újságolja lelkesen, talán látszik rajta, hogy kicsit büszke magára, mert hirtelen kellett ötlet egyszerre könnyű, de finom vacsorára, ezt az ételt pedig ő találta ki. Más kérdés, hogy most nem fognak hagyományos értelemben véve vacsorázni, csak elkezdenek inni, közben pedig majd csak úgy eszik pár falatot az, akinek éppen kedve lesz hozzá.*
- Szeretne valaki néhány szót szólni? *kérdi Ea ezek után félig viccelve, de félig teljesen komolyan, amikor mindenkinek a kezében van már a forralt bora, mert kíváncsi rá, hogy Luni hogyan fog reagálni erre.
Mindig szeretett beszélni, de biztos benne, hogy sokkal félénkebb lett volna akár hatvan hattal ezelőtt is, mint amennyire most.
Meg aztán ez az ünnep természetéből fakadóan eleve egy kicsit érzelgősebb nap. Végül örömére és megkönnyebbülésére lánya úgy reagál erre, ahogyan azt ő szerette volna, sokkal bátrabban mint arra korábban lett volna esély.*
- Én csak annyit, hogy boldog fényfordulót, napfordulót, vagy csillagok estéjét nektek és és mindenkinek, aki nincsen éppen itt most de itt lehetne! *mondja ki a mai ünnep mindhárom elnevezését, amit ma hallott, pontosabban azt, amit ő ismert, és azt a két új elnevezést, amit ma hallott ugyanarra a napra először.*
- Örülök, hogy veletek kezdhetem az új évet! mondja, de persze tisztában van vele, hogy most csak az ő szülőfalujában kezdődik az új év, de hát ennyi gesztust szívesen tesz édesanyja felé, aki hozzá képest vagy százszor több szállal kötődik ahhoz a faluhoz.*
- Anya, veled egyértelmű, hogy miért, Int, szerintem veled is, és Adoaver, ha eddig még nem is tudtam elmondani, de tényleg örömmel tölt el az is, hogy te is itt vagy velünk. Sokat kell még tanulnunk, de ettől még mágusok vagyunk, és örülök, hogy nem én vagyok az egyetlen itt. Egészségetekre!
*Őszintén mosolyog, de mindarra, amit mondott nem feltéllenül vár választ. Önkéntelenül is kijelenti mindenesetre még az előtt, hogy bárki bárit is mondana, az első megkóstolt fahéjas, szegfűszeges, édes vörösborból készített forralt borról a véleményét egy halvány mosoly kíséretében.*
- Tényleg finom lett szerintem.
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.08.05 19:46:41
//Surran az őz, szökell halkan//
*Megörül Intnek, mint mindig, és igazából fel sem tűnik neki, hogy nem öltözött ünneplőbe, de hát a mai nap nem is az a lényeg, hogy a testét, hanem, hogy a lelkét ünneplőbe öltöztesse.
*Magában jót nevet azon, hogy milyen giccses szófordulatok jutnak eszébe néha, és el is dönti, hogy nem is fog ilyesmit hangosan kimondani soha.*
- Ugyan, ugyan, nem kell, te is jól nézel ki, mint mindig! *mondja, és még csak nem is hazudik, mert az elf tetszik neki. Ha belegondol abba, hogy kora délután édesanyjával még arról beszélgettek, hogy boldog lenne akkor, ha Inthez hasonló nevelőapja lenne, akkor kedve lenne még kedvesebb dolgokat is mondani neki, de hát hosszú még az este.*
- Szerintem menjünk át a másik szobába, ha már annyi időt fordítottunk a feldíszítésére. *javasolja Ea.* Ha jól sejtem Adoavert is ott találjuk, előbb, amikor felélesztettem a tüzet még ott aludt.
- Jó ötlet. *mondja erre, és, ha Int megengedi neki, akkor belekarol és előre átsétál vele, miközben Ea tölt négy bögrényi forralt bort, egy tálcára rakja őket, majd követi a doki és lánya párosát. Nem mintha messze kellene menniük. Egyetlen ajtó választja el őket a kandallós szobától, ahogyan magában nevezi azt a helyiséget néha, ráadásul a kandalló éppen a konyhát a szobától elválasztó falba van beépítve.
Most annyiból változik a helyzet, hogy ezúttal nem Adoaver ébreszti fel Eát, hanem ő és a lánya őt, amikor újabb fahasábot raknak a tűre. Persze nem csak ők, mert, ha minden jól megy, Int is az oldalukon áll már.*
- Ne aggódj emiatt, biztosíthatlak róla, hogy mindkettőnk képzelőerje elég jó. *mosolyog Adoaverre miután sikerült neki meglepődnie rajtuk.* Amúgy is jól áll rajtad ez a köpeny. *dicséri meg őt is, és még csak nem is hazudik. Ha az életben mindig nem is feltétlen, azokból, akiket egyszer már megkedvelt megkedvelt, mindig hajlamos a legjobbat észrevenni. Jó eséllyel, ha látna néhány sárfoltot, akkor is azt gondolná, hogy azért lettek ott, ahol vannak, hogy szépen fel legyen díszítve a szoba.
Annyira amúgy sem lepi meg, hogy ő és édesanyja valahogyan kicsit komolyabban vették az ünnepre való felöltözést, mint a fiúk, de maga részéről ezt nem igazán veszi zokon.
Ilyenkor odahaza is valahogyan a nőkön és a lányokon, különösen a férjet fogni készülő fiatal lányokon vett erőt inkább a hiúság, és a vágy, hogy szépségüket megmutassák az egybegyűlt közösségnek.
De hát ők már csak ilyenek. Az nála is teljesen alapjárat egy nagyon átlagos hétköznapon is, hogyha más nem, akkor a haja nagyon gondosan ki legyen fésülve, és az is biztos, hogy amint csak kicsit úgy kezd kinézni, mint, ami nem frissen mosott, azonnal megmossa, hogy ismét fényes legyen.
Nem csoda, hogy most is kedvenc, sárga ruháját vette fel, egy hozzá illő sárga hajpánttal, ami szerinte nagyon jól megy nem csak ruhájához, hanem fekete hajához is.
Calliepeya is egy olyan zöld, de ezüst színű hímzéssel díszített ruhát vett fel, amit otthon is minden további nékkül felvehetett volna, és a legkényesebb ízlésű, leginkább rosszindulatú asszonyok sem szólták volna meg miatta.
Pedig most "csak" Szarvasligetben vannak, de édesanyja ruhájából éppen ezért arra következtet, hogy már ő is elkezdte nem csak megszokni, hanem otthonaként is megszeretni ezt a helyet.
Most mindenki kezébe ad egy-egy füles bögrényi forralt bort, ő pedig örömmel látja, hogy ezt majdnem olyan szertartásosság hatását keltő komolysággal, mégis arcán félmosollyal, papnőhöz méltóan teszi, mintha még régi otthonukban lennének.
De szerencsére nem ott vannak, ő pedig ennek a maga részéről örül.*
- Mivel a nagy készülődés közben elfelejtettük megbeszélni, hogy mi legyen a vacsora, végül mi találtuk ki. Egyszerű, de reméljük finom, pont jó arra, hogyha a bortól megéhezünk, vagy nagyon elkezdene a fejünkbe szállni, akkor kicsit visszaadja a józanságunkat. Egy szelet kenyér, rajta füstölt sonka, és kecskesajt, csak be kell rakni a sütőbe, ahol Lau is szokta a süteményeket sütni és néhány perc alatt tökéletesen meg fog pirulni, sülni és olvadni is. Fűszerekkel is tetszés szerint ízesíthető, de az már a ti dolgotok lesz. A legjobb mindenesetre benne, hogy már elő van készítve, csak igény szerint a sütőbe kell rakni, amikor valakinek kell, szóval nem kell belőle előre elkészíteni vagy húszat, hogy aztán kihűljön vagy szikkadjon. *újságolja lelkesen, talán látszik rajta, hogy kicsit büszke magára, mert hirtelen kellett ötlet egyszerre könnyű, de finom vacsorára, ezt az ételt pedig ő találta ki. Más kérdés, hogy most nem fognak hagyományos értelemben véve vacsorázni, csak elkezdenek inni, közben pedig majd csak úgy eszik pár falatot az, akinek éppen kedve lesz hozzá.*
- Szeretne valaki néhány szót szólni? *kérdi Ea ezek után félig viccelve, de félig teljesen komolyan, amikor mindenkinek a kezében van már a forralt bora, mert kíváncsi rá, hogy Luni hogyan fog reagálni erre.
Mindig szeretett beszélni, de biztos benne, hogy sokkal félénkebb lett volna akár hatvan hattal ezelőtt is, mint amennyire most.
Meg aztán ez az ünnep természetéből fakadóan eleve egy kicsit érzelgősebb nap. Végül örömére és megkönnyebbülésére lánya úgy reagál erre, ahogyan azt ő szerette volna, sokkal bátrabban mint arra korábban lett volna esély.*
- Én csak annyit, hogy boldog fényfordulót, napfordulót, vagy csillagok estéjét nektek és és mindenkinek, aki nincsen éppen itt most de itt lehetne! *mondja ki a mai ünnep mindhárom elnevezését, amit ma hallott, pontosabban azt, amit ő ismert, és azt a két új elnevezést, amit ma hallott ugyanarra a napra először.*
- Örülök, hogy veletek kezdhetem az új évet! mondja, de persze tisztában van vele, hogy most csak az ő szülőfalujában kezdődik az új év, de hát ennyi gesztust szívesen tesz édesanyja felé, aki hozzá képest vagy százszor több szállal kötődik ahhoz a faluhoz.*
- Anya, veled egyértelmű, hogy miért, Int, szerintem veled is, és Adoaver, ha eddig még nem is tudtam elmondani, de tényleg örömmel tölt el az is, hogy te is itt vagy velünk. Sokat kell még tanulnunk, de ettől még mágusok vagyunk, és örülök, hogy nem én vagyok az egyetlen itt. Egészségetekre!
*Őszintén mosolyog, de mindarra, amit mondott nem feltéllenül vár választ. Önkéntelenül is kijelenti mindenesetre még az előtt, hogy bárki bárit is mondana, az első megkóstolt fahéjas, szegfűszeges, édes vörösborból készített forralt borról a véleményét egy halvány mosoly kíséretében.*
- Tényleg finom lett szerintem.
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.08.05 19:46:41
882. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2024-07-31 20:40:33
Üzenet elküldve: 2024-07-31 20:40:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 371
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 371
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Meg kell mondani, némileg szégyelli magát hogy az konyhában robotolást kipihenő asszonyt zavarja a további teendők miatt; ha mérlegelni kellene Adoavernek, mely feladatok az előkészületeknek a neheze, ő még ezután is a főzés mellett tartja a voksát; persze, kint cudar hideg van és nyitva kell (kellett) tartani a szemed hogy észre vedd amit keresel, de sem embert próbálóan hosszú, vagy fontos odafigyelést igénylő próbatételnek nem voltak ezzel kitéve. Ez a konyhában másképp van, és féli a napot amikor neki kell a tűzhely fölött állnia. Ezáltal úgy érzi, a saját részét fejezi csak be azzal, hogy maga biggyeszti helyükre zsákmányukat.*
- Őszintén bevallva alábecsültem a hideget, de köszönöm a dicséretet! Még egy dolog ami csontjaimat melengeti most. *Meghajolna maga stílusában, ha nem nyúlna már a meglelt eszközök irányába; nem egy percet fog betanítatlan kezével igénybe venni ez a munka, és őt is kezdi már hívogatni a kandalló melege, tehát nem állhat meg pihenni, különben még őt is elnyomja az álom.*
- A szék az közelebb hangzik, úgyhogy először azzal próbálkozom. *Latolgatja magának és Callipeyának, miközben már át is szúrja az első hajófigura közepét az újonnan kapott tűvel.* - Egy óránál nem tarthat több ideig, míg elkészülök, és meg is lesz az az ünnepi díszlet. kellemes további pihenést addig, emberi zavargatások nélkül! *Fejével még az elf anya felé fordul és kézfeje felemelésével elköszön tőle, hogy aztán vissza is térjen szerény papírmasni-láncai elkészítéséhez.
Ezután csakhamar csak belejön a mozdulatokba, és készül is meglepő gyorsasággal a fali dísz. A fonalon lóg először a hajós ábra, aztán egy holdsajt; egy könyves ábra, aztán egy holdsajt; egy nyuszis ábra, aztán egy holdsajt...
Ki is fogy a gyümölcsből egyhamar, de ez nem akadályozza meg abban, hogy megcsináljon egy pár füzért nélkülük is: sok papírmasnit vagdostak ki, és sok ajtaja van a laknak. Amint megvan ezzel, megvárja a megfelelő pillanatot, míg senki nem tartózkodik a konyhában, és onnan elcseni a legközelebbi széket. Innentől már csak egy pár gerincet gyötrő nyújtózgatás, ide-oda tologatása improvizált létrájának a bejárattól a lépcsőkig, és végre-valahára ki vannak díszítve a kúria földszintjének az ajtajai, és falai! Többféle kombinációban kezdődő és végződő fehér papírfigurák a holdsajttal karöltve, a szemmel alig látható fonál tartva őket fent. Most hogy megnézi munkáját, szebben nézett volna ki ha színes papírokat használnak, de nem mintha lett volna idejük előre felkészülni. Egy büszke sóhajtással letörli magáról az izzadtságot, gyorsan visszarakosgatja a kellékeket, visszateszi a széket, és Luninari anyjának a tanácsát megfogadva láblógatásra készül úgy, hogy a megszabadult kandallói fotelbe süllyedve lehunyja szemeit. A jó melegtől és a tűzifa ropogásának a hangjától sec-perc alatt legurulnak a szemhéjai.*
~ Rendben vagy Adi, lehetsz még büszke magadra. ~
*Szöszmötölésre ébred fel. Lassan és lustán nyitogatja lesőit, miközben egy kézmozdulattal letörli a nyált a szájáról* ~ Erről valahogy le kell szoknom. ~ *Végignéz magán, éjkék köpenyén, ami bár megszáradt ez idő alatt, alul pár helyen sárfoltok utalnak kinti virágszedegetési kísérleteire. Megpróbálja lesöpörni azt amit tud, feladja, majd mit sem sejtő normalitással szobát vált, pontosan a konyhába.*
- Óh! *Valamiért teljesen kiment a fejéből egyáltalán az ötlet árnyalata is, hogy az ünnepségre vegye át úti göncét, ami emlékeztetést a liget jelenlegi két hölgyeményének öltözékéből kap meg már túl későn. A pír és a szégyen egyszerre fogja el. Haját lekaparva próbálja még menteni a menthetőt.* - Ezer bocsánatot, úgy néz ki az illemem a hóban maradt... *Sóhajt végül, elhúzott ajakkal elemezve Intathot is. úgy néz ki, ő is megfeledkezett egy váltásról.*
- Megkérem hogy képzeljetek el a felsőkabátomban. Helyet foglalhatunk?
//Surran az őz, szökell halkan//
*Meg kell mondani, némileg szégyelli magát hogy az konyhában robotolást kipihenő asszonyt zavarja a további teendők miatt; ha mérlegelni kellene Adoavernek, mely feladatok az előkészületeknek a neheze, ő még ezután is a főzés mellett tartja a voksát; persze, kint cudar hideg van és nyitva kell (kellett) tartani a szemed hogy észre vedd amit keresel, de sem embert próbálóan hosszú, vagy fontos odafigyelést igénylő próbatételnek nem voltak ezzel kitéve. Ez a konyhában másképp van, és féli a napot amikor neki kell a tűzhely fölött állnia. Ezáltal úgy érzi, a saját részét fejezi csak be azzal, hogy maga biggyeszti helyükre zsákmányukat.*
- Őszintén bevallva alábecsültem a hideget, de köszönöm a dicséretet! Még egy dolog ami csontjaimat melengeti most. *Meghajolna maga stílusában, ha nem nyúlna már a meglelt eszközök irányába; nem egy percet fog betanítatlan kezével igénybe venni ez a munka, és őt is kezdi már hívogatni a kandalló melege, tehát nem állhat meg pihenni, különben még őt is elnyomja az álom.*
- A szék az közelebb hangzik, úgyhogy először azzal próbálkozom. *Latolgatja magának és Callipeyának, miközben már át is szúrja az első hajófigura közepét az újonnan kapott tűvel.* - Egy óránál nem tarthat több ideig, míg elkészülök, és meg is lesz az az ünnepi díszlet. kellemes további pihenést addig, emberi zavargatások nélkül! *Fejével még az elf anya felé fordul és kézfeje felemelésével elköszön tőle, hogy aztán vissza is térjen szerény papírmasni-láncai elkészítéséhez.
Ezután csakhamar csak belejön a mozdulatokba, és készül is meglepő gyorsasággal a fali dísz. A fonalon lóg először a hajós ábra, aztán egy holdsajt; egy könyves ábra, aztán egy holdsajt; egy nyuszis ábra, aztán egy holdsajt...
Ki is fogy a gyümölcsből egyhamar, de ez nem akadályozza meg abban, hogy megcsináljon egy pár füzért nélkülük is: sok papírmasnit vagdostak ki, és sok ajtaja van a laknak. Amint megvan ezzel, megvárja a megfelelő pillanatot, míg senki nem tartózkodik a konyhában, és onnan elcseni a legközelebbi széket. Innentől már csak egy pár gerincet gyötrő nyújtózgatás, ide-oda tologatása improvizált létrájának a bejárattól a lépcsőkig, és végre-valahára ki vannak díszítve a kúria földszintjének az ajtajai, és falai! Többféle kombinációban kezdődő és végződő fehér papírfigurák a holdsajttal karöltve, a szemmel alig látható fonál tartva őket fent. Most hogy megnézi munkáját, szebben nézett volna ki ha színes papírokat használnak, de nem mintha lett volna idejük előre felkészülni. Egy büszke sóhajtással letörli magáról az izzadtságot, gyorsan visszarakosgatja a kellékeket, visszateszi a széket, és Luninari anyjának a tanácsát megfogadva láblógatásra készül úgy, hogy a megszabadult kandallói fotelbe süllyedve lehunyja szemeit. A jó melegtől és a tűzifa ropogásának a hangjától sec-perc alatt legurulnak a szemhéjai.*
~ Rendben vagy Adi, lehetsz még büszke magadra. ~
*Szöszmötölésre ébred fel. Lassan és lustán nyitogatja lesőit, miközben egy kézmozdulattal letörli a nyált a szájáról* ~ Erről valahogy le kell szoknom. ~ *Végignéz magán, éjkék köpenyén, ami bár megszáradt ez idő alatt, alul pár helyen sárfoltok utalnak kinti virágszedegetési kísérleteire. Megpróbálja lesöpörni azt amit tud, feladja, majd mit sem sejtő normalitással szobát vált, pontosan a konyhába.*
- Óh! *Valamiért teljesen kiment a fejéből egyáltalán az ötlet árnyalata is, hogy az ünnepségre vegye át úti göncét, ami emlékeztetést a liget jelenlegi két hölgyeményének öltözékéből kap meg már túl későn. A pír és a szégyen egyszerre fogja el. Haját lekaparva próbálja még menteni a menthetőt.* - Ezer bocsánatot, úgy néz ki az illemem a hóban maradt... *Sóhajt végül, elhúzott ajakkal elemezve Intathot is. úgy néz ki, ő is megfeledkezett egy váltásról.*
- Megkérem hogy képzeljetek el a felsőkabátomban. Helyet foglalhatunk?
881. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2024-07-21 16:23:58
Üzenet elküldve: 2024-07-21 16:23:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1597
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1597
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*A dokinak józanul se kell a szomszédba mennie ha hülyéskedésről van szó. Most se jön zavarba a lány ultimátumától.*
-Rendben majd megoldom. Legrosszabb esetben hátul összekötjük őket mint egy masnit.
*Kuncog egyet saját viccén. Mikor a félvér magára hagyja akkor egy darabig még simogatja, azt a bögrét míg le nem hűl annyira, hogy kisebb, majd nagyobb kortyokban eltüntesse a tartalmát. Aztán visszatér a szobájába. Ledobja a kabátját az asztalra, lerúgja a cipőit és bedől az ágyba. Nehezen jön álom a szemére. Leginkább csak szundikál, de mikor elnyomja akkor fáradtabban kel mint ahogy lefeküdt. Méghozzá alig kel fel máris gigászi problémákkal kerül szembe. Átöltözzön? Megfésülködjön? Előbbiről megállapítja, hogy felesleges. Jó az ami rajta van. Ki látja, hogy gyűrött? Amúgy is kirugódik rajta. Utóbbira csak nehezen szánja rá magát. Nem kevés kitépett haj bánja a procedúrát, de az eredményre nem lehet panasz. Mikor kisétál a konyhába akkor a lányok láttán füttyent egyet.*
-De csinosak a hölgyek! A végén még elszégyellem magam előttük.
*Vidám vigyora a szégyen legkisebb morzsájáról se árulkodik.*
//Surran az őz, szökell halkan//
*A dokinak józanul se kell a szomszédba mennie ha hülyéskedésről van szó. Most se jön zavarba a lány ultimátumától.*
-Rendben majd megoldom. Legrosszabb esetben hátul összekötjük őket mint egy masnit.
*Kuncog egyet saját viccén. Mikor a félvér magára hagyja akkor egy darabig még simogatja, azt a bögrét míg le nem hűl annyira, hogy kisebb, majd nagyobb kortyokban eltüntesse a tartalmát. Aztán visszatér a szobájába. Ledobja a kabátját az asztalra, lerúgja a cipőit és bedől az ágyba. Nehezen jön álom a szemére. Leginkább csak szundikál, de mikor elnyomja akkor fáradtabban kel mint ahogy lefeküdt. Méghozzá alig kel fel máris gigászi problémákkal kerül szembe. Átöltözzön? Megfésülködjön? Előbbiről megállapítja, hogy felesleges. Jó az ami rajta van. Ki látja, hogy gyűrött? Amúgy is kirugódik rajta. Utóbbira csak nehezen szánja rá magát. Nem kevés kitépett haj bánja a procedúrát, de az eredményre nem lehet panasz. Mikor kisétál a konyhába akkor a lányok láttán füttyent egyet.*
-De csinosak a hölgyek! A végén még elszégyellem magam előttük.
*Vidám vigyora a szégyen legkisebb morzsájáról se árulkodik.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1167-1186