Külső területek - Szarvasliget
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 13 (241. - 260. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1151-1170
260. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-07-13 22:06:34
Üzenet elküldve: 2020-07-13 22:06:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 677
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 677
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Konyha//
- Ugyan, semmiség volt tényleg! *igyekszik elhárítani Natalayda köszönetét, nem udvariasságból, hanem azért, mert úgy érzi, hogy nem igazán érdemli meg azok után, hogy édesanyja segített neki. Aztán gyorsan Lauhoz fordul, hogy ne legyen kerékkötője ismét egy szerinte sokkal fontosabb beszélgetésnek, mint amit jelenleg ő és a barátnője bonyolíthatnának le egymás között.*
- Köszönöm, kedves vagy, de nem lesz rá szükség. Anya tovább megy még ma. *mondja, aztán pedig csak figyel, és próbálja felfogni és megemészteni a másik két lány között elhangzottakat.
Azt eddig is sejtette, hogy Natalayda túl sok mindenen mehetett keresztül mire idáig eljutott, de az hosszú idő után először csak most jut eszébe, hogy azon az éjszakán Artheniorban, meg nyilván utána máshol is, túl nagy volt a káosz, és nem biztos, hogy nekik a legundorítóbb ízű szelet jutott abból a tortából, amit vérben sütött ki. Mindennek tetejében olyan hatalmak és istenségek működhettek közre, akiket ő szülőfalujában nem ismert csak távoli hírből, így pedig megérteni is képtelen őket. Bárhogy is, akaratlanul is megborzong miközben végighallgatja mindazt, ami történt.
Egy kiáltás téríti magához először, mielőtt túlságosan is elragadná a képzelete ismét.
Általában udvarias, most azonban mégis majdnem kicsúszik a száján a a konyhába érkező különös elfet meglátva, és kissé összefüggéstelen mondatait végighallgatva, hogy "hát ez meg ki az isten?" Tekintete mindenesetre így is valami ilyesmit sugall, már annak, aki veszi a fáradtságot arra, hogy megpróbáljon éppen az ő kék szemeiből kiolvasni bármit.
Ugyan talán még egy perce sincs, hogy Lau ölelő karjai között kijelentette, hogy most érzi csak igazán, hogy újra itthon van, most a férfi felbukkanásának köszönhetően kezd mégis ismét az a zavarba ejtő és kellemetlen érzése lenni, mintha nem csak hatokat, hanem egyenesen éveket lett volna távol a helytől, amit éppen csak elkezdett otthonának érezni és szeretni.
Az újabb számára ismeretlen idegen felbukkanása, valamint a még egy teljesen váratlan és érthetetlen esemény csak azt eredményezi, hogy bármennyire is szeretne végre itthon lenni, újra idegennek kezdi érzi magát két szelet kenyér vajjal való megkenése között.
Lau persze megint ura a helyzetnek, de hát ő ezért Lau.
Végül Viel, majd a férfi is megérkezik, akiről a másik beszélt az előbb, igaz fegyveres létére fegyvertelenül. Annál jobb!
Imádja, és szinte mindig próbál elemezni minden egyes helyzetet, amikor van rá néhány pillanattal több ideje a semminél, ezúttal azonban nem teszi meg. Fel sem merül benne, hogy Lau azért akarja majd elküldeni innen Natyalaydát és őt, hogy óvja az életüket, és persze saját távozásának a gondolata sem jutna eszébe magától.
Végül is, pontosan azért tanult mágiát, illetve inkább azért is, hogy a rettegés éjszakáját ne kelljen átélnie újra. Hogy meg tudja védeni barátait és nem utolsó sorban az otthonát, és, hogy ne kelljen még egyszer menekülnie és költöznie, ha valakiknek éppen újra gyújtogatni, rombolni és ölni támad kedve.
Ugyan nem volt képes annyi varázslatot megtanulni, mint amennyit szeretett volna, de azt biztosan tudja, hogy most mégiscsak ő a mágus a háznál, és akár még szükség is lehet rá, ha úgy alakul.
Végül még sem ő az, aki dönt arról, hogy mit csináljon. Szinte meghatja, hogy Natalayda éppen hozzá fordul segítségért, még azok után is, hogy Artheniorban a lehető legrosszabb arcát mutatta meg neki, amit korábban senki, még saját maga sem ismert.
És hát természetesen meg is sajnálja őt, egyrészt mindazok miatt, amit szavai alapján eddig átélt, másrészt pedig azért, mert szorult belé annyi empátia, hogy tudja, hogy a helyében ő is mennyire nagyon zavarban lenne most.
Aztán Lau is pont ugyanarra kéri meg, amit ő maga is meg szeretne tenni, márpedig legjobb barátnőjének a szava, aki annak idején megmentette az életét, számára több mint parancs.
Kedvenc tündérlánya sem úgy néz ki éppen, mint aki nagyon aggódna az új jövevény miatt, ő pedig nem képes megtagadni neveltetését. Ha már egy tündér megérzéseiben sem bízhat, akkor mégis miben?
Felhőoszlatásra sem igen van varázslata, de egy zivatar még ha kellemetlen is, része az életnek, így eszébe sincs aggódni emiatt sem, hiába borul el olyan hirtelen, mint amennyire.*
- Persze, gyere csak, keresünk valamit. *mondja Natalaydának.* Szívesen segítek.
*Aztán Lau felé is mosolyogva bólint.*
- Biztosan találunk majd valami szépet.
*Félbehagyva az édesanyjának készített reggelit indulna is éppen, ha a számára ismeretlen nyelvet beszélő férfi valamiért nem pont Natalaydát nézné ki magának.
Akár vicces is lehetne az egész bizarr helyet, ahogyan térdet, fejet hajt előtte, majd valami teljesen érthetetlent mond neki, ha a másik lány nem akarna minél gyorsabban kikerülni a konyhából, és hogyha Lau nem pont arra kérte volna kettejüket pár pillanattal korábban, hogy minél gyorsabban távozzanak innen.
Meg persze akkor is, hogyha nem lennének számára teljesen kiszámíthatatlanok a férfi reakciói akkor, hogyha elkezdené a másik lányt maga után kifelé húzni a konyhából mindezek után. Mert amennyire azt ő képes megállapítani hirtelen, az idegen egy elöljárónak, oltárnak, vagy éppen istenségnek kijáró tisztelettel köszönti éppen Natalaydát, akinek legnagyobb vágya éppen eltűnni innen. Akár halálos sértésnek is veheti, ha szó nélkül és gyorsan távozik a konyhából az ő oldalán.
~ Miért nem lehet soha semmi egyszerű? ~ teszi fel telesen feleslegesen a soha meg nem válaszolható költői kérdést önmagának.*
- Szerintem vagy éppen szerelmet vallott neked, vagy a szolgálatait ajánlotta fel, vagy engedélyt kért itt maradni. Még az is lehet, hogy valamiféle papnőnek, vagy istennőnek hisz. *mondja halkan a lánynak, remélve, hogy a férfi nem hiszi azt, hogy éppen tolmácsolni próbál, aztán kissé szégyenkezve süti le a szemeit.
~ Bár inkább meg sem szólaltam volna! ~ korholja magában magát. ~ Ezt nyilván mindenki más is látja, nekem pedig fogalmam sincs, hogy mit kéne csinálni. ~
Segélykérően pillant a többiekre, reménykedve abban, hogy lesz valaki nála okosabb és olyan is, aki jobban tudja majd kezelni ezt az egészet nála.*
- Ugyan, semmiség volt tényleg! *igyekszik elhárítani Natalayda köszönetét, nem udvariasságból, hanem azért, mert úgy érzi, hogy nem igazán érdemli meg azok után, hogy édesanyja segített neki. Aztán gyorsan Lauhoz fordul, hogy ne legyen kerékkötője ismét egy szerinte sokkal fontosabb beszélgetésnek, mint amit jelenleg ő és a barátnője bonyolíthatnának le egymás között.*
- Köszönöm, kedves vagy, de nem lesz rá szükség. Anya tovább megy még ma. *mondja, aztán pedig csak figyel, és próbálja felfogni és megemészteni a másik két lány között elhangzottakat.
Azt eddig is sejtette, hogy Natalayda túl sok mindenen mehetett keresztül mire idáig eljutott, de az hosszú idő után először csak most jut eszébe, hogy azon az éjszakán Artheniorban, meg nyilván utána máshol is, túl nagy volt a káosz, és nem biztos, hogy nekik a legundorítóbb ízű szelet jutott abból a tortából, amit vérben sütött ki. Mindennek tetejében olyan hatalmak és istenségek működhettek közre, akiket ő szülőfalujában nem ismert csak távoli hírből, így pedig megérteni is képtelen őket. Bárhogy is, akaratlanul is megborzong miközben végighallgatja mindazt, ami történt.
Egy kiáltás téríti magához először, mielőtt túlságosan is elragadná a képzelete ismét.
Általában udvarias, most azonban mégis majdnem kicsúszik a száján a a konyhába érkező különös elfet meglátva, és kissé összefüggéstelen mondatait végighallgatva, hogy "hát ez meg ki az isten?" Tekintete mindenesetre így is valami ilyesmit sugall, már annak, aki veszi a fáradtságot arra, hogy megpróbáljon éppen az ő kék szemeiből kiolvasni bármit.
Ugyan talán még egy perce sincs, hogy Lau ölelő karjai között kijelentette, hogy most érzi csak igazán, hogy újra itthon van, most a férfi felbukkanásának köszönhetően kezd mégis ismét az a zavarba ejtő és kellemetlen érzése lenni, mintha nem csak hatokat, hanem egyenesen éveket lett volna távol a helytől, amit éppen csak elkezdett otthonának érezni és szeretni.
Az újabb számára ismeretlen idegen felbukkanása, valamint a még egy teljesen váratlan és érthetetlen esemény csak azt eredményezi, hogy bármennyire is szeretne végre itthon lenni, újra idegennek kezdi érzi magát két szelet kenyér vajjal való megkenése között.
Lau persze megint ura a helyzetnek, de hát ő ezért Lau.
Végül Viel, majd a férfi is megérkezik, akiről a másik beszélt az előbb, igaz fegyveres létére fegyvertelenül. Annál jobb!
Imádja, és szinte mindig próbál elemezni minden egyes helyzetet, amikor van rá néhány pillanattal több ideje a semminél, ezúttal azonban nem teszi meg. Fel sem merül benne, hogy Lau azért akarja majd elküldeni innen Natyalaydát és őt, hogy óvja az életüket, és persze saját távozásának a gondolata sem jutna eszébe magától.
Végül is, pontosan azért tanult mágiát, illetve inkább azért is, hogy a rettegés éjszakáját ne kelljen átélnie újra. Hogy meg tudja védeni barátait és nem utolsó sorban az otthonát, és, hogy ne kelljen még egyszer menekülnie és költöznie, ha valakiknek éppen újra gyújtogatni, rombolni és ölni támad kedve.
Ugyan nem volt képes annyi varázslatot megtanulni, mint amennyit szeretett volna, de azt biztosan tudja, hogy most mégiscsak ő a mágus a háznál, és akár még szükség is lehet rá, ha úgy alakul.
Végül még sem ő az, aki dönt arról, hogy mit csináljon. Szinte meghatja, hogy Natalayda éppen hozzá fordul segítségért, még azok után is, hogy Artheniorban a lehető legrosszabb arcát mutatta meg neki, amit korábban senki, még saját maga sem ismert.
És hát természetesen meg is sajnálja őt, egyrészt mindazok miatt, amit szavai alapján eddig átélt, másrészt pedig azért, mert szorult belé annyi empátia, hogy tudja, hogy a helyében ő is mennyire nagyon zavarban lenne most.
Aztán Lau is pont ugyanarra kéri meg, amit ő maga is meg szeretne tenni, márpedig legjobb barátnőjének a szava, aki annak idején megmentette az életét, számára több mint parancs.
Kedvenc tündérlánya sem úgy néz ki éppen, mint aki nagyon aggódna az új jövevény miatt, ő pedig nem képes megtagadni neveltetését. Ha már egy tündér megérzéseiben sem bízhat, akkor mégis miben?
Felhőoszlatásra sem igen van varázslata, de egy zivatar még ha kellemetlen is, része az életnek, így eszébe sincs aggódni emiatt sem, hiába borul el olyan hirtelen, mint amennyire.*
- Persze, gyere csak, keresünk valamit. *mondja Natalaydának.* Szívesen segítek.
*Aztán Lau felé is mosolyogva bólint.*
- Biztosan találunk majd valami szépet.
*Félbehagyva az édesanyjának készített reggelit indulna is éppen, ha a számára ismeretlen nyelvet beszélő férfi valamiért nem pont Natalaydát nézné ki magának.
Akár vicces is lehetne az egész bizarr helyet, ahogyan térdet, fejet hajt előtte, majd valami teljesen érthetetlent mond neki, ha a másik lány nem akarna minél gyorsabban kikerülni a konyhából, és hogyha Lau nem pont arra kérte volna kettejüket pár pillanattal korábban, hogy minél gyorsabban távozzanak innen.
Meg persze akkor is, hogyha nem lennének számára teljesen kiszámíthatatlanok a férfi reakciói akkor, hogyha elkezdené a másik lányt maga után kifelé húzni a konyhából mindezek után. Mert amennyire azt ő képes megállapítani hirtelen, az idegen egy elöljárónak, oltárnak, vagy éppen istenségnek kijáró tisztelettel köszönti éppen Natalaydát, akinek legnagyobb vágya éppen eltűnni innen. Akár halálos sértésnek is veheti, ha szó nélkül és gyorsan távozik a konyhából az ő oldalán.
~ Miért nem lehet soha semmi egyszerű? ~ teszi fel telesen feleslegesen a soha meg nem válaszolható költői kérdést önmagának.*
- Szerintem vagy éppen szerelmet vallott neked, vagy a szolgálatait ajánlotta fel, vagy engedélyt kért itt maradni. Még az is lehet, hogy valamiféle papnőnek, vagy istennőnek hisz. *mondja halkan a lánynak, remélve, hogy a férfi nem hiszi azt, hogy éppen tolmácsolni próbál, aztán kissé szégyenkezve süti le a szemeit.
~ Bár inkább meg sem szólaltam volna! ~ korholja magában magát. ~ Ezt nyilván mindenki más is látja, nekem pedig fogalmam sincs, hogy mit kéne csinálni. ~
Segélykérően pillant a többiekre, reménykedve abban, hogy lesz valaki nála okosabb és olyan is, aki jobban tudja majd kezelni ezt az egészet nála.*
259. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-07-13 18:05:34
Üzenet elküldve: 2020-07-13 18:05:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1589
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1589
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Arany és tenger//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Utoljára mikor az ágyában volt hasonló szükségleteket tervezett kielégíteni bár akkor partner híján mérföldekkel kevésbé volt élvezetes. Főleg mert se befejezni se pedig igazán elkezdeni nem tudta a dolgot. Ők ketten már alaposan elkezdték és ha az egész ház is jön be és állja körbe a párosukat a doki akkor is befejezi mert már nem érdekli őt semmi. Vad mozdulata amivel valamennyit vissza tervezett adni az élvezetekből a lánynak nagyon úgy néz ki, hogy sikeres volt. Jól láthatóan a másik nagyon hangulatban van és a doki következő megállapítására is pont, azt a választ kapja a kék hajútól mint amire vágyott. A másik hirtelen gyengédsége és az a vágyakozó tekintete meg kell hagyni nagy hatást tesz a férfire. Egyenesen gyönyörűnek találja. Le se veszi róla a tekintetét miközben keze végigsimítva azon a kerek popsin szépen beigazítja a férfit oda ahova szerette volna majd lassan egy hangos sóhaj kíséretében megtörténik amire az elf vágyott. Ha a lány tényleg élvezi és nem csak a szája volt nagy a fürdőben akkor a doki szorosan magához is öleli és élvezettel búgja a másik felé.*
-Ez most annyira jó!
*És tényleg. Az elf akár akar majd akár nem most biztos, hogy önző lesz hisz már most nagyon jó neki. Körmeit gyengéden végighúzza a lány gerincének vonalán és elkezd lassan mozogni.*
-Igen! Annyira...Imádlak Anettze!
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Utoljára mikor az ágyában volt hasonló szükségleteket tervezett kielégíteni bár akkor partner híján mérföldekkel kevésbé volt élvezetes. Főleg mert se befejezni se pedig igazán elkezdeni nem tudta a dolgot. Ők ketten már alaposan elkezdték és ha az egész ház is jön be és állja körbe a párosukat a doki akkor is befejezi mert már nem érdekli őt semmi. Vad mozdulata amivel valamennyit vissza tervezett adni az élvezetekből a lánynak nagyon úgy néz ki, hogy sikeres volt. Jól láthatóan a másik nagyon hangulatban van és a doki következő megállapítására is pont, azt a választ kapja a kék hajútól mint amire vágyott. A másik hirtelen gyengédsége és az a vágyakozó tekintete meg kell hagyni nagy hatást tesz a férfire. Egyenesen gyönyörűnek találja. Le se veszi róla a tekintetét miközben keze végigsimítva azon a kerek popsin szépen beigazítja a férfit oda ahova szerette volna majd lassan egy hangos sóhaj kíséretében megtörténik amire az elf vágyott. Ha a lány tényleg élvezi és nem csak a szája volt nagy a fürdőben akkor a doki szorosan magához is öleli és élvezettel búgja a másik felé.*
-Ez most annyira jó!
*És tényleg. Az elf akár akar majd akár nem most biztos, hogy önző lesz hisz már most nagyon jó neki. Körmeit gyengéden végighúzza a lány gerincének vonalán és elkezd lassan mozogni.*
-Igen! Annyira...Imádlak Anettze!
258. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-07-13 15:09:34
Üzenet elküldve: 2020-07-13 15:09:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Arany és tenger//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A természet édes háttérzaja szinte a két felhevült test ritmusára kopog. Amikor a fürdőben voltak szinte lágyan csepegett a felhőkből az égiek millió könnye, majd immáron a szobában kishíján ketté nyílik az ég fölöttük a vágyaik pedig teljesen beszippantják kettejüket. A csók során Anettze észre sem veszi a felajzottsága bugyraiban fürdőzve az érdekes hátrálást, csak egy dologra képes folyamatosan gondolni: még, még és még. Telhetetlen, izgatott és egyszerre vad a férfi felé irányuló jelenlegi érzelemkavalkádja amiből fogalma sincs a kék hajúnak mikor fog csendesebb helyre tévedni előlük, mégis az bizonyos még nem értek a tetőpontra, amikor a nő a nevét is elfelejti, úgy sikolt a gyönyöre során. Amikor az ágyon fekve az arany hajú belemarkol a másik fenekébe és felfelé lök a csípőjével, a tündér szárnyai egy szép ívet leírva megrezzenve csapnak össze és abban a pillanatban a nő, úgy érzi szinte elrepül egy másik világba ahol, csak tovább lebeg minden gondról megfeledkezve és szorosan a férfibe kapaszkodva sóhajt, szinte Int lesz számára a világ, az egyetlen fókuszpont. *
- Akkor tégy magadévá. *Simít annyira gyengéden végig a másik oldalán a szavait ejtve, hogy az szinte bele sem illik a helyzetbe, melybe ezek ketten tartózkodnak. Pont ezért lehet véghez sem mehet az érintése. Továbbra is állja a másik vágyakozó tekintetét és a saját ajkát gyengéden beharapja miközben újból a másik hajába igyekszik simítani, nem leplezve azt mennyire tetszik is ez neki a másikban. *
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A természet édes háttérzaja szinte a két felhevült test ritmusára kopog. Amikor a fürdőben voltak szinte lágyan csepegett a felhőkből az égiek millió könnye, majd immáron a szobában kishíján ketté nyílik az ég fölöttük a vágyaik pedig teljesen beszippantják kettejüket. A csók során Anettze észre sem veszi a felajzottsága bugyraiban fürdőzve az érdekes hátrálást, csak egy dologra képes folyamatosan gondolni: még, még és még. Telhetetlen, izgatott és egyszerre vad a férfi felé irányuló jelenlegi érzelemkavalkádja amiből fogalma sincs a kék hajúnak mikor fog csendesebb helyre tévedni előlük, mégis az bizonyos még nem értek a tetőpontra, amikor a nő a nevét is elfelejti, úgy sikolt a gyönyöre során. Amikor az ágyon fekve az arany hajú belemarkol a másik fenekébe és felfelé lök a csípőjével, a tündér szárnyai egy szép ívet leírva megrezzenve csapnak össze és abban a pillanatban a nő, úgy érzi szinte elrepül egy másik világba ahol, csak tovább lebeg minden gondról megfeledkezve és szorosan a férfibe kapaszkodva sóhajt, szinte Int lesz számára a világ, az egyetlen fókuszpont. *
- Akkor tégy magadévá. *Simít annyira gyengéden végig a másik oldalán a szavait ejtve, hogy az szinte bele sem illik a helyzetbe, melybe ezek ketten tartózkodnak. Pont ezért lehet véghez sem mehet az érintése. Továbbra is állja a másik vágyakozó tekintetét és a saját ajkát gyengéden beharapja miközben újból a másik hajába igyekszik simítani, nem leplezve azt mennyire tetszik is ez neki a másikban. *
257. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-07-13 14:33:21
Üzenet elküldve: 2020-07-13 14:33:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1589
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1589
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Arany és tenger//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Kint kopog az eső a tetőn és az ablakokon. A nagy égdörgések szinte bevilágítják az egész szobát és az elf fülében szinte visszhangot vernek, de őt most nem érdeklik az ilyen apróságok. Más apróság foglalkoztatja aki az ő nem annyira apróságával foglalkozik. A másikból áradó vágy és hevesség csak tovább fokozza a férfi izgalmát. Az egyre vadabb hangulat hatására a szorgos ujjak is másféle technikára váltanak, hogy fokozzák a lányt ért ingereket. A férfi kérése természetesen el is lesz fogadva csak valahogy furán jön ki a lépés. Az elfnek alapból a csókhoz le kell hajolnia és most még kicsit térdel is és egy elég fura pózban indulnak meg az ágy felé. Ami, hogy nem gond, azt az is jól jelzi, hogy a heves nyelvcsatát egy pillanatra sem hagyja abba a kék hajúval. Ha meglenne mindkét keze akkor le se kellene hajolnia azért a csókért felkapná a lányt, sőt lehet az ágyig se kéne menniük. De ez van és mikor az ágyon szinte rámászik a lány és ismét érzi ahogy azok a lábak köré kulcsolódnak és a másikat ahogy hozzá dörgölőzik nem is érdekli már semmi. Majd ahogy vadul a nyakába szív az a topáz szemű démon hevesen belemarkol a feszes kis fenékbe és a csípőjével vadul előre döf. Ha a tekintetük találkozik akkor a lány láthatja, hogy a másik már teljesen ki van éhezve. Talán jobban is mint kéne ezt pedig nem is titkolja. Kimondja, azt amit ahogy tapasztalta minden nő hallani akar és ami után még inkább be szoktak vadulni.*
-Akarlak Anettze!
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Kint kopog az eső a tetőn és az ablakokon. A nagy égdörgések szinte bevilágítják az egész szobát és az elf fülében szinte visszhangot vernek, de őt most nem érdeklik az ilyen apróságok. Más apróság foglalkoztatja aki az ő nem annyira apróságával foglalkozik. A másikból áradó vágy és hevesség csak tovább fokozza a férfi izgalmát. Az egyre vadabb hangulat hatására a szorgos ujjak is másféle technikára váltanak, hogy fokozzák a lányt ért ingereket. A férfi kérése természetesen el is lesz fogadva csak valahogy furán jön ki a lépés. Az elfnek alapból a csókhoz le kell hajolnia és most még kicsit térdel is és egy elég fura pózban indulnak meg az ágy felé. Ami, hogy nem gond, azt az is jól jelzi, hogy a heves nyelvcsatát egy pillanatra sem hagyja abba a kék hajúval. Ha meglenne mindkét keze akkor le se kellene hajolnia azért a csókért felkapná a lányt, sőt lehet az ágyig se kéne menniük. De ez van és mikor az ágyon szinte rámászik a lány és ismét érzi ahogy azok a lábak köré kulcsolódnak és a másikat ahogy hozzá dörgölőzik nem is érdekli már semmi. Majd ahogy vadul a nyakába szív az a topáz szemű démon hevesen belemarkol a feszes kis fenékbe és a csípőjével vadul előre döf. Ha a tekintetük találkozik akkor a lány láthatja, hogy a másik már teljesen ki van éhezve. Talán jobban is mint kéne ezt pedig nem is titkolja. Kimondja, azt amit ahogy tapasztalta minden nő hallani akar és ami után még inkább be szoktak vadulni.*
-Akarlak Anettze!
256. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-07-13 13:35:38
Üzenet elküldve: 2020-07-13 13:35:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Arany és tenger//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A tündér felhevült teste ismételten a hideg falhoz tolódik ezzel a perzselő ellentétek hatására, csak még inkább lúdbőrözik fehér, meztelen bőre. A kék hajút elégedettség önti el az elf gyorsuló légzésének hatására, a tomboló női ösztönei pedig szinte dorombolnak, hogy elveszi egy férfi józan eszét és vágyat táplál benne. Amikor Int ajkai közül sóhaj szökik útjára Anettze, ha teheti finoman megharapja a doki alsó ajkát és nem sokkal később az ő ajkai közül is egy vággyal telt nyögés hallatszik az izgató ujjak játékára. A másik felhívására, nem szerénykedik egy pillanatig sem a tünci, ha eléri a másikat hevesen az ajkaira bukik és az ágy felé kezdi tolni a férfit, ha az át nem veszi az irányítást. Ha az ágyra érnek a tündér ujjai az arany fürtök között játszadoznak és az ölét hívogatóan próbálgatja a másik ágyékához dörzsölni ízelítőt adva abból amit nem soká a másik teljesen meg fog ízlelni, közben a dús, vörös ajkak a másik fehér nyakát kezdik csókolgatni és mélyen beleharap a nyaka és válla közti finom ívbe egy percig sem visszafogva magát, és a férfi minden bizonnyal, ha akarná akkor se tudná teljesen lecsitítani. *
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A tündér felhevült teste ismételten a hideg falhoz tolódik ezzel a perzselő ellentétek hatására, csak még inkább lúdbőrözik fehér, meztelen bőre. A kék hajút elégedettség önti el az elf gyorsuló légzésének hatására, a tomboló női ösztönei pedig szinte dorombolnak, hogy elveszi egy férfi józan eszét és vágyat táplál benne. Amikor Int ajkai közül sóhaj szökik útjára Anettze, ha teheti finoman megharapja a doki alsó ajkát és nem sokkal később az ő ajkai közül is egy vággyal telt nyögés hallatszik az izgató ujjak játékára. A másik felhívására, nem szerénykedik egy pillanatig sem a tünci, ha eléri a másikat hevesen az ajkaira bukik és az ágy felé kezdi tolni a férfit, ha az át nem veszi az irányítást. Ha az ágyra érnek a tündér ujjai az arany fürtök között játszadoznak és az ölét hívogatóan próbálgatja a másik ágyékához dörzsölni ízelítőt adva abból amit nem soká a másik teljesen meg fog ízlelni, közben a dús, vörös ajkak a másik fehér nyakát kezdik csókolgatni és mélyen beleharap a nyaka és válla közti finom ívbe egy percig sem visszafogva magát, és a férfi minden bizonnyal, ha akarná akkor se tudná teljesen lecsitítani. *
255. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-07-13 08:18:02
Üzenet elküldve: 2020-07-13 08:18:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Havashegy fia//
//Konyha//
*A Zöldvölgyi tündér lány megerősíti a jóságba vetett hitét, ami már egy ideje elveszendőben volt a háború miatt. Itt minden olyan békés. Szinte alig gyanakvók a helyi telepesek. Régi emlékek homályos ködéből szabadul fel néhány emlék. Szavak csupán, szófoszlányok, melyeknek kiejtés is megkopott már. Minél több közös nyelvi szót hall, annál inkább próbál azokra koncentrálni. Talán furcsa lehet, de Viel száját kezdi figyelni, azt, ahogyan a szavakat kiejti, ahogyan formálja őket. A háború említésekor a tündér lányka elszomorodik. Talán régi és fájdalmas emlékei vannak ilyen nyomorúságos időszakokról. Most a lány azonban befelé invitálja az egyre hevesebben eső víztől. Láthatóan a Hegyesföldit ez egyáltalán nem zavarja. Arcát az égnek emeli, és szemei behunyva hagyja, hogy a hűsítő eső áztassa az úttól poros arcát. Mivel nem maradhat így örökké, ezért feláll és gyorsan igyekszik összeszedni, minden félredobott holmiját, fegyverét. A kezében az ölnyi felszerelésével lép be az ajtón amit Viel nyitva hagyott neki. Hálás bólintás a lány figyelmességéért az ajtóval. Lassanként kezdenek engedni harcos ösztönei, bár a bizalmatlanság és a készenlét még mindig ott vannak izmaiban. A bejárat mellett ledobja fegyvereit és vastag, Havasföldi öltözetét. Csizmája, bőr nadrágja marad csak rajta. Holmijából kikeresi vászon felsőjét, ami elázott ugyan, de legalább nem félmeztelenül lép egy helyi törzsfő otthonába. Ilyen háza csakis egy vezérnek lehet. A tündért követve sajnos hagy maga után némi vizet. Jobban elázott, mint Viel, de ez továbbra sem zavarja. Belépve a konyhába nőket pillant meg, akiken végigfut tekintete egy rövid ideig. Natalayda az egyetlen, akin gleccserkék, élénk szemei megnyugodnak. ~Elbűvölő, a ház úrnője.~ Natalayda előtt féltérdre ereszkedik, jobb kezét mellkasára szorítja, ökölbe, majd tekintetét a padlónak szegezi.*
- Fagr Husfreyja! la meg bli her hjemme? Jeg vil ikke be om brødet ditt gratis. Jeg vil tjene deg med min hånd og min leder. *”Szépséges Úrnőm! Áldásodat adod e, hogy házadba lépjek, s vendégként maradjak? Ételed és fekhelyed nem kérem ingyen. Kardom és két kezem szolgáljon, míg házad fedele alatt oltalmat kapok.” Közös nyelven nagyjából így lehetne visszaadni az Észak- Havashegyiek nyelvét. Mindaddig így marad, féltérdre ereszkedő testhelyzetben, tekintetét is lefordítva, amíg Natalayda, akit úrnőnek gondol, nem adja áldását arra, hogy házában maradhasson. Persze ebből nem sokat, talán semmit nem értenek a konyhában lévők, de megpróbálhatják kitalálni a jókötésű férfi cselekedetét.*
//Konyha//
*A Zöldvölgyi tündér lány megerősíti a jóságba vetett hitét, ami már egy ideje elveszendőben volt a háború miatt. Itt minden olyan békés. Szinte alig gyanakvók a helyi telepesek. Régi emlékek homályos ködéből szabadul fel néhány emlék. Szavak csupán, szófoszlányok, melyeknek kiejtés is megkopott már. Minél több közös nyelvi szót hall, annál inkább próbál azokra koncentrálni. Talán furcsa lehet, de Viel száját kezdi figyelni, azt, ahogyan a szavakat kiejti, ahogyan formálja őket. A háború említésekor a tündér lányka elszomorodik. Talán régi és fájdalmas emlékei vannak ilyen nyomorúságos időszakokról. Most a lány azonban befelé invitálja az egyre hevesebben eső víztől. Láthatóan a Hegyesföldit ez egyáltalán nem zavarja. Arcát az égnek emeli, és szemei behunyva hagyja, hogy a hűsítő eső áztassa az úttól poros arcát. Mivel nem maradhat így örökké, ezért feláll és gyorsan igyekszik összeszedni, minden félredobott holmiját, fegyverét. A kezében az ölnyi felszerelésével lép be az ajtón amit Viel nyitva hagyott neki. Hálás bólintás a lány figyelmességéért az ajtóval. Lassanként kezdenek engedni harcos ösztönei, bár a bizalmatlanság és a készenlét még mindig ott vannak izmaiban. A bejárat mellett ledobja fegyvereit és vastag, Havasföldi öltözetét. Csizmája, bőr nadrágja marad csak rajta. Holmijából kikeresi vászon felsőjét, ami elázott ugyan, de legalább nem félmeztelenül lép egy helyi törzsfő otthonába. Ilyen háza csakis egy vezérnek lehet. A tündért követve sajnos hagy maga után némi vizet. Jobban elázott, mint Viel, de ez továbbra sem zavarja. Belépve a konyhába nőket pillant meg, akiken végigfut tekintete egy rövid ideig. Natalayda az egyetlen, akin gleccserkék, élénk szemei megnyugodnak. ~Elbűvölő, a ház úrnője.~ Natalayda előtt féltérdre ereszkedik, jobb kezét mellkasára szorítja, ökölbe, majd tekintetét a padlónak szegezi.*
- Fagr Husfreyja! la meg bli her hjemme? Jeg vil ikke be om brødet ditt gratis. Jeg vil tjene deg med min hånd og min leder. *”Szépséges Úrnőm! Áldásodat adod e, hogy házadba lépjek, s vendégként maradjak? Ételed és fekhelyed nem kérem ingyen. Kardom és két kezem szolgáljon, míg házad fedele alatt oltalmat kapok.” Közös nyelven nagyjából így lehetne visszaadni az Észak- Havashegyiek nyelvét. Mindaddig így marad, féltérdre ereszkedő testhelyzetben, tekintetét is lefordítva, amíg Natalayda, akit úrnőnek gondol, nem adja áldását arra, hogy házában maradhasson. Persze ebből nem sokat, talán semmit nem értenek a konyhában lévők, de megpróbálhatják kitalálni a jókötésű férfi cselekedetét.*
254. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-07-12 22:17:32
Üzenet elküldve: 2020-07-12 22:17:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Konyha//
*Boldogan mosolyodik el Luni megjegyzését hallva, hogy a lány otthon érzi magát itt a Ligetben. Tagadhatatlan, hogy neki magának is már igazán a szívéhez nőtt a hely, de Luni jelenléte még inkább erősíti benne az érzést, hogy talán most először életben pontosan ott van, ahol lennie kell*
- Örülök, hogy az édesanyád is jól van. *jelenti ki őszintén, mikor már a reggelinél tartanak* Ha szeretnétek, kereshetünk neki is egy külön szobát, talán úgy kényelmesebben elfértek... *ajánlja fel a lánynak, hiszen bár a szobák kellemes méretűek a házban, elsősorban inkább egy emberre vannak kitalálva, kettő lakó számára egy idő után szűkössé válhat a helyiség*
- Gyerekhad? És mi történt velük? Még ott vannak? *fordul érdeklődve Naty felé, mikor a lány beszámol a vele történtekről, szívesen tudva meg többet a témáról, hiszen legjobb tudomása szerint Lyllinor jelen pillanatban is épp a városban van, hogy rendbe hozza kissé a rezidenciát, így reméli, a lánynak nem gyűlik majd meg a baja az önkéntes házfoglalókkal, de ha Naty nem szeretne többet beszélni erről, úgy nem fogja erőltetni a dolgot, érdeklődve hallgatja inkább a lány további mondanivalóját, hiszen úgy tűnik, igencsak bővelkedett izgalmas fordulatokban az élete az utóbbi időben*
- Vajon mit jelenthet? *jegyzi meg tűnődve, ahogy Naty keze a jelre csúszik, ám úgy véli, a lány se igen tudhatja a választ a kérdésre. ~De Eeyrnek biztos vannak még tervei vele... ~mereng magában, miközben reggelije maradékát fogyasztja el. Békés étkezésüket azonban nemsokára a konyhába berontó Shen szakítja félbe*
- Mi történt? *pattant fel hirtelen, ahogy nyílik az ajtó, már messziről hallva a férfi kiáltását* Miféle fickó? És mi az, hogy fegyveres? *pislog elkerekedett szemmel Shenre* Hogy hagyhattad magára Vielt? *teszi hozzá félig megrovó, félig aggodalmas hangon, attól tartva, a lánynak esetleg valami baja esik*
- Majd később. Előbb mutasd meg, kérlek, hol vannak! *jelenti ki ellentmondást nem tűrő hangon, ahogy a bor kerül szóba, úgy vélve, Shen még várhat egy picit, az fontosabb, hogy tisztázzák Viel és az idegen esetét. Mielőtt azonban elindulhatna, hogy saját szemével láthassa az ismeretlent, az előbb emlegetett tündér is csatlakozik hozzájuk*
- Viel, mi folyik itt? *pillant kérdőn a lányra, feszült figyelemmel hallgatva a tündér magyarázatát, időnként egy-két lopott, aggodalmas pillantást eresztve meg Shen felé. Bár alapvetően mindenki szívesen van látva a Szarvasligetben, az imént hallottak nem nyugtatták meg túlzottan, így maga is úgy véli, jobb lesz szemmel tartani új vendégüket. Mintha csak a lelkében dúló aggodalom tükröződne odakint, egyik pillanatról a másik olyan heves zivatar tör ki, ami lehetetlenné teszi, hogy bármelyikük is kimozduljon a házból egy jó darabig*
- A fenébe! *morogja magának, amiért ismét kénytelenek elhalasztani egy kicsit a temetést*
- Ha gondoljátok, nyugodtan keressetek valamit az én ruháim között! *csap le hirtelen a lehetőségre, hogy Lunit és Natyt az érkező idegentől minél távolabb tudja. Fogalma sincs, a lány vajon hozott-e magával ruhát, vagy sem, de úgy véli, ő alkatban talán közelebb állhat Natyhoz, mint Luni, így talán jobb lesz, ha az ő szekrényéből kölcsönöznek pár ruhadarabot a lánynak. ~Addig se lesznek itt, és nem bánthatja őket az a hegyi fickó... ~ érvel magában, remélve, hogy Luninak se lesz ellenére a terv és segít majd Natynak. Ő pedig addig, ha már korábbi elképzelései füstbe mentek, egy apró sóhaj kíséretében elindul, hogy bort töltsön Shennek, magának és minden jelenlévőnek, aki még kér.*
*Boldogan mosolyodik el Luni megjegyzését hallva, hogy a lány otthon érzi magát itt a Ligetben. Tagadhatatlan, hogy neki magának is már igazán a szívéhez nőtt a hely, de Luni jelenléte még inkább erősíti benne az érzést, hogy talán most először életben pontosan ott van, ahol lennie kell*
- Örülök, hogy az édesanyád is jól van. *jelenti ki őszintén, mikor már a reggelinél tartanak* Ha szeretnétek, kereshetünk neki is egy külön szobát, talán úgy kényelmesebben elfértek... *ajánlja fel a lánynak, hiszen bár a szobák kellemes méretűek a házban, elsősorban inkább egy emberre vannak kitalálva, kettő lakó számára egy idő után szűkössé válhat a helyiség*
- Gyerekhad? És mi történt velük? Még ott vannak? *fordul érdeklődve Naty felé, mikor a lány beszámol a vele történtekről, szívesen tudva meg többet a témáról, hiszen legjobb tudomása szerint Lyllinor jelen pillanatban is épp a városban van, hogy rendbe hozza kissé a rezidenciát, így reméli, a lánynak nem gyűlik majd meg a baja az önkéntes házfoglalókkal, de ha Naty nem szeretne többet beszélni erről, úgy nem fogja erőltetni a dolgot, érdeklődve hallgatja inkább a lány további mondanivalóját, hiszen úgy tűnik, igencsak bővelkedett izgalmas fordulatokban az élete az utóbbi időben*
- Vajon mit jelenthet? *jegyzi meg tűnődve, ahogy Naty keze a jelre csúszik, ám úgy véli, a lány se igen tudhatja a választ a kérdésre. ~De Eeyrnek biztos vannak még tervei vele... ~mereng magában, miközben reggelije maradékát fogyasztja el. Békés étkezésüket azonban nemsokára a konyhába berontó Shen szakítja félbe*
- Mi történt? *pattant fel hirtelen, ahogy nyílik az ajtó, már messziről hallva a férfi kiáltását* Miféle fickó? És mi az, hogy fegyveres? *pislog elkerekedett szemmel Shenre* Hogy hagyhattad magára Vielt? *teszi hozzá félig megrovó, félig aggodalmas hangon, attól tartva, a lánynak esetleg valami baja esik*
- Majd később. Előbb mutasd meg, kérlek, hol vannak! *jelenti ki ellentmondást nem tűrő hangon, ahogy a bor kerül szóba, úgy vélve, Shen még várhat egy picit, az fontosabb, hogy tisztázzák Viel és az idegen esetét. Mielőtt azonban elindulhatna, hogy saját szemével láthassa az ismeretlent, az előbb emlegetett tündér is csatlakozik hozzájuk*
- Viel, mi folyik itt? *pillant kérdőn a lányra, feszült figyelemmel hallgatva a tündér magyarázatát, időnként egy-két lopott, aggodalmas pillantást eresztve meg Shen felé. Bár alapvetően mindenki szívesen van látva a Szarvasligetben, az imént hallottak nem nyugtatták meg túlzottan, így maga is úgy véli, jobb lesz szemmel tartani új vendégüket. Mintha csak a lelkében dúló aggodalom tükröződne odakint, egyik pillanatról a másik olyan heves zivatar tör ki, ami lehetetlenné teszi, hogy bármelyikük is kimozduljon a házból egy jó darabig*
- A fenébe! *morogja magának, amiért ismét kénytelenek elhalasztani egy kicsit a temetést*
- Ha gondoljátok, nyugodtan keressetek valamit az én ruháim között! *csap le hirtelen a lehetőségre, hogy Lunit és Natyt az érkező idegentől minél távolabb tudja. Fogalma sincs, a lány vajon hozott-e magával ruhát, vagy sem, de úgy véli, ő alkatban talán közelebb állhat Natyhoz, mint Luni, így talán jobb lesz, ha az ő szekrényéből kölcsönöznek pár ruhadarabot a lánynak. ~Addig se lesznek itt, és nem bánthatja őket az a hegyi fickó... ~ érvel magában, remélve, hogy Luninak se lesz ellenére a terv és segít majd Natynak. Ő pedig addig, ha már korábbi elképzelései füstbe mentek, egy apró sóhaj kíséretében elindul, hogy bort töltsön Shennek, magának és minden jelenlévőnek, aki még kér.*
253. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-07-12 17:11:26
Üzenet elküldve: 2020-07-12 17:11:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Konyha//
*Laurentitia éppen rákérdez arra, amiről nem is tudja hogyan meséljen.*
- Igen, a városban *egy zavart pillantás mellyel időt nyer, nyel egy aprót, s egy rövid sóhaj után összeáll hogy mit is akar mondani.*
- Áldatlan állapotok voltak. Visszatértem a kúriába, de romokban volt, és egy gyermek had foglalta el.* Ennek részleteit nem szeretné még megosztani.*
- Aztán kimenekültem városba, és egy menetbe futottam bele, amit megtámadtak a varjak. És a föl alól szörnyek másztak elő. Aztán *és mert csak ők vannak itt nők egymás közt...* égető érzést éreztem itt, és mindenki máson is megjelent Eeyr áldása. Egy madár jelképében. *Gyorsan kiegészíti mondandóját, mikor kezét alhasára csúsztatja, ahol a mintázat megjelent. Nem szeretne félreértést az áldás mibenlétével kapcsolatban.* Amikor a templomban megmérettünk, felfénylett mind, de azóta semmi nem történt.
- Én is remélem *engedi, hogy Lau együttérzéséről biztosíts, s kezét is megszorítsa egyúttal.*
- Óh. Ez esetben külön köszönöm, hogy törődtél a lovammal *fordul Luni felé hálával telve, hogy annak ellenére törődött a lovával, hogy fél tőlük.
Ijedve rezzen össze s keze ügyében a bögrét is meglöki, löttyentve a teából az asztalra, mikor Sheneriel hangja végigrepeszt a házon, s betör a konyhába.*
- Eeyrre... *sóhajtja el ijedtségét, ám az ázott tündér hamarabb érkezik. Natalayda viszont a megnövekedett létszám okán egyre kényelmetlenül érzi magát egyetlen alsóruhában. Összébb is húzza magát minél kevéssé lehessen ezen hiányosságot megállapítani, majd csendben Lunihoz fordul.*
- Ne haragudj, de tudnál esetleg segíteni? *ijedt pillantása végigfut önmagán, két ujja közé csípi szoknyáját, majd zavartan az ajtó felé pillant. Mivel eddig csupán nők voltak egymás közt, megfeledkezett erről, ám egy csapásra megnövekedett az egy négyzetméterre jutó férfiak száma, így illendőbb volna rendes vászonruhát húzni.*
*Laurentitia éppen rákérdez arra, amiről nem is tudja hogyan meséljen.*
- Igen, a városban *egy zavart pillantás mellyel időt nyer, nyel egy aprót, s egy rövid sóhaj után összeáll hogy mit is akar mondani.*
- Áldatlan állapotok voltak. Visszatértem a kúriába, de romokban volt, és egy gyermek had foglalta el.* Ennek részleteit nem szeretné még megosztani.*
- Aztán kimenekültem városba, és egy menetbe futottam bele, amit megtámadtak a varjak. És a föl alól szörnyek másztak elő. Aztán *és mert csak ők vannak itt nők egymás közt...* égető érzést éreztem itt, és mindenki máson is megjelent Eeyr áldása. Egy madár jelképében. *Gyorsan kiegészíti mondandóját, mikor kezét alhasára csúsztatja, ahol a mintázat megjelent. Nem szeretne félreértést az áldás mibenlétével kapcsolatban.* Amikor a templomban megmérettünk, felfénylett mind, de azóta semmi nem történt.
- Én is remélem *engedi, hogy Lau együttérzéséről biztosíts, s kezét is megszorítsa egyúttal.*
- Óh. Ez esetben külön köszönöm, hogy törődtél a lovammal *fordul Luni felé hálával telve, hogy annak ellenére törődött a lovával, hogy fél tőlük.
Ijedve rezzen össze s keze ügyében a bögrét is meglöki, löttyentve a teából az asztalra, mikor Sheneriel hangja végigrepeszt a házon, s betör a konyhába.*
- Eeyrre... *sóhajtja el ijedtségét, ám az ázott tündér hamarabb érkezik. Natalayda viszont a megnövekedett létszám okán egyre kényelmetlenül érzi magát egyetlen alsóruhában. Összébb is húzza magát minél kevéssé lehessen ezen hiányosságot megállapítani, majd csendben Lunihoz fordul.*
- Ne haragudj, de tudnál esetleg segíteni? *ijedt pillantása végigfut önmagán, két ujja közé csípi szoknyáját, majd zavartan az ajtó felé pillant. Mivel eddig csupán nők voltak egymás közt, megfeledkezett erről, ám egy csapásra megnövekedett az egy négyzetméterre jutó férfiak száma, így illendőbb volna rendes vászonruhát húzni.*
252. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-07-10 18:05:30
Üzenet elküldve: 2020-07-10 18:05:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1589
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1589
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vielke aranybogárkám//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A doki remekül tud mindenféle hülyeséget kitalálni ami amúgy az életét is megmentette már párszor és jó eséllyel megmenthetné talán akkor is ha tényleg megtámadná őt egy kalózsárkány. A másik lelkesedése megmosolyogtatja és természetesen a kérdés se hozza zavarba.*
-Egyértelmű. Bár a víz önmagában nem ég, de ha olajat vagy szeszt öntesz bele akkor fel lehet gyújtani.
*Mondja még az ujját is az égre emelve mint valami tanító. Ha rajta múlna mindenesetre így szökne meg egy kalózsárkánytól. Ami tényleg egy veszedelmes ellenfél lehet. Talán valami távolsági fegyverrel vagy mágiával lehetne leszedni. Esetleg mágikus távolsági fegyverrel. Vidám kalózsárkányos hőstetteit amiről nem sokkal ezelőtt még nem is tudott az a szőrös valami zavarja meg. Ő tartja a távolságot attól és csak messziről nézi. Nagyon nincs megbarátkozva a szőrös, büdös és bolhás jószágokkal. Szóval az idilli látvány sincs rá semmilyen hatással. Se a tündérke és a kutya, se a vidáman ugrándozó szőrgombolyag. Csak akkor szólal fel panaszosan mikor a kutyás víz beteríti őt.*
-Áh! Baszod a számba ment!
*Bukik a víz alá és válik kis időre egy vízfelszínen úszkáló szőke hajkupaccá. Aztán felbukkan és egy szőke vízi szörny lesz. A kezével egyik oldalt hátralöki a hajat, másik oldalt nem megy úgyhogy a fejét kapkodva löki hátra ami miatt a kezével megint megigazítja. Szóval kicsit szerencsétlenkedik. A kutya vagy dög mindenesetre jól elvan. A megjegyzésre az elf vállat ránt.*
-Biztos akkora mint amit elbír.
*Ha nem így lenne már kihaltak volna. A doki nem sokat tud az állatvilágról, de azt igen, hogy az életképtelen állatok hamar kihalnak. A következő kérdésre meglepően gyorsan és természetesen válaszol.*
-Most is vannak piócáim.
*Azokat még bírja is a férfi. Nem panaszkodnak, nem kívánnak különösebb törődést csak, hogy meg legyenek etetve meg legyen vizük. És nem is zaklatják őt. Őket el lehet viselni. A lány tippénél a doki szeme is felcsillan.*
-Egy olyan madárért jó pénzt tudnak adni. Vagy kis majmokért. Bár én nem kalóz voltam.
*Jelenti ki mielőtt még ilyesmit kezdene terjeszteni ez a lány. Szomorú vége lenne akkor a barátságuknak. Mert a doki már megkedvelte a kis ezüsthajút. Most is jót kuncog a kalózos-papagájos elképzelésén. Az ajánlat hallatán meg először értetlenül néz aztán hangosan felkacag.*
-Jól van. Én leszek a legrettegettebb kalóz az ezüsthajú tündérpapagájommal.
*Kuncog és hajol le, hogy a nyakába mászhasson a kislány.*
A hozzászólás írója (Intath Aldeis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.07.10 18:06:11
//Vielke aranybogárkám//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A doki remekül tud mindenféle hülyeséget kitalálni ami amúgy az életét is megmentette már párszor és jó eséllyel megmenthetné talán akkor is ha tényleg megtámadná őt egy kalózsárkány. A másik lelkesedése megmosolyogtatja és természetesen a kérdés se hozza zavarba.*
-Egyértelmű. Bár a víz önmagában nem ég, de ha olajat vagy szeszt öntesz bele akkor fel lehet gyújtani.
*Mondja még az ujját is az égre emelve mint valami tanító. Ha rajta múlna mindenesetre így szökne meg egy kalózsárkánytól. Ami tényleg egy veszedelmes ellenfél lehet. Talán valami távolsági fegyverrel vagy mágiával lehetne leszedni. Esetleg mágikus távolsági fegyverrel. Vidám kalózsárkányos hőstetteit amiről nem sokkal ezelőtt még nem is tudott az a szőrös valami zavarja meg. Ő tartja a távolságot attól és csak messziről nézi. Nagyon nincs megbarátkozva a szőrös, büdös és bolhás jószágokkal. Szóval az idilli látvány sincs rá semmilyen hatással. Se a tündérke és a kutya, se a vidáman ugrándozó szőrgombolyag. Csak akkor szólal fel panaszosan mikor a kutyás víz beteríti őt.*
-Áh! Baszod a számba ment!
*Bukik a víz alá és válik kis időre egy vízfelszínen úszkáló szőke hajkupaccá. Aztán felbukkan és egy szőke vízi szörny lesz. A kezével egyik oldalt hátralöki a hajat, másik oldalt nem megy úgyhogy a fejét kapkodva löki hátra ami miatt a kezével megint megigazítja. Szóval kicsit szerencsétlenkedik. A kutya vagy dög mindenesetre jól elvan. A megjegyzésre az elf vállat ránt.*
-Biztos akkora mint amit elbír.
*Ha nem így lenne már kihaltak volna. A doki nem sokat tud az állatvilágról, de azt igen, hogy az életképtelen állatok hamar kihalnak. A következő kérdésre meglepően gyorsan és természetesen válaszol.*
-Most is vannak piócáim.
*Azokat még bírja is a férfi. Nem panaszkodnak, nem kívánnak különösebb törődést csak, hogy meg legyenek etetve meg legyen vizük. És nem is zaklatják őt. Őket el lehet viselni. A lány tippénél a doki szeme is felcsillan.*
-Egy olyan madárért jó pénzt tudnak adni. Vagy kis majmokért. Bár én nem kalóz voltam.
*Jelenti ki mielőtt még ilyesmit kezdene terjeszteni ez a lány. Szomorú vége lenne akkor a barátságuknak. Mert a doki már megkedvelte a kis ezüsthajút. Most is jót kuncog a kalózos-papagájos elképzelésén. Az ajánlat hallatán meg először értetlenül néz aztán hangosan felkacag.*
-Jól van. Én leszek a legrettegettebb kalóz az ezüsthajú tündérpapagájommal.
*Kuncog és hajol le, hogy a nyakába mászhasson a kislány.*
A hozzászólás írója (Intath Aldeis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.07.10 18:06:11
251. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-07-10 17:28:01
Üzenet elküldve: 2020-07-10 17:28:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Doktorbácsim//
*Viel számára nincs is nagyobb öröm, mint megnevettetni valakit, akit szeret. Pont ez történik, mikor rémületében Int meghallgatja az eszmefuttatását. Persze ebből arra is rájön, hogy ez az egész butaság, és nem is kell annyira tartania a kalózsárkányoktól.
Vagy igen? Megint elsápad, még a levegője is elakad, ezúttal nem a rémülettől, hanem a meglepettségtől.*
- Hogy ez milyen jó ötlet! *Mondja.* A füstben tényleg könnyebb lenne kereket oldani. De hogy gyújtod fel a vizet? *Ráncolja a homlokát. Nem sokat konyít az elementáris mágiához, de az a gyanúja, hogy a válasz abban keresendő. Amikor pedig beletottyan a vízbe, hála Árnyék hasfejesének, már ő is csak kacagni tud. Az immár csuromvizes eb kiöltött nyelvecskéjével a part felé fordul. A lány most kezd rájönni, mi a baj, a meglógó bundája miatt azt se tudja, merre van az arra, hiszen nem lát ki alóla. A tündér feltápászkodik a vízben, és víztől csepegő hajjal megkerüli a kutyust, majd leguggolva kicsit odébb borzolja a bozontot, mire meglátja a két csillogó barna szemet. Nagy puszit nyom arra a foltra a homlokán, amit még száraznak talál.*
- Na, jót pancsoltál? *Kérdezi. Árnyék megint izgága lesz, Intet nézi, izgatottan ugrándozik a vízben. Aztán, ha az elf azt is hiszi, hogy a napon kicsit már megszáradt a nagy úszóverseny után, neki sem lesz szerencséje, mert bizony a hatalmas ázott eb mindannyiukat beteríti, amikor megrázza a bundáját. Ezután szaladgálni kezd a sekélyesben, talán valami halat kerget a vízben. Néha szimatol, és nehézkesen ugrál.*
- Biztos nehéz lehet a bundája. *Állapítja meg Viel.* Neked sosem volt háziállatod? *Fordul a férfihez.* A kalózoknak a mesékben mindig van papagája. A vállán ülnek, és elismétlik, amit mond. *Aztán a szemében izgatottság csillan, alig várja, hogy jó magasan lehessen.* Ha akarod, megmutatom. Én leszek a papagáj!
//Doktorbácsim//
*Viel számára nincs is nagyobb öröm, mint megnevettetni valakit, akit szeret. Pont ez történik, mikor rémületében Int meghallgatja az eszmefuttatását. Persze ebből arra is rájön, hogy ez az egész butaság, és nem is kell annyira tartania a kalózsárkányoktól.
Vagy igen? Megint elsápad, még a levegője is elakad, ezúttal nem a rémülettől, hanem a meglepettségtől.*
- Hogy ez milyen jó ötlet! *Mondja.* A füstben tényleg könnyebb lenne kereket oldani. De hogy gyújtod fel a vizet? *Ráncolja a homlokát. Nem sokat konyít az elementáris mágiához, de az a gyanúja, hogy a válasz abban keresendő. Amikor pedig beletottyan a vízbe, hála Árnyék hasfejesének, már ő is csak kacagni tud. Az immár csuromvizes eb kiöltött nyelvecskéjével a part felé fordul. A lány most kezd rájönni, mi a baj, a meglógó bundája miatt azt se tudja, merre van az arra, hiszen nem lát ki alóla. A tündér feltápászkodik a vízben, és víztől csepegő hajjal megkerüli a kutyust, majd leguggolva kicsit odébb borzolja a bozontot, mire meglátja a két csillogó barna szemet. Nagy puszit nyom arra a foltra a homlokán, amit még száraznak talál.*
- Na, jót pancsoltál? *Kérdezi. Árnyék megint izgága lesz, Intet nézi, izgatottan ugrándozik a vízben. Aztán, ha az elf azt is hiszi, hogy a napon kicsit már megszáradt a nagy úszóverseny után, neki sem lesz szerencséje, mert bizony a hatalmas ázott eb mindannyiukat beteríti, amikor megrázza a bundáját. Ezután szaladgálni kezd a sekélyesben, talán valami halat kerget a vízben. Néha szimatol, és nehézkesen ugrál.*
- Biztos nehéz lehet a bundája. *Állapítja meg Viel.* Neked sosem volt háziállatod? *Fordul a férfihez.* A kalózoknak a mesékben mindig van papagája. A vállán ülnek, és elismétlik, amit mond. *Aztán a szemében izgatottság csillan, alig várja, hogy jó magasan lehessen.* Ha akarod, megmutatom. Én leszek a papagáj!
250. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-07-10 16:40:58
Üzenet elküldve: 2020-07-10 16:40:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1589
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1589
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Arany és tenger//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Ahogy a másik engedve a szótlan kérésnek hozzásimul, megérzi a másikat ahogy a lába az ő térdén pihen, a kerek feneket és minden apró sóhajt és rezzenést amit érintései kicsalnak a lányból. A nyelvjátékuk és kék hajú illata feltüzeli a férfit és a játék határait már rég átlépő szórakozásuk pedig tovább haladnak. Az ölelés hatására csonkolt karját a falnak támasztva ismét odadönti a lányt miközben ujjai gyakorlottan és megállás nélkül kényeztetik. A finom érintések és cirógatások szinte megőrjítik őt. Valószínűleg ha megvolna mindkét keze már kézbe kapta volna a tetovált testűt és talán kipróbáltak volna már pár különleges pózt. A férfi légzése mindenesetre felgyorsul és a másik is érezheti a másikban lévő feszültséget amit a cirógatásával ért el. Aztán ahogy a kis kéz a mellkasán játszadozik és szép lassan lejjebb vándorol olyan helyekre amiket az elf szerint ma már nem először fogdosott meg a férfi is érzi, hogy a másik érintései különös hatással vannak rá. Sokkal intenzívebbek talán annál is mint kéne. Élvezettel belesóhajt szinte a másik szájába miközben saját keze a másikat kényezteti és érzi, hogy ez most nem olyan lesz mint ahogy, azt el szokás képzelni. Nagyon rég nem volt szerencséje valódi női érintéshez viszont sokat játszadoztak vele. Szinte biztos, hogy legalább is az első menet gyors lesz az ő részéről. Lelkes kényeztetését akkor hagyja abba mikor úgy érzi a lány már teljesen kész és ő is veszélyes állapotban van. Akkor hajol hátrább és a topáz szemekbe nézve vágyakozva szólal meg.*
-Folytassuk az ágyban!
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Ahogy a másik engedve a szótlan kérésnek hozzásimul, megérzi a másikat ahogy a lába az ő térdén pihen, a kerek feneket és minden apró sóhajt és rezzenést amit érintései kicsalnak a lányból. A nyelvjátékuk és kék hajú illata feltüzeli a férfit és a játék határait már rég átlépő szórakozásuk pedig tovább haladnak. Az ölelés hatására csonkolt karját a falnak támasztva ismét odadönti a lányt miközben ujjai gyakorlottan és megállás nélkül kényeztetik. A finom érintések és cirógatások szinte megőrjítik őt. Valószínűleg ha megvolna mindkét keze már kézbe kapta volna a tetovált testűt és talán kipróbáltak volna már pár különleges pózt. A férfi légzése mindenesetre felgyorsul és a másik is érezheti a másikban lévő feszültséget amit a cirógatásával ért el. Aztán ahogy a kis kéz a mellkasán játszadozik és szép lassan lejjebb vándorol olyan helyekre amiket az elf szerint ma már nem először fogdosott meg a férfi is érzi, hogy a másik érintései különös hatással vannak rá. Sokkal intenzívebbek talán annál is mint kéne. Élvezettel belesóhajt szinte a másik szájába miközben saját keze a másikat kényezteti és érzi, hogy ez most nem olyan lesz mint ahogy, azt el szokás képzelni. Nagyon rég nem volt szerencséje valódi női érintéshez viszont sokat játszadoztak vele. Szinte biztos, hogy legalább is az első menet gyors lesz az ő részéről. Lelkes kényeztetését akkor hagyja abba mikor úgy érzi a lány már teljesen kész és ő is veszélyes állapotban van. Akkor hajol hátrább és a topáz szemekbe nézve vágyakozva szólal meg.*
-Folytassuk az ágyban!
249. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-07-10 16:23:54
Üzenet elküldve: 2020-07-10 16:23:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Arany és tenger//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Anettze gyakran él álomvilágokban, elmélkedik órákat a más körülményekről, amelyek a végén mindig megtépázzák a szívét, hiszen a valóság számára nem jár tökéletes boldogsággal. Ahhoz képest, hogy a két test szinte minden részlete eltér egymástól tökéletes működnek együtt. A vad csókban, az egymáshoz simulás ingerében, a közös sóhajokban, melyek még csak most kezdenek beszivárogni kettejük közé. Amikor a férfi a csonkjával kezd ügyeskedni a tündér meglepődik egy pillanatig, hiszen nem gondolta volna, hogy a másik ilyen ügyesen használja a sebes kezét is, szinte nem is kell segítenie a lába feljebb helyezésében, amitől megint úgy érzi az elfre teljesen rábízhatja magát és ez furcsa mód nagyon beindítja a kék hajút. Tetszik a nőnek, hogy mennyire hozzáértően csábítja el a doki egymás után minden testrészét, most például a feszes félgömböket amik megszorítására a tündér egész teste megrándul az élvezettől. Azonban a legfinomabb érintés mégis annak ígérkezik amikor a hatalmas tenyér az öle felé araszol a lánynak. Reflex szerűen emeli el karjait a faltól, amíg az egyikkel a másik tarkójához nyúl, egy- két aranyló tincset az ujjai köré tekerve közelebb húzva, ha az egyáltalán lehetséges a másikat, addig a jobb ujjai gyengéden és lassan kezdik cirógatni a másik mellkasát, ha ez pedig sikerül nekik és a másik ágyékához érhet selymes bőre akkor ő maga is kényeztetni kezdi a férfit egyelőre, csak lassan és kóstolgatva azt. *
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Anettze gyakran él álomvilágokban, elmélkedik órákat a más körülményekről, amelyek a végén mindig megtépázzák a szívét, hiszen a valóság számára nem jár tökéletes boldogsággal. Ahhoz képest, hogy a két test szinte minden részlete eltér egymástól tökéletes működnek együtt. A vad csókban, az egymáshoz simulás ingerében, a közös sóhajokban, melyek még csak most kezdenek beszivárogni kettejük közé. Amikor a férfi a csonkjával kezd ügyeskedni a tündér meglepődik egy pillanatig, hiszen nem gondolta volna, hogy a másik ilyen ügyesen használja a sebes kezét is, szinte nem is kell segítenie a lába feljebb helyezésében, amitől megint úgy érzi az elfre teljesen rábízhatja magát és ez furcsa mód nagyon beindítja a kék hajút. Tetszik a nőnek, hogy mennyire hozzáértően csábítja el a doki egymás után minden testrészét, most például a feszes félgömböket amik megszorítására a tündér egész teste megrándul az élvezettől. Azonban a legfinomabb érintés mégis annak ígérkezik amikor a hatalmas tenyér az öle felé araszol a lánynak. Reflex szerűen emeli el karjait a faltól, amíg az egyikkel a másik tarkójához nyúl, egy- két aranyló tincset az ujjai köré tekerve közelebb húzva, ha az egyáltalán lehetséges a másikat, addig a jobb ujjai gyengéden és lassan kezdik cirógatni a másik mellkasát, ha ez pedig sikerül nekik és a másik ágyékához érhet selymes bőre akkor ő maga is kényeztetni kezdi a férfit egyelőre, csak lassan és kóstolgatva azt. *
248. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-07-10 14:40:48
Üzenet elküldve: 2020-07-10 14:40:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1589
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1589
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Arany és tenger//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Ha más körülmények közt lennének és a doki nem lenne ennyire kiéhezett akkor a férfi minden bizonnyal egy elnyújtott nagyon hosszú érzéki éjszakát szentelne a másiknak. Mondjuk most se csak úgy letámadta, de a hevességéből jól érezhető, hogy mi lesz a folytatás nem is olyan soká. A kisebb méretkülönbségek most kitűnnek hisz a férfinak szinte le kell guggolnia a lányhoz a vad csókokért és a simogatásért. A kis feszes test hozzábújása és a cirógatások nagyon kedvére vannak ahogy a kis szárnyzörgés amit úgy vette észre akkor csinál a kék hajú ha hangulatban van. Csonkja a lány cirógató lába mögé nyúl és finoman megpróbálja saját térdére tenni, azt így egy bujább egymáshoz bújó pózt eredményezve. Amit ha a kék hajú hagy neki akkor az addig másik lábon játszadozó kéz a kerek popsira csusszan belemarkol és simogatni kezdi. És közben a férfi ajkai egyáltalán nem vállnak el a lányétól talán csak egy-egy gyors lélegzetvételig, hogy ugyan ott folytassák mint ahol abbahagyták. Aztán a csonk a lány dereka köré kulcsolódik, az addig feneket simogató két pedig előre siklik a másik öléhez, hogy ott is felfedezze az eddig ismeretlen részét a lánynak.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Ha más körülmények közt lennének és a doki nem lenne ennyire kiéhezett akkor a férfi minden bizonnyal egy elnyújtott nagyon hosszú érzéki éjszakát szentelne a másiknak. Mondjuk most se csak úgy letámadta, de a hevességéből jól érezhető, hogy mi lesz a folytatás nem is olyan soká. A kisebb méretkülönbségek most kitűnnek hisz a férfinak szinte le kell guggolnia a lányhoz a vad csókokért és a simogatásért. A kis feszes test hozzábújása és a cirógatások nagyon kedvére vannak ahogy a kis szárnyzörgés amit úgy vette észre akkor csinál a kék hajú ha hangulatban van. Csonkja a lány cirógató lába mögé nyúl és finoman megpróbálja saját térdére tenni, azt így egy bujább egymáshoz bújó pózt eredményezve. Amit ha a kék hajú hagy neki akkor az addig másik lábon játszadozó kéz a kerek popsira csusszan belemarkol és simogatni kezdi. És közben a férfi ajkai egyáltalán nem vállnak el a lányétól talán csak egy-egy gyors lélegzetvételig, hogy ugyan ott folytassák mint ahol abbahagyták. Aztán a csonk a lány dereka köré kulcsolódik, az addig feneket simogató két pedig előre siklik a másik öléhez, hogy ott is felfedezze az eddig ismeretlen részét a lánynak.*
247. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-07-10 14:17:07
Üzenet elküldve: 2020-07-10 14:17:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Arany és tenger//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A lány számára még mindig érdekes mennyire különbözőek a férfivel adott helyzetekben, mégis valahogy mindig ugyanazon az úton végzik. Az élet két szimbóluma is lehetnének valami extrán depresszív irodalmi műben miszerint a végén, úgy sincs választásod. Mégis az alapvető gyengeségét a vágyak táján Anettze most mindennél jobban élvezi. Titkon vágyta, hogy a falhoz legyen passzírozva, szinte tudatalatt csábítja a férfit pontosan ahhoz a tettéhez ami most be is következik. A nőt amikor legutóbb egy falhoz szegezték pánik öntötte és mindent elrontott a bizalmatlansága, de noha Intet alig egy napja ismeri minden porcikája ég a vágytól bármit is tesz vele a férfi. A káosz különösebben nem érdekli a tündért, más dolgok foglalják le meg a nyilvánvalóval ellentétben a tündér rendkívül rendetlen, csak másoknál szeret rendszerezni és takarítani énekelgetve, otthon inkább kifekszik az ágyon és elvan ilyen vagy olyan helyzetben. A kék hajú a másik vad csókja közé sóhajt, elnyitva ajkait és beengedve a fürgén masszírozó elf nyelvet, mellyel szorosan versengeni kezd a vezetésért, már csak a játék kedvéért is. A simogatásra lassan finom lúdbőr és bizsergés lép fel a nő testén a lehajlott szárnyai pedig megrezzennek a rengeteg finom impulzustól. Noha a tündér kezei a feje fölé vannak szorosan tartva a pózt még ki is használva mellkasát előrébb nyomja keresve a másik fedetlen bőrét, és ahogy a férfi ujjai a lábát kezdik cirógatni az éppen magányos másik talpával ő maga az elf jóval hosszabb lábszárát kezdi cirógatni, lassan kínzó szenvedéllyel. *
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A lány számára még mindig érdekes mennyire különbözőek a férfivel adott helyzetekben, mégis valahogy mindig ugyanazon az úton végzik. Az élet két szimbóluma is lehetnének valami extrán depresszív irodalmi műben miszerint a végén, úgy sincs választásod. Mégis az alapvető gyengeségét a vágyak táján Anettze most mindennél jobban élvezi. Titkon vágyta, hogy a falhoz legyen passzírozva, szinte tudatalatt csábítja a férfit pontosan ahhoz a tettéhez ami most be is következik. A nőt amikor legutóbb egy falhoz szegezték pánik öntötte és mindent elrontott a bizalmatlansága, de noha Intet alig egy napja ismeri minden porcikája ég a vágytól bármit is tesz vele a férfi. A káosz különösebben nem érdekli a tündért, más dolgok foglalják le meg a nyilvánvalóval ellentétben a tündér rendkívül rendetlen, csak másoknál szeret rendszerezni és takarítani énekelgetve, otthon inkább kifekszik az ágyon és elvan ilyen vagy olyan helyzetben. A kék hajú a másik vad csókja közé sóhajt, elnyitva ajkait és beengedve a fürgén masszírozó elf nyelvet, mellyel szorosan versengeni kezd a vezetésért, már csak a játék kedvéért is. A simogatásra lassan finom lúdbőr és bizsergés lép fel a nő testén a lehajlott szárnyai pedig megrezzennek a rengeteg finom impulzustól. Noha a tündér kezei a feje fölé vannak szorosan tartva a pózt még ki is használva mellkasát előrébb nyomja keresve a másik fedetlen bőrét, és ahogy a férfi ujjai a lábát kezdik cirógatni az éppen magányos másik talpával ő maga az elf jóval hosszabb lábszárát kezdi cirógatni, lassan kínzó szenvedéllyel. *
246. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-07-10 13:25:11
Üzenet elküldve: 2020-07-10 13:25:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1589
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1589
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Arany és tenger//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A doki szíve szerint már ott leteperné a varrott bőrű lányt amivel minden bizonnyal tisztában van a tündérke is. Jól látszik is és az is sokat elmond ahogy fogdossa. A folyosón sietve áthalad úgy egy szál semmiben, nedves lábnyomokat hagyva. A helyzet izgalmas számára. Meglátják-e? Mit szólnának? Egy kicsit ez a semmilyen veszélyérzet tovább fokozza a vágyát ahogy szokott vele lenni. A szobája olyan mint ahogy otthagyta. Ő rendezett káosznak hívná a nők valószínűleg rendetlenségnek. Az asztalon a különböző használati tárgyai szétdobálva, a mosatlan ruhák a széken és mellette a földön, az ágy összegyűrve, de most nem érdekli. Belépve becsukja maga mögött az ajtót majd kihasználva, hogy a lány a fal mellett van, elé is lép és odaszorítja, kezét a falnak, ajkait vadul a másikénak tapasztva. Egy hosszú szenvedélyes nyelvpárbajt tervez vívni amiben ha a kék hajú is partner akkor az elf keze lejjebb csúszik és elkezdi simogatni, azt az izmos lábat. Szinte végigfuttatja ujjait a különböző rajzolatokon. Hosszasan kiélvezi a selymes, nedves bőr érintését és a finom ajkakat.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A doki szíve szerint már ott leteperné a varrott bőrű lányt amivel minden bizonnyal tisztában van a tündérke is. Jól látszik is és az is sokat elmond ahogy fogdossa. A folyosón sietve áthalad úgy egy szál semmiben, nedves lábnyomokat hagyva. A helyzet izgalmas számára. Meglátják-e? Mit szólnának? Egy kicsit ez a semmilyen veszélyérzet tovább fokozza a vágyát ahogy szokott vele lenni. A szobája olyan mint ahogy otthagyta. Ő rendezett káosznak hívná a nők valószínűleg rendetlenségnek. Az asztalon a különböző használati tárgyai szétdobálva, a mosatlan ruhák a széken és mellette a földön, az ágy összegyűrve, de most nem érdekli. Belépve becsukja maga mögött az ajtót majd kihasználva, hogy a lány a fal mellett van, elé is lép és odaszorítja, kezét a falnak, ajkait vadul a másikénak tapasztva. Egy hosszú szenvedélyes nyelvpárbajt tervez vívni amiben ha a kék hajú is partner akkor az elf keze lejjebb csúszik és elkezdi simogatni, azt az izmos lábat. Szinte végigfuttatja ujjait a különböző rajzolatokon. Hosszasan kiélvezi a selymes, nedves bőr érintését és a finom ajkakat.*
245. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-07-10 12:54:03
Üzenet elküldve: 2020-07-10 12:54:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Arany és tenger//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A dézsában nem egyedül a férfi engedi ki minden buja démonát felfedező útra, partnere egész testén, hanem Anettze is vadul ízlelgeti a másik minden elérhető porcikáját. A tüzes harapásra meglepődötten ugrik egyet a tündér, de hamar kacér mosollyal vissza is társasága felé. A türkiz hajú önmegtartóztatása is véges, így hát ő maga sem lassabban pattan ki abból a dézsából, mint a szintén sietős kedvű szőke elfe, aki már a saját ingét is teríti a szárnyas hátára közben belecsípve a feszes fenékbe, mire csak vágytól telve beharapja alsó ajkát a tündér és sietős léptekkel, halkan kacagva halad a leírt szoba felé, melynek kilincsét azonnal le is nyomja és a falhoz simul egy pillanatig, hogy beengedhesse a férfit is, maga mellé. *
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A dézsában nem egyedül a férfi engedi ki minden buja démonát felfedező útra, partnere egész testén, hanem Anettze is vadul ízlelgeti a másik minden elérhető porcikáját. A tüzes harapásra meglepődötten ugrik egyet a tündér, de hamar kacér mosollyal vissza is társasága felé. A türkiz hajú önmegtartóztatása is véges, így hát ő maga sem lassabban pattan ki abból a dézsából, mint a szintén sietős kedvű szőke elfe, aki már a saját ingét is teríti a szárnyas hátára közben belecsípve a feszes fenékbe, mire csak vágytól telve beharapja alsó ajkát a tündér és sietős léptekkel, halkan kacagva halad a leírt szoba felé, melynek kilincsét azonnal le is nyomja és a falhoz simul egy pillanatig, hogy beengedhesse a férfit is, maga mellé. *
244. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-07-10 00:00:38
Üzenet elküldve: 2020-07-10 00:00:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Havashegy fia//
*Viel mélyre ás az emlékezetében, de igazság szerint szinte semmit sem hallott arról, mi a teendő a hegyekből jött emberekkel. Egy tündérfaluban nőtt fel, ahol nem hogy északiakat, hanem úgy általában náluk magasabb személyeket is csak hellyel-közzel láttak. Annyira elrejtőztek, hogy inkább ők keresték a kapcsolatot a külvilággal, semmint hogy valaki, akár véletlenül is, betoppanjon hozzájuk. Szarvasligetben ez földrajzi értelemben előbb lehetséges, itt az élő példa rá, Nodric személyében. Sőt, ha tudná, hogy éppen fekete fenevadnak szólítgatja szőrmók barátját, lehet, hogy megfontolná a szavait, de nem tud elmenni mellette, mennyire hasonlít a „bikkja” a „blöki” szóra. Árnyék persze tudomást sem vesz erről, ő még Viel nyelvén is csupán néhány szót ismer.
Nodric, mert ez a férfi neve, ugyan gyanakvón néz Sheni után, de szerencsére nem vesznek össze. Viel nem szeretné, hogy bárki is bajba kerüljön, és úgy látszik, a baráti hozzáállása, ha átmenetileg is, de elsimítja az esetleges indulatokat.
Furcsa Nodric szájából hallani a hegyek szót, a furcsa kiejtésével, de Viel szeme felragyog a próbálkozásra. Úgy gondolja, Nodric azért ismételte el, amiért ő a „bikkja” szót, mert ahogy Vielnek Árnyék, úgy Nodricnak a hegyek jelentik az otthont, boldogságot. Ezért is esik le az álla, mikor a kis bemutatója után olyan szót hall, amit ki sem nézett a másikból.*
~ Háború? Északon? Ugye nem jön ide? ~ *Töpreng el, ő, aki soha nem bántana senkit, és akinek minden jó ember félelme és szenvedése felér egy késdöféssel. Egészen elsápad, egyben meg is sajnálja a férfit. Kár is lenne azonban tovább rajzolgatni a porba, és meghívni őt ebédre, ugyanis miközben beszélgetnek, észre sem veszik, hogy az ég felettük beborult, és nagy cseppekben esni kezd az eső, míg jó nagy zuhé nem kerekedik belőle. Sőt, még egy nagy dörgést is hallani nem messze. Viel nagyot sikkant a hirtelen lezúduló hideg víztől, és nyakát behúzva a ház bejárata felé iramodik, kezével pedig int Nodricnak, hogy kövesse, és ha nem jutott volna a férfi eszébe, emlékeztetőül a fegyvereire bök. Bár Viel nem ért a harci eszközökhöz, biztos nem jó nekik, ha eláznak. Árnyék nem ilyen szerencsés, szegény éles fülével egyből halálra válik attól, ami odakint keveredett. A víz sem a kedvence, de a hangzavar végképp nem. Rémülten szaladgálni kezd, aztán bepréseli magát Viel mellett a bejárati ajtón, és a fajhoz bújva lekuporodik. Viel közben addig tartja az ajtót, míg Nodric csatlakozik hozzá. Nem is baj, hogy bejöttek, mert megérzi a levegőben a leves illatát, amit még ő tett oda a konyhában. Lassan fel kéne tálalnia. A padlón lévő cseppekből ítélve egyébként úgy véli, nem ők az elsők, akiket elkapott a vihar, de egyelőre a konyha felé veszi az irányt, illetve arra invitálja Nodricot.*
//Konyha//
*Viel nem sokkal előzheti meg Shent, mikor kicsit ázott vállal és fürtökkel betoppan, hogy bemutassa az új társukat.*
- Lau, van egy vendégünk, akivel a kertben találkoztam. Nodric a neve, és nem beszéli a nyelvünket. A hegyekből jött, ahol háború van. *Foglalja össze röviden és olyan tárgyilagosan, mintha csak virágot szedett volna a réten. Ha ez megvolt, gyorsan szalad is a forró leveshez, hogy egy ronggyal megragadva ügyesen leszedje a tűzről.*
- Árnyék bejött, mert félt! *Teszi hozzá még mellékesen, mielőtt valaki jöttében-mentében hasra vágódik a sötét színű ebben. A kiporciózott levesből egy tállal a vendégnek is jut, aki mellé a lány telelepedik, hogy együtt eszegessenek.*
- Én főztem. *Mondja, magára mutatva, majd megkavarintva a levest. Szerencsére az íze is jó, így nem marad szégyenben.*
A hozzászólás írója (Holdezüst Vieljana) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.07.10 00:03:05
*Viel mélyre ás az emlékezetében, de igazság szerint szinte semmit sem hallott arról, mi a teendő a hegyekből jött emberekkel. Egy tündérfaluban nőtt fel, ahol nem hogy északiakat, hanem úgy általában náluk magasabb személyeket is csak hellyel-közzel láttak. Annyira elrejtőztek, hogy inkább ők keresték a kapcsolatot a külvilággal, semmint hogy valaki, akár véletlenül is, betoppanjon hozzájuk. Szarvasligetben ez földrajzi értelemben előbb lehetséges, itt az élő példa rá, Nodric személyében. Sőt, ha tudná, hogy éppen fekete fenevadnak szólítgatja szőrmók barátját, lehet, hogy megfontolná a szavait, de nem tud elmenni mellette, mennyire hasonlít a „bikkja” a „blöki” szóra. Árnyék persze tudomást sem vesz erről, ő még Viel nyelvén is csupán néhány szót ismer.
Nodric, mert ez a férfi neve, ugyan gyanakvón néz Sheni után, de szerencsére nem vesznek össze. Viel nem szeretné, hogy bárki is bajba kerüljön, és úgy látszik, a baráti hozzáállása, ha átmenetileg is, de elsimítja az esetleges indulatokat.
Furcsa Nodric szájából hallani a hegyek szót, a furcsa kiejtésével, de Viel szeme felragyog a próbálkozásra. Úgy gondolja, Nodric azért ismételte el, amiért ő a „bikkja” szót, mert ahogy Vielnek Árnyék, úgy Nodricnak a hegyek jelentik az otthont, boldogságot. Ezért is esik le az álla, mikor a kis bemutatója után olyan szót hall, amit ki sem nézett a másikból.*
~ Háború? Északon? Ugye nem jön ide? ~ *Töpreng el, ő, aki soha nem bántana senkit, és akinek minden jó ember félelme és szenvedése felér egy késdöféssel. Egészen elsápad, egyben meg is sajnálja a férfit. Kár is lenne azonban tovább rajzolgatni a porba, és meghívni őt ebédre, ugyanis miközben beszélgetnek, észre sem veszik, hogy az ég felettük beborult, és nagy cseppekben esni kezd az eső, míg jó nagy zuhé nem kerekedik belőle. Sőt, még egy nagy dörgést is hallani nem messze. Viel nagyot sikkant a hirtelen lezúduló hideg víztől, és nyakát behúzva a ház bejárata felé iramodik, kezével pedig int Nodricnak, hogy kövesse, és ha nem jutott volna a férfi eszébe, emlékeztetőül a fegyvereire bök. Bár Viel nem ért a harci eszközökhöz, biztos nem jó nekik, ha eláznak. Árnyék nem ilyen szerencsés, szegény éles fülével egyből halálra válik attól, ami odakint keveredett. A víz sem a kedvence, de a hangzavar végképp nem. Rémülten szaladgálni kezd, aztán bepréseli magát Viel mellett a bejárati ajtón, és a fajhoz bújva lekuporodik. Viel közben addig tartja az ajtót, míg Nodric csatlakozik hozzá. Nem is baj, hogy bejöttek, mert megérzi a levegőben a leves illatát, amit még ő tett oda a konyhában. Lassan fel kéne tálalnia. A padlón lévő cseppekből ítélve egyébként úgy véli, nem ők az elsők, akiket elkapott a vihar, de egyelőre a konyha felé veszi az irányt, illetve arra invitálja Nodricot.*
//Konyha//
*Viel nem sokkal előzheti meg Shent, mikor kicsit ázott vállal és fürtökkel betoppan, hogy bemutassa az új társukat.*
- Lau, van egy vendégünk, akivel a kertben találkoztam. Nodric a neve, és nem beszéli a nyelvünket. A hegyekből jött, ahol háború van. *Foglalja össze röviden és olyan tárgyilagosan, mintha csak virágot szedett volna a réten. Ha ez megvolt, gyorsan szalad is a forró leveshez, hogy egy ronggyal megragadva ügyesen leszedje a tűzről.*
- Árnyék bejött, mert félt! *Teszi hozzá még mellékesen, mielőtt valaki jöttében-mentében hasra vágódik a sötét színű ebben. A kiporciózott levesből egy tállal a vendégnek is jut, aki mellé a lány telelepedik, hogy együtt eszegessenek.*
- Én főztem. *Mondja, magára mutatva, majd megkavarintva a levest. Szerencsére az íze is jó, így nem marad szégyenben.*
A hozzászólás írója (Holdezüst Vieljana) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.07.10 00:03:05
243. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-07-07 13:07:06
Üzenet elküldve: 2020-07-07 13:07:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1589
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1589
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Arany és tenger//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A doki szinte rámászik a másik kis testére és ahogy csak tudja birtokba veszi, azt. Kezével, ajkával, szinte felfalja a lányt. Tele van elfojtott vággyal ami már nagyon rég ki akar törni. A hangos nyögés pedig olyan hatással van rá amitől szinte eszét veszti. Harap is egyet. Nem is könnyű visszafognia magát, hogy ne ott essen neki a lánynak. Amúgy is már rég átment azon a határon, hogy őt bármi is zavarja. Ha rájuk nyitnának és körbeállnák őket a ház lakói még az se állítaná most le. Viszont Anettze szobára akar menni. Legyen, de ő nem nagyon akar sok időt fordítani erre se. Kipattan a vízből úgyhogy a lány is láthatja már mennyire sietne a férfi. Aztán csak az inget amit magának hozott kapja fel teríti a tündérke hátára és lehajolva csíp a fenekébe.*
-Menjünk és siess mielőtt meglátnak.
*Ő úgy meztelenül tervez átrohanni a házon. Ha Laurentitia meglátja legalább lesz egy jó napja és egy szorgos éjszakája. Már ha nem pattan be harmadiknak. Bár jelenleg ketten is úgy néz ki, hogy jól elszórakoznak majd.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A doki szinte rámászik a másik kis testére és ahogy csak tudja birtokba veszi, azt. Kezével, ajkával, szinte felfalja a lányt. Tele van elfojtott vággyal ami már nagyon rég ki akar törni. A hangos nyögés pedig olyan hatással van rá amitől szinte eszét veszti. Harap is egyet. Nem is könnyű visszafognia magát, hogy ne ott essen neki a lánynak. Amúgy is már rég átment azon a határon, hogy őt bármi is zavarja. Ha rájuk nyitnának és körbeállnák őket a ház lakói még az se állítaná most le. Viszont Anettze szobára akar menni. Legyen, de ő nem nagyon akar sok időt fordítani erre se. Kipattan a vízből úgyhogy a lány is láthatja már mennyire sietne a férfi. Aztán csak az inget amit magának hozott kapja fel teríti a tündérke hátára és lehajolva csíp a fenekébe.*
-Menjünk és siess mielőtt meglátnak.
*Ő úgy meztelenül tervez átrohanni a házon. Ha Laurentitia meglátja legalább lesz egy jó napja és egy szorgos éjszakája. Már ha nem pattan be harmadiknak. Bár jelenleg ketten is úgy néz ki, hogy jól elszórakoznak majd.*
242. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-07-07 12:00:24
Üzenet elküldve: 2020-07-07 12:00:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Arany és tenger//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Ahogy Anettze befejezi a mondandóját, mintha Int minden eszét félredobva válna az ösztönei rabjává, aki csak csókol és minden érintésével birtokol... A tündér amikor megérzi a fenekére simuló nagy kezeket kissé hátra hajtja fejét és előrébb domborítja mellkasát egy sóhaj kíséretében a férfihoz meglehetősen közel, így az a legnagyobb könnyedséggel jártathatja immáron ajkait a két keblen, ami a tündér többi részével ellentétben nem különösebben érzékeny területeket, de az előjátékhoz tökéletes bevezetőhöz alkalmas helyszín bármelyik rózsás, apró bimbó. Azonban amikor a másik ringatni kezdi ölét a tündér alatt, a nőből egy váratlan és hangos első nyögés tör ki, és egy pillanatig sem érzi magát késznek innentől ellenkezni. A csók egy pillanatig nyugtatja a forró tüzet kettejük között, de ahogy a kék hajú lassan kilépdel a dézsából annál türelmetlenebb lesz. Vágyakozó íriszekkel pillant a másikra és simítja meg annak mellkasát, miközben arra vár a férfi mennyi ruha kíséretében akar vele távozni.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Ahogy Anettze befejezi a mondandóját, mintha Int minden eszét félredobva válna az ösztönei rabjává, aki csak csókol és minden érintésével birtokol... A tündér amikor megérzi a fenekére simuló nagy kezeket kissé hátra hajtja fejét és előrébb domborítja mellkasát egy sóhaj kíséretében a férfihoz meglehetősen közel, így az a legnagyobb könnyedséggel jártathatja immáron ajkait a két keblen, ami a tündér többi részével ellentétben nem különösebben érzékeny területeket, de az előjátékhoz tökéletes bevezetőhöz alkalmas helyszín bármelyik rózsás, apró bimbó. Azonban amikor a másik ringatni kezdi ölét a tündér alatt, a nőből egy váratlan és hangos első nyögés tör ki, és egy pillanatig sem érzi magát késznek innentől ellenkezni. A csók egy pillanatig nyugtatja a forró tüzet kettejük között, de ahogy a kék hajú lassan kilépdel a dézsából annál türelmetlenebb lesz. Vágyakozó íriszekkel pillant a másikra és simítja meg annak mellkasát, miközben arra vár a férfi mennyi ruha kíséretében akar vele távozni.*
241. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-07-06 17:10:40
Üzenet elküldve: 2020-07-06 17:10:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1589
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1589
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Arany és tenger//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A doki imádja a játékokat. A finom érzékieket, a kis komisz szócsatákat, pont ezért a legtöbb női móka nagyon tudja szórakoztatni. Ami viszont itt kezd kialakulni az túlmegy a kisebb játékokon és határozottan olyan irányba halad, ami már komoly következményekkel járhat. Ez pedig az elf döntéshozó képességeit már meghaladja. Heves csók, a másik ajkainak íze, a bőre érintése a hang ahogy a szárnyai a vizet fodrozzák. Ez már neki túl sok. Ahogy a lány szavai amik arra utalnak, hogy odavan a férfiért és hogy őt jelenleg nem érdekli mi lesz később. Mikor pedig hozzábújik a férfi keze a kék hajú fenekére csúszik és úgy csókolja ahogy bírja. Ebben az esetben ha a mellekhez fér akkor se fogja magát vissza. Ráhajol a másik mellkasára és ajkait a kis mellekre tapasztja. Ezt még azzal is megfűszerezi, hogy a víz alatt is elkezd mozogni a lány alatt és vágyakozva búgja a kék hajú nevét. A kérdés hallatán tekintetét a másikéba fúrja és annak arcához hajolva súgja.*
-A jobb oldali folyosón balra a középső ajtó.*Lop egy kis csókot.*Menjünk különben pancsolni fogunk.
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A doki imádja a játékokat. A finom érzékieket, a kis komisz szócsatákat, pont ezért a legtöbb női móka nagyon tudja szórakoztatni. Ami viszont itt kezd kialakulni az túlmegy a kisebb játékokon és határozottan olyan irányba halad, ami már komoly következményekkel járhat. Ez pedig az elf döntéshozó képességeit már meghaladja. Heves csók, a másik ajkainak íze, a bőre érintése a hang ahogy a szárnyai a vizet fodrozzák. Ez már neki túl sok. Ahogy a lány szavai amik arra utalnak, hogy odavan a férfiért és hogy őt jelenleg nem érdekli mi lesz később. Mikor pedig hozzábújik a férfi keze a kék hajú fenekére csúszik és úgy csókolja ahogy bírja. Ebben az esetben ha a mellekhez fér akkor se fogja magát vissza. Ráhajol a másik mellkasára és ajkait a kis mellekre tapasztja. Ezt még azzal is megfűszerezi, hogy a víz alatt is elkezd mozogni a lány alatt és vágyakozva búgja a kék hajú nevét. A kérdés hallatán tekintetét a másikéba fúrja és annak arcához hajolva súgja.*
-A jobb oldali folyosón balra a középső ajtó.*Lop egy kis csókot.*Menjünk különben pancsolni fogunk.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1151-1170