Külső területek - Szarvasliget
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 13 (241. - 260. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1360-1379
260. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-08-02 18:31:29
Üzenet elküldve: 2019-08-02 18:31:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Nimeril//
*Ismét csak sóhajt. Minél többet árul el a történetről annál szánalmasabban jön ki belőle.*
-Eladták szajhának. Úgy próbáltam megmenteni, hogy tőrt rántottam túlerővel szemben akiknél kard volt. Nem használta ki a lehetőséget, hogy ott hagyjon. Azt, pedig, hogy miért nem haltam meg én se tudom. Persze egy kis szesszel leöntötték a sebet és be is kötözték, de aztán ott hagytak a pusztán. Majdnem el is vitt a láz. A lánnyal nem tudom mi lett utána. A hold karavánpihenőben történt az eset. Nem jó történet. Szánalmas.
*Ismét csak sóhajt. Minél többet árul el a történetről annál szánalmasabban jön ki belőle.*
-Eladták szajhának. Úgy próbáltam megmenteni, hogy tőrt rántottam túlerővel szemben akiknél kard volt. Nem használta ki a lehetőséget, hogy ott hagyjon. Azt, pedig, hogy miért nem haltam meg én se tudom. Persze egy kis szesszel leöntötték a sebet és be is kötözték, de aztán ott hagytak a pusztán. Majdnem el is vitt a láz. A lánnyal nem tudom mi lett utána. A hold karavánpihenőben történt az eset. Nem jó történet. Szánalmas.
259. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-08-02 18:21:09
Üzenet elküldve: 2019-08-02 18:21:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
//Intath//
– Ennyi? Mi lett a lánnyal? Miért nem haltál meg? Hogyan próbáltad megmenteni? * Kérdezi csalódottan Nimeril. Nem várt hőstörténetet, de ez még bevetésnek is gyenge. Talán a további kérdések beindítják a történetet, vagy csak szimplán feldühítik a másikat.*
– Én megértem, hogy ha nem szívesen beszélsz róla, de akkor minek nyitottad ki előttem a mézes csuprot?* Mert egy jó történet a lány szerint olyan édes, mint a méz*
– Ennyi? Mi lett a lánnyal? Miért nem haltál meg? Hogyan próbáltad megmenteni? * Kérdezi csalódottan Nimeril. Nem várt hőstörténetet, de ez még bevetésnek is gyenge. Talán a további kérdések beindítják a történetet, vagy csak szimplán feldühítik a másikat.*
– Én megértem, hogy ha nem szívesen beszélsz róla, de akkor minek nyitottad ki előttem a mézes csuprot?* Mert egy jó történet a lány szerint olyan édes, mint a méz*
258. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-08-02 17:45:17
Üzenet elküldve: 2019-08-02 17:45:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Nimeril//
-Fürdés közben elnézhető.
*Von vállat. Ruhában fürdeni nem szokás. Mármint Int nem nagyon hallott még ilyesmiről. Lehet úribb körökben van ilyen szokás. Relael-t majd megkérdezi. Arra, hogy a másik is kérdezne kérdőn felvonja a szemöldökét. A mellébeszélésre köröket ír le a villájával jelezve, hogy mondja csak. Végül elhangzik a kérdés ő pedig sóhajt egyet.*
-Elég hihetetlen történet. Nem biztos, hogy elhiszed majd. Szóval úgy volt, hogy meg akartam menteni egy lányt a martalócoktól. Ahogy látod nem sikerült.
*Húzza el a száját.*
-Fürdés közben elnézhető.
*Von vállat. Ruhában fürdeni nem szokás. Mármint Int nem nagyon hallott még ilyesmiről. Lehet úribb körökben van ilyen szokás. Relael-t majd megkérdezi. Arra, hogy a másik is kérdezne kérdőn felvonja a szemöldökét. A mellébeszélésre köröket ír le a villájával jelezve, hogy mondja csak. Végül elhangzik a kérdés ő pedig sóhajt egyet.*
-Elég hihetetlen történet. Nem biztos, hogy elhiszed majd. Szóval úgy volt, hogy meg akartam menteni egy lányt a martalócoktól. Ahogy látod nem sikerült.
*Húzza el a száját.*
257. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-08-02 17:29:31
Üzenet elküldve: 2019-08-02 17:29:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
//Intath//
* Nem szól közbe a férfi, csak egyetlen egyszer. Így hát a lány elmagyarázza neki a saját véleményét.*
– Na igen, de az én véleményem, hogy egy nő ne mutassa magát meztelenül nyilvános helyen. Nem is érdekelt volna, hogy pucéron van, ha nem éppen az jár a fejében, hogy melyik kapualjban tegyen magáévá.* Miután végére ér a kis történetének, úgy gondolja, hogy most rajta a sor.*
– Az szívás, igazad van. Na most én is kérdeznék, ha nem bánod. Lehet, hogy nem illik ilyet és ha nem akarod akkor nem is kell rá válaszolnod. Esetleg elárulod, hogy a kezeddel mi lett?* Kérdezi óvatosan, mivel lehet, hogy kellemetlen az elfnek beszélnie róla. Ha mégis elkezdi mesélni, akkor csillogó szemmel hallgatja végig, mivel szereti az ilyen történeteket.*
* Nem szól közbe a férfi, csak egyetlen egyszer. Így hát a lány elmagyarázza neki a saját véleményét.*
– Na igen, de az én véleményem, hogy egy nő ne mutassa magát meztelenül nyilvános helyen. Nem is érdekelt volna, hogy pucéron van, ha nem éppen az jár a fejében, hogy melyik kapualjban tegyen magáévá.* Miután végére ér a kis történetének, úgy gondolja, hogy most rajta a sor.*
– Az szívás, igazad van. Na most én is kérdeznék, ha nem bánod. Lehet, hogy nem illik ilyet és ha nem akarod akkor nem is kell rá válaszolnod. Esetleg elárulod, hogy a kezeddel mi lett?* Kérdezi óvatosan, mivel lehet, hogy kellemetlen az elfnek beszélnie róla. Ha mégis elkezdi mesélni, akkor csillogó szemmel hallgatja végig, mivel szereti az ilyen történeteket.*
256. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-08-02 17:19:20
Üzenet elküldve: 2019-08-02 17:19:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Nimeril//
*Nem tűnik olyan lelkesnek, de néma gyereknek anyja se érti a szavát. Marad Nimri. A kérdésére a lány el is kezdd mesélni. Érdeklődve hallgatja miközben eszeget. A perverz disznó megjegyzésre felvonja a szemöldökét.*
~Ilyen kapós lennél kislány? Nem semmi.~
*Arra azért tesz egy megjegyzést, hogy meztelen volt.*
-Úgy szokás fürdeni.
*De a továbbiakra hallgat. Az érdekesnek hangzik, hogy vannak közös dolgok benne meg a vörösben. Remélni meri, hogy nem az elf gyűlölet. De úgy tűnik az. Elhúzza hát a száját. Egész kellemesen eszegeti a tányérja tartalmát. Néhol értetlenül néz, de végül minden meg lesz magyarázva. Miután a történet a végéhez ért bólogatott.*
-Hát...ez szívás. De tetszik ahogy a dolgokhoz hozzáállsz.
*Nem tűnik olyan lelkesnek, de néma gyereknek anyja se érti a szavát. Marad Nimri. A kérdésére a lány el is kezdd mesélni. Érdeklődve hallgatja miközben eszeget. A perverz disznó megjegyzésre felvonja a szemöldökét.*
~Ilyen kapós lennél kislány? Nem semmi.~
*Arra azért tesz egy megjegyzést, hogy meztelen volt.*
-Úgy szokás fürdeni.
*De a továbbiakra hallgat. Az érdekesnek hangzik, hogy vannak közös dolgok benne meg a vörösben. Remélni meri, hogy nem az elf gyűlölet. De úgy tűnik az. Elhúzza hát a száját. Egész kellemesen eszegeti a tányérja tartalmát. Néhol értetlenül néz, de végül minden meg lesz magyarázva. Miután a történet a végéhez ért bólogatott.*
-Hát...ez szívás. De tetszik ahogy a dolgokhoz hozzáállsz.
255. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-08-02 16:58:30
Üzenet elküldve: 2019-08-02 16:58:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
//Intath//
– Jó lesz egynek. * Hagyja rá a férfira. Aztán persze a csöndes nyugodt étkezésnek is gyorsan vége szakad. Az első két kérdésre hamar választ tud adni.*
– Zaklatott voltam és ő pont mellettem evett. Egy perverz disznó meg akart fektetni. Pont egyedül voltam a fürdőházban mikor ez történt. Eleinte csak beszélgettünk, de aztán a végén elindult felém, én meg kimenekültem a helyről. Ráadásul tök pucér volt. Kibeszéltük a dolgot, aztán megkérdeztem, hogy tudna segíteni nekem orvos ügyben. Végül idehozott. Mint kiderült csomó közös van bennünk. Kiderült, hogy mindkettőnknek egy aljas elf volt az apja, aki csak úgy lelépet. Ha már itt tartok, akkor válaszolok a második kérdésedre is. Nincs testvérem, egyke vagyok. Anyu meghalt a szüléskor. Ebből pedig a harmadik kérdés következik. A szemét nagybátyám nevelt, aki inkább bedugott a suliba. Később ki akart tolni velem, hogy megszerezze az örökségem és bedugott egy orvosi akadémiára. Én a régi dolgok után érdeklődtem, ezért úgy gondolta az orvoslás elég távol áll tőle. Hátha belebukok a dologba. Aztán kiderült, hogy van némi tehetségem a gyógyítás terén.* Fejezi be a mesélést. Ezzel nagyjából dióhéjban elmesélte az egész életét.*
– Jó lesz egynek. * Hagyja rá a férfira. Aztán persze a csöndes nyugodt étkezésnek is gyorsan vége szakad. Az első két kérdésre hamar választ tud adni.*
– Zaklatott voltam és ő pont mellettem evett. Egy perverz disznó meg akart fektetni. Pont egyedül voltam a fürdőházban mikor ez történt. Eleinte csak beszélgettünk, de aztán a végén elindult felém, én meg kimenekültem a helyről. Ráadásul tök pucér volt. Kibeszéltük a dolgot, aztán megkérdeztem, hogy tudna segíteni nekem orvos ügyben. Végül idehozott. Mint kiderült csomó közös van bennünk. Kiderült, hogy mindkettőnknek egy aljas elf volt az apja, aki csak úgy lelépet. Ha már itt tartok, akkor válaszolok a második kérdésedre is. Nincs testvérem, egyke vagyok. Anyu meghalt a szüléskor. Ebből pedig a harmadik kérdés következik. A szemét nagybátyám nevelt, aki inkább bedugott a suliba. Később ki akart tolni velem, hogy megszerezze az örökségem és bedugott egy orvosi akadémiára. Én a régi dolgok után érdeklődtem, ezért úgy gondolta az orvoslás elég távol áll tőle. Hátha belebukok a dologba. Aztán kiderült, hogy van némi tehetségem a gyógyítás terén.* Fejezi be a mesélést. Ezzel nagyjából dióhéjban elmesélte az egész életét.*
254. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-08-02 16:25:21
Üzenet elküldve: 2019-08-02 16:25:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Nimeril//
*Olyan reakciót vállt ki a másikból amit szeretett volna. Büszke magára. Halványan el is mosolyodik a lány reakcióján. Olyasmi mosoly ez mint mikor az ember lát egy aranyos kisállatot és az csal mosolyt az arcára. A név ötletére azért még hozzáteszi.*
-Természetesen ha nem tetszik elmondhatod.
~Nimri drága. Nekem tetszik.~
*Mikor helyet foglal szed magának és elkezd enni. Úgy tűnik a többiek már befejezték. A csendben ücsörgés meg nem tartozik Int kedvenc elfoglaltságai közé. Így lenyeli az aktuális falatot és megszólítja a lányt.*
-Mesélj valamit! Hogy talált rád Ylanda? Vannak testvéreid? Miért pont orvos?
*Olyan reakciót vállt ki a másikból amit szeretett volna. Büszke magára. Halványan el is mosolyodik a lány reakcióján. Olyasmi mosoly ez mint mikor az ember lát egy aranyos kisállatot és az csal mosolyt az arcára. A név ötletére azért még hozzáteszi.*
-Természetesen ha nem tetszik elmondhatod.
~Nimri drága. Nekem tetszik.~
*Mikor helyet foglal szed magának és elkezd enni. Úgy tűnik a többiek már befejezték. A csendben ücsörgés meg nem tartozik Int kedvenc elfoglaltságai közé. Így lenyeli az aktuális falatot és megszólítja a lányt.*
-Mesélj valamit! Hogy talált rád Ylanda? Vannak testvéreid? Miért pont orvos?
253. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-08-02 16:16:39
Üzenet elküldve: 2019-08-02 16:16:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
//Intath//
* A témát lezártnak tekinti egyelőre. Úgy sincs mit megbeszélni ezen. Majd Laurentitiával megbeszélik, addig meg minek rágódjanak rajta. A bóra való mosolygást pozitív visszajelzésnek könyveli el. Sőt még arra is hajlik, hogy megosszon vele néhány dolgot. Úgy érzi jövedelmező lesz ez számára. Nem pénzéhes, de tudja, hogy általában a nők arra törekednek, hogy minél jobban nézzenek ki. És ezért fizetni is hajlandóak. A dicséret azért jól esik neki. A hajához is gond nélkül hozzá tud érni a másik, mivel nem számít rá, hogy ez fog történni. El is pirul rendesen és kissé zavartan válaszol.*
– Kö-köszönöm. Meggondolom még a dolgot.* Az új néven elcsodálkozik, de nincs ellenvetése.*
– Hát így fura hallani a szádból, de nekem jó lesz.* Az ebédlőbe érve ő is visszaül a helyére. Ő már végzet az evéssel, mielőtt elindultak volna a kis körútra, ezért csak csöndben ül.*
* A témát lezártnak tekinti egyelőre. Úgy sincs mit megbeszélni ezen. Majd Laurentitiával megbeszélik, addig meg minek rágódjanak rajta. A bóra való mosolygást pozitív visszajelzésnek könyveli el. Sőt még arra is hajlik, hogy megosszon vele néhány dolgot. Úgy érzi jövedelmező lesz ez számára. Nem pénzéhes, de tudja, hogy általában a nők arra törekednek, hogy minél jobban nézzenek ki. És ezért fizetni is hajlandóak. A dicséret azért jól esik neki. A hajához is gond nélkül hozzá tud érni a másik, mivel nem számít rá, hogy ez fog történni. El is pirul rendesen és kissé zavartan válaszol.*
– Kö-köszönöm. Meggondolom még a dolgot.* Az új néven elcsodálkozik, de nincs ellenvetése.*
– Hát így fura hallani a szádból, de nekem jó lesz.* Az ebédlőbe érve ő is visszaül a helyére. Ő már végzet az evéssel, mielőtt elindultak volna a kis körútra, ezért csak csöndben ül.*
252. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-08-02 14:27:42
Üzenet elküldve: 2019-08-02 14:27:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Nimeril//
*A témába muszájnak érzi, hogy beleszóljon. Igencsak szomorú lenne ha egy prűd leányzóval kéne együtt dolgoznia. Vagy ha később egy kiégett megbolondult macskás nő lenne a barna hajúból. Azt, nem érzi problémának, hogy a doki helyzete bizonytalan és másoktól függ. A megjegyzésre bólint.*
-Valóban annak tűnik.
*Csak kicsit fra lenne úgy rábeszélni őt, hogy hadd maradjon már. Bár...ki tudja? A bókra szerényen mosolyog.*
-Köszönöm. Ha gondolod neked is tanítok pár trükköt. Ha nem vigyázol rá akkor később megbánhatod. Amúgy szerintem érdemes lenned kezdene egyébként is vele valamit.*Lép oda hozzá és ha engedi kisimítja az arcából és a füle mögé igazítja a barna tincseket.*Feltűzni, pár tincset befonni és hátra izélni. Nagyon szépek a szemeid. Légy rájuk büszke.
*Közli mintha csak valami tünetet állapítana meg. a lányt Azon, hogy minek hívja egy kicsit gondolkozik.*
-Azok olyan személytelenek. Mit szólsz a Nimri-hez?
*Közben ki is érhetnek az ebédlőbe ahol a doki helyet foglal azon a széken ahova amúgy is leült volna majd nekiáll, hogy szedjen magának enni.*
*A témába muszájnak érzi, hogy beleszóljon. Igencsak szomorú lenne ha egy prűd leányzóval kéne együtt dolgoznia. Vagy ha később egy kiégett megbolondult macskás nő lenne a barna hajúból. Azt, nem érzi problémának, hogy a doki helyzete bizonytalan és másoktól függ. A megjegyzésre bólint.*
-Valóban annak tűnik.
*Csak kicsit fra lenne úgy rábeszélni őt, hogy hadd maradjon már. Bár...ki tudja? A bókra szerényen mosolyog.*
-Köszönöm. Ha gondolod neked is tanítok pár trükköt. Ha nem vigyázol rá akkor később megbánhatod. Amúgy szerintem érdemes lenned kezdene egyébként is vele valamit.*Lép oda hozzá és ha engedi kisimítja az arcából és a füle mögé igazítja a barna tincseket.*Feltűzni, pár tincset befonni és hátra izélni. Nagyon szépek a szemeid. Légy rájuk büszke.
*Közli mintha csak valami tünetet állapítana meg. a lányt Azon, hogy minek hívja egy kicsit gondolkozik.*
-Azok olyan személytelenek. Mit szólsz a Nimri-hez?
*Közben ki is érhetnek az ebédlőbe ahol a doki helyet foglal azon a széken ahova amúgy is leült volna majd nekiáll, hogy szedjen magának enni.*
251. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-08-02 13:38:33
Üzenet elküldve: 2019-08-02 13:38:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
//Intath//
* Talán az orvos, most megfogta ez ügyben, mert tény, hogy csak egy vágy amit a nők is élveznek. De a saját tapasztalata ez ügyben az, hogy bizony a férfiakat jobban hajtja ez a vágy. Viszont nem óhajt belebonyolódni most, ezért inkább nem firtatja tovább a dolgot. A férfi helyeslő biztatása jól esik neki. Igyekezni fog, hogy nem okozzon csalódást neki. Figyelmesen hallgatja végig, a maradással kapcsolatban.*
– Ugyan dehogy riaszt. Az volt a bizonytalanság, amikor a városba jöttem. Amit te kínálsz az egy esély. Ráadásul elég kedvesnek tűnik, szóval szerintem érdemes beszélni vele.* A szépítő szerekre oda figyel, mivel úgy hangzik, hogy pénzkeresés szempontjából nem elhanyagolható a dolog. Ő maga nem él az ilyesmikkel, mivel jobban szeret szolidan öltözködni. Bár lehet emiatt kerülgetik néha a férfiak. Eszébe is jut amiről nem is olyan rég beszélt a férfival. ~ Na lássuk azt a lelki kezelést. ~
– Igen azt én is észrevettem, hogy törődsz a külsőddel. Meglepően szép a hajad. * Hízeleg neki egy kicsit. ~ Nem ár ha az ember jó benyomást tesz már az elején. ~ Gondosan megfigyeli Intath reakcióját. A doki felvilágosult gondolkodása tetszik neki. Ő a tanító, szóval az ő törvényei a mérvadóak. Nincs ebben semmi kivetni valója.*
– Hívhatsz Nimerilnek, vagy esetleg becézheted, ahogy neked tetszik. De hallgatok a tanoncra, segédre meg ilyesmikre is.*
* Talán az orvos, most megfogta ez ügyben, mert tény, hogy csak egy vágy amit a nők is élveznek. De a saját tapasztalata ez ügyben az, hogy bizony a férfiakat jobban hajtja ez a vágy. Viszont nem óhajt belebonyolódni most, ezért inkább nem firtatja tovább a dolgot. A férfi helyeslő biztatása jól esik neki. Igyekezni fog, hogy nem okozzon csalódást neki. Figyelmesen hallgatja végig, a maradással kapcsolatban.*
– Ugyan dehogy riaszt. Az volt a bizonytalanság, amikor a városba jöttem. Amit te kínálsz az egy esély. Ráadásul elég kedvesnek tűnik, szóval szerintem érdemes beszélni vele.* A szépítő szerekre oda figyel, mivel úgy hangzik, hogy pénzkeresés szempontjából nem elhanyagolható a dolog. Ő maga nem él az ilyesmikkel, mivel jobban szeret szolidan öltözködni. Bár lehet emiatt kerülgetik néha a férfiak. Eszébe is jut amiről nem is olyan rég beszélt a férfival. ~ Na lássuk azt a lelki kezelést. ~
– Igen azt én is észrevettem, hogy törődsz a külsőddel. Meglepően szép a hajad. * Hízeleg neki egy kicsit. ~ Nem ár ha az ember jó benyomást tesz már az elején. ~ Gondosan megfigyeli Intath reakcióját. A doki felvilágosult gondolkodása tetszik neki. Ő a tanító, szóval az ő törvényei a mérvadóak. Nincs ebben semmi kivetni valója.*
– Hívhatsz Nimerilnek, vagy esetleg becézheted, ahogy neked tetszik. De hallgatok a tanoncra, segédre meg ilyesmikre is.*
250. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-08-02 11:20:29
Üzenet elküldve: 2019-08-02 11:20:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
//Mindegy hol, csak innen el//
*Miután letette a tálat elnézi egy darabig, ahogy Intath ügyeskedik, hogy csonka mivolta ellenére stabilan tartsa. Nem segít, hiszen már valószínű hozzá szokott a helyzethez és feltalálja magát, meg aztán azt se akarja, hogy csorba essen a férfiúi büszkeségén. Majd, hogy letudta magában a dolgokat, mindenki elégedet lehet, a mai nap is szépen lassan a végéhez közeledik, így visszavonul a szobájába és elterül az ágyon. Kinyitja az ablakot, hogy tóduljon befelé a friss levegő, hiszen már viszonylag régóta nem járt a szobában, így elég állott szag fogadja. Minden olyan békés. Egyelőre a gyereksírást se hallja, bár az a szerencse, hogy pont a másik szárnyban van a szoba, ahol a dolog megesett, és ha ott is maradnak, akkor egész nyugodt éjszakái lesznek. Nem igazán volt még dolga ilyen apró emberrel, talán el is törné valamilyét, ha a kezébe adnák. ~Talán jobb lesz, ha távol tartom tőle magam.~ Ugyanis, biztos benne, hogy Laurentitia menedéket fog adni a nőnek, látszólag senki nem érkezett vele, így teljesen egyetértene a dologgal. Ismeri jól a helyzetet, mikor egy nőnek egyedül kell egy gyereket felnevelni, és egy gyereknek apa nélkül felnőni is nagy kihívás. Majd úgy véli, talán jobb lenne most álomra hajtani a fejét, így is tesz, megszabadul minden ruhájától és a fegyverektől, majd egy hosszú hálóinget vesz föl és a mosakodótál fölé hajol. ~Milyen piszkos vagyok.~ Néz vissza magára a víztükörből, majd szépen letakarítja az arcát, aztán mindenhol máshol is magát és lefekszik. Gyorsan el is nyomja az álom.*
//Másnap//
*A puha ágy az oka egyértelműen, hogy ilyen sokáig alszik és a megnyugtatóan lágy erdei szellőnek is része van a dologban, bár a madárcsicsergés kifejezetten irritálja egyelőre. Szinte a nap már magasan jár, mikor felveri, és a szemébe küldi a zavaró fényét. Már az idő is elég meleg. ~Vajon a nemes elment estére vagy itt aludt?~ Jut egyből valami bosszantó az eszébe, mert nem igazán szeretne vele vagy akár az újdonsült anyával és gyerekével összefutni a folyosón. A kedvesség mímelése az, ami leginkább lefárasztja, és ha nem muszáj bele se fog. ~Valószínű már mindenki ébren van, bár, ha a szöszi még sokat magyarázott Nimerilnek, akkor talán már csak hajnalban kerültek ágyba, ha nem ott dőltek el, ahol épp voltak. Az meg már az ő bajuk.~ Tudja le ennyivel, hiszen nyilván a szöszi sem ment már ilyen későn haza. Még lesz néhány igen hosszú napjuk az ittenieknek és nem igazán akar láb alatt lenni, így felöltözik és összecsomagol néhány napra magának. Ruhát, szappant és élelmet is pakol, még nem tudja hol szeretne lenni, csak az a biztos, hogy ezt a helyet néhány napig kerüli még. ~A végén még rám ragad Lyllinor kórsága. Segíteni úgyse nagyon akarok, vannak itt elegen.~ Nyújtózik egy nagyot, majd a vállára véve a táskáját megindul kifelé, bezárva az ajtót maga után. Azért egy levelet becsúsztat Laurentitia szobájába az ajtó alatt, amiben leírja, hogy most pár napig nem lesz itt, de jön még vissza. Ezek után kitárja szélesre a kaput és kisétál rajta, szerencséjére mindenki épp máshol tartózkodik, így senkivel sem fut össze a folyosón.*
*Miután letette a tálat elnézi egy darabig, ahogy Intath ügyeskedik, hogy csonka mivolta ellenére stabilan tartsa. Nem segít, hiszen már valószínű hozzá szokott a helyzethez és feltalálja magát, meg aztán azt se akarja, hogy csorba essen a férfiúi büszkeségén. Majd, hogy letudta magában a dolgokat, mindenki elégedet lehet, a mai nap is szépen lassan a végéhez közeledik, így visszavonul a szobájába és elterül az ágyon. Kinyitja az ablakot, hogy tóduljon befelé a friss levegő, hiszen már viszonylag régóta nem járt a szobában, így elég állott szag fogadja. Minden olyan békés. Egyelőre a gyereksírást se hallja, bár az a szerencse, hogy pont a másik szárnyban van a szoba, ahol a dolog megesett, és ha ott is maradnak, akkor egész nyugodt éjszakái lesznek. Nem igazán volt még dolga ilyen apró emberrel, talán el is törné valamilyét, ha a kezébe adnák. ~Talán jobb lesz, ha távol tartom tőle magam.~ Ugyanis, biztos benne, hogy Laurentitia menedéket fog adni a nőnek, látszólag senki nem érkezett vele, így teljesen egyetértene a dologgal. Ismeri jól a helyzetet, mikor egy nőnek egyedül kell egy gyereket felnevelni, és egy gyereknek apa nélkül felnőni is nagy kihívás. Majd úgy véli, talán jobb lenne most álomra hajtani a fejét, így is tesz, megszabadul minden ruhájától és a fegyverektől, majd egy hosszú hálóinget vesz föl és a mosakodótál fölé hajol. ~Milyen piszkos vagyok.~ Néz vissza magára a víztükörből, majd szépen letakarítja az arcát, aztán mindenhol máshol is magát és lefekszik. Gyorsan el is nyomja az álom.*
//Másnap//
*A puha ágy az oka egyértelműen, hogy ilyen sokáig alszik és a megnyugtatóan lágy erdei szellőnek is része van a dologban, bár a madárcsicsergés kifejezetten irritálja egyelőre. Szinte a nap már magasan jár, mikor felveri, és a szemébe küldi a zavaró fényét. Már az idő is elég meleg. ~Vajon a nemes elment estére vagy itt aludt?~ Jut egyből valami bosszantó az eszébe, mert nem igazán szeretne vele vagy akár az újdonsült anyával és gyerekével összefutni a folyosón. A kedvesség mímelése az, ami leginkább lefárasztja, és ha nem muszáj bele se fog. ~Valószínű már mindenki ébren van, bár, ha a szöszi még sokat magyarázott Nimerilnek, akkor talán már csak hajnalban kerültek ágyba, ha nem ott dőltek el, ahol épp voltak. Az meg már az ő bajuk.~ Tudja le ennyivel, hiszen nyilván a szöszi sem ment már ilyen későn haza. Még lesz néhány igen hosszú napjuk az ittenieknek és nem igazán akar láb alatt lenni, így felöltözik és összecsomagol néhány napra magának. Ruhát, szappant és élelmet is pakol, még nem tudja hol szeretne lenni, csak az a biztos, hogy ezt a helyet néhány napig kerüli még. ~A végén még rám ragad Lyllinor kórsága. Segíteni úgyse nagyon akarok, vannak itt elegen.~ Nyújtózik egy nagyot, majd a vállára véve a táskáját megindul kifelé, bezárva az ajtót maga után. Azért egy levelet becsúsztat Laurentitia szobájába az ajtó alatt, amiben leírja, hogy most pár napig nem lesz itt, de jön még vissza. Ezek után kitárja szélesre a kaput és kisétál rajta, szerencséjére mindenki épp máshol tartózkodik, így senkivel sem fut össze a folyosón.*
249. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-08-02 09:18:46
Üzenet elküldve: 2019-08-02 09:18:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Laurentitia//
- Nincs veled semmi probléma *rázza a fejét.* Talán nem találod a helyed, az utad... Én sem találtam egyedül. Ha te nem lettél volna, és nem tartottál ki volna mellettem, mikor más nem, én sem tudnám, mit kell tennem és hová tartok. Nem lenne célom. Nem kell minden terhet a válladra venned, nem kell egyedül elcipelned mindent, és még a többiek gondjaival is neked foglalkoznod. Nagyon kedves, hogy segítesz rajtuk, hogy törődsz mindenkivel, hatalmas önzetlenség a részedről. De foglalkozz néha magaddal, azzal, amit te szeretnél és amit a szíved súg. Én sem tudtam először, mit akarok, amíg nem segítettél benne. Nem kell az egész ház problémáival, és még a sajátodéval is egyedül foglalkoznod.
*Hiába a pillanat varázsa, amint megcsókolja Lauren arcát, a nő szinte menekülve pattan fel a székből, és siet a konyhapulthoz.*
~Mit rosszat csináltam... mondtam?~
*Úgy érzi, hogy elrontott valamit, de nem érti, mit. Most már ő is teljesen össze van zavarodva, hiszen azért kezdett el közeledni Lauren felé, mert azt hitte, a nő szeretne tőle valamit. Vagy... meglehet, hogy mégsem? De, hiszen olyan aranyosan elpirult, zavarban lett. Talán csak nem számított ilyesmire, és több idő kell neki.
Mély levegőt vesz, majd lassan kifújja.*
- Ne haragudj *szakad ki belőle, miközben ő maga is feláll.* Nem megyek vissza a többiekhez, nem látnának szívesen. Jobb, ha egyedül töltöm az este maradékát. De ne felejtsd el amit mondtam: eddig mindig önzetlen voltál, most itt az ideje, hogy egy kicsit te is önző legyél. Én sem egyedül találtam meg az utamat, ha segíthetek benne, tudod, merre találsz. Holnap találkozunk!
- Nincs veled semmi probléma *rázza a fejét.* Talán nem találod a helyed, az utad... Én sem találtam egyedül. Ha te nem lettél volna, és nem tartottál ki volna mellettem, mikor más nem, én sem tudnám, mit kell tennem és hová tartok. Nem lenne célom. Nem kell minden terhet a válladra venned, nem kell egyedül elcipelned mindent, és még a többiek gondjaival is neked foglalkoznod. Nagyon kedves, hogy segítesz rajtuk, hogy törődsz mindenkivel, hatalmas önzetlenség a részedről. De foglalkozz néha magaddal, azzal, amit te szeretnél és amit a szíved súg. Én sem tudtam először, mit akarok, amíg nem segítettél benne. Nem kell az egész ház problémáival, és még a sajátodéval is egyedül foglalkoznod.
*Hiába a pillanat varázsa, amint megcsókolja Lauren arcát, a nő szinte menekülve pattan fel a székből, és siet a konyhapulthoz.*
~Mit rosszat csináltam... mondtam?~
*Úgy érzi, hogy elrontott valamit, de nem érti, mit. Most már ő is teljesen össze van zavarodva, hiszen azért kezdett el közeledni Lauren felé, mert azt hitte, a nő szeretne tőle valamit. Vagy... meglehet, hogy mégsem? De, hiszen olyan aranyosan elpirult, zavarban lett. Talán csak nem számított ilyesmire, és több idő kell neki.
Mély levegőt vesz, majd lassan kifújja.*
- Ne haragudj *szakad ki belőle, miközben ő maga is feláll.* Nem megyek vissza a többiekhez, nem látnának szívesen. Jobb, ha egyedül töltöm az este maradékát. De ne felejtsd el amit mondtam: eddig mindig önzetlen voltál, most itt az ideje, hogy egy kicsit te is önző legyél. Én sem egyedül találtam meg az utamat, ha segíthetek benne, tudod, merre találsz. Holnap találkozunk!
248. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-08-01 22:43:24
Üzenet elküldve: 2019-08-01 22:43:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Nimeril//
*A lány szavain csak mosolyog.*
-Nincs abban semmi szánalmas. Egy egyszerű vágy. Teljesen természetes és úgy tudom a nők is élvezik. Az szánalmas, aki nem bír magával és inkább állatként viselkedik nem pedig férfiként.
*Reméli nem egy prűd kisasszonnyal került szembe mert akkor nagyot kell csalódnia az eddig szimpatikus lányban. A magabiztossága mindenesetre tetszik neki.*
-Úgy legyen.
*Bólint mosolyogva arra, hogy majd ő bebizonyítja. Reméli, hogy ha úgy alakul akkor tényleg számíthat is a másikra és nem ájul el vagy fagy le. Miután megvizsgálta az anyukát és a kicsit is az után már tényleg távozik és elindul az ebédlő felé. Már tényleg éhes. Arra, hogy a másik a lényegre tér mosolyog. Bejön neki a lány stílusa.*
-Figyelj tényleg szívesen tanítanálak, de konkrétumokat nem tudok mondani. Ma érkeztem ebbe a házba és Laurentitia tett egy javaslatot, hogy maradhatok. Míg a betegeim jobban nem lesznek addig biztos maradnék, de nem tudom mi lesz utána. Egy nemesi kúriában élek amúgy mint a család orvosa. A ház urának a húgának ígértem némi szépítőszert mivel értek azokhoz is.*Bizonyítja ezt a meglepően fényes és lágy haja is amire vigyáz.*Ha nem riaszt ez a bizonytalanság akkor beszélhetünk Laurentitiával és megkérhetjük, hogy hadd maradj amíg én is itt vagyok. Aztán meglátjuk. Az biztos, hogy tudnálak tanítani és szívesen tenném is. Tetszik, hogy két lábbal állsz a földön.
*Mosolyog. Arra a kérdésre pedig, hogy miként hívja őt elneveti magát.*
-Bocsi, de ez nem kell. Elég ha elismered, hogy nem vagyunk egy szinten és hogy mikor én mondok vagy teszek valamit akkor elfogadod szó nélkül. Szeretem ha a rendelőmben én irányítok. Le is írhatod amit mondok, de ne kérdőjelezd meg. Ha valamit másképp tudsz vagy új dolgot hallottál megbeszélhetjük. De nem akkor mikor dolgozom. Ha ezeket elfogadod akkor nem okoz problémát minek hívsz. Intath, doki, de elég egy Int is. Én minek szeretnéd, hogy hívjalak?
~Kedvesem, drágám, aranyom...~
*A lány szavain csak mosolyog.*
-Nincs abban semmi szánalmas. Egy egyszerű vágy. Teljesen természetes és úgy tudom a nők is élvezik. Az szánalmas, aki nem bír magával és inkább állatként viselkedik nem pedig férfiként.
*Reméli nem egy prűd kisasszonnyal került szembe mert akkor nagyot kell csalódnia az eddig szimpatikus lányban. A magabiztossága mindenesetre tetszik neki.*
-Úgy legyen.
*Bólint mosolyogva arra, hogy majd ő bebizonyítja. Reméli, hogy ha úgy alakul akkor tényleg számíthat is a másikra és nem ájul el vagy fagy le. Miután megvizsgálta az anyukát és a kicsit is az után már tényleg távozik és elindul az ebédlő felé. Már tényleg éhes. Arra, hogy a másik a lényegre tér mosolyog. Bejön neki a lány stílusa.*
-Figyelj tényleg szívesen tanítanálak, de konkrétumokat nem tudok mondani. Ma érkeztem ebbe a házba és Laurentitia tett egy javaslatot, hogy maradhatok. Míg a betegeim jobban nem lesznek addig biztos maradnék, de nem tudom mi lesz utána. Egy nemesi kúriában élek amúgy mint a család orvosa. A ház urának a húgának ígértem némi szépítőszert mivel értek azokhoz is.*Bizonyítja ezt a meglepően fényes és lágy haja is amire vigyáz.*Ha nem riaszt ez a bizonytalanság akkor beszélhetünk Laurentitiával és megkérhetjük, hogy hadd maradj amíg én is itt vagyok. Aztán meglátjuk. Az biztos, hogy tudnálak tanítani és szívesen tenném is. Tetszik, hogy két lábbal állsz a földön.
*Mosolyog. Arra a kérdésre pedig, hogy miként hívja őt elneveti magát.*
-Bocsi, de ez nem kell. Elég ha elismered, hogy nem vagyunk egy szinten és hogy mikor én mondok vagy teszek valamit akkor elfogadod szó nélkül. Szeretem ha a rendelőmben én irányítok. Le is írhatod amit mondok, de ne kérdőjelezd meg. Ha valamit másképp tudsz vagy új dolgot hallottál megbeszélhetjük. De nem akkor mikor dolgozom. Ha ezeket elfogadod akkor nem okoz problémát minek hívsz. Intath, doki, de elég egy Int is. Én minek szeretnéd, hogy hívjalak?
~Kedvesem, drágám, aranyom...~
247. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-08-01 22:22:32
Üzenet elküldve: 2019-08-01 22:22:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
//Intath//
* Először csak elvörösödik, de aztán a további magyarázatra lenyugszik. Végül is volt a dologban része. Ráadásul pont ma.*
– Igen tapasztaltam már a dolgot. Ti férfiak mindig csak a szerszámotokra tudtok gondolni. Szánalmasak tudtok lenni. * A hangjából érződik a megvetés. ~ Majd még az önvédelmet se ártana tanulnom.~ Erősödik meg benne az elhatározás.*
– Majd bebizonyítom, hogy nem csak egy ápolónő vagyok.* Fiatal és naiv, de tele van ambícióval. Azért vett egy pillantást a férfi hátsójára, de tényleg csak egy pillantást. Biztosra veszi, hogy az orvos is meg fogja tenni ezt, ha lesz rá lehetősége. Miután itt végeztek, csöndben tovább mennek. Megvárja, amíg Intath megszemléli az anyát és gyermekét. Ha ezzel megvan és már elég távol kerültek, hogy ne zavarja a pihenőket, akkor kérdez rá a lényegre.*
– Nos a szavaidból, úgy vettem ki, hogy hajlasz rá, hogy taníts engem. Konkrét választ, viszont még nem adtál. Jobb szeretem, ha a tiszta beszédet. Szóval leszel a tanárom? *
Ha most belegyezik akkor még egy kérdést feltesz neki.*
– Esetleg ha óhajtod szólíthatlak mesternek vagy tanár úrnak, doktor úrnak. Van aki megköveteli. Nekem ez nem okoz problémát. Végül is szakmailag nem vagyunk egy szinten.
* Először csak elvörösödik, de aztán a további magyarázatra lenyugszik. Végül is volt a dologban része. Ráadásul pont ma.*
– Igen tapasztaltam már a dolgot. Ti férfiak mindig csak a szerszámotokra tudtok gondolni. Szánalmasak tudtok lenni. * A hangjából érződik a megvetés. ~ Majd még az önvédelmet se ártana tanulnom.~ Erősödik meg benne az elhatározás.*
– Majd bebizonyítom, hogy nem csak egy ápolónő vagyok.* Fiatal és naiv, de tele van ambícióval. Azért vett egy pillantást a férfi hátsójára, de tényleg csak egy pillantást. Biztosra veszi, hogy az orvos is meg fogja tenni ezt, ha lesz rá lehetősége. Miután itt végeztek, csöndben tovább mennek. Megvárja, amíg Intath megszemléli az anyát és gyermekét. Ha ezzel megvan és már elég távol kerültek, hogy ne zavarja a pihenőket, akkor kérdez rá a lényegre.*
– Nos a szavaidból, úgy vettem ki, hogy hajlasz rá, hogy taníts engem. Konkrét választ, viszont még nem adtál. Jobb szeretem, ha a tiszta beszédet. Szóval leszel a tanárom? *
Ha most belegyezik akkor még egy kérdést feltesz neki.*
– Esetleg ha óhajtod szólíthatlak mesternek vagy tanár úrnak, doktor úrnak. Van aki megköveteli. Nekem ez nem okoz problémát. Végül is szakmailag nem vagyunk egy szinten.
246. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-08-01 21:42:40
Üzenet elküldve: 2019-08-01 21:42:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Nimeril//
*A lány magabiztosan állja a másik felvilágosítását. Mikor úgy fogalmaz, hogy sok az állat akkor a doki elmosolyodik. Tetszik neki az ilyen beszéd. Akár ha jól használja hasznára is válhat a lánynak. Arra, hogy ha van-e valami most zúdítsa a másik fejére elgondolkozik.*
-Jó a feneked. Ez is hozzátartozik a munkádhoz. A sérült férfiak olyanok mint a gyerekek. Kell nekik egy anyuci. Ne lepődj meg ha a te melleidre akarnák a fejüket hajtani.*Vigyorog a lányra.*Komolyan mondom nőként veled másképp bánhatnak mint velem és más módokon is segítheted őket. Gondolok arra, hogy mégiscsak jobb vagy a lelkizésben mint én. Vagy másképp vagy jó. Kéne, hogy jó legyél. Erre nem tudlak meg tanítani belejössz. Ja és szerintem beleeshetsz abba a problémába, hogy bizonyítanod kell. Én orvos vagyok, de neked bizonyítanod kell, hogy nem csak egy nővérke vagy hanem értesz is a munkához. Erre érdemes felkészülni. De kitartást! És...fordult elő, hogy néhány néni az én fenekembe is belecsípett. Vigyázni kell.
*Kuncog. Mikor lehajol a kislányt kézbe venni nem is felejt el egy kicsit pucsítani, hogy ha bárki akarná meg is nézhesse a csinos kis fokhagyma feneket ami a doki büszkesége. A szobába víve lefekteti a tündérkét és távozáskor a barna hajú kérdésére bólint.*
-Csak ránézek az anyukára és a gyerekére. Érdemes legalább az első napon még különös gonddal figyelni őket. Mindkettejüket megviseli a dolog.
*Be is néz az adott szobába ahol ha minden jól megy egymás mellett fekszenek. Mindkettő lélegzik és a pulzusuk is megfelelő. Próbál csendes lenni mert felébreszteni nem szeretné őket. Ez csak óvatosság.*
*A lány magabiztosan állja a másik felvilágosítását. Mikor úgy fogalmaz, hogy sok az állat akkor a doki elmosolyodik. Tetszik neki az ilyen beszéd. Akár ha jól használja hasznára is válhat a lánynak. Arra, hogy ha van-e valami most zúdítsa a másik fejére elgondolkozik.*
-Jó a feneked. Ez is hozzátartozik a munkádhoz. A sérült férfiak olyanok mint a gyerekek. Kell nekik egy anyuci. Ne lepődj meg ha a te melleidre akarnák a fejüket hajtani.*Vigyorog a lányra.*Komolyan mondom nőként veled másképp bánhatnak mint velem és más módokon is segítheted őket. Gondolok arra, hogy mégiscsak jobb vagy a lelkizésben mint én. Vagy másképp vagy jó. Kéne, hogy jó legyél. Erre nem tudlak meg tanítani belejössz. Ja és szerintem beleeshetsz abba a problémába, hogy bizonyítanod kell. Én orvos vagyok, de neked bizonyítanod kell, hogy nem csak egy nővérke vagy hanem értesz is a munkához. Erre érdemes felkészülni. De kitartást! És...fordult elő, hogy néhány néni az én fenekembe is belecsípett. Vigyázni kell.
*Kuncog. Mikor lehajol a kislányt kézbe venni nem is felejt el egy kicsit pucsítani, hogy ha bárki akarná meg is nézhesse a csinos kis fokhagyma feneket ami a doki büszkesége. A szobába víve lefekteti a tündérkét és távozáskor a barna hajú kérdésére bólint.*
-Csak ránézek az anyukára és a gyerekére. Érdemes legalább az első napon még különös gonddal figyelni őket. Mindkettejüket megviseli a dolog.
*Be is néz az adott szobába ahol ha minden jól megy egymás mellett fekszenek. Mindkettő lélegzik és a pulzusuk is megfelelő. Próbál csendes lenni mert felébreszteni nem szeretné őket. Ez csak óvatosság.*
245. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-08-01 21:27:59
Üzenet elküldve: 2019-08-01 21:27:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
//Intath//
* Talán csak Nimeril gondolja így, de ő biztosan le fog jegyezni, minden olyan dolgot, amit fontosnak tart. Hisz benne, hogy a tudást érdemes írott formában megőrizni. Nem is feszegeti tovább ezt a dolgot. Abban viszont egyetért vele, hogy nagy a felelősség az gyógyítókon. Fapofával hallgatja végig amit mond. Az akadémián mondtak hasonlókat. Az agresszív emberek se lepik meg. Belegondolt már a dologba, mikor a férfi zaklatta a fürdően. Muszáj a szemétládákat is összekaparni*
– Jól beszélsz, ezt el kell, hogy ismerjem. Nagy felelősség van az emberen, ezt tudom jól. Vállalom. Sok az állat is akiket meg kell gyógyítani. Legyen. Gyomor kell hozzá. Ha nem bírnám nem csinálnám. Azt is elhiszem, hogy nem lehet könyvből gyógyítani. Szóval ha van még valami, akkor azt most zúdítsd a fejemre.* Mondja határozottan. Szóval nem kell főznie, ez megnyugtatja a lányt. A füvészkönyvet, azért szükségesnek tartja.*
– Szívesen elkísérlek az erdőbe, de gondolom nem leszel mindig mellettem, ezért be fogok szerezni egy olyan könyvet is. Csak a biztonság kedvéért.* Kinyitja az ajtót a férfi előtt és ha végre az ágyba fektette a kis csomagot, rákérdez a továbbiakra.*
– És most merre tovább? Vannak más betegek is?
* Talán csak Nimeril gondolja így, de ő biztosan le fog jegyezni, minden olyan dolgot, amit fontosnak tart. Hisz benne, hogy a tudást érdemes írott formában megőrizni. Nem is feszegeti tovább ezt a dolgot. Abban viszont egyetért vele, hogy nagy a felelősség az gyógyítókon. Fapofával hallgatja végig amit mond. Az akadémián mondtak hasonlókat. Az agresszív emberek se lepik meg. Belegondolt már a dologba, mikor a férfi zaklatta a fürdően. Muszáj a szemétládákat is összekaparni*
– Jól beszélsz, ezt el kell, hogy ismerjem. Nagy felelősség van az emberen, ezt tudom jól. Vállalom. Sok az állat is akiket meg kell gyógyítani. Legyen. Gyomor kell hozzá. Ha nem bírnám nem csinálnám. Azt is elhiszem, hogy nem lehet könyvből gyógyítani. Szóval ha van még valami, akkor azt most zúdítsd a fejemre.* Mondja határozottan. Szóval nem kell főznie, ez megnyugtatja a lányt. A füvészkönyvet, azért szükségesnek tartja.*
– Szívesen elkísérlek az erdőbe, de gondolom nem leszel mindig mellettem, ezért be fogok szerezni egy olyan könyvet is. Csak a biztonság kedvéért.* Kinyitja az ajtót a férfi előtt és ha végre az ágyba fektette a kis csomagot, rákérdez a továbbiakra.*
– És most merre tovább? Vannak más betegek is?
244. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-08-01 20:27:03
Üzenet elküldve: 2019-08-01 20:27:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Aleimord//
*Igaza van a férfinak, felesleges arról beszélgetni, mi lett volna, ha, hiszen ezt már sosem tudják meg. Szeretne valami olyasmiről csevegni, amiben biztos, azonban hamarosan megint ingoványos talajra terelődik a beszélgetés. Fogalma sincs róla, mit is érez pontosan Aleimord iránt, és az sem segít a helyzeten, hogy az utóbbi időben meglehetősen sok időt töltöttek kettesben, és többet megtudott a férfiről, mint amikor még neki dolgozott. Furcsamód pont ez okozza a bizonytalanságát, hiszen ha már ilyen mélyen megismer valakit az ember, akkor óhatatlanul is törődik vele és aggódik érte. ~Vajon hol van a határ szeretet és szerelem közt?~ tűnődik magában, ahogy Aleimord ujjai végigsimítanak az arcán*
- De igen. *feleli oda sem figyelve a kérdésre, ennek ellenére mégsem mozdul, nem akarja megtörni a pillanat varázsát*
- A legnagyobb probléma, azt hiszem, én vagyok. Ezen pedig nem tudsz segíteni... *jelenik meg egy szomorkás mosoly az ajkain, ahogy a kedves szavakat hallja. Jól esik neki, hogy a férfi segítene szeretne, mégis, most leginkább arra van szüksége, hogy egy kicsit egyedül lehessen* Azt hiszem, itt lenne az ideje, hogy én is kitaláljam, ki vagyok és ki akarok lenni. *folytatja tovább. Aleimord már megtette azt az utat, amire ő még éppenhogy csak rálépett, ám abban biztos, ezt egyedül kell végigcsinálnia, addig nem lehet köztük semmi több annál, mint ami most van. ~De mi van most?~ kérdezi önmagától, ahogy egyre jobban zavarba jön a férfi közelségétől. Akkor is ezen mereng, mikor Aleimord közelebb hajol hozzá, így már csak arra kap észbe, hogy a férfi ujjai helyett ezúttal valami egészen más érinti az arcát. Nem húzódik el a mozdulat elől, ám ahogy eltávolodnak kissé egymástól, a székét hátratolva feláll, és rögtön a konyhapulthoz siet*
- Igazad van, a többiek várnak rám. Lyllinor és Vieljana még nem is vacsorázott... Amúgy is meg kell néznem, hogy vannak... *motyogja inkább csak magának, miközben a férfinak hátat fordítva hozzálát az újabb ételkészítéshez, hogy a két lánynak is csináljon valami harapnivalót. Eleinte kapkodóak a mozdulatai, a keze is remeg kissé, ahogy azonban megnyugszik, úgy ered meg a nyelve is*
- Szeretnék egy kis kertet. Tele virágokkal, valami békés helyen, közel a vízparthoz. A húgom emlékére. Szerette a virágokat. Az ibolya volt a kedvence. *maga se tudja teljesen, miért mondja el ezt éppen most, éppen Aleimordnak. Természetesen nem várja el a férfitől, hogy segítsen neki felásni a kertet, mégis, ha már arról van szó, ő mit szeretne, hát akkor ő ezt szeretné. Régóta érlelődik már benne ez az ötlet, és reméli, mihamarabb lesz is alkalma valóra váltani.*
*Igaza van a férfinak, felesleges arról beszélgetni, mi lett volna, ha, hiszen ezt már sosem tudják meg. Szeretne valami olyasmiről csevegni, amiben biztos, azonban hamarosan megint ingoványos talajra terelődik a beszélgetés. Fogalma sincs róla, mit is érez pontosan Aleimord iránt, és az sem segít a helyzeten, hogy az utóbbi időben meglehetősen sok időt töltöttek kettesben, és többet megtudott a férfiről, mint amikor még neki dolgozott. Furcsamód pont ez okozza a bizonytalanságát, hiszen ha már ilyen mélyen megismer valakit az ember, akkor óhatatlanul is törődik vele és aggódik érte. ~Vajon hol van a határ szeretet és szerelem közt?~ tűnődik magában, ahogy Aleimord ujjai végigsimítanak az arcán*
- De igen. *feleli oda sem figyelve a kérdésre, ennek ellenére mégsem mozdul, nem akarja megtörni a pillanat varázsát*
- A legnagyobb probléma, azt hiszem, én vagyok. Ezen pedig nem tudsz segíteni... *jelenik meg egy szomorkás mosoly az ajkain, ahogy a kedves szavakat hallja. Jól esik neki, hogy a férfi segítene szeretne, mégis, most leginkább arra van szüksége, hogy egy kicsit egyedül lehessen* Azt hiszem, itt lenne az ideje, hogy én is kitaláljam, ki vagyok és ki akarok lenni. *folytatja tovább. Aleimord már megtette azt az utat, amire ő még éppenhogy csak rálépett, ám abban biztos, ezt egyedül kell végigcsinálnia, addig nem lehet köztük semmi több annál, mint ami most van. ~De mi van most?~ kérdezi önmagától, ahogy egyre jobban zavarba jön a férfi közelségétől. Akkor is ezen mereng, mikor Aleimord közelebb hajol hozzá, így már csak arra kap észbe, hogy a férfi ujjai helyett ezúttal valami egészen más érinti az arcát. Nem húzódik el a mozdulat elől, ám ahogy eltávolodnak kissé egymástól, a székét hátratolva feláll, és rögtön a konyhapulthoz siet*
- Igazad van, a többiek várnak rám. Lyllinor és Vieljana még nem is vacsorázott... Amúgy is meg kell néznem, hogy vannak... *motyogja inkább csak magának, miközben a férfinak hátat fordítva hozzálát az újabb ételkészítéshez, hogy a két lánynak is csináljon valami harapnivalót. Eleinte kapkodóak a mozdulatai, a keze is remeg kissé, ahogy azonban megnyugszik, úgy ered meg a nyelve is*
- Szeretnék egy kis kertet. Tele virágokkal, valami békés helyen, közel a vízparthoz. A húgom emlékére. Szerette a virágokat. Az ibolya volt a kedvence. *maga se tudja teljesen, miért mondja el ezt éppen most, éppen Aleimordnak. Természetesen nem várja el a férfitől, hogy segítsen neki felásni a kertet, mégis, ha már arról van szó, ő mit szeretne, hát akkor ő ezt szeretné. Régóta érlelődik már benne ez az ötlet, és reméli, mihamarabb lesz is alkalma valóra váltani.*
243. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-08-01 18:32:50
Üzenet elküldve: 2019-08-01 18:32:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Intath//
*A dokit a büszkesége is visszatartja attól, hogy teljesen elhagyja magát. Belül így is komoly gondok vannak a fejében. Komoly önértékelési gondok. De ezeket megtartja magának. Arra, hogy hasznos hullákat boncolni nem tagadja. Akár a könyvekben is lehet értékes tudás. Ő is volt már a könyvtárban olvasgatni és megérte. De a lényeg a gyakorlaton van erre rábólint. A lány kérdésére megrázza a fejét.*
-Láttam már olyan dolgokat amiket megérne lejegyeznem. Például a wegtoreni füstölőkészítést vagy néhány olyan hagyományokon alapuló receptet amit úgy tudtam meg, hogy utána jártam. De a gyógyításban sok mindent nem lehet leírni. Ehhez gyomor kell. És nem csak akkor mikor vért látsz. A kis hölgy neve Lyllinor. Még egy szót se beszéltünk, de mint az egyetlen, aki ért a gyógyításhoz az élete az én felelősségem, hogy megmaradjon. És te is tudod jól, hogy mi orvosok nem vagyunk csodatevők. Ha tüdőgyulladás és az állapota romlik talpas whulla nektárját vagy tüzes tövis főzetet itathatok vele ha magához tér. A halál számunkra egy rossz ismerős aki mégis mindig itt van a közelünkben. Mikor pedig néha le is győzzük akkor is talán csak elodázzuk, hogy eljöjjön. A kérdésre meg, hogy miért tesszük nem tudom a választ. Ha hálát vársz ezért akkor most add fel. Lesz aki le is köp miután meggyógyítottad. Hiába szenvedtél vele annyit miközben ő nem emberi hangon üvöltött a kíntól a füledbe és be is mosott vagy megharapott. Ezeket nem lehet könyvből tanulni és ezért is nézem le azokat akik életükben nem láttak élő beteget, de gyógyítónak mondják magukat.
*Nem épp a legbarátibb köszöntés egy leendő kollégának, de Int nem fog köntörfalazni. Azt, se titkolja majd, hogy a lánynak a neme miatt is meglesznek a gondjai. A nők ugyanis még kevésbé vannak megbecsülve mint a férfi orvosok. Bár ezt tudja, de attól Int is úgy képzeli el a lányt, hogy rövid szoknyácskában hajlong és doktor úrnak szólítja őt. A főzőtudásra bólint.*
-Eddig se lesz. Ha eltudod mondani a szakácsnőnek amit én az előbb mondtam az bőven elég. A füvészkönyvnél meg többet érne ha elkísérsz a növénygyűjtő sétáimra. Jobb ha a saját szemeddel látod amit kell. Ott könnyebben tudok magyarázni.
*Mosolyog a másikra segítőkészen.*
~Csak te és én a természet lágy ölén. Hmmm.~
*Kézbe veszi a kislányt és a vöröstől csak annyit kér, hogy az ajtót nyissa ki. A szemben lévő szobába viszi az alvó lányt. Olyan óvatosan fekteti le az ágyba mintha a saját gyereke lenne. Valószínűleg a kétméteres elf karjaiban úgy is néz ki a kis tündérke. Majd még hasonló gyengédséggel lesegíti a kis lábbelijét és mivel nincs egyedül így elfojtja a tudományos érdeklődését, hogy a kis szoknya alá kukucskáljon. Egyszerűen csak betakargatja a lányt és a fejével int a vörösnek, hogy távozzanak. Még a kismamára és a babára vetne egy pillantást mielőtt megy enni.*
*A dokit a büszkesége is visszatartja attól, hogy teljesen elhagyja magát. Belül így is komoly gondok vannak a fejében. Komoly önértékelési gondok. De ezeket megtartja magának. Arra, hogy hasznos hullákat boncolni nem tagadja. Akár a könyvekben is lehet értékes tudás. Ő is volt már a könyvtárban olvasgatni és megérte. De a lényeg a gyakorlaton van erre rábólint. A lány kérdésére megrázza a fejét.*
-Láttam már olyan dolgokat amiket megérne lejegyeznem. Például a wegtoreni füstölőkészítést vagy néhány olyan hagyományokon alapuló receptet amit úgy tudtam meg, hogy utána jártam. De a gyógyításban sok mindent nem lehet leírni. Ehhez gyomor kell. És nem csak akkor mikor vért látsz. A kis hölgy neve Lyllinor. Még egy szót se beszéltünk, de mint az egyetlen, aki ért a gyógyításhoz az élete az én felelősségem, hogy megmaradjon. És te is tudod jól, hogy mi orvosok nem vagyunk csodatevők. Ha tüdőgyulladás és az állapota romlik talpas whulla nektárját vagy tüzes tövis főzetet itathatok vele ha magához tér. A halál számunkra egy rossz ismerős aki mégis mindig itt van a közelünkben. Mikor pedig néha le is győzzük akkor is talán csak elodázzuk, hogy eljöjjön. A kérdésre meg, hogy miért tesszük nem tudom a választ. Ha hálát vársz ezért akkor most add fel. Lesz aki le is köp miután meggyógyítottad. Hiába szenvedtél vele annyit miközben ő nem emberi hangon üvöltött a kíntól a füledbe és be is mosott vagy megharapott. Ezeket nem lehet könyvből tanulni és ezért is nézem le azokat akik életükben nem láttak élő beteget, de gyógyítónak mondják magukat.
*Nem épp a legbarátibb köszöntés egy leendő kollégának, de Int nem fog köntörfalazni. Azt, se titkolja majd, hogy a lánynak a neme miatt is meglesznek a gondjai. A nők ugyanis még kevésbé vannak megbecsülve mint a férfi orvosok. Bár ezt tudja, de attól Int is úgy képzeli el a lányt, hogy rövid szoknyácskában hajlong és doktor úrnak szólítja őt. A főzőtudásra bólint.*
-Eddig se lesz. Ha eltudod mondani a szakácsnőnek amit én az előbb mondtam az bőven elég. A füvészkönyvnél meg többet érne ha elkísérsz a növénygyűjtő sétáimra. Jobb ha a saját szemeddel látod amit kell. Ott könnyebben tudok magyarázni.
*Mosolyog a másikra segítőkészen.*
~Csak te és én a természet lágy ölén. Hmmm.~
*Kézbe veszi a kislányt és a vöröstől csak annyit kér, hogy az ajtót nyissa ki. A szemben lévő szobába viszi az alvó lányt. Olyan óvatosan fekteti le az ágyba mintha a saját gyereke lenne. Valószínűleg a kétméteres elf karjaiban úgy is néz ki a kis tündérke. Majd még hasonló gyengédséggel lesegíti a kis lábbelijét és mivel nincs egyedül így elfojtja a tudományos érdeklődését, hogy a kis szoknya alá kukucskáljon. Egyszerűen csak betakargatja a lányt és a fejével int a vörösnek, hogy távozzanak. Még a kismamára és a babára vetne egy pillantást mielőtt megy enni.*
242. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-08-01 17:45:37
Üzenet elküldve: 2019-08-01 17:45:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
//Intath//
* A tállal nincs dolga. ~ A férfiak és az ő büszkeségük. ~ Gondolja magában. Hálás, hogy nem faggatja a másik az akadémián történteket. Mondjuk nem ért egyet mindenben amit Intath az akadémiai tanulásról mond.*
– Ne érts félre, de van haszna azoknak a dolgoknak is. A boncolás során nagyon sokat lehet tanulni a testről. A könyvekben meg más szakmabelieknek a tapasztalatait ismerhetjük meg. Persze a lényeg a gyakorlaton van nem tagadom. A kezemet is bemocskolom ha kell. Biztos rengeteg tudásra tettél szert az évek alatt. Nem gondolkoztál még azon, hogy leírod egy könyvbe a tapasztalataidat?* Kérdezi a másikat. Úgy néz ki, hogy a beteggel kapcsolatban nem mondott butaságokat, mivel nem javította ki a másik. A napok számára csak szomorúan csóválja a fejét.*
– Az nem jó. Viszont az, hogy nem köhög az bizony jó jel. Lehet, hogy csak egy makacsabb meghűlés van a dolog mögött.* Próbál egy kicsit bizakodóbb lenni. Amíg a vizes ruha felkerül a beteg homlokára, addig figyelmesen hallgatja amit a férfi mond. A gyomra ami gyógyító hatású felkapja a fejét. A füvek terén még jócskán van mit tanulnia. Az étrendben terén legalább nem hall újdonságot. A kérdésre viszont meglepődik.*
– Hát csak egy kicsit. Hús meg zöldség leves az megy. Esetleg ha megerőltettem magam egy ragut össze tudok ütni. Eddig nem volt szükségem a főzőtudásra, mivel az iskolában főztek ránk. Viszont a füvek terén bajba leszek. Talán nem árt ha beszerzek egy füvészkönyvet. * Nem érzi úgy, hogy szégyenkeznie kéne a főzőtudománya miatt. Volt neki fontosabb dolga is, mint a főzőcskézés. A tündér ágyba cipelésénél nem ajánlja fel a segítségét, mert valószínűleg úgy járna, mint az edénnyel. Ha szüksége lesz az elfnek a lány segítségére, akkor valószínűleg szól majd neki. Annyit megtesz kérés nélkül is, hogy elrendezi az ágyat mielőtt beleteszik a tündérkét.*
* A tállal nincs dolga. ~ A férfiak és az ő büszkeségük. ~ Gondolja magában. Hálás, hogy nem faggatja a másik az akadémián történteket. Mondjuk nem ért egyet mindenben amit Intath az akadémiai tanulásról mond.*
– Ne érts félre, de van haszna azoknak a dolgoknak is. A boncolás során nagyon sokat lehet tanulni a testről. A könyvekben meg más szakmabelieknek a tapasztalatait ismerhetjük meg. Persze a lényeg a gyakorlaton van nem tagadom. A kezemet is bemocskolom ha kell. Biztos rengeteg tudásra tettél szert az évek alatt. Nem gondolkoztál még azon, hogy leírod egy könyvbe a tapasztalataidat?* Kérdezi a másikat. Úgy néz ki, hogy a beteggel kapcsolatban nem mondott butaságokat, mivel nem javította ki a másik. A napok számára csak szomorúan csóválja a fejét.*
– Az nem jó. Viszont az, hogy nem köhög az bizony jó jel. Lehet, hogy csak egy makacsabb meghűlés van a dolog mögött.* Próbál egy kicsit bizakodóbb lenni. Amíg a vizes ruha felkerül a beteg homlokára, addig figyelmesen hallgatja amit a férfi mond. A gyomra ami gyógyító hatású felkapja a fejét. A füvek terén még jócskán van mit tanulnia. Az étrendben terén legalább nem hall újdonságot. A kérdésre viszont meglepődik.*
– Hát csak egy kicsit. Hús meg zöldség leves az megy. Esetleg ha megerőltettem magam egy ragut össze tudok ütni. Eddig nem volt szükségem a főzőtudásra, mivel az iskolában főztek ránk. Viszont a füvek terén bajba leszek. Talán nem árt ha beszerzek egy füvészkönyvet. * Nem érzi úgy, hogy szégyenkeznie kéne a főzőtudománya miatt. Volt neki fontosabb dolga is, mint a főzőcskézés. A tündér ágyba cipelésénél nem ajánlja fel a segítségét, mert valószínűleg úgy járna, mint az edénnyel. Ha szüksége lesz az elfnek a lány segítségére, akkor valószínűleg szól majd neki. Annyit megtesz kérés nélkül is, hogy elrendezi az ágyat mielőtt beleteszik a tündérkét.*
241. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-08-01 12:17:03
Üzenet elküldve: 2019-08-01 12:17:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Laurentitia//
- Erről felesleges beszélnünk, hiszen sosem tudjuk meg. Bármi lehetett volna.
*Ha valamit, akkor azt bizony jól megtanulta hogy bármikor, bármi megtörténhet, így ezen a témán gondolkodni és vitatni szinte teljesen felesleges.
Nem tudja nem észrevenni Lau zavart kuncogását, mikor az ágyékon térdelésre terelődik a szó.*
~Milyen ártatlan...~
*A helyzetet teljesen bizonytalannak érzi, hiszen Lauren nem kicsit összezavarja. Nem tudja, hogy a nő csak kedves, és úgy aggódik érte, mint a barátjáért, vagy más jellegűen. Fogalma sincs, és pont ez piszkálja fel a fantáziáját, ki akarja deríteni az igazságot. Már évek óta barátok, de végül is miért kellene ebben megragadniuk? Fél attól, hogy esetleg tévedhet, hogy félreértelmezi a jeleket, de melyik férfi nem fél, mikor egy ennyire gyönyörű és kedves nő közelébe kerül? Ez az apró gátlás aligha fogja visszatartani.
Mikor megérinti a nő arcát, Lauren szinte rákvörös lesz, ez pedig mosolyt csal az arcára. Mikor is mosolygott utoljára?*
- A többiek várnak rád, nem? *kérdez vissza.* Milyen önző vagyok, hogy elraboltalak tőlük *neveti el magát halkan. Fél attól, hogy elüldözi a lányt azzal, ha sokat akar egyszerre, ám nem tudja csak így itt hagyni, egyelten értéssel. Főleg, mikor ilyen aranyos tekintettel, és elpirult arccal tekint rá.*
- Nem kell egyedül megoldani a problémádat. Te is segítettél rajtam, akkor, mikor más nem, ha bármiben tehetek érted valamit...
*A hosszú egymás szemébe nézés már kezd szinte fájdalmas lenni, így szinte tudat alatt hajol közelebb, és lehel egy lassú, hosszú csókot Lauren arcára. Az ajkait kihagyja, nem akar elkapkodni semmit, és még mindig lehet, hogy a nő pofonnal hálálja meg a közeledését.*
A hozzászólás írója (Aleimord Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.01 12:26:10
- Erről felesleges beszélnünk, hiszen sosem tudjuk meg. Bármi lehetett volna.
*Ha valamit, akkor azt bizony jól megtanulta hogy bármikor, bármi megtörténhet, így ezen a témán gondolkodni és vitatni szinte teljesen felesleges.
Nem tudja nem észrevenni Lau zavart kuncogását, mikor az ágyékon térdelésre terelődik a szó.*
~Milyen ártatlan...~
*A helyzetet teljesen bizonytalannak érzi, hiszen Lauren nem kicsit összezavarja. Nem tudja, hogy a nő csak kedves, és úgy aggódik érte, mint a barátjáért, vagy más jellegűen. Fogalma sincs, és pont ez piszkálja fel a fantáziáját, ki akarja deríteni az igazságot. Már évek óta barátok, de végül is miért kellene ebben megragadniuk? Fél attól, hogy esetleg tévedhet, hogy félreértelmezi a jeleket, de melyik férfi nem fél, mikor egy ennyire gyönyörű és kedves nő közelébe kerül? Ez az apró gátlás aligha fogja visszatartani.
Mikor megérinti a nő arcát, Lauren szinte rákvörös lesz, ez pedig mosolyt csal az arcára. Mikor is mosolygott utoljára?*
- A többiek várnak rád, nem? *kérdez vissza.* Milyen önző vagyok, hogy elraboltalak tőlük *neveti el magát halkan. Fél attól, hogy elüldözi a lányt azzal, ha sokat akar egyszerre, ám nem tudja csak így itt hagyni, egyelten értéssel. Főleg, mikor ilyen aranyos tekintettel, és elpirult arccal tekint rá.*
- Nem kell egyedül megoldani a problémádat. Te is segítettél rajtam, akkor, mikor más nem, ha bármiben tehetek érted valamit...
*A hosszú egymás szemébe nézés már kezd szinte fájdalmas lenni, így szinte tudat alatt hajol közelebb, és lehel egy lassú, hosszú csókot Lauren arcára. Az ajkait kihagyja, nem akar elkapkodni semmit, és még mindig lehet, hogy a nő pofonnal hálálja meg a közeledését.*
A hozzászólás írója (Aleimord Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.01 12:26:10
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1360-1379