Külső területek - Szarvasliget
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 28 (541. - 560. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1155-1174
560. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-03-06 21:23:35
Üzenet elküldve: 2022-03-06 21:23:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1591
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1591
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Vidéki kúria//
//Intath - Mady//
*Int igazán remek a hízelgésben. Főleg ha pénzt kereshet ezzel. Ha pedig, azt is tudná, hogy a Sellőház vezetőjével beszél akkor főleg hízelegne. Azoknál a lányoknál akik ügyesen tudják széttenni a lábuk azok sokkal veszélyesebbek akik a többiekét is szét tudják hisz az komoly hatalom. Hogy komolyabb-e mint a mágia az azon kevés dolog közé tartozik amit a doki se tud. Viszont nem derül ki kivel is beszél így ez a kérdés fel se merül. A lányok számán a férfi is elgondolkozik.*
~Háromszáz vagy hatszáz arany. Mindenképp jól hangzik. Arról nem is beszélve, hogy a nevem is villogtathatom.~
*Ő is igencsak valószínűnek tartja, hogy jó üzletet tudna kötni ha egyszer oda tudna kerülni. Papír éppen akad, hogy legyen mire feljegyezni az alkímiai kísérleteinek az eredményét így meg tudja kapni a lány teljes nevét. Majd egy szép vagyont is tud kapni amiből nem sok haszna származik egyelőre, de sikerült egy értékes kapcsolatot szereznie. Így a felé nyújtott kézre lehel is egy finom csókot miközben tekintetét a másikéba fúrja.*
-Én örvendtem a találkozásnak Maydeline kisasszony. Jó pihenést kívánok és ha reggel nem találkoznánk akkor gondtalan utazást. Igazán kár lenne kegyedért.
*Majd felkíséri a lépcsőn és miután a szobájában eltette az aranyat útját a konyha felé veszi.*
//Konyha//
*Jó hangulatban, ritmusos léptekkel lép a konyhába ahol úgy néz ki Luninari és a gizda fickó már ott várják.*
-Nocsak! A tündérkisasszony még a fürdőben van? A lányokat illik előre engedni.
*Okítja kedves hangon a férfit miközben a félvér mellé sétál és elkezd annak egyik copfjával játszani.*
-Bájos lett.
*Mosolyog a lányra. Nem hiszi, hogy látta még ebben a ruhában. Ilyen hajjal még biztos nem. Mikor a nyuszikat észreveszi ők is kapnak egy mosolyt.*
-Sziasztok. Őket is rég láttam már.
*Nehéz elfelejteni ahogy magához szorította őket az elveszett tekintetű magába zuhant félvér a lángoló városban. Olyan aranyos volt.*
//Intath - Mady//
*Int igazán remek a hízelgésben. Főleg ha pénzt kereshet ezzel. Ha pedig, azt is tudná, hogy a Sellőház vezetőjével beszél akkor főleg hízelegne. Azoknál a lányoknál akik ügyesen tudják széttenni a lábuk azok sokkal veszélyesebbek akik a többiekét is szét tudják hisz az komoly hatalom. Hogy komolyabb-e mint a mágia az azon kevés dolog közé tartozik amit a doki se tud. Viszont nem derül ki kivel is beszél így ez a kérdés fel se merül. A lányok számán a férfi is elgondolkozik.*
~Háromszáz vagy hatszáz arany. Mindenképp jól hangzik. Arról nem is beszélve, hogy a nevem is villogtathatom.~
*Ő is igencsak valószínűnek tartja, hogy jó üzletet tudna kötni ha egyszer oda tudna kerülni. Papír éppen akad, hogy legyen mire feljegyezni az alkímiai kísérleteinek az eredményét így meg tudja kapni a lány teljes nevét. Majd egy szép vagyont is tud kapni amiből nem sok haszna származik egyelőre, de sikerült egy értékes kapcsolatot szereznie. Így a felé nyújtott kézre lehel is egy finom csókot miközben tekintetét a másikéba fúrja.*
-Én örvendtem a találkozásnak Maydeline kisasszony. Jó pihenést kívánok és ha reggel nem találkoznánk akkor gondtalan utazást. Igazán kár lenne kegyedért.
*Majd felkíséri a lépcsőn és miután a szobájában eltette az aranyat útját a konyha felé veszi.*
//Konyha//
*Jó hangulatban, ritmusos léptekkel lép a konyhába ahol úgy néz ki Luninari és a gizda fickó már ott várják.*
-Nocsak! A tündérkisasszony még a fürdőben van? A lányokat illik előre engedni.
*Okítja kedves hangon a férfit miközben a félvér mellé sétál és elkezd annak egyik copfjával játszani.*
-Bájos lett.
*Mosolyog a lányra. Nem hiszi, hogy látta még ebben a ruhában. Ilyen hajjal még biztos nem. Mikor a nyuszikat észreveszi ők is kapnak egy mosolyt.*
-Sziasztok. Őket is rég láttam már.
*Nehéz elfelejteni ahogy magához szorította őket az elveszett tekintetű magába zuhant félvér a lángoló városban. Olyan aranyos volt.*
559. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-03-06 19:27:31
Üzenet elküldve: 2022-03-06 19:27:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Vidéki kúria//
//Intath - Mady//
//Távozás//
-Milyen hízelgő. Sajnos még nem sikerült bonyolultabb igéket elsajátítani, de bizonyára ezzel a fantasztikus itallal közelebb tudok kerülni hozzájuk. *Mondja kedves mosollyal a szája szélén. A gyengébb sárga italra csak megrázza a fejét, majd ezt követi az igazán érdekes téma. A férfi láthatja ahogy az ajánlat elhangzása után mintha elgondolkodna. Egy mozgulatlan pontra mered közben néha ajtai mozognak, ujjai kíséretében. Talán számol. Mint a Sellőház vezetője egyértelmű, hogy az anyagi dolgok irányába tereli a beszélgetést. ~Nem hiszem el hogy nem tudom pontosan hány sellőnk van! Milyen vezető lennék? De mindig jönnek és mennek, olyan nehéz fejben tartani. Azt hiszem...Astr...meg ott van...és..meg ő is, igen...~*
-Úgy hiszem a számuk huszonöt és harminc között van. Bizonyára meg tudunk majd állapodni, csak jöjjön nyugodtan. Keressen a pultnál engem és megbeszéljük a részleteket. *A szemével papír és íróeszköz után kutat, ha megtalálja le is jegyzi a teljes nevét. Az ital és az arany cseréje is rendre lezajlik, így nincsen más hátra, mint hogy nyugovóra térjen.*
-Kedves Intath! Öröm volt megismerni, további kellemes szórakozást kívánok az este többi részére.*Nyújtja a kezét kézfogásra vagy csókra, majd ezt követően viszi az újonnan szerzett csodaszerét és visszavonul a szobájába. Megágyaz, majd szellőztet még egyet, hogy a friss éjszakai levegő átjárhassa a szobát. Reggel korán ébred, majd halk léptekkel elhagyja a házat, hogy a lovát felszerelve nekiindulhasson az útnak, ami még hátra van. Reményei szerint ezzel a reggeli motoszkálásával nem kelt fel senkit.*
//Intath - Mady//
//Távozás//
-Milyen hízelgő. Sajnos még nem sikerült bonyolultabb igéket elsajátítani, de bizonyára ezzel a fantasztikus itallal közelebb tudok kerülni hozzájuk. *Mondja kedves mosollyal a szája szélén. A gyengébb sárga italra csak megrázza a fejét, majd ezt követi az igazán érdekes téma. A férfi láthatja ahogy az ajánlat elhangzása után mintha elgondolkodna. Egy mozgulatlan pontra mered közben néha ajtai mozognak, ujjai kíséretében. Talán számol. Mint a Sellőház vezetője egyértelmű, hogy az anyagi dolgok irányába tereli a beszélgetést. ~Nem hiszem el hogy nem tudom pontosan hány sellőnk van! Milyen vezető lennék? De mindig jönnek és mennek, olyan nehéz fejben tartani. Azt hiszem...Astr...meg ott van...és..meg ő is, igen...~*
-Úgy hiszem a számuk huszonöt és harminc között van. Bizonyára meg tudunk majd állapodni, csak jöjjön nyugodtan. Keressen a pultnál engem és megbeszéljük a részleteket. *A szemével papír és íróeszköz után kutat, ha megtalálja le is jegyzi a teljes nevét. Az ital és az arany cseréje is rendre lezajlik, így nincsen más hátra, mint hogy nyugovóra térjen.*
-Kedves Intath! Öröm volt megismerni, további kellemes szórakozást kívánok az este többi részére.*Nyújtja a kezét kézfogásra vagy csókra, majd ezt követően viszi az újonnan szerzett csodaszerét és visszavonul a szobájába. Megágyaz, majd szellőztet még egyet, hogy a friss éjszakai levegő átjárhassa a szobát. Reggel korán ébred, majd halk léptekkel elhagyja a házat, hogy a lovát felszerelve nekiindulhasson az útnak, ami még hátra van. Reményei szerint ezzel a reggeli motoszkálásával nem kelt fel senkit.*
558. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-03-06 17:22:01
Üzenet elküldve: 2022-03-06 17:22:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1591
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1591
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Vidéki kúria//
//Intath - Mady//
*Beljebb hívja a lányt majd részletesen elkezdi magyarázni mire jók az adott fiolák. Nem sok, de cserébe sokféle van nála. A lányon pedig, azt látja, hogy el is érte a tervezett hatást a sok beszédével. Büszkeségének ez is jót tesz. Az egyéb leírásoknál a tengerkék látszólag felkelti a másik figyelmét.*
-Egy önhöz mérhető mágusmester nem tudom, hogy hány gyengébb vagy közepes erejű varázslatra képes. Viszont szabadjon megjegyeznem, hogy jobb előre felkészülni. A toronyba vezető út se túl biztonságos.
*Próbálja rábeszélni a másikat. A kérdésre elővesz egy halványabb sárgás folyadékkal teli fiolát.*
-Ez a leggyengébb ügyességet javító ital. Hetvenöt arany.
*Mivel azokat a piacról vette és nem az egykori szegénynegyedi kapcsolatai által szerezte így csak egy kicsit drágábban tudja adni. Mikor a másik üzletre került a sor akkor bár igyekszik minél szebben felvezetni látszik a nőn, hogy a feltételezéssel sikerült kicsit megsértenie. A szavaiból is, azt veszi le a férfi. A kérdésen elgondolkozik.*
-Attól függ hányan is vannak ott. Általában harminc aranyat kérnék személyenként, de ebben az esetben lévén jó cél érdekében történik lehetne húsz vagy ha nagyon sokan vannak akkor tíz arany minden vizsgálatért. Plusz ha költségek merülnek fel akkor az, de a vizsgálatnál ilyesmi nem szokott lenni, csak ha valami gondot veszek észre.
*Igyekszik minél diplomatikusabb hangnemet megütni és jobban fogalmazni az ajánlatát. Úgy néz ki igény volna rá ami jól hangzik. Végül 1 db Ciánkék varázsital is elkel amit át is ad Maydeleine Rhywayers-nek.
*
-Használd egészséggel. Ha szükséged van másikra akkor a jövőben is felkereshetsz nyugodtan.
//Intath - Mady//
*Beljebb hívja a lányt majd részletesen elkezdi magyarázni mire jók az adott fiolák. Nem sok, de cserébe sokféle van nála. A lányon pedig, azt látja, hogy el is érte a tervezett hatást a sok beszédével. Büszkeségének ez is jót tesz. Az egyéb leírásoknál a tengerkék látszólag felkelti a másik figyelmét.*
-Egy önhöz mérhető mágusmester nem tudom, hogy hány gyengébb vagy közepes erejű varázslatra képes. Viszont szabadjon megjegyeznem, hogy jobb előre felkészülni. A toronyba vezető út se túl biztonságos.
*Próbálja rábeszélni a másikat. A kérdésre elővesz egy halványabb sárgás folyadékkal teli fiolát.*
-Ez a leggyengébb ügyességet javító ital. Hetvenöt arany.
*Mivel azokat a piacról vette és nem az egykori szegénynegyedi kapcsolatai által szerezte így csak egy kicsit drágábban tudja adni. Mikor a másik üzletre került a sor akkor bár igyekszik minél szebben felvezetni látszik a nőn, hogy a feltételezéssel sikerült kicsit megsértenie. A szavaiból is, azt veszi le a férfi. A kérdésen elgondolkozik.*
-Attól függ hányan is vannak ott. Általában harminc aranyat kérnék személyenként, de ebben az esetben lévén jó cél érdekében történik lehetne húsz vagy ha nagyon sokan vannak akkor tíz arany minden vizsgálatért. Plusz ha költségek merülnek fel akkor az, de a vizsgálatnál ilyesmi nem szokott lenni, csak ha valami gondot veszek észre.
*Igyekszik minél diplomatikusabb hangnemet megütni és jobban fogalmazni az ajánlatát. Úgy néz ki igény volna rá ami jól hangzik. Végül 1 db Ciánkék varázsital is elkel amit át is ad Maydeleine Rhywayers-nek.
*-Használd egészséggel. Ha szükséged van másikra akkor a jövőben is felkereshetsz nyugodtan.
557. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-03-06 16:31:47
Üzenet elküldve: 2022-03-06 16:31:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Vidéki kúria//
//Intath - Mady//
*Követi a magas, szőke elfet, egészen a laborig, ami csak most lesz számára világos, a pincében van. A kis ablakon beszűrődő halovány fény derengésében néhány dolgot ki tud venni, valóban nem valami bizalomgerjesztőek, ám valószínű, egy orvosnál ezek normálisak. Mikor megtorpan az ajtóban az elf mindjárt szól neki, hogy bizony az árut meg is tekinthetné, bár mostanra már kialakult benne annyi bizalom Luni meg az elf természete miatt, hogy akár sötétben is kifizetné a fioláért az aranyakat, még akkor is ha nem tudja mi van a fiolában, míg az fényt nem ér. Aztán ő még azután se. Mikor közelebb lép a férfi mindjárt elkezdi ismertetni az italokat, ezt pedig próbálja minél jobban megjegyezni. Azt már tapasztalatból tudja, hogy a világosnék élénkíti az elméjét, pont ezért is szeretett volna belőle, még a torony előtt szerezni. Ahogy fokozatosan jönnek az erősebbnél erősebb italok csak tátott szájjal figyel, mikor pedig a ciánhoz elérnek, már bizonyos benne, az kell neki, nem fogja sajnálni érte az aranyat.*
-Tehát a mágikus hatalom is véges. Még nem igazán próbáltam meg kimeríteni, de logikusan hangzik, olyan, mintha elfáradna az ember. *Közben figyelemmel kíséri a többi bemutatott italfajtát is, mert bizony van is nála egy- egy gyengébb ital, a fehéret és a lilát ismeri is, bár erősebbet még nem igazán látott belőlük, sőt a zöldhöz is volt már szerencséje.*
-Néhány alapital fajtát ismerek és van is nálam, de mindig a kék fogy ki leghamarabb. Esetleg nincs olyan amitől ügyesebb is leszek? *Kérdi kicsit szégyenlősen, mert annyi minden van amit szeretne megtanulni, de a lanthoz és a kézimunkákhoz is olyan ügyetlen. Aztán elkezdi a férfi a másik ügyet is elővezetni. Mikor a lányok egészségügyi állapota kerül terítékre, látszik rajta némi rosszallás, de pont, ahogy a férfi is mondja, nem járt ott, hogy ezt leellenőrizze.*
-Kedves, nem tudok róla, hogy a lányoknak bármilyen egészségügyi problémája lenne, bár mostanában már nem ezzel foglalkozom. Talán egy ellenőrzés nem ártana, meg ha esetleg egy ilyen neves orvos adná a kézjegyét, az nem ártana. Milyen névleges összegre gondolt? *Mert ha eggyel több dokumentumuk van, amit tudnak mutogatni a nemeseknek, az még használhat is. Közben azért dönt az iméntiekkel kapcsolatosan is.*
-A ciánkék italt mindenképpen elvinném. * Számolja is le Intath Aldeis asztalára a 300 aranyat.*
//Intath - Mady//
*Követi a magas, szőke elfet, egészen a laborig, ami csak most lesz számára világos, a pincében van. A kis ablakon beszűrődő halovány fény derengésében néhány dolgot ki tud venni, valóban nem valami bizalomgerjesztőek, ám valószínű, egy orvosnál ezek normálisak. Mikor megtorpan az ajtóban az elf mindjárt szól neki, hogy bizony az árut meg is tekinthetné, bár mostanra már kialakult benne annyi bizalom Luni meg az elf természete miatt, hogy akár sötétben is kifizetné a fioláért az aranyakat, még akkor is ha nem tudja mi van a fiolában, míg az fényt nem ér. Aztán ő még azután se. Mikor közelebb lép a férfi mindjárt elkezdi ismertetni az italokat, ezt pedig próbálja minél jobban megjegyezni. Azt már tapasztalatból tudja, hogy a világosnék élénkíti az elméjét, pont ezért is szeretett volna belőle, még a torony előtt szerezni. Ahogy fokozatosan jönnek az erősebbnél erősebb italok csak tátott szájjal figyel, mikor pedig a ciánhoz elérnek, már bizonyos benne, az kell neki, nem fogja sajnálni érte az aranyat.*
-Tehát a mágikus hatalom is véges. Még nem igazán próbáltam meg kimeríteni, de logikusan hangzik, olyan, mintha elfáradna az ember. *Közben figyelemmel kíséri a többi bemutatott italfajtát is, mert bizony van is nála egy- egy gyengébb ital, a fehéret és a lilát ismeri is, bár erősebbet még nem igazán látott belőlük, sőt a zöldhöz is volt már szerencséje.*
-Néhány alapital fajtát ismerek és van is nálam, de mindig a kék fogy ki leghamarabb. Esetleg nincs olyan amitől ügyesebb is leszek? *Kérdi kicsit szégyenlősen, mert annyi minden van amit szeretne megtanulni, de a lanthoz és a kézimunkákhoz is olyan ügyetlen. Aztán elkezdi a férfi a másik ügyet is elővezetni. Mikor a lányok egészségügyi állapota kerül terítékre, látszik rajta némi rosszallás, de pont, ahogy a férfi is mondja, nem járt ott, hogy ezt leellenőrizze.*
-Kedves, nem tudok róla, hogy a lányoknak bármilyen egészségügyi problémája lenne, bár mostanában már nem ezzel foglalkozom. Talán egy ellenőrzés nem ártana, meg ha esetleg egy ilyen neves orvos adná a kézjegyét, az nem ártana. Milyen névleges összegre gondolt? *Mert ha eggyel több dokumentumuk van, amit tudnak mutogatni a nemeseknek, az még használhat is. Közben azért dönt az iméntiekkel kapcsolatosan is.*
-A ciánkék italt mindenképpen elvinném. * Számolja is le Intath Aldeis asztalára a 300 aranyat.
*
556. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-03-06 15:36:34
Üzenet elküldve: 2022-03-06 15:36:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1591
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1591
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Vidéki kúria//
//Intath - Mady//
*A bájos csapat meg a gizda mágus szétszélednek. A doki pedig együtt marad a csinos mágusmesterrel.*
-Erre tessék.*Vezeti is végig a folyosó majd le a laborjába.*A lépcsőn csak óvatosan.
*Nem épp a legvidámabb hely. Főleg most, hogy kezd sötétedni és kizárólag egy kis ablak fénye világítja be. Ha a férfi nem dolgozott volna már viharban dobálódzó helyen is, ami bármelyik pillanatban a koporsójává válhatott volna valószínűleg őt is zavarnák a műtő és labor hangulata. Így viszont nem annyira. Oda is sétál a különböző fiolákat tartalmazó kis tárolójához. Ellentétben azzal amin az orvosi eszközei vannak itt rend van. Persze nem olyan rend, hogy minden úgy volna elrendezve, hogy szép legyen vagy kevés helyet foglaljon. Az a rend, hogy tudja mindenről, hogy hol van és minden kézre áll. Nem csak úgy lerakva ahogy jól esett. Mikor látja, hogy a másik megállt az ajtóban félreérti az okot és kezével beljebb hívogatja.*
-Nem kell félni azok a csúnya dolgok csak a gyógyítandóknak vannak. Kegyed ahogy látom jó bőrben van. Tessék csak megnézni az árut.
*Ha a másik odajön akkor arra, hogy erősebbet is adhat bólint és elkezdi magyarázni mi mire jó. Miközben bemutatja őket az aktuális üvegcsét kiveszi és a fény felé tartja.*
-Kék varázsitalból vannak az alapok és azok erősítése. Ezek az elmét élénkítik fel és növelik tanulás során a befogadható információk mennyiségét. Minél jobbak a használó ilyetén képességei annál kevésbé hatásosak. Vagyis egy jó fejű személynek a gyenge ital kevésbé hasznos. Az alap ez a világoskék. Ilyet a piacon is lehet venni. Ezért kérek harmincöt aranyat. A kofák majd háromszor drágábban adnák. Ennél eggyel jobb ez a sötétkék. Egyszerű elkészíteni, de ehhez már alkimista ismeretség szükséges. Hetven arany. Az azúrkék már komolyabb ismereteket igényel. Bármelyik kezdő nem tudja elkészíteni. Száznegyvenöt arany. Ez pedig kérem a jelenlegi tudásom csúcsa! A színe mint a cián, de biztosíthatom, hogy nem méreg. Egy valódi vagyon és egy csomó munka ennek a kis fiolányinak az elkészítése is. Minőségi változást képes az elfogyasztója elméjében létrehozni. Rá se lehet ismerni olyan gyorssá válhat az észjárása. Amennyiben varázsló ez lehet a legjobb az ön számára. Viszont az ára ehhez méltóan borsos is. Kereken háromszáz arany. Viszont ez a legjobb elme frissítő ital amivel tudok szolgálni. Amennyiben érdekli száz aranyért még ezt is tudom ajánlani. Ez is kék, de az előbbivel ellentétben ez nem az elmét frissíti hanem a mágikus hatalmat képes visszatölteni. Egy pillanat...
*Visszateszi a tengerkék folyadékkal teli fiolát a tárolójába és a polcról levesz egy könyvet, belelapoz párat majd a fényhez tartva elkezdi hunyorogva olvasni majd mikor megtalálja amit keres mondja is a lánynak.*
-Egyszerűbb mágikus folyadék, melynek megivásával gyengébb vagy közepes erejű varázslataink utáni elhasznált energiáinkat pótolhatjuk. Kötelező kelléke minden varázslónak. Nem tudom ez kicsit jobban körbeírta-e a hatását, de erre jó.*Teszi vissza a könyvet a helyére.*Vannak még zöld italaim amik elősegítik a gyógyulást és az erősebbek belőlük az ön kitartását, állóképességét javítják. Ezek itt piacon is vásárolható olcsó italok. Ez minden természetben előforduló mérget hatástalanít, ez kicsit ügyesebbé teszi az elfogyasztóját, ez szebbé, de kegyeden már nem fejtené ki a hatását ahogy ez sem. Pedig ilyen drapp színű italhoz már nem kapni hozzávalókat. Pedig ez nemcsak egy kicsit szebbé, de gyorsabbá is teszi az elfogyasztót. Ezek nem érdekelnék?
*Általában csak a pénzét eszi a hobbija. Most kihasználná, hogy valami vissza is jöjjön belőle. Üzlet után pedig egy másikra térne rá. Óvatosan vezetné fel a dolgot.*
-Egyébkén ne értse félre a szándékaimat és nem is kívánok a személyes dolgaiban vájkálni, de ha jól értettem ön a Sellőházból érkezett. Hogy mi dolga volt ott ahhoz semmi közöm, de a véleményét kikérhetném az...öhm... létesítménnyel kapcsolatban? Tudja elég vegyes híreket hallani róla. Jót vagy rosszat egyaránt. Logikus is hisz a kikötőbe nem megy mindenki leellenőrizni úgyhogy valami misztikum is körbe lengi. Nekem közöm a legtöbbhöz nincs viszont a rosszabbak közt hallani arról, hogy az ottani lányok egészségi vagy higiéniai állapota nem a legjobb. És, mint orvosnak, aki korábban egy nemesi háznál szolgált és akinek olyan neve kezd kialakulni amitől a városőrség rangosabb tisztjei is kezdenek előfordulni nálam, így ez már teremt olyan lehetőséget, hogy mindkét fél számára előnyös üzletet köthessünk. Nem kell rosszra gondolni. Számomra az a fontos, hogy megbizonyosodjak, a népesség egészségét nem kell félteni. A sellőház a kikötőben tevékenykedik a városi ellenőrzésen kívül esve. Én hajlandó lennék egy bizonyos névleges összegért elvégezni a helyi lányokon egy egészségügyi vizsgálatot. A rossz pletykák meg lehetnek döntve, hogy nem fertőznek, nekik ha van hátfájástól-hajhullásig bármilyen panaszuk, egy orvosnak elmondhatják és én kezelem is őket. Majd a nevemmel ellátott papírt is adnék a létesítménynek mellyel igazolhatják, hogy én, az összes címemmel biztosítom az odalátogatókat, hogy a lányok egészsége ekkor fel lett mérve és nem találtam semmi problémát. Ez az ötletem támadt. Mit gondol volna rá igény vagy a Sellőház egyáltalán érdemes hely arra, hogy a nevemet merjem adni érte?
*Néz őszinte érdeklődéssel a mágusmesterre. Most először fejtette ki valakinek ezt az ötletét és kíváncsi a lány mit gondol.*
//Intath - Mady//
*A bájos csapat meg a gizda mágus szétszélednek. A doki pedig együtt marad a csinos mágusmesterrel.*
-Erre tessék.*Vezeti is végig a folyosó majd le a laborjába.*A lépcsőn csak óvatosan.
*Nem épp a legvidámabb hely. Főleg most, hogy kezd sötétedni és kizárólag egy kis ablak fénye világítja be. Ha a férfi nem dolgozott volna már viharban dobálódzó helyen is, ami bármelyik pillanatban a koporsójává válhatott volna valószínűleg őt is zavarnák a műtő és labor hangulata. Így viszont nem annyira. Oda is sétál a különböző fiolákat tartalmazó kis tárolójához. Ellentétben azzal amin az orvosi eszközei vannak itt rend van. Persze nem olyan rend, hogy minden úgy volna elrendezve, hogy szép legyen vagy kevés helyet foglaljon. Az a rend, hogy tudja mindenről, hogy hol van és minden kézre áll. Nem csak úgy lerakva ahogy jól esett. Mikor látja, hogy a másik megállt az ajtóban félreérti az okot és kezével beljebb hívogatja.*
-Nem kell félni azok a csúnya dolgok csak a gyógyítandóknak vannak. Kegyed ahogy látom jó bőrben van. Tessék csak megnézni az árut.
*Ha a másik odajön akkor arra, hogy erősebbet is adhat bólint és elkezdi magyarázni mi mire jó. Miközben bemutatja őket az aktuális üvegcsét kiveszi és a fény felé tartja.*
-Kék varázsitalból vannak az alapok és azok erősítése. Ezek az elmét élénkítik fel és növelik tanulás során a befogadható információk mennyiségét. Minél jobbak a használó ilyetén képességei annál kevésbé hatásosak. Vagyis egy jó fejű személynek a gyenge ital kevésbé hasznos. Az alap ez a világoskék. Ilyet a piacon is lehet venni. Ezért kérek harmincöt aranyat. A kofák majd háromszor drágábban adnák. Ennél eggyel jobb ez a sötétkék. Egyszerű elkészíteni, de ehhez már alkimista ismeretség szükséges. Hetven arany. Az azúrkék már komolyabb ismereteket igényel. Bármelyik kezdő nem tudja elkészíteni. Száznegyvenöt arany. Ez pedig kérem a jelenlegi tudásom csúcsa! A színe mint a cián, de biztosíthatom, hogy nem méreg. Egy valódi vagyon és egy csomó munka ennek a kis fiolányinak az elkészítése is. Minőségi változást képes az elfogyasztója elméjében létrehozni. Rá se lehet ismerni olyan gyorssá válhat az észjárása. Amennyiben varázsló ez lehet a legjobb az ön számára. Viszont az ára ehhez méltóan borsos is. Kereken háromszáz arany. Viszont ez a legjobb elme frissítő ital amivel tudok szolgálni. Amennyiben érdekli száz aranyért még ezt is tudom ajánlani. Ez is kék, de az előbbivel ellentétben ez nem az elmét frissíti hanem a mágikus hatalmat képes visszatölteni. Egy pillanat...
*Visszateszi a tengerkék folyadékkal teli fiolát a tárolójába és a polcról levesz egy könyvet, belelapoz párat majd a fényhez tartva elkezdi hunyorogva olvasni majd mikor megtalálja amit keres mondja is a lánynak.*
-Egyszerűbb mágikus folyadék, melynek megivásával gyengébb vagy közepes erejű varázslataink utáni elhasznált energiáinkat pótolhatjuk. Kötelező kelléke minden varázslónak. Nem tudom ez kicsit jobban körbeírta-e a hatását, de erre jó.*Teszi vissza a könyvet a helyére.*Vannak még zöld italaim amik elősegítik a gyógyulást és az erősebbek belőlük az ön kitartását, állóképességét javítják. Ezek itt piacon is vásárolható olcsó italok. Ez minden természetben előforduló mérget hatástalanít, ez kicsit ügyesebbé teszi az elfogyasztóját, ez szebbé, de kegyeden már nem fejtené ki a hatását ahogy ez sem. Pedig ilyen drapp színű italhoz már nem kapni hozzávalókat. Pedig ez nemcsak egy kicsit szebbé, de gyorsabbá is teszi az elfogyasztót. Ezek nem érdekelnék?
*Általában csak a pénzét eszi a hobbija. Most kihasználná, hogy valami vissza is jöjjön belőle. Üzlet után pedig egy másikra térne rá. Óvatosan vezetné fel a dolgot.*
-Egyébkén ne értse félre a szándékaimat és nem is kívánok a személyes dolgaiban vájkálni, de ha jól értettem ön a Sellőházból érkezett. Hogy mi dolga volt ott ahhoz semmi közöm, de a véleményét kikérhetném az...öhm... létesítménnyel kapcsolatban? Tudja elég vegyes híreket hallani róla. Jót vagy rosszat egyaránt. Logikus is hisz a kikötőbe nem megy mindenki leellenőrizni úgyhogy valami misztikum is körbe lengi. Nekem közöm a legtöbbhöz nincs viszont a rosszabbak közt hallani arról, hogy az ottani lányok egészségi vagy higiéniai állapota nem a legjobb. És, mint orvosnak, aki korábban egy nemesi háznál szolgált és akinek olyan neve kezd kialakulni amitől a városőrség rangosabb tisztjei is kezdenek előfordulni nálam, így ez már teremt olyan lehetőséget, hogy mindkét fél számára előnyös üzletet köthessünk. Nem kell rosszra gondolni. Számomra az a fontos, hogy megbizonyosodjak, a népesség egészségét nem kell félteni. A sellőház a kikötőben tevékenykedik a városi ellenőrzésen kívül esve. Én hajlandó lennék egy bizonyos névleges összegért elvégezni a helyi lányokon egy egészségügyi vizsgálatot. A rossz pletykák meg lehetnek döntve, hogy nem fertőznek, nekik ha van hátfájástól-hajhullásig bármilyen panaszuk, egy orvosnak elmondhatják és én kezelem is őket. Majd a nevemmel ellátott papírt is adnék a létesítménynek mellyel igazolhatják, hogy én, az összes címemmel biztosítom az odalátogatókat, hogy a lányok egészsége ekkor fel lett mérve és nem találtam semmi problémát. Ez az ötletem támadt. Mit gondol volna rá igény vagy a Sellőház egyáltalán érdemes hely arra, hogy a nevemet merjem adni érte?
*Néz őszinte érdeklődéssel a mágusmesterre. Most először fejtette ki valakinek ezt az ötletét és kíváncsi a lány mit gondol.*
555. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-03-04 21:48:17
Üzenet elküldve: 2022-03-04 21:48:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 677
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 677
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Vidéki kúria//
- Jó pihenést! *köszön el Madytől. Kicsit sajnálja, hogy a lány nem tart velük, de természetesen megérti, hogy fáradt a mögötte álló út miatt és pihenni szeretne.
Ugyan nagyon kíváncsi lett volna Adoaver és az ő beszélgetésére is, mert ránézésre nagyon eltérő típusú mágusok, de ha Intath nem ijeszti el a fiút és jól fogja érezni magát náluk ma este, talán marad velük, így még akár sor kerülhet egyszer erre is.
Sajnos mindenre azonban ő sem tud figyelni, így Intath egyetlen kérdésére már nincsen alkalma választ adni, mert ki tudja, hogy a többiek közül ki köti le éppen a figyelmét helyette, vagy hogy miért kalandozik el éppen kicsit.
Mielőtt azonban magára hagyna a fürdő előtt a tündérlányt és az ifjú mágust, utóbbinak korábbi felvetésére még tud válaszolni.*
- Ó igen, elfelejtettem mondani, illetve nem volt alkalom rá. Szarvasliget a közös tulajdonunk. *világosítja fel a fiút barátságosan.* Minden akkori aranyunkat összedobtuk páran, amink csak volt, és együtt vettük meg. Ez itt mind egy nemesé volt, aki épp Lihanechbe költözött, és az összes artheniori, valamint annak környékén lévő birtokától meg akart szabadulni. Így viszonylag olcsón jutottunk hozzá. Már nem is emlékszem, hogy kinek a neve van a szerződésen, mind aláírtuk, akik itt voltunk akkor, de a lényeg, hogy nincs egyetlen kimondott tulajdonosa ligetnek. A birtok a miénk, az itt élőké.
*Az utolsó mondat talán kissé büszkén hangzik a szájából, de úgy gondolja, hogy erre tényleg az lehet. Jobban érzi magát tudattól, hogy otthonát az itt élőkkel közösen birtokolja, nem csak vendég, szolgáló, esetleg kedvtelésből kitartott akárki, bárki másnak a házában.*
- Én Laut tekintem a vezetőnknek, akivel még nem is találkozhattál, mert neki volt a legnagyobb része az egész megszervezésében és összehozásában, bár ő biztosan tiltakozna ez ellen, Intath pedig a férfi a házban jelenleg. Az ő szavuk talán kicsit többet számít, mint másé, olyan téren, hogy ki költözhet be, de ha úgy döntenél, hogy maradsz, nem hiszem, hogy bárki is tiltakozna ellene, ameddig van szabad szoba. Ami a városi házat illeti, ott nem tudom mi a helyzet, vagy, hogy hivatalosan kinek a tulajdona, csak azt, hogy élnek ott, ahogy mondtam is, nem sokkal előtted ment el egy lány, aki ott lakik.
*Szándékosan várta meg ameddig Thrissaya elmegy fürdeni, így, ha az első mondatait hallhatta is még talán a lány, a következőket már valószínűleg nem fogja, aminek örül, mert nagyon kedvesnek és jólelkűnek tűnik már ilyen rövid ismeretség után is, ezért semmiképpen nem szeretné elszomorítani az Artheniorban történteknek akárcsak érintőlegesen való emlegetésével sem.*
- Az ottani ház a távoli rokonaimé volt, egy testvérpáré, csakhogy nekik nyoma veszett a lázadás után, a tulajdonjogukat igazoló papírok pedig talán elégtek éppen akkor, de amúgy sem hiszem, hogy a város új vezetése elismerné az igényüket arra a házra, ha egyszer azt mondanák, hogy az övék volt egyszer. Feltételezem, hogy akik most irányítják a várost egykor a lázadókkal lehettek, mivel pedig éppen a nemesek ellen lázadtak fel, aligha lenne esélye visszakapni bármelyiknek is egykori birtokát, ha visszakérnék. De nem is hiszem, hogy kellene nekik, legalábbis az én rokonaimnak. Nem véletlenül hagyták el Artheniort, és kezdtek új életet valahol máshol.
*Azt a kényelmetlen gondolatot most el is kergeti magától, hogy talán már nem is élnek. Eleve meglepi már az a tárgyilagosság is, ahogyan eddig képes volt beszélni erről, de minden bizonnyal csak annak köszönhető mindez, hogy feloldódott abban a kellemes és rokonszenves társaságban, ami vacsora alatt körül vette, ligettel együtt pedig azt a városi rezidenciát sohasem érezte otthonának.
Ezek után már tényleg magára hagyja a fiút, végül is elég sok mindent mondott el neki, van, amit emésztgethet. Átgondolni, és főleg válaszolni pedig ráér még a konyhában, vagy akár kint szalonnasütés közben is.
Van azonban dolga a beszéden kívül is bőven. Először is visszasiet a konyhába, majd Viel kihúzott fogát tenyerébe zárva onnan a szobájába.
Kissé félénken és halkan nyitja ki az ajtót.*
- Nagyon sajnálom, hogy ilyen sokáig egyedül kellett hagynom, és még a levesből sem maradt, amit neked is főztem, mert annyi minden történt. *mondja azonnal mielőtt még édesanyja megszólalhatna.* De hoztam egy szép ajándékot, remélem örülni fogsz neki. Egy tündérlány kihúzott foga! *mutatja fel diadalmasan az annyi bajt okozott kis fogat, ami immár teljesen ártalmatlannak látszik, és kicsinek, fehérségével eleve szinte elveszik hószín ujjai között.
Édesanyja nem éppen ilyen belépőre számított, ezért pontosan azt csinálja, mint mindig, amikor megdöbbenti saját lánya éppen valamivel; elneveti magát.*
- Hát... ez nagyon kedves, köszönöm! *lép hozzá, veszi el tőle és nézegeti a fogat.* Majd keresek neki valami szép helyet. De biztos tündérfog? Ugye nem valami kóbor kereskedőtől vetted, aki épp itt járt?
- Ennyire butának nézel? Dehogy! Intath húzta ki Viel szájából. Én segítettem neki, nem is keveset.
*Mivel úgy véli, hogy sem a fürdőzés, sem átöltözés nem fog túl gyorsan megtörténni, és az is eltart egy ideig, ameddig Intath lerendezi Madyvel az üzletet és csatlakozik hozzájuk, nem siet kapkodva, mint első pillanatokban, ösztönösen szeretne, sokkal inkább ráérősen siet. Amúgy van idejük, hiszen az első felpislákoló csillagtól az utolsó eltűnőig elég hosszú az idő. Nem hiszi persze, hogy egész éjjel kint fognak ülni a tűzrakó mellett, tény azonban, hogy sem a tó, sem a csillagok, sem pedig a tűzrakó nem fog elszaladni sehová. A levessel is jól laktak, így az étel elkészítése sem sürgős, mert már senki nem korgó gyomorral fog leülni sütögetni.
Így átöltözés közben mesél. A maga elkalandozgatós, kissé néha körülményes, valahol mégis lényegre törő körmondataival elmeséli a napját, hogy mi minden történt, és ki mindenki jött azóta, hogy elindult délután, hogy Intath megvizsgálja.
Természetesen nem teljesen öncélú beszéd ez. Mivel még mindig lelkifurdalása van az elfogyott leves miatt, és azért is, mert túl sok időre magára hagyta édesanyját, akit ő beszélt rá, hogy maradjon kicsit tovább vele, mint eredetileg tervezte, ezért kötelességének érzi, hogy olyan részletesen meséljen el mindent legjobb tudása szerint, hogy úgy érezhesse, szinte mintha ő is jelen lett volna. Még a leves fűszerezésére is kitér.*
- Szóval sűrű nap volt, rengeteg minden történt, de sajnálom, hogy ilyen sokáig elmaradtam. *fejezi aztán be végül.
Beszéd közben át is öltözik, mivel úgy gondolja, hogy az a nemes kisasszonytól kapott szép ruha, ami rajta volt idáig, nem annyira alkalmas szalonnát sütni, főleg úgy nem, hogy az éjjel azért a tűz mellett is hűvösebb lehet, ezért felveszi régi fekete nadrágját és csizmáját, valamint apró kék-fekete kockás ingét.*
- Semmi baj, nem haragszom. De ez most kicsit fiús. *jegyzi is meg neki az édesanyja.*
- Úgy rémlik, hogy tőled kaptam ezt az inget. És a nadrágot is. *válaszol erre szórakozottan.* Akkor nem zavart?
- Most sem zavar. És persze, tőlem kaptad. Amikor kicsit kisebb voltál. Meg jól is állt, illetve most sem áll rosszul, de szerintem szebb vagy az új ruháidban, amiket Nairada ajándékozott neked.
- Szerintem is azok jobbak, de szalonnát sütni akkor is egyszerűbb lesz így. Még akkor is, ha nem csak szép emlékek kötődnek hozzájuk. Viszont sok szép is. De, ha fiús, akkor ellensúlyozom két copffal. Különben is, hordani szeretném a tőled kapott hajfogókat is valamikor. Amúgy meg, nem állhat mindenkinek olyan jól és természetesen a hosszú ruha, még a legalkalmatlanabb alkalmakkor is, mint neked.
- Ez kedves. *mosolyodik el az édesanyja.* Erről jut eszembe, keresek egy is egy ruhát akkor, ami elég szép, mégsem annyira, hogy ne sajnáljam összezsírozni, ha úgy alakul. Bár nagyon éhes vagyok már, de kicsit később csatlakozom hozzátok. Én is meg akarok fürdeni. Készíts addig nekem is egy nyársat kérlek!
- Ez a legkevesebb.
- És vidd a köpenyedet is!
- Viszem.
*Megcsinálja két hosszú copját a rózsaszín hajfogók segítségével, majd némi habozás után plüssnyulait is gondosan kipárnázott kis kosarukba ülteti mert, nem szeretné szobájában hagyni őket.
Mivel a nyuszik mindig hűségesen kitartottak mellette, most pedig csak azért, mert már mással is süthet szalonnát rajtuk és édesanyján kívül, rosszul érezné magát, ha kettesen hagyná őket egy sötét szobában, ameddig ők kint jól érzik magukat.
Különben is, ha nincsenek vele, kiknek fehér és zsemleszínű kis fejecskéjét simogatná, ha éppen valami gyengéd és puha érintésre vágyik?*
- Kényelmes még remélem. *simogatja meg őket mosolyogva most is, majd köpenyét karjára terítve, halkan, de vidáman dúdolva elindul vissza a konyhába.
Volt egy olyan érzése, hogy elsőnek fog visszaérni, de persze nem bánja.
Köpenyét egyelőre lerakja, de még mindig a kosárral a kezében, először is fél szemmel nyársnak alkalmas gallyakat keresve, közben azonban szalonnát, hagymát és kenyeret válogatva kezdi el szép sorban szerzeményeit kipakolgatni az asztalra. Közben végig mosolyog, de észre sem veszi.*
- Jó pihenést! *köszön el Madytől. Kicsit sajnálja, hogy a lány nem tart velük, de természetesen megérti, hogy fáradt a mögötte álló út miatt és pihenni szeretne.
Ugyan nagyon kíváncsi lett volna Adoaver és az ő beszélgetésére is, mert ránézésre nagyon eltérő típusú mágusok, de ha Intath nem ijeszti el a fiút és jól fogja érezni magát náluk ma este, talán marad velük, így még akár sor kerülhet egyszer erre is.
Sajnos mindenre azonban ő sem tud figyelni, így Intath egyetlen kérdésére már nincsen alkalma választ adni, mert ki tudja, hogy a többiek közül ki köti le éppen a figyelmét helyette, vagy hogy miért kalandozik el éppen kicsit.
Mielőtt azonban magára hagyna a fürdő előtt a tündérlányt és az ifjú mágust, utóbbinak korábbi felvetésére még tud válaszolni.*
- Ó igen, elfelejtettem mondani, illetve nem volt alkalom rá. Szarvasliget a közös tulajdonunk. *világosítja fel a fiút barátságosan.* Minden akkori aranyunkat összedobtuk páran, amink csak volt, és együtt vettük meg. Ez itt mind egy nemesé volt, aki épp Lihanechbe költözött, és az összes artheniori, valamint annak környékén lévő birtokától meg akart szabadulni. Így viszonylag olcsón jutottunk hozzá. Már nem is emlékszem, hogy kinek a neve van a szerződésen, mind aláírtuk, akik itt voltunk akkor, de a lényeg, hogy nincs egyetlen kimondott tulajdonosa ligetnek. A birtok a miénk, az itt élőké.
*Az utolsó mondat talán kissé büszkén hangzik a szájából, de úgy gondolja, hogy erre tényleg az lehet. Jobban érzi magát tudattól, hogy otthonát az itt élőkkel közösen birtokolja, nem csak vendég, szolgáló, esetleg kedvtelésből kitartott akárki, bárki másnak a házában.*
- Én Laut tekintem a vezetőnknek, akivel még nem is találkozhattál, mert neki volt a legnagyobb része az egész megszervezésében és összehozásában, bár ő biztosan tiltakozna ez ellen, Intath pedig a férfi a házban jelenleg. Az ő szavuk talán kicsit többet számít, mint másé, olyan téren, hogy ki költözhet be, de ha úgy döntenél, hogy maradsz, nem hiszem, hogy bárki is tiltakozna ellene, ameddig van szabad szoba. Ami a városi házat illeti, ott nem tudom mi a helyzet, vagy, hogy hivatalosan kinek a tulajdona, csak azt, hogy élnek ott, ahogy mondtam is, nem sokkal előtted ment el egy lány, aki ott lakik.
*Szándékosan várta meg ameddig Thrissaya elmegy fürdeni, így, ha az első mondatait hallhatta is még talán a lány, a következőket már valószínűleg nem fogja, aminek örül, mert nagyon kedvesnek és jólelkűnek tűnik már ilyen rövid ismeretség után is, ezért semmiképpen nem szeretné elszomorítani az Artheniorban történteknek akárcsak érintőlegesen való emlegetésével sem.*
- Az ottani ház a távoli rokonaimé volt, egy testvérpáré, csakhogy nekik nyoma veszett a lázadás után, a tulajdonjogukat igazoló papírok pedig talán elégtek éppen akkor, de amúgy sem hiszem, hogy a város új vezetése elismerné az igényüket arra a házra, ha egyszer azt mondanák, hogy az övék volt egyszer. Feltételezem, hogy akik most irányítják a várost egykor a lázadókkal lehettek, mivel pedig éppen a nemesek ellen lázadtak fel, aligha lenne esélye visszakapni bármelyiknek is egykori birtokát, ha visszakérnék. De nem is hiszem, hogy kellene nekik, legalábbis az én rokonaimnak. Nem véletlenül hagyták el Artheniort, és kezdtek új életet valahol máshol.
*Azt a kényelmetlen gondolatot most el is kergeti magától, hogy talán már nem is élnek. Eleve meglepi már az a tárgyilagosság is, ahogyan eddig képes volt beszélni erről, de minden bizonnyal csak annak köszönhető mindez, hogy feloldódott abban a kellemes és rokonszenves társaságban, ami vacsora alatt körül vette, ligettel együtt pedig azt a városi rezidenciát sohasem érezte otthonának.
Ezek után már tényleg magára hagyja a fiút, végül is elég sok mindent mondott el neki, van, amit emésztgethet. Átgondolni, és főleg válaszolni pedig ráér még a konyhában, vagy akár kint szalonnasütés közben is.
Van azonban dolga a beszéden kívül is bőven. Először is visszasiet a konyhába, majd Viel kihúzott fogát tenyerébe zárva onnan a szobájába.
Kissé félénken és halkan nyitja ki az ajtót.*
- Nagyon sajnálom, hogy ilyen sokáig egyedül kellett hagynom, és még a levesből sem maradt, amit neked is főztem, mert annyi minden történt. *mondja azonnal mielőtt még édesanyja megszólalhatna.* De hoztam egy szép ajándékot, remélem örülni fogsz neki. Egy tündérlány kihúzott foga! *mutatja fel diadalmasan az annyi bajt okozott kis fogat, ami immár teljesen ártalmatlannak látszik, és kicsinek, fehérségével eleve szinte elveszik hószín ujjai között.
Édesanyja nem éppen ilyen belépőre számított, ezért pontosan azt csinálja, mint mindig, amikor megdöbbenti saját lánya éppen valamivel; elneveti magát.*
- Hát... ez nagyon kedves, köszönöm! *lép hozzá, veszi el tőle és nézegeti a fogat.* Majd keresek neki valami szép helyet. De biztos tündérfog? Ugye nem valami kóbor kereskedőtől vetted, aki épp itt járt?
- Ennyire butának nézel? Dehogy! Intath húzta ki Viel szájából. Én segítettem neki, nem is keveset.
*Mivel úgy véli, hogy sem a fürdőzés, sem átöltözés nem fog túl gyorsan megtörténni, és az is eltart egy ideig, ameddig Intath lerendezi Madyvel az üzletet és csatlakozik hozzájuk, nem siet kapkodva, mint első pillanatokban, ösztönösen szeretne, sokkal inkább ráérősen siet. Amúgy van idejük, hiszen az első felpislákoló csillagtól az utolsó eltűnőig elég hosszú az idő. Nem hiszi persze, hogy egész éjjel kint fognak ülni a tűzrakó mellett, tény azonban, hogy sem a tó, sem a csillagok, sem pedig a tűzrakó nem fog elszaladni sehová. A levessel is jól laktak, így az étel elkészítése sem sürgős, mert már senki nem korgó gyomorral fog leülni sütögetni.
Így átöltözés közben mesél. A maga elkalandozgatós, kissé néha körülményes, valahol mégis lényegre törő körmondataival elmeséli a napját, hogy mi minden történt, és ki mindenki jött azóta, hogy elindult délután, hogy Intath megvizsgálja.
Természetesen nem teljesen öncélú beszéd ez. Mivel még mindig lelkifurdalása van az elfogyott leves miatt, és azért is, mert túl sok időre magára hagyta édesanyját, akit ő beszélt rá, hogy maradjon kicsit tovább vele, mint eredetileg tervezte, ezért kötelességének érzi, hogy olyan részletesen meséljen el mindent legjobb tudása szerint, hogy úgy érezhesse, szinte mintha ő is jelen lett volna. Még a leves fűszerezésére is kitér.*
- Szóval sűrű nap volt, rengeteg minden történt, de sajnálom, hogy ilyen sokáig elmaradtam. *fejezi aztán be végül.
Beszéd közben át is öltözik, mivel úgy gondolja, hogy az a nemes kisasszonytól kapott szép ruha, ami rajta volt idáig, nem annyira alkalmas szalonnát sütni, főleg úgy nem, hogy az éjjel azért a tűz mellett is hűvösebb lehet, ezért felveszi régi fekete nadrágját és csizmáját, valamint apró kék-fekete kockás ingét.*
- Semmi baj, nem haragszom. De ez most kicsit fiús. *jegyzi is meg neki az édesanyja.*
- Úgy rémlik, hogy tőled kaptam ezt az inget. És a nadrágot is. *válaszol erre szórakozottan.* Akkor nem zavart?
- Most sem zavar. És persze, tőlem kaptad. Amikor kicsit kisebb voltál. Meg jól is állt, illetve most sem áll rosszul, de szerintem szebb vagy az új ruháidban, amiket Nairada ajándékozott neked.
- Szerintem is azok jobbak, de szalonnát sütni akkor is egyszerűbb lesz így. Még akkor is, ha nem csak szép emlékek kötődnek hozzájuk. Viszont sok szép is. De, ha fiús, akkor ellensúlyozom két copffal. Különben is, hordani szeretném a tőled kapott hajfogókat is valamikor. Amúgy meg, nem állhat mindenkinek olyan jól és természetesen a hosszú ruha, még a legalkalmatlanabb alkalmakkor is, mint neked.
- Ez kedves. *mosolyodik el az édesanyja.* Erről jut eszembe, keresek egy is egy ruhát akkor, ami elég szép, mégsem annyira, hogy ne sajnáljam összezsírozni, ha úgy alakul. Bár nagyon éhes vagyok már, de kicsit később csatlakozom hozzátok. Én is meg akarok fürdeni. Készíts addig nekem is egy nyársat kérlek!
- Ez a legkevesebb.
- És vidd a köpenyedet is!
- Viszem.
*Megcsinálja két hosszú copját a rózsaszín hajfogók segítségével, majd némi habozás után plüssnyulait is gondosan kipárnázott kis kosarukba ülteti mert, nem szeretné szobájában hagyni őket.
Mivel a nyuszik mindig hűségesen kitartottak mellette, most pedig csak azért, mert már mással is süthet szalonnát rajtuk és édesanyján kívül, rosszul érezné magát, ha kettesen hagyná őket egy sötét szobában, ameddig ők kint jól érzik magukat.
Különben is, ha nincsenek vele, kiknek fehér és zsemleszínű kis fejecskéjét simogatná, ha éppen valami gyengéd és puha érintésre vágyik?*
- Kényelmes még remélem. *simogatja meg őket mosolyogva most is, majd köpenyét karjára terítve, halkan, de vidáman dúdolva elindul vissza a konyhába.
Volt egy olyan érzése, hogy elsőnek fog visszaérni, de persze nem bánja.
Köpenyét egyelőre lerakja, de még mindig a kosárral a kezében, először is fél szemmel nyársnak alkalmas gallyakat keresve, közben azonban szalonnát, hagymát és kenyeret válogatva kezdi el szép sorban szerzeményeit kipakolgatni az asztalra. Közben végig mosolyog, de észre sem veszi.*
554. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-03-04 15:20:45
Üzenet elküldve: 2022-03-04 15:20:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 371
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 371
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Vidéki kúria//
*Kellemes csalódottsággal tapasztalja, hogy kisebb aggodalmai ellenére is egész kellemesen érzi magát a többnyire elf csoportban - egy zökkenős kapunézegetés és a biztonsági szolgálat megismerése után, de alig pár szempillantás alatt majdhogynem otthoni minőségű vacsorát fogyaszt többnyire rokonszenves (itt Adoaver ösztönösen Intath irányába küld egy morcos tekintetet, nem is fáradva azzal, hogy a cselekedet alatt kivegye szájából a kanalat) lelkekkel körülvéve, könnyed mosás és további, hangulatos éjszakai étkezés ígéretével megáldva. És még csak meg sem nézték a ház többi részét! Kiváló döntés volt részéről, hogy fölfedezi magának ezt a helyet, vállalva a kockázatot, hogy egy borzalmasan szerencsétlen kanyarral örökké eltűnhet az erdőben, ami most oly távolinak és veszélytelennek tűnik úgy is, hogy tudja, gyakorlatilag mellette helyezkednek el. Ugye nem érzik a lakóik meg a sütögetés szagát?
Néhol belehallgatózik a beszélgetésekbe, de az nem kerüli el figyelmét, mikor a háziasszony szerepét átvett lány, segítőkész kísérőjük hozzá szól. Mostan elgondolkodtatóak a szavai a megannyi, legtöbbször pozitív megfigyelések után, e pillanatban valóban azon a döntésen tépelődik, hogy akkor itt marad. De nem zárhatja csakúgy ki a többi lépést sem.*
- A döntést majd a tulajdonossal való beszélgetés után tenném meg. Addig természetesen itt maradok. *Kacsint ígéretesen. A hosszútávú választás valóban a barátságos, erdős telep felé hajlik. De semmi sem abszolút.*
- Köszönöm a vacsorát. *Hamar végez saját részével, bár nem lehet azt mondani, hogy teljesen; a zöldségek egy része a tálban maradt, ahogy egy kis lé is. Luninari még emlékezhet, hogy már a többiek jövetele előtt is evett valamennyit, ezt és az ég alatti, harmadik lakoma tudta miatt nem engedheti meg magának, hogy mindent megegyen. Amúgy sem olyan nagyétkű ő, ezúttal kifejezetten túlteljesít magán, és ha gyomra nem bánja meg ezt másnap reggel vagy akár éjszaka, még örülhet is.
Laza bólintásokkal megerősíti a feketehajú fél-elf rá illő állításait, és látványos nyújtózásokkal áll fel helyéről, hogy Thrissayaval egy párban találhassanak maguknak Luninari kíséretében alvóhelyiséget, és a fürdőszobát. Ő maga a tanulószobához legközelebbi hálószobai ajtót szemléli ki magának, hiszen ha jól alakulnak a dolgok, elég sokszor fogja megtenni a sétát a két hely között.
A fürdőhöz érve egy, már beösztönzött bólintással engedi egyezik bele a döntésbe. Természetes? Valószínűleg igen, de ha azt feltételezik róla, hogy eddig volt tapasztalata másokra várni mosakodás ügyében, a saját sorára, és nem csobbanhatott bele azonnal a forró, medence méretű kádba, ahol akármeddig lubickolhatott és magában elmélkedhetett, akkor alábecsülik jómódú múltját.* - Hajrá. *Válaszol a vöröshajú tündérnek. Több, kíméletlenül hosszúnak és kínosnak érzett percen keresztül támasztja az ajtó melletti falat, néha egyik lábáról a másikra állva tehetetlenségében, akárcsak érkeztekor.* - Lakás egy nagy közösséggel... *Motyogja magának. Hát ezt azért nem tenné az itten maradás mellett szóló érvek közé.
Talán pár perc telik csak el, talán egy örökkévalóság, egy tiszta Thrissaya találkozik vele; inkább nem kommentál amaz kijelentésére, az etikátlanságon kívül, méretét tekintve ha ennél könnyebben nézne ki, egy nagyobb légáramlat elrabolná.
Számára a tisztálkodás kényelmetlen volt, és nyúlánksága miatt nehézkes. Ekkor kezdi el sokadszorra is hiányolni az óriási fürdőkádat, amit többnyire csak maga használt, embertelen forróságú vízzel töltve. (Hogy mégis hogyan tudták folyamatosan megőrizni azt a hőmérsékletet, arról neki fogalma sem volt; talán okosan elhelyezett fűtőrendszerek, vagy akár mágia tette is benne lehet.) Pár, helyenként aranyköpésekkel kísért manőverezgetés után végül eléggé tisztának találja magát ahhoz, hogy az elkövetkezendő huszonnégy órában legalább ne kelljen szivaccsal agyondörzsölnie magát. Köpenyét ideiglenesen eltárolja táskájában, elgondolkodik, hogy a toronyhoz vásárolt öltözéket vegye magára, de végül marad a szürke civil ruháknál. Többé-kevésbé felfrissülve jelentkezik vissza a konyhához, a meleg víztől kissé bágyadt ábrázattal, de ezenkívül rendben várva a többieket, és a sütögetést.*
*Kellemes csalódottsággal tapasztalja, hogy kisebb aggodalmai ellenére is egész kellemesen érzi magát a többnyire elf csoportban - egy zökkenős kapunézegetés és a biztonsági szolgálat megismerése után, de alig pár szempillantás alatt majdhogynem otthoni minőségű vacsorát fogyaszt többnyire rokonszenves (itt Adoaver ösztönösen Intath irányába küld egy morcos tekintetet, nem is fáradva azzal, hogy a cselekedet alatt kivegye szájából a kanalat) lelkekkel körülvéve, könnyed mosás és további, hangulatos éjszakai étkezés ígéretével megáldva. És még csak meg sem nézték a ház többi részét! Kiváló döntés volt részéről, hogy fölfedezi magának ezt a helyet, vállalva a kockázatot, hogy egy borzalmasan szerencsétlen kanyarral örökké eltűnhet az erdőben, ami most oly távolinak és veszélytelennek tűnik úgy is, hogy tudja, gyakorlatilag mellette helyezkednek el. Ugye nem érzik a lakóik meg a sütögetés szagát?
Néhol belehallgatózik a beszélgetésekbe, de az nem kerüli el figyelmét, mikor a háziasszony szerepét átvett lány, segítőkész kísérőjük hozzá szól. Mostan elgondolkodtatóak a szavai a megannyi, legtöbbször pozitív megfigyelések után, e pillanatban valóban azon a döntésen tépelődik, hogy akkor itt marad. De nem zárhatja csakúgy ki a többi lépést sem.*
- A döntést majd a tulajdonossal való beszélgetés után tenném meg. Addig természetesen itt maradok. *Kacsint ígéretesen. A hosszútávú választás valóban a barátságos, erdős telep felé hajlik. De semmi sem abszolút.*
- Köszönöm a vacsorát. *Hamar végez saját részével, bár nem lehet azt mondani, hogy teljesen; a zöldségek egy része a tálban maradt, ahogy egy kis lé is. Luninari még emlékezhet, hogy már a többiek jövetele előtt is evett valamennyit, ezt és az ég alatti, harmadik lakoma tudta miatt nem engedheti meg magának, hogy mindent megegyen. Amúgy sem olyan nagyétkű ő, ezúttal kifejezetten túlteljesít magán, és ha gyomra nem bánja meg ezt másnap reggel vagy akár éjszaka, még örülhet is.
Laza bólintásokkal megerősíti a feketehajú fél-elf rá illő állításait, és látványos nyújtózásokkal áll fel helyéről, hogy Thrissayaval egy párban találhassanak maguknak Luninari kíséretében alvóhelyiséget, és a fürdőszobát. Ő maga a tanulószobához legközelebbi hálószobai ajtót szemléli ki magának, hiszen ha jól alakulnak a dolgok, elég sokszor fogja megtenni a sétát a két hely között.
A fürdőhöz érve egy, már beösztönzött bólintással engedi egyezik bele a döntésbe. Természetes? Valószínűleg igen, de ha azt feltételezik róla, hogy eddig volt tapasztalata másokra várni mosakodás ügyében, a saját sorára, és nem csobbanhatott bele azonnal a forró, medence méretű kádba, ahol akármeddig lubickolhatott és magában elmélkedhetett, akkor alábecsülik jómódú múltját.* - Hajrá. *Válaszol a vöröshajú tündérnek. Több, kíméletlenül hosszúnak és kínosnak érzett percen keresztül támasztja az ajtó melletti falat, néha egyik lábáról a másikra állva tehetetlenségében, akárcsak érkeztekor.* - Lakás egy nagy közösséggel... *Motyogja magának. Hát ezt azért nem tenné az itten maradás mellett szóló érvek közé.
Talán pár perc telik csak el, talán egy örökkévalóság, egy tiszta Thrissaya találkozik vele; inkább nem kommentál amaz kijelentésére, az etikátlanságon kívül, méretét tekintve ha ennél könnyebben nézne ki, egy nagyobb légáramlat elrabolná.
Számára a tisztálkodás kényelmetlen volt, és nyúlánksága miatt nehézkes. Ekkor kezdi el sokadszorra is hiányolni az óriási fürdőkádat, amit többnyire csak maga használt, embertelen forróságú vízzel töltve. (Hogy mégis hogyan tudták folyamatosan megőrizni azt a hőmérsékletet, arról neki fogalma sem volt; talán okosan elhelyezett fűtőrendszerek, vagy akár mágia tette is benne lehet.) Pár, helyenként aranyköpésekkel kísért manőverezgetés után végül eléggé tisztának találja magát ahhoz, hogy az elkövetkezendő huszonnégy órában legalább ne kelljen szivaccsal agyondörzsölnie magát. Köpenyét ideiglenesen eltárolja táskájában, elgondolkodik, hogy a toronyhoz vásárolt öltözéket vegye magára, de végül marad a szürke civil ruháknál. Többé-kevésbé felfrissülve jelentkezik vissza a konyhához, a meleg víztől kissé bágyadt ábrázattal, de ezenkívül rendben várva a többieket, és a sütögetést.*
553. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-03-04 11:59:57
Üzenet elküldve: 2022-03-04 11:59:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Vidéki kúria//
//Intath- Mady//
*Miközben esznek nem igazán nézi a többieket, hiszen az evés mindenkinek a saját dolga. Luni pedig ismét biztosítja szavaival arról, hogy a szőke hajú elfben bizony megbízhat, mert tudja a dolgát. Közben hallja, hogy a kék köpenyes férfihoz is szól a lány és bizony a mágiáról van szó, hogy a toronyban nem olcsó a tanulás, ezt miközben még rág bólogatással meg is erősíti.*
-Bizony, az öreg ismeri a szakmai minden csínján, ám kisajtolni a tudást belőle igencsak aranyigényes. *Tesz rá egy megjegyzés, mert bizony Lunitól ő is szívesebben tanul, mint attól a vén mágustól, kedélyben is egészen más és a tanulás légköre sem összehasonlítható. Viszont néha bizony vissza kell térni az alapokhoz és a gyökerekhez, ha a mágus tovább akar lépni. Majd evés után mindenki megkapja az instrukciókat, bizony ő már törtött itt éjszakát és meglehetősen kényelmesnek is tartotta a szállást. Emlékszik is még, hogy melyik volt az, szerencsére nem igazán kellett beljebb bolyongani, mert nem ismeri még ki igazán magát itt, annyi időt nem töltött még a házban.*
-Rendben, köszönöm. *Válaszol vissza, tudja, hogy a ládában talál ágyneműt is, így nem is kell a segítség, hogy előkészüljön majd az alváshoz. Szót ejtenek a további menetrendről is, hogy majd itt a konyhában találkoznak, ha mindenki elkészült az esti sütögetéshez.*
-Érezzétek jól magatokat. *Miután pedig megy mindenki a dolgára a szőke elf hozzá fordul.*
-Természetesen, csak utánad. *Hiszen ő aztán nem tudja merre is kéne indulni, így csak követi a férfit és lehetőleg semmihez se nyúl hozzá, ez nála egy el, hiszen egy alkimista laborjában bizonyára már egy levert üvegcse is nagy kárt tudna okozni. Így csak megáll az ajtóban, talán egy lépést tesz beljebb, de többet nem, megvárja, míg a férfi odahozza azt, amiről beszéltek.*
-Ha kicsit erősebb az nem probléma. *Teszi még hozzá.*
//Intath- Mady//
*Miközben esznek nem igazán nézi a többieket, hiszen az evés mindenkinek a saját dolga. Luni pedig ismét biztosítja szavaival arról, hogy a szőke hajú elfben bizony megbízhat, mert tudja a dolgát. Közben hallja, hogy a kék köpenyes férfihoz is szól a lány és bizony a mágiáról van szó, hogy a toronyban nem olcsó a tanulás, ezt miközben még rág bólogatással meg is erősíti.*
-Bizony, az öreg ismeri a szakmai minden csínján, ám kisajtolni a tudást belőle igencsak aranyigényes. *Tesz rá egy megjegyzés, mert bizony Lunitól ő is szívesebben tanul, mint attól a vén mágustól, kedélyben is egészen más és a tanulás légköre sem összehasonlítható. Viszont néha bizony vissza kell térni az alapokhoz és a gyökerekhez, ha a mágus tovább akar lépni. Majd evés után mindenki megkapja az instrukciókat, bizony ő már törtött itt éjszakát és meglehetősen kényelmesnek is tartotta a szállást. Emlékszik is még, hogy melyik volt az, szerencsére nem igazán kellett beljebb bolyongani, mert nem ismeri még ki igazán magát itt, annyi időt nem töltött még a házban.*
-Rendben, köszönöm. *Válaszol vissza, tudja, hogy a ládában talál ágyneműt is, így nem is kell a segítség, hogy előkészüljön majd az alváshoz. Szót ejtenek a további menetrendről is, hogy majd itt a konyhában találkoznak, ha mindenki elkészült az esti sütögetéshez.*
-Érezzétek jól magatokat. *Miután pedig megy mindenki a dolgára a szőke elf hozzá fordul.*
-Természetesen, csak utánad. *Hiszen ő aztán nem tudja merre is kéne indulni, így csak követi a férfit és lehetőleg semmihez se nyúl hozzá, ez nála egy el, hiszen egy alkimista laborjában bizonyára már egy levert üvegcse is nagy kárt tudna okozni. Így csak megáll az ajtóban, talán egy lépést tesz beljebb, de többet nem, megvárja, míg a férfi odahozza azt, amiről beszéltek.*
-Ha kicsit erősebb az nem probléma. *Teszi még hozzá.*
552. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-03-04 01:00:07
Üzenet elküldve: 2022-03-04 01:00:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1591
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1591
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Vidéki kúria//
*A kis furcsa szemszínnel rendelkező tündérlány fajához illő bájosságával hamar szimpatikussá válik a doki szemében. Határozottan szívesen megsimogatná a buksiját. Pedig nem kevés cirógatást és ölelést osztott ma már ki aranyos lányoknak, de úgy látszik még mindig maradt. A sok cirógatást kapott Luninari megjegyzésére miszerint igaza van mint majdnem mindig játékosan felemeli az ujját, hogy kijavítsa.*
-Mint mindig.
*Kuncog jót jelezvén, hogy ő is csak viccelt. Részben. A csinos varázslómester végül bizalmat szavaz a dokinak aki tudja jól, hogy nem vackot árul és ha nem hisznek neki akkor azért megsértődött volna. Így viszont nem. A rosszul sikerült főzeteit ki szokta önteni. Amiből amúgy van elég ahhoz, hogy veszteséges révén egyelőre csak hobbi maradjon az alkímia számára. Mikor leül közéjük akkor a tündérke múltját is megtudják akinek motivációja nem teljesen jön át az elfnek.*
-Bocsáss meg, de nem teljesen értelek. Tudod mi is a tejéért tartjuk a kecskéket és a tojásukért a tyúkokat.
*Számára ez a természetes. Szórakozásból minek tartana bárki állatot? Ezt nem nagyon érti. Viszont asztalra kerül a leves. Kifejtve, hogy nem ennyi főnek készült. Amire a doki kedvenc varázsnyuszi lányának tanítója egyből szerénykedni is kezd.*
-Tessék csak amennyi jól esik. Luninari keze munkáját érdemes megkóstolni. És igazán nincs oka panaszkodni annak a lónak sem.
*Bókol egyszerre mindkét lánynak. És nem is hazudik. Luninari biztos finomat tud főzni és a mágusmester is bár szép magas, de olyan tipikus elf testalkatúnak tűnik. Rájuk meg nem jellemző a sok husi. Arra, hogy vacsora után rendezzék le az üzletet a doki bólint. Neki nincs ellenére a dolog. Mikor pedig megérkezik az a sokat emlegetett leves jóízűen elkezdi enni és felmagasztalja a szakácsnét. Ha nem volnának itt ennyien meg is csókolgatná, azt a két kis vékony kezét érte. Mások is csatlakoznak az elf bókjaihoz. És mint kiderül volna még ez után más is. A doki azért is örül mert egy lovat is meg tudna enni és azért is mert ezt, rég megígérték már egymásnak. Amit szóvá is tesz. A nyikhaj mágusféléről, mint kiderül nem is tudja, hogy itt akar-e maradni. Bár a félvér lány szavai kicsit megzavarják a doki fejét.*
-Ikrünket?
*Nem esik le neki, hogy Aleimord otthagyott kúriájáról van szó. Luninari se beszélt még olyat, hogy neki lenne ikertestvére. Méghozzá kivel közösen? Ez most hirtelen sok volt a férfi számára. Azért a lány igyekszik itt tartani a férfit aminek az elf annyira nem örül. Nem ismeri, sok itt a lány akiket úgy érez meg kell védenie és olyan béna feje van. Az a fajta akivel szükségének érzi éreztetnie a helyét. Ha hajón lennének kicseszne vele párszor meg beszólogatna neki. Nem mindenkivel olyan kedves mint az aranyos lányokkal. Míg meg nem kapja amit akart és már rég messze van. Miután kellemes csevej társaságában elfogyott a leves ismét a félvér veszi fel a fertálymester szerepét és mindenkinek kiadja a feladatát persze csak a maga kedves aranyos módján nem úgy ahogy annak idején a hajón szokta meg a doki Bivalytól a böhöm orktól. A fürdésre készülők után azért vidám hangon még odaszól.*
-Rendben, de vigyázzatok.*Ezt Adoaver veheti figyelmeztetésnek is a korábbi beszélgetésük alapján. Majd pár pillanat késéssel kiegészíti.*Nehogy aztán megfázzatok vizes fejjel odakint.
*Barátságos mosolya nem árulja el a szavai mögött bujkáló fenyegetést. Majd Maydeline-hez fordul.*
-Mehetünk?
*A kis furcsa szemszínnel rendelkező tündérlány fajához illő bájosságával hamar szimpatikussá válik a doki szemében. Határozottan szívesen megsimogatná a buksiját. Pedig nem kevés cirógatást és ölelést osztott ma már ki aranyos lányoknak, de úgy látszik még mindig maradt. A sok cirógatást kapott Luninari megjegyzésére miszerint igaza van mint majdnem mindig játékosan felemeli az ujját, hogy kijavítsa.*
-Mint mindig.
*Kuncog jót jelezvén, hogy ő is csak viccelt. Részben. A csinos varázslómester végül bizalmat szavaz a dokinak aki tudja jól, hogy nem vackot árul és ha nem hisznek neki akkor azért megsértődött volna. Így viszont nem. A rosszul sikerült főzeteit ki szokta önteni. Amiből amúgy van elég ahhoz, hogy veszteséges révén egyelőre csak hobbi maradjon az alkímia számára. Mikor leül közéjük akkor a tündérke múltját is megtudják akinek motivációja nem teljesen jön át az elfnek.*
-Bocsáss meg, de nem teljesen értelek. Tudod mi is a tejéért tartjuk a kecskéket és a tojásukért a tyúkokat.
*Számára ez a természetes. Szórakozásból minek tartana bárki állatot? Ezt nem nagyon érti. Viszont asztalra kerül a leves. Kifejtve, hogy nem ennyi főnek készült. Amire a doki kedvenc varázsnyuszi lányának tanítója egyből szerénykedni is kezd.*
-Tessék csak amennyi jól esik. Luninari keze munkáját érdemes megkóstolni. És igazán nincs oka panaszkodni annak a lónak sem.
*Bókol egyszerre mindkét lánynak. És nem is hazudik. Luninari biztos finomat tud főzni és a mágusmester is bár szép magas, de olyan tipikus elf testalkatúnak tűnik. Rájuk meg nem jellemző a sok husi. Arra, hogy vacsora után rendezzék le az üzletet a doki bólint. Neki nincs ellenére a dolog. Mikor pedig megérkezik az a sokat emlegetett leves jóízűen elkezdi enni és felmagasztalja a szakácsnét. Ha nem volnának itt ennyien meg is csókolgatná, azt a két kis vékony kezét érte. Mások is csatlakoznak az elf bókjaihoz. És mint kiderül volna még ez után más is. A doki azért is örül mert egy lovat is meg tudna enni és azért is mert ezt, rég megígérték már egymásnak. Amit szóvá is tesz. A nyikhaj mágusféléről, mint kiderül nem is tudja, hogy itt akar-e maradni. Bár a félvér lány szavai kicsit megzavarják a doki fejét.*
-Ikrünket?
*Nem esik le neki, hogy Aleimord otthagyott kúriájáról van szó. Luninari se beszélt még olyat, hogy neki lenne ikertestvére. Méghozzá kivel közösen? Ez most hirtelen sok volt a férfi számára. Azért a lány igyekszik itt tartani a férfit aminek az elf annyira nem örül. Nem ismeri, sok itt a lány akiket úgy érez meg kell védenie és olyan béna feje van. Az a fajta akivel szükségének érzi éreztetnie a helyét. Ha hajón lennének kicseszne vele párszor meg beszólogatna neki. Nem mindenkivel olyan kedves mint az aranyos lányokkal. Míg meg nem kapja amit akart és már rég messze van. Miután kellemes csevej társaságában elfogyott a leves ismét a félvér veszi fel a fertálymester szerepét és mindenkinek kiadja a feladatát persze csak a maga kedves aranyos módján nem úgy ahogy annak idején a hajón szokta meg a doki Bivalytól a böhöm orktól. A fürdésre készülők után azért vidám hangon még odaszól.*
-Rendben, de vigyázzatok.*Ezt Adoaver veheti figyelmeztetésnek is a korábbi beszélgetésük alapján. Majd pár pillanat késéssel kiegészíti.*Nehogy aztán megfázzatok vizes fejjel odakint.
*Barátságos mosolya nem árulja el a szavai mögött bujkáló fenyegetést. Majd Maydeline-hez fordul.*
-Mehetünk?
551. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-03-02 21:26:56
Üzenet elküldve: 2022-03-02 21:26:56
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Vidéki kúria//
*Az, hogy fürgén lapátolja be a levest aprócska szájába, mutatja hűen, igazán ízlik neki a leves. Persze azért vigyáz is a habzsolással, mert szemei ide-oda szökkennek az asztaltársaságon, akárcsak szitakötő szárnyai. Mindenki mondanivalója nagyon érdekli és az elmúlt idő bágyasztó némasága most olyan hévvel törik meg, hogy jó kedvében még sütni-főzni és takarítani is nekilátna, lelkesedésében. Igencsak feldobódott a hangulata, a többiek is jó kedélyűek. A leves legutolsó kortyát is bekebelezve, hasát simogatva dől hátra. Na, azért jut majd még hely a sült szalonnának is. Legalább addig kibírja, csak nehogy elálmosodjon hirtelen jóllakottságában. Luninari, aki szerinte amúgy is e ház úrnője, mert neki így tűnik, hamarjában elvezényli a kis csapatot. Ki eddigi saját szobájába és alkudozni, ki új helyet foglalni és fürdeni. Felmarkolva kevéske holmiját hát követi a leányt, s a mutatott szobák közül választ egyet. A szokványos méretekkel egyelőre nem lesz gondja, s most amúgy is jobban várja a fürdést és a sütögetést, hogy ezen tovább töprengjen. Gyorsan lepakol hát, tiszta ruhát és egyebet vesz magához és Adoaver felé mosolyogva tűnik el a fürdőhelyiségben.*
- Sietek!
*Szól az ígéret csengő vidám hangon, s máris dobálja le magáról ruháit, a zárt ajtó mögött ugye. Számára valamivel könnyebb lehet elmerülni az egyik dézsában, de nem kell félni, tud úszni. S amúgy is, azért nem olyan apró ő! Élvezkedőn mocorog a forró vízben, s erőst csutakolja magáról az út porát. Még haját is megmossa, mert annak kihagyása már igazán zavarná. Végezvén mind ezekkel gyorsan megtörülközik, s kifacsart haját be is tekeri a törülközőjével. Rajta is hagyja, míg sötétzöld nadrágot és a tisztább "puhább" barna cipőjét fel nem húzza. Végül lila inge következik és az egyetlen kabát, ami sötétzöld alapon barna hímzéses. Koszos holmiját elrejti zsákjában, s minden koszt s vizet maga után felszedve átengedi a helyet a férfinak.*
- Kilókkal könnyebb lettem szerintem.
*Sóhajt fel elégedetten, hiszen olyan csuda jó érzés volt a tisztálkodás! Szobájában visszatérve félreteszi holmiját, amit alkalmasint kimos. S talán lesz majd esélye pár újabb darab beszerzésére, ha már itt marad. Haját törölgetve a törülközővel szárítkozni igyekszik, majd azt hátra hagyva az út során érzett kandalló felé veszi irányát. A közelében leülve várja, hogy átmelegedjen újra, és haja száradjon. Csak el ne pilledjen.*
*Az, hogy fürgén lapátolja be a levest aprócska szájába, mutatja hűen, igazán ízlik neki a leves. Persze azért vigyáz is a habzsolással, mert szemei ide-oda szökkennek az asztaltársaságon, akárcsak szitakötő szárnyai. Mindenki mondanivalója nagyon érdekli és az elmúlt idő bágyasztó némasága most olyan hévvel törik meg, hogy jó kedvében még sütni-főzni és takarítani is nekilátna, lelkesedésében. Igencsak feldobódott a hangulata, a többiek is jó kedélyűek. A leves legutolsó kortyát is bekebelezve, hasát simogatva dől hátra. Na, azért jut majd még hely a sült szalonnának is. Legalább addig kibírja, csak nehogy elálmosodjon hirtelen jóllakottságában. Luninari, aki szerinte amúgy is e ház úrnője, mert neki így tűnik, hamarjában elvezényli a kis csapatot. Ki eddigi saját szobájába és alkudozni, ki új helyet foglalni és fürdeni. Felmarkolva kevéske holmiját hát követi a leányt, s a mutatott szobák közül választ egyet. A szokványos méretekkel egyelőre nem lesz gondja, s most amúgy is jobban várja a fürdést és a sütögetést, hogy ezen tovább töprengjen. Gyorsan lepakol hát, tiszta ruhát és egyebet vesz magához és Adoaver felé mosolyogva tűnik el a fürdőhelyiségben.*
- Sietek!
*Szól az ígéret csengő vidám hangon, s máris dobálja le magáról ruháit, a zárt ajtó mögött ugye. Számára valamivel könnyebb lehet elmerülni az egyik dézsában, de nem kell félni, tud úszni. S amúgy is, azért nem olyan apró ő! Élvezkedőn mocorog a forró vízben, s erőst csutakolja magáról az út porát. Még haját is megmossa, mert annak kihagyása már igazán zavarná. Végezvén mind ezekkel gyorsan megtörülközik, s kifacsart haját be is tekeri a törülközőjével. Rajta is hagyja, míg sötétzöld nadrágot és a tisztább "puhább" barna cipőjét fel nem húzza. Végül lila inge következik és az egyetlen kabát, ami sötétzöld alapon barna hímzéses. Koszos holmiját elrejti zsákjában, s minden koszt s vizet maga után felszedve átengedi a helyet a férfinak.*
- Kilókkal könnyebb lettem szerintem.
*Sóhajt fel elégedetten, hiszen olyan csuda jó érzés volt a tisztálkodás! Szobájában visszatérve félreteszi holmiját, amit alkalmasint kimos. S talán lesz majd esélye pár újabb darab beszerzésére, ha már itt marad. Haját törölgetve a törülközővel szárítkozni igyekszik, majd azt hátra hagyva az út során érzett kandalló felé veszi irányát. A közelében leülve várja, hogy átmelegedjen újra, és haja száradjon. Csak el ne pilledjen.*
550. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-03-02 20:32:01
Üzenet elküldve: 2022-03-02 20:32:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 677
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 677
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Vidéki kúria//
- Nem hiszem, hogy van szebb dolog a világon, mint sütögetni kezdeni és várni feljönni az első csillagokat, majd nézni, ahogy lassan leszáll ránk az éj. *mosolyog a tündérlányra kedvesen.* Viszont Intnek igaza van, mint majdnem mindig. *folytatja, amikor már mindannyian az asztalnál ülnek, és az első néhány kanálnyi levesből is egyesült már valamennyi velük.* Én minden segítségnek nagyon örülök, de tényleg nem kell túlzásba vinni. Szerintem is mindenki csak annyit tegyen meg, amennyire képes. Ahogyan Intath sem áll neki lovakat etetni, úgy én sem fogok majd fogat húzni holnap.
*Mindenki hozzáadja önmagát a nagy közöshöz képességeihez és lehetőségeihez mérten, valahogy így képeli, ilyen ideális liget kép lebeg lelki szemei előtt, bár igazából ez nem is utópia, hanem valóság szerinte, hiszen szerinte eddig is hasonlóképpen éltek itt. Intath is ezt mondta csak a maga módján. Mégis, bármennyire is egyetért most is a dokival, valamennyire viszolyog attól, hogy túlságosan is idillinek fesse le a helyet, ahol élnek, nehogy legyen, akit majd éppen ez ijeszt el innen. Hiába tudja ugyan, hogy a vita és a viszály nem jó, de azt is sejti valahogyan, hogy a túlzott harmónia és nyugalom meg képes hamar unalomba fulladni, ami legalább annyira nincsen jó hatással a hétköznapokra, mint mondjuk egy lázadás. Éppen csak máshogyan pusztít.
Más kérdés, hogy mivel ő belülről látott már egy nagy lázadás okozta káoszt, ezerszer inkább szeretne unatkozni minden egyes nap, mint hogy még egyszer az életéért kelljen reszketnie egy pincében bujkálva.
Most azonban szó sincs ilyesmiről, éppen ellenkezőleg, nem csak teljesen biztonságban érzi magát, hanem egyben vidám is lesz, ahogyan majdnem mindenki mond valami kedveset neki a levesére.
Bármennyire is jól esnek viszont neki a bókok, Intét azért némi fenntartással kezeli két okból is. Egyrészt tudja, hogy milyen kedves az elf igazi arca, - mármint amikor nem éppen általa egyáltalán meg nem értett lovakkal üvöltözik egy istállóban, olyan komolysággal, mintha azok minden egyes szavát értenék, vagy pedig nem egy város lángol éppen beszélgetésük bizarr és ijesztő háttereként, - így kinézi belőle, hogy nem is ízlik neki a levese, éppen csak megbántani nem szeretné. Másrészt, ugyan édesanyjával sokat főzött, de teljesen egyedül keveset, így nem biztos benne, hogy sikerült maradéktalanul elsajátítani az ő tudományát, bármennyire is szerette volna.
Valami miatt mégis inkább arra hajlik, hogy Intath nem csak azért dicséri meg az ételt, hogy ne bántsa meg, ez pedig az, hogy mivel most főleg a beteg Viel számára és kedvéért főzött, - bár a kifejezést nem szereti, mert túlzónak érzi és közhelyesnek, - tényleg, szívét-lelkét beleadta, hogy valóban finom legyen.
De Mady is azt mondja, hogy kellemesen fűszerezett és Adoaver is megerősíti abban, hogy valóban finom, bár lehet szintén csak udvariasságból.
Mindenesetre úgy van vele, hogy inkább elhiszi, hogy tényleg jól sikerült, mint hogy szabadkozni kezdjen, hogy annyira biztosan nem lehet finom, mint amennyire mondják.
Amúgy sem szerette soha azokat a háziasszonyokat, akik addig hajtogatták, hogy nem is olyan jó a vendégek elé felszolgált étel, mint szerették volna, kicsit talán sótlan lett, meg többi álszerény álkifogás, hogy aztán szerencsétlen vendégeknek agyon kelljen dicsérni a főztjüket egész ebéd, vagy vacsora alatt. Mindig feszélyezték és idegesítették is az ilyen alkalmak, még akkor is, ha túl sokban nem lehetett része, tekintve, hogy mint a falu egyetlen félvérét, ha anyját hívták is vendégségbe, őt nem szívesen vele együtt. Bárhogy is, inkább úgy dönt, hogy ő nem fogja elkövetni azt az álszerénységnek álcázott, valójában azonban az önmagasztaltatás vágyából fakadó hibát, mint egykori vendéglátói közül néhányan, és semmiképpen nem fogja szétdicsértetni magát, akár jót sikerült főznie, akár valami rettenetet leves formájába öntve.*
- Köszönöm, örülök, ha tényleg ízlik! *mondja inkább mosolyogva, és ő maga is enni kezd. Legalább abban biztos lehet, hogy saját levese neki is ízlik.
Még jobban örül azonban annak, hogy ötletét a szalonnasütésről senki sem veti el, sőt Intath még arra is emlékszik, hogy mikor beszéltek először arról, amit most meg is valósíthatnak.*
- Sajnos túl rég, de most legalább végre eddig is eljutottunk.
*Ebből talán más is kitalálhatja, hogy nem napokkal ezelőtt ismerték meg egymást, viszont talán mindez nagyobb nyomatékot ad következő szavainak is.
Mert élete eddigi legnagyobb részében senkit sem érdekelt, hogy kiről mit gondol, ezért, most nagyon jól esik neki, amit Maydeleine mond, hogy az ő Intathba vetett bizalma éppen elég ahhoz, hogy ő is megbízzon benne. Számít a szava. Vége valahára valakinek valahol.*
- Köszönöm *bólint Mady felé mosolyogva.* Intath tényleg nagyon érti a dolgát, nekem elhiheted.
*A másik lány által használt bizalom valóban jó szó. Tényleg nagyon bízik az elfben. Végtére is, ha nem így lenne, nyilván nem hagyta volna neki, hogy megvizsgálja, ami, bár nem vetkőzött le előtte nagyon, mégis csak azzal járt mindez, hogy bőrének olyan pontjait is megtekintse, amit előtte még nem látott más férfi, még Thim sem, aki jó eséllyel sokkal többet szeretett volna, mint barátkozni és beszélgetni.
Furcsa az egész. Első találkozásuk megijesztette, de az már régen volt, ráadásul akkor meglehetősen zaklatott lelkiállapotban is volt. Mégiscsak akkor ölték meg majdnem két nap alatt kétszer. Ha ma kerülne hasonló helyzetbe, akkor már akár édesanyjának, akár Thimnek, akár Madynek, de persze nem utolsó sorban saját magának köszönhetően képes lenne elhárítani magától ezt a vészt.*
- Rajtam nem múlik, mert én itt leszek. Te döntöd el, hogy inkább visszamennél megkeresni a városban a mi ikrünket, vagy itt maradsz. Én mindenképpen örülnék, ha te is maradnál legalább egy kicsit, és minden este ennénk egy jót. *mondja ezúttal csak Adoavernek, nem feledkezve meg róla, hiszen bármennyire is zavarban van szegény, vagy próbál félrehúzódni, attól még ő is része az társaságnak.*
- Nem tudom, hogy jártál-e már a Mágustoronynál, de rettenetesen drága ott tanulni. Egyszerűbb, ha megtanítjuk egymásnak, amit már tudunk, ahogyan Mady és én csináltuk korábban.
*Persze ez is csak egy javaslat, lehetősége egy legközelebbinél kissé távolabbi jövőnek. A leves elfogyasztása után ellenben rá várnak a nagyon is jelenben lévő, gyakorlati teendők, miután mindenki kívánságát végighallgatta.
Ugyan még mindig kissé furcsa számára, hogy egykori száműzöttként, majd menekültként és kezdő mágusként hirtelen liget háziasszonyának érzi magát, azért igyekszik felnőni a feladathoz.*
- Mivel Thrissaya biztosan, és Adoaver te talán tovább maradsz itt mint egyetlen éjszaka, szerintem előbb ti válasszanak szobát magatoknak. Madyé marad, ahol legutóbb aludt, ő és Int addig elintézik egymást közt, amit kell, ameddig ti körülnéztek velem. *mondja, majd reményei szerint a jóllakott tündérlány és Adoaver egyaránt követve őt kiválasztják saját szobájukat az általa mutatottak közül.
Ezek után vezeti el őket a fürdőhöz.*
- Thrissaya az első, te a második, bár gondolom ez természetes. *mondja a másik mágusnak és a tündérlánynak.*
- Miután megfürödtetek és átöltöztetek, találkozunk a konyhában. Addigra szerintem Intath is ott lesz és én is hozom anyát, aki lemaradt a levesről.
*Elmondva kissé körülményesnek hangzik, mégis igazábóll egyszerűnek szerinte. Lélekben ugyanakkor máris a tűzrakó mellett ül a tónál várva felragyogni az első csillagokat és a holdat.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.03.02 21:36:30
- Nem hiszem, hogy van szebb dolog a világon, mint sütögetni kezdeni és várni feljönni az első csillagokat, majd nézni, ahogy lassan leszáll ránk az éj. *mosolyog a tündérlányra kedvesen.* Viszont Intnek igaza van, mint majdnem mindig. *folytatja, amikor már mindannyian az asztalnál ülnek, és az első néhány kanálnyi levesből is egyesült már valamennyi velük.* Én minden segítségnek nagyon örülök, de tényleg nem kell túlzásba vinni. Szerintem is mindenki csak annyit tegyen meg, amennyire képes. Ahogyan Intath sem áll neki lovakat etetni, úgy én sem fogok majd fogat húzni holnap.
*Mindenki hozzáadja önmagát a nagy közöshöz képességeihez és lehetőségeihez mérten, valahogy így képeli, ilyen ideális liget kép lebeg lelki szemei előtt, bár igazából ez nem is utópia, hanem valóság szerinte, hiszen szerinte eddig is hasonlóképpen éltek itt. Intath is ezt mondta csak a maga módján. Mégis, bármennyire is egyetért most is a dokival, valamennyire viszolyog attól, hogy túlságosan is idillinek fesse le a helyet, ahol élnek, nehogy legyen, akit majd éppen ez ijeszt el innen. Hiába tudja ugyan, hogy a vita és a viszály nem jó, de azt is sejti valahogyan, hogy a túlzott harmónia és nyugalom meg képes hamar unalomba fulladni, ami legalább annyira nincsen jó hatással a hétköznapokra, mint mondjuk egy lázadás. Éppen csak máshogyan pusztít.
Más kérdés, hogy mivel ő belülről látott már egy nagy lázadás okozta káoszt, ezerszer inkább szeretne unatkozni minden egyes nap, mint hogy még egyszer az életéért kelljen reszketnie egy pincében bujkálva.
Most azonban szó sincs ilyesmiről, éppen ellenkezőleg, nem csak teljesen biztonságban érzi magát, hanem egyben vidám is lesz, ahogyan majdnem mindenki mond valami kedveset neki a levesére.
Bármennyire is jól esnek viszont neki a bókok, Intét azért némi fenntartással kezeli két okból is. Egyrészt tudja, hogy milyen kedves az elf igazi arca, - mármint amikor nem éppen általa egyáltalán meg nem értett lovakkal üvöltözik egy istállóban, olyan komolysággal, mintha azok minden egyes szavát értenék, vagy pedig nem egy város lángol éppen beszélgetésük bizarr és ijesztő háttereként, - így kinézi belőle, hogy nem is ízlik neki a levese, éppen csak megbántani nem szeretné. Másrészt, ugyan édesanyjával sokat főzött, de teljesen egyedül keveset, így nem biztos benne, hogy sikerült maradéktalanul elsajátítani az ő tudományát, bármennyire is szerette volna.
Valami miatt mégis inkább arra hajlik, hogy Intath nem csak azért dicséri meg az ételt, hogy ne bántsa meg, ez pedig az, hogy mivel most főleg a beteg Viel számára és kedvéért főzött, - bár a kifejezést nem szereti, mert túlzónak érzi és közhelyesnek, - tényleg, szívét-lelkét beleadta, hogy valóban finom legyen.
De Mady is azt mondja, hogy kellemesen fűszerezett és Adoaver is megerősíti abban, hogy valóban finom, bár lehet szintén csak udvariasságból.
Mindenesetre úgy van vele, hogy inkább elhiszi, hogy tényleg jól sikerült, mint hogy szabadkozni kezdjen, hogy annyira biztosan nem lehet finom, mint amennyire mondják.
Amúgy sem szerette soha azokat a háziasszonyokat, akik addig hajtogatták, hogy nem is olyan jó a vendégek elé felszolgált étel, mint szerették volna, kicsit talán sótlan lett, meg többi álszerény álkifogás, hogy aztán szerencsétlen vendégeknek agyon kelljen dicsérni a főztjüket egész ebéd, vagy vacsora alatt. Mindig feszélyezték és idegesítették is az ilyen alkalmak, még akkor is, ha túl sokban nem lehetett része, tekintve, hogy mint a falu egyetlen félvérét, ha anyját hívták is vendégségbe, őt nem szívesen vele együtt. Bárhogy is, inkább úgy dönt, hogy ő nem fogja elkövetni azt az álszerénységnek álcázott, valójában azonban az önmagasztaltatás vágyából fakadó hibát, mint egykori vendéglátói közül néhányan, és semmiképpen nem fogja szétdicsértetni magát, akár jót sikerült főznie, akár valami rettenetet leves formájába öntve.*
- Köszönöm, örülök, ha tényleg ízlik! *mondja inkább mosolyogva, és ő maga is enni kezd. Legalább abban biztos lehet, hogy saját levese neki is ízlik.
Még jobban örül azonban annak, hogy ötletét a szalonnasütésről senki sem veti el, sőt Intath még arra is emlékszik, hogy mikor beszéltek először arról, amit most meg is valósíthatnak.*
- Sajnos túl rég, de most legalább végre eddig is eljutottunk.
*Ebből talán más is kitalálhatja, hogy nem napokkal ezelőtt ismerték meg egymást, viszont talán mindez nagyobb nyomatékot ad következő szavainak is.
Mert élete eddigi legnagyobb részében senkit sem érdekelt, hogy kiről mit gondol, ezért, most nagyon jól esik neki, amit Maydeleine mond, hogy az ő Intathba vetett bizalma éppen elég ahhoz, hogy ő is megbízzon benne. Számít a szava. Vége valahára valakinek valahol.*
- Köszönöm *bólint Mady felé mosolyogva.* Intath tényleg nagyon érti a dolgát, nekem elhiheted.
*A másik lány által használt bizalom valóban jó szó. Tényleg nagyon bízik az elfben. Végtére is, ha nem így lenne, nyilván nem hagyta volna neki, hogy megvizsgálja, ami, bár nem vetkőzött le előtte nagyon, mégis csak azzal járt mindez, hogy bőrének olyan pontjait is megtekintse, amit előtte még nem látott más férfi, még Thim sem, aki jó eséllyel sokkal többet szeretett volna, mint barátkozni és beszélgetni.
Furcsa az egész. Első találkozásuk megijesztette, de az már régen volt, ráadásul akkor meglehetősen zaklatott lelkiállapotban is volt. Mégiscsak akkor ölték meg majdnem két nap alatt kétszer. Ha ma kerülne hasonló helyzetbe, akkor már akár édesanyjának, akár Thimnek, akár Madynek, de persze nem utolsó sorban saját magának köszönhetően képes lenne elhárítani magától ezt a vészt.*
- Rajtam nem múlik, mert én itt leszek. Te döntöd el, hogy inkább visszamennél megkeresni a városban a mi ikrünket, vagy itt maradsz. Én mindenképpen örülnék, ha te is maradnál legalább egy kicsit, és minden este ennénk egy jót. *mondja ezúttal csak Adoavernek, nem feledkezve meg róla, hiszen bármennyire is zavarban van szegény, vagy próbál félrehúzódni, attól még ő is része az társaságnak.*
- Nem tudom, hogy jártál-e már a Mágustoronynál, de rettenetesen drága ott tanulni. Egyszerűbb, ha megtanítjuk egymásnak, amit már tudunk, ahogyan Mady és én csináltuk korábban.
*Persze ez is csak egy javaslat, lehetősége egy legközelebbinél kissé távolabbi jövőnek. A leves elfogyasztása után ellenben rá várnak a nagyon is jelenben lévő, gyakorlati teendők, miután mindenki kívánságát végighallgatta.
Ugyan még mindig kissé furcsa számára, hogy egykori száműzöttként, majd menekültként és kezdő mágusként hirtelen liget háziasszonyának érzi magát, azért igyekszik felnőni a feladathoz.*
- Mivel Thrissaya biztosan, és Adoaver te talán tovább maradsz itt mint egyetlen éjszaka, szerintem előbb ti válasszanak szobát magatoknak. Madyé marad, ahol legutóbb aludt, ő és Int addig elintézik egymást közt, amit kell, ameddig ti körülnéztek velem. *mondja, majd reményei szerint a jóllakott tündérlány és Adoaver egyaránt követve őt kiválasztják saját szobájukat az általa mutatottak közül.
Ezek után vezeti el őket a fürdőhöz.*
- Thrissaya az első, te a második, bár gondolom ez természetes. *mondja a másik mágusnak és a tündérlánynak.*
- Miután megfürödtetek és átöltöztetek, találkozunk a konyhában. Addigra szerintem Intath is ott lesz és én is hozom anyát, aki lemaradt a levesről.
*Elmondva kissé körülményesnek hangzik, mégis igazábóll egyszerűnek szerinte. Lélekben ugyanakkor máris a tűzrakó mellett ül a tónál várva felragyogni az első csillagokat és a holdat.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.03.02 21:36:30
549. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-03-02 09:41:16
Üzenet elküldve: 2022-03-02 09:41:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 371
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 371
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Vidéki kúria//
*A jó társasági emlékekkel sajnos a rosszak is életbe formálódnak elébe; miközben Intath elkezdi kirágcsálni a tündért és a barnahajú fél-elfet, és Luninari az evőeszközöket készíti elő az étkezéshez, ő csendben visszahúzódik az asztalsarokba; nem jut eszébe per pillanat téma, amivel nagy hangosan előállhatna saját maga által, és azt sem tartja bölcsnek, hogy két vendégtársa figyelmét sokfelé kényszerítené oszlatni. Így hát, az étkezés megkezdése előtt, magányosan gubbaszt és nézelődik, szivacsként szívva magába a félreeső információmorzsákat a többiektől, hátha még ezen tárgyak még előjönnek. Hálásan nyújtja ki magát helyéről, hogy segítsen Luninarinak saját evőeszközei átvételével, és segítőkészen tartja fel tányérját, mikor a várva várt leves egy részét abba készüli mérni. Gyorsan vissza is teszi az asztalra, ugyanis majdnem azonnal elkezdi égetni kezét. Enni ugyan már a többiek érkezte előtt evett valamennyit, mint ahogy amaz láthatta, de jól tudja tapasztalatból, hogy felkínált családi étket csak nagy kockázat vállalásával szabad elutasítani, és, szaglásból ítélve, amúgy is csak nehezen tudta volna megállni, hogy elfordítsa fejét. Ezzel így mondjuk problémái lesznek a szalonnasütéssel, de azzal ráér később aggódni.
És a kétarcú elfnek igaza van, tényleg rendkívül ízletes az étek. Lassan, de kellemes arckifejezéssel szörpölgeti a lét, és prémium csemegeként rágja a húst. A zöldségekből válogat, de az nem a fél-elf lány hibája, kényessége mindig is állandó.*
- Egyet kell értenem Intathal, valóban nagyon finom. Nem ellenkeznék, ha az esti étkezések hasonló minőségben lennének állandó részek mindennapjainknak. *Ezzel az apró javaslattal bólint a többiek felé, mintegy megerősítést keresve közülük.
Thrissaya kijelentésére Adoaver is elgondolkodik, hogy egy gyors tisztálkodásra kér időt, az út koszát nem szeretné magán tartani a következő reggelig, márpedig kétli, hogy az éjszakai sütögetés után sok energiája lenne testét vízzel fedni. Úgy is dönt.*
- Ha nem haragszik meg, a sütögetés előtt én is meg kívánok mosakodni. Hol találjuk a fürdőhelyiséget?
*A jó társasági emlékekkel sajnos a rosszak is életbe formálódnak elébe; miközben Intath elkezdi kirágcsálni a tündért és a barnahajú fél-elfet, és Luninari az evőeszközöket készíti elő az étkezéshez, ő csendben visszahúzódik az asztalsarokba; nem jut eszébe per pillanat téma, amivel nagy hangosan előállhatna saját maga által, és azt sem tartja bölcsnek, hogy két vendégtársa figyelmét sokfelé kényszerítené oszlatni. Így hát, az étkezés megkezdése előtt, magányosan gubbaszt és nézelődik, szivacsként szívva magába a félreeső információmorzsákat a többiektől, hátha még ezen tárgyak még előjönnek. Hálásan nyújtja ki magát helyéről, hogy segítsen Luninarinak saját evőeszközei átvételével, és segítőkészen tartja fel tányérját, mikor a várva várt leves egy részét abba készüli mérni. Gyorsan vissza is teszi az asztalra, ugyanis majdnem azonnal elkezdi égetni kezét. Enni ugyan már a többiek érkezte előtt evett valamennyit, mint ahogy amaz láthatta, de jól tudja tapasztalatból, hogy felkínált családi étket csak nagy kockázat vállalásával szabad elutasítani, és, szaglásból ítélve, amúgy is csak nehezen tudta volna megállni, hogy elfordítsa fejét. Ezzel így mondjuk problémái lesznek a szalonnasütéssel, de azzal ráér később aggódni.
És a kétarcú elfnek igaza van, tényleg rendkívül ízletes az étek. Lassan, de kellemes arckifejezéssel szörpölgeti a lét, és prémium csemegeként rágja a húst. A zöldségekből válogat, de az nem a fél-elf lány hibája, kényessége mindig is állandó.*
- Egyet kell értenem Intathal, valóban nagyon finom. Nem ellenkeznék, ha az esti étkezések hasonló minőségben lennének állandó részek mindennapjainknak. *Ezzel az apró javaslattal bólint a többiek felé, mintegy megerősítést keresve közülük.
Thrissaya kijelentésére Adoaver is elgondolkodik, hogy egy gyors tisztálkodásra kér időt, az út koszát nem szeretné magán tartani a következő reggelig, márpedig kétli, hogy az éjszakai sütögetés után sok energiája lenne testét vízzel fedni. Úgy is dönt.*
- Ha nem haragszik meg, a sütögetés előtt én is meg kívánok mosakodni. Hol találjuk a fürdőhelyiséget?
548. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-03-01 13:58:56
Üzenet elküldve: 2022-03-01 13:58:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Vidéki kúria//
* A kék köpenyes férfi elég visszahúzódónak tűnik neki, ám most nem azért van itt hogy ezt megoldja. Inkább csak leül a kínált helyre és arra koncentrál, ami most neki fontos. Nagy szerencséjére úgy tűnik mégis sikerül megszereznie azt a fránya italt.*
-Ha Luni ennyire bízik benned, nekem sincsen okom kételkedni. *Ahogy pedig a beszélgetésből le tudja szűrni, a szőke hajú elf igazán kedves és barátságos természet.*
-Oh... én nem kérek sokat, a városban ma már ettem, továbbá a ló is jobban szeret ha nem vagyok tele. * Mondja a zavar jeleivel az arcán.*
- A vacsora után, akkor elrendezhetjük a dolgot? A meghívást pedig köszönöm, de ki kell aludjam magam. Mert bizony a kikötői út is veszélyes volt, de az ingoványban is kell az éberség. * Jegyzi meg, majd ahogy megkapja a tányérját neki is lát enni.*
-Igazán kellemes fűszerezésű. * Jegyzi meg, hogy valami kedveset is mondjon, ha már estére befogadták. Egészen más aromájú az étel, mint amit megszokott, de meglehetősen üdítő is ez az élmény.*
* A kék köpenyes férfi elég visszahúzódónak tűnik neki, ám most nem azért van itt hogy ezt megoldja. Inkább csak leül a kínált helyre és arra koncentrál, ami most neki fontos. Nagy szerencséjére úgy tűnik mégis sikerül megszereznie azt a fránya italt.*
-Ha Luni ennyire bízik benned, nekem sincsen okom kételkedni. *Ahogy pedig a beszélgetésből le tudja szűrni, a szőke hajú elf igazán kedves és barátságos természet.*
-Oh... én nem kérek sokat, a városban ma már ettem, továbbá a ló is jobban szeret ha nem vagyok tele. * Mondja a zavar jeleivel az arcán.*
- A vacsora után, akkor elrendezhetjük a dolgot? A meghívást pedig köszönöm, de ki kell aludjam magam. Mert bizony a kikötői út is veszélyes volt, de az ingoványban is kell az éberség. * Jegyzi meg, majd ahogy megkapja a tányérját neki is lát enni.*
-Igazán kellemes fűszerezésű. * Jegyzi meg, hogy valami kedveset is mondjon, ha már estére befogadták. Egészen más aromájú az étel, mint amit megszokott, de meglehetősen üdítő is ez az élmény.*
547. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-02-28 18:19:25
Üzenet elküldve: 2022-02-28 18:19:25
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Vidéki kúria//
*Luninari mögül előbújva köszönti az elfet és a másik férfit. Bár a kézcsók miatt nagyon pironkodik, hiszen meg sem tudta mosni úttól poros pracliját. Ámbátor úgy tűnik, hogy ez a tény a doktort nem rázza meg nagyon. Kedvesen mosolyog rá s szavaira is bólint, miszerint nem vállalja túl magát.*
- Rendben, de azért igyekezni fogok.
*Csak hozzá teszi még halkan, s míg a bemutatkozás vége lefolyik, ő újra eltűnik Luninari mellett. Neki hála, sikerül végre kezet mosnia, és még az arcát is áttörli. Így jobban érzi már magát és leül az asztalhoz. A székkel úgy helyezkedik, hogy könnyen elérje, amit kell. Mégis csak ő a tökmag az asztalnál. Aztán a bemutatkozások között ő is elmondja körvonalakban azt, amit róla tudni érdemes.*
- A tóvidék környékéről származom, a fenyvesek határáról. Egy gazdag elfnél dolgoznak a szüleim, és én is ott nőttem fel. Sokféle állatot tartott, azoknak a gondozásában segítettem leginkább. De nem szerettem azt, hogy a haszon kedvéért tartotta csak őket. Így inkább eljöttem, világot látni és dolgozni persze. Szerencsém, hogy erre vezetett az utam.
*Jó étvággyal fogyasztja a levest, finom ízű és laktató is. Ám amikor Luni a szalonnasütést emlegeti, szinte elsőként nyújtja apró kezét.*
- Én szeretnék! Megfürdöm és átöltözöm, utána segítek. Szeretek szabadban sütögetni.
*Luninari mögül előbújva köszönti az elfet és a másik férfit. Bár a kézcsók miatt nagyon pironkodik, hiszen meg sem tudta mosni úttól poros pracliját. Ámbátor úgy tűnik, hogy ez a tény a doktort nem rázza meg nagyon. Kedvesen mosolyog rá s szavaira is bólint, miszerint nem vállalja túl magát.*
- Rendben, de azért igyekezni fogok.
*Csak hozzá teszi még halkan, s míg a bemutatkozás vége lefolyik, ő újra eltűnik Luninari mellett. Neki hála, sikerül végre kezet mosnia, és még az arcát is áttörli. Így jobban érzi már magát és leül az asztalhoz. A székkel úgy helyezkedik, hogy könnyen elérje, amit kell. Mégis csak ő a tökmag az asztalnál. Aztán a bemutatkozások között ő is elmondja körvonalakban azt, amit róla tudni érdemes.*
- A tóvidék környékéről származom, a fenyvesek határáról. Egy gazdag elfnél dolgoznak a szüleim, és én is ott nőttem fel. Sokféle állatot tartott, azoknak a gondozásában segítettem leginkább. De nem szerettem azt, hogy a haszon kedvéért tartotta csak őket. Így inkább eljöttem, világot látni és dolgozni persze. Szerencsém, hogy erre vezetett az utam.
*Jó étvággyal fogyasztja a levest, finom ízű és laktató is. Ám amikor Luni a szalonnasütést emlegeti, szinte elsőként nyújtja apró kezét.*
- Én szeretnék! Megfürdöm és átöltözöm, utána segítek. Szeretek szabadban sütögetni.
546. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-02-28 01:28:35
Üzenet elküldve: 2022-02-28 01:28:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1591
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1591
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Vidéki kúria//
*Ahogy a bájos lányok jelenléte megnő a konyhában úgy válik a doki is egy pillanat alatt élvezhető társasággá. A kis tündérke ha kezet nyújt neki egy finom csókot kap rá, nem lesz megrázva hisz a férfi zsebben tartja a csonkját szóval nem tudhatják, de nincs neki mivel. A kapott válaszra csak kedvesen mosolyog.*
-Elég ha abban segítesz majd amiben tudsz. Igazán nem kell túlzásokba esni. Ezért is vagyunk itt többen, hogy segítsünk egymásnak és számíthassunk a másikra.
*Szíve szerint most meg is simogatná, azt a vörös tündérbuksit. Mindig is odavolt ezekért az aprónépekért. Reméli, hogy a jövőben majd lesz is lehetősége ilyen kapcsolatot kialakítani a lánnyal bár őt hamar meg szokták kedvelni. A fél elf hölgyet is kedélyesen köszönti. Nem kihagyva a lehetőséget, hogy körbe bókolja őt is és a másik jelen lévő félvért is aki rá jellemző bájos szégyenlősséggel reagálja, azt le.*
-Ez dehogy túlzás. Minden szavam igazság.
*Győzködi lányt és a többi most érkező vendégüket is. Maydeline-ről mint kiderül széleskörűbb ismeretekkel rendelkezik mint ahogy be lett mutatva. Sőt, az egyik isten is áldásokkal halmozza el. Az elf elismerően biccent felé.*
-Őszintén gratulálok. Ezek szerint Luninari egy elsőrangú tanítót talált magának.
*Nem ért a mágiához. Fogalma sincs, hogy mik azok az elemi trükkök és milyen nehezek, de elég büszkének hangzott a lány és elég csinos ahhoz, hogy a doki a kedvében akarjon járni. Ami, jól is megy és bár az italokkal kapcsolatban üzletre terelődik a téma, de az is jó hangulatban halad. A doki a feltételezésre se sértődik meg csak szerényen elmosolyodik.*
-Biztosíthatom róla, hogy az általam készített italok megérik a pénzüket és természetesen működnek is. Olyan felelősségteljesen végzem ezt a hivatást is mint ahogy gyógyítok. Ami tudásomról remélem tényleg csak jókat tudnak mesélni a ház lakói.
*Enged meg egy pimasz vigyort a félvér irányába, aki korábban viccelődött azzal, hogy majdnem csupa jókat mesélt róla. Aztán persze le is ülnek most már mindannyian. Vagyis majdnem mindannyian. A Thrissaya nevű tündérlány Luninari mellé sompolygott oda. Így csak a félvér varázslómester székét tudja betolni akin nem nagyon látszik, hogy varázslómester lenne és nehéz is elképzelni róla. Méghozzá nem is ez az egyetlen amivel meglepi az asztaltársaságot ugyanis a doki kérdésére olyan választ ad amivel egy pillanatra jól láthatóan meglepte a férfit is. Persze aztán rögvest rendezi is a vonásait és csak egykedvűen jegyzi meg.*
-Érdekes kiindulási pont. Viszont bátor dolog egyedül utazni azon a veszélyes környéken. Úgy hallottam, hogy még felfegyverzett városőr csapatok is el tudnak arrafelé nyomtalanul veszni ha olyasmivel találkoznak.
*Hogy hol hallotta az jó kérdés hisz nem sokat jár a városban ahogy erre sincs mindig ennyi vendég. Legtöbbször nincsenek is. Az igazat megvallva néhány ilyen pletykáját maga találja ki, de elég hihetőek. Abba, hogy miért onnan indult Maydeline ahonnan, abba jobban ő sem menne bele pont azokból az okokból amikért a lány se kezdi fejtegetni. Nem tervezi kellemetlen helyzetbe hozni, de a jövőben mindenképp elbeszélgetne vele. Arra, hogy holnap sietve távozna arra bólint.*
-Holnap kényelmesebb lenne mint most a sötétben, de ha olyan sürgős elintézhetjük. Azért remélem a reggelinél még látjuk. Orvosi tanács, hogy ne hagyja ki.
*Vigyorog és fenyegeti meg játékosan a mutatóujjával a félvért. Annak hobbija vagy munkája látszólag nem változtatta meg a férfi véleményét róla. A doki bizonyos dolgokban egész haladó gondolkozású tud lenni. Mégiscsak valahol egy művelt elf volna vagy mi a fene. Mikor érkezik a leves az asztalra akkor jön rá ő is, hogy kicsit sokan vannak. Mondjuk nincs mit tenni. Főleg mivel csak egy olyan száj van az asztalnál akitől a doki sajnálja, de ezt nem teszi szóvá. Mikor rá kerül a sor szed magának és igyekszik halászni egy szép nagy húst is a tányérjába. Egy bálnát is meg tudna enni úgy érzi. Egész nap nem is evett. Az esti szalonnázgatás kérdésére meglepetten kapja fel a fejét és keresi Luninari tekintetét.*
-Milyen rég ígértük meg egymásnak?
*Mert bizony volt arról szó. A menekülés során. Aztán most jutottak csak el ide? Ő mindenesetre biztos nem hagyná ki a lehetőséget. És reméli a lányok se. Mikor pedig megkóstolja a levest élvezettel felsóhajt és előadja a szokásos műsorát.*
-Oh, drága Luninari ez egyenesen mennyei! Ezer csók illeti a szakácsnő kezét érte. Érzem, hogy szinte vérré válik bennem.
*Hálátlannak nem mondhatják.*
*Ahogy a bájos lányok jelenléte megnő a konyhában úgy válik a doki is egy pillanat alatt élvezhető társasággá. A kis tündérke ha kezet nyújt neki egy finom csókot kap rá, nem lesz megrázva hisz a férfi zsebben tartja a csonkját szóval nem tudhatják, de nincs neki mivel. A kapott válaszra csak kedvesen mosolyog.*
-Elég ha abban segítesz majd amiben tudsz. Igazán nem kell túlzásokba esni. Ezért is vagyunk itt többen, hogy segítsünk egymásnak és számíthassunk a másikra.
*Szíve szerint most meg is simogatná, azt a vörös tündérbuksit. Mindig is odavolt ezekért az aprónépekért. Reméli, hogy a jövőben majd lesz is lehetősége ilyen kapcsolatot kialakítani a lánnyal bár őt hamar meg szokták kedvelni. A fél elf hölgyet is kedélyesen köszönti. Nem kihagyva a lehetőséget, hogy körbe bókolja őt is és a másik jelen lévő félvért is aki rá jellemző bájos szégyenlősséggel reagálja, azt le.*
-Ez dehogy túlzás. Minden szavam igazság.
*Győzködi lányt és a többi most érkező vendégüket is. Maydeline-ről mint kiderül széleskörűbb ismeretekkel rendelkezik mint ahogy be lett mutatva. Sőt, az egyik isten is áldásokkal halmozza el. Az elf elismerően biccent felé.*
-Őszintén gratulálok. Ezek szerint Luninari egy elsőrangú tanítót talált magának.
*Nem ért a mágiához. Fogalma sincs, hogy mik azok az elemi trükkök és milyen nehezek, de elég büszkének hangzott a lány és elég csinos ahhoz, hogy a doki a kedvében akarjon járni. Ami, jól is megy és bár az italokkal kapcsolatban üzletre terelődik a téma, de az is jó hangulatban halad. A doki a feltételezésre se sértődik meg csak szerényen elmosolyodik.*
-Biztosíthatom róla, hogy az általam készített italok megérik a pénzüket és természetesen működnek is. Olyan felelősségteljesen végzem ezt a hivatást is mint ahogy gyógyítok. Ami tudásomról remélem tényleg csak jókat tudnak mesélni a ház lakói.
*Enged meg egy pimasz vigyort a félvér irányába, aki korábban viccelődött azzal, hogy majdnem csupa jókat mesélt róla. Aztán persze le is ülnek most már mindannyian. Vagyis majdnem mindannyian. A Thrissaya nevű tündérlány Luninari mellé sompolygott oda. Így csak a félvér varázslómester székét tudja betolni akin nem nagyon látszik, hogy varázslómester lenne és nehéz is elképzelni róla. Méghozzá nem is ez az egyetlen amivel meglepi az asztaltársaságot ugyanis a doki kérdésére olyan választ ad amivel egy pillanatra jól láthatóan meglepte a férfit is. Persze aztán rögvest rendezi is a vonásait és csak egykedvűen jegyzi meg.*
-Érdekes kiindulási pont. Viszont bátor dolog egyedül utazni azon a veszélyes környéken. Úgy hallottam, hogy még felfegyverzett városőr csapatok is el tudnak arrafelé nyomtalanul veszni ha olyasmivel találkoznak.
*Hogy hol hallotta az jó kérdés hisz nem sokat jár a városban ahogy erre sincs mindig ennyi vendég. Legtöbbször nincsenek is. Az igazat megvallva néhány ilyen pletykáját maga találja ki, de elég hihetőek. Abba, hogy miért onnan indult Maydeline ahonnan, abba jobban ő sem menne bele pont azokból az okokból amikért a lány se kezdi fejtegetni. Nem tervezi kellemetlen helyzetbe hozni, de a jövőben mindenképp elbeszélgetne vele. Arra, hogy holnap sietve távozna arra bólint.*
-Holnap kényelmesebb lenne mint most a sötétben, de ha olyan sürgős elintézhetjük. Azért remélem a reggelinél még látjuk. Orvosi tanács, hogy ne hagyja ki.
*Vigyorog és fenyegeti meg játékosan a mutatóujjával a félvért. Annak hobbija vagy munkája látszólag nem változtatta meg a férfi véleményét róla. A doki bizonyos dolgokban egész haladó gondolkozású tud lenni. Mégiscsak valahol egy művelt elf volna vagy mi a fene. Mikor érkezik a leves az asztalra akkor jön rá ő is, hogy kicsit sokan vannak. Mondjuk nincs mit tenni. Főleg mivel csak egy olyan száj van az asztalnál akitől a doki sajnálja, de ezt nem teszi szóvá. Mikor rá kerül a sor szed magának és igyekszik halászni egy szép nagy húst is a tányérjába. Egy bálnát is meg tudna enni úgy érzi. Egész nap nem is evett. Az esti szalonnázgatás kérdésére meglepetten kapja fel a fejét és keresi Luninari tekintetét.*
-Milyen rég ígértük meg egymásnak?
*Mert bizony volt arról szó. A menekülés során. Aztán most jutottak csak el ide? Ő mindenesetre biztos nem hagyná ki a lehetőséget. És reméli a lányok se. Mikor pedig megkóstolja a levest élvezettel felsóhajt és előadja a szokásos műsorát.*
-Oh, drága Luninari ez egyenesen mennyei! Ezer csók illeti a szakácsnő kezét érte. Érzem, hogy szinte vérré válik bennem.
*Hálátlannak nem mondhatják.*
545. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-02-27 21:23:04
Üzenet elküldve: 2022-02-27 21:23:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 677
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 677
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Vidéki kúria//
*Intath nem hazudtolja meg önmagát. Nem mintha az ellenkezőjére számított volna tőle, de azért mégis megkönnyebbül és egyben jól is esik neki, hogy kedvesen fogadja a lányokat, akiket eddigi rövid ismeretségük ellenére is sikerült nagyon megkedvelnie. Az pedig szinte meg is hatja, amikor azt mondja Madynek, hogy az ő barátai mindig szívesen vannak látva Szarvasligetben, és hát persze természetesen az sem esik neki rosszul, hogy az elf a liget egyik kincsének nevezi őt.*
- Na, azért ne túlozz! *mondja kicsit zavartan, de talán le sem tagadhatná, hogy a kapott bók kedvére való.
Aminek viszont még jobban örül, hogy jól számított. Igazat megvallva nem sok esélyt látott arra, hogy Maydeleine végül szerencsével jár a dokival, csak úgy volt vele, hogy egy próbát megér a dolog, mert, ha valakinek lehet itt ilyen varázsitala, akkor az csak ő lehet, erre pedig végül kiderült, hogy tökéletesen okoskodott magában.*
- Örülök akkor, hogy ez is megoldódott. *jegyzi meg kissé feleslegesen, inkább tényleg csak azért, mert örül, miközben az is kiderül, amit azért eddig már sejtett, hogy Mady nem csak a tűzmágiához ért.
Hagyja is, hogy a társaság egymásra találjon, és megbeszéljék, amit kell, kicsit félrevonul, hogy le tudja szedni a levest a tűzről, viszont hamar feltűnik neki, hogy Thrissaya követi, amit egyáltalán nem bán persze, miután viszont a másik lány halkan elmondja neki, hogy mit szeretne, akkor azért kicsit haragszik magára.*
- Ne haragudj, persze, ez eszembe sem jutott! *mondja a tündérlánynak kicsit zavartan, és szintén halkan. Nyilván nagy út áll mögötte, elég természetes vágy hát a részéről, hogy legalább a kezét szeretné megmosni evés előtt.*
- Persze, itt is megoldható. Utána pedig természetesen átöltözhetsz, ha szeretnél, viszont a kosz miatt ne aggódj, előfordul az ilyesmi, főleg, ha nagy út van mögöttünk. *mondja, reményei szerint kedvesen, majd gyorsan kerít egy kis tálka vizet és egy szappant is a lánynak. Szerencsére elég jól kiismeri már magát a konyhában, így ez nem okoz túl nagy fennakadást, a többieknek sem kell túl sokat várniuk.
Van viszont, ami miatt aggódhat kicsit, mert úgy tűnik, hogy a valóság némiképpen keresztülhúzta a számításait. Eredetileg ugyanis Vielnek és Intathnak ígérte a levest, és annyit főzött, hogy neki és édesanyjának is jusson még belőle bőven, nem számított arra, hogy majd hirtelen ilyen sokan lesznek itt. Így éppen csak elég lesz talán mindenkinek, főleg, hogy mivel nem szeretné megszegni a Vielnek tett ígéretét, neki külön kiszed egy kis lábasba egy szép adagot belőle.
Elhatározza, hogy saját magának majd kevesebbet szed kicsit, édesanyjának pedig csinál majd más vacsorát, hiszen neki már biztos nem fog jutni. Ha minden jól megy, úgy is csatlakozik hozzájuk ő is szalonnát sütni majd a tónál.
Ettől függetlenül természetesen egyáltalán nem bánja, hogy így alakult. Tetszik neki a látvány, hogy élettel telt meg körülötte a konyha, és egyáltalán nem kedvetlenítené el, hanem éppen ellenkezőleg, ha rendszeresítenék a nagy, közös étkezést nap végén, sokan együtt, jó társaságban.
Leszámítva a kis házat, ahol édesanyjával élt, soha és sehol nem is érezte még magát annyira otthonosan, mint éppen itt és most.*
- Az az igazság, hogy nem számítottam rá, hogy ilyen sokan leszünk itt vacsorára. *mondja a társaságnak, miközben eléjük pakolja a tányérokat és a kanalakat* így lehet kicsit kevés lesz majd a leves, főleg, hogy Vielnek is félre kellett raknom belőle. Viszont jó laktató remélem, füstölt hús van benne és sok zöldséggel főztem, ha minden jól megy, finom is lesz, nem csak tartalmas.
*Reméli senki nem veszi tőle rossz néven, hogy szed neki, mindenkinek próbálva nem csak a levéből, hanem a sűrűjéből is bőven adni, hogy tényleg jól lakjanak. Magának mer utoljára az asztal közepére rakott lábasból, majd ő is az asztalhoz ül.*
- Aki nem lakik jól, vagy csak még nem szeretne lefeküdni, örülnék, ha velem tartana hagymát és szalonnát sütni a tóhoz. Csak előtte persze még mindenkinek keresünk egy szobát. Addig is, jó étvágyat! *mondja, és mivel már maga is eléggé éhes, enni kezd.
Kicsit furcsán érzi magát a háziasszony szerepében, és biztos abban is, hogy Lau jobban csinálná nála, de azért élvezi is valamennyire, és továbbra is boldog annak köszönhetően, hogy olyanok veszik körül, akik között határozottan jól érzi magát.*
*Intath nem hazudtolja meg önmagát. Nem mintha az ellenkezőjére számított volna tőle, de azért mégis megkönnyebbül és egyben jól is esik neki, hogy kedvesen fogadja a lányokat, akiket eddigi rövid ismeretségük ellenére is sikerült nagyon megkedvelnie. Az pedig szinte meg is hatja, amikor azt mondja Madynek, hogy az ő barátai mindig szívesen vannak látva Szarvasligetben, és hát persze természetesen az sem esik neki rosszul, hogy az elf a liget egyik kincsének nevezi őt.*
- Na, azért ne túlozz! *mondja kicsit zavartan, de talán le sem tagadhatná, hogy a kapott bók kedvére való.
Aminek viszont még jobban örül, hogy jól számított. Igazat megvallva nem sok esélyt látott arra, hogy Maydeleine végül szerencsével jár a dokival, csak úgy volt vele, hogy egy próbát megér a dolog, mert, ha valakinek lehet itt ilyen varázsitala, akkor az csak ő lehet, erre pedig végül kiderült, hogy tökéletesen okoskodott magában.*
- Örülök akkor, hogy ez is megoldódott. *jegyzi meg kissé feleslegesen, inkább tényleg csak azért, mert örül, miközben az is kiderül, amit azért eddig már sejtett, hogy Mady nem csak a tűzmágiához ért.
Hagyja is, hogy a társaság egymásra találjon, és megbeszéljék, amit kell, kicsit félrevonul, hogy le tudja szedni a levest a tűzről, viszont hamar feltűnik neki, hogy Thrissaya követi, amit egyáltalán nem bán persze, miután viszont a másik lány halkan elmondja neki, hogy mit szeretne, akkor azért kicsit haragszik magára.*
- Ne haragudj, persze, ez eszembe sem jutott! *mondja a tündérlánynak kicsit zavartan, és szintén halkan. Nyilván nagy út áll mögötte, elég természetes vágy hát a részéről, hogy legalább a kezét szeretné megmosni evés előtt.*
- Persze, itt is megoldható. Utána pedig természetesen átöltözhetsz, ha szeretnél, viszont a kosz miatt ne aggódj, előfordul az ilyesmi, főleg, ha nagy út van mögöttünk. *mondja, reményei szerint kedvesen, majd gyorsan kerít egy kis tálka vizet és egy szappant is a lánynak. Szerencsére elég jól kiismeri már magát a konyhában, így ez nem okoz túl nagy fennakadást, a többieknek sem kell túl sokat várniuk.
Van viszont, ami miatt aggódhat kicsit, mert úgy tűnik, hogy a valóság némiképpen keresztülhúzta a számításait. Eredetileg ugyanis Vielnek és Intathnak ígérte a levest, és annyit főzött, hogy neki és édesanyjának is jusson még belőle bőven, nem számított arra, hogy majd hirtelen ilyen sokan lesznek itt. Így éppen csak elég lesz talán mindenkinek, főleg, hogy mivel nem szeretné megszegni a Vielnek tett ígéretét, neki külön kiszed egy kis lábasba egy szép adagot belőle.
Elhatározza, hogy saját magának majd kevesebbet szed kicsit, édesanyjának pedig csinál majd más vacsorát, hiszen neki már biztos nem fog jutni. Ha minden jól megy, úgy is csatlakozik hozzájuk ő is szalonnát sütni majd a tónál.
Ettől függetlenül természetesen egyáltalán nem bánja, hogy így alakult. Tetszik neki a látvány, hogy élettel telt meg körülötte a konyha, és egyáltalán nem kedvetlenítené el, hanem éppen ellenkezőleg, ha rendszeresítenék a nagy, közös étkezést nap végén, sokan együtt, jó társaságban.
Leszámítva a kis házat, ahol édesanyjával élt, soha és sehol nem is érezte még magát annyira otthonosan, mint éppen itt és most.*
- Az az igazság, hogy nem számítottam rá, hogy ilyen sokan leszünk itt vacsorára. *mondja a társaságnak, miközben eléjük pakolja a tányérokat és a kanalakat* így lehet kicsit kevés lesz majd a leves, főleg, hogy Vielnek is félre kellett raknom belőle. Viszont jó laktató remélem, füstölt hús van benne és sok zöldséggel főztem, ha minden jól megy, finom is lesz, nem csak tartalmas.
*Reméli senki nem veszi tőle rossz néven, hogy szed neki, mindenkinek próbálva nem csak a levéből, hanem a sűrűjéből is bőven adni, hogy tényleg jól lakjanak. Magának mer utoljára az asztal közepére rakott lábasból, majd ő is az asztalhoz ül.*
- Aki nem lakik jól, vagy csak még nem szeretne lefeküdni, örülnék, ha velem tartana hagymát és szalonnát sütni a tóhoz. Csak előtte persze még mindenkinek keresünk egy szobát. Addig is, jó étvágyat! *mondja, és mivel már maga is eléggé éhes, enni kezd.
Kicsit furcsán érzi magát a háziasszony szerepében, és biztos abban is, hogy Lau jobban csinálná nála, de azért élvezi is valamennyire, és továbbra is boldog annak köszönhetően, hogy olyanok veszik körül, akik között határozottan jól érzi magát.*
544. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-02-27 11:45:54
Üzenet elküldve: 2022-02-27 11:45:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 371
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 371
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Vidéki kúria//
*Valamilyen ok folytán, talán az orvossal folytatott rövid kommunikációhoz kellő koncentrálás miatt, vagy önnön szórakozottsága miatt, de mindössze csak Luninari és a másik, számára új fél-elf asszonyság köszöntése után veszi észre a tündér lányt is, amiért már a szégyentől elbújna az asztal alatt. Ehelyett inkább fejét elfordítva még egy "üdvözlöm"-t motyog a hármas irányába, az égéstől nagyobb kedve támad továbbra is Intathal farkasszemezgetni.
És habár értékeli, hogy Luninari talán humorból, talán komolyan az ő verbális védelmére sietett (ha egész nap egy ilyen savanyú hangulatú személlyel van, talán kialakult benne egy hatodik érzék), kissé sérti büszkeségét, hogy amaz úgy ítéli, ő nem lenne képes a szópárbajban egyenesen tartani magát.*
~ Vajon őket nem ugatta meg az a kutya, vagy annyira csak el voltam foglalva az elffel, hogy halláskárosodásom lett? ~ *Bár most felesleges még több okot találnia az irigykedésre, hiszen oly sok új személlyel van hirtelen körülvéve, hogy azt se tudja, merre nézzen. A rejtett izgalomtól éber tekintete ide-oda ugrál a többieken, a vendégeket és a lakosokat egyenlő színtű kíváncsisággal, könyvként olvasva ki magának. Ideges, bugyuta mosolygás helyett most sima állát sima jobbjára támasztva, száját eltakarva kémlelődik, néha a többieket bemutató, vele egyező hajszínű lányra centralizálva kék íriszét, jelezve, hogy figyel.
Intath száznyolcvan fokos viselkedésváltozására kikerekedett, majd, a felháborodottságtól becsmérlő, összepréselt szemhéjú arckifejezéssel mered rá.* ~ "Hogyan bocsáthatnám meg magamnak?" Engem persze a műtőasztalon lennél képes szétboncolni! ~ *Ha az elf képes lenne olvasni a gondolataiban, akkor további, közösségben ki sosem mondható, negatív külső-és belső leírásokat vehetne ki magának. A további, számára nyáladzásnak hangzó, másnak valószínűleg teljesen hétköznapi és figyelmes szavakra csak fejét elfordítva szemeit forgatja, majd duzzogva a hármashoz fordul. Nehéz lesz nekik rosszabb benyomást kelteni így.*
- Thrissaya és Maydeleine, részemről az öröm. Ide, vagy ennek a gyönyörű helynek a városi testvéréhez jöttem hosszútávú szállásért fizetni. De nem kavarok sok vizet. *Tesz hozzá saját bemutatásához, remélhetőleg egyszerre nyerve el a kettő bizalmát, és biztosítva Luninarit, hogy nem omlik össze a tömeg okozta súly alatt. Egyéb tekinteteket udvariasan viszonoz; a sok magányos városi este nem űzte ki belőle közösségi énjét, az elf pedig sikeresen visszaadta ideiglenesen elvesztett gerincét.
A leves hallatára hálásan bólint és sokat várva összedörzsöli kezeit. Tekintve, hogy már egy ideje ülve van, nem kell sokat mozdulnia, csak útitáskáját kell az útból eltennie, hogy adjon helyet.
Így sajnos nem egyhamar fog tudni beszélni a tulajdonossal saját elhelyezéséről, de legalább újra átélheti a közösségi étkezés áldását és hangulatát, ami már számára oly réginek érződik. Csakúgy, mint Lihanechben. Beszélgetni, nevetni, és ismerkedni. Mint egy féltett emlék, ezen, számára családi állapotokon belül zajló események visszakozó magatartása ellenére is jók voltak. Ráadásul most nem egy mágussal, két vagy több legyet üt egy csapásra. Talán ezt meg kéne egy kis fizetséggel később köszönnie. Egy kis bónusz a szállás bérlése után.*
*Valamilyen ok folytán, talán az orvossal folytatott rövid kommunikációhoz kellő koncentrálás miatt, vagy önnön szórakozottsága miatt, de mindössze csak Luninari és a másik, számára új fél-elf asszonyság köszöntése után veszi észre a tündér lányt is, amiért már a szégyentől elbújna az asztal alatt. Ehelyett inkább fejét elfordítva még egy "üdvözlöm"-t motyog a hármas irányába, az égéstől nagyobb kedve támad továbbra is Intathal farkasszemezgetni.
És habár értékeli, hogy Luninari talán humorból, talán komolyan az ő verbális védelmére sietett (ha egész nap egy ilyen savanyú hangulatú személlyel van, talán kialakult benne egy hatodik érzék), kissé sérti büszkeségét, hogy amaz úgy ítéli, ő nem lenne képes a szópárbajban egyenesen tartani magát.*
~ Vajon őket nem ugatta meg az a kutya, vagy annyira csak el voltam foglalva az elffel, hogy halláskárosodásom lett? ~ *Bár most felesleges még több okot találnia az irigykedésre, hiszen oly sok új személlyel van hirtelen körülvéve, hogy azt se tudja, merre nézzen. A rejtett izgalomtól éber tekintete ide-oda ugrál a többieken, a vendégeket és a lakosokat egyenlő színtű kíváncsisággal, könyvként olvasva ki magának. Ideges, bugyuta mosolygás helyett most sima állát sima jobbjára támasztva, száját eltakarva kémlelődik, néha a többieket bemutató, vele egyező hajszínű lányra centralizálva kék íriszét, jelezve, hogy figyel.
Intath száznyolcvan fokos viselkedésváltozására kikerekedett, majd, a felháborodottságtól becsmérlő, összepréselt szemhéjú arckifejezéssel mered rá.* ~ "Hogyan bocsáthatnám meg magamnak?" Engem persze a műtőasztalon lennél képes szétboncolni! ~ *Ha az elf képes lenne olvasni a gondolataiban, akkor további, közösségben ki sosem mondható, negatív külső-és belső leírásokat vehetne ki magának. A további, számára nyáladzásnak hangzó, másnak valószínűleg teljesen hétköznapi és figyelmes szavakra csak fejét elfordítva szemeit forgatja, majd duzzogva a hármashoz fordul. Nehéz lesz nekik rosszabb benyomást kelteni így.*
- Thrissaya és Maydeleine, részemről az öröm. Ide, vagy ennek a gyönyörű helynek a városi testvéréhez jöttem hosszútávú szállásért fizetni. De nem kavarok sok vizet. *Tesz hozzá saját bemutatásához, remélhetőleg egyszerre nyerve el a kettő bizalmát, és biztosítva Luninarit, hogy nem omlik össze a tömeg okozta súly alatt. Egyéb tekinteteket udvariasan viszonoz; a sok magányos városi este nem űzte ki belőle közösségi énjét, az elf pedig sikeresen visszaadta ideiglenesen elvesztett gerincét.
A leves hallatára hálásan bólint és sokat várva összedörzsöli kezeit. Tekintve, hogy már egy ideje ülve van, nem kell sokat mozdulnia, csak útitáskáját kell az útból eltennie, hogy adjon helyet.
Így sajnos nem egyhamar fog tudni beszélni a tulajdonossal saját elhelyezéséről, de legalább újra átélheti a közösségi étkezés áldását és hangulatát, ami már számára oly réginek érződik. Csakúgy, mint Lihanechben. Beszélgetni, nevetni, és ismerkedni. Mint egy féltett emlék, ezen, számára családi állapotokon belül zajló események visszakozó magatartása ellenére is jók voltak. Ráadásul most nem egy mágussal, két vagy több legyet üt egy csapásra. Talán ezt meg kéne egy kis fizetséggel később köszönnie. Egy kis bónusz a szállás bérlése után.*
543. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-02-27 10:07:24
Üzenet elküldve: 2022-02-27 10:07:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Vidéki kúria//
*~Kicsit fura? ~ Majd végig hallgatja a történetet a férfiről, ám neki ebben semmi fura nincsen, talán. A Sellőben már megszokta, hogy mindenkinek van valami rigolyája, és néha számára teljesen abszurdnak ható dolgok azok. Lassan beérnek a konyhába, ahol két férfit találnak, mindkettő a lányok ellentéte, az átlagnál magasabb, inkább hozzá közelít, mint Lunihoz. Meglepetten áll egy pillanatig, valamiért arra gondolt, hogy Intath mindenbizonnyal egy gnóm vagy tündér, nem hitte volna hogy a magasság itt ennyire ingadozó. A kék köpenyes férfi mindjárt köszönti is.*
-Üdvözlet. *Int és próbál megnyerő mosolyt párosítani az úttól poros kinézetéhez. Luni bemutatása közben derül ki számára, hogy a tündér is csak úgy összevadászta odakinn, ő is pont úgy új érkező mint ő maga, de sejhetően tovább marad. Az ajtónál álló, meglehetősen magas, egyértelműen elf származású férfi kedvesen fordul a lány felé, ami egyértelműen szimpatikus számára is. Meg is hajol, mikor elhangzik az ő bemutatása, az ott álló férfi nyom is egy kézcsókot, ami látszólag meg is lepi.*
-Ám nem csak a tűzmágiához értek, van egyéb elemi trükköm is és megesik, hogy Eeyr istennő is a kegyeibe fogad egy- egy áldás erejéig. *Mert hát már elég sok mindent kipróbált és eddig még mind sikerült, már csak új gyakorolni valót kell szerezzen a toronyból.*
-Milyen kedves. *Jegyzi meg, mikor a férfi bókol neki, ezt már könnyebben felismeri, ilyet szokott kapni mástól is, így jobban reagál. Intath bemutatására rá is tekint, egy meglehetősen jó kiállású, tipikus elf férfi, akiből eddig még sokat nem volt szerencséje ismerni. Tagadhatatlan, hogy a tiszta elf felmenők meglátszanak a küllemen. Meg is említi, hogy bizony van kék itala és Luni ismerőseinek szívesen ad belőle, talán még olcsóbban is.*
- Természetesen nem kérem ingyen, kifizetem, csak én nem igazán értek az ilyesmikhez, így jobb ha egy hozzáértő készíti el. Arra pedig nem sajnálom az aranyat, ha tényleg működik.* Teszi hozzá. Majd Adoavert is megnézi magának, hiszen ha valóban mágus ő is, akkor talán nem most találkoznak majd utoljára. Majd Luni kérésére helyet is foglal, a szőke hajú elf pedig előzékenyen ki is húzza nekik a székeket, igazán kivételes bánásmódban vannak részesítve, az tagadhatatlan.*
-Milyen előzékeny, köszönöm. A Kikötőből érkeztem a Sellőházból, és a torony felé tartok, ahogy az elhangzott, néha kell egy kis olvasás, hogy új ismeretekkel gyarapodjunk. *Ül le, majd továbbra is Intath felé néz, eleinte csak a felismerés szomorítja el, mert látja, hogy bizony neki egy kicsivel kevesebb jutott, mint egy átlag elfnek, de nem akar rámutatni a hiányosságra. A másik dolog amit remél, hogy a Sellőház nem sokat fog mondani a jelenlévőknek, nem mintha szégyellné, de tudja, hogy egyes társaságokban tabu az efféle dolog.*
-Vacsora után ha nem bánják, akkor el is intézhetnénk a cserét, mert reggel korán indulnék. Nem zavarnám soká a köreiket. *Talán nem is fog tudni rendesen aludni az izgatottságtól és már pirkadatkor ki fog lovagolni.*
*~Kicsit fura? ~ Majd végig hallgatja a történetet a férfiről, ám neki ebben semmi fura nincsen, talán. A Sellőben már megszokta, hogy mindenkinek van valami rigolyája, és néha számára teljesen abszurdnak ható dolgok azok. Lassan beérnek a konyhába, ahol két férfit találnak, mindkettő a lányok ellentéte, az átlagnál magasabb, inkább hozzá közelít, mint Lunihoz. Meglepetten áll egy pillanatig, valamiért arra gondolt, hogy Intath mindenbizonnyal egy gnóm vagy tündér, nem hitte volna hogy a magasság itt ennyire ingadozó. A kék köpenyes férfi mindjárt köszönti is.*
-Üdvözlet. *Int és próbál megnyerő mosolyt párosítani az úttól poros kinézetéhez. Luni bemutatása közben derül ki számára, hogy a tündér is csak úgy összevadászta odakinn, ő is pont úgy új érkező mint ő maga, de sejhetően tovább marad. Az ajtónál álló, meglehetősen magas, egyértelműen elf származású férfi kedvesen fordul a lány felé, ami egyértelműen szimpatikus számára is. Meg is hajol, mikor elhangzik az ő bemutatása, az ott álló férfi nyom is egy kézcsókot, ami látszólag meg is lepi.*
-Ám nem csak a tűzmágiához értek, van egyéb elemi trükköm is és megesik, hogy Eeyr istennő is a kegyeibe fogad egy- egy áldás erejéig. *Mert hát már elég sok mindent kipróbált és eddig még mind sikerült, már csak új gyakorolni valót kell szerezzen a toronyból.*
-Milyen kedves. *Jegyzi meg, mikor a férfi bókol neki, ezt már könnyebben felismeri, ilyet szokott kapni mástól is, így jobban reagál. Intath bemutatására rá is tekint, egy meglehetősen jó kiállású, tipikus elf férfi, akiből eddig még sokat nem volt szerencséje ismerni. Tagadhatatlan, hogy a tiszta elf felmenők meglátszanak a küllemen. Meg is említi, hogy bizony van kék itala és Luni ismerőseinek szívesen ad belőle, talán még olcsóbban is.*
- Természetesen nem kérem ingyen, kifizetem, csak én nem igazán értek az ilyesmikhez, így jobb ha egy hozzáértő készíti el. Arra pedig nem sajnálom az aranyat, ha tényleg működik.* Teszi hozzá. Majd Adoavert is megnézi magának, hiszen ha valóban mágus ő is, akkor talán nem most találkoznak majd utoljára. Majd Luni kérésére helyet is foglal, a szőke hajú elf pedig előzékenyen ki is húzza nekik a székeket, igazán kivételes bánásmódban vannak részesítve, az tagadhatatlan.*
-Milyen előzékeny, köszönöm. A Kikötőből érkeztem a Sellőházból, és a torony felé tartok, ahogy az elhangzott, néha kell egy kis olvasás, hogy új ismeretekkel gyarapodjunk. *Ül le, majd továbbra is Intath felé néz, eleinte csak a felismerés szomorítja el, mert látja, hogy bizony neki egy kicsivel kevesebb jutott, mint egy átlag elfnek, de nem akar rámutatni a hiányosságra. A másik dolog amit remél, hogy a Sellőház nem sokat fog mondani a jelenlévőknek, nem mintha szégyellné, de tudja, hogy egyes társaságokban tabu az efféle dolog.*
-Vacsora után ha nem bánják, akkor el is intézhetnénk a cserét, mert reggel korán indulnék. Nem zavarnám soká a köreiket. *Talán nem is fog tudni rendesen aludni az izgatottságtól és már pirkadatkor ki fog lovagolni.*
542. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-02-26 20:34:04
Üzenet elküldve: 2022-02-26 20:34:04
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Vidéki kúria//
*Figyelmesen hallgatja Luni történetét a vagyonosabb elf rokonról. Nem mondaná róluk, hogy rosszak, csak azért, mert kereskedésre adták fejüket, hiszen mindenki úgy él meg, ahogy tud. Egészen addig, amíg a kényes egyensúlyt megtartják, nincs nagy baj, mert pótolják azt, ami elveszett a világból. Örömmel veszi a hírt, hogy egy kiscsikó is van az itteni istállóban. A kicsiket nagyon szereti. Talán azért, mert ő is kicsi és tudja milyen jó, ha van valaki, aki gondoskodik róluk. Bár azt is megérti, hogy az elf meglepődött a hír hallatán.*
- Ajándékgyermek, örülni kell neki.
*Csak ennyit tesz hozzá; mert annak ellenére hogy húst eszik, csapdát állít és meg is tudja nyúzni a vacsorájának valót; neki minden élet ajándék. Vétek elpazarolni. Többet viszont nem mond, mert belépnek a házba, ahol máris rögtön két férfi figyeli a belépőjüket. Látható, hogy Luninari belépése előtt némileg feszélyezett volt a hangulat, s a lány ezt most még inkább oldani akarja. Cseles húzás lehet, hogy mindjárt őt tolja előre, gondolhatná. Intath, az elf és orvos, aki fura és hajlamos kiakadni, rögvest lehajol hozzá. Mosollyal és kérdésekkel fogadja, ami jogos ugyebár, s nem is rest válaszolni rá. Legyűri apró riadalmát az új arcok láttán, hiszen nem érez veszélyt felőlük. Tekinteté Intath szemébe fúrja, s ha akarja, még kezet is foghatnak. Vagy nem. Előbbi esetben egy apró, kicsit hideg, kicsit érdes kezet foghat a hatalmas tenyerében.*
- Odahaza is állatokat gondoztam és főzni is tudok, persze hogy! Legfeljebb csak az edények méretével lesz gond.
*Teszi hozzá halkan, mert van az a fazék s kondér, amit már ő nem bír el megtartani, főleg ha tele van. Kicsit aggódva figyeli az asztal körbeülését, s hamarost Luni nyomába szegődik, neki súgva el baját.*
- A kezemet megmosnám, ha itt lehet. Ühm, utána majd átöltöznék, mert nyomomban jár a kosz. Feltakarítom, nem hagyom így. Csak mutasd meg, hogy merre menjek.
*A kezeit mindenképp megmosná és a képét is a vízzel, ha a közelben akad egy tálka erre alkalmas víz. Ha mást nem is, mert legszívesebben mosakodna és átöltözne, de nem váratja meg a többieket.*
*Figyelmesen hallgatja Luni történetét a vagyonosabb elf rokonról. Nem mondaná róluk, hogy rosszak, csak azért, mert kereskedésre adták fejüket, hiszen mindenki úgy él meg, ahogy tud. Egészen addig, amíg a kényes egyensúlyt megtartják, nincs nagy baj, mert pótolják azt, ami elveszett a világból. Örömmel veszi a hírt, hogy egy kiscsikó is van az itteni istállóban. A kicsiket nagyon szereti. Talán azért, mert ő is kicsi és tudja milyen jó, ha van valaki, aki gondoskodik róluk. Bár azt is megérti, hogy az elf meglepődött a hír hallatán.*
- Ajándékgyermek, örülni kell neki.
*Csak ennyit tesz hozzá; mert annak ellenére hogy húst eszik, csapdát állít és meg is tudja nyúzni a vacsorájának valót; neki minden élet ajándék. Vétek elpazarolni. Többet viszont nem mond, mert belépnek a házba, ahol máris rögtön két férfi figyeli a belépőjüket. Látható, hogy Luninari belépése előtt némileg feszélyezett volt a hangulat, s a lány ezt most még inkább oldani akarja. Cseles húzás lehet, hogy mindjárt őt tolja előre, gondolhatná. Intath, az elf és orvos, aki fura és hajlamos kiakadni, rögvest lehajol hozzá. Mosollyal és kérdésekkel fogadja, ami jogos ugyebár, s nem is rest válaszolni rá. Legyűri apró riadalmát az új arcok láttán, hiszen nem érez veszélyt felőlük. Tekinteté Intath szemébe fúrja, s ha akarja, még kezet is foghatnak. Vagy nem. Előbbi esetben egy apró, kicsit hideg, kicsit érdes kezet foghat a hatalmas tenyerében.*
- Odahaza is állatokat gondoztam és főzni is tudok, persze hogy! Legfeljebb csak az edények méretével lesz gond.
*Teszi hozzá halkan, mert van az a fazék s kondér, amit már ő nem bír el megtartani, főleg ha tele van. Kicsit aggódva figyeli az asztal körbeülését, s hamarost Luni nyomába szegődik, neki súgva el baját.*
- A kezemet megmosnám, ha itt lehet. Ühm, utána majd átöltöznék, mert nyomomban jár a kosz. Feltakarítom, nem hagyom így. Csak mutasd meg, hogy merre menjek.
*A kezeit mindenképp megmosná és a képét is a vízzel, ha a közelben akad egy tálka erre alkalmas víz. Ha mást nem is, mert legszívesebben mosakodna és átöltözne, de nem váratja meg a többieket.*
541. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-02-26 19:18:14
Üzenet elküldve: 2022-02-26 19:18:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1591
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1591
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Vidéki kúria//
*A félreérthető kérdésre végül egy hihető választ kap. Amitől még nem enyhül meg. Továbbra is nem túl kedvesen méregeti a másikat. Aki még egy kis fenyegetést vagy inkább figyelmeztetést kap elősegítendő jövőbeni jó viselkedését a kúriában. Ez a beszélgetést döntő pontja. Most dőlhet el, hogy fognak a jövőben kijönni vagy egyáltalán ki tudnak-e majd jönni. A másik jól láthatóan nem számított hasonló köszöntésre és végül úgy dönt nem áll bele a vitába. A kapott válaszra az elf tartása egy kicsit megenyhül és vállat ránt.*
-Ok nélkül nem szoktam. Sose szerettem sírt ásni.
*Vidám társalgásukat aztán fecsegő lányok érkezése töri meg. Akik mivel bájosabbak mint a varázsló így ők egy kedvesebb mosolyt kapnak az elftől. Luninari "fenyegetésére" játékosan fel is teszi egy szem ép kezét míg a másik továbbra is a zsebében van.*
-Jaj csak, azt ne. Hogyan bocsájtanám meg magamnak?
*Túlozza kicsit el a kétségbeesését amiből valószínűleg mindenki rájöhet, hogy a félvér és a doki is csak mókáznak. A félénk vörös lányka bemutatására mivel ő eddig az ajtóban állt így lehajol hozzá és egy kedves mosollyal néz abba a különös színű szempárba.*
-Szervusz Thrissaya. Van ám nálunk sok állat. Kecskék, tyúkok, lovak. Valahol, azt hiszem egy disznó is röfög az ólban, úgyhogy jól jön majd a lányoknak pár segítő kéz. Viel most pont gyógyulgat, de nincs komoly baja. Ő finom levest tud főzni ez rád is igaz?
*Feltűnően másképp fogadja a lányokat mint a férfit. Luninari valószínűleg túl naiv ahhoz, hogy ebből bármi rosszat leszűrjön, de Adoaver ki tudja mit gondol erről. A másik lányhoz nem kell már lehajolnia. Épp csak annyira, hogy ha az engedi neki akkor kézcsókkal köszöntse.*
-Örvendek a találkozásnak Maydeleine kisasszony. Luninari barátai természetesen mindig szívesen vannak látva nálunk. Ő a liget egyik kincse. Szabadjon megjegyeznem kegyed külseje pont ellentmond a mágusokról alkotott képnek. Pozitív értelemben persze. Kár tagadni megnyugtató, hogy nem egy vén szakállas kecske akar a ligetünk egyik éke körül legyeskedni. Hobbiként az alkimista hivatást gyakorlom úgyhogy akad pár kék italom a laboromban, de ha egy kedves barátom segítőjének olcsóbban is, de köteles vagyok valamennyit elkérni értük. Tudja nem olcsó az alapanyag.
*Jó kedélyűen elcseveg a lányokkal. A jobbik arcát mutatja nekik. A bemutatás során szerényen mosolyog a félvérre, aki mikor kiegészíti akkor játékosan megcsipkedi annak a pofiját.*
-Igen?
*Nem nézi ki a lányból, hogy tényleg rosszat mondott volna róla. Túl jószívű. A bemutatások után végre eljutnak az evés részig is. Ő ki is húzza a széket a vendégeknek, hogy ne érhesse szó érte, majd miután be is tolta nekik csak utána ül le maga is és tesz fel egy hasonló kérdést nekik is, mint Adoaver-nek.*
-És hogy is kerültek ide? Hosszú útjuk volt?
*Nem teszi szóvá a tündérke sáros cipőjét mert nem akarja zavarba hozni azzal, hogy összekoszolta a házat.*
*A félreérthető kérdésre végül egy hihető választ kap. Amitől még nem enyhül meg. Továbbra is nem túl kedvesen méregeti a másikat. Aki még egy kis fenyegetést vagy inkább figyelmeztetést kap elősegítendő jövőbeni jó viselkedését a kúriában. Ez a beszélgetést döntő pontja. Most dőlhet el, hogy fognak a jövőben kijönni vagy egyáltalán ki tudnak-e majd jönni. A másik jól láthatóan nem számított hasonló köszöntésre és végül úgy dönt nem áll bele a vitába. A kapott válaszra az elf tartása egy kicsit megenyhül és vállat ránt.*
-Ok nélkül nem szoktam. Sose szerettem sírt ásni.
*Vidám társalgásukat aztán fecsegő lányok érkezése töri meg. Akik mivel bájosabbak mint a varázsló így ők egy kedvesebb mosolyt kapnak az elftől. Luninari "fenyegetésére" játékosan fel is teszi egy szem ép kezét míg a másik továbbra is a zsebében van.*
-Jaj csak, azt ne. Hogyan bocsájtanám meg magamnak?
*Túlozza kicsit el a kétségbeesését amiből valószínűleg mindenki rájöhet, hogy a félvér és a doki is csak mókáznak. A félénk vörös lányka bemutatására mivel ő eddig az ajtóban állt így lehajol hozzá és egy kedves mosollyal néz abba a különös színű szempárba.*
-Szervusz Thrissaya. Van ám nálunk sok állat. Kecskék, tyúkok, lovak. Valahol, azt hiszem egy disznó is röfög az ólban, úgyhogy jól jön majd a lányoknak pár segítő kéz. Viel most pont gyógyulgat, de nincs komoly baja. Ő finom levest tud főzni ez rád is igaz?
*Feltűnően másképp fogadja a lányokat mint a férfit. Luninari valószínűleg túl naiv ahhoz, hogy ebből bármi rosszat leszűrjön, de Adoaver ki tudja mit gondol erről. A másik lányhoz nem kell már lehajolnia. Épp csak annyira, hogy ha az engedi neki akkor kézcsókkal köszöntse.*
-Örvendek a találkozásnak Maydeleine kisasszony. Luninari barátai természetesen mindig szívesen vannak látva nálunk. Ő a liget egyik kincse. Szabadjon megjegyeznem kegyed külseje pont ellentmond a mágusokról alkotott képnek. Pozitív értelemben persze. Kár tagadni megnyugtató, hogy nem egy vén szakállas kecske akar a ligetünk egyik éke körül legyeskedni. Hobbiként az alkimista hivatást gyakorlom úgyhogy akad pár kék italom a laboromban, de ha egy kedves barátom segítőjének olcsóbban is, de köteles vagyok valamennyit elkérni értük. Tudja nem olcsó az alapanyag.
*Jó kedélyűen elcseveg a lányokkal. A jobbik arcát mutatja nekik. A bemutatás során szerényen mosolyog a félvérre, aki mikor kiegészíti akkor játékosan megcsipkedi annak a pofiját.*
-Igen?
*Nem nézi ki a lányból, hogy tényleg rosszat mondott volna róla. Túl jószívű. A bemutatások után végre eljutnak az evés részig is. Ő ki is húzza a széket a vendégeknek, hogy ne érhesse szó érte, majd miután be is tolta nekik csak utána ül le maga is és tesz fel egy hasonló kérdést nekik is, mint Adoaver-nek.*
-És hogy is kerültek ide? Hosszú útjuk volt?
*Nem teszi szóvá a tündérke sáros cipőjét mert nem akarja zavarba hozni azzal, hogy összekoszolta a házat.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1155-1174