Külső területek - Szarvasliget
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Arthenior közelében (új)
SzarvasligetNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 28 (541. - 560. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

560. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-02-03 21:55:45
 ÚJ
>Holdezüst Vieljana avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28

Játékstílus: Megfontolt

//Kinti ricsaj//

*Viel olyan gyorsan szólt a többieknek, ahogy csak bírt, és sikerrel is jár: a fürgébb és hosszabb lábú Nimeril és Thim meg is előzik, hogy aztán megnézzék, mi történt odakint. A lány ezután csak a babasírást hallja, és nem tudja hova tenni az ügyet. Árnyék ugatása is megijeszti egy kissé, de továbbra sem feltételezi, hogy az állat bárkit is bántana, csak ijedtsége egyértelmű jele annak, hogy valami baj van.
Mikor a tündér kilép az ajtón, már fajtársa, Vanellarya is csatlakozik a többiekhez. Viel először hangosat parancsolót füttyent.*
- Árnyék, elég! *Kiáltja határozottan. Már jobban bír a kutyával, mint korábban, bár így is elég kezes állat.* Ide! *Teszi hozzá. A hatalmas eb ezzel kapcsolatban bizonytalan, bár elnémul, még ott toporog a test mellett, kíváncsian csóválva a farkát. Mert hogy Viel közeledve látja, valóban egy testtel van dolga. Seles hever ott nyitott szemmel, véresen. Holtan.*
- Fény Úrnője, segíts meg. *Mondja a lány halkan, de nem is a többieknek címzi mondandóját.* Miért történt mindez? Kérlek, óvd meg Seles lelkét, és óvd meg a fiát. *Viel már korábban is találkozott halottal, amikor anyjának segített a gyógyításban, mégis fájdalom, hogy egy ilyen fiatal, erős, talpraesett lányt vesztettek most el, és a kisbabája is így magára maradt. Viel szomorú, de komoly, nem pityereg, annál erősebb lélekben. Gyorsan hívja Árnyékot, megint, ezúttal kíméletesebben.*
- Gyere ide. *Mondja neki, és nyújtja a kezét. A kutya megérzi a hangján a szomorúságot, és odajön, hogy megvigasztalja, megnyalogassa. Az ajtóig követi.* Maradsz. *Mutatja Viel, de nem muszáj, a kutya maga is tudja, hogy a küszöbnél nincs beljebb. Megül az ajtó mellett, mint egy szobor.*

//A rendelőbe//

*Viel futva követi a hangokat, és kicsit megzavarodva a látottaktól kopogás nélkül lép a vizsgálóba. Nem kellemes élmény halottat látni, ezért tekintete is inkább üres és komor, nem látszik, hogy most ennyire zavarnák az általános formaságok. Halkan beszél, mintha egy könyvtárban volna, hátha a beteg aludna.*
- Seles testét itt találtuk a kertben. Nagyon véres volt a szoknyája, Nimeril szerint elpattanhatott neki egy ér. *Közli a lényeget komolyan, tárgyilagosan, de csak ha nem félő, hogy Lau valami balesetet okoz azzal, ha megijed a hallottaktól.* Meghalt, tudom, láttam már ilyet... A kisfia jól van, egészséges, a többiek vigyáznak rá. Thim és Nimeril mindjárt behozzák a testet is. *Foglalja össze, amit tud. Gyorsan el is mar egy lepedőt, de már ő sem kapkod, nem siet. Kicsit lehangoló, hogy mindegy, mit tesz, de ez az élet rendje. Ezzel persze a többieknek is azt sugallja, hogy aggodalom ide vagy oda, vége, nincs mit tenni.* Maradjatok itt, lássátok el a lányt, mi intézkedünk.

A hozzászólás írója (Holdezüst Vieljana) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.02.03 22:10:19


559. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-02-03 08:48:11
 ÚJ
>Vanellarya Rhaentess avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Megfontolt

//A ház előtt//

*Egy darabig Laurentitia nyomában halad, átnyújtja neki a vizet, ha az ájultnak szüksége lenne rá, de mikor Natalayda cipelésére kerül sor, hirtelen feladat nélkül marad. Megítélése szerint nincs szükség még egy hordárra, és talán ő maga nem is lenne elég erős ahhoz, hogy érdemben segíthessen. Egyébként sem akar ott tülekedni az ajtóban, mikor már amúgy is ennyien segédkeznek. Csak láb alatt lenne. A házon belül szintén ez a helyzet. Gyógyító varázslatokat nem ismer, orvosi képesítéssel sem igazán bír, és bár van nála néhány gyógynövény, O'baa nélkül nem annyira magabiztos a főzetek, kenőcsök, és egyéb gyógyító készítmények kotyvasztásában. A többi feladat elvégzésére meg már vannak benn elegen. Inkább nem foglalja a helyet, ezzel tovább növelve a felfordulást, ha már úgysem tud segíteni ennél többet most. Ezen lehetőségek felmérése után inkább úgy dönt, hogy kint marad.*

//Tavacskázás//

*Mikor a többiek eltűnnek a házban, pár pillanatig még néz utánuk, azután körbetekint maga körül. Úgy látszik, most magára maradt. Azaz nem is, hiszen itt van vele a görény. Így már kevésbé érzi magát magányosnak. Ha belegondol, ennyi nyüzsgés és új arc után most jól is esne egy kis nyugalom, különösen, ha közben még arra is alkalma nyílik, hogy jobban megismerje kicsiny társát.
Az említett szőrlény gyanakodva szaglászik a táska szájából, de nem akaródzik neki kijjebb jönni. Pedig látszik rajta, hogy legszívesebben szaladgálna a szabadban, csak az idegen környezet visszatartja. Elment aludni, erre tessék, elvitték az otthonából, ki tudja hova. Itt semmi sem ismerős neki, csak a hátizsák, amiben most fészkel.
A lány észreveszi az állat nyugtalanságát, és úgy érzi, megérti őt. Bár Vannát nem a környezetváltozás feszélyezi, hiszen egész életében úton volt, de ezen a helyen, ahova keveredtek, még ő is különösen érzi magát. Elvégre állandóan úton lenni azt jelenti, mint mindenhol otthon lenni. Ezúttal azonban más a helyzet, hiszen ez a hely lesz az, amelyet majd igazi otthonának fog nevezni. Legalábbis Frädricus elmondása alapján erre komoly esély van. Ez pedig azt jelenti, hogy minden más, amit eddig otthonának gondolt, megszűnik az otthonának lenni. Nem?
Gondolkodás közben elindul a tó felé, amit már korábban is volt alkalma megszemlélni egy rövidke időre. Nagyon tetszik neki a sima víztükör, a hozzátartozó életvilág, meg persze az is, hogy ilyen közel van. Pont megfelelő hely egy kis elmélkedésre, ugyanakkor a környék részletesebb megismerésére is. A tó partjára érve megáll, és a vízfelszínen játszó fodrokat csodálja.
Úgy tekint most mindenre, ami körülveszi őt, mintha először látna nádast, fát, vagy házat. Minden másnak tűnik, mint bárhol másutt, és mégis biztos benne, hogy az itteni tereptárgyak nem sokban különböznek az általa eddig látottaktól. De valahogy ezek a fűszálak, az itteni szellő nem ugyanaz, mint máshol, hiszen ezek pontosan azok, amelyek az ő otthonához tartoznak. Ezek itt részben az övék, alkotóelemei annak a helynek, ahova ő visszatérhet mindig, és ahol élhet. Ezek merőben új gondolatok és érzések számára. Csukott szemmel, mélyeket lélegezve próbálja mindezt befogadni.
Miután ismét kinyitja szemét, lepillant a kezében szorongatott táskára, és úgy dönt, ideje kis barátjában is tudatosítani az új otthon fogalmát. Finoman lehelyezi a zsákot a földre, majd várja, előbújik-e belőle a görény. A fejen és két mellső mancson kívül azonban továbbra sem kerül elő semmi - és még azok is csak a hátizsák szájában kukucskálnak. Az állat egyszerre tűnik furcsán meglepettnek és dacosnak. Viselkedésével mintha azt üzenné „Nem tudom, hol vagyok, de igazából nem is érdekel. Ez itt valami furcsa hely, a lábam nyomára sem érdemes. Még haragszom is rá.”.
Rövid várakozás után Vanna úgy dönt, talán neki kéne példát mutatnia a görénynek. Nekiáll hát a tóparton mászkálni, röpködni. Megszemléli a nádas népét, keresgéli a rájuk utaló nyomokat. Próbálja felderíteni, kiféle-miféle egyéb lények lakhatnak még erre. Számba veszi még az itt található növényeket is. A fontosabbakat, illetve szimpatikusabbakat meg is jegyzi magának. A terepszemle közben fél szemét a kis csomagon tartja, és mintha mozgolódást vélne felfedezni. Valóban, a görény mellső lábai már a talajon vannak, és azt tapicskolják.
~ Mivel tudnám azt mutatni, hogy ez itt az enyém – és az övé is? ~ tűnődik, majd hamar megoldásra is jut. Neki is lát hát tervének megvalósításához. Helyenként megtapossa a növényzetet, néhány nagyobb tereptárgynak nekidörgölőzik, ha pedig faágba vagy törzsbe botlik, azt megkarmolja és megrágcsálja. Végezetül elvonul a tó körül található susnyás egy rejtettebb zugába. Békés nádfejek barna bólogatása jelzi hollétét, valamint az irányából hallható halk csobogás.
Mire mindezzel végez, addigra a görény is belekezd a terep feltérképezésébe. Vanna boldog mosollyal szemléli, ahogy a másik is felfedezi a tó környékét, bolondos ugrándozások közepette. Miközben azt figyeli, ahogy a kis jószág egy meglehetősen pimasznak mutatkozó faággal pofozkodik, ismét gondolkodóba esik. Úgy érzi, már kezd kialakulni közöttük egy kapocs, de ez még korántsem szilárd. Talán ebből sosem lesz több, mint egymás időnkénti szemlélése és megtűrése. Bár persze ennél nem is kell sokkal több. A kis tündér már ennyitől is igaz barátjának tekinti a másikat. Azonban most, hogy erre ráébredt, kissé kezdi megbánni, hogy kiszakította őt otthonából. Biztos betaníthatná, hogy kövesse mindenfelé, de vajon ő is ezt akarná? Figyelmesen nyomon követi az állat minden mozdulatát, mintha kiolvashatná belőle a választ.*
- Na, mit szólsz?
*Kéri ki a tündér a randalírozó állatka véleményét jelenlegi helyzetéről. Amaz felkapja a fejét a hangra, és Vannára mered. Természetesen fogalma sincs, mit jelent a lány szájából előtörő hangok sorozata. Inkább a kimondott szavak hangsúlyát igyekszik megfigyelni, de abból sem szűr le túl sokat. Pusztán annyit, hogy a másik nem ellenséges vele szemben. Ezt meg ugyebár eddig is tudta, így inkább visszatér eddigi elfoglaltságához. Ugyan az este evett, mégsem ártana újra valami táplálékhoz jutnia. A tóparti békákat igyekszik felkutatni éppen.
A lányka nem is számított ennél több reakcióra, így egyáltalán nem csalódik. Inkább biztató jelként értelmezi, hogy sikerült előcsalnia a görényt a táskából. Láthatóan zokon vette a költöztetést, de szerencsére egy kis kezdeti ódzkodáson túl komolyabb negatív hatás nem érte. Játszadozását, felfedezését, és vadásztevékenységét kifejezetten élvezet nézni, egészséges, életerős állatról árulkodik. ~ Persze, hiszen ő még nem teljesen felnőtt, ezért nem olyan, mint egy öreg, rozzant példány. Pont, mint én. ~ fedezi fel a hasonlóságot.
Meglehet, hogy kegyetlenség volt elrángatnia magával a görényt erre az útra, amit Vanna szán is egy kicsit, de most nagyon jól esik neki, hogy van itt valaki, akivel úgy érzi, egy cipőben járnak. Így még a végleges otthon, és a letelepedés gondolata sem tűnik olyan szörnyűnek. Jobban belegondolva talán egy otthon megléte nem fosztja meg attól, hogy továbbra is otthon érezhesse magát a természetben is. Az összhang megmaradhat így is. Igen, most már látja. Sokkal derűsebben tekint helyzetére, így, hogy el tudott gondolkodni róla magában.
Tűnődés közben észreveszi, hogy hiányzik a megszokott virág a hajából. Mikor megérkezett Szarvasligetbe, még a hajában volt néhány szál kókadt őszirózsa. Kieshetett valahol ide út közben. Vagy miközben a beteg miatt rohangászott. Sóhajtva tanulmányozza a kopár hajkoronát a tó tükrében. Jobbra-balra forgatja kicsiny fejecskéjét, hogy minden oldalról alaposan megszemlélhesse. Úgy határoz, hogy a látvány nem kielégítő, sőt, növényi dísz hiányában szinte már botrányos. Így nekiáll ujjaival elrendezni a rakoncátlannak ítélt tincseket, amelyek ellen mernek állni Vanna szépségideáljának. Közben azon töri a fejét, mivel tehetné ezúttal teljessé frizuráját. Az ötlet hamar meg is születik, nekiáll hát összegyűjteni a szükséges alapanyagokat. Óvatosan tépdesi le a nádas legszebb leveleit, vigyázva, nehogy megvágja magát velük. A gyűjtögetés után leül a földre, és vékony csíkokra tépdesi a leveleket. Az így kapott vékonyka, de hosszú zöld levéldarabokat pedig itt-ott belefonja hajába, aprócska tincseket, fonatokat készítve. A folyamat végére Vanna haja pontosan olyan rendbe szedett, egyenes, és természet által átitatott lett, mint amilyet elképzelt. A frizuraszemlét ismét megejti, minden szögből, hogy teljesen kiélvezhesse a látványt. Közben végig mosolyog, sőt, néha még kuncog is mellé.*
- Mondd, hogy hívnak téged?
*Kérdezi egyszer csak őszinte kíváncsisággal a görényt, mivel eddig még nem sikerült rájönnie. Az állat ismét felkapja a fejét Vanna hangjára. Szemében értelem villan, de nem szól semmit – persze. A kis tündér mégis elmosolyodik, és fellelkesedik.*
- Most már értem! Sehogy! A neved, Sehogy! Köszönöm.
*Küldd egy mosolyt és egy puszit az állat irányába. Most, hogy már rájött a névre, sokkal könnyebben hagyja itt a tó mellett majd őt. Egy darabig mindenképpen magára kellene hagynia a kis szőröst, legalábbis úgy érzi. Ha nem is lett állandó segítőtársává, de legalább megismerte őt, és ez éppen elég a kislány számára. Ruhácskáját leporolja, a hátizsákot pedig egy földön heverő farönk tövébe helyezi – a görény egy darabig ellakhat abban, ha kedve tartja. Ezután elindul, hogy megkeresse a többieket.*
- Majd még jövök látogatóba!
*Kiáltja integetés közben, ahogy távolodik.*

//Kinti ricsaj//

*Céljául ezúttal az istállót tűzi ki, amiről a többiek szavaiból szerzett tudomást. Szerencsére időkorlát nem szorítja, így biztos benne, hogy meg fogja találni – még akkor is, ha esetleg nem jó irányban keresi először.
Útját azonban Vieljana kiáltása, és Árnyék ugatása szakítja félbe. Vanna futva indul a hangok irányába. Rosszat sejt. Így érkezik meg a többiek közé, immáron hajába font nádlevelekkel, hátizsákja és görénykéje nélkül, enyhén koszosan. Hallja, ahogy egy baba sír, és látja, ahogy a többiek közül néhányan egy földön fekvő alakot állnak körbe. Azt egyértelműen látja, hogy nem ugyanarról a személyről van szó, akit nemrég vittek be ájultan. Máskor rossz képet vágna a gyereksírás miatt, de hamar észreveszi a földön fekvő test jellegzetes mozdulatlanságát, valamint a többiekből áradó feszültséget, és az így összeállt kép alapján érzései megváltoznak.
Odalép a kis csoportosuláshoz, és némán, komoly tekintettel néz rájuk. Ő ilyen módon igyekszik kifejezni részvétét, valamint segítőkészségét a helyzetben. Tisztes távolságban áll meg az elhunyttól, mert úgy érzi, hogy a gyászolók belső körében most nincs helye. Pontosan emlékszik, milyen volt neki O'baat elveszíteni. Ő sem akarta, hogy bárki más a test közelébe menjen. Hiába van tisztában Vanna a halál természetességével, és tartja azt a Természet egy csodás elemének, a saját bőrén tapasztalta meg, hogy a személyes veszteség milyen fájdalommal jár.*


558. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-02-02 21:02:31
 ÚJ
>Andorellan Sellewennar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//A méregkeverő//
//Kinti ricsaj, Viel, Nimri és a baba//

*Andorellan a földön ücsörög, és kezd fázni, mivel a pokróc nem ad neki elég meleget a talajon. Arról nem is beszélve, hogy egy nagy szőrös állat, nevezetesen egy kutya környékezi meg, és hangoskodni kezd. A sok inger teljesen összezavarja a csöppséget, aki most valahogy nem érzi anyja közelségét, hiába fekszik ott mellette, és hiába húzza meg a ruháját, csimpaszkodik belé, hogy mentse ki a bajból. Aztán hirtelen a semmiből még idegenek is megjelennek, kézről kézre adogatva Rellant, aki alig bír magával, úgy visong ijedtében, hogy csoda, ha Thim bele nem süketül az Árnyék ugatását is túlharsogó babakiabálásba. A kisfiú lehetőségek híján vörös pofival a férfi ingét szorítja, húzza, jó kis babás vasmarka van, ami nem enged el senkit, amíg ő úgy nem dönt. Vagy el nem alszik.*


557. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-02-02 20:50:18
 ÚJ
>Estrothim Rytl'or avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11

Játékstílus: Megfontolt

// A méregkeverő //
// Kinti ricsaj, Viel, Nimri és a baba //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

- Nimeril! *Ismétli a nevet és elfogadja a kézfogást.*
- Egy tea valóban jól esne, köszönöm szépen. *Hosszú út áll mögöttük. Megfordul a fejében, hogy Luni is örülne talán egy bögre teának, meg az édesanyja is. Arra gondol, ide kéne hívnia őket, de végül lebeszéli magát. Luni nagy lány, okosabb és tiszteletre méltóbb, mint bárki, akit ismert. Nem kell apáskodnia felette. Eán meg pláne nem. Azonban a tea mégsem most kerül fel. Valaki kiabál. Viel az. Ahogy Nimeril, úgy ő is a hang irányába rohan, de a lány kicsit hamarabb indult. Thim rekció ideje sokat csökkent a fáradtság miatt, így mire odaér, Nimri már egy holtest mellett térdel és a kezébe ad egy babát. A kicsi sír, épp most veszítette el az anyját és ezt valószínűleg jól tudja. Thim szomorúan próbálja csitítani, ringatni.*
- Sajnálom! Nagyon sajnálom, drága kis apróság!


556. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-02-02 20:38:08
 ÚJ
>Nimeril Drimanow avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 407

Játékstílus: Megfontolt

// A méregkeverő //
// Kinti ricsaj //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

* A konyhában szét néz egy közepes fazék után.*
- Na ez meg is meg van. Keressünk üvegeket! Üdv! Én Nimreil vagyok! Örvendek. Nem aggódj, nem zavarsz.
* Mondja és aztán feláll és a kezét nyújtja az elfnek. Átlagos elfnek tűnik vörös hajjal, de Intnél jóval kifinomultabb ízléssel öltözködés terén. Nem szívleli az elfeket, de Thim még nem tett semmilyen negatív benyomást rá. És mivel most van ideje várni bőven, ezért úgy dönt cseveg vele egy keveset.*
- Feltehetek egy kis teának valót és ha van kedved beszélgethetünk egy kicsit.* Ajánlja fel, amikor is hangos kutya ugatás töri meg a viszonylagos csendet, amit egy kétségbe eset kiáltás is követ.*
- Ez rosszul hangzik. Gyere lehet, hogy valami baj történt!* Hangzik a parancs és futva elindul a hang irányába. A kiáltás egy tündértől származik, akit szintén látott már ezelőtt. Nincs szükség kérdésre, mert magától kezd bele abba, hogy mi a baj. Elég zavarosnak tűnik a dolog, mert mikor érkezett, akkor is feküdt valaki a földön. Bár ott volt elég segítő kéz. Felmerül a gyanú, hogy most más valaki szorul éppen segítségre. Követi a lányt, de mikor megpillantja a testet, akkor gyorsabb iramra vált és lehagyja a tündért. Odaérve egy nőt talál a földön, akit bizony ismer is Seles az aki azt az isteni vajas sütit sütötte. A gyermek is ott van az anyja mellet a földön. Látszólag semmi baja, így Nimeril Selest vizsgálja meg először.*
- Hé! Hahó! Seles hallasz engem?* Kérdezgeti és közben kezével a pulzusát keresi. Hiába tapint rá a nyaki ütőérre az bizony nem pumpál. A légzése is leállt.*
-Elkéstünk. Meghalt.* Mondja szomorúan és a gyermeket elemeli az élettelen test mellöl, majd az ott lévők közül a legközelebbinek a kezébe nyomja.*
- Valaki fogja meg a babát!* Alaposabban megvizsgálja az elhunyt édesanyát, hogy rájöjjön mi okozta a halálát. A szoknyája véres és a test mellet is kialakult egy kisebb vértócsa. Itt már nincs mit vizsgálni.*
- Úgy gondolom, hogy szüléshez van köze ennek a tragédiának. Egy ér elpattanhatott és belülről elvérzet szegény Seles.* Azt nem teszi hozzá, hogy egy boncolás biztosan feltárná a tényleges okot, mert ez csak egy következtetés a látottak alapján. Nyilván eszébe se jut, hogy felboncoljon innen bárkit is. Itt már nem tehetnek semmit.*
- Valaki szóljon a többieknek, mert nem maradhat itt a földön. Viszont mi egyedül nem tudjuk megmozdítani.* Mondja ha még nem érkezett más rajtuk kívül.*


A hozzászólást Mátrix (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2020.02.10 22:23:56, a következő indokkal:
Játékos kérése



555. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-02-02 18:19:19
 ÚJ
>Holdezüst Vieljana avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28

Játékstílus: Megfontolt

//Mindenki a házban//
//Viel kiabál//
//Árnyék ugat//

*Viel megértően bólint, hallva, hogy a beszélgetésre most nem ez a legalkalmasabb időpont, de azért egy kicsit annak is örül itt a kellemetlenségek közepette, hogy mással azért megesett valami jó. Azért a lányban még ott motoszkál, hogy valahogyan segíteni kéne, de ezzel a gondolatával egyedül marad, amíg Luniék vizet hoznak, ő pedig az állatokat rendezi el. Ahogy egy kövön ülve meditálgat, semmi sem zavarja meg, elmerül kissé komor gondolataiban. Végül, miután úgy érzi, már megfagy odakint, és a beteg is bekerült, Árnyék nem fogja halálra nyalni, a lány is bemegy, botját az ajtó mellé támasztva. Az előtérben hamar utoléri Lunit, amikor hatalmas ugatás fogadja kintről. Persze Árnyék a ludas, de a lány valami kellemetlenet, furcsát érez meg, amit még soha.*
- Az ott micsoda? *Kérdezi magától a rongykupacra pillantva a földön. Mintha egy ember formája lenne, Árnyék pedig kétségbeesetten ugrál fölötte, lökdösi az orrával. Viel hátán feláll a szőr, úgy rohan a folyosóra, mintha üldöznék, és túlkiabálja a harsogó kutyát.*
- Valaki van odakint! Valaki fekszik a földön! *Mondja. Elég furcsán veszi ki magát ez azután, hogy éppen most cipeltek be egy lányt hasonló állapotban, de Viel számára valami azt súgja, hogy ez most más. Az ajtó felé siet, de reméli, hogy rövid kis lábai miatt valaki megelőzi, és előbb megnézi magának a rongykupacot.*

A hozzászólás írója (Holdezüst Vieljana) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.02.02 18:20:17


554. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-02-02 17:45:46
 ÚJ
>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89

Játékstílus: Megfontolt

//Búcsú//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Seles megy, előre, előre, hiszen egész életében ezt tette. Nem számított, hogy esik-e az eső vagy fúj a szél, nem törte meg sem a hideg, sem a meleg. Leküzdötte a legveszélyesebb akadályokat, bujkált és harcolt, túltette magát veszteségeken. Rosszulléte közepette most már megszokásból is küzd, minden izma tudja, mit kell tenniük, amikor hosszú távollét után ismét a Szarvasliget felé veszi az irányt. Elhomályosult látásával csak két dolgot tud kivenni, az egyik a ház, a másik a fekete kutya, valamiért… A harmadik pedig a kezében tarott kisfiú, Andorellan. Rajta kívül senki sem számít, még Seles sem. Az a feladata, hogy minél előbb eljuttassa a kicsit a házba, és ezután az, hogy segítsenek. Talán…
Hosszú évekkel ezelőtt égő háza előtt állt, és belül görcsösen rándult össze a pusztítás láttán. Most sincs másképp, azonban ezúttal fogható nyoma is van a dolognak, lábán vér csordul végig, s sápadt arca még az erőlködéstől sem tud kipirulni. Minden lépés egy-egy ziháló nyögéssel ér fel, és érzi, hogy ereje lassan elhagyja őt. Letérdel, a kicsit puha pokrócba csavarva a földre teszi, és utolsó levegővételével búcsút vesz a fáktól, az erdőtől, ahol olyan boldognak érezte magát, búcsút vesz Pyctától, aki valószínűleg megértené, miért az erdőre gondol utoljára, s búcsút Umontól, Lyztől, aki szinte testvére is lehetett volna, a kis Zsengétől, aki talán feltalálta magát a nagyvilágban, és legfőképpen Leontól, akit már soha nem láthat viszont. Tudja, hogy az itt élők rendesek, és hogy a felé közeledő kutya sem fogja soha bántani Rellant. Neki ennyi elég. Lehunyja a szemét, és a földre esik, a kisgyerek mellé. Teste hideg, fehér, tekintete üres.*


553. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-02-01 21:50:21
 ÚJ
>Estrothim Rytl'or avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11

Játékstílus: Megfontolt

//A ház előtt, Luni, Nellara//

*Várható volt, hogy ki lesz küldve. Semmi keresnivalója idegen tekinteteknek, mikor egy nőt vizsgál az orvos. Kivéve persze az orvost. Válasz nélkül bólint, majd távozik. Kintről hallja, hogyan folyik a vizsgálat odabent. Arra jut, távolabbról is meghallja, ha hívják, ráadásul nem sok esély van rá, hogy bármire szükség volna, ami nem a rendelőben található. Kicsit körbenéz. Kintről még Luni hangját is hallani véli, de azt már nem érti, mit mond. Sejti ugyan, hogy szíve hölgye nem sokára követi őket. Ha összetalálkozik vele és a kedves tündérrel, akkor alkalma nyílik szólni nekik arról, ami jelenleg folyik.*
- Az orvos már teszi a dolgát. Lauren is segít neki. Itt nem tehetünk most többet. Magam részéről keresek egy pohár vizet.
*Ha a két hölgy nem állítja meg, Thim a konyha felé veszi az irányt.*

// A méregkeverő //

*Rövid vándorlás után a konyhába ér, ahol egy elf, hozzá hasonló, éppen nagy munkában van. Megkopogtatja az ajtófélfát, hogy ne ijesszen rá az elmerült szakácsnőre. Azt ugyan még nem sejti, mi lesz a munka gyümölcse.*
- Üdvözletem! Még nem ismerjük egymást, Estrothim vagyok. Bocsáss meg a zavarásért.
*Mindeközben szerez egy poharat és megcélozza a megfelelő edényt, amiből vizet foghat.*


552. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-01-31 23:04:05
 ÚJ
>Intath Aldeis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1219
OOC üzenetek: 233

Játékstílus: Megfontolt

//A ház előtt//
//A rendelőbe//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//

*A doki igyekszik tartani a másik fejét. A módszer elég hirtelen kitalált dolog, talán nem is tökéletes, de működik és az a lényeg. A vörös pasi és Laurentitia fogják a lányt elöl hátul, Int meg a fejét. Miközben viszik be azért eszébe jut, hogy ebből egy igencsak mocskos dolog is lehetne. Egy lányt elöl hátul ő megy a fejét fogja. Csak ugye akkor a házigazdának lenne jobb ha a lány fejét fogná mert úgy kényelmesebben elférnének. Fejben azért összerak néhány érdekes pozitúrát míg meg nem érkeznek a rendelő ajtajába. Ott talán egy kis tumultus lesz, de ha kell hagyja a ruháját és a könyökét lehorzsolni a fajon, hogy elférjenek. A cingár alkat néha előny. Ott a szokásos vidám hangulat fogadja az érkezőket. Hívogató műtőasztal, alatta egy vödörrel, a lábaihoz bőrszíjak kötve, körülötte kis asztalok és polcok rajtuk különféle eszközökkel. Késekkel, fogókkal, fűrészekkel. A szoba másik sarkában egy nagy asztalon növények feldolgozásához és tárolásához szükséges eszközök. Mozsár, üvegcsék, kanalak, egy nagy köteg madzag. A szoba végében egy harmadik munkaállomás ahol alkimista felszerelés van szintén nagy asztalon. Különböző üvegcsék, üstök, keverők, fémtartályok, csövek, színes folyadékokkal teli üvegcsék. Díszítésnek vannak nagyobb polcok is amiken szintén ismeretlen tartalmú üvegek néznek a látogatókra, meg persze a piócák és az egyik fal mentén felakasztva vannak furcsa görbe végű vasak és a doki látványosan sokat megélt bőrköténye, amin a vörös foltok a sok elégedett páciensről tanúskodnak. Fejével a műtőasztal felé bök.*
-Oda tegyük le!
*A mozdulatot a szőke hajzuhatag kíséri. El nem engedi a másikat egészen addig míg le nem teszik, az asztalra. Akkor olyan óvatosan amennyire csak tudja leteszi a másik fejét majd már libben is az alkimista dolgokkal teli asztalhoz és hátra se nézve adja ki az utasításokat.*
-Rendben. Vöri te most nem kellesz. Ajtón kívül várj, hogy halld ha mégis! Addig Laurentita ha tudod úgy, hogy nem mozgatod szabadítsd meg a felsőjétől, hogy rálássak az oldalára és a karjára. Nem tűnt törésnek, de jobb látni.
*Ahhoz az asztalhoz érve az egyik üvegcséről foggal leveszi a tetejét egy megfelelő tartóba teszi ahol úgy marad, majd egy másik üvegcséből is hasonló módon kihúzva a dugót elkezdi óvatosan a másikhoz tölteni.*
-Ha szükséges vágd le róla. Találsz ott ollót is, de csak ha nem remeg a kezed.
*Mikor végzett megnézi az üvegcsét, beleszagol és elégedetten viszi az ájult lányhoz.*
-Na, hadd lám van-e seb? Ezt addig is fogd csak meg.
*Adja a sötétzöld varázsitalt a háziasszonynak. Ha lát valamit akkor az egyik polcról egy színtelen üveget vesz le, nyitja ki a fogával és önti a szeszt a sérülésekre. Szájában a dugóval kommentálja a dolgot.*
-Fejőehíhéh.

A hozzászólás írója (Intath Aldeis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.31 23:04:37


551. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-01-31 22:00:52
 ÚJ
>Luninari Heiphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Szelíd

//Nellara, majd mindenki más//

*Látja, hogy a tündérlány nem érzi magát a legjobban, és tulajdonképpen meg is érti, de, ami őt magát illeti, nem aggódik egyáltalán. Nem a szenvedés iránt vált érzéketlenné, de azok után, hogy többször volt már életveszélyben és teljesen védtelenül kiszolgáltatva a szerencsének meg az istenek kegyének, nem igazán képes aggódni most.
Pontosan tudja, hogy Nairada barátnője jó kezekben van. Ott van mellette Lau, Thim és Intath is, utóbbi ráadásul orvos. Szarvasliget biztonságos, mindenki, aki jelen van pedig segít rajta a maga módján, és, ami még ennél is fontosabb, nincs körülöttük senki, aki minden cselekedetével azt próbálja elősegíteni éppen, hogy helyzetük még rosszabb legyen.
Példának okáért nem veszi körül a házukat egy dühös tömeg, ami éppen feldúlni, vagy felgyújtani akarja azt, senki nem akarja megölni őket, valamint senki nem haldoklik és hal meg éppen a mellette lévő szobában, akinek életben maradásáért korábban őszintén imádkozott, és akinek túlélésben reménykedés bizonytalansága ellenére is szilárdan próbált őszintén hinni. A maga részéről pedig most már mindent, ami körülötte történik olyan skálán mérlegel, amelynek ezek az események és saját egykori száműzetése után érzett reménytelensége vannak a negatív végpontján, így most ennek köszönhetően vidám, bizakodó és teljesen higgadt, aki legalább annyira nyugodtan cseveg, mint amennyire nyugodtan vizet mereget éppen.
A Nellaraként bemutatkozó lány talán érzéketlennek látja emiatt, és ő homályosan felfogja azt is, hogy talán jogosan, mégsem képes másképpen reagálni éppen azért, mert társainak köszönhetően éppen annyira biztonságban érzi a segítségre szoruló lányt, mint önmagát, aki erősebb, mint korábban valaha volt.
Ugyan nem telt el saját magától a Mágustoronyban tett látogatásának és tizenvalahány megtanult varázslatnak köszönhetően, de azért magabiztosabban tért vissza, mint amennyire korábban valaha volt.*
- Az ottani szökőkút tényleg gyönyörű. Talán az első dolog volt, amit megláttam, amikor megérkeztem Artheniorba. Örülök, hogy nem rombolták le azt is. *mondja és csak kicsit hallgat ezek után, éppen annyit amennyit kezei dolgoznak a szükséges víz kimerésén.*
- A házigazda Lauren, vagyis Lau. *teszi hozzá még mindig csevegő hangnemben, de szeretetteljes mosollyal.*
- Azután vettük meg ő és még jó pár mindenki más közösen ezt a házat és birtokot, hogy el kellett menekülnünk a városból, mert ott minden a feje tetejére állt. Ha azt mondta, hogy maradhatsz, akkor azt biztosan szó szerint értette, nem csak udvariasságából mondta. Üres szoba is van még itt gondolom, és a pónidat is szívesen látjuk. Tele vagyunk állatokkal, biztosan elfér még egy az istállóban.
*A szája jár, de a keze annyira nem, így látja, hogy a másik tündérlány megelőzi őket a víz kimerésében, de a maga részéről ezen is csak mosolyog.
~ Még egy tündér, akit megismerhetek! ~ lelkesedik, de persze megint csak magában.*
- Igazad van. De semmi baj! *válaszol végül Nellara teljesen jogos felvetésére, hogy jelenleg tehetnének hasznosabb dolgot is a beszélgetésnél.*
- Ha valaki igazán szomjas, akkor vízből sohasem elég. Szerencsére nem késtünk el semmivel. *jelenti ki mély meggyőződéssel és saját tapasztalatai alapján..*
- Gyere, menjünk a többiek után! *mondja, mert fogalma sincs róla, hogy hol találja Intath kis birodalmát, amit nyilván azóta rendezett be itt, hogy Thim és ő elmentek innen, de, ha arra mennek amerre mindenki más akkor nyilván nem tévedhetnek el.*



550. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-01-29 20:58:38
 ÚJ
>Nellara Han avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18

Játékstílus: Vakmerő

//Luninari//

*Elindulnak hát ketten befelé, hogy vizet vigyenek a szerencsétlen lánynak. Közben Luni kérdezősködni kezd.*
- Én régóta? Á! *legyint.* Nem... Nem is lakok itt... Azt hiszem. Talán egy órája érkeztem, csak bekopogtam vizet kérni... Én buta keveset raktam félre és elfogyott. A városba indultam munkát keresni, vagy bármit, amiből meg tudok élni, ott a szökőkútban van víz, de már nem bírtam ki addig. Itt kedvesek voltak, én is, meg a pónim is kaptunk vizet és ételt. A házigazda mondta, hogy ha szeretnék, maradhatok, és majd keresünk szobát... Utána láttuk meg az ájult lányt.
*Gyorsan felvázolja a történteket, kicsit zavarban van, elvégre ritkán ilyen kedvesek vele.*
- Egyébként a nevem Nellara!
*Amíg ők ketten elbeszélgetik az időt, a másik tündérlány már meg is járja az utat vízért.*
- Hmm... Úgy hiszem, túl lassúak voltunk. Igaza van, nem beszélgetni kellene, hanem segíteni...
*Arcán látszik, hogy szörnyen érzi magát ettől, de már nincs mit tenni. Azonban nem tudja, hogy mi másban segíthetnének még.*


549. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-01-28 20:51:06
 ÚJ
>Laurentitia Sminderhen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//A ház előtt//
//Főként Vanna, Int, Naty, Thim//

*Hagyja az orvost dolgozni, nem szól bele semmibe, de a közelben marad és figyelmesen lesi minden szavát, hogy ott segítsen, ahol tud. Úgy látja, ezzel nem csak ő van így, hanem a ház minden lakója, ezért pedig végtelenül hálás nekik. Int kéréseire csak bólint, és már indul is, hogy teljesítse őket. Az üdvözlésre ismét csak nem sok ideje marad, így Vielt még Luninál is kevésbé tudja köszönteni, miközben a ház felé siet, de reméli, a lány nem fogja túlságosan zokon venni udvariatlanságát. A bejáratnál aztán Vanna is csatlakozik hozzá, ketten együtt pedig hamar megtalálják a keresett dolgokat, és már sietnek is vissza a kertbe a beteghez. Óvatosan visszatérdel a lány mellé, és ha úgy látja, eléggé magánál van ahhoz, hogy igyon, akkor segít neki ebben, ha pedig nem, akkor rögtön hozzálát, hogy a doktor parancsának megfelelően a magával hozott takaróra igyekezzen áttenni a szőkeséget*
- Jobban vagy? Mindjárt beviszünk a házba, ott kényelmesebb lesz! *beszél a művelet közben a lányhoz, hogy megnyugtassa, szinte szabadkozva azért, ami addig vár rá, míg a házba nem jut. Bár az odaút valószínű nem lesz épp a sérült legkellemesebb utazása, a maga részéről igyekszik mindent megtenni, hogy a legkevesebb rázkódást okozza neki menet közben*
- Arrafelé. *javasolja Thimnek és annak, aki még segít a cipekedésben, mikor a házba érnek, fejével abba az irányba biccentve, amerre az orvos rendelője van és ha senkinek nincs ellenvetése, valamint a lány se tiltakozik a dolog ellen, akkor hamarosan le is tehetik őt az előbb említett helyiségben, újra csak Intathnak adva át a terepet, hogy tovább vizsgálhassa a betegét.*


548. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-01-28 19:12:15
 ÚJ
>Nimeril Drimanow avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 407

Játékstílus: Megfontolt

//Esküszöm, hogy rosszban sántikálok//
// A méregkeverő //

* YIla távozása után lepihen egy cseppet. Már elég erősnek érzi magát, de attól még nem szeretné megerőltetni magát. Elő ássa a kis üveget is, amiből a zöld löttyit megitta és kikészíti az asztalra. Aztán ledől egy cseppet. A kis szunyókálás után kicsit rendbe szedi magát és a konyha felé veszi az irányt. Jó kedve kerekedett, így még dudorászik is egy kicsit.*
- Keverem kavarom lalala. Keverem, de kavarom tralala.* Elég kis bugyuta szövege van, de ettől még neki tetszik. Főleg úgy, hogy saját maga költötte. A konyhában szét néz egy közepes fazék után.*
- Na ez meg is meg van. Keressünk üvegeket!
*Csak keresgélnie kell egy kicsit és máris talál pár üveget. Ezeket nagy lelkesen nekiáll kimosni. Fontos mert ugye nem szeretné, ha a maradék bór megrontaná a főzetét. Kerít még tölcsért meg még egy hasonló méretű fazekat. Ebbe fogja majd átszűrni a kész levet. Mindent gondosan egy helyre gyűjt, hogy ne kelljen kapkodnia majd ha oda kerül a sor. Az utolsó dolog amire szüksége van az egy tiszta kendő lesz, amin átszűri az egészet, hogy szét tiszta legyen az folyadék. Még jó, hogy ilyen tisztán és rendezetten tartják a házat, mert így mindent könnyedén megtalál. Egy kis fára lesz már csak szüksége, hogy legyen mivel begyújtania. A bekészített fával megrakja a tűzhely alját, hogy csak be kelljen gyújtani és kész. Minden készen is áll.*

A hozzászólást Mátrix (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2020.02.10 22:21:08, a következő indokkal:
Játékos kérése



547. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-01-27 20:43:08
 ÚJ
>Luninari Heiphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Szelíd

//A ház előtt//
//Nellara és Viel//

- Jó ötlet, menjünk! *mosolyog a tündérlányra, akivel amúgy is szeretett volna beszélni, de természetesen Vielt és Árnyékot sem hagyja figyelmen kívül, már csak azért sem, mert tényleg nagyon örül mindkettőjüknek. Így mielőtt elindulnának a konyha felé még megáll annyira, hogy kicsit beszélhessen a lánnyal, és hagyja Árnyéknak is, hogy megszaglássza és nyalogassa őt egy kicsit.
Más kutyától tényleg félne, de neki örömmel és félelem nélkül nyújtja a kezét, miután pedig ő mindent megtett vele, amit szeretett volna, válaszképpen lelkesen és gyengéden még a fejét is megsimogatja. Tulajdonképpen még élvezi is az érintést, ahogyan a sűrű fekete bundába belemerül az ó hófehér keze.
~ Milyen selymes a szőre! Látszik, hogy Viel nagyon jól bánik vele, de hát miért is lenne másképp? ~ jegyzi meg magában szórakozottan.*
- Nem számít. Én is szerettem volna segíteni, de biztosan vagyok benne, hogy Lau és a többiek jól boldogultak nélkülünk. *mondja ki aztán hangosan a gondolatait. Ugyan a többiek felé is van bizalma, magabiztos véleménye mégis leginkább Launak szól. Azóta mindenkinél jobban bízik benne, amióta Artheniorban megmentette az életüket. Ha akkor, a káosz kellős közepén képes volt lélekjelenlétét megőrizni és a helyzet magaslatára emelkedni, nem hiszi, hogy majd pont most, békeidőben és a város zűrzavarától távol vallott volna kudarcot, éppen egy ilyen csodaszép birtokon, mint amilyen Szarvasliget.*
- Szerintem az égiek akarták így, hogy együtt érjünk haza. Int pedig biztosan tényleg tud majd segíteni, úgyhogy semmi gond. És igen, köszönöm a kérdést! Tanultam pár nagyon izgalmas és hasznos varázslatot a toronyban. *mondja és válaszol is egyben Viel kérdésére.* Sajnos gyógyító varázslatot azt pont nem, de ameddig van itt egy igazi orvos, addig azt hiszem nincs is rá semmi szükség szerencsére. Igazából védő varázslatokat akartam tanulni főleg.
*Utóbbit nem magyarázza meg, de szerinte Viel tud róla annyit, hogy ezen a legkevésbé sem fog csodálkozni.*
- Beszélgessünk kicsit később! *ajánlja aztán fel végül.* Ha van kedved elmesélhetnéd, hogy merre jártatok, és persze én is tudnék mesélni.
*Ennél jobban azonban már nem húzza az időt, elindul a másik tündérlánnyal a konyha felé. Bár a táskája még mindig a hátán ez egyáltalán nem zavarja a víz előkészítésében.*
- Régóta élsz itt? *érdeklődik barátságosan és őszinte kíváncsisággal.* Én elsők között voltam, aki beköltözött ide, de aztán el kellett mennem. De, ahogy látom pont sikerült jókor visszaérnem. Elkel minden segítő kéz úgy tűnik.



546. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-01-25 23:36:22
 ÚJ
>Holdezüst Vieljana avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28

Játékstílus: Megfontolt

//A ház előtt//

*A balesetet szenvedett lány köré annyian gyűlnek segítő szándékkal, hogy az amúgy is kis termetű Viel alig lát valamit belőle. Egy valamiben biztos, hogy Intath, az orvos is megjelent, márpedig Lyllinor óta teljes bizalmat szavaz a férfinak. Nem is akarja zavarni, már így is szégyelli magát, hogy Árnyék lábatlankodik, mikor az állat illőn köszönti Laut, pirulva vissza is rendeli magához. Ő is integet, és Intath majdnem-köszönését is elkönyveli, de amíg a többiek megpróbálják megemelni a lányzót, ő Lunihoz csatlakozik.*
- Örülök, hogy újra látlak! *Mondja szívélyesen, bár az arcáról könnyű leolvasni a vészterhes hangulatot, nem is mosolyog, inkább aggódik. Árnyék, aki kevésbé fogja fel az események kellemetlenségét, úgy dönt, boldog farokcsóválással megszaglássza és meglefetyeli Luni kezét, ha a lány engedi neki.* Sikerült a látogatásod a Mágustoronyban?
*Luni közben azt is elmeséli, mi történt, így Viel választ kap az előbb a levegőbe feltett kérdésére. Ezért nagyon hálás, csak azt sajnálja, hogy nem tud segíteni, hiszen nem is erős, és gyógyítónak sem valami tehetséges. Talán ha ő is megtanulna valamilyen mágiát… De egyelőre el se tud magáról ilyesmit képzelni, olyan apró és esetlen ebben az óriási világban. Beletúr Árnyék bundájába, amely nyugalmat ébreszt benne: amíg távol volt, mindig az otthon melegére emlékeztette, hiszen az állat maga is a természet gyermeke, amelyben a tündér nevelkedett, amellyel egynek érzi magát.*
- Intath ügyes. *Ért egyet halkan, persze azért figyel Árnyékra is, nehogy rosszban sántikáljon. Nem szokása.* Sajnálom, hogy nem lehettem itt korábban, és nem segíthettem. Pedig imádkoztam értetek, hogy több baj ne érje a házat. *Eltöpreng egy kissé, mi lehet a célja a megpróbáltatásaikkal Eeyrnek, de itt mindig történik valami. Eközben Nellara és Luni segíteni szeretnének, Viel pedig tanácstalanul néz körül. Arra jut, hogy talán azzal tenne a legtöbbet, ha gondoskodna az állatokról, kitenne nekik vizet, és biztosan Árnyék is éhes már. Ő nem tart tőlük, hiába olyan nagyok a lovak. Még egy utolsó biztató pillantást vet Lunira, aztán elmegy hátra egy vödör vízzel, és Árnyék tálkáját is megtalálja, teletölti, az eb neki is lát lefetyelni.*
- Most pedig kerítünk neked valami finomat. *Mondja, de azért azt még feltétlenül megvárja a ház oldalának dőlve, hogy elvigyék a sérült lányt. Nem szívesen hagyná kint vele Árnyékot, nagy termete miatt minél barátságosabb próbálna lenni, annál nagyobb kárt tehetne benne. A nagy fekete kutya eközben izgatottan körbeszaladja a telek szélét, pontosan emlékezve rá, mettől meddig szabad erre a járás. Viel az egyik kövön ülve szemmel követi, és ha valamiben tud segíteni, akkor is szívesen pattan, de egyelőre elég haszontalannak érzi magát.*


545. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-01-25 19:01:54
 ÚJ
>Nimeril Drimanow avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 407

Játékstílus: Megfontolt

//Esküszöm, hogy rosszban sántikálok//

* Figyelmesen hallgatja a főzethez szükséges eszközök hol létét. Majd ha befejezte a nő akkor szólal meg.*
- Rendben van. Szerintem nem lesz gond. Annyit kérnék még, hogy a reggel felhasznált varázsital üvegét majd add már nekem.* Azt is megkeresi, amit az új fiútól kapott és azokat külön feltölti majd tartaléknak. Most megint szóba kerülnek a varázsitalok, amikben sajnos annyira nem jártas Nimeril. Ezen tudását ki kell még egészítenie, mert a hatása az italoknak megcáfolhatatlan. A fogadós ügyhöz már nem ért annyira, mivel nem hazai pályán tartózkodik.*
- A várost nem ismerem annyira, mint te szóval inkább ezt rád hagyom.* Az egészből jelenleg csak a főzőcskézés a dolga. Erre fog koncentrálni. A tervet már úgyis biztosan kidolgozta YIla.*
- Ahogy mondod. Megmutatjuk azoknak a mocskoknak, hogy mi jár ha nem a dolgukkal foglalkoznak. Nem okozok csalódást neked! Mihamarabb nekikezdek majd a munkának.* Mondja a távozó félvérnek és aztán ledűl egy kicsit az ágyára. Elfáradt szóval most első a pihenés. Még amúgy sem erősödött meg teljesen.*


544. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-01-25 10:24:24
 ÚJ
>YIlanda Hyths avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139

Játékstílus: Megfontolt

//Esküszöm, hogy rosszban sántikálok//

*Aztán a nő elővezeti, hogy pont most jutott a szükséges növényből nagyobb adaghoz, mintha csak odafenn őt nagyon szeretnék, vagy valami módon kompenzálnák a nap furcsa és előnytelen eseményei miatt. ~Az meg, még jól jöhet, hogy bármit aranyszínűvé tudok változtatni, ha esetleg nyakon csípnének minket, még fel tudom ajánlani. ~ *
-Fazék az biztos lesz, de talán inkább borosüveg, mint pálinkás, amit fogsz találni. Esetleg ha nem lelsz, akkor szólj, mert holnap visszamegyek a városba, hogy intézzem az üzletet, a piacon vehetek néhányat. *Hiszen ha ez az egyetlen akadálya a kivitelezésnek, ez legyen a legkisebb gond. Tetszik neki, hogy a félelf látszólag nagy lelkesedéssel veti bele magát az ötlet megvalósításába, mindig is sejtette, hogy az ő fajtájuknak a vérében van a másokkal való kibabrálás. Már csak azt sajnálja, hogy akkoriban ő nem fordított több időt ezen fantasztikus gyógynövények megismerésére, hanem inkább a kocsmákat járta a többiekkel, ha volt szabadideje meg egy kis dugipénze.*
-Még szereztetek fehér varázsitalt is magamnak, mert valahogy be kell jussunk. Úgy hallottam, hogy az egyik fogadót rendszeresen látogatják azok a semmirekellők, meg mostanában valami óriás is garázdálkodott arrafelé. Erre fogunk hivatkozni, a nevét is megtudtam. *Kapar elő egy cetlit, mert fel is írta, nehogy ezen múljék a dolog sikere, hogy ott és akkor elfelejti a nevet.*
-Bizony, túlságosan is el vannak telve magukkal, lébecolnak, mintha nem lenne bűnözés az utcákon és elveszik, ami jólesik a tisztességes dolgozó, de náluk védtelenebb emberektől. *Csapja a tenyerébe az öklét.*
-Biztos nem térnek egyhamar észre, de ha a saját terepükön, ott ahol nem is várnák éri őket a csíny, talán átértékelik az egész rendszert. *Azt már nem említi, hogy ha esetleg sikerül úgy kijutniuk, hogy nem csípik fülön őket, akkor bizony kerestetni fogják mind a kettejüket.*
-Akkor ezt megbeszéltük, számítok rád. *Kacsint cinkosul a másikra, majd elsétál a szobája felé, hogy rendbe tegye magát.*


543. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-01-24 21:35:28
 ÚJ
>Nimeril Drimanow avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 407

Játékstílus: Megfontolt

//YIlanda//

- Elvileg hatnia kéne ételbe keverve is. Hát igen egy olyan nagy tételnél szükség lehet nagyobb mennyiségre a virágból. Én most jól jártam, mert jutányos áron jutottam viszonylag nagy tételhez.* Magyaráz neki, de egyben a figyelmét is felkeltette a hirtelen jött érdeklődés. A kérdésére egyenes választ kap.*
- Értem. Hát tény, hogy kockázatos lenne bejutni a laktanyába. Bár ha elkapnának szerintem nem igazán tudnának semmit se kezdeni velünk. Maximum egy kis börtön. Gondolom én.* A törvénytől nem tart, mert nem hiszi, hogy egy kis csíny miatt kivégeznék vagy megcsonkítanák.*
- Úgy gondolom, hogy igen. Itt a házban akad fazék. Nekem csak annyi kell hozzá. Meg pár üres palack. Mondjuk boros vagy pálinkás üveg, amiben eltárolom, ha kész.* Szóval a terv, hogy elkábítsák őket és valami nevetségeset tenni velük.*
- Ha mégse enné meg mind, akkor működnie kéne úgy is, hogy megnedvesítünk egy kendőt és valahogy az arcába toljuk. Bár ez már rizikósabb.* A külső megváltoztatását jó ötletnek tartja. ~ Ennek a nőnek van sütnivalója.~*
- Én benne lennék egy ilyen csínytevésben. Elég merész ötlet, de ha sikerülne, akkor egy város röhögne rajtuk.* Az áru beszerzésének ideje kilátásba helyezi a hosszabb ideig való maradást.*
- Akkor azt hiszem kicsit tovább maradok itt a házba. Amíg véget nem ér ez az akció.* Most lehetősége nyílik majd megcsillogtatnia a tudását. Még szép, hogy megcsinálja azt a főzetett.*
- Bízd csak ide! Mihamarabb nekilátok elkészíteni majd főzetett. Végül is ez egy kísérletnek is nagyszerű alkalom lesz.* Csak úgy buzog benne most a tenni akarás. Ez most rendesen feldobta az eddigi nem túl fényes napját.*


542. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-01-24 19:10:26
 ÚJ
>Vanellarya Rhaentess avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Megfontolt

//A ház előtt//
//Főként Laurentitia//

*Az ajtóból leselkedve nézi a beteget és az őt segítő sokaságot. Az igazat megvallva kissé összezavarodik ebben a nagy kavarodásban. A káoszból két dolog emelkedik ki: Nellara varázslata, amelyet ezúttal is tátott szájjal ámulva néz, valamint Laurentitia kedves szavai hozzá.
Engedelmesen elindul Lauval a ház belseje felé, és annyira megkönnyebbül, hogy nem bántják sem őt sem a kis állatát, hogy az előbbi ajtócsapkodós idegeskedés helyett nyugalom járja át a szívét. Mintha felhőkön járkálna.
~ A víz. Vizet kell hozni. ~ szólal meg benne a legutóbbi gondolat, amely a forgatagban elhangzott. Újult erővel fog neki az imént kapott feladatnak, és ezúttal sikerrel is jár. Megtalálja a konyhát, majd kerít egy pohárnyi vizet és felkapja hátára hátizsákját. Immáron felszabadult két kezében óvatosan egyensúlyozva viszi a pohár vizet az ajtóhoz, nehogy kiöntse valahová. A görény továbbra is kilóg a zsák szájából és még zavarodottabban szemléli az eseményeket, mint Vanna.
A bejárati ajtóhoz érve hálásan mosolyog Laura, hogy megvárta őt, és várja a további utasításokat. Nem egészen biztos benne, de úgy látja mintha ő ilyen vezérforma lenne errefelé. ~ Furcsa. Pedig közben olyan szelídnek tűnik. ~ tűnődik magában.*


541. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-01-24 18:48:10
 ÚJ
>Nellara Han avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18

Játékstílus: Vakmerő

//A ház előtt//
//Főként Luni//

*A varázslat sikerül, bár tudja, hogy nem tart majd sokáig. Mióta eljött Synmiráról, azóta nem tanult semmilyen varázslatot, amit bár sajnál, változtatni nem tud rajta. A varázsláshoz pénz kell, senki nem fog neki ingyen tanítani, még Taitos mester is megkérte az árát, pedig majdnem náluk nőtt fel.
Az orvos közben munkához lát, a házigazda kerít egy takarót, hogy bevigyék a sérült lányt a házba. Nellara kissé haszontalannak érzi magát, ácsorog egy ideig, aztán hirtelen rájön, hogy mit csinálhatna.
Odalép a lányhoz, aki előbb az ájult nő lovát vitte be.*
- Készítünk ki neki vizet, amíg a többiek beviszik? *kérdezi Luninaritól, miközben vissza-visszanéz szegény sérültre. Vajon mi történhetett vele?*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1371-1390