Külső területek - Szarvasliget
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Arthenior közelében (új)
SzarvasligetNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 59 (1161. - 1180. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

1180. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-12-19 16:52:16
 ÚJ
>Morwon Loree Dedion avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1415

Játékstílus: Vakmerő

* Az alkoholmérgezés a második legszebb halál a csatában való kivérzés után, így Intath bizony bánhatja, hogy nem nyerte meg a versenyt. Az egyetlen, ami vigasztalhatja szegény elfet, hogy így még van lehetősége harcban meghalni. Habár ránézésre Morwon nem tudná róla elképzelni, hogy olyan fajta lenne, aki gyakran jár háborúba – vagy, ha régen így is volt, mióta félkezű lett, bizonyára leszokott róla. Aztán talán csak lebecsüli a nála kisebb szerzetek meghalni vágyását. Morwon nem nagyon szeret meghalni, habár az is igaz, hogy még sosem próbálta és azt is tudja, hogy egyszer majd mindenképp eljön az ő ideje is. Hacsak nem él örökké. Nem tudhatja, hogy így van-e, amíg meg nem hal. Akkor meg már mit számít? Visszatérve… *
– Az bezony jó! * Bólogat a pityóka-szeszre, mintha értene a piákhoz. Persze valamennyire ért, de hosszú ideje tartó pályafutása alatt még nem nagyon ivott olyat, ami sokkal rosszabb lett volna, mint bármi más, így aztán mindent megiszik. A városi népek talán válogatósabbak, de ez nem az ő baja. Csak meg kell találniuk KisMorwot… Hogy miért? Azt már nem tudja. Viszont szóba jönnek a városi őrök, meg a kapitányuk, aki Bredoc. Vagy valami hasonló dolgok. Sőt, aztán egy Relael nevű nőt is megemlít a doki. Állítólag a Thargoknál él, de Morwon még sosem hallott róla. Vagy csak nem maradt meg a neve. Bárhogy is legyen, nem ismeri. Az is igaz, hogy ő maga sem járt a Thargoknál már… Jó ideje. *
– Nem tom, ki az. De, ha tud segíteni, az jó. * Vonja meg vállait. Aztán következik a bájitalok témája, ami jelenleg jobban foglalkoztatja az óriást, mint a szeszfőzés, meg ilyenek. Nem azért, mert az ne lenne érdekes, viszont akárhogy is nézi, ahhoz még egy csomó szervezés kell, meg egyéb bonyolult dolgok, amikben ő nem jó és nem is nagyon szereti csinálni. Ellenben a bájitalok itt vannak és most vannak, itt az asztalon, előttük, Intath pedig felajánlotta a segítségét, úgyhogy minden jó.
Morwon egy gyors mozdulattal megtörli a száját, majd a kanalat visszateszi a tányérba és eltolja az egészet magától. Minden figyelmét Intre szenteli innentől. Végül megvonja vállait és az asztalon elterülő üvegcsékre mutat. Van köztük 4 db Sötétzöld varázsital, amit Intath Aldeis bármikor elvehet. Van ott 2 db Citromsárga varázsital is, amivel szintén azt csinál Intath Aldeis, amit akar. A lista természetesen nem ér véget, mivel 10 db Világoszöld varázsital is van ott Intath Aldeis számára. Ami azt illeti, 2 Sötétkék varázsital van csak Intath Aldeis asztalán, viszont 12 db Világoskék varázsital van azok mellett, ami szintén Intath Aldeisre van bízva innentől. Persze Intath Aldeis nem ússza meg ennyivel, 4 db Fakósárga varázsital is hozzá kerül, ha elveszi. Ezen felül 5 db Halványlila varázsital is található a többi mellett, amit Intath Aldeis kedvére öntögethet egymásba vagy ahogy szeretné. Ó, de még csak itt kezdődik az érdekes rész! 2 Világosbarna varázsital is Intath Aldeis keze ügyébe kerülhet, valamint 1 Fehér varázsital is az elfnél landol, akinek neve nem más, mint Intath Aldeis. Habár a fekete elméletileg nem jó semmire, Morwon nem válogat, az 1 db Fekete varázsitalt is Intath Aldeisnek adja, legfeljebb visszakapja majd, ha nem kell neki. A fentieken kívül már csak 2 Mandulabarna varázsital van kitéve Intath Aldeis asztalára, illetve még egyetlen magányos, piros színű italocska, amit csak nem hagy magára Intath Aldeis. Úgyhogy az 1 db Piros varázsital is hozzá kerül.
Még felsorolni is nehéz, Morwon inkább meg sem számolja, hogy mennyi az annyi, úgysem szeret számolni. Inkább előveszi szütyőjét, amiben aranyait tartja és mélyen belemarkol. Kitesz500 aranyat Intath Aldeis asztalára. *
– Az elég lesz?


1179. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-12-17 18:34:06
 ÚJ
>Adoaver Droverson avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 267
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//

*Ezekben a hideg, barátságtalan időjárással és monoton eseménytelenséggel telő idők közepette Adoaver jóval több napot tölt a kúria épületében, mint abból kint; opciói szabadidőtöltésre rohamosan elfogynak, A mocsárral jobban tudja mint ilyenkor megbirkózni, katonabarátja katonáskodik, a fagypont és alatti hőmérséklet pedig neki ugyanúgy fő ellensége, mint ahogy a velük járó nátha. Sajátos jellemzőjévé vált a tőle jövő szipogás, ahogy még a szokásosnál is színtelenebb kezekkel lapozgatja a szinte egymásnak fagyott lapokat reggeli, délelőtti, délutáni, illetve esti olvasásai közben. Mostanság már egyenes derékkal megadja részét a Szarvasliget épségben tartásában, még ha nem is oly vidáman mosolyogva, mint ahogy mástól elvárható lenne; talán azért nem hervadt még el egy ilyen életstílus következteképp.
E reggel az első dolog, amire felfigyel szemei felnyílásai után, hogy napok után végre tisztának érzi orrlyukait. Mintha a világot vették volna le hátáról, olyan megkönnyebbült mosollyal burkolja ki magát az éjszaka szorosan magára tekert, többréteges lepedőkből; az egyik dolog, ami létfontosságúvá vált számára az esti hideg ellen. Sebesen felöltözik, de nem ölti magára ismérves kék köpenyét; Az első derek megjötte után lemondott róla, és beadta derekát egy vastag gyapjú pulóver-nadrág kombinációnak, amit méregdrágán és mohón vett az artheniori piacon. Minden arany megérte. A testét majd' egészében eltakaró palást hiányában erősen kitűnik nyurga alakja és sovány végtagjai. Találomra felkapva az első kezébe kerülő kötetet, zöld borítással, meg is teszi a rövid, csendes utat a tanulóba elhelyezkedni, utána enni, mielőtt szokásos napi tevékenységét, a semmit, megkezdené. De a folyosó felénél már hangokat kezd hallani, ráadásul ismerőseket. Halvány, de őszinte mosollyal állapítja meg magában, hogy kik is azok.
És úgy hiszi, hogy a női hang tulajdonosa kifelé menne, úgyhogy nem lép még be: pár lépéssel hátra megy az ajtótól, hogy se belé ne ütközzön, se a frászt ne hozza rá, hanem keresztbe teszi saját kezeit, és megvárja, míg Luninari a folyosón terem. Valószínűleg nem tart sokáig, míg amaz észreveszi.*
- Én is kérnék egy kis teát, ha nem gond. *Köszön is a reggeli fáradtság mosolyával.* - Kalács pedig még maradt ma estéig, ajánlom hogy azt együnk. *Bök hüvelykujjával háta mögé, a konyha küszöbére. Ha a fél-elf lány elengedi, akkor ő is belép a nappalinak használt tanulószobába, gyorsan helyet foglalva a legközelebbi asztalnál, könyvét letéve oda.*
- Szép az idő, ugye? *Ez az ő reggeli köszönése ma Intathnak. Bár mosolyog, de a szeme alatt lévő táskákból nem nehéz megállapítani, hogy neki se kedvence a hideg.*


1178. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-12-17 15:14:33
 ÚJ
>Intath Aldeis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1137
OOC üzenetek: 230

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//

*Tűz ropogása. Unalom és még csak reggel van. Meg csend. Bár általában szeretnek mind egy helyen összegyűlni, ami a konyha szokott lenni, de a kúria van elég nagy, hogy ha nem így tesznek akkor olyan érzés legyen benne mintha egyedül lenne az ember. Vagy tényleg egyedül van mert mindenki más még alszik. Pedig általában ő szokott az lenni, aki legkésőbb kel fel. Unott tűzbe bámulásából Luninari zökkenti ki. A doki téli ruházata nem sokban különbözik a nyáritól. Konkrétabban semmiben. Ruhatára fehérebb és az évek alatt szürkébbé vállt fehér ingekből áll meg két kabátból. Azok közül az egyik a csinos kis inkább átmeneti viseletként hordható szarvasbőr kabátka, a másik a prémes piros kabát amit attól a szárnyas malactól kapott. Jelenleg az egyik viseletesebb ingét vette fel. Ezért is kuporog annyira a tűznél. A tea ötletére szívesen felvetné, hogy hozzon inkább neki oda egy bögrével, de a reggeli nehezebben megoldható. Nem azért mert ne lennének asztalok a nappaliban. Inkább mert a konyhában melegebb van.*
-Mindjárt megyek. Köszönöm.
*Azzal ott is lesz hagyva. Ha tudná, hogy a macska az oka akkor biztos megsértődne, de most bele se gondol. Csak nézi a tüzet és igyekszik felmelegedni. Lehet a tea el is készül mire összeszedi magát ahhoz, hogy kivánszorogjon a szomszédos konyhába és leüljön az egyik asztalhoz kedvetlen ábrázattal a képén. Egyértelműen nincs jó hangulata.*


1177. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-12-17 13:57:59
 ÚJ
>Luninari Heiphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//

*Amikor felébred, hamar rájön, hogy hiába a vastag takaró, ami alatt fekszik, meg a hálóruha, mind a két keze fázik, ahogyan pedig óvatosan kitapogatja maga mellett gondosan betakargatott plüssnyulait, azonnal egyértelmű lesz számára, hogy ők is, így óvatosan magához öleli mind a kettőt, és simogatásaival igyekszik felmelegíteni őket.
Mindezt halkan teszi, mert, ahogyan nézi édesanyja még alszik, és eleve nem túl könnyű elosztani maguk között egy ekkora ágyat úgy, hogy mind a ketten elmondhassák magukról azt, hogy megmaradt a maguk személyes tere.
Igazából ez az egy hátránya annak, hogy Ea újra a vendége, különben kifejezetten örül neki, hogy itt van vele. Nem mintha nem éltek volna odahaza is át jó néhány hidegebb hónapot, és nem mintha egy volt papnő ne tudna nagyon is vigyázni magára, azért ő örül neki, hogy nem pont most kódorog odakint a nagyvilágban új élményekre vadászva. Ennek ellenére valamiért most először gondolkodik el rajta, hogy lehet át kellene hozni egy kisebb ágyat egy éppen használaton kívüli szobából, főleg, hogy amióta beköszöntöttek a hideg hónapok, valahogy a ház is mintha csendesebb és kihaltabb lenne, így üres szoba és gazdátlan ágy biztosan akad majd benne.
Most mindenesetre halkan öltözik fel, vastag harisnyát vesz, csizmát és nadrágot, meleg, fekete felsővel, vágyakozva gondolva vissza azokra az időkre, amikor a Nairadától ajándékba kapott finom anyagból szőtt, légies ruhákban járhatott, amelyek már színükkel is magukban hordoztak valamiféle könnyed bájt és vidámságot. De hát talán hamarosan ismét jön a jó idő, bár, ahogyan az ablakon kinéz, bármennyire is szeretné, elég nehéz elképzelnie. Inkább olyan, mintha minden mindig ilyen akarna maradni, mint amilyen most.
Az ég megint olyan, mint egy nagy szürke felmosórongy, de annál, hogy napot nem lát, sokkal jobban zavarja, hogy már csillagokat és holdat sem egy ideje. Persze az égitestek ettől még a helyükön vannak, ahogyan kint a tó is, éppen csak fehér odakint a tájnak egy része. Első ránézésre azt is hiszi, hogy havazott az éjjel, de aztán hamar rájön, hogy nem, ez csak dér.
Macskája is csendben alszik még a kosarában, bevackolva magát játékai közé, amelyeket legtöbbször figyelemre sem méltat. Hálás neki mindenesetre, hogy ezen a reggelen nem nyávogta ki őt az ágyból reggelit követelve magának. Mindenesetre, ahogyan halkan fölé hajol, kicsit aggódik érte. Amennyire az az első benyomás alapján megállapítható volt, igyekezett magának olyan macskát választani, aki nem túl eleven, kicsit lustább az átlagnál, viszont szeret dorombolni és gazdája tenyere alá bújni. Ez valamennyire sikerült is, csak hát biztos benne, hogy macskája jobban ismeri őt, mint fordítva, így például, ha résnyire hagyja neki az ajtót, amikor a szobából kimegy, akkor hamarosan majd megtalálja őt a konyhában, ahogy teát főz, valamint kikészít neki reggelit kis tejjel és vízzel.
Ő ellenben sokszor nem tudja, hogy új kis kedvencét merre találhatná meg, és vajon mit csinál, amikor nem látja? Egerészik, vagy csak saját szórakoztatására a környéken csatangol, fogalma sincs, de mindent egybevetve nyugodtabb lenne, ha kicsit több időt töltene vele, és kevesebbet a látóterén kívül. Szerencsére mindenesetre az istálló környékén nem szívesen jár, még úgy sem, hogy ott tyúkok is vannak. Talán hozzá hasonlóan kissé ő is fél a lovaktól, ezért kerüli azt a helyet, de természetesen erre is csak tippel.
Mindenesetre most, hogy felöltözött, pontosan, ahogyan tervezte, elindul a konyhába a kissé kihűlt falak között, kosárba tett és bebugyolált plüssnyulaival együtt.*
- Gyertek drágáim, átmelegszünk kicsit kint a konyhában. *mondja nekik halkan egy-egy puszi után, hogy se édesanyját, se a macskáját ne ébressze fel. Odakint aztán lerakja őket az asztalra.
Tudja, hogy ki kellene menni megetetni az állatokat, egyelőre azonban még nem tudja rávenni magát. Felrak inkább egy kis vizet forrni a teának, addig is melegszik kicsit a tűznél, ha pedig valaki felbukkan, akkor készít valami reggelit is, mielőtt az istálló lakói enni kapnak, bár, ha így lesz, legalább tojásért majd akkor is ki kell mennie.
Aztán tervei szerint megfőzi az ebédet, addig is kellemes melegben lesz majd legalább. Ettől még a kedve valahogy nem lesz jobb, úgy érzi magát, mintha a hideg hónapok nem csak fizikailag, hanem kissé lelkileg is lefárasztanák. Valahogyan kevesebb kedvet érez magában bármihez, mint eddig, legyen szó akár a ház körül való szokásos munkákról, akár a mágiával való ismerkedésről. Még az a szerencse, hogy nincs egyedül. Hálás a sorsnak, amiért nem csak édesanyja és plüssnyulai, valamint állatai vannak itt vele, hanem a barátai is. Így bármennyire is kedvetlen sokszor kicsit és fáradt, legalább magányosnak nem magányos. Bár itt és most, éppen ebben a pillanatban kicsit igen. Szerencséjére van egy sejtése arról, hogy Intet hol találhatná meg, ha már ébren van, így aztán miután az általa rakott tűz már melegíti a teának szánt vizet, benéz a nappaliba hátha, és ezúttal ez a "hátha" jó tippnek bizonyul.*
- Főzök teát, meg utána csinálok valami reggelit. *mondja a kandalló előtt szó szerint gubbasztó, kissé elnyűttnek és fáradtnak látszó elfnek, remélve, hogy ezek tökéletes hívó szavak lesznek neki.
Várni mindenesetre nem várja meg amíg felszedelőzködik. Nem szereti kis kedvencének a méltatlankodó nyávogását hallgatni, márpedig valami hasonló lesz akkor, ha sem a konyhában nem találja ott őt, sem még reggeli nincsen még kikészítve neki vízzel és tejjel. Így, amint a konyhába visszaér egyelőre ezzel foglalatoskodik, miközben a halkan pattogó tűz már melegíti a teának szánt vizet.*



1176. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-12-16 21:02:44
 ÚJ
>Intath Aldeis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1137
OOC üzenetek: 230

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
// Surran az őz, szökell halkan //

*A laborjában elviselhetetlen hideg van. A szobában is. Kint főleg. A legtöbb őt érdeklő könyvet már kiolvasta a többit meg hamar elunta. A házimunkához nem fűlik a foga és a lányokat ez nem zavarja. Lehet ők pont kint a hidegben a jószágokat látják el vagy sepregetnek. Neki túl szürke minden, nem tud mit csinálni, kicsit kedvetlen. A nappaliban gubbaszt, unott kócos fejjel a kandalló mellett egy odahúzott széken.*
~Kéne ide egy dívány. Azon elfeküdni és betakarózni lenne ilyenkor igazi. De egy fotellel is beérném.~
*Azért változott kicsit a kalóz, aki annak idején megelégedett azzal a sötét, imbolygó fülkével a hajó belsejében, egy függőággyal és ha más nem volt akkor lekapargatta a penészt a kenyérről örülve, hogy az is van. Most meg a nagy jó dolgában ha rajta múlna átaludná az egész napot és elégedetlen.*
~Tetves tél! Rohadjon meg. Ez a nap már el van cseszve pedig csak most keltem fel. Még berúgni sincs itt az ideje. Egyek? Nyeh! Tetves hideg!~


1175. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-11-26 20:43:04
 ÚJ
>Intath Aldeis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1137
OOC üzenetek: 230

Játékstílus: Megfontolt

*Vannak esetek mikor el tud nézni az ember mondott dolgokat bizonyos személyeknek. Ilyenek a bolond, hugyos vénemberek vagy a bolond már maguk alá hugyozó állapotban lévő részegek, az agyalágyultak vagy az óriások. Verte őket eléggé a természet. Rájuk nem lehet haragudni. Talán a doki sem haragudott volna azért ha valami kicsusszan a másik száján. Mármint a levesen kívül. Azt, is megtudja, hogy azon a régebbi ivóversenyen hasonló szabályok lehettek mint az övéken voltak. Figyelmesen bólint. Jelezve, hogy figyel meg mert őt is meglepi a dolog. Elég hülye szabály szerinte. Abban a gyanúban is támogatóra lel, hogy csaltak ellene. Ha még egy óriásnak is egyértelmű akkor csak van benne valami. A kérdésen a dokinak is kell gondolkoznia mert nem volt jó állapotban a verseny végére.*
-Talán...Nem biztos, de mintha ő is kapott volna kulacsot. Meg egy évig ingyen vedelhet a pegazusban.
*Felháborító, hogy nem ő nyert. Lehet már elvitte volna az alkoholmérgezés, de Int-nek ez járt volna! Ezen tragikusan végződő történetről tereli a másik új vizekre a a témát. A doki először csak vigyorog, de aztán az ötlet hallatán jól láthatóan elgondolkozik. Ez amúgy nem is hülyeség. A másiknak ugye lehet hallani a nevét a városban. Ő is tudta ki az a Morwon. Hozzá is szoktak betévedni emberek mert valahonnan hallottak a helyi orvosról. Így akár üzlet is lehetne belőle.*
-Figyelj már! Én tervezek piát főzni. Pityókaszeszre gondoltam, de egy olyan alkalomra akár valami különlegesebbel is megpróbálkozhatnék.
*Aminek aztán mehet híre vagy ott eladhatja a maradékot sok-sok aranyért. Erre még akár találhatnának is befektetőket. Sőt! A hirtelen felszólalást nem tudta hova tenni. A másikra nézve megállapította, hogy az visszatért a saját gondolataihoz. Amiben úgy döntött inkább nem is szakítja meg. Jusson csak nyugodtan a végére. Nehogy aztán megint fel kell vegye a fonalat mert az nem kis idő az ilyeneknél. Aztán elkezd beszélni az elf meg hallgatja. Először értetlenül aztán lassan tisztulnak a dolgok. Hogy egyszer ő is találkozott az illetővel az eszébe se jut. Nem maradtak emlékei arról az estről csak halványan. Azt, tudja, hogy nem szívleli a láncos kutyákat, de egy ilyen melóhoz nem árthat a segítségük.*
-Én valami hadnagyot vagy őrnagyot vagy hasonlót ismerek. Az nem Morwon hanem Bredoc, de lehet tud a főnökéről.*Aki, nem biztos, hogy főnök. Lehet csak az óriás gondolta annak. Érdemes az ilyen lehetőségeket is figyelembe venni.*Viszont nekem is van ám olyan barátom, aki segíthet. Vagyis barátnőm mert lány. A thargoknál él, de amúgy városi nemes volt, viszont*Tart egy drámai szünetet.*szeret inni. Meg amúgy nem olyan gőgös fajta nemes hanem jó fej. És van egy csomó ismerőse. Úgy hívják Relael.
*Talán anno beszéltek valami estről amiről a doki azóta se kapott meghívót. És valahogy van egy olyan érzése az elfnek, hogy nem zavarná a lányt ha nem nemesi körökben tartanának egy bemelegítőt ahhoz a leendő alkalomhoz. Annyira mélyen azért nem gondol bele a dologba. Még csak formálódik a fejében és úgy mondja ki ami eszébe jut. A varázsitalok kapcsán igyekszik érthetően magyarázni azoknak a hatását. Morwon ábrázatáról nehéz megállapítani, hogy tényleg átmentek-e az információk. A fekete kapcsán visszakérdez a másik jogosan.*
-Ki azért ne dobd! Drága ahhoz. Nekem pont azért, sok dolgom nem volt még vele. Ennyit tudok róla. Lehet, hogy bekeverve valamivel lehet belőle hasznos dolog, de én nem tudok receptet rá. Talán egy másik alkimista tudna.
*Arra, hogy érti miképp működnek a dolgok nem bírja megállni, egy magabiztos mosoly húzódik a képére. Ha nem is számít a legnagyobb tudósnak, de tény, hogy érti a szakmáját. Az összeöntögetés kérdésére bólint.*
-Rendben. Ahányszor kevergetnem kell annyiszor tíz arany mert az alapanyagot te hozod. És amúgy tudni is kell annak a módját nem olyan egyszerű dolog. Ez így rendben van? Meg mit szeretnél, hogy kikeverjek? Erősebb azonnal gyógyító az két zöld. Annál is erősebb négy zöld. Annál is nyolc zöld. Ami nem gyógyít be mindent, de javít rajta az három zöld. A többi színnél ugyan ez, csak azok nem gyógyítanak hanem jobban hatnak.
*Amíg a keze elég, addig azon mutatja a varázsitalok számát. A nyolcnál meg kétszer mutatja a kinyújtott négy ujját.*


1174. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-11-26 19:17:41
 ÚJ
>Morwon Loree Dedion avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1415

Játékstílus: Vakmerő

* Nem kell neki kétszer mondani, de még csak egyszer sem. Jóízűen elkezdi enni az elé tett levest, közben fel-felnéz a beszélőre. Néha bólogat is. Nem gondolta volna, hogy az elfek ilyen jól bírják a piát, de ezt inkább nem említi meg Intathnak – mégsem kéne a vendégszeretetét efféle "bókkal" viszonozni. Inkább csak eszik tovább és csöndben marad. A végén szól csak. *
– Há igazándibó én se tudtam, hogy mitet iszok. Csak elém rakták, én meg lehúztam. * Vállat von. *
– No, de igaz… Most, hogy jobban belegondolok, tán a kör elején bemondták, hogy épp mitet iszunk. Vót ott minden féle, nem jegyzem meg az ilyeneket. * Meg mást sem, de ez most lényegtelen. *
– No, az a lovag bizton csalt, bezony! Messziről kiszúrom a csalókat, ez nem is kérdés. Oszt az mitet nyert végül? * Úgy gondolja, ez minden bizonnyal egy kisebb ivóverseny lehetett csak. Máskülönben őt is meghívták volna, ráadásul az is gyanús, hogy a második helyezett csak egy kulacsot kapott. Ennek tükrében az első sem kaphatott egy disznónál nagyobb értéket. Viszont a beszélgetés azon túl, hogy régi emlékeket ébresztett benne, új gondolatokat is elindított. Fel is veti újdonsült ötletét az újdonsült ismerősnek. *
– Te Int! Nem lesz mostanában vajmi ivóverseny? Akár itt, akár a városba. S, ha nem lesz, nem-é rendezünk mink egyet? Mindenki szereti az ivóversenyeket, mer' egy csomóan eljönnek, no meg osztán van ingyé pia. * Elhallgat. Azon morfondírozik, honnan szerezhetnének ingyen piát. Legutóbbi nyereménye már biztosít neki ingyen ivászatot, az a hordó sör-bor-pálinka, ami volt neki, nos az… *
– KisMorw! * Kiált fel hirtelenjében. Nem ad egyből magyarázatot, először még továbbgondolja a dolgot. Megpöndöríti szakálla végét, aztán megvakarja feje búbját. *
– Ki kéne deríteni, hogy hun van KisMorw. Ő egy ilyen kis vöröshajú embernő, akit tán KisMorwnak hívnak. Vagy csak simán Morwonnak. De lehet, hogy van másik neve is. Egy időben vajmi hadvezér vót a városi őröknél. Azt eltűnt sajnos. Ő a legjobb barátom, bizton segítene, ha meglelnénk. * Miközben a személyleírást mondja, kezével mutatja is, hogy nagyjából mekkora lehet Zia. Kisebb, mint Morwon ültében.
Természetesen a bájitalokról sem feledkeznek meg, figyelmesen hallgatja az elf tanításait a különböző színű italokról. A kék mellett a zöld és a lila a két kedvence. Noha, volt akkora szerencséje, hogy eddigi élete során egyszer se marta meg mérges kígyó vagy szúrta meg skorpió, most már azt is tudja, hogy ez sem jelentené pályafutásának a végét. Legalábbis, hogyha van nála olyan varázsital. S ezek után biztosan lesz, hogyha veszélyes helyekre utazik. A zöld hasonló okokból tetszik neki, ám az még gyakrabban lehet hasznos. Ami azt illeti, látott már felcsereket, gyógyítókat, akik valami löttyökkel kínálták betegeiket vagy sérültjeiket, elég valószínű, hogy azok is ilyesmi italok lehettek. Mármint zöldek.
A fekete varázsital rendkívül feleslegesnek és veszélyesnek hangzik, így azon is elgondolkodik, hogy egyből elhajítja, de nem akar rendetlenséget csinálni a szobában, ezért inkább csak rákérdez, hátha valamit nem mondott el vele kapcsolatban az elf. *
– No, oszt akkó mire jó? Senki se szeret dühös lenni, akkó most dobjam ki vagy ne?
* Hagyja, hogy a másik válaszoljon, azután újabb ötlete támad. Úgyhogy azt is megosztja Intathtal. *
– Látom, te tényleg tudod, hogy működnek ezek a dógok. Csinálná nekem olyat, amit mondottá, hogy így összeöntöd őket, meg minden, oszt attól erősebbek lesznek? Fizetek érte, ha kő. * Végre befejezi levesét, ami ha nem lett volna eleve hideg, már ki hűlt volna ennyi idő alatt. Morwon fejében már csak egy kérdés marad, de azért már nem akarja kinyitni a száját, épp elég kérdést tett fel az elmúlt percekben a férfinak. Kicsit hagyja, hadd beszéljen ő is. *
~ Ha két feketét egymásba öntünk fele, vajon még dühösebbek leszünk tőle, ha megisszuk? Vagy épp ellenkezőleg? ~



1173. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-11-19 00:32:59
 ÚJ
>Intath Aldeis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1137
OOC üzenetek: 230

Játékstílus: Megfontolt

*Ha tudná milyen mestertől tanult a másik talán el se hinné neki. Ahogy Morwon is érthető kétkedéssel fogadja az elf szavait Nimeril-el kapcsolatban. Viszont nem akadnak fenn a dolgon. Int sosem arról volt híres, hogy tudná mikor kell befognia a száját. Ha a másik sértődékeny lenne vagy közelebb állna az említett félvérhez valószínűleg rosszul is járhatott volna a gizda doki a vádaskodása miatt. Viszont ez nem történik meg. Az óriással való viszonyán nem ront a helyzet. Ő nem tehet róla, hogy milyen az-az akadémista cafka. A kérdésére az elf igyekszik minél érthetőbben elmagyarázni mi haszna van azoknak a színes löttyöknek amit a másik panaszkodott, hogy túl kevés meginni. Persze lehet, hogy így is alaposan feladta a dolgot az óriásnak. Majdnem négyféle dolgot említett. Többet már csak azért se mert volna mert öt után már egy kezén sincs annyi ujja a másiknak, hogy számon tartsa. Ez meg fejben tartandó korlát szokott lenni az ilyen egyszerűbb figurák esetében. A koszt kérdésén se alakul ki harag. A másiknak jó lesz az ebéd maradéka. Még melegíteni se kéri. Ha meg a mennyiség lesz kevés Int már mondta, hogy kitalálhatnak valamit. Mindenesetre az összes megmaradt levest kimeri a másiknak és elé is teszi. Közben a krumplit azért csak elkezdi melegíteni. Az úgy a jó. Az ivóversenyről meg mint kiderül nem csalta meg a dokit a memóriája. Mindenféle pletyka eljutott hozzá annak idején és ez valahogy megmaradt benne annyira, hogy a név hallatán beugorjon. Vagy az ivászat miatt vagy az akkor benne felmerülő kérdés miatt, hogy miért engedtek óriásokat is arra a versenyre. Viszont nem kérdez rá.*
-Na, az derék dolog. A tavalyi versenyen én is ott voltam. Második lettem, de az már azért egy vicc volt. Első párlatot is belekevertek a piák közé amitől az egyik versenyző ha nem vagyok ott akkor meg is vakult volna örökre. Az első meg egy harcos volt, aki gyanús módon sose a legerősebb itókát választotta. Mert a szerencséden is múlott a dolog. Nem tudtad mit iszol. A végére meg már mi ketten voltunk csak. Én ittam a sárkánydöglesztőket ő meg a mezei barackot és hasonlókat. Hát jó hogy előbb dobtam ki a rókát. De azért jó volt az. Kaptam jutalomnak valami kulacsot.
*Büszkélkedik kicsit ő is a sikereivel. Amiből remélhetőleg kihallatszik, hogy ha nem csaltak volna akkor természetesen ő nyert volna. Morwon kérdésére elkezd magyarázni. Közben megvizsgál minden üvegcsét fény előtt nehogy hülyeséget mondjon.*
-Ezek nagyrészt képességjavító dolgok. Egyiknek se tart a hatása örökre csak kis ideig. Ettől a sárgától ügyesebb leszel. Kézügyesség, akrobataság. Ilyesmi. De nem nagyon. Ettől a barnától gyorsabb. A pirostól erősebb lehetsz, de*Végigméri a másikat.*úgy működnek ezek, hogy minél inkább rájuk szorulsz annál erősebbek és minél kevésbé annál gyengébbek. Rám például biztos hatna ez a piros, egy mezei orkra vagy törpre, esetleg óriásra már nem csak egy erősebb. A te esetedben viszont lehet, hogy nem nagyon használna a legerősebb fajta piros varázsital se. Ez a lila a természetben lévő mérgeket szünteti meg. Ha mondjuk gombászás közben véletlenül mérgezőt eszel ez jó arra. Vagy a kígyók, pókok mérgeire. A fehér kis időre a kinézeted változtatja meg. Apróságokat amiktől megnyerőbb, jóképűbb, daliásabb lehetsz. Ez a fekete viszont veszélyes. Dühös leszel tőle ok nélkül és lehet le se tudsz higgadni míg tart a hatása. Ezzel vigyázni kell.


1172. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-11-18 02:01:56
 ÚJ
>Morwon Loree Dedion avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1415

Játékstílus: Vakmerő

* Büszke rá, hogy olyan nagyszerű mestere volt, mint Taitos, a Zöldfülű, aki megtanította legalább egy tucat betű kiolvasására. Habár tisztességesen sosem tanította meg olvasni az óriást, aki azóta sokat felejtett is, az valóban nem kis teljesítmény, hogy Morwon azóta is mindenféléket el tud olvasni – kisebb-nagyobb hibákkal és nehézségekkel. A hangyás könyv esetében nem volt nagy sikere a szavak értelmezésében, de megpróbálta és ez már betudható annak, hogy ő olvasta a könyvet. Nem mintha számítana, a lényeg, hogy a könyvben lévő tudás részben vagy egészben Morwon fejébe szállt, így már igazi óriáshangya-szakértő.
Közös ismerősükről eltérő véleménnyel vannak. Intath szerint nem jó orvos. Morwon viszont nem ért az orvosláshoz, így szerinte igenis az. Elítéli a tolvajokat, így amikor azt is meghallja Nimerilről, morog egyet. Nem fenyegetően, inkább csak rosszallóan. Nem tudja, mit higgyen. Se Intet, se Nimerilt nem ismeri elég jól ahhoz, hogy az egyik szava miatt megbélyegezze a másikat. Nem foglal állást. Ehelyett elhatározza, hogy ha legközelebb találkozik a fél-elffel, rákérdez, hogy ellopott-e valamit Int barátjától. Most viszont nem idegesíti magát ezen a dolgon, inkább csak megvonja vállait és ennyit felel a dokinak: *
– Tán úgy van. * A következőkben az elf ad hasonlóan egyszerű választ neki, amivel teljesen meg van elégedve. Nem is azért mesélte el a Thargokkal való kapcsolatát, hogy tegyenek valamit érte – csak átlagos beszédtémának szánta, hogy jobban megismerjék egymást. Az érdekesebb dolgok ezután következnek.
Figyelmesen hallgatja a férfi magyarázatát a varázsitalokról. Próbál minden fontos információt elraktározni, hiszen jól jöhet még, ha akár ő, akár egy társa megsérülne a csatatéren (vagy bárhol máshol). A kék színű ital hatása is érdekesen hangzik – segítségével Morwon válhatna Lanawin legnagyobb óriás-varázslójává! Már ha ez lenne a vágya. S talán ez, csak még nem tud róla. Morwon nem tud többet a mágiáról, mint a bájitalokról. Amikor Taitos olvasni tanította, azt gondolta, hogy mágiát tanul. Sőt, ami azt illeti, ennek ellenkezőjéről azóta sem győzte meg senki.
Természetesen nem tud minden elhangzott információt pontosan az eszébe vésni, azonban a lényeget megjegyzi. Bezzeg, ha megivott volna a beszélgetés előtt egy kéket! Miután Intath befejezte a kiselőadást, Morwon hümmög és gondolkodik. Mire a konyhába érnek, kitalálja, mivel is folytassa a kérdezősködést. Leül az egyik asztalhoz. Végre. Első dolga, hogy leakassza magáról a pajzsot és a számszeríjat és a fal mellé állítsa őket. Beletúr zsebébe és még néhány üvegcsét vesz elő. Van köztük minden fajta: sárga, barna, piros, lila, fehér és még egy fekete is.
~ Csak tudnám, honnan szereztem ennyi kacatot! ~ Szépen sorban kipakolja őket az asztalra. *
– Há' még szép! * Válaszol nevetve az elf kérdésére. A melegítésre viszont megrázza fejét. *
– Jó lesz úgy, ahogy van. Farkaséhes vagyok! * Ezt már korábban is említette és komolyan is gondolja. Az egy dolog, hogy nem fog jóllakni, de legalább a gyomra nem korog majd egy darabig. Ha elé kerül a leves, egyből nekilát és csak egy-egy mondatra, félmondatra áll meg, hogy válaszoljon az elfnek vagy épp kérdezzen. *
– De én! * Büszkén kihúzza magát és bár valahol megvan még a medalion is, most nincs kedve előhalászni, így marad a heves bólogatásnál és önérzetes szavaknál. *
– Én vagyok a Morwon! Én nyertem, bezony! * Arról már nem szól a fáma, hogy nem egyedül nyerte azt az ivóversenyt, hanem negyedmagával. Nem, mintha ez különösebben csorbítana az érdemén, de azért egy kicsit talán mégis. *
– Szép idők vótak azok. * Jegyzi meg egy pár pillanatig elveszve a régi szép emlékek között, aztán ahogy tekintete az asztalra kihelyezett különféle löttyökre terelődik, visszatér a jelenbe és kíváncsian kezdi sorra kérdezgetne őket. *
– Ez mit tud? És ez? És ez? Van olyan, amitől még erősebb leszek?


1171. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-11-16 19:11:15
 ÚJ
>Intath Aldeis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1137
OOC üzenetek: 230

Játékstílus: Megfontolt

*Úgy néz ki a kérdése legalább olyan meglepő volt a másik számára, mint neki az, hogy valaki önszántából az erdőmélyére megy. Az óriás sem tudja elsőre miért is mentek. Aztán rájön hol értették félre egymást és az elf kap egy olyan magyarázatot amit nem tesz zsebre. Hangyák által lakott, lakatlan területen élnek a kutya méretű hangyák akik lovasostul esznek lovakat és ezért elmentek megkeresni őket. Miért akarsz erdő mélyére menni? Emberevő óriáshangyákért. Jó itt már fel is adta a doki, hogy megértse a dolgot. Mivel kivette a másik szavaiból az egyébként tényleg nem semmi eredményt, hogy ő olvasott ezekről a lényekről így a várt elismerést meg is adja.*
-Tényleg te olvastad? Az nem semmi dolog!
*Amúgy pusztán ebből a tudásból meg lehet élni úgyhogy nem is hazudott. Óriástól meg főleg nagy teljesítmény ez. Bár kezd azért egy olyan gyanú éledezni az elfben, hogy lehet mesekönyv vagy rémtörténet volt amit a másik szakirodalomnak vélt. Bár ki tudja. Tényleg furcsa világban élnek. Bármi meglehet. Léteznek repülő malacok is. Aztán mint kiderül az a Syndra a páncéljukért és a mérgükért beszélte rá szegény marhát, hogy menjenek lanawin egyik legveszélyesebb helyére. Int mosolyogva hallgatja és tényleg nagyon lassan, de kezd megvilágosodni annak a kalandnak a részleteiről. Mert ezek szerint Morwon a kalandozók nem túl jövedelmező, nem is mindig megbecsült, de cserébe életveszélyes hivatását gyakorolja. Na, azokat se tudja a doki sose megérteni. Direkt keresni a veszélyt. Nem mintha ő kalózként ne tett volna így, de ott legalább rendesebb volt a társaság és bemutathattak a világnak. Ezek után ő kezd mesélni a másoknak. Nagyjából felsorolva, hogy mi mindenféle alakok járnak itt. Saját szakértelmei közül is említ tényleg csak párat mire egy olyan név érkezik amire feltűnően megrándul a bal szemöldöke.*
-Az akkor volt orvos mikor én ork hercegnő! Ő jött hozzám tanulni a szakmáról, de cseszett rám hallgatni és még lopott is. Az ő fajtája jobb ha minél távolabb kerül a valódi szakmától és marad a könyveknél mert azokat legalább nem tudja megölni.
*Sose jött ki az akadémistákkal. Az a csalódás meg csak rátett a dologra. Viszont igyekszik nem hagyni, hogy ez elrontsa a kedvét. Rákérdez a másik mit szokott csinálni általában. Hogy nem egy összeszedett értelmes választ fog kapni, azt gondolta. Óriástól kár is olyat várni. Enyhe meglepetésére egy élettörténetet kap. Nem zavarja a dolog. Hátha hall valami érdekeset. Thargok. A másik sértettségét meg is tudja érteni. Ő kisebb dolgokat is a szívére tud venni.*
-Valóban.
*Ad igazat Morwon-nak. Nem azért mert tényleg igaza lenne. Az felesleges is a dokinak. Eddig szimpinek tűnik ez a nagy marha. Annyi elég is, hogy az ő oldalára álljon egy ilyen kérdésben. A kéz elvesztésének kérdését nem is érti. Boszorkányok, sárwarg. Felesleges túlgondolni. Biztosan úgy van. Ha elfeketedett az nem jó. Mindegy. Mikor a másik megáll akkor ő is így tesz. Jót szórakozik ezen az óriáson. Aztán jön annak a kéretlen felsorolása, hogy milyen barátai vannak. Ha nem is minden törpe, de minden második szeszfőző. A maradék meg kovács vagy bányász. A kezébe nyomott löttyöt kézbe veszi és jót vigyorog a másik panaszán.*
-Ezeket nem is arra találták ki.
*A konyhában az ablak előtt meglötyögteti, hogy jobban lássa. Majd a zöldet is.*
-Aham. Megnézhetem őket.
*Igazinak tűnik.*
-Ez a kék arra való, hogy kis időre okosabb leszel tőle. Könnyebben kitalálsz dolgokat meg megjegyzel dolgokat. Ez a zöld meg arra jó, hogy azokat a sebeidet amiknek még nem marad nyoma be tudja gyógyítani. A súlyosabbakkal viszont nem csinál semmit. Azzal szoktam szórakozni, hogy ilyenekből sokkal erősebb löttyöket csinálok. Két kékből még kékebbet, amitől még okosabb leszel. Vagy háromból olyat amivel a varázslók az elhasznált varázserejüket pótolják. Vagy zöldekből olyat, ami a súlyosabb sérüléseket is gyógyítja. De ha kiharapnak belőled vagy elveszted egy ujjad vagy kezed akkor, azt nem növeszti vissza csak a sebet gyógyítja be. Meg olyat is tudok csinálni, ami nem egyből meggyógyít hanem felgyorsítja a gyógyulást. Azért, hogy mondjuk eltörik a lábad és nincs elég erős italod, azt begyógyítani akkor ezt megiszod és nem gyógyult meg a lábad, de annyival is jobban van. Ha akarod a többi színűről is meg tudom mondani neked, hogy mire jók.
*Vissza is adná a másiknak a kapott két fiolát, de az nem fogadja el. Egy "Akkor kösz." kíséretében el is teszi őket a zsebébe. Számára ezzel az említett és eddig fel se hozott fizetség kérdése le is van tudva.*
-Ülj csak le.
*Megkavargatja a levesestálat és megállapítja, hogy az alján épp csak egy kevés van. A krumplinak is alaposan odacsaptak.*
-Volt ma két váratlan vendégünk úgyhogy nem sok maradt. Fahéjas almaleves meg szószos krumpli. A kamrában biztos van kolbász, zsír és kenyér ha nem elég. Ez jó lesz?*Ha igen akkor még egy dologra kérdez rá.*A levest melegítsem?
*Ő még frissen melegen ette, de a gyümölcsleves hidegen jó. Ha Morwon melegítve kéri akkor felteszi a tűzre és elkezd szerencsétlenkedni, hogy begyújtsa.*
-Amúgy még a városban dolgoztam. Akkor hallottam ivóversenyről ahol egy Morwon nevű óriás nyert. Nem ismered véletlenül?


1170. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-11-16 01:43:51
 ÚJ
>Morwon Loree Dedion avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1415

Játékstílus: Vakmerő

* A legkevésbé sincs ellenvetése az ellen, hogy a félkarú vele tart az istállóba. Amúgy sem tervezett semmi hülyeséget csinálni, így pedig addig is van kihez beszélnie. Mármint olyanhoz, aki meg is érti. *
– Mér' oda? * Fordul homlokráncolva a férfi felé, mintha valami triviálisat kérdezett volna. *
– Nem tom. * Vallja be rövid gondolkodás után és már megy is tovább. A folytatásra azonban eszébe jut, hogy a másik valószínűleg félreértette. Széles mosoly ül ki az óriás arcára, megáll és újra hátrafordul. *
– Aztat nem mondtam, hogy nem közönséges hangyákokat kerestönk! * Rázza meg fejét vigyorogva. *
– Aztat hallottam, meg olvastam a városba, hogy a lakatlan területeken élnek kutya méretű hangyákok, amik egész lovakat esznek meg lovastul. Illetve akkó tán nem is olyan lakatlanok azok a területek, de a hangyákok igaziak, ebben egész biztos vagyok, mer' egy könyvben is olvastam. Én! * Újabb lehetőség, hogy villogtassa nem mindennapi tehetségét az olvasás terén, így fontosnak tartja kiemelni, hogy bizony Ő olvasta, nem csak felolvasták neki. Az igazság pedig képlékeny, akár a higany, főleg ha már a beszélő sem emlékszik egészen az esetre.
Hamar eszébe jut, hogy ezzel még mindig nem magyarázta meg az indíttatását, de amikor elkezd gondolkodni azon, hogy miért is indult útnak, elbizonytalanodik. Az óriások – legalábbis a Morwon-félék – nem feltétlenül azért tesznek valamit, mert különösebb okuk van rá. Ezt nehéz lenne elmagyarázni egy frissen megismert barátnak, ezért az óriás ekképp fogalmaz: *
– Nem vót más dolgom, há' gondoltam, keresek egy bolyt. Syndra szerint a páncéljuk és a mérgük még értékes is lehet, de a pénzhez én nem értek, meg aztán nem is találtunk egyet sem, sajnos.
* Bólogat Intath szavaira. Kissé elhúzza a száját, amikor meghallja, hogy szegény félkarú elfet magára hagyták, de aztán szavaiból rájön, hogy ez bizonyára csak átmeneti egyedüllét. Ami szintén nem kellemes, de egy fokkal jobb. Érdeklődve hallgatja a felsorolást és rá is akarna kérdezni, hátha a hosszúéletű ismeri valamelyik varázsló-barátját, ám úgy ahogy jött a gondolat, el is felejti, amikor a férfi azt állítja magáról, hogy orvos-alkimista-szeszfőző. *
– Nimeril is az! Mármint orvos. Ő mesélt az óriás-hangyákokról. * Szól közbe, de aztán hagyja tovább beszélni a férfit. Követi őt, bárhová is vezesse. Hacsak az építészek nem óriások méreteivel számoltak, megadja a tiszteletet a háznak és lehajtott fejjel megy végig a folyosón. Az elf kérdésére hümmög egyet, majd kardjára tekint és bólint. * ~ Az jó lesz! ~
– Mindig azt, ami éppen van. Régebben a Thargoknál éltem, de egyszer, amikor mentem haza, valami újonc őr nem engedett be, azt mondta, ne is jöjjek vissza! Azt se tudtam, ki a kölyök, há' úgy felbosszantott, hogy vissza se mentem azóta. Változik a világ! * Csóválja meg fejét rosszallóan. *
– Mán nem emlékszek, hogy előtte vagy utána találkoztam a szántón lévő boszorkányokkal, akik megrágták a kezem és miattuk én is félkezű lettem egy darabig. Ja, nem! Azt a sárwarg rágta meg, azér' lett fekete, mint a szurok! Mán el is felejtettem, mitet akartam mondani… * Egy pillanatra megáll gondolkodni, aztán eszébe jut, hogy a szakmájáról akart beszélni. Erről ismét eszébe jut, hogy nincs igazán olyanja, így inkább visszatér az előző témára, azaz Intre. *
– Szeszfőző barátim is vannak ám! Lássuk csak… Ott van az Azil – de rég nem láttam az öreg Azilt! –, meg a törpék… Ki tudja megjegyezni, hogy melyik melyik?! Köztük is bizton vót egy-két serfőző. No, de alkimistákat nem nagyon ismerek… Csak egyet, de őtet se láttam mán… Jó régen. * Már arra sem emlékszik, hogy pontosan ki volt az, csak arra emlékszik, hogy a Vaskorsó Tavernában üldögélt, amikor valaki megemlítette, hogy ő alkimista volna. Azóta van Morwonnak alkimista barátja. Valószínűleg soha többé nem találkozott az illetővel. Így van Morwonnak ilyen sok barátja. *
– Van ám nekem egy csomó büdös és keserű löttyöm. Múltkor épp megkóstoltam az egyiket, de olyan kicsi vót, hogy még a szomjamat se oltotta! * Panaszkodik a férfinak, miközben előkotor egy kicsi fiolát és átadja az 1 db Világoskék varázsitalt Intath Aldeis-nek. *
– Tán te tudsz kezdeni valamit. Vagy, ha megmondanád, mire való… De várj csak, van ilyen is! * Most 1 Világoszöld varázsital kerül a kezébe és azt is odaadja Intath Aldeis kezébe, hogy megnézze. Ha vissza akarná adni, Morwon maga elé emelve kezét visszautasítja, mivel tele van a zsebe ilyesmi italokkal és valóban nem látja értelmét ott tartani őket. *
– Van mindenféle színű. Sajnáltam kihajítani őket, hátha egyszer szükség lesz rájuk. * Magyarázza vállat vonva. Persze annyira ő sem bolond, hogy rögtön mindet odaajándékozza az elfnek, meg aztán szerencsétlennek már így is eggyel több üveget kell fognia, mint ahány keze van. Mondjuk ez az óriás számára a kisebbik akadály. *


1169. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-11-14 19:02:30
 ÚJ
>Intath Aldeis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1137
OOC üzenetek: 230

Játékstílus: Megfontolt

*Az elf megelégedésére nem firtatják tovább a keze kérdését. Hogy ez az adott óriás tényleg jámbor szándékkal érkezett vagy nem, azt nehéz megállapítani ránézésre. Az biztos, hogy egyszerűnek tűnik mint egy kő. Ha meg nem játssza meg magát akkor nagy valószínűséggel jól ki fognak jönni. Az istálló kérdésére meg lesz nyugtatva a doki. Ha füveket eszik mint egy ló akkor jó lesz neki is a lókaja. A biztonság kedvéért követi a másikat. Mégiscsak bemegy a jószágokhoz. Vannak ott lovak, kicsik-nagyok, kecskék, tyúkok. Szóval háztájiak. Meg persze azok ellátásához szükséges széna, magvak és víz amit még reggel adtak nekik. Közben persze beszélteti, hogy ne úgy nézzen ki mintha felügyelné.*
-Jól van, jól van. Aztán miért pont az erdőmélyére mentetek hangyát keresni? Vannak azok kevésbé veszélyes helyeken is.
~Meg minek kellhetnek hangyák egy óriásnak.~
*Csigákról és piócákról hallott már. De hangyák? Az ember örül ha elkerülik őt nemhogy még utánuk megy. Sőt, pont az erdőmélyére. A koszttal kapcsolatban nincs szó a panaszra. Az elf jót kuncog a másik megjegyzésén.*
-Hát nem tudom neked mi az elég, de megnézzük majd mi van.
*A másik kérdésére vállat ránt.*
-Hát most éppen magamra vagyok hagyva. A többiek elmentek a városba bevásárolni meg pénzt keresni. Vannak köztünk mindenfélék. Volt úri házak cselédje, papnők, varázslók, varázslónők. Én éppen orvos, alkimista, szeszfőző meg hasonló volnék. Nagyrészt dolgozgatunk a ház körül. Ha jön vendég akkor, azt befogadjuk. Meg mindenki elvan a maga dolgával is. Arra van a konyha.*Vezeti közben be a másikat.*Azért nem unatkozunk. Hát te mivel foglalkozol ha nem épp hangyászol? Mondjuk van ötletem.
*Méri fel a másik felszerelését.*


1168. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-11-14 14:46:22
 ÚJ
>Morwon Loree Dedion avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1415

Játékstílus: Vakmerő

* Az óriások az egyszerű dolgokat szeretik, a bonyolultakat viszont nem. Macskát már látott ugyan, de olyat nem, amelyik elvitte volna egy ember karját. Illetve talán mégis, de azt djh'ibou néven nevezik. Persze néhány hónappal korábban azt se hitte volna, hogy emberevő (vagy legalábbis ember nagyságú) hangyák léteznek. Most, hogy megjárta az erdőt a hangyákat keresve – és nem talált semmit –, ismét felmerültek kétségei. Végül Int válaszára csak megvonja vállait. Van egy enyhe gyanúja, hogy az elf mást ért "cica" alatt, mint ő, de inkább nem firtatja.
Intath jól látja, Morwon még ha lenne is annyira okos, hogy ilyen terveket kieszeljen, akkor sem élne velük. Nem akar ő senkit sem bántani vagy megbántani. Szavaira kissé elszomorodik ugyan, de annak örül, hogy legalább neki lesz hol ennie és aludnia. Nem, mintha a szabad ég alatt alvás különösebb gondot okozna neki, ám az éhség már annál inkább. Odanéz az istálló felé és bólint. Ő sem öszvér-szakértő (de még csak nem is ló-szakértő), de néhány napja már egy csapatot alkot Pajtással, így kileste, mit szokott enni. *
– Eszik a' minden félét, amit talál: olyan fűféléket, meg mittomén. Mindjá' el is intézem, hogy ne menjen sehová, várj csak! * Ha nincs ellenvetés, elindul az istálló felé, Pajtást maga mellett vezetve. Bemegy az épületbe és óvatosan körbenéz, nehogy rávesse magát egy sárkutya vagy más förtelem. Nem tervez sokáig elidőzni itt. Ha talál, szór egy kis szénát az öszvérnek, de ha nem, hát nem. Kettejük közül az óriás az éhesebb, Pajtásnak útközben is volt lehetősége legelészni. Persze nem akarja félvállról venni az állat gondozását, de éhes is. Majd később. Hamar visszamegy az elfhez, ügyelve a fejére is. *
– Jó lesz bármi, ami van. Csak elég legyen! * Válaszol kis késéssel még a korábbi kérdésre. Aztán felnevet. *
– Oszt' kivel lakol itten, s mit csináltok a hosszú napokon?


1167. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-11-14 11:11:40
 ÚJ
>Intath Aldeis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1137
OOC üzenetek: 230

Játékstílus: Megfontolt

// A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz! //

*Ha lehet rosszul kezdeni az elfnél akkor a karjának a megemlítése pont az. Főleg, hogy nem is olyan rég fejtették neki ki az általa is tudott tényt, hogy nyomorékként nem is igazi orvos. A válaszában is érződik az enyhe sértettség.*
-Elvitte a cica!
~Baszd meg!~
*A következő kérdésére kapott böszmeségek ha valóban rossz kedve lenne, csak rontanának rajta. Egyelőre viszont felvont szemöldökkel hallgatja a másikat. Közben azért szétnéz nem-e lát messziről közeledő idegeneket akik suttyomban közelítenék meg őket míg a nagy bamba eltereli a figyelmét. Nem lát. Szegény marha.*
-Itt nem szálltak meg és nem is utaztak át. Csak egy ilyen kicsi*Mutatja a kezével nagyjából neki dereka magasságában.*, de vörös hajú gnóm csajszi. Akinek a neve is más volt.
*A pihenés kérdésére az elf az istálló felé bök a fejével.*
-Ott megtalálsz mindent. Nem tudom egy öszvér, azt eszi-e mint egy ló. Ha igen olyat is találsz ott. Enni viszont szarvasunk nincs. Csak egy kevés leves. Ahhoz adhatok kolbászt meg zsíros kenyeret. Jó lesz?

A hozzászólás írója (Intath Aldeis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.11.14 11:34:37


1166. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-11-14 10:52:14
 ÚJ
>Morwon Loree Dedion avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1415

Játékstílus: Vakmerő

* Nem sokáig váratják meg. Tény, hogy ő is jobban örülne egy hatalmas keblekkel megáldott óriás-asszonynak, mint egy félkarú kalóznak. Azonban már az is valami, hogy fogadják. Thargarodban nem is fogadták! Az elf felé fordul és csodálkozva veszi észre, hogy hiányzik az egyik karja. Nem akar goromba lenni, ezért rá is kérdez, hátha csak elhagyta valahol. *
– A karoddal mi lett, Int? * Szereti az egyszerű nevű szerzeteket, hiszen jobbára még ő is meg tudja jegyezni a nevüket. Természetesen nem akar kitérni a válaszadás elől sem, ezért rögtön utána folytatja is a maga történetével. *
– Hangyákokat kerestünk két barátommal, de nem találtunk csak egy csomó gazt, meg egy folyót. Oszt' úgy esett, hogy elfogyott az enni, há' visszafordultunk, Syndra előresietett, mer' dóga vót, Aniss meg eltűnt… Tán csak ő is előrement, én aztat nem tudhatom. Nem láttál egy kicsi, sötét hajú emberlányt? Vagy akár egy világos hajút lóháton? No, ők vónának a barátim, azér' érdekelne, hátha megszálltak vagy átutaztak itten. * Nem tartja valószínűnek, de nem árt rákérdezni. Sose lehet tudni, már az is nagyszerű lenne, ha valaki, aki lepihent ezen a helyen, látta volna a lányokat. *
– No, de lepihennénk mán végre. Van-é itten istálló, ahol Pajtás, az öszvér lepihenhet és kapna enni-inni? No, meg nem mondom, én is olyan éhes vagyok, hogy meg tudnék enni egy egész szarvast! * És meglehet, hogy még csak nem is túloz. Habár, ha lehet választani, még mindig inkább sült szarvast kérne, mintsem nyerset – annyira azért nem sürgős, hogy egyen. *


1165. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-11-14 10:12:27
 ÚJ
>Intath Aldeis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1137
OOC üzenetek: 230

Játékstílus: Megfontolt

*Épp szabadidejének eltöltésének lehetőségein gondolkodik mikor is hangos kiabálás üti meg a fülét. Idegen méghozzá. Mióta itt lakik a semmi közepén valahogy nem szokott örülni az idegeneknek. Kivéve, ha gnóm leányzók vagy csinos más fajú lányok. Ha a mostani érkező ezek egyike, akkor nagyon csúnya torokgyulladása lehet. Mindenképp meg kell néznie. Miután eltette a családi ékszert, nem futva, de sietős tempóban megkerüli a házat. Mikor már rá is lát az idegenre, annyira nyugszik meg, mint amennyire nem. Ami, nem túl megnyugtató az a böhöm nagy pallos az oldalán és a vértje. Ami viszont megnyugtató, hogy a fegyver a tokjában van, aki meg ordibál az egy még az elfnél is, nem is egy fejjel nagyobb óriás. Hogy az miért megnyugtató? Mert általában inkább jó tapasztalatai szoktak lenni azzal a nem túl eszes néppel. Persze nem érdemes őket felbosszantani, de egyébként kiszámíthatóak. Ennek ellenére távolról köszönti a fickót.*
-Szevasz, nagyfiú! Van koszt is, meg kvártély. Azt, mi dolgotok volt az erdő mélyén, már ha meg nem sértelek. Egyébként Int vagyok.
~Morwon... Várjunk már! Erről már hallottam.~


1164. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-11-14 00:01:11
 ÚJ
>Morwon Loree Dedion avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1415

Játékstílus: Vakmerő

* Óriásunk négylábú barátjával halad az öreg úton, amikor egy elágazáshoz érnek. *
– Ránk mosolygott a Szerencse, Pajtás! * Kiált fel örömében és húzni is kezdi arrafelé a kicsi, megfáradt öszvért. Ha nem lenne ő is olyan fáradt és éhes, most talán hóna alá kapná barátját és a következő megállóig szaladna vele. Ez azonban elmarad, habár valóban átfut az óriás agyán gondolat formájában.
Hamarosan egy tavacska mellett haladnak el egy dimbes-dombos vidéken, ekkor már meg is pillantja az épületet, amitől újult erővel kezdi szedni hatalmas lábait. Természetesen pihentek útközben, hiszen hosszú és rögös az út Erdőmélyétől idáig; azonban élelmük és italuk már elfogyott és társaikat is elvesztették. Morwon legfőbb reménye, hogy az itteniektől hall valamit Anissról vagy akár Syndráról, hiszen hacsak nem volt olyan nagyon sürgős a dolguk, biztosan lepihentek valahol útközben. Még az sem kizárt, hogy ugyanezen a helyen szálltak meg, de ez már csak szükségtelen feltételezés. Addig semmi sem fog kiderülni, amíg nem megy oda és nézi meg a saját szemeivel. Ezért siet hát annyira, de azért ügyelve arra is, hogy ne nézzék betolakodónak.
~ No, csak nem zöldbőrűek lakják ezt a helyet. ~ Fut át az agyán, ahogy gyorsan végignézi az épületet. Bár nem ért az architektúrához, meg tud különböztetni egy városi népekre jellemző épületet egy mocsári sárkunyhótól, s ebből vonja le a következtetését. Tovább halad, ha valaki vagy valami nem állítja meg, akkor egészen az épület bejáratáig. Ő a vendég, így megadja azt a tiszteletet, hogy nem kivont karddal sétál végig a kerten – azonban a sárwargokkal történt incidens óta olykor felmerülnek kétségei az emberek vendégszeretetével kapcsolatban. Ennek hatására nem úgy megy, mint mondjuk Pajtás – egyenesen előre, lehajtott fejjel, mint akit épp a kivégzésére visznek –, hanem felemelt fővel és eltekintve jobbra-balra. Nem valószínű, hogy lát bármi (számára) gyanúsat, de ha például tele lenne a föld holttestekkel vagy farkas-lábnyomokkal, némi óvatosságra inteni magát. Ellenkező esetben természetes módon megy el az ajtóig, ahol aztán megáll, vár egy pillanatot, aztán kalapács öklével ver hármat az ajtóra. Hacsak nem nyitják ki egyből, hangosan kiabálni kezd, hogy bentről is meghallják (ha mégis kinyílik az ajtó, akkor is elmondja mindezeket, csakhogy akkor emberibb hangerőn). *
– Én vagyok a Morwon, gyüttem az erdő mélyirű. Kosztot és kvártélyt keresek Nekem, meg a Pajtásnak! Persze meg is fizetném, de meg ám! * Lenne még mit mondania, de kezdetnek ennyi is megteszi. Ha van itthon valaki, már biztosan észrevették, hogy jött valaki. *



1163. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-11-12 16:32:35
 ÚJ
>Dorverin Anor Benhiron avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

// Tervezés 7/10 Csatorna hálózat, Vízmalom //
// Vidéki kúria - Csodamalom //

* Szerencséjére nem lát a kicsi leány az ő fejébe bele, igazából mindkettejüknek nagy szerencséje. Így nagy nyugalomban töprenghet a belezésen és hasonlókon, amíg Lyarah ír, számol és rajzolgat. Azt a pár mondatot figyelmesen hallgatja és annyit leszűr belőle, hogy ingyen dolgozik ugye. Na meg azért talán, hogy a kuruzsló kedvét elvegye a kötözködéstől. Amit így első hallásra jogosnak ítél. Elvégre miért is fikázza valaki egy másik személy tudását? Elébb lássa, mire képes a másik. Elterelő beszédére válasz érkezik. Katonafélék és holmi Warg alakulat is van a városban. Helyes. Legalább tudja kikre kell figyelnie. *
- Az én szüleim annyira egyszerűek és unalmasak voltak, hogy inkább eljöttem. De szót se többet ezekről, meg arról a kuruzslóról. Viszont ha ingyen dolgozol itt ezeknek, akkor legalább enged meg, hogy meghívjalak a városba egy kiadós ebédre. Vagy sütire, ha azt jobban szereted. Meg persze csak ha van kedved kimozdulni innen az ingyen munkából.
* Nem erőszak, de jó pofi a lány, kezdi lassan megkedvelni. Na nem úgy, mint másokat, a szokott módokon. *
- Amúgy azon kívül, hogy ingyen segítesz nekik, miért is vagy itt?


1162. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-11-12 09:47:36
 ÚJ
>Intath Aldeis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1137
OOC üzenetek: 230

Játékstílus: Megfontolt

-Húzd hajós, húzd!
Ellenünk a sodró ár.
Húzd hajós, húzd!
Az úrnő mellettünk áll.
Húzd hajós, húzd!
Vihar karma cibál.
Húzd hajós, húzd!
Az úrnő mellettünk áll.
*Szól halkan az egyébként elviselhető éneke a hűvös kis rendelő falai között. Ő a székén ül, hátát a műtőasztalnak támasztva és lehunyt szemeit a plafon felé függesztve. Nem, nem szívott semmit csak hozzá van szokva az unatkozáshoz. Az ének meg viszonylag egész jól el tudja terelni az ember gondolatait. Van más megoldás is, de mivel bármikor bejöhet valaki, azt későbbre tartogatja. Bár miért is ne? Mi akadálya, hogy lepihenjen ebéd után és kígyót bűvöljön a szobájában. Csesszék meg így is fog tenni! Amúgy sincs jobb dolga. Egyedül hagyták! Csak előbb még könnyít magán. Ehhez feláll, megropogtatja kicsit a hátát és szokásához híven nem a fürdőbe megy ahova a lányok szoktak járni, hanem kihasználva, hogy neki van egy külön bejáratú, kijárata kimegy és az egyik rózsabokrot jelöli meg a ház végében.*
~Legalább pecázni tudnék. Nap közben berúgni meg talán túlzás. Bár ha így itt hagytak...Vajon a libuska még itt van?~


1161. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-11-09 19:53:00
 ÚJ
>Lyarah Wrogertik avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

// Tervezés 7/10 Csatorna hálózat, Vízmalom //
// Vidéki kúria - Csodamalom //

* Ha a kis gnóm belelátna partnerének fejében, biztos a világból is kifutna, vagy talán még azon túl is. A pergamenen a további tervezést folytatja, hisz még a malom sehol sem áll, így kénytelen megrajzolni a fémszerkezeti alapját, hogy utána elhelyezze rajta a megfelelő irányú lapátokat is. ~ Állandó mozgással kellene, ahhoz pedig a súlyának is vinnie kellene. A fém célra vezető, de jobb lenne, ha nem rozsdásodhatna meg olyan könnyen. ~ Egy hosszabb csendes gondolkozás után rájön, hogy szükségtelen fémből lennie a lapátoknak, elég ha fából készül, attól még a szerkezet alapjait továbbra is fémből készítheti el. ~ Így olcsóbb is lesz a cseréje, ha tönkre megy. ~
Dorverin reakcióját kicsit furcsállja, de nem tanúsít neki tényleges figyelmet. Megelégszik egy szemrángatással, hogy aztán vissza is térjen a rajzoláshoz. *
- Nem nagyon érdekel, de ezzel bizton állíthatom, hogy elnémítom. Ez pedig már megéri, még ha ingyen is dolgozok.
* Kacag fel gonoszul, bár inkább kislányosan hangzik. A kis gnóm fejében a kacagása gonosz, és ravaszságot mutat, ez külső hangzással már aligha üti meg a mércét. *
- Lényegtelen! Lényegtelen!
* Morogja Lyarah, keze közt a tollat forgatja, míg a gondolataiba merül újra, de utána már szánkázik is a papíron végig. Felrajzolja részletesen a malom alapjait, majd utána az összekötőcsövet is. Fontos részletként egy kézzel meghajtható részt is alakít a malomra, hogy ha bármi elakadás történne, akár emberi erővel is megoldható legyen. *
- Katonának? Szülők? Ahhh... Valahol megértem, hogy ki akartál szabadulni a fészekből.
* Rázza meg csalódottan a fejét. *
- A városban ott van az őrség is, és akár a warg alakulat is, ha minden igaz.
* Rántja meg a vállát, ő ilyenekkel soha nem foglalkozott. Számára a kutatás a lét. *


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1353-1372