Külső területek - Szarvasliget
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 54 (1061. - 1080. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1207-1226
1080. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-09-24 00:45:15
Üzenet elküldve: 2025-09-24 00:45:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Metszéspont//
*A félvér szavain jót mosolyog. Ha tudná a lány, hogy milyen közel is jár az egyik dologhoz, amin az elf mostanában kísérletezik... Vidáman hallgatja a másik csicsergését.*
-Igen a barna gyorsabbá tesz.*Erősíti meg. Majd a folytatást hallva bólint.*Pontosan. Persze az adott italok hatása függ az elfogyasztótól is. Például egy piros ital kevésbé hatásos, ha egyáltalán hatásos tud lenni egy nagydarab orknak vagy törpének, mint neked. Persze megfelelő szakértelemmel lehet erősebbet keverni. Viszont legtöbb esetben ahogy mondtad ezeknek a haszna adott szituációtól függ. Ha tudod, hogy erősebb szeretnél lenni egy ajtó kinyitásához, ha tudod, hogy gyorsabb szeretnél lenni, mert üldöznek. Persze ha kíváncsi vagy azokat is megtaníthatom. Viszont, ami nekem eszembe jutott az néhány egyszerűbb gyógyital receptje. Ami, akkor is hasznos lehet ha már megtörtént a baj. Viszont ha van rá lehetőség akkor orvos jelenlétében használd ugyanis a gyógyulást felgyorsítja, de egy nem vagy rosszul ellátott sérülés tud rosszul gyógyulni. Viszont mikor szükség van rá akkor életet menthet. Ahogy a lila italok is amik a mérgezést tudják megszűntetni.
*Kezd el most ő mesélni a félvérnek. Ha baj van akkor szerinte leginkább erre lehet effektíven használni az ő ismereteit. Mármint az alapokat. Neki vannak egyéb elképzelései is. Az alapanyagok kapcsán érdekes dolgot említ a lány.*
-Elméletileg lehet növényekből is habár én mindig már kész anyagokból dolgoztam eddig amiket a piacon vettem.*Mutat az asztalán sorakozó egyszerűbb varázsitalokra.*Ezek növényekből és különböző ásványokból készültek úgy tudom. Tervezek velük is mélyebben foglalkozni. Persze a növényekkel kapcsolatban van már tapasztalatom. Azokkal sokat dolgoztam.
*A félvér szavain jót mosolyog. Ha tudná a lány, hogy milyen közel is jár az egyik dologhoz, amin az elf mostanában kísérletezik... Vidáman hallgatja a másik csicsergését.*
-Igen a barna gyorsabbá tesz.*Erősíti meg. Majd a folytatást hallva bólint.*Pontosan. Persze az adott italok hatása függ az elfogyasztótól is. Például egy piros ital kevésbé hatásos, ha egyáltalán hatásos tud lenni egy nagydarab orknak vagy törpének, mint neked. Persze megfelelő szakértelemmel lehet erősebbet keverni. Viszont legtöbb esetben ahogy mondtad ezeknek a haszna adott szituációtól függ. Ha tudod, hogy erősebb szeretnél lenni egy ajtó kinyitásához, ha tudod, hogy gyorsabb szeretnél lenni, mert üldöznek. Persze ha kíváncsi vagy azokat is megtaníthatom. Viszont, ami nekem eszembe jutott az néhány egyszerűbb gyógyital receptje. Ami, akkor is hasznos lehet ha már megtörtént a baj. Viszont ha van rá lehetőség akkor orvos jelenlétében használd ugyanis a gyógyulást felgyorsítja, de egy nem vagy rosszul ellátott sérülés tud rosszul gyógyulni. Viszont mikor szükség van rá akkor életet menthet. Ahogy a lila italok is amik a mérgezést tudják megszűntetni.
*Kezd el most ő mesélni a félvérnek. Ha baj van akkor szerinte leginkább erre lehet effektíven használni az ő ismereteit. Mármint az alapokat. Neki vannak egyéb elképzelései is. Az alapanyagok kapcsán érdekes dolgot említ a lány.*
-Elméletileg lehet növényekből is habár én mindig már kész anyagokból dolgoztam eddig amiket a piacon vettem.*Mutat az asztalán sorakozó egyszerűbb varázsitalokra.*Ezek növényekből és különböző ásványokból készültek úgy tudom. Tervezek velük is mélyebben foglalkozni. Persze a növényekkel kapcsolatban van már tapasztalatom. Azokkal sokat dolgoztam.
1079. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-09-23 22:23:31
Üzenet elküldve: 2025-09-23 22:23:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 680
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 680
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Metszéspont//
*Valamiért ösztönösen a kisebbik székre ül le, nem mintha betegnek érezné magát, de azért vendégszeretet ide, vagy oda, a doki széke mégiscsak azért az övé, hogy ő üljön rajta.
Jól esik mindenesetre végre kinyújtóztatva a tagjait csak ülni, és nem csinálni semmit, csak Intet hallgatva kedvenc árpateáját szürcsölgetni, miközben „tűri” a már-már szokássá váló arcsimogatásokat és fülhuzigálásokat. Arra mondjuk kíváncsi lenne, hogy fülei akkor is ingerelnék-e erre az elfet, ha olyanok lennének, mint mondjuk egy emberé, nem pedig annyira furcsán hegyesednének hátrafelé, mint ahogyan most.
Sokat mindenesetre nem tűnődik ezen, csak élvezi a pillanatnyi pihenést. Hiába, még egy holdnyúlon is fárasztó utazni, ha a fél-elf egy ketrecet egyensúlyoz közben az ölében, amiben egy hasonló utazáshoz hozzá nem szokott macska van.*
- Hát, legvégső esetben egy ilyen üvegcsét hozzá lehet vágni bárkihez, ha baj van. *neveti el magát először Intath szavai után.* De igazából nem erre gondoltam persze. Csak Aleimord is adott nekem egyszer még régen két varázsitalt, egy vöröset és egy barnát. A barnára már nem emlékszem, hogy pontosan mi a hatása, talán gyorsabbá tesz kicsit, de a vörösre azt mondta, hogy erősebb leszek tőle. Utóbbi például gondolom jól jöhet akkor, hogyha már csak egy kis erő kellene valamihez. Mondjuk egyszerűbb és kevésbé drasztikus módja egy beragadt ajtó kinyitásának, mintha valamilyen tűzvarázslattal egyszerűen berobbantanám, csak ilyesmire gondoltam. Persze lehet hülye példa, de jobb nem jut eszembe hirtelen.
*Talán a példa valóban nem a legszerencsésebb, de valamennyire talán lefesti, hogyan képzeli el a hasonló italok hatását.*
- Te mire gondoltál? Mit tudnál mutatni? *kérdi meg mindenesetre Intet is arról, hogyan értette pontosan azt, amit az előbb mondott.*
- Annak pedig, hogy bármikor jöhetek, tényleg örülök, köszönöm! De, ha egyelőre nem is kezdek el szó szerint tanulni, annyit megtehetek az első alkalomig, hogyha elmondod, hogy egy egyszerű alapanyaghoz milyen hozzávalók kellenek, akkor beszerzem őket, már csak azért is, hogy ne a te készletedet pazaroljuk az én kíváncsiságom miatt. Feltételezem, hogy valamilyen gyógynövény szükséges például. Azt találhatok a környéken, meg egyébként is, ha minden jól megy akkor egy haton belül meg fogom tenni a liget – Arthenior, aztán pedig a liget – Mágustorony utat oda-vissza. Út közben is kereshetek és találhatok valamit, de akár a piacon is vehetek, feltételezem egy-két alapanyagot ott is árulhatnak. A főzésnél is a hozzávalók összeszedése és előkészítése az első.
*Persze, tudja jól, hogy Intath hangsúlyozta, hogy hasonló főzeteket készíteni egészen más, mint pörköltet, vagy levest, ő mégis nehezen képes gondolatban elengedni ezt az általa és szerinte már jól összerakott párhuzamot a két tevékenység között.*
*Valamiért ösztönösen a kisebbik székre ül le, nem mintha betegnek érezné magát, de azért vendégszeretet ide, vagy oda, a doki széke mégiscsak azért az övé, hogy ő üljön rajta.
Jól esik mindenesetre végre kinyújtóztatva a tagjait csak ülni, és nem csinálni semmit, csak Intet hallgatva kedvenc árpateáját szürcsölgetni, miközben „tűri” a már-már szokássá váló arcsimogatásokat és fülhuzigálásokat. Arra mondjuk kíváncsi lenne, hogy fülei akkor is ingerelnék-e erre az elfet, ha olyanok lennének, mint mondjuk egy emberé, nem pedig annyira furcsán hegyesednének hátrafelé, mint ahogyan most.
Sokat mindenesetre nem tűnődik ezen, csak élvezi a pillanatnyi pihenést. Hiába, még egy holdnyúlon is fárasztó utazni, ha a fél-elf egy ketrecet egyensúlyoz közben az ölében, amiben egy hasonló utazáshoz hozzá nem szokott macska van.*
- Hát, legvégső esetben egy ilyen üvegcsét hozzá lehet vágni bárkihez, ha baj van. *neveti el magát először Intath szavai után.* De igazából nem erre gondoltam persze. Csak Aleimord is adott nekem egyszer még régen két varázsitalt, egy vöröset és egy barnát. A barnára már nem emlékszem, hogy pontosan mi a hatása, talán gyorsabbá tesz kicsit, de a vörösre azt mondta, hogy erősebb leszek tőle. Utóbbi például gondolom jól jöhet akkor, hogyha már csak egy kis erő kellene valamihez. Mondjuk egyszerűbb és kevésbé drasztikus módja egy beragadt ajtó kinyitásának, mintha valamilyen tűzvarázslattal egyszerűen berobbantanám, csak ilyesmire gondoltam. Persze lehet hülye példa, de jobb nem jut eszembe hirtelen.
*Talán a példa valóban nem a legszerencsésebb, de valamennyire talán lefesti, hogyan képzeli el a hasonló italok hatását.*
- Te mire gondoltál? Mit tudnál mutatni? *kérdi meg mindenesetre Intet is arról, hogyan értette pontosan azt, amit az előbb mondott.*
- Annak pedig, hogy bármikor jöhetek, tényleg örülök, köszönöm! De, ha egyelőre nem is kezdek el szó szerint tanulni, annyit megtehetek az első alkalomig, hogyha elmondod, hogy egy egyszerű alapanyaghoz milyen hozzávalók kellenek, akkor beszerzem őket, már csak azért is, hogy ne a te készletedet pazaroljuk az én kíváncsiságom miatt. Feltételezem, hogy valamilyen gyógynövény szükséges például. Azt találhatok a környéken, meg egyébként is, ha minden jól megy akkor egy haton belül meg fogom tenni a liget – Arthenior, aztán pedig a liget – Mágustorony utat oda-vissza. Út közben is kereshetek és találhatok valamit, de akár a piacon is vehetek, feltételezem egy-két alapanyagot ott is árulhatnak. A főzésnél is a hozzávalók összeszedése és előkészítése az első.
*Persze, tudja jól, hogy Intath hangsúlyozta, hogy hasonló főzeteket készíteni egészen más, mint pörköltet, vagy levest, ő mégis nehezen képes gondolatban elengedni ezt az általa és szerinte már jól összerakott párhuzamot a két tevékenység között.*
1078. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-09-22 14:57:30
Üzenet elküldve: 2025-09-22 14:57:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Erős tündér, erős érzelmekkel//
*Az ilyen kellemetlenségek mondhatni a mindennapjai részévé váltak. Épp olyan természetes mint az, hogy mások előtt nem a hideg elől teszi zsebre a csonka karját, hanem az undorodó tekinteteket elkerülendő. Ez van ha nyomorék valaki. Meg kell szokni. A segítséget szívesen veszi. Főleg mert kérdéses volt még számára is, hogy le tudja-e majd tenni rendesen, azt a két kupát a földre. Nem bánja, hogy ettől megkímélték.*
-Köszönöm drága.
*A gombokért is hálás, hogy megúszta a velük való bajlódást. Azt, utálja még nagyon. Le is hajol, hogy ne keljen pipiskednie az apró lánynak és mivel a keze is kiürült és tennivalója sincs, így az elé kerülő kék hajkoronába túr bele és kezd el játszadozni azokkal a tincsekkel. Neki a barátságról és a testiségről más véleménye van, mint a tündérnek. Barátjaként gondol a kékhajúra. Ami, leginkább abban különbözik a szeretőtől, hogy nem a teste miatt fontos számára a lány. Az, hogy összegabalyodtak számára nem volt több, mint ez az ártatlan cirógatás. Ami, ellen ha szót emelne a tündér nem lenne belőle sértődés. Mikor lekerül róla az ing akkor némi ügyeskedés után az övét is kikapcsolja és követi a többi ruhadarab, majd mielőtt meggondolná magát és elszaladna, a lány gyengéden behúzza őt a vízbe és hozzábújik. Nehéz kiigazodni a kékségen, de őt pont, hogy nem érdekli ez. Kedvesen rámosolyog a másikra és megsimogtja, azt a kék buksit.*
-Elragadó lány.
*Kuncog fel halkan.*
//Erős tündér, erős érzelmekkel//
*Az ilyen kellemetlenségek mondhatni a mindennapjai részévé váltak. Épp olyan természetes mint az, hogy mások előtt nem a hideg elől teszi zsebre a csonka karját, hanem az undorodó tekinteteket elkerülendő. Ez van ha nyomorék valaki. Meg kell szokni. A segítséget szívesen veszi. Főleg mert kérdéses volt még számára is, hogy le tudja-e majd tenni rendesen, azt a két kupát a földre. Nem bánja, hogy ettől megkímélték.*
-Köszönöm drága.
*A gombokért is hálás, hogy megúszta a velük való bajlódást. Azt, utálja még nagyon. Le is hajol, hogy ne keljen pipiskednie az apró lánynak és mivel a keze is kiürült és tennivalója sincs, így az elé kerülő kék hajkoronába túr bele és kezd el játszadozni azokkal a tincsekkel. Neki a barátságról és a testiségről más véleménye van, mint a tündérnek. Barátjaként gondol a kékhajúra. Ami, leginkább abban különbözik a szeretőtől, hogy nem a teste miatt fontos számára a lány. Az, hogy összegabalyodtak számára nem volt több, mint ez az ártatlan cirógatás. Ami, ellen ha szót emelne a tündér nem lenne belőle sértődés. Mikor lekerül róla az ing akkor némi ügyeskedés után az övét is kikapcsolja és követi a többi ruhadarab, majd mielőtt meggondolná magát és elszaladna, a lány gyengéden behúzza őt a vízbe és hozzábújik. Nehéz kiigazodni a kékségen, de őt pont, hogy nem érdekli ez. Kedvesen rámosolyog a másikra és megsimogtja, azt a kék buksit.*
-Elragadó lány.
*Kuncog fel halkan.*
1077. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-09-22 14:21:20
Üzenet elküldve: 2025-09-22 14:21:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Metszéspont//
*Van hova leülni. Ott van Int széke az asztal mellett, de van egy kisebb szék a betegeknek. Választhat is a lány. Jól sejti a doki nem fog rászólni amiért kényelembe helyezi magát. Ő is helyet foglal. Egy könnyed mozdulattal, a lábával a másik közelébe löki a megüresedett széket és ő arra ül. Megcirógatja a másik arcát mikor az komolyan veszi a témát. Habár nem kis büszkeség van benne, de az ilyen megjegyzéseket azért nem veszi magára. Tudja jól, hogy az a rend, ami a rendelőjében van nem mindenki számára átlátható. Amúgy is a félvér olyan szerencsés helyzetben van, hogy rá nehéz megharagudni. A következő szemtelenkedésén is csak elvigyorodik és meghúzgálja, azt a hegyes fülecskét. Nem egyszer megbeszélték már, hogy az elf miért nem tudós. Egyértelmű, hogy a lány is tisztában van vele csak játszik. Utána el is kezd csicseregni. A doki mosolyogva a teájába kortyol ahogy hallgatja a csapongó beszédet.*
-Olyasmi mint a gyógyszer készítés igen. Csak ha itt elrontasz valamit az kevésbé veszélyes.
*Mosolyog. Persze kellemetlen volt mikor egy kisebb vagyont ki kellett öntenie mert nem állt teljesen össze a főzet, de nem olyan vészes mintha valakit megmérgezett volna. Azon, hogy majd süssön mosolyog. Fog is. Csak előbb sikerüljön horgászni. A következő megjegyzésen elgondolkozik.*
-Ha baj lesz? Ez nem olyasmi... Bár...*Megvakarja az állát.*Tudok majd mutatni pár dolgot igen.
*Lett is pár ötlete. Belekortyol a teájába majd a következő szavakra leteszi a csészét és megsimogatja, azt a félvérbuksit.*
-Csak nyugodtan kedveském. Tudod jól, hogy az ajtóm előtted mindig nyitva áll. Nem kell sietni. Bármikor szívesen látlak.
*Van hova leülni. Ott van Int széke az asztal mellett, de van egy kisebb szék a betegeknek. Választhat is a lány. Jól sejti a doki nem fog rászólni amiért kényelembe helyezi magát. Ő is helyet foglal. Egy könnyed mozdulattal, a lábával a másik közelébe löki a megüresedett széket és ő arra ül. Megcirógatja a másik arcát mikor az komolyan veszi a témát. Habár nem kis büszkeség van benne, de az ilyen megjegyzéseket azért nem veszi magára. Tudja jól, hogy az a rend, ami a rendelőjében van nem mindenki számára átlátható. Amúgy is a félvér olyan szerencsés helyzetben van, hogy rá nehéz megharagudni. A következő szemtelenkedésén is csak elvigyorodik és meghúzgálja, azt a hegyes fülecskét. Nem egyszer megbeszélték már, hogy az elf miért nem tudós. Egyértelmű, hogy a lány is tisztában van vele csak játszik. Utána el is kezd csicseregni. A doki mosolyogva a teájába kortyol ahogy hallgatja a csapongó beszédet.*
-Olyasmi mint a gyógyszer készítés igen. Csak ha itt elrontasz valamit az kevésbé veszélyes.
*Mosolyog. Persze kellemetlen volt mikor egy kisebb vagyont ki kellett öntenie mert nem állt teljesen össze a főzet, de nem olyan vészes mintha valakit megmérgezett volna. Azon, hogy majd süssön mosolyog. Fog is. Csak előbb sikerüljön horgászni. A következő megjegyzésen elgondolkozik.*
-Ha baj lesz? Ez nem olyasmi... Bár...*Megvakarja az állát.*Tudok majd mutatni pár dolgot igen.
*Lett is pár ötlete. Belekortyol a teájába majd a következő szavakra leteszi a csészét és megsimogatja, azt a félvérbuksit.*
-Csak nyugodtan kedveském. Tudod jól, hogy az ajtóm előtted mindig nyitva áll. Nem kell sietni. Bármikor szívesen látlak.
1076. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-09-22 00:10:36
Üzenet elküldve: 2025-09-22 00:10:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Erős tündér, erős érzelmekkel//
*A tündér arca szélesebb mosolyra, szinte már gúnyos kis kuncogásra fordul, amikor megpillantja Intathot egy kézzel szenvedni az egy üveg bor és két kupa tartásával. Gonosz elégedettséget érez, hogy tudja, végső soron is az elfnek is nehéz útja volt eddig a borozós kis fürdőzésükig. Kárörvendése azonban nem tart sokáig. Valami szörnyű, belső késztetésnél fogva megsajnálja a férfit és enyhén kiemelkedik a vízből. Arra gondol, hogy mennyire rossz érzés lehetett azzal az egy kézzel mindezt egyedül megfogni, megtartani, egyáltalán megtölteni...*
- Várj! Segítek! *A szavak csak úgy elvágják eddigi haragos viselkedésének minden nyomát, és ezzel elveszi a kupákat, majd végül a bort is. Aztán a nagy, sárga szemei észreveszik a férfi mai ingén lévő rengeteg gombot. Nem akarja végignézni, hogy ebből megpróbálja a szőke szenvedve és talán megalázva kihúzódni próbálni, így hát saját kezei maguktól mozdulnak a gombokért. A kigombolást csinálva félúton realizálja, hogy talán mégsem olyan baráti, amit csinál, de fejébe ugyanaz a gondolat szökik, ami minden ilyen alkalommal. ~Tudom, hogy nem kéne, de csak egy kicsit hagy élvezzem ki~ Egyszerűen olyan jól esik neki megérintenie a férfit és közel tudnia. Sőt! Ami igazán jól esik neki az az, hogy törődhet vele. Az mindig, olyan természetesen jön neki, akár a légzés. Szeret törődni másokkal.*
* Végül kezei sokkal gyorsabban fejezik be a vetkőztetést, mint ahogy azt kezdték. Valószínűleg ennek a gyorsításnak saját belső szégyene tudható, ami ez a húsz centi távolságban egyszerűen túl hangos. Reméli, hogy Intath a nadrágja és nem biztos, hogy létező gatyája levételét már gyorsan el fogja intézni. Amennyiben látja, hogy sikerült, mert hát ennyi alkalom után minek nézett volna el, akkor felnyúl a férfi karjáért és megpróbálja behúzni a vízbe, mintha nem oda készült volna a másik amúgy is. Aztán nemsokára Intath egy bocsánatkérő ölelés próbálkozására számíthat, ahol a tündér némán az oldalához simul és gyengéden átöleli. Nem sokkal később pedig a víz enyhe mozgásának hangja tűnhet fel, ahogy Anettze óvatosan elkezdi ráfröcskölni a vizet a másik testére, de csak egyik kezével, ami nem szorítja a dokit a hátánál fogva a lehető legközelebb magához*
//Erős tündér, erős érzelmekkel//
*A tündér arca szélesebb mosolyra, szinte már gúnyos kis kuncogásra fordul, amikor megpillantja Intathot egy kézzel szenvedni az egy üveg bor és két kupa tartásával. Gonosz elégedettséget érez, hogy tudja, végső soron is az elfnek is nehéz útja volt eddig a borozós kis fürdőzésükig. Kárörvendése azonban nem tart sokáig. Valami szörnyű, belső késztetésnél fogva megsajnálja a férfit és enyhén kiemelkedik a vízből. Arra gondol, hogy mennyire rossz érzés lehetett azzal az egy kézzel mindezt egyedül megfogni, megtartani, egyáltalán megtölteni...*
- Várj! Segítek! *A szavak csak úgy elvágják eddigi haragos viselkedésének minden nyomát, és ezzel elveszi a kupákat, majd végül a bort is. Aztán a nagy, sárga szemei észreveszik a férfi mai ingén lévő rengeteg gombot. Nem akarja végignézni, hogy ebből megpróbálja a szőke szenvedve és talán megalázva kihúzódni próbálni, így hát saját kezei maguktól mozdulnak a gombokért. A kigombolást csinálva félúton realizálja, hogy talán mégsem olyan baráti, amit csinál, de fejébe ugyanaz a gondolat szökik, ami minden ilyen alkalommal. ~Tudom, hogy nem kéne, de csak egy kicsit hagy élvezzem ki~ Egyszerűen olyan jól esik neki megérintenie a férfit és közel tudnia. Sőt! Ami igazán jól esik neki az az, hogy törődhet vele. Az mindig, olyan természetesen jön neki, akár a légzés. Szeret törődni másokkal.*
* Végül kezei sokkal gyorsabban fejezik be a vetkőztetést, mint ahogy azt kezdték. Valószínűleg ennek a gyorsításnak saját belső szégyene tudható, ami ez a húsz centi távolságban egyszerűen túl hangos. Reméli, hogy Intath a nadrágja és nem biztos, hogy létező gatyája levételét már gyorsan el fogja intézni. Amennyiben látja, hogy sikerült, mert hát ennyi alkalom után minek nézett volna el, akkor felnyúl a férfi karjáért és megpróbálja behúzni a vízbe, mintha nem oda készült volna a másik amúgy is. Aztán nemsokára Intath egy bocsánatkérő ölelés próbálkozására számíthat, ahol a tündér némán az oldalához simul és gyengéden átöleli. Nem sokkal később pedig a víz enyhe mozgásának hangja tűnhet fel, ahogy Anettze óvatosan elkezdi ráfröcskölni a vizet a másik testére, de csak egyik kezével, ami nem szorítja a dokit a hátánál fogva a lehető legközelebb magához*
1075. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-09-19 21:01:03
Üzenet elküldve: 2025-09-19 21:01:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 680
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 680
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Metszéspont//
*Tényleg nem zavarja a rendetlenség, annyira nem, hogyha Intath nem veszi tőle zokon, - és úgy érzi, hogy nem fogja, - akkor le is ül az első erre alkalmas helyre, hogy nyugodtan meg tudja inni maradék teáját. Biztos benne, hogy találni fog legalább egy szabad széket, de, ha mégsem, szívesen eliszogat állva is a maga részéről. Túl sokáig amúgy sem szándékozik maradni, tekintve, hogy lehet ő is pihenne egy kicsit, meg amúgy is, sok lesz a dolga, ha tényleg rendesen szeretné elkészíteni az ünnepi vacsorát.*
- Végül is a lényeg, hogy te megtaláld, amit keresel. Különben pedig semmi közöm hozzá. *mondja komoly arccal, csak a biztonság kedvéért. Való igaz, hogy egy apró kis gonoszkodást nem tudott kihagyni, ettől még távol álljon tőle, hogy pont a dokival szemben kezdjen el anyáskodni.*
- Értem. Szóval bonyolult ilyesmit csinálni. Még jó, hogy tudós vagyok én is, szóval talán megérteném, ha elmagyaráznád. *mosolyog kicsit szemtelenül ezek után, de aztán rá jellemző módon elég hamar elkomolyodik az arca ismét. Ha túl sokat csillogtatja sajátos humorát, még a végén az lesz a vége, hogy megsérti az elfet, amit mindenképpen szeretne elkerülni most, hogy Intath végre újra azt az arcát mutatja, amit igazán szeret belőle.*
- De nem szeretném elviccelni. Szóval fontosak a hozzávalók és minden apróságra figyelni kell, főleg a mennyiségekre, mintha mondjuk gyógyszert készítenél. Értem. Ennyiből főzni egyszerűbb, szabadabb, nem kell mindent grammokban mérni. Persze, ott is vannak bizonyos szabályok és határok, amiket be kell tartani, de valamennyire ugye az ízlés is beleszól, meg aztán lehet korrigálni is kicsit, ha véletlenül elrontasz valamit. Persze tudom, hogy sütni tudsz, de azért kicsit más jól megsütni egy halat, mint megfőzni egy bonyolultabb ételt, bárhogy is, régóta kíváncsi vagyok már arra a híres sült haladra tényleg. Amúgy nem azt mondom, hogy most rögtön, vagy a napokban kezdj el foglalkozni velem, de az alapokra, ha van időd és kedved tényleg megtaníthatnál egyszer. Legalább arra, hogy valamilyen egyszerű főzetet össze tudjak hozni, már csak azért is, mert nem támaszkodhatok folyton csak a mágiára, ha esetleg valami baj lesz. De ez inkább csak egy kicsit távolabbi terv, amihez ötletet adtál az előbb. Mert most kicsit úgy érzem magam, hogy hirtelen azt sem tudom mihez kapjak először, bár azt már eldöntöttem, amit korábban mondtam, hogy az a legfontosabb, hogy minél hamarabb vissza tudjak menni a toronyba tanulni. Minden más ráérhet utána, de az a minden más elég sok.
*Kis hallgatás és gondolkodós korty következik ezek után a teából, mintha azt remélné, hogy az árpának és a forró víznek a keveréke tényleg segítségére lesz abban, hogy rendet legyen képes tenni sokasodó tervei káoszában, vagy legalább egy viszonylagos fontossági sorrendet felállítani e tervek között. Mert mindent nem csinálhat egyszerre. Nem hozhatja ide Krizát és Arnt és nem győzködheti a városi tanácsot egyszerre, vagy, ha már éppen itt vannak a gyerekek, jó eséllyel eléggé le fogják kötni és nem lesz ideje Intathtól tanulni közben.*
- Előre is köszönöm mindenesetre! Ígérem nem leszek lusta diák, ha eljutunk egyszer odáig. *mosolyodik el végül, bár nem hiszi, hogy ígéretének szüksége van hasonló támogatásra, hiszen Int ilyen téren minden bizonnyal elég jól ismeri. Mindig is erős volt benne a tudásvágy, ha pedig már szívességet kér tőle, nyilván valóban engedelmes diákja lesz majd.*
*Tényleg nem zavarja a rendetlenség, annyira nem, hogyha Intath nem veszi tőle zokon, - és úgy érzi, hogy nem fogja, - akkor le is ül az első erre alkalmas helyre, hogy nyugodtan meg tudja inni maradék teáját. Biztos benne, hogy találni fog legalább egy szabad széket, de, ha mégsem, szívesen eliszogat állva is a maga részéről. Túl sokáig amúgy sem szándékozik maradni, tekintve, hogy lehet ő is pihenne egy kicsit, meg amúgy is, sok lesz a dolga, ha tényleg rendesen szeretné elkészíteni az ünnepi vacsorát.*
- Végül is a lényeg, hogy te megtaláld, amit keresel. Különben pedig semmi közöm hozzá. *mondja komoly arccal, csak a biztonság kedvéért. Való igaz, hogy egy apró kis gonoszkodást nem tudott kihagyni, ettől még távol álljon tőle, hogy pont a dokival szemben kezdjen el anyáskodni.*
- Értem. Szóval bonyolult ilyesmit csinálni. Még jó, hogy tudós vagyok én is, szóval talán megérteném, ha elmagyaráznád. *mosolyog kicsit szemtelenül ezek után, de aztán rá jellemző módon elég hamar elkomolyodik az arca ismét. Ha túl sokat csillogtatja sajátos humorát, még a végén az lesz a vége, hogy megsérti az elfet, amit mindenképpen szeretne elkerülni most, hogy Intath végre újra azt az arcát mutatja, amit igazán szeret belőle.*
- De nem szeretném elviccelni. Szóval fontosak a hozzávalók és minden apróságra figyelni kell, főleg a mennyiségekre, mintha mondjuk gyógyszert készítenél. Értem. Ennyiből főzni egyszerűbb, szabadabb, nem kell mindent grammokban mérni. Persze, ott is vannak bizonyos szabályok és határok, amiket be kell tartani, de valamennyire ugye az ízlés is beleszól, meg aztán lehet korrigálni is kicsit, ha véletlenül elrontasz valamit. Persze tudom, hogy sütni tudsz, de azért kicsit más jól megsütni egy halat, mint megfőzni egy bonyolultabb ételt, bárhogy is, régóta kíváncsi vagyok már arra a híres sült haladra tényleg. Amúgy nem azt mondom, hogy most rögtön, vagy a napokban kezdj el foglalkozni velem, de az alapokra, ha van időd és kedved tényleg megtaníthatnál egyszer. Legalább arra, hogy valamilyen egyszerű főzetet össze tudjak hozni, már csak azért is, mert nem támaszkodhatok folyton csak a mágiára, ha esetleg valami baj lesz. De ez inkább csak egy kicsit távolabbi terv, amihez ötletet adtál az előbb. Mert most kicsit úgy érzem magam, hogy hirtelen azt sem tudom mihez kapjak először, bár azt már eldöntöttem, amit korábban mondtam, hogy az a legfontosabb, hogy minél hamarabb vissza tudjak menni a toronyba tanulni. Minden más ráérhet utána, de az a minden más elég sok.
*Kis hallgatás és gondolkodós korty következik ezek után a teából, mintha azt remélné, hogy az árpának és a forró víznek a keveréke tényleg segítségére lesz abban, hogy rendet legyen képes tenni sokasodó tervei káoszában, vagy legalább egy viszonylagos fontossági sorrendet felállítani e tervek között. Mert mindent nem csinálhat egyszerre. Nem hozhatja ide Krizát és Arnt és nem győzködheti a városi tanácsot egyszerre, vagy, ha már éppen itt vannak a gyerekek, jó eséllyel eléggé le fogják kötni és nem lesz ideje Intathtól tanulni közben.*
- Előre is köszönöm mindenesetre! Ígérem nem leszek lusta diák, ha eljutunk egyszer odáig. *mosolyodik el végül, bár nem hiszi, hogy ígéretének szüksége van hasonló támogatásra, hiszen Int ilyen téren minden bizonnyal elég jól ismeri. Mindig is erős volt benne a tudásvágy, ha pedig már szívességet kér tőle, nyilván valóban engedelmes diákja lesz majd.*
1074. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-09-18 01:43:09
Üzenet elküldve: 2025-09-18 01:43:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Erős tündér, erős érzelmekkel//
*Nos, igen. A városban kicsit egyszerűbb ez a folyamat. Elég csak elmenni a fürdőházba ahova a különböző rafinált gnóm szerkezeteken keresztül jut be a víz. Itt van folyó és vödör. Ahhoz meg, hogy meleg legyen ott a konyhát és a fürdőt összekötő tűzhely. Ettől függetlenül a maga feladatai miatt is morog egy kicsit a doki. A pióca hamar meg lesz találva és visszakerül a társai közé, hogy közösen folytassák az egykedvű lebegésüket ott a vízben. A doki pedig elmegy a konyhába, hogy ott keressen egy kancsót és két boros kupát. Szerencsére talál. A kupákat otthagyva a kancsóval megy a közösségi térbe, hogy, azt az ott található boroshordókból feltöltse. Ez fél kézzel nem kevés ügyeskedést igényel. Egy kevés ki is ömlik. Dilemma. Gondolkozik rajta, hogy hagyja a fenébe, de akkor nyoma marad a lányok meg biztos megharagudnak. Nem lehet mit tenni. Morogva nekilát feltörölni. Aztán a kancsó borral és a közben magához vett két kupával megindul a fürdő felé. Ez valóban tovább tartott mint tervezte, de mindegy. Addig is volt ideje a lánynak mindent előkészíteni. Már ott is volt a vízben látszólag a legnagyobb nyugalommal élvezve azt. Na, igen. Miközben a férfi meg dolgozik... Nem tesz erre megjegyzést csak egy mosollyal leteszi a másik közelébe a bort és a két kupát, majd komótosan elkezd ő is vetkőzni, hogy csatlakozzon a másikhoz.*
//Erős tündér, erős érzelmekkel//
*Nos, igen. A városban kicsit egyszerűbb ez a folyamat. Elég csak elmenni a fürdőházba ahova a különböző rafinált gnóm szerkezeteken keresztül jut be a víz. Itt van folyó és vödör. Ahhoz meg, hogy meleg legyen ott a konyhát és a fürdőt összekötő tűzhely. Ettől függetlenül a maga feladatai miatt is morog egy kicsit a doki. A pióca hamar meg lesz találva és visszakerül a társai közé, hogy közösen folytassák az egykedvű lebegésüket ott a vízben. A doki pedig elmegy a konyhába, hogy ott keressen egy kancsót és két boros kupát. Szerencsére talál. A kupákat otthagyva a kancsóval megy a közösségi térbe, hogy, azt az ott található boroshordókból feltöltse. Ez fél kézzel nem kevés ügyeskedést igényel. Egy kevés ki is ömlik. Dilemma. Gondolkozik rajta, hogy hagyja a fenébe, de akkor nyoma marad a lányok meg biztos megharagudnak. Nem lehet mit tenni. Morogva nekilát feltörölni. Aztán a kancsó borral és a közben magához vett két kupával megindul a fürdő felé. Ez valóban tovább tartott mint tervezte, de mindegy. Addig is volt ideje a lánynak mindent előkészíteni. Már ott is volt a vízben látszólag a legnagyobb nyugalommal élvezve azt. Na, igen. Miközben a férfi meg dolgozik... Nem tesz erre megjegyzést csak egy mosollyal leteszi a másik közelébe a bort és a két kupát, majd komótosan elkezd ő is vetkőzni, hogy csatlakozzon a másikhoz.*
1073. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-09-17 23:12:17
Üzenet elküldve: 2025-09-17 23:12:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Erős tündér, erős érzelmekkel//
*A tündér először kedvesen akarta játszani az együttes fürdőzést. Keres egy feláldozható ruhát, abban belemegy ő is, segít a férfinak lefürdeni, beszélgetnek, ölelkeznek, isznak. Azonban hiába nem tartja magát egy gyenge tündérnek, a nem olyan régen még csak úgy égő dühét, igencsak könnyen visszaszerzi részben, amikor teljesen egyedül kell fáradoznia a víz összehordásával. Úgy, hogy most már zavarja a saját szaga is, a bűz, amit a szőke magáról ráakasztott, plusz az, amit a vízhordás alatt meg így ő szerez egyedül. Talán még a feje is megfájdul már ennyi ingertől. Nagyon nehéz türelmesnek maradnia. Mégis... Egy része nyilván okkal szeretne kapcsolódni. Hallani mi van Intathttal, folytatni a megkezdett összebújást, egymás vigasztalását, rendbehozni a köztük lévő furcsa viszonyt*
- Baszd meg Intath! *Mormolja magában, és pár egyszerű mozdulattal teljesen meztelenre vetkőzik, felrúgva előzőleges terveit. Nem szól a férfinak, hogy kész a fürdő, az majd oda talál, úgysem fog hamarabb megjelenni, nehogy segítenie kelljen. Valószínűleg mire a doki visszatér a tündér haragja már valamennyire elpárolgott. Fejét kissé hátra is veti, szemei lehunyva, élvezi a hatok óta első valódi ízét a nyugalomban, annak hogy valami tényleg jól esik neki, még ha nem is tart sokáig*
//Erős tündér, erős érzelmekkel//
*A tündér először kedvesen akarta játszani az együttes fürdőzést. Keres egy feláldozható ruhát, abban belemegy ő is, segít a férfinak lefürdeni, beszélgetnek, ölelkeznek, isznak. Azonban hiába nem tartja magát egy gyenge tündérnek, a nem olyan régen még csak úgy égő dühét, igencsak könnyen visszaszerzi részben, amikor teljesen egyedül kell fáradoznia a víz összehordásával. Úgy, hogy most már zavarja a saját szaga is, a bűz, amit a szőke magáról ráakasztott, plusz az, amit a vízhordás alatt meg így ő szerez egyedül. Talán még a feje is megfájdul már ennyi ingertől. Nagyon nehéz türelmesnek maradnia. Mégis... Egy része nyilván okkal szeretne kapcsolódni. Hallani mi van Intathttal, folytatni a megkezdett összebújást, egymás vigasztalását, rendbehozni a köztük lévő furcsa viszonyt*
- Baszd meg Intath! *Mormolja magában, és pár egyszerű mozdulattal teljesen meztelenre vetkőzik, felrúgva előzőleges terveit. Nem szól a férfinak, hogy kész a fürdő, az majd oda talál, úgysem fog hamarabb megjelenni, nehogy segítenie kelljen. Valószínűleg mire a doki visszatér a tündér haragja már valamennyire elpárolgott. Fejét kissé hátra is veti, szemei lehunyva, élvezi a hatok óta első valódi ízét a nyugalomban, annak hogy valami tényleg jól esik neki, még ha nem is tart sokáig*
1072. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-09-16 21:59:10
Üzenet elküldve: 2025-09-16 21:59:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Metszéspont//
*Leérnek a rendelőbe ahol a félvér nem bírja megállni, hogy egy a nőkre oly jellemző gonosz kis megjegyzést tegyen. Az elf csak vigyorog rajta.*
-Itt mindig rend szokott lenni kedveském.
*Csak mert mások nem tudják átlátni az még nem jelenti, hogy ne lenne rend. A fő, hogy ő megtaláljon mindent amire szüksége van. Most sem kell sokat keresgélnie, hogy a kezébe kerüljön a négy ital amit a másiknak szán. Persze adhatna valami szebb ajándékot is, de ebben a saját munkája van benne és az ahogy félti a félvérét. Ha már nem lehet vele mindig, hogy vigyázzon rá ennyit még tehet érte. Megölelgeti alaposan a hálálkodó lányt. Aztán elkezd fecsegni a másik. Titok? A hatalmas titok ott van nem is olyan messze az asztalon leírva a könyvbe. Ami, persze nem jelenti, azt hogy ha elolvasnák a leírást akkor bárki képes lenne rá. Nem véletlen, hogy a dokinak is éveket és vagyonokat kellett ebbe a hobbijába beleölnie. Sőt, talán az a vásárolt tudomány itala is nélkülözhetetlen volt. Ki tudja? A következő szavakra viszont csak egyre inkább kerekedik a szeme. Üst? Fakanál? Gonosz varázsló? Boszorkány? Minek nézi őt ez a lány?*
-Miről beszélsz te, kedveském? Nem valami pörköltet főzök, hogy fakanállal egy üstöt kavargassak. Főleg ha ilyen különleges italokról van szó. Egyáltalán nem mindegy a mértékegységek száma, a hőmérséklet, az adagolás, a kevergetés módja sem. Elég egy kis hiba és már tönkre is ment még a hozzávaló is. Mit gondolsz azon az asztalon azok az üvegcsék és egyéb felszerelések csak dísznek vannak? Ha szeretnéd persze taníthatlak és elmagyarázhatok néhány dolgot, de nem olyan egyszerű ez. Megvan a maga technikája és ki kell ismerned az alapanyagokat amikkel dolgozol. Amúgy meg igenis tudok sütni főzni. Nem is egyszer megígértem, hogy fogok majd sütni neked halat.
*Leérnek a rendelőbe ahol a félvér nem bírja megállni, hogy egy a nőkre oly jellemző gonosz kis megjegyzést tegyen. Az elf csak vigyorog rajta.*
-Itt mindig rend szokott lenni kedveském.
*Csak mert mások nem tudják átlátni az még nem jelenti, hogy ne lenne rend. A fő, hogy ő megtaláljon mindent amire szüksége van. Most sem kell sokat keresgélnie, hogy a kezébe kerüljön a négy ital amit a másiknak szán. Persze adhatna valami szebb ajándékot is, de ebben a saját munkája van benne és az ahogy félti a félvérét. Ha már nem lehet vele mindig, hogy vigyázzon rá ennyit még tehet érte. Megölelgeti alaposan a hálálkodó lányt. Aztán elkezd fecsegni a másik. Titok? A hatalmas titok ott van nem is olyan messze az asztalon leírva a könyvbe. Ami, persze nem jelenti, azt hogy ha elolvasnák a leírást akkor bárki képes lenne rá. Nem véletlen, hogy a dokinak is éveket és vagyonokat kellett ebbe a hobbijába beleölnie. Sőt, talán az a vásárolt tudomány itala is nélkülözhetetlen volt. Ki tudja? A következő szavakra viszont csak egyre inkább kerekedik a szeme. Üst? Fakanál? Gonosz varázsló? Boszorkány? Minek nézi őt ez a lány?*
-Miről beszélsz te, kedveském? Nem valami pörköltet főzök, hogy fakanállal egy üstöt kavargassak. Főleg ha ilyen különleges italokról van szó. Egyáltalán nem mindegy a mértékegységek száma, a hőmérséklet, az adagolás, a kevergetés módja sem. Elég egy kis hiba és már tönkre is ment még a hozzávaló is. Mit gondolsz azon az asztalon azok az üvegcsék és egyéb felszerelések csak dísznek vannak? Ha szeretnéd persze taníthatlak és elmagyarázhatok néhány dolgot, de nem olyan egyszerű ez. Megvan a maga technikája és ki kell ismerned az alapanyagokat amikkel dolgozol. Amúgy meg igenis tudok sütni főzni. Nem is egyszer megígértem, hogy fogok majd sütni neked halat.
1071. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-09-16 15:37:08
Üzenet elküldve: 2025-09-16 15:37:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 680
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 680
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Metszéspont//
*Igazság szerint kicsit hiányzott neki a rendelő. Persze, nyilván nem éppen ez az a szeglete a ligetnek, ami lányregények oldalain is vígan, büszkén és bájosan szerepelhetne, ugyanakkor meg van neki a maga bája piócástól, mindenestől.*
- Nem is tudom. *néz körbe.* Mintha valami változott volna itt… Rendet raktál? *teszi fel a kérdést reményei szerint szándékosan olyan hangsúllyal, hogy az elf ne tudja kitalálni, hogy halálosan komoly-e, vagy pedig csak viccelni próbál. Ezt mondjuk igazából ő maga sem tudja, mert igazság szerint kicsit is-is. Tény, hogy a rendelő nem éppen liget legbarátságosabb és legrendezettebb benyomását keltő helyisége, ugyanakkor a kicsi és kicsit nagyobb káosz között számára nincsen olyan nagy különbség, első ránézésre legalábbis biztosan nincsen, most pedig túl sok ideje nincs is nézelődni, mert szerencsére hamar megkapja Intathtól a beígért ajándékokat.
Az első reakciója persze az öröm. Erre tényleg nem számított, bár igazából nem is tudja, hogy mire számított valójában. Valami lányos dologra? Nem igazán tudja elképzelni, hogy a doki szép ruhát, masnit, harisnyát, esetleg valami olcsó, de mutatós ékszert ajándékozzon neki. Valami aranyosra? Plüssállatválogatás közben sem igazán tudja elképzelni azt elfet. Játékra esetleg? Ahhoz meg már túl nagy. Igazából azt hiszi, hogy nem számított tényleg semmire, de jobb is, hogy Int ráállt arra, hogy most adja oda neki, amit szeretett volna, mert különben ameddig nem kapja meg minden bizonnyal ezen jártatta volna az agyát.*
- Köszönöm szépen! *öleli vissza jó széles mosollyal Intet.* Ezeknek tényleg nagyon örülök. Hihetetlenül hasznosak, bár én sem bánnám, ha az utóbbi kettőt soha nem kellene használnom. Viszont, ha mégis, akár az életemet is megmenthetik egyszer.
*A főzetek hatékonyságában persze esze ágában sincsen kételkedni. Az üvegcséket mindenesetre gondosan lerakja az első szabad felületre, nehogy véletlenül sikerüljön összetörnie őket.
A kezdeti öröm után aztán a tudós kíváncsisága az, ami felülkerekedik benne, Inttel ellentétben ugyanis ő a mágiát továbbra is tudománynak tartja, magát pedig éppen emiatt valamiképpen tudósnak, még akkor is, ha persze nem a klasszikus értelemben vett tudósnak.*
- Elárulod, hogy mi van ezekben, amiktől ilyen csodákra képesek, vagy megtartod a titkodat? Nincs kedved megtanítani nekem, hogy hogyan kell hasonló varázsitalokat készíteni, meg miből? Főzni is kell őket, meg kavargatni fakanállal egy üstben, lassú tűz fölött? Valahogy így képzelem, mint ahogy a mesében a gonosz varázsló, vagy boszorkány bájitalokat kotyvaszt össze, csak ez hasznos és nem árt. Gondolom bonyolult. De látod… nem mintha zavarna, hogy főznöm és sütnöm kell rád, ha itt vagyok, sőt, ezt kifejezetten szeretem, de, ha ilyen bonyolult főzeteket el tudsz készíteni, simán meg tudnálak tanítani főzni, hogy ne kelljen rám, vagy anyára várni akkor, ha enni szeretnél mondjuk egy jó levest.
*A végén természetesen elmosolyodik újra. Reméli, hogy Int érti, hogy ezeket a szavait véletlenül sem úgy érti, hogy ki szeretne bújni a munka alól. Egyszerűen csak szórakoztatná, ha pont úgy mint az árvaházban a legutóbb egy kislánnyal tette, most éppen Intet tanítaná meg mondjuk, ha nem is rántotta, inkább egy jó pörkölt elkészítésére.*
*Igazság szerint kicsit hiányzott neki a rendelő. Persze, nyilván nem éppen ez az a szeglete a ligetnek, ami lányregények oldalain is vígan, büszkén és bájosan szerepelhetne, ugyanakkor meg van neki a maga bája piócástól, mindenestől.*
- Nem is tudom. *néz körbe.* Mintha valami változott volna itt… Rendet raktál? *teszi fel a kérdést reményei szerint szándékosan olyan hangsúllyal, hogy az elf ne tudja kitalálni, hogy halálosan komoly-e, vagy pedig csak viccelni próbál. Ezt mondjuk igazából ő maga sem tudja, mert igazság szerint kicsit is-is. Tény, hogy a rendelő nem éppen liget legbarátságosabb és legrendezettebb benyomását keltő helyisége, ugyanakkor a kicsi és kicsit nagyobb káosz között számára nincsen olyan nagy különbség, első ránézésre legalábbis biztosan nincsen, most pedig túl sok ideje nincs is nézelődni, mert szerencsére hamar megkapja Intathtól a beígért ajándékokat.
Az első reakciója persze az öröm. Erre tényleg nem számított, bár igazából nem is tudja, hogy mire számított valójában. Valami lányos dologra? Nem igazán tudja elképzelni, hogy a doki szép ruhát, masnit, harisnyát, esetleg valami olcsó, de mutatós ékszert ajándékozzon neki. Valami aranyosra? Plüssállatválogatás közben sem igazán tudja elképzelni azt elfet. Játékra esetleg? Ahhoz meg már túl nagy. Igazából azt hiszi, hogy nem számított tényleg semmire, de jobb is, hogy Int ráállt arra, hogy most adja oda neki, amit szeretett volna, mert különben ameddig nem kapja meg minden bizonnyal ezen jártatta volna az agyát.*
- Köszönöm szépen! *öleli vissza jó széles mosollyal Intet.* Ezeknek tényleg nagyon örülök. Hihetetlenül hasznosak, bár én sem bánnám, ha az utóbbi kettőt soha nem kellene használnom. Viszont, ha mégis, akár az életemet is megmenthetik egyszer.
*A főzetek hatékonyságában persze esze ágában sincsen kételkedni. Az üvegcséket mindenesetre gondosan lerakja az első szabad felületre, nehogy véletlenül sikerüljön összetörnie őket.
A kezdeti öröm után aztán a tudós kíváncsisága az, ami felülkerekedik benne, Inttel ellentétben ugyanis ő a mágiát továbbra is tudománynak tartja, magát pedig éppen emiatt valamiképpen tudósnak, még akkor is, ha persze nem a klasszikus értelemben vett tudósnak.*
- Elárulod, hogy mi van ezekben, amiktől ilyen csodákra képesek, vagy megtartod a titkodat? Nincs kedved megtanítani nekem, hogy hogyan kell hasonló varázsitalokat készíteni, meg miből? Főzni is kell őket, meg kavargatni fakanállal egy üstben, lassú tűz fölött? Valahogy így képzelem, mint ahogy a mesében a gonosz varázsló, vagy boszorkány bájitalokat kotyvaszt össze, csak ez hasznos és nem árt. Gondolom bonyolult. De látod… nem mintha zavarna, hogy főznöm és sütnöm kell rád, ha itt vagyok, sőt, ezt kifejezetten szeretem, de, ha ilyen bonyolult főzeteket el tudsz készíteni, simán meg tudnálak tanítani főzni, hogy ne kelljen rám, vagy anyára várni akkor, ha enni szeretnél mondjuk egy jó levest.
*A végén természetesen elmosolyodik újra. Reméli, hogy Int érti, hogy ezeket a szavait véletlenül sem úgy érti, hogy ki szeretne bújni a munka alól. Egyszerűen csak szórakoztatná, ha pont úgy mint az árvaházban a legutóbb egy kislánnyal tette, most éppen Intet tanítaná meg mondjuk, ha nem is rántotta, inkább egy jó pörkölt elkészítésére.*
1070. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-09-16 04:23:05
Üzenet elküldve: 2025-09-16 04:23:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Erős tündér, erős érzelmekkel//
*A kékhajú, konkrétan rajta fekszik. Ha akarna se tudna hova húzódni előle. Meg amúgy is a doki nem az a fajta. Ha a kis barátnője egy fél órát akarna rajta heverészni akkor se szólalna fel ellene. Szó nélkül adná a mellkast amin lehet sírni és a simogatásokat. Az se zavarná ha biztos felfázna utána. A kis tünci viszont nem akar túl sokáig szürke falak közt, a hideg földön, a mosdatlan elfel fetrengeni. Összeszedi magát és kijelenti, hogy menjenek fürdeni. Ez már a régi Anettze. Jót mosolyog rajta a doki.*
-Rendben.
*A felé nyújtott kezet bár elfogadja, de nem nagyon nehézkedik rá mert van egy olyan sejtése, hogy akkor megint a földön kötnének ki. A kapott kiegészítés első mondata meglepi, majd a magyarázat hallatán elvigyorodik.*
-Rendben drága.
*Majd ha a lány hagyja akkor lehajolva nyomna egy puszit arra a kék buksira. Az egykori kalóz számára a kapcsolatok és az érzelmek kifejezése nem úgy működik, mint amit mások egészségesnek neveznének. Ha a lány csak arra akarta volna, hogy minden bánatát ráöntse azért se szólt volna semmit. Ha a saját bajukat nem akarta volna kibeszélni csak elfelejteni a karjai közt, hogy vannak az is jó lett volna. Belemenekülni a kéjbe is természetes. Az utolsó nővel, aki nem a zöld szemű volt és akinek az elf a szívét adta, hasonló viszonyuk volt. Szavak nélküli önsanyargató szenvedély. És működött. Főleg mivel sem akkor sem most nem szívesen mesél a saját bajairól az elf. Mégis csatlakozna ahhoz a fürdéshez. Majd a vízben kitalál valamit.*
-Kezdd intézni a vizet én addig szerzek bort és csatlakozom.
*Megkérdőjelezhető, hogy ez-e a legigazságosabb munkamegosztás. A tündér vizet hord a fürdőhöz, a csonka elf meg egy üveg bort szerez. Hacsak nem készült korábban elő a lány akkor nem valószínű, hogy hamar lesz valami abból a fürdőből. Még egy ok, ami akadályozta az elfet abban, hogy csak a saját kedvéért megmártózzon. Lustaság.*
//Erős tündér, erős érzelmekkel//
*A kékhajú, konkrétan rajta fekszik. Ha akarna se tudna hova húzódni előle. Meg amúgy is a doki nem az a fajta. Ha a kis barátnője egy fél órát akarna rajta heverészni akkor se szólalna fel ellene. Szó nélkül adná a mellkast amin lehet sírni és a simogatásokat. Az se zavarná ha biztos felfázna utána. A kis tünci viszont nem akar túl sokáig szürke falak közt, a hideg földön, a mosdatlan elfel fetrengeni. Összeszedi magát és kijelenti, hogy menjenek fürdeni. Ez már a régi Anettze. Jót mosolyog rajta a doki.*
-Rendben.
*A felé nyújtott kezet bár elfogadja, de nem nagyon nehézkedik rá mert van egy olyan sejtése, hogy akkor megint a földön kötnének ki. A kapott kiegészítés első mondata meglepi, majd a magyarázat hallatán elvigyorodik.*
-Rendben drága.
*Majd ha a lány hagyja akkor lehajolva nyomna egy puszit arra a kék buksira. Az egykori kalóz számára a kapcsolatok és az érzelmek kifejezése nem úgy működik, mint amit mások egészségesnek neveznének. Ha a lány csak arra akarta volna, hogy minden bánatát ráöntse azért se szólt volna semmit. Ha a saját bajukat nem akarta volna kibeszélni csak elfelejteni a karjai közt, hogy vannak az is jó lett volna. Belemenekülni a kéjbe is természetes. Az utolsó nővel, aki nem a zöld szemű volt és akinek az elf a szívét adta, hasonló viszonyuk volt. Szavak nélküli önsanyargató szenvedély. És működött. Főleg mivel sem akkor sem most nem szívesen mesél a saját bajairól az elf. Mégis csatlakozna ahhoz a fürdéshez. Majd a vízben kitalál valamit.*
-Kezdd intézni a vizet én addig szerzek bort és csatlakozom.
*Megkérdőjelezhető, hogy ez-e a legigazságosabb munkamegosztás. A tündér vizet hord a fürdőhöz, a csonka elf meg egy üveg bort szerez. Hacsak nem készült korábban elő a lány akkor nem valószínű, hogy hamar lesz valami abból a fürdőből. Még egy ok, ami akadályozta az elfet abban, hogy csak a saját kedvéért megmártózzon. Lustaság.*
1069. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-09-15 21:35:09
Üzenet elküldve: 2025-09-15 21:35:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Erős tündér, erős érzelmekkel//
*A nő lassan lenyeli a torkán akadt gombócot. Nem igazán mondaná, hogy a férfi szavai mélyen megnyugtatták, de az, hogy mindezt ordítva kisírta magából, biztosan könnyített a lelkén. Most kissé egyenesebben ül már Intath karjai között. A helyiséget egy pillanatra a csönd lepi be. Ám mielőtt még a másik elhúzódhatna vagy mélyebb öngyűlöletbe kezdhetne, a tündér tényleg összeszedni magát. Megköszörüli a torkát próbaképpen és utána pedig szinte... kiegyensúlyozottan beszélni kezd*
- Jól van! Nos... Azt hiszem nem ölelhetsz így tovább. Még mindig büdös vagy. Menjünk fürdeni! *Ha a másik elengedi, Anettze felállna abból a káoszból, amit a földön teremtettek. Kezét pedig kinyújtaná, hogy segítsen "felhúzni" az orvost*
- Nem lefeküdni akarok veled, ne aggódj! De az ölelés rám is rám fér. És még mindig nem beszéltük meg, hogy neked mi bajod! Úgyhogy most szerzel szépen valahonnan egy üveg piát és berúgunk a fürdőben. Kellemesebb lesz, mint ez a nyomorúságos pince egyedül. ~Vagy a szobám~
//Erős tündér, erős érzelmekkel//
*A nő lassan lenyeli a torkán akadt gombócot. Nem igazán mondaná, hogy a férfi szavai mélyen megnyugtatták, de az, hogy mindezt ordítva kisírta magából, biztosan könnyített a lelkén. Most kissé egyenesebben ül már Intath karjai között. A helyiséget egy pillanatra a csönd lepi be. Ám mielőtt még a másik elhúzódhatna vagy mélyebb öngyűlöletbe kezdhetne, a tündér tényleg összeszedni magát. Megköszörüli a torkát próbaképpen és utána pedig szinte... kiegyensúlyozottan beszélni kezd*
- Jól van! Nos... Azt hiszem nem ölelhetsz így tovább. Még mindig büdös vagy. Menjünk fürdeni! *Ha a másik elengedi, Anettze felállna abból a káoszból, amit a földön teremtettek. Kezét pedig kinyújtaná, hogy segítsen "felhúzni" az orvost*
- Nem lefeküdni akarok veled, ne aggódj! De az ölelés rám is rám fér. És még mindig nem beszéltük meg, hogy neked mi bajod! Úgyhogy most szerzel szépen valahonnan egy üveg piát és berúgunk a fürdőben. Kellemesebb lesz, mint ez a nyomorúságos pince egyedül. ~Vagy a szobám~
1068. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-09-15 02:43:38
Üzenet elküldve: 2025-09-15 02:43:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Erős tündér, erős érzelmekkel//
*Nem kellett sokat nyúznia a kis tündért. Amint kiszakadt belőle a sírás, minden más is kiömlött belőle. Ő meg csak nézi, azt a sírós arcot, simogatja a kék buksit és hallgatja mi minden fájdalma van a barátjának, aki lehet gyűlöli is őt. De ez pont annyira nem számít mint a szétsírt arcocska vagy hogy ki tudja most a piócája merre lehet. Csak azok a sárga szemek és a panaszáradat. Simogató egy szem keze egy pillanatra sem áll meg. Megszólalni pedig csak akkor szólal meg mikor egyelőre minden kijött a tündérből. A legkedvesebb hangon jönnek belőle a nyers szavak.*
-Faszságot beszélsz édes, drága, kincsem. Az utolsó dolog amire vágysz az-az, ahogy én élek. Másokat hülyíteni, hogy akarjanak... Faszság! Te nem ez vagy. Sajnos nem. Te az vagy, aki a szívét másoknak adja és hagyja, hogy megtapossák. Aki, egy idegen bánatát magára veszi, aki most is mikor fáj az-az értékes szíve képes engem sajnálni. Te kincsem nem csak egy üres árny vagy. Te igazi vagy. Egyetlen, megismételhetetlen és értékes. Anettze. Ez persze nem teszi könnyebbé az életed. De tudom, hogy lesz, aki ezt észreveszi. Aki, nem csak kihasznál hanem szeret. Akinek te leszel az élet. Aki, a szívedre, mint a legdrágább kincsre fog vigyázni. Valaki akit megérdemelsz. Ez a valaki viszont magától jön majd el. Hajtani felesleges. Olyanokban keresni akik nem érdemelnek nem szabad. Többet érsz annál, hogy hagyd magad kihasználni. Ezt jól jegyezd meg Anettze!~Anettzém.~Most pihenj kicsit. Nekem nem kell a szemembe nézned. Nem tartozol nekem semmivel. Sajnálom, hogy ilyen barátra futotta csak.
//Erős tündér, erős érzelmekkel//
*Nem kellett sokat nyúznia a kis tündért. Amint kiszakadt belőle a sírás, minden más is kiömlött belőle. Ő meg csak nézi, azt a sírós arcot, simogatja a kék buksit és hallgatja mi minden fájdalma van a barátjának, aki lehet gyűlöli is őt. De ez pont annyira nem számít mint a szétsírt arcocska vagy hogy ki tudja most a piócája merre lehet. Csak azok a sárga szemek és a panaszáradat. Simogató egy szem keze egy pillanatra sem áll meg. Megszólalni pedig csak akkor szólal meg mikor egyelőre minden kijött a tündérből. A legkedvesebb hangon jönnek belőle a nyers szavak.*
-Faszságot beszélsz édes, drága, kincsem. Az utolsó dolog amire vágysz az-az, ahogy én élek. Másokat hülyíteni, hogy akarjanak... Faszság! Te nem ez vagy. Sajnos nem. Te az vagy, aki a szívét másoknak adja és hagyja, hogy megtapossák. Aki, egy idegen bánatát magára veszi, aki most is mikor fáj az-az értékes szíve képes engem sajnálni. Te kincsem nem csak egy üres árny vagy. Te igazi vagy. Egyetlen, megismételhetetlen és értékes. Anettze. Ez persze nem teszi könnyebbé az életed. De tudom, hogy lesz, aki ezt észreveszi. Aki, nem csak kihasznál hanem szeret. Akinek te leszel az élet. Aki, a szívedre, mint a legdrágább kincsre fog vigyázni. Valaki akit megérdemelsz. Ez a valaki viszont magától jön majd el. Hajtani felesleges. Olyanokban keresni akik nem érdemelnek nem szabad. Többet érsz annál, hogy hagyd magad kihasználni. Ezt jól jegyezd meg Anettze!~Anettzém.~Most pihenj kicsit. Nekem nem kell a szemembe nézned. Nem tartozol nekem semmivel. Sajnálom, hogy ilyen barátra futotta csak.
1067. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-09-15 01:57:25
Üzenet elküldve: 2025-09-15 01:57:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Metszéspont//
*Jót mosolyog a másik szavain. Jobb is, hogy a félvér nem látta, hogy az elmúlt napokban milyen körülmények közt élt az elf. Mind az evés mind, az alapvető higiénia kissé háttérbe szorult. A macskák megjegyzését nem bírja szó nélkül hagyni.*
-Persze, hogy!
*Ismeri már jól a lányt, hogy tudja ő se gondolta, azt azért komolyan. Ő pedig már csak a játék kedvéért meg is jegyzi ezt. Élvezi ezt az évődést Luninari-val. Aki, a fenyegetésére rá nem jellemző bájos pimaszsággal válaszol.*
-Akkor én meg visszateszlek.
*Nevet fel és nyom egy puszit arra a buksira. Nem tudja mikor nevetett ennyit utoljára. Talán a másik félvérrel. A kékszeművel. De az is mintha nagyon rég lett volna. És, azt a találkozást is megülte kicsit a menekülés hangulata. Nem azért mert "megszöktette" az igazgatónőt hanem, hogy mindketten tudták, hogy másnap kellemetlen dolgok fognak történni. Legközelebb még felszabadultabbak lehetnek majd. Kérdésére az aktuálisan ölelgetett félvér leiszik a teájából és válaszol ő pedig bólint.*
-Rendben.
*Azzal felkel, fogja ő is a teáját és megindul a rendelője felé. Valóban nem a legvendéghívogatóbb hely. Hűvös, szürke, az egyik asztalon szép sorban az orvosi eszközei várják, hogy használják őket, az egyik polcon üvegben a piócái lebegnek szokásos egykedvűségükkel. Ami, egyértelmű változás lehet az-az egyik falon egy hasonló, de annál durvább anyagú fehér köpeny, mint amit az elf most visel és az alkímiai munkaasztal zsúfoltsága. Tele van mindenféle színes italokkal, egy nyitott könyvvel amibe nem is olyan rég még irkált a doki, és egy üres boroskupa is pihen ott. Ehhez az asztalhoz lép oda az elf, teszi le a csészéjét és kezd el válogatni a lánynak háttal . Elsőként 2 db Ciánkék varázsitalt választ ki Luninari Heiphine számára
majd 2 Tengerkék varázsitalt vesz a kezébe és ezeket a háta mögé rejtve játékos mosollyal lép oda Luninari Heiphine elé. Csak ott mutatja meg a lánynak a négy üvegcsét.*
-Ezek azok. A világosabbak azok felélénkítik, majd az elméd és segítenek a tanulásban. A sötétebb színűek pedig azonnal visszatöltenek valamennyi mágikus hatalmat, hogy ha sürgősen szükséged lenne rá. Bár remélem nem kell majd használni.
*Teszi a másik kezébe a két varázsitalt és megölelgeti még egyszer az ő kis félvérét.*
*Jót mosolyog a másik szavain. Jobb is, hogy a félvér nem látta, hogy az elmúlt napokban milyen körülmények közt élt az elf. Mind az evés mind, az alapvető higiénia kissé háttérbe szorult. A macskák megjegyzését nem bírja szó nélkül hagyni.*
-Persze, hogy!
*Ismeri már jól a lányt, hogy tudja ő se gondolta, azt azért komolyan. Ő pedig már csak a játék kedvéért meg is jegyzi ezt. Élvezi ezt az évődést Luninari-val. Aki, a fenyegetésére rá nem jellemző bájos pimaszsággal válaszol.*
-Akkor én meg visszateszlek.
*Nevet fel és nyom egy puszit arra a buksira. Nem tudja mikor nevetett ennyit utoljára. Talán a másik félvérrel. A kékszeművel. De az is mintha nagyon rég lett volna. És, azt a találkozást is megülte kicsit a menekülés hangulata. Nem azért mert "megszöktette" az igazgatónőt hanem, hogy mindketten tudták, hogy másnap kellemetlen dolgok fognak történni. Legközelebb még felszabadultabbak lehetnek majd. Kérdésére az aktuálisan ölelgetett félvér leiszik a teájából és válaszol ő pedig bólint.*
-Rendben.
*Azzal felkel, fogja ő is a teáját és megindul a rendelője felé. Valóban nem a legvendéghívogatóbb hely. Hűvös, szürke, az egyik asztalon szép sorban az orvosi eszközei várják, hogy használják őket, az egyik polcon üvegben a piócái lebegnek szokásos egykedvűségükkel. Ami, egyértelmű változás lehet az-az egyik falon egy hasonló, de annál durvább anyagú fehér köpeny, mint amit az elf most visel és az alkímiai munkaasztal zsúfoltsága. Tele van mindenféle színes italokkal, egy nyitott könyvvel amibe nem is olyan rég még irkált a doki, és egy üres boroskupa is pihen ott. Ehhez az asztalhoz lép oda az elf, teszi le a csészéjét és kezd el válogatni a lánynak háttal . Elsőként 2 db Ciánkék varázsitalt választ ki Luninari Heiphine számára
majd 2 Tengerkék varázsitalt vesz a kezébe és ezeket a háta mögé rejtve játékos mosollyal lép oda Luninari Heiphine elé. Csak ott mutatja meg a lánynak a négy üvegcsét.*-Ezek azok. A világosabbak azok felélénkítik, majd az elméd és segítenek a tanulásban. A sötétebb színűek pedig azonnal visszatöltenek valamennyi mágikus hatalmat, hogy ha sürgősen szükséged lenne rá. Bár remélem nem kell majd használni.
*Teszi a másik kezébe a két varázsitalt és megölelgeti még egyszer az ő kis félvérét.*
1066. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-09-14 23:51:07
Üzenet elküldve: 2025-09-14 23:51:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Erős tündér, erős érzelmekkel//
*Van valamiféle irónia abban, hogy mindig az után törik el közöttük a mécses, hogy fizikailag pont hogy közel kerültek. Egy pillanatnyi érintés, egy kevéske közelség vagy szex után, így vagy úgy, valamelyikük menekülni kíván a hirtelen közelségtől, minden alkalommal. Újra és újra ismétlődő terep ez, mintha ugyanabba a csapdába esnének, szüntelenül. Hol az egyikük , hol a másikuk. Nevetséges macska- egér játék ez. Anettze pedig az efféle iróniát... sohasem értékelte. Gyűlöli ezt a helyzetet. Már első találkozásuk alkalmával is hangosan kijelentette mire is vágyik a szíve. És mégis, azt azóta sem kapta meg. Helyette itt ragadt ebben az egyre fájdalmasabban egyértelműen ismétlődő körforgásban*
- Te vagy a bajom Intath! Fogd fel! Megbántam, hogy lefeküdtem veled, mert eszembe juttatta, hogy mindig direkt elfelejtem, hogy elérhetetlen idiótákkal kerülök össze, csak azért hogy egy pillanatra bebeszélhessem magamnak, hogy nem is annyira szörnyűek. És magányos vagyok. Nincsenek barátaim, mert annyira szánalmasan keresem a szeretetet, hogy mindig az összessel lefekszem... Aztán nem bírok a szemükbe sem nézni. És tündérként egyedül nem érzem magamat értékesnek. Próbáltam, sokáig, de nem, engem az tölt fel ha másokkal lehetek. Ezért próbálok inkább ingyen mindenkit megmenteni, mert arra mindig úgyis szívesen kihasználnak! És nem tudom mit csinálok az életemmel! Társat akartam mindig is, érted? Társat! De tündérként senki nem vesz komolyan! Nem is vagyok hívő, de néha napján már ott tartok, hogy könyörögni fogok Eeyrnek hátha meghallgat... *A tündér szárnyai hangosan, csúnyán rezegnek remegő teste ütemére* És igen, te vagy a bajom, mert te itt vagy és minden nő ugrik a karjaidba, pedig tulajdonképpen csak másfél karod van... És te meg mégis inkább egyedül vagy! Tudod mit meg nem adnék azért, hogy tényleg ennyi személyt tudjak hülyíteni? Hogy tényleg akarjanak és ne csak azért, hogy lehúzzák a tündéreket a listájukról? *Az, hogy a nőnek a sírás ellenére érthető a beszéde, valamiféle csoda, talán Eeyr mégis meghallgatta, vagy csak túl sokat gyakorolta már a beszédet az évei alatt és még csukott szájjal is érthetően menne neki*
- Annyira fáradt vagyok Intath. És utálom, hogy én vagyok az aki mindig először fárad el. Büdös vagy és ittas és most is én sírok! Én! Te pedig élvezed azt a csodálatos másik képességet is, hogy csak úgy lenyeled az érzéseidet és üresen élsz tovább, döntés alapján üresen. Nem beszélsz, nem kérsz segítséget... Ez annyira undorító, mert mindenki ezt teszi, csak én nem bírom!
//Erős tündér, erős érzelmekkel//
*Van valamiféle irónia abban, hogy mindig az után törik el közöttük a mécses, hogy fizikailag pont hogy közel kerültek. Egy pillanatnyi érintés, egy kevéske közelség vagy szex után, így vagy úgy, valamelyikük menekülni kíván a hirtelen közelségtől, minden alkalommal. Újra és újra ismétlődő terep ez, mintha ugyanabba a csapdába esnének, szüntelenül. Hol az egyikük , hol a másikuk. Nevetséges macska- egér játék ez. Anettze pedig az efféle iróniát... sohasem értékelte. Gyűlöli ezt a helyzetet. Már első találkozásuk alkalmával is hangosan kijelentette mire is vágyik a szíve. És mégis, azt azóta sem kapta meg. Helyette itt ragadt ebben az egyre fájdalmasabban egyértelműen ismétlődő körforgásban*
- Te vagy a bajom Intath! Fogd fel! Megbántam, hogy lefeküdtem veled, mert eszembe juttatta, hogy mindig direkt elfelejtem, hogy elérhetetlen idiótákkal kerülök össze, csak azért hogy egy pillanatra bebeszélhessem magamnak, hogy nem is annyira szörnyűek. És magányos vagyok. Nincsenek barátaim, mert annyira szánalmasan keresem a szeretetet, hogy mindig az összessel lefekszem... Aztán nem bírok a szemükbe sem nézni. És tündérként egyedül nem érzem magamat értékesnek. Próbáltam, sokáig, de nem, engem az tölt fel ha másokkal lehetek. Ezért próbálok inkább ingyen mindenkit megmenteni, mert arra mindig úgyis szívesen kihasználnak! És nem tudom mit csinálok az életemmel! Társat akartam mindig is, érted? Társat! De tündérként senki nem vesz komolyan! Nem is vagyok hívő, de néha napján már ott tartok, hogy könyörögni fogok Eeyrnek hátha meghallgat... *A tündér szárnyai hangosan, csúnyán rezegnek remegő teste ütemére* És igen, te vagy a bajom, mert te itt vagy és minden nő ugrik a karjaidba, pedig tulajdonképpen csak másfél karod van... És te meg mégis inkább egyedül vagy! Tudod mit meg nem adnék azért, hogy tényleg ennyi személyt tudjak hülyíteni? Hogy tényleg akarjanak és ne csak azért, hogy lehúzzák a tündéreket a listájukról? *Az, hogy a nőnek a sírás ellenére érthető a beszéde, valamiféle csoda, talán Eeyr mégis meghallgatta, vagy csak túl sokat gyakorolta már a beszédet az évei alatt és még csukott szájjal is érthetően menne neki*
- Annyira fáradt vagyok Intath. És utálom, hogy én vagyok az aki mindig először fárad el. Büdös vagy és ittas és most is én sírok! Én! Te pedig élvezed azt a csodálatos másik képességet is, hogy csak úgy lenyeled az érzéseidet és üresen élsz tovább, döntés alapján üresen. Nem beszélsz, nem kérsz segítséget... Ez annyira undorító, mert mindenki ezt teszi, csak én nem bírom!
1065. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-09-13 16:41:34
Üzenet elküldve: 2025-09-13 16:41:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 680
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 680
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Metszéspont//
*Nem veszi zokon, hogy az elf kuncog a szavai hallatán, miután megismételte azokat, és természetesen vissza is ölel.*
- Mondhattam volna ezer minden mást, de ez jutott eszembe hirtelen. Ezek igenis fontos dolgok! Enni és szépnek lenni pedig mindenki szeret, te is! Ahogyan a macskákat is jó eséllyel mindenki imádja, talán téged kivéve. *mosolyodik el, noha tudja, hogy utóbbi erős túlzás. Biztos benne, hogy sokan vannak, akik a hátuk közepére sem kívánnának egy önzőnek és öntörvényűnek elkönyvelt macskát, de abban is, hogy utóbbi előítélet nem feltétlenül igaz. Amióta Holdpihe vele van, teljesen tisztában van vele, hogy igenis egy macska is képes szeretni, és bármennyire is öntörvényű legyen néha, szeretettel és türelemmel ugyanúgy nevelhető, mint egy mondjuk egy kutya, vagy egy ló. Nála kis kedvence már éppen ugyanúgy családtag, mint édesanyja, és a plüssnyulai, sőt, hogyha a család fogalmát kissé önkényesen terjeszti ki azokra, akiket a világon a legjobban szeret, és akikben bízik, akkor ennek a családnak bizony Intath és Alenia is egyaránt része. Nem véletlenül szeretné elkerülni a családi viszályt. Sőt, azt is szeretné, ha Kriza és Arn is a része lenne, bár erre igazából főleg Kriza miatt vágyik.*
- De igyekszem majd jól viselkedni tényleg, hogy ne végezzem egy polcon. Más kérdés, hogy bármilyen magas is lesz az a polc, ha végre megtanulok teleportálni, egy pillanat sem kell ahhoz, hogy azonnal lent álljak a földön újra.
*Kicsit bánja, hogy elmondta ezt, bár, ahogyan elképzeli a doki arcát, amikor végrehajt előtte hasonló varázslatot, gyanítja, hogy így is meg fog lepődni majd, amikor először látja majd őt eltűnni maga elől, majd feltűnni valahol máshol a közelben. Nem mintha ezt a komoly varázslatot hasonló, gyermeteg tréfákra találták volna ki, de úgy van vele, hogy azért egyszer belefér, ha csak úgy is megteszi, pusztán a vicc kedvéért.
Ezek után nem gondolkodik azon sokan, hogy várjon a konyhában, vagy pedig kísérje el a dokit a rendelőbe. Úgy van vele, hogy ha már gondolt rá és ajándékot kap tőle, nem lenne szép a részéről, ha még ide is hozatná a konyhába vele.
Intath rendelője ugyan nem éppen a kedvenc helye Szarvasligetből, szóval nem mondhatná, hogy szereti, de tisztában van azzal, hogy nem is neki kell, hogy tetszen. Intath se szól bele abba, hogy az ő szobája, hogy néz ki, ráadásul mivel gondolatban értelemszerűen az elfhez köti az ő kis birodalmát, sokkal barátságosabb, mint amennyire első ránézésre kinéz.
Az egyetlen dolog, ami az ellen szól, hogy ő maga menjen oda, hogy nem rég töltötte ki magának a teát, de ezt is megoldja annyival, hogy iszik belőle egy egészséges kortyot, hogy el tudja hozni magával. Ugyan még forró, szerencsére akár a levest, a teát is frissen és forrón szereti, nem úgy, hogy már langyos, vagy kicsit ki van hűlve, így pedig mivel hozzá van szokva ehhez a forróság nem akadályozza meg abban, hogy rendes kortyot igyon. Így már magával tudja a bögrét hozni úgy, hogy tartalmát nem lögyböli útközben ki.*
- Lemegyek, köszönöm! Ha már én kapok valamit, nem szeretnélek feleslegesen ugráltatni. A tea addig elfő magától. Sőt, ha leszedem róla a fedőt, akkor ki sem fog futni. *mondja és így is tesz, ezek után hogyha Intath elindul akkor természetesen követi őt a rendelőjébe izgatott kíváncsisággal.*
*Nem veszi zokon, hogy az elf kuncog a szavai hallatán, miután megismételte azokat, és természetesen vissza is ölel.*
- Mondhattam volna ezer minden mást, de ez jutott eszembe hirtelen. Ezek igenis fontos dolgok! Enni és szépnek lenni pedig mindenki szeret, te is! Ahogyan a macskákat is jó eséllyel mindenki imádja, talán téged kivéve. *mosolyodik el, noha tudja, hogy utóbbi erős túlzás. Biztos benne, hogy sokan vannak, akik a hátuk közepére sem kívánnának egy önzőnek és öntörvényűnek elkönyvelt macskát, de abban is, hogy utóbbi előítélet nem feltétlenül igaz. Amióta Holdpihe vele van, teljesen tisztában van vele, hogy igenis egy macska is képes szeretni, és bármennyire is öntörvényű legyen néha, szeretettel és türelemmel ugyanúgy nevelhető, mint egy mondjuk egy kutya, vagy egy ló. Nála kis kedvence már éppen ugyanúgy családtag, mint édesanyja, és a plüssnyulai, sőt, hogyha a család fogalmát kissé önkényesen terjeszti ki azokra, akiket a világon a legjobban szeret, és akikben bízik, akkor ennek a családnak bizony Intath és Alenia is egyaránt része. Nem véletlenül szeretné elkerülni a családi viszályt. Sőt, azt is szeretné, ha Kriza és Arn is a része lenne, bár erre igazából főleg Kriza miatt vágyik.*
- De igyekszem majd jól viselkedni tényleg, hogy ne végezzem egy polcon. Más kérdés, hogy bármilyen magas is lesz az a polc, ha végre megtanulok teleportálni, egy pillanat sem kell ahhoz, hogy azonnal lent álljak a földön újra.
*Kicsit bánja, hogy elmondta ezt, bár, ahogyan elképzeli a doki arcát, amikor végrehajt előtte hasonló varázslatot, gyanítja, hogy így is meg fog lepődni majd, amikor először látja majd őt eltűnni maga elől, majd feltűnni valahol máshol a közelben. Nem mintha ezt a komoly varázslatot hasonló, gyermeteg tréfákra találták volna ki, de úgy van vele, hogy azért egyszer belefér, ha csak úgy is megteszi, pusztán a vicc kedvéért.
Ezek után nem gondolkodik azon sokan, hogy várjon a konyhában, vagy pedig kísérje el a dokit a rendelőbe. Úgy van vele, hogy ha már gondolt rá és ajándékot kap tőle, nem lenne szép a részéről, ha még ide is hozatná a konyhába vele.
Intath rendelője ugyan nem éppen a kedvenc helye Szarvasligetből, szóval nem mondhatná, hogy szereti, de tisztában van azzal, hogy nem is neki kell, hogy tetszen. Intath se szól bele abba, hogy az ő szobája, hogy néz ki, ráadásul mivel gondolatban értelemszerűen az elfhez köti az ő kis birodalmát, sokkal barátságosabb, mint amennyire első ránézésre kinéz.
Az egyetlen dolog, ami az ellen szól, hogy ő maga menjen oda, hogy nem rég töltötte ki magának a teát, de ezt is megoldja annyival, hogy iszik belőle egy egészséges kortyot, hogy el tudja hozni magával. Ugyan még forró, szerencsére akár a levest, a teát is frissen és forrón szereti, nem úgy, hogy már langyos, vagy kicsit ki van hűlve, így pedig mivel hozzá van szokva ehhez a forróság nem akadályozza meg abban, hogy rendes kortyot igyon. Így már magával tudja a bögrét hozni úgy, hogy tartalmát nem lögyböli útközben ki.*
- Lemegyek, köszönöm! Ha már én kapok valamit, nem szeretnélek feleslegesen ugráltatni. A tea addig elfő magától. Sőt, ha leszedem róla a fedőt, akkor ki sem fog futni. *mondja és így is tesz, ezek után hogyha Intath elindul akkor természetesen követi őt a rendelőjébe izgatott kíváncsisággal.*
1064. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-09-11 20:11:57
Üzenet elküldve: 2025-09-11 20:11:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Metszéspont//
-Jó ahogy te szoktad inni.
*Válaszol a másiknak. Egyébként kimondottan édesszájú tud lenni. Amin a ligetben töltött napok nem javítottak. Az ezt követő helyeslő szavakon jót mosolyog a teáscsésze fölött.*
-Ki tudja?
*Bárki, aki ismeri annyira, hogy tisztában legyen vele mennyire megveti a vezetőket. Egy tömeggyilkost se adna fel nemhogy a kedvenc varázs nyuszilányát. Majd a téma az árvaházra, a gyerekekre, arra a titokzatos Anviel-re, végül pedig Luninari-ra terelődik. Aki elkezdi mesélni a várossal kapcsolatos emlékeit és tapasztalatait. A tündérlány említésén jót mosolyog az elf. Kedvelte, azt a kis vadóc vöröst. Azon is jót mosolyog ahogy a piacról mesél a másik. Valóban. Ő világ életében városi volt ha nem is Arhenior-ban született. Számára természetes az a nyüzsgés és élet, ami ott van és hogy akármire szüksége van bármikor beszerezheti. Nem kell megvárnia a vásárnapokat vagy, hogy arra vetődjön egy vándorkereskedő. Nem is gondolta volna korábban, hogy képes kocsmák és szajhák közelsége nélkül élni.*
-Vadhús, macska, masni, harisnya, könyv.
*Csak ennyit ismétel meg és jót kuncog a dolgon, de nem fejti ki. Azon is jót kuncog ahogy sikerült felcsigáznia a lányt. Melyik nő ne örülne az ajándékoknak. A másik nem is szeretné kivárni, azt a pár napot. A szavai pedig annyira Luninarisak, hogy a doki nem bírja ki. Megölelgeti a félvért és nyom egy cuppanós puszit arra a buksira.*
-Rendben. Lejössz a rendelőmbe vagy felhozzam ide?
*Persze a bájos szavak mögött szomorú igazság van, de az a dokit most nem érinti meg. Csak a lány mostani öröme. Amúgy már kifejtette a véleményét. Akik nem tudták értékelni ezt a bájos lányt és eldobták maguktól azok hülyék voltak. A következő mókázás során rá jellemző módon nem hagyja magát olyan könnyen.*
-Ne becsülj le kedveském vagy a végén még muszáj leszek bebizonyítani.
*Csipkedi meg a másik pofiját játékosan.*
-Jó ahogy te szoktad inni.
*Válaszol a másiknak. Egyébként kimondottan édesszájú tud lenni. Amin a ligetben töltött napok nem javítottak. Az ezt követő helyeslő szavakon jót mosolyog a teáscsésze fölött.*
-Ki tudja?
*Bárki, aki ismeri annyira, hogy tisztában legyen vele mennyire megveti a vezetőket. Egy tömeggyilkost se adna fel nemhogy a kedvenc varázs nyuszilányát. Majd a téma az árvaházra, a gyerekekre, arra a titokzatos Anviel-re, végül pedig Luninari-ra terelődik. Aki elkezdi mesélni a várossal kapcsolatos emlékeit és tapasztalatait. A tündérlány említésén jót mosolyog az elf. Kedvelte, azt a kis vadóc vöröst. Azon is jót mosolyog ahogy a piacról mesél a másik. Valóban. Ő világ életében városi volt ha nem is Arhenior-ban született. Számára természetes az a nyüzsgés és élet, ami ott van és hogy akármire szüksége van bármikor beszerezheti. Nem kell megvárnia a vásárnapokat vagy, hogy arra vetődjön egy vándorkereskedő. Nem is gondolta volna korábban, hogy képes kocsmák és szajhák közelsége nélkül élni.*
-Vadhús, macska, masni, harisnya, könyv.
*Csak ennyit ismétel meg és jót kuncog a dolgon, de nem fejti ki. Azon is jót kuncog ahogy sikerült felcsigáznia a lányt. Melyik nő ne örülne az ajándékoknak. A másik nem is szeretné kivárni, azt a pár napot. A szavai pedig annyira Luninarisak, hogy a doki nem bírja ki. Megölelgeti a félvért és nyom egy cuppanós puszit arra a buksira.*
-Rendben. Lejössz a rendelőmbe vagy felhozzam ide?
*Persze a bájos szavak mögött szomorú igazság van, de az a dokit most nem érinti meg. Csak a lány mostani öröme. Amúgy már kifejtette a véleményét. Akik nem tudták értékelni ezt a bájos lányt és eldobták maguktól azok hülyék voltak. A következő mókázás során rá jellemző módon nem hagyja magát olyan könnyen.*
-Ne becsülj le kedveském vagy a végén még muszáj leszek bebizonyítani.
*Csipkedi meg a másik pofiját játékosan.*
1063. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-09-11 15:30:28
Üzenet elküldve: 2025-09-11 15:30:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 680
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 680
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Metszéspont//
*Komoly arccal bólint, miközben a dokinak és magának is bögrét vesz elő, és tölt a teából, pontosan ebben a sorrendben.*
- Én cukor nélkül szoktam inni, de, ha kérnél bele csak szólj! *jegyzi meg csak úgy mellékesen, utána térve rá a lényegre. Jó érzés végre újra mindenben egyetérteni a másikkal, és jó érzés újra árpateát inni. Már hiányzott neki az íze, nem mintha olyan régen lett volna, hogy utoljára ivott, de talán éppen ezért az egyik kedvence, hogy akkor is hiányozzon neki, ha nem is telt el túl sok idő a vele való utolsó találkozás óta.*
- Ebben teljesen igazad van. Nyilván nem jó emlékeztetni a hatalmat arra, hogy ő a hatalom és meg kell tanulnunk megvédeni magunkat tőle is. De most csak magunk között beszélgetünk erről. Nem feltétlenül szeretném világgá kürtölni, hogy mit gondolok róluk, te pedig nyilván nem fogsz majd árulkodni rólam. *enged meg magának egy cinkosnak szánt mosolyt. Bár talán látszik rajta, hogy lenne még mondanivalója, egyelőre hagyja az egészet, már csak azért is, mert az árvaházzá lett rezidenciáról szóló vita viszonylag megnyugtatóan záródott le, esze ágában sincsen újra feleleveníteni, de nem csak ezért lép túl ezen most, hanem azért is, mert kivételesen egy kicsit nehéz most értelmes mondatokká összeraknia a benne kavargó gondolatokat. Ehhez túl sok az ellentmondás számára az egész ki, mit és milyen alapon vesz el bárkitől, vagy ad bárkinek bármit történetben, szóval szívesen tér át kissé könnyedebb témára erről a kisebb zűrzavarról. Bár saját múltja sem feltétlenül vidám, éppen a tegnapi csoda után határozta el, - sőt, igazából nem is elhatározás volt, lehet maga Eeyr fénye űzte el a démonjait a fényével, - hogy szakít korábbi pesszimista, önsajnálatra erőteljesen hajlamos énjével.
A doki pedig jól ismeri, bár igazából nem is kell feltétlenül jól ismernie őt senkinek, elég csak eltölteni vele egy-két órát, vagy napot, hogy hamar rá lehessen jönni arra; szeret beszélni és mesélni. Persze nem csak magáról, hanem bármiről. Ha pedig kérdezik valamiről, szinte biztos, hogy nem fog rá pusztán pár szavas választ adni.*
- Nem éltem Artheniorban olyan sokat a lázadás előtt. *kezd el mesélni.* Kis túlzással, éppen mire megmelegedtem és elkezdtem volna kicsit megszokni a várost, már el is kellett menekülni onnan, mert felgyulladt körülöttem az egész Gazdagnegyed. De előtte is kétszer költöztem, először akkor, amikor a Pegazusba eljött értem Wilhorp és Nia, aztán pedig, amikor Aleimorddal együtt mind elhagytuk az ő szülői házukat. Több időt töltöttem Artheniorban, amikor Thrissayával mentem oda vissza, de a legtöbbet persze azóta, hogy Alenia visszatért. Most más, egészen természetes, legalábbis nem tűnik annyira idegennek, furcsának és hatalmasnak, mint elsőre tűnt. Ijesztőnek sem, mert először kicsit az volt, nagyon más bármihez képest, amit korábban láttam. Azelőtt csak néhány kisebb faluban jártam anyával az erdőn kívül, szóval képzelheted mennyire furcsa volt először minden. De már tényleg más, egészen megszerettem, azt hiszem. A piacot kifejezetten szeretem, jó, hogy szinte bármi, amit szeretnék karnyújtásnyira van, csak el kell sétálnom érte, legyen az akár egy kiló vadhús, vagy egy macska, vagy egy masni, harisnya, könyv, tényleg szinte bármi. A templom és a templomkert is szép, most pedig, hogy tudom, hogy Alenia él és jól van, illetve meg is tudnánk védeni magunkat, már a tisztás sem kelt bennem rossz érzéseket. Ettől még persze Arthenior nem érhet liget nyomába, sőt, nagyon örülök, hogy ide bármikor visszajöhetek, mert ahhoz azért még mindig eléggé idegen, hogy el tudjam képzelni azt, hogy csak ott élek, bármilyen szép lesz is Alenia új háza, vagy ott az én szobám.
*Kicsit hallgat ezek után, remélve, hogy a dokit kielégítette a válasz, csak ezek után kéri, amit igazából szeretne.*
- Nem adod most oda az ajándékom? Vagy este a vacsoránál? Persze, ha nem szeretnéd, nem kell, ráér majd amikor akarod. Így is köszönöm, hogy gondoltál rám, nagyon kedves tőled. *érzékenyül el egy kicsit, bár reméli, hogy nem túl látványosan.*
- Csak kíváncsivá tettél. Meg aztán, anyán, Alenián rajtad és egyszer egy aranyos lányon kívül még nem is kaptam ajándékot senkitől, szóval akár valamilyen nagyon apróság legyen is, akár valami hatalmas dolog, tényleg nagyon örülök neki már most.
*Persze nem hazudik. Igazából nem is a birtoklás vágya miatt akarja megkapni amit Intath neki szánt, bármi legyen is az tényleg, de valóban nagyon furdalja a kíváncsiság, hogy vajon mit szánt neki a doki.
Van azonban, ami a kíváncsiságnál is erősebb most benne, ez pedig a jókedv és a megkönnyebbülés, hogy úgy tűnik most már tényleg mögöttük van a korábbi vita. Ennek köszönhető talán, hogy hirtelen váltással nevet egy jót, ahogyan elképzeli, hogy Intath felkapja őt, aztán pedig felrakja egy polcra.*
- Különben ez jó, valóban nem szeretném egy polcon végezni. *indokolja is meg ezt a nevetést.* Szurkolj, hogy ne hízzak! Így sem lenne könnyű csak úgy felemelned szerintem, hiába nem vagyok kövér.
*Komoly arccal bólint, miközben a dokinak és magának is bögrét vesz elő, és tölt a teából, pontosan ebben a sorrendben.*
- Én cukor nélkül szoktam inni, de, ha kérnél bele csak szólj! *jegyzi meg csak úgy mellékesen, utána térve rá a lényegre. Jó érzés végre újra mindenben egyetérteni a másikkal, és jó érzés újra árpateát inni. Már hiányzott neki az íze, nem mintha olyan régen lett volna, hogy utoljára ivott, de talán éppen ezért az egyik kedvence, hogy akkor is hiányozzon neki, ha nem is telt el túl sok idő a vele való utolsó találkozás óta.*
- Ebben teljesen igazad van. Nyilván nem jó emlékeztetni a hatalmat arra, hogy ő a hatalom és meg kell tanulnunk megvédeni magunkat tőle is. De most csak magunk között beszélgetünk erről. Nem feltétlenül szeretném világgá kürtölni, hogy mit gondolok róluk, te pedig nyilván nem fogsz majd árulkodni rólam. *enged meg magának egy cinkosnak szánt mosolyt. Bár talán látszik rajta, hogy lenne még mondanivalója, egyelőre hagyja az egészet, már csak azért is, mert az árvaházzá lett rezidenciáról szóló vita viszonylag megnyugtatóan záródott le, esze ágában sincsen újra feleleveníteni, de nem csak ezért lép túl ezen most, hanem azért is, mert kivételesen egy kicsit nehéz most értelmes mondatokká összeraknia a benne kavargó gondolatokat. Ehhez túl sok az ellentmondás számára az egész ki, mit és milyen alapon vesz el bárkitől, vagy ad bárkinek bármit történetben, szóval szívesen tér át kissé könnyedebb témára erről a kisebb zűrzavarról. Bár saját múltja sem feltétlenül vidám, éppen a tegnapi csoda után határozta el, - sőt, igazából nem is elhatározás volt, lehet maga Eeyr fénye űzte el a démonjait a fényével, - hogy szakít korábbi pesszimista, önsajnálatra erőteljesen hajlamos énjével.
A doki pedig jól ismeri, bár igazából nem is kell feltétlenül jól ismernie őt senkinek, elég csak eltölteni vele egy-két órát, vagy napot, hogy hamar rá lehessen jönni arra; szeret beszélni és mesélni. Persze nem csak magáról, hanem bármiről. Ha pedig kérdezik valamiről, szinte biztos, hogy nem fog rá pusztán pár szavas választ adni.*
- Nem éltem Artheniorban olyan sokat a lázadás előtt. *kezd el mesélni.* Kis túlzással, éppen mire megmelegedtem és elkezdtem volna kicsit megszokni a várost, már el is kellett menekülni onnan, mert felgyulladt körülöttem az egész Gazdagnegyed. De előtte is kétszer költöztem, először akkor, amikor a Pegazusba eljött értem Wilhorp és Nia, aztán pedig, amikor Aleimorddal együtt mind elhagytuk az ő szülői házukat. Több időt töltöttem Artheniorban, amikor Thrissayával mentem oda vissza, de a legtöbbet persze azóta, hogy Alenia visszatért. Most más, egészen természetes, legalábbis nem tűnik annyira idegennek, furcsának és hatalmasnak, mint elsőre tűnt. Ijesztőnek sem, mert először kicsit az volt, nagyon más bármihez képest, amit korábban láttam. Azelőtt csak néhány kisebb faluban jártam anyával az erdőn kívül, szóval képzelheted mennyire furcsa volt először minden. De már tényleg más, egészen megszerettem, azt hiszem. A piacot kifejezetten szeretem, jó, hogy szinte bármi, amit szeretnék karnyújtásnyira van, csak el kell sétálnom érte, legyen az akár egy kiló vadhús, vagy egy macska, vagy egy masni, harisnya, könyv, tényleg szinte bármi. A templom és a templomkert is szép, most pedig, hogy tudom, hogy Alenia él és jól van, illetve meg is tudnánk védeni magunkat, már a tisztás sem kelt bennem rossz érzéseket. Ettől még persze Arthenior nem érhet liget nyomába, sőt, nagyon örülök, hogy ide bármikor visszajöhetek, mert ahhoz azért még mindig eléggé idegen, hogy el tudjam képzelni azt, hogy csak ott élek, bármilyen szép lesz is Alenia új háza, vagy ott az én szobám.
*Kicsit hallgat ezek után, remélve, hogy a dokit kielégítette a válasz, csak ezek után kéri, amit igazából szeretne.*
- Nem adod most oda az ajándékom? Vagy este a vacsoránál? Persze, ha nem szeretnéd, nem kell, ráér majd amikor akarod. Így is köszönöm, hogy gondoltál rám, nagyon kedves tőled. *érzékenyül el egy kicsit, bár reméli, hogy nem túl látványosan.*
- Csak kíváncsivá tettél. Meg aztán, anyán, Alenián rajtad és egyszer egy aranyos lányon kívül még nem is kaptam ajándékot senkitől, szóval akár valamilyen nagyon apróság legyen is, akár valami hatalmas dolog, tényleg nagyon örülök neki már most.
*Persze nem hazudik. Igazából nem is a birtoklás vágya miatt akarja megkapni amit Intath neki szánt, bármi legyen is az tényleg, de valóban nagyon furdalja a kíváncsiság, hogy vajon mit szánt neki a doki.
Van azonban, ami a kíváncsiságnál is erősebb most benne, ez pedig a jókedv és a megkönnyebbülés, hogy úgy tűnik most már tényleg mögöttük van a korábbi vita. Ennek köszönhető talán, hogy hirtelen váltással nevet egy jót, ahogyan elképzeli, hogy Intath felkapja őt, aztán pedig felrakja egy polcra.*
- Különben ez jó, valóban nem szeretném egy polcon végezni. *indokolja is meg ezt a nevetést.* Szurkolj, hogy ne hízzak! Így sem lenne könnyű csak úgy felemelned szerintem, hiába nem vagyok kövér.
1062. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-09-11 01:40:51
Üzenet elküldve: 2025-09-11 01:40:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Erős tündér, erős érzelmekkel//
*Valóban most nem épp a legkellemesebb lehet az a testszag, ami beleivódott az elf ruháiba és ami fogadja az épp ráeső tündért. Aki, a mosolyra és a simogatásra pont úgy reagál ahogy azt a doki elképzelte. Eltörik az a bizonyos mécses. Az újabb sértést nem érti a zokogástól, de ha értené se venné magára. Megkapta már párszor. Nézi, azt a szépnek most nem annyira mondható síró arcocskát és kedvesen mosolyog rá. Emlékszik, hogy első találkozásuk alkalmával a fürdőházban hasonló helyzetben voltak csak akkor ő volt az, aki megreccsent. Hallgatja a következő szavakat amik közül az egyik mondat, ami a saját jövőjéről szól meglepi.*
~Veszélyesebb mint gondoltam.~
*Meg is nyugtatja mikor a téma inkább a kék hajúra terelődik. Mikor a másik elhallgat csak akkor szólal meg. Hangjából nyugalom árad.*
-Hallom. Persze, hogy hallak téged drága. Mesélj még! Ez egy jó lehetőség. Add ki mindet magadból! Nem csak miattam vagy dühös ugye? Valami fáj. Bántottak? Az élet nehéz?
//Erős tündér, erős érzelmekkel//
*Valóban most nem épp a legkellemesebb lehet az a testszag, ami beleivódott az elf ruháiba és ami fogadja az épp ráeső tündért. Aki, a mosolyra és a simogatásra pont úgy reagál ahogy azt a doki elképzelte. Eltörik az a bizonyos mécses. Az újabb sértést nem érti a zokogástól, de ha értené se venné magára. Megkapta már párszor. Nézi, azt a szépnek most nem annyira mondható síró arcocskát és kedvesen mosolyog rá. Emlékszik, hogy első találkozásuk alkalmával a fürdőházban hasonló helyzetben voltak csak akkor ő volt az, aki megreccsent. Hallgatja a következő szavakat amik közül az egyik mondat, ami a saját jövőjéről szól meglepi.*
~Veszélyesebb mint gondoltam.~
*Meg is nyugtatja mikor a téma inkább a kék hajúra terelődik. Mikor a másik elhallgat csak akkor szólal meg. Hangjából nyugalom árad.*
-Hallom. Persze, hogy hallak téged drága. Mesélj még! Ez egy jó lehetőség. Add ki mindet magadból! Nem csak miattam vagy dühös ugye? Valami fáj. Bántottak? Az élet nehéz?
1061. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-09-10 22:33:15
Üzenet elküldve: 2025-09-10 22:33:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Erős tündér, erős érzelmekkel//
*Amikor annyi év után végre kimondod, a lelkedet egy gyötrő személynek, mennyire is utálod magad és azt az állandó helyzetet, amibe állandóan keveredsz, bizonyára nem gondolnád, hogy még ennél jobban is megalázhatod magadat. Magában is elég szánalmas helyzet ez. Anettze nyilvánvalóan nem számít az elesés lehetőségére, sem pedig arra a pézsma- vagy bármi is az a büdös- szagra, ami támadásával éri miután a férfi testére egyenesen arccal beleesik. A bűz viszont ott van, és akár egy fejfájással küzdőnek a napfény, csak tovább izzít a tündérnek a fájdalmán és idegein. Belülről szétmarcangolja őt a szag, emlékezteti mindarra amiért itt ordítozni kezdett már az első pillanattól kezdve. Nem érti miért vigyorog rá a férfi. Nem akarja magán annak a simogató kezét, ordítani akar, toporzékolni, lerángatni magáról a szégyentelen érintést, ami úgy üt akár egy fegyver. Kezeit végre rendesen a másik nyaka köré kívánja szorítani, könyörtelenül és megmutatni azt vajon mennyire is hasonlít a kikötői, illetve a kalóz nőkre, ott mélyen legbelül. Le akarja harapni azt, ami csak a szája elé kerül, igazából bármit tenni, csak menekülni attól, hogy tovább sírjon a "helyén". Ajkai közül mégiscsak pusztán egy csúnya, ocsmány hangú zokogás tör ki túlterheltségében. A tányér összetörik, ami eddig tartotta utolsó titokzatosságát is*
- Te két lábon járó nemi betegség! *Kiált fel, sírva. Szavai aligha kivehetőek. A másik mosolya kikészíti, olyan mértékben, mintha újra és újra élete minden percében tényleg csak játszanának vele. Az érintéssel, ellene. Orrüregeibe bezáródott az a sírásához hasonló ocsmányságú szag* Ezt akarod tenni másokkal?! Ez tesz boldoggá? Jó ez az élet? Jó, hogy... *Anettze hangja megtörik, de újra próbálja nyakig taknyos arca ellenére* Jó hogy kibaszottul nem értékeled, hogy neked lehetne jövőd? *A gondolatot valamiért újból felhozza. Látszólag igazán berögzült neki* Egyáltalán komolyan veszel valaha is engem? Hallod amit mondok?! *A nő még utoljára beleüt a másik mellkasába, mielőtt teste előrefelé zuhanna, és szárnyai valami igazán újjal állnának elő. Magukhoz nem illően, nem hártyáikat védik most ezek a szárnyak, hanem a gazdájukat. Saját testét ölelik át, valamelyest elválasztva őt Intath ölelésétől, amibe végképp belezuhant* ~Itt akartam minden hely közül a legkevésbé lenni~
//Erős tündér, erős érzelmekkel//
*Amikor annyi év után végre kimondod, a lelkedet egy gyötrő személynek, mennyire is utálod magad és azt az állandó helyzetet, amibe állandóan keveredsz, bizonyára nem gondolnád, hogy még ennél jobban is megalázhatod magadat. Magában is elég szánalmas helyzet ez. Anettze nyilvánvalóan nem számít az elesés lehetőségére, sem pedig arra a pézsma- vagy bármi is az a büdös- szagra, ami támadásával éri miután a férfi testére egyenesen arccal beleesik. A bűz viszont ott van, és akár egy fejfájással küzdőnek a napfény, csak tovább izzít a tündérnek a fájdalmán és idegein. Belülről szétmarcangolja őt a szag, emlékezteti mindarra amiért itt ordítozni kezdett már az első pillanattól kezdve. Nem érti miért vigyorog rá a férfi. Nem akarja magán annak a simogató kezét, ordítani akar, toporzékolni, lerángatni magáról a szégyentelen érintést, ami úgy üt akár egy fegyver. Kezeit végre rendesen a másik nyaka köré kívánja szorítani, könyörtelenül és megmutatni azt vajon mennyire is hasonlít a kikötői, illetve a kalóz nőkre, ott mélyen legbelül. Le akarja harapni azt, ami csak a szája elé kerül, igazából bármit tenni, csak menekülni attól, hogy tovább sírjon a "helyén". Ajkai közül mégiscsak pusztán egy csúnya, ocsmány hangú zokogás tör ki túlterheltségében. A tányér összetörik, ami eddig tartotta utolsó titokzatosságát is*
- Te két lábon járó nemi betegség! *Kiált fel, sírva. Szavai aligha kivehetőek. A másik mosolya kikészíti, olyan mértékben, mintha újra és újra élete minden percében tényleg csak játszanának vele. Az érintéssel, ellene. Orrüregeibe bezáródott az a sírásához hasonló ocsmányságú szag* Ezt akarod tenni másokkal?! Ez tesz boldoggá? Jó ez az élet? Jó, hogy... *Anettze hangja megtörik, de újra próbálja nyakig taknyos arca ellenére* Jó hogy kibaszottul nem értékeled, hogy neked lehetne jövőd? *A gondolatot valamiért újból felhozza. Látszólag igazán berögzült neki* Egyáltalán komolyan veszel valaha is engem? Hallod amit mondok?! *A nő még utoljára beleüt a másik mellkasába, mielőtt teste előrefelé zuhanna, és szárnyai valami igazán újjal állnának elő. Magukhoz nem illően, nem hártyáikat védik most ezek a szárnyak, hanem a gazdájukat. Saját testét ölelik át, valamelyest elválasztva őt Intath ölelésétől, amibe végképp belezuhant* ~Itt akartam minden hely közül a legkevésbé lenni~
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1207-1226