Külső területek - Szarvasliget
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 54 (1061. - 1080. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1360-1379
1080. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-03-19 16:41:26
Üzenet elküldve: 2022-03-19 16:41:26
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Vidéki kúria//
//Konyha - irány a tábortűz//
- Pedig a kandúroknak szokott olyan a mosolyuk lenni, mint a tiéd.
*Fel a macskákat és a jó doktort illető szavakra. S valóban, Int szája szegletében látni olyan dévaj mosolyt. De ez a rész őt annyira nem érinti és nem akarja kihúzni a gyufát az elf doktornál. Így inkább feltekeri a haját és folytatja a készülődést. Ami pedig a ligetet érinti, érti, miért is mondja el mindezt Luni. Menedéknek remek hely, ő máris jól érzi magát. Persze holnapra marad még hátra az, hogy igazán felfedezze minden szegletét. Jó, persze, az is időbe telik, de azért azon lesz, hogy feltérképezze a házat. A közösen végzett munkától sem fél, miként attól sem, hogy esetlegesen rá marad valami napi teendő. Szívesen segít és ha tényleg olyan jó ez a hely, akkor megéri. Nagyon várja már az eljövendő napokat. Luni megpakolja a tálcát és elindul vele kifelé, ő a krumplikat szedi össze az ölébe, mikor is indulnak.*
- Szóval a halat nem szereti? Rendben, nem gond. Ezt megjegyzem. Ha halat készítek, akkor magára külön fogok számolni.
*Nem gond, ha Adoaver nem szereti a halat; előfordul az ilyesmi. Vidáman masíroz a többiek után, a krumplikkal az ölében. Bár párszor a férfira pislog, hogy nem lesz e gond a sok fával? De erősnek tűnik.*
- Akkor hát nyársra fel!
*Kiált vidáman és felveszi a tempót Lunival, mert nem akar lemaradni semmiről.*
//Konyha - irány a tábortűz//
- Pedig a kandúroknak szokott olyan a mosolyuk lenni, mint a tiéd.
*Fel a macskákat és a jó doktort illető szavakra. S valóban, Int szája szegletében látni olyan dévaj mosolyt. De ez a rész őt annyira nem érinti és nem akarja kihúzni a gyufát az elf doktornál. Így inkább feltekeri a haját és folytatja a készülődést. Ami pedig a ligetet érinti, érti, miért is mondja el mindezt Luni. Menedéknek remek hely, ő máris jól érzi magát. Persze holnapra marad még hátra az, hogy igazán felfedezze minden szegletét. Jó, persze, az is időbe telik, de azért azon lesz, hogy feltérképezze a házat. A közösen végzett munkától sem fél, miként attól sem, hogy esetlegesen rá marad valami napi teendő. Szívesen segít és ha tényleg olyan jó ez a hely, akkor megéri. Nagyon várja már az eljövendő napokat. Luni megpakolja a tálcát és elindul vele kifelé, ő a krumplikat szedi össze az ölébe, mikor is indulnak.*
- Szóval a halat nem szereti? Rendben, nem gond. Ezt megjegyzem. Ha halat készítek, akkor magára külön fogok számolni.
*Nem gond, ha Adoaver nem szereti a halat; előfordul az ilyesmi. Vidáman masíroz a többiek után, a krumplikkal az ölében. Bár párszor a férfira pislog, hogy nem lesz e gond a sok fával? De erősnek tűnik.*
- Akkor hát nyársra fel!
*Kiált vidáman és felveszi a tempót Lunival, mert nem akar lemaradni semmiről.*
1079. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-03-18 12:50:07
Üzenet elküldve: 2022-03-18 12:50:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Vidéki kúria//
//Konyha//
*Kérdésére, hogy nyaralni van e itt vagy dolgozni, két külön személytől kap kettő, nagyjából megegyező, de eltérő érzésű választ: Intath száraz felelete praktikusabb volt számára, és röviden értette vele az esetleges kötelességet. Meg kell adnia az elfnek, ebben az értelemben valóban józanságot beszél; még ha nem is kötelező a házi munka, annyira illendő, ezáltal elvárt másoktól, főleg többé-kevésbé munkaképes kezektől, mint ő és az orvos. De ez persze azt is jelenti, hogy ezután nem nyafoghat, még ha esetleg a feladatok oroszlánrészét is rá sózhatják, kihasználva hogy még új itt és elveszett, és ez a gondolat, főleg, hogy ezt pont a bájgúnár szoknyakergető követheti el ellene, nem hagy jó ízt a szájában. És az egy másik történet, hogy régebben sokszor agyonkényeztetett énje nem örömmel áll e jövőhöz. De nincs mit tennie, legalább az első egy-két napban meg fog kelleni emberesednie, még ha nem is fog jó képet vágni hozzá.
Közben Luninari váratlanul hosszú felelete halk hümmögésre készteti Adoavert; fogadó és menedékház, más úti célok közelségének a megspékelésével. Így hallva ezt valóban úgy hangzik, hogy a tökéletes helyet választotta, és a könyvek, valamint a mágia tanításának ismételten való ígérgetése úgyszintén pozitívra súlyozza a mérleget. Meg is jön rá a benső ösztökélés, hogy hagyják ki a sütögetést és az egyéb finomságokat, és üljenek le tanulni. De mindent idejében, elvégre most akad az bőven.*
- Érrrtem. *Mondja végül mindkét félnek egyszerre.* - Egy plusz segítő kéz el fog kelleni az első napon, hogy megnézzem, mi is mi, de magam után el tudok takarítani, ígéretem. És szaván tartom a tanítással és a könyvekkel kapcsolatban, Luninari, elvégre ezért is hagytam el Lihanechet. Reménykedjünk a legjobbakban, és élvezzük ki egymás társaságát, ugye? *Talán kissé direktebbnek sikerül, mint akarta volna, de nagyját így is sikeresen kinyilvánította.
A tűzifákkal egyedül maradt, és nem szégyelli azt sejteni, hogy szándékosan lepöccintették. De elhúzott szájú képén túl hősies kitartással tölti meg a vödröt tisztes mennyiségű tűzifával, majd kissé erőlködve elkezdi cipelni azt; nem az ő stafétája a fizikai munka, sovány, fehér kezein ezek meg is látszanak, de egy Intathra vetett, bosszús pillantáson kívül nem panaszkodik. Lassú, de biztos léptekkel kezdi követni a veszélyesen jószívű fél-elf lányt a tó felé; ismeretlen terület, de ahogy kintről látta, nem nagyobb, mint a toronynál lévő, az pedig jó dolog; az a hatalmas víztest látványa ugyanúgy töltötte el először csodálattal, mint ahogy majdnem hidrofóbiát alakított ki belőle. Csak a szúnyogok ne zabálják meg.*
- Biztosíthatom Thrissaya, hogy mind szalonna, mind bármi egyéb húsfajta kerülhet a nyársomra. Csak hal ne.
- Sokszor szoktak sütögetni? *Üzeni előrefelé, ahol valószínűleg Luninarit, és talán Intathot és találja.* - Vagy ez csak a sok vendég üdvözléseként lett kitalálva? Nem mintha panaszkodni akarok; elvégre ilyenen már egy örökkévalóság óta nem voltam.
//Konyha//
*Kérdésére, hogy nyaralni van e itt vagy dolgozni, két külön személytől kap kettő, nagyjából megegyező, de eltérő érzésű választ: Intath száraz felelete praktikusabb volt számára, és röviden értette vele az esetleges kötelességet. Meg kell adnia az elfnek, ebben az értelemben valóban józanságot beszél; még ha nem is kötelező a házi munka, annyira illendő, ezáltal elvárt másoktól, főleg többé-kevésbé munkaképes kezektől, mint ő és az orvos. De ez persze azt is jelenti, hogy ezután nem nyafoghat, még ha esetleg a feladatok oroszlánrészét is rá sózhatják, kihasználva hogy még új itt és elveszett, és ez a gondolat, főleg, hogy ezt pont a bájgúnár szoknyakergető követheti el ellene, nem hagy jó ízt a szájában. És az egy másik történet, hogy régebben sokszor agyonkényeztetett énje nem örömmel áll e jövőhöz. De nincs mit tennie, legalább az első egy-két napban meg fog kelleni emberesednie, még ha nem is fog jó képet vágni hozzá.
Közben Luninari váratlanul hosszú felelete halk hümmögésre készteti Adoavert; fogadó és menedékház, más úti célok közelségének a megspékelésével. Így hallva ezt valóban úgy hangzik, hogy a tökéletes helyet választotta, és a könyvek, valamint a mágia tanításának ismételten való ígérgetése úgyszintén pozitívra súlyozza a mérleget. Meg is jön rá a benső ösztökélés, hogy hagyják ki a sütögetést és az egyéb finomságokat, és üljenek le tanulni. De mindent idejében, elvégre most akad az bőven.*
- Érrrtem. *Mondja végül mindkét félnek egyszerre.* - Egy plusz segítő kéz el fog kelleni az első napon, hogy megnézzem, mi is mi, de magam után el tudok takarítani, ígéretem. És szaván tartom a tanítással és a könyvekkel kapcsolatban, Luninari, elvégre ezért is hagytam el Lihanechet. Reménykedjünk a legjobbakban, és élvezzük ki egymás társaságát, ugye? *Talán kissé direktebbnek sikerül, mint akarta volna, de nagyját így is sikeresen kinyilvánította.
A tűzifákkal egyedül maradt, és nem szégyelli azt sejteni, hogy szándékosan lepöccintették. De elhúzott szájú képén túl hősies kitartással tölti meg a vödröt tisztes mennyiségű tűzifával, majd kissé erőlködve elkezdi cipelni azt; nem az ő stafétája a fizikai munka, sovány, fehér kezein ezek meg is látszanak, de egy Intathra vetett, bosszús pillantáson kívül nem panaszkodik. Lassú, de biztos léptekkel kezdi követni a veszélyesen jószívű fél-elf lányt a tó felé; ismeretlen terület, de ahogy kintről látta, nem nagyobb, mint a toronynál lévő, az pedig jó dolog; az a hatalmas víztest látványa ugyanúgy töltötte el először csodálattal, mint ahogy majdnem hidrofóbiát alakított ki belőle. Csak a szúnyogok ne zabálják meg.*
- Biztosíthatom Thrissaya, hogy mind szalonna, mind bármi egyéb húsfajta kerülhet a nyársomra. Csak hal ne.
- Sokszor szoktak sütögetni? *Üzeni előrefelé, ahol valószínűleg Luninarit, és talán Intathot és találja.* - Vagy ez csak a sok vendég üdvözléseként lett kitalálva? Nem mintha panaszkodni akarok; elvégre ilyenen már egy örökkévalóság óta nem voltam.
1078. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-03-16 23:18:36
Üzenet elküldve: 2022-03-16 23:18:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 513
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 513
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Vidéki kúria//
//Konyha//
- Ugyan, a kényeztetést mindenki szereti, nem csak a macskák. *legyint Intathra.* Majd próbáld csak meg egyszer Árnyék füle tövét vakargatni. *ajánlja fel az elfnek, pontosan tudva, hogy esze ágában sem lenne ilyesmit tenni soha, pedig számára tényleg szórakoztató lenne nézni, hogy milyen lenne az, amikor Int megpróbál kedves lenni egy állathoz.*
- Köszönöm, kedvesek vagytok! *mosolyog ezek után boldogan annak köszönhetően, hogy Int és Thrissaya szerint is jól áll neki az ing és a nadrág, sőt, még a copfok is. Mivel szorult belé hiúság bőven, mindezeknek tényleg nagyon örül, főleg, hogy életének első felében édesanyján kívül nem igazán kapott kedves szavakat senkitől, bármivel, de főleg nem saját magával kapcsolatban.
Int mellett ugyan már hozzászokott a bókokhoz is annyira, hogy ne jöjjön tőlük zavarba, mint egy félős kis, vagy kamaszlány, ettől még ugyanúgy tudja értékelni őket, ahogyan annak is tud örülni természetesen, ha bármiben is egyetértenek vele.
Vannak persze most ennél fontosabb dolgok is, például az előkészületek, továbbá persze Adoaver újabb kérdése, amit Intath bár lényegében meg is válaszol, azért ő nem tudja megállni, hogy a maga módján ne tegye meg ugyanezt.*
- Lau álma egy menedékház volt, szerintem tekinthettek rá akár úgy is, hogy liget az. *áll meg egy pillanatra a tálca összepakolása közben, hogy megtoldja kicsit az elf szavait, de aztán dolgozik tovább. A többes szám annak köszönhető, hogy mivel nem csak Adoaver új itt, és a válasz talán Thrissayát is érdekli, aki már eldöntötte, hogy marad, ezért nem csak az ifjú mágushoz, hanem egyben a tündérlányhoz is beszél.* Éppen csak most nincs itt senki, aki azért élne itt, mert nem volt hová mennie éppen, mi pedig ezért fogadtuk be, de még előfordulhat bármikor ilyesmi. Ezen kívül, liget kicsit olyan, mint egy fogadó szerintem, éppen csak árlap nincsen, meg csapos, de ettől még lényegében nagyjából ugyanazt a feladatot látja el, mintha tényleg egy fogadó lenne. Ideális helyen is van ehhez, és most nem arra gondolok, hogy egy tökéletes világban szerintem minden házhoz tartozna egy kis tó meg egy tűzrakó mellette, hanem arra, hogy nem pont az út mellett van, hogy mindenki belebotoljon, aki erre jár, ugyanakkor nem is túl távol tőle, így megtalálni sem nehéz. Épp elég messze van a várostól ahhoz, hogyha ott lenne valamilyen felfordulás, akkor annak a hullámai, ne, vagy legalább ne azonnal érjenek ide, ugyanakkor éppen elég közel ahhoz, hogyha be kell menni valamiért a piacra, vagy máshová, akkor ne kelljen túl sokat utazni hozzá. Meg, amit már mondtam korábban, sokkal közelebb van ide a Mágustorony, mint Artheniorhoz, a városból oda tartó, vagy az onnan visszafelé jövő mágusok pedig könnyedén idekeveredhetnek. Csak, amióta hazatértem a Mágustoronyból már te vagy a harmadik, akivel találkozom itt. *mondja ez utóbbit persze kifejezetten Adoavernek* Tanítottuk is egymást kicsit, szóval akár úgy is lehet ligetet nézni, mintha iskola lenne. Még könyveink is vannak. Vagy orvosságos ház, aminek még orvosa is van. A lényeg, hogy elég sokoldalú hely. *melegszik bele a beszédbe egyre vidámabban, amit csak fokoz Thrissaya kisebb mutatványa, amit az étel összekészítése közben a hajával csinál.*
- Nem semmi! Ez egyszerre volt ötletes, ügyes és aranyos, ráadásul így is nagyon szép a hajad *mondja, de természetesen nem felejti el megköszönni a lány segítségét sem.*
- Köszönöm, hogy segítettél, így sokkal hamarabb elkészültünk.
*Magára köpenyét, hogy legalább azt ne kelljen külön cipelnie, kosarát a plüssnyulaival a könyökhajlatába akasztja, majd kézbe veszi a tálcát. Rendesen meg lett pakolva, de azért persze elbírja, azt viszont egy ilyen nap után valóban nem vetheti Intath szemére, hogy neki nincsen kedve cipekedni.*
- Akkor csak a nyársakat hozd ki kérlek! Odakészítettem ötöt. *kéri meg az elfet, és mutatja meg hol vannak, miután ő meg Adoavert vezette el a tűzifáig. Utóbbi szerencsére nem tarthatott túl sokáig, mivel a főzéshez is fát használnak, így természetesen itt van kéznél a konyhában sokkal több, mint amennyi egy egyszerű tűzrakáshoz szükséges odakint.*
- Ha mindenki kész, felőlem mehetünk is. *mondja lelkesen, és jó példával járva elő, el is indul kifelé a tóhoz, remélve, hogy rövidesen követik a többiek, és lesz majd valaki, aki kinyitja előtte az ajtót, hogy minél hamarabb kiérhessen a szabad ég alá.*
//Konyha//
- Ugyan, a kényeztetést mindenki szereti, nem csak a macskák. *legyint Intathra.* Majd próbáld csak meg egyszer Árnyék füle tövét vakargatni. *ajánlja fel az elfnek, pontosan tudva, hogy esze ágában sem lenne ilyesmit tenni soha, pedig számára tényleg szórakoztató lenne nézni, hogy milyen lenne az, amikor Int megpróbál kedves lenni egy állathoz.*
- Köszönöm, kedvesek vagytok! *mosolyog ezek után boldogan annak köszönhetően, hogy Int és Thrissaya szerint is jól áll neki az ing és a nadrág, sőt, még a copfok is. Mivel szorult belé hiúság bőven, mindezeknek tényleg nagyon örül, főleg, hogy életének első felében édesanyján kívül nem igazán kapott kedves szavakat senkitől, bármivel, de főleg nem saját magával kapcsolatban.
Int mellett ugyan már hozzászokott a bókokhoz is annyira, hogy ne jöjjön tőlük zavarba, mint egy félős kis, vagy kamaszlány, ettől még ugyanúgy tudja értékelni őket, ahogyan annak is tud örülni természetesen, ha bármiben is egyetértenek vele.
Vannak persze most ennél fontosabb dolgok is, például az előkészületek, továbbá persze Adoaver újabb kérdése, amit Intath bár lényegében meg is válaszol, azért ő nem tudja megállni, hogy a maga módján ne tegye meg ugyanezt.*
- Lau álma egy menedékház volt, szerintem tekinthettek rá akár úgy is, hogy liget az. *áll meg egy pillanatra a tálca összepakolása közben, hogy megtoldja kicsit az elf szavait, de aztán dolgozik tovább. A többes szám annak köszönhető, hogy mivel nem csak Adoaver új itt, és a válasz talán Thrissayát is érdekli, aki már eldöntötte, hogy marad, ezért nem csak az ifjú mágushoz, hanem egyben a tündérlányhoz is beszél.* Éppen csak most nincs itt senki, aki azért élne itt, mert nem volt hová mennie éppen, mi pedig ezért fogadtuk be, de még előfordulhat bármikor ilyesmi. Ezen kívül, liget kicsit olyan, mint egy fogadó szerintem, éppen csak árlap nincsen, meg csapos, de ettől még lényegében nagyjából ugyanazt a feladatot látja el, mintha tényleg egy fogadó lenne. Ideális helyen is van ehhez, és most nem arra gondolok, hogy egy tökéletes világban szerintem minden házhoz tartozna egy kis tó meg egy tűzrakó mellette, hanem arra, hogy nem pont az út mellett van, hogy mindenki belebotoljon, aki erre jár, ugyanakkor nem is túl távol tőle, így megtalálni sem nehéz. Épp elég messze van a várostól ahhoz, hogyha ott lenne valamilyen felfordulás, akkor annak a hullámai, ne, vagy legalább ne azonnal érjenek ide, ugyanakkor éppen elég közel ahhoz, hogyha be kell menni valamiért a piacra, vagy máshová, akkor ne kelljen túl sokat utazni hozzá. Meg, amit már mondtam korábban, sokkal közelebb van ide a Mágustorony, mint Artheniorhoz, a városból oda tartó, vagy az onnan visszafelé jövő mágusok pedig könnyedén idekeveredhetnek. Csak, amióta hazatértem a Mágustoronyból már te vagy a harmadik, akivel találkozom itt. *mondja ez utóbbit persze kifejezetten Adoavernek* Tanítottuk is egymást kicsit, szóval akár úgy is lehet ligetet nézni, mintha iskola lenne. Még könyveink is vannak. Vagy orvosságos ház, aminek még orvosa is van. A lényeg, hogy elég sokoldalú hely. *melegszik bele a beszédbe egyre vidámabban, amit csak fokoz Thrissaya kisebb mutatványa, amit az étel összekészítése közben a hajával csinál.*
- Nem semmi! Ez egyszerre volt ötletes, ügyes és aranyos, ráadásul így is nagyon szép a hajad *mondja, de természetesen nem felejti el megköszönni a lány segítségét sem.*
- Köszönöm, hogy segítettél, így sokkal hamarabb elkészültünk.
*Magára köpenyét, hogy legalább azt ne kelljen külön cipelnie, kosarát a plüssnyulaival a könyökhajlatába akasztja, majd kézbe veszi a tálcát. Rendesen meg lett pakolva, de azért persze elbírja, azt viszont egy ilyen nap után valóban nem vetheti Intath szemére, hogy neki nincsen kedve cipekedni.*
- Akkor csak a nyársakat hozd ki kérlek! Odakészítettem ötöt. *kéri meg az elfet, és mutatja meg hol vannak, miután ő meg Adoavert vezette el a tűzifáig. Utóbbi szerencsére nem tarthatott túl sokáig, mivel a főzéshez is fát használnak, így természetesen itt van kéznél a konyhában sokkal több, mint amennyi egy egyszerű tűzrakáshoz szükséges odakint.*
- Ha mindenki kész, felőlem mehetünk is. *mondja lelkesen, és jó példával járva elő, el is indul kifelé a tóhoz, remélve, hogy rövidesen követik a többiek, és lesz majd valaki, aki kinyitja előtte az ajtót, hogy minél hamarabb kiérhessen a szabad ég alá.*
1077. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-03-14 19:30:15
Üzenet elküldve: 2022-03-14 19:30:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Vidéki kúria//
//Konyha//
*Kedves hangsúlyba bújtatott éles megjegyzésének a tündérkisasszony felbukkanása veszi el az élét, aki meg is magyarázza, hogy előbb ő zuhanyzott, csak eddig a kandalló előtt száradt.*
-Oh. Értem.
*Majd áttér kedvenc varázs nyuszilányának szemérmetlenül bókolgatni. Ehhez illik hozzászokni mert ő ilyen. És hamar a tündér is hasonló helyzetben találhatja majd magát. Most is sikerrel a félvér kedvében jár akinek megjegyzésén elgondolkozik.*
-Én macska? A kényeztetést tényleg annyira szeretem mint azok.
*Vigyorog a lányra vidáman. Majd megkapva a választ megnézi az említett ruhadarabokat és húzza a száját.*
-Fiúsnak én nem mondanám. Túl jól áll rajtad ahhoz. És jól teszed, hogy odafigyelsz az egészségedre. Ügyes lány.
*Toldja meg a dolgot egy őszinte észrevétellel és zár egy orvoshoz illő dicsérettel. Reméli, hogy a gizda könyvmoly nem akar szintén beszállni ezekbe a bókolásba ugyanis a dokival ellentétben neki nem szabad észrevennie Luninari nadrágját. Nézegesse a nyulakat! Amik a dokitól kapnak egy köszöntést. Kár tagadni tényleg fura, hogy egy lassan felnőtt lány játékokat élőlényekként kezel, de Int bizonyos esetekben az átlagnál kevésbé kirekesztő. Ezt el tudja fogadni a félvérben és az ilyen aranyosságai miatt szeretne vigyázni rá a doki és nem tud nőként gondolni rá. Megsimogatja a másik vállát.*
-Rendben. Ahogy neked jól esik.
*Majd a lányok nekiesnek a hagymáknak és szalonnáknak. A mágus pedig rákérdez a hely tevékenységi körére. Amire ő ad választ.*
-Amíg nem veszélyes vagy zavarja a lakókat mindenki, azt csinál amit szeretne. Tanulhat amit akar vagy előzetes megbeszélés után használhatja a kúria területét amire szeretné. Viszont ha már itt lakunk érdemes besegíteni a házimunkába. Illem és férfiúi kötelesség ugyebár.
*Szánja az utolsó mondatot enyhe csipkelődésnek. Viszont bár önmagára nem teljesen tartja érvényesnek, de komolyan gondolja ezt. Tényleg szégyenletes lenne ha idejönne, mosnának rá, főznének rá és egy kis kertásással vagy istállóganézással se hálálná meg, csak egész nap a mágikus könyveit bújná. Majd kapnak is a férfiak hozzájuk illő feladatot, ami alól a doki egyből igyekszik kihúzni magát.*
-Én nem vagyok túl jó cipekedésben.*Néz a zsebben lévő csonka kezére.*Főleg egy ilyen nap után, de meg tudom mutatni hol találod.
*Majd egy kedves mosollyal oda is vezeti a máguspalántát ahol a tűzifát tartják a lányok. Valószínűleg ládát vagy vödröt is talál majd amiben be szokták hordani.*
//Konyha//
*Kedves hangsúlyba bújtatott éles megjegyzésének a tündérkisasszony felbukkanása veszi el az élét, aki meg is magyarázza, hogy előbb ő zuhanyzott, csak eddig a kandalló előtt száradt.*
-Oh. Értem.
*Majd áttér kedvenc varázs nyuszilányának szemérmetlenül bókolgatni. Ehhez illik hozzászokni mert ő ilyen. És hamar a tündér is hasonló helyzetben találhatja majd magát. Most is sikerrel a félvér kedvében jár akinek megjegyzésén elgondolkozik.*
-Én macska? A kényeztetést tényleg annyira szeretem mint azok.
*Vigyorog a lányra vidáman. Majd megkapva a választ megnézi az említett ruhadarabokat és húzza a száját.*
-Fiúsnak én nem mondanám. Túl jól áll rajtad ahhoz. És jól teszed, hogy odafigyelsz az egészségedre. Ügyes lány.
*Toldja meg a dolgot egy őszinte észrevétellel és zár egy orvoshoz illő dicsérettel. Reméli, hogy a gizda könyvmoly nem akar szintén beszállni ezekbe a bókolásba ugyanis a dokival ellentétben neki nem szabad észrevennie Luninari nadrágját. Nézegesse a nyulakat! Amik a dokitól kapnak egy köszöntést. Kár tagadni tényleg fura, hogy egy lassan felnőtt lány játékokat élőlényekként kezel, de Int bizonyos esetekben az átlagnál kevésbé kirekesztő. Ezt el tudja fogadni a félvérben és az ilyen aranyosságai miatt szeretne vigyázni rá a doki és nem tud nőként gondolni rá. Megsimogatja a másik vállát.*
-Rendben. Ahogy neked jól esik.
*Majd a lányok nekiesnek a hagymáknak és szalonnáknak. A mágus pedig rákérdez a hely tevékenységi körére. Amire ő ad választ.*
-Amíg nem veszélyes vagy zavarja a lakókat mindenki, azt csinál amit szeretne. Tanulhat amit akar vagy előzetes megbeszélés után használhatja a kúria területét amire szeretné. Viszont ha már itt lakunk érdemes besegíteni a házimunkába. Illem és férfiúi kötelesség ugyebár.
*Szánja az utolsó mondatot enyhe csipkelődésnek. Viszont bár önmagára nem teljesen tartja érvényesnek, de komolyan gondolja ezt. Tényleg szégyenletes lenne ha idejönne, mosnának rá, főznének rá és egy kis kertásással vagy istállóganézással se hálálná meg, csak egész nap a mágikus könyveit bújná. Majd kapnak is a férfiak hozzájuk illő feladatot, ami alól a doki egyből igyekszik kihúzni magát.*
-Én nem vagyok túl jó cipekedésben.*Néz a zsebben lévő csonka kezére.*Főleg egy ilyen nap után, de meg tudom mutatni hol találod.
*Majd egy kedves mosollyal oda is vezeti a máguspalántát ahol a tűzifát tartják a lányok. Valószínűleg ládát vagy vödröt is talál majd amiben be szokták hordani.*
1076. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-03-14 14:07:56
Üzenet elküldve: 2022-03-14 14:07:56
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Vidéki kúria//
//Konyha//
*Őt semmiféle plüss és nem plüss nyúl sem tudja zavarni. S nincs is min pislognia, hogy ha Luni azokat magával hozzá a sütögetésre. Így mikor elhangzik a leányzó terve, nekigyürkőzik. A kezéhez illő késsel nekilát a hagymák ketté vágásának, s megpucolásuknak. Közben azért imádkozik magában, hogy ne legyenek túl csípősek a szemének.*
- Szerintem is jól áll neked ez az ing, meg a copf is. Könnyebb így a szalonnasütés.
*Persze neki eszébe sem jutott hirtelen, hogy felfogja a haját. Nagy butaság. Kezét megtörölve félre is vonul. Egy gyors és laza mozdulattal össze söpri minden haját, lófarokba, majd hurkot képezve saját hajából azt áthúzza azon, s lényegében hajával köti össze a saját haját. Kezet törül, hogy ne maradjon rajta a haja semmin, s folytatja a hagymák pucolását, ketté szelését. Végül segít azokat a tálcára pakolni. Azután pedig előszed néhány krumplit, amiket megszabadít a rájuk száradt földtől egy alkalmasnak ítélt ronggyal. Azokat magához ölelve trappol ki Luni után.*
- Hozok akkor krumplit is, hátha valakinek nincs ingere a szalonnára.
*Ő egyet biztosan meg fog enni egy szalonna és hagyma mellé.*
//Konyha//
*Őt semmiféle plüss és nem plüss nyúl sem tudja zavarni. S nincs is min pislognia, hogy ha Luni azokat magával hozzá a sütögetésre. Így mikor elhangzik a leányzó terve, nekigyürkőzik. A kezéhez illő késsel nekilát a hagymák ketté vágásának, s megpucolásuknak. Közben azért imádkozik magában, hogy ne legyenek túl csípősek a szemének.*
- Szerintem is jól áll neked ez az ing, meg a copf is. Könnyebb így a szalonnasütés.
*Persze neki eszébe sem jutott hirtelen, hogy felfogja a haját. Nagy butaság. Kezét megtörölve félre is vonul. Egy gyors és laza mozdulattal össze söpri minden haját, lófarokba, majd hurkot képezve saját hajából azt áthúzza azon, s lényegében hajával köti össze a saját haját. Kezet törül, hogy ne maradjon rajta a haja semmin, s folytatja a hagymák pucolását, ketté szelését. Végül segít azokat a tálcára pakolni. Azután pedig előszed néhány krumplit, amiket megszabadít a rájuk száradt földtől egy alkalmasnak ítélt ronggyal. Azokat magához ölelve trappol ki Luni után.*
- Hozok akkor krumplit is, hátha valakinek nincs ingere a szalonnára.
*Ő egyet biztosan meg fog enni egy szalonna és hagyma mellé.*
1075. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-03-13 08:38:11
Üzenet elküldve: 2022-03-13 08:38:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Vidéki kúria//
//Konyha//
*Valóban a szokásosnál csendesebb léptekkel járt, így hallásból nehezen lehetett visszajöttét megtudni. És mivel nem tartotta bölcsnek azonnal Luminari nyakába vetni magát kérdésekkel és óhajokkal, így az előző pár percet továbbra is hallgatásban töltötte, megint lefoglalt helyén, elgondolkodva azon, amit a fél-elf lány mesélt neki. Valóban tragikus, és Adoaverre is ráhozta a homlokráncokat. Ha ez is tényező lesz a megbeszélésben, ha egyáltalán így megjön még a kedve hozzá, sokkal körülményesebb lesz elintézni a lakásbérlést. De így valóban akarja e? Talán ha egy-két napot eltölt itt, amaz megítéléseinek hasonlóképp jön meg a kedve az itt-maradásra? Ezt csak egyféleképpen tudhatja meg.
Képzelgéseiből Intath szakítja ki, és pikáns válaszát megelőzi Thrissaya felelete, és mivel ő már pontosan elmondta amit akart, csak bájosan mosolyog hozzá. Nincs kedve már az első éjszakán agancsokat összeütni a kúria állítólagos második házmesterével, így az amaz természetének realizálásából kiinduló rosszindulatot félretéve nem akar valami olyasmit mondani, amit hamar megbánna. Néha bölcsebb csöndben maradni.
De mintha megint megmentőként érkezett volna, szól hozzá ismét Luminari. Megkönnyebbülten fordul hozzá, levéve az önvédelmi csízt.*
- Köszönöm a lekérdezést: A szoba tökéletes volt, és a fürdővel is együtt tudok élni. *Részletesebb kritikát viszont nem mond róla, nem terve megsérteni az őt eddig folyton kisegítő személyt. De amúgy is túl magas lenne a mércéje az otthonihoz viszonyítva, úgyhogy el sem várhat hasonló elkényeztetéseket.*
~ Plüssnyulak...? ~ *Ugyan ő nem ítélkezik, hiszen kell-kelletlen látott furcsábbat is rövid Arthenior-léte alatt, de egy kis szemöldökráncolást azért csak kihoz belőle. Az évek alatti összeköttetés lenne itt a leglogikusabb magyarázat, ahogy tőle is hallotta. És nincs is oka panaszra, valóban nagyon aranyosnak néznek ki, élettelenségük mellett. Viszont végre eszébe jut egy kérdés, hogy nem csak egyoldalú legyen a vele való kommunikáció:*
- Ha szabad megkérdeznem, van e, lesz e ennek a helynek tevékenységi köre? Vagy mindenki azt csinál, amit akar? *Lennének reményei a válasszal kapcsolatban, úgyhogy magában imádkozik, hogy a jót kapja.
És ugyan sokkal inkább ínyére van, hogy a helyén maradva bámul a semmibe, nem utasíthatja el a kérést, még akkor is, ha emiatt az orvossal kell több időt töltenie.* - Meg is kapja mihamar! Intath, megmutatná, honnan hozzuk őket? *A varázslat hallása persze nem kerüli el figyelmét, amitől a szemében égő fény még egy halványsággal erősebb lesz. Lenne egy kis meglepetése.*
//Konyha//
*Valóban a szokásosnál csendesebb léptekkel járt, így hallásból nehezen lehetett visszajöttét megtudni. És mivel nem tartotta bölcsnek azonnal Luminari nyakába vetni magát kérdésekkel és óhajokkal, így az előző pár percet továbbra is hallgatásban töltötte, megint lefoglalt helyén, elgondolkodva azon, amit a fél-elf lány mesélt neki. Valóban tragikus, és Adoaverre is ráhozta a homlokráncokat. Ha ez is tényező lesz a megbeszélésben, ha egyáltalán így megjön még a kedve hozzá, sokkal körülményesebb lesz elintézni a lakásbérlést. De így valóban akarja e? Talán ha egy-két napot eltölt itt, amaz megítéléseinek hasonlóképp jön meg a kedve az itt-maradásra? Ezt csak egyféleképpen tudhatja meg.
Képzelgéseiből Intath szakítja ki, és pikáns válaszát megelőzi Thrissaya felelete, és mivel ő már pontosan elmondta amit akart, csak bájosan mosolyog hozzá. Nincs kedve már az első éjszakán agancsokat összeütni a kúria állítólagos második házmesterével, így az amaz természetének realizálásából kiinduló rosszindulatot félretéve nem akar valami olyasmit mondani, amit hamar megbánna. Néha bölcsebb csöndben maradni.
De mintha megint megmentőként érkezett volna, szól hozzá ismét Luminari. Megkönnyebbülten fordul hozzá, levéve az önvédelmi csízt.*
- Köszönöm a lekérdezést: A szoba tökéletes volt, és a fürdővel is együtt tudok élni. *Részletesebb kritikát viszont nem mond róla, nem terve megsérteni az őt eddig folyton kisegítő személyt. De amúgy is túl magas lenne a mércéje az otthonihoz viszonyítva, úgyhogy el sem várhat hasonló elkényeztetéseket.*
~ Plüssnyulak...? ~ *Ugyan ő nem ítélkezik, hiszen kell-kelletlen látott furcsábbat is rövid Arthenior-léte alatt, de egy kis szemöldökráncolást azért csak kihoz belőle. Az évek alatti összeköttetés lenne itt a leglogikusabb magyarázat, ahogy tőle is hallotta. És nincs is oka panaszra, valóban nagyon aranyosnak néznek ki, élettelenségük mellett. Viszont végre eszébe jut egy kérdés, hogy nem csak egyoldalú legyen a vele való kommunikáció:*
- Ha szabad megkérdeznem, van e, lesz e ennek a helynek tevékenységi köre? Vagy mindenki azt csinál, amit akar? *Lennének reményei a válasszal kapcsolatban, úgyhogy magában imádkozik, hogy a jót kapja.
És ugyan sokkal inkább ínyére van, hogy a helyén maradva bámul a semmibe, nem utasíthatja el a kérést, még akkor is, ha emiatt az orvossal kell több időt töltenie.* - Meg is kapja mihamar! Intath, megmutatná, honnan hozzuk őket? *A varázslat hallása persze nem kerüli el figyelmét, amitől a szemében égő fény még egy halványsággal erősebb lesz. Lenne egy kis meglepetése.*
1074. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-03-12 22:55:45
Üzenet elküldve: 2022-03-12 22:55:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 513
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 513
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Vidéki kúria//
//Konyha//
*Úgy tűnik, hogy sikerült egy kissé szórakozottá készülődnie magát, mert a hozzávalók és nyársak összeszedegetése közben már csak akkor veszi észre, hogy Adoaver időközben visszatért a konyhába, amikor már Intath is ott van és beszélni kezd hozzá.
Ugyan nem von le ebből túlságosan messzemenő következtetéseket, mint például, hogy hasonló figyelmetlenség akár még veszélyes is lehet máskor, de azért hajlamos lenne arra, hogy megtegye. A mai nap azonban egyáltalán nem átlagos, így most felmenti magát és nem dramatizálja túl saját enyhe szórakozottságát.
Mégis itthon van ligetben, biztonságban és barátok között. Itt és most senkit nem fognak mellőle elrabolni és nem is keveredhet semmilyen más bajba, a legrosszabb ami történet, amit most hirtelen el tud képzelni, hogy elesik egy tálcával, vagy, hogy holnap túlsózza a levest.*
- Remélem kellemes volt a fürdő és a szoba is tetszik. *mondja barátságos mosollyal Adoavernek. Továbbra is szeretne a fiú kedvében járni, mert kicsit még mindig sajnálja, hogy olyan jól sikerült korábbi ugratása Árnyékkal, szeretné is, ha maradna, már csak azért is, hogy tanulhassanak egymástól, közben viszont úgy érzi, hogy talán ő az, akinek a legkevésbé sikerült eddig feloldódnia a társaságban.
Az is igaz mondjuk, hogy nem lehet könnyű neki közöttük, idegenként. Saját maga itthon érzi magát itt, így minden szava természetesen jön, de hát beszélni, ha egyszer belelendül, mindig is szeretetett és tudott. A tündéreket eleve körüllengi valami tudományos értelemben vett mágia nélküli varázslat és báj, szerinte legalábbis képesek hamar otthonossá varázsolni egy házat, és természetesen mozogni benne, Madyt kedves és talpraesett lánynak ismerte meg, Intath pedig úgy tűnik, bárkivel képes könnyedén és szellemesen csevegni, szinte bármiről. Csodálja is kicsit jobban belegondolva, hogy élete jelentős részét hajókon, vagy laborjában, piócák között töltötte báltermek és nemesek szalonjai helyett, amely helyeken a mai vacsora alapján igazán elemében lehetetett volna, de hát éppen ezért, vagy inkább ezért is érdekes egyéniség a számára.
Bárhogy is, ő a férfi a háznál, talán az feszélyezheti az ifjú mágust, hogy belőle indul ki és azt hiszi, hogy mint másik férfitól, tőle is azt várja el bárki, hogy úgy bánjon a szavakkal, mint Int.
Az is lehet persze, hogy félreérti az egészet, végtére is, biztos korábban is volt már, hogy emberismerete cserbenhagyta végül, vagy egyszerűen csak rosszul elemzett egy helyzetet, amikor azt hitte, hogy már mindent mérlegelt és megértett.*
- Ha bármi hiányzik onnan, vagy tehetek valamit érted, szólj csak nyugodtad! *ajánlja fel, miközben Thrissaya is megjön, mivel pedig nagyon örül neki mosolya még szélesebb lesz. Látszik a lányon hogy jót tett neki a fürdő, haja is éppen olyan, mint amilyen fényesnek és ragyogónak gyerekkorában képzelte a tündérek haját, mielőtt még az élőben találkozott volna akár csak egyel is, egyelőre azonban főleg Intath az, aki lefoglalja. Neki valahogy ehhez is jó érzéke van.*
- Köszönöm, kedves vagy! *mondja még mindig mosolyogva, úgy, hogy jó eséllyel látszik rajta, hogy mennyire örömmel tölti el az az apró bók is, hogy bájos, amikor pedig az elf a copfjával kezd játszani, annyira nem zavarja, hogy még el is neveti magát. Van, akitől rossz néven venne ilyesmit, de Intath természetesen nem tartozik ezek közé az élőlények közé. Még az sem feszélyezi, hogy az apró közjáték mások előtt játszódik le, vannak szerinte olyan viszonyban most már egymással, hogy kicsit se érezze kényelmetlenül magát emiatt, és azt sem bánja, ha mások is látják, hogy bizalmas közöttük a viszony.*
- Csodálom, hogy nem szereted a macskákat, amikor kicsit olyan van, mint egy játékos macska. *teszi még hozzá, és éppen csak azért nem képzeli el Intet nagy fehér kandúrként, csak majdnem, mert a macska szerinte eleve nőies állat, a fehér macskákra pedig annak ellenére is képes úgy gondolni, mintha mind lányok lennének, hogy pontosan tudja, hogy ez nem így van.*
- Amúgy a ruha miatt van. Anya szerint túl fiús, ezért csináltam copfokat, hogy valamennyire ellensúlyozzam ezt velük. Tény, hogy a Naitól kapott ruhák szebbek, de én ezeket is szeretem, régen is voltak már rajtam, és jobb is úgy sütögetni szerintem, hogy nem kell nagyon vigyázni arra amiben éppen vagy. Meg ez csak melegebb is így este.
*Más kérdés, hogy bár Nairada ruhái valóban szépek, és ha nem is kihívók a szó hagyományos értelmében, azért egy nemes kisasszony illedelmes és szelíd bájával, a maguk óvatos módján, mégiscsak azok. Ugyanakkor, ami nőies alakjában, azt a fiúsnak titulált nadrág és ing most valahogy sokkal jobban kidomborítja, mint ezek a ruhák.
Meglehet persze, hogy copfjai miatt viszont sokkal kislányosabbnak látszik, mint egyébként, így ez éppen ellensúlyozza mindezt. Egyébként is, lehet, hogy nem is csak a copfok teszik, hogy kicsit most máshogy néz ki mint máskor.
A szomorúság és a túl sok gondolkodás talán kissé koravénné teszi az arcot, ehhez képest ma a Vielért való aggódást leszámítva tulajdonképpen végig jól szórakozott, és még jobban érezte magát; élvezte a tanulást, a főzést, Int vizsgálatát, az édesanyjával töltött időt és a ház körüli munkát, a főzést, és persze a vacsorát is. Régen volt ennyire vidám napja, és bár nincsen tükre, de gyanítja, hogy a szája sarkában bujkáló mosoly kicsit fiatalítja, még magához képest is.*
- Nagyon fura lenne nélkülük szalonnát sütni. *mondja aztán, amikor Intath köszön nekik, majd megjegyzi neki, hogy régen látta a nyuszijait. Ösztönös mozdulattal megint meg is simogatja mindkét puha kis plüss fejet.* Amióta velem vannak, ott voltak az összes sütögetésnél szerintem, rossz érzés lenne most nélkülük, és nagyon furcsa. *teszi hozzá. Nem gondol bele abba, hogy ki mennyire tartja furának, hogy plüssnyulak társaságában szokott szalonnát sütni, gyanítja, hogy Int és a tündérlány megértik, inkább Adoaver a kérdés, de nem hinné, hogy ő is különösebben fennakadna ezen.
Közben azért szaporán bólogat Thrissaya felajánlására is, nem csak intathra figyel.*
- Köszönöm, annak örülnék, ha megpucolnád és kettévágnád a hagymákat. Úgy szerintem pont jó lesz nyársra. *mondja, és keres a lánynak a szekrényben egy reményei szerint kézre álló kis kést, vágódeszkából viszont nincsen csak egy méret, ami neki éppen jó, de nem hiszi, hogy a tündérlánynak komolyabb gondot okozna használni, mert azért nem hatalmas, és még csak nem is nehéz.*
- A héjában sült krumpli jó ötlet, nekem eszembe sem jutott, csak aztán nehogy túlságosan teleegyük magunkat. *gondolkodik hangosan ezek után, miközben ő maga a szalonnákat kezdi el szeletelni, reményei szerint éppen szép, ideális hosszúságú és vastagságú szeletekre, amelyek gyorsan fognak sülni, de azért mégsem túlságosan gyorsan. Végtére is a szalonnasütés lényege szerinte mégiscsak elsősorban az, hogy együtt legyenek, beszélgessenek, tűz mellett ülve és az éjszaka csillagjaiban gyönyörködve, és persze, hogy melegedjenek is a festői lángok mellett.*
- Arra gondoltam, hogy fogok egy szép nagy tálcát, és rápakolok mindent, hagymát, szalonnát és kenyeret, aztán majd kint szépen mindenki megcsinálja a maga nyársát. *közli "haditervét" és elő is keresi a legnagyobb fatálcát a szekrényből, amit csak talál.*
- Én kiviszem a tálcát, ti pedig hozhatnátok a tűzifát. *néz az ifjú emberre és az elfre mindezek után.* Épp ma tanultam olyan varázslatot, hogy nagyon hamar szép tüzet fogok tudni csinálni vele.*közli lelkesen, ezúttal nem aggódva azért, hogy mi lesz, ha nem sikerül létrehoznia az általa kívánt varázslatot.*
//Konyha//
*Úgy tűnik, hogy sikerült egy kissé szórakozottá készülődnie magát, mert a hozzávalók és nyársak összeszedegetése közben már csak akkor veszi észre, hogy Adoaver időközben visszatért a konyhába, amikor már Intath is ott van és beszélni kezd hozzá.
Ugyan nem von le ebből túlságosan messzemenő következtetéseket, mint például, hogy hasonló figyelmetlenség akár még veszélyes is lehet máskor, de azért hajlamos lenne arra, hogy megtegye. A mai nap azonban egyáltalán nem átlagos, így most felmenti magát és nem dramatizálja túl saját enyhe szórakozottságát.
Mégis itthon van ligetben, biztonságban és barátok között. Itt és most senkit nem fognak mellőle elrabolni és nem is keveredhet semmilyen más bajba, a legrosszabb ami történet, amit most hirtelen el tud képzelni, hogy elesik egy tálcával, vagy, hogy holnap túlsózza a levest.*
- Remélem kellemes volt a fürdő és a szoba is tetszik. *mondja barátságos mosollyal Adoavernek. Továbbra is szeretne a fiú kedvében járni, mert kicsit még mindig sajnálja, hogy olyan jól sikerült korábbi ugratása Árnyékkal, szeretné is, ha maradna, már csak azért is, hogy tanulhassanak egymástól, közben viszont úgy érzi, hogy talán ő az, akinek a legkevésbé sikerült eddig feloldódnia a társaságban.
Az is igaz mondjuk, hogy nem lehet könnyű neki közöttük, idegenként. Saját maga itthon érzi magát itt, így minden szava természetesen jön, de hát beszélni, ha egyszer belelendül, mindig is szeretetett és tudott. A tündéreket eleve körüllengi valami tudományos értelemben vett mágia nélküli varázslat és báj, szerinte legalábbis képesek hamar otthonossá varázsolni egy házat, és természetesen mozogni benne, Madyt kedves és talpraesett lánynak ismerte meg, Intath pedig úgy tűnik, bárkivel képes könnyedén és szellemesen csevegni, szinte bármiről. Csodálja is kicsit jobban belegondolva, hogy élete jelentős részét hajókon, vagy laborjában, piócák között töltötte báltermek és nemesek szalonjai helyett, amely helyeken a mai vacsora alapján igazán elemében lehetetett volna, de hát éppen ezért, vagy inkább ezért is érdekes egyéniség a számára.
Bárhogy is, ő a férfi a háznál, talán az feszélyezheti az ifjú mágust, hogy belőle indul ki és azt hiszi, hogy mint másik férfitól, tőle is azt várja el bárki, hogy úgy bánjon a szavakkal, mint Int.
Az is lehet persze, hogy félreérti az egészet, végtére is, biztos korábban is volt már, hogy emberismerete cserbenhagyta végül, vagy egyszerűen csak rosszul elemzett egy helyzetet, amikor azt hitte, hogy már mindent mérlegelt és megértett.*
- Ha bármi hiányzik onnan, vagy tehetek valamit érted, szólj csak nyugodtad! *ajánlja fel, miközben Thrissaya is megjön, mivel pedig nagyon örül neki mosolya még szélesebb lesz. Látszik a lányon hogy jót tett neki a fürdő, haja is éppen olyan, mint amilyen fényesnek és ragyogónak gyerekkorában képzelte a tündérek haját, mielőtt még az élőben találkozott volna akár csak egyel is, egyelőre azonban főleg Intath az, aki lefoglalja. Neki valahogy ehhez is jó érzéke van.*
- Köszönöm, kedves vagy! *mondja még mindig mosolyogva, úgy, hogy jó eséllyel látszik rajta, hogy mennyire örömmel tölti el az az apró bók is, hogy bájos, amikor pedig az elf a copfjával kezd játszani, annyira nem zavarja, hogy még el is neveti magát. Van, akitől rossz néven venne ilyesmit, de Intath természetesen nem tartozik ezek közé az élőlények közé. Még az sem feszélyezi, hogy az apró közjáték mások előtt játszódik le, vannak szerinte olyan viszonyban most már egymással, hogy kicsit se érezze kényelmetlenül magát emiatt, és azt sem bánja, ha mások is látják, hogy bizalmas közöttük a viszony.*
- Csodálom, hogy nem szereted a macskákat, amikor kicsit olyan van, mint egy játékos macska. *teszi még hozzá, és éppen csak azért nem képzeli el Intet nagy fehér kandúrként, csak majdnem, mert a macska szerinte eleve nőies állat, a fehér macskákra pedig annak ellenére is képes úgy gondolni, mintha mind lányok lennének, hogy pontosan tudja, hogy ez nem így van.*
- Amúgy a ruha miatt van. Anya szerint túl fiús, ezért csináltam copfokat, hogy valamennyire ellensúlyozzam ezt velük. Tény, hogy a Naitól kapott ruhák szebbek, de én ezeket is szeretem, régen is voltak már rajtam, és jobb is úgy sütögetni szerintem, hogy nem kell nagyon vigyázni arra amiben éppen vagy. Meg ez csak melegebb is így este.
*Más kérdés, hogy bár Nairada ruhái valóban szépek, és ha nem is kihívók a szó hagyományos értelmében, azért egy nemes kisasszony illedelmes és szelíd bájával, a maguk óvatos módján, mégiscsak azok. Ugyanakkor, ami nőies alakjában, azt a fiúsnak titulált nadrág és ing most valahogy sokkal jobban kidomborítja, mint ezek a ruhák.
Meglehet persze, hogy copfjai miatt viszont sokkal kislányosabbnak látszik, mint egyébként, így ez éppen ellensúlyozza mindezt. Egyébként is, lehet, hogy nem is csak a copfok teszik, hogy kicsit most máshogy néz ki mint máskor.
A szomorúság és a túl sok gondolkodás talán kissé koravénné teszi az arcot, ehhez képest ma a Vielért való aggódást leszámítva tulajdonképpen végig jól szórakozott, és még jobban érezte magát; élvezte a tanulást, a főzést, Int vizsgálatát, az édesanyjával töltött időt és a ház körüli munkát, a főzést, és persze a vacsorát is. Régen volt ennyire vidám napja, és bár nincsen tükre, de gyanítja, hogy a szája sarkában bujkáló mosoly kicsit fiatalítja, még magához képest is.*
- Nagyon fura lenne nélkülük szalonnát sütni. *mondja aztán, amikor Intath köszön nekik, majd megjegyzi neki, hogy régen látta a nyuszijait. Ösztönös mozdulattal megint meg is simogatja mindkét puha kis plüss fejet.* Amióta velem vannak, ott voltak az összes sütögetésnél szerintem, rossz érzés lenne most nélkülük, és nagyon furcsa. *teszi hozzá. Nem gondol bele abba, hogy ki mennyire tartja furának, hogy plüssnyulak társaságában szokott szalonnát sütni, gyanítja, hogy Int és a tündérlány megértik, inkább Adoaver a kérdés, de nem hinné, hogy ő is különösebben fennakadna ezen.
Közben azért szaporán bólogat Thrissaya felajánlására is, nem csak intathra figyel.*
- Köszönöm, annak örülnék, ha megpucolnád és kettévágnád a hagymákat. Úgy szerintem pont jó lesz nyársra. *mondja, és keres a lánynak a szekrényben egy reményei szerint kézre álló kis kést, vágódeszkából viszont nincsen csak egy méret, ami neki éppen jó, de nem hiszi, hogy a tündérlánynak komolyabb gondot okozna használni, mert azért nem hatalmas, és még csak nem is nehéz.*
- A héjában sült krumpli jó ötlet, nekem eszembe sem jutott, csak aztán nehogy túlságosan teleegyük magunkat. *gondolkodik hangosan ezek után, miközben ő maga a szalonnákat kezdi el szeletelni, reményei szerint éppen szép, ideális hosszúságú és vastagságú szeletekre, amelyek gyorsan fognak sülni, de azért mégsem túlságosan gyorsan. Végtére is a szalonnasütés lényege szerinte mégiscsak elsősorban az, hogy együtt legyenek, beszélgessenek, tűz mellett ülve és az éjszaka csillagjaiban gyönyörködve, és persze, hogy melegedjenek is a festői lángok mellett.*
- Arra gondoltam, hogy fogok egy szép nagy tálcát, és rápakolok mindent, hagymát, szalonnát és kenyeret, aztán majd kint szépen mindenki megcsinálja a maga nyársát. *közli "haditervét" és elő is keresi a legnagyobb fatálcát a szekrényből, amit csak talál.*
- Én kiviszem a tálcát, ti pedig hozhatnátok a tűzifát. *néz az ifjú emberre és az elfre mindezek után.* Épp ma tanultam olyan varázslatot, hogy nagyon hamar szép tüzet fogok tudni csinálni vele.*közli lelkesen, ezúttal nem aggódva azért, hogy mi lesz, ha nem sikerül létrehoznia az általa kívánt varázslatot.*
1073. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-03-11 18:32:22
Üzenet elküldve: 2022-03-11 18:32:22
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Vidéki kúria - Konyhában//
*Lehet mégis csak sikerült elpillednie a kandalló finom meleg tüze mellett. Mire észbe kap, haja már csaknem teljesen száraz. Törülközőjével vissza is szalad szobájába, hogy eltegye azt száradni. Majd vissza, immár a konyhában bukkan fel. Nagyjából mint akit kicseréltek. Haja is sokkal fényesebb most, hogy hajat mosott. Kulturáltabb a kinézete, szerinte legalábbis, hiszen nem koszos. Sötétzöld nadrágot visel most már, barna cipővel, s lila inggel, valamint a barna indákkal díszes zöld kabátját. A konyhában serénykedő Lunira vigyorog és beáll mellé, hogy segítsen.*
- Én már hamarabb készen voltam, csak a kandalló mellett száradoztam.
*Felel meg Intath felé, mert hallotta, hogy mit mondott a másiknak. *
- Mit segítsek? Pucoljak hagymát? Esetleg krumplit? Azt süthetjük a héjában is, a tűz mellé pakolva.
*Lehet mégis csak sikerült elpillednie a kandalló finom meleg tüze mellett. Mire észbe kap, haja már csaknem teljesen száraz. Törülközőjével vissza is szalad szobájába, hogy eltegye azt száradni. Majd vissza, immár a konyhában bukkan fel. Nagyjából mint akit kicseréltek. Haja is sokkal fényesebb most, hogy hajat mosott. Kulturáltabb a kinézete, szerinte legalábbis, hiszen nem koszos. Sötétzöld nadrágot visel most már, barna cipővel, s lila inggel, valamint a barna indákkal díszes zöld kabátját. A konyhában serénykedő Lunira vigyorog és beáll mellé, hogy segítsen.*
- Én már hamarabb készen voltam, csak a kandalló mellett száradoztam.
*Felel meg Intath felé, mert hallotta, hogy mit mondott a másiknak. *
- Mit segítsek? Pucoljak hagymát? Esetleg krumplit? Azt süthetjük a héjában is, a tűz mellé pakolva.
1072. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-03-06 21:23:35
Üzenet elküldve: 2022-03-06 21:23:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Vidéki kúria//
//Intath - Mady//
*Int igazán remek a hízelgésben. Főleg ha pénzt kereshet ezzel. Ha pedig, azt is tudná, hogy a Sellőház vezetőjével beszél akkor főleg hízelegne. Azoknál a lányoknál akik ügyesen tudják széttenni a lábuk azok sokkal veszélyesebbek akik a többiekét is szét tudják hisz az komoly hatalom. Hogy komolyabb-e mint a mágia az azon kevés dolog közé tartozik amit a doki se tud. Viszont nem derül ki kivel is beszél így ez a kérdés fel se merül. A lányok számán a férfi is elgondolkozik.*
~Háromszáz vagy hatszáz arany. Mindenképp jól hangzik. Arról nem is beszélve, hogy a nevem is villogtathatom.~
*Ő is igencsak valószínűnek tartja, hogy jó üzletet tudna kötni ha egyszer oda tudna kerülni. Papír éppen akad, hogy legyen mire feljegyezni az alkímiai kísérleteinek az eredményét így meg tudja kapni a lány teljes nevét. Majd egy szép vagyont is tud kapni amiből nem sok haszna származik egyelőre, de sikerült egy értékes kapcsolatot szereznie. Így a felé nyújtott kézre lehel is egy finom csókot miközben tekintetét a másikéba fúrja.*
-Én örvendtem a találkozásnak Maydeline kisasszony. Jó pihenést kívánok és ha reggel nem találkoznánk akkor gondtalan utazást. Igazán kár lenne kegyedért.
*Majd felkíséri a lépcsőn és miután a szobájában eltette az aranyat útját a konyha felé veszi.*
//Konyha//
*Jó hangulatban, ritmusos léptekkel lép a konyhába ahol úgy néz ki Luninari és a gizda fickó már ott várják.*
-Nocsak! A tündérkisasszony még a fürdőben van? A lányokat illik előre engedni.
*Okítja kedves hangon a férfit miközben a félvér mellé sétál és elkezd annak egyik copfjával játszani.*
-Bájos lett.
*Mosolyog a lányra. Nem hiszi, hogy látta még ebben a ruhában. Ilyen hajjal még biztos nem. Mikor a nyuszikat észreveszi ők is kapnak egy mosolyt.*
-Sziasztok. Őket is rég láttam már.
*Nehéz elfelejteni ahogy magához szorította őket az elveszett tekintetű magába zuhant félvér a lángoló városban. Olyan aranyos volt.*
//Intath - Mady//
*Int igazán remek a hízelgésben. Főleg ha pénzt kereshet ezzel. Ha pedig, azt is tudná, hogy a Sellőház vezetőjével beszél akkor főleg hízelegne. Azoknál a lányoknál akik ügyesen tudják széttenni a lábuk azok sokkal veszélyesebbek akik a többiekét is szét tudják hisz az komoly hatalom. Hogy komolyabb-e mint a mágia az azon kevés dolog közé tartozik amit a doki se tud. Viszont nem derül ki kivel is beszél így ez a kérdés fel se merül. A lányok számán a férfi is elgondolkozik.*
~Háromszáz vagy hatszáz arany. Mindenképp jól hangzik. Arról nem is beszélve, hogy a nevem is villogtathatom.~
*Ő is igencsak valószínűnek tartja, hogy jó üzletet tudna kötni ha egyszer oda tudna kerülni. Papír éppen akad, hogy legyen mire feljegyezni az alkímiai kísérleteinek az eredményét így meg tudja kapni a lány teljes nevét. Majd egy szép vagyont is tud kapni amiből nem sok haszna származik egyelőre, de sikerült egy értékes kapcsolatot szereznie. Így a felé nyújtott kézre lehel is egy finom csókot miközben tekintetét a másikéba fúrja.*
-Én örvendtem a találkozásnak Maydeline kisasszony. Jó pihenést kívánok és ha reggel nem találkoznánk akkor gondtalan utazást. Igazán kár lenne kegyedért.
*Majd felkíséri a lépcsőn és miután a szobájában eltette az aranyat útját a konyha felé veszi.*
//Konyha//
*Jó hangulatban, ritmusos léptekkel lép a konyhába ahol úgy néz ki Luninari és a gizda fickó már ott várják.*
-Nocsak! A tündérkisasszony még a fürdőben van? A lányokat illik előre engedni.
*Okítja kedves hangon a férfit miközben a félvér mellé sétál és elkezd annak egyik copfjával játszani.*
-Bájos lett.
*Mosolyog a lányra. Nem hiszi, hogy látta még ebben a ruhában. Ilyen hajjal még biztos nem. Mikor a nyuszikat észreveszi ők is kapnak egy mosolyt.*
-Sziasztok. Őket is rég láttam már.
*Nehéz elfelejteni ahogy magához szorította őket az elveszett tekintetű magába zuhant félvér a lángoló városban. Olyan aranyos volt.*
1071. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-03-06 19:27:31
Üzenet elküldve: 2022-03-06 19:27:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Vidéki kúria//
//Intath - Mady//
//Távozás//
-Milyen hízelgő. Sajnos még nem sikerült bonyolultabb igéket elsajátítani, de bizonyára ezzel a fantasztikus itallal közelebb tudok kerülni hozzájuk. *Mondja kedves mosollyal a szája szélén. A gyengébb sárga italra csak megrázza a fejét, majd ezt követi az igazán érdekes téma. A férfi láthatja ahogy az ajánlat elhangzása után mintha elgondolkodna. Egy mozgulatlan pontra mered közben néha ajtai mozognak, ujjai kíséretében. Talán számol. Mint a Sellőház vezetője egyértelmű, hogy az anyagi dolgok irányába tereli a beszélgetést. ~Nem hiszem el hogy nem tudom pontosan hány sellőnk van! Milyen vezető lennék? De mindig jönnek és mennek, olyan nehéz fejben tartani. Azt hiszem...Astr...meg ott van...és..meg ő is, igen...~*
-Úgy hiszem a számuk huszonöt és harminc között van. Bizonyára meg tudunk majd állapodni, csak jöjjön nyugodtan. Keressen a pultnál engem és megbeszéljük a részleteket. *A szemével papír és íróeszköz után kutat, ha megtalálja le is jegyzi a teljes nevét. Az ital és az arany cseréje is rendre lezajlik, így nincsen más hátra, mint hogy nyugovóra térjen.*
-Kedves Intath! Öröm volt megismerni, további kellemes szórakozást kívánok az este többi részére.*Nyújtja a kezét kézfogásra vagy csókra, majd ezt követően viszi az újonnan szerzett csodaszerét és visszavonul a szobájába. Megágyaz, majd szellőztet még egyet, hogy a friss éjszakai levegő átjárhassa a szobát. Reggel korán ébred, majd halk léptekkel elhagyja a házat, hogy a lovát felszerelve nekiindulhasson az útnak, ami még hátra van. Reményei szerint ezzel a reggeli motoszkálásával nem kelt fel senkit.*
//Intath - Mady//
//Távozás//
-Milyen hízelgő. Sajnos még nem sikerült bonyolultabb igéket elsajátítani, de bizonyára ezzel a fantasztikus itallal közelebb tudok kerülni hozzájuk. *Mondja kedves mosollyal a szája szélén. A gyengébb sárga italra csak megrázza a fejét, majd ezt követi az igazán érdekes téma. A férfi láthatja ahogy az ajánlat elhangzása után mintha elgondolkodna. Egy mozgulatlan pontra mered közben néha ajtai mozognak, ujjai kíséretében. Talán számol. Mint a Sellőház vezetője egyértelmű, hogy az anyagi dolgok irányába tereli a beszélgetést. ~Nem hiszem el hogy nem tudom pontosan hány sellőnk van! Milyen vezető lennék? De mindig jönnek és mennek, olyan nehéz fejben tartani. Azt hiszem...Astr...meg ott van...és..meg ő is, igen...~*
-Úgy hiszem a számuk huszonöt és harminc között van. Bizonyára meg tudunk majd állapodni, csak jöjjön nyugodtan. Keressen a pultnál engem és megbeszéljük a részleteket. *A szemével papír és íróeszköz után kutat, ha megtalálja le is jegyzi a teljes nevét. Az ital és az arany cseréje is rendre lezajlik, így nincsen más hátra, mint hogy nyugovóra térjen.*
-Kedves Intath! Öröm volt megismerni, további kellemes szórakozást kívánok az este többi részére.*Nyújtja a kezét kézfogásra vagy csókra, majd ezt követően viszi az újonnan szerzett csodaszerét és visszavonul a szobájába. Megágyaz, majd szellőztet még egyet, hogy a friss éjszakai levegő átjárhassa a szobát. Reggel korán ébred, majd halk léptekkel elhagyja a házat, hogy a lovát felszerelve nekiindulhasson az útnak, ami még hátra van. Reményei szerint ezzel a reggeli motoszkálásával nem kelt fel senkit.*
1070. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-03-06 17:22:01
Üzenet elküldve: 2022-03-06 17:22:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Vidéki kúria//
//Intath - Mady//
*Beljebb hívja a lányt majd részletesen elkezdi magyarázni mire jók az adott fiolák. Nem sok, de cserébe sokféle van nála. A lányon pedig, azt látja, hogy el is érte a tervezett hatást a sok beszédével. Büszkeségének ez is jót tesz. Az egyéb leírásoknál a tengerkék látszólag felkelti a másik figyelmét.*
-Egy önhöz mérhető mágusmester nem tudom, hogy hány gyengébb vagy közepes erejű varázslatra képes. Viszont szabadjon megjegyeznem, hogy jobb előre felkészülni. A toronyba vezető út se túl biztonságos.
*Próbálja rábeszélni a másikat. A kérdésre elővesz egy halványabb sárgás folyadékkal teli fiolát.*
-Ez a leggyengébb ügyességet javító ital. Hetvenöt arany.
*Mivel azokat a piacról vette és nem az egykori szegénynegyedi kapcsolatai által szerezte így csak egy kicsit drágábban tudja adni. Mikor a másik üzletre került a sor akkor bár igyekszik minél szebben felvezetni látszik a nőn, hogy a feltételezéssel sikerült kicsit megsértenie. A szavaiból is, azt veszi le a férfi. A kérdésen elgondolkozik.*
-Attól függ hányan is vannak ott. Általában harminc aranyat kérnék személyenként, de ebben az esetben lévén jó cél érdekében történik lehetne húsz vagy ha nagyon sokan vannak akkor tíz arany minden vizsgálatért. Plusz ha költségek merülnek fel akkor az, de a vizsgálatnál ilyesmi nem szokott lenni, csak ha valami gondot veszek észre.
*Igyekszik minél diplomatikusabb hangnemet megütni és jobban fogalmazni az ajánlatát. Úgy néz ki igény volna rá ami jól hangzik. Végül 1 db Ciánkék varázsital is elkel amit át is ad Maydeleine Rhywayers-nek.
*
-Használd egészséggel. Ha szükséged van másikra akkor a jövőben is felkereshetsz nyugodtan.
//Intath - Mady//
*Beljebb hívja a lányt majd részletesen elkezdi magyarázni mire jók az adott fiolák. Nem sok, de cserébe sokféle van nála. A lányon pedig, azt látja, hogy el is érte a tervezett hatást a sok beszédével. Büszkeségének ez is jót tesz. Az egyéb leírásoknál a tengerkék látszólag felkelti a másik figyelmét.*
-Egy önhöz mérhető mágusmester nem tudom, hogy hány gyengébb vagy közepes erejű varázslatra képes. Viszont szabadjon megjegyeznem, hogy jobb előre felkészülni. A toronyba vezető út se túl biztonságos.
*Próbálja rábeszélni a másikat. A kérdésre elővesz egy halványabb sárgás folyadékkal teli fiolát.*
-Ez a leggyengébb ügyességet javító ital. Hetvenöt arany.
*Mivel azokat a piacról vette és nem az egykori szegénynegyedi kapcsolatai által szerezte így csak egy kicsit drágábban tudja adni. Mikor a másik üzletre került a sor akkor bár igyekszik minél szebben felvezetni látszik a nőn, hogy a feltételezéssel sikerült kicsit megsértenie. A szavaiból is, azt veszi le a férfi. A kérdésen elgondolkozik.*
-Attól függ hányan is vannak ott. Általában harminc aranyat kérnék személyenként, de ebben az esetben lévén jó cél érdekében történik lehetne húsz vagy ha nagyon sokan vannak akkor tíz arany minden vizsgálatért. Plusz ha költségek merülnek fel akkor az, de a vizsgálatnál ilyesmi nem szokott lenni, csak ha valami gondot veszek észre.
*Igyekszik minél diplomatikusabb hangnemet megütni és jobban fogalmazni az ajánlatát. Úgy néz ki igény volna rá ami jól hangzik. Végül 1 db Ciánkék varázsital is elkel amit át is ad Maydeleine Rhywayers-nek.
*-Használd egészséggel. Ha szükséged van másikra akkor a jövőben is felkereshetsz nyugodtan.
1069. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-03-06 16:31:47
Üzenet elküldve: 2022-03-06 16:31:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Vidéki kúria//
//Intath - Mady//
*Követi a magas, szőke elfet, egészen a laborig, ami csak most lesz számára világos, a pincében van. A kis ablakon beszűrődő halovány fény derengésében néhány dolgot ki tud venni, valóban nem valami bizalomgerjesztőek, ám valószínű, egy orvosnál ezek normálisak. Mikor megtorpan az ajtóban az elf mindjárt szól neki, hogy bizony az árut meg is tekinthetné, bár mostanra már kialakult benne annyi bizalom Luni meg az elf természete miatt, hogy akár sötétben is kifizetné a fioláért az aranyakat, még akkor is ha nem tudja mi van a fiolában, míg az fényt nem ér. Aztán ő még azután se. Mikor közelebb lép a férfi mindjárt elkezdi ismertetni az italokat, ezt pedig próbálja minél jobban megjegyezni. Azt már tapasztalatból tudja, hogy a világosnék élénkíti az elméjét, pont ezért is szeretett volna belőle, még a torony előtt szerezni. Ahogy fokozatosan jönnek az erősebbnél erősebb italok csak tátott szájjal figyel, mikor pedig a ciánhoz elérnek, már bizonyos benne, az kell neki, nem fogja sajnálni érte az aranyat.*
-Tehát a mágikus hatalom is véges. Még nem igazán próbáltam meg kimeríteni, de logikusan hangzik, olyan, mintha elfáradna az ember. *Közben figyelemmel kíséri a többi bemutatott italfajtát is, mert bizony van is nála egy- egy gyengébb ital, a fehéret és a lilát ismeri is, bár erősebbet még nem igazán látott belőlük, sőt a zöldhöz is volt már szerencséje.*
-Néhány alapital fajtát ismerek és van is nálam, de mindig a kék fogy ki leghamarabb. Esetleg nincs olyan amitől ügyesebb is leszek? *Kérdi kicsit szégyenlősen, mert annyi minden van amit szeretne megtanulni, de a lanthoz és a kézimunkákhoz is olyan ügyetlen. Aztán elkezdi a férfi a másik ügyet is elővezetni. Mikor a lányok egészségügyi állapota kerül terítékre, látszik rajta némi rosszallás, de pont, ahogy a férfi is mondja, nem járt ott, hogy ezt leellenőrizze.*
-Kedves, nem tudok róla, hogy a lányoknak bármilyen egészségügyi problémája lenne, bár mostanában már nem ezzel foglalkozom. Talán egy ellenőrzés nem ártana, meg ha esetleg egy ilyen neves orvos adná a kézjegyét, az nem ártana. Milyen névleges összegre gondolt? *Mert ha eggyel több dokumentumuk van, amit tudnak mutogatni a nemeseknek, az még használhat is. Közben azért dönt az iméntiekkel kapcsolatosan is.*
-A ciánkék italt mindenképpen elvinném. * Számolja is le Intath Aldeis asztalára a 300 aranyat.*
//Intath - Mady//
*Követi a magas, szőke elfet, egészen a laborig, ami csak most lesz számára világos, a pincében van. A kis ablakon beszűrődő halovány fény derengésében néhány dolgot ki tud venni, valóban nem valami bizalomgerjesztőek, ám valószínű, egy orvosnál ezek normálisak. Mikor megtorpan az ajtóban az elf mindjárt szól neki, hogy bizony az árut meg is tekinthetné, bár mostanra már kialakult benne annyi bizalom Luni meg az elf természete miatt, hogy akár sötétben is kifizetné a fioláért az aranyakat, még akkor is ha nem tudja mi van a fiolában, míg az fényt nem ér. Aztán ő még azután se. Mikor közelebb lép a férfi mindjárt elkezdi ismertetni az italokat, ezt pedig próbálja minél jobban megjegyezni. Azt már tapasztalatból tudja, hogy a világosnék élénkíti az elméjét, pont ezért is szeretett volna belőle, még a torony előtt szerezni. Ahogy fokozatosan jönnek az erősebbnél erősebb italok csak tátott szájjal figyel, mikor pedig a ciánhoz elérnek, már bizonyos benne, az kell neki, nem fogja sajnálni érte az aranyat.*
-Tehát a mágikus hatalom is véges. Még nem igazán próbáltam meg kimeríteni, de logikusan hangzik, olyan, mintha elfáradna az ember. *Közben figyelemmel kíséri a többi bemutatott italfajtát is, mert bizony van is nála egy- egy gyengébb ital, a fehéret és a lilát ismeri is, bár erősebbet még nem igazán látott belőlük, sőt a zöldhöz is volt már szerencséje.*
-Néhány alapital fajtát ismerek és van is nálam, de mindig a kék fogy ki leghamarabb. Esetleg nincs olyan amitől ügyesebb is leszek? *Kérdi kicsit szégyenlősen, mert annyi minden van amit szeretne megtanulni, de a lanthoz és a kézimunkákhoz is olyan ügyetlen. Aztán elkezdi a férfi a másik ügyet is elővezetni. Mikor a lányok egészségügyi állapota kerül terítékre, látszik rajta némi rosszallás, de pont, ahogy a férfi is mondja, nem járt ott, hogy ezt leellenőrizze.*
-Kedves, nem tudok róla, hogy a lányoknak bármilyen egészségügyi problémája lenne, bár mostanában már nem ezzel foglalkozom. Talán egy ellenőrzés nem ártana, meg ha esetleg egy ilyen neves orvos adná a kézjegyét, az nem ártana. Milyen névleges összegre gondolt? *Mert ha eggyel több dokumentumuk van, amit tudnak mutogatni a nemeseknek, az még használhat is. Közben azért dönt az iméntiekkel kapcsolatosan is.*
-A ciánkék italt mindenképpen elvinném. * Számolja is le Intath Aldeis asztalára a 300 aranyat.
*
1068. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-03-06 15:36:34
Üzenet elküldve: 2022-03-06 15:36:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Vidéki kúria//
//Intath - Mady//
*A bájos csapat meg a gizda mágus szétszélednek. A doki pedig együtt marad a csinos mágusmesterrel.*
-Erre tessék.*Vezeti is végig a folyosó majd le a laborjába.*A lépcsőn csak óvatosan.
*Nem épp a legvidámabb hely. Főleg most, hogy kezd sötétedni és kizárólag egy kis ablak fénye világítja be. Ha a férfi nem dolgozott volna már viharban dobálódzó helyen is, ami bármelyik pillanatban a koporsójává válhatott volna valószínűleg őt is zavarnák a műtő és labor hangulata. Így viszont nem annyira. Oda is sétál a különböző fiolákat tartalmazó kis tárolójához. Ellentétben azzal amin az orvosi eszközei vannak itt rend van. Persze nem olyan rend, hogy minden úgy volna elrendezve, hogy szép legyen vagy kevés helyet foglaljon. Az a rend, hogy tudja mindenről, hogy hol van és minden kézre áll. Nem csak úgy lerakva ahogy jól esett. Mikor látja, hogy a másik megállt az ajtóban félreérti az okot és kezével beljebb hívogatja.*
-Nem kell félni azok a csúnya dolgok csak a gyógyítandóknak vannak. Kegyed ahogy látom jó bőrben van. Tessék csak megnézni az árut.
*Ha a másik odajön akkor arra, hogy erősebbet is adhat bólint és elkezdi magyarázni mi mire jó. Miközben bemutatja őket az aktuális üvegcsét kiveszi és a fény felé tartja.*
-Kék varázsitalból vannak az alapok és azok erősítése. Ezek az elmét élénkítik fel és növelik tanulás során a befogadható információk mennyiségét. Minél jobbak a használó ilyetén képességei annál kevésbé hatásosak. Vagyis egy jó fejű személynek a gyenge ital kevésbé hasznos. Az alap ez a világoskék. Ilyet a piacon is lehet venni. Ezért kérek harmincöt aranyat. A kofák majd háromszor drágábban adnák. Ennél eggyel jobb ez a sötétkék. Egyszerű elkészíteni, de ehhez már alkimista ismeretség szükséges. Hetven arany. Az azúrkék már komolyabb ismereteket igényel. Bármelyik kezdő nem tudja elkészíteni. Száznegyvenöt arany. Ez pedig kérem a jelenlegi tudásom csúcsa! A színe mint a cián, de biztosíthatom, hogy nem méreg. Egy valódi vagyon és egy csomó munka ennek a kis fiolányinak az elkészítése is. Minőségi változást képes az elfogyasztója elméjében létrehozni. Rá se lehet ismerni olyan gyorssá válhat az észjárása. Amennyiben varázsló ez lehet a legjobb az ön számára. Viszont az ára ehhez méltóan borsos is. Kereken háromszáz arany. Viszont ez a legjobb elme frissítő ital amivel tudok szolgálni. Amennyiben érdekli száz aranyért még ezt is tudom ajánlani. Ez is kék, de az előbbivel ellentétben ez nem az elmét frissíti hanem a mágikus hatalmat képes visszatölteni. Egy pillanat...
*Visszateszi a tengerkék folyadékkal teli fiolát a tárolójába és a polcról levesz egy könyvet, belelapoz párat majd a fényhez tartva elkezdi hunyorogva olvasni majd mikor megtalálja amit keres mondja is a lánynak.*
-Egyszerűbb mágikus folyadék, melynek megivásával gyengébb vagy közepes erejű varázslataink utáni elhasznált energiáinkat pótolhatjuk. Kötelező kelléke minden varázslónak. Nem tudom ez kicsit jobban körbeírta-e a hatását, de erre jó.*Teszi vissza a könyvet a helyére.*Vannak még zöld italaim amik elősegítik a gyógyulást és az erősebbek belőlük az ön kitartását, állóképességét javítják. Ezek itt piacon is vásárolható olcsó italok. Ez minden természetben előforduló mérget hatástalanít, ez kicsit ügyesebbé teszi az elfogyasztóját, ez szebbé, de kegyeden már nem fejtené ki a hatását ahogy ez sem. Pedig ilyen drapp színű italhoz már nem kapni hozzávalókat. Pedig ez nemcsak egy kicsit szebbé, de gyorsabbá is teszi az elfogyasztót. Ezek nem érdekelnék?
*Általában csak a pénzét eszi a hobbija. Most kihasználná, hogy valami vissza is jöjjön belőle. Üzlet után pedig egy másikra térne rá. Óvatosan vezetné fel a dolgot.*
-Egyébkén ne értse félre a szándékaimat és nem is kívánok a személyes dolgaiban vájkálni, de ha jól értettem ön a Sellőházból érkezett. Hogy mi dolga volt ott ahhoz semmi közöm, de a véleményét kikérhetném az...öhm... létesítménnyel kapcsolatban? Tudja elég vegyes híreket hallani róla. Jót vagy rosszat egyaránt. Logikus is hisz a kikötőbe nem megy mindenki leellenőrizni úgyhogy valami misztikum is körbe lengi. Nekem közöm a legtöbbhöz nincs viszont a rosszabbak közt hallani arról, hogy az ottani lányok egészségi vagy higiéniai állapota nem a legjobb. És, mint orvosnak, aki korábban egy nemesi háznál szolgált és akinek olyan neve kezd kialakulni amitől a városőrség rangosabb tisztjei is kezdenek előfordulni nálam, így ez már teremt olyan lehetőséget, hogy mindkét fél számára előnyös üzletet köthessünk. Nem kell rosszra gondolni. Számomra az a fontos, hogy megbizonyosodjak, a népesség egészségét nem kell félteni. A sellőház a kikötőben tevékenykedik a városi ellenőrzésen kívül esve. Én hajlandó lennék egy bizonyos névleges összegért elvégezni a helyi lányokon egy egészségügyi vizsgálatot. A rossz pletykák meg lehetnek döntve, hogy nem fertőznek, nekik ha van hátfájástól-hajhullásig bármilyen panaszuk, egy orvosnak elmondhatják és én kezelem is őket. Majd a nevemmel ellátott papírt is adnék a létesítménynek mellyel igazolhatják, hogy én, az összes címemmel biztosítom az odalátogatókat, hogy a lányok egészsége ekkor fel lett mérve és nem találtam semmi problémát. Ez az ötletem támadt. Mit gondol volna rá igény vagy a Sellőház egyáltalán érdemes hely arra, hogy a nevemet merjem adni érte?
*Néz őszinte érdeklődéssel a mágusmesterre. Most először fejtette ki valakinek ezt az ötletét és kíváncsi a lány mit gondol.*
//Intath - Mady//
*A bájos csapat meg a gizda mágus szétszélednek. A doki pedig együtt marad a csinos mágusmesterrel.*
-Erre tessék.*Vezeti is végig a folyosó majd le a laborjába.*A lépcsőn csak óvatosan.
*Nem épp a legvidámabb hely. Főleg most, hogy kezd sötétedni és kizárólag egy kis ablak fénye világítja be. Ha a férfi nem dolgozott volna már viharban dobálódzó helyen is, ami bármelyik pillanatban a koporsójává válhatott volna valószínűleg őt is zavarnák a műtő és labor hangulata. Így viszont nem annyira. Oda is sétál a különböző fiolákat tartalmazó kis tárolójához. Ellentétben azzal amin az orvosi eszközei vannak itt rend van. Persze nem olyan rend, hogy minden úgy volna elrendezve, hogy szép legyen vagy kevés helyet foglaljon. Az a rend, hogy tudja mindenről, hogy hol van és minden kézre áll. Nem csak úgy lerakva ahogy jól esett. Mikor látja, hogy a másik megállt az ajtóban félreérti az okot és kezével beljebb hívogatja.*
-Nem kell félni azok a csúnya dolgok csak a gyógyítandóknak vannak. Kegyed ahogy látom jó bőrben van. Tessék csak megnézni az árut.
*Ha a másik odajön akkor arra, hogy erősebbet is adhat bólint és elkezdi magyarázni mi mire jó. Miközben bemutatja őket az aktuális üvegcsét kiveszi és a fény felé tartja.*
-Kék varázsitalból vannak az alapok és azok erősítése. Ezek az elmét élénkítik fel és növelik tanulás során a befogadható információk mennyiségét. Minél jobbak a használó ilyetén képességei annál kevésbé hatásosak. Vagyis egy jó fejű személynek a gyenge ital kevésbé hasznos. Az alap ez a világoskék. Ilyet a piacon is lehet venni. Ezért kérek harmincöt aranyat. A kofák majd háromszor drágábban adnák. Ennél eggyel jobb ez a sötétkék. Egyszerű elkészíteni, de ehhez már alkimista ismeretség szükséges. Hetven arany. Az azúrkék már komolyabb ismereteket igényel. Bármelyik kezdő nem tudja elkészíteni. Száznegyvenöt arany. Ez pedig kérem a jelenlegi tudásom csúcsa! A színe mint a cián, de biztosíthatom, hogy nem méreg. Egy valódi vagyon és egy csomó munka ennek a kis fiolányinak az elkészítése is. Minőségi változást képes az elfogyasztója elméjében létrehozni. Rá se lehet ismerni olyan gyorssá válhat az észjárása. Amennyiben varázsló ez lehet a legjobb az ön számára. Viszont az ára ehhez méltóan borsos is. Kereken háromszáz arany. Viszont ez a legjobb elme frissítő ital amivel tudok szolgálni. Amennyiben érdekli száz aranyért még ezt is tudom ajánlani. Ez is kék, de az előbbivel ellentétben ez nem az elmét frissíti hanem a mágikus hatalmat képes visszatölteni. Egy pillanat...
*Visszateszi a tengerkék folyadékkal teli fiolát a tárolójába és a polcról levesz egy könyvet, belelapoz párat majd a fényhez tartva elkezdi hunyorogva olvasni majd mikor megtalálja amit keres mondja is a lánynak.*
-Egyszerűbb mágikus folyadék, melynek megivásával gyengébb vagy közepes erejű varázslataink utáni elhasznált energiáinkat pótolhatjuk. Kötelező kelléke minden varázslónak. Nem tudom ez kicsit jobban körbeírta-e a hatását, de erre jó.*Teszi vissza a könyvet a helyére.*Vannak még zöld italaim amik elősegítik a gyógyulást és az erősebbek belőlük az ön kitartását, állóképességét javítják. Ezek itt piacon is vásárolható olcsó italok. Ez minden természetben előforduló mérget hatástalanít, ez kicsit ügyesebbé teszi az elfogyasztóját, ez szebbé, de kegyeden már nem fejtené ki a hatását ahogy ez sem. Pedig ilyen drapp színű italhoz már nem kapni hozzávalókat. Pedig ez nemcsak egy kicsit szebbé, de gyorsabbá is teszi az elfogyasztót. Ezek nem érdekelnék?
*Általában csak a pénzét eszi a hobbija. Most kihasználná, hogy valami vissza is jöjjön belőle. Üzlet után pedig egy másikra térne rá. Óvatosan vezetné fel a dolgot.*
-Egyébkén ne értse félre a szándékaimat és nem is kívánok a személyes dolgaiban vájkálni, de ha jól értettem ön a Sellőházból érkezett. Hogy mi dolga volt ott ahhoz semmi közöm, de a véleményét kikérhetném az...öhm... létesítménnyel kapcsolatban? Tudja elég vegyes híreket hallani róla. Jót vagy rosszat egyaránt. Logikus is hisz a kikötőbe nem megy mindenki leellenőrizni úgyhogy valami misztikum is körbe lengi. Nekem közöm a legtöbbhöz nincs viszont a rosszabbak közt hallani arról, hogy az ottani lányok egészségi vagy higiéniai állapota nem a legjobb. És, mint orvosnak, aki korábban egy nemesi háznál szolgált és akinek olyan neve kezd kialakulni amitől a városőrség rangosabb tisztjei is kezdenek előfordulni nálam, így ez már teremt olyan lehetőséget, hogy mindkét fél számára előnyös üzletet köthessünk. Nem kell rosszra gondolni. Számomra az a fontos, hogy megbizonyosodjak, a népesség egészségét nem kell félteni. A sellőház a kikötőben tevékenykedik a városi ellenőrzésen kívül esve. Én hajlandó lennék egy bizonyos névleges összegért elvégezni a helyi lányokon egy egészségügyi vizsgálatot. A rossz pletykák meg lehetnek döntve, hogy nem fertőznek, nekik ha van hátfájástól-hajhullásig bármilyen panaszuk, egy orvosnak elmondhatják és én kezelem is őket. Majd a nevemmel ellátott papírt is adnék a létesítménynek mellyel igazolhatják, hogy én, az összes címemmel biztosítom az odalátogatókat, hogy a lányok egészsége ekkor fel lett mérve és nem találtam semmi problémát. Ez az ötletem támadt. Mit gondol volna rá igény vagy a Sellőház egyáltalán érdemes hely arra, hogy a nevemet merjem adni érte?
*Néz őszinte érdeklődéssel a mágusmesterre. Most először fejtette ki valakinek ezt az ötletét és kíváncsi a lány mit gondol.*
1067. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-03-04 21:48:17
Üzenet elküldve: 2022-03-04 21:48:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 513
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 513
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Vidéki kúria//
- Jó pihenést! *köszön el Madytől. Kicsit sajnálja, hogy a lány nem tart velük, de természetesen megérti, hogy fáradt a mögötte álló út miatt és pihenni szeretne.
Ugyan nagyon kíváncsi lett volna Adoaver és az ő beszélgetésére is, mert ránézésre nagyon eltérő típusú mágusok, de ha Intath nem ijeszti el a fiút és jól fogja érezni magát náluk ma este, talán marad velük, így még akár sor kerülhet egyszer erre is.
Sajnos mindenre azonban ő sem tud figyelni, így Intath egyetlen kérdésére már nincsen alkalma választ adni, mert ki tudja, hogy a többiek közül ki köti le éppen a figyelmét helyette, vagy hogy miért kalandozik el éppen kicsit.
Mielőtt azonban magára hagyna a fürdő előtt a tündérlányt és az ifjú mágust, utóbbinak korábbi felvetésére még tud válaszolni.*
- Ó igen, elfelejtettem mondani, illetve nem volt alkalom rá. Szarvasliget a közös tulajdonunk. *világosítja fel a fiút barátságosan.* Minden akkori aranyunkat összedobtuk páran, amink csak volt, és együtt vettük meg. Ez itt mind egy nemesé volt, aki épp Lihanechbe költözött, és az összes artheniori, valamint annak környékén lévő birtokától meg akart szabadulni. Így viszonylag olcsón jutottunk hozzá. Már nem is emlékszem, hogy kinek a neve van a szerződésen, mind aláírtuk, akik itt voltunk akkor, de a lényeg, hogy nincs egyetlen kimondott tulajdonosa ligetnek. A birtok a miénk, az itt élőké.
*Az utolsó mondat talán kissé büszkén hangzik a szájából, de úgy gondolja, hogy erre tényleg az lehet. Jobban érzi magát tudattól, hogy otthonát az itt élőkkel közösen birtokolja, nem csak vendég, szolgáló, esetleg kedvtelésből kitartott akárki, bárki másnak a házában.*
- Én Laut tekintem a vezetőnknek, akivel még nem is találkozhattál, mert neki volt a legnagyobb része az egész megszervezésében és összehozásában, bár ő biztosan tiltakozna ez ellen, Intath pedig a férfi a házban jelenleg. Az ő szavuk talán kicsit többet számít, mint másé, olyan téren, hogy ki költözhet be, de ha úgy döntenél, hogy maradsz, nem hiszem, hogy bárki is tiltakozna ellene, ameddig van szabad szoba. Ami a városi házat illeti, ott nem tudom mi a helyzet, vagy, hogy hivatalosan kinek a tulajdona, csak azt, hogy élnek ott, ahogy mondtam is, nem sokkal előtted ment el egy lány, aki ott lakik.
*Szándékosan várta meg ameddig Thrissaya elmegy fürdeni, így, ha az első mondatait hallhatta is még talán a lány, a következőket már valószínűleg nem fogja, aminek örül, mert nagyon kedvesnek és jólelkűnek tűnik már ilyen rövid ismeretség után is, ezért semmiképpen nem szeretné elszomorítani az Artheniorban történteknek akárcsak érintőlegesen való emlegetésével sem.*
- Az ottani ház a távoli rokonaimé volt, egy testvérpáré, csakhogy nekik nyoma veszett a lázadás után, a tulajdonjogukat igazoló papírok pedig talán elégtek éppen akkor, de amúgy sem hiszem, hogy a város új vezetése elismerné az igényüket arra a házra, ha egyszer azt mondanák, hogy az övék volt egyszer. Feltételezem, hogy akik most irányítják a várost egykor a lázadókkal lehettek, mivel pedig éppen a nemesek ellen lázadtak fel, aligha lenne esélye visszakapni bármelyiknek is egykori birtokát, ha visszakérnék. De nem is hiszem, hogy kellene nekik, legalábbis az én rokonaimnak. Nem véletlenül hagyták el Artheniort, és kezdtek új életet valahol máshol.
*Azt a kényelmetlen gondolatot most el is kergeti magától, hogy talán már nem is élnek. Eleve meglepi már az a tárgyilagosság is, ahogyan eddig képes volt beszélni erről, de minden bizonnyal csak annak köszönhető mindez, hogy feloldódott abban a kellemes és rokonszenves társaságban, ami vacsora alatt körül vette, ligettel együtt pedig azt a városi rezidenciát sohasem érezte otthonának.
Ezek után már tényleg magára hagyja a fiút, végül is elég sok mindent mondott el neki, van, amit emésztgethet. Átgondolni, és főleg válaszolni pedig ráér még a konyhában, vagy akár kint szalonnasütés közben is.
Van azonban dolga a beszéden kívül is bőven. Először is visszasiet a konyhába, majd Viel kihúzott fogát tenyerébe zárva onnan a szobájába.
Kissé félénken és halkan nyitja ki az ajtót.*
- Nagyon sajnálom, hogy ilyen sokáig egyedül kellett hagynom, és még a levesből sem maradt, amit neked is főztem, mert annyi minden történt. *mondja azonnal mielőtt még édesanyja megszólalhatna.* De hoztam egy szép ajándékot, remélem örülni fogsz neki. Egy tündérlány kihúzott foga! *mutatja fel diadalmasan az annyi bajt okozott kis fogat, ami immár teljesen ártalmatlannak látszik, és kicsinek, fehérségével eleve szinte elveszik hószín ujjai között.
Édesanyja nem éppen ilyen belépőre számított, ezért pontosan azt csinálja, mint mindig, amikor megdöbbenti saját lánya éppen valamivel; elneveti magát.*
- Hát... ez nagyon kedves, köszönöm! *lép hozzá, veszi el tőle és nézegeti a fogat.* Majd keresek neki valami szép helyet. De biztos tündérfog? Ugye nem valami kóbor kereskedőtől vetted, aki épp itt járt?
- Ennyire butának nézel? Dehogy! Intath húzta ki Viel szájából. Én segítettem neki, nem is keveset.
*Mivel úgy véli, hogy sem a fürdőzés, sem átöltözés nem fog túl gyorsan megtörténni, és az is eltart egy ideig, ameddig Intath lerendezi Madyvel az üzletet és csatlakozik hozzájuk, nem siet kapkodva, mint első pillanatokban, ösztönösen szeretne, sokkal inkább ráérősen siet. Amúgy van idejük, hiszen az első felpislákoló csillagtól az utolsó eltűnőig elég hosszú az idő. Nem hiszi persze, hogy egész éjjel kint fognak ülni a tűzrakó mellett, tény azonban, hogy sem a tó, sem a csillagok, sem pedig a tűzrakó nem fog elszaladni sehová. A levessel is jól laktak, így az étel elkészítése sem sürgős, mert már senki nem korgó gyomorral fog leülni sütögetni.
Így átöltözés közben mesél. A maga elkalandozgatós, kissé néha körülményes, valahol mégis lényegre törő körmondataival elmeséli a napját, hogy mi minden történt, és ki mindenki jött azóta, hogy elindult délután, hogy Intath megvizsgálja.
Természetesen nem teljesen öncélú beszéd ez. Mivel még mindig lelkifurdalása van az elfogyott leves miatt, és azért is, mert túl sok időre magára hagyta édesanyját, akit ő beszélt rá, hogy maradjon kicsit tovább vele, mint eredetileg tervezte, ezért kötelességének érzi, hogy olyan részletesen meséljen el mindent legjobb tudása szerint, hogy úgy érezhesse, szinte mintha ő is jelen lett volna. Még a leves fűszerezésére is kitér.*
- Szóval sűrű nap volt, rengeteg minden történt, de sajnálom, hogy ilyen sokáig elmaradtam. *fejezi aztán be végül.
Beszéd közben át is öltözik, mivel úgy gondolja, hogy az a nemes kisasszonytól kapott szép ruha, ami rajta volt idáig, nem annyira alkalmas szalonnát sütni, főleg úgy nem, hogy az éjjel azért a tűz mellett is hűvösebb lehet, ezért felveszi régi fekete nadrágját és csizmáját, valamint apró kék-fekete kockás ingét.*
- Semmi baj, nem haragszom. De ez most kicsit fiús. *jegyzi is meg neki az édesanyja.*
- Úgy rémlik, hogy tőled kaptam ezt az inget. És a nadrágot is. *válaszol erre szórakozottan.* Akkor nem zavart?
- Most sem zavar. És persze, tőlem kaptad. Amikor kicsit kisebb voltál. Meg jól is állt, illetve most sem áll rosszul, de szerintem szebb vagy az új ruháidban, amiket Nairada ajándékozott neked.
- Szerintem is azok jobbak, de szalonnát sütni akkor is egyszerűbb lesz így. Még akkor is, ha nem csak szép emlékek kötődnek hozzájuk. Viszont sok szép is. De, ha fiús, akkor ellensúlyozom két copffal. Különben is, hordani szeretném a tőled kapott hajfogókat is valamikor. Amúgy meg, nem állhat mindenkinek olyan jól és természetesen a hosszú ruha, még a legalkalmatlanabb alkalmakkor is, mint neked.
- Ez kedves. *mosolyodik el az édesanyja.* Erről jut eszembe, keresek egy is egy ruhát akkor, ami elég szép, mégsem annyira, hogy ne sajnáljam összezsírozni, ha úgy alakul. Bár nagyon éhes vagyok már, de kicsit később csatlakozom hozzátok. Én is meg akarok fürdeni. Készíts addig nekem is egy nyársat kérlek!
- Ez a legkevesebb.
- És vidd a köpenyedet is!
- Viszem.
*Megcsinálja két hosszú copját a rózsaszín hajfogók segítségével, majd némi habozás után plüssnyulait is gondosan kipárnázott kis kosarukba ülteti mert, nem szeretné szobájában hagyni őket.
Mivel a nyuszik mindig hűségesen kitartottak mellette, most pedig csak azért, mert már mással is süthet szalonnát rajtuk és édesanyján kívül, rosszul érezné magát, ha kettesen hagyná őket egy sötét szobában, ameddig ők kint jól érzik magukat.
Különben is, ha nincsenek vele, kiknek fehér és zsemleszínű kis fejecskéjét simogatná, ha éppen valami gyengéd és puha érintésre vágyik?*
- Kényelmes még remélem. *simogatja meg őket mosolyogva most is, majd köpenyét karjára terítve, halkan, de vidáman dúdolva elindul vissza a konyhába.
Volt egy olyan érzése, hogy elsőnek fog visszaérni, de persze nem bánja.
Köpenyét egyelőre lerakja, de még mindig a kosárral a kezében, először is fél szemmel nyársnak alkalmas gallyakat keresve, közben azonban szalonnát, hagymát és kenyeret válogatva kezdi el szép sorban szerzeményeit kipakolgatni az asztalra. Közben végig mosolyog, de észre sem veszi.*
- Jó pihenést! *köszön el Madytől. Kicsit sajnálja, hogy a lány nem tart velük, de természetesen megérti, hogy fáradt a mögötte álló út miatt és pihenni szeretne.
Ugyan nagyon kíváncsi lett volna Adoaver és az ő beszélgetésére is, mert ránézésre nagyon eltérő típusú mágusok, de ha Intath nem ijeszti el a fiút és jól fogja érezni magát náluk ma este, talán marad velük, így még akár sor kerülhet egyszer erre is.
Sajnos mindenre azonban ő sem tud figyelni, így Intath egyetlen kérdésére már nincsen alkalma választ adni, mert ki tudja, hogy a többiek közül ki köti le éppen a figyelmét helyette, vagy hogy miért kalandozik el éppen kicsit.
Mielőtt azonban magára hagyna a fürdő előtt a tündérlányt és az ifjú mágust, utóbbinak korábbi felvetésére még tud válaszolni.*
- Ó igen, elfelejtettem mondani, illetve nem volt alkalom rá. Szarvasliget a közös tulajdonunk. *világosítja fel a fiút barátságosan.* Minden akkori aranyunkat összedobtuk páran, amink csak volt, és együtt vettük meg. Ez itt mind egy nemesé volt, aki épp Lihanechbe költözött, és az összes artheniori, valamint annak környékén lévő birtokától meg akart szabadulni. Így viszonylag olcsón jutottunk hozzá. Már nem is emlékszem, hogy kinek a neve van a szerződésen, mind aláírtuk, akik itt voltunk akkor, de a lényeg, hogy nincs egyetlen kimondott tulajdonosa ligetnek. A birtok a miénk, az itt élőké.
*Az utolsó mondat talán kissé büszkén hangzik a szájából, de úgy gondolja, hogy erre tényleg az lehet. Jobban érzi magát tudattól, hogy otthonát az itt élőkkel közösen birtokolja, nem csak vendég, szolgáló, esetleg kedvtelésből kitartott akárki, bárki másnak a házában.*
- Én Laut tekintem a vezetőnknek, akivel még nem is találkozhattál, mert neki volt a legnagyobb része az egész megszervezésében és összehozásában, bár ő biztosan tiltakozna ez ellen, Intath pedig a férfi a házban jelenleg. Az ő szavuk talán kicsit többet számít, mint másé, olyan téren, hogy ki költözhet be, de ha úgy döntenél, hogy maradsz, nem hiszem, hogy bárki is tiltakozna ellene, ameddig van szabad szoba. Ami a városi házat illeti, ott nem tudom mi a helyzet, vagy, hogy hivatalosan kinek a tulajdona, csak azt, hogy élnek ott, ahogy mondtam is, nem sokkal előtted ment el egy lány, aki ott lakik.
*Szándékosan várta meg ameddig Thrissaya elmegy fürdeni, így, ha az első mondatait hallhatta is még talán a lány, a következőket már valószínűleg nem fogja, aminek örül, mert nagyon kedvesnek és jólelkűnek tűnik már ilyen rövid ismeretség után is, ezért semmiképpen nem szeretné elszomorítani az Artheniorban történteknek akárcsak érintőlegesen való emlegetésével sem.*
- Az ottani ház a távoli rokonaimé volt, egy testvérpáré, csakhogy nekik nyoma veszett a lázadás után, a tulajdonjogukat igazoló papírok pedig talán elégtek éppen akkor, de amúgy sem hiszem, hogy a város új vezetése elismerné az igényüket arra a házra, ha egyszer azt mondanák, hogy az övék volt egyszer. Feltételezem, hogy akik most irányítják a várost egykor a lázadókkal lehettek, mivel pedig éppen a nemesek ellen lázadtak fel, aligha lenne esélye visszakapni bármelyiknek is egykori birtokát, ha visszakérnék. De nem is hiszem, hogy kellene nekik, legalábbis az én rokonaimnak. Nem véletlenül hagyták el Artheniort, és kezdtek új életet valahol máshol.
*Azt a kényelmetlen gondolatot most el is kergeti magától, hogy talán már nem is élnek. Eleve meglepi már az a tárgyilagosság is, ahogyan eddig képes volt beszélni erről, de minden bizonnyal csak annak köszönhető mindez, hogy feloldódott abban a kellemes és rokonszenves társaságban, ami vacsora alatt körül vette, ligettel együtt pedig azt a városi rezidenciát sohasem érezte otthonának.
Ezek után már tényleg magára hagyja a fiút, végül is elég sok mindent mondott el neki, van, amit emésztgethet. Átgondolni, és főleg válaszolni pedig ráér még a konyhában, vagy akár kint szalonnasütés közben is.
Van azonban dolga a beszéden kívül is bőven. Először is visszasiet a konyhába, majd Viel kihúzott fogát tenyerébe zárva onnan a szobájába.
Kissé félénken és halkan nyitja ki az ajtót.*
- Nagyon sajnálom, hogy ilyen sokáig egyedül kellett hagynom, és még a levesből sem maradt, amit neked is főztem, mert annyi minden történt. *mondja azonnal mielőtt még édesanyja megszólalhatna.* De hoztam egy szép ajándékot, remélem örülni fogsz neki. Egy tündérlány kihúzott foga! *mutatja fel diadalmasan az annyi bajt okozott kis fogat, ami immár teljesen ártalmatlannak látszik, és kicsinek, fehérségével eleve szinte elveszik hószín ujjai között.
Édesanyja nem éppen ilyen belépőre számított, ezért pontosan azt csinálja, mint mindig, amikor megdöbbenti saját lánya éppen valamivel; elneveti magát.*
- Hát... ez nagyon kedves, köszönöm! *lép hozzá, veszi el tőle és nézegeti a fogat.* Majd keresek neki valami szép helyet. De biztos tündérfog? Ugye nem valami kóbor kereskedőtől vetted, aki épp itt járt?
- Ennyire butának nézel? Dehogy! Intath húzta ki Viel szájából. Én segítettem neki, nem is keveset.
*Mivel úgy véli, hogy sem a fürdőzés, sem átöltözés nem fog túl gyorsan megtörténni, és az is eltart egy ideig, ameddig Intath lerendezi Madyvel az üzletet és csatlakozik hozzájuk, nem siet kapkodva, mint első pillanatokban, ösztönösen szeretne, sokkal inkább ráérősen siet. Amúgy van idejük, hiszen az első felpislákoló csillagtól az utolsó eltűnőig elég hosszú az idő. Nem hiszi persze, hogy egész éjjel kint fognak ülni a tűzrakó mellett, tény azonban, hogy sem a tó, sem a csillagok, sem pedig a tűzrakó nem fog elszaladni sehová. A levessel is jól laktak, így az étel elkészítése sem sürgős, mert már senki nem korgó gyomorral fog leülni sütögetni.
Így átöltözés közben mesél. A maga elkalandozgatós, kissé néha körülményes, valahol mégis lényegre törő körmondataival elmeséli a napját, hogy mi minden történt, és ki mindenki jött azóta, hogy elindult délután, hogy Intath megvizsgálja.
Természetesen nem teljesen öncélú beszéd ez. Mivel még mindig lelkifurdalása van az elfogyott leves miatt, és azért is, mert túl sok időre magára hagyta édesanyját, akit ő beszélt rá, hogy maradjon kicsit tovább vele, mint eredetileg tervezte, ezért kötelességének érzi, hogy olyan részletesen meséljen el mindent legjobb tudása szerint, hogy úgy érezhesse, szinte mintha ő is jelen lett volna. Még a leves fűszerezésére is kitér.*
- Szóval sűrű nap volt, rengeteg minden történt, de sajnálom, hogy ilyen sokáig elmaradtam. *fejezi aztán be végül.
Beszéd közben át is öltözik, mivel úgy gondolja, hogy az a nemes kisasszonytól kapott szép ruha, ami rajta volt idáig, nem annyira alkalmas szalonnát sütni, főleg úgy nem, hogy az éjjel azért a tűz mellett is hűvösebb lehet, ezért felveszi régi fekete nadrágját és csizmáját, valamint apró kék-fekete kockás ingét.*
- Semmi baj, nem haragszom. De ez most kicsit fiús. *jegyzi is meg neki az édesanyja.*
- Úgy rémlik, hogy tőled kaptam ezt az inget. És a nadrágot is. *válaszol erre szórakozottan.* Akkor nem zavart?
- Most sem zavar. És persze, tőlem kaptad. Amikor kicsit kisebb voltál. Meg jól is állt, illetve most sem áll rosszul, de szerintem szebb vagy az új ruháidban, amiket Nairada ajándékozott neked.
- Szerintem is azok jobbak, de szalonnát sütni akkor is egyszerűbb lesz így. Még akkor is, ha nem csak szép emlékek kötődnek hozzájuk. Viszont sok szép is. De, ha fiús, akkor ellensúlyozom két copffal. Különben is, hordani szeretném a tőled kapott hajfogókat is valamikor. Amúgy meg, nem állhat mindenkinek olyan jól és természetesen a hosszú ruha, még a legalkalmatlanabb alkalmakkor is, mint neked.
- Ez kedves. *mosolyodik el az édesanyja.* Erről jut eszembe, keresek egy is egy ruhát akkor, ami elég szép, mégsem annyira, hogy ne sajnáljam összezsírozni, ha úgy alakul. Bár nagyon éhes vagyok már, de kicsit később csatlakozom hozzátok. Én is meg akarok fürdeni. Készíts addig nekem is egy nyársat kérlek!
- Ez a legkevesebb.
- És vidd a köpenyedet is!
- Viszem.
*Megcsinálja két hosszú copját a rózsaszín hajfogók segítségével, majd némi habozás után plüssnyulait is gondosan kipárnázott kis kosarukba ülteti mert, nem szeretné szobájában hagyni őket.
Mivel a nyuszik mindig hűségesen kitartottak mellette, most pedig csak azért, mert már mással is süthet szalonnát rajtuk és édesanyján kívül, rosszul érezné magát, ha kettesen hagyná őket egy sötét szobában, ameddig ők kint jól érzik magukat.
Különben is, ha nincsenek vele, kiknek fehér és zsemleszínű kis fejecskéjét simogatná, ha éppen valami gyengéd és puha érintésre vágyik?*
- Kényelmes még remélem. *simogatja meg őket mosolyogva most is, majd köpenyét karjára terítve, halkan, de vidáman dúdolva elindul vissza a konyhába.
Volt egy olyan érzése, hogy elsőnek fog visszaérni, de persze nem bánja.
Köpenyét egyelőre lerakja, de még mindig a kosárral a kezében, először is fél szemmel nyársnak alkalmas gallyakat keresve, közben azonban szalonnát, hagymát és kenyeret válogatva kezdi el szép sorban szerzeményeit kipakolgatni az asztalra. Közben végig mosolyog, de észre sem veszi.*
1066. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-03-04 15:20:45
Üzenet elküldve: 2022-03-04 15:20:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Vidéki kúria//
*Kellemes csalódottsággal tapasztalja, hogy kisebb aggodalmai ellenére is egész kellemesen érzi magát a többnyire elf csoportban - egy zökkenős kapunézegetés és a biztonsági szolgálat megismerése után, de alig pár szempillantás alatt majdhogynem otthoni minőségű vacsorát fogyaszt többnyire rokonszenves (itt Adoaver ösztönösen Intath irányába küld egy morcos tekintetet, nem is fáradva azzal, hogy a cselekedet alatt kivegye szájából a kanalat) lelkekkel körülvéve, könnyed mosás és további, hangulatos éjszakai étkezés ígéretével megáldva. És még csak meg sem nézték a ház többi részét! Kiváló döntés volt részéről, hogy fölfedezi magának ezt a helyet, vállalva a kockázatot, hogy egy borzalmasan szerencsétlen kanyarral örökké eltűnhet az erdőben, ami most oly távolinak és veszélytelennek tűnik úgy is, hogy tudja, gyakorlatilag mellette helyezkednek el. Ugye nem érzik a lakóik meg a sütögetés szagát?
Néhol belehallgatózik a beszélgetésekbe, de az nem kerüli el figyelmét, mikor a háziasszony szerepét átvett lány, segítőkész kísérőjük hozzá szól. Mostan elgondolkodtatóak a szavai a megannyi, legtöbbször pozitív megfigyelések után, e pillanatban valóban azon a döntésen tépelődik, hogy akkor itt marad. De nem zárhatja csakúgy ki a többi lépést sem.*
- A döntést majd a tulajdonossal való beszélgetés után tenném meg. Addig természetesen itt maradok. *Kacsint ígéretesen. A hosszútávú választás valóban a barátságos, erdős telep felé hajlik. De semmi sem abszolút.*
- Köszönöm a vacsorát. *Hamar végez saját részével, bár nem lehet azt mondani, hogy teljesen; a zöldségek egy része a tálban maradt, ahogy egy kis lé is. Luninari még emlékezhet, hogy már a többiek jövetele előtt is evett valamennyit, ezt és az ég alatti, harmadik lakoma tudta miatt nem engedheti meg magának, hogy mindent megegyen. Amúgy sem olyan nagyétkű ő, ezúttal kifejezetten túlteljesít magán, és ha gyomra nem bánja meg ezt másnap reggel vagy akár éjszaka, még örülhet is.
Laza bólintásokkal megerősíti a feketehajú fél-elf rá illő állításait, és látványos nyújtózásokkal áll fel helyéről, hogy Thrissayaval egy párban találhassanak maguknak Luninari kíséretében alvóhelyiséget, és a fürdőszobát. Ő maga a tanulószobához legközelebbi hálószobai ajtót szemléli ki magának, hiszen ha jól alakulnak a dolgok, elég sokszor fogja megtenni a sétát a két hely között.
A fürdőhöz érve egy, már beösztönzött bólintással engedi egyezik bele a döntésbe. Természetes? Valószínűleg igen, de ha azt feltételezik róla, hogy eddig volt tapasztalata másokra várni mosakodás ügyében, a saját sorára, és nem csobbanhatott bele azonnal a forró, medence méretű kádba, ahol akármeddig lubickolhatott és magában elmélkedhetett, akkor alábecsülik jómódú múltját.* - Hajrá. *Válaszol a vöröshajú tündérnek. Több, kíméletlenül hosszúnak és kínosnak érzett percen keresztül támasztja az ajtó melletti falat, néha egyik lábáról a másikra állva tehetetlenségében, akárcsak érkeztekor.* - Lakás egy nagy közösséggel... *Motyogja magának. Hát ezt azért nem tenné az itten maradás mellett szóló érvek közé.
Talán pár perc telik csak el, talán egy örökkévalóság, egy tiszta Thrissaya találkozik vele; inkább nem kommentál amaz kijelentésére, az etikátlanságon kívül, méretét tekintve ha ennél könnyebben nézne ki, egy nagyobb légáramlat elrabolná.
Számára a tisztálkodás kényelmetlen volt, és nyúlánksága miatt nehézkes. Ekkor kezdi el sokadszorra is hiányolni az óriási fürdőkádat, amit többnyire csak maga használt, embertelen forróságú vízzel töltve. (Hogy mégis hogyan tudták folyamatosan megőrizni azt a hőmérsékletet, arról neki fogalma sem volt; talán okosan elhelyezett fűtőrendszerek, vagy akár mágia tette is benne lehet.) Pár, helyenként aranyköpésekkel kísért manőverezgetés után végül eléggé tisztának találja magát ahhoz, hogy az elkövetkezendő huszonnégy órában legalább ne kelljen szivaccsal agyondörzsölnie magát. Köpenyét ideiglenesen eltárolja táskájában, elgondolkodik, hogy a toronyhoz vásárolt öltözéket vegye magára, de végül marad a szürke civil ruháknál. Többé-kevésbé felfrissülve jelentkezik vissza a konyhához, a meleg víztől kissé bágyadt ábrázattal, de ezenkívül rendben várva a többieket, és a sütögetést.*
*Kellemes csalódottsággal tapasztalja, hogy kisebb aggodalmai ellenére is egész kellemesen érzi magát a többnyire elf csoportban - egy zökkenős kapunézegetés és a biztonsági szolgálat megismerése után, de alig pár szempillantás alatt majdhogynem otthoni minőségű vacsorát fogyaszt többnyire rokonszenves (itt Adoaver ösztönösen Intath irányába küld egy morcos tekintetet, nem is fáradva azzal, hogy a cselekedet alatt kivegye szájából a kanalat) lelkekkel körülvéve, könnyed mosás és további, hangulatos éjszakai étkezés ígéretével megáldva. És még csak meg sem nézték a ház többi részét! Kiváló döntés volt részéről, hogy fölfedezi magának ezt a helyet, vállalva a kockázatot, hogy egy borzalmasan szerencsétlen kanyarral örökké eltűnhet az erdőben, ami most oly távolinak és veszélytelennek tűnik úgy is, hogy tudja, gyakorlatilag mellette helyezkednek el. Ugye nem érzik a lakóik meg a sütögetés szagát?
Néhol belehallgatózik a beszélgetésekbe, de az nem kerüli el figyelmét, mikor a háziasszony szerepét átvett lány, segítőkész kísérőjük hozzá szól. Mostan elgondolkodtatóak a szavai a megannyi, legtöbbször pozitív megfigyelések után, e pillanatban valóban azon a döntésen tépelődik, hogy akkor itt marad. De nem zárhatja csakúgy ki a többi lépést sem.*
- A döntést majd a tulajdonossal való beszélgetés után tenném meg. Addig természetesen itt maradok. *Kacsint ígéretesen. A hosszútávú választás valóban a barátságos, erdős telep felé hajlik. De semmi sem abszolút.*
- Köszönöm a vacsorát. *Hamar végez saját részével, bár nem lehet azt mondani, hogy teljesen; a zöldségek egy része a tálban maradt, ahogy egy kis lé is. Luninari még emlékezhet, hogy már a többiek jövetele előtt is evett valamennyit, ezt és az ég alatti, harmadik lakoma tudta miatt nem engedheti meg magának, hogy mindent megegyen. Amúgy sem olyan nagyétkű ő, ezúttal kifejezetten túlteljesít magán, és ha gyomra nem bánja meg ezt másnap reggel vagy akár éjszaka, még örülhet is.
Laza bólintásokkal megerősíti a feketehajú fél-elf rá illő állításait, és látványos nyújtózásokkal áll fel helyéről, hogy Thrissayaval egy párban találhassanak maguknak Luninari kíséretében alvóhelyiséget, és a fürdőszobát. Ő maga a tanulószobához legközelebbi hálószobai ajtót szemléli ki magának, hiszen ha jól alakulnak a dolgok, elég sokszor fogja megtenni a sétát a két hely között.
A fürdőhöz érve egy, már beösztönzött bólintással engedi egyezik bele a döntésbe. Természetes? Valószínűleg igen, de ha azt feltételezik róla, hogy eddig volt tapasztalata másokra várni mosakodás ügyében, a saját sorára, és nem csobbanhatott bele azonnal a forró, medence méretű kádba, ahol akármeddig lubickolhatott és magában elmélkedhetett, akkor alábecsülik jómódú múltját.* - Hajrá. *Válaszol a vöröshajú tündérnek. Több, kíméletlenül hosszúnak és kínosnak érzett percen keresztül támasztja az ajtó melletti falat, néha egyik lábáról a másikra állva tehetetlenségében, akárcsak érkeztekor.* - Lakás egy nagy közösséggel... *Motyogja magának. Hát ezt azért nem tenné az itten maradás mellett szóló érvek közé.
Talán pár perc telik csak el, talán egy örökkévalóság, egy tiszta Thrissaya találkozik vele; inkább nem kommentál amaz kijelentésére, az etikátlanságon kívül, méretét tekintve ha ennél könnyebben nézne ki, egy nagyobb légáramlat elrabolná.
Számára a tisztálkodás kényelmetlen volt, és nyúlánksága miatt nehézkes. Ekkor kezdi el sokadszorra is hiányolni az óriási fürdőkádat, amit többnyire csak maga használt, embertelen forróságú vízzel töltve. (Hogy mégis hogyan tudták folyamatosan megőrizni azt a hőmérsékletet, arról neki fogalma sem volt; talán okosan elhelyezett fűtőrendszerek, vagy akár mágia tette is benne lehet.) Pár, helyenként aranyköpésekkel kísért manőverezgetés után végül eléggé tisztának találja magát ahhoz, hogy az elkövetkezendő huszonnégy órában legalább ne kelljen szivaccsal agyondörzsölnie magát. Köpenyét ideiglenesen eltárolja táskájában, elgondolkodik, hogy a toronyhoz vásárolt öltözéket vegye magára, de végül marad a szürke civil ruháknál. Többé-kevésbé felfrissülve jelentkezik vissza a konyhához, a meleg víztől kissé bágyadt ábrázattal, de ezenkívül rendben várva a többieket, és a sütögetést.*
1065. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-03-04 11:59:57
Üzenet elküldve: 2022-03-04 11:59:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Vidéki kúria//
//Intath- Mady//
*Miközben esznek nem igazán nézi a többieket, hiszen az evés mindenkinek a saját dolga. Luni pedig ismét biztosítja szavaival arról, hogy a szőke hajú elfben bizony megbízhat, mert tudja a dolgát. Közben hallja, hogy a kék köpenyes férfihoz is szól a lány és bizony a mágiáról van szó, hogy a toronyban nem olcsó a tanulás, ezt miközben még rág bólogatással meg is erősíti.*
-Bizony, az öreg ismeri a szakmai minden csínján, ám kisajtolni a tudást belőle igencsak aranyigényes. *Tesz rá egy megjegyzés, mert bizony Lunitól ő is szívesebben tanul, mint attól a vén mágustól, kedélyben is egészen más és a tanulás légköre sem összehasonlítható. Viszont néha bizony vissza kell térni az alapokhoz és a gyökerekhez, ha a mágus tovább akar lépni. Majd evés után mindenki megkapja az instrukciókat, bizony ő már törtött itt éjszakát és meglehetősen kényelmesnek is tartotta a szállást. Emlékszik is még, hogy melyik volt az, szerencsére nem igazán kellett beljebb bolyongani, mert nem ismeri még ki igazán magát itt, annyi időt nem töltött még a házban.*
-Rendben, köszönöm. *Válaszol vissza, tudja, hogy a ládában talál ágyneműt is, így nem is kell a segítség, hogy előkészüljön majd az alváshoz. Szót ejtenek a további menetrendről is, hogy majd itt a konyhában találkoznak, ha mindenki elkészült az esti sütögetéshez.*
-Érezzétek jól magatokat. *Miután pedig megy mindenki a dolgára a szőke elf hozzá fordul.*
-Természetesen, csak utánad. *Hiszen ő aztán nem tudja merre is kéne indulni, így csak követi a férfit és lehetőleg semmihez se nyúl hozzá, ez nála egy el, hiszen egy alkimista laborjában bizonyára már egy levert üvegcse is nagy kárt tudna okozni. Így csak megáll az ajtóban, talán egy lépést tesz beljebb, de többet nem, megvárja, míg a férfi odahozza azt, amiről beszéltek.*
-Ha kicsit erősebb az nem probléma. *Teszi még hozzá.*
//Intath- Mady//
*Miközben esznek nem igazán nézi a többieket, hiszen az evés mindenkinek a saját dolga. Luni pedig ismét biztosítja szavaival arról, hogy a szőke hajú elfben bizony megbízhat, mert tudja a dolgát. Közben hallja, hogy a kék köpenyes férfihoz is szól a lány és bizony a mágiáról van szó, hogy a toronyban nem olcsó a tanulás, ezt miközben még rág bólogatással meg is erősíti.*
-Bizony, az öreg ismeri a szakmai minden csínján, ám kisajtolni a tudást belőle igencsak aranyigényes. *Tesz rá egy megjegyzés, mert bizony Lunitól ő is szívesebben tanul, mint attól a vén mágustól, kedélyben is egészen más és a tanulás légköre sem összehasonlítható. Viszont néha bizony vissza kell térni az alapokhoz és a gyökerekhez, ha a mágus tovább akar lépni. Majd evés után mindenki megkapja az instrukciókat, bizony ő már törtött itt éjszakát és meglehetősen kényelmesnek is tartotta a szállást. Emlékszik is még, hogy melyik volt az, szerencsére nem igazán kellett beljebb bolyongani, mert nem ismeri még ki igazán magát itt, annyi időt nem töltött még a házban.*
-Rendben, köszönöm. *Válaszol vissza, tudja, hogy a ládában talál ágyneműt is, így nem is kell a segítség, hogy előkészüljön majd az alváshoz. Szót ejtenek a további menetrendről is, hogy majd itt a konyhában találkoznak, ha mindenki elkészült az esti sütögetéshez.*
-Érezzétek jól magatokat. *Miután pedig megy mindenki a dolgára a szőke elf hozzá fordul.*
-Természetesen, csak utánad. *Hiszen ő aztán nem tudja merre is kéne indulni, így csak követi a férfit és lehetőleg semmihez se nyúl hozzá, ez nála egy el, hiszen egy alkimista laborjában bizonyára már egy levert üvegcse is nagy kárt tudna okozni. Így csak megáll az ajtóban, talán egy lépést tesz beljebb, de többet nem, megvárja, míg a férfi odahozza azt, amiről beszéltek.*
-Ha kicsit erősebb az nem probléma. *Teszi még hozzá.*
1064. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-03-04 01:00:07
Üzenet elküldve: 2022-03-04 01:00:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Vidéki kúria//
*A kis furcsa szemszínnel rendelkező tündérlány fajához illő bájosságával hamar szimpatikussá válik a doki szemében. Határozottan szívesen megsimogatná a buksiját. Pedig nem kevés cirógatást és ölelést osztott ma már ki aranyos lányoknak, de úgy látszik még mindig maradt. A sok cirógatást kapott Luninari megjegyzésére miszerint igaza van mint majdnem mindig játékosan felemeli az ujját, hogy kijavítsa.*
-Mint mindig.
*Kuncog jót jelezvén, hogy ő is csak viccelt. Részben. A csinos varázslómester végül bizalmat szavaz a dokinak aki tudja jól, hogy nem vackot árul és ha nem hisznek neki akkor azért megsértődött volna. Így viszont nem. A rosszul sikerült főzeteit ki szokta önteni. Amiből amúgy van elég ahhoz, hogy veszteséges révén egyelőre csak hobbi maradjon az alkímia számára. Mikor leül közéjük akkor a tündérke múltját is megtudják akinek motivációja nem teljesen jön át az elfnek.*
-Bocsáss meg, de nem teljesen értelek. Tudod mi is a tejéért tartjuk a kecskéket és a tojásukért a tyúkokat.
*Számára ez a természetes. Szórakozásból minek tartana bárki állatot? Ezt nem nagyon érti. Viszont asztalra kerül a leves. Kifejtve, hogy nem ennyi főnek készült. Amire a doki kedvenc varázsnyuszi lányának tanítója egyből szerénykedni is kezd.*
-Tessék csak amennyi jól esik. Luninari keze munkáját érdemes megkóstolni. És igazán nincs oka panaszkodni annak a lónak sem.
*Bókol egyszerre mindkét lánynak. És nem is hazudik. Luninari biztos finomat tud főzni és a mágusmester is bár szép magas, de olyan tipikus elf testalkatúnak tűnik. Rájuk meg nem jellemző a sok husi. Arra, hogy vacsora után rendezzék le az üzletet a doki bólint. Neki nincs ellenére a dolog. Mikor pedig megérkezik az a sokat emlegetett leves jóízűen elkezdi enni és felmagasztalja a szakácsnét. Ha nem volnának itt ennyien meg is csókolgatná, azt a két kis vékony kezét érte. Mások is csatlakoznak az elf bókjaihoz. És mint kiderül volna még ez után más is. A doki azért is örül mert egy lovat is meg tudna enni és azért is mert ezt, rég megígérték már egymásnak. Amit szóvá is tesz. A nyikhaj mágusféléről, mint kiderül nem is tudja, hogy itt akar-e maradni. Bár a félvér lány szavai kicsit megzavarják a doki fejét.*
-Ikrünket?
*Nem esik le neki, hogy Aleimord otthagyott kúriájáról van szó. Luninari se beszélt még olyat, hogy neki lenne ikertestvére. Méghozzá kivel közösen? Ez most hirtelen sok volt a férfi számára. Azért a lány igyekszik itt tartani a férfit aminek az elf annyira nem örül. Nem ismeri, sok itt a lány akiket úgy érez meg kell védenie és olyan béna feje van. Az a fajta akivel szükségének érzi éreztetnie a helyét. Ha hajón lennének kicseszne vele párszor meg beszólogatna neki. Nem mindenkivel olyan kedves mint az aranyos lányokkal. Míg meg nem kapja amit akart és már rég messze van. Miután kellemes csevej társaságában elfogyott a leves ismét a félvér veszi fel a fertálymester szerepét és mindenkinek kiadja a feladatát persze csak a maga kedves aranyos módján nem úgy ahogy annak idején a hajón szokta meg a doki Bivalytól a böhöm orktól. A fürdésre készülők után azért vidám hangon még odaszól.*
-Rendben, de vigyázzatok.*Ezt Adoaver veheti figyelmeztetésnek is a korábbi beszélgetésük alapján. Majd pár pillanat késéssel kiegészíti.*Nehogy aztán megfázzatok vizes fejjel odakint.
*Barátságos mosolya nem árulja el a szavai mögött bujkáló fenyegetést. Majd Maydeline-hez fordul.*
-Mehetünk?
*A kis furcsa szemszínnel rendelkező tündérlány fajához illő bájosságával hamar szimpatikussá válik a doki szemében. Határozottan szívesen megsimogatná a buksiját. Pedig nem kevés cirógatást és ölelést osztott ma már ki aranyos lányoknak, de úgy látszik még mindig maradt. A sok cirógatást kapott Luninari megjegyzésére miszerint igaza van mint majdnem mindig játékosan felemeli az ujját, hogy kijavítsa.*
-Mint mindig.
*Kuncog jót jelezvén, hogy ő is csak viccelt. Részben. A csinos varázslómester végül bizalmat szavaz a dokinak aki tudja jól, hogy nem vackot árul és ha nem hisznek neki akkor azért megsértődött volna. Így viszont nem. A rosszul sikerült főzeteit ki szokta önteni. Amiből amúgy van elég ahhoz, hogy veszteséges révén egyelőre csak hobbi maradjon az alkímia számára. Mikor leül közéjük akkor a tündérke múltját is megtudják akinek motivációja nem teljesen jön át az elfnek.*
-Bocsáss meg, de nem teljesen értelek. Tudod mi is a tejéért tartjuk a kecskéket és a tojásukért a tyúkokat.
*Számára ez a természetes. Szórakozásból minek tartana bárki állatot? Ezt nem nagyon érti. Viszont asztalra kerül a leves. Kifejtve, hogy nem ennyi főnek készült. Amire a doki kedvenc varázsnyuszi lányának tanítója egyből szerénykedni is kezd.*
-Tessék csak amennyi jól esik. Luninari keze munkáját érdemes megkóstolni. És igazán nincs oka panaszkodni annak a lónak sem.
*Bókol egyszerre mindkét lánynak. És nem is hazudik. Luninari biztos finomat tud főzni és a mágusmester is bár szép magas, de olyan tipikus elf testalkatúnak tűnik. Rájuk meg nem jellemző a sok husi. Arra, hogy vacsora után rendezzék le az üzletet a doki bólint. Neki nincs ellenére a dolog. Mikor pedig megérkezik az a sokat emlegetett leves jóízűen elkezdi enni és felmagasztalja a szakácsnét. Ha nem volnának itt ennyien meg is csókolgatná, azt a két kis vékony kezét érte. Mások is csatlakoznak az elf bókjaihoz. És mint kiderül volna még ez után más is. A doki azért is örül mert egy lovat is meg tudna enni és azért is mert ezt, rég megígérték már egymásnak. Amit szóvá is tesz. A nyikhaj mágusféléről, mint kiderül nem is tudja, hogy itt akar-e maradni. Bár a félvér lány szavai kicsit megzavarják a doki fejét.*
-Ikrünket?
*Nem esik le neki, hogy Aleimord otthagyott kúriájáról van szó. Luninari se beszélt még olyat, hogy neki lenne ikertestvére. Méghozzá kivel közösen? Ez most hirtelen sok volt a férfi számára. Azért a lány igyekszik itt tartani a férfit aminek az elf annyira nem örül. Nem ismeri, sok itt a lány akiket úgy érez meg kell védenie és olyan béna feje van. Az a fajta akivel szükségének érzi éreztetnie a helyét. Ha hajón lennének kicseszne vele párszor meg beszólogatna neki. Nem mindenkivel olyan kedves mint az aranyos lányokkal. Míg meg nem kapja amit akart és már rég messze van. Miután kellemes csevej társaságában elfogyott a leves ismét a félvér veszi fel a fertálymester szerepét és mindenkinek kiadja a feladatát persze csak a maga kedves aranyos módján nem úgy ahogy annak idején a hajón szokta meg a doki Bivalytól a böhöm orktól. A fürdésre készülők után azért vidám hangon még odaszól.*
-Rendben, de vigyázzatok.*Ezt Adoaver veheti figyelmeztetésnek is a korábbi beszélgetésük alapján. Majd pár pillanat késéssel kiegészíti.*Nehogy aztán megfázzatok vizes fejjel odakint.
*Barátságos mosolya nem árulja el a szavai mögött bujkáló fenyegetést. Majd Maydeline-hez fordul.*
-Mehetünk?
1063. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-03-02 21:26:56
Üzenet elküldve: 2022-03-02 21:26:56
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Vidéki kúria//
*Az, hogy fürgén lapátolja be a levest aprócska szájába, mutatja hűen, igazán ízlik neki a leves. Persze azért vigyáz is a habzsolással, mert szemei ide-oda szökkennek az asztaltársaságon, akárcsak szitakötő szárnyai. Mindenki mondanivalója nagyon érdekli és az elmúlt idő bágyasztó némasága most olyan hévvel törik meg, hogy jó kedvében még sütni-főzni és takarítani is nekilátna, lelkesedésében. Igencsak feldobódott a hangulata, a többiek is jó kedélyűek. A leves legutolsó kortyát is bekebelezve, hasát simogatva dől hátra. Na, azért jut majd még hely a sült szalonnának is. Legalább addig kibírja, csak nehogy elálmosodjon hirtelen jóllakottságában. Luninari, aki szerinte amúgy is e ház úrnője, mert neki így tűnik, hamarjában elvezényli a kis csapatot. Ki eddigi saját szobájába és alkudozni, ki új helyet foglalni és fürdeni. Felmarkolva kevéske holmiját hát követi a leányt, s a mutatott szobák közül választ egyet. A szokványos méretekkel egyelőre nem lesz gondja, s most amúgy is jobban várja a fürdést és a sütögetést, hogy ezen tovább töprengjen. Gyorsan lepakol hát, tiszta ruhát és egyebet vesz magához és Adoaver felé mosolyogva tűnik el a fürdőhelyiségben.*
- Sietek!
*Szól az ígéret csengő vidám hangon, s máris dobálja le magáról ruháit, a zárt ajtó mögött ugye. Számára valamivel könnyebb lehet elmerülni az egyik dézsában, de nem kell félni, tud úszni. S amúgy is, azért nem olyan apró ő! Élvezkedőn mocorog a forró vízben, s erőst csutakolja magáról az út porát. Még haját is megmossa, mert annak kihagyása már igazán zavarná. Végezvén mind ezekkel gyorsan megtörülközik, s kifacsart haját be is tekeri a törülközőjével. Rajta is hagyja, míg sötétzöld nadrágot és a tisztább "puhább" barna cipőjét fel nem húzza. Végül lila inge következik és az egyetlen kabát, ami sötétzöld alapon barna hímzéses. Koszos holmiját elrejti zsákjában, s minden koszt s vizet maga után felszedve átengedi a helyet a férfinak.*
- Kilókkal könnyebb lettem szerintem.
*Sóhajt fel elégedetten, hiszen olyan csuda jó érzés volt a tisztálkodás! Szobájában visszatérve félreteszi holmiját, amit alkalmasint kimos. S talán lesz majd esélye pár újabb darab beszerzésére, ha már itt marad. Haját törölgetve a törülközővel szárítkozni igyekszik, majd azt hátra hagyva az út során érzett kandalló felé veszi irányát. A közelében leülve várja, hogy átmelegedjen újra, és haja száradjon. Csak el ne pilledjen.*
*Az, hogy fürgén lapátolja be a levest aprócska szájába, mutatja hűen, igazán ízlik neki a leves. Persze azért vigyáz is a habzsolással, mert szemei ide-oda szökkennek az asztaltársaságon, akárcsak szitakötő szárnyai. Mindenki mondanivalója nagyon érdekli és az elmúlt idő bágyasztó némasága most olyan hévvel törik meg, hogy jó kedvében még sütni-főzni és takarítani is nekilátna, lelkesedésében. Igencsak feldobódott a hangulata, a többiek is jó kedélyűek. A leves legutolsó kortyát is bekebelezve, hasát simogatva dől hátra. Na, azért jut majd még hely a sült szalonnának is. Legalább addig kibírja, csak nehogy elálmosodjon hirtelen jóllakottságában. Luninari, aki szerinte amúgy is e ház úrnője, mert neki így tűnik, hamarjában elvezényli a kis csapatot. Ki eddigi saját szobájába és alkudozni, ki új helyet foglalni és fürdeni. Felmarkolva kevéske holmiját hát követi a leányt, s a mutatott szobák közül választ egyet. A szokványos méretekkel egyelőre nem lesz gondja, s most amúgy is jobban várja a fürdést és a sütögetést, hogy ezen tovább töprengjen. Gyorsan lepakol hát, tiszta ruhát és egyebet vesz magához és Adoaver felé mosolyogva tűnik el a fürdőhelyiségben.*
- Sietek!
*Szól az ígéret csengő vidám hangon, s máris dobálja le magáról ruháit, a zárt ajtó mögött ugye. Számára valamivel könnyebb lehet elmerülni az egyik dézsában, de nem kell félni, tud úszni. S amúgy is, azért nem olyan apró ő! Élvezkedőn mocorog a forró vízben, s erőst csutakolja magáról az út porát. Még haját is megmossa, mert annak kihagyása már igazán zavarná. Végezvén mind ezekkel gyorsan megtörülközik, s kifacsart haját be is tekeri a törülközőjével. Rajta is hagyja, míg sötétzöld nadrágot és a tisztább "puhább" barna cipőjét fel nem húzza. Végül lila inge következik és az egyetlen kabát, ami sötétzöld alapon barna hímzéses. Koszos holmiját elrejti zsákjában, s minden koszt s vizet maga után felszedve átengedi a helyet a férfinak.*
- Kilókkal könnyebb lettem szerintem.
*Sóhajt fel elégedetten, hiszen olyan csuda jó érzés volt a tisztálkodás! Szobájában visszatérve félreteszi holmiját, amit alkalmasint kimos. S talán lesz majd esélye pár újabb darab beszerzésére, ha már itt marad. Haját törölgetve a törülközővel szárítkozni igyekszik, majd azt hátra hagyva az út során érzett kandalló felé veszi irányát. A közelében leülve várja, hogy átmelegedjen újra, és haja száradjon. Csak el ne pilledjen.*
1062. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-03-02 20:32:01
Üzenet elküldve: 2022-03-02 20:32:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 513
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 513
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Vidéki kúria//
- Nem hiszem, hogy van szebb dolog a világon, mint sütögetni kezdeni és várni feljönni az első csillagokat, majd nézni, ahogy lassan leszáll ránk az éj. *mosolyog a tündérlányra kedvesen.* Viszont Intnek igaza van, mint majdnem mindig. *folytatja, amikor már mindannyian az asztalnál ülnek, és az első néhány kanálnyi levesből is egyesült már valamennyi velük.* Én minden segítségnek nagyon örülök, de tényleg nem kell túlzásba vinni. Szerintem is mindenki csak annyit tegyen meg, amennyire képes. Ahogyan Intath sem áll neki lovakat etetni, úgy én sem fogok majd fogat húzni holnap.
*Mindenki hozzáadja önmagát a nagy közöshöz képességeihez és lehetőségeihez mérten, valahogy így képeli, ilyen ideális liget kép lebeg lelki szemei előtt, bár igazából ez nem is utópia, hanem valóság szerinte, hiszen szerinte eddig is hasonlóképpen éltek itt. Intath is ezt mondta csak a maga módján. Mégis, bármennyire is egyetért most is a dokival, valamennyire viszolyog attól, hogy túlságosan is idillinek fesse le a helyet, ahol élnek, nehogy legyen, akit majd éppen ez ijeszt el innen. Hiába tudja ugyan, hogy a vita és a viszály nem jó, de azt is sejti valahogyan, hogy a túlzott harmónia és nyugalom meg képes hamar unalomba fulladni, ami legalább annyira nincsen jó hatással a hétköznapokra, mint mondjuk egy lázadás. Éppen csak máshogyan pusztít.
Más kérdés, hogy mivel ő belülről látott már egy nagy lázadás okozta káoszt, ezerszer inkább szeretne unatkozni minden egyes nap, mint hogy még egyszer az életéért kelljen reszketnie egy pincében bujkálva.
Most azonban szó sincs ilyesmiről, éppen ellenkezőleg, nem csak teljesen biztonságban érzi magát, hanem egyben vidám is lesz, ahogyan majdnem mindenki mond valami kedveset neki a levesére.
Bármennyire is jól esnek viszont neki a bókok, Intét azért némi fenntartással kezeli két okból is. Egyrészt tudja, hogy milyen kedves az elf igazi arca, - mármint amikor nem éppen általa egyáltalán meg nem értett lovakkal üvöltözik egy istállóban, olyan komolysággal, mintha azok minden egyes szavát értenék, vagy pedig nem egy város lángol éppen beszélgetésük bizarr és ijesztő háttereként, - így kinézi belőle, hogy nem is ízlik neki a levese, éppen csak megbántani nem szeretné. Másrészt, ugyan édesanyjával sokat főzött, de teljesen egyedül keveset, így nem biztos benne, hogy sikerült maradéktalanul elsajátítani az ő tudományát, bármennyire is szerette volna.
Valami miatt mégis inkább arra hajlik, hogy Intath nem csak azért dicséri meg az ételt, hogy ne bántsa meg, ez pedig az, hogy mivel most főleg a beteg Viel számára és kedvéért főzött, - bár a kifejezést nem szereti, mert túlzónak érzi és közhelyesnek, - tényleg, szívét-lelkét beleadta, hogy valóban finom legyen.
De Mady is azt mondja, hogy kellemesen fűszerezett és Adoaver is megerősíti abban, hogy valóban finom, bár lehet szintén csak udvariasságból.
Mindenesetre úgy van vele, hogy inkább elhiszi, hogy tényleg jól sikerült, mint hogy szabadkozni kezdjen, hogy annyira biztosan nem lehet finom, mint amennyire mondják.
Amúgy sem szerette soha azokat a háziasszonyokat, akik addig hajtogatták, hogy nem is olyan jó a vendégek elé felszolgált étel, mint szerették volna, kicsit talán sótlan lett, meg többi álszerény álkifogás, hogy aztán szerencsétlen vendégeknek agyon kelljen dicsérni a főztjüket egész ebéd, vagy vacsora alatt. Mindig feszélyezték és idegesítették is az ilyen alkalmak, még akkor is, ha túl sokban nem lehetett része, tekintve, hogy mint a falu egyetlen félvérét, ha anyját hívták is vendégségbe, őt nem szívesen vele együtt. Bárhogy is, inkább úgy dönt, hogy ő nem fogja elkövetni azt az álszerénységnek álcázott, valójában azonban az önmagasztaltatás vágyából fakadó hibát, mint egykori vendéglátói közül néhányan, és semmiképpen nem fogja szétdicsértetni magát, akár jót sikerült főznie, akár valami rettenetet leves formájába öntve.*
- Köszönöm, örülök, ha tényleg ízlik! *mondja inkább mosolyogva, és ő maga is enni kezd. Legalább abban biztos lehet, hogy saját levese neki is ízlik.
Még jobban örül azonban annak, hogy ötletét a szalonnasütésről senki sem veti el, sőt Intath még arra is emlékszik, hogy mikor beszéltek először arról, amit most meg is valósíthatnak.*
- Sajnos túl rég, de most legalább végre eddig is eljutottunk.
*Ebből talán más is kitalálhatja, hogy nem napokkal ezelőtt ismerték meg egymást, viszont talán mindez nagyobb nyomatékot ad következő szavainak is.
Mert élete eddigi legnagyobb részében senkit sem érdekelt, hogy kiről mit gondol, ezért, most nagyon jól esik neki, amit Maydeleine mond, hogy az ő Intathba vetett bizalma éppen elég ahhoz, hogy ő is megbízzon benne. Számít a szava. Vége valahára valakinek valahol.*
- Köszönöm *bólint Mady felé mosolyogva.* Intath tényleg nagyon érti a dolgát, nekem elhiheted.
*A másik lány által használt bizalom valóban jó szó. Tényleg nagyon bízik az elfben. Végtére is, ha nem így lenne, nyilván nem hagyta volna neki, hogy megvizsgálja, ami, bár nem vetkőzött le előtte nagyon, mégis csak azzal járt mindez, hogy bőrének olyan pontjait is megtekintse, amit előtte még nem látott más férfi, még Thim sem, aki jó eséllyel sokkal többet szeretett volna, mint barátkozni és beszélgetni.
Furcsa az egész. Első találkozásuk megijesztette, de az már régen volt, ráadásul akkor meglehetősen zaklatott lelkiállapotban is volt. Mégiscsak akkor ölték meg majdnem két nap alatt kétszer. Ha ma kerülne hasonló helyzetbe, akkor már akár édesanyjának, akár Thimnek, akár Madynek, de persze nem utolsó sorban saját magának köszönhetően képes lenne elhárítani magától ezt a vészt.*
- Rajtam nem múlik, mert én itt leszek. Te döntöd el, hogy inkább visszamennél megkeresni a városban a mi ikrünket, vagy itt maradsz. Én mindenképpen örülnék, ha te is maradnál legalább egy kicsit, és minden este ennénk egy jót. *mondja ezúttal csak Adoavernek, nem feledkezve meg róla, hiszen bármennyire is zavarban van szegény, vagy próbál félrehúzódni, attól még ő is része az társaságnak.*
- Nem tudom, hogy jártál-e már a Mágustoronynál, de rettenetesen drága ott tanulni. Egyszerűbb, ha megtanítjuk egymásnak, amit már tudunk, ahogyan Mady és én csináltuk korábban.
*Persze ez is csak egy javaslat, lehetősége egy legközelebbinél kissé távolabbi jövőnek. A leves elfogyasztása után ellenben rá várnak a nagyon is jelenben lévő, gyakorlati teendők, miután mindenki kívánságát végighallgatta.
Ugyan még mindig kissé furcsa számára, hogy egykori száműzöttként, majd menekültként és kezdő mágusként hirtelen liget háziasszonyának érzi magát, azért igyekszik felnőni a feladathoz.*
- Mivel Thrissaya biztosan, és Adoaver te talán tovább maradsz itt mint egyetlen éjszaka, szerintem előbb ti válasszanak szobát magatoknak. Madyé marad, ahol legutóbb aludt, ő és Int addig elintézik egymást közt, amit kell, ameddig ti körülnéztek velem. *mondja, majd reményei szerint a jóllakott tündérlány és Adoaver egyaránt követve őt kiválasztják saját szobájukat az általa mutatottak közül.
Ezek után vezeti el őket a fürdőhöz.*
- Thrissaya az első, te a második, bár gondolom ez természetes. *mondja a másik mágusnak és a tündérlánynak.*
- Miután megfürödtetek és átöltöztetek, találkozunk a konyhában. Addigra szerintem Intath is ott lesz és én is hozom anyát, aki lemaradt a levesről.
*Elmondva kissé körülményesnek hangzik, mégis igazábóll egyszerűnek szerinte. Lélekben ugyanakkor máris a tűzrakó mellett ül a tónál várva felragyogni az első csillagokat és a holdat.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.03.02 21:36:30
- Nem hiszem, hogy van szebb dolog a világon, mint sütögetni kezdeni és várni feljönni az első csillagokat, majd nézni, ahogy lassan leszáll ránk az éj. *mosolyog a tündérlányra kedvesen.* Viszont Intnek igaza van, mint majdnem mindig. *folytatja, amikor már mindannyian az asztalnál ülnek, és az első néhány kanálnyi levesből is egyesült már valamennyi velük.* Én minden segítségnek nagyon örülök, de tényleg nem kell túlzásba vinni. Szerintem is mindenki csak annyit tegyen meg, amennyire képes. Ahogyan Intath sem áll neki lovakat etetni, úgy én sem fogok majd fogat húzni holnap.
*Mindenki hozzáadja önmagát a nagy közöshöz képességeihez és lehetőségeihez mérten, valahogy így képeli, ilyen ideális liget kép lebeg lelki szemei előtt, bár igazából ez nem is utópia, hanem valóság szerinte, hiszen szerinte eddig is hasonlóképpen éltek itt. Intath is ezt mondta csak a maga módján. Mégis, bármennyire is egyetért most is a dokival, valamennyire viszolyog attól, hogy túlságosan is idillinek fesse le a helyet, ahol élnek, nehogy legyen, akit majd éppen ez ijeszt el innen. Hiába tudja ugyan, hogy a vita és a viszály nem jó, de azt is sejti valahogyan, hogy a túlzott harmónia és nyugalom meg képes hamar unalomba fulladni, ami legalább annyira nincsen jó hatással a hétköznapokra, mint mondjuk egy lázadás. Éppen csak máshogyan pusztít.
Más kérdés, hogy mivel ő belülről látott már egy nagy lázadás okozta káoszt, ezerszer inkább szeretne unatkozni minden egyes nap, mint hogy még egyszer az életéért kelljen reszketnie egy pincében bujkálva.
Most azonban szó sincs ilyesmiről, éppen ellenkezőleg, nem csak teljesen biztonságban érzi magát, hanem egyben vidám is lesz, ahogyan majdnem mindenki mond valami kedveset neki a levesére.
Bármennyire is jól esnek viszont neki a bókok, Intét azért némi fenntartással kezeli két okból is. Egyrészt tudja, hogy milyen kedves az elf igazi arca, - mármint amikor nem éppen általa egyáltalán meg nem értett lovakkal üvöltözik egy istállóban, olyan komolysággal, mintha azok minden egyes szavát értenék, vagy pedig nem egy város lángol éppen beszélgetésük bizarr és ijesztő háttereként, - így kinézi belőle, hogy nem is ízlik neki a levese, éppen csak megbántani nem szeretné. Másrészt, ugyan édesanyjával sokat főzött, de teljesen egyedül keveset, így nem biztos benne, hogy sikerült maradéktalanul elsajátítani az ő tudományát, bármennyire is szerette volna.
Valami miatt mégis inkább arra hajlik, hogy Intath nem csak azért dicséri meg az ételt, hogy ne bántsa meg, ez pedig az, hogy mivel most főleg a beteg Viel számára és kedvéért főzött, - bár a kifejezést nem szereti, mert túlzónak érzi és közhelyesnek, - tényleg, szívét-lelkét beleadta, hogy valóban finom legyen.
De Mady is azt mondja, hogy kellemesen fűszerezett és Adoaver is megerősíti abban, hogy valóban finom, bár lehet szintén csak udvariasságból.
Mindenesetre úgy van vele, hogy inkább elhiszi, hogy tényleg jól sikerült, mint hogy szabadkozni kezdjen, hogy annyira biztosan nem lehet finom, mint amennyire mondják.
Amúgy sem szerette soha azokat a háziasszonyokat, akik addig hajtogatták, hogy nem is olyan jó a vendégek elé felszolgált étel, mint szerették volna, kicsit talán sótlan lett, meg többi álszerény álkifogás, hogy aztán szerencsétlen vendégeknek agyon kelljen dicsérni a főztjüket egész ebéd, vagy vacsora alatt. Mindig feszélyezték és idegesítették is az ilyen alkalmak, még akkor is, ha túl sokban nem lehetett része, tekintve, hogy mint a falu egyetlen félvérét, ha anyját hívták is vendégségbe, őt nem szívesen vele együtt. Bárhogy is, inkább úgy dönt, hogy ő nem fogja elkövetni azt az álszerénységnek álcázott, valójában azonban az önmagasztaltatás vágyából fakadó hibát, mint egykori vendéglátói közül néhányan, és semmiképpen nem fogja szétdicsértetni magát, akár jót sikerült főznie, akár valami rettenetet leves formájába öntve.*
- Köszönöm, örülök, ha tényleg ízlik! *mondja inkább mosolyogva, és ő maga is enni kezd. Legalább abban biztos lehet, hogy saját levese neki is ízlik.
Még jobban örül azonban annak, hogy ötletét a szalonnasütésről senki sem veti el, sőt Intath még arra is emlékszik, hogy mikor beszéltek először arról, amit most meg is valósíthatnak.*
- Sajnos túl rég, de most legalább végre eddig is eljutottunk.
*Ebből talán más is kitalálhatja, hogy nem napokkal ezelőtt ismerték meg egymást, viszont talán mindez nagyobb nyomatékot ad következő szavainak is.
Mert élete eddigi legnagyobb részében senkit sem érdekelt, hogy kiről mit gondol, ezért, most nagyon jól esik neki, amit Maydeleine mond, hogy az ő Intathba vetett bizalma éppen elég ahhoz, hogy ő is megbízzon benne. Számít a szava. Vége valahára valakinek valahol.*
- Köszönöm *bólint Mady felé mosolyogva.* Intath tényleg nagyon érti a dolgát, nekem elhiheted.
*A másik lány által használt bizalom valóban jó szó. Tényleg nagyon bízik az elfben. Végtére is, ha nem így lenne, nyilván nem hagyta volna neki, hogy megvizsgálja, ami, bár nem vetkőzött le előtte nagyon, mégis csak azzal járt mindez, hogy bőrének olyan pontjait is megtekintse, amit előtte még nem látott más férfi, még Thim sem, aki jó eséllyel sokkal többet szeretett volna, mint barátkozni és beszélgetni.
Furcsa az egész. Első találkozásuk megijesztette, de az már régen volt, ráadásul akkor meglehetősen zaklatott lelkiállapotban is volt. Mégiscsak akkor ölték meg majdnem két nap alatt kétszer. Ha ma kerülne hasonló helyzetbe, akkor már akár édesanyjának, akár Thimnek, akár Madynek, de persze nem utolsó sorban saját magának köszönhetően képes lenne elhárítani magától ezt a vészt.*
- Rajtam nem múlik, mert én itt leszek. Te döntöd el, hogy inkább visszamennél megkeresni a városban a mi ikrünket, vagy itt maradsz. Én mindenképpen örülnék, ha te is maradnál legalább egy kicsit, és minden este ennénk egy jót. *mondja ezúttal csak Adoavernek, nem feledkezve meg róla, hiszen bármennyire is zavarban van szegény, vagy próbál félrehúzódni, attól még ő is része az társaságnak.*
- Nem tudom, hogy jártál-e már a Mágustoronynál, de rettenetesen drága ott tanulni. Egyszerűbb, ha megtanítjuk egymásnak, amit már tudunk, ahogyan Mady és én csináltuk korábban.
*Persze ez is csak egy javaslat, lehetősége egy legközelebbinél kissé távolabbi jövőnek. A leves elfogyasztása után ellenben rá várnak a nagyon is jelenben lévő, gyakorlati teendők, miután mindenki kívánságát végighallgatta.
Ugyan még mindig kissé furcsa számára, hogy egykori száműzöttként, majd menekültként és kezdő mágusként hirtelen liget háziasszonyának érzi magát, azért igyekszik felnőni a feladathoz.*
- Mivel Thrissaya biztosan, és Adoaver te talán tovább maradsz itt mint egyetlen éjszaka, szerintem előbb ti válasszanak szobát magatoknak. Madyé marad, ahol legutóbb aludt, ő és Int addig elintézik egymást közt, amit kell, ameddig ti körülnéztek velem. *mondja, majd reményei szerint a jóllakott tündérlány és Adoaver egyaránt követve őt kiválasztják saját szobájukat az általa mutatottak közül.
Ezek után vezeti el őket a fürdőhöz.*
- Thrissaya az első, te a második, bár gondolom ez természetes. *mondja a másik mágusnak és a tündérlánynak.*
- Miután megfürödtetek és átöltöztetek, találkozunk a konyhában. Addigra szerintem Intath is ott lesz és én is hozom anyát, aki lemaradt a levesről.
*Elmondva kissé körülményesnek hangzik, mégis igazábóll egyszerűnek szerinte. Lélekben ugyanakkor máris a tűzrakó mellett ül a tónál várva felragyogni az első csillagokat és a holdat.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.03.02 21:36:30
1061. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-03-02 09:41:16
Üzenet elküldve: 2022-03-02 09:41:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Vidéki kúria//
*A jó társasági emlékekkel sajnos a rosszak is életbe formálódnak elébe; miközben Intath elkezdi kirágcsálni a tündért és a barnahajú fél-elfet, és Luninari az evőeszközöket készíti elő az étkezéshez, ő csendben visszahúzódik az asztalsarokba; nem jut eszébe per pillanat téma, amivel nagy hangosan előállhatna saját maga által, és azt sem tartja bölcsnek, hogy két vendégtársa figyelmét sokfelé kényszerítené oszlatni. Így hát, az étkezés megkezdése előtt, magányosan gubbaszt és nézelődik, szivacsként szívva magába a félreeső információmorzsákat a többiektől, hátha még ezen tárgyak még előjönnek. Hálásan nyújtja ki magát helyéről, hogy segítsen Luninarinak saját evőeszközei átvételével, és segítőkészen tartja fel tányérját, mikor a várva várt leves egy részét abba készüli mérni. Gyorsan vissza is teszi az asztalra, ugyanis majdnem azonnal elkezdi égetni kezét. Enni ugyan már a többiek érkezte előtt evett valamennyit, mint ahogy amaz láthatta, de jól tudja tapasztalatból, hogy felkínált családi étket csak nagy kockázat vállalásával szabad elutasítani, és, szaglásból ítélve, amúgy is csak nehezen tudta volna megállni, hogy elfordítsa fejét. Ezzel így mondjuk problémái lesznek a szalonnasütéssel, de azzal ráér később aggódni.
És a kétarcú elfnek igaza van, tényleg rendkívül ízletes az étek. Lassan, de kellemes arckifejezéssel szörpölgeti a lét, és prémium csemegeként rágja a húst. A zöldségekből válogat, de az nem a fél-elf lány hibája, kényessége mindig is állandó.*
- Egyet kell értenem Intathal, valóban nagyon finom. Nem ellenkeznék, ha az esti étkezések hasonló minőségben lennének állandó részek mindennapjainknak. *Ezzel az apró javaslattal bólint a többiek felé, mintegy megerősítést keresve közülük.
Thrissaya kijelentésére Adoaver is elgondolkodik, hogy egy gyors tisztálkodásra kér időt, az út koszát nem szeretné magán tartani a következő reggelig, márpedig kétli, hogy az éjszakai sütögetés után sok energiája lenne testét vízzel fedni. Úgy is dönt.*
- Ha nem haragszik meg, a sütögetés előtt én is meg kívánok mosakodni. Hol találjuk a fürdőhelyiséget?
*A jó társasági emlékekkel sajnos a rosszak is életbe formálódnak elébe; miközben Intath elkezdi kirágcsálni a tündért és a barnahajú fél-elfet, és Luninari az evőeszközöket készíti elő az étkezéshez, ő csendben visszahúzódik az asztalsarokba; nem jut eszébe per pillanat téma, amivel nagy hangosan előállhatna saját maga által, és azt sem tartja bölcsnek, hogy két vendégtársa figyelmét sokfelé kényszerítené oszlatni. Így hát, az étkezés megkezdése előtt, magányosan gubbaszt és nézelődik, szivacsként szívva magába a félreeső információmorzsákat a többiektől, hátha még ezen tárgyak még előjönnek. Hálásan nyújtja ki magát helyéről, hogy segítsen Luninarinak saját evőeszközei átvételével, és segítőkészen tartja fel tányérját, mikor a várva várt leves egy részét abba készüli mérni. Gyorsan vissza is teszi az asztalra, ugyanis majdnem azonnal elkezdi égetni kezét. Enni ugyan már a többiek érkezte előtt evett valamennyit, mint ahogy amaz láthatta, de jól tudja tapasztalatból, hogy felkínált családi étket csak nagy kockázat vállalásával szabad elutasítani, és, szaglásból ítélve, amúgy is csak nehezen tudta volna megállni, hogy elfordítsa fejét. Ezzel így mondjuk problémái lesznek a szalonnasütéssel, de azzal ráér később aggódni.
És a kétarcú elfnek igaza van, tényleg rendkívül ízletes az étek. Lassan, de kellemes arckifejezéssel szörpölgeti a lét, és prémium csemegeként rágja a húst. A zöldségekből válogat, de az nem a fél-elf lány hibája, kényessége mindig is állandó.*
- Egyet kell értenem Intathal, valóban nagyon finom. Nem ellenkeznék, ha az esti étkezések hasonló minőségben lennének állandó részek mindennapjainknak. *Ezzel az apró javaslattal bólint a többiek felé, mintegy megerősítést keresve közülük.
Thrissaya kijelentésére Adoaver is elgondolkodik, hogy egy gyors tisztálkodásra kér időt, az út koszát nem szeretné magán tartani a következő reggelig, márpedig kétli, hogy az éjszakai sütögetés után sok energiája lenne testét vízzel fedni. Úgy is dönt.*
- Ha nem haragszik meg, a sütögetés előtt én is meg kívánok mosakodni. Hol találjuk a fürdőhelyiséget?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1360-1379