Külső területek - Szarvasliget
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 63 (1241. - 1260. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1360-1379
1260. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-06-26 17:49:38
Üzenet elküldve: 2023-06-26 17:49:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*A csere megtörténik, még ha nem is úgy, mint ahogy eredetileg képzelte; azt hitte, ők és Callipeya kerülnek váltáskor a konyhába, nem pedig csak a két nő váltanak. De végül, egy pillanatnyi, gondosabb fontolgatás után talán jobb is, ha nem engedik a tűzhely közelébe; az egy dolog, hogy soha nem főzött eddig még magának, de se kedve vagy kézügyessége sincs bármi szúrósat kezébe vennie hosszabb ideig. Tőre is csak dísznek van, megfélemlítésként. Utólag rágondolva nagy szerencse, hogy a tűz ágát kezdte először kitanulni, önvédelemi célokra tökéletes varázslatokat sajátított már el tőle.*
- ...Köszönöm! *Feleli végül Luninarinak, egy kis meglepődött pislogás után.* - Fene egy munka volt, de csak kifizetődött. *Továbbra is fontolgatva, hogyan tovább, elfoglalja a Luni anyja által elhagyott pozíciót.* - Szerintem már át fogom vészelni az ebédig, és remélem, hogy Intath nem tett bele valamit. Hogy érzed most magad, mellesleg? A tűz felett kevésbé lehet érezni a hideget, gondolom. *Egyik kezével csillaglyukú papírral, másik kezében ollóval aztán végül eldönti, hogy hajócskákat csinál, és lassan nekikezd. Amaz láthatja, hogy felhősebbek a gondolatai a szokásosnál.*
//Surran az őz, szökell halkan//
*A csere megtörténik, még ha nem is úgy, mint ahogy eredetileg képzelte; azt hitte, ők és Callipeya kerülnek váltáskor a konyhába, nem pedig csak a két nő váltanak. De végül, egy pillanatnyi, gondosabb fontolgatás után talán jobb is, ha nem engedik a tűzhely közelébe; az egy dolog, hogy soha nem főzött eddig még magának, de se kedve vagy kézügyessége sincs bármi szúrósat kezébe vennie hosszabb ideig. Tőre is csak dísznek van, megfélemlítésként. Utólag rágondolva nagy szerencse, hogy a tűz ágát kezdte először kitanulni, önvédelemi célokra tökéletes varázslatokat sajátított már el tőle.*
- ...Köszönöm! *Feleli végül Luninarinak, egy kis meglepődött pislogás után.* - Fene egy munka volt, de csak kifizetődött. *Továbbra is fontolgatva, hogyan tovább, elfoglalja a Luni anyja által elhagyott pozíciót.* - Szerintem már át fogom vészelni az ebédig, és remélem, hogy Intath nem tett bele valamit. Hogy érzed most magad, mellesleg? A tűz felett kevésbé lehet érezni a hideget, gondolom. *Egyik kezével csillaglyukú papírral, másik kezében ollóval aztán végül eldönti, hogy hajócskákat csinál, és lassan nekikezd. Amaz láthatja, hogy felhősebbek a gondolatai a szokásosnál.*
1259. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-06-18 21:13:47
Üzenet elküldve: 2023-06-18 21:13:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 513
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 513
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Megérkezés//
*Hazatérni mindig öröm, de azért most nem bánta volna, ha nem rögtön munkával, hanem egy kis pihenéssel tölti el az első itthon töltött órát.
Persze, ennek is megvan a maga előnye, például, hogy legalább haladt az általa eltervezett dolgokkal és, hogy megszabadult a lótól, aminek jelenlétében akkor sem érezte igazán jól magát, ha eddig teljesen szelídnek és ártalmatlannak bizonyult.
Aztán bevezette új otthonába a szamárfiút is, akit nemrég vett magának, az istállóban pedig legalább végre megsimogathatta újra kedvenc kecskéjét is.
A táskájában utazó plüssnyulakon kívül már csak új kismacskája van vele, a városból hozott állatok közül, utóbbi továbbra is a kezében lévő kosárban, bár éppen ő, mintha néha kissé nyugtalanul nyávogna és mozgolódna.
Nincs ötlete, hogy miért, de emiatt csak kicsit aggódik, mindenesetre persze a vele lévő lány jelenléte ellenére is nyugtató szavakkal és simogatásokkal próbálja megnyugtatni őt. Holdpihe eddig átaludta a fél utat, aztán pedig egy irányba jöttek, lehet, hogy most az a baja, hogy sokat mentek oda-vissza számára minden bizonnyal értelmetlenül. Esetleg most támadt fel benne először a bizonytalanság új gazdájával szemben, és a maga macska módján most gondolkodik el először azon, hogy ki ez a lány, aki az általa ismert környezetből elhozta őt egy teljesen más világba, idegen tájra, idegen szagok közé. Egyelőre viszont úgy tűnik, hogy elfogadja a nyugtatónak szánt gesztusokat és nem lesz nyugtalanabb.*
- Hamarosan kapsz kis tejet, vizet, meg valami finomat is. *ígéri meg neki, mielőtt még Hildétől elköszönne.
A lány nagy segítségére volt, amiért hálás is neki, mert gyakorlatilag azon kívül, amit nem saját magának vett, és nem éppen a táskájában van, a száz kiló krumplin kívül szépen-lassan már mindent bepakoltak a helyére, a kamrába, kezdve a liszttel és a cukorral, a rizsen és a zöldségeken át egészen az Intnek hozott sörig, meg a lókolbászig, amit nem is a piacon szerzett neki.
Mivel a másik lány kicsit elfáradt, és szeretné rendbe is szedni magát, megmutatja neki a fürdőt, és egy szobát is, remélve, hogy hamarosan újra találkoznak. Miután elválnak a bejárattól nem is olyan messze, egy eddig nem ismert, erőteljes hangot hall.
~ Nem semmi. Máskor hatokig senki erre sem téved, ma pedig már ő lesz a harmadik...~
Nem is késlekedik viszont sokat, Hilde egyelőre elment pihenni, Intath elfoglalt új betegével, óriás barátja meg ki tudja mit csinál éppen, de jó eséllyel vele van, így hát úgy tűnik rá marad az új vendég fogadásának a feladata.
Kinyitja az ajtót, előbb csak fekete hajkoronával keretezett sápadt arca bújik ki mögüle, majd szépen lassan követi őt a teste is. Kicsit talán óvatosan, de semmiképpen sem barátságtalanul, vagy elutasítóan méri végig a férfit.
Hátán még mindig ott a hátizsák, kezében új macskája által már egész jól belakott bélelt kosár, ruhája kicsit gyűrött, mindent egybevetve kinézete nagyjából fedi is a valóságot, hogy ő is csak nem régen érkezett.*
- Szép napot! Sziritánból, tényleg? *kérdi mosolyogva, bár ezúttal mosolyát nem az rajzolja az arcára, hogy próbál kedves lenni és barátságos, hanem, hogy egy nagyon szép emlék jut eszébe a falu említéséről, még kislány korából, egy Zara nevű lányról és a róla elnevezett babáról. Micsoda élmény volt, ráadásul gyerekkorának egyik legszebb napja, amire emlékszik.*
- Voltam ott egyszer még kislányként egy esküvőn, nagyon jó volt. *mondja, de mivel tudja, hogy adós legalább egy bemutatkozással, természetesen nem mulasztja el.*
- Luninari vagyok, innen ligetből. *mondja, hiszen most már ide tartozik, ez az otthona.*
- Szívesen segítek, ha tudok valamiben. *mondja. Kíváncsi rá, hogy pusztán ezúttal pusztán útjában kissé megfáradt utazóval van dolga, aki véletlenül tévedt erre, vagy olyasvalakivel, aki valamilyen határozott céllal keresi éppen Szarvasligetet. Tulajdonképpen ez a két fajta értelmes lény szokott megfordulni náluk.
A maga részéről egyiket sem bánná, mert előbb-utóbb úgy is az lesz a dolog vége, hogy ebédet, vagy vacsorát kell főznie a jövevénynek, és akkor természetesen már nem csak neki, hanem magának és a többieknek is, akik éppen itt tartózkodnak.
Mivel pedig már ő is kezd éhes lenni, ezúttal mindezt most a szokásosnál is nagyobb örömmel tenné meg.*
*Hazatérni mindig öröm, de azért most nem bánta volna, ha nem rögtön munkával, hanem egy kis pihenéssel tölti el az első itthon töltött órát.
Persze, ennek is megvan a maga előnye, például, hogy legalább haladt az általa eltervezett dolgokkal és, hogy megszabadult a lótól, aminek jelenlétében akkor sem érezte igazán jól magát, ha eddig teljesen szelídnek és ártalmatlannak bizonyult.
Aztán bevezette új otthonába a szamárfiút is, akit nemrég vett magának, az istállóban pedig legalább végre megsimogathatta újra kedvenc kecskéjét is.
A táskájában utazó plüssnyulakon kívül már csak új kismacskája van vele, a városból hozott állatok közül, utóbbi továbbra is a kezében lévő kosárban, bár éppen ő, mintha néha kissé nyugtalanul nyávogna és mozgolódna.
Nincs ötlete, hogy miért, de emiatt csak kicsit aggódik, mindenesetre persze a vele lévő lány jelenléte ellenére is nyugtató szavakkal és simogatásokkal próbálja megnyugtatni őt. Holdpihe eddig átaludta a fél utat, aztán pedig egy irányba jöttek, lehet, hogy most az a baja, hogy sokat mentek oda-vissza számára minden bizonnyal értelmetlenül. Esetleg most támadt fel benne először a bizonytalanság új gazdájával szemben, és a maga macska módján most gondolkodik el először azon, hogy ki ez a lány, aki az általa ismert környezetből elhozta őt egy teljesen más világba, idegen tájra, idegen szagok közé. Egyelőre viszont úgy tűnik, hogy elfogadja a nyugtatónak szánt gesztusokat és nem lesz nyugtalanabb.*
- Hamarosan kapsz kis tejet, vizet, meg valami finomat is. *ígéri meg neki, mielőtt még Hildétől elköszönne.
A lány nagy segítségére volt, amiért hálás is neki, mert gyakorlatilag azon kívül, amit nem saját magának vett, és nem éppen a táskájában van, a száz kiló krumplin kívül szépen-lassan már mindent bepakoltak a helyére, a kamrába, kezdve a liszttel és a cukorral, a rizsen és a zöldségeken át egészen az Intnek hozott sörig, meg a lókolbászig, amit nem is a piacon szerzett neki.
Mivel a másik lány kicsit elfáradt, és szeretné rendbe is szedni magát, megmutatja neki a fürdőt, és egy szobát is, remélve, hogy hamarosan újra találkoznak. Miután elválnak a bejárattól nem is olyan messze, egy eddig nem ismert, erőteljes hangot hall.
~ Nem semmi. Máskor hatokig senki erre sem téved, ma pedig már ő lesz a harmadik...~
Nem is késlekedik viszont sokat, Hilde egyelőre elment pihenni, Intath elfoglalt új betegével, óriás barátja meg ki tudja mit csinál éppen, de jó eséllyel vele van, így hát úgy tűnik rá marad az új vendég fogadásának a feladata.
Kinyitja az ajtót, előbb csak fekete hajkoronával keretezett sápadt arca bújik ki mögüle, majd szépen lassan követi őt a teste is. Kicsit talán óvatosan, de semmiképpen sem barátságtalanul, vagy elutasítóan méri végig a férfit.
Hátán még mindig ott a hátizsák, kezében új macskája által már egész jól belakott bélelt kosár, ruhája kicsit gyűrött, mindent egybevetve kinézete nagyjából fedi is a valóságot, hogy ő is csak nem régen érkezett.*
- Szép napot! Sziritánból, tényleg? *kérdi mosolyogva, bár ezúttal mosolyát nem az rajzolja az arcára, hogy próbál kedves lenni és barátságos, hanem, hogy egy nagyon szép emlék jut eszébe a falu említéséről, még kislány korából, egy Zara nevű lányról és a róla elnevezett babáról. Micsoda élmény volt, ráadásul gyerekkorának egyik legszebb napja, amire emlékszik.*
- Voltam ott egyszer még kislányként egy esküvőn, nagyon jó volt. *mondja, de mivel tudja, hogy adós legalább egy bemutatkozással, természetesen nem mulasztja el.*
- Luninari vagyok, innen ligetből. *mondja, hiszen most már ide tartozik, ez az otthona.*
- Szívesen segítek, ha tudok valamiben. *mondja. Kíváncsi rá, hogy pusztán ezúttal pusztán útjában kissé megfáradt utazóval van dolga, aki véletlenül tévedt erre, vagy olyasvalakivel, aki valamilyen határozott céllal keresi éppen Szarvasligetet. Tulajdonképpen ez a két fajta értelmes lény szokott megfordulni náluk.
A maga részéről egyiket sem bánná, mert előbb-utóbb úgy is az lesz a dolog vége, hogy ebédet, vagy vacsorát kell főznie a jövevénynek, és akkor természetesen már nem csak neki, hanem magának és a többieknek is, akik éppen itt tartózkodnak.
Mivel pedig már ő is kezd éhes lenni, ezúttal mindezt most a szokásosnál is nagyobb örömmel tenné meg.*
1258. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-06-18 02:13:49
Üzenet elküldve: 2023-06-18 02:13:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1194
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1194
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Az elf szakmai büszkesége szempontjából egyáltalán nem mindegy, hogy ő tudós vagy szakember-e. Valószínűleg mással kapcsolatban nem is viselné el ennek az elkomolytalankodását, de a félvérrel szemben elnéző. Arra a mozdulatra ahogy a másik csípőre teszi a kezét feljebb szaladnak a szemöldökei. A szóvicc hallatán viszont nem bírja megállni és elmosolyodik.*
-Akkor szakelf, te kis pimasz.
*És ha a lány nem hajol el elég gyorsan akkor az a hollófekete hajkorona össze lesz borzolva. A koszt kérdésével kapcsolatban sikerül lezárni a témát. És bár erre alapból nagy esély volt így talán nem is meglepő, hogy a széptevő hosszú életűnek kedvez az eredmény.*
-Egy angyal vagy Luninari kedveském. Egyedül tervezel a toronyba menni? Nem veszélyes az?
*Szerinte de igen. Nagyon is. Hogy még mindig vannak-e arra banditák vagy démonok, azt nem tudja, de jobban örülne ha nem egyedül csámborogna olyan környéken az ő kedvenc varázs nyuszilánya.*
-Adoavert meg szórakoztassa tíz éhes sakál.
*Morogja még oda. Az se kerüli el ám a figyelmét, hogy ignorálva lett a megjegyzése miszerint nem kell neki dajka. A lány otthagyta. Ezzel most sikerül egy kicsit megzavarnia őt a félvérnek.*
~Ez a lány néha olyan mint egy nő.~
*Sóhajt egyet fáradtan. Az ilyen reggeleken eszébe szokott jutni a régi élete. A városban már dörömbölnének az ajtaján vagy ömlene rá a munka és nem lenne nyugodalma. A kikötőben meg... Vagy másnapos vagy még aznapos lenne és most szednék össze a fiúkkal, hogy kivel mi történt az este. Persze jó ez a nyugalom csak az unalmas napok és főleg ez a hideg és kutyának való idő, ami neki nem tetsző dolog. Ezért is őszintén megörül neki mikor nyuszimama saját személyén kívül egy kis borocskával is megörvendezteti.*
-Köszönöm. Nagyon figyelmes. Bár nincs gond a kedvemmel.
*De. Vannak gondok a kedvével még ha a mosolya mást is mond. Ami, mosoly a nő következő megjegyzésének hatására se tűnik el.*
-Oh, dehogy. Rá ébredni olyan mint madárcsicsergésre kelni.
*Bár nem kedveli a legtöbb madarat, de van pár aminek egész szép a hangja. És jobb azoknak a csicsergésére kelni, mint mondjuk kakaskukorékolásra. De ha választhat maradna a cseverésző félvér társaságánál a szárnyasok helyett.*
//Surran az őz, szökell halkan//
*Az elf szakmai büszkesége szempontjából egyáltalán nem mindegy, hogy ő tudós vagy szakember-e. Valószínűleg mással kapcsolatban nem is viselné el ennek az elkomolytalankodását, de a félvérrel szemben elnéző. Arra a mozdulatra ahogy a másik csípőre teszi a kezét feljebb szaladnak a szemöldökei. A szóvicc hallatán viszont nem bírja megállni és elmosolyodik.*
-Akkor szakelf, te kis pimasz.
*És ha a lány nem hajol el elég gyorsan akkor az a hollófekete hajkorona össze lesz borzolva. A koszt kérdésével kapcsolatban sikerül lezárni a témát. És bár erre alapból nagy esély volt így talán nem is meglepő, hogy a széptevő hosszú életűnek kedvez az eredmény.*
-Egy angyal vagy Luninari kedveském. Egyedül tervezel a toronyba menni? Nem veszélyes az?
*Szerinte de igen. Nagyon is. Hogy még mindig vannak-e arra banditák vagy démonok, azt nem tudja, de jobban örülne ha nem egyedül csámborogna olyan környéken az ő kedvenc varázs nyuszilánya.*
-Adoavert meg szórakoztassa tíz éhes sakál.
*Morogja még oda. Az se kerüli el ám a figyelmét, hogy ignorálva lett a megjegyzése miszerint nem kell neki dajka. A lány otthagyta. Ezzel most sikerül egy kicsit megzavarnia őt a félvérnek.*
~Ez a lány néha olyan mint egy nő.~
*Sóhajt egyet fáradtan. Az ilyen reggeleken eszébe szokott jutni a régi élete. A városban már dörömbölnének az ajtaján vagy ömlene rá a munka és nem lenne nyugodalma. A kikötőben meg... Vagy másnapos vagy még aznapos lenne és most szednék össze a fiúkkal, hogy kivel mi történt az este. Persze jó ez a nyugalom csak az unalmas napok és főleg ez a hideg és kutyának való idő, ami neki nem tetsző dolog. Ezért is őszintén megörül neki mikor nyuszimama saját személyén kívül egy kis borocskával is megörvendezteti.*
-Köszönöm. Nagyon figyelmes. Bár nincs gond a kedvemmel.
*De. Vannak gondok a kedvével még ha a mosolya mást is mond. Ami, mosoly a nő következő megjegyzésének hatására se tűnik el.*
-Oh, dehogy. Rá ébredni olyan mint madárcsicsergésre kelni.
*Bár nem kedveli a legtöbb madarat, de van pár aminek egész szép a hangja. És jobb azoknak a csicsergésére kelni, mint mondjuk kakaskukorékolásra. De ha választhat maradna a cseverésző félvér társaságánál a szárnyasok helyett.*
1257. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-06-17 16:11:06
Üzenet elküldve: 2023-06-17 16:11:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 513
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 513
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Hagyja, hogy Int megcsipkedje az arcát, még el is neveti magát. Tulajdonképpen nem először tudatosodik már benne, hogy szereti, ha a doki hozzáér.
Ennek ellenére úgy tűnik viszont, hogy vannak olyan napok, amikor bármennyire is kedveli őt, különösen nehéz zöld ágra vergődniük egymással. Ezt a mait is ilyennek érzi, még szerencse, hogy van egy kis csiki és egymás ugratása, különben jó eséllyel el is is kedvetlenedne attól, hogy olyan, mintha a nagy "szakember" megint szándékosan nem akarná érteni a lényeget. Illetve nem is olyan, sokkal inkább, mintha megint egyetlen szó kiforgatásába kapaszkodna bele.
Tudós, vagy szakember, nem mindegy? Nem ugyanaz? Nem először kerül szóba a szerinte erőszakolt ellentét, és nem is igazán érti a különbséget még most sem.
Tény viszont, hogy legalább érdekes barátot fogott ki magának. Egyszer kedves, mint a napfény gyengéd érintése az év meleg hónapjainak napjain, máskor viszont szülőfalva vénjeinek csökönyösségével ragaszkodik saját véleményéhez.
Még haragudna is ezért talán, ha Int nem Int lenne, aki a lehető legjobb pillanatokban nevettette és vigasztalta meg.*
- Szakember, mi? *teszi csípőre a kezét nem is kicsit színpadiasan, bár maga is tisztában van vele, hogy ez a mozdulat tőle szokatlan, eltúlzott és vicces is, de nem olyan értemben, hogy a másik jót nevethetne rajta.*
- Szakemberhez képest egész hegyesek a füleid. Inkább szakelf, akkor már. *neveti el magát. A szóvicceket ugyan sohasem szerette, de ennyi szavakon lovaglás után Intath szerinte igazán érdemel legalább ennyit.*
- Hát jó, ha nem hát nem! *mondja aztán.* De azért nem fogom hagyni, hogy zsíros kenyéren éljél, ha egyik lány sincsen itthon. Inkább főzök valami olyasmit, amit csak újra kell forralnod majd a tűzön. Tudod, készülök vissza a toronyba megint. Ha kicsit jobb idő lesz megyek is. Nagyon sok varázslat van még, amit meg szeretnék tanulni. De már most is magadra hagylak kicsit. Visszaküldöm anyát, hogy szórakoztasson. Vagy Adoavert, ki tudja, majd amilyen kedvem lesz. *enged meg magának egy hamiskás mosolyt. Természetesen esze ágába sincsen Adoavert visszaküldeni, már csak azon egyszerű oknál fogva sem, hogy úgy gondolja mind jobban járnak akkor, ha édesanyja fejezi be azt az ebédet, aminek az elkészítésé ő kezdte el.
Int megjegyzését pedig, miszerint nincs szüksége dajkára teljesen figyelmen kívül hagyja. Azt azért megvárja, hogy mit válaszol, mielőtt plüssnyulas kosarát felkapva távozna.
~ Vajon miről beszélgettek egymással Adoaver és anya? Remélem anya nem mesélt rólam semmilyen régi történetet. ~ tűnődik magában enyhe aggodalommal út közben. Bár a családból ő az, aki többet szeret és tud is beszélni, azért anyját se nagyon kell félteni, ha éppen belelendül.
Adoaver és Ea talán éppen akkor vannak a legjobban belemerülve a beszélgetésbe, amikor ő elindul. Utóbbi mindenképpen értékeli a fiú ambícióit, már csak azért, mert pontosan tudja, hogy saját lányának is valami hasonló a vágya.*
- Hát, szurkolok nektek nagyon. Luni is valami ilyesmiről álmodik. *mondja is ki hangosan is.* Minden mágiaág összes varázslatát meg akarja tanulni. Elég ambíciózus kívánság, azt hiszem, de ebben csak támogatni tudom a magam részéről. Amennyit mesélt róla, az alapján a holdmágia nagyon hasznos és erős védelmező, viszont mégis csak egy apró szeletje az egész tudománynak. Azok után pedig, ami Artheniorban történt, ő is nagyobb biztonságban lesz, minél jobban átlátja majd a nagy egészet.
*Persze, anya. Mi más lenne nála az elsődleges szempont, ha nem éppen ez? Azzal tisztában van, hogy lányánál is prioritás saját biztonsága, pontosabban, hogy egyedül is képes legyen megvédeni magát, csakhogy őt mélyebb tudásvágy is vezeti. És hát, nyilván benne van egy sokáig lenézett félvér frusztrációja is, ezért akarja magának is, és az egész világnak bebizonyítani azt, hogy mennyi mindenre is képes lehet akár.
Aztán Adoaver keze a vállán természetesen meglepi, de esze ágában sincs elhúzódni előle. Ezt persze nem látta előre, de úgy van vele, hogy minden bizonnyal az ő korábbi hasonló gesztusa bátoríthatta fel ilyesmire. Ugyan nem pont nagy és mély beszélgetéseket tervezett mára, amikor az ünnep eszébe jutott, de azt mindenképpen szerette volna, ha valamennyien kissé közelebb kerülnek egymáshoz. Adoavernek ráadásul jól is áll az, ha kicsit kibújik a csigaházából, és nem úgy mélyed el valami könyvben, mintha az olvasás legalább olyan elengedhetetlen lenne az élethez, mint mondjuk a levegő, vagy a víz.
Reméli látszik rajta, hogy valóban örömmel fogadja a felajánlást, miszerint a fiú segíteni fog nekik abban, hogy boldogok legyenek.*
- Köszönöm, ez kedves tőled. *mondja kedvesnek szánt mosollyal.* Igyekszem jóvá tenni, amit lehet, és abban is biztos vagyok, hogy boldog életünk lesz itt. Luni már most sokkal jobban van, mint otthon volt, és én sem érzem azért olyan rosszul magamat. *neveti el magát. A maga részéről különben éppen ezért sokkal megértőbb Intathal kapcsolatban is, - bár érthető módon ezt most nem fog nekiállni fejtegetni, - mert szerinte jó hatással van a lányára, vagy legalábbis szerzett már nem egy önfeledten vidám percet neki, ami nagyon nagy szó, ha az egykori magának való, önsajnálatra és melankóliára hajlamos Luninarira gondol. Nem mintha mindez végleg és teljesen eltűnt volna belőle, de legalább elkezdett eltűnni, és hát a víz hónapjaiból sem egyetlen nap alatt lesznek a kellemesen meleg évszakok, amikor ruha nélkül kívánkozik egy tó, vagy folyó selymes vízébe. Fokozatos az átmenet mindig.*
- Nagyon ügyes, gratulálok! *mosolyog őszinte elismeréssel.* Én bele se mertem volna vágni ennyire bonyolult minta elkészítésébe. Épp elegek ezek a holdak, nyulak, meg a hajók kis vitorlával.
*Holdja egyszerű félhold, de akad kör is köztük, ami jelenleg a teliholdat szeretné szimbolizálni, jól lehet, őt inkább a napra emlékezteti. Nyulai is egyszerűek, de ezt a formát már begyakorolta akkor, amikor lánya még sokkal kisebb volt. A hátulról ábrázolt nyulat leginkább hosszú füleiről lehet felismerni.*
- A fürdőház miatt mondjuk annyira nem kárhoztatnám őt, elég sok férfi van még így ezzel rajta kívül. *mosolyog végül. Ilyen téren eléggé megengedő és egyáltalán nem konzervatív, igazság szerint pedig túl komoly volt odahaza mindig az élet ahhoz, hogy ne szeresse ő maga is a könnyű kis kalandokat.
Ha Adoaver még válaszol valamit, Luninari, aki nem siet, körülbelül a végszóra érkezhet meg.*
- Hé, remélem nekem is hagytatok azért valamit. *jegyzi meg mosolyogva.* Anya, befejeznéd az ebédet helyettem? *kérdi aztán, mire egy "persze" lesz a válasz, valamint egy két kupa bort kitöltő és mosolyogva távozó Ea.*
- Szép munkát végeztetek. *állapítja aztán meg ezek után.* Szerintem használom anya egyik nyulát sablonnak.
*Kezdetnek mindenképpen így tesz, később azért majd igyekszik maga is rajzolni és kivágni valami hasonlót. Talán lelkesnek látszik, az biztos, hogy a reggelhez képest egészen vidám.*
- Éhes vagy már? Szerintem nem kell már olyan nagyon sok az ebédhez, de kicsit azért én is szeretnék dolgozni ezen is. Hűha, nem semmi csillag! *mosolyodik el végül Adoaver mesterművét látva. Kissé el is szégyelli magát, ahogyan tudatosodik benne, hogy igazából nem nézte ki a fiúból, hogy ennyire ügyes keze lenne.
Ea eközben, ha még a konyhában találja Intet, akkor lerakja elé az egyik kupa bort.*
- Tessék, hogy kicsit jobb kedved legyen! Talán az ebéd is jobban csúszik majd tőle. *mosolyog, és mielőtt folytatná lánya munkáját, pár kortyot ő maga is iszik.*
- Remélem Luni nem fárasztott le nagyon. Tudom, hogy néha sokat tud beszélni. *jegyzi meg. Bár kicsit, mintha mentegetőzne, igazából ő szereti, ha lánya sokat beszél, és tulajdonképpen zokon is venné azt, ha az elf válaszából az derülne ki, hogy nem túlzottan élvezte a társaságát idáig.*
//Surran az őz, szökell halkan//
*Hagyja, hogy Int megcsipkedje az arcát, még el is neveti magát. Tulajdonképpen nem először tudatosodik már benne, hogy szereti, ha a doki hozzáér.
Ennek ellenére úgy tűnik viszont, hogy vannak olyan napok, amikor bármennyire is kedveli őt, különösen nehéz zöld ágra vergődniük egymással. Ezt a mait is ilyennek érzi, még szerencse, hogy van egy kis csiki és egymás ugratása, különben jó eséllyel el is is kedvetlenedne attól, hogy olyan, mintha a nagy "szakember" megint szándékosan nem akarná érteni a lényeget. Illetve nem is olyan, sokkal inkább, mintha megint egyetlen szó kiforgatásába kapaszkodna bele.
Tudós, vagy szakember, nem mindegy? Nem ugyanaz? Nem először kerül szóba a szerinte erőszakolt ellentét, és nem is igazán érti a különbséget még most sem.
Tény viszont, hogy legalább érdekes barátot fogott ki magának. Egyszer kedves, mint a napfény gyengéd érintése az év meleg hónapjainak napjain, máskor viszont szülőfalva vénjeinek csökönyösségével ragaszkodik saját véleményéhez.
Még haragudna is ezért talán, ha Int nem Int lenne, aki a lehető legjobb pillanatokban nevettette és vigasztalta meg.*
- Szakember, mi? *teszi csípőre a kezét nem is kicsit színpadiasan, bár maga is tisztában van vele, hogy ez a mozdulat tőle szokatlan, eltúlzott és vicces is, de nem olyan értemben, hogy a másik jót nevethetne rajta.*
- Szakemberhez képest egész hegyesek a füleid. Inkább szakelf, akkor már. *neveti el magát. A szóvicceket ugyan sohasem szerette, de ennyi szavakon lovaglás után Intath szerinte igazán érdemel legalább ennyit.*
- Hát jó, ha nem hát nem! *mondja aztán.* De azért nem fogom hagyni, hogy zsíros kenyéren éljél, ha egyik lány sincsen itthon. Inkább főzök valami olyasmit, amit csak újra kell forralnod majd a tűzön. Tudod, készülök vissza a toronyba megint. Ha kicsit jobb idő lesz megyek is. Nagyon sok varázslat van még, amit meg szeretnék tanulni. De már most is magadra hagylak kicsit. Visszaküldöm anyát, hogy szórakoztasson. Vagy Adoavert, ki tudja, majd amilyen kedvem lesz. *enged meg magának egy hamiskás mosolyt. Természetesen esze ágába sincsen Adoavert visszaküldeni, már csak azon egyszerű oknál fogva sem, hogy úgy gondolja mind jobban járnak akkor, ha édesanyja fejezi be azt az ebédet, aminek az elkészítésé ő kezdte el.
Int megjegyzését pedig, miszerint nincs szüksége dajkára teljesen figyelmen kívül hagyja. Azt azért megvárja, hogy mit válaszol, mielőtt plüssnyulas kosarát felkapva távozna.
~ Vajon miről beszélgettek egymással Adoaver és anya? Remélem anya nem mesélt rólam semmilyen régi történetet. ~ tűnődik magában enyhe aggodalommal út közben. Bár a családból ő az, aki többet szeret és tud is beszélni, azért anyját se nagyon kell félteni, ha éppen belelendül.
Adoaver és Ea talán éppen akkor vannak a legjobban belemerülve a beszélgetésbe, amikor ő elindul. Utóbbi mindenképpen értékeli a fiú ambícióit, már csak azért, mert pontosan tudja, hogy saját lányának is valami hasonló a vágya.*
- Hát, szurkolok nektek nagyon. Luni is valami ilyesmiről álmodik. *mondja is ki hangosan is.* Minden mágiaág összes varázslatát meg akarja tanulni. Elég ambíciózus kívánság, azt hiszem, de ebben csak támogatni tudom a magam részéről. Amennyit mesélt róla, az alapján a holdmágia nagyon hasznos és erős védelmező, viszont mégis csak egy apró szeletje az egész tudománynak. Azok után pedig, ami Artheniorban történt, ő is nagyobb biztonságban lesz, minél jobban átlátja majd a nagy egészet.
*Persze, anya. Mi más lenne nála az elsődleges szempont, ha nem éppen ez? Azzal tisztában van, hogy lányánál is prioritás saját biztonsága, pontosabban, hogy egyedül is képes legyen megvédeni magát, csakhogy őt mélyebb tudásvágy is vezeti. És hát, nyilván benne van egy sokáig lenézett félvér frusztrációja is, ezért akarja magának is, és az egész világnak bebizonyítani azt, hogy mennyi mindenre is képes lehet akár.
Aztán Adoaver keze a vállán természetesen meglepi, de esze ágában sincs elhúzódni előle. Ezt persze nem látta előre, de úgy van vele, hogy minden bizonnyal az ő korábbi hasonló gesztusa bátoríthatta fel ilyesmire. Ugyan nem pont nagy és mély beszélgetéseket tervezett mára, amikor az ünnep eszébe jutott, de azt mindenképpen szerette volna, ha valamennyien kissé közelebb kerülnek egymáshoz. Adoavernek ráadásul jól is áll az, ha kicsit kibújik a csigaházából, és nem úgy mélyed el valami könyvben, mintha az olvasás legalább olyan elengedhetetlen lenne az élethez, mint mondjuk a levegő, vagy a víz.
Reméli látszik rajta, hogy valóban örömmel fogadja a felajánlást, miszerint a fiú segíteni fog nekik abban, hogy boldogok legyenek.*
- Köszönöm, ez kedves tőled. *mondja kedvesnek szánt mosollyal.* Igyekszem jóvá tenni, amit lehet, és abban is biztos vagyok, hogy boldog életünk lesz itt. Luni már most sokkal jobban van, mint otthon volt, és én sem érzem azért olyan rosszul magamat. *neveti el magát. A maga részéről különben éppen ezért sokkal megértőbb Intathal kapcsolatban is, - bár érthető módon ezt most nem fog nekiállni fejtegetni, - mert szerinte jó hatással van a lányára, vagy legalábbis szerzett már nem egy önfeledten vidám percet neki, ami nagyon nagy szó, ha az egykori magának való, önsajnálatra és melankóliára hajlamos Luninarira gondol. Nem mintha mindez végleg és teljesen eltűnt volna belőle, de legalább elkezdett eltűnni, és hát a víz hónapjaiból sem egyetlen nap alatt lesznek a kellemesen meleg évszakok, amikor ruha nélkül kívánkozik egy tó, vagy folyó selymes vízébe. Fokozatos az átmenet mindig.*
- Nagyon ügyes, gratulálok! *mosolyog őszinte elismeréssel.* Én bele se mertem volna vágni ennyire bonyolult minta elkészítésébe. Épp elegek ezek a holdak, nyulak, meg a hajók kis vitorlával.
*Holdja egyszerű félhold, de akad kör is köztük, ami jelenleg a teliholdat szeretné szimbolizálni, jól lehet, őt inkább a napra emlékezteti. Nyulai is egyszerűek, de ezt a formát már begyakorolta akkor, amikor lánya még sokkal kisebb volt. A hátulról ábrázolt nyulat leginkább hosszú füleiről lehet felismerni.*
- A fürdőház miatt mondjuk annyira nem kárhoztatnám őt, elég sok férfi van még így ezzel rajta kívül. *mosolyog végül. Ilyen téren eléggé megengedő és egyáltalán nem konzervatív, igazság szerint pedig túl komoly volt odahaza mindig az élet ahhoz, hogy ne szeresse ő maga is a könnyű kis kalandokat.
Ha Adoaver még válaszol valamit, Luninari, aki nem siet, körülbelül a végszóra érkezhet meg.*
- Hé, remélem nekem is hagytatok azért valamit. *jegyzi meg mosolyogva.* Anya, befejeznéd az ebédet helyettem? *kérdi aztán, mire egy "persze" lesz a válasz, valamint egy két kupa bort kitöltő és mosolyogva távozó Ea.*
- Szép munkát végeztetek. *állapítja aztán meg ezek után.* Szerintem használom anya egyik nyulát sablonnak.
*Kezdetnek mindenképpen így tesz, később azért majd igyekszik maga is rajzolni és kivágni valami hasonlót. Talán lelkesnek látszik, az biztos, hogy a reggelhez képest egészen vidám.*
- Éhes vagy már? Szerintem nem kell már olyan nagyon sok az ebédhez, de kicsit azért én is szeretnék dolgozni ezen is. Hűha, nem semmi csillag! *mosolyodik el végül Adoaver mesterművét látva. Kissé el is szégyelli magát, ahogyan tudatosodik benne, hogy igazából nem nézte ki a fiúból, hogy ennyire ügyes keze lenne.
Ea eközben, ha még a konyhában találja Intet, akkor lerakja elé az egyik kupa bort.*
- Tessék, hogy kicsit jobb kedved legyen! Talán az ebéd is jobban csúszik majd tőle. *mosolyog, és mielőtt folytatná lánya munkáját, pár kortyot ő maga is iszik.*
- Remélem Luni nem fárasztott le nagyon. Tudom, hogy néha sokat tud beszélni. *jegyzi meg. Bár kicsit, mintha mentegetőzne, igazából ő szereti, ha lánya sokat beszél, és tulajdonképpen zokon is venné azt, ha az elf válaszából az derülne ki, hogy nem túlzottan élvezte a társaságát idáig.*
1256. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-06-16 19:22:51
Üzenet elküldve: 2023-06-16 19:22:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Megérkezés//
*Grim hosszas keresés után, rátalál egy ösvényre, amely sejtése szerint csakis a Szarvasligetbe vezet. Nem teketóriázik tovább, elindul az ösvényen és csakhamar egy viszonylag nagy épülettel találja magát szemben.
~Impozáns, mégpedig U alakban. Vajon mit rejthet legbelül. Sejtem számos dolgozó szoba, konyha, fürdőhelység és háló. Remek lesz itt dolgozni a nagy tervemen. Távol a város zajától és védve netán az árgus szemektől.~
Szinte repes az örömtől, ahogyan elképzeli leendő munkásságát és amint bámulja az épületet illetve a környékét, szinte könnybe lábadnak szemei, olyan béke lesz urrá rajta.
kis idő múlva észbe kap és megköszörüli torkát, hiszen szeretne bebocsátást nyerni, ezért közelebb megy az épülethez, szinte az ajtó elé, majd rákezdi.*
-Hahó! Jó napot! Valaki?! Grimhamsa vagyok Sziritánból.
*Jó hangosan, ahogyan csak tüdeje bírja, majd vár, hogy valaki megjelenjen az ajtóban.*
*Grim hosszas keresés után, rátalál egy ösvényre, amely sejtése szerint csakis a Szarvasligetbe vezet. Nem teketóriázik tovább, elindul az ösvényen és csakhamar egy viszonylag nagy épülettel találja magát szemben.
~Impozáns, mégpedig U alakban. Vajon mit rejthet legbelül. Sejtem számos dolgozó szoba, konyha, fürdőhelység és háló. Remek lesz itt dolgozni a nagy tervemen. Távol a város zajától és védve netán az árgus szemektől.~
Szinte repes az örömtől, ahogyan elképzeli leendő munkásságát és amint bámulja az épületet illetve a környékét, szinte könnybe lábadnak szemei, olyan béke lesz urrá rajta.
kis idő múlva észbe kap és megköszörüli torkát, hiszen szeretne bebocsátást nyerni, ezért közelebb megy az épülethez, szinte az ajtó elé, majd rákezdi.*
-Hahó! Jó napot! Valaki?! Grimhamsa vagyok Sziritánból.
*Jó hangosan, ahogyan csak tüdeje bírja, majd vár, hogy valaki megjelenjen az ajtóban.*
1255. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-06-15 08:17:12
Üzenet elküldve: 2023-06-15 08:17:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1194
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1194
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Elf fül//
*Bizony, bizony nagyon komoly vizsgálatok ezek azt meg kell hagyni. Fülpiszkálás egy szövetdarabbal, annak a megnézése, nyomkodás, kérdezgetés, sókérés részben tényleg azért, hogy ne legyen Morwon láb alatt vagy idegesítse valamelyiküket a megszólalásaival. A közben kapott válaszokra az elf csak hümmög. Magában persze felállítja a diagnózist, de ezt egyelőre még nem köti a beteg orrára. Vagy fülére. Míg az óriás távol van addig ő az egyik asztalhoz lépve felkészül a következő folyamatokhoz. Kerít gézt meg egy átlátszó folyadékkal teli kisebb üvegcsét. Mikor pedig megérkezik a só bólint.*
-Rendben. Egy kis fokhagyma és már meg is volna az ebéd.
*Döcög magában kicsit a szerinte jó poénon, majd elveszi a hozott kincset és önt belőle az átlátszó folyadékkal teli üvegcsébe és elkezdi kavargatni az elegyet. Közben magyaráz.*
-Ki fogjuk tisztítani a begyulladt fület. Ha a városban volnánk volna megfelelő gyógyfű is a célra, de mivel itt nincs, így ezzel érjük majd be. A végén elmondom mire figyelj és magadnak hogyan és mivel kell majd lekezelned. Az nem ördöngösség menni fog.
*Ezzel neki is áll a sóoldattal szakszerűen fület tisztítani. Morw kérdésére felé néz, egy pillanatig gondolkozik majd megrázza a fejét.*
-Elbírok vele. Kösz a segítséget menj nyugodtan.
*Bizony, bizony nagyon komoly vizsgálatok ezek azt meg kell hagyni. Fülpiszkálás egy szövetdarabbal, annak a megnézése, nyomkodás, kérdezgetés, sókérés részben tényleg azért, hogy ne legyen Morwon láb alatt vagy idegesítse valamelyiküket a megszólalásaival. A közben kapott válaszokra az elf csak hümmög. Magában persze felállítja a diagnózist, de ezt egyelőre még nem köti a beteg orrára. Vagy fülére. Míg az óriás távol van addig ő az egyik asztalhoz lépve felkészül a következő folyamatokhoz. Kerít gézt meg egy átlátszó folyadékkal teli kisebb üvegcsét. Mikor pedig megérkezik a só bólint.*
-Rendben. Egy kis fokhagyma és már meg is volna az ebéd.
*Döcög magában kicsit a szerinte jó poénon, majd elveszi a hozott kincset és önt belőle az átlátszó folyadékkal teli üvegcsébe és elkezdi kavargatni az elegyet. Közben magyaráz.*
-Ki fogjuk tisztítani a begyulladt fület. Ha a városban volnánk volna megfelelő gyógyfű is a célra, de mivel itt nincs, így ezzel érjük majd be. A végén elmondom mire figyelj és magadnak hogyan és mivel kell majd lekezelned. Az nem ördöngösség menni fog.
*Ezzel neki is áll a sóoldattal szakszerűen fület tisztítani. Morw kérdésére felé néz, egy pillanatig gondolkozik majd megrázza a fejét.*
-Elbírok vele. Kösz a segítséget menj nyugodtan.
1254. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-06-14 22:47:13
Üzenet elküldve: 2023-06-14 22:47:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
//Elf fül//
* Ennél többet nem tud hozzászólni a vizsgálat vagy akár a kezelés folyamatához (Morwon nem tudja eldönteni, hogy ez most melyik). Már ennyi is sok volt belőle, hiszen hasznosat nem tudott mondani. Úgyhogy egy ideig csak figyeli, ahogy Intath a másik elf fülében matat. Ő is szokott ilyet, csak ő a saját ujjával, esetleg egy kisebb fadarabbal. Nem a legérdekesebb látvány, aztán még Intath is talál neki munkát. Bár Morwon nem tudja, mihez kellhet a só, hiszen azt ételek ízesítésére és tartósítására használják, de ezért nem ő az orvos, hanem Intath. El is indul tehát sót hozni.
A doktor úr lehetett volna specifikusabb a só helyét illetően. A konyhát csukott szemmel is megtalálná, viszont hogy azon belül hol keresse a sót, az már egy nehéz kérdés. Megáll a szoba közepén és körbenéz. Valljuk be, rengeteg helyre azért nem lehet elrejteni ott a sót. Alig öt perc alatt meg is találja és óvatosan kézbe veszi, mintha egy értékes porcelánt vinne, úgy indul vissza a pincébe. Útközben egyszer kishíján kiborítja, amikor meg kell vakarnia a bal lapockáját, majd a nyaka bal felét, de szerencsére még időben eszébe jut, hogy milyen fontos küldetésen van és korrigálja a sótartó dőlésszögét. A lépcsőn lefelé menet sikerül bevernie a fejét is, de még mindig nem ejti le. Tény, hogy mire odaér, már nem olyan gyengéden fogja, mint mikor elindult – legszívesebben elhajítaná és kidöntené az ajtófélfát, amiért ilyen alacsonyra nőtt. Ám Morwon nem veszíti el ilyen könnyedén az eszét. Morog egyet és továbbmegy veszélyes útján. Talán megváratta a másik kettőt, de legalább addig is nem volt útban. ~ A jó munkához idő kell. ~ (A rosszhoz meg még több.) *
– Meghoztam a sót. * Egyelőre csak tartja markába a sótartót, akkor teszi valahova vagy adja valakinek, ha erre kérik. Addig meg csak áll, mint a cövek. Közben azon jár az esze, hogy milyen régen evett már. Ha a kint látott lány tényleg olyan jól főz, mint ahogy azt az orvos állítja, akkor ideje lenne vele is megismerkedni, már csak azért is, hogy megtudakolja, mikor lesz vacsora vagy ebéd vagy bármi is következzék. Kis idő múltán meg is kérdezi Intet. *
– Kellek még?
* Ennél többet nem tud hozzászólni a vizsgálat vagy akár a kezelés folyamatához (Morwon nem tudja eldönteni, hogy ez most melyik). Már ennyi is sok volt belőle, hiszen hasznosat nem tudott mondani. Úgyhogy egy ideig csak figyeli, ahogy Intath a másik elf fülében matat. Ő is szokott ilyet, csak ő a saját ujjával, esetleg egy kisebb fadarabbal. Nem a legérdekesebb látvány, aztán még Intath is talál neki munkát. Bár Morwon nem tudja, mihez kellhet a só, hiszen azt ételek ízesítésére és tartósítására használják, de ezért nem ő az orvos, hanem Intath. El is indul tehát sót hozni.
A doktor úr lehetett volna specifikusabb a só helyét illetően. A konyhát csukott szemmel is megtalálná, viszont hogy azon belül hol keresse a sót, az már egy nehéz kérdés. Megáll a szoba közepén és körbenéz. Valljuk be, rengeteg helyre azért nem lehet elrejteni ott a sót. Alig öt perc alatt meg is találja és óvatosan kézbe veszi, mintha egy értékes porcelánt vinne, úgy indul vissza a pincébe. Útközben egyszer kishíján kiborítja, amikor meg kell vakarnia a bal lapockáját, majd a nyaka bal felét, de szerencsére még időben eszébe jut, hogy milyen fontos küldetésen van és korrigálja a sótartó dőlésszögét. A lépcsőn lefelé menet sikerül bevernie a fejét is, de még mindig nem ejti le. Tény, hogy mire odaér, már nem olyan gyengéden fogja, mint mikor elindult – legszívesebben elhajítaná és kidöntené az ajtófélfát, amiért ilyen alacsonyra nőtt. Ám Morwon nem veszíti el ilyen könnyedén az eszét. Morog egyet és továbbmegy veszélyes útján. Talán megváratta a másik kettőt, de legalább addig is nem volt útban. ~ A jó munkához idő kell. ~ (A rosszhoz meg még több.) *
– Meghoztam a sót. * Egyelőre csak tartja markába a sótartót, akkor teszi valahova vagy adja valakinek, ha erre kérik. Addig meg csak áll, mint a cövek. Közben azon jár az esze, hogy milyen régen evett már. Ha a kint látott lány tényleg olyan jól főz, mint ahogy azt az orvos állítja, akkor ideje lenne vele is megismerkedni, már csak azért is, hogy megtudakolja, mikor lesz vacsora vagy ebéd vagy bármi is következzék. Kis idő múltán meg is kérdezi Intet. *
– Kellek még?
1253. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-06-11 22:29:21
Üzenet elküldve: 2023-06-11 22:29:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Elf fül//
*Az óriás nem tágít a lenyeséstől, de másodjára már annyira nem rémisztő, főleg mert a valódi orvos nem kívánja megfogadni ezt a tanácsot. Igyekszik úgy fordulni, ahogy Int fordítja és tűrni, hogy egy idegen tárgy a fülében matat. Meg kell magát emberelnie, (vagyis elfelnie), mert nincs ehhez hozzászokva. Még ha Int egy szép leány volna, de azok sem a fülében szoktak matatni. Szerencséjére képes önmagát és a fejét megtartani.*
- Fáj, igen. *Feleli a nyomásra. Gyulladt fülének bármely részén így reagálna. Fájdalom kisugárzik a teljes testrészre.*
- Viszketés nincs, de volt egy napja. *A felgyűlt piszok viszketést okozott. Rírion durva módszerrel próbálta meg fülét kimosni, ami miatt még beljebb tolta a piszkot és az be is gyulladt egy napon belül, nagyjából. Pedig milyen jó ötletnek tűnt a rongydarab egy pálcika végén! Túl nagy lehetett és nem is annyira tiszta, mint Intathé*
- Lázam nem volt, szédülés sem. Arra a fülemre most nem hallok rendesen. *De a másikra még igen. Szerencse, mert így tud felelni*
- Tegnap fürödtem utoljára. *Nem mindig van lehetősége naponta fürdeni, de az előző nap éppen volt. Bezzeg ha nem fürdik, talán a fülét sem cseszi el saját kezével, önként, ki tudja.
A só jobban hangzik, mint a kés. Türelmesen várja sorsát a langaléta elf.*
*Az óriás nem tágít a lenyeséstől, de másodjára már annyira nem rémisztő, főleg mert a valódi orvos nem kívánja megfogadni ezt a tanácsot. Igyekszik úgy fordulni, ahogy Int fordítja és tűrni, hogy egy idegen tárgy a fülében matat. Meg kell magát emberelnie, (vagyis elfelnie), mert nincs ehhez hozzászokva. Még ha Int egy szép leány volna, de azok sem a fülében szoktak matatni. Szerencséjére képes önmagát és a fejét megtartani.*
- Fáj, igen. *Feleli a nyomásra. Gyulladt fülének bármely részén így reagálna. Fájdalom kisugárzik a teljes testrészre.*
- Viszketés nincs, de volt egy napja. *A felgyűlt piszok viszketést okozott. Rírion durva módszerrel próbálta meg fülét kimosni, ami miatt még beljebb tolta a piszkot és az be is gyulladt egy napon belül, nagyjából. Pedig milyen jó ötletnek tűnt a rongydarab egy pálcika végén! Túl nagy lehetett és nem is annyira tiszta, mint Intathé*
- Lázam nem volt, szédülés sem. Arra a fülemre most nem hallok rendesen. *De a másikra még igen. Szerencse, mert így tud felelni*
- Tegnap fürödtem utoljára. *Nem mindig van lehetősége naponta fürdeni, de az előző nap éppen volt. Bezzeg ha nem fürdik, talán a fülét sem cseszi el saját kezével, önként, ki tudja.
A só jobban hangzik, mint a kés. Türelmesen várja sorsát a langaléta elf.*
1252. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-06-08 22:44:52
Üzenet elküldve: 2023-06-08 22:44:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*A tervezetteknél másabb témák vetültek és még vetülnek fel Callipeya társaságában, de ez alkalommal érdekes módon nem érzi magát emiatt kényelmetlenül. Lehet, hogy a papírdekorációk vágása közben lassan elérte azt a stresszmentes állapotot, ahol racionális agya egy részét ideiglenesen lekapcsolva locsoghat miközben az ollóra figyel - visszatérő összpontosítással. De az is lehet, hogy a bölcselkedő papnő személyisége feloldotta feszességét, még ha nem is örökre.
Őszinte szomorsággal hallja Luninari érintettségét az artheniori lázadással kapcsolatban - persze hogy nem fog többet kérdezni erről, hát miféle szörnyeteg lenne képes ezt a témát most tovább bogarászni?
Nem sejt rosszat a volt papnőről mikor amaz keze felé közeledik, és hagyja is, hogy megtegye a lelki csillapításnak szánt mozdulatot; a fiatalember lassan becsukja szemeit, majd egy rövid bólintással tudatja Luninari anyjának, hogy hálás a gesztusért - nincs elég bőr a képén hogy egy mosolyt is álcázzon hozzá, ahogy más szóval sem akarja még fedni magát, mert félő, hogy elérzékenyül. Megpróbál tovább haladni munkájával.*
- Egy igazi mester leszek... *Motyog magában, de hallhatóan, félig válaszul Callipeya bátorító kijelentéseire.* - Egy második Abogr... *Nem tud egyenesen szembenézve válaszolni az aranyszívű elf hölgynek. Lánya anyja...
Hogy aztán a továbbiakat hogy folytassa, azon már gondolkodni is nehézségei támadnak. Nagy' szívesen mondaná, hogy lesznek még szebb idők is mind időjárás és kronológia terén, de ő sem a csapadékot, se a történelem foszlányos fonalait nem irányítja. Vakon ígéretni nem szeret, márpedig. De annyi biztos, hogyha nem jön meg magától a szebb idő, akkor meghozzák maguknak. De ennyit viszont érez, hogy fontos mondania a hallott bevallás után:*
- Nos, szerintem a jelenlegi énje sokat simít a múlton, ha számít ez önnek. Bár már mind megugrottuk a gyerekkort, a kapcsolatokat sosem fogjuk. Tehát vélekedem hogy Luninarinak számíthat. *Még véletlenül sem akar vagy próbál érzelmi manipulációt használni az asszonyon, mindössze saját hozzáállását próbálja vele megosztani, hangozhat akármennyire furcsának. Mondhatná, hogy nem érdemes már a múlt miatt aggódnia, de a magaslóról még ő sem akar beszélni. Azok az emberek mondhatják azt, akik nem vétettek vészes hibákat. Kevés az olyan.
Tapintatos figyelemmel hallgatja Callipeya további gondolatait és történetének részét. Szóval akkor ezért... ezúttal ő tesz kísérletet arra, hogy saját kezét a volt papnő vállára tegye, és ha hagyja, akkor a következőt mondja számára, lassan elengedve amazt:*
- Sokszor a jövőbeli énje a személy legnagyobb kritikusa. Mindkét döntéssel nyert és vesztett volna, nem volt tiszta választás. Hanem most itt kötött ki, ebben az időben, és lányának és önnek több esélye lehet a boldogságra, mint akkoriban ott lehetet. Mi pedig segíteni fogunk önöknek ezt elérni, ezt megígérhetem. *Egy kissé szégyenlős nézés, és vissza is lép dolgozni, ami egy pár pillanat múlva már be is fejeződik.*
- Ééééés... megvan. *Az utolsó vágás után végre-valahára leválasztódik a tüzelőnek majd használandó papiros-maradék az általa műalkotásnak mondható ezerágas csillagokról, amikből ezzel a módszerrel nagyjából egy másfél-tucatnyi darabot sikerül elkészíteni. Nem valami sok, de a maga részéről jobb volt mintha egyesével rajzolgatta volna az ábrákat.* - Nem valami rossz munka, ha szabad dicsekednem. *Emeli ki mellkasát, csak Callipeya megjegyzésére kuncog egyet.* - Neki a városi Fürdőház lenne leginkább ízlésére, azt nem kétlem. *Nem csak azok az okok miatt, amit elsőre egy fürdőház hallatára el lehet képzelni. Azért ő sem ostoba, és akármennyire is furcsán hangzik, továbbra is egy férfiú. A nagy különbséggel, hogy ő továbbra is szigorú neveltetésben részesedett.* - Ha nem lenne a feje az egekben és a keze... De menjünk is, ha végez, mielőtt valami rosszatt mondok.
//Surran az őz, szökell halkan//
*A tervezetteknél másabb témák vetültek és még vetülnek fel Callipeya társaságában, de ez alkalommal érdekes módon nem érzi magát emiatt kényelmetlenül. Lehet, hogy a papírdekorációk vágása közben lassan elérte azt a stresszmentes állapotot, ahol racionális agya egy részét ideiglenesen lekapcsolva locsoghat miközben az ollóra figyel - visszatérő összpontosítással. De az is lehet, hogy a bölcselkedő papnő személyisége feloldotta feszességét, még ha nem is örökre.
Őszinte szomorsággal hallja Luninari érintettségét az artheniori lázadással kapcsolatban - persze hogy nem fog többet kérdezni erről, hát miféle szörnyeteg lenne képes ezt a témát most tovább bogarászni?
Nem sejt rosszat a volt papnőről mikor amaz keze felé közeledik, és hagyja is, hogy megtegye a lelki csillapításnak szánt mozdulatot; a fiatalember lassan becsukja szemeit, majd egy rövid bólintással tudatja Luninari anyjának, hogy hálás a gesztusért - nincs elég bőr a képén hogy egy mosolyt is álcázzon hozzá, ahogy más szóval sem akarja még fedni magát, mert félő, hogy elérzékenyül. Megpróbál tovább haladni munkájával.*
- Egy igazi mester leszek... *Motyog magában, de hallhatóan, félig válaszul Callipeya bátorító kijelentéseire.* - Egy második Abogr... *Nem tud egyenesen szembenézve válaszolni az aranyszívű elf hölgynek. Lánya anyja...
Hogy aztán a továbbiakat hogy folytassa, azon már gondolkodni is nehézségei támadnak. Nagy' szívesen mondaná, hogy lesznek még szebb idők is mind időjárás és kronológia terén, de ő sem a csapadékot, se a történelem foszlányos fonalait nem irányítja. Vakon ígéretni nem szeret, márpedig. De annyi biztos, hogyha nem jön meg magától a szebb idő, akkor meghozzák maguknak. De ennyit viszont érez, hogy fontos mondania a hallott bevallás után:*
- Nos, szerintem a jelenlegi énje sokat simít a múlton, ha számít ez önnek. Bár már mind megugrottuk a gyerekkort, a kapcsolatokat sosem fogjuk. Tehát vélekedem hogy Luninarinak számíthat. *Még véletlenül sem akar vagy próbál érzelmi manipulációt használni az asszonyon, mindössze saját hozzáállását próbálja vele megosztani, hangozhat akármennyire furcsának. Mondhatná, hogy nem érdemes már a múlt miatt aggódnia, de a magaslóról még ő sem akar beszélni. Azok az emberek mondhatják azt, akik nem vétettek vészes hibákat. Kevés az olyan.
Tapintatos figyelemmel hallgatja Callipeya további gondolatait és történetének részét. Szóval akkor ezért... ezúttal ő tesz kísérletet arra, hogy saját kezét a volt papnő vállára tegye, és ha hagyja, akkor a következőt mondja számára, lassan elengedve amazt:*
- Sokszor a jövőbeli énje a személy legnagyobb kritikusa. Mindkét döntéssel nyert és vesztett volna, nem volt tiszta választás. Hanem most itt kötött ki, ebben az időben, és lányának és önnek több esélye lehet a boldogságra, mint akkoriban ott lehetet. Mi pedig segíteni fogunk önöknek ezt elérni, ezt megígérhetem. *Egy kissé szégyenlős nézés, és vissza is lép dolgozni, ami egy pár pillanat múlva már be is fejeződik.*
- Ééééés... megvan. *Az utolsó vágás után végre-valahára leválasztódik a tüzelőnek majd használandó papiros-maradék az általa műalkotásnak mondható ezerágas csillagokról, amikből ezzel a módszerrel nagyjából egy másfél-tucatnyi darabot sikerül elkészíteni. Nem valami sok, de a maga részéről jobb volt mintha egyesével rajzolgatta volna az ábrákat.* - Nem valami rossz munka, ha szabad dicsekednem. *Emeli ki mellkasát, csak Callipeya megjegyzésére kuncog egyet.* - Neki a városi Fürdőház lenne leginkább ízlésére, azt nem kétlem. *Nem csak azok az okok miatt, amit elsőre egy fürdőház hallatára el lehet képzelni. Azért ő sem ostoba, és akármennyire is furcsán hangzik, továbbra is egy férfiú. A nagy különbséggel, hogy ő továbbra is szigorú neveltetésben részesedett.* - Ha nem lenne a feje az egekben és a keze... De menjünk is, ha végez, mielőtt valami rosszatt mondok.
1251. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-06-05 02:38:39
Üzenet elküldve: 2023-06-05 02:38:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1194
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1194
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Sokat tudó mosolya nem tűnik el a képéről mintha tényleg ilyen rejtélyes és a másik által megérthetetlen téma volna ez. Csak rázza a fejét mikor a lány, azt fejtegeti, hogy ne tudná kinézni a tintanyalóból, hogy pofán verné csak úgy pofán verné Intet. Pedig így van. Sőt, a doki szerint ez így is van rendjén. Ő jobban szereti az ilyen kommunikációt mint amit a nők szoktak egymás közt vívni. Attól a hideg ki szokta rázni. A plafont bámulva hallgatja a lány csevejét. Annyira nem érdekli most ez a téma. Elmondta a véleményét és igaza van. Abba meg nem menne bele, hogy mennyire is különbözik ő attól a ficsúrtól. Egy dolgot emel csak ki.*
-Nem vagyok tudós. Szakember vagyok.
*Ezt már kifejtette. Ki nem állhatja a tudósorvosokat. A szakma és a társadalom egyik rákfenéjének tartja őket és szíve szerint köpne rájuk. Kellő alkohollal a szervezetében sokkal hevesebben szidná őket. Így csak a hangsúly ad erőt a szavainak. Hevesség és káromkodás nem jár melléjük. A főzéssel kapcsolatban már muszáj felkelnie. A szavai bár félig komolytalanok, de fél kézzel tényleg nem túl jó szakács. Egy mócsingosabb húst, ami csúszkál a kés alatt nem vág el olyan könnyen mint annak előtte. A krumplipucolás meg egy lehetetlen küldetés számára. De nem akarja sajnáltatni magát vagy a hangulatot lerontani ezért is komolytalankodik. Meg mert a félvér olyan könnyű célpontnak tűnik. A pultnál ténykedik lehet koszos a keze is. Nem vár a doki ellentámadást. Meg is lepi, hogy mégis érkezik. Kacagva húzódik el a másiktól mikor visszakapja a csikit. Majd jön a Luninari-féle véget nem érő monológ a húsrántásról. Ő enni szereti az ilyesmit. Még hallgatni is fárasztó az elkészítése. Meg amúgy is ez asszonymunka.*
-Halat sütni könnyebb.
*Állapítja meg röviden. Arról nem is beszélve, hogy kolbászt vagy szalonnát magában is ehet, ami újabb érv amellett, hogy ne kelljen főznie.*
-Maradok a zsíros kenyérnél.
*Állapítja meg a kapott kérdésre. Ha muszáj lenne valószínűleg menne neki, de szerencsére nem az. Főleg mert ilyen aranyos félvér lányka főz rá. Aki, most mégis elhagyná. Hogy vagdosson kicsit. Hogy mikor lettek a lányok így felosztva vagy a munka kettészedve, azt nem tudja, de jobban belegondolva lehet csak nem figyelt oda. Kicsit tompa volt ma reggel.*
-Ne aggódj talán nem sírom el magam.*Próbálja játékosan megcsipkedni a félvér pofit.*Akár vagdoshattok magatokban is. Tudod, hogy nem kell nekem dajka. Elvagyok magamban.
*Például heverészéssel és alvással.*
//Surran az őz, szökell halkan//
*Sokat tudó mosolya nem tűnik el a képéről mintha tényleg ilyen rejtélyes és a másik által megérthetetlen téma volna ez. Csak rázza a fejét mikor a lány, azt fejtegeti, hogy ne tudná kinézni a tintanyalóból, hogy pofán verné csak úgy pofán verné Intet. Pedig így van. Sőt, a doki szerint ez így is van rendjén. Ő jobban szereti az ilyen kommunikációt mint amit a nők szoktak egymás közt vívni. Attól a hideg ki szokta rázni. A plafont bámulva hallgatja a lány csevejét. Annyira nem érdekli most ez a téma. Elmondta a véleményét és igaza van. Abba meg nem menne bele, hogy mennyire is különbözik ő attól a ficsúrtól. Egy dolgot emel csak ki.*
-Nem vagyok tudós. Szakember vagyok.
*Ezt már kifejtette. Ki nem állhatja a tudósorvosokat. A szakma és a társadalom egyik rákfenéjének tartja őket és szíve szerint köpne rájuk. Kellő alkohollal a szervezetében sokkal hevesebben szidná őket. Így csak a hangsúly ad erőt a szavainak. Hevesség és káromkodás nem jár melléjük. A főzéssel kapcsolatban már muszáj felkelnie. A szavai bár félig komolytalanok, de fél kézzel tényleg nem túl jó szakács. Egy mócsingosabb húst, ami csúszkál a kés alatt nem vág el olyan könnyen mint annak előtte. A krumplipucolás meg egy lehetetlen küldetés számára. De nem akarja sajnáltatni magát vagy a hangulatot lerontani ezért is komolytalankodik. Meg mert a félvér olyan könnyű célpontnak tűnik. A pultnál ténykedik lehet koszos a keze is. Nem vár a doki ellentámadást. Meg is lepi, hogy mégis érkezik. Kacagva húzódik el a másiktól mikor visszakapja a csikit. Majd jön a Luninari-féle véget nem érő monológ a húsrántásról. Ő enni szereti az ilyesmit. Még hallgatni is fárasztó az elkészítése. Meg amúgy is ez asszonymunka.*
-Halat sütni könnyebb.
*Állapítja meg röviden. Arról nem is beszélve, hogy kolbászt vagy szalonnát magában is ehet, ami újabb érv amellett, hogy ne kelljen főznie.*
-Maradok a zsíros kenyérnél.
*Állapítja meg a kapott kérdésre. Ha muszáj lenne valószínűleg menne neki, de szerencsére nem az. Főleg mert ilyen aranyos félvér lányka főz rá. Aki, most mégis elhagyná. Hogy vagdosson kicsit. Hogy mikor lettek a lányok így felosztva vagy a munka kettészedve, azt nem tudja, de jobban belegondolva lehet csak nem figyelt oda. Kicsit tompa volt ma reggel.*
-Ne aggódj talán nem sírom el magam.*Próbálja játékosan megcsipkedni a félvér pofit.*Akár vagdoshattok magatokban is. Tudod, hogy nem kell nekem dajka. Elvagyok magamban.
*Például heverészéssel és alvással.*
1250. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-06-05 01:53:45
Üzenet elküldve: 2023-06-05 01:53:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1194
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1194
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Elf fül//
*Mivel mindenki tovasuhan a doki ezen szakértelmén így Int se fejtegeti tovább a dolgot. Továbblépnek. Egyenesen le a lépcsőn és be a műtőbe. Ahol a beteg helyet foglal ő meg odaléphet hozzá megnézni az említett testrészt. Közben nem átallja finom erőszakkal beállítani a másik fejét, hogy a fény lásson is. Az óriás szavain jót vigyorog.*
-Majd, ha sebesre rágja akkor levágjuk.
*Ezek után persze visszatér a komolysága.*
-Ha itt megnyomom fáj? Szokott viszketni? Lázad van vagy volt? Szédülés? Hallásromlás? Voltál fürdőben vagy fürödni a napokban?
*A kérdések között persze türelmesen megvárja a válaszokat is. Kerít egy fehér gézcsíkot egy pálcikára tekeri és óvatosan megjáratja a másik fülében, majd szemügyre veszi az eredményt. Közben hümmög és a kezelésen jár az esze. Nem azért mert ne lenne ötlete mi lehet a baj hanem inkább mert módszereket kell kizárnia alapanyaghiány miatt. Az óriás kérdésére először oda se figyel csak utólag esik le neki, hogy hozzá szóltak.*
-Ja! Öhm... Nem tudom. Egy kis sót tudnál hozni a konyhából? Kezdésnek kitakarítjuk aztán elmondom a többit. Viszont úgy látszik megmarad.
A hozzászólás írója (Intath Aldeis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.06.05 02:15:52
*Mivel mindenki tovasuhan a doki ezen szakértelmén így Int se fejtegeti tovább a dolgot. Továbblépnek. Egyenesen le a lépcsőn és be a műtőbe. Ahol a beteg helyet foglal ő meg odaléphet hozzá megnézni az említett testrészt. Közben nem átallja finom erőszakkal beállítani a másik fejét, hogy a fény lásson is. Az óriás szavain jót vigyorog.*
-Majd, ha sebesre rágja akkor levágjuk.
*Ezek után persze visszatér a komolysága.*
-Ha itt megnyomom fáj? Szokott viszketni? Lázad van vagy volt? Szédülés? Hallásromlás? Voltál fürdőben vagy fürödni a napokban?
*A kérdések között persze türelmesen megvárja a válaszokat is. Kerít egy fehér gézcsíkot egy pálcikára tekeri és óvatosan megjáratja a másik fülében, majd szemügyre veszi az eredményt. Közben hümmög és a kezelésen jár az esze. Nem azért mert ne lenne ötlete mi lehet a baj hanem inkább mert módszereket kell kizárnia alapanyaghiány miatt. Az óriás kérdésére először oda se figyel csak utólag esik le neki, hogy hozzá szóltak.*
-Ja! Öhm... Nem tudom. Egy kis sót tudnál hozni a konyhából? Kezdésnek kitakarítjuk aztán elmondom a többit. Viszont úgy látszik megmarad.
A hozzászólás írója (Intath Aldeis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.06.05 02:15:52
1249. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-06-05 00:32:56
Üzenet elküldve: 2023-06-05 00:32:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
//Elf fül//
* Továbbra sem világos számára, mit jelenthet az orvos hóhér kifejezés – ami azt illeti, Intath magyarázata csak jobban összezavarja amúgy is zavaros elméjét. Viszont nem akar a kelleténél is butábbnak tűnni és mivel feltételezhetően mások sem viszik tovább a témát, ő is annyiban hagyja. Azért majd nem árt vigyázni a félkarúval, ha egyszer úgy hozza a sors, hogy barátságuk átcsap ellenségeskedésbe. Noha erre csaknem olyan kevés esély van, minthogy a közeljövőben ő fog a műtőasztalon feküdni (vagy ülni) fülfájás miatt. Úgyhogy rátesz még egy lapáttal. Tréfásnak tartja Fänrírion meglepett és részben talán félelemmel teli reakcióját, miközben fajtársa vizsgálja. Morwon nem avatkozik közbe, csupán szavaival próbál ráijeszteni. *
– Sok olyant hallottam mán, hogy le kellett nyesni valaki fülét, mer' túl hosszú vót. Sok helyütt a kutyák fülét-farkát is megcsonkítják, mégis túlélik. * Meséli komoly hangon, mert bár az első fele itt helyben pattant ki a fejéből, a második felére valóban látott már példát. Persze maga sem tudja, mi lehet az összefüggés az elfek és a kutyák megcsonkítása között. Remélhetőleg a másik kettő sem lát bele többet Morwon szófosásába, mint aminek ő szánja. *
– No, mit mondasz, Int? Vegyem elő Tar'khagot vagy meg tudod gyógyítani? * Kérdi türelmetlenül, mikor az orvos már (saját belátása szerint) sok ideje vizsgálja a beteget. *
* Továbbra sem világos számára, mit jelenthet az orvos hóhér kifejezés – ami azt illeti, Intath magyarázata csak jobban összezavarja amúgy is zavaros elméjét. Viszont nem akar a kelleténél is butábbnak tűnni és mivel feltételezhetően mások sem viszik tovább a témát, ő is annyiban hagyja. Azért majd nem árt vigyázni a félkarúval, ha egyszer úgy hozza a sors, hogy barátságuk átcsap ellenségeskedésbe. Noha erre csaknem olyan kevés esély van, minthogy a közeljövőben ő fog a műtőasztalon feküdni (vagy ülni) fülfájás miatt. Úgyhogy rátesz még egy lapáttal. Tréfásnak tartja Fänrírion meglepett és részben talán félelemmel teli reakcióját, miközben fajtársa vizsgálja. Morwon nem avatkozik közbe, csupán szavaival próbál ráijeszteni. *
– Sok olyant hallottam mán, hogy le kellett nyesni valaki fülét, mer' túl hosszú vót. Sok helyütt a kutyák fülét-farkát is megcsonkítják, mégis túlélik. * Meséli komoly hangon, mert bár az első fele itt helyben pattant ki a fejéből, a második felére valóban látott már példát. Persze maga sem tudja, mi lehet az összefüggés az elfek és a kutyák megcsonkítása között. Remélhetőleg a másik kettő sem lát bele többet Morwon szófosásába, mint aminek ő szánja. *
– No, mit mondasz, Int? Vegyem elő Tar'khagot vagy meg tudod gyógyítani? * Kérdi türelmetlenül, mikor az orvos már (saját belátása szerint) sok ideje vizsgálja a beteget. *
1248. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-06-01 22:34:38
Üzenet elküldve: 2023-06-01 22:34:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Elf fül//
*Láthatóan, vagy épp nem láthatóan de minden fül megakad a hóhér szakma említésén, kivéve Rírionét. Bár nem füle fájdalma okozza, hogy ily könnyen túlhalad az információn, mert a beteg fül is beengedi még a hangot. Viszont annak feldolgozása már egy zsoldos íjász elméjében zajlik, aki természetesnek tartja az igazságszolgáltatás hóhérok által végrehajtott formáját. Számára ez is csak munka, mint a fazekasság.
Ha Intath valóban hóhér is volna a többi mellett, ő akkor is megkérné, hogy segítsen a fülén. Azonban kiderül, csak tréfarépát reggelizett a jó doktor.
Lent van mit nézni a messziről jött elfnek. Sok helyen volt már kezelve élete során. Például Erdőmélyének közepe, de akadt istálló is a múltjában, az útszélről nem beszélve. Maga se tudja, látott e már valaha orvosi labort? (Talán ahol felnőtt, ott volt egy hasonló, de kisebb, és nem engedték be soha.) Arca jól elrejti kíváncsiságát, ellenben Morwon szavaira már ijedt meglepettséggel reagál. Kikerekedett szemekkel bámul az óriásra, mielőtt Intath utasítását követve helyet foglal. Némán tűri a vizsgálatot, közben szeme sarkából figyel a jóakaró, de nem szakértő idegenre. Addig ül nyugodtan, amíg csak fajtársa babrál a fülén és a másik távol marad. Néha a tudatlan jóindulat nagyobb bajt csinál, mint a szándékos károkozás.*
- Ha van rá mód, megtartanám. *Jegyzi meg. Természetesen elfogadná, ha valóban a lenyesés volna az egyetlen megoldás. Inkább a félfülűség, mint egy végzetes fertőzés, de ott még nem tart.*
*Láthatóan, vagy épp nem láthatóan de minden fül megakad a hóhér szakma említésén, kivéve Rírionét. Bár nem füle fájdalma okozza, hogy ily könnyen túlhalad az információn, mert a beteg fül is beengedi még a hangot. Viszont annak feldolgozása már egy zsoldos íjász elméjében zajlik, aki természetesnek tartja az igazságszolgáltatás hóhérok által végrehajtott formáját. Számára ez is csak munka, mint a fazekasság.
Ha Intath valóban hóhér is volna a többi mellett, ő akkor is megkérné, hogy segítsen a fülén. Azonban kiderül, csak tréfarépát reggelizett a jó doktor.
Lent van mit nézni a messziről jött elfnek. Sok helyen volt már kezelve élete során. Például Erdőmélyének közepe, de akadt istálló is a múltjában, az útszélről nem beszélve. Maga se tudja, látott e már valaha orvosi labort? (Talán ahol felnőtt, ott volt egy hasonló, de kisebb, és nem engedték be soha.) Arca jól elrejti kíváncsiságát, ellenben Morwon szavaira már ijedt meglepettséggel reagál. Kikerekedett szemekkel bámul az óriásra, mielőtt Intath utasítását követve helyet foglal. Némán tűri a vizsgálatot, közben szeme sarkából figyel a jóakaró, de nem szakértő idegenre. Addig ül nyugodtan, amíg csak fajtársa babrál a fülén és a másik távol marad. Néha a tudatlan jóindulat nagyobb bajt csinál, mint a szándékos károkozás.*
- Ha van rá mód, megtartanám. *Jegyzi meg. Természetesen elfogadná, ha valóban a lenyesés volna az egyetlen megoldás. Inkább a félfülűség, mint egy végzetes fertőzés, de ott még nem tart.*
1247. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-05-30 22:06:34
Üzenet elküldve: 2023-05-30 22:06:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 513
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 513
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Van, amikor be kell látnia azt, hogy két külön patakban fürdik valakivel éppen, és ez a mostani pontosan ilyen pillanat, mivel Intath magyarázata után még inkább nem érti az egészet.*
- Hát jó, igazad van, tényleg nem könnyű ezt megérteni. És abban is, hogy tényleg nem tudom ezt elképzelni Adoaverről. Ha kerül is téged, az leginkább azért van, mert sohasem vagy vele kedves. *szögezi le, mert ebben viszont teljesen biztos. Ahogyan abban is, hogy lehet ő bármennyire is az, nem vehet rá két ennyire eltérő személyiséget arra, hogy barátkozzanak egymással össze. Az egyetlen, amit tehet, hogy reménykedik benne, hogy az idő majd szépen, lassan és finoman egyszer majd megoldja ezt a problémát is. Ennek ellenére boldog lenne, ha most Lau is itt lenne vele. Talán barátnője jobban képes lenne hatni ilyen téren az elfre.
Ő éppen csak annyit tehet az ügy érdekében, amennyit eddig sikerült, márpedig úgy néz ki, hogy az nem valami sok.*
- Amúgy ti tudjátok, én tényleg nem erőltetem a dolgot, ígérem. De azért, jó, ha tudod, hogy bármennyire is különbözőnek látszotok elsőre, azért sok közös vonásotok is van. Például a magatok módján mind a ketten furák vagytok. *nevet.* Aztán, belőle sem nagyon nézem ki, hogy különösebben szeretné az állatokat, vagy jól tudna bánni velük, bár ebben lehet, hogy tévedek. Az sem lehet véletlen, hogy mind a ketten szeretitek ligetet. Végül pedig te is és ő is szomjazzátok a tudást, éppen csak a tudomány más területei érdekelnek benneteket.
*Aztán tényleg ennyiben is hagyja az egészet, egyelőre legalábbis mindenképpen.*
- Értem és sajnálom! *feleli aztán és csak akkor érti meg, hogy a doki mondandójának legalább a fele vicc volt, amikor elkalandozó kezéről beszél, a következő pillanatban pedig már őt csiklandozza vele. Persze esze ágában sincsen ellenállni, mivel azonban erre érzékeny, miután a mozdulat hatására nevet, ösztönösen, de nem elutasítóan húzódik el.*
- Hé ez így nem ér! Fogadok, hogy csak én vagyok csikis! *rázza meg a fejét, de azért visszatámad, hátha téved. Ennek ellenére nem hagyja magát kizökkenteni, abból, amibe belekezdett.*
- Különben azért nem árt, ha legalább az elvi alapjait megtanulod annak, hogyan kell kirántani egy szelet bármit, amit akarsz. Bármikor előfordulhat, hogy egyikünk sincs itthon, neked pedig kedved támad rántott kecskesajtot enni. Legfeljebb kicsit lassabban készíted majd el. Nagyon egyszerű különben. Kikészítünk egy tányérba lisztet, egybe tojásokat törünk, amit aztán felverünk. Mellé egy tányér lereszelt, száraz kenyérmorzsa. Amit ki akarunk rántani megforgatjuk a lisztben, hogy ragadjon rá a tojás, miután pedig ez is megvan megforgatjuk az előre lereszelt morzsában. Aztán már csak meg kell sütni és néha forgatni. *magyarázza, bár nem egészen biztos benne, hogy Intath nem látott még ilyet.*
- Ugye milyen egyszerű? *kérdi azért.* Aki el tud végezni bonyolult vizsgálatokat, vagy ki tud húzni egy fogat, annak ez sem lehet nehéz. De nyugi, ettől még nem kell főznöd, megcsinálom bármikor, de azért nem árt, ha tudod.
*Hagy azért időt az elfnek megemészteni az információkat és válaszolni, ha szeretne, csak utána jelenti be, hogy lassan távozni készül. Őt láthatóan jobban lázba hozta az ünnep, mint Intet, ezért szeretné nem csak a főzésből kivenni a részét, hanem minden egyes apró részletéből.*
- Vagdosni is szeretnék kicsit. Remélem nem bánod, ha majd anyát küldöm vissza magam helyett főzni. Az ő rántott kecskesajtja sem lesz majd rosszabb, mint az enyém lenne, sőt, talán még jobb is lesz majd.
*Vele ellentétben édesanyja egész jól el van azzal, amit csinál, és eszébe sem jut visszamenni lánya helyett főzni. Éppen egy nyúl erősen stilizált körvonalait igyekszik kivágni, miközben hallgatva Adoavert néha kicsit közbe is szól, miután megértő arccal bólogat a szavaira.*
- Ezzel én is így vagyok. *ismeri el.* Luni ott volt éppen a lázadás alatt és sok szépet nem mesélt róla.
*Ez volt a legnagyobb szerencse amióta csak elhagyták otthonukat, hogy lánya túlélte azt az éjszakát. Az Adoaverrel folytatott beszélgetés mindenesetre sokkal inkább túl sok, mint túl kevés kérdést vet fel. Sok mindenre szeretne válaszolni és sok mindenről beszélni egyszerre, éppen ezért is inkább ebbe a témába nem megy bele.
A fiú szomorkás mosolya, valamint az, amit az anyjáról mond, illetve nem mond el mindenesetre belőle is előhozza az anyát.
Óvatosan, lassan, kissé anyáskodó mozdulattal simít végig a kezén, csak semmi hirtelen mozdulat, hogy ne lepje és főleg ne ijessze meg őt. Aztán amennyire tud megint csak megértő arccal bólint.*
- Hát igen. Kicsit hosszú és bonyolult a mi történetünk is. Sajnálom viszont, ha olyan dologra kérdeztem rá, amire nem kellett volna, de az ilyesmi néha sajnos kikerülhetetlen. Viszont, ha vígasztal valamennyire, akárminek is érzed magadat, szerintem már most érettebb vagy a korodnál, és ezt teljesen komolyan mondom. Biztos egy nap majd nagyon bölcs ember lesz belőled. Meg aztán szerintem néha egy kicsit mindenki arra vágyik, hogy újra gyerek lehessen, ezzel sincsen semmi gond. *mondja.* Sőt, addig jó ameddig lélekben kicsit mindig azok is maradunk.
*Valahogy úgy érzi, hogy nem is beszél tényleg a levegőbe. Végtére is, most is körülbelül gyermeki lelkesedéssel és odaadással vagdosnak dekorációt egy olyan ünnepre, amit gyerekkorukban is nyilván imádtak volna.*
- Jók a megérzéseid is. Tényleg nem pont ma kellene erről megkérdezni Lunit. A hideg és a sötét nem tesz jót neki, ahogyan egyikünknek sem, örülök, hogy most ezzel az ünneppel végre sikerült végre elterelni róla a figyelmét. Tényleg elég vidám most magához meg az utóbbi időhöz képest. Nem mintha annyira nagyon vészes történet lenne, de azért nem is túl vidám, nem hiszem, hogy pont ma szeretné feleleveníteni. *teszi hozzá, majd kicsit hosszabb csend következik mielőtt újra megszólalna.*
- Viszont annak ellenére, hogy törődöm vele, szerintem nem vagyok jó anya, vagy legalábbis lehettem volna sokkal jobb a múltban. *rázza meg a fejét. Bár már saját lányának is elmondta ezt, mégis jól esik neki, hogy valaki mással is beszélhet erről kicsit. Arra gondol, hogy túlzás lenne mindezt gyónásnak nevezni, mégis örül, hogy rajta kívül másnak is elmondhatja ezt, főleg, ha valamennyire Adoaver is a bizalmába avatta őt. Ráadásul az igazságnak is tartozik ennyivel.
Mindent egybevetve pedig egyébként is megkedvelte az ifjú mágust rövid idő alatt is, és örül neki, hogy Luninak hozzá hasonló barátai is akadnak, nem csak néhány lány, akit megismert azóta, hogy otthonról eljött, és Intath. Nem mintha utóbbival bármi különösebb baja lenne, sőt, Adoaverhez képest úgy tűnik ő határozottan jobb véleménnyel van róla és a modoráról is, bár azt is sejti, hogy ez fordítva is igaz, mármint Adoaverről is sokkal jobb véleménye van, mint Intathnak a fiúról.*
- De ez összefügg azzal, amiről korábban beszéltünk. Megrögzött szokásokon nehéz változtatni, én pedig kis túlzással, de papnőnek születtem. Magam is az édesanyámtól tanultam még kislányként, aztán később nekem is ez lett az életem és jó sokáig elképzelhetetlen volt, hogy megváljak tőle, és valami máshoz kezdjek, még akkor is, ha gyakran elvágyódtam otthonról. Ettől még be kellett volna látnom, hogy Luninak ott nem jó. Illetve beláttam, csak bíztam benne végig, hogy egyszer majd jobb lesz. Szóval ezt utólag bánom.
*Hirtelen nem is tudja, hogy mit mondhatna még, ezért inkább a múlt helyett igyekszik arra koncentrálni, ami éppen előtte van.*
- De legalább valamennyit haladtunk ezzel. *néz le maguk elé az asztalra.* Akármilyen is Int, én azért vágok neki valami hajószerű formát. Legalábbis megpróbálom, nehogy azt mondja, hogy rá nem gondoltunk, hátha ez a nap kicsit őt is felvidítja. Neki is jobb, ha jó a kedve és azt hiszem nekünk is. *enged meg magának egy rafináltnak szánt félmosolyt. Nem hiszi persze, hogy Intath az a fajta elf, akit a neki is szánt dekoráció képes jobb kedvre deríteni, de egy jó és különleges ebéd és vacsora mindezek mellé talán megteszi. Végszükség esetére pedig ott van csodafegyverként az alkohol. Az majdnem mindig és majdnem mindenkinél működni szokott.*
//Surran az őz, szökell halkan//
*Van, amikor be kell látnia azt, hogy két külön patakban fürdik valakivel éppen, és ez a mostani pontosan ilyen pillanat, mivel Intath magyarázata után még inkább nem érti az egészet.*
- Hát jó, igazad van, tényleg nem könnyű ezt megérteni. És abban is, hogy tényleg nem tudom ezt elképzelni Adoaverről. Ha kerül is téged, az leginkább azért van, mert sohasem vagy vele kedves. *szögezi le, mert ebben viszont teljesen biztos. Ahogyan abban is, hogy lehet ő bármennyire is az, nem vehet rá két ennyire eltérő személyiséget arra, hogy barátkozzanak egymással össze. Az egyetlen, amit tehet, hogy reménykedik benne, hogy az idő majd szépen, lassan és finoman egyszer majd megoldja ezt a problémát is. Ennek ellenére boldog lenne, ha most Lau is itt lenne vele. Talán barátnője jobban képes lenne hatni ilyen téren az elfre.
Ő éppen csak annyit tehet az ügy érdekében, amennyit eddig sikerült, márpedig úgy néz ki, hogy az nem valami sok.*
- Amúgy ti tudjátok, én tényleg nem erőltetem a dolgot, ígérem. De azért, jó, ha tudod, hogy bármennyire is különbözőnek látszotok elsőre, azért sok közös vonásotok is van. Például a magatok módján mind a ketten furák vagytok. *nevet.* Aztán, belőle sem nagyon nézem ki, hogy különösebben szeretné az állatokat, vagy jól tudna bánni velük, bár ebben lehet, hogy tévedek. Az sem lehet véletlen, hogy mind a ketten szeretitek ligetet. Végül pedig te is és ő is szomjazzátok a tudást, éppen csak a tudomány más területei érdekelnek benneteket.
*Aztán tényleg ennyiben is hagyja az egészet, egyelőre legalábbis mindenképpen.*
- Értem és sajnálom! *feleli aztán és csak akkor érti meg, hogy a doki mondandójának legalább a fele vicc volt, amikor elkalandozó kezéről beszél, a következő pillanatban pedig már őt csiklandozza vele. Persze esze ágában sincsen ellenállni, mivel azonban erre érzékeny, miután a mozdulat hatására nevet, ösztönösen, de nem elutasítóan húzódik el.*
- Hé ez így nem ér! Fogadok, hogy csak én vagyok csikis! *rázza meg a fejét, de azért visszatámad, hátha téved. Ennek ellenére nem hagyja magát kizökkenteni, abból, amibe belekezdett.*
- Különben azért nem árt, ha legalább az elvi alapjait megtanulod annak, hogyan kell kirántani egy szelet bármit, amit akarsz. Bármikor előfordulhat, hogy egyikünk sincs itthon, neked pedig kedved támad rántott kecskesajtot enni. Legfeljebb kicsit lassabban készíted majd el. Nagyon egyszerű különben. Kikészítünk egy tányérba lisztet, egybe tojásokat törünk, amit aztán felverünk. Mellé egy tányér lereszelt, száraz kenyérmorzsa. Amit ki akarunk rántani megforgatjuk a lisztben, hogy ragadjon rá a tojás, miután pedig ez is megvan megforgatjuk az előre lereszelt morzsában. Aztán már csak meg kell sütni és néha forgatni. *magyarázza, bár nem egészen biztos benne, hogy Intath nem látott még ilyet.*
- Ugye milyen egyszerű? *kérdi azért.* Aki el tud végezni bonyolult vizsgálatokat, vagy ki tud húzni egy fogat, annak ez sem lehet nehéz. De nyugi, ettől még nem kell főznöd, megcsinálom bármikor, de azért nem árt, ha tudod.
*Hagy azért időt az elfnek megemészteni az információkat és válaszolni, ha szeretne, csak utána jelenti be, hogy lassan távozni készül. Őt láthatóan jobban lázba hozta az ünnep, mint Intet, ezért szeretné nem csak a főzésből kivenni a részét, hanem minden egyes apró részletéből.*
- Vagdosni is szeretnék kicsit. Remélem nem bánod, ha majd anyát küldöm vissza magam helyett főzni. Az ő rántott kecskesajtja sem lesz majd rosszabb, mint az enyém lenne, sőt, talán még jobb is lesz majd.
*Vele ellentétben édesanyja egész jól el van azzal, amit csinál, és eszébe sem jut visszamenni lánya helyett főzni. Éppen egy nyúl erősen stilizált körvonalait igyekszik kivágni, miközben hallgatva Adoavert néha kicsit közbe is szól, miután megértő arccal bólogat a szavaira.*
- Ezzel én is így vagyok. *ismeri el.* Luni ott volt éppen a lázadás alatt és sok szépet nem mesélt róla.
*Ez volt a legnagyobb szerencse amióta csak elhagyták otthonukat, hogy lánya túlélte azt az éjszakát. Az Adoaverrel folytatott beszélgetés mindenesetre sokkal inkább túl sok, mint túl kevés kérdést vet fel. Sok mindenre szeretne válaszolni és sok mindenről beszélni egyszerre, éppen ezért is inkább ebbe a témába nem megy bele.
A fiú szomorkás mosolya, valamint az, amit az anyjáról mond, illetve nem mond el mindenesetre belőle is előhozza az anyát.
Óvatosan, lassan, kissé anyáskodó mozdulattal simít végig a kezén, csak semmi hirtelen mozdulat, hogy ne lepje és főleg ne ijessze meg őt. Aztán amennyire tud megint csak megértő arccal bólint.*
- Hát igen. Kicsit hosszú és bonyolult a mi történetünk is. Sajnálom viszont, ha olyan dologra kérdeztem rá, amire nem kellett volna, de az ilyesmi néha sajnos kikerülhetetlen. Viszont, ha vígasztal valamennyire, akárminek is érzed magadat, szerintem már most érettebb vagy a korodnál, és ezt teljesen komolyan mondom. Biztos egy nap majd nagyon bölcs ember lesz belőled. Meg aztán szerintem néha egy kicsit mindenki arra vágyik, hogy újra gyerek lehessen, ezzel sincsen semmi gond. *mondja.* Sőt, addig jó ameddig lélekben kicsit mindig azok is maradunk.
*Valahogy úgy érzi, hogy nem is beszél tényleg a levegőbe. Végtére is, most is körülbelül gyermeki lelkesedéssel és odaadással vagdosnak dekorációt egy olyan ünnepre, amit gyerekkorukban is nyilván imádtak volna.*
- Jók a megérzéseid is. Tényleg nem pont ma kellene erről megkérdezni Lunit. A hideg és a sötét nem tesz jót neki, ahogyan egyikünknek sem, örülök, hogy most ezzel az ünneppel végre sikerült végre elterelni róla a figyelmét. Tényleg elég vidám most magához meg az utóbbi időhöz képest. Nem mintha annyira nagyon vészes történet lenne, de azért nem is túl vidám, nem hiszem, hogy pont ma szeretné feleleveníteni. *teszi hozzá, majd kicsit hosszabb csend következik mielőtt újra megszólalna.*
- Viszont annak ellenére, hogy törődöm vele, szerintem nem vagyok jó anya, vagy legalábbis lehettem volna sokkal jobb a múltban. *rázza meg a fejét. Bár már saját lányának is elmondta ezt, mégis jól esik neki, hogy valaki mással is beszélhet erről kicsit. Arra gondol, hogy túlzás lenne mindezt gyónásnak nevezni, mégis örül, hogy rajta kívül másnak is elmondhatja ezt, főleg, ha valamennyire Adoaver is a bizalmába avatta őt. Ráadásul az igazságnak is tartozik ennyivel.
Mindent egybevetve pedig egyébként is megkedvelte az ifjú mágust rövid idő alatt is, és örül neki, hogy Luninak hozzá hasonló barátai is akadnak, nem csak néhány lány, akit megismert azóta, hogy otthonról eljött, és Intath. Nem mintha utóbbival bármi különösebb baja lenne, sőt, Adoaverhez képest úgy tűnik ő határozottan jobb véleménnyel van róla és a modoráról is, bár azt is sejti, hogy ez fordítva is igaz, mármint Adoaverről is sokkal jobb véleménye van, mint Intathnak a fiúról.*
- De ez összefügg azzal, amiről korábban beszéltünk. Megrögzött szokásokon nehéz változtatni, én pedig kis túlzással, de papnőnek születtem. Magam is az édesanyámtól tanultam még kislányként, aztán később nekem is ez lett az életem és jó sokáig elképzelhetetlen volt, hogy megváljak tőle, és valami máshoz kezdjek, még akkor is, ha gyakran elvágyódtam otthonról. Ettől még be kellett volna látnom, hogy Luninak ott nem jó. Illetve beláttam, csak bíztam benne végig, hogy egyszer majd jobb lesz. Szóval ezt utólag bánom.
*Hirtelen nem is tudja, hogy mit mondhatna még, ezért inkább a múlt helyett igyekszik arra koncentrálni, ami éppen előtte van.*
- De legalább valamennyit haladtunk ezzel. *néz le maguk elé az asztalra.* Akármilyen is Int, én azért vágok neki valami hajószerű formát. Legalábbis megpróbálom, nehogy azt mondja, hogy rá nem gondoltunk, hátha ez a nap kicsit őt is felvidítja. Neki is jobb, ha jó a kedve és azt hiszem nekünk is. *enged meg magának egy rafináltnak szánt félmosolyt. Nem hiszi persze, hogy Intath az a fajta elf, akit a neki is szánt dekoráció képes jobb kedvre deríteni, de egy jó és különleges ebéd és vacsora mindezek mellé talán megteszi. Végszükség esetére pedig ott van csodafegyverként az alkohol. Az majdnem mindig és majdnem mindenkinél működni szokott.*
1246. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-05-25 03:27:48
Üzenet elküldve: 2023-05-25 03:27:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1194
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1194
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Elf fül//
*Jót kuncog a szakmáját érintő félreértésen.*
-Orvos hóhér. Aki, nem szétszed hanem összerak.
*A szakmához nem értők számára ennyi magyarázat elég is lehet úgy véli. Beljebb haladva Morw a dokinak tetsző reakcióval reagál Luninari leírására. Az étel jól hangzik. Ha a hasánál meg tudja fogni akkor a lány is biztos jól kijön majd ezzel az ékegyszerű fickóval. Közben a beteg vagy nem vette észre, hogy pimaszkodni próbál vele a doki vagy bölcsen felmérte, hogy jobb nem felvenni a dolgot jelen helyzetében. Miközben sétálnak le a lépcsőn a kapott leírásra az elf hümmög egy sort. Valóban van elképzelése miről lehet szó. Az óriás újabb közbeszólása legyen bármilyen bárgyú és komolyan nem vehető gondolat már kezdi zavarni a dokit, de nem szól még most se rá. Inkább a vidám komázós vigyorát veszi elő.*
-Ha valaha ilyen bajod lesz inkább hozzám gyere mielőtt magad kezded kikúrálni. Előbb belenézek, majd meglátjuk mi lesz az, de van elképzelésem.
*Azzal már nyitja is a műtőajtót amit az óriással nem is olyan rég hagytak el és ugyan olyan állapotban is fogadja őket. A két asztalt amin a doki két szakmájának az orvoslásnak és az alkímiának az eszközei vannak a műtőasztal alatti gyanús célokat szolgáló vödröt, a könyvespolcot amin néhány könyv várakozik és a tetején a piócák továbbra is változatlan számban úszkálnak az üvegcséjükben. A doki lendületesen berobog egy kis széket felkap és teszi is le az ablak mellé majd fordul a beteghez.*
-Na ide csüccs és nézzük mi a baj.
*Láthatólag jó kedve van.*
*Jót kuncog a szakmáját érintő félreértésen.*
-Orvos hóhér. Aki, nem szétszed hanem összerak.
*A szakmához nem értők számára ennyi magyarázat elég is lehet úgy véli. Beljebb haladva Morw a dokinak tetsző reakcióval reagál Luninari leírására. Az étel jól hangzik. Ha a hasánál meg tudja fogni akkor a lány is biztos jól kijön majd ezzel az ékegyszerű fickóval. Közben a beteg vagy nem vette észre, hogy pimaszkodni próbál vele a doki vagy bölcsen felmérte, hogy jobb nem felvenni a dolgot jelen helyzetében. Miközben sétálnak le a lépcsőn a kapott leírásra az elf hümmög egy sort. Valóban van elképzelése miről lehet szó. Az óriás újabb közbeszólása legyen bármilyen bárgyú és komolyan nem vehető gondolat már kezdi zavarni a dokit, de nem szól még most se rá. Inkább a vidám komázós vigyorát veszi elő.*
-Ha valaha ilyen bajod lesz inkább hozzám gyere mielőtt magad kezded kikúrálni. Előbb belenézek, majd meglátjuk mi lesz az, de van elképzelésem.
*Azzal már nyitja is a műtőajtót amit az óriással nem is olyan rég hagytak el és ugyan olyan állapotban is fogadja őket. A két asztalt amin a doki két szakmájának az orvoslásnak és az alkímiának az eszközei vannak a műtőasztal alatti gyanús célokat szolgáló vödröt, a könyvespolcot amin néhány könyv várakozik és a tetején a piócák továbbra is változatlan számban úszkálnak az üvegcséjükben. A doki lendületesen berobog egy kis széket felkap és teszi is le az ablak mellé majd fordul a beteghez.*
-Na ide csüccs és nézzük mi a baj.
*Láthatólag jó kedve van.*
1245. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-05-24 01:26:16
Üzenet elküldve: 2023-05-24 01:26:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
//Elf fül//
* Maga is meglepődik, amikor Intath a hóhérkodást is felsorolja hivatásai között. Ám, ha valóban olyan súlyos a jövevény fülsérülése, nem épp a legalkalmasabb időpont ez, hogy többet megtudjon a félkarú múltjáról. *
– Én vagyok a Morwon. * Ismétli meg a nevét, nehogy a jövőben félreértések adódjanak abból, hogy nem tudják, melyikük kicsoda. Természetesen a lányokkal is szívesen összeismerkedne, de most máshol van rá szükség (vagy csak nem merik bevallani neki, hogy a fülgyógyításhoz folyamatában aligha fog tudni segédkezni. Azért megpróbálja, ami tőle telik. Egyelőre például csak némán követi az orvost és hallgatja a szavait. *
– A' mán biztos! * Felel gondolkodás nélkül, amikor meghallja a kaja említését. Nem, mintha válogatós lenne, az elmúlt hatban is rendkívül jól megvolt a koszttal, de mindig van feljebb minőségben (és mennyiségben). *
– Alig várom, hogy megismerjem őt! Már nagyon éhes vagyok! * Megerősítésképp meg is simogatja a hasát. Morwon mindig éhes, de legfőképp akkor, ha ételt lát, szimatol vagy – mint ezúttal – hall.
Lassan eszébe jut, hogy miért is vannak itt, így csendben marad és meghallgatja a páciens panaszát. Néha még bólint is egyet-egyet, mintha magában már a kezelésen járna az esze és a részletek elemzésével finomhangolni a módszert. Nem akarja lenézni Intath munkásságát, ő bizonyára már az első perctől fogva tudja, mi a teendő ilyenkor. Ugyanakkor próbál hasznos is lenni a maga módján, így tesz egy javaslatot. *
– Én bekötném és megitatnék vele egy zöld löttyöt. Ha nem használ, akkó' egy lilát is. Ha az se használ, nincs mit tenni, le kő nyesni.
* Maga is meglepődik, amikor Intath a hóhérkodást is felsorolja hivatásai között. Ám, ha valóban olyan súlyos a jövevény fülsérülése, nem épp a legalkalmasabb időpont ez, hogy többet megtudjon a félkarú múltjáról. *
– Én vagyok a Morwon. * Ismétli meg a nevét, nehogy a jövőben félreértések adódjanak abból, hogy nem tudják, melyikük kicsoda. Természetesen a lányokkal is szívesen összeismerkedne, de most máshol van rá szükség (vagy csak nem merik bevallani neki, hogy a fülgyógyításhoz folyamatában aligha fog tudni segédkezni. Azért megpróbálja, ami tőle telik. Egyelőre például csak némán követi az orvost és hallgatja a szavait. *
– A' mán biztos! * Felel gondolkodás nélkül, amikor meghallja a kaja említését. Nem, mintha válogatós lenne, az elmúlt hatban is rendkívül jól megvolt a koszttal, de mindig van feljebb minőségben (és mennyiségben). *
– Alig várom, hogy megismerjem őt! Már nagyon éhes vagyok! * Megerősítésképp meg is simogatja a hasát. Morwon mindig éhes, de legfőképp akkor, ha ételt lát, szimatol vagy – mint ezúttal – hall.
Lassan eszébe jut, hogy miért is vannak itt, így csendben marad és meghallgatja a páciens panaszát. Néha még bólint is egyet-egyet, mintha magában már a kezelésen járna az esze és a részletek elemzésével finomhangolni a módszert. Nem akarja lenézni Intath munkásságát, ő bizonyára már az első perctől fogva tudja, mi a teendő ilyenkor. Ugyanakkor próbál hasznos is lenni a maga módján, így tesz egy javaslatot. *
– Én bekötném és megitatnék vele egy zöld löttyöt. Ha nem használ, akkó' egy lilát is. Ha az se használ, nincs mit tenni, le kő nyesni.
1244. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-05-22 20:49:10
Üzenet elküldve: 2023-05-22 20:49:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Csíkokra szorított szemekkel koncentrál, hogy az utolsó nyilakat is majd' valósághű-pontossággal meghúzza; így utólag talán jobb lett volna egy papírhalommal sík egyenest alkotnia, amivel egy irányban tudta volna tartani ceruzáját. De legalább ezen a szinten is fejleszti magát, ha ábrákat fog kelleni egyes varázslatokhoz rajzolnia, ő lesz a nagy úr. Nem is hagy vesztegetni való időt, megfogja a maradék lapokat, és egy csomagba illesztve és a rajzolt lap aljára téve őket, el is kezdi vágni az összeset egyszerre. Ha most elrontja, akkor gyakorlatilag az összes papírt kidobhatja és ezalatt az idő alatt nem csinált semmit, úgyhogy most istenesen koncentrál.*
- Hmm. *Teszi le az ollót egy pillanatra.* - Az otthonomhoz képest Arthenior valóban jóval szabadabb lélekkel rendelkezik. *Az ezerféle színű népség, kolosszális nyüzsgés, lazább törvények és felújított kormányzat nagy segítség lehettek ebben.* - De ha külön arra a lázadásra gondol, arra csak annyit tudok mondani: de örülök, hogy nem ott születtem. *Járt már ő is a még épségben lévő nagyházak mellett a porig égett-zúzott romok között is, elborzadva a látványon, és a tény tudatán, hogy gazdáik vagy bennük, vagy előttük haltak kegyetlen halált. Legalábbis Intath szerint. Ha ő is Artheniorban élt volna... érzi, hogy háta libabőrös lesz. Megrázza a fejét, és tovább koncentrál.*
- Végül is... igen, azt hiszem értem. *Bólint egyet nagymondóan.* - Nekem is voltak szokásaim, amikről nehéz volt átállnom. Ezt egy egész társadalmi szintnél megváltoztatni akkor valóban nem egy nap vagy év alatt történik meg, ha egyáltalán kérdés az. És hogy a doktor pedig egy szigetről jött, azon hajós múltja miatt meg sem lepődök. A jó modorát a tengerparton hagyhatta.* Kíváncsi, Callipeya vajon hol áll saját hazájának a kultúráján. Szeretné e, hogy törzse kifelé kezdjen el kémlelni? Akar otthonának változást? Vagy csak a rejtélyes szükség okozta ezt a szétválást és úgy szereti azt az erdőt ahogy van, esetleg vissza sem gondolna oda egy hosszú ideig? Ezek már roppant kényes kérdések és álláspontok kinyomozása, amiről Adoaver úgy dönt, békén hagyja a volt papnőt. Közben már egész jól, lassan de biztosan halad a tüskés csillag kivágásában, aminek a formája inkább tükrözi egy bizonyos egzotikus gyümölcs veszélyes héját, mint egy sokágú égitestet. Csak emlékezne vissza, hogy hívták, mert rettenetesen finom volt.
Kérdésére, hogy "röviden" miért jöttek el az erdőségből, a sem igenlős, sem nemes választ megkapva tudomásul veszi Luninari anyjának óvatoskodását.* - Megértettem. *Neki sem azonnal jönnek a szavak, de ő inkább azért nem siet, mert nem akar valami meggondolatlant kilotyogni.* - Figyelemreméltó, mennyire törődik a lányával. Ha kényes a téma, akkor nem fogom őt ma azzal zavarni, amúgy is túl vidámnak nézett ki ezzel az ünnepnek az eltervezésével, hogy véletlenül is a kedvét rontsam. *Ha a fél-elf lányka napi örömének legalább a felét birtokolná egy egész hétre osztva, majdnem ki tudna jönni Intath-al.
Mindjárt végez a csillaggal.*
- Lihanech... kicsit bonyolult. Persze, van ott pár dolog, aminek hiányában nehéz volt az első napokban az alvás, a csend mondjuk pont beleillik. A távoli piaci nyüzsgés az éjszaka alatt is, a márványházak, a tisztaság... anyám, az még mindig hiányzik. De gyerek sem vagyok már. Legalábbis azt szeretném mondani mindenkinek. *Egy szomorkás, halvány mosolyt elereszt.* - Nem úgy alakultak a dolgok ott. Hosszú sztori. Gondolom, magához hasonlóan.* Ha igen, vicces az, hogy a távolság és kultúra falait lebontva hasonló történeteket lehet fölfedezni mindkét oldalon. Vicces, és tanulságos.*
//Surran az őz, szökell halkan//
*Csíkokra szorított szemekkel koncentrál, hogy az utolsó nyilakat is majd' valósághű-pontossággal meghúzza; így utólag talán jobb lett volna egy papírhalommal sík egyenest alkotnia, amivel egy irányban tudta volna tartani ceruzáját. De legalább ezen a szinten is fejleszti magát, ha ábrákat fog kelleni egyes varázslatokhoz rajzolnia, ő lesz a nagy úr. Nem is hagy vesztegetni való időt, megfogja a maradék lapokat, és egy csomagba illesztve és a rajzolt lap aljára téve őket, el is kezdi vágni az összeset egyszerre. Ha most elrontja, akkor gyakorlatilag az összes papírt kidobhatja és ezalatt az idő alatt nem csinált semmit, úgyhogy most istenesen koncentrál.*
- Hmm. *Teszi le az ollót egy pillanatra.* - Az otthonomhoz képest Arthenior valóban jóval szabadabb lélekkel rendelkezik. *Az ezerféle színű népség, kolosszális nyüzsgés, lazább törvények és felújított kormányzat nagy segítség lehettek ebben.* - De ha külön arra a lázadásra gondol, arra csak annyit tudok mondani: de örülök, hogy nem ott születtem. *Járt már ő is a még épségben lévő nagyházak mellett a porig égett-zúzott romok között is, elborzadva a látványon, és a tény tudatán, hogy gazdáik vagy bennük, vagy előttük haltak kegyetlen halált. Legalábbis Intath szerint. Ha ő is Artheniorban élt volna... érzi, hogy háta libabőrös lesz. Megrázza a fejét, és tovább koncentrál.*
- Végül is... igen, azt hiszem értem. *Bólint egyet nagymondóan.* - Nekem is voltak szokásaim, amikről nehéz volt átállnom. Ezt egy egész társadalmi szintnél megváltoztatni akkor valóban nem egy nap vagy év alatt történik meg, ha egyáltalán kérdés az. És hogy a doktor pedig egy szigetről jött, azon hajós múltja miatt meg sem lepődök. A jó modorát a tengerparton hagyhatta.* Kíváncsi, Callipeya vajon hol áll saját hazájának a kultúráján. Szeretné e, hogy törzse kifelé kezdjen el kémlelni? Akar otthonának változást? Vagy csak a rejtélyes szükség okozta ezt a szétválást és úgy szereti azt az erdőt ahogy van, esetleg vissza sem gondolna oda egy hosszú ideig? Ezek már roppant kényes kérdések és álláspontok kinyomozása, amiről Adoaver úgy dönt, békén hagyja a volt papnőt. Közben már egész jól, lassan de biztosan halad a tüskés csillag kivágásában, aminek a formája inkább tükrözi egy bizonyos egzotikus gyümölcs veszélyes héját, mint egy sokágú égitestet. Csak emlékezne vissza, hogy hívták, mert rettenetesen finom volt.
Kérdésére, hogy "röviden" miért jöttek el az erdőségből, a sem igenlős, sem nemes választ megkapva tudomásul veszi Luninari anyjának óvatoskodását.* - Megértettem. *Neki sem azonnal jönnek a szavak, de ő inkább azért nem siet, mert nem akar valami meggondolatlant kilotyogni.* - Figyelemreméltó, mennyire törődik a lányával. Ha kényes a téma, akkor nem fogom őt ma azzal zavarni, amúgy is túl vidámnak nézett ki ezzel az ünnepnek az eltervezésével, hogy véletlenül is a kedvét rontsam. *Ha a fél-elf lányka napi örömének legalább a felét birtokolná egy egész hétre osztva, majdnem ki tudna jönni Intath-al.
Mindjárt végez a csillaggal.*
- Lihanech... kicsit bonyolult. Persze, van ott pár dolog, aminek hiányában nehéz volt az első napokban az alvás, a csend mondjuk pont beleillik. A távoli piaci nyüzsgés az éjszaka alatt is, a márványházak, a tisztaság... anyám, az még mindig hiányzik. De gyerek sem vagyok már. Legalábbis azt szeretném mondani mindenkinek. *Egy szomorkás, halvány mosolyt elereszt.* - Nem úgy alakultak a dolgok ott. Hosszú sztori. Gondolom, magához hasonlóan.* Ha igen, vicces az, hogy a távolság és kultúra falait lebontva hasonló történeteket lehet fölfedezni mindkét oldalon. Vicces, és tanulságos.*
1243. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-05-20 21:48:35
Üzenet elküldve: 2023-05-20 21:48:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 513
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 513
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Lányok egymás között//
*Ha van valami, amire a kiabálásnál is kevésbé számít, az az, hogy a másik lány Luninariként fog bemutatkozni neki. Első reakciója egy minden bizonnyal döbbent arc és tekintet, ő legalábbis ilyennek képzeli anélkül, hogy saját arcát éppen látná.
Ezek után csak nagyon nehezen sikerül visszafojtani feltörni készülő nevetését, egy mosoly és egy apró arcrándulás azonban így is lesz a dologból. Bármennyire is jó lenne és jól is esne szívből és vidáman nevetni a furcsa jeleneten, valószínű, hogy a másik lányt csak még jobban zavarba hozná vele, jó eséllyel pedig még meg is bántaná, márpedig neki egyik sincsen a szándékában. Sajnálja is őt emiatt, és azt szeretné, ha nem érezné magát kellemetlenül.
Másodszorra aztán szerencsére már minden a legnagyobb rendben megy.*
- Ugyan, a világon semmi baj, tényleg! Sosem könnyű egy új helyre megérkezni, hidd el, tapasztalatból beszélek, és miattam aztán tényleg felesleges izgulni. *biztosítja is gyorsan Hildewonnát a bocsánatkérése után egy kedvesnek szánt mosoly kíséretében. Kicsit furán venné ki magát, ha saját magát kezdené dicsérni, de általában tényleg jól meg szokta találni a közös hangot mindenkivel, és ahhoz képest, hogy mennyire zárkózott és magának való volt még nem is olyan régen is, most nem csak képes nagyon hamar megkedvelni és megszeretni másokat, hanem saját magát is képes megszerettetni velük. Igazából teljesen meg sem szokta még, hogy így van ez, és már nem csak édesanyja és a plüssnyulai a társasága.
Arra pedig valóban nagyon jól emlékszik, hogy milyen érzés volt Artheniorba megérkezni az őt befogadó távoli rokonokhoz, akiket korábban még sohasem látott, és igazából a létezésükről sem tudott egészen addig, amikor is egy otthonról érkezett levelének köszönhetően Alenia érte nem jött. Még úgy sem volt egyszerű a bemutatkozás, és az első percek, hogy ő nem is egyedül utazott, hanem legalább a plüssnyulai vele voltak a táskájában nyugtatónak és kapaszkodónak, arra az esetre, ha csak az ő megnyugtató, finom, otthonára emlékeztető, kedves puhaságukhoz menekülhetne.*
- Értem, és örülök, hogy nem vagy beteg. *bólint aztán megint csak mosolyogva. Az persze a levegőben marad, hogyha nem beteg, akkor miért keresi éppen Intet, de hamarosan úgy is megtudja majd minden bizonnyal. Egyelőre nem szeretné kérdésekkel lerohanni a másik lányt, hagyja, hogy menjen minden a maga útján.
Talán jobb is, hogy így alakult, hogy Hildewonna először vele tölthet el kis időt, nem pedig rögtön a dokival. Nem mintha utóbbi annyival rosszabb lett volna. Int szereti a szép és aranyos lányokat, kedves velük, bókol nekik és hasonlók, mégis sokszor van benne valami furcsa, és egy-egy mondata, vagy megjegyzése furán, vagy akár kellemetlenül is kiveheti magát, hogyha valaki ideges és izgul, és nem ismeri őt még eléggé.
De számára is szerencse, hogy nem kell mindent egyedül csinálnia. A lány ajánlatát, talán látszik rajta, hogy tényleg örömmel veszi.*
- Köszönöm, kedves tőled. Hát... *habozik kicsit, de hát miért is ne mondhatná el? Mindenki fél valamitől, még akkor is, ha félelme esetenként, mint például éppen az ő esetében, teljesen, vagy majdnem teljesen irracionális. Talán Hildewonna kezdeti zavarát is oldaná kicsit, ha valóban nagy segítség lenne a számára rögtön már most, illetve, ha mesélne magáról valamit, amit nyugodtan ki is lehet nevetni akár.*
- Egy valami biztosan nagyon nagy segítség lenne. Nem értesz a lovakhoz véletlenül? Illetve szereted őket? *kérdi a pár pillanatnyi tűnődés után.* Kikötnéd a kordé elől ezt itt, és bevezetnéd az istállóba a helyére, ameddig én a szamaramat viszem?
*Tisztában van vele, hogy talán furcsa kérés elsőre, érzi is, hogy tartozik némi magyarázattal miatta.*
- Tudom, hogy hülyén hangzik, mert a lovakat szinte mindenki szereti, ha pedig meg vannak szelídítve, akkor a világon semmi gond nincs velük, én mégis félek tőlük. A legtöbb olyan nagy, és valamiért mindig az az érzésem van mellettük, hogy bármelyik pillanatban megharaphatnak, vagy belém rúghatnak. De érdekes, mert csak a lovakkal vagyok így, a szamártól és az öszvértől egyáltalán nem félek, illetve a lovaktól sem, addig ameddig csak csikók. Igazából azóta van ez így, hogy még kislányként nagyon csúnyán nézett rám egy ló, és akkor iszonyatosan megijedtem tőle. Pedig ő sem bántott, csak akkor azt hittem akar, és valamiért így bennem maradt a félelem. Persze, ha nagyon muszáj, akkor ellátom őket, vagy befogom egy szekér elé, meg ki előle, egyszerűen csak jobban szeretek nem lenni a közelükben.
*Most kissé szégyenlősen mosolyog, a másik lány pajkos mosolya ellenben határozottan tetszik neki, és meg is állapítja magában, hogy nagyon jól áll neki. Valahogy illik hozzá.*
- A többi különben nagyon jó ötlet, köszönöm! *bólint lelkesen.* Ha az állatokat bezártuk, bevihetjük a konyhába, vagy a kamrába, ami könnyű van a szekéren. Hoztam húsz öt kilós zsák krumplit, az biztos, hogy száz kilót nem mi fogunk becipelni, hanem majd valamelyik fiú. Viszont... nem vagy nagyon fáradt? Nem szeretnél pakolászás helyett inkább enni valamit és pihenni egy kicsit előtte?
*Nem tudja, hogy mekkora út állhat a lány mögött, mindenesetre nem csak udvariasságból kérdezi, amit kérdez. Ha fáradt, akkor bármennyire is jól jönne a segítsége, nem szívesen fogná őt munkára, már csak Intath miatt sem, akivel később majd beszélni szeretne. Nyilván jobb lenne, ha ezt viszonylag kipihenten, nem pedig hulla fáradtan tenné.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.05.20 22:01:27
*Ha van valami, amire a kiabálásnál is kevésbé számít, az az, hogy a másik lány Luninariként fog bemutatkozni neki. Első reakciója egy minden bizonnyal döbbent arc és tekintet, ő legalábbis ilyennek képzeli anélkül, hogy saját arcát éppen látná.
Ezek után csak nagyon nehezen sikerül visszafojtani feltörni készülő nevetését, egy mosoly és egy apró arcrándulás azonban így is lesz a dologból. Bármennyire is jó lenne és jól is esne szívből és vidáman nevetni a furcsa jeleneten, valószínű, hogy a másik lányt csak még jobban zavarba hozná vele, jó eséllyel pedig még meg is bántaná, márpedig neki egyik sincsen a szándékában. Sajnálja is őt emiatt, és azt szeretné, ha nem érezné magát kellemetlenül.
Másodszorra aztán szerencsére már minden a legnagyobb rendben megy.*
- Ugyan, a világon semmi baj, tényleg! Sosem könnyű egy új helyre megérkezni, hidd el, tapasztalatból beszélek, és miattam aztán tényleg felesleges izgulni. *biztosítja is gyorsan Hildewonnát a bocsánatkérése után egy kedvesnek szánt mosoly kíséretében. Kicsit furán venné ki magát, ha saját magát kezdené dicsérni, de általában tényleg jól meg szokta találni a közös hangot mindenkivel, és ahhoz képest, hogy mennyire zárkózott és magának való volt még nem is olyan régen is, most nem csak képes nagyon hamar megkedvelni és megszeretni másokat, hanem saját magát is képes megszerettetni velük. Igazából teljesen meg sem szokta még, hogy így van ez, és már nem csak édesanyja és a plüssnyulai a társasága.
Arra pedig valóban nagyon jól emlékszik, hogy milyen érzés volt Artheniorba megérkezni az őt befogadó távoli rokonokhoz, akiket korábban még sohasem látott, és igazából a létezésükről sem tudott egészen addig, amikor is egy otthonról érkezett levelének köszönhetően Alenia érte nem jött. Még úgy sem volt egyszerű a bemutatkozás, és az első percek, hogy ő nem is egyedül utazott, hanem legalább a plüssnyulai vele voltak a táskájában nyugtatónak és kapaszkodónak, arra az esetre, ha csak az ő megnyugtató, finom, otthonára emlékeztető, kedves puhaságukhoz menekülhetne.*
- Értem, és örülök, hogy nem vagy beteg. *bólint aztán megint csak mosolyogva. Az persze a levegőben marad, hogyha nem beteg, akkor miért keresi éppen Intet, de hamarosan úgy is megtudja majd minden bizonnyal. Egyelőre nem szeretné kérdésekkel lerohanni a másik lányt, hagyja, hogy menjen minden a maga útján.
Talán jobb is, hogy így alakult, hogy Hildewonna először vele tölthet el kis időt, nem pedig rögtön a dokival. Nem mintha utóbbi annyival rosszabb lett volna. Int szereti a szép és aranyos lányokat, kedves velük, bókol nekik és hasonlók, mégis sokszor van benne valami furcsa, és egy-egy mondata, vagy megjegyzése furán, vagy akár kellemetlenül is kiveheti magát, hogyha valaki ideges és izgul, és nem ismeri őt még eléggé.
De számára is szerencse, hogy nem kell mindent egyedül csinálnia. A lány ajánlatát, talán látszik rajta, hogy tényleg örömmel veszi.*
- Köszönöm, kedves tőled. Hát... *habozik kicsit, de hát miért is ne mondhatná el? Mindenki fél valamitől, még akkor is, ha félelme esetenként, mint például éppen az ő esetében, teljesen, vagy majdnem teljesen irracionális. Talán Hildewonna kezdeti zavarát is oldaná kicsit, ha valóban nagy segítség lenne a számára rögtön már most, illetve, ha mesélne magáról valamit, amit nyugodtan ki is lehet nevetni akár.*
- Egy valami biztosan nagyon nagy segítség lenne. Nem értesz a lovakhoz véletlenül? Illetve szereted őket? *kérdi a pár pillanatnyi tűnődés után.* Kikötnéd a kordé elől ezt itt, és bevezetnéd az istállóba a helyére, ameddig én a szamaramat viszem?
*Tisztában van vele, hogy talán furcsa kérés elsőre, érzi is, hogy tartozik némi magyarázattal miatta.*
- Tudom, hogy hülyén hangzik, mert a lovakat szinte mindenki szereti, ha pedig meg vannak szelídítve, akkor a világon semmi gond nincs velük, én mégis félek tőlük. A legtöbb olyan nagy, és valamiért mindig az az érzésem van mellettük, hogy bármelyik pillanatban megharaphatnak, vagy belém rúghatnak. De érdekes, mert csak a lovakkal vagyok így, a szamártól és az öszvértől egyáltalán nem félek, illetve a lovaktól sem, addig ameddig csak csikók. Igazából azóta van ez így, hogy még kislányként nagyon csúnyán nézett rám egy ló, és akkor iszonyatosan megijedtem tőle. Pedig ő sem bántott, csak akkor azt hittem akar, és valamiért így bennem maradt a félelem. Persze, ha nagyon muszáj, akkor ellátom őket, vagy befogom egy szekér elé, meg ki előle, egyszerűen csak jobban szeretek nem lenni a közelükben.
*Most kissé szégyenlősen mosolyog, a másik lány pajkos mosolya ellenben határozottan tetszik neki, és meg is állapítja magában, hogy nagyon jól áll neki. Valahogy illik hozzá.*
- A többi különben nagyon jó ötlet, köszönöm! *bólint lelkesen.* Ha az állatokat bezártuk, bevihetjük a konyhába, vagy a kamrába, ami könnyű van a szekéren. Hoztam húsz öt kilós zsák krumplit, az biztos, hogy száz kilót nem mi fogunk becipelni, hanem majd valamelyik fiú. Viszont... nem vagy nagyon fáradt? Nem szeretnél pakolászás helyett inkább enni valamit és pihenni egy kicsit előtte?
*Nem tudja, hogy mekkora út állhat a lány mögött, mindenesetre nem csak udvariasságból kérdezi, amit kérdez. Ha fáradt, akkor bármennyire is jól jönne a segítsége, nem szívesen fogná őt munkára, már csak Intath miatt sem, akivel később majd beszélni szeretne. Nyilván jobb lenne, ha ezt viszonylag kipihenten, nem pedig hulla fáradtan tenné.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.05.20 22:01:27
1242. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-05-19 20:13:54
Üzenet elküldve: 2023-05-19 20:13:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Elf fül//
//Luninari//
*Apránként kirajzolódni látszik, hogy ki kicsoda itt. Az információ több, mint amit most így fáradtan meg tudna jegyezni, ez jól látható az erőlködésből az arcán. Ugyanis már most igyekszik megjegyezni a neveket, valószínűleg sikertelenül. Már az fél siker, hogy az kiderült, hogy akit keres, azt meg is találta. Még akkor is, ha most fontosabb dolga van a férfinak nála. De valóban az ő ügye még bőven ráér. Így is elfoglalja magát a megannyi tájékoztatással, amit hirtelenjében hall. Például Intath szakképesítéseivel.*
- Hóóó... hér?
*Pillázik nagyokat, azt is lassan és kimérten. Még azt is meg lehetne kockáztatni, hogy nem sok kell ahhoz, hogy sápadni kezdjen. Valahogy nem fér neki össze, hogy egy ilyen nyugodtnak tűnő helyre minek kéne egy hóhér. De bizonyára más történet van megbújva e mögött.
Ám mire észbe kap a kezdeti sokkból már csak három információ marad meg nála. Az egyik a távozó férfiak hátának látványa, a másik egy aranyosan csengő név, valamint az, hogy a név gazdája remekül főz. Ami igazán örömteli hír. Azután eszébe jut, hogy ő bezzeg elfelejtett bemutatkozni. Ami miatt elég gyorsan elég kellemetlenül kezdi magát érezni. De már hiába nyitja a száját a hátak gazdái eltűnnek a szeme elől. Szép kis bemutatkozást produkált. Most az istenek tudják, hogy meddig törheti magát azon, hogy ezek után mit fognak róla gondolni. Ez pedig kezdi megszülni a kétségbeesést, amitől még a gyomra is görcsbe rándul. Olyan egyszerű lenne az élete, ha nem aggodalmaskodna mindig mindenen, ha nem gondolna ennyire túl dolgokat. A végén még hozzá is orvos kell, ha addig idegesíti magát, míg rosszul nem lesz.
Szerencsére a barátságos hang hamar kiszakítja a gondolataiból, amire ijedten rezzen össze. Azon nyomban sarkon is perdül, hogy a lánnyal szemben legyen, s nyújtja is a kezét bemutatkozásra.*
- Luninari vagyok!
*Kiált is rá szegényre, miközben pislogás nélkül fürkészi az arcát. Eközben eltelik pár kínosnak ható, csendes másodperc, mire eljut a fejébe, hogy mit is mondott. Akkor pedig már a hajához hasonlatos arcszínnel nyög zavarában, ahogy a fejét rázva inkább vissza is húzza a kezét.*
- Én Hildewonna vagyok. Te vagy Luninari.
*Magára erőlteti a nyugodtabb hangot, amiből azért kihallani egy kis remegést. Mennyivel egyszerűbb élete lenne, ha megszokta volna a nagyobb társaságot. Ha rendesen megtanulta volna, hogy hogyan is viselkedjen mások között. Hisz most csak annyi telik a tudományából, hogy hogyan csináljon magából bolondot.*
- Bocsánat.
*Köszörüli meg a torkát, majd egy nagy sóhajt követően igyekszik valami mosolyt felvenni az arcára.*
- Kezdeném előről.
*Vakar tarkójánál vörös tincseibe.*
- A nevem Hildewonna és Intath doktort keresem. Akit igazából meg is találtam, csak az a másik fiú... Ha jól értettem nagyon fáj a füle.
*Sandít vissza az ajtó irányába, így igyekezve megválaszolni a lány kérdéseit.*
- Én jól vagyok én csak...
*Fordul vissza a lányhoz, miközben tekintete a megpakolt kordé felé kalandozik. Közben egy remek ötlete támad, amivel talán a zagyvaságokat beszélő száját is el tudja hallgattatni, s nem is áll mihasznaként az ajtó előtt. Persze csak akkor, ha igényt tartana rá a lány.*
- Tudok segíteni valamiben?
*Vándorol vissza tekintete Luninarira. Szerencsére a barátságos, szép külső, a kellemes hang és a kedves hozzáállás hamar lenyugtatja Hilde zaklatottságát. Így most már arcán valóban barátságos, alig zavart mosoly foglal helyet.*
- Talán hasznossá tudom tenni magam, amíg a doktor nem ér rá velem foglalkozni. Szívesen segítek, ha tudok valamiben.
*Ajánlkozik tovább, ha már az erős férfiak elfoglaltak, azt azért nem szívesen hagyná, hogy a csepp leány egyedül bajlódjon akármivel is. Hisz azt a kordét rendesen megpakolták. Noha ők ketten nem biztos, hogy elegek lesznek, de kezdetnek biztos megteszi. A semminél több.*
- Mi lányok a könnyű részét megcsináljuk gyorsan, utána jöhetnek a munkakerülő férfiak a nehezével.
*Varázsol valami pajkos kis vigyort a viccnek szánt megjegyzés mellé. Persze tudja ő azt, hogy a fiúk most is dolgoznak, aki meg nem, hát azon folyik a munka, ami nem lehet túl kellemes. De igyekszik oldani a saját magában fortyogó feszültséget és zavartságot. Még ha ilyen ügyetlen kis tréfákkal is.*
//Luninari//
*Apránként kirajzolódni látszik, hogy ki kicsoda itt. Az információ több, mint amit most így fáradtan meg tudna jegyezni, ez jól látható az erőlködésből az arcán. Ugyanis már most igyekszik megjegyezni a neveket, valószínűleg sikertelenül. Már az fél siker, hogy az kiderült, hogy akit keres, azt meg is találta. Még akkor is, ha most fontosabb dolga van a férfinak nála. De valóban az ő ügye még bőven ráér. Így is elfoglalja magát a megannyi tájékoztatással, amit hirtelenjében hall. Például Intath szakképesítéseivel.*
- Hóóó... hér?
*Pillázik nagyokat, azt is lassan és kimérten. Még azt is meg lehetne kockáztatni, hogy nem sok kell ahhoz, hogy sápadni kezdjen. Valahogy nem fér neki össze, hogy egy ilyen nyugodtnak tűnő helyre minek kéne egy hóhér. De bizonyára más történet van megbújva e mögött.
Ám mire észbe kap a kezdeti sokkból már csak három információ marad meg nála. Az egyik a távozó férfiak hátának látványa, a másik egy aranyosan csengő név, valamint az, hogy a név gazdája remekül főz. Ami igazán örömteli hír. Azután eszébe jut, hogy ő bezzeg elfelejtett bemutatkozni. Ami miatt elég gyorsan elég kellemetlenül kezdi magát érezni. De már hiába nyitja a száját a hátak gazdái eltűnnek a szeme elől. Szép kis bemutatkozást produkált. Most az istenek tudják, hogy meddig törheti magát azon, hogy ezek után mit fognak róla gondolni. Ez pedig kezdi megszülni a kétségbeesést, amitől még a gyomra is görcsbe rándul. Olyan egyszerű lenne az élete, ha nem aggodalmaskodna mindig mindenen, ha nem gondolna ennyire túl dolgokat. A végén még hozzá is orvos kell, ha addig idegesíti magát, míg rosszul nem lesz.
Szerencsére a barátságos hang hamar kiszakítja a gondolataiból, amire ijedten rezzen össze. Azon nyomban sarkon is perdül, hogy a lánnyal szemben legyen, s nyújtja is a kezét bemutatkozásra.*
- Luninari vagyok!
*Kiált is rá szegényre, miközben pislogás nélkül fürkészi az arcát. Eközben eltelik pár kínosnak ható, csendes másodperc, mire eljut a fejébe, hogy mit is mondott. Akkor pedig már a hajához hasonlatos arcszínnel nyög zavarában, ahogy a fejét rázva inkább vissza is húzza a kezét.*
- Én Hildewonna vagyok. Te vagy Luninari.
*Magára erőlteti a nyugodtabb hangot, amiből azért kihallani egy kis remegést. Mennyivel egyszerűbb élete lenne, ha megszokta volna a nagyobb társaságot. Ha rendesen megtanulta volna, hogy hogyan is viselkedjen mások között. Hisz most csak annyi telik a tudományából, hogy hogyan csináljon magából bolondot.*
- Bocsánat.
*Köszörüli meg a torkát, majd egy nagy sóhajt követően igyekszik valami mosolyt felvenni az arcára.*
- Kezdeném előről.
*Vakar tarkójánál vörös tincseibe.*
- A nevem Hildewonna és Intath doktort keresem. Akit igazából meg is találtam, csak az a másik fiú... Ha jól értettem nagyon fáj a füle.
*Sandít vissza az ajtó irányába, így igyekezve megválaszolni a lány kérdéseit.*
- Én jól vagyok én csak...
*Fordul vissza a lányhoz, miközben tekintete a megpakolt kordé felé kalandozik. Közben egy remek ötlete támad, amivel talán a zagyvaságokat beszélő száját is el tudja hallgattatni, s nem is áll mihasznaként az ajtó előtt. Persze csak akkor, ha igényt tartana rá a lány.*
- Tudok segíteni valamiben?
*Vándorol vissza tekintete Luninarira. Szerencsére a barátságos, szép külső, a kellemes hang és a kedves hozzáállás hamar lenyugtatja Hilde zaklatottságát. Így most már arcán valóban barátságos, alig zavart mosoly foglal helyet.*
- Talán hasznossá tudom tenni magam, amíg a doktor nem ér rá velem foglalkozni. Szívesen segítek, ha tudok valamiben.
*Ajánlkozik tovább, ha már az erős férfiak elfoglaltak, azt azért nem szívesen hagyná, hogy a csepp leány egyedül bajlódjon akármivel is. Hisz azt a kordét rendesen megpakolták. Noha ők ketten nem biztos, hogy elegek lesznek, de kezdetnek biztos megteszi. A semminél több.*
- Mi lányok a könnyű részét megcsináljuk gyorsan, utána jöhetnek a munkakerülő férfiak a nehezével.
*Varázsol valami pajkos kis vigyort a viccnek szánt megjegyzés mellé. Persze tudja ő azt, hogy a fiúk most is dolgoznak, aki meg nem, hát azon folyik a munka, ami nem lehet túl kellemes. De igyekszik oldani a saját magában fortyogó feszültséget és zavartságot. Még ha ilyen ügyetlen kis tréfákkal is.*
1241. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-05-18 20:44:05
Üzenet elküldve: 2023-05-18 20:44:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 513
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 513
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Elf fül//
//Hildewonna//
*Jól esik neki, hogy Intath arca láthatóan felderül az ő érkezésére, a "Luninari drága" is nyilvánvalóan csak neki szólhat, és senki másnak, emellé pedig még vidám kurjantás is fogadja. Egy röpke pillanat múlva már ismét teljesen otthon is érzi magát itthon, nem mintha valaha bármi kétsége is lett volna arra nézve, hogy amint visszatér ide így lesz.
Az mindenképpen jó kezdés, hogy rögtön látja az elfet, aki Adoaver mellett a legjobban hiányzott neki innen, ameddig ő a városban dolgozott.
Legszívesebben meg is kérdezné rögtön a dokit, hogy az ifjú mágus visszatért-e már a toronyból, de nincs rá túl sok lehetősége.
Eleve nem szokott viszonylag messziről, mások jelenlétével nem foglalkozva, kiabálva beszélgetni másokkal, másrészt pedig látja, hogy Intath elfoglalt a nem sokkal előtte érkezőkkel, meg azzal az óriással, akivel együtt jött ki a házból.
~ Mindig másik Ligetbe érek vissza, mint ahonnan elmentem. ~ tűnődik magában, és általában tényleg várja idehaza valami változás. Óriást például még sohasem látott olyan közelről, mint most, és könnyen lehet akár az is, hogy új lakótárs. Hamarosan minden bizonnyal ez is kiderül majd.
Aztán, amikor a másik elf ráköszön, eléggé el is szégyelli magát, amikor rájön, hogy nagy lelkesedésében a többieknek az előbb nem is köszönt, csak Intnek integetett, ezért igyekszik is azonnal pótolni a hiányosságot.*
- Szép napot mindenkinek! *mondja is gyorsan és reményei szerint elég hangosan, mert azért még nem áll ott a többiek mellett. Ahhoz például éppen elég messze van, hogy ne hallja, hogy Intath mit mond mindenki másnak rajta kívül, de azért szép lassan közeledik, úgy, ahogyan idáig jött, szamárral, lóval, készletekkel megrakott kordéval, nagy hátizsákkal, meg egy kosárból kifelé nézegető pici fehér macskával.
Ugyan semmi oka azt feltételezni, hogy ha már eddig engedelmesen jöttek vele és követték őt, most támadna kedvük engedetlenkedni, vagy akár elszaladni, de azért teljesen nyugodt ténylegesen majd csak akkor lesz, ha a hátasok már a karámban vannak megetetve, macskája éppen új szobáját fedezi fel, ő pedig közben már mindent szépen bepakolt a kordéról helyére.
Erre azonban egyelőre úgy tűnik, hogy még nem fog sor kerülni. Int beljebb invitálja a másik elfet, és ha jól látja, akkor ő követi is az óriást és őt, elég gyorsan el is tűnnek az ajtó mögött.
Erre valahogy ösztönösen maga mögé pillant. Úgy tűnik, hogy egyelőre nem sok segítségre számíthat a többiektől.
Leginkább az a száz kiló kolompér aggasztja, amit öt kilós zsákokban hozott magával. Kicsit nehezebb lenne le és elpakolni, mint fel volt, főleg, hogy a kamra messzebb innen, mint a piacon volt a kordé, ott az eladó segített is neki, itt pedig ráadásul csak a másik lány maradt, akit megkérhetne ilyesmire.
Nem kell nagy matematikusnak lennie ahhoz, hogy kiszámolja, hogy innentől a kamráig húsz forduló, ha egyedül csinálja, tíz, ha ketten együtt, mégis, akárki is a lány, és akármiért is van itt éppen most, nem pont úgy szeretné kezdeni a vele való ismerkedést, hogy azt mondja neki, hogy légy szíves, segíts nekem száz kiló krumplit bepakolni a kamrába. Ilyesmit amúgy sem lenne joga kérni egy idegentől.
És végül is, talán rá is ér. Emlékezteti magát, hogy már itthon van, itt nem kell úgy figyelnie az értékeire, mint mondjuk Artheniorban.
Egyszerűbb, ha inkább az állatokról gondoskodik előbb és utána foglalkozik majd a többi minden mással, amit a piacról hozott. De még ennél is sokkal fontosabb, hogy a másik lánynak segítsen, már anennyiben egyáltalán valamiféle segítségre szorul.
Mikor egészen közel ér, már jobban meg tudja mindenesetre nézni magának. Első ránézésre elf, különleges hajjal, szép arccal, legalábbis saját szubjektív véleménye szerinte nagyon szép arccal, és hozzá képest magasan, igaz utóbbi nem meglepő, mert a tündéreket leszámítva eddig még Szarvasliget összes lakója magasabb volt nála. Most pedig, hogy éppen itt van egy óriás is ligetben, valahogy még apróbbnak érzi magát, mint eddig, bár ez továbbra sem zavarja, mivel már elég régen megállt a növésben, és annyira megszokta magát akkorának amekkora, hogy már az lenne furcsa, ha akár csak néhány centit is nőne.*
- Luninari vagyok. *próbálkozik egy bemutatkozással és barátságos mosollyal kezdetnek.*
- Lemaradtam valami fontosról az előbb? *néz aztán az ajtóra, amin a többiek bementek.* De, ami fontosabb, hogy segíthetek-e neked valamiben? Keresel valakit esetleg, vagy csak véletlenül tévedtél erre? Ha igen és pihenni szeretnél, akkor ebédre, vacsorára, éjszakára mindenképpen szívesen látunk. *teszi hozzá csak a rend kedvéért. Lehet persze, hogy mindezeket a kérdéseket már Int is feltette, vagy mindezt ő is elmondta, de hát úgy látszik dolga volt, talán éppen újabb beteg, aki sürgős ellátásra szorul, esetleg valamilyen régi, elrendezetlen ügy. Másra hirtelen nem tud gondolni, de felesleges is ilyeneken agyalni, amikor hamarosan úgy is beszél majd vele is. Eleve az a legokosabb, ha őt kérdezi arról, hogy mi történt itt ligetben addig, ameddig ő nem volt itthon.*
//Hildewonna//
*Jól esik neki, hogy Intath arca láthatóan felderül az ő érkezésére, a "Luninari drága" is nyilvánvalóan csak neki szólhat, és senki másnak, emellé pedig még vidám kurjantás is fogadja. Egy röpke pillanat múlva már ismét teljesen otthon is érzi magát itthon, nem mintha valaha bármi kétsége is lett volna arra nézve, hogy amint visszatér ide így lesz.
Az mindenképpen jó kezdés, hogy rögtön látja az elfet, aki Adoaver mellett a legjobban hiányzott neki innen, ameddig ő a városban dolgozott.
Legszívesebben meg is kérdezné rögtön a dokit, hogy az ifjú mágus visszatért-e már a toronyból, de nincs rá túl sok lehetősége.
Eleve nem szokott viszonylag messziről, mások jelenlétével nem foglalkozva, kiabálva beszélgetni másokkal, másrészt pedig látja, hogy Intath elfoglalt a nem sokkal előtte érkezőkkel, meg azzal az óriással, akivel együtt jött ki a házból.
~ Mindig másik Ligetbe érek vissza, mint ahonnan elmentem. ~ tűnődik magában, és általában tényleg várja idehaza valami változás. Óriást például még sohasem látott olyan közelről, mint most, és könnyen lehet akár az is, hogy új lakótárs. Hamarosan minden bizonnyal ez is kiderül majd.
Aztán, amikor a másik elf ráköszön, eléggé el is szégyelli magát, amikor rájön, hogy nagy lelkesedésében a többieknek az előbb nem is köszönt, csak Intnek integetett, ezért igyekszik is azonnal pótolni a hiányosságot.*
- Szép napot mindenkinek! *mondja is gyorsan és reményei szerint elég hangosan, mert azért még nem áll ott a többiek mellett. Ahhoz például éppen elég messze van, hogy ne hallja, hogy Intath mit mond mindenki másnak rajta kívül, de azért szép lassan közeledik, úgy, ahogyan idáig jött, szamárral, lóval, készletekkel megrakott kordéval, nagy hátizsákkal, meg egy kosárból kifelé nézegető pici fehér macskával.
Ugyan semmi oka azt feltételezni, hogy ha már eddig engedelmesen jöttek vele és követték őt, most támadna kedvük engedetlenkedni, vagy akár elszaladni, de azért teljesen nyugodt ténylegesen majd csak akkor lesz, ha a hátasok már a karámban vannak megetetve, macskája éppen új szobáját fedezi fel, ő pedig közben már mindent szépen bepakolt a kordéról helyére.
Erre azonban egyelőre úgy tűnik, hogy még nem fog sor kerülni. Int beljebb invitálja a másik elfet, és ha jól látja, akkor ő követi is az óriást és őt, elég gyorsan el is tűnnek az ajtó mögött.
Erre valahogy ösztönösen maga mögé pillant. Úgy tűnik, hogy egyelőre nem sok segítségre számíthat a többiektől.
Leginkább az a száz kiló kolompér aggasztja, amit öt kilós zsákokban hozott magával. Kicsit nehezebb lenne le és elpakolni, mint fel volt, főleg, hogy a kamra messzebb innen, mint a piacon volt a kordé, ott az eladó segített is neki, itt pedig ráadásul csak a másik lány maradt, akit megkérhetne ilyesmire.
Nem kell nagy matematikusnak lennie ahhoz, hogy kiszámolja, hogy innentől a kamráig húsz forduló, ha egyedül csinálja, tíz, ha ketten együtt, mégis, akárki is a lány, és akármiért is van itt éppen most, nem pont úgy szeretné kezdeni a vele való ismerkedést, hogy azt mondja neki, hogy légy szíves, segíts nekem száz kiló krumplit bepakolni a kamrába. Ilyesmit amúgy sem lenne joga kérni egy idegentől.
És végül is, talán rá is ér. Emlékezteti magát, hogy már itthon van, itt nem kell úgy figyelnie az értékeire, mint mondjuk Artheniorban.
Egyszerűbb, ha inkább az állatokról gondoskodik előbb és utána foglalkozik majd a többi minden mással, amit a piacról hozott. De még ennél is sokkal fontosabb, hogy a másik lánynak segítsen, már anennyiben egyáltalán valamiféle segítségre szorul.
Mikor egészen közel ér, már jobban meg tudja mindenesetre nézni magának. Első ránézésre elf, különleges hajjal, szép arccal, legalábbis saját szubjektív véleménye szerinte nagyon szép arccal, és hozzá képest magasan, igaz utóbbi nem meglepő, mert a tündéreket leszámítva eddig még Szarvasliget összes lakója magasabb volt nála. Most pedig, hogy éppen itt van egy óriás is ligetben, valahogy még apróbbnak érzi magát, mint eddig, bár ez továbbra sem zavarja, mivel már elég régen megállt a növésben, és annyira megszokta magát akkorának amekkora, hogy már az lenne furcsa, ha akár csak néhány centit is nőne.*
- Luninari vagyok. *próbálkozik egy bemutatkozással és barátságos mosollyal kezdetnek.*
- Lemaradtam valami fontosról az előbb? *néz aztán az ajtóra, amin a többiek bementek.* De, ami fontosabb, hogy segíthetek-e neked valamiben? Keresel valakit esetleg, vagy csak véletlenül tévedtél erre? Ha igen és pihenni szeretnél, akkor ebédre, vacsorára, éjszakára mindenképpen szívesen látunk. *teszi hozzá csak a rend kedvéért. Lehet persze, hogy mindezeket a kérdéseket már Int is feltette, vagy mindezt ő is elmondta, de hát úgy látszik dolga volt, talán éppen újabb beteg, aki sürgős ellátásra szorul, esetleg valamilyen régi, elrendezetlen ügy. Másra hirtelen nem tud gondolni, de felesleges is ilyeneken agyalni, amikor hamarosan úgy is beszél majd vele is. Eleve az a legokosabb, ha őt kérdezi arról, hogy mi történt itt ligetben addig, ameddig ő nem volt itthon.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1360-1379