Külső területek - Szarvasliget
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 9 (161. - 180. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1155-1174
180. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-05-22 22:54:35
Üzenet elküldve: 2020-05-22 22:54:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1591
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1591
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vielke aranybogárkám//
*Jól le lesz fröcskölve, de nem hagyja ám magát. A kislány visszakapja aki a nagy mókázásban meg is csúszik.*
-Na, na!
*Szólal meg mókásan a férfi aki ha úgy látja nem tud felkelni a lányka akkor segít neki. Még csak az kéne, hogy vizet nyeljen szegényke. Mikor sikerül felállnia és a méltóságát megemlíti nagyot röhög az elf és mintha természetes lenne megborzolja a csuromvíz hajkoronát. Tényleg nem szokott mindig komolynak lenni csak munkában. Amúgy az jellemző rá, hogy túlzottan is közvetlen lenne. Főleg az ilyen apró népséggel. A mesét érdeklődve hallgatja és időnként bólint.*
-Húha! Miféle?
*Mikor meghallja a nevét értőn bólint és nyílik a szája, hogy tudja az milyen. Ő ne tudná? Nagyon ért hozzá. De aztán sikeresen összezavarják megint. Amit ő ismer ahhoz nem kell vízben fejen állni. Ilyet nem csináltak.*
-Ezt nem ismerem. Viccesen nézhettetek ki az biztos.*Nevet fel.*Mi olyan kacsázást ismertünk mikor kavicsokat dobtunk a vízbe úgy, hogy pattogott rajta és az nyert akié többet pattant.
//Vielke aranybogárkám//
*Jól le lesz fröcskölve, de nem hagyja ám magát. A kislány visszakapja aki a nagy mókázásban meg is csúszik.*
-Na, na!
*Szólal meg mókásan a férfi aki ha úgy látja nem tud felkelni a lányka akkor segít neki. Még csak az kéne, hogy vizet nyeljen szegényke. Mikor sikerül felállnia és a méltóságát megemlíti nagyot röhög az elf és mintha természetes lenne megborzolja a csuromvíz hajkoronát. Tényleg nem szokott mindig komolynak lenni csak munkában. Amúgy az jellemző rá, hogy túlzottan is közvetlen lenne. Főleg az ilyen apró népséggel. A mesét érdeklődve hallgatja és időnként bólint.*
-Húha! Miféle?
*Mikor meghallja a nevét értőn bólint és nyílik a szája, hogy tudja az milyen. Ő ne tudná? Nagyon ért hozzá. De aztán sikeresen összezavarják megint. Amit ő ismer ahhoz nem kell vízben fejen állni. Ilyet nem csináltak.*
-Ezt nem ismerem. Viccesen nézhettetek ki az biztos.*Nevet fel.*Mi olyan kacsázást ismertünk mikor kavicsokat dobtunk a vízbe úgy, hogy pattogott rajta és az nyert akié többet pattant.
179. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-05-22 21:47:31
Üzenet elküldve: 2020-05-22 21:47:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Tiszta lappal//
*Árnyék még azt sem engedi, hogy Lau megsimogassa, lekonyult farokkal robog ki a világból. Ő most rossz fiú volt. Viel mogorván szorgoskodik. Most nem éppen jó hangulatában kapták el a többiek, az egyszer biztos. Az amúgy mindig udvarias tündér éppen ezért először észre sem veszi, hogy a leharcolt külsejű elf vendégük szólt hozzá az imént. Csodálkozva kapja fel a fejét, és fel is pattan, mint egy gyerek. A seprű, amivel birkózik, nagyobb nála.*
- Ó! Szervusz! *Mondja, és ruhája oldalán porolja le a kezét, mielőtt Shennek nyújtaná kézfogásra. A kérdésre a tappancs alakú koszra pillant.* Nem muszáj! De ha ragaszkodsz hozzá, végigseperhetnél, nehéz a nyele. *Egy harcosféle jobban bírja az ilyesmit, át is adja neki a holmit, ő pedig egy nedves ronggyal a csúnya, makacsabb sárfoltokra koncentrál, amelyek szinte beleivódtak a padlóba.*
- Én pedig Viel. *Mosolyog az elfre.* Már találkoztunk, ha csak egy szóra is. Én kiabáltam ki neked az ablakon tegnap. Árnyék az én kutyám, ő őrzi a házat, de az ismerősökkel kedvesen bánik, nem kell miatta aggódnod. Sőt, ha gondolod, össze is barátkozhattok, most úgyis meg kell vele beszélnem ezt a fiaskót. *Világos, hogy Shen és Árnyék viszonyán még van mit javítani. A tündér hisz benne, hogy hamar összerázódnak, amint a férfi rájön, hogy a hatalmas eb ijesztő ugyan, de kezes, mint egy nagy, fekete bárány.
Annyi baj szakad egyszerre a tündér lányra, hogy legfontosabb feladatáról, Natalaydáról szinte már meg is feledkezik. Persze a levest neki főzi, ahogy meg is ígérte, de nem gondolta volna, hogy ilyen hamar felébred, és hogy még magától talpra is áll. És ez még nem minden, ahogy meghallja a hangját, hirtelen számos emlék tódul a fejébe, mintha a felismerés csak most érné utol. A jegy a testén. A szavak, amelyeket éjszaka hallott tőle, mikor felébredt a motyogására. Ő egyike azoknak, akiket Pycta emlegetett az első találkozásuk alatt, akiket megérintett Eeyr. Ahogy összeáll a kép a számára, teljesen döbbenten mered az ápoltjára, mintha mondani akarna valamit, de nem buta, hogy mások előtt szóvá tegye a dolgot. Azonban ez a tény elég hozzá, hogy még inkább felnézzen rá, sőt, valamiféle isteni küldöncnek tekintse, akit a Fény Úrnője nem véletlenül sodort a küszöbükre, még ha nem is volt kellemes az érkezése a baleset miatt.*
- Natalayda! *Mondja egy kis pillanatnyi megszeppentség után, és alaposan szemügyre veszi a beteget.* Minden rendben? Ne haragudj, hogy felébresztettünk, a kutyám beszökött a folyosóra. *Foglalja össze gyorsan, mi történt az imént. A lányok elindulnak a konyha felé. Viel felfújja a tragédiát, tényleg csak pár percbe telik, mire együtt végeznek. Miután minden szép tiszta, bátorítón int Shennek a kijárat felé.*
- Gyere csak, nem lesz baj! *Ő mindenképpen kilép, és megkeresi Árnyékot. Valószínűleg egészen a birtok széléig elkutyagolt rettenetes szégyenében.*
A hozzászólás írója (Holdezüst Vieljana) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.22 21:47:57
*Árnyék még azt sem engedi, hogy Lau megsimogassa, lekonyult farokkal robog ki a világból. Ő most rossz fiú volt. Viel mogorván szorgoskodik. Most nem éppen jó hangulatában kapták el a többiek, az egyszer biztos. Az amúgy mindig udvarias tündér éppen ezért először észre sem veszi, hogy a leharcolt külsejű elf vendégük szólt hozzá az imént. Csodálkozva kapja fel a fejét, és fel is pattan, mint egy gyerek. A seprű, amivel birkózik, nagyobb nála.*
- Ó! Szervusz! *Mondja, és ruhája oldalán porolja le a kezét, mielőtt Shennek nyújtaná kézfogásra. A kérdésre a tappancs alakú koszra pillant.* Nem muszáj! De ha ragaszkodsz hozzá, végigseperhetnél, nehéz a nyele. *Egy harcosféle jobban bírja az ilyesmit, át is adja neki a holmit, ő pedig egy nedves ronggyal a csúnya, makacsabb sárfoltokra koncentrál, amelyek szinte beleivódtak a padlóba.*
- Én pedig Viel. *Mosolyog az elfre.* Már találkoztunk, ha csak egy szóra is. Én kiabáltam ki neked az ablakon tegnap. Árnyék az én kutyám, ő őrzi a házat, de az ismerősökkel kedvesen bánik, nem kell miatta aggódnod. Sőt, ha gondolod, össze is barátkozhattok, most úgyis meg kell vele beszélnem ezt a fiaskót. *Világos, hogy Shen és Árnyék viszonyán még van mit javítani. A tündér hisz benne, hogy hamar összerázódnak, amint a férfi rájön, hogy a hatalmas eb ijesztő ugyan, de kezes, mint egy nagy, fekete bárány.
Annyi baj szakad egyszerre a tündér lányra, hogy legfontosabb feladatáról, Natalaydáról szinte már meg is feledkezik. Persze a levest neki főzi, ahogy meg is ígérte, de nem gondolta volna, hogy ilyen hamar felébred, és hogy még magától talpra is áll. És ez még nem minden, ahogy meghallja a hangját, hirtelen számos emlék tódul a fejébe, mintha a felismerés csak most érné utol. A jegy a testén. A szavak, amelyeket éjszaka hallott tőle, mikor felébredt a motyogására. Ő egyike azoknak, akiket Pycta emlegetett az első találkozásuk alatt, akiket megérintett Eeyr. Ahogy összeáll a kép a számára, teljesen döbbenten mered az ápoltjára, mintha mondani akarna valamit, de nem buta, hogy mások előtt szóvá tegye a dolgot. Azonban ez a tény elég hozzá, hogy még inkább felnézzen rá, sőt, valamiféle isteni küldöncnek tekintse, akit a Fény Úrnője nem véletlenül sodort a küszöbükre, még ha nem is volt kellemes az érkezése a baleset miatt.*
- Natalayda! *Mondja egy kis pillanatnyi megszeppentség után, és alaposan szemügyre veszi a beteget.* Minden rendben? Ne haragudj, hogy felébresztettünk, a kutyám beszökött a folyosóra. *Foglalja össze gyorsan, mi történt az imént. A lányok elindulnak a konyha felé. Viel felfújja a tragédiát, tényleg csak pár percbe telik, mire együtt végeznek. Miután minden szép tiszta, bátorítón int Shennek a kijárat felé.*
- Gyere csak, nem lesz baj! *Ő mindenképpen kilép, és megkeresi Árnyékot. Valószínűleg egészen a birtok széléig elkutyagolt rettenetes szégyenében.*
A hozzászólás írója (Holdezüst Vieljana) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.22 21:47:57
178. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-05-22 20:59:16
Üzenet elküldve: 2020-05-22 20:59:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Doktorbácsim//
*Viel egy apró kis furfanggal jól meglepi a doktorbácsit, kap is vizet rendesen az elf. Persze várni is lehet, hogy nem hagyja annyiban, egy nagy adag víz loccsan a lány arcába is, sikkantva kapja az arca elé a karját. A nagy izgalomban megcsúszik az iszapos mederben, és fenékkel tottyan a vízbe, amely majdnem elnyeli. Ennyit az elegáns „vidraságból”, helyette nagy hadonászás marad, hogy aztán vizet köpve megpróbáljon megint két lábra kecmeregni.*
- Oda minden méltóságom. *Nevet közben, de nem bánja a dolgot, imád játszani. Bár azt nem gondolta volna, hogy Intath is ennyire vevő rá, bár azt sejtette, hogy nem olyan mufurc, mint amilyennek mutatja magát.* Volt egy ilyen nagyon vicces játékunk. Kacsának hívtuk. Az olyan volt, hogy fejjel lefelé merültünk el a vízben, és a lábunkkal kalimpáltunk a levegőben. *Hagyja leülepedni a dolgot, hogy az elf lelki szemei előtt is megjelenjen ez a rendkívül bohókás jelenet, ahogy a kis tündérlánykák és fiúk bukdácsolva próbálják utánozni a vadászó kacsát. Nem volt semmi!*
//Doktorbácsim//
*Viel egy apró kis furfanggal jól meglepi a doktorbácsit, kap is vizet rendesen az elf. Persze várni is lehet, hogy nem hagyja annyiban, egy nagy adag víz loccsan a lány arcába is, sikkantva kapja az arca elé a karját. A nagy izgalomban megcsúszik az iszapos mederben, és fenékkel tottyan a vízbe, amely majdnem elnyeli. Ennyit az elegáns „vidraságból”, helyette nagy hadonászás marad, hogy aztán vizet köpve megpróbáljon megint két lábra kecmeregni.*
- Oda minden méltóságom. *Nevet közben, de nem bánja a dolgot, imád játszani. Bár azt nem gondolta volna, hogy Intath is ennyire vevő rá, bár azt sejtette, hogy nem olyan mufurc, mint amilyennek mutatja magát.* Volt egy ilyen nagyon vicces játékunk. Kacsának hívtuk. Az olyan volt, hogy fejjel lefelé merültünk el a vízben, és a lábunkkal kalimpáltunk a levegőben. *Hagyja leülepedni a dolgot, hogy az elf lelki szemei előtt is megjelenjen ez a rendkívül bohókás jelenet, ahogy a kis tündérlánykák és fiúk bukdácsolva próbálják utánozni a vadászó kacsát. Nem volt semmi!*
177. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-05-19 22:10:34
Üzenet elküldve: 2020-05-19 22:10:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Tiszta lappal//
/Shen'eriel, Natalayda, Laurentitia//
*Ismeretlen hangú köszönést hall, hátrafordulva meg is látja az elfet. Fogalma sincs, mikor és hogyan került oda, de minden esetre viszonozza köszöntését.*
- Szervusz.
*Ha az elf nem szólal meg, minden bizonnyal észre sem veszi. Érdekes egyéniségnek tartja a férfit kinézete alapján. Persze ez közel sem jelenti azt, hogy elítéli bármi miatt is. Nem az a típus, aki ítéletet mond mindenkiről, akit csak meglát. Másrészről meg nem is ismeri, szóval már csak emiatt sem ítélkezhetne. Ez a gyakorta tipikus viselkedés elég távol áll tőle, s személyes tapasztalataiból tudja, hogy ez nem egy jó dolog. És nem is hagy jó érzéseket abban, akin első pillantásra ítéletet mondtak.*
- Én is örvendek.* Hangja enyhe bizonytalanságot tükröz. Lau azonban máris egy új személyhez lép, egy emberhez.*
- Szervusz.* Köszön neki is. Úgy fest, Natalayda nem lehet valami jól. ~Talán valami baleset történhetett.~ De hamarosan visszatér, s a Lau irányából érkező fejbólintás egyértelműen jelzi Allynak, hogy a nő szeretné, ha maradna. Így a szelíd erőszaknak - na meg gyomra türelmetlen korgásainak engedelmeskedve követi Laut a konyhába. Kezd már feloldódni, s mélyen már érzi, hogy egy olyan helyen van, ahol gúnyolódásnak vagy bármiféle kiközösítésnek nincs helye. S ez a tudat biztonságérzetet nyújt számára, na meg persze hálát Sirmy istennő irányába, amiért ide vezette. Lau új kérdést tesz fel, s erre már elmosolyodik.*
- Tulajdonképpen én egy közeli birtokon születtem, de már nem ott élek.
*Amint helyet foglal az asztalnál - s amennyiben ezt Natalayda is megteszi - érdeklődve fordul a nőhöz:*
- Megkérdezhetem, hogy mi a neve?
*A magázódást csak a tiszteletadás miatt használja, de ha a nő felkínálja a tegeződés lehetőségét, akkor Ally élni fog vele. Kérdése amúgy nem tolakodó, csak ha már így összefutottak, akkor megpróbál beszélgetést kezdeményezni.*
/Shen'eriel, Natalayda, Laurentitia//
*Ismeretlen hangú köszönést hall, hátrafordulva meg is látja az elfet. Fogalma sincs, mikor és hogyan került oda, de minden esetre viszonozza köszöntését.*
- Szervusz.
*Ha az elf nem szólal meg, minden bizonnyal észre sem veszi. Érdekes egyéniségnek tartja a férfit kinézete alapján. Persze ez közel sem jelenti azt, hogy elítéli bármi miatt is. Nem az a típus, aki ítéletet mond mindenkiről, akit csak meglát. Másrészről meg nem is ismeri, szóval már csak emiatt sem ítélkezhetne. Ez a gyakorta tipikus viselkedés elég távol áll tőle, s személyes tapasztalataiból tudja, hogy ez nem egy jó dolog. És nem is hagy jó érzéseket abban, akin első pillantásra ítéletet mondtak.*
- Én is örvendek.* Hangja enyhe bizonytalanságot tükröz. Lau azonban máris egy új személyhez lép, egy emberhez.*
- Szervusz.* Köszön neki is. Úgy fest, Natalayda nem lehet valami jól. ~Talán valami baleset történhetett.~ De hamarosan visszatér, s a Lau irányából érkező fejbólintás egyértelműen jelzi Allynak, hogy a nő szeretné, ha maradna. Így a szelíd erőszaknak - na meg gyomra türelmetlen korgásainak engedelmeskedve követi Laut a konyhába. Kezd már feloldódni, s mélyen már érzi, hogy egy olyan helyen van, ahol gúnyolódásnak vagy bármiféle kiközösítésnek nincs helye. S ez a tudat biztonságérzetet nyújt számára, na meg persze hálát Sirmy istennő irányába, amiért ide vezette. Lau új kérdést tesz fel, s erre már elmosolyodik.*
- Tulajdonképpen én egy közeli birtokon születtem, de már nem ott élek.
*Amint helyet foglal az asztalnál - s amennyiben ezt Natalayda is megteszi - érdeklődve fordul a nőhöz:*
- Megkérdezhetem, hogy mi a neve?
*A magázódást csak a tiszteletadás miatt használja, de ha a nő felkínálja a tegeződés lehetőségét, akkor Ally élni fog vele. Kérdése amúgy nem tolakodó, csak ha már így összefutottak, akkor megpróbál beszélgetést kezdeményezni.*
176. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-05-19 20:20:33
Üzenet elküldve: 2020-05-19 20:20:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Tiszta lappal//
//Nyílt//
*Míg új vendégük válaszára vár, fél szemmel igyekszik azért Árnyék mozdulatait is figyelemmel kísérni, nehogy a termetes eb még az eddiginél is nagyobb galibát okozzon, ahogy azonban a kutya elhallgat, és kíváncsian néz fel rá, nem bírja megállni, hogy ne mosolyodjon el egy pillanatra, és ne hajoljon le hozzá megsimogatni egy kicsit, persze csak ha az állat hagyja magát*
- Örvendek a találkozásnak, All'Ynthriéna. *fordul vissza újra vendégük felé, mikor úgy tűnik, már nem akar egyből elmenekülni a lány. Többet azonban egyelőre nem igazán tud mondani, hiszen hirtelen társaságuk akad, ahogy lassan a ház lakói felébrednek és elkezdenek kiszállingózni a szobáikból*
- Ne légy vele túl szigorú, csak tette a dolgát szegény! *veszi védelmébe Árnyékot, ahogy a gazdája megérkezik. ~Igazán jó házőrző kutya, azt meg kell hagyni!~ gondolja magában, ahogy a távolodó állat után néz, aki csak sárfoltokat hagyott maga után a padlón. Épp indulna a fürdőszoba felé, hogy előkerítse a takarításhoz szükséges eszközöket és segítsen Vielnek, mikor Shen megelőzi ebben*
- Köszönöm szépen! *pislog előbb kissé meglepetten a férfira, majd egy hálás mosolyt is megereszt felé. Nem gondolta volna róla, hogy pont a házi munkában lesz majd a segítségükre, de egyre inkább úgy érzi, jó döntés volt, hogy tegnap maradásra bírta őt. ~Talán a ma reggeli találkozásból is valami jó fog kisülni!~ reménykedik magában, készen rá, hogy az esetleges tiltakozás ellenére is a konyhába terelje a lányt, mikor Naty alakja is felsejlik a folyosó végén*
- Egy pillanat! *fordul All'Ynthriéna felé, mielőtt Naty elé sietne, aki még mindig úgy fest, mint aki nincs túlzottan jó bőrben*
- Hogy vagy? Jobban érzed már magad? Elég erős vagy a sétához? Az orvos azt mondta, pihenned kell... *árasztja el kérdésekkel a lányt, óvatosan egyik karját nyújtva felé támaszul, ha esetleg Natynak segítségre lenne szüksége a járásban*
- Gyere, egyél valamit, attól biztos jobban fogod érezni magad! *invitálja a lányt a konyha felé, menet közben egy fejmozdulattal jelezve All'Ynthriénanak, hogy ő is tartson csak velük. Úgy véli, Árnyék azért nem okozott túl nagy felfordulást, Viel és Shen együtt pár perc alatt bizonyára képesek lesznek majd feltakarítani*
- A közelben laksz esetleg? *érdeklődik menet közben a lánytól, vajon hogyan talált rájuk, majd ha a konyhába érnek, akkor mindkettejüket az asztal felé tereli, míg ő hozzálát egy kiadós reggeli elkészítéséhez.*
//Nyílt//
*Míg új vendégük válaszára vár, fél szemmel igyekszik azért Árnyék mozdulatait is figyelemmel kísérni, nehogy a termetes eb még az eddiginél is nagyobb galibát okozzon, ahogy azonban a kutya elhallgat, és kíváncsian néz fel rá, nem bírja megállni, hogy ne mosolyodjon el egy pillanatra, és ne hajoljon le hozzá megsimogatni egy kicsit, persze csak ha az állat hagyja magát*
- Örvendek a találkozásnak, All'Ynthriéna. *fordul vissza újra vendégük felé, mikor úgy tűnik, már nem akar egyből elmenekülni a lány. Többet azonban egyelőre nem igazán tud mondani, hiszen hirtelen társaságuk akad, ahogy lassan a ház lakói felébrednek és elkezdenek kiszállingózni a szobáikból*
- Ne légy vele túl szigorú, csak tette a dolgát szegény! *veszi védelmébe Árnyékot, ahogy a gazdája megérkezik. ~Igazán jó házőrző kutya, azt meg kell hagyni!~ gondolja magában, ahogy a távolodó állat után néz, aki csak sárfoltokat hagyott maga után a padlón. Épp indulna a fürdőszoba felé, hogy előkerítse a takarításhoz szükséges eszközöket és segítsen Vielnek, mikor Shen megelőzi ebben*
- Köszönöm szépen! *pislog előbb kissé meglepetten a férfira, majd egy hálás mosolyt is megereszt felé. Nem gondolta volna róla, hogy pont a házi munkában lesz majd a segítségükre, de egyre inkább úgy érzi, jó döntés volt, hogy tegnap maradásra bírta őt. ~Talán a ma reggeli találkozásból is valami jó fog kisülni!~ reménykedik magában, készen rá, hogy az esetleges tiltakozás ellenére is a konyhába terelje a lányt, mikor Naty alakja is felsejlik a folyosó végén*
- Egy pillanat! *fordul All'Ynthriéna felé, mielőtt Naty elé sietne, aki még mindig úgy fest, mint aki nincs túlzottan jó bőrben*
- Hogy vagy? Jobban érzed már magad? Elég erős vagy a sétához? Az orvos azt mondta, pihenned kell... *árasztja el kérdésekkel a lányt, óvatosan egyik karját nyújtva felé támaszul, ha esetleg Natynak segítségre lenne szüksége a járásban*
- Gyere, egyél valamit, attól biztos jobban fogod érezni magad! *invitálja a lányt a konyha felé, menet közben egy fejmozdulattal jelezve All'Ynthriénanak, hogy ő is tartson csak velük. Úgy véli, Árnyék azért nem okozott túl nagy felfordulást, Viel és Shen együtt pár perc alatt bizonyára képesek lesznek majd feltakarítani*
- A közelben laksz esetleg? *érdeklődik menet közben a lánytól, vajon hogyan talált rájuk, majd ha a konyhába érnek, akkor mindkettejüket az asztal felé tereli, míg ő hozzálát egy kiadós reggeli elkészítéséhez.*
175. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-05-19 15:51:08
Üzenet elküldve: 2020-05-19 15:51:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Naty szobája//
*A fény úrnője sokak lelkében megnyugvást kelthet, így Natalaydáéban is. Engedi hogy Viel segítsen neki megmosdani, ez idő alatt széjjelszaggatott ruhája is lekerül, s immár láthatóvá válik az áldás jele, mely a templomi események alatt égett a bőrébe has tájékon. Csak azoknak van erről tudomása, akik ott voltak, s azok közül sem látták saját szemükkel túl sokan. Az sem biztos hogy Viel felismeri, hisz addig a piszkos szőke lánynak sem volt egyértelmű a szimbólum.
A rövidke beszélgetésbe már bele-belepislog álmosan, s a takaróba burkolva elnyomja az álom.*
Éjjel mélyen alszik, néha forgolódik, és beszél. Ajkairól még az emlékek gördülnek ilyenkor.
- Quantallt nem hagyom!
- Xotara! Ne... *csuklik el a hangja.*
- A karját... *arca grimaszba húzódik, teste megfeszül és így is marad egy darabig.* Segítség *csuklik el hangja, s hal el a szoba sötétjében.
Nem sokkal később újra.*
- Elnyeli a kátrány *nyeldekli a rémálmokat, majd elcsendesedik az éjszaka további részére.*
//Tiszta lappal//
//Nyílt//
*Reggel lassan nehéz pillákkal ébred arra, hogy valahol csendere intenek valakiket. Bár a kiáltás átható lehet és lényegre törő, Natalaydának csupán annyi mintha füle mellett suttogná valaki keresztül a sötét álmok ködén. Szemeit nyitva nem lát ott senkit.*
- Viel? *kérdezi a szoba csendjébe. Felül, majd megtornáztatja lábait. Elgyötört, de sokkal jobban érzi magát. A szoba puritánságában felkecmereg, megnyújtóztatja tagjait, botorkálása bár lassú mégis egyre biztosabb. Zsákját keresi, ahonnan egy inget ölt magára, s korábbi ruhájának alsó szoknyáját, szépen megfontoltan. Az pohár víz még az éjjeliszekrényén pihen, így azt issza meg mielőtt óvatosan kikukucskál az ajtón.*
- Viel? Valaki? *hangja hullámzik a folyosón, majd utána lép ki Natalayda is. Léptei a lépcső tetejéről a korlátra támaszkodva lassan haladnak lefelé egyenesen a hangok irányába. Csak reméli, hogy a tündér lány vagy Laurentita előkerül valahonnan, mert mást nem ismer még itt, s csak futólag látta azt a vörös hajú elfet is, akitől a doki féltette őt. A doki meg elment valahova. emlékszik mindenre, tudata ép, kitisztult ami addig zavaros is volt. Ha korábban senkivel nem találkozik, óvatos ebédlő ajtófélfa mellett érik a történések, ahol csak néma szemlélője a nagy fekete kutyatappancs-nyomoknak, Vielnek, Launak, vagy az idegen fél-elf nő és szőke elf férfi jelenlétének, akit éppen ott talál akkor.*
- Jó reggelt *köszönt mindenkit csendesen félénken félrehúzódva az ajtófélfa árnyékából, mert alsó ruházata bár nem láttat illetlenül, ő azért nem szívesen mutatkozik így. Emellett látszik hogy az egykor kerek bájos arca most kissé lefogyott, a lány gyenge még, haja inkább szürkés fénytelen, csak az arca nem maszatos már az út porától. Mezítláb érkezett lefelé, bár elfekkel egy légtérben a hangtalan egészen mást jelent mint emberek közt, csak a fennforgások nyomhatták el érkezését az érzékeny fülek elől.*
*A fény úrnője sokak lelkében megnyugvást kelthet, így Natalaydáéban is. Engedi hogy Viel segítsen neki megmosdani, ez idő alatt széjjelszaggatott ruhája is lekerül, s immár láthatóvá válik az áldás jele, mely a templomi események alatt égett a bőrébe has tájékon. Csak azoknak van erről tudomása, akik ott voltak, s azok közül sem látták saját szemükkel túl sokan. Az sem biztos hogy Viel felismeri, hisz addig a piszkos szőke lánynak sem volt egyértelmű a szimbólum.
A rövidke beszélgetésbe már bele-belepislog álmosan, s a takaróba burkolva elnyomja az álom.*
Éjjel mélyen alszik, néha forgolódik, és beszél. Ajkairól még az emlékek gördülnek ilyenkor.
- Quantallt nem hagyom!
- Xotara! Ne... *csuklik el a hangja.*
- A karját... *arca grimaszba húzódik, teste megfeszül és így is marad egy darabig.* Segítség *csuklik el hangja, s hal el a szoba sötétjében.
Nem sokkal később újra.*
- Elnyeli a kátrány *nyeldekli a rémálmokat, majd elcsendesedik az éjszaka további részére.*
//Tiszta lappal//
//Nyílt//
*Reggel lassan nehéz pillákkal ébred arra, hogy valahol csendere intenek valakiket. Bár a kiáltás átható lehet és lényegre törő, Natalaydának csupán annyi mintha füle mellett suttogná valaki keresztül a sötét álmok ködén. Szemeit nyitva nem lát ott senkit.*
- Viel? *kérdezi a szoba csendjébe. Felül, majd megtornáztatja lábait. Elgyötört, de sokkal jobban érzi magát. A szoba puritánságában felkecmereg, megnyújtóztatja tagjait, botorkálása bár lassú mégis egyre biztosabb. Zsákját keresi, ahonnan egy inget ölt magára, s korábbi ruhájának alsó szoknyáját, szépen megfontoltan. Az pohár víz még az éjjeliszekrényén pihen, így azt issza meg mielőtt óvatosan kikukucskál az ajtón.*
- Viel? Valaki? *hangja hullámzik a folyosón, majd utána lép ki Natalayda is. Léptei a lépcső tetejéről a korlátra támaszkodva lassan haladnak lefelé egyenesen a hangok irányába. Csak reméli, hogy a tündér lány vagy Laurentita előkerül valahonnan, mert mást nem ismer még itt, s csak futólag látta azt a vörös hajú elfet is, akitől a doki féltette őt. A doki meg elment valahova. emlékszik mindenre, tudata ép, kitisztult ami addig zavaros is volt. Ha korábban senkivel nem találkozik, óvatos ebédlő ajtófélfa mellett érik a történések, ahol csak néma szemlélője a nagy fekete kutyatappancs-nyomoknak, Vielnek, Launak, vagy az idegen fél-elf nő és szőke elf férfi jelenlétének, akit éppen ott talál akkor.*
- Jó reggelt *köszönt mindenkit csendesen félénken félrehúzódva az ajtófélfa árnyékából, mert alsó ruházata bár nem láttat illetlenül, ő azért nem szívesen mutatkozik így. Emellett látszik hogy az egykor kerek bájos arca most kissé lefogyott, a lány gyenge még, haja inkább szürkés fénytelen, csak az arca nem maszatos már az út porától. Mezítláb érkezett lefelé, bár elfekkel egy légtérben a hangtalan egészen mást jelent mint emberek közt, csak a fennforgások nyomhatták el érkezését az érzékeny fülek elől.*
174. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-05-18 09:46:48
Üzenet elküldve: 2020-05-18 09:46:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Másnap reggel//
//Tiszta lappal//
*Ha az az éjfekete szörnyeteg a folyosón van, akkor Sheni tuti nem lép ki a szobák felől, hogy kezében a kulaccsal elinduljon az udvarra vagy a konyha felé. Nem ismerős még itt és az előző esti rövid ismerkedés után még nem is ismeri ki magát annyira.*
- Halihó! *Köszön nyúzott fejjel Lau és az idegen felé. Bár neki még Laun kívül mindenki idegen. Amikor az elf lány kérdőn tekint felé, csak megrázza üres kulacsát, jelezve, hogy kifogyott és reméli, hogy nem vizet vagy, ami még rosszabb teát fog kapni reggelire.
Egy ezüsthajú tündér érkezik a konyha felől, amitől a fekete dög kiiszkol és a megjelenő csajszi elkezdi feltakarítani a kutya által behordott koszt.*
- Szióka. *Köszön Sheni az ajtófélfa biztonságából kilesve, de amikor látja, hogy az eb eliszkolt, már bátrabban ki mer lépni.*
- Segítsek? *Kérdi kedvesen az arcán viselt heg ellenére is csinos lányt.
A bonyodalmat okozó hullafehér lány nem nagyon vesz tudomást Sheniről, bár ez egyáltalán nem zavarja, de ők amúgy is elindulnak Lauval a konyha felé, így Sheni ott téblábol a tündér felett, kezében szorongatva kiürült kulacsát.*
- Shen vagyok. *Mutatkozik be a lánynak és ha igényt tart a segítségére, akkor segít is neki takarítani, bár rá is ráférne egy alapos takarítás, mármint fürdés.*
- Ez a fenevad a tiéd? *Kérdi az udvar felé bökve a kulacsával, amerre a szőrös bestia távozott nemrég.*
//Tiszta lappal//
*Ha az az éjfekete szörnyeteg a folyosón van, akkor Sheni tuti nem lép ki a szobák felől, hogy kezében a kulaccsal elinduljon az udvarra vagy a konyha felé. Nem ismerős még itt és az előző esti rövid ismerkedés után még nem is ismeri ki magát annyira.*
- Halihó! *Köszön nyúzott fejjel Lau és az idegen felé. Bár neki még Laun kívül mindenki idegen. Amikor az elf lány kérdőn tekint felé, csak megrázza üres kulacsát, jelezve, hogy kifogyott és reméli, hogy nem vizet vagy, ami még rosszabb teát fog kapni reggelire.
Egy ezüsthajú tündér érkezik a konyha felől, amitől a fekete dög kiiszkol és a megjelenő csajszi elkezdi feltakarítani a kutya által behordott koszt.*
- Szióka. *Köszön Sheni az ajtófélfa biztonságából kilesve, de amikor látja, hogy az eb eliszkolt, már bátrabban ki mer lépni.*
- Segítsek? *Kérdi kedvesen az arcán viselt heg ellenére is csinos lányt.
A bonyodalmat okozó hullafehér lány nem nagyon vesz tudomást Sheniről, bár ez egyáltalán nem zavarja, de ők amúgy is elindulnak Lauval a konyha felé, így Sheni ott téblábol a tündér felett, kezében szorongatva kiürült kulacsát.*
- Shen vagyok. *Mutatkozik be a lánynak és ha igényt tart a segítségére, akkor segít is neki takarítani, bár rá is ráférne egy alapos takarítás, mármint fürdés.*
- Ez a fenevad a tiéd? *Kérdi az udvar felé bökve a kulacsával, amerre a szőrös bestia távozott nemrég.*
173. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-05-17 10:47:56
Üzenet elküldve: 2020-05-17 10:47:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Tiszta lappal//
//Laurentitia//
*Ami azt illeti, tanult illedelmességet, de az ő családja valóban közvetlenebb módon viszonyult egymáshoz. Nem volt szükséges minden esetben kopogni, ennek tudható be illetlensége. Ugyan Laurentitia zavartan mosolyog, mégis kényelmetlenül érzi magát, amiért így rájuk tört. Bizonytalan távozási kísérlete nem bizonyul hatásosnak, sőt, valósággal meghiúsul Lau jóindulatú invitálásának köszönhetően. Csak az érkező tündért veszi észre, aki leteremti a bundás kutyát, amiért rendesen összepiszkította a padlót. A másik személy jelenléte nem tűnik fel neki.
Allynak ugyan jól esik a Lau részéről érkező invitálás, de mégis van benne egy furcsa érzés. Nem tartja túl tisztességesnek, hogy előbb jól bepofátlankodik a rendhez, s még utána ételt is fogadjon el. Nem mulasztja el viszont a bemutatkozást.*
- All'Ynthriéna vagyok.
*Majd Lau kérdésére reagálva kissé feszengve mondja:*
- Hát... igazából csak erre jártam, és... gondoltam... benézek ide, mert még nem voltam itt. ~Szépen be is mutatkoztam. Milyen tiszteletlennek gondolhatnak most.~
*Az éhségéről már nem ejt szót, bár gyomra ekkor kordul meg odalent. Diszkrét kordulás ez, de talán a közelben állók hallják, s ez a hang minden bizonnyal magáért beszél. El is pirul kissé, mert most már bizonyára kénytelen lesz elfogadni az ételt, amit a rend kínál neki. Bár ahogy Lau arcát nézi, nem érez benne haragot, s így felmerül Allyban a lehetőség, hogy Lau nem nehesztel rá.*
//Laurentitia//
*Ami azt illeti, tanult illedelmességet, de az ő családja valóban közvetlenebb módon viszonyult egymáshoz. Nem volt szükséges minden esetben kopogni, ennek tudható be illetlensége. Ugyan Laurentitia zavartan mosolyog, mégis kényelmetlenül érzi magát, amiért így rájuk tört. Bizonytalan távozási kísérlete nem bizonyul hatásosnak, sőt, valósággal meghiúsul Lau jóindulatú invitálásának köszönhetően. Csak az érkező tündért veszi észre, aki leteremti a bundás kutyát, amiért rendesen összepiszkította a padlót. A másik személy jelenléte nem tűnik fel neki.
Allynak ugyan jól esik a Lau részéről érkező invitálás, de mégis van benne egy furcsa érzés. Nem tartja túl tisztességesnek, hogy előbb jól bepofátlankodik a rendhez, s még utána ételt is fogadjon el. Nem mulasztja el viszont a bemutatkozást.*
- All'Ynthriéna vagyok.
*Majd Lau kérdésére reagálva kissé feszengve mondja:*
- Hát... igazából csak erre jártam, és... gondoltam... benézek ide, mert még nem voltam itt. ~Szépen be is mutatkoztam. Milyen tiszteletlennek gondolhatnak most.~
*Az éhségéről már nem ejt szót, bár gyomra ekkor kordul meg odalent. Diszkrét kordulás ez, de talán a közelben állók hallják, s ez a hang minden bizonnyal magáért beszél. El is pirul kissé, mert most már bizonyára kénytelen lesz elfogadni az ételt, amit a rend kínál neki. Bár ahogy Lau arcát nézi, nem érez benne haragot, s így felmerül Allyban a lehetőség, hogy Lau nem nehesztel rá.*
172. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-05-17 10:43:07
Üzenet elküldve: 2020-05-17 10:43:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1591
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1591
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Doktorbácsim//
-Az bizony.
*Vigyorog. A tegnapi komoly orvosnak tényleg semmi nyoma. Mintha egy teljesen más személy lenne. Hogy ez a komolytalan fickó jobb-e vagy a tegnapi kicsit rideg,azt el lehet dönteni, de mindkettő Int. Még ha az utóbbit saját maga se szereti. A magyarázatot figyelmesen hallgatja és végignézve a kislányon egy bólintással egyet ért.*
-Ebben tényleg lehet valami. Nem vagy túl nehéz szóval annyiban könnyebb lehet.
*Mikor még megvolt a keze akkor ő is tudott ügyesen mászni. Főként köteleken. Az szép volt. Most a hangulata nem romlik el az emlék hatására. Tényleg vidáman gondol vissza rá. Arra, hogy a vidrák, hogy csinálnak érdeklődve nézi a kis hátat. Valami olyasmit vár mint amit ő is csinált, hogy hogyan mozognak az angolnák. Szóval tökéletesen el sikerül őt kapni. Nagyot prüszköl és ép kezével nevetve viszonozza az ajándékot.*
-Na, várj csak!
*Bírja az ilyen tündéreket. Akikkel a kikötőben össze lehet futni azokból általában hiányzik ez a virágból születettekre jellemző másokat boldoggá tevő hangulat. Azok inkább kis rohadékok.*
//Doktorbácsim//
-Az bizony.
*Vigyorog. A tegnapi komoly orvosnak tényleg semmi nyoma. Mintha egy teljesen más személy lenne. Hogy ez a komolytalan fickó jobb-e vagy a tegnapi kicsit rideg,azt el lehet dönteni, de mindkettő Int. Még ha az utóbbit saját maga se szereti. A magyarázatot figyelmesen hallgatja és végignézve a kislányon egy bólintással egyet ért.*
-Ebben tényleg lehet valami. Nem vagy túl nehéz szóval annyiban könnyebb lehet.
*Mikor még megvolt a keze akkor ő is tudott ügyesen mászni. Főként köteleken. Az szép volt. Most a hangulata nem romlik el az emlék hatására. Tényleg vidáman gondol vissza rá. Arra, hogy a vidrák, hogy csinálnak érdeklődve nézi a kis hátat. Valami olyasmit vár mint amit ő is csinált, hogy hogyan mozognak az angolnák. Szóval tökéletesen el sikerül őt kapni. Nagyot prüszköl és ép kezével nevetve viszonozza az ajándékot.*
-Na, várj csak!
*Bírja az ilyen tündéreket. Akikkel a kikötőben össze lehet futni azokból általában hiányzik ez a virágból születettekre jellemző másokat boldoggá tevő hangulat. Azok inkább kis rohadékok.*
171. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-05-17 00:33:34
Üzenet elküldve: 2020-05-17 00:33:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Doktorbácsim//
*Viel élvezi, hogy a vízcseppek a pilláit ostromolják a természetes vízben, és magában abban reménykedik, hogy a nagy csapkodással nem zavarja fel nagyon az amúgy érintetlen tó apró állatkáit. Állóvízben még nem igazán úszkált, a folyóban pedig éppen neki kellett küzdenie a sodrás ellen, nem ő volt arrafelé a szándékosan kellemetlenkedő vendég. Az apró lelkifurdalás mellett azonban el kell ismernie, hogy igen, jól érzi magát, jól esik a kis testmozgás, amiben a kis tündérnek szinte egyáltalán nincs része mostanság.
Persze ezzel együtt nem igazán a versengés az, ami foglalkoztatja. Neki teljesen mindegy, hogy ő nyer-e, vagy sem, Vielnek az a lényeg, hogy mindketten jól érezzék magukat. Márpedig mikor kicsit lemaradva meghallja Intath vidám kiáltását, már tudja, hogy megérte a kis játékuk. Kapkodva a levegőt úszik be mellé, szintén megkapaszkodva a kőben, de előbb nagyot fúj, mert az orra még mindig tele van vízzel. Nagyot mosolyog.*
- Ügyes vagy! Igazán… angolnás! *Kacag fel.*
- Szerintem csak az segít, hogy kicsi vagyok és vékony. Fára mászni is jobban tudok, mint mások, pedig nem vagyok igazán erős, ha úgy vesszük. *Vallja be szerényen. Nem tulajdonít nagy jelentőséget a dolognak, de a hasonlat tetszik neki.* Vidra? Én? A vidrák nagyon aranyosak! Voltak kis vidra barátaim otthon ám. Így csináltak, hogy… Figyelj! *Mondja, hátat fordítva az elfnek, de mielőtt Int valami trükköt várna, Viel egyszerűen megpördül, jól lefröcsköli vízzel, és nagyot nevet.*
- Most megvagy, haha!
//Doktorbácsim//
*Viel élvezi, hogy a vízcseppek a pilláit ostromolják a természetes vízben, és magában abban reménykedik, hogy a nagy csapkodással nem zavarja fel nagyon az amúgy érintetlen tó apró állatkáit. Állóvízben még nem igazán úszkált, a folyóban pedig éppen neki kellett küzdenie a sodrás ellen, nem ő volt arrafelé a szándékosan kellemetlenkedő vendég. Az apró lelkifurdalás mellett azonban el kell ismernie, hogy igen, jól érzi magát, jól esik a kis testmozgás, amiben a kis tündérnek szinte egyáltalán nincs része mostanság.
Persze ezzel együtt nem igazán a versengés az, ami foglalkoztatja. Neki teljesen mindegy, hogy ő nyer-e, vagy sem, Vielnek az a lényeg, hogy mindketten jól érezzék magukat. Márpedig mikor kicsit lemaradva meghallja Intath vidám kiáltását, már tudja, hogy megérte a kis játékuk. Kapkodva a levegőt úszik be mellé, szintén megkapaszkodva a kőben, de előbb nagyot fúj, mert az orra még mindig tele van vízzel. Nagyot mosolyog.*
- Ügyes vagy! Igazán… angolnás! *Kacag fel.*
- Szerintem csak az segít, hogy kicsi vagyok és vékony. Fára mászni is jobban tudok, mint mások, pedig nem vagyok igazán erős, ha úgy vesszük. *Vallja be szerényen. Nem tulajdonít nagy jelentőséget a dolognak, de a hasonlat tetszik neki.* Vidra? Én? A vidrák nagyon aranyosak! Voltak kis vidra barátaim otthon ám. Így csináltak, hogy… Figyelj! *Mondja, hátat fordítva az elfnek, de mielőtt Int valami trükköt várna, Viel egyszerűen megpördül, jól lefröcsköli vízzel, és nagyot nevet.*
- Most megvagy, haha!
170. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-05-17 00:28:31
Üzenet elküldve: 2020-05-17 00:28:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Tiszta lappal//
//Nyílt//
*Árnyék tehát úgy döntött, hogy a szabályokkal dacolva megpróbálja elvégezni a munkáját, és a házon belül toporogva saras tappancsaival útját állja a gaz betolakodónak. Mint a tegnapi esetben, most is teljesen hatástalanul csitítgatják, ő elhatározott valamit, az pedig úgy van, kész. Ha benne nincs elég következetesség, ugyan kiben lenne ebben a házban? Azonban Lau számára egy különleges személy, neki szeretne kedveskedni, ezért amint meghallja a lány hangját, ugatás helyett csodálkozva felbámul rá, és arra gondol, hogy ejha, talán mégis rossz helyen van. Hol is van pontosan? Tesz néhány tétova mozdulatot a számára teljesen ismeretlen terepen.
Nem úgy a gazdája, a kis tündér Viel, aki, bár Lau és Shen megelőzi, szintén túl közelről hallja a kutyaugatást, és a férfi után kirohan a konyhából megnézni, mi történt.*
- Árnyék! *Kiált felháborodva, elég csak a földre néznie, hogy meglássa a kutya pusztítását. Minden csupa óriási barna tappancsnyom. Az eb vidáman felcsapja a farkát, mikor meglátja egyetlen legeslegjobb barátját, de a hanghordozás megijeszti. Most már biztos: rossz fát tett a tűzre. Uccu neki, hiába jönnek finom illatok a konyhából, ahol Viel levest főz, már szalad is a kijárat felé, újdonsült vendégük mellett is úgy süvít el, mintha ez az egész incidens meg se történt volna. A tündérlány vadul nekilát a felmosásnak, két idegen előtt ekkora ramazurit csinálni!*
- Ne haragudjatok! Még mindig nem szokta meg, hogy nem szabad bejönni. *Szabadkozik, miközben jár a keze, és ezerrel pucolja a padlót. Nem kell sok, hogy csillogjon-villogjon az egész.*
//Nyílt//
*Árnyék tehát úgy döntött, hogy a szabályokkal dacolva megpróbálja elvégezni a munkáját, és a házon belül toporogva saras tappancsaival útját állja a gaz betolakodónak. Mint a tegnapi esetben, most is teljesen hatástalanul csitítgatják, ő elhatározott valamit, az pedig úgy van, kész. Ha benne nincs elég következetesség, ugyan kiben lenne ebben a házban? Azonban Lau számára egy különleges személy, neki szeretne kedveskedni, ezért amint meghallja a lány hangját, ugatás helyett csodálkozva felbámul rá, és arra gondol, hogy ejha, talán mégis rossz helyen van. Hol is van pontosan? Tesz néhány tétova mozdulatot a számára teljesen ismeretlen terepen.
Nem úgy a gazdája, a kis tündér Viel, aki, bár Lau és Shen megelőzi, szintén túl közelről hallja a kutyaugatást, és a férfi után kirohan a konyhából megnézni, mi történt.*
- Árnyék! *Kiált felháborodva, elég csak a földre néznie, hogy meglássa a kutya pusztítását. Minden csupa óriási barna tappancsnyom. Az eb vidáman felcsapja a farkát, mikor meglátja egyetlen legeslegjobb barátját, de a hanghordozás megijeszti. Most már biztos: rossz fát tett a tűzre. Uccu neki, hiába jönnek finom illatok a konyhából, ahol Viel levest főz, már szalad is a kijárat felé, újdonsült vendégük mellett is úgy süvít el, mintha ez az egész incidens meg se történt volna. A tündérlány vadul nekilát a felmosásnak, két idegen előtt ekkora ramazurit csinálni!*
- Ne haragudjatok! Még mindig nem szokta meg, hogy nem szabad bejönni. *Szabadkozik, miközben jár a keze, és ezerrel pucolja a padlót. Nem kell sok, hogy csillogjon-villogjon az egész.*
169. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-05-17 00:11:55
Üzenet elküldve: 2020-05-17 00:11:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Odabent//
//A legkönnyebb út//
//Zárás//
- Sose tudhatod. Talán más oka is volt a sajnálaton kívül... *jegyzi meg halvány mosollyal Shen magyarázkodása hallatán. Akármi is a férfi véleménye, úgy gondolja, valami oka kellett, hogy legyen az erdei kísértetnek, amiért megmentette, ahogy annak is van valami oka, hogy Shen épp hozzájuk tért be az estére*
- Ó, remek. *biccent aprót, amikor kiderül, a férfi tisztában van az útiránnyal Mil'Ochass felé, ennél több nem részlet nem is kell neki, Shenre bízza, szeretné-e valamikor meglátogatni őket, és ha igen, akkor mikor. Bár nincs tisztában a férfi terveivel, reméli, Shen is érzi, az ajánlata nemcsak a mai éjszakára szól, természetesen addig maradhat a Szarvasligetben, ameddig jól érzi itt magát*
- Természetesen. Biztos örülne, ha tudná, még egy barátja ott lesz vele. *jegyzi meg kissé feszengve, bár őszintén hálás a férfinak a felajánlásért, komolyan gondolva, hogy ha Seles még bármit is látna ebből a világból, akkor boldog lenne, ha tudná, a barátai körében tér majd végső nyugalomra. Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy ők maguk is kipihenjék magukat, így a búcsúzást követően hamar visszavonul, hogy a saját szobájában végre álomra hajtsa a fejét egy hosszú nap után.*
//Másnap reggel//
*Nem sok lehetősége van pihenni, hisz a tegnapihoz hasonlóan ez a nap is számtalan meglepetést tartogat a számára, melyek közül az elsőbe ébredés után szinte rögtön bele is fut*
- Be... bejöttél, értem. *ismétli kissé megütközve a hallottakat, bár gyorsan igyekszik elrejteni arcáról a meglepettség érzését. ~Talán nincs tisztában az illemszabályokkal... lehet, hogy ahol felnőtt, ott közvetlenebbek az emberek~ gondolja magában, mint lehetséges magyarázat a kopogás hiányára*
- Se... semmi gond, örülünk, hogy itt vagy. *igyekszik mosolyt varázsolni az arcára, még ha az kissé zavartnak is tűnik* Esetleg segíthetünk valamiben? Szükséged van valamire? *érdeklődik a lány szándékai felől, egy halvány mosolyt és egy kérdő pillantást eresztve meg a közeledő Shen felé, aki meglehetősen nyúzottnak tűnik*
- Jó reggelt! *köszönti a férfit, mielőtt visszafordulna az ismeretlen felé*
- Ugyan, dehogyis! Maradj csak! Épp most készültünk reggelizni! *próbálja a lányt a konyha felé terelni, remélve, hogy a férfi is csatlakozik hozzájuk*
- Elnézést! Még be se mutatkoztam. Laurentitia vagyok, de szólíts csak Launak. *áll meg a konyha ajtajában egy pillanatra, mielőtt belépne a helyiségbe, hogy hozzálásson a reggeli készítéshez.*
//A legkönnyebb út//
//Zárás//
- Sose tudhatod. Talán más oka is volt a sajnálaton kívül... *jegyzi meg halvány mosollyal Shen magyarázkodása hallatán. Akármi is a férfi véleménye, úgy gondolja, valami oka kellett, hogy legyen az erdei kísértetnek, amiért megmentette, ahogy annak is van valami oka, hogy Shen épp hozzájuk tért be az estére*
- Ó, remek. *biccent aprót, amikor kiderül, a férfi tisztában van az útiránnyal Mil'Ochass felé, ennél több nem részlet nem is kell neki, Shenre bízza, szeretné-e valamikor meglátogatni őket, és ha igen, akkor mikor. Bár nincs tisztában a férfi terveivel, reméli, Shen is érzi, az ajánlata nemcsak a mai éjszakára szól, természetesen addig maradhat a Szarvasligetben, ameddig jól érzi itt magát*
- Természetesen. Biztos örülne, ha tudná, még egy barátja ott lesz vele. *jegyzi meg kissé feszengve, bár őszintén hálás a férfinak a felajánlásért, komolyan gondolva, hogy ha Seles még bármit is látna ebből a világból, akkor boldog lenne, ha tudná, a barátai körében tér majd végső nyugalomra. Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy ők maguk is kipihenjék magukat, így a búcsúzást követően hamar visszavonul, hogy a saját szobájában végre álomra hajtsa a fejét egy hosszú nap után.*
//Másnap reggel//
*Nem sok lehetősége van pihenni, hisz a tegnapihoz hasonlóan ez a nap is számtalan meglepetést tartogat a számára, melyek közül az elsőbe ébredés után szinte rögtön bele is fut*
- Be... bejöttél, értem. *ismétli kissé megütközve a hallottakat, bár gyorsan igyekszik elrejteni arcáról a meglepettség érzését. ~Talán nincs tisztában az illemszabályokkal... lehet, hogy ahol felnőtt, ott közvetlenebbek az emberek~ gondolja magában, mint lehetséges magyarázat a kopogás hiányára*
- Se... semmi gond, örülünk, hogy itt vagy. *igyekszik mosolyt varázsolni az arcára, még ha az kissé zavartnak is tűnik* Esetleg segíthetünk valamiben? Szükséged van valamire? *érdeklődik a lány szándékai felől, egy halvány mosolyt és egy kérdő pillantást eresztve meg a közeledő Shen felé, aki meglehetősen nyúzottnak tűnik*
- Jó reggelt! *köszönti a férfit, mielőtt visszafordulna az ismeretlen felé*
- Ugyan, dehogyis! Maradj csak! Épp most készültünk reggelizni! *próbálja a lányt a konyha felé terelni, remélve, hogy a férfi is csatlakozik hozzájuk*
- Elnézést! Még be se mutatkoztam. Laurentitia vagyok, de szólíts csak Launak. *áll meg a konyha ajtajában egy pillanatra, mielőtt belépne a helyiségbe, hogy hozzálásson a reggeli készítéshez.*
168. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-05-15 17:55:24
Üzenet elküldve: 2020-05-15 17:55:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Odabent//
//A legkönnyebb út//
//Zárás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Kicsi pont vagyok én ahhoz, hogy az erdei kísértetnek tervei legyenek velem. Szerintem csak megsajnált. *Mosolyog szomorúan, visszaemlékezve az elmúlt időkre. Nem jutott ki túl sok jó neki mióta elhagyta elhagyta az erdőmélyi erődöt. De persze, ez nagyban az ő maga hibája és ezzel tisztában is van.
Lau sajnálatára csak megvonja a vállát, de köszönet teljesen húzza el ajkait. A szülei egy fogadóban hagyták még kölyökként, ott nőtt fel és neheztel is rájuk, amiért csak úgy magára hagyták egy teljesen idegen környezetben, idegenek között.*
- Neeeem, felesleges. Tudom az utat. *Hessegeti el a segíteni kész Laut ijedten. Nem szeretné, ha Lyz tudtára jutna, hogy itt van, mert akkor le kellene lépnie, mielőtt meglátogatja.
Amikor megtudja, hogy Seles elhunyt, kicsit ledöbben. Nem sokat beszélt a lánnyal, de kedves volt és rendes.*
- Nagyon sajnálom. *Motyogja, a bor valóban segít kicsit visszarázódni.*
- Majd én is szeretnék ott lenni, ha szabad.
*Természetes, hogy kedvesnek tartja azt, aki neki bort ad és Lau már a harmadik kulaccsal ad neki, ezzel kiérdemelte a hat legkedvesebb hegyesfülűje címet Sheni lelkében. Umi is adott neki inni, de ő szőrös és mogorva, úgyhogy ebben is Lau vezet.
Aztán a szobába érve már magára marad és mivel megissza a harmadik kulacs bort is, így elég gyorsan kiüti magát és hangosan horkolva alszik.*
//Másnap reggel//
//Lau, All'Ynthriéna//
*Vannak bizonyos hátrányai annak, hogy valaki sokáig nem, vagy csak nagyon keveset iszik, aztán meg benyom három kulaccsal. Sheniről beszélünk, úgyhogy természetesen alkoholról van szó.
A lombzabáló iszonyatos fejfájással ébred, olyannal, mintha fát hasogatnának a koponyáján. Összeszorított szemekkel masszírozza a halántékát és igyekszik visszatérni a valóságba. A képek lassan összeállnak és rájön, hogy hol van és mi történt este.
Kutyaharapást szőrével alapon a kulacsáért nyúl, de az üres, előző éjjel kiitta az egészet.*
- Basszameg. *Nyöszörgi. Odakint fülsiketítő, kakofón koncertet adnak a madarak, a vidéki élet kis tollas patkányai, amitől Shenibe belé áll az ideg. Meg valami rohadt kutya is ugatni kezd.*
- KUSSOLJATOK MÁ'! *Ordítja ki az ablakon, de a madarak valamiért csak nem akarják abbahagyni, bár a kutya elhallgat.
Aztán ráeszmél újra, hogy hol van és ijedten fogja be a száját. Ez most nem az a hely, ahol csak úgy ordibálni lehet.
Lemászik az ágyról és a csizmája után néz, mert gatyában aludt és megigazítja magán az ingét, ami ettől sem kelti túl szép benyomását. Az összes ruhája szakadt, rongyos és kissé büdös is, bár ő maga kevésbé érzi. Nehezen felveszi a csizmáját, kezébe fogja a legfontosabb dolgot, a kulacsot és kiles kinyitva az ajtót a folyosóra.
Elindul a folyosón arra, amerre korábban a konyhát tudta, onnan pedig kijut az udvarra, ahol meglátja Laut, az előző este megismert kedves elf lányt. Aki nem mellesleg három alkalommal is teletöltötte a kulacsát, meg valami ismeretlent. Aztán ott az a hatalmas, fekete szörnyeteg is, ami most, a reggeli napfényben inkább hasonlít egy nagytestű kutyára, mint sa'terethi szörnyetegre.
Sheni megrántja a vállát, de azért ajtón belül marad, hátha az a bolhás jószág neki akarna rontani és onnan nézi Laut és a számára ismeretlen alakot. Nem szeretné megzavarni, de a reggeli szél nem lesz elég, hogy kimossa fejéből a kínt. Ahhoz innia kell. Méghozzá bort.*
//A legkönnyebb út//
//Zárás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Kicsi pont vagyok én ahhoz, hogy az erdei kísértetnek tervei legyenek velem. Szerintem csak megsajnált. *Mosolyog szomorúan, visszaemlékezve az elmúlt időkre. Nem jutott ki túl sok jó neki mióta elhagyta elhagyta az erdőmélyi erődöt. De persze, ez nagyban az ő maga hibája és ezzel tisztában is van.
Lau sajnálatára csak megvonja a vállát, de köszönet teljesen húzza el ajkait. A szülei egy fogadóban hagyták még kölyökként, ott nőtt fel és neheztel is rájuk, amiért csak úgy magára hagyták egy teljesen idegen környezetben, idegenek között.*
- Neeeem, felesleges. Tudom az utat. *Hessegeti el a segíteni kész Laut ijedten. Nem szeretné, ha Lyz tudtára jutna, hogy itt van, mert akkor le kellene lépnie, mielőtt meglátogatja.
Amikor megtudja, hogy Seles elhunyt, kicsit ledöbben. Nem sokat beszélt a lánnyal, de kedves volt és rendes.*
- Nagyon sajnálom. *Motyogja, a bor valóban segít kicsit visszarázódni.*
- Majd én is szeretnék ott lenni, ha szabad.
*Természetes, hogy kedvesnek tartja azt, aki neki bort ad és Lau már a harmadik kulaccsal ad neki, ezzel kiérdemelte a hat legkedvesebb hegyesfülűje címet Sheni lelkében. Umi is adott neki inni, de ő szőrös és mogorva, úgyhogy ebben is Lau vezet.
Aztán a szobába érve már magára marad és mivel megissza a harmadik kulacs bort is, így elég gyorsan kiüti magát és hangosan horkolva alszik.*
//Másnap reggel//
//Lau, All'Ynthriéna//
*Vannak bizonyos hátrányai annak, hogy valaki sokáig nem, vagy csak nagyon keveset iszik, aztán meg benyom három kulaccsal. Sheniről beszélünk, úgyhogy természetesen alkoholról van szó.
A lombzabáló iszonyatos fejfájással ébred, olyannal, mintha fát hasogatnának a koponyáján. Összeszorított szemekkel masszírozza a halántékát és igyekszik visszatérni a valóságba. A képek lassan összeállnak és rájön, hogy hol van és mi történt este.
Kutyaharapást szőrével alapon a kulacsáért nyúl, de az üres, előző éjjel kiitta az egészet.*
- Basszameg. *Nyöszörgi. Odakint fülsiketítő, kakofón koncertet adnak a madarak, a vidéki élet kis tollas patkányai, amitől Shenibe belé áll az ideg. Meg valami rohadt kutya is ugatni kezd.*
- KUSSOLJATOK MÁ'! *Ordítja ki az ablakon, de a madarak valamiért csak nem akarják abbahagyni, bár a kutya elhallgat.
Aztán ráeszmél újra, hogy hol van és ijedten fogja be a száját. Ez most nem az a hely, ahol csak úgy ordibálni lehet.
Lemászik az ágyról és a csizmája után néz, mert gatyában aludt és megigazítja magán az ingét, ami ettől sem kelti túl szép benyomását. Az összes ruhája szakadt, rongyos és kissé büdös is, bár ő maga kevésbé érzi. Nehezen felveszi a csizmáját, kezébe fogja a legfontosabb dolgot, a kulacsot és kiles kinyitva az ajtót a folyosóra.
Elindul a folyosón arra, amerre korábban a konyhát tudta, onnan pedig kijut az udvarra, ahol meglátja Laut, az előző este megismert kedves elf lányt. Aki nem mellesleg három alkalommal is teletöltötte a kulacsát, meg valami ismeretlent. Aztán ott az a hatalmas, fekete szörnyeteg is, ami most, a reggeli napfényben inkább hasonlít egy nagytestű kutyára, mint sa'terethi szörnyetegre.
Sheni megrántja a vállát, de azért ajtón belül marad, hátha az a bolhás jószág neki akarna rontani és onnan nézi Laut és a számára ismeretlen alakot. Nem szeretné megzavarni, de a reggeli szél nem lesz elég, hogy kimossa fejéből a kínt. Ahhoz innia kell. Méghozzá bort.*
167. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-05-15 09:17:33
Üzenet elküldve: 2020-05-15 09:17:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1591
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1591
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vielke aranybogárkám//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Továbbra sincs meggyőzve a dolgokról. Hallott már bizarr szektákról amik külsőleg tök rendben voltak aztán hoppá. Mint azok a nők akik együtt élnek valami szigeten, ha férfi vetül arra úgy letámadják mint a kiéhezett vadak, bedrogozzák, egész nap és este megy az orrba-szájba, épp amilyen nyílásba, aztán ha már mind végeztek a fickóval szó szerint is végeznek vele. Annyi tengerésztől hallott már ilyet a doki, hogy biztos valóság. Csak sajnos egyszer se találta még meg, azt a szigetet.*
-Hát azért jobb vigyáznod azokkal. Nem csak azért bújhatnak el a világ elől mert magányra vágynak.
~Hanem azért is mert lehet kedvenc szórakozásuk a teliholdnál történő asszonyáldozat a természet szellemének vagy minek aztán közösen lyukat fúrnak a faszukkal egy tölgybe. Beteg állatok!~
*Szerencse, hogy ő rendes fickó. Kivéve mikor rossz állapotban van vagy ha szexről van szó. De most alul öltözöttsége ellenére egyik dologra sincs sok esély. Ússza a hosszokat. Időnként egy-egy gyors pillantást vet a mellette haladó ezüst hajkígyócskára. Mikor pedig eléri a követ meg is ragadja. Nem sokon múlt. Nem semmi a kislány.*
-Siker!
*Kiált fel szinte gyermeki örömmel és vigyorog a kis tündérkére.*
-Hol tanultál meg így úszni csajszi? Mint egy...kis vidra. Asszem azok is jól úsznak.
//Vielke aranybogárkám//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Továbbra sincs meggyőzve a dolgokról. Hallott már bizarr szektákról amik külsőleg tök rendben voltak aztán hoppá. Mint azok a nők akik együtt élnek valami szigeten, ha férfi vetül arra úgy letámadják mint a kiéhezett vadak, bedrogozzák, egész nap és este megy az orrba-szájba, épp amilyen nyílásba, aztán ha már mind végeztek a fickóval szó szerint is végeznek vele. Annyi tengerésztől hallott már ilyet a doki, hogy biztos valóság. Csak sajnos egyszer se találta még meg, azt a szigetet.*
-Hát azért jobb vigyáznod azokkal. Nem csak azért bújhatnak el a világ elől mert magányra vágynak.
~Hanem azért is mert lehet kedvenc szórakozásuk a teliholdnál történő asszonyáldozat a természet szellemének vagy minek aztán közösen lyukat fúrnak a faszukkal egy tölgybe. Beteg állatok!~
*Szerencse, hogy ő rendes fickó. Kivéve mikor rossz állapotban van vagy ha szexről van szó. De most alul öltözöttsége ellenére egyik dologra sincs sok esély. Ússza a hosszokat. Időnként egy-egy gyors pillantást vet a mellette haladó ezüst hajkígyócskára. Mikor pedig eléri a követ meg is ragadja. Nem sokon múlt. Nem semmi a kislány.*
-Siker!
*Kiált fel szinte gyermeki örömmel és vigyorog a kis tündérkére.*
-Hol tanultál meg így úszni csajszi? Mint egy...kis vidra. Asszem azok is jól úsznak.
166. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-05-14 23:02:41
Üzenet elküldve: 2020-05-14 23:02:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Doktorbácsim//
*Viel a beszámolóból már biztos lehet abban, hogy ugyanarról a Pyctáról beszélnek, mert hát van erdőmélyi erődje. A probléma az, ami ezután következik, a lány biztos benne, hogy a hívő, tiszta elf nem művel huncutságokat.*
- Dehogy! Olyan békés az a város. *Magyarázza.* Magasra épített házaik vannak, meg békés törzs él ott, középen is van egy fa, amit feldíszítettek, és mélyen tisztelnek. Ez nagyon tetszett.
*Könnyedén követi Intath eszmefuttatását a tenger miatt, még látatlanból is el tudja képzelni a vadságát és erejét. Az angolna viszont nem fér annyira a fejébe. ~ Egy kígyó, ami vízben él, de nem sikló? És hal is? ~ Töri a fejét, de nem sokra jut. Rákérdezni viszont már egész biztosan nem fog, hacsak valaki nem mutat neki egy rajzot egy angolnáról, vagy nem viszi el a tengerhez egyszer, akkor biztos el tudja majd képzelni. Most inkább a követ méregeti, hogy ne veszítse el szem elől, amikor az elf kimondja a rajtot. Amikor eljön a pillanat, Viel is úszni kezd, és az elf láthatja, hogy mozgása ügyes, kecses, és a maga módján még gyors is. Aprócska termete az egyetlen, ami miatt a kő felé talán lemaradozhat, de apait-anyait belead a dologba. Hosszú, ezüstös haja kibontva lobog utána, mintha az lenne valami angolna, vagy ilyesmi.*
//Doktorbácsim//
*Viel a beszámolóból már biztos lehet abban, hogy ugyanarról a Pyctáról beszélnek, mert hát van erdőmélyi erődje. A probléma az, ami ezután következik, a lány biztos benne, hogy a hívő, tiszta elf nem művel huncutságokat.*
- Dehogy! Olyan békés az a város. *Magyarázza.* Magasra épített házaik vannak, meg békés törzs él ott, középen is van egy fa, amit feldíszítettek, és mélyen tisztelnek. Ez nagyon tetszett.
*Könnyedén követi Intath eszmefuttatását a tenger miatt, még látatlanból is el tudja képzelni a vadságát és erejét. Az angolna viszont nem fér annyira a fejébe. ~ Egy kígyó, ami vízben él, de nem sikló? És hal is? ~ Töri a fejét, de nem sokra jut. Rákérdezni viszont már egész biztosan nem fog, hacsak valaki nem mutat neki egy rajzot egy angolnáról, vagy nem viszi el a tengerhez egyszer, akkor biztos el tudja majd képzelni. Most inkább a követ méregeti, hogy ne veszítse el szem elől, amikor az elf kimondja a rajtot. Amikor eljön a pillanat, Viel is úszni kezd, és az elf láthatja, hogy mozgása ügyes, kecses, és a maga módján még gyors is. Aprócska termete az egyetlen, ami miatt a kő felé talán lemaradozhat, de apait-anyait belead a dologba. Hosszú, ezüstös haja kibontva lobog utána, mintha az lenne valami angolna, vagy ilyesmi.*
165. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-05-14 22:09:01
Üzenet elküldve: 2020-05-14 22:09:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Tiszta lappal//
//Nyílt//
//Laurentitia//
*Érdekes fogadtatásban van része, ám érti a dolgot. Egy belső hang dorgálásképpen azt suttogja neki: ~Nem kellett volna bejönnöd. Kint kellett volna maradnod, és ott jelezned bejöveteled szándékát.~ Óvatosan méregeti a bundás állatot, s nem tudja, hogy ha az támadásba lendülne, mit lenne legérdemesebb cselekedni. Karddal mégsem ronthat neki, azt valószínűleg nem hagynák szó nélkül a rend tagjai. Így is eléggé kellemetlen helyzetbe sodorta magát, főleg, hogy még egy elf is megjelenik. Ugyan lágy a hangja, de amint Ally szembefordul vele, látja átható pillantását, s úgy érzi, akár az elméjébe is képes lenne látni a nő.*
- Nem... nem engedett be senki. Csak... bejöttem.* Kezd bele.*
- Bocsánatot kérek a váratlan megjelenésemmel. Nincsenek rossz szándékaim. És... nem is tudtam, hogy engedélyre van szükségem, ha be szeretnék jönni.
*Hangja teljesen nyugodt, s még utolsó mondata sem tükröz mutogatást vagy egyéb haragos érzést, hisz nincs is benne ilyesmi. Végig Laurentitia szemébe néz, ezzel is megtisztelve a nőt.*
- Tényleg elnézést kérek a kellemetlenségekért. Azt hiszem... megyek.
*Szabadkozását bocsánatkérő pillantással is megerősíti. Utolsó kijelentése elég esetlenre sikerül. Egy bizonytalan lépést is tesz a kijárat irányába, de közben Laurentitiát figyeli, hátha reagál valamit a nő, s ha igen, mit.*
//Nyílt//
//Laurentitia//
*Érdekes fogadtatásban van része, ám érti a dolgot. Egy belső hang dorgálásképpen azt suttogja neki: ~Nem kellett volna bejönnöd. Kint kellett volna maradnod, és ott jelezned bejöveteled szándékát.~ Óvatosan méregeti a bundás állatot, s nem tudja, hogy ha az támadásba lendülne, mit lenne legérdemesebb cselekedni. Karddal mégsem ronthat neki, azt valószínűleg nem hagynák szó nélkül a rend tagjai. Így is eléggé kellemetlen helyzetbe sodorta magát, főleg, hogy még egy elf is megjelenik. Ugyan lágy a hangja, de amint Ally szembefordul vele, látja átható pillantását, s úgy érzi, akár az elméjébe is képes lenne látni a nő.*
- Nem... nem engedett be senki. Csak... bejöttem.* Kezd bele.*
- Bocsánatot kérek a váratlan megjelenésemmel. Nincsenek rossz szándékaim. És... nem is tudtam, hogy engedélyre van szükségem, ha be szeretnék jönni.
*Hangja teljesen nyugodt, s még utolsó mondata sem tükröz mutogatást vagy egyéb haragos érzést, hisz nincs is benne ilyesmi. Végig Laurentitia szemébe néz, ezzel is megtisztelve a nőt.*
- Tényleg elnézést kérek a kellemetlenségekért. Azt hiszem... megyek.
*Szabadkozását bocsánatkérő pillantással is megerősíti. Utolsó kijelentése elég esetlenre sikerül. Egy bizonytalan lépést is tesz a kijárat irányába, de közben Laurentitiát figyeli, hátha reagál valamit a nő, s ha igen, mit.*
164. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-05-14 21:39:48
Üzenet elküldve: 2020-05-14 21:39:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Odabent//
//A legkönnyebb út//
*Meglepve hallja, hogy Shen is ismeri Vadvéd lakóit, ám egyelőre ennyiben hagyja a dolgot, úgy véli, majd később visszatér rá, az erdei kísértet dolga jelen pillanatban sokkal jobban foglalkoztatja*
- Biztos még tervei voltak veled, kiválasztott valamire, vagy ilyesmi... *veti fel elgondolkodva, ahogy a férfi a történet végére ér. Bár nem mondja ki hangosan, kicsit irigyli is őt, amiért ilyen élményben volt része. Mióta csak meghalt a húga, ő is valami hasonlóra vár, ami segítene újra értelmet adni az életének*
- Ó, igazán sajnálom. *jegyzi meg szomorúan, ahogy Shen családja kerül szóba, hiszen nem szeretett volna esetlegesen fájdalmas témákat szóba hozni, így igyekszik is inkább másfelé terelni a beszélgetést, bár úgy tűnik, Vadvéd se épp a legalkalmasabb erre a célra*
- Ha meg szeretnéd látogatni őket, szívesen megmutatom az utat arrafelé... *ajánlja fel, bár fogalma sincs Shennek mennyire van szüksége a segítségére, hiszen tapasztalt erdőjáróként bizonyára nyílt terepen is könnyedén boldogulna* Tudod Seles, öhm... nemrég lett anyuka, de a szülés túlságosan is megviselte, és pár napra rá elhunyt. Holnap terveztük eltemetni. *böki ki végül, hogy mi is a helyzet a lánnyal, remélve, hogy nem szomorítja el túlságosan a Shent az imént elhangzottakkal. Bízik benne, a borral talán javíthat kicsit a hangulaton, így igyekszik hamar újratölteni azt a kulacsot*
- Köszönöm. *válaszol zavartan, elvörösödve kissé a bóktól, bár az elhangzott dicséretet csak az elfogyasztott ital számlájára írja, és inkább próbál praktikusabb dolgokkal foglalkozni, mint például hogy miket kell még megmutatnia a férfinak, mielőtt nyugovóra térhetnének*
- Ahogy gondolod. *hagyja helyben a fürdés kérdését, ő elmondott mindent, amit Shennek tudja érdemes a helyről, innentől kezdve rábízza, mikor mit szeretne tenni*
- Ezt örömmel hallom. *mosolyodik el halványan, ahogy az üres szobába érnek, megkönnyebbülve kissé, hogy úgy látja, a férfi tényleg meg van elégedve az éjjeli szálláshelyével*
- Igazán nincs mit. *biccent aprót a férfi felé, hogy jelezze, igazán nem szükséges hálálkodnia. Számára természetes, hogy segít azokon, akik rászorulnak* Ha esetleg mégis szükséged lenne valamire, a szomszédos szoba az enyém. *teszi még hozzá, ha netán csak később jutna a férfi eszébe, hogy hiányzik még valami* Jó éjt! *búcsúzik végül ő is, magára hagyva Shent, hogy végre kipihenhesse magát. A folyosón megállva hallgatózik kicsit, vajon Naty szobája felől érkezik-e valami zaj, ám mivel ilyesmit nem érzékel, úgy ítéli meg, a lány valószínűleg már álomra hajtotta a fejét, így nem szeretné megzavarni, inkább ő maga is visszavonul a szobájába, hogy holnap újult erővel folytathassa a munkát a kertben.*
//Másnap reggel//
*Viszonylag korán ébred, készen rá, hogy egy igazán finom és kiadós reggelit készítsen, ami mindenkinek segít majd visszanyerni az életkedvét és az erejét, így gyorsan felöltözik, és csendben kioson a folyosóra, vigyázva rá, nehogy felverjen valakit véletlen. Úgy tűnik azonban, a mai reggel nem a némaság jegyében fog telni, hiszen ide hallja, hogy Árnyék a folyosón ugat. Gyorsan a kutya keresésére indul, hogy lecsendesítse, ám nem csak őt találja meg, hanem egy ismeretlen lányt is, aki valószínűleg az ugatás kiváltója lehet*
- Üdv! *köszönti bizonytalanul* Ki... ki engedett be? *méregeti óvatosan az ismeretlent, vajon esetleg Viel ismerőse lehet-e, annak köszönhető a jelenléte a házban, bár a kutya viselkedéséből ítélve, ezt nem tartja túl valószínűnek*
- Árnyék, halkabban! Neked sem kéne itt lenned! Viel engedte meg, hogy begyere? Halkabban! *utasítja finoman rendre a kutyát, miközben körbepillant a folyosón, vajon a tündér itt van-e a közelben, és tudja-e, mi folyik itt pontosan.*
//A legkönnyebb út//
*Meglepve hallja, hogy Shen is ismeri Vadvéd lakóit, ám egyelőre ennyiben hagyja a dolgot, úgy véli, majd később visszatér rá, az erdei kísértet dolga jelen pillanatban sokkal jobban foglalkoztatja*
- Biztos még tervei voltak veled, kiválasztott valamire, vagy ilyesmi... *veti fel elgondolkodva, ahogy a férfi a történet végére ér. Bár nem mondja ki hangosan, kicsit irigyli is őt, amiért ilyen élményben volt része. Mióta csak meghalt a húga, ő is valami hasonlóra vár, ami segítene újra értelmet adni az életének*
- Ó, igazán sajnálom. *jegyzi meg szomorúan, ahogy Shen családja kerül szóba, hiszen nem szeretett volna esetlegesen fájdalmas témákat szóba hozni, így igyekszik is inkább másfelé terelni a beszélgetést, bár úgy tűnik, Vadvéd se épp a legalkalmasabb erre a célra*
- Ha meg szeretnéd látogatni őket, szívesen megmutatom az utat arrafelé... *ajánlja fel, bár fogalma sincs Shennek mennyire van szüksége a segítségére, hiszen tapasztalt erdőjáróként bizonyára nyílt terepen is könnyedén boldogulna* Tudod Seles, öhm... nemrég lett anyuka, de a szülés túlságosan is megviselte, és pár napra rá elhunyt. Holnap terveztük eltemetni. *böki ki végül, hogy mi is a helyzet a lánnyal, remélve, hogy nem szomorítja el túlságosan a Shent az imént elhangzottakkal. Bízik benne, a borral talán javíthat kicsit a hangulaton, így igyekszik hamar újratölteni azt a kulacsot*
- Köszönöm. *válaszol zavartan, elvörösödve kissé a bóktól, bár az elhangzott dicséretet csak az elfogyasztott ital számlájára írja, és inkább próbál praktikusabb dolgokkal foglalkozni, mint például hogy miket kell még megmutatnia a férfinak, mielőtt nyugovóra térhetnének*
- Ahogy gondolod. *hagyja helyben a fürdés kérdését, ő elmondott mindent, amit Shennek tudja érdemes a helyről, innentől kezdve rábízza, mikor mit szeretne tenni*
- Ezt örömmel hallom. *mosolyodik el halványan, ahogy az üres szobába érnek, megkönnyebbülve kissé, hogy úgy látja, a férfi tényleg meg van elégedve az éjjeli szálláshelyével*
- Igazán nincs mit. *biccent aprót a férfi felé, hogy jelezze, igazán nem szükséges hálálkodnia. Számára természetes, hogy segít azokon, akik rászorulnak* Ha esetleg mégis szükséged lenne valamire, a szomszédos szoba az enyém. *teszi még hozzá, ha netán csak később jutna a férfi eszébe, hogy hiányzik még valami* Jó éjt! *búcsúzik végül ő is, magára hagyva Shent, hogy végre kipihenhesse magát. A folyosón megállva hallgatózik kicsit, vajon Naty szobája felől érkezik-e valami zaj, ám mivel ilyesmit nem érzékel, úgy ítéli meg, a lány valószínűleg már álomra hajtotta a fejét, így nem szeretné megzavarni, inkább ő maga is visszavonul a szobájába, hogy holnap újult erővel folytathassa a munkát a kertben.*
//Másnap reggel//
*Viszonylag korán ébred, készen rá, hogy egy igazán finom és kiadós reggelit készítsen, ami mindenkinek segít majd visszanyerni az életkedvét és az erejét, így gyorsan felöltözik, és csendben kioson a folyosóra, vigyázva rá, nehogy felverjen valakit véletlen. Úgy tűnik azonban, a mai reggel nem a némaság jegyében fog telni, hiszen ide hallja, hogy Árnyék a folyosón ugat. Gyorsan a kutya keresésére indul, hogy lecsendesítse, ám nem csak őt találja meg, hanem egy ismeretlen lányt is, aki valószínűleg az ugatás kiváltója lehet*
- Üdv! *köszönti bizonytalanul* Ki... ki engedett be? *méregeti óvatosan az ismeretlent, vajon esetleg Viel ismerőse lehet-e, annak köszönhető a jelenléte a házban, bár a kutya viselkedéséből ítélve, ezt nem tartja túl valószínűnek*
- Árnyék, halkabban! Neked sem kéne itt lenned! Viel engedte meg, hogy begyere? Halkabban! *utasítja finoman rendre a kutyát, miközben körbepillant a folyosón, vajon a tündér itt van-e a közelben, és tudja-e, mi folyik itt pontosan.*
163. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-05-14 21:10:05
Üzenet elküldve: 2020-05-14 21:10:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Naty szobájában//
*Viel igyekszik segíteni Natalaydának, ahogy tud, de persze elég apró a termete hozzá, hogy a lányt támogassa. Azt látja, hogy meg szeretne mosakodni, ha teheti, közelebb is tolja hozzá a tálat, hogy minél kevesebb energiát emésszen fel a művelet, és egy megnedvesített törölközővel ő maga is megpróbálja megtisztítani a lány arcát, nyakát, aztán ha nagyjából végzett, megszárítkozni is segít. És levetkőzni is, persze amennyire az ember lánynak nem tolakodó a gesztus.*
- Régen ápolgattam másokat. Főleg gyerekeket. *Meséli, csak hogy megindokolja, miért nem kell előtte senkinek szégyenlősnek lennie.* Édesanyám gyógyító. Ha egy kicsit erőre kapsz, majd pancsolsz egy nagyot egy rendes dézsában, vagy kint a tóban. Biztosan jól érzed majd itt magad!
*Azt nem gondolná, hogy Eeyr neve ilyen nyugalmat ébreszt a betegben, de mindig örömteli találkozás az ilyen, mikor másvalaki is értékeli a Fény Úrnőjének erejét. Viel úgy mosolyodik el Natalayda válaszára, mintha valami szép ajándékot kapott volna – az ő olvasatában azt kapott. A híres Abogr mester említése pedig rejtélyes izgalmat ébreszt benne, de nem mutatja annak jelét, mennyire csodálja a mágiát. Az ágy szélére telepedve végighallgatja a lány szavait, és megvárja, míg teljesen lecsukódik a szeme. Magában elmond egy imát a démonokkal küzdő társért. Legyen igaza.*
- Pihenj csak, Natalayda, itt biztonságban vagy. *Mondja neki, ahogy annak idején az apróságoknak mondta. A felnőttek és a gyerekek pontosan ugyanúgy alszanak... Ezután még tesz-vesz egy kicsit a szobában, rendet rak, vizet cserél, és kitesz egy pohárral a lányak, hátha megszomjazik. Hacsak nincs még valami mondanivalója, mellette olvasgat egy ideig, amikor lemegy a nap, ő is elbóbiskol egy széken. Ezüst haja megcsillan a holdak fényében.*
//Napváltás//
*Viel az éjszaka többször is felébredt, és egy-egy pillantással felmérte Natalayda állapotát, esetleg, ha elfogyott, töltött még neki vizet a pohárba. Ha semmi komplikáció nem történt, még mindig a szobában ébred, nagyot nyújtózik, és úgy dönt, keres valami harapnivalót a konyhában, vagy elkészíti azt a finom levest, amit annyiszor emlegetett már.*
//All'Ynthriéna//
//Tiszta lappal//
//Nyílt//
*Miközben Viel a konyhában tesz-vesz az épületben, a szekrények mélyén pakolgatva, a nagy csörömpölés mellett észre sem veszi, hogy odakint vendégük akadt. Nem úgy a hűséges fekete hátaskutyája, Árnyék, aki, bár hatalmas termete miatt sokat eszik, hűséges járőrként szolgál rá a betevőjére. Becsületére legyen mondva, hogy néha ő is szokott aludni, és most is lemaradt az akció feléről, miközben az ajtó mellett szunyókált, ám mikor nem várt vendégük az istálló után az ajtó felé indul, valami elemi ösztön által észreveszi, hogy turpisság van a levegőben (meg valaki másnak az illata is megcsapja az orrát). A félelf lány arra lehet figyelmes, hogy nagy csattogással-csörtetéssel egy óriási, fekete, puha bundás szőrmók caplat közé és az ajtó közé a folyosó közepén, megveti mackólábait. Bár az elejét és a hátulját általában nehéz lenne megkülönböztetni, most egyértelműen a harapós fele van Ally felé, mert dörgedelmeset ugat. Ha tekintete nem is, mert nem látszik, de a gesztusai egyértelműen azt üzenik, hogy belépni tilos.*
A hozzászólás írója (Holdezüst Vieljana) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.14 21:13:49
*Viel igyekszik segíteni Natalaydának, ahogy tud, de persze elég apró a termete hozzá, hogy a lányt támogassa. Azt látja, hogy meg szeretne mosakodni, ha teheti, közelebb is tolja hozzá a tálat, hogy minél kevesebb energiát emésszen fel a művelet, és egy megnedvesített törölközővel ő maga is megpróbálja megtisztítani a lány arcát, nyakát, aztán ha nagyjából végzett, megszárítkozni is segít. És levetkőzni is, persze amennyire az ember lánynak nem tolakodó a gesztus.*
- Régen ápolgattam másokat. Főleg gyerekeket. *Meséli, csak hogy megindokolja, miért nem kell előtte senkinek szégyenlősnek lennie.* Édesanyám gyógyító. Ha egy kicsit erőre kapsz, majd pancsolsz egy nagyot egy rendes dézsában, vagy kint a tóban. Biztosan jól érzed majd itt magad!
*Azt nem gondolná, hogy Eeyr neve ilyen nyugalmat ébreszt a betegben, de mindig örömteli találkozás az ilyen, mikor másvalaki is értékeli a Fény Úrnőjének erejét. Viel úgy mosolyodik el Natalayda válaszára, mintha valami szép ajándékot kapott volna – az ő olvasatában azt kapott. A híres Abogr mester említése pedig rejtélyes izgalmat ébreszt benne, de nem mutatja annak jelét, mennyire csodálja a mágiát. Az ágy szélére telepedve végighallgatja a lány szavait, és megvárja, míg teljesen lecsukódik a szeme. Magában elmond egy imát a démonokkal küzdő társért. Legyen igaza.*
- Pihenj csak, Natalayda, itt biztonságban vagy. *Mondja neki, ahogy annak idején az apróságoknak mondta. A felnőttek és a gyerekek pontosan ugyanúgy alszanak... Ezután még tesz-vesz egy kicsit a szobában, rendet rak, vizet cserél, és kitesz egy pohárral a lányak, hátha megszomjazik. Hacsak nincs még valami mondanivalója, mellette olvasgat egy ideig, amikor lemegy a nap, ő is elbóbiskol egy széken. Ezüst haja megcsillan a holdak fényében.*
//Napváltás//
*Viel az éjszaka többször is felébredt, és egy-egy pillantással felmérte Natalayda állapotát, esetleg, ha elfogyott, töltött még neki vizet a pohárba. Ha semmi komplikáció nem történt, még mindig a szobában ébred, nagyot nyújtózik, és úgy dönt, keres valami harapnivalót a konyhában, vagy elkészíti azt a finom levest, amit annyiszor emlegetett már.*
//All'Ynthriéna//
//Tiszta lappal//
//Nyílt//
*Miközben Viel a konyhában tesz-vesz az épületben, a szekrények mélyén pakolgatva, a nagy csörömpölés mellett észre sem veszi, hogy odakint vendégük akadt. Nem úgy a hűséges fekete hátaskutyája, Árnyék, aki, bár hatalmas termete miatt sokat eszik, hűséges járőrként szolgál rá a betevőjére. Becsületére legyen mondva, hogy néha ő is szokott aludni, és most is lemaradt az akció feléről, miközben az ajtó mellett szunyókált, ám mikor nem várt vendégük az istálló után az ajtó felé indul, valami elemi ösztön által észreveszi, hogy turpisság van a levegőben (meg valaki másnak az illata is megcsapja az orrát). A félelf lány arra lehet figyelmes, hogy nagy csattogással-csörtetéssel egy óriási, fekete, puha bundás szőrmók caplat közé és az ajtó közé a folyosó közepén, megveti mackólábait. Bár az elejét és a hátulját általában nehéz lenne megkülönböztetni, most egyértelműen a harapós fele van Ally felé, mert dörgedelmeset ugat. Ha tekintete nem is, mert nem látszik, de a gesztusai egyértelműen azt üzenik, hogy belépni tilos.*
A hozzászólás írója (Holdezüst Vieljana) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.14 21:13:49
162. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-05-14 16:12:02
Üzenet elküldve: 2020-05-14 16:12:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Tiszta lappal//
//Nyílt//
*A távolban feltűnik az ismerős kőépület, az Aranyszarvas Rend épülete. Nőttön nő, amint vágtázva közeledik hozzá, s néhány pillanat múlva már kibontakozik a körvonalakból az épület teljes elülső oldala. Előbb ügetésre fogja Ally a lovát, de mikor már elég közel van a rend "székhelyéhez", a tempót léptetéssé lassítja. Végül meg is állítja az állatot, s ő maga leugrik a nyeregből. Gyönyörű a táj, s szíve megtelik örömmel, hisz pár száz méter különbséggel a rend szomszédságában van a birtok, melyen született. Hazai terepen jár tehát, s többször megfordult már a szarvasosok közelében, de ténylegesen még nem tért be hozzájuk. Wollyt elsőnek a tóhoz vezeti, hogy ihasson belőle a hátasa, s csak eztán viszi az istállóba. Közben fejét forgatva szemlélődik. A tájban gyönyörködik. ~Igazán csodálatos vidék.~ Miután Wollyt lerendezi, az épület felé sétál, s közben is ide-oda járnak különös színű szemei. A kétszárnyú ajtón lép be, s kicsit tétován bolyong az épületen belül. Rövidesen rátalál egy teremre, melynek bútorzatát asztalok és székek alkotnak egy kemence és néhány hordó társaságában. S nincs is egyedül, mikor belép.*
- Szép napot mindenkinek!* Mondja mosolyogva.*
//Nyílt//
*A távolban feltűnik az ismerős kőépület, az Aranyszarvas Rend épülete. Nőttön nő, amint vágtázva közeledik hozzá, s néhány pillanat múlva már kibontakozik a körvonalakból az épület teljes elülső oldala. Előbb ügetésre fogja Ally a lovát, de mikor már elég közel van a rend "székhelyéhez", a tempót léptetéssé lassítja. Végül meg is állítja az állatot, s ő maga leugrik a nyeregből. Gyönyörű a táj, s szíve megtelik örömmel, hisz pár száz méter különbséggel a rend szomszédságában van a birtok, melyen született. Hazai terepen jár tehát, s többször megfordult már a szarvasosok közelében, de ténylegesen még nem tért be hozzájuk. Wollyt elsőnek a tóhoz vezeti, hogy ihasson belőle a hátasa, s csak eztán viszi az istállóba. Közben fejét forgatva szemlélődik. A tájban gyönyörködik. ~Igazán csodálatos vidék.~ Miután Wollyt lerendezi, az épület felé sétál, s közben is ide-oda járnak különös színű szemei. A kétszárnyú ajtón lép be, s kicsit tétován bolyong az épületen belül. Rövidesen rátalál egy teremre, melynek bútorzatát asztalok és székek alkotnak egy kemence és néhány hordó társaságában. S nincs is egyedül, mikor belép.*
- Szép napot mindenkinek!* Mondja mosolyogva.*
161. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-05-13 12:23:37
Üzenet elküldve: 2020-05-13 12:23:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Odabent//
//A legkönnyebb út//
- Jaja, valami olyasmi. De én mindig erdei kísértetnek hívtam. *Bólint Lau visszakérdezésére. Talán az a nőcsábító, szentfazék elf mondta mindig amúgy. A rohadék.*
- Nem teljesen, de nagyjából. Szerencsém volt és megszánt az erdei kísértet. Különben ott halok, az tuti. *Bólogat egyetértően. Ő is tudja, hogy nem sokon múlott akkor a sorsa. Nagyon köhögött, véreset köpött, a tüdeje nem volt akkor a legjobb formában. Abból is az erdőmélyiek gyógyították ki.
A következő kérdés megakasztja a válaszok sorát. Szárazat nyel, úgyhogy innia kell a kulacsból.*
- Szegről-végről. *Válaszolja egyáltalán nem magabiztosan, kerülve Lau tekintetét.*
- Nem láttam, de éreztem. *Kap az alkalmon, hogy elterelje a figyelmet Vadvédről.*
- Éreztem, hogy az erdei kísértet letekint rám, mindenhonnan és megszán. Megleckéztetett, de az életem nem vette el. *Ezt már roppant magabiztosan és komolyan mondja, a szeme csillog, ami az elfogyasztott bortól is simán lehet.
A lehetséges félreértésre csak legyint.*
- Seráfütty. *Nem gond, nem ismerheti mindenki annyira az erdőt, mint Sheni.*
- Nincsen senkim. Kölyökkorom óta egyedül élek, leszámítva pár alkalmat innen-onnan. *Nem szeretne visszatérni a vadvédi időkre, de úgy tűnik, nem tudja elkerülni a témát, amikor Lau rákérdez.*
- Igeeeen? *Kérdez vissza kínos mosollyal. Sejthette volna, hogy ha Mil'Ochass ilyen közel van, akkor Lau tudni fog róla, sőt, mint kiderül ismeri is őket. Lyz nevének említésére újra melege lesz és kirázza a hideg egyszerre.*
- Fut-futólag. Igen-igen-igen, ismerősen cseng a nevük. *Csücsörít, mintha az emlékeiben kutatna. Lyz a szíve csücske, akit elcsábított az a lombzabáló szenteskedő. Selest is ismerte, bár vele kevesebbet társalgott, de tudja, hogy az a pojáca kalóz-szabó volt a bikája.
Rendkívül örül, amikor Lau igent mond az újabb kulacs borra. Pedig már kettő benne van, amikor gyorsan kiissza a maradékot, hogy a hegyesfülű lány teletölthesse újra.*
- Tökre kedves vagy. *Mondja hálás mosollyal. A szavai már kezdenek kásásodni kicsit. De egész nap úton volt és csak azt a kicsit ette, amit Lau adott neki.
A fürdő említésére kicsit elhúzza a száját, kezében a zsákjával és az íjjal egyik lábáról a másikra álldogál zavartan.*
- Majd holnap lefürdök, ma már nem akarok még több galibát okozni. *Mondja zavart mosollyal. Nincs kedve fürdeni, bár lehet, hogy büdös, de ő nem érzi és elég régóta ilyen állapotban van.
Amikor az üres szobába érnek, hálás mosollyal néz körbe odabent. Az egyszerű berendezés neki sokkal több, mint amit az elmúlt hónapokban láthatott. Neki avar volt az ágya és hasonlók, ez meg itt az istenek földje.*
- Nem-nem, mindenem megvan. *Emeli fel teli kulacsát, megrázva benne a bort. Neki estére ennél több nem is kell, de tényleg.
Belép és leteszi a cuccait a földre az ablak alá. Még kicsit forog, mintha nem tudná, mihez kezdjen, majd Laura néz.*
- Nagyon köszönöm. *Szavai halkan és hálásan csengenek. Komoly és őszinte, teljesen más, mint eddig.*
- Jó éjt. *Köszön el és ha Lau magára hagyja, becsukja az ajtót és nekikezd levetkőzni. A ruháit az ágy mellé dobja, a hátizsákjára, lerúgja a csizmáját és elterül az ágyon, hasán fogja a kulacsot és bele-beleiszik.
Mire a kulacs végére ér, teljesen ellazul és be is csiccsent, de akkorra mindegy már. Lehet az ágy, a kényelem vagy csak a bor, de kisvártatva hangos horkolás hallatszik ki Sheni szobájából, aki olyat alszik, mint amit nagyon régóta nem.*
//A legkönnyebb út//
- Jaja, valami olyasmi. De én mindig erdei kísértetnek hívtam. *Bólint Lau visszakérdezésére. Talán az a nőcsábító, szentfazék elf mondta mindig amúgy. A rohadék.*
- Nem teljesen, de nagyjából. Szerencsém volt és megszánt az erdei kísértet. Különben ott halok, az tuti. *Bólogat egyetértően. Ő is tudja, hogy nem sokon múlott akkor a sorsa. Nagyon köhögött, véreset köpött, a tüdeje nem volt akkor a legjobb formában. Abból is az erdőmélyiek gyógyították ki.
A következő kérdés megakasztja a válaszok sorát. Szárazat nyel, úgyhogy innia kell a kulacsból.*
- Szegről-végről. *Válaszolja egyáltalán nem magabiztosan, kerülve Lau tekintetét.*
- Nem láttam, de éreztem. *Kap az alkalmon, hogy elterelje a figyelmet Vadvédről.*
- Éreztem, hogy az erdei kísértet letekint rám, mindenhonnan és megszán. Megleckéztetett, de az életem nem vette el. *Ezt már roppant magabiztosan és komolyan mondja, a szeme csillog, ami az elfogyasztott bortól is simán lehet.
A lehetséges félreértésre csak legyint.*
- Seráfütty. *Nem gond, nem ismerheti mindenki annyira az erdőt, mint Sheni.*
- Nincsen senkim. Kölyökkorom óta egyedül élek, leszámítva pár alkalmat innen-onnan. *Nem szeretne visszatérni a vadvédi időkre, de úgy tűnik, nem tudja elkerülni a témát, amikor Lau rákérdez.*
- Igeeeen? *Kérdez vissza kínos mosollyal. Sejthette volna, hogy ha Mil'Ochass ilyen közel van, akkor Lau tudni fog róla, sőt, mint kiderül ismeri is őket. Lyz nevének említésére újra melege lesz és kirázza a hideg egyszerre.*
- Fut-futólag. Igen-igen-igen, ismerősen cseng a nevük. *Csücsörít, mintha az emlékeiben kutatna. Lyz a szíve csücske, akit elcsábított az a lombzabáló szenteskedő. Selest is ismerte, bár vele kevesebbet társalgott, de tudja, hogy az a pojáca kalóz-szabó volt a bikája.
Rendkívül örül, amikor Lau igent mond az újabb kulacs borra. Pedig már kettő benne van, amikor gyorsan kiissza a maradékot, hogy a hegyesfülű lány teletölthesse újra.*
- Tökre kedves vagy. *Mondja hálás mosollyal. A szavai már kezdenek kásásodni kicsit. De egész nap úton volt és csak azt a kicsit ette, amit Lau adott neki.
A fürdő említésére kicsit elhúzza a száját, kezében a zsákjával és az íjjal egyik lábáról a másikra álldogál zavartan.*
- Majd holnap lefürdök, ma már nem akarok még több galibát okozni. *Mondja zavart mosollyal. Nincs kedve fürdeni, bár lehet, hogy büdös, de ő nem érzi és elég régóta ilyen állapotban van.
Amikor az üres szobába érnek, hálás mosollyal néz körbe odabent. Az egyszerű berendezés neki sokkal több, mint amit az elmúlt hónapokban láthatott. Neki avar volt az ágya és hasonlók, ez meg itt az istenek földje.*
- Nem-nem, mindenem megvan. *Emeli fel teli kulacsát, megrázva benne a bort. Neki estére ennél több nem is kell, de tényleg.
Belép és leteszi a cuccait a földre az ablak alá. Még kicsit forog, mintha nem tudná, mihez kezdjen, majd Laura néz.*
- Nagyon köszönöm. *Szavai halkan és hálásan csengenek. Komoly és őszinte, teljesen más, mint eddig.*
- Jó éjt. *Köszön el és ha Lau magára hagyja, becsukja az ajtót és nekikezd levetkőzni. A ruháit az ágy mellé dobja, a hátizsákjára, lerúgja a csizmáját és elterül az ágyon, hasán fogja a kulacsot és bele-beleiszik.
Mire a kulacs végére ér, teljesen ellazul és be is csiccsent, de akkorra mindegy már. Lehet az ágy, a kényelem vagy csak a bor, de kisvártatva hangos horkolás hallatszik ki Sheni szobájából, aki olyat alszik, mint amit nagyon régóta nem.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1155-1174