Külső területek - Szarvasliget
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 29 (561. - 580. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1360-1379
580. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-02-17 11:56:59
Üzenet elküldve: 2020-02-17 11:56:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A tragédia//
//A rendelőben//
*Lassacskán visszatér ereje, amint az éltető ital lecsordul a torkán. Már nem fájnak tagjai, már nem érzi a fájdalmat.*
~Talán már nem is élek.~
*Aztán egy nő arcába bámul szürkészöld szemeivel.*
- Lau *ismétli még kissé rekedten, de a nő arca el is úszik távolabb, hogy egy másik kerüljön a helyébe. Ismerős vonásai vannak, de nem tudná megmondani honnan.*
- Luni *ismétli halkan ezt a nevet is, mely ismerősen cseng a fülének. Gyenge kiszolgáltatott helyzet ez, ami ellen minden porcikája tiltakozna, s ahogy ereje visszatér lassan, kezeivel igyekszik megtámaszkodni, hátha fel tudna ülni. Sérülései már a múlté, de ereje nem az igazi még, ujjai megcsúsznak az asztalon, és visszahanyatlik. Akkor hallja meg Luni biztonságot ígérő szavait, és a kedvesség hallatán mely lovát is érinti megnyugszik kissé. Nem akar minden áron felülni.*
- Köszönöm. *Ám ahogy megköszöni a kedves lánynak, egy sokkal durvább hang üti meg fülét, s kerül látóterébe. Felé fordítja tekintetét. A kérdés sorozatot hirtelen nehéz követnie, így egy-egy pillanat beletelik, míg válaszol.*
- Nem szédülök *csak gyengének érzi magát, és frusztrálja kissé, hogy nem tud felülni sem. Érzi a hűvös levegőt ahol felhasították rajta a ruhát, és próbálja kezével húzgálni az anyagot, hogy ha nem muszáj, ne látszódjon ki semmi kényes terület.*
~Orvos. Milyen szerencse.~
- Gyengén *érzi magát, melyet szavakba is önt amikor kérdezi a durva pattogó hangú férfi.*
- Nem *mozdítja fejét ingásra, hogy nem szédül.*
- Natalayda. *sóhajt, míg a kérdésár el nem hal.* Huszonnégy.
~Mennyi hal?~
*Nem lassú felfogású egyébként, de hirtelen sűrű áradat ez, még úgy is, hogy egyre tisztul a tudata, így ezt a kérdést ki is hagyja. Tekintetével követi a doki ujját, ahogy illik, majd ahogy elfordul tőle a halott felé, Natalayda követi a mozdulatot szintén a halottig. Már nem sápad bele. Már nem az a Natalayda.
A rá terített ruha kellemes érzéssel tölti el, ujjaival utána nyúl, így már nem a cafatokat húzgálja magára hasztalan.*
- Köszönöm. *fejezi ki háláját a ruha miatt.*
- Nem tudom. Milyen nap van ma? *visszakérdez, de abban sem biztos, melyik nap indultak el. Egy ideje már nem tartja számon a napokat. Csak az évszakokat. Vagy tán azokat sem.*
- Hogy hívják? *intézi Intathnak, akiről csupán annyit tud, orvos.* Mikor kelhetek fel? *kérdez újra, hangja és mozdulatai is sokkal éberebbek immár. Kezd egészen kitisztulni látszólag.*
- Van hír a városról? A karavánpihenőről? *Azt sem tudja mennyi ideje van úton, bár annyi bizonyos, csupán napok telhettek el. Étlen egy hatnál többet biztos nem bírna ki, és szomjan csupán napok kérdése volna, de hátha mégis járja valami hír, amiből kiderülhet, Quantallék vajon sikerrel jártak-e. Vagy senki nem tud semmit?*
//A rendelőben//
*Lassacskán visszatér ereje, amint az éltető ital lecsordul a torkán. Már nem fájnak tagjai, már nem érzi a fájdalmat.*
~Talán már nem is élek.~
*Aztán egy nő arcába bámul szürkészöld szemeivel.*
- Lau *ismétli még kissé rekedten, de a nő arca el is úszik távolabb, hogy egy másik kerüljön a helyébe. Ismerős vonásai vannak, de nem tudná megmondani honnan.*
- Luni *ismétli halkan ezt a nevet is, mely ismerősen cseng a fülének. Gyenge kiszolgáltatott helyzet ez, ami ellen minden porcikája tiltakozna, s ahogy ereje visszatér lassan, kezeivel igyekszik megtámaszkodni, hátha fel tudna ülni. Sérülései már a múlté, de ereje nem az igazi még, ujjai megcsúsznak az asztalon, és visszahanyatlik. Akkor hallja meg Luni biztonságot ígérő szavait, és a kedvesség hallatán mely lovát is érinti megnyugszik kissé. Nem akar minden áron felülni.*
- Köszönöm. *Ám ahogy megköszöni a kedves lánynak, egy sokkal durvább hang üti meg fülét, s kerül látóterébe. Felé fordítja tekintetét. A kérdés sorozatot hirtelen nehéz követnie, így egy-egy pillanat beletelik, míg válaszol.*
- Nem szédülök *csak gyengének érzi magát, és frusztrálja kissé, hogy nem tud felülni sem. Érzi a hűvös levegőt ahol felhasították rajta a ruhát, és próbálja kezével húzgálni az anyagot, hogy ha nem muszáj, ne látszódjon ki semmi kényes terület.*
~Orvos. Milyen szerencse.~
- Gyengén *érzi magát, melyet szavakba is önt amikor kérdezi a durva pattogó hangú férfi.*
- Nem *mozdítja fejét ingásra, hogy nem szédül.*
- Natalayda. *sóhajt, míg a kérdésár el nem hal.* Huszonnégy.
~Mennyi hal?~
*Nem lassú felfogású egyébként, de hirtelen sűrű áradat ez, még úgy is, hogy egyre tisztul a tudata, így ezt a kérdést ki is hagyja. Tekintetével követi a doki ujját, ahogy illik, majd ahogy elfordul tőle a halott felé, Natalayda követi a mozdulatot szintén a halottig. Már nem sápad bele. Már nem az a Natalayda.
A rá terített ruha kellemes érzéssel tölti el, ujjaival utána nyúl, így már nem a cafatokat húzgálja magára hasztalan.*
- Köszönöm. *fejezi ki háláját a ruha miatt.*
- Nem tudom. Milyen nap van ma? *visszakérdez, de abban sem biztos, melyik nap indultak el. Egy ideje már nem tartja számon a napokat. Csak az évszakokat. Vagy tán azokat sem.*
- Hogy hívják? *intézi Intathnak, akiről csupán annyit tud, orvos.* Mikor kelhetek fel? *kérdez újra, hangja és mozdulatai is sokkal éberebbek immár. Kezd egészen kitisztulni látszólag.*
- Van hír a városról? A karavánpihenőről? *Azt sem tudja mennyi ideje van úton, bár annyi bizonyos, csupán napok telhettek el. Étlen egy hatnál többet biztos nem bírna ki, és szomjan csupán napok kérdése volna, de hátha mégis járja valami hír, amiből kiderülhet, Quantallék vajon sikerrel jártak-e. Vagy senki nem tud semmit?*
579. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-02-16 21:02:16
Üzenet elküldve: 2020-02-16 21:02:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//A tragédia//
*Úgy érzi, hogy ez a helyzet számára kezd sok lenni. Olyan sokan vannak, mind idegenek, és egy csomó rossz történik. Valkai leesik a lováról, valaki meghal, egy kisbaba árva marad, mindez egy órán belül... Úgy érzi, hogy rosszul lesz, szédül, hányingere van... Nellara nincs ehhez hozzászokva, levegő kell neki, csend és béke, ha nem akar a többiek mell feküdni. Így hát mosolyogva bocsánatot kér, bár arcán látszik, hogy fehéredik, nem is kicsit. Ha elengedik, bár nem hiszi, hogy ebben a helyzetben bárki is vele foglalkozna, akkor kimegy a ház elé a friss levegőre, leül, és megpróbál megnyugodni még mielőtt ő maga is rosszul lesz.*
*Úgy érzi, hogy ez a helyzet számára kezd sok lenni. Olyan sokan vannak, mind idegenek, és egy csomó rossz történik. Valkai leesik a lováról, valaki meghal, egy kisbaba árva marad, mindez egy órán belül... Úgy érzi, hogy rosszul lesz, szédül, hányingere van... Nellara nincs ehhez hozzászokva, levegő kell neki, csend és béke, ha nem akar a többiek mell feküdni. Így hát mosolyogva bocsánatot kér, bár arcán látszik, hogy fehéredik, nem is kicsit. Ha elengedik, bár nem hiszi, hogy ebben a helyzetben bárki is vele foglalkozna, akkor kimegy a ház elé a friss levegőre, leül, és megpróbál megnyugodni még mielőtt ő maga is rosszul lesz.*
578. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-02-16 20:40:15
Üzenet elküldve: 2020-02-16 20:40:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
//A tragédia//
// Zárás //
* Seles testét elhelyezik a mutatott helyre. A doki dühösnek tűnik, de ez Nimerilt egy cseppet sem foglalkoztatja. Úgy tűnik rá már nincs itt szükség, így hát diszkréten távozik. Vissza megy a konyhába elpakolni, mert ma már nem fogja megfőzni azt főzetett. Inkább elvonul a szobájába, hogy ne hátráltasson senkit.*
// Zárás //
* Seles testét elhelyezik a mutatott helyre. A doki dühösnek tűnik, de ez Nimerilt egy cseppet sem foglalkoztatja. Úgy tűnik rá már nincs itt szükség, így hát diszkréten távozik. Vissza megy a konyhába elpakolni, mert ma már nem fogja megfőzni azt főzetett. Inkább elvonul a szobájába, hogy ne hátráltasson senkit.*
577. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-02-16 17:02:01
Üzenet elküldve: 2020-02-16 17:02:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//A tragédia//
//A rendelőben//
*Az ökle durván az asztallapnak ötközik és a találkozásból a még élő végtag jön ki rosszul. A doki érzi ahogy a fájdalom belehasít és ahogy aztán lüktetve emlékezteti rá, hogy nem okos dolog asztallapokat csapkodni. Ebben a helyzetben élvezi is ezt. Szüksége van rá, hogy tiszták maradjanak a gondolatai. Kiadja az utasítást és az újonnan érkezők is láthatják rajta, hogy most nem a kedves mosolygós doktorbácsi, aki dobozmanókkal viccelődik és bókol a széplányoknak. Zöld tekintete fagyosabb mint egy befagyott tó vize és általában laza tartása is, most inkább egy nagymacskáéhoz hasonlatos, aki bármelyik pillanatban elugorhat, hogy az áldozatára vesse magát. Luninari se barátságos pillantást kap amiért odatolakszik, hogy zavarja őket. A szőke lány meg lesz itatva és magához is tér. Elsőre jónak látszik bár zavaros. A fagyos tekintet fürkészőn néz az idegen arcába és hivatalosan darálja le a válaszokat.*
-Biztos helyen. Majd kapsz. Intath vagyok. Orvos. Most én jövök. Hogy érzed magad? Szédülsz? Emlékszel a nevedre? Hány éves vagy? Honnan jöttél? Ha három halad volna és vennél még hármat akkor hány halad lenne? Kövesd a tekinteteddel az ujjam!
*Mozgatja a mutatóujját jobbra, majd balra aztán előre és hátra. Elsősorban a még élő beteggel foglalkozik. Mikor a halottat meghozzák akkor annyira fordul hátra, hogy két asztalra rámutasson.*
-Laurentitia! Onnan pakolj át oda, hogy legyen hova tenni!
*Nem kér. Parancsol és következő pillanatban már újra a szőke lány felé fordul. Az egyik székre akasztott ruhát lekapja és azzal takarja el az idegen kényesebb részeit.*
-Mikor ettél utoljára? Úton mióta vagy? Mindjárt kapsz inni.
*Érkezik parancs helyett csak egy ellentmondást nem tűrő pillantás a segédjére aki azóta Luninari lett. A ház úrnője nem bírja a halottak látványát. Orvos nem lesz már abból se. A halottal és annak az ügyeivel most a doki nem foglalkozik. Csak a beteggel. Egykori segédje a durcás tekintetére olyan pillantást kap válasznak, hogy attól is félhet nem-e lesz valami hozzávágva az elf részéről. Az egykori kalóz most nem néz ki barátságosan.*
//A rendelőben//
*Az ökle durván az asztallapnak ötközik és a találkozásból a még élő végtag jön ki rosszul. A doki érzi ahogy a fájdalom belehasít és ahogy aztán lüktetve emlékezteti rá, hogy nem okos dolog asztallapokat csapkodni. Ebben a helyzetben élvezi is ezt. Szüksége van rá, hogy tiszták maradjanak a gondolatai. Kiadja az utasítást és az újonnan érkezők is láthatják rajta, hogy most nem a kedves mosolygós doktorbácsi, aki dobozmanókkal viccelődik és bókol a széplányoknak. Zöld tekintete fagyosabb mint egy befagyott tó vize és általában laza tartása is, most inkább egy nagymacskáéhoz hasonlatos, aki bármelyik pillanatban elugorhat, hogy az áldozatára vesse magát. Luninari se barátságos pillantást kap amiért odatolakszik, hogy zavarja őket. A szőke lány meg lesz itatva és magához is tér. Elsőre jónak látszik bár zavaros. A fagyos tekintet fürkészőn néz az idegen arcába és hivatalosan darálja le a válaszokat.*
-Biztos helyen. Majd kapsz. Intath vagyok. Orvos. Most én jövök. Hogy érzed magad? Szédülsz? Emlékszel a nevedre? Hány éves vagy? Honnan jöttél? Ha három halad volna és vennél még hármat akkor hány halad lenne? Kövesd a tekinteteddel az ujjam!
*Mozgatja a mutatóujját jobbra, majd balra aztán előre és hátra. Elsősorban a még élő beteggel foglalkozik. Mikor a halottat meghozzák akkor annyira fordul hátra, hogy két asztalra rámutasson.*
-Laurentitia! Onnan pakolj át oda, hogy legyen hova tenni!
*Nem kér. Parancsol és következő pillanatban már újra a szőke lány felé fordul. Az egyik székre akasztott ruhát lekapja és azzal takarja el az idegen kényesebb részeit.*
-Mikor ettél utoljára? Úton mióta vagy? Mindjárt kapsz inni.
*Érkezik parancs helyett csak egy ellentmondást nem tűrő pillantás a segédjére aki azóta Luninari lett. A ház úrnője nem bírja a halottak látványát. Orvos nem lesz már abból se. A halottal és annak az ügyeivel most a doki nem foglalkozik. Csak a beteggel. Egykori segédje a durcás tekintetére olyan pillantást kap válasznak, hogy attól is félhet nem-e lesz valami hozzávágva az elf részéről. Az egykori kalóz most nem néz ki barátságosan.*
576. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-02-13 01:00:39
Üzenet elküldve: 2020-02-13 01:00:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//A tragédia//
//A rendelőben//
*Félig édesanyja szép meséin, félig pedig fél-népének egyéb történetein nőtt fel, amelyek nem mindig voltak szépek. Mégis volt bennük hasonlóság annyi, hogy a tündérek valamennyinek pozitív hősei voltak. Kellemes és kedves hősei minden történetnek, akik általában szerencsét, vagy akár megváltást is hoztak a szenvedőknek és a bajba jutottaknak.
Persze tudja már, hogy a mese az mese, legkevesebb negyedrészt, legrosszabb esetben meg egyenesen teljesen kitaláció, a való világ pedig mindig sokkal bonyolultabb és kiábrándítóbb a legendák világánál, ettől még továbbra is makacsul hisz abban, hogy egy tündérrel való találkozásból nem lehet baj, sőt!
Igaz Nellara akkor is szimpatikus lenne neki, és akkor is meglátná a lehetőséget a vele való véletlen összeismerkedésben, hogyha bármely más nép szülötte lenne. Így azt sajnálja csak, hogy tényleg a lehető legrosszabb pillanatban találkoztak, és, hogy ennek köszönhetően még alig ismerik egymást.
Ha Lau lenne, aki már régóta a barátnője, akkor nyilván értené azt a barátságosnak és kedvesnek szánt kézszorítást, amit tőle kap egy pillanatra. Azt a szomorkás majdnem mosolyt és tekintetét is le tudná fordítani szavakká, ami részéről egyfajta ígéret és amelynek annyi a konkrét jelentése, hogyha van bármi, amit taníthat neki, akkor szívesen megteszi.
A mostani szomorú és tragikus események kellős közepén azonban tényleg lehetetlen lenne folytatni korábban megkezdett beszélgetésüket.
Egy pillanatra ugyan úgy néz ki, hogy mégis, mert Lau nem hagyja el a sors által gondjaikra bízott lányt egészen addig ameddig nem sikerül egy kis gyógyszer megitatni vele, végül azonban engedve érzelmeinek mégis elfogadja az ő ajánlatát.
Hogyha Nellara is vele tart, akkor az ő lép helyére vele együtt, rögtön az után, hogy Lau Viel felé indul.
Nem tudja, hogy Nairada barátnője, főleg ilyen állapotban mennyire emlékszik rá. Gyanítja, hogy legjobb esetben is haloványan, vagy inkább semennyire sem.
Talán jobb lenne, hogyha artheniori találkozásuk mostanra teljesen kiúszott volna a másik lány emlékezetéből, mert maga részéről azt a néhány percet, illetve mindazt, amit akkor mondott és tett szeretné elfelejteni és meg nem történtté tenni, bármennyire is úgy érzi még most is, hogy talán ad némi felmentést számra, hogy addigi élete legrosszabb pillanatain volt túl éppen.
Ugyanakkor még ő sem teljesen biztos abban, hogy ugyanaz a lány fekszik-e előtte, akit akkor majdnem megismert, vagy csak valaki, aki nagyon emlékezteti rá. Végül egy apró megérzés mégis utóbbi lehetőség felé billenti*
- Nem tudom emlékszel-e rám, de most nem is számít. Luninari vagyok. *mondja éppen ezért neki a lehető leggyengédebb és legkedvesebb hangján, a legkevesebb modorosság nélkül, mivel az együttérzése tényleg a lehető legőszintébb.*
- Nyugodj meg kérlek! *mondja ezek után bár a lány még mindig inkább kábának látszik, mint nyugtalannak, vagy bármi másnak.*
- Akármi is történt veled, most már biztonságban vagy nálunk. Még a lovadról is gondoskodtunk. Valószínűleg ő mentett meg téged, mert elhozott idáig. *mondja végül, és csak most tudatosodik benne, hogy ez eddig bizony eszébe sem jutott. Kislány kora óta betegesen félt a lovaktól, mert egyszer csúnyán nézett rá és majdnem megharapta egy, most pedig szinte nem várt lóharapásként éri a felismerés, hogy talán az előtte öntudatra ébredő lány egy ilyen "gonosz" álltnak köszöneti azt, hogy Intnek volt lehetősége megmenteni.
Bárhogy is alakuljon élete a továbbiakban ezek után valószínűleg már sokkal kevésbé fog félni tőlük.
Egy félelemmel tehát kevesebb részéről talán. De, hogy a lánnyal mi is történt, arra azért rákérdeni szintén nem igazán mer. Ha akar róla beszélni nyilván úgy is megteszi. Ha pedig nem, vagy csak nem elég erős hozzá, akkor az alvás és az álom még mindig biztos menedék marad a valóság elől.*
//A rendelőben//
*Félig édesanyja szép meséin, félig pedig fél-népének egyéb történetein nőtt fel, amelyek nem mindig voltak szépek. Mégis volt bennük hasonlóság annyi, hogy a tündérek valamennyinek pozitív hősei voltak. Kellemes és kedves hősei minden történetnek, akik általában szerencsét, vagy akár megváltást is hoztak a szenvedőknek és a bajba jutottaknak.
Persze tudja már, hogy a mese az mese, legkevesebb negyedrészt, legrosszabb esetben meg egyenesen teljesen kitaláció, a való világ pedig mindig sokkal bonyolultabb és kiábrándítóbb a legendák világánál, ettől még továbbra is makacsul hisz abban, hogy egy tündérrel való találkozásból nem lehet baj, sőt!
Igaz Nellara akkor is szimpatikus lenne neki, és akkor is meglátná a lehetőséget a vele való véletlen összeismerkedésben, hogyha bármely más nép szülötte lenne. Így azt sajnálja csak, hogy tényleg a lehető legrosszabb pillanatban találkoztak, és, hogy ennek köszönhetően még alig ismerik egymást.
Ha Lau lenne, aki már régóta a barátnője, akkor nyilván értené azt a barátságosnak és kedvesnek szánt kézszorítást, amit tőle kap egy pillanatra. Azt a szomorkás majdnem mosolyt és tekintetét is le tudná fordítani szavakká, ami részéről egyfajta ígéret és amelynek annyi a konkrét jelentése, hogyha van bármi, amit taníthat neki, akkor szívesen megteszi.
A mostani szomorú és tragikus események kellős közepén azonban tényleg lehetetlen lenne folytatni korábban megkezdett beszélgetésüket.
Egy pillanatra ugyan úgy néz ki, hogy mégis, mert Lau nem hagyja el a sors által gondjaikra bízott lányt egészen addig ameddig nem sikerül egy kis gyógyszer megitatni vele, végül azonban engedve érzelmeinek mégis elfogadja az ő ajánlatát.
Hogyha Nellara is vele tart, akkor az ő lép helyére vele együtt, rögtön az után, hogy Lau Viel felé indul.
Nem tudja, hogy Nairada barátnője, főleg ilyen állapotban mennyire emlékszik rá. Gyanítja, hogy legjobb esetben is haloványan, vagy inkább semennyire sem.
Talán jobb lenne, hogyha artheniori találkozásuk mostanra teljesen kiúszott volna a másik lány emlékezetéből, mert maga részéről azt a néhány percet, illetve mindazt, amit akkor mondott és tett szeretné elfelejteni és meg nem történtté tenni, bármennyire is úgy érzi még most is, hogy talán ad némi felmentést számra, hogy addigi élete legrosszabb pillanatain volt túl éppen.
Ugyanakkor még ő sem teljesen biztos abban, hogy ugyanaz a lány fekszik-e előtte, akit akkor majdnem megismert, vagy csak valaki, aki nagyon emlékezteti rá. Végül egy apró megérzés mégis utóbbi lehetőség felé billenti*
- Nem tudom emlékszel-e rám, de most nem is számít. Luninari vagyok. *mondja éppen ezért neki a lehető leggyengédebb és legkedvesebb hangján, a legkevesebb modorosság nélkül, mivel az együttérzése tényleg a lehető legőszintébb.*
- Nyugodj meg kérlek! *mondja ezek után bár a lány még mindig inkább kábának látszik, mint nyugtalannak, vagy bármi másnak.*
- Akármi is történt veled, most már biztonságban vagy nálunk. Még a lovadról is gondoskodtunk. Valószínűleg ő mentett meg téged, mert elhozott idáig. *mondja végül, és csak most tudatosodik benne, hogy ez eddig bizony eszébe sem jutott. Kislány kora óta betegesen félt a lovaktól, mert egyszer csúnyán nézett rá és majdnem megharapta egy, most pedig szinte nem várt lóharapásként éri a felismerés, hogy talán az előtte öntudatra ébredő lány egy ilyen "gonosz" álltnak köszöneti azt, hogy Intnek volt lehetősége megmenteni.
Bárhogy is alakuljon élete a továbbiakban ezek után valószínűleg már sokkal kevésbé fog félni tőlük.
Egy félelemmel tehát kevesebb részéről talán. De, hogy a lánnyal mi is történt, arra azért rákérdeni szintén nem igazán mer. Ha akar róla beszélni nyilván úgy is megteszi. Ha pedig nem, vagy csak nem elég erős hozzá, akkor az alvás és az álom még mindig biztos menedék marad a valóság elől.*
575. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-02-11 22:38:01
Üzenet elküldve: 2020-02-11 22:38:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//A tragédia//
*Maximálisan megbízik most Vielben és amúgy is csak jót feltételez róla. Bár nem szentírás, hogy a kedves tündérek mindenképpen jók, Thim bízik az emberismeretében. (Illetve, tündérismeretében.) Azon kapja magát, hogy ezen a nyelvi hiányosságon jár az esze, miközben Nimrivel viszik szegény, eltávozott lélek földi maradványát. ~ Bolond vagy, Rytl'or, hová lett a tisztesség? ~ korholja magát, gondolataiban. Mikor Nimri kéri, megáll és nem is sürgeti. Hová kéne sietniük? Sajnos. Türelmesen megvárja, míg a lány újra készen áll és folytatják útjukat.*
- Akkor tovább. *Szól, hogy részéről is mehetnek. Miközben Viel készségesen irányítja, a lépcsőn gondok adódnak. Rosszul lép és egyensúlyát veszti, amit csak úgy tud zökkenőmentesen korrigálni, ha hagyja lábait terpeszbe csúszni. Így felső teste stabil marad és Selest sem billenti ki. A mini szívroham után szó nélkül halad tovább, csak megköszörüli a torkát. Mikor célhoz érnek és leteszik a halott édesanyát, feltűnik neki, hogy nem hallják a kicsi sírását. Vanna biztos jól odafigyel rá, de ő maga is erős késztetést érez, hogy mihamarabb újra lássa szegény árva Rellant.*
*Maximálisan megbízik most Vielben és amúgy is csak jót feltételez róla. Bár nem szentírás, hogy a kedves tündérek mindenképpen jók, Thim bízik az emberismeretében. (Illetve, tündérismeretében.) Azon kapja magát, hogy ezen a nyelvi hiányosságon jár az esze, miközben Nimrivel viszik szegény, eltávozott lélek földi maradványát. ~ Bolond vagy, Rytl'or, hová lett a tisztesség? ~ korholja magát, gondolataiban. Mikor Nimri kéri, megáll és nem is sürgeti. Hová kéne sietniük? Sajnos. Türelmesen megvárja, míg a lány újra készen áll és folytatják útjukat.*
- Akkor tovább. *Szól, hogy részéről is mehetnek. Miközben Viel készségesen irányítja, a lépcsőn gondok adódnak. Rosszul lép és egyensúlyát veszti, amit csak úgy tud zökkenőmentesen korrigálni, ha hagyja lábait terpeszbe csúszni. Így felső teste stabil marad és Selest sem billenti ki. A mini szívroham után szó nélkül halad tovább, csak megköszörüli a torkát. Mikor célhoz érnek és leteszik a halott édesanyát, feltűnik neki, hogy nem hallják a kicsi sírását. Vanna biztos jól odafigyel rá, de ő maga is erős késztetést érez, hogy mihamarabb újra lássa szegény árva Rellant.*
574. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-02-11 22:01:34
Üzenet elküldve: 2020-02-11 22:01:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//A tragédia//
//A rendelőben//
*Bár igyekszik minden elhangzott utasításra figyelni, Int utolsó szavait sehogy nem sikerül megértenie, így az ismétlést hallva is csak értetlenül pislog a férfira, várva, hogy esetleg több támpontot is kaphat, mire is lenne szüksége a doktornak. Bővebb magyarázat helyett azonban csak morgás érkezik a férfitől, amire továbbra is csak kérdő és aggodalmas pillantás a válasz részéről, de nem is erőlteti tovább a kérdést, inkább az asztalon heverő szőkeségre fordítja a figyelmét, hiszen azt fontosabbnak érzi, hogy megvizsgálják végre a betegüket. Nem sokáig foglalkozhatnak azonban vele, ugyanis Viel ront be hozzájuk, és még a sérült lánynál is rosszabb híreket közöl. Nem tudja elhinni, hogy tényleg igaz, amit hall, de nincs oka kételkedni a tündér szavaiban, hisz biztos benne, ez nem olyasmi, amivel bárki is tréfálna. ~Seles!~ ismétli magában tehetetlen, míg arra vár, behozzák a holttestet. Csak akkor tér magához kissé, amikor Int az asztalra csap, és Luni felajánlja neki, hogy a helyébe lép*
- Nem, én... nekem... nekem segítenem kell... *motyogja kissé összefüggéstelenül a lánynak, hiszen bár hálás a kedves gesztusért, szüksége van valamire, amivel lefoglalhatja magát, hogy addig se kelljen a nemrég történt tragédiára gondolnia, így hát mindenben a doktor segítségére van, hogy a bájitalt sikerüljön megitatniuk a beteggel*
- Üdv a Szarvasligetben! Lau vagyok. Hogy érzed magad? *válaszol a lány kérdéseire, azonban a szokásos mosolyt most valahogy nem sikerül az arcára varázsolnia. Arrébb is lép inkább az asztal mellől, hiszen nem szeretné a betegükre is átragasztani a szomorúságát, és kérlelő pillantást vet Lunira, hogy mégis vegye át helyette a segítő szerepét Intath mellett, hiszen ő nem igazán van most olyan állapotban, hogy beszélgetni tudjon a beteggel. Inkább a visszatérő Nimeril és segítői felé tesz egy lépést, szinte megkövülten nézve a holttestre. Az elhelyezést Intre bízza, csak azután szólal meg, hogy az orvos kiadta az utasításait Selessel kapcsolatban*
- Andorellan... ő is itt van valahol? Mi történt vele? *pillant Viel és a többiek felé, akik válasszal tudnak szolgálni a számára*
- Nem kellene esetleg eltemetni? *veti fel pillanatnyi szünet után, ha feleletet kap előző kérdésére, segélykérőn nézve azon jelenlévőkre, akiket elég erősnek tart a sírásáshoz, hiszen biztos benne, egyedül nem lenne képes végrehajtani ezt a feladatot.*
//A rendelőben//
*Bár igyekszik minden elhangzott utasításra figyelni, Int utolsó szavait sehogy nem sikerül megértenie, így az ismétlést hallva is csak értetlenül pislog a férfira, várva, hogy esetleg több támpontot is kaphat, mire is lenne szüksége a doktornak. Bővebb magyarázat helyett azonban csak morgás érkezik a férfitől, amire továbbra is csak kérdő és aggodalmas pillantás a válasz részéről, de nem is erőlteti tovább a kérdést, inkább az asztalon heverő szőkeségre fordítja a figyelmét, hiszen azt fontosabbnak érzi, hogy megvizsgálják végre a betegüket. Nem sokáig foglalkozhatnak azonban vele, ugyanis Viel ront be hozzájuk, és még a sérült lánynál is rosszabb híreket közöl. Nem tudja elhinni, hogy tényleg igaz, amit hall, de nincs oka kételkedni a tündér szavaiban, hisz biztos benne, ez nem olyasmi, amivel bárki is tréfálna. ~Seles!~ ismétli magában tehetetlen, míg arra vár, behozzák a holttestet. Csak akkor tér magához kissé, amikor Int az asztalra csap, és Luni felajánlja neki, hogy a helyébe lép*
- Nem, én... nekem... nekem segítenem kell... *motyogja kissé összefüggéstelenül a lánynak, hiszen bár hálás a kedves gesztusért, szüksége van valamire, amivel lefoglalhatja magát, hogy addig se kelljen a nemrég történt tragédiára gondolnia, így hát mindenben a doktor segítségére van, hogy a bájitalt sikerüljön megitatniuk a beteggel*
- Üdv a Szarvasligetben! Lau vagyok. Hogy érzed magad? *válaszol a lány kérdéseire, azonban a szokásos mosolyt most valahogy nem sikerül az arcára varázsolnia. Arrébb is lép inkább az asztal mellől, hiszen nem szeretné a betegükre is átragasztani a szomorúságát, és kérlelő pillantást vet Lunira, hogy mégis vegye át helyette a segítő szerepét Intath mellett, hiszen ő nem igazán van most olyan állapotban, hogy beszélgetni tudjon a beteggel. Inkább a visszatérő Nimeril és segítői felé tesz egy lépést, szinte megkövülten nézve a holttestre. Az elhelyezést Intre bízza, csak azután szólal meg, hogy az orvos kiadta az utasításait Selessel kapcsolatban*
- Andorellan... ő is itt van valahol? Mi történt vele? *pillant Viel és a többiek felé, akik válasszal tudnak szolgálni a számára*
- Nem kellene esetleg eltemetni? *veti fel pillanatnyi szünet után, ha feleletet kap előző kérdésére, segélykérőn nézve azon jelenlévőkre, akiket elég erősnek tart a sírásáshoz, hiszen biztos benne, egyedül nem lenne képes végrehajtani ezt a feladatot.*
573. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-02-10 19:55:18
Üzenet elküldve: 2020-02-10 19:55:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A tragédia//
//főleg Vannácska//
*A szörnyű riadalom után valami különleges történik Rellannal, történetesen egy újabb idegen kezébe kerül. Ő azonban más, mint a többiek, sokkal színesebb és fényesebb. A kisfiú kezdeti dacossága után egyből észreveszi a lány hátán lévő szárnyat, és kezével még mutatja is, habár nem tud átmászni érte Vannán, még ha ficánkol is kissé. Abból a szempontból a tündér szerencsés, hogy elsöpörte a haját, Seles ugyanis már sírba vitte a titkot, hogy csemetéje előszeretettel csimpaszkodik bele minden frizurába, ami túl közel kerül hozzá. Kis kezét most a levelek felé nyújtogatja, és arcára csodálkozás ül ki.*
- Öbb! *Mondja, mintha csak most lepődött volna meg valami csodán. Még a levéldíszre is mutat, ezzel majdnem orrba vágva a lányt. Végül leteszi a kezét.* Öbb!
*Majd, miután megbeszélte a tündérrel ezt a dolgot, énekhangokat hall. A zenét szereti, a tündér arcát figyeli közben. Egyszer még bele is szól, de csak kicsit.*
- Mammm. *Mondja, és ásít. Nagyokat pislog. Az ének megteszi a hatását, a végére már nyoma sincs a durcás, hisztis Rellannak, csöndben, jólnevelten figyel, sárgás szemeiben mintha még egy kis álmosságot is fel lehetne fedezni, de ahhoz túl sok izgalom érte, hogy ennyi elég legyen a korai szunyókához. Az viszont bizonyos, hogy a tündér leányzó belopta magát a szívébe, mert egy kis, párfogas mosolyt is villant rá.*
- Gyágyágyágyágyágyá. *Teszi még hozzá.*
//főleg Vannácska//
*A szörnyű riadalom után valami különleges történik Rellannal, történetesen egy újabb idegen kezébe kerül. Ő azonban más, mint a többiek, sokkal színesebb és fényesebb. A kisfiú kezdeti dacossága után egyből észreveszi a lány hátán lévő szárnyat, és kezével még mutatja is, habár nem tud átmászni érte Vannán, még ha ficánkol is kissé. Abból a szempontból a tündér szerencsés, hogy elsöpörte a haját, Seles ugyanis már sírba vitte a titkot, hogy csemetéje előszeretettel csimpaszkodik bele minden frizurába, ami túl közel kerül hozzá. Kis kezét most a levelek felé nyújtogatja, és arcára csodálkozás ül ki.*
- Öbb! *Mondja, mintha csak most lepődött volna meg valami csodán. Még a levéldíszre is mutat, ezzel majdnem orrba vágva a lányt. Végül leteszi a kezét.* Öbb!
*Majd, miután megbeszélte a tündérrel ezt a dolgot, énekhangokat hall. A zenét szereti, a tündér arcát figyeli közben. Egyszer még bele is szól, de csak kicsit.*
- Mammm. *Mondja, és ásít. Nagyokat pislog. Az ének megteszi a hatását, a végére már nyoma sincs a durcás, hisztis Rellannak, csöndben, jólnevelten figyel, sárgás szemeiben mintha még egy kis álmosságot is fel lehetne fedezni, de ahhoz túl sok izgalom érte, hogy ennyi elég legyen a korai szunyókához. Az viszont bizonyos, hogy a tündér leányzó belopta magát a szívébe, mert egy kis, párfogas mosolyt is villant rá.*
- Gyágyágyágyágyágyá. *Teszi még hozzá.*
572. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-02-10 19:53:26
Üzenet elküldve: 2020-02-10 19:53:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
//A tragédia//
* Nimeril kiadja az utasításokat, amit mindenki maradéktalanul teljesít. A baba Vanához kerül, aki rögvest elkezdi elszórakoztatni. A tündéreknek mások felvidítása a vérükben lehet, mert úgy tűnik, mert a kicsi Rellan abba hagyja a sírást. Közben Vielke is visszatér a pokróccal. Rögvest meg is kéri a tanoncot, hogy csukja le Seles szemét. Nimeril átkozza is magát, amiért eddig ezt nem tette meg.*
- Persze máris lecsukom a szemét.* Mondja és rögtön Seleshez lép, hogy ezt meg is tegye. Aztán igyekszik úgy eljárni, ahogy azt már kifejtette korábban. Ráfordítják a testet a pokrócra és megfogja a végén a lábaknál. Thim valószínűleg ugyanezt teszi Seles fejénél. Aztán megemelik a testet és lassan közelítik meg a házat. Nimeril pont nem foglalkozik most a kutyával, mert örül, hogy bírja tartani a pokrócot. Sose volt túlságosan erős, szóval ez neki igencsak megterhelő feladat. A házba belépve szól is Thimnek, hogy álljanak meg egy kicsit.*
- Tegyük le egy picit, mert nem bírom tovább. Nem lenne jó ha kicsúszna a kezem közül.* Egy rövid pihenő után újból neki leselkedhetnek a munkának. A tündér lányka jól végzi munkáját, mert szépen kinyit minden ajtót előttük és még Thimnek is add iránymutatást. A lépcsőig még mondhatni könnyű dolguk van, de ott nem lesz egyszerű dolguk. Főleg az elfnek kell nagyon ügyelnie, hogy jól hátráljon lefelé. Ha minden rendben megy, akkor végül leérnek a rendelőbe.*
- Hova tegyük?* Kérdezi erőlködve, mert a karja már rendesen remeg. Reméli, hogy a többiek besegítenek egy kicsit. Észreveszi a másik testet is, de már foglalkoznak vele elegen. A félkezű elf dokira csak egy morcos pillantást vett. Nem is rontaná tovább itt a levegőt. Rögvest tovább áll ha nem tartóztatják. Végül is itt már csak útban lenne. A hallottal úgy se tudnak mit kezdeni, az élővel meg már foglalkoznak elegen.*
* Nimeril kiadja az utasításokat, amit mindenki maradéktalanul teljesít. A baba Vanához kerül, aki rögvest elkezdi elszórakoztatni. A tündéreknek mások felvidítása a vérükben lehet, mert úgy tűnik, mert a kicsi Rellan abba hagyja a sírást. Közben Vielke is visszatér a pokróccal. Rögvest meg is kéri a tanoncot, hogy csukja le Seles szemét. Nimeril átkozza is magát, amiért eddig ezt nem tette meg.*
- Persze máris lecsukom a szemét.* Mondja és rögtön Seleshez lép, hogy ezt meg is tegye. Aztán igyekszik úgy eljárni, ahogy azt már kifejtette korábban. Ráfordítják a testet a pokrócra és megfogja a végén a lábaknál. Thim valószínűleg ugyanezt teszi Seles fejénél. Aztán megemelik a testet és lassan közelítik meg a házat. Nimeril pont nem foglalkozik most a kutyával, mert örül, hogy bírja tartani a pokrócot. Sose volt túlságosan erős, szóval ez neki igencsak megterhelő feladat. A házba belépve szól is Thimnek, hogy álljanak meg egy kicsit.*
- Tegyük le egy picit, mert nem bírom tovább. Nem lenne jó ha kicsúszna a kezem közül.* Egy rövid pihenő után újból neki leselkedhetnek a munkának. A tündér lányka jól végzi munkáját, mert szépen kinyit minden ajtót előttük és még Thimnek is add iránymutatást. A lépcsőig még mondhatni könnyű dolguk van, de ott nem lesz egyszerű dolguk. Főleg az elfnek kell nagyon ügyelnie, hogy jól hátráljon lefelé. Ha minden rendben megy, akkor végül leérnek a rendelőbe.*
- Hova tegyük?* Kérdezi erőlködve, mert a karja már rendesen remeg. Reméli, hogy a többiek besegítenek egy kicsit. Észreveszi a másik testet is, de már foglalkoznak vele elegen. A félkezű elf dokira csak egy morcos pillantást vett. Nem is rontaná tovább itt a levegőt. Rögvest tovább áll ha nem tartóztatják. Végül is itt már csak útban lenne. A hallottal úgy se tudnak mit kezdeni, az élővel meg már foglalkoznak elegen.*
571. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-02-10 19:25:14
Üzenet elküldve: 2020-02-10 19:25:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//A tragédia//
*Mire Viel kiér a pokróccal, úgy látja, hogy a dolog rendeződik. Thim erős, tudja róla, hiszen már Lyllinort is ő támogatta legutóbb, ezt a lányt azonban már nem tudják meggyógyítani. Viel szinte megbűvölve nézi üres, jeges tekintetét, elmormol egy rövid, halk imát, és mielőtt útnak indulnának, Nimerilhez fordul. Ő igyekszik tisztes távolban maradni, nehogy akadályozza a műveletet.*
- Kérlek, csukd le a szemét. *Ezután, ha megtörtént, biccent és odébb áll, részéről semmi akadálya a folytatásnak, és Nimeril lelkesedését is jó néven veszi. Seles megérdemli a végtisztességet, és meg is fogják neki adni. Csak ne lenne olyan nehéz bevinni. Úgy tűnik, a kisfiúval sem kell gondolniuk, mert tündértársa magára vállalja a dolgot. Viel az ajtó felé pillant, ahol Árnyék még mindig bölcs szoborként ücsörög, ahol hagyta.*
- Marad, jó? Marad. *Magyarázza neki kézzel-lábbal, nehogy a kutyának hirtelen eszébe jusson kigáncsolni a cipekedő párost. A hatalmas fekete jószág meg se rezzen, ha a kis csapat elhalad mellette, csak a hozzá közelebb lépőket szagolja meg egy kissé. Viel eközben a megbeszélt módon nyitogatja az ajtókat, és ha össze is fut valakivel útközben, nem valószínű, hogy válaszol a kérdéseire, annyira koncentrál a teendőre.*
- Óvatosan, kutya. Most jön az ajtó. Innen egyenesen… *Osztja az instrukciókat Thimnek, és folyamatosan figyel, hogy biztosan jól veszi-e az akadályt. Rajta nem múlik, mindent megtesz, hogy rendben a dokihoz érjenek. Ha ez sikerül, kinyitja az ajtót, és köszön.*
- Megérkeztünk. *Mondja szürke hangon, és tárva hagyja az ajtót a testnek. Reméli, hogy a megébredt lányt nem fogják halálra rémiszteni, bízik benne, hogy lassú útjuk végére nagyjából már felfogja, hova keveredett. Ő biztosan nem ad rá okot, hogy pánikba ejtse, sokkal inkább a bánat látszik mozdulatain, szemében.*
A hozzászólás írója (Holdezüst Vieljana) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.02.10 19:27:58
*Mire Viel kiér a pokróccal, úgy látja, hogy a dolog rendeződik. Thim erős, tudja róla, hiszen már Lyllinort is ő támogatta legutóbb, ezt a lányt azonban már nem tudják meggyógyítani. Viel szinte megbűvölve nézi üres, jeges tekintetét, elmormol egy rövid, halk imát, és mielőtt útnak indulnának, Nimerilhez fordul. Ő igyekszik tisztes távolban maradni, nehogy akadályozza a műveletet.*
- Kérlek, csukd le a szemét. *Ezután, ha megtörtént, biccent és odébb áll, részéről semmi akadálya a folytatásnak, és Nimeril lelkesedését is jó néven veszi. Seles megérdemli a végtisztességet, és meg is fogják neki adni. Csak ne lenne olyan nehéz bevinni. Úgy tűnik, a kisfiúval sem kell gondolniuk, mert tündértársa magára vállalja a dolgot. Viel az ajtó felé pillant, ahol Árnyék még mindig bölcs szoborként ücsörög, ahol hagyta.*
- Marad, jó? Marad. *Magyarázza neki kézzel-lábbal, nehogy a kutyának hirtelen eszébe jusson kigáncsolni a cipekedő párost. A hatalmas fekete jószág meg se rezzen, ha a kis csapat elhalad mellette, csak a hozzá közelebb lépőket szagolja meg egy kissé. Viel eközben a megbeszélt módon nyitogatja az ajtókat, és ha össze is fut valakivel útközben, nem valószínű, hogy válaszol a kérdéseire, annyira koncentrál a teendőre.*
- Óvatosan, kutya. Most jön az ajtó. Innen egyenesen… *Osztja az instrukciókat Thimnek, és folyamatosan figyel, hogy biztosan jól veszi-e az akadályt. Rajta nem múlik, mindent megtesz, hogy rendben a dokihoz érjenek. Ha ez sikerül, kinyitja az ajtót, és köszön.*
- Megérkeztünk. *Mondja szürke hangon, és tárva hagyja az ajtót a testnek. Reméli, hogy a megébredt lányt nem fogják halálra rémiszteni, bízik benne, hogy lassú útjuk végére nagyjából már felfogja, hova keveredett. Ő biztosan nem ad rá okot, hogy pánikba ejtse, sokkal inkább a bánat látszik mozdulatain, szemében.*
A hozzászólás írója (Holdezüst Vieljana) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.02.10 19:27:58
570. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-02-09 14:27:09
Üzenet elküldve: 2020-02-09 14:27:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//A tragédia//
//Luni, majd Int, Lau és Viel//
//Rendelő felé, majd a rendelőben//
- Á, még csak tanulom a mágiát *legyint.* A mágiatanulás drága, nekem pedig egy ideje nincs munkám. Azért akartam a városba menni, hogy legyen, amiből tudok majd tanulni, de biztos, hogy errefelé is megoldom majd. Holdmágiát tanultál? Tényleg? *lelkesedik fel.* Én is. És szelet. Ez egy jó ötlet. Tanulhatunk együtt, és megtaníthatjuk egymásnak, amit a másik tud.
*Az apró testébe hirtelen hatalmas lelkesedés költözik, hiszen úgy tűnik, hogy végre ismét lesz tanulótársa, akivel ráadásul megoszthatják azt, amit tanulnak. Úgy tűnik, tényleg jó ötlet volt az, hogy ide jött. Szinte sorsszerű volt, hogy ennél az épületnél állt meg és kopogtatott be.
Közben odakint ordibálás hallatszik, Nellara rögtön megijed, hogy mi történt. Követi Luninarit, elvégre mást nem nagyon ismer itt, és a lány nagyon kedves volt vele. Kiderül, hogy valaki meghalt, Nellarán pedig rögtön átfut a borzongás. Egy halál mindig szörnyű, ám nem hiszi el, hogy miért történik ennyi szörnyűség itt. Előbb az ájult lány, aki leesett a lováról, most meg ez... Talán a Szarvasliget... el van átkozva. Biztos, hogy ne, az butaság lenne.*
//Luni, majd Int, Lau és Viel//
//Rendelő felé, majd a rendelőben//
- Á, még csak tanulom a mágiát *legyint.* A mágiatanulás drága, nekem pedig egy ideje nincs munkám. Azért akartam a városba menni, hogy legyen, amiből tudok majd tanulni, de biztos, hogy errefelé is megoldom majd. Holdmágiát tanultál? Tényleg? *lelkesedik fel.* Én is. És szelet. Ez egy jó ötlet. Tanulhatunk együtt, és megtaníthatjuk egymásnak, amit a másik tud.
*Az apró testébe hirtelen hatalmas lelkesedés költözik, hiszen úgy tűnik, hogy végre ismét lesz tanulótársa, akivel ráadásul megoszthatják azt, amit tanulnak. Úgy tűnik, tényleg jó ötlet volt az, hogy ide jött. Szinte sorsszerű volt, hogy ennél az épületnél állt meg és kopogtatott be.
Közben odakint ordibálás hallatszik, Nellara rögtön megijed, hogy mi történt. Követi Luninarit, elvégre mást nem nagyon ismer itt, és a lány nagyon kedves volt vele. Kiderül, hogy valaki meghalt, Nellarán pedig rögtön átfut a borzongás. Egy halál mindig szörnyű, ám nem hiszi el, hogy miért történik ennyi szörnyűség itt. Előbb az ájult lány, aki leesett a lováról, most meg ez... Talán a Szarvasliget... el van átkozva. Biztos, hogy ne, az butaság lenne.*
569. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-02-06 13:44:33
Üzenet elküldve: 2020-02-06 13:44:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A rendelőben//
//Int, Lau, aki felbolydult//
//A tragédia//
*Sötét szürke köd, és hideg. Felszínre csak elvétve kúszik a tudata. Mint az elveszejtett csónak egy lassú hullámú öbölben. Vagy a teste az, amit pokrócban visznek? Könnyen lehet. Natalayda hangfoszlányokból nem vesz ki semmi értelmeset. Kemény felület, melyre felfektetik, addig még nem látszik a lányon, hogy magánál volna, még arra sem reagál, mikor az ollóval felhasogatják a ruháját. Testén csupán régebbi sárgulóban lévő ütődések nyomai. Egykor dús szőke, most inkább szürkés hajából egy folton még hiányzik egy marékkal. Friss horzsolásai kezén láthatóak, melyeket szesszel tud a doki kezelni. A maró érzés a lány kezébe hasít, mely miatt megrándul a törékeny sovány végtag, s rebben a pilla. Szürkészöld szemeit nyitogatja a világra, s bár kótyagos, kásás minden, a szomjúság gyötri, hamarosan érezheti ahogy lecsordul az első korty éltető folyadék a torkán. Fel sem fogja, hogy nem víz. Gyengén tudja, de lelkében mohón kortyolná azt a kevéske folyadékot. Mintha az élet áradna szét az ereiben. A bőre alatt, a csontjaiba hatolón. A szesz maró érzése is múlik, s a ló hátáról lefordulva szerzett frissen fájó horzsolások sem fájnak már.
A lány gyenge, de már nem érez fájdalmat, mintha minden sebe ütődése egyszerre múlt volna el.*
- Vizet *immár valamivel érthetőbben szól, majd gyenge hangon folytatja.*
- Hol vagyok? *próbálja felmérni tisztuló tekintettel a környezetét. A felbolydulás kissé később ér el hozzá, és nem is érti vajon mi történhetett. Jelenleg csak örül, hogy él. Legalábbis úgy hiszi, talán él. Szőke hajú idegen férfi fordul körülötte, s egy kedves arcú nő, akit sosem látott ezelőtt.*
- Ki vagy? *kérdezi az első személyt aki a közelében van.*
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második, harmadik és negyedik fokozatú sebesüléseket, továbbá a hétfokú skálán eggyel növeli az állóképességet a következő két körre.
//Int, Lau, aki felbolydult//
//A tragédia//
*Sötét szürke köd, és hideg. Felszínre csak elvétve kúszik a tudata. Mint az elveszejtett csónak egy lassú hullámú öbölben. Vagy a teste az, amit pokrócban visznek? Könnyen lehet. Natalayda hangfoszlányokból nem vesz ki semmi értelmeset. Kemény felület, melyre felfektetik, addig még nem látszik a lányon, hogy magánál volna, még arra sem reagál, mikor az ollóval felhasogatják a ruháját. Testén csupán régebbi sárgulóban lévő ütődések nyomai. Egykor dús szőke, most inkább szürkés hajából egy folton még hiányzik egy marékkal. Friss horzsolásai kezén láthatóak, melyeket szesszel tud a doki kezelni. A maró érzés a lány kezébe hasít, mely miatt megrándul a törékeny sovány végtag, s rebben a pilla. Szürkészöld szemeit nyitogatja a világra, s bár kótyagos, kásás minden, a szomjúság gyötri, hamarosan érezheti ahogy lecsordul az első korty éltető folyadék a torkán. Fel sem fogja, hogy nem víz. Gyengén tudja, de lelkében mohón kortyolná azt a kevéske folyadékot. Mintha az élet áradna szét az ereiben. A bőre alatt, a csontjaiba hatolón. A szesz maró érzése is múlik, s a ló hátáról lefordulva szerzett frissen fájó horzsolások sem fájnak már.
A lány gyenge, de már nem érez fájdalmat, mintha minden sebe ütődése egyszerre múlt volna el.*
- Vizet *immár valamivel érthetőbben szól, majd gyenge hangon folytatja.*
- Hol vagyok? *próbálja felmérni tisztuló tekintettel a környezetét. A felbolydulás kissé később ér el hozzá, és nem is érti vajon mi történhetett. Jelenleg csak örül, hogy él. Legalábbis úgy hiszi, talán él. Szőke hajú idegen férfi fordul körülötte, s egy kedves arcú nő, akit sosem látott ezelőtt.*
- Ki vagy? *kérdezi az első személyt aki a közelében van.*
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második, harmadik és negyedik fokozatú sebesüléseket, továbbá a hétfokú skálán eggyel növeli az állóképességet a következő két körre.
568. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-02-06 00:36:35
Üzenet elküldve: 2020-02-06 00:36:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//A tragédia//
//Főleg Andorka//
*Ahogy a sajnálatos helyzetben adódó feladatok kiosztásra kerülnek, valahogy úgy alakul, hogy a babagondozás Vannára marad. Persze elszántan szándékozott segíteni a többieknek, bármi is legyen a feladat, na de hogy pont a babázás jusson neki? Lélekben nem egészen erre vállalkozott. Mindenesetre kötelességtudatosan elveszi a "kis legényt" Thimtől, és igyekszik minél stabilabban tartani, nehogy lepottyanjon. Nádlevelekkel átfont haját feje néhány hirtelen mozdulatával odébb söpri, ne lógjon annyira rá a csecsemőre.
Alig telik bele egy kis idő, és a kis tündért ismét szinte magára hagyják a többiek. Szinte, mivel a kisded mégiscsak amolyan társaságforma. Félig már majdnem ér annyit, mint egy görény.*
- Na, most mi legyen veled?
*Kérdi tágra nyílt szemekkel a babától. Rácsodálkozik a vörösesbarna loknikra, és az egyedi árnyalatú szempárra. Nem semmi. Be kell vallania, eléggé irigylésre méltó vonásokkal rendelkezik már most a kiskrapek. A szemei önmagára emlékeztetik.
A csodálkozást durcás "üüüü" szakítja félbe, így Vannának hamarost eszébe jut, hogy mi is a problémája a másik fajtájával. ~ De tényleg, most mit csináljak vele? ~ néz körbe enyhén tanácstalanul. A ház elejétől semmiképp sem vinné messzebbre, hiszen így könnyebben megtalálhatják őt azok, akik valószínűleg jobban értenek az ilyen lényekhez, mint ő. Azonban közelebb sem vinné szívesen, mivel úgy látta, mintha nem tetszene neki a kutya. Fene se érti ezeket a méreggombócokat.
Mit is kezdhetne ő egy gyerekkel? Elvinné a tóhoz, de amilyen életképtelen, első dolga lenne megfulladni benne. Elmesélné neki, milyen illata van a májusi levegőnek, mikor a cserebogarak esténként előbújnak a földből, és amikor a frissen született bogarakat a sünök már a talajnál levadásszák, hangosan ropogtatva a kitinpáncélokat. De értene belőle bármit is? Hát persze, hogy nem. Semmit nem tud ez még a világról, de még elmondani se lehet neki. A lány sóhajt.
Végül apró kis körökben kezd sétálgatni a Rellannal, miközben egy dalt dúdol. Az ének lassú, megnyugtató, de fülbemászó és dallamos, Vanna hangja pedig gyermeki csengése ellenére szépen átadja a dalban rejlő szépséget. O'baa énekelte ezt sokszor, mikor még az élők sorában járt. Bár valójában egy keserédes szerelmi dalról van szó, rejtélyes megfogalmazása és lágy hangzása miatt Vanna mindig azt hitte rá, hogy egy altató. Ezért is találta ezt most megfelelőbbnek a szokásos improvizált dúdolása helyett, amelyet maga szórakoztatására szokott űzni. Meg persze amiatt is, mert a mostani körülmények között élénk vidámságnak nem látta helyét. Még a baba számára sem, hiszen akár még ő is érezheti, hogy valami nagy szomorúság történt.
Hogy ne legyen olyan egyhangú a dalolászás és a sétálgatás mégsem, Vanna időnként megmozgatja szitakötőszerű szárnyait, hogy legyen valami érdekes látnivaló is a kicsi számára. Ilyenkor igyekszik úgy fordulni, hogy a fénysugarak megtalálják a vékony hártyákat, megtörve a fényt, hogy abból végül színek születhessenek. Hacsak a baba nem nyilvánítja ki nemtetszését a jelenlegi rutinnal szemben, a végére Vanna egészen belejön, és megcifrázza az egészet egy kis lágy ringatással, és némi óvatos, alacsony repüléssel.*
//Főleg Andorka//
*Ahogy a sajnálatos helyzetben adódó feladatok kiosztásra kerülnek, valahogy úgy alakul, hogy a babagondozás Vannára marad. Persze elszántan szándékozott segíteni a többieknek, bármi is legyen a feladat, na de hogy pont a babázás jusson neki? Lélekben nem egészen erre vállalkozott. Mindenesetre kötelességtudatosan elveszi a "kis legényt" Thimtől, és igyekszik minél stabilabban tartani, nehogy lepottyanjon. Nádlevelekkel átfont haját feje néhány hirtelen mozdulatával odébb söpri, ne lógjon annyira rá a csecsemőre.
Alig telik bele egy kis idő, és a kis tündért ismét szinte magára hagyják a többiek. Szinte, mivel a kisded mégiscsak amolyan társaságforma. Félig már majdnem ér annyit, mint egy görény.*
- Na, most mi legyen veled?
*Kérdi tágra nyílt szemekkel a babától. Rácsodálkozik a vörösesbarna loknikra, és az egyedi árnyalatú szempárra. Nem semmi. Be kell vallania, eléggé irigylésre méltó vonásokkal rendelkezik már most a kiskrapek. A szemei önmagára emlékeztetik.
A csodálkozást durcás "üüüü" szakítja félbe, így Vannának hamarost eszébe jut, hogy mi is a problémája a másik fajtájával. ~ De tényleg, most mit csináljak vele? ~ néz körbe enyhén tanácstalanul. A ház elejétől semmiképp sem vinné messzebbre, hiszen így könnyebben megtalálhatják őt azok, akik valószínűleg jobban értenek az ilyen lényekhez, mint ő. Azonban közelebb sem vinné szívesen, mivel úgy látta, mintha nem tetszene neki a kutya. Fene se érti ezeket a méreggombócokat.
Mit is kezdhetne ő egy gyerekkel? Elvinné a tóhoz, de amilyen életképtelen, első dolga lenne megfulladni benne. Elmesélné neki, milyen illata van a májusi levegőnek, mikor a cserebogarak esténként előbújnak a földből, és amikor a frissen született bogarakat a sünök már a talajnál levadásszák, hangosan ropogtatva a kitinpáncélokat. De értene belőle bármit is? Hát persze, hogy nem. Semmit nem tud ez még a világról, de még elmondani se lehet neki. A lány sóhajt.
Végül apró kis körökben kezd sétálgatni a Rellannal, miközben egy dalt dúdol. Az ének lassú, megnyugtató, de fülbemászó és dallamos, Vanna hangja pedig gyermeki csengése ellenére szépen átadja a dalban rejlő szépséget. O'baa énekelte ezt sokszor, mikor még az élők sorában járt. Bár valójában egy keserédes szerelmi dalról van szó, rejtélyes megfogalmazása és lágy hangzása miatt Vanna mindig azt hitte rá, hogy egy altató. Ezért is találta ezt most megfelelőbbnek a szokásos improvizált dúdolása helyett, amelyet maga szórakoztatására szokott űzni. Meg persze amiatt is, mert a mostani körülmények között élénk vidámságnak nem látta helyét. Még a baba számára sem, hiszen akár még ő is érezheti, hogy valami nagy szomorúság történt.
Hogy ne legyen olyan egyhangú a dalolászás és a sétálgatás mégsem, Vanna időnként megmozgatja szitakötőszerű szárnyait, hogy legyen valami érdekes látnivaló is a kicsi számára. Ilyenkor igyekszik úgy fordulni, hogy a fénysugarak megtalálják a vékony hártyákat, megtörve a fényt, hogy abból végül színek születhessenek. Hacsak a baba nem nyilvánítja ki nemtetszését a jelenlegi rutinnal szemben, a végére Vanna egészen belejön, és megcifrázza az egészet egy kis lágy ringatással, és némi óvatos, alacsony repüléssel.*
567. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-02-05 21:26:46
Üzenet elküldve: 2020-02-05 21:26:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//A tragédia//
//Nellara, majd Int, Lau és Viel//
//Rendelő felé, majd a rendelőben//
*Úgy rémlik neki, hogy korábban már bemutatkozott Nellarának odakint, de hát amilyen hirtelen és sok dolog történt, nem biztos most már sem abban, hogy a lány tudott figyelni, sem abban, hogy tényleg bemutatkozott, nem pedig csak akart.*
- Én Luninari vagyok. *mondja hát a biztonság kedvéért, majd komolyan bólint a tündérlány további szavaira. Tetszik neki, hogy nem szeretne csak úgy itt lakni, hanem valamivel a hasznukra is szeretne lenni. Kicsit mintha saját magát hallaná, pedig igazság szerint, amikor még Artheniorban álmodoztak hasonló helyről Lauval, nem úgy képzelték, hogy bárkitől is ellenszolgáltatást kérnek és kapnak majd cserébe azért, hogy otthont adnak neki.
Lau akart egy menedéket alapítani, ami bárkit befogad, aki szükséget szenved, ő pedig lelkesen támogatta ebben, nem is feltétlenül amiatt, mert annyira osztozott volna barátnője önzetlen álmaiban, hanem pusztán azért, mert puszta szeretetből szeretett volna nem csak mellette lenni, hanem segíteni is neki.*
- Ha jól érettem, amit az előbb mondtál kint, tudsz varázsolni. Márpedig egy jó mágus mindig hasznos minden háznál, az biztos. Kicsit én magam is tudok. Most értem haza az ingoványon túli toronyból, ahol holdmágiát tanultam. Kezdetnek, ha megtanítanál arra, amit tudsz, én szívesen megtanítanálak arra, amit ott tanultam, amennyiben még nem ismered. Már önmagában ez hasznos lenne itt mindenkinek. *ajánlja fel és mondja el véleményét nyugodt hangon, ami még mindig arról tanúskodik, hogy teljesen megbízik abban, hogy Intath, Lau és Thim együtt képesek lesznek segíteni a lánynak, akinek éppen vizet visznek.
Az élet persze sohasem annyira nagyon egyszerű, hogy a rá amúgy nem nagyon jellemző optimizmust igazolja, és mintha csak direkt csinálná a könyörtelen valóság hirtelen megint csak az arcába nevet egyik pillanatról a másikra.
A kinti kiabálásra ugyanis természetesen ő sem marad süket, és nem kell világlátott, pár hat alatt már sok mindent átélt, megtört, felemelt, magát összeszedő fél-elf lánynak lennie ahhoz, hogy rögtön rájöjjön nagy a baj. Megint.
Hirtelen az a képtelen gondolata támad, hogy ő maga az, aki nem hoz szerencsét. Tény, hogy amerre megfordul ott előbb-utóbb mindig történik valami tragédia, valakit elrabolnak, tönkretesznek, megcsonkítanak, vagy éppen valaki meghal.
~ Kész csoda, hogy a Mágustorony egyben maradt. ~
Aztán persze hamar rájön, hogy mindez nagy hülyeség, és nyilván nem ő az, aki hozza és vonzza a bajt és a tragédiákat, csak éppen túl sok van belőlük ezen a világon, és amióta nem egy világtól elzárt kis faluban él, természetszerűen botlik beléjük állandóan, vagy inkább azok őbelé. Tulajdonképpen csak nézőpont kérdése az egész.
A mellette elviharzó Viel mindenesetre csak ráerősít arra, hogy tényleg megint valami nagy tragédia történt, de persze ösztönösen is követi a rendelőbe sietve, feltételezve, hogy Nellara is vele tart. Még arra sincs ideje, hogy sajnálja, amiért a tündérlánnyal folytatott ígéretesnek induló beszélgetésük félbeszakad, de őszintén reménykedik benne, hogy talán majd nyugalmasabb időben tudják folytatni.
A mostani pillanatok azonban sokkal inkább tűnnek szomorúnak és kétségbeesettnek, mint bármi másnak.
Elhallgatva Viel szavait, és elnézve Lau és Intatath arcát, ugyan fogalma sincs, hogy ki lehet az a Seles, de látatlanban is beleborzong a hallottakba és a tehetetlen sajnálatba. Biztos benne, hogy mindketten ismerték és fontos is volt a számukra, ennyi pedig éppen elég neki ahhoz, hogy ne csak mérhetetlen szomorúság töltse el újra, hanem egyben segíteni is akarjon azonnal, amiben csak tud.
Mert talán van valami, amit még tehet, azon kívül, hogy lerakja a hozott vizet. Határozottnak ugyan határozott, de hangja ettől még gyenge és erőtlen.*
- Menj ki nyugodtan, ha gondolod! *mondja elszántan Launak mégis.* Átveszem a helyedet és segítek addig itt.
*Akár elfogadja Lau az ajánlatát, akár nem, ő azért megindul, hogy ígéretéhez híven átvehesse barátnője helyét Intath oldalán, hogy segítsen annak a lánynak, aki legalább még megmenthető.
Testben és lélekben ugyan annyira biztosan nem erős, mint Lau, de annyi erő talán mégiscsak szorult belé, hogy képes legyen lefogni egy legkevesebb félig magatehetetlen lányt, ameddig Intath beletölt legyengült testébe valamiféle gyógyszert.*
//Nellara, majd Int, Lau és Viel//
//Rendelő felé, majd a rendelőben//
*Úgy rémlik neki, hogy korábban már bemutatkozott Nellarának odakint, de hát amilyen hirtelen és sok dolog történt, nem biztos most már sem abban, hogy a lány tudott figyelni, sem abban, hogy tényleg bemutatkozott, nem pedig csak akart.*
- Én Luninari vagyok. *mondja hát a biztonság kedvéért, majd komolyan bólint a tündérlány további szavaira. Tetszik neki, hogy nem szeretne csak úgy itt lakni, hanem valamivel a hasznukra is szeretne lenni. Kicsit mintha saját magát hallaná, pedig igazság szerint, amikor még Artheniorban álmodoztak hasonló helyről Lauval, nem úgy képzelték, hogy bárkitől is ellenszolgáltatást kérnek és kapnak majd cserébe azért, hogy otthont adnak neki.
Lau akart egy menedéket alapítani, ami bárkit befogad, aki szükséget szenved, ő pedig lelkesen támogatta ebben, nem is feltétlenül amiatt, mert annyira osztozott volna barátnője önzetlen álmaiban, hanem pusztán azért, mert puszta szeretetből szeretett volna nem csak mellette lenni, hanem segíteni is neki.*
- Ha jól érettem, amit az előbb mondtál kint, tudsz varázsolni. Márpedig egy jó mágus mindig hasznos minden háznál, az biztos. Kicsit én magam is tudok. Most értem haza az ingoványon túli toronyból, ahol holdmágiát tanultam. Kezdetnek, ha megtanítanál arra, amit tudsz, én szívesen megtanítanálak arra, amit ott tanultam, amennyiben még nem ismered. Már önmagában ez hasznos lenne itt mindenkinek. *ajánlja fel és mondja el véleményét nyugodt hangon, ami még mindig arról tanúskodik, hogy teljesen megbízik abban, hogy Intath, Lau és Thim együtt képesek lesznek segíteni a lánynak, akinek éppen vizet visznek.
Az élet persze sohasem annyira nagyon egyszerű, hogy a rá amúgy nem nagyon jellemző optimizmust igazolja, és mintha csak direkt csinálná a könyörtelen valóság hirtelen megint csak az arcába nevet egyik pillanatról a másikra.
A kinti kiabálásra ugyanis természetesen ő sem marad süket, és nem kell világlátott, pár hat alatt már sok mindent átélt, megtört, felemelt, magát összeszedő fél-elf lánynak lennie ahhoz, hogy rögtön rájöjjön nagy a baj. Megint.
Hirtelen az a képtelen gondolata támad, hogy ő maga az, aki nem hoz szerencsét. Tény, hogy amerre megfordul ott előbb-utóbb mindig történik valami tragédia, valakit elrabolnak, tönkretesznek, megcsonkítanak, vagy éppen valaki meghal.
~ Kész csoda, hogy a Mágustorony egyben maradt. ~
Aztán persze hamar rájön, hogy mindez nagy hülyeség, és nyilván nem ő az, aki hozza és vonzza a bajt és a tragédiákat, csak éppen túl sok van belőlük ezen a világon, és amióta nem egy világtól elzárt kis faluban él, természetszerűen botlik beléjük állandóan, vagy inkább azok őbelé. Tulajdonképpen csak nézőpont kérdése az egész.
A mellette elviharzó Viel mindenesetre csak ráerősít arra, hogy tényleg megint valami nagy tragédia történt, de persze ösztönösen is követi a rendelőbe sietve, feltételezve, hogy Nellara is vele tart. Még arra sincs ideje, hogy sajnálja, amiért a tündérlánnyal folytatott ígéretesnek induló beszélgetésük félbeszakad, de őszintén reménykedik benne, hogy talán majd nyugalmasabb időben tudják folytatni.
A mostani pillanatok azonban sokkal inkább tűnnek szomorúnak és kétségbeesettnek, mint bármi másnak.
Elhallgatva Viel szavait, és elnézve Lau és Intatath arcát, ugyan fogalma sincs, hogy ki lehet az a Seles, de látatlanban is beleborzong a hallottakba és a tehetetlen sajnálatba. Biztos benne, hogy mindketten ismerték és fontos is volt a számukra, ennyi pedig éppen elég neki ahhoz, hogy ne csak mérhetetlen szomorúság töltse el újra, hanem egyben segíteni is akarjon azonnal, amiben csak tud.
Mert talán van valami, amit még tehet, azon kívül, hogy lerakja a hozott vizet. Határozottnak ugyan határozott, de hangja ettől még gyenge és erőtlen.*
- Menj ki nyugodtan, ha gondolod! *mondja elszántan Launak mégis.* Átveszem a helyedet és segítek addig itt.
*Akár elfogadja Lau az ajánlatát, akár nem, ő azért megindul, hogy ígéretéhez híven átvehesse barátnője helyét Intath oldalán, hogy segítsen annak a lánynak, aki legalább még megmenthető.
Testben és lélekben ugyan annyira biztosan nem erős, mint Lau, de annyi erő talán mégiscsak szorult belé, hogy képes legyen lefogni egy legkevesebb félig magatehetetlen lányt, ameddig Intath beletölt legyengült testébe valamiféle gyógyszert.*
566. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-02-05 16:25:17
Üzenet elküldve: 2020-02-05 16:25:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
// A tragédia //
*A csattogó parancsai szó nélkül lesznek teljesítve. A vörös távozik Laurentitia pedig nekikezd a szőke vetkőztetésének. Hogy az elf elégedett-e a többiek munkájával, azt nem árulja el a feladatra koncentráló szigorú tekintete. Mikor a testre néz akkor is mint beteget figyeli meg és nem mint nőt. Bár azért valahol a agya hátsó szegletében megjegyzi, hogy az izgalmas részek le lettek takarva. Kedvességére amivel a tájékoztatja a másikat arról, hogy mi történik csak értetlenkedést kap válaszul úgyhogy még idegesebben megismétli.*
-Fejőhehíhéh! Fejőhehíhe a hehe!
*Ha így se érti akkor nem ismétli tovább csak dühösen morog és szidja magában a hozzá nem értőket amiért neki szenvednie kell velük. Mindenesetre az üvegre visszadugja a kupakot továbbra is csak a fogait használva majd egy közeli szekrényre leteszi. A kinyíló ajtóra odakiált.*
-Héj! Azt, mondtam kint!
*Majd mikor meglátja a tündérlányt akkor egy flegma "Ja!" megjegyzést tesz és visszafordul a beteg felé. A nők egyből pletykálni kezdenek mintha nem volna most fontosabb dolguk. A doki csak a szemét forgatja. Mikor a tündérlány halk szavait meghallja akkor fordul hátra, de olyan hirtelen, hogy a haja csak úgy csapódik utána. Az eddig ideges tekintetében most neki is döbbenet és hitetlenség van. Gyorsan átgondolja a dolgot és bár teljes bizonyosságot nem tudja elhinni, de jó esélyt lát így is. Előbb ocsúdik a hír hallatán mint Laurentitia amit jól jelez az ahogy a műtőasztalra csap ököllel. Nagyon durva mozdulat volt és bánta is a keze, de az arcán csak egy pillanatra fut át a fájdalom.*
-Hozzák akkor. Azt, meg meg kéne itatni a lánnyal. Laurentitia segíts!
*Ezzel ha a másik segít neki akkor megpróbálja megitatni a szőkével(Natalayda Mozecka) az 1 Sötétzöld varázsitalt.
*
*A csattogó parancsai szó nélkül lesznek teljesítve. A vörös távozik Laurentitia pedig nekikezd a szőke vetkőztetésének. Hogy az elf elégedett-e a többiek munkájával, azt nem árulja el a feladatra koncentráló szigorú tekintete. Mikor a testre néz akkor is mint beteget figyeli meg és nem mint nőt. Bár azért valahol a agya hátsó szegletében megjegyzi, hogy az izgalmas részek le lettek takarva. Kedvességére amivel a tájékoztatja a másikat arról, hogy mi történik csak értetlenkedést kap válaszul úgyhogy még idegesebben megismétli.*
-Fejőhehíhéh! Fejőhehíhe a hehe!
*Ha így se érti akkor nem ismétli tovább csak dühösen morog és szidja magában a hozzá nem értőket amiért neki szenvednie kell velük. Mindenesetre az üvegre visszadugja a kupakot továbbra is csak a fogait használva majd egy közeli szekrényre leteszi. A kinyíló ajtóra odakiált.*
-Héj! Azt, mondtam kint!
*Majd mikor meglátja a tündérlányt akkor egy flegma "Ja!" megjegyzést tesz és visszafordul a beteg felé. A nők egyből pletykálni kezdenek mintha nem volna most fontosabb dolguk. A doki csak a szemét forgatja. Mikor a tündérlány halk szavait meghallja akkor fordul hátra, de olyan hirtelen, hogy a haja csak úgy csapódik utána. Az eddig ideges tekintetében most neki is döbbenet és hitetlenség van. Gyorsan átgondolja a dolgot és bár teljes bizonyosságot nem tudja elhinni, de jó esélyt lát így is. Előbb ocsúdik a hír hallatán mint Laurentitia amit jól jelez az ahogy a műtőasztalra csap ököllel. Nagyon durva mozdulat volt és bánta is a keze, de az arcán csak egy pillanatra fut át a fájdalom.*
-Hozzák akkor. Azt, meg meg kéne itatni a lánnyal. Laurentitia segíts!
*Ezzel ha a másik segít neki akkor megpróbálja megitatni a szőkével(Natalayda Mozecka) az 1 Sötétzöld varázsitalt.
*
565. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-02-05 16:20:04
Üzenet elküldve: 2020-02-05 16:20:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Luninari//
- Ennek én is nagyon örülök ennek *bólint egyetértően.* Sok szegény szerencsétlennek nyújtott tiszta, iható vizet.
*Közöttük például neki is. Gyakran ivott onnan. Közben Luni a házigazdát mutatja be.*
- Igen, tudom, találkoztam már vele. Ő mondta, hogy ha szeretnék, maradhatok, bár nem tudom, hogy mivel lehetnék a hasznotokra.
*Nem akar csak azért itt élni, mert könnyű, és kihasználhat másokat. Nem, ennél azért több becsület szorult belé.*
- Köszönöm, ez igazán kedves tőletek.
*Követi Lunit, aki kijelenti, hogy menjenek a többiek után. Még nem tud rendesen kiigazodni a lakásban, valószínűleg egy párszor el fog tévedni, mire rájön, hogy mi hol van.
Hallja a kinti ricsajt, és egy kicsit meg is ijed. Látszik az arcán a rémület, kissé kétségbeesetten pillant Luninanira.*
- Mi történt? Csak ne a lány, aki rosszul lett? Nagyobb lehet a baj...
- Ennek én is nagyon örülök ennek *bólint egyetértően.* Sok szegény szerencsétlennek nyújtott tiszta, iható vizet.
*Közöttük például neki is. Gyakran ivott onnan. Közben Luni a házigazdát mutatja be.*
- Igen, tudom, találkoztam már vele. Ő mondta, hogy ha szeretnék, maradhatok, bár nem tudom, hogy mivel lehetnék a hasznotokra.
*Nem akar csak azért itt élni, mert könnyű, és kihasználhat másokat. Nem, ennél azért több becsület szorult belé.*
- Köszönöm, ez igazán kedves tőletek.
*Követi Lunit, aki kijelenti, hogy menjenek a többiek után. Még nem tud rendesen kiigazodni a lakásban, valószínűleg egy párszor el fog tévedni, mire rájön, hogy mi hol van.
Hallja a kinti ricsajt, és egy kicsit meg is ijed. Látszik az arcán a rémület, kissé kétségbeesetten pillant Luninanira.*
- Mi történt? Csak ne a lány, aki rosszul lett? Nagyobb lehet a baj...
564. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-02-05 14:04:23
Üzenet elküldve: 2020-02-05 14:04:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A tragédia//
*Az ijesztő kutya abbahagyja a csaholást és távozik, ezért már csak Rellan keserves sírása marad, hogy hasogassa a test körül állók füleit, de a kezdeti ijedtség után mintha az is csillapodna. A panaszos hiszti és az ezzel járó pihegés marad, de a kisfiú már nem dobálja magát, arcáról a pír is eltűnik, és már ujjai sem úgy markolják Thim felöltőjét, mintha az élete múlna rajta. Néhány kellemetlen sírós hangocska még kitör belőle, csak hogy a nyűgösségére utaljon. Nagy, ijedt, sárgásbarna szemeivel elkezdi feltérképezni a helyzetet, pontosabban mindenkinek megnézi az arcát, akinek épp meg tudja. Még mindig idegenek a számára, de ahogy csöndesen, nyugodtan beszélnek, és róla is gondoskodnak, nem ad okot különösebb pánikra. Átmenetileg. Ha Vanna átveszi Rellant, nem fog különösebb akadályba ütközni, a kisfiú nyugton megül a kezében, legfeljebb jól megnézi őt magának, és néhány dacos, elnyújtott „üüüü”-vel jelzi, hogy még most sem érzi magát túl komfortosan, mert a mamájára lenne szüksége.*
A hozzászólás írója (Andorellan Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.02.05 14:05:06
*Az ijesztő kutya abbahagyja a csaholást és távozik, ezért már csak Rellan keserves sírása marad, hogy hasogassa a test körül állók füleit, de a kezdeti ijedtség után mintha az is csillapodna. A panaszos hiszti és az ezzel járó pihegés marad, de a kisfiú már nem dobálja magát, arcáról a pír is eltűnik, és már ujjai sem úgy markolják Thim felöltőjét, mintha az élete múlna rajta. Néhány kellemetlen sírós hangocska még kitör belőle, csak hogy a nyűgösségére utaljon. Nagy, ijedt, sárgásbarna szemeivel elkezdi feltérképezni a helyzetet, pontosabban mindenkinek megnézi az arcát, akinek épp meg tudja. Még mindig idegenek a számára, de ahogy csöndesen, nyugodtan beszélnek, és róla is gondoskodnak, nem ad okot különösebb pánikra. Átmenetileg. Ha Vanna átveszi Rellant, nem fog különösebb akadályba ütközni, a kisfiú nyugton megül a kezében, legfeljebb jól megnézi őt magának, és néhány dacos, elnyújtott „üüüü”-vel jelzi, hogy még most sem érzi magát túl komfortosan, mert a mamájára lenne szüksége.*
A hozzászólás írója (Andorellan Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.02.05 14:05:06
563. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-02-05 13:17:46
Üzenet elküldve: 2020-02-05 13:17:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
// A tragédia //
*Figyelemmel hallgatja Nimrit. Úgy véli, kevesebb utasításból is tökéletes érthető volna a terv, azonban ezt békésebb helyzetben sem róná fel.
~ Amíg sorra vesz mindent, addig sem halálra és a veszteségre gondol. ~ Állapítja meg Thim. Biztos benne, hogy Nimeril ismerte az elhunytat, mert nem rég a nevén nevezte. Mélyen együtt érez vele. Bár ő nem találkozhatott Selessel még életében, saját hozzátartozójaként gondol rá. Tagja volt ennek a közösségnek, akik már közel állnak Thimhez. Ha a tündérlány átveszi tőle a babát, akkor a gondjaira bízza, ahogy azt Nimri kérte. Ekkor úgy érzi, valami történt vele az elmúlt másodpercekben, amíg fogta a kisfiút. Szinte biztos abban, hogy követni fogja az életútját, csak azt nem tudja még, hogy távolról vagy egészen közelről.*
- Vigyázz a kis legényre! *Szól Vanához. Biztos benne, hogy a gyermek épp úgy rendben lesz a tündérnél, mint nála. Ezután teszi, amit kell. Nem sérelmezi, hogy ő fog háttal menni, hiszen ő a férfi, maga is így akarná. Nimeril erős lánynak látszik és az eltávozott Seles sem nehéz alkat, így Thim szerint könnyen fogják bevinni. ~ Könnyebb nekünk, mint neki volt az utolsó perceiben. Biztosan arra gondolt, mi lesz a kisfiával. Remélem békére lelt. ~ Mondogatja némán, magában. Nem terhelne most senkit gyászbeszéddel. Annak is meg lesz a maga ideje.*
*Figyelemmel hallgatja Nimrit. Úgy véli, kevesebb utasításból is tökéletes érthető volna a terv, azonban ezt békésebb helyzetben sem róná fel.
~ Amíg sorra vesz mindent, addig sem halálra és a veszteségre gondol. ~ Állapítja meg Thim. Biztos benne, hogy Nimeril ismerte az elhunytat, mert nem rég a nevén nevezte. Mélyen együtt érez vele. Bár ő nem találkozhatott Selessel még életében, saját hozzátartozójaként gondol rá. Tagja volt ennek a közösségnek, akik már közel állnak Thimhez. Ha a tündérlány átveszi tőle a babát, akkor a gondjaira bízza, ahogy azt Nimri kérte. Ekkor úgy érzi, valami történt vele az elmúlt másodpercekben, amíg fogta a kisfiút. Szinte biztos abban, hogy követni fogja az életútját, csak azt nem tudja még, hogy távolról vagy egészen közelről.*
- Vigyázz a kis legényre! *Szól Vanához. Biztos benne, hogy a gyermek épp úgy rendben lesz a tündérnél, mint nála. Ezután teszi, amit kell. Nem sérelmezi, hogy ő fog háttal menni, hiszen ő a férfi, maga is így akarná. Nimeril erős lánynak látszik és az eltávozott Seles sem nehéz alkat, így Thim szerint könnyen fogják bevinni. ~ Könnyebb nekünk, mint neki volt az utolsó perceiben. Biztosan arra gondolt, mi lesz a kisfiával. Remélem békére lelt. ~ Mondogatja némán, magában. Nem terhelne most senkit gyászbeszéddel. Annak is meg lesz a maga ideje.*
562. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-02-04 12:32:13
Üzenet elküldve: 2020-02-04 12:32:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
// A tragédia //
* Viel igyekszik megnyugtatni a kutyáját. Ezt többé-kevésbé sikerül is neki, mert elhallgat végre. Aztán úgy tesz, ahogyan azt Nimeril is mondta. Elsiet, hogy szóljon a többieknek. Nimeril addig türelmesen várakozik. Úgy se lehet nagyon mást tenni. Látszik, hogy a baba is kezd nyugtalanná válni. A gyerekek ösztönösen megérzik, ha valami nincs rendben a közelükben. Márpedig most semmi sincs rendben. Ha a tündér visszatér a lepedővel, akkor Nimeril elkezd utasításokat osztogatni.*
- Jól van felosztjuk a teendőket. Viel te fogod előttünk kinyitni az ajtókat! Te pedig légy oly kedves és vedd át a babát Thimtől!* Fordul Vanához. Még nem ismeri a lányt, ezért nem tudja a nevén hívni, de ez most nem fontos. Majd ráérnek később is bemutatkozni.*
- Thim te nekem segíts! Terítsük ki a lepedőt Seles mellé! Aztán szépen rágörgetjük a testet. Mi ketten fogjuk levinni a rendelőbe majd.* Elvileg mindenki tud mindent. Leterítik a lepedőt és mutatja Thimnek, hogy Seles lábánál helyezkedjen el. Ő maga a felsőtestével fog foglalkozni. Ketten szépen ráfordítják, majd a testet. Nimeril tanult ilyesmit, így ezért is irányítja ő a kis csapatott. Ha minden rendben ment, akkor Seles a hátán fekszik a lepedő közepén. Ekkor Nimeril újra parancsokat kezd el osztogatni.*
- Oké. Thim te fogd össze a lepedőt felül én meg alul teszem ugyanezt. Vigyük be a testet! Viel akkor tiéd az ajtók nyitása, meg Thim irányítása!* Mert minden bizonnyal az elf vakon fog haladni. Ha nincs kérdés, akkor lassan el is indulhat a menet. Nem lesz könnyű a test az már előre is garantálható.*
* Viel igyekszik megnyugtatni a kutyáját. Ezt többé-kevésbé sikerül is neki, mert elhallgat végre. Aztán úgy tesz, ahogyan azt Nimeril is mondta. Elsiet, hogy szóljon a többieknek. Nimeril addig türelmesen várakozik. Úgy se lehet nagyon mást tenni. Látszik, hogy a baba is kezd nyugtalanná válni. A gyerekek ösztönösen megérzik, ha valami nincs rendben a közelükben. Márpedig most semmi sincs rendben. Ha a tündér visszatér a lepedővel, akkor Nimeril elkezd utasításokat osztogatni.*
- Jól van felosztjuk a teendőket. Viel te fogod előttünk kinyitni az ajtókat! Te pedig légy oly kedves és vedd át a babát Thimtől!* Fordul Vanához. Még nem ismeri a lányt, ezért nem tudja a nevén hívni, de ez most nem fontos. Majd ráérnek később is bemutatkozni.*
- Thim te nekem segíts! Terítsük ki a lepedőt Seles mellé! Aztán szépen rágörgetjük a testet. Mi ketten fogjuk levinni a rendelőbe majd.* Elvileg mindenki tud mindent. Leterítik a lepedőt és mutatja Thimnek, hogy Seles lábánál helyezkedjen el. Ő maga a felsőtestével fog foglalkozni. Ketten szépen ráfordítják, majd a testet. Nimeril tanult ilyesmit, így ezért is irányítja ő a kis csapatott. Ha minden rendben ment, akkor Seles a hátán fekszik a lepedő közepén. Ekkor Nimeril újra parancsokat kezd el osztogatni.*
- Oké. Thim te fogd össze a lepedőt felül én meg alul teszem ugyanezt. Vigyük be a testet! Viel akkor tiéd az ajtók nyitása, meg Thim irányítása!* Mert minden bizonnyal az elf vakon fog haladni. Ha nincs kérdés, akkor lassan el is indulhat a menet. Nem lesz könnyű a test az már előre is garantálható.*
561. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-02-03 22:38:33
Üzenet elküldve: 2020-02-03 22:38:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//A rendelőben//
//Int, Viel, érintőlegesen Thim//
*Mindig valamiféle nyugtalanság fogja el, amikor az orvos rendelőjébe lép, ez az érzés pedig fokozottan hat rá most, hogy egy beteg is van velük. Épp ezért igyekszik nagyon odafigyelni minden egyes utasításra, és olyan pontosan teljesíteni őket, ahogy csak tudja, ennek hála pedig a két férfival együtt sikerül a műtőasztalra helyezniük a szőkeséget. Mielőtt távozna, még egy hálás mosolyt ereszt meg Thim felé, amiért segített nekik a cipekedésben, majd hozzálát, hogy eltávolítsa a lányról a ruhát, ha a betegük addig nem tér magához annyira, hogy önként hajtsa végre ezt a műveletet. Ha egymaga kell boldoguljon a feladattal, akkor gyorsan ollót ragad és óvatosan elkezdi felhasítani a ruha anyagát a lány karján, majd a kezét felemelve a derekáig az oldalán, olyan pozícióban hagyva őt, hogy ne látszódjon ki semmi, aminek nem illendő, de azért az orvos is meg tudja vizsgálni a betegét. Arrébb is áll kissé az asztaltól, hogy Intath odaférjen, engedelmesen fogva meg a kezébe nyomott üvegcsét*
- Te... tessék? *kérdez vissza értetlenül, hiszen attól tart, a doktor esetleg tőle kért valamit, ám semmi értelmeset nem tud kihámozni a férfi beszédéből, így figyelmesen vár a bővebb magyarázatra, mire van még szüksége az orvosnak. Úgy tűnik azonban, nemcsak a rendelőben zajlanak az események, de mintha odakint is újból zűrzavar lenne*
- Thim? Minden rendben? *kiabál ki az ajtón át, arra számítva, hogy a férfi ott várakozik, válasz helyett azonban hirtelen kinyílik az ajtó, és a várt magas, vörös hajú alak helyett egy aprócska, törékeny figura ront be hozzájuk*
- Viel? Mi ez a hangzavar odakint? *faggatja a lányt, elhűlve, ahogy a tündér a történteket kezdi ecsetelni. ~Hogy micsoda?! Seles? És Rellan?~ sápad el teljesen, miközben úgy érzi, forog vele a világ és muszáj megkapaszkodnia az asztalban, hogy össze ne essen*
- Ezt... ezt nem hiszem el. Nem lehet már semmit tenni? *pillant kétségbeesetten egyikükről a másikukra, hátha ismernek valami módszert, amivel lehetne segíteni Selesen, hiszen agya továbbra se képes befogadni az információt, hogy a lány meghalt. Ahogy Viel a további teendőket sorolja, csak erőtlenül bólint, nem tudja elhinni, hogy Seles tényleg nincs többé, csak ha majd a saját szemével látja az élettelen testet. Addig pedig Inttől várja az utasításokat, ugyanis jelenleg nincs olyan állapotban, hogy magától is tudja, mit kellene tennie.*
//Int, Viel, érintőlegesen Thim//
*Mindig valamiféle nyugtalanság fogja el, amikor az orvos rendelőjébe lép, ez az érzés pedig fokozottan hat rá most, hogy egy beteg is van velük. Épp ezért igyekszik nagyon odafigyelni minden egyes utasításra, és olyan pontosan teljesíteni őket, ahogy csak tudja, ennek hála pedig a két férfival együtt sikerül a műtőasztalra helyezniük a szőkeséget. Mielőtt távozna, még egy hálás mosolyt ereszt meg Thim felé, amiért segített nekik a cipekedésben, majd hozzálát, hogy eltávolítsa a lányról a ruhát, ha a betegük addig nem tér magához annyira, hogy önként hajtsa végre ezt a műveletet. Ha egymaga kell boldoguljon a feladattal, akkor gyorsan ollót ragad és óvatosan elkezdi felhasítani a ruha anyagát a lány karján, majd a kezét felemelve a derekáig az oldalán, olyan pozícióban hagyva őt, hogy ne látszódjon ki semmi, aminek nem illendő, de azért az orvos is meg tudja vizsgálni a betegét. Arrébb is áll kissé az asztaltól, hogy Intath odaférjen, engedelmesen fogva meg a kezébe nyomott üvegcsét*
- Te... tessék? *kérdez vissza értetlenül, hiszen attól tart, a doktor esetleg tőle kért valamit, ám semmi értelmeset nem tud kihámozni a férfi beszédéből, így figyelmesen vár a bővebb magyarázatra, mire van még szüksége az orvosnak. Úgy tűnik azonban, nemcsak a rendelőben zajlanak az események, de mintha odakint is újból zűrzavar lenne*
- Thim? Minden rendben? *kiabál ki az ajtón át, arra számítva, hogy a férfi ott várakozik, válasz helyett azonban hirtelen kinyílik az ajtó, és a várt magas, vörös hajú alak helyett egy aprócska, törékeny figura ront be hozzájuk*
- Viel? Mi ez a hangzavar odakint? *faggatja a lányt, elhűlve, ahogy a tündér a történteket kezdi ecsetelni. ~Hogy micsoda?! Seles? És Rellan?~ sápad el teljesen, miközben úgy érzi, forog vele a világ és muszáj megkapaszkodnia az asztalban, hogy össze ne essen*
- Ezt... ezt nem hiszem el. Nem lehet már semmit tenni? *pillant kétségbeesetten egyikükről a másikukra, hátha ismernek valami módszert, amivel lehetne segíteni Selesen, hiszen agya továbbra se képes befogadni az információt, hogy a lány meghalt. Ahogy Viel a további teendőket sorolja, csak erőtlenül bólint, nem tudja elhinni, hogy Seles tényleg nincs többé, csak ha majd a saját szemével látja az élettelen testet. Addig pedig Inttől várja az utasításokat, ugyanis jelenleg nincs olyan állapotban, hogy magától is tudja, mit kellene tennie.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1360-1379