Külső területek - Szarvasliget
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 29 (561. - 580. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1151-1170
580. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-04-04 18:48:16
Üzenet elküldve: 2022-04-04 18:48:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Vidéki kúria//
//Sütögetés//
*Tiltakozásáradatra nyitja száját az Intathtól jövő újabb, túl hamar érkezettnek érzett elítéléstől, de végre szókijövetel nélkül becsukja. Nem hiszi, hogy különben dűlőre jutnának, és ennél mélyebbre már nem igazán kívánja ásni, vagyis ásatni magát.* ~ Szálka okozta halálok. Pompás... ~ *Bizonyításképpen talán valóban ki kéne próbálnia az ő vízi étküket, még ha a végeredmény igen szégyenletes lenne az ő szemszögéből, hogy legalább valamit bizonyítson. De, mint ahogy a lányok mondták, erre valószínűleg nem lesz kényszerítve. És ahogy hallja, legalább valaki elszórakozik rajta.
Míg a többiek a városi kirándulás lehetőségét fontolgatják, ő magában tovább rágódik a toronyba utazáson. Már igen elegendő idő telt el egy eszmefeltöltéshez, és erszényét is igen nehéznek érzi már a költekezéshez. De az is biztos, hogy egyedül nem mehet. A mocsáron keresztül átvágó utat még esze ágában sincs egyedül végig szenvedni; nem mintha nem lenne képes rá, de a több órányi magányos taposás a sűrű ködben, nedvesen, fázva és majd' diszorientáltan, bárki nélkül akinek panaszkodhatna jelenlegi helyzetükről? Hajszál híján érné meg, még ha magával Abogr mesterrel is vehetne magánórákat. A francba is, de hiányolja azt a mechanikus lámpást.
A tűzből kiokádott fény és hőség közelsége miatt Adoaver amúgy sem szélesre nyitott szemei lassan résnyire záródnak, néha pedig egyenesen becsukja őket, hogy pihentesse magát a beszélgetések közti szünetekben. Nem tudja eldönteni, hogy el van fáradva a sok kaja miatt, vagy még mindig inkább magának lenne feszélyezettsége miatt.*
- Fénykorában itt a kulcsszó, ahogy láttam. Mikor ránéztem ennek a kúriának a városi testvérére, a körülötte lévő terep kissé...poros volt, hogy enyhén fogalmazzak. Nem tudom miféle civil harcok dúltak ott pontosan, de csúnya nyomott hagyott. Csak találgatni tudok, hogy nézhetett ki előtte.* Rázza a fejét nem kevés részvéttel, szívében szorongó aggodalommal gondolva arra a lehetőségre, hogy az ő otthonára, akár egy kis részére is várhat hasonló sors. Mindhárom istenség óvja őket attól.
Mesélgetni is elkezd Luninari és orvosbarátja is, ő pedig udvarias csenddel hallgatja mindkettőt, hogy aztán kommentár nélkül képzelje el magában a jeleneteket. Intath meséje kellemes nosztalgiát ébreszt fel benne, mikor még ilyen regékkel lettek elszórakoztatva kiskölykökként, míg Luninari legendája furcsa melankóliával lepi meg az ég, a csillagok, és a mézsör iránt. Ki kéne azt próbálnia, ahogy hallotta, jobb mint ha borral kezdené az alkoholos utazását.*
- A legendás lények és a csillagok eszembe juttattak egy olyan regét, amit könnyen lehet hogy ugyanaz a személy írta, mint az egyiket, avagy a másikat. Bár ez annál kevésbé rege, mint mondjuk... dokumentáció. Réges rég, olyan sok-sok idővel ezelőtt, hogy az említett idő mérésének, tudás megőrzésének még csak az ötlete sem fogalmazódott meg, élt egy óriás. Egy óriási, óriási óriás. Him'Gaz, a felhők pásztora, ki oly magasra tudott nyúlni a kezeivel, hogy a csillagokból lakmározott. Ugyanolyan egyszerűséggel szedte le a fénytesteket a fekete végtelenségről, mint ahogy mi, egy alacsonyan lógó almát a fáról. Pusztán méretével, és sziklából épült testével kérdés nélkül uralkodhatott volna mind e földkerekségen, mindent sarka alá temetve. De békés, jámbor teremtés volt ő, és járása alatt sosem ártott bárkinek, ki körülötte járt. Arcát sosem lehetett látni, mert ha épp nem a felhők voltak az útban, nem volt se madár a világon, ki mellkasáig túl tudott volna repülni, se hegység, mi megmászásával jó kilátást lehetett volna rá vetni. De ő látott minket. Nem tudni hogyan, de felhőben, viharban látott mindannyiónkat, és soha egyikünkre sem sikerült rálépnie... Van még ennek az altatónak folytatása, de nem akarom hogy valóban altató legyen ebből. *Rázza meg végül a fejét egy kissé öntelt mosollyal. Azt hitte, majdnem elfelejtette ezt, de hisz csak elő kellett bökdösni pár hasonlóval.* - Ó a francba, kihűlt... *Motyogja magának, miután belekóstol saját nyársába. Ez történik, ha túlságosan elterelődik szeles figyelme. Nem mintha annyira éhes lett volna már, na.
És ahogy meg lett jósolva, Luninari anyja meg is érkezik, ráadásul meglepetésére kevesebb a vizuális különbség köztük, mint ahogy amaz mondta nekik, ő legalább is úgy érzi. Vagy lehet, hogy csak a saját vizéből merített előítéletével. Vagy csak látáshiányos. Feláll, és kissé meghajol, egyik kezét oldalán tartva, másik pedig mellkasára téve, udvarias mosollyal.*
- Részemről a megtiszteltetés, Callipeya. A lányára pedig büszke lehet. *Ezzel a bókkal, bár inkább gerincből jött alapkötelezettségként tudja le magának ezt a köszönést már mindenki tudja milyen származása miatt, ezzel azt is meg akarta mutatni a segítőkész fél-elfnek, mennyire értékeli az eddigieket.*
//Sütögetés//
*Tiltakozásáradatra nyitja száját az Intathtól jövő újabb, túl hamar érkezettnek érzett elítéléstől, de végre szókijövetel nélkül becsukja. Nem hiszi, hogy különben dűlőre jutnának, és ennél mélyebbre már nem igazán kívánja ásni, vagyis ásatni magát.* ~ Szálka okozta halálok. Pompás... ~ *Bizonyításképpen talán valóban ki kéne próbálnia az ő vízi étküket, még ha a végeredmény igen szégyenletes lenne az ő szemszögéből, hogy legalább valamit bizonyítson. De, mint ahogy a lányok mondták, erre valószínűleg nem lesz kényszerítve. És ahogy hallja, legalább valaki elszórakozik rajta.
Míg a többiek a városi kirándulás lehetőségét fontolgatják, ő magában tovább rágódik a toronyba utazáson. Már igen elegendő idő telt el egy eszmefeltöltéshez, és erszényét is igen nehéznek érzi már a költekezéshez. De az is biztos, hogy egyedül nem mehet. A mocsáron keresztül átvágó utat még esze ágában sincs egyedül végig szenvedni; nem mintha nem lenne képes rá, de a több órányi magányos taposás a sűrű ködben, nedvesen, fázva és majd' diszorientáltan, bárki nélkül akinek panaszkodhatna jelenlegi helyzetükről? Hajszál híján érné meg, még ha magával Abogr mesterrel is vehetne magánórákat. A francba is, de hiányolja azt a mechanikus lámpást.
A tűzből kiokádott fény és hőség közelsége miatt Adoaver amúgy sem szélesre nyitott szemei lassan résnyire záródnak, néha pedig egyenesen becsukja őket, hogy pihentesse magát a beszélgetések közti szünetekben. Nem tudja eldönteni, hogy el van fáradva a sok kaja miatt, vagy még mindig inkább magának lenne feszélyezettsége miatt.*
- Fénykorában itt a kulcsszó, ahogy láttam. Mikor ránéztem ennek a kúriának a városi testvérére, a körülötte lévő terep kissé...poros volt, hogy enyhén fogalmazzak. Nem tudom miféle civil harcok dúltak ott pontosan, de csúnya nyomott hagyott. Csak találgatni tudok, hogy nézhetett ki előtte.* Rázza a fejét nem kevés részvéttel, szívében szorongó aggodalommal gondolva arra a lehetőségre, hogy az ő otthonára, akár egy kis részére is várhat hasonló sors. Mindhárom istenség óvja őket attól.
Mesélgetni is elkezd Luninari és orvosbarátja is, ő pedig udvarias csenddel hallgatja mindkettőt, hogy aztán kommentár nélkül képzelje el magában a jeleneteket. Intath meséje kellemes nosztalgiát ébreszt fel benne, mikor még ilyen regékkel lettek elszórakoztatva kiskölykökként, míg Luninari legendája furcsa melankóliával lepi meg az ég, a csillagok, és a mézsör iránt. Ki kéne azt próbálnia, ahogy hallotta, jobb mint ha borral kezdené az alkoholos utazását.*
- A legendás lények és a csillagok eszembe juttattak egy olyan regét, amit könnyen lehet hogy ugyanaz a személy írta, mint az egyiket, avagy a másikat. Bár ez annál kevésbé rege, mint mondjuk... dokumentáció. Réges rég, olyan sok-sok idővel ezelőtt, hogy az említett idő mérésének, tudás megőrzésének még csak az ötlete sem fogalmazódott meg, élt egy óriás. Egy óriási, óriási óriás. Him'Gaz, a felhők pásztora, ki oly magasra tudott nyúlni a kezeivel, hogy a csillagokból lakmározott. Ugyanolyan egyszerűséggel szedte le a fénytesteket a fekete végtelenségről, mint ahogy mi, egy alacsonyan lógó almát a fáról. Pusztán méretével, és sziklából épült testével kérdés nélkül uralkodhatott volna mind e földkerekségen, mindent sarka alá temetve. De békés, jámbor teremtés volt ő, és járása alatt sosem ártott bárkinek, ki körülötte járt. Arcát sosem lehetett látni, mert ha épp nem a felhők voltak az útban, nem volt se madár a világon, ki mellkasáig túl tudott volna repülni, se hegység, mi megmászásával jó kilátást lehetett volna rá vetni. De ő látott minket. Nem tudni hogyan, de felhőben, viharban látott mindannyiónkat, és soha egyikünkre sem sikerült rálépnie... Van még ennek az altatónak folytatása, de nem akarom hogy valóban altató legyen ebből. *Rázza meg végül a fejét egy kissé öntelt mosollyal. Azt hitte, majdnem elfelejtette ezt, de hisz csak elő kellett bökdösni pár hasonlóval.* - Ó a francba, kihűlt... *Motyogja magának, miután belekóstol saját nyársába. Ez történik, ha túlságosan elterelődik szeles figyelme. Nem mintha annyira éhes lett volna már, na.
És ahogy meg lett jósolva, Luninari anyja meg is érkezik, ráadásul meglepetésére kevesebb a vizuális különbség köztük, mint ahogy amaz mondta nekik, ő legalább is úgy érzi. Vagy lehet, hogy csak a saját vizéből merített előítéletével. Vagy csak látáshiányos. Feláll, és kissé meghajol, egyik kezét oldalán tartva, másik pedig mellkasára téve, udvarias mosollyal.*
- Részemről a megtiszteltetés, Callipeya. A lányára pedig büszke lehet. *Ezzel a bókkal, bár inkább gerincből jött alapkötelezettségként tudja le magának ezt a köszönést már mindenki tudja milyen származása miatt, ezzel azt is meg akarta mutatni a segítőkész fél-elfnek, mennyire értékeli az eddigieket.*
579. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-04-03 19:51:26
Üzenet elküldve: 2022-04-03 19:51:26
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Vidéki kúria//
//Sütögetés//
*Nem zavarja kifejezetten, mikor a fejét simogatják, neki kedves gesztusnak tűnik, így hát nincs szava ellene. Csak jól esően mosolyog és élvezi ezt az estét, ami az első itt. S később is csak mosolyog. Mosolyog akkor, mikor Luni a közös utat ecseteli a városba, a piacra. Mosolyog akkor is, mikor a doki tisztításhoz valókat kér. S persze akkor is, mikor Adoaver a hal ízét ecseteli. Na igen, a rosszul készített halnak borzalmas az íze. Meg egyes halaknak azután is megmarad a rossz íze, hogy órákig fűszerezi az ember. Kíváncsi a másik házra a városban, a piacra. Halszálkától nem volt beteg, s a csillagok is szépek az égen. Bár ez a történet némileg rémisztő.*
- Segítek neked bármilyen munkában Luni! Majd ketten megszedjük magunkat aranyakkal és megvesszük a fél piacot!
*Ajánlja fel lelkesen a segítségét, mert jó móka kerekedhet ki belőle. Meg legalább a városból is megismerne valamennyit. Utána már az evés köti le és csak hallgatja a többiek beszélgetését. S közben persze megérkezik Luni mamája is. Meglepődik rajta, s halkan odasúg Luninak.*
- Nahát, nagyon szép a mamád!
*Persze esélyes, hogy a többiek is hallják. Való igaz, Luni anyukája tényleg szép, épp mint Luni. Bár a hasonlóságok száma kicsit kevesebb, de nem kételkedik a lány szavában. Lassan végez a vacsorájával.*
//Sütögetés//
*Nem zavarja kifejezetten, mikor a fejét simogatják, neki kedves gesztusnak tűnik, így hát nincs szava ellene. Csak jól esően mosolyog és élvezi ezt az estét, ami az első itt. S később is csak mosolyog. Mosolyog akkor, mikor Luni a közös utat ecseteli a városba, a piacra. Mosolyog akkor is, mikor a doki tisztításhoz valókat kér. S persze akkor is, mikor Adoaver a hal ízét ecseteli. Na igen, a rosszul készített halnak borzalmas az íze. Meg egyes halaknak azután is megmarad a rossz íze, hogy órákig fűszerezi az ember. Kíváncsi a másik házra a városban, a piacra. Halszálkától nem volt beteg, s a csillagok is szépek az égen. Bár ez a történet némileg rémisztő.*
- Segítek neked bármilyen munkában Luni! Majd ketten megszedjük magunkat aranyakkal és megvesszük a fél piacot!
*Ajánlja fel lelkesen a segítségét, mert jó móka kerekedhet ki belőle. Meg legalább a városból is megismerne valamennyit. Utána már az evés köti le és csak hallgatja a többiek beszélgetését. S közben persze megérkezik Luni mamája is. Meglepődik rajta, s halkan odasúg Luninak.*
- Nahát, nagyon szép a mamád!
*Persze esélyes, hogy a többiek is hallják. Való igaz, Luni anyukája tényleg szép, épp mint Luni. Bár a hasonlóságok száma kicsit kevesebb, de nem kételkedik a lány szavában. Lassan végez a vacsorájával.*
578. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-04-02 20:08:38
Üzenet elküldve: 2022-04-02 20:08:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 677
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 677
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Vidéki kúria//
//Sütögetés//
*Ha a tündérlány hagyja neki, akkor ő is megsimogatja kicsit a fejét, bár kissé talán bátortalanan, mint Intath, viszont határozottan szeretettel, amit a lány szavai váltanak ki belőle.*
- Ennek örülök, és szeretném is, ha tényleg családias lenne. *mondja, és reméli látszik rajta, hogy nem csak örül, hanem boldoggá is teszi mindez. Van, amit elég nehéz lenne szavakkal kifejezni, legalábbis furcsán venné ki magát ilyen rövid ismeretség után, és úgy, hogy nem tudja megmagyarázni magának, hogy miért, de ő is teljesen családiasnak érzi nem csak a hangulatot magát, hanem Thrissaya jelenlétét is. Tényleg pont úgy, ahogyan nem sokkal korábban érezte, mintha nem is alig egy órával, hanem sok hattal ezelőtt ismerte volna meg a tündérlányt, aki most itt van velük.*
- Ezzel mind a ketten nyerünk az biztos, és nem csak azért, mert örülni fogok a társaságodnak. *mondja aztán, miután ő felajánlja neki, hogy szívesen elmegy vele Arthenirorba.*
- Egyrészt bevallom, nem szívesen megyek vissza a városba egyedül *ismeri el.* Másrészt viszont, neked is jobb ha velem jössz, mintha egyedül mennél oda, mert én legalább éltem ott valamennyit, így legalább nagyjából kiismerem magamat, és tudom mi merre van, így nem mindent teljesen egyedül kell felfedezned.
*Bár, mint azt éppen Nimeril látogatása bizonyította ma, Arthenior nyilván sokat változott azóta, hogy másodszorra is elhagyták Lauval, azért biztos abban, hogy legalább a Pegazusig és a piacig el fog találni, vagy akár még a tisztásra is, márpedig ennél fontosabb lehetséges helyszínek, ahová elmehetnek majd együtt hirtelen nem jutnak az eszébe.*
- Majd írjátok fel egy pergamenre, hogy kinek mi kell a piacról. Viszont el kell majd ott tölteni pár napot, talán egy egész hatot is, mert magamnak is szeretnék venni ezt-azt, viszont nincs egy árva árva aranyam sem. Egyik fele elment a Mágustoronyban, a másik akkor, amikor megvettük Szarvasligetet, szóval muszáj lesz ott keresnem valami munkát, hogy összeszedjek valamennyit. Szerencsére legalább a szállás ingyen lesz az ottani házunk miatt.
*Most viszont nincsen kedve túlságosan gyakorlati, főleg nem anyagi kérdéseken gondolkodni, ehhez tényleg túlságosan családiasnak érzi a hangulatot. Inkább élvezi, hogy végre nem csak édesanyjával és plüssnyulaival sütögethet, hanem másokkal is, akiktől a tutajkészítéstől kezdve a halételektől való irtózásig mindenféle érdekes dologról hallhat véleményeket, észrevételeket, és talán tényeket is, nem csak az eddig általa sütögetés közben szokásos minden másról.
El is neveti magát Adoaver fejtegetésére arról, hogy miért is nem nagy rajongója a vízhez köthető ételeknek. Ugyan ilyen téren is rengeteg még nyilván a tanulnivalója, és biztos benne, hogy egy régivágású nemesi házból, mint amilyenben valaha élt, minden bizonnyal kihajítanák akkor, hogyha jelen tudásával szakácsnőnek jelentkezne oda, meg hát persze nem is akar úgy hangzani, mint a témának valamilyen nagy szakértője lenne, mégis egyre inkább hajlik Intath tömören megfogalmazott véleményére Adoaverrel kapcsolatban.*
- Hát én tényleg nem erőltetem, de most gondolkodóba estem igazság szerint, hogy Intnek tényleg igaza van. Talán tényleg csak az a baj, hogy nem ettél még jó halas semmit, ha szerinted víz íze van a halnak, mert ilyesmit én még soha nem éreztem rajta. Amit én ismerek receptet, ott például tényleg főleg a paprika és a hagyma a hangsúlyos, engem inkább a pörkölt levesre emlékeztet, mint bármi másra. De mindegy is, tényleg! Rengeteg mást is csinálhatunk még halon kívül itt, akár lesz végül tutajunk, vagy csónakunk, akár nem. Egyedül ahhoz ragaszkodom, hogy a lovakat meg a kecskéket ne vágjuk le. A kecskéket főleg ne, mert a kecskesajt sokkal jobb szerintem, mint a többi. *mondja, de aztán tényleg annyiban is hagyja a dolgot. Jó dolog enni, finomat sütni és főzni, sőt, túlságosan is jó, ami megfűszerezi az életet, szerencsére azonban az élet sokkal több, mint a gyomor szükségleteinek a kielégítése, erre pedig jó példák Intath és az ember mágus szavai is egyaránt.*
- Az éjszaka tényleg gyönyörű. *ért is egyet utóbbival.* De én hasonló sütögetés nélkül el sem tudnám képzelni. Nálunk mindennapos volt az ilyesmi. Lihannechet viszont nem ismerem, de akitől vettük Szarvasligetet éppen oda költözött. Még sosem jártam arra, de biztosan szép lehet. *mondja, bár inkább udvariasságból, mint őszinte meggyőződésből, és ez talán kitűnik következő szavaiból is, amelyeket Intathnak sikerül akaratlanul is kiprovokálnia belőle.*
- Hát engem nem igazán nyűgözött le Gazdagnegyed, igaz nem is éltem ott túl sokáig. *húzza el a száját kicsit, ami ugyan nem szokása, de, ha néha csinálja, akkor kicsit talán olyan benyomást kelt, mintha szokása lenne, vagy gyakorolta volna ezt a gesztust, hogy úgy tűnjön, mintha a szokása lenne.
Mindenesetre nem csak Intathal szeretne vitatkozni, hanem mivel sem Adoaver, sem Thrissaya nem járt még Artheniorban, ha jól értette, velük is igyekszik megosztani ottani benyomásait, amelyeket így képes összefoglalni;*
- Nekem nyomasztó volt az a sok kő egymás hegyén-hátán, és túl nagyok voltak a házak, meg a bennük lévő szobák is. Persze, az itteni ház sem kicsi, de itt sokan vagyunk, nem egy család lakik csak itt és néhány szolgáló. Meg valamennyire értelmetlen is volt az egész. Ahol én éltem egy rövid ideig, ott például volt egy jó nagy kert, de nem volt még egy tűzrakó sem! Ráadásul rengeteg állat elfért volna ott, de azt sem tartottak egyet sem, csak virágok voltak, sok, és csak azért fizettek egy elf lányt, hogy gondoskodjon róluk. Jobban belegondolva a lovak, meg az ő kutyája voltak csak állatok abban a házban. Szerintem így elég értelmetlen nagy házat építeni, nagy kerttel. *fejtegeti, bár lelke mélyén azért tisztában van azzal, hogy minden bizonnyal túl sok időt töltött az erdő mélyén egy artheniori fogalmak szerint minden bizonnyal kicsi és egyszerű faházban, és túl keveset a városban ahhoz, hogy képes legyen felismerni, vagy értékelni az ottani életformát. Talán akkor is kevésbé lenne előítéletes, ha városi élete nem pont úgy végződik, hogy vidékre kell menekülnie egy rozoga szekéren, miközben egykori otthona éppen lángol a háta mögött.
De most nem gondolkodik ezen sokat. Leköti Intath rövid meséje, ami számára nem túl megnyugtatóan ér véget.*
- Szegény lány! *jegyzi is meg.* Hát micsoda apa az ilyen? *teszi fel a költőinek szánt kérdést.* Bárhogy történt, remélem legalább az a fegyverhordozó, aki legyőzte a hydrát tetszett neki, nem pedig egyáltalán nem, mert akkor bizony elég kellemetlen a történet vége, a lányra nézve mindenképpen.
*Persze ezen viszonylag hamar túl is lendül, mivel arra már egészen kislányként sikerült teljesen magától rájönnie, hogy sok mese minden bizonnyal tényleg csak mese, nem több kitalált történetnél, amelynek annyi köze van a valósághoz, mint artheniori kerteknek az ésszerűséghez.*
- Még jó, hogy a legtöbb mese tényleg csak mese. *teszi is hozzá.* Amit én hallottam a csillagokról az eleve kizárja, hogy bármi szándékos értelme lenne annak, hogy milyen formában vannak most elrendeződve odafent, az alapján pedig biztosan az is csak véletlen, hogy ott van fent a Hydra. Nekem azt mesélték, amikor kislány voltam, hogy az istenek királya eredetileg azt akarta, hogy szabályos rendben sorakozzanak odafent az égen, rendezett sorokban, egymásról egyenlő távolságra, meg azonos színűek természetesen azonos színűek mellett. De az istenek lusták voltak megcsinálni ezt a nagy munkát, ezért aztán az első farkasra bízták ezt, aki éhes volt és elvállalta némi nyers húsért cserébe. Viszont ameddig az istenek hírnökére várt, aki a csillagokkal teli tarisznyát hozta neki, a világ első fogadójában megivott huszonhét korsó mézsört, amit természetesen a világ első sörfőzője főzött korábban. Ezek után részegen elindult felfelé, majd miután elkezdte felhelyezni az égre az első csillagokat, elbotlott a harmadikban, ezért az összes többi kiszóródott a tarisznyából és azóta vannak így odafent, csak úgy, össze-vissza. Az a kis vörös ott az, amiben elbotlott. *próbálja megmutatni.* Ettől még persze a csillagképek tényleg szépek. Szeretem a hozzájuk fűződő történeteket.
*A történeteket, amelyek közül sokat édesanyja nyilván sokkal komolyan vesz nála. Ebben sem igazán hasonlítanak egymáshoz, akire most éppen csak annyira sandít hátra, hogy lássa hallja-e, amit mond róla, és megállapíthassa, hogy még talán éppen nem.*
- Köszönöm! *mosolyog az eddigi este reményei szerint eddigi legkedvesebb mosolyával az elfre.* Persze, hogy örülnék neki, ha maradna. De ez már az ő döntése lesz, nem az enyém.
*Túl hosszú és túl személyes lenne elmesélni kettőjük történetét, és, ha csak Intath lenne itt és lenne legalább egyel több percük még, talán meg is tenné, hogy jobban értse a helyzetet, így azonban erre nincs lehetőség jelenleg, de annyiból nem bánja, hogy túl sok mindenről beszéltek eddig, közben tényleg feljöttek a csillagok és nem csak illatossá, hanem minden bizonnyal finommá is sült közben a tűt fölé tartott szalonna és hagyma, amit alig vár, hogy megkóstoljon.
Lélek, vagy szép történetek és legendák ide, vagy oda, de azért ő is éhes.
Édesanyja éppen végszóra érkezik, kíváncsian, hogy mégis kivel él itt együtt a lánya, mégis nem szeretne azért túlságosan is belefolyni a társalgásba. Lemaradt viszont a levesről így egyszerűen éhes, és bármennyire karcsúak is a tipikus elfek, mint ő, azért nekik sem árt, ha rendesen megvacsoráznak lefekvés előtt.*
- Szép estét mindenkinek! Callipeya vagyok, de Eának szoktak hívni az egyszerűség kedvéért. Senkinek nem kell bemutatkoznia, Luni már mindent elmesélt, ami ma történt, így persze azt is kitalálom, hogy ki kicsoda *mosolyog a társaságra barátságos melegséggel, ami talán emlékezteti lányának a mosolyára.
Közelebbről megnézve őket Luninari arcvonásain kívül talán egyetlen egyvalamiben hasonlít csak rá igazán, és az a szeme, mert az ugyanolyan, szinte már valószerűtlenül ragyogóan kék, mint valami távoli csillag, éppen csak ameddig Callipeya esetében a már-már közhelyesen, versekben túlemlegetett és magasztalt aranyszőke szőke haj mellé mindez teljesen természetesnek hat, addig az ő éjsötét, fekete hajától ha talán nem is zavaróan, kissé azért mégis elüt.
Viszont tényleg igyekszik úgy viselkedni, mintha éppen csak véletlenül járt volna erre, és nem szeretne zavarni. Utóbbi igaz is, de miközben tűzbe tatja a nyársát, hogy megsüsse a lánya által neki előkészített szalonnát és hagymát, amit Luni éppen már enni kezd, már csak abban reménykedik, hogy nem korog olyan hangosan a gyomra, hogy elárulja, hogy valójában mennyire éhes.*
//Sütögetés//
*Ha a tündérlány hagyja neki, akkor ő is megsimogatja kicsit a fejét, bár kissé talán bátortalanan, mint Intath, viszont határozottan szeretettel, amit a lány szavai váltanak ki belőle.*
- Ennek örülök, és szeretném is, ha tényleg családias lenne. *mondja, és reméli látszik rajta, hogy nem csak örül, hanem boldoggá is teszi mindez. Van, amit elég nehéz lenne szavakkal kifejezni, legalábbis furcsán venné ki magát ilyen rövid ismeretség után, és úgy, hogy nem tudja megmagyarázni magának, hogy miért, de ő is teljesen családiasnak érzi nem csak a hangulatot magát, hanem Thrissaya jelenlétét is. Tényleg pont úgy, ahogyan nem sokkal korábban érezte, mintha nem is alig egy órával, hanem sok hattal ezelőtt ismerte volna meg a tündérlányt, aki most itt van velük.*
- Ezzel mind a ketten nyerünk az biztos, és nem csak azért, mert örülni fogok a társaságodnak. *mondja aztán, miután ő felajánlja neki, hogy szívesen elmegy vele Arthenirorba.*
- Egyrészt bevallom, nem szívesen megyek vissza a városba egyedül *ismeri el.* Másrészt viszont, neked is jobb ha velem jössz, mintha egyedül mennél oda, mert én legalább éltem ott valamennyit, így legalább nagyjából kiismerem magamat, és tudom mi merre van, így nem mindent teljesen egyedül kell felfedezned.
*Bár, mint azt éppen Nimeril látogatása bizonyította ma, Arthenior nyilván sokat változott azóta, hogy másodszorra is elhagyták Lauval, azért biztos abban, hogy legalább a Pegazusig és a piacig el fog találni, vagy akár még a tisztásra is, márpedig ennél fontosabb lehetséges helyszínek, ahová elmehetnek majd együtt hirtelen nem jutnak az eszébe.*
- Majd írjátok fel egy pergamenre, hogy kinek mi kell a piacról. Viszont el kell majd ott tölteni pár napot, talán egy egész hatot is, mert magamnak is szeretnék venni ezt-azt, viszont nincs egy árva árva aranyam sem. Egyik fele elment a Mágustoronyban, a másik akkor, amikor megvettük Szarvasligetet, szóval muszáj lesz ott keresnem valami munkát, hogy összeszedjek valamennyit. Szerencsére legalább a szállás ingyen lesz az ottani házunk miatt.
*Most viszont nincsen kedve túlságosan gyakorlati, főleg nem anyagi kérdéseken gondolkodni, ehhez tényleg túlságosan családiasnak érzi a hangulatot. Inkább élvezi, hogy végre nem csak édesanyjával és plüssnyulaival sütögethet, hanem másokkal is, akiktől a tutajkészítéstől kezdve a halételektől való irtózásig mindenféle érdekes dologról hallhat véleményeket, észrevételeket, és talán tényeket is, nem csak az eddig általa sütögetés közben szokásos minden másról.
El is neveti magát Adoaver fejtegetésére arról, hogy miért is nem nagy rajongója a vízhez köthető ételeknek. Ugyan ilyen téren is rengeteg még nyilván a tanulnivalója, és biztos benne, hogy egy régivágású nemesi házból, mint amilyenben valaha élt, minden bizonnyal kihajítanák akkor, hogyha jelen tudásával szakácsnőnek jelentkezne oda, meg hát persze nem is akar úgy hangzani, mint a témának valamilyen nagy szakértője lenne, mégis egyre inkább hajlik Intath tömören megfogalmazott véleményére Adoaverrel kapcsolatban.*
- Hát én tényleg nem erőltetem, de most gondolkodóba estem igazság szerint, hogy Intnek tényleg igaza van. Talán tényleg csak az a baj, hogy nem ettél még jó halas semmit, ha szerinted víz íze van a halnak, mert ilyesmit én még soha nem éreztem rajta. Amit én ismerek receptet, ott például tényleg főleg a paprika és a hagyma a hangsúlyos, engem inkább a pörkölt levesre emlékeztet, mint bármi másra. De mindegy is, tényleg! Rengeteg mást is csinálhatunk még halon kívül itt, akár lesz végül tutajunk, vagy csónakunk, akár nem. Egyedül ahhoz ragaszkodom, hogy a lovakat meg a kecskéket ne vágjuk le. A kecskéket főleg ne, mert a kecskesajt sokkal jobb szerintem, mint a többi. *mondja, de aztán tényleg annyiban is hagyja a dolgot. Jó dolog enni, finomat sütni és főzni, sőt, túlságosan is jó, ami megfűszerezi az életet, szerencsére azonban az élet sokkal több, mint a gyomor szükségleteinek a kielégítése, erre pedig jó példák Intath és az ember mágus szavai is egyaránt.*
- Az éjszaka tényleg gyönyörű. *ért is egyet utóbbival.* De én hasonló sütögetés nélkül el sem tudnám képzelni. Nálunk mindennapos volt az ilyesmi. Lihannechet viszont nem ismerem, de akitől vettük Szarvasligetet éppen oda költözött. Még sosem jártam arra, de biztosan szép lehet. *mondja, bár inkább udvariasságból, mint őszinte meggyőződésből, és ez talán kitűnik következő szavaiból is, amelyeket Intathnak sikerül akaratlanul is kiprovokálnia belőle.*
- Hát engem nem igazán nyűgözött le Gazdagnegyed, igaz nem is éltem ott túl sokáig. *húzza el a száját kicsit, ami ugyan nem szokása, de, ha néha csinálja, akkor kicsit talán olyan benyomást kelt, mintha szokása lenne, vagy gyakorolta volna ezt a gesztust, hogy úgy tűnjön, mintha a szokása lenne.
Mindenesetre nem csak Intathal szeretne vitatkozni, hanem mivel sem Adoaver, sem Thrissaya nem járt még Artheniorban, ha jól értette, velük is igyekszik megosztani ottani benyomásait, amelyeket így képes összefoglalni;*
- Nekem nyomasztó volt az a sok kő egymás hegyén-hátán, és túl nagyok voltak a házak, meg a bennük lévő szobák is. Persze, az itteni ház sem kicsi, de itt sokan vagyunk, nem egy család lakik csak itt és néhány szolgáló. Meg valamennyire értelmetlen is volt az egész. Ahol én éltem egy rövid ideig, ott például volt egy jó nagy kert, de nem volt még egy tűzrakó sem! Ráadásul rengeteg állat elfért volna ott, de azt sem tartottak egyet sem, csak virágok voltak, sok, és csak azért fizettek egy elf lányt, hogy gondoskodjon róluk. Jobban belegondolva a lovak, meg az ő kutyája voltak csak állatok abban a házban. Szerintem így elég értelmetlen nagy házat építeni, nagy kerttel. *fejtegeti, bár lelke mélyén azért tisztában van azzal, hogy minden bizonnyal túl sok időt töltött az erdő mélyén egy artheniori fogalmak szerint minden bizonnyal kicsi és egyszerű faházban, és túl keveset a városban ahhoz, hogy képes legyen felismerni, vagy értékelni az ottani életformát. Talán akkor is kevésbé lenne előítéletes, ha városi élete nem pont úgy végződik, hogy vidékre kell menekülnie egy rozoga szekéren, miközben egykori otthona éppen lángol a háta mögött.
De most nem gondolkodik ezen sokat. Leköti Intath rövid meséje, ami számára nem túl megnyugtatóan ér véget.*
- Szegény lány! *jegyzi is meg.* Hát micsoda apa az ilyen? *teszi fel a költőinek szánt kérdést.* Bárhogy történt, remélem legalább az a fegyverhordozó, aki legyőzte a hydrát tetszett neki, nem pedig egyáltalán nem, mert akkor bizony elég kellemetlen a történet vége, a lányra nézve mindenképpen.
*Persze ezen viszonylag hamar túl is lendül, mivel arra már egészen kislányként sikerült teljesen magától rájönnie, hogy sok mese minden bizonnyal tényleg csak mese, nem több kitalált történetnél, amelynek annyi köze van a valósághoz, mint artheniori kerteknek az ésszerűséghez.*
- Még jó, hogy a legtöbb mese tényleg csak mese. *teszi is hozzá.* Amit én hallottam a csillagokról az eleve kizárja, hogy bármi szándékos értelme lenne annak, hogy milyen formában vannak most elrendeződve odafent, az alapján pedig biztosan az is csak véletlen, hogy ott van fent a Hydra. Nekem azt mesélték, amikor kislány voltam, hogy az istenek királya eredetileg azt akarta, hogy szabályos rendben sorakozzanak odafent az égen, rendezett sorokban, egymásról egyenlő távolságra, meg azonos színűek természetesen azonos színűek mellett. De az istenek lusták voltak megcsinálni ezt a nagy munkát, ezért aztán az első farkasra bízták ezt, aki éhes volt és elvállalta némi nyers húsért cserébe. Viszont ameddig az istenek hírnökére várt, aki a csillagokkal teli tarisznyát hozta neki, a világ első fogadójában megivott huszonhét korsó mézsört, amit természetesen a világ első sörfőzője főzött korábban. Ezek után részegen elindult felfelé, majd miután elkezdte felhelyezni az égre az első csillagokat, elbotlott a harmadikban, ezért az összes többi kiszóródott a tarisznyából és azóta vannak így odafent, csak úgy, össze-vissza. Az a kis vörös ott az, amiben elbotlott. *próbálja megmutatni.* Ettől még persze a csillagképek tényleg szépek. Szeretem a hozzájuk fűződő történeteket.
*A történeteket, amelyek közül sokat édesanyja nyilván sokkal komolyan vesz nála. Ebben sem igazán hasonlítanak egymáshoz, akire most éppen csak annyira sandít hátra, hogy lássa hallja-e, amit mond róla, és megállapíthassa, hogy még talán éppen nem.*
- Köszönöm! *mosolyog az eddigi este reményei szerint eddigi legkedvesebb mosolyával az elfre.* Persze, hogy örülnék neki, ha maradna. De ez már az ő döntése lesz, nem az enyém.
*Túl hosszú és túl személyes lenne elmesélni kettőjük történetét, és, ha csak Intath lenne itt és lenne legalább egyel több percük még, talán meg is tenné, hogy jobban értse a helyzetet, így azonban erre nincs lehetőség jelenleg, de annyiból nem bánja, hogy túl sok mindenről beszéltek eddig, közben tényleg feljöttek a csillagok és nem csak illatossá, hanem minden bizonnyal finommá is sült közben a tűt fölé tartott szalonna és hagyma, amit alig vár, hogy megkóstoljon.
Lélek, vagy szép történetek és legendák ide, vagy oda, de azért ő is éhes.
Édesanyja éppen végszóra érkezik, kíváncsian, hogy mégis kivel él itt együtt a lánya, mégis nem szeretne azért túlságosan is belefolyni a társalgásba. Lemaradt viszont a levesről így egyszerűen éhes, és bármennyire karcsúak is a tipikus elfek, mint ő, azért nekik sem árt, ha rendesen megvacsoráznak lefekvés előtt.*
- Szép estét mindenkinek! Callipeya vagyok, de Eának szoktak hívni az egyszerűség kedvéért. Senkinek nem kell bemutatkoznia, Luni már mindent elmesélt, ami ma történt, így persze azt is kitalálom, hogy ki kicsoda *mosolyog a társaságra barátságos melegséggel, ami talán emlékezteti lányának a mosolyára.
Közelebbről megnézve őket Luninari arcvonásain kívül talán egyetlen egyvalamiben hasonlít csak rá igazán, és az a szeme, mert az ugyanolyan, szinte már valószerűtlenül ragyogóan kék, mint valami távoli csillag, éppen csak ameddig Callipeya esetében a már-már közhelyesen, versekben túlemlegetett és magasztalt aranyszőke szőke haj mellé mindez teljesen természetesnek hat, addig az ő éjsötét, fekete hajától ha talán nem is zavaróan, kissé azért mégis elüt.
Viszont tényleg igyekszik úgy viselkedni, mintha éppen csak véletlenül járt volna erre, és nem szeretne zavarni. Utóbbi igaz is, de miközben tűzbe tatja a nyársát, hogy megsüsse a lánya által neki előkészített szalonnát és hagymát, amit Luni éppen már enni kezd, már csak abban reménykedik, hogy nem korog olyan hangosan a gyomra, hogy elárulja, hogy valójában mennyire éhes.*
577. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-03-31 22:10:34
Üzenet elküldve: 2022-03-31 22:10:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1589
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1589
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Vidéki kúria//
//Sütögetés//
*A félvér lány megnyílik ott a tűz mellett és elkezd magáról mesélni. Ha közel ülne hozzá és meglenne még a másik keze akkor a doki megölelgetni bús barátját aki most nem bús, de az szokott lenni. Részben amiatt figyelt fel rá annak idején a doki. A fickónak is feltűnik valami. Mégpedig az elf keze amit meg is bámul. Kap is érte pár sötétebb pillantást. A doki nem szereti ha megnézik a csonkját. Bár számtalan jó tulajdonsága van amik mellett igazán eltörpül a csonkaság, de zavarja. Viszont nem csak ez az ő egyetlen hibája. Néha egy igazán pindurit makacs tud lenni. De csak egy pindurit. Éppen csak annyira, hogy bizonyos helyzetekben félholtra veresse magát. Nem nagyon. Most is ezzel a makacssággal állapítja meg a mágus szabadkozása hallatán a lényeget.*
-Szóval nem ettél még jót.
*Bizony a halat nem lehet nem szeretni. Nincs vele semmi baj. Vagyis talán a szálka amikről mikor a félvér kérdez akkor a doki elgondolkozva lassan válaszol.*
-Hallottam már olyan esetekről. Persze ritka, hogy a gyomrot kiszúrja, de tényleg nagyon ritkán előfordulhat. Inkább a torokban akadhat meg. De főként kölyköknek meg öregeknek kell erre vigyáznia. Meg részegeknek. Ami egyszerű. Kifilézik vagy kis falatokban eszik, hogy észrevegyék ha az elkészítés ellenére mégis benne maradna. De ez tényleg nagyon ritka. Ha, azt mondom nagyjából tízévente egy ember belét szúrja ki artheniorban halszálka, lehet közel pontosan fogalmaztam.
*Bólogat magának. Bár egy iszákos nőcsábász, de a szakmájához tényleg ért. Ezt nem lehet elvitatni tőle. Mikor a piacolás szóba kerül a doki is elgondolkodik.*
-Megadom az árát, de nekem két-három üveg ecet, meg három üveg pityókaszesz kéne. Minél erősebb. Kell a műtőbe. Az ecet is el fog fogyni ha holnap lemosom a szerszámaim.
*Mert ő nem engedheti meg, hogy csupán vízzel töröljön fel. Ecettel kell. A szesz is jó sebfertőtlenítésre és fájdalomcsillapításra. Meg ugye a dokinak is, hogy biztosabb legyen a keze. A tündérlánnyal épp a hálószövés ügyét beszélik mikor Luninari újabb ötlettel áll elő és a dokit kérdezi.*
-Öhm... Persze. Lehet csinálni tutajt is, de nem olyan könnyű, azt irányítani. Ezért szokták inkább folyón használni mert ott a víz folyása vezeti.
*Mesél kicsit ha már érdeklődnek ő meg tudja mi, hogy működik. Persze a tavon is lehet irányítani a tutajt, de nem lesz könnyű főleg nekik akik nem értenek hozzá. Ő meg bár el tudna boldogulni, de kéz híján már arról is lemondhat. Ezen a kellemes estén nem szomorítja el az ilyesmi. Neki is jó a kedve. Jót mosolyog azon ahogy a lányok összebeszélnek, hogy majd közösen fognak tüsténkedni a házban. Helyes-helyes. A többiek is kifejtik, hogy milyen szép az-az este. A mágus várossal kapcsolatos szavain azért meglepődik az elf.*
-Gyönyörű házak és tiszta utcák? Láttad volna fénykorában a gazdagnegyedet.~Vagyis mikor még ép volt. A fénykora inkább az volt mikor lógtak a házak előtt a gazdáik.~Bár a polgárnegyed akkor még szegénynegyed volt. Azt, kikupálták. Előtte ott is dolgoztam. Mocskos hálátlan munka volt.
*Zárja végül kicsit lehangolóbban a jól kezdődő mesét. Majd felnéz az égre és a csillagokra. Amiket sokkal jobban lehet látni innen mint a városból. Bár a tengeren szebbek voltak. Mosoly húzódik a képére és bár rajta a hús már megsült, de óvatosan emeli égnek a nyársát.*
-Azokat a csillagokat ott tudjátok, hogy hívják?*Kezd mesélni megint ha érdeklődnek.*Az a hydra. Ott a teste, az a farka, az meg a három feje. Egy mocsárban élt és minden télen felébredve rátámadt, az utazókra és a közeli falvak parasztjaira. Egy nemes úr a teljes vagyonát és a gyönyörű aranyhajú lányát ajánlotta azoknak akik megölik a szörnyet. Mentek is a nagy hősök tucatszám a bestia után. Voltak is ügyesek. Viszont ahányszor levágták egy fejét kettő nőtt vissza neki. A végén már tizenegy feje volt. Azt, mondják egy egyszerű fegyverhordozó végül csellel győzte le a bestiát akit elnyelt a mocsár. Hogy aztán meg is kapta-e az ígért jutalmat jó kérdés, de érdekes dolgokat tudnak ezek a csillagok.*Néz fel egy kicsit. Majd megint a félvérre kapja a tekintetét.*Dohányt is vehetnél. Teljesen kifogytam abból is.
*Most is jó lenne rágyújtani. Bár kéz híján nem volna könnyű nyársalás közben, de megoldaná. Elkezdi fújni a húsát amit ő onnan a nyársról enne le. Nem épp a legfinomabb módszer, de ő nem kér segítséget megoldja. Luninari hirtelen bejelentésére főleg a hangsúlyára ismét felkapja a fejét és az érkező nő irányába néz. Tényleg nem hasonlítanak. De őt nem az lepte meg. Hanem, hogy lehet ide is költözik. Meg, hogy nem tudja a lányról megmondani mit szól hozzá. Végül diplomatikusan válaszol.*
-Ha te örülsz neki akkor mi is.
//Sütögetés//
*A félvér lány megnyílik ott a tűz mellett és elkezd magáról mesélni. Ha közel ülne hozzá és meglenne még a másik keze akkor a doki megölelgetni bús barátját aki most nem bús, de az szokott lenni. Részben amiatt figyelt fel rá annak idején a doki. A fickónak is feltűnik valami. Mégpedig az elf keze amit meg is bámul. Kap is érte pár sötétebb pillantást. A doki nem szereti ha megnézik a csonkját. Bár számtalan jó tulajdonsága van amik mellett igazán eltörpül a csonkaság, de zavarja. Viszont nem csak ez az ő egyetlen hibája. Néha egy igazán pindurit makacs tud lenni. De csak egy pindurit. Éppen csak annyira, hogy bizonyos helyzetekben félholtra veresse magát. Nem nagyon. Most is ezzel a makacssággal állapítja meg a mágus szabadkozása hallatán a lényeget.*
-Szóval nem ettél még jót.
*Bizony a halat nem lehet nem szeretni. Nincs vele semmi baj. Vagyis talán a szálka amikről mikor a félvér kérdez akkor a doki elgondolkozva lassan válaszol.*
-Hallottam már olyan esetekről. Persze ritka, hogy a gyomrot kiszúrja, de tényleg nagyon ritkán előfordulhat. Inkább a torokban akadhat meg. De főként kölyköknek meg öregeknek kell erre vigyáznia. Meg részegeknek. Ami egyszerű. Kifilézik vagy kis falatokban eszik, hogy észrevegyék ha az elkészítés ellenére mégis benne maradna. De ez tényleg nagyon ritka. Ha, azt mondom nagyjából tízévente egy ember belét szúrja ki artheniorban halszálka, lehet közel pontosan fogalmaztam.
*Bólogat magának. Bár egy iszákos nőcsábász, de a szakmájához tényleg ért. Ezt nem lehet elvitatni tőle. Mikor a piacolás szóba kerül a doki is elgondolkodik.*
-Megadom az árát, de nekem két-három üveg ecet, meg három üveg pityókaszesz kéne. Minél erősebb. Kell a műtőbe. Az ecet is el fog fogyni ha holnap lemosom a szerszámaim.
*Mert ő nem engedheti meg, hogy csupán vízzel töröljön fel. Ecettel kell. A szesz is jó sebfertőtlenítésre és fájdalomcsillapításra. Meg ugye a dokinak is, hogy biztosabb legyen a keze. A tündérlánnyal épp a hálószövés ügyét beszélik mikor Luninari újabb ötlettel áll elő és a dokit kérdezi.*
-Öhm... Persze. Lehet csinálni tutajt is, de nem olyan könnyű, azt irányítani. Ezért szokták inkább folyón használni mert ott a víz folyása vezeti.
*Mesél kicsit ha már érdeklődnek ő meg tudja mi, hogy működik. Persze a tavon is lehet irányítani a tutajt, de nem lesz könnyű főleg nekik akik nem értenek hozzá. Ő meg bár el tudna boldogulni, de kéz híján már arról is lemondhat. Ezen a kellemes estén nem szomorítja el az ilyesmi. Neki is jó a kedve. Jót mosolyog azon ahogy a lányok összebeszélnek, hogy majd közösen fognak tüsténkedni a házban. Helyes-helyes. A többiek is kifejtik, hogy milyen szép az-az este. A mágus várossal kapcsolatos szavain azért meglepődik az elf.*
-Gyönyörű házak és tiszta utcák? Láttad volna fénykorában a gazdagnegyedet.~Vagyis mikor még ép volt. A fénykora inkább az volt mikor lógtak a házak előtt a gazdáik.~Bár a polgárnegyed akkor még szegénynegyed volt. Azt, kikupálták. Előtte ott is dolgoztam. Mocskos hálátlan munka volt.
*Zárja végül kicsit lehangolóbban a jól kezdődő mesét. Majd felnéz az égre és a csillagokra. Amiket sokkal jobban lehet látni innen mint a városból. Bár a tengeren szebbek voltak. Mosoly húzódik a képére és bár rajta a hús már megsült, de óvatosan emeli égnek a nyársát.*
-Azokat a csillagokat ott tudjátok, hogy hívják?*Kezd mesélni megint ha érdeklődnek.*Az a hydra. Ott a teste, az a farka, az meg a három feje. Egy mocsárban élt és minden télen felébredve rátámadt, az utazókra és a közeli falvak parasztjaira. Egy nemes úr a teljes vagyonát és a gyönyörű aranyhajú lányát ajánlotta azoknak akik megölik a szörnyet. Mentek is a nagy hősök tucatszám a bestia után. Voltak is ügyesek. Viszont ahányszor levágták egy fejét kettő nőtt vissza neki. A végén már tizenegy feje volt. Azt, mondják egy egyszerű fegyverhordozó végül csellel győzte le a bestiát akit elnyelt a mocsár. Hogy aztán meg is kapta-e az ígért jutalmat jó kérdés, de érdekes dolgokat tudnak ezek a csillagok.*Néz fel egy kicsit. Majd megint a félvérre kapja a tekintetét.*Dohányt is vehetnél. Teljesen kifogytam abból is.
*Most is jó lenne rágyújtani. Bár kéz híján nem volna könnyű nyársalás közben, de megoldaná. Elkezdi fújni a húsát amit ő onnan a nyársról enne le. Nem épp a legfinomabb módszer, de ő nem kér segítséget megoldja. Luninari hirtelen bejelentésére főleg a hangsúlyára ismét felkapja a fejét és az érkező nő irányába néz. Tényleg nem hasonlítanak. De őt nem az lepte meg. Hanem, hogy lehet ide is költözik. Meg, hogy nem tudja a lányról megmondani mit szól hozzá. Végül diplomatikusan válaszol.*
-Ha te örülsz neki akkor mi is.
576. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-03-30 10:28:46
Üzenet elküldve: 2022-03-30 10:28:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Vidéki kúria//
//Sütögetés//
*Úgy érzi, erősen félre van értve vízi étekkel szembeni kényeskedései oka alatt, úgyhogy már mindkét kezével erősen gesztikulálva igyekszik tisztázni a helyzetet:* - Nem, dehogy nem enném meg amiatt, mert szálkás! Még ha több időt is igénybe venne... Nem, nekem egyszerűen a húsnak az íze nem jön be. Mintha ki sem vették volna a vízből, hanem abból, vagyis abban enném. Benne marad a számban, és valami mással kell leöblítenem, hogy eltűnhessen. És még szagos is. *Felsóhajt, ezzel remélhetőleg többé-kevésbé tisztázva magát. Az nem volt terve, hogy már az első esten valami nyávogós, minden ok miatt hisztiző kölyöknek véljék venni; újra át kell gondolnia, hogyan válogassa a szavait. Azzal mondjuk javíthatna a helyzetén, hogy azzal hízeleg, hogy viszont biztos megenné az elf bármelyik más kosztját, büszkesége azt viszont tiltja. Főleg az előbb még őt fenyegető orvossal szemben, akinek viszont észre véve csonka végtagját, nem segíthet rajta, rendesen megnéz. Az az elvárt sajnálat látszódik tekintetében, amit ilyenkor bárki új embert sújthat, de úgy érzi, nem kéne szóvá tennie a felismerést, hanem csak egy bólintást küld Intath irányába. Talán túl korán kezdte elítélni őt.
Aztán neki is eszébe jut, hogy sütögetni magának is sütögetni kéne, amit pedig nem fog más megcsinálni helyette, úgyhogy ő is nyúlkál egy nyársért. A többieknek már megsülő darabjaiknak ínycsiklandozó illata hamar meghozza az étvágyát, így tisztes mennyiségű krumplit és husit nyársal fel a vasbotra. És tekintve, hogy senkitől sem kapott rosszalló tekintetet kiáltásáért, úgy véli, nem követett el vele hibát. Ráadásul A fél-elf lány meg is dicséri érte, amitől egy kis extra melegséget érez szívében. Halkan kimotyog egy "köszönöm"-öt, és lassan a tűz felé kezdi nyújtani nyársát. Már nagyon rég nem volt ebben gyakorlata, úgyhogy a többieket kellett kémlelnie, hogy meglesse a távolságot. Szerencsére gyors tanuló ő, és hamar elkezdheti érezni saját eledelének elkészülését is. A többieket is, ezúttal sem csak színlelve az érdeklődést, hallgatja. Persze Luninari is előjön a szálkákkal, így magában kell morognia, míg eltűri az újabb ostromot. Legalább Thrissaya nem amiatt vádolja.
A hajókázós teória közben ő nyugalomban foglalkozik sütögetésével, miközben elgondolkozik egy hirtelen eszébe ötlő kérdésen; nem kéne visszamennie a toronyba? Elég idő telt el, amennyire ő ítéli, ha ő nem is, hát Garsin biztosan összegyűjtött Warg-alakulati pályafutása után elegendő költőpénzt, hogy el lehessen kísérletezni, egy pár napot megint csak eltölthetnek ott. De ha ilyen hamar fog ideiglenesen távozni a kúriából, azt enyhén szólva is rossz néven vehetik. Ez azt jelenti, hogy meg kell ezt említenie a többieknek, esetleg feltevésben, hogy akarnak e ők is jönni. De hát ma-holnap tanulgathatna legalább az egyiktől új mágiákat, az nem lenne neki elég? Talán, de akkor meg a katonát hagyná még, ki tudja mennyi ideig magára, nem beszélve arról az pegazusi elf druiddról, akinek ígéretet tett, hogy mihamarabb útnak indulhatnak, amint összekaparnak valamit. De ez a dilemma inkább legyen a holnap problémája.
Figyelmezteti Luninari őket anyja jövetelére, amit egy kíváncsi szemöldökvonással jutalmaz. Nem tudta, hogy ő is ilyen közelségben van. Kinézetük miatt ő ugyan nem lepődne meg, ő már járt az ő cipőjükben, még ha más módon is.*
- Gyönyörű éjszaka. *Néz fel komótosan az égre. A felhőtlenség miatti hideg által általában fázna is, de a tűz közelsége most megkíméli ettől őt. Mosolyt hoz az arcára.* - Meg kell hogy mondjam, az ilyen esték ígérete valóban az itt-maradásra ösztökélnek. - ~ Majdnem elfeledtetik, hogy körülöttünk vadállatok tucatjai mászkálhatnak. ~ *Ezt ugyan nincs terve kimondani, de a tény, hogy egy biztonságosnak sosem mondható erdőségben található ez a kis liget, hát... nem éppen öröm a szívének. Már az idefelé tartó úton majdnem eltévedt.*
- Tudják, Lihanech vidéki részeire kevés utam volt, a városban pedig, magától értetődő okoknál fogva, nem volt sok sütögetés. Gyönyörű házak, tiszta utcák, ínycsiklandozó szagokkal invitáló piacok... de ez, ez nem volt.
//Sütögetés//
*Úgy érzi, erősen félre van értve vízi étekkel szembeni kényeskedései oka alatt, úgyhogy már mindkét kezével erősen gesztikulálva igyekszik tisztázni a helyzetet:* - Nem, dehogy nem enném meg amiatt, mert szálkás! Még ha több időt is igénybe venne... Nem, nekem egyszerűen a húsnak az íze nem jön be. Mintha ki sem vették volna a vízből, hanem abból, vagyis abban enném. Benne marad a számban, és valami mással kell leöblítenem, hogy eltűnhessen. És még szagos is. *Felsóhajt, ezzel remélhetőleg többé-kevésbé tisztázva magát. Az nem volt terve, hogy már az első esten valami nyávogós, minden ok miatt hisztiző kölyöknek véljék venni; újra át kell gondolnia, hogyan válogassa a szavait. Azzal mondjuk javíthatna a helyzetén, hogy azzal hízeleg, hogy viszont biztos megenné az elf bármelyik más kosztját, büszkesége azt viszont tiltja. Főleg az előbb még őt fenyegető orvossal szemben, akinek viszont észre véve csonka végtagját, nem segíthet rajta, rendesen megnéz. Az az elvárt sajnálat látszódik tekintetében, amit ilyenkor bárki új embert sújthat, de úgy érzi, nem kéne szóvá tennie a felismerést, hanem csak egy bólintást küld Intath irányába. Talán túl korán kezdte elítélni őt.
Aztán neki is eszébe jut, hogy sütögetni magának is sütögetni kéne, amit pedig nem fog más megcsinálni helyette, úgyhogy ő is nyúlkál egy nyársért. A többieknek már megsülő darabjaiknak ínycsiklandozó illata hamar meghozza az étvágyát, így tisztes mennyiségű krumplit és husit nyársal fel a vasbotra. És tekintve, hogy senkitől sem kapott rosszalló tekintetet kiáltásáért, úgy véli, nem követett el vele hibát. Ráadásul A fél-elf lány meg is dicséri érte, amitől egy kis extra melegséget érez szívében. Halkan kimotyog egy "köszönöm"-öt, és lassan a tűz felé kezdi nyújtani nyársát. Már nagyon rég nem volt ebben gyakorlata, úgyhogy a többieket kellett kémlelnie, hogy meglesse a távolságot. Szerencsére gyors tanuló ő, és hamar elkezdheti érezni saját eledelének elkészülését is. A többieket is, ezúttal sem csak színlelve az érdeklődést, hallgatja. Persze Luninari is előjön a szálkákkal, így magában kell morognia, míg eltűri az újabb ostromot. Legalább Thrissaya nem amiatt vádolja.
A hajókázós teória közben ő nyugalomban foglalkozik sütögetésével, miközben elgondolkozik egy hirtelen eszébe ötlő kérdésen; nem kéne visszamennie a toronyba? Elég idő telt el, amennyire ő ítéli, ha ő nem is, hát Garsin biztosan összegyűjtött Warg-alakulati pályafutása után elegendő költőpénzt, hogy el lehessen kísérletezni, egy pár napot megint csak eltölthetnek ott. De ha ilyen hamar fog ideiglenesen távozni a kúriából, azt enyhén szólva is rossz néven vehetik. Ez azt jelenti, hogy meg kell ezt említenie a többieknek, esetleg feltevésben, hogy akarnak e ők is jönni. De hát ma-holnap tanulgathatna legalább az egyiktől új mágiákat, az nem lenne neki elég? Talán, de akkor meg a katonát hagyná még, ki tudja mennyi ideig magára, nem beszélve arról az pegazusi elf druiddról, akinek ígéretet tett, hogy mihamarabb útnak indulhatnak, amint összekaparnak valamit. De ez a dilemma inkább legyen a holnap problémája.
Figyelmezteti Luninari őket anyja jövetelére, amit egy kíváncsi szemöldökvonással jutalmaz. Nem tudta, hogy ő is ilyen közelségben van. Kinézetük miatt ő ugyan nem lepődne meg, ő már járt az ő cipőjükben, még ha más módon is.*
- Gyönyörű éjszaka. *Néz fel komótosan az égre. A felhőtlenség miatti hideg által általában fázna is, de a tűz közelsége most megkíméli ettől őt. Mosolyt hoz az arcára.* - Meg kell hogy mondjam, az ilyen esték ígérete valóban az itt-maradásra ösztökélnek. - ~ Majdnem elfeledtetik, hogy körülöttünk vadállatok tucatjai mászkálhatnak. ~ *Ezt ugyan nincs terve kimondani, de a tény, hogy egy biztonságosnak sosem mondható erdőségben található ez a kis liget, hát... nem éppen öröm a szívének. Már az idefelé tartó úton majdnem eltévedt.*
- Tudják, Lihanech vidéki részeire kevés utam volt, a városban pedig, magától értetődő okoknál fogva, nem volt sok sütögetés. Gyönyörű házak, tiszta utcák, ínycsiklandozó szagokkal invitáló piacok... de ez, ez nem volt.
575. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-03-27 18:27:02
Üzenet elküldve: 2022-03-27 18:27:02
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Vidéki kúria//
//Sütögetés//
- Én ugyan nem fogok erőltetni a halevést, ha nem kér, akkor nem kap. Ám ha mégis egy nap úgy döntene, hogy azt amit épp készítünk, megkóstolná, nem csapok én a kezére.
*Mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy mit akar kezdeni az életével, s főleg azt, hogy mit enne szívesen. Ő sem akad ki azon, ha valaki csak zöldségeket meg gyümölcsöket hajlandó enni. Ám legyen. Szívesen vesz részt a főzöcskézésben, ha van elég kurázsija hozzá, bármit elkészít. Most inkább a nyárs készítésével van elfoglalva és nem is fűz hozzá semmit az elhangzottakhoz. Saját természetét nem ecseteli, majd megismerik a többiek is. Ritkán szokott csak rosszkedvű, vagy szomorú lenni. Ő tipikusan az a fajta, aki örül, ha süt a nap, ha esik az eső.*
- A városba én is szívesen elkísérnélek! Hátha eszembe jut ott valami, ami jól jönne.
*Nem akar ő költekezni, csak nézelődni egy kicsit. Amolyan női szokás, ugyebár. Talán pont a háló szövéséhez, meg a pecázáshoz lenne jó pár apróság. Nem tudja még, hogy mennyire felszerelt a ház.*
- Majd megnézem, hogy mennyire mély a víz. Lehet elég egy tutaj is, persze ugye attól függ, hogy ki ül a tutajon.
*Ha majd körbe járja a környéket, többet fog tudni mondani. Mikor jött, csak az épületig tartó út során nézett szét, amit látott. Most meg már este van.*
- A segítség mindig jól jön és persze viccesebb is, ha társasága van a tündérnek.
*Közben elkészül a nyársa és meglepődve látja, hogy a magánzónak indított kiáltása népszerűvé vált. Még a mágus férfi is, aki amúgy igen szűkszavú saját bevallása szerint, szintén felkiált. Nagyot nevet ezen.*
- Kimondottan családias. Köszönöm mindnyájatoknak.
*Időközben a nyársa már el is készült, ha kicsit meghűlt, már eheti is. Figyeli azért a dokit, mert látta a kezét. Segít neki, ha kell.*
//Sütögetés//
- Én ugyan nem fogok erőltetni a halevést, ha nem kér, akkor nem kap. Ám ha mégis egy nap úgy döntene, hogy azt amit épp készítünk, megkóstolná, nem csapok én a kezére.
*Mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy mit akar kezdeni az életével, s főleg azt, hogy mit enne szívesen. Ő sem akad ki azon, ha valaki csak zöldségeket meg gyümölcsöket hajlandó enni. Ám legyen. Szívesen vesz részt a főzöcskézésben, ha van elég kurázsija hozzá, bármit elkészít. Most inkább a nyárs készítésével van elfoglalva és nem is fűz hozzá semmit az elhangzottakhoz. Saját természetét nem ecseteli, majd megismerik a többiek is. Ritkán szokott csak rosszkedvű, vagy szomorú lenni. Ő tipikusan az a fajta, aki örül, ha süt a nap, ha esik az eső.*
- A városba én is szívesen elkísérnélek! Hátha eszembe jut ott valami, ami jól jönne.
*Nem akar ő költekezni, csak nézelődni egy kicsit. Amolyan női szokás, ugyebár. Talán pont a háló szövéséhez, meg a pecázáshoz lenne jó pár apróság. Nem tudja még, hogy mennyire felszerelt a ház.*
- Majd megnézem, hogy mennyire mély a víz. Lehet elég egy tutaj is, persze ugye attól függ, hogy ki ül a tutajon.
*Ha majd körbe járja a környéket, többet fog tudni mondani. Mikor jött, csak az épületig tartó út során nézett szét, amit látott. Most meg már este van.*
- A segítség mindig jól jön és persze viccesebb is, ha társasága van a tündérnek.
*Közben elkészül a nyársa és meglepődve látja, hogy a magánzónak indított kiáltása népszerűvé vált. Még a mágus férfi is, aki amúgy igen szűkszavú saját bevallása szerint, szintén felkiált. Nagyot nevet ezen.*
- Kimondottan családias. Köszönöm mindnyájatoknak.
*Időközben a nyársa már el is készült, ha kicsit meghűlt, már eheti is. Figyeli azért a dokit, mert látta a kezét. Segít neki, ha kell.*
574. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-03-25 19:13:20
Üzenet elküldve: 2022-03-25 19:13:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 677
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 677
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Vidéki kúria//
//Sütögetés//
*Út közben már nem szól hozzá a társalgáshoz, utána pedig lefoglalja őt a tűzifa gondos, precíz és szakszerű belerendezése a tűzrakóba, aztán pedig maga a varázslat, amit ki szeretne próbálni, és amely teljes sikerének természetes örül is.
Az igazság az, hogy nem csak abból az okból használta ezt a Madytől tanult varázslatot az imént, amiért vele sokkal egyszerűbb tüzet gyújtani, mint egyébként lenne, hanem azért is mert égett a vágytól, hogy demonstrálja kicsit saját tudását és erejét.
Bár tisztában van azzal, hogy milyen keveset tud még akkor, ha az összes elemi ág mindegyik varázslatának maradéktalan ismerete a célja, és, hogy mennyire sok a tenni és tanulnivalója ilyen téren még, a tudat, hogy most már lassan tényleg elkezdhet mágusként gondolni önmagára kifejezetten izgatottá és boldoggá teszi.
Hatalmas előrelépés számára mindez ahhoz képest, hogy valaha egyszerre volt anya egyetlen, kicsi lánya és megvetett korcs, majd száműzött, aztán befogadott, utána pedig egy felgyújtott városból menekült.
Az egyetlen, ami közös volt összes eddigi kívülről látott önmagában, hogy végig csak álmodozhatott plüssnyulaival oldalán arról, hogy valaha majd csak úgy, akár még a kedvére is varázsolgathat. Most pedig mégis megteheti, így pedig már nyuszijait és többi barátját is sokkal inkább képes lesz megvédeni, mint eddig lett volna.
Most pedig itt van egy csodálatos helyen egy tündérlánnyal egy emberrel és hát persze itt van az az elf is, aki sohasem vetette a szemére, hogy ő maga csak félig az. Tényleg kissé olyan, mintha valamiféle rossz kocsmás viccbe, vagy zavaros gyerekkori álmai valamelyikébe, de sokkal inkább, mintha egy szép mesébe cseppent volna bele csak úgy hirtelen.
Talán éppen azért is díjazza annyira magában, hogy Int és Adoaver is csatlakozik Thrissaya vidám felkiáltásához, bár ezúttal a tőle telhető legbarátságosabb mosolyt éppen az ember mágustanonc, vagy mágus kapja.*
- Tetszik az őszinteséged, komolyan. Talán hasonlítunk is, jobban, mint gondolnád. *mondja neki, de aztán persze a többiekhez is beszél, miközben elkezdi összerakni a nyársát.
A tűz, a csillagok, a tó, vagy akár a sülni kezdő szalonna és hagyma illata valahogy arra készteti, hogy inkább lelkéből beszéljen elméje helyett, mint máskor. Persze nyilván a társaság is az oka. Legkésőbb a mai nappal Intath már biztosan nagyon mélyen a szívébe zárta magát, Thrissaya pedig, akinek kedves tündérként és lányként eleve könnyebb dolga volt, mint egy elsőre kissé ijesztő elfnek, és Adoaver, akivel pedig hasonló a céljuk, szintén.*
- Lehet nem látszik rajtam, de sohasem voltam egy vidám alkat én sem, sőt, sokkal inkább az ellenkezője. De ez a hely és a jó társaság csodákra képes. *mondja mindenkinek és persze nem hagyja ki a lehetőséget, hogy kicsit idealizálja ligetet a ma este érkezettek előtt, ez által is maradásra csábítva őket.*
- Ami viszont a halakat illeti, csak nem gondolod, hogy képes lennék szálkát hagyni egy hallevesben? *kérdi az ifjú mágust, ezek után azért viszont kicsit elhallgat, hogy jobban átgondolja ezt.*
- Na jó, persze, a leggondosabb előkészítés mellett is előfordulhat egy apró szálka sajnos, ezt elismerem. Viszont sokszor hallottam, hogy nagyon vigyázzak ezzel, mert akár meg is fulladhatok tőle, vagy kiszúrhatja a gyomromat, de még senkiről sem hallottam, akivel a valóságban ilyesmi tényleg megtörtént volna. Ugye Int, te sem? *néz ezek után hirtelen az elfre, remélve, hogy megerősíti ebben.*
- Persze biztosan előfordulhat, de szerintem körülbelül annyi esélye van, mint hogy egy villám éppen beléd csap bele. Van olyan, ami ellen nem tehetünk semmit. *von végül vállat, miközben már majdnem kész a nyársa, mert most is sikerül bebizonyítana, hogy képes száját és kezét egyszerre is járatni, mintha a kettő egymástól teljesen
függetlenül mozogna két ellenkező ritmusra, előbbi gyorsan, csapongón, utóbbi pedig lassú, de magabiztos pontossággal.*
- Na de mindegy is! Nem is ez a lényeg, hanem, hogy tényleg nem erőltetünk semmit. Van itt annyi étel szerintem, hogy mindenki megtalálja a kedvére valót, ha nem szeretnél halat enni, hát nem fogsz, lesz majd más, hamarosan pedig úgy is be kell mennem Artheniorba feltölteni a készleteket kicsit, vetőmagot venni és ilyesmiket. *fejezi be egy időre a beszédet, és okkal. Igazán nem szeretne és nem is tudna beszállni a még el sem kezdődött és igazából el sem dönthető vitába Intath és Adoaver közé, hogy létezhet-e egyáltalán olyan halétel annak, aki nem szereti, ami finom, de legalábbis ehető. Jobban foglalkoztatja az, amit az elf és a tündérlány beszélt egymással nem sokkal korábban.*
- Viszont bár csónakunk nincs, de egy kezdetleges tutajt azért lehetne építeni, nem? *kérdi inkább elsősorban Intathot, akit, mivel valaha tengerész volt minden vízen való közlekedés szakértőjének tart.* Ugyan nem tudom milyen mély ez a tó, de nem hatalmas. Még, ha a tutaj el is süllyed, aki csak kicsit is tud úszni, biztosan ki tud vergődni valahogyan még a közepéből is. Szóval akár hálónk van, akár botunk, csak tudunk majd halat fogni! Különben is szívesen segítek mindkettőben, a halfogásban, hálószövésben, botkészítésben, bármiben tényleg. Jobb, ha minél több mindenhez értünk.
*Azt most a világért sem tenné hozzá, hogy miért, hogy bármennyire is jól érzi magát, azért azt nem hinné, hogy nem jöhet el még egyszer az a pillanat az életében, hogy újra száműzött, vagy menekült lesz, vagy hogy azért kelljen harcolnia, hogy ne utóbbi legyen újra. Ehhez viszont jól jön, bármit is tanul.
Meg hát eleve még maga édesanyja, akitől szinte mindent megtanult is örülne neki és büszke lenne rá, ha hálót szőni, hatékonyan halászni, vagy akár bármilyen receptre egy tündérlány tanítaná. Márpedig bármennyire is közhelyes, neki még mindig ő a példaképe, annak ellenére is, hogy oly sok mindenben különbözik tőle.*
- Szólj csak és segítek, együtt könnyebb lesz majd, és szórakoztatóbb is közösen dolgozni és főzni, mint egyedül. *fordul is a lányhoz.* Igazából azt hiszem, hogy bármi jobb együtt, mint magadban csinálni.
*Mire eljut odáig, hogy maga is kényelmesen elhelyezkedik, és tűzbe rakja saját nyársát és az arra feltűzött sülni készülő finomságokat, már látja, hogy a ház felől magas és karcsú alak közeledik feléjük.*
- Anya is jön. *jelenti be egyszerűen a feléjük nyugodtan sétáló magas, szőke elf nőre mutatva, akit nyilván azért nem ugat meg Árnyék sem, mert már alszik, vagy mert már tegnap pont vele együtt látta jönni.* Éppen vendég nálam, de lehet, hogy végül ő is itt fog lakni velem a szobámban. *teszi hozzá, és saját nyársát egyelőre félrerakva gyorsan elkezdi elkészíteni az övét is.*
- Nem igazán hasonlítunk egymásra, de ő tényleg az anyám, szóval kérlek majd ne lepődjetek meg látványosan, ha lehet! *kéri a többieket, bár nyugodt hangsúllyal, ami talán érezteti, hogy komolyabban azért nem aggódik azon, hogy mi lesz, ha valaki mégis meglepődik. Hozzászokott már. Ő maga is pontosan tudja, hogy első ránézésre nincsen szinte élő senki sem, aki megmondaná róluk, hogy anya és lánya.
Messziről viszont mindenesetre nem látszik hogy az egykori papnő miben különbözik saját lányától, talán csak az hogy magasabb nála, haja pedig sötét fekete helyett aranylóan szőke, valamint, hogy sokkal nyugodtabb léptekkel sétál feléjük, mint ahogyan Luninari sietett nem sokkal korábban kifelé a tűzrakóhoz. Integetni ugyan integet mindenkinek, de úgy sétál, mint aki nem is nagyon éhes, vagy nem vágyik semmilyen társaságra, éppen mint akinek teljesen mindegy hogy mikor ér oda, ahová eredetileg indult.
Mire odaérne hozzájuk, még biztosan van idejük sütögetni, beszélgetni és jobban megismerni egymást egyaránt, mert ő aztán eddigi életét végleg maga mögött hagyva, és beleugorva a teljes ismeretlenbe tényleg nem siet sehová, lányának pedig valóban nincsen más vágya éppen, mint hogy újra részese lehessen egy igazi szalonnasütésnek a csillagok alatt.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.03.25 19:24:30
//Sütögetés//
*Út közben már nem szól hozzá a társalgáshoz, utána pedig lefoglalja őt a tűzifa gondos, precíz és szakszerű belerendezése a tűzrakóba, aztán pedig maga a varázslat, amit ki szeretne próbálni, és amely teljes sikerének természetes örül is.
Az igazság az, hogy nem csak abból az okból használta ezt a Madytől tanult varázslatot az imént, amiért vele sokkal egyszerűbb tüzet gyújtani, mint egyébként lenne, hanem azért is mert égett a vágytól, hogy demonstrálja kicsit saját tudását és erejét.
Bár tisztában van azzal, hogy milyen keveset tud még akkor, ha az összes elemi ág mindegyik varázslatának maradéktalan ismerete a célja, és, hogy mennyire sok a tenni és tanulnivalója ilyen téren még, a tudat, hogy most már lassan tényleg elkezdhet mágusként gondolni önmagára kifejezetten izgatottá és boldoggá teszi.
Hatalmas előrelépés számára mindez ahhoz képest, hogy valaha egyszerre volt anya egyetlen, kicsi lánya és megvetett korcs, majd száműzött, aztán befogadott, utána pedig egy felgyújtott városból menekült.
Az egyetlen, ami közös volt összes eddigi kívülről látott önmagában, hogy végig csak álmodozhatott plüssnyulaival oldalán arról, hogy valaha majd csak úgy, akár még a kedvére is varázsolgathat. Most pedig mégis megteheti, így pedig már nyuszijait és többi barátját is sokkal inkább képes lesz megvédeni, mint eddig lett volna.
Most pedig itt van egy csodálatos helyen egy tündérlánnyal egy emberrel és hát persze itt van az az elf is, aki sohasem vetette a szemére, hogy ő maga csak félig az. Tényleg kissé olyan, mintha valamiféle rossz kocsmás viccbe, vagy zavaros gyerekkori álmai valamelyikébe, de sokkal inkább, mintha egy szép mesébe cseppent volna bele csak úgy hirtelen.
Talán éppen azért is díjazza annyira magában, hogy Int és Adoaver is csatlakozik Thrissaya vidám felkiáltásához, bár ezúttal a tőle telhető legbarátságosabb mosolyt éppen az ember mágustanonc, vagy mágus kapja.*
- Tetszik az őszinteséged, komolyan. Talán hasonlítunk is, jobban, mint gondolnád. *mondja neki, de aztán persze a többiekhez is beszél, miközben elkezdi összerakni a nyársát.
A tűz, a csillagok, a tó, vagy akár a sülni kezdő szalonna és hagyma illata valahogy arra készteti, hogy inkább lelkéből beszéljen elméje helyett, mint máskor. Persze nyilván a társaság is az oka. Legkésőbb a mai nappal Intath már biztosan nagyon mélyen a szívébe zárta magát, Thrissaya pedig, akinek kedves tündérként és lányként eleve könnyebb dolga volt, mint egy elsőre kissé ijesztő elfnek, és Adoaver, akivel pedig hasonló a céljuk, szintén.*
- Lehet nem látszik rajtam, de sohasem voltam egy vidám alkat én sem, sőt, sokkal inkább az ellenkezője. De ez a hely és a jó társaság csodákra képes. *mondja mindenkinek és persze nem hagyja ki a lehetőséget, hogy kicsit idealizálja ligetet a ma este érkezettek előtt, ez által is maradásra csábítva őket.*
- Ami viszont a halakat illeti, csak nem gondolod, hogy képes lennék szálkát hagyni egy hallevesben? *kérdi az ifjú mágust, ezek után azért viszont kicsit elhallgat, hogy jobban átgondolja ezt.*
- Na jó, persze, a leggondosabb előkészítés mellett is előfordulhat egy apró szálka sajnos, ezt elismerem. Viszont sokszor hallottam, hogy nagyon vigyázzak ezzel, mert akár meg is fulladhatok tőle, vagy kiszúrhatja a gyomromat, de még senkiről sem hallottam, akivel a valóságban ilyesmi tényleg megtörtént volna. Ugye Int, te sem? *néz ezek után hirtelen az elfre, remélve, hogy megerősíti ebben.*
- Persze biztosan előfordulhat, de szerintem körülbelül annyi esélye van, mint hogy egy villám éppen beléd csap bele. Van olyan, ami ellen nem tehetünk semmit. *von végül vállat, miközben már majdnem kész a nyársa, mert most is sikerül bebizonyítana, hogy képes száját és kezét egyszerre is járatni, mintha a kettő egymástól teljesen
függetlenül mozogna két ellenkező ritmusra, előbbi gyorsan, csapongón, utóbbi pedig lassú, de magabiztos pontossággal.*
- Na de mindegy is! Nem is ez a lényeg, hanem, hogy tényleg nem erőltetünk semmit. Van itt annyi étel szerintem, hogy mindenki megtalálja a kedvére valót, ha nem szeretnél halat enni, hát nem fogsz, lesz majd más, hamarosan pedig úgy is be kell mennem Artheniorba feltölteni a készleteket kicsit, vetőmagot venni és ilyesmiket. *fejezi be egy időre a beszédet, és okkal. Igazán nem szeretne és nem is tudna beszállni a még el sem kezdődött és igazából el sem dönthető vitába Intath és Adoaver közé, hogy létezhet-e egyáltalán olyan halétel annak, aki nem szereti, ami finom, de legalábbis ehető. Jobban foglalkoztatja az, amit az elf és a tündérlány beszélt egymással nem sokkal korábban.*
- Viszont bár csónakunk nincs, de egy kezdetleges tutajt azért lehetne építeni, nem? *kérdi inkább elsősorban Intathot, akit, mivel valaha tengerész volt minden vízen való közlekedés szakértőjének tart.* Ugyan nem tudom milyen mély ez a tó, de nem hatalmas. Még, ha a tutaj el is süllyed, aki csak kicsit is tud úszni, biztosan ki tud vergődni valahogyan még a közepéből is. Szóval akár hálónk van, akár botunk, csak tudunk majd halat fogni! Különben is szívesen segítek mindkettőben, a halfogásban, hálószövésben, botkészítésben, bármiben tényleg. Jobb, ha minél több mindenhez értünk.
*Azt most a világért sem tenné hozzá, hogy miért, hogy bármennyire is jól érzi magát, azért azt nem hinné, hogy nem jöhet el még egyszer az a pillanat az életében, hogy újra száműzött, vagy menekült lesz, vagy hogy azért kelljen harcolnia, hogy ne utóbbi legyen újra. Ehhez viszont jól jön, bármit is tanul.
Meg hát eleve még maga édesanyja, akitől szinte mindent megtanult is örülne neki és büszke lenne rá, ha hálót szőni, hatékonyan halászni, vagy akár bármilyen receptre egy tündérlány tanítaná. Márpedig bármennyire is közhelyes, neki még mindig ő a példaképe, annak ellenére is, hogy oly sok mindenben különbözik tőle.*
- Szólj csak és segítek, együtt könnyebb lesz majd, és szórakoztatóbb is közösen dolgozni és főzni, mint egyedül. *fordul is a lányhoz.* Igazából azt hiszem, hogy bármi jobb együtt, mint magadban csinálni.
*Mire eljut odáig, hogy maga is kényelmesen elhelyezkedik, és tűzbe rakja saját nyársát és az arra feltűzött sülni készülő finomságokat, már látja, hogy a ház felől magas és karcsú alak közeledik feléjük.*
- Anya is jön. *jelenti be egyszerűen a feléjük nyugodtan sétáló magas, szőke elf nőre mutatva, akit nyilván azért nem ugat meg Árnyék sem, mert már alszik, vagy mert már tegnap pont vele együtt látta jönni.* Éppen vendég nálam, de lehet, hogy végül ő is itt fog lakni velem a szobámban. *teszi hozzá, és saját nyársát egyelőre félrerakva gyorsan elkezdi elkészíteni az övét is.*
- Nem igazán hasonlítunk egymásra, de ő tényleg az anyám, szóval kérlek majd ne lepődjetek meg látványosan, ha lehet! *kéri a többieket, bár nyugodt hangsúllyal, ami talán érezteti, hogy komolyabban azért nem aggódik azon, hogy mi lesz, ha valaki mégis meglepődik. Hozzászokott már. Ő maga is pontosan tudja, hogy első ránézésre nincsen szinte élő senki sem, aki megmondaná róluk, hogy anya és lánya.
Messziről viszont mindenesetre nem látszik hogy az egykori papnő miben különbözik saját lányától, talán csak az hogy magasabb nála, haja pedig sötét fekete helyett aranylóan szőke, valamint, hogy sokkal nyugodtabb léptekkel sétál feléjük, mint ahogyan Luninari sietett nem sokkal korábban kifelé a tűzrakóhoz. Integetni ugyan integet mindenkinek, de úgy sétál, mint aki nem is nagyon éhes, vagy nem vágyik semmilyen társaságra, éppen mint akinek teljesen mindegy hogy mikor ér oda, ahová eredetileg indult.
Mire odaérne hozzájuk, még biztosan van idejük sütögetni, beszélgetni és jobban megismerni egymást egyaránt, mert ő aztán eddigi életét végleg maga mögött hagyva, és beleugorva a teljes ismeretlenbe tényleg nem siet sehová, lányának pedig valóban nincsen más vágya éppen, mint hogy újra részese lehessen egy igazi szalonnasütésnek a csillagok alatt.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.03.25 19:24:30
573. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-03-24 23:05:03
Üzenet elküldve: 2022-03-24 23:05:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1589
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1589
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Vidéki kúria//
//Konyha - irány a tábortűz//
//Sütögetés//
*A lányok eldöntötték, hogy ha ő állat lenne akkor macska volna. Saját magát inkább nyúlnak mondaná azok...bizonyos előnyös tulajdonságai miatt, de néha tudja mikor kell meghajolni a tömeg akarata előtt.*
-Rendben bízok bennetek.
*Mosolyog halványan. Ő így is nyertesnek érzi magát. Sikerült megsimiznie a vörös tündérbuksit. A félvér mondatára azért felszólal.*
-Én nem olyan macska lennék!
*Meg nem is hiszi, hogy ki tudnának azok jönni. Kutya-macska barátság? Biztos nincs olyan mert ő még nem látott. Végül aztán kijutnak a kertbe a csillagok fénye alá. A faji előítéletek szerint most kéne a kis vörösnek virággá változni neki meg pucéron táncolni. Szerencsére maradnak a sütögetésnél. A mágust el kell keserítenie. Mágikus könyveik nincsenek. Vállat ránt, hogy ez van. Hozzájuk nem irkálni szoktak jönni a varázslók. Mikor a félvér kezd el a mágikus dolgokról beszélni a doki nem figyel oda mert nem ért hozzá és nem is érdekli. Ő nem olyan mint a varázslók. Nem üti bele az orrát olyasmibe amihez nem ért. A háló lehetősége jól hangzik, de nem tökéletes.*
-Nincs csónakunk úgyhogy kaparóháló kéne. Meg az jó, de azért nem olyan mint a pecázás. Annak van egy hangulata. Figyelni a vizet, várni, túljárni a hal eszén és győzni! Majd jóízűen megenni a fogást.
*Meséli lelkesen. A tündérke máris bizonyítja, hogy jó helye van itt ugyanis ő már a hálószövésen gondolkodik. Jól jönnek az ilyen életrevaló lányok itt. Viszont valamiért az ő ajánlata a halsütéssel kapcsolatban kezd elnyomódni.*
-Nana! Eddig mindig rám volt főzve én meg ingyenélőként csak ettem amit elém raktak. Most határozottan szeretném én megvendégelni a lányokat.
*Ebből nem szívesen engedne. Ő ugyanis magabiztos a saját halsütő tudományába és hogy azt nem lehet nem szeretni. Ezért is érzi kihívásnak a mágus ellenségességét. Aki végül csak kinyögi mi is a baj.*
-Szálkás? Egy jó sült hal megéri a kiszálkázást. De vannak tengeriek is. Az íze meg biztos az volt, hogy nem jót csináltak. Vagy valami lápi halból. Azoknak tényleg iszap íze van.
*Okoskodik magabiztosan. Milyen dolog már az, hogy nem szereti a halat? Mintha nem szeretné a sört. Vagy a nőket. Csak az ittenieket ne szeresse!*
-Menthetetlen a füled botja! Az menthetetlen!
*Valójában nem ingerült. Ez hallatszik is a hangján. Ha komolyan megsértődött volna az más lenne. Ahogy az is ha komolyan akarná megsérteni a férfit. A tűzrakóhoz lecsüccsenve leteszi a nyársakat. A félvér aranyos szavait hallva rámosolyog.*
-Ha szeretnéd és hatonta többször kijövök nyársalni veled.
*Ilyen bájos társaságban nem is lehetne morcosnak lenni. Akit eddig elkerült a tény hisz a zsebéből nem vette elő az, ha elég szemfüles most meg tudja nézni a doki csonka kezét amivel a combjára tett nyársbotot lefogja míg ép kezével meg rászurkálja a rávalókat. Maga elengedte volna, de mivel mindenki csatlakozik a tündér felkiáltásához ő is egy igazi kalózhoz méltót felkurjant. Azt, a fajtát ami után hajókat csáklyáznak és fosztanak ki. Vagy ami után több hét hajózás után kikötve eszüket vesztve támadják be a kocsmát vagy a bordélyházat.*
-Nyársra fel!
//Konyha - irány a tábortűz//
//Sütögetés//
*A lányok eldöntötték, hogy ha ő állat lenne akkor macska volna. Saját magát inkább nyúlnak mondaná azok...bizonyos előnyös tulajdonságai miatt, de néha tudja mikor kell meghajolni a tömeg akarata előtt.*
-Rendben bízok bennetek.
*Mosolyog halványan. Ő így is nyertesnek érzi magát. Sikerült megsimiznie a vörös tündérbuksit. A félvér mondatára azért felszólal.*
-Én nem olyan macska lennék!
*Meg nem is hiszi, hogy ki tudnának azok jönni. Kutya-macska barátság? Biztos nincs olyan mert ő még nem látott. Végül aztán kijutnak a kertbe a csillagok fénye alá. A faji előítéletek szerint most kéne a kis vörösnek virággá változni neki meg pucéron táncolni. Szerencsére maradnak a sütögetésnél. A mágust el kell keserítenie. Mágikus könyveik nincsenek. Vállat ránt, hogy ez van. Hozzájuk nem irkálni szoktak jönni a varázslók. Mikor a félvér kezd el a mágikus dolgokról beszélni a doki nem figyel oda mert nem ért hozzá és nem is érdekli. Ő nem olyan mint a varázslók. Nem üti bele az orrát olyasmibe amihez nem ért. A háló lehetősége jól hangzik, de nem tökéletes.*
-Nincs csónakunk úgyhogy kaparóháló kéne. Meg az jó, de azért nem olyan mint a pecázás. Annak van egy hangulata. Figyelni a vizet, várni, túljárni a hal eszén és győzni! Majd jóízűen megenni a fogást.
*Meséli lelkesen. A tündérke máris bizonyítja, hogy jó helye van itt ugyanis ő már a hálószövésen gondolkodik. Jól jönnek az ilyen életrevaló lányok itt. Viszont valamiért az ő ajánlata a halsütéssel kapcsolatban kezd elnyomódni.*
-Nana! Eddig mindig rám volt főzve én meg ingyenélőként csak ettem amit elém raktak. Most határozottan szeretném én megvendégelni a lányokat.
*Ebből nem szívesen engedne. Ő ugyanis magabiztos a saját halsütő tudományába és hogy azt nem lehet nem szeretni. Ezért is érzi kihívásnak a mágus ellenségességét. Aki végül csak kinyögi mi is a baj.*
-Szálkás? Egy jó sült hal megéri a kiszálkázást. De vannak tengeriek is. Az íze meg biztos az volt, hogy nem jót csináltak. Vagy valami lápi halból. Azoknak tényleg iszap íze van.
*Okoskodik magabiztosan. Milyen dolog már az, hogy nem szereti a halat? Mintha nem szeretné a sört. Vagy a nőket. Csak az ittenieket ne szeresse!*
-Menthetetlen a füled botja! Az menthetetlen!
*Valójában nem ingerült. Ez hallatszik is a hangján. Ha komolyan megsértődött volna az más lenne. Ahogy az is ha komolyan akarná megsérteni a férfit. A tűzrakóhoz lecsüccsenve leteszi a nyársakat. A félvér aranyos szavait hallva rámosolyog.*
-Ha szeretnéd és hatonta többször kijövök nyársalni veled.
*Ilyen bájos társaságban nem is lehetne morcosnak lenni. Akit eddig elkerült a tény hisz a zsebéből nem vette elő az, ha elég szemfüles most meg tudja nézni a doki csonka kezét amivel a combjára tett nyársbotot lefogja míg ép kezével meg rászurkálja a rávalókat. Maga elengedte volna, de mivel mindenki csatlakozik a tündér felkiáltásához ő is egy igazi kalózhoz méltót felkurjant. Azt, a fajtát ami után hajókat csáklyáznak és fosztanak ki. Vagy ami után több hét hajózás után kikötve eszüket vesztve támadják be a kocsmát vagy a bordélyházat.*
-Nyársra fel!
572. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-03-23 22:22:25
Üzenet elküldve: 2022-03-23 22:22:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Vidéki kúria//
//Konyha - irány a tábortűz//
//Sütögetés//
*Ugyan le van lassulva a majdnem megtelt veder súlya miatt, amit két kézzel fogva, szájában eltűnt ajkakkal hurcol, ugyebár nem lett hozzászoktatva a könyveknél nehezebb tárgyak emelgetésére és cipelésére, attól még kitartóan halad, igyekszik csonka lépéséket tartani a többiekkel. Csendben hallgatja Luninari diskurálását, hogy saját varázstudása meddig terjed ki, de ő jobb' szeretné inkább demonstrálással megmutatni, maga meddig jutott, csak adódjon alkalom rá. Na meg természetesen megörül annak, mily tapasztalt mágussal van együtt, de nem akarja rögtön lerohanni, már így is le van foglalva. Majd másnap. A tóig nem hosszú szenvedése, de legalább van ideje elmerengeni, mégis mit csinál. Amikor még pár órája ideért, egy csoport fennkölt arisztokratára számított, szinte már őrületes tisztaságban és rendesen megfizetett biztonságban tartva egy borsós áron megfizethető kúria összes sarkát, ahova mindössze aludni fog visszatérni, messzi otthonához hasonló luxusban, de ugyanúgy társtalanságban is. Ehhez képest már az első este, még csak fél nappal sem később, kinti sütögetésre hord tűzifát, ami nem éppen úrias elfoglaltság, egy olyan csoporttal, akiket inkább egy szerény kiskereskedés tagjainak képzelne el, mint egy nemesi úrilak tagjainak. Még a "fenntartó" kategorizálás valósághűnek látszana, és nincs is messze az igazságtól, de ők, ahogy hallotta, valóban e épületegyüttes közös tulajdonosai. Milyen furcsa. És ennek a közösségnek a tagja lesz, ha nem utáltatja ki magát innen, vagy nem fog az az egyszer jövő beszélgetés más útra terelni őt. Ahogy most áll a helyzet, reméli, hogy erre még nem kerül sor.*
- Nem mágikus...? *Hallatszik szavaiból a szinte gyermeki csalódottság, de nem kezd el elégtelenkedni. Bár meg kell hagyni, inkább nem akart volna minden új éteri olvasmányért a toronyhoz baktatni, mert az artheniori templomban sem voltak számára igénybe vehető kötetek... de nem szokhatja meg, hogy minden karnyújtásnyira legyen tőle; ez legfeljebb azt jelenti, hogy többet kell nyaggatnia majdani háztársait. Mondjuk a doktor urat, őt inkább kikerülné, ahogy az eddigiekből kivette.*
- Nem akarom az önök vízi kosztját előre elítélni, de nem hiszem, hogy valaha is megszeretném a szálkás húst. *Rázza a fejét határozottan a további ajánlgatásokra, mikor Intath még fizikai kapcsolatba is lép vele. Ennél tovább valószínűleg nem fognak menni. Remélhetőleg. A bökdöső ujj kissé kényelmetlen csontos mellkasának.* - Még ha az aromáját el is lehetne rejteni bármennyi fűszerrel, az alap íz a húsnak... menthetetlen. *Tamáskodó arcot vág, majd megvonja vállait. Azt sosem mondta, hogy egyáltalán nem válogat, de ez neki valóban örök csata. Szereti általában a húst, még a májat is. De ez neki a kényelmi zónáján kívülre esik. Talán ha az lesz az egyetlen étek a szálláson, akkor nagy-nehezen legyűrné a torkán.
Végül csak olyan hamar elérik azt a területet, ahol tábortüzet raknak, mint ahogy gondolta és remélte. Egész készségesen odaadja Luninarinak a vödröt, kissé megkönnyebbül, hogy nem kell magának kirakni az alakot a tűzhöz, baja lenne vele. Bár rögtön el is szégyenli magát, szinte a nyelvén van, hogy visszakéri, és megpróbálkozik saját maga. De aztán rájön, hogy kedve sincs leégetnie magát a hármas előtt.
Leül a fűre, ami szinte gyanúsan száraz alatta, arra készteti, hogy felsőtestét hátrahajtva le is feküdjön, és egy ideig tétlenül nézze az eget, egy békés kifejezéssel megspékelve. Ugyanezt tette a toronynál is, csak éppen a végkimerültség hatása miatt, mint önszántából. milyen nosztalgikus.
Fejét a gyorsan összerakott tűzrakás felé fordítva látja, ahogy az önszántából létrejött háziasszony fél-elf milyen gyorsan be is gyújtotta azt, már nem meglepetésére mágiát használva. Magát kényszerítve felül, málázóan a többieket nézve. Hirtelen rájön, milyen helyzetben van.*
- Sosem voltam kifejezetten a vidám fajta, de ma kivételt tudok tenni. Nyársra fel!
//Konyha - irány a tábortűz//
//Sütögetés//
*Ugyan le van lassulva a majdnem megtelt veder súlya miatt, amit két kézzel fogva, szájában eltűnt ajkakkal hurcol, ugyebár nem lett hozzászoktatva a könyveknél nehezebb tárgyak emelgetésére és cipelésére, attól még kitartóan halad, igyekszik csonka lépéséket tartani a többiekkel. Csendben hallgatja Luninari diskurálását, hogy saját varázstudása meddig terjed ki, de ő jobb' szeretné inkább demonstrálással megmutatni, maga meddig jutott, csak adódjon alkalom rá. Na meg természetesen megörül annak, mily tapasztalt mágussal van együtt, de nem akarja rögtön lerohanni, már így is le van foglalva. Majd másnap. A tóig nem hosszú szenvedése, de legalább van ideje elmerengeni, mégis mit csinál. Amikor még pár órája ideért, egy csoport fennkölt arisztokratára számított, szinte már őrületes tisztaságban és rendesen megfizetett biztonságban tartva egy borsós áron megfizethető kúria összes sarkát, ahova mindössze aludni fog visszatérni, messzi otthonához hasonló luxusban, de ugyanúgy társtalanságban is. Ehhez képest már az első este, még csak fél nappal sem később, kinti sütögetésre hord tűzifát, ami nem éppen úrias elfoglaltság, egy olyan csoporttal, akiket inkább egy szerény kiskereskedés tagjainak képzelne el, mint egy nemesi úrilak tagjainak. Még a "fenntartó" kategorizálás valósághűnek látszana, és nincs is messze az igazságtól, de ők, ahogy hallotta, valóban e épületegyüttes közös tulajdonosai. Milyen furcsa. És ennek a közösségnek a tagja lesz, ha nem utáltatja ki magát innen, vagy nem fog az az egyszer jövő beszélgetés más útra terelni őt. Ahogy most áll a helyzet, reméli, hogy erre még nem kerül sor.*
- Nem mágikus...? *Hallatszik szavaiból a szinte gyermeki csalódottság, de nem kezd el elégtelenkedni. Bár meg kell hagyni, inkább nem akart volna minden új éteri olvasmányért a toronyhoz baktatni, mert az artheniori templomban sem voltak számára igénybe vehető kötetek... de nem szokhatja meg, hogy minden karnyújtásnyira legyen tőle; ez legfeljebb azt jelenti, hogy többet kell nyaggatnia majdani háztársait. Mondjuk a doktor urat, őt inkább kikerülné, ahogy az eddigiekből kivette.*
- Nem akarom az önök vízi kosztját előre elítélni, de nem hiszem, hogy valaha is megszeretném a szálkás húst. *Rázza a fejét határozottan a további ajánlgatásokra, mikor Intath még fizikai kapcsolatba is lép vele. Ennél tovább valószínűleg nem fognak menni. Remélhetőleg. A bökdöső ujj kissé kényelmetlen csontos mellkasának.* - Még ha az aromáját el is lehetne rejteni bármennyi fűszerrel, az alap íz a húsnak... menthetetlen. *Tamáskodó arcot vág, majd megvonja vállait. Azt sosem mondta, hogy egyáltalán nem válogat, de ez neki valóban örök csata. Szereti általában a húst, még a májat is. De ez neki a kényelmi zónáján kívülre esik. Talán ha az lesz az egyetlen étek a szálláson, akkor nagy-nehezen legyűrné a torkán.
Végül csak olyan hamar elérik azt a területet, ahol tábortüzet raknak, mint ahogy gondolta és remélte. Egész készségesen odaadja Luninarinak a vödröt, kissé megkönnyebbül, hogy nem kell magának kirakni az alakot a tűzhöz, baja lenne vele. Bár rögtön el is szégyenli magát, szinte a nyelvén van, hogy visszakéri, és megpróbálkozik saját maga. De aztán rájön, hogy kedve sincs leégetnie magát a hármas előtt.
Leül a fűre, ami szinte gyanúsan száraz alatta, arra készteti, hogy felsőtestét hátrahajtva le is feküdjön, és egy ideig tétlenül nézze az eget, egy békés kifejezéssel megspékelve. Ugyanezt tette a toronynál is, csak éppen a végkimerültség hatása miatt, mint önszántából. milyen nosztalgikus.
Fejét a gyorsan összerakott tűzrakás felé fordítva látja, ahogy az önszántából létrejött háziasszony fél-elf milyen gyorsan be is gyújtotta azt, már nem meglepetésére mágiát használva. Magát kényszerítve felül, málázóan a többieket nézve. Hirtelen rájön, milyen helyzetben van.*
- Sosem voltam kifejezetten a vidám fajta, de ma kivételt tudok tenni. Nyársra fel!
571. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-03-22 20:00:40
Üzenet elküldve: 2022-03-22 20:00:40
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Vidéki kúria//
//Konyha - irány a tábortűz//
//Sütögetés//
- Nagy komisz cica.
*Vágja rá rögtön és nem hajol el a fejét érő simogatás elől. Noha otthon nem szoktatták hozzá az ilyesmihez, de jól esik neki a dicséret és bók. Nem tudja, hogy Luni fejében is megfordul ez, a milyen állat is lennék, kérdés? Fogalma sincs. Talán róka a vörös haja miatt? Nem tudja és nem is töpreng rajta. Segít Luninak ajtót nyitni és a tűzrakóhely felé ballag a kis csapattal. Kicsit meglepetten hallgatja, hogy Luni mi minden varázslatra képes. Igazat megvallva kicsit félt a mágusoktól, mert olyan félelmeseket hallott róluk, hogy milyen erősek és sok a gonosz közöttük. Szaporán pillognak szemei a lányra, kinek olyan kis törékeny teste van, mint akárcsak az övé. Na jó. Kettejük között ő a kisebb, de akkor is. Látott már egy-két mágust az útja alatt és igen, volt közöttük olyan, aki kimondottan gonoszul viselkedett. Viszont voltak rendesek is, szóval nem kell mindent elhinni. A mágusok dolgába nem szól bele, csak csendesen és lényegében hűségesen lépdel Luni mellett, hiszen a lány volt az első, aki fogadta és akit megkedvelt. A liget területét még egészben nem látta, de elég tágasnak tűnik. Vannak ötletei a hellyel kapcsolatban, hogy önellátóbbá lehetne tenni egy kis segítséggel. Töprengéséből saját nevének felcsendülése ébreszti fel, ekkor tűnik fel neki igazán, hogy az égen már látszik pár csillag. Nagyon szép idekint, kellemes. Igaz, ő eddig is sokat aludt a szabad ég alatt.*
- Ühm, igen, van hálóm és mondjuk nem is olyan nehéz szőni néhány új darabot. Meg a bot sem olyan vészes, ami az elkészítését illeti. Szívesen eszek halat és persze el is készítem ugye. De a bográcsozásban is benne vagyok. Holnap szétnézek a kamrában és összedobok egy jó kis bográcsost, ha gondoljátok. Meg némi könnyedebb falatot halból, ha tudok fogni.
*Tesz rá ígéretet és tényleg szívesen főz, ha a többieknek is jó úgy. Megérkezve a tűzrakó helyre, Luni ügyesen és fürgén rendezi a hasábokat, majd olyat tesz, amit még nem látott. Ki is kerekednek kicsi szemei, meg kicsit a kicsi szája is. Aztán becsukja és nekilát a saját nyársát összerámolni. Szalonna is, hagyma is kerül rá, persze nem sok, mert akkor félő, hogy bele húzza a kis tündért a tűzbe.*
//Konyha - irány a tábortűz//
//Sütögetés//
- Nagy komisz cica.
*Vágja rá rögtön és nem hajol el a fejét érő simogatás elől. Noha otthon nem szoktatták hozzá az ilyesmihez, de jól esik neki a dicséret és bók. Nem tudja, hogy Luni fejében is megfordul ez, a milyen állat is lennék, kérdés? Fogalma sincs. Talán róka a vörös haja miatt? Nem tudja és nem is töpreng rajta. Segít Luninak ajtót nyitni és a tűzrakóhely felé ballag a kis csapattal. Kicsit meglepetten hallgatja, hogy Luni mi minden varázslatra képes. Igazat megvallva kicsit félt a mágusoktól, mert olyan félelmeseket hallott róluk, hogy milyen erősek és sok a gonosz közöttük. Szaporán pillognak szemei a lányra, kinek olyan kis törékeny teste van, mint akárcsak az övé. Na jó. Kettejük között ő a kisebb, de akkor is. Látott már egy-két mágust az útja alatt és igen, volt közöttük olyan, aki kimondottan gonoszul viselkedett. Viszont voltak rendesek is, szóval nem kell mindent elhinni. A mágusok dolgába nem szól bele, csak csendesen és lényegében hűségesen lépdel Luni mellett, hiszen a lány volt az első, aki fogadta és akit megkedvelt. A liget területét még egészben nem látta, de elég tágasnak tűnik. Vannak ötletei a hellyel kapcsolatban, hogy önellátóbbá lehetne tenni egy kis segítséggel. Töprengéséből saját nevének felcsendülése ébreszti fel, ekkor tűnik fel neki igazán, hogy az égen már látszik pár csillag. Nagyon szép idekint, kellemes. Igaz, ő eddig is sokat aludt a szabad ég alatt.*
- Ühm, igen, van hálóm és mondjuk nem is olyan nehéz szőni néhány új darabot. Meg a bot sem olyan vészes, ami az elkészítését illeti. Szívesen eszek halat és persze el is készítem ugye. De a bográcsozásban is benne vagyok. Holnap szétnézek a kamrában és összedobok egy jó kis bográcsost, ha gondoljátok. Meg némi könnyedebb falatot halból, ha tudok fogni.
*Tesz rá ígéretet és tényleg szívesen főz, ha a többieknek is jó úgy. Megérkezve a tűzrakó helyre, Luni ügyesen és fürgén rendezi a hasábokat, majd olyat tesz, amit még nem látott. Ki is kerekednek kicsi szemei, meg kicsit a kicsi szája is. Aztán becsukja és nekilát a saját nyársát összerámolni. Szalonna is, hagyma is kerül rá, persze nem sok, mert akkor félő, hogy bele húzza a kis tündért a tűzbe.*
570. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-03-22 17:50:46
Üzenet elküldve: 2022-03-22 17:50:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 677
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 677
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Vidéki kúria//
//Konyha - irány a tábortűz//
//Sütögetés//
- Na ugye, megmondtam! *neveti el magát, amikor Thrissaya megerősíti saját benyomásait Intathról.* Bízz bennünk, a lányok értenek az ilyesmihez. Érzékünk van hozzá. Ha állat lennél, macska lennél, tudom.
* ~ Én pedig talán nyúl. ~ gondolja ezt már csak magában hozzá. Persze nehéz megállnia nevetés nélkül, hogy faarccal ilyeneket mondjon az elfnek, de bizonyos értelemben mellette edződött meg. Nem is olyan régen még eszébe sem jutott volna ugratni senkit. Más kérdés, hogy ez talán nem is szigorú értelemben vett ugratás, mert, ahogyan Int játszott a copfjával, az tényleg macskára emlékeztette, ahogyan persze abban is van valami, amit a tündérlány mondott róla.*
- Néha pedig a macskák és kutyák is jól kijönnek egymással pedig. *mond még ennyit, de aztán ráhagyja Intathra, hogy továbbra sem szeretne Árnyékkal barátkozni. Úgy van vele, hogy éppen elég az, ha Viel és ő tudják, hogy mekkora nagy kincs egy hozzá hasonló okos és hűséges házőrző, akinek talán már pusztán kinézete és ugatása is elég ahhoz, hogy elriassza innen, aki rossz szándékkal érkezik. Ő biztosan nyugodtabban alszik így, és ami azt illeti, tyúkjaik is sokkal nagyobb biztonságban vannak Árnyék jelenlétében a környéken élő rókáktól, mint egyébként lennének.*
- Köszi! *köszöni meg inkább egy reményei szerint tündéri mosollyal, hogy Intath hozza a nyársakat, majd a többiekkel a nyomában megindul kifelé.*
- Persze, valahogy pontosan így! *fordul közben vissza óvatosan Adoaverhez, hogy ne botoljon el, éppen csak egy pillantással jelzi, hogy ezúttal hozzá beszél, mielőtt újra maga elé nézne. Ugyan az egymás társaságát kiélvezni kifejezés kissé furán hangzik, de a helyzetet, és az eddig megismert ifjú mágust magában elemezve, elég hamar arra jut, hogy nyilván nem arra gondolt, amire ő akár gondolhatna is, ha akarna.*
- Én főleg holdmágiával foglalkoztam eddig, de tanultam tűz, levegő és föld elemi varázslatok közül is párat, a tűzből néhány erősebbet is. A szakrális mágiáról ellenben a leghalványabb fogalmam sincsen. Remélem tudok majd olyan tanár lenni, mint amilyenek nekem voltak. *mondja ezúttal magához képest tömören.*
- Viszont az összes létező elemi ág minden varázslatát meg akarom tanulni, még a teljesen haszontalanokat is. Ha csak egy-egy apró varázslatot meg tudunk tanítani egymásnak, már jó, hogy találkoztunk. Ha jártál már a toronyban akkor pontosan tudod, hogy milyen drágán mérik ott a tudást. Én csak varázslatot kérek varázslatért cserébe. *mondja. Jelen anyagi helyzete eleve nem engedné meg, hogy visszatérjen a toronyba, de nem is szívesen sétálna be újra abba a mocsárba, amin át odáig vezet az út, bár most már használható varázslatok birtokában sokkal nagyobb biztonsággal és sokkal magabiztosabban tehetné meg, mint a legutóbbi alkalommal.
Közben haladnak kifelé. Amennyiben senki nem segít neki könyökével nyitja ki a kilincset, majd lábával tolja ki az ajtót, így ügyeskedi ki magát rajta, amennyiben igen, sokkal egyszerűbben kijut, elégedett mosollyal nézve először körbe, aztán fel az égre.
A környék csendes és nyugodt, Árnyék talán lepihent az ezúttal tőle kapott vacsora után, a besötétedés mértéke pedig nagyjából a negyed és fél között lehet valahol félúton. Már felragyogott jó pár csillag, de még éppen elég látszólagos megszületésében gyönyörködhetnek majd a tűz mellől, ha van kedvük. Ilyenkor jó elkezdeni tüzet rakni és sütni.
Meg is érkeznek hamar a tűzrakóhoz, amit sokkal többen is körül ülhetnének, vagy állhatnának, így most bőven jut majd hely mindenkinek.
Közben persze nem csak szótlanul baktatnak egymás mellett és után, hanem beszélgetnek is, amikor pedig szóba kerülnek a halak, úgy érzi, hogy ismét ideje közbeszólnia.*
- Thrissaya azt mondta, hogy van hálója, amivel tud halat fogni, így talán nem kell a botok beszerzéséig várni addig, hogy halat ehessünk. *mondja lelkesen Intathnak, akivel éppen ma beszélték meg, hogy minél hamarabb horgászbotokat kell szerezniük.* Jut eszembe! A macskák is szeretik a halat. Micsoda véletlen, hogy te is, nem igaz?
*Ezek után fordul Adoaverhez, mivel elhallgatva a többieket, be kell vallania magának, hogy azért Intath szakácstudományával kapcsolatban kissé bizonytalan, legalábbis kétségei vannak, de hát annyit bizonygatta neki délután, hogy micsoda fantasztikus sült halat képes készíteni, hogy hajlik rá, hogy talán tényleg így van. Mégis, úgy érzi, hogyha szeretnék megszerettetni az ifjú mágussal a halat, talán mégis szerencsésebb lenne, ha ő próbálkozna először vele, és nem az elf.*
- Én nem erőltetem, ha tényleg nem szeretnél halat enni, de ismerek olyan halleves receptet, ahol a sok hagyma és pirospaprika, főleg, ha utóbbi csípős, vagy erős elnyomja a tömény hal ízt, így talán neked is ízlene. Esetleg egyszer érdemes megpróbálni, ha van kedved kísérletezni, de amúgy tényleg nem kötelező. Ameddig nem kell éheznünk, vagy nem csak egyféle étel van idehaza, a lényeg, hogy mindenki azt egye, amit szeret, és ami jól esik neki. De egyik sem fog megtörténni ezek közül. *mondja, bár igazából ilyen téren nem annyira magabiztos, mint amennyire most hangzik. A tyúkoknak és kecskéknek köszönhetően tojás és tej mindig lesz itthon, viszont az Artheniorban történtek után, bármennyire is szeretne, arra azért nem merne mérget venni, hogy közvetlen környezetük örökké békés marad majd és nyugodt. Éppen csak, ahogy korábban mondta, erre sokkal nagyobb esély van itt ligetben, mintha a városban élnének.
Ma este és éjjel azonban nem szeretné, ha a jövő örökös bizonytalansága sötét árnyékot vetne magához képest jó kedvére, ezért próbálja inkább élvezni azt, hogy most minden rendben és szép.
A nyuszikat gondos távolságra rakja le a hamarosan fellobbanó tűztől, nehogy egy apró szikra is megperzselje fehér és zsemleszín bundájukat, mert azt sose bocsátaná meg magának, de azért mégis eléggé a magának kinézett hely mellett tartja őket ahhoz, hogy bármikor megsimogathassa kettejük közül azt, akit éppen szeretne, vagy éppen mind a kettőjüket.
Aztán lepakolja a tálcát és a köpenyt is.*
- Köszönöm a segítségedet! *hajtja meg enyhén a fejét ezek után mosolyogva Adoaver előtt, és elveszi tőle, majd szakértő módjára elrendezi a tűzifát. Persze, amint átveszi a vödröt, kissé nehéznek érzi, és lefelé húzza a kezét, szerencsére azonban nem kell sokáig tartogatnia.
Ha háziasszonynak nem is a legtökéletesebb, az valószínűleg látszik rajta, hogy a szalonnasütéshez nagyon ért. Miközben a többiek kényelembe helyezik magukat, és reményei szerint mindenki szépen összeállítja saját nyársát ízlése szerint, ő olyan szakértelemmel rendezi el a gallyakat, hogy avatott szem azonnal felismerheti, nem csak könnyen fognak meggyulladni, hanem sokáig is fognak égni majd.
Ezek után gyújtja meg a tüzet, már amennyiben sikerül. Kicsit furcsának találja, hogy mennyit változott tegnap este óta, amikor még azon aggódott, hogy mi lesz, ha első varázslata, amit szeretne megmutatni a többieknek nem fog sikerülni.
Érdekesnek találja, hogy ez a lehetőség egyáltalán nem aggasztja most. Magabiztosabb lett egyetlen röpke nap alatt, ráadásul most barátok között van, senki sem fogja kinevetni, ha első próbálkozásra kudarcot is vall, különben is, ha nem sikerül először, majd másodszorra biztosan fog.
Persze, nem szeretne még gondolatban sem könnyelműen dobálózni a barát szóval, ettől függetlenül, úgy érzi, hogy Intet már teljesen nyugodtan nevezheti annak, ahogyan abban is legalább annyira biztos, mint hogy sütögetni imád, hogy Thrissayával hamar össze fog barátkozni. Eleve kevés olyan lánnyal találkozott eddig, aki elsőre ennyire szimpatikus lett volna számára, mint ő, talán Lau iránt érzett utoljára hasonlót, ráadásul úgy érzi, hogy ez kölcsönös, ma pedig pont van annyira optimista, hogy mer hallgatni saját megérzéseire.
Adoaver talán kissé keményebb dió lesz, de abban biztos, hogy nem rajta fog múlni, hogy végül mennyire lesznek jóban. Neki továbbra is rokonszenves, furcsaságai inkább érdekesek számára, mint taszítók, és nem utolsó sorban, végül is külsőleg is tetszik neki. Ráadásul még ember is, márpedig az artheniori káoszt és tombolást leszámítva, az emberekről leginkább csak kellemes emlékeket őriz, és ezekre sokkal szívesebben gondol vissza, mint az akkori agresszív masszává váló, erőszakos tömegre, amelynek akkor nem volt számára arca. Talán természetes, hogy könnyebben és szívesebben emlékszik azokra az emberekre, akiknek viszont igen.*
- Sajnos még nem volt rá alkalmunk eddig, de én azt sem bánnám, ha minden este megtennénk. *válaszol is neki varázslás közben a sütögetéssel kapcsolatos kérdésére, amennyiben pedig varázslata sikerül azonnal meg is szünteti azt.* Vagy legalábbis hatonta többször. A bográcsozás is jó ötlet, rajtam aztán ne múljon. *fordul ezek után Intathoz, mivel Thrissaya lelkesedése és "csatakiáltása" nagyon megtetszik neki, ő maga is azt mondja, hogy;*
- Akkor hát nyársra fel!
*Tó, este, tűzrakó, jó társaság, étel, nyugalom, csillagok, hold, és mindez együtt. Érezte már máskor is úgy ligetben, hogy végre igazi otthonra talált, de úgy érzi, hogy éppen ez az a pillanat, amelytől kezdve ez már tényleg végleges és visszavonhatatlan.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.03.22 17:52:02
A varázsló ökölbe szorítja kezét, melynek hatására kézfején lángnyelvek kúsznak végig. Ez könnyebb égési sérüléseket okozhat az ököl sebzőképességén felül (1), valamint tűzgyújtó hatású. A hatás megszűnik, ha a varázsló már nem tartja ökölben a kezét.
//Konyha - irány a tábortűz//
//Sütögetés//
- Na ugye, megmondtam! *neveti el magát, amikor Thrissaya megerősíti saját benyomásait Intathról.* Bízz bennünk, a lányok értenek az ilyesmihez. Érzékünk van hozzá. Ha állat lennél, macska lennél, tudom.
* ~ Én pedig talán nyúl. ~ gondolja ezt már csak magában hozzá. Persze nehéz megállnia nevetés nélkül, hogy faarccal ilyeneket mondjon az elfnek, de bizonyos értelemben mellette edződött meg. Nem is olyan régen még eszébe sem jutott volna ugratni senkit. Más kérdés, hogy ez talán nem is szigorú értelemben vett ugratás, mert, ahogyan Int játszott a copfjával, az tényleg macskára emlékeztette, ahogyan persze abban is van valami, amit a tündérlány mondott róla.*
- Néha pedig a macskák és kutyák is jól kijönnek egymással pedig. *mond még ennyit, de aztán ráhagyja Intathra, hogy továbbra sem szeretne Árnyékkal barátkozni. Úgy van vele, hogy éppen elég az, ha Viel és ő tudják, hogy mekkora nagy kincs egy hozzá hasonló okos és hűséges házőrző, akinek talán már pusztán kinézete és ugatása is elég ahhoz, hogy elriassza innen, aki rossz szándékkal érkezik. Ő biztosan nyugodtabban alszik így, és ami azt illeti, tyúkjaik is sokkal nagyobb biztonságban vannak Árnyék jelenlétében a környéken élő rókáktól, mint egyébként lennének.*
- Köszi! *köszöni meg inkább egy reményei szerint tündéri mosollyal, hogy Intath hozza a nyársakat, majd a többiekkel a nyomában megindul kifelé.*
- Persze, valahogy pontosan így! *fordul közben vissza óvatosan Adoaverhez, hogy ne botoljon el, éppen csak egy pillantással jelzi, hogy ezúttal hozzá beszél, mielőtt újra maga elé nézne. Ugyan az egymás társaságát kiélvezni kifejezés kissé furán hangzik, de a helyzetet, és az eddig megismert ifjú mágust magában elemezve, elég hamar arra jut, hogy nyilván nem arra gondolt, amire ő akár gondolhatna is, ha akarna.*
- Én főleg holdmágiával foglalkoztam eddig, de tanultam tűz, levegő és föld elemi varázslatok közül is párat, a tűzből néhány erősebbet is. A szakrális mágiáról ellenben a leghalványabb fogalmam sincsen. Remélem tudok majd olyan tanár lenni, mint amilyenek nekem voltak. *mondja ezúttal magához képest tömören.*
- Viszont az összes létező elemi ág minden varázslatát meg akarom tanulni, még a teljesen haszontalanokat is. Ha csak egy-egy apró varázslatot meg tudunk tanítani egymásnak, már jó, hogy találkoztunk. Ha jártál már a toronyban akkor pontosan tudod, hogy milyen drágán mérik ott a tudást. Én csak varázslatot kérek varázslatért cserébe. *mondja. Jelen anyagi helyzete eleve nem engedné meg, hogy visszatérjen a toronyba, de nem is szívesen sétálna be újra abba a mocsárba, amin át odáig vezet az út, bár most már használható varázslatok birtokában sokkal nagyobb biztonsággal és sokkal magabiztosabban tehetné meg, mint a legutóbbi alkalommal.
Közben haladnak kifelé. Amennyiben senki nem segít neki könyökével nyitja ki a kilincset, majd lábával tolja ki az ajtót, így ügyeskedi ki magát rajta, amennyiben igen, sokkal egyszerűbben kijut, elégedett mosollyal nézve először körbe, aztán fel az égre.
A környék csendes és nyugodt, Árnyék talán lepihent az ezúttal tőle kapott vacsora után, a besötétedés mértéke pedig nagyjából a negyed és fél között lehet valahol félúton. Már felragyogott jó pár csillag, de még éppen elég látszólagos megszületésében gyönyörködhetnek majd a tűz mellől, ha van kedvük. Ilyenkor jó elkezdeni tüzet rakni és sütni.
Meg is érkeznek hamar a tűzrakóhoz, amit sokkal többen is körül ülhetnének, vagy állhatnának, így most bőven jut majd hely mindenkinek.
Közben persze nem csak szótlanul baktatnak egymás mellett és után, hanem beszélgetnek is, amikor pedig szóba kerülnek a halak, úgy érzi, hogy ismét ideje közbeszólnia.*
- Thrissaya azt mondta, hogy van hálója, amivel tud halat fogni, így talán nem kell a botok beszerzéséig várni addig, hogy halat ehessünk. *mondja lelkesen Intathnak, akivel éppen ma beszélték meg, hogy minél hamarabb horgászbotokat kell szerezniük.* Jut eszembe! A macskák is szeretik a halat. Micsoda véletlen, hogy te is, nem igaz?
*Ezek után fordul Adoaverhez, mivel elhallgatva a többieket, be kell vallania magának, hogy azért Intath szakácstudományával kapcsolatban kissé bizonytalan, legalábbis kétségei vannak, de hát annyit bizonygatta neki délután, hogy micsoda fantasztikus sült halat képes készíteni, hogy hajlik rá, hogy talán tényleg így van. Mégis, úgy érzi, hogyha szeretnék megszerettetni az ifjú mágussal a halat, talán mégis szerencsésebb lenne, ha ő próbálkozna először vele, és nem az elf.*
- Én nem erőltetem, ha tényleg nem szeretnél halat enni, de ismerek olyan halleves receptet, ahol a sok hagyma és pirospaprika, főleg, ha utóbbi csípős, vagy erős elnyomja a tömény hal ízt, így talán neked is ízlene. Esetleg egyszer érdemes megpróbálni, ha van kedved kísérletezni, de amúgy tényleg nem kötelező. Ameddig nem kell éheznünk, vagy nem csak egyféle étel van idehaza, a lényeg, hogy mindenki azt egye, amit szeret, és ami jól esik neki. De egyik sem fog megtörténni ezek közül. *mondja, bár igazából ilyen téren nem annyira magabiztos, mint amennyire most hangzik. A tyúkoknak és kecskéknek köszönhetően tojás és tej mindig lesz itthon, viszont az Artheniorban történtek után, bármennyire is szeretne, arra azért nem merne mérget venni, hogy közvetlen környezetük örökké békés marad majd és nyugodt. Éppen csak, ahogy korábban mondta, erre sokkal nagyobb esély van itt ligetben, mintha a városban élnének.
Ma este és éjjel azonban nem szeretné, ha a jövő örökös bizonytalansága sötét árnyékot vetne magához képest jó kedvére, ezért próbálja inkább élvezni azt, hogy most minden rendben és szép.
A nyuszikat gondos távolságra rakja le a hamarosan fellobbanó tűztől, nehogy egy apró szikra is megperzselje fehér és zsemleszín bundájukat, mert azt sose bocsátaná meg magának, de azért mégis eléggé a magának kinézett hely mellett tartja őket ahhoz, hogy bármikor megsimogathassa kettejük közül azt, akit éppen szeretne, vagy éppen mind a kettőjüket.
Aztán lepakolja a tálcát és a köpenyt is.*
- Köszönöm a segítségedet! *hajtja meg enyhén a fejét ezek után mosolyogva Adoaver előtt, és elveszi tőle, majd szakértő módjára elrendezi a tűzifát. Persze, amint átveszi a vödröt, kissé nehéznek érzi, és lefelé húzza a kezét, szerencsére azonban nem kell sokáig tartogatnia.
Ha háziasszonynak nem is a legtökéletesebb, az valószínűleg látszik rajta, hogy a szalonnasütéshez nagyon ért. Miközben a többiek kényelembe helyezik magukat, és reményei szerint mindenki szépen összeállítja saját nyársát ízlése szerint, ő olyan szakértelemmel rendezi el a gallyakat, hogy avatott szem azonnal felismerheti, nem csak könnyen fognak meggyulladni, hanem sokáig is fognak égni majd.
Ezek után gyújtja meg a tüzet, már amennyiben sikerül. Kicsit furcsának találja, hogy mennyit változott tegnap este óta, amikor még azon aggódott, hogy mi lesz, ha első varázslata, amit szeretne megmutatni a többieknek nem fog sikerülni.
Érdekesnek találja, hogy ez a lehetőség egyáltalán nem aggasztja most. Magabiztosabb lett egyetlen röpke nap alatt, ráadásul most barátok között van, senki sem fogja kinevetni, ha első próbálkozásra kudarcot is vall, különben is, ha nem sikerül először, majd másodszorra biztosan fog.
Persze, nem szeretne még gondolatban sem könnyelműen dobálózni a barát szóval, ettől függetlenül, úgy érzi, hogy Intet már teljesen nyugodtan nevezheti annak, ahogyan abban is legalább annyira biztos, mint hogy sütögetni imád, hogy Thrissayával hamar össze fog barátkozni. Eleve kevés olyan lánnyal találkozott eddig, aki elsőre ennyire szimpatikus lett volna számára, mint ő, talán Lau iránt érzett utoljára hasonlót, ráadásul úgy érzi, hogy ez kölcsönös, ma pedig pont van annyira optimista, hogy mer hallgatni saját megérzéseire.
Adoaver talán kissé keményebb dió lesz, de abban biztos, hogy nem rajta fog múlni, hogy végül mennyire lesznek jóban. Neki továbbra is rokonszenves, furcsaságai inkább érdekesek számára, mint taszítók, és nem utolsó sorban, végül is külsőleg is tetszik neki. Ráadásul még ember is, márpedig az artheniori káoszt és tombolást leszámítva, az emberekről leginkább csak kellemes emlékeket őriz, és ezekre sokkal szívesebben gondol vissza, mint az akkori agresszív masszává váló, erőszakos tömegre, amelynek akkor nem volt számára arca. Talán természetes, hogy könnyebben és szívesebben emlékszik azokra az emberekre, akiknek viszont igen.*
- Sajnos még nem volt rá alkalmunk eddig, de én azt sem bánnám, ha minden este megtennénk. *válaszol is neki varázslás közben a sütögetéssel kapcsolatos kérdésére, amennyiben pedig varázslata sikerül azonnal meg is szünteti azt.* Vagy legalábbis hatonta többször. A bográcsozás is jó ötlet, rajtam aztán ne múljon. *fordul ezek után Intathoz, mivel Thrissaya lelkesedése és "csatakiáltása" nagyon megtetszik neki, ő maga is azt mondja, hogy;*
- Akkor hát nyársra fel!
*Tó, este, tűzrakó, jó társaság, étel, nyugalom, csillagok, hold, és mindez együtt. Érezte már máskor is úgy ligetben, hogy végre igazi otthonra talált, de úgy érzi, hogy éppen ez az a pillanat, amelytől kezdve ez már tényleg végleges és visszavonhatatlan.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.03.22 17:52:02
A varázsló ökölbe szorítja kezét, melynek hatására kézfején lángnyelvek kúsznak végig. Ez könnyebb égési sérüléseket okozhat az ököl sebzőképességén felül (1), valamint tűzgyújtó hatású. A hatás megszűnik, ha a varázsló már nem tartja ökölben a kezét.
569. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-03-20 00:34:15
Üzenet elküldve: 2022-03-20 00:34:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1589
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1589
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Vidéki kúria//
//Konyha//
*Igényei kijelentése ellenére nem kezdi el senki kényeztetni pedig a jelenlévők felétől el is fogadná. Ha más nincs akár önmagától is. Helyette finom csipkelődéseket kap. Luninariéra egy c hangot kiadva csettint a nyelvével és úgy közli a véleményét aminek hangsúlyából egyértelmű lehet a viszonya ahhoz a kutyához.*
-Majd biztos.
*Már közölte a három fő okot amiért nem akar még csak a közelében se lenni annak a dögnek. Azon se lepődne meg ha valami tetvet vagy bolhát idehozna azzal a nagy bundával. Elf létére a doki nem túl állatbarát. De a kisméretű intelligens fajok tagjait viszont túlzott közvetlenséggel szokta fogadni. Amit a vörös tündérke is kiérdemel a szavaival. Egy olyan kandúrmosollyal felé is fordul a doki.*
-Azt, mondod?
*Majd ha nem hajol el előle megborzolja játékosan, azt a szép hajkoronát. Tündér, gnóm, törpelányoknak fel kell készülniük ilyesmire a közelében. A doki nem kutyás, ő ilyen aprónépes. Majd Luninari-val ketten válaszolnak a gizda mágus kérdésére. A lány szokásához híven sokkal bővebben és aranyosabban. Hát igen. Az újak hamar megtapasztalják majd, hogy Luninari tud fecsegni. Jó sokat. Reggel és másnaposan nem mindig örül ennek az elf. De ez is a lány része. Ahogy a nyuszik, a bájos mosoly és az ölelgetések. Vagy az utóbbi a dokié, de a félvér hagyja és még örömmel is fogadja. A könyvek kérdését azért kiegészíti.*
-Nem mágikus könyvek. Mesék, történelem meg ilyen gazdálkodással kapcsolatos dolgok.
*Annyira nem olvasott bele egyikbe se. Pedig a növénytermesztést lehet, hogy érdemes lenne. Legendákat ismer ő is. Van, hogy ki is talál párat. Úgyhogy az iskola rész elég pontatlan fogalmazás. Aki segédeket ő szokott felvenni azok is hamar eltűnnek. Azt, a gnóm lánykát is rég nem látta már. De mindenütt ez van. Majd érdemes lesz megnézni a laborban meg van-e minden nehogy úgy járjon mint azzal az akadémista fattyúval. A segítő kéz megjegyzésére kap egy nem túl kedves pillantást a mágus. A segítő társaság említésére már a doki meg is vakargatja a torkát sokatmondóan. Nem szereti ha kiéhezett máguspalánták akik könyveket nyitogattak női combok helyett az általa vigyázott lányok körül legyeskednek. Nem bízik a fickóban. Csak vigyázzon a túlzott közvetlenséggel. Majd szinte közvetlen ez után, mikor Luninari kezdi dicsérni ő is megnézi a tündérke haját.*
-Tényleg nagyon aranyos vagy.
*Mosolyog rá. Vajon képes egy félvért és két tündért egyszerre átölelni? Hogy rendezné őket? Komoly kérdések merülnek fel tudós elf fejében. A fahordást megúszta, de csak nem lesz nyugton hagyva. Kedvenc varázs nyuszilányának meg nem tud nemet mondani.*
-Persze. Viszem őket.
*Annyira nem is nehezek, de bármit csinálni nincs most kedve. Ahogy általában. Ha a szalonnáját is más megsütné neki, azt is megköszönné. Ha lány, puszit is adna érte. Így viszont az ajtóhoz érve ő se tudja, azt kinyitni szabad kéz híján. Ha megakadnának szóvá is teszi.*
-Ajtó!
~Dolgozz meg érte ha kapsz valamit, a lányoknak segíts ha ők tartanak el, nyisd ki a lányok előtt az ajtót. Mindent külön el kell mondani ennek?~
*Ha viszont egyből kinyitja valaki az ajtót, még ha a tündérke is akkor ilyesfajta közjáték nélkül haladhatnak a tóhoz. Amibe jó lenne horgászni ha volna pecabotja. A halas kérdésre pont ezért, oda is fordul.*
-Nem szereted a halat? Nem ettél még jót az a bajod! Majd itt eszel ha fogunk. Ugye?
*Böki meg a félvért. Ő már várja a közös pecázást. A következő kapott kérdésre a sütögetéssel kapcsolatban vállat ránt.*
-Itt kint nem olyan gyakran. Pedig nyáron egy bogácsozás is lehetne.
*Gondolkodik el a dolgon.*
//Konyha//
*Igényei kijelentése ellenére nem kezdi el senki kényeztetni pedig a jelenlévők felétől el is fogadná. Ha más nincs akár önmagától is. Helyette finom csipkelődéseket kap. Luninariéra egy c hangot kiadva csettint a nyelvével és úgy közli a véleményét aminek hangsúlyából egyértelmű lehet a viszonya ahhoz a kutyához.*
-Majd biztos.
*Már közölte a három fő okot amiért nem akar még csak a közelében se lenni annak a dögnek. Azon se lepődne meg ha valami tetvet vagy bolhát idehozna azzal a nagy bundával. Elf létére a doki nem túl állatbarát. De a kisméretű intelligens fajok tagjait viszont túlzott közvetlenséggel szokta fogadni. Amit a vörös tündérke is kiérdemel a szavaival. Egy olyan kandúrmosollyal felé is fordul a doki.*
-Azt, mondod?
*Majd ha nem hajol el előle megborzolja játékosan, azt a szép hajkoronát. Tündér, gnóm, törpelányoknak fel kell készülniük ilyesmire a közelében. A doki nem kutyás, ő ilyen aprónépes. Majd Luninari-val ketten válaszolnak a gizda mágus kérdésére. A lány szokásához híven sokkal bővebben és aranyosabban. Hát igen. Az újak hamar megtapasztalják majd, hogy Luninari tud fecsegni. Jó sokat. Reggel és másnaposan nem mindig örül ennek az elf. De ez is a lány része. Ahogy a nyuszik, a bájos mosoly és az ölelgetések. Vagy az utóbbi a dokié, de a félvér hagyja és még örömmel is fogadja. A könyvek kérdését azért kiegészíti.*
-Nem mágikus könyvek. Mesék, történelem meg ilyen gazdálkodással kapcsolatos dolgok.
*Annyira nem olvasott bele egyikbe se. Pedig a növénytermesztést lehet, hogy érdemes lenne. Legendákat ismer ő is. Van, hogy ki is talál párat. Úgyhogy az iskola rész elég pontatlan fogalmazás. Aki segédeket ő szokott felvenni azok is hamar eltűnnek. Azt, a gnóm lánykát is rég nem látta már. De mindenütt ez van. Majd érdemes lesz megnézni a laborban meg van-e minden nehogy úgy járjon mint azzal az akadémista fattyúval. A segítő kéz megjegyzésére kap egy nem túl kedves pillantást a mágus. A segítő társaság említésére már a doki meg is vakargatja a torkát sokatmondóan. Nem szereti ha kiéhezett máguspalánták akik könyveket nyitogattak női combok helyett az általa vigyázott lányok körül legyeskednek. Nem bízik a fickóban. Csak vigyázzon a túlzott közvetlenséggel. Majd szinte közvetlen ez után, mikor Luninari kezdi dicsérni ő is megnézi a tündérke haját.*
-Tényleg nagyon aranyos vagy.
*Mosolyog rá. Vajon képes egy félvért és két tündért egyszerre átölelni? Hogy rendezné őket? Komoly kérdések merülnek fel tudós elf fejében. A fahordást megúszta, de csak nem lesz nyugton hagyva. Kedvenc varázs nyuszilányának meg nem tud nemet mondani.*
-Persze. Viszem őket.
*Annyira nem is nehezek, de bármit csinálni nincs most kedve. Ahogy általában. Ha a szalonnáját is más megsütné neki, azt is megköszönné. Ha lány, puszit is adna érte. Így viszont az ajtóhoz érve ő se tudja, azt kinyitni szabad kéz híján. Ha megakadnának szóvá is teszi.*
-Ajtó!
~Dolgozz meg érte ha kapsz valamit, a lányoknak segíts ha ők tartanak el, nyisd ki a lányok előtt az ajtót. Mindent külön el kell mondani ennek?~
*Ha viszont egyből kinyitja valaki az ajtót, még ha a tündérke is akkor ilyesfajta közjáték nélkül haladhatnak a tóhoz. Amibe jó lenne horgászni ha volna pecabotja. A halas kérdésre pont ezért, oda is fordul.*
-Nem szereted a halat? Nem ettél még jót az a bajod! Majd itt eszel ha fogunk. Ugye?
*Böki meg a félvért. Ő már várja a közös pecázást. A következő kapott kérdésre a sütögetéssel kapcsolatban vállat ránt.*
-Itt kint nem olyan gyakran. Pedig nyáron egy bogácsozás is lehetne.
*Gondolkodik el a dolgon.*
568. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-03-19 16:41:26
Üzenet elküldve: 2022-03-19 16:41:26
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Vidéki kúria//
//Konyha - irány a tábortűz//
- Pedig a kandúroknak szokott olyan a mosolyuk lenni, mint a tiéd.
*Fel a macskákat és a jó doktort illető szavakra. S valóban, Int szája szegletében látni olyan dévaj mosolyt. De ez a rész őt annyira nem érinti és nem akarja kihúzni a gyufát az elf doktornál. Így inkább feltekeri a haját és folytatja a készülődést. Ami pedig a ligetet érinti, érti, miért is mondja el mindezt Luni. Menedéknek remek hely, ő máris jól érzi magát. Persze holnapra marad még hátra az, hogy igazán felfedezze minden szegletét. Jó, persze, az is időbe telik, de azért azon lesz, hogy feltérképezze a házat. A közösen végzett munkától sem fél, miként attól sem, hogy esetlegesen rá marad valami napi teendő. Szívesen segít és ha tényleg olyan jó ez a hely, akkor megéri. Nagyon várja már az eljövendő napokat. Luni megpakolja a tálcát és elindul vele kifelé, ő a krumplikat szedi össze az ölébe, mikor is indulnak.*
- Szóval a halat nem szereti? Rendben, nem gond. Ezt megjegyzem. Ha halat készítek, akkor magára külön fogok számolni.
*Nem gond, ha Adoaver nem szereti a halat; előfordul az ilyesmi. Vidáman masíroz a többiek után, a krumplikkal az ölében. Bár párszor a férfira pislog, hogy nem lesz e gond a sok fával? De erősnek tűnik.*
- Akkor hát nyársra fel!
*Kiált vidáman és felveszi a tempót Lunival, mert nem akar lemaradni semmiről.*
//Konyha - irány a tábortűz//
- Pedig a kandúroknak szokott olyan a mosolyuk lenni, mint a tiéd.
*Fel a macskákat és a jó doktort illető szavakra. S valóban, Int szája szegletében látni olyan dévaj mosolyt. De ez a rész őt annyira nem érinti és nem akarja kihúzni a gyufát az elf doktornál. Így inkább feltekeri a haját és folytatja a készülődést. Ami pedig a ligetet érinti, érti, miért is mondja el mindezt Luni. Menedéknek remek hely, ő máris jól érzi magát. Persze holnapra marad még hátra az, hogy igazán felfedezze minden szegletét. Jó, persze, az is időbe telik, de azért azon lesz, hogy feltérképezze a házat. A közösen végzett munkától sem fél, miként attól sem, hogy esetlegesen rá marad valami napi teendő. Szívesen segít és ha tényleg olyan jó ez a hely, akkor megéri. Nagyon várja már az eljövendő napokat. Luni megpakolja a tálcát és elindul vele kifelé, ő a krumplikat szedi össze az ölébe, mikor is indulnak.*
- Szóval a halat nem szereti? Rendben, nem gond. Ezt megjegyzem. Ha halat készítek, akkor magára külön fogok számolni.
*Nem gond, ha Adoaver nem szereti a halat; előfordul az ilyesmi. Vidáman masíroz a többiek után, a krumplikkal az ölében. Bár párszor a férfira pislog, hogy nem lesz e gond a sok fával? De erősnek tűnik.*
- Akkor hát nyársra fel!
*Kiált vidáman és felveszi a tempót Lunival, mert nem akar lemaradni semmiről.*
567. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-03-18 12:50:07
Üzenet elküldve: 2022-03-18 12:50:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Vidéki kúria//
//Konyha//
*Kérdésére, hogy nyaralni van e itt vagy dolgozni, két külön személytől kap kettő, nagyjából megegyező, de eltérő érzésű választ: Intath száraz felelete praktikusabb volt számára, és röviden értette vele az esetleges kötelességet. Meg kell adnia az elfnek, ebben az értelemben valóban józanságot beszél; még ha nem is kötelező a házi munka, annyira illendő, ezáltal elvárt másoktól, főleg többé-kevésbé munkaképes kezektől, mint ő és az orvos. De ez persze azt is jelenti, hogy ezután nem nyafoghat, még ha esetleg a feladatok oroszlánrészét is rá sózhatják, kihasználva hogy még új itt és elveszett, és ez a gondolat, főleg, hogy ezt pont a bájgúnár szoknyakergető követheti el ellene, nem hagy jó ízt a szájában. És az egy másik történet, hogy régebben sokszor agyonkényeztetett énje nem örömmel áll e jövőhöz. De nincs mit tennie, legalább az első egy-két napban meg fog kelleni emberesednie, még ha nem is fog jó képet vágni hozzá.
Közben Luninari váratlanul hosszú felelete halk hümmögésre készteti Adoavert; fogadó és menedékház, más úti célok közelségének a megspékelésével. Így hallva ezt valóban úgy hangzik, hogy a tökéletes helyet választotta, és a könyvek, valamint a mágia tanításának ismételten való ígérgetése úgyszintén pozitívra súlyozza a mérleget. Meg is jön rá a benső ösztökélés, hogy hagyják ki a sütögetést és az egyéb finomságokat, és üljenek le tanulni. De mindent idejében, elvégre most akad az bőven.*
- Érrrtem. *Mondja végül mindkét félnek egyszerre.* - Egy plusz segítő kéz el fog kelleni az első napon, hogy megnézzem, mi is mi, de magam után el tudok takarítani, ígéretem. És szaván tartom a tanítással és a könyvekkel kapcsolatban, Luninari, elvégre ezért is hagytam el Lihanechet. Reménykedjünk a legjobbakban, és élvezzük ki egymás társaságát, ugye? *Talán kissé direktebbnek sikerül, mint akarta volna, de nagyját így is sikeresen kinyilvánította.
A tűzifákkal egyedül maradt, és nem szégyelli azt sejteni, hogy szándékosan lepöccintették. De elhúzott szájú képén túl hősies kitartással tölti meg a vödröt tisztes mennyiségű tűzifával, majd kissé erőlködve elkezdi cipelni azt; nem az ő stafétája a fizikai munka, sovány, fehér kezein ezek meg is látszanak, de egy Intathra vetett, bosszús pillantáson kívül nem panaszkodik. Lassú, de biztos léptekkel kezdi követni a veszélyesen jószívű fél-elf lányt a tó felé; ismeretlen terület, de ahogy kintről látta, nem nagyobb, mint a toronynál lévő, az pedig jó dolog; az a hatalmas víztest látványa ugyanúgy töltötte el először csodálattal, mint ahogy majdnem hidrofóbiát alakított ki belőle. Csak a szúnyogok ne zabálják meg.*
- Biztosíthatom Thrissaya, hogy mind szalonna, mind bármi egyéb húsfajta kerülhet a nyársomra. Csak hal ne.
- Sokszor szoktak sütögetni? *Üzeni előrefelé, ahol valószínűleg Luninarit, és talán Intathot és találja.* - Vagy ez csak a sok vendég üdvözléseként lett kitalálva? Nem mintha panaszkodni akarok; elvégre ilyenen már egy örökkévalóság óta nem voltam.
//Konyha//
*Kérdésére, hogy nyaralni van e itt vagy dolgozni, két külön személytől kap kettő, nagyjából megegyező, de eltérő érzésű választ: Intath száraz felelete praktikusabb volt számára, és röviden értette vele az esetleges kötelességet. Meg kell adnia az elfnek, ebben az értelemben valóban józanságot beszél; még ha nem is kötelező a házi munka, annyira illendő, ezáltal elvárt másoktól, főleg többé-kevésbé munkaképes kezektől, mint ő és az orvos. De ez persze azt is jelenti, hogy ezután nem nyafoghat, még ha esetleg a feladatok oroszlánrészét is rá sózhatják, kihasználva hogy még új itt és elveszett, és ez a gondolat, főleg, hogy ezt pont a bájgúnár szoknyakergető követheti el ellene, nem hagy jó ízt a szájában. És az egy másik történet, hogy régebben sokszor agyonkényeztetett énje nem örömmel áll e jövőhöz. De nincs mit tennie, legalább az első egy-két napban meg fog kelleni emberesednie, még ha nem is fog jó képet vágni hozzá.
Közben Luninari váratlanul hosszú felelete halk hümmögésre készteti Adoavert; fogadó és menedékház, más úti célok közelségének a megspékelésével. Így hallva ezt valóban úgy hangzik, hogy a tökéletes helyet választotta, és a könyvek, valamint a mágia tanításának ismételten való ígérgetése úgyszintén pozitívra súlyozza a mérleget. Meg is jön rá a benső ösztökélés, hogy hagyják ki a sütögetést és az egyéb finomságokat, és üljenek le tanulni. De mindent idejében, elvégre most akad az bőven.*
- Érrrtem. *Mondja végül mindkét félnek egyszerre.* - Egy plusz segítő kéz el fog kelleni az első napon, hogy megnézzem, mi is mi, de magam után el tudok takarítani, ígéretem. És szaván tartom a tanítással és a könyvekkel kapcsolatban, Luninari, elvégre ezért is hagytam el Lihanechet. Reménykedjünk a legjobbakban, és élvezzük ki egymás társaságát, ugye? *Talán kissé direktebbnek sikerül, mint akarta volna, de nagyját így is sikeresen kinyilvánította.
A tűzifákkal egyedül maradt, és nem szégyelli azt sejteni, hogy szándékosan lepöccintették. De elhúzott szájú képén túl hősies kitartással tölti meg a vödröt tisztes mennyiségű tűzifával, majd kissé erőlködve elkezdi cipelni azt; nem az ő stafétája a fizikai munka, sovány, fehér kezein ezek meg is látszanak, de egy Intathra vetett, bosszús pillantáson kívül nem panaszkodik. Lassú, de biztos léptekkel kezdi követni a veszélyesen jószívű fél-elf lányt a tó felé; ismeretlen terület, de ahogy kintről látta, nem nagyobb, mint a toronynál lévő, az pedig jó dolog; az a hatalmas víztest látványa ugyanúgy töltötte el először csodálattal, mint ahogy majdnem hidrofóbiát alakított ki belőle. Csak a szúnyogok ne zabálják meg.*
- Biztosíthatom Thrissaya, hogy mind szalonna, mind bármi egyéb húsfajta kerülhet a nyársomra. Csak hal ne.
- Sokszor szoktak sütögetni? *Üzeni előrefelé, ahol valószínűleg Luninarit, és talán Intathot és találja.* - Vagy ez csak a sok vendég üdvözléseként lett kitalálva? Nem mintha panaszkodni akarok; elvégre ilyenen már egy örökkévalóság óta nem voltam.
566. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-03-16 23:18:36
Üzenet elküldve: 2022-03-16 23:18:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 677
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 677
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Vidéki kúria//
//Konyha//
- Ugyan, a kényeztetést mindenki szereti, nem csak a macskák. *legyint Intathra.* Majd próbáld csak meg egyszer Árnyék füle tövét vakargatni. *ajánlja fel az elfnek, pontosan tudva, hogy esze ágában sem lenne ilyesmit tenni soha, pedig számára tényleg szórakoztató lenne nézni, hogy milyen lenne az, amikor Int megpróbál kedves lenni egy állathoz.*
- Köszönöm, kedvesek vagytok! *mosolyog ezek után boldogan annak köszönhetően, hogy Int és Thrissaya szerint is jól áll neki az ing és a nadrág, sőt, még a copfok is. Mivel szorult belé hiúság bőven, mindezeknek tényleg nagyon örül, főleg, hogy életének első felében édesanyján kívül nem igazán kapott kedves szavakat senkitől, bármivel, de főleg nem saját magával kapcsolatban.
Int mellett ugyan már hozzászokott a bókokhoz is annyira, hogy ne jöjjön tőlük zavarba, mint egy félős kis, vagy kamaszlány, ettől még ugyanúgy tudja értékelni őket, ahogyan annak is tud örülni természetesen, ha bármiben is egyetértenek vele.
Vannak persze most ennél fontosabb dolgok is, például az előkészületek, továbbá persze Adoaver újabb kérdése, amit Intath bár lényegében meg is válaszol, azért ő nem tudja megállni, hogy a maga módján ne tegye meg ugyanezt.*
- Lau álma egy menedékház volt, szerintem tekinthettek rá akár úgy is, hogy liget az. *áll meg egy pillanatra a tálca összepakolása közben, hogy megtoldja kicsit az elf szavait, de aztán dolgozik tovább. A többes szám annak köszönhető, hogy mivel nem csak Adoaver új itt, és a válasz talán Thrissayát is érdekli, aki már eldöntötte, hogy marad, ezért nem csak az ifjú mágushoz, hanem egyben a tündérlányhoz is beszél.* Éppen csak most nincs itt senki, aki azért élne itt, mert nem volt hová mennie éppen, mi pedig ezért fogadtuk be, de még előfordulhat bármikor ilyesmi. Ezen kívül, liget kicsit olyan, mint egy fogadó szerintem, éppen csak árlap nincsen, meg csapos, de ettől még lényegében nagyjából ugyanazt a feladatot látja el, mintha tényleg egy fogadó lenne. Ideális helyen is van ehhez, és most nem arra gondolok, hogy egy tökéletes világban szerintem minden házhoz tartozna egy kis tó meg egy tűzrakó mellette, hanem arra, hogy nem pont az út mellett van, hogy mindenki belebotoljon, aki erre jár, ugyanakkor nem is túl távol tőle, így megtalálni sem nehéz. Épp elég messze van a várostól ahhoz, hogyha ott lenne valamilyen felfordulás, akkor annak a hullámai, ne, vagy legalább ne azonnal érjenek ide, ugyanakkor éppen elég közel ahhoz, hogyha be kell menni valamiért a piacra, vagy máshová, akkor ne kelljen túl sokat utazni hozzá. Meg, amit már mondtam korábban, sokkal közelebb van ide a Mágustorony, mint Artheniorhoz, a városból oda tartó, vagy az onnan visszafelé jövő mágusok pedig könnyedén idekeveredhetnek. Csak, amióta hazatértem a Mágustoronyból már te vagy a harmadik, akivel találkozom itt. *mondja ez utóbbit persze kifejezetten Adoavernek* Tanítottuk is egymást kicsit, szóval akár úgy is lehet ligetet nézni, mintha iskola lenne. Még könyveink is vannak. Vagy orvosságos ház, aminek még orvosa is van. A lényeg, hogy elég sokoldalú hely. *melegszik bele a beszédbe egyre vidámabban, amit csak fokoz Thrissaya kisebb mutatványa, amit az étel összekészítése közben a hajával csinál.*
- Nem semmi! Ez egyszerre volt ötletes, ügyes és aranyos, ráadásul így is nagyon szép a hajad *mondja, de természetesen nem felejti el megköszönni a lány segítségét sem.*
- Köszönöm, hogy segítettél, így sokkal hamarabb elkészültünk.
*Magára köpenyét, hogy legalább azt ne kelljen külön cipelnie, kosarát a plüssnyulaival a könyökhajlatába akasztja, majd kézbe veszi a tálcát. Rendesen meg lett pakolva, de azért persze elbírja, azt viszont egy ilyen nap után valóban nem vetheti Intath szemére, hogy neki nincsen kedve cipekedni.*
- Akkor csak a nyársakat hozd ki kérlek! Odakészítettem ötöt. *kéri meg az elfet, és mutatja meg hol vannak, miután ő meg Adoavert vezette el a tűzifáig. Utóbbi szerencsére nem tarthatott túl sokáig, mivel a főzéshez is fát használnak, így természetesen itt van kéznél a konyhában sokkal több, mint amennyi egy egyszerű tűzrakáshoz szükséges odakint.*
- Ha mindenki kész, felőlem mehetünk is. *mondja lelkesen, és jó példával járva elő, el is indul kifelé a tóhoz, remélve, hogy rövidesen követik a többiek, és lesz majd valaki, aki kinyitja előtte az ajtót, hogy minél hamarabb kiérhessen a szabad ég alá.*
//Konyha//
- Ugyan, a kényeztetést mindenki szereti, nem csak a macskák. *legyint Intathra.* Majd próbáld csak meg egyszer Árnyék füle tövét vakargatni. *ajánlja fel az elfnek, pontosan tudva, hogy esze ágában sem lenne ilyesmit tenni soha, pedig számára tényleg szórakoztató lenne nézni, hogy milyen lenne az, amikor Int megpróbál kedves lenni egy állathoz.*
- Köszönöm, kedvesek vagytok! *mosolyog ezek után boldogan annak köszönhetően, hogy Int és Thrissaya szerint is jól áll neki az ing és a nadrág, sőt, még a copfok is. Mivel szorult belé hiúság bőven, mindezeknek tényleg nagyon örül, főleg, hogy életének első felében édesanyján kívül nem igazán kapott kedves szavakat senkitől, bármivel, de főleg nem saját magával kapcsolatban.
Int mellett ugyan már hozzászokott a bókokhoz is annyira, hogy ne jöjjön tőlük zavarba, mint egy félős kis, vagy kamaszlány, ettől még ugyanúgy tudja értékelni őket, ahogyan annak is tud örülni természetesen, ha bármiben is egyetértenek vele.
Vannak persze most ennél fontosabb dolgok is, például az előkészületek, továbbá persze Adoaver újabb kérdése, amit Intath bár lényegében meg is válaszol, azért ő nem tudja megállni, hogy a maga módján ne tegye meg ugyanezt.*
- Lau álma egy menedékház volt, szerintem tekinthettek rá akár úgy is, hogy liget az. *áll meg egy pillanatra a tálca összepakolása közben, hogy megtoldja kicsit az elf szavait, de aztán dolgozik tovább. A többes szám annak köszönhető, hogy mivel nem csak Adoaver új itt, és a válasz talán Thrissayát is érdekli, aki már eldöntötte, hogy marad, ezért nem csak az ifjú mágushoz, hanem egyben a tündérlányhoz is beszél.* Éppen csak most nincs itt senki, aki azért élne itt, mert nem volt hová mennie éppen, mi pedig ezért fogadtuk be, de még előfordulhat bármikor ilyesmi. Ezen kívül, liget kicsit olyan, mint egy fogadó szerintem, éppen csak árlap nincsen, meg csapos, de ettől még lényegében nagyjából ugyanazt a feladatot látja el, mintha tényleg egy fogadó lenne. Ideális helyen is van ehhez, és most nem arra gondolok, hogy egy tökéletes világban szerintem minden házhoz tartozna egy kis tó meg egy tűzrakó mellette, hanem arra, hogy nem pont az út mellett van, hogy mindenki belebotoljon, aki erre jár, ugyanakkor nem is túl távol tőle, így megtalálni sem nehéz. Épp elég messze van a várostól ahhoz, hogyha ott lenne valamilyen felfordulás, akkor annak a hullámai, ne, vagy legalább ne azonnal érjenek ide, ugyanakkor éppen elég közel ahhoz, hogyha be kell menni valamiért a piacra, vagy máshová, akkor ne kelljen túl sokat utazni hozzá. Meg, amit már mondtam korábban, sokkal közelebb van ide a Mágustorony, mint Artheniorhoz, a városból oda tartó, vagy az onnan visszafelé jövő mágusok pedig könnyedén idekeveredhetnek. Csak, amióta hazatértem a Mágustoronyból már te vagy a harmadik, akivel találkozom itt. *mondja ez utóbbit persze kifejezetten Adoavernek* Tanítottuk is egymást kicsit, szóval akár úgy is lehet ligetet nézni, mintha iskola lenne. Még könyveink is vannak. Vagy orvosságos ház, aminek még orvosa is van. A lényeg, hogy elég sokoldalú hely. *melegszik bele a beszédbe egyre vidámabban, amit csak fokoz Thrissaya kisebb mutatványa, amit az étel összekészítése közben a hajával csinál.*
- Nem semmi! Ez egyszerre volt ötletes, ügyes és aranyos, ráadásul így is nagyon szép a hajad *mondja, de természetesen nem felejti el megköszönni a lány segítségét sem.*
- Köszönöm, hogy segítettél, így sokkal hamarabb elkészültünk.
*Magára köpenyét, hogy legalább azt ne kelljen külön cipelnie, kosarát a plüssnyulaival a könyökhajlatába akasztja, majd kézbe veszi a tálcát. Rendesen meg lett pakolva, de azért persze elbírja, azt viszont egy ilyen nap után valóban nem vetheti Intath szemére, hogy neki nincsen kedve cipekedni.*
- Akkor csak a nyársakat hozd ki kérlek! Odakészítettem ötöt. *kéri meg az elfet, és mutatja meg hol vannak, miután ő meg Adoavert vezette el a tűzifáig. Utóbbi szerencsére nem tarthatott túl sokáig, mivel a főzéshez is fát használnak, így természetesen itt van kéznél a konyhában sokkal több, mint amennyi egy egyszerű tűzrakáshoz szükséges odakint.*
- Ha mindenki kész, felőlem mehetünk is. *mondja lelkesen, és jó példával járva elő, el is indul kifelé a tóhoz, remélve, hogy rövidesen követik a többiek, és lesz majd valaki, aki kinyitja előtte az ajtót, hogy minél hamarabb kiérhessen a szabad ég alá.*
565. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-03-14 19:30:15
Üzenet elküldve: 2022-03-14 19:30:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1589
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1589
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Vidéki kúria//
//Konyha//
*Kedves hangsúlyba bújtatott éles megjegyzésének a tündérkisasszony felbukkanása veszi el az élét, aki meg is magyarázza, hogy előbb ő zuhanyzott, csak eddig a kandalló előtt száradt.*
-Oh. Értem.
*Majd áttér kedvenc varázs nyuszilányának szemérmetlenül bókolgatni. Ehhez illik hozzászokni mert ő ilyen. És hamar a tündér is hasonló helyzetben találhatja majd magát. Most is sikerrel a félvér kedvében jár akinek megjegyzésén elgondolkozik.*
-Én macska? A kényeztetést tényleg annyira szeretem mint azok.
*Vigyorog a lányra vidáman. Majd megkapva a választ megnézi az említett ruhadarabokat és húzza a száját.*
-Fiúsnak én nem mondanám. Túl jól áll rajtad ahhoz. És jól teszed, hogy odafigyelsz az egészségedre. Ügyes lány.
*Toldja meg a dolgot egy őszinte észrevétellel és zár egy orvoshoz illő dicsérettel. Reméli, hogy a gizda könyvmoly nem akar szintén beszállni ezekbe a bókolásba ugyanis a dokival ellentétben neki nem szabad észrevennie Luninari nadrágját. Nézegesse a nyulakat! Amik a dokitól kapnak egy köszöntést. Kár tagadni tényleg fura, hogy egy lassan felnőtt lány játékokat élőlényekként kezel, de Int bizonyos esetekben az átlagnál kevésbé kirekesztő. Ezt el tudja fogadni a félvérben és az ilyen aranyosságai miatt szeretne vigyázni rá a doki és nem tud nőként gondolni rá. Megsimogatja a másik vállát.*
-Rendben. Ahogy neked jól esik.
*Majd a lányok nekiesnek a hagymáknak és szalonnáknak. A mágus pedig rákérdez a hely tevékenységi körére. Amire ő ad választ.*
-Amíg nem veszélyes vagy zavarja a lakókat mindenki, azt csinál amit szeretne. Tanulhat amit akar vagy előzetes megbeszélés után használhatja a kúria területét amire szeretné. Viszont ha már itt lakunk érdemes besegíteni a házimunkába. Illem és férfiúi kötelesség ugyebár.
*Szánja az utolsó mondatot enyhe csipkelődésnek. Viszont bár önmagára nem teljesen tartja érvényesnek, de komolyan gondolja ezt. Tényleg szégyenletes lenne ha idejönne, mosnának rá, főznének rá és egy kis kertásással vagy istállóganézással se hálálná meg, csak egész nap a mágikus könyveit bújná. Majd kapnak is a férfiak hozzájuk illő feladatot, ami alól a doki egyből igyekszik kihúzni magát.*
-Én nem vagyok túl jó cipekedésben.*Néz a zsebben lévő csonka kezére.*Főleg egy ilyen nap után, de meg tudom mutatni hol találod.
*Majd egy kedves mosollyal oda is vezeti a máguspalántát ahol a tűzifát tartják a lányok. Valószínűleg ládát vagy vödröt is talál majd amiben be szokták hordani.*
//Konyha//
*Kedves hangsúlyba bújtatott éles megjegyzésének a tündérkisasszony felbukkanása veszi el az élét, aki meg is magyarázza, hogy előbb ő zuhanyzott, csak eddig a kandalló előtt száradt.*
-Oh. Értem.
*Majd áttér kedvenc varázs nyuszilányának szemérmetlenül bókolgatni. Ehhez illik hozzászokni mert ő ilyen. És hamar a tündér is hasonló helyzetben találhatja majd magát. Most is sikerrel a félvér kedvében jár akinek megjegyzésén elgondolkozik.*
-Én macska? A kényeztetést tényleg annyira szeretem mint azok.
*Vigyorog a lányra vidáman. Majd megkapva a választ megnézi az említett ruhadarabokat és húzza a száját.*
-Fiúsnak én nem mondanám. Túl jól áll rajtad ahhoz. És jól teszed, hogy odafigyelsz az egészségedre. Ügyes lány.
*Toldja meg a dolgot egy őszinte észrevétellel és zár egy orvoshoz illő dicsérettel. Reméli, hogy a gizda könyvmoly nem akar szintén beszállni ezekbe a bókolásba ugyanis a dokival ellentétben neki nem szabad észrevennie Luninari nadrágját. Nézegesse a nyulakat! Amik a dokitól kapnak egy köszöntést. Kár tagadni tényleg fura, hogy egy lassan felnőtt lány játékokat élőlényekként kezel, de Int bizonyos esetekben az átlagnál kevésbé kirekesztő. Ezt el tudja fogadni a félvérben és az ilyen aranyosságai miatt szeretne vigyázni rá a doki és nem tud nőként gondolni rá. Megsimogatja a másik vállát.*
-Rendben. Ahogy neked jól esik.
*Majd a lányok nekiesnek a hagymáknak és szalonnáknak. A mágus pedig rákérdez a hely tevékenységi körére. Amire ő ad választ.*
-Amíg nem veszélyes vagy zavarja a lakókat mindenki, azt csinál amit szeretne. Tanulhat amit akar vagy előzetes megbeszélés után használhatja a kúria területét amire szeretné. Viszont ha már itt lakunk érdemes besegíteni a házimunkába. Illem és férfiúi kötelesség ugyebár.
*Szánja az utolsó mondatot enyhe csipkelődésnek. Viszont bár önmagára nem teljesen tartja érvényesnek, de komolyan gondolja ezt. Tényleg szégyenletes lenne ha idejönne, mosnának rá, főznének rá és egy kis kertásással vagy istállóganézással se hálálná meg, csak egész nap a mágikus könyveit bújná. Majd kapnak is a férfiak hozzájuk illő feladatot, ami alól a doki egyből igyekszik kihúzni magát.*
-Én nem vagyok túl jó cipekedésben.*Néz a zsebben lévő csonka kezére.*Főleg egy ilyen nap után, de meg tudom mutatni hol találod.
*Majd egy kedves mosollyal oda is vezeti a máguspalántát ahol a tűzifát tartják a lányok. Valószínűleg ládát vagy vödröt is talál majd amiben be szokták hordani.*
564. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-03-14 14:07:56
Üzenet elküldve: 2022-03-14 14:07:56
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Vidéki kúria//
//Konyha//
*Őt semmiféle plüss és nem plüss nyúl sem tudja zavarni. S nincs is min pislognia, hogy ha Luni azokat magával hozzá a sütögetésre. Így mikor elhangzik a leányzó terve, nekigyürkőzik. A kezéhez illő késsel nekilát a hagymák ketté vágásának, s megpucolásuknak. Közben azért imádkozik magában, hogy ne legyenek túl csípősek a szemének.*
- Szerintem is jól áll neked ez az ing, meg a copf is. Könnyebb így a szalonnasütés.
*Persze neki eszébe sem jutott hirtelen, hogy felfogja a haját. Nagy butaság. Kezét megtörölve félre is vonul. Egy gyors és laza mozdulattal össze söpri minden haját, lófarokba, majd hurkot képezve saját hajából azt áthúzza azon, s lényegében hajával köti össze a saját haját. Kezet törül, hogy ne maradjon rajta a haja semmin, s folytatja a hagymák pucolását, ketté szelését. Végül segít azokat a tálcára pakolni. Azután pedig előszed néhány krumplit, amiket megszabadít a rájuk száradt földtől egy alkalmasnak ítélt ronggyal. Azokat magához ölelve trappol ki Luni után.*
- Hozok akkor krumplit is, hátha valakinek nincs ingere a szalonnára.
*Ő egyet biztosan meg fog enni egy szalonna és hagyma mellé.*
//Konyha//
*Őt semmiféle plüss és nem plüss nyúl sem tudja zavarni. S nincs is min pislognia, hogy ha Luni azokat magával hozzá a sütögetésre. Így mikor elhangzik a leányzó terve, nekigyürkőzik. A kezéhez illő késsel nekilát a hagymák ketté vágásának, s megpucolásuknak. Közben azért imádkozik magában, hogy ne legyenek túl csípősek a szemének.*
- Szerintem is jól áll neked ez az ing, meg a copf is. Könnyebb így a szalonnasütés.
*Persze neki eszébe sem jutott hirtelen, hogy felfogja a haját. Nagy butaság. Kezét megtörölve félre is vonul. Egy gyors és laza mozdulattal össze söpri minden haját, lófarokba, majd hurkot képezve saját hajából azt áthúzza azon, s lényegében hajával köti össze a saját haját. Kezet törül, hogy ne maradjon rajta a haja semmin, s folytatja a hagymák pucolását, ketté szelését. Végül segít azokat a tálcára pakolni. Azután pedig előszed néhány krumplit, amiket megszabadít a rájuk száradt földtől egy alkalmasnak ítélt ronggyal. Azokat magához ölelve trappol ki Luni után.*
- Hozok akkor krumplit is, hátha valakinek nincs ingere a szalonnára.
*Ő egyet biztosan meg fog enni egy szalonna és hagyma mellé.*
563. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-03-13 08:38:11
Üzenet elküldve: 2022-03-13 08:38:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Vidéki kúria//
//Konyha//
*Valóban a szokásosnál csendesebb léptekkel járt, így hallásból nehezen lehetett visszajöttét megtudni. És mivel nem tartotta bölcsnek azonnal Luminari nyakába vetni magát kérdésekkel és óhajokkal, így az előző pár percet továbbra is hallgatásban töltötte, megint lefoglalt helyén, elgondolkodva azon, amit a fél-elf lány mesélt neki. Valóban tragikus, és Adoaverre is ráhozta a homlokráncokat. Ha ez is tényező lesz a megbeszélésben, ha egyáltalán így megjön még a kedve hozzá, sokkal körülményesebb lesz elintézni a lakásbérlést. De így valóban akarja e? Talán ha egy-két napot eltölt itt, amaz megítéléseinek hasonlóképp jön meg a kedve az itt-maradásra? Ezt csak egyféleképpen tudhatja meg.
Képzelgéseiből Intath szakítja ki, és pikáns válaszát megelőzi Thrissaya felelete, és mivel ő már pontosan elmondta amit akart, csak bájosan mosolyog hozzá. Nincs kedve már az első éjszakán agancsokat összeütni a kúria állítólagos második házmesterével, így az amaz természetének realizálásából kiinduló rosszindulatot félretéve nem akar valami olyasmit mondani, amit hamar megbánna. Néha bölcsebb csöndben maradni.
De mintha megint megmentőként érkezett volna, szól hozzá ismét Luminari. Megkönnyebbülten fordul hozzá, levéve az önvédelmi csízt.*
- Köszönöm a lekérdezést: A szoba tökéletes volt, és a fürdővel is együtt tudok élni. *Részletesebb kritikát viszont nem mond róla, nem terve megsérteni az őt eddig folyton kisegítő személyt. De amúgy is túl magas lenne a mércéje az otthonihoz viszonyítva, úgyhogy el sem várhat hasonló elkényeztetéseket.*
~ Plüssnyulak...? ~ *Ugyan ő nem ítélkezik, hiszen kell-kelletlen látott furcsábbat is rövid Arthenior-léte alatt, de egy kis szemöldökráncolást azért csak kihoz belőle. Az évek alatti összeköttetés lenne itt a leglogikusabb magyarázat, ahogy tőle is hallotta. És nincs is oka panaszra, valóban nagyon aranyosnak néznek ki, élettelenségük mellett. Viszont végre eszébe jut egy kérdés, hogy nem csak egyoldalú legyen a vele való kommunikáció:*
- Ha szabad megkérdeznem, van e, lesz e ennek a helynek tevékenységi köre? Vagy mindenki azt csinál, amit akar? *Lennének reményei a válasszal kapcsolatban, úgyhogy magában imádkozik, hogy a jót kapja.
És ugyan sokkal inkább ínyére van, hogy a helyén maradva bámul a semmibe, nem utasíthatja el a kérést, még akkor is, ha emiatt az orvossal kell több időt töltenie.* - Meg is kapja mihamar! Intath, megmutatná, honnan hozzuk őket? *A varázslat hallása persze nem kerüli el figyelmét, amitől a szemében égő fény még egy halványsággal erősebb lesz. Lenne egy kis meglepetése.*
//Konyha//
*Valóban a szokásosnál csendesebb léptekkel járt, így hallásból nehezen lehetett visszajöttét megtudni. És mivel nem tartotta bölcsnek azonnal Luminari nyakába vetni magát kérdésekkel és óhajokkal, így az előző pár percet továbbra is hallgatásban töltötte, megint lefoglalt helyén, elgondolkodva azon, amit a fél-elf lány mesélt neki. Valóban tragikus, és Adoaverre is ráhozta a homlokráncokat. Ha ez is tényező lesz a megbeszélésben, ha egyáltalán így megjön még a kedve hozzá, sokkal körülményesebb lesz elintézni a lakásbérlést. De így valóban akarja e? Talán ha egy-két napot eltölt itt, amaz megítéléseinek hasonlóképp jön meg a kedve az itt-maradásra? Ezt csak egyféleképpen tudhatja meg.
Képzelgéseiből Intath szakítja ki, és pikáns válaszát megelőzi Thrissaya felelete, és mivel ő már pontosan elmondta amit akart, csak bájosan mosolyog hozzá. Nincs kedve már az első éjszakán agancsokat összeütni a kúria állítólagos második házmesterével, így az amaz természetének realizálásából kiinduló rosszindulatot félretéve nem akar valami olyasmit mondani, amit hamar megbánna. Néha bölcsebb csöndben maradni.
De mintha megint megmentőként érkezett volna, szól hozzá ismét Luminari. Megkönnyebbülten fordul hozzá, levéve az önvédelmi csízt.*
- Köszönöm a lekérdezést: A szoba tökéletes volt, és a fürdővel is együtt tudok élni. *Részletesebb kritikát viszont nem mond róla, nem terve megsérteni az őt eddig folyton kisegítő személyt. De amúgy is túl magas lenne a mércéje az otthonihoz viszonyítva, úgyhogy el sem várhat hasonló elkényeztetéseket.*
~ Plüssnyulak...? ~ *Ugyan ő nem ítélkezik, hiszen kell-kelletlen látott furcsábbat is rövid Arthenior-léte alatt, de egy kis szemöldökráncolást azért csak kihoz belőle. Az évek alatti összeköttetés lenne itt a leglogikusabb magyarázat, ahogy tőle is hallotta. És nincs is oka panaszra, valóban nagyon aranyosnak néznek ki, élettelenségük mellett. Viszont végre eszébe jut egy kérdés, hogy nem csak egyoldalú legyen a vele való kommunikáció:*
- Ha szabad megkérdeznem, van e, lesz e ennek a helynek tevékenységi köre? Vagy mindenki azt csinál, amit akar? *Lennének reményei a válasszal kapcsolatban, úgyhogy magában imádkozik, hogy a jót kapja.
És ugyan sokkal inkább ínyére van, hogy a helyén maradva bámul a semmibe, nem utasíthatja el a kérést, még akkor is, ha emiatt az orvossal kell több időt töltenie.* - Meg is kapja mihamar! Intath, megmutatná, honnan hozzuk őket? *A varázslat hallása persze nem kerüli el figyelmét, amitől a szemében égő fény még egy halványsággal erősebb lesz. Lenne egy kis meglepetése.*
562. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-03-12 22:55:45
Üzenet elküldve: 2022-03-12 22:55:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 677
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 677
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Vidéki kúria//
//Konyha//
*Úgy tűnik, hogy sikerült egy kissé szórakozottá készülődnie magát, mert a hozzávalók és nyársak összeszedegetése közben már csak akkor veszi észre, hogy Adoaver időközben visszatért a konyhába, amikor már Intath is ott van és beszélni kezd hozzá.
Ugyan nem von le ebből túlságosan messzemenő következtetéseket, mint például, hogy hasonló figyelmetlenség akár még veszélyes is lehet máskor, de azért hajlamos lenne arra, hogy megtegye. A mai nap azonban egyáltalán nem átlagos, így most felmenti magát és nem dramatizálja túl saját enyhe szórakozottságát.
Mégis itthon van ligetben, biztonságban és barátok között. Itt és most senkit nem fognak mellőle elrabolni és nem is keveredhet semmilyen más bajba, a legrosszabb ami történet, amit most hirtelen el tud képzelni, hogy elesik egy tálcával, vagy, hogy holnap túlsózza a levest.*
- Remélem kellemes volt a fürdő és a szoba is tetszik. *mondja barátságos mosollyal Adoavernek. Továbbra is szeretne a fiú kedvében járni, mert kicsit még mindig sajnálja, hogy olyan jól sikerült korábbi ugratása Árnyékkal, szeretné is, ha maradna, már csak azért is, hogy tanulhassanak egymástól, közben viszont úgy érzi, hogy talán ő az, akinek a legkevésbé sikerült eddig feloldódnia a társaságban.
Az is igaz mondjuk, hogy nem lehet könnyű neki közöttük, idegenként. Saját maga itthon érzi magát itt, így minden szava természetesen jön, de hát beszélni, ha egyszer belelendül, mindig is szeretetett és tudott. A tündéreket eleve körüllengi valami tudományos értelemben vett mágia nélküli varázslat és báj, szerinte legalábbis képesek hamar otthonossá varázsolni egy házat, és természetesen mozogni benne, Madyt kedves és talpraesett lánynak ismerte meg, Intath pedig úgy tűnik, bárkivel képes könnyedén és szellemesen csevegni, szinte bármiről. Csodálja is kicsit jobban belegondolva, hogy élete jelentős részét hajókon, vagy laborjában, piócák között töltötte báltermek és nemesek szalonjai helyett, amely helyeken a mai vacsora alapján igazán elemében lehetetett volna, de hát éppen ezért, vagy inkább ezért is érdekes egyéniség a számára.
Bárhogy is, ő a férfi a háznál, talán az feszélyezheti az ifjú mágust, hogy belőle indul ki és azt hiszi, hogy mint másik férfitól, tőle is azt várja el bárki, hogy úgy bánjon a szavakkal, mint Int.
Az is lehet persze, hogy félreérti az egészet, végtére is, biztos korábban is volt már, hogy emberismerete cserbenhagyta végül, vagy egyszerűen csak rosszul elemzett egy helyzetet, amikor azt hitte, hogy már mindent mérlegelt és megértett.*
- Ha bármi hiányzik onnan, vagy tehetek valamit érted, szólj csak nyugodtad! *ajánlja fel, miközben Thrissaya is megjön, mivel pedig nagyon örül neki mosolya még szélesebb lesz. Látszik a lányon hogy jót tett neki a fürdő, haja is éppen olyan, mint amilyen fényesnek és ragyogónak gyerekkorában képzelte a tündérek haját, mielőtt még az élőben találkozott volna akár csak egyel is, egyelőre azonban főleg Intath az, aki lefoglalja. Neki valahogy ehhez is jó érzéke van.*
- Köszönöm, kedves vagy! *mondja még mindig mosolyogva, úgy, hogy jó eséllyel látszik rajta, hogy mennyire örömmel tölti el az az apró bók is, hogy bájos, amikor pedig az elf a copfjával kezd játszani, annyira nem zavarja, hogy még el is neveti magát. Van, akitől rossz néven venne ilyesmit, de Intath természetesen nem tartozik ezek közé az élőlények közé. Még az sem feszélyezi, hogy az apró közjáték mások előtt játszódik le, vannak szerinte olyan viszonyban most már egymással, hogy kicsit se érezze kényelmetlenül magát emiatt, és azt sem bánja, ha mások is látják, hogy bizalmas közöttük a viszony.*
- Csodálom, hogy nem szereted a macskákat, amikor kicsit olyan van, mint egy játékos macska. *teszi még hozzá, és éppen csak azért nem képzeli el Intet nagy fehér kandúrként, csak majdnem, mert a macska szerinte eleve nőies állat, a fehér macskákra pedig annak ellenére is képes úgy gondolni, mintha mind lányok lennének, hogy pontosan tudja, hogy ez nem így van.*
- Amúgy a ruha miatt van. Anya szerint túl fiús, ezért csináltam copfokat, hogy valamennyire ellensúlyozzam ezt velük. Tény, hogy a Naitól kapott ruhák szebbek, de én ezeket is szeretem, régen is voltak már rajtam, és jobb is úgy sütögetni szerintem, hogy nem kell nagyon vigyázni arra amiben éppen vagy. Meg ez csak melegebb is így este.
*Más kérdés, hogy bár Nairada ruhái valóban szépek, és ha nem is kihívók a szó hagyományos értelmében, azért egy nemes kisasszony illedelmes és szelíd bájával, a maguk óvatos módján, mégiscsak azok. Ugyanakkor, ami nőies alakjában, azt a fiúsnak titulált nadrág és ing most valahogy sokkal jobban kidomborítja, mint ezek a ruhák.
Meglehet persze, hogy copfjai miatt viszont sokkal kislányosabbnak látszik, mint egyébként, így ez éppen ellensúlyozza mindezt. Egyébként is, lehet, hogy nem is csak a copfok teszik, hogy kicsit most máshogy néz ki mint máskor.
A szomorúság és a túl sok gondolkodás talán kissé koravénné teszi az arcot, ehhez képest ma a Vielért való aggódást leszámítva tulajdonképpen végig jól szórakozott, és még jobban érezte magát; élvezte a tanulást, a főzést, Int vizsgálatát, az édesanyjával töltött időt és a ház körüli munkát, a főzést, és persze a vacsorát is. Régen volt ennyire vidám napja, és bár nincsen tükre, de gyanítja, hogy a szája sarkában bujkáló mosoly kicsit fiatalítja, még magához képest is.*
- Nagyon fura lenne nélkülük szalonnát sütni. *mondja aztán, amikor Intath köszön nekik, majd megjegyzi neki, hogy régen látta a nyuszijait. Ösztönös mozdulattal megint meg is simogatja mindkét puha kis plüss fejet.* Amióta velem vannak, ott voltak az összes sütögetésnél szerintem, rossz érzés lenne most nélkülük, és nagyon furcsa. *teszi hozzá. Nem gondol bele abba, hogy ki mennyire tartja furának, hogy plüssnyulak társaságában szokott szalonnát sütni, gyanítja, hogy Int és a tündérlány megértik, inkább Adoaver a kérdés, de nem hinné, hogy ő is különösebben fennakadna ezen.
Közben azért szaporán bólogat Thrissaya felajánlására is, nem csak intathra figyel.*
- Köszönöm, annak örülnék, ha megpucolnád és kettévágnád a hagymákat. Úgy szerintem pont jó lesz nyársra. *mondja, és keres a lánynak a szekrényben egy reményei szerint kézre álló kis kést, vágódeszkából viszont nincsen csak egy méret, ami neki éppen jó, de nem hiszi, hogy a tündérlánynak komolyabb gondot okozna használni, mert azért nem hatalmas, és még csak nem is nehéz.*
- A héjában sült krumpli jó ötlet, nekem eszembe sem jutott, csak aztán nehogy túlságosan teleegyük magunkat. *gondolkodik hangosan ezek után, miközben ő maga a szalonnákat kezdi el szeletelni, reményei szerint éppen szép, ideális hosszúságú és vastagságú szeletekre, amelyek gyorsan fognak sülni, de azért mégsem túlságosan gyorsan. Végtére is a szalonnasütés lényege szerinte mégiscsak elsősorban az, hogy együtt legyenek, beszélgessenek, tűz mellett ülve és az éjszaka csillagjaiban gyönyörködve, és persze, hogy melegedjenek is a festői lángok mellett.*
- Arra gondoltam, hogy fogok egy szép nagy tálcát, és rápakolok mindent, hagymát, szalonnát és kenyeret, aztán majd kint szépen mindenki megcsinálja a maga nyársát. *közli "haditervét" és elő is keresi a legnagyobb fatálcát a szekrényből, amit csak talál.*
- Én kiviszem a tálcát, ti pedig hozhatnátok a tűzifát. *néz az ifjú emberre és az elfre mindezek után.* Épp ma tanultam olyan varázslatot, hogy nagyon hamar szép tüzet fogok tudni csinálni vele.*közli lelkesen, ezúttal nem aggódva azért, hogy mi lesz, ha nem sikerül létrehoznia az általa kívánt varázslatot.*
//Konyha//
*Úgy tűnik, hogy sikerült egy kissé szórakozottá készülődnie magát, mert a hozzávalók és nyársak összeszedegetése közben már csak akkor veszi észre, hogy Adoaver időközben visszatért a konyhába, amikor már Intath is ott van és beszélni kezd hozzá.
Ugyan nem von le ebből túlságosan messzemenő következtetéseket, mint például, hogy hasonló figyelmetlenség akár még veszélyes is lehet máskor, de azért hajlamos lenne arra, hogy megtegye. A mai nap azonban egyáltalán nem átlagos, így most felmenti magát és nem dramatizálja túl saját enyhe szórakozottságát.
Mégis itthon van ligetben, biztonságban és barátok között. Itt és most senkit nem fognak mellőle elrabolni és nem is keveredhet semmilyen más bajba, a legrosszabb ami történet, amit most hirtelen el tud képzelni, hogy elesik egy tálcával, vagy, hogy holnap túlsózza a levest.*
- Remélem kellemes volt a fürdő és a szoba is tetszik. *mondja barátságos mosollyal Adoavernek. Továbbra is szeretne a fiú kedvében járni, mert kicsit még mindig sajnálja, hogy olyan jól sikerült korábbi ugratása Árnyékkal, szeretné is, ha maradna, már csak azért is, hogy tanulhassanak egymástól, közben viszont úgy érzi, hogy talán ő az, akinek a legkevésbé sikerült eddig feloldódnia a társaságban.
Az is igaz mondjuk, hogy nem lehet könnyű neki közöttük, idegenként. Saját maga itthon érzi magát itt, így minden szava természetesen jön, de hát beszélni, ha egyszer belelendül, mindig is szeretetett és tudott. A tündéreket eleve körüllengi valami tudományos értelemben vett mágia nélküli varázslat és báj, szerinte legalábbis képesek hamar otthonossá varázsolni egy házat, és természetesen mozogni benne, Madyt kedves és talpraesett lánynak ismerte meg, Intath pedig úgy tűnik, bárkivel képes könnyedén és szellemesen csevegni, szinte bármiről. Csodálja is kicsit jobban belegondolva, hogy élete jelentős részét hajókon, vagy laborjában, piócák között töltötte báltermek és nemesek szalonjai helyett, amely helyeken a mai vacsora alapján igazán elemében lehetetett volna, de hát éppen ezért, vagy inkább ezért is érdekes egyéniség a számára.
Bárhogy is, ő a férfi a háznál, talán az feszélyezheti az ifjú mágust, hogy belőle indul ki és azt hiszi, hogy mint másik férfitól, tőle is azt várja el bárki, hogy úgy bánjon a szavakkal, mint Int.
Az is lehet persze, hogy félreérti az egészet, végtére is, biztos korábban is volt már, hogy emberismerete cserbenhagyta végül, vagy egyszerűen csak rosszul elemzett egy helyzetet, amikor azt hitte, hogy már mindent mérlegelt és megértett.*
- Ha bármi hiányzik onnan, vagy tehetek valamit érted, szólj csak nyugodtad! *ajánlja fel, miközben Thrissaya is megjön, mivel pedig nagyon örül neki mosolya még szélesebb lesz. Látszik a lányon hogy jót tett neki a fürdő, haja is éppen olyan, mint amilyen fényesnek és ragyogónak gyerekkorában képzelte a tündérek haját, mielőtt még az élőben találkozott volna akár csak egyel is, egyelőre azonban főleg Intath az, aki lefoglalja. Neki valahogy ehhez is jó érzéke van.*
- Köszönöm, kedves vagy! *mondja még mindig mosolyogva, úgy, hogy jó eséllyel látszik rajta, hogy mennyire örömmel tölti el az az apró bók is, hogy bájos, amikor pedig az elf a copfjával kezd játszani, annyira nem zavarja, hogy még el is neveti magát. Van, akitől rossz néven venne ilyesmit, de Intath természetesen nem tartozik ezek közé az élőlények közé. Még az sem feszélyezi, hogy az apró közjáték mások előtt játszódik le, vannak szerinte olyan viszonyban most már egymással, hogy kicsit se érezze kényelmetlenül magát emiatt, és azt sem bánja, ha mások is látják, hogy bizalmas közöttük a viszony.*
- Csodálom, hogy nem szereted a macskákat, amikor kicsit olyan van, mint egy játékos macska. *teszi még hozzá, és éppen csak azért nem képzeli el Intet nagy fehér kandúrként, csak majdnem, mert a macska szerinte eleve nőies állat, a fehér macskákra pedig annak ellenére is képes úgy gondolni, mintha mind lányok lennének, hogy pontosan tudja, hogy ez nem így van.*
- Amúgy a ruha miatt van. Anya szerint túl fiús, ezért csináltam copfokat, hogy valamennyire ellensúlyozzam ezt velük. Tény, hogy a Naitól kapott ruhák szebbek, de én ezeket is szeretem, régen is voltak már rajtam, és jobb is úgy sütögetni szerintem, hogy nem kell nagyon vigyázni arra amiben éppen vagy. Meg ez csak melegebb is így este.
*Más kérdés, hogy bár Nairada ruhái valóban szépek, és ha nem is kihívók a szó hagyományos értelmében, azért egy nemes kisasszony illedelmes és szelíd bájával, a maguk óvatos módján, mégiscsak azok. Ugyanakkor, ami nőies alakjában, azt a fiúsnak titulált nadrág és ing most valahogy sokkal jobban kidomborítja, mint ezek a ruhák.
Meglehet persze, hogy copfjai miatt viszont sokkal kislányosabbnak látszik, mint egyébként, így ez éppen ellensúlyozza mindezt. Egyébként is, lehet, hogy nem is csak a copfok teszik, hogy kicsit most máshogy néz ki mint máskor.
A szomorúság és a túl sok gondolkodás talán kissé koravénné teszi az arcot, ehhez képest ma a Vielért való aggódást leszámítva tulajdonképpen végig jól szórakozott, és még jobban érezte magát; élvezte a tanulást, a főzést, Int vizsgálatát, az édesanyjával töltött időt és a ház körüli munkát, a főzést, és persze a vacsorát is. Régen volt ennyire vidám napja, és bár nincsen tükre, de gyanítja, hogy a szája sarkában bujkáló mosoly kicsit fiatalítja, még magához képest is.*
- Nagyon fura lenne nélkülük szalonnát sütni. *mondja aztán, amikor Intath köszön nekik, majd megjegyzi neki, hogy régen látta a nyuszijait. Ösztönös mozdulattal megint meg is simogatja mindkét puha kis plüss fejet.* Amióta velem vannak, ott voltak az összes sütögetésnél szerintem, rossz érzés lenne most nélkülük, és nagyon furcsa. *teszi hozzá. Nem gondol bele abba, hogy ki mennyire tartja furának, hogy plüssnyulak társaságában szokott szalonnát sütni, gyanítja, hogy Int és a tündérlány megértik, inkább Adoaver a kérdés, de nem hinné, hogy ő is különösebben fennakadna ezen.
Közben azért szaporán bólogat Thrissaya felajánlására is, nem csak intathra figyel.*
- Köszönöm, annak örülnék, ha megpucolnád és kettévágnád a hagymákat. Úgy szerintem pont jó lesz nyársra. *mondja, és keres a lánynak a szekrényben egy reményei szerint kézre álló kis kést, vágódeszkából viszont nincsen csak egy méret, ami neki éppen jó, de nem hiszi, hogy a tündérlánynak komolyabb gondot okozna használni, mert azért nem hatalmas, és még csak nem is nehéz.*
- A héjában sült krumpli jó ötlet, nekem eszembe sem jutott, csak aztán nehogy túlságosan teleegyük magunkat. *gondolkodik hangosan ezek után, miközben ő maga a szalonnákat kezdi el szeletelni, reményei szerint éppen szép, ideális hosszúságú és vastagságú szeletekre, amelyek gyorsan fognak sülni, de azért mégsem túlságosan gyorsan. Végtére is a szalonnasütés lényege szerinte mégiscsak elsősorban az, hogy együtt legyenek, beszélgessenek, tűz mellett ülve és az éjszaka csillagjaiban gyönyörködve, és persze, hogy melegedjenek is a festői lángok mellett.*
- Arra gondoltam, hogy fogok egy szép nagy tálcát, és rápakolok mindent, hagymát, szalonnát és kenyeret, aztán majd kint szépen mindenki megcsinálja a maga nyársát. *közli "haditervét" és elő is keresi a legnagyobb fatálcát a szekrényből, amit csak talál.*
- Én kiviszem a tálcát, ti pedig hozhatnátok a tűzifát. *néz az ifjú emberre és az elfre mindezek után.* Épp ma tanultam olyan varázslatot, hogy nagyon hamar szép tüzet fogok tudni csinálni vele.*közli lelkesen, ezúttal nem aggódva azért, hogy mi lesz, ha nem sikerül létrehoznia az általa kívánt varázslatot.*
561. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-03-11 18:32:22
Üzenet elküldve: 2022-03-11 18:32:22
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Vidéki kúria - Konyhában//
*Lehet mégis csak sikerült elpillednie a kandalló finom meleg tüze mellett. Mire észbe kap, haja már csaknem teljesen száraz. Törülközőjével vissza is szalad szobájába, hogy eltegye azt száradni. Majd vissza, immár a konyhában bukkan fel. Nagyjából mint akit kicseréltek. Haja is sokkal fényesebb most, hogy hajat mosott. Kulturáltabb a kinézete, szerinte legalábbis, hiszen nem koszos. Sötétzöld nadrágot visel most már, barna cipővel, s lila inggel, valamint a barna indákkal díszes zöld kabátját. A konyhában serénykedő Lunira vigyorog és beáll mellé, hogy segítsen.*
- Én már hamarabb készen voltam, csak a kandalló mellett száradoztam.
*Felel meg Intath felé, mert hallotta, hogy mit mondott a másiknak. *
- Mit segítsek? Pucoljak hagymát? Esetleg krumplit? Azt süthetjük a héjában is, a tűz mellé pakolva.
*Lehet mégis csak sikerült elpillednie a kandalló finom meleg tüze mellett. Mire észbe kap, haja már csaknem teljesen száraz. Törülközőjével vissza is szalad szobájába, hogy eltegye azt száradni. Majd vissza, immár a konyhában bukkan fel. Nagyjából mint akit kicseréltek. Haja is sokkal fényesebb most, hogy hajat mosott. Kulturáltabb a kinézete, szerinte legalábbis, hiszen nem koszos. Sötétzöld nadrágot visel most már, barna cipővel, s lila inggel, valamint a barna indákkal díszes zöld kabátját. A konyhában serénykedő Lunira vigyorog és beáll mellé, hogy segítsen.*
- Én már hamarabb készen voltam, csak a kandalló mellett száradoztam.
*Felel meg Intath felé, mert hallotta, hogy mit mondott a másiknak. *
- Mit segítsek? Pucoljak hagymát? Esetleg krumplit? Azt süthetjük a héjában is, a tűz mellé pakolva.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1151-1170