Külső területek - Szarvasliget
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 49 (961. - 980. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1218-1237
980. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-06-22 22:13:33
Üzenet elküldve: 2025-06-22 22:13:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1622
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1622
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Az örökség//
*A tömör feleleteknek megvan az oka. Nem csak a sértettség hisz Relael esetében nem engedhet a sértettségének. Ha csak a nő jelenlétének terhét kívánná kifejezni akkor a legegyszerűbb az lett volna ha be se engedi. A másik valamit akar tőle neki pedig nincs hangulata az efféle játékokhoz. Térjünk a lényegre! Ezt a célját pedig mintha lassan kezdené elérni a kisasszonynál. Nem várt kevesebbet a másiktól, aki valószínűleg egyből értette a szándékát. Az ital ki lesz töltve, amit a félvér egyből le is húz, hogy utána tegyen egy megjegyzést amire látszólag senki nem kíván reagálni. Kivéve a zöld szeműt, aki határozottan elküldi, hogy ne zavarja a köreiket. Miközben ez a jelenet tart a doki a zsebébe nyúl, ahonnan legújabb pipáját és a dohányát keresi elő, majd elkezdi komótosan megtölteni az eszközt. Perifériáról közben figyelemmel tartja a két vendégét. Feltett kérdésére a félvér távoztával kap választ.*
~Szóval a kikötő.~
*Szűri le a választ arra is amit nem mondott ki. Közben a kemencéből parazsat lopva életet lehet a pipájába, majd ő is leül.*
-Úgy hiszem a gáláns búcsúajándékom után már nem volt rá szükség.
*Fordítja a füstgomolyagok mögül előbukó hűvös tekintetét a másik felé.*
*A tömör feleleteknek megvan az oka. Nem csak a sértettség hisz Relael esetében nem engedhet a sértettségének. Ha csak a nő jelenlétének terhét kívánná kifejezni akkor a legegyszerűbb az lett volna ha be se engedi. A másik valamit akar tőle neki pedig nincs hangulata az efféle játékokhoz. Térjünk a lényegre! Ezt a célját pedig mintha lassan kezdené elérni a kisasszonynál. Nem várt kevesebbet a másiktól, aki valószínűleg egyből értette a szándékát. Az ital ki lesz töltve, amit a félvér egyből le is húz, hogy utána tegyen egy megjegyzést amire látszólag senki nem kíván reagálni. Kivéve a zöld szeműt, aki határozottan elküldi, hogy ne zavarja a köreiket. Miközben ez a jelenet tart a doki a zsebébe nyúl, ahonnan legújabb pipáját és a dohányát keresi elő, majd elkezdi komótosan megtölteni az eszközt. Perifériáról közben figyelemmel tartja a két vendégét. Feltett kérdésére a félvér távoztával kap választ.*
~Szóval a kikötő.~
*Szűri le a választ arra is amit nem mondott ki. Közben a kemencéből parazsat lopva életet lehet a pipájába, majd ő is leül.*
-Úgy hiszem a gáláns búcsúajándékom után már nem volt rá szükség.
*Fordítja a füstgomolyagok mögül előbukó hűvös tekintetét a másik felé.*
979. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-06-22 21:37:54
Üzenet elküldve: 2025-06-22 21:37:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 933
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 933
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Az örökség//
*Relael a szokásos módon nem vesz tudomást Haldrianról, aki most is mint mindig árnyékként kíséri őt. Figyelmét teljes egészében leköti Intath, s annak rossz kedélyállapota, ami egyre jobban bosszantja őt, ennek okán még többet piszkálja újdonsült gyűrűjét. Semmi szándékosság nincs ebben, csupán szokatlan számára az ékszer jelenléte, de mivel nem sejti Intath erre irányuló elképzeléseit, ezért nem is tesz kísérletet azok kijavítására.*
- Hmm?
*Helyet foglal a konyhában és elnézi fajtársa ténykedését. Egy aprócska szemöldökráncolással fogadja a kurta feleletet, de figyelmét eltereli a fattyú, akinek jelenléte most felettébb zavarja őt. Egyfelől korábbi tette miatt még mindig haragos, másfelől Intath rossz hangulata Relaelt is feszültté teszi.*
- Haldrian.
*Megbicsaklik hangja, ezért megköszörüli torkát, ujjával pedig idegesen dobol az asztalon, arcán viszont széles mosolya ragyog. Zöldjei ellenben felnyársalni készülnek a fattyút.*
- Nézd meg, hogy nem-e vagyok valahol máshol.
*Teli kupájára simítja ujjait és közelebb húzza magához, de egyelőre nem adja jelét annak, hogy inni is óhajt belől.*
- És egy pisszenést se halljak!
*Elhessenti a kis tolvajt, mintha csak egy pimasz, engedetlen kölyök volna. Relael kicsit így is tekint rá. Csendben, feszülten vár egészen addig, amíg a félvér el nem hagyja a helyiséget.*
- Ühüm.
*Válaszol kurtán, és kényelmesen hátradől ültében. Szórakozottan ide-oda dönti kupáját, miközben nyíltan fürkészi Intathot. A férfi már sejtheti, hogy Relael elkezdi felépíteni konfrontáló kérdését.*
- Meglehetősen eseménydús és kegyetlen környezet a Kikötő. Kedvemre való.
*Folytatja komótosan, tekintete pedig a bor felszínén játszó fényeken pihen.*
- Bevallom kedvesebb fogadtatásra számítottam, illetve egy elköszönést sem bántam volna a legutóbb.
*Egyelőre ennyit mond, szeme sarkából pedig fajtársa arcát és gesztusait elemzi.*
*Relael a szokásos módon nem vesz tudomást Haldrianról, aki most is mint mindig árnyékként kíséri őt. Figyelmét teljes egészében leköti Intath, s annak rossz kedélyállapota, ami egyre jobban bosszantja őt, ennek okán még többet piszkálja újdonsült gyűrűjét. Semmi szándékosság nincs ebben, csupán szokatlan számára az ékszer jelenléte, de mivel nem sejti Intath erre irányuló elképzeléseit, ezért nem is tesz kísérletet azok kijavítására.*
- Hmm?
*Helyet foglal a konyhában és elnézi fajtársa ténykedését. Egy aprócska szemöldökráncolással fogadja a kurta feleletet, de figyelmét eltereli a fattyú, akinek jelenléte most felettébb zavarja őt. Egyfelől korábbi tette miatt még mindig haragos, másfelől Intath rossz hangulata Relaelt is feszültté teszi.*
- Haldrian.
*Megbicsaklik hangja, ezért megköszörüli torkát, ujjával pedig idegesen dobol az asztalon, arcán viszont széles mosolya ragyog. Zöldjei ellenben felnyársalni készülnek a fattyút.*
- Nézd meg, hogy nem-e vagyok valahol máshol.
*Teli kupájára simítja ujjait és közelebb húzza magához, de egyelőre nem adja jelét annak, hogy inni is óhajt belől.*
- És egy pisszenést se halljak!
*Elhessenti a kis tolvajt, mintha csak egy pimasz, engedetlen kölyök volna. Relael kicsit így is tekint rá. Csendben, feszülten vár egészen addig, amíg a félvér el nem hagyja a helyiséget.*
- Ühüm.
*Válaszol kurtán, és kényelmesen hátradől ültében. Szórakozottan ide-oda dönti kupáját, miközben nyíltan fürkészi Intathot. A férfi már sejtheti, hogy Relael elkezdi felépíteni konfrontáló kérdését.*
- Meglehetősen eseménydús és kegyetlen környezet a Kikötő. Kedvemre való.
*Folytatja komótosan, tekintete pedig a bor felszínén játszó fényeken pihen.*
- Bevallom kedvesebb fogadtatásra számítottam, illetve egy elköszönést sem bántam volna a legutóbb.
*Egyelőre ennyit mond, szeme sarkából pedig fajtársa arcát és gesztusait elemzi.*
978. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-06-22 21:14:37
Üzenet elküldve: 2025-06-22 21:14:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 470
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 470
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Az örökség//
*Az elf, akihez érkeztek, határozottan hűvös. Azt gondolta elsőre, hogy esetleg ő tehet róla, de nagyon úgy fest, hogy nem. A nemessel sem üt meg sokkal barátságosabb hangnemet. Ha Relael az ő birtokára tartott volna ilyen nagy sebbel-lobbal, bizonyosan királyi fogadtatásban részesítené. Na meg egy-két csepp kedvfokozóban, de az csak a ráadás.
Beljebb terelik őket, ő pedig némileg felenged ennek láttán. Kíváncsi lenne, vajon mivel foglalatoskodik vendéglátójuk, hogy itt, a város peremén is van mivel foglalatoskodnia. Bizonyosan felveti az arany, hogy efféle helyeken munkálkodik. Túl sok gondolatot azért nem szentel e témának, merthogy hellyel kínálják, ő pedig kap is az alkalmon. Tekintete röviden időzik csak az ékszerekkel alaposan ellátott ujjakon. Nagyot húz az eléjük kínált borospohár tartalmából, majd hátradől a széken és jobb híján a helyiséget veszi jobban szemügyre. Hatalmas hely, ezt már kívülről is megállapította.*
-Milyen regényesek ezek a kúriák. *Jegyzi meg bölcsen, csakhogy valahogy belekapaszkodhasson a társalgásba. Noha nem tud olvasni, így a regény is csupán egy szépen hangzó valami az ő számára, a frázist a sellőházban hallotta és sikerrel meg is jegyezte. Már csak azért is, mert szerzője igen csak vagyonosnak tűnt.*
*Az elf, akihez érkeztek, határozottan hűvös. Azt gondolta elsőre, hogy esetleg ő tehet róla, de nagyon úgy fest, hogy nem. A nemessel sem üt meg sokkal barátságosabb hangnemet. Ha Relael az ő birtokára tartott volna ilyen nagy sebbel-lobbal, bizonyosan királyi fogadtatásban részesítené. Na meg egy-két csepp kedvfokozóban, de az csak a ráadás.
Beljebb terelik őket, ő pedig némileg felenged ennek láttán. Kíváncsi lenne, vajon mivel foglalatoskodik vendéglátójuk, hogy itt, a város peremén is van mivel foglalatoskodnia. Bizonyosan felveti az arany, hogy efféle helyeken munkálkodik. Túl sok gondolatot azért nem szentel e témának, merthogy hellyel kínálják, ő pedig kap is az alkalmon. Tekintete röviden időzik csak az ékszerekkel alaposan ellátott ujjakon. Nagyot húz az eléjük kínált borospohár tartalmából, majd hátradől a széken és jobb híján a helyiséget veszi jobban szemügyre. Hatalmas hely, ezt már kívülről is megállapította.*
-Milyen regényesek ezek a kúriák. *Jegyzi meg bölcsen, csakhogy valahogy belekapaszkodhasson a társalgásba. Noha nem tud olvasni, így a regény is csupán egy szépen hangzó valami az ő számára, a frázist a sellőházban hallotta és sikerrel meg is jegyezte. Már csak azért is, mert szerzője igen csak vagyonosnak tűnt.*
977. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-06-22 20:59:08
Üzenet elküldve: 2025-06-22 20:59:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1622
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1622
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Az örökség//
*Próbál visszaemlékezni, hogy volt-e szó bármilyen nevelőnőről mikor utoljára az árvaházban járt, de nem tudja felidézni. Talán csak az elfogyasztott alkohol és az igazgatónő bájainak a hatása, de felületes benyomások maradtak csak meg a ház személyzete és lakói kapcsán. Kivéve persze a szőkét. Ha a félvér lett nevelőnek nevezve az se lepné meg a dokit. Kár tagadni, habár tudnak hűvösek lenni azok a kékek, de jellemző lehet arra a lányra, hogy nem az általa elérni kívánt benyomást teszi másokra. Ezt a rejtélyt viszont nem most göngyölítik fel ugyanis közbeszól a zöld szemű. Sugárzó jókedv és semmitmondónak tűnő beszédtémák.*
-Ezt szomorúan hallom.
*Közli fáradt, érdektelen hangon. A volt nemesek visszacsalogatásának említésére se rezdülnek az elf arcizmai. Az új gyűrűvel való játszadozás feltűnik neki és van egy sejtése, hogy a másiknak külön célja volt rá felhívni a figyelmét. Csak tudná, hogy mit akar vele. Egyre kellemetlenebb a hangulata, de nem mutatja ennek további jelét.*
-Látom.
*Fejti ki röviden. Az ajánlatát jól sejtette, hogy a másik nem fogja elutasítani. Rövid ismeretségük alatt nem sokat látta még a nőt italkortyolgatása vagy annak hatása nélkül. Meg is fordul és elkezdi bekísérni őket a konyha felé. A kapott kérdésre e közben válaszol.*
-A munka és a lehetőségek nem kerülnek el itt se.
*Hogy az említett munka nem favágás vagy ganélapátolás az talán a fehér köpenyéből sejthető. A konyhába érve hellyel kínálja a vendégeket és a külön nekik a kamra hűvösében tartott boroskancsót le is teszi eléjük. Fordul még kettőt, közben köpenye engedelmesen csapódik mögötte, majd három kupa is kerül az asztalra. Amiket elkezd megtölteni. Ékszerekkel megrakott kezében furcsán hathat ez a fajta feladat.*
-Otthon minden rendben?
*Próbál visszaemlékezni, hogy volt-e szó bármilyen nevelőnőről mikor utoljára az árvaházban járt, de nem tudja felidézni. Talán csak az elfogyasztott alkohol és az igazgatónő bájainak a hatása, de felületes benyomások maradtak csak meg a ház személyzete és lakói kapcsán. Kivéve persze a szőkét. Ha a félvér lett nevelőnek nevezve az se lepné meg a dokit. Kár tagadni, habár tudnak hűvösek lenni azok a kékek, de jellemző lehet arra a lányra, hogy nem az általa elérni kívánt benyomást teszi másokra. Ezt a rejtélyt viszont nem most göngyölítik fel ugyanis közbeszól a zöld szemű. Sugárzó jókedv és semmitmondónak tűnő beszédtémák.*
-Ezt szomorúan hallom.
*Közli fáradt, érdektelen hangon. A volt nemesek visszacsalogatásának említésére se rezdülnek az elf arcizmai. Az új gyűrűvel való játszadozás feltűnik neki és van egy sejtése, hogy a másiknak külön célja volt rá felhívni a figyelmét. Csak tudná, hogy mit akar vele. Egyre kellemetlenebb a hangulata, de nem mutatja ennek további jelét.*
-Látom.
*Fejti ki röviden. Az ajánlatát jól sejtette, hogy a másik nem fogja elutasítani. Rövid ismeretségük alatt nem sokat látta még a nőt italkortyolgatása vagy annak hatása nélkül. Meg is fordul és elkezdi bekísérni őket a konyha felé. A kapott kérdésre e közben válaszol.*
-A munka és a lehetőségek nem kerülnek el itt se.
*Hogy az említett munka nem favágás vagy ganélapátolás az talán a fehér köpenyéből sejthető. A konyhába érve hellyel kínálja a vendégeket és a külön nekik a kamra hűvösében tartott boroskancsót le is teszi eléjük. Fordul még kettőt, közben köpenye engedelmesen csapódik mögötte, majd három kupa is kerül az asztalra. Amiket elkezd megtölteni. Ékszerekkel megrakott kezében furcsán hathat ez a fajta feladat.*
-Otthon minden rendben?
976. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-06-22 17:17:04
Üzenet elküldve: 2025-06-22 17:17:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 534
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 534
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A fény útján járva//
*Nem tud nem elmosolyodni azon, hogy bizony az ő kis barátnője hosszú perceket szánt a gondolataiból még arra is, hogy valahogy feloldja a legutóbbi vitájuk fő ellentétét, de ezúttal ő sem akar elmélyedni ebben a témában.*
- Nem fontos ez. Nem mi vezetjük Artheniort, így a helyedben én nem is törném ezen az agyamat, de ha ilyen ambícióid vannak, lehet mégis beajánlalak Orthusnak egy teadélutánra, és ha neki is képes vagy lyukat beszélni a hasába politikai témáról, akkor kitalálok neked valami különdíjat. *Zárja is le mindezt nevetve még azelőtt, hogy nagyon belekezdenének. Arra már rájött, hogy bár szükséges, nem igazán kedveli az ilyesfajta beszélgetéseket, pedig nemesként az ő útja bizony a politika felé vezet, ha akarja, ha nem, de legalább itt, ebben az idilli környezetben nem akar róla hallani.
Ami a boszorkányokat illeti, csak viccnek szánta az egészet, így kicsit meg is lepi barátnője félkomoly arca.*
- Jajj, én csak vicceltem *legyint egyet.* Te nem boszorkány vagy, hanem mágus. Azok, akiket a mesékben boszorkánynak hívunk, ők nem léteznek, viszont sajnos azok, akik Sa'Tereth sötét mágiáját űzik, ők igen. Nos, az én szememben ők az igazi boszorkányok. És az, hogy tőlük félni kell-e, nem azon múlik, hogy van-e macskájuk vagy sem. Ők mind veszélyesek, és ártó szándékúak. *Holdpihe közben meg is érkezik hozzájuk, és vékonyka, nyávogó hangján adja a lányok tudtára a jelenlétét. Alenia gondol egyet, és fel is nyalábolja a kis négylábút, és ha hagyja, akkor az ölébe ültetve kezdi el dögönyözgetni őt.*
- Nem hinném, hogy bármi varázslatos volna például benne. Kicsi, puha és aranyos, de ennyi. Az arisztokraták sokkal rosszabbak tudnak lenni, mint ő. *Kuncogja, miközben elkényezteti a bundást, de az hamar megunja, hogy ölben legyen, így vissza is ugrik a földre, és élvezi tovább a szabadságot, ami itt kijut neki.
Fogalma sincs, hogy ezután hogy jut eszébe a bor, de valamiért úgy érzi, hogy lenne kedve kipróbálni újra, hiába ódzkodik tőle egy kicsit még mindig. A kérdésre azonban kicsit butácskán nevet fel.*
- Fogalmam sincs, Luni. Nem tudom, hogy milyet ittam Orthusszal, mert nem értek hozzá. *Valójában a színére sem emlékszik, mert az a beszélgetés köztük ott és akkor annyira groteszk és váratlan volt, hogy szinte semmire sem emlékszik az elhangzott szavakon kívül, azokra viszont egészen jól.*
- Életemben másodszor fogom megkóstolni, biztos, hogy nem iszok belőle sokat *mondja, majd rövid ideig elgondolkodva folytatja.*
- Orthus el akart engem venni feleségül, de visszautasítottam. Nem azért, mert nem akartam, hanem mert tudom, hogy neki mennyire fontos, hogy a Morthimer név tovább éljen. Elmondtam neki, hogy ha én lennék a párja, a következő generációval biztosan kihalna a családja. Utána már ő sem tartotta jó ötletnek az egészet. Egyszer valaki engem akart volna, de akkor a fajtám tesz keresztbe… *Ránt végül vállat, miután ezt elmesélte, de legbelül bántja a dolog. Ezért is tudta rávenni magát, hogy ott és akkor kipróbálja az alkoholt. Jobban lett tőle, és úgy érzi, hogy most sem árt majd meg egy kicsi, mielőtt Intathhoz mennének.*
*Nem tud nem elmosolyodni azon, hogy bizony az ő kis barátnője hosszú perceket szánt a gondolataiból még arra is, hogy valahogy feloldja a legutóbbi vitájuk fő ellentétét, de ezúttal ő sem akar elmélyedni ebben a témában.*
- Nem fontos ez. Nem mi vezetjük Artheniort, így a helyedben én nem is törném ezen az agyamat, de ha ilyen ambícióid vannak, lehet mégis beajánlalak Orthusnak egy teadélutánra, és ha neki is képes vagy lyukat beszélni a hasába politikai témáról, akkor kitalálok neked valami különdíjat. *Zárja is le mindezt nevetve még azelőtt, hogy nagyon belekezdenének. Arra már rájött, hogy bár szükséges, nem igazán kedveli az ilyesfajta beszélgetéseket, pedig nemesként az ő útja bizony a politika felé vezet, ha akarja, ha nem, de legalább itt, ebben az idilli környezetben nem akar róla hallani.
Ami a boszorkányokat illeti, csak viccnek szánta az egészet, így kicsit meg is lepi barátnője félkomoly arca.*
- Jajj, én csak vicceltem *legyint egyet.* Te nem boszorkány vagy, hanem mágus. Azok, akiket a mesékben boszorkánynak hívunk, ők nem léteznek, viszont sajnos azok, akik Sa'Tereth sötét mágiáját űzik, ők igen. Nos, az én szememben ők az igazi boszorkányok. És az, hogy tőlük félni kell-e, nem azon múlik, hogy van-e macskájuk vagy sem. Ők mind veszélyesek, és ártó szándékúak. *Holdpihe közben meg is érkezik hozzájuk, és vékonyka, nyávogó hangján adja a lányok tudtára a jelenlétét. Alenia gondol egyet, és fel is nyalábolja a kis négylábút, és ha hagyja, akkor az ölébe ültetve kezdi el dögönyözgetni őt.*
- Nem hinném, hogy bármi varázslatos volna például benne. Kicsi, puha és aranyos, de ennyi. Az arisztokraták sokkal rosszabbak tudnak lenni, mint ő. *Kuncogja, miközben elkényezteti a bundást, de az hamar megunja, hogy ölben legyen, így vissza is ugrik a földre, és élvezi tovább a szabadságot, ami itt kijut neki.
Fogalma sincs, hogy ezután hogy jut eszébe a bor, de valamiért úgy érzi, hogy lenne kedve kipróbálni újra, hiába ódzkodik tőle egy kicsit még mindig. A kérdésre azonban kicsit butácskán nevet fel.*
- Fogalmam sincs, Luni. Nem tudom, hogy milyet ittam Orthusszal, mert nem értek hozzá. *Valójában a színére sem emlékszik, mert az a beszélgetés köztük ott és akkor annyira groteszk és váratlan volt, hogy szinte semmire sem emlékszik az elhangzott szavakon kívül, azokra viszont egészen jól.*
- Életemben másodszor fogom megkóstolni, biztos, hogy nem iszok belőle sokat *mondja, majd rövid ideig elgondolkodva folytatja.*
- Orthus el akart engem venni feleségül, de visszautasítottam. Nem azért, mert nem akartam, hanem mert tudom, hogy neki mennyire fontos, hogy a Morthimer név tovább éljen. Elmondtam neki, hogy ha én lennék a párja, a következő generációval biztosan kihalna a családja. Utána már ő sem tartotta jó ötletnek az egészet. Egyszer valaki engem akart volna, de akkor a fajtám tesz keresztbe… *Ránt végül vállat, miután ezt elmesélte, de legbelül bántja a dolog. Ezért is tudta rávenni magát, hogy ott és akkor kipróbálja az alkoholt. Jobban lett tőle, és úgy érzi, hogy most sem árt majd meg egy kicsi, mielőtt Intathhoz mennének.*
975. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-06-22 15:42:42
Üzenet elküldve: 2025-06-22 15:42:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 933
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 933
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Az örökség//
*Relael rendkívül jó emberismerő, melyet leginkább nemesi múltjának köszönhet, de afféle tapasztalat nélkül is könnyen megállapíthatná bárki Intathról annak borús hangulatát. Világoszöld íriszeivel leköveti fajtársa szúrós pillantásának irányát, s csendben megállapítja, hogy Haldrian jelenléte zavaró tényező lehet az orvos számára. Természetesen ez nem hozza zavarba, valamint mosolya sem hagy alább.
Örömmel nyújtja finom kezét, hogy Intath kezet csókolhasson számára, bár emlékei szerint ennél közvetlenebb módon üdvözölték egymást ezidáig. Fenntartja a lehetőségét annak, hogy emlékezete megbízhatatlanná vált, ezért ebből az apró gesztusból egyelőre nem von le messzemenő következtetéseket.*
- Hosszabb mint szerettem volna.
*Sóhajtja, de szavai könnyedek maradnak. Panaszkodásával inkább beszédtémát óhajt adni, semmint lelombozni vele bárki.*
- Főleg mert tettem egy rövid kitérőt a város felé is. Úgy tűnik a Tanács valóban igyekszik visszacsalogatni a régi nemeseket Artheniorba.
*Újonnan megszerzett családi pecsétgyűrűjét igazgatja középső ujján. Túl nagy a számára, ezért beszéd közben kipróbálja hüvelykujján is az ékszert, ahol kissé kényelmetlen ugyan, de megfelelően illeszkedik.*
- Ó igen, annak nagyon örülnék.
*Éppen csak hátrapillant Haldrian, aki nem rest gondoskodni lovának elhelyezéséről sem. Ellenőrző pillantása egyúttal apró figyelmeztetés is, hogy húzza meg magát a félvér.*
- Minden rendben veled? Nem túl eseménytelen az élet számodra itt a városon kívül?
*Folytatja, s amennyiben belépnek az épületbe, akkor engedelmesen követi Intathot.*
*Relael rendkívül jó emberismerő, melyet leginkább nemesi múltjának köszönhet, de afféle tapasztalat nélkül is könnyen megállapíthatná bárki Intathról annak borús hangulatát. Világoszöld íriszeivel leköveti fajtársa szúrós pillantásának irányát, s csendben megállapítja, hogy Haldrian jelenléte zavaró tényező lehet az orvos számára. Természetesen ez nem hozza zavarba, valamint mosolya sem hagy alább.
Örömmel nyújtja finom kezét, hogy Intath kezet csókolhasson számára, bár emlékei szerint ennél közvetlenebb módon üdvözölték egymást ezidáig. Fenntartja a lehetőségét annak, hogy emlékezete megbízhatatlanná vált, ezért ebből az apró gesztusból egyelőre nem von le messzemenő következtetéseket.*
- Hosszabb mint szerettem volna.
*Sóhajtja, de szavai könnyedek maradnak. Panaszkodásával inkább beszédtémát óhajt adni, semmint lelombozni vele bárki.*
- Főleg mert tettem egy rövid kitérőt a város felé is. Úgy tűnik a Tanács valóban igyekszik visszacsalogatni a régi nemeseket Artheniorba.
*Újonnan megszerzett családi pecsétgyűrűjét igazgatja középső ujján. Túl nagy a számára, ezért beszéd közben kipróbálja hüvelykujján is az ékszert, ahol kissé kényelmetlen ugyan, de megfelelően illeszkedik.*
- Ó igen, annak nagyon örülnék.
*Éppen csak hátrapillant Haldrian, aki nem rest gondoskodni lovának elhelyezéséről sem. Ellenőrző pillantása egyúttal apró figyelmeztetés is, hogy húzza meg magát a félvér.*
- Minden rendben veled? Nem túl eseménytelen az élet számodra itt a városon kívül?
*Folytatja, s amennyiben belépnek az épületbe, akkor engedelmesen követi Intathot.*
974. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-06-22 02:36:48
Üzenet elküldve: 2025-06-22 02:36:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 470
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 470
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Az örökség//
-A nevelőnő mondta, hogy itt talán nagyobb szerencsével járunk. *Feleli. Nagy igyekezetében hirtelen a nő neve sem jut eszébe, holott kifejezetten jó névmemóriával bír. Még hálás is valahol, hogy Relael a képbe lép és ha akaratlanul is, de megmenti a további kérdések megfelelésétől. Zokszó nélkül veszi át a kantárt és terelgeti az istálló felé a lovat. A legkevésbé sem feszélyezi a bánásmód, ami gyökeres ellentéte az Orthus házában tapasztalt vendégszeretettel. Persze szívesebben hagyná, hogy a kereskedő fedele alatt kenegessék hiúságát, nem csinál problémát abból sem, ha meg kell húznia magát. Tapasztalatból tudja, hogy mikor kell aprónak mutatnia magát. Néha az a legjobb, ha nem veszik észre az embert.
Azért persze amíg biztonságban elhelyezi a lovat, elhatározza, hogyha legközelebb a fogadóban jár a mogorva elf, kísérletet tesz rá, hogy alkalomadtán annak cipőjébe székeljen. Ez már "bevált" párszor, ő pedig roppant jól hazudik.
Ilyen és ehhez hasonló képzetekkel lazítja el gondolatiságát, miközben visszatér a pároshoz. Szereti jártatni a száját, de ezúttal valahol megnyugtató, hogy háttérbe szorul. Már csak azért is, mert Relael minden bizonnyal még orrol rá, ilyenkor pedig kiváltképp szívesen csattogtatja rajta nyelvét.*
-A nevelőnő mondta, hogy itt talán nagyobb szerencsével járunk. *Feleli. Nagy igyekezetében hirtelen a nő neve sem jut eszébe, holott kifejezetten jó névmemóriával bír. Még hálás is valahol, hogy Relael a képbe lép és ha akaratlanul is, de megmenti a további kérdések megfelelésétől. Zokszó nélkül veszi át a kantárt és terelgeti az istálló felé a lovat. A legkevésbé sem feszélyezi a bánásmód, ami gyökeres ellentéte az Orthus házában tapasztalt vendégszeretettel. Persze szívesebben hagyná, hogy a kereskedő fedele alatt kenegessék hiúságát, nem csinál problémát abból sem, ha meg kell húznia magát. Tapasztalatból tudja, hogy mikor kell aprónak mutatnia magát. Néha az a legjobb, ha nem veszik észre az embert.
Azért persze amíg biztonságban elhelyezi a lovat, elhatározza, hogyha legközelebb a fogadóban jár a mogorva elf, kísérletet tesz rá, hogy alkalomadtán annak cipőjébe székeljen. Ez már "bevált" párszor, ő pedig roppant jól hazudik.
Ilyen és ehhez hasonló képzetekkel lazítja el gondolatiságát, miközben visszatér a pároshoz. Szereti jártatni a száját, de ezúttal valahol megnyugtató, hogy háttérbe szorul. Már csak azért is, mert Relael minden bizonnyal még orrol rá, ilyenkor pedig kiváltképp szívesen csattogtatja rajta nyelvét.*
973. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-06-22 01:58:14
Üzenet elküldve: 2025-06-22 01:58:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1622
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1622
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Az örökség//
*A doki hangulata nem nagyon látszik megenyhülni a másik alázatosságának hatására. A zöldek szabályosan keresztül szúrják a fickót. Az elf most nem érez magában késztetést ahhoz, hogy palástolni próbálja a rosszkedvét. Ami, pont annak köszönhető, hogy eljött a kisasszony és elképzelése sincs mit akarhat tőle, de előre rossz érzés kerülgeti ettől.*
~Seggem a te jóurad!~
-És ki küldött tovább?
*Ha a szőke, akkor ő is begyűjtött egy rossz pontot, hogy még nem tolta ide a selyembugyogós hátsóját. Ellentétben a zöld szeművel, aki látszólag szinte repes a viszontlátás örömétől. Ez se tetszik az elfnek. Ez nyugalom. Eddigi rossz megérzései egyre biztosabbakká kezdenek válni a fejében. Mikor a kisasszony a közelébe ér akkor, ha az engedi neki akkor üdvözlésképpen a csinos kacsót kézbe véve egy hivatalos kézcsókot nyom rá.*
-Számítottam rá, hogy jössz. Hosszú volt az út? Az istállót ott találod.
*Szól a félvér felé miközben annak az irányába se néz és bök fejével a megfelelő épület felé.*
-Innál valamit?
*Ez a kérdés megint a kisasszonynak szól.*
*A doki hangulata nem nagyon látszik megenyhülni a másik alázatosságának hatására. A zöldek szabályosan keresztül szúrják a fickót. Az elf most nem érez magában késztetést ahhoz, hogy palástolni próbálja a rosszkedvét. Ami, pont annak köszönhető, hogy eljött a kisasszony és elképzelése sincs mit akarhat tőle, de előre rossz érzés kerülgeti ettől.*
~Seggem a te jóurad!~
-És ki küldött tovább?
*Ha a szőke, akkor ő is begyűjtött egy rossz pontot, hogy még nem tolta ide a selyembugyogós hátsóját. Ellentétben a zöld szeművel, aki látszólag szinte repes a viszontlátás örömétől. Ez se tetszik az elfnek. Ez nyugalom. Eddigi rossz megérzései egyre biztosabbakká kezdenek válni a fejében. Mikor a kisasszony a közelébe ér akkor, ha az engedi neki akkor üdvözlésképpen a csinos kacsót kézbe véve egy hivatalos kézcsókot nyom rá.*
-Számítottam rá, hogy jössz. Hosszú volt az út? Az istállót ott találod.
*Szól a félvér felé miközben annak az irányába se néz és bök fejével a megfelelő épület felé.*
-Innál valamit?
*Ez a kérdés megint a kisasszonynak szól.*
972. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-06-22 01:10:40
Üzenet elküldve: 2025-06-22 01:10:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 933
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 933
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Az örökség//
*Nehéz úgy haragudnia a fattyúra, hogy közben láthatóan igyekszik, s minden tőle telhetőt megtesz. Tagadhatatlanul simogatja hiúságát és hatalomvágyát a tény, hogy akár a lábát is beletörölhetné a félvérbe, és annak semmi kifogása nem volna ez ellen. A kisebb távolságnak azért örül, addig megpihenhet. Ugyan megszokta, hogy szerepet játszik, ennek ellenére továbbra is kimeríti. Vannak napok, amikor jobban a kelleténél.
Még valamivel távolabb léptet lovával, amikor már hallja Haldrian kiabálását és dörömbölését. Gyorsabb tempóra ösztökéli hátasát, hátha szükség lenne jelenlétére és segítségére. Elvégre ki tudja házigazdájuk mennyire fogadják őket bizalommal.
A szőke fürtöket látva már biztos abban, hogy megfelelő helyre érkeztek, a felismeréssel egyidejűleg széles mosoly ragyogja be arcát. Intath szúrós hangulatával ellentétben Relael napfényes, és ragadósan mézes-mázos amikor végre betoppan. Gyorsan lecsúszik a nyeregből, és a kantárszárat rögvest Haldrian kezébe tolja, majd elé lépve kényszeríti őt a háttérbe.*
- Intath! Örülök, hogy megleltelek!
*Nem tesz kísérletet arra, hogy megölelje fajtársát, csak abban az esetben ha gyors helyzetfelismerését latba vetve megállapítja, hogy Intath hajlandóságot mutat az együttműködésre.*
- Megkaptad a levelemet, ugye?
*Cseverészik, s vet egy futó pillantást a festői tájra. Örülne ha beinvitálnák, de az ellenkezője sem hozná zavarba őt.
Nem szalad előre beszélgetésükben, egyelőre csak igyekszik felmérni az elf hangulatát, aki első ránézésre meglehetősen nyúzottnak tűnik. Nem tulajdonít ennek a ténynek különösebb jelentőséget, de megjegyzi magában.*
*Nehéz úgy haragudnia a fattyúra, hogy közben láthatóan igyekszik, s minden tőle telhetőt megtesz. Tagadhatatlanul simogatja hiúságát és hatalomvágyát a tény, hogy akár a lábát is beletörölhetné a félvérbe, és annak semmi kifogása nem volna ez ellen. A kisebb távolságnak azért örül, addig megpihenhet. Ugyan megszokta, hogy szerepet játszik, ennek ellenére továbbra is kimeríti. Vannak napok, amikor jobban a kelleténél.
Még valamivel távolabb léptet lovával, amikor már hallja Haldrian kiabálását és dörömbölését. Gyorsabb tempóra ösztökéli hátasát, hátha szükség lenne jelenlétére és segítségére. Elvégre ki tudja házigazdájuk mennyire fogadják őket bizalommal.
A szőke fürtöket látva már biztos abban, hogy megfelelő helyre érkeztek, a felismeréssel egyidejűleg széles mosoly ragyogja be arcát. Intath szúrós hangulatával ellentétben Relael napfényes, és ragadósan mézes-mázos amikor végre betoppan. Gyorsan lecsúszik a nyeregből, és a kantárszárat rögvest Haldrian kezébe tolja, majd elé lépve kényszeríti őt a háttérbe.*
- Intath! Örülök, hogy megleltelek!
*Nem tesz kísérletet arra, hogy megölelje fajtársát, csak abban az esetben ha gyors helyzetfelismerését latba vetve megállapítja, hogy Intath hajlandóságot mutat az együttműködésre.*
- Megkaptad a levelemet, ugye?
*Cseverészik, s vet egy futó pillantást a festői tájra. Örülne ha beinvitálnák, de az ellenkezője sem hozná zavarba őt.
Nem szalad előre beszélgetésükben, egyelőre csak igyekszik felmérni az elf hangulatát, aki első ránézésre meglehetősen nyúzottnak tűnik. Nem tulajdonít ennek a ténynek különösebb jelentőséget, de megjegyzi magában.*
971. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-06-21 23:53:45
Üzenet elküldve: 2025-06-21 23:53:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 470
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 470
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Az örökség//
*Jobban elvan foglalva azzal, hogy megfeleljen Relaelnek, semmint hogy azon merengjen, vajon milyen hangulatban éri-e az elfet. Már csak azért is, mert a benyomása a szőke hosszúéletűről az, hogy ez a habitus nála az alap. Nem emlékszik, hogy látta volna kedélyesen, még alkohol társaságában sem.*
-A Kisasszony küldött! Relael kisasszony. *Rebegi. Minden alázatosságát igyekszik megcsillogtatni hangszínén.*
-Mármint... Itt van. *Pillant hátra válla felett és tekintetével jelentőségteljesen megkeresi a lován várakozó Relaelt.*
-Arra volt kíváncsi, hogy jó helyen járunk-e. És úgy fest, jól, mert Intath urat... Mármint jó uramat keresi. Előbb a rezidencián voltunk, onnan küldtek tovább. *Egy halovány biccentéssel ad nyomatékot monológjának, majd féloldalvást fordul, hogy lehetőleg Relael is kiszúrja az ajtóban álló fajtársát. Amennyiben a szóban forgó kisasszony int neki, úgy sebtiben ott terem, hogy segédkezzen a lóval, amennyiben szükséges. Egészen megbarátkozott az állattal a hosszú út során. Igyekszik nem szem előtt lenni, amíg a páros letudja a kötelező köröket. Természetesen azért nyitva tartja hegyes fülét és pillantásokkal is méltatja őket, ha módja van rá. Merthogy roppant kíváncsi.*
*Jobban elvan foglalva azzal, hogy megfeleljen Relaelnek, semmint hogy azon merengjen, vajon milyen hangulatban éri-e az elfet. Már csak azért is, mert a benyomása a szőke hosszúéletűről az, hogy ez a habitus nála az alap. Nem emlékszik, hogy látta volna kedélyesen, még alkohol társaságában sem.*
-A Kisasszony küldött! Relael kisasszony. *Rebegi. Minden alázatosságát igyekszik megcsillogtatni hangszínén.*
-Mármint... Itt van. *Pillant hátra válla felett és tekintetével jelentőségteljesen megkeresi a lován várakozó Relaelt.*
-Arra volt kíváncsi, hogy jó helyen járunk-e. És úgy fest, jól, mert Intath urat... Mármint jó uramat keresi. Előbb a rezidencián voltunk, onnan küldtek tovább. *Egy halovány biccentéssel ad nyomatékot monológjának, majd féloldalvást fordul, hogy lehetőleg Relael is kiszúrja az ajtóban álló fajtársát. Amennyiben a szóban forgó kisasszony int neki, úgy sebtiben ott terem, hogy segédkezzen a lóval, amennyiben szükséges. Egészen megbarátkozott az állattal a hosszú út során. Igyekszik nem szem előtt lenni, amíg a páros letudja a kötelező köröket. Természetesen azért nyitva tartja hegyes fülét és pillantásokkal is méltatja őket, ha módja van rá. Merthogy roppant kíváncsi.*
970. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-06-21 02:19:29
Üzenet elküldve: 2025-06-21 02:19:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1622
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1622
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*A tintanyaló betintázott. Szép kis kép. Őt valahogy nem a sajnálat fogja el annak láttán ahogy a nők próbálnak tenni érte valamit. Az elf persze sejti, hogy felesleges. Ezen a víz, már nem segít. Vagy vissza már nem csinálja a kárt. Mikor a két nő megpróbálja eltolni a férfit a tűztől, valóban szerencsés, hogy nem kérték a doki segítségét, ami annak, szembetűnő hiányossága miatt reménytelen is lett volna. Ő úgy tudná arrébb taszintani a másikat, hogy az székestől borulna. De ez valószínűleg nem tetszene a lányoknak. A kapott kérdésre hanyagul vállat ránt.*
-Nála jobban. Tegyetek mellé egy kancsó vizet és a biztonság kedvéért egy vedret és holnapra jobban lesz.
~Talán akkor is szarul fog kinézni, de jobban lesz.~
//Surran az őz, szökell halkan//
*A tintanyaló betintázott. Szép kis kép. Őt valahogy nem a sajnálat fogja el annak láttán ahogy a nők próbálnak tenni érte valamit. Az elf persze sejti, hogy felesleges. Ezen a víz, már nem segít. Vagy vissza már nem csinálja a kárt. Mikor a két nő megpróbálja eltolni a férfit a tűztől, valóban szerencsés, hogy nem kérték a doki segítségét, ami annak, szembetűnő hiányossága miatt reménytelen is lett volna. Ő úgy tudná arrébb taszintani a másikat, hogy az székestől borulna. De ez valószínűleg nem tetszene a lányoknak. A kapott kérdésre hanyagul vállat ránt.*
-Nála jobban. Tegyetek mellé egy kancsó vizet és a biztonság kedvéért egy vedret és holnapra jobban lesz.
~Talán akkor is szarul fog kinézni, de jobban lesz.~
969. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-06-21 02:04:20
Üzenet elküldve: 2025-06-21 02:04:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1622
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1622
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Az örökség//
*A kis tündérbarátnőjével való találkozás feltöltötte. Csak, hogy utána ismét elmerüljön a komor gondolatokban. Azokban a komor gondolatokban amiket a kislány is látott rajta mikor ajtót nyitott neki. Ez pedig nem jó. Az elf sosem szerette mikor átlátnak rajta. Idegesíti ez a tény is. Tetves kékvérű cafkák! A munkába se tud teljesen elmerülni. Pedig a labor csendes békéje jó hatással szokott lenni rá. Az egyik polc tetején egykedvűen lebegnek piócái az üvegükben és habár valószínűleg fel se fogják mi történik, de figyelik, hogy a férfi keze alatt a kék löttyök miként válnak sötétebb és másféle kék löttyökké. Máskor örömét lelné ebben, most viszont egyre inkább tolulnak a fejébe a sötét gondolatok, amik egy halk káromkodás formájában törnek ki belőle mikor óbégatást hall meg a ház elől. Nagy hévvel megindul fel a lépcsőn. Fehér köpenye csak úgy lobog utána. Kinézete ápolt, de szemei karikásak és egyáltalán nem barátságosak. Övén ott pihen a tőre.*
-Ne ordíts!
~Baszd meg! Rezidenciáról? Ki a ménküves franc vagy te? Remélem nem valami nyavalya ver!~
*És ismét megtörténik. Hűvös ridegséggel az arcán nyit ajtót, de most mikor felismeri ki áll ott attól se enyhül meg.*
-Mit akarsz?
*Böki a másik felé nem túl kedvesen. Nincs is túl kedves hangulata.*
*A kis tündérbarátnőjével való találkozás feltöltötte. Csak, hogy utána ismét elmerüljön a komor gondolatokban. Azokban a komor gondolatokban amiket a kislány is látott rajta mikor ajtót nyitott neki. Ez pedig nem jó. Az elf sosem szerette mikor átlátnak rajta. Idegesíti ez a tény is. Tetves kékvérű cafkák! A munkába se tud teljesen elmerülni. Pedig a labor csendes békéje jó hatással szokott lenni rá. Az egyik polc tetején egykedvűen lebegnek piócái az üvegükben és habár valószínűleg fel se fogják mi történik, de figyelik, hogy a férfi keze alatt a kék löttyök miként válnak sötétebb és másféle kék löttyökké. Máskor örömét lelné ebben, most viszont egyre inkább tolulnak a fejébe a sötét gondolatok, amik egy halk káromkodás formájában törnek ki belőle mikor óbégatást hall meg a ház elől. Nagy hévvel megindul fel a lépcsőn. Fehér köpenye csak úgy lobog utána. Kinézete ápolt, de szemei karikásak és egyáltalán nem barátságosak. Övén ott pihen a tőre.*
-Ne ordíts!
~Baszd meg! Rezidenciáról? Ki a ménküves franc vagy te? Remélem nem valami nyavalya ver!~
*És ismét megtörténik. Hűvös ridegséggel az arcán nyit ajtót, de most mikor felismeri ki áll ott attól se enyhül meg.*
-Mit akarsz?
*Böki a másik felé nem túl kedvesen. Nincs is túl kedves hangulata.*
968. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-06-20 13:51:05
Üzenet elküldve: 2025-06-20 13:51:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 682
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 682
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//A fény útján járva//
*Úgy tűnik, hogy Aleniának sincsen pontos elképzelése arról, hogy miért képesek annak ellenére is megérteni egymást, hogy rengeteg mindenben különböznek, de talán jól is van ez így, főleg, hogy az, hogy nem tudnak egy jelenséget, vagy állapotot szavakkal pontosan körülírni, még nem jelenti azt, hogy ne élvezhetnék annak minden előnyét.*
- Azért az sem teljesen áthidalhatatlan ellentét szerintem, ami a városvezetésről vallott nézeteink között van. Sokat gondolkodtam. Kicsit hosszú lenne ebbe most belemenni, de igazából már van ötletem arra, hogy hogyan lehetne olyan várost létrehozni, ahol a nemesség is létezik, de mindenki más is elégedett. Az ilyesmi nem mehet máról holnaputánra, de hiszek benne, hogy sikerülhet.
*Persze az ő nézetei lehet, hogy még mindig sokkal közelebb állnak ahhoz, amit Alenia utópiának nevezne, de úgy, hogy személyesebb, és ilyen szempontból életbevágóbb gondjaik is akadnak éppen, mint a nagyvárosi politika, tényleg nem látja az értelmét annak, hogy elkezdje bővebben kifejtegetni egyre konkrétabb ötleteit. Jelen állás szerint amúgy sem éppen ők ketten azok, akiknek új rendszert kell majd Arthenior számára kigondolni. Inkább lépésről lépésre mindent. Ahhoz, hogy bármi komolyabbnak nekikezdjenek, tényleg elengedhetetlen az, hogy rendezve legyenek az Intath és Alenia közötti félreértések. Az persze ennek nyomán benne is felmerül, hogy Intath egyáltalán itt van-e, de mivel elvben ide tért vissza, szinte biztos benne, hogy igen. Sokkal valószínűbb az, hogy éppen szunyókál, mint az, hogy a mai nap folyamán megússzák a vele való találkozást.*
- De a békaevést mindenképpen megígértem, hogy nem előtted próbálom ki! *bólint Nia kívánságára egy apró kuncogás után, mert ezen aztán tényleg ne múljon. Nincsenek mindig együtt, szóval, ha egyszer valaha tényleg kedve lesz majd békát enni, minden bizonnyal meg fogja tudni oldani azt, hogy mindezt ne pont barátnőjének a társaságában tegye.*
- Vicces amúgy, de a boszorkányokkal kapcsolatban hasonló már nekem is eszembe jutott. *bólint félig mosolyogva, de félig komoly arccal ezek után.* Szerintem sosem léteztek a mesék boszorkányai. Pontosabban, a távoli múltban valószínűleg minden lányt, nőt és öregasszonyt boszorkánynak tartottak, aki értett a mágiához valamennyire, lehet innen a legenda. De van olyan babona is, hogy a macskák kicsit jobban vonzódnak azokhoz, akik a mágiát ismerik. Ez is jöhet innen, de ez akár még valóság is lehet. A macskák szerintem mindenképpen misztikus lények, és van bennük valami ösztönös méltóság, ahogyan mozognak és néznek, még akkor is, ha éppen egy falat ételért hízelegnek. Talán ők az állatvilág arisztokratái. Miért ne vonzódhatnának ezek után valóban a mágiához?
*Kezd kicsit újra belemelegedni a beszédbe, ezért szinte csak annyi időre hallgat el, hogy levegőt vegyen.*
- Ó, és persze, nagyon finom borunk van! *lelkesedik fel az indokoltnál talán kicsit jobban miután ez megtörtént. Igazából, - hiába fűzik rossz emlékek is hozzá, - szereti a bort, főleg az édes vöröset, és úgy gondolja, hogy utóbbi Alenia ízlésével is a lehető legpozitívabb értelemben találkozna. Az út után pedig neki is jól esne egy pohárka hideg és édes finomság.*
- A szarvaspörkölthöz is vettem a piacon, két fajtát, óbort, amit iszunk hozzá, és egyszerű bort, ami pedig a szaftjához kell majd. De kicsit megmelegedhetett az úton, szóval egyszerűbb, hogyha bentről hozok, hideget. Az biztos jól esne itt kint ebben a szép napsütésben. Nekem mindenképpen. Szívesen hozok, ha szeretnél. *ajánlja fel ezúttal nem teljesen önzetlenül, mert neki is lenne kedve inni, bár úgy értelmezi, hogy Alenia kérdése egyben kívánság is volt, de azért a biztonság kedvéért csak rákérdez, hogy jól értette-e.*
- Orthus milyen borral kínált? Talán leginkább az édes fehér illik hozzád, de szerintem az édes vörös is ízlene. Nincs nagy különbség az ízükben igazából, inkább csak a színükben szerintem. Csak két pohárnál többet ne igyál meg itt kint a napon, mert különben hamar a fejedbe száll és elálmosodsz. Persze, ha kicsit aludnál, akkor tökéletes többet inni.
*Nem mintha olyan nagyon tapasztalt borozó lenne, de ezek szerint Aleniánál többször ivott már, volt is, hogy megérezte, sőt olyan is, hogy kifejezetten azért ivott, hogy egyáltalán képes legyen elaludni. Ez az emlék ugyan élete egyik legrosszabb napjához kötődik, éppen ahhoz, amikor Niát elrabolták mellőle a tisztásról, de Eeyrnek hála mindez már olyan távolinak tűnik éppen most, mint egy majdnem teljesen elfelejtett lidérces álom.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.06.20 14:19:52
*Úgy tűnik, hogy Aleniának sincsen pontos elképzelése arról, hogy miért képesek annak ellenére is megérteni egymást, hogy rengeteg mindenben különböznek, de talán jól is van ez így, főleg, hogy az, hogy nem tudnak egy jelenséget, vagy állapotot szavakkal pontosan körülírni, még nem jelenti azt, hogy ne élvezhetnék annak minden előnyét.*
- Azért az sem teljesen áthidalhatatlan ellentét szerintem, ami a városvezetésről vallott nézeteink között van. Sokat gondolkodtam. Kicsit hosszú lenne ebbe most belemenni, de igazából már van ötletem arra, hogy hogyan lehetne olyan várost létrehozni, ahol a nemesség is létezik, de mindenki más is elégedett. Az ilyesmi nem mehet máról holnaputánra, de hiszek benne, hogy sikerülhet.
*Persze az ő nézetei lehet, hogy még mindig sokkal közelebb állnak ahhoz, amit Alenia utópiának nevezne, de úgy, hogy személyesebb, és ilyen szempontból életbevágóbb gondjaik is akadnak éppen, mint a nagyvárosi politika, tényleg nem látja az értelmét annak, hogy elkezdje bővebben kifejtegetni egyre konkrétabb ötleteit. Jelen állás szerint amúgy sem éppen ők ketten azok, akiknek új rendszert kell majd Arthenior számára kigondolni. Inkább lépésről lépésre mindent. Ahhoz, hogy bármi komolyabbnak nekikezdjenek, tényleg elengedhetetlen az, hogy rendezve legyenek az Intath és Alenia közötti félreértések. Az persze ennek nyomán benne is felmerül, hogy Intath egyáltalán itt van-e, de mivel elvben ide tért vissza, szinte biztos benne, hogy igen. Sokkal valószínűbb az, hogy éppen szunyókál, mint az, hogy a mai nap folyamán megússzák a vele való találkozást.*
- De a békaevést mindenképpen megígértem, hogy nem előtted próbálom ki! *bólint Nia kívánságára egy apró kuncogás után, mert ezen aztán tényleg ne múljon. Nincsenek mindig együtt, szóval, ha egyszer valaha tényleg kedve lesz majd békát enni, minden bizonnyal meg fogja tudni oldani azt, hogy mindezt ne pont barátnőjének a társaságában tegye.*
- Vicces amúgy, de a boszorkányokkal kapcsolatban hasonló már nekem is eszembe jutott. *bólint félig mosolyogva, de félig komoly arccal ezek után.* Szerintem sosem léteztek a mesék boszorkányai. Pontosabban, a távoli múltban valószínűleg minden lányt, nőt és öregasszonyt boszorkánynak tartottak, aki értett a mágiához valamennyire, lehet innen a legenda. De van olyan babona is, hogy a macskák kicsit jobban vonzódnak azokhoz, akik a mágiát ismerik. Ez is jöhet innen, de ez akár még valóság is lehet. A macskák szerintem mindenképpen misztikus lények, és van bennük valami ösztönös méltóság, ahogyan mozognak és néznek, még akkor is, ha éppen egy falat ételért hízelegnek. Talán ők az állatvilág arisztokratái. Miért ne vonzódhatnának ezek után valóban a mágiához?
*Kezd kicsit újra belemelegedni a beszédbe, ezért szinte csak annyi időre hallgat el, hogy levegőt vegyen.*
- Ó, és persze, nagyon finom borunk van! *lelkesedik fel az indokoltnál talán kicsit jobban miután ez megtörtént. Igazából, - hiába fűzik rossz emlékek is hozzá, - szereti a bort, főleg az édes vöröset, és úgy gondolja, hogy utóbbi Alenia ízlésével is a lehető legpozitívabb értelemben találkozna. Az út után pedig neki is jól esne egy pohárka hideg és édes finomság.*
- A szarvaspörkölthöz is vettem a piacon, két fajtát, óbort, amit iszunk hozzá, és egyszerű bort, ami pedig a szaftjához kell majd. De kicsit megmelegedhetett az úton, szóval egyszerűbb, hogyha bentről hozok, hideget. Az biztos jól esne itt kint ebben a szép napsütésben. Nekem mindenképpen. Szívesen hozok, ha szeretnél. *ajánlja fel ezúttal nem teljesen önzetlenül, mert neki is lenne kedve inni, bár úgy értelmezi, hogy Alenia kérdése egyben kívánság is volt, de azért a biztonság kedvéért csak rákérdez, hogy jól értette-e.*
- Orthus milyen borral kínált? Talán leginkább az édes fehér illik hozzád, de szerintem az édes vörös is ízlene. Nincs nagy különbség az ízükben igazából, inkább csak a színükben szerintem. Csak két pohárnál többet ne igyál meg itt kint a napon, mert különben hamar a fejedbe száll és elálmosodsz. Persze, ha kicsit aludnál, akkor tökéletes többet inni.
*Nem mintha olyan nagyon tapasztalt borozó lenne, de ezek szerint Aleniánál többször ivott már, volt is, hogy megérezte, sőt olyan is, hogy kifejezetten azért ivott, hogy egyáltalán képes legyen elaludni. Ez az emlék ugyan élete egyik legrosszabb napjához kötődik, éppen ahhoz, amikor Niát elrabolták mellőle a tisztásról, de Eeyrnek hála mindez már olyan távolinak tűnik éppen most, mint egy majdnem teljesen elfelejtett lidérces álom.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.06.20 14:19:52
967. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-06-19 19:24:00
Üzenet elküldve: 2025-06-19 19:24:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 534
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 534
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A fény útján járva//
*Nevetése kitart, és jut belőle még arra is, ahogy Luninari kifejezi a köszönetét Holdpihe nevében. Fogalma sincs, hogy tényleg a hely kisugárzása teszi-e vele, vagy csupán a néhány perc, amikor gondolatait nem terheli semmiféle kötelesség, félelem vagy hasonló, de valóban kifejezetten jó lett a kedve. Bárcsak minden nap ilyen lehetne. Ilyen szabad, gondoktól mentes és boldog, de persze tudja, hogy ez lehetetlen, legalábbis akkor, ha szeretne nemes maradni, márpedig miért ne szeretne?*
- Rendben van *egyezik bele mosolyogva a krumplisütésre, de utána azért kiül a meglepettség az arcára, mikor barátnője kijelenti, hogy megkóstolná a békát.*
- Hát… te tudod, de kérlek, majd ne előttem kóstolgasd! *Nevet ismét. Tény, hogy a nemesek minden bolondságot képesek megenni, és mikor szóvá teszik nekik, akkor az ínyencség álarca mögé bújnak, pedig ez nem más, csak úri hóbort azért, hogy megmutassák a világnak, ők bármit megtehetnek. Na, nevezzék őt finnyásnak, de ez az a fennhéjázás, amiből ő szívesen kimarad, sőt, ki is akar maradni. Ő inkább a finom anyagok, szép ruhák és különleges frizura segítségével óhajtja kimutatni az előkelőségét.*
- Elhiszem, nem sokszor láttam még nem kész ételt. *Mondja az alapanyagokat illetően, miközben megpróbálja nem tudomásul venni, hogy az agya elkezdte elképzelni a fél-elf lányt, ahogy békacombot ropogtat itt a tűz mellett, a holdak fényében. Talán megérne egy festményt, amit utána ki is rakhatna a rezidencia falára…*
- Tényleg, neked is van macskád, és varázsolni is tudsz. Akkor lehet, hogy valójában te is egy boszorkány vagy *mosolyodik el játékosan.* Egy jó boszorkány, aki nem akar ártani senkinek. Olyanok is kellenek, nem? *Aggódni nem fog, sem a békák, sem a boszorkányok miatt, emiatt egyiküknek sem kell félniük. Intath miatt már annál inkább, de ő meg most nem is jut az eszébe. Itt lehet egyáltalán? Ha igen, akkor elképzelhető, hogy nem tűnt még fel neki a jelenlétük? Talán a lóbőrt húzza…*
- Hű, ez tényleg elég mélyen hangzik… Egy hasonlóság, melyet mi nem érthetünk, csak az istenek. Ki tudja, lehet, hogy igaz. Én nem tudom, mit gondoljak, de feltűnt már, hogy szinte mindenben különbözünk, mégis megértjük egymást. Kivéve a városvezetés terén, de hát tökéletesek mi sem lehetünk. *Mosolyog lágyan, s ezzel le is tudja a válaszát. Kissé elmerül a faág tördelésében, hallgatja a békák kuruttyolását, amit még mindig egészen murisnak tart, félresöpri szőke tincseit az arca elől, melyek rakoncátlan módon nem maradtak meg a fonatban az út végéig, aztán egyszer csak újra felpillant.*
- Luni. Van itt valami… bor, vagy ilyesmi. Tudod, soha nem ittam még, illetve ez már nem igaz. Orthus társaságában kipróbáltam, és azt hiszem, újra kíváncsi vagyok rá. *Emlékszik, hogy milyen jótékonyan érintette a lelkivilágát az a pohárka ital, melyet a kereskedő társaságában fogyasztott el egy egészen komoly téma megbeszélése közben. Na meg azt hallotta, hogy a falvakban szokás bort inni.*
*Nevetése kitart, és jut belőle még arra is, ahogy Luninari kifejezi a köszönetét Holdpihe nevében. Fogalma sincs, hogy tényleg a hely kisugárzása teszi-e vele, vagy csupán a néhány perc, amikor gondolatait nem terheli semmiféle kötelesség, félelem vagy hasonló, de valóban kifejezetten jó lett a kedve. Bárcsak minden nap ilyen lehetne. Ilyen szabad, gondoktól mentes és boldog, de persze tudja, hogy ez lehetetlen, legalábbis akkor, ha szeretne nemes maradni, márpedig miért ne szeretne?*
- Rendben van *egyezik bele mosolyogva a krumplisütésre, de utána azért kiül a meglepettség az arcára, mikor barátnője kijelenti, hogy megkóstolná a békát.*
- Hát… te tudod, de kérlek, majd ne előttem kóstolgasd! *Nevet ismét. Tény, hogy a nemesek minden bolondságot képesek megenni, és mikor szóvá teszik nekik, akkor az ínyencség álarca mögé bújnak, pedig ez nem más, csak úri hóbort azért, hogy megmutassák a világnak, ők bármit megtehetnek. Na, nevezzék őt finnyásnak, de ez az a fennhéjázás, amiből ő szívesen kimarad, sőt, ki is akar maradni. Ő inkább a finom anyagok, szép ruhák és különleges frizura segítségével óhajtja kimutatni az előkelőségét.*
- Elhiszem, nem sokszor láttam még nem kész ételt. *Mondja az alapanyagokat illetően, miközben megpróbálja nem tudomásul venni, hogy az agya elkezdte elképzelni a fél-elf lányt, ahogy békacombot ropogtat itt a tűz mellett, a holdak fényében. Talán megérne egy festményt, amit utána ki is rakhatna a rezidencia falára…*
- Tényleg, neked is van macskád, és varázsolni is tudsz. Akkor lehet, hogy valójában te is egy boszorkány vagy *mosolyodik el játékosan.* Egy jó boszorkány, aki nem akar ártani senkinek. Olyanok is kellenek, nem? *Aggódni nem fog, sem a békák, sem a boszorkányok miatt, emiatt egyiküknek sem kell félniük. Intath miatt már annál inkább, de ő meg most nem is jut az eszébe. Itt lehet egyáltalán? Ha igen, akkor elképzelhető, hogy nem tűnt még fel neki a jelenlétük? Talán a lóbőrt húzza…*
- Hű, ez tényleg elég mélyen hangzik… Egy hasonlóság, melyet mi nem érthetünk, csak az istenek. Ki tudja, lehet, hogy igaz. Én nem tudom, mit gondoljak, de feltűnt már, hogy szinte mindenben különbözünk, mégis megértjük egymást. Kivéve a városvezetés terén, de hát tökéletesek mi sem lehetünk. *Mosolyog lágyan, s ezzel le is tudja a válaszát. Kissé elmerül a faág tördelésében, hallgatja a békák kuruttyolását, amit még mindig egészen murisnak tart, félresöpri szőke tincseit az arca elől, melyek rakoncátlan módon nem maradtak meg a fonatban az út végéig, aztán egyszer csak újra felpillant.*
- Luni. Van itt valami… bor, vagy ilyesmi. Tudod, soha nem ittam még, illetve ez már nem igaz. Orthus társaságában kipróbáltam, és azt hiszem, újra kíváncsi vagyok rá. *Emlékszik, hogy milyen jótékonyan érintette a lelkivilágát az a pohárka ital, melyet a kereskedő társaságában fogyasztott el egy egészen komoly téma megbeszélése közben. Na meg azt hallotta, hogy a falvakban szokás bort inni.*
966. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-06-15 20:53:58
Üzenet elküldve: 2025-06-15 20:53:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 682
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 682
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//A fény útján járva//
*Örül neki, hogy sikerült Aleniát megnevettetnie, jó kedve pedig ragadós, mert a végén ő is nevetni kezd.*
- Holdpihe nevében is köszönöm már előre is! *marad a mosoly még ezek után is egy darabig az arcán, csak akkor komolyodik meg, amikor kicsit újra tervezgetni kezd.*
- Majd akkor sütünk kis krumplit is a biztonság kedvéért, hátha megkívánod, de, ha nem, akkor sem fog történni semmi tragédia, ha magában eszed majd a szalonnát. Tényleg semmi értelme, hogy olyasmit erőltessek, amit nem szeretsz. De csak köztünk szólva, én tényleg szívesen megkóstolnám a békát is, ha tehetném. *vallja be ezek után. Lehet, hogy tényleg nagyon mások, ilyen téren biztosan azok. Ami azt illeti persze ő sem úgy nőtt fel, hogy éheztek volna és mindent muszáj volt megennie, amit édesanyja a tányéron elé rakott, de nem is válogathatott mindig kedvére rengeteg különböző lehetséges fogás közül, így nem is nagyon volt talán lehetősége sem különösen finnyássá, vagy válogatóssá válni.*
- Sok étel alapanyaga nem túl gusztusos, vagy étvágygerjesztő elsőre, ameddig nincs elkészítve rendesen. Nekem inkább az a lényeg, hogy finom legyen valami és laktató. Persze az én nyitottságomnak is vannak azért határai, de békát még tudnék enni.
*Ugyan nem nagyétkű, de fontos számára, hogy amit készít és eszik az ne csak ehető, hanem finom is legyen, ilyen szempontból pedig nem árt, ha más összetevőket is kipróbál néha a már korábban megszokottaknál. Sokat gondolkodik egyedi recepteken is, de persze mindez leginkább csak azóta van így, hogy Szarvasligetben él és másokra is főznie meg sütnie kell, ha úgy hozza a helyzet, és az árvaházban is besegít, amikor tud.*
- A boszorkányoknak tényleg vannak békáik. *bólint aztán mosolyogva.* De macskáik is, ők viszont nem félelmetesek, kivéve persze, ha nem mérgesek, vagy sértődöttek éppen. De itt nem kell aggódnod a békék miatt. Ritkán jönnek ki idáig, ha pedig mégis, elég szinte csak rájuk pillantani, és azonnal iszkolnak is vissza a tóba. Elég félénk állatok.
*Ezek után csak figyeli Aleniát, ahogyan szórakozottan faágat tördel, ő pedig lábát nyújtja ki kicsit, miközben szintén csak kicsit gondolkodik a kérdésen, amit tőle kapott, pedig minden bizonnyal hosszabb gondolkodást igényelne rá a válasz, már amennyiben létezik rá egyáltalán teljesen pontos, mintha csak valamiféle matematikai képlet egyetlen lehetséges megoldása lenne. Az érzelmek gyakran irracionálisak, talán többször, mint amennyiszer nem azok, az pedig, hogy mennyire képes Niát megérteni nyilván abból is fakad, hogy szereti őt.*
- Jó kérdés, de nem tudom rá sajnos a választ *mondja kicsit talán olyan arccal, mint, aki szégyenkezik azért, mert nem tud Nia minden kérdésére maradéktalanul megfelelni.*
- Nem szeretnék mostantól mindent Eeyr gondviselésével magyarázni. Lehet, hogy sok mindenben nagyon mások vagyunk, vagy másképp is gondolkodunk, de talán van közöttünk valami mélyebben lévő hasonlóság, amit egyikünk sem ismert még fel teljesen, esetleg csak sejt. Lehet ezért. Vagy talán nincs is ennek racionális, vagy pusztán szavakkal kifejezhető oka. Persze, tudom, ezzel egy kicsit kikerülöm a kérdést, de nem tudok mit csinálni, ha egyszer nem tudom rá a választ. Mit gondolsz te? *kérdez vissza kíváncsian inkább.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.06.15 20:55:40
*Örül neki, hogy sikerült Aleniát megnevettetnie, jó kedve pedig ragadós, mert a végén ő is nevetni kezd.*
- Holdpihe nevében is köszönöm már előre is! *marad a mosoly még ezek után is egy darabig az arcán, csak akkor komolyodik meg, amikor kicsit újra tervezgetni kezd.*
- Majd akkor sütünk kis krumplit is a biztonság kedvéért, hátha megkívánod, de, ha nem, akkor sem fog történni semmi tragédia, ha magában eszed majd a szalonnát. Tényleg semmi értelme, hogy olyasmit erőltessek, amit nem szeretsz. De csak köztünk szólva, én tényleg szívesen megkóstolnám a békát is, ha tehetném. *vallja be ezek után. Lehet, hogy tényleg nagyon mások, ilyen téren biztosan azok. Ami azt illeti persze ő sem úgy nőtt fel, hogy éheztek volna és mindent muszáj volt megennie, amit édesanyja a tányéron elé rakott, de nem is válogathatott mindig kedvére rengeteg különböző lehetséges fogás közül, így nem is nagyon volt talán lehetősége sem különösen finnyássá, vagy válogatóssá válni.*
- Sok étel alapanyaga nem túl gusztusos, vagy étvágygerjesztő elsőre, ameddig nincs elkészítve rendesen. Nekem inkább az a lényeg, hogy finom legyen valami és laktató. Persze az én nyitottságomnak is vannak azért határai, de békát még tudnék enni.
*Ugyan nem nagyétkű, de fontos számára, hogy amit készít és eszik az ne csak ehető, hanem finom is legyen, ilyen szempontból pedig nem árt, ha más összetevőket is kipróbál néha a már korábban megszokottaknál. Sokat gondolkodik egyedi recepteken is, de persze mindez leginkább csak azóta van így, hogy Szarvasligetben él és másokra is főznie meg sütnie kell, ha úgy hozza a helyzet, és az árvaházban is besegít, amikor tud.*
- A boszorkányoknak tényleg vannak békáik. *bólint aztán mosolyogva.* De macskáik is, ők viszont nem félelmetesek, kivéve persze, ha nem mérgesek, vagy sértődöttek éppen. De itt nem kell aggódnod a békék miatt. Ritkán jönnek ki idáig, ha pedig mégis, elég szinte csak rájuk pillantani, és azonnal iszkolnak is vissza a tóba. Elég félénk állatok.
*Ezek után csak figyeli Aleniát, ahogyan szórakozottan faágat tördel, ő pedig lábát nyújtja ki kicsit, miközben szintén csak kicsit gondolkodik a kérdésen, amit tőle kapott, pedig minden bizonnyal hosszabb gondolkodást igényelne rá a válasz, már amennyiben létezik rá egyáltalán teljesen pontos, mintha csak valamiféle matematikai képlet egyetlen lehetséges megoldása lenne. Az érzelmek gyakran irracionálisak, talán többször, mint amennyiszer nem azok, az pedig, hogy mennyire képes Niát megérteni nyilván abból is fakad, hogy szereti őt.*
- Jó kérdés, de nem tudom rá sajnos a választ *mondja kicsit talán olyan arccal, mint, aki szégyenkezik azért, mert nem tud Nia minden kérdésére maradéktalanul megfelelni.*
- Nem szeretnék mostantól mindent Eeyr gondviselésével magyarázni. Lehet, hogy sok mindenben nagyon mások vagyunk, vagy másképp is gondolkodunk, de talán van közöttünk valami mélyebben lévő hasonlóság, amit egyikünk sem ismert még fel teljesen, esetleg csak sejt. Lehet ezért. Vagy talán nincs is ennek racionális, vagy pusztán szavakkal kifejezhető oka. Persze, tudom, ezzel egy kicsit kikerülöm a kérdést, de nem tudok mit csinálni, ha egyszer nem tudom rá a választ. Mit gondolsz te? *kérdez vissza kíváncsian inkább.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.06.15 20:55:40
965. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-06-13 20:58:19
Üzenet elküldve: 2025-06-13 20:58:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 534
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 534
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A fény útján járva//
*Az nem is volt számára kétséges, hogy Luni meg tudja-e fogni a békát, de azt már persze valamelyest csak viccnek szánta, hogy talán meg is tenné azért, hogy lássa őt sikítva rohangálni a ligetben.*
- Luniiii! *kissé hisztisen nevet fel.* Eszembe sem jutott, hogy meg akarnád velem etetni a békát. Bruh! Mondjuk megsimogatni sem akarnám azt a vizes-nyálkás bőrét, ez is igaz. *Jót kuncog ezen is, miközben egyértelműsíti, hogy nem, nem nyerné el a tetszését az ötlet. Már csak azért sem, mert mindeközben elárulja, hogy még a szalonna zsírjával is baja van, méghozzá nem is kevés.*
- Nem tudok ijesztő történeteket békákról, de a boszorkányoknak sokszor van békája, azok pedig, szerintem ijesztőek. A boszorkányok, nem a békáik, bár… de, a békáik is. *Fűzi hozzá még az előző témához, majd helyet foglal az egyik farönkön, még ha egyébként kételkedik is abban, hogy attól nem lesz koszos a feneke, de ha Luninari mondja, hogy nem lesz az, akkor nem lesz. Ennyi bizalmat bőven megérdemel a barátnője.
Ezt követően már a szalonnasütéshez kapcsolódó, egyedi és meglehetősen szigorú elvárásait kezdi ecsetelgetni, minthogy kristálytiszta tányért, minél kevesebb zsírt és száraz kenyeret szeretne. Na, nem olyan kenyeret, ami annyira megszáradt, hogy egy követ könnyebb elrágni nála, hanem olyat, ami nem lett átitatva semmiféle undinak mondható lével vagy maszattal.*
- Rendben, úgy jó lesz, ha levágod. Majd odaadom Holdpihének, ő biztosan odalenne az olyan falatokért. *Ő ezt az ígéretet tudja tenni cserébe, bár ez nem Luninarinak jó hír, hanem a macskájának, de hát a kis négylábú barátaik megérdemlik, hogy néhanapján elkényeztessék őket egy falat szalonnával, nem igaz?
Ami viszont a hagymát illeti, azzal kapcsolatban továbbra is nem tetszően húzza félre a száját.*
- Nem, nem szeretem. Pont az a bajom vele, hogy édes, nekem az valahogy nem illik egy főételhez. Na meg utána órákig képtelen vagyok helyrehozni a leheletemet *nevetgél most épp a saját finnyásságán. Őt nem kell róla meggyőzni, hogy az lenne, tudja ezt magáról is, és valahol azt is, hogy ez nem helyes, de változtatni nem akar rajta, talán nem is tudna. Hogyan is szerethetne meg valamit, amitől most ennyire ódzkodik?*
- A krumpli jó ötlet, az finom, de a szalonna csak kenyérrel is megfelel nekem. Úgyis annyit ettem ebben az egy-két napban, hogy egyáltalán nem bánom, ha most kevesebbet fogok. *Arra közben csak lágyan mosolyog, hogy barátnője számára nem is az étel, hanem a folyamat a lényeg. Hát neki nem. Mások, olyan mások ők ketten, mégis tökéletesen megértik egymást. Ezen gondolatoknak végül hangot is ad.*
- Hmm, annyira mások vagyunk mi ketten, mégis, talán te értesz meg engem a legjobban az egész világon. Szerinted miért van ez? *Közben felvesz egy faágat maga mellől a földről, és elkezdi nézegetni, majd letördelni róla a kisebb ágakat. Maga sem tudja, hogy miért csinálja, csak játszik.*
*Az nem is volt számára kétséges, hogy Luni meg tudja-e fogni a békát, de azt már persze valamelyest csak viccnek szánta, hogy talán meg is tenné azért, hogy lássa őt sikítva rohangálni a ligetben.*
- Luniiii! *kissé hisztisen nevet fel.* Eszembe sem jutott, hogy meg akarnád velem etetni a békát. Bruh! Mondjuk megsimogatni sem akarnám azt a vizes-nyálkás bőrét, ez is igaz. *Jót kuncog ezen is, miközben egyértelműsíti, hogy nem, nem nyerné el a tetszését az ötlet. Már csak azért sem, mert mindeközben elárulja, hogy még a szalonna zsírjával is baja van, méghozzá nem is kevés.*
- Nem tudok ijesztő történeteket békákról, de a boszorkányoknak sokszor van békája, azok pedig, szerintem ijesztőek. A boszorkányok, nem a békáik, bár… de, a békáik is. *Fűzi hozzá még az előző témához, majd helyet foglal az egyik farönkön, még ha egyébként kételkedik is abban, hogy attól nem lesz koszos a feneke, de ha Luninari mondja, hogy nem lesz az, akkor nem lesz. Ennyi bizalmat bőven megérdemel a barátnője.
Ezt követően már a szalonnasütéshez kapcsolódó, egyedi és meglehetősen szigorú elvárásait kezdi ecsetelgetni, minthogy kristálytiszta tányért, minél kevesebb zsírt és száraz kenyeret szeretne. Na, nem olyan kenyeret, ami annyira megszáradt, hogy egy követ könnyebb elrágni nála, hanem olyat, ami nem lett átitatva semmiféle undinak mondható lével vagy maszattal.*
- Rendben, úgy jó lesz, ha levágod. Majd odaadom Holdpihének, ő biztosan odalenne az olyan falatokért. *Ő ezt az ígéretet tudja tenni cserébe, bár ez nem Luninarinak jó hír, hanem a macskájának, de hát a kis négylábú barátaik megérdemlik, hogy néhanapján elkényeztessék őket egy falat szalonnával, nem igaz?
Ami viszont a hagymát illeti, azzal kapcsolatban továbbra is nem tetszően húzza félre a száját.*
- Nem, nem szeretem. Pont az a bajom vele, hogy édes, nekem az valahogy nem illik egy főételhez. Na meg utána órákig képtelen vagyok helyrehozni a leheletemet *nevetgél most épp a saját finnyásságán. Őt nem kell róla meggyőzni, hogy az lenne, tudja ezt magáról is, és valahol azt is, hogy ez nem helyes, de változtatni nem akar rajta, talán nem is tudna. Hogyan is szerethetne meg valamit, amitől most ennyire ódzkodik?*
- A krumpli jó ötlet, az finom, de a szalonna csak kenyérrel is megfelel nekem. Úgyis annyit ettem ebben az egy-két napban, hogy egyáltalán nem bánom, ha most kevesebbet fogok. *Arra közben csak lágyan mosolyog, hogy barátnője számára nem is az étel, hanem a folyamat a lényeg. Hát neki nem. Mások, olyan mások ők ketten, mégis tökéletesen megértik egymást. Ezen gondolatoknak végül hangot is ad.*
- Hmm, annyira mások vagyunk mi ketten, mégis, talán te értesz meg engem a legjobban az egész világon. Szerinted miért van ez? *Közben felvesz egy faágat maga mellől a földről, és elkezdi nézegetni, majd letördelni róla a kisebb ágakat. Maga sem tudja, hogy miért csinálja, csak játszik.*
964. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-06-13 17:13:00
Üzenet elküldve: 2025-06-13 17:13:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 682
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 682
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Lehet, hogy ez az ünnep kicsit hamar fog majd véget érni, ez első gondolata Adoaver fészkelődését látva, de rögtön ezek után az is eszébe jut azért, hogy akárhogyan is nézi, tulajdonképpen egész nap tartott. A maga részéről legalábbis ide veszi már a reggeli tervezgetést és készülődést is, és nem véletlenül. Édesanyja mondogatta mindig neki, még odahaza és papnő korában, hogy a szertartásra, imára, ünnepre való rákészülés elkezdése tulajdonképpen már hozzátartozik a végül megvalósult szakrális cselekedethez.
Egy szertartás tulajdonképpen, - hangozzák bármennyire is paradox módon, - nem magának a szertartásnak, hanem a hozzá kapcsolódó első gondolatnak az elgondolásával kezdődik el. Márpedig ők sokat gondolkodtak, készültek, be is fűtöttek, volt még egy ünnepi ebéd, félig-meddig vacsora, ittak is, beszélgettek is, játszottak is, még akkor, ha az általa beígért éneklés elmaradt, és jelen állás szerint úgy tűnik, hogy el is fog maradni, a kinti tűzrakással, csillagleséssel és minden más ezekhez tartozó előzetes tervekkel együtt.
~ Szegény Adoaver! ~ ez az első gondolata, amint látja, hogyan próbál meg édesanyja segíteni a fiún, és hogyan tiltakozik az ő teste ez ellen. Bár tartózkodik attól, hogy bírálja Eát, akit tényleg tudja, hogy csak a jószándék vezérel, azért egyetlen megjegyzést nem tud megállni.*
- Szerintem ez most nem működött.
*Egyetlen apró mondat, de úgy tűnik, hogy édesanyja, ha nem is veszi magára a burkolt kritikát, belátja, hogy jogos.*
- Hát, amikor legutóbb próbáltam hasonlót, még esküszöm bejött, de tényleg. *mosolyodik el töretlen jókedvvel. Ő pontosan tudja, hogy hasonló furcsa beszédek és eszméletvesztések bármilyen összejövetel részei lehetnek, ahol bőven fogy alkohol. Az ital már csak ilyen. És minden más tudat módósítására alkalmas bármi más szintén. Pillanatok alatt az egekbe emel, hogy azán akár hirtelen és váratlanul adjon akkora pofont, hogy embert, elfet, tündért, illetve bármilyen más lényt visszapofozzon a földre, vagy inkább a földbe.*
- Mondjuk az más volt. Ő kis gombát is evett, amit talán nem kellett volna. Erre jött a bor, vagy még az előtt, volt a bor, hogy gombát is evett, már nem is tudom. Mindegy, rosszul volt, rajta segített a hideg víz és a hideg ujjaim a nyakán, a homlokán és az arcán. De a barátodat, vagyis inkább a barátunkat talán jobb, ha hagyjuk aludni. Meg, ha eltoljuk egy kicsikét a tűztől. Nem hiszem, hogy jelen esetben a túl nagy meleg jó hatással lenne rá.
*Bár azt mondja, hogy nem hiszi, igazából nagyon is tudja. Majdnem megkéri Intet, hogy segítsen, amikor eszébe jut, hogy ez a lehető legnagyobb udvariatlanság lenne a részéről, tekintve, hogy ő eleve csak az egyik kezét tudná használni.*
- Én megtolom kicsit, te húzd! *javasolja lányának, akinek mivel nincsen sokkal jobb ötlete, hogy mit tehetnének, engedelmeskedik is, már csak abban reménykedve, hogy amennyiben Adoaver tényleg elaludt, akkor nem kavarják fel a gyomrát egy kis tologatással.*
- Te jól vagy? *kérdi Inttől.* Vagy van valami ötleted, hogy ő jobban legyen? Lehet, hogy tényleg csak hagyni kellene aludni egy kicsit?
//Surran az őz, szökell halkan//
*Lehet, hogy ez az ünnep kicsit hamar fog majd véget érni, ez első gondolata Adoaver fészkelődését látva, de rögtön ezek után az is eszébe jut azért, hogy akárhogyan is nézi, tulajdonképpen egész nap tartott. A maga részéről legalábbis ide veszi már a reggeli tervezgetést és készülődést is, és nem véletlenül. Édesanyja mondogatta mindig neki, még odahaza és papnő korában, hogy a szertartásra, imára, ünnepre való rákészülés elkezdése tulajdonképpen már hozzátartozik a végül megvalósult szakrális cselekedethez.
Egy szertartás tulajdonképpen, - hangozzák bármennyire is paradox módon, - nem magának a szertartásnak, hanem a hozzá kapcsolódó első gondolatnak az elgondolásával kezdődik el. Márpedig ők sokat gondolkodtak, készültek, be is fűtöttek, volt még egy ünnepi ebéd, félig-meddig vacsora, ittak is, beszélgettek is, játszottak is, még akkor, ha az általa beígért éneklés elmaradt, és jelen állás szerint úgy tűnik, hogy el is fog maradni, a kinti tűzrakással, csillagleséssel és minden más ezekhez tartozó előzetes tervekkel együtt.
~ Szegény Adoaver! ~ ez az első gondolata, amint látja, hogyan próbál meg édesanyja segíteni a fiún, és hogyan tiltakozik az ő teste ez ellen. Bár tartózkodik attól, hogy bírálja Eát, akit tényleg tudja, hogy csak a jószándék vezérel, azért egyetlen megjegyzést nem tud megállni.*
- Szerintem ez most nem működött.
*Egyetlen apró mondat, de úgy tűnik, hogy édesanyja, ha nem is veszi magára a burkolt kritikát, belátja, hogy jogos.*
- Hát, amikor legutóbb próbáltam hasonlót, még esküszöm bejött, de tényleg. *mosolyodik el töretlen jókedvvel. Ő pontosan tudja, hogy hasonló furcsa beszédek és eszméletvesztések bármilyen összejövetel részei lehetnek, ahol bőven fogy alkohol. Az ital már csak ilyen. És minden más tudat módósítására alkalmas bármi más szintén. Pillanatok alatt az egekbe emel, hogy azán akár hirtelen és váratlanul adjon akkora pofont, hogy embert, elfet, tündért, illetve bármilyen más lényt visszapofozzon a földre, vagy inkább a földbe.*
- Mondjuk az más volt. Ő kis gombát is evett, amit talán nem kellett volna. Erre jött a bor, vagy még az előtt, volt a bor, hogy gombát is evett, már nem is tudom. Mindegy, rosszul volt, rajta segített a hideg víz és a hideg ujjaim a nyakán, a homlokán és az arcán. De a barátodat, vagyis inkább a barátunkat talán jobb, ha hagyjuk aludni. Meg, ha eltoljuk egy kicsikét a tűztől. Nem hiszem, hogy jelen esetben a túl nagy meleg jó hatással lenne rá.
*Bár azt mondja, hogy nem hiszi, igazából nagyon is tudja. Majdnem megkéri Intet, hogy segítsen, amikor eszébe jut, hogy ez a lehető legnagyobb udvariatlanság lenne a részéről, tekintve, hogy ő eleve csak az egyik kezét tudná használni.*
- Én megtolom kicsit, te húzd! *javasolja lányának, akinek mivel nincsen sokkal jobb ötlete, hogy mit tehetnének, engedelmeskedik is, már csak abban reménykedve, hogy amennyiben Adoaver tényleg elaludt, akkor nem kavarják fel a gyomrát egy kis tologatással.*
- Te jól vagy? *kérdi Inttől.* Vagy van valami ötleted, hogy ő jobban legyen? Lehet, hogy tényleg csak hagyni kellene aludni egy kicsit?
963. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-06-12 23:03:51
Üzenet elküldve: 2025-06-12 23:03:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 470
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 470
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Az örökség - nyílt//
*A fejét rázza. Akkor is ezt tenné, ha valóban keveselné a betevőjét, de ezúttal még csak füllentenie sem kell.*
-Sosem lehet elég aranya az embernek. *Motyogja. Még a szemét is lesüti, csak a miheztartás végett. Egyébként ezúttal sem füllent. Nem is kell túl messzire mennie példáért; amit az évek során összekuporgatott, alig két hat alatt elszippantotta tőle Alissäna az érkezését követően. Egy darabját sem sajnálja.
A legjobbnak látja szemlesütve bőszen bólogatni. Nem tűnik úgy, hogy Relael a kezdeti háborgását követően különösen a szívére vette volna az esetet, de azért a következő néhány órában számít még retorzióra. Leginkább arra, hogy az elf a nyelvét ostorként csattogtatja hátán. Sajnos a nemest az sem tántorítja el ilyenkor, ha fültanúi is vannak ennek. Van egy olyan halovány sejtése, hogy még kedvét is leli ebben. A világért sem panaszkodna ugyanakkor, ez "munkájának" velejárója. Neki pedig még sosem volt ilyen jó sora.
Ennek teljes tudtában sietve távozik is az épület irányába, hogy aztán öklével kopogjon a kétszárnyú faajtón.*
-Haló! A Szarvasligetben járunk? *Nem ismeri a módit az efféle helyeken, így rögtönöznie kell. Biztos benne, hogy jó helyen járnak - errefelé igen csak kevés rezidencia kap helyet - de ha már utasítást kapott, kénytelen végrehajtani.*
-A Sayqueves-rezidenciáról küldtek minket! *Teszi még hozzá emelt hangon.*
-Vendéget hoztam! *Ha esetleg az ablakból kikukucskáló egyén nem lenne elégedett az egyébként ránézésre nem túl nagy fenyegetést magában rejtő kopogóval szemben, hát még ezt hozzáfűzi. Megigazítja öltözékét, sebtiben hátratűri sötét kócát, majd a lehető legmegnyerőbb képet vágva kivár, hogy ajtót nyissanak.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.06.12 23:04:01
*A fejét rázza. Akkor is ezt tenné, ha valóban keveselné a betevőjét, de ezúttal még csak füllentenie sem kell.*
-Sosem lehet elég aranya az embernek. *Motyogja. Még a szemét is lesüti, csak a miheztartás végett. Egyébként ezúttal sem füllent. Nem is kell túl messzire mennie példáért; amit az évek során összekuporgatott, alig két hat alatt elszippantotta tőle Alissäna az érkezését követően. Egy darabját sem sajnálja.
A legjobbnak látja szemlesütve bőszen bólogatni. Nem tűnik úgy, hogy Relael a kezdeti háborgását követően különösen a szívére vette volna az esetet, de azért a következő néhány órában számít még retorzióra. Leginkább arra, hogy az elf a nyelvét ostorként csattogtatja hátán. Sajnos a nemest az sem tántorítja el ilyenkor, ha fültanúi is vannak ennek. Van egy olyan halovány sejtése, hogy még kedvét is leli ebben. A világért sem panaszkodna ugyanakkor, ez "munkájának" velejárója. Neki pedig még sosem volt ilyen jó sora.
Ennek teljes tudtában sietve távozik is az épület irányába, hogy aztán öklével kopogjon a kétszárnyú faajtón.*
-Haló! A Szarvasligetben járunk? *Nem ismeri a módit az efféle helyeken, így rögtönöznie kell. Biztos benne, hogy jó helyen járnak - errefelé igen csak kevés rezidencia kap helyet - de ha már utasítást kapott, kénytelen végrehajtani.*
-A Sayqueves-rezidenciáról küldtek minket! *Teszi még hozzá emelt hangon.*
-Vendéget hoztam! *Ha esetleg az ablakból kikukucskáló egyén nem lenne elégedett az egyébként ránézésre nem túl nagy fenyegetést magában rejtő kopogóval szemben, hát még ezt hozzáfűzi. Megigazítja öltözékét, sebtiben hátratűri sötét kócát, majd a lehető legmegnyerőbb képet vágva kivár, hogy ajtót nyissanak.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.06.12 23:04:01
962. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-06-12 19:46:24
Üzenet elküldve: 2025-06-12 19:46:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 933
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 933
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Az örökség//
*Relaelt nem a lopás ténye zavarja - bár mivel ő maga is volt áldozata ennek, így nyilván munkálnak benne ellenérzések -, sokkal inkább az hogy ez milyen fényt vethet rá.*
- De minek az neked?
*Fortyan fel, s bár nem tesz utalást rá, de a félvér emlékezhet rá, hogy jó száz aranyat a zsebébe tömött az éjszakájuk után.*
- Vagy tán kevesled azt, amit tőlem kapsz?
*Bár zöldjeit a fiúra szegezi, de átható pillantása ellenére is sejtheti a fattyú, hogyha így is vélekedik, akkor itt az ideje hazudni erről.*
- Úgy óhajtom.
*Még megfeszül állkapcsa egyszer-kétszer, de már enged a harag szorítása torkában.*
- Nem tűrök semmit, ami a hírnevemen sebet ejthet. A családom így is elég pletyka áldozata volt, az kellene még, hogy a népek azt beszéljék egy tolvajt vittem a Tanácsházára.
*Relael ugyan szabadosan kezeli ezeket, és amiatt nem aggódik, hogy milyen könnyű erkölcsű nőként ismerik, egy ilyet viszont aligha tudna kimagyarázni.
Haldrian szerencséjére olyan gyámoltalannak és szerencsétlennek tűnik, az elf pedig biztos abban, hogy a fiú rá is játszik erre. Ennek ellenére működik, és a dorgálást követően párologni kezd dühe.*
- Na!
*Hessenti el kis nézeteltérésüket, de továbbra is érzékeltetni óhajtja rosszkedvét.*
- Látod azt az épületet?
*Bök fejével egy a távolban felsejlő kőépületre.*
- Kérdezd meg, hogy jó helyen járunk-e és ez volna a Szarvasliget, amit a Sayqueves rezidencián említettek. Szedd a lábaidat!
*Relaelt nem a lopás ténye zavarja - bár mivel ő maga is volt áldozata ennek, így nyilván munkálnak benne ellenérzések -, sokkal inkább az hogy ez milyen fényt vethet rá.*
- De minek az neked?
*Fortyan fel, s bár nem tesz utalást rá, de a félvér emlékezhet rá, hogy jó száz aranyat a zsebébe tömött az éjszakájuk után.*
- Vagy tán kevesled azt, amit tőlem kapsz?
*Bár zöldjeit a fiúra szegezi, de átható pillantása ellenére is sejtheti a fattyú, hogyha így is vélekedik, akkor itt az ideje hazudni erről.*
- Úgy óhajtom.
*Még megfeszül állkapcsa egyszer-kétszer, de már enged a harag szorítása torkában.*
- Nem tűrök semmit, ami a hírnevemen sebet ejthet. A családom így is elég pletyka áldozata volt, az kellene még, hogy a népek azt beszéljék egy tolvajt vittem a Tanácsházára.
*Relael ugyan szabadosan kezeli ezeket, és amiatt nem aggódik, hogy milyen könnyű erkölcsű nőként ismerik, egy ilyet viszont aligha tudna kimagyarázni.
Haldrian szerencséjére olyan gyámoltalannak és szerencsétlennek tűnik, az elf pedig biztos abban, hogy a fiú rá is játszik erre. Ennek ellenére működik, és a dorgálást követően párologni kezd dühe.*
- Na!
*Hessenti el kis nézeteltérésüket, de továbbra is érzékeltetni óhajtja rosszkedvét.*
- Látod azt az épületet?
*Bök fejével egy a távolban felsejlő kőépületre.*
- Kérdezd meg, hogy jó helyen járunk-e és ez volna a Szarvasliget, amit a Sayqueves rezidencián említettek. Szedd a lábaidat!
961. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2025-06-11 23:21:53
Üzenet elküldve: 2025-06-11 23:21:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 682
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 682
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//A fény útján járva//
*Alenia képtelen felvetésére elneveti magát.*
- Kedves tőled, hogy kinézed belőlem. *jegyzi meg.* Tényleg sok mindenhez értek, de azért békát fogni nem tudok. Talán egy nagyobb hálóval sikerülne, de nem hiszem, hogy megérné a fáradtságot, bár állítólag finomak, de megértem, ha szerinted nem túl étvágygerjesztőek.
*Aztán persze ki tudja, igazából akár azt is el tudja képzelni, hogy Arthenior régi nemesei nem csak békákat fogyasztottak előszeretettel, hanem egyéb, a békahúsnál sokkal egzotikusabb ételeket is. Inkább gyanítja mindenesetre, hogy Aleniának nem nyerné el a tetszését az ötlet, hogy bármilyen formában is békát egyenek, ezt pedig csak alátámasztja a szalonnasütésre adott reakciója.
Hogy Nia finnyás lenne? Lehet az, de őt egy cseppet sem zavarja. Milyen lenne egy született nemeskisasszony más? Mivel pedig szeret a kedvére tenni és boldognak látni őt, meg elégedettnek, az erre a célra törekvő próbálkozásai sokkal szórakoztatóbbak számára akkor, ha kihívás is akad bennük néha. Barátnője pedig eddig sem panaszkodott még a főztjére, nem hiszi, hogy pont a szalonnasütéssel kapcsolatban ne tudná megoldani, amit tőle kér, ami neki aztán tényleg igazán hazai terep. Még azt is megérti, hogy Alenia bizalmatlan egy kicsit azzal, hogy új dolgokat próbáljon ki és tapasztaljon meg, ezzel sok esetben ő sincsen másképpen.*
- Ijesztő történeteket én mindenesetre nem hallottam róluk. Mesélhetsz egyet bármikor, ha van hozzá kedved. Mifelénk általában a farkas volt a gonosz és félelmetes a mesében, meg az ork. A legendáinkból sem nagyon emlékszem olyanra, amiben a békák bármilyen szerepet játszottak volna, akár jót, akár rosszat.
*Mivel szinte teljesen biztos abban, amit mond, ezen most kivételesen nem nagyon gondolkodik el, hogy mégis elő tudjon emlékei mélyéről bármilyen történetet is túrni, ami a békákról szólna. Aleniának igaza volt, tényleg van, amin nem érdemes gondolkodni.*
- Ülj csak egy farönkre, ami kényelmesnek tűnik, vagy ide mellém, vagy egy másikra, az nem fogja összekoszolni a nadrágodat. Nem sokkal másabb szerintem, mint egy faragott fapad, de ha kemény lenne kicsit, akkor este hozok ki rá neked párnát, már amennyiben ma este sütünk szalonnát. Én is azon szoktam ülni, úgy azért csak kényelmesebb. De akár székeket is kihozhatunk majd a konyhából. Sőt, ha szeretnéd, akár most is beszaladhatok neked egyért. *ajánlja fel, mert végül is miért ne, ezen már igazán nem múlna semmi.*
- A zsírt pedig igazából én sem igazán szeretem, szerintem megoldható, amit kérsz. *biztosítja Niát róla.*
- Tényleg két szép, nagyon húsos szalonnát választok majd magunknak, amin kis zsíros rész van csak, de azt is levágom majd. Persze a sütés közben így is ki fog belőle csöpögni egy kevés, de akkor majd nem a kenyérre csorgatjuk rá, hanem bele a tűzbe, amikor pedig rendesen megsült, akkor egy szalvétáról leitatom róla a maradék zsírt, ha még így is lenne rajta, így pedig a kenyered és a tányérod is teljesen tiszta fog maradni. *ígéri meg.*
- Viszont a hagymát tényleg nem szereted? Ha rendesen megsül, akkor elveszti az erejét és egészen édeskés íze lesz, teljesen más, mint nyersen lenne. Szerintem hagymával az igazi, de nem erőltetek semmit, amit nem szeretnél. *ígéri meg ezt is.* Úgy nem lenne semmi értelme az egésznek. Más szokások szerint nőttünk fel, nem lehet egyforma az ízlésünk. Ha nem szeretnél hagymát, süthetsz hozzá akár krumplit is. Vagy csak magában a szalonnát, miért ne? Igazából nem is maga az elkészült étel a lényeg, bár természetesen nem baj, ha finom lesz, sőt, hanem maga a folyamat, ahogyan készül. Nálunk otthon ezek a sütögetések mindig olyan beszélgetős, mesélgetős, nyugodt és csendes esték és éjszakák voltak, ezért is szerettem őket annyira. A tűz biztonságot ad, a csillagos ég pedig arra csábít, hogy gyönyörködj benne és álmodozz. Hogy érezd, hogy csodálatos élni. Nekem inkább erről szól az egész, nem is magáról a sült szalonnáról, bár igazából nagyon szeretem, bármilyen egyszerű étel is valójában.
*Alenia képtelen felvetésére elneveti magát.*
- Kedves tőled, hogy kinézed belőlem. *jegyzi meg.* Tényleg sok mindenhez értek, de azért békát fogni nem tudok. Talán egy nagyobb hálóval sikerülne, de nem hiszem, hogy megérné a fáradtságot, bár állítólag finomak, de megértem, ha szerinted nem túl étvágygerjesztőek.
*Aztán persze ki tudja, igazából akár azt is el tudja képzelni, hogy Arthenior régi nemesei nem csak békákat fogyasztottak előszeretettel, hanem egyéb, a békahúsnál sokkal egzotikusabb ételeket is. Inkább gyanítja mindenesetre, hogy Aleniának nem nyerné el a tetszését az ötlet, hogy bármilyen formában is békát egyenek, ezt pedig csak alátámasztja a szalonnasütésre adott reakciója.
Hogy Nia finnyás lenne? Lehet az, de őt egy cseppet sem zavarja. Milyen lenne egy született nemeskisasszony más? Mivel pedig szeret a kedvére tenni és boldognak látni őt, meg elégedettnek, az erre a célra törekvő próbálkozásai sokkal szórakoztatóbbak számára akkor, ha kihívás is akad bennük néha. Barátnője pedig eddig sem panaszkodott még a főztjére, nem hiszi, hogy pont a szalonnasütéssel kapcsolatban ne tudná megoldani, amit tőle kér, ami neki aztán tényleg igazán hazai terep. Még azt is megérti, hogy Alenia bizalmatlan egy kicsit azzal, hogy új dolgokat próbáljon ki és tapasztaljon meg, ezzel sok esetben ő sincsen másképpen.*
- Ijesztő történeteket én mindenesetre nem hallottam róluk. Mesélhetsz egyet bármikor, ha van hozzá kedved. Mifelénk általában a farkas volt a gonosz és félelmetes a mesében, meg az ork. A legendáinkból sem nagyon emlékszem olyanra, amiben a békák bármilyen szerepet játszottak volna, akár jót, akár rosszat.
*Mivel szinte teljesen biztos abban, amit mond, ezen most kivételesen nem nagyon gondolkodik el, hogy mégis elő tudjon emlékei mélyéről bármilyen történetet is túrni, ami a békákról szólna. Aleniának igaza volt, tényleg van, amin nem érdemes gondolkodni.*
- Ülj csak egy farönkre, ami kényelmesnek tűnik, vagy ide mellém, vagy egy másikra, az nem fogja összekoszolni a nadrágodat. Nem sokkal másabb szerintem, mint egy faragott fapad, de ha kemény lenne kicsit, akkor este hozok ki rá neked párnát, már amennyiben ma este sütünk szalonnát. Én is azon szoktam ülni, úgy azért csak kényelmesebb. De akár székeket is kihozhatunk majd a konyhából. Sőt, ha szeretnéd, akár most is beszaladhatok neked egyért. *ajánlja fel, mert végül is miért ne, ezen már igazán nem múlna semmi.*
- A zsírt pedig igazából én sem igazán szeretem, szerintem megoldható, amit kérsz. *biztosítja Niát róla.*
- Tényleg két szép, nagyon húsos szalonnát választok majd magunknak, amin kis zsíros rész van csak, de azt is levágom majd. Persze a sütés közben így is ki fog belőle csöpögni egy kevés, de akkor majd nem a kenyérre csorgatjuk rá, hanem bele a tűzbe, amikor pedig rendesen megsült, akkor egy szalvétáról leitatom róla a maradék zsírt, ha még így is lenne rajta, így pedig a kenyered és a tányérod is teljesen tiszta fog maradni. *ígéri meg.*
- Viszont a hagymát tényleg nem szereted? Ha rendesen megsül, akkor elveszti az erejét és egészen édeskés íze lesz, teljesen más, mint nyersen lenne. Szerintem hagymával az igazi, de nem erőltetek semmit, amit nem szeretnél. *ígéri meg ezt is.* Úgy nem lenne semmi értelme az egésznek. Más szokások szerint nőttünk fel, nem lehet egyforma az ízlésünk. Ha nem szeretnél hagymát, süthetsz hozzá akár krumplit is. Vagy csak magában a szalonnát, miért ne? Igazából nem is maga az elkészült étel a lényeg, bár természetesen nem baj, ha finom lesz, sőt, hanem maga a folyamat, ahogyan készül. Nálunk otthon ezek a sütögetések mindig olyan beszélgetős, mesélgetős, nyugodt és csendes esték és éjszakák voltak, ezért is szerettem őket annyira. A tűz biztonságot ad, a csillagos ég pedig arra csábít, hogy gyönyörködj benne és álmodozz. Hogy érezd, hogy csodálatos élni. Nekem inkább erről szól az egész, nem is magáról a sült szalonnáról, bár igazából nagyon szeretem, bármilyen egyszerű étel is valójában.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1218-1237