Külső területek - Szarvasliget
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 10 (181. - 200. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1091-1110
200. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-06-08 08:23:15
Üzenet elküldve: 2020-06-08 08:23:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Havashegy fia//
*Egy ilyen házat nem hagynak harcosok nélkül. Az apró lány mögött egy harcos fel is tűnik. Elf jellegzetességei árulkodók a Havasföldinek, csakúgy, mint ruházata mintája és az íja. Elfekkel találkozott már, néhányan megjárták a hegyek útját, de ők sem nagyon bírták. Kevés elf bírja a zord vidéki fagyos életet. Emberek, törpék, órások, gnómok, de főként emberek lakják Havasföldet. Erősnek és szívósnak kell lenni, különben a jég megemészti a járatlan utazót. Az elf harcos kezében íj és vessző, amellyel most nem dacolhat. Kevés a kard ilyen távolságból, bár nem állt eredetileg sem szándékában bárkit is megtámadni itt a ház körül. Szomját oltotta és próbálta megszokni az itteni időjárást. Melegnek ítéli, nagyon melegnek, pedig már csak a nadrágja maradt rajta, igaz az is prémmel bélelt. A férfi is valamit beszél hozzá, de ezek is csak régi emlékeinek halvány képeit idézi benne. Nem érti a szava értelmét, ez talán tekintetéből ki is olvasható. Fejét oldalra billenti, hogy jobban kiértse a szavakat, de nem megy. Az elf valami hosszabb mondatot intéz felé. Az íjat még nem szegezték rá, így arra következtet, hogy bizalmatlanok egy idegennel szemben, ami teljesen jogos. ~Talán a törékeny lányt védi. Hiszen nem bántanám.~ Tekintete lefelé irányul a kard markolatára, majd lassan elengedi és a kezét is kicsit távolabb és fentebb emeli, hogy lássák egyértelműen, nem áll szándékában kardot rántani. Tekintete hideg, de nem ellenséges. Nem bízok a Zöldföldiekben, bár ettől még nem tartja ellenségnek őket. Úgy ítéli meg, hogy itt most a kardja felesleges, mert az íjász állásából arra következtet, hogy jó harcos lehet. Nem érne öt lépésnél közelebb és már két vessző is kiállna a testéből, meghalni pedig nem szeretne, legalább is nem így. Lassan feláll eddig térdelő, ugrásra kész helyzetéből. Kioldja bőrövét, ami kardját és tőrét is a derekához szorította. Félrelöki fegyvereivel együtt, néhány lépésnyire. Határozottan, mégis lassan lépdel közelebb a törékeny, ezüsthajú lányhoz. Ha nem állítják meg, akkor négy, öt lépésnyire állapodik meg tőle és fürkésző tekintettel járja körbe mindkét személyt. Nincs benne ártó szándék, sem semmi hirtelen mozdulat. Egyszerűen közelről szeretné megnézni magának a Zöldföldieket, akik oly ritkán tűnnek fel a hegyek birodalmában. Továbbra sem szól, nem látja értelmét, mert nem értenék, amit mond. Inkább csak figyel, és amit hozzá szólnak, azokon a szavakon elmereng, hátha a gyermekkorában tanultak felidéznék a közös nyelv tudását.*
*Egy ilyen házat nem hagynak harcosok nélkül. Az apró lány mögött egy harcos fel is tűnik. Elf jellegzetességei árulkodók a Havasföldinek, csakúgy, mint ruházata mintája és az íja. Elfekkel találkozott már, néhányan megjárták a hegyek útját, de ők sem nagyon bírták. Kevés elf bírja a zord vidéki fagyos életet. Emberek, törpék, órások, gnómok, de főként emberek lakják Havasföldet. Erősnek és szívósnak kell lenni, különben a jég megemészti a járatlan utazót. Az elf harcos kezében íj és vessző, amellyel most nem dacolhat. Kevés a kard ilyen távolságból, bár nem állt eredetileg sem szándékában bárkit is megtámadni itt a ház körül. Szomját oltotta és próbálta megszokni az itteni időjárást. Melegnek ítéli, nagyon melegnek, pedig már csak a nadrágja maradt rajta, igaz az is prémmel bélelt. A férfi is valamit beszél hozzá, de ezek is csak régi emlékeinek halvány képeit idézi benne. Nem érti a szava értelmét, ez talán tekintetéből ki is olvasható. Fejét oldalra billenti, hogy jobban kiértse a szavakat, de nem megy. Az elf valami hosszabb mondatot intéz felé. Az íjat még nem szegezték rá, így arra következtet, hogy bizalmatlanok egy idegennel szemben, ami teljesen jogos. ~Talán a törékeny lányt védi. Hiszen nem bántanám.~ Tekintete lefelé irányul a kard markolatára, majd lassan elengedi és a kezét is kicsit távolabb és fentebb emeli, hogy lássák egyértelműen, nem áll szándékában kardot rántani. Tekintete hideg, de nem ellenséges. Nem bízok a Zöldföldiekben, bár ettől még nem tartja ellenségnek őket. Úgy ítéli meg, hogy itt most a kardja felesleges, mert az íjász állásából arra következtet, hogy jó harcos lehet. Nem érne öt lépésnél közelebb és már két vessző is kiállna a testéből, meghalni pedig nem szeretne, legalább is nem így. Lassan feláll eddig térdelő, ugrásra kész helyzetéből. Kioldja bőrövét, ami kardját és tőrét is a derekához szorította. Félrelöki fegyvereivel együtt, néhány lépésnyire. Határozottan, mégis lassan lépdel közelebb a törékeny, ezüsthajú lányhoz. Ha nem állítják meg, akkor négy, öt lépésnyire állapodik meg tőle és fürkésző tekintettel járja körbe mindkét személyt. Nincs benne ártó szándék, sem semmi hirtelen mozdulat. Egyszerűen közelről szeretné megnézni magának a Zöldföldieket, akik oly ritkán tűnnek fel a hegyek birodalmában. Továbbra sem szól, nem látja értelmét, mert nem értenék, amit mond. Inkább csak figyel, és amit hozzá szólnak, azokon a szavakon elmereng, hátha a gyermekkorában tanultak felidéznék a közös nyelv tudását.*
199. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-06-07 18:40:01
Üzenet elküldve: 2020-06-07 18:40:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Tiszta lappal//
//Konyhában//
//Lau, Naty, Ally//
*Natalayda amint megkapja a mézet, csak csorgatja és csorgatja bele a teába. Inkább teás mézre kezd hasonlítani, mint mézes teára, de mióta megremegett a térde az előtérben, azóta kívánja az édeset. az első korty pedig mint a felmentősereg csorog végig a torkán.*
- Nagyon szépen köszönöm. Nagyon finom. *Hamarost el is tünteti az első bögrével, s ha Ally nem tölt magának épp, é maga elé veszi a kancsót, és újabb adagot tölt magának, melyet hasonlóan telecsorgat mézzel. Jótékony hatását viszonylag hamar kezdi érezni, már nem szállingóznak csillagok a látóterében, s korábban erőtlen térdébe is visszatérni látszik az élet. Ekkor már harap is egy falatot az elé pakolt kenyérből. Ken egy kis vajat is rá, de újra csak az édes italt részesíti előnyben.*
- Én nagyon szívesen segítek. *Egy időre jól esne a világtól elrejtve távol maradni. Csendben az erdőben, a városi kavalkád helyett.*
- Selestől? *Ismerős neki a név, és össze is áll a kép. Az apró gyermek, a halott ő a betegágyon, akit nem tudott megmenteni a doki.*
- Szeretnék neki virágot ültetni. *Amint Laurentitia ezt a lehetőséget kilátásba helyezi, olyan hirtelen kap rá, hogy maga is meglepődik.*
- Jól esne azt hiszem *magyarázza enyhe zavarban. Amúgy csak hallgatja a beszélgetést a sírásásról, és ami a másik két nő közt zajlik. egyre több ereje van, már ujjai sem remegnek. *
- A rendhez? Milyen rendhez? *értetlen pislogással szemeiben válaszol Allynak, majd néz Lura hasonló értelemmel.* Ez itt valamilyen vallás háza? *kérdezi ahogy a rendre asszociál, ám Laurentitiát már ismeri máshonnan. Csupán annyit jelent, hogy Laurentitia elmenekült a városból majdnem úgy, ahogyan Natalayda is, s hogy hol kötött ki, az ám lehet bárhol is a világon.*
- Én csak leestem a lóról, ha jól emlékszem. Vannak még... vannak még sötét foltok. *Ráncolja szemöldökét.* De már egyre tisztábban emlékszem *akárcsak mozdulataiban is egyre tisztább, erősebb.*
- A lovam hozott ide, azt hiszem, letért a városi ösvényről *erre pedig már nem emlékszik, ide datálja az ájulást mely már lóháton érte. Vagy a mélységes kimerült álmot.*
- Az ingovány felől jöttem, azelőtt a mágustoronynál jártam, egy csapattal, akik démonok ellen mentek harcba, a régi karavánpihenőnél. Én csak kolonc lettem volna a nyakukon. *ezzel más lehet vitatkozna, de Natalaydának ez a meggyőződése.* Veszélybe sodortam volna őket, és azt nem akartam. Inkább eljöttem *hasonlóan meséli, ahogyan Vielnek is mesélte az este, mielőtt rémálmos mélységbe süppedt volna.*
- Örülök, hogy ide tévedtem *mosolyodik haloványan Laura, és Allyra is. Mindkét nő elnyerte szimpátiáját, már ebben a néhány percben is.*
//Konyhában//
//Lau, Naty, Ally//
*Natalayda amint megkapja a mézet, csak csorgatja és csorgatja bele a teába. Inkább teás mézre kezd hasonlítani, mint mézes teára, de mióta megremegett a térde az előtérben, azóta kívánja az édeset. az első korty pedig mint a felmentősereg csorog végig a torkán.*
- Nagyon szépen köszönöm. Nagyon finom. *Hamarost el is tünteti az első bögrével, s ha Ally nem tölt magának épp, é maga elé veszi a kancsót, és újabb adagot tölt magának, melyet hasonlóan telecsorgat mézzel. Jótékony hatását viszonylag hamar kezdi érezni, már nem szállingóznak csillagok a látóterében, s korábban erőtlen térdébe is visszatérni látszik az élet. Ekkor már harap is egy falatot az elé pakolt kenyérből. Ken egy kis vajat is rá, de újra csak az édes italt részesíti előnyben.*
- Én nagyon szívesen segítek. *Egy időre jól esne a világtól elrejtve távol maradni. Csendben az erdőben, a városi kavalkád helyett.*
- Selestől? *Ismerős neki a név, és össze is áll a kép. Az apró gyermek, a halott ő a betegágyon, akit nem tudott megmenteni a doki.*
- Szeretnék neki virágot ültetni. *Amint Laurentitia ezt a lehetőséget kilátásba helyezi, olyan hirtelen kap rá, hogy maga is meglepődik.*
- Jól esne azt hiszem *magyarázza enyhe zavarban. Amúgy csak hallgatja a beszélgetést a sírásásról, és ami a másik két nő közt zajlik. egyre több ereje van, már ujjai sem remegnek. *
- A rendhez? Milyen rendhez? *értetlen pislogással szemeiben válaszol Allynak, majd néz Lura hasonló értelemmel.* Ez itt valamilyen vallás háza? *kérdezi ahogy a rendre asszociál, ám Laurentitiát már ismeri máshonnan. Csupán annyit jelent, hogy Laurentitia elmenekült a városból majdnem úgy, ahogyan Natalayda is, s hogy hol kötött ki, az ám lehet bárhol is a világon.*
- Én csak leestem a lóról, ha jól emlékszem. Vannak még... vannak még sötét foltok. *Ráncolja szemöldökét.* De már egyre tisztábban emlékszem *akárcsak mozdulataiban is egyre tisztább, erősebb.*
- A lovam hozott ide, azt hiszem, letért a városi ösvényről *erre pedig már nem emlékszik, ide datálja az ájulást mely már lóháton érte. Vagy a mélységes kimerült álmot.*
- Az ingovány felől jöttem, azelőtt a mágustoronynál jártam, egy csapattal, akik démonok ellen mentek harcba, a régi karavánpihenőnél. Én csak kolonc lettem volna a nyakukon. *ezzel más lehet vitatkozna, de Natalaydának ez a meggyőződése.* Veszélybe sodortam volna őket, és azt nem akartam. Inkább eljöttem *hasonlóan meséli, ahogyan Vielnek is mesélte az este, mielőtt rémálmos mélységbe süppedt volna.*
- Örülök, hogy ide tévedtem *mosolyodik haloványan Laura, és Allyra is. Mindkét nő elnyerte szimpátiáját, már ebben a néhány percben is.*
198. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-06-07 13:20:49
Üzenet elküldve: 2020-06-07 13:20:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Tiszta lappal//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Fogalma sincs, mikor jön ez az a pillanat, amikor nem áll belé az ideg, ha a fekete kutya a közelében lesz. De egyelőre megelégszik azzal az érzéssel, hogy zabszem van a seggében. Jobb félni, mint megijedni - tartja a mondás és Sheni tökéletesen egyetért ezzel.
Idétlenül vigyorog, de acélszürke tekintete követi az árnyékba heveredő Árnyék alakját.*
- Ehe. *Nevet zavartan a tündér tréfáján. Ő jobban örülne annak, ha nem nagyon találkoznának se kívül, se belül. Idővel biztosan jobb lesz, de egyelőre megmarad a hűvös távolságtartásnál.
Befelé tartva a beszélgetés a bor körül forog szerencsére. Megvillan egy kis remény, hogy mégis hozzájuk egy kis italhoz.*
- Dehát... éppen az a lényeg benne. *Motyogja meglepetten. Az íz másodlagos, ha megteszi a hatását. A savanyú lőrétől is jól el lehet felejteni a gondokat.
A kérdésére is választ kap a rövid séta alatt, ami csak megerősíti benne, hogy itt milyen rendes népek élnek. Amikor visszafelé is megkapja a kérdést, majdnem rávágja, hogy őt csak a pia hozta ide, de nem szeretné rossz színben feltüntetni magát, így inkább nem az igazságot válaszolja.*
- Ömm... Erdőmélye felé tartottam és már sötétedett. Meg meg is szomjaztam. *Vakarja meg a tarkóját zavartan. Ki tudja, ha akkor nem változtat úti célján, már lehet, hogy egy irbisz karmai közt végezte volna. Legalábbis eredeti tervei szerint.*
//Havashegy fia//
*Alighogy belépnek a folyosóra, amit nemrég takarítottak fel, újra felharsan a kutyaugatás, amitől Sheni úgy perdül meg, mintha kígyó marta volna. Árnyék a közelben sincs, de a hangját elég jól hallja. Elkerekedett szemekkel fordul Viel felé, azt találgatva, mi történhetett, amitől az eb újabb csaholásba kezdett.*
- Mostmivan? *Kérdi ijedten.*
- Segítségre? Milyen segítségre? *Kérdi szűkölve, mert fogalma sincs, hogy miben segíthetne ő a tündérnek vagy akár Árnyéknak.*
- Várj! *Emeli fel mutatóujját, majd inaszakadtából a szobájához rohan és felkapja a földre szórt íjat és a tegzet. Pár gyors, gyakorlott mozdulattal kitekeri a bőrből és már ajzza is fel, hogy az ideget a sokat próbált íj akasztóiba helyezze, felajzva a fegyvert és már rohan is vissza a folyosón át az udvarra. Viel talán már úton van az ugató árnyék felé, de Sheninek nem okoz gondot a követése, már csak az ugatás miatt sem.
Amikor beéri őket a tó partjánál, megpillantja a tündért és Árnyékot, tőlük köülbelül húsz lépésre meg egy ismeretlen férfit. Aki Viel számára is ismeretlen lehet, tehát nem helyi, mert érkezésének oka felől érdeklődik.
A fickó keze a kardjának markolatán pihen, de nem tűnik agresszívnek, inkább meglepettnek. Íjat nem emel ezért rá, de jobbja a nyílvesszők tollá pihen. Ilyen távolságból, mire a fickó eljut féltávig, kilövi a szemét. Már, ha az a fegyver nem maradna a hüvelyében.*
- Úr? Milyen úr? *Néz szét Sheni, mert csak ezt a csapzott idegent látja, de urakat nem. Ahogy maga sem az. Árnyéktól és a tündértől oldalt áll, azt hihetni, hogy azért, lövésnél ne legyenek útban, pedig csak a kutyától akar tisztes távolságban lenni.*
- Hé, hapikám, megteszed, hogy elengeded a kardod? Lécci! Nem eresztek beléd nyilat, becsszó! *Szól oda a férfinek a keze felé intve a fejével, aki eddig nem reagált Viel kérdő szavaira.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Fogalma sincs, mikor jön ez az a pillanat, amikor nem áll belé az ideg, ha a fekete kutya a közelében lesz. De egyelőre megelégszik azzal az érzéssel, hogy zabszem van a seggében. Jobb félni, mint megijedni - tartja a mondás és Sheni tökéletesen egyetért ezzel.
Idétlenül vigyorog, de acélszürke tekintete követi az árnyékba heveredő Árnyék alakját.*
- Ehe. *Nevet zavartan a tündér tréfáján. Ő jobban örülne annak, ha nem nagyon találkoznának se kívül, se belül. Idővel biztosan jobb lesz, de egyelőre megmarad a hűvös távolságtartásnál.
Befelé tartva a beszélgetés a bor körül forog szerencsére. Megvillan egy kis remény, hogy mégis hozzájuk egy kis italhoz.*
- Dehát... éppen az a lényeg benne. *Motyogja meglepetten. Az íz másodlagos, ha megteszi a hatását. A savanyú lőrétől is jól el lehet felejteni a gondokat.
A kérdésére is választ kap a rövid séta alatt, ami csak megerősíti benne, hogy itt milyen rendes népek élnek. Amikor visszafelé is megkapja a kérdést, majdnem rávágja, hogy őt csak a pia hozta ide, de nem szeretné rossz színben feltüntetni magát, így inkább nem az igazságot válaszolja.*
- Ömm... Erdőmélye felé tartottam és már sötétedett. Meg meg is szomjaztam. *Vakarja meg a tarkóját zavartan. Ki tudja, ha akkor nem változtat úti célján, már lehet, hogy egy irbisz karmai közt végezte volna. Legalábbis eredeti tervei szerint.*
//Havashegy fia//
*Alighogy belépnek a folyosóra, amit nemrég takarítottak fel, újra felharsan a kutyaugatás, amitől Sheni úgy perdül meg, mintha kígyó marta volna. Árnyék a közelben sincs, de a hangját elég jól hallja. Elkerekedett szemekkel fordul Viel felé, azt találgatva, mi történhetett, amitől az eb újabb csaholásba kezdett.*
- Mostmivan? *Kérdi ijedten.*
- Segítségre? Milyen segítségre? *Kérdi szűkölve, mert fogalma sincs, hogy miben segíthetne ő a tündérnek vagy akár Árnyéknak.*
- Várj! *Emeli fel mutatóujját, majd inaszakadtából a szobájához rohan és felkapja a földre szórt íjat és a tegzet. Pár gyors, gyakorlott mozdulattal kitekeri a bőrből és már ajzza is fel, hogy az ideget a sokat próbált íj akasztóiba helyezze, felajzva a fegyvert és már rohan is vissza a folyosón át az udvarra. Viel talán már úton van az ugató árnyék felé, de Sheninek nem okoz gondot a követése, már csak az ugatás miatt sem.
Amikor beéri őket a tó partjánál, megpillantja a tündért és Árnyékot, tőlük köülbelül húsz lépésre meg egy ismeretlen férfit. Aki Viel számára is ismeretlen lehet, tehát nem helyi, mert érkezésének oka felől érdeklődik.
A fickó keze a kardjának markolatán pihen, de nem tűnik agresszívnek, inkább meglepettnek. Íjat nem emel ezért rá, de jobbja a nyílvesszők tollá pihen. Ilyen távolságból, mire a fickó eljut féltávig, kilövi a szemét. Már, ha az a fegyver nem maradna a hüvelyében.*
- Úr? Milyen úr? *Néz szét Sheni, mert csak ezt a csapzott idegent látja, de urakat nem. Ahogy maga sem az. Árnyéktól és a tündértől oldalt áll, azt hihetni, hogy azért, lövésnél ne legyenek útban, pedig csak a kutyától akar tisztes távolságban lenni.*
- Hé, hapikám, megteszed, hogy elengeded a kardod? Lécci! Nem eresztek beléd nyilat, becsszó! *Szól oda a férfinek a keze felé intve a fejével, aki eddig nem reagált Viel kérdő szavaira.*
197. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-06-07 08:45:24
Üzenet elküldve: 2020-06-07 08:45:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Havashegy fia//
*Nyugodtan terül el a fűben, mert látszólag békés és nem tűnik fenyegetőnek ez a környék. Hamar rá kell döbbennie, hogy egy fenyegetés mégis akad, amely a ház rejtekéből jön elő. Egy fekete eb, melynek bundája a földet verdesi. Hatalmas termetű és a hangja is erős. Harcosok reakciójával bukfencezik oldalra, majd egyik térdét a földnek támasztja, míg másik lábát készenlétben tartja, hogy ki tudjon ugrani, ha kell, jobbra is, balra is. Bal keze a jobb oldalon lévő kardhüvely markolatába kapaszkodik. Nem ránt fegyvert egyelőre, de felkészül a támadás lehetőségére. Jó húsz lépésre megveti lábát az eb és veszett módon csaholni kezd. ~Erre biztosan kijönnek a gazdáid.~ Végigfut az agyán a gondolat, majd kíváncsian várja, hogy a ház felől milyen népek érkeznek a kutya hangjára. Nem mozdul, mert addig a kutya sem fog. Fogja és őrzi őt, amíg valakit nem riaszt. Okos állat, s hasonlót nem is nagyon látott még. Haját közben hátra fésüli szabad kezével, mert még közel sem száradt meg és a víz alácsordogál a hátára, vállára, mellkasára, és ha nem túrná hátra, akkor az arcára is folyna pár csepp. Ez pedig most nem engedhető meg. Egy tőle jóval alacsonyabb, ezüst hajú, fekete ruhás, törékenynek tűnő teremtést pillant meg először. A házőrző a lány elé áll védelmezőn, majd annak szavára elhallgat. ~Ők a tündérek? Tényleg nemes lényeknek tűnnek.~ Havasföldre nemigen tévednek tündérek. Túl zord és kegyetlen az időjárás a lányhoz hasonló törékeny lényeknek. A Zöldföldi szavai eljutnak füléhez, de csak távoli, elmosódott foszlányoknak tűnnek. Még gyerek korában egy heves viharban tévedt hegyi otthonukhoz egy eltéved vándor, aki majdnem halálra fagyott. Zöldföldről érkezett és valami közös nyelvet tanított a gyerekeknek, többek között Nodric-nak is. Ennek már valamivel több mint húsz éve, így továbbra is feszülten vár, nem reagál a szavakra, mert nem érti őket. Annyit biztosra vesz, hogy az ezüst hajó teremtés nem tűnik gonosznak, sem fenyegetőnek, de a kutya miatt még nem veszi le kezét a kard markolatáról. Gleccserkék íriszeivel a lány tekintetét és annak szemeit keresi. A tekintetéből talán kiolvasható, hogy nem akar harcolni, csupán magát védi a fenyegető kutya jelenlététől. ~Blár dragl. Nem lehet bennük bízni.~ A türelem szép erény, amit egy harcosnak korán megtanítanak. Így kivár, hogy mit fog tenni a törékeny Zöldföldi és az esetleges társai.*
*Nyugodtan terül el a fűben, mert látszólag békés és nem tűnik fenyegetőnek ez a környék. Hamar rá kell döbbennie, hogy egy fenyegetés mégis akad, amely a ház rejtekéből jön elő. Egy fekete eb, melynek bundája a földet verdesi. Hatalmas termetű és a hangja is erős. Harcosok reakciójával bukfencezik oldalra, majd egyik térdét a földnek támasztja, míg másik lábát készenlétben tartja, hogy ki tudjon ugrani, ha kell, jobbra is, balra is. Bal keze a jobb oldalon lévő kardhüvely markolatába kapaszkodik. Nem ránt fegyvert egyelőre, de felkészül a támadás lehetőségére. Jó húsz lépésre megveti lábát az eb és veszett módon csaholni kezd. ~Erre biztosan kijönnek a gazdáid.~ Végigfut az agyán a gondolat, majd kíváncsian várja, hogy a ház felől milyen népek érkeznek a kutya hangjára. Nem mozdul, mert addig a kutya sem fog. Fogja és őrzi őt, amíg valakit nem riaszt. Okos állat, s hasonlót nem is nagyon látott még. Haját közben hátra fésüli szabad kezével, mert még közel sem száradt meg és a víz alácsordogál a hátára, vállára, mellkasára, és ha nem túrná hátra, akkor az arcára is folyna pár csepp. Ez pedig most nem engedhető meg. Egy tőle jóval alacsonyabb, ezüst hajú, fekete ruhás, törékenynek tűnő teremtést pillant meg először. A házőrző a lány elé áll védelmezőn, majd annak szavára elhallgat. ~Ők a tündérek? Tényleg nemes lényeknek tűnnek.~ Havasföldre nemigen tévednek tündérek. Túl zord és kegyetlen az időjárás a lányhoz hasonló törékeny lényeknek. A Zöldföldi szavai eljutnak füléhez, de csak távoli, elmosódott foszlányoknak tűnnek. Még gyerek korában egy heves viharban tévedt hegyi otthonukhoz egy eltéved vándor, aki majdnem halálra fagyott. Zöldföldről érkezett és valami közös nyelvet tanított a gyerekeknek, többek között Nodric-nak is. Ennek már valamivel több mint húsz éve, így továbbra is feszülten vár, nem reagál a szavakra, mert nem érti őket. Annyit biztosra vesz, hogy az ezüst hajó teremtés nem tűnik gonosznak, sem fenyegetőnek, de a kutya miatt még nem veszi le kezét a kard markolatáról. Gleccserkék íriszeivel a lány tekintetét és annak szemeit keresi. A tekintetéből talán kiolvasható, hogy nem akar harcolni, csupán magát védi a fenyegető kutya jelenlététől. ~Blár dragl. Nem lehet bennük bízni.~ A türelem szép erény, amit egy harcosnak korán megtanítanak. Így kivár, hogy mit fog tenni a törékeny Zöldföldi és az esetleges társai.*
196. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-06-06 20:15:57
Üzenet elküldve: 2020-06-06 20:15:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Tiszta lappal//
*Miután ezt megoldották, Sheni bizonytalansága még mindig nem múlik el, de Viel reméli, hogy a vidámsága az elfben is elhinti az önbizalom magvát.*
- Lehet, hogy nem sokat fogtok találkozni. Őrzi a házat, mint ma kiderült, kívül-belül. *Kuncog, és hogy Shen érezze az iróniát, az egyik fa alatt szunyókáló Árnyék felé int.* Mindenesetre hasznos tagja a kis csapatunknak, most is nagyon elfoglalt, látod?
*A tündér egyébként néhány pillanatra már tényleg úgy érzi, hogy sikerült rábeszélnie Shent a hasznos folyadékfogyasztásra, de aztán kiderül, hogy még mindig a borról álmodozik. A lány lemondóan sóhajt, de mosolyog, és még a kis tréfán is nevet.*
- Azért ez jópofa. *Ismeri be.* De biztosan van valami szekrény, amiben az italt tartjuk. Nekem nincs bajom az ízével, csak nem szeretem, ha nagyon a fejembe száll. *Magyarázza az elfnek barátságosan. Azon nem lepődik meg, hogy Lau megkínálta Shenit, szerinte a férfi talán éppen ezért vágyik rá annyira, mert neki a lánnyal ellentétben ízlik is. Közben pedig az itteni életével kapcsolatban is érdeklődő kérdést tesz fel neki.*
- A városban találkoztam a csapattal, és nagyon kedvesek és befogadóak voltak velem. Segíteni akartam nekik birtokot venni, mióta pedig megvan, már nem is nagyon kívánkozom el innen. És téged mi szél hozott, persze az itókán kívül? *Kérdez vissza kíváncsian, hiszen emlékszik, hogy Sheni egy korty borért kopogott be hozzájuk, mielőtt Árnyék kiugrasztotta a nadrágjából.*
//Havashegy fia//
*Miközben az érkező lepihen a fűbe, és épp az eget bámulja, a ház rejtekéből egy hatalmas, fekete eb bukkan elő. Még a legnagyobb kutyabarátoknak is nehéz lenne elsőre megmondani, hogy a földig érő bundával megáldott szőrgombóc melyik vége melyik, de amint társaságra lesz figyelmes, először egy nagyot ugrik meglepetésében, majd jó húsz lépésnyire megáll, szétveti a lábát, és vadul csaholni kezd. Hangja csak úgy dörög.
Amint a tündér és az elf az immár patyolattiszta folyosóra teszi a lábát, újabb dörgő ugatás harsan. Ha Sheni nem is gondolhatja rögtön, hogy valami történt, Viel egyből kihallja a hangból, hogy Árnyék figyelmeztetni akarja valamire, nem pedig unatkozik, vagy hangyabolyba hasalt az előbb. Azonnal meg is perdül a sarkán, és szinte visszaszökken a kertbe.*
- Sheni, gyere, lehet, hogy segítségre van szükség! *Hívja a férfit, és reméli, hogy vele tart, akkor is, ha a kutya ugat. Nagyon magabiztos, tudja, hogy Árnyék valakit vagy valamit fenyeget nagy hévvel, akinek vagy aminek nem kéne ott lennie, és egyértelműen a tó felé fordul. Már az is fura, ha nem az ajtón kopogtat a vendég. Viel odafut, hogy megnézze, mi történt, s közben már minden rémisztőnél rémisztőbb dologra felvértezi magát, erre azt látja, hogy Árnyéktól úgy húsz lépésnyire, a fűben egy nedves hajú és bőrű fickó heverészik, ruhadarabjai pedig szerteszéjjel pihennek. A kis tündérnek persze a fegyverek sem kerülik el a figyelmét.*
- Jó napot! *Mondja az aprócska tündér a hatalmas harcosnak, de a házőrzőtől alig hallani a vékony hangját. Az eb közé és a fickó közé áll, jelezvén, hogy a lányt védi.* Cst, Árnyék, hadd halljuk, mi járatban van az úr! *Mondja neki, mire csodával határos módon az állat el is hallgat. Viel ezért máskor megdicsérné, de most nincs helye a simogatásnak, más dolguk van.*
A hozzászólás írója (Holdezüst Vieljana) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.06 20:17:48
*Miután ezt megoldották, Sheni bizonytalansága még mindig nem múlik el, de Viel reméli, hogy a vidámsága az elfben is elhinti az önbizalom magvát.*
- Lehet, hogy nem sokat fogtok találkozni. Őrzi a házat, mint ma kiderült, kívül-belül. *Kuncog, és hogy Shen érezze az iróniát, az egyik fa alatt szunyókáló Árnyék felé int.* Mindenesetre hasznos tagja a kis csapatunknak, most is nagyon elfoglalt, látod?
*A tündér egyébként néhány pillanatra már tényleg úgy érzi, hogy sikerült rábeszélnie Shent a hasznos folyadékfogyasztásra, de aztán kiderül, hogy még mindig a borról álmodozik. A lány lemondóan sóhajt, de mosolyog, és még a kis tréfán is nevet.*
- Azért ez jópofa. *Ismeri be.* De biztosan van valami szekrény, amiben az italt tartjuk. Nekem nincs bajom az ízével, csak nem szeretem, ha nagyon a fejembe száll. *Magyarázza az elfnek barátságosan. Azon nem lepődik meg, hogy Lau megkínálta Shenit, szerinte a férfi talán éppen ezért vágyik rá annyira, mert neki a lánnyal ellentétben ízlik is. Közben pedig az itteni életével kapcsolatban is érdeklődő kérdést tesz fel neki.*
- A városban találkoztam a csapattal, és nagyon kedvesek és befogadóak voltak velem. Segíteni akartam nekik birtokot venni, mióta pedig megvan, már nem is nagyon kívánkozom el innen. És téged mi szél hozott, persze az itókán kívül? *Kérdez vissza kíváncsian, hiszen emlékszik, hogy Sheni egy korty borért kopogott be hozzájuk, mielőtt Árnyék kiugrasztotta a nadrágjából.*
//Havashegy fia//
*Miközben az érkező lepihen a fűbe, és épp az eget bámulja, a ház rejtekéből egy hatalmas, fekete eb bukkan elő. Még a legnagyobb kutyabarátoknak is nehéz lenne elsőre megmondani, hogy a földig érő bundával megáldott szőrgombóc melyik vége melyik, de amint társaságra lesz figyelmes, először egy nagyot ugrik meglepetésében, majd jó húsz lépésnyire megáll, szétveti a lábát, és vadul csaholni kezd. Hangja csak úgy dörög.
Amint a tündér és az elf az immár patyolattiszta folyosóra teszi a lábát, újabb dörgő ugatás harsan. Ha Sheni nem is gondolhatja rögtön, hogy valami történt, Viel egyből kihallja a hangból, hogy Árnyék figyelmeztetni akarja valamire, nem pedig unatkozik, vagy hangyabolyba hasalt az előbb. Azonnal meg is perdül a sarkán, és szinte visszaszökken a kertbe.*
- Sheni, gyere, lehet, hogy segítségre van szükség! *Hívja a férfit, és reméli, hogy vele tart, akkor is, ha a kutya ugat. Nagyon magabiztos, tudja, hogy Árnyék valakit vagy valamit fenyeget nagy hévvel, akinek vagy aminek nem kéne ott lennie, és egyértelműen a tó felé fordul. Már az is fura, ha nem az ajtón kopogtat a vendég. Viel odafut, hogy megnézze, mi történt, s közben már minden rémisztőnél rémisztőbb dologra felvértezi magát, erre azt látja, hogy Árnyéktól úgy húsz lépésnyire, a fűben egy nedves hajú és bőrű fickó heverészik, ruhadarabjai pedig szerteszéjjel pihennek. A kis tündérnek persze a fegyverek sem kerülik el a figyelmét.*
- Jó napot! *Mondja az aprócska tündér a hatalmas harcosnak, de a házőrzőtől alig hallani a vékony hangját. Az eb közé és a fickó közé áll, jelezvén, hogy a lányt védi.* Cst, Árnyék, hadd halljuk, mi járatban van az úr! *Mondja neki, mire csodával határos módon az állat el is hallgat. Viel ezért máskor megdicsérné, de most nincs helye a simogatásnak, más dolguk van.*
A hozzászólás írója (Holdezüst Vieljana) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.06 20:17:48
195. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-06-05 10:24:06
Üzenet elküldve: 2020-06-05 10:24:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Havashegy fia//
*Követve a nyomokat sejtése beigazolódik. Egy kis tavat pillant meg, aminek a közelében egy szokatlan épület áll. Mozgolódást nem lát, így a magas termetű, ezüstszőke hajú, világos bőrű, edzett csontozatú férfi ledobja magáról prémekből összevarrt kabátját. A világ ezen részén már nagyon meleg ez az öltözék, nem úgy mint az otthonában. A vastag prémes kabát alatt egy vékony vászoning van, amit szintén levesz és a földre dob a tó partján. Testét tetoválások tarkítják melyeknek nagyobb része a mellkasán látható. Lábán szintén egy prémes bőrnadrág van, melytől még egyelőre nem szabadul meg. Hatok óta rója az utakat és végre most talált tiszta vízforrást, s nem egy pocsolyából kellett merítenie. Lehajol, hogy hűsítse száradó ajkait. Az arcát is megmossa és nagyjából a felsőtestét is, mivel az út során nem volt lehetősége megfürdeni. A víz hűsítő, bár számára egy kicsit meleg. Otthonában hiába forralják a vizet, az reggelre olyan hideg lesz, hogy a tetején apró jégdarabok úszkálnak. Sokszor nincs rá mód újra melegíteni ezért a mosdás a jeges vízben történik. Frissítő és vérpezsdítő egyszerre, ami után nincs szükség más élénkítő hatású italra, hogy elkezdhessék a napot. Az itteni víz is finom, tiszta és teljesen felélénkíti az úttól megfáradt férfit. Miután oltotta szomját leveszi lábáról a meleg, prémes hótaposót és mezítelen talpával beletúr a zöldellő fűbe. Kellemesen csiklandozó hatású, de nem zavarja. Ilyesfajta élményben még nem volt része. Háttal el is terül a fűben. Bizsergető érzés amint a langyos fű a bőréhez ér, szinte simogató hatású. Pajzsa a kabátjával együtt a földre van dobva, így csak az oldalán kardja és tőre marad rajta. Gleccserkék tekintetét a kéken tündöklő égre szegezi és csodálva adózik a környezet itteni szépségének.*
*Követve a nyomokat sejtése beigazolódik. Egy kis tavat pillant meg, aminek a közelében egy szokatlan épület áll. Mozgolódást nem lát, így a magas termetű, ezüstszőke hajú, világos bőrű, edzett csontozatú férfi ledobja magáról prémekből összevarrt kabátját. A világ ezen részén már nagyon meleg ez az öltözék, nem úgy mint az otthonában. A vastag prémes kabát alatt egy vékony vászoning van, amit szintén levesz és a földre dob a tó partján. Testét tetoválások tarkítják melyeknek nagyobb része a mellkasán látható. Lábán szintén egy prémes bőrnadrág van, melytől még egyelőre nem szabadul meg. Hatok óta rója az utakat és végre most talált tiszta vízforrást, s nem egy pocsolyából kellett merítenie. Lehajol, hogy hűsítse száradó ajkait. Az arcát is megmossa és nagyjából a felsőtestét is, mivel az út során nem volt lehetősége megfürdeni. A víz hűsítő, bár számára egy kicsit meleg. Otthonában hiába forralják a vizet, az reggelre olyan hideg lesz, hogy a tetején apró jégdarabok úszkálnak. Sokszor nincs rá mód újra melegíteni ezért a mosdás a jeges vízben történik. Frissítő és vérpezsdítő egyszerre, ami után nincs szükség más élénkítő hatású italra, hogy elkezdhessék a napot. Az itteni víz is finom, tiszta és teljesen felélénkíti az úttól megfáradt férfit. Miután oltotta szomját leveszi lábáról a meleg, prémes hótaposót és mezítelen talpával beletúr a zöldellő fűbe. Kellemesen csiklandozó hatású, de nem zavarja. Ilyesfajta élményben még nem volt része. Háttal el is terül a fűben. Bizsergető érzés amint a langyos fű a bőréhez ér, szinte simogató hatású. Pajzsa a kabátjával együtt a földre van dobva, így csak az oldalán kardja és tőre marad rajta. Gleccserkék tekintetét a kéken tündöklő égre szegezi és csodálva adózik a környezet itteni szépségének.*
194. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-06-04 12:39:20
Üzenet elküldve: 2020-06-04 12:39:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Tiszta lappal//
*Patthelyzet alakul ki egy rövid időre, mert Shennek esze ágában sincs a hatalmas kutya közelébe menni. Aggódó pillantásokkal fürkészi Árnyékot, hogy mikor is kezdjen el ina szakadtából rohanni az ellenkező irányba, ha amaz megmozdulna.
De úgy tűnik, hogy erre nem lesz szükség, mert az eb feladja az egyoldalú barátkozási kísérletet és elhagyja a tündér és a lombzabáló társaságát. Sheni látható megkönnyebbüléssel ereszti le vállait, izmait már nem feszíti a "fuss és rejtőzz" ösztöne.*
- Hiszek neked, de azért megtartom a két lépés távolságot. *Vigyorog zavartan, mert Viel hiába mondja neki, hogy rendben lesznek, azért még fenntartásokkal kezeli majd Árnyék közelségét.*
- Tökre megértem. *A tündér szavaiból csak a "sokat kell innia" maradt meg benne, mert neki is sokat kellene innia. Csak nem tálból és nem vizet.
Szomorúan hallja, hogy Viel nem tud borral szolgálni neki, bár azt is nehezen tudja felfogni, hogy valaki ne igyon bort. Mint az a másik szenteskedő hegyesfülű, aki elrabolta Lyz szívét. Milyen férfi már az olyan, amelyik nem iszik bort? Satnya.*
- De azért tudod, merre tartjátok? *Kérdi félve, kezei közt morzsolva a szomorúan üres, kopott kulacsot. Talán meg kellene keresnie Laut, mert előző este is ő töltött neki. Háromszor.
Az alkoholról szóló magyarázatot értetlenül hallgatja, ami az arcára is kiül. Miféle ostobaság az, hogy igyon vizet bor helyett?*
- Én nem'tom, de nekem sosenem volt bajom a bortól. Sőt. *Motyogja, mert azért nem akar szembemenni az itteni elvekkel. Ráadásul az apró tündér is olyan stílusban mondja, mint valami tanító, ami zsigeri ellenérzést vált ki a lombzabálóból.
Ha lát ráutaló magatartást, hogy indulhassanak vissza a konyhába, akkor maga is elindul Viel mellett.*
- Tudod, egy barátom mindig azt mondta, a gyomrom olyan, mint a viasszal kezelt csizma. A vizet nem ereszti be. *Próbálkozik meg egy tréfával óvatosan, bár a történet némileg sántít. Nem egy barátja mondta, hanem az egyik alkoholista ismerőse a kocsmában és ő maga is tökéletesen egyetért az elhangzottakkal.*
- Iszok én vizet is. Csak nem sokat. *Mondja, ahogy a konyha felé tartanak.*
- Lau adott nekem tegnap egy kulaccsal. *Teszi hozzá, hátha a másik hegyesfülű említése megolajozza kicsit a dolgokat és mégis kap a tündértől bort.*
- És te, te mit csinálsz itt? *Érdeklődik, hogy ne álljon be zavart csend közöttük és a barátkozás erre épp megfelelő apropó. Azt már tudja Vielről, hogy veszélyes vadakat szelídít, mint Árnyék, de hátha tartogat még más meglepetést is a tündér.*
*Patthelyzet alakul ki egy rövid időre, mert Shennek esze ágában sincs a hatalmas kutya közelébe menni. Aggódó pillantásokkal fürkészi Árnyékot, hogy mikor is kezdjen el ina szakadtából rohanni az ellenkező irányba, ha amaz megmozdulna.
De úgy tűnik, hogy erre nem lesz szükség, mert az eb feladja az egyoldalú barátkozási kísérletet és elhagyja a tündér és a lombzabáló társaságát. Sheni látható megkönnyebbüléssel ereszti le vállait, izmait már nem feszíti a "fuss és rejtőzz" ösztöne.*
- Hiszek neked, de azért megtartom a két lépés távolságot. *Vigyorog zavartan, mert Viel hiába mondja neki, hogy rendben lesznek, azért még fenntartásokkal kezeli majd Árnyék közelségét.*
- Tökre megértem. *A tündér szavaiból csak a "sokat kell innia" maradt meg benne, mert neki is sokat kellene innia. Csak nem tálból és nem vizet.
Szomorúan hallja, hogy Viel nem tud borral szolgálni neki, bár azt is nehezen tudja felfogni, hogy valaki ne igyon bort. Mint az a másik szenteskedő hegyesfülű, aki elrabolta Lyz szívét. Milyen férfi már az olyan, amelyik nem iszik bort? Satnya.*
- De azért tudod, merre tartjátok? *Kérdi félve, kezei közt morzsolva a szomorúan üres, kopott kulacsot. Talán meg kellene keresnie Laut, mert előző este is ő töltött neki. Háromszor.
Az alkoholról szóló magyarázatot értetlenül hallgatja, ami az arcára is kiül. Miféle ostobaság az, hogy igyon vizet bor helyett?*
- Én nem'tom, de nekem sosenem volt bajom a bortól. Sőt. *Motyogja, mert azért nem akar szembemenni az itteni elvekkel. Ráadásul az apró tündér is olyan stílusban mondja, mint valami tanító, ami zsigeri ellenérzést vált ki a lombzabálóból.
Ha lát ráutaló magatartást, hogy indulhassanak vissza a konyhába, akkor maga is elindul Viel mellett.*
- Tudod, egy barátom mindig azt mondta, a gyomrom olyan, mint a viasszal kezelt csizma. A vizet nem ereszti be. *Próbálkozik meg egy tréfával óvatosan, bár a történet némileg sántít. Nem egy barátja mondta, hanem az egyik alkoholista ismerőse a kocsmában és ő maga is tökéletesen egyetért az elhangzottakkal.*
- Iszok én vizet is. Csak nem sokat. *Mondja, ahogy a konyha felé tartanak.*
- Lau adott nekem tegnap egy kulaccsal. *Teszi hozzá, hátha a másik hegyesfülű említése megolajozza kicsit a dolgokat és mégis kap a tündértől bort.*
- És te, te mit csinálsz itt? *Érdeklődik, hogy ne álljon be zavart csend közöttük és a barátkozás erre épp megfelelő apropó. Azt már tudja Vielről, hogy veszélyes vadakat szelídít, mint Árnyék, de hátha tartogat még más meglepetést is a tündér.*
193. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-06-02 19:07:57
Üzenet elküldve: 2020-06-02 19:07:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1559
OOC üzenetek: 257
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1559
OOC üzenetek: 257
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vielke aranybogárkám//
*A doki számára nem nagy dolog ez. Sőt, a kislány se egy nagy dolog szóval a figyelmeztetésre csak jót kuncog.*
-Nekem? Nem hiszem. Elbírok a kis tündérnyi súllyal.
*Nagyon szórakoztatónak találja mikor ezek a kis aranyos lények nagynak hiszik magukat. Van benne valami olyan kis naivitás amit nagyon szívesen elnézeget. Az erdő mélyére tett megjegyzését visszakapja pedig bár van benne igazság, de a kettő akkor se összehasonlítható.*
-De a kalózoktól nem kell félni. A sárkányok elől meg...*Elgondolkozik aztán rávágja a megoldást mintha természetes lenne.*Elég csak a víz alá bújni. A kalóz sárkányok viszont megint olyanok, hogy elég ha csak a pénzed odaadod nekik és nem bántanak. Bár érdekelne miket írnak róluk.
*Mint mindig most is remekül tud böszmeségeket mondani úgy, hogy egyáltalán nem ért a dolgokhoz, de azért meghallgatná, hogy is van az. Azt, érdeklődve hallgatja, hogy mik a szabályai az erdő mélyén való megélésnek. Mert úgy tűnik vannak neki. Bár így is elég hihetetlennek hangzik, hogy kacsázó kis tündérek főleg olyanok mint ez az ezüsthajú ott éljenek ahol elmondhatatlan mitikus képzeletet felülmúló lények vannak. Egy dologra rá is kérdez a doki.*
-Irbisz?
*Annyira az erdei állatokkal nincs tisztában. Meg úgy alapból az állatokkal. Ki se jön velük. Így esett meg az is, hogy leköpött valami teve szerűséget a tharg piacon mert az is őt. Köcsög köpködő teve izé. Viszont jól megmutatta neki. Még most is büszkén gondol vissza rá. A dobása is sokat dob az amúgy is ma egész jó kedvén. A tündérkének is megborzolja a buksiját újra annak a próbálkozását látva.*
-Egyre jobb. Még egy pár és lassan beérsz.
*Vigyorog szélesen. Ha pedig gyakorol biztos is, hogy beéri az dokit akinek a gyakorlat, az elf ügyesség és a szerencse volt csak az oldalán. Mondjuk, hogy egy kutya miképp kacsázik az már jó kérdés. Ahogy az is amit a tündér kérdez tőle, de a dokinak természetesen van rá egy előre bekészített válasza.*
-Csak úgy, hogy az nem is egy kutya ezek szerint hanem egy nagy fekete macska. Azok nem bírják a vizet.
//Vielke aranybogárkám//
*A doki számára nem nagy dolog ez. Sőt, a kislány se egy nagy dolog szóval a figyelmeztetésre csak jót kuncog.*
-Nekem? Nem hiszem. Elbírok a kis tündérnyi súllyal.
*Nagyon szórakoztatónak találja mikor ezek a kis aranyos lények nagynak hiszik magukat. Van benne valami olyan kis naivitás amit nagyon szívesen elnézeget. Az erdő mélyére tett megjegyzését visszakapja pedig bár van benne igazság, de a kettő akkor se összehasonlítható.*
-De a kalózoktól nem kell félni. A sárkányok elől meg...*Elgondolkozik aztán rávágja a megoldást mintha természetes lenne.*Elég csak a víz alá bújni. A kalóz sárkányok viszont megint olyanok, hogy elég ha csak a pénzed odaadod nekik és nem bántanak. Bár érdekelne miket írnak róluk.
*Mint mindig most is remekül tud böszmeségeket mondani úgy, hogy egyáltalán nem ért a dolgokhoz, de azért meghallgatná, hogy is van az. Azt, érdeklődve hallgatja, hogy mik a szabályai az erdő mélyén való megélésnek. Mert úgy tűnik vannak neki. Bár így is elég hihetetlennek hangzik, hogy kacsázó kis tündérek főleg olyanok mint ez az ezüsthajú ott éljenek ahol elmondhatatlan mitikus képzeletet felülmúló lények vannak. Egy dologra rá is kérdez a doki.*
-Irbisz?
*Annyira az erdei állatokkal nincs tisztában. Meg úgy alapból az állatokkal. Ki se jön velük. Így esett meg az is, hogy leköpött valami teve szerűséget a tharg piacon mert az is őt. Köcsög köpködő teve izé. Viszont jól megmutatta neki. Még most is büszkén gondol vissza rá. A dobása is sokat dob az amúgy is ma egész jó kedvén. A tündérkének is megborzolja a buksiját újra annak a próbálkozását látva.*
-Egyre jobb. Még egy pár és lassan beérsz.
*Vigyorog szélesen. Ha pedig gyakorol biztos is, hogy beéri az dokit akinek a gyakorlat, az elf ügyesség és a szerencse volt csak az oldalán. Mondjuk, hogy egy kutya miképp kacsázik az már jó kérdés. Ahogy az is amit a tündér kérdez tőle, de a dokinak természetesen van rá egy előre bekészített válasza.*
-Csak úgy, hogy az nem is egy kutya ezek szerint hanem egy nagy fekete macska. Azok nem bírják a vizet.
192. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-06-02 16:15:43
Üzenet elküldve: 2020-06-02 16:15:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Doktorbácsim//
*Nagy dilemma ez. Tudniillik, a Vielhez hasonló felnőtt, finom és nőies tündér hölgyek nem szoktak csak úgy férfiak nyakában ülni. Ugyanakkor a lány imádja a magasságot, szeret fára mászni, és elképzelni, hogy a szél hátán röpdös, így aztán nem tud ellenállni a csábításnak, és cinkosan mosolyogva bólogat, hogy elfogadja az ajánlatot.*
- De figyelmeztetlek, nehezebb vagyok, mint amilyennek tűnök. Nem lesz valami bajod? *Aggodalmaskodik, nem is azért, mert Intath ránézésre nem épp egy vasgyúró, hanem mert saját magát hiszi egy kicsit pocakosabbnak a kelleténél. Egyébként a lány rosszul gondolja, nem az, egészen vékonyka, a pocak – vagy amit annak szokott hívni – pedig csak akkor látszik, ha görnyedten ül.
Érzékeli, hogy Int nem szívesen beszél arról, honnan származik, ezért nem is feszegeti a témát. Majd mesél még, ha szeretne. Helyette csak csipkelődik egy kicsit, tündérmódra.*
- De hát a tengerpart is veszélyes! Bármikor jöhetnek a kalózok meg a sárkányok. Meg a kalózsárkányok! Egyszer olvastam egy könyvet kalózsárkányokról. *Kuncog.* Egyébként én nem félek. Nincs messze, és ha valaki ott nőtt fel, tudja, mire számíthat. Nagyon óvatosnak, figyelmesnek kell lenni, és minél kevesebb időt tölteni odabent, ennyi az egész trükk. De az irbiszektől még én is félek, Pyctáé is nagyon megijesztett. *Mondja, és össze is borzongana az emléktől, de ehelyett búvárkodni kezd. Leguggol a víz alatt, és megnézi, hol vannak a halacskák. Mintha most látna is egyet. Aztán megint kibukkan. Megnézi magának Intath dobását, és mikor ötöt pattan a kövecske, vele örül, még ugrabugrál is.*
- De ügyes vagy! *Tesz egy újabb kísérletet, de neki marad az egy, vagy inkább most másfél, mert már majdnem sikerült újra megpattintani, legalább is a lány úgy látja.* Még sokat kell gyakorolnom, de majd Árnyékkal próbálkozunk tovább, ha épp nincs más dolgunk. Hihetetlen, hogy nem akar vizes lenni. Szegény majd' megfő a bundájában, biztos jól esne neki egy kis felfrissülés. Te érted ezt? *Teszi fel Intathnak a költői kérdést, de közben pillantása a kutyát keresi. Valószínűleg a ház elé ment valaki mással barátkozni, mert nem látja a kedvenc fája alatt.*
//Doktorbácsim//
*Nagy dilemma ez. Tudniillik, a Vielhez hasonló felnőtt, finom és nőies tündér hölgyek nem szoktak csak úgy férfiak nyakában ülni. Ugyanakkor a lány imádja a magasságot, szeret fára mászni, és elképzelni, hogy a szél hátán röpdös, így aztán nem tud ellenállni a csábításnak, és cinkosan mosolyogva bólogat, hogy elfogadja az ajánlatot.*
- De figyelmeztetlek, nehezebb vagyok, mint amilyennek tűnök. Nem lesz valami bajod? *Aggodalmaskodik, nem is azért, mert Intath ránézésre nem épp egy vasgyúró, hanem mert saját magát hiszi egy kicsit pocakosabbnak a kelleténél. Egyébként a lány rosszul gondolja, nem az, egészen vékonyka, a pocak – vagy amit annak szokott hívni – pedig csak akkor látszik, ha görnyedten ül.
Érzékeli, hogy Int nem szívesen beszél arról, honnan származik, ezért nem is feszegeti a témát. Majd mesél még, ha szeretne. Helyette csak csipkelődik egy kicsit, tündérmódra.*
- De hát a tengerpart is veszélyes! Bármikor jöhetnek a kalózok meg a sárkányok. Meg a kalózsárkányok! Egyszer olvastam egy könyvet kalózsárkányokról. *Kuncog.* Egyébként én nem félek. Nincs messze, és ha valaki ott nőtt fel, tudja, mire számíthat. Nagyon óvatosnak, figyelmesnek kell lenni, és minél kevesebb időt tölteni odabent, ennyi az egész trükk. De az irbiszektől még én is félek, Pyctáé is nagyon megijesztett. *Mondja, és össze is borzongana az emléktől, de ehelyett búvárkodni kezd. Leguggol a víz alatt, és megnézi, hol vannak a halacskák. Mintha most látna is egyet. Aztán megint kibukkan. Megnézi magának Intath dobását, és mikor ötöt pattan a kövecske, vele örül, még ugrabugrál is.*
- De ügyes vagy! *Tesz egy újabb kísérletet, de neki marad az egy, vagy inkább most másfél, mert már majdnem sikerült újra megpattintani, legalább is a lány úgy látja.* Még sokat kell gyakorolnom, de majd Árnyékkal próbálkozunk tovább, ha épp nincs más dolgunk. Hihetetlen, hogy nem akar vizes lenni. Szegény majd' megfő a bundájában, biztos jól esne neki egy kis felfrissülés. Te érted ezt? *Teszi fel Intathnak a költői kérdést, de közben pillantása a kutyát keresi. Valószínűleg a ház elé ment valaki mással barátkozni, mert nem látja a kedvenc fája alatt.*
191. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-06-02 15:50:45
Üzenet elküldve: 2020-06-02 15:50:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Tiszta lappal//
*Alkatához azonban egy nagyra nőtt medvebocs viselkedése is társul, mert kíváncsian nézi, nézi az elfet, töpreng, mit kezdjen vele. A bemutatkozásra sem reagál semmit, ahogy Shen hátra tett lépésére se rezzen össze. Figyel, mikor beszélni kezd, akkor is. A jelenetből valószínűleg annyit ki tud következtetni, hogy ez az elf féle most itt van, és Viel nem érzi magát veszélyben a közelében, ezért neki se kell azon törnie a fejét, hogyan védje meg a lányt. Bárhogy is, ad Shennek egy esélyt. Mikor elunja az egyoldalú, egyértelműen nem kutyául folyó társalgást, megfordul és távozik, szinte lekezelően, mintha már nem is lenne hajlandó új társukkal foglalkozni. Meg sem áll a legközelebbi árnyékig, ahol szundíthat egy nagyot a sok izgalom után.*
- Na, ez meg is oldódott. *Örül meg neki Viel, és felkászálódik a földről, majd leporolja ruháját és a tenyerét.* Ha esetleg kötözködne még, szólj, de valószínűleg már rendben lesztek. *Megveregeti Shen karját, biztatóan, hogy remek munkát végzett, pedig látta rajta, mennyire tart ettől a találkozástól. Viel kiönti Árnyék táljából a maradék pár korty vizet, és tölt helyette másikat.* Szegény nyűgös mostanában, ez a meleg idő nem épp a kedvence. Sokat is kell innia.
- Azt hiszem, a bort rossz embertől, illetve tündértől kérdezed. Én csak ritkán iszom egy-egy korttyal, de nem is emlékszem, milyen volt. Mármint, hogy vörös, vagy fehér-e. *Magyarázza.* De azért jobb lenne, ha megkóstolnád a finom kútvizünket is, Árnyék példáján okulva. Tudod, édesanyám gyógyító asszony, és ő is mindig arra tanított, hogy az alkoholtól csak úgy érzed, hogy ittál, de közben felmelegíti a testedet, és még bajod is lehet. *Ezt pedig úgy fejti ki, mint egy dorgáló tanító néni. Látszik, hogy csak a jó szándék vezérli, és a legkevésbé sem ítélkezik Shen felett. Közben egyébként vissza is indulhatnak a konyhába, hacsak nincs valami egyéb teendője az elfnek.*
A hozzászólást Lámpás (Moderátor) módosította, ekkor: 2020.06.02 16:13:57, a következő indokkal:
Kérésre.
*Alkatához azonban egy nagyra nőtt medvebocs viselkedése is társul, mert kíváncsian nézi, nézi az elfet, töpreng, mit kezdjen vele. A bemutatkozásra sem reagál semmit, ahogy Shen hátra tett lépésére se rezzen össze. Figyel, mikor beszélni kezd, akkor is. A jelenetből valószínűleg annyit ki tud következtetni, hogy ez az elf féle most itt van, és Viel nem érzi magát veszélyben a közelében, ezért neki se kell azon törnie a fejét, hogyan védje meg a lányt. Bárhogy is, ad Shennek egy esélyt. Mikor elunja az egyoldalú, egyértelműen nem kutyául folyó társalgást, megfordul és távozik, szinte lekezelően, mintha már nem is lenne hajlandó új társukkal foglalkozni. Meg sem áll a legközelebbi árnyékig, ahol szundíthat egy nagyot a sok izgalom után.*
- Na, ez meg is oldódott. *Örül meg neki Viel, és felkászálódik a földről, majd leporolja ruháját és a tenyerét.* Ha esetleg kötözködne még, szólj, de valószínűleg már rendben lesztek. *Megveregeti Shen karját, biztatóan, hogy remek munkát végzett, pedig látta rajta, mennyire tart ettől a találkozástól. Viel kiönti Árnyék táljából a maradék pár korty vizet, és tölt helyette másikat.* Szegény nyűgös mostanában, ez a meleg idő nem épp a kedvence. Sokat is kell innia.
- Azt hiszem, a bort rossz embertől, illetve tündértől kérdezed. Én csak ritkán iszom egy-egy korttyal, de nem is emlékszem, milyen volt. Mármint, hogy vörös, vagy fehér-e. *Magyarázza.* De azért jobb lenne, ha megkóstolnád a finom kútvizünket is, Árnyék példáján okulva. Tudod, édesanyám gyógyító asszony, és ő is mindig arra tanított, hogy az alkoholtól csak úgy érzed, hogy ittál, de közben felmelegíti a testedet, és még bajod is lehet. *Ezt pedig úgy fejti ki, mint egy dorgáló tanító néni. Látszik, hogy csak a jó szándék vezérli, és a legkevésbé sem ítélkezik Shen felett. Közben egyébként vissza is indulhatnak a konyhába, hacsak nincs valami egyéb teendője az elfnek.*
A hozzászólást Lámpás (Moderátor) módosította, ekkor: 2020.06.02 16:13:57, a következő indokkal:
Kérésre.
190. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-05-29 23:13:14
Üzenet elküldve: 2020-05-29 23:13:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Tiszta lappal//
//Konyhában//
//Lau, Naty, Ally//
- Igen, tényleg csodás volt.* Feleli Lau megjegyzésére, s egy pillanatra megrohanják az édes emlékek, melyek mindig is ide fogják kötni. Ámde a következő kérdés magához téríti, s az emlékképek úgy tűnnek el egy szempillantás alatt, mintha elüldözték volna őket. Ha jól meggondoljuk, végül is ez részben igaz, de Lau nyilvánvalóan nem szánt szándékkal tette, csak érdeklődik, s ez természetes, ha ismeretlennel találkozik az elf. Vagy a fél-elf.*
- Nem, sajnos már nincs senki, akit meglátogathatnék.* Feleli, s hangjában enyhe szomorúság érződik.*
- Igen, a városban lakom.
*Ezt követően Natyra pillant különös színű szemeivel, s biztató mosolyt küld felé jelezvén, hogy nem érzi problémának a kései bemutatkozást. Sőt, a félvér szerint elég időszerű. Felel is a kérdésére.*
- All'Ynthriéna Tharganyor vagyok, de szólíthatsz Allynak.
*Rövidesen megérkezik a reggeli étel-ital. Ally is mézzel szereti a teát, s ha már kapott is hozzá ilyesfélét, akkor tesz is magának a bögrébe.*
- Köszönöm.* Mondja maga részéről a teára vonatkozóan. Naty helyett nem szeretne nyilatkozni, bár amilyen kedvesnek tűnik, bizonyára ő sem fogja ezt elmulasztani.*
- Jó étvágyat.* Ez egyaránt szól a mellette ülő lánynak, aki valami miatt nem a legjobban néz ki, s Launak is, aki csak ezut' csatlakozik hozzájuk.
Ally távolról sem tekinthető ismeretlennek e vidéken, hisz gyakorta erre jár, hogy visszatérjen a régi birtokra, ahol született, s ahol felnőtt. Igaz, hogy most először nézett be a rendhez... De még hogyan nézett be...*
- Igazából éjszakára nem tervezem maradni, de amíg itt vagyok, szívesen segítek bármiben, amiben tudok.* Felel a Lau által feltett kérdésre. Némiképp váratlanul éri, hogy sírásásban tudna segíteni. De ha már megígérte, miért ne segítene?*
- Szívesen segítek végleges nyugalomba helyezni az elhunytat.* Erősíti meg, mert hisz az előbb csak általánosságban mondta, hogy bármiben segítő kezet nyújt.
Majd Natyhoz fordul, s diszkréten kérdezi meg tőle:*
- Ha nem haragszol meg, te hogyan kerültél a rendhez?
*Szépen fogy mind a reggelije, mind a teája. A meleg folyadék az édesanyja által készített teára emlékezteti.*
- Nagyon finom a tea.* Dicséri az italt Launak. Nem hízelgés ez, csak egyszerű dicséret. Húz is egy kortyot az elhangzó szavak után.*
//Konyhában//
//Lau, Naty, Ally//
- Igen, tényleg csodás volt.* Feleli Lau megjegyzésére, s egy pillanatra megrohanják az édes emlékek, melyek mindig is ide fogják kötni. Ámde a következő kérdés magához téríti, s az emlékképek úgy tűnnek el egy szempillantás alatt, mintha elüldözték volna őket. Ha jól meggondoljuk, végül is ez részben igaz, de Lau nyilvánvalóan nem szánt szándékkal tette, csak érdeklődik, s ez természetes, ha ismeretlennel találkozik az elf. Vagy a fél-elf.*
- Nem, sajnos már nincs senki, akit meglátogathatnék.* Feleli, s hangjában enyhe szomorúság érződik.*
- Igen, a városban lakom.
*Ezt követően Natyra pillant különös színű szemeivel, s biztató mosolyt küld felé jelezvén, hogy nem érzi problémának a kései bemutatkozást. Sőt, a félvér szerint elég időszerű. Felel is a kérdésére.*
- All'Ynthriéna Tharganyor vagyok, de szólíthatsz Allynak.
*Rövidesen megérkezik a reggeli étel-ital. Ally is mézzel szereti a teát, s ha már kapott is hozzá ilyesfélét, akkor tesz is magának a bögrébe.*
- Köszönöm.* Mondja maga részéről a teára vonatkozóan. Naty helyett nem szeretne nyilatkozni, bár amilyen kedvesnek tűnik, bizonyára ő sem fogja ezt elmulasztani.*
- Jó étvágyat.* Ez egyaránt szól a mellette ülő lánynak, aki valami miatt nem a legjobban néz ki, s Launak is, aki csak ezut' csatlakozik hozzájuk.
Ally távolról sem tekinthető ismeretlennek e vidéken, hisz gyakorta erre jár, hogy visszatérjen a régi birtokra, ahol született, s ahol felnőtt. Igaz, hogy most először nézett be a rendhez... De még hogyan nézett be...*
- Igazából éjszakára nem tervezem maradni, de amíg itt vagyok, szívesen segítek bármiben, amiben tudok.* Felel a Lau által feltett kérdésre. Némiképp váratlanul éri, hogy sírásásban tudna segíteni. De ha már megígérte, miért ne segítene?*
- Szívesen segítek végleges nyugalomba helyezni az elhunytat.* Erősíti meg, mert hisz az előbb csak általánosságban mondta, hogy bármiben segítő kezet nyújt.
Majd Natyhoz fordul, s diszkréten kérdezi meg tőle:*
- Ha nem haragszol meg, te hogyan kerültél a rendhez?
*Szépen fogy mind a reggelije, mind a teája. A meleg folyadék az édesanyja által készített teára emlékezteti.*
- Nagyon finom a tea.* Dicséri az italt Launak. Nem hízelgés ez, csak egyszerű dicséret. Húz is egy kortyot az elhangzó szavak után.*
189. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-05-29 18:04:47
Üzenet elküldve: 2020-05-29 18:04:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Tiszta lappal//
//A konyhában//
//Ally, Naty, Lau//
- Ezt örömmel hallom. *mosolyodik el megkönnyebbülten, ahogy látja, Naty már jobban van kissé a tegnapihoz képest, bár még mindig meglehetősen erőtlennek véli a lányt, így a szeme sarkából végig igyekszik figyelemmel kísérni, míg a konyhába tartanak, de közben nem feledkezik meg új vendégükről sem*
- Ó, itt nőttél fel a közelben? Bizonyára csodás lehetett! *mosolyog lelkesen a lányra, miközben egy apró bólintással felel Naty kérésére, és már hozzá is lát a mézes tea elkészítéséhez*
- Esetleg meglátogatni jöttél valakit? *érdeklődik Ally szándékai felől, vajon mi szél hozta ide* A városban laksz? *kérdezősködik tovább, míg a felforró víz hangja félbe nem szakítja. Óvatos mozdulatokkal a már előre odakészített, teafűvel teli bögrékbe önti a vizet, Natyéba egy jó nagy adag mézet is téve, míg Ally elé üresen teszi le a teát, és mellé a mézet, hogy a lány kedve szerint ízesíthesse az italát*
- Egészségetekre! *mosolyog mindkettejükre, majd pár újabb térülés-fordulás után nem csak az innivaló, de az ennivaló is az asztalon terem*
- Jó étvágyat! *biccenti meg kissé a fejét, mielőtt hozzálátna, hogy kenjen magának egy szelet kenyeret*
- Ha esetleg itt szeretnél maradni éjszakára is, akkor szívesen látunk. *folytatja tovább a beszélgetés Allyval, hogy fényt derítsen a lány terveire, hiszen a szavaiból azt veszi ki, hogy bár itt nőtt fel, már inkább számít idegennek ezen a környéken. ~Persze lehet, hogy félreértem a helyzetet... ~mereng magában, míg a lányt szemléli* Örömmel látjuk az átutazókat is, illetve azokat is, akik hosszabb időre maradnának. A szállásért cserébe csak annyit kérünk, hogy segítsenek a ház körüli teendőkben. *ecseteli tovább a lánynak, hogyan is működnek a dolgok a Szarvasligetben*
- Azt hiszem, most már nem húzhatjuk tovább, hogy búcsút vegyünk Selestől. A kertben Viellel találtunk neki egy jó helyet, amit már nagyjából előkészítettünk, de még szeretnénk virágokat is ültetni. *fordul immár Naty felé, hogy a mai nap terveit ecsetelje neki* Esetleg ha elég erősnek érzed magad, elkísérhetnél te is minket... Persze nem segíteni, hisz az még talán túlságosan megterhelő lenne, de talán egy kis idő a szabad levegőn jót tenne. *veti fel a lánynak, bár megérti, ha inkább úgy dönt, nem tart velük, hanem a szobájában szeretne pihenni*
- Nem valami vidám feladat, de ha szeretnél te is csatlakozni, akkor szívesen látunk... *ajánlja fel Allynak is, bár tisztában van vele, hogy a sírásás nem épp a legkellemesebb munka, így nem is erőlteti túlzottan, ám ha a lány segíteni szeretne, akkor plusz két dolgos kéz csak jól jön nekik a végső nyughely kialakítása során. Míg a válaszukra vár, az ajtó felé pillant, vajon Viel és Shen csatlakoznak-e majd hozzájuk, ha végeztek a takarítással.*
//A konyhában//
//Ally, Naty, Lau//
- Ezt örömmel hallom. *mosolyodik el megkönnyebbülten, ahogy látja, Naty már jobban van kissé a tegnapihoz képest, bár még mindig meglehetősen erőtlennek véli a lányt, így a szeme sarkából végig igyekszik figyelemmel kísérni, míg a konyhába tartanak, de közben nem feledkezik meg új vendégükről sem*
- Ó, itt nőttél fel a közelben? Bizonyára csodás lehetett! *mosolyog lelkesen a lányra, miközben egy apró bólintással felel Naty kérésére, és már hozzá is lát a mézes tea elkészítéséhez*
- Esetleg meglátogatni jöttél valakit? *érdeklődik Ally szándékai felől, vajon mi szél hozta ide* A városban laksz? *kérdezősködik tovább, míg a felforró víz hangja félbe nem szakítja. Óvatos mozdulatokkal a már előre odakészített, teafűvel teli bögrékbe önti a vizet, Natyéba egy jó nagy adag mézet is téve, míg Ally elé üresen teszi le a teát, és mellé a mézet, hogy a lány kedve szerint ízesíthesse az italát*
- Egészségetekre! *mosolyog mindkettejükre, majd pár újabb térülés-fordulás után nem csak az innivaló, de az ennivaló is az asztalon terem*
- Jó étvágyat! *biccenti meg kissé a fejét, mielőtt hozzálátna, hogy kenjen magának egy szelet kenyeret*
- Ha esetleg itt szeretnél maradni éjszakára is, akkor szívesen látunk. *folytatja tovább a beszélgetés Allyval, hogy fényt derítsen a lány terveire, hiszen a szavaiból azt veszi ki, hogy bár itt nőtt fel, már inkább számít idegennek ezen a környéken. ~Persze lehet, hogy félreértem a helyzetet... ~mereng magában, míg a lányt szemléli* Örömmel látjuk az átutazókat is, illetve azokat is, akik hosszabb időre maradnának. A szállásért cserébe csak annyit kérünk, hogy segítsenek a ház körüli teendőkben. *ecseteli tovább a lánynak, hogyan is működnek a dolgok a Szarvasligetben*
- Azt hiszem, most már nem húzhatjuk tovább, hogy búcsút vegyünk Selestől. A kertben Viellel találtunk neki egy jó helyet, amit már nagyjából előkészítettünk, de még szeretnénk virágokat is ültetni. *fordul immár Naty felé, hogy a mai nap terveit ecsetelje neki* Esetleg ha elég erősnek érzed magad, elkísérhetnél te is minket... Persze nem segíteni, hisz az még talán túlságosan megterhelő lenne, de talán egy kis idő a szabad levegőn jót tenne. *veti fel a lánynak, bár megérti, ha inkább úgy dönt, nem tart velük, hanem a szobájában szeretne pihenni*
- Nem valami vidám feladat, de ha szeretnél te is csatlakozni, akkor szívesen látunk... *ajánlja fel Allynak is, bár tisztában van vele, hogy a sírásás nem épp a legkellemesebb munka, így nem is erőlteti túlzottan, ám ha a lány segíteni szeretne, akkor plusz két dolgos kéz csak jól jön nekik a végső nyughely kialakítása során. Míg a válaszukra vár, az ajtó felé pillant, vajon Viel és Shen csatlakoznak-e majd hozzájuk, ha végeztek a takarítással.*
188. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-05-29 00:05:03
Üzenet elküldve: 2020-05-29 00:05:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Tiszta lappal//
//Nyílt//
*Odalent a felfordulást az ajtófélfa mellé húzódva szemléli, és bizalmatlanul méreget mindenkit szürkészöld mandulavágású szemeivel. Lauról az idegen lányra, róla Vielre, a tündérről pedig a szőke elf férfira rebben a még fénytelen tekintete, s kezdi elölről a kört, néha beiktatva a kutyatappancsnyomok állapotát is, mire észreveszik, s maguk közé is invitálják. A köszönéseket viszonozza, s persze nem veszi zokon a felfordulást.*
- Semmi baj Viel. Ideje volt felébredni. *gyűrögeti szoknyáját az ajtófélfa árnyékában, amikor a szabadkozást hallja a tündér leánytól. Majd korgó gyomrának kellemes a hír.*
- Köszönöm, a reggeli jól esne. *Kezeit maga előtt összefonva próbálva takarni alsóruhának megfelelő öltözetét, s a has tájéki sötét mintázat sziluettjét. Mindez persze lehet hogy fölösleges, ez a mozdulat azóta sajátja, mióta megjelent ez a különös áldás a bőrén.*
- Köszönöm *mosolyodik vérszegényen, mégis mintha ez a gesztus a gyógyulás hatalmas mérföldkövének felelne meg.*
- Igen, tudom, sajnálom, de *zavartan pillant oldalra, miközben maga előtt összefonja karjait.* valaki kiabált. Felébredtem és megéheztem.
*Ugyan annyit eszik nagyjából mint egy kismadár. Amúgy sem habzsolt sosem, de az elmúlt időszak végképp takarékosságra tanította.*
- És sokkal jobban is vagyok *Összeszedettebb apró bólogatásokkal tűzött bizonygatás, bár már most úgy érzi jobb volna leülni. Talán kicsit el is sápad, de amúgy is fal fehér, így a különbség elenyésző. Csak gyomra tájékán kezdi érezni a gombócot, és a térdei gyengülését, s bőre alatt mintha máris apró hangyák szaladgálnának. Szerencsére az ajtófélfa stabil támasz. Nyel egy aprót, majd ha Lau mutatja az utat, megköszönve a reggeli invitálást a két nő után indul.*
- Köszönöm *S mikor a konyhába érnek azonmód székre ereszkedik. Mély megkönnyebbüléssel foglal helyet, miközben térdei és ujjai is megremegnek.*
- Bocsánat. Kaphatnék egy kis mézes teát? Jó sok mézzel? *valamiért nagyon kívánja a mézes teát, úgy érzi egy kannával meg bírna inni, vagy csak mézet. Végül is az is elég volna, csak jó sok legyen, és édes. Ezen túl hallgatja a két nőt, s talán a fülzúgása is múlóban akkor jobban is tud rájuk figyelni. Mindezen az édes mézes tea segítene, remegő ujjai kevésbé reszketnének, és látványosan erőre kapna.*
- Őmm... bocsánat, illetlen voltam. A nevem Natalayda Mozecka, de szólíts Natynak. *Laura is átpillant, ezzel jelezve, hogy ha neki nem említette volna ezt a lehetőséget, rá ugyan úgy vonatkozik. Natalayda hangja jobban cseng mint korábban, s az esetleges reggeli is jó hatással volna rá.*
- És téged, hogyan hívhatlak? *billenti félre fejét érdeklődve pillogva All'Ynthriénara, azon feltételezésében, hogy Laurentitiával ők ketten már túleshettek.*
//Nyílt//
*Odalent a felfordulást az ajtófélfa mellé húzódva szemléli, és bizalmatlanul méreget mindenkit szürkészöld mandulavágású szemeivel. Lauról az idegen lányra, róla Vielre, a tündérről pedig a szőke elf férfira rebben a még fénytelen tekintete, s kezdi elölről a kört, néha beiktatva a kutyatappancsnyomok állapotát is, mire észreveszik, s maguk közé is invitálják. A köszönéseket viszonozza, s persze nem veszi zokon a felfordulást.*
- Semmi baj Viel. Ideje volt felébredni. *gyűrögeti szoknyáját az ajtófélfa árnyékában, amikor a szabadkozást hallja a tündér leánytól. Majd korgó gyomrának kellemes a hír.*
- Köszönöm, a reggeli jól esne. *Kezeit maga előtt összefonva próbálva takarni alsóruhának megfelelő öltözetét, s a has tájéki sötét mintázat sziluettjét. Mindez persze lehet hogy fölösleges, ez a mozdulat azóta sajátja, mióta megjelent ez a különös áldás a bőrén.*
- Köszönöm *mosolyodik vérszegényen, mégis mintha ez a gesztus a gyógyulás hatalmas mérföldkövének felelne meg.*
- Igen, tudom, sajnálom, de *zavartan pillant oldalra, miközben maga előtt összefonja karjait.* valaki kiabált. Felébredtem és megéheztem.
*Ugyan annyit eszik nagyjából mint egy kismadár. Amúgy sem habzsolt sosem, de az elmúlt időszak végképp takarékosságra tanította.*
- És sokkal jobban is vagyok *Összeszedettebb apró bólogatásokkal tűzött bizonygatás, bár már most úgy érzi jobb volna leülni. Talán kicsit el is sápad, de amúgy is fal fehér, így a különbség elenyésző. Csak gyomra tájékán kezdi érezni a gombócot, és a térdei gyengülését, s bőre alatt mintha máris apró hangyák szaladgálnának. Szerencsére az ajtófélfa stabil támasz. Nyel egy aprót, majd ha Lau mutatja az utat, megköszönve a reggeli invitálást a két nő után indul.*
- Köszönöm *S mikor a konyhába érnek azonmód székre ereszkedik. Mély megkönnyebbüléssel foglal helyet, miközben térdei és ujjai is megremegnek.*
- Bocsánat. Kaphatnék egy kis mézes teát? Jó sok mézzel? *valamiért nagyon kívánja a mézes teát, úgy érzi egy kannával meg bírna inni, vagy csak mézet. Végül is az is elég volna, csak jó sok legyen, és édes. Ezen túl hallgatja a két nőt, s talán a fülzúgása is múlóban akkor jobban is tud rájuk figyelni. Mindezen az édes mézes tea segítene, remegő ujjai kevésbé reszketnének, és látványosan erőre kapna.*
- Őmm... bocsánat, illetlen voltam. A nevem Natalayda Mozecka, de szólíts Natynak. *Laura is átpillant, ezzel jelezve, hogy ha neki nem említette volna ezt a lehetőséget, rá ugyan úgy vonatkozik. Natalayda hangja jobban cseng mint korábban, s az esetleges reggeli is jó hatással volna rá.*
- És téged, hogyan hívhatlak? *billenti félre fejét érdeklődve pillogva All'Ynthriénara, azon feltételezésében, hogy Laurentitiával ők ketten már túleshettek.*
187. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-05-25 19:57:05
Üzenet elküldve: 2020-05-25 19:57:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Tiszta lappal//
*Annak a bizonyos viszonynak az orvoslása Árnyék és Sheni között kétpólusú probléma. Ugyanis lehet, hogy a bozontos eb szívesen ismerkedne meg a hegyesfülűvel, de a hegyesfülűben vannak némi félelmek az ismerkedéssel kapcsolatban. Meglehet, hogy csak az elvonásos delírium emlékeinek maradékáról van szó csak, de az első találkozás mély nyomott hagyott Shenben.*
- Felénk úgy tartották, hogy amelyik kutya a kezedből eszik, az a lábadból is fog! *Emeli fel mutatóujját okítóan idézve egy régi, részeges ismerőse mondását. És a mi lombzabálónk igazán hisz is ennek a gondolatmenetnek, de persze némileg nyitottan akarna állni a békítéshez. Most, hogy ott van Árnyék gazdája, a tündér is, talán nem lesz probléma. Bár az, hogy Viel a hátán szokott utazni, hagy némi kívánnivalót maga után.
Eltesznek mindent a helyére és Shen kitér a bor kérdésére, ami láthatóan meglepi a tündért. ~ Ezek nem szoktak itt inni? ~ kérdi magától elhúzva a száját. Az eszébe se jut, hogy inni nem csak bort lehet. Hanem mondjuk pálinkát.*
- Aha. *Válaszolja zavartan.*
- Vörös vagy fehér, nekem mindegy. *Mert tényleg mindegy, csak üssön. De úgy tűnik, van némi esély arra, hogy kapjon majd később. A reggelit se nagyon érti. A bor is reggeli, az meg se fordul a fejében, hogy itt rendes reggeliről beszél éppen Viel.
Jócskán lemaradva követi a lányt az udvaron Árnyék keresésében, pedig a nyomokat kiválóan tudja követni. Így találnak rá az ebre a ház sarkánál. Biztonságos távolságban megáll és addig nem is mozdul, míg Viel eltársalog az ebbel. Amikor viszont az feláll és rászegezi a tekintetét, legalábbis Sheni úgy véli, hogy éppen rá néz a kutya, akkor szárazat nyelve hátrál egy lépést. Szerencse, hogy nem morran vagy ugat, mert akkor a hegyesfülű már árkon-bokron túl volna egy szempillantás alatt.*
- Helóka. *Nyöszörgi földbegyökerezett lábbal. Mozdulatlansága álca csupán, az első agresszív vagy hirtelen mozdulatra, szíjként feszülő izmai olyan messzire repítenék, hogy csak porozna utána az udvar.*
- Öhm... szerintem a pertu megvolt. Tök rendbe' volt, köszi. Mehetünk a bo... reggelizni. *Vigyorogja Vielre idétlenül, remélve, hogy ennél közelebbi kapcsolatra nem kerül majd sor közte és Árnyék között.*
*Annak a bizonyos viszonynak az orvoslása Árnyék és Sheni között kétpólusú probléma. Ugyanis lehet, hogy a bozontos eb szívesen ismerkedne meg a hegyesfülűvel, de a hegyesfülűben vannak némi félelmek az ismerkedéssel kapcsolatban. Meglehet, hogy csak az elvonásos delírium emlékeinek maradékáról van szó csak, de az első találkozás mély nyomott hagyott Shenben.*
- Felénk úgy tartották, hogy amelyik kutya a kezedből eszik, az a lábadból is fog! *Emeli fel mutatóujját okítóan idézve egy régi, részeges ismerőse mondását. És a mi lombzabálónk igazán hisz is ennek a gondolatmenetnek, de persze némileg nyitottan akarna állni a békítéshez. Most, hogy ott van Árnyék gazdája, a tündér is, talán nem lesz probléma. Bár az, hogy Viel a hátán szokott utazni, hagy némi kívánnivalót maga után.
Eltesznek mindent a helyére és Shen kitér a bor kérdésére, ami láthatóan meglepi a tündért. ~ Ezek nem szoktak itt inni? ~ kérdi magától elhúzva a száját. Az eszébe se jut, hogy inni nem csak bort lehet. Hanem mondjuk pálinkát.*
- Aha. *Válaszolja zavartan.*
- Vörös vagy fehér, nekem mindegy. *Mert tényleg mindegy, csak üssön. De úgy tűnik, van némi esély arra, hogy kapjon majd később. A reggelit se nagyon érti. A bor is reggeli, az meg se fordul a fejében, hogy itt rendes reggeliről beszél éppen Viel.
Jócskán lemaradva követi a lányt az udvaron Árnyék keresésében, pedig a nyomokat kiválóan tudja követni. Így találnak rá az ebre a ház sarkánál. Biztonságos távolságban megáll és addig nem is mozdul, míg Viel eltársalog az ebbel. Amikor viszont az feláll és rászegezi a tekintetét, legalábbis Sheni úgy véli, hogy éppen rá néz a kutya, akkor szárazat nyelve hátrál egy lépést. Szerencse, hogy nem morran vagy ugat, mert akkor a hegyesfülű már árkon-bokron túl volna egy szempillantás alatt.*
- Helóka. *Nyöszörgi földbegyökerezett lábbal. Mozdulatlansága álca csupán, az első agresszív vagy hirtelen mozdulatra, szíjként feszülő izmai olyan messzire repítenék, hogy csak porozna utána az udvar.*
- Öhm... szerintem a pertu megvolt. Tök rendbe' volt, köszi. Mehetünk a bo... reggelizni. *Vigyorogja Vielre idétlenül, remélve, hogy ennél közelebbi kapcsolatra nem kerül majd sor közte és Árnyék között.*
186. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-05-25 17:51:35
Üzenet elküldve: 2020-05-25 17:51:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1559
OOC üzenetek: 257
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1559
OOC üzenetek: 257
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vielke aranybogárkám//
*A doki nem épp egy úriember, de valahogy nagyon kevés kinövésűt sértett eddig meg. Az ezüst lányka se haragszik meg csak magyaráz amin jót nevet a férfi.*
-Persze, persze. Valódi nagylány vagy.
*Sajnos nagyon kevés olyan tündérrel találkozott a doki eddig akiket felnőttnek talált. Azt, akivel versenyt úsznak a vízben és aki kacsásat játszik nem tartozik azok közé. Arra, hogy nem fog már tovább nőni a férfi csak bólogat.*
-Kár is ezért sajnálkozni. Ha valaha magaslati levegőre vágysz...*Közelebb hajol és mint egy nagy titkot úgy súgja.*Felvehetlek a nyakamba. Bár szerintem hamar megunod majd mert nagynak lenni se jó.
*Főleg ha beveri a fejét valahova vagy ruhát kell vennie. Meg ő nem is olyan daliás nagy hanem, inkább magas és olyan...nyeszlett... Nem könnyű dolog ez. Jobb is a témaváltás ami igen hamar meglepi a dokit.*
-Erdőmélyén? De az veszélyes hely!
*Ő ezért is nem megy arra. Az úgy veszélyes, hogy oda nem éri elmenni. Mint a tenger néhány olyan része ahol azok a lények élnek. A kérdésre egykedvűen és tömören válaszol.*
-Igen. Tenger melletti településen.
*Benne nem szép emlékeket mozgat meg az otthona. Ezért is nem nagyon gondol rá. A kaviccsal büszkén vigyorog hisz még mindig tud dobni. Kár lenne tagadni ő egyszerűen túl jó. Arra, hogy az ezüst hajú szerint ő egyet se fog tudni dobni természetesen nekiáll ellenkezni.*
-Ugyan már! Az ügyes kis tündérkézzel biztos könnyen megy majd.
*Nem mintha az ügyesebb elf kéz ne lenne még jobb főleg ha egy Int irányítja. Annyira nem is lett jó, de tényleg pattant egyet.*
-Látod, látod! Ügyes lány vagy te!
*Aztán kap még egy követ és nemcsak, hogy ismét próbára lesz téve, de még az elvárás is megnő. Amire nem számított.*
-Többet? Öhm... Hát... Jó...
*A gond nem az, hogy ne tudna többet dobni hanem inkább, hogy régen csinált ilyet és mindig az ügyesebbik kezével. Szóval párszor begyakorolja a mozdulatot a kő eldobása nélkül aztán el is dobja, szerencsére sikeresen majd nézi ahogy pattan egyszer, kétszer, háromszor, négyszer és ötször is míg el nem süllyed. Vidáman fel is rikkant.*
-Hát sikerült! Ötöt sikerült!
*A kis egójának az ilyen sikerélmények nagyon jót tesznek. Valósággal ragyog, hogy ez az egyszerű kis dolog ment neki.*
//Vielke aranybogárkám//
*A doki nem épp egy úriember, de valahogy nagyon kevés kinövésűt sértett eddig meg. Az ezüst lányka se haragszik meg csak magyaráz amin jót nevet a férfi.*
-Persze, persze. Valódi nagylány vagy.
*Sajnos nagyon kevés olyan tündérrel találkozott a doki eddig akiket felnőttnek talált. Azt, akivel versenyt úsznak a vízben és aki kacsásat játszik nem tartozik azok közé. Arra, hogy nem fog már tovább nőni a férfi csak bólogat.*
-Kár is ezért sajnálkozni. Ha valaha magaslati levegőre vágysz...*Közelebb hajol és mint egy nagy titkot úgy súgja.*Felvehetlek a nyakamba. Bár szerintem hamar megunod majd mert nagynak lenni se jó.
*Főleg ha beveri a fejét valahova vagy ruhát kell vennie. Meg ő nem is olyan daliás nagy hanem, inkább magas és olyan...nyeszlett... Nem könnyű dolog ez. Jobb is a témaváltás ami igen hamar meglepi a dokit.*
-Erdőmélyén? De az veszélyes hely!
*Ő ezért is nem megy arra. Az úgy veszélyes, hogy oda nem éri elmenni. Mint a tenger néhány olyan része ahol azok a lények élnek. A kérdésre egykedvűen és tömören válaszol.*
-Igen. Tenger melletti településen.
*Benne nem szép emlékeket mozgat meg az otthona. Ezért is nem nagyon gondol rá. A kaviccsal büszkén vigyorog hisz még mindig tud dobni. Kár lenne tagadni ő egyszerűen túl jó. Arra, hogy az ezüst hajú szerint ő egyet se fog tudni dobni természetesen nekiáll ellenkezni.*
-Ugyan már! Az ügyes kis tündérkézzel biztos könnyen megy majd.
*Nem mintha az ügyesebb elf kéz ne lenne még jobb főleg ha egy Int irányítja. Annyira nem is lett jó, de tényleg pattant egyet.*
-Látod, látod! Ügyes lány vagy te!
*Aztán kap még egy követ és nemcsak, hogy ismét próbára lesz téve, de még az elvárás is megnő. Amire nem számított.*
-Többet? Öhm... Hát... Jó...
*A gond nem az, hogy ne tudna többet dobni hanem inkább, hogy régen csinált ilyet és mindig az ügyesebbik kezével. Szóval párszor begyakorolja a mozdulatot a kő eldobása nélkül aztán el is dobja, szerencsére sikeresen majd nézi ahogy pattan egyszer, kétszer, háromszor, négyszer és ötször is míg el nem süllyed. Vidáman fel is rikkant.*
-Hát sikerült! Ötöt sikerült!
*A kis egójának az ilyen sikerélmények nagyon jót tesznek. Valósággal ragyog, hogy ez az egyszerű kis dolog ment neki.*
185. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-05-25 16:34:06
Üzenet elküldve: 2020-05-25 16:34:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Doktorbácsim//
*A sok fejborzolástól Viel már igen csapzottnak néz ki, de valahányszor elmerül a vízben, hosszú, egyenes haja mindig újra és újra kisimul, a fejére lapul, ezért valószínűleg kócos buksija nemsokára újra helyreáll. A gesztuson pedig csak nevet.*
- Ó, nem, én _igazán_ felnőtt vagyok. *Győzködi a dokit, és lopva ki is húzza magát, hogy Intath megbizonyosodjon róla, ez a legnagyobb lehetséges Viel, akit valaha láthat.* Sajnos már egy kicsit sem fogok nőni. És legnagyobb bánatomra szárnyam se serken. De nem baj, szeretem a földet, és annak minden kincsét. Meg a vizet is. *Mondja, tenyerével megkavarva a tó vizét.*
- Erdőmélyén, igen. Egészen kicsi, eldugott falucska. *Bólint a tündér, és szemei csak úgy csillognak szeretett otthona gondolatára. Meg hát a hangulat is remek itt, a pancsolás közepette.* És te? Te a tengernél nőttél fel? *Kíváncsiskodik egy kicsit, abból feltételezi, hogy Intath ennyire szakértője a kacsázásnak, meg az angolnáknak. Közben pedig nagyon koncentrál. Az elf több lapos kövecskét is odaadogat neki, ő pedig hűen őrzi őket, amíg bemutatja a trükköt. A kő háromszor pattan meg.*
- Három. Az sok, igaz? Én egyet se fogok tudni. *Jegyzi meg előre, de azért próbál úgy csinálni, mint Intath, és óvatosan eldobja az egyik lapos kövecskét. Az megpattan egyszer a vízfelszínen, de olyan gyengén sikerül a lánynak meglódítania, hogy már csak a lendülete sem emeli fel, a víz rögtön ezután elnyeli.*
- Jé! *Állapítja meg, és izgatottan várja, hogy Int mekkorát dob, meg ad is neki kövecskét a gyűjtöttek közül.* Most pattints még többet!
//Doktorbácsim//
*A sok fejborzolástól Viel már igen csapzottnak néz ki, de valahányszor elmerül a vízben, hosszú, egyenes haja mindig újra és újra kisimul, a fejére lapul, ezért valószínűleg kócos buksija nemsokára újra helyreáll. A gesztuson pedig csak nevet.*
- Ó, nem, én _igazán_ felnőtt vagyok. *Győzködi a dokit, és lopva ki is húzza magát, hogy Intath megbizonyosodjon róla, ez a legnagyobb lehetséges Viel, akit valaha láthat.* Sajnos már egy kicsit sem fogok nőni. És legnagyobb bánatomra szárnyam se serken. De nem baj, szeretem a földet, és annak minden kincsét. Meg a vizet is. *Mondja, tenyerével megkavarva a tó vizét.*
- Erdőmélyén, igen. Egészen kicsi, eldugott falucska. *Bólint a tündér, és szemei csak úgy csillognak szeretett otthona gondolatára. Meg hát a hangulat is remek itt, a pancsolás közepette.* És te? Te a tengernél nőttél fel? *Kíváncsiskodik egy kicsit, abból feltételezi, hogy Intath ennyire szakértője a kacsázásnak, meg az angolnáknak. Közben pedig nagyon koncentrál. Az elf több lapos kövecskét is odaadogat neki, ő pedig hűen őrzi őket, amíg bemutatja a trükköt. A kő háromszor pattan meg.*
- Három. Az sok, igaz? Én egyet se fogok tudni. *Jegyzi meg előre, de azért próbál úgy csinálni, mint Intath, és óvatosan eldobja az egyik lapos kövecskét. Az megpattan egyszer a vízfelszínen, de olyan gyengén sikerül a lánynak meglódítania, hogy már csak a lendülete sem emeli fel, a víz rögtön ezután elnyeli.*
- Jé! *Állapítja meg, és izgatottan várja, hogy Int mekkorát dob, meg ad is neki kövecskét a gyűjtöttek közül.* Most pattints még többet!
184. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-05-25 15:18:56
Üzenet elküldve: 2020-05-25 15:18:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1559
OOC üzenetek: 257
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1559
OOC üzenetek: 257
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vielke aranybogárkám//
*Ő egy igazi mocsok. De nem a rosszindulatú fajtából. Vagyis nem mindig rosszindulatú. Ami, hogy jó-e vagy rossz, azt mindenki maga döntheti el. Az mindenesetre biztos, hogy ezt a kislányt ő megkedvelte szóval nem akarna neki ártani. Ami, attól még megeshet persze, de alapvetően nem akarna neki rosszat. Fura dolog ez. Mindenesetre felsegíti és meghallgatja, hogy kacsáztak tündérföldön. Hát másképp mint ők csinálták a fiúkkal. Arra, hogy nem kap bemutatót csak jót kuncog.*
-Semmi baj.
*Sok lány volna a listáján a tündérke előtt akinek a vízből kikandikáló fenekét látni szeretné. És jelenleg leginkább elfek és félvérek vannak azon a listán. De jobban belegondolva mélységi is megjelenik. És egyre több ember is ott lesz, de inkább abbahagyja az ábrándozást mert ez nem az a helyzet. Helyette meghallgatja, hogy milyen hihetetlen drámák zajlottak tündériában és jót is nevet.*
-Hát felNŐTTnek azért nem hívnálak.
*Borzolja meg az ezüst kobakot. Ha később ki kell majd fésülni nem biztos, hogy kellemes lesz.*
-Szóval egy tündérfaluban nőttél fel?
*Kérdezi meg majd meséli el, hogy ők hogyan kacsáztak amit a kislány ki is próbál, de nem túl ügyesen. A doki is jót kuncog amit tovább növel a lány jókedve. Valahogy egy vicces dolog annál viccesebb minél többen nevetnek rajta. Aztán az elf lenyúl és közben elkezd magyarázni.*
-A lényeg, hogy lapos kavicsot kell találni és nem bele kell dobni hanem inkább rá. Mutatom ezeket fogd csak meg!
*Átadja a kislánynak az addig talált köveket egy kivételével majd, azt komoly koncentráció közben oldalról laposan rádobja a vízre úgy, hogy hármat pattan rajta. Úgy tűnik ő még mindig tud. Büszkén el is vigyorodik.*
//Vielke aranybogárkám//
*Ő egy igazi mocsok. De nem a rosszindulatú fajtából. Vagyis nem mindig rosszindulatú. Ami, hogy jó-e vagy rossz, azt mindenki maga döntheti el. Az mindenesetre biztos, hogy ezt a kislányt ő megkedvelte szóval nem akarna neki ártani. Ami, attól még megeshet persze, de alapvetően nem akarna neki rosszat. Fura dolog ez. Mindenesetre felsegíti és meghallgatja, hogy kacsáztak tündérföldön. Hát másképp mint ők csinálták a fiúkkal. Arra, hogy nem kap bemutatót csak jót kuncog.*
-Semmi baj.
*Sok lány volna a listáján a tündérke előtt akinek a vízből kikandikáló fenekét látni szeretné. És jelenleg leginkább elfek és félvérek vannak azon a listán. De jobban belegondolva mélységi is megjelenik. És egyre több ember is ott lesz, de inkább abbahagyja az ábrándozást mert ez nem az a helyzet. Helyette meghallgatja, hogy milyen hihetetlen drámák zajlottak tündériában és jót is nevet.*
-Hát felNŐTTnek azért nem hívnálak.
*Borzolja meg az ezüst kobakot. Ha később ki kell majd fésülni nem biztos, hogy kellemes lesz.*
-Szóval egy tündérfaluban nőttél fel?
*Kérdezi meg majd meséli el, hogy ők hogyan kacsáztak amit a kislány ki is próbál, de nem túl ügyesen. A doki is jót kuncog amit tovább növel a lány jókedve. Valahogy egy vicces dolog annál viccesebb minél többen nevetnek rajta. Aztán az elf lenyúl és közben elkezd magyarázni.*
-A lényeg, hogy lapos kavicsot kell találni és nem bele kell dobni hanem inkább rá. Mutatom ezeket fogd csak meg!
*Átadja a kislánynak az addig talált köveket egy kivételével majd, azt komoly koncentráció közben oldalról laposan rádobja a vízre úgy, hogy hármat pattan rajta. Úgy tűnik ő még mindig tud. Büszkén el is vigyorodik.*
183. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-05-24 19:31:26
Üzenet elküldve: 2020-05-24 19:31:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Tiszta lappal//
*Vendégük, Shen rendes, vidám fickónak tűnik, legalább is Viel ennyit szűr le abból, ahogy mindenkit lelkesen köszönt, és ahogy egyből kap az alkalmon, hogy segíthessen a seprűvel. A nem épp zökkenőmentes találkozásuk miatt Árnyéktól egy kicsit még tart, de ezt Viel szerint könnyen lehet orvosolni. A kérdésre jobb kedvre derül, nagy mosollyal válaszol.*
- Nem bánt! Igazából… még soha nem harapott meg senkit. Nagyon kezes, a hátán ülve szoktam utazni. *Újságolja csillogó szemmel, lelkesen, de azért hagy egy kis időt, hogy Shen, ha még nem látott ilyet, magában feldolgozza ezt az információt. Még a szülőfaluja tündérei is nagy szemeket meresztettek a lányra, mikor délcegen bekutyagolt a főtérre legutóbb, érthető, ha egy vadidegen számára ezt még nehezebb elképzelni. Azt viszont bölcsen elhallgatja, hogy Árnyék mennyire nyalakodós fajta. Mindent Shennek sem kell tudnia.
Persze hamarosan végeznek, minden patyolattiszta. Viel kiszórja az összegyűjtött földet a kertbe, és megmutatja a seprű helyét a fürdőben. Ideje megkeresni az ebugatta ebet.*
- Bort? *Kérdez közben vissza csodálkozva, és a válla fölött hátrapillant.* Hát, valahol a házban biztos van. De gyorsan megjárjuk, ne aggódj. Egy pár perc az egész! Aztán megreggelizünk együtt!
*Szerencsére nem kell sokáig keresgélniük Árnyékot, az óriási eb a ház sarkánál hasal, bundája szétterül körülötte, úgy néz ki, mint egy kidobott, poros szőnyeg. Ami szuszog. Ahogy Viel odalép hozzá, két nagy barna szem csillan fel bűntudattal tele.*
- Na, te csibész, jól van. *Mondja neki a lány kissé dorgálóan, de egyből oda is csüccsen mellé a földre, és megsimogatja a fejét. Az állat lompos, fekete farkát vadul csóválni kezdi, és a szuszogása is felgyorsul. Részben azért, mert Viel megsimogatta, részben pedig, mert Árnyéknak van egy sajátos tulajdonsága: imádja az elfeket. Mikor szent a béke, feltápászkodik a földről – rettentő termetével olyan, mintha csak nőne, nőne, egyre nagyobbra –, és Shent nézi. Nem lép közelebb, se távolabb, de érzékeny orrát túlságosan bántja az elf szaga ahhoz, hogy bármit is kezdjen vele. Viszont nem ugat, nem morog, a reakciója egyáltalán nem hasonlít a tegnap előadott műsorára, alapvetően nyugodt és figyelmes, kidugja a nyelvét.*
- Ő itt Shen. *Mondja neki a mellette csücsülő Viel, mintha a bemutatkozásból bármit is értene az eb.*
*Vendégük, Shen rendes, vidám fickónak tűnik, legalább is Viel ennyit szűr le abból, ahogy mindenkit lelkesen köszönt, és ahogy egyből kap az alkalmon, hogy segíthessen a seprűvel. A nem épp zökkenőmentes találkozásuk miatt Árnyéktól egy kicsit még tart, de ezt Viel szerint könnyen lehet orvosolni. A kérdésre jobb kedvre derül, nagy mosollyal válaszol.*
- Nem bánt! Igazából… még soha nem harapott meg senkit. Nagyon kezes, a hátán ülve szoktam utazni. *Újságolja csillogó szemmel, lelkesen, de azért hagy egy kis időt, hogy Shen, ha még nem látott ilyet, magában feldolgozza ezt az információt. Még a szülőfaluja tündérei is nagy szemeket meresztettek a lányra, mikor délcegen bekutyagolt a főtérre legutóbb, érthető, ha egy vadidegen számára ezt még nehezebb elképzelni. Azt viszont bölcsen elhallgatja, hogy Árnyék mennyire nyalakodós fajta. Mindent Shennek sem kell tudnia.
Persze hamarosan végeznek, minden patyolattiszta. Viel kiszórja az összegyűjtött földet a kertbe, és megmutatja a seprű helyét a fürdőben. Ideje megkeresni az ebugatta ebet.*
- Bort? *Kérdez közben vissza csodálkozva, és a válla fölött hátrapillant.* Hát, valahol a házban biztos van. De gyorsan megjárjuk, ne aggódj. Egy pár perc az egész! Aztán megreggelizünk együtt!
*Szerencsére nem kell sokáig keresgélniük Árnyékot, az óriási eb a ház sarkánál hasal, bundája szétterül körülötte, úgy néz ki, mint egy kidobott, poros szőnyeg. Ami szuszog. Ahogy Viel odalép hozzá, két nagy barna szem csillan fel bűntudattal tele.*
- Na, te csibész, jól van. *Mondja neki a lány kissé dorgálóan, de egyből oda is csüccsen mellé a földre, és megsimogatja a fejét. Az állat lompos, fekete farkát vadul csóválni kezdi, és a szuszogása is felgyorsul. Részben azért, mert Viel megsimogatta, részben pedig, mert Árnyéknak van egy sajátos tulajdonsága: imádja az elfeket. Mikor szent a béke, feltápászkodik a földről – rettentő termetével olyan, mintha csak nőne, nőne, egyre nagyobbra –, és Shent nézi. Nem lép közelebb, se távolabb, de érzékeny orrát túlságosan bántja az elf szaga ahhoz, hogy bármit is kezdjen vele. Viszont nem ugat, nem morog, a reakciója egyáltalán nem hasonlít a tegnap előadott műsorára, alapvetően nyugodt és figyelmes, kidugja a nyelvét.*
- Ő itt Shen. *Mondja neki a mellette csücsülő Viel, mintha a bemutatkozásból bármit is értene az eb.*
182. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-05-24 18:38:05
Üzenet elküldve: 2020-05-24 18:38:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Doktorbácsim//
*A tündér a nagy mókában belepottyan a vízbe. Mikor Intath lovagiasan érte nyúl, hogy felsegítse, hálás mosollyal fogadja el a kezet. Persze nem sértődik meg, sőt, ő maga is elmosolyodik az ügyetlen kis kijelentésén, ami a méltóságát illeti, valahogy Viel teljesen távol áll attól, hogy bájos hercegkisasszony legyen. Egyszerű ruhái, tiszta lelke, szerető szíve és roppant kicsi, vézna termete miatt lehetetlen vállalkozás lenne. Marad az, ami eddig, egy jólelkű tündér, hiszen az Úrnő is így akarta. Nincs is jobb, mint mikor magát adja, különben hogy is kerülhetett volna ilyen jó barátságba az elf doktorral? No, nem mintha nem hitt volna benne, hogy belül Intath-nak is van egy játékos énje. A hivatása megköveteli a komolyságot, az viszont, hogy valaki az egész életét a gyógyításnak szentelje, olyan fokú elhivatottság, amire születni kell – és szeretni másokat.
Ami a kacsás játékot illeti, Viel bizalmatlanul méregeti a vízfelszínt. Látszik, hogy nagyon gondolkodik, elhatározza-e magát, de végül megrázza a fejét.*
- Ha nem baj, inkább nem mutatnám be. Nagyon ügyetlen voltam benne. Emlékszem, Lyssa volt a legügyesebb kacsa. *Felidézi a régi emlékeket, és hirtelen csengő tündérhangon kacagni kezd.* Ő a falu vezetőjének a lánya, és mindig be akarta bizonyítani, hogy ügyesebb bármelyikünknél. Annyit versengtünk. Régen haragudtam rá miatta, de felnőttként már akkor is nevetnem kell, ha visszagondolok.
*Az jobban érdekli, Intath mit ért kacsás játék alatt. A beszámoló viszont nem sokat mond neki, érzi, hogy ez nem lehet olyan egyszerű, biztos van valami trükkje. Erősen kételkedve abban, hogy képes rá, megfog egy követ, és eldobja. A vízfelszín egyszerűen elnyeli a tárgyat, mintha ott se lett volna.*
- Hopsz! *Kuncog Viel, alig bírja abbahagyni jó kedvében. Végül kiböki a konklúziót:* Ebből nem lett kacsa.
//Doktorbácsim//
*A tündér a nagy mókában belepottyan a vízbe. Mikor Intath lovagiasan érte nyúl, hogy felsegítse, hálás mosollyal fogadja el a kezet. Persze nem sértődik meg, sőt, ő maga is elmosolyodik az ügyetlen kis kijelentésén, ami a méltóságát illeti, valahogy Viel teljesen távol áll attól, hogy bájos hercegkisasszony legyen. Egyszerű ruhái, tiszta lelke, szerető szíve és roppant kicsi, vézna termete miatt lehetetlen vállalkozás lenne. Marad az, ami eddig, egy jólelkű tündér, hiszen az Úrnő is így akarta. Nincs is jobb, mint mikor magát adja, különben hogy is kerülhetett volna ilyen jó barátságba az elf doktorral? No, nem mintha nem hitt volna benne, hogy belül Intath-nak is van egy játékos énje. A hivatása megköveteli a komolyságot, az viszont, hogy valaki az egész életét a gyógyításnak szentelje, olyan fokú elhivatottság, amire születni kell – és szeretni másokat.
Ami a kacsás játékot illeti, Viel bizalmatlanul méregeti a vízfelszínt. Látszik, hogy nagyon gondolkodik, elhatározza-e magát, de végül megrázza a fejét.*
- Ha nem baj, inkább nem mutatnám be. Nagyon ügyetlen voltam benne. Emlékszem, Lyssa volt a legügyesebb kacsa. *Felidézi a régi emlékeket, és hirtelen csengő tündérhangon kacagni kezd.* Ő a falu vezetőjének a lánya, és mindig be akarta bizonyítani, hogy ügyesebb bármelyikünknél. Annyit versengtünk. Régen haragudtam rá miatta, de felnőttként már akkor is nevetnem kell, ha visszagondolok.
*Az jobban érdekli, Intath mit ért kacsás játék alatt. A beszámoló viszont nem sokat mond neki, érzi, hogy ez nem lehet olyan egyszerű, biztos van valami trükkje. Erősen kételkedve abban, hogy képes rá, megfog egy követ, és eldobja. A vízfelszín egyszerűen elnyeli a tárgyat, mintha ott se lett volna.*
- Hopsz! *Kuncog Viel, alig bírja abbahagyni jó kedvében. Végül kiböki a konklúziót:* Ebből nem lett kacsa.
181. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-05-23 18:56:00
Üzenet elküldve: 2020-05-23 18:56:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Tiszta lappal//
- Szióka. *Köszön a megjelenő mandulaszemű, ismeretlen lánynak. Bár valójában itt neki mindenki ismeretlen, csak Lau nem. Úgyhogy mindenkinek köszön, aki ráköszön vagy elmegy mellette. Ez egy ilyen ismerkedős nap lesz. De Sheni kedves, meg minden, úgyhogy ezzel nem lesz nagy baj. A lány kicsit szarul néz ki, de a lombzabáló is, úgyhogy lehet, hogy ez egy ilyen reggel lesz. Azért kedvesen mosolyog rá, bár az ábrázata és a ruhája nem éppen szalonba való.
Launak csak int, hogy intézi a segítséget a szőrös veszedelem után és segít a minden bizonnyal gazdaként funkcionáló tündérnek a nyomok feltakarításában, amíg a hegyesfülő lány a másik ismeretlen pesztrálja.
A különös kinézetű tündér lány is észreveszi és fel is pattan. A kézfogásra nyújtott kezet gyengéden megrázza. Nem szokott az ilyesmihez lányoktól.
Sheni barátságosan mosolyog rá és kezét a kézfogás után a seprű felé nyújtja, hisz láthatóan a nálánál nagyobb szerszámmal nehezebben boldogul a lány.*
- Acca'ide. *Ha átadja a seprűt a tündér, akkor nekikezd a takarításban való segítésnek.*
- Jaaa, az te voltál? *Kérdi meglepetten, mert a hanghoz nem igazán tudott személyt párosítani akkor. Bár akkor más gondja volt a sa'terethi bestiának látott állattal, akiről most kiderül, hogy valóban egy kutya. A barátkozásra tett lehetőségre egy kicsit ijedten reagál és elkerekedett szemekkel int nemet a fejével.*
- Ááá, nem fontos, majd legközelebb. *Vigyorog zavartan, mert azért még nem szeretne a közelébe menni annak a nagytestű kutyának.
Míg végeznek a takarítással Viel a mandulaszemű lánnyal is foglalkozik. Úgy tűnik, szívén viseli a sorsát. Amikor pedig Shen végez a takarítással, akkor keres valami helyet a kosznak és a seprűnek, majd csak üres kulacsával a kezében az egyik lábáról a másikra helyezi a súlyát és lapul, mint a lőtt medve.
Ám Viel nem felejti el, hogy összebarátkoztassa az Árnyék névre keresztelt bestiával, így félénken indul el az ajtó felé.*
- Öhm... nem tudom, hogy csíp-e? Tegnap nem úgy tűnt. *Motyogja, de azért halad előre.*
- Amúgy, nem tudod, hol kaphatok egy kis bort? *Kockáztat meg egy kérdést.*
- Jól esne egy korty, mielőtt összebarátkozunk Árnyékkal. *Hátha ez a kis közjáték hozzásegíti egy kis borocskához. Mert a feje azért még hasogat és a gyomra is kavarog, bár a szervezete már kezd emlékezni a hasonló másnapokra.*
- Szióka. *Köszön a megjelenő mandulaszemű, ismeretlen lánynak. Bár valójában itt neki mindenki ismeretlen, csak Lau nem. Úgyhogy mindenkinek köszön, aki ráköszön vagy elmegy mellette. Ez egy ilyen ismerkedős nap lesz. De Sheni kedves, meg minden, úgyhogy ezzel nem lesz nagy baj. A lány kicsit szarul néz ki, de a lombzabáló is, úgyhogy lehet, hogy ez egy ilyen reggel lesz. Azért kedvesen mosolyog rá, bár az ábrázata és a ruhája nem éppen szalonba való.
Launak csak int, hogy intézi a segítséget a szőrös veszedelem után és segít a minden bizonnyal gazdaként funkcionáló tündérnek a nyomok feltakarításában, amíg a hegyesfülő lány a másik ismeretlen pesztrálja.
A különös kinézetű tündér lány is észreveszi és fel is pattan. A kézfogásra nyújtott kezet gyengéden megrázza. Nem szokott az ilyesmihez lányoktól.
Sheni barátságosan mosolyog rá és kezét a kézfogás után a seprű felé nyújtja, hisz láthatóan a nálánál nagyobb szerszámmal nehezebben boldogul a lány.*
- Acca'ide. *Ha átadja a seprűt a tündér, akkor nekikezd a takarításban való segítésnek.*
- Jaaa, az te voltál? *Kérdi meglepetten, mert a hanghoz nem igazán tudott személyt párosítani akkor. Bár akkor más gondja volt a sa'terethi bestiának látott állattal, akiről most kiderül, hogy valóban egy kutya. A barátkozásra tett lehetőségre egy kicsit ijedten reagál és elkerekedett szemekkel int nemet a fejével.*
- Ááá, nem fontos, majd legközelebb. *Vigyorog zavartan, mert azért még nem szeretne a közelébe menni annak a nagytestű kutyának.
Míg végeznek a takarítással Viel a mandulaszemű lánnyal is foglalkozik. Úgy tűnik, szívén viseli a sorsát. Amikor pedig Shen végez a takarítással, akkor keres valami helyet a kosznak és a seprűnek, majd csak üres kulacsával a kezében az egyik lábáról a másikra helyezi a súlyát és lapul, mint a lőtt medve.
Ám Viel nem felejti el, hogy összebarátkoztassa az Árnyék névre keresztelt bestiával, így félénken indul el az ajtó felé.*
- Öhm... nem tudom, hogy csíp-e? Tegnap nem úgy tűnt. *Motyogja, de azért halad előre.*
- Amúgy, nem tudod, hol kaphatok egy kis bort? *Kockáztat meg egy kérdést.*
- Jól esne egy korty, mielőtt összebarátkozunk Árnyékkal. *Hátha ez a kis közjáték hozzásegíti egy kis borocskához. Mert a feje azért még hasogat és a gyomra is kavarog, bár a szervezete már kezd emlékezni a hasonló másnapokra.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1091-1110