Külső területek - Szarvasliget
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 10 (181. - 200. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10707_1473675245_ember_no.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1360-1379
200. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-07-14 22:32:16
Üzenet elküldve: 2019-07-14 22:32:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Szülőszoba//
*Magának is nehezen meri bevallani, de kissé örül, mikor Intath végre valami feladatot ad neki. Bár őszintén szeretne segíteni Selesnek, attól tart, ha még sokáig kell a lány küzdelmét néznie, örökre elmegy a kedve attól, hogy valaha is saját gyereket vállaljon. Ezzel ellentétben azonban, amikor Int a segítségét kéri és először pillantja meg a félig világra jött csöppséget, hirtelen hatalmas kedvet érez a gyerekvállalás iránt*
- Csodálatos! *suttogja ámulva, inkább csak Seles megnyugtatására és támogatására, hogy erőt adjon neki az utolsó pillanatokhoz, miközben óvatosan leguggol, és az orvos utasításainak megfelelően igyekszik tartani a pici fejét*
- Már mindjárt kint van, nem kell sok! *kommentálja tovább lelkesen a történteket, alig várva, hogy végre tényleg megszülessen a baba.*
*Magának is nehezen meri bevallani, de kissé örül, mikor Intath végre valami feladatot ad neki. Bár őszintén szeretne segíteni Selesnek, attól tart, ha még sokáig kell a lány küzdelmét néznie, örökre elmegy a kedve attól, hogy valaha is saját gyereket vállaljon. Ezzel ellentétben azonban, amikor Int a segítségét kéri és először pillantja meg a félig világra jött csöppséget, hirtelen hatalmas kedvet érez a gyerekvállalás iránt*
- Csodálatos! *suttogja ámulva, inkább csak Seles megnyugtatására és támogatására, hogy erőt adjon neki az utolsó pillanatokhoz, miközben óvatosan leguggol, és az orvos utasításainak megfelelően igyekszik tartani a pici fejét*
- Már mindjárt kint van, nem kell sok! *kommentálja tovább lelkesen a történteket, alig várva, hogy végre tényleg megszülessen a baba.*
199. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-07-14 20:14:07
Üzenet elküldve: 2019-07-14 20:14:07
ÚJ
![>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10707_1473675245_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//Szülőszoba//
*Seles küzdelmét nehéz élete szentesíti, hiszen annyira vágyott már rá, hogy valaha babája, családja legyen. A számtalan verejtékcsöpp, amit Lau zsebkendőjével kedvesen felitat arcáról, egy élet keserves harca. Édesanyjáért, aki egész életében betegségekkel küzdött, és Seles már egész fiatalon eltemette. Férjéért, aki rablóknak esett áldozatul, és még a házuk, szerető otthonuk is odalett. A sok éhezés, szenvedés mind ezekben az izzadtságcseppekben van, a robotolással töltött hónapok, hogy legalább kenyérre legyen pénze, a szabad ég alatt töltött kegyetlen éjszakák. Vadvéd és Leon elvesztéséről nem is beszélve. A lány magára maradt egy hatalmas teherrel, ami egyben áldás is: ha a baba végre a világra jön, a sok bánat ellenére mindent megkap majd, amire vágyik. Kicsi lábujjacskák, egy kicsi kézfej, egy ámuló nagy szempár, mind-mind az ő jól megérdemelt jutalma. Érthető tehát, hogy Intath szavai a legszebb szavak, amiket Seles valaha is hallott, hiszen az, hogy nemsokára kiér a gyermek, még úgy is, hogy nem igazán kellett odáig sokat utaznia, rendkívüli dolog a számára. Fáradtan, izzadtan nagyot fúj. Válaszolni nincs elég ereje, csak igyekszik eleget tenni annak, amit az orvos mond, és engedni, hogy megtörténjen, aminek meg kell történnie. Valahol mélyen sejti, hogy ez a rész fog aztán igazán fájni. Felsikít, és Lau híján - szerencsés lány - az utolsó momentumhoz az ágy szélébe vájja körmeit.*
*Seles küzdelmét nehéz élete szentesíti, hiszen annyira vágyott már rá, hogy valaha babája, családja legyen. A számtalan verejtékcsöpp, amit Lau zsebkendőjével kedvesen felitat arcáról, egy élet keserves harca. Édesanyjáért, aki egész életében betegségekkel küzdött, és Seles már egész fiatalon eltemette. Férjéért, aki rablóknak esett áldozatul, és még a házuk, szerető otthonuk is odalett. A sok éhezés, szenvedés mind ezekben az izzadtságcseppekben van, a robotolással töltött hónapok, hogy legalább kenyérre legyen pénze, a szabad ég alatt töltött kegyetlen éjszakák. Vadvéd és Leon elvesztéséről nem is beszélve. A lány magára maradt egy hatalmas teherrel, ami egyben áldás is: ha a baba végre a világra jön, a sok bánat ellenére mindent megkap majd, amire vágyik. Kicsi lábujjacskák, egy kicsi kézfej, egy ámuló nagy szempár, mind-mind az ő jól megérdemelt jutalma. Érthető tehát, hogy Intath szavai a legszebb szavak, amiket Seles valaha is hallott, hiszen az, hogy nemsokára kiér a gyermek, még úgy is, hogy nem igazán kellett odáig sokat utaznia, rendkívüli dolog a számára. Fáradtan, izzadtan nagyot fúj. Válaszolni nincs elég ereje, csak igyekszik eleget tenni annak, amit az orvos mond, és engedni, hogy megtörténjen, aminek meg kell történnie. Valahol mélyen sejti, hogy ez a rész fog aztán igazán fájni. Felsikít, és Lau híján - szerencsés lány - az utolsó momentumhoz az ágy szélébe vájja körmeit.*
198. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-07-14 18:20:51
Üzenet elküldve: 2019-07-14 18:20:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//YIlanda//
- Nagyon nyugodt *ismétli el YIl szavait, és közben a szemeit forgatja.* De nehezen esett le *vigyorog, annak ellenére, hogy csurom víz. Még mindig úgy érzi, hogy határozottan megérte, és a nő reakcióját és félelmét látva az az elázás szinte semmi.
Hagyja, hogy YIl nézegesse a kezét, és megbizonyosodjon arról, hogy nem gyújtotta fel igazából... azaz de, de mágikus tűzzel, ami nem ugyan az. Teljesen.*
- Igen? És miért nem teszed? *kérdezi, hogy a nő kijelenti, hogy mennyire megölné most Aleimordot. Maga a nemes is próbálta elvenni a saját életét, és ha nem sikerült, mert a Tűzistennő védelmezte, akkor miért egy feltépett nyelvű félvér lenne rá képes?*
- Inkább megvárom, amíg megszáradok.
*Többre nem is méltatja a megjegyzést, hiszen YIlanda annyira gyerekes, hirtelen haragú és logikátlan, hogy teljesen értelmetlen lenne, legalábbis Aleimord szerint. Mindezt pedig a nyelvöltés tökéletesen bizonyítja.*
~Mint egy neveletlen gyerek.~
- Miért akartam volna felgyújtani a házat?
- Nagyon nyugodt *ismétli el YIl szavait, és közben a szemeit forgatja.* De nehezen esett le *vigyorog, annak ellenére, hogy csurom víz. Még mindig úgy érzi, hogy határozottan megérte, és a nő reakcióját és félelmét látva az az elázás szinte semmi.
Hagyja, hogy YIl nézegesse a kezét, és megbizonyosodjon arról, hogy nem gyújtotta fel igazából... azaz de, de mágikus tűzzel, ami nem ugyan az. Teljesen.*
- Igen? És miért nem teszed? *kérdezi, hogy a nő kijelenti, hogy mennyire megölné most Aleimordot. Maga a nemes is próbálta elvenni a saját életét, és ha nem sikerült, mert a Tűzistennő védelmezte, akkor miért egy feltépett nyelvű félvér lenne rá képes?*
- Inkább megvárom, amíg megszáradok.
*Többre nem is méltatja a megjegyzést, hiszen YIlanda annyira gyerekes, hirtelen haragú és logikátlan, hogy teljesen értelmetlen lenne, legalábbis Aleimord szerint. Mindezt pedig a nyelvöltés tökéletesen bizonyítja.*
~Mint egy neveletlen gyerek.~
- Miért akartam volna felgyújtani a házat?
197. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-07-14 15:05:26
Üzenet elküldve: 2019-07-14 15:05:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//A kezdet kezdete//
//Zárás//
- Ebben én is. Talán még Vielt is rá tudnánk venni, hogy kipróbálja, milyen lehet egy pónin ülni! Meg Lyllit is, ha teljesen meggyógyult! *mosolyodik el lelkesen, ahogy egyre inkább érlelődik benne az elhatározás, hogy alkalomadtán szerezzenek majd egy kisebb méretű hátast is*
- Teleportáció? Ez izgalmasnak hangzik! *hajol előre kissé izgatottan, ahogy a lány további magyarázatát hallgatja a témáról. Tényleg lenyűgözőnek tartja, hogy ilyesmi egyáltalán lehetséges, és őszintén reméli, Luninak lesz alkalma megtanulni ezt a varázslatot. Kissé alábbhagy azonban lelkesedése, ahogy a teleportáció hátrányait hallja*
- Biztos találsz majd rá módot, hogy újra találkozz édesanyáddal! *mosolyog biztatóan a lányra, hisz tényleg reméli, hogy előbb-utóbb eljön a várva várt találkozás, nem csak a lány édesanyjával, de az édesapjával is. A leírást hallva természetesen ő is érzi a túlzást, de mindezt csupán a szerelem számlájára írja, ami gyakran elvakítja az embert. Afelől mindenesetre nincs oka kétségre, hogy a lány édesapja igazán délceg férfi lehetett*
- Ha félisten nem is, az tagadhatatlan, hogy jól nézhet ki! *jegyzi meg végigpillantva a lányon, hiszen egyértelmű, ha valakinek ilyen szép gyereke születik, akkor ő maga is igazán fess férfi lehet*
- Az már remek kiindulási alap, hogy tudod a nevét! Így sokkal könnyebb lesz megtalálni majd! *biztatja tovább a lányt. Ő maga is úgy véli, Luni édesanyja jól döntött, hogy a saját nevét adta a lánynak, de azt is helyesen tette, hogy elárulta apja nevét és kinézetét is, még ha ezen a téren kissé túlzott is a valóságot illetően. ~Remélem, tényleg sikerül megtalálnia majd!~ fohászkodik magában, csakúgy mint azért, hogy Luni egyszer majd megtalálja azt a férfit, aki szívből fogja szeretni őt*
- Talán igazad van, de minden eset egyedi. Továbbra is úgy vélem, érdemes egy esélyt adnod mindenkinek. Sose tudhatod, ki lesz végül az igazi! *fejti ki véleményét a témában, de nem akarja nagyon erőltetni, hisz tudja, úgyis felesleges eltervezni a dolgokat, hiszen a szerelem terén bármi megtörténhet, ami akár a feje tetejére is állíthatja az ember egész életét és elképzeléseit a párját illetően*
- De megértelek, az fontosabb, hogy kipihend magad! *bólogat a lány kijelentéseire, hiszen ő se vágyik másra, csak egy kis nyugalomra a közelmúlt történései után* Utána pedig jöhet az apakeresés! *teszi még hozzá. Természetesen szívesen segít ebben Luninak, ha tud, ha azonban a lány ezt túlzottan személyes dolognak tartja, akkor nem akarja ráerőltetni a segítségét. ~Biztos nem lehet könnyű tudni, hogy életben van az édesapád, de lehet, hogy sose fogtok találkozni vagy nem fogjátok megismerni egymást!~ sóhajt fel magában. Nem mereng azonban túl sokáig, a jövő gondjai helyett inkább a jelen problémáira fordítja a figyelmét*
- Ugyan, dehogy! Hadd segítsek! *ajánlja fel rögtön a segítségét a takarítást illetően* Ha már te elkészítetted, úgy illik, hogy én tegyek rendet! Különben is, ezt hagyd csak rám, te inkább készülődj az útra! *mosolyog a lányra, hisz igazán nem szeretné feltartani tovább, nehogy túl későn tudjanak csak elindulni. Már pattan is fel a székéről, hogy hozzálásson eltakarítani a reggeli maradványait, Luni kérése azonban visszatartja*
- Kérned sem kell! Enélkül el se engednélek! *mosolyodik el szélesen, lehajolva, hogy szorosan magához ölelje a lányt. Egy pillanatra az az érzése támad, mintha kishúgát ölelné át, ám ez hamar elmúlik, és csak az örömmel vegyes szomorúság marad a szívében, amiért el kell válniuk egy időre, valamint az aggodalom, hogy minden rendben lesz-e az úton. ~Vigyázzatok magatokra!~ gondolja magában, majd hangosan is megismétli szavait, mikor a végső búcsúzásra kerül a sor.*
A hozzászólás írója (Laurentitia Sminderhen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.14 15:56:14
//A kezdet kezdete//
//Zárás//
- Ebben én is. Talán még Vielt is rá tudnánk venni, hogy kipróbálja, milyen lehet egy pónin ülni! Meg Lyllit is, ha teljesen meggyógyult! *mosolyodik el lelkesen, ahogy egyre inkább érlelődik benne az elhatározás, hogy alkalomadtán szerezzenek majd egy kisebb méretű hátast is*
- Teleportáció? Ez izgalmasnak hangzik! *hajol előre kissé izgatottan, ahogy a lány további magyarázatát hallgatja a témáról. Tényleg lenyűgözőnek tartja, hogy ilyesmi egyáltalán lehetséges, és őszintén reméli, Luninak lesz alkalma megtanulni ezt a varázslatot. Kissé alábbhagy azonban lelkesedése, ahogy a teleportáció hátrányait hallja*
- Biztos találsz majd rá módot, hogy újra találkozz édesanyáddal! *mosolyog biztatóan a lányra, hisz tényleg reméli, hogy előbb-utóbb eljön a várva várt találkozás, nem csak a lány édesanyjával, de az édesapjával is. A leírást hallva természetesen ő is érzi a túlzást, de mindezt csupán a szerelem számlájára írja, ami gyakran elvakítja az embert. Afelől mindenesetre nincs oka kétségre, hogy a lány édesapja igazán délceg férfi lehetett*
- Ha félisten nem is, az tagadhatatlan, hogy jól nézhet ki! *jegyzi meg végigpillantva a lányon, hiszen egyértelmű, ha valakinek ilyen szép gyereke születik, akkor ő maga is igazán fess férfi lehet*
- Az már remek kiindulási alap, hogy tudod a nevét! Így sokkal könnyebb lesz megtalálni majd! *biztatja tovább a lányt. Ő maga is úgy véli, Luni édesanyja jól döntött, hogy a saját nevét adta a lánynak, de azt is helyesen tette, hogy elárulta apja nevét és kinézetét is, még ha ezen a téren kissé túlzott is a valóságot illetően. ~Remélem, tényleg sikerül megtalálnia majd!~ fohászkodik magában, csakúgy mint azért, hogy Luni egyszer majd megtalálja azt a férfit, aki szívből fogja szeretni őt*
- Talán igazad van, de minden eset egyedi. Továbbra is úgy vélem, érdemes egy esélyt adnod mindenkinek. Sose tudhatod, ki lesz végül az igazi! *fejti ki véleményét a témában, de nem akarja nagyon erőltetni, hisz tudja, úgyis felesleges eltervezni a dolgokat, hiszen a szerelem terén bármi megtörténhet, ami akár a feje tetejére is állíthatja az ember egész életét és elképzeléseit a párját illetően*
- De megértelek, az fontosabb, hogy kipihend magad! *bólogat a lány kijelentéseire, hiszen ő se vágyik másra, csak egy kis nyugalomra a közelmúlt történései után* Utána pedig jöhet az apakeresés! *teszi még hozzá. Természetesen szívesen segít ebben Luninak, ha tud, ha azonban a lány ezt túlzottan személyes dolognak tartja, akkor nem akarja ráerőltetni a segítségét. ~Biztos nem lehet könnyű tudni, hogy életben van az édesapád, de lehet, hogy sose fogtok találkozni vagy nem fogjátok megismerni egymást!~ sóhajt fel magában. Nem mereng azonban túl sokáig, a jövő gondjai helyett inkább a jelen problémáira fordítja a figyelmét*
- Ugyan, dehogy! Hadd segítsek! *ajánlja fel rögtön a segítségét a takarítást illetően* Ha már te elkészítetted, úgy illik, hogy én tegyek rendet! Különben is, ezt hagyd csak rám, te inkább készülődj az útra! *mosolyog a lányra, hisz igazán nem szeretné feltartani tovább, nehogy túl későn tudjanak csak elindulni. Már pattan is fel a székéről, hogy hozzálásson eltakarítani a reggeli maradványait, Luni kérése azonban visszatartja*
- Kérned sem kell! Enélkül el se engednélek! *mosolyodik el szélesen, lehajolva, hogy szorosan magához ölelje a lányt. Egy pillanatra az az érzése támad, mintha kishúgát ölelné át, ám ez hamar elmúlik, és csak az örömmel vegyes szomorúság marad a szívében, amiért el kell válniuk egy időre, valamint az aggodalom, hogy minden rendben lesz-e az úton. ~Vigyázzatok magatokra!~ gondolja magában, majd hangosan is megismétli szavait, mikor a végső búcsúzásra kerül a sor.*
A hozzászólás írója (Laurentitia Sminderhen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.14 15:56:14
196. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-07-11 18:43:31
Üzenet elküldve: 2019-07-11 18:43:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
//Aleimord//
*Mikor a férfi, látva az arcán a tanácstalanságot és a meglepettséget vigyorog, csak egy dolog merül fel benne. ~Ez tényleg nem komplett!~ Amint pedig az elf kiejti a nevét, de nem is a nevét, hanem annak csak egy nyelvének kedvesebb formáját, valami teljesen mást mozdít meg benne tudatlanul is. Mióta itt van ebben a távoli városban, eddig jól megszokott barátai nélkül, egyedül, támasz és mindenféle kapaszkodó nélkül, még senki nem érezte olyan közel magához, hogy vegye a bátorságot ehhez. Most meg egy lángolókezű elf nemes, veszi a bátorságot hozzá, hogy így becézgesse. Őszintén megvallva, talán még elsőre jól is esett neki, de ahogy tudatosult a helyzet és a benne szerepet kapó személyek kiléte, egyre inkább csak dühbe és felháborodásba csap át a dolog. Persze egyelőre még uralja a gondolatait a tűz, amelynek eloltása most annyira elsőbbséget élvez, hogy hátratol minden mást a polcon. Az pedig, hogy nem hisz a férfinak, mikor kijelenti, hogy semmi baja, teljesen érthető, mivel legutóbbi találkozásukkor még akár az ablakon is kimászott volna, csak hogy szabaduljon. Valamint jól emlékszik még, hogy nyomta a padlónak az arcán, kétségtelen, hogy nem pozitív benyomást keltve benne.
Amikor pedig látja, hogy a másik szinte a testével is, de védelmezi a lángoló kezét, úgy dönt tart egy csomó levegővételnyi szünetet, hogy felfogja mi is történik. Látszólag a pániktól ismét visszavette a gyeplőt a józanész és a gondolkodásra fogékony elme.*
-ÉÉn nyugodt… vagyok… *Minden egyes szó után nyel egy hatalmasat, majd kifúj egy rég óta bent sínylődő levegőfoszlányt.*
-Mi az anyám?! *Néz ferde szemmel a másikra, mikor az közli, hogy mágus és felmutatja a még mindig lángokban fürdő öklét.*
-Mágus vagy és csak szívattál. *Esik le neki a sok vigyorgás oka. Leteszi az üres vödröt a földre, majd a férfi karját óvatosan megfogva eltolja oldal irányba a lángoló kezet, hogy közelebb tudjon hajolni a másikhoz. Visszafojtott hangjában érződik az indulat és a düh. Még eddig nem igazán volt szerencséje mágusokhoz, de már hallott a fennhéjázós fajtájukról.*
-Most legszívesebben bevinnélek a fürdőbe és belefojtanálak egy dézsa vízbe. *Sziszeg mérgesen, majd visszalép a vödörhöz és megint megindul kifelé, hiszen a lényeget elfecsérelte, amiért kiküldték.*
-Azt hiszem akkor ez egy jól felhasznált vödör víz volt. *Gúnyolódik kifelé menet.*- Sajnos itt nem tartunk rád való nadrágot meg inget, de szerintem Laurentitiának van olyan szoknyája, amit esetleg kölcsön tudna adni neked. *Az ajtóból még nyelvet is ölt, az egyik alsó szemhéját lehúzva ujjal. Azt persze nem említi meg neki, hogy esetleg be tudna surranni Angu szobájába is holmiért, hátha hagyott itt használható cuccot, mert ennyire nem akar segítőkész lenni.* -Csak nem akartam, hogy felgyújtsd a házat. *fordul ki és szalad gyorsan egy újabb vödör vízért, majd hamarosan vissza is tér a folyosóra.*
*Mikor a férfi, látva az arcán a tanácstalanságot és a meglepettséget vigyorog, csak egy dolog merül fel benne. ~Ez tényleg nem komplett!~ Amint pedig az elf kiejti a nevét, de nem is a nevét, hanem annak csak egy nyelvének kedvesebb formáját, valami teljesen mást mozdít meg benne tudatlanul is. Mióta itt van ebben a távoli városban, eddig jól megszokott barátai nélkül, egyedül, támasz és mindenféle kapaszkodó nélkül, még senki nem érezte olyan közel magához, hogy vegye a bátorságot ehhez. Most meg egy lángolókezű elf nemes, veszi a bátorságot hozzá, hogy így becézgesse. Őszintén megvallva, talán még elsőre jól is esett neki, de ahogy tudatosult a helyzet és a benne szerepet kapó személyek kiléte, egyre inkább csak dühbe és felháborodásba csap át a dolog. Persze egyelőre még uralja a gondolatait a tűz, amelynek eloltása most annyira elsőbbséget élvez, hogy hátratol minden mást a polcon. Az pedig, hogy nem hisz a férfinak, mikor kijelenti, hogy semmi baja, teljesen érthető, mivel legutóbbi találkozásukkor még akár az ablakon is kimászott volna, csak hogy szabaduljon. Valamint jól emlékszik még, hogy nyomta a padlónak az arcán, kétségtelen, hogy nem pozitív benyomást keltve benne.
Amikor pedig látja, hogy a másik szinte a testével is, de védelmezi a lángoló kezét, úgy dönt tart egy csomó levegővételnyi szünetet, hogy felfogja mi is történik. Látszólag a pániktól ismét visszavette a gyeplőt a józanész és a gondolkodásra fogékony elme.*
-ÉÉn nyugodt… vagyok… *Minden egyes szó után nyel egy hatalmasat, majd kifúj egy rég óta bent sínylődő levegőfoszlányt.*
-Mi az anyám?! *Néz ferde szemmel a másikra, mikor az közli, hogy mágus és felmutatja a még mindig lángokban fürdő öklét.*
-Mágus vagy és csak szívattál. *Esik le neki a sok vigyorgás oka. Leteszi az üres vödröt a földre, majd a férfi karját óvatosan megfogva eltolja oldal irányba a lángoló kezet, hogy közelebb tudjon hajolni a másikhoz. Visszafojtott hangjában érződik az indulat és a düh. Még eddig nem igazán volt szerencséje mágusokhoz, de már hallott a fennhéjázós fajtájukról.*
-Most legszívesebben bevinnélek a fürdőbe és belefojtanálak egy dézsa vízbe. *Sziszeg mérgesen, majd visszalép a vödörhöz és megint megindul kifelé, hiszen a lényeget elfecsérelte, amiért kiküldték.*
-Azt hiszem akkor ez egy jól felhasznált vödör víz volt. *Gúnyolódik kifelé menet.*- Sajnos itt nem tartunk rád való nadrágot meg inget, de szerintem Laurentitiának van olyan szoknyája, amit esetleg kölcsön tudna adni neked. *Az ajtóból még nyelvet is ölt, az egyik alsó szemhéját lehúzva ujjal. Azt persze nem említi meg neki, hogy esetleg be tudna surranni Angu szobájába is holmiért, hátha hagyott itt használható cuccot, mert ennyire nem akar segítőkész lenni.* -Csak nem akartam, hogy felgyújtsd a házat. *fordul ki és szalad gyorsan egy újabb vödör vízért, majd hamarosan vissza is tér a folyosóra.*
195. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-07-11 15:16:11
Üzenet elküldve: 2019-07-11 15:16:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//YIlanda//
*Pont olyan reakciót sikerül kiváltania a nőből, mint amilyenre számít. Mikor YIl ordenáré módon nyilvánul meg előtte, a nemes arcára csak még szélesebb vigyor ül ki. Élvezi a nő értetlenségét és tudatlanságát, hazudna, ha azt mondaná, hogy nem. Sőt, valamiféle elégedettséggel is eltölti.
Hagyja, hogy a félvér ordítozzon, egyrészt az élvezet miatt, másrészt, mert annak semmi értelme, hogy kiabálnak egymással, amíg a másik meg nem unja.
Aztán minden várt ellenére a nő feléje nyúl, és hiába próbálja elrántani a kezét, attól még az beleér a lángokba.*
~Miért ilyen heves?~
- YIl! *jelenti ki teljesen nyugodtan és hidegen, mindenféle hirtelenség vagy hangemelkedés nélkül.* YIl, nyugodj meg! Nincs semmi bajom.
*Hiába próbálja a nő őrjöngését megállítani, az úgy tűnik, a fejébe vette, hogy a férfi kigyulladt, és most azonnal el kell oltania, hiszen bizonyára Aleimord olyan bolond, hogy nem ordít, mikor ég.*
- YIl, meg ne... *próbálna tiltakozni a vödör víz ellen, ám esélye sincs, és hiába próbál ellépni, attól függetlenül az áldás nagy része még így is eltalálja. Ám tudatosan szorítja ökölbe a kezét és védi a felcsapó lángokat, nehogy a tűz elaludjon.*
- Megnyugodtál? *kérdezi, ám az arca már korántsem olyan felhőtlen, mint előtt. Homlokán ráncba szökik a bőr és összeszalad a szemöldöke, miközben próbálja kipislogni a szeméből a vizet.*
- Ez mágikus tűz. Nekem nem árt. *Ökölbe zárt kezét újra felemeli a teste elé.* Látod? *kérdezi, és aztán végre kinyitja az ujjait. A lángok hirtelen elalszanak, és úgy tűnik, mintha ott sem lettek volna ott.*
- Semmi bajom *teszi hozzá ismét, ha ha YIl nem hinné, Alemiord felé is nyújtja a kezét, hogy lássa, nincs rajta egy égési folt sem, sőt, a bőr teljesen érintetlen.*
- Remek, most át kell öltöznöm *sóhajt, miközben végignéz magán.* Bár hízelgő, hogy ennyire aggódsz értem.
*Pont olyan reakciót sikerül kiváltania a nőből, mint amilyenre számít. Mikor YIl ordenáré módon nyilvánul meg előtte, a nemes arcára csak még szélesebb vigyor ül ki. Élvezi a nő értetlenségét és tudatlanságát, hazudna, ha azt mondaná, hogy nem. Sőt, valamiféle elégedettséggel is eltölti.
Hagyja, hogy a félvér ordítozzon, egyrészt az élvezet miatt, másrészt, mert annak semmi értelme, hogy kiabálnak egymással, amíg a másik meg nem unja.
Aztán minden várt ellenére a nő feléje nyúl, és hiába próbálja elrántani a kezét, attól még az beleér a lángokba.*
~Miért ilyen heves?~
- YIl! *jelenti ki teljesen nyugodtan és hidegen, mindenféle hirtelenség vagy hangemelkedés nélkül.* YIl, nyugodj meg! Nincs semmi bajom.
*Hiába próbálja a nő őrjöngését megállítani, az úgy tűnik, a fejébe vette, hogy a férfi kigyulladt, és most azonnal el kell oltania, hiszen bizonyára Aleimord olyan bolond, hogy nem ordít, mikor ég.*
- YIl, meg ne... *próbálna tiltakozni a vödör víz ellen, ám esélye sincs, és hiába próbál ellépni, attól függetlenül az áldás nagy része még így is eltalálja. Ám tudatosan szorítja ökölbe a kezét és védi a felcsapó lángokat, nehogy a tűz elaludjon.*
- Megnyugodtál? *kérdezi, ám az arca már korántsem olyan felhőtlen, mint előtt. Homlokán ráncba szökik a bőr és összeszalad a szemöldöke, miközben próbálja kipislogni a szeméből a vizet.*
- Ez mágikus tűz. Nekem nem árt. *Ökölbe zárt kezét újra felemeli a teste elé.* Látod? *kérdezi, és aztán végre kinyitja az ujjait. A lángok hirtelen elalszanak, és úgy tűnik, mintha ott sem lettek volna ott.*
- Semmi bajom *teszi hozzá ismét, ha ha YIl nem hinné, Alemiord felé is nyújtja a kezét, hogy lássa, nincs rajta egy égési folt sem, sőt, a bőr teljesen érintetlen.*
- Remek, most át kell öltöznöm *sóhajt, miközben végignéz magán.* Bár hízelgő, hogy ennyire aggódsz értem.
194. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-07-11 13:38:05
Üzenet elküldve: 2019-07-11 13:38:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
//Aleimord//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Látja eleinte a férfi arcán a tanácstalanságot, és az értetlenséget, amely most őt is jellemzi erősen, így csak még jobban belehajszolja magát a tudatba, hogy itt valami veszélyes dolog van készülőben. Úgy tűnik eddig a füstölés a nemesnek sem tűnt fel, hiszen visszakérdez és őszintének tűnnek az ő reakciói is, így egyre többször kapja magát azon, hogy fel- felemeli a vödröt egyre magasabbra szóváltás közben. Látszik, hogy a mai nap már teljesen túl fűtötte őt is, hiszen Lyllinor beteg, a másik szobában pedig épp egy fél gyerek lóg ki egy nőből, aztán meg ott volt az a kutya is. Ezt a temérdek dolgot mind sikerült valahogy magában rendeznie, de most olyan hirtelen jött ez a másik, hogy teljesen leáll a gondolatáramlás és csak bambán nézi tágra nyílt szemekkel a másikat.*
-Mi van?! *Szalad ki a száján egy ordenáré megnyilvánulás, szemöldökei pedig erőteljesen csókolóznak a homlokán miatta, minthogy a férfi kijelenti, akár lángra is kaphat.*
-Még ha igaz is lenne, a végén még téged is el kellene látnunk, az meg nem hiányzik! Ki akarsz bújni a… a… a… *Akad be a gondolat és úgy fest ez ma már nem fog kijönni, mikor a férfi ökölbe szorítja az egyik kezét, amelyből kövér lángocskák törnek elő és táncolnak minden gond nélkül azon. A szája is nyitva marad, egyik kezét oda is kapja.*
-Bazd meg! *Nyel egy hatalmasat és szemeivel a gyötrelem és a fájdalom jeleit keresi hiába az elf arcán. Azonban a keresett reakcióknak semmi jele a másikon, ami még jobban megrémíti.*
-NE CSINÁLD EZT VELEM! EL KELL OLTANUNK AZONNAL! *Kezd kiabálásba torkollni a közlés, közben odakap a kezével a nemes ökléhez, de már érintés nélkül is egyértelmű, hogy az forró, azonban még így is feltételezi, hogy csupán valami káprázat. Viszont gyorsan ráeszmél, mikor a mutató ujját megégetik a lángok, hogy ezek bizony veszettül igaziak, gyorsan vissza is húzza nagy csuklórázás közepette.*
-Ez ÍGY nem maradhat! *Néz körbe tanácstalanul, de arra még mindig nem talál rendes magyarázatot, ez az elfnek miért nem okoz fájdalmat, de a nagy kapkodásba csak lerendezi annyival, hogy eddig se volt normális. Kapkodja a fejét, rázkódik közben a kezében a vödör víz ide-oda, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve felcsillan a megoldás.*
-Ne mozdulj! ELOLTOM! *Lép hátra kitámasztani, majd lendíti is a vödröt, elég ügyetlenül, így a víz nagy része nem is a férfi öklén, mind inkább a haján vagy a ruháján ér földet. Nagy szemekkel vizslatja, elég-e a rá vesztegetett vödör víz, vagy szaladnia kell az udvarra újabb adagért?*
<font size='-2'><b>A hozzászólás írója (YIlanda Hyths) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.11 13:39:40</b></font>
A hozzászólást Mátrix (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2019.07.12 16:18:32, a következő indokkal:
Saját kérésre
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Látja eleinte a férfi arcán a tanácstalanságot, és az értetlenséget, amely most őt is jellemzi erősen, így csak még jobban belehajszolja magát a tudatba, hogy itt valami veszélyes dolog van készülőben. Úgy tűnik eddig a füstölés a nemesnek sem tűnt fel, hiszen visszakérdez és őszintének tűnnek az ő reakciói is, így egyre többször kapja magát azon, hogy fel- felemeli a vödröt egyre magasabbra szóváltás közben. Látszik, hogy a mai nap már teljesen túl fűtötte őt is, hiszen Lyllinor beteg, a másik szobában pedig épp egy fél gyerek lóg ki egy nőből, aztán meg ott volt az a kutya is. Ezt a temérdek dolgot mind sikerült valahogy magában rendeznie, de most olyan hirtelen jött ez a másik, hogy teljesen leáll a gondolatáramlás és csak bambán nézi tágra nyílt szemekkel a másikat.*
-Mi van?! *Szalad ki a száján egy ordenáré megnyilvánulás, szemöldökei pedig erőteljesen csókolóznak a homlokán miatta, minthogy a férfi kijelenti, akár lángra is kaphat.*
-Még ha igaz is lenne, a végén még téged is el kellene látnunk, az meg nem hiányzik! Ki akarsz bújni a… a… a… *Akad be a gondolat és úgy fest ez ma már nem fog kijönni, mikor a férfi ökölbe szorítja az egyik kezét, amelyből kövér lángocskák törnek elő és táncolnak minden gond nélkül azon. A szája is nyitva marad, egyik kezét oda is kapja.*
-Bazd meg! *Nyel egy hatalmasat és szemeivel a gyötrelem és a fájdalom jeleit keresi hiába az elf arcán. Azonban a keresett reakcióknak semmi jele a másikon, ami még jobban megrémíti.*
-NE CSINÁLD EZT VELEM! EL KELL OLTANUNK AZONNAL! *Kezd kiabálásba torkollni a közlés, közben odakap a kezével a nemes ökléhez, de már érintés nélkül is egyértelmű, hogy az forró, azonban még így is feltételezi, hogy csupán valami káprázat. Viszont gyorsan ráeszmél, mikor a mutató ujját megégetik a lángok, hogy ezek bizony veszettül igaziak, gyorsan vissza is húzza nagy csuklórázás közepette.*
-Ez ÍGY nem maradhat! *Néz körbe tanácstalanul, de arra még mindig nem talál rendes magyarázatot, ez az elfnek miért nem okoz fájdalmat, de a nagy kapkodásba csak lerendezi annyival, hogy eddig se volt normális. Kapkodja a fejét, rázkódik közben a kezében a vödör víz ide-oda, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve felcsillan a megoldás.*
-Ne mozdulj! ELOLTOM! *Lép hátra kitámasztani, majd lendíti is a vödröt, elég ügyetlenül, így a víz nagy része nem is a férfi öklén, mind inkább a haján vagy a ruháján ér földet. Nagy szemekkel vizslatja, elég-e a rá vesztegetett vödör víz, vagy szaladnia kell az udvarra újabb adagért?*
<font size='-2'><b>A hozzászólás írója (YIlanda Hyths) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.11 13:39:40</b></font>
A hozzászólást Mátrix (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2019.07.12 16:18:32, a következő indokkal:
Saját kérésre
193. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-07-11 10:49:20
Üzenet elküldve: 2019-07-11 10:49:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//YIlanda//
- Éjszakára inkább hazamennék, ekkora teher nem szeretnék lenni.
*Inkább csak önmaga nem akar itt maradni, elvégre nem túl jó élményei vannak. Csak Lauval akar beszélni, utána pedig már menni is.
Ezután YIl arca eltorzul, Aleimord pedig nem érti, hogy miért. Pár másodperc múlva jön rá, mikor látja a füstöt távozni a szájából.*
~Hoppá.~
*Nem direkt csinálta, és úgy tűnik, a mágia egyre jobban kezd a része lenni.*
~Érdekes.~
*Látja, hogy a félvér a vödröt nézi, ám Aleimord nem szól, hiszen nem úgy tűnik, mintha meg akarná lódítani a tartalmát.*
- Füstölök? *kérdez vissza, majd ekkora eszébe jut valami.* Sőt, lángra is kapok, ha kéred!
*Ördögi vigyorral az arcán emeli fel bal kezét ökölbe szorítva, azt remélve, hogy az lángra lobban. Nem lép egy lépéssel sem közelebb a nőhöz, és attól sem fél, hogy emiatt a húzása miatt lelocsolják, mert ilyen melegben gyorsan megszárad, és YIlanda arcáért már megéri egy kis hideg vizet kapni a nyakába. Hiszen ha már a füstre is így reagált, hogyan fog egy kigyulladt ökölre, ha sikerül a varázslat?*
A varázsló ökölbe szorítja kezét, melynek hatására kézfején lángnyelvek kúsznak végig. Ez könnyebb égési sérüléseket okozhat az ököl sebzőképességén felül (1), valamint tűzgyújtó hatású. A hatás megszűnik, ha a varázsló már nem tartja ökölben a kezét.
- Éjszakára inkább hazamennék, ekkora teher nem szeretnék lenni.
*Inkább csak önmaga nem akar itt maradni, elvégre nem túl jó élményei vannak. Csak Lauval akar beszélni, utána pedig már menni is.
Ezután YIl arca eltorzul, Aleimord pedig nem érti, hogy miért. Pár másodperc múlva jön rá, mikor látja a füstöt távozni a szájából.*
~Hoppá.~
*Nem direkt csinálta, és úgy tűnik, a mágia egyre jobban kezd a része lenni.*
~Érdekes.~
*Látja, hogy a félvér a vödröt nézi, ám Aleimord nem szól, hiszen nem úgy tűnik, mintha meg akarná lódítani a tartalmát.*
- Füstölök? *kérdez vissza, majd ekkora eszébe jut valami.* Sőt, lángra is kapok, ha kéred!
*Ördögi vigyorral az arcán emeli fel bal kezét ökölbe szorítva, azt remélve, hogy az lángra lobban. Nem lép egy lépéssel sem közelebb a nőhöz, és attól sem fél, hogy emiatt a húzása miatt lelocsolják, mert ilyen melegben gyorsan megszárad, és YIlanda arcáért már megéri egy kis hideg vizet kapni a nyakába. Hiszen ha már a füstre is így reagált, hogyan fog egy kigyulladt ökölre, ha sikerül a varázslat?*
A varázsló ökölbe szorítja kezét, melynek hatására kézfején lángnyelvek kúsznak végig. Ez könnyebb égési sérüléseket okozhat az ököl sebzőképességén felül (1), valamint tűzgyújtó hatású. A hatás megszűnik, ha a varázsló már nem tartja ökölben a kezét.
192. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-07-10 18:56:01
Üzenet elküldve: 2019-07-10 18:56:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
//Aleimord//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Nem tudom, ide lehet-e egyáltalán jókor érkezni. *Csal egy gúnyos mosolyt a mondat az arcára, hiszen máshogy izgalmas itt az élet, mint otthon régen, mikor minden nap a piacon zsebeltek, de mégis azt érzi, soha nincs megállás.*
-Ki tudja, lehet, holnap beállít ide egy sereg haramia vagy beköltözik egy hatalmas medve a pincébe, esetleg találunk egy elf csontvázat az egyik szekrényben. *Sorolja maga elé a sok idióta ötletet, szinte mintha véletlen lenne, bár az utolsó az biztos szándékos, ennyire már ismerheti Aleimord is a fél-elfet. Ha hallotta volna a férfi gondolatait, annyit azért hozzá tett volna, hogy a gyerekes énjét még szabadjára se engedte, mert, hogy egyelőre türtőzteti magát, a körülményekre való tekintettel.*
-Nagyon úgy fest. *Mondja gúnyosan, majd gyorsan tovább is lendül.*-Rendben, akkor várd meg Laurentitiát, bár lehet, itt kell töltsd akkor az éjsza... *Akad meg a levegő a torkában, mikor visszafordul az elf felé annak meg valami furcsa füst gomolyog ki a száján. Arca teljesen eltorzul, hitelen nem tudja hová tenni a dolgot. ~Ez ÉG belülről?!~ Egy gyors pillantást vet lefelé, a kezében tartott vödör vízre, ezt egyértelműen Aleimord is láthatja, de úgy véli, talán a vizet mégse pocsékolná el, mert úgy fest a férfi nem igazán fájlalja semmijét.*
-Basszus, te füstölsz öregem! Csak nem te is beteg vagy?! *Ugrik szinte hátra egy jó métert az elftől, nehogy elkapja ezt a gyanús füstölgős kórt. Látszik az arcán még mindig meg van ijedve és tanácstalan.*
-Ne gyere közelebb vagy meglódítom! *Tájékoztatja egészen korrekten a másikat, hogy mi is fog történni, ha hirtelen mozdulatot lát vagy távolság lopást. Csak meredten az elfet bámulja, ilyet még eddig egyértelműen nem látott, így érthető a gyanakvás. Nem mozdul, viszont az idegesség néha meg-meglötyögteti a vödörben a vizet. Az is veszettül gyanús neki, hogy a férfi mosolyog, rá még nem igazán nézett így, ezért hátsó szándékot vagy egyéb csúnyaságot feltételez már alapból.*
A hozzászólás írója (YIlanda Hyths) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.10 18:56:33
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Nem tudom, ide lehet-e egyáltalán jókor érkezni. *Csal egy gúnyos mosolyt a mondat az arcára, hiszen máshogy izgalmas itt az élet, mint otthon régen, mikor minden nap a piacon zsebeltek, de mégis azt érzi, soha nincs megállás.*
-Ki tudja, lehet, holnap beállít ide egy sereg haramia vagy beköltözik egy hatalmas medve a pincébe, esetleg találunk egy elf csontvázat az egyik szekrényben. *Sorolja maga elé a sok idióta ötletet, szinte mintha véletlen lenne, bár az utolsó az biztos szándékos, ennyire már ismerheti Aleimord is a fél-elfet. Ha hallotta volna a férfi gondolatait, annyit azért hozzá tett volna, hogy a gyerekes énjét még szabadjára se engedte, mert, hogy egyelőre türtőzteti magát, a körülményekre való tekintettel.*
-Nagyon úgy fest. *Mondja gúnyosan, majd gyorsan tovább is lendül.*-Rendben, akkor várd meg Laurentitiát, bár lehet, itt kell töltsd akkor az éjsza... *Akad meg a levegő a torkában, mikor visszafordul az elf felé annak meg valami furcsa füst gomolyog ki a száján. Arca teljesen eltorzul, hitelen nem tudja hová tenni a dolgot. ~Ez ÉG belülről?!~ Egy gyors pillantást vet lefelé, a kezében tartott vödör vízre, ezt egyértelműen Aleimord is láthatja, de úgy véli, talán a vizet mégse pocsékolná el, mert úgy fest a férfi nem igazán fájlalja semmijét.*
-Basszus, te füstölsz öregem! Csak nem te is beteg vagy?! *Ugrik szinte hátra egy jó métert az elftől, nehogy elkapja ezt a gyanús füstölgős kórt. Látszik az arcán még mindig meg van ijedve és tanácstalan.*
-Ne gyere közelebb vagy meglódítom! *Tájékoztatja egészen korrekten a másikat, hogy mi is fog történni, ha hirtelen mozdulatot lát vagy távolság lopást. Csak meredten az elfet bámulja, ilyet még eddig egyértelműen nem látott, így érthető a gyanakvás. Nem mozdul, viszont az idegesség néha meg-meglötyögteti a vödörben a vizet. Az is veszettül gyanús neki, hogy a férfi mosolyog, rá még nem igazán nézett így, ezért hátsó szándékot vagy egyéb csúnyaságot feltételez már alapból.*
A hozzászólás írója (YIlanda Hyths) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.10 18:56:33
191. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-07-10 11:08:00
Üzenet elküldve: 2019-07-10 11:08:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Viel és YIl//
- Betegre? *kerekednek el a szemei.*
~Szülés?~
- Értem. Nos, akkor úgy tűnik, rosszkor jöttem. Ám mindenképpen megvárnám.
*Nem kérdés, beszélni akar Lauval, és beszélni is fog vele. Ha órák kérdése, akkor órák kérdése, nem igazán érdekli. Ha napok, akkor napok. Hallott olyan nőről, aki három napig vajúdott a gyermekével, és mivel fogalma sincs, melyik fázisban tartanak az ittlévők, így marad a várakozás. Sőt, nem is szeretné tudni, egy ilyen esemény nem férfinek való.*
- Köszönjük *bólint az ételt hallva, bár nem szeretne enni. Nem azért jött, hogy a hasát tömje.
Persze az előbbi esemény keresztbe húzza YIl terveit, úgy tűnik, ő mégis azt szerette volna, ha az elf jól megnézi magának a helyzetet.*
~Pont annyira buta és gyerekes, mint amilyennek tűnik.~
*YIl felhorkanására csak egy hosszú sóhajjal felel.*
- Nos, úgy tűnik, egy darabig kénytelen leszel elviselni a társaságomat *vigyorodik el. Valamilyen szinten boldogsággal tölti el, hogy YIl miatta mérgelődik. Ha neki az úgy jó, ki Aleimord, ha az útjába álljon? Közben persze követi őt, hiszen nincs kedve kint ácsorogni a szabadban.*
A varázsló mély levegőt vesz, melynek hatására ezután kevéske füstöt lélegez ki magából, amikor kifújja a levegőt.
- Betegre? *kerekednek el a szemei.*
~Szülés?~
- Értem. Nos, akkor úgy tűnik, rosszkor jöttem. Ám mindenképpen megvárnám.
*Nem kérdés, beszélni akar Lauval, és beszélni is fog vele. Ha órák kérdése, akkor órák kérdése, nem igazán érdekli. Ha napok, akkor napok. Hallott olyan nőről, aki három napig vajúdott a gyermekével, és mivel fogalma sincs, melyik fázisban tartanak az ittlévők, így marad a várakozás. Sőt, nem is szeretné tudni, egy ilyen esemény nem férfinek való.*
- Köszönjük *bólint az ételt hallva, bár nem szeretne enni. Nem azért jött, hogy a hasát tömje.
Persze az előbbi esemény keresztbe húzza YIl terveit, úgy tűnik, ő mégis azt szerette volna, ha az elf jól megnézi magának a helyzetet.*
~Pont annyira buta és gyerekes, mint amilyennek tűnik.~
*YIl felhorkanására csak egy hosszú sóhajjal felel.*
- Nos, úgy tűnik, egy darabig kénytelen leszel elviselni a társaságomat *vigyorodik el. Valamilyen szinten boldogsággal tölti el, hogy YIl miatta mérgelődik. Ha neki az úgy jó, ki Aleimord, ha az útjába álljon? Közben persze követi őt, hiszen nincs kedve kint ácsorogni a szabadban.*
A varázsló mély levegőt vesz, melynek hatására ezután kevéske füstöt lélegez ki magából, amikor kifújja a levegőt.
190. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-07-09 23:34:26
Üzenet elküldve: 2019-07-09 23:34:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//A kezdet kezdete//
*Lau nem zárkózik el az ötlettől, hogy egyszer talán majd egy pónit is vesznek, erre pedig mosolyogva bólint. Szinte teljesen biztos benne, hogy lovaktól való félelme ellenére, egy apró lóval sokkal hamarabb képes lenne megbarátkozni, és persze sokkal bátrabban lenne képes felülni a hátára is. Onnan azért olyan nagyot mégsem lehet esni.
Nem csak ez az egyetlen oka azonban a mosolyának, hanem az is, hogy gondolatban szinte már látja a többiek arcát, amikor először meglátják majd új kis szerzeményüket.*
- Szerintem tőle tényleg nem félnék. És biztos vagyok benne, hogy mindenki imádná innen. Ilyen téren nagyon szerencsések az állataink, azt hiszem. *mondja, aztán együtt nevet Lauval, amikor szóba hozza a varázslatokat, és bár a másik lány nyilván viccnek szánja a dolgot, ő láthatóan komolyan elgondolkodik a szavain, amint közös nevetésük elhal.*
- Hogy szárnyakat lehet-e növeszteni azt nem tudom, de, hogy olyan varázslat létezik, amivel az egyik helyről a másikra kerülhetsz, arról anya is mesélt, és a Naitól kölcsönkapott könyvben is említették. Teleportációnak hívják. *mosolyog nagyon lelkesen.*
- Egy hátránya van, hogy csak olyan helyre tudod odavarázsolni magadat, amit látsz. Pedig sokkal mókásabb lenne, hogyha bárhová odakerülhetnél, ahová akarsz. Akkor például úgy mehetnék haza, hogy senki észre sem vesz, csak anya lepődne meg, hogy egyszer csak ott állok a konyha közepén. Vagy a hátsó kertben éjjel a tűzrakó mellett.
*Utóbbi mondat akár el is kedvetleníthetné, ezúttal azonban láthatóan nem komorodik el, mivel a szórakozott gondolat, hogy milyen jó lenne csak úgy megjelenni otthon, felvidítja, annak ellenére is, hogy tudja jól, nem teheti meg.*
- Hiába na, a mágia sem mindenható. *teszi hozzá még mindig derűs hangulatban, és ezúttal nem ő az, aki szomorúbb témát említ.*
- Értelek. Én sem vágyom ilyesmire. *bólint aztán reményei szerint nagyon együtt érzően. Két nap alatt is eleget látott Vadászlakon Lau családjából ahhoz, hogy ne csak érezze, hanem pontosan tudja, hogy barátnője édesanyjáról, és az apjáról, illetve az ő kapcsolatukról beszél.*
- Igazad van ebben is. Akkor már inkább jobb várni egy kicsit, mint, hogy az legyen a vége, hogy már csak megszokásból vagytok együtt, vagy, hogy olyasvalakibe szeretsz bele, akiről tudod, hogy egyszer majd úgy is elhagy, mint apám bennünket.
*Itt kicsit elhallgat, de nem azért, mert ettől az egésztől egy kicsit mégiscsak elszomorodik, sokkal inkább azért, hogy utolsó falatjai között, összeszedje a gondolatait, hogy rendesen legyen képes válaszolni Lau kérdéseire.*
- Szinte semmit nem tudok apámról, csak a nevét, és, hogy hogyan nézett ki, milyen délceg, jóképű, meg ilyesmi volt, amikor még együtt voltak anyával. Minden, ami szépet és jót csak el tudsz képzelni egy férfiról külsőségek terén. *mosolyog szórakozottan.*
- Tudod, ha ilyen téren elhinném anyám minden szavát, azt kellene hinnem, hogy apám legkevesebb valamiféle félisten. *szélesedik a mosolya tovább.*
- De az biztos, hogy a magasságomat nem tőle örököltem. Ami furcsa, mert anyától sem, mert ő is magas. *kalandozik el kicsit, de aztán gyorsan visszatér az eredeti kérdéshez.*
- A nevét mindenesetre tudom. A családneve nem ugyanaz, mint az enyém. A Heiphine anyám családja, én pedig büszkén és örömmel viselem az ő nevét, hiszen annyi mindent kaptam tőle, amiért mindig hálás leszek. Szerintem amúgy jól döntött, hogy a saját nevét adta nekem. Nem haragszik apámra, amiért elment, de úgy volt vele, hogyha nem nevel fel, akkor még sem érdemli meg azt, hogy az ő nevét kapjam. *gondolkodik el egy pillanatra az utolsó mondata után, de nem azon, hogy vajon milyen lehet az apja a valóságban, és merre járhat, hanem azon, hogy egyáltalán teljes nevén mutatkozott-e be Launak, amikor először találkoztak Nairada házában, vagy a lány most hallotta tőle először családjának a nevét?
Talán kétségeinek, és a nehéz szívvel való, közelgő indulásnak köszönhető, de úgy tűnik, hogy kicsit szétszórtabb ma, mint általában lenni szokott. Mindenesetre két kis falat között végül arra jut magában, hogy nagy valószínűséggel a teljes nevét mondta Launak akkor, és nem most hallja a Heiphine szót először.
Bárhogy is a lány kedves és megnyugtató szavai most is szíven találják, de persze a lehető legjobb értelemben véve.
Hálásan mosolyog, az a rövid kézszorítás pedig, amit a szavak mellé kap, sokkal kellemesebb érzéssel tölti el, és nem csak lelkileg. Jól esik neki a gyengéd érintés, ami valóban talán édesanyja hasonló érintéseire emlékezteti leginkább.*
- Kedves, hogy ezt mondod. És talán így is van. De szerintem akkor is több értelme lenne egy félvérrel együtt lenni. Mert mi van akkor, hogyha valaki mondjuk azt mondja, hogy nem szeretne saját gyereket, és pár év múlva hirtelen még is csak vágyni kezd rá? Én semmiképpen nem szülhetek neki.
*Ezt a kérdést persze félig-meddig költőinek szánja. Egyelőre pedig nem is nagyon tudja elképzelni a helyzetet.*
- De az igazat megvallva, nem nagyon gondolkodtam még ezen, és annyira nem is aggódom. Főleg, hogy egyelőre nem is nagyon tudom elképzelni, hogy amiről beszéltünk az közeli jövő lenne. *ismeri el.*
- Azt hiszem, hogy túl sok minden történt mostanában, és az igazság az, hogy egyelőre tökéletesen boldoggá tesz, hogy van ez a szép ház, és itt élhetek veletek egy gyönyörű tónak a partján, vannak állataink, és, hogy nem a városban vagyunk. Az, hogy tanuljak végre egy kis mágiát, valahogy sokkal jobban foglalkoztat most azt hiszem, mint az, hogy legyen egy szerelemem. És mivel nagyon régóta vágyom rá, szerintem sokkal boldogabbá is tenne.
*Ismét elhallgat, mert szomorúan állapítja meg magában, hogy nem csak a reggeli fogyott el előlük, hanem kicsit elment az idő is.*
- Ha visszatérek, kis nyugalmat szeretnék, nem azt, hogy újból idegeskedni kelljen valamin. Mondjuk, hogy tetszem-e annak, aki nekem tetszik. Apámra viszont nagyon kíváncsi lennék, őt meg kellene keresnem tényleg. *bólogat, bár utolsó szavait talán inkább már csak saját magának mondja.
Elszomorítja, hogy nem csak az étel fogyott el, hanem az időt is elbeszélgették, mégis nagyon örül, hogy legalább még egyszer utoljára tudtak beszélgetni mielőtt, ha csak ideiglenesen is, de újra maga mögött hagyná otthonát egy időre.
Lassan el is kell kezdenie készülődni az induláshoz, ahogyan biztos Launak is akad majd dolga ma is a ház körül.*
- Hagyd csak, majd én elpakolok mindent. *ajánlja fel, és fel is áll az asztaltól, hogy azt megkerülve a másik lányhoz sétálhasson.
Kicsit ugyan nehéz belekezdeni, végül csak összeszedi magát, és bár érez némi zavart, nem süti le a szemeit, hanem Lau tekintetét keresi. Hangja azért kicsit így is halkra, halvány mosolya pedig meglehetősen szégyellősre sikerül.*
- Egy nagyon fontos dolgot szeretnék még kérni tőled, mielőtt elindulok. Megölelnél kérlek búcsúzóul? Vagyis megölelhetlek, ugye?
//A kezdet kezdete//
*Lau nem zárkózik el az ötlettől, hogy egyszer talán majd egy pónit is vesznek, erre pedig mosolyogva bólint. Szinte teljesen biztos benne, hogy lovaktól való félelme ellenére, egy apró lóval sokkal hamarabb képes lenne megbarátkozni, és persze sokkal bátrabban lenne képes felülni a hátára is. Onnan azért olyan nagyot mégsem lehet esni.
Nem csak ez az egyetlen oka azonban a mosolyának, hanem az is, hogy gondolatban szinte már látja a többiek arcát, amikor először meglátják majd új kis szerzeményüket.*
- Szerintem tőle tényleg nem félnék. És biztos vagyok benne, hogy mindenki imádná innen. Ilyen téren nagyon szerencsések az állataink, azt hiszem. *mondja, aztán együtt nevet Lauval, amikor szóba hozza a varázslatokat, és bár a másik lány nyilván viccnek szánja a dolgot, ő láthatóan komolyan elgondolkodik a szavain, amint közös nevetésük elhal.*
- Hogy szárnyakat lehet-e növeszteni azt nem tudom, de, hogy olyan varázslat létezik, amivel az egyik helyről a másikra kerülhetsz, arról anya is mesélt, és a Naitól kölcsönkapott könyvben is említették. Teleportációnak hívják. *mosolyog nagyon lelkesen.*
- Egy hátránya van, hogy csak olyan helyre tudod odavarázsolni magadat, amit látsz. Pedig sokkal mókásabb lenne, hogyha bárhová odakerülhetnél, ahová akarsz. Akkor például úgy mehetnék haza, hogy senki észre sem vesz, csak anya lepődne meg, hogy egyszer csak ott állok a konyha közepén. Vagy a hátsó kertben éjjel a tűzrakó mellett.
*Utóbbi mondat akár el is kedvetleníthetné, ezúttal azonban láthatóan nem komorodik el, mivel a szórakozott gondolat, hogy milyen jó lenne csak úgy megjelenni otthon, felvidítja, annak ellenére is, hogy tudja jól, nem teheti meg.*
- Hiába na, a mágia sem mindenható. *teszi hozzá még mindig derűs hangulatban, és ezúttal nem ő az, aki szomorúbb témát említ.*
- Értelek. Én sem vágyom ilyesmire. *bólint aztán reményei szerint nagyon együtt érzően. Két nap alatt is eleget látott Vadászlakon Lau családjából ahhoz, hogy ne csak érezze, hanem pontosan tudja, hogy barátnője édesanyjáról, és az apjáról, illetve az ő kapcsolatukról beszél.*
- Igazad van ebben is. Akkor már inkább jobb várni egy kicsit, mint, hogy az legyen a vége, hogy már csak megszokásból vagytok együtt, vagy, hogy olyasvalakibe szeretsz bele, akiről tudod, hogy egyszer majd úgy is elhagy, mint apám bennünket.
*Itt kicsit elhallgat, de nem azért, mert ettől az egésztől egy kicsit mégiscsak elszomorodik, sokkal inkább azért, hogy utolsó falatjai között, összeszedje a gondolatait, hogy rendesen legyen képes válaszolni Lau kérdéseire.*
- Szinte semmit nem tudok apámról, csak a nevét, és, hogy hogyan nézett ki, milyen délceg, jóképű, meg ilyesmi volt, amikor még együtt voltak anyával. Minden, ami szépet és jót csak el tudsz képzelni egy férfiról külsőségek terén. *mosolyog szórakozottan.*
- Tudod, ha ilyen téren elhinném anyám minden szavát, azt kellene hinnem, hogy apám legkevesebb valamiféle félisten. *szélesedik a mosolya tovább.*
- De az biztos, hogy a magasságomat nem tőle örököltem. Ami furcsa, mert anyától sem, mert ő is magas. *kalandozik el kicsit, de aztán gyorsan visszatér az eredeti kérdéshez.*
- A nevét mindenesetre tudom. A családneve nem ugyanaz, mint az enyém. A Heiphine anyám családja, én pedig büszkén és örömmel viselem az ő nevét, hiszen annyi mindent kaptam tőle, amiért mindig hálás leszek. Szerintem amúgy jól döntött, hogy a saját nevét adta nekem. Nem haragszik apámra, amiért elment, de úgy volt vele, hogyha nem nevel fel, akkor még sem érdemli meg azt, hogy az ő nevét kapjam. *gondolkodik el egy pillanatra az utolsó mondata után, de nem azon, hogy vajon milyen lehet az apja a valóságban, és merre járhat, hanem azon, hogy egyáltalán teljes nevén mutatkozott-e be Launak, amikor először találkoztak Nairada házában, vagy a lány most hallotta tőle először családjának a nevét?
Talán kétségeinek, és a nehéz szívvel való, közelgő indulásnak köszönhető, de úgy tűnik, hogy kicsit szétszórtabb ma, mint általában lenni szokott. Mindenesetre két kis falat között végül arra jut magában, hogy nagy valószínűséggel a teljes nevét mondta Launak akkor, és nem most hallja a Heiphine szót először.
Bárhogy is a lány kedves és megnyugtató szavai most is szíven találják, de persze a lehető legjobb értelemben véve.
Hálásan mosolyog, az a rövid kézszorítás pedig, amit a szavak mellé kap, sokkal kellemesebb érzéssel tölti el, és nem csak lelkileg. Jól esik neki a gyengéd érintés, ami valóban talán édesanyja hasonló érintéseire emlékezteti leginkább.*
- Kedves, hogy ezt mondod. És talán így is van. De szerintem akkor is több értelme lenne egy félvérrel együtt lenni. Mert mi van akkor, hogyha valaki mondjuk azt mondja, hogy nem szeretne saját gyereket, és pár év múlva hirtelen még is csak vágyni kezd rá? Én semmiképpen nem szülhetek neki.
*Ezt a kérdést persze félig-meddig költőinek szánja. Egyelőre pedig nem is nagyon tudja elképzelni a helyzetet.*
- De az igazat megvallva, nem nagyon gondolkodtam még ezen, és annyira nem is aggódom. Főleg, hogy egyelőre nem is nagyon tudom elképzelni, hogy amiről beszéltünk az közeli jövő lenne. *ismeri el.*
- Azt hiszem, hogy túl sok minden történt mostanában, és az igazság az, hogy egyelőre tökéletesen boldoggá tesz, hogy van ez a szép ház, és itt élhetek veletek egy gyönyörű tónak a partján, vannak állataink, és, hogy nem a városban vagyunk. Az, hogy tanuljak végre egy kis mágiát, valahogy sokkal jobban foglalkoztat most azt hiszem, mint az, hogy legyen egy szerelemem. És mivel nagyon régóta vágyom rá, szerintem sokkal boldogabbá is tenne.
*Ismét elhallgat, mert szomorúan állapítja meg magában, hogy nem csak a reggeli fogyott el előlük, hanem kicsit elment az idő is.*
- Ha visszatérek, kis nyugalmat szeretnék, nem azt, hogy újból idegeskedni kelljen valamin. Mondjuk, hogy tetszem-e annak, aki nekem tetszik. Apámra viszont nagyon kíváncsi lennék, őt meg kellene keresnem tényleg. *bólogat, bár utolsó szavait talán inkább már csak saját magának mondja.
Elszomorítja, hogy nem csak az étel fogyott el, hanem az időt is elbeszélgették, mégis nagyon örül, hogy legalább még egyszer utoljára tudtak beszélgetni mielőtt, ha csak ideiglenesen is, de újra maga mögött hagyná otthonát egy időre.
Lassan el is kell kezdenie készülődni az induláshoz, ahogyan biztos Launak is akad majd dolga ma is a ház körül.*
- Hagyd csak, majd én elpakolok mindent. *ajánlja fel, és fel is áll az asztaltól, hogy azt megkerülve a másik lányhoz sétálhasson.
Kicsit ugyan nehéz belekezdeni, végül csak összeszedi magát, és bár érez némi zavart, nem süti le a szemeit, hanem Lau tekintetét keresi. Hangja azért kicsit így is halkra, halvány mosolya pedig meglehetősen szégyellősre sikerül.*
- Egy nagyon fontos dolgot szeretnék még kérni tőled, mielőtt elindulok. Megölelnél kérlek búcsúzóul? Vagyis megölelhetlek, ugye?
189. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-07-09 23:29:41
Üzenet elküldve: 2019-07-09 23:29:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Szülőszoba//
*A doki kiadja a mind a segédjének mind pedig a kismamának a feladatokat. Előbbi magától is tesz amit tennie kell, utóbbi pedig oda se figyel rá csak teszi amit érez. Ami, nem baj csak a doki tanácsai megelőznék, hogy esetleg elájuljon. Hogy a nők mit csinálnak ott fent azzal nem foglalkozik és a tanácsait is folyamatosan mondja. Mikor elkezdi látni a gyerek fejét akkor némi masszázzsal segíti, az izmokat. Persze lehet, hogy kell majd varrni így is, de csökken az esélye. Ha ez megtörténik akkor a lányokhoz is szól.*
-Látom. Idejönne és fogná? Az anyuka pedig lazítson. Most nem kell annyira. Fogja a fejét!
*A doki kiadja a mind a segédjének mind pedig a kismamának a feladatokat. Előbbi magától is tesz amit tennie kell, utóbbi pedig oda se figyel rá csak teszi amit érez. Ami, nem baj csak a doki tanácsai megelőznék, hogy esetleg elájuljon. Hogy a nők mit csinálnak ott fent azzal nem foglalkozik és a tanácsait is folyamatosan mondja. Mikor elkezdi látni a gyerek fejét akkor némi masszázzsal segíti, az izmokat. Persze lehet, hogy kell majd varrni így is, de csökken az esélye. Ha ez megtörténik akkor a lányokhoz is szól.*
-Látom. Idejönne és fogná? Az anyuka pedig lazítson. Most nem kell annyira. Fogja a fejét!
188. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-07-09 22:10:48
Üzenet elküldve: 2019-07-09 22:10:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Szülőszoba//
*Intathnak kérnie sem kell, ahogy nincs semmi sürgős dolog, amiben gyorsan segíteni kéne, magától is indul, hogy az asztal mellett álló széket közelebb mozdítsa Seleshez, és a lány mellé üljön. Egy bátorító mosoly kíséretében megszorítja a vállát kissé, hogy érezze, itt van mellette, majd ujjai lejjebb siklanak, hogy a lány kezét szorítsák. Látszik rajta, hogy nincs könnyű helyzetben szegény, így szabad kezével előhúzza ruhája zsebéből a tiszta zsebkendőjét, és óvatos megtörölgeti vele Seles homlokát, eltüntetve az esetleg ott lévő verejték cseppeket*
- Menni fog, meg tudod csinálni! Csak lélegezz mélyeket! Ki és be! Ki és be! *igyekszik közben valami ritmust diktálni, bár az az érzése, nem igazán jutnak el a lány tudatáig a szavai. Ő viszont annál jobban érti, amit Seles mond, főként, amikor a nevét kiáltja, és kitűnően érzi azt is, ahogy a kismama férfiakat megszégyenítő erővel szorítja össze az ujjait. Minden akaraterejére szüksége van, hogy ne kiáltson fel ő is a fájdalomtól, de inkább a nyelvére harap, hogy biztosan csendben maradjon. ~Remélem, most már tényleg hamar megszületik a baba!~ sóhajt fel magában. Biztos benne, kettejük közül még így is ő az, aki kevésbé szenved, ezzel párhuzamosan pedig megszületik benne az elhatározás, hogy csak nagyon indokolt esetben fogja kitenni magát bármikor is ennek a tortúrának.*
*Intathnak kérnie sem kell, ahogy nincs semmi sürgős dolog, amiben gyorsan segíteni kéne, magától is indul, hogy az asztal mellett álló széket közelebb mozdítsa Seleshez, és a lány mellé üljön. Egy bátorító mosoly kíséretében megszorítja a vállát kissé, hogy érezze, itt van mellette, majd ujjai lejjebb siklanak, hogy a lány kezét szorítsák. Látszik rajta, hogy nincs könnyű helyzetben szegény, így szabad kezével előhúzza ruhája zsebéből a tiszta zsebkendőjét, és óvatos megtörölgeti vele Seles homlokát, eltüntetve az esetleg ott lévő verejték cseppeket*
- Menni fog, meg tudod csinálni! Csak lélegezz mélyeket! Ki és be! Ki és be! *igyekszik közben valami ritmust diktálni, bár az az érzése, nem igazán jutnak el a lány tudatáig a szavai. Ő viszont annál jobban érti, amit Seles mond, főként, amikor a nevét kiáltja, és kitűnően érzi azt is, ahogy a kismama férfiakat megszégyenítő erővel szorítja össze az ujjait. Minden akaraterejére szüksége van, hogy ne kiáltson fel ő is a fájdalomtól, de inkább a nyelvére harap, hogy biztosan csendben maradjon. ~Remélem, most már tényleg hamar megszületik a baba!~ sóhajt fel magában. Biztos benne, kettejük közül még így is ő az, aki kevésbé szenved, ezzel párhuzamosan pedig megszületik benne az elhatározás, hogy csak nagyon indokolt esetben fogja kitenni magát bármikor is ennek a tortúrának.*
187. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-07-09 14:05:27
Üzenet elküldve: 2019-07-09 14:05:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Lyllinor szobája//
*A beteg pedig nem más, mint Lyllinor, aki az ébrenléttel küzd. Csak elmosódottan hallja az ablakon át való beszélgetést, pedig csupa olyan dolog történik, amitől nagyon felélénkülne. Például, hogy Aleimord visszatért. Nem nagyon volt alkalma sokat aggódnia érte, de lelkét ez a teher is erősen nyomja. Legutoljára éppen el akart menni, mert rá is megharagudott. Pedig igazán szeretné megvigasztalni és segíteni neki feldolgozni, bármi bántja is. Ha valaki, hát ő megérti a rossz lelkiismeret és a hasztalanság érzésének súlyát, bár valahogy önmagán nem tud segíteni, és épp ezért lehet, hogy a férfi se venné igazán hasznát a barátságának. Pedig el szeretne menni vele abba a kastélyba, és ha még megtudná, hogy mágiát is tanul, egészen odalenne az örömtől. YIlanda tüskéi miatt is azonnal tettre kész lenne, hogy valamilyen fájdalomcsökkentő kenőccsel és csipesszel rukkoljon elő. Aztán itt van a szülés. Valamennyire elér hozzá a dolog, de még nem áll össze a kép, míg Viel szájából meg nem hallja a képtelen mondatot Lauról.*
- B-bicsoda… szülés...?
*Pislog bágyadtan. Lassanként maga is azt gondolja, hogy lázálma van. A kutyus említése szintén a nap fénypontja lehetne akár önmagában, még fáradtan is gödröcskékre húzódik pofija.*
- Alig várob…
*Mármint a találkozást. Fényes, fekete nózi és gombszemek jelennek meg lelki szemei előtt. Viel vigasztalása enyhíti a lelkét feszítő nyugtalanságot. Nyel egyet. Szerencsére a torka nem fáj.*
- Köszödöb, Vieljada… addira hálás vagyok… akkor bost... egy kicsit…
*A mondatba már bele is alszik egy hosszabb pislogás alatt. Az álom úgy fonja körül, mint egy védelmet nyújtó, meleg ölelés. A köhögés abbamarad, ám a láz dolgozik tovább, de legalább a gyógyszer is. Int már a jelenléte nélkül is gyógyítja.*
*A beteg pedig nem más, mint Lyllinor, aki az ébrenléttel küzd. Csak elmosódottan hallja az ablakon át való beszélgetést, pedig csupa olyan dolog történik, amitől nagyon felélénkülne. Például, hogy Aleimord visszatért. Nem nagyon volt alkalma sokat aggódnia érte, de lelkét ez a teher is erősen nyomja. Legutoljára éppen el akart menni, mert rá is megharagudott. Pedig igazán szeretné megvigasztalni és segíteni neki feldolgozni, bármi bántja is. Ha valaki, hát ő megérti a rossz lelkiismeret és a hasztalanság érzésének súlyát, bár valahogy önmagán nem tud segíteni, és épp ezért lehet, hogy a férfi se venné igazán hasznát a barátságának. Pedig el szeretne menni vele abba a kastélyba, és ha még megtudná, hogy mágiát is tanul, egészen odalenne az örömtől. YIlanda tüskéi miatt is azonnal tettre kész lenne, hogy valamilyen fájdalomcsökkentő kenőccsel és csipesszel rukkoljon elő. Aztán itt van a szülés. Valamennyire elér hozzá a dolog, de még nem áll össze a kép, míg Viel szájából meg nem hallja a képtelen mondatot Lauról.*
- B-bicsoda… szülés...?
*Pislog bágyadtan. Lassanként maga is azt gondolja, hogy lázálma van. A kutyus említése szintén a nap fénypontja lehetne akár önmagában, még fáradtan is gödröcskékre húzódik pofija.*
- Alig várob…
*Mármint a találkozást. Fényes, fekete nózi és gombszemek jelennek meg lelki szemei előtt. Viel vigasztalása enyhíti a lelkét feszítő nyugtalanságot. Nyel egyet. Szerencsére a torka nem fáj.*
- Köszödöb, Vieljada… addira hálás vagyok… akkor bost... egy kicsit…
*A mondatba már bele is alszik egy hosszabb pislogás alatt. Az álom úgy fonja körül, mint egy védelmet nyújtó, meleg ölelés. A köhögés abbamarad, ám a láz dolgozik tovább, de legalább a gyógyszer is. Int már a jelenléte nélkül is gyógyítja.*
186. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-07-09 12:59:27
Üzenet elküldve: 2019-07-09 12:59:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
//Ale, YIla, Vielke//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Úgy fest a elf inkább akar üzenni Laurentitának, mint csak úgy váratlanul betoppanni hozzá. ~Pedig milyen vicces lett volna.~ Látszik rajta, hogy a csalódottság miatt kicsit mogorva, bár lehet akár ezt az átlag természetének is betudni. Viszont még mindig van esélye arra, hogy odavezesse a szobához, amelyből már talán távolról is gyanús hangok hallatszódnak ki, és egy laza mozdulattal belökje a félig nyitott ajtón. Ez a gondolat megint csak észlelhetően feldobja a kedvét, az egyik ujjára rá is harap, nehogy kiszökjön a bújtatott kacaj. Közben látja, hogy a kutya is megnyugodott és kellő szagmintát vett tőle talán, hogy később se legyen összetűzésük a váratlan találkozásokból.*
-Akkor elkísérlek. *Indul meg a vödörrel befelé, nagy lendülettel.*
-Én is majdnem oda megyek. *Erősíti meg a gondolatot, hogy bizony neki is van ott dolga, nem csak azért megy vele, mert szeret elf nemeseket kísérgetni. De aztán a kis tündér mindenbe jól beletrafál és lelövi a nap poénját.*
-Basszus Vielke, ezt most miért kellett?! *Kap a kezével a homlokához fejcsóválva.*
-Meglepetésnek szántam, de most oda az egész. *Adja elő a hattyú halálát, elég csalódott arccal, bár érződik a gúny a szavaiból, lehet gondolni, hogy azért nem teljesen a jószándék vezérelte.*
-Jó, hogy mondod, már farkas éhes vagyok! *Int a lánynak, majd besétál lassan a kapun az épületbe.*
-Elviszem a vödröt a kislánynak, de aztán a konyhában fogok kikötni. Hirtelen nagyon sokan lettünk idebent, én éhes vagyok, bizonyára a többiek is. Ha nem bánod, hogy koszos leszel, még velem jársz a legjobban. *Kacsint huncut módon, a most eléggé furcsán, a világ felé tekingethető elfre.*
-Lyllinor beteg, a másik szobában pedig épp telítettség van, és hamarosan bővül a létszám is. Talán még a konyha a legbiztonságosabb hely idebent. *Írja körül a dolgokat, miközben megy a szoba felé, ha Aleimord is úgy döntött, hogy besétál mögötte.*
A hozzászólás írója (YIlanda Hyths) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.09 12:59:50
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Úgy fest a elf inkább akar üzenni Laurentitának, mint csak úgy váratlanul betoppanni hozzá. ~Pedig milyen vicces lett volna.~ Látszik rajta, hogy a csalódottság miatt kicsit mogorva, bár lehet akár ezt az átlag természetének is betudni. Viszont még mindig van esélye arra, hogy odavezesse a szobához, amelyből már talán távolról is gyanús hangok hallatszódnak ki, és egy laza mozdulattal belökje a félig nyitott ajtón. Ez a gondolat megint csak észlelhetően feldobja a kedvét, az egyik ujjára rá is harap, nehogy kiszökjön a bújtatott kacaj. Közben látja, hogy a kutya is megnyugodott és kellő szagmintát vett tőle talán, hogy később se legyen összetűzésük a váratlan találkozásokból.*
-Akkor elkísérlek. *Indul meg a vödörrel befelé, nagy lendülettel.*
-Én is majdnem oda megyek. *Erősíti meg a gondolatot, hogy bizony neki is van ott dolga, nem csak azért megy vele, mert szeret elf nemeseket kísérgetni. De aztán a kis tündér mindenbe jól beletrafál és lelövi a nap poénját.*
-Basszus Vielke, ezt most miért kellett?! *Kap a kezével a homlokához fejcsóválva.*
-Meglepetésnek szántam, de most oda az egész. *Adja elő a hattyú halálát, elég csalódott arccal, bár érződik a gúny a szavaiból, lehet gondolni, hogy azért nem teljesen a jószándék vezérelte.*
-Jó, hogy mondod, már farkas éhes vagyok! *Int a lánynak, majd besétál lassan a kapun az épületbe.*
-Elviszem a vödröt a kislánynak, de aztán a konyhában fogok kikötni. Hirtelen nagyon sokan lettünk idebent, én éhes vagyok, bizonyára a többiek is. Ha nem bánod, hogy koszos leszel, még velem jársz a legjobban. *Kacsint huncut módon, a most eléggé furcsán, a világ felé tekingethető elfre.*
-Lyllinor beteg, a másik szobában pedig épp telítettség van, és hamarosan bővül a létszám is. Talán még a konyha a legbiztonságosabb hely idebent. *Írja körül a dolgokat, miközben megy a szoba felé, ha Aleimord is úgy döntött, hogy besétál mögötte.*
A hozzászólás írója (YIlanda Hyths) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.09 12:59:50
185. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-07-09 01:40:26
Üzenet elküldve: 2019-07-09 01:40:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//Szülőszoba//
*Ha eddig Seles meg is volt Lau kezének szorongatása nélkül, most nagyon erős fájdalmai vannak. Olyan érzés számára, mintha már nem is szülne, mintha csak egy meséből hallaná az egészet, hiszen nem nagyon tudja elhinni sem magáról, hogy ilyen próbát képes lenne kiállni. Csak egy gondolat lebeg folyamatosan a szeme előtt, az, hogy megszülessen a baba, és csak ezért a célért engedelmeskedik a belső ösztöneinek. Nem igazán tudatosul benne az sem, amit Intath mond a levegővételről, úgy veszi, ahogy neki jól esik, úgy nyom, ahogy jól esik, el se tudja képzelni másképp. Már nem gondol Leonra, arra, hogy egy házban van távol az otthonától, csak arra, hogy a baba minél előbb a világra jöjjön. Az egyik nagy nyomás után fájdalmasan felkiált, úgy érzi, teljesen kifogyott belőle a szusz.*
- Lau! *Kiáltja, bár előzőleg csak mondani akarja, de egy újabb erős fájdalom tör rá, és ismét nyomnia kell. Ha a lány engedelmeskedik Intath kérésének, és ott marad Seles mellett, hogy bátorítsa, nem jár túl jól, mert Seles olyan hévvel szorítja meg a kezét, hogy csoda, ha ő nem kiált fel tőle. Kitartóan, akarata utolsó cseppjét is latba vetve küzd, és csak reméli, hogy hamarosan befejeződik a harc.*
*Ha eddig Seles meg is volt Lau kezének szorongatása nélkül, most nagyon erős fájdalmai vannak. Olyan érzés számára, mintha már nem is szülne, mintha csak egy meséből hallaná az egészet, hiszen nem nagyon tudja elhinni sem magáról, hogy ilyen próbát képes lenne kiállni. Csak egy gondolat lebeg folyamatosan a szeme előtt, az, hogy megszülessen a baba, és csak ezért a célért engedelmeskedik a belső ösztöneinek. Nem igazán tudatosul benne az sem, amit Intath mond a levegővételről, úgy veszi, ahogy neki jól esik, úgy nyom, ahogy jól esik, el se tudja képzelni másképp. Már nem gondol Leonra, arra, hogy egy házban van távol az otthonától, csak arra, hogy a baba minél előbb a világra jöjjön. Az egyik nagy nyomás után fájdalmasan felkiált, úgy érzi, teljesen kifogyott belőle a szusz.*
- Lau! *Kiáltja, bár előzőleg csak mondani akarja, de egy újabb erős fájdalom tör rá, és ismét nyomnia kell. Ha a lány engedelmeskedik Intath kérésének, és ott marad Seles mellett, hogy bátorítsa, nem jár túl jól, mert Seles olyan hévvel szorítja meg a kezét, hogy csoda, ha ő nem kiált fel tőle. Kitartóan, akarata utolsó cseppjét is latba vetve küzd, és csak reméli, hogy hamarosan befejeződik a harc.*
184. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-07-09 01:25:28
Üzenet elküldve: 2019-07-09 01:25:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Ale és YIla//
*Viel úgy látja, ezek hárman ott lent elég jól megvannak. Árnyék figyelmét leginkább YIlanda hirtelen mozdulatai érdeklik, a másik idegenre rá se hederít, helyette a lány lábát szaglássza meg nagy izgalommal. YIlanda igazán jó kutyabarát-alapanyag lehet, mert vidám farkcsóválást kap válaszul, majd persze felkérik az üres kutyatál tartalmának pótlására. Árnyék a vödörből és a vízből már sejti, hogy eljött az ő ideje, és mikor a víz a tányérban loccsan, csak izgatottan odadugja a fejét, hogy bele is lefetyeljen. Ezután már nincs más hátra, nevéhez hűen már le is heveredik az árnyékba, és amíg valami gyanús személy nem közelíti meg a házat, ő tudomást sem vesz róla, az egészen biztos. Barna gombszemeivel még figyeli a többieket, aztán elszundít, mintha csak valaki egy nagy kócos szőnyeget feledett volna odakint, felgöngyölve.
Viel még egy darabig bámészkodik, alig veszi észre, hogy az elf férfi, aki ezek szerint az előbb eltűnt Aleimord, neki intézte a kérdését.*
- Hogy én? Sajnos nekem most ügyelnem egy betegre. Lau pedig éppen besegít egy szülésnél… *Nevet fel a mondat szokatlanságán.* Lehet, hogy egy kis ideig még nem lesz alkalmas. De lent, a konyhában még találtok ennivalót, nemrég készítettem. *Viel számít rá, hogy YIlanda segít, mert ennyi felé már nem tudnak szaladni, persze csak azután, hogy hozott még vizet Lyllinornak. Most jó volna, ha legalább Thim vagy Luni itt lenne, de hát ez az ő formájuk. A létszám úgyis hamarosan eggyel nő, a szülőszobából kiszűrődő hangokból ítélve.*
//Lyllinor szobája//
*Ezután nem marad más, mint hogy belediktálja Lyllinorba a gyógyszert, na meg egy kis vizet.*
- Igen, Árnyék, a kutyus neve. *Mosolyog derűsen.* Nagy és fekete. Majd meglátod!
*Vielnek nem tetszik a sok köhögés, de azon kívül, hogy odaadja a lánynak, amit az orvos elrendelt, mást aligha tudna tenni. Ő folyamatosan azon van, hogy a gnóm lány ne érezze magát kellemetlenül. Mindenki szokott beteg lenni, és persze mindenki megérdemli, hogy ápolják, ha muszáj. Vízből nem iszik sokat, de Viel már annak is örül, ha nem jön vissza az egész.*
- Haszontalan? Dehogy! Minden összefügg, Lyllinor. Hidd el, nemsokára nem lesz semmi bajod! ~ És ki tudja? Ha YIlanda nem kérte volna meg az orvost arra, hogy idejöjjön, még a végén a babát is nekünk kellett volna a világra segíteni. ~ *Viel nagyon örül neki, hogy ezt a folyamatot egy szakértő végzi, nem csak azért, mert megijedne a feladattól, hanem a baba épségéért is aggódna.*
- Pihenek én, miattam ne aggódj. *Legszívesebben megölelgetné a lányt, hogy még most is csak rá gondol, de inkább hagyja, hadd pihenje ki magát. Ha Lyllinor elaludt, Viel is megpróbálkozik ezzel az egyik karosszékbe gömbölyödve. Néha még kötelességtudatból így is meg-megébred, ilyenkor ellenőrzi, minden rendben van-e.*
A hozzászólás írója (Holdezüst Vieljana) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.09 01:28:27
*Viel úgy látja, ezek hárman ott lent elég jól megvannak. Árnyék figyelmét leginkább YIlanda hirtelen mozdulatai érdeklik, a másik idegenre rá se hederít, helyette a lány lábát szaglássza meg nagy izgalommal. YIlanda igazán jó kutyabarát-alapanyag lehet, mert vidám farkcsóválást kap válaszul, majd persze felkérik az üres kutyatál tartalmának pótlására. Árnyék a vödörből és a vízből már sejti, hogy eljött az ő ideje, és mikor a víz a tányérban loccsan, csak izgatottan odadugja a fejét, hogy bele is lefetyeljen. Ezután már nincs más hátra, nevéhez hűen már le is heveredik az árnyékba, és amíg valami gyanús személy nem közelíti meg a házat, ő tudomást sem vesz róla, az egészen biztos. Barna gombszemeivel még figyeli a többieket, aztán elszundít, mintha csak valaki egy nagy kócos szőnyeget feledett volna odakint, felgöngyölve.
Viel még egy darabig bámészkodik, alig veszi észre, hogy az elf férfi, aki ezek szerint az előbb eltűnt Aleimord, neki intézte a kérdését.*
- Hogy én? Sajnos nekem most ügyelnem egy betegre. Lau pedig éppen besegít egy szülésnél… *Nevet fel a mondat szokatlanságán.* Lehet, hogy egy kis ideig még nem lesz alkalmas. De lent, a konyhában még találtok ennivalót, nemrég készítettem. *Viel számít rá, hogy YIlanda segít, mert ennyi felé már nem tudnak szaladni, persze csak azután, hogy hozott még vizet Lyllinornak. Most jó volna, ha legalább Thim vagy Luni itt lenne, de hát ez az ő formájuk. A létszám úgyis hamarosan eggyel nő, a szülőszobából kiszűrődő hangokból ítélve.*
//Lyllinor szobája//
*Ezután nem marad más, mint hogy belediktálja Lyllinorba a gyógyszert, na meg egy kis vizet.*
- Igen, Árnyék, a kutyus neve. *Mosolyog derűsen.* Nagy és fekete. Majd meglátod!
*Vielnek nem tetszik a sok köhögés, de azon kívül, hogy odaadja a lánynak, amit az orvos elrendelt, mást aligha tudna tenni. Ő folyamatosan azon van, hogy a gnóm lány ne érezze magát kellemetlenül. Mindenki szokott beteg lenni, és persze mindenki megérdemli, hogy ápolják, ha muszáj. Vízből nem iszik sokat, de Viel már annak is örül, ha nem jön vissza az egész.*
- Haszontalan? Dehogy! Minden összefügg, Lyllinor. Hidd el, nemsokára nem lesz semmi bajod! ~ És ki tudja? Ha YIlanda nem kérte volna meg az orvost arra, hogy idejöjjön, még a végén a babát is nekünk kellett volna a világra segíteni. ~ *Viel nagyon örül neki, hogy ezt a folyamatot egy szakértő végzi, nem csak azért, mert megijedne a feladattól, hanem a baba épségéért is aggódna.*
- Pihenek én, miattam ne aggódj. *Legszívesebben megölelgetné a lányt, hogy még most is csak rá gondol, de inkább hagyja, hadd pihenje ki magát. Ha Lyllinor elaludt, Viel is megpróbálkozik ezzel az egyik karosszékbe gömbölyödve. Néha még kötelességtudatból így is meg-megébred, ilyenkor ellenőrzi, minden rendben van-e.*
A hozzászólás írója (Holdezüst Vieljana) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.09 01:28:27
183. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-07-07 19:30:38
Üzenet elküldve: 2019-07-07 19:30:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Szülőszoba//
*A doki igencsak meg tudná szokni a helyzetet, hogy van egy segédje. Munka közben is jól jön és azon kívül is hasznát venné. A távozó Laurentitia után is néz. A nő ruházata nem mutat eleget az elfnek amit csak magában jegyez meg a férfi. Bizony neki még ilyenkor is eszébe tudnak hasonló dolgok jutni. De utána az anyukához fordul és a figyelme kizárólag őt illeti meg és bólogatva hallgatja. A fájásra megfogja a nő kezét.*
-Jól van. Kitartást anyuka!
*Mire elmúlik a doktor úr jelenlegi segédje is megérkezik aki az elftől egy bólintást kap. Ezek után az anyukát figyeli.*
-Jön? Akkor nyomjon. Szemet, szájat becsuk és hosszan nyom lefelé a fenék felé.
*Ha Laurentitia végzett a doki szépen elhelyezkedik, hogy jobb rálátása legyen a műsorra.*
-Üljön mellé és bátorítsa. Szólok ha kell a segítsége.
*Közben folyamatosan adja az utasításokat a kismamának, hogy mikor nyomjon, most pihenünk egy kicsit... Figyel, hogy minden rendben legyen és várja a kicsit ő is. Csak neki kényelmesebb.*
*A doki igencsak meg tudná szokni a helyzetet, hogy van egy segédje. Munka közben is jól jön és azon kívül is hasznát venné. A távozó Laurentitia után is néz. A nő ruházata nem mutat eleget az elfnek amit csak magában jegyez meg a férfi. Bizony neki még ilyenkor is eszébe tudnak hasonló dolgok jutni. De utána az anyukához fordul és a figyelme kizárólag őt illeti meg és bólogatva hallgatja. A fájásra megfogja a nő kezét.*
-Jól van. Kitartást anyuka!
*Mire elmúlik a doktor úr jelenlegi segédje is megérkezik aki az elftől egy bólintást kap. Ezek után az anyukát figyeli.*
-Jön? Akkor nyomjon. Szemet, szájat becsuk és hosszan nyom lefelé a fenék felé.
*Ha Laurentitia végzett a doki szépen elhelyezkedik, hogy jobb rálátása legyen a műsorra.*
-Üljön mellé és bátorítsa. Szólok ha kell a segítsége.
*Közben folyamatosan adja az utasításokat a kismamának, hogy mikor nyomjon, most pihenünk egy kicsit... Figyel, hogy minden rendben legyen és várja a kicsit ő is. Csak neki kényelmesebb.*
182. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-07-07 16:25:24
Üzenet elküldve: 2019-07-07 16:25:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Szülőszoba//
*Olyan hirtelen változnak körülötte az események, hogy igencsak igyekeznie kell, le ne maradjon. Úgy tűnik, a fürdés elmarad, vagy legalábbis elhalasztódik egy kis időre, így inkább hozzálát, hogy Intath utasítását teljesítse*
- Persze. Mindjárt jövök vissza! *utolsó szavait már Selesnek címzi egy halvány mosoly kíséretében, majd siet is a fürdő felé, hogy nem sokkal később egy lavór vízzel és egy szivaccsal a kezében térjen vissza. Arra érkezik csak vissza, hogy Selesen egy újabb fájás lesz úrrá. Sajnálja a lányt, hogy ennyit kell szenvednie, és szeretne rajta segíteni, ahogy tud, még ha ez jelenleg csak a mosdatásban merül is ki. Vet egy kérdő pillantást mind a kismama, mind az orvos felé, vajon alkalmas-e most, hogy a szivaccsal kissé rendet tegyen. Ha erre megkapja az engedélyt, akkor munkához is lát, előkészítve a terepet a kis jövevény érkezésére, ezt követően pedig kissé odébb áll, hogy ne akadályozza az orvost, míg a férfi további parancsaira vár, hogy minél zökkenőmentesebb legyen a szülés.*
*Olyan hirtelen változnak körülötte az események, hogy igencsak igyekeznie kell, le ne maradjon. Úgy tűnik, a fürdés elmarad, vagy legalábbis elhalasztódik egy kis időre, így inkább hozzálát, hogy Intath utasítását teljesítse*
- Persze. Mindjárt jövök vissza! *utolsó szavait már Selesnek címzi egy halvány mosoly kíséretében, majd siet is a fürdő felé, hogy nem sokkal később egy lavór vízzel és egy szivaccsal a kezében térjen vissza. Arra érkezik csak vissza, hogy Selesen egy újabb fájás lesz úrrá. Sajnálja a lányt, hogy ennyit kell szenvednie, és szeretne rajta segíteni, ahogy tud, még ha ez jelenleg csak a mosdatásban merül is ki. Vet egy kérdő pillantást mind a kismama, mind az orvos felé, vajon alkalmas-e most, hogy a szivaccsal kissé rendet tegyen. Ha erre megkapja az engedélyt, akkor munkához is lát, előkészítve a terepet a kis jövevény érkezésére, ezt követően pedig kissé odébb áll, hogy ne akadályozza az orvost, míg a férfi további parancsaira vár, hogy minél zökkenőmentesebb legyen a szülés.*
181. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-07-07 14:15:34
Üzenet elküldve: 2019-07-07 14:15:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//Szülőszoba//
*Ha a vadonban és szezonmunkákkal töltött évei után valamit elmondhat magáról Seles, akkor szerencsére az az, hogy jól bírja a strapát. Ő még kényelmesen elálldogálna egy ideig, sőt a fürdőig is el tudna jutni, talán még a mosakodás sem okozna különösebb problémát. Azonban ez a furcsa érzés nem hagyja nyugodni, mintha éppen határeset volna a szülés következő fázisában. Visszafekszik az ágyra, ahogy Intath kéri, de nagyon töpreng a válaszon.*
- Nem, nem fáj. És fáradt sem vagyok, minden rendben. Most igazából nem tudom, mi történik. *Mosolyodik el. Azért a szemén már látszik, hogy egy kicsit fárad, de még bírja, nincs semmi gond. Hirtelen jön rá a fájás ismét, most nagyon hamar, és ott jön meg az ihlet is. A lány egészen leizzad, ez most más érzés, mint eddig. Rosszabb. Ahogy kiállja a strapát, belemarkol a párnába, és jó nagyot nyög. Miután kifújta magát, hevesen kapkodva a levegőt megjegyzi.*
- Azt hiszem, jön. *Megpróbálja utánozni a légzőgyakorlatot, amit az imént mutatott neki Intath. Mintha egy örökkévalóság telt volna el azóta, a lány nagyon szenved. Persze az orvos utasításait még mindig szorgalmasan követi, amennyire erejéből kitelik.*
*Ha a vadonban és szezonmunkákkal töltött évei után valamit elmondhat magáról Seles, akkor szerencsére az az, hogy jól bírja a strapát. Ő még kényelmesen elálldogálna egy ideig, sőt a fürdőig is el tudna jutni, talán még a mosakodás sem okozna különösebb problémát. Azonban ez a furcsa érzés nem hagyja nyugodni, mintha éppen határeset volna a szülés következő fázisában. Visszafekszik az ágyra, ahogy Intath kéri, de nagyon töpreng a válaszon.*
- Nem, nem fáj. És fáradt sem vagyok, minden rendben. Most igazából nem tudom, mi történik. *Mosolyodik el. Azért a szemén már látszik, hogy egy kicsit fárad, de még bírja, nincs semmi gond. Hirtelen jön rá a fájás ismét, most nagyon hamar, és ott jön meg az ihlet is. A lány egészen leizzad, ez most más érzés, mint eddig. Rosszabb. Ahogy kiállja a strapát, belemarkol a párnába, és jó nagyot nyög. Miután kifújta magát, hevesen kapkodva a levegőt megjegyzi.*
- Azt hiszem, jön. *Megpróbálja utánozni a légzőgyakorlatot, amit az imént mutatott neki Intath. Mintha egy örökkévalóság telt volna el azóta, a lány nagyon szenved. Persze az orvos utasításait még mindig szorgalmasan követi, amennyire erejéből kitelik.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1360-1379