Külső területek - Szarvasliget
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 16 (301. - 320. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1167-1186
320. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-10-02 15:23:31
Üzenet elküldve: 2020-10-02 15:23:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Konyha//
~Az előző kettő?~ *Üt szöget agyában az elejtett részlet. Bár nem gondolta azt, hogy ő lenne Intath mester első tanítványa, azon sem töprengett még, vajon mi történhetett a korábbiakkal. Egészen mostanáig. Biztosan ki fogja faggatni tanítóját a jövőben ezekről a kérdésekről, na meg annyi minden másról is. Természetesen az alkímia fortélyait beleértve. Legyen akármilyen fáradt és elcsigázott az utazástól, lelkesedése egyre csak növekszik, minél több időt tölt újdonsült társaságával, s minél többet hall azok mindennapi csevejéből. Nagyon örül magának, miközben jóízűen kanalazgat, és már közös programot is terveznek a ház úrnőjével.*
- Igen, mint két jó barát! *Egyezik bele vigyorogva Laurentitia felvetésébe, mi sokkal inkább kedvére való, mint gyermekeként tetszelegni.
Magáról is szívesen mesél, nem nagyon van mit titkolnia, nem éktelenkedik sötét folt életében, mit rejtegetnie kéne, így szavai nyíltnak és őszintének hatnak, mert hát azok is. Múltja már megtörtént, így felvázolásában sem ütközik komolyabb nehézségekbe, ám ahogy jövőjére terelődik a szó, elbizonytalanodik. Hiszen az annyiféle lehet, mint ahogy azt alig néhány perccel ezelőtt éppen Intath mestertől tudta meg, akár kalandozók csapatához is csatlakozhat hasznos tagként, ha már elég képzett lesz. Persze kötelességtudata ettől nem szűnt meg létezni, csupán némiképp megingott elhatározása.*
- Igen, biztosan! *Bólint végül mosolyogva meggyőződéssel, hiszen azzal teljesen egyet ért, hogy tudása nagyban gazdagodhat tanítója által. Ha pedig rajta múlik, fog is. Azt meg, hogy mindezen nagy tudással mit fog kezdeni, arra jut magában, ráér még eldönteni. Nincs szüksége ekkora nyomásra egy ilyen apró gnóm lánykának.
A szoba kérdéséből kerekedő mentegetőzésen jót derül, miután túltette magát háláján, s cserfesen kacagva fogadja az ismét kobakján landoló doktori kezet. Már-már kezdi megszokni az elf ezen kedveskedő gesztusát.*
- Nagyon jó! *Nyugtázza ezzel egyszerre mindkét társa szavait, s néhány utolsó kanalazással ő is befejezi étkezését.*
- Akkor indulhatunk is! *Néz körbe izgatottan, hogy ellenőrizze, tényleg mindenki más is végzett-e, nem akar ő igazán senkit siettetni.*
- Ott biztos több időt is fogok tölteni! *Kuncog a laborra utalva, na meg saját elkötelezettségére, miközben felkászálódik ültéből, hogy jelezze, ő aztán bármikor kész az indulásra.*
~Az előző kettő?~ *Üt szöget agyában az elejtett részlet. Bár nem gondolta azt, hogy ő lenne Intath mester első tanítványa, azon sem töprengett még, vajon mi történhetett a korábbiakkal. Egészen mostanáig. Biztosan ki fogja faggatni tanítóját a jövőben ezekről a kérdésekről, na meg annyi minden másról is. Természetesen az alkímia fortélyait beleértve. Legyen akármilyen fáradt és elcsigázott az utazástól, lelkesedése egyre csak növekszik, minél több időt tölt újdonsült társaságával, s minél többet hall azok mindennapi csevejéből. Nagyon örül magának, miközben jóízűen kanalazgat, és már közös programot is terveznek a ház úrnőjével.*
- Igen, mint két jó barát! *Egyezik bele vigyorogva Laurentitia felvetésébe, mi sokkal inkább kedvére való, mint gyermekeként tetszelegni.
Magáról is szívesen mesél, nem nagyon van mit titkolnia, nem éktelenkedik sötét folt életében, mit rejtegetnie kéne, így szavai nyíltnak és őszintének hatnak, mert hát azok is. Múltja már megtörtént, így felvázolásában sem ütközik komolyabb nehézségekbe, ám ahogy jövőjére terelődik a szó, elbizonytalanodik. Hiszen az annyiféle lehet, mint ahogy azt alig néhány perccel ezelőtt éppen Intath mestertől tudta meg, akár kalandozók csapatához is csatlakozhat hasznos tagként, ha már elég képzett lesz. Persze kötelességtudata ettől nem szűnt meg létezni, csupán némiképp megingott elhatározása.*
- Igen, biztosan! *Bólint végül mosolyogva meggyőződéssel, hiszen azzal teljesen egyet ért, hogy tudása nagyban gazdagodhat tanítója által. Ha pedig rajta múlik, fog is. Azt meg, hogy mindezen nagy tudással mit fog kezdeni, arra jut magában, ráér még eldönteni. Nincs szüksége ekkora nyomásra egy ilyen apró gnóm lánykának.
A szoba kérdéséből kerekedő mentegetőzésen jót derül, miután túltette magát háláján, s cserfesen kacagva fogadja az ismét kobakján landoló doktori kezet. Már-már kezdi megszokni az elf ezen kedveskedő gesztusát.*
- Nagyon jó! *Nyugtázza ezzel egyszerre mindkét társa szavait, s néhány utolsó kanalazással ő is befejezi étkezését.*
- Akkor indulhatunk is! *Néz körbe izgatottan, hogy ellenőrizze, tényleg mindenki más is végzett-e, nem akar ő igazán senkit siettetni.*
- Ott biztos több időt is fogok tölteni! *Kuncog a laborra utalva, na meg saját elkötelezettségére, miközben felkászálódik ültéből, hogy jelezze, ő aztán bármikor kész az indulásra.*
319. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-09-30 22:02:09
Üzenet elküldve: 2020-09-30 22:02:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1597
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1597
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Konyha//
*Hát azért nagy segítség a férfi számára, hogy nem neki kell az asszonymunkát elvégeznie. Ha olyan közvetlen lenne a viszonyuk végig is csókolná azokat a szorgos kacsókat. Arra viszont, hogy zavarba jött a kijavításra a férfi megnyugtatón a másikhoz szól.*
-Ugyan. Az előző kettő azért jött.
~És egyik se bírta. A szőke amint kellett volna eltűnt, a barna meg sose volt jó és még lopott is. Lehet ebben a városban összesen nincs rajtam kívül egy darab valamire való gyógyító? Mennének akkor inkább el kurvának.~
*Ha kevésbé kellemes társaságban lenne és nem épp egy finom levest enne akkor lehet el is rontaná a kedvét ez a gondolat így viszont nem annyira. Elég csak a két lány arcára néznie. A felől is meg lesz nyugtatva, hogy Laurentitia vigyáz majd magára. Bólint is rá és tényleg megnyugszik. Nagy baj lenne ha a szállás és ételadójának baja esne. Még ha szívesen ápolgatná is. A kalács ötlete is felvillanyozza. Főleg ha ők ketten fognak nekiállni. Maga a ház úrnőjét olyannak képzeli aki nagyon jó anyuka lenne és már most is az. Vigyáz rájuk meg befogadja őket. Csak kéne mellé egy fél karú elf apuka aki rá vigyáz és neki viseli gondját. Nagyon szívesen elnézegetné ahogy azok ketten dolgoznak, de inkább nem fogja mert félő, hogy befogják dolgozni és se a "Fáradt vagyok.", se a "Nyomorék vagyok és nem tudok ilyet csinálni." érvet nem fogadják el. Szóval jobb lesz lemenekülni majd a műtőjébe. A tündér barátnőjét érintő kérdésre csak bólint. Természetes, hogy elbeszélget vele. Kicsi és vidám és szeret csicseregni meg lehet vele játszani. Megkedvelte már. Linki meséjét hallva is bólogat.*
~Akkor vissza szeretne menni vagy világot szeretne látni? Mert ez itt nem az. Ki kell majd belőle szednem mert ha úgy tűnik el mint az előző és hasonló állapotban tér vissza lehet elseggelem.~
*A helyzetét próbálta javítani, hogy azért nem szobára ment a kislánnyal, mert előbb itt a konyhában akarta megtömni, de a ház úrnője csak nem elégedett. A felé küldött pillantásokat ártatlan nézéssel és feltett kézzel fogadja, hogy ő nem bűnös. Nem tett ő semmi rosszat. Megadja magát. Aztán a feltett kéz a gnóm buksira pottyan, hogy megborzolja azt.*
-De jó neked.
*Mosolyog le rá. Aztán eszik tovább. Ha ilyen kis aranyos lánykák érkeznek ide ők a doki által is szívesen vannak látva. Be is kanalazza a levese maradékát ami szintén egy tündéri tündérlány keze munkáját dicséri. A műtőjét érő dicséretre csak kérdőn néz.*
-Ugyan. Végtelen pénzeket lehetne még abba beleölni. Csak egy kis szerény rendelő és alkimistalabor. Úgy, hogy én használom arra elég.
*Hát azért nagy segítség a férfi számára, hogy nem neki kell az asszonymunkát elvégeznie. Ha olyan közvetlen lenne a viszonyuk végig is csókolná azokat a szorgos kacsókat. Arra viszont, hogy zavarba jött a kijavításra a férfi megnyugtatón a másikhoz szól.*
-Ugyan. Az előző kettő azért jött.
~És egyik se bírta. A szőke amint kellett volna eltűnt, a barna meg sose volt jó és még lopott is. Lehet ebben a városban összesen nincs rajtam kívül egy darab valamire való gyógyító? Mennének akkor inkább el kurvának.~
*Ha kevésbé kellemes társaságban lenne és nem épp egy finom levest enne akkor lehet el is rontaná a kedvét ez a gondolat így viszont nem annyira. Elég csak a két lány arcára néznie. A felől is meg lesz nyugtatva, hogy Laurentitia vigyáz majd magára. Bólint is rá és tényleg megnyugszik. Nagy baj lenne ha a szállás és ételadójának baja esne. Még ha szívesen ápolgatná is. A kalács ötlete is felvillanyozza. Főleg ha ők ketten fognak nekiállni. Maga a ház úrnőjét olyannak képzeli aki nagyon jó anyuka lenne és már most is az. Vigyáz rájuk meg befogadja őket. Csak kéne mellé egy fél karú elf apuka aki rá vigyáz és neki viseli gondját. Nagyon szívesen elnézegetné ahogy azok ketten dolgoznak, de inkább nem fogja mert félő, hogy befogják dolgozni és se a "Fáradt vagyok.", se a "Nyomorék vagyok és nem tudok ilyet csinálni." érvet nem fogadják el. Szóval jobb lesz lemenekülni majd a műtőjébe. A tündér barátnőjét érintő kérdésre csak bólint. Természetes, hogy elbeszélget vele. Kicsi és vidám és szeret csicseregni meg lehet vele játszani. Megkedvelte már. Linki meséjét hallva is bólogat.*
~Akkor vissza szeretne menni vagy világot szeretne látni? Mert ez itt nem az. Ki kell majd belőle szednem mert ha úgy tűnik el mint az előző és hasonló állapotban tér vissza lehet elseggelem.~
*A helyzetét próbálta javítani, hogy azért nem szobára ment a kislánnyal, mert előbb itt a konyhában akarta megtömni, de a ház úrnője csak nem elégedett. A felé küldött pillantásokat ártatlan nézéssel és feltett kézzel fogadja, hogy ő nem bűnös. Nem tett ő semmi rosszat. Megadja magát. Aztán a feltett kéz a gnóm buksira pottyan, hogy megborzolja azt.*
-De jó neked.
*Mosolyog le rá. Aztán eszik tovább. Ha ilyen kis aranyos lánykák érkeznek ide ők a doki által is szívesen vannak látva. Be is kanalazza a levese maradékát ami szintén egy tündéri tündérlány keze munkáját dicséri. A műtőjét érő dicséretre csak kérdőn néz.*
-Ugyan. Végtelen pénzeket lehetne még abba beleölni. Csak egy kis szerény rendelő és alkimistalabor. Úgy, hogy én használom arra elég.
318. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-09-29 22:47:09
Üzenet elküldve: 2020-09-29 22:47:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Konyha//
- Nem tesz semmit. *jön kissé zavarba a dicsérő szavaktól* Remek. *mosolyodik el kicsit, ahogy kiderül, Intath miatt nem kell aggódnia, ám a helyesbítés miatt rögtön szabadkozni kezd*
- Bocsánat, nem is értem, miért hittem... *hebegi kissé megrökönyödve, miközben próbál visszaemlékezni, vajon említette-e bármelyikük is, mit is jött tanulni Linki. ~Bár igazából mindegy is, Intath remekül ért a gyógyításhoz és az alkímiához is~ zárja le magában a dolgot, gondolatainak megfelelően egy halvány mosolyt villantva a doktorra, miközben reméli, hogy a lány nem vette rossz néven a baklövését*
- Vigyázni fogok, ígérem! *bólint közben aprót Intath megjegyzésére, hogy megnyugtassa őt, vele tényleg minden a legnagyobb rendben*
- Köszönjük! *lelkesedik fel, amikor megkapják az esélyt a közös süteménysütésre*
- Vagy mint két jó barát, nem? *pillant mosolyogva Linkire, vajon neki is kedvére való-e az ötlet. Kedvesnek találja Intath szavait, és korát tekintve akár már lehetne is az, mégse érzi magát anyának a legkevésbé se, és reméli, még egy jó darabig nem is kell majd annak lennie*
- Az jó lenne. *mosolyodik el kissé a Vielt illető ajánlatra. Úgy véli, amiatt, hogy a gyógyítás és mások megsegítése mindkettejük életében fontos szerepet játszik, a tündér és a doktor között valami különleges kapcsolat alakult ki, és Intath talán tényleg tud segíteni Vielnek, hogy megtalálja, amit ennyire keres*
- Ó, ez igazán nemes gondolat! *hallgatja közben figyelemmel Linkit is, akinek nem kevésbé érdekes a sorsa* Biztos nagy tudással gazdagodva térsz majd vissza hozzájuk. Már ha vissza akarsz majd térni. *teszi hozzá gyorsan az utolsó mondatot, hogy ne érezze úgy a lány, hogy máris szabadulni szeretne tőle, pusztán csak nem ismeri még a szándékait, így csak tapogatózni tud, mik is majd a tervei a későbbiekben*
- Ejj, akkor ezt sürgősen pótolnunk kell! *rázza meg kissé a fejét tettetett rosszallással, hogy a doktor még csak egy szobát se mutatott új vendégüknek*
- Ha végeztél, rögtön keresünk egyet! Talán még a doki mellett is akad egy... *pillant reménykedve Intathra, vajon van-e a közelében szabad szoba. ~Ott a másik új lány közelében is lehetne, hátha összebarátkoznak~ érvel magában a szobabeosztás kapcsán, de persze végső soron Linkire bízza majd, a még üres szobák közül melyiket is választja. Az viszont már most egyértelmű a számára, hogy már magának a szobának a gondolata is milyen elképesztő a lány számára*
- Igazán nincs mit. *ereszt meg egy mosolyt Linki felé* Különben is, a szoba semmi, látnád csak Intath műhelyét, az ám a ház leglenyűgözőbb része! *teszi hozzá lelkesen, biztosra véve, hogy ha már a szoba gondolta ennyire megdöbbentette, akkor a labort látva szóhoz se fog jutni a lány. Mivel beszélgetés közben ő már végzett a saját adagjával, így a többiekre vár, hogy ha ők is befejezték az ebédet, akkor elkezdhessék Linki körbevezetését.*
- Nem tesz semmit. *jön kissé zavarba a dicsérő szavaktól* Remek. *mosolyodik el kicsit, ahogy kiderül, Intath miatt nem kell aggódnia, ám a helyesbítés miatt rögtön szabadkozni kezd*
- Bocsánat, nem is értem, miért hittem... *hebegi kissé megrökönyödve, miközben próbál visszaemlékezni, vajon említette-e bármelyikük is, mit is jött tanulni Linki. ~Bár igazából mindegy is, Intath remekül ért a gyógyításhoz és az alkímiához is~ zárja le magában a dolgot, gondolatainak megfelelően egy halvány mosolyt villantva a doktorra, miközben reméli, hogy a lány nem vette rossz néven a baklövését*
- Vigyázni fogok, ígérem! *bólint közben aprót Intath megjegyzésére, hogy megnyugtassa őt, vele tényleg minden a legnagyobb rendben*
- Köszönjük! *lelkesedik fel, amikor megkapják az esélyt a közös süteménysütésre*
- Vagy mint két jó barát, nem? *pillant mosolyogva Linkire, vajon neki is kedvére való-e az ötlet. Kedvesnek találja Intath szavait, és korát tekintve akár már lehetne is az, mégse érzi magát anyának a legkevésbé se, és reméli, még egy jó darabig nem is kell majd annak lennie*
- Az jó lenne. *mosolyodik el kissé a Vielt illető ajánlatra. Úgy véli, amiatt, hogy a gyógyítás és mások megsegítése mindkettejük életében fontos szerepet játszik, a tündér és a doktor között valami különleges kapcsolat alakult ki, és Intath talán tényleg tud segíteni Vielnek, hogy megtalálja, amit ennyire keres*
- Ó, ez igazán nemes gondolat! *hallgatja közben figyelemmel Linkit is, akinek nem kevésbé érdekes a sorsa* Biztos nagy tudással gazdagodva térsz majd vissza hozzájuk. Már ha vissza akarsz majd térni. *teszi hozzá gyorsan az utolsó mondatot, hogy ne érezze úgy a lány, hogy máris szabadulni szeretne tőle, pusztán csak nem ismeri még a szándékait, így csak tapogatózni tud, mik is majd a tervei a későbbiekben*
- Ejj, akkor ezt sürgősen pótolnunk kell! *rázza meg kissé a fejét tettetett rosszallással, hogy a doktor még csak egy szobát se mutatott új vendégüknek*
- Ha végeztél, rögtön keresünk egyet! Talán még a doki mellett is akad egy... *pillant reménykedve Intathra, vajon van-e a közelében szabad szoba. ~Ott a másik új lány közelében is lehetne, hátha összebarátkoznak~ érvel magában a szobabeosztás kapcsán, de persze végső soron Linkire bízza majd, a még üres szobák közül melyiket is választja. Az viszont már most egyértelmű a számára, hogy már magának a szobának a gondolata is milyen elképesztő a lány számára*
- Igazán nincs mit. *ereszt meg egy mosolyt Linki felé* Különben is, a szoba semmi, látnád csak Intath műhelyét, az ám a ház leglenyűgözőbb része! *teszi hozzá lelkesen, biztosra véve, hogy ha már a szoba gondolta ennyire megdöbbentette, akkor a labort látva szóhoz se fog jutni a lány. Mivel beszélgetés közben ő már végzett a saját adagjával, így a többiekre vár, hogy ha ők is befejezték az ebédet, akkor elkezdhessék Linki körbevezetését.*
317. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-09-28 18:10:57
Üzenet elküldve: 2020-09-28 18:10:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Konyha//
*Kissé riadtan tekint Intath mesterre, mikor felhívják a figyelmét, hogy engedélyt kellene kérnie tőle idejének eltöltésére. Egészen úgy, mint aki valami nagyon rosszat mondott. Egészen idáig nem is tudatosult benne, hogy ha tanítványnak szegődik, eztán nem azt csinálja majd amit akar, főleg nem akkor, amikor kedve szottyan hozzá. Bizony napirendje lesz, s feladatai, miket a szőke elftől várhat. Az engedélyre és megadásának módjára viszont azonnal rebben is korai ijedelme, ennél kedvesebben nem is hagyhatták volna jóvá a ház asszonyával közös vállalkozásukat. Aranyosnak mondjuk nem gondolja magát, na meg Laurentitia lányának sem, mégsem fog nekiállni pukkancskodni, vagy akár csak kotnyelesen kijavítani a lefestett életképet. Inkább mosolyogva ingatja meg kissé kobakját, mint az anyuka, kinek gyermeke badarságokat zagyvál.
Eztán hamar rátérnek a leves kérdésére, mivel nem is rest eltölteni gyomrát. A hiányolt tündérről és annak ebéről folytatott csevejt érdeklődve hallgatja, s némiképp aggódva is, hozzátenni viszont nem tud sokat néhány kósza hümmögésen kívül. Azt se kéne teli szájjal, ha nem akar pórul járni. Ahogy pedig rá kanyarodik a szó, fel is hagy falási tevékenységével a felelet erejéig.*
- Igen, én inkább az alkímia miatt jöttem Intath mesterhez. *Helyesel, pillanatra a férfi felé irányítva barna tekintetét.*
- Van gyógyító, de a bájitalok nehézkesen jutnak csak el hozzánk. Azokkal pedig sokkal könnyebb lenne az élet. Ezért is gondoltam, hogy majd én megkönnyítem nekik! *Mosolyodik elhatározásától csillogó szempárral házigazdájára. Látszik rajta, hogy komolyan gondolja célját, s nem is kérdés, hogy mindent meg fog tenni, ami annak eléréséhez szükségeltetik.
Kanaláért nyúlva folytatja levese maradékának bepuszilását, bár kissé veszítve már kezdeti lendületéből. Fecsegése közben volt ideje ülepedni étkének, egy kis gnóm pocak pedig hamar megtelik, főleg, ha termetes karéj kenyér is jár a főétel mellé. Műveletét nem szakítja meg akkor sem, mikor a néne viselkedéséről esik szó, csupán egy furcsálló vállrándítással intézi el a dolgot.
A szobájával kapcsolatos kérdésre keze megáll a mozdulatban, ahogy újabb adagot kanalazna, szemei kistányér méretűre kerekednek. Fejével nemet int, mire mestere is ráerősít. Nem gondolta volna, hogy ilyen hamar része lehet ilyen kiváltságban, valamennyivel több nehézségre számított. Ide talált, kedvesen fogadták, tanítványnak nevezik, evett is és most be is költöztetik. Mintha csak sorsa útját találta volna meg, oly könnyedén és egyértelműen vezeti minden kitűzött célja felé.*
- Én... Én nagyon köszönöm! *Hálálkodik mosolyogva, s arcáról leolvasható, mennyit is jelent neki, hogy így befogadták.*
*Kissé riadtan tekint Intath mesterre, mikor felhívják a figyelmét, hogy engedélyt kellene kérnie tőle idejének eltöltésére. Egészen úgy, mint aki valami nagyon rosszat mondott. Egészen idáig nem is tudatosult benne, hogy ha tanítványnak szegődik, eztán nem azt csinálja majd amit akar, főleg nem akkor, amikor kedve szottyan hozzá. Bizony napirendje lesz, s feladatai, miket a szőke elftől várhat. Az engedélyre és megadásának módjára viszont azonnal rebben is korai ijedelme, ennél kedvesebben nem is hagyhatták volna jóvá a ház asszonyával közös vállalkozásukat. Aranyosnak mondjuk nem gondolja magát, na meg Laurentitia lányának sem, mégsem fog nekiállni pukkancskodni, vagy akár csak kotnyelesen kijavítani a lefestett életképet. Inkább mosolyogva ingatja meg kissé kobakját, mint az anyuka, kinek gyermeke badarságokat zagyvál.
Eztán hamar rátérnek a leves kérdésére, mivel nem is rest eltölteni gyomrát. A hiányolt tündérről és annak ebéről folytatott csevejt érdeklődve hallgatja, s némiképp aggódva is, hozzátenni viszont nem tud sokat néhány kósza hümmögésen kívül. Azt se kéne teli szájjal, ha nem akar pórul járni. Ahogy pedig rá kanyarodik a szó, fel is hagy falási tevékenységével a felelet erejéig.*
- Igen, én inkább az alkímia miatt jöttem Intath mesterhez. *Helyesel, pillanatra a férfi felé irányítva barna tekintetét.*
- Van gyógyító, de a bájitalok nehézkesen jutnak csak el hozzánk. Azokkal pedig sokkal könnyebb lenne az élet. Ezért is gondoltam, hogy majd én megkönnyítem nekik! *Mosolyodik elhatározásától csillogó szempárral házigazdájára. Látszik rajta, hogy komolyan gondolja célját, s nem is kérdés, hogy mindent meg fog tenni, ami annak eléréséhez szükségeltetik.
Kanaláért nyúlva folytatja levese maradékának bepuszilását, bár kissé veszítve már kezdeti lendületéből. Fecsegése közben volt ideje ülepedni étkének, egy kis gnóm pocak pedig hamar megtelik, főleg, ha termetes karéj kenyér is jár a főétel mellé. Műveletét nem szakítja meg akkor sem, mikor a néne viselkedéséről esik szó, csupán egy furcsálló vállrándítással intézi el a dolgot.
A szobájával kapcsolatos kérdésre keze megáll a mozdulatban, ahogy újabb adagot kanalazna, szemei kistányér méretűre kerekednek. Fejével nemet int, mire mestere is ráerősít. Nem gondolta volna, hogy ilyen hamar része lehet ilyen kiváltságban, valamennyivel több nehézségre számított. Ide talált, kedvesen fogadták, tanítványnak nevezik, evett is és most be is költöztetik. Mintha csak sorsa útját találta volna meg, oly könnyedén és egyértelműen vezeti minden kitűzött célja felé.*
- Én... Én nagyon köszönöm! *Hálálkodik mosolyogva, s arcáról leolvasható, mennyit is jelent neki, hogy így befogadták.*
316. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-09-25 12:31:10
Üzenet elküldve: 2020-09-25 12:31:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1597
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1597
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vielke aranybogárkám//
*A férfi odavan a kihívásokért. Viszont az ezüst hajú kis naiv, ártatlan lényét biztos nem akarná megbántani. A mostani vallomását hallgatja is jót mosolyog a doki.*
-Hát jobb is akkor ha azokat nem fogdosod. Főleg mert az is lehet, hogy egy boszorkány, aki békává változott. Vigyázni kell azokkal.
*Hogy komolyan beszél vagy megint csak ugratja a kislányt nem lehet tudni. Az arca mindenesetre nem árulkodik arról, hogy viccelődne. A nevelés kérdésén elhúzza a száját.*
-Jó, de ő egy kutya. Okosabb mint azok akik csak ott úszkálnak, meg ha a szájuk rányomják a kajára esznek, de azt is addig míg bele nem döglenek. Meg gondolom ezek ilyen ösztön dolgok náluk. Árnyéknak se mondhatnád meg, hogy ne öldököljön madarat meg egeret vagy macskát. Benne van a vérében.
~Mint nekem, hogy jó pasi legyek.~
*És ahhoz méltóan fel is szedte a jelenleg környezetében legjobb nőt és a nyakába is kapta. Természetesen csak a játék miatt. A vidám kis éles hang meg a másik jókedve megmosolyogtatja. A füle sincs megcibálva szerencsére. Ugyanis azok a legérzékenyebb részei a dokinak. A kapott kérdés szerencsére nem fogja meg, hisz látott már nem is egyet wegtorenben. Hogy ők ketten most mekkorák nem tudja, de úgy sejti.*
-Van amelyik még nálunk is magasabb. Ha a fejem tetejére állnál akkor se lennél akkora. De azért volna már amelyikkel szembe tudnál nézni vagy amelyiknél magasabb is lennél már. Óriástündér!
*Hogy félt tőlük meg is tudja érteni. Bár nem egy erőszakos nép, de tényleg nem túl bizalomgerjesztőek. Főleg, hogy azokhoz képest még Int is alacsonynak számít. Nem is érti Wegtoren-ben, hogy vannak meg pont a törpékkel.*
-És mi most kincset keresünk!
*Válaszol arra a kérdésre is. Hisz a tengeren köztudott, hogy kincset szokás keresni. Tündérpapagájjal a vállunkon.*
//Vielke aranybogárkám//
*A férfi odavan a kihívásokért. Viszont az ezüst hajú kis naiv, ártatlan lényét biztos nem akarná megbántani. A mostani vallomását hallgatja is jót mosolyog a doki.*
-Hát jobb is akkor ha azokat nem fogdosod. Főleg mert az is lehet, hogy egy boszorkány, aki békává változott. Vigyázni kell azokkal.
*Hogy komolyan beszél vagy megint csak ugratja a kislányt nem lehet tudni. Az arca mindenesetre nem árulkodik arról, hogy viccelődne. A nevelés kérdésén elhúzza a száját.*
-Jó, de ő egy kutya. Okosabb mint azok akik csak ott úszkálnak, meg ha a szájuk rányomják a kajára esznek, de azt is addig míg bele nem döglenek. Meg gondolom ezek ilyen ösztön dolgok náluk. Árnyéknak se mondhatnád meg, hogy ne öldököljön madarat meg egeret vagy macskát. Benne van a vérében.
~Mint nekem, hogy jó pasi legyek.~
*És ahhoz méltóan fel is szedte a jelenleg környezetében legjobb nőt és a nyakába is kapta. Természetesen csak a játék miatt. A vidám kis éles hang meg a másik jókedve megmosolyogtatja. A füle sincs megcibálva szerencsére. Ugyanis azok a legérzékenyebb részei a dokinak. A kapott kérdés szerencsére nem fogja meg, hisz látott már nem is egyet wegtorenben. Hogy ők ketten most mekkorák nem tudja, de úgy sejti.*
-Van amelyik még nálunk is magasabb. Ha a fejem tetejére állnál akkor se lennél akkora. De azért volna már amelyikkel szembe tudnál nézni vagy amelyiknél magasabb is lennél már. Óriástündér!
*Hogy félt tőlük meg is tudja érteni. Bár nem egy erőszakos nép, de tényleg nem túl bizalomgerjesztőek. Főleg, hogy azokhoz képest még Int is alacsonynak számít. Nem is érti Wegtoren-ben, hogy vannak meg pont a törpékkel.*
-És mi most kincset keresünk!
*Válaszol arra a kérdésre is. Hisz a tengeren köztudott, hogy kincset szokás keresni. Tündérpapagájjal a vállunkon.*
315. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-09-25 10:29:58
Üzenet elküldve: 2020-09-25 10:29:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1597
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1597
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Konyha//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Meg lett nyugtatva a szennyessel kapcsolatban. Sejtette, hogy ez lesz, de azért ki nem hagyná a lehetőséget, hogy kifejtse a háláját amiért nem neki kell az ilyen női munkával foglalkoznia.*
-Laurentitia te egy kincs vagy. És nem kell attól aggódni. Utána én is vettem egy gyors fürdőt. És ha jól emlékszem Linki alkimistának jött nem gyógyítást szeretne tanulni.
*A kettő azért nem ugyan az, még ha egyik segíthet a másiknak is. Bár tény, hogy nem lenne a férfinek ellenére ha a ház lányai ápolgatnák kicsit míg ő ki se kelne az ágyból. Persze a mostani helyzetet is élvezi, hogy ketten dicsérik. Megadón maga elé is teszi a kezét.*
-Hát rendben. Ha ti mondjátok lehet benne valami.
*Mosolyog szerényen és ebben a témában tényleg jogos is a szerénysége. Persze megvan az ügyessége, hogy kikeverjen pár bonyolultabb varázsitalt, de neki is sokat van még tanulnia és ahogy mondta ez neki csak hobbi. Egyszer sikerült nagyobb pénzt szereznie vele, de amúgy nem nagyon érte még meg neki csinálnia. A ház úrnőjének szavai, hogy még nem volt jobban teljesen azért nem nyugtatják meg az elfet, de ez talán nem a legjobb alkalom, hogy felvágja a lányt az asztalra és alaposan megvizsgálja. Így hát elengedi a dolgot.*
-Igen? Hát jó, de azért vigyázz magadra.
*Hogy legújabb kis tanítványa is felajánlja, hogy besegít a mazsolás kalács készítésbe már teljesen megnyugtatja a dokit. Ilyesmihez még szép, hogy megadja az engedélyét.*
-Persze, hogy megengedem. Biztos vagyok benne, hogy nagyon aranyosak lesztek. Nem mint egy nagyival, inkább mint egy fiatal anyuka és a lánya. Két barna hajú konyhatündér.
*Mosolyog a lányokra. Jól látszik rajta, hogy egyáltalán nem sértésnek szánta a szavait és teljesen komolyan gondolja. Nem sokat ért a konyhai dolgokhoz. Halat tud sütni, de mintha a tésztát kéne dagasztani. És elképzelni ahogy a kis gnóm lányka valami hokedlin állva segít Laurentitiának. Megdobogtatják a doki szívét az ilyen gondolatok és kivételesen nem valami mocskos szándékból. Viszont akkor majd úgy fog dolgozni, hogy a kislánynak is maradjon. Szerencsére úgy bevásárolt, hogy van bőven mivel gyakorolnia Linki-nek. És maga is kipróbálhat pár dolgot hátha mondjuk egy erősebb italt sikerül kikevernie. Ha itt lenne a könyvtár könnyebben utánajárhatna az ilyesminek. A házban lévő könyvek nem mennek bele olyan mélyen a szakmába. De nem is baj. Dolgozott már a doki eleget. Ráfér, hogy kicsit visszavegyen és ártalmatlan módon élvezze az életet naiv és jórészt érinthetetlenül aranyos lányok társaságában. Akik közül az egyik finom levesét eszi és azon aggódik nincs-e baja.*
-Ha hazajön majd elbeszélgetek vele.
*Nem tetszik neki, hogy a kis tündér barátnője zavart és úgy kószál a világban. Még ha kutyával is teszi. Meg egy kis bűntudat is van benne, hogy nem volt itt vele mikor kellett volna. Linki történetének a hallgatása közben is ezen jár az agya, de azért odafigyel.*
-Hmmmm.
*Gyógyított ő sok mindenkit. Nem jegyezte meg őket. Az érdekes csak, hogy tovább is adták, hogy érti a dolgát. A piacos vénasszony említésére kapja fel az elf a fejét. Értelem is csillan a szemében.*
-Jaaa! Igen. Nem olyan kicsi lány az, de igen. Nem hittem volna, hogy ilyen véleménnyel lenne rólam az a...nénike. Felém nem szokta mutatni.
~Inkább olyan mintha zabszem szorult volna a ráncos segge lukába. Lehet azért küldte ide ezt a lányt is, hogy ne az övé körül legyeskedjek. Vén banya.~
*A szobák kérdésére megrázza a fejét.*
-Még nem. Éhes volt úgyhogy egyből idehoztam. Na, szobát is kapsz. Megmondtam én neked, hogy Laurentitiának aranyszíve van.
*Mosolyog a gnóm lánykára vidáman, hogy sikerült elérnie amit szeretett volna.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Meg lett nyugtatva a szennyessel kapcsolatban. Sejtette, hogy ez lesz, de azért ki nem hagyná a lehetőséget, hogy kifejtse a háláját amiért nem neki kell az ilyen női munkával foglalkoznia.*
-Laurentitia te egy kincs vagy. És nem kell attól aggódni. Utána én is vettem egy gyors fürdőt. És ha jól emlékszem Linki alkimistának jött nem gyógyítást szeretne tanulni.
*A kettő azért nem ugyan az, még ha egyik segíthet a másiknak is. Bár tény, hogy nem lenne a férfinek ellenére ha a ház lányai ápolgatnák kicsit míg ő ki se kelne az ágyból. Persze a mostani helyzetet is élvezi, hogy ketten dicsérik. Megadón maga elé is teszi a kezét.*
-Hát rendben. Ha ti mondjátok lehet benne valami.
*Mosolyog szerényen és ebben a témában tényleg jogos is a szerénysége. Persze megvan az ügyessége, hogy kikeverjen pár bonyolultabb varázsitalt, de neki is sokat van még tanulnia és ahogy mondta ez neki csak hobbi. Egyszer sikerült nagyobb pénzt szereznie vele, de amúgy nem nagyon érte még meg neki csinálnia. A ház úrnőjének szavai, hogy még nem volt jobban teljesen azért nem nyugtatják meg az elfet, de ez talán nem a legjobb alkalom, hogy felvágja a lányt az asztalra és alaposan megvizsgálja. Így hát elengedi a dolgot.*
-Igen? Hát jó, de azért vigyázz magadra.
*Hogy legújabb kis tanítványa is felajánlja, hogy besegít a mazsolás kalács készítésbe már teljesen megnyugtatja a dokit. Ilyesmihez még szép, hogy megadja az engedélyét.*
-Persze, hogy megengedem. Biztos vagyok benne, hogy nagyon aranyosak lesztek. Nem mint egy nagyival, inkább mint egy fiatal anyuka és a lánya. Két barna hajú konyhatündér.
*Mosolyog a lányokra. Jól látszik rajta, hogy egyáltalán nem sértésnek szánta a szavait és teljesen komolyan gondolja. Nem sokat ért a konyhai dolgokhoz. Halat tud sütni, de mintha a tésztát kéne dagasztani. És elképzelni ahogy a kis gnóm lányka valami hokedlin állva segít Laurentitiának. Megdobogtatják a doki szívét az ilyen gondolatok és kivételesen nem valami mocskos szándékból. Viszont akkor majd úgy fog dolgozni, hogy a kislánynak is maradjon. Szerencsére úgy bevásárolt, hogy van bőven mivel gyakorolnia Linki-nek. És maga is kipróbálhat pár dolgot hátha mondjuk egy erősebb italt sikerül kikevernie. Ha itt lenne a könyvtár könnyebben utánajárhatna az ilyesminek. A házban lévő könyvek nem mennek bele olyan mélyen a szakmába. De nem is baj. Dolgozott már a doki eleget. Ráfér, hogy kicsit visszavegyen és ártalmatlan módon élvezze az életet naiv és jórészt érinthetetlenül aranyos lányok társaságában. Akik közül az egyik finom levesét eszi és azon aggódik nincs-e baja.*
-Ha hazajön majd elbeszélgetek vele.
*Nem tetszik neki, hogy a kis tündér barátnője zavart és úgy kószál a világban. Még ha kutyával is teszi. Meg egy kis bűntudat is van benne, hogy nem volt itt vele mikor kellett volna. Linki történetének a hallgatása közben is ezen jár az agya, de azért odafigyel.*
-Hmmmm.
*Gyógyított ő sok mindenkit. Nem jegyezte meg őket. Az érdekes csak, hogy tovább is adták, hogy érti a dolgát. A piacos vénasszony említésére kapja fel az elf a fejét. Értelem is csillan a szemében.*
-Jaaa! Igen. Nem olyan kicsi lány az, de igen. Nem hittem volna, hogy ilyen véleménnyel lenne rólam az a...nénike. Felém nem szokta mutatni.
~Inkább olyan mintha zabszem szorult volna a ráncos segge lukába. Lehet azért küldte ide ezt a lányt is, hogy ne az övé körül legyeskedjek. Vén banya.~
*A szobák kérdésére megrázza a fejét.*
-Még nem. Éhes volt úgyhogy egyből idehoztam. Na, szobát is kapsz. Megmondtam én neked, hogy Laurentitiának aranyszíve van.
*Mosolyog a gnóm lánykára vidáman, hogy sikerült elérnie amit szeretett volna.*
314. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-09-23 21:58:20
Üzenet elküldve: 2020-09-23 21:58:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Konyha//
*A Nodricot illető megjegyzésre már nem reagál, a maga részéről lezártnak tekinti az ügyet, amíg a férfi vissza nem tér a házba, már ha egyáltalán valaha is fog tenni ilyet*
- Talán neked is jót tenne egy forró fürdő ebéd után. Nehogy orvos és páciens is legyél egyben az új segéded mellett! *jegyzi meg félig tréfálkozva, félig azért aggódva az Inttel történtekkel kapcsolatban, nehogy végül tényleg valami baja legyen a férfinak* A mosatlan miatt pedig ne aggódj, hagyd csak a kosárban, majd később elintézem! *igyekszik biztosítani Intathot arról, hogy ő majd foglalkozik az összes szennyessel, amit a fürdőszobában erre a célra rendszeresített kosárban talál, amint alkalma lesz rá*
- Ha már ketten mondjuk, akkor biztos így van! *kacsint Linkire az orvost dicsérő megjegyzés hallatán, hisz még ha Intath szerénykedni is próbál, akkor is tagadhatatlan, hogy nagy tudása van már a gyógyítás terén*
- Kedves, hogy aggódsz, de igazán nem kell félteni. Sose voltam jobban. *ereszt meg egy mosolyt a férfi felé, hogy megnyugtassa, nagyrészt komolyan is gondolva, amit mond. Bár tagadhatatlan, hogy Seles elvesztése megviselte, hisz a lány jó barátnője lett, amíg itt lakott, ezt leszámítva most életében végre először azt érzi, hogy ott van és azt csinálja, ahol és amit tennie kell, ez az érzés pedig megelégedettséggel tölti el*
- Akkor ez eldőlt! Mazsolás kalács lesz! *csapja össze lelkesen a kezeit, ahogy a döntés megszületik, magában már csak azért fohászkodva, hogy legyen még mazsola a kamrában*
- Ó, az remek lenne, köszönöm! *mosolyodik el, ahogy a lány felajánlja, hogy segítene neki* De persze csak ha a doktor úr is megengedi. Igazán nem szeretném elvonni a legújabb segédje figyelmét a tanulásról... *pillant kérdőn Intathra, neki vajon van-e ellenvetése a dolog ellen. Természetesen egyedül is boldogul a sütéssel, ha a másik kettő már rögtön bele is vágna a tanulásba*
- Nem tudom, nem mondott semmit, csak elrohant. Elég zavartnak tűnt... *válaszol már evés közben a Vielt illető kérdésekre* Azt hiszem, igen, Árnyék is vele ment. *bólint pillanatnyi gondolkodás után, hisz a kutya nem jöhet be a házba, márpedig Viel itt búcsúzott el tőlük, így nem látta, Árnyék vele ment-e vagy sem, de az ugatás hiánya miatt feltételezi, hogy igen. Őszintén reméli, hogy a tündér hamarosan visszatér majd hozzájuk, hisz hirtelen távozása őt is aggasztja, még ha mindent meg is tesz, hogy ez ne látszódjon rajta*
- Nahát, egy gnóm falu! Milyen érdekes! *fordul vissza lelkesen Linki felé, amikor a lány származására terelődik a szó, miközben ismét csak tudatosul benne, hogy milyen kevés helyen is járt még a világon* És honnan jött a gyógyítás iránti érdeklődés? Nálatok is vannak gyógyítók? *kérdezősködik tovább, vajon rendelkezik-e már valamiféle előképzettséggel a lány*
- Viel ezt örömmel hallaná! *mosolyodik el Linki megjegyzését hallva a levesről* Tényleg, Linkinek is megmutattad már a szabad szobákat? *fordul hirtelen Inthez, ahogy eszébe jut egy újabb tisztázandó kérdés* Ebéd után neked is keresünk majd egyet! *ereszt meg egy mosolyt a lány felé, hogy biztosítsa róla, ha esetleg étkezés után szeretné kissé kipihenni magát, akkor azt nemsokára meg is teheti majd a saját szobájában.*
*A Nodricot illető megjegyzésre már nem reagál, a maga részéről lezártnak tekinti az ügyet, amíg a férfi vissza nem tér a házba, már ha egyáltalán valaha is fog tenni ilyet*
- Talán neked is jót tenne egy forró fürdő ebéd után. Nehogy orvos és páciens is legyél egyben az új segéded mellett! *jegyzi meg félig tréfálkozva, félig azért aggódva az Inttel történtekkel kapcsolatban, nehogy végül tényleg valami baja legyen a férfinak* A mosatlan miatt pedig ne aggódj, hagyd csak a kosárban, majd később elintézem! *igyekszik biztosítani Intathot arról, hogy ő majd foglalkozik az összes szennyessel, amit a fürdőszobában erre a célra rendszeresített kosárban talál, amint alkalma lesz rá*
- Ha már ketten mondjuk, akkor biztos így van! *kacsint Linkire az orvost dicsérő megjegyzés hallatán, hisz még ha Intath szerénykedni is próbál, akkor is tagadhatatlan, hogy nagy tudása van már a gyógyítás terén*
- Kedves, hogy aggódsz, de igazán nem kell félteni. Sose voltam jobban. *ereszt meg egy mosolyt a férfi felé, hogy megnyugtassa, nagyrészt komolyan is gondolva, amit mond. Bár tagadhatatlan, hogy Seles elvesztése megviselte, hisz a lány jó barátnője lett, amíg itt lakott, ezt leszámítva most életében végre először azt érzi, hogy ott van és azt csinálja, ahol és amit tennie kell, ez az érzés pedig megelégedettséggel tölti el*
- Akkor ez eldőlt! Mazsolás kalács lesz! *csapja össze lelkesen a kezeit, ahogy a döntés megszületik, magában már csak azért fohászkodva, hogy legyen még mazsola a kamrában*
- Ó, az remek lenne, köszönöm! *mosolyodik el, ahogy a lány felajánlja, hogy segítene neki* De persze csak ha a doktor úr is megengedi. Igazán nem szeretném elvonni a legújabb segédje figyelmét a tanulásról... *pillant kérdőn Intathra, neki vajon van-e ellenvetése a dolog ellen. Természetesen egyedül is boldogul a sütéssel, ha a másik kettő már rögtön bele is vágna a tanulásba*
- Nem tudom, nem mondott semmit, csak elrohant. Elég zavartnak tűnt... *válaszol már evés közben a Vielt illető kérdésekre* Azt hiszem, igen, Árnyék is vele ment. *bólint pillanatnyi gondolkodás után, hisz a kutya nem jöhet be a házba, márpedig Viel itt búcsúzott el tőlük, így nem látta, Árnyék vele ment-e vagy sem, de az ugatás hiánya miatt feltételezi, hogy igen. Őszintén reméli, hogy a tündér hamarosan visszatér majd hozzájuk, hisz hirtelen távozása őt is aggasztja, még ha mindent meg is tesz, hogy ez ne látszódjon rajta*
- Nahát, egy gnóm falu! Milyen érdekes! *fordul vissza lelkesen Linki felé, amikor a lány származására terelődik a szó, miközben ismét csak tudatosul benne, hogy milyen kevés helyen is járt még a világon* És honnan jött a gyógyítás iránti érdeklődés? Nálatok is vannak gyógyítók? *kérdezősködik tovább, vajon rendelkezik-e már valamiféle előképzettséggel a lány*
- Viel ezt örömmel hallaná! *mosolyodik el Linki megjegyzését hallva a levesről* Tényleg, Linkinek is megmutattad már a szabad szobákat? *fordul hirtelen Inthez, ahogy eszébe jut egy újabb tisztázandó kérdés* Ebéd után neked is keresünk majd egyet! *ereszt meg egy mosolyt a lány felé, hogy biztosítsa róla, ha esetleg étkezés után szeretné kissé kipihenni magát, akkor azt nemsokára meg is teheti majd a saját szobájában.*
313. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-09-22 22:49:58
Üzenet elküldve: 2020-09-22 22:49:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Doktorbácsim//
*Még ha Intath kifejezetten csinos pillanatában volna is, Viel akkor se táplálna iránta romantikus érzéseket. Viszont a kettejük közt szövődő barátsághoz ennyi móka és kacagás után már kétség sem fér. A piócákról elmélkednek, meg arról, hogy azok megeszik egymást.*
- Azt hiszem, a véleményemet nem sok lány osztaná, de szeretem és bájosnak tartom a békákat. Persze csak akkor, ha nem varangyos békák, azok állítólag balszerencsét hoznak a tündérekre, sőt! Meg is betegíthetik őket. *Fejti ki komolyan, és körbe is pillant egy kicsit, biztos nincs-e semmi ilyesmi a láthatáron. Sajnos egyelőre „jó” békát se igen látott itt a víznél.*
- Én Árnyéktól is elvárom, hogy jól viselkedjen, és szabálykövető legyen. Például hogy ne jöjjön be az előtérbe. Már legutóbb is nagyon megharagudtam rá. *Jegyzi még meg mellékesen. Intath nyakában ülni a legjobb móka a világon, ezért már nem fog ilyesmin filozofálni. Miközben éppen azon igyekszik, hogy papagájnak mutassa magát, integet a nagy kutyusának. Árnyék a vízparton épp farokcsóválva nézi őket, a nagy zajtól és persze Viel vidámságától ő is izgatott lett.*
- Szia, Árnyék! *Harsogja a lány, és most már meg mer kísérelni egy óvatos integetést is, de rögtön ezután újra meg is fogja a doki fülét. Nem nagyon markolja ám, csak úgy, a nagyobb biztonságérzet kedvéért fog rá apró kezeivel. Amikor pedig elindulnak, úgy érzi magát, mintha óriás lenne.*
- Intath, mekkora egy óriás? Akkora, mint mi most? *Kíváncsiskodik.* Még soha nem láttam egyet sem. Illetve de, egyet igen, de nem mertem nagyon rápillantani. És különben is – hová megyünk, kapitány? *Fészkelődik izgatottan.*
//Doktorbácsim//
*Még ha Intath kifejezetten csinos pillanatában volna is, Viel akkor se táplálna iránta romantikus érzéseket. Viszont a kettejük közt szövődő barátsághoz ennyi móka és kacagás után már kétség sem fér. A piócákról elmélkednek, meg arról, hogy azok megeszik egymást.*
- Azt hiszem, a véleményemet nem sok lány osztaná, de szeretem és bájosnak tartom a békákat. Persze csak akkor, ha nem varangyos békák, azok állítólag balszerencsét hoznak a tündérekre, sőt! Meg is betegíthetik őket. *Fejti ki komolyan, és körbe is pillant egy kicsit, biztos nincs-e semmi ilyesmi a láthatáron. Sajnos egyelőre „jó” békát se igen látott itt a víznél.*
- Én Árnyéktól is elvárom, hogy jól viselkedjen, és szabálykövető legyen. Például hogy ne jöjjön be az előtérbe. Már legutóbb is nagyon megharagudtam rá. *Jegyzi még meg mellékesen. Intath nyakában ülni a legjobb móka a világon, ezért már nem fog ilyesmin filozofálni. Miközben éppen azon igyekszik, hogy papagájnak mutassa magát, integet a nagy kutyusának. Árnyék a vízparton épp farokcsóválva nézi őket, a nagy zajtól és persze Viel vidámságától ő is izgatott lett.*
- Szia, Árnyék! *Harsogja a lány, és most már meg mer kísérelni egy óvatos integetést is, de rögtön ezután újra meg is fogja a doki fülét. Nem nagyon markolja ám, csak úgy, a nagyobb biztonságérzet kedvéért fog rá apró kezeivel. Amikor pedig elindulnak, úgy érzi magát, mintha óriás lenne.*
- Intath, mekkora egy óriás? Akkora, mint mi most? *Kíváncsiskodik.* Még soha nem láttam egyet sem. Illetve de, egyet igen, de nem mertem nagyon rápillantani. És különben is – hová megyünk, kapitány? *Fészkelődik izgatottan.*
312. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-09-22 20:38:59
Üzenet elküldve: 2020-09-22 20:38:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Konyha//
- Én is ezt mondtam neki! *Heherészi immár kissé felszabadultabban, ahogy Laurentitia kis híján pontosan megismétli mondatát, mivel első ízben sikerült kiérdemelnie Intath mester buksisimijét. Hiszen pont ezt mondta neki a piacos néne is, hogy nála jobbat nem talál. Ha már ketten is ezt állítják, nagyon rossz döntést nem hozhatott.
A kölcsönös dicsérgetéseket, mik a két fél között pattognak, csak derűsen mosolyogva figyeli, hol az egyik, hol a másik fél arcát szemlélve. Egészen idillikus légkör kezd kialakulni ebben az egyetlen szobában, mit Linki ezidáig megismerhetett, ez pedig korábbi szégyenlősségét kezdi eloszlatni lassan, de annál biztosabban.
A sütemény említésére természetesen felragyog barna tekintete, s attól sem keseredik el, hogy már nem maradt. Mikor pedig a kedvencét kérdezik, tűnődve húzza csücsörítésbe tömzsi ajkait. Igazán nehéz választás elé állították, alaposan meg kell fontolnia hát feleletét.*
- Azt hiszem, a mazsolás kalács! *Állapítja meg végül, láthatóan nehéz döntést hozva.* - Szívesen segítek is, a nagyival sokat szoktam sütni! *Ajánlkozik rögvest, s nem csak azért, mert az imént említették, hogy ez talán elvárás is az itt lakóktól. Valóban szívesen venne részt ilyesféle serénykedésekben.
A következőkben a levesé lesz a főszerep, mely köré békésen össze is gyűlnek. Tányérja csurig, kenyere, akár a feje, ennél jobb már nem is lehetne.*
- Jó étvágyat! És nagyon köszönöm! *Csapja össze két tenyerét vidáman, mielőtt kanalazásba kezdene. Egy ideig csak csendben lapátol, ahogy az elkószált tündér esete kerül terítékre, s azon morfondírozik, vajon sikerrel járhat-e egy ilyen célkitűzés. Ő legalábbis nem ismer olyat, kinek a Fény úrnője egyértelműt közölt volna, pláne nem arra, amit kérdezett tőle. A kutya említésére némiképp fellelkesedik, általában jó viszonyt szokott ápolni a bundás jószágokkal. Így már még inkább várja a Viellel való találkozást.
A kisasszony hozzá intézett kérdése éppen két falat között éri, s bár kanalát félútról visszafordítva a tányérba helyezi, száját egy talán túlzásba vitt falat kenyér tömíti el. Elnézést kérő tekintettel igyekszik minél gyorsabban felszabadítani szavainak útját.*
- Hát... *Nyel egy utolsót, biztos, ami biztos.* - Szóval nem messze a várostól van egy kis falu, csak gnómok lakják. Onnan jövök, van pár vándor, akik sűrűn betérnek. Ők meséltek sokat a félkezű elfről, aki a szóbeszéd szerint ügyes a dolgában. Egy-kettő azt hiszem találkozott is már a mesterrel. *Itt tekintetét egy pillanatra Intath mesterre emeli, majd vissza Laurentitia-ra.*
- Szóval velük jöttem a városba, mondták, hogy egy néne szokott vele üzletelni a piacon. Meg is találtam, és ő igazított útba. Azt mondta, a kislánya nagyon beteg, de még sosem volt olyan jókedvű, mint Intath mester kezelése után. *Mosolyodik, ismét a férfi felé vezetve ábrázatát.*
- Hmm, ez a leves nagyon finom! *Böki ki végül, s már nyúl is árválkodó kanala után.*
- Én is ezt mondtam neki! *Heherészi immár kissé felszabadultabban, ahogy Laurentitia kis híján pontosan megismétli mondatát, mivel első ízben sikerült kiérdemelnie Intath mester buksisimijét. Hiszen pont ezt mondta neki a piacos néne is, hogy nála jobbat nem talál. Ha már ketten is ezt állítják, nagyon rossz döntést nem hozhatott.
A kölcsönös dicsérgetéseket, mik a két fél között pattognak, csak derűsen mosolyogva figyeli, hol az egyik, hol a másik fél arcát szemlélve. Egészen idillikus légkör kezd kialakulni ebben az egyetlen szobában, mit Linki ezidáig megismerhetett, ez pedig korábbi szégyenlősségét kezdi eloszlatni lassan, de annál biztosabban.
A sütemény említésére természetesen felragyog barna tekintete, s attól sem keseredik el, hogy már nem maradt. Mikor pedig a kedvencét kérdezik, tűnődve húzza csücsörítésbe tömzsi ajkait. Igazán nehéz választás elé állították, alaposan meg kell fontolnia hát feleletét.*
- Azt hiszem, a mazsolás kalács! *Állapítja meg végül, láthatóan nehéz döntést hozva.* - Szívesen segítek is, a nagyival sokat szoktam sütni! *Ajánlkozik rögvest, s nem csak azért, mert az imént említették, hogy ez talán elvárás is az itt lakóktól. Valóban szívesen venne részt ilyesféle serénykedésekben.
A következőkben a levesé lesz a főszerep, mely köré békésen össze is gyűlnek. Tányérja csurig, kenyere, akár a feje, ennél jobb már nem is lehetne.*
- Jó étvágyat! És nagyon köszönöm! *Csapja össze két tenyerét vidáman, mielőtt kanalazásba kezdene. Egy ideig csak csendben lapátol, ahogy az elkószált tündér esete kerül terítékre, s azon morfondírozik, vajon sikerrel járhat-e egy ilyen célkitűzés. Ő legalábbis nem ismer olyat, kinek a Fény úrnője egyértelműt közölt volna, pláne nem arra, amit kérdezett tőle. A kutya említésére némiképp fellelkesedik, általában jó viszonyt szokott ápolni a bundás jószágokkal. Így már még inkább várja a Viellel való találkozást.
A kisasszony hozzá intézett kérdése éppen két falat között éri, s bár kanalát félútról visszafordítva a tányérba helyezi, száját egy talán túlzásba vitt falat kenyér tömíti el. Elnézést kérő tekintettel igyekszik minél gyorsabban felszabadítani szavainak útját.*
- Hát... *Nyel egy utolsót, biztos, ami biztos.* - Szóval nem messze a várostól van egy kis falu, csak gnómok lakják. Onnan jövök, van pár vándor, akik sűrűn betérnek. Ők meséltek sokat a félkezű elfről, aki a szóbeszéd szerint ügyes a dolgában. Egy-kettő azt hiszem találkozott is már a mesterrel. *Itt tekintetét egy pillanatra Intath mesterre emeli, majd vissza Laurentitia-ra.*
- Szóval velük jöttem a városba, mondták, hogy egy néne szokott vele üzletelni a piacon. Meg is találtam, és ő igazított útba. Azt mondta, a kislánya nagyon beteg, de még sosem volt olyan jókedvű, mint Intath mester kezelése után. *Mosolyodik, ismét a férfi felé vezetve ábrázatát.*
- Hmm, ez a leves nagyon finom! *Böki ki végül, s már nyúl is árválkodó kanala után.*
311. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-09-21 06:08:59
Üzenet elküldve: 2020-09-21 06:08:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1597
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1597
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Konyha//
-Nem hiszem, hogy csak dísznek hordaná azokat a fegyvereket.
*Állapítja azért meg. Ha egy sima fegyvertelen perverz érkezik a házhoz az is szúrja a doki szemét. Hát még ha egy nagydarab harcos. Remélhetőleg nem jön majd vissza a barátaival. Azzal kapcsolatban meg lett legalább nyugtatva a doki, hogy nem haragszanak rá Anettze idehozása miatt. Sejtette azért, de annyi jólneveltség csak van benne, hogy legalább utólag bocsánatot kérjen érte.*
-Egy meleg fürdőt összedobtam neki meg átöltözött. Remélem én is, hogy nem lett baja.
~Majd ha felkelt csinálhatnék neki talán valami teát.~
-Jut is eszembe én is kicsit meg is áztam meg a városban is voltam váltóruha nélkül és lett némi mosatlan a részemről.
*A régi önmagához képest annyira nem rossz a helyzet. Nem itta le magát, nem hempergett a földön, nem lett le se hányva. Csak beleizzadt. Nem is kicsit. De ami fontosabb, hogy bemutassa a két lányt egymásnak akik mindketten a bókjaikkal nyerték el az elf szívét. Laurentitia nem is hagyja ki a lehetőséget, hogy ne dicsérje kicsit a férfit aki szerény mosollyal válaszol.*
-Ugyan. Nekem is sokat van még tanulom.
*Nem is rest viszonozni a bókokat amikkel sikerül némi pírt csempésznie a ház úrnőjének az orcáira. Az egója most megkapta, azt a pozitív töltést ami kellett neki azok után, hogy múltkor elég idegesen és szerencsétlen körülmények között távozott a házból. A sütemény kérdésére egyből nekilát megnyugtatni a lányt.*
-Ugyan biztos vagyok benne, hogy lesz még lehetősége megkóstolni őket. Amúgy is ráfér néha a ház úrnőjére is egy kis pihenés és segítség. Még csak az kéne, hogy valami bajod legyen. Néha azért féltelek.
*Jegyzi meg a féligazságot. Hogy a féltés jutna eszébe mikor meglátja a nőt a padlót felmosni vagy a konyhapultnál az nem igaz. De, hogy eszébe szokott jutni, hogy pihennie kéne az igaz. Még ha nemcsak, hogy nem is tesz érte hanem most is mosatlant hozott neki. Ha közvetlenebb viszony lenne kettejük közt vagy a doki részeg lenne egyszer biztos felajánlaná neki is, hogy megmasszírozza. Biztos tiszta görcs lehet szegény nő. Az ajánlatra is most udvariasabban szólal meg.*
-Csak ha nem okoz problémát.
*Felajánlhatná, hogy segít benne, de ő csak egy szegény nyomorék aki nem is ért a süteményekhez. Jobb helye lesz a laborban. Most is jó helye van ott az asztalnál főleg mikor egy leves is elé kerül.*
-Jó étvágyat!
*Kezd neki. Nem lepődött volna meg azon se ha édes lett volna az a leves hisz mégiscsak a tündérkonyhaművészet egy remeke. De az egy átlagos finom leves. Ami a kellemes testmozgás után különösen jól esik a férfinek. Közben a kis ezüsthajú szakácsnő hollétéről is hall amire összébb vonja a szemöldökét. A kis barátnőjéről van szó és amúgy is túlféltő természet úgyhogy még szép, hogy visszakérdez.*
-Mivel kapcsolatban? Valami baj történt?
~Jöhetett volna hozzám is. Én legalább tényleg válaszolok. Vagy azért ment volna oda mert én nem voltam itt? Beszélnem kell majd vele.~
-Én nem láttam őt. Vitte a kutyáját is? Nem hallottam ugatni most, hogy Linki jött.
*Az azért megnyugtatná legalább annyiban, hogy kevésbé kötnek bele a lányba. Végül is csak egy kis ártatlan tündérkéről van szó. Veszélyes lehet neki a város. Nem túl nyugodtan kanalazgatja a levesét miközben azért odafigyel legújabb kis segédje válaszára is. Ő is kíváncsi többre is annál, hogy szétsimogatni való buksija van.*
-Nem hiszem, hogy csak dísznek hordaná azokat a fegyvereket.
*Állapítja azért meg. Ha egy sima fegyvertelen perverz érkezik a házhoz az is szúrja a doki szemét. Hát még ha egy nagydarab harcos. Remélhetőleg nem jön majd vissza a barátaival. Azzal kapcsolatban meg lett legalább nyugtatva a doki, hogy nem haragszanak rá Anettze idehozása miatt. Sejtette azért, de annyi jólneveltség csak van benne, hogy legalább utólag bocsánatot kérjen érte.*
-Egy meleg fürdőt összedobtam neki meg átöltözött. Remélem én is, hogy nem lett baja.
~Majd ha felkelt csinálhatnék neki talán valami teát.~
-Jut is eszembe én is kicsit meg is áztam meg a városban is voltam váltóruha nélkül és lett némi mosatlan a részemről.
*A régi önmagához képest annyira nem rossz a helyzet. Nem itta le magát, nem hempergett a földön, nem lett le se hányva. Csak beleizzadt. Nem is kicsit. De ami fontosabb, hogy bemutassa a két lányt egymásnak akik mindketten a bókjaikkal nyerték el az elf szívét. Laurentitia nem is hagyja ki a lehetőséget, hogy ne dicsérje kicsit a férfit aki szerény mosollyal válaszol.*
-Ugyan. Nekem is sokat van még tanulom.
*Nem is rest viszonozni a bókokat amikkel sikerül némi pírt csempésznie a ház úrnőjének az orcáira. Az egója most megkapta, azt a pozitív töltést ami kellett neki azok után, hogy múltkor elég idegesen és szerencsétlen körülmények között távozott a házból. A sütemény kérdésére egyből nekilát megnyugtatni a lányt.*
-Ugyan biztos vagyok benne, hogy lesz még lehetősége megkóstolni őket. Amúgy is ráfér néha a ház úrnőjére is egy kis pihenés és segítség. Még csak az kéne, hogy valami bajod legyen. Néha azért féltelek.
*Jegyzi meg a féligazságot. Hogy a féltés jutna eszébe mikor meglátja a nőt a padlót felmosni vagy a konyhapultnál az nem igaz. De, hogy eszébe szokott jutni, hogy pihennie kéne az igaz. Még ha nemcsak, hogy nem is tesz érte hanem most is mosatlant hozott neki. Ha közvetlenebb viszony lenne kettejük közt vagy a doki részeg lenne egyszer biztos felajánlaná neki is, hogy megmasszírozza. Biztos tiszta görcs lehet szegény nő. Az ajánlatra is most udvariasabban szólal meg.*
-Csak ha nem okoz problémát.
*Felajánlhatná, hogy segít benne, de ő csak egy szegény nyomorék aki nem is ért a süteményekhez. Jobb helye lesz a laborban. Most is jó helye van ott az asztalnál főleg mikor egy leves is elé kerül.*
-Jó étvágyat!
*Kezd neki. Nem lepődött volna meg azon se ha édes lett volna az a leves hisz mégiscsak a tündérkonyhaművészet egy remeke. De az egy átlagos finom leves. Ami a kellemes testmozgás után különösen jól esik a férfinek. Közben a kis ezüsthajú szakácsnő hollétéről is hall amire összébb vonja a szemöldökét. A kis barátnőjéről van szó és amúgy is túlféltő természet úgyhogy még szép, hogy visszakérdez.*
-Mivel kapcsolatban? Valami baj történt?
~Jöhetett volna hozzám is. Én legalább tényleg válaszolok. Vagy azért ment volna oda mert én nem voltam itt? Beszélnem kell majd vele.~
-Én nem láttam őt. Vitte a kutyáját is? Nem hallottam ugatni most, hogy Linki jött.
*Az azért megnyugtatná legalább annyiban, hogy kevésbé kötnek bele a lányba. Végül is csak egy kis ártatlan tündérkéről van szó. Veszélyes lehet neki a város. Nem túl nyugodtan kanalazgatja a levesét miközben azért odafigyel legújabb kis segédje válaszára is. Ő is kíváncsi többre is annál, hogy szétsimogatni való buksija van.*
310. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-09-20 20:20:13
Üzenet elküldve: 2020-09-20 20:20:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Konyha//
- Nem az... *sóhajt fel a Nodricot illető megjegyzést hallva, maga se tudva, hogy a tényeket, vagy pusztán reményeit mondja ki hangosan* Csak nem beszéli valami túl jól a nyelvünket. *foglalja össze, amit tudni érdemes a férfiról, őszintén remélve, hogy boldogulni fog majd, akármerre is viszi az útja*
- Ó, semmi gond! *igyekszik biztosítani Intet arról, hogy semmi probléma nincs azzal, hogy idehozta a barátját anélkül, hogy előtte megbeszélte volna vele. ~Elvégre nem tartozik senki számadással~ gondolja magában őszintén, hogy mindenkinek a saját belátására van bízva, kit enged be a Szarvasligetbe és az életükbe, és kit nem*
- Remélem, nem fázott meg szegény az esőben! *aggodalmaskodik kicsit, ahogy többet tud meg a lányról, hisz az iménti hirtelen zápor bizony eléggé hevesnek tűnt*
- Örvendek, Linki! *biccenti meg ő is a fejét, bátorítólag mosolyogva a lányra* Ha tényleg alkímiát szeretnél tanulni, akkor a legjobb helyre jöttél. Intathnál keresve se találhatnál jobb tanárt! *ereszt meg egy apró mosolyt a férfi felé is*
- Ugyan, nemcsak az én érdemem az egész... *vörösödik el azonban kissé, ahogy a doktor a házat és az ő munkásságát kezdi dicsérni*
- És nemcsak az enyém a ház. *folytatja tovább, mielőtt még Linki azt hinné, egymaga képes fenntartani a helyet* Mindenkié, aki benne lakik, és mindenkit szívesen látunk, aki hajlandó segíteni a rendben tartásában. *árnyalja kicsit a képet, hová is került a lány*
- Ó, ezek után még jobban sajnálom, hogy már nem maradt semmilyen sütemény. *költözik szomorú kifejezés az arcára, ahogy Intath az édességeit kezdi méltatni, hiszen a mai nap sűrű eseményei közt nem maradt már ideje arra, hogy még süssön is valamit, a tegnapi adag pedig már elfogyott* Még van egy kis elintéznivalóm, de estére mindenképp sütök majd nektek valami finomat, hogy megünnepeljük Link beköltözését! Mi a kedvenced? *fordul a lány felé, elmosolyodva, ahogy kiderül, mennyire éhes már a vendégük*
- De előbb a leves! *csapja össze lelkesen a kezeit, ahogy két újabb tányért keres, és gyorsan mer a levesből az asztalnál ülőknek* Jó étvágyat! *helyezi eléjük egy-egy teli tányért, meg egy jó nagy adag kenyeret, miközben ő is csatlakozik hozzájuk, maga elé húzva az adagot, amit még Nodricnak mert ki*
- Ha jól értettem, a templomba ment a városban. Azt mondta, tanácsot kell kérnie a Fény Úrnőjétől... *válaszol a Viel hollétét firtató kérdésre, remélve, hogy további keresztkérdések nem lesznek majd, hisz nem igazán tudja, pontosan mivel kapcsolatban is akar a tündér tanácsot kérni, vagy hogy tud beszélni egy istenséggel*
- Bizonyára hamarosan visszatér. *igyekszik megnyugtatni a lányt, hogy ha itt marad, akkor szép lassan lesz alkalma majd a Szarvasliget összes lakójával találkozni* Nem láttátok esetleg az úton? *teszi fel a kérdést csak úgy mellékesen, próbálva álcázni, mennyire is nyugtalanítja Viel hirtelen távozása*
- Hol hallottál a doktorról, Linki, a városban? Artheniorba valósi vagy? *próbál meg többet megtudni a lányról, remélve persze, hogy nem tartja fel túlságosan az evésben.*
- Nem az... *sóhajt fel a Nodricot illető megjegyzést hallva, maga se tudva, hogy a tényeket, vagy pusztán reményeit mondja ki hangosan* Csak nem beszéli valami túl jól a nyelvünket. *foglalja össze, amit tudni érdemes a férfiról, őszintén remélve, hogy boldogulni fog majd, akármerre is viszi az útja*
- Ó, semmi gond! *igyekszik biztosítani Intet arról, hogy semmi probléma nincs azzal, hogy idehozta a barátját anélkül, hogy előtte megbeszélte volna vele. ~Elvégre nem tartozik senki számadással~ gondolja magában őszintén, hogy mindenkinek a saját belátására van bízva, kit enged be a Szarvasligetbe és az életükbe, és kit nem*
- Remélem, nem fázott meg szegény az esőben! *aggodalmaskodik kicsit, ahogy többet tud meg a lányról, hisz az iménti hirtelen zápor bizony eléggé hevesnek tűnt*
- Örvendek, Linki! *biccenti meg ő is a fejét, bátorítólag mosolyogva a lányra* Ha tényleg alkímiát szeretnél tanulni, akkor a legjobb helyre jöttél. Intathnál keresve se találhatnál jobb tanárt! *ereszt meg egy apró mosolyt a férfi felé is*
- Ugyan, nemcsak az én érdemem az egész... *vörösödik el azonban kissé, ahogy a doktor a házat és az ő munkásságát kezdi dicsérni*
- És nemcsak az enyém a ház. *folytatja tovább, mielőtt még Linki azt hinné, egymaga képes fenntartani a helyet* Mindenkié, aki benne lakik, és mindenkit szívesen látunk, aki hajlandó segíteni a rendben tartásában. *árnyalja kicsit a képet, hová is került a lány*
- Ó, ezek után még jobban sajnálom, hogy már nem maradt semmilyen sütemény. *költözik szomorú kifejezés az arcára, ahogy Intath az édességeit kezdi méltatni, hiszen a mai nap sűrű eseményei közt nem maradt már ideje arra, hogy még süssön is valamit, a tegnapi adag pedig már elfogyott* Még van egy kis elintéznivalóm, de estére mindenképp sütök majd nektek valami finomat, hogy megünnepeljük Link beköltözését! Mi a kedvenced? *fordul a lány felé, elmosolyodva, ahogy kiderül, mennyire éhes már a vendégük*
- De előbb a leves! *csapja össze lelkesen a kezeit, ahogy két újabb tányért keres, és gyorsan mer a levesből az asztalnál ülőknek* Jó étvágyat! *helyezi eléjük egy-egy teli tányért, meg egy jó nagy adag kenyeret, miközben ő is csatlakozik hozzájuk, maga elé húzva az adagot, amit még Nodricnak mert ki*
- Ha jól értettem, a templomba ment a városban. Azt mondta, tanácsot kell kérnie a Fény Úrnőjétől... *válaszol a Viel hollétét firtató kérdésre, remélve, hogy további keresztkérdések nem lesznek majd, hisz nem igazán tudja, pontosan mivel kapcsolatban is akar a tündér tanácsot kérni, vagy hogy tud beszélni egy istenséggel*
- Bizonyára hamarosan visszatér. *igyekszik megnyugtatni a lányt, hogy ha itt marad, akkor szép lassan lesz alkalma majd a Szarvasliget összes lakójával találkozni* Nem láttátok esetleg az úton? *teszi fel a kérdést csak úgy mellékesen, próbálva álcázni, mennyire is nyugtalanítja Viel hirtelen távozása*
- Hol hallottál a doktorról, Linki, a városban? Artheniorba valósi vagy? *próbál meg többet megtudni a lányról, remélve persze, hogy nem tartja fel túlságosan az evésben.*
309. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-09-17 10:33:02
Üzenet elküldve: 2020-09-17 10:33:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Konyha//
*Félénksége valóban kiül nem csak orcájára, egész lényére, ahogy szinte Intath mester árnyékául szegődik, amint a konyhába lépnek. Pedig ez igazán nem jellemző a lányra, az esetek többségében talpraesett és cserfes. Mondjuk az is igaz, hogy az esetek többsége mind ezidáig falujában, jól megszokott emberek között és helyzetekben esett meg vele. Így igazán nem is rója fel magának mostani suta viselkedését.
A szerinte is harciasnak tűnő férfi, egy szó, annyi se, már le is lép, szinte még ki sem hűlt nyomukban az ajtónyílás, már suhan is ki rajta. Vagy inkább robog. Barna pillantása kíváncsian követi a megtermett test útját, egy rövid ideig el is mélázik irányába, miután az már eltűnt a bejárat mögött.
Egy kedves női hang köszöntésére ocsúdik újra, hogy visszakapva tekintetét elsőként a másik hasa tájékának szegezze azt, majd rögtön biccentse is fel fejét, igyekezve illedelmesen szemkontaktust teremteni. Míg a félkezű doktor elregéli elregélni valóját, addig félszeg mosollyal ajkain vizsgálja Lau valóban jószívűnek sejlő vonásait, amint pedig vállán érzi a bátorító paskolást, végre szóra is nyitja azokat.*
- Nagyon örülök! *Biccenti meg köszönésképpen kobakját.* - Nagyon nagy házad van! *Állapítja meg az egyértelműt, csak, hogy mondjon is valamit, hiszen mindenki más annyi mindent közöl. Akkor már ő se maradjon szégyenben.
A kérdésekre, mik mind ugyan azt igyekeznek megtudakolni tőle, bólintással helyesel mind Laurentitia, mind Intath mester felé, senki előtt sem kívánja titkolni, hogy akár egy egész tehenet is el tudna pusztítani egy levegővételre. Vagy egy egész tortát, ha már süteményekről esik szó.*
- Igen, nagyon éhesek! *Erősíti meg azért szóban is, s mintha teste erre reagálna, azon minutumban kordul gyomra. Jobbját kapja az érintett területre, hogy kicsit megdörzsölgesse nyugtatólag, majd követve a többiek példáját, elfoglalja kínált helyét az asztalnál. Hátizsákjától is megszabadul végre, maga mellé ejtve azt a földre.*
- Akkor én is remélem! *Mosolyodik immár valamivel kedélyesebben mestere felé, ki a levest készítő Viel méltatásába kezd, majd érdeklődve csatlakozik be a lány hollétéről érkező felelet várásába.*
*Félénksége valóban kiül nem csak orcájára, egész lényére, ahogy szinte Intath mester árnyékául szegődik, amint a konyhába lépnek. Pedig ez igazán nem jellemző a lányra, az esetek többségében talpraesett és cserfes. Mondjuk az is igaz, hogy az esetek többsége mind ezidáig falujában, jól megszokott emberek között és helyzetekben esett meg vele. Így igazán nem is rója fel magának mostani suta viselkedését.
A szerinte is harciasnak tűnő férfi, egy szó, annyi se, már le is lép, szinte még ki sem hűlt nyomukban az ajtónyílás, már suhan is ki rajta. Vagy inkább robog. Barna pillantása kíváncsian követi a megtermett test útját, egy rövid ideig el is mélázik irányába, miután az már eltűnt a bejárat mögött.
Egy kedves női hang köszöntésére ocsúdik újra, hogy visszakapva tekintetét elsőként a másik hasa tájékának szegezze azt, majd rögtön biccentse is fel fejét, igyekezve illedelmesen szemkontaktust teremteni. Míg a félkezű doktor elregéli elregélni valóját, addig félszeg mosollyal ajkain vizsgálja Lau valóban jószívűnek sejlő vonásait, amint pedig vállán érzi a bátorító paskolást, végre szóra is nyitja azokat.*
- Nagyon örülök! *Biccenti meg köszönésképpen kobakját.* - Nagyon nagy házad van! *Állapítja meg az egyértelműt, csak, hogy mondjon is valamit, hiszen mindenki más annyi mindent közöl. Akkor már ő se maradjon szégyenben.
A kérdésekre, mik mind ugyan azt igyekeznek megtudakolni tőle, bólintással helyesel mind Laurentitia, mind Intath mester felé, senki előtt sem kívánja titkolni, hogy akár egy egész tehenet is el tudna pusztítani egy levegővételre. Vagy egy egész tortát, ha már süteményekről esik szó.*
- Igen, nagyon éhesek! *Erősíti meg azért szóban is, s mintha teste erre reagálna, azon minutumban kordul gyomra. Jobbját kapja az érintett területre, hogy kicsit megdörzsölgesse nyugtatólag, majd követve a többiek példáját, elfoglalja kínált helyét az asztalnál. Hátizsákjától is megszabadul végre, maga mellé ejtve azt a földre.*
- Akkor én is remélem! *Mosolyodik immár valamivel kedélyesebben mestere felé, ki a levest készítő Viel méltatásába kezd, majd érdeklődve csatlakozik be a lány hollétéről érkező felelet várásába.*
308. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-09-16 18:50:38
Üzenet elküldve: 2020-09-16 18:50:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1597
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1597
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Konyha//
*A másik bizonytalan válasza nem tetszik neki. De annak a mosolynak a láttán szíve szerint ismét megsimizné, azt a buksit. Lehet szerzett egy újabb függőséget? Mondjuk ez talán a legkevésbé ártalmas. Főleg mert az alanyok szeretni is szokták. Bár nagyon nem ismerik egymást, de a közös hangot hamar megtalálják a gnóm lánnyal is.*
-Helyes, helyes.
*Vigyorog le a másikra. A kedves doktorbácsi arc a konyhába lépve egy pillanat alatt omlik le mikor is rideg tekintettel kezdi méregetni a veszélyforrást ami felbukkant a doki kis békés, vidámsággal és kényeztetéssel teli álomvilágában. Az se nyugtatja meg mikor a felbukkanásával szinte egy időben távozóra is fogja az idegen. Ha eddig ne lett volna gyanús most már biztos azzá vállt. A témát nem hagyja elterelni. Megvárja míg a ház úrnője válaszol a kérdésére.*
-Aham. Elég...harciasnak tűnt.*Lép beljebb.*Idefelé jövet összefutottam egy barátommal. Kék hajú tündérlány aki otthont és munkát keresett. Nagyon ügyes keze van. Takarít, mos amit csak kell. Szeretett volna veled beszélni, de sajnos eléggé megviselte az út és még az eső is elkapott minket. Bocsáss meg, hogy meg se kérdeztelek előtte, de egy gyors fürdő után a velem szomszédos szobában lefektettem.*Hajtja le a fejét bocsánatkérően mint egy kiskutya aki tudja, hogy nagyon rosszat csinált és lebukott a gazdi előtt.*Ő pedig Linki. Engem keresett mert alkímiát szeretne tanulni.
*Engedi előre a szóban forgó kisasszonyt és veregeti meg bátorítóan a vállát, hogy tessék csak bemutatkozni.*Ez a szép hölgy pedig ahogy már mondta Laurentitia. Övé a ház és a rend és a tisztaság is az ő keze munkáját dicséri. Az ő jószívűségének köszönhető, hogy itt lakhatok és dolgozhatok.
*Dicséri kicsit most ő a csinos házigazdájukat. Bár kettejük közt ez oda-vissza szokott menni. Van ebben valami izgalom is a doki irányából. Süt kettejük közt a feszültség, de mégse jutottak még el addig se, hogy ő tegezze a nőt. Ez a szakadék pedig szinte idealizálja kicsit a mosolygós konyhatündérelfet. Elérhetetlenné teszi miközben mégis folyton csábítja. Most is ahogy egyből átvált gondoskodó háziasszonyra.*
-Éhesek vagyunk bizony ugye?*Néz le a kislányra akit pont ezért is hozott ide.*Főleg ha Vielke leveséről van szó. Laurentitiának-nak is arany keze van és a süteményei egyszerűen*Keresi a szót.*mintha a kedves mosolyát is belesütné és a törődést a szívében, de tündérlevest még nem kóstoltam. Viel remek lány. Cserfes és vidám mint a tündérek általában. Remélem találkoztok. Ő most merre van?
*Foglal helyet az asztalnál.*
*A másik bizonytalan válasza nem tetszik neki. De annak a mosolynak a láttán szíve szerint ismét megsimizné, azt a buksit. Lehet szerzett egy újabb függőséget? Mondjuk ez talán a legkevésbé ártalmas. Főleg mert az alanyok szeretni is szokták. Bár nagyon nem ismerik egymást, de a közös hangot hamar megtalálják a gnóm lánnyal is.*
-Helyes, helyes.
*Vigyorog le a másikra. A kedves doktorbácsi arc a konyhába lépve egy pillanat alatt omlik le mikor is rideg tekintettel kezdi méregetni a veszélyforrást ami felbukkant a doki kis békés, vidámsággal és kényeztetéssel teli álomvilágában. Az se nyugtatja meg mikor a felbukkanásával szinte egy időben távozóra is fogja az idegen. Ha eddig ne lett volna gyanús most már biztos azzá vállt. A témát nem hagyja elterelni. Megvárja míg a ház úrnője válaszol a kérdésére.*
-Aham. Elég...harciasnak tűnt.*Lép beljebb.*Idefelé jövet összefutottam egy barátommal. Kék hajú tündérlány aki otthont és munkát keresett. Nagyon ügyes keze van. Takarít, mos amit csak kell. Szeretett volna veled beszélni, de sajnos eléggé megviselte az út és még az eső is elkapott minket. Bocsáss meg, hogy meg se kérdeztelek előtte, de egy gyors fürdő után a velem szomszédos szobában lefektettem.*Hajtja le a fejét bocsánatkérően mint egy kiskutya aki tudja, hogy nagyon rosszat csinált és lebukott a gazdi előtt.*Ő pedig Linki. Engem keresett mert alkímiát szeretne tanulni.
*Engedi előre a szóban forgó kisasszonyt és veregeti meg bátorítóan a vállát, hogy tessék csak bemutatkozni.*Ez a szép hölgy pedig ahogy már mondta Laurentitia. Övé a ház és a rend és a tisztaság is az ő keze munkáját dicséri. Az ő jószívűségének köszönhető, hogy itt lakhatok és dolgozhatok.
*Dicséri kicsit most ő a csinos házigazdájukat. Bár kettejük közt ez oda-vissza szokott menni. Van ebben valami izgalom is a doki irányából. Süt kettejük közt a feszültség, de mégse jutottak még el addig se, hogy ő tegezze a nőt. Ez a szakadék pedig szinte idealizálja kicsit a mosolygós konyhatündérelfet. Elérhetetlenné teszi miközben mégis folyton csábítja. Most is ahogy egyből átvált gondoskodó háziasszonyra.*
-Éhesek vagyunk bizony ugye?*Néz le a kislányra akit pont ezért is hozott ide.*Főleg ha Vielke leveséről van szó. Laurentitiának-nak is arany keze van és a süteményei egyszerűen*Keresi a szót.*mintha a kedves mosolyát is belesütné és a törődést a szívében, de tündérlevest még nem kóstoltam. Viel remek lány. Cserfes és vidám mint a tündérek általában. Remélem találkoztok. Ő most merre van?
*Foglal helyet az asztalnál.*
307. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-09-16 18:06:31
Üzenet elküldve: 2020-09-16 18:06:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Konyha//
*Igen hirtelen igen sok változás áll be a konyhában jelenlévők számában és személyében, de az eddig történtek fényében már meg se lepődik ezen. ~Csak egy újabb átlagos nap a Szarvasligetben~ kuncog magában, ahogy Naty és Luni távozása után nem sokkal Int állít be a helyiségbe egy ismeretlen lány társaságában, miközben Nodric hirtelen távozni készül, és valamikor a nagy kavarodás közben Shen is menekülőre foghatta, mert már nem látja sehol a férfit*
- Viszlát! *búcsúzik röviden Nodrictól, nem akadályozva meg őt a távozásban, ha menni szeretne, bár sajnálja, hogy nem evett egy falatot se, mielőtt útnak indult volna. Nem merenghet azonban sokáig ezen, hiszen illetlenség csak úgy álldogálni, mikor vendég van a házban*
- Üdv! Lau vagyok. *lép közelebb a pároshoz, hogy bemutatkozzon a lánynak, miközben kérdőn néz Intre, mond-e pár szót az ismeretlenről, hogy ki is ő és hogyan került ide*
- Nodric. Nemrég tért be a házba, de már távozott is. *zárja le a férfit illető kérdést, és inkább igyekszik másfelé terelni a beszélgetést*
- Éhesek vagytok? Viel csinált egy kis levest... *invitálja az asztalhoz vendégeit, hisz nem tudja nem észrevenni a lány félénkségét, ám reméli, tele hassal könnyebben feloldódik majd, hisz igazán nincs itt senki, akitől félnie kellene.*
*Igen hirtelen igen sok változás áll be a konyhában jelenlévők számában és személyében, de az eddig történtek fényében már meg se lepődik ezen. ~Csak egy újabb átlagos nap a Szarvasligetben~ kuncog magában, ahogy Naty és Luni távozása után nem sokkal Int állít be a helyiségbe egy ismeretlen lány társaságában, miközben Nodric hirtelen távozni készül, és valamikor a nagy kavarodás közben Shen is menekülőre foghatta, mert már nem látja sehol a férfit*
- Viszlát! *búcsúzik röviden Nodrictól, nem akadályozva meg őt a távozásban, ha menni szeretne, bár sajnálja, hogy nem evett egy falatot se, mielőtt útnak indult volna. Nem merenghet azonban sokáig ezen, hiszen illetlenség csak úgy álldogálni, mikor vendég van a házban*
- Üdv! Lau vagyok. *lép közelebb a pároshoz, hogy bemutatkozzon a lánynak, miközben kérdőn néz Intre, mond-e pár szót az ismeretlenről, hogy ki is ő és hogyan került ide*
- Nodric. Nemrég tért be a házba, de már távozott is. *zárja le a férfit illető kérdést, és inkább igyekszik másfelé terelni a beszélgetést*
- Éhesek vagytok? Viel csinált egy kis levest... *invitálja az asztalhoz vendégeit, hisz nem tudja nem észrevenni a lány félénkségét, ám reméli, tele hassal könnyebben feloldódik majd, hisz igazán nincs itt senki, akitől félnie kellene.*
306. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-09-15 09:04:43
Üzenet elküldve: 2020-09-15 09:04:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Konyha//
//Távozás//
*A konyhában lévők száma hamar lecsökken, mivel a legtöbben távoznak valamilyen okból. Az úrnő is távozik, s egyedül marad egy másik előkelő asszonnyal. Megérti, hogy az úrnő beteg, s ezt sajnálattal hallja. Szomorúan tekint távozó alakjára s bízik benne, hogy minél hamarabb felépül majd. A béke szót, amit Lau használ megérti, és ez jóleső érzés a sok megpróbáltatás után. Ételt és italt tesznek elé, ami a helyi vendégszeretet jele. A kérdés, amit feltesznek neki ismerős. „Honnan jöttél?". Megérti a lényegét és egy kis időre gondolataiban elmereng. Azért küldték, hogy szövetségeseket keressen a háborúhoz, ami népét fenyegeti, ő pedig itt békésen enne, inna. Ez nem lehetséges. Kötelességtudata felülkerekedik és így nem ül le az asztalhoz. Lau felé fordul, hogy tudassa szándékát.*
- Nodric khöteleség. Menni. Nem mahrad. Köszhön! *Röviden ennyit tud közös nyelven kifejezni, amit a nő bizonyára megért. A vendéglátást megköszönve összeszedi az ajtó mellett lepakolt felszerelését, és ha senki sem akadályozza meg, akkor elhagyja a házat, a birtokot, s alakja elvész a távolban.*
A hozzászólás írója (Nodric Kronbolt) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.09.15 09:05:01
//Távozás//
*A konyhában lévők száma hamar lecsökken, mivel a legtöbben távoznak valamilyen okból. Az úrnő is távozik, s egyedül marad egy másik előkelő asszonnyal. Megérti, hogy az úrnő beteg, s ezt sajnálattal hallja. Szomorúan tekint távozó alakjára s bízik benne, hogy minél hamarabb felépül majd. A béke szót, amit Lau használ megérti, és ez jóleső érzés a sok megpróbáltatás után. Ételt és italt tesznek elé, ami a helyi vendégszeretet jele. A kérdés, amit feltesznek neki ismerős. „Honnan jöttél?". Megérti a lényegét és egy kis időre gondolataiban elmereng. Azért küldték, hogy szövetségeseket keressen a háborúhoz, ami népét fenyegeti, ő pedig itt békésen enne, inna. Ez nem lehetséges. Kötelességtudata felülkerekedik és így nem ül le az asztalhoz. Lau felé fordul, hogy tudassa szándékát.*
- Nodric khöteleség. Menni. Nem mahrad. Köszhön! *Röviden ennyit tud közös nyelven kifejezni, amit a nő bizonyára megért. A vendéglátást megköszönve összeszedi az ajtó mellett lepakolt felszerelését, és ha senki sem akadályozza meg, akkor elhagyja a házat, a birtokot, s alakja elvész a távolban.*
A hozzászólás írója (Nodric Kronbolt) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.09.15 09:05:01
305. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-09-08 19:28:45
Üzenet elküldve: 2020-09-08 19:28:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 678
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 678
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Útközben, majd Luninari szobája előtt//
*Nem lépkednek egymás mellett sokáig szótlanul, hiszen Naty feltesz neki pár kérdést, ő pedig igyekszik azokra a legjobb tudása szerint válaszolni.
Ugyan nem szívesen eleveníti fel a lázadás éjszakát, de igazából anélkül is megteszi magában napjában többször, hogy bárki is kérdezné.
Majdnem haláluk és éppen hogy megmenekülésük, Alenia eltűnése, valamint a káosz és a kétségbeesés, mindezek túl intenzív élmények voltak számára ahhoz, hogy csak úgy képes legyen elfelejteni őket és akár a legvidámabb nap kellős közepén is ne akarjanak betolakodni gondolatai közé.
Mindennek ellenére nagyon is szívesen és boldogan válaszol mindenre, ennek pedig az az oka, hogy örül neki, hogy legalább ennyi hasznos dolgot tehet.
Meg aztán az, hogy Natalayda a tegnapi naphoz képest most már határozottan hosszú és összefüggő mondatokban, valamint tiszta fejjel beszél, nyilván annak a jele, hogy most már tényleg sokkal jobban van, mindez pedig szintén boldoggá teszi.
Annyiból ráadásul tökéletesen át tudja érezni a másik lány helyzetét, hogyha ő is egy ismeretlen helyen térne magához, ismeretlen hosszúságú kábulat után, akkor biztosan először leginkább azt szeretné tudni, hogy hol van, utána pedig egyéb más kérdéseire is választ akarna kapni. Így hát igyekszik menet közben szépen sorban és készségesen válaszolni mindenre, amire Natalayda kíváncsi.*
- Ez a ház itt a miénk, a hozzá tartozó birtokkal együtt. *mondja kezdetnek.* Úgy értem Laué, az enyém, Vielé, a tündérlányé, akit láthattál a konyhában, meg még pár emberé, akik nem tudom hol vannak most, mert csak tegnap értem haza, és ahogy nézem azok alatt a hatok alatt, amíg nem voltam itthon, történt pár dolog errefelé. A lényeg, hogy Lauval az ő családjánál húztuk meg magunkat miután a városból elmenekültünk, és amikor visszatértünk Artheniorba a lázadás után, szerencsére összeakadtunk az úton néhány lánnyal, később pedig a Pegazusban egy férfival, aki szintén csatlakozott hozzánk, meg egy Arystor nevű nemessel. Ő az Artheniorban történtek után úgy döntött, hogy a családjához költözik a várostól messze, ezért el akarta adni ezt a birtokot. Összedobtuk mindenünket, amink csak volt, én például úgy jutottam pénzhez, hogy eladtam a Pegazus csaposának azokat az óborokat, amiket még a lázadás alatt hoztam ki Aleimord pincéjéből, így lett a miénk ez a ház. Amúgy nem messze vagyunk az Artheniorba vezető úttól, de mégsem közvetlenül mellette, így nem talál ide bárki csak úgy. És bár jóval kevesebb mint egy napi járóföld az út a városba, azért még sincs túl közel. *teszi hozzá ezt is, mivel biztos benne, hogy Natalayda azt is tudni szeretné, hogy helyileg nagyjából merre lehet, arra pedig így hirtelen nem emlékszik, hogy volt-e erről szó már korábban, vagy még nem.
Vesz egy mély levegőt, mielőtt folytatná, hiszen eddig tulajdonképpen vidám dolgokról beszélt, most jön azonban a megmenekülésükkel kapcsolatos válasz. Ugyan soha nem kell megállnia beszéd közben, most életében talán először mégis azon kapja magát, hogy ösztönösen is meglassítja a lépteit, végül pedig nem lépked tovább, hagyja, hogy megmaradjon az a néhány nagy lépésnyi távolság szobájának ajtaja és kettejük között.
Igaz mindennek valószínűleg inkább egyszerű oka van, nem az, hogy séta közben nem tud gondolkodni, majd gondolatait összefüggő mondatokká összefűzni. Szobájában odabent édesanyja várja, őt pedig nem szeretné még egyszer terhelni az Artheniorban átéltekkel. Ugyan mivel már mesélte neki, pontosan tudja, hogy mi történt ott, de egészen más eltemetve a gondolataiba, és teljesen más általa lenne általa nyers szavakba öntve újra.
Persze Natynak csak a durván lerövidített történetet adhatja elő, hiszen túlságosan is hosszú lenne a teljes történet, mégis bízik benne, hogy képes lesz elmondani a lényeget.*
- Ami a megmenekülésünket illeti, azt hiszem kellett egy kis szerencse, sok apró kis csoda, és persze Lau. Ő túl szerény, és mindig elhárítja magától, amikor azt mondom, hogy ő mentette meg az életünket, de ettől még így történt, és én örökre hálás leszek neki ezért. *vallja be kezdetnek.*
- Bárhogy tagadja, jó eséllyel sohasem jutottunk volna ki nélküle élve. Az az igazság, hogy túl sok fura dolog történt aznap. Aleimord valami tárgyalással volt elfoglalva, Aleniának még sebláza volt, én pedig hirtelen úgy érezte magam, mintha egyszerűen kitörlődtek volna a gondolatok a fejemből egyik pillanatról a másikra. *eleveníti fel a különös emléket kissé távolba révedő tekintettel.* Még mindig nem tudom, hogy mi történt velem akkor, mert sem az előtt, sem pedig azóta nem történt semmi hasonló. Mégis, mire magamhoz tértem és kinéztem az ablakomon, a távolban már égett a város, a tömeg pedig ellepte az utcákat. Lerohantam az emeletről, hogy figyelmeztessem a többieket, de Aleimord nem nagyon ijedt meg, és szerintem rajtam kívül senki sem igazán. Azt hitték, végül még én is, hogy a katonák majd visszaverik a lázadókat, de aztán az ablakból néztük, hogy ők maradnak alul és nekik kell menekülniük, a fosztogatók pedig körbevették a házat, így már nem tudtunk hová kimenekülni. Nem maradt más választásunk, elbújtunk borospincében, kívülről elrejtve a lejáratot. De ránk találtak. Ha Launak nincs az az ötlete, hogy tegyünk úgy, mintha mi is mind fosztogatónak, biztos, hogy darabokra tépnek. Így nem tudunk mit csinálni, felborogattunk néhány polcot odalent, megtömtük a táskáinkat óborokkal, meg a kézbe vettünk annyit amennyit csak tudtunk. Amikor a tömeg leözönlött Lau és az a kereskedő beszélt velük, aki még a lázadás kitörése előtt Aleimorddal akart valami üzletet kötni, de végül ő is ott rekedt velünk a házban. Ha nincs az ő lélekjelenlétük, és, ha nem hitetik el a mindenki mással, hogy közéjük tartozunk, akkor mi most nem beszélnénk egymással, téged pedig egy üres birtokra hozott volna a lovad, hiszen nem élünk, hogy megvegyük. Azelőtt csak egy öreg szolgáló lakott itt, senki más.
*Elgondolkodva hallgat egy kicsit mielőtt folytatná.*
- Odakint az utcán már szerencsénk volt *emlékezik tovább.* Túl nagy volt a káosz, és mindenki el volt foglalva a rombolással, gyújtogatással, meg a fosztogatással. Senkinek sem tűntünk fel és háborítatlanul el tudtunk jutni a Templomkertbe. Ott találkoztunk Intathal, az orvossal, aki téged is ellátott tegnap. Aleimord visszament vele a városba, hogy segítsen a húgán, de én nem mertem visszafordulni velük és inkább a többiek után futottam, akiknek sikerült felkéredzkedniük egy szekérre, amin szintén a városból menekülők ültek. Így jutottunk Lauval vidékre a családjához. Szerencsére Aleimordnak is sikerült valahogy kijutnia, mert amikor mentünk vissza Artheniorba vele is találkoztunk, meg utána egyszer itt is megjelent, és bár nem nézett ki a legjobban, de legalább élt.
*Mindezek után már csak abban reménykedik, hogy nem volt túl sok és túl tömény mindaz, amit Natalaydának elmondott. A legfontosabb válasszal viszont még adós, előtte azonban boldogan elmosolyodik, hiszen mindaz, amit Nairadáról tud, tényleg örömmel tölti el.*
- Nyugodj meg, ugyan tényleg semmit nem tudunk róla, de Naiért nem kell aggódni, legalább ő, hála az isteneknek szinte teljesen biztosan jól van, és semmit nem kellett átélnie abból, amibe mi belekeveredtünk. A lázadás napjának reggelén elutazott a városból. Tudom, mert pont én nyitottam neki ajtót, ő pedig épp csak azért ugrott be, hogy ajándékba adjon nekem párat a gyerekkori ruhái közül, amiket kinőtt, különben egy hintó várta útra készen a sarkon. Mire este megőrült a város ő már biztosan messze járt tőle, és ha utazás közben el is jutott hozzá a hír, hogy mi is történt Artheniorban, nyilván nem fordult vissza, hogy a visszarohanjon az életveszélybe. *mondja mély meggyőződéssel, ugyanakkor mielőtt folytatná az útját a szobájába, ami immár tényleg csak néhány lépés, még nem mozdul, mivel biztos benne, hogy Natalayda bármit is mondana még neki, vagy kérdezne még tőle, azt szívesebben tenné akkor, amikor csak kettesben vannak, másrészt egy fontos kérdése neki is lenne, így mielőtt a lány beszélni kezdene, gyorsan fel is teszi.*
- Ha már ruhák... milyet szeretnél? Legalább színben adj valami támpontot, nehogy anya majd rád akarjon erőszakolni valami olyasmit, amit nem szívesen vennél fel! Persze, gondolom most nem ez a legfontosabb, de akkor is, nyilván jobb lenne valami olyat kérni tőle, amiben jól érzed magad.
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.09.08 19:45:40
*Nem lépkednek egymás mellett sokáig szótlanul, hiszen Naty feltesz neki pár kérdést, ő pedig igyekszik azokra a legjobb tudása szerint válaszolni.
Ugyan nem szívesen eleveníti fel a lázadás éjszakát, de igazából anélkül is megteszi magában napjában többször, hogy bárki is kérdezné.
Majdnem haláluk és éppen hogy megmenekülésük, Alenia eltűnése, valamint a káosz és a kétségbeesés, mindezek túl intenzív élmények voltak számára ahhoz, hogy csak úgy képes legyen elfelejteni őket és akár a legvidámabb nap kellős közepén is ne akarjanak betolakodni gondolatai közé.
Mindennek ellenére nagyon is szívesen és boldogan válaszol mindenre, ennek pedig az az oka, hogy örül neki, hogy legalább ennyi hasznos dolgot tehet.
Meg aztán az, hogy Natalayda a tegnapi naphoz képest most már határozottan hosszú és összefüggő mondatokban, valamint tiszta fejjel beszél, nyilván annak a jele, hogy most már tényleg sokkal jobban van, mindez pedig szintén boldoggá teszi.
Annyiból ráadásul tökéletesen át tudja érezni a másik lány helyzetét, hogyha ő is egy ismeretlen helyen térne magához, ismeretlen hosszúságú kábulat után, akkor biztosan először leginkább azt szeretné tudni, hogy hol van, utána pedig egyéb más kérdéseire is választ akarna kapni. Így hát igyekszik menet közben szépen sorban és készségesen válaszolni mindenre, amire Natalayda kíváncsi.*
- Ez a ház itt a miénk, a hozzá tartozó birtokkal együtt. *mondja kezdetnek.* Úgy értem Laué, az enyém, Vielé, a tündérlányé, akit láthattál a konyhában, meg még pár emberé, akik nem tudom hol vannak most, mert csak tegnap értem haza, és ahogy nézem azok alatt a hatok alatt, amíg nem voltam itthon, történt pár dolog errefelé. A lényeg, hogy Lauval az ő családjánál húztuk meg magunkat miután a városból elmenekültünk, és amikor visszatértünk Artheniorba a lázadás után, szerencsére összeakadtunk az úton néhány lánnyal, később pedig a Pegazusban egy férfival, aki szintén csatlakozott hozzánk, meg egy Arystor nevű nemessel. Ő az Artheniorban történtek után úgy döntött, hogy a családjához költözik a várostól messze, ezért el akarta adni ezt a birtokot. Összedobtuk mindenünket, amink csak volt, én például úgy jutottam pénzhez, hogy eladtam a Pegazus csaposának azokat az óborokat, amiket még a lázadás alatt hoztam ki Aleimord pincéjéből, így lett a miénk ez a ház. Amúgy nem messze vagyunk az Artheniorba vezető úttól, de mégsem közvetlenül mellette, így nem talál ide bárki csak úgy. És bár jóval kevesebb mint egy napi járóföld az út a városba, azért még sincs túl közel. *teszi hozzá ezt is, mivel biztos benne, hogy Natalayda azt is tudni szeretné, hogy helyileg nagyjából merre lehet, arra pedig így hirtelen nem emlékszik, hogy volt-e erről szó már korábban, vagy még nem.
Vesz egy mély levegőt, mielőtt folytatná, hiszen eddig tulajdonképpen vidám dolgokról beszélt, most jön azonban a megmenekülésükkel kapcsolatos válasz. Ugyan soha nem kell megállnia beszéd közben, most életében talán először mégis azon kapja magát, hogy ösztönösen is meglassítja a lépteit, végül pedig nem lépked tovább, hagyja, hogy megmaradjon az a néhány nagy lépésnyi távolság szobájának ajtaja és kettejük között.
Igaz mindennek valószínűleg inkább egyszerű oka van, nem az, hogy séta közben nem tud gondolkodni, majd gondolatait összefüggő mondatokká összefűzni. Szobájában odabent édesanyja várja, őt pedig nem szeretné még egyszer terhelni az Artheniorban átéltekkel. Ugyan mivel már mesélte neki, pontosan tudja, hogy mi történt ott, de egészen más eltemetve a gondolataiba, és teljesen más általa lenne általa nyers szavakba öntve újra.
Persze Natynak csak a durván lerövidített történetet adhatja elő, hiszen túlságosan is hosszú lenne a teljes történet, mégis bízik benne, hogy képes lesz elmondani a lényeget.*
- Ami a megmenekülésünket illeti, azt hiszem kellett egy kis szerencse, sok apró kis csoda, és persze Lau. Ő túl szerény, és mindig elhárítja magától, amikor azt mondom, hogy ő mentette meg az életünket, de ettől még így történt, és én örökre hálás leszek neki ezért. *vallja be kezdetnek.*
- Bárhogy tagadja, jó eséllyel sohasem jutottunk volna ki nélküle élve. Az az igazság, hogy túl sok fura dolog történt aznap. Aleimord valami tárgyalással volt elfoglalva, Aleniának még sebláza volt, én pedig hirtelen úgy érezte magam, mintha egyszerűen kitörlődtek volna a gondolatok a fejemből egyik pillanatról a másikra. *eleveníti fel a különös emléket kissé távolba révedő tekintettel.* Még mindig nem tudom, hogy mi történt velem akkor, mert sem az előtt, sem pedig azóta nem történt semmi hasonló. Mégis, mire magamhoz tértem és kinéztem az ablakomon, a távolban már égett a város, a tömeg pedig ellepte az utcákat. Lerohantam az emeletről, hogy figyelmeztessem a többieket, de Aleimord nem nagyon ijedt meg, és szerintem rajtam kívül senki sem igazán. Azt hitték, végül még én is, hogy a katonák majd visszaverik a lázadókat, de aztán az ablakból néztük, hogy ők maradnak alul és nekik kell menekülniük, a fosztogatók pedig körbevették a házat, így már nem tudtunk hová kimenekülni. Nem maradt más választásunk, elbújtunk borospincében, kívülről elrejtve a lejáratot. De ránk találtak. Ha Launak nincs az az ötlete, hogy tegyünk úgy, mintha mi is mind fosztogatónak, biztos, hogy darabokra tépnek. Így nem tudunk mit csinálni, felborogattunk néhány polcot odalent, megtömtük a táskáinkat óborokkal, meg a kézbe vettünk annyit amennyit csak tudtunk. Amikor a tömeg leözönlött Lau és az a kereskedő beszélt velük, aki még a lázadás kitörése előtt Aleimorddal akart valami üzletet kötni, de végül ő is ott rekedt velünk a házban. Ha nincs az ő lélekjelenlétük, és, ha nem hitetik el a mindenki mással, hogy közéjük tartozunk, akkor mi most nem beszélnénk egymással, téged pedig egy üres birtokra hozott volna a lovad, hiszen nem élünk, hogy megvegyük. Azelőtt csak egy öreg szolgáló lakott itt, senki más.
*Elgondolkodva hallgat egy kicsit mielőtt folytatná.*
- Odakint az utcán már szerencsénk volt *emlékezik tovább.* Túl nagy volt a káosz, és mindenki el volt foglalva a rombolással, gyújtogatással, meg a fosztogatással. Senkinek sem tűntünk fel és háborítatlanul el tudtunk jutni a Templomkertbe. Ott találkoztunk Intathal, az orvossal, aki téged is ellátott tegnap. Aleimord visszament vele a városba, hogy segítsen a húgán, de én nem mertem visszafordulni velük és inkább a többiek után futottam, akiknek sikerült felkéredzkedniük egy szekérre, amin szintén a városból menekülők ültek. Így jutottunk Lauval vidékre a családjához. Szerencsére Aleimordnak is sikerült valahogy kijutnia, mert amikor mentünk vissza Artheniorba vele is találkoztunk, meg utána egyszer itt is megjelent, és bár nem nézett ki a legjobban, de legalább élt.
*Mindezek után már csak abban reménykedik, hogy nem volt túl sok és túl tömény mindaz, amit Natalaydának elmondott. A legfontosabb válasszal viszont még adós, előtte azonban boldogan elmosolyodik, hiszen mindaz, amit Nairadáról tud, tényleg örömmel tölti el.*
- Nyugodj meg, ugyan tényleg semmit nem tudunk róla, de Naiért nem kell aggódni, legalább ő, hála az isteneknek szinte teljesen biztosan jól van, és semmit nem kellett átélnie abból, amibe mi belekeveredtünk. A lázadás napjának reggelén elutazott a városból. Tudom, mert pont én nyitottam neki ajtót, ő pedig épp csak azért ugrott be, hogy ajándékba adjon nekem párat a gyerekkori ruhái közül, amiket kinőtt, különben egy hintó várta útra készen a sarkon. Mire este megőrült a város ő már biztosan messze járt tőle, és ha utazás közben el is jutott hozzá a hír, hogy mi is történt Artheniorban, nyilván nem fordult vissza, hogy a visszarohanjon az életveszélybe. *mondja mély meggyőződéssel, ugyanakkor mielőtt folytatná az útját a szobájába, ami immár tényleg csak néhány lépés, még nem mozdul, mivel biztos benne, hogy Natalayda bármit is mondana még neki, vagy kérdezne még tőle, azt szívesebben tenné akkor, amikor csak kettesben vannak, másrészt egy fontos kérdése neki is lenne, így mielőtt a lány beszélni kezdene, gyorsan fel is teszi.*
- Ha már ruhák... milyet szeretnél? Legalább színben adj valami támpontot, nehogy anya majd rád akarjon erőszakolni valami olyasmit, amit nem szívesen vennél fel! Persze, gondolom most nem ez a legfontosabb, de akkor is, nyilván jobb lenne valami olyat kérni tőle, amiben jól érzed magad.
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.09.08 19:45:40
304. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-09-08 18:52:27
Üzenet elküldve: 2020-09-08 18:52:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Mestert keresve//
//Konyha//
*A lánynak ezidáig nem sok fogalma volt a körülötte lévő világ gyakorlatias valóságáról. Persze éldegélt a kis falujában, tanulgatott, barkácsolt és mindenféle gnómos dolgot művelt, melyek kifejtése túlságosan hosszas és kevésbé érdekes történetet szülne. Lényeg a lényeg, hogy otthonának határait ezen alkalommal hagyta el először. Első útja pedig ide vezetett a doktor nyomán, az első lehetőség pedig, mi nem a négy fal között kotyvasztgatás eshetőségét sejteti, bizony felvillanyozta.*
- Még nem tudom. *Vallja meg egészen őszintén, minden körítés nélkül, az ábrándos ifjoncok mosolyával tömzsi ajkain. Ám, minthogy ezt nem ebben a percben, sőt, nem is ma kell eldöntenie, inkább irányítja figyelmét a jelen eseményeire, lépteit pedig mestere nyomába.
Ahogy kobakját éri a simiző kéz, ismét összerezzen, bár a korábbinál már talán eggyel kevésbé riadtan. Persze, ezúttal is váratlanul érte az érintés, kellemetlenséget már nem érez iránta. Főleg a szavak miatt, mik ezt követik.*
- Rendben, akkor figyelni fogok! *Mosolyodik el, ahogy a buksisimi alól felsandít az elfre, cinkos tekintetével keresve a szemkontaktust.
Több idejük viszont nem igazán marad a további csacsogásra, hiszen úgy tűnik, elérték céljukat, mi a korábban már sejtett ajtóban, s a mögötte húzódó, leginkább konyhaszerű létesítménynek tűnő helyiségben testesül meg. Ahogy belépnek, közelebb húzódik a doktorhoz, s félszegséggel vegyített kíváncsi tekintete pásztázza végig a berendezést, na meg a bentieket. Mestere kérdésére először afelé tekint, akihez szólt a kurta érdeklődés, majd arra, aki ennek tárgya. Már, persze, ha jól saccolja meg a zöld tekintet útját.*
//Konyha//
*A lánynak ezidáig nem sok fogalma volt a körülötte lévő világ gyakorlatias valóságáról. Persze éldegélt a kis falujában, tanulgatott, barkácsolt és mindenféle gnómos dolgot művelt, melyek kifejtése túlságosan hosszas és kevésbé érdekes történetet szülne. Lényeg a lényeg, hogy otthonának határait ezen alkalommal hagyta el először. Első útja pedig ide vezetett a doktor nyomán, az első lehetőség pedig, mi nem a négy fal között kotyvasztgatás eshetőségét sejteti, bizony felvillanyozta.*
- Még nem tudom. *Vallja meg egészen őszintén, minden körítés nélkül, az ábrándos ifjoncok mosolyával tömzsi ajkain. Ám, minthogy ezt nem ebben a percben, sőt, nem is ma kell eldöntenie, inkább irányítja figyelmét a jelen eseményeire, lépteit pedig mestere nyomába.
Ahogy kobakját éri a simiző kéz, ismét összerezzen, bár a korábbinál már talán eggyel kevésbé riadtan. Persze, ezúttal is váratlanul érte az érintés, kellemetlenséget már nem érez iránta. Főleg a szavak miatt, mik ezt követik.*
- Rendben, akkor figyelni fogok! *Mosolyodik el, ahogy a buksisimi alól felsandít az elfre, cinkos tekintetével keresve a szemkontaktust.
Több idejük viszont nem igazán marad a további csacsogásra, hiszen úgy tűnik, elérték céljukat, mi a korábban már sejtett ajtóban, s a mögötte húzódó, leginkább konyhaszerű létesítménynek tűnő helyiségben testesül meg. Ahogy belépnek, közelebb húzódik a doktorhoz, s félszegséggel vegyített kíváncsi tekintete pásztázza végig a berendezést, na meg a bentieket. Mestere kérdésére először afelé tekint, akihez szólt a kurta érdeklődés, majd arra, aki ennek tárgya. Már, persze, ha jól saccolja meg a zöld tekintet útját.*
303. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-09-08 17:17:40
Üzenet elküldve: 2020-09-08 17:17:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1597
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1597
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Mestert keresve//
//Konyha//
*Úgy néz ki a lány még nem hallott hasonlóról. Lehet más környezetben volt eddig. A doki mindenesetre bólint a másik döbbenetén.*
-Úgy lehet a leghasznosabb. Legalább annyira mint egy mágus akár. De természetesen nem mindenki olyan eszement, hogy veszélybe sodorja magát. A békés labor, a meleg koszt és a hosszú élet csak szimpatikusabb nem?
*Mosolyog a másikra. Természetesen nem akarná, hogy önmagát veszélyeztesse az a csepp lány. Ő se azért gyakorolja az alkímiát hanem... leginkább szórakozásból. Anyagilag nem nagyon érte még meg. Mindegy is. Tanítani valamennyire tudja a lányt ahogy tanácsokat is tud adni. Meg talán el is tudja szállásoltatni. A szükséges figyelmeztetést és pletykálkodást megteszi amire olyan ártatlan reakciót kap amire nem számított volna. Ismét megsimizi most, azt a barna loboncot.*
-Csak, azt próbálja meg! De ha mégis ilyet látnál szólj nekem és elintézem.
*Vigyorog magabiztosan. Hogy miképp intézné el és tényleg meg tudná-e tenni jó kérdés, de ránézve nem nagyon ijed meg. A konyhába belépve viszont lefagy az arcáról a mosoly. Bizalmatlanul méregeti a harcos kinézetű fickót az asztalnál. Odabiccent a ház úrnőjének és rákérdez.*
-Ez ki?
//Konyha//
*Úgy néz ki a lány még nem hallott hasonlóról. Lehet más környezetben volt eddig. A doki mindenesetre bólint a másik döbbenetén.*
-Úgy lehet a leghasznosabb. Legalább annyira mint egy mágus akár. De természetesen nem mindenki olyan eszement, hogy veszélybe sodorja magát. A békés labor, a meleg koszt és a hosszú élet csak szimpatikusabb nem?
*Mosolyog a másikra. Természetesen nem akarná, hogy önmagát veszélyeztesse az a csepp lány. Ő se azért gyakorolja az alkímiát hanem... leginkább szórakozásból. Anyagilag nem nagyon érte még meg. Mindegy is. Tanítani valamennyire tudja a lányt ahogy tanácsokat is tud adni. Meg talán el is tudja szállásoltatni. A szükséges figyelmeztetést és pletykálkodást megteszi amire olyan ártatlan reakciót kap amire nem számított volna. Ismét megsimizi most, azt a barna loboncot.*
-Csak, azt próbálja meg! De ha mégis ilyet látnál szólj nekem és elintézem.
*Vigyorog magabiztosan. Hogy miképp intézné el és tényleg meg tudná-e tenni jó kérdés, de ránézve nem nagyon ijed meg. A konyhába belépve viszont lefagy az arcáról a mosoly. Bizalmatlanul méregeti a harcos kinézetű fickót az asztalnál. Odabiccent a ház úrnőjének és rákérdez.*
-Ez ki?
302. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-09-08 15:58:22
Üzenet elküldve: 2020-09-08 15:58:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Mestert keresve//
*Mégiscsak megkapja válaszát a feltett kérdésre. Nem gondolta volna, hogy itt rögtön ki lesz fejtve a magyarázat, ám örül neki, hogy máris mennyi minden tudással gazdagodik. Pedig éppen, hogy betette ide a lábát. Egyre inkább az az érzet kezdi hatalmába keríteni, hogy jó helyre került.*
- Egy alkimista a kalandozókkal? Húúú... *Tűnődik el talán kissé bárgyú ábrázattal az általa levont végkövetkeztetésen. Mindig is úgy képzelte, hogy egy alkimista csak kotyvaszt magában egy pinceszobában, esetleg új keverékeket fundál ki, gyógyít is, mint ahogy Intath mester. A legnagyobb kalandnak amiben része lehet pedig a gyógyfüvek saját kezű begyűjtését gondolta. Nem csoda hát, ha ennyire meglepődik a lefestett karrier lehetőségen.
További kommentárja egyelőre nincs az okításhoz, így a korábban taglalt módokon követi az elfet útjukon, lelkesedését fejezve ki a felvázolt programok iránt, mik a nap hátralevő részében várni fognak rá. Ha éhesnek nem is mondaná magát, szomjúsága már kínozza egy ideje. Néhány órája ugyanis kiitta az utolsó csepp vizet is kulacsából, mit még a főtéri szökőkútból töltött meg. Nem az erőssége a forrásainak beosztása.
Szerencsére figyelmét eltereli a bentiek jellemzése, s a felelet, mely a két férfi furcsaságát hivatott megmagyarázni. Ahogy lehajol hozzá a doktor, buksiját felszegi, némileg hozzájárulva ezzel a másik diszkrét suttogásához. ~Elment az esze? Lányokat les meg?~ Kerekednek el amúgy sem apró szemei.*
- Engem ugye nem fog meglesni? *Súgja vissza kérdését a felé tornyosulónak. Nem, nem mondhatja, hogy bármelyik válasz is megnyugtatta volna, kénytelen hát a korábbiakba kapaszkodni, miszerint mestere és a lányok is kedvesek. Mindeközben lépteik lassanként egy ajtó felé vezetik őket, ami mögött sejtése szerint ezek a bizonyos többiek lesznek.*
*Mégiscsak megkapja válaszát a feltett kérdésre. Nem gondolta volna, hogy itt rögtön ki lesz fejtve a magyarázat, ám örül neki, hogy máris mennyi minden tudással gazdagodik. Pedig éppen, hogy betette ide a lábát. Egyre inkább az az érzet kezdi hatalmába keríteni, hogy jó helyre került.*
- Egy alkimista a kalandozókkal? Húúú... *Tűnődik el talán kissé bárgyú ábrázattal az általa levont végkövetkeztetésen. Mindig is úgy képzelte, hogy egy alkimista csak kotyvaszt magában egy pinceszobában, esetleg új keverékeket fundál ki, gyógyít is, mint ahogy Intath mester. A legnagyobb kalandnak amiben része lehet pedig a gyógyfüvek saját kezű begyűjtését gondolta. Nem csoda hát, ha ennyire meglepődik a lefestett karrier lehetőségen.
További kommentárja egyelőre nincs az okításhoz, így a korábban taglalt módokon követi az elfet útjukon, lelkesedését fejezve ki a felvázolt programok iránt, mik a nap hátralevő részében várni fognak rá. Ha éhesnek nem is mondaná magát, szomjúsága már kínozza egy ideje. Néhány órája ugyanis kiitta az utolsó csepp vizet is kulacsából, mit még a főtéri szökőkútból töltött meg. Nem az erőssége a forrásainak beosztása.
Szerencsére figyelmét eltereli a bentiek jellemzése, s a felelet, mely a két férfi furcsaságát hivatott megmagyarázni. Ahogy lehajol hozzá a doktor, buksiját felszegi, némileg hozzájárulva ezzel a másik diszkrét suttogásához. ~Elment az esze? Lányokat les meg?~ Kerekednek el amúgy sem apró szemei.*
- Engem ugye nem fog meglesni? *Súgja vissza kérdését a felé tornyosulónak. Nem, nem mondhatja, hogy bármelyik válasz is megnyugtatta volna, kénytelen hát a korábbiakba kapaszkodni, miszerint mestere és a lányok is kedvesek. Mindeközben lépteik lassanként egy ajtó felé vezetik őket, ami mögött sejtése szerint ezek a bizonyos többiek lesznek.*
301. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-09-07 16:21:41
Üzenet elküldve: 2020-09-07 16:21:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1597
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1597
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Mestert keresve//
*Nem tervezte kifejteni mi a legnagyobb probléma a többi varázsitallal, de rá lesz kérdezve. Most jó kedve van a dokinak meg egy olyan lányra aki ilyen szépen tudott bókolni nem is lehet megharagudni. Elmondja hát.*
-Ezek leginkább egy feladat elvégzésére jók ha te iszod meg őket. Mágusoknak ezért lehet előnyös a kék mert tanuláshoz megisszák és jobban forog az agyuk. Vagy ha valami nehezet fel kell emelni arra jó a piros. De olyan helyzetben mikor nem tudod mikor lesz rá szükség mondjuk kalandozóknak vagy városőröknek egy veszélyes helyzetben könnyen kárba is mehet a több mint száz aranyas varázsital ha megiszod és nem történik még semmi csak, azt hitted. Ha meg helyzetben vagy akkor már nincs időd meginni. Ezért jó ha ott van egy alkimista aki a megfelelő időben tudja a pont szükséges varázsitalokat hozzájuttatni azokhoz akiknek kell.
*Csak megtörtént a lecke és a doki lába kellően fáj már a helyzettől úgyhogy fel is egyenesedik. A kislány válasza annyira neki sincs ellenére. Amúgy is érdemes volt beszélni a ház úrnőjével ha már bedobott egy kielégült tündérlányt az egyik szobába egy kígyóval együtt. Meg közölni, hogy hazajött. Meg megkérdezni, hogy a szőke még él-e akit ellátott. Meg enni és élvezni a szerető törődést. Kedvesen rámosolyog a lelkes kislányra. Biztos benne, hogy örömmel fogadják majd. Megteszi a szükséges felvilágosítást is amire azért kap egy visszakérdezést. Lehajol és fojtott hangon magyarázza miközben sétálnak a konyha felé.*
-Az egyiknek elment az esze a lázadás óta. A másik, a vörös meg*Szinte súgja a másiknak.*szeret védtelen lányokat meglesni.*Gyorsan kiegyenesedik és normális hangerővel folytatja.*Egyszer már rendre tettem, de jobb vigyázni az olyanokkal.
*És már szinte ott is vannak a konyha bejáratánál.*
*Nem tervezte kifejteni mi a legnagyobb probléma a többi varázsitallal, de rá lesz kérdezve. Most jó kedve van a dokinak meg egy olyan lányra aki ilyen szépen tudott bókolni nem is lehet megharagudni. Elmondja hát.*
-Ezek leginkább egy feladat elvégzésére jók ha te iszod meg őket. Mágusoknak ezért lehet előnyös a kék mert tanuláshoz megisszák és jobban forog az agyuk. Vagy ha valami nehezet fel kell emelni arra jó a piros. De olyan helyzetben mikor nem tudod mikor lesz rá szükség mondjuk kalandozóknak vagy városőröknek egy veszélyes helyzetben könnyen kárba is mehet a több mint száz aranyas varázsital ha megiszod és nem történik még semmi csak, azt hitted. Ha meg helyzetben vagy akkor már nincs időd meginni. Ezért jó ha ott van egy alkimista aki a megfelelő időben tudja a pont szükséges varázsitalokat hozzájuttatni azokhoz akiknek kell.
*Csak megtörtént a lecke és a doki lába kellően fáj már a helyzettől úgyhogy fel is egyenesedik. A kislány válasza annyira neki sincs ellenére. Amúgy is érdemes volt beszélni a ház úrnőjével ha már bedobott egy kielégült tündérlányt az egyik szobába egy kígyóval együtt. Meg közölni, hogy hazajött. Meg megkérdezni, hogy a szőke még él-e akit ellátott. Meg enni és élvezni a szerető törődést. Kedvesen rámosolyog a lelkes kislányra. Biztos benne, hogy örömmel fogadják majd. Megteszi a szükséges felvilágosítást is amire azért kap egy visszakérdezést. Lehajol és fojtott hangon magyarázza miközben sétálnak a konyha felé.*
-Az egyiknek elment az esze a lázadás óta. A másik, a vörös meg*Szinte súgja a másiknak.*szeret védtelen lányokat meglesni.*Gyorsan kiegyenesedik és normális hangerővel folytatja.*Egyszer már rendre tettem, de jobb vigyázni az olyanokkal.
*És már szinte ott is vannak a konyha bejáratánál.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1167-1186