Külső területek - Szarvasliget
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 16 (301. - 320. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10707_1473675245_ember_no.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1360-1379
320. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-09-07 01:05:21
Üzenet elküldve: 2019-09-07 01:05:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 146
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 146
Játékstílus: Vakmerő
//Égető Probléma//
*Úgy tűnik, hogy az elf nem hadakozik ellene, hogy közelebb menjen, ami már valamiféle előrelépésnek tekinthető. Vagy inkább jó előjelnek, ha úgy tetszik. A pipára csak biccent egyet megértése jeléül, ő maga is nagy pipás, teljesen megérti, hogy ez nem egy olyan dolog, amit csak úgy félretesz az ember. Persze furcsa, hisz a másik kezében van, de nem azért jött, hogy bárkinek a szokásával vitatkozzon.*
-Meg biz'. Nem is olyan rég. Bár én nem vagyok valami nagy politikus meg ilyenek. Csak adnak enni, meg tetőt a fejem fölé, és büntetlenül koncolhatom fel a rossz fiúkat. Nem tőlem hallotta, de..
*Hajol kicsit közelebb hozzá.*
-Lehet, hogy magasabb szinten is fognak hullni fejek.
*Erre önkéntelenül is elmosolyodik. Mindig is volt egy furcsa komplexusa, szereti megbüntetni azokat, akik azt hiszik, hogy érinthetetlenek. Általában ez csak addig tart, ameddig nem rúgja valaki rájuk az ajtót.*
-Egyébként bocsánat, nem tudtam, hogy maga-e a doki.
*És rögtön világosabbá válik számára, hogy nehezen tudna kezet fogni kéz nélkül. Nem megoldhatatlan, de roppant nehéz lehet. Mindenesetre szó nélkül követi az elfet be az épületbe.*
-Hála az égieknek nincs komolyabb bajom, csupán a külsővel kellene kezdeni valamit, ha egy mód van rá.
~Tehát alkimista is? Tényleg sok mindenhez érthet. Nem hazudtak róla a városban.~
-Fogalmam sincs, úgy vélem 30 arany megéri a fáradozását doki, plusz ha legközelebb is bajom van, és nem túl nehéz magának az arany, akkor lehet, hogy megkeresem. Na mit szól?
*Úgy tűnik, hogy az elf nem hadakozik ellene, hogy közelebb menjen, ami már valamiféle előrelépésnek tekinthető. Vagy inkább jó előjelnek, ha úgy tetszik. A pipára csak biccent egyet megértése jeléül, ő maga is nagy pipás, teljesen megérti, hogy ez nem egy olyan dolog, amit csak úgy félretesz az ember. Persze furcsa, hisz a másik kezében van, de nem azért jött, hogy bárkinek a szokásával vitatkozzon.*
-Meg biz'. Nem is olyan rég. Bár én nem vagyok valami nagy politikus meg ilyenek. Csak adnak enni, meg tetőt a fejem fölé, és büntetlenül koncolhatom fel a rossz fiúkat. Nem tőlem hallotta, de..
*Hajol kicsit közelebb hozzá.*
-Lehet, hogy magasabb szinten is fognak hullni fejek.
*Erre önkéntelenül is elmosolyodik. Mindig is volt egy furcsa komplexusa, szereti megbüntetni azokat, akik azt hiszik, hogy érinthetetlenek. Általában ez csak addig tart, ameddig nem rúgja valaki rájuk az ajtót.*
-Egyébként bocsánat, nem tudtam, hogy maga-e a doki.
*És rögtön világosabbá válik számára, hogy nehezen tudna kezet fogni kéz nélkül. Nem megoldhatatlan, de roppant nehéz lehet. Mindenesetre szó nélkül követi az elfet be az épületbe.*
-Hála az égieknek nincs komolyabb bajom, csupán a külsővel kellene kezdeni valamit, ha egy mód van rá.
~Tehát alkimista is? Tényleg sok mindenhez érthet. Nem hazudtak róla a városban.~
-Fogalmam sincs, úgy vélem 30 arany megéri a fáradozását doki, plusz ha legközelebb is bajom van, és nem túl nehéz magának az arany, akkor lehet, hogy megkeresem. Na mit szól?
319. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-09-07 00:45:38
Üzenet elküldve: 2019-09-07 00:45:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Égető Probléma//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Valóban őt keresi a fickó. Bár ez nem túl nagy meglepetés. A fegyvereit itt hagyja, ami egy pozitív dolog. Így akár közelebb is jöhet a békésen pipázgató dokihoz. Mikor kezet nyújtanak felé megemeli a pipáját mintha az magyarázat lenne. Olyan van, hogy kesztyűben nem illik kezet fogni. Miért ne lehetne olyan, hogy pipával a másik kézben se lehet. Viszont barátságos hangnemben köszönti a másikat.*
-Örvendek parancsnokhelyettes úr. Nem is tudtam, hogy a városnak már felállt az őrsége.
~A kurva anyjukat! Le merném fogadni ugyan olyan korrupt szemétládák mint az előzőek. A vörös köpeny megmaradt.~
*Mindenesetre mikor meghallja miről lenne szó akkor szájába veszi a pipáját és megveregeti a másik vállát. Amit könnyedén megtehet hisz az átlagos elf magasság két méternél kezdődik szóval ha vékonyabb is, de magasabb mint a páncélos.*
-Gyá! Há' mé' nem ezzel kezdte!
*Ismét kézbe veszi a pipáját és kikapja a zsebéből a csonka kezét egy pillanatra.*
-Intath Aldeis doktor úr szolgálatára. Kövessen!
*Ezzel beljebb tessékeli a másikat. Azért figyeli a mozdulatait. Mltkor még mikor megbízott egy városőrben akiről nem is tudta, hogy városőr két keze volt. Vagyis volt egy másik is azóta, de az nem számít mert az nő volt a doki meg részeg.*
-A kinézettel tudok mit kezdeni, de ha meg is égett valahol akkor az a gond, hogy ugye kívül vagyunk a városból. Alkimista is vagyok, van is nálam ital ami jó lenne rá, de az értékesebb. Meggyógyítja, de több pénzbe fog kerülni. Érti? Mennyit tervez adni?
*Arra, hogy milyen békés ez a hely a legjobb bizonyíték, hogy a doki a dögös kis fonott kosárkáját bátran ott meri hagyni az ajtó előtt.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Valóban őt keresi a fickó. Bár ez nem túl nagy meglepetés. A fegyvereit itt hagyja, ami egy pozitív dolog. Így akár közelebb is jöhet a békésen pipázgató dokihoz. Mikor kezet nyújtanak felé megemeli a pipáját mintha az magyarázat lenne. Olyan van, hogy kesztyűben nem illik kezet fogni. Miért ne lehetne olyan, hogy pipával a másik kézben se lehet. Viszont barátságos hangnemben köszönti a másikat.*
-Örvendek parancsnokhelyettes úr. Nem is tudtam, hogy a városnak már felállt az őrsége.
~A kurva anyjukat! Le merném fogadni ugyan olyan korrupt szemétládák mint az előzőek. A vörös köpeny megmaradt.~
*Mindenesetre mikor meghallja miről lenne szó akkor szájába veszi a pipáját és megveregeti a másik vállát. Amit könnyedén megtehet hisz az átlagos elf magasság két méternél kezdődik szóval ha vékonyabb is, de magasabb mint a páncélos.*
-Gyá! Há' mé' nem ezzel kezdte!
*Ismét kézbe veszi a pipáját és kikapja a zsebéből a csonka kezét egy pillanatra.*
-Intath Aldeis doktor úr szolgálatára. Kövessen!
*Ezzel beljebb tessékeli a másikat. Azért figyeli a mozdulatait. Mltkor még mikor megbízott egy városőrben akiről nem is tudta, hogy városőr két keze volt. Vagyis volt egy másik is azóta, de az nem számít mert az nő volt a doki meg részeg.*
-A kinézettel tudok mit kezdeni, de ha meg is égett valahol akkor az a gond, hogy ugye kívül vagyunk a városból. Alkimista is vagyok, van is nálam ital ami jó lenne rá, de az értékesebb. Meggyógyítja, de több pénzbe fog kerülni. Érti? Mennyit tervez adni?
*Arra, hogy milyen békés ez a hely a legjobb bizonyíték, hogy a doki a dögös kis fonott kosárkáját bátran ott meri hagyni az ajtó előtt.*
318. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-09-07 00:26:44
Üzenet elküldve: 2019-09-07 00:26:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 146
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 146
Játékstílus: Vakmerő
//Égető Probléma//
*A másik üdvözli őt, és láthatóan tudja is, hogy kiről van szó, vagy hogy kit keres a férfi. ~Tehát doktor lenne? Remélem nem valami kuruzsló sarlatán. Mondjuk nekem az is mindegy, csak értse a dolgát.~ Persze ezt gondolja magában, de azért nagyot nyel. Mindig is félt az orvosoktól, főleg, amikor rájuk volt szorulva.*
-Á igen, Intath! Ő lesz az!
*Helyesli, és közben leszáll a lóról. A kardját a ló oldalára rögzíti, mindkettőt, gondolván itt nem lesz rá szüksége, a ló meg úgysem szalad el vele. Talán így barátságosabbnak is néz ki egy fokkal, ám most talán még a szokásosnál is zordabb lehet a külseje az ápoltnak távolról sem mondható összeégett hajával és szakállával.*
-Bredoc vagyok, Droyn. Arthenior városőrségének parancsnokhelyettese, örvendek.
*Azzal kezét nyújtja, hátha a másik kezet fogna vele, persze, ha engedi, hogy annyira közel menjen hozzá.*
-Úgy hallottam, hogy ennek a doktornak ügyes a keze és jól bánik a pengével. Van egy égető problémám. Rámgyújtottak egy házat, és most úgy nézek ki, mint egy félig megperzselt disznó.
*Halkan nevet saját szóviccén, majd a derekához nyúl, és megrázogatja az erszényét, hogy csörögjön benne az aranypénz.*
-Nem lennék hálátlan.
*A másik üdvözli őt, és láthatóan tudja is, hogy kiről van szó, vagy hogy kit keres a férfi. ~Tehát doktor lenne? Remélem nem valami kuruzsló sarlatán. Mondjuk nekem az is mindegy, csak értse a dolgát.~ Persze ezt gondolja magában, de azért nagyot nyel. Mindig is félt az orvosoktól, főleg, amikor rájuk volt szorulva.*
-Á igen, Intath! Ő lesz az!
*Helyesli, és közben leszáll a lóról. A kardját a ló oldalára rögzíti, mindkettőt, gondolván itt nem lesz rá szüksége, a ló meg úgysem szalad el vele. Talán így barátságosabbnak is néz ki egy fokkal, ám most talán még a szokásosnál is zordabb lehet a külseje az ápoltnak távolról sem mondható összeégett hajával és szakállával.*
-Bredoc vagyok, Droyn. Arthenior városőrségének parancsnokhelyettese, örvendek.
*Azzal kezét nyújtja, hátha a másik kezet fogna vele, persze, ha engedi, hogy annyira közel menjen hozzá.*
-Úgy hallottam, hogy ennek a doktornak ügyes a keze és jól bánik a pengével. Van egy égető problémám. Rámgyújtottak egy házat, és most úgy nézek ki, mint egy félig megperzselt disznó.
*Halkan nevet saját szóviccén, majd a derekához nyúl, és megrázogatja az erszényét, hogy csörögjön benne az aranypénz.*
-Nem lennék hálátlan.
317. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-09-07 00:18:34
Üzenet elküldve: 2019-09-07 00:18:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Égető Probléma//
*Szórakozottan nézi a füstfelhőket. Megállapítja, hogy ez a mai tényleg egy szép nap. Talán nem kap semmi nyári záport meg hasonló meglepetéseket. Indulna is mikor észreveszi a páncélos fickót lovon.*
~Remek. Viel most vitte el a dögöt sétáltatni.~
*Bizony mikor egy fegyveres páncélos alak érkezik a béke szigetére az ő első dolga a gyanakvás. Üdvözlésképp megemeli a pipáját és végighallgatja a másik leírását saját magáról amit kimondottan hiányosnak érez. Nincs szó a férfias arcéléről, egészségesen fénylő hajáról, keres fenekéről és hogy nincs az a női szív amit ne dobogtathatna meg. Mindenesetre válaszol.*
-Intath doktor urat? Ismerem igen. Mi dolga vele?
*Miközben beszél csonka kezét zsebre vágja, hogy ne váljon árulójává.*
*Szórakozottan nézi a füstfelhőket. Megállapítja, hogy ez a mai tényleg egy szép nap. Talán nem kap semmi nyári záport meg hasonló meglepetéseket. Indulna is mikor észreveszi a páncélos fickót lovon.*
~Remek. Viel most vitte el a dögöt sétáltatni.~
*Bizony mikor egy fegyveres páncélos alak érkezik a béke szigetére az ő első dolga a gyanakvás. Üdvözlésképp megemeli a pipáját és végighallgatja a másik leírását saját magáról amit kimondottan hiányosnak érez. Nincs szó a férfias arcéléről, egészségesen fénylő hajáról, keres fenekéről és hogy nincs az a női szív amit ne dobogtathatna meg. Mindenesetre válaszol.*
-Intath doktor urat? Ismerem igen. Mi dolga vele?
*Miközben beszél csonka kezét zsebre vágja, hogy ne váljon árulójává.*
316. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-09-07 00:07:11
Üzenet elküldve: 2019-09-07 00:07:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 146
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 146
Játékstílus: Vakmerő
//Égető Probléma//
*Lassan abbahagyja a vágtát, és ügetésbe, majd lépésbe lassul a lóval, ahogy a korábban meglátott épület közelébe ér. Óvatosan érkezik, hisz nem tudja, hogy mi vár itt rá, nem-e tekintik ellenségnek, bár meglepődne rajta, ha pont itt ütközne egy efféle akadályba. Egy nagy tavat is lát, ami nagyon békés és kellemes hangulatot kölcsönöz a helynek, de sajnos most nincs sok ideje időzni, talán később még visszatér pihenni egyszer, ha engedik, és nem érik kellemetlen meglepetések. Egy alakot lát kint ülni, épp pipázgat és úgy tűnik, hogy ebben a pillanatban semmi dolga nincs.*
-Hó Hó! Üdvözlet, üdvözlet.
*Parancsol megálljt a lónak, s egyúttal köszön is jó messziről az idegennek.*
-Legyen oly' kedve és segítsen ki, kérem. Egy fickót keresek. Állitólag elf, átlagos termetű *Mutatja a kezével lóháton, mintha így lenne bármi értelme is.* Hosszú, szőke hajú, talán kék? Nem. Zöld szeme van, és valami van a kezével. Nem ismeri?
*Mondja el a teljes személyleírást, amit a városban hallott innen-onnan úgy, hogy még csak fel sem merül benne a gondolat, hogy épp hozzá beszél, holott tökéletesen őt írta le, aki ott pipázgat. Hiába, talán a füstmérgezés még mindig hat az agyára.*
*Lassan abbahagyja a vágtát, és ügetésbe, majd lépésbe lassul a lóval, ahogy a korábban meglátott épület közelébe ér. Óvatosan érkezik, hisz nem tudja, hogy mi vár itt rá, nem-e tekintik ellenségnek, bár meglepődne rajta, ha pont itt ütközne egy efféle akadályba. Egy nagy tavat is lát, ami nagyon békés és kellemes hangulatot kölcsönöz a helynek, de sajnos most nincs sok ideje időzni, talán később még visszatér pihenni egyszer, ha engedik, és nem érik kellemetlen meglepetések. Egy alakot lát kint ülni, épp pipázgat és úgy tűnik, hogy ebben a pillanatban semmi dolga nincs.*
-Hó Hó! Üdvözlet, üdvözlet.
*Parancsol megálljt a lónak, s egyúttal köszön is jó messziről az idegennek.*
-Legyen oly' kedve és segítsen ki, kérem. Egy fickót keresek. Állitólag elf, átlagos termetű *Mutatja a kezével lóháton, mintha így lenne bármi értelme is.* Hosszú, szőke hajú, talán kék? Nem. Zöld szeme van, és valami van a kezével. Nem ismeri?
*Mondja el a teljes személyleírást, amit a városban hallott innen-onnan úgy, hogy még csak fel sem merül benne a gondolat, hogy épp hozzá beszél, holott tökéletesen őt írta le, aki ott pipázgat. Hiába, talán a füstmérgezés még mindig hat az agyára.*
315. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-09-03 23:44:57
Üzenet elküldve: 2019-09-03 23:44:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Lyllinor szobája//
*Nagyon nehéz nem úgy érezni, hogy épp zavar. Csak szótlanul bólint hogy gyógyítói szakértelemnek lesz titulálva. Persze aztán javít ezen a kislány. Úgy tűnik vannak még olyanok a világon akiknek fontos a fáradozás. Valamiképp mindenképp viszonozni szeretné, azt amit az elf tett érte. Egy hálaimát azét elmond magában a doki, hogy milyen jó, hogy nem mindenki Sayqueves. Ártatlan mosollyal bólint hát.*
-Rendben. Ha jobban lesz majd kitalálunk valamit.
*Ő is valami sütésre vagy hasonlóra gondolt. Az udvarias felajánlásától úgy elpirul a lány, hogy az elf kezdi, azt sejteni, hogy a másik még életében nem látott élő férfit. Mindenesetre bólint.*
-Persze.
*Ezzel ha nem tartják távozik is. Van más dolga is mint fésülködő és átöltöző gnóm lányokat nézzen. Persze ha Laurentitiáról lenne szó...*
//Egy hattal később//
*Az elf hivatalosan is beköltözött egy nagy csapat kedves és aranyos lány közé. Sóher úrnak is megüzente ezt és, hogy attól még a már lebeszélt megbízatását végre hajtja és, hogy a továbbiakban is keresheti nyugodtan amennyiben szüksége van a szolgálataira. Meg, hogy nagyon hálás a segítségéért, a kedves bátyja jól van és a többi hivatalos nyál szöveg. Relael-nek is megíratta, hogy mostantól merre keresse. És, hogy jó is lenne ha keresné mert hiányzik és sokat gondol rá és, hogy milyen volt mikor a másik illata feltüzelte... Röviden: Mostantól itt találsz és szörnyű kanos vagyok babám. Megkapta Laurentitiától a pincét, hogy ott berendezkedhet. Így is tett. Mármint mint egy férfi úgy rendezkedett be. Lepakolta amire szüksége van és elrendezte a helyet, hogy munkára alkalmas legyen. Mivel fontos ezért ki is takaríttatta. Van itt minden. A vödre, a köténye, a piócái, a munkaeszközei, harapásnyomokkal díszített fadarab, bőrszíjjak amik elgondolkoztathatják az idekerülőt, hogy azoknak mi a céljuk. Meg persze a gyógynövények amik legalább egy kellemes illatot csempésznek ide. A zöld szeműnek készült bor is itt pihen. Most már kész. A dokinak nem okozott különösebb gondot, hogy megszokja az itteni életet. A lányok nagyon kedvesek és közvetlenek. Aleimord elkezdte kerülni a társaságot szóval ő se rontja a kedvét. És vannak tervei is. Jelenleg is a pincében készül. A kis kosárkájával készül elő. Gyűjtögetni tervez. Az a barna, aki tanulni akart tőle és elment gyógynövényért eltűnt. Nem is lepődik meg rajta. Az emberek már csak ilyenek. Megbízhatatlanok. Akkor is ha elfek vagy félelfek. Mikor elkészült ő is távozóra fogja. Dudorászva kimegy a házból és ott a szájába veszi a pipáját.*
*Nagyon nehéz nem úgy érezni, hogy épp zavar. Csak szótlanul bólint hogy gyógyítói szakértelemnek lesz titulálva. Persze aztán javít ezen a kislány. Úgy tűnik vannak még olyanok a világon akiknek fontos a fáradozás. Valamiképp mindenképp viszonozni szeretné, azt amit az elf tett érte. Egy hálaimát azét elmond magában a doki, hogy milyen jó, hogy nem mindenki Sayqueves. Ártatlan mosollyal bólint hát.*
-Rendben. Ha jobban lesz majd kitalálunk valamit.
*Ő is valami sütésre vagy hasonlóra gondolt. Az udvarias felajánlásától úgy elpirul a lány, hogy az elf kezdi, azt sejteni, hogy a másik még életében nem látott élő férfit. Mindenesetre bólint.*
-Persze.
*Ezzel ha nem tartják távozik is. Van más dolga is mint fésülködő és átöltöző gnóm lányokat nézzen. Persze ha Laurentitiáról lenne szó...*
//Egy hattal később//
*Az elf hivatalosan is beköltözött egy nagy csapat kedves és aranyos lány közé. Sóher úrnak is megüzente ezt és, hogy attól még a már lebeszélt megbízatását végre hajtja és, hogy a továbbiakban is keresheti nyugodtan amennyiben szüksége van a szolgálataira. Meg, hogy nagyon hálás a segítségéért, a kedves bátyja jól van és a többi hivatalos nyál szöveg. Relael-nek is megíratta, hogy mostantól merre keresse. És, hogy jó is lenne ha keresné mert hiányzik és sokat gondol rá és, hogy milyen volt mikor a másik illata feltüzelte... Röviden: Mostantól itt találsz és szörnyű kanos vagyok babám. Megkapta Laurentitiától a pincét, hogy ott berendezkedhet. Így is tett. Mármint mint egy férfi úgy rendezkedett be. Lepakolta amire szüksége van és elrendezte a helyet, hogy munkára alkalmas legyen. Mivel fontos ezért ki is takaríttatta. Van itt minden. A vödre, a köténye, a piócái, a munkaeszközei, harapásnyomokkal díszített fadarab, bőrszíjjak amik elgondolkoztathatják az idekerülőt, hogy azoknak mi a céljuk. Meg persze a gyógynövények amik legalább egy kellemes illatot csempésznek ide. A zöld szeműnek készült bor is itt pihen. Most már kész. A dokinak nem okozott különösebb gondot, hogy megszokja az itteni életet. A lányok nagyon kedvesek és közvetlenek. Aleimord elkezdte kerülni a társaságot szóval ő se rontja a kedvét. És vannak tervei is. Jelenleg is a pincében készül. A kis kosárkájával készül elő. Gyűjtögetni tervez. Az a barna, aki tanulni akart tőle és elment gyógynövényért eltűnt. Nem is lepődik meg rajta. Az emberek már csak ilyenek. Megbízhatatlanok. Akkor is ha elfek vagy félelfek. Mikor elkészült ő is távozóra fogja. Dudorászva kimegy a házból és ott a szájába veszi a pipáját.*
314. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-09-03 21:56:21
Üzenet elküldve: 2019-09-03 21:56:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Lyllinor szobája//
*Viel normális esetben még aggódna is barátnőjéért, mert bár nem ismeri valami régóta Lyllinort, biztos benne, hogy Intath érkezését megelőzően nem így viselkedett, és nem tudja hova tenni a dolgot. Azonban amikor meglátja piros arcocskáját, meg ahogy zavartan gyűrögeti ruháját, rájön, hogy nincs itt semmi baj, csak a lány szégyellőssége okozza a gondot. Valahol megérti ezt, hiszen ő maga sem élvezné, ha kiszolgálják. Még mindig bűntudata van egy kissé, hogy nem saját lábán ment aludni előző nap, hanem úgy dugták őt ágyba, s még azt sem tudja, pontosan kik. Bár valószínűnek tartja, Intath lehetett az elkövető, mivel neki a termete és az ereje is megvan hozzá, hogy a hozzá hasonló kicsiket elbírja. Arra pedig, hogy Lyllinor vigyázni akar magára, csak helyeselni tud.*
- Ez a legfontosabb! Meg persze az, hogy egészségesen egyél, igyál. És ezeken még én is tudok segíteni. *Vidul, elég csak arra gondolnia, milyen finomakat tanult meg főzni a tündér barátnőjétől. Egy pillanatra eltöpreng, hogy kedvenceit vajon a többiek is ismerik-e, vagy csak valamiféle tündér népszokás. Mindenesetre abban biztos, hogy Lyllinornak mindegyik ízlene, és azt is tudja, hogy ettől garantáltan új erőre kap. Már ki is gondolja, hogy mivel lepi meg.*
- Azt hiszem, én is megyek, összeütök valami egészségeset! *Mondja lelkesen. Az alaposan összekócolódott lány valószínűleg megbirkózik a teendőivel egyedül, így nem baj, ha tündér barátnője egy kicsit magára hagyja.*
//Egy hattal később//
*A tündér kellemes örömökre talál Szarvasligetben, ahol most minden olyan tökéletesen nyugodt és kiegyensúlyozott. Persze rengeteg időt tölt leghűségesebb barátjával, Árnyékkal, aki már kezdi elsajátítani a házőrzés művészetét, hacsak épp nem szunyókálja át az idegenek érkezését. Meg hát nem is nagyon érkeznek – Viel szerint semmi különös nem történt az alatt az egy hat alatt, amit a lassan családdá kovácsolódott csapatuk, már aki éppen itt tartózkodik, együtt töltött. Vielben azonban egyre jobban felébredt a vágy, hogy egy kicsit ellátogasson az erdőhöz, és ahogy Árnyékkal ücsörög a kertben, hirtelen remek ötlete támad. Elvégre Pycta meghívta hozzájuk annak idején, és neki éppen kedve lenne kirándulni egyet. Miért ne menne most?
Persze mindenkinek szól, akinek csak tud, hogy távozni fog, de a legvégére Lau marad, akivel valahogy elkerülték egymást. A lány éppen a városba indul, Viel pedig az izgatott Árnyékkal együtt odanyargal hozzá. A kutyus alaposan megvizsgálja az istállóban lakó állatokat, nem tudni, milyen kutyaapropóból, majd farkát csóválva, komótosan visszatér a tündérhez és az elfhez.*
- Lau, szia! *Szólítja meg Viel az éppen a nyereggel foglalatoskodó lányt kedvesen. Látszik, hogy készül valahova, mivel batyuját átvetette a hátán. Igaz, nem sok mindent tett el, csak egy kis saját készítésű süteményt, a váltásruháját és a tükrét csomagolta be, illetve kis harapnivalót Árnyéknak a hosszú útra. Közelebb lép, ezen felbuzdulva pedig Árnyék is alaposan szemügyre veszi Laut, megszagolja egy kicsit, aztán engedelmesen leül. Viel megsimogatja a fejét.*
- Mi elmegyünk, meglátogatjuk Pyctát a városában, ahova korábban meghívott minket. *Mondja lelkesen.* A többieknek szóltam, hogy ne aggódjanak, csak pár napig leszek el! Hallottam, hogy te a városba mész, vigyázz magadra!
*Még megvárja Lau búcsúját, majd egy kedves mosollyal felmászik Árnyék hátára. A kutya szinte megdermed, azonnal megérzi, hogy az a feladat maradt rá, amire képezték, hogy a hátán vigye a kis tündért. És minden bizonnyal Viel simogatásáért is megéri, amit minden alkalommal, valahányszor útnak erednek, megkap. A lány még utoljára integet egyet Launak, aztán eltűnnek a város felé vezető úton.*
A hozzászólás írója (Holdezüst Vieljana) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.03 21:56:33
*Viel normális esetben még aggódna is barátnőjéért, mert bár nem ismeri valami régóta Lyllinort, biztos benne, hogy Intath érkezését megelőzően nem így viselkedett, és nem tudja hova tenni a dolgot. Azonban amikor meglátja piros arcocskáját, meg ahogy zavartan gyűrögeti ruháját, rájön, hogy nincs itt semmi baj, csak a lány szégyellőssége okozza a gondot. Valahol megérti ezt, hiszen ő maga sem élvezné, ha kiszolgálják. Még mindig bűntudata van egy kissé, hogy nem saját lábán ment aludni előző nap, hanem úgy dugták őt ágyba, s még azt sem tudja, pontosan kik. Bár valószínűnek tartja, Intath lehetett az elkövető, mivel neki a termete és az ereje is megvan hozzá, hogy a hozzá hasonló kicsiket elbírja. Arra pedig, hogy Lyllinor vigyázni akar magára, csak helyeselni tud.*
- Ez a legfontosabb! Meg persze az, hogy egészségesen egyél, igyál. És ezeken még én is tudok segíteni. *Vidul, elég csak arra gondolnia, milyen finomakat tanult meg főzni a tündér barátnőjétől. Egy pillanatra eltöpreng, hogy kedvenceit vajon a többiek is ismerik-e, vagy csak valamiféle tündér népszokás. Mindenesetre abban biztos, hogy Lyllinornak mindegyik ízlene, és azt is tudja, hogy ettől garantáltan új erőre kap. Már ki is gondolja, hogy mivel lepi meg.*
- Azt hiszem, én is megyek, összeütök valami egészségeset! *Mondja lelkesen. Az alaposan összekócolódott lány valószínűleg megbirkózik a teendőivel egyedül, így nem baj, ha tündér barátnője egy kicsit magára hagyja.*
//Egy hattal később//
*A tündér kellemes örömökre talál Szarvasligetben, ahol most minden olyan tökéletesen nyugodt és kiegyensúlyozott. Persze rengeteg időt tölt leghűségesebb barátjával, Árnyékkal, aki már kezdi elsajátítani a házőrzés művészetét, hacsak épp nem szunyókálja át az idegenek érkezését. Meg hát nem is nagyon érkeznek – Viel szerint semmi különös nem történt az alatt az egy hat alatt, amit a lassan családdá kovácsolódott csapatuk, már aki éppen itt tartózkodik, együtt töltött. Vielben azonban egyre jobban felébredt a vágy, hogy egy kicsit ellátogasson az erdőhöz, és ahogy Árnyékkal ücsörög a kertben, hirtelen remek ötlete támad. Elvégre Pycta meghívta hozzájuk annak idején, és neki éppen kedve lenne kirándulni egyet. Miért ne menne most?
Persze mindenkinek szól, akinek csak tud, hogy távozni fog, de a legvégére Lau marad, akivel valahogy elkerülték egymást. A lány éppen a városba indul, Viel pedig az izgatott Árnyékkal együtt odanyargal hozzá. A kutyus alaposan megvizsgálja az istállóban lakó állatokat, nem tudni, milyen kutyaapropóból, majd farkát csóválva, komótosan visszatér a tündérhez és az elfhez.*
- Lau, szia! *Szólítja meg Viel az éppen a nyereggel foglalatoskodó lányt kedvesen. Látszik, hogy készül valahova, mivel batyuját átvetette a hátán. Igaz, nem sok mindent tett el, csak egy kis saját készítésű süteményt, a váltásruháját és a tükrét csomagolta be, illetve kis harapnivalót Árnyéknak a hosszú útra. Közelebb lép, ezen felbuzdulva pedig Árnyék is alaposan szemügyre veszi Laut, megszagolja egy kicsit, aztán engedelmesen leül. Viel megsimogatja a fejét.*
- Mi elmegyünk, meglátogatjuk Pyctát a városában, ahova korábban meghívott minket. *Mondja lelkesen.* A többieknek szóltam, hogy ne aggódjanak, csak pár napig leszek el! Hallottam, hogy te a városba mész, vigyázz magadra!
*Még megvárja Lau búcsúját, majd egy kedves mosollyal felmászik Árnyék hátára. A kutya szinte megdermed, azonnal megérzi, hogy az a feladat maradt rá, amire képezték, hogy a hátán vigye a kis tündért. És minden bizonnyal Viel simogatásáért is megéri, amit minden alkalommal, valahányszor útnak erednek, megkap. A lány még utoljára integet egyet Launak, aztán eltűnnek a város felé vezető úton.*
A hozzászólás írója (Holdezüst Vieljana) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.03 21:56:33
313. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-09-03 20:10:15
Üzenet elküldve: 2019-09-03 20:10:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Lyllinor szobája//
*Valójában egy kicsit ő is meglepődik önmagán, nem szokott csak úgy valaki nyakába ugrani, legalábbis a családon kívül nem volt jellemző. Persze a tündérlány voltaképpen már annak számít, hiszen álmodott róla valami effélét. Bólogatni kezd, hiszen valóban úgy érzi, hogy minden rendbe jött, s nem csak a betegsége tekintetében.*
- Igen-igen! Nagyon jól! Úgy örülök, hogy te is!
*Az istenség emlegetését tiszteletben tartó mosollyal fogadja. Maga nem igazán követi a felsőbb hatalmakat, ám semmiképp nem bántaná meg fogadott nővérét hitében, főként, hogy a legkönyörületesebbnek gondolt entitás nyomdokában halad. Megsimogatja ő is Viel hátát, méghozzá puha ezüst haján keresztül. Nem akarja, hogy kisebbítsék saját tetteiket, amint elengedik egymást, kiegészítést tesz a tündér szavaihoz.*
- De semmire nem mentem volna nélküled, drága Viel! Sem pedig…
*Pillant Intathra, és itt meg is törik a lendülete, merthogy eszébe jut, hogy éppen itt áll a szőke elf az ágya mellett teljes valójában. Ragyogó hajzattal, joviális mosollyal és nyugodt tekintettel.*
- A-a-a… gyógyítói szakértelem nélkül.
*Ha nem érezne kényelmetlen melegséget, amitől elpirul, talán belesápadna ügyefogyottságába. Aztán egy ideig pislog és bólogat ösztönösen a figyelmeztető szavakra, amiket a férfi mond. Meglepi, hogy a fizetséget visszautasítja, egyben nehéz helyzetbe hozza, hiszen szeretné viszonozni a szívességet. A jelek szerint Launak és Luninak is tartozik a dologgal. S majdnem biztos benne, hogy YIlanda is itt járt előző nap. Vagy ma? Egyre hosszabb a lista… s Angu? Bizonyosan neki is jár a köszönet.*
- Ez nagyon gáláns! De valamiképpen mindenképpen szeretném viszonozni. Azon felül, hogy megígérem, nagyon vigyázok magamra.
*Mosolyog szerényen és reménykedőn. Talán ha felkelt, akkor kitalálnak valamit, amivel segíthet a gyógyítónak. Esetleg másik gyógynövényeket keresni, rendet tenni az eszközei között, kitisztítani a csizmáját, sütni valamilyen különleges édességet, megfésülni a haját… ja nem, az megint Lyllinor lekötelezése lenne… de biztosan van valami, aminek hasznát venné vagy örömet okoz neki. Szerencsére egy csapat nő mellett a vendéglátás kikerülhetetlen szívélyesség, mostantól ő is bekapcsolódik a dologba. Már csak az engedély kell a szoba elhagyására, amiben szerencsére Vielben váratlan támogatóra akad.*
- Árnyék? Ó, már emlékszem! Feltétlenül, Viel! Alig várom, hogy találkozzak vele! És a többiekkel is!
*Valóban csillognak a szemei, és igen nehéz lenne visszatartani, de ha egy hivatásos gyógyító áll a gnóm lányának szobájában egy lázban átforgolódott éjszaka után, akkor hajlamos a szakértő szavának engedelmeskedni. Meg ugy egyébként is van valami tekintélyt parancsoló a megjelenésében. Még jobban felragyog az arca, mikor Intath kegyesen elengedi, két aprót tapsol a kezeivel, miközben felkuncog behúzott nyakkal.*
- Köszönöm szépen! Nagyon óvatos leszek, ígérem!
*A férfimentes szoba említésén aztán megint elönti a pír, leszegi szégyenlősen a tekintetét és enyhén gyűrögetni kezdi a takarót.*
- Én… én… ha nem okoz nagy problémát… akkor természetesen megoldanám egyedül…
*Legalább nem hallja senki, mikor fojtottan felsikkant a tükörbe nézve, milyen torzonborz frizurája van.*
- És Viel... menj csak te is nyugodtan reggelizni, már olyan sokat fáradtál értem!
*Mosolyog rá alázatos hálával.*
- Megyek, amint elkészülök, rendben?
*Ha gyógyító-ápolói magára hagyják, akkor hálás szeretettel sóhajt egy nagyot, majd nekilát összeszedni magát. Minden értelemben.*
*Valójában egy kicsit ő is meglepődik önmagán, nem szokott csak úgy valaki nyakába ugrani, legalábbis a családon kívül nem volt jellemző. Persze a tündérlány voltaképpen már annak számít, hiszen álmodott róla valami effélét. Bólogatni kezd, hiszen valóban úgy érzi, hogy minden rendbe jött, s nem csak a betegsége tekintetében.*
- Igen-igen! Nagyon jól! Úgy örülök, hogy te is!
*Az istenség emlegetését tiszteletben tartó mosollyal fogadja. Maga nem igazán követi a felsőbb hatalmakat, ám semmiképp nem bántaná meg fogadott nővérét hitében, főként, hogy a legkönyörületesebbnek gondolt entitás nyomdokában halad. Megsimogatja ő is Viel hátát, méghozzá puha ezüst haján keresztül. Nem akarja, hogy kisebbítsék saját tetteiket, amint elengedik egymást, kiegészítést tesz a tündér szavaihoz.*
- De semmire nem mentem volna nélküled, drága Viel! Sem pedig…
*Pillant Intathra, és itt meg is törik a lendülete, merthogy eszébe jut, hogy éppen itt áll a szőke elf az ágya mellett teljes valójában. Ragyogó hajzattal, joviális mosollyal és nyugodt tekintettel.*
- A-a-a… gyógyítói szakértelem nélkül.
*Ha nem érezne kényelmetlen melegséget, amitől elpirul, talán belesápadna ügyefogyottságába. Aztán egy ideig pislog és bólogat ösztönösen a figyelmeztető szavakra, amiket a férfi mond. Meglepi, hogy a fizetséget visszautasítja, egyben nehéz helyzetbe hozza, hiszen szeretné viszonozni a szívességet. A jelek szerint Launak és Luninak is tartozik a dologgal. S majdnem biztos benne, hogy YIlanda is itt járt előző nap. Vagy ma? Egyre hosszabb a lista… s Angu? Bizonyosan neki is jár a köszönet.*
- Ez nagyon gáláns! De valamiképpen mindenképpen szeretném viszonozni. Azon felül, hogy megígérem, nagyon vigyázok magamra.
*Mosolyog szerényen és reménykedőn. Talán ha felkelt, akkor kitalálnak valamit, amivel segíthet a gyógyítónak. Esetleg másik gyógynövényeket keresni, rendet tenni az eszközei között, kitisztítani a csizmáját, sütni valamilyen különleges édességet, megfésülni a haját… ja nem, az megint Lyllinor lekötelezése lenne… de biztosan van valami, aminek hasznát venné vagy örömet okoz neki. Szerencsére egy csapat nő mellett a vendéglátás kikerülhetetlen szívélyesség, mostantól ő is bekapcsolódik a dologba. Már csak az engedély kell a szoba elhagyására, amiben szerencsére Vielben váratlan támogatóra akad.*
- Árnyék? Ó, már emlékszem! Feltétlenül, Viel! Alig várom, hogy találkozzak vele! És a többiekkel is!
*Valóban csillognak a szemei, és igen nehéz lenne visszatartani, de ha egy hivatásos gyógyító áll a gnóm lányának szobájában egy lázban átforgolódott éjszaka után, akkor hajlamos a szakértő szavának engedelmeskedni. Meg ugy egyébként is van valami tekintélyt parancsoló a megjelenésében. Még jobban felragyog az arca, mikor Intath kegyesen elengedi, két aprót tapsol a kezeivel, miközben felkuncog behúzott nyakkal.*
- Köszönöm szépen! Nagyon óvatos leszek, ígérem!
*A férfimentes szoba említésén aztán megint elönti a pír, leszegi szégyenlősen a tekintetét és enyhén gyűrögetni kezdi a takarót.*
- Én… én… ha nem okoz nagy problémát… akkor természetesen megoldanám egyedül…
*Legalább nem hallja senki, mikor fojtottan felsikkant a tükörbe nézve, milyen torzonborz frizurája van.*
- És Viel... menj csak te is nyugodtan reggelizni, már olyan sokat fáradtál értem!
*Mosolyog rá alázatos hálával.*
- Megyek, amint elkészülök, rendben?
*Ha gyógyító-ápolói magára hagyják, akkor hálás szeretettel sóhajt egy nagyot, majd nekilát összeszedni magát. Minden értelemben.*
312. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-09-03 16:57:26
Üzenet elküldve: 2019-09-03 16:57:26
ÚJ
![>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10707_1473675245_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//Egy hattal később//
*Egy hat telt el azóta a szerencsétlenségében is szerencsés nap óta, hogy Seles és Leon kisbabája, Rellan megszületett. A vele lakók talán észre se veszik, mekkorát nőtt a baba, de egyre és egyre nagyobb, és úgy tűnik, a hangoskodáshoz is nagyon ért. Nem sír sokat, de akkor igazán teljes tüdőből, és módszeresen nem hagyja aludni Selest, aki fáradt ugyan, de mindenben gondját viseli. Időnként a kertben lehet velük találkozni, ahogy levegőznek, néha a házban tesznek kirándulásokat, hogy körülnézzenek, és összefussanak a lakókkal. Seles még nincs olyan állapotban, hogy főzzön-mosson, ahogy szeretné – nagyon jó lenne, ha többet tudna besegíteni a házban lakóknak ingyen szállásáért –, de állapota határozottan javul, egyre elevenebb. Ma reggel már egy kis süteményt is összeüt, persze Rellant magára kötve egy kendővel. Eszében sincs máshova letenni a babát, amíg nem kerül elő az apukája, nincs olyan hely a konyhában, ahol kényelmesen ellenne a pici. A lány a tésztát szaggatja, és közben dudorászik Rellannak, aki ezt kedves babahangokkal értékeli. Vagy utánozza?*
- Elmegy a kismadár,
Elmegy messzire,
Messzi országnak
Hetedhét végébe,
Nézd csak, ott repül, huuuuuuuuuuss!
*A dal végén picit ráfúj Rellan pofiája, a kisfiú pedig lehunyja a szemét, és a homlokát ráncolja. Édesanyja nagyot nevet.*
- De morcos itt valaki! Gyere, megpróbáljuk egyedül begyújtani a kemencét. *Indítványozza, majd ügyelve, nehogy megnyomja vagy megégesse a kisfiút, leguggol, és már sikerül is a tűz, mehetnek bele a finom sütemények. Ezután Seles leül egy székre, és legyezgeti magát. Be kell vallania magának, hogy elfáradt a megerőltetéstől. Vesz néhány szemet a már reggelire elkészült főtt tojásból, és elmajszolja, Rellan legnagyobb ámulatára.*
- Te nem kapsz, majd ha nagy leszel! *Grimaszol neki játékosan.* Hamm! *Mondja, majd be is kapja az utolsó falatot, de a kisfiú le se veszi róla a szemét, úgy meglepődött ezen a fordulaton. A lánynak hogy, hogy nem Lau jut eszébe, aki azt mondta, elindul a városba. Seles szívesen vele tartana, de egyelőre nem érzi magát elég erősnek, és biztosan Leon sem engedné. Inkább várakozik, hátha felbukkan valaki, akivel beszélgethet pár szót, addig is kiváló társaságnak ott van neki a baba.*
*Egy hat telt el azóta a szerencsétlenségében is szerencsés nap óta, hogy Seles és Leon kisbabája, Rellan megszületett. A vele lakók talán észre se veszik, mekkorát nőtt a baba, de egyre és egyre nagyobb, és úgy tűnik, a hangoskodáshoz is nagyon ért. Nem sír sokat, de akkor igazán teljes tüdőből, és módszeresen nem hagyja aludni Selest, aki fáradt ugyan, de mindenben gondját viseli. Időnként a kertben lehet velük találkozni, ahogy levegőznek, néha a házban tesznek kirándulásokat, hogy körülnézzenek, és összefussanak a lakókkal. Seles még nincs olyan állapotban, hogy főzzön-mosson, ahogy szeretné – nagyon jó lenne, ha többet tudna besegíteni a házban lakóknak ingyen szállásáért –, de állapota határozottan javul, egyre elevenebb. Ma reggel már egy kis süteményt is összeüt, persze Rellant magára kötve egy kendővel. Eszében sincs máshova letenni a babát, amíg nem kerül elő az apukája, nincs olyan hely a konyhában, ahol kényelmesen ellenne a pici. A lány a tésztát szaggatja, és közben dudorászik Rellannak, aki ezt kedves babahangokkal értékeli. Vagy utánozza?*
- Elmegy a kismadár,
Elmegy messzire,
Messzi országnak
Hetedhét végébe,
Nézd csak, ott repül, huuuuuuuuuuss!
*A dal végén picit ráfúj Rellan pofiája, a kisfiú pedig lehunyja a szemét, és a homlokát ráncolja. Édesanyja nagyot nevet.*
- De morcos itt valaki! Gyere, megpróbáljuk egyedül begyújtani a kemencét. *Indítványozza, majd ügyelve, nehogy megnyomja vagy megégesse a kisfiút, leguggol, és már sikerül is a tűz, mehetnek bele a finom sütemények. Ezután Seles leül egy székre, és legyezgeti magát. Be kell vallania magának, hogy elfáradt a megerőltetéstől. Vesz néhány szemet a már reggelire elkészült főtt tojásból, és elmajszolja, Rellan legnagyobb ámulatára.*
- Te nem kapsz, majd ha nagy leszel! *Grimaszol neki játékosan.* Hamm! *Mondja, majd be is kapja az utolsó falatot, de a kisfiú le se veszi róla a szemét, úgy meglepődött ezen a fordulaton. A lánynak hogy, hogy nem Lau jut eszébe, aki azt mondta, elindul a városba. Seles szívesen vele tartana, de egyelőre nem érzi magát elég erősnek, és biztosan Leon sem engedné. Inkább várakozik, hátha felbukkan valaki, akivel beszélgethet pár szót, addig is kiváló társaságnak ott van neki a baba.*
311. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-09-02 22:55:22
Üzenet elküldve: 2019-09-02 22:55:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Egy hattal később//
*Már valamennyire kezd látszódni rajta, hogy eszik. Nem tűnik olyan elviselhetetlenül soványnak, sőt, kezd átlagos formát ölteni. Most reggelinél például meg tud enni egy egész adag ételt.
Lau felhozza, hogy a városba szeretne menni, ám Aleimord azóta búskomor, amióta a nő elutasítja. Kerüli a társaságot, inkább egyedül van, olvas, tanul, és gyakorolja a mágikus képességeit. Amíg meg nem csókolta a nőt úgy volt, hogy másnap indulnak a városba, ám ez az elutasítás miatt elmarad. Aleimord megjegyzi, hogy még mindig szeretne egy lovat, ám többet nem mondd, hiszen számára egyértelmű, hogy Lauren nem akar vele tartani, így inkább eldönti, hogy ma is ugyan azt teszi, mint a többi napokon: elmerül a saját világában, és kizár belőle mindenki mást.*
*Már valamennyire kezd látszódni rajta, hogy eszik. Nem tűnik olyan elviselhetetlenül soványnak, sőt, kezd átlagos formát ölteni. Most reggelinél például meg tud enni egy egész adag ételt.
Lau felhozza, hogy a városba szeretne menni, ám Aleimord azóta búskomor, amióta a nő elutasítja. Kerüli a társaságot, inkább egyedül van, olvas, tanul, és gyakorolja a mágikus képességeit. Amíg meg nem csókolta a nőt úgy volt, hogy másnap indulnak a városba, ám ez az elutasítás miatt elmarad. Aleimord megjegyzi, hogy még mindig szeretne egy lovat, ám többet nem mondd, hiszen számára egyértelmű, hogy Lauren nem akar vele tartani, így inkább eldönti, hogy ma is ugyan azt teszi, mint a többi napokon: elmerül a saját világában, és kizár belőle mindenki mást.*
310. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-09-02 21:20:59
Üzenet elküldve: 2019-09-02 21:20:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Egy hattal később//
*Békésen telnek a napok a Szarvasligetben, nem mondhatni, hogy bármi is különösebb izgalomra adna okot. Akik távol vannak, még továbbra sem tértek vissza, és új lakókkal sem gyarapodott a ház népessége mostanában, ellenben nagy megkönnyebbülésére mindenki egyre jobb egészségnek örvend. Idejét főként a szobák csinosítása, valamint a főzés, mosás, rendrakás teszi ki, miközben magában a padlás és a kert legjobb kihasználási lehetőségein mereng. Most is éppen a kis virágoskert körül járnak a gondolatai, amit húga emlékére szeretne ültetni. Már ki is nézte számára a megfelelő helyet, egy igazán békés kis zugot, távolabb a ház körül lévő virágoktól, így nincs is más hátra, minthogy tegyen egy rövidke kirándulást a városba, beszerezve az ehhez szükséges hozzávalókat. Terveiről már reggeli közben beszámolt lakótársainak, reménykedve benne, hogy valakinek majd akad kedve vele tartani, hiszen társaságban mégiscsak élvezetesebb az utazás. Ha volna ilyen személy, akkor az az istállónál találhatja meg, amint Uraságot készíti elő a kis kiruccanásra.*
*Békésen telnek a napok a Szarvasligetben, nem mondhatni, hogy bármi is különösebb izgalomra adna okot. Akik távol vannak, még továbbra sem tértek vissza, és új lakókkal sem gyarapodott a ház népessége mostanában, ellenben nagy megkönnyebbülésére mindenki egyre jobb egészségnek örvend. Idejét főként a szobák csinosítása, valamint a főzés, mosás, rendrakás teszi ki, miközben magában a padlás és a kert legjobb kihasználási lehetőségein mereng. Most is éppen a kis virágoskert körül járnak a gondolatai, amit húga emlékére szeretne ültetni. Már ki is nézte számára a megfelelő helyet, egy igazán békés kis zugot, távolabb a ház körül lévő virágoktól, így nincs is más hátra, minthogy tegyen egy rövidke kirándulást a városba, beszerezve az ehhez szükséges hozzávalókat. Terveiről már reggeli közben beszámolt lakótársainak, reménykedve benne, hogy valakinek majd akad kedve vele tartani, hiszen társaságban mégiscsak élvezetesebb az utazás. Ha volna ilyen személy, akkor az az istállónál találhatja meg, amint Uraságot készíti elő a kis kiruccanásra.*
309. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-09-01 19:34:31
Üzenet elküldve: 2019-09-01 19:34:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Konyha//
*Elücsörög a konyhában, miközben a saját életének értelmetlenségén rágódik. Érzi, ahogyan újra egyre lejjebb és lejjebb csúszik ott, ahol már egyszer sikerült felmásznia. Nem tudja, hogy most hogyan kellene Lauhoz állnia, de talán jobb lenne, ha nem is rágódna rajta...
Megpróbál varázsolni az ujjára egy lángocskát, és ha sikerült, azt nézegeti. Ez megnyugtatja. Mikor Lauren megkérdezi tőle, hogy vele tart-e, Alemiord csak komoran elutasítja, ám mire a nő visszatér, a nemes más régen eltűnt a Konyhából. Ehelyett a szobájában leveti magát a kétes minőségű ágyra, és próbál megszánni létezni. Úgy lesz mindenkinek a legjobb.*
A varázsló feltartja mutatóujját, melynek hatására a varázsló ujjbegyén aprócska láng gyúl, majd egy körön belül belül kialszik. Ha a varázsló egy gyertyára mutat rá, akkor a gyertya gyullad meg, legyen bármilyen távolságra.
*Elücsörög a konyhában, miközben a saját életének értelmetlenségén rágódik. Érzi, ahogyan újra egyre lejjebb és lejjebb csúszik ott, ahol már egyszer sikerült felmásznia. Nem tudja, hogy most hogyan kellene Lauhoz állnia, de talán jobb lenne, ha nem is rágódna rajta...
Megpróbál varázsolni az ujjára egy lángocskát, és ha sikerült, azt nézegeti. Ez megnyugtatja. Mikor Lauren megkérdezi tőle, hogy vele tart-e, Alemiord csak komoran elutasítja, ám mire a nő visszatér, a nemes más régen eltűnt a Konyhából. Ehelyett a szobájában leveti magát a kétes minőségű ágyra, és próbál megszánni létezni. Úgy lesz mindenkinek a legjobb.*
A varázsló feltartja mutatóujját, melynek hatására a varázsló ujjbegyén aprócska láng gyúl, majd egy körön belül belül kialszik. Ha a varázsló egy gyertyára mutat rá, akkor a gyertya gyullad meg, legyen bármilyen távolságra.
308. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-09-01 16:31:46
Üzenet elküldve: 2019-09-01 16:31:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Családkeresőben//
//Udvar, majd Konyha//
- Ó, már látom, kire ütött ez a gyerek! Pont olyan fess és délceg, mint az apja! És nincs mit megköszönnötök, ez csak természetes, hogy segítünk annak, akinek szüksége van rá. Különben is, Intathé az érdem. Nélküle nem lett volna ilyen könnyű dolgunk... *jegyzi meg mosolyogva, ahogy végighordozza pillantását a kis család tagjain, miközben igyekszik hárítani a köszönetet, hisz tényleg nem gondolja úgy, hogy erre szükség lenne. Számára természetes, hogy segít a rászorulókon, márpedig szegény lány igencsak rászorult tegnap* Örülök a találkozásnak! És örülök, hogy ilyen könnyen idetaláltál! Seles már nagyon várt! *enged meg magának egy kis kuncogást, miközben a lányra kacsint. Bármit is mondott tegnap, biztos benne, boldog, hogy megérkezett az apuka is, hisz együtt teljes a család. Igazán megkapó látványt nyújtanak így együtt, még ha egyértelműen látszik is, mennyire fáradt mindenki, legfőképp a kicsi Rellan, akinek még csak evésből és alvásból állnak a napjai, és most épp az utóbbi van soron. Megértő mosollyal néz Selesre, ahogy próbálja elaltatni a babát, egy pillanatra megmagyarázhatatlan vágyat érezve arra, hogy neki is része legyen ilyesmiben, egy saját gyerekkel a karjai közt. Megrázza azonban a fejét, és inkább az apuka felé fordítja a figyelmét*
- Akkor ne álldogáljunk itt sokáig! *indítványozza a helyváltoztatást és ha Leonnak sincs ellenére, akkor ők is követik Selest a házba. Beérve megmutatja a férfinak, hol találja a fontosabb helyiségeket, ezt követően azonban inkább magukra hagyja az újdonsült szülőket, hisz biztos benne, sok mindent kell még megbeszélniük és megtapasztalniuk a gyerekkel kapcsolatban, ehhez pedig igazán nincs szükségük nézőközönségre. Ismerkedni ráérnek később, de az első pillanatok a gyerekkel bepótolhatatlanok. Ő maga inkább a kert felé veszi az irányt, ha Aleimordot a konyhában találta és van kedve vele tartani, akkor vele együtt, ha nem, akkor egyedül. A kis sétát követően pedig hozzálát elkészíteni a beígért húslevest és valami hozzáillő desszertet is, hogy mindenki mihamarabb erőre kapjon.*
//Udvar, majd Konyha//
- Ó, már látom, kire ütött ez a gyerek! Pont olyan fess és délceg, mint az apja! És nincs mit megköszönnötök, ez csak természetes, hogy segítünk annak, akinek szüksége van rá. Különben is, Intathé az érdem. Nélküle nem lett volna ilyen könnyű dolgunk... *jegyzi meg mosolyogva, ahogy végighordozza pillantását a kis család tagjain, miközben igyekszik hárítani a köszönetet, hisz tényleg nem gondolja úgy, hogy erre szükség lenne. Számára természetes, hogy segít a rászorulókon, márpedig szegény lány igencsak rászorult tegnap* Örülök a találkozásnak! És örülök, hogy ilyen könnyen idetaláltál! Seles már nagyon várt! *enged meg magának egy kis kuncogást, miközben a lányra kacsint. Bármit is mondott tegnap, biztos benne, boldog, hogy megérkezett az apuka is, hisz együtt teljes a család. Igazán megkapó látványt nyújtanak így együtt, még ha egyértelműen látszik is, mennyire fáradt mindenki, legfőképp a kicsi Rellan, akinek még csak evésből és alvásból állnak a napjai, és most épp az utóbbi van soron. Megértő mosollyal néz Selesre, ahogy próbálja elaltatni a babát, egy pillanatra megmagyarázhatatlan vágyat érezve arra, hogy neki is része legyen ilyesmiben, egy saját gyerekkel a karjai közt. Megrázza azonban a fejét, és inkább az apuka felé fordítja a figyelmét*
- Akkor ne álldogáljunk itt sokáig! *indítványozza a helyváltoztatást és ha Leonnak sincs ellenére, akkor ők is követik Selest a házba. Beérve megmutatja a férfinak, hol találja a fontosabb helyiségeket, ezt követően azonban inkább magukra hagyja az újdonsült szülőket, hisz biztos benne, sok mindent kell még megbeszélniük és megtapasztalniuk a gyerekkel kapcsolatban, ehhez pedig igazán nincs szükségük nézőközönségre. Ismerkedni ráérnek később, de az első pillanatok a gyerekkel bepótolhatatlanok. Ő maga inkább a kert felé veszi az irányt, ha Aleimordot a konyhában találta és van kedve vele tartani, akkor vele együtt, ha nem, akkor egyedül. A kis sétát követően pedig hozzálát elkészíteni a beígért húslevest és valami hozzáillő desszertet is, hogy mindenki mihamarabb erőre kapjon.*
307. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-09-01 10:50:54
Üzenet elküldve: 2019-09-01 10:50:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Családkeresőben//
*A gyermek pont olyan, mint az apja. Még meg se született, de már most aludna!* ~Rám is rám férne már egy nagy alvás! Selessel és Rellannal együtt!~ *Ő maga is nevet, hiszen ilyen nagyot csak a babák tudnak ásítani. kiesik a saját száján majdhogynem!*
-Patkány mindig szerette a gyerekeket, szóval biztos vagyok benne, hogy pont annyira fog hozzá ragaszkodni, mint akár hozzám! *Az állatka nem is megy közelebb a lány vállánál, csak úgy onnan szemléli a nála alig nagyobb családtagot.*
-Látom, hogy álmos! *Mosolyog ellágyultan az apa.*
-Úgy ásítozik, mintha be akarná kapni a fél világot! *Aztán a doktor említésére kissé elhúzza a száját. Nem szerette volna, ha más férfiak nyúlkálnak az asszonyához, de már nincs mit tenni. Ezentúl óvni fogja az ilyesmiktől, és ha az az orvos vagy akárki úgy néz Selesre, akkor majd azokat húzza nyársra. Mikor meglátja a lányt, aki közeledik, és aki büszke apukaként emlegeti őt, még jobban ki is húzza magát. Amúgy sem egy kis darab ember, de így, hogy dülleszti is melle izmait, még fennköltebb látványt nyújthat az érkezőnek. A baba sírására Leon elkezdi ringatni, de mikor kedvese úgy dönt, hogy inkább ő venné át, akkor odaadja neki olyan finom mozdulatokkal, ami nem is illik a monstrum férfihoz.*
-Egy ember mondta, hogy erre lesz Seles. *Válaszol a feltett kérdésre.*
-Vagyis, hát nem őt mondta, hanem egy terhes nőt, aki úgy néz ki, úgyhogy én jöttem! *Neveti el magát, és belegondol, hogy tulajdonképpen mekkora szerencséje is volt ezzel, hogy elsőre megtalálta őket. Ezután megy utána a konyhába és vissza se utasítaná a reggelimeghívást.*
-Farkas éhes vagyok!
*A gyermek pont olyan, mint az apja. Még meg se született, de már most aludna!* ~Rám is rám férne már egy nagy alvás! Selessel és Rellannal együtt!~ *Ő maga is nevet, hiszen ilyen nagyot csak a babák tudnak ásítani. kiesik a saját száján majdhogynem!*
-Patkány mindig szerette a gyerekeket, szóval biztos vagyok benne, hogy pont annyira fog hozzá ragaszkodni, mint akár hozzám! *Az állatka nem is megy közelebb a lány vállánál, csak úgy onnan szemléli a nála alig nagyobb családtagot.*
-Látom, hogy álmos! *Mosolyog ellágyultan az apa.*
-Úgy ásítozik, mintha be akarná kapni a fél világot! *Aztán a doktor említésére kissé elhúzza a száját. Nem szerette volna, ha más férfiak nyúlkálnak az asszonyához, de már nincs mit tenni. Ezentúl óvni fogja az ilyesmiktől, és ha az az orvos vagy akárki úgy néz Selesre, akkor majd azokat húzza nyársra. Mikor meglátja a lányt, aki közeledik, és aki büszke apukaként emlegeti őt, még jobban ki is húzza magát. Amúgy sem egy kis darab ember, de így, hogy dülleszti is melle izmait, még fennköltebb látványt nyújthat az érkezőnek. A baba sírására Leon elkezdi ringatni, de mikor kedvese úgy dönt, hogy inkább ő venné át, akkor odaadja neki olyan finom mozdulatokkal, ami nem is illik a monstrum férfihoz.*
-Egy ember mondta, hogy erre lesz Seles. *Válaszol a feltett kérdésre.*
-Vagyis, hát nem őt mondta, hanem egy terhes nőt, aki úgy néz ki, úgyhogy én jöttem! *Neveti el magát, és belegondol, hogy tulajdonképpen mekkora szerencséje is volt ezzel, hogy elsőre megtalálta őket. Ezután megy utána a konyhába és vissza se utasítaná a reggelimeghívást.*
-Farkas éhes vagyok!
306. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-08-31 00:30:30
Üzenet elküldve: 2019-08-31 00:30:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Lyllinor szobája//
*A doki nem szégyenlős, de attól még a gnóm kislányt nem tudja hova tenni. Úgy néz rá mintha valami templomi festményről lépett volna le és úgy is viselkedik. A tündérrel kedves és még egymás nyakába is borulnak, de rá szinte megigézve néz. Persze a kedves mosoly nem tűnik el és ennek nyoma se látszik rajta, de attól még a doki így érez. Sőt, ez a beszélgetés is lehangoló számára. Nem szereti az istenek emlegetését. A kis vörös nyakig be van takarózva pedig az elf tudja jól, hogy nincs mit takargatni. Hacsak nem dobta le azt a kis valamit is magáról. Mintha a dokinak kéne szégyellnie magát amiért megvizsgálja. A poharat is úgy veszi el tőle mintha nem is abból hanem a köldökéből akarná megitatni.*
-De tessék szólni ha van valami! Az egészség nem olyasmi amivel szégyenlősködni kell. Sokan féltik kegyedet. Értük is tessék meggyógyulni.
*A meggyőzés jól megy neki. Ért hozzá. És bár nem látszik rajta, de mindent megjegyez amit a későbbiekben erre felhasználhat. Például a kislány bűntudatát.*
-Erről igazán nem tehet. Ha vigyáz magára az nekem elég.
*Olyan szépeket tud mondani. Szinte nem is érti ilyenkor miért nem borulnak le elé hálaimákat mormolva. És még tudja fokozni.*
-Ugyan erre nincs szükség. Költségeim nem voltak. A gyógynövényeket magam gyűjtöm. Meg nem is fogadnék el Luninari és Laurentitia kisasszonyok barátaitól pénzt. De ha úgy tetszik házavató ajándéknak is felfoghatja.
*Mosolyog a kislányra. Arra, hogy a kényelméért mindent megtettek bólogat.*
-Valóban így volt.
~Bár egy csinos barna elf leány elfért volna még az ágyamban. De ma este is jól fog esni.~
*Mikor ketten kezdik el győzködni, hogy a vörös kimehessen játékosan felteszi az ép kezét mintha megadná magát.*
-Győztek. Természetesen kimehet hisz tényleg jót tesz és ilyen vigyázó barátnő mellett tényleg nem érheti baj. De ne erőltesse meg magát. Inkább pihengessen még és gyűjtse az erőt. Segíthetek még valamit? Vagy most jobb lenne férfimentesen a szoba?
*Mosolyog. Nem tudja akar-e valamit felvenni a lány vagy csak neki volt szégyenlős. Esetleg kell-e az ő társasága ide. Nem úgy érezte. Hazamehetne a cuccaiért. De valahogy olyan rossz érzés kezdte ismét elfogni amit nem szeret. Mindenesetre ha, azt mondák tessék kimenni akkor mosolyogva magára hagyja a két kis barátnőt és még kukucskálni se fog. Nem mintha érdekelné mi folyik majd ott.*
*A doki nem szégyenlős, de attól még a gnóm kislányt nem tudja hova tenni. Úgy néz rá mintha valami templomi festményről lépett volna le és úgy is viselkedik. A tündérrel kedves és még egymás nyakába is borulnak, de rá szinte megigézve néz. Persze a kedves mosoly nem tűnik el és ennek nyoma se látszik rajta, de attól még a doki így érez. Sőt, ez a beszélgetés is lehangoló számára. Nem szereti az istenek emlegetését. A kis vörös nyakig be van takarózva pedig az elf tudja jól, hogy nincs mit takargatni. Hacsak nem dobta le azt a kis valamit is magáról. Mintha a dokinak kéne szégyellnie magát amiért megvizsgálja. A poharat is úgy veszi el tőle mintha nem is abból hanem a köldökéből akarná megitatni.*
-De tessék szólni ha van valami! Az egészség nem olyasmi amivel szégyenlősködni kell. Sokan féltik kegyedet. Értük is tessék meggyógyulni.
*A meggyőzés jól megy neki. Ért hozzá. És bár nem látszik rajta, de mindent megjegyez amit a későbbiekben erre felhasználhat. Például a kislány bűntudatát.*
-Erről igazán nem tehet. Ha vigyáz magára az nekem elég.
*Olyan szépeket tud mondani. Szinte nem is érti ilyenkor miért nem borulnak le elé hálaimákat mormolva. És még tudja fokozni.*
-Ugyan erre nincs szükség. Költségeim nem voltak. A gyógynövényeket magam gyűjtöm. Meg nem is fogadnék el Luninari és Laurentitia kisasszonyok barátaitól pénzt. De ha úgy tetszik házavató ajándéknak is felfoghatja.
*Mosolyog a kislányra. Arra, hogy a kényelméért mindent megtettek bólogat.*
-Valóban így volt.
~Bár egy csinos barna elf leány elfért volna még az ágyamban. De ma este is jól fog esni.~
*Mikor ketten kezdik el győzködni, hogy a vörös kimehessen játékosan felteszi az ép kezét mintha megadná magát.*
-Győztek. Természetesen kimehet hisz tényleg jót tesz és ilyen vigyázó barátnő mellett tényleg nem érheti baj. De ne erőltesse meg magát. Inkább pihengessen még és gyűjtse az erőt. Segíthetek még valamit? Vagy most jobb lenne férfimentesen a szoba?
*Mosolyog. Nem tudja akar-e valamit felvenni a lány vagy csak neki volt szégyenlős. Esetleg kell-e az ő társasága ide. Nem úgy érezte. Hazamehetne a cuccaiért. De valahogy olyan rossz érzés kezdte ismét elfogni amit nem szeret. Mindenesetre ha, azt mondák tessék kimenni akkor mosolyogva magára hagyja a két kis barátnőt és még kukucskálni se fog. Nem mintha érdekelné mi folyik majd ott.*
305. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-08-30 22:27:10
Üzenet elküldve: 2019-08-30 22:27:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Lyllinor szobája//
*Intath elmagyarázza, mi is ez a különös szer, Viel pedig jó nebulóként bólogat.*
- Nagyon örülnék neki! Úgy sajnálom, hogy ezeket a dolgokat soha nem tanították meg nekem. Még jó, hogy főzni tudok. *Mosolyog szerényen, hiszen az élelmiszerekkel soha nem volt gond, azt felismerte, mi az ehető, csak azt nem, mi a gyógyító növény, szer, ilyesmi. Pedig igazán hasznát venné ennek a tudásnak is, főleg úgy, hogy nem egy tündérfiú mellett képzeli el az életét, gondoskodó háziasszonyként. Viszont a kedves megjegyzésre nem is szól semmit, csak elpirul, hiszen lételeme a jóság és a gondoskodás, így természetes, hogy ilyen kicsattanó jókedvvel ébreszti a drága Lyllinort. Arra azonban nem is számít, hogy a nagy örömök közepette segítségét a gnóm lányka egy óriási öleléssel fogja viszonozni. Nem húzódik el, semmi baja nincs azzal, hogy megölelik, csak meglepődik egy kissé a hirtelen gesztustól, ezért csak pár másodperc múlva fogja át karjaival a lányt, és jó alaposan meg is simogatja a hátát.*
- Ugyan már! *Mondja, de azért lelkendezni kezd.* Annyira örülök, hogy jobban lettél! Tényleg jól vagy? Úgy igazából? *Vallatja Lyllinort. Hogy milyen igazából jól lenni, az mondjuk filozófiai kérdés lehetne.*
- Eeyr megőrizte az egészségemet, hogy segíthessek rajtad! *Magyarázza számára egyértelműnek tűnő logikával. Ezután pedig csak figyeli, ahogy barátnője enyhén szólva zavarba jön a férfi közelségétől. Viel sem örülne, hogy ennyire kiszolgáltatott, de a csinos doktor úr látványa azért alaposan összezavarhatta a gnóm lányt.*
- Már mindent megtettünk, hogy a doktor úr a kellő kényelemben érezze magát, emiatt nem kell aggódnod! *Biztosítja róla a tündér barátnőjét, de azért a megerősítésért Intathra pillant. Az ötletet pedig nagyon támogatja.*
- Kimehet? Annyi minden van odakint, Lyllinor, meg kell nézned Árnyékot, és az idő is gyönyörű! *Látszik rajta, hogy ha nem engedi a férfi, akkor is megpróbálja meggyőzni róla.* A napfény biztos sokat javít az állapotán, Eeyrtől jön! Vigyázok is rá. Nem lesz baja. Kint meg is reggelizhetnénk, Lau nagyon finom ennivalót készített, épp az előbb ettünk belőle.
*Persze erről mind az orvos jóváhagyását várja, nem ért ő hozzá annyira.*
*Intath elmagyarázza, mi is ez a különös szer, Viel pedig jó nebulóként bólogat.*
- Nagyon örülnék neki! Úgy sajnálom, hogy ezeket a dolgokat soha nem tanították meg nekem. Még jó, hogy főzni tudok. *Mosolyog szerényen, hiszen az élelmiszerekkel soha nem volt gond, azt felismerte, mi az ehető, csak azt nem, mi a gyógyító növény, szer, ilyesmi. Pedig igazán hasznát venné ennek a tudásnak is, főleg úgy, hogy nem egy tündérfiú mellett képzeli el az életét, gondoskodó háziasszonyként. Viszont a kedves megjegyzésre nem is szól semmit, csak elpirul, hiszen lételeme a jóság és a gondoskodás, így természetes, hogy ilyen kicsattanó jókedvvel ébreszti a drága Lyllinort. Arra azonban nem is számít, hogy a nagy örömök közepette segítségét a gnóm lányka egy óriási öleléssel fogja viszonozni. Nem húzódik el, semmi baja nincs azzal, hogy megölelik, csak meglepődik egy kissé a hirtelen gesztustól, ezért csak pár másodperc múlva fogja át karjaival a lányt, és jó alaposan meg is simogatja a hátát.*
- Ugyan már! *Mondja, de azért lelkendezni kezd.* Annyira örülök, hogy jobban lettél! Tényleg jól vagy? Úgy igazából? *Vallatja Lyllinort. Hogy milyen igazából jól lenni, az mondjuk filozófiai kérdés lehetne.*
- Eeyr megőrizte az egészségemet, hogy segíthessek rajtad! *Magyarázza számára egyértelműnek tűnő logikával. Ezután pedig csak figyeli, ahogy barátnője enyhén szólva zavarba jön a férfi közelségétől. Viel sem örülne, hogy ennyire kiszolgáltatott, de a csinos doktor úr látványa azért alaposan összezavarhatta a gnóm lányt.*
- Már mindent megtettünk, hogy a doktor úr a kellő kényelemben érezze magát, emiatt nem kell aggódnod! *Biztosítja róla a tündér barátnőjét, de azért a megerősítésért Intathra pillant. Az ötletet pedig nagyon támogatja.*
- Kimehet? Annyi minden van odakint, Lyllinor, meg kell nézned Árnyékot, és az idő is gyönyörű! *Látszik rajta, hogy ha nem engedi a férfi, akkor is megpróbálja meggyőzni róla.* A napfény biztos sokat javít az állapotán, Eeyrtől jön! Vigyázok is rá. Nem lesz baja. Kint meg is reggelizhetnénk, Lau nagyon finom ennivalót készített, épp az előbb ettünk belőle.
*Persze erről mind az orvos jóváhagyását várja, nem ért ő hozzá annyira.*
304. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-08-24 12:31:44
Üzenet elküldve: 2019-08-24 12:31:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Lyllinor szobája//
*Megnyúlik az arca és lekonyulnak a szemöldökei szélei, mikor észreveszi, hogy észrevették, hogy ébren van. És még rá is mosolyognak! Hát menten elsüllyed az ágyában! Viel derűs jelenléte robban be a szobába megmentőn, ettől eszébe jut újra lélegezni. Dermedtsége hirtelen csap át zavart pislogásba a tündér viselkedésének természetességét látva. Nem szokott hozzá, hogy csak úgy idegen tünemények vagy férfiak álljanak az ágya mellett, mikor kinyitja a szemét. Szerencsére alaposan bebugyolálta magát a takaróba alvás közben, de azért igyekszik még jobban nyakig húzni, miközben testhelyzetet vált a kicsavarodott, féloldalas hason fekvésből, mely nem igazán illik egy jólnevelt Gramhin-lányhoz. Eképp ül hát fel, mint egy dunyhába bábozódott lárva, teljes zavarban és szótlanságban. A beengedett frissességgel érkező kósza szellő huncutul járja őket körbe, Lyllinor meg merne rá esküdni, hogy azokat a ragyogó aranyfürtöket is meglebbenti halványan. Önkéntelenül szívja mélyen tüdejébe a zamatos levegőt, ettől felköhint, de már nem azzal a letapadt, beteges hanggal, inkább mint ahogy a por kiváltja bárkiből. Az elébe toppanó, dallamos hangú Viel szakítja ki végleg az álomszerű érzésből, fogadott testvérkéje szerény, hálás mosolyt varázsol arcára, tekintetébe végtelen lágyság költözik, a lelkét elöntő melegség áramlik át rajta.*
- Nagyon jól…
*Valahogy még karcos és erőtlen, egyben vékony a hangja, ezért megköszörüli a torkát.*
- Hála neked, drága Viel!
*Hirtelen felindulásból veti magát felé, és ha tudja, odahúzza, hogy jól megölelgesse. Küzdenie kell meghatottságával, már elfelejtette, milyen, ha gondoskodnak róla, és milyen lehet egy testvér gyengéd törődése. Viel igazán alig ismeri még, senki nem várta el tőle, hogy annyi kényelmetlenséget vállaljon magára, éppen miatta. Hiszen ő akar segíteni másoknak, elfogadhatatlan, hogy ennyi gondot okozott. Gyöngécske még, de a szándék erőt ad neki, s ha sikerül az ölelés, tán kihasználva, hogy éppen Intath-hoz fordul a tündér figyelme, visszafojtott örömkönnyel, egyetlen szipogással engedi el, aggódón tekintve rá.*
- És te? Te jól vagy, ugye?
*Jut eszébe, hogy mennyire kimerülhetett, bár vidám szökdelése energikusnak mutatja. Aztán Intath hangja hamar kizökkenti megint, és eszébe juttatja, hogy egy idegen férfi áll az ágya mellett, így illene megigazítania a takaróját. Most cseng csak vissza, hogy Viel orvost említett. Ettől még két fejjel magasabbnak látja, méghozzá olyan megszeppenten, mintha tényleg lenne még két fej a tetején. főleg, mikor a nevén nevezi. És kisasszonyozza! Ettől a száját is eltátja. Legalább ez olyan hatást kelt, mintha válaszolni próbálna, pedig csak tátog nagyra nőtt szemekkel. A kócos hajtincsek áruló engedelmességgel hajolnak félre, az érintésnek meleg hatása van, homloka ugyanis már egészen hűvös. Nyakát alig észrevehetően húzza be, de a takaró alatt is összehúzza magát, a szíve pedig össze-vissza ver. Egy férfi megérintette! És máris a keze után nyúl! Először szeretné ösztönösen elhúzni, de nem mer aztán ellenkezni, hiszen mégiscsak gyógyítóról van szó, érzi, hogy segíteni akar. Bárcsak egy másik szobából tenné! Kezéből kiszáll az erő, úgy érzi, mintha többé nem hozzá tartozna, olyan különös benyomások érik onnan. Biztos benne, hogy ha nem választja le tudatával magáról, Int rájön, hogy az egekbe szökött a pulzusa. Nem, mintha az arca nem lenne rákvörös, vagy a hebegésen kívül eddig bármi értelmeset kiejtett volna a száján.*
- Én… én… jól vagyok… kö-köszönöm…
*Ó, a folyadékot bizony máris kívánja kiszáradt szája, a bámulás szégyenlős tekintet-elkerüléssé válik, legékesebb jeleként, hogy kezd magához térni. Amint a gyógyító a testét említi, mély szégyenérzet fut át rajta, amiért beszédtémaként felmerül.*
- I-igenis!
*Vágja rá gyorsan, amint rájön, hogy illene válaszolnia. Visszafogadja kitagadott karját, de nem bízva benne a másik kezét is a pohár köré fonja, mintha a legbecsesebb ajándékot kapná, nagyon vigyázva rá, hogy véletlenül se érintse Int ujjait. Nem áll meg minden remegés nélkül a kezében, örül, hogy előre gondolt erre, bár emiatt nem tudja egészen nyakig húzni a takarót, csak hóna alá gyűrni, hogy hálóruháját minél inkább takarja.*
- Köszönöm szépen!
*Igazán jólesik a hűs víz, üdíti és megnyugtatja, elfogy az egész pohárral, persze nem illetlen mohósággal, s ha teheti, valamelyiküknek egy újabb köszönettel visszaadja. Szerény, még mindig zavart, de már nem pánikszerű mosollyal fordul azután hozzájuk.*
- Nagyon hálás vagyok a segítségért! Igazán restellem, hogy annyi gondot okoztam.
*Süti le szemeit bűntudatosan, majd újra felnéz hol az egyikre, hol a másikra.*
- Ígérem, ezentúl nagyon fogok vigyázni magamra! Szeretném viszonozni a törődést.
*Intre emeli tekintetét.*
- A költségeket természetesen én állom. Nagyon messziről érkezhetett ide! Ugye… ugye meghívhatjuk reggelire? Vagy… ebédre…
*Pillant ki a ragyogó napfénybe gyanakvón.*
- Felkelhetek?
*Félve-remélve néz rájuk. Képtelen lenne itt heverni tovább.*
*Megnyúlik az arca és lekonyulnak a szemöldökei szélei, mikor észreveszi, hogy észrevették, hogy ébren van. És még rá is mosolyognak! Hát menten elsüllyed az ágyában! Viel derűs jelenléte robban be a szobába megmentőn, ettől eszébe jut újra lélegezni. Dermedtsége hirtelen csap át zavart pislogásba a tündér viselkedésének természetességét látva. Nem szokott hozzá, hogy csak úgy idegen tünemények vagy férfiak álljanak az ágya mellett, mikor kinyitja a szemét. Szerencsére alaposan bebugyolálta magát a takaróba alvás közben, de azért igyekszik még jobban nyakig húzni, miközben testhelyzetet vált a kicsavarodott, féloldalas hason fekvésből, mely nem igazán illik egy jólnevelt Gramhin-lányhoz. Eképp ül hát fel, mint egy dunyhába bábozódott lárva, teljes zavarban és szótlanságban. A beengedett frissességgel érkező kósza szellő huncutul járja őket körbe, Lyllinor meg merne rá esküdni, hogy azokat a ragyogó aranyfürtöket is meglebbenti halványan. Önkéntelenül szívja mélyen tüdejébe a zamatos levegőt, ettől felköhint, de már nem azzal a letapadt, beteges hanggal, inkább mint ahogy a por kiváltja bárkiből. Az elébe toppanó, dallamos hangú Viel szakítja ki végleg az álomszerű érzésből, fogadott testvérkéje szerény, hálás mosolyt varázsol arcára, tekintetébe végtelen lágyság költözik, a lelkét elöntő melegség áramlik át rajta.*
- Nagyon jól…
*Valahogy még karcos és erőtlen, egyben vékony a hangja, ezért megköszörüli a torkát.*
- Hála neked, drága Viel!
*Hirtelen felindulásból veti magát felé, és ha tudja, odahúzza, hogy jól megölelgesse. Küzdenie kell meghatottságával, már elfelejtette, milyen, ha gondoskodnak róla, és milyen lehet egy testvér gyengéd törődése. Viel igazán alig ismeri még, senki nem várta el tőle, hogy annyi kényelmetlenséget vállaljon magára, éppen miatta. Hiszen ő akar segíteni másoknak, elfogadhatatlan, hogy ennyi gondot okozott. Gyöngécske még, de a szándék erőt ad neki, s ha sikerül az ölelés, tán kihasználva, hogy éppen Intath-hoz fordul a tündér figyelme, visszafojtott örömkönnyel, egyetlen szipogással engedi el, aggódón tekintve rá.*
- És te? Te jól vagy, ugye?
*Jut eszébe, hogy mennyire kimerülhetett, bár vidám szökdelése energikusnak mutatja. Aztán Intath hangja hamar kizökkenti megint, és eszébe juttatja, hogy egy idegen férfi áll az ágya mellett, így illene megigazítania a takaróját. Most cseng csak vissza, hogy Viel orvost említett. Ettől még két fejjel magasabbnak látja, méghozzá olyan megszeppenten, mintha tényleg lenne még két fej a tetején. főleg, mikor a nevén nevezi. És kisasszonyozza! Ettől a száját is eltátja. Legalább ez olyan hatást kelt, mintha válaszolni próbálna, pedig csak tátog nagyra nőtt szemekkel. A kócos hajtincsek áruló engedelmességgel hajolnak félre, az érintésnek meleg hatása van, homloka ugyanis már egészen hűvös. Nyakát alig észrevehetően húzza be, de a takaró alatt is összehúzza magát, a szíve pedig össze-vissza ver. Egy férfi megérintette! És máris a keze után nyúl! Először szeretné ösztönösen elhúzni, de nem mer aztán ellenkezni, hiszen mégiscsak gyógyítóról van szó, érzi, hogy segíteni akar. Bárcsak egy másik szobából tenné! Kezéből kiszáll az erő, úgy érzi, mintha többé nem hozzá tartozna, olyan különös benyomások érik onnan. Biztos benne, hogy ha nem választja le tudatával magáról, Int rájön, hogy az egekbe szökött a pulzusa. Nem, mintha az arca nem lenne rákvörös, vagy a hebegésen kívül eddig bármi értelmeset kiejtett volna a száján.*
- Én… én… jól vagyok… kö-köszönöm…
*Ó, a folyadékot bizony máris kívánja kiszáradt szája, a bámulás szégyenlős tekintet-elkerüléssé válik, legékesebb jeleként, hogy kezd magához térni. Amint a gyógyító a testét említi, mély szégyenérzet fut át rajta, amiért beszédtémaként felmerül.*
- I-igenis!
*Vágja rá gyorsan, amint rájön, hogy illene válaszolnia. Visszafogadja kitagadott karját, de nem bízva benne a másik kezét is a pohár köré fonja, mintha a legbecsesebb ajándékot kapná, nagyon vigyázva rá, hogy véletlenül se érintse Int ujjait. Nem áll meg minden remegés nélkül a kezében, örül, hogy előre gondolt erre, bár emiatt nem tudja egészen nyakig húzni a takarót, csak hóna alá gyűrni, hogy hálóruháját minél inkább takarja.*
- Köszönöm szépen!
*Igazán jólesik a hűs víz, üdíti és megnyugtatja, elfogy az egész pohárral, persze nem illetlen mohósággal, s ha teheti, valamelyiküknek egy újabb köszönettel visszaadja. Szerény, még mindig zavart, de már nem pánikszerű mosollyal fordul azután hozzájuk.*
- Nagyon hálás vagyok a segítségért! Igazán restellem, hogy annyi gondot okoztam.
*Süti le szemeit bűntudatosan, majd újra felnéz hol az egyikre, hol a másikra.*
- Ígérem, ezentúl nagyon fogok vigyázni magamra! Szeretném viszonozni a törődést.
*Intre emeli tekintetét.*
- A költségeket természetesen én állom. Nagyon messziről érkezhetett ide! Ugye… ugye meghívhatjuk reggelire? Vagy… ebédre…
*Pillant ki a ragyogó napfénybe gyanakvón.*
- Felkelhetek?
*Félve-remélve néz rájuk. Képtelen lenne itt heverni tovább.*
303. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-08-24 01:18:17
Üzenet elküldve: 2019-08-24 01:18:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//Családkeresőben//
*Seles végtelenül megkönnyebbül, hogy Leon nem neheztel rá. Hiszen bármennyire is rossz belegondolni, felelőtlen döntése kis híján a baba életébe is kerülhetett volna. Amíg Leon a karjában tartja Rellant, a fiúcska nagyot ásít, akkorát, mint a feje. Seles elneveti magát. Hirtelen Patkány is felbukkan, hosszú idő óta először, és csatlakozik a boldog családhoz.*
- Remélem, jóban lesznek Rellannal. *Mondja Seles, de azért odafigyel, hogy egyelőre a patkány barátjuk lehetőleg ne nagyon akarjon közeli barátságot kötni a kicsivel, nem lenne jó, ha az arcára mászna, vagy valami egyéb módszerrel próbálná felkelteni a figyelmét. Leon helyett Seles simogatja a babát, aki halk, nyökögő hangot ad ki. A lány figyelmesen nézi, látszik, hogy minden rezdülésére ügyel.*
- Azt hiszem, ilyenkor nyűgös kicsit, mert elálmosodott. *Véli, mielőtt még Leon megriadna a hangoktól, meg az esetleges sírástól, ami ezután szokott következni. Szinte alig veszi észre, hogy szerelme valami doktornőről beszél. Először érdeklődve pillant rá, aztán kacagva megrázza a fejét.*
- Nem, egy doktor volt. Intath a neve. Egy elf. Még mindig itt van.
*Selesnek kedve is lenne elindulni, hogy bemutassa megmentőit Leonnak, amikor az ajtó kinyílik, és maga Lau toppan elébük.*
- Jó reggelt! *Mosolyog Seles. Valamiért kedve lenne megmutatni újból a csöppséget Launak, mintha csak nem is találkoztak volna azelőtt. Valójában csak azért érez így, mert a baba olyan csodás újdonság az életében, hogy minden perc ünnep, amit vele tölthet. Persze csak akkor, ha nem ébreszti fel álmából, amit már megtett néhányszor az elmúlt pár órában. Nem véletlen, hogy a lány fáradtnak tűnik, és még érthetően gyenge is a történtek után.*
- De bizony! *Mosolyog.* Lau, ő itt Leon, Rellan apukája. Épp most emlegettünk, meg szeretnénk köszönni, amit tegnap értünk tettetek.
*Talán az elf lány zaklatottságát érzi meg valahogy a kis Rellan, de ezt a remek pillanatot választja arra, hogy először összeráncolja a homlokát, majd elsírja magát. Jó hangos, meg kell hagyni, van tüdeje hozzá. Seles nyúl, hogy átvegye, és ha megkapja a picit, be is megy vele a házba, mielőtt felbosszantja a nagy kutyát a sarkon.*
- Csssst! Pici Rellan, aludj! *Csitítja halkan, és ezzel el is éri a kívánt hatást, mert a baba ugyan kis öklével arcon gyűri saját magát, de ezután elcsöndesedik. Bocsánatkérőn néz Laura.*
*Seles végtelenül megkönnyebbül, hogy Leon nem neheztel rá. Hiszen bármennyire is rossz belegondolni, felelőtlen döntése kis híján a baba életébe is kerülhetett volna. Amíg Leon a karjában tartja Rellant, a fiúcska nagyot ásít, akkorát, mint a feje. Seles elneveti magát. Hirtelen Patkány is felbukkan, hosszú idő óta először, és csatlakozik a boldog családhoz.*
- Remélem, jóban lesznek Rellannal. *Mondja Seles, de azért odafigyel, hogy egyelőre a patkány barátjuk lehetőleg ne nagyon akarjon közeli barátságot kötni a kicsivel, nem lenne jó, ha az arcára mászna, vagy valami egyéb módszerrel próbálná felkelteni a figyelmét. Leon helyett Seles simogatja a babát, aki halk, nyökögő hangot ad ki. A lány figyelmesen nézi, látszik, hogy minden rezdülésére ügyel.*
- Azt hiszem, ilyenkor nyűgös kicsit, mert elálmosodott. *Véli, mielőtt még Leon megriadna a hangoktól, meg az esetleges sírástól, ami ezután szokott következni. Szinte alig veszi észre, hogy szerelme valami doktornőről beszél. Először érdeklődve pillant rá, aztán kacagva megrázza a fejét.*
- Nem, egy doktor volt. Intath a neve. Egy elf. Még mindig itt van.
*Selesnek kedve is lenne elindulni, hogy bemutassa megmentőit Leonnak, amikor az ajtó kinyílik, és maga Lau toppan elébük.*
- Jó reggelt! *Mosolyog Seles. Valamiért kedve lenne megmutatni újból a csöppséget Launak, mintha csak nem is találkoztak volna azelőtt. Valójában csak azért érez így, mert a baba olyan csodás újdonság az életében, hogy minden perc ünnep, amit vele tölthet. Persze csak akkor, ha nem ébreszti fel álmából, amit már megtett néhányszor az elmúlt pár órában. Nem véletlen, hogy a lány fáradtnak tűnik, és még érthetően gyenge is a történtek után.*
- De bizony! *Mosolyog.* Lau, ő itt Leon, Rellan apukája. Épp most emlegettünk, meg szeretnénk köszönni, amit tegnap értünk tettetek.
*Talán az elf lány zaklatottságát érzi meg valahogy a kis Rellan, de ezt a remek pillanatot választja arra, hogy először összeráncolja a homlokát, majd elsírja magát. Jó hangos, meg kell hagyni, van tüdeje hozzá. Seles nyúl, hogy átvegye, és ha megkapja a picit, be is megy vele a házba, mielőtt felbosszantja a nagy kutyát a sarkon.*
- Csssst! Pici Rellan, aludj! *Csitítja halkan, és ezzel el is éri a kívánt hatást, mert a baba ugyan kis öklével arcon gyűri saját magát, de ezután elcsöndesedik. Bocsánatkérőn néz Laura.*
302. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-08-22 23:46:38
Üzenet elküldve: 2019-08-22 23:46:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Lyllinor szobája//
*Szegény doktorbácsit már csúnyán eltorzította az élet. Számára az egy s más dolog mutatása mást jelent. Kell hozzá a kiegészítés. Mosolyogva bólint és kezd csevegő hangnemben magyarázni.*
-Ulsga tej. Egy nővényből kell kipréselni. Csökkenti a lázat. Ha úgy alakul majd megmutatom, hogy néz ki és miként kell kinyerni.
*Ügyesen tudja úgy munkára fogni a másikat, hogy még örüljön is neki és ne látszódjon a dokin a valódi szándéka. A kislány szobájába egy nagyon kócos és kába vörös buksit lát meg és két hatalmas kék szemet, ami úgy néz rá ahogy még nem néztek a volt kalózorvosra. Ha nem az elfről lenne szó talán zavarba is jönne, de nem teszi csak kedvesen mosolyog a kislányra. Jókedvét a kis tündér lányka járkálása is növeli, aki pont, azt teszi amit kell. Közben a doki megállapítja a szomorú tényt, hogy a gnóm lányka egy falatot se evett abból amit az este behozott neki. A csivitelő kis ezüst lánykának hála vidám mosolya le se fagy.*
-Szokták igen. Csak nekem eddig még sose sikerült ilyen kedves kis vidám hangon. Nekem is volna mit tanulnom.*Ezek után a betegéhez fordul.*Üdvözletem Lyllinor kisasszony! Intath Aldeis volnék az orvos, aki igyekszik minél előbb egészségessé varázsolni kegyedet. Nos, hogy érzi magát? Láz? Fejfájás? Orrdugulás?
*Közben nem szégyenlősködik. Félresöpör pár hajtincset és megnézi maga is milyen meleg az a buksi. Megkönnyebbül, hogy a gyógyszer hatott. Elégedetten bólint és a kis kézért nyúl, hogy megvizsgálja a lány pulzusát. Ezek után tölt egy pohár vizet és nyújtja át.*
-Ezt tessék meginni Lyllinor kisasszony! A testét nagyon megviselte a betegség. Már jobban van, de kell az energia és a folyadék, hogy ismét a régi legyen. Viel barátnője is nagyon örülne annak. Nagyon aggódott kegyedért és egészen ideáig ő vigyázott rá.
*Szegény doktorbácsit már csúnyán eltorzította az élet. Számára az egy s más dolog mutatása mást jelent. Kell hozzá a kiegészítés. Mosolyogva bólint és kezd csevegő hangnemben magyarázni.*
-Ulsga tej. Egy nővényből kell kipréselni. Csökkenti a lázat. Ha úgy alakul majd megmutatom, hogy néz ki és miként kell kinyerni.
*Ügyesen tudja úgy munkára fogni a másikat, hogy még örüljön is neki és ne látszódjon a dokin a valódi szándéka. A kislány szobájába egy nagyon kócos és kába vörös buksit lát meg és két hatalmas kék szemet, ami úgy néz rá ahogy még nem néztek a volt kalózorvosra. Ha nem az elfről lenne szó talán zavarba is jönne, de nem teszi csak kedvesen mosolyog a kislányra. Jókedvét a kis tündér lányka járkálása is növeli, aki pont, azt teszi amit kell. Közben a doki megállapítja a szomorú tényt, hogy a gnóm lányka egy falatot se evett abból amit az este behozott neki. A csivitelő kis ezüst lánykának hála vidám mosolya le se fagy.*
-Szokták igen. Csak nekem eddig még sose sikerült ilyen kedves kis vidám hangon. Nekem is volna mit tanulnom.*Ezek után a betegéhez fordul.*Üdvözletem Lyllinor kisasszony! Intath Aldeis volnék az orvos, aki igyekszik minél előbb egészségessé varázsolni kegyedet. Nos, hogy érzi magát? Láz? Fejfájás? Orrdugulás?
*Közben nem szégyenlősködik. Félresöpör pár hajtincset és megnézi maga is milyen meleg az a buksi. Megkönnyebbül, hogy a gyógyszer hatott. Elégedetten bólint és a kis kézért nyúl, hogy megvizsgálja a lány pulzusát. Ezek után tölt egy pohár vizet és nyújtja át.*
-Ezt tessék meginni Lyllinor kisasszony! A testét nagyon megviselte a betegség. Már jobban van, de kell az energia és a folyadék, hogy ismét a régi legyen. Viel barátnője is nagyon örülne annak. Nagyon aggódott kegyedért és egészen ideáig ő vigyázott rá.
301. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-08-22 22:51:06
Üzenet elküldve: 2019-08-22 22:51:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Lyllinor szobája//
- Nagyon jó lenne, ha megmutatnál egy s mást. Kezdetnek például elmesélhetnéd, mi volt az a különös ital, amivel megitattad tegnap Lyllinort. Persze, csak ha nem titok! *Mondja a lány az elfnek, miközben utána siet, és közben ezerszer is hálát ad Eeyrnek, hogy akad egy orvos, aki felügyeli Lyllinort, és segít neki felépülni. Kicsit le is marad, ezért lehetséges, hogy a kislány először a doktorbácsin bámul el, mert amikor Viel bedugja az ajtón kis fejét, már azt látja, amint a nagyon kócos Lyllinor, aki úgy mutat, mintha éppen túl sokat aludt volna az éjjel, akkora szemekkel mered az elfre, mintha vagy rémet, vagy csodát látott volna. Nehéz lenne megmondani, melyik, de Viel majd kideríti. Egyből tenni-venni kezd, többek közt beengedi az éltető napfényt az ablakon. Az aztán a kislányoknak való dolog, a betegeknek is kell belőle. Persze akkor ez eszébe se jutna, ha Lyllinoron nem látná a jelét, hogy már jobban van.*
- Ébresztő, hétalvó! *Mondja, sőt szinte énekli vidáman. Rendet tesz a szobában, de az, hogy nem evett, neki se kerüli el a figyelmét. Leguggol Lyllinor mellé.*
- Hogy vagyunk, hogy vagyunk? *Majd Intathoz fordul mosolyogva.* Ugye, így szokták mondani az orvosok? *Nem biztos benne, hogy a férfi maga is mondott ilyet, de a nagy ijedtségben tegnap akkor se vette volna észre, ha igen. Most is csak tréfálkozik, hátha nagy életkedvét át tudja ragasztani a kislányra is.*
- Nagyon jó lenne, ha megmutatnál egy s mást. Kezdetnek például elmesélhetnéd, mi volt az a különös ital, amivel megitattad tegnap Lyllinort. Persze, csak ha nem titok! *Mondja a lány az elfnek, miközben utána siet, és közben ezerszer is hálát ad Eeyrnek, hogy akad egy orvos, aki felügyeli Lyllinort, és segít neki felépülni. Kicsit le is marad, ezért lehetséges, hogy a kislány először a doktorbácsin bámul el, mert amikor Viel bedugja az ajtón kis fejét, már azt látja, amint a nagyon kócos Lyllinor, aki úgy mutat, mintha éppen túl sokat aludt volna az éjjel, akkora szemekkel mered az elfre, mintha vagy rémet, vagy csodát látott volna. Nehéz lenne megmondani, melyik, de Viel majd kideríti. Egyből tenni-venni kezd, többek közt beengedi az éltető napfényt az ablakon. Az aztán a kislányoknak való dolog, a betegeknek is kell belőle. Persze akkor ez eszébe se jutna, ha Lyllinoron nem látná a jelét, hogy már jobban van.*
- Ébresztő, hétalvó! *Mondja, sőt szinte énekli vidáman. Rendet tesz a szobában, de az, hogy nem evett, neki se kerüli el a figyelmét. Leguggol Lyllinor mellé.*
- Hogy vagyunk, hogy vagyunk? *Majd Intathoz fordul mosolyogva.* Ugye, így szokták mondani az orvosok? *Nem biztos benne, hogy a férfi maga is mondott ilyet, de a nagy ijedtségben tegnap akkor se vette volna észre, ha igen. Most is csak tréfálkozik, hátha nagy életkedvét át tudja ragasztani a kislányra is.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1360-1379