Külső területek - Szarvasliget
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 39 (761. - 780. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1167-1186
780. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-08-15 08:32:06
Üzenet elküldve: 2023-08-15 08:32:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Szarvasnézőbe//
*Nézi is nagyot azon, amit az elf mesél, még sosem volt nemesi háznál még csak építőtégla se, nem hogy a személyzet része. Nem igazán erre gondolt, mikor látott elhaladni maga mellett egy ilyen kompániát. Persze egyértelműen nagyra voltak magukkal meg a sok aranyukkal, modorukkal és szép ruháikkal, de úgy sejtette maguk között valahogy másabb a helyzet.*
- Fene gondolta volna, hogy ilyen smucigok azok is. A pletyka meg nem meglepő, az mindenhol van. Na és miről árulkodtak neked a cselédek? *Kérdezi kíváncsiskodva. Arról pedig, hogy a kellemes társaságba ő maga is beletartozik már nem is nyit vitát, neki is ez egyértelmű. Főleg, ha azt nézzük, hogy most az orvos jóformán egyedül van a kúriában, egy óriáson, Lunin meg azon az elf férfi kívül, akárhogy is nézi, bizony még ő áll a legközelebb az elf érdeklődési köréhez, az alapján, amilyennek megismerte.*
- Persze, persze, ez nem verseny ám... *Emeli fel megadón a kezeit, hogy tudja a másik, neki aztán nem kell bizonygatnia semmit. Főleg mert ahhoz, mire most készülnek talán egyik eddig elhangzott mesterséghez sem kell érteni, de talán máshoz igen. Mert az ivás is művészet, meg a kellemes társalkodás, amiben nem sok tapasztalata van, így ő csak inni fog. Az egyre elhúzódó panaszkodást már kezdi rosszul tűrni, nyilván nem volt neki itt kellemes egyedül, de ezzel ő már mit kezdeni nem tud, változtatni meg főleg nem a múlton. Csak megforgatja a szemeit.*
- Ha így lehúzod a hangulatot a végén még nekem is panaszkodni támad kedvem, na haladjunk. *Csap egy határozottat az elf hátsójára jelzés értékűen, mert ő már nagyon menne abba a fürdőbe, vagy vele vagy nélküle. Végre el is indul a fürdő irányába.*
- Amúgy, lehet tényleg nem árt egy kis mérgezés elleni szer, a környék, ahova készülünk, nem a legjobb hívű kacsaúsztató a kikötőben. Talán be kéne ugranunk a piacra venni pár üvegcsével. *Mert bizony ő nem szeretné egy kis kiruccanáson ott hagyni a fogát. Közben megérkeznek a fürdőhöz és benyit. Látszik azon is az elhanyagolás, porosak az illóolajos fiolák, félig töltve árválkodnak és mostanában nem igazán volt felmosva sem. Azzal kezd, hogy alágyújt a bekészített fával, hogy melegítsen a fürdőhöz vizet.*
- Egy dézsa legyen vagy kettő? Mondjuk idebenn nem sok víz van, talán egy is elég lesz, ha csak nem rejtegetsz hónapos koszt a ruházataod alatt doki. *Tréfálkozik vele, de egyértelműen ezt nem feltételezi.*
- Akkor majd elfoglalom a saját szobámat, szép onnan a kilátás, azt szeretem, bár biztos minden dohos szagú már. *Sóhajt egy nagyot, igazából reménykedett benne, hogy az elf felajánlja a saját szobáját, már csak viccből is, ő meg rávághatja, hogy megbeszélték, de talán ez tényleg nem a legjobb ötlet. A végén még félreérti a kis hamis.*
*Nézi is nagyot azon, amit az elf mesél, még sosem volt nemesi háznál még csak építőtégla se, nem hogy a személyzet része. Nem igazán erre gondolt, mikor látott elhaladni maga mellett egy ilyen kompániát. Persze egyértelműen nagyra voltak magukkal meg a sok aranyukkal, modorukkal és szép ruháikkal, de úgy sejtette maguk között valahogy másabb a helyzet.*
- Fene gondolta volna, hogy ilyen smucigok azok is. A pletyka meg nem meglepő, az mindenhol van. Na és miről árulkodtak neked a cselédek? *Kérdezi kíváncsiskodva. Arról pedig, hogy a kellemes társaságba ő maga is beletartozik már nem is nyit vitát, neki is ez egyértelmű. Főleg, ha azt nézzük, hogy most az orvos jóformán egyedül van a kúriában, egy óriáson, Lunin meg azon az elf férfi kívül, akárhogy is nézi, bizony még ő áll a legközelebb az elf érdeklődési köréhez, az alapján, amilyennek megismerte.*
- Persze, persze, ez nem verseny ám... *Emeli fel megadón a kezeit, hogy tudja a másik, neki aztán nem kell bizonygatnia semmit. Főleg mert ahhoz, mire most készülnek talán egyik eddig elhangzott mesterséghez sem kell érteni, de talán máshoz igen. Mert az ivás is művészet, meg a kellemes társalkodás, amiben nem sok tapasztalata van, így ő csak inni fog. Az egyre elhúzódó panaszkodást már kezdi rosszul tűrni, nyilván nem volt neki itt kellemes egyedül, de ezzel ő már mit kezdeni nem tud, változtatni meg főleg nem a múlton. Csak megforgatja a szemeit.*
- Ha így lehúzod a hangulatot a végén még nekem is panaszkodni támad kedvem, na haladjunk. *Csap egy határozottat az elf hátsójára jelzés értékűen, mert ő már nagyon menne abba a fürdőbe, vagy vele vagy nélküle. Végre el is indul a fürdő irányába.*
- Amúgy, lehet tényleg nem árt egy kis mérgezés elleni szer, a környék, ahova készülünk, nem a legjobb hívű kacsaúsztató a kikötőben. Talán be kéne ugranunk a piacra venni pár üvegcsével. *Mert bizony ő nem szeretné egy kis kiruccanáson ott hagyni a fogát. Közben megérkeznek a fürdőhöz és benyit. Látszik azon is az elhanyagolás, porosak az illóolajos fiolák, félig töltve árválkodnak és mostanában nem igazán volt felmosva sem. Azzal kezd, hogy alágyújt a bekészített fával, hogy melegítsen a fürdőhöz vizet.*
- Egy dézsa legyen vagy kettő? Mondjuk idebenn nem sok víz van, talán egy is elég lesz, ha csak nem rejtegetsz hónapos koszt a ruházataod alatt doki. *Tréfálkozik vele, de egyértelműen ezt nem feltételezi.*
- Akkor majd elfoglalom a saját szobámat, szép onnan a kilátás, azt szeretem, bár biztos minden dohos szagú már. *Sóhajt egy nagyot, igazából reménykedett benne, hogy az elf felajánlja a saját szobáját, már csak viccből is, ő meg rávághatja, hogy megbeszélték, de talán ez tényleg nem a legjobb ötlet. A végén még félreérti a kis hamis.*
779. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-08-13 17:30:00
Üzenet elküldve: 2023-08-13 17:30:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1597
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1597
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Szarvasnézőbe//
*Meglepi a lány válasza. Úgy néz ki a stílusa és a megjelenése kellően megkavarta a másikat ahhoz, hogy züllöttsége és nyerssége mellett elsikkadjon a tekintete. E miatt büszke magára. Meg, azt is elraktározza a fejében, hogy az általában szarkasztikus lány ilyen empatikus tud lenni vele szemben.*
-Meglepődnél kedvesem, hogy miképp mennek a dolgok a nemesi házaknál. Volt ahol azért hálásnak kellett volna lennem mert kaptam egy üres szobát, de azon felül fizessem magamnak az ő szépítőszereik készítését és úgy zárták előlem a könyvtárajtót is mintha tolvaj lennék. Arról nem is beszélve, hogy ott se volt semmi szórakozás. A cselédség azzal ütötte el az időt, hogy mindenkit kibeszélt a háta mögött. Nekem az uraságot és a húgát mondták, meg az istállós legényt, meg a többieket és egymást, azoknak meg engem. Nem volt ilyen kellemes társaság mint itt.
*Ha a másik bizonytalan lenne akkor az elf tekintete egyértelművé teheti, igen ő is beletartozik a kellemes társaságba. Hogy nem kell bizonygatnia azon elmosolyodik, de mikor rákérdeznek, hogy orvos-e akkor színpadiasan nagy levegőt vesz, felemeli a mutatóujját majd elkezdi darálni a megszokott szöveget.*
-Orvos, alkimista, fürdőmester, hóhér, füvesember, borbély, felcser, szeszfőző és szépítőszeres. Nem dicsekvésből. Csak, hogy pontosak legyünk.
*Vigyorog büszkén mert, de dicsekvésből mondta. Ma büszke magára úgyhogy különösen jó hangulata van a dicsekvéshez. De a panaszokat is sikerül kicsalni belőle a vörösnek. Aki, nem veszi ezek után komolyan. Szinte meg is sértődhetne a férfi ezen. Lehet meg is teszi csak nem látszik.*
-Magamra hagytak.*Ismétli el nagyon szomorúan. Végre talán megérti a másik is az ő sanyarú sorsát.*Tényleg nem. Ooolyan magányos voltam.
*Hát igen. Sokat szenvedett. Nem volt aki főzzön rá, mosson rá, aki miatt megérte volna fürdeni, aki kifejezte volna, hogy mennyire jó, hogy ő itt van, akivel tudott volna cicázgatni. Nehéz napok voltak ezek. Orvosi fejtegetése amibe nem átallja pár gyógynövény nevét is belecsempészni, hogy hivatalosabbnak tűnjön látszólag elég meggyőzőnek tűnt a másik számára. Szóval továbbra is úgy tűnik mintha ő tudná mi haszna van annak amit tanult.*
-A lényeg, hogy ha magadra haragítasz egy varázslót aki megmérgez már nyugodtan jöhetsz hozzám is mert tudok mit kezdeni azzal.
*Nem süti el a lólábas hasonlatát mert az túl gyerekesen hangzana. De amúgy lehet, azt is tudná gyógyítani. Ki tudja? Az ajtóban egyértelműen elkezdenek cicázni egymással. A doki megjegyzése és az ahhoz járó pillantás se félreérthető ahogy a lány ajánlata se hagy sok kétséget a férfiben. Aki közös fürdőzés ellen sose panaszkodott. Most már meg is jött a kedve lemosatni magát.*
-Drága Ylanda, hiszen már mondtam. A te jelenléted sose zavar.~Főleg ha pucér vagy.~Szabad szobánk meg tényleg van. Azt, hiszem amit te szoktál használni az is üres.
*De tényleg nincs naprakészen kitakarítva. A lányok szoktak ott leporolni meg felmosni, de az elmúlt napokban a férfi mással volt elfoglalva. De a doki szobájával ellentétben ott legalább rend van és nem a rendezett káosz fogadja a beérkezőt.*
*Meglepi a lány válasza. Úgy néz ki a stílusa és a megjelenése kellően megkavarta a másikat ahhoz, hogy züllöttsége és nyerssége mellett elsikkadjon a tekintete. E miatt büszke magára. Meg, azt is elraktározza a fejében, hogy az általában szarkasztikus lány ilyen empatikus tud lenni vele szemben.*
-Meglepődnél kedvesem, hogy miképp mennek a dolgok a nemesi házaknál. Volt ahol azért hálásnak kellett volna lennem mert kaptam egy üres szobát, de azon felül fizessem magamnak az ő szépítőszereik készítését és úgy zárták előlem a könyvtárajtót is mintha tolvaj lennék. Arról nem is beszélve, hogy ott se volt semmi szórakozás. A cselédség azzal ütötte el az időt, hogy mindenkit kibeszélt a háta mögött. Nekem az uraságot és a húgát mondták, meg az istállós legényt, meg a többieket és egymást, azoknak meg engem. Nem volt ilyen kellemes társaság mint itt.
*Ha a másik bizonytalan lenne akkor az elf tekintete egyértelművé teheti, igen ő is beletartozik a kellemes társaságba. Hogy nem kell bizonygatnia azon elmosolyodik, de mikor rákérdeznek, hogy orvos-e akkor színpadiasan nagy levegőt vesz, felemeli a mutatóujját majd elkezdi darálni a megszokott szöveget.*
-Orvos, alkimista, fürdőmester, hóhér, füvesember, borbély, felcser, szeszfőző és szépítőszeres. Nem dicsekvésből. Csak, hogy pontosak legyünk.
*Vigyorog büszkén mert, de dicsekvésből mondta. Ma büszke magára úgyhogy különösen jó hangulata van a dicsekvéshez. De a panaszokat is sikerül kicsalni belőle a vörösnek. Aki, nem veszi ezek után komolyan. Szinte meg is sértődhetne a férfi ezen. Lehet meg is teszi csak nem látszik.*
-Magamra hagytak.*Ismétli el nagyon szomorúan. Végre talán megérti a másik is az ő sanyarú sorsát.*Tényleg nem. Ooolyan magányos voltam.
*Hát igen. Sokat szenvedett. Nem volt aki főzzön rá, mosson rá, aki miatt megérte volna fürdeni, aki kifejezte volna, hogy mennyire jó, hogy ő itt van, akivel tudott volna cicázgatni. Nehéz napok voltak ezek. Orvosi fejtegetése amibe nem átallja pár gyógynövény nevét is belecsempészni, hogy hivatalosabbnak tűnjön látszólag elég meggyőzőnek tűnt a másik számára. Szóval továbbra is úgy tűnik mintha ő tudná mi haszna van annak amit tanult.*
-A lényeg, hogy ha magadra haragítasz egy varázslót aki megmérgez már nyugodtan jöhetsz hozzám is mert tudok mit kezdeni azzal.
*Nem süti el a lólábas hasonlatát mert az túl gyerekesen hangzana. De amúgy lehet, azt is tudná gyógyítani. Ki tudja? Az ajtóban egyértelműen elkezdenek cicázni egymással. A doki megjegyzése és az ahhoz járó pillantás se félreérthető ahogy a lány ajánlata se hagy sok kétséget a férfiben. Aki közös fürdőzés ellen sose panaszkodott. Most már meg is jött a kedve lemosatni magát.*
-Drága Ylanda, hiszen már mondtam. A te jelenléted sose zavar.~Főleg ha pucér vagy.~Szabad szobánk meg tényleg van. Azt, hiszem amit te szoktál használni az is üres.
*De tényleg nincs naprakészen kitakarítva. A lányok szoktak ott leporolni meg felmosni, de az elmúlt napokban a férfi mással volt elfoglalva. De a doki szobájával ellentétben ott legalább rend van és nem a rendezett káosz fogadja a beérkezőt.*
778. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-08-13 14:31:38
Üzenet elküldve: 2023-08-13 14:31:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 371
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 371
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
- Szarvas tó az valóban jónak hangzik. *Egyezik bele főleg az egyszerűség miatt. Csakhogy hogyan írják? Kötőjellel?* - Egy kis táblán kivéssük a nevet, mélységet, és jó is lesz. *Szeret megjelölni, feljegyezni dolgokat. Nem kell így folytonosan agyában tartania őket, ha tudja, valahol mindig tudja emlékeztetni magát vele.
Nem tudja már, mennyi ideje dolgozik a papírokon, a reggeli megbeszélés már egy teljesen másik napnak tűnik. Kedvét is lassan kezdi elveszíteni hozzá, lassan vág csak és inkább Luninari felé figyel.* ~ Talán ezt is gyorsabbá lehet tenni valami varázslattal. ~ *Még valami bakancslistáján, aminek utánanézhet majd a toronyban. Megragadtak végül valami tárgykört, amin tovább tudnak rágódni, nagy örömére, és még csak nem is kell szégyenkeznie miatta.* - Én inkább nyitottnak tartom magam: Egy szobornak több oldala is van, egyfelől nézve nem látod az egészet. *A "romantikus" jelzőt minél hamarabb elfeledtetné a lánnyal, annak többrétegű jelentése ellenére is nem ül meg benne jól.
Azt pedig kifejezetten büszkén látja, hogy Luninari még ugyanolyan lelkesen áll hozzá a témához, mint ő. Ő is tétlen merengésbe merül.*
- Annyi biztos, hogy egyhamar nem fogunk tudni mindent megmagyarázni, legyen az időjárás, vagy hasonló, akár természeti katasztrófák. És amíg nincs bizonyíték az ellenkezőjére annak, amit mondasz, addig a babonákat is jobb meghallgatni, hisz' valóban több bennük a tudás, mint a semmiben. És még a józan ész kontra ösztön csatájára sem tértünk át, vagy hogy hogyan működnek akár a szakrális mágiák a hitekkel... Amit tudunk és amit gondolunk hogy tudunk. *Ezzel egész nap eltudnának lenni. Valamivel zárniuk fog kelleni, mielőtt elvesznek.* - De hogy őszinte legyek, Luninari, a nap végén nagyrészt azért vagdosom ezeket a fránya papírokat már egy örökkévalóság óta, mert jobb ezt csinálni, mint még egy napot siránkozni a hideg miatt. Gondolom, ti is élvezitek ezt a kis változatosságot, tradíciók ide vagy oda. Ahogy előttünk is mások tették, és remélhetőleg utánunk is. *És ezzel még a dokival sem fog tudni vitatkozni.*
- Arra nem gondoltam, hogy a szakrális mágia megkötésekkel is jár. *Vonja föl kíváncsian a szemöldökét. Erről majd utána fog kellenie akkor olvasni.* - Szabályokkal, mit és mit nem csinálhatsz? Parancsokkal? Megértem a döntésed, és nem csak azért mert ugyanazt az utat taposom. *Hallja a várva várt hívást, áll is fel hasát megtömni. Ő maga ráérősen, lassú léptekkel közeledik, úgyhogy nem hall már beszédfoszlányt, mikor megcsapja a főzőhelyiség melege és aromája.*
- A szentségit, milyen illatok! *Szívja be a levegőt.* - Már most megjósolom, megérte az időt és munkát! *Az asztal előkészítésénél természetesen ő is úgy segédkezik, ahogy minkei mást, evőeszközöket kiosztja, szerencséjére nincsenek annyian, mint régi családi, illetve félrokoni csoportosulásainál.* - Félnapi munka meghozza az étvágyat, azt tapasztalom! *Ül le.*
//Surran az őz, szökell halkan//
- Szarvas tó az valóban jónak hangzik. *Egyezik bele főleg az egyszerűség miatt. Csakhogy hogyan írják? Kötőjellel?* - Egy kis táblán kivéssük a nevet, mélységet, és jó is lesz. *Szeret megjelölni, feljegyezni dolgokat. Nem kell így folytonosan agyában tartania őket, ha tudja, valahol mindig tudja emlékeztetni magát vele.
Nem tudja már, mennyi ideje dolgozik a papírokon, a reggeli megbeszélés már egy teljesen másik napnak tűnik. Kedvét is lassan kezdi elveszíteni hozzá, lassan vág csak és inkább Luninari felé figyel.* ~ Talán ezt is gyorsabbá lehet tenni valami varázslattal. ~ *Még valami bakancslistáján, aminek utánanézhet majd a toronyban. Megragadtak végül valami tárgykört, amin tovább tudnak rágódni, nagy örömére, és még csak nem is kell szégyenkeznie miatta.* - Én inkább nyitottnak tartom magam: Egy szobornak több oldala is van, egyfelől nézve nem látod az egészet. *A "romantikus" jelzőt minél hamarabb elfeledtetné a lánnyal, annak többrétegű jelentése ellenére is nem ül meg benne jól.
Azt pedig kifejezetten büszkén látja, hogy Luninari még ugyanolyan lelkesen áll hozzá a témához, mint ő. Ő is tétlen merengésbe merül.*
- Annyi biztos, hogy egyhamar nem fogunk tudni mindent megmagyarázni, legyen az időjárás, vagy hasonló, akár természeti katasztrófák. És amíg nincs bizonyíték az ellenkezőjére annak, amit mondasz, addig a babonákat is jobb meghallgatni, hisz' valóban több bennük a tudás, mint a semmiben. És még a józan ész kontra ösztön csatájára sem tértünk át, vagy hogy hogyan működnek akár a szakrális mágiák a hitekkel... Amit tudunk és amit gondolunk hogy tudunk. *Ezzel egész nap eltudnának lenni. Valamivel zárniuk fog kelleni, mielőtt elvesznek.* - De hogy őszinte legyek, Luninari, a nap végén nagyrészt azért vagdosom ezeket a fránya papírokat már egy örökkévalóság óta, mert jobb ezt csinálni, mint még egy napot siránkozni a hideg miatt. Gondolom, ti is élvezitek ezt a kis változatosságot, tradíciók ide vagy oda. Ahogy előttünk is mások tették, és remélhetőleg utánunk is. *És ezzel még a dokival sem fog tudni vitatkozni.*
- Arra nem gondoltam, hogy a szakrális mágia megkötésekkel is jár. *Vonja föl kíváncsian a szemöldökét. Erről majd utána fog kellenie akkor olvasni.* - Szabályokkal, mit és mit nem csinálhatsz? Parancsokkal? Megértem a döntésed, és nem csak azért mert ugyanazt az utat taposom. *Hallja a várva várt hívást, áll is fel hasát megtömni. Ő maga ráérősen, lassú léptekkel közeledik, úgyhogy nem hall már beszédfoszlányt, mikor megcsapja a főzőhelyiség melege és aromája.*
- A szentségit, milyen illatok! *Szívja be a levegőt.* - Már most megjósolom, megérte az időt és munkát! *Az asztal előkészítésénél természetesen ő is úgy segédkezik, ahogy minkei mást, evőeszközöket kiosztja, szerencséjére nincsenek annyian, mint régi családi, illetve félrokoni csoportosulásainál.* - Félnapi munka meghozza az étvágyat, azt tapasztalom! *Ül le.*
777. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-08-13 11:00:10
Üzenet elküldve: 2023-08-13 11:00:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Szarvasnézőbe//
- Csak azért mondom, mert nekem soha se hiányzott, de te jól menő gyógyító lévén, meg aztán valljuk be, nem is vagy csúnyácska, biztos dolgoztál jó pénzért nemesi házaknál. Most meg ide vagy száműzve szinte, a városon kívül, ahol még egy jóravaló kocsma nem sok, annyit se találni. *Mondja nagy csalódott képpel, mert bizony, ha van jó társasága, szereti a sárga földig inni magát, legalább nem jut eszébe, hogy mennyire magányos és nyomorult. Bár kívülről senki meg nem mondaná, de mióta sikerült felkeltenie a városiak érdeklődését arany hajával és a pletykával, ami őt Eeyr papnőjévé emeli, még annyira se bízhat meg idegenben, hogy egy asztalhoz engedje inni magával.*
- Mindenhez is, mi? Én nem teszem annyira magasra a lécet, nekem nem kell bizonygatnod, orvos vagy nem? Már több dologhoz értesz, mint én. *Emeli védekezőleg maga elé a kezeit, majd érkezik az újabb panaszáradat a lányokra, amire már nem tudja tartani a vigyorát, éppen csak el nem neveti magát, az egyik kezével gyéren próbálja leplezni is.*
- Khm... szóval, a doktor úr kis segédei letipliztek. *Foglalj össze tömören a dolgot viccelődő hanglejtéssel, majd közelebb lép, mintha bárkit is érdekelne ők mit susmutolnk odabenn.*
- Az ilyen aranyos arcú kislányokban nem lehet megbízni. *Ezt követően a kérdésre elég kimerítő és megleheősen logikusnak hangzó választ kap, olyan gyógynövények említésével, amik mellett esélyesen ő egész életében elsétált. Látszik rajta, hogy próbál értelmes képet vágni, még az állát is megdörsölgeti az ujjaival és a hümmögést se hagyja el, majd a végén megszólal.*
- Nem mondom, hogy értem, de az a lényeg, hogy te igen. Nekem nem kell okosnak lennem, elég, ha jóban vagyok azzal, aki az. *Tárja szét a karjait, mert bizony ez a világ így működik.*
- Jó ezt hallani, hogy rám mindig van időd. *Adja át az ajtó tartását, nem mintha az magától képtelen lenne ott ácsorogni, ez csak olyan udvariassági forma.*
- Csináljak neked is füdőt drága doktor? Zavarna a jelenlétem? Mert egybe is letudhatjuk. Szabad szobátok pedig úgy sejtem van, ha ilyen sok a távolmaradó. *Közli tárgyilagosan, a mosakodás az csak mosakodás, itt meg a fürdő nem éppen kicsi, két dézsa is megfér egymás mellett, ő meg nem az a mimóza szégyenlős fajta, főleg nem, ha az elfről van szó. Abban viszont egyáltalán nem biztos, hogy nem viszi el az éjszaka valami dögvész, amit a bokáig poros szobában kapna el, úgy véli az elfnek se ideje se kedve nem volt a sajátján kívül más szobát takarítani, talán még meg meri kockáztatni, hogy a sajátját se.*
- Csak azért mondom, mert nekem soha se hiányzott, de te jól menő gyógyító lévén, meg aztán valljuk be, nem is vagy csúnyácska, biztos dolgoztál jó pénzért nemesi házaknál. Most meg ide vagy száműzve szinte, a városon kívül, ahol még egy jóravaló kocsma nem sok, annyit se találni. *Mondja nagy csalódott képpel, mert bizony, ha van jó társasága, szereti a sárga földig inni magát, legalább nem jut eszébe, hogy mennyire magányos és nyomorult. Bár kívülről senki meg nem mondaná, de mióta sikerült felkeltenie a városiak érdeklődését arany hajával és a pletykával, ami őt Eeyr papnőjévé emeli, még annyira se bízhat meg idegenben, hogy egy asztalhoz engedje inni magával.*
- Mindenhez is, mi? Én nem teszem annyira magasra a lécet, nekem nem kell bizonygatnod, orvos vagy nem? Már több dologhoz értesz, mint én. *Emeli védekezőleg maga elé a kezeit, majd érkezik az újabb panaszáradat a lányokra, amire már nem tudja tartani a vigyorát, éppen csak el nem neveti magát, az egyik kezével gyéren próbálja leplezni is.*
- Khm... szóval, a doktor úr kis segédei letipliztek. *Foglalj össze tömören a dolgot viccelődő hanglejtéssel, majd közelebb lép, mintha bárkit is érdekelne ők mit susmutolnk odabenn.*
- Az ilyen aranyos arcú kislányokban nem lehet megbízni. *Ezt követően a kérdésre elég kimerítő és megleheősen logikusnak hangzó választ kap, olyan gyógynövények említésével, amik mellett esélyesen ő egész életében elsétált. Látszik rajta, hogy próbál értelmes képet vágni, még az állát is megdörsölgeti az ujjaival és a hümmögést se hagyja el, majd a végén megszólal.*
- Nem mondom, hogy értem, de az a lényeg, hogy te igen. Nekem nem kell okosnak lennem, elég, ha jóban vagyok azzal, aki az. *Tárja szét a karjait, mert bizony ez a világ így működik.*
- Jó ezt hallani, hogy rám mindig van időd. *Adja át az ajtó tartását, nem mintha az magától képtelen lenne ott ácsorogni, ez csak olyan udvariassági forma.*
- Csináljak neked is füdőt drága doktor? Zavarna a jelenlétem? Mert egybe is letudhatjuk. Szabad szobátok pedig úgy sejtem van, ha ilyen sok a távolmaradó. *Közli tárgyilagosan, a mosakodás az csak mosakodás, itt meg a fürdő nem éppen kicsi, két dézsa is megfér egymás mellett, ő meg nem az a mimóza szégyenlős fajta, főleg nem, ha az elfről van szó. Abban viszont egyáltalán nem biztos, hogy nem viszi el az éjszaka valami dögvész, amit a bokáig poros szobában kapna el, úgy véli az elfnek se ideje se kedve nem volt a sajátján kívül más szobát takarítani, talán még meg meri kockáztatni, hogy a sajátját se.*
776. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-08-12 14:35:20
Üzenet elküldve: 2023-08-12 14:35:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1597
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1597
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Szarvasnézőbe//
*Büszke is magára, ami széles vigyorán is jól látszik. A jószágok el voltak látva, neki nem kellett azokkal fáradnia és a ruhája se lett büdösebb mint kéne. A kérdésre is ezzel a büszkeséggel válaszol.*
-Hogyne tudnék. Én szinte mindenhez is értek.
*Aki, olyan löttyöket ki tud keverni mint ő annak lehet nagy a szája. A mai napját hacsak valami ritka kutya dolog nem jön közbe, ezek a szakmai sikerek teljesen fel is dobták. A lány következő kérdése azért meglepi. Főleg mert szinte biztos benne, hogy utolsó találkozásuk óta ő beszerzett magának néhány csecsebecsét amik jól mutatják, hogy nem akárki ez az Intath Aldeis.*
-Ezt, hogy érted? Miért tudnám jobban?
*Persze előfordult, hogy hullákról lopott ruhát hordott, kedvenc vékony kabátjához is egy kevésbé szerencsés betegétől jutott hozzá vagy, hogy söröcskét vacsorázott mert csak arra tellett, de nem emlékszik, hogy ezekről mesélt volna a másiknak és nem hiszi, hogy most már látszana rajta a múltja. Szörnyű panaszait úgy érzi nem veszik elég komolyan. Legalább egy buksisimit vagy egy ölelés vagy egy műtőasztalon leteperést elvárt volna ilyen tragikus sors hallatán. Ehelyett csak viccelődnek vele.*
-Nem csináltam semmit. Amúgy is kivel? Viel-el? Luninari-val? Mindkettő olyan, hogy elég rájuk nézni és már visznek a kopók liliomtiprásért. Egyik folyton csatangol aztán mindig valami új jószággal jön haza, másik meg piacolt és a mágustornyot látogatta meg az anyjával meg, asszem valami új kékvérű tintanyalóval akit nem is tudom visszajött-e vele.
*Őt meg egyedül hagyták. Csak annyi étellel amit Morwon hamar eltüntetett és utána ehették a kolbászt meg a zsíros kenyeret. Ezt az igazságtalanságot! És pont Int-el? Mivel érdemelte ezt ki? Pont, hogy meg kéne becsülni egy ilyen tehetséget. De még a vörös se tapsikolva ugrik a nyakába mikor kifejti micsoda csodaszereket tudott készíteni.*
-Dehogynem!*Cáfolja meg, azt mekkora sikere lenne az elméleti farokpörgetésének. De a lány se tud olyan apróságok mellett elmenni, hogy mi az a mágikus mérgezés. Miért nem lehet csak úgy elámulni a doki zsenialitásán. Méghozzá őt nem is lehet olyan egyszerűen lerázni mint Morwont. Vele szemben tényleg okosnak kell tűnni.*Hát tudod. Van a hétköznapi mérgezés. Olyan szereket veszel be amiknek a tested nem örül. Ez lehet egy húzásra egy üveg orkpálinka vagy csattanó maszlag főzete. Ezek a természetben megtalálható növényekből készülnek és a természet ellenük ellenszert is szokott biztosítani. Ilyen mondjuk az árvacsalán vagy a boróka. Viszont ha egy varázsló, sámán vagy hasonló, nem a természet segítségével hanem mágiával megmérgez téged valami nagyon cifra dologgal, amit nincs olyan gyógyfű, ami kikúrálna akkor én most már arra is tudok megoldást. A tudományom üti a mágiát. Érted?
*Röviden, ő most már jobb mint egy mágus. Hogy a másiknak vannak üvegcséi az meglepi. Hogy milyen üvegcsék lehetnek azok arról sincs ötlete, de híres segítőkészsége most se hagyja annyiban. Legártatlanabb mosolyával válaszol a másiknak.*
-Drága Ylanda, a te üvegcséidet nagyon szívesen, bármikor megnézegetem.
~Nem éppen kannák, de aki a kicsit nem becsüli.~
*A terv amúgy nincs ellenére. Fürdeni mondjuk nincs nagy kedve mert élvezte a napokban a lustulást és hogy lezüllhetett, de annyi esze van, hogy nem áll le ilyesmiken fennakadni.*
-Nekem megfelel a holnap.
*Követi a másikat egészen az ajtóig aminek tartását átveszi a másiktól.*
-Hölgyeké az elsőbbség.
*Ő bizony egy úr.*
*Büszke is magára, ami széles vigyorán is jól látszik. A jószágok el voltak látva, neki nem kellett azokkal fáradnia és a ruhája se lett büdösebb mint kéne. A kérdésre is ezzel a büszkeséggel válaszol.*
-Hogyne tudnék. Én szinte mindenhez is értek.
*Aki, olyan löttyöket ki tud keverni mint ő annak lehet nagy a szája. A mai napját hacsak valami ritka kutya dolog nem jön közbe, ezek a szakmai sikerek teljesen fel is dobták. A lány következő kérdése azért meglepi. Főleg mert szinte biztos benne, hogy utolsó találkozásuk óta ő beszerzett magának néhány csecsebecsét amik jól mutatják, hogy nem akárki ez az Intath Aldeis.*
-Ezt, hogy érted? Miért tudnám jobban?
*Persze előfordult, hogy hullákról lopott ruhát hordott, kedvenc vékony kabátjához is egy kevésbé szerencsés betegétől jutott hozzá vagy, hogy söröcskét vacsorázott mert csak arra tellett, de nem emlékszik, hogy ezekről mesélt volna a másiknak és nem hiszi, hogy most már látszana rajta a múltja. Szörnyű panaszait úgy érzi nem veszik elég komolyan. Legalább egy buksisimit vagy egy ölelés vagy egy műtőasztalon leteperést elvárt volna ilyen tragikus sors hallatán. Ehelyett csak viccelődnek vele.*
-Nem csináltam semmit. Amúgy is kivel? Viel-el? Luninari-val? Mindkettő olyan, hogy elég rájuk nézni és már visznek a kopók liliomtiprásért. Egyik folyton csatangol aztán mindig valami új jószággal jön haza, másik meg piacolt és a mágustornyot látogatta meg az anyjával meg, asszem valami új kékvérű tintanyalóval akit nem is tudom visszajött-e vele.
*Őt meg egyedül hagyták. Csak annyi étellel amit Morwon hamar eltüntetett és utána ehették a kolbászt meg a zsíros kenyeret. Ezt az igazságtalanságot! És pont Int-el? Mivel érdemelte ezt ki? Pont, hogy meg kéne becsülni egy ilyen tehetséget. De még a vörös se tapsikolva ugrik a nyakába mikor kifejti micsoda csodaszereket tudott készíteni.*
-Dehogynem!*Cáfolja meg, azt mekkora sikere lenne az elméleti farokpörgetésének. De a lány se tud olyan apróságok mellett elmenni, hogy mi az a mágikus mérgezés. Miért nem lehet csak úgy elámulni a doki zsenialitásán. Méghozzá őt nem is lehet olyan egyszerűen lerázni mint Morwont. Vele szemben tényleg okosnak kell tűnni.*Hát tudod. Van a hétköznapi mérgezés. Olyan szereket veszel be amiknek a tested nem örül. Ez lehet egy húzásra egy üveg orkpálinka vagy csattanó maszlag főzete. Ezek a természetben megtalálható növényekből készülnek és a természet ellenük ellenszert is szokott biztosítani. Ilyen mondjuk az árvacsalán vagy a boróka. Viszont ha egy varázsló, sámán vagy hasonló, nem a természet segítségével hanem mágiával megmérgez téged valami nagyon cifra dologgal, amit nincs olyan gyógyfű, ami kikúrálna akkor én most már arra is tudok megoldást. A tudományom üti a mágiát. Érted?
*Röviden, ő most már jobb mint egy mágus. Hogy a másiknak vannak üvegcséi az meglepi. Hogy milyen üvegcsék lehetnek azok arról sincs ötlete, de híres segítőkészsége most se hagyja annyiban. Legártatlanabb mosolyával válaszol a másiknak.*
-Drága Ylanda, a te üvegcséidet nagyon szívesen, bármikor megnézegetem.
~Nem éppen kannák, de aki a kicsit nem becsüli.~
*A terv amúgy nincs ellenére. Fürdeni mondjuk nincs nagy kedve mert élvezte a napokban a lustulást és hogy lezüllhetett, de annyi esze van, hogy nem áll le ilyesmiken fennakadni.*
-Nekem megfelel a holnap.
*Követi a másikat egészen az ajtóig aminek tartását átveszi a másiktól.*
-Hölgyeké az elsőbbség.
*Ő bizony egy úr.*
775. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-08-12 10:33:20
Üzenet elküldve: 2023-08-12 10:33:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Szarvasnézőbe//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ahogy a férfi elkezdi ecsetelni az óriás jelenlétének okát, na meg, hogy miért is lett itt marasztalva, csak forgatja a szemeit.*
- Büszke is lehetsz magadra, megoldottad az istállói munka dolgát itt egy időre. Varázsital keverés? Azt is tudsz? *Neki is van pár a táskájában, de a felét se tudja mire jó, talán pont itt a megfelelő személy, hogy erről kikérdezze.*
- Az arannyal meg csak akkor van baj, ha kevés, ezt nyílván te jobban tudod, mint én. *Ő nem igazán költ magára, a hátas állatot se nagyon tudja, hogy valóban jó áron szerezték-e meg neki vagy átvágták a palánkon. A következő szóvicc tényleg mosolyt csal az arcára, őszinte meglepődéssel, nem igazán szokta meg, hogy vicceket is durrogtat, bár ki tudja, ha eddig egyedül volt, akkor talán már egy jó ideje érleli ezt a szóviccet, dolgozva a csattanón az egyik lombikkal karöltve. Majd valóban érkezik is a panaszáradat, amit már sejtett, a magány egy felvonásban. Reményei szerint. *
- Ezek a lányok, mind itt hagytak egyedül? Csak nem csináltál valami nagyon illetlent velük? *Szökik fel mindkét szemöldöke, mert bizony azt sem zárja ki, hogy egész este a doki a fürdő ablak alatt leselkedett minden nap, míg rajta nem kapták. Párszor. Majd nagyon belelendül a keveréssel kapcsolatos tapasztalatai elregélésébe, amire csak nagy értetlen szemekkel ahá-z és bólogat.*
- Mutatványosnak is elmehetnél, bár nem hiszem, hogy a farok pörgetésre sok elismerő tekintetet szereznél. A maga alá csinálásra sem. *Teszi hozzá pimaszul.*
- Mi a faszom az a mágikus mérgezés? *Néz ferde szemekkel miközben lassan ejti ki a szót.*
- A mágusmérgezésnek is csak- csak lenne értelme, de m á g i k u s mérgezés… *Dünnyög maga elé, hiszen lehet ő értette félre a szót, a doki úgy fest, tudja miről beszél. Azonban ezek a hangulatingadozások aggasztják egy cseppet, reméli, hogy az elf a magánytól nem indult el az őrület felé. Nem igazán szeretne ott lenni, mikor az orvos becsavarodik teljesen. Jobb lenne megelőzni, talán egy kis kikapcsolódás, távol a rendelőtől visszafordítja ezt az állapotot.*
- Viszont ez biztos nagydolog, majd megnéznéd az én üvegcséimet is? De nem most, neked egy fürdő, alvás, tiszta ruha, és egy kis ebéd kell. Nekem a fürdés és az alvás is elég lesz. *Summázza a dolgokat.*
- Holnap indulhatunk is, mit szólsz? *Indul el kifelé és tartja az ajtót, míg a férfi is kilép a rendelőből.*
- Gyere, ne várass sokat, mert itt talállak hagyni… *Mondja unott hangsúllyal.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ahogy a férfi elkezdi ecsetelni az óriás jelenlétének okát, na meg, hogy miért is lett itt marasztalva, csak forgatja a szemeit.*
- Büszke is lehetsz magadra, megoldottad az istállói munka dolgát itt egy időre. Varázsital keverés? Azt is tudsz? *Neki is van pár a táskájában, de a felét se tudja mire jó, talán pont itt a megfelelő személy, hogy erről kikérdezze.*
- Az arannyal meg csak akkor van baj, ha kevés, ezt nyílván te jobban tudod, mint én. *Ő nem igazán költ magára, a hátas állatot se nagyon tudja, hogy valóban jó áron szerezték-e meg neki vagy átvágták a palánkon. A következő szóvicc tényleg mosolyt csal az arcára, őszinte meglepődéssel, nem igazán szokta meg, hogy vicceket is durrogtat, bár ki tudja, ha eddig egyedül volt, akkor talán már egy jó ideje érleli ezt a szóviccet, dolgozva a csattanón az egyik lombikkal karöltve. Majd valóban érkezik is a panaszáradat, amit már sejtett, a magány egy felvonásban. Reményei szerint. *
- Ezek a lányok, mind itt hagytak egyedül? Csak nem csináltál valami nagyon illetlent velük? *Szökik fel mindkét szemöldöke, mert bizony azt sem zárja ki, hogy egész este a doki a fürdő ablak alatt leselkedett minden nap, míg rajta nem kapták. Párszor. Majd nagyon belelendül a keveréssel kapcsolatos tapasztalatai elregélésébe, amire csak nagy értetlen szemekkel ahá-z és bólogat.*
- Mutatványosnak is elmehetnél, bár nem hiszem, hogy a farok pörgetésre sok elismerő tekintetet szereznél. A maga alá csinálásra sem. *Teszi hozzá pimaszul.*
- Mi a faszom az a mágikus mérgezés? *Néz ferde szemekkel miközben lassan ejti ki a szót.*
- A mágusmérgezésnek is csak- csak lenne értelme, de m á g i k u s mérgezés… *Dünnyög maga elé, hiszen lehet ő értette félre a szót, a doki úgy fest, tudja miről beszél. Azonban ezek a hangulatingadozások aggasztják egy cseppet, reméli, hogy az elf a magánytól nem indult el az őrület felé. Nem igazán szeretne ott lenni, mikor az orvos becsavarodik teljesen. Jobb lenne megelőzni, talán egy kis kikapcsolódás, távol a rendelőtől visszafordítja ezt az állapotot.*
- Viszont ez biztos nagydolog, majd megnéznéd az én üvegcséimet is? De nem most, neked egy fürdő, alvás, tiszta ruha, és egy kis ebéd kell. Nekem a fürdés és az alvás is elég lesz. *Summázza a dolgokat.*
- Holnap indulhatunk is, mit szólsz? *Indul el kifelé és tartja az ajtót, míg a férfi is kilép a rendelőből.*
- Gyere, ne várass sokat, mert itt talállak hagyni… *Mondja unott hangsúllyal.*
774. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-08-09 23:27:46
Üzenet elküldve: 2023-08-09 23:27:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1597
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1597
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Az elfnek fura értékrendje van másokkal kapcsolatban. A nyuszimamát egyelőre még nem ismeri annyira, hogy a humorát felismerje és a vele szembeni viszonya is inkább semleges egyelőre, még ha kívülről másképp is látszhat. Mint született érzelmi manipulátor a doki óvatos a tapasztalt, ismeretlen, övétől nagyon ismeretlen gondolkodású nővel szemben. Egyelőre puhatolózik és udvariaskodva igyekszik elnyerni a másik kegyeit. Finomabban eljárva, mint ahogy a lányával tette akivel úgy találkoztak, hogy a volt kalóz a lángoló városban énekelt vagy karóba húzásról vagy akasztásról már ő se emlékszik erre a részletre. Mindenesetre a félvér fejéből, azt a képet már ki is törölte magáról. Nyuszimama viszont biztos nem volna olyan naiv. Hogy milyen is a nő vagy milyen hétköznapi gondolatok zajlanak abban a szőke, tipikusan fenséges vonásokkal rendelkező erdei elf papnő fejben arról a dokinak fogalma sincs. Mikor a másik visszatér és elkezd megteríteni akkor visszamosolyog rá mikor megkapja a tányérjait. Az ezt követő vallomás és főleg annak az utolsó mondata meglepi őt. Nem tudja hova tenni ahogy hirtelen az is gondot okoz, hogy illően reagáljon rá.*
-Öhm. Nos... Mint mondtam én is bírom a lányt. Kellemes fényt hoz a házba úgyhogy igazán semmiség.
~Ez talán jó volt. Ez jó volt. Nem volt fura.~
*A rokonokkal kapcsolatban viszont érdeklődve tekint a nőre és hallgatja a magyarázatát. Elgondolkodik a hallottakon mielőtt válaszolna.*
-Ami, a városban történt az-az önzőség és lelketlenség következménye. Véleményem szerint.~Ez az igazság.~Ezt pedig nem a kövek okozzák ugyanis ez mindenütt, minden fajban benne van csak itt jobban kijött. Mint városinak, számomra egyébként is a természet jelentené a halált. Nincsenek katonák akik vigyázzanak rám, nincsenek más kézművesek akiktől vásárolhatok, nincs fogadó ahol megvehetem a mások által elkészített ételemet, nincsenek igricek, táncosok, izgalmas pletykák, este kivilágított utcák. Mindenütt bogarak, vadállatok, gazok és egyebek ha pedig felbukkan egy új nyavalya akkor nincs lehetőség mihamarabb információt szerezni arról másutt vagy a múltban, hogy kezelték vagy van-e egyáltalán már bevált gyógymód. Én úgy vélem a lényeg, hogy képesek legyünk odafigyelni másokra és megérteni egymást.
//Surran az őz, szökell halkan//
*Az elfnek fura értékrendje van másokkal kapcsolatban. A nyuszimamát egyelőre még nem ismeri annyira, hogy a humorát felismerje és a vele szembeni viszonya is inkább semleges egyelőre, még ha kívülről másképp is látszhat. Mint született érzelmi manipulátor a doki óvatos a tapasztalt, ismeretlen, övétől nagyon ismeretlen gondolkodású nővel szemben. Egyelőre puhatolózik és udvariaskodva igyekszik elnyerni a másik kegyeit. Finomabban eljárva, mint ahogy a lányával tette akivel úgy találkoztak, hogy a volt kalóz a lángoló városban énekelt vagy karóba húzásról vagy akasztásról már ő se emlékszik erre a részletre. Mindenesetre a félvér fejéből, azt a képet már ki is törölte magáról. Nyuszimama viszont biztos nem volna olyan naiv. Hogy milyen is a nő vagy milyen hétköznapi gondolatok zajlanak abban a szőke, tipikusan fenséges vonásokkal rendelkező erdei elf papnő fejben arról a dokinak fogalma sincs. Mikor a másik visszatér és elkezd megteríteni akkor visszamosolyog rá mikor megkapja a tányérjait. Az ezt követő vallomás és főleg annak az utolsó mondata meglepi őt. Nem tudja hova tenni ahogy hirtelen az is gondot okoz, hogy illően reagáljon rá.*
-Öhm. Nos... Mint mondtam én is bírom a lányt. Kellemes fényt hoz a házba úgyhogy igazán semmiség.
~Ez talán jó volt. Ez jó volt. Nem volt fura.~
*A rokonokkal kapcsolatban viszont érdeklődve tekint a nőre és hallgatja a magyarázatát. Elgondolkodik a hallottakon mielőtt válaszolna.*
-Ami, a városban történt az-az önzőség és lelketlenség következménye. Véleményem szerint.~Ez az igazság.~Ezt pedig nem a kövek okozzák ugyanis ez mindenütt, minden fajban benne van csak itt jobban kijött. Mint városinak, számomra egyébként is a természet jelentené a halált. Nincsenek katonák akik vigyázzanak rám, nincsenek más kézművesek akiktől vásárolhatok, nincs fogadó ahol megvehetem a mások által elkészített ételemet, nincsenek igricek, táncosok, izgalmas pletykák, este kivilágított utcák. Mindenütt bogarak, vadállatok, gazok és egyebek ha pedig felbukkan egy új nyavalya akkor nincs lehetőség mihamarabb információt szerezni arról másutt vagy a múltban, hogy kezelték vagy van-e egyáltalán már bevált gyógymód. Én úgy vélem a lényeg, hogy képesek legyünk odafigyelni másokra és megérteni egymást.
773. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-08-09 22:31:54
Üzenet elküldve: 2023-08-09 22:31:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1597
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1597
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Elf fül//
//Szarvasnézőbe//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Rég látta már a vöröst. Utoljára akkor mikor aranyhajjal felbukkant azon a nyársalós esti összejövetelen amin aztán végül részt se vett. Az előtt meg... Nos, igen. Szívesen látja viszont most is. A házban lévők közül vele lehet a legjobban elhülyéskedni és most is így történik.*
-El is várom, hogy engem keress fel bármi bajod van, de igazán felesleges ilyen kifogásokat keresned egy látogatáshoz.
*Vigyorog a lányra. Annak ellenére, hogy most kicsit megviseltebbnek tűnik, a hangulata olyan mint szokott. Mikor épp jó és nem dühös kirohanásai vannak valamiért.*
-A szokásos lakók közül igen csak ketten vagyunk. Ő is csak ma érkezett meg.
*Ami, talán magyarázat lehet arra, hogy miért engedett alább a megszokott higiéniából és az általános megjelenése minőségéből. Abból ahogy a másik kiemeli aggályait Morwon és Luninari magukrahagyásával kapcsolatban az elf csak legyint.*
-Nyugi nem eszik félvért. És mivel el lett mondva neki, hogy a lány jó szakácsné így ennél nagyobb biztonságban Luninari már nem is lehetne.
*Annyi életképességet kinéz a lányból, hogy nem haragít magára egy óriást és hogy fel tudja fogni, hogy annak az intelligenciája erősen alulról súrolja egy gyerek szintjét. Szóval ő biztos benne, hogy majd jól kijönnek. A másik megjegyzésétől szélesebb lesz a férfi vigyora ahogy válaszol.*
-Nem őt éppenséggel én találtam az ajtóban. Nem pontosan értettem, hogy miért mentek az erdőbe a barátaival és ő miért szakadt le tőlük mivel nem is biztos, hogy volt értelme annak amit összehordott, de volt nála egy böhöm mesterkard és teljes vértben volt.*Az elf szemében a láncing egy óriáson már teljes vértnek számít.*Aztán kiderült, hogy csak egy sima gügye akinek van egy csomó pénze meg egy rahedli varázsitala amiket kikevertetne velem jó pénzért és ingyen kiganézza mellé a pajtát. Arról nem is beszélve, hogy jól mondtad ő hivatalos ivóbajnok és nekem mint nem hivatalosnak kötelességem egy kollégának segítséget nyújtani. Ingyen munkáért. És fizetésért. Bírom az óriásokat.
*Von vállat miután egyértelművé tette a történet lényegét. A lány következő kérdésére vigyorogva válaszol.*
-Én mindig ELF-felé készülök.*Röhögcsél kicsit a poénján.*Amúgy nem tudom. Lehet. Kéne pár dolog, de nem sürgős. Majd eldöntöm.
*Von vállat most egykedvűen. Lusta. Meg talán kicsit fásult is. Méghozzá a város is messze van. És azzal is tisztában van, hogy bár valóban hasznos volna beszerezni pár dolgot, de Luninari ma jött haza és a félvér lehet főz valami bőséges ebédet, ami után csak heverészni marad kedve és nem lesz ereje kimozdulni egy olyan hosszú útra. A lány következő szavaira pedig ki is szakad belőle az enyhén eltúlzott világfájdalma.*
-Magamra voltam hagyva! Nem törődött velem senki. El voltam felejtve.
*Jó Morwon itt volt, de az ő törődése más mint a lányoké. Meg őt nem zavarta, hogy az elf mennyire tiszta ha meg zavarta volna akkor Intet nem érdekelte volna az óriás véleménye. Miatta biztos nem fürdene meg. Annyira nem is lehet rossz a helyzet. Megszagolja azért a ruháját. Csak pár nap mosdatlanság és alkímiai főzetek szaga. Ha bedobná a sarokba nem állna még meg. Saját véleménye szerint nem rossz a helyzet.*
-Ja munka is volt. Olyan cuccokat kevertem!*Lelkesedik fel ahogy elkezd mesélni.*Volt amiről nem is tudtam, hogy tudok. Például olyan löttyöt amit ha meginnék akkor egy elég éles késsel hosszában fel tudnék szeletelni egy hajszálat. A levegőben. Miközben folyamatosan hátraszaltózok. És a farkam pörgetem közben. Meeeeeeg! Azon majdnem beszartam! Utána is kellett olvasnom mert biztos voltam benne, hogy jól csináltam, csak abban nem, hogy mit is, de kikevertem az óriásnak egy olyan szert, ami a mágikus mérgezést tudja megszüntetni.*Hatásszünetet tart.*Na? Odabasz mi? Mágikus mérgezést! Már ilyet is tudok. Kurva kemény.
*Szinte süt róla a büszkeség. Miért is ne lenne büszke? Mágikus mérgezéseket is meg tud már szüntetni. Igaz arról fogalma sincs milyen egy mágikus mérgezés és honnan lehet felismerni, egy mérgezésről, hogy mágikus, de tud ellene tenni. Ami, egy nem semmi dolog. Egy kis elismerés jól is esne neki. Ha már büdösnek lett nevezve. A következő ajánlat viszont meglepi. Legalább annyira mint a lány váratlan megjelenése. De nem sokat gondolkodik a dolgon.*
-Jól hangzik. Benne vagyok. Mehetünk. A nagylányokat se szabad elhanyagolni. Nekik is jár idő a doktorbácsival.
*Vigyorog a másikra.*
//Szarvasnézőbe//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Rég látta már a vöröst. Utoljára akkor mikor aranyhajjal felbukkant azon a nyársalós esti összejövetelen amin aztán végül részt se vett. Az előtt meg... Nos, igen. Szívesen látja viszont most is. A házban lévők közül vele lehet a legjobban elhülyéskedni és most is így történik.*
-El is várom, hogy engem keress fel bármi bajod van, de igazán felesleges ilyen kifogásokat keresned egy látogatáshoz.
*Vigyorog a lányra. Annak ellenére, hogy most kicsit megviseltebbnek tűnik, a hangulata olyan mint szokott. Mikor épp jó és nem dühös kirohanásai vannak valamiért.*
-A szokásos lakók közül igen csak ketten vagyunk. Ő is csak ma érkezett meg.
*Ami, talán magyarázat lehet arra, hogy miért engedett alább a megszokott higiéniából és az általános megjelenése minőségéből. Abból ahogy a másik kiemeli aggályait Morwon és Luninari magukrahagyásával kapcsolatban az elf csak legyint.*
-Nyugi nem eszik félvért. És mivel el lett mondva neki, hogy a lány jó szakácsné így ennél nagyobb biztonságban Luninari már nem is lehetne.
*Annyi életképességet kinéz a lányból, hogy nem haragít magára egy óriást és hogy fel tudja fogni, hogy annak az intelligenciája erősen alulról súrolja egy gyerek szintjét. Szóval ő biztos benne, hogy majd jól kijönnek. A másik megjegyzésétől szélesebb lesz a férfi vigyora ahogy válaszol.*
-Nem őt éppenséggel én találtam az ajtóban. Nem pontosan értettem, hogy miért mentek az erdőbe a barátaival és ő miért szakadt le tőlük mivel nem is biztos, hogy volt értelme annak amit összehordott, de volt nála egy böhöm mesterkard és teljes vértben volt.*Az elf szemében a láncing egy óriáson már teljes vértnek számít.*Aztán kiderült, hogy csak egy sima gügye akinek van egy csomó pénze meg egy rahedli varázsitala amiket kikevertetne velem jó pénzért és ingyen kiganézza mellé a pajtát. Arról nem is beszélve, hogy jól mondtad ő hivatalos ivóbajnok és nekem mint nem hivatalosnak kötelességem egy kollégának segítséget nyújtani. Ingyen munkáért. És fizetésért. Bírom az óriásokat.
*Von vállat miután egyértelművé tette a történet lényegét. A lány következő kérdésére vigyorogva válaszol.*
-Én mindig ELF-felé készülök.*Röhögcsél kicsit a poénján.*Amúgy nem tudom. Lehet. Kéne pár dolog, de nem sürgős. Majd eldöntöm.
*Von vállat most egykedvűen. Lusta. Meg talán kicsit fásult is. Méghozzá a város is messze van. És azzal is tisztában van, hogy bár valóban hasznos volna beszerezni pár dolgot, de Luninari ma jött haza és a félvér lehet főz valami bőséges ebédet, ami után csak heverészni marad kedve és nem lesz ereje kimozdulni egy olyan hosszú útra. A lány következő szavaira pedig ki is szakad belőle az enyhén eltúlzott világfájdalma.*
-Magamra voltam hagyva! Nem törődött velem senki. El voltam felejtve.
*Jó Morwon itt volt, de az ő törődése más mint a lányoké. Meg őt nem zavarta, hogy az elf mennyire tiszta ha meg zavarta volna akkor Intet nem érdekelte volna az óriás véleménye. Miatta biztos nem fürdene meg. Annyira nem is lehet rossz a helyzet. Megszagolja azért a ruháját. Csak pár nap mosdatlanság és alkímiai főzetek szaga. Ha bedobná a sarokba nem állna még meg. Saját véleménye szerint nem rossz a helyzet.*
-Ja munka is volt. Olyan cuccokat kevertem!*Lelkesedik fel ahogy elkezd mesélni.*Volt amiről nem is tudtam, hogy tudok. Például olyan löttyöt amit ha meginnék akkor egy elég éles késsel hosszában fel tudnék szeletelni egy hajszálat. A levegőben. Miközben folyamatosan hátraszaltózok. És a farkam pörgetem közben. Meeeeeeg! Azon majdnem beszartam! Utána is kellett olvasnom mert biztos voltam benne, hogy jól csináltam, csak abban nem, hogy mit is, de kikevertem az óriásnak egy olyan szert, ami a mágikus mérgezést tudja megszüntetni.*Hatásszünetet tart.*Na? Odabasz mi? Mágikus mérgezést! Már ilyet is tudok. Kurva kemény.
*Szinte süt róla a büszkeség. Miért is ne lenne büszke? Mágikus mérgezéseket is meg tud már szüntetni. Igaz arról fogalma sincs milyen egy mágikus mérgezés és honnan lehet felismerni, egy mérgezésről, hogy mágikus, de tud ellene tenni. Ami, egy nem semmi dolog. Egy kis elismerés jól is esne neki. Ha már büdösnek lett nevezve. A következő ajánlat viszont meglepi. Legalább annyira mint a lány váratlan megjelenése. De nem sokat gondolkodik a dolgon.*
-Jól hangzik. Benne vagyok. Mehetünk. A nagylányokat se szabad elhanyagolni. Nekik is jár idő a doktorbácsival.
*Vigyorog a másikra.*
772. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-08-07 21:03:38
Üzenet elküldve: 2023-08-07 21:03:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 678
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 678
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
- Az éppen elég. *mosolyog reményei szerint kedvesen és vidáman, amikor Adoaver azt válaszolja neki, hogy a puszta túléléshez éppen eléggé megtanult úszni.* Ez amúgy is egy kedves és nyugalmas kis tó, nem valami sebes folyam. Itt nem az életünkért fogunk úszni. *mutat rá. Más kérdés persze, hogy kisebb és nagyobb viharok rajta is képesek természetüknek megfelelő hullámokat kelteni, de hát nyilván nem akkor fognak elmerülni majd kellemesen hűs vízében, bármilyen alkalomhoz illő, vagy éppen egyáltalán nem illő ruhájukban, amikor éppen vihar közeleg.*
- El is nevezhetnénk valahogyan, ami ötletesebb, mint mondjuk a Szarvas tó, vagy Szarvasliget tava, meg hasonlók... *tűnődik aztán hangosan, azon csodálkozva, hogy eddig ez még nem jutott eszébe.
Ezek után viszont Adoaver viszonylag ügyesen tereli el a témát, és bár neki olyan érzése van, hogy valamiért erről az egészről a fiú nem beszél szívesen, azért belátja, hogy tulajdonképpen igaza van. Sajnos tényleg messze vannak még azok a napok, amikor egyáltalán tóban való fürdőzésen gondolkodhatnak.*
- Való igaz, a tűz hónapjai még messze vannak. *ismeri is el hangosan is, nem csak magában.* De addig majd kitalálunk valamit olyan úszó ruhára, ami egyikünknek sem kellemetlen, mégis kényelmes. *Reméli legalábbis mindezt szintén hangosan. Ezek után már sokkal komolyabb téma kerül szóba, ami egyáltalán nincsen is ellenére, sőt, ilyesmiről mindig is nagyon szívesen beszélget, még akkor is, ha sok tekintetben, - bármennyit gondolkodott is hasonlókon korábban, - még mindig valamennyire bizonytalanságban van.
Most is kell neki kis idő addig, hogy eltűnődjön azon, hogy mit válaszoljon.*
- Is-is. *foglalja aztán össze Adoaver utolsó, eldöntendő kérdésére a választ, egy elég rövidke kis mondatocskában, és meg kell állnia kezében az ollónak és elgondolkodnia, hogy bővebben is ki tudja fejteni, hogy pontosan mire gondol, mert érzi, hogy ezzel a megismételt, szinte semmit sem jelentő szóval, nem mondott túl sokat.
Végül azonban inkább csak mosolyog megint.*
- Romantikusabb lélek vagy, mint gondoltam! *jegyzi meg, és valószínűleg látszódik rajta, hogy ez mulattatja, de talán örömmel is eltölti. Na nem saját tévedése, hanem az, hogy jó értelemben ismerte a másik mágust félre, talán már nem először.*
- Láttam, hogy lelkesített ez az egész, mégis azt hittem eddig, hogy kettőnk közül te vagy az, aki jobban ragaszkodik a tudomány racionalitásához nálam. Talán, mert én ezekbe a tradíciókba nőttem bele az erdő mélyén, te pedig egy igazán nagy városból jöttél, ahol úgy gondoltam már teljesen eltávolodtak az ott élők mindettől. Igazad van abban teljesen, hogy a hitet és a tudományt összeköti a mágia. Szerintem is, sőt! *erre valahogy egészen fellelkesedik.*
- Abban is biztos vagyok, hogy az olyan tudásból, ami semmi másra nem épül, mint merev racionalitásra, abból hiányozni fog az a varázslat, ami maga az élet, és az a melegség és nyugalom, amit a hit adhat.
*Itt ellenben, mintha kissé lejjebb lohadna a lelkesedés, mivel eddig beszélt.*
- Ugyanakkor, és ez az érem másik oldala, az olyan hit, amiből teljesen hiányzik a tudomány hideg esze és logikus rendszere, az sokszor naiv lesz és buta. A babonát nem úgy értettem az előbb, hogy hülyeség az egész. Csak abban nem értek egyet veled, hogy a babona attól babona, hogy nincs semmi alapja. Inkább pont, hogy kell lennie legalább valamilyen minimális alapjának, ha sokan és régóta hisznek benne. Én inkább azt neveztem csak babonának, amit a tudomány képtelen igazolni. Például, mint az előbb mondtam, hogy az évszakok örök körforgása mindenképpen folytatódni fog, attól függetlenül, hogy mi most nagy lelkesedéssel üljük meg ezt az ünnepet, vagy teljesen elfeledkezünk róla, mint ahogyan tettük volna, ha anya éppen nincsen itt. Ettől még anya "mágiája" és a miénk nagyon más. A maga módján az ő tudománya is a saját rendszerében mozog. De ettől még az igazi, az elemi mágia szerintem hasznosabb és értelmesebb, pont mert igazolható, hogy működik. *hangsúlyozza ki az "igazi" és az "elemi" szavakat.*
- Nem véletlenül választottam az elemi mágiát. A magam úrnője akarok lenni. Nem valamiféle istenség kegyelméből akarok varázsolni. Tisztelem az elemeket, de használni fogom őket, nem pedig gyertyákat meg füstölőket égetni nekik, hogy elnyerjem a jóváhagyásukat. Jó, a hold az más. De a hold az hold.
*Nagyjából ezen a ponton jön rá, hogy bármennyire is szerette volna összeszedetten megfogalmazni, amit mondani szeretett volna, fél tőle, hogy kissé talán zavarosara sikeredett az egész, de hát a komoly témák már csak ilyenek. Sokszor nehéz teljesen következetes álláspontot elfoglalni, bármennyire is valószínűleg erre törekszik az értelmes létezők többsége.*
- Épp elég dekorációnk van már szerintem. Gyertek, mert, kész az ebéd! *szakítja félbe Ea, mielőtt még valami mást is mondana.
Ő éppen csak az utolsó mondatokat csípte el lánya monológjából, aki szinte rögtön fel is áll, talán, mert rájön, hogy éhes, mindenesetre sem ezzel, sem korábbi szavaival nem okozza neki a legkevesebb meglepetést.
Még csak csalódást sem, hiszen nála jobban senki sem ismeri őt. Lánya és Adoaver párosánál jelenleg amúgy is jobban izgatja Intath, siet is vissza hozzá, már csak azért is, hogy terítsen és tálaljon, mire Adoaver és Luni visszaérnek.
Talán csak érzékei játszanak vele, de mintha kissé hosszúra nyúlt volna az ebédig az idő, pedig még délután is sok lenne a dolguk. Ha más nem, hát most legalább a terítést és a tálalást igyekszik határozott és gyakorlott háziasszony módjára elvégezni, még akkor is, ha igazából nem az, hiszen egész életében csak lányáról és saját lányáról kellett napi szinten gondoskodnia idáig.
Mindenesetre, magához képest szokatlanul, még visszafelé menet is bizonytalankodik kissé, mint általában lánya szokott saját magában.
Való igaz, hogy saját humorának minőségét nem igazán tudja megítélni. Viszont amennyire eddig tapasztalta, nem feltétlen a minőség biztosítja egy vicc, vagy akár egy tréfa erejét és sikerét, bár nyilván, ami tényleg nagyon vicces azon szinte nem lehet nem nevetni.
Mégis, rengeteget számít a személyes szimpátia, még inkább a vonzalom. Akinek például ő maga tetszik, az nyilván a legrosszabb poénján is nevetni fog, vagy legalább úgy tesz majd, mintha őszintén nevetne, aki viszont eleve utálja azzal szemben viszont hiába lenne szellemes és vicces.
Lánya humora pedig, ha egyáltalán lehet annak nevezni, legalább annyira elvont és magának való, mint Luni maga, ő ellenben éppen ezt szereti benne. Kívülálló, aki nem, vagy csak felületesen ismeri őket, sokszor nyilván rá sem jön, hogy valamelyikük éppen viccel, vagy éppen egymással viccelnek.
De pont Luniék felé menve igazából maga sem tudja, hogy miért gondolkodik éppen ezen, pontosabban azon, hogy vicce betalált-e Intnél, avagy nem? Nem teljesen biztos benne ugyanis, hogy nem vette-e a férfi kissé komolyan a szavait, holott, ha valamiben teljesen biztos, hogy sem Luninari, sem Adoaver nem gyújtaná rájuk a házat még legbénább napjaikban sem. Luni legalábbis biztosan nem. A fiú képességeit nem ismeri, viszont jó értelemben véve teljesen ártalmatlannak látszik, és lánya is megbízik benne, akiben pedig ő bízik, szóval Adoaver miatt sem aggódik különösebben.
Azon is elgondolkodik röviden, hogy miért is fontos számára az, hogy jó benyomást tegyen a dokira.
Magának nem akar hazudni. Nyilván nem csak azért, mert lányának fontos, más ok is akad. Ha voltak is előítéletei más népekkel szemben, azt legkésőbb a Luni apjával való találkozás és lánya születése után biztosan levetkőzte. Mégis, ismét rájön arra, hogy örül neki, hogy nem csupa "idegen" veszi körbe új otthonában és legalább egy másik elf itt van vele, még akkor is, ha ő sem az a tipikus elf, különösen nem olyan, mint akikhez odahaza szokott.
Bárhogy is, siet vissza, hogy még válthasson vele pár szót, mire Luni és Adoaver megérkeznének ebédelni, minden bizonnyal már elégg ünnepi hangulatban, amivel viszont minden bizonnyal négyük közül egyedül még a doki maga nem rendelkezik eléggé.
Ettől még ő terít és tálal, elsőnek pont mosolyogva az elfnek, aztán pedig minenki másnak, akik még nincsenek itt, bár jó eséllyel már talán úton vannak éppen ide.*
- Azzal kapcsolatban, amit korábban mondtál... *szólal meg hirtelen* először is örülök és köszönöm, de főleg neked. Luni tényleg más lett, amióta itt van veletek. Szeretném majd ezt igazán meghálálni egyszer.
*Kicsit kétértelműen hangzott még neki is, és kicsit is gyorsan beszél, mert fél tőle, hogy lánya és Adoaver bármikor rájuk nyithatják az ajtót, mert hiszen nyilván már éhesek ők is, ezért sietnének enni.*
- Ami pedig a rokonaimat illeti, sajnálom őket. Őszintén. De szerintem rossz úton jártak, végig. *Bár pontosan tudja, hogy túl kemény és talán túlságosan is igazságtalan ítéletet fogalmaz meg éppen, talán a bornak köszönhetően most mégis kimondja.*
- Nem mondom, hogy soha sem kellett volna elhagyni az erdőt, vagy ilyesmi, de ha rájuk gondolok, vagy arra, hogy én is tévedtem, mert azért küldtem hozzájuk a lányomat, mert azt hittem, hogy náluk majd biztonságban lesz, hát...
*Ezt inkább már nem is fejti ki bővebben.*
- Most már mindegy. Akkor is sajnálom őket. *ismétli meg.* És mégis, nem tudok másra gondolni, ha rájuk gondolok, csak arra, hogy nem csak elfeknek hülyeség nagyvárosokba költözni, hanem mindenki más jobban tenné, ha inkább itt maradna az igazi világ közelében. A túl sok kő halált hoz. Mindig.
*Mindezek kimondása után azon gondolkodik, hogyha eddig a világlátott doki nem is gondolta őt begyöpösödött, fák kérge mögül ki sem látó konzervatívnak, akkor utóbbi mondatok után mi lehet most vajon róla a véleménye?
Valahol teljesen mindegy, valahol viszont egyáltalán nem az.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.08.07 21:16:24
//Surran az őz, szökell halkan//
- Az éppen elég. *mosolyog reményei szerint kedvesen és vidáman, amikor Adoaver azt válaszolja neki, hogy a puszta túléléshez éppen eléggé megtanult úszni.* Ez amúgy is egy kedves és nyugalmas kis tó, nem valami sebes folyam. Itt nem az életünkért fogunk úszni. *mutat rá. Más kérdés persze, hogy kisebb és nagyobb viharok rajta is képesek természetüknek megfelelő hullámokat kelteni, de hát nyilván nem akkor fognak elmerülni majd kellemesen hűs vízében, bármilyen alkalomhoz illő, vagy éppen egyáltalán nem illő ruhájukban, amikor éppen vihar közeleg.*
- El is nevezhetnénk valahogyan, ami ötletesebb, mint mondjuk a Szarvas tó, vagy Szarvasliget tava, meg hasonlók... *tűnődik aztán hangosan, azon csodálkozva, hogy eddig ez még nem jutott eszébe.
Ezek után viszont Adoaver viszonylag ügyesen tereli el a témát, és bár neki olyan érzése van, hogy valamiért erről az egészről a fiú nem beszél szívesen, azért belátja, hogy tulajdonképpen igaza van. Sajnos tényleg messze vannak még azok a napok, amikor egyáltalán tóban való fürdőzésen gondolkodhatnak.*
- Való igaz, a tűz hónapjai még messze vannak. *ismeri is el hangosan is, nem csak magában.* De addig majd kitalálunk valamit olyan úszó ruhára, ami egyikünknek sem kellemetlen, mégis kényelmes. *Reméli legalábbis mindezt szintén hangosan. Ezek után már sokkal komolyabb téma kerül szóba, ami egyáltalán nincsen is ellenére, sőt, ilyesmiről mindig is nagyon szívesen beszélget, még akkor is, ha sok tekintetben, - bármennyit gondolkodott is hasonlókon korábban, - még mindig valamennyire bizonytalanságban van.
Most is kell neki kis idő addig, hogy eltűnődjön azon, hogy mit válaszoljon.*
- Is-is. *foglalja aztán össze Adoaver utolsó, eldöntendő kérdésére a választ, egy elég rövidke kis mondatocskában, és meg kell állnia kezében az ollónak és elgondolkodnia, hogy bővebben is ki tudja fejteni, hogy pontosan mire gondol, mert érzi, hogy ezzel a megismételt, szinte semmit sem jelentő szóval, nem mondott túl sokat.
Végül azonban inkább csak mosolyog megint.*
- Romantikusabb lélek vagy, mint gondoltam! *jegyzi meg, és valószínűleg látszódik rajta, hogy ez mulattatja, de talán örömmel is eltölti. Na nem saját tévedése, hanem az, hogy jó értelemben ismerte a másik mágust félre, talán már nem először.*
- Láttam, hogy lelkesített ez az egész, mégis azt hittem eddig, hogy kettőnk közül te vagy az, aki jobban ragaszkodik a tudomány racionalitásához nálam. Talán, mert én ezekbe a tradíciókba nőttem bele az erdő mélyén, te pedig egy igazán nagy városból jöttél, ahol úgy gondoltam már teljesen eltávolodtak az ott élők mindettől. Igazad van abban teljesen, hogy a hitet és a tudományt összeköti a mágia. Szerintem is, sőt! *erre valahogy egészen fellelkesedik.*
- Abban is biztos vagyok, hogy az olyan tudásból, ami semmi másra nem épül, mint merev racionalitásra, abból hiányozni fog az a varázslat, ami maga az élet, és az a melegség és nyugalom, amit a hit adhat.
*Itt ellenben, mintha kissé lejjebb lohadna a lelkesedés, mivel eddig beszélt.*
- Ugyanakkor, és ez az érem másik oldala, az olyan hit, amiből teljesen hiányzik a tudomány hideg esze és logikus rendszere, az sokszor naiv lesz és buta. A babonát nem úgy értettem az előbb, hogy hülyeség az egész. Csak abban nem értek egyet veled, hogy a babona attól babona, hogy nincs semmi alapja. Inkább pont, hogy kell lennie legalább valamilyen minimális alapjának, ha sokan és régóta hisznek benne. Én inkább azt neveztem csak babonának, amit a tudomány képtelen igazolni. Például, mint az előbb mondtam, hogy az évszakok örök körforgása mindenképpen folytatódni fog, attól függetlenül, hogy mi most nagy lelkesedéssel üljük meg ezt az ünnepet, vagy teljesen elfeledkezünk róla, mint ahogyan tettük volna, ha anya éppen nincsen itt. Ettől még anya "mágiája" és a miénk nagyon más. A maga módján az ő tudománya is a saját rendszerében mozog. De ettől még az igazi, az elemi mágia szerintem hasznosabb és értelmesebb, pont mert igazolható, hogy működik. *hangsúlyozza ki az "igazi" és az "elemi" szavakat.*
- Nem véletlenül választottam az elemi mágiát. A magam úrnője akarok lenni. Nem valamiféle istenség kegyelméből akarok varázsolni. Tisztelem az elemeket, de használni fogom őket, nem pedig gyertyákat meg füstölőket égetni nekik, hogy elnyerjem a jóváhagyásukat. Jó, a hold az más. De a hold az hold.
*Nagyjából ezen a ponton jön rá, hogy bármennyire is szerette volna összeszedetten megfogalmazni, amit mondani szeretett volna, fél tőle, hogy kissé talán zavarosara sikeredett az egész, de hát a komoly témák már csak ilyenek. Sokszor nehéz teljesen következetes álláspontot elfoglalni, bármennyire is valószínűleg erre törekszik az értelmes létezők többsége.*
- Épp elég dekorációnk van már szerintem. Gyertek, mert, kész az ebéd! *szakítja félbe Ea, mielőtt még valami mást is mondana.
Ő éppen csak az utolsó mondatokat csípte el lánya monológjából, aki szinte rögtön fel is áll, talán, mert rájön, hogy éhes, mindenesetre sem ezzel, sem korábbi szavaival nem okozza neki a legkevesebb meglepetést.
Még csak csalódást sem, hiszen nála jobban senki sem ismeri őt. Lánya és Adoaver párosánál jelenleg amúgy is jobban izgatja Intath, siet is vissza hozzá, már csak azért is, hogy terítsen és tálaljon, mire Adoaver és Luni visszaérnek.
Talán csak érzékei játszanak vele, de mintha kissé hosszúra nyúlt volna az ebédig az idő, pedig még délután is sok lenne a dolguk. Ha más nem, hát most legalább a terítést és a tálalást igyekszik határozott és gyakorlott háziasszony módjára elvégezni, még akkor is, ha igazából nem az, hiszen egész életében csak lányáról és saját lányáról kellett napi szinten gondoskodnia idáig.
Mindenesetre, magához képest szokatlanul, még visszafelé menet is bizonytalankodik kissé, mint általában lánya szokott saját magában.
Való igaz, hogy saját humorának minőségét nem igazán tudja megítélni. Viszont amennyire eddig tapasztalta, nem feltétlen a minőség biztosítja egy vicc, vagy akár egy tréfa erejét és sikerét, bár nyilván, ami tényleg nagyon vicces azon szinte nem lehet nem nevetni.
Mégis, rengeteget számít a személyes szimpátia, még inkább a vonzalom. Akinek például ő maga tetszik, az nyilván a legrosszabb poénján is nevetni fog, vagy legalább úgy tesz majd, mintha őszintén nevetne, aki viszont eleve utálja azzal szemben viszont hiába lenne szellemes és vicces.
Lánya humora pedig, ha egyáltalán lehet annak nevezni, legalább annyira elvont és magának való, mint Luni maga, ő ellenben éppen ezt szereti benne. Kívülálló, aki nem, vagy csak felületesen ismeri őket, sokszor nyilván rá sem jön, hogy valamelyikük éppen viccel, vagy éppen egymással viccelnek.
De pont Luniék felé menve igazából maga sem tudja, hogy miért gondolkodik éppen ezen, pontosabban azon, hogy vicce betalált-e Intnél, avagy nem? Nem teljesen biztos benne ugyanis, hogy nem vette-e a férfi kissé komolyan a szavait, holott, ha valamiben teljesen biztos, hogy sem Luninari, sem Adoaver nem gyújtaná rájuk a házat még legbénább napjaikban sem. Luni legalábbis biztosan nem. A fiú képességeit nem ismeri, viszont jó értelemben véve teljesen ártalmatlannak látszik, és lánya is megbízik benne, akiben pedig ő bízik, szóval Adoaver miatt sem aggódik különösebben.
Azon is elgondolkodik röviden, hogy miért is fontos számára az, hogy jó benyomást tegyen a dokira.
Magának nem akar hazudni. Nyilván nem csak azért, mert lányának fontos, más ok is akad. Ha voltak is előítéletei más népekkel szemben, azt legkésőbb a Luni apjával való találkozás és lánya születése után biztosan levetkőzte. Mégis, ismét rájön arra, hogy örül neki, hogy nem csupa "idegen" veszi körbe új otthonában és legalább egy másik elf itt van vele, még akkor is, ha ő sem az a tipikus elf, különösen nem olyan, mint akikhez odahaza szokott.
Bárhogy is, siet vissza, hogy még válthasson vele pár szót, mire Luni és Adoaver megérkeznének ebédelni, minden bizonnyal már elégg ünnepi hangulatban, amivel viszont minden bizonnyal négyük közül egyedül még a doki maga nem rendelkezik eléggé.
Ettől még ő terít és tálal, elsőnek pont mosolyogva az elfnek, aztán pedig minenki másnak, akik még nincsenek itt, bár jó eséllyel már talán úton vannak éppen ide.*
- Azzal kapcsolatban, amit korábban mondtál... *szólal meg hirtelen* először is örülök és köszönöm, de főleg neked. Luni tényleg más lett, amióta itt van veletek. Szeretném majd ezt igazán meghálálni egyszer.
*Kicsit kétértelműen hangzott még neki is, és kicsit is gyorsan beszél, mert fél tőle, hogy lánya és Adoaver bármikor rájuk nyithatják az ajtót, mert hiszen nyilván már éhesek ők is, ezért sietnének enni.*
- Ami pedig a rokonaimat illeti, sajnálom őket. Őszintén. De szerintem rossz úton jártak, végig. *Bár pontosan tudja, hogy túl kemény és talán túlságosan is igazságtalan ítéletet fogalmaz meg éppen, talán a bornak köszönhetően most mégis kimondja.*
- Nem mondom, hogy soha sem kellett volna elhagyni az erdőt, vagy ilyesmi, de ha rájuk gondolok, vagy arra, hogy én is tévedtem, mert azért küldtem hozzájuk a lányomat, mert azt hittem, hogy náluk majd biztonságban lesz, hát...
*Ezt inkább már nem is fejti ki bővebben.*
- Most már mindegy. Akkor is sajnálom őket. *ismétli meg.* És mégis, nem tudok másra gondolni, ha rájuk gondolok, csak arra, hogy nem csak elfeknek hülyeség nagyvárosokba költözni, hanem mindenki más jobban tenné, ha inkább itt maradna az igazi világ közelében. A túl sok kő halált hoz. Mindig.
*Mindezek kimondása után azon gondolkodik, hogyha eddig a világlátott doki nem is gondolta őt begyöpösödött, fák kérge mögül ki sem látó konzervatívnak, akkor utóbbi mondatok után mi lehet most vajon róla a véleménye?
Valahol teljesen mindegy, valahol viszont egyáltalán nem az.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.08.07 21:16:24
771. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-07-27 22:24:18
Üzenet elküldve: 2023-07-27 22:24:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 678
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 678
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Morwon//
- Kár, hogy az állatok nem tudnak beszélni, legalábbis nem a mi nyelvünkön. Megkönnyítené az ő dolgukat, meg a mienkét is. *jegyzi meg kissé szórakozottan, miközben valóban egészen szépen halad a hagyma apróra vágásával. A könnyezést és szemtörölgetést persze nem ússza meg, de úgy van vele, hogy ennyi árat bármikor szívesen megfizet egy jó levesért. Azt azt érzést pedig amúgy is nagyon szereti, amikor ujjai átveszik a hagyma kellemes illatát, jelenleg pedig ez is megtörténik, így még inkább megéri könnyezni kicsit egyik kedvenc zöldsége miatt.
Közben persze hallgatja Morwont, néha bólint is egyet, mivel azonban leginkább az foglalja le, hogy sikerüljön az általa megidézett varázslat, nem válaszol mindenre rögtön.
Aztán szerencsére újra nem szerez negatív tapasztalatot a mágia használata terén.
~ Működik, megint működik! ~
Valahogyan így kiáltana fel legszívesebben és magában meg is teszi. Nem akarja elkiabálni, hogy idáig még nem volt egyetlen általa megidézett varázslat sem, ami nem jött volna létre. Nagyon könnyű összekeverni a mágia tudománya iránti őszinte alázatot az önbizalomhiányból fakadó félelemmel, ő pedig a legtöbbször nem biztos benne, vagy sokszor nagyon nehezen képes csak megkülönbözteti, hogy amit érez, az a kettő közül éppen most melyik.
Nem tudja, hogy mennyit kell még tanulnia és a mágia tudományával foglalkoznia ahhoz, hogy természetes legyen számára minden egyes sikeresen végrehajtott varázslat, de úgy tűnik egy kis ideig azért ez még el fog tartani.
Az óriást azonban láthatóan meglepi, vagy kicsit talán meg is ijeszti, amit lát, ő legalábbis nem tudja másképpen értelmezni a hirtelen mozdulatot és kiáltást.
~ Lehet még is jobb lett volna valamelyik holdvarázslatnál maradni. De hát a tüzet meg kellett gyújtani. ~*
- Azért csak óvatosan! *figyelmezteti a férfit, amikor közelítene a tűzhöz, de nem kapja el a kezét, már csak azért sem, mert biztos benne, hogy az óriás is látja, és, ha más nem a lángok melegéből érezni fogja, hogy nem puszta illúzióval van dolga. Nem mellesleg pedig hát a farakás, amit meg akart gyújtani, valóban meg is gyullad, így pedig már minden készen is áll a főzéshez.
El is oltja a lángokat miután többet nincs szüksége rá és a kérdésen, hogy neki mindez fáj-e, csak ezek után gondolkodik el.*
- Rám nem hatnak a lángok, csak a környezetemre, ezért egyáltalán nem fáj, sőt, inkább kellemes érzés, azt hiszem. Bár persze, ha akarnám magamat is meg tudnám velük gyújtani, csak annak nem lenne sok értelme. De a kezemet nem égeti. Sőt inkább jó, mint rossz érzés. *mondja, bár tisztában van vele, hogy nehéz elmagyarázni, hogy pontosan miért, mivel nem úgy érti, hogy fizikai értelemben okoznak neki gyönyört az öklét körbe nyaldosó lángnyelvek, de hát nézni azért például már mindenképpen szereti őket. És kis kellemes bizsergés is azért mindenképpen jár minden egyes varázslattal, de hát az is lehet, hogy ez mágusonként változó. Mégis, a siker, és az általa használni megtanult hatalom az, ami igazán örömmel tölti el.*
- A hold erejét érzékelni és használni más, az megnyugtató, szinte simogató érzés. *mondja, bár teljesen talán ez sem fedi a valóságot, amit jelen esetben hétköznapi szavakkal kicsit nehéz is leírni. Mintha olyasvalakinek akarná elmagyarázni a krumplileves ízét, aki még krumplit sem evett soha.
Hamarosan mindenesetre betölti a konyhát, a frissen felvágott, piruló hagyma semmivel sem összehasonítható, kellemes illata, már hozza is hozzá a szalonnát, kismacskája is kíváncsian tekintget kifelé a kosarából, Morwon mellett pedig valamiért egyszerűen jól érzi magát, így mondhatni kissé elragadja most az, amit a pillanat idilljének érez.*
- Amúgy nem semmi mágus lehet a barátod, ha hegyet is fel tud robbantani, meg wargot is szelídít. *mondja, és hangjában nincsen kételkedés, bár azt sejti, hogy a hegy felrobbantása némiképpen túlzás lehet. Ilyesmit eddig még csak mítoszokban hallott. Talán inkább a csúcs felrobbantásáról lehetett szó akkor, vagy egy nagyobb szikláról egy hegy tetején, vagy csak úgy magában, bárhogy is, az is elég nagyot szólhatott azért, és el tudja fogadni, hogy akik éppen a közelben voltak, azok valóban úgy érezhették, mintha tényleg egy egész hely robbant volna fel. Nyilván a föld is megremeghetett a lábuk alatt, ami csak még inkább ráerősíthetett a hatására a varázslatnak. Meg aztán abban is biztos, hogy sok olyan komoly varázslat van, amiről még nem hallott, így aztán lehet, hogy egy hegy elpusztítása sem teljesen lehetetlen.*
- Gondolom a városban is ismerik őt, ezért hallhattam már a nevét. *mondja, miközben önt némi pirospaprikát a hagymához, és a fakanállal a kezében most már ténylegesen nekiáll főzni. Közben nem mulaszt el egy mosolyt sem az óriásra villantani, amikor a tanítás és Int csodás italai szóba kerülnek.*
- Intath biztos érti a dolgát, szóval szerintem ne osztogasd el könnyelműen csak úgy ezeket az italokat. *mondja.* Ha tudnálak tanítani, amúgy sem kérnék érte semmit, viszont szívesen növesztek neked valamilyen gyümölcsfát teljesen ingyen is, ha szeretnél egyet valahová. Elméletben tudom, hogy kell csinálni, de kipróbálni még nem volt alkalmam.
*Kicsit aztán elgondolkodik azon, hogy az óriás kérése, hogy tanítsa őt meg egy varázslatra vajon mennyire reális.
Előbbi meghökkenéséből ítélve nem sokat tudhat a mágiáról, még akkor sem, ha látott már igazi mágust, és össze is barátkozott vele, így pedig eléggé biztos abban is, hogy nem nagyon van tisztában az alapokkal és azzal, hogy nem lehet csak úgy bármikor és bárkinek varázslatokat tanítani. Ha hasonló lehetséges lenne, akkor minden bizonnyal csak mágusok rohangálnának az egész világon, ami éppen ezért sokkal veszélyesebb hely lenne, mint amennyire most az.*
- Tanított már mágiát neked valaha valaki? *kérdi végül némi tűnődés után.* Ha még nem, akkor sajnos nem túl egyszerű a dolog. Ahhoz, hogy valaki megtanulhassa az első varázslatát, először meg kell tanulnia érzékelni magát az energiát magát amiből valamennyi varázslat táplálkozik. Még akinek érzéke van hozzá, ez annak is hosszadalmas folyamat, könyveket kell elolvasni, gyakorlatokat elvégezni, megtanulni erősen koncentrálni, meg nagyon sokáig összpontosítani egyetlen dologra. Ebben a részében a tanulásnak ráadásul még csak nem is nagyon tud segíteni tanár szerintem. Mindenkinek magának kell megtanulnia, hogyan tudja érzékelni a manát, amiből a varázslatok táplálkoznak. Ameddig ez nem megy, addig sajnos még a torony nagymestere sem tudna egy varázslatot sem megtanítani senkinek.
*Reméli, hogy mindezzel nem sérti meg Morwont, inkább csak próbálná magától udvariasan eltolni a kérést amennyire lehet. Nem akar direkt elutasító lenni, bár még talán az is jobb lenne, mint ígérni valami olyasmit, amit úgy sem tudna teljesíteni.
Tanított már varázslatokat másoknak, és ő maga is tanult más mágusoktól, de abban biztos, hogyha valakivel teljesen az alapoktól kellene elkezdeni az egészet, akkor jó eséllyel elég rossz tanárnak bizonyulna.*
- Kár, hogy az állatok nem tudnak beszélni, legalábbis nem a mi nyelvünkön. Megkönnyítené az ő dolgukat, meg a mienkét is. *jegyzi meg kissé szórakozottan, miközben valóban egészen szépen halad a hagyma apróra vágásával. A könnyezést és szemtörölgetést persze nem ússza meg, de úgy van vele, hogy ennyi árat bármikor szívesen megfizet egy jó levesért. Azt azt érzést pedig amúgy is nagyon szereti, amikor ujjai átveszik a hagyma kellemes illatát, jelenleg pedig ez is megtörténik, így még inkább megéri könnyezni kicsit egyik kedvenc zöldsége miatt.
Közben persze hallgatja Morwont, néha bólint is egyet, mivel azonban leginkább az foglalja le, hogy sikerüljön az általa megidézett varázslat, nem válaszol mindenre rögtön.
Aztán szerencsére újra nem szerez negatív tapasztalatot a mágia használata terén.
~ Működik, megint működik! ~
Valahogyan így kiáltana fel legszívesebben és magában meg is teszi. Nem akarja elkiabálni, hogy idáig még nem volt egyetlen általa megidézett varázslat sem, ami nem jött volna létre. Nagyon könnyű összekeverni a mágia tudománya iránti őszinte alázatot az önbizalomhiányból fakadó félelemmel, ő pedig a legtöbbször nem biztos benne, vagy sokszor nagyon nehezen képes csak megkülönbözteti, hogy amit érez, az a kettő közül éppen most melyik.
Nem tudja, hogy mennyit kell még tanulnia és a mágia tudományával foglalkoznia ahhoz, hogy természetes legyen számára minden egyes sikeresen végrehajtott varázslat, de úgy tűnik egy kis ideig azért ez még el fog tartani.
Az óriást azonban láthatóan meglepi, vagy kicsit talán meg is ijeszti, amit lát, ő legalábbis nem tudja másképpen értelmezni a hirtelen mozdulatot és kiáltást.
~ Lehet még is jobb lett volna valamelyik holdvarázslatnál maradni. De hát a tüzet meg kellett gyújtani. ~*
- Azért csak óvatosan! *figyelmezteti a férfit, amikor közelítene a tűzhöz, de nem kapja el a kezét, már csak azért sem, mert biztos benne, hogy az óriás is látja, és, ha más nem a lángok melegéből érezni fogja, hogy nem puszta illúzióval van dolga. Nem mellesleg pedig hát a farakás, amit meg akart gyújtani, valóban meg is gyullad, így pedig már minden készen is áll a főzéshez.
El is oltja a lángokat miután többet nincs szüksége rá és a kérdésen, hogy neki mindez fáj-e, csak ezek után gondolkodik el.*
- Rám nem hatnak a lángok, csak a környezetemre, ezért egyáltalán nem fáj, sőt, inkább kellemes érzés, azt hiszem. Bár persze, ha akarnám magamat is meg tudnám velük gyújtani, csak annak nem lenne sok értelme. De a kezemet nem égeti. Sőt inkább jó, mint rossz érzés. *mondja, bár tisztában van vele, hogy nehéz elmagyarázni, hogy pontosan miért, mivel nem úgy érti, hogy fizikai értelemben okoznak neki gyönyört az öklét körbe nyaldosó lángnyelvek, de hát nézni azért például már mindenképpen szereti őket. És kis kellemes bizsergés is azért mindenképpen jár minden egyes varázslattal, de hát az is lehet, hogy ez mágusonként változó. Mégis, a siker, és az általa használni megtanult hatalom az, ami igazán örömmel tölti el.*
- A hold erejét érzékelni és használni más, az megnyugtató, szinte simogató érzés. *mondja, bár teljesen talán ez sem fedi a valóságot, amit jelen esetben hétköznapi szavakkal kicsit nehéz is leírni. Mintha olyasvalakinek akarná elmagyarázni a krumplileves ízét, aki még krumplit sem evett soha.
Hamarosan mindenesetre betölti a konyhát, a frissen felvágott, piruló hagyma semmivel sem összehasonítható, kellemes illata, már hozza is hozzá a szalonnát, kismacskája is kíváncsian tekintget kifelé a kosarából, Morwon mellett pedig valamiért egyszerűen jól érzi magát, így mondhatni kissé elragadja most az, amit a pillanat idilljének érez.*
- Amúgy nem semmi mágus lehet a barátod, ha hegyet is fel tud robbantani, meg wargot is szelídít. *mondja, és hangjában nincsen kételkedés, bár azt sejti, hogy a hegy felrobbantása némiképpen túlzás lehet. Ilyesmit eddig még csak mítoszokban hallott. Talán inkább a csúcs felrobbantásáról lehetett szó akkor, vagy egy nagyobb szikláról egy hegy tetején, vagy csak úgy magában, bárhogy is, az is elég nagyot szólhatott azért, és el tudja fogadni, hogy akik éppen a közelben voltak, azok valóban úgy érezhették, mintha tényleg egy egész hely robbant volna fel. Nyilván a föld is megremeghetett a lábuk alatt, ami csak még inkább ráerősíthetett a hatására a varázslatnak. Meg aztán abban is biztos, hogy sok olyan komoly varázslat van, amiről még nem hallott, így aztán lehet, hogy egy hegy elpusztítása sem teljesen lehetetlen.*
- Gondolom a városban is ismerik őt, ezért hallhattam már a nevét. *mondja, miközben önt némi pirospaprikát a hagymához, és a fakanállal a kezében most már ténylegesen nekiáll főzni. Közben nem mulaszt el egy mosolyt sem az óriásra villantani, amikor a tanítás és Int csodás italai szóba kerülnek.*
- Intath biztos érti a dolgát, szóval szerintem ne osztogasd el könnyelműen csak úgy ezeket az italokat. *mondja.* Ha tudnálak tanítani, amúgy sem kérnék érte semmit, viszont szívesen növesztek neked valamilyen gyümölcsfát teljesen ingyen is, ha szeretnél egyet valahová. Elméletben tudom, hogy kell csinálni, de kipróbálni még nem volt alkalmam.
*Kicsit aztán elgondolkodik azon, hogy az óriás kérése, hogy tanítsa őt meg egy varázslatra vajon mennyire reális.
Előbbi meghökkenéséből ítélve nem sokat tudhat a mágiáról, még akkor sem, ha látott már igazi mágust, és össze is barátkozott vele, így pedig eléggé biztos abban is, hogy nem nagyon van tisztában az alapokkal és azzal, hogy nem lehet csak úgy bármikor és bárkinek varázslatokat tanítani. Ha hasonló lehetséges lenne, akkor minden bizonnyal csak mágusok rohangálnának az egész világon, ami éppen ezért sokkal veszélyesebb hely lenne, mint amennyire most az.*
- Tanított már mágiát neked valaha valaki? *kérdi végül némi tűnődés után.* Ha még nem, akkor sajnos nem túl egyszerű a dolog. Ahhoz, hogy valaki megtanulhassa az első varázslatát, először meg kell tanulnia érzékelni magát az energiát magát amiből valamennyi varázslat táplálkozik. Még akinek érzéke van hozzá, ez annak is hosszadalmas folyamat, könyveket kell elolvasni, gyakorlatokat elvégezni, megtanulni erősen koncentrálni, meg nagyon sokáig összpontosítani egyetlen dologra. Ebben a részében a tanulásnak ráadásul még csak nem is nagyon tud segíteni tanár szerintem. Mindenkinek magának kell megtanulnia, hogyan tudja érzékelni a manát, amiből a varázslatok táplálkoznak. Ameddig ez nem megy, addig sajnos még a torony nagymestere sem tudna egy varázslatot sem megtanítani senkinek.
*Reméli, hogy mindezzel nem sérti meg Morwont, inkább csak próbálná magától udvariasan eltolni a kérést amennyire lehet. Nem akar direkt elutasító lenni, bár még talán az is jobb lenne, mint ígérni valami olyasmit, amit úgy sem tudna teljesíteni.
Tanított már varázslatokat másoknak, és ő maga is tanult más mágusoktól, de abban biztos, hogyha valakivel teljesen az alapoktól kellene elkezdeni az egészet, akkor jó eséllyel elég rossz tanárnak bizonyulna.*
770. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-07-25 10:38:53
Üzenet elküldve: 2023-07-25 10:38:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Elf fül//
//Szarvasnézőbe//
*A látottak alapján az elf páciens lehet, csak bocsánatkérően rebegteti meg a szempilláit felé, hogy így kitessékeli szinte a rendelőből.*
- Viszont, neked is. *Válaszol, már kezdi megszokni ezt az istennős dolgot, annyiszor zargatták már vele Artheniorban is, már csak azt kéne megtanulnia, hogy mi a megfelelő válasz erre. A férfi távozóra fogja, Intath pedig nagy mosollyal fordul az irányába, hogy üdvözölje, ami kétségtelenül jóleső érzéssel tölti el.*
- Miért? Ha bajom történt menjek más orvoshoz? *Kérdi felháborodottan csípőre vágva a kezeit.*
- Ne félj, nincs bajom. *Legyint, majd beljebb sétál, egyrészt, hogy az elf ki tudjon menni, másrészt nem szeret az ajtóból társalogni.*
- Csak Luni van még itt rajtad kívül? Nem, a konyhában még nem jártam. *Itt egy kicsit elgondolkodik a kérdésen.*
-Azt hiszem, volt régebben egy óriás, aki a Pegazusban ingyen ihatott, de mostanában nem láttam vagy hallottam róla. Szóval itt van… a konyhában… Lunival? *A kérdés közben minden szó után hagy egy kis szüntet.*
- Csak nem az úton talált rá elhagyatva és örökbe akarja fogadni? *Viccelődik, hiszen ezen se lepődne meg, amilyen kis naiv és érzékeny az a kislány.*
- Elfelé készülsz? *Pillant az orvosra, a hallottak alapján. *
- Már meg ne haragudj doki, de rémesen festesz. Neked egy kiadós alvás nem ártana és… *Közelebb lépbe beleszagol a férfit körbelengő levegőbe.*
- a fürdés, igen, egy nagy fürdés is kinéz már. Csak nem kiszáradt a tó? *Tréfásan gúnyolódik a másikon, miközben komisz mosoly húzódik az arcán keresztbe.*
- Ilyen sok a munka? Ne csináld már… *Morogja halkan, kicsit együttérzőbben.*
- A kikötőben nyílt egy új kocsma, nem akarsz lejönni velem? Avagy félted a kislányokat, hogy nélküled nem lennének meg itt?
//Szarvasnézőbe//
*A látottak alapján az elf páciens lehet, csak bocsánatkérően rebegteti meg a szempilláit felé, hogy így kitessékeli szinte a rendelőből.*
- Viszont, neked is. *Válaszol, már kezdi megszokni ezt az istennős dolgot, annyiszor zargatták már vele Artheniorban is, már csak azt kéne megtanulnia, hogy mi a megfelelő válasz erre. A férfi távozóra fogja, Intath pedig nagy mosollyal fordul az irányába, hogy üdvözölje, ami kétségtelenül jóleső érzéssel tölti el.*
- Miért? Ha bajom történt menjek más orvoshoz? *Kérdi felháborodottan csípőre vágva a kezeit.*
- Ne félj, nincs bajom. *Legyint, majd beljebb sétál, egyrészt, hogy az elf ki tudjon menni, másrészt nem szeret az ajtóból társalogni.*
- Csak Luni van még itt rajtad kívül? Nem, a konyhában még nem jártam. *Itt egy kicsit elgondolkodik a kérdésen.*
-Azt hiszem, volt régebben egy óriás, aki a Pegazusban ingyen ihatott, de mostanában nem láttam vagy hallottam róla. Szóval itt van… a konyhában… Lunival? *A kérdés közben minden szó után hagy egy kis szüntet.*
- Csak nem az úton talált rá elhagyatva és örökbe akarja fogadni? *Viccelődik, hiszen ezen se lepődne meg, amilyen kis naiv és érzékeny az a kislány.*
- Elfelé készülsz? *Pillant az orvosra, a hallottak alapján. *
- Már meg ne haragudj doki, de rémesen festesz. Neked egy kiadós alvás nem ártana és… *Közelebb lépbe beleszagol a férfit körbelengő levegőbe.*
- a fürdés, igen, egy nagy fürdés is kinéz már. Csak nem kiszáradt a tó? *Tréfásan gúnyolódik a másikon, miközben komisz mosoly húzódik az arcán keresztbe.*
- Ilyen sok a munka? Ne csináld már… *Morogja halkan, kicsit együttérzőbben.*
- A kikötőben nyílt egy új kocsma, nem akarsz lejönni velem? Avagy félted a kislányokat, hogy nélküled nem lennének meg itt?
769. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-07-25 01:02:14
Üzenet elküldve: 2023-07-25 01:02:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1597
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1597
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Elf fül//
//Szarvasnézőbe//
*Fura naiv gondolat a helyiek részéről, hogy otthont adnak mindenféle semmirekellőnek ha azok arannyal vagy munkával meghálálják. Most, hogy van mutatóba a háznál egy óriás, aki egy mesterkardot cihöl a hátán még nem olyan veszélyes dolog, de egyébként úgy nézhetnek ki a banditák számára, mint egy kincsesbánya. A volt kalóz már csak tudja, de nem tehet semmit. Ő is csak egy a befogadott semmirekellők közül. Ez az oka, hogy nem sokat gondolkodott az elf a másik elf ajánlatán. És ahogy a két elf ezt megbeszélte csatlakozik egy félelf is hozzájuk. A rendelőben így már két és félelf van. De érzékelve a helyzetet az íjász távozóra fogja, hogy másfél elfnyien maradjanak amit Int értékel.*
-Van szükségem nekem is dolgokra.
*Biccent felé majd széles vigyorral fordul az aranyhajú felé és kitörő örömmel a hangjában fogadja.*
-Ugyan drága Ylanda, te sose tudsz zavarni! Amúgy is már végeztünk. Miben segíthetek? Remélem nem valami baleset vagy nyavalya!
*Hogy ő miben lenne illetékes arról fogalma sincs. Csak arra tud gondolni, hogy a rendelőjében számít annak. De a lányon elsőre nem látszik, hogy baja lenne.*
-Pedig Luninari nemrég érkezett meg. Talán a konyhában van Morwon-nal. Hallottál már a híres Morwon-ról az óriásról?
*Annak ellenére, hogy pörög és a vigyor le se lohad a képéről a megszokotthoz képest kicsit elhanyagoltabbnak tűnhet a doki a lány számára. Pár napot kihagyott a fürdésből, a ruhái se tiszták, gyűröttek is. A szeme alatti karikák pedig kialvatlanságról árulkodnak.*
//Szarvasnézőbe//
*Fura naiv gondolat a helyiek részéről, hogy otthont adnak mindenféle semmirekellőnek ha azok arannyal vagy munkával meghálálják. Most, hogy van mutatóba a háznál egy óriás, aki egy mesterkardot cihöl a hátán még nem olyan veszélyes dolog, de egyébként úgy nézhetnek ki a banditák számára, mint egy kincsesbánya. A volt kalóz már csak tudja, de nem tehet semmit. Ő is csak egy a befogadott semmirekellők közül. Ez az oka, hogy nem sokat gondolkodott az elf a másik elf ajánlatán. És ahogy a két elf ezt megbeszélte csatlakozik egy félelf is hozzájuk. A rendelőben így már két és félelf van. De érzékelve a helyzetet az íjász távozóra fogja, hogy másfél elfnyien maradjanak amit Int értékel.*
-Van szükségem nekem is dolgokra.
*Biccent felé majd széles vigyorral fordul az aranyhajú felé és kitörő örömmel a hangjában fogadja.*
-Ugyan drága Ylanda, te sose tudsz zavarni! Amúgy is már végeztünk. Miben segíthetek? Remélem nem valami baleset vagy nyavalya!
*Hogy ő miben lenne illetékes arról fogalma sincs. Csak arra tud gondolni, hogy a rendelőjében számít annak. De a lányon elsőre nem látszik, hogy baja lenne.*
-Pedig Luninari nemrég érkezett meg. Talán a konyhában van Morwon-nal. Hallottál már a híres Morwon-ról az óriásról?
*Annak ellenére, hogy pörög és a vigyor le se lohad a képéről a megszokotthoz képest kicsit elhanyagoltabbnak tűnhet a doki a lány számára. Pár napot kihagyott a fürdésből, a ruhái se tiszták, gyűröttek is. A szeme alatti karikák pedig kialvatlanságról árulkodnak.*
768. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-07-24 17:54:07
Üzenet elküldve: 2023-07-24 17:54:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Elf fül//
//Szarvasnézőbe//
*Kérése és ajánlata meglepően könnyen meghallgatásra talál. Az elf elgondolkozhatna az okán, de inkább tudomásul veszi rágódás nélkül.
~ "Ha adnak, fogadd el!" ~ idézi fel a régi mondást. Biztos benne, hogy az elkövetkező néhány napban alkalma nyílik megismerni a közösséget.
Feltűnik neki, milyen nagy a forgalom ezen a helyen, holott kicsit távolabb van a várostól. Három főt számolt mostanáig, akik biztosan nem állandó lakosai Szarvasligetnek, beleértve önmagát is. Ott volt a lány, akivel egyszerre értek a kapuhoz és most itt áll még egy, aki "helybélit, illetékest" keres. Talán ő is orvosi segítségért jött? Rírion nem foglalná Int rendelőjét és idejét tovább, főleg, ha másnak is orvos kell.*
- Adjon Eeyr jó estét! Én már jobban vagyok. *Mosolyog a hölgyre és feláll a székről, hogy átadja. Ezután újra Int felé fordul.*
- Ha nem csak a fokhagymáért mennél, akkor köszönöm.
*Ellenkező esetben maga menne el a zöldségért. Nem szeretné, hogy Int csak miatta vegye nyakába a várost.*
//Szarvasnézőbe//
*Kérése és ajánlata meglepően könnyen meghallgatásra talál. Az elf elgondolkozhatna az okán, de inkább tudomásul veszi rágódás nélkül.
~ "Ha adnak, fogadd el!" ~ idézi fel a régi mondást. Biztos benne, hogy az elkövetkező néhány napban alkalma nyílik megismerni a közösséget.
Feltűnik neki, milyen nagy a forgalom ezen a helyen, holott kicsit távolabb van a várostól. Három főt számolt mostanáig, akik biztosan nem állandó lakosai Szarvasligetnek, beleértve önmagát is. Ott volt a lány, akivel egyszerre értek a kapuhoz és most itt áll még egy, aki "helybélit, illetékest" keres. Talán ő is orvosi segítségért jött? Rírion nem foglalná Int rendelőjét és idejét tovább, főleg, ha másnak is orvos kell.*
- Adjon Eeyr jó estét! Én már jobban vagyok. *Mosolyog a hölgyre és feláll a székről, hogy átadja. Ezután újra Int felé fordul.*
- Ha nem csak a fokhagymáért mennél, akkor köszönöm.
*Ellenkező esetben maga menne el a zöldségért. Nem szeretné, hogy Int csak miatta vegye nyakába a várost.*
767. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-07-24 11:05:26
Üzenet elküldve: 2023-07-24 11:05:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Elf fül//
//Szarvasnézőbe//
*Nem is ácsorog az ajtó előtt soká, hiszen, amint a kopogás lecseng, már érkezik is a válasz rá. Határozottan nyitja az ajtót és belép. Akkor szembesül vele, hogy ketten is vannak a szobában, a szőke elf és egy másik, akit még eddig sose látott. Találgathatna, hogy esetleg a lányok szedték össze, mint a kóbor állatokat az út mentén avagy valóban a doki egyik barátja, pánciense, vendége, de igazán nem tartozik rá a dolog.*
- Jó napot az uraknak! Zavarok? *Kérdi, addig nem is megy beljebb, hiszen, ha valami fontos megbeszélni valójuk akad, inkább elmegy előbb a konyhába vagy az istállóba vagy tudja a fene merre, ahol még értelmes lényt sejt.*
- Mert várhatok még, nem sürgős semmi, csak keresek valaki helybélit. Illetékest. *Pontosítja, hiszen ha itt akarja tölteni az estét, akkor úgy illik, ha valakit erről megkérdez és nem csak úgy lefoglal találomra egy szobát.*
- Nem jöttem volna ide, ha találkozok út közben valakivel, olyan kihaltnak tűnik az épület vagy csak rossz felé keresgéltem. *Állapítja meg, hiszen az is lehet, hogy odakint van mindenki a tónál és fürdőznek, csak a doki különcködik idebenn. ~Áh! Olyan isten nem létezik! Ha fürödnének ő lenne az első, aki odatelepszik a víz mellé nézelődni.~*
//Szarvasnézőbe//
*Nem is ácsorog az ajtó előtt soká, hiszen, amint a kopogás lecseng, már érkezik is a válasz rá. Határozottan nyitja az ajtót és belép. Akkor szembesül vele, hogy ketten is vannak a szobában, a szőke elf és egy másik, akit még eddig sose látott. Találgathatna, hogy esetleg a lányok szedték össze, mint a kóbor állatokat az út mentén avagy valóban a doki egyik barátja, pánciense, vendége, de igazán nem tartozik rá a dolog.*
- Jó napot az uraknak! Zavarok? *Kérdi, addig nem is megy beljebb, hiszen, ha valami fontos megbeszélni valójuk akad, inkább elmegy előbb a konyhába vagy az istállóba vagy tudja a fene merre, ahol még értelmes lényt sejt.*
- Mert várhatok még, nem sürgős semmi, csak keresek valaki helybélit. Illetékest. *Pontosítja, hiszen ha itt akarja tölteni az estét, akkor úgy illik, ha valakit erről megkérdez és nem csak úgy lefoglal találomra egy szobát.*
- Nem jöttem volna ide, ha találkozok út közben valakivel, olyan kihaltnak tűnik az épület vagy csak rossz felé keresgéltem. *Állapítja meg, hiszen az is lehet, hogy odakint van mindenki a tónál és fürdőznek, csak a doki különcködik idebenn. ~Áh! Olyan isten nem létezik! Ha fürödnének ő lenne az első, aki odatelepszik a víz mellé nézelődni.~*
766. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-07-24 03:18:44
Üzenet elküldve: 2023-07-24 03:18:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1597
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1597
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Elf fül//
//Szarvasnézőbe//
*Nincs rossz hangulata. Kár is lenne elrontani. Szakszerűen be lesz kötve az a fül, az éppel meg még lehet hallgatni az orvosi utasításokat. Meg persze az árat. Ami, talán még kibírható. Sőt! A borravalóra a doki mosolyog és biccentve teszi el. Jelenleg a szekrény egyik polcára. Az ezt követő beszéd első pár mondatára kérdőn emeli fel a szemöldökét nem tudva mire is számítson. Majd leesik a dolog.*
-Oh!*Egykedvűen vállat ránt.*Van szabad szobánk és munka is biztos akad. A szabályok egyszerűek. Viseld magad jól és dolgozz meg a kosztért és kvártélyért. Ha gondolod...*A kopogás hallatán az ajtó felé fordítja a fejét.*Szabad! Szóval ha gondolod megkeresheted a konyhát. Valószínűleg már készül valami. A fokhagymáról meg még beszélünk. Lehet elugrok a városba és beszerzek párat.
//Szarvasnézőbe//
*Nincs rossz hangulata. Kár is lenne elrontani. Szakszerűen be lesz kötve az a fül, az éppel meg még lehet hallgatni az orvosi utasításokat. Meg persze az árat. Ami, talán még kibírható. Sőt! A borravalóra a doki mosolyog és biccentve teszi el. Jelenleg a szekrény egyik polcára. Az ezt követő beszéd első pár mondatára kérdőn emeli fel a szemöldökét nem tudva mire is számítson. Majd leesik a dolog.*
-Oh!*Egykedvűen vállat ránt.*Van szabad szobánk és munka is biztos akad. A szabályok egyszerűek. Viseld magad jól és dolgozz meg a kosztért és kvártélyért. Ha gondolod...*A kopogás hallatán az ajtó felé fordítja a fejét.*Szabad! Szóval ha gondolod megkeresheted a konyhát. Valószínűleg már készül valami. A fokhagymáról meg még beszélünk. Lehet elugrok a városba és beszerzek párat.
765. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-07-23 22:24:09
Üzenet elküldve: 2023-07-23 22:24:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Elf fül//
//Szarvasnézőbe//
*Szótlan nézi és viseli a félkarú orvos kötözését. Ilyet se látott még mióta az eszét tudja. Szívesen tenne rá valami pozitív megjegyzést, de meggondolja magát.
~ Biztos én lennék a kétezeregyszázhuszonharmadik kliens, aki megdicséri, milyen jól elboldogul fél karral. Merem feltételezni, hogy a töke tele van már vele.~
Az utasításokra mélyen bólint, Majd átad Intath Aldeisnek, a megbeszéltnél "véletlenül" több, azaz 30 aranyat.
*
- Ami az otthon végzendő teendőmet illeti, nincs állandó lakhelyem. Íjász vagyok, oda megyek, ahol munka vár. Viszont békésebb feladatokat is elvállalok, ha esetleg akadna itt számomra, pár napnyi szállásért és ételért.
*Kisvártatva kopogás hallatszik. Rírion még nem tudja, ki milyen szerepet tölt be a közösségben. Bárki lehet az érkező. Mintha látott volna egy pár csízmát elhaladni az ablak előtt alig néhány perce, de nem biztos ebben.*
//Szarvasnézőbe//
*Szótlan nézi és viseli a félkarú orvos kötözését. Ilyet se látott még mióta az eszét tudja. Szívesen tenne rá valami pozitív megjegyzést, de meggondolja magát.
~ Biztos én lennék a kétezeregyszázhuszonharmadik kliens, aki megdicséri, milyen jól elboldogul fél karral. Merem feltételezni, hogy a töke tele van már vele.~
Az utasításokra mélyen bólint, Majd átad Intath Aldeisnek, a megbeszéltnél "véletlenül" több, azaz 30 aranyat.
*- Ami az otthon végzendő teendőmet illeti, nincs állandó lakhelyem. Íjász vagyok, oda megyek, ahol munka vár. Viszont békésebb feladatokat is elvállalok, ha esetleg akadna itt számomra, pár napnyi szállásért és ételért.
*Kisvártatva kopogás hallatszik. Rírion még nem tudja, ki milyen szerepet tölt be a közösségben. Bárki lehet az érkező. Mintha látott volna egy pár csízmát elhaladni az ablak előtt alig néhány perce, de nem biztos ebben.*
764. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-07-22 21:52:10
Üzenet elküldve: 2023-07-22 21:52:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 371
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 371
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Csakúgy repülnek a kezei és az abban lévő papírok; miután az első forma kivágásával azt használja mintaként a többiek gyors felvázolására, a legtöbb idő csak az olló használatára esik, ami úgyszintén nem tart sokáig a már beleszokott kezének. kezd kifejezetten gyakorlatiasan mozdulni.*
- Öööööh... *Viszont a szabadidős tevékenység további diskurálása enyhén szólva is lassításra kényszeríti, mielőtt mielőtt véletlenül saját ujjába vág bele. Nem nagyon akarja a hihetetlenül kínosra forduló témát túl sokáig az asztalon hagyni, nehogy esetleg valami olyasmit kotyogjon ki, amit nem kéne. Például hogy egyáltalán nem akar úszkálni, se most, se később, se a tűző, tűzhavi nap alatt.* - Úgy, hogy nem fulladok meg? Akkor igen, úgy mondom. A túlélésnek megfelelő úszástudásom van. Azt hiszem. *Azt pedig nem teszi szóvá, hogy kissé szégyenlős lenne ezt nekik bebizonyítani, amitől valószínűleg csak rosszabbul teljesítene, egy letargiával küzdő tavi béka helyett egy roham kellős közepében lévő kutyát mutatna. Nem, inkább jobb lenne ha Luninari valami csoda folytán megfeledkezne az ötletről.*
- Óh igen, a ruha! Nagyon sajnálom, de nekem sincs az eseményhez illő ruházatom. Nem azzal az elképzeléssel indultam el, hogy egy fürdőnél nagyobb mélységben megmártózom. és nem egyed- *Azonnal ráteszi szabad kezét a szájára, szemei tányérnagyságúra kerekednek, és mindenhova, csak Luninari felé nem néznek. Hát igen, azt nem részletezte hogy a jólétűek által sokat használt helyiség egy bizonyos példánya otthona nagyobb szobáinak egyikébe volt beleépítve, amit saját maga szokott nagyritkán használni, mikor nevelői nem voltak otthon. Nem ám.*
- De ne is gondolkodjunk ennyire előre, messze van még a száraz időszak! *Egy darabig eltart, amíg összerakja következő gondolatait, kétbalkezeskedik is az ollóval, elront egy pár formát. Barátja további gondolatai viszont egybe rakja, ő magát is merengeni készteti:* - Tudod, eddig nem is nagyon gondoltam bele, hogy babonás ünnepet csinálnánk. Sőt még lépek is egyet, nem gondolom most se hogy ez babona. A babonának nincs alapköve, tudod. De ezt a fajta hitet és a tudományt egyaránt összeköti a mágia, és a tény, hogy egyes elemeket még a "mi tudományunk" se tud értelmezni. Hirtelen idő, vagy a természet rejtélyei... Szóval ki tudja? Ha kísérletként gondolok bele ebbe az estébe, aminek a célja a bizonyos mágikus elemek megidézése, akkor ez is egy tudományos folyamat, ugye? *Mosolyodik el.* - Édesanyád és a Stúdiumi tudósokban több a közös, mint gondoltam. Egyetértesz?
//Surran az őz, szökell halkan//
*Csakúgy repülnek a kezei és az abban lévő papírok; miután az első forma kivágásával azt használja mintaként a többiek gyors felvázolására, a legtöbb idő csak az olló használatára esik, ami úgyszintén nem tart sokáig a már beleszokott kezének. kezd kifejezetten gyakorlatiasan mozdulni.*
- Öööööh... *Viszont a szabadidős tevékenység további diskurálása enyhén szólva is lassításra kényszeríti, mielőtt mielőtt véletlenül saját ujjába vág bele. Nem nagyon akarja a hihetetlenül kínosra forduló témát túl sokáig az asztalon hagyni, nehogy esetleg valami olyasmit kotyogjon ki, amit nem kéne. Például hogy egyáltalán nem akar úszkálni, se most, se később, se a tűző, tűzhavi nap alatt.* - Úgy, hogy nem fulladok meg? Akkor igen, úgy mondom. A túlélésnek megfelelő úszástudásom van. Azt hiszem. *Azt pedig nem teszi szóvá, hogy kissé szégyenlős lenne ezt nekik bebizonyítani, amitől valószínűleg csak rosszabbul teljesítene, egy letargiával küzdő tavi béka helyett egy roham kellős közepében lévő kutyát mutatna. Nem, inkább jobb lenne ha Luninari valami csoda folytán megfeledkezne az ötletről.*
- Óh igen, a ruha! Nagyon sajnálom, de nekem sincs az eseményhez illő ruházatom. Nem azzal az elképzeléssel indultam el, hogy egy fürdőnél nagyobb mélységben megmártózom. és nem egyed- *Azonnal ráteszi szabad kezét a szájára, szemei tányérnagyságúra kerekednek, és mindenhova, csak Luninari felé nem néznek. Hát igen, azt nem részletezte hogy a jólétűek által sokat használt helyiség egy bizonyos példánya otthona nagyobb szobáinak egyikébe volt beleépítve, amit saját maga szokott nagyritkán használni, mikor nevelői nem voltak otthon. Nem ám.*
- De ne is gondolkodjunk ennyire előre, messze van még a száraz időszak! *Egy darabig eltart, amíg összerakja következő gondolatait, kétbalkezeskedik is az ollóval, elront egy pár formát. Barátja további gondolatai viszont egybe rakja, ő magát is merengeni készteti:* - Tudod, eddig nem is nagyon gondoltam bele, hogy babonás ünnepet csinálnánk. Sőt még lépek is egyet, nem gondolom most se hogy ez babona. A babonának nincs alapköve, tudod. De ezt a fajta hitet és a tudományt egyaránt összeköti a mágia, és a tény, hogy egyes elemeket még a "mi tudományunk" se tud értelmezni. Hirtelen idő, vagy a természet rejtélyei... Szóval ki tudja? Ha kísérletként gondolok bele ebbe az estébe, aminek a célja a bizonyos mágikus elemek megidézése, akkor ez is egy tudományos folyamat, ugye? *Mosolyodik el.* - Édesanyád és a Stúdiumi tudósokban több a közös, mint gondoltam. Egyetértesz?
763. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-07-18 00:04:49
Üzenet elküldve: 2023-07-18 00:04:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 1480
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 1480
Játékstílus: Vakmerő
//Luninari//
* Próbálja leplezni, hogy milyen nagyszerű érzés a lány elismerése. *
– Nincs mit. Ez vót a dógom, de szívesen csináltam. * Mondja szerényen, és hatalmas kezével legyint is egyet. *
– Bizton' láttam, de a nevét nem mondta. * Válaszol Hópehely kérdésére is, amikor felvetődik a kecske neve. Olyan magabiztos komolysággal állítja ezt, hogy az emberben az is felmerülhet, hogy Morwon azt hiszi, az állatok tudnak beszélni, és néhanapján a nevüket is megosztják másokkal. Talán így is van, mindenesetre Hópehellyel még nem barátkozott eléggé össze, hogy tudja a nevét. Habár van egy erős gyanúja, hogy melyik kecskét hívhatják így. (Valószínűleg valamelyik fehér szőrűt.) Amíg magában a téma mélységéhez képest hosszasan tűnődik ezen, az asztal tele lesz zöldségekkel. Morwon fejét vakarva néz maga elé a kirakott burgonyákra és hagymákra, mintha legalább olyan veszélyes ellenfelekkel nézne szembe, mint amikor Tar'khogot, a hatalmas kardot használja feladata elvégzésére. Tulajdonképpen már meg is fordul a fejében, hogy előrántja a fegyvert, hogy legyen mivel vagdosni, de Luninari szavai jobb belátásra bírják egyelőre. *
– Taitos nagyon ügyes mágusmester… * Próbál felidézni valami mágikusat, amit a fiú csinált, de minél jobban erőlködik, annál nehezebb számára a gondolkodás. Hirtelen csak az jut eszébe, amikor kaviccsal dobálták a galambokat Amon lábánál. Abban nem volt semmi varázslatos, legalábbis nem tud róla. Viszont nem hagyhatja, hogy csorba essen régi barátja hírnevén, úgyhogy rögtönöz valamit. *
– Egyszer felrobbantott egy magos hegyet a botjával. – * Kezével imitálja is, hogyan robbanhatott fel a hegy. * – De szerencsére Taitos jó barát, általában nem csinál ilyent. * Ekkor hirtelen eszébe jut, mivel lehetne kiegészíteni a leírását, ami még igaz is lenne. *
– Ó, és van egy hatalmas wargja is neki! Vajmi neve is van, oszt' azzal mendegél mindenfele. * Nem is tudja, a kettő közül melyik hihetőbb; valaki aki ért a mágiához biztosan el tudja dönteni, de Morwon mindkét dolgot úgy meséli, mintha igaz volna. Egy kis füllentéssel senkinek nem árt, meg aztán ki tudja – talán tényleg efféle destruktív dolgokkal tölti szabadidejét a mestermágus.
Már nem is tudja, hogy került szóba Taitos, de hamar túllendül a témán, ahogy az elveszett barátjai miatt sem aggódik már. Nem azért, mert nem sajnálná, ha a mocsár nyelte volna el őket, hanem mert innen már úgysem tud semmit tenni. Ha valaki eltéved az ingoványban, hatok múlva már csak a bolond keresné. Az is lehet, hogy Aniss Lihanech vagy a nyugati havasok felé indult tovább, azért kerülték el egymást. A felajánlásra bólint. Majd, ha találkozik valamelyikükkel, biztosan megemlíti nekik ezt a mesebeli helyet, még ha Luninari vendéglátási ajánlatára nem is feltétlenül fog emlékezni.
Amikor lélekben visszatérnek a konyhába, Morwon onnan folytatja, ahol abbahagyta: tovább vakarja kobakját, azon tűnődve, hogy vegye-e elő a kardját vagy ne? A legtöbb helyzetben az óriásnak nem szokott ideje lenni arra, hogy ezt végiggondolja, csak előrántja, aztán vagy használja is, vagy megoldódnak máshogy a dolgok. Viszont a konyha és a főzés nem épp a szakterülete, ez pedig elbizonytalanítja. Szerencsére Luninari az ő számára is érthetően adja ki az egyszerűnek tűnő feladatot. Aztán kést is kap, így minden feszültsége eloszlik, és utólag bólogatva felel a korábbiakra. *
– Jó lesz, jó lesz. * Azt már nem teszi hozzá, hogy amilyen éhes, ő aztán igazán meg lett volna elégedve az egyszerű krumplilevessel is, hiszen ha hús is van benne, az csak még jobb.
Úgy vágja a burgonyákat, mintha attól félne, hogy elmenekülnek. Először óvatosan lefogja, aztán egy gyors és erős mozdulattal kettévágja, majd jöhet a következő. Nem úgy halad, mint egy tapasztalt szakács, de valljuk be, abban igazán nehéz hibázni, hogy kettévágjon valaki egy krumplit. Nem válogat, ha valamelyik krumpli egy kicsit hibás, azt is kettévágja és a többi közé rakja.
A lány közben bőven elkészülhet a hagyma felvagdalásával, aminek a szaga könnyt fakaszt az óriásból. Nem érti, miért, de próbál erős maradni és elrejteni a könnyeket, így néha-néha szeméhez nyúl, hogy megtörölje azt. Ha kérdeznék, miért, biztosan azt mondaná, hogy valami rovar a szemébe ment, de egyelőre senki nem kérdezi, így szótlan marad, amíg Taitos mester után újra szóba nem kerül a mágia.
Már azt is ámulva hallgatja, ahogy Luninari a veszélyes varázslatokról mesél. Persze érdekesen hangzik, hogy valakinek tűz lövell ki a tenyeréből, de Morwon igazán nem érti, miért jó az bárkinek is. Mindenki megtanulja már gyerekkorában, hogy a tüzet nem jó megérinteni, a mágusok mégis szeretik kivívni a sorsot maguk ellen. A hold derengése már érdekesebben hangzik, de akkor ámul csak el igazán, amikor a lány azt állítja, hogy fel tudna növeszteni egy egész fát a kertben. A férfi igazán együgyű természetű, de ezúttal még benne is felmerül, hogy ez talán csak olyan nagyzolás, mint amikor azt állította, hogy Taitos egész hegyeket szokott felrobbantani. Meglepettségét azonban újabb szintre emeli, amikor a lány ujja elkezd lángolni. Tudta, mit kért, de amikor megkapja, mégis meglepődik. *
– Hóóó! * Hátralöki székét és ijedtében feláll. Először arra gondol, biztosan félresikerült valami, hiszen nincsen rendjén az, ha bárkinek bármely része is tűzre kap. Ráadásul az egész keze! Körbenéz, hogy mivel lehetne eloltani, mielőtt leég a lány egész keze. Azonban magához képest egész gyorsan kapcsol, még mielőtt tehetne valamit, rájön, hogy talán még sincs baj. Ehhez nagyban hozzájárul Luninari nyugodtsága, és a tény, hogy nem kezd el úgy őrjöngeni, mint akit éppen megégetnek. *
– Nem fáj? * Kicsit közelebbről is megnézi a tüzet, hogy lássa, valódi-e? Annak tűnnik, ezért, ha a lány engedi, kezét végighúzza a lángok felett, hogy érezze a meleget is. Nem tudja elképzelni, hogyan lehetséges ez, de nem is lenne mágia, ha meg lehetne magyarázni. Illetve Morwon számára itt kezdődik a mágia. Másnak talán csak bűvészmutatvány lenne az imént látott jelenség, de az óriásnak nincsenek efféle kétségei. Csodát látott!
Hamarosan visszaül a székébe, de nem nyugszik meg egészen addig, amíg a lángok nyaldossák a lány kezét. Kész, hogy bármelyik pillanatban a segítségére legyen, ha kell. A bemutató végeztével váratlanul így szól: *
– Megtanítod, hogyan kő fát növeszteni a fődbű? * Ez sem lehet nehezebb, mint a betűvetés. Azt inkább nem próbálná ki, hogy milyen érzés, amikor ég a keze, de a fanövesztős ige hasznos lehet. *
– Cserébe adok… * Elgondolkodik, mit is adhatna. Épp az előbb beszélték meg, hogy az emberek arany iránti kapzsisága egyikük számára sem szimpatikus, de mást meg mit adhatna, aminek hasznát vehetné a lány? Aztán eszébe jut, hogy Intath kotyvasztott neki egy csomó színes italt egy csomó másik színes italból, ami nála volt. Még arra is emlékszik, hogy a zöld sebet gyógyít, a lila meg a másnaposságra jó. Tudja, hogy a többi ügyesebbé, okosabbá, erősebbé vagy épp karizmatikusabbá teszi használóját, de Morwon már nem emlékszik pontosan, melyik mire jó. Mindegy is, ő már elég okosnak, erősnek és karizmatikusnak érzi magát, így nem sajnálna megválni a felesleges terhektől. *
– Van pár színes italom, amiket Int öntött össze. Az egyiket megkóstoltam, nem finom, de Int aztat mondja, okosabb, erősebb meg szebb leszel tőlük. Khm… Má' úgy értem, még szebb.
* Próbálja leplezni, hogy milyen nagyszerű érzés a lány elismerése. *
– Nincs mit. Ez vót a dógom, de szívesen csináltam. * Mondja szerényen, és hatalmas kezével legyint is egyet. *
– Bizton' láttam, de a nevét nem mondta. * Válaszol Hópehely kérdésére is, amikor felvetődik a kecske neve. Olyan magabiztos komolysággal állítja ezt, hogy az emberben az is felmerülhet, hogy Morwon azt hiszi, az állatok tudnak beszélni, és néhanapján a nevüket is megosztják másokkal. Talán így is van, mindenesetre Hópehellyel még nem barátkozott eléggé össze, hogy tudja a nevét. Habár van egy erős gyanúja, hogy melyik kecskét hívhatják így. (Valószínűleg valamelyik fehér szőrűt.) Amíg magában a téma mélységéhez képest hosszasan tűnődik ezen, az asztal tele lesz zöldségekkel. Morwon fejét vakarva néz maga elé a kirakott burgonyákra és hagymákra, mintha legalább olyan veszélyes ellenfelekkel nézne szembe, mint amikor Tar'khogot, a hatalmas kardot használja feladata elvégzésére. Tulajdonképpen már meg is fordul a fejében, hogy előrántja a fegyvert, hogy legyen mivel vagdosni, de Luninari szavai jobb belátásra bírják egyelőre. *
– Taitos nagyon ügyes mágusmester… * Próbál felidézni valami mágikusat, amit a fiú csinált, de minél jobban erőlködik, annál nehezebb számára a gondolkodás. Hirtelen csak az jut eszébe, amikor kaviccsal dobálták a galambokat Amon lábánál. Abban nem volt semmi varázslatos, legalábbis nem tud róla. Viszont nem hagyhatja, hogy csorba essen régi barátja hírnevén, úgyhogy rögtönöz valamit. *
– Egyszer felrobbantott egy magos hegyet a botjával. – * Kezével imitálja is, hogyan robbanhatott fel a hegy. * – De szerencsére Taitos jó barát, általában nem csinál ilyent. * Ekkor hirtelen eszébe jut, mivel lehetne kiegészíteni a leírását, ami még igaz is lenne. *
– Ó, és van egy hatalmas wargja is neki! Vajmi neve is van, oszt' azzal mendegél mindenfele. * Nem is tudja, a kettő közül melyik hihetőbb; valaki aki ért a mágiához biztosan el tudja dönteni, de Morwon mindkét dolgot úgy meséli, mintha igaz volna. Egy kis füllentéssel senkinek nem árt, meg aztán ki tudja – talán tényleg efféle destruktív dolgokkal tölti szabadidejét a mestermágus.
Már nem is tudja, hogy került szóba Taitos, de hamar túllendül a témán, ahogy az elveszett barátjai miatt sem aggódik már. Nem azért, mert nem sajnálná, ha a mocsár nyelte volna el őket, hanem mert innen már úgysem tud semmit tenni. Ha valaki eltéved az ingoványban, hatok múlva már csak a bolond keresné. Az is lehet, hogy Aniss Lihanech vagy a nyugati havasok felé indult tovább, azért kerülték el egymást. A felajánlásra bólint. Majd, ha találkozik valamelyikükkel, biztosan megemlíti nekik ezt a mesebeli helyet, még ha Luninari vendéglátási ajánlatára nem is feltétlenül fog emlékezni.
Amikor lélekben visszatérnek a konyhába, Morwon onnan folytatja, ahol abbahagyta: tovább vakarja kobakját, azon tűnődve, hogy vegye-e elő a kardját vagy ne? A legtöbb helyzetben az óriásnak nem szokott ideje lenni arra, hogy ezt végiggondolja, csak előrántja, aztán vagy használja is, vagy megoldódnak máshogy a dolgok. Viszont a konyha és a főzés nem épp a szakterülete, ez pedig elbizonytalanítja. Szerencsére Luninari az ő számára is érthetően adja ki az egyszerűnek tűnő feladatot. Aztán kést is kap, így minden feszültsége eloszlik, és utólag bólogatva felel a korábbiakra. *
– Jó lesz, jó lesz. * Azt már nem teszi hozzá, hogy amilyen éhes, ő aztán igazán meg lett volna elégedve az egyszerű krumplilevessel is, hiszen ha hús is van benne, az csak még jobb.
Úgy vágja a burgonyákat, mintha attól félne, hogy elmenekülnek. Először óvatosan lefogja, aztán egy gyors és erős mozdulattal kettévágja, majd jöhet a következő. Nem úgy halad, mint egy tapasztalt szakács, de valljuk be, abban igazán nehéz hibázni, hogy kettévágjon valaki egy krumplit. Nem válogat, ha valamelyik krumpli egy kicsit hibás, azt is kettévágja és a többi közé rakja.
A lány közben bőven elkészülhet a hagyma felvagdalásával, aminek a szaga könnyt fakaszt az óriásból. Nem érti, miért, de próbál erős maradni és elrejteni a könnyeket, így néha-néha szeméhez nyúl, hogy megtörölje azt. Ha kérdeznék, miért, biztosan azt mondaná, hogy valami rovar a szemébe ment, de egyelőre senki nem kérdezi, így szótlan marad, amíg Taitos mester után újra szóba nem kerül a mágia.
Már azt is ámulva hallgatja, ahogy Luninari a veszélyes varázslatokról mesél. Persze érdekesen hangzik, hogy valakinek tűz lövell ki a tenyeréből, de Morwon igazán nem érti, miért jó az bárkinek is. Mindenki megtanulja már gyerekkorában, hogy a tüzet nem jó megérinteni, a mágusok mégis szeretik kivívni a sorsot maguk ellen. A hold derengése már érdekesebben hangzik, de akkor ámul csak el igazán, amikor a lány azt állítja, hogy fel tudna növeszteni egy egész fát a kertben. A férfi igazán együgyű természetű, de ezúttal még benne is felmerül, hogy ez talán csak olyan nagyzolás, mint amikor azt állította, hogy Taitos egész hegyeket szokott felrobbantani. Meglepettségét azonban újabb szintre emeli, amikor a lány ujja elkezd lángolni. Tudta, mit kért, de amikor megkapja, mégis meglepődik. *
– Hóóó! * Hátralöki székét és ijedtében feláll. Először arra gondol, biztosan félresikerült valami, hiszen nincsen rendjén az, ha bárkinek bármely része is tűzre kap. Ráadásul az egész keze! Körbenéz, hogy mivel lehetne eloltani, mielőtt leég a lány egész keze. Azonban magához képest egész gyorsan kapcsol, még mielőtt tehetne valamit, rájön, hogy talán még sincs baj. Ehhez nagyban hozzájárul Luninari nyugodtsága, és a tény, hogy nem kezd el úgy őrjöngeni, mint akit éppen megégetnek. *
– Nem fáj? * Kicsit közelebbről is megnézi a tüzet, hogy lássa, valódi-e? Annak tűnnik, ezért, ha a lány engedi, kezét végighúzza a lángok felett, hogy érezze a meleget is. Nem tudja elképzelni, hogyan lehetséges ez, de nem is lenne mágia, ha meg lehetne magyarázni. Illetve Morwon számára itt kezdődik a mágia. Másnak talán csak bűvészmutatvány lenne az imént látott jelenség, de az óriásnak nincsenek efféle kétségei. Csodát látott!
Hamarosan visszaül a székébe, de nem nyugszik meg egészen addig, amíg a lángok nyaldossák a lány kezét. Kész, hogy bármelyik pillanatban a segítségére legyen, ha kell. A bemutató végeztével váratlanul így szól: *
– Megtanítod, hogyan kő fát növeszteni a fődbű? * Ez sem lehet nehezebb, mint a betűvetés. Azt inkább nem próbálná ki, hogy milyen érzés, amikor ég a keze, de a fanövesztős ige hasznos lehet. *
– Cserébe adok… * Elgondolkodik, mit is adhatna. Épp az előbb beszélték meg, hogy az emberek arany iránti kapzsisága egyikük számára sem szimpatikus, de mást meg mit adhatna, aminek hasznát vehetné a lány? Aztán eszébe jut, hogy Intath kotyvasztott neki egy csomó színes italt egy csomó másik színes italból, ami nála volt. Még arra is emlékszik, hogy a zöld sebet gyógyít, a lila meg a másnaposságra jó. Tudja, hogy a többi ügyesebbé, okosabbá, erősebbé vagy épp karizmatikusabbá teszi használóját, de Morwon már nem emlékszik pontosan, melyik mire jó. Mindegy is, ő már elég okosnak, erősnek és karizmatikusnak érzi magát, így nem sajnálna megválni a felesleges terhektől. *
– Van pár színes italom, amiket Int öntött össze. Az egyiket megkóstoltam, nem finom, de Int aztat mondja, okosabb, erősebb meg szebb leszel tőlük. Khm… Má' úgy értem, még szebb.
762. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-07-17 13:46:22
Üzenet elküldve: 2023-07-17 13:46:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Szarvasnézőbe//
*Ahogy rátérnek a házhoz vezető ösvényre, már teljesen felfordult a gyomra, talán ma gyógynövényes teán kívül mást nem is fog tudni lenyomni a torkán, hogy ne kívánkozzon vissza. A kertet nézi, mintha kicsit elvadult volna vagy csak épp egy kaszálás előtt áll, ezt nem tudja. Befordul a hátassal a kapu elé, le is huppan a földre, szíve szerint több csókkal is megajándékozná, mert eddig nem értékelte eléggé, hogy van és mozdulatlan állandó. Eszébe jut, hogy talán a szőke szoknyavadász részéről nem lesz örömmel fogadva, akkor találkoztak talán utoljára, mikor kilépett a szobából, ahol előző este kockában megverte,leitatta és... ~ Na igen, mindig a macsót adják, de legbelül meg érzékenyek. ~ Nem érzi úgy, hogy kihasználta a józanságát elhagyott elfet, mert ez akkor is kétoldalas kártya és élvezni ő is élvezte. Pont. A gwuffot szépen bevezeti az istállóba és ellátja. Ezt követően lassan sétál vissza, ám hangokat hall a pinceablak irányából. Megáll előtte, bizonyára az elfnek betege van, nem is akarja zavarni, de a csizmája még így is lelátszik a terembe, ha valaki arra tekint. Besétál a kapun, az üres folyosó csendje csak úgy kong a fülében,mintha víz lepné el teljesen. Sétál, ismeri a járást, egészen addig míg meg nem találja a szobát, ami régen az övé volt. Most nyitva, be is nyit, de megáll az ajtókeretnél, onnan nézi az üres asztalt, bevetett ágyat, poros polcokat. Nincs új lakója egyértelmű. Majd mégiscsak a rendelőhöz vezet az útja, hiszen ott bizonyosan van valaki. Nem azért jött el idáig, hogy az üres épületett csodálja meg. Hallgatózik az ajtó előtt, mikor úgy véli kellően nagy a csend, bekopog. Néhány, egymástól jól elkülönülő határozott koppantást hallani. Majd vár. Talán le lesz kuabálva a feje, de a semminél még az is jobb.*
*Ahogy rátérnek a házhoz vezető ösvényre, már teljesen felfordult a gyomra, talán ma gyógynövényes teán kívül mást nem is fog tudni lenyomni a torkán, hogy ne kívánkozzon vissza. A kertet nézi, mintha kicsit elvadult volna vagy csak épp egy kaszálás előtt áll, ezt nem tudja. Befordul a hátassal a kapu elé, le is huppan a földre, szíve szerint több csókkal is megajándékozná, mert eddig nem értékelte eléggé, hogy van és mozdulatlan állandó. Eszébe jut, hogy talán a szőke szoknyavadász részéről nem lesz örömmel fogadva, akkor találkoztak talán utoljára, mikor kilépett a szobából, ahol előző este kockában megverte,leitatta és... ~ Na igen, mindig a macsót adják, de legbelül meg érzékenyek. ~ Nem érzi úgy, hogy kihasználta a józanságát elhagyott elfet, mert ez akkor is kétoldalas kártya és élvezni ő is élvezte. Pont. A gwuffot szépen bevezeti az istállóba és ellátja. Ezt követően lassan sétál vissza, ám hangokat hall a pinceablak irányából. Megáll előtte, bizonyára az elfnek betege van, nem is akarja zavarni, de a csizmája még így is lelátszik a terembe, ha valaki arra tekint. Besétál a kapun, az üres folyosó csendje csak úgy kong a fülében,mintha víz lepné el teljesen. Sétál, ismeri a járást, egészen addig míg meg nem találja a szobát, ami régen az övé volt. Most nyitva, be is nyit, de megáll az ajtókeretnél, onnan nézi az üres asztalt, bevetett ágyat, poros polcokat. Nincs új lakója egyértelmű. Majd mégiscsak a rendelőhöz vezet az útja, hiszen ott bizonyosan van valaki. Nem azért jött el idáig, hogy az üres épületett csodálja meg. Hallgatózik az ajtó előtt, mikor úgy véli kellően nagy a csend, bekopog. Néhány, egymástól jól elkülönülő határozott koppantást hallani. Majd vár. Talán le lesz kuabálva a feje, de a semminél még az is jobb.*
761. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2023-07-13 01:42:56
Üzenet elküldve: 2023-07-13 01:42:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1597
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1597
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Az elf egyik veszélyes tulajdonsága, hogy nagyon jól ért mások manipulációjához és hamar átlát rajtuk. Persze ez a fürkésző pillantása mindent nem fog felfedni a papnőről. Ő továbbra is sok rejtélyt tartogat számára, de valahol az agya hátsó részében megőrzi ezt a pillanatot, hogy majd mikor kell akkor előkotorhassa és felhasználhassa akár akaratlanul is. Mikor végül a nő megszólal, akkor egy vidám mosollyal jelzi, hogy őt bizony nem zavarja a válasz.*
-Helyes.
*Ad is hangot a véleményének. Őt sose kellett félteni az ivástól. A gátlások feloldódnak, a világ megszépül és az idő csak telik. Csodás dolog az alkohol. Viszont végül mégis az evésnél maradnak. A magyarázattal bár nem mutatja, de meglepte a nő a dokit. Nem egy tipikus erdei elf válasz mint amit a férfi várt volna. Mosolyogva válaszol rá.*
-Rendben. Akkor, majd később folytatjuk.
*Hagyja annyiban a dolgot. A Luninari-val kapcsolatos véleményére egy érdekes és őszinte választ kap. Érteni véli mire gondolhat a nő.*
-Bizonyosan más is lehet az oka, de fiatalka még és az is közre játszik. Mármint igyekszik megérteni a világot és sokat töpreng dolgokon. De mostanában vidám. Korabeliekkel van akik szeretik és a liget is neki való hely.
*Aleimord-ék említésére most nem áll neki pofákat vágni vagy gúnyos megjegyzéseket tenni. Nem tudja mi van azzal a szerencsétlen bolonddal, de különösebben nem is érdekli. A húgának az említésére már magában felsóhajt. Érte tényleg kár. Szívesen megvigasztalta volna. Megmutatta volna neki, hogy családtagokon kívül is vannak férfiak. Akik még jobbak is.*
-Nem sokat beszéltem azzal a lánnyal. Szegény tipikus nemes kisasszony volt. Luninari-val egy korúak voltak és akár milyen okból is, de jó volt a hozzá. Meg, látta mi történt vele. Érthető a szimpátiája.
~Megesett a szíve a szegény kis hogyishívják kisasszonyon akit bántottak és akitől ő kapott ruhákat, hogy hordja miközben, majd körbevezetik úri körökben, mint valami érdekes kisállatot míg rá nem lesz unva. Nem ismered a világ működését te lány.~
*Végül a nő el is indul megkeresni a másik kettőt, hogy nekiláthassanak az evésnek. A nő ha viccelt akkor legalább olyan fura humora van mint a lányának. Ha nem akkor hasonlóan lőtte be a tintanyaló értelmi képességeit mint Int. Ennek ellenére a doki csak mosolyog.*
-Csaknem. Remélem.
//Surran az őz, szökell halkan//
*Az elf egyik veszélyes tulajdonsága, hogy nagyon jól ért mások manipulációjához és hamar átlát rajtuk. Persze ez a fürkésző pillantása mindent nem fog felfedni a papnőről. Ő továbbra is sok rejtélyt tartogat számára, de valahol az agya hátsó részében megőrzi ezt a pillanatot, hogy majd mikor kell akkor előkotorhassa és felhasználhassa akár akaratlanul is. Mikor végül a nő megszólal, akkor egy vidám mosollyal jelzi, hogy őt bizony nem zavarja a válasz.*
-Helyes.
*Ad is hangot a véleményének. Őt sose kellett félteni az ivástól. A gátlások feloldódnak, a világ megszépül és az idő csak telik. Csodás dolog az alkohol. Viszont végül mégis az evésnél maradnak. A magyarázattal bár nem mutatja, de meglepte a nő a dokit. Nem egy tipikus erdei elf válasz mint amit a férfi várt volna. Mosolyogva válaszol rá.*
-Rendben. Akkor, majd később folytatjuk.
*Hagyja annyiban a dolgot. A Luninari-val kapcsolatos véleményére egy érdekes és őszinte választ kap. Érteni véli mire gondolhat a nő.*
-Bizonyosan más is lehet az oka, de fiatalka még és az is közre játszik. Mármint igyekszik megérteni a világot és sokat töpreng dolgokon. De mostanában vidám. Korabeliekkel van akik szeretik és a liget is neki való hely.
*Aleimord-ék említésére most nem áll neki pofákat vágni vagy gúnyos megjegyzéseket tenni. Nem tudja mi van azzal a szerencsétlen bolonddal, de különösebben nem is érdekli. A húgának az említésére már magában felsóhajt. Érte tényleg kár. Szívesen megvigasztalta volna. Megmutatta volna neki, hogy családtagokon kívül is vannak férfiak. Akik még jobbak is.*
-Nem sokat beszéltem azzal a lánnyal. Szegény tipikus nemes kisasszony volt. Luninari-val egy korúak voltak és akár milyen okból is, de jó volt a hozzá. Meg, látta mi történt vele. Érthető a szimpátiája.
~Megesett a szíve a szegény kis hogyishívják kisasszonyon akit bántottak és akitől ő kapott ruhákat, hogy hordja miközben, majd körbevezetik úri körökben, mint valami érdekes kisállatot míg rá nem lesz unva. Nem ismered a világ működését te lány.~
*Végül a nő el is indul megkeresni a másik kettőt, hogy nekiláthassanak az evésnek. A nő ha viccelt akkor legalább olyan fura humora van mint a lányának. Ha nem akkor hasonlóan lőtte be a tintanyaló értelmi képességeit mint Int. Ennek ellenére a doki csak mosolyog.*
-Csaknem. Remélem.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1167-1186