Külső területek - Szarvasliget
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Arthenior közelében (új)
SzarvasligetNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 39 (761. - 780. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

780. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-07-20 16:39:17
 ÚJ
>Anettze Ru avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Arany és tenger//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//

*A tündér nem is sejti mit érez a férfi amikor kilép azon az ajtón. Valahogy, csak arra tud gondolni, hogy ő egy eszköz volt, amit elindítanak a használat felé aztán nekik mindegy mi van vele, csak okozzon boldogságot. A tündért sokszor kezelték, így rengeteg önző szeretője volt, már és ahogy a dokival minden különbség ellenére tökéletesen egymásra hangolódtak talán reménytelennek is érzi a nő magát, hogy még vele sem sikerült és ezt a dokin tölti ki. Az viszont bizonyos, hogy ha most kissé önző is a kék hajú, mert védi az érzelmeit nem hagyná, csak úgy szó nélkül ott az arany hajú férfit, akit még mindig kedvel minden panasz ellenére. Amikor újból belép a szoba küszöbén valami egészen más indul meg benne a történtekhez kötődően. Mintha mérhetetlen fájdalmat látna azokban az élénk zöld szemekben és akkor belegondol a férfi mit érezhetett, és bizony nem azt amit ő. A hívogatást, így hát képtelen lenne is elutasítani, hagyja hogy az elf magához húzza, ő pedig minél jobban a karjai közé igyekszik simulni, és akkor rájön igazából, csak ez hiányzott neki. Több törődés érez abban az egyszerű pusziban, mint amennyit bármennyi beteljesüléssel kaphatna. Ha teheti nagyon lassan és ismét a, már megmutatott gyengédséggel simogatja a másik hátát, és a mozdulatai ezúttal épp, hogy egy hajszállal kevesebbek a szerető simogatásoktól. A másik kérdésére meglepetten emeli fel még jobban tekintetét és egy apró sóhaj is kiszökik a dús, meggyvörös ajkakon amíg végül nevetni nem kezd a szőke ölében. ~Milyen buta vagyok~ gondolja és a legszélesebb tiszta mosollyal nézi immáron a szimmetrikus arc minden szegletét, közben apró ujjai annak arcára fonódnak, és ha teheti összedönti a homlokukat, és ezúttal a köztük lévő összes ölelésnél erősebben vezeti karjait a másik teste köré. *
- Köszönöm *suttogja a férfinak, de maga sem tudja mire érti szavait, csak lehajol és a másik szíve alá csókol, ha az egy pillanatig kiengedi a bensőséges ölelkezésből, de tényleg hamar vissza is kéri magát a karok közé. *
- Maradjunk még picit, így aztán élvezettel hagyom, hogy a matracra fektess. *suttogja a másik fülébe, és játékos puszival pecsételi azt, ha módjában áll a teljesen egymáshoz simuló póz során. *




779. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-07-20 16:10:53
 ÚJ
>Intath Aldeis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1224
OOC üzenetek: 235

Játékstílus: Megfontolt

//Arany és tenger//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//

*Vadul a másik nyakába szív és érzi ahogy a jó ideje halmozott rakományától most megszabadul. Mellkasa hevesen jár fel és le. Szüksége volt már erre. Pár kis puszit még lehel arra a nyakra és sóhajtozik a lány mozgása hatására. Majd mikor az lemászik róla akkor ő is nézi a plafont és lassan nyugtatja magát és a légzését. Lassan ráébred mi is történt. Ez pedig vegyes érzéseket szül benne amik mindenesetre egy dolgot megerősítenek benne. Most szüksége lesz a lányra. Épp rá is fordulna egy öleléssel mikor az hirtelen felül. A férfi először nem is érti miről van szó. A hirtelen leteremtésre csak nagy szemekkel néz és némi gondolkozás után szólal meg.*
-A fürdő felőli szomszéd szoba ha üres jó nem?
*Majd hamar magára is lesz hagyva. Ez már nem annyira esik jól a férfinek se. Felül és egy kevésbé élvezet teli sóhajt hallat.*
~Kötöttek volna már fel te világ férge.~
*A szokásos öngyűlölete ismét eluralkodik rajta. Ha a lány itt hagyja akkor nem is érdekli. Talán jobb is lesz. Amúgy is dolga is van meg a maradék szesz pont egy ilyen alkalomra tökéletes lesz. A hirtelen csend kezdi kihozni belőle megint a legrosszabbat. Szíve szerint felállna gyorsan magára kapna valamit és menne is, de mi van ha a kék hajú visszajön? Tényleg akkor mi lesz? A férfi se tudja. Ahogy, azt sem, hogy szeretné-e. Ezen pedig kár is gondolkozni hisz nyílik az ajtó és ott áll a lány. Már nem a férfi inge van rajta hanem a saját ruhái, ami praktikum szempontjából nem annyira előnyös. Viszont mosolyog valamiért. A férfi előbb kíváncsin fürkészi a másik arcát aztán ujjaival megpróbálja magához hívogatni. Ha a lány közelebb lép akkor a doki derékmagasságban átölelné és húzná közelebb, hogy ismét az ölében érezze a kis testet. Közelebbről is a csinos arcra néz és mélyen a topáz szemekbe majd egy kis puszi után a másik ajkaira annak füléhez hajol és belebúgja kíváncsian.*
-Neked ennyi elég volt?


778. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-07-20 15:26:55
 ÚJ
>Anettze Ru avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Arany és tenger//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//

*Anettze a csók hatására lassan elengedi a rengeteg kétséget és elvárást a fejében és minden pillanatban egy kicsit jobban belezuhan a kéjbe. Amikor a másik hevesen felfelé döf a takaróba kell marnia apró kezeivel a lángoktól melyek az ölében lelnek pulzálásra. A tündér azt hiszi amikor a másik a fülét kezdi felfedezni, hogy az egész teste körbe lesz vonva a másik csókjai nyomával, talán át is fordítja őket, ám a kék hajút hirtelen a cél előtt hatalmas gyorsasággal kezdik felfelé húzni a realisztikus és savanyú világba, és tényleg minden befejeződik abban a pillanatban, ahogy Int elélvez. Természetesen a nő finoman öleli őt és próbál nem az önző vágyaira koncentrálni, de mégis valahogy fáj neki az a csodás érzés hiánya. Nehezére esik elengedni a férfit, de annak fűzöld íriszeibe pillantva tudja nincs más lehetősége. Finoman ringatózik még párat, csak hogy ne rögtön kelljen elbúcsúznia attól a rengeteg szépséges hevességtől, majd némán a másik mellé fekszik, és csak bámulja a plafont magát ölelve amikor hirtelen felül és egyszerre fel is kiállt. *
- Vanília! *Hallhatja a másik is, és már önmagát szidó gazdaként veszi is fel a másik ingét közben annak levegőt venni nem adva borítja rá szinte ingerülten kérdését. *
- Melyik az én szobám, Int? *Ha a másik a tünci számára végtelen pillanattal később választ ad sietős léptekkel ront a fürdő felé, s a folyosón, majd el is esik, de ha egyszer aggódik akkor azt szinte egy anyát meghazudtolva képes. Az ajtón benyitva hamar észreveszi a dézsa oldalán tekergő szerelme testének végét, és finoman alá nyúlva kiemeli a félig vízben élvezkedő hüllőt. *
- Ne haragudj, királylány. *simogatja a pikkelyes fejét, aki lassan tekerődzik a nő testén végig szinte, mintha érezné néhol az elf illatát aki jól helyben hagyta a gazdáját. *
- Jól van, lehet most én is egy kicsit kevésbé kedvelem. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar és nem tesz utána semmit... Tudod Vanília, te jobb társ vagy, mint bármelyik férfi. Veled szexelnem sem kell, sosem okozol csalódást, és ugyanúgy vagy két méter. Pusztán ehetnél többet, mert aggódok érted. Holnap, már nem halasztjuk tovább az egereket, mert nem bírnám, ha meghalnál. Te vagy az egyetlen biztos pont az életemben, és talán ez a ház, amiben nem hallhatták a sikolyaimat. *A tetovált teremtés mondandója sugárzik az érzelmektől. Csalódás, szeretet, aggodalmak és társai. Tényleg ez a vajszínű pikkelyes a leghűbb társa a világon és nem érzi magát őrültnek, hogy megoszt vele annyi és annyi dolgot. *
- Ne leskelődj! *Mosolyog a kedvencére, ahogy leteszi azt öltözködése céljából és bizony hamar fel is kerül a tündér csipke aljú hálóruhája, ami kellemes barack színben pompázik évek óta. *
- Na menjünk! *Szedi össze a cuccait, és a férfiét a folyosón lépkedve pedig, csak behelyezi sajátjait a szobájába, hiszen ha bele is hal a férfival fog aludni, ha már az nem elégítette ki, úgy gondolja a heves természetű, hogy ez neki jár. *
- Itt vannak a ruháid! *Teszi le a hozzá legközelebb eső tárgyra azokat, és finoman rámosolyog a szőkére, amíg a szárnyait igazgatja, s vizslatja ki e kezdte az eső a hártyákat. *



777. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-07-18 15:58:33
 ÚJ
>Intath Aldeis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1224
OOC üzenetek: 235

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Vielke aranybogárkám//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//

*Meséje úgy tűnik tetszik a másiknak. Meg kell hagyni a mesélésben ő tényleg jó. Legyen szó félelmetes vízi szörnyekről vagy csak arról, hogy egy lányt kell a bugyijából kimesélni. Most a tündérke szerencséjére csak az első esetről van szó. A váratlan támadás hatására a férfi jókedve egy kicsit megcsappan azért. Nem szereti se az állatokat, se a koszt, de az se javít ezen ahogy kicsit megszenved a hajával. A tündérke viszont javít ezen a kis mókázásával. A vidám kacagás hallatán pedig azért a férfiből is feltör a nevetés.*
~De kis bolond hát meg lehet zabálni!~
*A kis ezüsthajú már biztos a férfi barátja lett és egyik legjobb játszótársa. A ház többi lányával másféle felnőttesebb játékokat játszana. Kivéve persze a gnómmal mert az olyan kis fura alkatú. Olyan kis tömpe lábai vannak. Meg ahogy észrevette nem is bírja őt. Lehet, azt hiszi míg vizsgálta jól kihasználta a helyzetet vagy hasonló. Mindegy. Az állatokkal kapcsolatban mint kiderül a piócák nem olyanok. A doki ezen meglepődik és vissza is kérdez.*
-Miért?
*Ő azokat eddig a háziállatainak hitte. Mint egy kutya vagy macska csak kevésbé idegesítőek. Azon, hogy mit mondjon meg nekik jót mosolyog.*
-Nem nagyon szoktunk beszélgetni. Bár a hátam mögött ki tudja miket szoktak mondani a betegeimnek? Gyanúsak.
*Vigyorog és most látszik is rajta, hogy csak viccel. Természetesen a piócái nem mesélnek semmi rosszat róla. Ha tudnának akkor ő intézné el, hogy ne tudjanak. Annyira nem nőttek a szívéhez. A majom kérdésére ismét fellelkesül és kezd mesélni.*
-Pedig azok még egy nagyon furcsa valamik. Vannak kicsik meg nagyok. Állítólag a nagyok úgy felkapnak egy megtermett férfit is mint egy tollpihét, de a kicsik mármint nem a gyerekek hanem a kisebb fajták azok ártalmatlanok. Ekkorák*Mutatja egy kis makimajom méretét.*az ember vállán ülnek vagy magas helyekre felmásznak, olyanok mint egy ember csak hosszabbak talán a végtagjaik meg van hosszú farkuk meg az arcuk is más. De a kezükkel megfognak dolgokat és néha utánozzák amit csinálsz. Neked biztos tetszenének mert nagyon viccesek. Egyszer láttam egy piacon ahogy valami kis kölyök nem hagyta békén az egyik majmot az meg pofán dobta szarral. Azon akkorát röhögtem, azt hittem ott lesz végem.
*Nevet fel az emlék hatására. Nem szereti az állatokat, de az nagyon tetszett neki. Arra, hogy azért tudja a kicsi, hogy ő nem kalóz volt megsimizi a tündérbuksit és most pont nem összeborzolva az ezüst tincseket hanem pont, hogy kisöpörve a másik pofijából. Most kimondottan jó kedve van úgyhogy összevigyoroghat ez a két vízi jószág. A következő játékba se kell nagyon beleerőltetni az elfet. Hamar belemegy a hülyeségbe és a nyakába kapja az ezüst hajút közben vigyázva, hogy le ne ejtse és jó hangosan felkiált.*
-Vigyázz világ! Itt jön Vielke a kalóztündérsárkány!


776. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-07-18 15:33:48
 ÚJ
>Intath Aldeis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1224
OOC üzenetek: 235

Játékstílus: Megfontolt

//Arany és tenger//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//

*Az elf általában azért tudni szokta mit csinál, mit érez, mi az ami őt körülveszi, de ha épp valami nagyon erős hangulat hatása alatt van akkor könnyen eltűnhet az-az életrevaló, két lábbal a földön lévő tapasztalt férfi. Most is ez van. Nem érdekli semmi csak a pillanatnak adja át magát és amit érez ki is mondja és a jövő eszébe se jut. A másik sóhaja, a forró testének érintése ahogy szinte körülöleli őt, ez most számára a minden. A kettejük közti nagyon érzéki és intenzív kontaktus. A kék hajú mikor újra magához húzza a férfi fejét akkor a doki természetesen enged és ismét elmerül a másik dús ajkainak és játékos nyelvének élvezetében miközben természetesen egy pillanatra se hagyja abba a csípőjével való mozgást. Sőt, a lány is felveszi a tempót. Jó ideje vágyott már valami ilyesmire az elf. A bók hallatán egy hevesebb döfés kíséretében kicsit feljebb húzódik, hogy a lány nyakára cuppanjon. Ajkaival felfedezze a másik bőrébe vésett jeleket majd onnan továbbhaladva a kis tündérfület is finoman megkóstolgassa. Tényleg odavan a másik testéért. Ez az egész olyan vad és gyors és intenzív számára, hogy nem is telik el sok idő mire légzése hevesebb lesz és kicsit megakadó hanggal a másik fülébe búg.*
-Édes! Most.
*Nem mond többet csak szorosabban átöleli az izmos lányt és erőteljesebben a kis nyakba szív.*


775. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-07-16 17:45:23
 ÚJ
>Anettze Ru avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Arany és tenger//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//

*Anettze hazudni sem tudná azt, hogy a forró éjszakák pusztán esztendönként vagy más rövid távon látogatják. A tündér sok mindent kompenzál az efféle cselekedeteivel, kétségeket, szeretethiányt... Mégis, ha nagy ritkán élvezetes is egy lepedők között megejtett tánc, valami mindig, de mindig hiányzik. Az előjátékba kellemesen bele tud Int mellett feledkezni a tündér, és amíg az ágyhoz lépkednek igazán vonzó ragadozónak érzi magát. A lágy érintésére kapott szembogarak, szinte csodálják a testét, mégis meglepődik ahogy az elf magára húzza a testét és igen hamar elkezd élvezetének hangot is adni. Persze a tündérből is kiszökik egy halk, kellemes sóhaj az ujjak pedig amik a gerincénél játszadoznak rendkívül kellemesek, hiszen ez a szárnyaknak köszönhetően egy extrán érzékeny területnek számít, de az üresség most is megjelenik, és ezen Int szavai, csak rontanak. ~Miért mindig szexnél jön elő ez a pasikból? Mintha nem tudnám, hogy túlzás~ gondolja magában, viszont ahogy a doki felfelé mozdítja csípőjét a dús ajkak hirtelen egy apró nyögésre nyílnak és a szárnyas becsukja napsárga szemeit. Ha éri tovább haladva a pillanatokon, finoman simogatja a másik felső testét, az oldalát, a nyaka vonalát és a türkiz hajú kissé el is fekszik a nála jóval nagyobb testen, hogy csókot lophasson és kikapcsoljon az agya pár pillanatig ahová menekül és újból menekül. *
- Hmm...*sóhajt a másik ajkai közé és a másik mozdulataival ellentétesen ő maga is ringatni kezdi a csípőjét, hullámzó, vad tengerré válva, s közben ha teheti beletúr a másik fényes hajába*
- Imádom a... hajad. *suttogja vágytól telt hangon, és a szárnyai zabolázástalan mozdulatain is látszik a tünci egyre inkább kikapcsol, és csak az eső dob szavára és kettejük táncára összpontosít. *



774. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-07-16 14:45:43
 ÚJ
>Shen'eriel Shianon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Konyha//

*Pedig tökre mindent elmondott, amit akart. Kint van egy idegen fickó, van fegyvere is, meg ott van vele Viel. A kérdésre, hogy hogy hagyhatta magára a tündért, csak széttárja karjait. Mégis mit tehetett volna? A kis csaj úgy viselkedett, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy beállít egy idegen és azzal úgy kell bánni, mint egy elárvult kiscicával.
Úgy látszik, nem fog bort kapni, amíg meg nem mutatja, hol hagyta őket, úgyhogy beletörődve ejti le vállait és kezében a kulacsot, de amint fordulna, szembe jön vele Viel.*
- Hú, ez gyors volt. *Motyogja meglepődve, mert tisztán hiszi, hogy azért elég gyors volt. Karjait összefonva maga előtt dönti hátát az első alkalmas függőleges felületnek és unottan sóhajt, míg a lányok tisztázzák egymás között az idegen dolgát.*
- Halika. *Köszön a bent lévő többi lánynak, mert most már leesik neki, hogy elég népes kis sereg gyűlt össze a konyhában. Odakint közben bizonyosan eleredt az eső, mert Viel vizes és kisvártatva megérkezik az idegen fickó is, így a többiekkel való megismerkedés elmarad.
Sheni lopva mutatóujjával a férfire mutat, ajkai hangtalan formálják a szavakat.*
- Őazazidegenpasi. *Suttogja szinte hangtalan, de a fickó úgyse érti, mert láthatóan nem beszéli a nyelvüket.
Amikor aztán az idegen letérdel és hablatyolni kezd a konyha ajtajában, Sheni elképedve forgatja meg a szemeit és öklendezést imitál. Bármit is jelentsen, az ő nem érti és úgy gondolja, a konyhában senki más sem. De az egész teátrális akármi, amit a fickó előad ott, felforgatja a lombzabáló gyomrát.
Aztán felbolydul a kis közösség, de Lau végre elindul és Shen nagyon reméli, hogy végre bort fog kapni és visszatérhet a szobájába, hogy maga mögött hagyja ezt az egész cirkuszt, ami a konyhában kialakult.*


773. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-07-15 11:21:06
 ÚJ
>Holdezüst Vieljana avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Doktorbácsim//

*Viel hallgatja a magyarázatot, hogyan lehet meggyújtani a vizet, és nagyon kuncog – no, nem azon, amit Intath mond, hanem azon, ahogy mondja. És még viccesebb, mikor a pillanatot Árnyék ázott csapkodása töri meg, a víz ugyanis egyértelműen jutott a doki arcára, szájába is. Ezután pedig vicces víziszörny lesz belőle. Viel követi a példáját, de csak azért, hogy saját ezüst fürtjeivel ugyanúgy eltakarja az arcát. Mikor feljön a felszínre, a fitos kis orra kikandikál a nedves hajzuhatagból, de amúgy kiköpött olyan, mint Intath az előbb, és mint Árnyék általában. Nagyon kacag.*
- A pióca nem olyan. *Vonja le a következtetést a lány – a haja még mindig takarja az arcát – de közben elgondolkodik, hogy akkor milyen? Ők is állatok, csak mások vérét szívják.* Bár… te tudod. Mindenesetre ha épp beszélgettek, mondd meg nekik, hogy a tavi rokonaik hagyjanak nekünk békét, amikor pancsolunk. *Ő rendszeresen beszélget Árnyékkal, miért tenne Intath másképp?*
- Majmot még nem láttam. *Mondja a haj, de most már előbújik a rejtekéből a mosolygós tündérpofi is.* És tudom, hogy nem kalóz voltál. *Bár soha nem árulná el az elfnek, hogy egészen illene hozzá egy kalózsapka, kalózkabát, na meg egy olyan kampós kéz a mostani helyére, mint ahogy a mesekönyvek illusztrációiban szokták ábrázolni ezeket.
Amikor meghallja, hogy a férfi hajlandó a nyakába venni, úgy ugrándozik örömében és izgatottságában, mint Árnyék az előbb. A szárnyatlanul született tündér mindennél jobban szeret odafent lenni, és révén még soha nem találkozott nagyon magas emberekkel (vagy jelen esetben elffel), soha senki nem vette a nyakába. Pedig nagyon jó lehet odafent, aki magas, bele se gondol, mennyire jó dolga van, mindent láthat onnan. Már szalad is, és óvatosan Intath nyakába mászik – még jó, hogy nadrágot hord –, mígnem kényelmesen elhelyezkedik, és két kis pucér lábfeje ott hintázik két oldalt, úgyhogy akár fel is emelkedhetnek.*
- Harr! *Kiáltja.*


772. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-07-13 22:06:34
 ÚJ
>Luninari Heiphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 537
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Szelíd

//Konyha//

- Ugyan, semmiség volt tényleg! *igyekszik elhárítani Natalayda köszönetét, nem udvariasságból, hanem azért, mert úgy érzi, hogy nem igazán érdemli meg azok után, hogy édesanyja segített neki. Aztán gyorsan Lauhoz fordul, hogy ne legyen kerékkötője ismét egy szerinte sokkal fontosabb beszélgetésnek, mint amit jelenleg ő és a barátnője bonyolíthatnának le egymás között.*
- Köszönöm, kedves vagy, de nem lesz rá szükség. Anya tovább megy még ma. *mondja, aztán pedig csak figyel, és próbálja felfogni és megemészteni a másik két lány között elhangzottakat.
Azt eddig is sejtette, hogy Natalayda túl sok mindenen mehetett keresztül mire idáig eljutott, de az hosszú idő után először csak most jut eszébe, hogy azon az éjszakán Artheniorban, meg nyilván utána máshol is, túl nagy volt a káosz, és nem biztos, hogy nekik a legundorítóbb ízű szelet jutott abból a tortából, amit vérben sütött ki. Mindennek tetejében olyan hatalmak és istenségek működhettek közre, akiket ő szülőfalujában nem ismert csak távoli hírből, így pedig megérteni is képtelen őket. Bárhogy is, akaratlanul is megborzong miközben végighallgatja mindazt, ami történt.
Egy kiáltás téríti magához először, mielőtt túlságosan is elragadná a képzelete ismét.
Általában udvarias, most azonban mégis majdnem kicsúszik a száján a a konyhába érkező különös elfet meglátva, és kissé összefüggéstelen mondatait végighallgatva, hogy "hát ez meg ki az isten?" Tekintete mindenesetre így is valami ilyesmit sugall, már annak, aki veszi a fáradtságot arra, hogy megpróbáljon éppen az ő kék szemeiből kiolvasni bármit.
Ugyan talán még egy perce sincs, hogy Lau ölelő karjai között kijelentette, hogy most érzi csak igazán, hogy újra itthon van, most a férfi felbukkanásának köszönhetően kezd mégis ismét az a zavarba ejtő és kellemetlen érzése lenni, mintha nem csak hatokat, hanem egyenesen éveket lett volna távol a helytől, amit éppen csak elkezdett otthonának érezni és szeretni.
Az újabb számára ismeretlen idegen felbukkanása, valamint a még egy teljesen váratlan és érthetetlen esemény csak azt eredményezi, hogy bármennyire is szeretne végre itthon lenni, újra idegennek kezdi érzi magát két szelet kenyér vajjal való megkenése között.
Lau persze megint ura a helyzetnek, de hát ő ezért Lau.
Végül Viel, majd a férfi is megérkezik, akiről a másik beszélt az előbb, igaz fegyveres létére fegyvertelenül. Annál jobb!
Imádja, és szinte mindig próbál elemezni minden egyes helyzetet, amikor van rá néhány pillanattal több ideje a semminél, ezúttal azonban nem teszi meg. Fel sem merül benne, hogy Lau azért akarja majd elküldeni innen Natyalaydát és őt, hogy óvja az életüket, és persze saját távozásának a gondolata sem jutna eszébe magától.
Végül is, pontosan azért tanult mágiát, illetve inkább azért is, hogy a rettegés éjszakáját ne kelljen átélnie újra. Hogy meg tudja védeni barátait és nem utolsó sorban az otthonát, és, hogy ne kelljen még egyszer menekülnie és költöznie, ha valakiknek éppen újra gyújtogatni, rombolni és ölni támad kedve.
Ugyan nem volt képes annyi varázslatot megtanulni, mint amennyit szeretett volna, de azt biztosan tudja, hogy most mégiscsak ő a mágus a háznál, és akár még szükség is lehet rá, ha úgy alakul.
Végül még sem ő az, aki dönt arról, hogy mit csináljon. Szinte meghatja, hogy Natalayda éppen hozzá fordul segítségért, még azok után is, hogy Artheniorban a lehető legrosszabb arcát mutatta meg neki, amit korábban senki, még saját maga sem ismert.
És hát természetesen meg is sajnálja őt, egyrészt mindazok miatt, amit szavai alapján eddig átélt, másrészt pedig azért, mert szorult belé annyi empátia, hogy tudja, hogy a helyében ő is mennyire nagyon zavarban lenne most.
Aztán Lau is pont ugyanarra kéri meg, amit ő maga is meg szeretne tenni, márpedig legjobb barátnőjének a szava, aki annak idején megmentette az életét, számára több mint parancs.
Kedvenc tündérlánya sem úgy néz ki éppen, mint aki nagyon aggódna az új jövevény miatt, ő pedig nem képes megtagadni neveltetését. Ha már egy tündér megérzéseiben sem bízhat, akkor mégis miben?
Felhőoszlatásra sem igen van varázslata, de egy zivatar még ha kellemetlen is, része az életnek, így eszébe sincs aggódni emiatt sem, hiába borul el olyan hirtelen, mint amennyire.*
- Persze, gyere csak, keresünk valamit. *mondja Natalaydának.* Szívesen segítek.
*Aztán Lau felé is mosolyogva bólint.*
- Biztosan találunk majd valami szépet.
*Félbehagyva az édesanyjának készített reggelit indulna is éppen, ha a számára ismeretlen nyelvet beszélő férfi valamiért nem pont Natalaydát nézné ki magának.
Akár vicces is lehetne az egész bizarr helyet, ahogyan térdet, fejet hajt előtte, majd valami teljesen érthetetlent mond neki, ha a másik lány nem akarna minél gyorsabban kikerülni a konyhából, és hogyha Lau nem pont arra kérte volna kettejüket pár pillanattal korábban, hogy minél gyorsabban távozzanak innen.
Meg persze akkor is, hogyha nem lennének számára teljesen kiszámíthatatlanok a férfi reakciói akkor, hogyha elkezdené a másik lányt maga után kifelé húzni a konyhából mindezek után. Mert amennyire azt ő képes megállapítani hirtelen, az idegen egy elöljárónak, oltárnak, vagy éppen istenségnek kijáró tisztelettel köszönti éppen Natalaydát, akinek legnagyobb vágya éppen eltűnni innen. Akár halálos sértésnek is veheti, ha szó nélkül és gyorsan távozik a konyhából az ő oldalán.
~ Miért nem lehet soha semmi egyszerű? ~ teszi fel telesen feleslegesen a soha meg nem válaszolható költői kérdést önmagának.*
- Szerintem vagy éppen szerelmet vallott neked, vagy a szolgálatait ajánlotta fel, vagy engedélyt kért itt maradni. Még az is lehet, hogy valamiféle papnőnek, vagy istennőnek hisz. *mondja halkan a lánynak, remélve, hogy a férfi nem hiszi azt, hogy éppen tolmácsolni próbál, aztán kissé szégyenkezve süti le a szemeit.
~ Bár inkább meg sem szólaltam volna! ~ korholja magában magát. ~ Ezt nyilván mindenki más is látja, nekem pedig fogalmam sincs, hogy mit kéne csinálni. ~
Segélykérően pillant a többiekre, reménykedve abban, hogy lesz valaki nála okosabb és olyan is, aki jobban tudja majd kezelni ezt az egészet nála.*



771. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-07-13 18:05:34
 ÚJ
>Intath Aldeis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1224
OOC üzenetek: 235

Játékstílus: Megfontolt

//Arany és tenger//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//

*Utoljára mikor az ágyában volt hasonló szükségleteket tervezett kielégíteni bár akkor partner híján mérföldekkel kevésbé volt élvezetes. Főleg mert se befejezni se pedig igazán elkezdeni nem tudta a dolgot. Ők ketten már alaposan elkezdték és ha az egész ház is jön be és állja körbe a párosukat a doki akkor is befejezi mert már nem érdekli őt semmi. Vad mozdulata amivel valamennyit vissza tervezett adni az élvezetekből a lánynak nagyon úgy néz ki, hogy sikeres volt. Jól láthatóan a másik nagyon hangulatban van és a doki következő megállapítására is pont, azt a választ kapja a kék hajútól mint amire vágyott. A másik hirtelen gyengédsége és az a vágyakozó tekintete meg kell hagyni nagy hatást tesz a férfire. Egyenesen gyönyörűnek találja. Le se veszi róla a tekintetét miközben keze végigsimítva azon a kerek popsin szépen beigazítja a férfit oda ahova szerette volna majd lassan egy hangos sóhaj kíséretében megtörténik amire az elf vágyott. Ha a lány tényleg élvezi és nem csak a szája volt nagy a fürdőben akkor a doki szorosan magához is öleli és élvezettel búgja a másik felé.*
-Ez most annyira jó!
*És tényleg. Az elf akár akar majd akár nem most biztos, hogy önző lesz hisz már most nagyon jó neki. Körmeit gyengéden végighúzza a lány gerincének vonalán és elkezd lassan mozogni.*
-Igen! Annyira...Imádlak Anettze!


770. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-07-13 15:09:34
 ÚJ
>Anettze Ru avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Arany és tenger//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//

*A természet édes háttérzaja szinte a két felhevült test ritmusára kopog. Amikor a fürdőben voltak szinte lágyan csepegett a felhőkből az égiek millió könnye, majd immáron a szobában kishíján ketté nyílik az ég fölöttük a vágyaik pedig teljesen beszippantják kettejüket. A csók során Anettze észre sem veszi a felajzottsága bugyraiban fürdőzve az érdekes hátrálást, csak egy dologra képes folyamatosan gondolni: még, még és még. Telhetetlen, izgatott és egyszerre vad a férfi felé irányuló jelenlegi érzelemkavalkádja amiből fogalma sincs a kék hajúnak mikor fog csendesebb helyre tévedni előlük, mégis az bizonyos még nem értek a tetőpontra, amikor a nő a nevét is elfelejti, úgy sikolt a gyönyöre során. Amikor az ágyon fekve az arany hajú belemarkol a másik fenekébe és felfelé lök a csípőjével, a tündér szárnyai egy szép ívet leírva megrezzenve csapnak össze és abban a pillanatban a nő, úgy érzi szinte elrepül egy másik világba ahol, csak tovább lebeg minden gondról megfeledkezve és szorosan a férfibe kapaszkodva sóhajt, szinte Int lesz számára a világ, az egyetlen fókuszpont. *
- Akkor tégy magadévá. *Simít annyira gyengéden végig a másik oldalán a szavait ejtve, hogy az szinte bele sem illik a helyzetbe, melybe ezek ketten tartózkodnak. Pont ezért lehet véghez sem mehet az érintése. Továbbra is állja a másik vágyakozó tekintetét és a saját ajkát gyengéden beharapja miközben újból a másik hajába igyekszik simítani, nem leplezve azt mennyire tetszik is ez neki a másikban. *



769. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-07-13 14:33:21
 ÚJ
>Intath Aldeis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1224
OOC üzenetek: 235

Játékstílus: Megfontolt

//Arany és tenger//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//

*Kint kopog az eső a tetőn és az ablakokon. A nagy égdörgések szinte bevilágítják az egész szobát és az elf fülében szinte visszhangot vernek, de őt most nem érdeklik az ilyen apróságok. Más apróság foglalkoztatja aki az ő nem annyira apróságával foglalkozik. A másikból áradó vágy és hevesség csak tovább fokozza a férfi izgalmát. Az egyre vadabb hangulat hatására a szorgos ujjak is másféle technikára váltanak, hogy fokozzák a lányt ért ingereket. A férfi kérése természetesen el is lesz fogadva csak valahogy furán jön ki a lépés. Az elfnek alapból a csókhoz le kell hajolnia és most még kicsit térdel is és egy elég fura pózban indulnak meg az ágy felé. Ami, hogy nem gond, azt az is jól jelzi, hogy a heves nyelvcsatát egy pillanatra sem hagyja abba a kék hajúval. Ha meglenne mindkét keze akkor le se kellene hajolnia azért a csókért felkapná a lányt, sőt lehet az ágyig se kéne menniük. De ez van és mikor az ágyon szinte rámászik a lány és ismét érzi ahogy azok a lábak köré kulcsolódnak és a másikat ahogy hozzá dörgölőzik nem is érdekli már semmi. Majd ahogy vadul a nyakába szív az a topáz szemű démon hevesen belemarkol a feszes kis fenékbe és a csípőjével vadul előre döf. Ha a tekintetük találkozik akkor a lány láthatja, hogy a másik már teljesen ki van éhezve. Talán jobban is mint kéne ezt pedig nem is titkolja. Kimondja, azt amit ahogy tapasztalta minden nő hallani akar és ami után még inkább be szoktak vadulni.*
-Akarlak Anettze!


768. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-07-13 13:35:38
 ÚJ
>Anettze Ru avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Arany és tenger//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//

*A tündér felhevült teste ismételten a hideg falhoz tolódik ezzel a perzselő ellentétek hatására, csak még inkább lúdbőrözik fehér, meztelen bőre. A kék hajút elégedettség önti el az elf gyorsuló légzésének hatására, a tomboló női ösztönei pedig szinte dorombolnak, hogy elveszi egy férfi józan eszét és vágyat táplál benne. Amikor Int ajkai közül sóhaj szökik útjára Anettze, ha teheti finoman megharapja a doki alsó ajkát és nem sokkal később az ő ajkai közül is egy vággyal telt nyögés hallatszik az izgató ujjak játékára. A másik felhívására, nem szerénykedik egy pillanatig sem a tünci, ha eléri a másikat hevesen az ajkaira bukik és az ágy felé kezdi tolni a férfit, ha az át nem veszi az irányítást. Ha az ágyra érnek a tündér ujjai az arany fürtök között játszadoznak és az ölét hívogatóan próbálgatja a másik ágyékához dörzsölni ízelítőt adva abból amit nem soká a másik teljesen meg fog ízlelni, közben a dús, vörös ajkak a másik fehér nyakát kezdik csókolgatni és mélyen beleharap a nyaka és válla közti finom ívbe egy percig sem visszafogva magát, és a férfi minden bizonnyal, ha akarná akkor se tudná teljesen lecsitítani. *



767. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-07-13 08:18:02
 ÚJ
>Nodric Kronbolt avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Havashegy fia//
//Konyha//

*A Zöldvölgyi tündér lány megerősíti a jóságba vetett hitét, ami már egy ideje elveszendőben volt a háború miatt. Itt minden olyan békés. Szinte alig gyanakvók a helyi telepesek. Régi emlékek homályos ködéből szabadul fel néhány emlék. Szavak csupán, szófoszlányok, melyeknek kiejtés is megkopott már. Minél több közös nyelvi szót hall, annál inkább próbál azokra koncentrálni. Talán furcsa lehet, de Viel száját kezdi figyelni, azt, ahogyan a szavakat kiejti, ahogyan formálja őket. A háború említésekor a tündér lányka elszomorodik. Talán régi és fájdalmas emlékei vannak ilyen nyomorúságos időszakokról. Most a lány azonban befelé invitálja az egyre hevesebben eső víztől. Láthatóan a Hegyesföldit ez egyáltalán nem zavarja. Arcát az égnek emeli, és szemei behunyva hagyja, hogy a hűsítő eső áztassa az úttól poros arcát. Mivel nem maradhat így örökké, ezért feláll és gyorsan igyekszik összeszedni, minden félredobott holmiját, fegyverét. A kezében az ölnyi felszerelésével lép be az ajtón amit Viel nyitva hagyott neki. Hálás bólintás a lány figyelmességéért az ajtóval. Lassanként kezdenek engedni harcos ösztönei, bár a bizalmatlanság és a készenlét még mindig ott vannak izmaiban. A bejárat mellett ledobja fegyvereit és vastag, Havasföldi öltözetét. Csizmája, bőr nadrágja marad csak rajta. Holmijából kikeresi vászon felsőjét, ami elázott ugyan, de legalább nem félmeztelenül lép egy helyi törzsfő otthonába. Ilyen háza csakis egy vezérnek lehet. A tündért követve sajnos hagy maga után némi vizet. Jobban elázott, mint Viel, de ez továbbra sem zavarja. Belépve a konyhába nőket pillant meg, akiken végigfut tekintete egy rövid ideig. Natalayda az egyetlen, akin gleccserkék, élénk szemei megnyugodnak. ~Elbűvölő, a ház úrnője.~ Natalayda előtt féltérdre ereszkedik, jobb kezét mellkasára szorítja, ökölbe, majd tekintetét a padlónak szegezi.*
- Fagr Husfreyja! la meg bli her hjemme? Jeg vil ikke be om brødet ditt gratis. Jeg vil tjene deg med min hånd og min leder. *”Szépséges Úrnőm! Áldásodat adod e, hogy házadba lépjek, s vendégként maradjak? Ételed és fekhelyed nem kérem ingyen. Kardom és két kezem szolgáljon, míg házad fedele alatt oltalmat kapok.” Közös nyelven nagyjából így lehetne visszaadni az Észak- Havashegyiek nyelvét. Mindaddig így marad, féltérdre ereszkedő testhelyzetben, tekintetét is lefordítva, amíg Natalayda, akit úrnőnek gondol, nem adja áldását arra, hogy házában maradhasson. Persze ebből nem sokat, talán semmit nem értenek a konyhában lévők, de megpróbálhatják kitalálni a jókötésű férfi cselekedetét.*


766. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-07-12 22:17:32
 ÚJ
>Laurentitia Sminderhen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Konyha//

*Boldogan mosolyodik el Luni megjegyzését hallva, hogy a lány otthon érzi magát itt a Ligetben. Tagadhatatlan, hogy neki magának is már igazán a szívéhez nőtt a hely, de Luni jelenléte még inkább erősíti benne az érzést, hogy talán most először életben pontosan ott van, ahol lennie kell*
- Örülök, hogy az édesanyád is jól van. *jelenti ki őszintén, mikor már a reggelinél tartanak* Ha szeretnétek, kereshetünk neki is egy külön szobát, talán úgy kényelmesebben elfértek... *ajánlja fel a lánynak, hiszen bár a szobák kellemes méretűek a házban, elsősorban inkább egy emberre vannak kitalálva, kettő lakó számára egy idő után szűkössé válhat a helyiség*
- Gyerekhad? És mi történt velük? Még ott vannak? *fordul érdeklődve Naty felé, mikor a lány beszámol a vele történtekről, szívesen tudva meg többet a témáról, hiszen legjobb tudomása szerint Lyllinor jelen pillanatban is épp a városban van, hogy rendbe hozza kissé a rezidenciát, így reméli, a lánynak nem gyűlik majd meg a baja az önkéntes házfoglalókkal, de ha Naty nem szeretne többet beszélni erről, úgy nem fogja erőltetni a dolgot, érdeklődve hallgatja inkább a lány további mondanivalóját, hiszen úgy tűnik, igencsak bővelkedett izgalmas fordulatokban az élete az utóbbi időben*
- Vajon mit jelenthet? *jegyzi meg tűnődve, ahogy Naty keze a jelre csúszik, ám úgy véli, a lány se igen tudhatja a választ a kérdésre. ~De Eeyrnek biztos vannak még tervei vele... ~mereng magában, miközben reggelije maradékát fogyasztja el. Békés étkezésüket azonban nemsokára a konyhába berontó Shen szakítja félbe*
- Mi történt? *pattant fel hirtelen, ahogy nyílik az ajtó, már messziről hallva a férfi kiáltását* Miféle fickó? És mi az, hogy fegyveres? *pislog elkerekedett szemmel Shenre* Hogy hagyhattad magára Vielt? *teszi hozzá félig megrovó, félig aggodalmas hangon, attól tartva, a lánynak esetleg valami baja esik*
- Majd később. Előbb mutasd meg, kérlek, hol vannak! *jelenti ki ellentmondást nem tűrő hangon, ahogy a bor kerül szóba, úgy vélve, Shen még várhat egy picit, az fontosabb, hogy tisztázzák Viel és az idegen esetét. Mielőtt azonban elindulhatna, hogy saját szemével láthassa az ismeretlent, az előbb emlegetett tündér is csatlakozik hozzájuk*
- Viel, mi folyik itt? *pillant kérdőn a lányra, feszült figyelemmel hallgatva a tündér magyarázatát, időnként egy-két lopott, aggodalmas pillantást eresztve meg Shen felé. Bár alapvetően mindenki szívesen van látva a Szarvasligetben, az imént hallottak nem nyugtatták meg túlzottan, így maga is úgy véli, jobb lesz szemmel tartani új vendégüket. Mintha csak a lelkében dúló aggodalom tükröződne odakint, egyik pillanatról a másik olyan heves zivatar tör ki, ami lehetetlenné teszi, hogy bármelyikük is kimozduljon a házból egy jó darabig*
- A fenébe! *morogja magának, amiért ismét kénytelenek elhalasztani egy kicsit a temetést*
- Ha gondoljátok, nyugodtan keressetek valamit az én ruháim között! *csap le hirtelen a lehetőségre, hogy Lunit és Natyt az érkező idegentől minél távolabb tudja. Fogalma sincs, a lány vajon hozott-e magával ruhát, vagy sem, de úgy véli, ő alkatban talán közelebb állhat Natyhoz, mint Luni, így talán jobb lesz, ha az ő szekrényéből kölcsönöznek pár ruhadarabot a lánynak. ~Addig se lesznek itt, és nem bánthatja őket az a hegyi fickó... ~ érvel magában, remélve, hogy Luninak se lesz ellenére a terv és segít majd Natynak. Ő pedig addig, ha már korábbi elképzelései füstbe mentek, egy apró sóhaj kíséretében elindul, hogy bort töltsön Shennek, magának és minden jelenlévőnek, aki még kér.*


765. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-07-12 17:11:26
 ÚJ
>Natalayda Mozecka avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Konyha//

*Laurentitia éppen rákérdez arra, amiről nem is tudja hogyan meséljen.*
- Igen, a városban *egy zavart pillantás mellyel időt nyer, nyel egy aprót, s egy rövid sóhaj után összeáll hogy mit is akar mondani.*
- Áldatlan állapotok voltak. Visszatértem a kúriába, de romokban volt, és egy gyermek had foglalta el.* Ennek részleteit nem szeretné még megosztani.*
- Aztán kimenekültem városba, és egy menetbe futottam bele, amit megtámadtak a varjak. És a föl alól szörnyek másztak elő. Aztán *és mert csak ők vannak itt nők egymás közt...* égető érzést éreztem itt, és mindenki máson is megjelent Eeyr áldása. Egy madár jelképében. *Gyorsan kiegészíti mondandóját, mikor kezét alhasára csúsztatja, ahol a mintázat megjelent. Nem szeretne félreértést az áldás mibenlétével kapcsolatban.* Amikor a templomban megmérettünk, felfénylett mind, de azóta semmi nem történt.
- Én is remélem *engedi, hogy Lau együttérzéséről biztosíts, s kezét is megszorítsa egyúttal.*
- Óh. Ez esetben külön köszönöm, hogy törődtél a lovammal *fordul Luni felé hálával telve, hogy annak ellenére törődött a lovával, hogy fél tőlük.
Ijedve rezzen össze s keze ügyében a bögrét is meglöki, löttyentve a teából az asztalra, mikor Sheneriel hangja végigrepeszt a házon, s betör a konyhába.*
- Eeyrre... *sóhajtja el ijedtségét, ám az ázott tündér hamarabb érkezik. Natalayda viszont a megnövekedett létszám okán egyre kényelmetlenül érzi magát egyetlen alsóruhában. Összébb is húzza magát minél kevéssé lehessen ezen hiányosságot megállapítani, majd csendben Lunihoz fordul.*
- Ne haragudj, de tudnál esetleg segíteni? *ijedt pillantása végigfut önmagán, két ujja közé csípi szoknyáját, majd zavartan az ajtó felé pillant. Mivel eddig csupán nők voltak egymás közt, megfeledkezett erről, ám egy csapásra megnövekedett az egy négyzetméterre jutó férfiak száma, így illendőbb volna rendes vászonruhát húzni.*


764. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-07-10 18:05:30
 ÚJ
>Intath Aldeis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1224
OOC üzenetek: 235

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Vielke aranybogárkám//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//

*A doki remekül tud mindenféle hülyeséget kitalálni ami amúgy az életét is megmentette már párszor és jó eséllyel megmenthetné talán akkor is ha tényleg megtámadná őt egy kalózsárkány. A másik lelkesedése megmosolyogtatja és természetesen a kérdés se hozza zavarba.*
-Egyértelmű. Bár a víz önmagában nem ég, de ha olajat vagy szeszt öntesz bele akkor fel lehet gyújtani.
*Mondja még az ujját is az égre emelve mint valami tanító. Ha rajta múlna mindenesetre így szökne meg egy kalózsárkánytól. Ami tényleg egy veszedelmes ellenfél lehet. Talán valami távolsági fegyverrel vagy mágiával lehetne leszedni. Esetleg mágikus távolsági fegyverrel. Vidám kalózsárkányos hőstetteit amiről nem sokkal ezelőtt még nem is tudott az a szőrös valami zavarja meg. Ő tartja a távolságot attól és csak messziről nézi. Nagyon nincs megbarátkozva a szőrös, büdös és bolhás jószágokkal. Szóval az idilli látvány sincs rá semmilyen hatással. Se a tündérke és a kutya, se a vidáman ugrándozó szőrgombolyag. Csak akkor szólal fel panaszosan mikor a kutyás víz beteríti őt.*
-Áh! Baszod a számba ment!
*Bukik a víz alá és válik kis időre egy vízfelszínen úszkáló szőke hajkupaccá. Aztán felbukkan és egy szőke vízi szörny lesz. A kezével egyik oldalt hátralöki a hajat, másik oldalt nem megy úgyhogy a fejét kapkodva löki hátra ami miatt a kezével megint megigazítja. Szóval kicsit szerencsétlenkedik. A kutya vagy dög mindenesetre jól elvan. A megjegyzésre az elf vállat ránt.*
-Biztos akkora mint amit elbír.
*Ha nem így lenne már kihaltak volna. A doki nem sokat tud az állatvilágról, de azt igen, hogy az életképtelen állatok hamar kihalnak. A következő kérdésre meglepően gyorsan és természetesen válaszol.*
-Most is vannak piócáim.
*Azokat még bírja is a férfi. Nem panaszkodnak, nem kívánnak különösebb törődést csak, hogy meg legyenek etetve meg legyen vizük. És nem is zaklatják őt. Őket el lehet viselni. A lány tippénél a doki szeme is felcsillan.*
-Egy olyan madárért jó pénzt tudnak adni. Vagy kis majmokért. Bár én nem kalóz voltam.
*Jelenti ki mielőtt még ilyesmit kezdene terjeszteni ez a lány. Szomorú vége lenne akkor a barátságuknak. Mert a doki már megkedvelte a kis ezüsthajút. Most is jót kuncog a kalózos-papagájos elképzelésén. Az ajánlat hallatán meg először értetlenül néz aztán hangosan felkacag.*
-Jól van. Én leszek a legrettegettebb kalóz az ezüsthajú tündérpapagájommal.
*Kuncog és hajol le, hogy a nyakába mászhasson a kislány.*

A hozzászólás írója (Intath Aldeis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.07.10 18:06:11


763. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-07-10 17:28:01
 ÚJ
>Holdezüst Vieljana avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Doktorbácsim//

*Viel számára nincs is nagyobb öröm, mint megnevettetni valakit, akit szeret. Pont ez történik, mikor rémületében Int meghallgatja az eszmefuttatását. Persze ebből arra is rájön, hogy ez az egész butaság, és nem is kell annyira tartania a kalózsárkányoktól.
Vagy igen? Megint elsápad, még a levegője is elakad, ezúttal nem a rémülettől, hanem a meglepettségtől.*
- Hogy ez milyen jó ötlet! *Mondja.* A füstben tényleg könnyebb lenne kereket oldani. De hogy gyújtod fel a vizet? *Ráncolja a homlokát. Nem sokat konyít az elementáris mágiához, de az a gyanúja, hogy a válasz abban keresendő. Amikor pedig beletottyan a vízbe, hála Árnyék hasfejesének, már ő is csak kacagni tud. Az immár csuromvizes eb kiöltött nyelvecskéjével a part felé fordul. A lány most kezd rájönni, mi a baj, a meglógó bundája miatt azt se tudja, merre van az arra, hiszen nem lát ki alóla. A tündér feltápászkodik a vízben, és víztől csepegő hajjal megkerüli a kutyust, majd leguggolva kicsit odébb borzolja a bozontot, mire meglátja a két csillogó barna szemet. Nagy puszit nyom arra a foltra a homlokán, amit még száraznak talál.*
- Na, jót pancsoltál? *Kérdezi. Árnyék megint izgága lesz, Intet nézi, izgatottan ugrándozik a vízben. Aztán, ha az elf azt is hiszi, hogy a napon kicsit már megszáradt a nagy úszóverseny után, neki sem lesz szerencséje, mert bizony a hatalmas ázott eb mindannyiukat beteríti, amikor megrázza a bundáját. Ezután szaladgálni kezd a sekélyesben, talán valami halat kerget a vízben. Néha szimatol, és nehézkesen ugrál.*
- Biztos nehéz lehet a bundája. *Állapítja meg Viel.* Neked sosem volt háziállatod? *Fordul a férfihez.* A kalózoknak a mesékben mindig van papagája. A vállán ülnek, és elismétlik, amit mond. *Aztán a szemében izgatottság csillan, alig várja, hogy jó magasan lehessen.* Ha akarod, megmutatom. Én leszek a papagáj!


762. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-07-10 16:40:58
 ÚJ
>Intath Aldeis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1224
OOC üzenetek: 235

Játékstílus: Megfontolt

//Arany és tenger//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//

*Ahogy a másik engedve a szótlan kérésnek hozzásimul, megérzi a másikat ahogy a lába az ő térdén pihen, a kerek feneket és minden apró sóhajt és rezzenést amit érintései kicsalnak a lányból. A nyelvjátékuk és kék hajú illata feltüzeli a férfit és a játék határait már rég átlépő szórakozásuk pedig tovább haladnak. Az ölelés hatására csonkolt karját a falnak támasztva ismét odadönti a lányt miközben ujjai gyakorlottan és megállás nélkül kényeztetik. A finom érintések és cirógatások szinte megőrjítik őt. Valószínűleg ha megvolna mindkét keze már kézbe kapta volna a tetovált testűt és talán kipróbáltak volna már pár különleges pózt. A férfi légzése mindenesetre felgyorsul és a másik is érezheti a másikban lévő feszültséget amit a cirógatásával ért el. Aztán ahogy a kis kéz a mellkasán játszadozik és szép lassan lejjebb vándorol olyan helyekre amiket az elf szerint ma már nem először fogdosott meg a férfi is érzi, hogy a másik érintései különös hatással vannak rá. Sokkal intenzívebbek talán annál is mint kéne. Élvezettel belesóhajt szinte a másik szájába miközben saját keze a másikat kényezteti és érzi, hogy ez most nem olyan lesz mint ahogy, azt el szokás képzelni. Nagyon rég nem volt szerencséje valódi női érintéshez viszont sokat játszadoztak vele. Szinte biztos, hogy legalább is az első menet gyors lesz az ő részéről. Lelkes kényeztetését akkor hagyja abba mikor úgy érzi a lány már teljesen kész és ő is veszélyes állapotban van. Akkor hajol hátrább és a topáz szemekbe nézve vágyakozva szólal meg.*
-Folytassuk az ágyban!


761. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-07-10 16:23:54
 ÚJ
>Anettze Ru avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Arany és tenger//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//

*Anettze gyakran él álomvilágokban, elmélkedik órákat a más körülményekről, amelyek a végén mindig megtépázzák a szívét, hiszen a valóság számára nem jár tökéletes boldogsággal. Ahhoz képest, hogy a két test szinte minden részlete eltér egymástól tökéletes működnek együtt. A vad csókban, az egymáshoz simulás ingerében, a közös sóhajokban, melyek még csak most kezdenek beszivárogni kettejük közé. Amikor a férfi a csonkjával kezd ügyeskedni a tündér meglepődik egy pillanatig, hiszen nem gondolta volna, hogy a másik ilyen ügyesen használja a sebes kezét is, szinte nem is kell segítenie a lába feljebb helyezésében, amitől megint úgy érzi az elfre teljesen rábízhatja magát és ez furcsa mód nagyon beindítja a kék hajút. Tetszik a nőnek, hogy mennyire hozzáértően csábítja el a doki egymás után minden testrészét, most például a feszes félgömböket amik megszorítására a tündér egész teste megrándul az élvezettől. Azonban a legfinomabb érintés mégis annak ígérkezik amikor a hatalmas tenyér az öle felé araszol a lánynak. Reflex szerűen emeli el karjait a faltól, amíg az egyikkel a másik tarkójához nyúl, egy- két aranyló tincset az ujjai köré tekerve közelebb húzva, ha az egyáltalán lehetséges a másikat, addig a jobb ujjai gyengéden és lassan kezdik cirógatni a másik mellkasát, ha ez pedig sikerül nekik és a másik ágyékához érhet selymes bőre akkor ő maga is kényeztetni kezdi a férfit egyelőre, csak lassan és kóstolgatva azt. *



1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1374-1393