Külső területek - Szarvasliget
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 6 (101. - 120. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1360-1379
120. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-06-09 21:34:07
Üzenet elküldve: 2019-06-09 21:34:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Másnap//
//Lau//
*Viel figyelmesen hallgatja Lau válaszát, de ő maga már ki is találta, hogy Lyllinor mellett marad. Ahogy imádkozik, úgy érzi, Eeyr sugallata szerint az lenne a leghelyesebb, ha mindent megtenne, hogy ne tartsa fel Laut. Lám, úgy tűnik, hasznukra válik, hogy a gyorsabb lovat választották, mert most tényleg szükség lesz a sietségre. Persze csak azután, hogy a másik rendesen evett.*
- A tiéd, hogyne! Én már reggeliztem, és tettem ki az álattoknak is enni- és innivalót. *Mondja felocsúdva, hogy egy kicsit ő is segítsen.* Előbb mindenképpen egyél te is! A gyógyfűárusok biztosan tudják, mi lenne a legjobb. Én lázra és gyulladásra keresnék valamit, meg valahogyan táplálni is kellene Lyllinort. Szegény nagyon soványka, még a felépülés is nagyon küzdelmes lesz neki. *Mondja, kellőképpen megnyomva a felépülést. Ő komolyan hisz benne, hogy minden rendben lesz, és a Fény Úrnője sem hagyja a kislányt elveszni.*
- Én? Én jól vagyok. Nagyon álmos vagyok, nem tudtam igazán aludni. Néha felkeltem borogatást cserélgetni. De aludni máskor is lehet, most Lyllinor a fontos. És te? Veled minden rendben? *Kérdezi, és közelebb húz egy széket Lauhoz, hogy ha tényleg elköltené a kis neki készített reggelijét, még vele maradjon egy ideig.*
//Lau//
*Viel figyelmesen hallgatja Lau válaszát, de ő maga már ki is találta, hogy Lyllinor mellett marad. Ahogy imádkozik, úgy érzi, Eeyr sugallata szerint az lenne a leghelyesebb, ha mindent megtenne, hogy ne tartsa fel Laut. Lám, úgy tűnik, hasznukra válik, hogy a gyorsabb lovat választották, mert most tényleg szükség lesz a sietségre. Persze csak azután, hogy a másik rendesen evett.*
- A tiéd, hogyne! Én már reggeliztem, és tettem ki az álattoknak is enni- és innivalót. *Mondja felocsúdva, hogy egy kicsit ő is segítsen.* Előbb mindenképpen egyél te is! A gyógyfűárusok biztosan tudják, mi lenne a legjobb. Én lázra és gyulladásra keresnék valamit, meg valahogyan táplálni is kellene Lyllinort. Szegény nagyon soványka, még a felépülés is nagyon küzdelmes lesz neki. *Mondja, kellőképpen megnyomva a felépülést. Ő komolyan hisz benne, hogy minden rendben lesz, és a Fény Úrnője sem hagyja a kislányt elveszni.*
- Én? Én jól vagyok. Nagyon álmos vagyok, nem tudtam igazán aludni. Néha felkeltem borogatást cserélgetni. De aludni máskor is lehet, most Lyllinor a fontos. És te? Veled minden rendben? *Kérdezi, és közelebb húz egy széket Lauhoz, hogy ha tényleg elköltené a kis neki készített reggelijét, még vele maradjon egy ideig.*
119. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-06-09 20:43:09
Üzenet elküldve: 2019-06-09 20:43:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Másnap//
//Viel//
*Meglepi, ahogy Viel mellé lép, de furcsamód megnyugtatja a másik közelsége. Olyan jóság és kedvesség árad a lányból, ami őt magát is egyfajta csendes megnyugvással tölti el. Egészen addig, míg meg nem hallja, mi a helyzet Lyllivel*
- Azonnal indulok a városba, a piacon biztos be tudok szerezni pár gyógynövényt, ami hasznos lehet. Addig talán jobb lenne, ha te mellette maradnál... Hátha mégis javít valamit az állapotán a borogatás! *jelenti ki rögtön, ahogy végighallgatta a lányt* Orvos... orvos... egyet ismerek, de nem vagyok biztos benne, most is ott van-e még, ahol legutóbb találkoztam vele. *motyogja magában, ahogy eszébe jut Intath, akit legutóbb Aleimord rokonainak házában látott*
- Előbb próbáljuk meg a gyógynövényeket, azokat könnyebb beszerezni. Ha nem hatnak, kerítek egy doktort! *jelenti ki határozottan. Eddig annyira lekötötte figyelmét az aggódás, hogy most tűnik csak fel neki a közelében gőzölgő tál*
- Ezt nekem csináltad? Köszönöm. *pillant hálásan a lányra. Tagadhatatlan, ha gyógymód után akar kutatni, szükség lesz az energiájára, ennek megőrzéséhez pedig az első lépés egy kiadós reggeli*
- Te jól vagy? *kérdezi halkan, mikor Viel az ablaknak nyomja a fejét. Van valami furcsán nyugtalanító a mozdulatban, és szeretne biztos lenni benne, Viel jól érzi magát új otthonában, hisz amellett, hogy Lylli most a legfontosabb, akit el kell látniuk, szeretné, ha a többiek is jól éreznék magukat ezen a helyen.*
//Viel//
*Meglepi, ahogy Viel mellé lép, de furcsamód megnyugtatja a másik közelsége. Olyan jóság és kedvesség árad a lányból, ami őt magát is egyfajta csendes megnyugvással tölti el. Egészen addig, míg meg nem hallja, mi a helyzet Lyllivel*
- Azonnal indulok a városba, a piacon biztos be tudok szerezni pár gyógynövényt, ami hasznos lehet. Addig talán jobb lenne, ha te mellette maradnál... Hátha mégis javít valamit az állapotán a borogatás! *jelenti ki rögtön, ahogy végighallgatta a lányt* Orvos... orvos... egyet ismerek, de nem vagyok biztos benne, most is ott van-e még, ahol legutóbb találkoztam vele. *motyogja magában, ahogy eszébe jut Intath, akit legutóbb Aleimord rokonainak házában látott*
- Előbb próbáljuk meg a gyógynövényeket, azokat könnyebb beszerezni. Ha nem hatnak, kerítek egy doktort! *jelenti ki határozottan. Eddig annyira lekötötte figyelmét az aggódás, hogy most tűnik csak fel neki a közelében gőzölgő tál*
- Ezt nekem csináltad? Köszönöm. *pillant hálásan a lányra. Tagadhatatlan, ha gyógymód után akar kutatni, szükség lesz az energiájára, ennek megőrzéséhez pedig az első lépés egy kiadós reggeli*
- Te jól vagy? *kérdezi halkan, mikor Viel az ablaknak nyomja a fejét. Van valami furcsán nyugtalanító a mozdulatban, és szeretne biztos lenni benne, Viel jól érzi magát új otthonában, hisz amellett, hogy Lylli most a legfontosabb, akit el kell látniuk, szeretné, ha a többiek is jól éreznék magukat ezen a helyen.*
118. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-06-09 20:19:04
Üzenet elküldve: 2019-06-09 20:19:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Másnap//
//Lau//
*Viel meglátja az ablaknál ücsörgő Laut, és nem örül a gondterheltségének. Sok mindenre nem tudja a választ, például az idegent se ismeri, aki nemrég érkezett, de úgy gondolja, hogy ezeket a kérdéseket máskorra halasztja, bízik a vezetőjük értékítéletében. Inkább a kérdésözönre igyekszik megfelelni.*
- Nincs jól, amióta elmentünk, sokkal rosszabbul lett. Egészen elgyengült, marja a láz. *A kis meleg reggelis tálat leteszi Lau mellé. Arca nem árulja el a lányka aggodalmát, inkább figyelmes, töprengő. Ő is kinéz az ablakon, de a természet még csak most kezd éledezni álmából.* Az éjszaka tettem rá hideg borogatást, de nem vitte lejjebb a lázát. Ez édesanyám praktikája volt annak idején, de ő varázslattal gyógyított, és én sajnos egyet se ismerek. Talán tudunk segítséget kérni valakitől a piacon, aki elmondja, ilyenkor mi a teendő. Esetleg egy orvost is keríthetnénk… Én sajnos nem tudok gyógyítani. *Vallja be szomorúan.* Csak Eeyr segítségét tudom kérni, de a semmiből ő sem képes csodát tenni.
- Ha esetleg éhes lennél, most készítettem ezt. *Mutat a tál gőzölgő reggelire, de közben máshol jár, fejét gondolataiba mélyedve az üveghez biccenti. Imádkozik.*
//Lau//
*Viel meglátja az ablaknál ücsörgő Laut, és nem örül a gondterheltségének. Sok mindenre nem tudja a választ, például az idegent se ismeri, aki nemrég érkezett, de úgy gondolja, hogy ezeket a kérdéseket máskorra halasztja, bízik a vezetőjük értékítéletében. Inkább a kérdésözönre igyekszik megfelelni.*
- Nincs jól, amióta elmentünk, sokkal rosszabbul lett. Egészen elgyengült, marja a láz. *A kis meleg reggelis tálat leteszi Lau mellé. Arca nem árulja el a lányka aggodalmát, inkább figyelmes, töprengő. Ő is kinéz az ablakon, de a természet még csak most kezd éledezni álmából.* Az éjszaka tettem rá hideg borogatást, de nem vitte lejjebb a lázát. Ez édesanyám praktikája volt annak idején, de ő varázslattal gyógyított, és én sajnos egyet se ismerek. Talán tudunk segítséget kérni valakitől a piacon, aki elmondja, ilyenkor mi a teendő. Esetleg egy orvost is keríthetnénk… Én sajnos nem tudok gyógyítani. *Vallja be szomorúan.* Csak Eeyr segítségét tudom kérni, de a semmiből ő sem képes csodát tenni.
- Ha esetleg éhes lennél, most készítettem ezt. *Mutat a tál gőzölgő reggelire, de közben máshol jár, fejét gondolataiba mélyedve az üveghez biccenti. Imádkozik.*
117. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-06-09 16:16:11
Üzenet elküldve: 2019-06-09 16:16:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//A kezdet kezdete//
*Ahogy Luni rámosolyog, ugyanannak a szomorúságnak a nyomait pillantja meg rajta, ami őt is környékezi, ez pedig csak még jobban megerősíti abban, hogy meg kell próbálnia vidámnak és gondtalannak tűnni, hogy ne keltsen benne lelkiismeret furdalást, amiért elutazni készül*
- Én is örülök, hogy még találkoztunk! *mosolyog a lányra. Tényleg reménykedett benne, hogy találkoznak, bár jelen pillanatban nem igazán érzi éhesnek magát, így ez részéről nyugodtan elmaradhatna, mivel azonban a lány láthatóan sokat foglalatoskodott az előkészületekkel, így nem utasítja vissza az ajánlatát*
- Á, értem. Örülök, hogy jól vagy! *biccenti meg fejét Luni felé, majd fanyar mosolyra húzza a száját az őt illető megjegyzésre* Ne is mondd! *legyint egyet kis kacajjal kísérve, hiszen tényleg sok minden nyomasztja, nem csak a lány távozása, bár tagadhatatlan, hogy jelen pillanatban ez adja neki a legtöbb aggódni valót*
- Ó, rendben. Köszönöm. *meglepődve veszi tudomásul, hogy már nincs szükség a segítségére, hiszen nem sok ilyen pillanatban volt eddig része, ugyanis általában ő szokott az lenni, aki igyekszik kiszolgálni másokat. Mivel azonban most ezzel nem kell foglalatoskodnia, készségesen ül le az asztalhoz, és kezd el kenni magának egy szelet kenyeret. Örömmel látja, hogy Luni is hasonlóképp tesz, hiszen semmiképp sem engedte volna útjára őt üres hassal*
- Talán az útra is vihetnétek magatokkal valamit... *teszi hozzá mellékesen, csak hogy mondjon valamit, bár biztos benne, erre maguktól is gondoltak már az indulók*
- Köszönöm! *szólal meg ismét, mikor tea is kerül a poharukba, majd rögtön meg is kóstolja, miután megfújkálja kicsit* Igazán finom minden! *pillant elismerő mosollyal a lányra, hiszen Luni tényleg kitett magáért a reggeli előkészítése során, minden van az asztalon, amit csak kívánhat. A felszínes csevejről azonban hamar az igazán komoly dolgokra terelődik a szó, és lassan megrázza a fejét Luni aggodalmait hallva*
- Ugyan, ne aggódj emiatt! *igyekszik erről biztosítani a lányt* Megleszünk nélkületek, hidd el. Az sokkal fontosabb, hogy megtaláld a saját utadat. Az itteni munka, a békés hétköznapok... ez mindig itt lesz, amikor erre vágysz. De vannak időszakok, amikor ennél többre van szüksége az embernek. Biztos vagyok benne, neked is lesz még több ilyen, úgyhogy egy percig se bánkódj emiatt! *mosolyog a lányra. Ő maga is tisztában van vele, ez a hely valamiféle menekülés a valóság elől, ahonnan időnként ki kell szakadniuk, hogy szembesüljenek azzal, milyen az élet máshol. Kicsit se haragszik ezért a lányra, vagy akarja megtiltani, hogy elmenjen, pusztán csak hiányozni fog neki a társasága, míg nem lesz itt, ez pedig már előre szomorúsággal tölti el, még ha jelen pillanatban épp itt is ülnek egymás mellett*
- Nyugodtan maradjatok csak, ameddig szükséges! Az fontosabb, hogy megtanuljatok mindent, mint hogy hamarabb érjetek vissza. Remélem, hasznosan telik majd az ott töltött idő! *folytatja tovább a biztatást, hiszen a lány szavaival ellentétben ő maga biztos benne, Luninak igenis van tehetsége és érzéke a mágiához, és sokat fejlődhet, ha a Mágustoronyban tanul*
- Erről jut eszembe... *szólal meg, mikor magában idáig ér a gondolkodásban* Ha jól tudom, Aleimord is oda készült, mint ti. Ha esetleg találkoztok vele, adjátok át neki az üdvözletem, és mondjátok meg neki, nézzen be újra, ha erre jár! *miközben beszél, aprókat harap szendvicséből és kortyol teájából. A kellemes társaság és a finom reggeli kezdi meghozni az étvágyát. Őt magát egyelőre még számos szál köti ehhez a helyhez, rengeteg feladat vár rá, amit el kell intéznie, így lehetetlen, hogy Luniékkal tartson, de tiszta szívből kíván sok szerencsét mindenkinek és vár vissza mindenkit, akit a barátjának tart*
- Hiányozni fogtok! *teszi még azért hozzá szomorkás mosollyal, nehogy Luni esetleg azt higgye, azért győzködi ennyire, nem kell visszasietniük, mert ne lenne fontos neki, hiszen ennek pont az ellenkezője az igaz. Az ő álma a ház volt, és ezt sikerült is elérnie, Lunié pedig a mágiatanulás, így most rajta a sor, hogy támogassa őt mindenben, amiben csak tudja, még ha ez jelen esetben csak annyi is, hogy igyekszik megkönnyíteni az elválást, amennyire csak lehetséges.*
//A kezdet kezdete//
*Ahogy Luni rámosolyog, ugyanannak a szomorúságnak a nyomait pillantja meg rajta, ami őt is környékezi, ez pedig csak még jobban megerősíti abban, hogy meg kell próbálnia vidámnak és gondtalannak tűnni, hogy ne keltsen benne lelkiismeret furdalást, amiért elutazni készül*
- Én is örülök, hogy még találkoztunk! *mosolyog a lányra. Tényleg reménykedett benne, hogy találkoznak, bár jelen pillanatban nem igazán érzi éhesnek magát, így ez részéről nyugodtan elmaradhatna, mivel azonban a lány láthatóan sokat foglalatoskodott az előkészületekkel, így nem utasítja vissza az ajánlatát*
- Á, értem. Örülök, hogy jól vagy! *biccenti meg fejét Luni felé, majd fanyar mosolyra húzza a száját az őt illető megjegyzésre* Ne is mondd! *legyint egyet kis kacajjal kísérve, hiszen tényleg sok minden nyomasztja, nem csak a lány távozása, bár tagadhatatlan, hogy jelen pillanatban ez adja neki a legtöbb aggódni valót*
- Ó, rendben. Köszönöm. *meglepődve veszi tudomásul, hogy már nincs szükség a segítségére, hiszen nem sok ilyen pillanatban volt eddig része, ugyanis általában ő szokott az lenni, aki igyekszik kiszolgálni másokat. Mivel azonban most ezzel nem kell foglalatoskodnia, készségesen ül le az asztalhoz, és kezd el kenni magának egy szelet kenyeret. Örömmel látja, hogy Luni is hasonlóképp tesz, hiszen semmiképp sem engedte volna útjára őt üres hassal*
- Talán az útra is vihetnétek magatokkal valamit... *teszi hozzá mellékesen, csak hogy mondjon valamit, bár biztos benne, erre maguktól is gondoltak már az indulók*
- Köszönöm! *szólal meg ismét, mikor tea is kerül a poharukba, majd rögtön meg is kóstolja, miután megfújkálja kicsit* Igazán finom minden! *pillant elismerő mosollyal a lányra, hiszen Luni tényleg kitett magáért a reggeli előkészítése során, minden van az asztalon, amit csak kívánhat. A felszínes csevejről azonban hamar az igazán komoly dolgokra terelődik a szó, és lassan megrázza a fejét Luni aggodalmait hallva*
- Ugyan, ne aggódj emiatt! *igyekszik erről biztosítani a lányt* Megleszünk nélkületek, hidd el. Az sokkal fontosabb, hogy megtaláld a saját utadat. Az itteni munka, a békés hétköznapok... ez mindig itt lesz, amikor erre vágysz. De vannak időszakok, amikor ennél többre van szüksége az embernek. Biztos vagyok benne, neked is lesz még több ilyen, úgyhogy egy percig se bánkódj emiatt! *mosolyog a lányra. Ő maga is tisztában van vele, ez a hely valamiféle menekülés a valóság elől, ahonnan időnként ki kell szakadniuk, hogy szembesüljenek azzal, milyen az élet máshol. Kicsit se haragszik ezért a lányra, vagy akarja megtiltani, hogy elmenjen, pusztán csak hiányozni fog neki a társasága, míg nem lesz itt, ez pedig már előre szomorúsággal tölti el, még ha jelen pillanatban épp itt is ülnek egymás mellett*
- Nyugodtan maradjatok csak, ameddig szükséges! Az fontosabb, hogy megtanuljatok mindent, mint hogy hamarabb érjetek vissza. Remélem, hasznosan telik majd az ott töltött idő! *folytatja tovább a biztatást, hiszen a lány szavaival ellentétben ő maga biztos benne, Luninak igenis van tehetsége és érzéke a mágiához, és sokat fejlődhet, ha a Mágustoronyban tanul*
- Erről jut eszembe... *szólal meg, mikor magában idáig ér a gondolkodásban* Ha jól tudom, Aleimord is oda készült, mint ti. Ha esetleg találkoztok vele, adjátok át neki az üdvözletem, és mondjátok meg neki, nézzen be újra, ha erre jár! *miközben beszél, aprókat harap szendvicséből és kortyol teájából. A kellemes társaság és a finom reggeli kezdi meghozni az étvágyát. Őt magát egyelőre még számos szál köti ehhez a helyhez, rengeteg feladat vár rá, amit el kell intéznie, így lehetetlen, hogy Luniékkal tartson, de tiszta szívből kíván sok szerencsét mindenkinek és vár vissza mindenkit, akit a barátjának tart*
- Hiányozni fogtok! *teszi még azért hozzá szomorkás mosollyal, nehogy Luni esetleg azt higgye, azért győzködi ennyire, nem kell visszasietniük, mert ne lenne fontos neki, hiszen ennek pont az ellenkezője az igaz. Az ő álma a ház volt, és ezt sikerült is elérnie, Lunié pedig a mágiatanulás, így most rajta a sor, hogy támogassa őt mindenben, amiben csak tudja, még ha ez jelen esetben csak annyi is, hogy igyekszik megkönnyíteni az elválást, amennyire csak lehetséges.*
116. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-06-09 14:19:20
Üzenet elküldve: 2019-06-09 14:19:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Másnap//
//Viel//
*Miután Aleimord levelét elolvasta, nem nagyon van kedve senkivel beszélgetni, így inkább visszavonul a saját szobájába, hogy alaposan át tudja gondolni a történteket. Ez részéről főleg abból áll, hogy kifelé bámul szobája ablakán, míg a gondolataiba mélyed, ebben az állapotban találhatja váratlan látogatója is*
- Viel! *kiált fel meglepetten, ahogy nyílik szobája ajtaja. Az igazi ijedelem azonban akkor tör rá, mikor Lylli kerül szóba*
- Mi a gond vele? Hogy van szegény? Sajnálom, hogy nem látogattam meg tegnap, de nem akartam zavarni, annyian voltatok ott körülötte... Javult valamit az állapota? Szükség van valamire, hogy rendbe jöjjön? A városban biztos lehet szerezni gyógynövényeket, ha kell! *zúdítja egyik kérdést a másik után a lányra, magában már a legrosszabbakat képzelve el, míg Viel válaszára vár. Aggódik a kis gnóm lányért, aki láthatóan egyre rosszabb állapotban van, mióta a házba került, pedig ennek pont az ellenkezőjében bízott, így most kissé tanácstalannak érzi magát, mivel is kellene próbálkoznia. Csak remélni tudja, tehet valami Lyllinor állapotának javítása érdekében és a húgával történtek után nem kell újra átélnie, hogy csak tehetetlenül nézi, ahogy egy számára kedves személy szenved.*
//Viel//
*Miután Aleimord levelét elolvasta, nem nagyon van kedve senkivel beszélgetni, így inkább visszavonul a saját szobájába, hogy alaposan át tudja gondolni a történteket. Ez részéről főleg abból áll, hogy kifelé bámul szobája ablakán, míg a gondolataiba mélyed, ebben az állapotban találhatja váratlan látogatója is*
- Viel! *kiált fel meglepetten, ahogy nyílik szobája ajtaja. Az igazi ijedelem azonban akkor tör rá, mikor Lylli kerül szóba*
- Mi a gond vele? Hogy van szegény? Sajnálom, hogy nem látogattam meg tegnap, de nem akartam zavarni, annyian voltatok ott körülötte... Javult valamit az állapota? Szükség van valamire, hogy rendbe jöjjön? A városban biztos lehet szerezni gyógynövényeket, ha kell! *zúdítja egyik kérdést a másik után a lányra, magában már a legrosszabbakat képzelve el, míg Viel válaszára vár. Aggódik a kis gnóm lányért, aki láthatóan egyre rosszabb állapotban van, mióta a házba került, pedig ennek pont az ellenkezőjében bízott, így most kissé tanácstalannak érzi magát, mivel is kellene próbálkoznia. Csak remélni tudja, tehet valami Lyllinor állapotának javítása érdekében és a húgával történtek után nem kell újra átélnie, hogy csak tehetetlenül nézi, ahogy egy számára kedves személy szenved.*
115. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-06-09 12:07:10
Üzenet elküldve: 2019-06-09 12:07:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//A kezdet kezdete//
*Fél tőle, hogy kicsit túldramatizálja, vagy túlérzelgősködi a helyzetet, ami külön komikus, ha belegondol abba, hogy tulajdonképpen miatta van az egész, hiszen ő akar elmenni úgy, hogy szíve szerint mégiscsak maradna.
Ismét önzőnek érzi, de megint csak azzal nyugtatja magát, hogy társainak is nagyobb hasznára lesz akkor, hogyha olyan Luninariként tér majd vissza ide, aki képes használni legalább az egyik ágát a mágiának. Kecskesajtot készíteni, reggelit csinálni, vagy éppen az állatokról gondoskodni bárki más is tudhat helyette. Mindarra, amire készül, ellenben lehet, hogy a többiek közül most egyedül csak ő képes. Persze, ez utóbbi csak megérzés, és mint ilyen, akár téves is lehet.
Miután gondolatai még egyszer körbekergetik egymást a fejében, végre hallja, hogy nyílik az ajtó. Amikor Lau belép majdnem elsírja magát hirtelen, mégis sikerül uralkodnia magán.*
- Lau! De jó, hogy itt vagy. *mosolyog lelkesen, örömmel, de láthatóan kicsit szomorúan is. Valahogy ugyanakkor mégis megkönnyebbültnek is tűnhet, és köszönhetően annak, hogy találkoztak most, valóban az is.*
- Nagyon örülök neked, reméltem, hogy tudunk még egyet reggelizni együtt indulás előtt. *mondja az igazságnak teljesen megfelelően, mielőtt a lány kérdésére válaszolna.*
- Egész jól aludtam, köszönöm, csak korán feküdtem le az este, hogy ma korán kelhessek. Inkább csak elaludni volt kicsit nehéz. Te is nagyon jól nézel ki, mint mindig, csak fáradtnak tűnsz kicsit. *jegyzi meg aztán kicsit aggodalmas arccal.*
- Hagyd csak, köszönöm! Igazából azt hiszem, hogy már készen is vagyok. Csak ülj le, és egyél, jövök én is rögtön. *igyekszik magától kedvesen elhárítani Lau felajánlását, hogy segítsen neki. Felesleges, hiszen már tényleg majdnem mindennel végzett, amivel akart.
Reméli, hogy Lau egyáltalán éhes. Ő túl ideges és zavart most ahhoz, hogy az legyen, de mivel legalább fél napja nem evett már, úgy van vele, hogy valószínűleg az, csak inkább nem érzi éppen. Biztos jól fog esni pár falat étel indulás előtt.
Még tölt maguknak teát, aztán leül. Az ételt egyelőre inkább csak megkóstolja, és elfojt egy sóhajtást. Az első falat még alig ért le gyomrába, amikor már mondja is, amit mondani szeretne.*
- Sajnálom, hogy elmegyek. * Érez erős kísértést arra, hogy elkerülje a másik lány tekintetét, végül inkább pontosan az ellenkezőjét teszi.*
- Tudom, hogy nagyon sok mindenben tudnék és kellene még segítenem itt. Talán nem a legjobb időpontot választottam arra, hogy elutazzunk, de nem szeretném tovább húzni. Nem tudom megfogalmazni ezt, de egyszerűen érzem, hogy el kell mennem minél hamarabb és megpróbálni, amit szeretnék. Ha esetleg mégsem lenne érzékem a mágiához, akkor jobb, hogyha még most a legelején kiderül. *hallgat el.*
- Lehet, hogy egy-két napot, vagy kicsit többet ott kell majd aludnunk a torony közelében, kint a csillagok alatt. *folytatja.*
- De megígérem, hogy egy perccel sem fogok több időt tölteni ott, mint amennyi a tanuláshoz feltétlenül szükséges. Azt se szeretném, hogyha Thim túl sokat lenne távol innen miattam. Sietünk vissza, ahogy csak tudunk. *mondja halálosan komoly arccal, így valószínűleg ígérete is legalább annyira komolynak tűnik, mint amennyire komolyan gondolja azt.*
//A kezdet kezdete//
*Fél tőle, hogy kicsit túldramatizálja, vagy túlérzelgősködi a helyzetet, ami külön komikus, ha belegondol abba, hogy tulajdonképpen miatta van az egész, hiszen ő akar elmenni úgy, hogy szíve szerint mégiscsak maradna.
Ismét önzőnek érzi, de megint csak azzal nyugtatja magát, hogy társainak is nagyobb hasznára lesz akkor, hogyha olyan Luninariként tér majd vissza ide, aki képes használni legalább az egyik ágát a mágiának. Kecskesajtot készíteni, reggelit csinálni, vagy éppen az állatokról gondoskodni bárki más is tudhat helyette. Mindarra, amire készül, ellenben lehet, hogy a többiek közül most egyedül csak ő képes. Persze, ez utóbbi csak megérzés, és mint ilyen, akár téves is lehet.
Miután gondolatai még egyszer körbekergetik egymást a fejében, végre hallja, hogy nyílik az ajtó. Amikor Lau belép majdnem elsírja magát hirtelen, mégis sikerül uralkodnia magán.*
- Lau! De jó, hogy itt vagy. *mosolyog lelkesen, örömmel, de láthatóan kicsit szomorúan is. Valahogy ugyanakkor mégis megkönnyebbültnek is tűnhet, és köszönhetően annak, hogy találkoztak most, valóban az is.*
- Nagyon örülök neked, reméltem, hogy tudunk még egyet reggelizni együtt indulás előtt. *mondja az igazságnak teljesen megfelelően, mielőtt a lány kérdésére válaszolna.*
- Egész jól aludtam, köszönöm, csak korán feküdtem le az este, hogy ma korán kelhessek. Inkább csak elaludni volt kicsit nehéz. Te is nagyon jól nézel ki, mint mindig, csak fáradtnak tűnsz kicsit. *jegyzi meg aztán kicsit aggodalmas arccal.*
- Hagyd csak, köszönöm! Igazából azt hiszem, hogy már készen is vagyok. Csak ülj le, és egyél, jövök én is rögtön. *igyekszik magától kedvesen elhárítani Lau felajánlását, hogy segítsen neki. Felesleges, hiszen már tényleg majdnem mindennel végzett, amivel akart.
Reméli, hogy Lau egyáltalán éhes. Ő túl ideges és zavart most ahhoz, hogy az legyen, de mivel legalább fél napja nem evett már, úgy van vele, hogy valószínűleg az, csak inkább nem érzi éppen. Biztos jól fog esni pár falat étel indulás előtt.
Még tölt maguknak teát, aztán leül. Az ételt egyelőre inkább csak megkóstolja, és elfojt egy sóhajtást. Az első falat még alig ért le gyomrába, amikor már mondja is, amit mondani szeretne.*
- Sajnálom, hogy elmegyek. * Érez erős kísértést arra, hogy elkerülje a másik lány tekintetét, végül inkább pontosan az ellenkezőjét teszi.*
- Tudom, hogy nagyon sok mindenben tudnék és kellene még segítenem itt. Talán nem a legjobb időpontot választottam arra, hogy elutazzunk, de nem szeretném tovább húzni. Nem tudom megfogalmazni ezt, de egyszerűen érzem, hogy el kell mennem minél hamarabb és megpróbálni, amit szeretnék. Ha esetleg mégsem lenne érzékem a mágiához, akkor jobb, hogyha még most a legelején kiderül. *hallgat el.*
- Lehet, hogy egy-két napot, vagy kicsit többet ott kell majd aludnunk a torony közelében, kint a csillagok alatt. *folytatja.*
- De megígérem, hogy egy perccel sem fogok több időt tölteni ott, mint amennyi a tanuláshoz feltétlenül szükséges. Azt se szeretném, hogyha Thim túl sokat lenne távol innen miattam. Sietünk vissza, ahogy csak tudunk. *mondja halálosan komoly arccal, így valószínűleg ígérete is legalább annyira komolynak tűnik, mint amennyire komolyan gondolja azt.*
114. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-06-08 20:58:20
Üzenet elküldve: 2019-06-08 20:58:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Másnap//
//Lau//
*A ház nagyon csendes, és bár Viel nem igazán tudja még megítélni, hogy ilyen halk (vagy álomszuszék) társasággal hozta-e össze az élet, vagy csak egyszerűen mindenki szundít, de mikor Árnyékot megint kicsukva visszatér a házba, a kis zaj után fordulva látja Laut, ahogy eltűnik saját lakrészében. Viel nem tud szabadulni rossz előérzetétől, de még mielőtt zavarná, visszatér Lyllinorhoz. Pontosabban térne, ugyanis az egyik ajtón belesve megtalálja a szépen puhított, holdas ágyneműt, és megolvad a szíve a boldogságtól.*
~ Jaj, Lylli! ~ *Gondolja, hiszen rögtön tudja, hogy ki lehetett az a jótét lélek, aki ilyen gondossággal, pont ilyen ágyruhával készítette elő a szobát. Még a tó is látszik az ablakból. Viel lepakolja a kis ruháit tartalmazó batyut. Ezután sem áll meg, benéz Lyllinorhoz, akinek az állapota nem változott, ezért megint cserél egy borogatást. Szomorú, de mintha a láza is pont ugyanolyan magasan állna: a csuklójára is tesz egy-egy darabka nedves gyolcsot.*
~ Ez nem jó, nagyon nem jó. ~ *Állapítja meg, de higgadt marad, csak a feladat megoldására koncentrál. Nincs azonban jó ötlete, ezért dönt úgy végül, hogy néhány falat harapnivalóval bekopog Lauhoz. Hacsak nem kergeti el őt a lány, kis ezüst fejét is bedugja.*
- Beszélhetünk? *Kérdezi halkan.* Lyllinorról van szó.
//Lau//
*A ház nagyon csendes, és bár Viel nem igazán tudja még megítélni, hogy ilyen halk (vagy álomszuszék) társasággal hozta-e össze az élet, vagy csak egyszerűen mindenki szundít, de mikor Árnyékot megint kicsukva visszatér a házba, a kis zaj után fordulva látja Laut, ahogy eltűnik saját lakrészében. Viel nem tud szabadulni rossz előérzetétől, de még mielőtt zavarná, visszatér Lyllinorhoz. Pontosabban térne, ugyanis az egyik ajtón belesve megtalálja a szépen puhított, holdas ágyneműt, és megolvad a szíve a boldogságtól.*
~ Jaj, Lylli! ~ *Gondolja, hiszen rögtön tudja, hogy ki lehetett az a jótét lélek, aki ilyen gondossággal, pont ilyen ágyruhával készítette elő a szobát. Még a tó is látszik az ablakból. Viel lepakolja a kis ruháit tartalmazó batyut. Ezután sem áll meg, benéz Lyllinorhoz, akinek az állapota nem változott, ezért megint cserél egy borogatást. Szomorú, de mintha a láza is pont ugyanolyan magasan állna: a csuklójára is tesz egy-egy darabka nedves gyolcsot.*
~ Ez nem jó, nagyon nem jó. ~ *Állapítja meg, de higgadt marad, csak a feladat megoldására koncentrál. Nincs azonban jó ötlete, ezért dönt úgy végül, hogy néhány falat harapnivalóval bekopog Lauhoz. Hacsak nem kergeti el őt a lány, kis ezüst fejét is bedugja.*
- Beszélhetünk? *Kérdezi halkan.* Lyllinorról van szó.
113. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-06-07 22:38:43
Üzenet elküldve: 2019-06-07 22:38:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//A kezdet kezdete//
*Eltelt már jó pár nap azóta, hogy az új házat megvásárolták, így nem tudja az ismeretlenségre fogni, miért forgolódott egész éjszaka. Ennek egyenes következménye, hogy nem alszik jól, így nem is érti, miért kel másnap olyan korán. Ahogy azonban nyitott szemmel bámulja a mennyezetet, szép lassan leesik neki, miért is olyan fontos a mai nap, és emiatt a fáradtságon túl szomorúság lesz úrrá rajta. ~Ma indul el Luni és Thim... ~ ismeri be magában a megmásíthatatlan tényt, ami árnyékot vet erre a reggelre. Akkor is ez jár a fejében, mikor végül kikászálódik az ágyból és felöltözik, a szobájából kilépve azonban igyekszik mosolyt varázsolni az arcára, hiszen nem szeretné egyik indulónak sem a kedvét szegni. Tisztában van vele, milyen fontos Luninak, hogy mágiát tanuljon, így bár félti és nem szívesen engedi őt útjára, mégis igyekszik jókedvűnek mutatkozni a kedvéért. Álcája rögtön meg is mérettetik, ahogy a konyhába érve megpillantja az ott tüsténkedő lányt, de próbálja fenntartani a vidám látszatot*
- Jó reggelt! *szólal meg gondtalannak tűnő hangon* Nagyon jól nézel ki! *mosolyodik el halványan, ahogy észreveszi a sárga ruhát, melyet legutóbb sokkal békésebb időkben látott rajta. ~Messzire jutottunk azóta!~ sóhajt fel gondolatban. Ekkor tűnik csak fel neki, hogy szinte minden készen áll már egy komplett reggelihez*
- Látom, nem most keltél... Hogy vagy? Nem tudtál aludni? *folytatja tovább a beszélgetést, csak hogy ne legyen csend, de erősen keresnie kell a szavakat. Mindenáron igyekszik elkerülni, hogy kimondja azt, amit a legjobban szeretne, nevezetesen, hogy Luni inkább maradjon itt, ám tudja, ebben a kérdésben a lány vágyai az elsődlegesek, így végtelenül önző dolog lenne arra kérnie, hogy ne menjen, és be kell látnia, az alapvető félelmen kívül nincs is más oka, amiért ezt megtehetné. A ház megvétele óta békésen telnek a napjaik, így óhatatlanul is bízik benne, máshol is hasonlóan nyugodt viszonyok uralkodnak. ~Különben is, Thim vele lesz, nem lesz gond~ igyekszik nyugtatgatni magát, ahogy beljebb lép az étkezőbe*
- Segítsek esetleg valamiben? *ajánlja fel a reggeli-készítés kapcsán, hogy ne álljon ott tétlenül, hiszen reméli, a cselekedetekkel együtt megjönnek a szavak is, melyeknek annyira híján van.*
//A kezdet kezdete//
*Eltelt már jó pár nap azóta, hogy az új házat megvásárolták, így nem tudja az ismeretlenségre fogni, miért forgolódott egész éjszaka. Ennek egyenes következménye, hogy nem alszik jól, így nem is érti, miért kel másnap olyan korán. Ahogy azonban nyitott szemmel bámulja a mennyezetet, szép lassan leesik neki, miért is olyan fontos a mai nap, és emiatt a fáradtságon túl szomorúság lesz úrrá rajta. ~Ma indul el Luni és Thim... ~ ismeri be magában a megmásíthatatlan tényt, ami árnyékot vet erre a reggelre. Akkor is ez jár a fejében, mikor végül kikászálódik az ágyból és felöltözik, a szobájából kilépve azonban igyekszik mosolyt varázsolni az arcára, hiszen nem szeretné egyik indulónak sem a kedvét szegni. Tisztában van vele, milyen fontos Luninak, hogy mágiát tanuljon, így bár félti és nem szívesen engedi őt útjára, mégis igyekszik jókedvűnek mutatkozni a kedvéért. Álcája rögtön meg is mérettetik, ahogy a konyhába érve megpillantja az ott tüsténkedő lányt, de próbálja fenntartani a vidám látszatot*
- Jó reggelt! *szólal meg gondtalannak tűnő hangon* Nagyon jól nézel ki! *mosolyodik el halványan, ahogy észreveszi a sárga ruhát, melyet legutóbb sokkal békésebb időkben látott rajta. ~Messzire jutottunk azóta!~ sóhajt fel gondolatban. Ekkor tűnik csak fel neki, hogy szinte minden készen áll már egy komplett reggelihez*
- Látom, nem most keltél... Hogy vagy? Nem tudtál aludni? *folytatja tovább a beszélgetést, csak hogy ne legyen csend, de erősen keresnie kell a szavakat. Mindenáron igyekszik elkerülni, hogy kimondja azt, amit a legjobban szeretne, nevezetesen, hogy Luni inkább maradjon itt, ám tudja, ebben a kérdésben a lány vágyai az elsődlegesek, így végtelenül önző dolog lenne arra kérnie, hogy ne menjen, és be kell látnia, az alapvető félelmen kívül nincs is más oka, amiért ezt megtehetné. A ház megvétele óta békésen telnek a napjaik, így óhatatlanul is bízik benne, máshol is hasonlóan nyugodt viszonyok uralkodnak. ~Különben is, Thim vele lesz, nem lesz gond~ igyekszik nyugtatgatni magát, ahogy beljebb lép az étkezőbe*
- Segítsek esetleg valamiben? *ajánlja fel a reggeli-készítés kapcsán, hogy ne álljon ott tétlenül, hiszen reméli, a cselekedetekkel együtt megjönnek a szavak is, melyeknek annyira híján van.*
112. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-06-06 16:10:27
Üzenet elküldve: 2019-06-06 16:10:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//A kezdet kezdete//
*Magához képest korán feküdt le előző este, hogy a mai napon minél hamarabb kelhessen, és annak köszönhetően, hogy már előre félt attól, hogy el kell utaznia, kicsit nehezen aludt el. Mégis szerencséjére legalább mélyen aludt, és nem álmodott a világon semmit, így nem csak korán, hanem kipihenten is ébredt fel.
Tény, hogy volt már idegesebb, és szorongott már jobban is, valahogy ez a kicsit még hűvös kora reggel ilyen téren mégis szépen felzárkózik a korábbi alkalmak mellé. Miután felöltözik és ellenőrzi, hogy tényleg mindent elpakolt-e előző este, amire neki és Thimnek majd szüksége lehet az úton, előbb az állatoktól búcsúzik el, majd remélve, hogy megelőzi Laut a konyhában, valamint az étkezőben is, elindul reggelit készíteni. Közben persze gondolkodik, bár gondolatai megállás nélkül önmaguk köröl pörögnek és forognak, mintha csak megőrültek volna.
Hogy mi baja van, azt persze pontosan tudja. Nem szívesen hagyja el új otthonának biztonságát és a barátait, azért, hogy előre menjen megint a bizonytalanba és az ismeretlenbe.
Különös módon még magányt is érez most, hogy el kell hagynia a többieket egy időre, pedig tudja jól, hogy nem lesz egyedül sem az úton, sem pedig majd a toronyban, és tisztában van azzal is, hogy korábban többször sokkal nagyobb veszélyeknek tette ki magát, mint most fogja. Ha pedig minden igaz, úgy fog visszatérni ide, hogy ismerni fog legalább néhány varázslatot, amivel megvédheti nem csak önmagát, hanem a társait is.
Ráadásul bárhonnan nézi, csak azért, mert sok rossz dolog történt vele és körülötte mostanában, nem bújhat el itt örökké a barátai között a világ és saját jövője elől. Ha pedig soha nem mer innen elindulni megvalósítani az álmait, akkor azok tényleg soha nem fognak megvalósulni.
Tegnap is végiggondolta már mindezt vagy hússzor, elalvás előtt legalább még tízszer, és most kora reggel is annyiszor, hogy már maga is unja saját magát, mégsem képes gondolatai körforgásából kiszabadulni, valamint leküzdeni a szorongást, ami nekik köszönhetően benne van.
Reméli, hogy barátnője hamarosan megjelenik, és még jobban reméli, hogy az ő jelenlétében talán majd elterelődik a figyelme erről az egészről kicsit.
Nagyon bízik benne, hogy nem számolta el magát, és Lau felébred hamarosan, majd elindul reggelizni, de, hogyha nem, úgy dönt, akkor sem hagyja el Szarvasligetet addig, amíg tőle nem köszönt el.
Belegondolni is rossz, de, hogyha útközben esetleg mégis történne vele valami, sohasem bocsátaná meg magának, hogy tőle még utoljára egyszer nem búcsúzott el.
Ennek köszönhetően kicsit talán túlkészülte ezt a reggelt is. Megint, mintha egy randevúra készülődött volna, olyan gondosan fésülködött, fürdött és öltözött fel előtte.
Azt a halványsárga, mellei alatt nem sokkal vékony, ezüstszín zsinórral összekötött, hátul kivágott, hosszú halványsárga ruhát vette fel, amiben Lau egyszer már látta. Haját gondosan megmosta, fésülte és beigazította, hogy a ruha által lemeztelenített hátát majdnem teljesen eltakarja, közben pedig hátrafelé hegyesedő fülei is is láthatóak legyenek tőle. Baglyot formázó amulettjét ruhája továbbra is takarja, de az a kék, könnycsepp alakú medál, amit valaha még sohasem látott édesapja adott az édesanyjának mielőtt elhagyta volna, most is rajta van, és nincs elrejtve a külvilág elől.
Teát főz, és reggelit készít három fő részére. Egyet magának, egyet Launak, egyet pedig Thimnek, aki minden bizonnyal kicsit később érkezik majd.
Amennyiben nem téved és Lau hamarosan tényleg jönni fog, akkor körülbelül úgy találhat rá, hogy táskája már az asztal mellé van készítve, ő pedig az asztal előtt sétál fel-alá, gyakran ránézve az étkező ajtajára, pontosan úgy, mintha valakit nagyon várna. Még magához képest is sápadt, és ha akarná sem tudná letagadni, hogy ideges is.
Az asztalon három üres tányér, három még szintén üres csészével, mellettük egy tálcán kenyér, zöldség, kis vaj és kecskesajt, bár utóbbi még éretlen kicsit, köszönhetően annak, hogy egy-két nappal kevesebb telt ahhoz, hogy teljesen kész legyen. Azért reméli, hogy így is finom lesz majd, és lesz idejük nyugodtan megreggelizni mielőtt elindul, hogy végre azzá a lánnyá válhasson, aki mindig is lenni szeretett volna.*
//A kezdet kezdete//
*Magához képest korán feküdt le előző este, hogy a mai napon minél hamarabb kelhessen, és annak köszönhetően, hogy már előre félt attól, hogy el kell utaznia, kicsit nehezen aludt el. Mégis szerencséjére legalább mélyen aludt, és nem álmodott a világon semmit, így nem csak korán, hanem kipihenten is ébredt fel.
Tény, hogy volt már idegesebb, és szorongott már jobban is, valahogy ez a kicsit még hűvös kora reggel ilyen téren mégis szépen felzárkózik a korábbi alkalmak mellé. Miután felöltözik és ellenőrzi, hogy tényleg mindent elpakolt-e előző este, amire neki és Thimnek majd szüksége lehet az úton, előbb az állatoktól búcsúzik el, majd remélve, hogy megelőzi Laut a konyhában, valamint az étkezőben is, elindul reggelit készíteni. Közben persze gondolkodik, bár gondolatai megállás nélkül önmaguk köröl pörögnek és forognak, mintha csak megőrültek volna.
Hogy mi baja van, azt persze pontosan tudja. Nem szívesen hagyja el új otthonának biztonságát és a barátait, azért, hogy előre menjen megint a bizonytalanba és az ismeretlenbe.
Különös módon még magányt is érez most, hogy el kell hagynia a többieket egy időre, pedig tudja jól, hogy nem lesz egyedül sem az úton, sem pedig majd a toronyban, és tisztában van azzal is, hogy korábban többször sokkal nagyobb veszélyeknek tette ki magát, mint most fogja. Ha pedig minden igaz, úgy fog visszatérni ide, hogy ismerni fog legalább néhány varázslatot, amivel megvédheti nem csak önmagát, hanem a társait is.
Ráadásul bárhonnan nézi, csak azért, mert sok rossz dolog történt vele és körülötte mostanában, nem bújhat el itt örökké a barátai között a világ és saját jövője elől. Ha pedig soha nem mer innen elindulni megvalósítani az álmait, akkor azok tényleg soha nem fognak megvalósulni.
Tegnap is végiggondolta már mindezt vagy hússzor, elalvás előtt legalább még tízszer, és most kora reggel is annyiszor, hogy már maga is unja saját magát, mégsem képes gondolatai körforgásából kiszabadulni, valamint leküzdeni a szorongást, ami nekik köszönhetően benne van.
Reméli, hogy barátnője hamarosan megjelenik, és még jobban reméli, hogy az ő jelenlétében talán majd elterelődik a figyelme erről az egészről kicsit.
Nagyon bízik benne, hogy nem számolta el magát, és Lau felébred hamarosan, majd elindul reggelizni, de, hogyha nem, úgy dönt, akkor sem hagyja el Szarvasligetet addig, amíg tőle nem köszönt el.
Belegondolni is rossz, de, hogyha útközben esetleg mégis történne vele valami, sohasem bocsátaná meg magának, hogy tőle még utoljára egyszer nem búcsúzott el.
Ennek köszönhetően kicsit talán túlkészülte ezt a reggelt is. Megint, mintha egy randevúra készülődött volna, olyan gondosan fésülködött, fürdött és öltözött fel előtte.
Azt a halványsárga, mellei alatt nem sokkal vékony, ezüstszín zsinórral összekötött, hátul kivágott, hosszú halványsárga ruhát vette fel, amiben Lau egyszer már látta. Haját gondosan megmosta, fésülte és beigazította, hogy a ruha által lemeztelenített hátát majdnem teljesen eltakarja, közben pedig hátrafelé hegyesedő fülei is is láthatóak legyenek tőle. Baglyot formázó amulettjét ruhája továbbra is takarja, de az a kék, könnycsepp alakú medál, amit valaha még sohasem látott édesapja adott az édesanyjának mielőtt elhagyta volna, most is rajta van, és nincs elrejtve a külvilág elől.
Teát főz, és reggelit készít három fő részére. Egyet magának, egyet Launak, egyet pedig Thimnek, aki minden bizonnyal kicsit később érkezik majd.
Amennyiben nem téved és Lau hamarosan tényleg jönni fog, akkor körülbelül úgy találhat rá, hogy táskája már az asztal mellé van készítve, ő pedig az asztal előtt sétál fel-alá, gyakran ránézve az étkező ajtajára, pontosan úgy, mintha valakit nagyon várna. Még magához képest is sápadt, és ha akarná sem tudná letagadni, hogy ideges is.
Az asztalon három üres tányér, három még szintén üres csészével, mellettük egy tálcán kenyér, zöldség, kis vaj és kecskesajt, bár utóbbi még éretlen kicsit, köszönhetően annak, hogy egy-két nappal kevesebb telt ahhoz, hogy teljesen kész legyen. Azért reméli, hogy így is finom lesz majd, és lesz idejük nyugodtan megreggelizni mielőtt elindul, hogy végre azzá a lánnyá válhasson, aki mindig is lenni szeretett volna.*
111. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-06-05 22:13:33
Üzenet elküldve: 2019-06-05 22:13:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Otthon//
- Nem megyek el, amíg nem látlak újra olyan egészségesnek és vidámnak, mint ahogy megismertelek!
*Jelenti ki határozottan Lyllinek. Ha terhet jelentene a családnak, vagy ő maga látná azt, hogy semmivel sincs a hasznukra, természetesen tovább állna. Ha ez bekövetkezne, akkor is mindenképpen látogatná Lyllit, amennyiszer csak teheti. Hálás, hogy itt lehet, hogy mellette lehet. Annak különösen örül, hogy ilyen remek ápolók segítik a gnóm lányt, mint Luninari és Vieljana. Látja, hogy jól ismerik a bájos beteget, és ők tudják igazán, mi a legjobb Lyllinek. Diszkréten háttérbe vonul, hadd tegyék, amit kell. Mikor Viel kijelenti a takarodót, ő is egyetért. Nyilvánvaló, hogy az éjszaka folyamán nem lesz kívánatos társaság egy félig idegen férfi. Nyugtatja önmagát, hogy van, aki figyel Lyllire és nem kell aggódnia. Bár már nagyon késő van, nem jut eszébe, hogy megkérdezze hol hajthatja álomra a fejét. Csomó dolog kavarog az elméjében, melyeket fontosabbnak és csodásabbnak lát, mint saját kényelme. Keres egy ülőalkalmatosságot, ahol az éjszaka magányában elgondolkozhat ezeken. Rég nem érezte a család, az otthon melegét, így nagy hatással van rá ez a hely. Gondol Laurenre, Lunira, Lyllire, Vielre, azokra is, akiket csak néhány percre látott ma.*
//Napváltás//
*Reggel arra eszmél, hogy ültő helyében elnyomta az álom. Néhány tagja fáj emiatt és be kell látnia, hogy felelőtlen döntés volt ott éjszakázni. Kedves vendéglátói biztosan készültek volna neki egy hellyel, ha ő maga nem dönt az ücsörgés mellett. De ez már elmúlt, egy új nap indul. Rendbe szedi magát, meglátogatja a tavat egy kis tisztálkodás erejéig, majd mikor Lylli felébred, az első útja hozzá vezet.*
//A hat folyamán//
*Mindennap igyekezett annyi időt Lyllivel tölteni, amennyivel még nem terheli. Közben megismerte valamennyire a többieket és segített nekik, ahol tudott, illetve, ahol szükség volt rá. Mindig tettre készen állt, de kerülte azt, hogy rájuk erőltesse önmagát. Ahogy múltak a napok, Luninarival is többször beszélgetett. Megerősítést nyert az, amiről már a találkozásukkor is hallott: Luni életében a Mágustorony lesz a következő sarokkő. Ennek pedig elérkezett az ideje. Tisztelte a lányt, hogy igen fiatal kora ellenére már készen áll erre. Kicsit sajnálta a saját gyakorlatlanságát, azonban tudta, hogy az élet neki más kötelességeket jelölt ki mostanáig, és nem mélyedhetett bele eléggé a vízmágiába. Mindezek ellenére nagyon is foglalkoztatta a Mágustorony. Látni akarta azt a helyet, ami talán egyszer számára is egy fontos állomás lesz. Eldöntötte, hogy Luninarival tart, amennyiben Ő nem ellenzi a társaságát.*
//Hat váltás//
*Az indulás napjának reggelén Luninari már korán készen van. Thim kissé később ébredt, és nagyon kell igyekeznie, hogy ne várassa meg csinos útitársát. Képes volna kirohanni, ám meglátja az ételt, ami neki lett odakészítve. Ez meghatja és megnyugtatja. Kár volna veszni hagyni és ugyanúgy kár lenne elkapkodni a megevését. Szépen megadja a módját a reggelinek, majd felveszi zsákját és elköszön mindenkitől. Ezután sietve Luninari után megy*
- Ne haragudj, kérlek! Remélem nem vártál rám túl sokat.
- Nem megyek el, amíg nem látlak újra olyan egészségesnek és vidámnak, mint ahogy megismertelek!
*Jelenti ki határozottan Lyllinek. Ha terhet jelentene a családnak, vagy ő maga látná azt, hogy semmivel sincs a hasznukra, természetesen tovább állna. Ha ez bekövetkezne, akkor is mindenképpen látogatná Lyllit, amennyiszer csak teheti. Hálás, hogy itt lehet, hogy mellette lehet. Annak különösen örül, hogy ilyen remek ápolók segítik a gnóm lányt, mint Luninari és Vieljana. Látja, hogy jól ismerik a bájos beteget, és ők tudják igazán, mi a legjobb Lyllinek. Diszkréten háttérbe vonul, hadd tegyék, amit kell. Mikor Viel kijelenti a takarodót, ő is egyetért. Nyilvánvaló, hogy az éjszaka folyamán nem lesz kívánatos társaság egy félig idegen férfi. Nyugtatja önmagát, hogy van, aki figyel Lyllire és nem kell aggódnia. Bár már nagyon késő van, nem jut eszébe, hogy megkérdezze hol hajthatja álomra a fejét. Csomó dolog kavarog az elméjében, melyeket fontosabbnak és csodásabbnak lát, mint saját kényelme. Keres egy ülőalkalmatosságot, ahol az éjszaka magányában elgondolkozhat ezeken. Rég nem érezte a család, az otthon melegét, így nagy hatással van rá ez a hely. Gondol Laurenre, Lunira, Lyllire, Vielre, azokra is, akiket csak néhány percre látott ma.*
//Napváltás//
*Reggel arra eszmél, hogy ültő helyében elnyomta az álom. Néhány tagja fáj emiatt és be kell látnia, hogy felelőtlen döntés volt ott éjszakázni. Kedves vendéglátói biztosan készültek volna neki egy hellyel, ha ő maga nem dönt az ücsörgés mellett. De ez már elmúlt, egy új nap indul. Rendbe szedi magát, meglátogatja a tavat egy kis tisztálkodás erejéig, majd mikor Lylli felébred, az első útja hozzá vezet.*
//A hat folyamán//
*Mindennap igyekezett annyi időt Lyllivel tölteni, amennyivel még nem terheli. Közben megismerte valamennyire a többieket és segített nekik, ahol tudott, illetve, ahol szükség volt rá. Mindig tettre készen állt, de kerülte azt, hogy rájuk erőltesse önmagát. Ahogy múltak a napok, Luninarival is többször beszélgetett. Megerősítést nyert az, amiről már a találkozásukkor is hallott: Luni életében a Mágustorony lesz a következő sarokkő. Ennek pedig elérkezett az ideje. Tisztelte a lányt, hogy igen fiatal kora ellenére már készen áll erre. Kicsit sajnálta a saját gyakorlatlanságát, azonban tudta, hogy az élet neki más kötelességeket jelölt ki mostanáig, és nem mélyedhetett bele eléggé a vízmágiába. Mindezek ellenére nagyon is foglalkoztatta a Mágustorony. Látni akarta azt a helyet, ami talán egyszer számára is egy fontos állomás lesz. Eldöntötte, hogy Luninarival tart, amennyiben Ő nem ellenzi a társaságát.*
//Hat váltás//
*Az indulás napjának reggelén Luninari már korán készen van. Thim kissé később ébredt, és nagyon kell igyekeznie, hogy ne várassa meg csinos útitársát. Képes volna kirohanni, ám meglátja az ételt, ami neki lett odakészítve. Ez meghatja és megnyugtatja. Kár volna veszni hagyni és ugyanúgy kár lenne elkapkodni a megevését. Szépen megadja a módját a reggelinek, majd felveszi zsákját és elköszön mindenkitől. Ezután sietve Luninari után megy*
- Ne haragudj, kérlek! Remélem nem vártál rám túl sokat.
110. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-06-04 23:52:29
Üzenet elküldve: 2019-06-04 23:52:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Otthon//
- Holnap megnézzük őket *ígéri meg, és egyben reményének is hangot ad. Ami azt illeti tényleg nagyon szeretné, ha a lány minél hamarabb meggyógyulna.
Nagyon nem is szívesen hagyja magára Lillyt, de úgy érzi azzal, hogy az ágya mellett ül, vagy téblábol, sokat nem segít rajta, inkább csak a pihenésben zavarja, akkor főleg, hogyha véletlenül még fel is ébreszti.
Meg aztán az éhség és a fáradtság végül legyőzi őt is. Fűtött szobájának kényelme is vonzza, és persze alig várja azt is, hogy megkóstoljon valamit azok közül a finomságok közül, amiket a piacon vettek. Mégis ellenáll a kísértésnek, hogy az ágyában vacsorázzon. Miután végre rendesen teleette magát, vissza is vonul a szobájába, ahol aztán nagyon megörül új ágyneműjének. Apróság, valahogy mégis sokkal otthonosabban érzi magát tőle itt, és valahogy jobban reménykedik, mint előző két otthonában azóta, hogy igazi otthonából eljött, hogy hamarosan majd ez a ház és ez a szoba is az igazi otthona lesz.
Nem sokkal később már játéknyulait ölelve fekszik a puha ágyban a takaró alatt, annyira kényelmesen elhelyezkedve amennyire csak tud. Elalvás előtt persze Lillyért, Aleimordért és Lauért is aggódik, de a fáradtság ezúttal hamar erősebbnek bizonyul, és nem sokára tényleg mélyen és magához képest nyugodtan alszik.*
//Hatváltás//
//Útra készen//
*Az elmúlt hat alatt miközben sokkal jobb lett az idő, mindent próbált megtenni, hogy ott és abban segítsen, ahol és amiben csak tud, és minél több időt töltsön el eközben a többiekkel, főleg persze Lauval.
Amikor pedig ideje engedte, próbálta gyakorolni mindazt, amiről korábbi olvasmányai alapján úgy gondolta, hogy segíteni fog a koncentrálásban, amikor végre eljut majd a Mágustoronyba, és semmi más dolga nem lesz, mint feléleszteni magában a mágia lángját, hogy aztán mindazzal a tudással, amit ott megszerez társai és önmaga hasznára lehessen.
Azt, hogy pontosan miket kell majd mondania, és milyen mozdulatokat tennie, természetesen inkább csak sejti, mint tudja, de, hogy meg kell tanulni koncentrálnia, elcsendesíteni háborgó lelkét és nyugtalan gondolatait, ebben teljesen biztos.
Próbált hát meditálni, többször, több helyen, és nem meglepő módon végül is a tó partja bizonyult erre a legalkalmasabbnak. Ott és akkor sikerült meglelnie a legnagyobb békét és csendet, amikor képzeletbeli fordított háromszög alsó csúcsában ült, bal csúcsába pedig a lány, a jobbjába pedig fiú plüssnyulát helyezve. Érintésük mindig is megnyugtatta és felvidította legalább egy kicsit, így akkor is az ő apró mancsaikat fogva próbálta teljesen kiüríteni az elméjét minden tolakodó képtől, emléktől és gondolattól. Amikor nagy nehezen sikerült, kellemes, nyugtató csendet és sötétséget talált lehunyt szemhéjai mögött.
Ruháit is kimosta végre, amiket még Nairadától kapott ajándékba, és persze köpenyét is, ami élete legutóbbi időszakának köszönhetően immár nem csak viseltes volt, hanem határozottan koszos is.
A munka és az olvasás mellett még pihenni is jutott ideje mire végül elérkezett ez a bizonyos nap, amit hiába várt már nagyon, mégis már előre összeszorította a szívét és szorongással töltötte el.
Túl van a reggelin és akitől tudott már elbúcsúzott mind, beleértve az állatokat is. Hópehelytől kétszer is. Talán persze csak képzeli, de, mintha fehér kecskéjük jobban ragaszkodna hozzá, mint a többiek, az pedig tény, hogy játéknyulait leszámítva valamennyi állatuknál jobban szereti őt, mintha valóban már csak azzal különleges kötelék alakult volna ki közöttük, hogy ő nevezte el.
Rakott el ételt, vizet, váltásruhát, varázsitalt, fegyvert, köpenyét, ha az idő még is csak hidegre fordulna vissza, mégis annak ellenére, hogy úgy érzi, mindent összepakolt, ami szükséges lehet az útra, még mindig szorong, rossz a kedve, és nem kell nagyon sokat gondolkodnia azon, hogy rájöjjön miért.
Kislány korában minden egyes utazás kezdete, és egyben maga az utazás is, örömteli és izgalmas esemény volt. Alig várta, hogy kiérhessen a szülőfalu köré húzott szakrális körből, végre szabad levegőt szívhasson, új tájakat és új arcokat lásson.
Amióta száműzték, mindez a visszájára fordult. Első útja Artheniorba értelemszerűen egyszerre komor és zaklatott hangulatban telt el. A teljes bizonytalanságba és ismeretlenségbe menekült előre, nem tudva azt, hogy rokonok várják ott, akik majd befogadják.
A városból való elmenekülés még ennél is sokkal rosszabb és fájdalmasabb emlék, főleg úgy, hogy majdnem nem is sikerült.
A Vadászlakra való utazás és az ott töltött idő szép is lehetett volna akár, ha Mori nem hal meg.
A vidékről városba való visszatérésük ugyan szerencsésen alakult, de a Vadászlakon történtek hatása alól természetesen egyikük sem tudta kivonni magát.
Az első út ide ennek ellenére is szerencsésen, kedvező előjelekkel indult, és jól is ért véget.
Mégis, ezt leszámítva bárhonnan nézi, egy utazás a legutóbbi időkben nem nagyon jelentett és hozott sok jót. Hiába tudja, és nyugtatja is magát azzal, hogy ezúttal nem külső kényszer hatására, hanem önszántából indul el, ettől még kellemetlen érzéseitől elég nehezen tud megszabadulni.
Mindezek ellenére döntése végleges, és ha más nem, legalább az örömmel tölti el, hogy nem a hideg, vagy hűvös hónapok valamelyikében kell útnak indulnia, így vastag köpenyét nem muszáj felvennie.
Most ugyanaz a halványsárga, nem sokkal mellei alatt nagyon vékony, ezüstszínű zsinórral összefogott, hátul kivágott ruha van rajta, amiben egyszer együtt reggelizett Lauval, bár háta meztelenségét hosszú fekete haja szinte teljesen eltakarja. Annak ellenére, hogy könnyű ruhája az évszaknak megfelelő, csizmája, bár gondosan megpucolta, mégiscsak a régi. A Nairól kapott magas sarkú cipők, amik apró termetének hazudnak egy kicsivel nagyobb magasságot, sajnálatos módon nem nagyon alkalmasak hosszabb-rövidebb utazásra, így szobájában várják az ő saját reményei szerint szerencsés visszatérését.
Éppen csak Thimnek hagy kint egy tényér ételt, hogy ő is meg tudjon reggelizni mielőtt elindulnak, de aztán szép komótos mozdulatokkal eltakarítja maga után a kora reggeli reggeli maradékait.
Leül az étkezőasztalhoz, és jobb híján, kissé talán szórakozottan a táskájából elővett, és ölébe ültetett játéknyulaknak dúdolgat egy otthoni dallamot, miközben vár.
Néhányszor azért felnéz, hogy Thim érkezik-e, de igazság szerint cseppet sem bánja, hogy várnia kell. Korán is van még, hiszen túl korán kelt magához képest, másrészt szüksége is van még egy kis időre, hogy elrendezze kicsit kavargó gondolatait, és megpróbáljon rendet tenni érzelmei zűrzavarában.*
- Holnap megnézzük őket *ígéri meg, és egyben reményének is hangot ad. Ami azt illeti tényleg nagyon szeretné, ha a lány minél hamarabb meggyógyulna.
Nagyon nem is szívesen hagyja magára Lillyt, de úgy érzi azzal, hogy az ágya mellett ül, vagy téblábol, sokat nem segít rajta, inkább csak a pihenésben zavarja, akkor főleg, hogyha véletlenül még fel is ébreszti.
Meg aztán az éhség és a fáradtság végül legyőzi őt is. Fűtött szobájának kényelme is vonzza, és persze alig várja azt is, hogy megkóstoljon valamit azok közül a finomságok közül, amiket a piacon vettek. Mégis ellenáll a kísértésnek, hogy az ágyában vacsorázzon. Miután végre rendesen teleette magát, vissza is vonul a szobájába, ahol aztán nagyon megörül új ágyneműjének. Apróság, valahogy mégis sokkal otthonosabban érzi magát tőle itt, és valahogy jobban reménykedik, mint előző két otthonában azóta, hogy igazi otthonából eljött, hogy hamarosan majd ez a ház és ez a szoba is az igazi otthona lesz.
Nem sokkal később már játéknyulait ölelve fekszik a puha ágyban a takaró alatt, annyira kényelmesen elhelyezkedve amennyire csak tud. Elalvás előtt persze Lillyért, Aleimordért és Lauért is aggódik, de a fáradtság ezúttal hamar erősebbnek bizonyul, és nem sokára tényleg mélyen és magához képest nyugodtan alszik.*
//Hatváltás//
//Útra készen//
*Az elmúlt hat alatt miközben sokkal jobb lett az idő, mindent próbált megtenni, hogy ott és abban segítsen, ahol és amiben csak tud, és minél több időt töltsön el eközben a többiekkel, főleg persze Lauval.
Amikor pedig ideje engedte, próbálta gyakorolni mindazt, amiről korábbi olvasmányai alapján úgy gondolta, hogy segíteni fog a koncentrálásban, amikor végre eljut majd a Mágustoronyba, és semmi más dolga nem lesz, mint feléleszteni magában a mágia lángját, hogy aztán mindazzal a tudással, amit ott megszerez társai és önmaga hasznára lehessen.
Azt, hogy pontosan miket kell majd mondania, és milyen mozdulatokat tennie, természetesen inkább csak sejti, mint tudja, de, hogy meg kell tanulni koncentrálnia, elcsendesíteni háborgó lelkét és nyugtalan gondolatait, ebben teljesen biztos.
Próbált hát meditálni, többször, több helyen, és nem meglepő módon végül is a tó partja bizonyult erre a legalkalmasabbnak. Ott és akkor sikerült meglelnie a legnagyobb békét és csendet, amikor képzeletbeli fordított háromszög alsó csúcsában ült, bal csúcsába pedig a lány, a jobbjába pedig fiú plüssnyulát helyezve. Érintésük mindig is megnyugtatta és felvidította legalább egy kicsit, így akkor is az ő apró mancsaikat fogva próbálta teljesen kiüríteni az elméjét minden tolakodó képtől, emléktől és gondolattól. Amikor nagy nehezen sikerült, kellemes, nyugtató csendet és sötétséget talált lehunyt szemhéjai mögött.
Ruháit is kimosta végre, amiket még Nairadától kapott ajándékba, és persze köpenyét is, ami élete legutóbbi időszakának köszönhetően immár nem csak viseltes volt, hanem határozottan koszos is.
A munka és az olvasás mellett még pihenni is jutott ideje mire végül elérkezett ez a bizonyos nap, amit hiába várt már nagyon, mégis már előre összeszorította a szívét és szorongással töltötte el.
Túl van a reggelin és akitől tudott már elbúcsúzott mind, beleértve az állatokat is. Hópehelytől kétszer is. Talán persze csak képzeli, de, mintha fehér kecskéjük jobban ragaszkodna hozzá, mint a többiek, az pedig tény, hogy játéknyulait leszámítva valamennyi állatuknál jobban szereti őt, mintha valóban már csak azzal különleges kötelék alakult volna ki közöttük, hogy ő nevezte el.
Rakott el ételt, vizet, váltásruhát, varázsitalt, fegyvert, köpenyét, ha az idő még is csak hidegre fordulna vissza, mégis annak ellenére, hogy úgy érzi, mindent összepakolt, ami szükséges lehet az útra, még mindig szorong, rossz a kedve, és nem kell nagyon sokat gondolkodnia azon, hogy rájöjjön miért.
Kislány korában minden egyes utazás kezdete, és egyben maga az utazás is, örömteli és izgalmas esemény volt. Alig várta, hogy kiérhessen a szülőfalu köré húzott szakrális körből, végre szabad levegőt szívhasson, új tájakat és új arcokat lásson.
Amióta száműzték, mindez a visszájára fordult. Első útja Artheniorba értelemszerűen egyszerre komor és zaklatott hangulatban telt el. A teljes bizonytalanságba és ismeretlenségbe menekült előre, nem tudva azt, hogy rokonok várják ott, akik majd befogadják.
A városból való elmenekülés még ennél is sokkal rosszabb és fájdalmasabb emlék, főleg úgy, hogy majdnem nem is sikerült.
A Vadászlakra való utazás és az ott töltött idő szép is lehetett volna akár, ha Mori nem hal meg.
A vidékről városba való visszatérésük ugyan szerencsésen alakult, de a Vadászlakon történtek hatása alól természetesen egyikük sem tudta kivonni magát.
Az első út ide ennek ellenére is szerencsésen, kedvező előjelekkel indult, és jól is ért véget.
Mégis, ezt leszámítva bárhonnan nézi, egy utazás a legutóbbi időkben nem nagyon jelentett és hozott sok jót. Hiába tudja, és nyugtatja is magát azzal, hogy ezúttal nem külső kényszer hatására, hanem önszántából indul el, ettől még kellemetlen érzéseitől elég nehezen tud megszabadulni.
Mindezek ellenére döntése végleges, és ha más nem, legalább az örömmel tölti el, hogy nem a hideg, vagy hűvös hónapok valamelyikében kell útnak indulnia, így vastag köpenyét nem muszáj felvennie.
Most ugyanaz a halványsárga, nem sokkal mellei alatt nagyon vékony, ezüstszínű zsinórral összefogott, hátul kivágott ruha van rajta, amiben egyszer együtt reggelizett Lauval, bár háta meztelenségét hosszú fekete haja szinte teljesen eltakarja. Annak ellenére, hogy könnyű ruhája az évszaknak megfelelő, csizmája, bár gondosan megpucolta, mégiscsak a régi. A Nairól kapott magas sarkú cipők, amik apró termetének hazudnak egy kicsivel nagyobb magasságot, sajnálatos módon nem nagyon alkalmasak hosszabb-rövidebb utazásra, így szobájában várják az ő saját reményei szerint szerencsés visszatérését.
Éppen csak Thimnek hagy kint egy tényér ételt, hogy ő is meg tudjon reggelizni mielőtt elindulnak, de aztán szép komótos mozdulatokkal eltakarítja maga után a kora reggeli reggeli maradékait.
Leül az étkezőasztalhoz, és jobb híján, kissé talán szórakozottan a táskájából elővett, és ölébe ültetett játéknyulaknak dúdolgat egy otthoni dallamot, miközben vár.
Néhányszor azért felnéz, hogy Thim érkezik-e, de igazság szerint cseppet sem bánja, hogy várnia kell. Korán is van még, hiszen túl korán kelt magához képest, másrészt szüksége is van még egy kis időre, hogy elrendezze kicsit kavargó gondolatait, és megpróbáljon rendet tenni érzelmei zűrzavarában.*
109. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-06-02 09:01:03
Üzenet elküldve: 2019-06-02 09:01:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Otthon és napváltás//
*Mindenki olyan szeretettel veszi körül, hogy pici szíve csordultig telik tőle. Mintha csak családja gyengédségét kapta volna vissza, nagyon nehezére esik visszafognia érzelmeit. Thim kellemes hangja nyugtatóan hat rá, lám, ismét ő segít rajta, és megint törheti a fejét, hogyan viszonozza neki. Örül, hogy idesodorta a véletlen, és neki is szimpatikusak új, immár közös ismerőseik.*
- Igen, azok.
*Kérlelésére, hogy pihenjen, lesüti szemeit és restelkedőn mosolyog.*
- Igenis… igyekszeb…
*Aztán felpillant.*
- De… de ugye baradsz? Bárbint… a házban…
*Pirul el a füle hegyéig, bár az árnyalatnyi különbség talán már nem is látszik rajta. Úgy hangozhatott, hogy a szobájára gondolt, de ilyen megbotránkoztató dologra gondolni se merne, sem pedig arra, hogy bárkire ráerőltesse magát, amikor nincs olyan állapotban, hogy jó társaság legyen. Luni önzetlensége is meghatja.*
- Nagyon kedves vagy, de sebbi bajob neb lesz, beglátod.
*Feleli erőtlenül, de belül elszántan. Nem járja, hogy további terhet jelentsen barátai számára. Arcának simítása jólesik neki, főképp, hogy Luni kezét hűvösnek érzi égő arcán. Lesüti megint a szemeit.*
- Rendben. Köszönöb, Luni.
*Csakugyan ólmos fáradtság húzza lefelé. A körülölelő meleg, a biztonságérzet finoman tereli az álmok világa felé. Az állatokról hallva nyitja ki résnyire szűkült szemeit nagyobbra és fülig szalad a szája.*
- Kecskék? Nagyon szereteb a kecskéket! És ketten is? Ó, alig várob, hogy bindegyiket lássab. Árnyékot is.
*Hajának simogatása mintha csak anyja kezét idézné, valami megmozdul tőle a lelke mélyén. Pislognia kell néhányat.*
- Köszönöb nektek… én akkor bost… egy kicsit… tényleg pihenek.
*Küzdeni akar ellene, de szervezete akarata erősebb, így lecsukódnak a szemei. Már az ellen se tud tiltakozni, hogy Viel fáradjon miatta. Ha pedig tudná, hogy a földön heveredik le, még fel is kelne! A láz azonban legyűri, s az éjszaka folyamán erősödni kezd. Nyugtalanul veszi a levegőt eldugult orra miatt is, olykor egyet-egyet köhint, tán az ébrenlét környékezi, hiszen álmában nem jellemző, hogy valaki köhögne. Utazásban, kint töltött éjszakában, sok izgalomban és fizikai megpróbáltatásokban meggyötört teste megadja magát a betegségnek, amint nyugalomba kerül, így reggel sem ébred fel, mikor Viel felkel, lecseréli a borogatást és kimegy. Mi több, olyan gyenge és lázas, hogy ébresztgetésre se moccanna.*
*Mindenki olyan szeretettel veszi körül, hogy pici szíve csordultig telik tőle. Mintha csak családja gyengédségét kapta volna vissza, nagyon nehezére esik visszafognia érzelmeit. Thim kellemes hangja nyugtatóan hat rá, lám, ismét ő segít rajta, és megint törheti a fejét, hogyan viszonozza neki. Örül, hogy idesodorta a véletlen, és neki is szimpatikusak új, immár közös ismerőseik.*
- Igen, azok.
*Kérlelésére, hogy pihenjen, lesüti szemeit és restelkedőn mosolyog.*
- Igenis… igyekszeb…
*Aztán felpillant.*
- De… de ugye baradsz? Bárbint… a házban…
*Pirul el a füle hegyéig, bár az árnyalatnyi különbség talán már nem is látszik rajta. Úgy hangozhatott, hogy a szobájára gondolt, de ilyen megbotránkoztató dologra gondolni se merne, sem pedig arra, hogy bárkire ráerőltesse magát, amikor nincs olyan állapotban, hogy jó társaság legyen. Luni önzetlensége is meghatja.*
- Nagyon kedves vagy, de sebbi bajob neb lesz, beglátod.
*Feleli erőtlenül, de belül elszántan. Nem járja, hogy további terhet jelentsen barátai számára. Arcának simítása jólesik neki, főképp, hogy Luni kezét hűvösnek érzi égő arcán. Lesüti megint a szemeit.*
- Rendben. Köszönöb, Luni.
*Csakugyan ólmos fáradtság húzza lefelé. A körülölelő meleg, a biztonságérzet finoman tereli az álmok világa felé. Az állatokról hallva nyitja ki résnyire szűkült szemeit nagyobbra és fülig szalad a szája.*
- Kecskék? Nagyon szereteb a kecskéket! És ketten is? Ó, alig várob, hogy bindegyiket lássab. Árnyékot is.
*Hajának simogatása mintha csak anyja kezét idézné, valami megmozdul tőle a lelke mélyén. Pislognia kell néhányat.*
- Köszönöb nektek… én akkor bost… egy kicsit… tényleg pihenek.
*Küzdeni akar ellene, de szervezete akarata erősebb, így lecsukódnak a szemei. Már az ellen se tud tiltakozni, hogy Viel fáradjon miatta. Ha pedig tudná, hogy a földön heveredik le, még fel is kelne! A láz azonban legyűri, s az éjszaka folyamán erősödni kezd. Nyugtalanul veszi a levegőt eldugult orra miatt is, olykor egyet-egyet köhint, tán az ébrenlét környékezi, hiszen álmában nem jellemző, hogy valaki köhögne. Utazásban, kint töltött éjszakában, sok izgalomban és fizikai megpróbáltatásokban meggyötört teste megadja magát a betegségnek, amint nyugalomba kerül, így reggel sem ébred fel, mikor Viel felkel, lecseréli a borogatást és kimegy. Mi több, olyan gyenge és lázas, hogy ébresztgetésre se moccanna.*
108. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-05-31 21:09:01
Üzenet elküldve: 2019-05-31 21:09:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Ale//
- Eszemben sincs azt mondani, hogy a lázadásban bármi jó lett volna, de talán a mostani helyzetet felfoghatod úgy, mint egy új kezdetet. Nincsenek többé elvárások, amiknek meg kell felelned, szabadon dönthetsz a sorsod felől. *válaszol Aleimord szavaira, leszögezve, hogy kicsit se gondolja úgy, bármi előnye is lett volna a városban történteknek, hisz számtalan veszteség érte a nemest, mégis, talán pont erre volt szüksége a férfinak, hogy újrakezdhesse az életét. ~Bár a húga ettől még nem azt a sorsot érdemelte volna, ami végül jutott neki... ~ sóhajt fel magában, ismét csak szembesülve vele, milyen könyörtelen az élet és hogy mindennek ára van. Az Aleimord érkezésekor történeteket nem akarja nagyon bolygatni, hiszen csak mások elbeszélésére hagyatkozhat és akármi is az igazság a múltat illetően, megváltoztatni már nem tudja azt*
- Sajnálom, ami történt. Hidd el, ha itt lettem volna, máshogy alakultak volna a dolgok... *suttogja halkan. Nem tiszte felelősségre vonni senkit, így nem is ígérhet ilyesmit a férfinak, de igyekszik biztosítani róla, ha legközelebb erre jár, akkor kedvesebb fogadtatásban részesül majd, ugyanis az az érzése, hiába marad itt akár pár napig a nemes, míg erőre nem kap, egyelőre nem áll készen rá, hogy hosszabb ideig csatlakozzon hozzájuk. ~Remélem, megtalálod majd a saját utad!~ gondolja magában, örömmel látva, hogy Aleimord hajlandó inni a teából. Az öröm mellett azonban azt is megérzi, rá itt már nincsen szükség, legalábbis ma éjszaka*
- Ha mégis megéheznél, szolgáld ki magad bátran mindennel, amit a konyhában találsz. Ha pedig beszélgetni szeretnél, az ajtóm mindig nyitva áll előtted. Jó éjt! *búcsúzik a férfitól még az ajtóból visszafordulva, majd az utolsó megjegyzéseket követően végleg magára hagyja a nemest, hogy a ház másik betege, vagyis Lylli után nézzen. Már a folyosóról hallja azonban, hogy a lány körül épp elegen sürgölődnek, hogy segítsenek rajta, így ő inkább már nem megy oda tovább zavarni őket, csak csendben visszavonul a saját szobájába. Sok minden történt a mai nap, melyeket alaposan át kell gondolnia és megemésztenie. Ahogy lassan átöltözik és lefekszik az ágyra, akkor tör csak rá az igazi kimerültség a nap eseményeinek hatására, így számára is meglepő módon szinte azonnal elalszik és nem is ébred fel, csak másnap reggel.*
//Másnap//
*Bár sokáig aludt, mégsem mondhatni, hogy kipihentnek érzi magát, ennek fő oka pedig az aggodalom. Nem csak Lylliért, hiszen nem igazán volt túl jó állapotban a lány, mikor legutóbb látta, hanem Aleimordért is, hisz fogalma sincs, sikerült-e elérnie a kellő hatást szavaival vagy sem. Komolyan tart tőle, hogy a férfi esetleg kárt tett magában az éjszaka, vagy megszökött, ahelyett, hogy rendesen kipihente volna magát, így első útja az ő szobájához vezet, hogy megbizonyosodjon róla, félelmei bizonyára alaptalanok, és Aleimord békésen alszik az ágyában. Az ajtajához érve először halkan kopog, nem akarja felébreszteni, ha esetleg még aludna, bár fáradtságának hála ő maga is elég későn kelt, így jó esély van rá, hogy a férfi már ébren van. Válasz híján azonban végül óvatosan benyit, abban bízva, hogy az alvásnak köszönhető a csend, így meglepi, mikor senkit nem talál a szobában. Aggódva indul meg a konyha felé, remélve, esetleg már reggeli közben találja a férfit, az ebédlőasztalon álló levelet látva azonban kezdi megérteni, mi történt. ~Elment~ ismeri be magának a fájdalmas igazságot, miközben közelebb lép, hogy elolvassa. Bár a lényeget már tudta, vagyis hogy egy ideig nem fogják újra látni egymást, azért tartogat számára újdonságokat a levél, mely egyre jobban kezd remegni a kezében, ahogy egyik sort a másik után olvassa. Örömmel látja, valamit mégiscsak ért a tegnap esti kis beszélgetésük, még ha utólag visszagondolva nem is viselkedett épp a legszebben és a legkedvesebben Aleimorddal. ~Bár többet tehettem volna érted! Talán ha előbb találkoztunk volna, nem teszed azt, amit... Bár még mindig nehezen tudom elhinni. Remélem, a mágiában sikerül megtalálnod, amit keresel!~ gondolja magában, összehajtva a levelet. A nemes sorai akaratlanul is könnyeket csaltak a szemébe, így ujjaival gyorsan letörli őket, mielőtt még lepottyanhatnának, majd a levéllel együtt visszatér szobájába. Bár pár pillanattal ezelőtt még igencsak éhes volt, most már elment az étvágya, és társaságra se vágyik. Szüksége van egy kis időre egyedül, hogy feldolgozza magában a történeket.*
- Eszemben sincs azt mondani, hogy a lázadásban bármi jó lett volna, de talán a mostani helyzetet felfoghatod úgy, mint egy új kezdetet. Nincsenek többé elvárások, amiknek meg kell felelned, szabadon dönthetsz a sorsod felől. *válaszol Aleimord szavaira, leszögezve, hogy kicsit se gondolja úgy, bármi előnye is lett volna a városban történteknek, hisz számtalan veszteség érte a nemest, mégis, talán pont erre volt szüksége a férfinak, hogy újrakezdhesse az életét. ~Bár a húga ettől még nem azt a sorsot érdemelte volna, ami végül jutott neki... ~ sóhajt fel magában, ismét csak szembesülve vele, milyen könyörtelen az élet és hogy mindennek ára van. Az Aleimord érkezésekor történeteket nem akarja nagyon bolygatni, hiszen csak mások elbeszélésére hagyatkozhat és akármi is az igazság a múltat illetően, megváltoztatni már nem tudja azt*
- Sajnálom, ami történt. Hidd el, ha itt lettem volna, máshogy alakultak volna a dolgok... *suttogja halkan. Nem tiszte felelősségre vonni senkit, így nem is ígérhet ilyesmit a férfinak, de igyekszik biztosítani róla, ha legközelebb erre jár, akkor kedvesebb fogadtatásban részesül majd, ugyanis az az érzése, hiába marad itt akár pár napig a nemes, míg erőre nem kap, egyelőre nem áll készen rá, hogy hosszabb ideig csatlakozzon hozzájuk. ~Remélem, megtalálod majd a saját utad!~ gondolja magában, örömmel látva, hogy Aleimord hajlandó inni a teából. Az öröm mellett azonban azt is megérzi, rá itt már nincsen szükség, legalábbis ma éjszaka*
- Ha mégis megéheznél, szolgáld ki magad bátran mindennel, amit a konyhában találsz. Ha pedig beszélgetni szeretnél, az ajtóm mindig nyitva áll előtted. Jó éjt! *búcsúzik a férfitól még az ajtóból visszafordulva, majd az utolsó megjegyzéseket követően végleg magára hagyja a nemest, hogy a ház másik betege, vagyis Lylli után nézzen. Már a folyosóról hallja azonban, hogy a lány körül épp elegen sürgölődnek, hogy segítsenek rajta, így ő inkább már nem megy oda tovább zavarni őket, csak csendben visszavonul a saját szobájába. Sok minden történt a mai nap, melyeket alaposan át kell gondolnia és megemésztenie. Ahogy lassan átöltözik és lefekszik az ágyra, akkor tör csak rá az igazi kimerültség a nap eseményeinek hatására, így számára is meglepő módon szinte azonnal elalszik és nem is ébred fel, csak másnap reggel.*
//Másnap//
*Bár sokáig aludt, mégsem mondhatni, hogy kipihentnek érzi magát, ennek fő oka pedig az aggodalom. Nem csak Lylliért, hiszen nem igazán volt túl jó állapotban a lány, mikor legutóbb látta, hanem Aleimordért is, hisz fogalma sincs, sikerült-e elérnie a kellő hatást szavaival vagy sem. Komolyan tart tőle, hogy a férfi esetleg kárt tett magában az éjszaka, vagy megszökött, ahelyett, hogy rendesen kipihente volna magát, így első útja az ő szobájához vezet, hogy megbizonyosodjon róla, félelmei bizonyára alaptalanok, és Aleimord békésen alszik az ágyában. Az ajtajához érve először halkan kopog, nem akarja felébreszteni, ha esetleg még aludna, bár fáradtságának hála ő maga is elég későn kelt, így jó esély van rá, hogy a férfi már ébren van. Válasz híján azonban végül óvatosan benyit, abban bízva, hogy az alvásnak köszönhető a csend, így meglepi, mikor senkit nem talál a szobában. Aggódva indul meg a konyha felé, remélve, esetleg már reggeli közben találja a férfit, az ebédlőasztalon álló levelet látva azonban kezdi megérteni, mi történt. ~Elment~ ismeri be magának a fájdalmas igazságot, miközben közelebb lép, hogy elolvassa. Bár a lényeget már tudta, vagyis hogy egy ideig nem fogják újra látni egymást, azért tartogat számára újdonságokat a levél, mely egyre jobban kezd remegni a kezében, ahogy egyik sort a másik után olvassa. Örömmel látja, valamit mégiscsak ért a tegnap esti kis beszélgetésük, még ha utólag visszagondolva nem is viselkedett épp a legszebben és a legkedvesebben Aleimorddal. ~Bár többet tehettem volna érted! Talán ha előbb találkoztunk volna, nem teszed azt, amit... Bár még mindig nehezen tudom elhinni. Remélem, a mágiában sikerül megtalálnod, amit keresel!~ gondolja magában, összehajtva a levelet. A nemes sorai akaratlanul is könnyeket csaltak a szemébe, így ujjaival gyorsan letörli őket, mielőtt még lepottyanhatnának, majd a levéllel együtt visszatér szobájába. Bár pár pillanattal ezelőtt még igencsak éhes volt, most már elment az étvágya, és társaságra se vágyik. Szüksége van egy kis időre egyedül, hogy feldolgozza magában a történeket.*
107. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-05-31 09:42:54
Üzenet elküldve: 2019-05-31 09:42:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Lau//
- Ne haragudj *sóhajt, szemeiben mintha tényleg megbánást lehetne látni.* Egész életemben megpróbáltam önmagam lenni, ők pedig erőszakkal tépték le a szárnyaimat. Mindig a saját utamat akartam járni, ám mindig tettek az ellen, hogy az ő akaratuk érvényesüljön. Ha ehhez fizikai bántalmazás vagy nyilvános megalázás kellett, akkor kétség nélkül megtették.
*Pár pillanatig habozik, majd kinyújtja a kezét, megfogja a bögrét, kezei közé zárja, és óvatosan kortyol belőle. Az idegen anyag lecsúszik a torkán, és különösen bizsergeti a bensőjét.
Végighallgatja Laut, ám csak akkor szól közbe, mikor muszáj. Így is elvetette már a sulykot, ennyi talán bőven elég volt ennyi.*
- Azzal kezdtem. Elmondtam, tudták, ki vagyok. Azt is, hogy ismerlek és honnan, és azt is, hogy Luni a rokonom, ettől pedig csak még jobban gyanakodni kezdtek. Biztosan azt hitték, hogy hazudok, mindenképpen azt akarták, hogy várjalak meg, hogy megerősítsd a személyazonosságomat.
*Végül hagyja, hogy Lau távozzon. Egyedül van, rengeteg gondolattal a fejében, ami nem hagyja nyugodni. Órák telhetnek el, és aztán, mintha villám csapna el, úgy történik meg benne a felismerés.
A többek már biztos, hogy alszanak, így csendben papírt keres, tollat és tintát, majd elkezdi írni a levelet. Mikor kész, az ebédlőasztalon hagyja, majd csendben kilép a házból az éjszaka közepén, és eltűnik a sötétségben.
Launak
Igazad volt tegnap, magam sem tudom, hogy ki vagyok és mit akarok. Régen tudtam, harcoltam érte, ám hagytam, hogy a sok rossz, ami történt velem, a rengeteg mocsok és gonosz pletyka, amit jogtalanul rám akasztottak azért, mert csupán segíteni akartam valakinek, lehúzzon a mélybe.
Nem hazudtam, tényleg megöltem őket. Közvetlenül a lázadás után, mikor közölték velem, hogy amit évtizedekig velem tettek, és Arthenior egész városa előtt megaláztak, az csupán azért volt, mert akartam valamit, ami nekik nem tetszett. Mérges lettem, először apámmal végeztem, aztán anyámmal. Főnemesek, tudod, milyen a természetük… Természetünk… Én is örököltem belőle, akármennyire is nem tetszik. Remélem, a fattyú barátotok, a másik Sayqueves nem az én apám fattya volt, mert akkor most egy életre meggyűlölhet. Plusz egy utáló már nem igazán számít, ám ne legyen így. Láttam a szemeidben tegnap, hogy nem hittél nekem, ha meg akarsz bizonyosodni róla, tudod, hogy hol van a külső birtokunk, ott temettem el őket.
Nem kell félned, mert reggel nem találsz meg, nem fogok végezni magammal, de csak miattad nem. Ha tegnap nem lettél volna ott, már régen megtettem volna. Köszönöm, tartozok neked az életemmel.
Félreértelmeztem a tant, Rielle azt mondta, hogy tűzben kell újjászületnem. Az este szembe jutott, hogy mindig is tűzmágus akartam lenni, és Rielle sajt maga keresett fel, mikor a pengéket a kezemhez érintettem. Ő nem hagyta, hogy meghaljak, mikor felszeltem a húsomat, ő mondta, hogy ha tűzben születek ujjá, akkor semmissé válik a múlt… Most már tudom, hogy a mágiára értette.
Elmegyek a Mágustoronyba, és elvonulok a világ elől. Jót fog tenni az egyedüllét, a tanulás, bölcs mesterek társasága és hasonlók. Ha itt maradok, akkor csak tovább rontom a napjaitokat és végül egyetlen barátom sem marad.
Ha kellek, most már tudod, hogy hol találsz.
Aleimord*
- Ne haragudj *sóhajt, szemeiben mintha tényleg megbánást lehetne látni.* Egész életemben megpróbáltam önmagam lenni, ők pedig erőszakkal tépték le a szárnyaimat. Mindig a saját utamat akartam járni, ám mindig tettek az ellen, hogy az ő akaratuk érvényesüljön. Ha ehhez fizikai bántalmazás vagy nyilvános megalázás kellett, akkor kétség nélkül megtették.
*Pár pillanatig habozik, majd kinyújtja a kezét, megfogja a bögrét, kezei közé zárja, és óvatosan kortyol belőle. Az idegen anyag lecsúszik a torkán, és különösen bizsergeti a bensőjét.
Végighallgatja Laut, ám csak akkor szól közbe, mikor muszáj. Így is elvetette már a sulykot, ennyi talán bőven elég volt ennyi.*
- Azzal kezdtem. Elmondtam, tudták, ki vagyok. Azt is, hogy ismerlek és honnan, és azt is, hogy Luni a rokonom, ettől pedig csak még jobban gyanakodni kezdtek. Biztosan azt hitték, hogy hazudok, mindenképpen azt akarták, hogy várjalak meg, hogy megerősítsd a személyazonosságomat.
*Végül hagyja, hogy Lau távozzon. Egyedül van, rengeteg gondolattal a fejében, ami nem hagyja nyugodni. Órák telhetnek el, és aztán, mintha villám csapna el, úgy történik meg benne a felismerés.
A többek már biztos, hogy alszanak, így csendben papírt keres, tollat és tintát, majd elkezdi írni a levelet. Mikor kész, az ebédlőasztalon hagyja, majd csendben kilép a házból az éjszaka közepén, és eltűnik a sötétségben.
Launak
Igazad volt tegnap, magam sem tudom, hogy ki vagyok és mit akarok. Régen tudtam, harcoltam érte, ám hagytam, hogy a sok rossz, ami történt velem, a rengeteg mocsok és gonosz pletyka, amit jogtalanul rám akasztottak azért, mert csupán segíteni akartam valakinek, lehúzzon a mélybe.
Nem hazudtam, tényleg megöltem őket. Közvetlenül a lázadás után, mikor közölték velem, hogy amit évtizedekig velem tettek, és Arthenior egész városa előtt megaláztak, az csupán azért volt, mert akartam valamit, ami nekik nem tetszett. Mérges lettem, először apámmal végeztem, aztán anyámmal. Főnemesek, tudod, milyen a természetük… Természetünk… Én is örököltem belőle, akármennyire is nem tetszik. Remélem, a fattyú barátotok, a másik Sayqueves nem az én apám fattya volt, mert akkor most egy életre meggyűlölhet. Plusz egy utáló már nem igazán számít, ám ne legyen így. Láttam a szemeidben tegnap, hogy nem hittél nekem, ha meg akarsz bizonyosodni róla, tudod, hogy hol van a külső birtokunk, ott temettem el őket.
Nem kell félned, mert reggel nem találsz meg, nem fogok végezni magammal, de csak miattad nem. Ha tegnap nem lettél volna ott, már régen megtettem volna. Köszönöm, tartozok neked az életemmel.
Félreértelmeztem a tant, Rielle azt mondta, hogy tűzben kell újjászületnem. Az este szembe jutott, hogy mindig is tűzmágus akartam lenni, és Rielle sajt maga keresett fel, mikor a pengéket a kezemhez érintettem. Ő nem hagyta, hogy meghaljak, mikor felszeltem a húsomat, ő mondta, hogy ha tűzben születek ujjá, akkor semmissé válik a múlt… Most már tudom, hogy a mágiára értette.
Elmegyek a Mágustoronyba, és elvonulok a világ elől. Jót fog tenni az egyedüllét, a tanulás, bölcs mesterek társasága és hasonlók. Ha itt maradok, akkor csak tovább rontom a napjaitokat és végül egyetlen barátom sem marad.
Ha kellek, most már tudod, hogy hol találsz.
Aleimord*
106. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-05-30 21:31:12
Üzenet elküldve: 2019-05-30 21:31:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Ale//
- Igen, meglehet, hogy ennyire nem értem. *bár az az érzése, Aleimord közel áll hozzá, hogy igazán dühös legyen, ő maga továbbra is igyekszik higgadt maradni* Csak abból tudok kiindulni, amit elmondtál és az se nem sok, se nem részletes. Nem azt csináltad, amit ők akartak, de mégse valósítottad meg, amit te szerettél volna... Az az érzésem, te se tudod, ki vagy és mit akarsz igazából. *foglalja össze véleményét ezzel kapcsolatban, a nemes húgának említését azonban nem kommentálja, hisz tényleg sajnálja, ami a lánnyal történt, és Aleimordot is, amiért elvesztette őt*
- Az egyetlen, aki gyilkosnak nevezett téged, az te magad vagy. *világít rá erre a tényre, hiszen mióta ő itt van, egyedül Aleimord szájából hallott olyan kijelentéseket, melyek arra utalnak, hogy megölt valakit, bár ezekről se tudja elhinni, hogy igazak lennének, nem csak lázálmok* Ha bárki más ilyen jelzőkkel illetett volna, annak csak a félreértés lehetett az oka, emiatt pedig elnézésed kérem. *az az érzése, a férfi YIlandára célzott előbbi szavaival, mégis biztos benne, a lánynak megvolt a megfelelő oka, hogy tartson a nemestől, heves természetével párosulva ez pedig könnyen vezethetett hasonlóan felelőtlen kijelentésekhez, mellyekkel Aleimord vádolja*
- Talán ha nyugodtan elmagyaráztad volna, ki vagy és mi járatban vagy erre, barátságosabban fogadtak volna. Ettől függetlenül mindig szívesen látunk! *zárja le a maga részéről a témát, bár érzi, ezen megjegyzése inkább csak olaj lesz a tűzre, ám személyes tapasztalat hiányában csak feltételezésekbe tud bocsátkozni, mi történt, míg ők nem voltak itt*
- Értem. De ne felejtsd el azt se, okkal vezetett ide Rielle. Okkal kerültél egy olyan házba, ahol barátokkal vagy körülvéve, akik segíteni akarnak neked. Ne dobd ezt el magadtól! *még egy utolsó, kérlelő pillantást ereszt meg a férfi irányába, hogy jobb belátásra bírja, ezután azonban felemelkedik a székről, és távozni készül. Hamar átszeli a szobát, az ajtóhoz érve viszont habozik picit, bár keze már mozdul, mégse nyitja ki, csak félig visszafordul, hogy Aleimordra nézhessen, vajon a nemes tartóztatja-e esetleg, vagy kér-e tőle valamit, mielőtt tényleg magára hagyná.*
- Igen, meglehet, hogy ennyire nem értem. *bár az az érzése, Aleimord közel áll hozzá, hogy igazán dühös legyen, ő maga továbbra is igyekszik higgadt maradni* Csak abból tudok kiindulni, amit elmondtál és az se nem sok, se nem részletes. Nem azt csináltad, amit ők akartak, de mégse valósítottad meg, amit te szerettél volna... Az az érzésem, te se tudod, ki vagy és mit akarsz igazából. *foglalja össze véleményét ezzel kapcsolatban, a nemes húgának említését azonban nem kommentálja, hisz tényleg sajnálja, ami a lánnyal történt, és Aleimordot is, amiért elvesztette őt*
- Az egyetlen, aki gyilkosnak nevezett téged, az te magad vagy. *világít rá erre a tényre, hiszen mióta ő itt van, egyedül Aleimord szájából hallott olyan kijelentéseket, melyek arra utalnak, hogy megölt valakit, bár ezekről se tudja elhinni, hogy igazak lennének, nem csak lázálmok* Ha bárki más ilyen jelzőkkel illetett volna, annak csak a félreértés lehetett az oka, emiatt pedig elnézésed kérem. *az az érzése, a férfi YIlandára célzott előbbi szavaival, mégis biztos benne, a lánynak megvolt a megfelelő oka, hogy tartson a nemestől, heves természetével párosulva ez pedig könnyen vezethetett hasonlóan felelőtlen kijelentésekhez, mellyekkel Aleimord vádolja*
- Talán ha nyugodtan elmagyaráztad volna, ki vagy és mi járatban vagy erre, barátságosabban fogadtak volna. Ettől függetlenül mindig szívesen látunk! *zárja le a maga részéről a témát, bár érzi, ezen megjegyzése inkább csak olaj lesz a tűzre, ám személyes tapasztalat hiányában csak feltételezésekbe tud bocsátkozni, mi történt, míg ők nem voltak itt*
- Értem. De ne felejtsd el azt se, okkal vezetett ide Rielle. Okkal kerültél egy olyan házba, ahol barátokkal vagy körülvéve, akik segíteni akarnak neked. Ne dobd ezt el magadtól! *még egy utolsó, kérlelő pillantást ereszt meg a férfi irányába, hogy jobb belátásra bírja, ezután azonban felemelkedik a székről, és távozni készül. Hamar átszeli a szobát, az ajtóhoz érve viszont habozik picit, bár keze már mozdul, mégse nyitja ki, csak félig visszafordul, hogy Aleimordra nézhessen, vajon a nemes tartóztatja-e esetleg, vagy kér-e tőle valamit, mielőtt tényleg magára hagyná.*
105. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-05-30 15:50:26
Üzenet elküldve: 2019-05-30 15:50:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Lau//
- Te ennyire nem érted? *Elege van abból, hogy Lau így beszél vele, így közelebb hajol hozzá, és egyenesen a szemébe néz, miközben megszólal.* Ezt csináltam egész életemben! Nagyszerű, hogy segíteni próbálsz, de most csak azon a múlt felett próbálsz okosodni, amit nem is ismersz. Nem követtem minden szavukat és nem ugrottan úgy, ahogyan nekik tetszett. Megkérdezhetnéd a húgomat, ha élne.
*Bár ahogy sejti, Launak erre is lesz egy okoskodó válasza.*
- Ha azt várod, hogy olyanokkal tegyem egyenlővé magamat, akik mindenféle indok nélkül rablónak és gyilkosnak kiáltanak ki, és akaratomon kívül fogvatartanak valahol, akkor tévedsz. Jobb, ha talán én nem csatlakozom a drága kis szivárványos szövetségetekhez.
*Durva szavakat és hangsúlyt használ, ám ha ez kell ahhoz, hogy leszálljanak róla, ám legyen.*
- Biztosan van oka annak, hogy Rielle életben tart. Nem fogom megölni magam, de nem is maradok itt. Nekem itt nincs helyem.
A hozzászólás írója (Aleimord Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.05.30 15:50:57
- Te ennyire nem érted? *Elege van abból, hogy Lau így beszél vele, így közelebb hajol hozzá, és egyenesen a szemébe néz, miközben megszólal.* Ezt csináltam egész életemben! Nagyszerű, hogy segíteni próbálsz, de most csak azon a múlt felett próbálsz okosodni, amit nem is ismersz. Nem követtem minden szavukat és nem ugrottan úgy, ahogyan nekik tetszett. Megkérdezhetnéd a húgomat, ha élne.
*Bár ahogy sejti, Launak erre is lesz egy okoskodó válasza.*
- Ha azt várod, hogy olyanokkal tegyem egyenlővé magamat, akik mindenféle indok nélkül rablónak és gyilkosnak kiáltanak ki, és akaratomon kívül fogvatartanak valahol, akkor tévedsz. Jobb, ha talán én nem csatlakozom a drága kis szivárványos szövetségetekhez.
*Durva szavakat és hangsúlyt használ, ám ha ez kell ahhoz, hogy leszálljanak róla, ám legyen.*
- Biztosan van oka annak, hogy Rielle életben tart. Nem fogom megölni magam, de nem is maradok itt. Nekem itt nincs helyem.
A hozzászólás írója (Aleimord Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.05.30 15:50:57
104. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-05-29 23:37:29
Üzenet elküldve: 2019-05-29 23:37:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Otthon//
*Viel nem örül neki igazán, hogy Lylli nem fogadja el a varázsitalt, bár ő maga sem tudja, mennyire használt volna a holmi. Igyekszik megőrizni a jókedvét, és bár ő maga nem okoskodik úgy, mint Luni, valahol ő is érzi, hogy a kedvesség és a szeretet éreztetése segíthet, eszében sincs rávetíteni a lányra az aggodalmát. Csak akkor szeppen meg egy kicsit, mikor a kutyáról beszélgetve láthatóan elkábul egy kissé. Utána kapna, hogy segítsen valamiben, de nem tud mit tenni, hát csak simogatja a vörös fürtjeit.*
- Holnap majd megnézzük együtt a kutyust, a kecskéket meg a lovat is. *Csitítgatja, mert úgy látszik, az izgalom csak ront a helyzeten.* De a többieknek igaza van, most a legfontosabb, hogy szundíts egy nagyot. Annyi minden történt, rád fér a pihenés!
*Viel nem szól bele, mikor Thim beszámol az érkezésükről, de Luni felvetésére, miszerint jobb lenne hagyni a lányt aludni, ő is megerősítően biccent a többieknek.*
- Menjetek pihenni, én vigyázok rá. *Suttogja, mert szeretné éjjel cserélgetni Lylli borogatását. Ha a lány beszélgetne még vele, szívesen válaszol, de ő maga már nem erőlteti a dolgot, hagyja, hogy a kislány lassan elrévedjen az álmok birodalmába. Egy darabig mellette ül még, töpreng, aztán megpiszkálja a lángot, hogy garantáltan ne maradjanak a hidegben éjszakára. Még egy borogatáscserére futja az erejéből, de ahogy idefelé jövet, most is erős álmosság nyomja le pilláit, de még egy borogatáscseréig küzd ellene, csak azután heveredik le egy kicsit a tűzfény mellé a földre, és egy pokrócba csomagolja magát. Ez nála már megszokott, korábban is a földön szundított egy hosszú nap után.*
~ Csak lehajtom kicsit a fejem. ~ *Gondolja magában, de már alszik is, álmában pedig egy holdfényes réten szaladgál Árnyékkal az oldalán, mintha csak valami testvérfélék volnának, mintha a régi korok emlékeiből származna a barátságuk.*
//Napváltás//
*Mikor a lány kinyitja a szemét, először csak meglepetten dörzsölgeti, hiszen máris reggel van, pedig épp csak lepihent pár percre. Lassan ocsúdik fel, és még lassabban jut el a tudatáig, hol van, és mit keres Lylli szobájában. Megsajnálja a lányt, óvatosan odapillant, hallja-e szuszogni, és kis ellenőrzés után rátesz még egy borogatást. Ezután a konyha felé veszi az irányt. Annyi finomságot vettek, biztosan akad valami, amivel megtöltheti a gyomrát, és Lyllinek sem árt valami étel, vagy ha nem is esik jól neki, legalább egy pohár víz, amit sietve oda is készít az ágya melletti asztalkára, mielőtt újra a konyhában kezd sertepertélni, kipakolni a vásárolt ennivalót. A tündér bámészkodik, az ablakból csodálja a tájat, és várakozik, hátha nem csak ő ilyen korán kelős típus. Ha nem segít más, vizet és élelmet is ad az állatoknak, hogy szippantson egy kis friss levegőt. Az egész reggeli szürkeség olyan örömtelen, olyan nyomasztó, szinte érzi, hogy baj készül. Árnyék is őszintén aggódik érte, látszik a szemén.*
- Nem tudom, mi Eeyr célja. *Mondja neki sajnálkozva.* De segítünk Lyllinoron, ahogy tudunk. És ott van az a másik idegen is...
*Ha hall még mást is, aki felkelt, majd a keresésére indul, de egyelőre elmeditál egy kicsit.*
*Viel nem örül neki igazán, hogy Lylli nem fogadja el a varázsitalt, bár ő maga sem tudja, mennyire használt volna a holmi. Igyekszik megőrizni a jókedvét, és bár ő maga nem okoskodik úgy, mint Luni, valahol ő is érzi, hogy a kedvesség és a szeretet éreztetése segíthet, eszében sincs rávetíteni a lányra az aggodalmát. Csak akkor szeppen meg egy kicsit, mikor a kutyáról beszélgetve láthatóan elkábul egy kissé. Utána kapna, hogy segítsen valamiben, de nem tud mit tenni, hát csak simogatja a vörös fürtjeit.*
- Holnap majd megnézzük együtt a kutyust, a kecskéket meg a lovat is. *Csitítgatja, mert úgy látszik, az izgalom csak ront a helyzeten.* De a többieknek igaza van, most a legfontosabb, hogy szundíts egy nagyot. Annyi minden történt, rád fér a pihenés!
*Viel nem szól bele, mikor Thim beszámol az érkezésükről, de Luni felvetésére, miszerint jobb lenne hagyni a lányt aludni, ő is megerősítően biccent a többieknek.*
- Menjetek pihenni, én vigyázok rá. *Suttogja, mert szeretné éjjel cserélgetni Lylli borogatását. Ha a lány beszélgetne még vele, szívesen válaszol, de ő maga már nem erőlteti a dolgot, hagyja, hogy a kislány lassan elrévedjen az álmok birodalmába. Egy darabig mellette ül még, töpreng, aztán megpiszkálja a lángot, hogy garantáltan ne maradjanak a hidegben éjszakára. Még egy borogatáscserére futja az erejéből, de ahogy idefelé jövet, most is erős álmosság nyomja le pilláit, de még egy borogatáscseréig küzd ellene, csak azután heveredik le egy kicsit a tűzfény mellé a földre, és egy pokrócba csomagolja magát. Ez nála már megszokott, korábban is a földön szundított egy hosszú nap után.*
~ Csak lehajtom kicsit a fejem. ~ *Gondolja magában, de már alszik is, álmában pedig egy holdfényes réten szaladgál Árnyékkal az oldalán, mintha csak valami testvérfélék volnának, mintha a régi korok emlékeiből származna a barátságuk.*
//Napváltás//
*Mikor a lány kinyitja a szemét, először csak meglepetten dörzsölgeti, hiszen máris reggel van, pedig épp csak lepihent pár percre. Lassan ocsúdik fel, és még lassabban jut el a tudatáig, hol van, és mit keres Lylli szobájában. Megsajnálja a lányt, óvatosan odapillant, hallja-e szuszogni, és kis ellenőrzés után rátesz még egy borogatást. Ezután a konyha felé veszi az irányt. Annyi finomságot vettek, biztosan akad valami, amivel megtöltheti a gyomrát, és Lyllinek sem árt valami étel, vagy ha nem is esik jól neki, legalább egy pohár víz, amit sietve oda is készít az ágya melletti asztalkára, mielőtt újra a konyhában kezd sertepertélni, kipakolni a vásárolt ennivalót. A tündér bámészkodik, az ablakból csodálja a tájat, és várakozik, hátha nem csak ő ilyen korán kelős típus. Ha nem segít más, vizet és élelmet is ad az állatoknak, hogy szippantson egy kis friss levegőt. Az egész reggeli szürkeség olyan örömtelen, olyan nyomasztó, szinte érzi, hogy baj készül. Árnyék is őszintén aggódik érte, látszik a szemén.*
- Nem tudom, mi Eeyr célja. *Mondja neki sajnálkozva.* De segítünk Lyllinoron, ahogy tudunk. És ott van az a másik idegen is...
*Ha hall még mást is, aki felkelt, majd a keresésére indul, de egyelőre elmeditál egy kicsit.*
103. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-05-29 23:21:58
Üzenet elküldve: 2019-05-29 23:21:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Ale//
*Csak egy lemondó szemforgatással válaszol a férfi megjegyzésére, természetesen ő is tisztában van vele, nem gondolta komolyan, hogy örülne, ha tényleg lenne valami a poharában a teán kívül*
- Értem. *bólint rá a Rielle-t illető magyarázatra. Számított valami hasonlóan elvakult indoklásra, így nem lepi meg, hogy csak az láthatja, akivel láttatni akarja magát az úrnő. Aleimord további szavai azonban teljesen megdöbbentik őt. Bár már világossá vált a számára, sok mindenről másképp gondolkodnak, most komolyan emlékeztetnie kell magát, a férfi beteg, kimerült és éhes, azért viselkedik ilyen vállalhatatlanul egész éjszaka, és normális esetben valószínűleg nem hagynák el ilyen szavak a száját*
- Szóval nem vagy gyerek. Akkor leeshetett már volna, hiába akarnak ránk kényszeríteni valamit a szüleink, az nem jelenti, hogy nekünk el kell fogadnunk. Nem okolhatod őket minden rosszért, ami veled történt. Bár a családját nem választhatja meg az ember, a sorsát és a barátait igen. *bár halkan beszél, hangja nem nélkülözi a határozottságot*
- Többet tudok ezekről a dolgokról, mint gondolod, és mint szeretném. Tisztában vagyok vele, nem minden rózsaszín, és nem is változtathatom az egész világot a béke szigetévé. Ehhez kevés vagyok, elismerem. Annyit viszont igenis meg tudok és meg akarok tenni, hogy ezt a házat a barátságnak és az elfogadásnak szentelem, ahol mindenki nyitottan és kedvesen fordul a másik felé. Tudom, számodra ez is csak egy ostoba, giccses ötletnek tűnhet, hiszen nincs menekvés az élet gondjai elől, mégis szeretném hinni, azon az ajtón belépve magunk mögött hagyhatjuk a gondjainkat és bűneinket, és új életet kezdhetünk idebent, ahol mindenki egyenlő. *beszéd közben fejével a bejárati ajtó felé bök* Itt nincs gazdag vagy szegény, bűnös vagy ártatlan, elf vagy ember, mindenki egyforma. Azért jönnek ide a lakók, hogy jobban megismerjék önmagukat és másokat. Hogy segítsenek egymásnak jobb emberré válni. Te miért zárkózol el ennyire mások elől? Világos, hogy történtek veled rossz dolgok és te is tettél rosszat, de ez nem jelenti, hogy menthetetlen lennél és örökké vezekelned kéne. *bár tényleg próbált kedves lenni a férfival és segíteni neki, ha ilyen durván visszautasítják, ő nem fogja senkire ráerőltetni a társaságát*
- Utoljára kérdezem meg, elfogadod a segítségemet? Engeded, hogy segítsek mihamarabb rendbe jönni? Ha azt mondod, azzal segítek a legtöbbet, hogy magadra hagylak, megteszem, de ne akarj pusztán azért egymagad lenni, hogy nyugodtan tobzódhass az önvádban, miközben az éhség mardos. *pillant Aleimord szemébe. ~Nem szégyen beismerni, ha valakinek szüksége van segítségre! Ne lökd el magadtól, aki törődik veled!~ igyekszik üzenni a tekintetével. Bár feltett szándéka volt kis monológja után elhagyni a szobát, van valami a nemes viselkedésében, ami önmagára emlékezteti, így végül mégsem akaródzik megmozdulnia, legalább addig nem, amíg valami kicsit is megnyugtató választ nem kap tőle.*
*Csak egy lemondó szemforgatással válaszol a férfi megjegyzésére, természetesen ő is tisztában van vele, nem gondolta komolyan, hogy örülne, ha tényleg lenne valami a poharában a teán kívül*
- Értem. *bólint rá a Rielle-t illető magyarázatra. Számított valami hasonlóan elvakult indoklásra, így nem lepi meg, hogy csak az láthatja, akivel láttatni akarja magát az úrnő. Aleimord további szavai azonban teljesen megdöbbentik őt. Bár már világossá vált a számára, sok mindenről másképp gondolkodnak, most komolyan emlékeztetnie kell magát, a férfi beteg, kimerült és éhes, azért viselkedik ilyen vállalhatatlanul egész éjszaka, és normális esetben valószínűleg nem hagynák el ilyen szavak a száját*
- Szóval nem vagy gyerek. Akkor leeshetett már volna, hiába akarnak ránk kényszeríteni valamit a szüleink, az nem jelenti, hogy nekünk el kell fogadnunk. Nem okolhatod őket minden rosszért, ami veled történt. Bár a családját nem választhatja meg az ember, a sorsát és a barátait igen. *bár halkan beszél, hangja nem nélkülözi a határozottságot*
- Többet tudok ezekről a dolgokról, mint gondolod, és mint szeretném. Tisztában vagyok vele, nem minden rózsaszín, és nem is változtathatom az egész világot a béke szigetévé. Ehhez kevés vagyok, elismerem. Annyit viszont igenis meg tudok és meg akarok tenni, hogy ezt a házat a barátságnak és az elfogadásnak szentelem, ahol mindenki nyitottan és kedvesen fordul a másik felé. Tudom, számodra ez is csak egy ostoba, giccses ötletnek tűnhet, hiszen nincs menekvés az élet gondjai elől, mégis szeretném hinni, azon az ajtón belépve magunk mögött hagyhatjuk a gondjainkat és bűneinket, és új életet kezdhetünk idebent, ahol mindenki egyenlő. *beszéd közben fejével a bejárati ajtó felé bök* Itt nincs gazdag vagy szegény, bűnös vagy ártatlan, elf vagy ember, mindenki egyforma. Azért jönnek ide a lakók, hogy jobban megismerjék önmagukat és másokat. Hogy segítsenek egymásnak jobb emberré válni. Te miért zárkózol el ennyire mások elől? Világos, hogy történtek veled rossz dolgok és te is tettél rosszat, de ez nem jelenti, hogy menthetetlen lennél és örökké vezekelned kéne. *bár tényleg próbált kedves lenni a férfival és segíteni neki, ha ilyen durván visszautasítják, ő nem fogja senkire ráerőltetni a társaságát*
- Utoljára kérdezem meg, elfogadod a segítségemet? Engeded, hogy segítsek mihamarabb rendbe jönni? Ha azt mondod, azzal segítek a legtöbbet, hogy magadra hagylak, megteszem, de ne akarj pusztán azért egymagad lenni, hogy nyugodtan tobzódhass az önvádban, miközben az éhség mardos. *pillant Aleimord szemébe. ~Nem szégyen beismerni, ha valakinek szüksége van segítségre! Ne lökd el magadtól, aki törődik veled!~ igyekszik üzenni a tekintetével. Bár feltett szándéka volt kis monológja után elhagyni a szobát, van valami a nemes viselkedésében, ami önmagára emlékezteti, így végül mégsem akaródzik megmozdulnia, legalább addig nem, amíg valami kicsit is megnyugtató választ nem kap tőle.*
102. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-05-29 16:33:06
Üzenet elküldve: 2019-05-29 16:33:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Lau//
- Kár *sóhajtja, mikor Lau humorizálni próbál a mérgekkel és altatókkal. Azért szemein és arcán látszik, hogy nem gondolja komolyan, ez könnyen leolvasható róla. Nem, ha meghal, nem méreg által fog. Az éhség tisztító tüze fog végezni vele, hogy a belső lángok megtisztítsák mocskos lelkét, tisztán kezdhesse újra életét.*
- Rielle ott van, ahol lennie akkor, és akkor fogod látni, mikor ő szeretne látni téged *jelent ki határozottan. Lau ezek után megint folytatja, beszél és beszél, mintha direkt Aleimord idegeire akarna menni.*
- Nem vagyok már gyerek, nem kell velem úgy beszélned, mintha az lennék *morog újra.* Elhiszem, hogy a te szemszögedből a világ tiszta cukormáz. Biztosan nem léteznek árvák sem, az anyák nem fojtják vízbe a csecsemőiket, orgyilkosok nem ölnek ártatlanokat pénzért, és a Véristen szolgái sem dolgoznak Rielle fénye ellen. A lázadás is csak lázálom volt, ahogyan az utcán felkötött és élve elégetett nemesek milliói is.
*Leteszi a teát az éjjeliszekrényre, lehámozza magáról a cipőjét, majd felmászik az ágyra, a hátát pedig a támlának fekteti.*
- Nem kell krumpli, csak hagyjatok végre egyedül, békén.
- Kár *sóhajtja, mikor Lau humorizálni próbál a mérgekkel és altatókkal. Azért szemein és arcán látszik, hogy nem gondolja komolyan, ez könnyen leolvasható róla. Nem, ha meghal, nem méreg által fog. Az éhség tisztító tüze fog végezni vele, hogy a belső lángok megtisztítsák mocskos lelkét, tisztán kezdhesse újra életét.*
- Rielle ott van, ahol lennie akkor, és akkor fogod látni, mikor ő szeretne látni téged *jelent ki határozottan. Lau ezek után megint folytatja, beszél és beszél, mintha direkt Aleimord idegeire akarna menni.*
- Nem vagyok már gyerek, nem kell velem úgy beszélned, mintha az lennék *morog újra.* Elhiszem, hogy a te szemszögedből a világ tiszta cukormáz. Biztosan nem léteznek árvák sem, az anyák nem fojtják vízbe a csecsemőiket, orgyilkosok nem ölnek ártatlanokat pénzért, és a Véristen szolgái sem dolgoznak Rielle fénye ellen. A lázadás is csak lázálom volt, ahogyan az utcán felkötött és élve elégetett nemesek milliói is.
*Leteszi a teát az éjjeliszekrényre, lehámozza magáról a cipőjét, majd felmászik az ágyra, a hátát pedig a támlának fekteti.*
- Nem kell krumpli, csak hagyjatok végre egyedül, békén.
101. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-05-28 00:30:50
Üzenet elküldve: 2019-05-28 00:30:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Otthon//
- Ahogy gondolod. *mosolyog kedvesen Lillyre és Visszaveszi tőle a varázsitalt, de azért azt elhatározza magában, hogyha esetleg holnap rosszabbul lenne, akkor mindenképpen megitatja vele, bármennyire is tiltakozik majd ellene. Mégsem szeretné ezt hangosan kimondani, mert sokkal jobban szeretne hinni abban, hogy a lány holnapra már biztosan jobban lesz, csak eleget kell pihennie.*
- De mindenképpen szólj, hogyha szükséged lenne rá mégis! Tényleg szívesen adom. *biztosítja róla.
Nem csak segíteni szeretne rajta, de nagyon is szívesen megszabadulna a vérvörös folyadéktól, amihez elég rossz emlékek fűzik. Különben sem nagyon van ötlete, hogy ő maga mire használhatná. Mégis, mindezek ellenére reméli, hogy Lillynek végül nem lesz rá szüksége majd.
Ezek után arcán mosollyal, kissé elérzékenyülve figyeli, hogy Thim és a tündérlány milyen gyengéden gondoskodnak róla, ennek köszönhetően pedig úgy érzi magát kissé, mintha ismét otthon lenne a szülői házban, pedig ilyesmiről szó sincs.
Talán túlságosan is hamar képes megkedvelni és megszeretni másokat, leginkább minden bizonnyal azért, mert ő maga is ki van éhezve a szeretetre és a megértésre. Odahaza csak álmodozhatott arról, hogy barátnője legyen, Artheniorban aztán mielőtt lett volna lehetősége rendesen összebarátkozni Aleniával és Nairadával, a zavargásoknak köszönhetően el is váltak egymástól az útjaik.
Ilyen téren Lau volt számára az áttörés, ő lett az első igazi barátnője, aki mivel a legelső volt, és sok mindenen mentek keresztül együtt, meg hát az életét is megmentette, nyilván mindig különleges helyet fog elfoglalni a szívében, de ez még persze nem jelenti azt, hogy nem vágyik újabb kapcsolatokra és, hogy ne barátkozna szívesen másokkal is össze.
Tény, hogy Lillyt is, Vielt is nagyon megkedvelte ilyen rövid idő alatt is, és persze Thim is egyre szimpatikusabb neki, bár őt még tényleg alig ismeri. Most is jól érzi magát a társaságukban, még így is, hogy közben a gnóm lányért kell aggódniuk, akit nagyon szeretne végre teljesen egészségesnek látni. Jobban belegondolva, tulajdonképpen még nem is tudja, hogy milyen a hangja akkor, amikor nem náthás éppen.*
- Te most már csak pihenj! *mondja gyengéd hangon, miközben szintén gyengéd óvatossággal megsimogatja az arcát, remélve, hogy nem fogja tőle rossz néven venni a túlzott bizalmaskodást.
Édesanyjának köszönhetően saját példáján keresztül tanulta meg mindenesetre, hogy könnyebben gyógyul az a beteg, aki tudja, hogy szeretik, és akit nem csak szóban szeretnek, hanem esetenként finom érintéseket is kap a kedves szavak mellé.*
- Most már mi elrendezünk mindent, ne aggódj semmiért! Ami pedig a piacot illeti, hoztunk haza két kecskét, meg egy lovat is. Nagyon aranyosak, biztosan tetszeni fognak majd holnap neked is. Meg persze rengeteg ételt is vettünk, úgyhogy enni is lesz majd mit egy jó darabig. *mondja. Reményei szerint éppen csak annyit beszél, és olyan dolgokat mond, amivel jobb kedvre derítheti Lyllit, de nem fárasztja le még jobban annál, mint amennyire minden bizonnyal egyébként is fáradt.*
- Talán az a legokosabb, ha most hagyunk aludni. *mondja halkan végül.*
- Reggel majd eszünk valami nagyon finomat. *ígéri meg, remélve, hogy a nyugodt éjjeli alvás a meleg szobában tényleg segíteni fog a lányon.*
- Ahogy gondolod. *mosolyog kedvesen Lillyre és Visszaveszi tőle a varázsitalt, de azért azt elhatározza magában, hogyha esetleg holnap rosszabbul lenne, akkor mindenképpen megitatja vele, bármennyire is tiltakozik majd ellene. Mégsem szeretné ezt hangosan kimondani, mert sokkal jobban szeretne hinni abban, hogy a lány holnapra már biztosan jobban lesz, csak eleget kell pihennie.*
- De mindenképpen szólj, hogyha szükséged lenne rá mégis! Tényleg szívesen adom. *biztosítja róla.
Nem csak segíteni szeretne rajta, de nagyon is szívesen megszabadulna a vérvörös folyadéktól, amihez elég rossz emlékek fűzik. Különben sem nagyon van ötlete, hogy ő maga mire használhatná. Mégis, mindezek ellenére reméli, hogy Lillynek végül nem lesz rá szüksége majd.
Ezek után arcán mosollyal, kissé elérzékenyülve figyeli, hogy Thim és a tündérlány milyen gyengéden gondoskodnak róla, ennek köszönhetően pedig úgy érzi magát kissé, mintha ismét otthon lenne a szülői házban, pedig ilyesmiről szó sincs.
Talán túlságosan is hamar képes megkedvelni és megszeretni másokat, leginkább minden bizonnyal azért, mert ő maga is ki van éhezve a szeretetre és a megértésre. Odahaza csak álmodozhatott arról, hogy barátnője legyen, Artheniorban aztán mielőtt lett volna lehetősége rendesen összebarátkozni Aleniával és Nairadával, a zavargásoknak köszönhetően el is váltak egymástól az útjaik.
Ilyen téren Lau volt számára az áttörés, ő lett az első igazi barátnője, aki mivel a legelső volt, és sok mindenen mentek keresztül együtt, meg hát az életét is megmentette, nyilván mindig különleges helyet fog elfoglalni a szívében, de ez még persze nem jelenti azt, hogy nem vágyik újabb kapcsolatokra és, hogy ne barátkozna szívesen másokkal is össze.
Tény, hogy Lillyt is, Vielt is nagyon megkedvelte ilyen rövid idő alatt is, és persze Thim is egyre szimpatikusabb neki, bár őt még tényleg alig ismeri. Most is jól érzi magát a társaságukban, még így is, hogy közben a gnóm lányért kell aggódniuk, akit nagyon szeretne végre teljesen egészségesnek látni. Jobban belegondolva, tulajdonképpen még nem is tudja, hogy milyen a hangja akkor, amikor nem náthás éppen.*
- Te most már csak pihenj! *mondja gyengéd hangon, miközben szintén gyengéd óvatossággal megsimogatja az arcát, remélve, hogy nem fogja tőle rossz néven venni a túlzott bizalmaskodást.
Édesanyjának köszönhetően saját példáján keresztül tanulta meg mindenesetre, hogy könnyebben gyógyul az a beteg, aki tudja, hogy szeretik, és akit nem csak szóban szeretnek, hanem esetenként finom érintéseket is kap a kedves szavak mellé.*
- Most már mi elrendezünk mindent, ne aggódj semmiért! Ami pedig a piacot illeti, hoztunk haza két kecskét, meg egy lovat is. Nagyon aranyosak, biztosan tetszeni fognak majd holnap neked is. Meg persze rengeteg ételt is vettünk, úgyhogy enni is lesz majd mit egy jó darabig. *mondja. Reményei szerint éppen csak annyit beszél, és olyan dolgokat mond, amivel jobb kedvre derítheti Lyllit, de nem fárasztja le még jobban annál, mint amennyire minden bizonnyal egyébként is fáradt.*
- Talán az a legokosabb, ha most hagyunk aludni. *mondja halkan végül.*
- Reggel majd eszünk valami nagyon finomat. *ígéri meg, remélve, hogy a nyugodt éjjeli alvás a meleg szobában tényleg segíteni fog a lányon.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1360-1379