Külső területek - Szarvasliget
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 3 (41. - 60. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1383-1402
60. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-04-24 09:42:52
Üzenet elküldve: 2019-04-24 09:42:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 196
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 196
Játékstílus: Megfontolt
//Otthon//
* Ylla ijedelmére szélesen elmosolyodik és hajolna is le a villáért, de szerencsére elég messze van ahhoz, hogy ne sikerüljön összefejelniük, ráadásul a nő közelebb is van hozzá, így a segítség nem egészen jön össze.*
- Nem tudom, nevetséges? * kérdez vissza még mindig mosolyogva. A nyomorúságos körülményeken, amit a félelf említ, azért egy pillanatra megütközik és ez az arcára is kiül, de nem kérdez, csak elrakja későbbre az információt. Már-már elindulnak a levessel és a terítékkel, mikor a többiek előkerülnek. *
- Semmi gond, gondoltuk, hogy valami ilyesmi van a dolog mögött. * mosolyog Lyllinorra, hisz tényleg nem történt semmi, csak amíg ők beszélgettek, addig a gnóm lányka csak befejezte, amit nekik kellett volna. *
- Persze, rendezzük azt is, ahogy ettünk valamit ebből. Amúgy nem nagy szám, csak kis sajt és fűszer. * emeli meg a leveses lábast és elindul vele kifelé, ügyelve arra, amit Ylla mondott, hisz most a kis konyhában vagy a környékén van mindenki. Az ebédlőhöz érve kiválaszt egy tűzhöz közeli asztalt és annak a közepére teszi a meleg terhét. *
* Ylla ijedelmére szélesen elmosolyodik és hajolna is le a villáért, de szerencsére elég messze van ahhoz, hogy ne sikerüljön összefejelniük, ráadásul a nő közelebb is van hozzá, így a segítség nem egészen jön össze.*
- Nem tudom, nevetséges? * kérdez vissza még mindig mosolyogva. A nyomorúságos körülményeken, amit a félelf említ, azért egy pillanatra megütközik és ez az arcára is kiül, de nem kérdez, csak elrakja későbbre az információt. Már-már elindulnak a levessel és a terítékkel, mikor a többiek előkerülnek. *
- Semmi gond, gondoltuk, hogy valami ilyesmi van a dolog mögött. * mosolyog Lyllinorra, hisz tényleg nem történt semmi, csak amíg ők beszélgettek, addig a gnóm lányka csak befejezte, amit nekik kellett volna. *
- Persze, rendezzük azt is, ahogy ettünk valamit ebből. Amúgy nem nagy szám, csak kis sajt és fűszer. * emeli meg a leveses lábast és elindul vele kifelé, ügyelve arra, amit Ylla mondott, hisz most a kis konyhában vagy a környékén van mindenki. Az ebédlőhöz érve kiválaszt egy tűzhöz közeli asztalt és annak a közepére teszi a meleg terhét. *
59. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-04-23 17:03:49
Üzenet elküldve: 2019-04-23 17:03:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Otthon//
*A megnyugvó pillanatok után ijedten pislog fel a gondolatra, hogy esetleg ki lehetne dobni a házból, ha rosszat szól, hiszen ez eszébe se jutott volna. Igaz, hogy épp ennek ellenkezőjéről igyekszik megnyugtatni Aleimord, ám még fel kell dolgoznia.*
- Igazából én csak félteb, hogy begbántottalak, de örülök, ha neb így van.
*Vallja be szerényen kunkorodó szájszéllel.*
- Akkor neked is köszönjük, hogy lehetővé tetted ezt a csodás házat! Ha neb tetszene a szobád, akkor csak szólj! Van bég néhány üres, és ha inkább az tetszene, abit én választottab, szívesen átadob.
*A közös kirándulás lehetőségére felcsillan a szeme.*
- A kastélyt! Egy igazi kastélyt?! Hát hogyne!
*Szorítja össze kezeit maga előtt, s az arcán látszik, hogy akár most indulna, hiszen ilyesmit csak lányregényekben olvasott. Nevének visszakérdezésére hevesen bólogat.*
- Pontosan.
*A szomorú témán könnyeden lépnek tovább, s bizony rendkívül hálás érte. Nem szeret mások előtt elérzékenyülni, s most Aleimordnak sincs szüksége rá, hogy épp őt pátyolgassa.*
- Rebek ötlet!
*Indul vele, feltehetően a konyhába, ahol YIlanda és Angu már várják őket.*
- Bocsánat a késlekedésért! Az én hibáb, hogy úgy eltűnteb.
*Toppan be kísérője mellett restelkedőn.*
- Berendezteb Aleibord szábára egy szobát ba éjszakára. Ugye ott is segítetek beleget varázsolni?
*Sajnos eldugult orra miatt illatokat nem érez, pedig biztosan ínycsiklandóak, azonban látja, hogy milyen nagy munkában vannak barátai.*
- Ezt bind ti csináltátok? Azt hitteb, hogy üres a kabra. Nagyon ügyesek vagytok! Segíthetek?
*Sertepertél egy kicsit a konyhában, akár vizes kancsót tölt, akár poharakat oszt, vagy bármit, aztán ő is helyet foglal.*
- Rebéleb, Lauék is tudtak venni baguknak valabi ennivalót az útra.
*Kezdi rosszul érezni magát, hogy elküldte őket a városba, ő meg itt asztalhoz ül.*
- Én igazából... neb is vagyok még éhes. A részebet nyugodtan osszátok el bagatok között!
A hozzászólás írója (Lyllinor Gramhin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.04.23 17:07:39
*A megnyugvó pillanatok után ijedten pislog fel a gondolatra, hogy esetleg ki lehetne dobni a házból, ha rosszat szól, hiszen ez eszébe se jutott volna. Igaz, hogy épp ennek ellenkezőjéről igyekszik megnyugtatni Aleimord, ám még fel kell dolgoznia.*
- Igazából én csak félteb, hogy begbántottalak, de örülök, ha neb így van.
*Vallja be szerényen kunkorodó szájszéllel.*
- Akkor neked is köszönjük, hogy lehetővé tetted ezt a csodás házat! Ha neb tetszene a szobád, akkor csak szólj! Van bég néhány üres, és ha inkább az tetszene, abit én választottab, szívesen átadob.
*A közös kirándulás lehetőségére felcsillan a szeme.*
- A kastélyt! Egy igazi kastélyt?! Hát hogyne!
*Szorítja össze kezeit maga előtt, s az arcán látszik, hogy akár most indulna, hiszen ilyesmit csak lányregényekben olvasott. Nevének visszakérdezésére hevesen bólogat.*
- Pontosan.
*A szomorú témán könnyeden lépnek tovább, s bizony rendkívül hálás érte. Nem szeret mások előtt elérzékenyülni, s most Aleimordnak sincs szüksége rá, hogy épp őt pátyolgassa.*
- Rebek ötlet!
*Indul vele, feltehetően a konyhába, ahol YIlanda és Angu már várják őket.*
- Bocsánat a késlekedésért! Az én hibáb, hogy úgy eltűnteb.
*Toppan be kísérője mellett restelkedőn.*
- Berendezteb Aleibord szábára egy szobát ba éjszakára. Ugye ott is segítetek beleget varázsolni?
*Sajnos eldugult orra miatt illatokat nem érez, pedig biztosan ínycsiklandóak, azonban látja, hogy milyen nagy munkában vannak barátai.*
- Ezt bind ti csináltátok? Azt hitteb, hogy üres a kabra. Nagyon ügyesek vagytok! Segíthetek?
*Sertepertél egy kicsit a konyhában, akár vizes kancsót tölt, akár poharakat oszt, vagy bármit, aztán ő is helyet foglal.*
- Rebéleb, Lauék is tudtak venni baguknak valabi ennivalót az útra.
*Kezdi rosszul érezni magát, hogy elküldte őket a városba, ő meg itt asztalhoz ül.*
- Én igazából... neb is vagyok még éhes. A részebet nyugodtan osszátok el bagatok között!
A hozzászólás írója (Lyllinor Gramhin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.04.23 17:07:39
58. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-04-19 12:52:32
Üzenet elküldve: 2019-04-19 12:52:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Otthon//
*A matatás közben erősen elveszíti egyéb ingerekre való fogékonyságát és való igaz, hogy itt a kúriában nem számít hirtelen, meglepetésszerű rajtaütésen sem, így még maga elé is morog, mikor nem találja azonnal az evőeszközöket.*
-A rosseb egye meg! Így eldugni ezeket a vackokat, hiszen MÉG CSAK NEM IS EZÜST!*Érzi, hogy a korábban már a nemes jelenlétével és viselkedésével felhajtott düh egy egészen más irányba kívánja terelni magát. Nagy levegőt vesz majd kifúja.*
~Ennyit ez igazán nem ér! Nyugodj le kislány vagy még megüt a guta! Biztosan örömtáncot is járna azaz elkényeztetett ficsúr.~*Ez a gondolat némiképp higgasztóan hat rá, így kézbe véve az evőeszközöket kezdene el számolgatni, hogy mennyi is kell most nekik, de ekkor Angu megszólítja az ajtóból.*
-BAKKER! A frászt hozod rám!*Ugrik egyet a konyha belseje felé, közben egy villa csörömpölve koppan a padlón, mert kiejtette meglepetésében.*
-Ezen most nevetnem kéne? *Küld egy megvető pillantást a másik irányába.*
-Azt hiszed nem láttam még tányért meg kanalat? Mi is ettünk közösen, csak nálunk nem volt asztal.*A végét azért erőteljesen lehalkítja, mert az annyira nem nagy dicsőség, de hát így volt, és jól meg is voltak nélküle.*
-A többieket pedig én is remélem, hogy lassan megkerülnek, mert, hogy lassan sötétedik és a pincébe még értük se mennék le egy idegen helyen. Ha pedig még nem lett volna egyértelmű, már veszettül éhes vagyok. Ha éhes vagyok akkor mogorva is és annak még jó vége nem lett.*Veszi fel a villát, majd megtörli és visszarakja, hiszen most csak 4 kanálra lesz szükségük. Egy pillantást az üres borospohár is kap az asztalon.*
-Én készen vagyok, de aztán te el ne dobd a forró lábast, mert mára már pont elég izgalom volt, talán túl sok is.*Jegyzi meg, beleteszi a tányértoronyba a kanalakat és megfogja alul. Amint az elf megmozdul az étkező irányába követi őt.*
-Amúgy ne szokd meg, mármint a jelenlétem a konyhában, mert pocsékul főzöm.*Veti még oda, csak a miheztartás végett, nehogy valami rossz rögzüljön be Angunál, aztán már elvárásként is megjelenjen.*
*A matatás közben erősen elveszíti egyéb ingerekre való fogékonyságát és való igaz, hogy itt a kúriában nem számít hirtelen, meglepetésszerű rajtaütésen sem, így még maga elé is morog, mikor nem találja azonnal az evőeszközöket.*
-A rosseb egye meg! Így eldugni ezeket a vackokat, hiszen MÉG CSAK NEM IS EZÜST!*Érzi, hogy a korábban már a nemes jelenlétével és viselkedésével felhajtott düh egy egészen más irányba kívánja terelni magát. Nagy levegőt vesz majd kifúja.*
~Ennyit ez igazán nem ér! Nyugodj le kislány vagy még megüt a guta! Biztosan örömtáncot is járna azaz elkényeztetett ficsúr.~*Ez a gondolat némiképp higgasztóan hat rá, így kézbe véve az evőeszközöket kezdene el számolgatni, hogy mennyi is kell most nekik, de ekkor Angu megszólítja az ajtóból.*
-BAKKER! A frászt hozod rám!*Ugrik egyet a konyha belseje felé, közben egy villa csörömpölve koppan a padlón, mert kiejtette meglepetésében.*
-Ezen most nevetnem kéne? *Küld egy megvető pillantást a másik irányába.*
-Azt hiszed nem láttam még tányért meg kanalat? Mi is ettünk közösen, csak nálunk nem volt asztal.*A végét azért erőteljesen lehalkítja, mert az annyira nem nagy dicsőség, de hát így volt, és jól meg is voltak nélküle.*
-A többieket pedig én is remélem, hogy lassan megkerülnek, mert, hogy lassan sötétedik és a pincébe még értük se mennék le egy idegen helyen. Ha pedig még nem lett volna egyértelmű, már veszettül éhes vagyok. Ha éhes vagyok akkor mogorva is és annak még jó vége nem lett.*Veszi fel a villát, majd megtörli és visszarakja, hiszen most csak 4 kanálra lesz szükségük. Egy pillantást az üres borospohár is kap az asztalon.*
-Én készen vagyok, de aztán te el ne dobd a forró lábast, mert mára már pont elég izgalom volt, talán túl sok is.*Jegyzi meg, beleteszi a tányértoronyba a kanalakat és megfogja alul. Amint az elf megmozdul az étkező irányába követi őt.*
-Amúgy ne szokd meg, mármint a jelenlétem a konyhában, mert pocsékul főzöm.*Veti még oda, csak a miheztartás végett, nehogy valami rossz rögzüljön be Angunál, aztán már elvárásként is megjelenjen.*
57. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-04-18 22:27:44
Üzenet elküldve: 2019-04-18 22:27:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Otthon//
- Köszönöm *pillant hálásan az apró leányra, ezután pedig a gnóm elkezd össze-vissza beszélni.* Nem mondtál semmi butaság, ne érezd rosszul magadat! Elmúlt már az a kor, ahol apám kidobatott valakit a kastélyból a nyelve miatt. És itt én vagyok a vendég, még akkor is, ha nagy valószínűséggel Lau a tőlem kapott pénzből vette nektek ezt a házat.
*Ezzel nem felvágni akar, hiszen még az sem biztos, hogy ez az igazság.*
- Még megvan, ha gondolod, egyik nap megnézheted velem.
*Bár akkor kénytelen lesz szembenézni a múltjával és a tetteivel, amire jelenleg nem áll készen. Bár addig foghatja a gyengeségére.*
- Köszönöm. Lyllinor, ugye?
*Nem biztos a lány nevében, így jobb, ha rákérdez.*
- Majd ha Lauék visszajönnek, akkor elválik.
*Ezután a lány beszélni kezd, őt, már majdnem sírni. Aleimord úgy dönt, nem mondd rá semmit, talán a lánynak sem esne jól.*
- Menjünk vissza a többiekhez!
*Visszaérve csak csendben helyet foglal, nem tesz mást, enni egyébkét sincs sok kedve.*
- Köszönöm *pillant hálásan az apró leányra, ezután pedig a gnóm elkezd össze-vissza beszélni.* Nem mondtál semmi butaság, ne érezd rosszul magadat! Elmúlt már az a kor, ahol apám kidobatott valakit a kastélyból a nyelve miatt. És itt én vagyok a vendég, még akkor is, ha nagy valószínűséggel Lau a tőlem kapott pénzből vette nektek ezt a házat.
*Ezzel nem felvágni akar, hiszen még az sem biztos, hogy ez az igazság.*
- Még megvan, ha gondolod, egyik nap megnézheted velem.
*Bár akkor kénytelen lesz szembenézni a múltjával és a tetteivel, amire jelenleg nem áll készen. Bár addig foghatja a gyengeségére.*
- Köszönöm. Lyllinor, ugye?
*Nem biztos a lány nevében, így jobb, ha rákérdez.*
- Majd ha Lauék visszajönnek, akkor elválik.
*Ezután a lány beszélni kezd, őt, már majdnem sírni. Aleimord úgy dönt, nem mondd rá semmit, talán a lánynak sem esne jól.*
- Menjünk vissza a többiekhez!
*Visszaérve csak csendben helyet foglal, nem tesz mást, enni egyébkét sincs sok kedve.*
56. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-04-17 11:59:50
Üzenet elküldve: 2019-04-17 11:59:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Otthon//
*Szégyenlősen mosolyodik el, mikor Aleimord felnevet a méretekhez való hozzáállásán, s boldogsággal tölti el, hogy hallhatja. Cseppet sem bánja, hogy kineveti, csak nevetni lássa, ez mindennél nagyobb ajándék. Nem baj, hogy még nem szívből jön, az se, ha esetleg keserű. Kicsit kuncog vele együtt.*
- Kedvessé teszi az arcod a nevetés.
*Bukik ki belőle a megjegyzés, aztán megrémül, hogy ezt a férfi esetleg szemtelenségnek veszi.*
- Úgy érteb, egyébként is kedves az arcod, csak így... így... bég kedvesebb.
*Süti le a szemeit restelkedőn.*
- Sajnálob, valahogy nehezen találob a szavakat. És butaságokat beszélek.
*Felpillant.*
- Szóval... azt hiszeb, igazad van, ez a ház neb is olyan nagy, csak valahogy... hiányzott a társaság. Bár azt hiszeb, az a birtok szábobra elképzelhetetlenül nagy lett volna.
*Mosolyog ismét szégyenlősen. Örül, hogy a szobával egy picike örömet tud szerezni, szemeiben megint boldogság csillog.*
- Sebbiség, bi itt bind törődünk egymással.
*A felsorolt veszteségekre együttérzőn figyel, a szíve belesajdul, hiszen tudja, milyen egyedül maradni. Közelebb lép, szíve szerint megölelné, de még a gondolattól is zavarba jön, hiszen mégiscsak egy idegen férfiról van szó, akit alig fél órája, ha ismer, talán megérinteni se merné. Mikor felelne, a szó a többiekre terelődik, és máris lelkiismeret-furdalása támad.*
- Egek, akkor szólok nekik, hogy itt vagyok!
*Ám még nem indul, szégyenlősen keresgéli a szavakat.*
- Én... csak egy tapasztalatlan lány vagyok, tudob... de... de én szívesen lennék a barátod. És örülnék neki, ha itt baradnál. Helyünk van bőven!
*Tárja szét karjait nevetve.*
- Szeretnélek jobban begisberni. Én is egyedül vagyok. Vagyis voltab, bíg Lauékkal neb találkoztam az úton Arthenior felé. Ha ők nincsenek... neb is tudob, bi történt volna veleb a városban. Olyan szeretetrebéltóak! Biztosan örülni fognak neked, hiszen akkor is éppen téged kerestek. Ha az én kedvebért neb akarsz baradni, viszonozhatod az ő szeretetüket is. Szükségünk van egybásra, és beglátod, a szíved is könnyebb lesz, ha básokért teszel. Neb szábít, bilyen apróságot teszel, a gyógyír a szeretet. Nekeb... nekeb ez adott erőt... abikor egyedül baradtab.
*Elszorul a torka, kidörgöli szemeiből az épp csak gyűlő könnyeket.*
- Elnézést, sok volt a por a védőhuzatokon.
*Mosolyog fel.*
*Szégyenlősen mosolyodik el, mikor Aleimord felnevet a méretekhez való hozzáállásán, s boldogsággal tölti el, hogy hallhatja. Cseppet sem bánja, hogy kineveti, csak nevetni lássa, ez mindennél nagyobb ajándék. Nem baj, hogy még nem szívből jön, az se, ha esetleg keserű. Kicsit kuncog vele együtt.*
- Kedvessé teszi az arcod a nevetés.
*Bukik ki belőle a megjegyzés, aztán megrémül, hogy ezt a férfi esetleg szemtelenségnek veszi.*
- Úgy érteb, egyébként is kedves az arcod, csak így... így... bég kedvesebb.
*Süti le a szemeit restelkedőn.*
- Sajnálob, valahogy nehezen találob a szavakat. És butaságokat beszélek.
*Felpillant.*
- Szóval... azt hiszeb, igazad van, ez a ház neb is olyan nagy, csak valahogy... hiányzott a társaság. Bár azt hiszeb, az a birtok szábobra elképzelhetetlenül nagy lett volna.
*Mosolyog ismét szégyenlősen. Örül, hogy a szobával egy picike örömet tud szerezni, szemeiben megint boldogság csillog.*
- Sebbiség, bi itt bind törődünk egymással.
*A felsorolt veszteségekre együttérzőn figyel, a szíve belesajdul, hiszen tudja, milyen egyedül maradni. Közelebb lép, szíve szerint megölelné, de még a gondolattól is zavarba jön, hiszen mégiscsak egy idegen férfiról van szó, akit alig fél órája, ha ismer, talán megérinteni se merné. Mikor felelne, a szó a többiekre terelődik, és máris lelkiismeret-furdalása támad.*
- Egek, akkor szólok nekik, hogy itt vagyok!
*Ám még nem indul, szégyenlősen keresgéli a szavakat.*
- Én... csak egy tapasztalatlan lány vagyok, tudob... de... de én szívesen lennék a barátod. És örülnék neki, ha itt baradnál. Helyünk van bőven!
*Tárja szét karjait nevetve.*
- Szeretnélek jobban begisberni. Én is egyedül vagyok. Vagyis voltab, bíg Lauékkal neb találkoztam az úton Arthenior felé. Ha ők nincsenek... neb is tudob, bi történt volna veleb a városban. Olyan szeretetrebéltóak! Biztosan örülni fognak neked, hiszen akkor is éppen téged kerestek. Ha az én kedvebért neb akarsz baradni, viszonozhatod az ő szeretetüket is. Szükségünk van egybásra, és beglátod, a szíved is könnyebb lesz, ha básokért teszel. Neb szábít, bilyen apróságot teszel, a gyógyír a szeretet. Nekeb... nekeb ez adott erőt... abikor egyedül baradtab.
*Elszorul a torka, kidörgöli szemeiből az épp csak gyűlő könnyeket.*
- Elnézést, sok volt a por a védőhuzatokon.
*Mosolyog fel.*
55. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-04-17 10:15:08
Üzenet elküldve: 2019-04-17 10:15:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 196
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 196
Játékstílus: Megfontolt
//Otthon//
* Miután felért a pincéből senkit nem lát, sőt nem is hall. Épp a poharáért indul, mikor némi zajt hall a konyhából, ahová amúgy is indult volna a leves ügyében. Halkan az ajtóhoz lopózik és bár nem biztos hogy hangtalanul megy, azért bizakodik. Beles az ajtón és kisebb meglepetésére az evőeszközökkel foglalatoskodó Yllát látja. Elmosolyodik és lassan az ajtófélfának támaszkodva, a bortól talán indokolatlanul jókedvűen elnézi a matatását. A morgására még szélesen el is mosolyodik, mielőtt kortyolna egy újabbat a borból. ~ Meg kell hagyni izgalmas, hogy ilyen tűzrőlpattant és hogy így fel van vágva a nyelve. Főleg az éjszakai történések tükrében. És még jól is néz ki. ~ sétáltatja meg a gondolatait a félelf körül, mielőtt szólna. *
- Milyen házias itt valaki. Nem mondom, hogy rosszul áll, csak meglepett. * vigyorog a nőre. * - Ha nem gond segítek kivinni, remélem a többiek is előkerülnek gyorsan. * fejezi be mondandóját, majd a poharát fenékig üríti és leteszi az asztalra. A sparhelthoz lép és kezével ellenőrzi a lábas füleit, hogy mennyire forróak, s mivel még szükséges kerít egy konyharuhát, hogy meg tudja fogni. *
- Szólj, ha kész vagy és indulhatunk.
* Miután felért a pincéből senkit nem lát, sőt nem is hall. Épp a poharáért indul, mikor némi zajt hall a konyhából, ahová amúgy is indult volna a leves ügyében. Halkan az ajtóhoz lopózik és bár nem biztos hogy hangtalanul megy, azért bizakodik. Beles az ajtón és kisebb meglepetésére az evőeszközökkel foglalatoskodó Yllát látja. Elmosolyodik és lassan az ajtófélfának támaszkodva, a bortól talán indokolatlanul jókedvűen elnézi a matatását. A morgására még szélesen el is mosolyodik, mielőtt kortyolna egy újabbat a borból. ~ Meg kell hagyni izgalmas, hogy ilyen tűzrőlpattant és hogy így fel van vágva a nyelve. Főleg az éjszakai történések tükrében. És még jól is néz ki. ~ sétáltatja meg a gondolatait a félelf körül, mielőtt szólna. *
- Milyen házias itt valaki. Nem mondom, hogy rosszul áll, csak meglepett. * vigyorog a nőre. * - Ha nem gond segítek kivinni, remélem a többiek is előkerülnek gyorsan. * fejezi be mondandóját, majd a poharát fenékig üríti és leteszi az asztalra. A sparhelthoz lép és kezével ellenőrzi a lábas füleit, hogy mennyire forróak, s mivel még szükséges kerít egy konyharuhát, hogy meg tudja fogni. *
- Szólj, ha kész vagy és indulhatunk.
54. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-04-17 09:35:36
Üzenet elküldve: 2019-04-17 09:35:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Otthon//
*A túra végeztével ott találja magát a konyhában, egyedül. Kissé meglepődik először, eddig még soha nem élt olyan hatalmas házban, hogy akár tíz percig is lébecolhat benne, akkor se fut össze egy teremtett lélekkel sem. Pedig itt most rajta kívül még hárman vannak. Valahol.
Majd vállat von, hiszen minden tőle telhetőt megtett a kis tanykos felkutatásáért és nem szívesen feccölne bele több energiát feleslegesen, minthogy lehetséges valaki már régen a nyomára akadt. Az orrát megcsapja a frissen készült leves illata, így a kezében eddig szorongatott anyagot leteszi az asztalra és széthajtja, így előbukkan belőle egy nagyobb darab cipó. Némi kotorászás után elővesz egy szelő szerszámot és négyfelé hasítja a már kissé szikkadt kenyérféleséget.*
~Csak a békesség kedvéért, hiszen, mit gondolnának rólunk, ha hagynánk éhen veszi azt a ficsúrt.~*Jelenik meg némi ellenszenv az arcán, végtére is olyan kiállhatatlanul viselkedett eddig is, nem akar mára már feleslegesen több okot szolgáltatni arra, hogy megsértődhessen.*
~Mára már csak egy kis nyugalom és egy jó alvás kell, ha felidegesít, a végén még megütöm!~*Forr magában, talán már most jobban felkorbácsolta saját magát, mint kellett volna. Levezetés képen keres némi porcelánt és némi víz és egy tiszta rongy segítségével étkezésre alkalmas állapotba hozza őket. Egymásba helyezi őket, hogy majd egybe ki tudja hordani az étkezőbe. Éppen kanalak után kutat, mikor valami hangot hall a konyha közelében.*
-Még szerencse, nem lett volna kedvem még őket is keresgélni.*Reméli, hogy a társaság összes tagja visszatalál a konyhába.Morog maga elé, immár nem csak az munkálkodik benne, hogy van egy kényes elf nemes a házban egy eltűnt gnómmal egyetemben, hanem, hogy veszettül éhes is kezd lenni. Ha esetleg betérnek a konyhába, inkább úgy tesz, mint, aki nagyon elfoglalt, mert most a szemei szinte maguktól is szikráznak és akármilyen apró attrocitásra képesnek érzi magát kitörni. Ami most, igazán nem lenne bölcs dolog, de érzi, hogy nagyon nehezen tud már parancsolni a megszokásainak.*
*A túra végeztével ott találja magát a konyhában, egyedül. Kissé meglepődik először, eddig még soha nem élt olyan hatalmas házban, hogy akár tíz percig is lébecolhat benne, akkor se fut össze egy teremtett lélekkel sem. Pedig itt most rajta kívül még hárman vannak. Valahol.
Majd vállat von, hiszen minden tőle telhetőt megtett a kis tanykos felkutatásáért és nem szívesen feccölne bele több energiát feleslegesen, minthogy lehetséges valaki már régen a nyomára akadt. Az orrát megcsapja a frissen készült leves illata, így a kezében eddig szorongatott anyagot leteszi az asztalra és széthajtja, így előbukkan belőle egy nagyobb darab cipó. Némi kotorászás után elővesz egy szelő szerszámot és négyfelé hasítja a már kissé szikkadt kenyérféleséget.*
~Csak a békesség kedvéért, hiszen, mit gondolnának rólunk, ha hagynánk éhen veszi azt a ficsúrt.~*Jelenik meg némi ellenszenv az arcán, végtére is olyan kiállhatatlanul viselkedett eddig is, nem akar mára már feleslegesen több okot szolgáltatni arra, hogy megsértődhessen.*
~Mára már csak egy kis nyugalom és egy jó alvás kell, ha felidegesít, a végén még megütöm!~*Forr magában, talán már most jobban felkorbácsolta saját magát, mint kellett volna. Levezetés képen keres némi porcelánt és némi víz és egy tiszta rongy segítségével étkezésre alkalmas állapotba hozza őket. Egymásba helyezi őket, hogy majd egybe ki tudja hordani az étkezőbe. Éppen kanalak után kutat, mikor valami hangot hall a konyha közelében.*
-Még szerencse, nem lett volna kedvem még őket is keresgélni.*Reméli, hogy a társaság összes tagja visszatalál a konyhába.Morog maga elé, immár nem csak az munkálkodik benne, hogy van egy kényes elf nemes a házban egy eltűnt gnómmal egyetemben, hanem, hogy veszettül éhes is kezd lenni. Ha esetleg betérnek a konyhába, inkább úgy tesz, mint, aki nagyon elfoglalt, mert most a szemei szinte maguktól is szikráznak és akármilyen apró attrocitásra képesnek érzi magát kitörni. Ami most, igazán nem lenne bölcs dolog, de érzi, hogy nagyon nehezen tud már parancsolni a megszokásainak.*
53. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-04-16 23:53:24
Üzenet elküldve: 2019-04-16 23:53:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Otthon//
*Kissé unottan sétálgat a házban, benéz minden szobába, és mindig reménykedik, hogy a következőben felbukkan a lány. Ha más előnye nincs ennek, annyi biztos, hogy sikerül egy kicsit feltérképeznie a lakást. Aztán az egyik folyosón végre előkerül a náthás. Pont időben.*
- Nagy ház? *Talán most először hallani felnevetni a nemest. Nem tart sokáig, és nem is igazán jóízű, de mindenképpen valamilyen nevetés.*
- Ha szerinted ez a ház nagy, mit szóltál volna atyám külső birtokához?
~Aki már nem él. És miattam... Megérdemelte. Nem, miatta nincs bűntudatom, megérdemelte a tőrt a gyomrába, és újra kettéhasítanám a belsőjét, ha tehetném.~
- Köszönöm, ez kedves tőled.
*A kis gnóm nem a szolgája, nem volt kötelessége ezt tenni, így Aleimord tényleg hálás neki. Volt pár hónap, mikor nem fizetett egy szolgálónak sem, maga volt a pokol. Soha többet! Egy személy mindig kell legalább!*
- Nem mondhatnám, ám köszönöm kérdésedet. Nem maradtak se barátaim, se törődő rokonaim, se céljaim, és még a múltam terhe is nyomja a vállam. Nincs másom, csak a pénzem. Különös azok után, hogy mindig én voltam az, akit nem érdekelt az üzlet és a vagyon, és ellenszegült az apjának. Áh! *legyint gyorsan.* Nem untatlak a sanyarú sorsommal. Ugye tudod, hogy mindenki téged keres?
*Kissé unottan sétálgat a házban, benéz minden szobába, és mindig reménykedik, hogy a következőben felbukkan a lány. Ha más előnye nincs ennek, annyi biztos, hogy sikerül egy kicsit feltérképeznie a lakást. Aztán az egyik folyosón végre előkerül a náthás. Pont időben.*
- Nagy ház? *Talán most először hallani felnevetni a nemest. Nem tart sokáig, és nem is igazán jóízű, de mindenképpen valamilyen nevetés.*
- Ha szerinted ez a ház nagy, mit szóltál volna atyám külső birtokához?
~Aki már nem él. És miattam... Megérdemelte. Nem, miatta nincs bűntudatom, megérdemelte a tőrt a gyomrába, és újra kettéhasítanám a belsőjét, ha tehetném.~
- Köszönöm, ez kedves tőled.
*A kis gnóm nem a szolgája, nem volt kötelessége ezt tenni, így Aleimord tényleg hálás neki. Volt pár hónap, mikor nem fizetett egy szolgálónak sem, maga volt a pokol. Soha többet! Egy személy mindig kell legalább!*
- Nem mondhatnám, ám köszönöm kérdésedet. Nem maradtak se barátaim, se törődő rokonaim, se céljaim, és még a múltam terhe is nyomja a vállam. Nincs másom, csak a pénzem. Különös azok után, hogy mindig én voltam az, akit nem érdekelt az üzlet és a vagyon, és ellenszegült az apjának. Áh! *legyint gyorsan.* Nem untatlak a sanyarú sorsommal. Ugye tudod, hogy mindenki téged keres?
52. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-04-16 21:22:50
Üzenet elküldve: 2019-04-16 21:22:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Otthon//
*Nem meglepő, hogy bújócskában verhetetlen, hiszen apró és csendes is legtöbbször, s szédelgése közben bravúrosan kitér mindenki elől, aki lelkiismeretesen keresni kezdte. Mikor más kilép valahonnan, ő éppen befordul valahová, s még vörös fürtjei sem lebbennek árulkodón, hiszen annyira fürgén most nem közeledik. Valamiképp visszaér a szobájába, s csalódottan tapasztalja, hogy senki nincs már ott, akitől megkérdezhetné a szörp dolgát, ellenben nagyon kellemes meleg fogadja. Itt biztosan nem fog fázni éjjel. No de mégsem járja, hogy máris visszavonuljon, mikor annyi a tennivaló, visszaindul hát a folyosóra, s hamarosan belebotlik Aleimordba.*
- Ohh! De jó, hogy begvagy!
*Könnyebbül meg egy mosolyban.*
- Kezdteb nagyon egyedül érezni bagab ebben a nagy házban. Begágyaztab neked az egyik szobában.
*Ékeli közben gyorsan élénk mosollyal, s kevésbé élénk, fénylő tekintettel.*
- Jobban érzed bagad?
*Nem meglepő, hogy bújócskában verhetetlen, hiszen apró és csendes is legtöbbször, s szédelgése közben bravúrosan kitér mindenki elől, aki lelkiismeretesen keresni kezdte. Mikor más kilép valahonnan, ő éppen befordul valahová, s még vörös fürtjei sem lebbennek árulkodón, hiszen annyira fürgén most nem közeledik. Valamiképp visszaér a szobájába, s csalódottan tapasztalja, hogy senki nincs már ott, akitől megkérdezhetné a szörp dolgát, ellenben nagyon kellemes meleg fogadja. Itt biztosan nem fog fázni éjjel. No de mégsem járja, hogy máris visszavonuljon, mikor annyi a tennivaló, visszaindul hát a folyosóra, s hamarosan belebotlik Aleimordba.*
- Ohh! De jó, hogy begvagy!
*Könnyebbül meg egy mosolyban.*
- Kezdteb nagyon egyedül érezni bagab ebben a nagy házban. Begágyaztab neked az egyik szobában.
*Ékeli közben gyorsan élénk mosollyal, s kevésbé élénk, fénylő tekintettel.*
- Jobban érzed bagad?
51. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-04-16 08:34:23
Üzenet elküldve: 2019-04-16 08:34:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 196
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 196
Játékstílus: Megfontolt
//Otthon//
*A szópárbaj nem lepi meg és most tartózkodik is a közbeavatkozástól, hisz úgy néz ki, ennyivel le is tudták a felek. Kijelölték a határvonalat és amíg ezt tiszteletben tartják nem is várható semmi komolyabb atrocitás a túloldalrakiabáláson túl. Az ötlete, hogy két irányba küldi őket beválni látszik, hisz nekiindulnak. Bár elvileg látnia kellett volna a lánykát elhaladni, ha kijött valamelyik folyosóról, de a tűzzel végül is babrált annyit, hogy akár el is mehetett mögötte. Gyorsan bekukkant a konyhába és a fürdőbe, majd mivel senkit nem talál, hirtelen ötlettől vezérelve lemegy a pincébe, hátha a kis kíváncsi nem bírta ki és elkezdett turkálni a könyvek között. A gyertya meggyújtása után körbesétál, de semmi gyanúsat nem lát, pedig be-benéz minden nagyobb tárgy mögé, hátha. Dolga végeztével, illetve inkább a sikertelenségének biztos tudatában indul fel a lépcsőn, hátha a többiek nagyobb szerencsével jártak. *
*A szópárbaj nem lepi meg és most tartózkodik is a közbeavatkozástól, hisz úgy néz ki, ennyivel le is tudták a felek. Kijelölték a határvonalat és amíg ezt tiszteletben tartják nem is várható semmi komolyabb atrocitás a túloldalrakiabáláson túl. Az ötlete, hogy két irányba küldi őket beválni látszik, hisz nekiindulnak. Bár elvileg látnia kellett volna a lánykát elhaladni, ha kijött valamelyik folyosóról, de a tűzzel végül is babrált annyit, hogy akár el is mehetett mögötte. Gyorsan bekukkant a konyhába és a fürdőbe, majd mivel senkit nem talál, hirtelen ötlettől vezérelve lemegy a pincébe, hátha a kis kíváncsi nem bírta ki és elkezdett turkálni a könyvek között. A gyertya meggyújtása után körbesétál, de semmi gyanúsat nem lát, pedig be-benéz minden nagyobb tárgy mögé, hátha. Dolga végeztével, illetve inkább a sikertelenségének biztos tudatában indul fel a lépcsőn, hátha a többiek nagyobb szerencsével jártak. *
50. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-04-14 15:57:40
Üzenet elküldve: 2019-04-14 15:57:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Otthon//
*A nemes megjegyzésére csak összerándulnak a szemöldökei, szinte egymással viaskodva, ha szemmel lehetne verni, Aleimordnak már bizonyára nem lenne szüksége többé étel bevitelére. Nem igazán szeretne megint kikelni magából, hiszen csak feleslegesen csinálna galibát neki kedves személyeknek.*
~Majd ellátom a baját, mikor senki nem látja.~*Nem is konkrétan fizikai bántalmazásra gondol ilyenkor, talán egyéb csínyben nagyobb örömét lelné. Persze ő nem gyilkos, hogy egy szinte alig a lábán lévő elfet addig üssön, amíg van benne szusz, nincs gyomra az ilyesmihez, bár azért tagadhatatlan, hogy néha jólesett, azaz egy-két bevitt gyomros és lengő. Mert hát hogy megesett régen a kocsmákba, hogy a nagy hévben úgy érezte neki is ki kell venni a részét és még élvezte is, bár utána vagy két napig borogatták egymás puklijait*
~Azok a régi szép idők.~*Közben végig ér az ő részén és egyik szobába se találja a kis vakarcsot, így megindul visszafelé. Bár tagadhatatlan, hogy nem minden ládába nézett be, de azért a szekrényeket kinyitogatta, hátha bújócskázik velük a gnóm. Maga mellett lóbálva a karjait, az egyikben a maradék cipóját lengetve a konyha felé veszi az irányt, hátha azóta már a többiek nagyobb szerencsével jártak és együtt eszik a levest.*
*A nemes megjegyzésére csak összerándulnak a szemöldökei, szinte egymással viaskodva, ha szemmel lehetne verni, Aleimordnak már bizonyára nem lenne szüksége többé étel bevitelére. Nem igazán szeretne megint kikelni magából, hiszen csak feleslegesen csinálna galibát neki kedves személyeknek.*
~Majd ellátom a baját, mikor senki nem látja.~*Nem is konkrétan fizikai bántalmazásra gondol ilyenkor, talán egyéb csínyben nagyobb örömét lelné. Persze ő nem gyilkos, hogy egy szinte alig a lábán lévő elfet addig üssön, amíg van benne szusz, nincs gyomra az ilyesmihez, bár azért tagadhatatlan, hogy néha jólesett, azaz egy-két bevitt gyomros és lengő. Mert hát hogy megesett régen a kocsmákba, hogy a nagy hévben úgy érezte neki is ki kell venni a részét és még élvezte is, bár utána vagy két napig borogatták egymás puklijait*
~Azok a régi szép idők.~*Közben végig ér az ő részén és egyik szobába se találja a kis vakarcsot, így megindul visszafelé. Bár tagadhatatlan, hogy nem minden ládába nézett be, de azért a szekrényeket kinyitogatta, hátha bújócskázik velük a gnóm. Maga mellett lóbálva a karjait, az egyikben a maradék cipóját lengetve a konyha felé veszi az irányt, hátha azóta már a többiek nagyobb szerencsével jártak és együtt eszik a levest.*
49. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-04-09 22:27:34
Üzenet elküldve: 2019-04-09 22:27:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Otthon//
- Az a baj, hogy erre már magam is rájöttem *húzza a száját Angu megjegyzésére. Felhúzza a kezétn az ingujját, és megmutatja a karja puha belső felét a férfinak. Tele van vágások nyomaival, egyértelmű lehet, hogy minek a jelei, maradványai.* Valami vagy valaki mindig megmentett. Elég idegesítő.
*Ezek után olyasmi derül ki, ami határozottan meglepi. *
- A bátyád? *pislog a nő felé.* Remélem, Luni magával hozza a fiamat is, mert akkor így öten tarthatunk Sayqueves fattyak gyűlést is *forgatja a szemét.*
- Szuper, köszönöm a megjegyzést, teljesen felesleges volt.
*Úgy dönt, hogy akkor inkább sarkon fordul, és elmegy megkeresni az idegesítően aranyos lányt, és közben reménykedik, hogy eltéved közben.*
- Az a baj, hogy erre már magam is rájöttem *húzza a száját Angu megjegyzésére. Felhúzza a kezétn az ingujját, és megmutatja a karja puha belső felét a férfinak. Tele van vágások nyomaival, egyértelmű lehet, hogy minek a jelei, maradványai.* Valami vagy valaki mindig megmentett. Elég idegesítő.
*Ezek után olyasmi derül ki, ami határozottan meglepi. *
- A bátyád? *pislog a nő felé.* Remélem, Luni magával hozza a fiamat is, mert akkor így öten tarthatunk Sayqueves fattyak gyűlést is *forgatja a szemét.*
- Szuper, köszönöm a megjegyzést, teljesen felesleges volt.
*Úgy dönt, hogy akkor inkább sarkon fordul, és elmegy megkeresni az idegesítően aranyos lányt, és közben reménykedik, hogy eltéved közben.*
48. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-04-09 11:23:05
Üzenet elküldve: 2019-04-09 11:23:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Otthon//
*Nyitogatja a szekrényeket, melyek többnyire üresen állnak, leszámítva néhány fecnit, apró papírforgácsot, porcicát. Azt a fajtát, amit még Lyll se kedvel. Közben motyog magában.*
- Igazán ráférne bár egy kis takarítás... neb vetteb észre, hogy ennyire elhanyagoltab... és biért neb találok sebbit?
*Csüggedten zárja be az utolsó ajtót is, miután betolja a sarokba az ottfelejtett, elszakadt pergament.*
- Itt sincs.
*A felkavart portól köhöghetnékje támad, attól pedig megint csak köhögni.*
- In... köh-köh... inni kéne.. köh-köh... egy kis szörpöt.
*Bágyadtan néz szét, lomha pislogással, s mintha most látná először, rácsodálkozik a nagy ürességre. Hirtelen nagyon elhagyatottnak érzi magát a magas födém alatt.*
- Hol lehetnek?
*Morfondíroz, és kisétál a szobából, hogy megkeressen... valakiket. Ha belebotlik valakibe, rámosolyog.*
- Neb tudod, hová tettük a bodzaszörpöt?
*Nyitogatja a szekrényeket, melyek többnyire üresen állnak, leszámítva néhány fecnit, apró papírforgácsot, porcicát. Azt a fajtát, amit még Lyll se kedvel. Közben motyog magában.*
- Igazán ráférne bár egy kis takarítás... neb vetteb észre, hogy ennyire elhanyagoltab... és biért neb találok sebbit?
*Csüggedten zárja be az utolsó ajtót is, miután betolja a sarokba az ottfelejtett, elszakadt pergament.*
- Itt sincs.
*A felkavart portól köhöghetnékje támad, attól pedig megint csak köhögni.*
- In... köh-köh... inni kéne.. köh-köh... egy kis szörpöt.
*Bágyadtan néz szét, lomha pislogással, s mintha most látná először, rácsodálkozik a nagy ürességre. Hirtelen nagyon elhagyatottnak érzi magát a magas födém alatt.*
- Hol lehetnek?
*Morfondíroz, és kisétál a szobából, hogy megkeressen... valakiket. Ha belebotlik valakibe, rámosolyog.*
- Neb tudod, hová tettük a bodzaszörpöt?
47. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-04-08 19:50:49
Üzenet elküldve: 2019-04-08 19:50:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Otthon//
-Szóval akkor rokonok vagytok?*Mutat egy ujjával hol az egyik, hol a másik elfre.*
-Hm… *Ez a tény Angu státuszát megingathatná, ha nem lennének egy csónakban jelenleg, így igazából mindent elnéz neki, még azt is hogy elf a szerencsétlen.*
~De nem tehet róla.~*Mentegeti magában. Aztán csak úgy dönt, hogy azért illene Aleimordban is elültetni a megállapodás tárgyát, így odasétál Angu mellé és lazán a csípőjével lök egyet rajta, csak úgy jelzés képen.*
-YIlanda vagyok, ő meg a bátyám.*Bök az állával a másikra.*
-De attól, hogy a rokona vagy még nem leszünk jóban.*Veti oda, közben kezeit egymásba kulcsolja és szúrós szemeit le nem veszi a nemesről, persze azért hallgatja Angu szavait és el is jutnak a tudatáig.*
-Tetszik az ötlet.*Mondja tárgyilagosan, hiszen amíg nem kell együttműködnie Aleimorddal, talán addig van békesség kettejük között. Kezében az anyagzsákot lóbálva, amiben a cipó van, indul meg a neki mutatott irányba, közben ha Angu nem látja nyelvet ölt a másik irányba küldött elfnek, csak úgy gyerekes módon.*
-Szóval akkor rokonok vagytok?*Mutat egy ujjával hol az egyik, hol a másik elfre.*
-Hm… *Ez a tény Angu státuszát megingathatná, ha nem lennének egy csónakban jelenleg, így igazából mindent elnéz neki, még azt is hogy elf a szerencsétlen.*
~De nem tehet róla.~*Mentegeti magában. Aztán csak úgy dönt, hogy azért illene Aleimordban is elültetni a megállapodás tárgyát, így odasétál Angu mellé és lazán a csípőjével lök egyet rajta, csak úgy jelzés képen.*
-YIlanda vagyok, ő meg a bátyám.*Bök az állával a másikra.*
-De attól, hogy a rokona vagy még nem leszünk jóban.*Veti oda, közben kezeit egymásba kulcsolja és szúrós szemeit le nem veszi a nemesről, persze azért hallgatja Angu szavait és el is jutnak a tudatáig.*
-Tetszik az ötlet.*Mondja tárgyilagosan, hiszen amíg nem kell együttműködnie Aleimorddal, talán addig van békesség kettejük között. Kezében az anyagzsákot lóbálva, amiben a cipó van, indul meg a neki mutatott irányba, közben ha Angu nem látja nyelvet ölt a másik irányba küldött elfnek, csak úgy gyerekes módon.*
46. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-04-08 15:32:06
Üzenet elküldve: 2019-04-08 15:32:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 196
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 196
Játékstílus: Megfontolt
//Otthon//
*A nemes köszönetét egy félmosollyal kísért bólintással fogadja, majd felvonja a szemöldökét a Aleimord evéssel kapcsolatos kijelentésére. Persze látott már olyat, hogy valaki maga alatt van és keserűségében feladja, de akkor azok nem húzzák ilyen sokáig. Ha nincs miért élni, előbb-utóbb megtalálják a módját, hogy meghaljanak. *
-Azt hiszem, az isteneknek van valami szándéka azzal, hogy életben tartottak. Ennyi idő alatt a mostani helyzetben azok közül is sokan meghaltak, akik élni akartak. Ha csak szórakozna veled valamelyik biztos ráunt volna azóta, így jobb, ha megbékélsz a sorsoddal és kideríted, mi az oka rá. Kezdésnek meg akkor jó lesz a levesem, nincs benne sok minden, így elég könnyű ahhoz, hogy ne tudd túlenni magad és abba halj bele. * próbálja bátorítani az elfet. * - Ugye te sem szeretnéd, hogy a házunk első vendége éhen haljon itt vagy miután innen távozott? * kacsint még rá a másikra.
Miközben a nemes még hozzáfűz egy gondolatot a kúriával kapcsolatos reményeikhez és válaszol a többiekkel kapcsolatos kérdésére befut Ylla is és vacsorával meg Lyllinorral kapcsolatosan érdeklődik. Az előző affér miatt nem igazán hajlandóak egymásról tudomást venni, ami talán jó átmeneti megoldás a probléma látszólagos kezelésére, de nem könnyíti meg a férfi helyzetét. Próbál mindkettejükre figyelni, ami akkor is sikerül, ha esetleg párhuzamosan beszélnek. Ami nyilvánvalóan neki sem megy, hogy egyszerre válaszoljon mindkettejüknek. Gyorsan összegzi magában a hallottakat és próbálja a teendőket rangsorolni. *
-Valóban mindannyiunkra ráférne egy kis meleg étel, amíg a Lau és Luni, meg persze Vileke vissza nem érnek a városból. * próbálja összekötni a két beszélgetés fonalát, érzése szerint nem sok sikerrel. * - Viszont Lyllikét nem láttam azóta, hogy kijött a fürdőből. Érdemes lenne végignézni a szobákat, hátha valamelyikben tüsténkedik. Javaslom kukkantsunk be mindbe, ki tudja hol tüsténkedik. Legyetek szívesek nézzétek meg a szobákat, *int a két folyosó felé * - én addig körbenézek a többi helyen.
*A nemes köszönetét egy félmosollyal kísért bólintással fogadja, majd felvonja a szemöldökét a Aleimord evéssel kapcsolatos kijelentésére. Persze látott már olyat, hogy valaki maga alatt van és keserűségében feladja, de akkor azok nem húzzák ilyen sokáig. Ha nincs miért élni, előbb-utóbb megtalálják a módját, hogy meghaljanak. *
-Azt hiszem, az isteneknek van valami szándéka azzal, hogy életben tartottak. Ennyi idő alatt a mostani helyzetben azok közül is sokan meghaltak, akik élni akartak. Ha csak szórakozna veled valamelyik biztos ráunt volna azóta, így jobb, ha megbékélsz a sorsoddal és kideríted, mi az oka rá. Kezdésnek meg akkor jó lesz a levesem, nincs benne sok minden, így elég könnyű ahhoz, hogy ne tudd túlenni magad és abba halj bele. * próbálja bátorítani az elfet. * - Ugye te sem szeretnéd, hogy a házunk első vendége éhen haljon itt vagy miután innen távozott? * kacsint még rá a másikra.
Miközben a nemes még hozzáfűz egy gondolatot a kúriával kapcsolatos reményeikhez és válaszol a többiekkel kapcsolatos kérdésére befut Ylla is és vacsorával meg Lyllinorral kapcsolatosan érdeklődik. Az előző affér miatt nem igazán hajlandóak egymásról tudomást venni, ami talán jó átmeneti megoldás a probléma látszólagos kezelésére, de nem könnyíti meg a férfi helyzetét. Próbál mindkettejükre figyelni, ami akkor is sikerül, ha esetleg párhuzamosan beszélnek. Ami nyilvánvalóan neki sem megy, hogy egyszerre válaszoljon mindkettejüknek. Gyorsan összegzi magában a hallottakat és próbálja a teendőket rangsorolni. *
-Valóban mindannyiunkra ráférne egy kis meleg étel, amíg a Lau és Luni, meg persze Vileke vissza nem érnek a városból. * próbálja összekötni a két beszélgetés fonalát, érzése szerint nem sok sikerrel. * - Viszont Lyllikét nem láttam azóta, hogy kijött a fürdőből. Érdemes lenne végignézni a szobákat, hátha valamelyikben tüsténkedik. Javaslom kukkantsunk be mindbe, ki tudja hol tüsténkedik. Legyetek szívesek nézzétek meg a szobákat, *int a két folyosó felé * - én addig körbenézek a többi helyen.
45. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-04-06 20:35:19
Üzenet elküldve: 2019-04-06 20:35:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Otthon//
- Köszönöm. *Megpróbál rámosolyogni a rokonra, amiért próbál még ezek után is kedves lenni, Aleimord nagyon hálás érte.
A furcsa történetet figyelmesen hallgatja végig, bár arcán határozottan látszik az értetlenkedés.*
- Nem hiszem, hogy tartanod kell ettől. Bár régen hozzá voltam szokva a legjobb fogásokhoz, hónapok óta nem ettem szinte semmit.
*Mindezt tudatosan, úgyhogy nem is panaszkodik róla.*
- Én bízom abban, hogy nem történik ilyesmi köztetek. Túl sok rosszat láttam mostanában, jó lenne végre az ellenkezőjét is.
*Közben megjelenik a félvér lány, Aleimord pont annyira ignorálja őt, amennyire ő Aleimordot.*
- Lunit és Laut? Még a lázadás előtt kaptam egy levelet Luninari édesanyjától. Arra kért, hogy vigyázzak a lányára. Unokatestvérem talán, második ágú... És ezek alapján a te rokonod is.
*Bár ere valószínűleg Angu is rájött, nem árt tisztázni.*
~Látod, és még erre sem voltál képes. Vigyázni egy kislányra!~
- Lau... Már nem is emlékszem. Talán a házamban keresett fel, hogy szolgálná a családom.
- Köszönöm. *Megpróbál rámosolyogni a rokonra, amiért próbál még ezek után is kedves lenni, Aleimord nagyon hálás érte.
A furcsa történetet figyelmesen hallgatja végig, bár arcán határozottan látszik az értetlenkedés.*
- Nem hiszem, hogy tartanod kell ettől. Bár régen hozzá voltam szokva a legjobb fogásokhoz, hónapok óta nem ettem szinte semmit.
*Mindezt tudatosan, úgyhogy nem is panaszkodik róla.*
- Én bízom abban, hogy nem történik ilyesmi köztetek. Túl sok rosszat láttam mostanában, jó lenne végre az ellenkezőjét is.
*Közben megjelenik a félvér lány, Aleimord pont annyira ignorálja őt, amennyire ő Aleimordot.*
- Lunit és Laut? Még a lázadás előtt kaptam egy levelet Luninari édesanyjától. Arra kért, hogy vigyázzak a lányára. Unokatestvérem talán, második ágú... És ezek alapján a te rokonod is.
*Bár ere valószínűleg Angu is rájött, nem árt tisztázni.*
~Látod, és még erre sem voltál képes. Vigyázni egy kislányra!~
- Lau... Már nem is emlékszem. Talán a házamban keresett fel, hogy szolgálná a családom.
44. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-04-04 20:39:21
Üzenet elküldve: 2019-04-04 20:39:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Otthon//
*Csendes, hideg, elhagyottnak tűnő szobában, titokzatos erőtől hajtva moccan a láda teteje, majd lassan, nyikorogva nyílik fel.*
- Urgh!
*Bukkan fel nyögve egy kócos, vörös hajzuhatag.*
- Pfühh!
*Fújja ki az arcából a kesze-kusza hajtincseket, és álomittasan nyammogva hunyorog körbe az ismeretlen szobában. Ásít is egyet, aztán köhögni és tüsszögni kezd, mert ugyan a ládát már jól bemelegítette, de a szoba levegője kezd bebújni a ruhái alá.*
- Brrr!
*Dörzsöli meg karjait fázósan és megpróbál kievickélni az ágynemű fogságából. Még mindig szédül, ám betudja szundikálásának, aminek az elejére valahogy nem emlékszik hirtelen. Minden eleganciát és méltóságot nélkülözőn emeli ki lábait és nyomja fel hátsóját, hogy minél kevésbé tapodja össze azt, amiben valaki aludni fog talán ma éjjel. Ha valaki, hát ő aztán ad a tisztaságra!
Közben valahogy kezd derengeni neki, hogy hol van, és mit kell csinálnia, ezért sűrű ásítások közepette nekilát befejezni a munkát. Elrendezi szépen az ágyat, aztán kitámolyog a szobából a porfogókkal, amiket bevisz a fürdőbe. Utána a hangokat kezdi követni. Csak sajnos nem társaiét, hanem a képzelteket, amik azt mondják, feltétlenül menjen be a könyvtárszobába bodzaszörpöt keverni. Nekilát hát félkábán a polcokon, a szekrényekben hozzávalókat kutatni.*
- Biztos, hogy idetetteb?
*Motyogja magában.*
*Csendes, hideg, elhagyottnak tűnő szobában, titokzatos erőtől hajtva moccan a láda teteje, majd lassan, nyikorogva nyílik fel.*
- Urgh!
*Bukkan fel nyögve egy kócos, vörös hajzuhatag.*
- Pfühh!
*Fújja ki az arcából a kesze-kusza hajtincseket, és álomittasan nyammogva hunyorog körbe az ismeretlen szobában. Ásít is egyet, aztán köhögni és tüsszögni kezd, mert ugyan a ládát már jól bemelegítette, de a szoba levegője kezd bebújni a ruhái alá.*
- Brrr!
*Dörzsöli meg karjait fázósan és megpróbál kievickélni az ágynemű fogságából. Még mindig szédül, ám betudja szundikálásának, aminek az elejére valahogy nem emlékszik hirtelen. Minden eleganciát és méltóságot nélkülözőn emeli ki lábait és nyomja fel hátsóját, hogy minél kevésbé tapodja össze azt, amiben valaki aludni fog talán ma éjjel. Ha valaki, hát ő aztán ad a tisztaságra!
Közben valahogy kezd derengeni neki, hogy hol van, és mit kell csinálnia, ezért sűrű ásítások közepette nekilát befejezni a munkát. Elrendezi szépen az ágyat, aztán kitámolyog a szobából a porfogókkal, amiket bevisz a fürdőbe. Utána a hangokat kezdi követni. Csak sajnos nem társaiét, hanem a képzelteket, amik azt mondják, feltétlenül menjen be a könyvtárszobába bodzaszörpöt keverni. Nekilát hát félkábán a polcokon, a szekrényekben hozzávalókat kutatni.*
- Biztos, hogy idetetteb?
*Motyogja magában.*
43. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-04-01 19:20:38
Üzenet elküldve: 2019-04-01 19:20:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Otthon//
*A közös helyiség közelébe érve hangokra lesz figyelmes, be is toppan és meglátja a két egymással beszélgető elfet.*
-Vacsora?*Kérdi, és csak felmutatja az eddig a kezében szorongatott anyagdarabot, azok csak sejthetik, hogy valami ételféleség lehet benne.*
-Tudtál szólni a kislánynak is?*A kérdés közben egyenest Angura néz, egyértelmű, hogy próbál nem tudomást venni a nemesről és talán így a legjobb. Majd tekintete a tűzre téved és eszébe jut valami.*
-Így most eggyel kevesebb szobába fűtöttünk be, mint ahányan vagyunk nem?*Immár akaratlanul is Aleimordra tekint, majd vissza a másikra.*
-Na de előtte együnk, mert majd éhen veszek. Amúgy a mi szobáinkban egyértelműen nincs, de akkor hova indulhatott?*Látszik rajta, hogy nagyon agyal, főleg azért mert már éhes, és karnyújtásnyira lebeg előtte a vacsora gondolata, talán a gyomra is ezt érezhette meg, vagy a konyhából kiszűrődő illatokat, amelyeket lehet, csak hallucinál már, mivel felmordul.*
-Kolompot kéne kötni a nyakába, hogy tudjuk merre jár.*Morogja az orra alá.*
*A közös helyiség közelébe érve hangokra lesz figyelmes, be is toppan és meglátja a két egymással beszélgető elfet.*
-Vacsora?*Kérdi, és csak felmutatja az eddig a kezében szorongatott anyagdarabot, azok csak sejthetik, hogy valami ételféleség lehet benne.*
-Tudtál szólni a kislánynak is?*A kérdés közben egyenest Angura néz, egyértelmű, hogy próbál nem tudomást venni a nemesről és talán így a legjobb. Majd tekintete a tűzre téved és eszébe jut valami.*
-Így most eggyel kevesebb szobába fűtöttünk be, mint ahányan vagyunk nem?*Immár akaratlanul is Aleimordra tekint, majd vissza a másikra.*
-Na de előtte együnk, mert majd éhen veszek. Amúgy a mi szobáinkban egyértelműen nincs, de akkor hova indulhatott?*Látszik rajta, hogy nagyon agyal, főleg azért mert már éhes, és karnyújtásnyira lebeg előtte a vacsora gondolata, talán a gyomra is ezt érezhette meg, vagy a konyhából kiszűrődő illatokat, amelyeket lehet, csak hallucinál már, mivel felmordul.*
-Kolompot kéne kötni a nyakába, hogy tudjuk merre jár.*Morogja az orra alá.*
42. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-04-01 12:34:52
Üzenet elküldve: 2019-04-01 12:34:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 196
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 196
Játékstílus: Megfontolt
//Otthon//
- Megértem, magam sem javasoltam volna, de ugye az illendőség úgy kívánja, hogy megkínáljalak. Mondjuk, ha kérdezel, én sem javasoltam volna a bort éhgyomorra. *válaszolja, majd a levessel kapcsolatos visszakérdezésre egy pillanatra elmosolyodik. *
- Egy mese egy furfangos szegény deáklegényről vagy katonáról, meg a fösvény gazdáról, gazdasszonyról, attól függően merre mesélik. * mosolyodik el újra féloldalasan. * Röviden annyi, hogy az éhező főhős kap szállást, de vacsorát nem. Erre a zsebéből egy követ elővéve áradozik a gazdának, hogy nincs is szüksége rá, ő a kövéből főz isteni levest. Neki is lát és egy fazékba belerakja a forró vízbe és tovább csigázza a figyelő fukar tulajt. Aztán finoman elkezd sopánkodni, hogy mennyivel finomabb volna a leves, ha volna kis fűszer hozzá. A gazda kíváncsi, ad neki, majd a furfangosnak titulált deák elkezd tőle komolyabb alapanyagokat is kicsalni. A végén persze főz egy finom levest, mert ugye már van miből és megvendégeli a szállásadóját, majd másnap távoztakor még el is adja neki a közönséges követ. Ennyi a mese. A moralitása ugye megkérdőjelezhető, * vonja meg a vállát * - de az ágrólszakadtak között ugye népszerű, aki a gazdagokat meglopja. A párhuzam az én levesemmel annyi, hogy én tényleg csak maradék úti elemózsiából és talált apróságokból főztem, így azon kívül, hogy meleg és ad némi energiát sokat nem kell várni tőle. De a maradék sajtnál, meg cipónál jobb és így jut mindenkinek.
* Miután összefoglalja a helyzetet a házzal kapcsolatosan, a nemes felteszi azt a kérdést, ami benne is bujkál egy ideje, de igyekezett elhessegetni a tudata felszínéről. Aprókat bólogat és egy apróbbat sóhajt is mielőtt válaszolna. *
- A szembe hazudást nem feltételezem senkiről a társaságban. Azt, hogy nem illünk össze, az már valós veszély, hisz nem ismerjük egymást. Ez esetben majd kiderül mennyire vagyunk mások és ha nem túl nagy a különbség, akkor felteszem csiszolódunk és egymáshoz idomulunk. Azt hiszem, ez minden társaságban így van, így normális. Ha pedig nem megy az együttélés, vagy békés egymás mellett élés, akkor valószínű odébbállok. * vonja meg ismét a vállát, ezúttal azonban komoly arccal * - Egy kedves társaságnak segítettem új otthont szerezni, nekem viszont máshol van a helyem. Van az úgy, hogy az elf tudja mikor kell máshol újrakezdeni. * Felnéz a másikra és újra mosolyra húzódik a szája. *- Persze ez a jövő zenéje, reméljük minden jól fog menni.
És te…. * Majdnem visszakérdez, hogy mik itt a másik tervei, de még időben észbe kap, ráadásul közeledő lépteket hallva még egy pillanatra a hang felé fordulva rendezni is tudja a gondolatait. * - Te hogyan ismerted meg a Laut és Lunit? Kedves teremtéseknek tűnnek, gondolom, azért is szeretnéd őket újra látni. * próbál meg visszafordulva olyat kérdezni, ami sem nem a jövőre vonatkozik, sem nem sértően kíváncsiskodó.*
- Megértem, magam sem javasoltam volna, de ugye az illendőség úgy kívánja, hogy megkínáljalak. Mondjuk, ha kérdezel, én sem javasoltam volna a bort éhgyomorra. *válaszolja, majd a levessel kapcsolatos visszakérdezésre egy pillanatra elmosolyodik. *
- Egy mese egy furfangos szegény deáklegényről vagy katonáról, meg a fösvény gazdáról, gazdasszonyról, attól függően merre mesélik. * mosolyodik el újra féloldalasan. * Röviden annyi, hogy az éhező főhős kap szállást, de vacsorát nem. Erre a zsebéből egy követ elővéve áradozik a gazdának, hogy nincs is szüksége rá, ő a kövéből főz isteni levest. Neki is lát és egy fazékba belerakja a forró vízbe és tovább csigázza a figyelő fukar tulajt. Aztán finoman elkezd sopánkodni, hogy mennyivel finomabb volna a leves, ha volna kis fűszer hozzá. A gazda kíváncsi, ad neki, majd a furfangosnak titulált deák elkezd tőle komolyabb alapanyagokat is kicsalni. A végén persze főz egy finom levest, mert ugye már van miből és megvendégeli a szállásadóját, majd másnap távoztakor még el is adja neki a közönséges követ. Ennyi a mese. A moralitása ugye megkérdőjelezhető, * vonja meg a vállát * - de az ágrólszakadtak között ugye népszerű, aki a gazdagokat meglopja. A párhuzam az én levesemmel annyi, hogy én tényleg csak maradék úti elemózsiából és talált apróságokból főztem, így azon kívül, hogy meleg és ad némi energiát sokat nem kell várni tőle. De a maradék sajtnál, meg cipónál jobb és így jut mindenkinek.
* Miután összefoglalja a helyzetet a házzal kapcsolatosan, a nemes felteszi azt a kérdést, ami benne is bujkál egy ideje, de igyekezett elhessegetni a tudata felszínéről. Aprókat bólogat és egy apróbbat sóhajt is mielőtt válaszolna. *
- A szembe hazudást nem feltételezem senkiről a társaságban. Azt, hogy nem illünk össze, az már valós veszély, hisz nem ismerjük egymást. Ez esetben majd kiderül mennyire vagyunk mások és ha nem túl nagy a különbség, akkor felteszem csiszolódunk és egymáshoz idomulunk. Azt hiszem, ez minden társaságban így van, így normális. Ha pedig nem megy az együttélés, vagy békés egymás mellett élés, akkor valószínű odébbállok. * vonja meg ismét a vállát, ezúttal azonban komoly arccal * - Egy kedves társaságnak segítettem új otthont szerezni, nekem viszont máshol van a helyem. Van az úgy, hogy az elf tudja mikor kell máshol újrakezdeni. * Felnéz a másikra és újra mosolyra húzódik a szája. *- Persze ez a jövő zenéje, reméljük minden jól fog menni.
És te…. * Majdnem visszakérdez, hogy mik itt a másik tervei, de még időben észbe kap, ráadásul közeledő lépteket hallva még egy pillanatra a hang felé fordulva rendezni is tudja a gondolatait. * - Te hogyan ismerted meg a Laut és Lunit? Kedves teremtéseknek tűnnek, gondolom, azért is szeretnéd őket újra látni. * próbál meg visszafordulva olyat kérdezni, ami sem nem a jövőre vonatkozik, sem nem sértően kíváncsiskodó.*
41. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-03-30 08:56:45
Üzenet elküldve: 2019-03-30 08:56:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Otthon//
- Hát, társaságból nem sok jutott mostanság.
*Egyedül csak Rielle látogatta meg gyakran, de a tűzistennővel nehéz beszélgetni. Sosem válaszol, csak megjelenik, és kicsit később el is tűnik. Ott volt még Mady, de csak egy éjszakát maradt, másnap már el is tűnt, újra egyedül hagyva a nemest. Egyedül, mindig csak egyedül.*
- Köszönöm, de nem hiszem, hogy most jól esne, vagy jót tenne a bort.
*Lehet, hogy hetek óta üres gyomrát először nem egy jó pohár alkohollal kellene öblíteni elsőként, mert már az első korty után padlót fog. Egyébként sem bírja olyan jól az alkoholt, mint ahogyan illene.*
- Kőlevest? *kérdez vissza, hiszen el nem tudja képzelni, hogy valaki köveket eszik. És megfőz. Mégis miért?*
~Biztosan fantázianév.~
*Érdeklődve hallgatja állítólagos rokonát a falnak dőlve.*
- És mi van, ha kiderül, hogy a kis társaságotok nem... illik össze? Ha valaki a szemetekbe hazudott, hogy kihasználja a helyzetet? Ha nem illetek össze... *Inkább nem folytatja. A férfi biztosan érti, hogy Aleimord mire gondol.*
- Hát, társaságból nem sok jutott mostanság.
*Egyedül csak Rielle látogatta meg gyakran, de a tűzistennővel nehéz beszélgetni. Sosem válaszol, csak megjelenik, és kicsit később el is tűnik. Ott volt még Mady, de csak egy éjszakát maradt, másnap már el is tűnt, újra egyedül hagyva a nemest. Egyedül, mindig csak egyedül.*
- Köszönöm, de nem hiszem, hogy most jól esne, vagy jót tenne a bort.
*Lehet, hogy hetek óta üres gyomrát először nem egy jó pohár alkohollal kellene öblíteni elsőként, mert már az első korty után padlót fog. Egyébként sem bírja olyan jól az alkoholt, mint ahogyan illene.*
- Kőlevest? *kérdez vissza, hiszen el nem tudja képzelni, hogy valaki köveket eszik. És megfőz. Mégis miért?*
~Biztosan fantázianév.~
*Érdeklődve hallgatja állítólagos rokonát a falnak dőlve.*
- És mi van, ha kiderül, hogy a kis társaságotok nem... illik össze? Ha valaki a szemetekbe hazudott, hogy kihasználja a helyzetet? Ha nem illetek össze... *Inkább nem folytatja. A férfi biztosan érti, hogy Aleimord mire gondol.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1383-1402