Külső területek - Szarvasliget
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
Mostani oldal: 1 (1. - 20. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1091-1110
20. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-01-21 16:28:16
Üzenet elküldve: 2020-01-21 16:28:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A ház előtt//
*Natalayda elméje különös rémálomba mossa az udvari bolydulás hangjait. Szeme hunyva, néhány apró reflex működik, amiből tudhatják, él még.
Egy kellemes, ezüstös ízű érzés, egy lágy folyam mely után már nem érzi a fájdalmat a fején, amit a lóról bucskázva szerzett. Halk szavú mormogás útján szűnik a sajgás, rebben a pilla. Egyel kevesebb, melyre megnyílnak a sűrű pillák, s engedik láttatni a homályos szürkészöld tekintetet. Egy két rövidke pillanatig.*
- Vi... *kezdi gyengén formálni a szavakat.* ...zet. *akadozik a szó a poros arc láthatatlan mimikájában. Súlyos sebei nincsenek, csupán kimerült, étlen-szomjan érkezett, s mikor leesett megütötte a fejét, oldalát. A halk nyöszörgés el is hal, ahogy visszasüllyed a tudatlan mély álomtalan sötétségbe. Hogy onnan újabb rémek ostromolják emlékeinek folyamáét. S hogy aztán újra felszínre kerüljön tudata, s újra vizet kérjen.*
- Vi-zet *akadozik a nyelvén a szó, ahogy a sűrű pillák újra láttatni engedik az ébredni vágyó lány szemeit szintén csak néhány pillanatig.*
*Natalayda elméje különös rémálomba mossa az udvari bolydulás hangjait. Szeme hunyva, néhány apró reflex működik, amiből tudhatják, él még.
Egy kellemes, ezüstös ízű érzés, egy lágy folyam mely után már nem érzi a fájdalmat a fején, amit a lóról bucskázva szerzett. Halk szavú mormogás útján szűnik a sajgás, rebben a pilla. Egyel kevesebb, melyre megnyílnak a sűrű pillák, s engedik láttatni a homályos szürkészöld tekintetet. Egy két rövidke pillanatig.*
- Vi... *kezdi gyengén formálni a szavakat.* ...zet. *akadozik a szó a poros arc láthatatlan mimikájában. Súlyos sebei nincsenek, csupán kimerült, étlen-szomjan érkezett, s mikor leesett megütötte a fejét, oldalát. A halk nyöszörgés el is hal, ahogy visszasüllyed a tudatlan mély álomtalan sötétségbe. Hogy onnan újabb rémek ostromolják emlékeinek folyamáét. S hogy aztán újra felszínre kerüljön tudata, s újra vizet kérjen.*
- Vi-zet *akadozik a nyelvén a szó, ahogy a sűrű pillák újra láttatni engedik az ébredni vágyó lány szemeit szintén csak néhány pillanatig.*
19. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-01-21 11:10:12
Üzenet elküldve: 2020-01-21 11:10:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Nimeril//
*Persze így, hogy a nő felsorol néhány fajtát, hangzásra ismerősnek találja, de konkrét ismerete egyikhez sem kapcsolódik.*
-Ördögvigyor! Na azt tudom mi, de az út szélén simán elsétálnék mellette. *Hiszen azt is csak szárítva meg előkészített formában látott, ami nem igazán segít a dolgokon.*
-Én meg vagyok győződve róla, hogy a kis mitugrászok neheztelnek ránk, mert magasabbakra nőtünk, mint ők. *Mióta ez a csúnya balesett megtörtént a hajával, azóta csak ilyen, és ehhez hasonlatos okokat gyárt a fejében, hiszen valóban, első látásra olyan ártalmatlanoknak látszanak azok a gonosz teremtmények. Majd áttér a dinnye és a farkas meséjére, amelybe útitársa gyorsan bele is kottyant valamit ami, egészen megzavarja egy pillanatra a menetet.*
-Hogy? Tessék? *Torpan meg, hogy elgondolkozzon a friss információ foszlányon, amint az imént kapott.*
-Hogy zöldség? … Lehet. *Dobja ki a végén a szája a végeredményt, hiszen a tök is nagy, körülbelül hasonló méretű, így el tudja képzelni, hogy valamiféle rokonságban állhatnak egymással. De aztán nagyon belemerül az eltulajdonításba, hogy már szinte vörösödik a feje, így nem kicsit elütve a frissen szerzett arany tincsektől.*
-A tisztességes ember megdolgozik érte, aztán meg elveszik! Micsoda mihaszna csürhe az egész, már valakinek jól seggbe kéne rúgni az összeset, hogy leessenek a magas lóról. Most aztán nagyra vannak magukkal, meg azt hiszik erősebbek, de fogadni mernék, hogy van a táskádban olyan növény, ami simán taccsra tenné az egész bandát! *Csúszik ki a száján sebtiben. Persze nem olyan buta ő, hogy ne tudná, ez valóban igaz is, csak ahhoz nem ért milyen füvekkel mit kell csinálni, hogy a hatásuk kiszabaduljon.*
-Aztán mi lesz, ha majd unalmukban a kislányok ruháját szedik el? Hogy mást ne mondjak… Valakinek észhez kéne téríteni őket, ha már a hal feje büdös. *A sarlatános megjegyzésére Nimerilnek csak bólint, hiszen ezek a szerencsétlenek mindig pont jó helyen esnek össze, bár a félvér elbeszélései alapján, lehet, hogy az a szoknyapecér ezt a helyzetet is szépen ki fogja használni a saját élvezetére. ~Elfek! ~ Közben beérnek és segít egészen a szobájáig cipelni a cuccost a nőnek.*
*Persze így, hogy a nő felsorol néhány fajtát, hangzásra ismerősnek találja, de konkrét ismerete egyikhez sem kapcsolódik.*
-Ördögvigyor! Na azt tudom mi, de az út szélén simán elsétálnék mellette. *Hiszen azt is csak szárítva meg előkészített formában látott, ami nem igazán segít a dolgokon.*
-Én meg vagyok győződve róla, hogy a kis mitugrászok neheztelnek ránk, mert magasabbakra nőtünk, mint ők. *Mióta ez a csúnya balesett megtörtént a hajával, azóta csak ilyen, és ehhez hasonlatos okokat gyárt a fejében, hiszen valóban, első látásra olyan ártalmatlanoknak látszanak azok a gonosz teremtmények. Majd áttér a dinnye és a farkas meséjére, amelybe útitársa gyorsan bele is kottyant valamit ami, egészen megzavarja egy pillanatra a menetet.*
-Hogy? Tessék? *Torpan meg, hogy elgondolkozzon a friss információ foszlányon, amint az imént kapott.*
-Hogy zöldség? … Lehet. *Dobja ki a végén a szája a végeredményt, hiszen a tök is nagy, körülbelül hasonló méretű, így el tudja képzelni, hogy valamiféle rokonságban állhatnak egymással. De aztán nagyon belemerül az eltulajdonításba, hogy már szinte vörösödik a feje, így nem kicsit elütve a frissen szerzett arany tincsektől.*
-A tisztességes ember megdolgozik érte, aztán meg elveszik! Micsoda mihaszna csürhe az egész, már valakinek jól seggbe kéne rúgni az összeset, hogy leessenek a magas lóról. Most aztán nagyra vannak magukkal, meg azt hiszik erősebbek, de fogadni mernék, hogy van a táskádban olyan növény, ami simán taccsra tenné az egész bandát! *Csúszik ki a száján sebtiben. Persze nem olyan buta ő, hogy ne tudná, ez valóban igaz is, csak ahhoz nem ért milyen füvekkel mit kell csinálni, hogy a hatásuk kiszabaduljon.*
-Aztán mi lesz, ha majd unalmukban a kislányok ruháját szedik el? Hogy mást ne mondjak… Valakinek észhez kéne téríteni őket, ha már a hal feje büdös. *A sarlatános megjegyzésére Nimerilnek csak bólint, hiszen ezek a szerencsétlenek mindig pont jó helyen esnek össze, bár a félvér elbeszélései alapján, lehet, hogy az a szoknyapecér ezt a helyzetet is szépen ki fogja használni a saját élvezetére. ~Elfek! ~ Közben beérnek és segít egészen a szobájáig cipelni a cuccost a nőnek.*
18. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-01-20 23:26:49
Üzenet elküldve: 2020-01-20 23:26:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Tündérkert//
*Viel törökülésben helyezkedik el, két tenyerét összeérinti maga előtt, és lassan lehajtja a fejét. Érzi, ahogy a hátán megfeszülnek az izmok, és érzi, ahogy minden lélegzettel elenged valami aprót, mégis lényegeset, amely nélkül amúgy apró lelke jelentősen felszabadul. Persze lebegni nem tudna – bárcsak… – elég megnyugvást jelent számára a hideg föld érintése, amely másnak talán metsző és kellemetlen volna, de az amúgy is földön alváshoz, zordabb körülményekhez szokott szálkás lánynak meg sem kottyan. Tündérlétéből fakadó elemi ösztöne súgja, hogy a földnek az a dolga, hogy kemény és hideg legyen. Úgy érzi, a körben ülőhelye köré, pokrócára gyűjtött kövek energiája felé kúszik, fel lábán, hasán, nyakán, majd hátán a földre áramlik ismét, és a lassú áramlásba saját rezgései is bekapcsolódnak.
Figyel, de nem a lepottyanó ágak zaja vagy a távolról ideszűrődő emberhangok foglalkoztatják, hanem a belső energiái kötik le, melyeket minden nap a természetből nyer. Csak békét érez, a szeretet és az itt levés nyugalma tölti meg minden porcikáját. Lassan beszívja a levegőt, és mintha ő maga is csak a szellőben hajladozó fák egyik levéltelen ága volna, felemelkedik a földről, karjait az égnek tárja.*
~ Köszönöm, Úrnőm, hogy ma is megajándékoztál a fénnyel, mely láttatja velem, ami igazán fontos. ~
*Ideje kinyitnia a szemét, de szeretett második otthonát, Szarvasligetet – pontosabban annak hátsó, erdő felőli sarkát – bal szemén keresztül pillanthatja meg; vak jobb szemgolyója csak a fényről ad jelet. Az egyszerű emberek azt mondanák, „csak”, de Holdezüst Vieljana számára ez jelent mindent, amiért küzdeni érdemes. Lehajol, összetekeri és elrakja kis pokrócát, legördítve róla a kis köveket, és elvesz egy gallyat, amelyet korábban egy fa törzséhez támaszott.*
- Hazatértünk, Árnyék. *Mondja halvány mosollyal a szája szélén, és combjára csapkodva magához tereli az óriási, szinte már prémesnek mondható ébenfekete jószágot. Most egy kissé hasonlítanak egymásra, mivel Viel is vastag fekete darócköpenyt visel. Mindketten a ház eleje felé indulnak.* Alig várom, hogy találkozzunk a többiekkel.
//A ház előtt//
*Még igen távol járnak, amikor Árnyék valahogy szagot fog, és úgy dönt, megelőzi gazdáját, nekiiramodva megkerüli az épületet. Vielt a kapuban ácsorgók így még nem láthatják az épület takarásában, ahogy ő sem tudja felmérni a bejárat előtt kialakult helyzetet, de a jókora fekete eb már rohan is csapkodó fülekkel, hogy a sok elfet jó alaposan megszaglássza. Alapvetően Laut szívleli a legjobban, ha teheti, oda is lép, hogy gyengéden megszaglássza. Ha a lány elindul a kért pokrócért, akkor felismerve a régi viszonyokat a házba nem akar majd utána menni. Kissé zavarodott, de próbálja a nagy sokadalom összekeveredett illatából kibogozni, hogy ki kicsoda, hiszen eddig, mint köztudott tény, ő volt itt a komoly házőrző.
Csak ezután jelenik meg Viel is. Kissé viseltesebbnek tűnhet, mint azelőtt, haja megnőtt, talán mintha soványabb, szikárabb is volna. Kezében sétálásra használt botot tart, mint egy utazó, nagy fekete darócköpenyt visel, és hátára vetette pokrócát és kis táskáját. Mondhatni, komolyabb látványt nyújt, mint azelőtt, de még mindig az a kedves kis tündér, akit megismertek.*
- Jaj, de örülök, hogy… *Aztán meglátja a furcsa jelenetet, és ez hirtelen belé fojtja a szót.* Eeyr szerelmére, hát itt meg mi történt? Árnyék, hozzám! *Mivel nem tudja, hogy segítsen, csak tehetetlenül ácsorog, és combjára csapva magához rendeli Árnyékot, nehogy az ebnek eszébe jusson életre nyalni a földön fekvő lányt.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2020.01.26 21:34:02, a következő indokkal:
Kérésre.
*Viel törökülésben helyezkedik el, két tenyerét összeérinti maga előtt, és lassan lehajtja a fejét. Érzi, ahogy a hátán megfeszülnek az izmok, és érzi, ahogy minden lélegzettel elenged valami aprót, mégis lényegeset, amely nélkül amúgy apró lelke jelentősen felszabadul. Persze lebegni nem tudna – bárcsak… – elég megnyugvást jelent számára a hideg föld érintése, amely másnak talán metsző és kellemetlen volna, de az amúgy is földön alváshoz, zordabb körülményekhez szokott szálkás lánynak meg sem kottyan. Tündérlétéből fakadó elemi ösztöne súgja, hogy a földnek az a dolga, hogy kemény és hideg legyen. Úgy érzi, a körben ülőhelye köré, pokrócára gyűjtött kövek energiája felé kúszik, fel lábán, hasán, nyakán, majd hátán a földre áramlik ismét, és a lassú áramlásba saját rezgései is bekapcsolódnak.
Figyel, de nem a lepottyanó ágak zaja vagy a távolról ideszűrődő emberhangok foglalkoztatják, hanem a belső energiái kötik le, melyeket minden nap a természetből nyer. Csak békét érez, a szeretet és az itt levés nyugalma tölti meg minden porcikáját. Lassan beszívja a levegőt, és mintha ő maga is csak a szellőben hajladozó fák egyik levéltelen ága volna, felemelkedik a földről, karjait az égnek tárja.*
~ Köszönöm, Úrnőm, hogy ma is megajándékoztál a fénnyel, mely láttatja velem, ami igazán fontos. ~
*Ideje kinyitnia a szemét, de szeretett második otthonát, Szarvasligetet – pontosabban annak hátsó, erdő felőli sarkát – bal szemén keresztül pillanthatja meg; vak jobb szemgolyója csak a fényről ad jelet. Az egyszerű emberek azt mondanák, „csak”, de Holdezüst Vieljana számára ez jelent mindent, amiért küzdeni érdemes. Lehajol, összetekeri és elrakja kis pokrócát, legördítve róla a kis köveket, és elvesz egy gallyat, amelyet korábban egy fa törzséhez támaszott.*
- Hazatértünk, Árnyék. *Mondja halvány mosollyal a szája szélén, és combjára csapkodva magához tereli az óriási, szinte már prémesnek mondható ébenfekete jószágot. Most egy kissé hasonlítanak egymásra, mivel Viel is vastag fekete darócköpenyt visel. Mindketten a ház eleje felé indulnak.* Alig várom, hogy találkozzunk a többiekkel.
//A ház előtt//
*Még igen távol járnak, amikor Árnyék valahogy szagot fog, és úgy dönt, megelőzi gazdáját, nekiiramodva megkerüli az épületet. Vielt a kapuban ácsorgók így még nem láthatják az épület takarásában, ahogy ő sem tudja felmérni a bejárat előtt kialakult helyzetet, de a jókora fekete eb már rohan is csapkodó fülekkel, hogy a sok elfet jó alaposan megszaglássza. Alapvetően Laut szívleli a legjobban, ha teheti, oda is lép, hogy gyengéden megszaglássza. Ha a lány elindul a kért pokrócért, akkor felismerve a régi viszonyokat a házba nem akar majd utána menni. Kissé zavarodott, de próbálja a nagy sokadalom összekeveredett illatából kibogozni, hogy ki kicsoda, hiszen eddig, mint köztudott tény, ő volt itt a komoly házőrző.
Csak ezután jelenik meg Viel is. Kissé viseltesebbnek tűnhet, mint azelőtt, haja megnőtt, talán mintha soványabb, szikárabb is volna. Kezében sétálásra használt botot tart, mint egy utazó, nagy fekete darócköpenyt visel, és hátára vetette pokrócát és kis táskáját. Mondhatni, komolyabb látványt nyújt, mint azelőtt, de még mindig az a kedves kis tündér, akit megismertek.*
- Jaj, de örülök, hogy… *Aztán meglátja a furcsa jelenetet, és ez hirtelen belé fojtja a szót.* Eeyr szerelmére, hát itt meg mi történt? Árnyék, hozzám! *Mivel nem tudja, hogy segítsen, csak tehetetlenül ácsorog, és combjára csapva magához rendeli Árnyékot, nehogy az ebnek eszébe jusson életre nyalni a földön fekvő lányt.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2020.01.26 21:34:02, a következő indokkal:
Kérésre.
17. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-01-20 20:26:51
Üzenet elküldve: 2020-01-20 20:26:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 727
OOC üzenetek: 487
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 727
OOC üzenetek: 487
Játékstílus: Megfontolt
//YIlanda//
* A táska egy része átkerül YIlához. ~ Így mindjárt könnyebb. A füvek mintha egy cseppet érdekelnék a lányt, szóval elmondja amire kíváncsi.~*
- Hát van egy pár fajta. Biztos ismer belőlük néhányat. Réti Ármány, Ördögvigyor, Vérfű, meg még egy pár. Ezek mind hasznos füvek. Könyvekből sajátítottam el a tudásom róluk, meg néhányról tanultunk az akadémián is. Szóval igen. Azt hiszem értek hozzájuk, bár nagyon még nem merültem bele ebbe a tudományba.* Mindig is szeretett magyarázni a nála tudatlanabbaknak. Most is szívesen mesélt a füvekről és még igazán bele se merült a dologba. A tündér szidalmazásban jó partnerre talált YIla, mert Nimri is neheztel rájuk ám.*
- Ők már csak ilyenek. Felelőtlenek és az aranyos pofijuk mögé rejtik a sötét jellemüket.* Mivel látja, hogy a másik félvér eléggé zaklatott, így inkább megtartja magának a vicces megjegyzéseit az arany hajzuhatagról. Jó tempóban haladnak, mert lassan feltűnik a ház is a messzeségben. Lassan kiderül a történeti átfedés a gyümölcs és a farkas között. Persze Nimeril nem állja meg, hogy bele ne kotyogjon egy kicsit.*
- Zöldség. Növénytanilag a dinnye zöldség. De folytasd csak!* A városban történt részig hallgat és figyel. Nagyjából összetudja kapcsolni a legutóbb hallottakkal.*
- El-ko-boz-ta? Miféle dolog az ilyen. Ilyet itt meg lehet csinálni? Akkor az én táskám is elvehetné bármelyik féleszű? Micsoda egy város ez? Micsoda egy arcátlanság!* Dühíti őt is, mert belegondol, hogy a drága táskáját, csak úgy lefoglalja egy ilyen jött-ment.*
//A ház előtt//
* Ki pufogja ő is magát, mire a ligethez érnek. Nagy a csődület az udvaron, de Nimeril nem látja, hogy mi történt a tömegtől. YIla azt javasolja, hogy menjenek szépen be a házba.*
- Szerintem is megoldják bármi is legyen. Elvileg ha nagy baj lenne, akkor orvosért kiabálnának. Egy sarlatán akad itt a háznál. A nagy eszével biztos megtudja oldani a bajokat.* Így hát bemegy YIlával ő is a házba.*
* A táska egy része átkerül YIlához. ~ Így mindjárt könnyebb. A füvek mintha egy cseppet érdekelnék a lányt, szóval elmondja amire kíváncsi.~*
- Hát van egy pár fajta. Biztos ismer belőlük néhányat. Réti Ármány, Ördögvigyor, Vérfű, meg még egy pár. Ezek mind hasznos füvek. Könyvekből sajátítottam el a tudásom róluk, meg néhányról tanultunk az akadémián is. Szóval igen. Azt hiszem értek hozzájuk, bár nagyon még nem merültem bele ebbe a tudományba.* Mindig is szeretett magyarázni a nála tudatlanabbaknak. Most is szívesen mesélt a füvekről és még igazán bele se merült a dologba. A tündér szidalmazásban jó partnerre talált YIla, mert Nimri is neheztel rájuk ám.*
- Ők már csak ilyenek. Felelőtlenek és az aranyos pofijuk mögé rejtik a sötét jellemüket.* Mivel látja, hogy a másik félvér eléggé zaklatott, így inkább megtartja magának a vicces megjegyzéseit az arany hajzuhatagról. Jó tempóban haladnak, mert lassan feltűnik a ház is a messzeségben. Lassan kiderül a történeti átfedés a gyümölcs és a farkas között. Persze Nimeril nem állja meg, hogy bele ne kotyogjon egy kicsit.*
- Zöldség. Növénytanilag a dinnye zöldség. De folytasd csak!* A városban történt részig hallgat és figyel. Nagyjából összetudja kapcsolni a legutóbb hallottakkal.*
- El-ko-boz-ta? Miféle dolog az ilyen. Ilyet itt meg lehet csinálni? Akkor az én táskám is elvehetné bármelyik féleszű? Micsoda egy város ez? Micsoda egy arcátlanság!* Dühíti őt is, mert belegondol, hogy a drága táskáját, csak úgy lefoglalja egy ilyen jött-ment.*
//A ház előtt//
* Ki pufogja ő is magát, mire a ligethez érnek. Nagy a csődület az udvaron, de Nimeril nem látja, hogy mi történt a tömegtől. YIla azt javasolja, hogy menjenek szépen be a házba.*
- Szerintem is megoldják bármi is legyen. Elvileg ha nagy baj lenne, akkor orvosért kiabálnának. Egy sarlatán akad itt a háznál. A nagy eszével biztos megtudja oldani a bajokat.* Így hát bemegy YIlával ő is a házba.*
16. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-01-20 19:02:46
Üzenet elküldve: 2020-01-20 19:02:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Nimeril//
-Értem. *Jegyzi az információkat. Aztán a félvér nem is habozik, amint kiejti a száján a segítség nyújtásának a lehetőségét, mindjárt nyakon is lesz ragadva, szaván fogják, amit immár visszaszívni nagy meggondolatlanság lenne. Csak egy szelíd mosollyal, kétpillanatnyi szünettel nyúl a táska fogója után, hogy beváltsa az ígéretét.*
-Egy csomófajta? Ismered az összesnek a hatását is? *Kíváncsiskodik, mert azt már korábban is tapasztalta, hogy mennyire hasznosak a növények, megnyugtatják, meggyógyítják esetlegesen meg is ölik a fogyasztójukat. Sajnálatos módon azonban ő maga egy kicsit sem konyít ezekhez. ~Pedig aztán, ha meg tudnám különböztetni egyiket a másiktól, egy csomó aranyat tudnék vele keresni. Aztán meg összeszedném az erdőben.~ Kicsit elréved, de a megdöbbent megjegyzés a hajára visszarántja az út poros talajára.*
-Oh, az! Azok a mitugrászok, csak így elvarázsolnak, aztán nem is szólnak, hogy mi fog történni! Még a nyári fesztivál alkalmával bűvöltek meg vagy mi, aztán szerencsétlenségemre, ez… *Mutat a szabad kezével a fejére.* -…történt.
-Így aztán most mindenki engem bámul, de ha csak bámulna, mint valami ritka állatot. Cöh! *Szívja fel magát, majd köp egyet a bokorba, ami mellett lassan elhaladnak.
Nem telik bele sok időbe, látni lehet már a ház felső részét, majd befordulnak elé az útról. ~Még szerencse, már veszettül húzta a vállam ez a csomag. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen nehezek is lehetnek a növények. ~ Közben egészen okosan Nimeril összefüggést talál a gyümölcsös kaland és a korábban neki hazudott farkasos történet között. ~Pedig azt hittem már el is felejtette. ~ Nyilván nem akar neki újabb hazugságot beadni, de valamivel árnyalnia kell a történetet, így nincsen más választása, mint a szíves fantáziájára hagyatkozni, miközben már lassan a ház elé érnek.*
-Bizony, az egyik barátomnak van egy dinnyeföldje a szántón, aztán estébe torkollott a gyümölcsszedés, mikor pedig indultunk volna a városba a kiválasztott dinnyével, támadt ránk az a bestia. A bokorból ugrott rám, aztán láttad mi lett a vége. Erre most találkozom a barátommal a piacon, mire azt mondja, hogy a dinnyét, amit nem kis áldozat árán végül is sikerült elhurcolnia idáig, egy városi őr elkobozta tőle! *Adja elő a dolgot.*
-Hallottál te már ilyet, hogy azoknak, akiknek a rendet kellene őrizniük, a hatalmukkal visszaélve fosztogatják a szegény munkásembereket?! Hát milyen város ez az Arthenior?! Azok a semmirekellők biztos naphosszat a kaszárnyába lógatják a lábukat, meg nincstelenek megélhetését veszik el! Mintha nem lenne bűnözés az utcákon és csinálnának. Még a gondolat is felháborító! *Látszik rajta, hogy nagyon a szívére vette az ügyet és ez már nem a gyümölcsről szól.*
//A ház előtt//
*Ekkor veszi csak észre a kinti nagy tömörületet, bizonyára, esemény van, talán megint az a semmirekellő nemes játszik éhenhalásosat, nem tudni, de talán nem is ez a legjobb alkalom, hogy ők is odatolakodjanak.*
-Ezt biztos megoldják, mi menjünk be. *Javasolja, mert persze segítene ő szívesen, ilyenkor mindig kéznél van a két csattanósat pörkölő tenyere, az minden ájulásra gyógyír, bár nem hiszi, hogy Laurentitia ezt az ötletet nagyon díjazná.*
-Értem. *Jegyzi az információkat. Aztán a félvér nem is habozik, amint kiejti a száján a segítség nyújtásának a lehetőségét, mindjárt nyakon is lesz ragadva, szaván fogják, amit immár visszaszívni nagy meggondolatlanság lenne. Csak egy szelíd mosollyal, kétpillanatnyi szünettel nyúl a táska fogója után, hogy beváltsa az ígéretét.*
-Egy csomófajta? Ismered az összesnek a hatását is? *Kíváncsiskodik, mert azt már korábban is tapasztalta, hogy mennyire hasznosak a növények, megnyugtatják, meggyógyítják esetlegesen meg is ölik a fogyasztójukat. Sajnálatos módon azonban ő maga egy kicsit sem konyít ezekhez. ~Pedig aztán, ha meg tudnám különböztetni egyiket a másiktól, egy csomó aranyat tudnék vele keresni. Aztán meg összeszedném az erdőben.~ Kicsit elréved, de a megdöbbent megjegyzés a hajára visszarántja az út poros talajára.*
-Oh, az! Azok a mitugrászok, csak így elvarázsolnak, aztán nem is szólnak, hogy mi fog történni! Még a nyári fesztivál alkalmával bűvöltek meg vagy mi, aztán szerencsétlenségemre, ez… *Mutat a szabad kezével a fejére.* -…történt.
-Így aztán most mindenki engem bámul, de ha csak bámulna, mint valami ritka állatot. Cöh! *Szívja fel magát, majd köp egyet a bokorba, ami mellett lassan elhaladnak.
Nem telik bele sok időbe, látni lehet már a ház felső részét, majd befordulnak elé az útról. ~Még szerencse, már veszettül húzta a vállam ez a csomag. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen nehezek is lehetnek a növények. ~ Közben egészen okosan Nimeril összefüggést talál a gyümölcsös kaland és a korábban neki hazudott farkasos történet között. ~Pedig azt hittem már el is felejtette. ~ Nyilván nem akar neki újabb hazugságot beadni, de valamivel árnyalnia kell a történetet, így nincsen más választása, mint a szíves fantáziájára hagyatkozni, miközben már lassan a ház elé érnek.*
-Bizony, az egyik barátomnak van egy dinnyeföldje a szántón, aztán estébe torkollott a gyümölcsszedés, mikor pedig indultunk volna a városba a kiválasztott dinnyével, támadt ránk az a bestia. A bokorból ugrott rám, aztán láttad mi lett a vége. Erre most találkozom a barátommal a piacon, mire azt mondja, hogy a dinnyét, amit nem kis áldozat árán végül is sikerült elhurcolnia idáig, egy városi őr elkobozta tőle! *Adja elő a dolgot.*
-Hallottál te már ilyet, hogy azoknak, akiknek a rendet kellene őrizniük, a hatalmukkal visszaélve fosztogatják a szegény munkásembereket?! Hát milyen város ez az Arthenior?! Azok a semmirekellők biztos naphosszat a kaszárnyába lógatják a lábukat, meg nincstelenek megélhetését veszik el! Mintha nem lenne bűnözés az utcákon és csinálnának. Még a gondolat is felháborító! *Látszik rajta, hogy nagyon a szívére vette az ügyet és ez már nem a gyümölcsről szól.*
//A ház előtt//
*Ekkor veszi csak észre a kinti nagy tömörületet, bizonyára, esemény van, talán megint az a semmirekellő nemes játszik éhenhalásosat, nem tudni, de talán nem is ez a legjobb alkalom, hogy ők is odatolakodjanak.*
-Ezt biztos megoldják, mi menjünk be. *Javasolja, mert persze segítene ő szívesen, ilyenkor mindig kéznél van a két csattanósat pörkölő tenyere, az minden ájulásra gyógyír, bár nem hiszi, hogy Laurentitia ezt az ötletet nagyon díjazná.*
15. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-01-17 22:14:03
Üzenet elküldve: 2020-01-17 22:14:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//A ház előtt//
- Gyógyítót? Hááát... Azt nem... Vagyis... Van valami, de attól csak a fájdalmai múlnak el, nem fog meggyógyulni, és nem is tart sokáig. De arra elég, hogy elmondja, mi történt...
*Közben a házigazda elrohan, Nellara pedig úgy dönt, megpróbálja a varázslatot. Ha sikerül, a lány el tudja mondani, hogy mi történt pontosan, és nem is tart az egész olyan hosszú ideig, hogy az orvosi kivizsgálást megzavarja. Persze ha kell, meg tudja csinálni még egy párszor a mágiát.
A lovat más elviszi, így Nellara csak vár, majd félrelép, mikor Lau és az orvos visszatér. Ők jobban tudják, hogy mire van szükség, másban sajnos nem tud segíteni. Nem ért a gyógyításhoz, és az ájult nők cipelése sem az erőssége.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a súlyos sebek fájdalma egy körre elillan, de a sebek nem gyógyulnak be. A hatás megszűnésével a fájdalom visszatér.
- Gyógyítót? Hááát... Azt nem... Vagyis... Van valami, de attól csak a fájdalmai múlnak el, nem fog meggyógyulni, és nem is tart sokáig. De arra elég, hogy elmondja, mi történt...
*Közben a házigazda elrohan, Nellara pedig úgy dönt, megpróbálja a varázslatot. Ha sikerül, a lány el tudja mondani, hogy mi történt pontosan, és nem is tart az egész olyan hosszú ideig, hogy az orvosi kivizsgálást megzavarja. Persze ha kell, meg tudja csinálni még egy párszor a mágiát.
A lovat más elviszi, így Nellara csak vár, majd félrelép, mikor Lau és az orvos visszatér. Ők jobban tudják, hogy mire van szükség, másban sajnos nem tud segíteni. Nem ért a gyógyításhoz, és az ájult nők cipelése sem az erőssége.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a súlyos sebek fájdalma egy körre elillan, de a sebek nem gyógyulnak be. A hatás megszűnésével a fájdalom visszatér.
14. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-01-17 20:50:31
Üzenet elküldve: 2020-01-17 20:50:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Konyhatündérből kertitündérré, avagy keresztbe-kasul Szarvasmajoron//
*A konyhában szórakozottan hallgatja Int meséit, amelyek felváltva valósak és sületlenségek. Mikor amaz elkezd a dobozmanókról beszélni, Vanna szemében azonnal mélyet zuhan, mivel a lány azt hiszi, a doktor komolyan beszél. ~ Hogy hordhat össze ekkora nagy ló létére ilyen butaságokat? ~ Csak Laurentitia magyarázata ébreszti rá, a férfi valójában csak bolondozik. Azért továbbra is óvatos szemekkel méregeti az elfet – ki tudja, még kiderülhet, hogy mégiscsak teljesen zakkant.
Nellara varázslatán teljesen elámul. Nem szokása irigykedni, de erre a varázslatra kifejezetten az. Mikor a másik tündér kiszalad a lovakhoz, el is határozza, megkeresi majd, hogy kettesben megtudakolja tőle, hogyan lehetséges ilyet csinálni. Úgy érzi, van valami a mágiának ebben a fajtájában, ami teljesen lenyűgözi.
A párbeszéd után lelkesen léptet Lau mellett, közben elengedhetetlen táskáját ölelgetve. Minél közelebb járnak az áhított kerthez, annál légiesebbé válnak léptei, és annál több kedvet érez, hogy még Int sületlenségeit is felülmúló apró kis semmiségekről csacsogjon teljes odaadással. Egy ilyen beszélgetés során jobban megismerheti Laurentitiát, ami egyébként sem ártana, ha már állítólag itt fog lakni. ~ Legalábbis Frädricus azt mondta...~ mélázgat magában, miközben kitoppannak a küszöbön.
A ház előtt talált ájult test azonban meglehetősen belerondít a kedveskedős kertészkedés idilljébe. Amint a jövevény által várhatóan okozott bonyoldalmak listáját végigpörgeti magában, szemöldökei ráncba is szaladnak. ~ Pont most kellett? ~ morgolódik magában. Mindemellett természetesen nincs az ő szíve kőből, természetesen megérinti a szerencsétlen pára látványa, és segíteni is szeretne, de a benne lévő gyermek, akitől épp most vették el kedvenc játékát attól még méltatlankodva veszi tudomásul a dolgok alakulását. Szerencsére nála van némi gyógyfű, amit ő maga vett az artheniori piacon. Ezek használatára azonban nem kerül sor, hiszen, ahogy arra Laurentitia is emlékezteti, van a majorban doktor is.*
- Ja, persze az orvos…
*Mondja szórakozottan, majd beszédeleg az ajtón. Úgy látszik nem reagál valami gyorsan az ehhez hasonló helyzetekben, ahol pedig fürgeségre lenne szükség.
Azonban amint az ajtó becsukódik mögötte, elönti a kötelességtudat. Neki most itt feladata van. Felelőssége. Sőt, küldetése. Határozott léptekkel indul egy teljesen tévesnek bizonyuló irányba. A konyhába tervezett indulni, azonban valahogy mégsem ott kötött ki. Így végül úgy dönt, találomra nyitogatja az ajtókat és néz be minden helyiségbe. Frusztráltan konstatálja, hogy sem az orvost, sem a konyhát nem sikerül megtalálnia. Gondolatban még kissé szidalmazza is magát, elvégre ez az épület nem épp egy labirintus. Illene elboldogulnia benne. Végül némi ajtócsapkodás és rohangászás után úgy dönt, inkább visszatér Lauhoz, különösképpen mivel mintha hangokat vélne hallani kintről.
Szerencséjére a ház elé sokkal egyértelműbb út vezet. Bár az apró kudarc idegesíti, azzal mentegeti magát, hogy csak most jár először itt. A mentegetőzés ellenére azonban meglehetősen látványosan trappolva közlekedik. A trappolás és az ajtócsapkodás együttes hatására mire kilép a házból, a táskában eddig békésen szunnyadó görény felébred és kidugja a fejét a táskából. Épp azon lenne, hogy eddig eltitkolt kis társát visszatuszkolja a helyére miközben az ajtón lép kifelé, de feltűnik neki, meglehetősen megszaporodott a ház előtti népek száma. Ettől megszeppen. Mindemellett még leforrázva is érzi magát: ~ Na szép, most lebuktam. ~ nyugtázza magában, mivel szinte biztos benne, hogy ember (sem más lény) nincs, aki ne vette volna észre, ahogy a táskából kilógó görénnyel hadakozik. Bár az, hogy van egy kis kedvence tulajdonképpen egyáltalán nem nagy dolog, de Vanna mégis rosszul érzi magát, hogy ez így derült ki. Különösképpen mivel úgy érzi, valami Nagy Szabályt szegett meg azzal, hogy ezt eddig elhallgatta mások elől. ~ Kellett nekem nem elmondani, most aztán szégyellhetem magam. ~ áll meg a küszöbön zsörtölődve. Abban az esetben ha a sokaság megpróbál áthaladni mellette, természetesen készségesen odébbáll a küszöbről.*
*A konyhában szórakozottan hallgatja Int meséit, amelyek felváltva valósak és sületlenségek. Mikor amaz elkezd a dobozmanókról beszélni, Vanna szemében azonnal mélyet zuhan, mivel a lány azt hiszi, a doktor komolyan beszél. ~ Hogy hordhat össze ekkora nagy ló létére ilyen butaságokat? ~ Csak Laurentitia magyarázata ébreszti rá, a férfi valójában csak bolondozik. Azért továbbra is óvatos szemekkel méregeti az elfet – ki tudja, még kiderülhet, hogy mégiscsak teljesen zakkant.
Nellara varázslatán teljesen elámul. Nem szokása irigykedni, de erre a varázslatra kifejezetten az. Mikor a másik tündér kiszalad a lovakhoz, el is határozza, megkeresi majd, hogy kettesben megtudakolja tőle, hogyan lehetséges ilyet csinálni. Úgy érzi, van valami a mágiának ebben a fajtájában, ami teljesen lenyűgözi.
A párbeszéd után lelkesen léptet Lau mellett, közben elengedhetetlen táskáját ölelgetve. Minél közelebb járnak az áhított kerthez, annál légiesebbé válnak léptei, és annál több kedvet érez, hogy még Int sületlenségeit is felülmúló apró kis semmiségekről csacsogjon teljes odaadással. Egy ilyen beszélgetés során jobban megismerheti Laurentitiát, ami egyébként sem ártana, ha már állítólag itt fog lakni. ~ Legalábbis Frädricus azt mondta...~ mélázgat magában, miközben kitoppannak a küszöbön.
A ház előtt talált ájult test azonban meglehetősen belerondít a kedveskedős kertészkedés idilljébe. Amint a jövevény által várhatóan okozott bonyoldalmak listáját végigpörgeti magában, szemöldökei ráncba is szaladnak. ~ Pont most kellett? ~ morgolódik magában. Mindemellett természetesen nincs az ő szíve kőből, természetesen megérinti a szerencsétlen pára látványa, és segíteni is szeretne, de a benne lévő gyermek, akitől épp most vették el kedvenc játékát attól még méltatlankodva veszi tudomásul a dolgok alakulását. Szerencsére nála van némi gyógyfű, amit ő maga vett az artheniori piacon. Ezek használatára azonban nem kerül sor, hiszen, ahogy arra Laurentitia is emlékezteti, van a majorban doktor is.*
- Ja, persze az orvos…
*Mondja szórakozottan, majd beszédeleg az ajtón. Úgy látszik nem reagál valami gyorsan az ehhez hasonló helyzetekben, ahol pedig fürgeségre lenne szükség.
Azonban amint az ajtó becsukódik mögötte, elönti a kötelességtudat. Neki most itt feladata van. Felelőssége. Sőt, küldetése. Határozott léptekkel indul egy teljesen tévesnek bizonyuló irányba. A konyhába tervezett indulni, azonban valahogy mégsem ott kötött ki. Így végül úgy dönt, találomra nyitogatja az ajtókat és néz be minden helyiségbe. Frusztráltan konstatálja, hogy sem az orvost, sem a konyhát nem sikerül megtalálnia. Gondolatban még kissé szidalmazza is magát, elvégre ez az épület nem épp egy labirintus. Illene elboldogulnia benne. Végül némi ajtócsapkodás és rohangászás után úgy dönt, inkább visszatér Lauhoz, különösképpen mivel mintha hangokat vélne hallani kintről.
Szerencséjére a ház elé sokkal egyértelműbb út vezet. Bár az apró kudarc idegesíti, azzal mentegeti magát, hogy csak most jár először itt. A mentegetőzés ellenére azonban meglehetősen látványosan trappolva közlekedik. A trappolás és az ajtócsapkodás együttes hatására mire kilép a házból, a táskában eddig békésen szunnyadó görény felébred és kidugja a fejét a táskából. Épp azon lenne, hogy eddig eltitkolt kis társát visszatuszkolja a helyére miközben az ajtón lép kifelé, de feltűnik neki, meglehetősen megszaporodott a ház előtti népek száma. Ettől megszeppen. Mindemellett még leforrázva is érzi magát: ~ Na szép, most lebuktam. ~ nyugtázza magában, mivel szinte biztos benne, hogy ember (sem más lény) nincs, aki ne vette volna észre, ahogy a táskából kilógó görénnyel hadakozik. Bár az, hogy van egy kis kedvence tulajdonképpen egyáltalán nem nagy dolog, de Vanna mégis rosszul érzi magát, hogy ez így derült ki. Különösképpen mivel úgy érzi, valami Nagy Szabályt szegett meg azzal, hogy ezt eddig elhallgatta mások elől. ~ Kellett nekem nem elmondani, most aztán szégyellhetem magam. ~ áll meg a küszöbön zsörtölődve. Abban az esetben ha a sokaság megpróbál áthaladni mellette, természetesen készségesen odébbáll a küszöbről.*
13. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-01-17 11:45:14
Üzenet elküldve: 2020-01-17 11:45:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 672
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 672
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//A ház előtt//
*A pillanat valóban nem a legalkalmasabb arra, hogy Lau nyakába boruljon, hosszan üdvözöljék egymást és örüljenek a másiknak, arra sem, hogy a toronyról meséljen, vagy arról kérdezősködjön, hogy mi minden történt idehaza, amíg ő távol volt, de mindezt nem bánja mégsem, mert tudja, hogy ennek is el fog jönni az majd ideje.
Most az a legfontosabb, hogy segítsenek a bajba jutott lánynak, ahogyan tudnak, minden más csak ez után következhet.*
- De örülök neked! *mosolyog azért Laura, mielőtt a számára ismeretlen tündérlány szavaira felkapja fejét.
~ Vajon, hogyan érti azt, hogy csinál meleget? ~ teszi fel magában a kérdést, de nem kell túl sokat gondolkodnia a válaszon.
Találkozásukat rögtön be is tudja a sors különös kegyének, hiszen csak nemrég, talán pár perccel ezelőtt beszélgettek Thimmel arról, hogy jó lenne találkozni olyan mágusokkal, akikkel tudást cserélhetnek egymással, erre pedig úgy tűnik, hogy alig ért haza, máris összeakadt egyel, aki ráadásul tündér, márpedig a tündérekhez a maga részéről mindig is vonzódott.
A pillanat azonban nem nagyon alkalmas bemutatkozásra és ismerkedésre sem.*
- Jó, hogy van itt orvos, mert sajnos egyetlen gyógyító varázslatot sem ismerek. *jegyzi meg mindenesetre mielőtt Lau elrohanna, ezzel mintegy jelezve, hogy bármennyire is szeretne, de jelenleg nem képes segíteni.
Intath feltűnésére ellenben felderül aggodalmas arca.*
- Int! *mosolyog rá, és látszik rajta, hogy tényleg örül az elfnek, de aztán csak félreáll, hogy ne zavarjon.*
- Persze-persze. *bólint a szavaira.* Még csak az kéne, hogy pont velem foglalkozzatok most. Mi majd elvisszük a lovat anyával.
*Olyan természetességgel ajánlotta fel mindezt azonnal, hogy csak pillanatokkal később jut eszébe, hogy tulajdonképpen fél a lovaktól, és minden bizonnyal nincsen olyan mágia a világon, ami ezt a félelmet képes lenne kiirtani belőle.
Óvatosan lép hát az állat elé, ugyanakkor mégis próbál határozott lenni, mert tudja, hogy az állatok szinte mindig megérzik azt, hogyha valaki fél tőlük.*
- Gyere szépségem, elviszünk innen. *simogatja meg vigyázva, majd elkezdi húzni maga után az istálló felé. Édesanyja árnyékként követi, hiszen, ha már nem tud segíteni éppen, akkor feleslegesen alkalmatlankodni sem akar, ahogyan arra sincs idő, hogy sorra bemutatkozzon Laun kívül mindenkinek.*
- Nem úgy volt, hogy félsz a lovaktól? *kérdi a lányától, miközben tűnődő arccal próbálja megfejteni, hogy vajon sikerült-e levetkőznie a lovaktól való, régi, talán nem teljesen irracionális félelmét azóta, hogy nem látta.*
- De, és még mindig félek is tőlük. De talán addig nem történik semmi, ameddig az istállóba elviszem, és kikötöm. Amúgy is kíváncsi vagyok, hogy Hópehely hogy van. Ha pedig mégis megharapna, akkor legalább már itt van Intath, hogy meggyógyítson.
*Röviden nevet és próbál magabiztosnak látszani, de édesanyja nem véletlenül az édesanyja, úgy dönt, hogy megkönyörül rajta.*
- Hagyd csak, majd én viszem! *mondja és át is veszi a kantárt, hogy az istállóba vezesse az állatot. Látható szakértelemmel köti ki, miközben Luninari Hópelyhet ölelgeti és puszilgatja, aki engedelmes kecskeként tűri, amit csinál, talán még örül is neki.*
- Nem a legjobb pillanat, de eddig elfelejtettem mondani, hogy ma éjjel még nálad aludnék a szobádban, aztán majd csak holnap állnék neki építkezni. *mondja Ea.*
- Jó, persze. *mondja Luninari szórakozottan, miközben elindulnak visszafelé, hiszen gondolatai máshol járnak, egy nagyon kellemetlen emléknél, ami eddigi életének talán legrosszabb napjához kapcsolódik. Hatására rendesen el is komorodik, bár igyekszik nem mutatni.*
- Ez a legkevesebb, amit megtehetek érted, meg amúgy is örülök neki. *mondja, majd némi tűnődés után hozzáteszi.*
- Szerintem tudom, hogy ki ez a lány. Kétszer is találkoztam vele Artheniorban. Remélem jobban lesz, de annyira nem aggódom, mert Int biztosan nagyon jó orvos, tudja, hogy mit csinál.
*Ea ugyan csak hallomásból ismeri a a szőke elfet, de azért igyekszik osztani lánya optimizmusát.*
- Előremegyek, nem akarok csak ott állni és bámészkodni. Kiszellőztetek. Biztosan állott lehet a levegő, hiszen hatokig nem voltál a szobádban. *mondja.*
- Rendben, azt megköszönném! *mondja Luninari, miközben táskájából előkotorja szobája kulcsát és elmondja neki, hogyan jut odáig. Aztán visszamegy a többiekhez és tisztes távolságban megáll. Éppen olyan messze, hogy pontosan lássa mi történik, de olyan távol, hogy Intet véletlenül sem zavarja semmiben.
Melegen reméli, hogy nincs nagy baj, és Intath tényleg tud segíteni, ahogyan azt ő reméli.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.17 11:46:49
*A pillanat valóban nem a legalkalmasabb arra, hogy Lau nyakába boruljon, hosszan üdvözöljék egymást és örüljenek a másiknak, arra sem, hogy a toronyról meséljen, vagy arról kérdezősködjön, hogy mi minden történt idehaza, amíg ő távol volt, de mindezt nem bánja mégsem, mert tudja, hogy ennek is el fog jönni az majd ideje.
Most az a legfontosabb, hogy segítsenek a bajba jutott lánynak, ahogyan tudnak, minden más csak ez után következhet.*
- De örülök neked! *mosolyog azért Laura, mielőtt a számára ismeretlen tündérlány szavaira felkapja fejét.
~ Vajon, hogyan érti azt, hogy csinál meleget? ~ teszi fel magában a kérdést, de nem kell túl sokat gondolkodnia a válaszon.
Találkozásukat rögtön be is tudja a sors különös kegyének, hiszen csak nemrég, talán pár perccel ezelőtt beszélgettek Thimmel arról, hogy jó lenne találkozni olyan mágusokkal, akikkel tudást cserélhetnek egymással, erre pedig úgy tűnik, hogy alig ért haza, máris összeakadt egyel, aki ráadásul tündér, márpedig a tündérekhez a maga részéről mindig is vonzódott.
A pillanat azonban nem nagyon alkalmas bemutatkozásra és ismerkedésre sem.*
- Jó, hogy van itt orvos, mert sajnos egyetlen gyógyító varázslatot sem ismerek. *jegyzi meg mindenesetre mielőtt Lau elrohanna, ezzel mintegy jelezve, hogy bármennyire is szeretne, de jelenleg nem képes segíteni.
Intath feltűnésére ellenben felderül aggodalmas arca.*
- Int! *mosolyog rá, és látszik rajta, hogy tényleg örül az elfnek, de aztán csak félreáll, hogy ne zavarjon.*
- Persze-persze. *bólint a szavaira.* Még csak az kéne, hogy pont velem foglalkozzatok most. Mi majd elvisszük a lovat anyával.
*Olyan természetességgel ajánlotta fel mindezt azonnal, hogy csak pillanatokkal később jut eszébe, hogy tulajdonképpen fél a lovaktól, és minden bizonnyal nincsen olyan mágia a világon, ami ezt a félelmet képes lenne kiirtani belőle.
Óvatosan lép hát az állat elé, ugyanakkor mégis próbál határozott lenni, mert tudja, hogy az állatok szinte mindig megérzik azt, hogyha valaki fél tőlük.*
- Gyere szépségem, elviszünk innen. *simogatja meg vigyázva, majd elkezdi húzni maga után az istálló felé. Édesanyja árnyékként követi, hiszen, ha már nem tud segíteni éppen, akkor feleslegesen alkalmatlankodni sem akar, ahogyan arra sincs idő, hogy sorra bemutatkozzon Laun kívül mindenkinek.*
- Nem úgy volt, hogy félsz a lovaktól? *kérdi a lányától, miközben tűnődő arccal próbálja megfejteni, hogy vajon sikerült-e levetkőznie a lovaktól való, régi, talán nem teljesen irracionális félelmét azóta, hogy nem látta.*
- De, és még mindig félek is tőlük. De talán addig nem történik semmi, ameddig az istállóba elviszem, és kikötöm. Amúgy is kíváncsi vagyok, hogy Hópehely hogy van. Ha pedig mégis megharapna, akkor legalább már itt van Intath, hogy meggyógyítson.
*Röviden nevet és próbál magabiztosnak látszani, de édesanyja nem véletlenül az édesanyja, úgy dönt, hogy megkönyörül rajta.*
- Hagyd csak, majd én viszem! *mondja és át is veszi a kantárt, hogy az istállóba vezesse az állatot. Látható szakértelemmel köti ki, miközben Luninari Hópelyhet ölelgeti és puszilgatja, aki engedelmes kecskeként tűri, amit csinál, talán még örül is neki.*
- Nem a legjobb pillanat, de eddig elfelejtettem mondani, hogy ma éjjel még nálad aludnék a szobádban, aztán majd csak holnap állnék neki építkezni. *mondja Ea.*
- Jó, persze. *mondja Luninari szórakozottan, miközben elindulnak visszafelé, hiszen gondolatai máshol járnak, egy nagyon kellemetlen emléknél, ami eddigi életének talán legrosszabb napjához kapcsolódik. Hatására rendesen el is komorodik, bár igyekszik nem mutatni.*
- Ez a legkevesebb, amit megtehetek érted, meg amúgy is örülök neki. *mondja, majd némi tűnődés után hozzáteszi.*
- Szerintem tudom, hogy ki ez a lány. Kétszer is találkoztam vele Artheniorban. Remélem jobban lesz, de annyira nem aggódom, mert Int biztosan nagyon jó orvos, tudja, hogy mit csinál.
*Ea ugyan csak hallomásból ismeri a a szőke elfet, de azért igyekszik osztani lánya optimizmusát.*
- Előremegyek, nem akarok csak ott állni és bámészkodni. Kiszellőztetek. Biztosan állott lehet a levegő, hiszen hatokig nem voltál a szobádban. *mondja.*
- Rendben, azt megköszönném! *mondja Luninari, miközben táskájából előkotorja szobája kulcsát és elmondja neki, hogyan jut odáig. Aztán visszamegy a többiekhez és tisztes távolságban megáll. Éppen olyan messze, hogy pontosan lássa mi történik, de olyan távol, hogy Intet véletlenül sem zavarja semmiben.
Melegen reméli, hogy nincs nagy baj, és Intath tényleg tud segíteni, ahogyan azt ő reméli.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.17 11:46:49
12. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-01-16 14:36:51
Üzenet elküldve: 2020-01-16 14:36:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1559
OOC üzenetek: 257
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1559
OOC üzenetek: 257
Játékstílus: Megfontolt
//Konyhatündérek//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A doki ért valamennyire a világ dolgaihoz és jól szokott reagálni a helyzetekre. Már úgy nagy általánosságban. Akkor ha nem azért tesz dolgokat mert dühös vagy mert muris. De most egy haramia vagy hasonló sincs itt, hogy az elf önveszélyes hülyeségeket tegyen. Szóval csak megnyugtatja a házigazdát majd a kis békának zavarja meg a fejét csak mert jól esik neki. Szélesen vigyorog saját poénján aztán érdeklődve hallgatja a mágiával kapcsolatos dolgokat. A kis bemutató valóban szép látványosság. Eszébe jut, hogy esetleg egy cirkuszban felléphetne a tündérke vele, de megtartja magának a véleményét. Megbántani azért nem akarja, de továbbra is ostobaságnak tartja a mágiát úgy ahogy van. Főleg, hogy még erre se jó.*
-Azért gondolom akinek óriás wargja van az tudhat valamit. Vagy nem tudom.
*A többiek felállnak az asztaltól és távozni készülnek. Aranyos kis hálás tündérlányka az állatokhoz megy. Saját panaszai pedig remek eredménnyel zárulnak.*
-Laurentitia kedves, már ettől az ígéretedtől is könnyebbnek érzem a tagjaimat.
~Te vagy az-az édesség akire annyira nagyon vágyok drágám!~
//A ház előtt//
//Doktorkeresőben//
*Bizony ő az a férfi akinek miután a kezét levágták akkor is az járt az eszében, hogy de jó lenne még egy búcsú kufirc. Ha volna egy elég igénytelen nő akkor ha tehetné a halálos ágyán is egyszer még nőben járna. Hasonlóan kellemes ábrándokkal ballag vissza a szobájába és gondolkozik azon, hogy ha már egy lány kezét se sikerült elnyernie akkor alvás előtt legalább a sajátjával beéri. Visszatérve be is dől az ágyába és épp készül fel egyelőre még csak fejben a dologra mikor szólongatják. Méghozzá pont a csinos házigazda. Mások talán zavarba jönnének, de ő még el se kezdte a dolgot úgyhogy inkább az a gondja, hogy nem tudja eldönteni, bosszankodjon vagy örüljön a zavarásnak. Mikor belibben az elf lány, csinos ruhájában és barna hajával mely szinte lobog utána, az elf örül a látogatónak. Majd jön a hideg zuhany. Orvosként van rá szükség. Nagy sóhajjal feltápászkodik és felesleges fantáziálgatását siratva követi a házigazdát.*
~Hogy a faszom szopnátok már ki, hogy minden nyomorultnak itt kell megdöglenie és pont mikor rárántanék. Remélem legalább jó nő és hálás természet.~
*A kint álldogálók közé szinte ki robban Laurentitia nyomában a doktor, aki ahogy a többiek már láthatták munka közben teljesen határozott és profi módon kezeli a helyzetet. Kicsit katonásan.*
-Na, nézzük azt a beteget! Oh, üdv Luninari majd később köszönünk. A lóról esett le? Ne mozgassátok csak rontotok a helyzeten. Laurentitia hoznál egy takarót vagy plédet? Abban biztosabban szállítható.
*Már térdel is le a szőkéhez és kezdi óvatosan megvizsgálni. A fejét megtapogatja, a pulzusát megméri, légzését, szemét nézi. A fejsérülések nagyon csúnyák tudnak lenni.*
-A lovat elvinné valaki?
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A doki ért valamennyire a világ dolgaihoz és jól szokott reagálni a helyzetekre. Már úgy nagy általánosságban. Akkor ha nem azért tesz dolgokat mert dühös vagy mert muris. De most egy haramia vagy hasonló sincs itt, hogy az elf önveszélyes hülyeségeket tegyen. Szóval csak megnyugtatja a házigazdát majd a kis békának zavarja meg a fejét csak mert jól esik neki. Szélesen vigyorog saját poénján aztán érdeklődve hallgatja a mágiával kapcsolatos dolgokat. A kis bemutató valóban szép látványosság. Eszébe jut, hogy esetleg egy cirkuszban felléphetne a tündérke vele, de megtartja magának a véleményét. Megbántani azért nem akarja, de továbbra is ostobaságnak tartja a mágiát úgy ahogy van. Főleg, hogy még erre se jó.*
-Azért gondolom akinek óriás wargja van az tudhat valamit. Vagy nem tudom.
*A többiek felállnak az asztaltól és távozni készülnek. Aranyos kis hálás tündérlányka az állatokhoz megy. Saját panaszai pedig remek eredménnyel zárulnak.*
-Laurentitia kedves, már ettől az ígéretedtől is könnyebbnek érzem a tagjaimat.
~Te vagy az-az édesség akire annyira nagyon vágyok drágám!~
//A ház előtt//
//Doktorkeresőben//
*Bizony ő az a férfi akinek miután a kezét levágták akkor is az járt az eszében, hogy de jó lenne még egy búcsú kufirc. Ha volna egy elég igénytelen nő akkor ha tehetné a halálos ágyán is egyszer még nőben járna. Hasonlóan kellemes ábrándokkal ballag vissza a szobájába és gondolkozik azon, hogy ha már egy lány kezét se sikerült elnyernie akkor alvás előtt legalább a sajátjával beéri. Visszatérve be is dől az ágyába és épp készül fel egyelőre még csak fejben a dologra mikor szólongatják. Méghozzá pont a csinos házigazda. Mások talán zavarba jönnének, de ő még el se kezdte a dolgot úgyhogy inkább az a gondja, hogy nem tudja eldönteni, bosszankodjon vagy örüljön a zavarásnak. Mikor belibben az elf lány, csinos ruhájában és barna hajával mely szinte lobog utána, az elf örül a látogatónak. Majd jön a hideg zuhany. Orvosként van rá szükség. Nagy sóhajjal feltápászkodik és felesleges fantáziálgatását siratva követi a házigazdát.*
~Hogy a faszom szopnátok már ki, hogy minden nyomorultnak itt kell megdöglenie és pont mikor rárántanék. Remélem legalább jó nő és hálás természet.~
*A kint álldogálók közé szinte ki robban Laurentitia nyomában a doktor, aki ahogy a többiek már láthatták munka közben teljesen határozott és profi módon kezeli a helyzetet. Kicsit katonásan.*
-Na, nézzük azt a beteget! Oh, üdv Luninari majd később köszönünk. A lóról esett le? Ne mozgassátok csak rontotok a helyzeten. Laurentitia hoznál egy takarót vagy plédet? Abban biztosabban szállítható.
*Már térdel is le a szőkéhez és kezdi óvatosan megvizsgálni. A fejét megtapogatja, a pulzusát megméri, légzését, szemét nézi. A fejsérülések nagyon csúnyák tudnak lenni.*
-A lovat elvinné valaki?
11. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-01-15 22:28:34
Üzenet elküldve: 2020-01-15 22:28:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//A ház előtt//
*Még nem ismeri a tündérlányt, aki bölcsen megállította egy igen helytelen cselekedetben, de így is hálás lehet érte.*
- Igazad van! Felvettem volna, ha nem jössz. *Mivel nem tudja felmérni, hogy van e törött csont, vagy nincs, utazó köpenyét a lányra tetíti és nem mozdítja meg. Lauren bement a házba, hangját viszont jól lehet érteni, ahogy keres valakit. Thim nem tudta, hogy van orvos a háznál.*
- Egy orvos is csatlakozott? *Kérdi meglepve. ~ Ez jó hír és nagyon nagy szerencse. De vajon Luninari sem ismeri őt vagy csak én nem? ~ Tekint a tündér felé és megszólítja.* - Mellesleg Thim vagyok. Bár nem most van ideje az ismerkedésnek, többet segítünk azzal, ha nem ártunk.
A hozzászólás írója (Estrothim Rytl'or) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.15 22:28:57
*Még nem ismeri a tündérlányt, aki bölcsen megállította egy igen helytelen cselekedetben, de így is hálás lehet érte.*
- Igazad van! Felvettem volna, ha nem jössz. *Mivel nem tudja felmérni, hogy van e törött csont, vagy nincs, utazó köpenyét a lányra tetíti és nem mozdítja meg. Lauren bement a házba, hangját viszont jól lehet érteni, ahogy keres valakit. Thim nem tudta, hogy van orvos a háznál.*
- Egy orvos is csatlakozott? *Kérdi meglepve. ~ Ez jó hír és nagyon nagy szerencse. De vajon Luninari sem ismeri őt vagy csak én nem? ~ Tekint a tündér felé és megszólítja.* - Mellesleg Thim vagyok. Bár nem most van ideje az ismerkedésnek, többet segítünk azzal, ha nem ártunk.
A hozzászólás írója (Estrothim Rytl'or) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.15 22:28:57
10. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-01-14 19:20:15
Üzenet elküldve: 2020-01-14 19:20:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//A ház előtt//
//Doktorkeresőben//
*Ahogy az első döbbeneten túljut, van ideje alaposabban szemügyre venni a lányt, és megkönnyebbülten állapítja meg, hogy szerencsére még életben van. Azonban az is látszik rajta, hogy igencsak ki van merülve szegény, így aggodalmasan pillant körbe, vajon Intath esetleg meghallotta-e a ház előtti felfordulást, és a segítségükre siet-e. A várt felmentő sereg azonban elmarad, ám érkeznek helyette még váratlanabb vendégek, akiknek a megjelenésére álmában sem számított volna*
- Luni! Thim! *mered döbbenten a két ismerősre, akik mintha csak a lehető legjobbkor bukkantak volna fel. Bár legszívesebben odaszaladna, hogy megölelje mindkettejüket és kifaggassa őket kalandjaikról, a pillanat nem igazán tűnik a legalkalmasabbnak erre, hiszen a földön heverő szőkeség sürgős ellátásra szorul*
- De jó, hogy visszatértetek! *ereszt meg azért egy-egy mosolyt mindkettejük felé, majd szinte rögtön Thim felé fordul* Talán jobb lenne, ha bevinnénk a házba... Segítesz? *kérdezi a férfit, hiszen bár Luni felajánlását is értékeli, mégis úgy véli, Thimnek kevésbé esne nehezére a lány cipelése. Mielőtt azonban a terv megvalósításához láthatnának, Nellara is visszatér hozzájuk az istállóból*
- Talán igazad lehet... *vet tűnődő pillantást előbb a kóbor lóra, majd a szőkeségre, azon merengve, vajon milyen súlyos sérüléseket is okozhat a zuhanás a ló nyergéből* Esetleg ismersz valamiféle gyógyító varázslatot? *fordul vissza kétségbeesetten Nellhez, majd Lunihoz, hátha a lány esetleg tanult ilyesmit a Mágustoronyban*
- Maradjatok itt, én megkeresem az orvost! *fordul az új érkezők felé, majd visszaindul a házba, hogy ha már Vanna nem járt sikerrel, akkor ő maga próbálja előkeríteni Intathot*
- Int! Ébren vagy még? Szükségünk lenne rád! *szalad be lélekszakadva a házba, hogy a doktor után kezdjen kiabálni, óvatosan benyitva a szobájába, hogy ha már mégis aludna, akkor finoman felkeltse*
- Egy lány... összeesett a kertben... segíts, kérlek! *vázolja igencsak röviden és sietősen a helyzetet, már fordulva is kifelé a szobából, remélhetőleg a doktorral a nyomában, hogy visszatérjen a kertbe sebesült látogatójukhoz*
- Nyugalom! Jól vagy? Fáj valamid? *térdel le újra a szőkeség mellé, remélve, hogy ezúttal már talán kap valamiféle feleletet is a kérdéseire. Ahogy óvatosan félresöpri a tincseket a lány arcából és alaposabban megszemléli őt, talál valami furcsán ismerőset a vonásaiban, de egyelőre nem tudja hova tenni, mikor és hol láthatta már őt korábban. ~Vajon ki vagy te, és hogy kerültél ide?~ mereng magában, míg próbálja eldönteni, hogyan tudnának többet segíteni neki, ha nem mozdítanák meg, vagy ha bevinnék inkább a házba egy puha ágyba.*
//Doktorkeresőben//
*Ahogy az első döbbeneten túljut, van ideje alaposabban szemügyre venni a lányt, és megkönnyebbülten állapítja meg, hogy szerencsére még életben van. Azonban az is látszik rajta, hogy igencsak ki van merülve szegény, így aggodalmasan pillant körbe, vajon Intath esetleg meghallotta-e a ház előtti felfordulást, és a segítségükre siet-e. A várt felmentő sereg azonban elmarad, ám érkeznek helyette még váratlanabb vendégek, akiknek a megjelenésére álmában sem számított volna*
- Luni! Thim! *mered döbbenten a két ismerősre, akik mintha csak a lehető legjobbkor bukkantak volna fel. Bár legszívesebben odaszaladna, hogy megölelje mindkettejüket és kifaggassa őket kalandjaikról, a pillanat nem igazán tűnik a legalkalmasabbnak erre, hiszen a földön heverő szőkeség sürgős ellátásra szorul*
- De jó, hogy visszatértetek! *ereszt meg azért egy-egy mosolyt mindkettejük felé, majd szinte rögtön Thim felé fordul* Talán jobb lenne, ha bevinnénk a házba... Segítesz? *kérdezi a férfit, hiszen bár Luni felajánlását is értékeli, mégis úgy véli, Thimnek kevésbé esne nehezére a lány cipelése. Mielőtt azonban a terv megvalósításához láthatnának, Nellara is visszatér hozzájuk az istállóból*
- Talán igazad lehet... *vet tűnődő pillantást előbb a kóbor lóra, majd a szőkeségre, azon merengve, vajon milyen súlyos sérüléseket is okozhat a zuhanás a ló nyergéből* Esetleg ismersz valamiféle gyógyító varázslatot? *fordul vissza kétségbeesetten Nellhez, majd Lunihoz, hátha a lány esetleg tanult ilyesmit a Mágustoronyban*
- Maradjatok itt, én megkeresem az orvost! *fordul az új érkezők felé, majd visszaindul a házba, hogy ha már Vanna nem járt sikerrel, akkor ő maga próbálja előkeríteni Intathot*
- Int! Ébren vagy még? Szükségünk lenne rád! *szalad be lélekszakadva a házba, hogy a doktor után kezdjen kiabálni, óvatosan benyitva a szobájába, hogy ha már mégis aludna, akkor finoman felkeltse*
- Egy lány... összeesett a kertben... segíts, kérlek! *vázolja igencsak röviden és sietősen a helyzetet, már fordulva is kifelé a szobából, remélhetőleg a doktorral a nyomában, hogy visszatérjen a kertbe sebesült látogatójukhoz*
- Nyugalom! Jól vagy? Fáj valamid? *térdel le újra a szőkeség mellé, remélve, hogy ezúttal már talán kap valamiféle feleletet is a kérdéseire. Ahogy óvatosan félresöpri a tincseket a lány arcából és alaposabban megszemléli őt, talál valami furcsán ismerőset a vonásaiban, de egyelőre nem tudja hova tenni, mikor és hol láthatta már őt korábban. ~Vajon ki vagy te, és hogy kerültél ide?~ mereng magában, míg próbálja eldönteni, hogyan tudnának többet segíteni neki, ha nem mozdítanák meg, vagy ha bevinnék inkább a házba egy puha ágyba.*
9. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-01-12 15:25:46
Üzenet elküldve: 2020-01-12 15:25:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A ház előtt//
//Észlelve Laut, Lunit, Thimet//
*Teste takarékra állhatott, de szuszog még. A porszemcsék lassan kelnek táncra orra előtt amikor kilégzi a levegőt. Laurentitia mozdítja el, s láthatja hogy a lány a fényre rebbenti pilláját, nem halott, csupán éppen elméjében talán máshol van.
Álomország sötét bugyra kel táncra, melyben ezüst ruhás szőke varkocsú tünemények vállt vállnak vetve harcolnak föld alól előmászó farkasképű lényekkel. Szoknyájuk alól előhúzott tőrök fémes csilingelése az ütközet pillanatában, mely egybecseng azzal a pillanattal, mikor a sötét földről a fénnyel telt ég felé fordul az ájult leány maszatos arca. Elkínzott fintor egy röpke pillanat az orra körül, ujja belerezzen ahogy a rémálomban összecsapnak a rémlényekkel, de egyéb életjelet nem ad néhány percig. Hangok szűrődnek a semmiből.
~Segítünk-tünk-tünk...~
Szólnak a női hangok a fejében, mintha az ezüst ruhás leányok visszhangja szólalna kórusként.
~Biztonság-ság-ság...~
Finom ránc a homlokán ami moccan Lau következő szavaira.
~Segítség~ ismételné az után a másik két hang után, s hogy kérve hangzana, talán nem tudja ő sem, de azt kezdi érezni, hogy nincs egyedül. Vannak körülötte. Magához kellene térnie. Kellene.*
//Észlelve Laut, Lunit, Thimet//
*Teste takarékra állhatott, de szuszog még. A porszemcsék lassan kelnek táncra orra előtt amikor kilégzi a levegőt. Laurentitia mozdítja el, s láthatja hogy a lány a fényre rebbenti pilláját, nem halott, csupán éppen elméjében talán máshol van.
Álomország sötét bugyra kel táncra, melyben ezüst ruhás szőke varkocsú tünemények vállt vállnak vetve harcolnak föld alól előmászó farkasképű lényekkel. Szoknyájuk alól előhúzott tőrök fémes csilingelése az ütközet pillanatában, mely egybecseng azzal a pillanattal, mikor a sötét földről a fénnyel telt ég felé fordul az ájult leány maszatos arca. Elkínzott fintor egy röpke pillanat az orra körül, ujja belerezzen ahogy a rémálomban összecsapnak a rémlényekkel, de egyéb életjelet nem ad néhány percig. Hangok szűrődnek a semmiből.
~Segítünk-tünk-tünk...~
Szólnak a női hangok a fejében, mintha az ezüst ruhás leányok visszhangja szólalna kórusként.
~Biztonság-ság-ság...~
Finom ránc a homlokán ami moccan Lau következő szavaira.
~Segítség~ ismételné az után a másik két hang után, s hogy kérve hangzana, talán nem tudja ő sem, de azt kezdi érezni, hogy nincs egyedül. Vannak körülötte. Magához kellene térnie. Kellene.*
8. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-01-12 13:36:51
Üzenet elküldve: 2020-01-12 13:36:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//A ház előtt//
*Kisétál hát az állatokhoz, ahogyan ígérte. Mindegyiknek add friss vizet és élelmet, ám többre nem jut. Kiabálást hall, így hát kirohan, és észreveszi, hogy egy lány a földön fekszik, mellette egy ló, meg a házigazda... Biztos rosszul lett.
Nellara odarohan hozzájuk, és ő okos lány. Gyorsan összerakja, hogy ezt a nőt nem látta bent és ott a ló is... biztosan most érkezett. De mi történhetett vele?
Mikor odaér leguggol mellé, és azon kezd agyalni, melyik igét válassza. Hogy ne fájjon neki senki? Melegítse fel? Talán... Itt kint hideg van, nagyon hideg, de nem hiszi, hogy az a megoldás.*
- Nem emeljétek fel! Ha leesett a lóról, lehet, eltört valamije...
*Apró kezét az idegen nőt orrához teszi.*
- Lélegzik... Én nem tudom, mennyi ideje... Ugye nem fázott meg? Csináljak... meleget?
*Megtapogatja a nő arcát, nyakát és kezét, hogy mennyire van kihűlve.*
*Kisétál hát az állatokhoz, ahogyan ígérte. Mindegyiknek add friss vizet és élelmet, ám többre nem jut. Kiabálást hall, így hát kirohan, és észreveszi, hogy egy lány a földön fekszik, mellette egy ló, meg a házigazda... Biztos rosszul lett.
Nellara odarohan hozzájuk, és ő okos lány. Gyorsan összerakja, hogy ezt a nőt nem látta bent és ott a ló is... biztosan most érkezett. De mi történhetett vele?
Mikor odaér leguggol mellé, és azon kezd agyalni, melyik igét válassza. Hogy ne fájjon neki senki? Melegítse fel? Talán... Itt kint hideg van, nagyon hideg, de nem hiszi, hogy az a megoldás.*
- Nem emeljétek fel! Ha leesett a lóról, lehet, eltört valamije...
*Apró kezét az idegen nőt orrához teszi.*
- Lélegzik... Én nem tudom, mennyi ideje... Ugye nem fázott meg? Csináljak... meleget?
*Megtapogatja a nő arcát, nyakát és kezét, hogy mennyire van kihűlve.*
7. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-01-12 01:13:59
Üzenet elküldve: 2020-01-12 01:13:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 672
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 672
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Hazatérés//
//A ház előtt//
*Amikor Thim is megemlíti Nairadát úgy kapja fel a fejét, mintha az elf teljesen váratlanul megcsípte volna, de a reakciója természetesen valami teljesen más, mint ami hasonlóra lenne.*
- Tényleg! *döbben rá hirtelen mosolyogva és tágra nyílt szemmel, és nagyon jó kedvre is derül egyben.* Hiszen róla már beszéltünk, és valóban mondtad! Örülök, ha jól van, és ez a lényeg. Kicsi ez a világ. Vagy csak fura a sors, hogy őt is, meg engem is a te utadba vezetett, vagy titeket az enyémbe, vagy minket az övébe.
*Ezen végül vidáman nevet, és nem tudja megállni, hogy ne mondja ki a helyzethez tökéletesen illő közhelyet.*
- Úgy tűnik tényleg minden csak nézőpont kérdése.
*Ennyire azonban mégsem vall bomlékony elveket, így gyorsan igyekszik is korrigálni egy lépéssel később pár pillanattal ezelőtti önmagát.*
- Na jó, nem minden, de sok minden. *állapítja meg. Ebben ellenben már legalább teljesen biztos.* Viszont még Laut is nála ismertem meg! Tényleg hihetetlen.
- Nem az. *szól közbe Ea szelíd, nem kioktató hangon, de mégis eléggé határozottan ahhoz, hogy lánya minden egyes szavára úgy figyeljen, mintha megkérőjelezhetetlen igazságokat nyilatkoztatna ki éppen.* Csak te kételkedsz mindig a nyilvánvalóban. Az istenek egyszerre nagyon kicsik és végtelenül nagyok, akik jelenlétükkel betöltik az egész mindenséget. Na jó, meg persze szeszélyesek is, de hát ezért istenek. Ha csak kevesen hisznek bennük akkor is léteznek, mint te, Thim, vagy én. A lényeg, hogy hatalmasabbak nálunk, és mindenben benne van a kezük. Annyi véletlen, amiről most beszéltetek már nem lehet véletlen.
*Callipeya szinte még végére sem ér magasztosnak és tanulságosnak szánt mondatainak, amikor lánya, akihez korábban már többször, csak más formában elmondott tanításait zúdította éppen ráeszmél arra, hogy új otthonához közeledve pontosan mit lát maga előtt.
Jobb szeretett volna valamilyen idilli életkép kellős közepén betoppanni, de úgy tűnik nem igazán sikerült. Azt viszont már a Mágustoronyban töltött idő előtt is megtanulta, hogy a dolgok ritkán, vagy inkább soha nem alkalmazkodnak az ő igényeihez és vágyaihoz.
Jobb lett volna mosolyogva érkezni és örömmel Lau nyakába ugrani, elmesélni mindent, ami vele történt azóta, hogy nem látták egymást, de most már hasonló természetesen szóba sem jöhet.
~ Remélem nem én vonzom a bajt. ~ sóhajt, de ezúttal csak lélekben, magában, hangtalanul, miközben régi rossz szokása szerint szinte azonnal elbizonytalanodik önmagában.
~ Jaj, istennőim, most mit csináljak? ~ teszi fel csak önmagának a gyerekkorában olyan sokszor feltett kérdést ösztönösen is. Tényleg azért tanult mágiát számára időben és térben egyaránt innen távol, hogy társain segíthessen, ha baj van. És most arra tér haza, hogy megint baj van, és nem tud segíteni mégsem, legalábbis mágiával nem, hiszen hasonló helyzetre nincsen varázslata.
Védekezni tud, talán támadni is. Mindkettő nagyon fontos, ha barátait meg szeretné védeni. De, ha utóbbit szeretné, akkor bizony gyógyítani sem ártana! Na az viszont nem fog menni. Jelenlegi mágiatudásával biztosan nem. Talán azonban mást is tehet ezen kívül.
Thim mágia nélkül sokkal inkább ura a helyzetnek. Ami őt magát illeti csak arra képes újra, hogy úgy cselekedjen, ahogyan mások mondják neki, mert saját ötlete nincsen hogyan segíthetne. Még arra sincsen ideje, hogy úgy üdvözölje Laut, ahogyan eddig szerette volna, vagy, hogy egyáltalán üdvözölni tudja, de erre igazából csak tudata peremén gondol. Inkább foglalkoztatja mindaz, hogy hogyan segíthetne a nem messze tőle fekvő, talán eszméletlen lányon. Az, hogy vajon honnan ismerős neki szintén háttérbe szorul gondolataiban. Gondolkodni majd később is rá fog érni sokat és sokszor. Itt és most minden bizonnyal a konkrét cselekvés ideje van és lesz.*
- Segítünk amiben csak tudunk! *teszi hozzá Thim szavaihoz minden bizonnyal teljesen feleslegesen. Ettől azonban még inkább úgy érzi, hogy hazaért végre. Miért is kerülné el pont itt a gond és a baj, akár a sajátja, akár másé? A lényeg, hogy összetartsanak a barátaival. Ha nem gondolkodtak volna hasonlóan mindannyian amikor megvették ezt a birtokot és a házat ki tudja, hogy hol és kikkel lennének éppen most. Nem akar belegondolni, és nem is gondol bele. Éppen elég lesz az, ha itt és most legyőzik a halált, vagy legalábbis távol tartják új otthonunktól.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.12 01:27:47
//A ház előtt//
*Amikor Thim is megemlíti Nairadát úgy kapja fel a fejét, mintha az elf teljesen váratlanul megcsípte volna, de a reakciója természetesen valami teljesen más, mint ami hasonlóra lenne.*
- Tényleg! *döbben rá hirtelen mosolyogva és tágra nyílt szemmel, és nagyon jó kedvre is derül egyben.* Hiszen róla már beszéltünk, és valóban mondtad! Örülök, ha jól van, és ez a lényeg. Kicsi ez a világ. Vagy csak fura a sors, hogy őt is, meg engem is a te utadba vezetett, vagy titeket az enyémbe, vagy minket az övébe.
*Ezen végül vidáman nevet, és nem tudja megállni, hogy ne mondja ki a helyzethez tökéletesen illő közhelyet.*
- Úgy tűnik tényleg minden csak nézőpont kérdése.
*Ennyire azonban mégsem vall bomlékony elveket, így gyorsan igyekszik is korrigálni egy lépéssel később pár pillanattal ezelőtti önmagát.*
- Na jó, nem minden, de sok minden. *állapítja meg. Ebben ellenben már legalább teljesen biztos.* Viszont még Laut is nála ismertem meg! Tényleg hihetetlen.
- Nem az. *szól közbe Ea szelíd, nem kioktató hangon, de mégis eléggé határozottan ahhoz, hogy lánya minden egyes szavára úgy figyeljen, mintha megkérőjelezhetetlen igazságokat nyilatkoztatna ki éppen.* Csak te kételkedsz mindig a nyilvánvalóban. Az istenek egyszerre nagyon kicsik és végtelenül nagyok, akik jelenlétükkel betöltik az egész mindenséget. Na jó, meg persze szeszélyesek is, de hát ezért istenek. Ha csak kevesen hisznek bennük akkor is léteznek, mint te, Thim, vagy én. A lényeg, hogy hatalmasabbak nálunk, és mindenben benne van a kezük. Annyi véletlen, amiről most beszéltetek már nem lehet véletlen.
*Callipeya szinte még végére sem ér magasztosnak és tanulságosnak szánt mondatainak, amikor lánya, akihez korábban már többször, csak más formában elmondott tanításait zúdította éppen ráeszmél arra, hogy új otthonához közeledve pontosan mit lát maga előtt.
Jobb szeretett volna valamilyen idilli életkép kellős közepén betoppanni, de úgy tűnik nem igazán sikerült. Azt viszont már a Mágustoronyban töltött idő előtt is megtanulta, hogy a dolgok ritkán, vagy inkább soha nem alkalmazkodnak az ő igényeihez és vágyaihoz.
Jobb lett volna mosolyogva érkezni és örömmel Lau nyakába ugrani, elmesélni mindent, ami vele történt azóta, hogy nem látták egymást, de most már hasonló természetesen szóba sem jöhet.
~ Remélem nem én vonzom a bajt. ~ sóhajt, de ezúttal csak lélekben, magában, hangtalanul, miközben régi rossz szokása szerint szinte azonnal elbizonytalanodik önmagában.
~ Jaj, istennőim, most mit csináljak? ~ teszi fel csak önmagának a gyerekkorában olyan sokszor feltett kérdést ösztönösen is. Tényleg azért tanult mágiát számára időben és térben egyaránt innen távol, hogy társain segíthessen, ha baj van. És most arra tér haza, hogy megint baj van, és nem tud segíteni mégsem, legalábbis mágiával nem, hiszen hasonló helyzetre nincsen varázslata.
Védekezni tud, talán támadni is. Mindkettő nagyon fontos, ha barátait meg szeretné védeni. De, ha utóbbit szeretné, akkor bizony gyógyítani sem ártana! Na az viszont nem fog menni. Jelenlegi mágiatudásával biztosan nem. Talán azonban mást is tehet ezen kívül.
Thim mágia nélkül sokkal inkább ura a helyzetnek. Ami őt magát illeti csak arra képes újra, hogy úgy cselekedjen, ahogyan mások mondják neki, mert saját ötlete nincsen hogyan segíthetne. Még arra sincsen ideje, hogy úgy üdvözölje Laut, ahogyan eddig szerette volna, vagy, hogy egyáltalán üdvözölni tudja, de erre igazából csak tudata peremén gondol. Inkább foglalkoztatja mindaz, hogy hogyan segíthetne a nem messze tőle fekvő, talán eszméletlen lányon. Az, hogy vajon honnan ismerős neki szintén háttérbe szorul gondolataiban. Gondolkodni majd később is rá fog érni sokat és sokszor. Itt és most minden bizonnyal a konkrét cselekvés ideje van és lesz.*
- Segítünk amiben csak tudunk! *teszi hozzá Thim szavaihoz minden bizonnyal teljesen feleslegesen. Ettől azonban még inkább úgy érzi, hogy hazaért végre. Miért is kerülné el pont itt a gond és a baj, akár a sajátja, akár másé? A lényeg, hogy összetartsanak a barátaival. Ha nem gondolkodtak volna hasonlóan mindannyian amikor megvették ezt a birtokot és a házat ki tudja, hogy hol és kikkel lennének éppen most. Nem akar belegondolni, és nem is gondol bele. Éppen elég lesz az, ha itt és most legyőzik a halált, vagy legalábbis távol tartják új otthonunktól.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.12 01:27:47
6. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-01-11 22:17:52
Üzenet elküldve: 2020-01-11 22:17:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Hazatérés//
//A ház előtt//
*Luninak tetszik az ötlet, még tovább is viszi, egy egészen jó gondolattal.*
- Igaz, hogy más, kezdő mágusokkal ingyen is cserélhettek tudást. *Tudja, hogy Luni nem nagyravágyó, viszont képes a kicsit is becsülni és naggyá tenni. ~ Erre csak azok képesek, akiknek kellett már beosztással élni. ~ Állapítja meg, kimondatlanul. Nem szeretné emlékeztetni Lunit arra, amit a lázadás alatt élt át. Örül, hogy Luni is inkább egy kedves személyre emlékezik és nem a szörnyűségekre.*
- Néha elképesztő dolgokat művel a véletlen. Szerintem fogjátok még látni egymást Nairadával. Mint ahogy én is találkoztam vele. Nem tudom, említettem már? Ő az első közös ismerősünk. *Amíg mennek és beszélgetnek, telik az idő, míg nem Luni megpillantja Szarvasligetet.*
- Valóban varázslatos. *Teszi hozzá Thim Luni igazán elmés gondolatához. Amint közelebb érnek, láthatnak egy lovat, Laurent és egy ismeretlent, aki nincs magánál. Azonnal odarohan, most mellőzi a köszönést, és egyéb udvariasságokat.*
- Lauren! Mit segítsünk? *Kérdi gyorsan. Ki tudja, mi lett a lánnyal és mire van szüksége esetleg sürgősen.*
//A ház előtt//
*Luninak tetszik az ötlet, még tovább is viszi, egy egészen jó gondolattal.*
- Igaz, hogy más, kezdő mágusokkal ingyen is cserélhettek tudást. *Tudja, hogy Luni nem nagyravágyó, viszont képes a kicsit is becsülni és naggyá tenni. ~ Erre csak azok képesek, akiknek kellett már beosztással élni. ~ Állapítja meg, kimondatlanul. Nem szeretné emlékeztetni Lunit arra, amit a lázadás alatt élt át. Örül, hogy Luni is inkább egy kedves személyre emlékezik és nem a szörnyűségekre.*
- Néha elképesztő dolgokat művel a véletlen. Szerintem fogjátok még látni egymást Nairadával. Mint ahogy én is találkoztam vele. Nem tudom, említettem már? Ő az első közös ismerősünk. *Amíg mennek és beszélgetnek, telik az idő, míg nem Luni megpillantja Szarvasligetet.*
- Valóban varázslatos. *Teszi hozzá Thim Luni igazán elmés gondolatához. Amint közelebb érnek, láthatnak egy lovat, Laurent és egy ismeretlent, aki nincs magánál. Azonnal odarohan, most mellőzi a köszönést, és egyéb udvariasságokat.*
- Lauren! Mit segítsünk? *Kérdi gyorsan. Ki tudja, mi lett a lánnyal és mire van szüksége esetleg sürgősen.*
5. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-01-10 22:21:32
Üzenet elküldve: 2020-01-10 22:21:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 672
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 672
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Hazatérés//
*Annyira lefoglalják gyerekkorának ízei, és a közelgő hazatérés örömteli gondolata, hogy észre sem veszi Thim figyelő szemeit, meglehet, hogyha látná őket, akkor sem tulajdonítana különösebb jelentőséget annak, hogy az elf lopva az arcát és a haját nézi.
Édesanyja érzékei mindenesetre jobban ki van élezve hasonló dolgokra, így ő látja, éppen csak úgy tesz, mint akinek szintén nem tűnik fel, és semmi sem köti le éppen jobban, mint az ízlelés és a rágás, meg persze a körülöttük lévő táj.
A vidám, jó ízű és gondtalan falatozás mindenesetre nem tart túl sokáig, mert a kenyérszeletek gyorsan fogynak.
Luninari már csak akkor szólal meg, amikor ismét rendes tempóban haladnak hazafelé tovább, de az eddig is látszott rajta talán, hogy Thim szavai mélyen elgondolkodtatták. Van azonban amit egyáltalán nem kell túl sokáig mérlegelni magában.*
- Te így is nagyon sokat segítettél eddig, tőled már tényleg nem fogadhatok el több pénzt! Maga az ötlet viszont tetszik. *mondja ki gondolkodás nélkül.*
- Bevallom nem bánnám, ha nem kéne rendszert csinálni az ingoványon való oda-vissza átkelésekből. Szeretem a tornyot és a környékét, de tényleg jó lenne, és nagyon leegyszerűsítené a dolgokat, ha nem minden varázslatot ott kellene megtanulnom. Ugyanakkor nem tudom, hogy mennyire lenne illendő erre Lautól, meg a többiektől pénzt kérnem a saját tanulmányaimra. Persze, igaz, hogy nem csak a magam kedvért tanulok, hanem pont azért is, hogy hasznos legyek a többieknek is, és meg is tudjam védeni őket, ha még egyszer úgy adódik. De mégis úgy illene szerintem, hogy magam keresem meg a pénzt, amire szükségem van akár a toronyban való tanulásra, akár egy házi mesterre kell. *gondolkodik aztán hangosan tovább.*
- Különben régen Nairadával terveztük azt, pont még mielőtt Laut megismertem volna, hogy ő vízmágiát fog tanulni, én pedig holdat, majd pedig amit külön-külön megtanultunk, végül megtanítjuk egymásnak, persze ingyen. Ez majdnem ugyanaz, mint amire te gondolsz. Aztán jött a lázadás. Szerencsére ő már előtte elutazott, így nem esett baja, de a háza biztosan leégett. Igaz, ezt meséltem is már! Remélem mindenesetre, hogy jól van most, bárhol is él éppen, ugyanakkor nem valószínű, hogy találkoznék vele a jövőben, hacsak nem akarok minden várost bejárni azért, hogy felkutassam. De ettől még az ötlet jó, lehetnek sokan olyanok, akik úgy, mint ő, benne lennének ilyesmiben. Nem is feltétlenül mesterek, hanem olyan kezdő mágusok, akik hozzám hasonlóan egy-egy mágiaág alapjait ismerik és szívesen tanulnának másikat is, így aranyak nélkül cserélhetnénk egymással tudást addig ameddig nincs pénzem igazi mesterre meg a toronyra. Bárhogy is, köszönöm, hogy eszembe juttattad ezt!
*Ea már-már közbeszólna, aztán inkább úgy dönt, hogy nem teszi mégsem. Hagyja, hogy lánya és Thim beszéljék meg ezt mielőtt még megérkeznének Szarvasligetre, vagy már éppen ott. Végül is lánya ismeri a társait, és az a legokosabb, ha ő maga dönti el, hogyan szeretné összeszedni a tanulmányaihoz szükséges pénzt. Ő nem segíthet többé.
Kisvártatva aztán hirtelen már tényleg ismerős tájon járnak.*
- De jó itthon. *sóhajt fel Luninari, amikor azért még távolról sincsenek otthon, vagyis inkább még csak távolról vannak otthon, hiszen, ha messziről is, de végre meglátja a házat, ahová annyira szeretett volna visszatérni már. Boldogan mosolyodik el most, hogy végre újra Szarvasligetben vannak.*
- Lehet, hogy nem lengi körbe igazi mágia, mint a tornyot, de ez a hely akkor is varázslatos. *mondja szinte áhítattal.*
- Szerintem is. Örülök, hogy szép otthont találtatok magatoknak. *mosolyodik el Ea majd maga elé engedi a fiatalokat az úton hagyva kicsit a gondolatait saját jövője felé is elkalandozni.*
*Annyira lefoglalják gyerekkorának ízei, és a közelgő hazatérés örömteli gondolata, hogy észre sem veszi Thim figyelő szemeit, meglehet, hogyha látná őket, akkor sem tulajdonítana különösebb jelentőséget annak, hogy az elf lopva az arcát és a haját nézi.
Édesanyja érzékei mindenesetre jobban ki van élezve hasonló dolgokra, így ő látja, éppen csak úgy tesz, mint akinek szintén nem tűnik fel, és semmi sem köti le éppen jobban, mint az ízlelés és a rágás, meg persze a körülöttük lévő táj.
A vidám, jó ízű és gondtalan falatozás mindenesetre nem tart túl sokáig, mert a kenyérszeletek gyorsan fogynak.
Luninari már csak akkor szólal meg, amikor ismét rendes tempóban haladnak hazafelé tovább, de az eddig is látszott rajta talán, hogy Thim szavai mélyen elgondolkodtatták. Van azonban amit egyáltalán nem kell túl sokáig mérlegelni magában.*
- Te így is nagyon sokat segítettél eddig, tőled már tényleg nem fogadhatok el több pénzt! Maga az ötlet viszont tetszik. *mondja ki gondolkodás nélkül.*
- Bevallom nem bánnám, ha nem kéne rendszert csinálni az ingoványon való oda-vissza átkelésekből. Szeretem a tornyot és a környékét, de tényleg jó lenne, és nagyon leegyszerűsítené a dolgokat, ha nem minden varázslatot ott kellene megtanulnom. Ugyanakkor nem tudom, hogy mennyire lenne illendő erre Lautól, meg a többiektől pénzt kérnem a saját tanulmányaimra. Persze, igaz, hogy nem csak a magam kedvért tanulok, hanem pont azért is, hogy hasznos legyek a többieknek is, és meg is tudjam védeni őket, ha még egyszer úgy adódik. De mégis úgy illene szerintem, hogy magam keresem meg a pénzt, amire szükségem van akár a toronyban való tanulásra, akár egy házi mesterre kell. *gondolkodik aztán hangosan tovább.*
- Különben régen Nairadával terveztük azt, pont még mielőtt Laut megismertem volna, hogy ő vízmágiát fog tanulni, én pedig holdat, majd pedig amit külön-külön megtanultunk, végül megtanítjuk egymásnak, persze ingyen. Ez majdnem ugyanaz, mint amire te gondolsz. Aztán jött a lázadás. Szerencsére ő már előtte elutazott, így nem esett baja, de a háza biztosan leégett. Igaz, ezt meséltem is már! Remélem mindenesetre, hogy jól van most, bárhol is él éppen, ugyanakkor nem valószínű, hogy találkoznék vele a jövőben, hacsak nem akarok minden várost bejárni azért, hogy felkutassam. De ettől még az ötlet jó, lehetnek sokan olyanok, akik úgy, mint ő, benne lennének ilyesmiben. Nem is feltétlenül mesterek, hanem olyan kezdő mágusok, akik hozzám hasonlóan egy-egy mágiaág alapjait ismerik és szívesen tanulnának másikat is, így aranyak nélkül cserélhetnénk egymással tudást addig ameddig nincs pénzem igazi mesterre meg a toronyra. Bárhogy is, köszönöm, hogy eszembe juttattad ezt!
*Ea már-már közbeszólna, aztán inkább úgy dönt, hogy nem teszi mégsem. Hagyja, hogy lánya és Thim beszéljék meg ezt mielőtt még megérkeznének Szarvasligetre, vagy már éppen ott. Végül is lánya ismeri a társait, és az a legokosabb, ha ő maga dönti el, hogyan szeretné összeszedni a tanulmányaihoz szükséges pénzt. Ő nem segíthet többé.
Kisvártatva aztán hirtelen már tényleg ismerős tájon járnak.*
- De jó itthon. *sóhajt fel Luninari, amikor azért még távolról sincsenek otthon, vagyis inkább még csak távolról vannak otthon, hiszen, ha messziről is, de végre meglátja a házat, ahová annyira szeretett volna visszatérni már. Boldogan mosolyodik el most, hogy végre újra Szarvasligetben vannak.*
- Lehet, hogy nem lengi körbe igazi mágia, mint a tornyot, de ez a hely akkor is varázslatos. *mondja szinte áhítattal.*
- Szerintem is. Örülök, hogy szép otthont találtatok magatoknak. *mosolyodik el Ea majd maga elé engedi a fiatalokat az úton hagyva kicsit a gondolatait saját jövője felé is elkalandozni.*
4. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-01-08 22:27:16
Üzenet elküldve: 2020-01-08 22:27:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Konyhatündérek//
- Akkor jó. *bólint rá bizonytalanul Int válaszára, hiszen bár ezzel nem sikerült teljesen megnyugtatnia a doktornak, belátja, hogy jelen pillanatban nem sokat tehet Frädért, az aggódás pedig pláne nem használ senkinek, így megpróbál inkább arra koncentrálni, ahol igenis tehet valamit, azaz a konyhaasztalra és az akörül ülőkre, lelkesen figyelve mindenkire, van-e elég étel és ital előttük*
- Ó, értem. *válaszol kissé csalódottan Vannának is, arra jutva, valószínűleg csak félreértette a lány arcán átsuhanó érzelmeket az előbb. Tovább azonban nem erőlteti a témát, hisz nem szándéka faggatni a lányt*
- Ugyan, nem kell mindent elhinni a doktor úrnak! Dobozmanók nem léteznek! *jelenti ki határozottan Int újabb képtelenségét hallva, egy megnyugtató pillantást eresztve meg Lyna felé, nehogy esetleg mégis komolyan vegye, amit az orvos mond. ~Honnan jut eszébe egyáltalán ilyesmi?~ morfondírozik magában, a többiek tányérját figyelve, jóllakott-e már mindenki, vagy esetleg szükség lesz-e egy újabb adag rántottára. Figyelme csak akkor összpontosul egy irányba, amikor Intath mesélni kezd a múlt történéseiről. Ha őszinte akar lenni magához, el kell ismernie, nem nézte ki a férfiból, hogy ilyen jó mesemondó lenne, mégis szinte azon kapja magát, hogy egész este el tudná hallgatni a doktor történeteit, és majdhogynem csalódottság fogja el egy pillanatra, ahogy a tündérekkel kapcsolatos elbeszélésnek vége szakad*
- Nahát, ezt nem is tudtam! *jegyzi meg elképedve, ahogy a kezdeti döbbenetet szép lassan felváltja egy mosoly, hiszen a sötét kezdet után végül mégiscsak jól zárult a történet* Több ilyen helyre lenne szükség. Mármint békésre meg mosolygósra. *fejti ki véleményét a témában, miközben magában azon morfondírozik, az orvos vajon személyesen is jelen volt-e, vagy pusztán hallomás alapján mesélte el a történetet, a tündérek jelenlétében azonban nem mer többet kérdezni erről, nehogy túlságosan felkavaró legyen számukra fajtársaik szomorú sorsáról hallani. Szerencsére a téma hamar elterelődik, és a mágusok kapcsán sokkal inkább úgy érzi, alkalmas a helyzet a kérdezésre*
- Találkoztatok már vele? Abogr mesterrel? *pillant kíváncsian Intathról Nellre, majd vissza* Ha minden igaz, Luni is épp a toronyhoz indult Thimmel. Remélem, megtalálják majd! *cseverészik lelkesen az utolsó falatok közepette*
- Ez aztán a hasznos varázsige! *nézi elkerekedett szemmel Nellara bemutatóját, hiszen még mindig nincs hozzászokva a mágiához, így minden újabb és újabb varázslat ugyanúgy lenyűgözi. A takarítást illető többi kérdésre meg csak bólogat, úgy véli, ezzel kapcsolatban mind egyetértenek. ~Alig várom, hogy Luni visszaérjen! Úgy érzem, jól kijönnének Nellel... ~mereng magában, miközben nekilát, hogy összeszedje a tányérokat, és ecsetelje a nap további részeit illető terveit*
- Köszönöm szépen! *mosolyog hálásan Vannára, amiért felajánlotta a segítségét, és egy pillanattal később Nellre is, amiért önként jelentkezik, hogy az állatok után nézzen*
- Ó, az nagyszerű lenne, köszönjük! Ha bármire szükséged lenne, csak szólj nyugodtan! *szól még a lány után, mielőtt távozhatna, hiszen ha a vízhordással vagy bármi nehezebb feladattal esetleg nem boldogulna a tündér, akkor szívesen segít neki. Kicsit sajnálja őt, hogy egyedül kell intéznie az istálló körüli teendőket, de bízik benne, hogy ha a lány végez majd ott, akkor csatlakozik hozzájuk a kert szépítésében, hogy kissé jobban megismerkedhessenek egymással munka közben*
- Ó, sajnálom, igazán nem akartunk feltartani! *szabadkozik azonban, ahogy kiderül, Intath bizony igencsak fáradt, mégis, a kedvükért hajlandó volt mesedélutánt tartani*
- Később, ha lesz rá idő, majd sütünk valami finom süteményt, az biztos segít majd visszanyerni az erődet! *pillant lelkesen Lynára, hátha a lánynak lesz kedve segíteni, ha még itt lesz akkor, mielőtt az orvosra mosolyogna, hogy jelezze, majd ők gondoskodnak mindenről, neki nincs más dolga, csak hogy pihenjen*
- Akkor indulhatunk? *pillant végül Vannára, és ha senkinek nincs ellenvetése, a lánnyal meg is indul a bejárati ajtó felé.*
//A ház előtt//
*Bár a szobákon keresztül vezet egy kacskaringósabb út is a hátsó kertbe, ő szeret a házat megkerülve eljutni oda, addig is gyönyörködve a lenyűgöző épületben, valamint Vannát sem szeretné összezavarni, így úgy véli, egyszerűbb lesz, ha a hosszabb, ám könnyebb útvonalat választják. A házból kilépve azonban nem várt látvány fogadja, hiszen egy ismeretlen ló álldogál a kertben, a földön pedig, úgy tűnik, a lovasa hever. Amilyen gyorsan csak tud, odarohan hozzá, hogy megvizsgálja életben van-e*
- Szaladj kérlek az orvosért és hívd ide, ha még nem feküdt le! *kiáltja a tündérnek, ha Vanna vele tartott, miközben próbálja a hátára fordítani a földön heverő illetőt, akiről eddig csak annyit sikerült megállapítania, hogy lány*
- Hahó! Hallasz engem? Tudod, hogy hívnak? Tudod, hogy hol vagy? *próbál valamit megtudni a majdhogynem élettelennek tűnő ismeretlentől*
- Segítünk rajtad! Itt biztonságban vagy! *igyekszik megnyugtatni a lányt, sűrűn pillantva az ajtó felé, vajon segítségére siet-e a doktor, vagy egyedül kell nekilátnia, hogy a házba támogassa a sebesültet.*
- Akkor jó. *bólint rá bizonytalanul Int válaszára, hiszen bár ezzel nem sikerült teljesen megnyugtatnia a doktornak, belátja, hogy jelen pillanatban nem sokat tehet Frädért, az aggódás pedig pláne nem használ senkinek, így megpróbál inkább arra koncentrálni, ahol igenis tehet valamit, azaz a konyhaasztalra és az akörül ülőkre, lelkesen figyelve mindenkire, van-e elég étel és ital előttük*
- Ó, értem. *válaszol kissé csalódottan Vannának is, arra jutva, valószínűleg csak félreértette a lány arcán átsuhanó érzelmeket az előbb. Tovább azonban nem erőlteti a témát, hisz nem szándéka faggatni a lányt*
- Ugyan, nem kell mindent elhinni a doktor úrnak! Dobozmanók nem léteznek! *jelenti ki határozottan Int újabb képtelenségét hallva, egy megnyugtató pillantást eresztve meg Lyna felé, nehogy esetleg mégis komolyan vegye, amit az orvos mond. ~Honnan jut eszébe egyáltalán ilyesmi?~ morfondírozik magában, a többiek tányérját figyelve, jóllakott-e már mindenki, vagy esetleg szükség lesz-e egy újabb adag rántottára. Figyelme csak akkor összpontosul egy irányba, amikor Intath mesélni kezd a múlt történéseiről. Ha őszinte akar lenni magához, el kell ismernie, nem nézte ki a férfiból, hogy ilyen jó mesemondó lenne, mégis szinte azon kapja magát, hogy egész este el tudná hallgatni a doktor történeteit, és majdhogynem csalódottság fogja el egy pillanatra, ahogy a tündérekkel kapcsolatos elbeszélésnek vége szakad*
- Nahát, ezt nem is tudtam! *jegyzi meg elképedve, ahogy a kezdeti döbbenetet szép lassan felváltja egy mosoly, hiszen a sötét kezdet után végül mégiscsak jól zárult a történet* Több ilyen helyre lenne szükség. Mármint békésre meg mosolygósra. *fejti ki véleményét a témában, miközben magában azon morfondírozik, az orvos vajon személyesen is jelen volt-e, vagy pusztán hallomás alapján mesélte el a történetet, a tündérek jelenlétében azonban nem mer többet kérdezni erről, nehogy túlságosan felkavaró legyen számukra fajtársaik szomorú sorsáról hallani. Szerencsére a téma hamar elterelődik, és a mágusok kapcsán sokkal inkább úgy érzi, alkalmas a helyzet a kérdezésre*
- Találkoztatok már vele? Abogr mesterrel? *pillant kíváncsian Intathról Nellre, majd vissza* Ha minden igaz, Luni is épp a toronyhoz indult Thimmel. Remélem, megtalálják majd! *cseverészik lelkesen az utolsó falatok közepette*
- Ez aztán a hasznos varázsige! *nézi elkerekedett szemmel Nellara bemutatóját, hiszen még mindig nincs hozzászokva a mágiához, így minden újabb és újabb varázslat ugyanúgy lenyűgözi. A takarítást illető többi kérdésre meg csak bólogat, úgy véli, ezzel kapcsolatban mind egyetértenek. ~Alig várom, hogy Luni visszaérjen! Úgy érzem, jól kijönnének Nellel... ~mereng magában, miközben nekilát, hogy összeszedje a tányérokat, és ecsetelje a nap további részeit illető terveit*
- Köszönöm szépen! *mosolyog hálásan Vannára, amiért felajánlotta a segítségét, és egy pillanattal később Nellre is, amiért önként jelentkezik, hogy az állatok után nézzen*
- Ó, az nagyszerű lenne, köszönjük! Ha bármire szükséged lenne, csak szólj nyugodtan! *szól még a lány után, mielőtt távozhatna, hiszen ha a vízhordással vagy bármi nehezebb feladattal esetleg nem boldogulna a tündér, akkor szívesen segít neki. Kicsit sajnálja őt, hogy egyedül kell intéznie az istálló körüli teendőket, de bízik benne, hogy ha a lány végez majd ott, akkor csatlakozik hozzájuk a kert szépítésében, hogy kissé jobban megismerkedhessenek egymással munka közben*
- Ó, sajnálom, igazán nem akartunk feltartani! *szabadkozik azonban, ahogy kiderül, Intath bizony igencsak fáradt, mégis, a kedvükért hajlandó volt mesedélutánt tartani*
- Később, ha lesz rá idő, majd sütünk valami finom süteményt, az biztos segít majd visszanyerni az erődet! *pillant lelkesen Lynára, hátha a lánynak lesz kedve segíteni, ha még itt lesz akkor, mielőtt az orvosra mosolyogna, hogy jelezze, majd ők gondoskodnak mindenről, neki nincs más dolga, csak hogy pihenjen*
- Akkor indulhatunk? *pillant végül Vannára, és ha senkinek nincs ellenvetése, a lánnyal meg is indul a bejárati ajtó felé.*
//A ház előtt//
*Bár a szobákon keresztül vezet egy kacskaringósabb út is a hátsó kertbe, ő szeret a házat megkerülve eljutni oda, addig is gyönyörködve a lenyűgöző épületben, valamint Vannát sem szeretné összezavarni, így úgy véli, egyszerűbb lesz, ha a hosszabb, ám könnyebb útvonalat választják. A házból kilépve azonban nem várt látvány fogadja, hiszen egy ismeretlen ló álldogál a kertben, a földön pedig, úgy tűnik, a lovasa hever. Amilyen gyorsan csak tud, odarohan hozzá, hogy megvizsgálja életben van-e*
- Szaladj kérlek az orvosért és hívd ide, ha még nem feküdt le! *kiáltja a tündérnek, ha Vanna vele tartott, miközben próbálja a hátára fordítani a földön heverő illetőt, akiről eddig csak annyit sikerült megállapítania, hogy lány*
- Hahó! Hallasz engem? Tudod, hogy hívnak? Tudod, hogy hol vagy? *próbál valamit megtudni a majdhogynem élettelennek tűnő ismeretlentől*
- Segítünk rajtad! Itt biztonságban vagy! *igyekszik megnyugtatni a lányt, sűrűn pillantva az ajtó felé, vajon segítségére siet-e a doktor, vagy egyedül kell nekilátnia, hogy a házba támogassa a sebesültet.*
3. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-01-06 22:13:52
Üzenet elküldve: 2020-01-06 22:13:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Konyhatündérek//
- Hát, nem lehet mindent mágiával megoldani, Van erre egy ige, de bajos lenne az egész épületet ezzel kitakarítani. És fárasztó. De megmutathatom.
*Azzal felpattan és kicsit odább megy. Ha a varászlat sikerül, apró örvény keletkezik, nem túl nagy, de pont annyi, hogy felkapja a port.*
- De ez igaz *bólint Cerlynának.* Az alázat és a szeretet fontos.
*Tovább ácsorog, amíg a többiek ücsörögnek, majd eszébe jut valami. Azaz valaki.*
- Kimegyek és megnézem a pónimat. Ha szeretnétek, ránézhetek a többire is, hogy szükségük van-e valamire. Szeretek állatokkal foglalkozni, és így legalább ennyivel megköszönhetem a segítséget.
*Ha nem tartja vissza senki, ki is oson az istállóba, hogy elláthassa az állatot - azaz azt, amelyik rászorul.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a varázsló tíz lépés sugarú környezetében szélörvény keletkezik, mely felkavarja a port és a koszt, és a körön kívülre fújja azt.
- Hát, nem lehet mindent mágiával megoldani, Van erre egy ige, de bajos lenne az egész épületet ezzel kitakarítani. És fárasztó. De megmutathatom.
*Azzal felpattan és kicsit odább megy. Ha a varászlat sikerül, apró örvény keletkezik, nem túl nagy, de pont annyi, hogy felkapja a port.*
- De ez igaz *bólint Cerlynának.* Az alázat és a szeretet fontos.
*Tovább ácsorog, amíg a többiek ücsörögnek, majd eszébe jut valami. Azaz valaki.*
- Kimegyek és megnézem a pónimat. Ha szeretnétek, ránézhetek a többire is, hogy szükségük van-e valamire. Szeretek állatokkal foglalkozni, és így legalább ennyivel megköszönhetem a segítséget.
*Ha nem tartja vissza senki, ki is oson az istállóba, hogy elláthassa az állatot - azaz azt, amelyik rászorul.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a varázsló tíz lépés sugarú környezetében szélörvény keletkezik, mely felkavarja a port és a koszt, és a körön kívülre fújja azt.
2. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-01-06 13:47:53
Üzenet elküldve: 2020-01-06 13:47:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
*Nyeregbe borulva éri a nap. Elaludt, vagy ájult, ezt talán senki nem mondaná meg, de a hátas így poroszkál a lánnyal a kapu felé. Szőke csapzott utasa a ló nyakára borulva, cserepes szájjal, csoda hogy nem bukik alá, míg valaki észre nem veszi. Lélegzik még, csupán kimerült, de az nagyon. Némi víz talán cseppen még a butykosból az oldalán, élelme egy pár falat száraz kenyér a tarisznyában. Hanyatlik a nyeregben, s az udvarra érve porba fordul a rongyosra koszolódott, szürkére inkább hasonlító szőkeség. Mocsártól bűzös utazó ruhája, már a kezdetekkor sem volt túl szép, amikor Artheniorban megkapta a templomban, most pedig egyenesen trágyára való darab.*
1. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-01-06 04:01:02
Üzenet elküldve: 2020-01-06 04:01:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1559
OOC üzenetek: 257
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1559
OOC üzenetek: 257
Játékstílus: Megfontolt
//Konyhatündérek//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Laurentitia végül elengedi a témát. Az orvosi dolgok és az elf munkamorálja olyasmi amiben nem érdemes beleszólni. Ezek azon kevés dolog közé tartoznak amiket halálosan komolyan vesz az egykori kalóz. A kiért vállal felelősséget az ilyen dolog. Hogy mélyebben belemenjenek ahhoz az asztalnál ülők együttvéve se elég tapasztaltak minden bizonnyal. Az elf ugyanis nem akadémián végezte az iskoláját. Nem könyvből tanult beteget még üveg mögül se látva. És az ő betegei nem csak idegenek voltak. A barátai is ott voltak köztük. Nem véletlen, hogy nem szereti a szakmáját. El is merül ebben mikor észreveszi, hogy rá van nézve valamiért. A kérdésére szerencsére közli, hogy nem kell a kikötőbe mennie. Úgy érzi le is szakadna a lába. A szobájáig eljutnia se lesz egy élmény. A kérdésből ha nem is szeretné a nő úgy éreztetni, de maga a kérdés elárulja, hogy aggódik. Amire az elf a szerinte legmegfelelőbb választ adja.*
-Ugyan! Érett férfiember. Tud magára vigyázni.
*A nő dolga, hogy aggódjon és meg kelljen nyugtatni. A férfié meg, hogy legyen kiért aggódni. Az elfé meg, hogy alaposan megnyugtassa az aggódó nőket, de annyira, hogy az aggódás tárgyáról meg is feledkezzenek. Mindenkinek megvan a helye a világban. A szőke lány kérdésére például egy ritka nagy baromsággal áll elő amit a legkomolyabb arckifejezéssel fejt ki. Szórakoztatja, hogy hülyére veheti, azt az álmodozó kis békát.*
-Persze. Például a dobozmanók. Tengerészkoromban mindig mikor felpakoltunk egy hajóra többször is ellenőrizni kellett nincsenek-e dobozmanók közte. Pofátlan kis lények, eltünedeznek dolgok, ételt lopnak és olyan kicsik, hogy könnyen elbújnak. Majd te is nézz szét otthon nálatok véletlenül nincsenek-e.
*Néz olyan komoly képpel mintha cápatámadásra figyelmeztetné a tengerben. Talán a tengerészekről is elmondható, hogy szeretnek álmodozni. Csak ők ilyen ostoba történetek kitalálásával élik ki magukat. Három mellű nők, hajókat felemelő és arrébb cipelő halak, dobozmanók. Érdekes dolgok ezek. Persze valódi dolgokról is tud mesélni a doki. Mikor Laurentitia kérdezi akkor egykedvűen válaszol is.*
-A kikötő melletti tündértelepülés. Ott is születtek állítólag, de hogy így van-e az nem biztos. Aztán a kikötőt feladták a kertet meg megszállták a kísértetek és a démonok meg a szektások. Állítólak az a halálisten személyesen ott trónol. A gyönyörű virágok elszáradtak. A föld olyan mint a mocsár, de vértől sáros és aki arra jár, élve nem jön vissza. A tündéreknek meg megvolt a magukhoz való eszük. Időben leléptek onnan és abba a szántóföldi faluba beköltöztek. A sok szörnyűség után valószínűleg békére vágynak, de mosolyognak meg nevetgélnek. Szeretem ezt a hozzáállásukat. Az ilyen mosoly megmelengeti mások lelkét.
*Villan tekintete játékosan a házigazdára. Talán nem mindenki tudhatja, de az elf igen, hogy ő a lázongások során rossz oldalon állt. Szóval amit most mondott részben Laurentitia-ról szól, aki most is idegeneket fogadott be, másokért aggódik, a bájos mosolyával elfeledteti az elffel, hogy úgy fáj a lába majd le akar szakadni. Egy kincs az a nő. Mikor tekintetük újra találkozik rá is kacsint. Elégedetten hátradől az üres tányértól és hallgatja a csevegést. Nézi a jelenlévőket. A kis békát nem annyira, de a többi lány annyira szépek. Meg kéne ezt festeni. Nem is lehetne. Nem adná vissza teljesen a dolgot. Ahogy a tündéreken végignéz megérti miért is tartják őket olyan szépnek. Tényleg azok. Még Viel is a különleges szemével ami miatt először a doki féltette, hogy baja van. A warg valóban ijesztő lehet. De az egyik legnagyobb mágusmestertől ez el is várható. Abogr nevét ő megmagyarázza.*
-Legalább olyan legendás mágusmester mint Nellara kisasszony mestere. A kikötő mellett volt a tornya és a semmiben lebegett az egész. A szélmágia legnagyobb mestere. Hatalmas ősz szakálla van, és elzárkózik az emberektől. Aki tanulni megy hozzá, azt tanítja, de a politikába vagy ilyesmikbe nem ártja magát. Akkor se ha szükség volna rá. Állítólag ő is kiköltözött a kikötőből méghozzá tornyostul. Mesélnek mindenfélét, hogy most merre lehet megtalálni. Sokan a volt karavánpihenő környékét mondják fent északon a Lihanech tó mellett. Hogy ebből mennyi az igazság? Talán annyi mint a wargfalka és a szakállas szakáll.*Vigyorog vidáman.*Ő, Taitos mester és Amos Thenior számítanak a legnagyobb mágusoknak Arthenior környékén. Meg a thargoknak volt egy...Szellemjárója, de ő már nem él.
*Büszke magára, hogy ilyen világlátottnak tűnhet. Pedig a kocsmában meg a betegeitől hallotta ezeket. Kivéve az utolsót. Azt, másképp érdemelte ki. Hiányzik neki a zöldszemű akivel olyan jó hangulatban kibeszélték Kapzsi urat és Aleimordot. Jó lenne újra látni. Meg az ő támogatása az iránt, hogy Aleimord egy pöcs. Biztos benne, hogy Relael is egyet értene méghozzá érvekkel se kéne alátámasztania. Ő egy remek lány. A mágusok és az alázat kérdésére elhúzza a száját.*
-Az rájuk férne. Meg megtanulni, hogy nem értenek mindenhez csak mert mágusok.
*Nem szívleli a varázshasználókat. Akár hamisak, akár igaziak szeretnek beleokoskodni az ő munkájába. Aztán próbálja megmenteni a menthetetlent. Nem könnyű ez. A többiek is végeznek az evéssel és Laurentitia felajánlja nekik, hogy kertészkedjenek.*
~Az, de aranyos lehet! Meg szemrevaló. Ahogy a lányok hajlonganak a fenekük meg az égnek. Jaj, de kéne egy jó nagyot dugnom!~
-Engem kicsit elfárasztott az egész esti menetelés szóval őszintén sajnálom, hogy ilyen haszontalan vagyok, de inkább lepihennék.
*Süti le szomorúan a fejét. Valójában egy fogadó puha ágyában töltötte az estét, de tényleg fáradt.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Laurentitia végül elengedi a témát. Az orvosi dolgok és az elf munkamorálja olyasmi amiben nem érdemes beleszólni. Ezek azon kevés dolog közé tartoznak amiket halálosan komolyan vesz az egykori kalóz. A kiért vállal felelősséget az ilyen dolog. Hogy mélyebben belemenjenek ahhoz az asztalnál ülők együttvéve se elég tapasztaltak minden bizonnyal. Az elf ugyanis nem akadémián végezte az iskoláját. Nem könyvből tanult beteget még üveg mögül se látva. És az ő betegei nem csak idegenek voltak. A barátai is ott voltak köztük. Nem véletlen, hogy nem szereti a szakmáját. El is merül ebben mikor észreveszi, hogy rá van nézve valamiért. A kérdésére szerencsére közli, hogy nem kell a kikötőbe mennie. Úgy érzi le is szakadna a lába. A szobájáig eljutnia se lesz egy élmény. A kérdésből ha nem is szeretné a nő úgy éreztetni, de maga a kérdés elárulja, hogy aggódik. Amire az elf a szerinte legmegfelelőbb választ adja.*
-Ugyan! Érett férfiember. Tud magára vigyázni.
*A nő dolga, hogy aggódjon és meg kelljen nyugtatni. A férfié meg, hogy legyen kiért aggódni. Az elfé meg, hogy alaposan megnyugtassa az aggódó nőket, de annyira, hogy az aggódás tárgyáról meg is feledkezzenek. Mindenkinek megvan a helye a világban. A szőke lány kérdésére például egy ritka nagy baromsággal áll elő amit a legkomolyabb arckifejezéssel fejt ki. Szórakoztatja, hogy hülyére veheti, azt az álmodozó kis békát.*
-Persze. Például a dobozmanók. Tengerészkoromban mindig mikor felpakoltunk egy hajóra többször is ellenőrizni kellett nincsenek-e dobozmanók közte. Pofátlan kis lények, eltünedeznek dolgok, ételt lopnak és olyan kicsik, hogy könnyen elbújnak. Majd te is nézz szét otthon nálatok véletlenül nincsenek-e.
*Néz olyan komoly képpel mintha cápatámadásra figyelmeztetné a tengerben. Talán a tengerészekről is elmondható, hogy szeretnek álmodozni. Csak ők ilyen ostoba történetek kitalálásával élik ki magukat. Három mellű nők, hajókat felemelő és arrébb cipelő halak, dobozmanók. Érdekes dolgok ezek. Persze valódi dolgokról is tud mesélni a doki. Mikor Laurentitia kérdezi akkor egykedvűen válaszol is.*
-A kikötő melletti tündértelepülés. Ott is születtek állítólag, de hogy így van-e az nem biztos. Aztán a kikötőt feladták a kertet meg megszállták a kísértetek és a démonok meg a szektások. Állítólak az a halálisten személyesen ott trónol. A gyönyörű virágok elszáradtak. A föld olyan mint a mocsár, de vértől sáros és aki arra jár, élve nem jön vissza. A tündéreknek meg megvolt a magukhoz való eszük. Időben leléptek onnan és abba a szántóföldi faluba beköltöztek. A sok szörnyűség után valószínűleg békére vágynak, de mosolyognak meg nevetgélnek. Szeretem ezt a hozzáállásukat. Az ilyen mosoly megmelengeti mások lelkét.
*Villan tekintete játékosan a házigazdára. Talán nem mindenki tudhatja, de az elf igen, hogy ő a lázongások során rossz oldalon állt. Szóval amit most mondott részben Laurentitia-ról szól, aki most is idegeneket fogadott be, másokért aggódik, a bájos mosolyával elfeledteti az elffel, hogy úgy fáj a lába majd le akar szakadni. Egy kincs az a nő. Mikor tekintetük újra találkozik rá is kacsint. Elégedetten hátradől az üres tányértól és hallgatja a csevegést. Nézi a jelenlévőket. A kis békát nem annyira, de a többi lány annyira szépek. Meg kéne ezt festeni. Nem is lehetne. Nem adná vissza teljesen a dolgot. Ahogy a tündéreken végignéz megérti miért is tartják őket olyan szépnek. Tényleg azok. Még Viel is a különleges szemével ami miatt először a doki féltette, hogy baja van. A warg valóban ijesztő lehet. De az egyik legnagyobb mágusmestertől ez el is várható. Abogr nevét ő megmagyarázza.*
-Legalább olyan legendás mágusmester mint Nellara kisasszony mestere. A kikötő mellett volt a tornya és a semmiben lebegett az egész. A szélmágia legnagyobb mestere. Hatalmas ősz szakálla van, és elzárkózik az emberektől. Aki tanulni megy hozzá, azt tanítja, de a politikába vagy ilyesmikbe nem ártja magát. Akkor se ha szükség volna rá. Állítólag ő is kiköltözött a kikötőből méghozzá tornyostul. Mesélnek mindenfélét, hogy most merre lehet megtalálni. Sokan a volt karavánpihenő környékét mondják fent északon a Lihanech tó mellett. Hogy ebből mennyi az igazság? Talán annyi mint a wargfalka és a szakállas szakáll.*Vigyorog vidáman.*Ő, Taitos mester és Amos Thenior számítanak a legnagyobb mágusoknak Arthenior környékén. Meg a thargoknak volt egy...Szellemjárója, de ő már nem él.
*Büszke magára, hogy ilyen világlátottnak tűnhet. Pedig a kocsmában meg a betegeitől hallotta ezeket. Kivéve az utolsót. Azt, másképp érdemelte ki. Hiányzik neki a zöldszemű akivel olyan jó hangulatban kibeszélték Kapzsi urat és Aleimordot. Jó lenne újra látni. Meg az ő támogatása az iránt, hogy Aleimord egy pöcs. Biztos benne, hogy Relael is egyet értene méghozzá érvekkel se kéne alátámasztania. Ő egy remek lány. A mágusok és az alázat kérdésére elhúzza a száját.*
-Az rájuk férne. Meg megtanulni, hogy nem értenek mindenhez csak mert mágusok.
*Nem szívleli a varázshasználókat. Akár hamisak, akár igaziak szeretnek beleokoskodni az ő munkájába. Aztán próbálja megmenteni a menthetetlent. Nem könnyű ez. A többiek is végeznek az evéssel és Laurentitia felajánlja nekik, hogy kertészkedjenek.*
~Az, de aranyos lehet! Meg szemrevaló. Ahogy a lányok hajlonganak a fenekük meg az égnek. Jaj, de kéne egy jó nagyot dugnom!~
-Engem kicsit elfárasztott az egész esti menetelés szóval őszintén sajnálom, hogy ilyen haszontalan vagyok, de inkább lepihennék.
*Süti le szomorúan a fejét. Valójában egy fogadó puha ágyában töltötte az estét, de tényleg fáradt.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1091-1110