Külső területek - Szarvasliget
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 32 (621. - 640. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1207-1226
640. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-10-27 21:37:03
Üzenet elküldve: 2022-10-27 21:37:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Vidéki kúria - Csodamalom //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
* Továbbra sem tudja, hogy mégis hol a francban van. A gnóm leányzó beszél holmi tudósokról meg egy kuruzsló doktorról és tündérekről, akik tudnak varázsolni. Vagy nem. Már épp kérdezne újra, reménykedve abban, hogy dűlőre jutnak, de ekkor meg holmi szivattyúról karattyol a kicsiny szerzet. Találkozott már furcsa szerzetekkel, gnómmal is. Azoknál mindig beakad egy kerék, ha a munkájukról van szó. Nagy viszonylatban képes uralni arcizmait, de a neki hátat fordító kicsiny leánytól leesik az álla. Utána csak halkan hümmög. ~ Milyen bolond és cuki kis teremtés. Zabálni valóan lüke és jópofa, jó forma ~. Leguggol mellé és elnézegeti a papírok halmát, amiken a leányzó dolgozik. Gyors és hirtelen váltásként pedig megmutatja neki az utat és kap némi magyarázatot is hozzá. Az ösvényen vissza és balra. Bólint. *
- Szóval balra?
* Talán rászánná magát, hogy odébb álljon, de jó mulatságnak tűnik a leányzó. Érti is panaszát, ezen a környéken könnyű eltévedni, főleg így első látásra. De hamar feladatot kap, ha nem akarja lógatni a lábait. Kabátját leteríti a fűbe és az egyik kést előveszi annak rejtekéből, nem apró darab. Élét kipróbálja az ujján, bár tudja jól, nincs gond az élével. Kicsit megvágja magát vele és feláll mosolyogva az apró szerzet mellől. *
- Hat darab legalább két méteres faág, levelek nélkül. Értettem kisasszony. Végül is, ha már ide tévelyedtem?
* Nem tervezett ilyesmit, de ilyen kedves invitálásnak egyszerűen nem bír ellenállni. Így a fák közzé visszatér és keresgél egy jó darabig. Mert azért a hosszal van itt némi gond. Ki kell válogatnia a megfelelő méretű ágakat és lenyesni. Azután a leveleket szedegeti le róluk, szépen, szinte tökéletes munkát végezve. Araszonként mért, lecsupaszított hat ággal tér vissza némi idő elteltével a kicsiny hölgyike mellé. *
- Doveranor a nevem úgy mellesleg.
* Ezzel letudja röviden a bemutatkozást is. Csak hogy valamit mondjon még. *
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
* Továbbra sem tudja, hogy mégis hol a francban van. A gnóm leányzó beszél holmi tudósokról meg egy kuruzsló doktorról és tündérekről, akik tudnak varázsolni. Vagy nem. Már épp kérdezne újra, reménykedve abban, hogy dűlőre jutnak, de ekkor meg holmi szivattyúról karattyol a kicsiny szerzet. Találkozott már furcsa szerzetekkel, gnómmal is. Azoknál mindig beakad egy kerék, ha a munkájukról van szó. Nagy viszonylatban képes uralni arcizmait, de a neki hátat fordító kicsiny leánytól leesik az álla. Utána csak halkan hümmög. ~ Milyen bolond és cuki kis teremtés. Zabálni valóan lüke és jópofa, jó forma ~. Leguggol mellé és elnézegeti a papírok halmát, amiken a leányzó dolgozik. Gyors és hirtelen váltásként pedig megmutatja neki az utat és kap némi magyarázatot is hozzá. Az ösvényen vissza és balra. Bólint. *
- Szóval balra?
* Talán rászánná magát, hogy odébb álljon, de jó mulatságnak tűnik a leányzó. Érti is panaszát, ezen a környéken könnyű eltévedni, főleg így első látásra. De hamar feladatot kap, ha nem akarja lógatni a lábait. Kabátját leteríti a fűbe és az egyik kést előveszi annak rejtekéből, nem apró darab. Élét kipróbálja az ujján, bár tudja jól, nincs gond az élével. Kicsit megvágja magát vele és feláll mosolyogva az apró szerzet mellől. *
- Hat darab legalább két méteres faág, levelek nélkül. Értettem kisasszony. Végül is, ha már ide tévelyedtem?
* Nem tervezett ilyesmit, de ilyen kedves invitálásnak egyszerűen nem bír ellenállni. Így a fák közzé visszatér és keresgél egy jó darabig. Mert azért a hosszal van itt némi gond. Ki kell válogatnia a megfelelő méretű ágakat és lenyesni. Azután a leveleket szedegeti le róluk, szépen, szinte tökéletes munkát végezve. Araszonként mért, lecsupaszított hat ággal tér vissza némi idő elteltével a kicsiny hölgyike mellé. *
- Doveranor a nevem úgy mellesleg.
* Ezzel letudja röviden a bemutatkozást is. Csak hogy valamit mondjon még. *
639. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-10-26 21:34:17
Üzenet elküldve: 2022-10-26 21:34:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Vidéki kúria //
// Tervezés 3/10 Csatorna hálózat, Vízmalom //
// Vidéki kúria - Csodamalom //
* A férfi előtt csípőre tett kézzel áll, és gyanakodva méregeti. ~ Ez a alak szórakozik velem? ~ Szemöldöke az egekig rándul, mintha megakarná vezetni. Nem mintha ő másképp került volna a ligetbe. Majdnem egy egész napot bolyongott, mire megtalálta egyáltalán a bejáratát. *
- Állítólag ez a hely a tudás egyik fellegvára... Bár kezdek már kételkedni benne. Azt mondták, hogy itt tudósok és mágusok gyülekeznek, akik kiválóan értenek a szakterületükhöz. Ehhez képest van itt egy félkezű kuruzsló doktor, és néhány tündér, akik bizonyára tudnak is varázsolni.
* Sóhajt fel, majd fejéhez csapva kiált fel. *
- Megvaan! Megvaan! Szivattyú! Egy pumpáló szivattyút építek be a felső vezetékbe, így a kiegyenlített nyomást ellensúlyozni tudom, és akár megindíthatja a folyamatot.
* Gyorsan vissza is pattan a jegyzeteihez, hogy aztán pennát ragadva a tintába mártsa, és elkezdje jegyzetelni. *
- Igen! Igen! 1.7 lett! Így már elegendő a nyomáskülönbségnek.
* Az egyik illesztékre rajzol egy kőrt, amit egy pumpának látszó tárgyal húz össze, majd néhány számítást végez el a szivattyú mellett, amit be is karikázik, végül újra felnéz a férfire. *
- Ja igen-igen! Bármilyen hihetetlen, nem mondtam ostobaságot, ezt a helyet Ligetnek hívják, pontosabban Szarvasligetnek. Ha kimész ugyanazon az úton ahonnan jöttél, majd balra elfordulsz, vezet ott egy szűk ösvény. Én azon érkeztem...
* Sóhajt fel, majd visszanéz a jegyzetekre, de utána szétszórtan újra a férfira mered. *
- Alig találtam meg a helyet, itt bolyongtam majdnem fél napig!
* Végül vissza is tér a papírok olvasásához, hogy utána az összes házra felrajzolja a szükséges illesztékeket, hogy a vezetékek segítségével, több helyre is el lehessen vinni a vizet. ~ Ha több tartályt is elhelyeznénk, akkor azzal is csökkenteni tudnánk a szükséges nyomatékot, hogy a víz felmenjen, akkor talán az ívét is korrigálhatnám. ~ Merül bele tovább a kis gnóm. Majd a mérőeszközök segítségével újra számolja a szögét a vezetékeknek. *
- Még van valami? Ha inkább hasznossá akarnád tenni magad, akkor törj le nekem hat hosszabb ágat, ami legalább 2 méteres. Levelek ne legyenek rajta ha lehet.
* Morogja, majd vissza is tér a jegyzetekhez. *
// Tervezés 3/10 Csatorna hálózat, Vízmalom //
// Vidéki kúria - Csodamalom //
* A férfi előtt csípőre tett kézzel áll, és gyanakodva méregeti. ~ Ez a alak szórakozik velem? ~ Szemöldöke az egekig rándul, mintha megakarná vezetni. Nem mintha ő másképp került volna a ligetbe. Majdnem egy egész napot bolyongott, mire megtalálta egyáltalán a bejáratát. *
- Állítólag ez a hely a tudás egyik fellegvára... Bár kezdek már kételkedni benne. Azt mondták, hogy itt tudósok és mágusok gyülekeznek, akik kiválóan értenek a szakterületükhöz. Ehhez képest van itt egy félkezű kuruzsló doktor, és néhány tündér, akik bizonyára tudnak is varázsolni.
* Sóhajt fel, majd fejéhez csapva kiált fel. *
- Megvaan! Megvaan! Szivattyú! Egy pumpáló szivattyút építek be a felső vezetékbe, így a kiegyenlített nyomást ellensúlyozni tudom, és akár megindíthatja a folyamatot.
* Gyorsan vissza is pattan a jegyzeteihez, hogy aztán pennát ragadva a tintába mártsa, és elkezdje jegyzetelni. *
- Igen! Igen! 1.7 lett! Így már elegendő a nyomáskülönbségnek.
* Az egyik illesztékre rajzol egy kőrt, amit egy pumpának látszó tárgyal húz össze, majd néhány számítást végez el a szivattyú mellett, amit be is karikázik, végül újra felnéz a férfire. *
- Ja igen-igen! Bármilyen hihetetlen, nem mondtam ostobaságot, ezt a helyet Ligetnek hívják, pontosabban Szarvasligetnek. Ha kimész ugyanazon az úton ahonnan jöttél, majd balra elfordulsz, vezet ott egy szűk ösvény. Én azon érkeztem...
* Sóhajt fel, majd visszanéz a jegyzetekre, de utána szétszórtan újra a férfira mered. *
- Alig találtam meg a helyet, itt bolyongtam majdnem fél napig!
* Végül vissza is tér a papírok olvasásához, hogy utána az összes házra felrajzolja a szükséges illesztékeket, hogy a vezetékek segítségével, több helyre is el lehessen vinni a vizet. ~ Ha több tartályt is elhelyeznénk, akkor azzal is csökkenteni tudnánk a szükséges nyomatékot, hogy a víz felmenjen, akkor talán az ívét is korrigálhatnám. ~ Merül bele tovább a kis gnóm. Majd a mérőeszközök segítségével újra számolja a szögét a vezetékeknek. *
- Még van valami? Ha inkább hasznossá akarnád tenni magad, akkor törj le nekem hat hosszabb ágat, ami legalább 2 méteres. Levelek ne legyenek rajta ha lehet.
* Morogja, majd vissza is tér a jegyzetekhez. *
638. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-10-26 20:33:09
Üzenet elküldve: 2022-10-26 20:33:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
/ Vidéki kúria //
// Tervezés 2/10 Csatorna hálózat, Vízmalom //
// Vidéki kúria - Csodamalom //
* Majdnem megijed attól, hogy az apró szerzett megijedt tőle! Ez látszik az arcán is persze, bár szó sincs ilyesmiről. Igazából nagyon élvezi az apró leányzó riadalmát. Sajnos hirtelen száll is tova a kellemes pillanat. A gnóm hangjára lel, kicsit ki is kap tőle és apró, értéktelen információkkal látja el. Mosolyog. *
- Látom igen, a legtöbb erdőbéli tisztást ligetnek is szokták mondani. Ettől viszont még mindig nem tudom, hol tértem rossz útra Arthenior felé?
* Habár, most itt is egészen kellemes, kedveli az apró szerzeteket és őket ritkán szokta bántani. Túlsággal törékenyek az ő ízlésének, bár lel bennük örömöt. *
- Elnézését kérem, sajnos igen halk a léptem, így szoktam meg tudja. Nem vagyok egy zajongós típus. De látom, éppen nagy munka közben zavartam meg. Ha esetleg tudna segíteni egy irány mutatásával a város felé, hálás lennék.
* Vagy maradhatna is még, kicsi leánnyal kicsi mókára. Most úgy sem siet sehová és a városban sem lenne most túl kellemes. Itt annál jobb most. *
// Tervezés 2/10 Csatorna hálózat, Vízmalom //
// Vidéki kúria - Csodamalom //
* Majdnem megijed attól, hogy az apró szerzett megijedt tőle! Ez látszik az arcán is persze, bár szó sincs ilyesmiről. Igazából nagyon élvezi az apró leányzó riadalmát. Sajnos hirtelen száll is tova a kellemes pillanat. A gnóm hangjára lel, kicsit ki is kap tőle és apró, értéktelen információkkal látja el. Mosolyog. *
- Látom igen, a legtöbb erdőbéli tisztást ligetnek is szokták mondani. Ettől viszont még mindig nem tudom, hol tértem rossz útra Arthenior felé?
* Habár, most itt is egészen kellemes, kedveli az apró szerzeteket és őket ritkán szokta bántani. Túlsággal törékenyek az ő ízlésének, bár lel bennük örömöt. *
- Elnézését kérem, sajnos igen halk a léptem, így szoktam meg tudja. Nem vagyok egy zajongós típus. De látom, éppen nagy munka közben zavartam meg. Ha esetleg tudna segíteni egy irány mutatásával a város felé, hálás lennék.
* Vagy maradhatna is még, kicsi leánnyal kicsi mókára. Most úgy sem siet sehová és a városban sem lenne most túl kellemes. Itt annál jobb most. *
637. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-10-26 12:45:37
Üzenet elküldve: 2022-10-26 12:45:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
/ Vidéki kúria //
// Tervezés 2/10 Csatorna hálózat, Vízmalom //
// Vidéki kúria - Csodamalom //
* Pergamenről pergamenre haladva nézi át a tervrajzokat. ~ Hővel megoldható... A felső tartályt legalább 110 literesre készítjük, zárt... Zárt... Zárt légnyomás felső csővel! Akkor abban az esetben ha elkezdjük hevíteni akkor légnyomást eszközölhetünk. Akkor pedig könnyedén felszívja az épület tetejére a vizet, egy zárt hálózatban! ~ Az arcán szinte olvashatók a gondolatok, belemerülve kezdi el megrajzolni az épület csoport legmagasabb pontját, hogy ott egy ízléses tartályt rajzoljon fel. Természetesen a megfelelő szögeket is kiszámíthatatlan és az ábra mellé biggyeszti. ~ Ha... Haaaa.... Ha pedig réz csöveket használunk, akkor a nyomás is, és a hőmérsékletet is könnyen el kell bírnia. Szerintem bőven elég négy centi átmérőjű vezeték, az még talán nem is zavarja a szemét. ~ végül egy hosszas számítás alatt rádöbben, hogy bőven elég a két centis. A nyomás kiszámítása nem egy olyan egyszerű játék, könnyedén problémát hozhat, és nem egy arannyal kíméli meg a pénztárcáját sem a kivitelezőnek. Ha pedig az pont ő, hát akkor még végképp.
Végül sikerül tervrajzként is kialakítani az épületsort, ami minden épülethez, egy elzáró szeleppel csatlakozik. *
- Szigetelés igen... Igen, ahogy a tömítés sem elhanyagolható, hisz az adja a nyomást.
* Nem csak a nyelve pörög, a pennája ugyanazzal a lendülettel körmöli a sorokat, és nagyjából ez az a pillanat amikor az óvatos lépte férfi hangját meghallhatja. Hangos kiáltással borul hanyatt a pergamen rengetegben. *
- Teysus szerelmére!
* Ordít rá, nem mintha vallásos volna. Nem tagadja az istenek létét, de erősen megvan győződve róla, hogy a tudomány segítségével felülbírálhatóak. Végig néz a jövevényen, nem kell sok ész neki hozzá, hogy megállapíthassa, hogy nem éppen ide valósi lehet, és abból neki sokat adtak ám. Mérgesen a férfire néz, majd csípőre vágja a kezét. *
- Hangosabban is lépkedhetett volna! A jó ég áldja meg!
* A kérdés meglepetten érinti, szemét az ismeretlenre mereszti. *
- Ez kérlek szépen egy tisztás, amit ligetnek neveznek.
// Tervezés 2/10 Csatorna hálózat, Vízmalom //
// Vidéki kúria - Csodamalom //
* Pergamenről pergamenre haladva nézi át a tervrajzokat. ~ Hővel megoldható... A felső tartályt legalább 110 literesre készítjük, zárt... Zárt... Zárt légnyomás felső csővel! Akkor abban az esetben ha elkezdjük hevíteni akkor légnyomást eszközölhetünk. Akkor pedig könnyedén felszívja az épület tetejére a vizet, egy zárt hálózatban! ~ Az arcán szinte olvashatók a gondolatok, belemerülve kezdi el megrajzolni az épület csoport legmagasabb pontját, hogy ott egy ízléses tartályt rajzoljon fel. Természetesen a megfelelő szögeket is kiszámíthatatlan és az ábra mellé biggyeszti. ~ Ha... Haaaa.... Ha pedig réz csöveket használunk, akkor a nyomás is, és a hőmérsékletet is könnyen el kell bírnia. Szerintem bőven elég négy centi átmérőjű vezeték, az még talán nem is zavarja a szemét. ~ végül egy hosszas számítás alatt rádöbben, hogy bőven elég a két centis. A nyomás kiszámítása nem egy olyan egyszerű játék, könnyedén problémát hozhat, és nem egy arannyal kíméli meg a pénztárcáját sem a kivitelezőnek. Ha pedig az pont ő, hát akkor még végképp.
Végül sikerül tervrajzként is kialakítani az épületsort, ami minden épülethez, egy elzáró szeleppel csatlakozik. *
- Szigetelés igen... Igen, ahogy a tömítés sem elhanyagolható, hisz az adja a nyomást.
* Nem csak a nyelve pörög, a pennája ugyanazzal a lendülettel körmöli a sorokat, és nagyjából ez az a pillanat amikor az óvatos lépte férfi hangját meghallhatja. Hangos kiáltással borul hanyatt a pergamen rengetegben. *
- Teysus szerelmére!
* Ordít rá, nem mintha vallásos volna. Nem tagadja az istenek létét, de erősen megvan győződve róla, hogy a tudomány segítségével felülbírálhatóak. Végig néz a jövevényen, nem kell sok ész neki hozzá, hogy megállapíthassa, hogy nem éppen ide valósi lehet, és abból neki sokat adtak ám. Mérgesen a férfire néz, majd csípőre vágja a kezét. *
- Hangosabban is lépkedhetett volna! A jó ég áldja meg!
* A kérdés meglepetten érinti, szemét az ismeretlenre mereszti. *
- Ez kérlek szépen egy tisztás, amit ligetnek neveznek.
636. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-10-25 21:50:48
Üzenet elküldve: 2022-10-25 21:50:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Vidéki kúria - Csodamalom //
* Arthenior közelébe érve sikerült teljesen más irányban letérnie útjáról, amit csak kicsit sajnál. Ez a vidék elég kellemesnek tűnik. Nem lát egy teremtett lelket sem, így pár apróságtól meg tud szabadulni és máris könnyebben lélegzik. Fegyvereit végre rendesen meg tudja tisztítani, próbálgatja még élüket és azokkal sincs gondja. Rendezetten visszatesz mindent a helyére, a kendőt kabátja zsebébe süllyeszti. Kabátját pedig leveti és hanyagul átveti a vállán. Fütyörészve halad tovább és igen elégedett magával. Szép napokon van túl. Bár azért valami vad jószággal már nincs kedve összeakadni, így egy ösvényt keres, amin el is juthat valahová. De az egy liget lesz. Szinte már szelíd mosollyal az arcán méri végig az épületet, egy tavat. Meg egy apró leánykát, aki valamin ügyködik a tó partjánál, háttal neki. Apró mosoly és villan foga fehérje. Méricskéli, mennyire hozza rá a frászt? De úgy tűnt, hogy nem csitítja léptei zaját, hogy hallhassa előre érkeztét. Nem tudja innen felmérni, hogy a házban van-e valaki? Vagy egyéb harapós jószág a közelben? Köhint egyet, mikor a gnóm leányzó végül rá néz.*
- Szép napot kedves leányzó! Kicsit eltévedtem, megmondanád, mégis merre járok most?
*Hangja kimondottan szelíd és kedves, naná. Mint méz a madzagon.*
* Arthenior közelébe érve sikerült teljesen más irányban letérnie útjáról, amit csak kicsit sajnál. Ez a vidék elég kellemesnek tűnik. Nem lát egy teremtett lelket sem, így pár apróságtól meg tud szabadulni és máris könnyebben lélegzik. Fegyvereit végre rendesen meg tudja tisztítani, próbálgatja még élüket és azokkal sincs gondja. Rendezetten visszatesz mindent a helyére, a kendőt kabátja zsebébe süllyeszti. Kabátját pedig leveti és hanyagul átveti a vállán. Fütyörészve halad tovább és igen elégedett magával. Szép napokon van túl. Bár azért valami vad jószággal már nincs kedve összeakadni, így egy ösvényt keres, amin el is juthat valahová. De az egy liget lesz. Szinte már szelíd mosollyal az arcán méri végig az épületet, egy tavat. Meg egy apró leánykát, aki valamin ügyködik a tó partjánál, háttal neki. Apró mosoly és villan foga fehérje. Méricskéli, mennyire hozza rá a frászt? De úgy tűnt, hogy nem csitítja léptei zaját, hogy hallhassa előre érkeztét. Nem tudja innen felmérni, hogy a házban van-e valaki? Vagy egyéb harapós jószág a közelben? Köhint egyet, mikor a gnóm leányzó végül rá néz.*
- Szép napot kedves leányzó! Kicsit eltévedtem, megmondanád, mégis merre járok most?
*Hangja kimondottan szelíd és kedves, naná. Mint méz a madzagon.*
635. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-08-09 21:06:17
Üzenet elküldve: 2022-08-09 21:06:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Vidéki kúria //
// Tervezés 1/10 Csatorna hálózat, Vízmalom //
* A dühödt kis gnóm a tó partjánál talál menedéket, ahol békésen leülve újfent elővett tervrajzait nézegeti. ~ Persze, nem lehet megtanulni! Ekkora marhaságot! Mégis, hogy kezdhet valaki neki így?! Ha nem tudja hova kell nyúlni mégis mit tehet? ~ Mérgét tovább fokozza, tekintete határozottságról árulkodik, és valahol mélyen sértődésről.
Egyáltalán nem tudja elképzelni, hogy a férfi miképp tanulhatta meg mesterségét, de eddig soha nem nézett le senkit, aki büszkélkedhet egy kevés tudással is. ~ Biztosan volt mestere. ~ Nézegeti tovább a tervrajzokat, hogy aztán belemerülve elkezdje forgatni. ~ Vizi malom... Csatorna... Szűrők... És igen! Itt van! ~ Nézi tovább a frissen gyűrött pergament.
~ Az áramlatot ha befolyásolni tudnánk, akkor állandó víz hálózatot lehetne bevezetni. De még ruha mosást is könnyedén kivitelezhetnénk! De miképp vihetnék bele nyomást? Ha a csöveket szimplán emelem, nem fog felfelé menni a víz. ~ Gondolkozik tovább a leányzó, ha feszült sokkal jobban beletud merülni a találmányaiba, így valahol a feszültségét is levezeti a környezete segítségével.
~ Ha elég nyomást tudnék eszközölni, akkor akár az emeletre is vizet küldhetnénk fel! Különben meg csak egy otromba félcső lenne! ~ Lyarah mindig is megfelelési kényszerben szenvedett, így mérőeszközeit előkapja, hogy utána egy újabb friss pergament elővéve neki is lásson, a megfelelő számításokhoz, pontos adatok szükségesek, de mivel élete nagy részét ezekkel töltötte, így neki is lát a számításoknak.
~ Talán megoldható... Ha a nyomást csinálnánk a levegő segítségével, akkor egy felső tartályt megtölthetnénk. ~
A papírra sok különböző szám kerül, de az épületeket is sorszámozza. Nem feledi el a csőhálózatot sem végig vezetni a rajzon. A malom illusztrálására, már külön papírt vesz elő. Teljesen belemerülve szinte észre sem veszi a készülődő embereket a környezetében. Tekintete lelkes tűzzel gyarapszik.Hosszan neki is lát a malom meg rajzolásának. *
// Tervezés 1/10 Csatorna hálózat, Vízmalom //
* A dühödt kis gnóm a tó partjánál talál menedéket, ahol békésen leülve újfent elővett tervrajzait nézegeti. ~ Persze, nem lehet megtanulni! Ekkora marhaságot! Mégis, hogy kezdhet valaki neki így?! Ha nem tudja hova kell nyúlni mégis mit tehet? ~ Mérgét tovább fokozza, tekintete határozottságról árulkodik, és valahol mélyen sértődésről.
Egyáltalán nem tudja elképzelni, hogy a férfi miképp tanulhatta meg mesterségét, de eddig soha nem nézett le senkit, aki büszkélkedhet egy kevés tudással is. ~ Biztosan volt mestere. ~ Nézegeti tovább a tervrajzokat, hogy aztán belemerülve elkezdje forgatni. ~ Vizi malom... Csatorna... Szűrők... És igen! Itt van! ~ Nézi tovább a frissen gyűrött pergament.
~ Az áramlatot ha befolyásolni tudnánk, akkor állandó víz hálózatot lehetne bevezetni. De még ruha mosást is könnyedén kivitelezhetnénk! De miképp vihetnék bele nyomást? Ha a csöveket szimplán emelem, nem fog felfelé menni a víz. ~ Gondolkozik tovább a leányzó, ha feszült sokkal jobban beletud merülni a találmányaiba, így valahol a feszültségét is levezeti a környezete segítségével.
~ Ha elég nyomást tudnék eszközölni, akkor akár az emeletre is vizet küldhetnénk fel! Különben meg csak egy otromba félcső lenne! ~ Lyarah mindig is megfelelési kényszerben szenvedett, így mérőeszközeit előkapja, hogy utána egy újabb friss pergament elővéve neki is lásson, a megfelelő számításokhoz, pontos adatok szükségesek, de mivel élete nagy részét ezekkel töltötte, így neki is lát a számításoknak.
~ Talán megoldható... Ha a nyomást csinálnánk a levegő segítségével, akkor egy felső tartályt megtölthetnénk. ~
A papírra sok különböző szám kerül, de az épületeket is sorszámozza. Nem feledi el a csőhálózatot sem végig vezetni a rajzon. A malom illusztrálására, már külön papírt vesz elő. Teljesen belemerülve szinte észre sem veszi a készülődő embereket a környezetében. Tekintete lelkes tűzzel gyarapszik.Hosszan neki is lát a malom meg rajzolásának. *
634. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-08-08 23:00:15
Üzenet elküldve: 2022-08-08 23:00:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 680
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 680
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Kis utazás//
*Mire mindannyian felmásznak a kordéra és a lehetőségekhez képest kényelmesen elhelyezkednek, úgy tűnik neki, hogy lelkileg is készen állnak már az utazásra mindannyian. Persze, miért ne állnának? Nem lepné meg, ha csak ő csinálna ilyen nagy ügyet az egészből. Rajta kívül mindenkinek, még talán lovuknak is, sokkal természetesebb és gyakoribb elfoglaltság az utazás, mint neki, és minden bizonnyal nem is fűzi őket hozzá annyi kellemetlen emlék és asszociáció, mint őt. Talán Szarvasligetet is ő hagyja el a legnehezebb szívvel, de hát megint csak emlékezteti magát, hogy nem örökké, és éppen azért megy el, hogy visszatérve jobb hellyé tudja tenni ligetet.
Örül neki, hogy Int legalább annyit mondott neki, hogy vigyázzon magára, és úgy tűnt nem sértődötten vonult vissza a laborjába végül.
Nélküle nem csak Szarvasliget nem lenne ugyanaz szerinte, hanem semmi más sem. Ugyanannyira része egykor teljesen széthullott, mostanra pedig nagyjából összerakott világképének, mint plüssnyulai, a mágia, Lau és a múltja meg a mindezektől általa remélt felépítésre váró jövő. Nem véletlenül mondta kedvenc dokijának ő sem, hogy vigyázzon magára.
Különben senki nem is lepi meg igazán. Adoaver szokása szerint egy könyv társaságában érkezik, amin elmosolyodik, mert minden bizonnyal ő maga is hozott volna magával könyvet az útra, ha édesanyja nem lenne vele, Thris pedig a maga szokásos élénkségével már is vezető pozícióban van, aminek nagyon örül, mivel ő nem szívesen vesződne egy ló irányításával, hacsak nem nagyon muszáj.*
- Köszi a segítséget! *köszöni is meg a tündérlánynak.*
- Szerencsére elég egyszerű az út. *mondja aztán.* Csak kimegyünk ligetből arra, el itt az istálló mellett *mutatja is az irányt* aztán pedig amint elérjük az utat ráfordulunk és követjük délnek. Elég szép és nyugalmas vidék ez.
*Utóbbit bátran ki meri jelenteni, mivel nem először megy a város felé ezen az úton.
Az természetesen elgondolkodtatja kissé, hogy mennyire furcsa az, hogy egyszerre közelinek, ugyanakkor mégis nagyon távolinak tűnő idővel ezelőtt még száműzöttként kódorgott erre, bár igazából persze nem kóborolt, mert akkor is követte az utat Arthenior felé vezető egyetlen utat. Mégis akkor annyira nagyon elhagyatottnak érezte magát és elveszettnek, hogy mégis kicsit olyan volt, mintha pusztán kóborolt volna, és képletes értelemben így is volt. Elcsépelt, de rá nézve teljesen őszinte közhellyel élve az élet útvesztőjében kóborolt, és bár akkor is meg volt már a határozott, jövő béli célja az utat nem lelte hozzá.
Most ellenben végre mind a kettő meg van.
És szerencsére ezúttal nem csak a nyuszik vannak vele, mint akkor, amikor még a táskájából sem merte elővenni őket, nehogy bajuk essen. Most kényelmesen utaznak vele a kosárban, ez pedig jó kedvvel tölti el, hiába jár kicsit még mindig Inten az esze.*
- Izgatott vagy már? *kérdi Thrissayát viszont inkább a szőke elfen való gondolkodás helyett, hiába érzi úgy, hogy nem keveset kellene gondolkodnia róla.*
- Remélem tetszeni fog a város. Kicsit biztos... furcsa lesz elsőre.
*Ettől még tényleg reméli, hogy tetszeni fog Thrisnek, de kicsit aggódik is emiatt, mert ha a tündérlány egész életét vidéken töltötte, elsőre akár még ijesztő is lehet neki majd Arthenior.
Édesanyja, aki sejti, hogy ezúttal mi miatt aggódik nem is tudja megállni, hogy ne kotyogjon közbe.*
- Biztos tetszeni fog majd. Én sokáig csak fákat láttam magam körül, még is megszerettem én is. Csak el kell fogadni, hogy egy külön világ és kész.
*Mivel neki csak kevés és nem túl jó tapasztalata van, erre inkább csak bólint.*
- Az már biztos. *néz édesanyjára, de aztán Adoaverhez fordul.*
- Te jártál Artheniorban is, és Lihanechben születtél és nőttél fel. Nagyon más a kettő?
*Bár nem akarja őt zavarni az olvasásban, és, ha nincsen kedve beszélgetni, nem fogja erőltetni, kíváncsisága viszont egyelőre erősebb, ezért ezt a kérdést nem tudta kihagyni.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.08.08 23:12:49
*Mire mindannyian felmásznak a kordéra és a lehetőségekhez képest kényelmesen elhelyezkednek, úgy tűnik neki, hogy lelkileg is készen állnak már az utazásra mindannyian. Persze, miért ne állnának? Nem lepné meg, ha csak ő csinálna ilyen nagy ügyet az egészből. Rajta kívül mindenkinek, még talán lovuknak is, sokkal természetesebb és gyakoribb elfoglaltság az utazás, mint neki, és minden bizonnyal nem is fűzi őket hozzá annyi kellemetlen emlék és asszociáció, mint őt. Talán Szarvasligetet is ő hagyja el a legnehezebb szívvel, de hát megint csak emlékezteti magát, hogy nem örökké, és éppen azért megy el, hogy visszatérve jobb hellyé tudja tenni ligetet.
Örül neki, hogy Int legalább annyit mondott neki, hogy vigyázzon magára, és úgy tűnt nem sértődötten vonult vissza a laborjába végül.
Nélküle nem csak Szarvasliget nem lenne ugyanaz szerinte, hanem semmi más sem. Ugyanannyira része egykor teljesen széthullott, mostanra pedig nagyjából összerakott világképének, mint plüssnyulai, a mágia, Lau és a múltja meg a mindezektől általa remélt felépítésre váró jövő. Nem véletlenül mondta kedvenc dokijának ő sem, hogy vigyázzon magára.
Különben senki nem is lepi meg igazán. Adoaver szokása szerint egy könyv társaságában érkezik, amin elmosolyodik, mert minden bizonnyal ő maga is hozott volna magával könyvet az útra, ha édesanyja nem lenne vele, Thris pedig a maga szokásos élénkségével már is vezető pozícióban van, aminek nagyon örül, mivel ő nem szívesen vesződne egy ló irányításával, hacsak nem nagyon muszáj.*
- Köszi a segítséget! *köszöni is meg a tündérlánynak.*
- Szerencsére elég egyszerű az út. *mondja aztán.* Csak kimegyünk ligetből arra, el itt az istálló mellett *mutatja is az irányt* aztán pedig amint elérjük az utat ráfordulunk és követjük délnek. Elég szép és nyugalmas vidék ez.
*Utóbbit bátran ki meri jelenteni, mivel nem először megy a város felé ezen az úton.
Az természetesen elgondolkodtatja kissé, hogy mennyire furcsa az, hogy egyszerre közelinek, ugyanakkor mégis nagyon távolinak tűnő idővel ezelőtt még száműzöttként kódorgott erre, bár igazából persze nem kóborolt, mert akkor is követte az utat Arthenior felé vezető egyetlen utat. Mégis akkor annyira nagyon elhagyatottnak érezte magát és elveszettnek, hogy mégis kicsit olyan volt, mintha pusztán kóborolt volna, és képletes értelemben így is volt. Elcsépelt, de rá nézve teljesen őszinte közhellyel élve az élet útvesztőjében kóborolt, és bár akkor is meg volt már a határozott, jövő béli célja az utat nem lelte hozzá.
Most ellenben végre mind a kettő meg van.
És szerencsére ezúttal nem csak a nyuszik vannak vele, mint akkor, amikor még a táskájából sem merte elővenni őket, nehogy bajuk essen. Most kényelmesen utaznak vele a kosárban, ez pedig jó kedvvel tölti el, hiába jár kicsit még mindig Inten az esze.*
- Izgatott vagy már? *kérdi Thrissayát viszont inkább a szőke elfen való gondolkodás helyett, hiába érzi úgy, hogy nem keveset kellene gondolkodnia róla.*
- Remélem tetszeni fog a város. Kicsit biztos... furcsa lesz elsőre.
*Ettől még tényleg reméli, hogy tetszeni fog Thrisnek, de kicsit aggódik is emiatt, mert ha a tündérlány egész életét vidéken töltötte, elsőre akár még ijesztő is lehet neki majd Arthenior.
Édesanyja, aki sejti, hogy ezúttal mi miatt aggódik nem is tudja megállni, hogy ne kotyogjon közbe.*
- Biztos tetszeni fog majd. Én sokáig csak fákat láttam magam körül, még is megszerettem én is. Csak el kell fogadni, hogy egy külön világ és kész.
*Mivel neki csak kevés és nem túl jó tapasztalata van, erre inkább csak bólint.*
- Az már biztos. *néz édesanyjára, de aztán Adoaverhez fordul.*
- Te jártál Artheniorban is, és Lihanechben születtél és nőttél fel. Nagyon más a kettő?
*Bár nem akarja őt zavarni az olvasásban, és, ha nincsen kedve beszélgetni, nem fogja erőltetni, kíváncsisága viszont egyelőre erősebb, ezért ezt a kérdést nem tudta kihagyni.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.08.08 23:12:49
633. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-08-08 20:50:48
Üzenet elküldve: 2022-08-08 20:50:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Vidéki kúria//
//Konyhában//
*A pusztán szakmai vitát a másik vitte személyeskedésig azzal, hogy az elf csonka karjára terelte a szót, ami lépést a férfi viszont nem viszonozta. Látszólag se ez se pedig a konkrét példák nem érdekelnek senkit a doki szájából. Ennek ellenére olyan nagyon mélynek nem lehet a férfi sértettségét nevezni. Ő tudja, hogy neki van igaza és őt igazolja minden utcára dobott hulla amit kóbor kutyák szedtek szét, mert egy csupán könyvekből és a szakmát elméletből ismerő személy próbált orvost játszani aki valójában nem is akarta bemocskolni a kezét hisz ő egy tudós nem holmi mészáros. Ezek miatt nem hiszi az elf, hogy az orvoslás tanulható lenne egyetem falai közt könyvekből és nem hiszi, hogy aki ott tanult az megelégedne kertkapu deszkáinak felszegelésével és patkolással. Épp ígéretéhez híven indulna is a rendelőjébe duzzogni, ignorálva a többi jelenlévőt, de Luninari megakasztja. Mikor meg lesz fogva az ép keze amit szokásához híven a másikkal ellentétben nem dug zsebre hanem szabadon a combja mellett tart akkor hátrafordul, hogy lásson egy reménytelenül pipiskedő félvért. Ettől azért egy fokkal őszintébb lesz a mosolya és lehajol, hogy az arcát elérje a másik. Aki ha ragaszkodna a homlokhoz akkor vagy ugrania kell vagy lejeb húzna, azt a nagy ló elfet. Aki amúgy ha tudná, hogy volt ilyen lehetőség akkor örülne, hogy a haja békén lett hagyva. Kín szenvedés szokott lenni kifésülni főleg mikor nagyon elaludja. Van, hogy teljesen el is fárad közben a keze. A békítő szavak hallatán kedvesebbé válik a férfi mosolya és a tekintete majd magához húzza a lányt. Most ő se borzol csak megsimogatja a másik fejét.*
-Jó utat és vigyázz magadra Luninari kedveském.
*Egyszer még megcsipkedné a másik arcát, hogy annyi szín is legyen rajta, majd jobb hangulatban elvonulna a pince felé. Úgy néz ki egyedül fog maradni. Valahol van egy Laurentitia, egy Viel, talán Luninari anyja is. Akkor végül is éhen nem fog maradni és remélhetőleg nem lesznek a többiek se sokáig távol.*
//Konyhában//
*A pusztán szakmai vitát a másik vitte személyeskedésig azzal, hogy az elf csonka karjára terelte a szót, ami lépést a férfi viszont nem viszonozta. Látszólag se ez se pedig a konkrét példák nem érdekelnek senkit a doki szájából. Ennek ellenére olyan nagyon mélynek nem lehet a férfi sértettségét nevezni. Ő tudja, hogy neki van igaza és őt igazolja minden utcára dobott hulla amit kóbor kutyák szedtek szét, mert egy csupán könyvekből és a szakmát elméletből ismerő személy próbált orvost játszani aki valójában nem is akarta bemocskolni a kezét hisz ő egy tudós nem holmi mészáros. Ezek miatt nem hiszi az elf, hogy az orvoslás tanulható lenne egyetem falai közt könyvekből és nem hiszi, hogy aki ott tanult az megelégedne kertkapu deszkáinak felszegelésével és patkolással. Épp ígéretéhez híven indulna is a rendelőjébe duzzogni, ignorálva a többi jelenlévőt, de Luninari megakasztja. Mikor meg lesz fogva az ép keze amit szokásához híven a másikkal ellentétben nem dug zsebre hanem szabadon a combja mellett tart akkor hátrafordul, hogy lásson egy reménytelenül pipiskedő félvért. Ettől azért egy fokkal őszintébb lesz a mosolya és lehajol, hogy az arcát elérje a másik. Aki ha ragaszkodna a homlokhoz akkor vagy ugrania kell vagy lejeb húzna, azt a nagy ló elfet. Aki amúgy ha tudná, hogy volt ilyen lehetőség akkor örülne, hogy a haja békén lett hagyva. Kín szenvedés szokott lenni kifésülni főleg mikor nagyon elaludja. Van, hogy teljesen el is fárad közben a keze. A békítő szavak hallatán kedvesebbé válik a férfi mosolya és a tekintete majd magához húzza a lányt. Most ő se borzol csak megsimogatja a másik fejét.*
-Jó utat és vigyázz magadra Luninari kedveském.
*Egyszer még megcsipkedné a másik arcát, hogy annyi szín is legyen rajta, majd jobb hangulatban elvonulna a pince felé. Úgy néz ki egyedül fog maradni. Valahol van egy Laurentitia, egy Viel, talán Luninari anyja is. Akkor végül is éhen nem fog maradni és remélhetőleg nem lesznek a többiek se sokáig távol.*
632. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-08-06 21:36:52
Üzenet elküldve: 2022-08-06 21:36:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 373
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 373
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Kis utazás//
*Mindent felülmúló fontosságú állogatása közben még egyszer keresztülfut fejében, mit is kéne vinnie: Magát, természetesen. Erszényét szakadásig arannyal, azt igen. zsákot, ha valami megtetszik neki. Hozzon könyvet? A frissen neki ajándékozott iratokat már biztonságba helyezte, de azon kívül mást is lapozgathat az üldögélés során. Eleséget ha akarna se tudna, a városig be kell érnie azzal a tányér levessel. Viszont vizet, azt nem kéne elfelednie. Más már nem jut eszébe. Rögvest véget is vet pihenésének azzal, hogy egy ismételt hátraarccal vág a kúria épülete felé, felkapva pár random kötetet szobájából, övére kötve erszényét, és egy kis keresgélés után rálelve táskájára, rögvest szalad is vissza. A konyhában lezajlott szópárbaj szinte már eszében sincs.
A kellemes idő által csuklyája hasztalanul lóg nyakánál, szabad arccal bámulva meg a külvilágot, és egy zavartalan mosollyal teszi meg az utat az istállóhoz. Thrissayának kezének egy lusta felintésével köszön és köszöni meg, hogy nem neki kellett foglalkoznia a lovakkal. Nem is veszteget sok időt, kevéske súlya miatt könnyed mozgással mászik fel és terem a kordé sarkában, egyik kezével stabilan tartva magát, leül és lazán elhelyezkedik; de örül, hogy ezt nem kell lekutyagolnia!*
- Ezzel a taligával egy vagyonnyi felszerelést és kaját is leszállíthatunk. Ezer köszönet, Thrissaya! *Miközben Luninarira várnak, elő is kap egy könyvet a megannyi közül tarisznyájából: Egy gyűrött, bársonyborítású kötetet, gerincén cím nélkül de elejénél az alábbival: 'A Tintakirály Meséi: Him'Gaz, A Felhők Pásztora' Gondolkodás nélkül neki is lát (vagy inkább folytatja), nagyjából a közepénél, fél-elf barátja így is fogja elkapni ha észreveszi.*
*Mindent felülmúló fontosságú állogatása közben még egyszer keresztülfut fejében, mit is kéne vinnie: Magát, természetesen. Erszényét szakadásig arannyal, azt igen. zsákot, ha valami megtetszik neki. Hozzon könyvet? A frissen neki ajándékozott iratokat már biztonságba helyezte, de azon kívül mást is lapozgathat az üldögélés során. Eleséget ha akarna se tudna, a városig be kell érnie azzal a tányér levessel. Viszont vizet, azt nem kéne elfelednie. Más már nem jut eszébe. Rögvest véget is vet pihenésének azzal, hogy egy ismételt hátraarccal vág a kúria épülete felé, felkapva pár random kötetet szobájából, övére kötve erszényét, és egy kis keresgélés után rálelve táskájára, rögvest szalad is vissza. A konyhában lezajlott szópárbaj szinte már eszében sincs.
A kellemes idő által csuklyája hasztalanul lóg nyakánál, szabad arccal bámulva meg a külvilágot, és egy zavartalan mosollyal teszi meg az utat az istállóhoz. Thrissayának kezének egy lusta felintésével köszön és köszöni meg, hogy nem neki kellett foglalkoznia a lovakkal. Nem is veszteget sok időt, kevéske súlya miatt könnyed mozgással mászik fel és terem a kordé sarkában, egyik kezével stabilan tartva magát, leül és lazán elhelyezkedik; de örül, hogy ezt nem kell lekutyagolnia!*
- Ezzel a taligával egy vagyonnyi felszerelést és kaját is leszállíthatunk. Ezer köszönet, Thrissaya! *Miközben Luninarira várnak, elő is kap egy könyvet a megannyi közül tarisznyájából: Egy gyűrött, bársonyborítású kötetet, gerincén cím nélkül de elejénél az alábbival: 'A Tintakirály Meséi: Him'Gaz, A Felhők Pásztora' Gondolkodás nélkül neki is lát (vagy inkább folytatja), nagyjából a közepénél, fél-elf barátja így is fogja elkapni ha észreveszi.*
631. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-08-06 16:31:34
Üzenet elküldve: 2022-08-06 16:31:34
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Vidéki kúria//
//Konyhában, majd készülődés//
- Elbeszélünk egymás mellett, ennyi az egész. A gaz sem haszontalan azért, mert gaz. Igen is van, amire tényleg jó. Ennyi. Mindenkinek más az értéke, de senki sem értéktelen.
* A maga részéről ennyit fűz még hozzá és persze ő sem örül annak, hogy a szöszi doki orra ennyire lóg. De ez most olyan, amit nem tudnak pár perc alatt megoldani és nekik indulni kell. Lehet, mire visszatérnek, azok ketten már nagy cimborák lesznek. Nadrágot és inget cserél, csizmát. Valamint kevéske holmijából elrak párat és már szalad is ki a lovakhoz. Nincs szüksége mások segítségére, hogy elő hozzon egy lovat és befogja egy kordé elé. Végül is magától értetődő, hogy ért a lovak felszerszámozásához is. Még akkor is, ha kicsi. De az ilyen akadályokat mindig leleményesen és könnyedén küzdi le. Nem erőlködik, mikor fel kell másznia egy jószágra. Így mire Adoaver is előkerül a semmittevésből és Luni is készen áll, már ő is a kordén ül. Természetesen a bakon, naná. *
- Majd én vezetem a lovat! Csak mutasd az utat Luni és ne félj, jól megleszünk.
//Konyhában, majd készülődés//
- Elbeszélünk egymás mellett, ennyi az egész. A gaz sem haszontalan azért, mert gaz. Igen is van, amire tényleg jó. Ennyi. Mindenkinek más az értéke, de senki sem értéktelen.
* A maga részéről ennyit fűz még hozzá és persze ő sem örül annak, hogy a szöszi doki orra ennyire lóg. De ez most olyan, amit nem tudnak pár perc alatt megoldani és nekik indulni kell. Lehet, mire visszatérnek, azok ketten már nagy cimborák lesznek. Nadrágot és inget cserél, csizmát. Valamint kevéske holmijából elrak párat és már szalad is ki a lovakhoz. Nincs szüksége mások segítségére, hogy elő hozzon egy lovat és befogja egy kordé elé. Végül is magától értetődő, hogy ért a lovak felszerszámozásához is. Még akkor is, ha kicsi. De az ilyen akadályokat mindig leleményesen és könnyedén küzdi le. Nem erőlködik, mikor fel kell másznia egy jószágra. Így mire Adoaver is előkerül a semmittevésből és Luni is készen áll, már ő is a kordén ül. Természetesen a bakon, naná. *
- Majd én vezetem a lovat! Csak mutasd az utat Luni és ne félj, jól megleszünk.
630. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-08-02 21:47:03
Üzenet elküldve: 2022-08-02 21:47:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 680
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 680
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Vidéki kúria//
//Konyhában//
*Sokadszorra van olyan érzése, hogy eléggé elbeszélnek egymás mellett a dokival, mindehhez pedig az a gondolat társul, hogy Lau biztosan most is jobban meg tudná oldani a helyzetet nála, talán a vele született ösztönös kedvesség, talán nagyobb tapasztalata miatt. Végtére is, ha jobban belegondol, mielőtt Artheniorba került volna, leginkább csak édesanyjával és plüssnyulaival beszélgetett, nincs túl nagy gyakorlata és talán érzéke sem a hasonló viták zökkenőmentes elsimításához.
Azt sem érti teljesen, hogy egyáltalán miről vitáznak, abban viszont biztos, hogy szeretné, ha a gnóm lány maradna náluk, vagy legkevesebb nem azzal az érzéssel távozna Szarvasligetből, hogy el lett zavarva innen.
Abban is biztos, hogy az egész téma eleve nem ér annyit, mint amennyi szót és érzelmet éppen elpazaroltak rá.
Adoaver szavaiért mindenesetre mindenképpen hálás, hogy a segítségére van, a szándékot is értékeli, bár azon még a történtek ellenére is mosolyognia kell magában, ahogyan elképzeli őt páncélban, ami nem könnyű feladat. Szerinte legalább annyira nem illene a fiúhoz, mint hozzá, nem véletlenül mágusok mindketten.
És persze a maga módján Intathnak is és a lánynak is igaza van, de ebbe már nem szeretne belemenni, mivel mind a ketten távozni készülnek, és, ha ő még bármit mondana az egésszel kapcsolatban, biztosan csak tovább nyújtaná vele a kissé már amúgy is kellemetlenre sikerült beszélgetést.*
- Ugyan, nem történt semmi, tényleg! *biztosítja róla a lányt, majd a többiekhez fordulva mondja, hogy;* Találkozzunk majd az istálló előtt szerintem, onnan indulunk. Nem kell nagyon sietnetek a ló befogásával, meg a pakolással, mert még készítek egy kis ételt az útra, meg én is visszamegyek a szobámba a cuccaimért.
*Örül neki, hogy már tegnap este nagyjából egy helyre pakolt mindent, amit vinne, lélekben már akkor felkészülve az indulásra, ugyanakkor nagyon kíváncsi rá, hogy Adoaver mit hoz majd magával könyvén és saját magán kívül. Jobban belegondolva nem rémlik neki, hogy hatalmas csomagokkal érkezett volna hozzájuk. Abban mindenesetre biztos, hogy ő és édesanyja sokkal jobban fel lesznek pakolva, mint ő, vagy akár Thris.
Ugyanakkor nem is igazán tudna nyugodt szívvel elindulni csak úgy, főleg Intath utolsó szavai után.*
- Jaj, ugyan már Int! *fakad ki kicsit. Elszomorítja, amit az elf mond és még ha nem is feltétlenül miatta mondja, nem szívesen menne el úgy, hogy arra kelljen gondolnia, hogy megbántotta, vagy magára haragította őt, esetleg mind a kettő.
Ha Intath hagyja neki, akkor megszorítja kicsit ép kezét, majd lábujjhegyre áll, hogy gyengéd puszit adhasson neki a homlokára. Szőke haját már nem merné kedvesen és játékosan összeborzolni, pedig kedve lenne hozzá.*
- Te egy igazi kincs vagy, és el sem tudnám képzelni ligetet nélküled. Mindig fontos a véleményed, és amit mondasz. *mondja. Éppen az elf szokott hasonló bókokat mondogatni, most igyekszik átvenni az ő módszerét, hátha sikerül felvidítania őt.*
- Csak néha nem értjük egymást. Van ilyen. De hát mind máshonnan jövünk, előfordulhat ilyesmi.
*És mindez persze egyben kis utópiájuk gyenge pontja is. Amit Lauval annak idején megálmodtak, és amit próbálnak létrehozni itt, csak akkor működhet igazán, ha olyanok együtt, mint a hűs szélben békésen ringatózó virágok. Ha felbomlik a harmónia, meg az egymásra való hangolódás képessége, és nagy vihar támad közöttük, nyilván nem lenne túl jó itt élni. Igaz, ez tulajdonképpen minden helyre igaz, de ligetre talán annyiból jobban, hogy itt kisebb helyen vannak összezárva egymással, mint a városban lennének.
Mindezek után magára maradva a konyhában kicsit kedvetlenül pakol, majd készíti el az útra való ennivalót.*
//Kis utazás//
*Mikor szobájába visszatér, viszonylag röviden elmeséli édesanyjának, hogy miért nem jutott neki fahéjas almaleves és szószos krupli, valamit azt is, hogy mi történt ebédnél.*
- Semmi baj, majd almaleves lesz az első, amit eszünk, amikor ide visszaértünk. *mosolyog Ea, de lánya ábrázatát látva inkább megkérdezi, hogy;* Mi a baj? Mármint azon kívül, amit meséltél. Mi nyomaszt még?
- Nem is tudom. Rossz érzésem van, mintha éppen elköltöznénk. Az ilyesmihez nem fűznek túl jó emlékek.
- Megértem. *bólogat az elf nő valóban megértő arccal.* De ettől még ez csak egy érzés, nem valóság, ne hagyd, hogy eluralkodjon rajtad! A szobád megvár, és persze liget is. Felesleges miatta aggódnod.
- Igen, tudom, de mégis...
- Még mindig túl sokat gondolkodsz. Egyszerűbb lenne, ha csinálnád, amit előre elhatároztál és kész. Könnyebben és gyorsabban is menne.
- Rendben. *mondja erre, mert bár nincsen teljesen meggyőződve, hogy édesanyjának mindenben igaza van, most nincsenek szavai megvitatni az ellenvetéseit. Ha kevesebbet tépelődne és csak úgy tenné a dolgokat, ahogyan kell, az már kicsit olyan, mintha nem is ő lenne. Mindenesetre így beszélgetés nélkül elég gyorsan befejezik a csomagolást.
Egy-egy táska kerül a hátukra, a nyuszikat ellenben kényelmesre párnázott kosarában hozza, hogy ők is láthassák az utat.
Amikor rossz érzésétől továbbra sem szabadulva bezárja maga mögött szobája után a bejárati ajtót is és elindul az istálló felé, kíváncsi rá, hogy Thrisnek sikerült-e már kiállnia a kordéval az elé befogott lóval, valamint, hogy Adoaver megérkezett-e, illetve persze arra is, hogy Lyarah a tó, vagy az istálló irányába indult el kiszellőztetni a fejét.
Aztán még egyszer körülnéz, emlékeztetve magát arra, hogyha most el is megy, liget tényleg visszavárja majd.*
- Lassan tényleg ideje indulni. *mondja félig inkább csak önmagának, mintegy végleg megerősítve ezzel saját elhatározását.*
//Konyhában//
*Sokadszorra van olyan érzése, hogy eléggé elbeszélnek egymás mellett a dokival, mindehhez pedig az a gondolat társul, hogy Lau biztosan most is jobban meg tudná oldani a helyzetet nála, talán a vele született ösztönös kedvesség, talán nagyobb tapasztalata miatt. Végtére is, ha jobban belegondol, mielőtt Artheniorba került volna, leginkább csak édesanyjával és plüssnyulaival beszélgetett, nincs túl nagy gyakorlata és talán érzéke sem a hasonló viták zökkenőmentes elsimításához.
Azt sem érti teljesen, hogy egyáltalán miről vitáznak, abban viszont biztos, hogy szeretné, ha a gnóm lány maradna náluk, vagy legkevesebb nem azzal az érzéssel távozna Szarvasligetből, hogy el lett zavarva innen.
Abban is biztos, hogy az egész téma eleve nem ér annyit, mint amennyi szót és érzelmet éppen elpazaroltak rá.
Adoaver szavaiért mindenesetre mindenképpen hálás, hogy a segítségére van, a szándékot is értékeli, bár azon még a történtek ellenére is mosolyognia kell magában, ahogyan elképzeli őt páncélban, ami nem könnyű feladat. Szerinte legalább annyira nem illene a fiúhoz, mint hozzá, nem véletlenül mágusok mindketten.
És persze a maga módján Intathnak is és a lánynak is igaza van, de ebbe már nem szeretne belemenni, mivel mind a ketten távozni készülnek, és, ha ő még bármit mondana az egésszel kapcsolatban, biztosan csak tovább nyújtaná vele a kissé már amúgy is kellemetlenre sikerült beszélgetést.*
- Ugyan, nem történt semmi, tényleg! *biztosítja róla a lányt, majd a többiekhez fordulva mondja, hogy;* Találkozzunk majd az istálló előtt szerintem, onnan indulunk. Nem kell nagyon sietnetek a ló befogásával, meg a pakolással, mert még készítek egy kis ételt az útra, meg én is visszamegyek a szobámba a cuccaimért.
*Örül neki, hogy már tegnap este nagyjából egy helyre pakolt mindent, amit vinne, lélekben már akkor felkészülve az indulásra, ugyanakkor nagyon kíváncsi rá, hogy Adoaver mit hoz majd magával könyvén és saját magán kívül. Jobban belegondolva nem rémlik neki, hogy hatalmas csomagokkal érkezett volna hozzájuk. Abban mindenesetre biztos, hogy ő és édesanyja sokkal jobban fel lesznek pakolva, mint ő, vagy akár Thris.
Ugyanakkor nem is igazán tudna nyugodt szívvel elindulni csak úgy, főleg Intath utolsó szavai után.*
- Jaj, ugyan már Int! *fakad ki kicsit. Elszomorítja, amit az elf mond és még ha nem is feltétlenül miatta mondja, nem szívesen menne el úgy, hogy arra kelljen gondolnia, hogy megbántotta, vagy magára haragította őt, esetleg mind a kettő.
Ha Intath hagyja neki, akkor megszorítja kicsit ép kezét, majd lábujjhegyre áll, hogy gyengéd puszit adhasson neki a homlokára. Szőke haját már nem merné kedvesen és játékosan összeborzolni, pedig kedve lenne hozzá.*
- Te egy igazi kincs vagy, és el sem tudnám képzelni ligetet nélküled. Mindig fontos a véleményed, és amit mondasz. *mondja. Éppen az elf szokott hasonló bókokat mondogatni, most igyekszik átvenni az ő módszerét, hátha sikerül felvidítania őt.*
- Csak néha nem értjük egymást. Van ilyen. De hát mind máshonnan jövünk, előfordulhat ilyesmi.
*És mindez persze egyben kis utópiájuk gyenge pontja is. Amit Lauval annak idején megálmodtak, és amit próbálnak létrehozni itt, csak akkor működhet igazán, ha olyanok együtt, mint a hűs szélben békésen ringatózó virágok. Ha felbomlik a harmónia, meg az egymásra való hangolódás képessége, és nagy vihar támad közöttük, nyilván nem lenne túl jó itt élni. Igaz, ez tulajdonképpen minden helyre igaz, de ligetre talán annyiból jobban, hogy itt kisebb helyen vannak összezárva egymással, mint a városban lennének.
Mindezek után magára maradva a konyhában kicsit kedvetlenül pakol, majd készíti el az útra való ennivalót.*
//Kis utazás//
*Mikor szobájába visszatér, viszonylag röviden elmeséli édesanyjának, hogy miért nem jutott neki fahéjas almaleves és szószos krupli, valamit azt is, hogy mi történt ebédnél.*
- Semmi baj, majd almaleves lesz az első, amit eszünk, amikor ide visszaértünk. *mosolyog Ea, de lánya ábrázatát látva inkább megkérdezi, hogy;* Mi a baj? Mármint azon kívül, amit meséltél. Mi nyomaszt még?
- Nem is tudom. Rossz érzésem van, mintha éppen elköltöznénk. Az ilyesmihez nem fűznek túl jó emlékek.
- Megértem. *bólogat az elf nő valóban megértő arccal.* De ettől még ez csak egy érzés, nem valóság, ne hagyd, hogy eluralkodjon rajtad! A szobád megvár, és persze liget is. Felesleges miatta aggódnod.
- Igen, tudom, de mégis...
- Még mindig túl sokat gondolkodsz. Egyszerűbb lenne, ha csinálnád, amit előre elhatároztál és kész. Könnyebben és gyorsabban is menne.
- Rendben. *mondja erre, mert bár nincsen teljesen meggyőződve, hogy édesanyjának mindenben igaza van, most nincsenek szavai megvitatni az ellenvetéseit. Ha kevesebbet tépelődne és csak úgy tenné a dolgokat, ahogyan kell, az már kicsit olyan, mintha nem is ő lenne. Mindenesetre így beszélgetés nélkül elég gyorsan befejezik a csomagolást.
Egy-egy táska kerül a hátukra, a nyuszikat ellenben kényelmesre párnázott kosarában hozza, hogy ők is láthassák az utat.
Amikor rossz érzésétől továbbra sem szabadulva bezárja maga mögött szobája után a bejárati ajtót is és elindul az istálló felé, kíváncsi rá, hogy Thrisnek sikerült-e már kiállnia a kordéval az elé befogott lóval, valamint, hogy Adoaver megérkezett-e, illetve persze arra is, hogy Lyarah a tó, vagy az istálló irányába indult el kiszellőztetni a fejét.
Aztán még egyszer körülnéz, emlékeztetve magát arra, hogyha most el is megy, liget tényleg visszavárja majd.*
- Lassan tényleg ideje indulni. *mondja félig inkább csak önmagának, mintegy végleg megerősítve ezzel saját elhatározását.*
629. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-07-30 15:22:35
Üzenet elküldve: 2022-07-30 15:22:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Vidéki kúria //
// Konyhában //
* Sokféle küzdelem létezik, az egyik talán nem olyan véres, mint a karddal vívott harc, de lehet könnyedén ugyanakkora tűzzel. Az ajtóban megállva végig hallgatja a társaság összes jelenlévő tagját, az elf sértődésén valahol meglepődik, de fejében szitok szavakat gondol rá. ~ Udvariatlan fráter! ~ Mélyen a lelkében érti a férfi magyarázatát, de tisztában van vele, hogy ostobaságokat papol. Összefüggéseket nem lát a kettő között.
~ Nem lehet semmit sem úgy gyakorolni, hogy nem tudod miképp csináld! Valaki megtaníthatja, vagy akár elolvashatod, hogy mit kell tenned! De megérzésből nem tudsz szerezni tudást! ~ Talán valahol félre érti a gnóm a doktort, de mégis olyan érzése van, hogy a viselkedése nem elfogadott a férfinek. *
- Köszönöm, Luninari. Kicsit kimegyek szellőzni. Átgondolom a dolgokat és visszatérek. Elnézéseteket kérem a felfordulásért, amit okoztam.
* Egy illendő biccentést végez az összes jelenlévő felé, még a doktor felé is. Az ajtón kilépve mély levegőket vesz. Nem biztos benne, hogy jó döntést akar hozni, ezért a séta a legmegfelelőbb megoldás a problémára. Türelmes léptekkel indul el a tó felé, hogy felmérhesse a környezetet. Reméli, hogy az ihlet megszállja és oly késztetést fog érezni a maradásra, ami vissza tarthatja tűzzel átitatott személyiségét. *
// Konyhában //
* Sokféle küzdelem létezik, az egyik talán nem olyan véres, mint a karddal vívott harc, de lehet könnyedén ugyanakkora tűzzel. Az ajtóban megállva végig hallgatja a társaság összes jelenlévő tagját, az elf sértődésén valahol meglepődik, de fejében szitok szavakat gondol rá. ~ Udvariatlan fráter! ~ Mélyen a lelkében érti a férfi magyarázatát, de tisztában van vele, hogy ostobaságokat papol. Összefüggéseket nem lát a kettő között.
~ Nem lehet semmit sem úgy gyakorolni, hogy nem tudod miképp csináld! Valaki megtaníthatja, vagy akár elolvashatod, hogy mit kell tenned! De megérzésből nem tudsz szerezni tudást! ~ Talán valahol félre érti a gnóm a doktort, de mégis olyan érzése van, hogy a viselkedése nem elfogadott a férfinek. *
- Köszönöm, Luninari. Kicsit kimegyek szellőzni. Átgondolom a dolgokat és visszatérek. Elnézéseteket kérem a felfordulásért, amit okoztam.
* Egy illendő biccentést végez az összes jelenlévő felé, még a doktor felé is. Az ajtón kilépve mély levegőket vesz. Nem biztos benne, hogy jó döntést akar hozni, ezért a séta a legmegfelelőbb megoldás a problémára. Türelmes léptekkel indul el a tó felé, hogy felmérhesse a környezetet. Reméli, hogy az ihlet megszállja és oly késztetést fog érezni a maradásra, ami vissza tarthatja tűzzel átitatott személyiségét. *
628. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-07-28 00:25:45
Üzenet elküldve: 2022-07-28 00:25:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
// Vidéki kúria //
// Konyhában //
*A doki nem csak egyféleképp tud szerethető és nem csak egyféleképp tud kiállhatatlan is lenni. Most úgy néz ki inkább az utóbbi. És a lázadó, makacs és öntelt módján amit egy olyan közösségben ahol félelemmel vegyes tisztelettel kevert lenézés volt a sorsa elnézték, de ebben a házban úgy néz ki kevésbe. És látszólag van, aki nem érti amit mond és van, aki meg csak másképp gondolkozik.*
-Nem szőrszálhasogatás ha választanod kell, hogy az vágjon beléd, aki csinált már ilyet vagy az aki nem, de cserébe olvasott róla és boncolt már hullát.
*A kis vörös szavai a logikusnak szánt érveléssel közelebb állnak a dokihoz. Bár a férfinek nem ez az első gondolata a másik monológja hallatán.*
~De édesen mondja, hogy kedves Intath. Felzabálnálak aranyom!~
-A tanulás nem könyveknél kezdődik ha valódi orvos akarsz lenni. Megfigyelés, gyakorlás, tapasztalatszerzés. Így gyakorlati, elméleti és erkölcsi ismeretek megszerzése. Főleg utóbbit a könyvek nem írják. A növényismerettel és az orvoslással kapcsolatban meg sokszor többet árt az akadémisták okoskodása mint segít. Hullagyógyszerek, mindenre vért venni, minél drágább az alapanyag annál hatásosabb a gyógyszer. Népszerű gyógymódok, sok könyv foglalkozik velük, logikusan megmagyarázzák miért kell eret vágni lázas vagy hasmenéses betegnél, de mégis hülyeség mert az írástudatlan füvesasszony is ki tudja kezelni ezt a bajt és tőle néha hasznosabb kezeléseket lehet megismerni mint bármelyik könyvtárból. A tudósorvosoknak a katedrán van helyük és nem valódi betegek között, mert a kovács tud fogat húzni, de ők nem. Aki, köztük tehetséges, de nem bírja a szakmát az képes úgy gyógyítani, hogy élő beteg közelébe nem megy és marad a hullaboncolásnál. Ennek az elismerése és hogy nem csak a könyvek vannak a világon szerintem az első lépés afelé, hogy valaki érdemben tanulni tudjon.
*Úgy néz ki ő lett itt a nagy gonosz ember aki meg merte jegyezni, hogy nem tudják megfizetni az akadémista árát és nem tudnak kihívást se adni neki. A gnóm mindenhez ért, őt mindenki leszólja, kicsit elege is lesz ebből. Mikor asztalt bontanak fel is áll ő is és halvány mosollyal int a többiek felé.*
-Azt, hiszem jobb is ha most inkább elvonulok a laboromba. Akármit mondok az sértésnek van véve. Nem is kell komolyan venni. Csak egy haszontalan nyomorék károg.
*Majd fáradt mosolyával már fordul is ki, hogy otthagyja a többieket. A tündér csúfolódásával se törődik most. Másoknak valószínűleg leordította volna a fejét, ha hasonlót mondanak neki, de a kis gnóm valószínűleg igazán fel se fogta. Meg ugyebár nem tévedett. Egy nyomoréknak se a tudása, se a szava nem ér semmit. Ő fiatalabb a férfinél, frissebb ismeretekkel rendelkezik, akadémiát is végzett. A doki jobban teszi ha levonul a pincébe.*
~Szerintem most elfüstölök valami finomat. Csak dohányom maradt vagy van vigyor is?~
// Konyhában //
*A doki nem csak egyféleképp tud szerethető és nem csak egyféleképp tud kiállhatatlan is lenni. Most úgy néz ki inkább az utóbbi. És a lázadó, makacs és öntelt módján amit egy olyan közösségben ahol félelemmel vegyes tisztelettel kevert lenézés volt a sorsa elnézték, de ebben a házban úgy néz ki kevésbe. És látszólag van, aki nem érti amit mond és van, aki meg csak másképp gondolkozik.*
-Nem szőrszálhasogatás ha választanod kell, hogy az vágjon beléd, aki csinált már ilyet vagy az aki nem, de cserébe olvasott róla és boncolt már hullát.
*A kis vörös szavai a logikusnak szánt érveléssel közelebb állnak a dokihoz. Bár a férfinek nem ez az első gondolata a másik monológja hallatán.*
~De édesen mondja, hogy kedves Intath. Felzabálnálak aranyom!~
-A tanulás nem könyveknél kezdődik ha valódi orvos akarsz lenni. Megfigyelés, gyakorlás, tapasztalatszerzés. Így gyakorlati, elméleti és erkölcsi ismeretek megszerzése. Főleg utóbbit a könyvek nem írják. A növényismerettel és az orvoslással kapcsolatban meg sokszor többet árt az akadémisták okoskodása mint segít. Hullagyógyszerek, mindenre vért venni, minél drágább az alapanyag annál hatásosabb a gyógyszer. Népszerű gyógymódok, sok könyv foglalkozik velük, logikusan megmagyarázzák miért kell eret vágni lázas vagy hasmenéses betegnél, de mégis hülyeség mert az írástudatlan füvesasszony is ki tudja kezelni ezt a bajt és tőle néha hasznosabb kezeléseket lehet megismerni mint bármelyik könyvtárból. A tudósorvosoknak a katedrán van helyük és nem valódi betegek között, mert a kovács tud fogat húzni, de ők nem. Aki, köztük tehetséges, de nem bírja a szakmát az képes úgy gyógyítani, hogy élő beteg közelébe nem megy és marad a hullaboncolásnál. Ennek az elismerése és hogy nem csak a könyvek vannak a világon szerintem az első lépés afelé, hogy valaki érdemben tanulni tudjon.
*Úgy néz ki ő lett itt a nagy gonosz ember aki meg merte jegyezni, hogy nem tudják megfizetni az akadémista árát és nem tudnak kihívást se adni neki. A gnóm mindenhez ért, őt mindenki leszólja, kicsit elege is lesz ebből. Mikor asztalt bontanak fel is áll ő is és halvány mosollyal int a többiek felé.*
-Azt, hiszem jobb is ha most inkább elvonulok a laboromba. Akármit mondok az sértésnek van véve. Nem is kell komolyan venni. Csak egy haszontalan nyomorék károg.
*Majd fáradt mosolyával már fordul is ki, hogy otthagyja a többieket. A tündér csúfolódásával se törődik most. Másoknak valószínűleg leordította volna a fejét, ha hasonlót mondanak neki, de a kis gnóm valószínűleg igazán fel se fogta. Meg ugyebár nem tévedett. Egy nyomoréknak se a tudása, se a szava nem ér semmit. Ő fiatalabb a férfinél, frissebb ismeretekkel rendelkezik, akadémiát is végzett. A doki jobban teszi ha levonul a pincébe.*
~Szerintem most elfüstölök valami finomat. Csak dohányom maradt vagy van vigyor is?~
627. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-07-22 10:26:47
Üzenet elküldve: 2022-07-22 10:26:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 373
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 373
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Vidéki kúria//
//Konyhában//
*Ami először egy nyálasan hízelgős bemutatásnak indult, az egy vitává alakult, amit Luninari kötelesnek érezhetett mint középemberként békés végett vetetni, habár ez az általában diplomatikai szempontból bölcs megoldás Adoaver véleménye szerint lehetne határozottabb is. Jól letenni a lábát, megmondani azt, amit, mielőtt a doktor elüldözne egy konkrét mérnököt, valakit, akit e környék minden bizonnyal tudná használni, még ha nem is teljes metropoliszok építésére. Így, mikor a fél-elf lány elejét veszi Lyarah távozásának, ő is megszólal:*
- Úgyszintén biztosíthatom arról, hogy Intath véleménye nem az egész ház közös megegyezése: ezen kúria igenis felettébb hálás lenne az ön architektúrai tudásának, az építmények karbantartásától kisebb-nagyobb díszítmények és segítőelemek esetleges alkotásáig bőven lenne itt tennivaló egy magához hasonló mérnöki elmének! Az én részemről tudnám biztosítani a hozzávalók és eszközök ellátásának főbb összegeiről is, ha továbbra is fennál az érdeklődése. Lihanech egy gyönyörű hely, és nehezen bocsátanám meg magamnak ha anyavárosom egy brilliáns elméje előtt becsapnánk az ajtót. *Köhint egyet.* - Mellesleg, a kovácsolásnak sem mondanék ellent; a környék teli van agresszív élővilággal, és mágiával nem teremtünk magunknak páncélt. Még.
*Elérkezett ideje városi túrájuknak, a vézna mágus pedig készségesen nyújtja át üres tálját Luninarinak; jó lesz megint Artheniorban járkálni. Ha hatalmas mázlijuk van, talán még egy régen látott barátjukkal is összehozza őket a sors. Nem buzgó segítségét nyújtani a lovakkal, maga sem annyira életteli velük, úgyhogy reméli, Thrissaya elboldogul velük. Viszont így, szabadon kipréseli magát az asztalközösségből, és remélhetőleg semmit sem elfeledve távozik a konyhából, köszönésként intve a többikhez, személyként Intathoz, Lyarah-hoz, és Dorverielhez. Egy gyors túrát tesz meg saját szobájához, hogy újonnan kapott olvasmányát biztonságba helyezze: akármennyire is szeretné az úton felboncolgatni tartalmat, fél tőle hogy megsérül, vagy elveszti, márpedig szentimentális értéke túl fontos ahhoz, hogy bármelyik megtörténhessen. Ezután az udvaron köt ki, tekintetével keresgélve transzportációs eszközüket, miközben Luninarira, Thrissayára, és a lovakra vár. Be kell vallani, nem valami dolgos az indulás előkészítésével.*
//Konyhában//
*Ami először egy nyálasan hízelgős bemutatásnak indult, az egy vitává alakult, amit Luninari kötelesnek érezhetett mint középemberként békés végett vetetni, habár ez az általában diplomatikai szempontból bölcs megoldás Adoaver véleménye szerint lehetne határozottabb is. Jól letenni a lábát, megmondani azt, amit, mielőtt a doktor elüldözne egy konkrét mérnököt, valakit, akit e környék minden bizonnyal tudná használni, még ha nem is teljes metropoliszok építésére. Így, mikor a fél-elf lány elejét veszi Lyarah távozásának, ő is megszólal:*
- Úgyszintén biztosíthatom arról, hogy Intath véleménye nem az egész ház közös megegyezése: ezen kúria igenis felettébb hálás lenne az ön architektúrai tudásának, az építmények karbantartásától kisebb-nagyobb díszítmények és segítőelemek esetleges alkotásáig bőven lenne itt tennivaló egy magához hasonló mérnöki elmének! Az én részemről tudnám biztosítani a hozzávalók és eszközök ellátásának főbb összegeiről is, ha továbbra is fennál az érdeklődése. Lihanech egy gyönyörű hely, és nehezen bocsátanám meg magamnak ha anyavárosom egy brilliáns elméje előtt becsapnánk az ajtót. *Köhint egyet.* - Mellesleg, a kovácsolásnak sem mondanék ellent; a környék teli van agresszív élővilággal, és mágiával nem teremtünk magunknak páncélt. Még.
*Elérkezett ideje városi túrájuknak, a vézna mágus pedig készségesen nyújtja át üres tálját Luninarinak; jó lesz megint Artheniorban járkálni. Ha hatalmas mázlijuk van, talán még egy régen látott barátjukkal is összehozza őket a sors. Nem buzgó segítségét nyújtani a lovakkal, maga sem annyira életteli velük, úgyhogy reméli, Thrissaya elboldogul velük. Viszont így, szabadon kipréseli magát az asztalközösségből, és remélhetőleg semmit sem elfeledve távozik a konyhából, köszönésként intve a többikhez, személyként Intathoz, Lyarah-hoz, és Dorverielhez. Egy gyors túrát tesz meg saját szobájához, hogy újonnan kapott olvasmányát biztonságba helyezze: akármennyire is szeretné az úton felboncolgatni tartalmat, fél tőle hogy megsérül, vagy elveszti, márpedig szentimentális értéke túl fontos ahhoz, hogy bármelyik megtörténhessen. Ezután az udvaron köt ki, tekintetével keresgélve transzportációs eszközüket, miközben Luninarira, Thrissayára, és a lovakra vár. Be kell vallani, nem valami dolgos az indulás előkészítésével.*
626. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-07-21 19:16:19
Üzenet elküldve: 2022-07-21 19:16:19
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Vidéki kúria//
//Konyhában//
- Szerintem az én hibám az egész. Túl nagyot haraptam a dokiból.
* A maga részéről ennyit tesz hozzá szóban, eme nagy és igen ostoba vita végére. Persze érti ő, hogy Int mire akar kilyukadni, de akkor sem kellene útilaput kötni a gnőm talpa alá. Közben jócskán beebédel, s végezetül a száját is megtörli. Igen. Ha nem ismer itt senkit az ember, avagy a gnőm, nehéz elindulni. Rendes támogatót nem talál könnyen az ember, avagy a gnőm. De szerinte a liget pont jó hely emiatt. Itt egymást segítik és igen is, szerinte is hasznosak lehetnének Lyarah ötleteit. *
- Szerintem meg jól jönne a segítséged, úgyhogy szerintem maradj. Csak azért, mert a doki az efféle dolgokhoz nem konyít kicsit sem, még jó és hasznos ötletek lehetnek és mindenki jól járna.
* Nyelvét nyújtja a dokinak, csúfolkodva vele és segít is leszedni az asztalt. *
- Befogom én szívesen a lovat a kordé elé, ha más nem vállalja!
* Ő jól kijön velük és nem fél tőlük, pedig náluk kisebb a termete. Árnyéktól sem fél. *
//Konyhában//
- Szerintem az én hibám az egész. Túl nagyot haraptam a dokiból.
* A maga részéről ennyit tesz hozzá szóban, eme nagy és igen ostoba vita végére. Persze érti ő, hogy Int mire akar kilyukadni, de akkor sem kellene útilaput kötni a gnőm talpa alá. Közben jócskán beebédel, s végezetül a száját is megtörli. Igen. Ha nem ismer itt senkit az ember, avagy a gnőm, nehéz elindulni. Rendes támogatót nem talál könnyen az ember, avagy a gnőm. De szerinte a liget pont jó hely emiatt. Itt egymást segítik és igen is, szerinte is hasznosak lehetnének Lyarah ötleteit. *
- Szerintem meg jól jönne a segítséged, úgyhogy szerintem maradj. Csak azért, mert a doki az efféle dolgokhoz nem konyít kicsit sem, még jó és hasznos ötletek lehetnek és mindenki jól járna.
* Nyelvét nyújtja a dokinak, csúfolkodva vele és segít is leszedni az asztalt. *
- Befogom én szívesen a lovat a kordé elé, ha más nem vállalja!
* Ő jól kijön velük és nem fél tőlük, pedig náluk kisebb a termete. Árnyéktól sem fél. *
625. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-07-20 16:30:10
Üzenet elküldve: 2022-07-20 16:30:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 680
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 680
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Vidéki kúria//
//Konyhában//
*Szemöldöke összevonódik kicsit kék szemei felett anélkül, hogy észrevenné, miközben az utolsó falatnyi szószos krumpli testével való egyesítése közben Int és a gnóm lány beszélgetését hallgatja.
Előbbit sokszor látta már akár Viellel, akár Thrissel játszani, mi több, vele is rengetegszer nagyon kedves volt, így tudja, hogy jó elf, akinek aranyból van a szíve, kivéve persze akkor, ha nem éppen bal lábbal kel, mint azt a jelek szerint a mai nap folyamán tette, minden jelenlévő szerencsétlenségére.
Ezúttal be kell vallania magának, hogy nem is igazán érti, amit mondani akar a lánynak, aki láthatóan kicsit meg is bántódik, ráadásul szerinte még jogosan is, ettől pedig persze ő maga is elszomorodik.
Tudja, hogy sok szempontból naiv és idealista, meg, hogy amire vágyik az úgy sem lehetséges, mégsem szeretné, ha valaki, vagy inkább bárki valaha is a finom étel ellenére is rossz szájízzel és rossz emlékekkel távozna az általa megterített asztaltól.
Amit pedig a lány válaszképpen mond, arra csak bólogatni tud. Kissé kényelmetlennek érzi viszont, hogy neki kell lennie annak, aki enyhíteni próbálja a feszültséget Intath és Lyarah között, holott a vitájuk lényegét sem igazán érti, mivel számára valóban mind a ketten kimerítik a tudós fogalmát, ahogyan korábban nevezte őket, a lány pedig inkább mestergnóm a szemében, mint amennyire Intath szinte mesterelf, bár, ha nagyon ragaszkodik hozzá, akár annak is tarthatja őt.
Bosszantja is, hogy mindez ugyanakkor történik, amikor amúgy vendégeik is vannak, nem csak saját maguk között ülik körül az asztalt.
Amit először mondana, félig-meddig éppen ezért inkább ki se mondja, meg mert a házsártos háziasszony szerepétől eleve viszolyog, helyette próbál a lehető legdiplomatikusabb lenni, mint aki sokkal bölcsebb saját koroánál, pedig valójában csak meg van ijedve kissé, hogy a kellemesnek szánt ebédből végül nem csak neki lesz kellemetlen emlék.
Mosolyogni is próbál, hátha ezzel is elejét veszi az újabb vitának.*
- Tudós, vagy mester, micsoda szőrszálhasogatás már! *int Int felé kanalával játékosan, mintha kicsit megfenyegetné őt.* Lyaráhnak igaza van. *teszi hozzá, szándékosan mellőzve a "szerintem" szót, hogy ez által is nyomatékosítsa saját véleményét.*
- Ennek a vitának nincs sok értelme. Lehet csak én nem használtam jó kifejezést, de szerintem majdnem mindegy is, hogy minek nevezzük azt, hogy mind a kettőtöknek nagy a tudása a maga területén. Szerintem mindketten tudósok is vagytok, mesterek is vagytok, és kész. Ezen kívül elmélet is kell, ami könyvből tanulható, és tapasztalat is, ez mindennel így van, ami a világon hasznos! Én sem úgy lettem mágus, hogy csak úgy unalmamban olvasgattam a varázslatokról, de ha nem olvasok róluk semmit, sosem jöttem volna rá magamtól, hogyan kell varázsolni, vagy akár csak elég manát gyűjteni magamba ahhoz, hogy egyáltalán varázsolhassak, így pedig kipróbálni sem tudtam volna egyetlen varázslatot sem.
*Az sem tetszik neki különösebben, és talán Intath már ismeri is annyira, hogy ezt lássa is rajta, hogy az elf szinte elküldi a gnóm lányt a szavaival, holott ő jobban szerette volna, ha a Lyarah maga dönti el, hogy marad-e náluk, vagy sem, és nem kap egy nem is annyira finom verbális lökést az ajtón kifelé ehelyett.
Mivel azonban látja, hogy a Lyarah végül rá is pillant, mint akinek nem csak a doki, hanem az ő véleménye is számít, természetesen nem mulasztja el az alkalmat, hogy Intath szavait enyhíteni próbálja.
Ugyan biztos benne, hogy a varázslást leszámítva Lau mindent, így ezt is sokkal ügyesebben csinálná nála, de hát, ha ő nincs itt éppen, akkor neki kell megpróbálni helyettesíteni legjobb barátnőjét és bizonyos értelemben véve példaképét is saját szerény eszközeivel.
Már ő maga is feláll az asztaltól, amikor Lyarah éppen elindul az ajtó felé. Egy rövid pillanatra gyengéden a vállára teszi a kezét, hogy legalább addig megállítsa ameddig meghallgatja őt. Ha a lány felé fordul, akkor a szemébe nézve, amennyiben nem, akkor pedig kitartóan a hátának beszélve mondja amúgy őszinte szavait.*
- Egyáltalán nem lennél teher, sőt! Sajnálom, ha félreérthető voltam, és Intath is, azt hiszem. Szerintem nagyon is tudnánk haszonsítani a tudásodat, csak hirtelen nem nagyon volt semmi ötletem arra hogyan, de ezt nézd el nekem kérlek! Egy olyan faluból jöttem, ahol a fegyvereket leszámítva, körülbelül faház, a tyúkól, meg a kőoltár volt a civilizáció csúcsa, amikor pedig életemben először várost láttam a legtöbb dolgot, amivel ott találkoztam és neked minden bizonnyal teljesen természetes, nem is értettem igazán. Mi elég egyszerűen éltünk otthon, szóval nincs túl nagy fantáziám, ha arról van szó, hogyan lehetne könnyebbé tenni az életet a te tudományoddal. Te viszont velem ellentétben biztosan tudod, elég, ha jól körbe nézel nálunk. Erre gondoltam az előbb. Abban mondjuk Intathnak igaza van, hogy túl sokat ezért egyelőre tényleg nem tudunk cserébe adni, de mindez változhat, mert Liget folyamatosan fejlődik, és minden itt élő hozzátesz valamit, ami korábban nem volt. Most még azon dolgozunk, és azért megyünk a városba is, hogy teljesen önellátók lehessünk itt, de nem is olyan rég ez az egész birtok és ház még nem volt több, egy üres, majdnem teljesen elhagyott nemesi birtoknál, ami sosem lett volna képes eltartani egy akkora közösséget, mint ami ma itt él. Most viszont már élettel van tele, és biztos vagyok abban is, hogy hamarosan meghaladva a mostani lehetőségeinket is, egy nagyon virágzó gazdaság leszünk.
*Ennél többet nem igazán tud mondani hirtelen, de azért barátságosnak szánt mosollyal mosolyog a lányra, Intet pedig, felé fordulva némán arra kéri a tekintetével, hogy mondjon valami kedveset neki ő is, hiszen pontosan tudja, ha van elf, aki tud nagyon kedves dolgokat is mondani, az éppen ő. Aleniát leszámítva tulajdonképpen ő volt az első tiszta vérű, aki valóban kedves volt vele.*
- Viszont nekünk ideje indulnunk akkor lassan! *mondja ezek után végül Thrissayának és Adoavernek, miközben visszatér az asztalhoz, azért, hogy eltüntesse az ebéd maradékait.
Ennek lát neki, akár segítenek neki, akár nem, és mintegy csak mellékesen mondja a tündérlánynak és az ifjú mágusnak, pedig kicsit igazából ezzel is a vita szellemét szeretné messze űzni maguktól, hogy;*
- Amúgy, talán még nem említettem, de gyerekkorom óta nagyon félek a lovaktól. Ha már indulunk lassan, megtennétek, hogy Lauét befogjátok a kordé elé? Intathé a szép feketepöttyös fehér csikó, meg a nagy fehér, Laué a harmadik ló.
*Utóbbit csak a rend kedvéért mondja. Még csak az kéne, hogy tévedésből éppen ma, pont Intath lovát fogják be a kordé elé... *
//Konyhában//
*Szemöldöke összevonódik kicsit kék szemei felett anélkül, hogy észrevenné, miközben az utolsó falatnyi szószos krumpli testével való egyesítése közben Int és a gnóm lány beszélgetését hallgatja.
Előbbit sokszor látta már akár Viellel, akár Thrissel játszani, mi több, vele is rengetegszer nagyon kedves volt, így tudja, hogy jó elf, akinek aranyból van a szíve, kivéve persze akkor, ha nem éppen bal lábbal kel, mint azt a jelek szerint a mai nap folyamán tette, minden jelenlévő szerencsétlenségére.
Ezúttal be kell vallania magának, hogy nem is igazán érti, amit mondani akar a lánynak, aki láthatóan kicsit meg is bántódik, ráadásul szerinte még jogosan is, ettől pedig persze ő maga is elszomorodik.
Tudja, hogy sok szempontból naiv és idealista, meg, hogy amire vágyik az úgy sem lehetséges, mégsem szeretné, ha valaki, vagy inkább bárki valaha is a finom étel ellenére is rossz szájízzel és rossz emlékekkel távozna az általa megterített asztaltól.
Amit pedig a lány válaszképpen mond, arra csak bólogatni tud. Kissé kényelmetlennek érzi viszont, hogy neki kell lennie annak, aki enyhíteni próbálja a feszültséget Intath és Lyarah között, holott a vitájuk lényegét sem igazán érti, mivel számára valóban mind a ketten kimerítik a tudós fogalmát, ahogyan korábban nevezte őket, a lány pedig inkább mestergnóm a szemében, mint amennyire Intath szinte mesterelf, bár, ha nagyon ragaszkodik hozzá, akár annak is tarthatja őt.
Bosszantja is, hogy mindez ugyanakkor történik, amikor amúgy vendégeik is vannak, nem csak saját maguk között ülik körül az asztalt.
Amit először mondana, félig-meddig éppen ezért inkább ki se mondja, meg mert a házsártos háziasszony szerepétől eleve viszolyog, helyette próbál a lehető legdiplomatikusabb lenni, mint aki sokkal bölcsebb saját koroánál, pedig valójában csak meg van ijedve kissé, hogy a kellemesnek szánt ebédből végül nem csak neki lesz kellemetlen emlék.
Mosolyogni is próbál, hátha ezzel is elejét veszi az újabb vitának.*
- Tudós, vagy mester, micsoda szőrszálhasogatás már! *int Int felé kanalával játékosan, mintha kicsit megfenyegetné őt.* Lyaráhnak igaza van. *teszi hozzá, szándékosan mellőzve a "szerintem" szót, hogy ez által is nyomatékosítsa saját véleményét.*
- Ennek a vitának nincs sok értelme. Lehet csak én nem használtam jó kifejezést, de szerintem majdnem mindegy is, hogy minek nevezzük azt, hogy mind a kettőtöknek nagy a tudása a maga területén. Szerintem mindketten tudósok is vagytok, mesterek is vagytok, és kész. Ezen kívül elmélet is kell, ami könyvből tanulható, és tapasztalat is, ez mindennel így van, ami a világon hasznos! Én sem úgy lettem mágus, hogy csak úgy unalmamban olvasgattam a varázslatokról, de ha nem olvasok róluk semmit, sosem jöttem volna rá magamtól, hogyan kell varázsolni, vagy akár csak elég manát gyűjteni magamba ahhoz, hogy egyáltalán varázsolhassak, így pedig kipróbálni sem tudtam volna egyetlen varázslatot sem.
*Az sem tetszik neki különösebben, és talán Intath már ismeri is annyira, hogy ezt lássa is rajta, hogy az elf szinte elküldi a gnóm lányt a szavaival, holott ő jobban szerette volna, ha a Lyarah maga dönti el, hogy marad-e náluk, vagy sem, és nem kap egy nem is annyira finom verbális lökést az ajtón kifelé ehelyett.
Mivel azonban látja, hogy a Lyarah végül rá is pillant, mint akinek nem csak a doki, hanem az ő véleménye is számít, természetesen nem mulasztja el az alkalmat, hogy Intath szavait enyhíteni próbálja.
Ugyan biztos benne, hogy a varázslást leszámítva Lau mindent, így ezt is sokkal ügyesebben csinálná nála, de hát, ha ő nincs itt éppen, akkor neki kell megpróbálni helyettesíteni legjobb barátnőjét és bizonyos értelemben véve példaképét is saját szerény eszközeivel.
Már ő maga is feláll az asztaltól, amikor Lyarah éppen elindul az ajtó felé. Egy rövid pillanatra gyengéden a vállára teszi a kezét, hogy legalább addig megállítsa ameddig meghallgatja őt. Ha a lány felé fordul, akkor a szemébe nézve, amennyiben nem, akkor pedig kitartóan a hátának beszélve mondja amúgy őszinte szavait.*
- Egyáltalán nem lennél teher, sőt! Sajnálom, ha félreérthető voltam, és Intath is, azt hiszem. Szerintem nagyon is tudnánk haszonsítani a tudásodat, csak hirtelen nem nagyon volt semmi ötletem arra hogyan, de ezt nézd el nekem kérlek! Egy olyan faluból jöttem, ahol a fegyvereket leszámítva, körülbelül faház, a tyúkól, meg a kőoltár volt a civilizáció csúcsa, amikor pedig életemben először várost láttam a legtöbb dolgot, amivel ott találkoztam és neked minden bizonnyal teljesen természetes, nem is értettem igazán. Mi elég egyszerűen éltünk otthon, szóval nincs túl nagy fantáziám, ha arról van szó, hogyan lehetne könnyebbé tenni az életet a te tudományoddal. Te viszont velem ellentétben biztosan tudod, elég, ha jól körbe nézel nálunk. Erre gondoltam az előbb. Abban mondjuk Intathnak igaza van, hogy túl sokat ezért egyelőre tényleg nem tudunk cserébe adni, de mindez változhat, mert Liget folyamatosan fejlődik, és minden itt élő hozzátesz valamit, ami korábban nem volt. Most még azon dolgozunk, és azért megyünk a városba is, hogy teljesen önellátók lehessünk itt, de nem is olyan rég ez az egész birtok és ház még nem volt több, egy üres, majdnem teljesen elhagyott nemesi birtoknál, ami sosem lett volna képes eltartani egy akkora közösséget, mint ami ma itt él. Most viszont már élettel van tele, és biztos vagyok abban is, hogy hamarosan meghaladva a mostani lehetőségeinket is, egy nagyon virágzó gazdaság leszünk.
*Ennél többet nem igazán tud mondani hirtelen, de azért barátságosnak szánt mosollyal mosolyog a lányra, Intet pedig, felé fordulva némán arra kéri a tekintetével, hogy mondjon valami kedveset neki ő is, hiszen pontosan tudja, ha van elf, aki tud nagyon kedves dolgokat is mondani, az éppen ő. Aleniát leszámítva tulajdonképpen ő volt az első tiszta vérű, aki valóban kedves volt vele.*
- Viszont nekünk ideje indulnunk akkor lassan! *mondja ezek után végül Thrissayának és Adoavernek, miközben visszatér az asztalhoz, azért, hogy eltüntesse az ebéd maradékait.
Ennek lát neki, akár segítenek neki, akár nem, és mintegy csak mellékesen mondja a tündérlánynak és az ifjú mágusnak, pedig kicsit igazából ezzel is a vita szellemét szeretné messze űzni maguktól, hogy;*
- Amúgy, talán még nem említettem, de gyerekkorom óta nagyon félek a lovaktól. Ha már indulunk lassan, megtennétek, hogy Lauét befogjátok a kordé elé? Intathé a szép feketepöttyös fehér csikó, meg a nagy fehér, Laué a harmadik ló.
*Utóbbit csak a rend kedvéért mondja. Még csak az kéne, hogy tévedésből éppen ma, pont Intath lovát fogják be a kordé elé... *
624. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-07-14 19:31:44
Üzenet elküldve: 2022-07-14 19:31:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Vidéki kúria //
// Konyhában //
* Szavak csak úgy áramlanak az étkező asztalnál, nem éppen nevezhető családi étkezésnek, de egy kis nyugalom mégis melengeti a jelenlévők szívét. A félvér kedves szavai megnyugtatják Lyaraht, de ahogyan csűri és csavarja a szavait, nem éppen a lelkesedés áramlik belőle. ~ Még a végén nyűgnek éreznének itt. ~ Zavarodottan hajtja le fejét, hogy tányérára próbáljon fókuszálni. ~ Mit tudna egy egyetemet végzett lány nálunk kezdeni? ~ Vágja fel az egyik krumplit a tányérján, hogy utána egy kis szósz kíséretébe be is kapja. ~ Egyre rosszabbul hangzik. ~ Ennél már lejjebb nem tud süllyedni az asztalba, de mikor a doktor újra elkezdi, enyhe pír ül ki az arcára, de a tekintete határozottan csillan fel. *
- A szintén van a hangsúly!
* Emeli fel kicsit a hangját a gnóm. *
- Kedves Intath a műtétek kapcsán sem kezdheted el darabolni az embert, előtte meg kell tanulni könyvekből, hogy egyáltalán mi az amibe belevágsz. A növények milyen hatással vannak az emberi vagy más faj szervezetére. Ezek mind könyvekből tanulandók, ahogyan az elixírekhez való növény keverékek is.
* Nem keresi a szemkontaktust, székében hátradőlve csípős megjegyzés jut eszébe. *
- Fél kézzel pedig beavatkozást sem tudsz végezni.
* Nem áll szándékában megbántani a doktort, de valahol már fáj neki a sok sértés, amit bőszen a fejéhez vág. *
- Mellékesen megjegyezném, hogy én pedig mester ember vagyok, mivel ács és kovács munkák bemutatásával végeztem. Fegyver és páncélokat is kovácsoltam.
* Mondja további határozottsággal, de tekintete valahol az ölét figyeli. *
- Azt nem állítom, hogy jobb mint az Artheniori mesterkovácsé, de igenis képes vagyok hasonló munkákra. De én semmiképp nem szándékozok senkinek terhére lenni.
* Az étek felét az asztalnál hagyva pattan fel a székéből, hogy aztán meghajoljon a többiek előtt. *
- Nem fogok teher lenni senki számára, ha úgy érzitek, hogy tudásomat nem tudom nálatok kamatoztatni, nem bántódok meg, de az ócsárolást nem szívlelem.
* Szemét újra lesüti, de lassan elindul az ajtó felé. *
- Köszönöm szépen az ételt, nagyon finom volt, de nem szándékozok feszültséget hozni az asztalhoz.
* Táskáit oldalához igazítva még egyszer ránéz a félvérre és a doktorra. *
- Ha így éreztek akkor megpróbálom kamatoztatni tudásom máshol.
// Konyhában //
* Szavak csak úgy áramlanak az étkező asztalnál, nem éppen nevezhető családi étkezésnek, de egy kis nyugalom mégis melengeti a jelenlévők szívét. A félvér kedves szavai megnyugtatják Lyaraht, de ahogyan csűri és csavarja a szavait, nem éppen a lelkesedés áramlik belőle. ~ Még a végén nyűgnek éreznének itt. ~ Zavarodottan hajtja le fejét, hogy tányérára próbáljon fókuszálni. ~ Mit tudna egy egyetemet végzett lány nálunk kezdeni? ~ Vágja fel az egyik krumplit a tányérján, hogy utána egy kis szósz kíséretébe be is kapja. ~ Egyre rosszabbul hangzik. ~ Ennél már lejjebb nem tud süllyedni az asztalba, de mikor a doktor újra elkezdi, enyhe pír ül ki az arcára, de a tekintete határozottan csillan fel. *
- A szintén van a hangsúly!
* Emeli fel kicsit a hangját a gnóm. *
- Kedves Intath a műtétek kapcsán sem kezdheted el darabolni az embert, előtte meg kell tanulni könyvekből, hogy egyáltalán mi az amibe belevágsz. A növények milyen hatással vannak az emberi vagy más faj szervezetére. Ezek mind könyvekből tanulandók, ahogyan az elixírekhez való növény keverékek is.
* Nem keresi a szemkontaktust, székében hátradőlve csípős megjegyzés jut eszébe. *
- Fél kézzel pedig beavatkozást sem tudsz végezni.
* Nem áll szándékában megbántani a doktort, de valahol már fáj neki a sok sértés, amit bőszen a fejéhez vág. *
- Mellékesen megjegyezném, hogy én pedig mester ember vagyok, mivel ács és kovács munkák bemutatásával végeztem. Fegyver és páncélokat is kovácsoltam.
* Mondja további határozottsággal, de tekintete valahol az ölét figyeli. *
- Azt nem állítom, hogy jobb mint az Artheniori mesterkovácsé, de igenis képes vagyok hasonló munkákra. De én semmiképp nem szándékozok senkinek terhére lenni.
* Az étek felét az asztalnál hagyva pattan fel a székéből, hogy aztán meghajoljon a többiek előtt. *
- Nem fogok teher lenni senki számára, ha úgy érzitek, hogy tudásomat nem tudom nálatok kamatoztatni, nem bántódok meg, de az ócsárolást nem szívlelem.
* Szemét újra lesüti, de lassan elindul az ajtó felé. *
- Köszönöm szépen az ételt, nagyon finom volt, de nem szándékozok feszültséget hozni az asztalhoz.
* Táskáit oldalához igazítva még egyszer ránéz a félvérre és a doktorra. *
- Ha így éreztek akkor megpróbálom kamatoztatni tudásom máshol.
623. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-07-13 22:06:08
Üzenet elküldve: 2022-07-13 22:06:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1617
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Vidéki kúria//
//Konyhában//
*A doki ma kimondottan rossz humoránál van. Aminek leginkább a kis vörösök az elszenvedői. Jelen pillanatban a gnóm lányka. Akinek kezd a pofija is a hajszínére hajazni. A doki pedig élvez többek közt vitatkozni is és a legszemtelenebb vigyorával bele is kezd az érvelésébe.*
-Ha az aktuális gazdád számára a feltaláló annyit ér mint, aki hülye tréfákkal szórakoztatja akkor egy kalap alá lehet titeket sorolni.
*Mikor Luninari közbeszól fel is teszi a kezét a férfi mintha el is akarná tolni magától a vádat.*
-Kikérem magamnak! Én szinte mesterember vagyok. Az én munkám eredményei nem polcokon pihennek hanem az utcákat járják és nem csak az eszemmel dolgozok. Persze kell a gyógymódok ismerete, de pusztán az, még a szakma fele se. Tapasztalat a testi és lelki sebek ellátásával kapcsolatban, gyomor és izomszakasztó verejtékes munka, ami agyilag is felőröl. Ezt könyvből nem lehet tanulni. És ne vedd személyes sértésnek a szavaim, de javíts ki ha tévedek*Fordul a gnómhoz egy vagy barátságos vagy pofátlan vigyorral.*Őszintén, nem azért végezted el az egyetemet, hogy koszt kvártélyért meg Luninari szép mosolyáért egy vidéki birtokon patkolókovács legyél vagy kertkaput szegelj össze. Ennyit tudunk mi nyújtani. Meg persze őszinte jókívánságokat. Messze van Lihanech, nem ismersz senkit, bátor dolog volt eljönni. Remélem megtalálod a helyed.
*Biccent felé. Tényleg semmi baja személyesen a lánnyal. Csak az akadémistákat nem szívleli. Túl tudatlanok a való élethez. Arthenior meg sajnos túl valódi lett. A fahéjas leves pedig akármilyen finom nem ér fel a tudományos elismertséggel meg az égbe töréssel meg amiről ezek szoktak ábrándozni. A szőke a családját keresi amire a doki megrázza a fejét. Ő se hallott még róluk. Ha nemesek azért, ha nem, akkor meg csak nem jártak az ő rendelőjében. A városba menéssel kapcsolatban már felszólal.*
-Aztán vigyázzatok egymásra! Magatokra is!
*Villan a tekintete a félvérre, hogy érti-e mire gondol.*
//Konyhában//
*A doki ma kimondottan rossz humoránál van. Aminek leginkább a kis vörösök az elszenvedői. Jelen pillanatban a gnóm lányka. Akinek kezd a pofija is a hajszínére hajazni. A doki pedig élvez többek közt vitatkozni is és a legszemtelenebb vigyorával bele is kezd az érvelésébe.*
-Ha az aktuális gazdád számára a feltaláló annyit ér mint, aki hülye tréfákkal szórakoztatja akkor egy kalap alá lehet titeket sorolni.
*Mikor Luninari közbeszól fel is teszi a kezét a férfi mintha el is akarná tolni magától a vádat.*
-Kikérem magamnak! Én szinte mesterember vagyok. Az én munkám eredményei nem polcokon pihennek hanem az utcákat járják és nem csak az eszemmel dolgozok. Persze kell a gyógymódok ismerete, de pusztán az, még a szakma fele se. Tapasztalat a testi és lelki sebek ellátásával kapcsolatban, gyomor és izomszakasztó verejtékes munka, ami agyilag is felőröl. Ezt könyvből nem lehet tanulni. És ne vedd személyes sértésnek a szavaim, de javíts ki ha tévedek*Fordul a gnómhoz egy vagy barátságos vagy pofátlan vigyorral.*Őszintén, nem azért végezted el az egyetemet, hogy koszt kvártélyért meg Luninari szép mosolyáért egy vidéki birtokon patkolókovács legyél vagy kertkaput szegelj össze. Ennyit tudunk mi nyújtani. Meg persze őszinte jókívánságokat. Messze van Lihanech, nem ismersz senkit, bátor dolog volt eljönni. Remélem megtalálod a helyed.
*Biccent felé. Tényleg semmi baja személyesen a lánnyal. Csak az akadémistákat nem szívleli. Túl tudatlanok a való élethez. Arthenior meg sajnos túl valódi lett. A fahéjas leves pedig akármilyen finom nem ér fel a tudományos elismertséggel meg az égbe töréssel meg amiről ezek szoktak ábrándozni. A szőke a családját keresi amire a doki megrázza a fejét. Ő se hallott még róluk. Ha nemesek azért, ha nem, akkor meg csak nem jártak az ő rendelőjében. A városba menéssel kapcsolatban már felszólal.*
-Aztán vigyázzatok egymásra! Magatokra is!
*Villan a tekintete a félvérre, hogy érti-e mire gondol.*
622. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-07-06 19:29:36
Üzenet elküldve: 2022-07-06 19:29:36
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Vidéki kúria//
//Konyhában//
* Elégedett sóhajjal fogyasztja el a leveskét, amit Luni két ügyes keze alkotott. A fahéj ízét egyébként is kedveli, úgyhogy mondhatni megint csak kedvére való az ebéd. S inkább is törődik az evéssel, bár erőst fülel és figyel, ne maradjon le az információkkal. Ámde hozzá szólni már nem fog. Épp csak kicsit köhint, mikor holmi felrobbant műhelyről esik szó. ~ Remélem a liget nem fog leégni. ~ És igen, csak reménykedni tud ilyesmikben. A városban sem járt még, ide érkezett meg és innen még azóta nem tette ki az apró lábait. Így az elf leány ügyét sem tudja elősegíteni. Végül, mire levese végére jut, számára lényeges kérdés hangzik el. *
- Persze! Megyek én is veletek a városba és segítek, amiben csak tudok! A csacsit hazahozni is, például.
* Örömmel megy a városba úgy, hogy Luni mellett maradhat. Hozzá ragaszkodik leginkább a ligetből. Amolyan hűséges kis tündérként sündörög körülötte és igyekszik segítségére lenni. *
- Ebéd után megmosakszom és össze szedem kevés holmimat, s mehetünk is.
//Konyhában//
* Elégedett sóhajjal fogyasztja el a leveskét, amit Luni két ügyes keze alkotott. A fahéj ízét egyébként is kedveli, úgyhogy mondhatni megint csak kedvére való az ebéd. S inkább is törődik az evéssel, bár erőst fülel és figyel, ne maradjon le az információkkal. Ámde hozzá szólni már nem fog. Épp csak kicsit köhint, mikor holmi felrobbant műhelyről esik szó. ~ Remélem a liget nem fog leégni. ~ És igen, csak reménykedni tud ilyesmikben. A városban sem járt még, ide érkezett meg és innen még azóta nem tette ki az apró lábait. Így az elf leány ügyét sem tudja elősegíteni. Végül, mire levese végére jut, számára lényeges kérdés hangzik el. *
- Persze! Megyek én is veletek a városba és segítek, amiben csak tudok! A csacsit hazahozni is, például.
* Örömmel megy a városba úgy, hogy Luni mellett maradhat. Hozzá ragaszkodik leginkább a ligetből. Amolyan hűséges kis tündérként sündörög körülötte és igyekszik segítségére lenni. *
- Ebéd után megmosakszom és össze szedem kevés holmimat, s mehetünk is.
621. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2022-07-02 13:40:47
Üzenet elküldve: 2022-07-02 13:40:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 680
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 680
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Vidéki kúria//
//Konyhában//
- Köszönöm! *köszöni meg mosolyogva Adoavernek a segítséget.*
- Jó tudni, hogy a fahéj ilyen egészséges, akkor majd igyekszem olyan ételeket készíteni kicsit gyakrabban, amikhez jól meg az íze. *mondja Intnek szintén egy mosoly kíséretében, majd evés közben pontosan azt teszi, amit egy társaságban tenni szokott, amikor éppen nem ő beszél; türelmesen hallgat és figyel, próbálva minél több mindent és mindenkit egyszerre megérteni a környezetéből.
Thrissaya segítségét is egy afféle nagyon örülök mosollyal viszonozza, mivel tényleg boldoggá teszi, hogy meg tudják egymás között osztani a munkát, nem csak a mai napon, hanem általában is.
Egyedül a gnóm lány Intath általi bemutatására vonja össze kissé a szemöldökét. Jól ismeri már a doki furcsa, vagy inkább talán hülye humorát, de egyébként sem tudná elképzelni, hogy a lihanechi egyetemen végzett tudós lányokat bárki is pont libuskának nevezné. Persze ezért ő nem haragszik, hiszen ismerve magát pontosan tudja azt, hogy neki sem kell egy rossz poénért a szomszéd faluba mennie.
A szintén lihanechi Adoaver mindenesetre nem töri kezét-lábát, hogy cáfolja ezt, sőt, maga Lyarah sem, bár ő mond ennél sokkal fontosabb dolgokat is, ennek ellenére továbbra sem képes száz százaléknak venni Intath szavainak a valóságtartalmát, bármennyire is ösztönösen képes az elf talán bármihez ártatlan arcot vágni.
Ezt leszámítva viszont Intath legalább nagyon jól összefoglalja a lényeget Szarvasligetet illetően, ő pedig hálás érte, hogy ezt nem neki kellett megtennie.*
- Mint orvos te is tudós vagy, illetve inkább azt mondom, hogy ti ketten vagytok a tudósok. Ha összedugjátok a fejeteket biztos ketten együtt ki tudjátok találni, hogy mit tudna egy egyetemet végzett lány nálunk kezdeni. Ahogy hallom Lyarah sok mindenhez ért. Valóban nem vagyunk nemesek, én éppen azért megyek vissza egy-két hatra a városba, hogy összeszedjek egy kis pénzt és valamennyire feltöltsem a készleteinket, így fizetést nem tudnánk adni, csak ingyen szállást és ételt a munkáért cserébe, egy szép tó közelségét és a vidék nyugalmát, ahol békében lehet dolgozni és tanulni. Bár van a kifejezésnek egyfajta kellemetlen kicsengése, de biztos vagyok benne, hogy itt is tudnánk használni téged. Bármi tönkre mehet itt is, amit meg kell csinálni, Kormoskának előbb-utóbb patkó is kell majd, ha kicsit nagyobb lesz, és ugyan nem tudom, hogy a szamarakat is szoktak-e patkolni, de szeretnék egyet a városból hozni magamnak, amikor visszatérek. De, ha feltaláló vagy és körülnézel, biztos ki tudod találni, hogy mi az, ami hasznos lenne itt, és megkönnyítené az életünket. Csak aztán ismerjek rá Ligetre, amikor visszaérek! *beszél először főleg Inthez, aztán kettőjükhöz, végül pedig inkább már csak a gnóm lányhoz. Alig ismeri őt, de ha tényleg annyi mindenhez ért, amennyit az előbb felsorolt, és van nála egy táskányi rajz, esetleg írás, ami valahogyan a tudományokhoz kapcsolódik, akkor a maga részéről biztosan örülne neki, ha maradna.
A "feltaláló" szó számára kissé misztikusan hangzik, de nyilvánvalóan rengeteg lehetőséget rejt magában, mint mondjuk a mágiával való kísérletezés. Nem elfogult mindenesetre saját hivatásával szemben annyira, hogy azt higgye, hogy mindent csak mágiával lehet és érdemes megoldani. Meg aztán egyébként is... tudna mondjuk védőszellemet idézni, ha bajban van, de arra már nem lenne képe megkérni, hogy mondjuk javítsa meg a tetőt, ha az éppen esetleg beázna, meg nem is biztos amúgy sem, hogy egy védőszellem ilyesmire is képes, reméli mindenesetre, hogy majd nem éles helyzetben kell a határait kitapasztalnia.
Közben persze próbálja figyelmen kívül hagyni azt, ami igazából igen baljósan csengene, ha a gnóm lány a véletlenül felrobbant műhelyével együtt nem éppen egy olyan ifjú mágus társaságában ülne, aki meg véletlenül felgyújtott egy könyvtárat, mert így kicsit már vicces, hogy a sors két ennyire eltérő személyiséget vetett pont ide, de hasonló múlttal. Már csak azt reméli, hogy itt nem fog kigyulladni, vagy felrobbanni semmi, de hát megnyugtatja az, hogy ameddig ő nem lesz itthon, majd Intath, Lau és Viel fognak vigyázni a ligetre és a házra, meg persze Árnyék, akiben legalább annyira megbízik, mint bennük.*
- Sajnos sosem hallottam róluk, de semmit nem jelent, mert elég kevés időt éltem csak Artheniorban. *fordul aztán az elf lányhoz, miután őt is végighallgatták, majd a leveses tányért félretolva a szószos krumpliból szed magának.
Azt már csak magában teszi hozzá, hogy az ottani élete amúgy sem volt egy sikertörténet, bár azt mindenképpen sikernek könyvelheti el, hogy legalább túlélte, így túl sok oka még sincsen panaszra, főleg, hogy önként készül éppen visszatérni oda, igaz csak dolgozni és nem ott élni.*
- Viszont ismerek a városban valakit, aki ott él már egy ideje, talán ott is született, így ő esetleg tud majd segíteni. Éppen hozzá készülünk Adoaverrel és Thrissayával. Illetve Adoaver és én biztosan elindulunk ebéd után egy kicsivel, nem tudom, Thris, hogy neked végül van-e kedved velünk jönni, vagy inkább maradnál mégis.
*Ugyan örülne a tündérlánynak, de természetesen megértené azt is, ha mégsem tartana velük, éppen akkor, amikor talán már eléggé berendezkedett és elkezdte otthonának érezni Szarvasligetet. Ráadásul, hiába lógott már egy ideje a levegőben, most még is elég hirtelen is jelentette be azt, hogy éppen a ma délutánt szemelte ki az Artheniorba való visszatérésre.*
- Nem mintha olyan nagyon veszélyes lenne ez a környék, sőt, de azért minél többen vagyunk csak annál biztonságosabb utazni. Ha van kedved gyere velünk nyugodtan! De, ha pihennél inkább, van szabad szobánk is. *mondja végül Dorverielnek, miközben azt nézi, hogy a sok beszéd közben is elég gyorsan fogyott az étel. Ha kicsit nehéz szívvel is mond ideiglenes búcsút barátainak és az otthonának, mégis úgy érzi, hogy lassan eljön az ideje leszedni az asztalt és valóban felkészülni az indulásra.*
//Konyhában//
- Köszönöm! *köszöni meg mosolyogva Adoavernek a segítséget.*
- Jó tudni, hogy a fahéj ilyen egészséges, akkor majd igyekszem olyan ételeket készíteni kicsit gyakrabban, amikhez jól meg az íze. *mondja Intnek szintén egy mosoly kíséretében, majd evés közben pontosan azt teszi, amit egy társaságban tenni szokott, amikor éppen nem ő beszél; türelmesen hallgat és figyel, próbálva minél több mindent és mindenkit egyszerre megérteni a környezetéből.
Thrissaya segítségét is egy afféle nagyon örülök mosollyal viszonozza, mivel tényleg boldoggá teszi, hogy meg tudják egymás között osztani a munkát, nem csak a mai napon, hanem általában is.
Egyedül a gnóm lány Intath általi bemutatására vonja össze kissé a szemöldökét. Jól ismeri már a doki furcsa, vagy inkább talán hülye humorát, de egyébként sem tudná elképzelni, hogy a lihanechi egyetemen végzett tudós lányokat bárki is pont libuskának nevezné. Persze ezért ő nem haragszik, hiszen ismerve magát pontosan tudja azt, hogy neki sem kell egy rossz poénért a szomszéd faluba mennie.
A szintén lihanechi Adoaver mindenesetre nem töri kezét-lábát, hogy cáfolja ezt, sőt, maga Lyarah sem, bár ő mond ennél sokkal fontosabb dolgokat is, ennek ellenére továbbra sem képes száz százaléknak venni Intath szavainak a valóságtartalmát, bármennyire is ösztönösen képes az elf talán bármihez ártatlan arcot vágni.
Ezt leszámítva viszont Intath legalább nagyon jól összefoglalja a lényeget Szarvasligetet illetően, ő pedig hálás érte, hogy ezt nem neki kellett megtennie.*
- Mint orvos te is tudós vagy, illetve inkább azt mondom, hogy ti ketten vagytok a tudósok. Ha összedugjátok a fejeteket biztos ketten együtt ki tudjátok találni, hogy mit tudna egy egyetemet végzett lány nálunk kezdeni. Ahogy hallom Lyarah sok mindenhez ért. Valóban nem vagyunk nemesek, én éppen azért megyek vissza egy-két hatra a városba, hogy összeszedjek egy kis pénzt és valamennyire feltöltsem a készleteinket, így fizetést nem tudnánk adni, csak ingyen szállást és ételt a munkáért cserébe, egy szép tó közelségét és a vidék nyugalmát, ahol békében lehet dolgozni és tanulni. Bár van a kifejezésnek egyfajta kellemetlen kicsengése, de biztos vagyok benne, hogy itt is tudnánk használni téged. Bármi tönkre mehet itt is, amit meg kell csinálni, Kormoskának előbb-utóbb patkó is kell majd, ha kicsit nagyobb lesz, és ugyan nem tudom, hogy a szamarakat is szoktak-e patkolni, de szeretnék egyet a városból hozni magamnak, amikor visszatérek. De, ha feltaláló vagy és körülnézel, biztos ki tudod találni, hogy mi az, ami hasznos lenne itt, és megkönnyítené az életünket. Csak aztán ismerjek rá Ligetre, amikor visszaérek! *beszél először főleg Inthez, aztán kettőjükhöz, végül pedig inkább már csak a gnóm lányhoz. Alig ismeri őt, de ha tényleg annyi mindenhez ért, amennyit az előbb felsorolt, és van nála egy táskányi rajz, esetleg írás, ami valahogyan a tudományokhoz kapcsolódik, akkor a maga részéről biztosan örülne neki, ha maradna.
A "feltaláló" szó számára kissé misztikusan hangzik, de nyilvánvalóan rengeteg lehetőséget rejt magában, mint mondjuk a mágiával való kísérletezés. Nem elfogult mindenesetre saját hivatásával szemben annyira, hogy azt higgye, hogy mindent csak mágiával lehet és érdemes megoldani. Meg aztán egyébként is... tudna mondjuk védőszellemet idézni, ha bajban van, de arra már nem lenne képe megkérni, hogy mondjuk javítsa meg a tetőt, ha az éppen esetleg beázna, meg nem is biztos amúgy sem, hogy egy védőszellem ilyesmire is képes, reméli mindenesetre, hogy majd nem éles helyzetben kell a határait kitapasztalnia.
Közben persze próbálja figyelmen kívül hagyni azt, ami igazából igen baljósan csengene, ha a gnóm lány a véletlenül felrobbant műhelyével együtt nem éppen egy olyan ifjú mágus társaságában ülne, aki meg véletlenül felgyújtott egy könyvtárat, mert így kicsit már vicces, hogy a sors két ennyire eltérő személyiséget vetett pont ide, de hasonló múlttal. Már csak azt reméli, hogy itt nem fog kigyulladni, vagy felrobbanni semmi, de hát megnyugtatja az, hogy ameddig ő nem lesz itthon, majd Intath, Lau és Viel fognak vigyázni a ligetre és a házra, meg persze Árnyék, akiben legalább annyira megbízik, mint bennük.*
- Sajnos sosem hallottam róluk, de semmit nem jelent, mert elég kevés időt éltem csak Artheniorban. *fordul aztán az elf lányhoz, miután őt is végighallgatták, majd a leveses tányért félretolva a szószos krumpliból szed magának.
Azt már csak magában teszi hozzá, hogy az ottani élete amúgy sem volt egy sikertörténet, bár azt mindenképpen sikernek könyvelheti el, hogy legalább túlélte, így túl sok oka még sincsen panaszra, főleg, hogy önként készül éppen visszatérni oda, igaz csak dolgozni és nem ott élni.*
- Viszont ismerek a városban valakit, aki ott él már egy ideje, talán ott is született, így ő esetleg tud majd segíteni. Éppen hozzá készülünk Adoaverrel és Thrissayával. Illetve Adoaver és én biztosan elindulunk ebéd után egy kicsivel, nem tudom, Thris, hogy neked végül van-e kedved velünk jönni, vagy inkább maradnál mégis.
*Ugyan örülne a tündérlánynak, de természetesen megértené azt is, ha mégsem tartana velük, éppen akkor, amikor talán már eléggé berendezkedett és elkezdte otthonának érezni Szarvasligetet. Ráadásul, hiába lógott már egy ideje a levegőben, most még is elég hirtelen is jelentette be azt, hogy éppen a ma délutánt szemelte ki az Artheniorba való visszatérésre.*
- Nem mintha olyan nagyon veszélyes lenne ez a környék, sőt, de azért minél többen vagyunk csak annál biztonságosabb utazni. Ha van kedved gyere velünk nyugodtan! De, ha pihennél inkább, van szabad szobánk is. *mondja végül Dorverielnek, miközben azt nézi, hogy a sok beszéd közben is elég gyorsan fogyott az étel. Ha kicsit nehéz szívvel is mond ideiglenes búcsút barátainak és az otthonának, mégis úgy érzi, hogy lassan eljön az ideje leszedni az asztalt és valóban felkészülni az indulásra.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1207-1226