Külső területek - Szarvasliget
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Arthenior közelében (új)
SzarvasligetNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 32 (621. - 640. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

640. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-04-23 20:05:29
 ÚJ
>Aerwen Wairaness avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//A rendelőben//
//Majd kint//

*A homlokát ráncolja az elf szavaira, hogy mi a nátha meg mi a tüzet. Nos, ezt a részét nem érti? Hogy jön a betegséghez a tűz? ~Biztos tüsszent! ~ Rakja össze az egészet kis fejében gyorsan.*
- Hjaj de hiszen mondtam, hogy tüsszent is. *mondja halkan, de elégedetlenség hallatszik kis hangjában. Vélhetően a tünetet értette félre, de talán ez már nem is fontos. Hiszen láthatóan nem ért ehhez, így muszáj eljönnie az elfnek. Nagyon mogorvának tűnik az elf, így inkább most az egyszer nem beszél feleslegesen. A frissen betérő két nő, mind magasabb nála. Aerwen pedig a rendelő nyitott ajtajából ugrik arrébb. A fehér hajú heges arcú lányt egészen ámulva nézi meg, és még közelebb is menne, de ezt nem meri megkockáztatni. Rony-n kívül ő a második tündér, akit lát. De neki sincsen szárnya. A kendője alól fura zizegő szerű hangot hallat két haszontalan testrésze, ahogy tudatosul benne, hogy tényleg egy tündért lát. A szőke elf férfi szavai pedig meglepik.*
- Micsodaa? *akad fenn ezen, aztán inkább elindul ki. *
- Micsoda butaság, én lovon? Csak Rony tevéire merek felülni, azt is inkább akkor, ha ő is ott van.
*Nagyot sóhajt, ahogy kiér Szarvasligetből. Körbe néz, sehol sem látja az útitársát.*
- Kaffa! *kiált a kis gézengúz után. Az állat fekete fehér foltos kis menyét, sebesen ugrándozva szalad kis gazdája felé.*
- Hát itt vagy te kis rosszcsont. Megvárjuk a gyógyítós elf morcos bácsit, aztán megyünk vissza Ronyhoz. És találkozhatsz Dudvával *magyarázza a kisállatnak amaz meg hevesen szimatolja a tündér arcát. Oda is nyomja az orrát, így képes nevetésre bírni az aranyszőke tündér lány.*
- Na, nyugodj meg. És ne idegesítsd a mogorva bácsit jó? *nyomatékosan kérdezi ezt, mire az állat a lány vállára telepszik, jelezve, hogy jó lesz ezúttal.*

A hozzászólás írója (Aerwen Wairaness) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.23 20:05:44


639. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-04-23 20:03:24
 ÚJ
>Shen'eriel Shianon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Odakint//
//A legkönnyebb út//

- Mit ne ingereljek? *Kérdi vékonyka hangon az ablakon át felé szűrődő hangtól. Mintha ő itt most bárki is ingerelne. Ő csak az életét félti.
A megjelenő hegyesfülű lány úgy kezd el társalogni a megtestesült gonosszal, mintha az valami kedves jószág lenne. ~ Árnyék? Erdei kísértet, most védj meg! ~ gondolja magában, amikor a lány nevén nevezi ezt a sa'terethi szörnyűséget.*
- Ha számít, én se nagyon szeretném, hogy az a valami bántson. *Jegyzi meg félénken és egy tapodtat se mozdul a helyéről, nehogy egy mozdulattal vagy lépéssel felhergelje Árnyékot, a Lázadók Sírjának fenevadját. Legalábbis Sheni így definiálja a jókora, borzas éjfekete szőrű förtelmet.
De úgy tűnik, a megjelenő lombzabáló lány féken tudja tartani a szörnyet, amiből Shen arra következtet, hogy biztosan nagy hatalmú mágus vagy szörnyszelídítő.*
- Ömmm... én csak egy kis italt szeretnék kérni. *Próbálkozik meg egy óvatos kéréssel. Direkt mondott italt, mert a végén még vizet adnak neki. Az ő gyomra meg olyan, mint a viaszkos csizma. A vizet nem ereszti be.*
- Borocska vagy ilyesmi. *Pontosít azért.*
- Nincstelen földönfutó vagyok a városból. Csak egy kis bor és már itten se vagyok, az erdei kísértet engem úgy segéljen. *Rajzol óvó kört a szíve fölé. Neki így maradt meg az Erdőszellem, ami Erdőmélyén csaknem a vesztét okozta. Azóta tiszteli és féli őt és ez azóta sem változott.
Az fekete fenevad, ami egyre inkább kezd valami kutyafélére hasonlítani, nem hagyja abba a kaffogást és az érkező hegyesfülű körül sem tágít.
Úgy tűnik, mégsem lesz megerőszakolva. Ami jó. Viszont az, hogy a lány ilyen könnyedén hatalma alá hajtotta a fenevadat, újabb kérdéseket vet fel.
~ Mi van, ha elkábítanak és a hold fényénél meztelenül táncolva feláldoznak Árnyékistenüknek? ~ Szárazat nyel a gondolatra, bár ez amiatt is lehet, hogy egy ideje nem vett magához semmiféle italt.
Jó, nem egy szívderítő látvány és a szaga sem a legjobb, mert napok óta nem fürdött vagy tisztálkodott. Talán a bolhák is megtalálták, de kit nem, aki nincstelen? De amúgy rendes lombzabáló, mindene megvan. Keze, lába, hegyes füle és lyuk az arca közepén, amiből hangok jönnek ki, az a szája.*
- De nem akarok bajt, ha akarod, lelépek.


638. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-04-23 19:47:36
 ÚJ
>Holdezüst Vieljana avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28

Játékstílus: Megfontolt

//Odakint//
//A legkönnyebb út//

*Amíg odabent Lau arra kéri a lányt, hogy legyen óvatos, addig odakint Árnyék lelkesen őrzi a házat. Azt nem lehet mondani, hogy túl nagy hévvel ugat, csak úgy ímmel-ámmal, meg hát a távolságot sem szeretné nagyon áthágni, az a húsz lépés bőven elég, hogy még ne pusztuljon bele érzékeny orra az elfből kipárolgó szagokba. Nem tetszik neki a figura, de hát minden barátja otthon van, ezért úgy gondolja, elég hangos vuffogással a tudtukra adni, hogy ezzel a diplomáciai jellegű kérdéssel feltétlenül foglalkozniuk kell. Eszében sincs tettlegességig elvinni a dolgot.
Amikor Lau kilép az ajtón, Árnyék felcsapja a levegőbe a farkát, megörülve a társaságnak, és közelebb somfordál, de elég ügyetlenül sikerül a dolog, mert közben a szagtól meg szíve szerint menekülne. Oda-vissza lefutja vagy ötször a Lau és közte húzódó távot, mire végre megállapodik egy tisztes távolságban. Ha Viel jött volna ki, azonnal megpróbálna közé és Shen közé állni, de Lau még nincs gyarló kutyalelkében ennyire kitüntetett helyen. Körbe-körbe futkos körülötte, zavarodottan csapkodva a lányt a farkával, a fene se tudja, hogy játszani akar, vagy valamit mondani neki. Mackószerű mozgásával még humorosabb a jelenet. Közben vadul, dúlva-fúlva kapkodja a levegőt. Mindenesetre az ugatást abbahagyta.*


637. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-04-23 19:33:15
 ÚJ
>Laurentitia Sminderhen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//A rendelőben, majd Natalayda szobájában//
//A legkönnyebb út//

*A doktor és betege, valamint az ismeretlen látogató beszélgetésében nem szól bele, csak akkor adja elő a saját kérdéseit, mikor úgy érzi, Intathnak van egy kis ideje figyelni rá*
- Értem. Rendben, mindenképp! *bólint az orvos utasításaira, gondosan az eszébe vésve mindegyiket, akárcsak, úgy tűnik, Natalayda*
- Csak Lau. *válaszol mosolyogva a lánynak is, örülve, hogy emlékszik rá* Örülök, hogy jobban vagy! *teszi hozzá megkönnyebbülten, miközben egy hálás mosolyt ereszt meg Intath felé, akinek, megítélése szerint, ez a javulás köszönhető, majd ha az orvos is a segítségükre siet, akkor ketten együtt talán talpra is tudják állítani a sebesült szőkeséget*
- Ha fájna valamid, csak szólj nyugodtan! *suttogja halkan a lánynak, miközben Intath a tündéreknek oszt utasításokat, majd ha mindenki tudja a dolgát, akkor ő is a sajátja után néz*
- Viszlát! *búcsúzik kifelé menet az ismeretlen tündértől, miközben Inttel együtt a szobája felé támogatják Natyt, hisz meglehet, indulás előtt már nem találkoznak többé. Bár lehetősége nincs megbizonyosodni róla, de reméli, Viel is követi őket a tányérral*
- Nyugalom. Nem lesz baja! És Thim se fog a közelébe menni, erről biztosíthatlak! *teszi Int vállára a kezét, ha a férfi hagyja, miután segítettek Natynak elhelyezkedni az ágyon, hisz kizártnak tartja, hogy egy kis tündér távol tudjon tartani egy nagyra nőtt elfet, ő a maga részéről azonban mindent meg fog tenni, hogy betegük zavartalanul pihenhessen itt, a Szarvasligetben*
- Menj csak! Itt már nem lesz gond! Most máshol van rád szükség! *fordul biztatónak szánt mosollyal az orvos felé, hogy innentől már nyugodtan rájuk bízhatja az ügyet, majd ha a férfinak sincs ellenére, akkor egy rövid öleléssel búcsúzik tőle*
- Jó utat! Várunk vissza! *teszi még hozzá, majd ha az orvos magukra hagyta őket, újra Naty felé fordítja a figyelmét*
- Szóval, hogy érzed magad? Mire lenne szükséged? *guggol le az ágy mellé, míg a lány válaszára vár, hisz igazán nem szeretné, ha a doktor csalódna benne vagy Vielben a betegellátást illetően. Akármire is van szüksége azonban a lánynak, a megvalósítás kicsit várat magára, hiszen pont ekkor zavarja meg őket kintről egy ismeretlen hang*
- Ez meg ki lehet? *pillant meglepetten előbb Natyra, majd Vielre, vajon ők vártak-e látogatót, hisz ő a maga részéről nem számított senkire*
- Nyugalom! Nem lesz gond! Csak ne ingereld! *kiált ki ő is az ablakon a férfinak, mielőtt visszafordulna Viel felé*
- Én addig kimegyek megnézni, ki az! *bólint rá a tervre, miközben óvatosan Viel vállára teszi a kezét, próbálva az ajtó felé terelni a lányt, hogy Naty ne hallja, amit mond* Ha szólok, akkor zárd magatokra az ajtót, jó? *suttogja fojtott hangon, hiszen első ránézésre nem tűnik túl bizalomgerjesztőnek látogatójuk. Nem szeretné azonban felzaklatni a betegüket sem, így ha még van bármi megbeszélnivaló, akkor azt az ajtónál igyekszik megtárgyalni a tündérrel*
- Egy perc és jövök vissza! *szólal meg végül hangosabban, immár Natynak címezve a szavait, majd ha senkinek nincs kifogása a terv ellen, akkor indul is, hogy látogatójuk után nézzen*
- Nyugalom, Árnyék, nincs gond! Sshh... Viel nem szeretné, ha bántanád a vendégünket! *igyekszik előbb a kutyát lecsendesíteni, miközben közelebb sétál az állathoz, remélve, hogy az felismeri őt, és a jelenléte meggyőzi, hogy már nincs szükség az ugatásra*
- Üdv! Miben segíthetek? *köszönti végül az ismeretlent, mikor vége lehetősége van rá, udvariasan érdeklődve ittléte okáról, hiszen az előbb csak egy tompa kiáltás szűrődött be a házba, a szavak értelmét sajnos nem sikerült kivennie.*


636. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-04-23 18:53:48
 ÚJ
>Holdezüst Vieljana avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28

Játékstílus: Megfontolt

//A rendelőben, majd Natalayda szobájában//

*A betoppanó Viel vékonyka, törékeny lány, visszafogott külseje és seszínű, pórias ruhái inkább valami utazó szerzetesfélére emlékeztethetik azokat, akik még nem találkoztak vele azelőtt, persze csak ha nem ijeszti meg őket hegekkel körülvett, hófehér jobb szeme. Adottságaiból adódik, hogy mankónak sem túl jó (habár nem sokkal nagyobb annál, mások hóna alá tökéletesen elfér, ezért ajánlja fel olyan lelkesen a segítséget).*
- Eeyr úrnő áldjon! A nevem Vieljana, örülök, hogy megismerhetlek! *Szólal meg fátyolos, révedező hangon. Leginkább Intath foglalkoztatja épp, vagyis a férfi lelkivilága. Viel közönyös távolságtartással néz rá, mintha azon töprengene, hogy megölelje a doktorbácsit, vagy inkább rávágjon a kezére fakanállal. Végül valószínűleg az előbbinél marad, mert a férfi átvállalja róla a cipekedés terhét.*
- Én… *Próbál ellenkezni, csodálkozva. Nem teljesen úgy képzelte el a segítést, hogy elvisz egy tányért, valószínűleg ezzel nem oldja meg azt, amiért Int az előbb kiabált. Talán az orvos, sőt még akár Árnyék is odébb tud vinni egy tányért. De feleselni sincs értelme, ezért csak becsukja a száját.* Rendben.
*Persze Aerwenről sem feledkezik meg, felé biccent.*
- Intath nagyon jó gyógyító, majd meglátod. *Mosolyog rá kedvesen, biztatóan. Nem tudja, miért lehet szükség az orvosra, de általában ahol orvos kell, az sosem vidám dolog. A kedvesség mindig sokat segít. Közben a menet elindul, és Viel aztán egy szót sem szól azért sem, ha Natalayda ruhája valahol nem takar eléggé. Tőle magától sem idegen a gyógyítás, anyjával sokat jártak házról házra, a szemérmeskedés nála is fölösleges. Kicsit fel is lelkesedik, mikor kiderül, hogy ezt a feladatot kell űznie. Szívesen vigyáz másokra. Közben meg is érkeznek, és lerakja a tányért.*
- Nagyon vigyázok. *Ígéri meg komolyan, mire Intath megsimogatja a fejét. Viel eddigi komolysága ennyitől teljesen szertefoszlik, és kuncog egyet, sőt még el is pirul egy kissé zavarában.* Ettél már, Natalayda? Édesanyám levesreceptje mindenre gyógyír ám. *Csacsog hirtelen izgalmában. Arról is megbizonyosodik, hogy a lány kényelmesen pihen-e, megfelelő-e az ágya.* Intath már az egyik barátnőmet is meggyógyította, rá is én vigyáztam.
*Eközben derül fény a kinti érkezőre, vagyis Árnyék ugatásának tárgyára. A lány kérdőn pillant Laura.*
- Azt hiszem, jobb, ha én bent maradok, ahogy Intath is kérte. Mondd meg Árnyéknak, hogy csendesedjen, mondd, hogy én üzenem! *Kéri komolyan a másikat, mintha teljesen evidens lenne, hogy hozzá hasonlóan Lau is ért kutyanyelven.*


635. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-04-23 17:20:20
 ÚJ
>Shen'eriel Shianon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Odakint//
//A legkönnyebb út//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Épp lépne a ház vagy kúria, sose tudta az ilyen puccos épületek pontos nevét, szóval felé, amikor a kerti növények között megjelenik egy sa'terethi szörnyeteg. Minden bizonnyal azért, hogy szétmarcangolja a testét és felfalja a lelkét. Mer' mi másért?*
- Azanyádúristenit. *Torpan meg, még a kezeit is felrántja maga elé, de nem int a megjelenő bestia felé, csak úgy a mellkasának szorítja.
Elkerekedett szemekkel lesi a növények között ólálkodó szörnyeteget, amelyet még Erdőmélyén se látott. Szinte teljesen biztos benne, hogy itt komoly dolgok fognak történni és most sajnálja igazán, hogy az íját szétszedte még a piacon. Ha nála volna, talán megvédhetné magát, ha ez az éjsötét beste ráveti magát, de elhatározza, hogy nem fogja harc nélkül feladni. Lehet, hogy összeszarja magát és sikítani fog, mint egy kislány, de harcolni fog.*
- Csigalom-nyugavér, haver. *Mutatja fegyvertelen, koszos tenyerét az akármi felé védekezőn, jelezve, hogy nála nincs semmi cucc, amivel árthatna neki.
Pont az a patthelyzet áll elő, amint az úri takarítóasszonynál, akit megerőszakoltak a folyosón és akit a városőr vont kérdőre, hogy miért nem szaladt el. Az asszony azt mondta: balra fal, jobbra fal, magam előtt meg már felmostam. Valami ilyesmi áll fent Sheninél is, csak ő mozdulni képtelen. Bár reméli, őt nem fogja megerőszakolni senki. De a gondolat miatt még jobban megijed.
Elf füleinek hála talán hozzá is eljut az "egy pillanat" türelmét kérő mondatocskája, de Sheni úgy gondolja, neki már csak pillanatok vannak hátra az elevenen szétmarcangolástól és a lehetséges megszentségtelenítéstől.*
- Erdő szelleme ne hagyj el. *Fohászkodik.*
- Öhm... má' nem akarok pofátlan lenni, de itten van egy szörnyeteg és félek, hogy megerőszakol! *Szól vissza mutatóujját felemelve a hang irányába. Miért kellett neki épp a takarítóra gondolnia?*


634. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-04-23 01:29:03
 ÚJ
>Holdezüst Vieljana avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28

Játékstílus: Megfontolt

//Odakint//
//A legkönnyebb út//

*Míg Vieljana odabent látja el bokros teendőit, Árnyék továbbra is aggódik érte. Még mindig az ajtó környékén lófrál, ahol kis barátját látta bemenni, habár ő maga nem kicsi: az óriási, fekete, hosszúszőrű hátas eb aztán igazán szembetűnő jelenség, főleg, miután az új érkezőt hallva előlép a kert növényei mögül, és érdeklődve figyel. Erről Shen'eriel valószínűleg nehezebben értesül, mert Árnyék egy megtermett szőrcsomó, akinek az elejét és a hátulját is igen nehéz megkülönböztetni, nem hogy az ábrázata látsszon. A lényeg az, hogy ott áll úgy húsz lépésnyire, és lesi a kiabálót. Ezután egy hatalmasat vuffant, majd megint, vuff, vuff, mély, dörgő hangján. Gazdája, egy fehér hajú tündérlány kikandikál egy ablakon.*
- Egy pillanat! *Szól vékonyka hangján. Árnyék csodálkozva fordul a hang irányába, de aztán némi töprengés után megint az idegent veszi célba, ismét megveti nagy tappancsait, és kisebb meggyőződéssel, de azért „vuffog” még néhányat.*

A hozzászólás írója (Holdezüst Vieljana) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.23 01:30:43


633. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-04-22 17:29:19
 ÚJ
>Intath Aldeis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1137
OOC üzenetek: 230

Játékstílus: Megfontolt

//A rendelőben//

*A szőke tündérke szavaira sóhajt egyet fáradtan és elkezd magyarázni.*
-A nátha az amit én állapítok meg mert az maga a betegség. A tünet meg, ami alapján el tudom dönteni, hogy egy beteg mitől szenved. Mondjuk, hogy náthától-e. A láz meg lehet veszélyes. Jobb ha megnézem.
*Más esetben lenne neki hangulata magyarázni és kedvesnek lenni és összebarátkozni a lánnyal, de most fáradt és, hogy mitől az részben látszik is a rendelőben. Legalább a beteg tudja, hogy mikor kell hallgatni még ha le is kell kicsit cseszni hozzá. Az érkezőkkel a doki közli a helyzetét Laurentitia pedig egyből a számára lényeges dologra tér ki.*
~Persze baszd meg! Majd ketté szakadok neked.~
-Vele megyek igen. Ő úgy tűnik megmarad, de pihennie kell sokat. Ha mégis lesz valami szaladjatok értem.
*A kedveskedés és a csacsogás őt személy szerint hidegen hagyja most. Csak a feladat lebeg előtte jelen állapotában. Ami, a betegének a szobájába juttatása és a városba való eljutás. Mikor Viel felajánlja a segítségét a doki nem is halasztja el a dolgot, de természetesen nem arra kéri a kislányt, hogy támogassa a beteget.*
-Jó a tányért hozhatod utánunk.
*Adja is a kezébe és a szőke másik oldalán megállva Lau-val együtt támogathatják. Persze a maradék tündérről se lett megfeledkezve.*
-Ha valami lovon jöttél, akkor készítsd elő és a ház előtt találkozunk.
*Ha más nincs akkor tényleg mehetnek is egészen a szobáig ahol segít az ágyra leültetni a szőkét és kiosztja az utasításokat Viel-nek.*
-Szemed le ne vedd róla. Azt, a perverz vöröst meg ne merd a közelébe engedni! Szomjas, éhes, akármi segíts neki jó? És tényleg vigyázz rá!
*Ha kap egy igent akkor oszt egy tündérbuksi simit és ha nem tartóztatják ő már menne is a rendelőjébe összeszedni ami kellhet neki. Eszközök, gyógynövények, italok. Kevergetni se volt még ideje.*


632. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-04-21 21:48:45
 ÚJ
>Natalayda Mozecka avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//A rendelőben//

*Feje felett repkednek a válaszok a dokitól, ami cseppet sem könnyít azon az érzésen, hogy kolonc lett. Valaki beteg, de az orvos csak vele marad. És még meg is dorgálja minden mellett.*
- Bocsánat, én nem akarok gondot okozni *pislog nagyokat, s ha van még falat amit el kell fogadnia, inkább csendben folytatja az evést amíg nem jön a két jövevény. Nagyon reméli, hogy nem bőszítik jobban a dokit.*
- Igen, pihenek. É-értem. Nem mászkálok. Igen, szólok *szinte suttogva ismétli a korábbi, és jelen elhangzottak utáni levont következtetést, majd fejét az ajtó felé fordítja. Ott vár a dokira a tündér, és a két jövevényből egy ismerős neki.*
- Laurentitia *ismétli, ahogy korábban bemutatkozott neki a nő, reméli, hogy nem tévesztette el a nevét.*
- Köszönöm a gondoskodást, sokkal jobban vagyok. *Óvatos pillantást vet a doki felé szeme sarkából, de aztán Lau kezét elfogadva ülő helyzetbe tornázza magát.*
- Azt hiszem, fel. Kis segítséggel *csak szeme mosolyog, annyiban derűsebb már a hangulata, aztán a másik leányt kezdi fürkészni.*
- Szervusz, Natalayda vagyok. Téged hogy hívnak? *pillog a különös tündérféle felé, aki szintén segítségére siet. Ruháját igazgatva próbálna felállni, és lépegetni. Nem venné ki jól magát, még ha beteg is, hogy félrecsúszott, felhasított ruhája alól kivillanna bármilyen testrésze is. Biztosan föld alá süllyedne. Mindazonáltal segítséggel de biztosan el tud lépegetni a szobájáig. *



631. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-04-20 15:41:46
 ÚJ
>Shen'eriel Shianon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//A legkönnyebb út//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

- Hahó! Hahópihe! *Szól egy erőtlen hang az épület előttről, a köszöntésfélébe bizonytalanság és némi önsajnálat is vegyül.
Ha bárki látta az épület felé közeledő alakot az úton, vagy most nézi meg magának, akkor egy valaha jobb napokat látott fickót láthat, aki vándorruhákat visel, de azok eléggé rossz állapotban vannak. Toldozott-foltozott, szakszerű varrás híján elég kétségbeejtő látvány az ujjnyi vassárnak csúfolt tákolás egy-egy korábbi lyuk vagy szakadás felett. A bakancsa poros és töredezett, de jól bírja, a köpenye koszos és hasonlóan lestrapált, mint minden más, amit visel.
Az oldalán tegez és rozsdás keresztvasú rövidkard kopott kardhüvelyben és egy nyitott kulacs. A kezében egy íjnak tetsző dolog, de ideg nem feszül a szárak között. Szaga is van, hogy rá lehet könyökölni, de őt ez láthatóan nem zavarja. Mosdatlan és ápolatlan mindent egybevetve, pedig, ha alaposan megnézik, akkor a hegyesfülűek és lombzabálók fajtájába tartozik.*
- Van itt valaki? Csak egy kis bort szeretnék kérni és má' itt se vagyok. *Mutatja, hogy fog elhúzni, mint a vadlibák dél felé. Bár ő most épp északnak tart, de ez részletkérdés. Szóval csak bor kell neki és már megy is tovább. Már ha talál valakit, akitől kunyerálhat egy kulaccsal.*


630. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-04-13 20:36:42
 ÚJ
>Laurentitia Sminderhen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Végső nyughely//

- Az már igaz. *válaszol réveteg mosollyal a lánynak, miközben a tündér okfejtését hallgatja. Mintha csak húgával beszélne, olyannyira meg tudja nyugtatni egy-egy társalgás Viellel*
- Holdfény, ez tetszik. *fordítja fejét kissé az ég felé, arra, amerre normális esetben a holdnak lennie kéne, még ha most túl világos is van hozzá, hogy az említett égitest kivehető legyen. Valahogy megnyugvással tölti el a gondolat, hogy így minden este láthatná a húgát, Mori pedig fentről figyelné az élete alakulását*
- Képzelem! *neveti el magát kissé, ahogy Árnyék és Xauzur kis viadala kerül szóba* Még szerencse, hogy Árnyék ilyen jól nevelt, és végül nem történt nagy baj! *ereszt meg elismerő pillantást az állat felé, és talán egy simogatást is, ha a kutya a közelében jár*
- Nahát, tényleg? *lepődik meg a válaszon, mert a lelke mélyén finom, ám határozott visszautasításra számított a lánytól, hogy az ilyesmi túlságosan sok lenne nekik, így örül, hogy Viel benne lenne az erdő felfedezésében* Nem is tudtam, hogy itt lakik a családod a közelben... *mereng el kissé, hiszen bár nem igazán került szóba korábban, valamiért azt hitte, a lány otthona jóval messzebb van innen* Egyszer talán megmutathatnád a faludat... már ha szabad. *veti fel bizonytalanul, hiszen a tündérek igencsak óvatosan népek, így tökéletesen meg tudja érteni, ha Viel esetleg azt válaszolja, nem igazán látják szívesen arrafelé az idegeneket, pláne az ilyen nagyokat, mint ő. A kellemes csevejnek azonban lassan vége szakad, ahogy beérnek a házba.*

//A rendelőben//

*Először csak az ajtó előtt várakoznak, onnan ostromolják kérdéseikkel az orvost, és csak Int válaszát hallva nyitnak be, ekkor tudják felmérni csak, mi is a helyzet odabent és kik is vannak ott pontosan*
- Üdv! *biccenti meg fejét az ismeretlen tündér felé, ennél több ideje azonban nincs a bemutatkozásra, hiszen figyelmét az orvos és betege köti le, bár ahogy új vendégüknek, úgy neki se teljesen tiszta, mik az orvos tervei*
- Sajnálom! *jegyzi meg szomorúan a tündérre pillantva, majd gyorsan visszafordul az orvos felé* Szóval vele tartasz? És mi lesz Natyval? Jobban van már? *érdeklődik a lány állapota felől, van-e még valami, amire figyelniük kell azon kívül, hogy ne hagyják neki, hogy túlságosan megerőltesse magát. A vöröst illető megjegyzésre csak bólint, úgy véli, a doktor Thimre gondolt, bár szinte biztos benne, csak valami félreértés lehet a dolog mögött, hiszen ha Thim bárkit is meg akarna lesni, akkor az Luni lenne, már ha jól vette észre, mi van kialakulóban kettejük között. Ezt a kérdést azonban nincs idő most tisztázni, így nem firtatja a részleteket, inkább ha Inttel megbeszélték a teendőket, akkor ő maga is Naty mellé lép, hogy segítsen neki felkelni*
- Hogy érzed magad? Fel bírsz állni? *teszi óvatosan a lány vállára a kezét, hogy támogassa a felülésben, ha szükséges* Hozzak esetleg egy köpenyt, vagy el tudsz így jutni a szobádig? *érdeklődik a lánytól, hiszen a ruházata igencsak megsínylette a segítségnyújtást, amit a házban kapott, és bár Intath utasításait követte, kicsit azért hibásnak érzi magát, amiért tönkretette a ruháját. Míg Viellel együtt Natynak segít, fél szemmel a váratlan vendégüket, illetve a doktort is figyeli, vajon valamelyiküknek a segítségére lehet-e még valamiben. Ha Intath úgy ítéli meg, hogy a kis tündérnek nagyobb szüksége van a segítségére, mint a Szarvasligetben lévőknek, akkor természetesen örömmel engedi őt útjára, hogy minél több életet tudjon megmenteni, remélve, hogy utána mihamarabb újra visszatér majd hozzájuk.*


629. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-04-13 19:53:46
 ÚJ
>Luninari Heiphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

//Anyatej ügy//
//Már nincs baj//
//Búcsú//
//Elalvás előtt//

- Aú! *mindössze ennyi a reakciója arra, amikor a gyermek meggyűri kicsit a fülét, de persze a fájdalomnál, ami igazából alig van, sokkal nagyobb a meglepetés, meg a hirtelen ijedtség, hiszen ilyesmire egyáltalán nem számított.
Végül azonban csak nevet egy kicsit, mielőtt még nagy komolyan Thimhez fordulna, és a lányhoz, akikre még velük ellentétben hosszú és minden bizonnyal fárasztó út is vár.*
- Ugyan, eddig is rengeteget segítettél! *bizonygatja az elfnek, hiszen legalább olyan biztos abban, hogy Thimnek aztán a világon semmiért nem kell bocsánatot kérnie tőle, mint abban, hogy hold van az égen.*
- Meg ugye én most itthon vagyok és biztonságban. Velem nem lesz semmi baj. *mondja ki a nyilvánvalót, valóban sajnálva, hogy barátjának el kell most mennie, de közben tudja azt is, hogy a gyermeknek, meg a tündérlánynak minden bizonnyal sokkal nagyobb szüksége van most az ő segítségére, mint neki, aki visszatért Lauhoz, és akivel egy darabig még édesanyja is itt van.
Ezek után fordul csak a tündérlány felé,
~ Milyen aranyos. ~ gondolja magában, miközben öntudatlanul is ajkaira kúszik egy mosoly. És egyben persze a lány mozdulatának és szavainak köszönhetően arra is rájön, hogy ő maga be sem mutatkozott idáig.*
- Én Luninari vagyok, vagy Luni, ahogy jobban tetszik. Biztosan találkozunk még. *mondja, remélve, hogy egy nyugalmasabb napon majd összebarátkozhat a vele, egyről kettőre növelve ezáltal azoknak a tündéreknek a számát, akikkel közelebbi kapcsolatban van.*
- Én pedig Callipeya, de Eának szoktak hívni az egyszerűség kedvéért. Talán még velem is, bár én nem itt élek, csak Lunit kísértem haza. *veszi át tőle a szót kicsit az édesanyja, de aztán persze nem tartóztatják a tündérlányt és Thimet. Van nekik elég dolguk, és a kicsivel együtt persze mennek is.*
- Vigyázzatok magatokra! *szól utánuk, amivel Luni kívánságát is kifejezi egyben, majd lányához fordul. Szerette volna, hogyha ez egy vidám nap lesz a számára, de hát édesanyaként tulajdonképpen más napokkal sem volt más célja sosem.
Amúgy is sejti, hogy egyetlen lányát, bár nem próbálja mutatni, azért felzaklatta őt az első itthon töltött óra. Nyilván mélyen érintette, hogy valaki meghalt, talán még a városban történtek is eszébe jutottak, és persze itt volt az elárvult gyermek, akit minden bizonnyal nem csak sajnál, hanem vele együtt önmagát is sajnálja egyben, hiszen régi bánata és egyben félelme is, hogy az ő testéből sohasem születhet élet, ezen pedig minden bizonnyal még maga a mágia sem változtathat soha.
Luninari gondolatai és érzelmei eközben tulajdonképpen tényleg hasonló dolgok körül csaponganak, szégyelli is, hogy éppen önmagát kezdi el sajnálni, miközben másoknak éppen sokkal nehezebb, de aztán hamarosan összeszedi magát, és igyekszik megtalálni a pillanatban mindazt, ami jó lehet.*
- Ha már így alakult, hogy újra ketten vagyunk, beszélgessünk még kicsit! *javasolja.
Ea persze gondolkodás nélkül rááll a dologra, és már gyertyáknak kell nekik fényt adni, amikor befejezik. Nagyon hálás Thimnek, amiért vele volt és segített neki mindenben, de mégis teljesen más úgy beszélgetni édesanyjával, hogy senki, még egy barátja sincsen mellette közben.
Végül, amikor belátja, hogy elment és számára most már tényleg véget ért a nap, levetkőzik, majd a takarót magára húzva bebújik az ágyba, a Lillytől kapott holdas, csillagos ágyneműbe, amit annyira imád.*
- Tudom, hogy nagy vagyok már, de kérhetném a kedvenc dalomat? *kérdi az igenlő válaszban teljesen biztosan. A mai napig nem volt képes rájönni, hogy édesanyja szeret jobban neki altatódalt énekelni, vagy pedig ő hallgatni őt.*
- Hát persze kicsim! *mondja Ea.
A dal lassú és kedvesen simogató, főleg édesanyja hangján, egy-egy arc és hajsimogatással kísérve mint régen, kissé talán szomorú is, de utóbbit sohasem bánta. Meggyőződése, hogy az igazán szép dalok, versek és történetek mindig szomorúak legalább egy kicsit.
Kissé kislányos talán, ahogyan nyulait átölelve, édesanyja által gondosan betakargatva oldalra fordul, majd becsukja a szemét, miközben hallgatja a dalt, ami gyermekkorának legszebb emlékei közül való. Ezen az estén távol érzi magától a felnövéssel járó valami gondokat, és igazság szerint nem is szeretne teljesen felnőni soha.
Az altatódal végighallgatása után, bár nagyon fáradt, nem alszik még, de már majdnem. Fél füllel még hallja levetkőzni édesanyját, érzi, ahogyan a takarót magukra húzva bebújik mellé, és átöleli.*
- Jó éjt kicsim!
- Jó éjt anya! *suttogja, miközben az eddig átélt minden rossz ellenére is azzal a tudattal hunyja le kék szemeit, hogy nem fog, egyszerűen nem álmodhat semmi rosszat ma éjjel. Mert nyulait ölelve, édesanyja ölelő karjaiban az ilyesmi egyszerűen lehetetlen.*


A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.13 20:48:03


628. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-04-12 21:58:28
 ÚJ
>Holdezüst Vieljana avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28

Játékstílus: Megfontolt

//Végső nyughely//

*Viel tekintete a távolba réved, és egy pillanatra nem törődik mással, csak azzal, hogy megköszönje a napfénynek, amiért beragyogja a világukat, és fényt vet minden szépségére. Szép, különleges pillanatok ezek.*
- Sok mindenről nem tudjuk, hogy működik. *Véli mindentudó mosolyával, amit már olyan jól ismerhet mindenki, aki ismeri a lányt.* Éppen ez teszi széppé.
- Nem is tudom, mi lehet a halál után. Talán mi is fény leszünk. Én szívesen lennék holdfény, és besütnék mások ablakán, hogy ne féljenek a sötétben. Vagy hogy észrevegyenek egy üvegcserepet az úton, mielőtt belelépnek. *Mondja. Kicsit balgaságnak tűnik kimondva, de a lánynak a szívéből jön, ezért nevet is egy kicsit.*
- Jaj, ne is mondd! *Kuncog Árnyék emlegetésére.* Majdnem megtépte Xauzurt a nagy bolond. Így hívják Pycta irbiszét. *Teszi hozzá magyarázatképp.* Bár meg kell, hogy mondjam, a macskafélék hajlamosak azt hinni, hogy övék az egész világ. Engem is felbosszantott volna Árnyék helyében, ahogy pimaszul billegette ott a farkát a fűben.
- Mi imádnánk az ilyen kalandot Árnyékkal! Mi is hasonlón voltunk ám az előbb. Pontosabban semmi különöset nem csináltunk, csak hazamentünk, és meglátogattuk a családomat. *Ujjával északkeletnek mutat.* Nincsenek olyan messze, de azért nagyon óvatosnak kell lenni az úton. Árnyék nélkül csak egyszer mertem eddig megtenni, akkor találkoztam veletek. De most nem féltem úgy, mint azelőtt.
*Közben kiabálást hallanak, na és Nellt sem találják ott, ahol hagyták. Árnyék biztosan jelzett volna, ha valami turpisság esett volna meg a környéken, ezért Viel nem ijed meg annyira a lány hiánya miatt. A doktorbácsit azért meglátogatják, hátha kell neki segítség.*

//A rendelőben//

*Bentről beszélgetés zaja hallatszik, és Viel kis kezének kopogtatására pedig Intath gorombán szól ki az ajtón. A lány nem retten meg ilyen egyszerűen, sőt, úgy általában nem fél annyira a mérges emberektől, elfektől, meg a nála nagyobb alakoktól, mint amennyire egy aprócska, törékeny tündérnek kéne. Tudja, hogy Intathban ott a jóság, és hisz is benne. Mikor kiderül, hogy tényleg nem árt segíteniük, a lány gondolkodás nélkül benyit. Úgy látja, bőven akad társaságuk, még egy számára ismeretlen fajtársa is megjelent, akinek, mint megtudja, segítségre van szüksége.*
- Szívesen segítek! *Mondja, és már közel is lép Natyhoz és Inthez. Viel nem olyan apró, hogy a lány ne tudna kényelmesen a vállára nehezedni, és ha még Lau is segít, végképp egyszerű lesz a dolguk. Azt viszont nem tudja, melyik vörösről lehet szó, ezért nem is kommentálja az esetet. Talán Nimeril? De hát az előbb annyit segített nekik Selessel. Milyen különös… Azóta sem látta a lányt. Egy pillanatra pillantása elidőzik a holttesten, olyan, mintha aludna. Lehet, hogy Seles lelke is fénnyé vált? Andorellan számára biztos megvilágítja majd az utat egész életében, bárhova is veti a sors. Addig meg, amíg kicsi, ők vigyáznak rá.*


627. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-04-08 21:31:21
 ÚJ
>Aerwen Wairaness avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//A rendelőben//

*Mit tudja is ő, hogy mi a nátha. Teljesen nem érti az elfet, amiket mond, és ahogyan mond. Bár ideje hozzászoknia, hogy a nagyobbak soha nem értelmesen beszélnek számára. Igazán nem biztos a lázban, számára melegnek tűnt Rony, aztán lehet nem volt az láz, ha mondjuk gyógyító nézi.*
- Hm, hát ezeket annyira nem igazán tudom. Én nem értek ilyesmihez. Nem igazán tudom, hogy a nátha milyen tünet, vagy, hogy tényleg lázas-e. Nekem forrónak tűnt, amikor megfogtam a homlokát, de az én kis kezem mindig hideg inkább, és lehet nem is jól éreztem.*hadarja el gyorsan. Érzi talán túl gyorsan is, túl sokat is mondott, és nem is biztos, hogy valami érthetően tette. Nagy levegőt vesz, és még hozzá teszi a következőket.*
- Tehát nagyon sok minden nem biztos, mert nem vagyok gyógyító. Szóval igazán én ezért jöttem. *mintha csak most találta volna meg önmagát. Ismét cserfes, hadar és gyorsan gesztikulál kis kezeivel, ahogy beszél. Picit beljebb lép az ajtóból, mert két nagyobb néni jelenik meg ott, és érdeklődik a szőke elftől valami baj után. Erre a homlokát ráncolja, aztán segítségüket is felajánlják. Kicsit bántja, hogy észre sem veszik, na, hát mondjuk Aerwen pont olyan apró, mit egy három négy éves kis ember gyerek, így eléggé gyakran megesik vele, hogy a nagyobb fajok képviselői észre se veszik. Felsóhajt, olyan színpadiasan, hogy bizony van itt még valaki. Hosszú aranyló szőke haját szokták elsőre észrevenni, aztán a zöld ruhácskáját, ami után a hegyes kis füleit, és utána jönnek az olyan kérdések, milyen helyes kis elf gyerek. Amire Aerwen igazán apró lelkében éledő dühe nyomán felháborodik. Még hozzá jogosan. Csendben nézi a két nőt, és az elfet, meg a beteget, hogy most akkor mi lesz. Egyelőre nem mond semmit, majd az elf gyógyító kijelenti, hogy menjen vissza egyedül, mert sok dolga van, nem tud jönni, vagy eljön vele, és megvizsgálja Tuldhront.*


626. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-04-07 21:27:49
 ÚJ
>Intath Aldeis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1137
OOC üzenetek: 230

Játékstílus: Megfontolt

//A rendelőben//

*A tündér szavaira a doki nem úgy néz ki mintha nagyon felkapná a fejét vagy megriadna. Válasza ugyan olyan rideg mint eddig.*
-A nátha nem tünet hanem diagnózis. A láz már gond. Tényleg érdemes lenne szakértőnek megnézni.
*A láz nem olyasmi amivel lehet viccelődni. És bár nem úgy néz ki mintha érdekelné a dokit ez azért van mert a jelenleg itt lévő betegével foglalkozik. De azért figyel. Az engedélyre határozottan válaszol.*
-Így nem hagylak itt egyedül.
*A kedves simogatásra a másik állítása szerint már jobban van. Szörnyűek a nők. Mikor jól néznek ki nem hiszik el, mikor meg bajuk van akkor, azt nem vállalják. Ellentmondást nem tűrően hangzik el a kijelentés a férfi szájából.*
-Nem vagy! Pihenés és evés után talán. Azt, meg elfelejtheted, hogy egyedül járkálj! A munkámat nem cseszed el makacskodással! Megvárod a segítséget!
*Ha a zöld szemű feküdne ott hasonló állapotban, de frissen megfürdetve, parfümöktől illatozva csak egy lenge alig takaró szövet által lefedve ő is ezt a választ kapná. Ha az elf orvos és még csak nem is kedves doktorbácsi akkor vasfegyelem van és lehet szépen nézni. A kopogás hallatán jól láthatóan összeszűkül a tekintete ahogy az ajtó felé néz. A hangsúly pedig amivel a kérdését felteszi bár nem üvöltés, de nem sok jót ígér.*
-Mi van?
*Egész testtartása arról árulkodik, hogy ha megint csak valami hülyeséggel akarják zargatni akkor jobb esetben a kis ablakon keresztül passzírozza át az illetőt. A tündérke félénk hangjára ereszkednek lejjebb a vállai. Mogorván kiszól.*
-Segítsetek a beteget a szobájába kísérni! Luninari már előkészített egyet.
*Ha bejönnek akkor igyekszik segíteni felültetni a szőkét és átnyúl a karja alatt.*
-Ha pihenni kell majd vagy szédülsz szólsz!
*Majd fejével a rémült tündérre bök.*
-Szintén orvos kell neki a városba.
*A két érkező lány is láthatja a haragot a doki szemében és ha odajönnek meg is érthetik miért hisz a doki nagyon szigorúan a ház úrnőjének a szemébe néz.*
-Ha az a vörös még egyszer megpróbálja meglesni egy betegemet szét lesz verve a képe.
*Jelenti ki ellentmondást nem tűrően.*


625. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-04-07 20:57:15
 ÚJ
>Natalayda Mozecka avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//A rendelőben//

*Egyre zavarba ejtőbb a helyzet, ahogy felette jönnek mennek az utasítások. Amellett láthatóan a doki nem akar mellőle elmozdulni.*
~Biztosan attól fél, én is elpatkolok...~
- Menjen csak, ha hívják *nem küldi, és nem is mondhatja meg mit tegyen az orvos, csak nem szeretné, ha más hátrányba kerülne miatta, holott ő egyre jobban érzi magát.
Mikor a doki megsimogatja az arcát, a szőke lány ágynak szegezve fekszik, szürkészöld szemei viszont egyre nagyobbra nyílnak.*
- Egyre *kezd bele, csak kissé rekedtre sikerül a zavarba ejtő közelségtől.*
- Jobban vagyok. Már sokkal jobban. *Végül csak kiböki, noha hangja rekedtesen cseng, azért szavai tisztán érthetőek.*
- Talán el is tudnék sétálni a szobámig. Ha engedne felállni *Ha már ilyen közel került hozzá a másik, nem kell felemelnie a hangját hogy hallja, ám minden meggyőzőerejét megpróbálja latba vetni, hátha csak egy próbát is enged a doki. A meggyőzés kimenetele korábban borítékolható lett volna, ám most a porcelánbőrét maszatos foltok tarkítják, csupa kosz, és gyönyörű szőke haja is inkább szürke. Egyre több erőt érez magában, s hogy ez csalóka vagy sem, persze nem tudhatja, mint ahogy azt sem, vajon sikerül-e meggyőznie a dokit. Biztatón pillog a szőke elfre, még kicsit bólogat is mellé, mikor újra kopognak az ajtón. Hangok szűrődnek a kopogás után, csak azt reméli nem kezd megint ordibálásba a másik.*



624. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-04-02 20:57:32
 ÚJ
>Laurentitia Sminderhen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Végső nyughely//

- Ebben én is biztos vagyok. *helyesel fáradt mosollyal Viel szavaira* De néha örülnék, ha kicsit többet is tudnánk arról, hogyan és miért úgy működik a világ... *révedezik kicsit el, mennyi titkot rejtegetnek még előlük az istenek, vagy bárki, akinek talán még a létezéséről se tudnak*
- Szerinted... mi van a halál után? Van valami? *kérdezi bizonytalanul a lánytól, neki mi a véleménye a dologról. A maga részéről mindig is abban hitt, valami szebb világ várja az embereket a halál után, és reméli, Seles is, és a húga is odakerült. Nem merenghet azonban sokáig ezen, hiszen hamarosan sokkal könnyedebb vizekre terelődik a téma*
- Ugyan, nem lenne olyan rossz! *neveti el magát ő is a képtelen elképzelésen* Segíthetne a házimunkában! Takarítani, teregetni, fát aprítani... na jó, ez talán mégsem lenne olyan jó ötlet. *módosít korábbi álláspontján, ahogy tovább elemezgetik az ötletet* Az is elég, ha csak valami gyönyörű növény lesz belőle, az élők és az elhunytak örömére egyaránt. *mosolyog a lányra, mielőtt az akadályverseny eseményei kerülnének szóba*
- Nahát! *képed el, ahogy a tündér a csodás átalakulásról mesél* Mondjuk az nem lep meg, hogy Árnyék nem kedveli az irbiszeket, biztos féltékeny, hogy már nem ő a legszebb férfiú a környéken... nem igaz, te csibész? *simogatja meg mosolyogva az állatot, ha a kutya hagyja*
- Igen, Lyz is mesélte, hogy milyen szép helyen laknak, gondoltam, hogy egyszer én is meglátogatom őket. *avatja be Vielt egy régóta dédelgetett tervébe, csak hogy utána egy másikkal folytassa a sort* Tudod, már egy ideje fontolgatom, hogy talán egyszer érdemes lenne felfedezni az itteni erdőt, hátha itt is akad valami, az irbiszekhez fogható különleges lény. Gondoltam, hátha Lyzéknek van kedvük csatlakozni. Te mit szólnál ilyesmihez? Elvégre, úgy tudom, te már egész jól kiismered magad a környéken... *mosolyog a lányra, hisz nem tudja pontosan, mit is csinált a kis tündér, míg nem volt a házban, de ha jól értette, akkor leginkább a természetben töltötte az idejét. A jövőbeli tervek szövögetését azonban hamar félbeszakítja egy kiáltás a ház irányából, feltehetően a rendelőből. A hirtelen harsanó hangtól nemcsak Árnyék lesz ideges, őt magát is nyugtalanság fogja el, aggódva Natyért, hogy talán a lány állapota is rosszabbra fordult, annak köszönhető a kifakadás. Míg magában rémesebbnél rémesebb szituációkat vázol fel, mi fogadhatja majd őket, némán követi Vielt, csak az ajtónál torpan meg egy pillanatra*
- Hová lett Nell? Nell! *pillant először kérdőn Vielre, csak hogy aztán fennhangon kezdje el szólongatni a másik tündért, aki látszólag szőrén-szálán eltűnt. ~Pont, mint Aleimord. Most, amikor még a felesége is előkerült... ~ sóhajt fel magában, hisz eddig fel se tűnt neki, mennyire hiányzik neki a férfi, csak most, a szükség órájában döbben rá, mennyire örült is a társaságának. ~Remélem, jól van, akárhol is találta meg a nyugalmát~ sóhajt fel magában, ahogy Viel és Árnyék párbeszédét hallgatja*
- Sajnálom, pajtás, hallottad a gazdit! *pillant együttérzően Árnyékra, mielőtt Viel becsukná az ajtót az orra előtt, hogy elindulhassanak a rendelő felé.*

// A rendelő ajtaja előtt//

- Hallottuk a kiáltást az előbb... Minden rendben? Szükségetek van valamire? Tudunk esetleg segíteni? *helyesel ő is lelkesen Viel szavaira, félelemmel vegyes izgalommal várva az orvos válaszát, hogy tisztázni tudják a helyzetet. Kezdi úgy érezni, talán hiba volt, hogy itt hagyta a rendelőt, inkább maradnia kellett volna, hogy ő is segédkezhessen Naty ellátásában. ~Remélem, nincs nagy baja!~ fohászkodik magában, míg a válaszra vár.*


623. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-03-30 00:37:14
 ÚJ
>Holdezüst Vieljana avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28

Játékstílus: Megfontolt

//Végső nyughely//

*Amíg dolgoznak, Lau egy egészen érdekes aspektust vet fel, és ez most különösen jól eső téma Vielnek itt, a napfényben, a hűvös, de ígéretes tavaszi időben. Kicsit úgy érzi, mintha a természet átölelné őket, a virágzó fák illata pedig megnyugtatja háborgó lelkét. Tényleg olyan, mintha otthon lenne, sőt! Már otthon is van.*
- Azt nem tudhatjuk, van-e más istenség is. *Töpreng.* De a józan eszem azt súgja, hogy a világ hatalmas, sokkal több annál, amit te vagy én látunk belőle a mindennapjaink során. Például, hogy csak egyet említsek, ott van a halál. Az élet rendjét nem tudja senki felülírni, még egy isten se teheti halandóvá azt, aki ezen a világon megszületett. Legfeljebb a hosszabb élet adatik meg, például az elfeknek. De egyikünk sem él örökké, még ezek a szép, sudár fák sem. *Mutat a környékre.
Lau szavaival pedig egyetért, kicsit el is gondolkodik némán. Az élet nehéz, de valahol úgy érzi, a legjava csak most jön, és lehet, hogy az igazi megpróbáltatásokat ő a kis rövid életével meg sem éli majd. De most az apró dolgokra kell figyelni, az óriási, magasröptű gondolatok várhatnak még. Élni, élni kell, jónak lenni, ennyi a lényeg.*
- Egy növény, ami úgy szaladgál fel-le a házban, mint te? *Kuncog.* Eléggé ijesztő lenne. Akkor már inkább az almás pite fa!
*Viel nem olyan biztos benne, hogy sokat kell várni, mire a magról kiderül, miféle. Annyi csoda történt a tündérek mulatságán, hogy azon se lepődne meg, ha egyből szárba kapna. De addig nem tudják meg, amíg ki nem próbálták.*
- Valamiért a verseny alatt mind rendkívüli képességekre tettünk szert. Minden ilyen apró bűbájt csak úgy kiráztunk a kisujjunkból. Képzeld, egy idő után irbisszé változott. Tudod, van is neki egy. Árnyék nem kedveli a jószágot, de szerintem gyönyörű. *Mosolyog.* Én igazából nem is a győzelemért, hanem a mókáért versengtem. És jó is volt!
*Viel közben meghallgatja Lau kalandjait is. A mulatság sokakban mély emlékeket hagyott, ő is örömmel gondol vissza rá.*
- Úgy örülök, hogy összebarátkoztatok! Lyzzel csak a legutóbbi látogatásom alatt találkoztam, de igazán kedvesnek tűnt. Jártam náluk, nem is olyan rég, igazán szép helyen laknak. *Mosolyog. Pycta egyike annak a kevés személynek, aki nem tündér, mégis jó barátságot ápol vele Viel. Mikor Árnyék csaholni kezd, Viel rutinosan rákiált.*
- Árnyék, hallgass! *Parancsolja. A kutya még tesz egy kísérletet a morgással vegyes ugatásra, de megint rászól.* Hallgass! *Elcsendesedik. A lány megvakarja a füle tövét.* Nem kell megijedni. *Mondja neki nyugodt hangon, hogy érezze, nincs baj, de azért elindul a ház felé, az eb pedig követi.* Megnézzük, miért kiabál a doktorbácsi.
*Amint Árnyék megsejti, hogy a kiabálás bentről hallatszott, a lány és az ajtó közé nyomakodik, most először be akar menni. Viel a fejét rázza.* Nem mehetsz be. *Mondja neki. A kutya kitart.* Nem. Nem mehetsz. *Ismétli el parancsolóbban.* Saras a tappancsod. Olyan vagy, mint egy nagyon koszos felmosórongy. Neked nem szabad.
*Ennyi bonyolult győzködést igényel, hogy egyáltalán az ajtót kinyithassa a lány, majd belép. A kutya hatalmas barna szemeit ráfüggeszti, egészen addig, míg be nem csukják az orrára az ajtót, már ha persze Lau is a lánnyal tart.*

//A rendelő ajtaja előtt//

*Viel lebaktat a lépcsőn, és illedelmesen bekopog az ajtón, ahonnan a doktorbácsi hangját véli kiszűrődni. Halkan szól a csukott ajtón át, mert nem akar alkalmatlankodni.*
- Intath, minden rendben? Tudunk Lauval valamiben segíteni? *Úgy van vele, hogy ha Intath csak egy pohár finom borra vagy egy pár falat ételre vágyik, hogy jobb kedve legyen, azt is kerít neki, ezen ne múljon.*

A hozzászólás írója (Holdezüst Vieljana) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.30 00:38:40


622. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-03-26 22:01:01
 ÚJ
>Laurentitia Sminderhen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Végső nyughely//

*Érdeklődve hallgatja Vielt, és miközben a lány a Fény Úrnőjéről beszél, egy különös gondolat kezd megfogalmazódni benne*
- Gondolod, hogy esetleg... van még valaki? Aki hatalmasabb, mint Eeyr, vagy az összes több istenség együttvéve? Elvégre, ha van olyan, ami ellen még Eeyr se tehet semmit, akkor kell valakinek lennie, aki tehet, nem? *kérdezi tétován a lánytól, mert bár minél többet töri rajta a fejét, annál nyakatekertebbnek tűnik még önmaga számára is az ötlet, mégis, nem tartja kizártnak, hogy az istenek legnagyobbika esetleg még nem mutatta meg magát előttük, egyszerű halandók előtt*
- Szomorú, hogy a világnak valami borzasztó dologra van szüksége, hogy rájöjjön, mennyire is fontos, hogy összefogjunk és segítsük egymást... *jegyzi meg szomorúan, miközben Árnyékot simogatja. A nagy, bundás lény jelenléte megnyugtatja kissé és halvány mosolyt csal az arcára*
- Hm, nekem nagyon tetszene egy sonkafa! *neveti el magát a képtelen ötlet hallatán* De egy almás pite fa se lenne rossz... vagy esetleg egy olyan növény, ami elvégzi helyettem a nagymosást! *folytatja révedezve a képzelgést, mi minden lehet a kis magból. Jókedvébe azonban kis csalódottság vegyül, ahogy rájön, bármire is képes a kis magocska, azt nem most fogják megtudni, hanem csak hónapokkal, vagy évekkel később, mikor már teljesen kifejlődött*
- Átváltozott? Lehetséges ilyesmi? *képed el teljesen, ahogy az akadályversenyre terelődik a szó, hiszen bár sajnos nem ért hozzá, mindig is lenyűgözte a mágia, a különös jelenséget pedig nem tudja másnak betudni, mint egy varázsige hatásának* Igazán érdekes kis kalandnak hangzik! *ismeri el, sajnálva, hogy ő maga kimaradt belőle* Nálunk ha valami vásár volt, általában csak elcsentünk pár üveg bort a többi falubeli gyerekkel a felnőttektől, és összeültünk a tábortűz köré beszélgetni. *révedezik el nosztalgikus mosollyal, ahogy felelevenednek előtte múltja boldog pillanatai*
- Ugyan, biztos vagyok benne, hogy nagyon ügyes voltál. De valljuk be, Pyctával szemben nem lehetett sok esélye senkinek se... *próbálja kissé jobb színben feltüntetni a történeket, hiszen biztos benne, hogy Viel megtett minden tőle telhetőt, amit lehetett*
- Ó, hát... bevallom, egy darabig téged kerestelek, olyan hirtelen eltűntél, nem láttalak sehol... Utána viszont összefutottam Lyzzel, aki meg Pyctát kereste, úgyhogy összefogtunk, hogy egyesült erővel találjunk meg titeket. *eleveníti fel mosolyogva a történeket* Aztán szép lassan beszélgetni kezdtünk, meg nézelődni az árusok portékái közt. Lyz talált egy szakállas tündért, aki csodaszép lámpákat árult, azokból vásároltunk be, aztán pedig segítettem neki hazavinni őket. Időközben pedig Pycta is csatlakozott hozzánk. Kiderült, hogy itt laknak nem messze tőlünk... bár gondolom, te ezt már tudtad. *fejezi be kissé félszegen a mesét, hiszen jól tudja, hogy a férfi és Viel barátsága sokkal régebbre nyúlik vissza. Nemcsak a szája jár azonban, de a keze is, és Viel segítségével lassan, de biztosan haladnak afelé, hogy előkészítsék a végső nyughelyet Seles számára. ~Remélem, Rellan, Naty meg a többiek jól vannak odabent... ~sóhajt fel magában, miközben kézfejével letörli az első verejtékcseppeket a homlokáról*
- Mi volt ez? *kapja fel azonban a fejét, ahogy egy kiáltás harsan a házból* Ez... Intath? *fordul bizonytalanul Viel felé, akit Árnyék rögtön védelmébe is vesz* Mit gondolsz? Valami baj van? Talán meg kellene néznünk, mi történik a házban... *jegyzi meg bizonytalanul, mert nem igazán tudja elképzelni, mi válthatta ki az iménti ingerült kiáltást, hiszen ha nem is a legjobb állapotban, de gond nélkül hagytak hátra mindenkit a rendelőben. Úgy tűnt, mintha Naty is jobban lett volna, és most, hogy belekezdtek idekint a munkába, nem szívesen hagyná félbe, hiszen szeretné, ha Seles mihamarabb alhatná tovább örök álmát, békésebb körülmények között, mint a doktor rendelője, így feszült figyelemmel várja a tündér válaszát, vajon ő mit gondol a helyzetről.*


621. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2020-03-26 15:20:03
 ÚJ
>Aerwen Wairaness avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//A rendelőben//

*Némán figyeli, ahogy a szőke hajú elf ellátja a beteget, és eteti. Nem is tudja, miféle szerencse kíséri, hogy minek született. Az ordítás után az elf nem kedvesebb, sőt nagyon ijesztő. A kis tündér beljebb se lép, csak az ajtóban lecövekel, és onnan figyeli a férfit. A kijelentésre bólint. Persze látja, hogy elfoglalt, de az ő Rony barátja akkor is beteg és gyógyítóra van szüksége. A következő kérdést már nem hagyhatja szó nélkül.*
- Köhög és náthás. Szerintem láza is van és nagyon levert. *sorolja el a tüneteket a kis tündér. Ezután viszont várakozni kényszerül, hogy erre mit mond az elf. Bár ha nem ér rá eljönni, nyilván azzal is megelégszik a kis tündér lány, ha főzetet ad neki, amit elvisz Ronynak. Egy sima sérülésben esetleg lehet, tudna segíteni, hogy meggyógyítja a mágiájával, de az elftől jelenleg fél. Sőt a legijesztőbb nagy lomha elfnek tartja, bár ahogy megijedt Aerwen most éppen ő sem gyors. Eléggé lassú, de oka van rá. Aerwennel még senki nem ordibált, így most nagyon meg van szeppenve. És teljesen biztos, hogy az elfet nem fogja megközelíteni.*
- Ha esetleg nem tud eljönni, akkor keresünk mást. *jelenti ki halkan. Aztán továbbra is riadtan figyeli az elfet. Ahhoz hogy a kis tündér rájöjjön, hogy az egyik asztalon nem élő fekszik, ahhoz mágiáját kéne használnia, de ez most eszébe sem jut.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1353-1372